BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR KÜLGAZDASÁGI SZAK Nappali tagozat Export Import szakirány
ELÍTÉLT MUNKÁLTATÁS MÚLTJA JELENE ÉS JÖVŐJE MAGYARORSZÁGON Képes-e egy tisztán piaci alapokra épülő modell hatékonyan érvényesülni és profitábilisan üzemelni a magyar büntetés-végrehajtás feltételrendszerén belül. – Miért érheti meg egy vállalkozásnak elítélt munkaerőt foglalkoztatni.
Készítette: Csiszér Balázs
Budapest, 2011
Tartalomjegyzék
I.
Bevezetés – Dolgozatom célja.........................................................................................4
II.
Előszó - Az elítéltek foglalkoztatása. Bűn és büntetés az emberi társadalmak
történetében. ......................................................................................................................................5 Az elítélt munkáltatás fogalma, célja .......................................................................................... 11 A fogvatartottak munkáltatásának történeti fejlődése .............................................................. 14 III.
Az elítélt foglalkoztatás 19-20. századi története .................................................. 18
V/1.
A második világháború után.................................................................................. 23
V/2.
A Nyugati irány ..................................................................................................... 23
V/3.
A Keleti irány ........................................................................................................ 25
IV. Jogszabályi feltételrendszer Magyarországon - Az elítélt foglalkoztatás háttere, szabályozása ....................................................................................................................... 29 VI/1.
Munkavégzés: büntetés vagy lehetőség? ............................................................... 29
VI/2.
Házirend/Napirend ............................................................................................... 31
VI/3.
Munkadíj ............................................................................................................... 34
VI/4.
A munkadíj szerepe ............................................................................................... 35
VI/5.
Speciális munkadíj ................................................................................................ 36
VI/6.
Akadályok ............................................................................................................. 37
VII.
Nemzetközi jogszabályrendszer ............................................................................ 39
VII/1.
A Büntetés-Végrehajtási munkáltatás európai normái .......................................... 39
VII/2.
Az Európai Börtönszabályok idevágó pontjai ....................................................... 41
VII/3.
Az elítélt fogvatartottak munkáltatásának Európai normái ................................... 43
VIII
Nemzetközi kitekintés ........................................................................................... 44
VIII/1. Ausztria ................................................................................................................. 44 VIII/2. Foglalkoztatási formák Ausztriában ...................................................................... 45 VIII/3. Érdekességek/Sajátosságok ................................................................................... 47 2
VIII/4. Vállalkozásként működtetett osztrák büntetés-végrehajtási intézetek .................. 48 VIII/5. Gyakorlati példák .................................................................................................. 49 VIII/6 Motiváció az osztrák munkamodellekben való részvételre ................................... 50 IX. Rendszerváltástól napjainkig – miért csökkent drasztikusan a gazdasági társaságok piaci részesedése; megoldások keresése a társaságok profitábilissá tételére ..... 52 X.
Összefoglalás és következtetések .......................................................................... 64
XI.
Jelenleg működő társaságok .................................................................................. 68
XII.
Függelék ................................................................................................................ 71
XIII.
A felhasznált irodalom jegyzéke ........................................................................... 80
3
I.
Bevezetés – Dolgozatom célja
Dolgozatom céljának a magyar büntetés-végrehajtási – illetve azon belül az elítélt foglalkoztatási – rendszer részletes bemutatását tűztem ki. A téma specialitása, és azon belül az Európai Union belül is egyedülálló magyar megoldás sajátossága volt a fő motiváció, ami miatt e témát választottam. Ez esetben az egyedülálló, nem feltétlenül pozitív kontextusban értendő. Hazánk a rendszerváltás után az egyik legliberálisabb megoldást választotta az elítéltek foglalkoztatásának megoldására. A torz versenyfeltételek (speciális munkakörülmények, speciális szabályozások, stb.) ellenére, annak szabályozását teljes egészében a piacra bízta, a megalapított gazdasági társaságokon keresztül. Bár a pontosság kedvéért hozzá kell tenni, hogy a piaci versenyhátrányt felismerve az idők folyamán születtek olyan lépések, melyek támogatni voltak hivatottak e társaságok működését, illetve ellensúlyozni a specialitásokból fakadó versenyhátrányt. Ezek közé tartozik: a társasági adó alóli mentesség, a speciális szakmai feltételből fakadó sajátos többletköltségek elismerése és részben – az utóbbi években rohamosan csökkenő mértékű – megtérítése, a munkáltatás során őrzési feladatokat ellátó hivatásos állomány átvétele a büntetés-végrehajtási intézmények állományába. Előzőek ugyan komoly kedvezményeknek tűnnek, de a versenyszféra szabadságát és előnyeit, az alapításkori feltőkésítést, az állandósuló forráshiányt– mint ahogy az a dolgozatomból később kitűnik – nem tudta ellensúlyozni. Hogy ez az irány mennyire működőképes, beváltotta-e a hozzá fűzött reményeket és hosszútávon fenntartható-e? Erre szeretnék a dolgozatomban választ találni. Ennek érdekében, első lépésként szeretném megvizsgálni a büntetés-végrehajtás, illetve az elítélt foglalkoztatás történeti fejlődését. Milyen motivációk vezettek a ma használatos alapelvekig, egyáltalán miért fontos/fontos-e a társadalomból kirekesztett réteg foglalkoztatása. Ha már tisztában vagyunk az elvi alapokkal, szeretném áttekinteni azt a jogi keretrendszert, ami ma lehetővé teszi az elítéltek foglalkoztatását. E két fogalomkör részletes áttekintése után egy tiszta képet kell, hogy kapjunk a témáról. Tisztában vagyunk az alapvető ideológiai kitételekkel, és kellő tudásunk van ahhoz,hogy a magyar rendszert nemzetközi szinten hasonlítsuk össze. Ezen célra Ausztriát választottam, hogy miért, azt részletesen taglalom „nemzetközi kitekintés című fejezetem elején”.
4
II. Előszó -Az elítéltek foglalkoztatása. Bűn és büntetés az emberi társadalmak történetében. Az ésszerű és hasznos munkát jelentő foglalkoztatás értékesnek bizonyul abban a tekintetben, hogy elviselhetőbbé teszi a hosszabb idejű fogva tartást. Továbbá a fogvatartottak foglalkoztatása során olyan képességeket lehet elsajátítani, amelyek a szabadon bocsátást követően megkönnyítik egy rendezett egzisztencia felépítését. Összességében a büntetés-végrehajtásban a munka nagy értékkel és jelentőséggel bír. A fogvatartottak szemszögéből a munka lényeges tényező abban a tekintetben, hogy részt vehessenek az intézet szociális kapcsolataiban, és egyben az egyetlen lehetőség arra is, hogy a fogvatartott a fogva tartása alatt pénzt kereshessen. A foglalkoztatás további fontos szempontja a fogvatartottak szakmai képzettségének fenntartása, illetve javítása, valamint értelmes munka végzése. A munka meghatározó feltétele annak, hogy a fogvatartottakat pozitív módon lehessen befolyásolni továbbá fontos tényező a reszocializálódás folyamatánál is.
Az elítéltek munkáltatását Európa szerte a büntetésüket letöltő elítéltek legfontosabb nevelési eszközeként tartják számon. A szakértői vélemények szerint, a munka mint tevékenység, pozitív irányba tereli a szabadságvesztésüket töltő elítélteket. Mivel leköti az elítéltek figyelmét és energiáit, ezáltal csökken az ön- és közveszélyes magatartásra való hajlam, valamint segít az elvégzett munka tiszteletének elsajátításában. A büntetés-végrehajtási intézetek ”lakói” jellemzően teljesen kívülállók a munka világát tekintve, esetleg régen lemorzsolódtak a civil társadalom munkavilágának elvárásai hatására. Nagy valószínűséggel büntetésük letöltése alatt találkoznak majd először a munka fogalmával, az így megszerezhető jövedelemmel. A büntetés története egyidős az emberiség történelmével. Az egyes társadalmaknak – korszakoktól függetlenül – választ kellett adniuk, az őket ért támadásokra. Legyen az külső, vagy a belső kohéziót bomlasztó támadás, soha nem hagyható figyelmen kívül, és ebből adódóan a válaszreakció sem maradhatott el. Természetesen az, hogy egy adott közösség mit tartott bűnnek elég széles skálán mozog, de összességében elmondható, hogy a bűn fogalma jól jellemezte az adott korszak erkölcsi,
5
és morális összetartó, ragasztó anyagát. A bűnt és annak fogalmát – valamint az abba beletartozó különböző deviáns viselkedési formákat, és azok megnyilvánulásait – ezekből, az értékekből kiindulva definiálták. Magyarán a bűn fogalmát az adott társadalmi értékek, ellenpontjaként határozták meg. Ha az isteni és földi törvények megsértésére adott válaszok elmaradtak volna, akkor az, törvényszerűen az adott közösség, társadalom erodálásához, felbomlásához vezethetne. A büntetőjogi felelősségre vonás, a hatalmat gyakorlók legvégső eszköze a társadalmi rend és pozíciójuk megőrzésére, fenntartására. Ugyanakkor a társadalmi élet szerves része is. A büntetés és az abból adódó bűnhődés színpadi esemény, és a tömegpszichózis sajátos megnyilvánulása. A nyilvános kivégzéseket, megkínzatásokat alkalmanként több ezres tömeg figyelte végig. Napjainkban is újra és újra előjön a halálbüntetés visszaállításának igénye – még a világ civilizáltabb felén is – kisebb-nagyobb megszakításokkal, de a közbeszéd szerves része. A büntetés célja egy rendkívül bonyolult kérdéskör. Ennek meghatározásáról évszázadok óta jogászok, tudósok, politikusok vitatkoznak. A társadalmi elit folyamatosan próbálja világosan meghatározni ezt a célt, hiszen magát a büntetést ennek megfelelően alakítják. Rendkívül sok szempontot kellett, illetve kell figyelembe venni. Csak néhány ezek közül: - Az adott kor társadalmára jellemző morális és erkölcsi értékek. - Az emberek igazságérzetének kielégítése. - A hatalmon lévő osztály sajátos érdekei (legyen szó világi, vagy egyházi elitről). - A hatalom tekintélyén esett csorba egyértelmű és hatékony kijavítása. Összességében elmondható, hogy a büntetés elsődleges célja a prevenció. Vagyis az újabb bűncselekmények elkövetésének megelőzése. Ez megnyilvánulhat a bűnelkövető személyére gyakorolt konkrét büntetéssel, vagy a társadalom irányába megnyilvánuló szervezett felvilágosító akciókkal, amelyeknek célja a potenciális bűnelkövetők elrettentése, esetleg meggyőzése a bűn „nem kifizetődését” illetően. Mindkét lehetőség eszköze a büntetés lényegében rejlő „rossz” alkalmazása, az elrettentés érdekében. A nyilvánosan bemutatott borzalmas tortúrák, mind ezt a célt szolgálták. Az elszenvedőjének a legtöbb esetben nem volt több lehetősége újra a bűn útjára lépni, míg az 6
azt végignézőkben nagy valószínűséggel a büntetéstől való félelem szabott gátat a bűn elkövetésének. Természetesen a kor előrehaladtával, a vélemények erősen megoszlottak az ilyen módszerek preventív hatásáról, és napjainkban is komoly viták folynak pl.: a halálbüntetés visszatartó erejéről. A másodlagos cél pedig a reputációjában sérült hatalom „bosszúja”. A büntetés prezentálta a társadalmi együttélés szabályait áthágók kíméletlen, és súlyos következményekkel járó felelősségre vonását. Ez alapvető érdeke (volt) az éppen regnáló világi vagy egyházi hatalomnak, hiszen a társadalom igazságérzete is ezt kívánta. A hatalommal való elégedettség, az egyén, de akár kollektíven a társadalom egészének biztonságérzetétől nagymértékben függött, és függ napjainkban is. A harmadlagos cél viszonylag későn jelent meg. Az állami büntetőjogban a 16-17. században fogalmazták meg elsőként, a büntetés nevelési, javítási célját melynek eszköze az elítéltek foglalkoztatása volt. Végső soron felismerték, hogy az elítélteknek a társadalomba való visszavezetése – valamint az a cél, hogy a bűnelkövetők ne örökre megbélyegezve, hanem a büntetés letöltése után, a társadalom hasznos tagjaként éljenek – mennyire fontos.
A korai társadalmakban egészen a polgáriasodás megjelenéséig a büntetés végrehajtása gyakorlatilag minden humánum nélkül zajlott. Lényegében mondhatjuk azt, hogy az akkori társadalmi berendezkedésnek megfelelően, a hatalom egyetlen eszköze a megtorlásra: a kínzások, csonkítások illetve a halálbüntetés volt. Az ember birtokolható, és elvehető értékei: élete, egészsége, testi épsége, vagyona, személyes szabadsága. Az ókori és középkori államokban az utóbbi kettő szinte alig, vagy csak mérsékelten volt jelen. Mivel ezekben a társadalmakban a mindennapi élet is rendkívül nehéz volt, ezért érthető hogy a büntetések miért is voltak annyira könyörtelenek. Lényegük az volt, hogy elszenvedőjét még sanyarúbb, hátrányosabb helyzetbe hozza, ami az akkori idők viszonyainak ismeretében, nem volt egyszerű feladat. Ezért is nyúltak szinte minden esetben a legkíméletlenebb módszerekhez. A büntetési rendszerek szinte minden országban, a hétköznapi kegyetlenséghez igazodtak.
7
A szabadságvesztés alkalmazásához, mint a büntetés legfőbb eszközéhez a polgári társadalmak megjelenésével, és velük az új társadalmi ideák térhódításával érünk el. A reformáció, a humanista élet- és társadalom-szemlélet, és a nyomukban bekövetkező kapitalista-piaci berendezkedés, gyökeresen átformálta a bűn fogalmát, és ezáltal, a büntetések mivoltát is. A személyes szabadság értékének ugrásszerű növekedésével, a büntetési rendszer legfőbb elemévé a szabadságvesztés vált. Ez a fajta bűn-szankcionálás egy teljesen új főbüntetési nemet kreált, ami a pénzbüntetéssel kiegészítve lényegében a modern polgári társadalmak büntetési rendszerének alapjává vált. Természetesen ettől függetlenül igen hosszú út vezetett, a mai értelemben vett börtön struktúrák megjelenéséig. A szabadságvesztés, mint a civilizált társadalmak legfőbb büntetési eszköze számos különböző kísérleten esett át. Az elkülönítési rendszereknek több – egymástól különböző – fajtája fordult elő az elmúlt 200 évben. A sor a teljes és tökéletes izolációval kezdődött (philadelphiai rendszer). A módszer lényege a tökéletes elszigetelés a büntetés teljes ideje alatt. Az elítéltek soha nem találkozhatnak rabtársaikkal, büntetésüket teljesen egyedül, cellájukban kell letölteniük. A feltételezés szerint egyedül ez alkalmas arra, hogy a bűnös megjavuljon, hiszen itt a magába fordulás tökéletesen megvalósulhat, lehetővé válik a bűnök feletti elmélkedés. E rendszer alapján épült hazánkban a balassagyarmati illetve komáromi börtön. A szisztémát, a rengeteg bírálat hatására később finomították. A következő, ún. belga rendszer már nem követelte meg a totális elszigetelést, sőt gondoskodott arról, hogy a fogvatartott minél többet találkozzon az intézet hivatalos személyeivel. Az elzárásnak új értelme lett: csak társaitól és a külvilágtól zárták el. A belga rendszer mellett Amerikában kidolgozták a hallgató (auburni) rendszert. Lényege, hogy a rabok éjjel magánzárkában vannak, nappal pedig közösen végeznek munkát, beszélgetniük azonban tilos. A szigorú hallgatást a fegyőröknek kellett biztosítani, akik ezt könyörtelenül betartatták, ha kellett testi kényszer alkalmazásával is. A fenti rendszereken kívül még számos más „módszer, kísérlet” zajlott, amíg kialakultak a maihoz hasonló struktúrák, melyek már egyértelműen a rabok társadalomba történő visszavezetésére épülnek. A modern büntetés-végrehajtási elv három eleme, amelyre az egész rendszer épül, a munka (foglalkoztatás), nevelés, reszocializáció. A foglalkoztatás nem is annyira a szakértelem 8
elsajátításáról szól, hanem sokkal inkább a fegyelmezés eszköze. A nevelés szorosan kapcsolódik a munka fegyelmező funkciójához. Az elítéltek „benti” életét e kettő rendszerbe foglalja, és általa a későbbi visszatérést is segíti. A modern társadalmak alapvető érdeke, hogy a büntetésüket letöltők ne kényszerpályán mozogjanak, ezzel előre kijelölve útjukat, amely visszakanyarodik a bűnözéshez. Természetesen az, hogy az egyes elítéltek reszocializációja mennyire lesz sikeres, függ a rendszer telítettségétől. Ha a különböző bűnelkövetőket nem tudják megfelelően elkülöníteni egymástól, akkor lehet bármenyire is jó az elmélet, a gyakorlatban a börtönök, a bűn sajátságos iskolájává válhatnak. Az „első” bűntényesek találkozása a visszaesőkkel szinte mindig negatív hatással jár, mind az egyén mind a társadalom szempontjából. „…Az elítéltek munkáltatása a szabadságvesztés végrehajtásának fontos része. Célja az, hogy elősegítse az elítélt testi és szellemi erejének fenntartását, lehetőséget adjon a szakmai gyakorlottság megszerzésére és fejlesztésére, és ezáltal megkönnyítse, hogy a szabadulása után a társadalomba beilleszkedjék. …”
. Ennek tehát egyik eszköze, a
dolgozat központi elemét képző, a gazdasági társaságok által végzett, elítélt-foglalkoztatás. Ezen társaságok, alapvetően a piaci körülmények között foglalkoztatják az elítélteket, a korábbi évek tapasztalatai alapján átlagosan 4000-4500 főt. Ezen társaságok szerkezeti illetve szervezeti átalakítása mára szükségessé vált, a szabályozók változása illetve az uniós csatlakozásunk következtében. Ennek bonyolultságát okozza ugyanakkor, hogy a gazdasági társaságok, a sokrétűen és szorosan összefüggő rendszer; a büntetés-végrehajtás részeiként, állami feladatot látnak el1. Tehát ezen cégeknek piaci körülmények között kell profitábilisan üzemelniük, mégis speciális, a többi versenytárstól eltérő szabályok vonatkoznak rájuk. Az Európai Börtönügyi előírások külön kitérnek a profitabilitás kérdésére, miszerint: „nem engedhető meg hogy a profit – mint gazdasági cél – kiszorítsa a fogvatartottaknak a tisztességes kezeléshez való jogait.” Magyarán, a tény, hogy az adott gazdasági társaság nem tud profitábilisan működni, önmagában nem elegendő annak megszüntetéséhez, hiszen ez esetben a fogvatartottak önhibájukon kívül esnek el a munkavállalási lehetőségtől, így sérül a tisztességes kezeléshez való joguk. Az így keletkező esetleges veszteséget tehát valaki másnak kell vállalnia. Ez a szereplő logikusan csak az állam lehet. 2
1 2
Dr. Tóth László, Börtönügyi szemle, 2009. 2. szám Börtönügyi szemle ; 2009 ; 2. szám ; 1. oldal
9
Összefoglalva tehát: a munkát, mint a büntetés-végrehajtás fontos elemét, két részre bonthatjuk; a fogvatartott szempontjából: a lelki és fizikai egészség megőrzésének egyik alapfeltétele, jövedelemszerzési lehetőség, illetve elősegíti az elítélt számára, hogy hasznosnak érezze magát, ez a szabadulása után a beilleszkedésének egyik fontos mozgatórugója lehet. A másik nézőpont, maga a büntetés-végrehajtás által az elítélt foglalkoztatásból elért előnyök: egyik eszköze a belső biztonság fenntartásának, a fogvatartottak fegyelmi helyzetének javítására is alkalmas illetve egyfajta bevételi forrás a megfizettetett tartásdíjak révén
10
III. Az elítélt munkáltatás fogalma, célja
Magyarországon a büntetéseket, azok jellegét és végrehajtását az 1979. évi 11. törvényerejű rendelet határozza meg: „E törvényerejű rendelet célja az, hogy szabályozza a büntetések és intézkedések (Btk IV. fejezet) végrehajtását, meghatározza az elítéltek kötelezettségeit és jogait, előmozdítsa a büntetés és intézkedés céljának megvalósítását.”3 A fenti rendelet végrehajtására adta ki a kormány az 1996. évi 6. számú IM. rendeletet, ami a legátfogóbban határozza meg az elítéltek munkáltatásának fogalmát Magyarországon: „Munkáltatásnak minősül, az elítélt szervezett foglalkoztatásának az a formája, amikor a munkavégzés rendszeresen, díjazás ellenében történik. A foglalkoztatás körébe tartozik – a munkáltatáson kívül – az iskolai oktatás, a művelődés, a sport, a személyiségfejlesztő-, illetve a gyógyító- és rehabilitációs programokon való részvétel.”4 Ugyanakkor a jogszabály megfogalmazza a díjazás nélküli munkára való kötelezettséget, és ennek a részleteit. E szerint nem minősül munkáltatásnak az elítélt által kötelezően elvégzendő feladatok ellátása. Ide tartozik, az intézet tisztántartása és az ellátásban való részvétel. Ezen tevékenység maximálisan végezhető ideje, napi négy illetve havi huszonnégy órában van rögzítve. Ezt csökkentheti az intézet orvosa, amennyiben az elítélt egészségi, fizikai állapota vagy az életkora azt megkívánja. Természetesen valamennyi munka elvégzéséhez kötelező az elítéltet megfelelő ruházattal, cipővel ellátni illetve munkavédelmi oktatásban részesíteni. „A munkáltatás formái: -
A munkával az intézet, vagy az e célra alapított gazdálkodó szervezet (munkáltató)
foglalkoztatja. -
A munkáltató szerződése alapján az elítélt más gazdálkodó szervezetnél is végezhet
munkát.
3 4
http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=97900011.TVR http://net.jogtar.hu/jr/gen/getdoc2.cgi?dbnum=1&docid=99600006.IM&cel=P%2895%29
11
-
A költségvetési munkáltatás.” 5
A modernkori elítélt munkáltatás céljának meghatározását egy idézettel kezdeném: „A munkához szoktatásban tehát, amivel szabadságának hasznos felhasználására neveljük az elítéltet, egybeolvad az erkölcsi és szaknevelés. Figyelemmel kell lenni ezeken felül a rabmunkáltatás terén az államkincstár érdekére, vagyis arra is, hogy a büntetésvégrehajtás költségeit a lehető legnagyobb mérvben fedezze a rabmunka jövedelme. Igazságos ugyanis, hogy ezek a költségek nemcsak az adófizetőket, hanem azokat is terheljék, akik okozói voltak. A munkának tehát lukratívnak kell lennie… Sokan vannak a letartóztatottak között, akik munkához szoktatásra egyáltalában, nem szorulnak. Ám a munkakényszert ezekkel szemben sem lehet mellőzni…, mert különben henyéléshez szoktatnók azokat is, akik a börtönön kívül is szorgalmasak voltak… Tétlenség mellett, ami tiltott érintkezésre, a szabályok kijátszására irányuló összebeszélések, szökés előkészítésére stb. sarkalhatja a letartóztatottakat, a rabfegyelem is nehezebben tartható fenn; ebből a nézőpontból a munkáltatás egyszersmind biztonsági intézkedés is.” 6 Ez a XX. század eleji idézet, megfogalmazza mindazokat az alapelveket, melyek mentén ma az elítélt foglalkoztatás folyik. Egyik legfontosabb feladata a munkához való vissza-, illetve hozzászoktatás, hogy a fogvatartott értékelje szabadságát, és a társadalom hasznos tagjaként illeszkedjen be újra abba. Későbbi történelmi kitekintésemben részletesen látjuk majd a munkáltatás céljának ideológiai fejlődését. Ugyanakkor ezen a ponton fontosnak tartom az 1979-es 11. számú törvényerejű rendeletet beidézni mely megfogalmazza a munkáltatás célját: „(1) Az elítéltek munkáltatása a szabadságvesztés végrehajtásának fontos része. Célja az, hogy elősegítse az elítélt testi és szellemi erejének fenntartását, lehetőséget adjon a szakmai gyakorlottság megszerzésére és fejlesztésére, és ezáltal megkönnyítse, hogy a szabadulása után a társadalomba beilleszkedjék. (2) „Az elítéltet a büntetés-végrehajtási intézet adottságainak megfelelően kell társadalmilag hasznos munkával foglalkoztatni.”7
5
Cséri Zoltán – Hirják András Péter; Börtönügyi szemle; 2009. 2. szám, 17. oldal Gyarmati Géza: A fogvatartottak munkáltatásának története; 2006 ; 35. oldal ; Szöllősy Oszkár, Magyar börtönügy, 1930 7 http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=97900011.TVR 6
12
IV. A fogvatartottak munkáltatásának történeti fejlődése
Az egyik legősibb büntetések egyike a büntetés-végrehajtás során az elítéltek munkáltatása. Az antik világban gyakran használtak a rabokkal szemben testi fenyítést, továbbá különösen nehéz munkákat kellett végezniük, mint például csatornaásás, gálya- és hajóvontatás, bánya- és sáncmunkák. Az ókori görög és római jog is ismerte a munkavégzés kényszerét. Abban az időben jelentek meg az első büntetésből fakadó munkák, azaz az adósrabszolgaság és a rabszolgaság. Előbbit akkor alkalmazták, amikor az adós többszöri felszólításra sem fizetett, ez esetben a hitelező magánál dolgoztatta vagy rabszolgaként eladta. A tengeri kereskedelem és a hadviselés fellendülésével előtérbe került a gályarabság és a bányamunka, ekkor az elítélt „az állam rabszolgája” lett (Ulpianus). Munka és kényszermunka között különbség csupán a bilincsek súlyában volt. Szabad embereket is ítélhettek kényszermunkára.8 A középkorban az elítéltek munkáltatása alábbhagyott. A bűnelkövetőket inkább kivégezték illetve megcsonkították (poena ordinaira), nem bajlódtak az őrzésükkel. A szabadságvesztéssel történő büntetés csak erős korlátok között érvényesülhetett. A jobbágyok a gazdasági és a személyi kényszer miatt végeztek kemény munkát, az arisztokrácia körében pedig elképzelhetetlen volt a rabmunka. A tömlöc a rablók, az útonállók és egyéb útonálló gonosztevők otthonává lett. A középkor börtöneiben férőhelyre való tekintet nélkül zsúfolták össze a rabokat: nőket, férfiakat és gyermekeket vegyesen. Földalatti vermek, vártornyok celláit erődítmények kazamatáit használták e célra. Olyan városi tömlöcökkel (áristom) is rendelkeztek, amelyek az egyébként becsületes és szorgalmas polgáraiknak voltak fenntartva, hogy ne kényszerüljenek embertelen,
szigorú
viszonyok
közé.
A
városi
carcerban
őrizték
a
súlyos
bűncselekményeket elkövetőket és a nem városi polgárokat, ezek állapota már önmagában testi gyötrelmet jelentett. A vármegyékben az elkülönítés csupán nemek szerint, Szegeden munkaképesség szerint történt. 9
Dr. Kabódi Csaba Dr. Mezey Barna: Börtönügyi Szemle; Szikra Lapnyomda, Budapest; 1990/1, 50 old. 9 Hacker Ervin: A rabmunka. Pécs, 1916. 8
13
A 16. században ugyan már megjelent a munkáltatás, de csak elvétve találunk olyan büntetés-végrehajtási intézetet, amely erre a célra szolgált. Egyre gyakrabban fogták az elítélteket munkára. Kezdetben tömlöc környéki közmunkára, majd nagyszabású állami építkezéseken dolgoztatták a foglyokat. Ekkor bontakozott ki a gályarabság. Egyidejűleg szabadultak meg a bűnözőiktől és bevételre is szert tettek. A középkori fogvatartás egyszerű és olcsó módszer volt.
A 17. században (feudalizmus) a testi fenyítések helyett a hasznos közmunkára való kötelezés jött divatba, mint például a selyemfonás, a vászonszövés, a cipész, és a kosárfonó munkálatok. Ekkor a börtönök eleinte valamiféle kombinációi voltak a szegény- és árvaházaknak. Az a felismerés, hogy a társadalom peremén élők számos csoportja nem önnön hibájából lett szegény, vezetett el a munkára fogás gondolatáig, a dologházak üzemeltetéséig. Ebben látták a reszocializáció egyik útját. Így akartak a társadalom elesettjének segítséget nyújtani, hogy becsületes polgári életet éljenek egy új szakma elsajátításával. Ezek az eszmék később átkerültek a büntetés-végrehajtásba. A rabsegélyezés gondolata a 18. századi börtönviszonyok irdatlan állapota miatt vetődött fel. Börtönkönyvtárakat, rabiskolákat és különböző továbbképzéseket szerveztek. John Howard ismerte fel, hogy a rabok szabadlábra helyezése utáni gondoskodás is legalább olyan fontos, mint a törvénykezés és a jogrend betartása. A Constitutio Criminalis Carolina a munkabüntetést önálló szankcióként fogalmazta meg. Constitutio Criminalis Carolina, (latin), V. Károly német császár meghagyására készült s 1532-ben, a regensburgi birodalmi gyűlésen elfogadott büntetőtörvénykönyv. Peinliche Gerichtsordnung Karls V. és Carolina néven is emlegetik. Túlnyomóan a bűnvádi eljárási jogot tartalmazza, de benne a bírósági szervezetre vonatkozó s anyagi büntetőjogi szabályok is vannak. Mint "kisegítő" jogforrás, a német birodalomban egészen a XVIII. sz. közepéig érvényben volt. 10 Tehát ahogy látjuk a 18. században erősödtek fel és kezdtek elterjedni azok a nézetek melyek összefüggésben álltak a felvilágosodás eszméivel.11
10
http://hu.metapedia.org/wiki/Constitutio_criminalis_Carolina Hacker Ervin: A rabmunka. Pécs, 1916.Dr. Kabódi Csaba - Dr. Mezey Barna, Börtönügyi Szemle, Szikra Lapnyomda, Budapest, 1990/1, 55 old 11
14
Magyarországi példakánt a Szempci Fenyítő és Dologház szabályzatát említhetjük meg, melyre a későbbiek során is kitérek majd. E szabályzat szerint, az intézménynek figyelemmel kell lennie, mind a rabok nemére, mind pedig munkabírásukra. Legjellemzőbb munkakör a szövészet, szabászat és különböző esztergályos munkák voltak. A későbbiekben alkalmaztak elítélteket hajóvontatásra, illetve várostisztántartási feladatokra is. A magyarországi büntetés-végrehajtás fejlődésének egyik sarokköve a fenyítőház dokumentuma. Itt jelentek meg először a nevelés, elkülönítés és a munkáltatás gondolata. Az intézmény az idők során többször is költözött, bővült. A 18. század utolsó ilyen jellegű helye Szeged volt. A későbbiekben, elsősorban a forráshiány okán, az intézmény működését megszüntették.12 Maga a reszocializáció, és átnevelés kérdése csupán csak a 19. században jelent meg. Először a már említett philadelphiai rendszer keretein belül. Ám gyorsan világossá vált, hogy a rendszer jellegéből adódóan hosszú távon nem profitábilis. A teljes elszigetelés nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Ez a környezet rossz hatással volt a munkamorálra, és az elítéltek által elvégezhető munkák körét is drasztikusan leszűkítette. Ennek eredményeképpen, még mindig Észak-Amerikában, megszületett az úgynevezett hallgató rendszer intézménye. Önmagában a közös munkavégzés és az ez által elvégezhető munkatípusok körének bővülése elegendő volt ahhoz, hogy hatalmas áttörést hozzon. Egyes Észak-Amerikai intézmények képesek voltak teljesen önfenntartóvá válni. Következő mérföldkő az elítélt foglalkoztatás történetében az úgynevezett Ír modell kialakulása. Itt már kimondottan megfogalmazott cél volt a profitabilitás. A szabályok kissé felpuhultak, többek között eltörölték a teljes hallgatási kötelezettséget. Sőt igyekeztek díjazni a megfelelő magaviseletet is. Az ír rendszeren belüli munkáltatás a következő szervezeti formákban valósult meg: 1.
Bérbeadási rendszer: Az elítélteket magánvállalkozóknak adták bérbe. Ez esetben a
bérlőnek kellett gondoskodnia a rabokról. Értem ez alatt azok őrzését, ellátását, elhelyezését és persze a munkáltatását. Az állam jellemzően azon rabok munkaerejét adta bérbe, akiket állami kereteken belül már nem tudott alkalmazni. Itt az állam fizetett a bérlőnek a rab eltartásáért, míg a bérlőre hárult az elítéltek munkabérének megtérítése (közvetlenül a raboknak)
12
Hacker Ervin: A rabmunka; Pécs, 1916
15
2.
Vállalkozási rendszer: Itt a rabok munkavégzése a büntetés-végrehajtási intézet falain
belül zajlott. Tehát mindazon feladatok, amik a bérbeadási rendszerben a bérlőre hárultak, itt maradnak az állam felügyelete alatt. A szerződésben foglalt feltételek szerint, jellemzően a bérlő rendelkezésre bocsátotta a megmunkálandó alapanyagot, a munkaeszközöket továbbá fizette a munkabért. Ez esetben magának az intézménynek. 3.
A közületi vállalkozási rendszer/Házi kezelésű üzemeltetés (PPP): Itt jellemzően az
intézmény a saját felelősségére termelt. Az igazgató feladatai közé tartozott a termelési folyamat teljes felügyelete. Ez jellemzően állami anyagi eszközök felhasználásával történt. Továbbá ez a rendszer teremtette meg a versenyt a szabad munka és a rabmunka között. A rabmunkával előállított termékek jóval olcsóbban tudtak megjelenni a piacon. Ez utolsó elképzelés ugyanakkor pont a fent említett ok miatt nem tudott magának teret nyerni. A tézis miszerint az államnak nincs joga közvetlenül versenyre kelni az állampolgáraival, akadályozta, hogy a börtönök önálló termelőként jelenjenek meg a piacon. Egy 1852-es franciaországi törvény például kimondja: „rabmunka csak olyanképpen szervezhető, hogy a szabad iparral szemben verseny ne keletkezzék, s az elítéltek munkaereje lehetőleg a hatóságok és közintézetek szükségleteinek fedezésére fordítassék.” 13 Mindennek okán a 19. századi nemzetközi gyakorlatban leginkább a bérbeadási rendszer terjedt el.
13
Gyarmati Géza: A fogvatartottak munkáltatásának története; 2006 ; 13. oldal
16
V. Az elítélt foglalkoztatás 19-20. századi története
A középkor kaotikus büntetés-végrehajtási rendszerét először az 1770-es években próbálták meg központilag szabályozni. Gróf Esterházy Ferenc ajánlotta fel az ehhez szükséges területet, az akkor még Magyarországhoz tartozó Szempcen. Így nyílt meg a már említett, az első országos fegyház 1772-ben melynek befogadó képességét 200 főre tehetjük. Ekkor rendeletben rögzítették az elítélt foglalkoztatás feltételeit. A rendelet részletesen kitért a rabok munkájával, élelmezésével, ruházatával, az istentiszteletek rendjével és az orvosi gondozással, illetve az intézet rendjével és személyzetével összefüggő kérdésekre. ”A reformkor fellángoló politikai küzdelmeiben hirtelen éles megvilágításra kerültek a magyar feudális börtönállapotok, amelyek mint az abszolút hatalom országlásának végtermékei jogos felháborodásra és gyors fellépésre serkentették a liberális erőket. A földalatti bűzös vermek, a csontvázzá aszott, járványoktól legyengített rabok látványa, a börtön kreálta
emberi
roncsok súlyos érvekké váltak a liberális
politikusok
argumentálásában. A fogházjavítás első hazai kibontakozását a fiatal politikusok, mint Eötvös József, Szemere Bertalan, Kossuth Lajos szorgalmazták. A sátoraljaújhelyi város vezetése komoly szerepet szánt a rabok közmunkáltatásának, amely egyaránt segített a rabok ellátásának helyzetén, de egyidejűleg a város szépítését is szolgálta. A legtöbb hasznot hozó foglalkoztatás a kőbányászat volt, ezenkívül dolgoztattak rabokat a várudvar, a kórházudvar szükségleteire, valamint végeztettek velük tűzifahordást, utcatisztítást, vályogvetést, építőanyag hordást az épülő strázsaházhoz. Vakoltak tömlöcöket, törvényszéki épületet. Igénybe vették munkaerejüket a város és vármegye hivatalainak a kiszolgálására, de magánszemélyek is élhettek ezzel a lehetőséggel”.14 A Szempci fegyház szabályzata volt az, ami először szabályozta az elvégzendő munkák körét, úgy, mint szövés, fonás, szabó- és asztalosmunka, közmunkaként utcaseprés. Illetve szintén a szempci börtön szabályzata volt az első dokumentum, ami első ízben fogalmazta meg azt az álláspontot, ami szerint a rendszeres munka mint eszköz a javulás felé jelent meg.
14
Gyarmati Géza: A fogvatartottak munkáltatásának története; 2006 ; 17. oldal ; Csintalan János-Hajdú Miklós Dr. Lőrincz József-Mihály Attila: A királyi törvényháztól a fegyház és börtönig
17
„A fenyítőházban fő dolog, hogy a benne lévő emberek folyamatosan munkára szoríttassanak, ez által pedig szorgalomhoz szokjanak, aminek hiánya őket mindenféle bűnre csábította. És mivel kevés ember létezik, aki éppen semmiféle munkára se lenne képes vagy alkalmas, ezért ebben a házban is amint tőle telik, mindenki dolgozzék és gondoskodni kell arról, hogy mindenkit olyan munkára fogjanak, amelyre legügyesebbnek találtatik vagy alkalmassá képezhető. Hogy azonban ezek az emberek szorgalomra inkább ösztönöztessenek, ezért maguk okozta sorsuknak javítását szorgalmukkal kell előidézniük, s így nekik több vagy kevesebb, jobb vagy rosszabb munkájukhoz képest jutalom fog adatni.”15 A magyarországi börtöntörténet következő történelmi írásos emléke 1816-ból származik. Az ez évi királyi rendelet a következőket mondja ki: „ha a hatóságok börtönhelységei megengedik, a foglyok nemükhöz illő kézimunkával foglalkozzanak, a munkabér pedig oly módon fordíttassék tartásukra, hogy abból a hatóságok által megállapított részük félretévén, kiszabadulásuk után kézbesíttessék és amennyiben adakozásokból vagy más forrásból számukra pénzek gyűltek be, azok hatóságilag közös tartásukra fordíttassék.”16 1863-ban kiadott rendelet mely a hatósági fogházak szervezetét szabályozza, a raboknak munkára alkalmazását az alábbi szabályok szerint szabályozza: „1. A vizsgálati foglyokat csak a megyeházon belül dolgoztathatták. 2.
A
jogerősen
elítéltek
intézeteken
kívüli
munkát
végezhettek
a
következő
megszorításokkal: a tisztesebb rendűeket nem alkalmazhatták külső munkára; veszedelmes bűnözők, amíg fegyintézetbe nem kerülnek, a megyeházon kívülre se mehetnek; országos vagy heti vásárok idején senki nem mehet külső munkára; végül gondoskodni kellett szigorú
őrzésükről,
valamint
arról,
hogy
szabadokkal
a
munka
során
ne
érintkezhessenek.”17 A munkabért, függvén annak mértéke a helyi körülményektől, jogszabály nem határozta meg, de előírták a következőket:
Gyarmati Géza: A fogvatartottak munkáltatásának története; 2006 ; 16. oldal ; Szempci fegyintézet szabályzata; 1771. 15
16
Magyar István: A magyar börtönügy és az országos letartóztatási intézetek; 1905. 6. old.
17
Gyarmati Géza: A fogvatartottak munkáltatásának története; 2006 ; 21. oldal 18
„A fegyencek munkabérének a helyileg szokásos napszámnál mindenkor mérsékeltebbnek kell lennie; a munkaadónak előre kell kifizetnie a várnagy kezéhez, amelyről naplót kell vezetni.”18 Az 1874 júliusában életbe lépett 969. IM utasítás 150. szakasza rendelkezik az elítélt foglalkoztatásáról: „minden börtönre ítélt és munkaképes rab különbség nélkül munkára kényszeríttetik.”
Ugyanebben
a
szakaszban
határozták
meg
a
rabmunkaerő
felhasználásának formáit is. Ezek gyakorlatilag egybevágnak a már megtárgyalt ír rendszer feladatköreivel. A mezőgazdasági jellegű munkák elítéltekkel való elvégeztetése 1884-ben jelent meg Magyarországon. Az 1905-ös budapesti tanácskozás a következő álláspontra jutott az elítéltek intézeten kívüli munkáltatásával kapcsolatban: „a. Egy évnél hosszabb és tíz évnél rövidebb büntetésre ítélteket lehet különmunkában foglalkoztatni, ha már legalább hat hónapot letöltöttek büntetésükből. b. Mezőgazdasági munkával csak azokat lehet foglalkoztatni, akik büntetésük előtt ilyen munkát végeztek; jó magaviseletűek; csavargók, koldusok, alkoholisták, ha van remény a megjavulásukra, valamint ha kedvezőtlen egészségi állapotúak. c. A különmunkák további formáit (vízszabályozás, útépítés, csatornaépítés, kőfejtés, erdőirtás stb.…) csak a javíthatatlan elítéltekkel végeztessék.”19 Az úgynevezett dologházak fogalma 1913-ban jelent meg. Az adott évi (1913.) XXI. törvénycikk szabályozta ezt az intézeti formát. A törvény és az új intézmény, melyben kötelező jelleggel végeztettek munkát az elítéltekkel, célja a dologkerülők, munkakerülők, csavargók munkához való hozzászoktatása volt. Érdekessége a dologházi rendszernek, hogy az elítéltek fogvatartási ideje nem volt előre meghatározva. Pusztán az intézetben eltöltendő minimális időt határozták meg. A szabadulás ténye kizárólag a dologház igazgatóságának döntésén múlott. Ennek még drasztikusabb formája az úgynevezett szigorított dologház intézménye 1928ban került bevezetésre az 1928. évi X. számú törvényen keresztül. A törvény alapvető motivációja a visszaeső bűnözők kezelését célozta. Az akkori álláspont szerint a visszaeső bűnözők gyakran életvitel szerűen megszokásból térnek a bűnözés ösvényére. Tekintve,
18 19
Gyarmati Géza: A fogvatartottak munkáltatásának története; 2006 ; 21. oldal Gyarmati Géza: A fogvatartottak munkáltatásának története; 2006 ; 29. oldal 19
hogy az akkor hatályos büntetési formák nem tudtak mit kezdeni ezzel a réteggel, a törvényhozás a szigor és elrettentés eszközével próbálta meg a társadalomba visszavezetni a notórius bűnözőket. A törvényi előírás szerint, szigorított dologházba minimum 3 évre, maximum életfogytig kerülhetett valaki. Következő történelmi mérföldkő, mely jelentős hatással bírt a magyarországi börtönügyre, az első világháború volt. A legtöbb intézmény amortizálódott, esetleg más célokra lett felhasználva. Az elítéltek jelentős részét dolgoztatták külső munkahelyeken a háború alatt. További megoldandó problémákat gerjesztett a trianoni békediktátum is. Csak úgy, mint a legtöbb országosan szervezett rendszerek tekintetében (pl. úthálózat), a börtönök kialakítása és elosztása is a történelmi Magyarország méreteihez volt szervezve. A századforduló táján már szisztematikussá vált a fegyház-börtön-fogház hálózat megbomlása, komoly problémát okozott a kor politikusainak. A két világháború között, a Trianon utáni Magyarországon hat országos büntetőintézet folytatta működését: budapesti országos gyűjtőfogház, váci országos fegyintézet és közvetítőintézet, soproni országos fegyintézet és szigorított férfi dologház, hartai országos bűntető intézet, márianosztrai országos bűntetőintézet, és szigorított női dologház, szegedi kerületi börtön és államfogház.20 Tekintve a katasztrofális történelmi környezetet, a források hiányát és a világ alakulását a magyarországi börtönügy igen kevés figyelmet kapott. Az adott időszak alatti talán legérdekesebb események az 1930-as években történtek. Ekkor fogalmazódott meg a munkakényszer fogalma a kényszermunkával szemben. Továbbá kérdésen felülivé vált a börtönmunka szükségessége. Konkrét és kimondott célokká váltak a szorgalomra való ránevelés, a legalapvetőbb erkölcsi normák megtaníttatása a rabokkal. Ráadásul mindezt nem testi fenyítés útján. Továbbá ebben az időszakban vált világossá, hogy a munka segédeszköz lehet a börtön intézményén belüli rend és biztonság fenntartására. Belátták, hogy az elítéltek erőinek és figyelmének lekötése segíthet az intézeten belüli rend fenntartásában. Ugyanebben az időszakban jelent meg az államfogházak fogalma is. Ezekben az intézményekben tiltott volt az elítéltek foglalkoztatása. Leginkább enyhébb büntetést letöltő elítéltek kerültek ide. Dr. Szőllősy Oszkár Magyar Börtönügy; Váci Királyi Országos Fegyintézet nyomdája; Budapest, 1930 20
20
A második világháború tovább rombolta az amúgy is gyenge lábakon álló büntetésvégrehajtás, és még inkább az elítéltek foglalkoztatásának rendszerét. A források az addigi ideológiákkal együtt köddé váltak. Ugyan a magyarországi börtönök jelentős része továbbra is működött, de a politikai erőszak erős befolyással bírt rájuk nézve is. Az elítéltek összetétele sokban nem változott, továbbra is elsősorban az alacsony iskolázottság volt jellemző a rabok körében. Továbbra is a vagyon elleni bűncselekményeket elkövetők voltak túlnyomó többségben a rácsok mögött. Sajátosságként inkább a politikai foglyok megszaporodását láthatjuk a kor statisztikáiból. Minimális mennyiségű terméket továbbra is állítottak elő elítéltek az egyes intézményekben. Ám ez leginkább az intézmények fenntartásának költségeit voltak hivatottak csökkenteni. Központi szabályozásról ez idő tájt nem beszélhetünk. Ezen munkák leginkább intézményi kereteken és szabályozáson keresztül valósultak meg. Legjellemzőbb munkakörök voltak a kovácsolt termékek előállítása, seprűkészítés, kosárfonás, egyéb szövőmunkák. Jellemzőek voltak a szökések erre az időszakra. Ennek első számú okát valószínűleg az elvont forrásokban, és létszámhiányban találjuk. A gyengén működő intézményeken felül, további motivációt adhattak a raboknak az amúgy is megszigorodó büntetési tételek. A háború begyűrűzésével nagyjából az 1943-as évtől kezdődően vonták be az elítélteket a hadiipar gyártásába is. Az Európában megjelenő kényszermunkatáborok egy teljesen egyedi rendszert hoztak el és ezzel egy új időszak vette kezdetét. Itt természetesen már nem beszélhetünk sem elítéltekről, sem reszocializációról. Tekintve hogy a téma mennyire kényes, továbbá dolgozatomnak nem központi kérdése a börtönügy történelmének részletes elemzése, nem térek ki e rendszer ideológiai hátterének elemzésére.
21
V/1.A második világháború után
A világháború után, az ötvenes évektől a világ kettészakadása és a két nagy ideológiai rendszer, természetesen a börtönügyi rendszereket is a saját képére formálta. Történelmi kitekintésünk záró gondolataiként röviden bemutatom az 50-es évektől kialakuló büntetésvégrehajtási formákat, illetve azok fő jellemzőit. Természetesen a szovjet minta, amit Magyarország ez időben követett (elszenvedett) már szoros összefüggésben lesz azzal a gondolatsorral, mely a mai börtönügyi viszonyokat meghatározza és melyet dolgozatom fő témaköréül tűztem ki.
V/2.A nyugati irány
Csak úgy, mint sok más területen, a börtönügyben is komoly nemzetközi méretű együttműködés volt jellemző a nyugati államokra. Néhány nemzetközi intézmény, melyek munkája döntően befolyásolta a börtönügy és az elítélt foglalkoztatás alakulását a világháború után: Nemzetközi Büntetőjogi Társaság, Nemzetközi Kriminológiai Társaság, Nemzetközi Társadalomvédelmi társaság. És talán a legfontosabb nemzetközi méretű irányelveket az ENSZ által megszervezett bűnmegelőzési kongresszusok fektették le. Ezek a kongresszusok ötévente kerültek megrendezésre 1955-től. Többek között a következő problémákra kerestek válaszokat: az elítéltekkel való bánásmódok, elítélt foglalkoztatás, reszocializáció, halálbüntetés kérdésköre. Az 1960-as 70-es éveket leginkább a megfelelő út keresése jellemezte. Több ideológia is napvilágot látott, majd haszontalannak bizonyult. Esetleg forráshiány okán tűnt el a történelem süllyesztőjében. Talán az egyik legfontosabb ideológia ebből a szempontból az úgynevezett társadalomvédelmi mozgalom. Fő irányvonala így került megfogalmazásra: „A büntető törvények által megkívánt rend fenntartása érdekében az államnak nincs joga büntetni, de kötelessége reszocializálni.” Tekintve hogy az irányvonal egyik sarokköve a határozatlan idejű szabadságvesztés, nemcsak a szabadságvesztéssel járó büntetések körét szélesítették ki, de a börtönök is hamarosan kapacitáshiányban szenvedtek. E két
22
tényezőből jól látszik a hatalmas forrásigény, amit egy ilyen rendszer fenntartása megkövetel. 21 Talán ez volt az elsődleges oka a próbálkozás bukásának. Továbbá jellemző volt még a 70es évek végére, a szigorodó irányelvek megjelenése. A társadalomvédelmi modell bukásával előretört az ellenpólus. A szigorodó büntetési tételek mellett, megjelent az elítéltek elszigetelésének elve, a társadalomból való teljes kirekesztés. A legradikálisabb irányzat elvei szerint, rövid szabadságvesztés kirovása teljesen haszontalan, és az elítéltek nevelését, illetve a reszocializációt teljesen lehetetlennek tartotta.22 Az
1980-as
években
jelnet
meg
a
hasznosság
elve
a
büntetés-végrehajtás
feltételrendszerében. Ez alapvetően azt jelenti, hogy a tettes valamiféleképpen fizesse vissza a társadalomnak az okozott kárt, illetve a büntetése sem kerülhet plusz költségbe. Ezen elvek keveredése, a radikális irányzatok felpuhulása és a hasznosság elvének megjelenése, jellemezte az adott évtizedet.23 Mindezen próbálkozások vezettek arra az útra, mely meghatározza az elítéltekkel való bánásmódot a mai Európa és Észak-Amerika területén. A irányadó elvek egy átfogó komplex rendszerként kezelik a börtönöket, egyfajta átnevelő intézet megteremtése a legfontosabb feladat. Ennek fontos részét képezi a személyzet, aki közvetlen kapcsolatban áll az elítéltekkel és részt vesz az átnevelési programban. Személyzet alatt érthetjük itt például a börtönőröket, ám fontos hogy szakszerű orvosi felkészítés segíti az ő munkájukat is! Továbbá fontos feladatnak tekintik az elítéltek képzését illetve munkához való visszavezetésüket. Európában ezt leginkább kötelességnek tekintik, a fent említett érvekre hivatkozva. És talán ez is a leglényegesebb különbség az Egyesült Államok felfogásrendszeréhez képest, ahol a munka csakis szabadon választott feladatként végezhető. A nehézségek melyekkel szembe kell néznie ennek a rendszernek, elsősorban ugyanazon problémák és kérdések, mint ami ma Magyarország dilemmája, és ami dolgozatom fő Gyarmati Géza: A fogvatartottak munkáltatásának története; 2006 ; 43. oldal Dr. Kabódi Csaba - Dr. Mezey Barna: Börtönügy Nyugaton; Börtönügyi szemle 1987/4, Budapest Szikra Lapnyomda43-45 old. 23 Dr. Kabódi Csaba Dr. Mezey Barna Dr. Lőrinc József: A büntetéstan elméleti és történeti alapja, Budapest 2003, 6/6 fejezet 21 22
23
problémaköre: képesek-e a börtönügyi intézmények megfelelni mindezen elvárásoknak s mindeközben megoldható-e az elítéltek profitábilis foglalkoztatása.24
V/3.A keleti irány
A világháború után a keleti blokk fő irányelveit az akkori Szovjetunió diktálta. Mint az a legtöbb diktatórikus rendszer esetén jellemző, a kommunizmus állami vezetői is komoly befolyással bírtak az állami erőszakszervezetekre. Magyarországon a közvetlenül a háborút követő időszak jellemzője volt a komoly politikai erőszakhullám, melynek szerves része volt a büntetés-végrehajtási rendszer kihasználása. Ekkor jelentek meg a munkatáborok, a népbíróságok. Ugyanakkor azt is figyelembe kell vennünk, hogy a munkatáborokban végzett kényszermunka jelentős részét használták fel az ország újjáépítésében. Magyarországon, a negyvenes évek végére, kialakult az elítélteket foglalkoztató rendszer: az intézetek melyek a fogvatartottak őrzéséről és ellátásáról gondoskodtak, illetve - az akkori erős állami centralizációnak köszönhetően - a vállalati háttér is, ami képes volt megfelelő mennyiségben munkát biztosítani az elítélteknek. Az 1948. évi 12780/XII.21. számú kormányrendelet a különböző ipari és mezőgazdasági létesítményeket állami vállalatokká szervezte. Ezen két pilléren állva jött létre az a rendszer, ami meghatározza a magyarországi elítélt foglalkoztatást gyakorlatilag a mai napig. Láthatjuk tehát, hogy a kommunizmus is meglátta az elítéltekben rejlő munkaerő potenciált. Ennek megfelelően az 1950-es években létrehozták, elsősorban szocialista mintára, az úgynevezett nyitott végrehajtási helyeket. Ez azt jelenti, hogy adott ipari egységeket: üzemeket, bányákat, gyárakat az állami irányítás alá vonásuk után, átadták a büntetés-végrehajtás számára. Ezzel az elítéltek munkáját is bevonva a tervgazdaságba. Ebben az időszakban azonban a nevelés és reszocializálás nem merült fel célként a büntetésüket töltő elítéltekre nézve. Legfontosabb feladat a tervgazdaság által meghatározott előirányzatok teljesítése volt. Jutalmazás abban az esetben fordult elő,
Dr. Kabódi Csaba - Dr. Mezey Barna: Börtönügy Nyugaton; Börtönügyi szemle 1987/4, Budapest Szikra Lapnyomda 51-52 old. 24
24
amennyiben ezt valaki túlteljesítette. Ezen jutalmak jellemzően a fogvatartási időszak csökkentését jelentették, esetleg lehetőséget valamilyenfajta kapcsolatra a külvilággal. Mindeközben persze ne felejtsük, hogy az 1940-es évek végén és az 50-es évek elején Magyarország egyik legszélsőségesebb diktatórikus berendezkedésű rendszere működött, mely nem hagyta érintetlenül a büntetés-végrehajtás rendszerét sem. Első számú védő vonala volt a politikusoknak a büntetés-végrehajtási intézetek rendszere. Számtalan koncepciós per vádlottja végezte valamelyik munkatáborban amennyiben a politikai vezetés erre okot látott. Ezen időszakban Magyarország gyakorlatilag kérdés nélkül vette át a szovjet és nyilván Sztálin nevéhez köthető mintákat. Tisztán látszik tehát, hogy ilyen környezetben afféle ideológiáknak, mint reszocializáció, a társadalomba való visszavezetés, nem volt helyük. Sztálin 1953-ban bekövetkezett halálával, a magyarországi Rákosi rendszer is felpuhulni látszott. Ebben a kissé légüres térben tudtak maguknak minimális teret nyerni a fent említett célok. Az 1956-os események hatása az elítéltek foglalkoztatására, gyakorlatilag kimerül abban, hogy erre az időszakra ez megszűnt. Nem maradt kapacitás ennek a szervezésére, az intézményekhez rendelt termelő intézetekben leginkább vagyonvédelmi intézkedéseket végeztek. Az első, ténylegesen a nevelésre vonatkozó irányelv, az 1959. évi 8. számú BM rendelet volt, mely már megfogalmazta az őrzésen kívül a nevelést, is mint a büntetésvégrehajtásnak a célját. És magát az elítéltek foglalkoztatását, mint eszközt azok nevelésére. Következő fontos mérföldkő a magyarországi büntetés-végrehajtás történelmében az 1964. évi 21. törvény, mely egyértelmű feladatot tűz ki a büntetés-végrehajtás számára. Ez pedig nem más, mint az elítéltek nevelése/átnevelése. Az 1966. évi 21. számú törvényerejű rendelet még ennél is tovább ment. Megfogalmazta, hogy az elítélteknek kötelességeiken túl jogaik is vannak. Figyelembe vette az elítéltek foglalkoztatásánál azok előképzettségét, testi adottságait, továbbá biztosította az elítélt képzését, hogy az adott feladatot maradéktalanul el tudja látni, illetve szabadulása után a társadalom hasznos tagjaként kamatoztathassa az így megszerzett tudását. Ezen új rendelkezések céljaikban és azok elérésének eszközeiben sokkal inkább képviselték az európai illetve nyugati mintát, mint a
25
kommunista blokk felfogásrendszerét. Gyakorlatilag a 60-as évek második felétől új időszámítás kezdődik a magyar börtönügyben. Így érkeztünk el az 1970-es évekhez, amely évtized a börtönügy szempontjából, Magyarország történetének legsikeresebb évtizede. Az elítéltek munkáltatását végző vállalatok ekkorra sikeresen kialakították azokat a profilokat ahol a jobbára képzetlen munkaerőt is remekül tudják hasznosítani. Ugyanakkor a beindított képzési program eredményeképpen az elítéltek munkaerejének felhasználási lehetőségei is kiszélesedtek. Az állami megrendeléseknek és az időszakra jellemző kedvező mezőgazdasági környezetnek köszönhetően egy jól prosperáló rendszert sikerült kialakítani. Az adott időszakban látványos átalakítások, fejlesztések történtek a bv. intézetekben, melyek segítettek a gazdaságosabb és korszerűbb termelésben is. Mindezen látványos történések hatására, az évtized végére, sikerült elérni az elítéltek teljes körű foglalkoztatottságát.25 Az 1980-as évek viszont válságot hoztak magukkal. Egyfelől elindult az a folyamat melyben az elítéltek nevelése a központi feladat, ami a költségvetés számára plusz költségekkel járt, ráadásul adott esetben a gazdaságosságot is rosszul érintette. Ugyanakkor a legnehezebb feladatot és a krízist is maga a piac hozta el e vállalatok számára. Bizonyos ágazatok a megfelelő szaktudás hiánya és ezen keresztül a minőség problematikája miatt váltak életképtelenné. Az erősödő versenyt ráadásul erős piacszűkülés is kísérte. Mindennek eredményeképpen, szűk egy évtizeddel a látványos felívelés után, a büntetésvégrehajtás rendszerének ismét komoly válsággal kellett szembenéznie. Az ekkor működő 12 vállalat: Alföldi Bútorgyár (Szeged), Budapesti Faipari vállalat (Budapest), Sátoraljaújhelyi Fehérneműgyár (Sátoraljaújhely), Kalocsai Konfekcióipari Vállalat (Kalocsa),
Sopronkőhidai
Szövőgyár
(Sopron),
Börzsöny
Vegyesipari
vállalat
(Márianosztra), Ipoly Cipőgyár (Balassagyarmat), Dunai Tömegcikkipari Vállalat (Vác), Dunai Vegyesipari Vállalat (Tököl), Állampusztai Célgazdaság (Harta), Pálhalmai Célgazdaság (Dunaújváros), Annamajori Célgazdaság (Baracska).26 A fenti vállalatokat az 1950-es évek végén, 1960-as évek elején hozta létre az állam (úgynevezett KÖMI vállalatokként és célgazdaságokként). Ezek a vállalatok – mint a munkáltatáshoz szükséges eszközrendszer – elsősorban nagyszériás, sorozatgyártásra alkalmas termelő vállalatok, illetőleg mezőgazdasági célgazdaságok voltak. Profiljukat a
25
Büntetés-végrehajtási Szabályzat; Vörös Csillag Nyomda; Budapest 1955 83 old.
26
Dr. Lőrincz József; Nagy Ferenc: Börtönügy Magyarországon; Mix nyomda, Budapest; 1997 42.-43. old
26
magas élő munkaigényes könnyűiparban és a mezőgazdaságban, elsősorban egyszerű segéd- és betanított munkát igénylő ágazatokban (szövő- és textilipar, cipőipar, bútoripar, vegyesipar) alakították ki. Ez megfelelt az akkori börtönpopuláció munkáltatását biztosító feltételeknek (létszám, képzettség, őrzési körülmények) és eredményesen illeszkedett a népgazdaság rendszerébe. Az 1990-es évek és a rendszerváltás viszont ismét új iránymutatást, új útkeresést hozott magával a bv. egy kiemelt, a munkáltatást és a reszocializációt biztosító területén. Tekintve, hogy a mai helyzet kialakulása, szoros összefüggésben van a rendszerváltás utáni időszakkal, történelmi kitekintésem befejezését a dolgozat legvégére teszem. Ezen ideológiákat
és
a
piacgazdasághoz
való
alkalmazkodás
kényes
kérdését
”A
rendszerváltástól napjainkig” című fejezetben taglalom. Így párhuzamosan bemutatva a rendszerváltás utáni időszak történéseit, az elítélt foglalkoztatás iránykeresését és azt a megoldást, ami talán képes lesz stabilizálni a jelenleg jórészt veszteséges működési formát.
27
VI. Jogszabályi feltételrendszer Magyarországon - Az elítélt foglalkoztatás háttere, szabályozása VI/1.
Munkavégzés: büntetés vagy lehetőség?
A történelem folyamán a szabadságmegvonással párhuzamosan kialakult a rabok munkáltatásának rendszere is. Kijelenthetjük, hogy kezdetben ez tisztán mint büntetés valósult meg, a hatalom - a szabadságvesztésen túl - hasznosította az elítéltek által képviselt munkaerő potenciált és azt a saját hasznára fordította. Erről részletesebben írok a Történelmi kitekintés című részben. Mára ez a nézőpont természetesen megváltozott. Ugyanakkor meglepő módon a kérdés még mindig nem tisztázott, a törvények nem foglalnak határozott álláspontot. A szakértőket is megosztja a kérdés, és kétféle álláspont létezi:.
Az egyik szerint a munka kényszer, a büntetés és a megtorlás része, e nélkül a büntetés
nem lenne teljes értékű.
A másik nézőpont, a munkát nem mint büntetést tekinti, hanem mint nevelési eszközt.
Eszerint a munka az elítélt számára nem mint kötelezettség jelenik meg, hanem mint jog. Egyfajta lehetőség, ami segít az elítéltnek a felzárkózásban és lehetőséget biztosít számára az előregondoskodásra, hiszen az itt szerzett fizetésének egy részét félreteszi az intézet és azt az elítélt szabadulásakor kapja meg. Továbbá lehetőség egy új szakma megtanulására melyet majd a szabadulása után hasznosíthat a civil életben. „…A munka a személyiségformálás legfontosabb eszköze. Az elítéltet a büntetésvégrehajtási intézet adottságainak megfelelően kell társadalmilag hasznos munkával foglalkoztatni. Az embereket úgy kell kényszeríteni a szabályok betartására, hogy a büntetés megszűnése után belső meggyőződése alapján helyesen cselekedjenek… ”27 Természetesen ez, is mint annyi más csak elméleti síkon valósítható meg. Ráadásul a törvényi rendelkezés még itt is ellentmondásokba keveredik önmagával. A ma is hatályos 1979. évi 11 tvr. szabályozza az elítélt foglalkoztatására vonatkozó jogokat. Kimondja, hogy az elítélt jogosult a társadalmilag hasznos munkára és hogy ennek ellenértékét megkapja. Továbbá hogy joga van a munka mennyiségének és minőségének megfelelő 27
Lukács Tibor: Szervezett dilemmánk: a börtön, 1987, 229-233. old
28
jövedelemre, munkavédelemre, illetve pihenésre, szabadidőre, a rendszeresen végzett munka utáni fizetett szabadságra. Ugyanakkor a (tvr. végrehajtására kiadott) 6/1996 IM rendelet 106 § (2) kimondja azt is, hogy az elítélt, a büntetés-végrehajtási szervek által kijelölt munkát a kijelölt helyen és időben köteles elvégezni. Illetve megfogalmaz egyéb kötelezettségeket is, úgy mint a munkát az elvárható szakértelemmel és gondossággal a munkára vonatkozó szabályok, előírások és technikai utasítások szerint köteles ellátni, a munkavédelemmel és környezetvédelemmel kapcsolatos előírásokat köteles betartani, tartására
fordított
költségekhez
hozzájárulni,
a
büntetés-végrehajtási
intézet
tisztántartásában díjazás nélkül részt venni! Láthatjuk tehát, hogy a munkakényszer, mint büntetési forma is megjelenik a törvények között. Ezzel párhuzamosan, ugyanakkor megfogalmazza azt is milyen indokok mentesíthetnek ez alól. Ebből a teljesség igénye nélkül sorolnám fel, az általam legfontosabbnak ítélteket: -
amíg az állampolgári kötelezettségeit teljesíti
-
ha keresőképtelen beteg
-
munkáltató engedélye alapján
Az én álláspontom a kérdésben inkább közelít a munkakényszer fogalma által meghatározott nézetekhez. Úgy gondolom, hogy a büntetés nem merülhet ki csupán a szabadság korlátozásában. A legtöbb elítélt nem változik meg az alatt az idő alatt, amíg fogva tartják, és amint visszatér, a társadalomba nagy eséllyel folytatja ugyanott a „pályafutását” ahol abbahagyta. Másik oldalról pedig, az elítéltek ellátásának költségeit nem lehet csupán a társadalom adófizető tagjaira hárítani. Véleményem szerint, aki szabadlábon nem látta be, hogy tanulás és munka nélkül nem tud hasznos tagja lenni a társadalomnak, az egy esetleges börtönbüntetés során sem fogja. A társadalom e tagjaival, valamilyen „kényszerrel” kell megértetni ezt a tényt, és a ránevelés eszközével megpróbálni elérni!
29
VI/2.
Házirend/Napirend
A már fent említett 6/1996. IM. rendelet 34.§-a szabályozza a munkarendet, ugyanakkor kimondja azt is, hogy minden büntetés-végrehajtási intézetnek saját házirendet kell alkalmaznia,
amely
egyértelműen
megfogalmazza
a
fogvatartottakra
vonatkozó
szabályokat. A házirendnek a következő pontokat kell tartalmaznia: -
az elítélt napirendjét;
-
az elítéltek intézeten belüli foglalkoztatására, mozgására, tartózkodására és a
munkavégzés rendjére vonatkozó szabályokat; -
a panaszok, kérelmek, bejelentések, illetve egyéb jogorvoslatok előterjesztésének a
rendjét; -
az elítélt viselkedési szabályait;
-
a látogatók fogadásának, valamint az intézet elhagyásának szabályait;
-
a szükségleti cikkek vásárlásának idejét, módját;
-
az elítélt által küldött, vagy a részére érkezett levelek, csomagok kezelésére vonatkozó
szabályokat; -
az elítéltek tartózkodására és foglalkoztatására szolgáló helyiségek használatának
rendjét; -
az egyházi szertartások, a karitatív és a missziós rendezvények időrendjét;
-
a távbeszélő készülék használatának rendjét és feltételeit
A házirendet érvényesíteni kell és annak betartása kötelező minden egyes fogvatartott számára. A házirendtől eltérni csak a parancsnok engedélyével lehetséges. A rendelet kimondja, hogy a házirenden kívül az intézetek kötelesek napirendben is szabályozni az elítéltek feladatait, kötelezettségeit. A napirendnek tartalmaznia kell: -
az ébresztő és takarodó-
-
a nyitás és zárás30
-
a létszámellenőrzés-
-
az étkezés-
-
a szabad levegőn való tartózkodás-
-
a munkavégzés-
-
az oktatás-
-
az orvosi rendelés-
-
a szabadidő eltöltése-
-
a jogorvoslati előterjesztések idejét és helyét
A napirend időbeosztását úgy kell megalkotni, hogy a takarodó és az ébresztő között legalább nyolc óra folyamatos pihenőidőt biztosítson az elítéltnek. Továbbá az étkezésre naponta háromszor, esetenként legalább húsz percet kell biztosítani.
A
munkavégzéssel
kapcsolatos
legfontosabb
rendelkezések
részletesen,
melyek
szabályozzák a: munkaidőt/szünetet/túlmunkát/fizetett szabadságot: Mint azt fentebb láthattuk, a munkaidőt az intézet házirendje határozza meg, a munkáltató előírása alapján. Természetesen ennek keretei is törvényileg kötöttek. Az 1979. évi 11. tvr. 45. § (3) bekezdése kimondja, hogy az elítéltek munkaideje megegyezik a munkajogi rendelkezésekben megállapított munkaidővel, azaz napi 8 óra. Ettől eltérhet a veszélyes vagy egészségre ártalmas munkavégzési körülmények között végzendő munka. Ilyen munkát maximum napi 6 órában lehet végeztetni. A mezőgazdasági tevékenységet folytató fogvatartottaknál a napi munkaidő 12 órába van maximálva. Fontos kitételek vonatkoznak, a munkavégzés idejével kapcsolatban, az oktatásban részt vevő elítéltekre. Ezek szerint az iskolai tanulmányokat folytató vagy szakképzésben részt vevő elítéltek munkaidő beosztását úgy kell meghatározni, hogy az iskolai oktatáson, képzésen részt tudjon venni. Amennyiben az elítélt vizsgaköteles tanulmányokat folytat, a vizsgáira, beszámolóira való felkészülésre, tanévenként, legalább 5 munkanapra fel kell menteni a munkavégzés alól. Ezen napok fizetett szabadságnak számítanak. A fizetés megállapítása az elítélt előző havi munkájával időarányosan történik. Amennyiben az 31
elítélt a vizsgát megelőző hónapban nem dolgozott, úgy a térítés ezekre a napokra, az alapmunkadíj alapján történik.28 6/1996. IM rendelet 113. §-a szabályozza, a munkavégzés során tartandó szünetek mennyiségét. Ez a rendelet, általánosan 20 perc pihenőidőt ír elő az elítélt számára a munkaidejében. Ez minden munkát végző elítéltet megillet. A pihenőidők elsődleges célja, a munkavégző elítélt számára a munka utáni regenerálódási lehetőség biztosítása. A szabályozás többféle pihenőidőt ír elő. Az alapvető munkaszüneti időtartam a már említett 20 perc. A gyakorlatban ezt általában kétóránkénti öt-tíz perces cigaretta szünettel szokták megoldani. Szabályozza továbbá a két munkanap közötti kötelező pihenőidőt, mely általánosan legalább 11 óra. Bizonyos munkakörök esetében ez az idő csökkenthető, de minimálisan 8 órának meg kell lennie. Másik megoldás a pihenőidők összevonása. A heti pihenőidőket havonta, összevonva is ki lehet adni. Ennek feltétele viszont, a heti legalább egy pihenőnap biztosítása. Kivéve az idényjellegű mezőgazdasági munkákat. Ez esetben a speciális munkavégzési időszakokban ettől el lehet térni. Egyéb kitétel még az egészségre ártalmas munkakörök esetében van. Ilyen munkát végző elítéltek esetében a pihenőidő havi összevonása nem lehetséges.29 A fent említett törvényrendelet rendelkezik továbbá a túlmunka fogalmáról is. Túlmunkának számít a fogvatartott rendes napi munkaidejét meghaladó munkaidő, a pihenőnapon, vagy munkaszüneti napon történő munkavégzés, illetve a meghatározott helyen, meghatározott ideig történő készenlét. A túlmunkát minden esetben előre kell jelezni, mind az intézet parancsnokának, mind pedig az elítéltnek. Túlmunkavégzés esetén, a munkadíjon felül az elítéltet ötvenszázalékos munkadíjpótlék illeti meg. A Munka Törvénykönyve 126. §-nak (2) bekezdése kimondja, hogy a túlmunka a havi 16 órát nem haladhatja meg. Túlmunkára nem kötelezhető 18 éven aluli fogvatartott. Egyéb túlmunkára vonatkozó jogszabály a már többször említett 6/1996. IM. rendelet, melynek 118. §-a kimondja, hogy a napi munkavégzést meghaladó túlmunka esetén a munkáltatónak – az intézet házirendjéhez igazodva – a túlmunka megkezdése előtt biztosítani kell az elítélt étkeztetését. Egy 1993-as rendelkezés bevezette a fizetett szabadság intézményét az elítéltek foglalkoztatásában. Fizetett szabadság az elítélteknek, a végzett munkájuk után jár, évente 28 29
Vókó György: A magyar büntetés-végrehajtási jog. Pécs, 1999. 285. old Vókó György: A magyar büntetés-végrehajtási jog. Pécs, 1999. 285-286. old
32
maximum 20 nap. A fizetett szabadság rendszerét, a Bv. Szabályzat 119-123. §-a szabályozza. Ezen rendelkezés szabályozza a fizetett szabadság kiadására, és annak megszakítására vonatkozó szabályokat. Egy elítélt egyévi munkavégzésének 254 ledolgozott munkanap számít. A fogvatartottnak az évi munkájáért járó fizetett szabadságot, legkésőbb a munkában töltött 254. munkanap után következő három hónapon belül kell kiadni. Amennyiben az elítélt valamilyen oknál fogva akadályozva van és nem tudja felhasználni a szabadságát (pl. betegség esetén), abban az esetben az akadályoztatás megszűnésétől számított harminc napon belül kell neki kiadni. A fizetett szabadság kiadásának időpontját, az intézet határozza meg, a munkáltatóval történt előzetes egyeztetés alapján. A szabadság, több részletben is, a ledolgozott munkanapok alapján is kiadható. Amennyiben a munkáltatónál a munkáltatás szünetel és az elítélt még ki nem adott szabadsággal rendelkezik, az adott időszakban ki kell neki adni. Teljes munkanapként számolandó el a részmunkaidőben és a csökkentett munkaidőben foglalkoztatottak ledolgozott munkanapjai. A szabadság számításánál munkanapként kell figyelembe venni, a különböző iskolarendszerű képzésben részt vevő elítélteknek az oktatáson töltött idejét, illetve a vizsgára való felkészülésre biztosított szabadnapokat, illetve a ledolgozott fél munkanapokat. A fizetett szabadságra vonatkozó díjazást az előző havi ledolgozott munkanapok alapján, az egy munkanapra járó munkadíj és a szabadságos napok szorzatának összegeként számolják ki.
VI/3.
Munkadíj
Mint azt a fejezet elején megállapítottam, az elítélt jogosult a társadalmilag hasznos munkára és arra, hogy ennek ellenértékét megkapja. Ezen ellenérték tehát maga a munkadíj. Fontos kitétel, hogy az elítéltet a munkáltatás során a munka mennyiségének és minőségének megfelelő jövedelemmel jutalmazzák. Fontos hangsúlyozni, hogy az elítélt munkadíjat kap a munkája után, nem pedig munkabért. Ennek oka, hogy a büntetése alatt büntetés-végrehajtási jogviszonyban, nem pedig munkaviszonyban áll. Az elítélt tehát a jövedelméből nem fizet adót és járulékot. Az érvényes jogszabályok szerint az elítélt munkadíja a nyugdíjjal azonos módon adózik. Jellemzően azonban ritkán van összevonandó jövedelem, mely adókötelezettséget generálna.
33
Továbbá sem a munkáltató társaságok, sem pedig a költségvetés – ez alatt értem a büntetés-végrehajtási intézetet – nem fizetnek az elítélt után a társadalombiztosításnak járulékot, illetve az egyéb költségek alól is mentesülnek (úgy mint például a munkaadói járulék). Az elítéltek minimum munkadíjának megállapításakor, a hatályban levő szabályozás szerint, az irányadó a szabad munkavállalók számára meghatározott mindenkori legkisebb munkabér. A minimum munkadíj ennek a minimálbérnek, tárgyévet megelőző értékének harmada. Az elítélt bérezése történhet időbérben és teljesítménybérben is. Természetesen ez utóbbi esetben a tényleges kereset lehet kevesebb is és több is a minimum munkadíjnál, a norma alul-, vagy felülteljesítésének függvényében. A munkáltató gazdasági társaságok igyekeznek a segéd-, betanított- és szakmunkát differenciáltan díjazni, így egy jól dolgozó elítélt a minimum munkadíjnál többet is kereshet. A munkadíj tárgyalásakor fontos szempontként lehet értékelni az elítéltek képzési szintjét, mely általánosságban jelentősen elmarad a társadalmi átlagtól. Ezáltal a szabad munkavállalók színvonalától, így az ő bérszínvonaluknak megfelelő juttatás nem is lenne indokolt. Láthatjuk tehát, hogy az elítéltek munkadíja mindenképpen jóval elmarad a szabad munkavállalók bérezéséhez viszonyítva. Egy fontos és mára kiemelt fontosságúvá vált szempont, hogy az elítélt járuljon hozzá eltartásának költségeihez. Ez ma még csak képletes lehet, figyelembe véve az átlagos munkadíjak nagyságát és a jelenlegi díjazási rendszert, de mégis egyfajta nevelő elvként érvényesül a büntetés során. A napi hozzájárulás mértéke az eltartási költségekhez jelenleg 300 Ft naptári naponként Napi tartási költsége ezzel szemben átlagosan 6.000,- Ft/naptári nap (ez intézetenként változhat pl. a rezsiköltségektől függően).
VI/4.
A munkadíj szerepe
Elméleti síkon tekintve, a munkadíj, mint motivációs eszköz jelenik meg az elítéltek számára. Célja, hogy a fogvatartott a szabadságvesztés ideje alatt az idejét hasznosan tölthesse. Munkadíját felhasználhatja családjának támogatására, egy részéből személyes
34
szükségleteit elégítheti ki a fogvatartotti intézet keretein belül, tartalékolhat a szabadulásának idejére, illetve egyéb fizetési kötelezettségeinek tehet eleget. Ugyanakkor ez a szabályozás a gyakorlatban kevéssé működik. Az elítéltek által végezhető munkák díjazása, mint azt fent megállapítottuk, adott okok miatt, még a mindenkori minimálbért sem éri el. Ez az összeg nem tud elég motivációs tényező lenni az elítéltnek. A törvénykezés hiába teszi teljesen adó- és járulékmentessé a keresményt, ez még nem jelent számottevő nettó növekedést. Mindemellett az elítéltek számára is ellentmondó üzenetet sugall. Hiszen azon elítéltek, akik nem végeznek munkát, megkapják ugyanazt az ellátást, mint akik igen, ugyanakkor a munkát végző elítéltek külön teherrel vannak sújtva, hiszen a munkadíjából levonják a fenntartásához szükséges költségek egy részét. Mindezen tényezők eredményeképpen, a fogvatartottakkal nehezen fogadtatható el az a nézet, hogy a munkát, mint lehetőséget tekintsék.
VI/5.
Speciális munkadíj
Amennyiben egy elítélt, betanulási tanfolyamon vesz részt, tehát nem végez teljes értékű munkát, speciális díjazási előírás vonatkozik rá. A betanulási időszak alatt az elítéltnek tanulódíjat kell fizetni, amelynek mértéke az alapdíj legalább 60%-a kell, hogy legyen. Ez mindaddig vonatkozik az elítéltre, amíg el nem éri, az érvényes norma szerinti 85%-os teljesítményt. Innentől kezdve, a munkadíját a teljesítménye alapján határozzák meg. A betanulási időszak időtartamát a munkakör határozza meg. Speciális munkadíjak közé sorolható továbbá az elítélt egyéb jellegű anyagi ösztönzése. Ez a fajta juttatás jogosult valamilyen szinten feloldani azt az ellentétet, amit a munkadíj szerepe című fejezetben vázoltam fel. Ez a fajta anyagi ösztönzés tehát az elítéltek munkavégzésben való érdekeltségét hivatott szolgálni. „A munkáltató anyagi ösztönzést alkalmazhat a teljesítmény növelésére, illetve a végzett munka minőségének javítása érdekében. 30 Ezen speciális ösztönzési rendszert törvényileg szabályozza a Bv. Szabályzat 129. §-a. Ez kimondja, hogy a fogvatartott részére adott anyagi ösztönzés összegéről havonta egyszer a
30
Vókó György: A magyar büntetés-végrehajtási jog. Pécs, 1999. 288. old
35
munkáltató írásban értesíti a bv. osztályt. A rendelkezés, a következő anyagi ösztönzési formákat teszi lehetővé: -
konkrét feladatokhoz kötött havi prémium
-
tárgyjutalom (ez jellemzően cigaretta jutalom formájában valósul meg)
-
vásárlási utalvány (mely az elítéltek számára az intézmény keretein belül használható
fel) -
pénzjutalom, nevelői jutalom (ez 500-2000 Ft közötti összeg lehet)
VI/6.
Akadályok
A munkavégzéshez való jog biztosításának ugyanakkor nehezen leküzdhető akadályai vannak! Túl a pénzügyi nehézségeken, a munkához való jog érvényesülésének objektív és szubjektív akadályai egyaránt vannak. Objektív akadályok közé sorolnám, a fogvatartotti létszámhoz viszonyítva megfelelő mennyiségű munkalehetőség hiányát. Ennek oka pedig elsősorban, a megrendelések csökkenése, illetve a büntetés-végrehajtási intézetek mellett működő kft-k elmaradott infrastruktúrája. Annak ellenére, hogy a büntetés-végrehajtási intézetekben fogvatartottak foglalkoztatása sok esetben lényegesen kedvezőbb (mindig rendelkezésre áll a kellő létszám, olcsóbb munkabérterhek, őrzött munkaterület, stb.) a sokan nem szívesen dolgoztatnak velük. Másik lehetőség a külső bérmunka, mely a 2008as évben elérte a 47%-ot. Ám ez területileg igen változó. Illetve a jelenlegi válság hatására növekvő munkanélküliség ezt a lehetőséget is folyamatosan szünteti meg. A szubjektív akadályok pedig a fogvatartottakra vonatkoznak. A fogvatartottak jelentős része
iskolázatlan,
nem
rendelkezik
semmiféle
szakképesítéssel,
legfeljebb
segédmunkásként, esetleg mezőgazdasági idénymunkásként alkalmazható. Így azok az elítéltek, akik rendelkeznek valamilyen képzettséggel, esetleg szakmai gyakorlattal nagyobb esélyük van a munkáltatásra. Ennél is nagyobb problémát jelent viszont, az elítéltek egészségi állapota. A fogvatartottak egészsége jóval rosszabb állapotban van, mint az átlag lakosságé, így nagy részük csupán könnyű fizikai munkát végezhet. Így ezen csökkent illetve megváltozott munkaképességű elítéltek foglalkoztatása újabb problémákat vet fel. 36
Ám, véleményem szerint a legnagyobb ellentmondás az érvényben levő szabályozásban fedezhető fel. Jelenleg azon elítéltek, akik dolgoznak, hozzájárulnak a saját fenntartásukhoz, vagyis levonnak a keresményükből egy bizonyos napidíjat (ez 2011-ben 300 Ft/nap). Ez lényegében egybevág a fent megfogalmazott elítélt foglalkoztatási alapelvekkel, ugyanakkor azt sugallja az elítéltnek, hogy nem éri meg neki dolgozni. Gyakorlatilag azt sújtjuk, aki dolgozik, hiszen ugyanazt az ellátást megkapja más is anélkül, hogy dolgoznia kelljen. Mindezen felül, ha tanulni szeretne az elítélt annak a költségeit is a munkabérére terhelik. Így a jelenleg hatályos szabályok ellentmondásosak az elítéltek reszocializálását, a munkához való visszavezetést és az eredményes működést tekintve. A fogvatartottak között szép számmal vannak olyanok, akik soha életükben nem dolgoztak. Ugyanakkor a társadalom nézőpontjából természetes elvárás, hogy az elítélt járuljon hozzá saját költségeinek megteremtéséhez. Tekintve hogy a társadalomtól, az oda nem illő renitens viselkedése miatt lett elkülönítve, ellentmondásos álláspont, hogy a büntetés letöltését maga a társadalom finanszírozza.31
31
Budai István, Börtönügyi szemle, 2009. 2. szám
37
VII.
Nemzetközi jogszabályrendszer
VII/1.
A Büntetés-Végrehajtási munkáltatás európai normái
Egyes nemzetközi szerződésekhez való csatlakozásunk elengedhetetlen feltétele az elítélt foglalkoztatás. Ezek közül talán a legfontosabbak, az ENSZ minimumszabályok, illetve az Európai Börtönszabályok előírásai és az ILO egyezmény (nem lehet senkit sem munkára kényszeríteni, kivéve, ha a bíróság munkára kötelezi és azt a megfelelő hatóság felügyelete alatt végzi. Tehát harmadik személynek munkaerőt kölcsönözni tilos az ő beleegyezése nélkül. A bv. gazdasági társaságai ugyanúgy bv. szervnek minősülnek, mint maguk a börtön intézmények így ők működhetnek a munkáltató szerepkörében. Külső szereplő úgy lehet jelen a rendszerben, hogy az elvégzendő munkára maga a bv. szervezet szerződik vele. Az Európa Tanács valamennyi tagállamában, kötelező előírás az elítélt foglalkoztatás. Ha a büntetés-végrehajtás nemzetközi jogszabályrendszerét szeretnénk megvizsgálni, le kell szögeznünk, hogy európai uniós büntetés-végrehajtási jog, mint olyan nem létezik. Annak szabályozása, minden esetben az egyes tagállamok saját jogrendszerére van bízva. Ugyanakkor kötelező és nem kötelező erejű normák léteznek, melyet az Európai Tanács fektetett le. Ebben a fejezetben szeretnék átfogó képet nyújtani az európai unió szabályrendszeréről. Az Európa Tanács által elfogadott 1950. november 4-én kelt egyezmény (Az Emberi Jogok Európai Egyezménye) az első olyan egész európai léptékkel bíró ajánlás, mely foglalkozik az emberi jogokkal illetve az alapvető szabadságjogokkal. Ezen egyezmény 4. cikke foglalkozik az emberi szabadságjogok kérdésével, ezen belül a rabszolgaság, szolgaság, kényszer és kötelező munka tilalmát mondja ki. Ez ma már az Európai Unió Alapjogi Chartájának része. Ugyan a Charta még nem része az Európai alapítószerződésnek, volt már rá példa, hogy az Európai Bíróság hivatkozott rá.32 Ugyanakkor a kényszermunka és a munkakötelezettség fogalmát el kell válasszuk egymástól. A kényszermunka tilalma nem jelenti, hogy az elítéltnek a letöltendő ideje alatt ne kellene különböző előírt kötelező jellegű munkákat elvégeznie. Továbbá társadalmilag hasznos munkák előírása büntető jelleggel szintén elfogadott. Ennek feltételeit leginkább
32
Várnay Ernő ; Papp Mónika: Az Európai Unió joga, 241. old ; Budapest 2005 38
az elítéltek jogai határozzák meg. Jó példa erre, hogy a munkakötelezettség egészen addig nem számít kényszermunkának, amíg azt nem fegyelmi jellegű büntetésként szabják ki.33 Az Európai Tanács ajánlásai közül témánkhoz legközelebb álló dokumentum a Börtönszabályok dokumentuma. E dokumentum irányelvként megjelöli, hogy az elítélt által végzett börtönmunka típusát ő választhassa ki. Persze ehhez elengedhetetlen az előképzettség illetve a szakmai feltételek teljesülése. Ennek célját megint
a
reszocializációban kereshetjük. Nyilván a legoptimálisabb megoldás a piaci viszonyok lemodellezése lenne. Tehát mint látjuk a jogalkotó igyekszik biztosítani a foglalkoztatás szabad megválasztását, ezzel a munkához való jog szabadságát. Persze ennek gyakorlati megvalósulása sok esetben korlátozott. A Börtönszabályok elnevezésű ajánlás is a munkát jelöli meg mint első számú és hosszú távú nevelési eszközt. Ennek értelmében a büntetés-végrehajtási hatóságoknak arra kell törekedniük, hogy a fogvatartottakat elegendő és hasznos munkával lássák el. A hasznos munkát pedig leginkább úgy jellemezhetjük, hogy az később, a társadalomba visszatérő elítélt hasznára legyen, az így megszerzett tudást kamatoztatni tudja! Ennek természetesen elengedhetetlen feltétele, hogy a munkát megfelelő szakképesítéssel kapcsolják össze. (Mint azt már a munkáltatás fogalma c fejezetben is láthattuk) A Börtönszabályok 3 módszert fogalmaz meg az elítéltek foglalkoztatására: Amennyiben közvetlenül a büntetés-végrehajtási hatóság foglalkoztatja az elítéltet ez a költségvetési munkáltatás. Magyarországon ezt kiegészíti a kizárólagos állami tulajdonban lévő, büntetés-végrehajtási szervként definiált, gazdasági társaságok (korlátolt felelősségű társaságok) rendszere. Lehetséges az elítéltek külső munkahelyen történő foglalkoztatása is. Ez gyakorlatilag magánkézben lévő termelő vállalkozások számára eladott bérmunkát jelent. Ezt a magánvállalkozásokkal kötött szigorú előírások szerinti, a büntetés-végrehajtási. szervvel (intézmény vagy gazdasági társaság) kötött szerződés keretei szabályozzák. Ezen szerződések legfontosabb pontja, hogy az elítélt a külső munkahelyen is a külvilágtól tökéletes elszigeteltségben kell, hogy legyen, továbbá be kell, hogy tartsák a fogvatartottak külső munkavégzésére vonatkozó összeférhetetlenségi szabályait (fogvatartottat nem hivatalos személy nem utasíthat)! 33
1993. évi XXXI. tv. 4. cikk 39
Tekintve, hogy a börtönmunkát elsősorban, reszocializációs és nevelő eszközként tartjuk számon, annak megszervezése nem csupán a profitorientált piac feltételei alapján történik. Ebben az esetben nem feltétlenül a termelékenység az elsőszámú szempont. És itt láthatjuk az első számú és talán legfontosabb ellentétet, melyre dolgozatomban igyekszem rávilágítani. Azt a torzított feltételrendszert melyben az elítélt foglalkoztatással foglalkozó kft-knek teljesíteniük kell. Tovább torzítja a képet, hogy az ajánlás alapján a fogvatartottakat is megilleti a méltányos összegű munkabér, méghozzá a szabad társadalomhoz viszonyítva. Hiába, hogy az elítéltek a munkavállalás jellegét tekintve nincsenek alku pozícióban. A Börtönszabályok ajánlása külön kitér a szabadságvesztés célját nem érintő egyéb jogokra. A szociális jogokat figyelembe véve például a munkát végző elítélteket, lehetőség szerint be kell vonni a társadalombiztosítás, nyugdíjbiztosítás rendszerébe. Tehát az ajánlás szerint az elítélt nem szenvedhet a szabadságvesztésen túlmenő hátrányokat. Mint azt a Munkadíj című fejezetben láthatjuk, ez Magyarországon nem került bevezetésre. 34 Ugyanakkor a fogvatartott a fogva tartás ideje alatt teljes körű és ingyenes egészségügyi ellátásban részesül. És most lássuk a fent kifejtett irányleveket felsorolás jelleggel. VII/2.
Az Európai Börtönszabályok idevágó pontjai:
26.1. A büntetés-végrehajtási intézetben a munkát a büntetés-végrehajtási rezsim pozitív elemének kell tekinteni és munka büntetésként sohasem róható ki. 26.2. A büntetés-végrehajtási hatóságoknak törekedniük kell elegendő és hasznos munka biztosítására. 26.3. Amennyire lehetséges, a munkának lehetővé kell tennie, hogy a fogvatartott megtartsa, vagy javítsa azt a képességét, miszerint kiszabadulása után munkával keresett jövedelméből megéljen. 26.4. A 13. szabály értelmében nem alkalmazható semmiféle – nemen alapuló – hátrányos megkülönböztetés valamilyen típusú munkára való beosztásakor. 34
Vókó György; Új európai börtönszabályok és magyarázatuk; Börtönügyi szemle 2010/4. 40
26.5. Szakképzésre kiterjedő munkát kell felajánlani azon fogvatartottak számára, akik képesek a lehetőséggel élni, különösen pedig a fiataloknak. 26.6. Amennyire lehetséges, a fogvatartottak számára biztosítani kell azt a lehetőséget, hogy megválasszák azt a munkatípust, amelyet végezni kívánnak, a megfelelő szakmai kiválasztásból eredő korlátok, továbbá a helyes rend és fegyelem megtartásával járó követelmények fenntartásával. 26.7. A büntetés-végrehajtási intézetekben a munkaszervezést és módszereket a lehető legnagyobb mértékben közelíteni kell a büntetés-végrehajtási intézeten kívüli azonos munkára vonatkozókhoz, a fogvatartottaknak a szabad környezetben való rendes munkafeltételekre történő felkészítése érdekében. 26.8. Bár a büntetés-végrehajtási munkából való anyagi haszonszerzés ténye a képzés színvonalának, minőségének és megfelelő voltának a javítását eredményezheti, a fogvatartottak érdekei azonban nem rendelhetők e cél alá. 26.9. A fogvatartottak munkáltatását a büntetés-végrehajtási hatóságoknak kell biztosítaniuk, magánvállalkozók közreműködésével vagy a nélkül, a büntetés-végrehajtási intézeten belül vagy azon kívül. 26.10. A fogvatartottak munkáját mindenképpen méltányosan díjazni kell. 26.11. A fogvatartottaknak lehetőséget kell kapniuk arra, hogy munkabérüknek legalább egy részét személyes használatukra szánt, engedélyezett tárgyak vásárlására fordítsák, a másik részét pedig elküldjék családjuknak. 26.12. A fogvatartottak ösztönözhetők arra, hogy keresményük egy részét megtakarítsák és a büntetés-végrehajtási intézetből való eltávozásukkor ezt az összeget meg kell kapniuk vagy azt más engedélyezett célokra fordíthatják. 26.13. A higiénia és a biztonság területén alkalmazott intézkedéseknek biztosítaniuk kell a fogvatartottak hatékony védelmét és ezek az intézkedések nem lehetnek kevésbé szigorúak, mint azok, amelyekben a szabad munkavállalók részesülnek. 26.14. Rendelkezéseket kell hozni a munkahelyi balesetet szenvedett és a foglalkozási megbetegedésben szenvedő fogvatartottak kártalanítására, amelynek feltételei nem lehetnek kedvezőtlenebbek, mint a szabad munkavállalókra alkalmazandó feltételek. 41
26.15. A fogvatartottak napi és heti maximális munkaóráinak számát a szabad munkavállalók foglalkoztatására vonatkozó szabályozás vagy helyi szokások szerint kell megállapítani. 26.16. A fogvatartottaknak legalább heti egy pihenőnapot és elégséges időt kell kapniuk a képzéssel és más tevékenységekkel való foglalkozásra. 26.17. A munkát végző fogvatartottaknak, amennyiben lehetséges, be kell lépniük a társadalombiztosítás nemzeti rendszerébe.
VII/3.
Az elítélt fogvatartottak munkáltatásának Európai normái
105.1. Módszeres munkáltatási programnak kell segítenie az elítélt fogvatartottak rezsimjében kitűzött célok elérését. 105.2. A rendes nyugdíjkorhatárt el nem ért elítélt fogvatartottak kötelezhetők munkavégzésre fizikai és mentális alkalmasságukra figyelemmel, az orvos által meghatározottak szerint. 105.3.
Amikor
az
elítélt
fogvatartottakat
munkavégzési
kötelezettség
terheli,
munkafeltételeiknek meg kell felelniük a büntetés-végrehajtáson kívül alkalmazott szabályoknak és ellenőrzéseknek. 105.4. Ha az elítélt fogvatartottak munkaidőben, tervezett rezsimjük keretében oktatási vagy más programokban vesznek részt, ugyanúgy jár számukra a munkabér, mintha dolgoznának. 105.5. Ha az elítélt fogvatartottak dolgoznak, munkabérük vagy megtakarításaik egy része felhasználható az általuk okozott károk kárpótlására, ha a bíróság azt elrendelte, vagy ha a fogvatartott ahhoz hozzájárul.35
35
5mp.eu/fajlok/borton/bortonszabalyok_uj_www.5mp.eu_.doc
42
VIII
Nemzetközi kitekintés
Most hogy átnéztük az európai javaslatokat és tisztában vagyunk az uniós irányelveket, nézzünk néhány konkrét példát az európai országok elítélt foglalkoztatási gyakorlatából.
Sokat gondolkodtam, hogy vajon melyik európai ország elítélt foglalkoztatási rendszerét lenne a legérdekesebb bemutatnom. Tekintve, hogy az ex-kommunista országok igen hasonló utat jártak végig, és napjainkban, a legtöbb esetben ugyanazon problémákkal néznek szembe, mint mi, mindenképpen a néhai vasfüggöny nyugati oldaláról szerettem volna példát hozni. Ugyanakkor annak sem látom értelmét, hogy egy a magyartól teljesen különböző kultúrájú és mentalitású ország értékrendjéhez illetve probléma megoldási szisztémájához hasonlítsam a miénket. Mindezen feltételeket figyelembe véve arra jutottam, hogy nyugati szomszédunkat, Ausztriát érdemes a leginkább megvizsgálnunk. Az összefonódott történelmi múltunkat tekintve, talán nem túlzás párhuzamokat keresni a két ország között, ugyanakkor az ideológiai különbség, ami meghatározta a két nemzet utóbbi 50-60 évét elég lehet ahhoz, hogy a nézőpontok szülte megoldások különbözőségét kiemelje.
VIII/1.
Ausztria:
Az osztrák büntetés-végrehajtási törvény előírása szerint minden munkaképes fogvatartott köteles munkát végezni. Annak bérezését a törvényi előírás szerint, a piaci viszonyokhoz viszonyítva, egy 18 éves képzetlen munkás béréhez igazítják. A fenti törvény vonatkozik, minden munkaképes fogvatartottra, és ez alatt érthetjük akár a szellemileg korlátozott, de beszámítható elítélteket is. Persze nyilván a szellemileg korlátozott elítéltek által végezhető munkákat minden estben az ő igényeikhez mérten lehet csak meghatározni. Munkavégzési kötelezettség tekintetében, különös figyelmet kapnak a visszaeső, veszélyes elítéltek. Őrájuk ezen kötelezettség még szigorúbban nézve érvényes.
43
Az egészségügyi szabályozás terén elég nagy az átfedés a két ország között. Az elítélt ugyan köteles elvégezni a rá kiszabott munkát, de az csak akkor osztható rá, ha annak egészségügyi akadályai nincsenek. Továbbá magától értetődő, hogy olyan munkára sem utasítható az elítélt, ami számára életveszélyt vagy súlyos egészségügyi károsodást jelenthet. 36
VIII/2.
Foglalkoztatási formák Ausztriában
Tekintve hogy Ausztria is aláírta az ILO egyezményt, így neki is maradéktalanul eleget kell tenni az abban foglaltaknak. Tehát a kényszermunka és a munkakényszer fogalma, ugyanolyan élesen elválik egymástól mint hazánkban. A kényszermunka mindennemű formája tiltott. Ennek egyenes következménye, hogy az elítélt nem állhat közvetlen munkakapcsolatban egy magánvállalkozással. Egy az állami rendszeren kívül eső szereplő nem utasíthatja semmiféle munka elvégzésére az elítéltet, mert az kényszermunkának minősülne. Ezt az osztrákok a következő képen oldották meg: Megtalálható az állami foglalkoztatás. Ebben az esetben a büntetés-végrehajtási intézet keretein belül, történik a munka végzése. Kezdve az intézmény fenntartásához szükséges teendőktől, bármilyen olyan munkáig ami ”házon belül” valósul meg. Ezek többnyire egyszerűbb szakmunkák. pl: lakatos- asztalos műhelyek Továbbá megtalálható az a rendszer is, amit mi itthon PPP (Public-Private Partnership) rendszerű foglalkoztatásnak hívunk. Értjük ez alatt az elítéltek intézeten kívüli foglalkoztatását. A rendszer működése teljes mértékben megegyezik a Magyarországon működő PPP rendszerrel, melynek részletei a „Rendszerváltástól napjainkig” című fejezetben kidolgozva megtalálható. Az elítélt foglalkoztatási rendszeren belül a munkaerő eloszlását, az alábbi grafikon szemlélteti:37
36 37
Dr. Pallo József: Börtönügyi szemle, 2010 4.szám Dr. Pallo József: Börtönügyi szemle ; 2010 4. szám
44
magáncégek részére végzett munkák 10%
parancsnokság számára végzett munkák 4%
Értékesítés
fogva tartó intézet számára végzett munkák más intézetek vagy hatóságok számára végzett munkák fogva tartó intézet számára végzett munkák 75%
magáncégek részére végzett munkák parancsnokság számára végzett munkák
más intézetek vagy hatóságok számára végzett munkák 11%
Kicsit részletesebben, a legnagyobb és legátfogóbb kategória, a fogva tartó intézet számára végzett munkákról: „A 28 büntetés-végrehajtási intézetben kb. 250 munka- és rendszerellátó üzem van, amiket kb. 50 szakterülethez lehet besorolni (intézeti konyhák, mosodák, házi műhelyek, asztalosműhelyek,
lakatosműhelyek,
könyvkötészetek,
nyomdák,
betontermékek
gyártásától kisebb mezőgazdasági üzemekig (földművelés és állattenyésztés)). A külső munkáltatókra érvényben lévő, a munkavállalót védő rendelkezések a büntetésvégrehajtási intézetek üzemeire is ugyanúgy vonatkoznak. A rendszerellátást, a rendszer fenntartását szolgáló üzemek, mint az intézeti konyhák, mosodák és házi műhelyek, infrastrukturális ellátási feladatokat teljesítenek. Az olyan intézeti üzemek, mint az asztalosműhely, lakatosműhely, könyvkötészet és a nyomdák magán vagy állami megrendelésre is dolgoznak. Ez lehet más büntetés-végrehajtási intézetektől jövő megrendelés, de a Szövetségi Ingatlanvagyon Kezelő Társaságtól érkező megbízás is. Ezen üzemek egy részét szakmák tanítására szolgáló üzemként működtetik.”38 A elítéltek munkakötelezettségét az osztrák jogrend nem köti korhatárhoz. Tehát az egyetlen tényező, ami felmenthet bárkit is a kötelezendően elvégzendő feladatok alól, az
38
Pischler/Schnattler/Knopper: Foglalkoztatási tanulmány, A fogvatartottak foglalkoztatásának középtávú szabályozásával kapcsolatos lehetséges irányok a magyar büntetés-végrehajtásban, 16. oldal, Magyarország 2007
45
kizárólag egészségügyi alkalmatlanság lehet. Juttatásokat, vagy bármilyen egyéb járulékot, a magyar rendszerhez hasonlóan az osztrák rendszerben sem fizet a munkáltató (jelen esetben ez ugye maga a büntetés-végrehajtási intézet) a munkavállalók után. 39
VIII/3.
Érdekességek/Sajátosságok
Két olyan érdekes sajátosságát szeretném, kiemelni az osztrák rendszernek, amit én előremutató iránynak tartok. Mindkettő leginkább gesztus jellegű, de azt gondolom, hogy ha a reszocializációt mint az egyik legfontosabb célkitűzést vesszük alapul, mindenképpen követendő példa előttünk az osztrák. Az egyik az elítéltek külső foglalkoztatásával kapcsolatos. Ugyan szigorúan rögzített szabályokhoz kötve, és számos feltételt teljesítve, de az elítélteknek Ausztriában lehetőségük van meghatározott, nem a büntetés-végrehajtáshoz tartozó vállalkozás részére, külső munkahelyen munkát végezni, mindezt felügyelet nélkül. Hasonló rendszer ugyan működik nálunk is, de nem ilyen mértékű szabadsággal. Jelenleg körülbelül 600 elítélt végez munkát az intézet falain kívül a fenti rendszerben. A másik általam követendő példának tartott irány, a fiatalkorú fogvatartottakkal kapcsolatos. Egyrészt, mert a reszocializáció esélye náluk a legerősebb. A megfelelő bánásmódot választva, nagy eséllyel vezethetőek vissza a társadalomba, a munka világába. Azt ugye már tisztáztuk, hogy hiába fiatalkorú valaki, az elítéltek körében nincsen munkára vonatkozó korhatár. Ugyanakkor
a fiatalkorú fogvatartottak munkára
kijelölésekor a következő két szempont kiemelt fontosságú: elsősorban az elvégzendő munkának oktató jellegűnek kell lennie. Tehát valamilyen képesítést, új tudást kell, hogy megszerezzen a munkavállaló, ami a későbbiekben a segítségére lesz a munka világában való elhelyezkedésében. Továbbá külső munkahelyen dolgozva, elengedhetetlen feltétel, hogy a munka nem lehet olyan jellegű, ami miatt akár legkisebb megaláztatás is érheti az elítéltet, esetleg az önbecsülésük sérelmet szenvedhet.40 És most nézzük részleteiben a fent említett két foglalkoztatási formát:
39 40
Dr. Pallo József: Börtönügyi szemle ; 2010 4. szám Dr. Pallo József: Börtönügyi szemle: 2010 4. szám
46
VIII/4.
Vállalkozásként működtetett osztrák büntetés-végrehajtási intézetek
„A Bvtv 45. § (2) bekezdése alapján lehetőség van arra, hogy a szolgáltató ipar vállalkozásaitól vagy más külső megbízóktól munkára vonatkozó megrendeléseket fogadjanak el az intézetek. A büntetés-végrehajtási intézetek szerződést köthetnek a szolgáltató ipar cégeivel a fogvatartottak által végzett munkára (Bvtv 46. § (3) bekezdés).”41 A magyar irányelvekkel megegyezően, az osztrákok fő feladata, elérni azt, hogy a fogvatartottak hasznos munkát végezzenek. Ennek sarokköve a büntetés-végrehajtási intézményekben felmerülő munkák elvégzése. Amennyiben az elítélt képes elvégezni adott feladatot úgy az mindenképpen velük végeztetendő el! Az intézményi feladatokon túl, a következő feladatokat láthatják el az elítéltek: közigazgatás számára végzett munkák, közhasznú feladatok ellátása, tárgyak eladásra történő készítése, esetleg a szolgáltató ipar vállalkozásai, vagy más magán megrendelő számára végzett munkák. Nem ritka az sem, hogy adott magán vállalkozás a büntetés-végrehajtási intézeten belülre telepíti gyártóhelyét, ahol fogvatartott bérmunkát vásárol. „Magáncégek a létszám- és időigényes munkákat kihelyezik egy büntetés-végrehajtási intézetbe. Esetlegesen ezek a munkák megfelelő betanulási időt igényelnek. Ebben az esetben szó lehet csomagolási, összeszerelési feladatokról, vagy esetleg gépen végzett munkáról. Az utóbbihoz szükséges a betanítás. Ebben a felállásban megvan arra a lehetőség, hogy a mindenkori magáncég egy dolgozója az intézetben a helyszínen tartózkodjon abból a célból, hogy szakmai útbaigazításokat, tanácsokat adhasson, illetve a munkával kapcsolatban minőségi ellenőrzést végezhessen. Ilyen jellegű vállalkozási munkáknál az elszámolási alap a Szövetségi Igazságügyi Minisztérium által megállapított
41
Pischler/Schnattler/Knopper: Foglalkoztatási tanulmány, A fogvatartottak foglalkoztatásának középtávú szabályozásával kapcsolatos lehetséges irányok a magyar büntetés-végrehajtásban, 16. oldal, Magyarország 2007
47
órabér, ami jelenleg 7,43 Euro, de e mellett, a munkától függően teljesítménybérezéses díjazást is lehet alkalmazni.”42 A Vállalkozásként működtetett büntetés-végrehajtási intézetek kérdésére kitérnek a már említett ENSZ minimum szabályok is. ”Az intézetek gazdasági és mezőgazdasági vállalkozásait leginkább közvetlenül az államigazgatásnak, és nem a külső szerződéses megbízó félnek kellene működtetni.” Ennek megfelelően a büntetés-végrehajtási intézetekben lévő üzemeknek csak kb. 15-20%át lehetne magán vállalkozások irányítása alá helyezni. Ténylegesen ez a százalékos adat az osztrák büntetés-végrehajtásban még egy számjegyű.
VIII/5.
Gyakorlati példák
Nézzük meg a két a gyakorlatban is alkalmazott eljárási formát, a magán vállalkozásokkal történő együttműködésre. Egy magán gazdasági vállalkozás gyártóhelyének működtetése a büntetés-végrehajtási intézeten belül: I. változat (a leggyakrabban előforduló forma): A megfelelő méretű gyártóhely (épület) rendelkezésre áll az intézeten belül. Ebben az esetben az épületet (adott esetben csak egy helyiséget) bérli a magánvállalkozó (haszonbérleti szerződés). Felszereli gépekkel és berendezésekkel, és a termelés a munkaszerződéssel foglalkoztatott fogvatartottakkal folyik. Ez a leggyakoribb formája a szabad gazdaság vállalkozásaival kötött partneri kapcsolatnak. II. változat A gyártóhelyet (épületet) a magánvállalkozás létesíti, tehát a vállalkozó tulajdona. Ez a változat olyan vállalkozások esetében használatos, akikkel már hosszabb ideje partneri kapcsolatban állunk és hosszútávra szóló szerződéseket kötöttünk velük. Általában ezeket a
gyártóhelyeket
a
használat
évei
alatt
a
büntetés-végrehajtási
intézet
újra
"visszavásárolja". Ennek során a munkaszerződések alapján a foglalkoztatott fogvatartottak 42
Pischler/Schnattler/Knopper: Foglalkoztatási tanulmány, A fogvatartottak foglalkoztatásának középtávú szabályozásával kapcsolatos lehetséges irányok a magyar büntetés-végrehajtásban, 16. oldal, Magyarország 2007
48
számára kiszámlázott összegeket ellenszámlázzák (kompenzálják), így egy bizonyos, előre egyeztetett idő leteltével a termelőhely újra az intézet tulajdonába kerül.
VIII/6
Motiváció az osztrák munkamodellekben való részvételre
Milyen előnyökkel jár a résztvevők számára, ha részt vesznek az osztrák büntetésvégrehajtási munkamodelleken. A vállalkozók számára: Jutányos munkaerő; kimondottan kedvező bértarifa, elmarad a bérköltséghez fizetendő munkaadói járulék, nincs betegség vagy szabadság miatti kieső idő, nem kell időt és energiát fordítani a munkaerő felkutatására, a nem megfelelő munkaerőket azonnal pótolják alkalmas fogvatartottakkal. A megfelelő létszám rendelkezésre áll (a megrendelési állományhoz igazítják a dolgozó fogvatartottak számát), ezáltal biztosítva van a magas hatékonyság Motivált munkaerők (a beosztott fogvatartottak akarnak dolgozni) A büntetés-végrehajtási intézet biztos és megbízható partner Ha erre megállapodás van, a meglévő infrastruktúra (energia, szállítás, stb.) részben használható A büntetés-végrehajtási intézet általános támogatása Egyszerű elszámolási eljárás A büntetés-végrehajtási intézet számára: Biztosítva van a folyamatos, kiszámítható foglalkoztatás (állandóság) Kevesebb időt és energiát kell fordítani az üzem leterhelésére, munkával való ellátására, továbbá a gazdasági és szakmai irányítására A büntetés-végrehajtási intézet a saját fő feladataira koncentrálhat
49
Jó bevételi forrás (különösen az enyhébb végrehajtási szabályok alá eső fogvatartottak esetében) A fogvatartottak számára: Kereseti lehetőség (rendkívüli díjazás kiemelkedő teljesítmény esetén) Enyhébb büntetés-végrehajtás (különösen az enyhébb végrehajtási szabályok alá eső fogvatartottak esetében) Reszocializálás Esély arra, hogy a fogvatartottak megtartsa munkahelyét
50
IX.
Rendszerváltástól napjainkig – miért csökkent drasztikusan a gazdasági
társaságok piaci részesedése; megoldások keresése a társaságok profitábilissá tételére
Az alábbi fejezet tartalmazza dolgozatom talán legfontosabb kérdéseit. Mint ahogy azt a történelmi kitekintésről szóló fejezetem végén írtam, a kronológiai sort csak párhuzamosan a megoldáskereséssel együtt tudom leírni. Ez azonban szükségszerűen magába foglalja a megoldás keresés használható illetve kudarcba fulladt kísérleteit. Nézzük tehát hogyan alakult a magyarországi elítélt foglalkoztatás helyzete 1990-től kezdve, és milyen megoldást tud a magyar állam felajánlatni a gazdasági társaságok nyereségessé tevéséért, de legalábbis életben tartásukért. A munkáltatás jelentőségének megítélésénél nem tekinthetünk el a nemzetközi, elsősorban az európai normákban, emberjogi előírásokban megfogalmazottaktól A ’90-es évek elején a magyar jogrendszernek szükségszerűen el kellett végeznie azokat a módosításokat, melyek a nemzetközi jogi kötelezettségeinkből fakadtak, valamint – részben ehhez kapcsolódóan – a büntetés-végrehajtási rendszer elkerülhetetlen átalakítását határozták meg. „A demokratikus átalakulás folyamatában különösen fontossá vált, hogy a hazai börtönügy miként illeszthető az európai jogállamok hasonló intézményeinek sorába. Nemzetközi jogi kötelezettségeink közül az Európa Tanácsba történő belépésünkkel összefüggően nagy figyelmet fordítottunk arra, hogy a hazai börtönügy normái mennyiben felelnek meg az Emberi Jogok Európai Egyezmények előírásainak.”43
Mind az 1979. évi 11. sz. tvr., mind pedig az annak végrehajtására kiadott 6/1996. sz. IM rendelet évek során végrehajtott módosításainak egyik kiemelt célja volt olyan végrehajtási mechanizmust kialakítani, amely létrehozza az elítélt érdekeltségét is a büntetésvégrehajtás során az együttműködésben. Ennek egyik fontos eszköze volt – lett volna – a munkáltatás (és természetesen vele párhuzamosan, azonos súllyal az oktatás, képzés). Az ennek eszközrendszerét képező büntetés-végrehajtási vállalatok azonban különböző gazdasági színvonalon álltak (a 43
Dr. Lőrincz József-Nagy Ferenc Börtönügy Magyarországon Duna - Mix nyomda, Budapest, 1997.
51
versenygazdaság erősödésével egyre inkább háttérbe szorultak, a nemzetgazdaságban végbement szerkezeti változások esetükben fokozottan érvényesültek, így az átalakítást megelőzően öt büntetés-végrehajtási vállalat csődeljáráson ment át) és a rendszerváltás a vállalati rendszer átalakítását is magával hozta. Az állami vállalatokat a tartósan állami tulajdonban maradó vállalkozói vagyon kezeléséről és hasznosításáról szóló 1992. évi LIII. tv. és az annak végrehajtására kiadott, a részben, vagy teljesen tartósan állami tulajdonban maradó gazdálkodó szervezetekről szóló 126/1992. (VIII. 28.) Kormányrendelet előírásai szerint gazdasági tárasággá kellett átalakítani. Az átalakításról szóló döntést megelőző koncepció teljes egészének első lépését jelentette a meglévő vállalatok korlátolt felelősségű gazdasági társasággá történő átalakítása
(a
meglévő
vállalatok
jogutódjaiként,
azok
teljes
vagyonával),
a
versenyágazatban és a bv. ellátásában fontos szerepet játszó, megerősödő társaságok a későbbiek során – közhasznú társasággá történő átalakítás mellett – átvettek volna a büntetés-végrehajtási intézményrendszertől minden gazdasági, fenntartási funkciót. A koncepció készítői két letisztult, de egymásra épülő és egymással együttműködő rendszer kialakítását képzelték el, ahol a büntetés-végrehajtás intézményrendszere csak a szakmai feladatokat, a gazdasági társaságok rendszere pedig a kiszolgálói feladatokat, az ellátási funkciókat végzi. A koncepció végrehajtása azonban az első lépésnél megakadt, a munkáltatás fő eszközrendszere ma is a 12, 100%-ban állami tulajdonban lévő korlátolt felelősségű gazdasági
társaság (Duna-Mix
Kft., Ábránd Textil Kft., Kalocsai
Konfekcióipari Kft., Nagyfa-Alföld Kft., Ipoly Cipőgyár Kft., Bufa Kft., Sopronkőhidai Kft., Duna Papír Kft., Nostra Kft., Állampusztai Kft., Annamajori Kft., Pálhalmai Agrospeciál Kft.) Mint korábban említettem az állami vállalatok átalakításakor a társaságok a jogelőd vállalatok teljes vagyonával és termékszerkezetével kerültek megalakításra 1993. december 31-vel és kezdték meg működésüket 1994. január 1-jén. A koncepcióban betervezett pénzügyi feltőkésítés mind az átalakításkor, mind a későbbi évek folyamán elmaradt, így az új üzemek az elavult termékszerkezet és technológia mellett a meglévő forráshiányt is megörökölték jogelődeiktől. Ennek következtében az évek során fejlesztésre minimális szinten, vagy nem, profilváltásra, termékszerkezet korszerűsítésre csak részlegesen került sor, a nemzetgazdasági szerkezetben végbemenő átalakulási folyamatok pedig mind leképeződtek ezen társaságoknál is. Mivel termékeiket a szabadpiaci verseny kereti között értékesítik, a gazdasági erőviszonyok átrendeződése, a gazdasági folyamatok 52
nemzeti és nemzetközi alakulása következtében egyre jobban kiszorulnak a versenyből, mára mind nemzetközi, mind hazai piacaik jelentős részét elveszítették. Így megszűnt a nagyszériás bútorgyártás és töredékére csökkent a kisbútorok előállítása, megszűnt a textilszövödei tevékenység, létéért küzd a ruházati felsőkonfekcionálás (elsősorban munka, védő-, egyen- és formaruha), az egyéb konfekcionált textíliák gyártása (ágynemű, törülköző, stb.) és a cipőgyártás (munkavédelmi és utcai lábbelik). Előbbiek következményeként a társaságok tevékenységében megváltoztak az arányok: a sajáttermék előállítás, a kooperációs termék-előállítás és a bérmunka-tevékenység hármasában egyre inkább a bérmunka irányába tolódik a hangsúly (bár mindhárom területen a társaságok ma is jelentős kapacitással rendelkeznek mind a technikai adottságok,
mind
a
szakmakultúra
vonatkozásában),
mely
sokkal
kisebb
eredménytartalommal bír és növeli a társaságok kiszolgáltatottságát. A versenyképesség rohamos csökkenése mellett nyomasztó kényszer ugyanakkor a fogvatartottak munkáltatása, hiszen a fogvatartotti foglalkoztatás feltétele a folyamatos működőképesség fenntartása! A működőképesség biztosítéka az eredményes gazdálkodás. Az eredményes gazdálkodás feltétele a sikeres piaci részvétel, a fenntartható fejlődés biztosítása. Az eredményes gazdálkodás növekvő árbevétel és egyéb bevételek, valamint hatékony költséggazdálkodás mellett jöhet létre. (A bv. társaságoknál mind az árbevétel – elsősorban az ipari profilú társaságoknál – mind az egyéb bevételek csökkenő tendenciájúak, így az eredményesség – racionális költséggazdálkodás mellett is – összességében csökkenő.) Nem ellensúlyozza a gazdálkodásban jelentkező – fentiekben említett – problémákat az sem, hogy az állam, elismerve a fogvatartotti munkáltatás kötelezettségéből származó többletterheket – szakmai kötöttségek, járulékos többletkiadások – bizonyos eszközökkel támogatja a társaságok működését: Az állami feladat ellátásának biztosítása érdekében – más preferált társaságok, intézmények mellett – az állam kivette a társasági adó és más helyi adó alanyai közül a büntetés-végrehajtási gazdasági társaságokat.
53
A fogvatartottak munkáltatásával felmerülő többletkiadások egy részét az állam költségvetési előirányzatból kompenzálja. A kompenzálás mértéke azonban függ a központi költségvetés teherbíró képességétől, ezért mind abszolút értékben, mind arányaiban folyamatosan csökkenő tendenciájú, megszűnése várható. Ez tovább rontja a táraságok versenypozícióját, és eredménycsökkenést eredményez. Az eredményes működésben és a fizetőképesség fenntartásában mutatkoznak egyre mélyülő problémák. A büntetés-végrehajtási gazdasági társaságok működésében fennálló problémák azonban nem egységesen és nem egyforma mértékben jelentkeznek. A mezőgazdasági társaságok esetében van meghatározható, EU és nemzeti szabályok által vezérelt működési irány, vannak elérhető fejlesztési források és van stabil piaci részesedés. Mindezek hiányoznak az ipari társaságok működésében, ezért az alapvető működési problémák az ipari profilú társaságoknál alakultak ki, melyek hatására mára több társaságnál likviditáshiány és folyamatos veszteség áll fenn. Tekintettel arra, hogy a mélypontot a bv. gazdasági társaságok konszolidált mérlegadatai 2009-ben érték el ezért a mellékletként csatolt éves mérleg és eredmény beszámolók kivonatai csak odáig tartalmazzák az adatokat. Azt gondolom, hogy a 2009-as évtől történő folyamatos változásoknak köszönhetően, ha a későbbi évek adatait is belevesszük az elemzésbe, az inkább csak torzítja azt! A jelenlegi helyzet kialakulásához a hosszú évek alatt meg nem oldott, a társaságok kompetenciáját részben meghaladó problémák sora vezetett. Ezek között a legfontosabbak: -
nem születtek piacvédelmi intézkedések a belső ellátás fenntartására, bővítésére (a közbeszerzést szabályozó rendelkezésekben nem érvényesült piacvédelem a közfeladat végrehajtásához kapcsolódóan, a büntetés-végrehajtási szervezetben korábban végrehajtott átalakítások és az egyre feszítettebb költségvetés, a belső ellátás rendszerét is újraszabályozták, az addig meglévő és kihasználható belső piac szétaprózódott, bizonytalanná vált és beszűkült)
-
a könnyűiparban végbement átrendeződés, leépülés gyakorlatilag valamennyi ipari társaságnál a piacok részleges, vagy teljes elvesztésével, ezzel a tevékenységek visszafejlesztésével illetve megszűntetésével járt (bútor, textil, konfekció, cipő),
54
-
új profil kialakítására az alapítás óta fennálló és erősödő forráshiány miatt nem került sor.
A forráshiányt előidéző főbb okok: -
alapításkor nem történt tőkefeltöltés (közel 1 Mrd Ft alapításkori pénzbetét nem került befizetésre, a jegyzett, de be nem fizetett tőke rendezése részben tőkeleszállítással, részben egyéb, finanszírozási támogatásként biztosított összegek e jogcím szerinti elszámolásával történt)
-
sajátos többletköltségeket csökkenő arányban és mértékben téríti az állam, megszűnése várható (a többletkiadásokat ellensúlyozó évi állami támogatás a keletkező mintegy 700-800 m Ft tényleges többletköltséggel szemben mára nem éri el a 90 millió Ft-ot – a meg nem térített sajátos többletköltség az eredményességet terheli és hiányzik a likviditásból), az utolsó négy évben ez 2,2 Mrd Ft forráskivonást jelentett a működésből,
-
öt társaság jogelődje közvetlenül az átalakítást megelőzően csőd-helyzetbe került, a jogutód társaságok működését évekig terhelték a csődeljárásban született egyezségek
-
piacvesztés miatt bekövetkező árbevétel kiesés miatti veszteséges gazdálkodás,
-
felerősödött, nemzetgazdasági szinten problémát okozó körbetartozások, késedelmes fizetések és hosszú fizetési határidők, valamint fizetésképtelenné váló partnerektől behajthatatlan követelések miatti pénzhiány
-
az állami tulajdon miatt az ipari társaságok számára a pályázati fejlesztési források nem elérhetők, stabil piaci háttér hiányában a hitelfelvétel sem megoldás.
55
„A társaságok eredményének alakulása 1994-2008. között (millió Ft)
A piaci ciklikusság az uniós csatlakozásig jól nyomon követhető a mezőgazdasági társaságok eredményeiben is. Az agárolló nyílása, az állattenyésztés válsága és a kedvezőtlen környezeti tényezők (pl. aszály) többször is veszteségessé tették a tevékenységet. Az uniós csatlakozással megnyílt folyamatos szektor-semleges támogatások az ingadozás mértékét csökkentették, és egy aránylag stabil jövedelmet biztosítanak. Az ipari társaságok számára hasonló támogatások nem érhetők el, ezért kiemelten fontos lenne számukra az egyéb támogatási forma. E társaságok többségének eredményessége az elmúlt öt évben már csak a különféle konszolidációs beavatkozások következtében jelentkezett. A 2008-as év az ősszel kezdődő gazdasági válsággal együtt kiemelten negatív eredményeket hozott az ipari társaságok körében. A negatív eredményekben szerepet játszik a piaci árbevétel csökkenése mellett a költségek inflációt meghaladó emelkedése. Itt főként az alapanyagok árának emelkedése mellett az energiaköltségek jelentős növekedése és a fogvatartotti munka díjának termelékenységtől független folyamatos emelkedése játszik szerepet.”44
44
Dr. Tóth László: A gazdasági társaságok jelene, a gazdasági működés jövőbeni tervei, Börtönügyi Szemle 1999. A Kriminálexpón – 2009. május 6-án – elhangzott előadás szerkesztett változata.
56
A folyamatos és növekvő forráshiány jellemzően nem tette lehetővé – kevés kivétellel – sem a technikai fejlődést, sem a tevékenységi profilok szükség szerinti átalakítását, a megszűntek helyett újak létrehozását. (Sikeres ellenpéldák: Duna papír Kft. → vegyesiparból papírfeldolgozó ipar kialakítása, Nagyfa-Alföld Kft. → bútorgyártásból mezőgazdasági alapprofil és vegyesipar, NOSTRA Kft. → seprűgyártásból papírfeldolgozóipari bérmunka és fafeldolgozás). A saját tevékenységüket elveszített társaságok elsősorban külső partnereknek végzett bérmunkákkal biztosítják a fogvatartotti munkahelyeket. Az elérhető lehetőségeket itt nagyban meghatározzák a közvetlen gazdasági környezet hatásai (földrajzi elhelyezkedés, megközelíthetőség, társaság által felkínálható infrastruktúra, stb.). A bérmunka-tevékenység azonban növeli a társaságok kiszolgáltatottságát a külső piacoknak és alacsony fedezeti hányaddal bír. Szerepe ideálisan a társaságok meglévő saját termelési profilját kiegészítő, az elítélt populáció állandó változásának (mind számában, mind összetételében) rugalmas kezelését kéne szolgálja. „Közismert, hogy a jogelőd vállalatokat 1994. január 1-jei dátummal az igazságügyminiszter mint alapító, a vonatkozó törvényi előírásoknak megfelelően, egyszemélyes korlátolt felelősségű társasággá alakította át – akkor 9 könnyűipari (3 vegyesipari, 3 konfekcióipari, 2 bútoripari és 1 cipőipari) jellegű, valamint 3 mezőgazdasági jellegű tevékenységi körrel. A piaci változások miatt ma 8 könnyűipari (3 vegyesipari, 3 konfekcióipari, 1 papíripari és 1 cipőipari) jellegű, és 4 mezőgazdasági jellegű társaság működik. Megfigyelhető, hogy a bútoripar szinte teljesen eltűnt a fő tevékenységi körökből, mára csak egy szerény faipari tevékenység maradt fenn. Kialakult ugyanakkor egy új tevékenységi kör a papíripari, amely egy külső partnerrel kialakított hosszú távú kooperáció eredménye. A társaságok a foglalkoztatási szerkezetében pedig egyre nagyobb hangsúlyt kapott a külső vállalkozások részére végzett bérmunka. Ennek oka az, hogy a csökkenő saját tevékenységet a társaságok a bérmunkapiacon próbálták pótolni. Az ilyen jellegű foglakoztatás 7 év alatt 13%-kal növekedett. „45
45
Dr. Tóth László: A gazdasági társaságok jelene, a gazdasági működés jövőbeni tervei, Börtönügyi Szemle 1999. A Kriminálexpón – 2009. május 6-án – elhangzott előadás szerkesztett változata.
57
A bérmunka tevékenység aránya – 2008.
A munka a büntetés-végrehajtás egyik lényeges eleme a fogvatartott számára, mivel megteremti számára a lelki és fizikai egészség megőrzésének egyik alapfeltételét, a jövedelemszerzés lehetőségét és nem utolsó sorban a hasznosság érzését, ami a szabadulás utáni társadalmi beilleszkedés egyik fontos mozgató ereje. A munkáltatáshoz kiemelkedő társadalmi és közbiztonsági érdekek fűződnek, mivel hozzájárul az intézetek biztonságának, rendjének stabilizálásához, a súlyos rendkívüli helyzetek és események kialakulásának csökkentéséhez, a fogvatartottak fegyelmi helyzetének javításához és hozzájárul a költségvetési ráfordítások mérsékléséhez a fogvatartottak saját tartási költségeihez való hozzájárulásán keresztül. Az elítéltek belső munkanélküliségével nő az intézetek belső biztonságát veszélyeztető elégedetlenség. Különös hangsúlyt kap mindez ma, amikor az elítélt populáció belső összetételében is leképeződtek a társadalmi változások negatívumai, vagyis nő a külső és belső elszegényedés. Előbbiek indokolják, hogy a munkáltatás magas szintű biztosítása a magyar büntetésvégrehajtás mindenkor kiemelt állami feladatai közé tartozzon. Tekintettel arra, hogy dolgozatom témája a büntetés-végrehajtás rendszerének részét képező gazdasági társaságok profitábilis működése és az ellátandó közfeladat összhangjának megteremthetősége, röviden kitérek arra, milyen próbálkozások, megoldási 58
kísérletek voltak az elmúlt években a közfeladat magas szintű ellátása és a nyereséges, fenntartható működés megteremtése érdekében. Történtek kormányzati szintű intézkedések, melyek a társaságok terheinek csökkentését célozták: -
a munkáltatás felügyeletéhez és őrzéséhez szükséges hivatásos létszámot átvette a költségvetési intézményrendszer,
-
időről-időre a felszámolási helyzetek elkerülése érdekében a felhalmozott tartozások központi költségvetési forrásból konszolidálásra kerültek,
-
a társaságok mentesítést kaptak a társasági adó megfizetése alól (nem alanyai a társasági adónak),
-
a közfeladat végrehajtásával jelentkező, a versenytársakat nem terhelő sajátos többletköltségek elismerésre kerültek és költségvetési forrásból részben megtérítésre kerülnek (a rendszer ma megszűnés előtt áll).
„Az állami feladat ellátása során e speciális munkaerő alkalmazásának többletköltségeit az állam is elismerte, és a büntetés-végrehatási szervezetről szóló 1995. évi CVII. törvényben meghatározta a számbavételük módját, a 1995. évi költségvetésről szóló törvényben pedig rendelkeztek részbeni ellentételezéséről.
A sajátos többletköltségek és ellentételezésük alakulása (millió Ft) A többletköltségek megtérítése a kezdeti folyamatos (nagyobbrészt az inflációt és a tényleges többletköltségek alakulását követő) növekedés után 2000. évtől szakaszosan 59
csökkent. Az ábráról jól leolvasható a szélesebbre nyíló állami feladatfinanszírozási olló, amely forrást von el a társaságoktól.” 46 Történtek vagyonkezelői, alapítói intézkedések: -
többletforrások
juttatása
a
finanszírozási
problémák
kezelésére
fejezeti
pénzeszközökből és központosított osztalékból, -
profilváltás a szegedi társaság esetében, az Állampusztai Kft. nagyfai fióktelepének a Szegedi Bútorgyártó Kft-hez (ma Nagyfa-Alföld Kft.) történő csatolásával mezőgazdasági profil kialakítása.
Történtek társasági szintű intézkedések: -
költségcsökkentési
intézkedések,
a
termelés
visszaszorítása
a
közfeladat
végrehajtásának rovására (létszámcsökkentések, üzemi területek átszervezése, energiaracionalizálási lépések), -
tevékenységszerkezet átalakítása, fejlesztési források hiányában elsősorban a veszteséges tevékenységek megszűntetése, a saját tevékenységek helyébe bérmunka tevékenységek állítása.
Fentieken túlmenően, az elmúlt közel tíz évben, az alapító, illetve annak mindenkori képviselője – a folyamatosan erősödő negatív tendenciákat, valamint az állam pénzügyi szerepvállalásának szűkülését látva – többször tett intézkedéseket a problémák megoldásának megkeresésére. Külső és belső szakmai csoportok és szakértő cégek készítettek átfogó értékeléseket és javaslatokat. Ezek részletes bemutatása nélkül összefoglalóan elmondható, hogy valamennyi megállapította a piacvesztést, a szakmai sajátosságokból és az induló gazdasági kondíciókból fakadó versenyhátrányt, a jelentős forráshiányt. A megoldások többnyire a veszteséges tevékenységek leépítésére, a létszámok szűkítésére, költségracionalizálási intézkedésekre és szervezeti átalakításokra vonatkoztak. Nem adtak ugyanakkor választ arra, hogy hol található olyan piaci szegmens, melyben ezek a társaságok – fejlesztési források biztosítása mellett – megjelenni és stabilizálódni képesek lennének. Nem tettek javaslatot olyan jogszabályi szintű intézkedésekre sem, melyek a társaságok piacvédelmét szolgálnák, vagy a közfeladat végrehajtásában egyéb állami szerepvállalást tennének lehetővé. Maradt tehát a 46
Dr. Tóth László: A gazdasági társaságok jelene, a gazdasági működés jövőbeni tervei, Börtönügyi Szemle 1999. A Kriminálexpón – 2009. május 6-án – elhangzott előadás szerkesztett változata.
60
veszteséges tevékenységek leépítése, a szűkülés (amit a társaságok kényszerűségből maguk is megtettek) ami teljes mértékben ellentétes a közfeladat végrehajtásával szembeni elvárásokkal, a költségtakarékossági intézkedések (melyeket a társaságok a kényszer okán a működőképesség megtartásának határáig maguk is elvégeztek.) A szervezeti átalakítások önmagukban,
hozzátársított
piacvédelem
és
fejlesztési
források
nélkül,
öncélú
intézkedésnek tűntek, melyek azonnali ráfordítási igényt jelentettek volna a várt eredmények reménye nélkül. A legfőbb akadály továbbra is – és a belső szakmai anyagokban megfogalmazott első számú megoldás – a biztosított piac, az úgynevezett belső ellátás keretében biztos és tervezhető megrendelések hiánya.
Az első áttörés a megoldások lehetőségében 2009. évben következett be, amikor életbelépett a költségvetési szervek jogállásáról és gazdálkodásáról szóló 2008. évi CV. törvény (a Státusztörvény), mely életre hívott egy új költségvetési intézményi formát, a közüzemet. „16. § (1) d) közüzem: az alaptevékenysége szerint más költségvetési szerv, illetve lakosság
részére
fizikai
(technikai)
jellegű
szolgáltatást,
településgazdálkodási,
üzemeltetési, műszaki szolgáltatást, vagy a fogvatartottak foglalkoztatását végző költségvetési szerv.” Az IFUA HORVÁTH & PARTNERS Management Consultants Kft. által készített tanulmányban kidolgozásra került négy, még saját termelési profillal (konfekció és cipőipar) rendelkező társaság átalakítása közüzemmé. Célja a rendőrség és a büntetésvégrehajtás személyi állományának, valamint a fogvatartotti állománynak a ruházati ellátása volt. „A Büntetés-végrehajtás gazdasági társaságainak racionalizálása tárgyában 2009. elején elkészült helyzetértékelés és javaslati anyag államtitkári, majd pedig miniszteri áttekintése alapján a következő továbblépési irány került meghatározásra. A külső (verseny) piacokon fenn nem tartható 3 ruházati és 1 cipőipari BV társaság bázisán jöjjön létre kalocsai központtal egy közüzem (költségvetési szerv), mely a BVOP
61
irányítása alatt áll, és a jövőben a BV Szervezet és a Rendőrség ruházati és cipőipari belső ellátását biztosítja. Fontos felhívni a figyelmet arra, hogy az érintett BV gazdasági társaságok átalakítását csak akkor szabad elindítani, ha a közüzem működésének alapját biztosító Rendőrségi és Büntetés-végrehajtási belső piac biztosított. A belső ellátáson belül a Rendőrség számára történő termelés a meghatározó (több mint 75%), ezért a BVOP közvetlen hatáskörébe tartozó saját, BV-s belső piac biztosítása önmagában nem elegendő. Ezért anyagunkat a belső ellátás és piac jogi feltételeinek tárgyalásával kezdjük. Amennyiben a Rendőrségi és Büntetés-végrehajtási belső piac biztosított, a közüzem jelen anyagban
bemutatásra
kerülő
tevékenységstruktúrájával,
szervezeti
és
pénzügyi
modelljével fenntartható és célszerű alternatívát kínál a jelenlegi négy társaság változatlan fenntartásával szemben.”47 Az anyag hiányossága, hogy a többi, veszteséggel működő, saját tevékenységi profilját elvesztett ipari társaságra nem adott olyan piacképes alternatívát, mely profilteremtésre, piacszerzésre tenné őket képessé. Ezen társaságokra a javaslatban szereplő szervezeti összevonások előbbiekre nem adnak választ, az elérhető megtakarítások pedig nem oldják fel a problémát. A végrehajtás megkezdése az átalakításhoz szükséges források előteremtésének elhúzódása miatt nem történt meg. Az időközben létrejött (2010. évi) kormányváltást követően a Státusztörvény és ezzel a közüzem intézménye is hatályon kívül került. A büntetésvégrehajtási társaságok működőképességének problematikája ismét az alapszituációba csúszott vissza: a termelést megalapozó piaci megrendelések nélkül a működőképesség nem biztosítható. Az új kormány a Nemzeti Együttműködés Programjában kiemelt hangsúlyt helyezett általában a munkára és a büntetés-végrehajtás vonatkozásában a fogvatartottak a rendszeres életvitelhez, munkához szoktatására, a család iránt érzett felelősség növelésére az otthoniak támogatásával a munkadíjból, a szabadulás utáni minél nagyobb tartalék képzésére a munkadíjból, a „szakma kitanulására” a szabadulás utáni életvitelhez, a „jóvátétel lehetőségére”.
47
IFUA Horváth & Partners Kft.: Üzleti terv A Büntetés-végrehajtás belső ellátó közüzemének létrehozására vonatkozóan.
62
X. Összefoglalás és következtetések
„2.9 A törvény az áldozatokat védje, ne az elkövetőket” 2002 végén több mint 17 000-en voltak börtönben Magyarországon, 2009 elején a fogvatartottak száma alig érte el a 14 000 főt. Ez a politika lehetővé tette azt is, hogy a börtönbe kerülőknek ne kelljen dolgozni. Tudatosan leépítették és megszüntették a büntetés-végrehajtási intézetek munkalehetőségeit. Ma a józan ész ellenére a fogvatartottak még saját tartási költségeiket sem képesek előállítani, holott erre minden lehetőség fennállna. Magyarországon alapvető változásra van szükség és ehhez az Országgyűlésben olyan törvények kellenek, amelyek jóval szigorúbbak az elkövetőkre, és az egész büntető eljárásban fontosnak tartják az áldozatok, kárvallottak érdekeinek képviseletét és védelmét.”48 A fentiekben megfogalmazottak „felhatalmazás”, új lendületet adott a megoldások keresésére, bírván a kormányzat támogatását és felhatalmazását ehhez. A megoldás kulcsa továbbra sem volt új: piacot kell biztosítani a közfeladatot ellátó, a büntetés-végrehajtás vagyonkezelésében lévő termelő üzemeknek. Kézenfekvő piaci partner maga az Állam az ő intézményein keresztül. A hatályos nemzeti és uniós szabályozási keretek között kialakítható megoldásként kínálkozott egy természetbeni ellátórendszer létrehozása. Ennek lényege, hogy meghatározott állami (költségvetési) intézmények, meghatározott (a büntetés-végrehajtási gazdasági társaságok által előállítani képes) termékek vagy szolgáltatások tekintetében igényeikkel kötelezően a büntetésvégrehajtás keretében létrehozott központi ellátó szervet keresik meg, amely – az érvényes közbeszerzési szabályok betartásával – előteremti ezen termékeket, vagy szolgáltatásokat és természetben biztosítja az igénylő számára. A kormány számára készített előterjesztés alapján hatályba lépett a fenti ellátó rendszert létrehozó, a büntetés-végrehajtási szervezet részéről a központi államigazgatási szervek és a rendvédelmi szervek irányában fennálló egyes ellátási kötelezettségekről, a termékek és szolgáltatások átadás-átvételének és azok ellentételezésének rendjéről szóló 44/2011. (III. 23.) Kormányrendelet. Ezzel egyidejűleg pedig a büntetés-végrehajtási szervezet részéről a büntetés-végrehajtásért felelős miniszter 48
A Nemzeti Együttműködés Programja
63
vezetése, irányítása vagy felügyelete alá tartozó szervek irányában fennálló ellátási kötelezettségről, a fogvatartottak kötelező foglalkoztatása keretében előállított termékekről és szolgáltatásokról, azok átadás-átvételéről és az ellentételezés rendjéről szóló 9/2011. (III.23.) BM rendelet. A fenti rendeletek értelmében Központi Ellátó Szervvé vált a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága, végrehajtó szervezeti egysége a Központi Ellátási Főosztály. A rendszer működését támogatják még a közbeszerzésekről szóló törvénybe beiktatott módosítások, melyek lehetőséget biztosítanak a központi ellátó szerv számára, hogy törvényes keretek között helyzetbe hozza gazdaságait. (Ilyenek pl. a törvényben eddig is ismert szociális feltétel deklarált kiterjesztése az elítéltek foglalkoztatására, vagy az EU-s értékhatárig történő mentesítés a közbeszerzési szabályok alkalmazása alól a beszerzések során.) És ezen a ponton elérkeztünk napjainkig. Látható és ismert az évek hosszú vajúdása után létrehozott, az egyetlen életképesnek vélt megoldás. A rendszer 2011. július 1-je óta működik, így számszaki értékelése érdemben még nem végezhető el, arra legalább egy teljes költségvetési év elteltével érdemes vállalkozni. Nagy erőkkel folyik azonban a munka az ellátás színvonalának emelésére, a képességek bővítésére, a kapacitások mennyiségi és minőségi növelésére. Így történtek és történnek beruházások a ruha- és cipőipari társaságoknál, és jelentősen átalakul a büntetésvégrehajtás belső ellátási rendszere: az élelmezésben ismét teret nyernek a saját üzemeltetésű konyhák, ahol az alapvető élelmiszer-alapanyagokat a bv. társaságok szállítják. Mindezekkel kettős célt lehet elérni: az állami pénzek hatékonyabb felhasználását, mivel azonos forrással két közfeladatot lehet ellátni (az állami szervek ellátását és a fogvatartottak kötelező foglalkoztatását), a fogvatartottak növekvő foglalkoztatását. „A fogvatartottak foglalkoztatása, ezen belül a munkáltatás növekedése a büntetésvégrehajtási szervezet számára elemi érdek. A fogvatartottak foglalkoztatása a „belső biztonság” egyik legfontosabb eleme. A pszichikailag és fizikailag leterhelt fogvatartottak magaviselete a szabadságvesztés-büntetés végrehajtása során statisztikailag kimutatottan 64
jobban megfelel az elvárt magatartási szabályoknak. A munkáltatás növekedésének hatására a büntetés-végrehajtási intézetekben csökken a rendkívüli események, és várhatóan a fogvatartottak által egymás sérelmére elkövetett erőszakos bűncselekmények száma is.” A fenti idézet tartalmi elemeit a dolgozatban, ugyan már több helyen láthattuk ugyanakkor fontosnak tartom szó szerint beidézni egy olyan kormány előterjesztést, ami tényszerűen tartalmazza a fenti megállapításokat.49 A fenti, Ősszegzés című fejezetben eljutottunk a rendszerváltás után kialakult helyzet legátfogóbb és legkonstruktívabb megoldásrendszeréhez. Amint azt a függelékben elhelyezett összegző táblázatokból, illetőleg a konszolidált mérlegadatokból számított legfontosabb mutatószámokból láthatjuk, mind az ipari jellegű, mind pedig a mezőgazdasági jellegű társaságok mutatói 2008-ig folyamatos csökkenést mutatnak. A 2009-es év eredményeit pozitívan befolyásolta a felhalmozott határidőn túli tartozások központi támogatásból történt csökkentése. Ugyanakkor 2009. évben is még éreztette hatását a kiszélesedett, nemzetközi pénzügyi és gazdasági válság. A megoldásként tervezett, javaslatban kimunkált közüzemi átalakítás végrehajtása elmaradt. A 2010-es választások után hatalomra kerülő kormány új irányt jelölt ki az elítélt foglalkoztatás számára. Ebben az alapelv ugyanaz, miszerint a legfőbb probléma a piacok hiányából fakad és az elképzelt megoldás is meglepően hasonló, ugyanakkor a közüzemi koncepcióval szemben teljes körű, valamennyi bv. társaság gazdasági problémáit kezeli. Dolgozatom elkészítése közben folytatott kutatásaim alapján én is azt az alapelvet tartom a leghatékonyabbnak, miszerint a piacok biztosítására azonnali megoldást az állam szerepvállalása jelenthet csak. Tekintve, hogy az elítéltek foglalkoztatásával megbízott cégek alapvetően torzított versenyhelyzetből, versenyhátrányból indulnak és mivel a feladatot kötelező jelleggel kell elvégezniük, azt gondolom, hogy az állam szerepvállalása ebben az esetben teljes mértékben indokolt, sőt elvárt.
49
Előterjesztés a kormány részére a büntetés-végrehajtási szervezet részéről a központi államigazgatási szervek és a rendvédelmi szervek irányában fennálló egyes ellátási kötelezettségekről, a termékek és szolgáltatások átadás-átvételének és azok ellentételezésének rendjéről szóló kormányrendeletről. 2011.
65
Dolgozatom szemszögéből érdekesnek fog bizonyulni az elkövetkezendő néhány év. Biztos vagyok benne, hogy az állam által vállalt szerep, kölcsönös előnyökhöz juttatja mind őt, mind pedig a bv társaságokat!
66
XI.
Jelenleg működő társaságok:
DUNA-MIX Ipari, Kereskedelmi, Szolgáltató Kft. Tevékenységi kör: hímzések bármilyen szövetre műanyagipari termékek, igény szerint, továbbá épület- és bútor asztalosipari termékek, nyomdai és konfekcióipari emblémázva reklámcélokra fém-fatermékek, hirdető táblák, kórházi fémszekrények, zárkaajtók, acél nyílászárók gyártása termékek készítése, labdavarrás, galvanizálás, valamint forgácsolási és egyéb fémmegmunkálási bérmunkák végzése.
ÁBRÁND Textil Fehérneműgyártó és Forgalmazó Kft. Tevékenységi kör: ágynemű és egyéb háztartási textíliák konfekcionálása, egyéb konfekcióipari termékek előállítása, felső ruházat készítése saját anyagból, illetve bérmunkában. A cipő-, fémipari- és különböző bérmunkában végzett tevékenységen kívül terápiás foglalkoztatást is folytatnak.
Kalocsai Konfekcióipari Termelő és Kereskedelmi Kft. Tevékenységi kör: Forma- és egyenruházat, védőruhák, munkaruhák, munkaköpenyek, egészségügyi
ruházat,
alsóruházat
készítése,
finom
konfekció,
szőnyegszövés
és
népművészeti termékek előállítása. Cipőfelsőrész és egyéb bérmunkák végzése.
Ipoly Cipőgyár Termelő és Szolgáltató Kft. Tevékenységi kör: Munkavédelmi cipők, bakancsok, utcai férfi félcipők, egyen- és forma lábbelik, kismama lábbelik, klumpák igény szerinti gyártása.
67
„BUFA” Budapesti Faipari Termelő és Kereskedelmi Kft. Tevékenységi kör: faipari termékek gyártása, tömörfa megmunkálás, lapszabászat. Egyedi megrendelés alapján lakossági és közületi szekrénysorok, kisméretű bútorok, garnitúrák, pultok, irodabútorok készítése helyszíni összeszereléssel, valamint egyéb vegyesipari jellegű bérmunkák végzése.
Sopronkőhidai Ipari és Szolgáltató Kft. Tevékenységi kör: Ágynemű-, munkaruha-, műszaki szövetek gyártása. Formaruhák, munkaruhák, alsóruházat, ágyneműk, éttermi kiegészítők konfekcionálása. Munkaruhák emblémázása, konfekcionálás saját anyagos, illetve bérmunka konstrukcióban. Fémipari tevékenység, zárkaajtó gyártás, hegesztés, fémmegmunkálás, valamint egyéb fém és faipari bérmunka tevékenységek végzése.
DUNA PAPÍR Termelő Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. Tevékenységi kör: Háztartás higiéniai papírtermékek (egészségügyi papír, papírzsebkendő), gyártása, értékesítése. Kooperációs bérmunkában papíralapanyag gyártása.
NOSTRA Vegyesipari Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. Tevékenységi kör: csomagoló és tároló faipari termékek, faipari tömegcikkek gyártása, Háztartás higiéniai papírtermékek (egészségügyi papír), gyártása, labdavarrás és egyéb bérmunkák végzése.
68
Nagyfa-Alföld Mezőgazdasági és Vegyesipari Kft. Tevékenységi kör: Bútorok, asztalok, székek, egyéb kisbútorok, bútor alkatrészek gyártása, fémipari és egyéb bérmunkák végzése, ingatlan bérbeadás, továbbá szántóföldi és kertészeti növénytermesztés, állattenyésztés, húsfeldolgozás.
Állampusztai Mezőgazdasági és Kereskedelmi Kft. Tevékenységi kör: Szántóföldi növénytermesztés, gabonafélék, ipari- és takarmánynövények termesztése. Állattenyésztés: sertés, vágójuh, pulyka, ló, vágócsirke.
Annamajori Mezőgazdasági és Kereskedelmi Kft. Tevékenységi
kör:
Szántóföldi
növények,
termesztés,
gabonafélék,
ipari-
és
takarmánynövények, zöldségfélék termesztése, valamint zöldségfeldolgozás. Állattenyésztés: szarvasmarha (tejtermelés), sertés, ló. A társaság saját sütödéjében pékárut készítenek kereskedelmi célra.
Pálhalmai Agrospeciál Mezőgazdasági Termelő, Értékesítő és Szolgáltató Kft. Tevékenységi
kör:
Szántóföldi
növénytermesztés
(gabonafélék,
ipari-
és
takarmánynövények), gyümölcstermesztés. Állattenyésztés: szarvasmarha (tejtermelés), sertés. Vegyesipari bérmunkák végzése.
69
Függelék
XII.
Az alábbiakban elhelyezek néhány, az ipari, a mezőgazdasági és valamennyi társaság konszolidált mérlegadataiból általam kiemelt, a vagyoni helyzetre, a pénzügyi helyzetre, és a jövedelmezőségre vonatkozó mutatót. Szándékom szerint ezek áttekintése alátámasztást ad a dolgozatomban leírt állításoknak. Ipari társaságok összesen 2005.
2006.
2007.
2008.
2009.
Vagyoni helyzet elemzése 2 Tárgyi eszközök fedezettsége %
136,0
132,0
138,6
117,1
134,4
3 Tárgyi eszközök hatékonysága %
123,6
113,9
127,1
90,2
119,4
4 Eszközök fordulatszáma
0,7
0,7
0,8
0,6
0,8
5 Készletek fordulatszáma
4,0
3,9
4,9
4,2
5,0
160,0 140,0
Tárgyi eszközök fedezettsége %
120,0 100,0
Tárgyi eszközök hatékonysága %
80,0
Eszközök fordulatszáma
60,0
Készletek fordulatszáma
40,0 20,0 0,0 2005.
2006.
2007.
2008.
6 Működő tőke (forgótőke) e Ft
2009.
965221,0
850471,0
883116,0
524857,0
455883,0
7 Működő tőke aránya (forrásokban) % (forgótőke ellátottság)
27,5
26,8
25,8
14,6
15,0
8 Működő tőke aránya (saját tőkéhez) %
34,6
31,7
30,5
17,4
17,5
9 Saját tőke aránya (forrásokban)
81,4
82,4
83,4
84,4
85,4
2,6
2,7
3,0
4,4
5,1
11 Forgótőke forgása 90,0 80,0
Működő tőke aránya (forrásokban) % (forgótőke ellátottság)
70,0 60,0 50,0
Működő tőke aránya (saját tőkéhez) %
40,0 30,0
Saját tőke aránya (forrásokban)
20,0
10,0 0,0
2005.
2006.
2007.
2008.
Tőke jövedelmezőség:
70
2009.
12 Tőke hatékonyság (ROE) (saját tőke jövedelmezősége) %
-14,5
-16,2
6,9
-7,4
-18,1
13 Árbevétel arányos eredmény (ROS) %
-15,9
-18,7
7,5
-9,6
-20,3
14 Eszköz arányos eredmény (ROA) %
-11,2
-13,2
5,8
-6,1
-16,7
17 Tőke önfinanszírozás %
-14,5
-16,2
6,9
-7,4
-18,1
18 Saját tőke növekedés %
232,5
223,5
241,2
250,6
228,8
15 Tevékenység haszonkulcsa (árbevétel arányos nyereség) %
-15,9
-18,7
7,5
-9,6
-20,3
16 Alaptőke jövedelmezősége %
-33,6
-36,1
16,6
-18,5
-41,3
300,0 Tőke önfinanszírozás % 250,0 Saját tőke növekedés %
200,0 150,0
Tőke hatékonyság (ROE) (saját tőke jövedelmezősége) %
100,0
Árbevétel arányos eredmény (ROS) %
50,0
Eszköz arányos eredmény (ROA) %
0,0 2005.
2006.
2007.
2008.
2009.
-50,0
2005.
2006.
2007.
2008.
2009.
Pénzügyi helyzet elemzése Likviditás 2 Likviditási ráta
2,7
3,2
3,0
2,0
2,1
3 Rövid távú likviditás
1,8
2,1
2,1
1,4
1,5
4 Készpénz likviditási ráta
0,7
0,6
0,9
0,4
0,3
-0,7
-1,1
0,4
-0,4
-1,1
5 Dinamikus likviditás 3,5 3,0 2,5 2,0
Likviditási ráta
1,5
Rövid távú likviditás 1,0
Készpénz likviditási ráta
0,5
Dinamikus likviditás
0,0 2005.
2006.
2007.
2008.
-0,5 -1,0 -1,5
71
2009.
Eladósodottság, adósszágszolgálat 6 Eladósodottság, mértéke %
25,9
18,4
18,1
7 Nettó eladósodottság %
19,0
16,2
8,7
3,0
4,2
8,6
6,1
8 Rövid távú eladósodottság %
6,0
6,8
2,2
14,4
11,7
9 Adósság visszafizető képesség
-0,4
-0,6
0,6
-0,2
-0,4
30,0 25,0 Eladósodottság, mértéke %
20,0
Nettó eladósodottság %
15,0
Rövid távú eladósodottság %
10,0
Adósság visszafizető képesség
5,0 0,0 2005.
2006.
2007.
2008.
2009.
-5,0
2005.
2006.
2007.
2008.
2009.
Jövedelmezőség elemzése 2 Termelési költségszint %
115,8
121,5
93,7
112,0
122,2
3 Értékesítési költségszint %
104,4
109,1
88,2
104,5
106,6
4 Anyaghányad %
64,4
66,5
53,8
62,7
67,9
5 Bérköltség hányad %
40,0
43,0
34,4
41,8
38,9
6 Bruttó haszonrés %
-4,4
-9,1
11,8
-4,5
-6,6
140,0 120,0 100,0
Termelési költségszint %
80,0
Értékesítési költségszint %
60,0
Anyaghányad % Bérköltség hányad %
40,0
Bruttó haszonrés %
20,0 0,0 2005.
2006.
2007.
2008.
-20,0
72
2009.
Mezőgazdasági társaságok összesen 2005.
2006.
2007.
2008.
2009.
Vagyoni helyzet elemzése 2
Tárgyi eszközök fedezettsége %
149,812387
108,04719
92,0428343
97,2840265
108,038168
3
Tárgyi eszközök hatékonysága %
108,3
85,1
68,3
78,7
76,7
4
Eszközök fordulatszáma
0,4
0,4
0,3
0,4
0,3
5
Készletek fordulatszáma
2,1
2,4
2,4
2,8
2,6
160 140
Tárgyi eszközök fedezettsége %
120
100
Tárgyi eszközök hatékonysága %
80 60
Eszközök fordulatszáma
40
Készletek fordulatszáma
20 0 2005. 2006. 2007. 2008. 2009.
Működő tőke (forgótőke) 6
Működő tőke (forgótőke) e Ft
7
Működő tőke aránya (forrásokban) % (forgótőke ellátottság)
8
Működő tőke aránya (saját tőkéhez) %
9 11
5979537
5732423
5885855
5607011
5708063
102,469079
75,192
69,1313269
61,4438072
62,5466986
126,502187
114,44726
113,005646
99,8344464
96,8690826
Saját tőke aránya (forrásokban)
81,0018242
65,70013
61,1751088
61,5456983
64,568278
Forgótőke forgása
0,57148873
0,6880361
0,65668947
0,80998664
0,73245513
140
Működő tőke aránya (forrásokban) % (forgótőke ellátottság)
120 100 80 60
Működő tőke aránya (saját tőkéhez) %
40 20 0 2005.
2006.
2007.
2008.
73
2009.
Tőke jövedelmezőség 12
Tőke hatékonyság (ROE) (saját tőke jövedelmezősége) %
-18,334971
-14,341807
-14,960446
-12,966238
-16,661621
13
Árbevétel arányos eredmény (ROS) %
-25,361476
-18,213241
-20,159713
-16,034511
-23,482863
14
Eszköz arányos eredmény (ROA) %
-8,8823273
-6,3934969
-6,3504331
-5,8793221
-8,1366868
17
Tőke önfinanszírozás %
-18,334971
-16,162403
6,9001452
-7,3941072
-18,051314
18
Saját tőke növekedés %
322,034678
341,24472
354,84814
382,634487
401,45483
15
Tevékenység haszonkulcsa (árbevétel arányos nyereség) %
-23,868428
-16,963962
-19,198361
-13,749724
-21,264536
16
Alaptőke jövedelmezősége %
-59,044965
-48,940659
-53,086865
-49,613299
-66,888881
450 400 350 300 250 200 150 100 50 0 -50
Tőke önfinanszírozás % Saját tőke növekedés % Tőke hatékonyság (ROE) (saját tőke jövedelmezősége) %
2005. 2006. 2007. 2008. 2009.
Mezőgazdasági társaságok összesen 2005.
2006.
2007.
2008.
2009.
Pénzügyi helyzet elemzése Likviditás 2
Likviditási ráta
11,379717
7,963644
9,78799303
6,91079638
7,73475641
3
Rövid távú likviditás
8,53478776
5,972733
7,34099477
5,18309728
5,80106731
4
Készpénz likviditási ráta
5,68985851
3,981822
4,89399652
3,45539819
3,86737821
5
Dinamikus likviditás
-1,4158492
-0,8127839
-1,107934
-0,6582909
-1,0489598
14 12
Likviditási ráta
10 8
Rövid távú likviditás
6 4
Készpénz likviditási ráta
2
0 -2
2005.
2006.
2007.
-4
74
2008.
2009.
Dinamikus likviditás
Eladósodottság, adósszágszolgálat 6
Eladósodottság, mértéke %
20,5673999
42,527457
40,5516716
40,3683095
36,3662514
7
Nettó eladósodottság %
-14,105007
9,8068995
9,0854861
11,1871516
8,55311636
8
Rövid távú eladósodottság %
-79,061774
-62,23489
-67,475452
-51,285911
-58,127556
9
Adósság visszafizető képesség
-0,5059613
-0,1515118
-0,174745
-0,0775906
-0,1955186
60 Eladósodottság, mértéke %
40
20 0 -20
2005. 2006. 2007. 2008. 2009.
Nettó eladósodottság %
-40 Rövid távú eladósodottság %
-60 -80 -100
Mezőgazdasági társaságok összesen 2005.
2006.
2007.
2008.
2009.
Jövedelmezőség elemzése 2
Termelési költségszint %
131,0
118,1
129,9
127,2
126,0
3
Értékesítési költségszint %
110,1
99,2
112,0
107,9
105,2
4
Anyaghányad %
72,0
64,9
74,2
75,9
72,7
5
Bérköltség hányad %
38,1
34,3
37,8
32,0
32,5
6
Bruttó haszonrés %
-10,1
0,8
-12,0
-7,9
-5,2
140,0
Termelési költségszint %
120,0 100,0
Értékesítési költségszint %
80,0
Anyaghányad %
60,0 40,0
Bérköltség hányad %
20,0
Bruttó haszonrés %
0,0 -20,0
75
Társaságok mindösszesen Vagyoni helyzet elemzése
2005.
2 Tárgyi eszközök fedezettsége %
2006.
2007.
2008.
2009.
144,366672
115,35459
104,598491
103,385633
114,959715
3 Tárgyi eszközök hatékonysága %
114,3
93,8
84,2
82,2
87,9
4 Eszközök fordulatszáma
0,4
0,4
0,4
0,4
0,4
5 Készletek fordulatszáma
2,6
2,8
3,0
3,1
3,1
160 140
Tárgyi eszközök fedezettsége %
120 100
Tárgyi eszközök hatékonysága %
80
Eszközök fordulatszáma
60 40
Készletek fordulatszáma
20 0 2005.
2006.
2007.
2008.
2009.
Működő tőke (forgótőke) 6 Működő tőke (forgótőke) e Ft
6944758
6582894
6768971
6131868
6163946
7 Működő tőke aránya (forrásokban) % (forgótőke ellátottság)
74,2851397
60,942238
56,6849457
48,2426345
50,6699607
8 Működő tőke aránya (saját tőkéhez) %
92,3708711
85,580923
83,5209777
71,0858552
72,4807458
9 Saját tőke aránya (forrásokban)
80,4205252
71,210073
67,8691117
67,8653079
69,9081669
0,85744068
0,9506471
0,96335928
1,1188553
1,05479737
11 Forgótőke forgása
100 90 80 70 60 50 40 30 20 10 0
Működő tőke aránya (forrásokban) % (forgótőke ellátottság) Működő tőke aránya (saját tőkéhez) %
2005.
2006.
2007.
76
2008.
2009.
Tőke jövedelmezőség 12 Tőke hatékonyság (ROE) (saját tőke jövedelmezősége) %
-16,899444
-14,97689
-7,1488168
-11,022069
13 Árbevétel arányos eredmény (ROS) %
-21,336997
-18,408794
-8,8848544
-13,858174
-22,35166
14 Eszköz arányos eredmény (ROA) %
-9,5095782
-7,9361954
-3,6905981
-5,9298187
-9,7577714
17 Tőke önfinanszírozás %
-16,900109
-14,97689
-7,1488168
-11,022069
-17,088403
18 Saját tőke növekedés %
281,733568
288,24144
303,699168
323,240763
325,917113
15 Tevékenység haszonkulcsa (árbevétel arányos nyereség) %
-20,5
-17,6
-8,3
-12,3
-20,9
16 Alaptőke jövedelmezősége %
-47,6
-43,2
-21,7
-35,6
-55,7
350
Tőke önfinanszírozás %
300 250
Saját tőke növekedés %
200 150
Tőke hatékonyság (ROE) (saját tőke jövedelmezősége) % Árbevétel arányos eredmény (ROS) %
100 50 0 -50
-17,088403
2005.
2006.
2007.
2008.
2009.
Társaságok mindösszesen 2005.
2006.
2007.
2008.
2009.
Pénzügyi helyzet elemzése Likviditás 2 Likviditási ráta
7,0324312
6,4206208
7,04719044
5,11134116
5,8814519
3 Rövid távú likviditás
5,19358481
4,7297963
5,22313415
3,80310597
4,37346285
4 Készpénz likviditási ráta
3,21425736
2,8925073
3,2778423
2,33810005
2,70925726
5 Dinamikus likviditás
-1,0593275
-0,9080497
-0,4844018
-0,5679016
-1,0774252
8 7 Likviditási ráta
6 5
Rövid távú likviditás
4 3
Készpénz likviditási ráta
2 1
Dinamikus likviditás
0 -1
2005.
2006.
2007.
2008.
-2
77
2009.
Eladósodottság, adósszágszolgálat 6 Eladósodottság, mértéke %
22,5315369
7 Nettó eladósodottság %
34,126758
32,5387352
32,9086948
30,186308
-5,6255754
7,4319707
7,34571935
10,2890644
7,79539367
8 Rövid távú eladósodottság %
-42,80866
-36,725626
-39,100447
-29,089158
-33,196277
9 Adósság visszafizető képesség
-0,4563105
-0,2425108
-0,0241128
-0,0981881
-0,2267818
40 30 Eladósodottság, mértéke %
20 10
Nettó eladósodottság %
0 2005.
-10
2006.
2007.
2008.
2009.
Rövid távú eladósodottság %
-20
Adósság visszafizető képesség
-30 -40 -50
Társaságok mindösszesen 2005.
2006.
2007.
2008.
2009.
Jövedelmezőség elemzése 2 Termelési költségszint %
124,530692
119,34987
115,125903
122,061505
124,642633
3 Értékesítési költségszint %
107,690003
102,86687
102,30471
106,767762
105,705173
4 Anyaghányad %
68,7744233
65,483704
65,8800394
71,4607455
70,9799685
5 Bérköltség hányad %
38,9038259
37,502692
36,3879409
35,3034682
34,7853768
6 Bruttó haszonrés %
-7,6900031
-2,8668703
-2,3047098
-6,7677617
-5,7051725
140
Termelési költségszint %
120 100
Értékesítési költségszint %
80
Anyaghányad %
60 40
Bérköltség hányad %
20 Bruttó haszonrés %
0 -20
78
XIII. -
A felhasznált irodalom jegyzék
1979. évi 11. törvényerejű rendelet a büntetések és az intézkedések végrehajtásáról, http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=97900011.TVR, 2011
-
1993. évi XXXI. tv. 4. cikk, http://www.hunsor.se/dosszie/ejd03.pdf, 2011
-
6/1996. (VII. 12.) IM rendelet a szabadságvesztés és az előzetes letartóztatás végrehajtásának szabályairól http://net.jogtar.hu/jr/gen/getdoc2.cgi?dbnum=1&docid=99600006.IM&cel=P%2895 %29, 2011
-
A Nemzeti Együttműködés Programja
-
Az
Európa
Unio
Miniszteri
Bizottsága,
Európai
börtönszabályok,
2006
5mp.eu/fajlok/borton/bortonszabalyok_uj_www.5mp.eu_.doc, 2011 -
Budai István, Az elítéltek költségvetési foglalkoztatása, Börtönügyi szemle, Budapest, 2009. 2. szám
-
Büntetés-végrehajtási Szabályzat; Budapest, 1955, 83 oldal
-
Cséri Zoltán – Hirják András Péter; A fogvatartottak foglalkoztatása és a kapcsolódó gyakorlati problémák a Közép-Dunántúli Országos Bv. Intézetben és az Annamajori Kft-nél., Börtönügyi szemle; Budapest, 2009. 2. szám,17-24. oldal
-
Csintalan János-Hajdú Miklós Dr. Lőrincz József-Mihály Attila: A királyi törvényháztól a fegyház és börtönig - A Sátoraljaújhelyi Fegyház és Börtön centenáriumi évkönyve 1905-2005; Sátoraljaújhely; 2005
-
Dr. Kabódi Csaba - Dr. Mezey Barna: Börtönügy Nyugaton, Börtönügyi szemle Budapest 1987. 4. szám
-
Dr. Kabódi Csaba Dr. Mezey Barna Dr. Lőrinc József: A büntetéstan elméleti és történeti alapja, Budapest 2003.
-
Dr. Kabódi Csaba Dr. Mezey Barna: A munka szerepváltozásai a büntetésvégrehajtásban, Börtönügyi Szemle; Budapest; 1990 1. szám, 50. oldal
-
Dr. Lőrincz József-Nagy Ferenc: Börtönügy Magyarországon, Budapest, 1997. 79
-
Dr. Pallo József:: Az elítéltek foglalkoztatása az európai büntetés-végrehajtási gyakorlatban, Börtönügyi szemle, Budapest, 2010. 4.szám
-
Dr. Szőllősy Oszkár: Magyar Börtönügy; Váci Királyi Országos Fegyintézet nyomdája; Budapest, 1930.
-
Dr. Tóth László, A gazdasági társaságok jelene,a gazdasági működés jövőbeni tervei Börtönügyi szemle, Budapest, 2009. 2. szám, 1-12. oldal
-
Dr. Tóth László: A gazdasági társaságok jelene, a gazdasági működés jövőbeni tervei, Börtönügyi Szemle, Budapest, 1999. A Kriminálexpón – 2009. május 6-án – elhangzott előadás szerkesztett változata.
-
Előterjesztés a kormány részére a büntetés-végrehajtási szervezet részéről a központi államigazgatási szervek és a rendvédelmi szervek irányában fennálló egyes ellátási kötelezettségekről, a termékek és szolgáltatások átadás-átvételének és azok ellentételezésének rendjéről szóló kormányrendeletről. 2011.
-
Gyarmati Géza: A fogvatartottak munkáltatásának története; 2006.
-
Hacker Ervin: A rabmunka. Pécs, 1916.
-
IFUA Horváth & Partners Kft.: Üzleti terv A Büntetés-végrehajtás belső ellátó közüzemének létrehozására vonatkozóan.
-
Lukács Tibor: Szervezett dilemmánk: a börtön, Budapest, 1987, 229-233. old
-
Megyery István: A magyar börtönügy és az országos letartóztatási intézetek; Budapest, 1905.
-
metapédia Constitutio criminalis Carolina, http://hu.metapedia.org/wiki/Constitutio_criminalis_Carolina, 2011
-
Pischler/Schnattler/Knopper:
Foglalkoztatási
tanulmány,
A
fogvatartottak
foglalkoztatásának középtávú szabályozásával kapcsolatos lehetséges irányok a magyar büntetés-végrehajtásban, Magyarország 2007 -
Szempci fegyintézet szabályzata; 1771.
-
Várnay Ernő ; Papp Mónika: Az Európai Unió joga; Budapest 2005 80
-
Vókó György: A magyar büntetés-végrehajtási jog. Pécs, 1999.
-
Vókó György: Új európai börtönszabályok és magyarázatuk; Börtönügyi szemle, Budapest, 2010/ 4. szám
81
