Elhízás és hypertonia

ÖSSZEFOGLALÓ KÖZLEMÉNY Ö S S ZEFOGLA LÓ K ÖZLEM ÉN Y

Elhízás és hypertonia Simonyi Gábor dr.

■

Kollár Réka dr.

Szent Imre Egyetemi Oktatókórház, Anyagcsere Központ, Budapest

A hypertonia és az elhízás gyakorisága fokozatosan nő hazánkban. Magyarországon a hypertoniás férfiak 68,52%-a, míg a nők 78%-a elhízott. A magas vérnyomás és az elhízás külön-külön is a cardiovascularis morbiditás és mortalitás fontos kockázati tényezői. A fokozott szimpatikus aktivitás és a hypertonia kapcsolata jól ismert, ugyanakkor a haskörfogat és a test zsírtömege szignifikáns, pozitív korrelációban áll a szimpatikus aktivitással, amelyben a hyperleptinaemia is szerepet játszik. A renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer fokozott aktivitása vascularis és renalis hatásai útján szintén vérnyomás-emelkedést okoznak. A fokozott szimpatikus aktivitással és a csökkent vagustónussal kísért autonóm idegrendszer egyensúlyzavara független és meghatározó kockázati tényezője a cardiovascularis eseményeknek, beleértve a hirtelen szívhalált is. Orv. Hetil., 2013, 154, 1736–1742. Kulcsszavak: elhízás, hypertonia, fokozott szimpatikus aktivitás

Obesity and hypertension The frequency of hypertension and obesity is gradually growing in Hungary. At present 68.5% of men and 78% of women are obese. Hypertension and obesity are the most important risk factors of morbidity and mortality from cardiovascular disease. The relationship between increased sympathetic activity and hypertension is well known. Waist circumference and body fat mass correlate significantly with sympathetic activity, in which hyperlipidemia plays also a role. The increased activity of renin-angiotensin-aldosterone system via its vascular and renal effects also contributes to an increase of blood pressure. Increased sympathetic activity with decreasing vagal tone accompanying the imbalance of the autonomous nervous system is independent and significant risk factor of cardiovascular events including sudden cardiac death. Keywords: obesity, hypertension, increased sympathetic activity Simonyi, G., Kollár, R. (2013). [Obesity and hypertension]. Orv. Hetil., 154 (44), 1736–1742.

(Beérkezett: 2013. augusztus 3.; elfogadva: 2013. szeptember 8.)

Rövidítések AT-II = angiotenzin-II; IL = interleukin; MSNA = a vázizomzat szimpatikus aktivitása; NHANES III = National Health and Nutrition Examination Survey III; OSAS = obstruktív alvási apnoe; RAAS = renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer; SZIR = szimpatikus idegrendszer; TNF = tumornekrózis-faktor; TTI = testtömegindex

Az elhízás epidémiája már több évtizede elérte Magyarországot. Egy korábbi vizsgálatunkban az elhízás (testtömegindex [TTI] ≥30 kg/m2) és túlsúly (25 kg/m2≤ TTI<30 kg/m2) együttes előfordulását hazánkban 67%-nak találtuk [1]. Nagyságrendileg ehhez hasonló eredményeket igazoltak a legutóbbi hazai reprezentatív felmérésben (Országos Táplálkozás- és Tápláltsági Állapot Vizsgálat), ahol férfiaknál a túlsúly és elhízás együtDOI: 10.1556/OH.2013.29738

tes gyakorisága 63%, míg nőknél 61% volt [2]. A Magyar Hypertonia Társaság adatai szerint a magasvérnyomásbetegség a felnőtt lakosság mintegy 50%-át érinti [3]. Elhízott férfiakban 68,5%-os a hypertonia előfordulása, míg nők esetében ez az arány jóval magasabb, mintegy 78% [3]. Jól ismert az elhízás – ezen belül kifejezetten a visceralis vagy intraabdominalis típus – és a hypertonia önálló cardiovascularis kockázati szerepe. Együttes jelenlétük esetén nem egyszerűen összeadódik, hanem hatványozottan nő a cardiovascularis kockázat. Az Egyesült Államokban az NHANES III (National Health and Nutrition Examination Survey III) adatai azt igazolták, hogy a hypertonia gyakorisága progresszíven emelkedik a TTI-vel [4]. Ez az összefüggés férfiakban kifejezettebbnek bizonyult, mint nőkben (1. ábra), mivel a hypertonia prevalenciája elhízott nőkben 37,8%, míg

1736

2013

■

154. évfolyam, 44. szám

■

1736–1742.

Ö S S ZEFOGLA LÓ K ÖZLEM ÉN Y

45

41,9 37,8

40 32,7

Százalék (%)

35 30

27,7

27

25

BMI<25 %0,

22,1

%0,

20 15,2

14,9

%0,

15 10 5 0 1ĘN

Férfiak 1. ábra

A hypertonia gyakorisága a testtömegindex (BMI) és a nemek szerint az NHANES III adatai alapján [4]. Az adatok grafikus ábrázolása

férfiakban 41,9% volt. Ezzel szemben normális testtömegindex (TTI<25 kg/m2) esetén a magasvérnyomásbetegség a nők 15,2%-ában, míg a férfiak 14,9%-ában fordult elő. Már több évtizeddel ezelőtt is számos nagy vizsgálatban igazolták, hogy a TTI és a vérnyomás között direkt és független összefüggés tapasztalható [5, 6]. E nagy vizsgálatok egyikében (INTERSALT Study) több mint 10 000 férfi és nő adatait elemezték [7]. Eredményeik szerint 10 kg-os testtömegkülönbség 3/2,2 Hgmm-es vérnyomáskülönbséget hoz létre. A 2–3 Hgmm-es szisztolés vérnyomáskülönbség populációs szinten a stroke-mortalitás vonatkozásában 6–9%-os, míg a coronariahalálozás szempontjából 4–6%-os különbséget eredményez a testtömegtöbblettel rendelkezők rovására. A testtömegcsökkentés ugyanakkor vérnyomáscsökkenéssel jár, mivel minden 1 kilogrammos testtömegcsökkenés mintegy 1–4/1–2 Hgmm-es vérnyomásmérséklődést eredményezhet [8]. Egy modellszámítás szerint 10 kg-os testtömegcsökkentés ugyanakkor 6 Hgmm-es szisztolés és 4,6 Hgmm-es diasztolés vérnyomáscsökkenést hoz létre [9].

1. táblázat

A hypertonia patofiziológiája elhízásban

A plazma noradrenalinszintje essentialis hypertoniában 25–30%-kal haladja meg a normotoniások értékeit. A szimpatikus idegrendszer (SZIR) szinte valamennyi élettani folyamatban részt vesz, felelős a fiziológiás stresszre adott válaszokért is. A szimpatikus idegrendszer a vérnyomást rövid és hosszabb távon is szabályozhatja a különböző hatások eredőjeként. A SZIR fokozott aktivitása számos káros metabolikus és cardiovascularis hatást fejt ki a szervezet legkülönbözőbb területein. A megnövekedett SZIR-aktivitás felelős a cardiovascularis remodelling kialakulásáért is, beleértve a balkamra-hypertrophiát, a véredények simaizmainak hypertrophiáját, továbbá életveszélyes kamrai tachycardiák

Az elhízás és a hypertonia igen szoros kapcsolata számos patomechanizmus következménye: 1. Az elhízás hemodinamikai következményeként nő a vérvolumen, a verővolumen és a perctérfogat. 2. A perifériás vasoconstrictiót okozó hatások – a szimpatikus idegrendszer fokozott aktivitása, az inzulinrezisztencia, az endotheldiszfunkció, az adipocyták által termelt anyagok (például leptin, rezisztin, adiponektin, interleukin-6 [IL-6], tumornekrózis-faktor [TNF]), obstruktív alvási apnoe (1. táblázat). ORVOSI HETILAP

Hemodinamikai, neurohormonális és renalis hatások elhízásban. Módosítva [10] alapján

Vérnyomás↑ Szívfrekvencia ↑ Perctérfogat ↑ Vérvolumen ↑ Szimpatikus idegrendszeri aktivitás ↑ Vese szimpatikus aktivitása ↑ Plazmarenin-aktivitás ↑ Nátriumegyensúly ↑ Renalis tubularis reabszorpció ↑ GFR ↑ Inzulinrezisztencia ↑ Leptin ↑ Adiponektin ↓

A fokozott szimpatikus aktivitás szerepe

1737

2013 ■ 154. évfolyam, 44. szám


p<0,05 p<0,05

Teljes MSNA (egység/100 ütés)

5000 4500 p<0,05

4000 3500

p<0,05

3000 2500 2000 1500 1000 500 0 Normotoniás

Hypertoniás

Normotoniás

Nem elhízott 2. ábra

Hypertoniás Elhízott

Az izom szimpatikus aktivitása (MSNA) nem elhízott és elhízott normotoniásokban és hypertoniásokban. Elhízottakban a normo- és hypertoniában egyaránt szignifikánsan magasabb az MSNA a nem elhízottakhoz képest [18]. Az adatok grafikus ábrázolása

kialakulását is eredményezheti. A fokozott szimpatikus aktivitással és a csökkent vagustónussal kísért autonóm idegrendszer egyensúlyzavara független és meghatározó kockázati tényezője a cardiovascularis eseményeknek, beleértve a hirtelen szívhalált [10]. Az elmúlt évtizedben számos vizsgálat igazolta a fokozott szimpatikus aktivitás kiemelkedő szerepét a hypertonia kialakulásában. Több vizsgálat igazolta, hogy hypertoniásokban a plazma noradrenalinszintje – amely a szimpatikus aktivitás vérből kimutatható jelzője – a vérnyomás-emelkedés mértékével emelkedik, azaz minél súlyosabb a hypertonia, annál kifejezettebben emelkedik a szimpatikus aktivitás. Ugyanakkor a szimpatikus idegrendszer túlműködését a hypertonia minden stádiumában észlelhetjük, és ez szerepet játszik a célszervkárosodások és metabolikus eltérések kialakulásában is [10]. Elhízásban számos útja lehet a szimpatikus idegrendszeri aktivitás fokozódásának: 1. hyperinsulinaemia, 2. angiotenzin-II-szint-emelkedés, 3. baroreceptorreflex-működés csökkenése, 4. alvási apnoéban aktiválódó kemoreceptor mediálta reflexek, 5. adipocytákból kiáramló citokinek (adipokinek), például leptin, interleukin-6 (IL-6) és tumornekrózis-faktor-alfa (TNF-alfa) [10]. A hypertonia szerteágazó patogenezisében többek között fontos szerepet játszik az endotheldiszfunkció, a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer (RAAS) fokozott aktivitása és a szimpatikus idegrendszer túlzott működése is. Számos korábbi vizsgálatban igazolták, hogy a testtömeg-növekedés [11] és az elhízás fokozza a szimpatikus 2013 ■ 154. évfolyam, 44. szám

2. táblázat

A zsírsejtekből származó anyagok és hatásuk a vérnyomásra ([21] alapján)

Zsírsejteredetű anyagok

Adiponektin Leptin Perivascularis relaxáló faktorok

A vérnyomásra gyakorolt hatás

Csökkenti Növeli Csökkenti

Renin-angiotenzin rendszer

Növeli

Rezisztin

Növeli

aktivitást [12]. Más adatok szerint a nagy kalóriatartalmú étkezés emeli a perifériás szövetek noradrenalinforgalmát és a noradrenalinszintet [13]. A nagy zsír- és szénhidráttartalmú étrend serkenti a perifériás alfa-1 és béta-adrenoreceptorokat, ami fokozott szimpatikus aktivitáshoz és vérnyomás-emelkedéshez vezethet [14]. Másrészt a vese szimpatikus aktivitása (noradrenalin spillover technikával mérve) elhízottakban duplájára nő [15], ugyanakkor a kardiális szimpatikus tónus nem fokozódik [16]. A vese szimpatikus aktivitásának indirekt bizonyítéka, hogy a szimpatikus rostok denervációja csökkenti a vérnyomást [17]. Lambert és munkatársai azt vizsgálták [18], hogy a szimpatikus idegrendszer aktivitásának mértéke különbözik-e elhízott és nem elhízott egyénekben. Mikroneurográfiás módszerrel vizsgálva jelentős különbséget találtak az elhízott és a nem elhízott hypertoniások között a szimpatikus idegrendszeri tónussal jól korreláló vázizomzat szimpatikus aktivitása (MSNA) vonatkozásában. Elhízott hypertoniásokban szignifikánsan (p<0,05) magasabb MSNA-szintet mértek (2. ábra), mint a nem

1738

ORVOSI HETILAP


=6Ë56=g9(7Ĺ

/(37,1Ĺ

HYPOTHALAMUS NUCLEUS ARCUATUS

DMH VMH

6=,03$7,.86$.7,9,7È6ĹĹĹ

1È75,805($%6=253&,ÏĹĹĹ

7(502*e1+$7È6Ĺ

7(676Ò/<Ĺ

9e51<20È6ĹĹĹ 3. ábra

7È3/È/e.)(/9e7(/Ļ

A leptinrezisztencia hatásai Rövidítések: DMH = dorsomedialis hypothatalamus; VMH = ventromedialis hypothalamus

elhízott hypertoniásokban, ugyanakkor az elhízott normotoniásokban – a nem elhízott normotoniásokhoz képest – is magasabb volt a szimpatikus aktivitás mértéke.

Adipokinek Jól ismert, hogy a zsírszövet nemcsak raktározófunkciót lát el, hanem a szervezet legnagyobb endokrin szerve is. A zsírsejtek több mint ötvenféle különböző anyagot juttatnak a keringésbe, és ezek közül több szerepet játszik a vérnyomás szabályozásában, befolyásolásában (2. táblázat).

Leptin

Egyéb adipokinek

A leptint – mint az ob gén által termelt, 167 aminosavból álló, a táplálékfelvételt szabályozó peptidet – 1994-ben fedezték fel. Fő termelődési helye a fehér zsírszövet (adipocyták), de a placentában is megtalálható. A placentalis leptin a terhességi eclampsia kialakulásában is szerepet játszik. A leptin, mint anoreticus hormon, fontos szerepet játszik a táplálékfelvétel, az anyagcsere, a szimpatikus idegrendszer által mediált termogenezis és az inzulinszekréció szabályozásában. Az adipocyták által termelt leptin főleg a hypothalamusban található leptinreceptorokhoz kötődik. Hatására csökken az étvágy, csökken a táplálékfelvétel és ezáltal csökken a testtömeg, azaz perifériás jelzőrendszerben negatív feed-back szerepet játszik a zsírszövet mennyiségének szabályozásában [19]. ORVOSI HETILAP

A leptin másik fontos hatása, hogy serkenti a szimpatikus idegrendszert. Normális esetben e hatás növeli az anyagcserét, a barna zsírszövet termogenikus aktivitását, emellett kissé fokozza a vese szimpatikus aktivitását és a mellékvese működését. Fontos megemlíteni még, hogy az elhízottak nagy részében a leptinreceptorrezisztencia miatt hyperleptinaemiás állapot alakul ki. Ennek következtében viszont a leptin étvágycsökkentő és termogenezist fokozó hatása nem érvényesül a hypothalamus nucleus arcuatusán keresztül, azonban a ventromedialis és a dorsomedialis hypothalamuson keresztül a szimpatikus idegrendszeri aktivitás nagymértékű fokozódásához vezet (3. ábra) [20].

Több adat szerint a leptinen kívül más adipokinek is hatással lehetnek a vérnyomásra. A kizárólag a zsírsejtekben termelődő adiponektin csökkenti az inzulinrezisztenciát és így a vérnyomást, és endotheldependens hatása révén védőhatást gyakorolhat a magas vérnyomással szemben. A rezisztin szerepét is felvetették elhízottak hypertoniájának kialakulásában, mivel egyes adatok szerint elősegíti az érfal simaizom-proliferációját és vasoconstrictor hatással is bír [21].

Az elhízás hatásai a vesére Az elhízásban fokozott renin-angiotenzin aktivitás emeli az angiotenzin-II- (AT-II-) szintet. Ennek hatására a re-

1739



Renalis interstitialis folyadék Na+ K ANG II

+

ATP

Na+

+

NHE H+

AT1

AT1 Na+ HCO3–

4. ábra

+

A hyperinsulinaemia szerepe

Tubuluslumen

Tubulussejt

ANG II

+

Az angiotenzin-II hatása a renalis tubulusokra ([23] alapján) Rövidítések: ANG II = angiotenzin-II; AT1 = angiotenzin-1 receptor; ATP = adenozin-trifoszfát; NHE = nátrium-hidrogén cserélő

Elhízásban gyakori a szénhidrát-anyagcsere zavara, hyperinsulinaemiás állapot alakul ki a perifériás inzulinrezisztencia miatt. Több vizsgálatban igazolták, hogy az inzulin direkt hatással fokozza a vesetubulus epithelsejtjeiben elhelyezkedő nátriumcsatorna, a nátrium-foszfát kotranszporter, a 3-as típusú nátrium-hidrogén kicserélőt és a Na-K-ATP-áz aktivitását [26]. Mindezek a nátriumürítés csökkentését eredményezve emelik a vérnyomást. Az inzulin emellett fokozza a szimpatikus idegrendszeri aktivitást a központi idegrendszerre kifejtett hatása útján [27, 28]. A krónikus hyperinsulinaemia ugyanakkor vascularis diszfunkciót eredményez, ami szintén fontos tényezője a hypertonia kialakulásának [29].

A renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer (RAAS) aktivációja nalis arteriolák vasoconstrictiója jön létre, ami következményesen csökkenti a vesevéráramlást. Ennek következménye, hogy a peritubularis kapillárisokban csökken a nyomás, és ezért fokozódik a tubularis vízvisszaszívás. A RAAS fokozott aktivitása az efferens arteriolák constrictióját eredményezi, ugyanakkor az elhízásban a felszaporodott zsírszövet miatt veseparenchyma-kompresszió alakul ki, ami az afferens arteriolák dilatációját okozza. Az efferens arteriolák constrictiója és az afferens arteriolák dilatációja glomerularis hiperfiltrációt eredményez. Ehhez vezet ugyanakkor az elhízásban megnövekedett testtömeg és az ehhez képest relatíve kevés nefronszám miatt kialakuló aránytalanság is. Az AT-II másrészt a tubulussejtekben közvetlenül fokozza a proximalis tubulusokban a tubulushám bazális részén elhelyezkedő Na-K-ATP-áz pumpa aktivitását és a nátrium-bikarbonát kotranszportot, továbbá növeli a sejt tubulus felőli oldalán elhelyezkedő nátrium-hidrogén cserét (4. ábra), valamint a nátrium- és a vízreabszorpciót [22, 23] is. Az AT-II mindezek mellett a mellékvese aldoszterontermelésének legkifejezettebb serkentője, amely a vesetubulusokban lévő mineralokortikoidreceptorok aktivációja miatt nátriumretenciót és következményes vízretenciót okoz, ami az extracelluláris folyadéktér fokozásával emeli a vérnyomást [24]. Az AT-II káros hemodinamikai hatásain túlmenően számos nephrotoxicus oxidatív ágens termelődéséért felelős. Serkenti a sejtproliferációt, a szöveti remodellinget a profibroticus citokinek és a növekedési faktorok útján. A különböző kemokinek, kemotaktikus faktorok és a sejtadhéziós molekulák abnormális sejtproliferációt és renalis fibrosist okoznak. A kóros szöveti fehérjék lebontását végző proteázaktivitás-csökkenés a kollagéndepozíció fokozódásához vezet. A folyamatok összessége glomerulosclerosishoz és tubulointestinalis fibrosishoz vezet. Az aldoszteron ugyanakkor a veseszövetre mitogén és profibroticus hatást gyakorol [25]. 2013 ■ 154. évfolyam, 44. szám

Elhízásban, különösen az intraabdominalis típusban, gyakran emelkedett a plazmarenin, az angiotenzinogén, az angiotenzinkonvertáló enzim aktivitása, továbbá az angiotenzin-II- és az aldoszteronszint is. A RAAS aktivációja pedig annak ellenére következik be, hogy ekkor már jelentős a nátriumretenció és az extracelluláris volumen megnő, amelyek miatt fiziológiásan éppen csökken a renintermelés, az angiotenzin-II-képződés és az aldoszteronkiáramlás. A testtömegcsökkenés viszont csökkenti a plazmarenin-aktivitást és az aldoszteronszintet [30, 31]. A reninszekréció és az angiotenzin-IIképződés fokozódását a renalis szimpatikus aktivitás emelkedése idézi elő. A zsírszöveti fokozott angiotenzinogén-képződés is emelheti az angiotenzin-II szintjét, azonban ennek pontos mechanizmusa nem teljesen tisztázott. Végeredményben azonban a RAAS fokozott aktivitása, bármi legyen is a kiindulási pont, emeli a vérnyomást [32].

Az obstruktív alvási apnoe (OSAS) szerepe Jól ismert az OSAS és az elhízás szoros kapcsolata [33], mivel az OSAS első számú kockázati tényezője az elhízás. Számos vizsgálat igazolta, hogy a testtömeg növekedése fokozza az alvási apnoe kialakulásának a kockázatát [34]. Az elhízottak mintegy 40%-ában jelentős alvási apnoe észlelhető [35], és az alvási apnoés betegek mintegy 70%-a elhízott. A Wisconsin államban végzett populációs prospektív vizsgálatban igazolták, hogy a testtömeg még viszonylag kismértékű, 10%-os növekedése az alvási apnoe kialakulásának kockázatát mintegy háromszorosára, 20%-os növekedése pedig hétszeresére növeli (5. ábra) [36]. OSAS-ban éjszakai hypoxiás epizódok miatt jelentősen fokozódik a szimpatikus ideg-

1740

ORVOSI HETILAP


80

70

Az OSAS kialakulásának kockázata

60 40

32 15

20 0 0 –20

–10

–20

–5

0

–14

5

10

20

A testtömeg százalékos változása

–26 –40 –48 –60

5. ábra

A testtömegváltozás és az OSAS kialakulásának kockázata. Az adatok grafikus ábrázolása [36]

rendszeri aktivitás, még a nappali időszakban is, és jellemző a non-dipper jellegű vérnyomáseloszlás [37].

Csökkent endothelfunkció Jól ismert, hogy az érfalban található endothel a vascularis ellenállás szabályozásában jelentős szerepet játszik. Az endotheleredetű nitrogén-oxid a vasodilatatióban játszik szerepet. Az elhízásban kialakult endotheldiszfunkcióban károsodott a vasodilatatio, és a visceralis zsír mennyisége független tényezője ennek. A testtömegcsökkentés ugyanakkor javítja a károsodott endothelfunkciót [38].

Következtetések Epidemiológiai vizsgálatok igazolták, hogy a testtömegemelkedés növeli a vérnyomást és a hypertonia kialakulásának kockázatát. Elhízottak hypertoniájában számos patofiziológiai tényező játszik szerepet. Ennek egyik fő eleme az intraabdominalis zsírszövet felszaporodása, ami inzulinrezisztenciát és dyslipidaemiát okoz. A szimpatikus idegrendszer fokozott aktivitása is jelentős tényezője az elhízottak hypertoniájának. Emellett a zsírszövetben termelődő adipokinek is jelentős szerepet játszanak. Az elhízásban kialakult leptinrezisztencia miatt az emelkedett leptinszint szintén fokozza a szimpatikus idegrendszer aktivitását, ugyanakkor szerepet játszik az endotheldiszfunkció kialakulásában is. Mindezek mellett az elhízásban kialakuló veseparenchyma-kompresszió, illetve a vese fokozott szimpatikus aktivitása a RAAS aktivitásának növelése miatt szintén jelentős tényező. ORVOSI HETILAP

Irodalom [1] Halmy, L., Simonyi, G., Csatai, T., et al.: Hungarian Policeman Study on the prevalence of obesity. Int. J. Obes. Relat. Metab. Disord., 2003, 27 (Suppl. 1), 132. (abstract) http://www.ncbi. nlm.nih.gov/nlmcatalog?term=%22Int+J+Obes+Relat+Metab+ Disord%22%5Bta%5D [2] Martos, É., Kovács, V. A., Bakacs, M., et al.: Hungarian diet and nutritional status survey – The OTAP2009 study I. Nutritional status of the Hungarian population. [Országos Táplálkozás- és Tápláltsági Állapot Vizsgálat – OTÁP2009 I. A magyar lakosság tápláltsági állapota.] Orv. Hetil. 2012, 153, 1023–1030. [Hungarian] [3] Kiss, I. (ed.): Professional and organizational guidelines of treatment of hypertension in adults and children. [A hypertoniabetegség felnőttkori és gyermekkori kezelésének szakmai és szervezeti irányelvei.] Hypertonia és Nephrologia, 2009, 13 (Suppl. 2), 89–167. [Hungarian] [4] Brown, C. D., Higgins, M., Donato, K. A., et al.: Body mass index and the prevalence of hypertension and dyslipidemia. Obes. Res., 2000, 8, 605–619. [5] Stamler, R., Stamler, J., Riedlinger, W. F., et al.: Weight and blood pressure. Findings in hypertension screening of 1 million Americans. JAMA, 1978, 240, 1607–1610. [6] Criqui, M. H., Mebane, I., Wallace, R. B., et al.: Multivariate correlates of adult blood pressures in nine North American populations: The Lipid Research Clinics Prevalence Study. Prev. Med., 1982, 11, 391–402. [7] Dyer, A. R., Elliott, P.: The INTERSALT study: relations of body mass index to blood pressure. INTERSALT Co-operative Research Group. J. Hum. Hypertens., 1989, 3, 299–308. [8] http://www.nhlbi.nih.gov/guidelines/obesity/ob_gdlns.pdf [9] Aucott, L., Poobalan, A., Smith, W. C., et al.: Effects of weight loss in overweight/obese individuals and long-term hypertension outcomes: a systematic review. Hypertension, 2005, 45, 1035–1041. [10] Hall, J. E., da Silva, A. A., Brandon, E., et al.: Comprehensive hypertension. Elsevier Science Publishing Co., Inc., New York, 2007.

1741


Ö S S ZEFOGLA LÓ K ÖZLEM ÉN Y [11] Gentile, C. L., Orr, J. S., Davy, B. M., et al.: Modest weight gain is associated with sympathetic neural activation in nonobese humans. Am. J. Physiol. Regul. Integr. Comp. Physiol., 2007, 292, R1834–R1838. [12] Grassi, G., Seravalle, G., Cattaneo, B. M., et al.: Sympathetic activation in obese normotensive subjects. Hypertension, 1995, 25 (Pt 1), 560–563. [13] Landsberg, L., Krieger, D. R.: Obesity, metabolism, and the sympathetic nervous system. Am. J. Hypertens., 1989, 2 (3Pt 2), 125S–132S. [14] Wofford, M. R., Anderson, D. C. Jr., Brown, C. A., et al.: Antihypertensive effect of alpha- and beta-adrenergic blockade in obese and lean hypertensive subjects. Am. J. Hypertens., 2001, 14, 694–698. [15] Esler, M., Rumantir, M., Wiesner, G., et al.: Sympathetic nervous system and insulin resistance: from obesity to diabetes. Am. J. Hypertens., 2001, 14 (11Pt 2), 304S–309S. [16] Vaz, M., Jennings, G., Turner, A., et al.: Regional sympathetic nervous activity and oxygen consumption in obese normotensive human subjects. Circulation, 1997, 96, 3423–3429. [17] Kassab, S., Kato, T., Wilkins, F. C., et al.: Renal denervation attenuates the sodium retention and hypertension associated with obesity. Hypertension, 1995, 25, 893–897. [18] Lambert, E., Straznicky, N., Schlaich, M., et al.: Differing pattern of sympathoexcitation in normal-weight and obesity-related hypertension. Hypertension, 2007, 50, 862–868. [19] Halaas, J. L., Gajiwala, K. S., Maffei, M., et al.: Weight-reducing effects of the plasma protein encoded by the obese genet. Science, 1995, 269, 543–546. [20] Marsh, A. J., Fontes, M. A., Killinger, S., et al.: Cardiovascular responses evoked by leptin acting on neurons in the ventromedial and dorsomedial hypothalamus. Hypertension, 2003, 42, 488–493. [21] Yiannikouris, F., Gupte, M., Putnam, K., et al.: Adipokines and blood pressure control. Curr. Opin. Nephrol. Hypertens., 2010, 19, 195–200. [22] Garvin, J. L.: Angiotensin stimulates bicarbonate transport and Na+/K+ ATPase in rat proximal straight tubules. J. Am. Soc. Nephrol., 1991, 1, 1146–1152. [23] Várkonyi, M., Simonyi, G.: Role of fixed combination of ramipril and amlodipine in the treatment of hypertension of patients with chronic kidney diseases. [Ramipril/amlodipin fix kombináció helye a krónikus vesebetegek hypertoniájában.] Hypertonia és Nephrologia, 2012, 16, 201–206. [Hungarian] [24] Garty, H.: Regulation of Na+ permeability by aldosterone. Semin. Nephrol., 1992, 12, 24–29.


[25] Luft, F. C.: Proinflammatory effects of angiotensin II and endothelin: targets for progression of cardiovascular and renal disease. Curr. Opin. Nephrol. Hypertens., 2002, 11, 59–66. [26] Tiwari, S., Riazi, S., Ecelbarger, C. A.: Insulin’s impact on renal sodium transport and blood pressure in health, obesity, and diabetes. Am. J. Physiol. Renal Physiol., 2007, 293, F974–F984. [27] Landsberg, L.: Diet, obesity and hypertension: an hypothesis involving insulin, the sympathetic nervous system, and adaptive thermogenesis. Q. J. Med., 1986, 61, 1081–1090. [28] Landsberg, L., Troisi, R., Parker, D., et al.: Obesity, blood pressure, and the sympathetic nervous system. Ann. Epidemiol., 1991, 1, 295–303. [29] Masuo, K., Mikami, H., Ogihara, T., et al.: Weight gain-induced blood pressure elevation. Hypertension, 2000, 35, 1135–1140. [30] Goodfriend, T. L., Calhoun, D. A.: Resistant hypertension, obesity, sleep apnea, and aldosterone: Theory and therapy. Hypertension, 2004, 43, 518–524. [31] Tuck, M. L., Sowers, J., Dornfeld, L., et al.: The effect of weight reduction on blood pressure, plasma renin activity, and plasma aldosterone levels in obese patients. N. Engl. J. Med., 1981, 304, 930–933. [32] Engeli, S., Sharma, A. M.: The renin-angiotensin system and natriuretic peptides in obesity-associated hypertension. J. Mol. Med. (Berl.), 2001, 79, 21–29. [33] Wolk, R., Shamsuzzaman, A. S. M., Somers, V. K.: Obesity, sleep apnea, and hypertension. Hypertension, 2003, 42, 1067–1074. [34] Young, T., Peppard, P. E., Gottlieb, D. J.: Epidemiology of obstructive sleep apnea: a population health perspective. Am. J. Respir. Crit. Care Med., 2002, 165, 1217–1239. [35] Vgontzas, A. N., Tan, T. L., Bixler, E. O., et al.: Sleep apnea and sleep disruption in obese patients. Arch. Intern. Med., 1994, 154, 1705–1711. [36] Peppard, P. E., Young, T., Palta, M., et al.: Longitudinal study of moderate weight change and sleep-disordered breathing. JAMA, 2000, 284, 3015–3021. [37] Somers, V. K., Dyken, M. E., Clary, M. P., et al.: Sympathetic neural mechanisms in obstructive sleep apnea. J. Clin. Invest., 1995, 96, 1897–1904. [38] Pierce, G. L., Beske, S. D., Lawson, B. R., et al.: Weight loss alone improves conduit and resistance artery endothelial function in young and older overweight/obese adults. Hypertension, 2008, 52, 72–79.

1742

(Simonyi Gábor dr., Budapest, Tétényi út 12–16., 1115 e-mail: [email protected])

ORVOSI HETILAP

Elhízás és hypertonia

Recommend Documents