A Magyar Universitas Program és az új felsőoktatási törvény koncepciója

A Magyar Universitas Program és az új felsőoktatási törvény koncepciója

Budapest, 2004. február

1

I. VEZETŐI ÖSSZEFOGLALÓ A kormányprogrammal és az Európai Unióhoz történő csatlakozással összefüggő feladattokkal összhangban 2002 őszén az oktatási miniszter átfogó felsőoktatási modernizálási és fejlesztési program indítását határozta el. Ezzel összefüggésben megkezdődtek az új felsőoktatási törvény előkészítésének munkálatai, valamint a Magyar Universitas Program egyéb elemeinek kidolgozása, illetve megvalósítása. A Magyar Universitas Program alapvető céljai: 1. A magyar felsőoktatás versenyképességének javítása. 2. A képzés és működés megfelelő minőségének biztosítása. 3. Az esélyegyenlőség feltételeinek további javítása. A) AZ ELŐTERJESZTÉS SZAKMAI INDOKAI, ELŐZMÉNYEI, SAJÁTOSSÁGAI A társadalmi-gazdasági környezet változásai nyomán az elmúlt évtized során a magyar felsőoktatás is alapvetően új kihívásokkal szembesült. Az egymást követő fejlesztési koncepciók nyomán megkezdődött és napjainkig is tart az ágazat átalakulása. Az 1993. évi alapvető fontosságú felsőoktatási törvényt követően, az 1996-os módosítás újabb állomást jelentett a rugalmasabb, hatékonyabb működés és fejlődés jogszabályi feltételeinek megteremtésében. 1998-ban a felsőoktatás fejlesztését célzó világbanki kölcsön kapcsán elinduló reform program átfogó változtatást tervezett. A reform egyes elemei megvalósultak (hallgatói létszámnövekedés, diákhitel-rendszer, kredit rendszer) mások részben gyakorlattá váltak (intézményi integrációk), ismét mások elmaradtak. A felsőoktatásról szóló, többször módosított 1993. évi LXXX. törvény az európai egyetemek Magna Chartájában foglaltak szerint garantálja a felsőoktatási intézmények autonómiáját. Az Országgyűlés 1999. nyarán kialakította az új magyar állami felsőoktatási intézményhálózatot, amelynek nyomán 2000. január 1-jével intézmények összevonása zajlott le, mintegy felére csökkentve az állami intézmények számát. Jelenleg 18 állami egyetem, 13 állami főiskola, 5 egyházi egyetem, 21 egyházi főiskola és 11 magán illetve alapítványi felsőoktatási intézmény működik A magyar felsőoktatás alapvetően duális szerkezetű. Az elkülönült főiskolai és egyetemi szintű képzés részaránya a nappali tagozatosok esetében egy évtizede közel állandó, hozzávetőleg 5050 %. Az egységes Európai Felsőoktatási Térhez történő csatlakozást szolgáló lineáris, többciklusú képzés kiépítésének a kezdetén tartunk. A felsőoktatás jelenleg számos kihívással néz szembe: ezek egyike a magyar társadalom kedvezőtlenül alakuló demográfiai szerkezete, másik a tanulási igények változása. Az előrejelzések alapján 2010-2020-ig a következő helyzet alakul ki: általános iskolát végez kb. 100 ezer fő/év, ebből középiskolába megy 80 ezer fő, szakiskolába 12 ezer fő, nem tanul tovább 8 ezer fő. Az érettségizők száma stabilizálódik kb. 70 ezer fő/év szinten. A felsőoktatásba jelentkezés beáll kb. 80 ezer fő/év szintre (közülük 55% az adott évben érettségiző, akiknek 66%-a felvételre is kerül). (Lásd: II. sz. melléklet.) Az egész felsőoktatást strukturált és komplex tervezésre késztető lépés volt az ún. intézményfejlesztési tervek készítésének előírása, ill. azok elkészítése. A kötelezően előírt stratégiakészítés lehetővé tette, hogy az újonnan integrálódott felsőoktatási intézmények komplex módon fogalmazzák meg fejlesztési célkitűzéseiket, meghatározzák azok elérésének módját, előkészítve ezzel a fejlesztési forrásokhoz való hozzájutást.

2

A minőségpolitika szempontjából jelentős lépés volt a Magyar Akkreditációs Bizottság (MAB) létrehozása. Valamennyi felsőoktatási intézmény számára kötelező előírás az intézmény minden tevékenységi területére kiterjedő minőségfejlesztési rendszer bevezetése. A külső akkreditáció megteremtését követően megoldandó feladat a belső minőségirányítási program és ennek keretében a képzések minőségbiztosítása intézményenkénti kiépítése. A minőség problémája még inkább előtérbe került a képzés tömegessé válásával, illetve a több ciklusú képzés napirendre kerülésével. A magyar felsőoktatás számos erőssége ellenére (ilyenek a magyar tudomány és felsőoktatás hagyományaiból eredő jó hírnév, az eredményeit tekintve külföldön is elismert egyetemi és PhD képzési rendszer felkészült, nemzetközi tekintélyű oktatókkal, kutatókkal, intézményeink egyre kiterjedtebb nemzetközi kapcsolatrendszere) több ponton változtatásra szorul. A Magyar Universitas Program ezekre kínál megoldást a jogszabályi, működési és infrastrukturális feltételek javításával. A 2003-as felsőoktatási törvény módosításának célja az volt, hogy egy reformértékű intézkedéssornak legyen az első állomása. Az új törvény összhangban van a 2003. évimódosításokkal, azok az új törvény előkészítésének tekinthetők.. A többszintű képzésre való átállás, az intézményirányítás átfogó reformja, az állami szerepkör megváltoztatása, a jogorvoslati rend egyértelművé tétele, a finanszírozás új pályára állítása, a bejutási (felvételi) rend új alapokra helyezése, a rendszer piacorientált elemeinek megjelentése azonban nem volt egy törvénymódosítással megoldható. Az új kihívásoknak megfelelően az új felsőoktatási törvény struktúrája is megváltozik, tartalmi elemei pedig az említetteken túl is lényegesen módosulnak.. (pl. hallgatók és oktatók jogállása, szerződések kiterjedt rendszerének érvényesítése, minőségpolitika érvényesítése stb.) Az elmúlt évben párhuzamosan folytak az új felsőoktatási törvény koncepcionális előkészítésére, társadalmi-politikai egyeztetésére irányuló munkálatok, valamint az ezek célrendszerével összhangban álló (ld. Magyar Universitas Program egyes elemeinél) intézkedések megtétele, illetve a megfelelő jogszabályi környezet kialakítására irányuló változtatások (költségvetési törvényben érvényesített költségvetési szervek gazdálkodását érintő rendelkezések) beiktatása. A felsőoktatási kutatások számára is új perspektívákat nyitnak a Kutatási és Technológiai Innovációs Alapról szóló, 2003. évi XC. törvény rendelkezései. Olyan reformértékű intézkedés-sorozat megvalósítására van szükség, melyhez a Kormány jóváhagyása szükséges, mivel a Magyar Universitas Program megvalósításának olyan költségvetési vonzatai vannak, amelyek (a költségvetési megszorítások ellenére is) a jövő évi költségvetésben már feltétlenül érvényesítendők.

B) A MAGYAR UNIVERSITAS PROGRAM FŐ CÉLKITŰZÉSEI

1. Az Európai Felsőoktatási Térbe valamint az Európai Kutatási Térségbe történő beilleszkedés keretfeltételeinek megteremtése; 2. A felsőoktatási rendszer rugalmasságának, alkalmazkodóképességének javítása a képzési szerkezet és az intézményi és ágazati működés modernizálásával; 3. A felhasználói igények, a diplomák iránti kereslet kielégítése érdekében a felsőoktatás nyitottságához szükséges jogszabályi, intézményi keretfeltételek biztosítása; 4. A felsőoktatás regionális dimenziójának erősítése;

3

5. A hallgatók, végzett hallgatók, felsőoktatási oktatók és művészeti oktatók belföldi és nemzetközi mobilitásának támogatása; a hazai intézmények külföldi hallgatókat befogadó képességének növelése; 6. Az ágazati minőségirányítás program és az intézményi minőségfejlesztési rendszerek kiépítése és fenntarthatóságának biztosítása; 7. Az intézmények gazdálkodási önállóságának fokozása, a magánforrások bevonásának vonzóvá tétele, a felsőoktatási intézmények önkormányzáshoz, tulajdonhoz, önálló gazdálkodáshoz, vállalkozáshoz való jogának erősítése, 8. Az intézményi gazdálkodás ésszerűsítése, a hatékony gazdálkodás szervezeti, pénzügyi feltételeinek megteremtése; 9. Olyan intézményi menedzsment kialakítása, amely képes ellátni újszerű egyetemi feladatait (a tudás-gazdaság kiszolgálása, továbbképzés, tudásközpontok működtetése, regionális vállalati együttműködés, innovációs folyamatok); 10. A finanszírozási rendszer átalakítása és többcsatornássá tétele; 11. A felsőoktatási intézmények infrastruktúrájának hatékony fejlesztése. 12. Az esélyteremtés feltételeinek javítása, a szociális juttatások rendszerének felülvizsgálata, a hátrányos helyzetű tehetségek támogatásának javítása; 13. A hallgatók jogainak tételes meghatározása és az őket közvetlenül érintő döntésekbe történő bevonás jogának fokozott érvényesítése, komplex tanácsadói rendszer kialakítása a felsőoktatási intézményeken belül, a tömegoktatás igényeinek megfelelően; 14. A felsőoktatásban a világnézeti és minden egyéb megkülönböztetéssel szembeni fellépés és az oktatás politikamentességének biztosítása; A fenti célkitűzéseknek megfelelően a Magyar Universitas Program jogi-szabályozási, programjellegű és pénzügyi támogató eszközöket alkalmaz, és a következő elemekből áll: I. II. III. IV. V. VI.

Új felsőoktatási törvény megalkotása. Hallgatók támogatása a diplomaszerzésben. Oktatói bérek rendezése. Kutatásfejlesztési expanzió. Infrastruktúra Program magántőke bevonásával. A Nemzeti Fejlesztési Terv szerepe a kitűzött célok elérésében

C) AZ ELŐTERJESZTÉS KAPCSOLÓDÁSA AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉG JOGANYAGÁHOZ, NEMZETKÖZI KITEKINTÉS

A Római Szerződés egyértelműen kimondja, a felsőoktatás tartalmával, szervezeti felépítésével kapcsolatos kérdések a tagállamok kizárólagos hatáskörébe tartoznak, e tárgyakban jelenleg nincs jogharmonizációs kötelezettség. Vannak azonban olyan nemzetközi egyezmények, amelyekhez hazánk is csatlakozott, s amelyek miatt felsőoktatási joganyagunkat ezekkel összhangban kell megállapítanunk. Az Európai Unióban a munkaerő szabad áramlása alapvető fontosságú (a négy alapszabadság egyike). Az alapgondolat az, hogy az Európai Felsőoktatási Térben mielőbb biztosítani kell a munkaerőpiacra felkészítő felsőoktatási rendszerek közelítését, kompatibilitását, egymással való összehasonlíthatóságát, az állampolgárok mobilitását, munkaerőként való alkalmazhatóságuk elősegítése érdekében.

4

Ennek elérése érdekében 1999 júniusában az oktatási miniszterek aláírták a Bolognai Nyilatkozatot, amely konkrét célokat fogalmazott meg a felsőoktatás nagyobb mértékű összehasonlíthatóságára és harmonizálására vonatkozóan. A nyilatkozat célul tűzte ki egy Európai Felsőoktatási Tér létrehozását 2010-ig. A Bolognai Nyilatkozat a következő konkrét célokat tűzte ki: 1. könnyen összehasonlítható végzettségek rendszere az európai felsőoktatásban 2. kétciklusú képzés 3. egységes kreditrendszer 4. mobilitás támogatása 5. az európai együttműködés ösztönzése a minőségbiztosítás terén 6. a felsőoktatásban az európai dimenziók támogatása. 2001-ben az oktatási miniszterek prágai tanácskozásán folytatódott a feladatok konkretizálása, a deklaráció értékelte az előrehaladást, megnevezte a súlypontokat, akcióprogramot rendelt a hat korábbi célkitűzéshez, és létrehoztak két szakértői csoportot: az elvégzendő feladatokat előkészítő csoportot és a megvalósítást folyamatosan értékelő csoportot. Prágában a bolognai célokhoz három további elem társult: 1. egész életen át tartó tanulás 2. a hallgatók és a felsőoktatási intézmények bevonása az Európai Felsőoktatási Tér kialakítása folyamatába 3. az Európai Felsőoktatási Tér vonzerejének és versenyképességének növelése. A 2003. szeptember 19-én tartott berlini miniszteri értekezleten az immár 38 résztvevő ország oktatási miniszterei által aláírt kommüniké hangsúlyozza: közös érdek, hogy az Európai Felsőoktatási Tér megalakításához vezető folyamatok a tagországokban csakúgy, mint európai szinten felgyorsuljanak és egységes irányelvek szerint valósuljanak meg. Így a miniszterek egyhangúlag a következő döntéseket hozták : 1. A legfontosabb teendők, különösen a kétciklusú képzés bevezetését előrehozzák 2005-re. 2. Biztosítani kell a diákhitel és a források hordozhatóságát a hallgatók számára. 3. Elő kell mozdítani az Európai Felsőoktatási Tér és az Európai Kutatási Térség közötti szorosabb kapcsolatok kialakulását. A nyilatkozat fölhívja a nemzeti kormányokat arra, hogy „erőteljesen támogassák, beleértve a pénzügyi támogatást is” és megfelelő döntésekkel segítsék elő a felsőoktatási intézményekben folyó, a technológiai, társadalmi és kulturális fejlődés szempontjából nélkülözhetetlen kutatási kapacitás növekedését. Hazánkban 2000. április 1-jén lépett hatályba a felsőoktatási képesítéseknek az európai régióban történő elismeréséről szóló, 1997. április 11-én, Lisszabonban aláírt Egyezmény, melyet a 2001. évi XCIX. törvény hirdetett ki. A Lisszaboni Egyezmény rendelkezéseket tartalmaz a felsőoktatásba való bejutást lehetővé tevő képesítések elismeréséről, a résztanulmányok tanulmányi idejének elismeréséről, a felsőfokú képesítések elismeréséről, a menekültek, befogadottak és menedékes személyek képesítéseinek elismeréséről, tájékoztatási kötelezettséget ír elő felsőoktatási intézmények és képzési programok értékeléséről és elismeréséről. A Lisszaboni Egyezmény értelmező rendelkezései körében olyan fogalomrendszert tartalmaz, amelyet felsőoktatási fogalomrendszerünkben a felsőoktatási törvényben és annak végrehajtása során nekünk is alkalmaznunk kell. A Magyar Universitas Program a felsorolt nemzetközi egyezmények és megállapodások rendelkezéseivel összhangban van, ahol pedig nemzetközi egyezményből fakadó 5

kötelezettségeink nincsenek, ott a korszerű európai trendeket vettük figyelembe, s az azok nyújtotta tapasztalatokat honosítjuk meg a hazai felsőoktatási rendszerben.

D. VÁRHATÓ TÁRSADALMI HATÁSOK A felsőoktatás modernizációja megfelelő feltételeket teremt az egész társadalom számára hazánk Uniós csatlakozáshoz, illetve lehetővé teszi a csatlakozásból következő előnyök jobb kihasználását. A modernizációs folyamat hozzájárul a magyar gazdaság versenyképességének növeléséhez, a fiatal diplomások, kutatók külföldre vándorlásának mérsékléséhez. A rövidebb szakaszokból álló, többciklusú képzés bevezetése, illetve a kompetenciákat, készségeket hangsúlyozó kimeneti szabályozás elősegíti a felsőoktatási képzés munkaerő-piaci igényekhez történő igazítását. Másfelől a fejlesztési program a csatlakozástól függetlenül is számos előnnyel jár a felsőoktatás leglényegesebb szereplői számára: ♦ A munkaadók, a felhasználói szféra számára kiképzett, korszerű tudással, nemzetközi kitekintéssel és EU ismeretekkel rendelkező, kvalifikált szakembereket ad, az élethosszig tartó tanulás jegyében a munkaadók igényeihez maximálisan illeszkedő, változatos időtartamú továbbképzési programok széles kínálatát nyújtja. Ugyanakkor megteremti a hazai és EU finanszírozású, nagy volumenű tudományos, innovációs és regionális fejlesztési programokba történő érdemi, konzorciális jellegű bekapcsolódás lehetőségét, lehetővé teszi a szoros kooperációt a helyi önkormányzatokkal, szervezetekkel közös célú infrastrukturális fejlesztési programok kidolgozásában, továbbá elősegíti a szaktanácsadási szolgáltatások kiépítését. ♦ A hallgatók jogállása ebben a rendszerben, merőben új alapokra kerül. A hallgató olyan megrendelői státusba kerül, amelyben döntéseitől valójában az intézmény léte függ, hiszen a hallgató azzal, hogy dönt az intézmények között, a kezelésében lévő, az állam által számára rendelkezésére bocsátott tanulmányi támogatást (utalványokat, vouchert) egy általa választott intézményben „költi el”. Valójában ez a megoldás - különösen akkor, ha ezek az utalványok vagy normatívák külföldre is áttelepíthetők - egy átmeneti lépés afelé, hogy a hallgató krediteket vásároljon, s abból „állítsa össze” a maga diplomáját. Ez a hallgatói szerep merőben más, mint az eddigi. A hallgató tehát nem csak azzal szavaz az intézményre, hogy annak intézményi tanácsában szavazattal rendelkezik, s ezzel befolyásolja az intézmény stratégiáját, amelynek alakulásában kevés érdekeltsége van, mert hosszú távon hat, hanem azzal, hogy az intézmények által nyújtott szolgáltatásokat az általa kiválasztott intézmény(ek)ben veszi meg. ♦ A hallgatók számára ez a rendszer nagyobb esélyegyenlőséget jelent már a választott képzési programokba történő bejutásnál is. Szabad intézményválasztást kínál a magyar felsőoktatási rendszeren belül, magas színvonalú, a globális munkaerőpiacon is elismert készségeket és képességeket eredményező képzési kínálatot, valamint az intézmények által nyújtott hallgatói szolgáltatások bővített, széles körét nyújtja. A hallgatói jogok széleskörű, garantált érvényesítését kínálja, valamint a hallgatói érdekérvényesítés biztosítását nyújtja az intézmények képzési, tanulmányi döntéseiben. ♦ Az oktatók/kutatók számára jogszabályban rögzített irányelveken alapuló, egységes oktatói követelményrendszert biztosít, amelyben kiemelt szerepet kap a teljesítmény és minőségközpontú besorolás és a vonatkozó EU alapelveken nyugvó versenypályázati rendszer. Ezzel válik lehetővé a jobb oktatói-kutatói teljesítmények megfelelő honorálása, a kimagasló teljesítmény valódi elismerése. A változásoknak megfelelő vezetési struktúra, a

6

professzionális menedzsment megteremti az oktatói-kutatói munka nyugodt végzéséhez szükséges hátteret, és így végső soron a minőséget szolgálja. E) VÁRHATÓ KÖLTSÉGKIHATÁSOK Az intézmények belső átalakulásával a működés hatékonyabb formái alakíthatók ki. A 2004. január 1-jétől hatályos államháztartási törvényben új gazdálkodási formák támogatása jelenik meg, amely a költség hatékony működést szolgálja. Intézményi szinten járulékos, de nem lényegtelen hatás, hogy minőségjavulás is remélhető a képzés felsőbb szintjein, csökken a diplomás-túlképzés és a munkaerő-piaci igényekhez igazodnak a képzések által nyújtott szakképzettségek. Ennek elérése azonban a költségvetéstől az átmenet időszakában többletforrás rendelkezésre bocsátását igényli az alábbiak szerint: A felsőoktatás-fejlesztési program sikeres megvalósításának feltétele az egyetemek, főiskolák pénzügyi konszolidációja. A konszolidáció csak az adósságállomány okainak tételes feltárása és az intézményi tartalékok mozgósítása után hajtható végre a központi források terhére. A struktúraváltás kívánatos irányainak meghatározása során kell eldönteni a konszolidáció végrehajtásának mértékét. Ebbe a körbe tartozik elsősorban a) a tartós adósságállomány rendezése, b) az eszközállomány amortizálódásának pótlása, c) az oktatás tartalmi fejlesztését megalapozó kutatás bővítése, a kétciklusú képzés egyszeri ráfordításai fedezetének biztosítása, d) az intézményirányítás átalakításával járó többletköltségek biztosítása, e) az oktatók munkabérének Európai Uniós-szintre hozása, f) az Oktatási Minisztérium kapcsolódó szervezeti átalakítása, g) olyan alap létrehozása, amely pályázati forrásokat és pályázati lehetőséget biztosít. Az alábbiakban felsorolt konszolidálási költségek - amelyek az infláció mértékét követő évenkénti dologi támogatás-növelésen felül jelennek meg - természetesen nem egy ütemben merülnek fel. A képzés 2004. évi 117 milliárd forintos támogatását a felsorolt tételek a következő módon bővítik, természetesen változatlan áron, milliárd forintban, évente: Konszolidálási tételek Tudományos támogatás Képzés-korszerűsítés Irányítás-korszerűsítés Összesen

2005 6,0 5,0 1,0 12,0

2006 10,0 10,0 1,5 21,5

2007 16,0 13,0 1,5 30,5

2008 24,0 15,0 1,5 40,5

2009 35,0 16,0 1,5 52,5

A tágabb értelemben vett konszolidációs költségeket a IV.sz. melléklet tartalmazza. A szükséges források megteremtéséhez EU támogatások is igénybe vehetők, illetve a Nemzeti Fejlesztési Terv már részben tartalmazza őket. F. KAPCSOLÓDÁS MÁS KORMÁNY-ELŐTERJESZTÉSHEZ Jelen előterjesztés más a tárca által benyújtott kormány-előterjesztéshez nem kapcsolódik G. KAPCSOLÓDÁS A KORMÁNYPROGRAMHOZ A Kormányprogram V. fejezetének C. pontja foglalkozik a felsőoktatás helyzetével, mellyel a Magyar Universitas Program valamennyi eleme összhangban van. A Kormányprogram, mérlegelve a felsőoktatás nemzetgazdaságban betöltött szerepét, a korszerű, versenyképes

7

munkaerőt képző felsőoktatás megteremtését tűzte ki célul. Kiemelt célként szerepel az egyenlő esélyek megteremtése valamennyi felsőoktatási intézmény számára, a regionális tudásközpontok támogatása, a minőségi követelmények fokozott érvényesítése a felsőoktatásban, az élethosszig tartó tanulás feltételeinek megteremtése, a finanszírozás többcsatornássá tétele, valamint a képzési szerkezet átalakítása a bolognai elveknek megfelelően. A Kormányprogram célul tűzte ki a számszerűleg kevesebb, de szélesebb alapozású alapszak indítását is, az új Ftv. szabályozása erre fog irányulni. Ugyancsak kiemelten kezeli a kormányprogram a felsőoktatás és gazdaság kapcsolatainak erősítését, az intézmények professzionális menedzsmentjének kialakítását. Nagy hangsúlyt kapnak a programban a hallgatókat érintő intézkedések, amelyek megvalósítását részben a Magyar Universitas Program hallgatói csomagja, részben az új törvény hallgatókra vonatkozó része biztosítja.

8

II. AZ ÚJ FELSŐOKTATÁSI TÖRVÉNY ELEMEI, A SZABÁLYOZÁS ÁLTALÁNOS INDOKOLÁSA A Magyar Universitas Program megvalósításának fő jogi eszköze egy új Felsőoktatási Törvény megalkotása. A törvény az alábbi fő területeket érinti: 1. A képzési és kutatási tevékenység modernizálása; az Európai Felsőoktatási Térhez történő csatlakozás feltételeinek megteremtése 2. Minőségpolitika és minőségfejlesztés. A képzési szerkezet átalakításához társuló további elemek 3. Az intézmények alapítása, jogállása és belső irányítása 4. Ágazati irányítás, fenntartó irányítás, hatósági jogkörök 5. Az állami finanszírozás és intézményi gazdálkodás rendszere 1. A képzési rendszer átalakítása Az új képzési struktúra A hazai lineáris képzés az átalakítást követően a bolognai folyamatnak megfelelően három fő ciklusra bomlik (felsőfokú alapképzés [bachelor], mesterképzés [master], és doktori képzés [PhD, DLA]. a) Az első ciklus (bachelor; magyar elnevezése: felsőfokú alapképzés) általában 3 éves (180 kredites) képzés.(kivételesen indokolt esetben az alapképzés 3,5 éves [210 kredites] is lehet, amennyiben a 30 többlet kredit a második ciklusban betudható. Tekintettel arra, hogy az új típusú alapképzés egyik fő célja, hogy lehetővé tegye a munkaerőpiacon elhelyezkedést biztosító diploma megszerzését, az alapképzésben a gyakorlati képzésre nagyobb hangsúlyt kell fektetni. Ahol ez különösen indokolt, az említett 30 plusz kredit pontosan ezt a célt szolgálhatja. b) A második ciklus (nemzetközi terminológiában master; magyar elnevezéssel mesterképzés) az alapképzés utáni, arra épülő, általában 2 éves (négy szemeszteres, 120 kredites) képzés. c) A harmadik ciklus (doktori képzés) a mesterképzésre épülő 3 éves (180 kredites) képzés, amely doktori tudományos (illetve művészeti) képzést nyújt és tudományos doktori fokozat (PhD illetve DLA) megszerzésére készít fel. d) Kivételes esetben alapképzésre nem épülő mesterfokozattal végződő képzések indulhatnak akkor, ha a képzés lineáris ciklusokba szervezése a végzettségekhez társuló szakképzettségek jellege vagy a képzés hazai hagyományai miatt csak aránytalan nehézségek árán lenne megvalósítható (pl. orvosi képzések 360 kredittel, jogászképzés, egyes művészeti képzések). e) A pedagógusképzés is alapvetően illeszkedik a lineáris szerkezetbe, óvópedagógusi, tanítói és szakoktatói oklevél alapképzésben is megszerezhető, a tanári és szakmai tanári oklevelet azonban csak alapképzés utáni mesterképzésben lehet megszerezni. A közismereti és készségtágyak tanára képzés legalább egy főszakon és egy mellékszakon (a közoktatás igénye szerint) folyik. f) A felsőoktatás alternatív be-, illetve kimeneteként értelmezhető képzés a felsőfokú szakképzés. Az iskolai rendszerű szakképzés fő célja, hogy rövidebb idő alatt biztosítson a munkaerőpiacon hasznosítható, gyakorlat orientált ismereteket, célzottan készítve fel valamely szakképzettség megszerzésére. A felsőfokú szakképzésbe minden sikeresen érettségiző diák felvételt nyerhet. A felsőfokú szakképzés két éves (120 kredites) képzés, amely elsősorban a szakmai ismeretek és készségek átadására koncentrál. Az életen át tartó tanulás keretében – a felsőfokú alapképzéssel való összehangolás és akkreditáció révén – biztosítani kell, hogy a felsőfokú szakképzés után a továbbtanulás – kredit beszámítással – biztosítható legyen:

9

g)

A két képzési ciklus mellett számos kiegészítő, továbbképző, specializáló rövid idejű programnak kell megjelennie a felsőoktatás új képzési szerkezetében, amelyek a diszciplináris ismeretek megújítását, specializálását, illetőleg szakirányú ismeretek megszerzését, fejlesztését, megújítását célozzák az életen át tartó tanulás keretében.

A képzési szerkezet lineárissá válásával megváltozik a képzések horizontális tagolódása is. Az első ciklusban tizennégy, széles, a tudományterületekkel rokon képzési terület alakul ki, amelyeken belül területenként eltérő számú, de összességében mintegy nyolcvan képzési ág jön létre. A képzési ágak az egyes képzési területeken belül diszciplináris szempontok alapján csoportosítható, és ezért közös alapozásra képes képzéseket fogják össze. A képzési ágakban történő alapozás után alapszakokon folyik tovább a képzés. A képzési területek, ágak és alapszakok kialakításának véglegesítése a Nemzeti Bologna Bizottság keretében zajlik, az ezzel kapcsolatos konszenzust a Magyar Rektori Konferencia és a Főiskolai Főigazgatói Konferencia Bologna Bizottsága szakcsoportjainak két éves munkájára történő alapozás jelenti. A képzési területeket, ágakat és alapszakokat jogszabály rögzíti, a rendszer elindulása után nyílhat mód további korszerűsítésükre. Az alapszakokhoz - sajátos szakmai ismeretek és kompetenciák nyújtására az egyes intézmények belátása szerint - szakirányok csatlakozhatnak. A második ciklusban a képzés az alapképzési ciklusra kialakított képzési ágakon belül specializáltabb ismereteket és kompetenciákat nyújtó mesterszakokon történik. Egy-egy képzési ágban – a tudományos és társadalmi igényekre alapozva – számos mesterszak működhet. A mesterszakok mennyiségét ezért nem szükséges korlátozni, összesített számuk várhatóan sokszorosan meghaladja majd az alapszakokét. A harmadik ciklusban doktori iskolák keretében kialakított doktori programokban folyik a tudományos kutatásra történő felkészítés és a tudományos fokozatszerzés támogatása. Az új képzési rendszerhez kapcsolódóan tovább kell fejleszteni az egységes kreditrendszert, és meg kell teremteni az intézmények és az országok közötti transzfer lehetőségét és a diplomamelléklet kiadásának rendszerét. A képzés fejlesztése elképzelhetetlen a kutatás fejlesztése, valamint az oktatás módszertani fejlesztések és a korszerű informatikai háttérre alapozott tananyagfejlesztés nélkül, melyek meglétét az akkreditációs követelményekben is rögzíteni kell. Hasonló fejlesztés szükséges a gyakorlati orientáltságú képzés hátterének kialakítása terén is. A labor- és gyakorlóhely-fejlesztés mellett hatékony együttműködési formákat kell kialakítani a gazdasági szervezetekkel. A felkészüléshez az esti és levelező képzések indításának és folytatásának feltételéül kell szabni, hogy a képzésben távoktatásra is alkalmas speciális tananyagot bocsássanak a hallgatók rendelkezésére. 2. Minőségpolitika és minőségfejlesztés. A képzési szerkezet átalakításához társuló további elemek A Magyar Akkreditációs Bizottság (MAB) eddigi tevékenysége elsősorban a felsőoktatási intézmények működésének, a képzések folytatásának minőségértékelésére irányult, bár az utóbbi években megjelent az intézményi minőségfejlesztés támogatásának célja is. A minőségértékelés terén a MAB által kialakított feltételek és az egész magyar felsőoktatásra megtörtént akkreditáció rendkívül jelentős előrelépést jelent a képzések minőségének egységes elvek szerinti megítélése terén. A képzések szabályozásának a törvényben kialakítandó új rendje következtében kialakuló új minőségpolitika a korábbiaknál erőteljesebben követeli meg a minőségfejlesztési rendszer kiépítését és a képzés és kutatás minőségbiztosításának fejlesztését az intézményekben. A Magyar Universitas Program egyik célja, hogy az egész szférában kialakuljon és elterjedjen a minőségelvű működés kultúrája, amelyet az erre irányuló jogszabályalkotás és a szervezeti 10

keretek kialakításán túl pályázati források e célra rendelésével és szakemberekből álló testület aktív szakértői, támogató tevékenysége révén is ösztönözni szükséges. Az ágazati minőségpolitika megvalósítása érdekében a következő rendszerelemeket szükséges kialakítani: ♦ a ciklusos képzésekhez illeszkedő, kimenet-vezérelt, kompetencia-alapú képesítési kereteket, melyek rögzítése törvényben történik meg, s amely felváltja a jelenlegi képesítési követelményeket. Képzések a képesítési keret szerint indíthatók. ♦ a minőség külső értékelését ellátó akkreditáció továbbfejlesztése is szükséges: az intézményakkreditációnak nyilvános erőforrás-kritériumokon, mint minimumfeltételeken kell alapulnia, amelyet jogszabály határoz meg. ♦ az intézmények minőségirányítási programját, amelynek keretei között a képzésekre irányuló minőségfejlesztés további erősítése szükséges. Ennek külső szakmai támogatását a MAB minőségfejlesztési bizottsága végzi. A képzési programok kialakításában, a minőségfejlesztésben és a minőségértékelésében, a szakmai és munkaerő-piaci elvárások figyelembevétele érdekében hangsúlyosabb szerepet kell kapniuk a szakmai szervezeteknek, munkaadóknak. ♦ A kredit rendszer korszerűsítését és a kölcsönös kredit beszámítás elterjesztését, a megfelelő korosztályok egyre nagyobb részének felsőfokú végzettséghez juttatását, az életen át tartó tanulás ebben a szektorban döntő fontosságúvá válása érdekében lesz. Az átmenet kezelése a) Az új képzési szerkezetre történő átállás felmenő rendszerben történik. 2006 szeptemberétől már csak a lineáris ciklusos képzésnek megfelelő első ciklusú képzési programok indulnak, így 2009 szeptemberétől már a második ciklusú képzési programok is általánosan megjelennek a felsőoktatási intézményekben. b) Az intézményeket a jelenleg érvényes intézményi és program akkreditációk alapján egy leegyszerűsített, gyors akkreditációs döntés keretében be kell sorolni aszerint, hogy mely szinteken és képzési ágakban folytathatnak majd lineáris képzéseket. Minthogy a főiskola– egyetem közti különbségek a több ciklusú képzéssel megszűnnek, az egyetem elnevezést az a felsőoktatási intézmény viselheti, amelynek a doktori képzésre is kiterjed az akkreditációja. c) Tekintettel arra, hogy az új képzési szerkezetre való átállás újszerű, és jelentős változásokat hoz, szükséges, hogy az első ciklusban kialakuló új képzési programok bevezetésük előtt – a minőség és a bolognai elveknek való megfelelés biztosítása érdekében - egy egyszerűsített akkreditációs és engedélyeztetési eljáráson essenek át. A továbbiakban a kialakított akkreditációs eljárások mentén történik a képzésekminőségének értékelése.. d) A megfelelő mértékű szerkezeti rugalmasság és hallgatói mobilitás biztosítása érdekében az alapszakokat és a mesterszakokat olyan közös rendszerben kell kialakítani, amelyben minden alapfokozattal tovább lehet lépni több mesterszakra is, illetve egy-egy mesterszak – a szakmai szempontok által megszabott keretek között – minél szélesebb alapképzési körből fogadjon hallgatókat. Az alapképzésben egyes alapszakok elindítása előtt meg kell nevezni 2-3 olyan mesterszakot, amelyben a megszerzett alapfokozattal folytathatók a tanulmányok. Nem lehetséges olyan alapképzési program indítása (vagyis olyan képzési program nem akkreditálható), amelyből nincs lehetőség valamely mesterképzésre való jelentkezésre. 3. A felsőoktatási intézmények alapítása, jogállása és belső irányítása A felsőoktatási intézmények létesítése, átalakítása és megszüntetése új szabályok alapján történik, állami és nem állami intézmények esetében ugyanazon akkreditációs feltételek mellett. Az akkreditációs eljárás kiterjed arra, hogy az intézményben meghatározott létszám képzésére a 11

működési feltételek biztosítottak legyenek (kapacitás-akkreditáció). A törvény lehetőséget ad az érintett intézmény működésének felfüggesztésére, s ha működőképessége nem állítható helyre, végső soron sor kerülhet megszüntetésére is. Nem állami intézmény esetén a megszüntetés a fenntartó joga. A felsőoktatási intézmény jogi személy. Az állami fenntartású akkreditált felsőoktatási intézményeket a törvény speciális jogállású költségvetési szervként határozza meg. A speciális jogállás a felsőoktatás sajátos működési jellegének figyelembe vételéből adódik. (pl.: ÁFA visszatérítés, adókedvezmények, szellemi alkotás preferálása, tudástranszfer ösztönzése, versenyszférával való kooperáció) (Ez megfelel a Ptk. módosítására vonatkozó kormányzati koncepcióban szereplő közintézményi státusnak.) E speciális státust csak olyan felsőoktatási intézmény nyerheti el, amelyben a képzés szakmai, szervezeti, személyi feltételei a képzési ciklus teljes időtartamára tartósan biztosított, ha megfelelő küldetésnyilatkozattal, képzési és fejlesztési tervvel, valamint a minőségirányítási program végrehajtásának koordinálásához belső szervezettel rendelkezik. Az alapítói-fenntartói kört szélesíteni kell. Fenntartó lehet: a) állam b) gazdasági társaság, gazdálkodó szervezet c) alapítvány, közalapítvány d) egyházi jogi személy, e) országos kisebbségi önkormányzat, f) helyi önkormányzat, g) (kivételes esetben) magánszemély. A tervezett változtatások professzionális megvalósításához mindenképpen szükség van az intézményi menedzsment megerősítésére. A program irányelveivel és számos európai példával összhangban a koncepció olyan vezetési modellt irányoz elő a költségvetési intézményekként működő felsőoktatási intézményeknél, amelyben (szorosan kooperálva egymással) kettéválik az intézményműködtetési (menedzsment) és a képzési és kutatási (akadémiai) tevékenységek irányítása, és ennek megfelelően alakul a felelősségi körök telepítése. A tudományos tevékenység irányítását a szenátus, a menedzsment tevékenység irányítását az Irányító Testület (IT) látja el.Az egyetemi közösséget a szenátus reprezentálja. A szenátusnak az akadémiai kérdéseket érintő stratégiai ügyekben (képzési terv, kutatási terv, akadémiai szolgáltatási terv, oktatói/kutatói pályázatok elbírálása stb.) előzetes egyetértési joga van. Csak a szenátus véleményével együttesen lehet a stratégiai döntéseket az IT elé terjeszteni. Ezt a struktúrát a törvény minden költségvetési szervként működő felsőoktatási intézmény számára kötelezően előírja. A rektor az intézmény vezetője és képviselője, a munkáltatói jogok gyakorlója, kinevezések, szerződések aláírója. Egy személyben felelős az IT által meghozott döntések végrehajtásáért, az intézmény hatékony működéséért. A hivatalban lévő rektor, amennyiben az IT elnöki pozícióját kívánja betölteni, egyszerre lesz rektor, illetve az IT elnöke (elnök-rektor).A vezetői megbízás lejártát követően az IT dönt arról, hogy megőrzi-e azt az irányítási formát, vagy az elnöki szerepet és a rektori funkciót személyileg kettéválasztja. Az új törvény tervezete biztosítékokat teremt a minisztérium túlsúlyának érvényesülésével szemben az IT-ben. Egyrészt 50%-nál alacsonyabb arányban szabja meg a minisztérium delegáltjainak számát a testületben, másrészt szigorú összeférhetetlenségi szabályokat állapít meg az IT tagjaira, harmadrészt lehetővé teszi, hogy a Szenátus kifogást emelhessen a miniszter delegáltjaival szemben (A Szenátus 2/3-os többséghez kötött döntés útján vétójoggal élhet a minisztérium jelöltjével szemben). Lehetővé teszi továbbá, hogy azok a vállalkozások, illetve

12

intézmények, amelyek együttműködésre irányuló társulási szerződést kötnek a felsőoktatási intézménnyel, az IT-ben is megjelenhessenek. Az IT, a Szenátus és a rektor tevékenységeit az új felsőoktatási törvény tervezete elkülöníti egymástól, és a hárompólusú belső vezetést illetően egyeztetési eljárásokat irányoz elő, amelyek azonban nem tarthatnak korlátlan ideig, hanem a határidőhöz kötött döntések esetén az IT ideiglenesen hatályba léptetheti a teljes konszenzussal el nem fogadott döntést, amelyet azonban további egyeztetések után véglegesíteni kell. Az új törvény a felsőoktatási intézmények belső szerkezetére vonatkozóan keretjellegű szabályozást valósít meg. 4. Ágazati irányítás, fenntartói irányítás, hatósági jogkörök A tervezett törvényi szabályozás szerint az állam e célra létrehozott szervezetei útján gondoskodik: a) a felsőoktatás fejlesztéséről; b) a felsőoktatás megfelelő minőségének biztosításáról; c) arról, hogy a felsőoktatási intézményeknek közfeladataik ellátásához közpénzekből olyan mértékű, és összetételű támogatást nyújtson, amely a feladatok magas színvonalának biztosításához elegendő; d) a közpénzek hatékony felhasználásának és a felsőoktatási intézmények törvényes működésének ellenőrzéséről, továbbá e) szolgáltatások nyújtásával (tájékoztatás, információk és adatok feldolgozása és szolgáltatása) a felsőoktatás modernizálási folyamatának elősegítéséről. Az ágazati irányítást illetően a törvény meghatározza az oktatási miniszter irányítási jogkörét, rendezi annak tartalmi kérdéseit. Az ágazati irányítás kiterjed minden intézményfenntartóra, felsőoktatási intézményre, az azokban foglalkoztatottakra, illetve az azokban tanulmányokat folytatókra. Az ágazati irányítás legfontosabb feladatai: a) a törvények és kormányrendeletek előkészítése; b) a miniszteri szintű szabályozás; c) költségvetési támogatás elosztási rendszerének működtetése, a felsőoktatás fejlesztésével, a rendszer [és nem az egyes intézmények] működésével összefüggő szakmai feladatok ellátása (oktatók képzése, továbbképzése, szakmai programok indítása, minőségbiztosítási rendszer működtetése, kredit rendszer működtetése, információs rendszer működtetése, kutatások és hatásvizsgálatok indítása, új megoldások kidolgoztatása); d) a fenntartói tevékenység feletti törvényességi ellenőrzés ellátása; e) az államilag támogatott létszámok elosztása. Egyértelműen és pontosan elkülönülnek az oktatási miniszter hatósági és törvényességi ellenőrzési jogosítványai. Az új Ftv. keretjelleggel meghatározza majd a felsőoktatási intézmény létesítésének és működésének személyi és tárgyi feltételeit. A kapacitásakkreditáció részletes feltételeiről az Ftv. felhatalmazása alapján alacsonyabb szintű jogszabály rendelkezik. A működés engedélyezésére hatósági engedélyezési eljárásban kerül sor.

13

A fenntartó jogosítványai egységesek. A magyar állam mellett minden fenntartót azonos jog illet meg-. Az új szabályozás világossá teszi, hogy az intézmény működéséért nem az állam, nem az ágazati irányító felel, hanem a fenntartó. Az állam a működés költségeihez hozzájárul, de nem köteles biztosítani a működés teljes fedezetét. Az állam az intézményrendszer működtetéséért felel. Az alapító elválhat a fenntartótól. Az alapítás alapító okirattal történik, melyben az alapító az intézmény feladatait is meghatározza. Az alapító okiratot a fenntartó, illetve az alapító adja ki. Az intézmény átalakítása és megszüntetése is az alapító joga. A fenntartói jogok átruházásnak pontos feltételeit jogszabály határozza meg. A fenntartói jog átadására állami fenntartású felsőoktatási intézmények estében csak akkor kerülhet sor, ha ily módon biztosítható a hatékonyabb gazdálkodás és vagyonkezelés A fenntartói jogkör elemei: a) a fenntartó biztosítja a rendelkezéseire álló források keretein belül a felsőoktatási intézmény működéséhez szükséges feltételeket, ezek között a vagyoni, a személyi és tárgyi feltételeket, b) a fenntartó állapítja meg a felsőoktatási intézmény költségvetését, c) fenntartó látja el a felsőoktatási intézmény működése feletti törvényességi ellenőrzést. A közigazgatási hatósági eljárásról szóló új törvény alapján önálló hivatal felállításával megkezdődhet a minisztériumi feladatrendszer profiltisztítása, hiszen arra kell törekedni, hogy minisztériumi szinten csak az ágazati stratégiai, szabályozási és az elemző, ellenőrző feladatok maradjanak. Egyedi hatósági jogköröket tehát a minisztérium szervezetétől elkülönült önálló hatáskörű közigazgatási szervre kell bízni. Az új törvény tervezete az állami feladatok ellátását segítő közbülső testületekre (Magyar Akkreditációs Bizottság, Felsőoktatási és Tudományos Tanács) vonatkozóan új –(összetételüket és működésüket illetően egyaránt) a rendszerhez illő – működési kereteket rendel. A MAB jogállását illetően az új törvény csak kisebb törvényi változtatást irányoz elő, az FTT-vel kapcsolatban arról gondoskodik, hogy tevékenysége ténylegesen a szakértői munka irányába mozduljon el, és az érdemleges döntések szakmai megalapozása is az FTT-n belül történjen meg. Ehhez szakértői háttérre van szükség, amelyet a törvénytervezet egyebek között az igénybe vehető szakértők nyilvántartásával, továbbá az FTT szakértői mellé rendelt segítők létesítésével kíván reális alapokra helyezni. A Magyar Felsőoktatás Vezetőinek Konferenciája számára számára az új törvény véleményezési jogot és reprezentatív részvételt biztosít a felsőoktatást érintő alapvető kérdésekben. 5. Finanszírozás. A korszerűsítés egyik leglényegesebb eleme és feltétele a finanszírozási rend megváltoztatása. A felsőoktatás finanszírozás új modelljének egyik legfontosabb célja az intézményi teljesítmények, valamint a szolgáltatások színvonalának elismerésén alapuló költségvetési finanszírozási rendszer kialakítása és működtetése. Az új állami finanszírozási rendszerrel szemben támasztott követelmények: a) Normatív mutatókon és teljesítmény-indikátorokon alapuljon. b) Ösztönözze a minőség, a hatékonyság növelését.

14

c) A munkaerő-piaci (a felvevőpiaci) igényeknek megfelelő képzési kínálatot finanszírozzon. d) Ágazati szinten biztosítsa, intézményi szinten támogassa, ösztönözze a felsőoktatás tartalmi, szerkezeti korszerűsítését. e) Az átláthatóság, az összemérhetőség érdekében biztosítani kell a finanszírozás, a támogatások, illetőleg a főbb költségelemek teljes körű nyilvánosságát a minisztérium(ok), az intézmény és az intézmény belső szervezetei, programjai, projektjei tekintetében egyaránt. f) Biztosítson forrást a hatékony tudományos-kutató-fejlesztő, a szakmai-alkotó munkára. g) A saját bevételek egyaránt szolgálják a tudományos-kutató-fejlesztő, a szakmai-alkotó munka, valamint az infrastruktúra fejlesztését, illetve a realizálásában közreműködők jövedelmének növelését. h) Rögzítse az állami, illetve a nem állami fenntartású intézmények finanszírozásának, támogatásának követelményeit, szabályait. i) Javítsa a magyar felsőoktatási intézmények nemzetközi versenyképességét. Ennek megfelelően a finanszírozás tervezett modelljében a következő fő csatornákat tervezzük a felsőoktatási célú állami költségvetési források allokálására: ♦ normatív alapú támogatások: (a) képzési támogatás; (b) tudományos támogatás; (c) fenntartói támogatás; ♦ pályázatok útján elosztandó (d) egyéb társuló források; ♦ szerződéses alapon nyújtott (e) restrukturálási támogatások (teljesítménymutatók meghatározott - a jelenleginél jobb - értékeihez kötve) és (f) beruházási támogatások (fejlesztésekre és felújításokra, lehetőség szerint ugyancsak teljesítményszerződések vagy pályázatok alapján) További (normatív és nem normatív) költségvetési támogatások szolgálják a pénzbeni és természetbeni elemeket ötvöző (g) állami hallgatótámogatási rendszer és a (h) diákhitel-rendszer működtetését. A felsőoktatási intézmények támogatási rendszerén [a fenti (a)-(f) elemek] belül meghatározott arányoknak és tendenciáknak kell érvényesülnie. (A normatív támogatási rendszer szolgáljon az intézményeknek szánt rendszeres állami támogatások döntő részének, mintegy 80 %-ának elosztására.) Fontos alapelv, hogy a hallgatók, akik az intézmények széleskörű szolgáltatásait igénybe veszik, választásukkal mindenképpen befolyásolják az intézmény finanszírozását. Az államilag támogatott képzések estében az állam részben vagy egészben átvállalhatja a szolgáltatást igénybe vevő hallgatóktól a terheket, az adófizetők pénzéből finanszírozva a szolgáltatás költségeit. Ennek megfelelően a képzési támogatás az intézményi normatív támogatás mintegy fele, a hallgatói létszám, és a hallgató képzésének szakmai jellege, valamint a képzés szintje alapján kerül meghatározásra. Az intézmény e támogatásban a hallgatók intézményt preferáló szándéka alapján részesedik. A jövőben az államilag támogatott képzésben részesülő hallgatók felvehető számát nem az intézménynek leosztott keretszámok, hanem az országos felvételi rangsor alapján a hallgatók intézmény választása határozza meg, az előre rögzített kapacitáskorlátok figyelembevételével. A képzési támogatás intézményváltoztatás esetén követi a hallgatót, külföldi részképzés esetén (vagyis a Bolognai Nyilatkozatot aláíró országok felsőoktatási intézményeiben folyó részképzés esetén) pedig a hallgatót terhelő költségek fedezetéül szolgál. Az államilag támogatott hallgatók számára ez azt jelenti, hogy a képzésben való részvétel (meghatározott számú szemeszter, illetve kredit) és a képzéshez tartozó kísérő szolgáltatások költségét az állami képzési támogatások

15

kialakítandó rendszerén keresztül a költségvetés finanszírozza. A jövőben meg kell határozni azon szolgáltatások körét, amelyeket az állami támogatás fejében az intézmény a hallgatónak nyújt. A nem államilag támogatott helyeken tanuló hallgatók költségtérítést fizetnek. A költségtérítés mértéke nem lehet kevesebb a nappali képzési támogatásnál. Az új rendszer kialakítása szorosan összefügg a lineáris képzési rendszer bevezetésének ütemezésével (2005-2010), mert az állami támogatási-rendszernek erre kell épülnie, ezzel szolgálva a mobilitást és az életen át tartó tanulás elveit. Az egyes képzési ciklusokban tanulmányokat megkezdő hallgatók arányai kiindulásként: felsőfokú szakképzésbe az érettségizők 20%-a, alapképzésbe 70%-a lép be. A mesterképzésben az alapképzésbe tanulmányokat sikeresen befejezők 50%-a lép be. A doktori képzésbe a mesterképzésben tanulmányokat folytatók 20%-a lép be. Ezen fő arányokon belül az állam ciklusonként a képzési területekre határozza meg az állami finanszírozásban részesítendő hallgatók számát az előző évi jelentkezések és a munkaerőpiac igényeinek figyelembe vételével. (A hallgatói létszámok alakulását és ennek költségkihatásait ábrázolják az II-es és III-as számú mellékletek.) Az intézmény fenntartási költségeinek viselője az intézmény fenntartója. Az állami intézmények e célra normatív támogatásban részesülnek, melynek összege a teljes normatíva legalább 20%-a. A nem állami intézmények a kieső fenntartói normatívát költségtérítéssel, illetőleg állami vagy nem állami támogatással kompenzálhatják. A tudományos tevékenység normatív finanszírozása Az intézmények képzéssel összefüggő kutatásainak támogatására használt költségvetési forrásuk részarányát 25%-ra kell emelni. A megemelkedett kutatás támogatás azonban csak akkor érheti el célját (a kutatás a képzés minőségére gyakorolt pozitív hatásának elismerését), ha a támogatás számításának alapja a kutatási inputok mellett növekvő súllyal figyelembe veszi a kutatási kibocsátás mértékét és színvonalát. A képzés színvonalának megtartását is biztosító kutatások támogatására a normatív elem mellett szükség van a kutatási teljesítmények beépítésére az intézmény további forrásszerző tevékenységének támogatásába. Az intézményi kutatási output objektív és szubjektív elemeket egyaránt tartalmazó országos értékelési rendszer felállítása kezdeti szinten kísérletként 2006-ra már megvalósítható, 2011-re pedig már egy elfogadható precizitású nemzeti kutatásértékelési rendszer is kialakítható, természetesen az érdekeltek (oktatók, kutatók, MTA egyes bizottságai, stb.) bevonásával és egyetértésével. A normatív támogatási forrásokat pályázati források egészítik ki. A pályázati források szolgálnak többek között: a) a fiatal oktatók és kutatók kutatási feltételeinek a megteremtésére, b) a társadalompolitikai célkitűzésekre (pl. regionális-, országos-, nemzetközi szerep), nemzetközi keretekben működtetett képzési, kutatási programokra, c) nemzeti és regionális feladatokat ellátó kutatócentrumok (egyetemek) fejlesztésére, létesítésére, d) költségigényes tevékenységekre, költséges berendezések működtetésére (gyakorlati képzések: tangazdaság, klinika, művészeti gyakorlóhelyek, műhelyek, laboratóriumok), e) a tudománypolitikai vagy képzéspolitikai célból fenntartandónak ítélt kis szakok magasabb költségeinek támogatására. A felsőoktatás fejlesztésének számos olyan eleme van, amely nem valósítható meg a normatív finanszírozás keretei között úgy intézményi, mint központi szinten. Így szükség lenne egy olyan

16

forrásra, melyből a felsőoktatási intézmények többszintű képzésre való átállását, az ezt támogató átmeneti állami többletkiadásokat, fejlesztéseket, a normatív támogatás keretei között nem finanszírozható intézményi specialitásokat (szakkollégiumok, művészeti intézmények jogos többletigényei) támogatni lehetne. A 2000-ben megszüntetett Felsőoktatás-fejlesztési Alap (FEFA) helyett célszerűnek látnánk egy olyan Alap létrehozását, melyből e faladatok pályázatok és szerződések alapján megoldhatók lennének. Az Alap a költségvetésben elkülönített pénzösszeget jelent, és nem minősül elkülönített állami pénzalapnak. Az állami felsőoktatási intézmények restrukturálása és fejlesztésük finanszírozása A restrukturálási támogatására akkor van szükség, ha a különböző adottságú intézmények fajlagos képzési költségei között fellépő különbségek és az intézmény iránti hallgatói érdeklődés változása miatt a hallgatók által az intézményhez eljuttatott képzési támogatás, továbbá a normatív kutatási és fenntartási támogatás összege több mint 5 %-kal kisebb, mint a korábbi évben hasonló jogcímen kapott támogatás reálértéke. A restrukturálási támogatások odaítélésének alapelve az, hogy a restrukturálás költségvetési támogatásának célja csak az intézmény működési hatékonyságának növelése, azaz a hatékonyságmutatóinak javulása lehet. Ennek teljesülése érdekében minden ezen a jogcímen nyújtott támogatás számon kérhető restrukturálási-szerződés keretében valósul meg. A fejlesztési támogatások célja olyan beruházások megvalósítása, amelyek az intézmény teljesítményének növekedését célozzák a feltárt igényeknek való megfelelés érdekében, az intézményi stratégia szerint, és amelyeket az intézmény önerejéből vagy partnereivel együttműködve egyébként nem lenne képes megvalósítani. Lehetőséget kell teremteni a fejleszteni kívánó intézmények számára kincstári vagy akár kereskedelmi hitel felvételére. Az állami intézmények számára ez a hitel, az állami garanciaelvárás miatt, teljesen szabaddá vélhetően nem tehető, de akár a holland rendszerből ismert kincstári hitel – például a későbbi évek amortizációja terhére –, akár kötelező közvetítő intézmény előírásával megvalósítható. Az előzőekben felsorolt intézkedések megvalósításának fedezetéül többletforrásként már 2004ben mintegy 1.5 milliárd Ft áll rendelkezésre a költségvetési törvény módosítása következtében, amely szerint a felsőoktatási intézmények mentesülnek a saját, működési bevételük 5%-os befizetési kötelezettsége alól, illetve ezt az összeget felújítási célokra használhatják. Új rendelkezés, hogy a tárca felügyelete alá tartozó felsőoktatási intézmények ingatlanértékesítésből származó bevétele az intézményeknél marad, amennyiben azt beruházásra fordítják. III. A MAGYAR UNIVERSITAS PROGRAM TOVÁBBI ELEMEI III/A A HALLGATÓK HELYZETÉNEK JAVÍTÁSA A Magyar Universitas Programban kiemelt szerepet kap a hallgatók támogatása, a tanulás feltételeinek javítása, a tehetségek érvényesülésének támogatása. Az alábbiakban a program ezekre vonatkozó intézkedéseit összegezzük: 1.

Államilag támogatott hallgatók

Az államilag támogatott hallgatói státus elnyerése egy országos rangsor felállításával történik majd, melybe korábban költségtérítéses képzésben diplomát szerzettek is

17

bekerülhetnek. A hallgatók állami támogatásra legfeljebb a képzési ágnak megfelelő átlagos tanulmányi idő tartamáig jogosultak. A feltételeket az új felsőoktatási törvény határozza meg. 2.

Verseny a hallgatókért – a mobilitás támogatása

A kreditrendszer és a hallgatói támogatás új rendszerének bevezetése a törvény által valódi versenyhelyzetet eredményez a felsőoktatási intézmények között. Az új törvényi szabályozás nyomán a hallgatókhoz rendeljük az állami támogatást. Az új rendszerben a hallgató a ráeső támogatást magával viheti, ha intézményt vált, illetve külföldi részképzésre is (a Bolognai Nyilatkozatot aláíró országokba). Így lehetővé válik, hogy minden államilag támogatott képzésben részt vevő hallgató Európa más országaiban tanulhasson legalább egy félévet, amennyiben az ott szerzett kreditjeit az itthoni képzésbe beszámítják. 2005-től lehetővé tesszük, hogy a külföldi egyetemeken folytatott tanulmányok ideje alatt is igényelhető legyen a diákhitel. Ez a diákhitelről rendelkező kormányrendelet módosítását igényli, de elvi szinten a törvény is kimondhatja a külföldi tanulmányok állami támogatásának szükségességét is. Az állami támogatást el nem nyert, a képzés költségeit maga térítő hallgatók számára pedig lehetővé kívánjuk tenni, hogy a magasabb egyéni ráfordítás támogatására magasabb összegű diákhitelt vehessenek fel, amennyiben vállalják az ennek visszafizetéséhez szükséges magasabb törlesztési arányt. 3. Hátrányos helyzetű fiatalok segítése Egységes, esélyteremtő program keretében a hátrányos helyzetű fiataloknak segítünk bejutni az egyetemekre. A költségtérítéses képzésre felvett hátrányos helyzetű hallgatók pályázat alapján mentesülhetnek a költségtérítés megfizetésétől. Ha a felsőoktatási intézményben nem indul költségtérítéses képzés, akkor az Oktatási Minisztérium által kidolgozott mentor-program keretében az intézmény felveszi azt a hátrányos helyzetű jelentkezőt, aki az adott szakon az államilag finanszírozott ponthatár 80 százalékát, de legalább 72 pontot eléri. 4.

Tehetséggondozás

A tehetséggondozás egyik formája a szakkollégiumok, mint az elitképzés műhelyeinek támogatása. A szakkollégiummá válás kritériumait jogszabály határozza majd meg, és kidolgozzuk a szakkollégiumi tevékenység támogatásának új koncepcióját. A megfelelő akkreditációs eljárás bevezetése után közalapítványi formában tervezzük támogatni a szakkollégiumi tevékenységet. 5.

Kollégiumfejlesztés, lakhatási támogatás növekedése

Beindított PPP programjaink következtében 2006-ra a diákszállói férőhelyek száma 10.000-rel növekszik, ez a kollégiumok irányába tereli majd a hallgatókat, a kollégiumi férőhelyet el nem nyertek számára emelt összegű lakhatási támogatást adunk. A lakhatási támogatás összege az eddigi 3300-ről 2005-ben átlagosan 8000 forintra, 2006-ban 10000 forintra emelkedik. Arról is gondoskodni kell, hogy a korszerűbb kollégiumok magasabb költségei ne jelentsenek aránytalanul magas terheket a hallgatók számára. 6.

Digitális tananyagfejlesztés

2006 szeptemberére első körben a felsőfokú alapképzés tananyagainak digitális alapú feldolgozására és közzé tételére vállalkozunk. A program korszerű, olcsó és széles

18

körben hozzáférhető tananyagokat biztosít a felsőoktatás hallgatóinak. 2004-ben 250 millió forintot szánunk digitális tananyagfejlesztésre kiírandó tankönyv pályázatra, de egyúttal az informatikai feltételeket is javítani kell. 7.

Intelligens kártya

Európában az egyetemek évek óta bocsátanak ki úgynevezett „Campus kártya”-kat, amelyekkel a hallgatók azonosítják magukat. A magyar diákigazolvány, a felsőoktatás egészében bevezetett egységes chipes kártyarendszer nemcsak azonosításra szolgál majd, hanem a szolgáltatások és kedvezmények széles körét is igénybe lehet venni velük. 8.

A diákmunka kedvezményei

2004 januárjától a minimálbér összegéig az egyetemen végzett diákmunka adó- és járulékmentes. Ehhez járul még, hogy azok a vállalatok, amelyek kutatási-fejlesztési tevékenységükbe felsőoktatási hallgatókat vonnak be – akár alapképzésről, akár PhD képzésről van szó – ezt a minimálbér mértékéig, azaz 2004-ben havi 53 ezer Ft-ig adó- és járulékmentesen tehetik. A felsőoktatási törvényben a felsőoktatási intézményekkel gyakorlati foglalkoztatásra irányuló szerződéses kapcsolatban álló, diákokat foglalkoztató intézményekre is ki kívánjuk terjeszteni e kedvezményeket 9.

Oktatók hallgatói véleményezése

Törvényben hallgatói jogként biztosítjuk, hogy az intézményi minőségbiztosítási rendszer részeként kötelező legyen az oktatók hallgatói véleményezése, ami részét képezi annak a több elemből álló szempontrendszernek, amely az oktatók teljesítményét méri. 10. Hallgatói jogok kiterjesztése a) Megerősítettük az Oktatási Jogok Biztosának intézményét, és a vitarendezés korszerű eljárásait intézményesítettük. A felsőoktatási intézmény jogsértő döntése ellen a hallgatók számára biztosítjuk az intézményen belüli jogorvoslat lehetőségét, amelynek eredménytelensége esetén a bírósági jogérvényesítés lehetőségét is. A hallgatónak az intézmény jogsértő döntése, intézkedése vagy mulasztása miatt benyújtott keresetét a bíróság különleges eljárásban tárgyalja. b) Az új felsőoktatási törvényben a hallgatói önkormányzatok működésének normatív alapú támogatását biztosítjuk. A támogatás összegét meghatározza majd a hallgatói önkormányzati választásokon való részvétel aránya. Az elveket a törvény rögzíti majd. III/B AZ OKTATÓI BÉRRENDSZER REFORMJA Az állami felsőoktatásban alkalmazott oktatói és nem oktatói beosztású dolgozók közalkalmazottak, akikre a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban Kjt.) a felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvényben foglalt eltérésekkel az irányadó, miközben bérezésük fedezetét az ettől eltérő elveken felépített normatív finanszírozás hivatott biztosítani. A két szabályozás összhangjának megteremtése az oktatói garantált illetményrendszer bevezetésével napjainkra már teljesíthetetlenné vált. Az egyházi, illetőleg magán fenntartású intézményekben dolgozókra az 1992. évi XXII. törvény a Munka Törvénykönyvéről általános szabályait alkalmazzák, de oktatói munkakörök létesítésére a felsőoktatási törvény rendelkezései szerint kerül sor.

19

A felsőoktatási reform az oktatók teljesítmény-elismerésére, ennek ösztönzésére koncentrál, mert ezt tartja a minőség és versenyképesség legfontosabb elemének. Ezen törekvés teljesítése érdekében javasoljuk, hogy a készülő közszolgálati reform részeként készülhessen olyan ágazati szabályozás, amely mind a közalkalmazotti jogviszony, mind a munkaviszony tekintetében alkalmas a felsőoktatás speciális helyzetének kezelésére. Ennek keretében javaslatot teszünk: ♦ az alapjavadalmazást kiegészítő időleges – 1-3 évre megállapítható – mozgóbér keretre, amivel elismerésre kerülhet a tartósan kiemelkedő munkavégzés. A mozgóbér aránya a teljes béralap 20%-át tenné ki, képzésének forrását a bérfedezet emelkedésétől függően lépcsőzetesen javasoljuk biztosítani . ♦ az oktatók teljesítményértékelésének új rendszerére, amelyben a szokásosan alkalmazott tudományos paramétereken túlmenően súlyt helyeznénk az oktatói tevékenység elismerésére, a hallgatói véleményezésből nyert információkra és a rendszeres minősítés teljesítményelemeire is. ♦ a munkáltató humánerőforrás alakításában való nagyobb önállósságának és egyúttal felelőségének törvénybe építésére (pl. a felmondási indokok felsőoktatási sajátosságának megfelelő kibővítése) Korlátozni kívánjuk a többes foglalkoztatást, legfeljebb egy teljes és egy részmunkaidőben vállalt feladat ellátását engedélyezzük, illetve a tudományos normatívák folyósításánál csak egy teljes munkaidős kinevezést veszünk alapul. Az oktatói tevékenység vállalkozói szerződéssel történő ellátását csak kivételes esetekben engedélyezzük. A MAB követelményrendszere összehangolandó e törekvésekkel, rögzítve bizonyos átmeneti állapotok (pl. szakfelfutás) stabilizálás irányába való elmozdítását. Célszerűnek tartjuk rögzíteni az adott képzésben résztvevő főállású oktatók kívánatos arányát is. Ösztönözni kívánjuk a gyakorlatból bekerülő szakemberek megbecsülését (meghívott professzor). A főiskolai és egyetemi intézményrendszer képzés szerkezetének átalakítása következtében közelít egymáshoz , így feltehetően az oktatói beosztások jelzői (főiskolai, egyetemi) helyett az európai gyakorlatban létező fizetési kategóriák szerinti megkülönböztetést célszerű használni. Szabályozás készül az egyetemi oktatók olyan további jogviszonyának korlátozásáról, amely azon egyetemi erőforrásokra alapozott egyéni vállalkozásra irányul, melyek hasznából az intézmény nem részesedik. Nem fiskális vagy etikai alapú korlátozást tervezünk, törekvésünk, hogy az egyetemi vállalkozási környezet vonzó legyen az egyetemi oktatók számára, így a kivitt kapacitás felsőoktatási környezetben hasznosulhat (vonzó környezet, hitelfelvétel, vállalkozási infrastruktúra, olcsóbb pénzügyi szolgáltatások, holding szervezetek, inkubációs segítség stb.). Program készül a végzős hallgatók vállalkozásainak „felnevelésére” a campus tudásközpont projektje keretében. E területen a regionális tanácsok és önkormányzatok együttműködésére is számítunk. Kötelezővé tesszük az intézmények számára, hogy saját belső szabályozásukkal világossá tegyék az oktatói életpályákban az előrelépés feltételeit, a teljesítménykövetelményeket és a kor előrehaladtával (nyugdíjjogosultsági kor) az értékmegőrző és egzisztenciális foglalkoztatás formáit, a fiatalok belépési lehetőségeit. Oktatói elismerés anyagi feltételeinek növelésében ösztönözzük a versenyszféra erőforrásainak bevonását (kiemelt ösztöndíjak, posztdoktori állások, kutatói státuszok finanszírozása stb.). A tárca bővíteni kívánja az Európai Uniós országokban dolgozó oktatók magyarországi foglalkoztatásának feltételeit, támogatási lehetőségeit. Az oktatói munka elismerési és feltételi rendszerének átalakítása lehetőséget biztosít az oktatók európai mobilitásának elérésére, ehhez pedig az szükséges, hogy az oktatói bérezés 2010-re elérje az európai oktatói fizetések gazdasági fejlettséggel arányos szintjét.

20

III/ C KUTATÁS-FEJLESZTÉSI EXPANZIÓ A célkitűzés hátterében annak a nyilvánvaló összefüggésnek a felismerése áll, hogy nem létezhet hatékony és versenyképes felsőoktatási rendszer hatékony és versenyképes felsőoktatási kutatási tevékenység nélkül. A Magyar Universitas Programban vázolt célkitűzések alapvető fontosságú eleme a felsőoktatási kutatási tevékenység fejlesztése. Az európai felsőoktatási intézményekben a kutatásra rendelt intézményi források (a munkabérek elkülönítése után) 25% és 50% között változnak, addig a magyar intézmények alapellátásában a doktori bevételek hozzászámolásával 5% alatti kutatási ráfordítás jelenik meg, amelynek jelentős részét időszakosan más célra csoportosítják át. A normatív kutatási támogatások összegét ezért növelni szükséges, s garantálni kell e támogatási forma kutatási célú felhasználását. A jelenlegi normatív kutatástámogatási rendszer hatékonyabbá és kifinomultabbá tételének érdekében szükséges továbbá a normatív kutatási támogatások intézmények közötti felosztásának arányait meghatározó mutatók körének kiegészítése újabb teljesítménymutatókkal elsősorban a doktori és mesterképzés, a tudományos és művészeti tevékenység eredményességét kifejező mutatókkal és egyéb szcientometriai eszközökkel, (lásd a törvénykoncepció finanszírozási fejezete). A kiszámítható és a korábbinál jelentősebb mértékű kutatási forrás bevonása lehetővé teszi az átalakult intézmények számára kutatási stratégiák megalkotását és megvalósítását. A magyar felsőoktatás versenyképességét biztosító kutatói-oktatói utánpótlást a versenyszféra és az európai, valamint amerikai intézmények vonzása egyaránt veszélyezteti. Ezért rendkívül fontos a felsőoktatási állásszerkezet átalakítása. A fő szempontnak a fiatal generációnak a felsőoktatási oktatót-kutatói pályán való megtartása, az ő dinamizmusuknak a nemzeti K+F teljesítmény növelésére való felhasználása látszik. Az állásrendszer átalakítása a formális procedúrák kiküszöbölését , a versenyelemek növelését, az oktatói-kutatói függetlenség (professzorság) mielőbbi elnyerését célozzák. Ezzel összefüggésben a felsőoktatási állásrendszerben általában a nyitott álláspályázatok gyakorlatának kialakítása kívánatos. Formális feltételek megszabása esetén csak minden EU állampolgár által teljesíthető kritériumok szabhatók meg (pl. tudományos fokozat), s ennek megfelelően a habilitáció központilag kötelező jellegének (ami egyébként Európában ma már csak Magyarországon van érvényben) eltörlését javasoljuk. Szintén cél a munka világában sikeres szakemberek számára meghívott vendégtanári státusok kialakításának és betöltésének elterjesztése is A kutatás-fejlesztési tevékenyég finanszírozásában áttörést jelenthetnek azok a részben már megvalósult, részben tervezett intézkedések, melyeket az előterjesztés V. sz melléklete tartalmaz: III/ D INFRASTRUKTÚRA PROGRAM MAGÁNTŐKE BEVONÁSÁVAL Az Európai Felsőoktatási Tér feltételeinek megfelelő modern, korszerű, versenyképes magyar felsőoktatási intézményhálózat kialakulásához 2010-ig 29 állami (rendvédelmi intézmények nélkül) és 4-5 nagyobb – világi képzéssel is foglalkozó – egyházi felsőoktatási intézmény fejlesztéseit kell elvégezni. Az oktatási épületek bővítése, új korszerű épületek kialakítása 2000-2010. között 200 milliárd Ft-ba kerülne, a kollégiumi férőhelyek bővítése, új, korszerű diákotthoni helyek létrehozása 2004-2006. között pedig 30 milliárdba. E felsőoktatási beruházások megvalósításához tehát a 2000-2010. közötti időszakban – amennyiben állami költségvetési forrásokból lehetőség van – 230 milliárd forintot kellene biztosítani, amely éves átlagban 20,9 milliárd forintot jelentene. Az 21

eddig eltelt időszakban ez az összeg 9-14 milliárd forint között mozgott évente, tehát irreális a költségvetésből ilyen beruházási előirányzatot igényelni. Reálisan számolva az állami forrásokat feltétlenül ki kell egészíteni más külső forrásokkal. Erre szolgálnak azok az intézkedések, melyeket Public Private Partnership (PPP) programokként kívánunk megvalósítani, s melyeket a VI., VII. és VIII. sz melléklet tartalmaz. III/E A NEMZETI FEJLESZTÉSI TERV A Nemzeti Fejlesztési Terv valamennyi felsőoktatási intézkedése a fent vázolt célok és stratégia messzemenő figyelembevételével készült. A kutatásfejlesztési fejezetben vázolt pályázatok mellett a Humán Erőforrás Fejlesztési Operatív Program felsőoktatást érintő intézkedései a következők: A Humán Erőforrás Fejlesztési Operatív Program 3.3 intézkedésének fő célja, hogy elősegítse a felsőoktatásban tanulók és végzettek sikeres belépését a munkaerőpiacra és alkalmazkodásukat annak változó körülményeihez. A program és annak eredménye összhangban áll a magyar felsőoktatási stratégiával, amely Magyarország felkészítését célozza az Európai Felsőoktatási Térhez történő csatlakozásban és ezáltal az egységes munkaerő-piaci integrációban. Ennek megfelelően a program a felsőoktatási képzési rendszer és tartalom hatékony fejlesztését támogatja úgy, hogy: ♦ Az rugalmasan reagáljon a társadalmi-gazdasági környezet elvárásaira a tudásalapú társadalom követelményeinek megfelelve ♦ Adaptívabb legyen a továbbképzésre és átképzésre (egész életen át tartó tanulás) ♦ A végzettségek – munkaerő-piaci relevanciájuk mellett – kompatibilisek legyenek az Európai Felsőoktatási Tér más országaiban megszerezhető végzettségekkel. Az intézkedés a lineáris rendszer kialakítására tett lépések részeként, támogatja a színvonalas tömegoktatás kialakítását, olyan felsőfokú szakképzési és alapképzési programok beindítását, amelyek a munkaerőpiac igényeihez az eddigieknél megfelelőbben tudnak alkalmazkodni. Segítséget nyújt a felsőfokú végzettséggel rendelkezők szakmai átképzésére és továbbképzésére a tényleges munkaerő-piaci igényeknek jobban megfelelő képzettségek megszerzésére, továbbá támogatja az intézmények minőségközpontú működését, részben az intézményi vezetők intézményvezetési képességeinek fejlesztését, valamint a felsőoktatási intézmények oktatóinak és kutatóinak képzését annak érdekében, hogy egyre magasabb szintű intézményi minőségi kultúrát alakítsanak ki. Az intézkedés teljes forrása: 6,7 milliárd HUF A 4.1 Intézkedés: Az oktatási és képzési infrastruktúra fejlesztése: Az első komponens a térségi integrált szakképző központok létrehozását támogatja a meglévő intézmények bázisán (régiónként 2-2, illetve a fővárosban 2), melyek egyben a moduláris és gyakorlatorientált szakképzés bázisául is szolgálnak, megteremtve ezzel a magas színvonalú, korszerű elméleti, és szakmai gyakorlati képzés feltételeit, elősegítve ezáltal a szakképzés intézményhálózatának korszerűsítését, hatékony működésének, működtetésének biztosítását, valamint a munkaerő-piaci igények és a szakképzés összehangolását térségi, regionális és országos szinten. A második komponens célja a felsőoktatási intézmények infrastrukturális feltételeinek javítása, a gyakorlatorientált oktató- és tanulóhelyek kialakítása, felsőoktatási közösségi terek, regionális forrásközpontok fejlesztések, valamint informatikai hálózatok korszerűsítése és akadály mentesítés révén gyakorlatorientált, versenyképes oktatási és kutatási feltételek megteremtése. A program ezzel kívánja támogatni az információs társadalomban boldogulni képes, az egész életen át tartó tanuláshoz szükséges készségeket elsajátító, versenyképes

22

tudású diplomások kibocsátását a magyar felsőoktatási intézményekből, továbbá a versenyképes magyar e-kutatói hálózat létrehozását Rendelkezésre álló forrás: 13 milliárd HUF A Gazdasági Versenyképesség Operatív Program keretében 2004-re meghirdetett pályázatok: A Gazdasági Versenyképesség Operatív Program 3. prioritása a „Kutatás-fejlesztés, innováció” címet viseli. ♦ Közfinanszírozású és non-profit kutatóhelyeken a kutatás, a technológiatranszfer és kooperáció feltételeinek javítása ♦ Közfinanszírozású kutatóhelyek kutatási infrastruktúrájának fejlesztése (Műszer)1 Közfinanszírozású és non-profit kutatóhelyek kutatási infrastruktúrájának fejlesztése, amely új műszer beszerzését, meglévő K+F eszköz felújítását, korszerűsítését, mérési tevékenység akkreditálását, illetve K+F eszköz kölcsönzését támogatja. Konkrét kutatási projektekben használt K+F műszerek elősegítik a nem nyereségorientált felsőoktatási vagy kutatási intézmények által végzett kutatási, innovációs tevekénység hatékonyságának növelését, ezáltal is támogatva a hazai és nemzetközi közös projektekben való részvételt, illetve a vállalati megrendelések teljesítését, valamint a régiókban működő vállalkozások számára K+F mérési kapacitások biztosítását. ♦ A felsőoktatás és a vállalatok közötti kooperatív kutatást és technológiatranszfert segítő partnerkapcsolatok és hálózatok kiépítésének támogatása (KKK)2 A közfinanszírozású kutatóhelyek és a vállalatok közötti kooperatív kutatást és technológiatranszfert segítő partnerkapcsolatok és hálózatok kiépítésének támogatása. A pályázatban résztvevő partnerek (a magyar felsőoktatási intézmények, akadémiai kutatóintézetek, egyéb non-profit kutatási intézmények és a vállalati-üzleti innovációs szektor) által közösen kidolgozott, hosszú távra szóló (min. 3 év, de lehetőleg 6-9 év) kutatási, képzési, valamint tudás- és technológia-transzferre vonatkozó stratégián alapuló új kutatóközpontok működésének támogatása egyidejűleg folyó több közös kutatási projekt finanszírozásán keresztül, amelyekben megvalósul az oktatási, kutatás-fejlesztési, valamint a tudás- és technológiatranszfer-tevékenységek stratégiai célú integrációja. A létrejövő Kooperációs Kutató Központok (KKK) a gyakorlatban hasznosítható komplex multidiszciplináris, illetve transzdiszciplináris gyakorlati probléma megoldására irányuló alapkutatással, alkalmazott kutatással és kísérleti fejlesztéssel foglalkoznak. Vállalati K+F kapacitások és innovációs képességek erősítése ♦ Induló technológia- és tudás-intenzív mikrovállalkozások (spin-off) létrehozásának és innovációs feladatainak támogatása (TechStart)3 ♦

Induló technológia- és tudás-intenzív mikrovállalkozások, valamint a felsőoktatási intézmények és kutatóintézetek kutatási eredményeire alapozott (ún. spin-off) vállalkozások innovációs feladatainak támogatása. Induló technológia- és tudás-intenzív mikrovállalkozások, valamint a felsőoktatási intézmények és kutatóintézetek kutatási

1

A korábbi KMÜFA műszerpályázat folytatása. A KMÜFA keretében működő KKK pályázat folytatása és kibővítése, ahol az eddig támogatott 5 KKK mellett további 10-15 KKK létrehozásának támogatásra lesz lehetőség. 3 A KMÜFA keretében működő TechStart pályázat folytatása, a mikrovállalkozások számára a korábbiaknál kedvezőbb feltételekkel (a de minimis határ, azaz 100 ezer EUR alatt akár saját forrás nélkül is). 2

23

eredményeire alapozott (ún. spin-off) vállalkozások innovációs feladatainak támogatása, ezáltal erősítve a kutatási és üzleti szféra közötti tudástranszfert. Regionális Operatív Program (2.1. intézkedés) A munka világa és a felsőoktatási intézmények közötti kapcsolatok erősítése a magasan képzett fiatal diplomások a régiókban való megtartása érdekében. Az intézkedés célja a magasan képzett fiatal diplomások megtartása a régiókban, a felsőoktatásból a munkáltató szervezetekhez való átmenet megkönnyítésén keresztül. Az intézkedés ezért a felsőoktatási intézmények által nyújtott szolgáltatásokat fejleszti, amelyek a helyi szereplőkkel kialakított fenntartható partnerségi kapcsolaton alapulnak. Az intézkedés alapvető fontosságú a regionális tudásközpontok kialakítása szempontjából, amely során a felsőoktatási intézmények a tudásalapú társadalom kulcsszereplőivé válnak. A felsőoktatási intézményekből a munkaerőpiacra történő átmenet megkönnyítése érdekében erősíteni szükséges a felsőoktatási intézmények, az üzleti, a köz-és non-profit szféra közötti kapcsolatokat, ösztönözve ezáltal az új, innovatív szemléletmód kialakítását is. Ennek megfelelően, az intézkedés keretén olyan projektek széles skálája részesül támogatásban, amelyek hozzájárulnak a fenti cél eléréséhez. A támogatott projektek irányulhatnak közvetlenül a hallgatók, köztük a doktori képzésben résztvevő diákok, képzésére, különösen olyan területeken, amelyeket a felsőoktatási intézmények tevékenységei (kurzusai) jelenleg nem fednek le. Példaképp lehet említeni többnyire az üzleti szektor potenciális munkaadóinak részvételével szervezett olyan képzési programokat, amelyek sikeres elvégzése után a résztvevőket az adott vállalat szerződteti. Az ilyen jellegű képzések fő célja, hogy a hallgatók olyan személyes és szakmai kompetenciát szerezhessenek, amelyek jelenleg nem képezik képzésük részét. Az intézkedés támogatást nyújt továbbá szakmai gyakorlatok finanszírozásához, amelyek során a hallgatók a munkaerő-piacra való belépéshez szükséges további gyakorlati ismereteket sajátíthatnak el. Ezáltal a helyi szereplőknek lehetősége nyílik a hallgatókkal még a képzés során, a diploma megszerzése előtt, megfelelő kapcsolatokat kialakítani. A támogatott szakmai gyakorlatok elősegítik, hogy a vállalatok humán erőforrásaikat a munkaerővel szemben támasztott szakmai követelményekkel összhangban fejlesszék. Az intézkedés keretében támogatásban részesülnek olyan képzéshez kapcsolódó egyéb tevékenységek is, mint a felsőoktatási intézmények által a hallgatók bevonásával végzett kutatások a helyi szereplők, az üzleti élet, a civil szektor valamint a helyi közösség számára érdeklődésre számot tartó területeken. Az intézkedés támogatja a munkaerő-piachoz és a fiatal diplomások elhelyezéséhez kapcsolódó más szolgáltatások fejlesztését is, mint pl. karrier-tanácsadás, munkaerőpiaci keresletfelmérés fiatal diplomások számára, regionális szintű elemzések készítése, állásbörzék szervezése vagy működő adatbázisok létrehozása. Ezeket a tevékenységeket a felsőoktatási intézményekben felállítandó karrierközpontok koordinálhatják, amelyeknek folyamatosan kapcsolatot tartanak a helyi szereplőkkel, különös tekintettel a vállalkozásokra, valamint az Állami Foglalkoztatási Szolgálat helyi, megyei és regionális szintű irodáira. A fenti tevékenységek fenntarthatóságának biztosítása érdekében fontos, hogy a felsőoktatási intézmények és a helyi szereplők közötti együttműködés fejlesztése szervezett körülmények között történjen, és ezáltal a kooperáció az intézmények működésének szerves részévé váljon. Ezért az intézkedés ösztönzi az együttműködési modellek és hálózatok 24

létrehozását és működtetését, továbbá olyan kezdeményezések kialakítását, amelyek biztosítják, hogy az intézményekben felhalmozódott szakmai ismeretek és tapasztalatok hozzáférhetővé és használhatóvá váljanak a tágabb közönség számára. 2.2. PÁLYÁZATI KERETÖSSZEGEK 2004-2006 HUF) Európai Szociális Alap Központi költségvetési forrás Összesen

(millió 2157,43 719,14 2876,57

25

2004-2006 euro)

(millió 8,46 2,82 11,28

II. sz melléklet DEMOGRÁFIAI HELYZET ALAKULÁSA A felsőoktatás szempontjából meghatározó korcsoportok létszámának alakulása 2055-ig Népesség korcsoportok szerint (efő)

1995

2000

2005

2010

2015

2020

2030

2040

2050

14-17 18 18-21 22-25 26-29 30-34 35-39

637,4 179,7 703,8 569,6 523,3 618,5 769,9

510,6 140,8 605,2 706,5 563,8 678,0 622,3

503,3 127,9 509,7 581,0 692,4 745,5 681,4

475,7 129,2 508,9 518,3 560,9 854,9 745,6

397,7 107,8 462,7 515,7 526,8 695,2 854,6

408,2 100,1 398,3 453,9 518,2 662,2 696,6

417,3 104,7 420,5 426,9 420,4 551,3 650,1

386,6 100,4 410,0 428,1 437,1 552,6 538,8

352,4 89,4 363,4 387,9 417,2 549,3 557,5

1000,0 900,0 800,0 14-17

700,0

18

600,0

18-21

500,0

22-25 26-29

400,0

30-34

300,0

35-39

200,0 100,0 2055

2050

2045

2040

2035

2030

2025

2020

2015

2010

2005

2000

1995

0,0

A demográfiai folyamatok összegzése alapján tehető megállapítások A hazai népesség-előreszámítás alapján megállapítható, hogy – a termékenység, a halálozás és a vándorlás közepes hipotéziseit alapul véve - az össznépesség 2020-ig évtizedenként mintegy 1,5 %-kal, majd ezt követően egyre gyorsuló ütemben csökken. A fiatal korosztályok csökkenése ennél jelentősebb, évtizedenként 6-8%. Mindennek következtében a 2000-es évek első két évtizedében a 0-14 éves korosztály 15 %-os arányra csökken az össznépességen belül, a 65 éves és idősebb korosztály pedig 2020-ra megközelíti a 20 %-os arányt. Összességében a nappali tagozatos felsőoktatás szempontjából meghatározó népesség korcsoportok létszáma az elkövetkező évtizedekben csökkenni fog. A csökkenés különösen jelentős lesz a 2010-et követő években. Az oktatáspolitika aspektusából rendkívül fontos, hogy a cigány népesség aránya a felsőoktatás szempontjából releváns korosztályok esetében (is) jelentősen növekszik. A 18 évesek között a cigány népesség aránya 2005-ben nagyjából 10 % körül alakul, 2020-ban 14 % fölé kerül 2050-ben pedig

26

meghaladja a 20 %-ot. A 18-21 éves korcsoportban nagyjából ezzel azonos arányokat találunk. Az ennél idősebb korosztályokban az arányok alacsonyabbak. A külföldi állampolgárok bevándorlási különbözete jelenleg évi 0,3-0,35% a felsőoktatás szempontjából releváns korcsoportokban. Továbbá azt is meg lehet állapítani, hogy a bevándorlás várható mértéke is nagyjából hasonló nagyságrendet becsül előre. Ezek a számok azt jelentik, hogy – a kumulációt is figyelembe véve - egy-egy felsőoktatási szempontból releváns korcsoport mintegy 6 – 7 %-a bevándorló. Mind a vándorlási egyenleg, mind a tartósan itt tartózkodó külföldiek tekintetében valószínűleg egy mérsékelt növekedésre lehet reálisan számítani, a felsőoktatás szempontjából releváns korosztályokon belül a bevándorlók és tartósan itt tartózkodók aránya aligha haladja meg a 10 %-ot.

Az új belépő felsőoktatási hallgatók néhány demográfiai és egyéb jellemzője A jelentkezettek és felvettek száma Érettségizettek az adott évben (nappali tagozaton) (efő)

1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002

53,0 54,2 59,7 68,7 68,6 70,3 73,4 75,6 77,6 73,9 72,2 70,4 70,0

Nappali tagozatos alapképzésre jelentkezettek (fő)

47916 58301 61968 76776 86400 87120 85184 80880 81181 81540 79441 82017 85799

Jelentkezett/ Érettségizett

90,4% 107,6% 103,8% 111,8% 125,9% 123,9% 116,1% 107,0% 104,6% 110,3% 109,6% 116,5% 122,2%

A nappali tagozatos alapképzésre felvettek száma (fő)

19463 22327 26081 31534 32127 36942 40497 39967 1202 40655 2036 40397 3266 41075 3517 42269 6454 44009 7236

Felvettek a jelentkezettek arányában (%)

40,6% 38,3% 42,1% 41,1% 37,2% 42,4% 47,5% 50,9% 52,6% 53,5% 56,1% 59,4% 59,7%

Felvettek az adott évben érettségizettek arányában (%)

36,7% 41,2% 43,7% 45,9% 46,8% 52,5% 55,2% 54,5% 55,0% 59,1% 61,8% 69,2% 73,2%

Úgy tűnik, hogy a (nappali tagozatos) felsőoktatásra jelentkezők száma telítődési tendenciákat mutat. Az érettségizettek létszámának várható, 70 eFő körüli stagnálása, s a felvételi keretszámok jelenlegi szinten történő alakulása esetében az alábbi becslő függvény eredménye alapján néhány éven belül nagyjából 80 ezer fő körül stabilizálódni fog.

27

Felsőoktatásba (nappali alapképzésre) jelentkezettek száma (efő)

100 90 80 70 60 50 40 30

y = -0,0839x 2 + 12,252x - 364,03 R2 = 0,9087

20 10 0 40

50

60

70

80

Érettségizettek száma (efő)

Nagyságrendi számítás az új képzési szerkezethez kiindulásként beállított hallgatói létszámokról

számítási alap érettségizők jelentkezők felsőfokú szakképzés alapképzés mesterképzés doktori képzés

%

belépők száma

demográfiai előreszámítás demográfiai előreszámítás

a ciklusban összesen bent lévők száma

végzők száma

az összes bent lévő belső arányai

70 000 80 000

adott évben érettségizők

20

14 000

28 000

14 000

11,5%

adott évben érettségizők alapképzésben adott évben végzettek mesterképzésben adott évben végzettek

70

50 000

150 000

50 000

61,7%

50

25 000

50 000

25 000

20,6%

20

5 000

15 000

5 000

6,2%

94 000

243 000

94 000

100%

összesen

Az új képzési szerkezetben a hallgatói létszámok várható felfutása és beállása (efő) Tanév Naptári év FSZ A Bennlévők M D Összes bennlévő FSZ A Végez M D Összes végző Munkát FSZ

1. 2006 14 50

2. 2007 28 100

3. 2008 28 150

5 69

10 138 14

15 193 14 50

4. 2009 28 150 25 15 218 14 50

0

14

5 69 10

5 69 10

28

5. 2010 28 150 50 15 243 14 50 25 5 94 10

6. 2010 28 150 50 15 243 14 50 25 5 94 10

7. 2012 28 150 50 15 243 14 50 25 5 94 10

Beállt % 11,52 61,73 20,58 6,17 100 14,89 53,19 26,60 5,32 100 16,67

BS MS D Összes munkavállaló vállal

0

0

10

25

25

5 40

5 40

25 20 5 60

25 20 5 60

41,67 33,33 8,33 100

A két táblázat együttesen mutatja be azt, hogy – miközben mind a belépők száma, mint a képzésekben bent lévők száma a jelenlegi adatok közelében marad - a képzési szerkezet átalakításával jelentős belső létszám átrendeződés megy végbe: a jelenlegi elhanyagolható mértékű FSz képzés 10 % feletti arányúvá válik, a jelenleg közel 50-50%-ban részesedő főiskolai és egyetemi képzések átalakulnak, és az alapképzésekben az összes hallgató közel 62%-át találjuk majd, miközben mesterképzésben 20,6 % vesz részt. A doktori képzésben részt vevők létszámaránya pedig közel duplájára nő. Ezzel az ország felsőoktatásának belső létszámstruktúrája a nyugat-európai országok struktúrájához válik hasonlóvá.

29

III. sz. melléklet Az új Ftv. szerkezete: ELSŐ RÉSZ . ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK 1. Fejezet A felsőoktatás modernizációjának célja . Alapelvek A törvény hatálya Fogalomtár 2. Fejezet A felsőoktatási intézmények 3. Fejezet A felsőoktatási intézmények alapítása, átszervezése, megszüntetése 4. Fejezet A felsőoktatási intézmények küldetése, feladatai 6. Fejezet A felsőoktatási intézmények együttműködési megállapodásai, társulásai MÁSODIK RÉSZ FELVÉTEL A FELSŐOKTATÁSI INTÉZMÉNYBE 7. Fejezet A felvétel feltételei és eljárása HARMADIK RÉSZ FELSŐFOKÚ KÉPZÉS 8.. Fejezet Képzési szintek, képesítési keretek, tantervek 9. Fejezet A tanulmányi és vizsgarend általános szabályai 10. Fejezet A doktori képzés és fokozatszerzés 11. Fejezet Záróvizsgák, oklevelek és címek NEGYEDIK RÉSZ A FELSŐOKTATÁSI INTÉZMÉNYEK HALLGATÓI 12. Fejezet A hallgatók jogállása, jogai, kötelességei. A hallgatók felelőssége Hallgatói önkormányzat. ÖTÖDIK RÉSZ A FELSŐOKTATÁSI INTÉZMÉNYEK SZERVEZETE, MŰKÖDÉSE ÉS VEZETÉSE21 13. Fejezet A felsőoktatási intézmények szervezete 14. Fejezet A felsőoktatási intézmények működése és vezetése 15. Fejezet A karok és az oktatási szervezeti egységek működése 16. Fejezet A felsőoktatási intézmény szabályzatai. HATODIK RÉSZ A FELSŐOKTATÁSI INTÉZMÉNYEK OKTATÓI, TUDOMÁNYOS KUTATÓI 17. Fejezet Oktatók és tudományos kutatók jogai kötelességei 18. Fejezet Oktatók és tudományos kutatók alkalmazásával kapcsolatos rendelkezések HETEDIK RÉSZ TUDOMÁNYOS KUTATÁS NYOLCADIK RÉSZ

30

NEMZETKÖZI TANULMÁNYI KAPCSOLATOK 19. Fejezet Magyar állampolgárok külföldi tanulmányai 20. Fejezet Külföldiek magyarországi tanulmányai 21. Fejezet Külföldi tanulmányok magyarországi elismerése 22. Fejezet Külföldi felsőoktatási intézmények Magyarországon KILENCEDIK RÉSZ: A FELSŐOKTATÁSSAL ÉS ANNAK FELÜGYELETÉVEL KAPCSOLATOS ÁLLAMI FELADATOK, SZERVEZETEK ÉS ELJÁRÁSOK 23. Fejezet Kormányzati feladatok 24. Fejezet Az Okatási Miniszter 25. Fejezet A törvényességi ellenőrzési eljárás 26. Fejezet Az akkreditációs eljárás 27. Fejezet Az OM Felsőoktatási Hivatala 28. Fejezet A Magyar Akkreditációs Bizottság 29. Fejezet A Magyar Felsőoktatási és Tudományos Tanács TIZEDIK RÉSZ A FELSŐOKTATÁS FINANSZÍROZÁSA TIZENEGYEDIK RÉSZ ÉRDEKKÉPVISELETI SZERVEK A FELSŐOKTATÁSBAN TIZENKETTEDIK RÉSZ EGYES FELSŐOKTATÁSI INTÉZMÉNYEKRE VONATKOZÓ RENDELKEZÉSEK TIZENHARMADIK RÉSZ ÁTMENETI ÉS ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK 32. FEJEZET mellékletek. I. A FELSŐOKTATÁS KÉPESÍTÉSI KERETÉNEK NEMZETI SZINTŰ ELŐÍRÁSAI II. KÉPZÉSI TERÜLETEK ÉS KÉPZÉSI ÁGAK III. A FELSŐOKTATÁSI INTÉZMÉNYEKBEN KEZELT SZEMÉLYES ÉS KÜLÖNLEGES ADATOK A DOLGOZÓK ADATAI A HALLGATÓK ADATAI

31

IV. sz. melléklet A felsőoktatás-fejlesztési program költségvonzatainak részletei és indoklása ADÓSSÁGRENDEZÉS A hosszabb idő óta állandósult adósságállomány főként az orvostudományi karokon halmozódott fel. Érdemi csökkentését az ESzCsM és az OM többszöri kezdeményezésére sem sikerült elérni. Elkerülhetetlen az egyszeri állami adósságrendezés, aminek összege mintegy 4 milliárd forint. AZ ESZKÖZÁLLOMÁNY AMORTIZÁLÓDÁSA A felsőoktatási intézmények eszköz állományának könyv szerinti értéke és pótlási igénye a következő:

A központi felújítás évi összege átlagosan 2.600 millió forint (2004-ben 1.960 millió forint) a központi beruházás átlagos évi összege 11.000 millió forint, amiből pótlási célú kb.: 4.000 millió forint, bővítési célú kb.: 7.000 millió forint. Így a pótlási célú beruházás és a felújítás együttes összege 6,6 milliárd forint az éves amortizálódás 1,6 milliárd forintjával szemben. A szükséges többletforrás igény évente kb.: 10 milliárd forint. KUTATÁS-FEJLESZTÉSI TÁMOGATÁS 2004-ben (zárolás előtt) a felsőoktatási intézmények képzési támogatása 117 milliárd forint. A nemzetközi tapasztalatok szerint az intézmények finanszírozásán belül a támogatás mintegy 2025%-át kell kitennie a kutatás-fejlesztés támogatásának ahhoz, hogy az oktatás folyamatosan korszerűsödő, magas színvonalú legyen. Ennek eléréséhez az intézményi támogatást (2004. évi árszinten) mintegy 35 milliárd forinttal szükséges felemelni. A KÉTCIKLUSÚ KÉPZÉS EGYSZERI KÖLTSÉGE A képzés szakmai alapképzési és mesterképzési szakaszra bontása egyszeri többletráfordítást igényel, mert új tananyagokat kell kidolgozni, átmenetileg párhuzamosan kell működtetni az új és a régi képzési struktúrát, a szakmai alapképzési ciklushoz gyakorlati képzési helyeket kell működtetni, stb. Várható, hogy viszonylag nagyobb költséggel jár az egyetemek képzési struktúrájának átalakítása, mint a főiskoláké. Az is nyilvánvaló, hogy a többletigény az átállási idő során kumuláltan, de csökkenő növekedési ütemmel jelentkezik, feltehetően a alábbiak szerint. 1. év 5 milliárd forint 2. év 10 milliárd forint 3. év 13 milliárd forint 4. év 15 milliárd forint 5. év 16 milliárd forint

32

AZ INTÉZMÉNYIRÁNYÍTÁS TÖBBLETKÖLTSÉGE Az intézményirányítás korszerűsítése, az igazgat6tanácsi rendszer fejlesztése szükségképpen többletráfordítást igényel, amelynek mértéke a következő: 29 OM felsőoktatási intézményben átlagosan 5 fő igazgatósági taggal számolva a finanszírozandó vezetők száma 145 fő, évi költsége 2 millió forinttal és társadalombiztosítási járulékkal számítva kb.: 400 millió forint. Intézm6nyenként 2-2 fős iroda fenntartása kb.: 600 millió forint. Informatikai rendszerrel együtt mindez kb.: 1,5 milliárd forint költségigényt jelent. OKTATÓI KERESETEK FELZÁRKÓZTATÁSA A felsőoktatás-fejlesztési program sikerének záloga az itt foglalkoztatott oktatók keresetének felzárkóztatása. Az oktatói keresetek évi átlagos összege jelenleg 2.900.000 Ft/fő, vagyis havi 240.000 Ft. Ez az összeg, az 50%-os béremelés hatására 1,9-szerese az országos átlagnak, az EU országokban l,6-1,8-szoros ez az arány. A felsőoktatási oktatók évi keresete 2003-ban 11.337 eurónak felelt meg, de vásárlóerő-paritás alapján számítva 23.650 euró volt. Ez az ugyancsak vásárlóerő-paritásos egy lakosra jutó 13.410 euró GDP-nek 1,76-szorosa. Az EU országokban a felsőoktatás oktatóinak keresete jelentős szóródással, átlagosan 2,1szerese az egy lakosra jutó GDP-nek. Ez azt jelenti, hogy a fejlettséggel arányos kereseti szintnek Magyarországon körülbelül 28.160 eurónak, azaz körülbelül 3.400.000 forintnak kellene lenni, vagyis 15-20%-kal többnek, mint jelenleg. Az EU arányokat követő relatív bérarányokhoz tehát 16.000 fő oktatót figyelembe véve, közterhekkel együtt mintegy 11 milliárd forint többlettámogatási igény merül fel. Az EU bérfe1zárkóztatás egyben lehetőséget nyújtana a felsőoktatási bérrendszer korszerűsítésére is. A többlettámogatásból ugyanis létrehozható lenne az alapjavadalmazást kiegészítő időleges 3-5 évre megállapítható - mozgóbér keret, amivel elismerésre kerülhetne a tartósan kiemelkedő munkavégzés. Elképzeléseink szerint a mozgóbér aránya a teljes béralap mintegy 20%-át tenné majd ki.

33

V. sz. melléklet A Kutatási és Technológiai Innovációs Alap Az Országgyűlés, annak érdekében, hogy biztosítsa az ország versenyképességének és fenntartható fejlődésének az új ismereteken és azok alkalmazásán alapuló erősítését, ezen belül különösen a kutatás-fejlesztés és a létrehozott új tudás alkalmazásának megfelelő mértékű és kiszámítható finanszírozását, valamint az ezzel kapcsolatos társadalmi érdekek érvényre juttatását, megalkotta a Kutatási és Technológiai Innovációs Alapról szóló, 2003. évi XC. törvényt. A Kutatási és Technológiai Innovációs Alap a kutatás-fejlesztés és a technológiai innováció állami támogatását biztosító és kizárólag ezt a célt szolgáló elkülönített állami pénzalap. Rendeltetése, hogy kiszámítható és biztos forrást jelentsen a magyar gazdaság technológiai innovációjának ösztönzésére és támogatására, tegye lehetővé a gazdaságban és a társadalmi élet egyéb területein hasznosuló kutatás és fejlesztés erősítését, a hazai és külföldi kutatási eredmények hasznosítását, az innovációs infrastruktúra és annak körébe tartozó szolgáltató tevékenységek fejlesztését. Az Innovációs Alap a felsőoktatás számára is komoly forrásokat jelent. Az Alapból finanszírozott 2004. évi pályázatok prioritásai között szerepel a felsőoktatási intézmények és a kutatóintézetek területén működő vállalati kutatási kapacitások megerősítése, és a regionális innováció kiemelt támogatása, különös tekintettel a kutatóhelyek és a vállalkozások együttműködésének, valamint a hálózatképződésnek az erősítésére. Az Innovációs Alap tervezett pályázatai között hangsúlyosan szerepelnek a felsőoktatási tudásközpontok, több komponenssel (koncepció, KKK, vállalati műszer, kutatói munkahelyteremtés) ♦ Vállalati kutatói kapacitások támogatása felsőoktatási intézmények és kutatóintézetek területén. Ebben a pályázat-csoportban kitűzött cél a vállalatok részvételével létrehozott egyetemi és kutatóintézeti tudásközpontok megerősítése. ♦ Tudásközpontok koncepciójának kidolgozása: A felsőoktatási intézményekre és a kutatóintézetekre épülő tudásközpontok kialakításának rendszerszerű, minél több kutatóhelyre kiterjedő elindítását egy országos, a kezdeti lépések szervezett formáit ösztönző pályázat segítheti. A tudásközpontok meghatározó, koordináló intézménye a felsőoktatási intézmény vagy kutatóintézet, társadalmi irányítását a régió meghatározó tudományos és innovációs intézményi, társadalmi, szakmai, önkormányzati szereplői által kialakított testület – board – végezheti. A tudásközpontok kiépítéséhez, működtetéséhez, fejlesztéséhez a források többcsatornás támogatási rendszerekből érhetők el. A Nemzeti Fejlesztési Terv kutatási-fejlesztési és innovációs prioritása támogathatja a kooperáción alapuló kutatásfejlesztést, a tudáshasznosítást, a kooperációs kutatóközpontokat, a K+F infrastruktúrát, a K+F hálózati szerveződéseket, az induló spin-off vállalkozásokat stb. A Regionális Operatív Program – a Humánerőforrás Operatív Programmal együttműködve – támogatja a regionális tudásközpontok képzési tevékenységét. ♦ Kooperációs Kutatóközpontok (KKK, második ütem): A javasolt zártkörű, meghívásos pályázat célja a 2001-ben az OM (KMÜFA) támogatásával létrejött kooperációs kutatási központok működésének folytatása és megerősítése. A KKK-k keretében a magyar felsőoktatási intézmények, egyéb költségvetési és non-profit kutatóhelyek, valamint a versenyszféra szerves kutatási és innovációs kapcsolatai jönnek létre, és amelyben az oktatás, a kutatás-fejlesztés, valamint a technológia-transzfer stratégiai jellegű integrálása történik meg. Az első két év tapasztalatai pozitívak, ezért új KKK-k létrehozására a Nemzeti Fejlesztési Terv Gazdasági Versenyképesség Operatív Programjában lesz pályázat 2004-ben.

34

♦ Kutatók foglalkoztatása a felsőoktatási intézmények és a kutatóintézetek területén létrehozott vállalati kutatóhelyeken (IN-DOC) – új pályázat: A javasolt pályázat keretében a kutatóhelyre betelepült vállalkozások a foglalkoztatott fiatal kutatók bérköltségeihez pályázati úton havi 100 e Ft-ot és annak járulékait nyerhetik el, legfeljebb 3 éves időtartamra, azzal a feltétellel, hogy ehhez saját forrásból legalább a törvényes minimálbér mértékének – 2004-ben havi 53 e Ft-nak – megfelelő összeget hozzátesznek. ♦ Vállalati K+F laboratóriumok és K+F infrastruktúra létrehozása felsőoktatási intézmények és kutatóintézetek területén (LAB) – új pályázat: A pályázat célja a felsőoktatási intézmények és a kutatóintézetek területén működő vállalkozások műszerbeszerzéseinek támogatása, valamint a más szervezeteknél, közöttük a költségvetési és nonprofit kutatóhelyek meglévő műszerállomány igénybevételének támogatása. ♦ Beruházási támogatások: Az NFT pályázatok egyike a felsőoktatási intézményekben és más költségvetési kutatóhelyeken a K+F célú műszerberuházásokat támogatja, 10-100 millió Ft közötti elnyerhető támogatással, 10% önrésszel. A kutatás-fejlesztési tevékenységet adókedvezmények is segítik: Társasági és osztalékadó A felsőoktatási szféra és a kutatást-fejlesztés végző gazdasági társaságok együttműködését segíti elő az a változás, amely szerint a társasági adó alapja – legfeljebb 50 millió forint összeghatárig – a normál kedvezmény háromszorosával csökkenthető , ha az adózó felsőoktatási intézmény, vagy az MTA által alapított kutatóintézet kezelésében lévő területen K+F tevékenységet végez. A növekvő kedvezmény a K+F tevékenységet végző vállalkozások felsőoktatásban történő „bevonását” segíti elő. /(7.§(1)t) pont és a (17) bekezdés/. A fejlesztési adókedvezményre vonatkozó új előírások az EU csatlakozástól számítva A fejlesztési adókedvezmény három új területre terjed ki. Ezek közül az oktatást közvetve érintő beruházás az alapkutatást, alkalmazott kutatást, kísérleti fejlesztést szolgáló beruházás, ahol legalább 1 milliárd forint a beruházási érték, valamint a beruházó új létesítmény létrehozatalát, vagy meglévő bővítését jelenti. Az igénybevétel feltétele, hogy az adózó a beruházást felsőoktatási intézmény vagy az MTA által alapított kutatóintézet kezelésében lévő területen helyezze üzembe és üzemeltess. Feltétel továbbá az újeszközök értéke érje el a beruházási érték 30%át, s a beruházást legalább öt évig kell üzemeltetni. . A fentieken kívül egyéb tervezett K+F pályázatok Az NKTH által meghirdetett 2004. évi K+F pályázatok két csoportba sorolhatók: NFT keretében, a Gazdasági Versenyképesség OP pályázatai (EU társfinanszírozással) - 2004-2006 között összesen 35 milliárd Ft támogatással, amiből az EU (ERFA) forrás kb. 25 milliárd Ft (98 millió EUR) valamint az Innovációs Alap forrásaiból meghirdetendő pályázatok. Egyéb, nem az NKTH által kezelt K+F pályázatok: OTKA (Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok), az MTA fejezetében, a GKM-nek különböző innovációs - helyenként technológia-fejlesztést is tartalmazó - pályázatai, egyes szaktárcák - MeH, FVM, KVVIM, IHM saját szakpolitikáikat alátámasztó K+F pályázatai.

35

VI. sz. melléklet Befektetői program Az Oktatási Minisztérium 2002-ben a központi költségvetési forrásokra alapozott beruházási programjaival párhuzamosan a felsőoktatási intézmények közreműködésével priváttőke bevonásával megvalósuló infrastruktúrafejlesztési programot hirdetett meg. A magántőke bevonása az állami szolgáltatások ellátásába, a Public Private Partnership (PPP) az elmúlt tíz esztendőben Nyugat-Európában sikeresnek bizonyult. A program keretében a kormányzati ciklusban az Oktatási Minisztérium 10.000 diákotthoni férőhely létesítését valamint campusok oktatási létesítményeinek fejlesztését lehetővé tevő beruházásokat kíván elindítani. A Kormány a tárca vonatkozó előterjesztése alapján felhatalmazást adott a konkrét projektek elindítására, melynek során a felsőoktatási intézmények a PPP keretében 18 diákotthon és 9 campus fejlesztési programot dolgoztak ki. A program szabályozási környezetének kialakításához fontos költségvetési változás, hogy a felsőoktatási intézmények PPP beruházások érdekében hosszú távú (legfeljebb 20 éves) kötelezettséget vállalhatnak kiadási főösszegük 10%-ig. Terveink szerint a PPP konstrukcióban megvalósuló intézményfejlesztési programok összege 2006-ig elérheti az 50-55 milliárd forintot. Ezt egészítheti ki az egyetemek és vállalkozások közös K+F kapacitásfejlesztései, továbbá a Nemzeti Fejlesztési Terv keretében finanszírozott oktatási infrastruktúra-fejlesztések. Mindezek sikeréhez járul hozzá a Magyar Fejlesztési Bank kedvezményes futamidejű vállalkozói kölcsönkínálata, valamint a már említett intézményi illetve OM hosszú távú kötelezettségvállalásának lehetősége, a K+F vállalkozások adókedvezménye, a hallgatók adó- és közteher nélküli alkalmazhatósága. Az utóbbi évek hallgatói létszám növekedését nem követte a kollégiumi férőhelyek bővülése. Gyakran leromlott állapotú kollégiumi épületek fogadják azon hallgatókat, akik lakóhelyüktől távol próbálnak szálláshelyet találni. Az elmúlt évtizedek azt bizonyítják, hogy az államnak nem csak elegendő pénze nincs arra, hogy a szükséges mennyiségű kollégiumot megépítse, de a meglévő kollégiumokat sem tudja megfelelő színvonalon üzemeltetni. Az új konstrukcióban az állam feladata, hogy érdekelté tegye a magántőkét a beruházásokban és segítse a diákokat, hogy igénybe vehessék a magasabb színvonalú szolgáltatásokat. Ezért megkezdődtek a magántőke bevonásával történő, üzleti alapon működtetendő kollégiumi beruházások munkálatai (PPP Program). A mintegy 30 milliárdos projekt eredményeként 2006-ra a diákszállói férőhelyek száma 10.000-rel növekszik. Az elemelt összegű lakhatási támogatással az új, minőségi kollégiumok díja kifizethető lesz. Az Oktatási Minisztérium megszervezte, hogy a diákotthoni férőhelyek létesítésére vállalkozó tizennyolc, valamint az oktatási és kutatási infrastruktúra fejlesztésében érintett kilenc intézmény megfelelő jártassággal rendelkező szakértőket vonjon be elképzeléseik kidolgozásába

36

VII. sz. melléklet TÁBLÁZAT A DIÁKOTTHONI PROGRAMBAN RÉSZTVEVŐ INTÉZMÉNYEKRŐL, ÉS A TERVEZETT FÉRŐHELY NÖVELKMÉNYEK SZÁMÁRÓL

PPP konstrukció alkalmazásával bővítéssel, új építéssel Összesen férőhely átalakítással férőhely

Intézmények megnevezése Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem TB TB Debreceni Egyetem Eötvös Loránd Tudományegyetem TB Kaposvári Egyetem TB Miskolci Egyetem Nyugat-Magyarországi Egyetem TB Pécsi Tudományegyetem Semmelweis Egyetem TB TB Szegedi Tudományegyetem Szent István Egyetem TB Veszprémi Egyetem (Keszthely)

Egyetemek összesen:

Berzsenyi Dániel Főiskola Károly Róbert Főiskola Budapesti Műszaki Főiskola Kecskeméti Főiskola Nyíregyházi Főiskola Eötvös József Főiskola

TB

Főiskolák összesen:

MINDÖSSZESEN:

37

400 400

600 600 1 100 600 350 500 500 1 000 500 800 500 800 7 850

600 600 1 100 600 350 500 500 1 000 500 1200 500 800 8 250

300** 300** 600

600 300 400 200 1 500

300 600 300 300 400 200 2 100

1.000 férőhely

9.350 férőhely

10 350 férőhely

VIII. sz. melléklet

ÖSSZEFOGLALÓ TÁBLÁZAT AZ OKTATÁSI-, KUTATÁSI INFRASTRUKTÚRA-FEJLESZTÉSI PROGRAMBAN RÉSZTVEVŐ INTÉZMÉNYEKRŐL

Intézmények

A létrehozandó kapacitás/objektum megnevezése

megnevezése

Terv. terület m2 br. ber összeg

Budapesti Közgazd. és

Czuczor utcai campus tömbje (előadó termek,

Államigazgatási Egyetem

könyvtár, nyelvi labor, tanszéki irodák)

Budapesti Műszaki és

Lágymányosi campuson, Építész Kari tömb (előadók,

Gazdaságtud. Egyetem

műtermek, tanszéki irodák, könyvtár)

Semmelweis Egyetem

Az Általános Orvostudományi Kar alap-tudományi

(Budapest)

campusa, és a Fogorvos-tudományi Kar új épülete.(laborok, előadótermek, tanszéki irodák,

15.000 (8,0md Ft) 18-20.000 (9,0md Ft) 25-30.000 (12,0md Ft)

valamint ambuláns, fogorvosi kezelők) Liszt Ferenc Zeneművészeti Új-, vagy meglévő épület zeneoktatási célra történő Egyetem

kialakítása (tanszéki irodák, próbatermek)

Eötvös Loránd

Trefort-kerti campus egyes épületeinek, és a Rákóczi

Tud.egyetem

úti épületnek a rekonstrukciója

Széchenyi Egyetem

Központi épület és könyvtár

5.000 (10,0md Ft) 14.000 (5,0md Ft) 9.800 (2,5md Ft)

Kecskeméti Főiskola

Új oktatási épület és könyvtár

6.000 (2,2md Ft)

Dunaújvárosi Főiskola

Meglévő megvásárolt ipari épület oktatási célú átalakítása

Pécsi Tud.egyetem

8.500 (3,0md Ft)

Rákóczi úti campus befejezése, valamint az orvostud karok fejlesztései, és koll. épületek fejlesztése

38

9.500 (3,3md Ft)

IX. sz. melléklet Képzési szerkezet a többciklusú képzési rendszerben

ISCED 6. 6 szemeszter/180 kredit Doktori képzés

ISCED 5. 4 szemeszter/120 kredit Mesterképzés Mesterszakok

ISCED 5. 6 szemeszter/180 kredit Felsőoktatási alapképzés

Alapszakok Képzési ág K é p z é s i

39

ISCED 5. 4 szemeszter /120 kredit Felsőfokú szakképzés

X. sz. melléklet Nemzeti Fejlesztési Terv 2004. évi előirányzatok A Nemzeti Fejlesztési Terv Oktatási Minisztériumhoz kapcsolódó operatív programjai, illetve intézkedései - amelyek hazai társfinanszírozását az Oktatási minisztérium biztosította - a következő előirányzatokkal szerepelnek a 2004. évi költségvetésben: (millió forint) Hazai társfinanszírozás (támogatás)

EU támogatás (bevétel)

Összesen (kiadás)

Felsőoktatási és kutatási programok Regionális operatív program Felsőoktatási intézmények együttműködése a helyi gazdasággal Humánerőforrás-fejlesztési operatív program A felsőoktatás tartalmi, szerkezeti fejlesztése Oktatási, képzési infrastruktúra fejlesztése Gazdasági versenyképesség operatív program Kutatás-fejlesztés, innováció Összesen: Közoktatási és szakképzési programok Regionális operatív program Alapfokú oktatási intézmények infrastruktúra fejlesztése Humánerőforrás-fejlesztési operatív program Hátrányos helyzetű tanulók esélyegyenlőségének biztosítása Egész életen át tartó tanulás feltételeinek biztosítása a közoktatásban A szakképzés fejlesztése Összesen: Megjegyzés: * = Ebből 495,1 Szakképzési Alap

40

111,1

333,3

444,4

298,1 1.102,4

894,2 3.307,2

1.192,3 4.409,6

2.035,4 3.547,0

3.251,2 5.286,6 7.785,9 11.332,9

773,6 452,7 1.192,3 635,5* 3.054,1

2.320,7

3.094,3

1.358,1 1.810,8 3.576,9 4.769,2 1.906,5 2.542,0 9.162,2 12.216,3