ELŐTERJESZTÉS. a Kormány részére. a Magyar Universitas Programról, valamint az új felsőoktatási törvény koncepciójáról

TERVEZET! OKTATÁSI MINISZTER IGAZSÁGÜGY-MINISZTER 8262-93/2004.

ELŐTERJESZTÉS a Kormány részére a Magyar Universitas Programról, valamint az új felsőoktatási törvény koncepciójáról

Budapest, 2004. április

I. VEZETŐI ÖSSZEFOGLALÓ A kormányprogrammal és az Európai Unióhoz történő csatlakozással összefüggő feladattokkal összhangban 2002 őszén az oktatási miniszter átfogó felsőoktatási modernizálási és fejlesztési program indítását határozta el. Ezzel összefüggésben megkezdődtek az új felsőoktatási törvény előkészítésének munkálatai, amit az európai felsőoktatás átalakulásának elemzése, szakértői tanulmányok elkészítése és a felsőoktatás hazai szereplőinek vitái alapoztak meg. A szakmai előkészítő munka alapján készült el a Magyar Universitas Program, melynek alapvető céljai:

1. A magyar felsőoktatás versenyképességének javítása. 1.2.A képzés és működés megfelelő minőségének biztosítása. 1.3.Az esélyegyenlőség feltételeinek további javítása. 4. Olyan felsőoktatási intézményrendszer kialakítása, mely a fenntartó által meghatározott finanszírozási rendszerhez adekvátan alkalmazkodni képes, és amelyben egyidejűleg megteremtődnek a piackonform működés feltételei. A Magyar Universitas Program keretében a felsőoktatás fejlesztését megalapozó törvény koncepcióján túlmenően bemutatjuk a megvalósult, illetve megvalósítandó konkrét eredményeket és intézkedéseket. Ezek alátámasztják a koncepcióban megjelenő törekvéseket. A) AZ ELŐTERJESZTÉS SZAKMAI INDOKAI, ELŐZMÉNYEI, SAJÁTOSSÁGAI A társadalmi-gazdasági környezet változásai nyomán az elmúlt évtized során a magyar felsőoktatás is alapvetően új kihívásokkal szembesült. Az egymást követő fejlesztési koncepciók nyomán megkezdődött és napjainkig is tart az ágazat átalakulása. Az 1993. évi alapvető fontosságú felsőoktatási törvényt követően, az 1996-os módosítás újabb állomást jelentett a rugalmasabb, hatékonyabb működés és fejlődés jogszabályi feltételeinek megteremtésében. 1998-ban a felsőoktatás fejlesztését célzó világbanki kölcsön kapcsán elinduló reformprogram átfogó változtatást tervezett. A reform egyes elemei megvalósultak (hallgatói létszámnövekedés, diákhitel-rendszer, kredit rendszer) mások részben gyakorlattá váltak (intézményi integrációk), ismét mások elmaradtak. Az 1993. évi LXXX. törvény az európai egyetemek Magna Chartájában foglaltak szerint garantálja a felsőoktatási intézmények autonómiáját. Az Országgyűlés 1999 nyarán a felsőoktatási intézményhálózat átalakításáról, továbbá a felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény módosításáról szóló törvénnyel kialakította az új magyar állami felsőoktatási intézményhálózatot, amelynek nyomán 2000. január 1-jével intézmények összevonása zajlott le, mintegy felére csökkentve az állami intézmények számát. Jelenleg 18 állami egyetem, 13 állami főiskola, 5 egyházi egyetem, 21 egyházi főiskola és 11 magán illetve alapítványi felsőoktatási intézmény működik A magyar felsőoktatás alapvetően duális szerkezetű. Az elkülönült főiskolai és egyetemi szintű képzés részaránya a nappali tagozatosok esetében egy évtizede közel állandó, hozzávetőleg 50-50 %. Az egységes Európai Felsőoktatási Térhez

2

történő csatlakozást szolgáló lineáris, többciklusú képzés kiépítésének a kezdetén tartunk. A felsőoktatás jelenleg számos kihívással néz szembe: ezek egyike a magyar társadalom kedvezőtlenül alakuló demográfiai szerkezete, másik a diplomás munkanélküliség (ma még messze nem kritikus mértékű) megjelenése, a diplomák értékének differenciált megítélése, a munkaerő-piac igényeinek nehéz kezelése. Az előrejelzések alapján 2010-2020-ig a következő helyzet alakul ki: általános iskolát végez hozzávetőleg 100 ezer fő/év, ebből középiskolába megy 80 ezer fő, szakiskolába 12 ezer fő, nem tanul tovább 8 ezer fő. Az érettségizők száma stabilizálódik kb. 70 ezer fő/év szinten. A felsőoktatásba jelentkezés beáll kb. 80 ezer fő/év szintre (közülük 55% az adott évben érettségiző, akiknek 66%-a felvételre is kerül). (Lásd: 2. számú mellékletet.) A magyar társadalom egyik legnagyobb értéke a tanulási igények jelenléte és expanziója az egyre szélesedő korosztályok tekintetében. A tanulási igények lehető legteljesebb kielégítése mellett azonban figyelemmel kell lenni a felsőoktatásba belépők képességeire, készségeire, aminek kezelése a tömegesedő felsőoktatásban sajátos eszközöket igényel. Ehhez kapcsolódóan meg kell teremteni a belső szelekció, a felsőoktatásból történő többirányú kilépés, a képességeken alapuló továbblépés új formáit. Ezzel párhuzamosan fenn kell tartani a minőségi felsőoktatás kialakult jegyeit, a tehetséggondozás kiemelt formáit, hiszen az e körből kikerülő diplomások határozhatják meg a magyar szellemi potenciál erejét, a magyar értelmiség karakterét. Az egész felsőoktatást strukturált és komplex tervezésre késztető lépés volt az intézményfejlesztési tervek készítésének előírása, illetve azok elkészítése. A kötelezően előírt stratégiakészítés lehetővé tette, hogy az újonnan integrálódott felsőoktatási intézmények komplex módon fogalmazzák meg fejlesztési célkitűzéseiket, meghatározzák azok elérésének módját, előkészítve ezzel a fejlesztési forrásokhoz való hozzájutást. A minőségpolitika szempontjából jelentős lépés volt a Magyar Akkreditációs Bizottság (MAB) létrehozása. A MAB működését és minőséghitelesítő eljárását az 199/2000. (XII. 29.) Korm. rendelet, a Felsőoktatási Tudományos Tanács tevékenységét a 15/1997. (III. 12.) MKM rendeletet módosító 34/2000. (XII. 27.) OM rendelet határozza meg. Valamennyi felsőoktatási intézmény számára kötelező előírás az intézmény minden tevékenységi területére kiterjedő minőségfejlesztési rendszer bevezetése. A külső akkreditáció megteremtését követően megoldandó feladat a belső minőségirányítási program és ennek keretében a képzések minőségbiztosításának intézményenkénti kiépítése. A minőség problémája még inkább előtérbe került a képzés tömegessé válásával, illetve a többciklusú képzés napirendre kerülésével. A magyar felsőoktatás számos erőssége ellenére (ilyenek a magyar tudomány és felsőoktatás hagyományaiból eredő jó hírnév, az eredményeit tekintve külföldön is elismert egyetemi és PhD képzési rendszer felkészült, nemzetközi tekintélyű oktatókkal, kutatókkal, intézményeink egyre kiterjedtebb nemzetközi kapcsolatrendszere) több ponton változtatásra szorul. A Magyar Universitas

3

Program a jogszabályi, működési és infrastrukturális feltételek javításával azokra a kihívásokra válaszol, illetve azon feszültségek feloldására kínál megoldást, amelyeket a felsőoktatás és környezetének elmúlt évtizedben bekövetkezett változásai eredményeztek. • A demográfiai felfutás, a továbbtanulás felértékelődése által meghatározott extenzív fejlesztés a tömegoktatás és vele együtt új igények megjelenését eredményezte. A képzési kínálatnak, a képzési szerkezetnek és formáknak, a tartalmi és módszertani megújulása - az egész életen át tartó tanulás keretei között - új oktatásszervezési elvek alapján működő, teljesítménykövetelményeken alapuló, a mennyiségi szempontok helyett a minőséget biztosító, a gazdaság igényeivel számoló oktatási, kutatási, felsőoktatás fejlesztési stratégia kialakítását igényli. • A felsőoktatási intézményhálózat átalakítása, az első három év működési tapasztalatai nyilvánvalóvá tették, hogy a belső, intézményi integráció valamint új struktúrák kialakítása nélkül nincs realitása a hatékony, gazdaságos, európai színvonalú felsőoktatás megvalósulásának. Az új intézmények regionális, kohéziós szerepköre a kulturális, a kutatási, fejlesztési és innovációs folyamatokban, a gazdasági élet szereplőivel történő együttműködésben a felsőoktatási intézményeknek az irányító, a tudásközpont arculatot meghatározó jelenlétét, az ebből fakadó követelmények teljesítését várja el. • A felsőoktatási intézmények XX. századi működési és irányítási modelljei ellentmondásba kerültek az intézmények méretéből adódó feladatokkal, a társadalmi elvárásokkal, a bővülő együttműködési kapcsolatok révén a nemzetközi felsőoktatási hálózatok, elsősorban az Európai Felsőoktatási Tér részeként működő hazai felsőoktatás új igényeivel. A változások - az egyetemek személy és hallgató központúságának megőrzése mellett - az irányításban és működésben az új értékeket képviselő feladat- és hatáskörök, valamint felelősségek pontos körülhatárolását, az akadémiai és menedzsment feladatokban a szakmaiságot, valamint az ágazati, fenntartói és hatósági feladatkörök szétválasztását és intézményesülését igénylik. • A társadalmi-gazdasági környezet átalakulása a piaci viszonyok között a képzésben, a kutatásban és gazdálkodásban is a változásokra, a piaci szereplők igényeire gyorsan és rugalmasan reagáló, nyitott, versenyképes felsőoktatás működését igényli. A gazdálkodásban a megrendelői szándékok érvényesülését, a piacérzékenységet, az eredményorientáltságot biztosító szabályozás és működés feltételeit kell megteremteni. A költségvetési támogatás rendszerében a biztonságot teremtő átláthatóság, a kiszámíthatóság mellett a teljesítményeket értékelő és elismerő szempontokat kell érvényesíteni. A tulajdonosi felelősség garanciáinak megerősítése mellett folyamatosan értékelni kell az erőforrás-felhasználás, a gazdálkodás hatékonyságát. Emellett a bevételszerzés új formáinak elterjesztését is úgy kell támogatni,

4

hogy az intézmények élhessenek piackonform eszközökkel, kihasználhassák az oktatási piac életen át tartó tanulási programjából származó előnyöket, vállalkozásaikban az intézmény infrastrukturális és szellemi kapacitását. Ki kell terjeszteni az önálló tulajdonszerzés lehetőségeit, a campuson való „tudásipari” koncentrációkedvező feltételeit. • A különböző elvek alapján és szervezeti keretek között működő, a hallgatói életformát alakító-segítő szolgáltatásokat, a rászorultsági alapon működő szociális támogatásokat, valamint a teljesítményt elismerő ösztönző kezdeményezéseket, hagyományos struktúrákat, összehangoltan működő egységes rendszerré kell alakítani, teret biztosítva az önkormányzatiságnak, a jogokat és kötelezettségeket érvényesítő szabályozásnak, a mobilitás kiteljesedésének, a határokon túli, külföldi hallgatók fogadásának. • Az első önálló felsőoktatási törvény működésének, hatályának első évtizedében megvalósult törvénymódosítások számossága jelzi a felsőoktatás átalakulásának dinamikáját, a változások iránti érzékenységet. A tíz esztendő tapasztalatai, a hazai felsőoktatás fejlődéséből adódó feszültségek, valamint az európai felsőoktatási és kutatási térség új dimenziói együttesen indokolják a törvényalkotás feladatát. A felsőoktatási törvény 2003. évi módosításának célja az volt, hogy egy reformértékű intézkedéssornak legyen az első állomása. Az új törvény összhangban van a 2003. évi- módosításokkal, azok az új törvény előkészítésének tekinthetők. A többciklusú képzésre való átállás, az intézményirányítás átfogó reformja, az állami szerepkör megváltoztatása, a jogorvoslati rend egyértelművé tétele, a finanszírozás új pályára állítása, a bejutási (felvételi) rend új alapokra helyezése, a rendszer piacorientált elemeinek megjelentése azonban nem volt egy törvénymódosítással megoldható. Az új kihívásoknak megfelelően az új felsőoktatási törvény struktúrája is megváltozik, tartalmi elemei pedig az említetteken túl is lényegesen módosulnak (pl. hallgatók és oktatók jogállása, minőségpolitika érvényesítése, ágazati irányítási és fenntartási jogkörök definiálása, szervezeti és menedzsment átalakítások, teljesítménykövetelményen alapuló bérezés, belső gazdálkodási reformok, piackonform elemek befogadási feltételeinek megteremtése stb.). Az elmúlt évben párhuzamosan folytak az új felsőoktatási törvény koncepcionális előkészítésére, társadalmi-politikai egyeztetésére irányuló munkálatok, valamint az ezek célrendszerével összhangban álló (ld. Magyar Universitas Program egyes elemeinél) intézkedések megtétele, illetve a megfelelő jogszabályi környezet kialakítására irányuló változtatások (költségvetési törvényben érvényesített költségvetési szervek gazdálkodását érintő rendelkezések) beiktatása. A felsőoktatás kereteiben folyó - nemzetközileg is elismert - tudományos tevékenység jelentős bázisa a Magyar Tudományos Akadémiával való együttműködés, a támogatott kutatóhelyek fenntartása, az OTKA által támogatott kutatások rendszere, a tudományos teljesítmények elérésének ösztönzése és

5

mérési rendszerének kialakítása. A felsőoktatási kutatások, a kialakítandó tudásközpontok kibontakoztatása számára új perspektívát jelenthetnek a Nemzeti Fejlesztési Terv programjai és a Kutatási és Technológiai Innovációs Alapról szóló 2003. évi XC. törvény rendelkezései. Ez elősegítheti a gazdasági szereplők intézményekhez való kötődését, spin off cégek, technológiai centrumok kialakulását, a gyakorlati képzés új formáinak bevezetését. A Magyar Universitas Program – amely a magyar gazdaság versenyképessége megteremtésének egyik alapvető eleme – sikeréhez olyan reformértékű intézkedés-sorozat megvalósítására van szükség, melyhez a Kormány jóváhagyása szükséges, hiszen a Magyar Universitas Program megvalósításának olyan költségvetési vonzatai vannak, amelyek a jövő évi költségvetésben már feltétlenül érvényesítendők. A magyar felsőoktatás a költségvetési igényei megjelenítésével egyidejűleg olyan működési monitoring rendszer bevezetését határozta el, amely alkalmas az intézmény működését átláthatóvá tenni, az intézmények gazdálkodását ellenőrizni az európai standardekhez viszonyított hatékonysági mutatók figyelemmel kísérésével. A tervezett felsőoktatási reform a demográfiai és a munkaerő-piaci helyzetből adódóan a meglevő erőforrások allokációjával, ésszerű átcsoportosításokkal is számol, melynek alapját a kétciklusú képzésre való áttérés, a hallgatói jelentkezés alakulása, az erőforrásokkal való ellátottság együttes elemzése adhatja. Az új felsőoktatási törvény koncepcióját az Oktatási Minisztérium lassan egy éve bocsátotta társadalmi vitára. A széles körű szakmai és társadalmi vitát követően az Universitas Programról szóló előterjesztést megvitatta és egyhangúlag támogatja a Magyar Rektori Konferencia (2004. február 27.), a Főiskolai Rektorok Konferenciája (2004. február 28.), a Felsőoktatási Tudományos Tanács (az FTT 82/2004/03/03. határozata), a Magyar Akkreditációs Bizottság plénuma és elnöksége, és az Egyetemi Gazdasági Főigazgatók Kollégiuma is (2004. március 4). Ugyancsak elfogadta a reformkoncepciót a Felsőoktatási Érdekegyeztető Tanács (2004. március 5.) B) A MAGYAR UNIVERSITAS PROGRAM FŐ CÉLKITŰZÉSEI

1. Az Európai Felsőoktatási Térbe valamint az Európai Kutatási Térségbe történő beilleszkedés keretfeltételeinek megteremtése; 2. A felsőoktatási rendszer rugalmasságának, alkalmazkodóképességének javítása a képzési szerkezet és az intézményi és ágazati működés modernizálásával; 3. A felhasználói igények, a diplomák iránti kereslet kielégítése érdekében a felsőoktatás nyitottságához szükséges jogszabályi, intézményi keretfeltételek biztosítása; 4. A felsőoktatás regionális dimenziójának erősítése; 5. A hallgatók, végzett hallgatók, felsőoktatási oktatók és művészeti oktatók belföldi és nemzetközi mobilitásának támogatása; a hazai intézmények külföldi hallgatókat befogadó képességének növelése; 6. Az ágazati minőségirányítás program és az intézményi minőségfejlesztési rendszerek kiépítése és fenntarthatóságának biztosítása;

6

7. Az intézmények gazdálkodási önállóságának fokozása, a magánforrások bevonásának vonzóvá tétele, a felsőoktatási intézmények önkormányzáshoz, tulajdonhoz, önálló gazdálkodáshoz, vállalkozáshoz való jogának erősítése, 8. Az intézményi gazdálkodás ésszerűsítése, a hatékony gazdálkodás szervezeti, pénzügyi feltételeinek megteremtése; 9. Olyan intézményi menedzsment kialakítása, amely képes ellátni újszerű egyetemi feladatait (a tudás-gazdaság kiszolgálása, továbbképzések szervezése, tudásközpontok működtetése, regionális vállalati együttműködések megvalósítása, innovációs folyamatok feltételeinek biztosítása); 10. Az intézményi integráció továbbvitele, az oktatási, képzési egységek korszerűsítése, a hatékonyság és gazdaságosság szempontjainak érvényesítése, 11. A finanszírozási rendszer átalakítása és többcsatornássá tétele; 12. A felsőoktatási intézmények infrastruktúrájának hatékony fejlesztése; 13. Az esélyteremtés feltételeinek javítása, a szociális juttatások rendszerének felülvizsgálata, a hátrányos helyzetű tehetségek támogatásának javítása; 14. A hallgatók jogainak tételes meghatározása és az őket közvetlenül érintő döntésekbe történő bevonás jogának fokozott érvényesítése, komplex tanácsadói rendszer kialakítása a felsőoktatási intézményeken belül, a tömegoktatás igényeinek megfelelően; 15. A felsőoktatásban a világnézeti és minden egyéb megkülönböztetéssel szembeni fellépés és az oktatás politikamentességének biztosítása. A fenti célkitűzéseknek megfelelően a Magyar Universitas Program jogiszabályozási, program-jellegű és pénzügyi támogató eszközöket alkalmaz, az eredményesség, a feladatok és erőforrások összhangjára építő – önállóan is kivitelezhető - projektrendszerben építkezik, és a következő elemekből áll: I. II. III. IV. V. VI.

Új felsőoktatási törvény megalkotása. Hallgatók támogatása a diplomaszerzésben. Oktatói bérek rendezése. Kutatásfejlesztési expanzió. Infrastruktúra Fejlesztési Program részben magántőke bevonásával. A Nemzeti Fejlesztési Terv szerepe a kitűzött célok elérésében

A Magyar Universitas Programot kidolgozó szakértők elvégezték a reform végrehajtásának forrásszükséglet-elemzését, melyet legfontosabb elemeivel mutatnak be. Az erőforrás-szükséglet egy részét a felsőoktatás működésének hatékonyság javításával és külső források bevonásával tervezzük biztosítani C) AZ ELŐTERJESZTÉS KAPCSOLÓDÁSA AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉG JOGANYAGÁHOZ, NEMZETKÖZI KITEKINTÉS

A Római Szerződés egyértelműen kimondja, a felsőoktatás tartalmával, szervezeti felépítésével kapcsolatos kérdések a tagállamok kizárólagos hatáskörébe tartoznak, e tárgyakban jelenleg nincs jogharmonizációs kötelezettség. Vannak azonban olyan nemzetközi egyezmények, amelyekhez hazánk is csatlakozott, s amelyek miatt felsőoktatási joganyagunkat ezekkel összhangban kell megállapítanunk.

7

Az Európai Unióban a munkaerő szabad áramlása alapvető fontosságú (a négy alapszabadság egyike). Az alapgondolat az, hogy az Európai Felsőoktatási Térben mielőbb biztosítani kell a munkaerőpiacra felkészítő felsőoktatási rendszerek közelítését, kompatibilitását, egymással való összehasonlíthatóságát, az állampolgárok mobilitását, munkaerőként való alkalmazhatóságuk elősegítése érdekében. Ennek elérése érdekében 1999 júniusában az oktatási miniszterek aláírták a Bolognai Nyilatkozatot, amely konkrét célokat fogalmazott meg a felsőoktatás nagyobb mértékű összehasonlíthatóságára és harmonizálására vonatkozóan. A nyilatkozat célul tűzte ki egy Európai Felsőoktatási Tér létrehozását 2010-ig. A Bolognai Nyilatkozat a következő konkrét célokat tűzte ki: 1. Könnyen összehasonlítható végzettségek rendszere az európai felsőoktatásban. 2. Kétciklusú képzés. 3. Egységes kreditrendszer. 4. Mobilitás támogatása. 5. Az európai együttműködés ösztönzése a minőségbiztosítás terén. 6. A felsőoktatásban az európai dimenziók támogatása. 2001-ben az oktatási miniszterek prágai tanácskozásán folytatódott a feladatok konkretizálása, a deklaráció értékelte az előrehaladást, megnevezte a súlypontokat, akcióprogramot rendelt a hat korábbi célkitűzéshez, és létrehoztak két szakértői csoportot: az elvégzendő feladatokat előkészítő csoportot és a megvalósítást folyamatosan értékelő csoportot. Prágában a bolognai célokhoz három további elem társult: 1. Egész életen át tartó tanulás. 2. A hallgatók és a felsőoktatási intézmények bevonása az Európai Felsőoktatási Tér kialakítása folyamatába. 3. Az Európai Felsőoktatási Tér vonzerejének és versenyképességének növelése. A 2003. szeptember 19-én tartott berlini miniszteri értekezleten az immár 38 résztvevő ország oktatási miniszterei által aláírt kommüniké hangsúlyozza: közös érdek, hogy az Európai Felsőoktatási Tér megalakításához vezető folyamatok a tagországokban csakúgy, mint európai szinten felgyorsuljanak és egységes irányelvek szerint valósuljanak meg. Így a miniszterek egyhangúlag a következő döntéseket hozták : 1. A legfontosabb teendők, különösen a kétciklusú képzés bevezetését előrehozzák 2005-re. 2. Biztosítani kell a diákhitel és a források hordozhatóságát a hallgatók számára. 3. Elő kell mozdítani az Európai Felsőoktatási Tér és az Európai Kutatási Térség közötti szorosabb kapcsolatok kialakulását. A nyilatkozat fölhívja a nemzeti kormányokat arra, hogy „erőteljesen támogassák, beleértve a pénzügyi támogatást is” és megfelelő döntésekkel segítsék elő a felsőoktatási intézményekben folyó, a technológiai, társadalmi és kulturális fejlődés szempontjából nélkülözhetetlen kutatási kapacitás növekedését.

8

Hazánkban 2000. április 1-jén lépett hatályba a felsőoktatási képesítéseknek az európai régióban történő elismeréséről szóló, 1997. április 11-én, Lisszabonban aláírt Egyezmény, melyet a 2001. évi XCIX. törvény hirdetett ki. A Lisszaboni Egyezmény rendelkezéseket tartalmaz a felsőoktatásba való bejutást lehetővé tevő képesítések elismeréséről, a résztanulmányok tanulmányi idejének elismeréséről, a felsőfokú képesítések elismeréséről, a menekültek, befogadottak és menedékes személyek képesítéseinek elismeréséről, tájékoztatási kötelezettséget ír elő felsőoktatási intézmények és képzési programok értékeléséről és elismeréséről. A Lisszaboni Egyezmény értelmező rendelkezései körében olyan fogalomrendszert tartalmaz, amelyet felsőoktatási fogalomrendszerünkben a felsőoktatási törvényben és annak végrehajtása során nekünk is alkalmaznunk kell. A Magyar Universitas Program a felsorolt nemzetközi egyezmények és megállapodások rendelkezéseivel összhangban van, ahol pedig nemzetközi egyezményből fakadó kötelezettségeink nincsenek, ott a korszerű európai trendeket vettük figyelembe, s az azok nyújtotta tapasztalatokat honosítjuk meg a hazai felsőoktatási rendszerben. D) VÁRHATÓ TÁRSADALMI HATÁSOK A felsőoktatás modernizációja megfelelő feltételeket teremt az egész társadalom számára hazánk Európai Unióhoz történő csatlakozásához, illetve lehetővé teszi a csatlakozásból következő előnyök jobb kihasználását. A modernizációs folyamat hozzájárul a magyar gazdaság versenyképességének növeléséhez, a fiatal diplomások, kutatók külföldre vándorlásának mérsékléséhez. A rövidebb szakaszokból álló, többciklusú képzés bevezetése, illetve a kompetenciákat, készségeket hangsúlyozó kimeneti szabályozás elősegíti a felsőoktatási képzés munkaerő-piaci igényekhez történő igazítását. Másfelől a fejlesztési program a csatlakozástól függetlenül is számos előnnyel jár a felsőoktatás leglényegesebb szereplői számára: a) A munkaadók, a felhasználói szféra számára kiképzett, korszerű tudással, nemzetközi kitekintéssel és EU ismeretekkel rendelkező, kvalifikált szakembereket ad, az egész életen át tartó tanulás jegyében a munkaadók igényeihez maximálisan illeszkedő, változatos időtartamú továbbképzési programok széles kínálatát nyújtja. Ugyanakkor megteremti a hazai és EU finanszírozású, nagy volumenű tudományos, innovációs és regionális fejlesztési programokba történő érdemi, konzorciális jellegű bekapcsolódás lehetőségét, lehetővé teszi a szoros kooperációt a helyi önkormányzatokkal, szervezetekkel közös célú infrastrukturális fejlesztési programok kidolgozásában, továbbá elősegíti a szaktanácsadási szolgáltatások kiépítését. b) A hallgatók választása és jogállása az átalakuló felsőoktatás rendszerében új alapokra épül. A hallgató az intézmények közötti választás tekintetében nemcsak felvételi jelentkezésével dönt, tanulmányai során döntései szerint követi őt az állami finanszírozás képzési hányadának megfelelő támogatás és a tanulmányok elvégzését igazoló eredmény, a megszerzett, kreditek is. A hallgató választási

9

szabadságának kiszélesítésével maga dönthet arról – az államilag biztosított keretek között –, hogy milyen úton, mely intézményekben végzett tanulmányokkal jut el a diploma megszerzéséig. Az intézmények közötti átjárás biztosítása nem jelentheti a képzés színvonalának csökkentését, nem eredményezhet minőségromlást. Az intézmények közötti kívánatos versenyhelyzetet tehát alapvetően a hallgatók „megszerzése” határozza meg.. A többciklusú képzésben az átláthatóságot segíti a diplomamelléklet általánossá tétele az európai felsőoktatási gyakorlatban. A hallgatók számára ez a rendszer nagyobb esélyegyenlőséget jelent már a választott képzési programokba történő bejutásnál is. Szabad intézményválasztást kínál a magyar felsőoktatási rendszeren belül, magas színvonalú, a globális munkaerő-piacon is elismert készségeket és képességeket eredményező képzési kínálatot, valamint az intézmények által nyújtott hallgatói szolgáltatások körét szélesíti. A hallgatói jogok garantált érvényesítését kínálja, valamint a hallgatói érdekérvényesítés biztosítását nyújtja az intézmények képzési, tanulmányi döntéseiben. Az intézményeknek a hallgatók felsorolt mobilitási lehetőségeihez a hallgatókhoz kötött finanszírozási módjával és a hallgatói szolgáltatások egységes rendszerével, intézményi-szervezeti kereteinek fejlesztésével kell alkalmazkodniuk. A kapacitás akkreditáció egyértelművé teszi az intézmény által hallgatók képzésére felhasználható erőforrásait. A hallgatói nyilvántartási rendszer informatikai hátterének kiépítése szükséges a mobilitás feltételeinek biztosításához. c) Az oktatók/kutatók számára jogszabályban rögzített irányelveken alapuló, egységes oktatói követelményrendszert biztosít, amelyben kiemelt szerepet kap a teljesítmény és minőségközpontú besorolás és a vonatkozó EU alapelveken nyugvó versenypályázati rendszer. Ezzel válik lehetővé a jobb oktatói-kutatói teljesítmények megfelelő honorálása, a kimagasló teljesítmény valódi elismerése. A változásoknak megfelelő vezetési struktúra, a professzionális menedzsment megteremti az oktatói-kutatói munka nyugodt végzéséhez szükséges hátteret, és így végső soron a minőséget szolgálja. E) VÁRHATÓ KÖLTSÉGKIHATÁSOK Az intézmények belső átalakulásával a működés hatékonyabb formái alakíthatók ki. A 2004. január 1-jétől hatályos államháztartási és költségvetési törvényben új gazdálkodási lehetőség jelenik meg, amely a költséghatékony működést szolgálja. Intézményi szinten járulékos, de nem lényegtelen hatás, hogy minőségjavulás is remélhető a képzés felsőbb szintjein, csökken a diplomás-túlképzés és a munkaerő-piaci igényekhez igazodnak a nyújtott szakképzettségek. A kétciklusú képzés bevezetése fokozatosan átalakítja a felsőoktatás szakmai struktúráját. Figyelembe véve, hogy az alapképzésből kilépő hallgatók mintegy fele folytatja tanulmányait mester-szinten, a hallgatói összlétszám változatlan bemenet esetén 4-5%-kal csökken. Az érintett korosztály csökkenő létszámával is kalkulálva az új képzési rendszer teljes kialakulása idején a reálisan prognosztizálható államilag finanszírozott hallgatói létszám 140-150.000 fő lesz, 10-15%-kal kevesebb a jelenleginél. A 2004. évi normatív szinten számított intézményi működési támogatás mindezek után a következők szerint alakul:

10

Képzési támogatás Hallgatók száma ( fő ) 2004 új képzési rendszer

Megnevezés

Alapképzés tám. Mesterképzés tám. Oktatás tám. Tudományos tám. Fenntartási tám. Képzési támogatás összesen:

. . 166.239 166.239 166.239 166.239

113.640 29.920 . 143.560 143.560 143.560

Norma ( Ft/fő ) 2004 új képzési rendszer

. . 293.000 129.000 216.000 638.340

250.000 480.000 . 129.000 216.000 643.000

Támogatás összesen (millió Ft) 2004 új képzési rendszer

. . 48.658 21.520 35.939 106.117

28.410 14.360 . 18.520 31.000 92.290

Összességében az új képzési rendszer 2004. évi árszínvonalon számítva mintegy 14 milliárd forint megtakarítást eredményez, de ugyanakkor azt is figyelembe kell venni, hogy a jelenlegihez képest növekedni fog a felsőfokú szakképzésben és a doktori képzésben résztvevők száma. A felsőoktatás-fejlesztési program sikeres megvalósításának feltétele az egyetemek, főiskolák tágabb értelemben vett pénzügyi konszolidációja. Ennek első – az átalakításhoz szorosan kapcsolódó – üteme magában foglalja a következőket: a) az oktatás tartalmi fejlesztését megalapozó kutatás bővítése, a kétciklusú képzés egyszeri ráfordításai fedezetének biztosítása, a)b) a képzés-korszerűsítés egyszeri többletráfordításának megfinanszírozása, c) az intézményirányítás átalakításával járó többletköltségek biztosítása.

Az elsődleges konszolidáció költségigénye (2004. évi árszinten Mrd forint) Konszolidálási tételek Tudományos támogatás Képzés-korszerűsítés Irányítás-korszerűsítés Összesen

2005 6,0 5,0 1,0 12,0

2006 10,0 10,0 1,5 21,5

2007 16,0 13,0 1,5 30,5

2008 24,0 15,0 1,5 40,5

A tágabb értelemben vett konszolidációs költségek jellemző vonása, hogy ezek a felsőoktatás átalakítása nélkül is rendezésre várnak. Ezek a következők: a) az intézmények adósságrendezése, a)b) az amortizáció pótlása, a)c) az oktatási keresetek fejlettségi szinttel arányos felzárkóztatása.

11

2009 35,0 16,0 1,5 52,5

A felsőoktatás képzéskorszerűsítésének és konszolidálásának költsége

(2004. évi áron, millió forintban) 2004

2005

2006

2007

A képzéskorszerűsítés közvetlen költségei: 1. Képzési költség - szakmai alap és mester (főisk. egyetem) képzés - felsőfokú szakképzés, doktori képzés

106 117 106 100 103 400 100 700 10 883 11 000 11 600 12 200

2. A képciklusú képzés többlete 3. A intézményirányítás többlete Összesen:

5 000 1 000 117 000 123 100

10 000 13 000 1 500 1 500 126 500 127 400

A felsőoktatás konszolidálásának képzéskorszerűsítéstől független költségei: 1. Kutatási támogatási többlet 6 000 10 000 2. Adósságrendezés (orvosképzők) 2 000 2 000 3. Amortizálódás pótlása 5 000 7 000 4. Oktatói keresetek felzárkóztatása 1 000 2 000 Összesen: 14 000 21 000

16 000 10 000 4 000 30 000

2008

2009

97 800 12 700

94 900 13 200

92 290 13 600

16 000 1 500 128 000

16 000 1 500 125 600

16 000 1 500 123 390

24 000 10 000 6 000 40 000

35 000 10 000 8 000 53 000

35 000 10 000 11 000 56 000

A képzési megtakarítások és többletköltségek részletesebb bemutatását a 4. számú melléklet tartalmazza. F) KAPCSOLÓDÁS MÁS KORMÁNY-ELŐTERJESZTÉSHEZ Jelen előterjesztéshez szervesen kapcsolódik a „Többciklusú képzés bevezetéséről és a képzés feltételeiről” szóló kormány-előterjesztés, mely a bolognai rendszerű képzésnek megfelelő alapszakstruktúrát határozza meg. G) KAPCSOLÓDÁS A KORMÁNYPROGRAMHOZ A Kormányprogram V. fejezetének C. pontja foglalkozik a felsőoktatás helyzetével, mellyel a Magyar Universitas Program valamennyi eleme összhangban van. A Kormányprogram, mérlegelve a felsőoktatás nemzetgazdaságban betöltött szerepét, a korszerű, versenyképes munkaerőt képző felsőoktatás megteremtését tűzte ki célul. Kiemelt célként szerepel az egyenlő esélyek megteremtése valamennyi felsőoktatási intézmény számára, a regionális tudásközpontok támogatása, a minőségi követelmények fokozott érvényesítése a felsőoktatásban, az élethosszig tartó tanulás feltételeinek megteremtése, a finanszírozás többcsatornássá tétele, valamint a képzési szerkezet átalakítása a bolognai elveknek megfelelően. A Kormányprogram célul tűzte ki a számszerűleg kevesebb, de szélesebb alapozású alapszak indítását is, az új Ftv. szabályozása erre fog irányulni. Ugyancsak kiemelten kezeli a kormányprogram a felsőoktatás és gazdaság kapcsolatainak erősítését, az intézmények professzionális menedzsmentjének kialakítását. Nagy hangsúlyt kapnak a programban a

12

2010

hallgatókat érintő intézkedések, amelyek megvalósítását részben a Magyar Universitas Program hallgatói csomagja, részben az új törvény hallgatókra vonatkozó része biztosítja. H) FENNMARADT VITÁS KÉRDÉSEK 1. A Pénzügyminisztérium kifogásolta a koncepció arra vonatkozó tervezetét, hogy az állami fenntartású, költségvetési szervként működő felsőoktatási intézmények szerezzenek hitelfelvételi jogosultságot. Ez ellentétes az Áht. kogens tilalmával. 2. A pénzügyminisztérium jelezte, hogy nem tudja támogatni az előterjesztés költségvonzatai közül az amortizáció kompenzációjára előirányzott keretet, sőt magának a jogcímnek az igazoltságát is vitatja. 3. A Pénzügyminisztérium észrevételezte, hogy az előterjesztésben megfogalmazott célok közül a felsőoktatási intézmények gazdálkodási önállóságának fokozása és a vállalkozási tevékenység jogi környezetének lazítása problematikus. Álláspontjuk szerint a költségvetési szervként működő felsőoktatási intézmények már jelenleg is túl nagy gazdálkodási szabadsággal rendelkeznek. 4. A Pénzügyminisztérium jelezte, hogy nem tartja támogathatónak az oktatói bérek további emelését, azok jelenleg – a gazdaság teljesítőképességének valamint az átlagkeresetek viszonylatában is – meghaladják az Európai Unióban mért átlagot. 5. Az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium jelezte, hogy nem tartja elfogadhatónak a tervezet hallgatói csomagjának azon megoldását, hogy a hátrányos helyzetű fiatalokat a felsőoktatásban próbálják a méltányosság egyébként vitán felül helyes elve alapján támogatni. Álláspontjuk szerint az elv azt követelné meg, hogy a „pozitív diszkrimináció” a közoktatási intézményekben realizálódjon, a felsőoktatásban már megkésett, ezért nem éri el célját. I) JAVASLAT A SAJTÓ TÁJÉKOZTATÁSÁRA I. ÁLTALÁNOS INFORMÁCIÓK 1. A kommunikáció feladata / célja: • Világossá tenni a Magyar Universitas Program és a felsőoktatási reform célját, a megvalósíthatóság alapkövetelményeit és a változtatás szükségességét. • Élesen különválasztani a reformot a költségvetés jelenlegi átalakításától, és hangsúlyosan definiálni a reform ütemezését. 2. • • • • •

Potenciális konfliktushelyzetek, kockázati tényezők: A változásokkal szembeni ösztönös ellenállás; Az intézmények részéről félelem az egyetemi autonómia csökkenésétől; Az intézményrendszerben a pénzügyi és hatalmi érdekek súlyosan sérülnek; Szakszervezeti, érdekképviseleti szembenállás Politikai ellenfelek szembenállása

13

•

•

A 2004-es költségvetés felsőoktatási fejezetének átalakítása – különösen a hallgatói érdekképviseletek részéről - összemosódik a felsőoktatás átfogó reformjával – A reform és az aktuális költségvetési megszorítások összemosása a reform kommunikációjának sikerét is veszélyeztetheti; Félelem attól, hogy az EU kiszippanthatja a hallgatókat, és az oktatókat.

II. A KOMMUNIKÁCIÓ TARTALMA 1. Alapvető elvek, prioritások: • hallgatói mobilitás • az egységes Európai Felsőoktatási Térhez igazodó, rugalmas felsőoktatás kialakítása; • versenyképes tudás biztosítása; • teljesítményhez kötött finanszírozási rendszer; • mindenki számára képességei szerint kínálatot kell biztosítani a tanuláshoz; • az esélyegyenlőség biztosítása: esélyteremtés, felzárkóztatás. 2. Általános üzenet: • OLYAN FELSŐOKTATÁSI

RENDSZER KIALAKÍTÁSA, AMELY MAXIMÁLISAN SZOLGÁLJA A TUDÁSCENTRUMOK KIÉPÍTÉSÉT, KIÉPÜLÉSÉT, AMELY VERSENYKÉPES ÉS RUGALMASAN ALKALMAZKODIK A VÁLTOZÓ TÁRSADALMI-GAZDASÁGI IGÉNYEKHEZ, VAGYIS CSÖKKENTI A DIPLOMÁS MUNKANÉLKÜLISÉG KOCKÁZATÁT ÉS FEJLESZTI A KUTATÁSI PROGRAMOKAT.

3. Üzenetek célcsoportok szerint: A. HALLGATÓK 1. Minőség – Esély – Mobilitás • A minőség és a piacképes tudás a hazai és nemzetközi versenyképesség záloga. • A tanulás befektetés, amely hosszú távon jólétet, biztonságot, tervezhető jövőt biztosít. • Szabadság, esély és mobilitás a tanulmányok alatt a hazai intézményrendszerben és az Európai Unióban. B. OKTATÓK, INTÉZMÉNYVEZETŐK 1. Minőség – teljesítmény – európai környezet • A teljesítmény többszintű honorálása versenyképes, kiszámítható oktatói-kutatói életpályát teremt. • A racionalizált intézményi rendszert és a gazdálkodást európai színvonalú oktatói-kutatói munkafeltételek kísérik. • Fiatal oktatók, kutatók esélyeinek növekedésével a hosszú távú versenyképesség és a minőség határozza meg a felsőoktatást. C. SZÜLŐK, VÁLASZTÓK (KÖZVETVE ÉRINTETTEK) „Nem hiába taníttattam a gyereket!” – használható, minőségi diploma

14

Racionalizált, átláthatóbb finanszírozási rendszer – az adófizetők pénzével az állam hatékonyabban gazdálkodik. 4. Javasolt és tiltott kifejezések, terminológia: Javasolt hangsúlyozandó kifejezések: • Magyar Universitas Program • Az első átfogó felsőoktatási reform • Versenyképesség • Minőség • egységes Európai Felsőoktatási Tér • A jövő egyeteme • A jövő egyetemi polgára • Szabadság • Mobilitás 5. A kommunikátorok szintjei, személye: Szintek: miniszteri államtitkári szakértői Személyek: Dr. Magyar Bálint Szabados Tamás Dr. Mang Béla

15

6. A kommunikáció szakaszai:

Szakasz Tájékoztató

Tájékoztató

Tájékoztató

Megerősítő

Aktivitások / Esemény Egyeztető tárgyalások – felsőoktatási szakemberek, intézményvezetők (rektori konferenciák), érdekképviseletek Nyílt fórumok, szakmai viták – oktatási szakemberek, oktatók, hallgatók A sajtó informálása, szak-publicisztikák írása Részkampányok (pl.:kollégiumi program), nyílt társadalmi vita

Nyilatkozó

Időpont

Kapcsolódó médiafelület(ek), megjelenések Írott és elektronikus sajtó, on-line média; Publicisztikák, szakcikkek, hírek

Felelőse a tárcánál

Dr. Magyar Bálint Szabados Tamás Dr. Mang Béla

2003. ősz

Szántó Gabriella sajtófőnök

Dr. Magyar Bálint Szabados Tamás Dr. Mang Béla

2003. ősz-tél

Írott és elektronikus sajtó, on-line média; Publicisztikák, szakcikkek, hírek

Szántó Gabriella sajtófőnök

Dr. Magyar Bálint Szabados Tamás Dr. Mang Béla

folyamatos

Szántó Gabriella sajtófőnök

Dr. Magyar Bálint Szabados Tamás Dr. Mang Béla

2004. február-május

Írott és elektronikus sajtó, on-line média; Publicisztikák, szakcikkek, hírek Írott és elektronikus sajtó, on-line média; Publicisztikák, szakcikkek, hírek

Szántó Gabriella sajtófőnök

A parlamenti vita ideje

Dr. Magyar Bálint Szabados Tamás politikai nyilatkozók, képviselők

2004. június

17

Írott és elektronikus sajtó, on-line média; Publicisztikák, szakcikkek, hírek

Szántó Gabriella sajtófőnök

7. Várható kérdések: • Miért szükséges az oktatók, kutatók közalkalmazotti státusból való kikerülése? • A privát szféra belépése a felsőoktatásba mennyiben veszélyezteti az intézményi autonómia érvényesülését? • Nem kockázatos-e magánosítani a felsőoktatást? • Az igazgatótanácsból miért hagynák ki a hallgatókat, illetve miért „komisszárokat”, a minisztériumnak tetsző embereket ültetnének bele? • Még csak alig fogadták el a közoktatási törvényt. Miért kell ennyire sürgetni az új felsőoktatási törvény életbelépését? • Miért vezették be és milyen következményei lehetnek a pozitív diszkrimináció megjelenésének a felsőoktatásban? • A felsőoktatástól elvont milliárdok nem gátolják a törvény bevezetését és az intézmények átalakulását? 8. Kapcsolódó kreatív anyagok, spotok, produkciós feladatok: – kitől kérhetők be / milyen formátumban: • Egyelőre nincsenek, kiadványok készülnek majd.

II. AZ ÚJ FELSŐOKTATÁSI TÖRVÉNY ELEMEI, A SZABÁLYOZÁS ÁLTALÁNOS INDOKOLÁSA A Magyar Universitas Program megvalósításának fő jogi eszköze egy új Felsőoktatási Törvény megalkotása. A törvény az alábbi fő területeket érinti: 1. A képzési és kutatási tevékenység modernizálása; az Európai Felsőoktatási Térhez történő csatlakozás feltételeinek megteremtése 1.2.Minőségpolitika és minőségfejlesztés. A képzési szerkezet átalakításához társuló további elemek 1.3.Az intézmények alapítása, jogállása és belső irányítása 1.4.Ágazati irányítás, fenntartói irányítás, hatósági jogkörök 1.5.Az állami finanszírozás és intézményi gazdálkodás rendszere 1. A képzési rendszer átalakítása (számozás nem egyértelmű) Az új képzési struktúra A hazai lineáris képzés az átalakítást követően a bolognai folyamatnak megfelelően három fő ciklusra bomlik (felsőfokú alapképzés [bachelor], mesterképzés [master], és doktori képzés [PhD, DLA]. a) Az első ciklus (bachelor; magyar elnevezése: felsőfokú alapképzés) általában 3 éves (180 kredites) képzés, indokolt esetben az alapképzés 3,5 éves [210 kredites] is lehet, amennyiben a 30 többlet kredit a második ciklusban betudható. Tekintettel arra, hogy az új típusú alapképzés egyik fő célja, hogy a felhasználói területek ágazati képzettségi előírásainak munkaköri követelményeivel összhangban lehetővé tegye a munkaerőpiacon elhelyezkedést biztosító diploma megszerzését, az alapképzésben a gyakorlati képzésre nagyobb hangsúlyt kell fektetni. Ahol ez különösen indokolt, az említett 30 plusz kredit pontosan ezt a célt szolgálhatja. a)b) A második ciklus (nemzetközi terminológiában master; magyar elnevezéssel mesterképzés) az alapképzés utáni, arra épülő, általában 2 éves (négy szemeszteres, 120 kredites) képzés. a)c) A harmadik ciklus (doktori képzés) a mesterképzésre épülő 3 éves (180 kredites) képzés, amely doktori tudományos (illetve művészeti) képzést nyújt és tudományos doktori fokozat (PhD illetve DLA) megszerzésére készít fel. a)d) Kivételes esetben alapképzésre nem épülő mesterfokozattal végződő képzések indulhatnak akkor, ha a képzés lineáris ciklusokba szervezése a végzettségekhez társuló szakképzettségek jellege vagy a képzés hazai hagyományai miatt csak aránytalan nehézségek árán lenne megvalósítható. A továbbra is egyciklusú formában folyó képzésekről szakmai egyeztetések eredményeképpen fog megszületni a végleges döntés. Az így létrejövő lista nem végleges, indokolt esetben módosítható, az ilyen képzések meghatározását nem is az új Ftv, hanem rendelet fogja elvégezni. e) A pedagógusképzés is alapvetően illeszkedik a lineáris szerkezetbe, óvópedagógusi, tanítói és szakoktatói oklevél alapképzésben is megszerezhető, a tanári és szakmai tanári oklevelet azonban csak alapképzés utáni mesterképzésben lehet megszerezni. A közismereti és készségtárgyak tanára képzés legalább egy főszakon és egy mellékszakon (a közoktatás igénye szerint) folyik. f) A felsőoktatás alternatív be-, illetve kimeneteként értelmezhető képzés a felsőfokú szakképzés. Az iskolai rendszerű szakképzés fő célja, hogy rövidebb idő alatt biztosítson a munkaerőpiacon hasznosítható, gyakorlat orientált ismereteket, célzottan készítve fel

19

valamely szakképzettség megszerzésére. A felsőfokú szakképzésbe minden sikeresen érettségiző, vagy már BSc fokozatot szerzett diák felvételt nyerhet. A felsőfokú szakképzés két éves (120 kredites) képzés, amely elsősorban a szakmai ismeretek és készségek átadására koncentrál. Az életen át tartó tanulás keretében – a felsőfokú alapképzéssel való összehangolás és akkreditáció révén – biztosítani kell, hogy a felsőfokú szakképzés után a továbbtanulás – kredit beszámítással – biztosítható legyen, valamint azt is, hogy a BSc-ben megszerzett kreditek egy része az FSZ-ben is elismerhető legyen. g) A két képzési ciklus mellett számos kiegészítő, szakirányú továbbképző, specializáló, rövid idejű programnak kell megjelennie a felsőoktatás új képzési szerkezetében, amelyek a diszciplináris ismeretek megújítását, specializálását, illetőleg szakirányú ismeretek megszerzését, fejlesztését, megújítását célozzák az életen át tartó tanulás keretében. A szakirányú továbbképzési formát a felhasználói igények gyors változásai miatt célszerű fenntartani. Ezek indítása jelenheti az egyik jelentős, vállalkozási tevékenységből származó bevételi forrását a felsőoktatási intézményeknek, így az ilyen képzések fenntartása a finanszírozhatóságot is javítja. A képzési szerkezet lineárissá válásával megváltozik a képzések horizontális tagolódása is. Az első ciklusban tizennégy, széles, a tudományterületekkel rokon képzési terület alakul ki, amelyeken belül területenként eltérő számú, de összességében mintegy nyolcvan képzési ág jön létre. A képzési ágak az egyes képzési területeken belül diszciplináris szempontok alapján csoportosítható, és ezért közös alapozásra képes képzéseket fogják össze. A képzési ágakban történő alapozás után alapszakokon folyik tovább a képzés. A képzési területek, ágak és alapszakok kialakításának véglegesítése a Nemzeti Bologna Bizottság keretében zajlik, az ezzel kapcsolatos konszenzust a Magyar Rektori Konferencia és a Főiskolai Főigazgatói Konferencia Bologna Bizottsága szakcsoportjainak két éves munkájára történő alapozás jelenti. A képzési területeket, ágakat és alapszakokat jogszabály rögzíti, a rendszer elindulása után nyílhat mód további korszerűsítésükre. Az alapszakokhoz - sajátos szakmai ismeretek és kompetenciák nyújtására az egyes intézmények belátása szerint - szakirányok csatlakozhatnak. A második ciklusban a képzés az alapképzési ciklusra kialakított képzési ágakon belül specializáltabb ismereteket és kompetenciákat nyújtó mesterszakokon történik. A mesterszakra történő belépés előfeltétele egy szelekciós rendszer által támasztott feltételek teljesítése. A belépés konkrét feltételeinek meghatározása intézményi hatáskör, a törvény csak annyit állapít meg, hogy a két ciklus közötti átmenet nem lehet automatikus. Ez a szűrő biztosítja a magasabb szintű diplomák valós értékét. Egy-egy képzési ágban – a tudományos és társadalmi igényekre alapozva – számos mesterszak működhet. A mesterszakok mennyiségét ezért nem szükséges korlátozni, összesített számuk várhatóan sokszorosan meghaladja majd az alapszakokét. A harmadik ciklusban doktori iskolák keretében kialakított doktori programokban folyik a tudományos kutatásra történő felkészítés és a tudományos fokozatszerzés támogatása. Az új képzési rendszerhez kapcsolódóan tovább kell fejleszteni az egységes kreditrendszert, és meg kell teremteni az intézmények és az országok közötti transzfer lehetőségét és a diplomamelléklet kiadásának rendszerét. A képzés fejlesztése elképzelhetetlen a kutatás fejlesztése, valamint az oktatás módszertani fejlesztések és a korszerű informatikai háttérre alapozott tananyagfejlesztés nélkül, melyek meglétét az akkreditációs követelményekben is rögzíteni kell. Hasonló fejlesztés szükséges a gyakorlati orientáltságú képzés hátterének kialakítása terén is. A labor- és gyakorlóhely20

fejlesztés mellett hatékony együttműködési formákat kell kialakítani a gazdasági szervezetekkel. A felkészüléshez az esti és levelező képzések indításának és folytatásának feltételéül kell szabni, hogy a képzésben távoktatásra is alkalmas speciális tananyagot bocsássanak a hallgatók rendelkezésére. Ugyanakkor elengedhetetlen, hogy mind országosan, mind regionálisan a közvetlen intézményi kapcsolatok keretében működjenek azok a közvetítő mechanizmusok, amelyek a munkaerő-piaci megfelelősséget, orientációt biztosítják a beiskolázás, a képzés, a karrierépítés és elhelyezkedés rendszerében. Ezek a közvetítő mechanizmusok felsőoktatási intézmény döntéshozó testületeinek átalakításával létrehozhatók úgy, hogy a regionális munkaerő-piac reprezentánsai tanácskozási joggal részt vesznek a testületi üléseken. 2. Minőségpolitika és minőségfejlesztés. A képzési szerkezet átalakításához társuló további elemek A Magyar Akkreditációs Bizottság (MAB) eddigi tevékenysége elsősorban a felsőoktatási intézmények működésének, a képzések folytatásának minőségértékelésére irányult, bár az utóbbi években megjelent az intézményi minőségfejlesztés támogatásának célja is. A minőségértékelés terén a MAB által kialakított feltételek és az egész magyar felsőoktatásra megtörtént akkreditáció rendkívül jelentős előrelépést jelent a képzések minőségének egységes elvek szerinti megítélése terén. A képzések szabályozásának a törvényben kialakítandó új rendje következtében formálódó új minőségpolitika a korábbiaknál erőteljesebben követeli meg a minőségfejlesztési rendszer kiépítését és a képzés és kutatás minőségbiztosításának fejlesztését az intézményekben. A Magyar Universitas Program egyik célja, hogy az egész szférában kialakuljon és elterjedjen a minőségelvű működés kultúrája, amelyet az erre irányuló jogszabályalkotás és a szervezeti keretek kialakításán túl pályázati források e célra rendelésével és szakemberekből álló testület aktív szakértői, támogató tevékenysége révén is ösztönözni szükséges. Az ágazati minőségpolitika megvalósítása érdekében a következő rendszerelemeket szükséges kialakítani: ♦ A ciklusos képzésekhez illeszkedő, kimenet-vezérelt, kompetencia-alapú képesítési kereteket, melyek rögzítése törvényben történik meg, s amely felváltja a jelenlegi képesítési követelményeket. Képzések a képesítési keret szerint indíthatók. ♦ A minőség külső értékelését ellátó akkreditáció továbbfejlesztése is szükséges: az intézmény-akkreditációnak nyilvános erőforrás-kritériumokon, mint minimumfeltételeken kell alapulnia, amelyet jogszabály határoz meg. Sajátos szabályozás szükséges az oktatók több intézményben való foglalkoztatásának (akkreditáció szempontjából figyelembe vett) szűkítése érdekében. ♦ Az intézmények minőségirányítási programját, amelynek keretei között a képzésekre irányuló minőségfejlesztés további erősítése szükséges. Ennek külső szakmai támogatását a MAB minőségfejlesztési bizottsága végzi. A képzési programok kialakításában, a minőségfejlesztésben és a minőségértékelésében, a szakmai és munkaerő-piaci elvárások figyelembevétele érdekében hangsúlyosabb szerepet kell kapniuk a szakmai szervezeteknek, munkaadóknak. ♦ A kreditrendszer korszerűsítését és a kölcsönös kredit beszámítás elterjesztését, a megfelelő korosztályok egyre nagyobb részének felsőfokú végzettséghez juttatását, az életen át tartó tanulás ebben a szektorban döntő fontosságúvá válása érdekében lesz.

21

Az átmenet kezelése a) Az új képzési szerkezetre történő átállás felmenő rendszerben történik. 2006 szeptemberétől már csak a lineáris ciklusos képzésnek megfelelő első ciklusú képzési programok indulnak, így 2009 szeptemberétől már a második ciklusú képzési programok is általánosan megjelennek a felsőoktatási intézményekben. b) Az intézményeket a jelenleg érvényes intézményi és program akkreditációk alapján egy leegyszerűsített, gyors akkreditációs döntés keretében be kell sorolni aszerint, hogy mely szinteken és képzési ágakban folytathatnak majd lineáris képzéseket. Minthogy a főiskola–egyetem közti különbségek a több ciklusú képzéssel megszűnnek, az egyetem elnevezést az a felsőoktatási intézmény viselheti, amelynek a doktori képzésre is kiterjed az akkreditációja. Ez az akkreditáció természetesen nem „szerzett jog”, hanem időszakonként ismételten új akkreditációs eljárást kell lefolytatni a minőségi követelményeknek való folyamatos megfelelés ellenőrzése érdekében. c) Tekintettel arra, hogy az új képzési szerkezetre való átállás újszerű, és jelentős változásokat hoz, szükséges, hogy az első ciklusban kialakuló új képzési programok bevezetésük előtt – a minőség és a bolognai elveknek való megfelelés biztosítása érdekében - egy gyorsított eljárásban lefolytatott akkreditációs és engedélyeztetési eljáráson essenek át. A továbbiakban a kialakított akkreditációs eljárások mentén történik a képzések minőségének értékelése. d) A megfelelő mértékű szerkezeti rugalmasság és hallgatói mobilitás biztosítása érdekében az alapszakokat és a mesterszakokat olyan közös rendszerben kell kialakítani, amelyben minden alapfokozattal tovább lehet lépni több mesterszakra is, illetve egy-egy mesterszak – a szakmai szempontok által megszabott keretek között – minél szélesebb alapképzési körből fogadjon hallgatókat. Az alapképzésben egyes alapszakok elindítása előtt meg kell nevezni 1-3 olyan mesterszakot, amelyben a megszerzett alapfokozattal folytathatók a tanulmányok. Nem lehetséges olyan alapképzési program indítása (vagyis olyan képzési program nem akkreditálható), amelyből nincs lehetőség valamely mesterképzésre való jelentkezésre. e) A kétciklusú képzési szerkezet meghatározásával, illetve indulásával egyidejűleg a felsőoktatási törvény rendelkezik a munkakörök képesítési előírásaival összhangban a korábbi egyetemi és főiskolai szintű végzettségek és szakképzettségek megfeleltethetőségéről. 3. A felsőoktatási intézmények alapítása, jogállása és belső irányítása A felsőoktatási intézmények létesítése, átalakítása és megszüntetése új szabályok alapján történik, állami és nem állami intézmények esetében ugyanazon akkreditációs feltételek mellett. A felsőoktatási intézmények a tanítás, a tanulás, a tudomány és a művészet szabadságának megvalósulásával az alkotmányos jogok érvényelsülését, a társadalmi lét, az életminőség jobb feltételeinek megteremtését szolgáló intézmények. Minden felsőoktatási intézmény önkormányzattal rendelkező jogi személy. Felsőoktatási intézmény alapítója lehet hatósági engedélyezési eljárásban hozott döntés alapján: a) állam, a)b) gazdasági társaság, a)c) közhasznú társaság, a)d) alapítvány, közalapítvány, a)e) Magyar Köztársaságban nyilvántartásba vett egyházi jogi személy, a)f) országos kisebbségi önkormányzat,

22

a)g) a)h)

helyi önkormányzat, magánszemély.

Az állami fenntartású akkreditált felsőoktatási intézményt az államháztartási és a hatályban lévő felsőoktatási törvény költségvetési szervként határozza meg. A felsőoktatás sajátos működését figyelembe véve a jövőben javasoljuk a speciális jogosítványokkal rendelkező költségvetési szervként való definiálást. Ez lehetővé tenné a teljesítményösztönzést (pl. szellemi alkotás preferálása, tudástranszfer ösztönzése), a gazdasággal való kapcsolat erősítését (pl. gazdasági szereplők fejlesztése a campusokon, a spin off cégek megtelepítése), oktatók, kutatók, hallgatók saját vállalkozásainak campus területére történő telepítését (pl. meglevő privát vállalkozások holding rendszerű működtetése az intézmény vagyonának kedvezményes használata stb.). A pénzügyi kereteknek biztosítani kell az intézmény által alapított profitorientált és non-profit szervezetek intézmény érdekeit előtérbe helyező működését, különösen a közcélú bevételszerzés vagy a teljesítményorientáltabb működés biztosítása területén (pl. szolgáltatási feladatok ellátása, konferencia centrumok működtetése). Ez utóbbi formák támogatását indokolja, hogy a regionális EU támogatások költségvetési szervekben nem fogadhatók. Az előirányzatok közötti átcsoportosítás lehetőségének biztosítása is megfontolandó. Célszerű lenne definiálni a szerzett tulajdon fogalmát (pl. hagyatékok átadása, ingatlanszerzés), amely így nem kerülne a kincstári vagyoni körbe, és az ezzel a tulajdonnal való gazdálkodás nem jelentene költségvetési kockázatot, ugyanakkor növelné az intézmény bevételszerző képességét. A felsőoktatási intézmények állami elismerése új szabályok alapján történik. • A felsőoktatási intézmény feladatait a szervezetére és tevékenységére vonatkozó jogszabályi keretek figyelembe vételével az alapító okirat kiadása útján az alapító (ill. a fenntartó) határozza meg. • A felsőoktatási intézmény állami elismeréséhez a fenntartó kérelmére, az intézmény alapító okirata alapján – az államigazgatási eljárás szabályai, valamint az új felsőoktatási törvény vonatkozó rendelkezési szerint – lefolytatott hatósági engedélyezési eljárásban kerül sor a működési engedély kiadására. Az állam által elismert felsőoktatási intézményként csak olyan, az új felsőoktatási törvényben meghatározott feladatokat ellátó intézmény működhet, amely egy tudományágban vagy művészeti területen, több szakon akkreditált képzéssel rendelkezik, továbbá megfelelő küldetési nyilatkozata, képzési és intézményi fejlesztési terve, belső minőségbiztosítási szervezete van, és időarányosan biztosítottak a képzés szakmai, személyi, szervezeti és infrastrukturális feltételei. Az alapítónak a felsőoktatási intézmény működéséhez szükséges minimális feltételek meglétét jogszabályban meghatározott akkreditációs eljárásban kell igazolnia (kapacitás akkreditáció). Ezek a következők: a) Az indítani tervezett – végzettséget, szakképzettséget adó – képzési programok kidolgozottsága, azok személyi, tárgyi feltétele, a)b) A felsőoktatási intézmény működésének alapvető feltételei, így különösen a képzési, kutatási és fejlesztési feladatok ellátáshoz szükséges oktatói kar, a folyamatos működéshez (épület, vagyon), gazdálkodás, a hallgatói tanulmányi munkához szükséges alapvető szociális feltételek. Az alapításnál be kell mutatni a felsőoktatási tevékenység folytatásához szükséges ingatlanok feletti rendelkezési jogot igazoló dokumentumokat, és „üzleti tervet” kell készíteni a

23

diploma kiadásáig tervezett időszakra vonatkozó működési feltételek biztosítására. Az „üzleti tervben” hitelt érdemlően igazolni kell a folyamatos működés fedezetéül szolgáló források biztosítását is. Az intézményalapítási eljárásban részt vesz a MAB és az FTT is. A MAB vizsgálja a képzés minőségének biztosítottságához szükséges személyi, tárgyi feltételek biztosítottságát, az FTT pedig a képzés munkaerő-piaci szükségességét. A testületek eljárásuk végén csak javaslatot tehetnek, döntésüknek kötelező ereje nincs. Az alapító okirat és a működési engedély alapján az oktatási miniszter előterjesztést tesz a köztársasági elnök felé, aki a létrejött intézményt a törvényben meghatározott időn belül állam által elismert felsőoktatási intézménnyé nyilvánítja. A törvény lehetőséget ad az intézmény működésének felfüggesztésére, s ha a működőképesség véglegesen nem állítható helyre, sor kerülhet a megszüntetésre is. Állam által fenntartott felsőoktatási intézmény esetében a működésképtelenség egyenes következménye a megszüntetés, nem állami fenntartású intézmények esetén a működésképtelenség jogkövetkezménye az állami elismerés visszavonása. A megszüntetés ebben az esetben a fenntartó diszkrecionális jogkörébe tartozó döntés. Az állami elismerésre vonatkozó eljárási szabályok kiegészülnek a felsőoktatási intézmény átalakítására és megszüntetésére vonatkozó rendelkezésekkel. A megszüntetés esetére a törvény rendelkezni fog a fenntartónak a képzésben lévő hallgatókkal való gondoskodás kötelezettségéről. A törvénynek rendelkeznie kell a megszüntetés miatt felszabaduló ingatlanok és eszközök fenntartási, illetve az ezekkel való rendelkezés kötelezettségeiről. Az intézményi megszüntetésről szóló döntést megelőzően meg kell vizsgálni, hogy milyen lehetőség adódhat más intézménnyel történő integráció végrehajtására, így a meglévő kapacitások további hasznosítására. A folyamatos működés minimális feltételei fennállásának objektív megítéléséhez ki kell dolgozni a felsőoktatási intézmények kapacitását leíró alapvető paramétereket, és az ezekhez kapcsolódó minimális követelményeket. Külföldi felsőoktatási intézmény Magyarországon továbbra is az oktatási miniszter engedélye alapján működhet, amelynek feltétele, hogy abban az országban, ahol székhelye van a felsőoktatási intézményt és az általa kiadott oklevelet állami által elismerjék. A most létrejövő Európai Felsőoktatási Tér feladataihoz igazodóan – figyelembe véve a 2001. évi Prágai Nyilatkozatot – a felsőoktatási intézmények nemzetközi együttműködésnek keretei kiegészülnek a közös oklevél kiadásnak feltételeivel és szabályaival. A tervezett változtatások professzionális megvalósításához mindenképpen szükség van az intézményi menedzsment megerősítésére. A program irányelveivel és számos európai példával összhangban a koncepció olyan vezetési modellt irányoz elő a költségvetési intézményekként működő felsőoktatási intézményeknél, amelyben (szorosan kooperálva egymással) kettéválik az intézményműködtetési (menedzsment) és a képzési és kutatási (akadémiai) tevékenységek irányítása, és ennek megfelelően alakul a felelősségi körök telepítése. A tudományos tevékenység irányítását a Szenátus, a menedzsment tevékenység irányítását az Irányító Testület (IT) látja el. Az egyetemi közösséget a Szenátus reprezentálja. A szenátusnak az akadémiai kérdéseket érintő stratégiai ügyekben (képzési terv, kutatási terv, akadémiai szolgáltatási terv, oktatói/kutatói pályázatok elbírálása stb.)

24

előzetes egyetértési joga van. Csak a szenátus véleményével együttesen lehet a stratégiai döntéseket az IT elé terjeszteni. Ezt a struktúrát a törvény minden költségvetési szervként működő felsőoktatási intézmény számára kötelezően előírja. A rektor az intézmény vezetője és képviselője, a munkáltatói jogok gyakorlója, kinevezések, szerződések aláírója. Egy személyben felelős az IT által meghozott döntések végrehajtásáért, az intézmény hatékony működéséért. A hivatalban lévő rektor, amennyiben az IT elnöki pozícióját kívánja betölteni, egyszerre lesz rektor, illetve az IT elnöke (elnök-rektor). A vezetői megbízás lejártát követően az IT dönt arról, hogy megőrzi-e azt az irányítási formát, vagy az elnöki szerepet és a rektori funkciót személyileg kettéválasztja. Az új törvény tervezete biztosítékokat teremt a minisztérium túlsúlyának érvényesülésével szemben az IT-ben. Egyrészt 50%-nál alacsonyabb arányban szabja meg a minisztérium delegáltjainak számát a testületben, másrészt szigorú összeférhetetlenségi szabályokat állapít meg az IT tagjaira, harmadrészt lehetővé teszi, hogy a Szenátus kifogást emelhessen a miniszter delegáltjaival szemben (A Szenátus 2/3-os többséghez kötött döntés útján vétójoggal élhet a minisztérium jelöltjével szemben). Megfontolás tárgya, hogy az IT-be a miniszter által delegált tagok között helyet kapjon a képzési profilban érdekelt társminisztériumok képviselője is (pl. egészségügy, agrár terület). Lehetővé teszi továbbá, hogy azok a vállalkozások, illetve intézmények, amelyek együttműködésre irányuló társulási szerződést kötnek a felsőoktatási intézménnyel, az IT-ben is megjelenhessenek. Az IT összetételével, feladat- és tevékenységrendszerével az ágazati irányítási feladatokkal összhangban biztosítja a fenntartói feladatok megvalósítását, az intézmény hatékony működését. Az IT, a Szenátus és a rektor tevékenységeit az új felsőoktatási törvény tervezete elkülöníti egymástól, és a hárompólusú belső vezetést illetően egyeztetési eljárásokat irányoz elő, amelyek azonban nem tarthatnak korlátlan ideig, hanem a határidőhöz kötött döntések esetén az IT ideiglenesen hatályba léptetheti a teljes konszenzussal el nem fogadott döntést, amelyet azonban további egyeztetések után véglegesíteni kell. Az új törvény a felsőoktatási intézmények belső szerkezetére vonatkozóan keretjellegű szabályozást valósít meg. 4. Ágazati irányítás, fenntartói irányítás, hatósági jogkörök A tervezett törvényi szabályozás szerint az állam e célra létrehozott szervezetei útján gondoskodik: a) a felsőoktatás fejlesztéséről; b) a felsőoktatás megfelelő minőségének biztosításáról; c) arról, hogy a felsőoktatási intézményeknek közfeladataik ellátásához közpénzekből olyan mértékű és összetételű támogatást nyújtson, amely a feladatok magas színvonalának biztosításához elegendő; d) a közpénzek hatékony felhasználásának és a felsőoktatási intézmények törvényes működésének ellenőrzéséről, továbbá e) szolgáltatások nyújtásával (tájékoztatás, információk és adatok feldolgozása és szolgáltatása) a felsőoktatás modernizálási folyamatának elősegítéséről. Az ágazati irányítást illetően a törvény meghatározza az oktatási miniszter irányítási jogkörét, rendezi annak tartalmi kérdéseit. Az ágazati irányítás kiterjed minden intézményfenntartóra, felsőoktatási intézményre, az azokban foglalkoztatottakra, illetve az azokban tanulmányokat folytatókra. Az állami felsőoktatás egységes irányítási rendszerében továbbra is biztosítani kell a katonai és rendvédelmi felsőoktatás sajátos feladatrendszere 25

által megkívánt irányítási, felügyeleti és finanszírozási feladatokban a szaktárcák hatáskörét és felelősségét. Az ágazati irányítás legfontosabb feladatai: a) a törvények és kormányrendeletek előkészítése; a)b) a miniszteri szintű szabályozás; c) költségvetési támogatás elosztási rendszerének működtetése, a felsőoktatás fejlesztésével, a rendszer [és nem az egyes intézmények] működésével összefüggő szakmai feladatok ellátása (oktatók képzése, továbbképzése, szakmai programok indítása, minőségbiztosítási rendszer működtetése, kredit rendszer működtetése, információs rendszer működtetése, kutatások és hatásvizsgálatok indítása, új megoldások kidolgoztatása); c)d) a fenntartói tevékenység feletti törvényességi ellenőrzés ellátása; c)e) az államilag támogatott létszámok elosztása. Az oktatási miniszter ágazati feladatai körében hatósági és törvényességi ellenőrzési jogkörökkel rendelkezik. A közigazgatási hatósági eljárásról szóló új törvény alapján önálló hivatal (Felsőoktatási Hivatal) felállításával megkezdődhet a minisztériumi feladatrendszer profiltisztítása, amelynek célja, hogy a minisztérium keretében csak az ágazati stratégiai, szabályozási és az elemző, ellenőrző feladatok maradjanak. Egyedi hatósági jogköröket tehát a minisztérium szervezetétől elkülönült önálló hatáskörű közigazgatási szervre kell bízni. A fenntartó jogosítványai egységesek. A magyar állam mellett minden fenntartót azonos jogok és kötelezettségek illetnek meg. Az új szabályozás világossá teszi, hogy az egyes intézmény működéséért nem az állam, hanem a fenntartó felel. Az állam a működés költségeihez hozzájárul, de nem köteles biztosítani a működés teljes fedezetét. Az állam az intézményrendszer működtetéséért felel. Állami felsőoktatási intézmény esetében a fenntartói jogokat az oktatási miniszter gyakorolja, és egyben eleget tesz e jogviszonyból eredő kötelezettségeinek. (Kivéve azokat az intézményeket, melyek fenntartója a Honvédelmi Minisztérium, illetve a Belügyminisztérium.) Az alapító elválhat a fenntartótól. A fenntartói jogok átruházásnak pontos feltételeit jogszabály határozza meg. A fenntartói jog átadására állami fenntartású felsőoktatási intézmények estében csak akkor kerülhet sor, ha ily módon biztosítható a hatékonyabb gazdálkodás és vagyonkezelés. A fenntartói jogkör elemei: a) A fenntartó biztosítja a rendelkezéseire álló források keretein belül a felsőoktatási intézmény működéséhez szükséges feltételeket, ezek között a vagyoni, a személyi és tárgyi feltételeket. a)b) A fenntartó állapítja meg a felsőoktatási intézmény költségvetését. a)c) A fenntartó felel az intézmény törvényes működésének biztosításáért. Az új törvény tervezete az állami feladatok ellátását segítő közbülső testületekre (Magyar Akkreditációs Bizottság, Felsőoktatási és Tudományos Tanács) vonatkozóan új – (összetételüket és működésüket illetően egyaránt) a rendszerhez illő – működési kereteket rendel. A MAB jogállását illetően az új törvény csak kisebb törvényi változtatást irányoz

26

elő, az FTT-vel kapcsolatban arról gondoskodik, hogy tevékenysége ténylegesen a szakértői munka irányába mozduljon el, és az érdemleges döntések szakmai megalapozása is az FTTn belül történjen meg. Az FTT - a munkaerő-piaci igényeknek az ágazati döntési folyamatokba való becsatornázása érdekében – véleményezési jogkört kap az államilag támogatott hallgatói helyek képzési területenkénti elosztásában is, amellett, hogy az intézményalapítási eljárásban megjelenik a már jelzett módon. Az FTT tagjai közül három tagot az oktatási miniszter delegál. Ehhez szakértői háttérre van szükség, amelyet a törvénytervezet egyebek között az igénybe vehető szakértők nyilvántartásával, továbbá az FTT szakértői mellé rendelt segítők létesítésével kíván reális alapokra helyezni. A Magyar Rektori és Főigazgatói Konferencia számára az új törvény véleményezési jogot és reprezentatív részvételt biztosít a felsőoktatást érintő alapvető kérdésekben. 5. Finanszírozás. A korszerűsítés egyik leglényegesebb eleme és feltétele a finanszírozási rend megváltoztatása. A felsőoktatás finanszírozás új modelljének egyik legfontosabb célja az intézményi teljesítmények, valamint a szolgáltatások színvonalának elismerésén alapuló költségvetési finanszírozási rendszer kialakítása és működtetése. Az új állami finanszírozási rendszerrel szemben támasztott követelmények: a) Normatív mutatókon és teljesítmény-indikátorokon alapuljon. a)b) Ösztönözze a minőség javítását, a hatékonyság növelését. a)c) A munkaerő-piaci (a felvevőpiaci) igényeknek megfelelő képzési kínálatot finanszírozzon. a)d) Ágazati szinten biztosítsa, intézményi szinten támogassa, ösztönözze a felsőoktatás tartalmi, szerkezeti korszerűsítését. a)e) Biztosítsa a finanszírozás, a támogatások, illetőleg a főbb költségelemek teljes körű nyilvánosságát f) Biztosítson forrást a hatékony tudományos-kutató-fejlesztő, a szakmai-alkotó munkára. g) A saját bevételek egyaránt szolgálják a tudományos-kutató-fejlesztő, a szakmaialkotó munka, valamint az infrastruktúra fejlesztését, illetve a realizálásában közreműködők jövedelmének növelését. g)h) Rögzítse az állami, illetve a nem állami fenntartású intézmények finanszírozásának, támogatásának követelményeit, szabályait. g)i) Javítsa a magyar felsőoktatási intézmények nemzetközi versenyképességét. g)j) Költséghatékony működésre kényszerítsen. Ennek megfelelően a finanszírozás tervezett modelljében a következő fő csatornákat tervezzük a felsőoktatási célú állami költségvetési források allokálására: ♦ normatív alapú támogatások: (a) képzési támogatás; (b) tudományos támogatás; (c) fenntartói támogatás; ♦ pályázatok útján elosztandó (d) egyéb társuló források; ♦ szerződéses alapon nyújtott (e) restrukturálási támogatások (teljesítménymutatók meghatározott - a jelenleginél jobb - értékeihez kötve) és 27

♦ (f) beruházási támogatások (fejlesztésekre és felújításokra, lehetőség szerint ugyancsak teljesítményszerződések vagy pályázatok alapján). További (normatív és nem normatív) költségvetési támogatások szolgálják a pénzbeni és természetbeni elemeket ötvöző (g) állami hallgatótámogatási rendszer és a (h) diákhitelrendszer működtetését. A felsőoktatási intézmények támogatási rendszerén [a fenti (a)-(f) elemek] belül meghatározott arányoknak és tendenciáknak kell érvényesülnie. (A normatív támogatási rendszer szolgáljon az intézményeknek szánt rendszeres állami támogatások döntő részének, a működési támogatások teljes egészének finanszírozására.) Fontos alapelv, hogy a hallgatók, akik az intézmények széleskörű szolgáltatásait igénybe veszik, választásukkal mindenképpen befolyásolják az intézmény finanszírozását. Az államilag támogatott képzések esetében az állam részben vagy egészben átvállalhatja a szolgáltatást igénybe vevő hallgatóktól a terheket. Ennek megfelelően a képzési támogatás az intézményi normatív támogatás mintegy fele, a hallgatói létszám, és a hallgató képzésének szakmai jellege, valamint a képzés szintje alapján kerül meghatározásra. Az intézmény e támogatásban a hallgatók intézményt preferáló szándéka alapján részesedik. A jövőben az államilag támogatott képzésben részesülő hallgatók felvehető számát nem az intézménynek leosztott keretszámok, hanem az országos szakterületi felvételi rangsor alapján a hallgatók intézményválasztása határozza meg, az előre rögzített kapacitáskorlátok figyelembevételével. A képzési támogatás intézményváltoztatás esetén követi a hallgatót, külföldi részképzés esetén (vagyis a Bolognai Nyilatkozatot aláíró országok felsőoktatási intézményeiben folyó részképzés esetén) pedig a hallgatót terhelő költségek fedezetéül szolgál. Az államilag támogatott hallgatók számára ez azt jelenti, hogy a képzésben való részvétel (meghatározott számú szemeszter, illetve kredit) és a képzéshez tartozó kísérő szolgáltatások költségét az állami képzési támogatások kialakítandó rendszerén keresztül a költségvetés finanszírozza. A jövőben meg kell határozni azon szolgáltatások körét, amelyeket az állami támogatás fejében az intézmény a hallgatónak nyújt. A nem államilag támogatott helyeken tanuló hallgatók költségtérítést fizetnek. A költségtérítés mértéke nem lehet kevesebb a képzési támogatásnál. Az új rendszer kialakítása szorosan összefügg a lineáris képzési rendszer bevezetésének ütemezésével (2005-2010), mert az állami támogatási-rendszernek erre kell épülnie, ezzel szolgálva a mobilitást és az egész életen át tartó tanulás elveit. Az egyes képzési ciklusokban tanulmányokat megkezdő hallgatók elérendő arányai a következők: felsőfokú szakképzésbe az érettségizők 20%-a, alapképzésbe 70%-a lép be. A mesterképzésben az alapképzést sikeresen befejezők 50%-a lép be. A doktori képzésbe a mesterképzésben tanulmányokat befejezők legfeljebb 20%-a lép be. Ezen fő arányokon belül az állam ciklusonként a képzési területekre határozza meg az állami finanszírozásban részesítendő hallgatók számát az előző évi jelentkezések és a munkaerőpiac igényeinek figyelembe vételével. (A hallgatói létszámok alakulását és ennek költségkihatásait ábrázolják az 2. és 3. számú mellékletek.) Az intézmény fenntartási költségeinek viselője az intézmény fenntartója. Az állami intézmények e célra normatív támogatásban részesülnek, melynek összege a teljes normatíva legalább 20%-a. A nem állami intézmények a kieső fenntartói normatívát költségtérítéssel, illetőleg más állami vagy nem állami támogatással kompenzálhatják.

28

A tudományos tevékenység normatív finanszírozása Az intézmények képzéssel összefüggő kutatásainak támogatására használt költségvetési forrásuk részarányát jelentősen kell emelni. A megemelendő kutatás támogatás azonban csak akkor érheti el célját (a kutatás a képzés minőségére gyakorolt pozitív hatásának elismerését), ha a támogatás számításának alapja a kutatási inputok mellett növekvő súllyal a kutatási kibocsátás mértéke és színvonala. A normatív alapú tudományos támogatás az oktatói létszámhoz kötődő, oktatói tevékenységet megalapozó támogatás. A képzés színvonalának megtartását is biztosító kutatások támogatására a normatív elem mellett szükség van a kutatási teljesítmények beépítésére az intézmény további forrásszerző tevékenységének támogatásába. Az intézményi kutatási output objektív és szubjektív elemeket egyaránt tartalmazó országos értékelési rendszer felállítását teszi szükségessé. Ez kísérletként 2006-ra megvalósítható, 2011-re pedig már elfogadható precizitású nemzeti kutatásértékelési rendszer is kialakítható. A pályáztatási rendszer: a) a fiatal oktatók és kutatók kutatási feltételeinek a megteremtésére, a)b) a társadalompolitikai célkitűzésekre (pl. regionális-, országos-, nemzetközi szerep), nemzetközi keretekben működtetett képzési, kutatási programokra, c) nemzeti és regionális feladatokat ellátó kutatócentrumok (egyetemek) fejlesztésére, létesítésére, d) költségigényes tevékenységekre, költséges berendezések működtetésére (gyakorlati képzések: tangazdaság, klinika, művészeti gyakorlóhelyek, műhelyek, laboratóriumok), d)e) a tudománypolitikai vagy képzéspolitikai célból fenntartandónak ítélt kis szakok magasabb költségeinek támogatására szolgál. A felsőoktatás fejlesztésének számos más olyan eleme van, amely nem valósítható meg a normatív finanszírozás keretei között úgy intézményi, mint központi szinten. Így szükség lenne egy olyan forrásra, melyből a felsőoktatási intézmények többszintű képzésre való átállását, az ezt támogató átmeneti állami többletkiadásokat, fejlesztéseket, a normatív támogatás keretei között nem finanszírozható intézményi specialitásokat (szakkollégiumok, művészeti intézmények jogos többletigényei) támogatni lehetne. A 2000-ben megszüntetett Felsőoktatás-fejlesztési Alap (FEFA) helyett célszerűnek látnánk egy olyan Alap létrehozását, melyből e feladatok pályázatok és szerződések alapján megoldhatók lennének. Az Alap a költségvetésben elkülönített pénzösszeget jelent, és nem minősül elkülönített állami pénzalapnak. A fejlesztési koncepció szerint jelentősen bővül a felsőfokú szakképzésben résztvevők száma. E kör képzésének finanszírozásához lehetővé kell tenni a Munkaerőpiaci Alap Szakképzési alap-részének bevonását. Az Alapnak lehetőséget kell biztosítani arra, hogy fedezze a gyakorlati képzés gazdasági szereplők által is biztosított feltételeit. Az állami felsőoktatási intézmények restrukturálása és fejlesztésük finanszírozása A restrukturálási támogatására akkor van szükség, ha a különböző adottságú állami fenntartású intézmények fajlagos képzési költségei között fellépő különbségek és az intézmény iránti hallgatói érdeklődés változása miatt a hallgatók által az intézményhez eljuttatott képzési támogatás, továbbá a normatív kutatási és fenntartási támogatás összege érzékelhetően, legalább 5 %-kal kisebb, mint a korábbi évben hasonló jogcímen kapott támogatás reálértéke. A restrukturálási támogatások odaítélésének célja csak az intézmény

29

működési hatékonyságának növelése, azaz a hatékonyságmutatóinak javulása lehet. Ennek teljesülése érdekében minden ezen a jogcímen nyújtott támogatás számon kérhető restrukturálási-szerződés keretében valósul meg. A restrukturálás esetén intézményi profilváltozáshoz egyszeri összegek biztosítása szükséges (kiürült tevékenység felszámolása, új tevékenységhez egyszeri ráfordítás biztosítása), amit az elkülönült forrásból pályázatok alapján képes biztosítani. A forrás képzéséhez megoldást jelenthet a felesleges ingatlan állomány értékesítéséből származó, központosított bevétel. A profilváltáson kívüli egyéb okból bekövetkező hallgatói létszámcsökkenés miatti normatív támogatás csökkenésének kompenzációjára a restrukturálási támogatás nem szolgálhat. A fejlesztési támogatások célja olyan beruházások megvalósítása, amelyek az intézmény teljesítményének növekedését célozzák a feltárt igényeknek való megfelelés érdekében az intézményi stratégia szerint, és amelyeket az intézmény önerejéből vagy partnereivel együttműködve egyébként nem lenne képes megvalósítani. Lehetőséget kell teremteni a fejleszteni kívánó intézmények számára kincstári vagy akár kereskedelmi hitel felvételére. Az állami intézmények számára ez a hitel, az állami garanciaelvárás miatt, teljesen szabaddá vélhetően nem tehető, de tovább bővíthetők azok a kedvezmények, amelyek már a 2004. évi költségvetési törvényben megjelentek. Ilyen például, hogy a felsőoktatási intézmények mentesülnek a saját, működési bevételük 5%-os befizetési kötelezettsége alól, illetve ezt az összeget felújítási célokra használhatják. Új rendelkezés, hogy a tárca felügyelete alá tartozó felsőoktatási intézmények ingatlanértékesítésből származó bevétele az intézményeknél marad, amennyiben azt beruházásra fordítják, továbbá az intézmények felhatalmazása hosszú távú kötelezettségvállalásra, illetve a fizetési kötelezettség egy részének Oktatási Minisztérium általi átvállalása. Az intézményi funkciók között kiemelten kezeljük az életminőséget segítő tevékenységek finanszírozását. A kötelező minimális szolgáltatások előírásán túlmenően életminőséget reprezentáló sport és kulturális infrastruktúrát kívánunk finanszírozni, részben magántőke bevonásával. III. A MAGYAR UNIVERSITAS PROGRAM TOVÁBBI ELEMEI III/A. A HALLGATÓK HELYZETÉNEK JAVÍTÁSA A Magyar Universitas Programban kiemelt szerepet kap a hallgatók támogatása, a tanulás feltételeinek javítása, a tehetségek érvényesülésének támogatása. Az alábbiakban a program ezekre vonatkozó intézkedéseit összegezzük: 1. Államilag támogatott hallgatók Az államilag támogatott hallgatói státus elnyerése egy képzési területenként meghatározott államilag támogatott országos hallgatói keretszám felállításával történik. Az államilag támogatott hallgatói státuszt korábban költségtérítéses képzésben diplomát szerzettek is elnyerhetik. A kormány által meghatározott évente felvehető államilag támogatott összlétszám figyelembevételével a szabályozás mindenki számára lehetővé kívánja tenni, hogy felvételt nyerjen képessége alapján az államilag támogatott képzésre, ezért a felsőfokú tanulmányokat kezdők mellett a már diplomával rendelkező hallgatók számára is évente keretszámot határoz meg az oktatási miniszter. Emellett a költségtérítéses képzésre 30

felvett, diplomával még nem rendelkező, legjobb eredményeket teljesítő hallgatók számára is biztosítani kell, hogy (pl. pályázati úton vagy egyéb, intézményben szabályozott módon) a képzéssel járó költségfizetés terhe alól részben vagy egészben mentesüljenek. Ez versenyhelyzetet teremt a hallgatók között, ami minőség irányába hat. A hallgatók állami támogatásra legfeljebb a képzési ágnak megfelelő átlagos tanulmányi idő tartamáig jogosultak. A feltételeket, valamint a hallgatói szociális támogatások egységes rendszerét, a rászorultsági elven történő működés kereteit az új felsőoktatási törvény, illetve kormányrendelet határozza meg. Az államilag finanszírozott hallgatói jogosultság igénybevételéhez igazodóan átláthatóvá kívánjuk tenni a hallgatói nyilvántartási rendszert, amely ráépül a tanulói jogviszony nyilvántartási rendszerére a tanulói személyazonosító felmenő rendszerben történő alkalmazásával. 2. A hallgatói mobilitás támogatása a) A kreditrendszer és a hallgatói támogatás új rendszerének bevezetése a törvény által valódi versenyhelyzetet eredményez a felsőoktatási intézmények között. Az új törvényi szabályozás nyomán a hallgatókhoz rendeljük az állami támogatást. Az új rendszerben a hallgató a ráeső támogatást magával viheti, ha intézményt vált, illetve külföldi részképzés költségeinek fedezésre is fordíthatja. (a Bolognai Nyilatkozatot aláíró országokba). Így lehetővé válik, hogy minden államilag támogatott képzésben részt vevő hallgató Európa más országaiban tanulhasson legalább egy félévet, amennyiben az ott szerzett kreditjeit az itthoni képzésbe beszámítják. a)b) 2005-től lehetővé tesszük, hogy a külföldi egyetemeken folytatott tanulmányok ideje alatt is igényelhető legyen a diákhitel. Ezen kívül a diákhitel igénybevételének ösztönzése érdekében megteremtjük annak lehetőségét, hogy a munkaadó átvállalhassa a diákhitel törlesztőrészleteinek megfizetését, és ezt az összeget költségként elszámolhassa. a)c) Az állami támogatást el nem nyert, a képzés költségeit maga térítő hallgatók számára pedig lehetővé kívánjuk tenni, hogy a magasabb egyéni ráfordítás támogatására magasabb összegű diákhitelt vehessenek fel, amennyiben vállalják az ennek visszafizetéséhez szükséges magasabb törlesztési arányt. Ez a hitel piaci kamatozású lehet. a)d) Megvizsgáljuk annak lehetőségét, hogy a határon túli magyar hallgatók is lehetőséget kapjanak a diákhitel igénybevételére. 3. Hátrányos helyzetű fiatalok segítése Egységes, esélyteremtő program keretében a hátrányos helyzetű fiataloknak segítünk bejutni az egyetemekre. A költségtérítéses képzésre felvett hátrányos helyzetű hallgatók pályázat alapján mentesülhetnek a költségtérítés megfizetésétől. Ha a felsőoktatási intézményben nem indul költségtérítéses képzés, akkor az Oktatási Minisztérium által kidolgozott mentor-program keretében az intézmény felveszi azt a hátrányos helyzetű jelentkezőt. 4. Tehetséggondozás A tehetséggondozás kiemelt formája a doktori képzés, a TDK tevékenység és a szakkollégiumok, mint az elitképzés műhelyeinek támogatása. A szakkollégiumok a kollégiumok részeként vagy saját jogi személyiséggel rendelkező intézményként

31

működnek, amelyek felsőfokú tanulmányokhoz kapcsolódóan saját program kidolgozásával biztosítják a minőségi képzés, a tehetséggondozás, a kulturált életvitel, az egészséges életmód, a közéleti szerepvállalásra, az értelmiségi feladatokra történő felkészülés személyi és tárgyi feltételeit. A szakkollégiumok tevékenységéhez szükséges pénzügyi támogatást az Oktatási Minisztérium fejezetében pályázat útján elérhető programfinanszírozási előirányzatként biztosítjuk. 5. Kollégiumfejlesztés, lakhatási támogatás növekedése Beindított PPP programjaink következtében 2006-ra a diákszállói férőhelyek száma 10.000-rel növekszik, ez a kollégiumok irányába tereli majd a hallgatókat, a kollégiumi férőhelyet el nem nyertek számára emelt összegű lakhatási támogatást adunk. A lakhatási támogatás összege az eddigi 3300-ről 2005-ben átlagosan 8000 forintra, 2006-ban 10000 forintra emelkedik. Arról is gondoskodni kell, hogy a korszerűbb kollégiumok magasabb költségei ne jelentsenek aránytalanul magas terheket a hallgatók számára. 6. Digitális tananyagfejlesztés 2006 szeptemberére első körben a felsőfokú alapképzés tananyagainak digitális alapú feldolgozására és közzé tételére vállalkozunk. A program korszerű, olcsó és széles körben hozzáférhető tananyagokat biztosít a felsőoktatás hallgatóinak. 2004-ben 250 millió forintot szánunk digitális tananyagfejlesztésre kiírandó tankönyv pályázatra, de egyúttal az informatikai feltételeket is javítani kell. 7. Intelligens kártya Európában az egyetemek évek óta bocsátanak ki úgynevezett „Campus kártya”-kat, amelyekkel a hallgatók azonosítják magukat. A magyar diákigazolvány, a felsőoktatás egészében bevezetett egységes chipes kártyarendszer nemcsak azonosításra szolgál majd, hanem a szolgáltatások és kedvezmények széles körét is igénybe lehet venni velük. 8. A diákmunka kedvezményei 2004 januárjától a minimálbér összegéig az egyetemen végzett diákmunka adó- és járulékmentes. Ehhez járul még, hogy azok a vállalatok, amelyek kutatási-fejlesztési tevékenységükbe felsőoktatási hallgatókat vonnak be – akár alapképzésről, akár PhD képzésről van szó – ezt a minimálbér mértékéig, azaz 2004-ben havi 53 ezer Ft-ig adó- és járulékmentesen tehetik. A felsőoktatási törvényben a felsőoktatási intézményekkel gyakorlati foglalkoztatásra irányuló szerződéses kapcsolatban álló, diákokat foglalkoztató intézményekre is ki kívánjuk terjeszteni e kedvezményeket 9. Oktatók hallgatói véleményezése Törvényben hallgatói jogként biztosítjuk, hogy az intézményi minőségbiztosítási rendszer részeként kötelező legyen az oktatók hallgatói véleményezése, ami részét képezi annak a több elemből álló szempontrendszernek, amely az oktatók teljesítményét méri. 10. Hallgatói jogok kiterjesztése a) Megerősítettük az Oktatási Jogok Biztosának intézményét, és a vitarendezés korszerű eljárásait intézményesítettük. A felsőoktatási intézmény jogsértő döntése ellen a hallgatók számára biztosítjuk az intézményen belüli jogorvoslat lehetőségét, amelynek eredménytelensége esetén a bírósági jogérvényesítés lehetőségét is. A hallgatónak az

32

intézmény jogsértő döntése, intézkedése vagy mulasztása miatt benyújtott keresetét a bíróság különleges eljárásban tárgyalja. a)b) A hallgatói szolgáltatások egységes rendszerével és az intézményi szervezeti keretek kialakításával kell megteremteni a kultúrált, egészséges életvitel, az öntevékenység, a karriertevékenység és kortárs-tanácsadás törvényi garanciáit. a)c) A hallgatók jogai között az új felsőoktatási törvény tartalmazni fogja a jelenleg hatályos felsőoktatási törvényben biztosított jogokon túl a következő jogosultságokat: az előadások látogatásának joga, az intézményi infrastruktúra használatának (közte könyvtári kölcsönzés) joga, ahhoz való jog, hogy a feltételek teljesítése esetén az intézmény biztosítsa a lehetőséget a diploma megszerzésére. 5.11. HÖK normatíva 2005-től A hallgatói önkormányzatok joggal kifogásolták, hogy költségvetésüket jelenleg azoknak kell elfogadniuk, akikkel esetleg konfliktust kell vállalniuk a hallgatók érdekében. Az új felsőoktatási törvényben a hallgatói önkormányzatok működésének normatív alapú támogatását garantálja. A támogatás összegét meghatározza majd a hallgatói önkormányzati választásokon való részvétel aránya.

III/B. AZ OKTATÓI BÉRRENDSZER REFORMJA Az állami felsőoktatásban alkalmazott oktatói és nem oktatói beosztású dolgozók közalkalmazottak, akikre a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.) a felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvényben foglalt eltérésekkel az irányadó, miközben bérezésük fedezetét az ettől eltérő elveken felépített normatív finanszírozás hivatott biztosítani. A két szabályozás összhangjának megteremtése az oktatói garantált illetményrendszer bevezetésével napjainkra már teljesíthetetlenné vált. Az egyházi, illetőleg magán fenntartású intézményekben dolgozókra az 1992. évi XXII. törvény a Munka Törvénykönyvéről általános szabályait alkalmazzák, de oktatói munkakörök létesítésére a felsőoktatási törvény rendelkezései szerint kerül sor. A felsőoktatási reform az oktatók teljesítmény-elismerésére, ennek ösztönzésére koncentrál, mert ezt tartja a minőség és versenyképesség legfontosabb elemének. Ezen törekvés teljesítése érdekében javasoljuk, hogy a készülő közszolgálati reform részeként készülhessen olyan ágazati szabályozás, amely mind a közalkalmazotti jogviszony, mind a munkaviszony tekintetében alkalmas a felsőoktatás speciális helyzetének kezelésére. Ennek keretében javaslatot teszünk: ♦ az alapjavadalmazást kiegészítő időleges – 1-3 évre megállapítható – mozgóbér keretre, amivel elismerésre kerülhet a tartósan kiemelkedő munkavégzés. A mozgóbér aránya a teljes béralap 20%-át tenné ki, képzésének forrását a bérfedezet emelkedésétől függően lépcsőzetesen javasoljuk biztosítani, ♦ az oktatók teljesítményértékelésének új rendszerére, amelyben a szokásosan alkalmazott tudományos paramétereken túlmenően súlyt helyeznénk az oktatói tevékenység elismerésére, a hallgatói véleményezésből nyert információkra és a rendszeres minősítés teljesítményelemeire is. ♦ a munkáltató humánerőforrás alakításában való nagyobb önállósságának és egyúttal felelőségének törvénybe építésére (pl. a felmondási indokok felsőoktatási sajátosságának megfelelő kibővítése) 33

Korlátozni kívánjuk a többes foglalkoztatást, legfeljebb egy teljes és egy részmunkaidőben vállalt feladat ellátását engedélyezzük, illetve a tudományos normatívák folyósításánál csak egy teljes munkaidős kinevezést veszünk alapul. Az oktatói tevékenység vállalkozói szerződéssel történő ellátását csak kivételes esetekben engedélyezzük. A MAB követelményrendszere összehangolandó e törekvésekkel, rögzítve bizonyos átmeneti állapotok (pl. szakfelfutás) stabilizálás irányába való elmozdítását. Célszerűnek tartjuk rögzíteni az adott képzésben résztvevő főállású oktatók kívánatos arányát is. Ösztönözni kívánjuk a gyakorlatból bekerülő szakemberek megbecsülését (meghívott professzor). A főiskolai és egyetemi intézményrendszer képzés szerkezetének átalakítása következtében közelít egymáshoz, így feltehetően az oktatói beosztások jelzői (főiskolai, egyetemi) helyett az európai gyakorlatban létező fizetési kategóriák szerinti megkülönböztetést célszerű használni. Szabályozás készül az egyetemi oktatók olyan további jogviszonyának korlátozásáról, amely azon egyetemi erőforrásokra alapozott egyéni vállalkozásra irányul, melyek hasznából az intézmény nem részesedik. Nem fiskális vagy etikai alapú korlátozást tervezünk, törekvésünk, hogy az egyetemi vállalkozási környezet vonzó legyen az egyetemi oktatók számára, így a kivitt kapacitás felsőoktatási környezetben hasznosulhat (vonzó környezet, hitelfelvétel, vállalkozási infrastruktúra, olcsóbb pénzügyi szolgáltatások, holding szervezetek, inkubációs segítség stb.). Program készül a végzős hallgatók vállalkozásainak „felnevelésére” a campus tudásközpont projektje keretében. E területen a regionális tanácsok és önkormányzatok együttműködésére is számítunk. Kötelezővé tesszük az intézmények számára, hogy saját belső szabályozásukkal világossá tegyék az oktatói életpályákban az előrelépés feltételeit, a teljesítménykövetelményeket és a kor előrehaladtával (nyugdíj-jogosultsági kor) az értékmegőrző és egzisztenciális foglalkoztatás formáit, a fiatalok belépési lehetőségeit. Oktatói elismerés anyagi feltételeinek növelésében ösztönözzük a versenyszféra erőforrásainak bevonását (kiemelt ösztöndíjak, posztdoktori állások, kutatói státuszok finanszírozása stb.). A tárca bővíteni kívánja az Európai Uniós országokban dolgozó oktatók magyarországi foglalkoztatásának feltételeit, támogatási lehetőségeit. Az oktatói munka elismerési és feltételi rendszerének átalakítása lehetőséget biztosít az oktatók európai mobilitásának elérésére, ehhez pedig az szükséges, hogy az oktatói bérezés 2010-re elérje az európai oktatói fizetések gazdasági fejlettséggel arányos szintjét. III/C. KUTATÁS-FEJLESZTÉSI EXPANZIÓ A célkitűzés hátterében annak a nyilvánvaló összefüggésnek a felismerése áll, hogy nem létezhet hatékony és versenyképes felsőoktatási rendszer hatékony és versenyképes felsőoktatási kutatási tevékenység nélkül. Az Európai Felsőoktatási és Kutatási Térségben egymást erősítő új formák alapozzák a képzés-kutatás-fejlesztés területén az innovációs folyamatban a felsőoktatási intézmények, valamint az MTA intézményrendszerének törvényben szabályozott együttműködési kereteit. A Magyar Universitas Programban vázolt célkitűzések alapvető fontosságú eleme a felsőoktatási kutatási tevékenység fejlesztése. Az európai felsőoktatási intézményekben a kutatásra rendelt intézményi források (a munkabérek elkülönítése után) 25% és 50% között változnak, addig a magyar intézmények alapellátásában a tudományos tevékenység normatív támogatása a 20%-ot sem éri el, és ezen belül a tényleges kutatástámogatás 5% körüli. A normatív kutatási támogatások összegét

34

ezért növelni szükséges, s garantálni kell hatékonyabb felhasználását. A kiszámítható és a korábbinál jelentősebb mértékű kutatási forrás bevonása lehetővé teszi az átalakult intézmények számára kutatási stratégiák megalkotását és megvalósítását. A felsőoktatási intézmények tudományos potenciáljának növelésénél támaszkodni kívánunk a Magyar Tudományos Akadémia támogatott kutatóhelyeire, az OTKA rendszerére és a tudományos minősítés rendszerére. Az Akadémia támogatása a kutatómunkán túlmenően kiterjed a graduális képzés és a PhD képzés támogatására is. Az OM-MTA együttműködés erősíti a nemzetközi fórumokon való elismertség megszerzését is. A magyar felsőoktatás versenyképességét biztosító kutatói-oktatói utánpótlást a versenyszféra és az európai, valamint amerikai intézmények vonzása egyaránt veszélyezteti. Ezért rendkívül fontos a felsőoktatási struktúra átalakítása a fiatal generációnak a felsőoktatási oktatói-kutatói pályán való megtartása. Az állásrendszer átalakítása a formális procedúrák kiküszöbölését, a versenyelemek növelését, az oktatói-kutatói függetlenség (professzorság) mielőbbi elnyerését jelenti. Formális feltételek megszabása esetén csak minden EU állampolgár által teljesíthető kritériumok szabhatók meg (pl. tudományos fokozat), s ennek megfelelően a habilitáció központilag kötelező jellegének (ami egyébként Európában ma már csak Magyarországon van érvényben) eltörlését javasoljuk. Szintén cél a munka világában sikeres szakemberek számára meghívott vendégtanári státusok kialakításának és betöltésének elterjesztése is. A kutatás-fejlesztési tevékenyég finanszírozásában áttörést jelenthetnek azok a részben már megvalósult, részben tervezett intézkedések, melyeket az előterjesztés 5. számú melléklete tartalmaz. III/D. INFRASTRUKTÚRA PROGRAM MAGÁNTŐKE BEVONÁSÁVAL Az Európai Felsőoktatási Tér feltételeinek megfelelő modern, korszerű, versenyképes magyar felsőoktatási intézményhálózat kialakulásához 2010-ig 29 állami (katonai és rendvédelmi intézmények nélkül) és 4-5 nagyobb – világi képzéssel is foglalkozó – egyházi felsőoktatási intézmény fejlesztéseit kell elvégezni. Az oktatási épületek bővítése, új korszerű épületek kialakítása 2000-2010. között 200 milliárd Ft-ba kerülne, a kollégiumi férőhelyek bővítése, új, korszerű diákotthoni helyek létrehozása 2004-2006. között pedig 30 milliárdba. E felsőoktatási beruházások megvalósításához tehát a 2000-2010. közötti időszakban – amennyiben állami költségvetési forrásokból lehetőség van – 230 milliárd forintot kellene biztosítani, amely éves átlagban 20,9 milliárd forintot jelentene. Az eddig eltelt időszakban ez az összeg 9-14 milliárd forint között mozgott évente, tehát irreális a költségvetésből ilyen beruházási előirányzatot igényelni. Reálisan számolva az állami forrásokat feltétlenül ki kell egészíteni más külső forrásokkal. Erre szolgálnak azok az intézkedések, melyeket Public Private Partnership (PPP) programokként kívánunk megvalósítani, s melyeket a 6., 7. és 8. számú melléklet tartalmaz.

III/E. A NEMZETI FEJLESZTÉSI TERV A Nemzeti Fejlesztési Terv valamennyi felsőoktatási intézkedése a fent vázolt célok és stratégia messzemenő figyelembevételével készült. A kutatásfejlesztési fejezetben vázolt 35

pályázatok mellett a Humán Erőforrás Fejlesztési Operatív Program felsőoktatást érintő intézkedései a következők: A Humán Erőforrás Fejlesztési Operatív Program 3.3 intézkedésének fő célja, hogy elősegítse a felsőoktatásban tanulók és végzettek sikeres belépését a munkaerőpiacra és alkalmazkodásukat annak változó körülményeihez. A program és annak eredménye összhangban áll a magyar felsőoktatási stratégiával, amely Magyarország felkészítését célozza az Európai Felsőoktatási Térhez történő csatlakozásban és ezáltal az egységes munkaerő-piaci integrációban. Ennek megfelelően a program a felsőoktatási képzési rendszer és tartalom hatékony fejlesztését támogatja úgy, hogy: ♦ Az rugalmasan reagáljon a társadalmi-gazdasági környezet elvárásaira a tudásalapú társadalom követelményeinek megfelelve. ♦ Adaptívabb legyen a továbbképzésre és átképzésre (egész életen át tartó tanulás). ♦ A végzettségek – munkaerő-piaci relevanciájuk mellett – kompatibilisek legyenek az Európai Felsőoktatási Tér más országaiban megszerezhető végzettségekkel. Az intézkedés a lineáris rendszer kialakítására tett lépések részeként, támogatja a színvonalas tömegoktatás kialakítását, olyan felsőfokú szakképzési és alapképzési programok beindítását, amelyek a munkaerőpiac igényeihez az eddigieknél megfelelőbben tudnak alkalmazkodni. Segítséget nyújt a felsőfokú végzettséggel rendelkezők szakmai átképzésére és továbbképzésére a tényleges munkaerő-piaci igényeknek jobban megfelelő képzettségek megszerzésére, továbbá támogatja az intézmények minőségközpontú működését, részben az intézményi vezetők intézményvezetési képességeinek fejlesztését, valamint a felsőoktatási intézmények oktatóinak és kutatóinak képzését annak érdekében, hogy egyre magasabb szintű intézményi minőségi kultúrát alakítsanak ki. Az intézkedés teljes forrása: 6,7 milliárd Ft A 4.1 Intézkedés: Az oktatási és képzési infrastruktúra fejlesztése: Az első komponens a térségi integrált szakképző központok létrehozását támogatja a meglévő intézmények bázisán (régiónként 2-2, illetve a fővárosban 2), melyek egyben a moduláris és gyakorlatorientált szakképzés bázisául is szolgálnak, megteremtve ezzel a magas színvonalú, korszerű elméleti, és szakmai gyakorlati képzés feltételeit, elősegítve ezáltal a szakképzés intézményhálózatának korszerűsítését, hatékony működésének, működtetésének biztosítását, valamint a munkaerő-piaci igények és a szakképzés összehangolását térségi, regionális és országos szinten. A második komponens célja a felsőoktatási intézmények infrastrukturális feltételeinek javítása, a gyakorlatorientált oktató- és tanulóhelyek kialakítása, felsőoktatási közösségi terek, regionális forrásközpontok fejlesztések, valamint informatikai hálózatok korszerűsítése és akadály mentesítés révén gyakorlatorientált, versenyképes oktatási és kutatási feltételek megteremtése. A program ezzel kívánja támogatni az információs társadalomban boldogulni képes, az egész életen át tartó tanuláshoz szükséges készségeket elsajátító, versenyképes tudású diplomások kibocsátását a magyar felsőoktatási intézményekből, továbbá a versenyképes magyar e-kutatói hálózat létrehozását Rendelkezésre álló forrás: 13 milliárd Ft A Gazdasági Versenyképesség Operatív Program keretében 2004-re meghirdetett pályázatok:

36

A Gazdasági Versenyképesség Operatív Program 3. prioritása a „Kutatás-fejlesztés, innováció” címet viseli. ♦ Közfinanszírozású és non-profit kutatóhelyeken a kutatás, a technológiatranszfer és kooperáció feltételeinek javítása. ♦ Közfinanszírozású kutatóhelyek kutatási infrastruktúrájának fejlesztése (Műszer)1. Közfinanszírozású és non-profit kutatóhelyek kutatási infrastruktúrájának fejlesztése, amely új műszer beszerzését, meglévő K+F eszköz felújítását, korszerűsítését, mérési tevékenység akkreditálását, illetve K+F eszköz kölcsönzését támogatja. Konkrét kutatási projektekben használt K+F műszerek elősegítik a nem nyereségorientált felsőoktatási vagy kutatási intézmények által végzett kutatási, innovációs tevekénység hatékonyságának növelését, ezáltal is támogatva a hazai és nemzetközi közös programokban való részvételt, illetve a vállalati megrendelések teljesítését, valamint a régiókban működő vállalkozások számára K+F mérési kapacitások biztosítását. ♦ A felsőoktatás és a vállalatok közötti kooperatív kutatást és technológiatranszfert segítő partnerkapcsolatok és hálózatok kiépítésének támogatása (KKK).2 A közfinanszírozású kutatóhelyek és a vállalatok közötti kooperatív kutatást és technológiatranszfert segítő partnerkapcsolatok és hálózatok kiépítésének támogatása. A pályázatban résztvevő partnerek (a magyar felsőoktatási intézmények, akadémiai kutatóintézetek, egyéb non-profit kutatási intézmények és a vállalati-üzleti innovációs szektor) által közösen kidolgozott, hosszú távra szóló (min. 3 év, de lehetőleg 6-9 év) kutatási, képzési, valamint tudás- és technológia-transzferre vonatkozó stratégián alapuló új kutatóközpontok működésének támogatása egyidejűleg folyó több közös kutatási projekt finanszírozásán keresztül, amelyekben megvalósul az oktatási, kutatásfejlesztési, valamint a tudás- és technológiatranszfer-tevékenységek stratégiai célú integrációja. A létrejövő Kooperációs Kutató Központok (KKK) a gyakorlatban hasznosítható komplex multidiszciplináris, illetve transzdiszciplináris gyakorlati probléma megoldására irányuló alapkutatással, alkalmazott kutatással és kísérleti fejlesztéssel foglalkoznak. Vállalati K+F kapacitások és innovációs képességek erősítése ♦ Induló technológia- és tudás-intenzív mikrovállalkozások (spin-off) létrehozásának és innovációs feladatainak támogatása (TechStart)3 ♦

Induló technológia- és tudás-intenzív mikrovállalkozások, valamint a felsőoktatási intézmények és kutatóintézetek kutatási eredményeire alapozott (ún. spin-off) vállalkozások innovációs feladatainak támogatása. Induló technológia- és tudás-intenzív mikrovállalkozások, valamint a felsőoktatási intézmények és kutatóintézetek kutatási eredményeire alapozott (ún. spin-off) vállalkozások innovációs feladatainak támogatása, ezáltal erősítve a kutatási és üzleti szféra közötti tudástranszfert.

Regionális Operatív Program (2.1. intézkedés)

1

A korábbi KMÜFA műszerpályázat folytatása. A KMÜFA keretében működő KKK pályázat folytatása és kibővítése, ahol az eddig támogatott 5 KKK mellett további 10-15 KKK létrehozásának támogatásra lesz lehetőség. 3 A KMÜFA keretében működő TechStart pályázat folytatása, a mikrovállalkozások számára a korábbiaknál kedvezőbb feltételekkel (a de minimis határ, azaz 100 ezer EUR alatt akár saját forrás nélkül is). 2

37

A munka világa és a felsőoktatási intézmények közötti kapcsolatok erősítése a magasan képzett fiatal diplomások a régiókban való megtartása érdekében. Az intézkedés célja a magasan képzett fiatal diplomások megtartása a régiókban, a felsőoktatásból a munkáltató szervezetekhez való átmenet megkönnyítésén keresztül. Az intézkedés ezért a felsőoktatási intézmények által nyújtott szolgáltatásokat fejleszti, amelyek a helyi szereplőkkel kialakított fenntartható partnerségi kapcsolaton alapulnak. Az intézkedés alapvető fontosságú a regionális tudásközpontok kialakítása szempontjából, amely során a felsőoktatási intézmények a tudásalapú társadalom kulcsszereplőivé válnak. A felsőoktatási intézményekből a munkaerőpiacra történő átmenet megkönnyítése érdekében erősíteni szükséges a felsőoktatási intézmények, az üzleti, a köz-és non-profit szféra közötti kapcsolatokat, ösztönözve ezáltal az új, innovatív szemléletmód kialakítását is. Ennek megfelelően, az intézkedés keretén olyan projektek széles skálája részesül támogatásban, amelyek hozzájárulnak a fenti cél eléréséhez. A támogatott projektek irányulhatnak közvetlenül a hallgatók, köztük a doktori képzésben résztvevő diákok, képzésére, különösen olyan területeken, amelyeket a felsőoktatási intézmények tevékenységei (kurzusai) jelenleg nem fednek le. Példaképp lehet említeni többnyire az üzleti szektor potenciális munkaadóinak részvételével szervezett olyan képzési programokat, amelyek sikeres elvégzése után a résztvevőket az adott vállalat szerződteti. Az ilyen jellegű képzések fő célja, hogy a hallgatók olyan személyes és szakmai kompetenciát szerezhessenek, amelyek jelenleg nem képezik képzésük részét. Az intézkedés támogatást nyújt továbbá szakmai gyakorlatok finanszírozásához, amelyek során a hallgatók a munkaerő-piacra való belépéshez szükséges további gyakorlati ismereteket sajátíthatnak el. Ezáltal a helyi szereplőknek lehetősége nyílik a hallgatókkal még a képzés során, a diploma megszerzése előtt, megfelelő kapcsolatokat kialakítani. A támogatott szakmai gyakorlatok elősegítik, hogy a vállalatok humán erőforrásaikat a munkaerővel szemben támasztott szakmai követelményekkel összhangban fejlesszék. Az intézkedés keretében támogatásban részesülnek olyan képzéshez kapcsolódó egyéb tevékenységek is, mint a felsőoktatási intézmények által a hallgatók bevonásával végzett kutatások a helyi szereplők, az üzleti élet, a civil szektor valamint a helyi közösség számára érdeklődésre számot tartó területeken. Az intézkedés támogatja a munkaerő-piachoz és a fiatal diplomások elhelyezéséhez kapcsolódó más szolgáltatások fejlesztését is, mint pl. karrier-tanácsadás, munkaerőpiaci keresletfelmérés fiatal diplomások számára, regionális szintű elemzések készítése, állásbörzék szervezése vagy működő adatbázisok létrehozása. Ezeket a tevékenységeket a felsőoktatási intézményekben felállítandó karrierközpontok koordinálhatják, amelyeknek folyamatosan kapcsolatot tartanak a helyi szereplőkkel, különös tekintettel a vállalkozásokra, valamint az Állami Foglalkoztatási Szolgálat helyi, megyei és regionális szintű irodáira. A fenti tevékenységek fenntarthatóságának biztosítása érdekében fontos, hogy a felsőoktatási intézmények és a helyi szereplők közötti együttműködés fejlesztése szervezett körülmények között történjen, és ezáltal a kooperáció az intézmények működésének szerves részévé váljon. Ezért az intézkedés ösztönzi az együttműködési modellek és hálózatok létrehozását és működtetését, továbbá olyan kezdeményezések

38

kialakítását, amelyek biztosítják, hogy az intézményekben felhalmozódott szakmai ismeretek és tapasztalatok hozzáférhetővé és használhatóvá váljanak a tágabb közönség számára. 2.2. PÁLYÁZATI KERETÖSSZEGEK 2004-2006 (millió Ft) Európai Szociális Alap Központi költségvetési forrás Összesen

2157,43 719,14 2876,57

2004-2006 euro)

(millió 8,46 2,82 11,28

Kéjük a Kormány, hogy az előterjesztést fogadja el. B u d a p e s t, 2004. április

Dr. Bárándy Péter

Dr. Magyar Bálint

39

HATÁROZATI JAVASLAT A Kormány megtárgyalta és elfogadta a MAGYAR UNIVERSITAS PROGRAM és az új felsőoktatási törvény koncepciójáról szóló előterjesztést, és elrendeli az előterjesztés 1. számú mellékletében található kormányhatározatnak a Magyar Közlönyben történő közzétételét.

40

1. számú melléklet a 8262-9

/2004. sz. kormány-előterjesztéshez TERVEZET!

A Kormány …/2004. ( ) Korm. határozata a Magyar Universitas Programról, valamint az új felsőoktatási törvény koncepciójáról

I. A Kormány a felsőoktatási intézményrendszer, a képzési szerkezet átalakítása, a költségvetési források hatékonyabb felhasználása, a magyar felsőoktatásnak az Európai Felsőoktatási Térhez való csatlakozása, a versenyképes XXI. századi felsőoktatás megteremtése, az oktatási és a munkaerő-piaci igények összehangolása érdekében elfogadva a Magyar Universitas Program koncepcióját - új felsőoktatási törvény előkészítését határozza el a II. fejezetben foglaltak alapján. II. A Kormány egyetért a Magyar Universitas Program elemeivel, így különösen azzal, hogy 1. a) szükséges az új felsőoktatási képzési struktúra, a többciklusú képzés bevezetése, b) 2006-tól csak lineáris ciklusos képzésnek megfelelő első ciklusú képzési programok indulhatnak, 2. szükséges a kreditrendszer továbbfejlesztése, 3. az esti és levelező képzés indításának feltételéül távoktatásra is alkalmas speciális tananyagnak kell rendelkezésre állni, 4. a ciklusos képzéshez illeszkedő kimenetvezérelt és kompetencia-alapú képesítési keret váltja fel a jelenleg hatályos képesítési követelményeket, 5. a felsőoktatási intézmények minőségfejlesztésének támogatását ezentúl a Magyar Akkreditációs Bizottság (a továbbiakban: MAB) minőségfejlesztési szakmai bizottsága végzi rendszerezett keretek között,

41

6. az intézményalapításról hozott döntés során, illetve a képzési programok indításakor a minőségfejlesztésben a szakmai szervezeteknek, munkaadóknak hangsúlyosabb szerepet kell kapniuk, 7. egyetem elnevezést csak az az intézmény kaphat, amelynek doktori képzésre is kiterjed az akkreditációja, 8. a jelenleg is működő felsőoktatási intézményeket egy gyorsított eljárás keretében - a jelenleg érvényes intézményi és program akkreditációk alapján - be kell sorolni aszerint, hogy milyen szinteken és képzési ágakban folytathatnak lineáris képzéseket, 9. az új képzési programokat - a bolognai elveknek való megfelelés biztosítása érdekében egy gyorsított eljárásban lefolytatott engedélyezési és akkreditációs eljárásban kell értékelni, 10. csak olyan alapszak indítható, amelyből lehetőség van mesterszakra történő továbblépésre, 11. az új felsőoktatási törvény rendelkezzen a munkakörök képesítési előírásaival összhangban a korábbi egyetemi és főiskolai szintű végzettségek és szakképzettségek megfeleltethetőségéről, 12. felsőoktatási intézmény alapítására hatósági engedélyezési eljárásban kerüljön sor, 13. felsőoktatási intézmény alapítója kizárólag: a) állam, b) gazdasági társaság, c) közhasznú társaság, d) alapítvány, közalapítvány, e) Magyar Köztársaságban nyilvántartásba vett egyházi jogi személy, f) országos kisebbségi önkormányzat, g) helyi önkormányzat, h) magánszemély lehet, 14. az állam által fenntartott felsőoktatási intézmény speciális jogosítványokkal felruházott költségvetési szerv, melynek alapítási engedélyezési eljárásának részét képezi a kapacitás akkreditáció, 15. a kapacitás akkreditáció - melyet nemcsak az alapítani kívánt felsőoktatási intézményeknek, hanem minden működő intézménynek meg kell indítania - során a folyamatos működés minimális feltételei fennállásának vizsgálata folyik le, melyben jogszabályban meghatározott objektív paraméterek alapján születik döntés arról, hogy az intézmény folytathat-e, és ha igen milyen keretek között államilag elismert felsőfokú oktatást az intézményben, 16. az alapítási engedélyezési eljárásban részt vesz a MAB és az Felsőoktatási Tudományos Tanács (a továbbiakban: FTT). A MAB vizsgálja a képzés minőségének biztosítottságához szükséges feltételeket, az FTT pedig a képzés munkaerő-piaci szükségességét. Mindkét testület javaslattételi joggal rendelkezik az eljárásban, 17. a felsőoktatási intézmények működési engedélyének kiadásáról - az oktatási miniszter előterjesztése alapján - a 12. pontban említett eljárás lefolytatását követően a köztársasági elnök hoz döntést, 18. az állami fenntartású felsőoktatási intézmény belső irányítása hárompólusúvá alakul át, melyek elemei a következők: Irányító Testület, Szenátus, rektor. Az Irányító Testület

42

hatáskörei az intézmény fenntartásával, működtetésével összefüggő stratégiai döntésekre terjednek ki, a Szenátus a tudományos tevékenység irányítását végzi, a rektor az intézmény vezetője és képviselője, egyben a munkáltató jogok gyakorlója, 19. a Szenátusnak az akadémiai kérdéseket is érintő irányító testületi döntésekben vétó joga van. Az Irányító Testületbe a tagok kevesebb, mint felét az oktatási miniszter delegálja (kivéve a Honvédelmi Minisztérium és a Belügyminisztérium által fenntartott intézményeket). A delegálttal szemben a Szenátus kétharmados döntéssel vétót emelhet, 20. az új rendszerben az ágazati irányítás legfontosabb feladatai: a) törvények és kormányrendeletek előkészítése, b) miniszteri szintű szabályozás, c) költségvetési támogatás elosztási rendszerének működtetése, a felsőoktatás fejlesztésével, működtetésével összefüggő szakmai feladatok ellátása, d) fenntartói tevékenység feletti törvényességi ellenőrzés ellátása, e) az államilag támogatott hallgatói létszámok képzési területenkénti leosztása, 21. egyedi hatósági ügyekben a törvény által létrehozandó Felsőoktatási Hivatal rendelkezik hatáskörrel, 22. az intézményfenntartói jogkör elemei a következők: a) a fenntartó biztosítja a rendelkezésre álló források keretein belül az intézmény működéséhez szükséges feltételeket, b) a fenntartó megállapítja az intézmény költségvetését, c) a fenntartó felel az intézmény törvényes működéséért, 23. a felsőoktatási intézmények normatív finanszírozásnak a hallgatói létszámot kell alapul vennie, és az intézmények közötti versenyhelyzet fokozása – és ezáltal a minőségi képzés javítása – érdekében a képzési normatívának a hallgató választásától függően kell eljutnia az egyes felsőoktatási intézményekbe. 24. az államilag támogatott hallgatói státuszt a korábban költségtérítéses képzésben diplomát szerzettek is elnyerhetnek és azzal, hogy ebből a célból a már diplomával rendelkezők számára az oktatási miniszter évente keretszámot biztosít, 25. lehetőséget kell biztosítani a költségtérítéses képzésben résztvevő, diplomával nem rendelkező, legjobb teljesítményt nyújtó hallgató számára, hogy a tanulással járó anyagi terheik egy része alól mentesüljenek, 26. a képzési támogatás külföldi részképzés költségeinek fedezésére is fordítható meghatározott feltételek mellett, 27. a diákhitelt külföldi egyetemen folytatott tanulmányokhoz is igénybe vehetővé kell tenni, 28. a költségtérítéses hallgatók számára piaci kamatozású diákhitel igénybevételére lehetőséget kell biztosítani, 29. a szakkollégiumok működéséhez szükséges pénzügyi támogatást az Oktatási Minisztérium programfinanszírozási előirányzatként biztosítsa,

43

30. az intézményi minőségbiztosítási rendszer részeként kötelező legyen az oktatói teljesítmény hallgatói értékelése, 31. a hallgatónak az intézmény jogsértő döntése miatt benyújtott keresetét a bíróságnak tekintettel a jogviszony jellegére - rövid határidővel meghozott döntéssel egyfokú eljárásban kell elbírálnia, 32. az új felsőoktatási törvénynek a hallgatók jogai között a jelenleg hatályos szabályok mellett biztosítani kell legalább a következőket: a) előadások látogatásának joga, b) az intézményi infrastruktúra használatának (könyvtári kölcsönzés) joga, c) ahhoz való jog, hogy a feltételek teljesítése esetén az intézmény biztosítsa a lehetőséget a diploma megszerzésére, 33. a hallgatói önkormányzatok számára normatív alapú támogatást kell biztosítani, melynek összegét az önkormányzati választásokon való részvétel aránya határozza meg, 34. az oktatói bérek részét képezze egy húsz százalékos mozgóbér-keret, amely a kiemelkedő oktatói teljesítmények elismerésére szolgál, 35. a) a tudományos normatívák folyósítása során csak egy teljes munkaidejű oktatói kinevezést lehet figyelembe venni, b) a felsőoktatásban oktatóknak legfeljebb egy fő és egy részmunkaidős állása lehet, c) a kapacitás akkreditáció során egy oktatót legfeljebb két intézménynél lehet figyelembe venni, 36. a normatív kutatási támogatás összegét növelni szükséges, 37. oktatási épületek rekonstrukciója, illetve bővítése – az állami eszközökön kívül magántőke bevonásával megvalósuló infrastruktúra program keretein belül valósuljon meg. III. A Kormány a törvénytervezet előkészítése és az abban foglalt javaslatok előkészítése érdekében a következő intézkedéseket határozza el: 1. A Kormány felhívja az oktatási minisztert a törvénytervezet kidolgozására és a Kormány elé terjesztésére. Felelős:

Határidő:

oktatási miniszter igazságügy-miniszter pénzügyminiszter 2004. szeptember 10.

44

2. Meg kell teremteni annak feltételeit, hogy a különböző szakmai és társadalmi szervezetek bekapcsolódhassanak a törvénytervezet munkálataiba. Felelős: Határidő:

oktatási miniszter folyamatosan, illetve 2004. augusztus 31-ig

B u d a p e s t, 2004. április

Dr. Medgyessy Péter miniszterelnök

45

2. számú melléklet a 8262-9…./2004. sz. kormány-előterjesztéshez DEMOGRÁFIAI HELYZET ALAKULÁSA A felsőoktatás szempontjából meghatározó korcsoportok létszámának alakulása 2055-ig Népesség korcsoportok szerint (efő)

1995

2000

2005

2010

2015

2020

2030

2040

2050

14-17 18 18-21 22-25 26-29 30-34 35-39

637,4 179,7 703,8 569,6 523,3 618,5 769,9

510,6 140,8 605,2 706,5 563,8 678,0 622,3

503,3 127,9 509,7 581,0 692,4 745,5 681,4

475,7 129,2 508,9 518,3 560,9 854,9 745,6

397,7 107,8 462,7 515,7 526,8 695,2 854,6

408,2 100,1 398,3 453,9 518,2 662,2 696,6

417,3 104,7 420,5 426,9 420,4 551,3 650,1

386,6 100,4 410,0 428,1 437,1 552,6 538,8

352,4 89,4 363,4 387,9 417,2 549,3 557,5

1000,0 900,0 800,0 14-17

700,0

18

600,0

18-21

500,0

22-25 26-29

400,0

30-34

300,0

35-39

200,0 100,0 2055

2050

2045

2040

2035

2030

2025

2020

2015

2010

2005

2000

1995

0,0

A demográfiai folyamatok összegzése alapján tehető megállapítások A hazai népesség-előreszámítás alapján megállapítható, hogy – a termékenység, a halálozás és a vándorlás közepes hipotéziseit alapul véve - az össznépesség 2020-ig évtizedenként mintegy 1,5 %kal, majd ezt követően egyre gyorsuló ütemben csökken. A fiatal korosztályok csökkenése ennél jelentősebb, évtizedenként 6-8%. Mindennek következtében a 2000-es évek első két évtizedében a 014 éves korosztály 15 %-os arányra csökken az össznépességen belül, a 65 éves és idősebb korosztály pedig 2020-ra megközelíti a 20 %-os arányt. Összességében a nappali tagozatos felsőoktatás szempontjából meghatározó népesség korcsoportok létszáma az elkövetkező évtizedekben csökkenni fog. A csökkenés különösen jelentős lesz a 2010-et követő években.

46

Az oktatáspolitika aspektusából rendkívül fontos, hogy a cigány népesség aránya a felsőoktatás szempontjából releváns korosztályok esetében (is) jelentősen növekszik. A 18 évesek között a cigány népesség aránya 2005-ben nagyjából 10 % körül alakul, 2020-ban 14 % fölé kerül 2050-ben pedig meghaladja a 20 %-ot. A 18-21 éves korcsoportban nagyjából ezzel azonos arányokat találunk. Az ennél idősebb korosztályokban az arányok alacsonyabbak. A külföldi állampolgárok bevándorlási különbözete jelenleg évi 0,3-0,35% a felsőoktatás szempontjából releváns korcsoportokban. Továbbá azt is meg lehet állapítani, hogy a bevándorlás várható mértéke is nagyjából hasonló nagyságrendet becsül előre. Ezek a számok azt jelentik, hogy – a kumulációt is figyelembe véve - egy-egy felsőoktatási szempontból releváns korcsoport mintegy 6 – 7 %-a bevándorló. Mind a vándorlási egyenleg, mind a tartósan itt tartózkodó külföldiek tekintetében valószínűleg egy mérsékelt növekedésre lehet reálisan számítani, a felsőoktatás szempontjából releváns korosztályokon belül a bevándorlók és tartósan itt tartózkodók aránya aligha haladja meg a 10 %-ot.

Az új belépő felsőoktatási hallgatók néhány demográfiai és egyéb jellemzője A jelentkezettek és felvettek száma Érettségizettek az adott évben (nappali tagozaton) (efő)

1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004

53,0 54,2 59,7 68,7 68,6 70,3 73,4 75,6 77,6 73,9 72,2 70,4 70,0 71,9

Nappali tagozatos alapképzésre jelentkezettek (fő)

47916 58301 61968 76776 86400 87120 85184 80880 81181 81540 79441 82017 85799 83396 88821

Jelentkezett/ Érettségizett

90,4% 107,6% 103,8% 111,8% 125,9% 123,9% 116,1% 107,0% 104,6% 110,3% 109,6% 116,5% 122,2% 116%

A nappali tagozatos alapképzésre felvettek száma (fő)

19463 22327 26081 31534 32127 36942 40497 39967 1202 40655 2036 40397 3266 41075 3517 42269 6454 44009 7236 45.024 5304

Felvettek a jelentkezettek arányában (%)

40,6% 38,3% 42,1% 41,1% 37,2% 42,4% 47,5% 50,9% 52,6% 53,5% 56,1% 59,4% 59,7% 60%

Felvettek az adott évben érettségizettek arányában (%)

36,7% 41,2% 43,7% 45,9% 46,8% 52,5% 55,2% 54,5% 55,0% 59,1% 61,8% 69,2% 73,2% 70%

Úgy tűnik, hogy a (nappali tagozatos) felsőoktatásra jelentkezők száma telítődési tendenciákat mutat. Az érettségizettek létszámának várható, 70 eFő körüli stagnálása, s a felvételi keretszámok jelenlegi szinten történő alakulása esetében az alábbi becslő függvény eredménye alapján néhány éven belül nagyjából 80 ezer fő körül stabilizálódni fog.

47

Felsőoktatásba (nappali alapképzésre) jelentkezettek száma (efő)

100 90 80 70 60 50 40 30

y = -0,0839x 2 + 12,252x - 364,03 R2 = 0,9087

20 10 0 40

50

60

70

80

Érettségizettek száma (efő)

Nagyságrendi számítás az új képzési szerkezethez kiindulásként beállított hallgatói létszámokról

számítási alap érettségizők jelentkezők felsőfokú szakképzés alapképzés mesterképzés doktori képzés

%

belépők száma

demográfiai előreszámítás demográfiai előreszámítás

a ciklusban összesen bent lévők száma

az összes bent lévő belső arányai

végzők száma 70 000

80 000

adott évben érettségizők

20

14 000

28 000

14 000

11,5%

adott évben érettségizők alapképzésben adott évben végzettek mesterképzésben adott évben végzettek

70

50 000

150 000

50 000

61,7%

50

25 000

50 000

25 000

20,6%

20

5 000

15 000

5 000

6,2%

94 000

243 000

94 000

100%

összesen

Az új képzési szerkezetben a hallgatói létszámok várható felfutása és beállása (efő) Tanév

1.

2.

3.

4.

5.

6.

7.

Naptári év FSZ A Bennlévők M D Összes bennlévő FSZ A Végez M D Összes végző FSZ Munkát BS vállal MS D Összes munkavállaló

2006 14 50

2007 28 100

2008 28 150

5 69

10 138 14

15 193 14 50

2009 28 150 25 15 218 14 50

0

14

5 69 10

5 69 10 25

2010 28 150 50 15 243 14 50 25 5 94 10 25

0

0

10

5 40

5 40

2010 28 150 50 15 243 14 50 25 5 94 10 25 20 5 60

2012 28 150 50 15 243 14 50 25 5 94 10 25 20 5 60

48

Beállt % 11,52 61,73 20,58 6,17 100 14,89 53,19 26,60 5,32 100 16,67 41,67 33,33 8,33 100

A két táblázat együttesen mutatja be azt, hogy – miközben mind a belépők száma, mint a képzésekben bent lévők száma a jelenlegi adatok közelében marad - a képzési szerkezet átalakításával jelentős belső létszám átrendeződés megy végbe: a jelenlegi elhanyagolható mértékű FSz képzés 10 % feletti arányúvá válik, a jelenleg közel 50-50%-ban részesedő főiskolai és egyetemi képzések átalakulnak, és az alapképzésekben az összes hallgató közel 62%-át találjuk majd, miközben mesterképzésben 20,6 % vesz részt. A doktori képzésben részt vevők létszámaránya pedig közel duplájára nő. Ezzel az ország felsőoktatásának belső létszámstruktúrája a nyugat-európai országok struktúrájához válik hasonlóvá.

49

3. számú melléklet a 8262-9…./2004. sz. kormány-előterjesztéshez Az új Ftv. várható szerkezete: ELSŐ RÉSZ . ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK 1. Fejezet A felsőoktatás modernizációjának célja . Alapelvek A törvény hatálya Fogalomtár 2. Fejezet A felsőoktatási intézmények 3. Fejezet A felsőoktatási intézmények alapítása, átszervezése, megszüntetése 4. Fejezet 6. Fejezet társulásai

A felsőoktatási intézmények küldetése, feladatai A felsőoktatási intézmények együttműködési megállapodásai,

MÁSODIK RÉSZ FELVÉTEL A FELSŐOKTATÁSI INTÉZMÉNYBE 7. Fejezet A felvétel feltételei és eljárása HARMADIK RÉSZ FELSŐFOKÚ KÉPZÉS 8.. Fejezet Képzési szintek, képesítési keretek, tantervek 9. Fejezet A tanulmányi és vizsgarend általános szabályai 10. Fejezet A doktori képzés és fokozatszerzés 11. Fejezet Záróvizsgák, oklevelek és címek NEGYEDIK RÉSZ A FELSŐOKTATÁSI INTÉZMÉNYEK HALLGATÓI 12. Fejezet A hallgatók jogállása, jogai, kötelességei. A hallgatók felelőssége Hallgatói önkormányzat. ÖTÖDIK RÉSZ A FELSŐOKTATÁSI INTÉZMÉNYEK SZERVEZETE, MŰKÖDÉSE ÉS VEZETÉSE21 13. Fejezet A felsőoktatási intézmények szervezete 14. Fejezet A felsőoktatási intézmények működése és vezetése 15. Fejezet A karok és az oktatási szervezeti egységek működése 16. Fejezet A felsőoktatási intézmény szabályzatai. HATODIK RÉSZ A FELSŐOKTATÁSI INTÉZMÉNYEK OKTATÓI, TUDOMÁNYOS KUTATÓI 17. Fejezet Oktatók és tudományos kutatók jogai kötelességei 18. Fejezet Oktatók és tudományos kutatók alkalmazásával kapcsolatos rendelkezések HETEDIK RÉSZ TUDOMÁNYOS KUTATÁS

50

NYOLCADIK RÉSZ NEMZETKÖZI TANULMÁNYI KAPCSOLATOK 19. Fejezet Magyar állampolgárok külföldi tanulmányai 20. Fejezet Külföldiek magyarországi tanulmányai 21. Fejezet Külföldi tanulmányok magyarországi elismerése 22. Fejezet Külföldi felsőoktatási intézmények Magyarországon KILENCEDIK RÉSZ: A FELSŐOKTATÁSSAL ÉS ANNAK FELÜGYELETÉVEL KAPCSOLATOS ÁLLAMI FELADATOK, SZERVEZETEK ÉS ELJÁRÁSOK 23. Fejezet Kormányzati feladatok 24. Fejezet Az oktatási miniszter 25. Fejezet A törvényességi ellenőrzési eljárás 26. Fejezet Az akkreditációs eljárás 27. Fejezet Az OM Felsőoktatási Hivatala 28. Fejezet A Magyar Akkreditációs Bizottság 29. Fejezet A Magyar Felsőoktatási és Tudományos Tanács TIZEDIK RÉSZ A FELSŐOKTATÁS FINANSZÍROZÁSA TIZENEGYEDIK RÉSZ ÉRDEKKÉPVISELETI SZERVEK A FELSŐOKTATÁSBAN TIZENKETTEDIK RÉSZ EGYES FELSŐOKTATÁSI INTÉZMÉNYEKRE VONATKOZÓ RENDELKEZÉSEK TIZENHARMADIK RÉSZ ÁTMENETI ÉS ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK 32. FEJEZET mellékletek. I. A FELSŐOKTATÁS KÉPESÍTÉSI KERETÉNEK NEMZETI SZINTŰ ELŐÍRÁSAI II. KÉPZÉSI TERÜLETEK ÉS KÉPZÉSI ÁGAK III. A FELSŐOKTATÁSI INTÉZMÉNYEKBEN KEZELT SZEMÉLYES ÉS KÜLÖNLEGES ADATOK A DOLGOZÓK ADATAI A HALLGATÓK ADATAI

51

4. számú melléklet a 8262-9…./2004. sz. kormány-előterjesztéshez A felsőoktatás-fejlesztési költségmegtakarítása és többletigénye A képzési struktúra átalakításának pénzügyi hatása 2004-ben a felsőoktatás hallgatói közül 166.239 fő részesül állami támogatásban. A következő évek során ez a szám automatikusan változni fog a kétciklusú képzés bevezetésének következtében, változatlan bemenő létszám esetén. Ugyanis az elképzelések szerint az első három év után a végzett harmadéves, vagyis szakmai alapképzésben részesült hallgatók mintegy fele folytathatja államilag finanszírozottan a mesterszintű képzési fokozatot. Kivételt képeznek az orvosok, a jogászok és a művészek, ahol teljes időszakban mesterszintű képzés folyik. Mindezt figyelembe véve számításaink során kiderül, hogy a jelenlegi létszám így – változatlan bemenet esetén is- 159 160.000 fő körül alakul, vagyis 45% körüli a képzési rendszer megváltozása miatt a felsőfokú oktatásban résztvevők számának csökkenése. Természetesen itt most nem vettük figyelembe sem a felsőfokú szakképzésben, sem a doktorandusz képzésben részesülők számának változását. Számításba kell venni, hogy a jelenlegi szinthez képest 2010-ig - amikor már a teljes kétciklusú képzési rendszer kialakul - a felsőfokú képzésben résztvevő korosztály mintegy 10%-kal kisebb lesz a jelenleginél. Ennek megfelelően joggal állíthatjuk, hogy a ténylegesen várható 2010 körüli államilag finanszírozott hallgatói létszám tovább csökken jelenlegi mintegy 85-90%-ára. A jelenlegi és a számított hallgató létszám évfolyamonkénti megoszlását a következő táblázatban szemléltetjük. Államilag finanszírozott hallgatók száma (fő) Évfolyam

I. évfolyam II. évfolyam III. évfolyam IV. évfolyam V. évfolyam VI. évfolyam

Összesen:

2004. tény

Kétciklusú képzésben változatlan csökkentett bemenettel bemenettel

48.271 42.748 35.149 23.148 14.889 2.034

48.381 42.748 35.149 16.700 15.860 700

43.540 38.470 31.630 15.000 14.270 650

166.239

159.538

143.560

Természetesen az államilag finanszírozott létszám prognosztizált csökkenésével együtt csökken és átalakul a finanszírozási összeg is. Ennek megállapításához először bemutatjuk a finanszírozás jelenlegi rendszere kialakulását. 2004-ben a képzési támogatás normatív finanszírozásának három csatornája működik. Az első az oktatási támogatása, ahol mind a főiskolai, mind az egyetemi szinten három-három finanszírozási csoportba soroltuk a hallgatókat szakirányuknak megfelelően ennek alapján megállapítva az oktatási támogatás normáját. A támogatás másik csatornája a döntően oktatói-kutatói alapon számított tudományos támogatás. Ezt egészíti ki a hallgatói

52

összlétszám, továbbá az alkalmazotti összlétszám alapján számított fenntartási támogatás összege. Számításunk eredményét az alábbi táblázatban szemléltetjük. Képzési támogatás 2004-ben Oktatási támogatás fin. csoport

Főiskola I. II. III. Egyetem I/a. I/b. II. III. Összesen:

Létszám (fő)

Norma (ezer Ft)

Támogatás (millió forint)

7.785 31.162 42.686

480 290 180

3.737 9.037 7.683

5.137 3.290 38.896 37.283 166.239

670 540 380 220 293

3.442 1.777 14.780 8.202 48.658

Tudományos támogatás Fenntartási támogatás Képzési támogatás összesen:

21.520 35.939 106.117

A táblázatból megállapítható, hogy egy hallgató képzését 2004-ben átlagosan 638.340 forinttal támogatjuk. A kétciklusú képzésre való áttérés során a támogatás különválik a szakmai alapképzés, valamint a mesterképzési szint támogatására, természetesen szakmai differenciálást alkalmazva az oktatási támogatás esetén. Ennek kialakítását már a 2004. évi támogatási rendszerünkben is érvényesítettük, ahol is alapelvnek tekintettük, hogy a szakmai alapképzés támogatása azonos a főiskolai képzés normatív támogatásával. Ennek pedig súlyozott átlaga 250.000 forint/fő. Az egyetemi képzés normatív támogatásánál eleve külön választottuk számításainkban a normatív támogatás alapképzési és mesterképzési részét és ennek megfelelően a szakcsoportonként már 2004-ben számításba vett mesterképzési támogatás egy hallgatóra jutó összege az alábbiak szerint alakult. Számított oktatási támogatás mester szinten Szakmai csoport

I. szakmai csoport II. szakmai csoport III. szakmai csoport Összes képzés (6 év) Művészeti képzés (5 év) Átlagos támogatás:

Ft/fő

700.000 590.000 310.000 670.000 540.000 480.000

A fenti mesterképzési normák súlyozott átlaga alapján megállapítható, hogy e képzési ciklus átlagos normatív támogatása 480.000 forint/fő. A képzési támogatás másik eleme a tudományos támogatás, aminek összege egy hallgatóra vetítve 129.000 forint. A harmadik csatornát képező fenntartási támogatás 2004-ben egy hallgatóra vetítve kereken 216.000 forintot tett ki. 53

Képzési támogatás az új képzési rendszer teljes felfutása után Megnevezés

Hallgatók száma (fő)

Szakmai alapképzés Mesterképzés Oktatási támogatás összesen: Tudományos támogatás Fenntartási támogatás Képzési támogatás összesen:

113.640 29.920 143.560 143.560 143.560 143.560

Támogatási norma (Ft/fő)

250.000 480.000 298.000 129.000 216.000 643.000

Támogatás összesen (millió forint)

28.410 14.360 42.770 18.520 31.000 92.290

Az államilag finanszírozottak képzési támogatásának jövőbeli alakulását a 2004. évi arányokat figyelembe véve számoltuk ki az oktatás, a tudományos támogatás és a fenntartási támogatás normáit prognosztizált államilag finanszírozott létszámra vetítve. Mindez azt jelenti, hogy az új támogatási és képzési rendszer teljes kibontakozását követően a szükséges képzési támogatás összege a jelenlegi, változatlan normatív összegeket figyelembe véve 92.290 millió forint, ami mintegy 13%-kal kevesebb a 2004. évi támogatásnál. A kereken 14 milliárd forint megtakarítás természetesen a 2004. évi árszínvonalon és a jelenlegi hallgatói, képzési, szakmai struktúrát feltételezve értendő és kizárólag a normatív képzési támogatásra számítottuk. Összességében az új rendszer tehát megtakarítást eredményez, de ugyanakkor azt is figyelembe kell venni, hogy az új rendszer bevezetése bizonyos többlettámogatási igényt is támaszt, továbbá meg kell oldani a felsőoktatás - több átalakulástól független - akutt problémáját is. Többletigények a felsőoktatásban KUTATÁS-FEJLESZTÉSI TÁMOGATÁS 2004-ben (zárolás előtt) a felsőoktatási intézmények képzési támogatása 117 milliárd forint. A nemzetközi tapasztalatok szerint az intézmények finanszírozásán belül a támogatás mintegy 20-25%-át kell kitennie a kutatás-fejlesztés támogatásának ahhoz, hogy az oktatás folyamatosan korszerűsödő, magas színvonalú legyen. Ennek eléréséhez az intézményi támogatást (2004. évi árszinten) 5 év alatt mintegy 35 milliárd forinttal szükséges felemelni. A KÉTCIKLUSÚ KÉPZÉS EGYSZERI KÖLTSÉGE A képzés szakmai alapképzési és mesterképzési szakaszra bontása egyszeri többletráfordítást igényel, mert új tananyagokat kell kidolgozni, átmenetileg párhuzamosan kell működtetni az új és a régi képzési struktúrát, a szakmai alapképzési ciklushoz gyakorlati képzési helyeket kell működtetni, stb. Várható, hogy viszonylag nagyobb költséggel jár az egyetemek képzési struktúrájának átalakítása, mint a főiskoláké. Az is nyilvánvaló, hogy a többletigény az átállási idő során kumuláltan, de csökkenő növekedési ütemmel jelentkezik, feltehetően a alábbiak szerint.

1. év 2. év 3. év 4. év 5. év

5 milliárd forint 10 milliárd forint 13 milliárd forint 15 milliárd forint 16 milliárd forint

54

AZ INTÉZMÉNYIRÁNYÍTÁS TÖBBLETKÖLTSÉGE Az intézményirányítás korszerűsítése, az igazgat6tanácsi rendszer fejlesztése szükségképpen többletráfordítást igényel, amelynek mértéke a következő: 29 OM felsőoktatási intézményben átlagosan 5 fő igazgatósági taggal számolva a finanszírozandó vezetők száma 145 fő, évi költsége 2 millió forinttal és társadalombiztosítási járulékkal számítva kb.: 400 millió forint. Intézm6nyenként 2-2 fős iroda fenntartása kb.: 600 millió forint. Informatikai rendszerrel együtt mindez kb.: 1,5 milliárd forint költségigényt jelent. ADÓSSÁGRENDEZÉS A hosszabb idő óta állandósult adósságállomány főként az orvostudományi karokon halmozódott fel. Érdemi csökkenését az EszCsM és az OM többszöri kezdeményezésére sem sikerült elérni. Elkerülhetetlen az egyszeri állami adósságrendezés, aminek összege mintegy 4 milliárd forint. AZ ESZKÖZÁLLOMÁNY AMORTIZÁLÓDÁSÁNAK PÓTLÁSA A felsőoktatási intézmények eszköz állományának könyv szerinti értéke és pótlási igénye a következő:

A központi felújítás évi összege átlagosan 2.600 millió forint (2004-ben 1.960 millió forint) a központi beruházás átlagos évi összege 11.000 millió forint, amiből pótlási célú kb.: 4.000 millió forint, bővítési célú kb.: 7.000 millió forint. Így a pótlási célú beruházás és a felújítás együttes összege 6,6 milliárd forint az éves amortizálódás 16,6 milliárd forintjával szemben. A szükséges többletforrás igény évente kb.: 10 milliárd forint. OKTATÓI KERESETEK FELZÁRKÓZTATÁSA A felsőoktatás-fejlesztési program sikerének záloga az itt foglalkoztatott oktatók keresetének felzárkóztatása. Az oktatói keresetek évi átlagos összege jelenleg 2.900.000 Ft/fő, vagyis havi 240.000 Ft. Ez az összeg, az 50%-os béremelés hatására 1,9-szerese az országos átlagnak, az EU országokban l,6-1,8-szoros ez az arány. A felsőoktatási oktatók évi keresete 2003-ban 11.337 eurónak felelt meg, de vásárlóerőparitás alapján számítva 23.650 euró volt. Ez az ugyancsak vásárlóerő-paritásos egy lakosra jutó 13.410 euró GDP-nek 1,76-szorosa. Az EU országokban a felsőoktatás oktatóinak keresete jelentős szóródással, átlagosan 2,1szerese az egy lakosra jutó GDP-nek. Ez azt jelenti, hogy a fejlettséggel arányos kereseti szintnek Magyarországon körülbelül 28.160 eurónak, azaz körülbelül 3.400.000 forintnak kellene lenni, vagyis 15-20%-kal többnek, mint jelenleg. Az EU arányokat követő relatív bérarányokhoz tehát 16.000 fő oktatót figyelembe véve, közterhekkel együtt mintegy 11

55

milliárd forint többlettámogatási igény merül fel. Az EU bérfe1zárkóztatás egyben lehetőséget nyújtana a felsőoktatási bérrendszer korszerűsítésére is. A többlettámogatásból ugyanis létrehozható lenne az alapjavadalmazást kiegészítő időleges 3-5 évre megállapítható - mozgóbér keret, amivel elismerésre kerülhetne a tartósan kiemelkedő munkavégzés. Elképzeléseink szerint a mozgóbér aránya a teljes béralap mintegy 20%-át tenné majd ki.

56

5. számú melléklet a 8262-9 …./2004. sz. kormány-előterjesztéshez A Kutatási és Technológiai Innovációs Alap Az Országgyűlés, annak érdekében, hogy biztosítsa az ország versenyképességének és fenntartható fejlődésének az új ismereteken és azok alkalmazásán alapuló erősítését, ezen belül különösen a kutatás-fejlesztés és a létrehozott új tudás alkalmazásának megfelelő mértékű és kiszámítható finanszírozását, valamint az ezzel kapcsolatos társadalmi érdekek érvényre juttatását, megalkotta a Kutatási és Technológiai Innovációs Alapról szóló, 2003. évi XC. törvényt. A Kutatási és Technológiai Innovációs Alap a kutatás-fejlesztés és a technológiai innováció állami támogatását biztosító és kizárólag ezt a célt szolgáló elkülönített állami pénzalap. Rendeltetése, hogy kiszámítható és biztos forrást jelentsen a magyar gazdaság technológiai innovációjának ösztönzésére és támogatására, tegye lehetővé a gazdaságban és a társadalmi élet egyéb területein hasznosuló kutatás és fejlesztés erősítését, a hazai és külföldi kutatási eredmények hasznosítását, az innovációs infrastruktúra és annak körébe tartozó szolgáltató tevékenységek fejlesztését. Az Innovációs Alap a felsőoktatás számára is komoly forrásokat jelent. Az Alapból finanszírozott 2004. évi pályázatok prioritásai között szerepel a felsőoktatási intézmények és a kutatóintézetek területén működő vállalati kutatási kapacitások megerősítése, és a regionális innováció kiemelt támogatása, különös tekintettel a kutatóhelyek és a vállalkozások együttműködésének, valamint a hálózatképződésnek az erősítésére. Az Innovációs Alap tervezett pályázatai között hangsúlyosan szerepelnek a felsőoktatási tudásközpontok, több komponenssel (koncepció, KKK, vállalati műszer, kutatói munkahelyteremtés) ♦ Vállalati kutatói kapacitások támogatása felsőoktatási intézmények és kutatóintézetek területén. Ebben a pályázat-csoportban kitűzött cél a vállalatok részvételével létrehozott egyetemi és kutatóintézeti tudásközpontok megerősítése. ♦ Tudásközpontok koncepciójának kidolgozása: A felsőoktatási intézményekre és a kutatóintézetekre épülő tudásközpontok kialakításának rendszerszerű, minél több kutatóhelyre kiterjedő elindítását egy országos, a kezdeti lépések szervezett formáit ösztönző pályázat segítheti. A tudásközpontok meghatározó, koordináló intézménye a felsőoktatási intézmény vagy kutatóintézet, társadalmi irányítását a régió meghatározó tudományos és innovációs intézményi, társadalmi, szakmai, önkormányzati szereplői által kialakított testület – board – végezheti. A tudásközpontok kiépítéséhez, működtetéséhez, fejlesztéséhez a források többcsatornás támogatási rendszerekből érhetők el. A Nemzeti Fejlesztési Terv kutatási-fejlesztési és innovációs prioritása támogathatja a kooperáción alapuló kutatás-fejlesztést, a tudáshasznosítást, a kooperációs kutatóközpontokat, a K+F infrastruktúrát, a K+F hálózati szerveződéseket, az induló spin-off vállalkozásokat stb. A Regionális Operatív Program – a Humánerőforrás Operatív Programmal együttműködve – támogatja a regionális tudásközpontok képzési tevékenységét. ♦ Kooperációs Kutatóközpontok (KKK, második ütem): A javasolt zártkörű, meghívásos pályázat célja a 2001-ben az OM (KMÜFA) támogatásával létrejött kooperációs kutatási központok működésének folytatása és megerősítése. A KKK-k keretében a magyar felsőoktatási intézmények, egyéb költségvetési és non-profit kutatóhelyek, valamint a versenyszféra szerves kutatási és innovációs kapcsolatai jönnek létre, és amelyben az oktatás, a kutatás-fejlesztés, valamint a technológia-transzfer stratégiai jellegű integrálása történik meg. Az első két év tapasztalatai pozitívak, ezért új KKK-k

57

létrehozására a Nemzeti Fejlesztési Terv Gazdasági Versenyképesség Operatív Programjában lesz pályázat 2004-ben. ♦ Kutatók foglalkoztatása a felsőoktatási intézmények és a kutatóintézetek területén létrehozott vállalati kutatóhelyeken (IN-DOC) – új pályázat: A javasolt pályázat keretében a kutatóhelyre betelepült vállalkozások a foglalkoztatott fiatal kutatók bérköltségeihez pályázati úton havi 100 e Ft-ot és annak járulékait nyerhetik el, legfeljebb 3 éves időtartamra, azzal a feltétellel, hogy ehhez saját forrásból legalább a törvényes minimálbér mértékének – 2004-ben havi 53 e Ft-nak – megfelelő összeget hozzátesznek. ♦ Vállalati K+F laboratóriumok és K+F infrastruktúra létrehozása felsőoktatási intézmények és kutatóintézetek területén (LAB) – új pályázat: A pályázat célja a felsőoktatási intézmények és a kutatóintézetek területén működő vállalkozások műszerbeszerzéseinek támogatása, valamint a más szervezeteknél, közöttük a költségvetési és nonprofit kutatóhelyek meglévő műszerállomány igénybevételének támogatása. ♦ Beruházási támogatások: Az NFT pályázatok egyike a felsőoktatási intézményekben és más költségvetési kutatóhelyeken a K+F célú műszerberuházásokat támogatja, 10-100 millió Ft közötti elnyerhető támogatással, 10% önrésszel. A kutatás-fejlesztési tevékenységet adókedvezmények is segítik: Társasági és osztalékadó A felsőoktatási szféra és a kutatást-fejlesztés végző gazdasági társaságok együttműködését segíti elő az a változás, amely szerint a társasági adó alapja – legfeljebb 50 millió forint összeghatárig – a normál kedvezmény háromszorosával csökkenthető , ha az adózó felsőoktatási intézmény, vagy az MTA által alapított kutatóintézet kezelésében lévő területen K+F tevékenységet végez. A növekvő kedvezmény a K+F tevékenységet végző vállalkozások felsőoktatásban történő „bevonását” segíti elő. /(7.§(1)t) pont és a (17) bekezdés/. A fejlesztési adókedvezményre vonatkozó új előírások az EU csatlakozástól számítva A fejlesztési adókedvezmény három új területre terjed ki. Ezek közül az oktatást közvetve érintő beruházás az alapkutatást, alkalmazott kutatást, kísérleti fejlesztést szolgáló beruházás, ahol legalább 1 milliárd forint a beruházási érték, valamint a beruházó új létesítmény létrehozatalát, vagy meglévő bővítését jelenti. Az igénybevétel feltétele, hogy az adózó a beruházást felsőoktatási intézmény vagy az MTA által alapított kutatóintézet kezelésében lévő területen helyezze üzembe és üzemeltess. Feltétel továbbá az újeszközök értéke érje el a beruházási érték 30%át, s a beruházást legalább öt évig kell üzemeltetni. . A fentieken kívül egyéb tervezett K+F pályázatok Az NKTH által meghirdetett 2004. évi K+F pályázatok két csoportba sorolhatók: NFT keretében, a Gazdasági Versenyképesség OP pályázatai (EU társfinanszírozással) - 20042006 között összesen 35 milliárd Ft támogatással, amiből az EU (ERFA) forrás kb. 25 milliárd Ft (98 millió EUR) valamint az Innovációs Alap forrásaiból meghirdetendő pályázatok. Egyéb, nem az NKTH által kezelt K+F pályázatok: OTKA (Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok), az MTA fejezetében, a GKM-nek különböző innovációs - helyenként 58

technológia-fejlesztést is tartalmazó - pályázatai, egyes szaktárcák - MeH, FVM, KVVIM, IHM - saját szakpolitikáikat alátámasztó K+F pályázatai.

59

6. számú melléklet a 8262-9…./2004. sz. kormány-előterjesztéshez Befektetői program Az Oktatási Minisztérium 2002-ben a központi költségvetési forrásokra alapozott beruházási programjaival párhuzamosan a felsőoktatási intézmények közreműködésével priváttőke bevonásával megvalósuló infrastruktúrafejlesztési programot hirdetett meg. A magántőke bevonása az állami szolgáltatások ellátásába, a Public Private Partnership (PPP) az elmúlt tíz esztendőben Nyugat-Európában sikeresnek bizonyult. A program keretében a kormányzati ciklusban az Oktatási Minisztérium 10.000 diákotthoni férőhely létesítését valamint campusok oktatási létesítményeinek fejlesztését lehetővé tevő beruházásokat kíván elindítani. A Kormány a tárca vonatkozó előterjesztése alapján felhatalmazást adott a konkrét projektek elindítására, melynek során a felsőoktatási intézmények a PPP keretében 18 diákotthon és 9 campus fejlesztési programot dolgoztak ki. A program szabályozási környezetének kialakításához fontos költségvetési változás, hogy a felsőoktatási intézmények PPP beruházások érdekében hosszú távú (legfeljebb 20 éves) kötelezettséget vállalhatnak kiadási főösszegük 10%-ig. Terveink szerint a PPP konstrukcióban megvalósuló intézményfejlesztési programok összege 2006-ig elérheti az 50-55 milliárd forintot. Ezt egészítheti ki az egyetemek és vállalkozások közös K+F kapacitásfejlesztései, továbbá a Nemzeti Fejlesztési Terv keretében finanszírozott oktatási infrastruktúrafejlesztések. Mindezek sikeréhez járul hozzá a Magyar Fejlesztési Bank kedvezményes futamidejű vállalkozói kölcsönkínálata, valamint a már említett intézményi illetve OM hosszú távú kötelezettségvállalásának lehetősége, a K+F vállalkozások adókedvezménye, a hallgatók adó- és közteher nélküli alkalmazhatósága. Az utóbbi évek hallgatói létszám növekedését nem követte a kollégiumi férőhelyek bővülése. Gyakran leromlott állapotú kollégiumi épületek fogadják azon hallgatókat, akik lakóhelyüktől távol próbálnak szálláshelyet találni. Az elmúlt évtizedek azt bizonyítják, hogy az államnak nem csak elegendő pénze nincs arra, hogy a szükséges mennyiségű kollégiumot megépítse, de a meglévő kollégiumokat sem tudja megfelelő színvonalon üzemeltetni. Az új konstrukcióban az állam feladata, hogy érdekelté tegye a magántőkét a beruházásokban és segítse a diákokat, hogy igénybe vehessék a magasabb színvonalú szolgáltatásokat. Ezért megkezdődtek a magántőke bevonásával történő, üzleti alapon működtetendő kollégiumi beruházások munkálatai (PPP Program). A mintegy 30 milliárdos projekt eredményeként 2006-ra a diákszállói férőhelyek száma 10.000-rel növekszik. Az elemelt összegű lakhatási támogatással az új, minőségi kollégiumok díja kifizethető lesz. Az Oktatási Minisztérium megszervezte, hogy a diákotthoni férőhelyek létesítésére vállalkozó tizennyolc, valamint az oktatási és kutatási infrastruktúra fejlesztésében érintett kilenc intézmény megfelelő jártassággal rendelkező szakértőket vonjon be elképzeléseik kidolgozásába

60

7. számú melléklet a8262-9 …./2004. sz. kormány-előterjesztéshez

TÁBLÁZAT A DIÁKOTTHONI PROGRAMBAN RÉSZTVEVŐ INTÉZMÉNYEKRŐL, PPP konstrukció alkalmazásával bővítéssel, új építéssel Összesen férőhely átalakítással férőhely

Intézmények megnevezése Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem TB TB Debreceni Egyetem Eötvös Loránd Tudományegyetem TB Kaposvári Egyetem TB Miskolci Egyetem Nyugat-Magyarországi Egyetem TB Pécsi Tudományegyetem Semmelweis Egyetem TB TB Szegedi Tudományegyetem Szent István Egyetem TB Veszprémi Egyetem (Keszthely) Egyetemek összesen:

400 400

600 600 1 100 600 350 500 500 1 000 500 800 500 800 7 850

600 600 1 100 600 350 500 500 1 000 500 1200 500 800 8 250

300** 300** 600

600 300 400 200 1 500

300 600 300 300 400 200 2 100

1.000 9.350 férőhely férőhely ÉS A TERVEZETT FÉRŐHELY NÖVELKMÉNYEK SZÁMÁRÓL

10 350 férőhely

Berzsenyi Dániel Főiskola Károly Róbert Főiskola Budapesti Műszaki Főiskola Kecskeméti Főiskola Nyíregyházi Főiskola Eötvös József Főiskola Főiskolák összesen:

TB

MINDÖSSZESEN:

61

8. számú melléklet a 8262-9 …./2004. számú kormány-előterjesztéshez

ÖSSZEFOGLALÓ TÁBLÁZAT AZ OKTATÁSI-, KUTATÁSI INFRASTRUKTÚRA-FEJLESZTÉSI PROGRAMBAN RÉSZTVEVŐ INTÉZMÉNYEKRŐL

Intézmények megnevezése

A létrehozandó kapacitás/objektum megnevezése

A jelenlegi árakon, állami beruházás esetén

Budapesti Közgazd. és

Czuczor utcai campus tömbje (előadó termek,

Államigazgatási Egyetem

könyvtár, nyelvi labor, tanszéki irodák)

Budapesti Műszaki és

Lágymányosi campuson, Építész Kari tömb (előadók,

Gazdaságtud. Egyetem

műtermek, tanszéki irodák, könyvtár)

Semmelweis Egyetem

Az Általános Orvostudományi Kar alap-tudományi

(Budapest)

campusa, és a Fogorvos-tudományi Kar új

9,9md Ft

10,0md Ft

14,2md Ft

épülete.(laborok, előadótermek, tanszéki irodák, valamint ambuláns, fogorvosi kezelők) Liszt Ferenc

Új-, vagy meglévő épület zeneoktatási célra történő

4,2md Ft

Zeneművészeti Egyetem

kialakítása (tanszéki irodák, próbatermek)

Eötvös Loránd

Trefort-kerti campus egyes épületeinek, és a Rákóczi

Tud.egyetem

úti épületnek a rekonstrukciója

Széchenyi Egyetem

Központi épület és könyvtár

2,5md Ft

Kecskeméti Főiskola

Új oktatási épület és könyvtár

2,2md Ft

Berzsenyi Dániel Főiskola

Könyvtár kialakítása

1,2md Ft

Budapesti Műszaki

Oktatási épület (Budapest, Tavaszmező u.)

1,3md Ft

Oktatási épület

1,3md Ft

5,8md Ft

Főiskola Tessedik Sámuel Főiskola (Szarvas)

62

Eötvös József Főiskola

Oktatási épület és könyvtár

1,4md Ft

Meglévő megvásárolt ipari épület oktatási célú

1,8md Ft

(Baja) Dunaújvárosi Főiskola

átalakítása, I. ütem Miskolci Egyetem

Kollégiumi rekonstrukciók, Zenepalota épületének

3,4md Ft

rekonstrukciója, szolgáltató központ Pécsi Tudományegyetem

Rákóczi úti campus befejezése, valamint az orvostud karok fejlesztései, műszaki főiskolai kar rekonstrukciója

63

7,0md Ft

9. számú melléklet a …./2004. sz. kormány-előterjesztéshez

Képzési szerkezet a többciklusú képzési rendszerben

ISCED 6. 6 t /180 ISCED 5. 4 szemeszter/120 Mesters

ISCED 5. 6 szemeszter/180

Al

ISCED 5. 4

Képzé K é p z é s i

64

910. számú melléklet a 8262-9…./2004. sz. kormány-előterjesztéshez Nemzeti Fejlesztési Terv 2004. évi előirányzatok A Nemzeti Fejlesztési Terv Oktatási Minisztériumhoz kapcsolódó operatív programjai, illetve intézkedései - amelyek hazai társfinanszírozását az Oktatási minisztérium biztosította - a következő előirányzatokkal szerepelnek a 2004. évi költségvetésben: (millió forint) Hazai társfinanszírozás (támogatás)

EU támogatás (bevétel)

Összesen (kiadás)

Felsőoktatási és kutatási programok Regionális operatív program Felsőoktatási intézmények együttműködése a helyi gazdasággal Humánerőforrás-fejlesztési operatív program A felsőoktatás tartalmi, szerkezeti fejlesztése Oktatási, képzési infrastruktúra fejlesztése Gazdasági versenyképesség operatív program Kutatás-fejlesztés, innováció Összesen: Közoktatási és szakképzési programok Regionális operatív program Alapfokú oktatási intézmények infrastruktúra fejlesztése Humánerőforrás-fejlesztési operatív program Hátrányos helyzetű tanulók esélyegyenlőségének biztosítása Egész életen át tartó tanulás feltételeinek biztosítása a közoktatásban A szakképzés fejlesztése Összesen: Megjegyzés: * = Ebből 495,1 Szakképzési Alap

65

111,1

333,3

444,4

298,1 1.102,4

894,2 3.307,2

1.192,3 4.409,6

2.035,4 3.547,0

3.251,2 5.286,6 7.785,9 11.332,9

773,6 452,7 1.192,3 635,5* 3.054,1

2.320,7

3.094,3

1.358,1 1.810,8 3.576,9 4.769,2 1.906,5 2.542,0 9.162,2 12.216,3