HYPERTONIA ÉS NEPHROLOGIA

2004; 8 (S3):53–64.

Alapító elnök:

FARSANG CSABA Szerkesztõbizottság társelnökei:

DE CHÂTEL RUDOLF, TÚRI SÁNDOR

Nemzetközi szerkesztõbizottság:

Detlev Ganten (Berlin), Lennart Hansson (Uppsala), Gavril Hercz (Toronto), Stevo Julius (Ann Arbor), László Kovács (Bratislava), Giuseppe Mancia (Milánó), John Reid (Glasgow), Louis M. Ruilope (Madrid), Stephen Vas (Toronto), Peter A. van Zwieten (Amsterdam) Szerkesztõbizottság:

Alföldi Sándor, Arnold Csaba, Bartha Jenõ, Császár Albert, Dzsinich Csaba, Farsang Csaba, Gláz Edit, Illyés Miklós, Iványi Béla, Járay Jenõ, Kárpáti István, Kakuk György, Kékes Ede, Kiss István, Losonczy György, Nagy Judit, Nemes János, Matos Lajos, Pados Gyula, Polák Gyula, Paulin Ferenc, Radó János, Rosivall László, Sonkodi Sándor, Szegedi János, Székács Béla, Tulassay Tivadar, Walter Judit Fõszerkesztõ:

RADÓ JÁNOS Felelõs szerkesztõ:

ALFÖLDI SÁNDOR Társszerkesztõk:

PÉCSVÁRADY ZSOLT, REUSZ GYÖRGY

HYPERTONIA ÉS NEPHROLOGIA A M a g ya r H yp e r t o n i a T á r s a s á g é s a M a g y a r N e p h r o l o g i a i T á r s a s á g l a p j a

ISSN 1418 477X

A Hypertonia és Nephrologia Szerkesztõség címe: Semmelweis Egyetem, Általános Orvostudományi Kar, I. sz. Belgyógyászati Klinika 1083, Budapest, Korányi S. u. 2/a Tel.: 210 0279 Fax: 313 0250 E-mail: [email protected] Szerkesztõ: Vincze Judit Nyomdai elõkészítés: VincArtGroup Grafika: Ángyán Gergõ

Megjelenik kéthavonta. A társaságok tagjai számára ingyenes. A társaságon kívüli megrendelõk számára az éves elõfizetési díj összege: 3100.- Ft + postaköltség. Példányonkénti ára: 550.- Ft + postaköltség. A folyóiratban megjelenõ közleményekrõl külön lenyomat 50.- Ft + postaköltség áron rendelhetõ. (Áraink 12%-os általános forgalmi adót tartalmaznak.)

A lapot kiadja:

MEDINTEL Egészségügyi Szakkönyvkiadó Kft. 1138 Budapest, Váci út 132/a Tel.: 239 5319 Fax: 340 9709 Felelõs kiadó: Gál Tibor

Szerzõi jog és másolás: minden jog fenntartva. A folyóiratban valamennyi írásos és képi anyag közlési joga a szerkesztõséget illeti. A megjelent anyag, illetve annak egy részének bármilyen formában történõ másolásához, ismételt megjelentetéséhez a szerkesztõség hozzájárulása szükséges.

Report 2004 TARTALOM CONTENT

A vese. A szimpatikus idegrendszer és a hypertonia Kidney. Sympathetic nervous system, and hypertension Vito M. Campese, Josephine Chiu, Huiquin Zhong, Shaohua Ye . . . . . . 54 Új nézõpontok a renalis hypertonia patogenezisében New insights in the pathogenesis of renal hypertension Andrea Stella . . . . . 59 Irodalmi áttekintés Bibliographic analysis P.A. Van Zwieten . . . 61

Haladás a sympathicus idegrendszer cardiovascularis medicinában betöltött szerepében

A HYPERTONIA ÉS NEPHROLOGIA RENDSZERES KÜLÖNSZÁMA

Szerkesztõségi közlemény Professzor PA Van Zwieten, MD, a Department of Pharmacotherapy, Cardiology és Cardiopulmonary Surgery igazgatója, Academic Medical Center, University of Amsterdam, Hollandia

A krónikus vesebetegségben szenvedõ betegek gyakran hypertoniások. Hypertoniájuk egyértelmûen térfogatfüggõ, így érinti a renin–angiotenzin rendszert. Emellett egyre több információ halmozódik fel arról, hogy a fokozott szimpatikus aktivitás is fontos szerepet játszik ebben. Campese és munkatársainak mostani összefoglalója bizonyítja, hogy a sérült vese a központi idegrendszeren keresztül fokozza a szimpatikus stimulációt. Az agy által termelt IL-1b, nitrit-oxid és angiotenzin-II down-regulációja az a mechanizmus, amelyrõl feltételezik, hogy a vese központi idegrendszeri hatásaiért felelõs. Jelentõs mennyiségû bizonyítékot nyertek

errõl patkányban, a fenol-vesesérülés modellben. Ez az összefoglaló bizonyítja azt a feltevést, hogy a szimpatikus fokozott mûködés, elsõdlegesen a sérült vese által kiváltva, fontos kockázati tényezõ végstádiumú vesebetegségben szenvedõkben. A szimpatikus idegrendszer gátlása, legalábbis elméleti alapok szerint, érdekes terápiás megközelítés lehet. Mivel úgy tûnik, hogy a központi idegrendszer érintett, érdemes lehet tanulmányozni a központi idegrendszeri hatású antihypertensiv gyógyszereket, melyeknek ismert a perifériás szimpatikus idegrendszert gátló hatásuk.

A közzétételt a Servier oktatási támogatása segítette

P.A. Van Zwieten

REVIEW ARTICLE

A vese. A szimpatikus idegrendszer és a hypertonia Kidney. Sympathetic nervous system, and hypertension Vito M. Campese, Josephine Chiu, Huiquin Zhong, Shaohua Ye Divison of Nephrology, Keck School of Medicine, University of Southern California, Los Angeles, California

HYPERTONIA ÉS NEPHROLOGIA 2004; 8 (S3):54–58.

A hypertonia nagyon gyakori vesebetegekben, melyet számos tényezõ hatásának tulajdonítanak, de azt elsõdlegesen a nátrium retenció, a teljes testtérfogat növekedése és a renin– angiotenzin rendszer fokozott aktivitása okozza. Egyre több bizonyíték utal arra, hogy a sérült vesébõl származó afferens impulzusok aktiválhatják a vérnyomás noradrenerg szabályozásában szerepet játszó agyterületeket és hozzájárulhatnak a renalis hypertoniához. Vizsgálataink azt is bizonyították, hogy a központi szimpatikus idegrendszer hatásának és a vérnyomásszabályozásnak két modulátora, az IL-1b és a nitrit-oxid közvetítheti a szimpatikus idegrendszer központi aktivációját renalis hypertoniában. Végül vizsgálataink bizonyítják, hogy az agyban lokálisan termelõdött angiotenzin II okozhatja az IL-1b és nNOS down-regulációját, így végül a szimpatikus idegrendszer mûködésének fokozódását és a hypertoniát, melyet a hypertoniával társuló vesekárosodásokban figyeltek meg. A hypertonia igen gyakori vesebetegekben, lehet oka és következménye is a vesebetegségeknek (1, 2). Bár a veseparenchyma betegségeihez társuló hypertonia az összes hypertonia kb. 5%-a, az egyre gyakoribbá válik, ahogy a betegek közelednek a végstádiumú vesebetegség fel (end-stage renal disease, ESRD). A vérnyomás emelkedik, ahogyan a vesefunkciók

romlanak. Ennek eredményeként szinte minden beteg hypertoniás, mielõtt vesét helyettesítõ kezelésre szorulna. A vesekárosodás etiológiájától függetlenül a ESRD-s betegek kb. 85%-a hypertoniás (3). A hypertonia a megfelelõ dialízis és a kombinált antihypertensiv kezelés ellenére fennáll. A hypertonia kétségtelenül felgyorsítja a vesefunkciók romlását és hozzájárul a vesebetegség progressziójához. A hypertonia az egyedüli és legfontosabb elõrejelzõje a ESRD-s betegek coronaria betegségének, jelentõsebb, mint a dohányzás vagy a hypertriglyceridinaemia (4), a hypertonia ilyen betegekben való kezelése pedig nehéz és gyakran nem megfelelõ. Az ilyen optimálisnál rosszabbul kezelt hypertonia az oka részben az ESRD-s betegek magas incidenciájú cardiovascularis eseményeinek és halálozásnak. A vesebetegségben megfigyelt hypertonia mechanizmusának jobb megértése megfelelõbb kezelési formákhoz vezethet. A vesebetegségekben és a fenntartó dialízist kapó betegekben megfigyelt hypertonia pathogenezise több tényezõs lehet és a vesebetegségtõl függõen változhat (1. táblázat). Hagyományosan a renin–angiotenzin–aldoszteron rendszer aktivációját és a nátriumretenció miatt kialakult térfogat-növekedést ismerik a két legfontosabb tényezõként (5, 6). A klinikai tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy a térfogat csökkentése és a

1. táblázat. A végstádiumú vesebetegség hypertoniájáért felelõs tényezõk • • • • • • • • • • •

Nátrium- és térfogat-többlet A renin–angiotenzin–aldoszteron rendszer A szimpatikus idegrendszer Az endothelium eredetû vasodepressor anyagok hiánya Az endothelium eredetû vasoconstrictor anyagok többlete Oxidatív stress Erythropoetin használat Kétértékû ionok és mellékpajzsmirigy-betegség Az artériák szerkezeti változásai Korábban meglévõ essentialis hypertonia Egyéb okok

renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer gátlása nem szükségszerûen normalizálja a vérnyomást. Számos beteg marad hypertoniás annak ellenére, hogy elérte az igazi száraz súlyt és a maximális angiotenzin-II-blokádot. Ez azt jelzi, hogy más tényezõknek is lehet szerepe. E közleménynek a célja, hogy összefoglalja a szimpatikus idegrendszer fokozott aktivitásának szerepét alátámasztó bizonyítékokat.

A SZIMPATIKUS IDEGRENDSZER AKTIVITÁSA ÉS A KRÓNIKUS VESEELÉGTELENSÉG Számos bizonyíték utal arra, hogy a fokozott szimpatikus idegrendszeri aktivitás jelentõs tényezõ a krónikus veseelégtelenségben szenvedõ betegek hypertoniájában (7-11). A szimpati-

2004; 8 (S3):54–58.

kus idegrendszer ingerlése fokozza a kardiális teljesítményt és a perifériás ellenállást, mely együttesen hat a renin–angiotenzin–aldoszteron rendszer hatásával. A béta-adrenerg ingerlés fokozza a renin felszabadulást, míg az angiotenzin II ingerli a szimpatikus idegrendszert. A plazma noradrenalinszint általában emelkedett hemodializált betegekben (12-13). A krónikusan dializált betegek nervus peronealisanak postganglionaris szimpatikus idegrostjainak direkt elvezetése kimutatta, hogy a szimpatikus idegrostok aktivitása nagyobb, mint a kontroll személyekben (14). Azonban ennek a betegszempontú keresztmetszeti vizsgálat nem bizonyítja az oki kapcsolatot a károsodott vese neurogén szignálja és a szimpatikus idegrendszer fokozott aktivitása között. 5/6 részben nephrectomizált krónikus veseelégtelen patkányokon végzett vizsgálataink eredményezték az eddigi legmeggyõzõbb bizonyítékot a szimpatikus idegrendszer szerepérõl a krónikus veseelégtelenséghez társuló hypertonia patogenezisében. A hypothalamus posterior magjaiból felszabaduló noradrenalin turnover aránya15 és szekréciója16 nagyobb volt az 5/6 részben nephrectomizált patkányokban, mint a kontrollokban. A krónikus veseelégtelenségben szenvedõ patkányokban a kétoldali dorsalis rhisotomia megelõzte a hypertonia és noradrenalin turnover növekedésének kifejlõdését (15). Emellett a veseelégtelenségben szenvedõ patkányok hátsó hypothalamicus magjainak neurotoxin (6-hidroxi-dopamin) mikroinjekciója szignifikánsan csökkentette a vérnyomást. Azt feltételeztük, hogy a központi idegrendszer ezen területeinek aktivációja a sérült vesében termelõdõ és a központi idegrendszerbe jutó anyagok következménye. Ezt a feltevést több ésszerû magyarázat támasztja alá. Állatokon végzett vizsgálatok szerint a vese érzékszerv, gazdag baroés kemoreceptor beidegzéssel (1719). A vese afferens idegrostjai direkt vagy indirekt módon kapcsolódnak számos, a vérnyomás-szabályozásban szerepet játszó központi idegrendszeri területtel (20, 21). A vese receptorainak ingerlése adenozinnal, ureával vagy elektromos impulzusokkal a

A VESE. A SZIMPATIKUS IDEGRENDSZER ÉS A HYPERTONIA

szimpatikus idegrendszer aktivitásának és a vérnyomásnak reflexes emelkedését váltja ki (22-24). A renalis afferens impulzusok szerepet játszhatnak a hypertonia patogenezisében kísérletesen kiváltott veseelégtelenségben szenvedõ patkányokban is. Ezekben az állatokban a T-10 és L-3 közötti szakaszon végzett kétoldali dorsalis rhisotomia megelõzte a vérnyomás emelkedését és a vesebetegség progresszióját (25). Ez arra utal, hogy veseelégtelen patkányokban a sérült vesébõl a központi idegrendszerbe befutó impulzusok számának növekedése hozzájárulhat a hypertonia kifejlõdéséhez és a vesebetegség progressziójához. Szintén a renalis afferensek aktivációja lehet az elsõdleges mechanizmus a calcineurin inhibitor kiváltotta hypertoniának patkányban (26, 27). Szintén van némi bizonyíték arra, hogy vesebetegekben a károsodott vesébõl származó afferens impulzusok fontos szerepet játszhatnak a szimpatikus idegrendszer aktivitásának fokozásában és a vérnyomás emelésében. Converse és munkatársai (15) úgy találták, hogy nervus peroneus postganglionaris szimpatikus idegrostjairól közvetlenül elvezetett szimpatikus idegrendszeri kisülések aránya nagyobb volt a saját vesékkel bíró dializált betegekben, mint a kétoldali nephrectomizált betegekben. Ligtenberg és munkatársai az életkorban és testsúlyban illesztett kontrollokhoz képest emelkedett izom szimpatikus idegi aktivitást találtak krónikus veseelégtelenségben szenvedõ betegekben és renindependens hypertoniában (28). Klein és munkatársai (29) a vesefunkciótól függetlenül emelkedett izom szimpatikus idegi aktivitást találtak hypertoniás polycystás vesebetegségben szenvedõkben. Ezek az eredmények támogatják azt az elképzelést, hogy a beteg vesékbõl származó fokozott afferens idegi bemenet jeleket küldhet a központi idegrendszeri integratív szimpatikus magvaknak és hozzájárulhat a hypertonia pathogeneziséhez. A kétoldali veseeltávolítást követõ vérnyomás normalizálódás inkább döntõen ezen afferens impulzusok megszûnésének a következménye lehet, mint a renin forrásának eltávolításáé.

55

SZIMPATIKUS IDEGRENDSZERI AKTIVITÁS A FENOLVESEKÁROSODÁS MODELLBEN Az 5/6 részben nephrectomizált patkánymodellben a kifejezett hegesedés és a csökkent vesefunkció miatt nem lehet kizárni a veseelégtelenség szerepét a hypertonia kialakulásában. Ebbõl a célból patkányban a neurogén hypertonia új modelljét fejlesztettük ki, amelyben a vese sérülése nem jár semmiféle szignifikáns vesefunkció károsodással. Ebben a modellben a hypertoniát 50 ml 10%-os fenol egyik vese alsó pólusába való injektálása okozza. Ez a hátsó hypothalamus magvainak noradrenalin szekréciójának azonnali emelkedéséhez vezet, fokozza a renalis szimpatikus idegrendszeri aktivitást (RSNA) és emeli a vérnyomást (1. ábra) (30). A vesék denervációja megelõzi a hátsó hypothalamicus magvak noradrenalin szekréciójának emelkedését és a fenol injekció miatti vérnyomás-emelkedést. A szérum kreatininszint nem változott a fenol intarenalis beadása után, mely azt mutatja, hogy ez a hypertonia modell nem okoz semmiféle szignifikáns változást a vesefunkcióban. A fenol indukálta vesekárosodás hosszú hatású (31). Vizsgáltuk 50 ml 10%-os fenol intrarenalis injekciójának krónikus hatásait a hátsó hypothalamicus noradrenalin szekrécióra és a vérnyomásra. A systolés vérnyomás 4 héttel az intrarenalis fenol injekció után is emelkedett maradt (128±2,1tõl 166±4, Hgmm-ig; p<0,01), de nem emelkedett azokban a patkányokban, amelyek csak vivõanyagot kaptak és azokban, amelyek veséjét denerválták. A hátsó hypothalamus noradrenalin szekréciója nagyobb (p<0,01) volt a fenol-injektált patkányokban, mint a csak vivõanyagot kapott vagy vese-denervált patkányokban. A fenol-injektált patkányok károsodott veséjének eltávolítása a hátsó hypothalamus noradrenalin szekrécióját és a vérnyomást normalizálta. Ezek a vizsgálatok elsõként demonstrálták, hogy a vese korlátozott részének (1x2 mm széles) specifikus sérülése tartós vérnyomás-emelkedést okozhat. Ebben a modellben a hypertonia neurogén mechanizmusú.

56

VITO M. CAMPESE ÉS MUNKATÁRSAI

mm Hg

SNS REPORT

main arterial preesure

140

A

130

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

control phenol

120 * 110

100 90 0

20

60 time (mn)

40

HYPERTONIA ÉS NEPHROLOGIA

Ezek a vizsgálatok nem mondanak ellen annak a lehetõségnek, hogy a perifériás NO termelõdés csökkent lehet krónikus veseelégtelenségben és hozzájárulhat a vérnyomás-emelkedéshez (39). A fenol-vesekárosodás modellben kimutattuk, hogy a nNOS menynyisége a hátsó hypothalamusban, a nucleus paraventricularisban és a locus coeruleusban kisebb volt a fenolt kapott patkányokban, mint az intrarenalis fiziológiás sót kapott patkányokban (40). Ez azt mutatja, hogy az agyban a nNOS down-regulációja mediálhatja a szimpatikus idegrendszer intrarenalis fenol kiváltotta aktivációját.

NE secretion from the PH (pg/ml)

mm Hg 350

B 300 *

*

*

*

*

*

*

*

*

*

250

*

control phenol

200 * 150 100 0

20

40

60 time (mn)

1. ábra. A: Az artériás középnyomás Sprague-Dawley patkányokban, amelyek (fekete ¡) 50m l 10%-os fenol injekciót kaptak az egyik vese alsó pólusába, illetve azokban, amelyek (világos ¡) csak vivõanyagot kaptak. B: A hátsó hypothalamus magjainak noradrenalin szekréciója Sprague-Dawley patkányokban, amelyek (sötét ¡) 50 ml 10%-os fenol injekciót kaptak az egyik vese alsó pólusába, illetve azokban, amelyek (világos ¡) csak vivõanyagot kaptak. Minden csoportban hat állat volt. Az értékek középérték ±SEM.

A NITRIT-OXID ÉS A SZIMPATIKUS IDEGI AKTIVITÁS Újabb vizsgálatok meggyõzõ bizonyítékokat szolgáltattak arról, hogy a nitrit-oxid szintáz (NOS) az agy specifikus területeiben jelen van és szerepet játszik a vérnyomás noradrenerg szabályozásában (32, 33). A NOS neuronális izoformja fontos összetevõje azoknak az ingerületátvivõ pályarendszereknek melyek tónusosan gátolják az agytörzsi szimpatikus kiáramlást (34-36). Normális patkányokban a központi szimpatikus idegrendszer

alapaktivitását a helyi NO-termelés szabályozza. Hím Wistar patkányokban NG-metil-L-arginin adása emeli az RSNA-t és a vérnyomást (37). Laboratóriumunkból származó tények szintén azt mutatják, hogy a NO helyi termelõdése modulálhatja a szimpatikus idegrendszeri aktivitást a vérnyomás neurogén szabályozásában résztvevõ agytörzsi magvakban. A NOSgátló L-NAME emelte a vérnyomást és a noradrenalin turnover arányát mind a kontroll, mind a krónikus veseelégtelen patkányok agyában38.

A CYTOKINEK SZEREPE Bonyolult kapcsolat létezik a szimpatikus idegrendszer aktivitása, a nitrit-oxid és a cytokinek között (41-46). Több bizonyíték támogatja azt az elképzelést, hogy az interleukin-1b (IL-1) modulálhatja a központi szimpatikus idegrendszer aktivitását. Elõször is kimutattuk, hogy kontroll és krónikusan veseelégtelen patkányokban az IL-1 oldalkamrába való beadása csökkenti a vérnyomást és a hátsó hypothalamicus noradrenalin szekréciót (47) és emeli a neuronális NOS mRNA mennyiségét a hátsó hypothalamusban (PH), a nucleus paraventricularisban (NPV) és a locus coeruleusban (LC). Másodszor, patkány IL-1 elleni antitestek beadása az oldalkamrába kontroll patkányokban a vérnyomás emelkedéséhez és a PH noradrenalin szekréciójának emeléséhez vezetett, valamint további vérnyomásemelkedéshez és a PH noradrenalin szekréciójának további növekedését okozta veseelégtelen patkányokban. Harmadszor, patkány IL-1b elleni antitestek alkalmazása csökkentette az nNOS mRNA mennyiségét a PHban, a LC-ban és a PVN-ben mind a kontroll, mind a veseelégtelen patkányokban. Összegezve ezek az eredmények azt mutatják, hogy az IL-1b a neuronális NOS aktivációján keresztül modulálja a szimpatikus idegrendszer aktivitását.

2004; 8 (S3):54–58.

AZ ANGIOTENZIN-II ÉS A KÖZPONTI SZIMPATIKUS IDEGRENDSZERI TRANSZMISSZIÓ A FENOL-VESEKÁROSODÁS MODELLBEN A fenol-vesekárosodás modellben vizsgáltuk a specifikus Ang II AT1 receptor antagonista losartan hatását a vérnyomásra és a szimpatikus idegrendszer aktivitására. A losartan intravénás és az oldalkamrába (lCV) történõ adása egyaránt szignifikánsan (p<0,01) és dózisfüggõen gátolta a fenol hatását a vérnyomásra, a PH noradrenalin szekréciójára és az RSNA-ra. Fenol injektált patkányokban a losartan szintén szignifikánsan (p<0,01) és dózisfüggõen emelete az IL-1b és az nNOS mRNA génexpresszióját a PH-ban, a PVN-ben és a LC-ben (48). Ezek a vizsgálatok kimutatták, hogy a losartan antihypertensiv hatása a fenol-vesekárosodás modellben elsõsorban a központi és perifériás szimpatikus idegrendszeri aktivitás gátlásával történik és arra utalnak, hogy a központi szimpatikus idegrendszeri aktivitás két fontos modulátorának, az IL-1b-nak és az nNOS-nak az aktivációja közvetíti a losartan szimpatikus idegrendszeri aktivitást gátló hatását. Ezek a vizsgálatok szintén kimutatták, hogy a lokálisan termelõdött angiotenzin-II lehet felelõs a központi szimpatikus idegrendszer fenol okozta

A VESE. A SZIMPATIKUS IDEGRENDSZER ÉS A HYPERTONIA

aktivációjáért, valamint az angiotenzin-II ezen hatását az nNOS és az IL-1b down-regulációja közvetítheti. Ennek a feltételezésnek a további vizsgálatára normál Sprague-Dawley patkányokban tanulmányoztuk az angiotenzin-II lCV infúziójának hatását a vérnyomásra, a PH noradrenalin szekréciójára, az RSNA-ra és az IL-1b és az nNOS mRNA mennyiségére a PH, PVN és LC területén. Az Ang II lCV infúziója kontroll patkányokkal összehasonlítva növelte a vérnyomást, az RSNA-t és a PH noradrenalin szekrécióját. Az Ang II csökkentette az IL-1b és az nNOS mRNA mennyiségét a PH, PVN és LC területén. A losartannal való elõkezelés megakadályozta az Ang-II vérnyomásra, RSNAra, a PH noradrenalin szekréciójára és az IL-1b, valamint nNOS mRNA mennyiségére kifejtett hatását. Összefoglalva, ezek a vizsgálatok arra utalnak, hogy az Ang II gátolja az IL-1 és az nNOS agyi expresszióját. Mivel a lokálisan termelõdött NO tónusos gátló hatást fejt ki a szimpatikus idegrendszer aktivitására, az NOexpresszió Ang-II kiváltott csökkenése nagyobb szimpatikus idegrendszeri aktivitást és hypertoniát eredményez. Ezek a vizsgálatok szintén összhangban vannak azzal a feltételezésünkkel, hogy a fenol-vesekárosodás modellben a lokálisan termelõdött angiotenzin-II közvetítheti a szimpatikus idegrendszer központi hatását.

57

ÖSSZEFOGLALÁS Számos tényezõnek tulajdonítanak szerepet a vesebetegséggel és/vagy veseelégtelenséggel társuló hypertonia patogenezisében. Míg a nátriumretenció, a teljes test térfogatának növekedése és a renin–angiotenzin rendszer fokozott aktivitása jól ismert, egyre több bizonyíték utal arra, hogy a károsodott vesébõl származó afferens impulzusok aktiválhatják az agy vérnyomás-szabályozásban szerepet játszó noradrenerg területeit és jelentõsen hozzájárulhatnak a vesebetegséggel társuló hypertonia kialakulásához és fennmaradásához. Vizsgálataink szintén bizonyították az IL-1b és a nitrit-oxid közötti komplex kölcsönhatást a központi szimpatikus idegrendszeri aktivitás és a vérnyomás szabályozásában. A fenol okozta vesekárosodást követõen csökken az agyi IL-1 és nNOS mRNA mennyisége, mely kiválthatja a fokozott szimpatikus idegrendszeri aktivitást. Végül vizsgálataink bizonyítékot szolgáltatnak arra, hogy a lokálisan termelõdött angiotenzin-II lehet felelõs az agyi IL-1b és az nNOS down-regulációjáért, mely a fenol-vesekárosodás modellben a szimpatikus idegrendszer fokozott aktivitását és hypertoniát eredményez.

IRODALOM 1.

Campese V, Mozayeni P. Pathophysiology of hypertension in specific renal parenchymal diseases. In: Malluche HH, Sawaya BP, Hakim RM, Sayegh MH, eds. Clinical Nephrology, Dialysis and Transplontation. ed Dusti-Verlag Dr Karl Feiste; 1999; 7-12. 2. Galla JH, Luke RG. Hypertension in renal parenchymal disease. In: Brenner BM, Rector FC eds. The Kidney. WB Saunders Company; 2000; 2035-2058. 3. Klag MJ, Whelton PK. Randall BL, et al Blood pressure and end-stage renal disease in men. N Engl J Med. 1996; 334: 23-18. 4. Curtis JR, Eastwood JB, Smith EK. Maintenance hemodialysis. Q J Med. 1969; 38:49-89. 5. Schalekamp MADH, Schalekamp-Kuyken MPA, Demoor-Fruytier M, et al. Incerrelationships between blood pressure, renin, renin substrate and blood, in terminal renal failure. Clin Sci Mot Med. 1973; 45:417-428. 6. Lazarus JM. Hampers CL, Merill JP Hypertension in chronic renal failure.Treatment with hemodialysis and nephrectomy Arch Intern Med. 1974; 133:1059-1066. 7. Atuk NO, Bailey CJ,Turner S. Peach MJ,Westervelc FB JR. Red blood cell catechol-o-methyl transferase, plasma catecholamines and renin in renal failure. Trans Am Soc Artif Intern Organs 1976; 22:195-200. 8. Lake CR, Ziegler MG. Coleman MD, Kopin IJ. Plasma levels of norepinephrine and dopamine-beta-hydroxylase in CRF patients treated with dialysis. Cordiovasc Med 1979; 1:1099-1111. 9. Henrich WL, Katz FH, Molinoff PB, Schrier RW. Competitive effects of hypokalemia and, depletion on plasma renin activity, aldosterone and catecholamine concentrations in hemodialysis patients. Kidney Int 1977; 12:279-284. 10. Izzo JL, Izzo MS, Sterns RH, Freeman RB. Sympathetic nervous system hyperactivity in maintenance hemodialysis patients. Trans Am Soc Artif Organs 1982; 28:604-607.

58

VITO M. CAMPESE ÉS MUNKATÁRSAI

SNS REPORT

HYPERTONIA ÉS NEPHROLOGIA

11. Ishii M, Ikeda T, Takagi M. Elevated plasma catecholamines in hypertensives with primary glomerular diseases. Hypertension 1983; 545-551. 12. Cuche JL, Prinseau J, Selz F Ruget G, Baglin A. Plasma free, sulfo- and glucuro-conjugated catecholamines in uremic patients. Kidney Int 1986; 30:566-572. 13. Campese VM, Romoff MS, Levitan D, Lane K, Massry SG: Mechanisms of autonomic nervous system dysfunction in uremia. Kidney Int.1981; 20:246-253. 14. Converse RL. Jacobsen TN,Toto RD, Jost CMT, Consentino F, Feuad-Tarazi F Vicotr RG. Sympathetic overactivity in, patients with CRF. N Engl J Med 1992; 327:1912-1918. 15. Bigazzi R. Kogosov E, Campese VM. Altered norepinephrine turnover in the brain of rats with chronic renal failure. J Am Soc Nephrol 1994; 4:1901-1907. 16. Ye S, Ozgur B, Campese VM. Renal afferent impulses, the posterior hypothalamus, and hypertension in rats with chronic renal failure. Kidney Int. 1997; 51:722-727. 17. Recordati G, Moss NG, Genovesi S, Rogenes P Renal Chemoreceptors. J Auton Nerv Syst 1981; 3:237-251. 18. Katholi RE. Renal nerves and hypertension : an update. Fed Proc 1985; 44:2846-2850. 19. DiBona GEThe function of the renal nerves. Rev Physiol Biochem Pharmacol. 1982; 94:75-181. 20. Calarescu FR. Ciriello J. Renal afferent nerves affect discharge rate of medullary and hypothalamic single units in cat. J Auton Nerv Syst 1981; 3:311-320. 21. Ciriello J. Calarescu FR. Central projection of afferent renal fibers in the rat: an anterograde transport study of horseradish peroxidase. J Auton Nerv Syst 1983; 8:273-285. 22. Katholi RE,Withlow PL, Hageman GR,WoodsT Intrarenal adenosine produces hypertension by activating the sympathetic nervous system via the renal nerves. J Hypertens 1984; 2:349-359. 23. Katholi RE, Winternitz SR, Oparil S. Decrease in peripheral sympathetic nervous system activity following renal denervation or unclipping in the one-kidney one-clip Goldblatt hypertensive rat. J Clin Invest 1982; 69:55-62. 24. Brody MJ, Jonhson AK. Role of the anteroventral third ventricle region in fluid and electrolyte balance, arterial pressure regulabon and hypertension. In: Ganony ML Ed. Frontiers in Neuroendocrinology. New York, NY: Raven Press; 1980; 249-292. 25. Campese VM, Kogosov E, Koss M. Renal afferent denervation prevents the progression of renal disease in the renal ablation model of chronic renal failure in the rat. Am J Kidney Dis. 1995; 26:861-865. 26. Moss NG, Powell SL, Falk RJ. Intravenous cyclosporine activates afferent and efferent renal nerves and causes sodium retention in innervated kidneys in rats. Proc Natl Acad Sci 1985; 82:8222-8226. 27. Zhang W, Victor RG. Calcineurin inhibitors cause renal afferent activation in rats:A novel mechanism of cyclosporine-induced hypertension. Am J Hypertens 2000; 13:999-1004. 28. Ligtenberg G, Blankrdtijn PJ, Oey PL. Klein IH, et al. Reduction of sympathetic hyperactivity by enalapril in patients with chronic renal failure. N Engl J Med 1999; 29;340:1321-1328. 29. Klein IHHT, Ligtenberg G, Oey PL, Koomans HA, Blankestijn PJ. Sympathetic activity is increased in polycystic kidney disease and is associated with hypertension. J Am Soc Nephrol. 2001; 12:2427-2433. 30. Ye S, Ozgur B, Campese VM. Renal afferent impulses, the posterior hypothalamus, and hypertension in rats with chronic renal failure. Kidney Int. 1997; 51:722-727. 31. Ye S, Gumbard M, CampeseVM.An acute renal injury may cause a permanens form of neurogenic hypertension. Am J Hypertens 1998; 11:723-728. 32. Bredt DS, Hwang PM, Snyder SH. Localization of nitric oxide synthase indicating a neuronal role for nitric oxide. Noture. 1990; 347: 768- 770. 33. Vincent SR, Kimura H: Histochemical mapping of nitric oxide synthase in the rat órain. Neuroscience. 1992; 6:755-784. 34. Tseng CJ, Liu HY, Lin HC, Ger LP, Tung CS,Yen MH. Cardiovascular effects of nitric oxide in the órain stem nuclei of rats. Hypertension. 1996;27: 36-42. 35. Barinaga M. Is nitric oxide the „retrograde messenger”? Science. 1991; 254: 1296-1297. 36. Togashi H, Sakuma I,Yoshioka M, et aLA central nervous system action of nitric oxide in blood pressure regulation. J Pharmacol Exp Ther 1992; 262:343-347. 37. Sakuma, L,Togashi, H.,Yoshioka, et al. NG-methyl-L-arginine, an inhibitor of L-arginine-derived nitric oxide synthesis, stimulates renal sympathetic nerve activity. Circ Res 1992; 70:607-611. 38. Yee S, Nosrati S, Campese VM. Nitric oxide (NO) modulates the neurogenic control of blood pressure in rats with chronic renal failure. J Clin Invest 1997; 99:540-548. 39. Vaziri ND, Ni Z, Wang XQ, Oveisi F, Zhou XJ. Downregulation of nitric oxide synthase in chronic renal insufficiency: role of excess PTH. Am J Physiology 1998; 274(4 Part 2):F642-F649. 40. Ye S, Zhong H,Yanamadala V, Campese VM: Renal injury caused by intrarenal injection of phenol increases afferent and efferent renal sympathetic nerve activity. Am J Hypertens. 2002.(In press). 41. Ruhl A, Hurst S. Collina SM. Synergism between interleukins Ib and 6 on noradrenergic nerves in rat myenteric plexus. Gastroenterology. 1994; 107:993-1001. 42. Ruhl A, Berezin I, Collina SM. Involvement of eicosanoids and macrophage-like cella in cytokine-mediaced changes in rat myenteric nerves. Gastroenterology. 1995;109:1852-1862. 43. Ichijo T, Katafuchi T, Hori T Central incerleukin-Ib enhances splenic sympathetic verve activity in rats. Brain Res Bull 1994: 34:547-553. 44. Terao A., Oikawa M., Saito M.Tissue-specific increase in norepinephrine turnover by central interleukin-I, but not by interleukin-6, in rats. Am J Physiol 1994; 266:8400-8404. 45. Niijima A, Hori T, Aou S, Oomura Y The effects of interleukin-Ib on the activity of adrenal splenic and renal sympathetic nerves in the rat. J Autonom Nerv Syst 1991; 36:183-192. 46. MurakamiY, Yokotani K, Okuma Y, Osumi Y. Nitric oxide mediates central activation of sympathetic outflow induced by interleukin-Ib in tata. Eur J Pharmacol 1996; 317:61-66. 47. Ye S, Mozayeni P, Gamburd M, Zhong H, Campese VM. Interleukin-18 and neurogenic control of blood pressure in normai tata and tata with chronic renal failure. Am J Physiol 2000; 279:H2786-H2796. 48. Ye S, Zhong H, Duong VN, Campese VM: Losartan reduces central and peripheral sympathetic verve activity in a tat model of neurogenic hypertension. Hypertension 2002: 39:1101-1106.

EXPERT OPINION

Új nézõpontok a renalis hypertonia patogenezisében New insights in the pathogenesis of renal hypertension Andrea Stella, MD UDA Nefrocardiovasculare Dipartimento di Medicina Clinica, Prevenzione e Biotechnologie Sanitarie, Universita degli Studi di Milano-Bicocca, Monza, Olaszország

HYPERTONIA ÉS NEPHROLOGIA 2004; 8 (S3):59–60.

A vérnyomásértékek és a vese szoros kapcsolatban áll. Transzplantációs vizsgálatok (1-3) szerint a vese a normotensiós vagy hypertensiós állapotok fõ meghatározója, alátámasztva a Guyton-hipotézist, mely szerint a vérnyomásértékek a vese funkcionális állapotától függenek (4). A hypertonia gyakori diabeteses vagy nem diabeteses vesebetegekben (5) és a krónikus veseelégtelenségben szenvedõk 80%-ában is elõfordulhat. Epidemiológiai adatok bizonyítják ennek az összefüggésnek a klinikai fontosságát, mivel a hypertonia jelentõs rizikófaktor a magas cardiovascularis morbiditásban és mortalitásban, valamint a vesebetegség progressziójában (5). A renalis hypertonia patogenezisében számos tényezõ játszik szerepet, így a nátriumretenció, a térfogat-növekedés és a renin–angiotenzin rendszer fokozott aktivitása. Az ilyen hypertonia kiváltó okai azonban nem teljesen ismertek. Campese professzor összefoglaló közleménye (6) újabb, elsõsorban kutatócsoportja által kifejlesztett kísérletes állatmodellbõl származó fontos bizonyítékokat szolgáltat arról, hogy idegi tényezõk szerepet játszanak a vesebetegséghez társuló hypertonia patogenezisében. Az ebben a közleményben bemutatott kísérletes adatok egyértelmûen azt mutatják, hogy a

hypertonia ezen formája a szimpatikus idegrendszer fokozott aktivitásával kapcsolatos. Elsõdleges és új eredmény annak kimutatása, hogy a megnõtt szimpatikus aktivitás reflexes következménye a sérült vesébõl eredõ afferens idegi aktivitás fokozódásának. A vesekárosodás renalis afferens idegrostokat aktiválhat, amelyek az efferens szimpatikus aktivitás kontrollját végzõ központi idegrendszeri területekhez futnak. Az összefoglaló közleményben leírt kísérletes adatok6 egyetértésben vannak a hemodialízis (7) és transzplantáció (8) során szerzett újabb eredményekkel, melyek szerint a mikroneurográfiával mért társuló megnõtt szimpatikus kisülések csak a veseeltávolítást követõen szûnnek meg. Emellett az összefoglaló közlemény azt jelzi, hogy az angiotenzin-II jelentõs hatással bír a fokozott renalis afferens aktivitás szimpatikus idegrendszert reflexesen aktiváló hatásának közvetítésében. Ez a felismerés több szintre terjeszti ki a szimpatikus idegrendszer és a renin–angiotenzin rendszer közötti jól ismert kapcsolatokat (9). Szintén jól ismert, hogy a nyomás nátriumdiuresis kapcsolatot, amely a nátrium- és folyadékegyensúly egyik fõ szabályozó mechanizmusa, jelentõsen befolyásolja a mind a sympathicus, mind a renin–angioten-

zin rendszer (10). A Campese professzor munkacsoportja által leírt6 új idegi mechanizmus jelentõsen javítja a vesebetegekben megfigyelt hypertonia patogenezisének megértését, elsõsorban azért, mert a különbözõ szabályozó tényezõk közötti kölcsönhatások tovább tisztázódtak. A sérült vesébõl származó szimpato-excitatoros reflexek kimutatásával Campese professzor összefoglaló közleményében további vizsgálatokat tart fontosnak a renalis afferensek funkcionális szerepének tisztázására. Az utóbbi évtizedekben bizonyítékok gyûltek össze a vesébõl eredõ szimpato-inhibitoros reflexekrõl, mint a renorenalis reflexek, amelyek normális állapotban tónusosan aktívak (11). Valószínû, hogy vesebetegségben ezek a gátló reflexek gyengültek vagy éppen megszûntek (így hozzájárulva a szimpatikus aktivitás reflexes emelkedéséhez), míg a szimpato-excitatoros reflexek nyilvánvalóvá válnak. Ez utóbbihoz vezethet a már mûködõ excitatoros reflexek megjelenése és/vagy a nyugalomban nem mûködõ afferens rostok aktivációja. Tisztázásra vár, hogy vese kemo- és mechanoreceptoraihoz kapcsolódó gátló reflexek C típusú afferens, az ingerlõ reflexek pedig A rostokból származnak-e.

60

ANDREA STELLA

SNS REPORT

HYPERTONIA ÉS NEPHROLOGIA

IRODALOM 1.

Bianchi G, Fox U, Di Francesco GF, Giovanetti AM, Pagetti D. Blood pressure changes produced by kidney cross-transplantation between spontaneously hypertensive and normotensive rau. Clin Sci Mol Med. I 974; 47:435-438. 2. Rettig R, Folberth CG, Stauss H, et al. Role of the kidney in primary hypertension: a renal transplantation study in rats. Am J Physiol. 1990; 258: F606-F611. 3. Patschan O, Kuttler B, Heeman U, Uber A, Rettig R. Kidneys from normotensive donors lower blood pressure in young transplanted spontaneously hypertensive rats. Am J Physiol. 1997; 273:R175-R180. 4. Guyton AC. Renal function curve: a key to understanding the pathogenesis of hypertension. Hypertension. 1987; 10:1-6. 5. Adamczak M, Zeier M, Dikow R, Ritz E. Kidney and hypertension. Kidney Int 2002; 61(S80):S62-S67. 6. Campese VM, Chiu J, Zhong H, Ye S. Kidney, sympathetic nervous system and hypertension. SNS Report Newsletter N.7 In press. 7. Converse RL, Jacobsen TN, Toto RD, Jost CMT, Cosentino F, Fouad-Tarazi F, Victor RG. Sympathetic overactivity in patients with chronic renal failure. N Engl J Med. 1992; 327:1912-1918. 8. Hausberg M, Kosch M, Harmelink P, Barenbrock M, Hohage H, Kisters KH, Rahn KH. Sympathetic verve activity in end-stage renal disease. Circulation 2002; 106:1974-1979. 9. Stella A, Zanchetti A. Neural-renal interactions: physiological evidence. Handbook ojHypertension. 1997; 17: 709-739. 10. Golin R, Genovesi S, Castoldi G,Wjinmaalen P, Protasoni G, Zanchetti A, Stella A. Role of the renal nerves and angiotensin II in the renal function curve. Arch Ital Biol. I 999; 137:289-297. 11. Stella A, Zanchetti A. Functional role of renal afferents. Physiol Rev 1991; 71:659-682.

Irodalmi áttekintés Bibliographic analysis P.A. Van Zwieten, MD A Pharmacotherapiás, Cardiologiai és Cardiopulmonalis Sebészeti Tanszék Vezetõje, Academic Medical Center, University of Amsterdam, Hollandia

HYPERTONIA ÉS NEPHROLOGIA 2004; 8 (S3):61–63.

A krónikus rilmenidine kezelés hatása a baroreflexekre 2k1c hypertoniás nyulakban The effect of chronic rilmenidine on baroreflexes in 2k1c hypertensive rabbits Burke SL, Head GA J. Hypertens. 2002; 20(suppl):S128,P0518

Összefoglalás Nincs többé kétség afelõl, hogy a veseelégtelenség a szimpatikus idegrendszer aktivitásának fokozódásával és hypertoniával jár néhány specifikus agytörzsi terület aktiválódásán keresztül. Ezt a vizsgálatot arra tervezték, hogy meghatározza az antihypertensiv hatású rilmenidin krónikus alkalmazásának hatását a szívfrekvenciára

(HR) és a renalis szimpatikus idegi aktivitás (RSNA) baroreflexre éber nyulakban, amelyeket az arteria renalis leszorításával hypertoniássá tettek. Számos vizsgálat kimutatta, hogy a rilmenidin az agytörzsben és a vesében található imidazolin-I1 receptorokhoz specifikusan kötõdve a szimpatikus idegrendszer túlmûködésének

csökkentésével csökkenti a vérnyomást és hypertoniában csökkenti a baroreflex érzékenységét. Ez a vizsgálat erõsen alátámasztja azt a nézetet, hogy a rilmenidin megfelelõ antihypertensiv kezelés lehet a veseelégtelenséggel járó hypertoniában.

Kommentár A nyulakat a jobb arteria renalis lekötésével tették hypertoniássá. A HR baroreflexeket phenylephrinnel váltották ki. A vérnyomást, a HR-t, a balkamra-hypertrophiát (LVH), a baroreflex érzékenységet és a renalis szimpatikus idegi aktivitást (RSNA) mérték a rilmenidinnel való krónikus kezelés elõtt és után. Az osmoticus minipumpán át adott rilmenidin normalizálta a vérnyomást, megelõzte a LVH-t, csökkentette az RSNA-t és a hypotensiv epizódokra adott renalis szimpatikus baroreflex választ. A kiváltó mechanizmus valószínûleg a központi idegrendszerben található, mely perifériás szimpatikus gátlást okozhat.

62

IRODALMI ÁTTEKINTÉS

SNS REPORT

HYPERTONIA ÉS NEPHROLOGIA

A szimpatikus túlmûködés, mint a hipertónia oka krónikus veseelégtelenségben Sympathetic overativity as a cause of hypertension in chronic renal failure Augustyniak RA, Tuncel M, Zhang W, Toto RD, Victor RG. J. Hypertens. 2002; 20:3-9.

Összefoglalás A cikk célja a krónikus veseelégtelenségben megfigyelt hypertonia szimpatikus eredetének irodalom összefoglalása. A krónikus veseelégtelenségben szenvedõ betegek túlnyomó többsége hypertoniás. A hypertonia a rendkívül magas cardiovascularis morbiditás és mortalitás jelentõs rizikófaktora ebben a betegpopulációban. Bár ezt a hypertoniát tradicionálisan döntõen térfogatfüggõnek vélik, egyre növekvõ mennyiségû irodalom utal arra, hogy fontos szimpatikus idegi össze-

tevõje is van. Microneurographiás vizsgálatok baroreflex károsodás nélküli szimpatikus túlmûködést mutattak ki krónikus hemodialízisre szoruló hypertoniás betegekben és azoknál is, akik veseelégtelensége nem volt annyira elõrehaladott. A szimpatikus idegi aktivitást normálisnak találták azoknál a hemodializált betegeknél, akik kétoldali veseeltávolításon estek át. Ez vezetett ahhoz a feltevéshez, hogy uraemiában a szimpatikus idegrendszer túlmûködését a károsodott

vesébõl eredõ neurogén szignál (melyet a renalis afferensek vezetnek) okozza. Ezt a feltételezést patkánykísérletek is támogatják, melyek szerint a vese deafferentációja megakadályozza a hypertoniát a krónikus veseelégtelenség 5/6 részben nephrectomizált modelljében. Emellett az imidazolin típusú antihipertenzív szerek jelentõsen javítják a hypertoniás nephrosclerosist az 5/6 részben nephrectomizált patkányokban még olyan dózisokban is, melyek nem csökkentik a vérnyomást.

Kommentár A krónikus veseelégtelenség, beleértve a végstádiumú vesebetegséget (ESRD) is, általában hypertoniával jár. Ez a vérnyomás-emelkedés térfogatfüggõ, de több és több bizonyíték bukkan fel, amelyek arra utalnak, hogy az emelkedett szimpatikus idegi aktivitás szintén fontos szerepet játszik. ESRD-ben szenvedõ betegeket vizsgáltak microneurographiás technikát használva, hogy tovább elemezzék a szimpatikus túlmûködés szerepét. A téma irodalmát részletesen áttekintették. A szerzõk feltételezik, hogy a krónikus veseelégtelenségben megfigyelt szimpatikus túlmûködést neurohumorális mechanizmusok váltják ki, melyek elsõsorban a károsodott vesében találhatók. A szimpatikus túlmûködést ACE-gátló kezelés (enalapril) normalizálhatja, de dihidropiridin típusú kalciumcsatorna-antagonista nem. Az enalapril kedvezõ hatása arra utal, hogy ebben fontos szerepet játszik a renin–angiotenzin rendszer. Elképzelhetõ, hogy ESRD-s betegekben a káros kockázati tényezõnek tartott szimpatikus aktivitás terápiás cél lehet. A központi hatású moxonidin-nel végzett patkánykísérletek potenciálisan kedvezõ hatást mutathatnak. Megfelelõ klinikai vizsgálatok szükségesek ennek vizsgálatára.

Funkcionálisan specifikus renális szimpatikus idegrostok: szerepük a cardiovascularis szabályozásban Functionally specific renal sympathetic nerve fibers: role cardiovascular regulation DiBona GF Am J Hypertens 2001; 14:1635-1705.

Összefoglalás A szimpatikus idegrendszer a különbözõ szervek funkciói számára különbözõ szabályozást biztosít. Ez a különbözõ szabályozás olyan mechanizmusokon keresztül történik, melyek a klasszikus reflexíven belül több helyen mûködnek: perifériásan a különbözõ reflexpályák afferens bemene-

ti stimulusainak szintjén, centrálisan a különbözõ neuroncsoportok kapcsolatainak szintjén, illetve perifériásan a szerven belüli különbözõ effektoroknak küldött efferens rostok szintjén. A vesében a megnõtt renalis szimpatikus idegi aktivitás szabályozza az intrarenalis effektorok (a tubulusok, az

erek és a juxtaglomerularis granularis sejtek) funkcióját. Ez teszi lehetõvé a megfelelõ fiziológiás koordinációt a keringési, a filtrációs, a reabszorpciós, az excretoros és a reninszekréciós mûködések között a teljes vesefunkción belül.

2004; 8 (S3):63–65.

IRODALMI ÁTTEKINTÉS

63

Kommentár E részletes összefoglaló a vese szimpatikus beidegzésével, annak a cardiovascularis rendszer szabályozásában betöltött szerepével foglalkozik. A renalis szimpatikus idegrostok vonatkozásában az alábbiakkal foglalkozik: anatómiai részletek, neurofiziológiai nézõpontok és a szimpatikus idegi aktiváció mintázata, a renalis szimpatikus idegi aktivitás nem lineáris dinamikus analízise. A vese szimpatikus idegrostjai egyértelmûen szerepet játszanak a keringési, filtrációs, reabszorpciós, excretoros és reninszekréciós mûködések teljes vesefunkción belüli fiziológiailag megfelelõ koordinációjában. A vesebetegség és –elégtelenség, mely általában hypertoniával jár, egyre inkább kapcsolatba kerül a szimpatikus túlmûködéssel (lásd Augustyniak és munkatársainak összefoglalóját ebben a számban). Felmerül a kérdés, hogy hasznos lehet-e a fokozott szimpatikus aktivitás ellen hatni olyan gyógyszerekkel, amelyek szimpatoinhibíciót okoznak.

Szeretne többet tudni? A témával kapcsolatos további információkhoz az alábbi publikációkat javasoljuk: Lins BL, Daelenanas R, Dratva M, et al Acceptability of rilmenidine and long-term surveillance of plasma concentration in hypertensive patients with renal insufficiency. Am J Med 1989; 84(3C):18:41S-50S Bidet M, Parjeol P, Parini A. Effect of imidazoline on Na+ transport and intracellular PH in renal proximal tubule cells. Biochemico Biophysica Acta. 1990; 1024: 173-178. Kline RL,Van der Mark S, Cechetto DF Natriceretic effect of rilmenidine in anasthetized rats. Am J Cordiol 1994; 74:20A-24A. Aparicio M, Dratva M, Fillostre JP, Fournier A, Levaltier B, Lins R, Merpier A, Mignow F, Ryckelynck JP, Sennesarel J. Pharmacokinetics of rilmenidine in patients with chronic renal insufficiency and in hemodialisis patients.AmJ Cardio1.1994; 74:43A-59A. Remuzzi G. Sympathetic overactivity in hypertensive patients with chronic renal disease. N Engl J Med. 1999; 340:1360-1361. Rump LC, Oberhauser V Chronic renal failure - tanring the sympathetic nervous system! New approach to delaying progression. MMW Fortschr Med 1999; 141:39-41. Amann K, Rump LC, Simonaviciene A, Oberhauser V, Wessels S, Orth SR and al. Effects of low dose sympathetic inhibition on glomerulosclerosis and albuminuria in subtotally nephrectomized rats. JAm Soc Nephrol. 2000; 11:1469-1478. Rump LC,Amann K, Orth S, Ritz E. Sympathetic overactivity in renal disease: a window to understand progression and cardiovascular complications of uraemia? Nephrol DioITronsplant 2000; 15:1735-1738. Tinucci T,Abrahao SB, Santello JL, Mion D Jr. Mild chronic renal insufficiency induces sympathetic overactivity. J Hum Hypertens 2001; 15:401-406. Orth SR,Amann K, Strojek K, Ritz E. Sympathetic overactiviry and arterial hypertension in renal failure. Nephrol Dial Tronsplant 2001; 16 suppl 1:67-69. Svarstad E, Myking O, Ofstad J, Iversen BM. Sympathetic nervous system overactivity in hypertensive patients with chronic renal failure-role of upright body position. Scand J Urol Nephrol 2001; 35:393-400. Eckel RH, Barouch WW, Ershow AG. Report of the Natíonal Heart, Lung, and Blood Institute-National Institute of Diabeles and Digestive and Kidney Diseases Working Group on the pathophysiology of obesity-associated cardiovascular disease. Circulation 2002; 105:2923-2928. Campese VM, Krol E. Neurogenic factors in renal hypertension. Curr Hypertens Resp 2002; 4:256-260. Tuncel M, Augustyniak R, Zhang W, Toto RD, Vidor RG. Sympathetic nervous system function in renal hypertension. Curr Hypertens Rep. 2002; 4:229-236. Campese VM, Mozayeni P,Ye S, Gumbard M. High Balt intake inhibits nitric oxide synthase expression and aggravates hypertension in rats with chronic renal failure. J Nephrol. 2002:15:407-413.