Elfecsérelt tehetségek: egyéni sorsok társadalmi megközelítésben Nők és a tudomány az Enwise országokban

EURÓPAI BIZOTTSÁG Közösségi Kutatás

Elfecsérelt tehetségek: egyéni sorsok társadalmi megközelítésben Nők és a tudomány az Enwise országokban

TUDOMÁNY ÉS TÁRSADALOM

Interested in European research? RTD info is our quarterly magazine keeping you in touch with main developments (results, programmes, events, etc.). It is available in English, French and German. A free sample copy or free subscription can be obtained from: Európai Bizottság Directorate-General for Research Information and Communication Unit B-1049 Brussels Fax (32-2) 29-58220 E-mail: [email protected] Internet: http://europa.eu.int/comm/research/rtdinfo/index_en.html

Európai Bizottság Directorate-General for Research Directorate C – Science and Society Unit C4 – Women and Science Contact Vera Fehnle European Commission Office: SDME 07/90 B-1049 Brussels Fax (32-2) 29-93746 E-mail: [email protected] http://europa.eu.int/comm/research/science-society/women-science/enwise_en.html

Európai Bizottság

Elfecsérelt tehetségek: egyéni sorsok társadalmi megközelítésben Nők és a tudomány az Enwise országokban

Az Enwise Szakértői Csoport jelentése az Európai Bizottság számára a közép-kelet-európai országokban és a balti államokban élő női kutatókról. Marina Blagojević, Maija Bundule, Anke Burkhardt, Marina Calloni, Ene Ergma, Judith Glover, Groó Dóra, Hana Havelková, Dunja Mladenič, Elżbieta H. Oleksy, Nikolina Sretenova, Mioara Florica Tripsa, Daniela Velichová, Alina Zvinkliene. Szerkesztőbizottság: Marina Blagojević, Hana Havelková, Nikolina Sretenova, Mioara Florica Tripsa* és Daniela Velichová. * Prof. Mioara Florica Tripsa 2004. október 4-én elhunyt.

2003

Kutatási Főigazgatóság Tudomány és társadalom – Nők és tudomány

EUR 20955 HU

A Europe Direct segít megtalálni a választ az Európai Unióval kapcsolatos kérdéseire Új ingyenes telefonszám: 00 800 6 7 8 9 10 11

Jogi közlemény Sem az Európai Bizottság, sem a Bizottság nevében eljáró személy nem felelős a következő információk jövőbeni felhasználásáért. A publikációban szereplő nézetek kizárólag a szerzők felelőssége alá tartoznak, és nem feltétlenül egyeznek meg az Európai Bizottság véleményével. Rengeteg további információ az Európai Unióról elérhető az Interneten, az Európa szerveren (http://europa.eu.int). Katalogizáló adatokat a kiadvány végén talál. Luxemburg: Az Európai Közösségek Hivatalos Kiadványainak Hivatala, 2003 ISBN 92-79-00332-1 © European Communities, 2004 A Jelentés szövegének felhasználása csak a forrás megjelölésével lehetséges. A Jelentésben szereplő művészeti alkotások felhasználása tilos. Illusztrációk a főoldalon, a 16, 38, 66, 96, 124, 132. oldalon: © Sonia Delaunay, by SIAE 2004 Nyomtatva Belgiumban Fehér klórmentes papírra nyomtatva

Design Studio Cerri & Associati, Milan English polishing A magyar fordítást Vajda János készítette dr. Groó Dóra ellenőrzése alatt.

Tartalomjegyzék

Ábrák és táblázatok jegyzéke Összefoglaló jelentés

Philippe Busquin előszava, Kutatási Főbiztos Ene Ergma előszava, az Enwise Szakértői Csoport Elnöke Bevezetés

1. A nemzeti ikonoktól a szupernőkig Társadalmi és nemi szerepek változása a kommunizmust megelőző időktől a kommunizmus utáni korig 2. Finanszírozás szabadság nélkül, szabadság finanszírozás nélkül A felsőoktatás és a kutatás-fejlesztési szektor az Enwise országokban 3. A méhek és a méz A tudományos pályán dolgozó nők az Enwise országokbans 4. Milyen messze a cél? Felmérés az Enwise országok női kutatóinak részvételéről a Kutatási Keretprogramokban

5 6 9 10 13 16

38 66 96

Enwise munkaértekezletek: Fiatal kutatók Bioetikai témák megvitatása az Enwise országok női kutatóival Vitaindító a balkáni régió női kutatóival

5. A női kutatók támogatása az Enwise országokban Ajánlások Utószó: Bőség vagy hiány?

124

132

Nem és tudományos kiválóság az Enwise országokban Mellékletek

136

1. 2. 3.

Európa és az Enwise országok térképei Társadalmi nemi kutatási központok az Enwise országokban A tudományos fokozatok rendszerének hierarchikus struktúrája és egyetemi címek/rangok a felsőoktatásban és a K+F-ben 4. A K+F átalakulása a balti államokban 5. A felsőoktatással kapcsolatos törvények az Enwise országokban (Átmeneti időszak és reformok a bővítés tükrében) 6. Az Enwise országok kutatóinak megoszlása a K+F szektorokban 7. Az Enwise országok kutatóinak nemi megoszlása az egyes országok K+F szektoraiban 8. Egyetemi foglalkoztatottak besorolási osztályai az egyes Enwise országokban 9. Az Enwise országok tudományos akadémiáin tevékenykedő tisztséget betöltő nők létszáma és aránya 10. A Nők és Tudomány, Helsinki Csoport – Tagok az Enwise országokból 11. Statisztikai kapcsolattartók a Helsinki Csoportban – Tagok az Enwise országokból

Rövidítések Szakirodalom Köszönetnyilvánítás Enwise Szakértői Csoport (tagok)

158 160 168 170

Ábrák és táblázatok jegyzéke

Ábrák 3.1. ábra: 3.2. ábra: 3.3. ábra: 3.4. ábra: 3.5. ábra: 3.6. ábra: 3.7. ábra: 3.8. ábra: 4.1. ábra: 4.2. ábra: 4.3. ábra: 4.4. ábra:

A nők aránya az Enwise országok kutatói között 2001-ben (százalékban) Az Enwise országok és három EU-15-be tartozó ország női kutatói 2001-ben (fő) HEGPR az Enwise országokban 2001-ben Egy kutatóra eső éves K+F ráfordítások euróban, K+F szektoronként 2001-ben Honeypot értékek fő tudományterületenként és K+F szektoronként 2001-ben A különböző K+F szektorok Honeypot értékei és a K+F szektor egy kutatóra jutó bruttó ráfordításai (GERD) közötti korreláció 2001-ben Női és férfi egyetemi foglalkoztatottak A osztályú állásokban, 2000-ben (%) Nők aránya az egyetemi foglalkoztatottak és az A osztályú dolgozók között 2000-ben (%) Női megfigyelők és szakértők az Enwise országokból az 5. Keretprogram programbizottságaiban Női nemzeti kapcsolattartók az Enwise országokból az 5. Keretprogramban A 6. Keretprogram programbizottságában résztvevő női szakértők az Enwise országokból Az Enwise országok női nemzeti kapcsolattartói a 6. Keretprogramban

Táblázatok 2.1. táblázat: Különböző országok kutatóitól származó publikációk és hivatkozások

viszonylagos megosztási aránya (1989) 2.2. táblázat: Állami és magánegyetemek az Enwise országokban (2002.) 2.3. táblázat: A nők részaránya az egyetemi alkalmazottak között a 9 Enwise ország összes

egyetemi alkalmazottjának százalékában (1999) 2.4. táblázat: A felsőoktatási állásban lévő nők aránya az Enwise országokban az átmeneti

időszak végén (1999.) 2.5. táblázat: Az egyetemi rektorok nemek szerinti megoszlása az Enwise országokban 2.6. táblázat: K+F ráfordítások a GDP százalékában a 1992. és 2001. között bizonyos

években 3.1. táblázat: Az Enwise országok női kutatóinak eloszlása a különböző K+F szektorokban

2001-ben (főben és százalékban) 3.2. táblázat: A nők aránya a diplomás szakemberek, foglalkoztatottak és kutatók között

az Enwise országokban, 2002-ben (százalékban) 3.3. táblázat: Az Enwise országokban diplomát és PhD fokozatot szerzők 3.4. táblázat: A nemek Esélyességi aránya a felsőoktatásban 2000-ben és 2001-ben 3.5. táblázat: A kutatók száma (és ebből a nők %-os aránya) az Enwise országok

3.6. táblázat: 3.7. táblázat: 3.8. táblázat: 3.9. táblázat: 3.10. táblázat: 3.11. táblázat: 3.12. táblázat: 4.1. táblázat:

4.2. táblázat: 4.3. táblázat:

felsőoktatási és kormányzati szektoraiban fő tudományterületenként csoportosítva, 2000-ben Szektoronkénti K+F ráfordítások ezer euróban (és %-ban) 2000-ben Éves K+F ráfordítások kutatónként (férfiak és nők) és tudományterületenként a felsőoktatási és kormányzati szektorokban 2000-ben Havi bruttó jövedelmek a tudomány területén, Litvánia, 2001 A hallgatók és foglalkoztatottak számítógép-hozzáférési lehetőségei a lett felsőoktatási intézményekben (2000-2003.) Internet-hozzáférés a felsőoktatási intézményekben, Lettország, 2000-2003 A K+F foglalkoztatottak foglalkozási területek szerinti eltérési indexe 2000-ben K+F szektoronként (%) Nők a Szlovák Tudományos Akadémia tagjai között vezető állások, minősítések és tudományterületek szerint 2002-ben (%) Az Exsisben regisztrált női szakértők az Enwise országokból (2002 decembere) és azok, akik ténylegesen pályázati értékelőkként tevékenykedtek (1999–2002) Női részvétel a sikeres 5. Keretprogram projektekben Lettországban Az Enwise országokból származó, EMM-be regisztrált női szakértők (2003. október) 5

Összefoglaló jelentés

■

Ezen jelentés elkészítésére a Kutatási Főigazgatóság adott megbízást, azzal a céllal, hogy felmérje a közép- és kelet-európai, valamint balti államokban tevékenykedő női kutatók körülményeit és helyzetét. A korábbi, „A kiválóság előmozdítása a nemi egyenlőség általánossá tételével” (Promoting Excellence through Mainstreaming Gender Equality) című ETANjelentés alapvetően a jelenlegi EU tagállamokban vizsgálta meg a női kutatók helyzetét. A jelen publikáció a Tudomány és Társadalom Tevékenységi Terv (Science and Society Action Plan) egyik akciójának – a nemi esélyegyenlőség elősegítése a tudományos életben a szélesebb értelemben vett Európában – eredményeként született meg.

■

Az Enwise (Enlarge Women In Science to East – a Nők és Tudomány akció keleti bővítése) szakértői csoport elnöke Ene Ergma professzor volt, míg a tagok olyan, különböző szakterületekről érkező vezető szakemberek, akik tudományos akadémiákat, egyetemeket, kutatóintézeteket és kapcsolódó adminisztratív egységeket vagy üzleti szervezeteket képviselnek.

■

A jelentés a női kutatók helyzetét vizsgálja az Enwise országokban1, mégpedig mind történeti visszatekintésben, mind a jelenlegi állapotokat véve górcső alá. Továbbá ajánlásokat fogalmaz meg több érintett fél, az Európai Bizottság, az Európai Parlament, az Enwise országok és az EU jelenlegi tagállamai, valamint a kutatók képzését, foglalkoztatását, illetve munkájuk finanszírozását ellátó szervezetek felé.

■

A kommunista hatalomátvétel előtti időkben a nők helyzete ezekben az országokban a nyugat-európai államokban tapasztaltakhoz hasonlóan alakult. Mindazonáltal a folyamatot a helyi politikai események némiképp felgyorsították, és a nyugat-európainál korábban valósult meg a nők választójogának biztosítása és megjelenésük a közigazgatásban, valamint a gyermekek koedukált oktatása.

■

A jelentés külön figyelmet fordít arra a specifikus, nőkkel kapcsolatos politikára, melyet ezek az országok a kommunista rezsim alatt folytattak, illetve melynek jellemzői közé olyan elemek tartoztak, mint a teljes munkaidős foglalkoztatáshoz fűződő egyenlő jogok és kötelezettségek, valamint az oktatásban való egyenlő részvétel nemtől függetlenül. E politika része volt a gyermeknevelési kedvezmények széles körű alkalmazása, illetve a dolgozó anyákat megillető jogi védelem és állami támogatás. A másik oldalról viszont politikai cenzúra kísérte ezt az inkább formálisnak tekinthető nemi egyenlőséget, hiszen a nők mozgalmait és általában a szólásszabadságot elfojtották. Sőt, a rendszer állandósította a horizontális és vertikális szegregációt, mely a foglalkoztatás minden területén (ideértve a felsőoktatást és a kutatói szférát is) megjelent.

■

A jelentés elismeri a kommunista nemi esélyegyenlőségi politika pozitív örökségét. A magas szintű oktatás, illetve az abban való részvétel lehetősége következtében nagy számban jelentek meg képzett nők a közélet minden területén, és különösképpen a tudományban.

6

1. Bulgária, Csehország, Észtország, Magyarország, Lettország, Litvánia, Lengyelország, Románia, Szlovákia és Szlovénia

■

Az átmeneti időszak az Enwise országokban a kutatási rendszerek átszervezését hozta magával, és általánosságban véve jellemző volt a tudományra fordított finanszírozási összegek meredek zuhanása, a kutatók létszámának csökkenése, valamint a hadi- és kapcsolódó iparágak eltűnése. Bár a változások a férfi és női kutatókat egyaránt érintették, az átmenet következményei a női kutatókat hozták sebezhetőbb helyzetbe.

■

A fiatal női kutatók meglehetősen kilátástalan helyzetben vannak, aminek oka a finanszírozás nehéz elérhetősége, az előmenetel és a szakmai elismerés merev mintái, valamint a megfelelő jóléti intézkedések hiánya – mindezek potenciális kiváltói a fiatal nők elvándorlásának, az agyelszívásnak.

■

Noha a kutatók körében a nők nagyobb arányban vannak jelen az Enwise országokban, mint a jelenlegi 15 EU tagállamban, a gazdasági körülmények mélyreható elemzése azt mutatja, hogy a nők képviseltsége a kisebb kutatói létszámmal rendelkező országokban jobb; már hosszú ideje a magasan képzett munkaerő többségét adják, és ezért nagyobb a valószínűsége, hogy tudásközpontú területeken fogják foglalkoztatni őket.

■

Persze a demográfia nem ad mindenre magyarázatot. A jelentés ugyanis azt mutatja, hogy még azokban az országokban is, ahol a kutatóként dolgozó nők és férfiak számának általános aránya viszonylag kiegyensúlyozott léteznek különbségek a nemek koncentrációjának tekintetében a különböző K+F szektorokban és tudományterületeken, vagyis a nőket kiszorítják a kompetitív, magas pénzügyi ráfordításokkal jellemezhető K+F rendszerekből. Őket a kisebb finanszírozási összegeket vonzó, jobbára az életben maradásért küzdő rendszerek szívják fel, és így egyfajta „tartalék” emberi erőforrássá válnak.

■

A jelentés betekintést nyújt az Enwise országokban dolgozó női kutatók mindennapi munkakörülményeibe. A tudományos akadémiákon és az egyetemeken a nők még mindig alulreprezentáltak a vezetői pozíciókban. A nők többségben vannak az oktatói állományban (54%), de inkább az alacsonyabb szintű felsőoktatási állásokban koncentrálódnak. Továbbá, noha a nők jelenléte az egyetemi állományban hasonló a kutatásban részt vevők arányszámához, a férfiak esetében háromszor nagyobb annak a valószínűsége, hogy valamilyen tanszék, illetve intézet vezetőjévé nevezik ki őket.

■

Az Enwise országokból származó kutatók már az 1990-es évek eleje óta részt vesznek az EU Kutatási Keretprogramjaiban. Az 5., és még inkább a 6. Keretprogram elindulása óta az EU15-ből pályázó szakemberekhez hasonló, egyenlő jogú partnernek tekintik őket. Mindazonáltal hiába mutatkozik hatalmas érdeklődés a Keretprogramok tevékenységei iránt a női kutatók részéről, szaktudásukat jobbára csak kiegészítő feladatokra használhatják, és alig kapnak szerepet a Keretprogramok monitorozásában vagy a kapcsolódó tanácsadói tevékenységekben.

7

■

Az Enwise országokra jellemző elégtelen finanszírozás, szegényes infrastruktúra és elavult felszereltség mind-mind olyan tényezők, melyek gátolják a kutatói közösségek formálódását; különösen igaz ez olyan területeken, ahol a K+F ráfordítások egyébként is alacsonyak. Mivel éppen ezek azon területek, ahol a női kutatók többségét foglalkoztatják, nagyobb a kockázata annak, hogy a nők kimaradnak a kutatási lehetőségekből. Ezért elősegítendő hozzáférésük a megbízható, friss információkat nyújtó, jobb infrastruktúrához.

■

A megbízható adatok hiánya a férfiak és nők megoszlásáról a tudományos hierarchia minden szintjén, valamint a „nők és tudomány” tématerületen folytatott kutatások hiánya az Enwise országokban alapvetően akadályozza a nemi esélyegyenlőség általánossá tételét. A nemek alapján bontott adatok elérhetővé tétele, valamint a nőknek a tudomány területén elfoglalt helyzetének országos szintű monitorozása még várat magára, pedig ezen lépések nélkül nem mozdítható előre a nemi egyenlőség az Enwise országok magán és állami kutatási intézményeiben.

■

Végül pedig konszenzust kell kialakítani azon további lépések tekintetében, melyek előrevihetik a tudomány területén dolgozó nők ügyét az Enwise országokban. Ebben együtt kell működnie az Európai Bizottságnak, az Európai Parlamentnek (különösen miután az Enwise országok körébe tartozó új tagok csatlakoztak az EU-hoz), az Európai Tanácsnak, valamint az Enwise országok politikusainak és különböző szervezeteinek. Erős partneri viszony alakítandó ki a jelenlegi EU tagországokkal is. Végül, de nem utolsósorban az Enwise országok női kutatóinak is komoly szerepet kell vállalniuk, ha el akarják foglalni az őket megillető helyet az Európai Kutatási Térségben. (fordítói megjegyzés: az „EU jelenlegi tagállamain” értsd a 2004. május 1. előtti tagállamokat.)

8

Előszó

Ez a jelentés a nők és tudomány témakört egy egészen új nézőpontba helyezi: a szélesebb értelemben vett Európa perspektívájába. Az európai integráció történetében sorra kerülő legjelentősebb bővítés előestéjén az Enwise1 országokból származó női kutatók hallatják hangjukat, hogy minden erejükkel hozzájárulhassanak az Európai Kutatási Térség fejlődéséhez. 2004. május 1-én új országok csatlakoznak az Európai Unióhoz. Ebből a szempontból rendkívül lényeges, hogy erőfeszítéseket tegyünk az értékek és attitűdök további átalakítására mind a jelenlegi tagállamokban mind a csatlakozó államokban. Természetesen az, hogy az EU kutatási politikája már az 1990es évek elején megnyitotta programjait és tevékenységeit a posztkommunista országok előtt, nagyban megkönnyíti a folyamatot. Ez a jelentés fontos mérföldkő ebben a folyamatban. Rámutat ugyanis arra, hogy a jelenleg az Enwise országok kutatóintézeteiben meglehetősen szegényes körülmények között dolgozó, viszont igen magasan kvalifikált női kutatók mind az egyes nemzetek kutatói közössége, mind az Európai Kutatási Térség szempontjából sajnálatosan elfecsérelt tehetségnek tekinthetők. Továbbá, amennyiben a helyzet nem javul, annak is fennáll a kockázata, hogy a kihasználatlan tudás kedvezőtlen hatást gyakorol az ifjabb nemzedékekre, és eltéríti őket a tudományos pályától, amit az európai kutatás igazán nem engedhet meg magának … A nemek közti esélyegyenlőség kérdése igen összetett témakör. Ez a jelentés segít megérteni, hogy a téma megközelítése hogyan alakult az Enwise országokban. Rámutat, hogy miközben a formális törvényi szabályozás megkerülhetetlen előfeltétel, ez önmagában nem tudja garantálni az egyenlőséget. A jelentés megfogalmazza a gondolkodásmód és a munkafeltételek átformálásának szükségességét. Maguknak az intézményeknek is fontos szerep jut a változások támogatásában és ösztönzésében azáltal, hogy megkérdőjelezik a jelenlegi normákat, új követelményeket írnak elő, továbbá figyelemmel is kísérik, hogy a női kutatók teljes mértékben kihasználhassák az Európai Kutatási Térség előnyeit, illetve hozzájárulhassanak annak működéséhez. Gratulálni szeretnék, és egyúttal megköszönni az Enwise Szakértői Csoportnak, és különösen Ene Ergmának a jelentés elkészítését. A magam részéről ösztönözni fogom, hogy minél szélesebb körben kerüljön a jelentés megvitatásra, és gondosan megvizsgálom annak ajánlásait. Mindazonáltal az európai tudományos kutatásban a nemek közti esélyegyenlőség csak akkor válhat realitássá, ha a vitát tettek is követik: szeretném ezért a jelentés minden olvasóját felszólítani arra, gondolja végig, mit tehet a közös cél érdekében, és tegye meg, amire hivatottnak érzi magát!

1. Az Enwise országok: Bulgária, Csehország, Észtország, Magyarország, Lettország, Litvánia, Lengyelország, Románia, Szlovákia és Szlovénia.

Philippe Busquin az Európai Bizottság Kutatási Főbiztosa 9

Előszó

Az Európai Bizottság Kutatási Főigazgatósága 1998-ban hozta létre az első szakértői csoportot a „nők és tudomány” témakörben. A kapcsolódó ETAN jelentés, a „Tudománypolitikai irányelvek az Európai Unióban – A kiválóság támogatása a nemek közti esélyegyenlőség megteremtésével” világosan kifejtette, hogy „az Európai Uniónak biztosítania kellene, hogy a női kutatók egyenlő jogokat élvezzenek abban, hogy hozzáférjenek a tudományos pálya kínálta előnyökhöz illetve, hogy bevonják őket a kutatási prioritásokkal kapcsolatos döntésekbe”. 2004. május 1-én nyolc Enwise ország válik az Európai Unió tagállamává, míg Bulgária és Románia várhatóan 2007-ben csatlakozik a szervezethez. Készen állnak-e ezek az országok arra, hogy az Európai Unió tagjai legyenek? Jó okkal mondhatjuk azt, hogy a válasz igen, mert ezek az államok teljesítették az EU által állított követelményeket. Viszont felmerül egy másik kérdés is: Poszt-kommunista társadalmaink állampolgárai készen állnak-e arra, hogy elfogadjanak, illetve támogassanak bármely olyan nemzeti politikát, mely segíti a nemi esélyegyenlőséget? A kommunista érában úgy véltük, formálisan egyenlőek vagyunk, hiszen – szintén formális értelemben – nők és férfiak ugyanazon jogokkal élhettek. Ám valóban ez volt-e a helyzet? Országainkban számos kutató – velem együtt – sohasem tekintett a nemi esélyegyenlőségre problémaként. Sőt, leginkább úgy tűnik, ezt a kérdést tudatunk mélyére süllyesztettük. Mindazonáltal alapos vizsgálatok arra engednek következtetni, hogy a jelenlegi EU-tagállamokban tapasztaltakhoz hasonló problémákkal kell szembenéznünk: a férfiak uralják a vezető felsőoktatási és kutatói pozíciókat. Ám sajátos történelmi fejlődésünk okán legalább egy különbség kiemelhető: jóllehet jogi értelemben véve kijelenthető, hogy a formális nemi esélyegyenlőség jelenlegi foka megfelel az EU vonatkozó követelményeinek, még nagy utat kell bejárnunk – kisebb eltérésekkel az egyes országokban – amíg ez az egyenlőség a gyakorlatban is megjelenik. Országainkban a nemi esélyegyenlőség felé tett jogi lépések még mindig gyakorta ütköznek erős ellenállásba. A férfiak uralta nemzeti parlamentekben pedig a nemi esélyegyenlőséggel szembeni ellenállás még erősebb, ugyanis azt esetenként a férfiakkal szembeni diszkriminációnak élik meg! A jelentésben tett ajánlások több csoportot is megcéloznak: az Európai Uniót és annak intézményeit, az Enwise országok parlamentjét és döntéshozóit, egyetemeit és kutatóintézeteit, a médiát és a civil társadalom egészét, továbbá magukat a női és férfi kutatókat.

10

Őszintén reméljük, hogy mind az ETAN, mind az Enwise szakértői csoport jelentése, valamint a Helsinki Csoport „nők és tudomány” témakörben folytatott tevékenysége ösztönzőleg hat majd az összes érintett félre, – különös tekintettel a Bizottságra, az Európai Tanácsra és az Európai Parlamentre – hogy megtalálják a megfelelő módját közös célunk támogatásának, egyre több nőt bevonva, segítve és bátorítva a tudomány minden szintjén a jelenlegi és az új tagállamokban egyaránt. Annak érdekében, hogy minél szélesebb, hatékonyabb és eredményesebb Európai Kutatási Térség épülhessen fel, illetve hogy 2010re az Európai Unió válhasson a világ legversenyképesebb tudásalapú társadalmává, minden rendelkezésre álló szellemi erőt a fenti célok elérésére kell szentelnünk.

Ene Ergma, Az Enwise Szakértői Csoport Elnöke

Külön köszönetet kívánunk mondani a Kutatási Főigazgatóság munkatársának, Brigitte Degennek a jelentés elkészítésében nyújtott segítségéért; azért, hogy idejének jelentős részét a Szakértői Csoport támogatásának szentelte – hogy olyan mértékű elkötelezettséget tanúsított, mely jóval meghaladta azt, ami kötelessége lett volna, amiért a Szakértői Csoport rendkívül hálás.

11

Bevezetés

Ha ma létezik egyáltalán tudatosság az Enwise országokban a „nők és tudomány” témaköre, mint politikai kérdés irányában, az jórészt az Európai Uniótól (EU) eredő, katalizátorként működő intézkedéseknek köszönhető. A különféle hálózatok koordináló hatása nélkül bármely, a „nők és tudomány” kérdését érintő kezdeményezés sorsa a közép-kelet-európai országokban vagy a balti államokban még mindig az elszigeteltség lenne. A bővítés felé tett lépések során az EU kutatási programjai az elsők között nyílottak meg1 a tagjelölt országok előtt. Ez a folyamat időben egybeesett az Európai Bizottság kezdeményezésével, melynek célja „a női kutatók mobilizálása az európai kutatás gazdagítása érdekében” volt (Európai Bizottság, 1999). Ez a kezdeményezés cselekvési terv formájában öltött testet, melynek központi elemeként egy európai szintű politikai fórumot kívántak kialakítani. Így jött létre 1999 novemberében 32 ország vezető köztisztviselőinek és/vagy a társadalmi nemi kérdés szakértőinek részvételével a „Nők és Tudomány” Helsinki Csoport2 melyben már a kezdet kezdetén az EU tagállamokkal egyenrangúnak tekintették a közép-kelet-európai országokat és a balti államokat, valamint az összes többi olyan országot, mely csatlakozott az 5. Keretprogramhoz. A Helsinki Csoportba delegált tagok kiindulásként azt a feladatot kapták, hogy 2000 végére állítsanak össze nemzeti jelentést arról, hogy országukban milyen politikai irányelvek léteznek – ha egyáltalán vannak ilyenek – a tudományban dolgozó nők helyzetének előmozdítására. A gazdag nemzeti anyagokból állították össze, illetve tették közzé a „Nemzeti politikai irányelvek a nők és tudomány témakörében Európában” című jelentést (Európai Bizottság, 2002). Egyes közép-kelet-európai országok nemzeti jelentései világossá tették, hogy a Bizottság által 1998-ban felállított ETAN Szakértői Csoport „Tudománypolitikai irányelvek az Európai Unióban – A kiválóság előmozdítása a nemi esélyegyenlőség előtérbe helyezésével” (Osborn, 2000) című jelentésében közzétett következtetések, illetve ajánlások nem tükrözik kielégítően a középkelet-európai országok női kutatóinak helyzetét, ezért nem is hasznosíthatók a vonatkozó politikai irányelvek kidolgozásában. Valóban, a kommunista múlt, a piacgazdaságba való átmenet és a demokratizálódás ellentmondásos folyamatai olyan különleges helyzetet teremtettek, mely sok szempontból eltér egyrészt az Európai Unióban tapasztaltaktól, másrészt a többi tagjelölt ország helyzetéről.

Lásd a 4 fejezet. Az Enswise országból származó, a Helsinki Csoport munkájában résztvevő tagokat a jelentés 10. melléklete sorolja fel. 1 2

13

1.

Women, education and science in communist time

2001-ben, az Európai Kutatási Térség kialakítását kísérő szélesebb kontextusban, ahol a női kutatók szerepe és helye kiemelt hangsúlyt kapott, a Bizottság elfogadta a Tudomány és Társadalom Cselekvési Tervet. A cselekvési terv egyik akciója, „A nemi esélyegyenlőség előmozdítása a szélesebb értelemben vett Európa tudományában”, elismerte, hogy elemezni szükséges azt a speciális helyzetet, mellyel a Közép-Kelet-Európából és a balti államokból származó női kutatóknak szembe kell nézniük. Az akció megvalósítása érdekében a Bizottság 2002 szeptemberében független szakértőkből álló csoportot hívott életre Enwise (Enlarge Women In Science to East – a „Nők és tudomány” kiterjesztése kelet felé) Szakértői Csoport néven; a tagok különféle szakterületek vezető kutatói, tudományos akadémiák, egyetemek, kutatóintézetek, illetve üzleti szervezetek képviselői. Feladatuk az volt, hogy a következő országok női kutatóinak helyzetéről állítsanak össze jelentést3: Bulgária, Csehország, Észtország, Magyarország, Lettország, Litvánia, Lengyelország, Románia, Szlovákia és Szlovénia; továbbá, hogy vizsgálják meg az újonnan integrált kelet-német területek tapasztalatait, és nyújtsanak kitekintést a balkáni régióra is. Végső célként ajánlásokat kellett megfogalmazniuk a tekintetben, hogy az Enwise országokban hogyan hívható fel a figyelem a nemi esélyegyenlőség szükségességére a tudományos kutatás területén, illetve hogyan növelhető a női kutatók szerepe és jelentősége az Európai Kutatási Térségben, és fokozható részvételük a Keretprogramban. A 10 Enwise országból származó szakértők, valamint a volt kelet-német területekért és a balkáni régióért felelős két tag által benyújtott nemzeti jelentések alapján az Enwise zárójelentés a Szakértői Csoport közös nézetét, véleményét tükrözi. Az együttes erőfeszítés célja egy általános kép kialakítása volt, mely ugyanakkor figyelembe veszi a különböző történelmi és geopolitikai háttérből eredő eltéréseket is. A nagy kihívást jelentő munka során különféle szakterületen tevékenykedő, sokoldalú kulturális hátországgal és szakmai képességekkel rendelkező szakértők osztották meg egymással tapasztalataikat. A jelentés címe: „Elfecsérelt tehetségek: egyéni sorsok társadalmi megközelítésben” arra az Enwise országokban általános, a társadalom jelentős részében régóta megtűrt, sőt elfogadott megközelítésre utal, hogy a női kutatói lét előfeltételei közé tartozik egy alulfizetett állás elfogadása, a munka és a magánélet közötti egyensúly fenntartásának kettős terhe, valamint az a nyíltan ki nem mondott elvárás, hogy mindezen hátrányok a magánszféra részét képezik, miközben azokat semmiféle közösségi vagy egyéb elismerés nem ellensúlyozza. Mivel az Enwise országokban nem ismerik el a nagyszámú, magasan kvalifikált női kutató jelentőségét, ráadásul őket megfelelő esélyegyenlőségi politika és társadalmi támogatás sem erősíti, a nők intellektuális potenciáljának kihasználatlansága, a tehetségük elfecsérlése elfogadhatatlan méreteket öltött.

14

3

A továbbiakban az Enwise országok.

Az Enwise jelentés szerkezete azt a kívánalmat tükrözi, hogy a nők és tudomány témakörét a nemi egyenlőség és a kutatás kettős szemszögéből kell vizsgálni. Az első fejezet azokat a fő strukturális tényezőket vázolja fel, melyek között az Enwise országokban a nemi esélyegyenlőség kérdésköre a kommunizmus korszakát megelőző időktől kezdve, a kommunista rezsimen keresztül egészen a piacgazdaságba való átmenet korszakáig formálódott. A második fejezet az egyes K+F rendszerek jellemzésére koncentrál, illetve azok fejlődésére a kommunizmus éveitől az átmeneti időszakig. A harmadik fejezet – a nemzeti szintről származó kvalitatív és kvantitatív adatok széles körének köszönhetően – az Enwise országok K+F szektorában dolgozó női kutatók jelenlegi helyzetét írja le. A negyedik fejezet az 5. és a 6. K+F Keretprogram rendelkezésre álló statisztikáira építve az Enwise országokból származó nők részvételét vizsgálja az Európai Kutatási Térségnek a nemek közti esélyegyenlőség megszilárdítására irányuló stratégiai erőfeszítéseiben. Az ötödik fejezetben a Szakértői Csoport ajánlásokat tesz a szükséges intézkedésekre és tevékenységekre az összes érdekelt félnek: az Európai Parlamentnek, az Európai Bizottságnak, az EU tagállamainak, az Enwise országok parlamentjének és nemzeti döntéshozóinak, az egyetemeknek és tudományos közösségeknek, a médiának és a társadalomnak, a női kutatóknak és női szervezeteknek, valamint a nemzetközi hálózatoknak. Hogy előmozdíthassuk a nőknek a tudományban betöltött szerepét, a tudományról alkotott képünket is meg kell változtassuk. A kulcs a valós elkötelezettség és a képzelőerő. Az utópia és pragmatizmus ezen különös elegyének megjelenítéséhez egy művész alkotását is felhasználtuk: Sonia Delaunay ABC-je teszi igazán nyomtatékossá a jelentés mondanivalóját. A végeredmény pedig a tudomány művészetéről szóló jelentés, melyet a művészet tudománya tesz teljessé, hogy a tisztelt olvasó inspirációt, de ugyanakkor felüdülést is kapjon.

Sonia Delaunay (Oroszország, 1885 – Franciaország, 1979), született Sarah Sophie Stern Terk; kozmopolita értelmiségi, aki a kelet-európai hagyományokat kívánta ötvözni a nyugati avantgarde szellemével. Életműve autonóm, innovatív, egyúttal rendkívül széleskörű és összetett; a művészet világában új irányokat nyitott meg. Alkotóerejének kulcsa az egyszerű minták és színek elegyítése a különféle tárgyak művészi megfogalmazása és megjelenítése érdekében. Az egyes műtárgyak részben a saját korában hagyományos női világnak tekintett formákhoz kötődnek (patchworkök, kollázsok, ruhák, kerámiák, textíliák, kiegészítők, kendők), ám Delaunay keze alatt ezek a tárgyak is művészi és avantgarde jelentést kaptak. Delaunay ezért hidat képvisel Kelet- és Nyugat-Európa között, a nők nemzedékeken keresztül felhalmozott kreativitását és kiválóságát egyesíti magában és munkáiban. Ez az oka annak, hogy Delaunay egyik munkáját – az ABC-t (Alphabet) (1969) – választottuk az Enwise jelentés vezérmotívumának; betűket, melyek az írás aktusán keresztül új elképzeléseket hordoznak. A W, O, M, E, I, S – mint a Women in Science (a nők a tudományban kifejezés angol megfelelője) – és T – Talents, avagy tehetségek – magára a jelentésre utalnak: a borító E betűje lehet Európa, Enlargement, mint bővítés, Enwise, de akár Excellence (kiválóság) és Empowerment (feljogosítás) is; a többi betű a fejezetek közé került, és azok címét vagy tartalmát tükrözi.

15

1.

A nemzeti ikonoktól a szupernőkig Társadalmi és nemi szerepek változása a kommunizmust megelőző időktől a kommunizmus utáni korig

1.

A NEMZETI IKONOKTÓL A SZUPERNŐKIG

Bevezetés Az Enwise országok női kutatóinak életét nem lehet tanulmányozni a nemekkel kapcsolatos általános összefüggések alapszintű ismerete nélkül. Jelen fejezet arra mutat rá, hogy az alapszintű nem jelent egyszersmind egyszerűt. Célunk mind a belső (keleti), mind a külső (nyugati) szemlélő számára a lehető legteljesebb magyarázatot adni, és kérdéskörre vonatkozólag nem áll szándékunkban az okfejtést túlságosan leegyszerűsíteni. Jelenleg a keleteurópai nőről meglehetősen sok sztereotípia él a köztudatban, melyeket az alább ismertetendő érvek és információk következetesen cáfolják, egyúttal kihangsúlyozva ezen nők életkörülményeinek összetettségét. A kiindulópont az, hogy az Enwise országok nemekkel kapcsolatos története, ha lehet, még összetettebb, mint politikai történelme, pedig már ez utóbbit is – általánosságban véve – meglehetősen összetettnek tekintik. A történelem nemi szempontból való vizsgálata során a legkönnyebben az intézményi és statisztikai oldallal boldogultunk. A politikai történelem kulturális hatásaira összpontosító minőségi magyarázatok egész sorát tárgyaljuk, hogy rámutassunk, milyen lehetséges irányok léteznek a jelenleg rendelkezésre álló adatok értelmezéséhez. Az Enwise országokból származó nők helyzetére vonatkozó alapvető, első pillantásra ellentmondásokkal és paradoxonokkal teli adatokat figyelembe véve érthető az adott válaszok összetettsége. A nők nagy önállósága és szakmai aktivitása, valamint a konzervatív nemi sémák egyidejű jelenlétéhez hasonló ellentmondások gyakoriak a nők mai társadalmi helyzetét illetően, tekintve, hogy mindkettő fontos szempont a női kutatók mindennapi gondjainak a vizsgálata során. Az ilyen zavarba ejtő eredményekhez vezető problémák gyökerének feltárása érdekében szükséges rávilágítani azokra az ellentmondásokra, melyekkel a nők manapság kénytelenek szembenézni: ez képezi az utolsó állomást a kulturális változások hosszú sorában, melyben a haladó szellemnek és a konzervatív megközelítésnek is megvolt a maga fontossága – a legtöbb esetben a nyugat-európai társadalmakban tapasztaltaktól eltérő arányban. A két világháborútól eltekintve, melyet az Enwise országok a többi európai országgal együtt éltek meg (bár mindkét világháború az Enwise országok valamelyikében kezdődött, ráadásul tovább is tartott ezekben az országokban), ezek az országok három másik, az egész társadalmat megrázó társadalmi és politikai változáson mentek keresztül. Az első a korábbi elnyomás alól való felszabadulás, ami önálló államok megalakulását eredményezte (ideértve a pre-modernből modern társadalommá való átalakulás ívét), a második a kommunista hatalomátvétel, majd végül a demokratikus állam újjáépítése, illetve a piacgazdaságra való áttérés. Jelen fejezet mindhárom szakasszal foglalkozik, továbbá egy negyediket is elemez: az Európai Unióhoz való csatlakozást1. Bár geopolitikailag az EU csatlakozás nagy jelentőségű lépés az Enwise országok számára, a valóságban nem más, mint az 1989-ben elkezdődött társadalmi és kulturális változások folyománya. Hangsúlyozandó, hogy a fent említett átalakulások következményeként úgynevezett kulturális forradalmak zajlottak le, melyeknek minden alkalommal létezett nemi vonatkozása is, jóllehet ez mindig különböző formában mutatkozott meg. A kommunizmus előtti időszakban a függetlenségi mozgalmaknak ezen országokban meg kellett találniuk az egyensúlyt a nemzeti önigazolás és a modernizálás szükségessége között, és ebből kifolyólag a nemi politika is

18

1. Az országokkal kapcsolatos szövegdobozok és különböző időszakokat ábrázoló Európa térképek a Jelentés 1. mellékletében találhatóak.

kétarcúan alakult. A legradikálisabbnak, és a nemek tekintetében a leghaladóbb szelleműnek kikiáltott kommunista Kulturális Forradalom a valóságban – elnyomó jellegéből fakadóan – akadályokat állított a női emancipáció elé, mind közvetlenül, a szabadság korlátozásával, mind közvetve, konzervatív ellenreakciót kiváltva; így a nemek helyzete ellentmondásosan alakult. A poszt-kommunista átalakulás nem bizonyult egységes folyamatnak a volt keleti blokk országaiban, és ugyanez mondható el a nemekre gyakorolt kulturális hatást illetően is: az átalakulással újrakezdődő (az érdeklődés középpontjában álló) társadalmi párbeszéd, bár lehetővé tett politikai, gazdasági és – bizonyos mértékig – kulturális változásokat is, de egyúttal meg is gátolt egy újabb forradalmi változást a nemek kapcsolatában és a családi élet területén. A nők kommunista túlterheltsége és a veszélyesen harciasnak feltüntetett nyugati feminizmus elbátortalanító érvként szolgált. Ugyanakkor a fiatalabb nőknek a hangos szónoklatok mögött megbúvó demográfiai magatartása, na meg a női népesség nagy részében tapasztalható attitűd-változás a nők életstratégiáját érintő, gyors átalakulást jelzett – elmozdulást egy felszabadultabb és átgondoltabb női lét felé. Ebben az utolsó időszakban a nemi kultúra változása fragmentáltan és különféle ritmusokat követve zajlott le: a retorikát illetően valószínűleg lassabban alakult át, mint a magatartás tekintetében, ám egyszerre volt spontán (az új lehetőségeknek köszönhetően) és hatottak rá ösztönzően az EU-bővítés által előrevetített perspektívák. Az Enwise országok figyelemre méltó történelmi hányattatásainak tükrében a pontos kulturális kontextus az egyes időszakokban és az összes országban csak akkor érthető meg, ha megtaláljuk, mi idézte elő a folytonosságnak és a folytonosság hiányának e sajátos kombinációját.

A nemek közötti szerződés a kommunizmus előtti időkben Az elmúlt két évszázadban a vizsgált társadalmak sorsa alapvetően az (európai) geopolitikai rendszerben elfoglalt helyzetük folytonos változása mentén alakult. A történelmi elemzések a mai napig vitatják azokat a folyamatokat, melyek során az Európát kettéosztó határvonalak kialakultak: a 19. századig a fő választóvonal az észak–dél tengely mentén húzódott, de már a 19. század folyamán kezdtek hangsúlyt kapni a kelet–nyugati különbségek, és később ehhez társult a KözépEurópa koncepció, ami azóta is folyamatos változáson ment keresztül. Ezek jól ismert tények, és nem is igen szükséges őket tovább taglalnunk, de nézzük meg, hogyan kapcsolódik mindez a vizsgált témához: az átalakulási folyamatoknak vajon voltak-e sajátos hatásai a nemek helyzetére? Ha igen, akkor hogyan lehet ezt a hatást elméleti keretbe foglalni és dokumentálni? Milyen hatással voltak a valós és átvitt értelemben vett határvonalak a nemek helyzetére? Avagy még ennél is közelebbről: volt-e olyan történelmi kontextus, mely sietette vagy ösztönözte ezt a fejlődési folyamatot? Hogyan befolyásolta mindez az Enwise országokban a női kutatók helyzetének történeti hátterét? Első megközelítésre a következő egyszerű kérdés ötlik fel: mivel magyarázható, hogy bár ezek az országok a történelem során Európa perifériájára kerültek, a nők helyzetének változásában, – mint azt számos vonatkozó adat mutatja, – nem jelentkezik visszafejlődés? Ezeket a kérdéseket a esélyegyenlőségi alapú kutatások segítségével lehet helyesen megválaszolni, ám az Enwise országokban az ilyen tevékenységek

19

1.


megkezdése még várat magára. Bár találhatóak elvétve történelmi adatok és leírások a nők különféle mozgalmairól, valamint a nők társadalmi előretöréséről, az az új megközelítés, mely a történelem szerkezetére koncentrál és mely magában foglalja a nem felépülését a tudományban és a társadalomban is, csak fokozatosan alakult ki a kommunizmus összeomlása után, többnyire az 1990-es évek vége felé (Miethe és Roth, 2003). Így, ha a nők és tudomány kérdéskörét a maga teljes környezetében kívánjuk megragadni, akkor erősen támogatni kell a nők szerepének szisztematikus kutatását az egyes közép- és kelet-európai országok felsőoktatásában és tudományos életében. Az alaphelyzet mindazonáltal egyértelmű: a nők mozgalmai ebben a térségen szorosan kapcsolódtak a nemzetek kialakulásához és felszabadulásához (a 19. században és a 20. század elején), illetve később az új nemzetállamok megalapításához. Más szóval a nőmozgalmak ilyen-olyan módon, de kötődtek a nemzeti felszabadítási mozgalmakhoz. Európa vezető hatalmaival összehasonlítva ez utóbbi egy további feladatot is jelentett: a nemzetnek meg kellett találnia helyét Európában. Az országok két fő célt tűztek ki maguk elé: az egyik, hogy felzárkózzanak a fejlettebbnek tekintett Nyugat-Európához, azaz azon fáradoztak, hogy megmutassák a modernizáció és a demokratizálódási folyamat irányába tett lépéseiket; a másik cél pedig nem volt más, mint a kulturális önigazolás, azaz a helyi kulturális hagyományok védelmezése. E két cél nem kis mértékben ellentmondott egymásnak, mivel az egyik a progresszivizmust, míg a másik a konzervativizmust jelenítette meg. Amint arra a közelmúlt elemzései rámutattak, éppen ez az ellentmondásosság jellemezte az időszak nemi politikáját. A nők mozgalmai szemszögéből nézve ezekben az országokban a célok gyakorlatilag megegyeztek a fejlettebb országokban követett célkitűzésekkel, jóllehet itt sokkal összetettebb feltételek között kellett mozogni: a szokványos szereplőkön kívül tárgyalniuk kellett a felszabadítási mozgalmak vezetőivel is, akik a nők helyzetét egyfajta bármikor kijátszható kártyának tekintették saját politikai játszmáikban. Habár a női mozgalmaknak mindenütt meg kellett birkózniuk a nemzeti vezetőkkel, az Enwise országokban az alkufolyamat másképpen alakult. A közelmúltból származó feminista történelmi elemzések azt mutatják, hogy a nők helyzetével kapcsolatos érveket ezek a vezetők eszközként használták a Nyugatnak szánt üzeneteikben, valamint egyszerre használták azokat konzervatív és haladó szellemű céljaik eléréséhez. Másszóval, a perifériára kerülés ténye megnövelte a nemekkel kapcsolatos kérdések fontosságát. Tehát a nők társadalmi és kulturális helyzete eszközként szolgált arra, hogy az adott nemzetet a nyugati országokkal egyenrangúnak, vagy azokhoz képest egyenesen magasabb rendűnek lehessen bemutatni, mégpedig két módon. Egyrészt az értelmiség erős és híres nőkről szóló nemzeti mítoszokat épített fel, illetve keresett, hogy bebizonyítsa, a nemek közötti egyenlőség a hagyományos nemzeti karakter természetes elemét képezi. Miután az ilyen értelmezéseket valamiképpen a valóságban is bizonyítani kellett, a nők helyzetének javítását célzó intézkedéseket nem ellenezték annyira, mint amint az várható lett volna. Másrészről – a fentiekkel párhuzamosan – az értelmiségi elit és a nemzeti vezetők egy másik része felváltva hangsúlyozta a nők erkölcsi felsőbbrendűségét, a hagyományos konzervatív értékek megőrzésében játszott szerepét a nyugati országokban élő nőkkel szemben. Nem véletlen, hogy ehhez

20

hasonló kettős retorikával találkozhatunk manapság is a nemzeti politikai vezetők (férfiak és nők egyaránt!) érvrendszerében, amikor az EU által támogatott esélyegyenlőségi politika megvalósításáról vitáznak: az Enwise országok női népességének a helyzetét egyrészről már kielégítően fejlettnek találják, másrészről viszont az eltérő nemi kultúrát védelmezik. Néhány történész szerint (Evans, 1978) a nőmozgalmak aktivistáinak túlzott kompromisszumokat kellett kötniük a férfi nemzeti vezetőkkel. Így például a női választójog, bizonyos női csoportosulások követeléseként és egyúttal politikai témaként itt később tűnt fel, mint Nyugaton: gyakran csak az 1890es években és a 20. század elején.2 Ennek ellenére végül a női választójog bevezetése az Enwise országokban gyorsabban lezajlott, mint a nyugati országokban. Ez utóbbi jelenség magyarázatához olyan megközelítéseket kell figyelembe vennünk, melyek a fent említett nemzeti vezetőkkel való alkufolyamat lehetséges hosszú távú pozitív hatásai felé mutatnak: „Az Európa perifériáin folytatott, nőkről szóló vitákban, illetve mindenekfelett a nőknek a nemzeti mozgalmakban való részvételében benne rejlett az a lehetőség, hogy a Nyugat-Európában megszokottnál kedvezőbb légkört teremtsenek a nők nyilvános szerepvállaláshoz. Bár ennek kevés közvetlen és azonnali hatása volt a nők mindennapi életkörülményeire, a nők és a nemzet viszonyáról szóló viták hagyománya később visszatükröződött az új nemzetállamok társadalmi szerkezetével kapcsolatos elképzelésekben. A nők helyéről alkotott nézetek a nemzet önmagáról alkotott képének és karakterének szerves részévé váltak, és ezért fennmaradtak a nemzetállammá alakulás után előálló új helyzetben is.” Ez a következtetés a 19. századi Ottomán Birodalomban, Oroszországban, Lengyelországban, Csehországban, Szlovákiában, valamint Olaszországban és Görögországban folytatott értelmiségi diskurzusok összehasonlító elemzéséből vonható le, és igaznak is bizonyult az összes felsorolt ország vonatkozásában (Malečková, 2002: 241). A fenti kutatási eredmények adhatják a kezünkbe a kulcsot ahhoz, hogy az Enwise országok esetében megérthessük és értelmezhessük a nők történetével kapcsolatos történelmi adatokat. Az említett országok mindegyikében az önálló női szervezetek a 19. század elején kezdtek megjelenni. A század vége felé, valamint a 20. század legelején alakultak meg a női szervezetek hálózatai, illetve azok ernyőszervezetei, tehát innentől kezdve már a szó legszorosabb értelmében is beszélhetünk nőmozgalmakról. Ezek a szervezetek természetesen saját újsággal is rendelkeztek, melyekből a szélesebb olvasóközönség is megismerhette nézeteiket.

2. Lengyelország kivételével, ahol a közéletben való részvételt propagáló Enthuziaszták női csoportjait 1864-ben alapították.

A nőmozgalmak kezdetei néhány Enwise országban A Román Nők Ligáját 1866-ban alapították, majd 1921-ben megalakult egy ernyőszervezet is a Román Nők Nemzeti Tanácsa néven. A nők oktatását célul maga elé tűző szövetség, a Živena 1869-ben alakult Szlovákiában, a Cseh Nők Központi Szövetségét 1897-ben, a Nők Csehszlovák Nemzeti Tanácsát pedig 1923-ban

alapították. A Nők Bulgáriai Unióját1901-ben, a Litván Nők Szövetségét 1905-ben, a Balti Nők Unióját 1909-ben hozták létre. Lengyelországban az 1916-ban alapított Nők Ligája 12 000 tagot számlált. Forrás: Az Enwise Szakértői Csoport tagjai.

21

1.


A mozgalmak döntő fontosságú célként kezelték a felsőfokú oktatás elérését a nők számára. A legtöbb esetben ez olyan célnak számított, mely a nemzeti vezetők politikájának sem mondott ellen, ezért elsőbbséget élvezett, mivel a nemzet felemelkedésének egy eszközét látták benne, hiszen a nők voltak a gyermekek hazafias szellemű és anyanyelven való nevelésének zálogai. Ennek ellenére a női aktivistáknak néha illegalitásban kellett tevékenykedniük, mint tették ezt a titkos női kollégium, a Lengyelországban 1885-ben alapított Repülő Egyetem alapítói, vagy a diákegyesületek tagjai a Tartui Egyetem (Észtország) keretein belül 1911-ben megalapított női egyetemen. A lányok és fiúk kötelező elemi iskolai oktatása a különböző országokban más és más múltra tekintett vissza (például a Habsburg Birodalomban ezt 1774-ben, Bulgáriában pedig 1878-ban vezették be), és természetesen létezett jó néhány női tudós és gondolkodó, akik mindenféle hivatalos egyetemi diploma nélkül szentelték életüket a kutatásnak. Az ebből a térségből származó első női diplomások Zürichben tanultak az 1870-es években, majd – ami a szempontunkból a leginkább érdekes – a nők az egyetemre járás jogát 1883-ban nyerték el Romániában, míg Litvániában csak 1922-ben. Az önálló nemzetállamok megalakulása után a nők felsőszintű oktatását és tudományos pályafutását továbbra is támogatták a politikusok, bár országonként kisebb-nagyobb (jellemzően a jogi karon megnyilvánuló) korlátozásokkal. A koedukált oktatás bevezetése gyakorlatilag minden iskolatípusban szintén

Isabela Textorisová (1866–1949), egy szlovák botanikus

Az első magyar női egyetemi tanár: Dienes Valéria (1879–1978)

Miután befejezte az elemi iskolát, Isabela Textorisová magánúton képezte magát tanárrá. 1886-ig először az általános iskola alsó tagozatában tanított, majd szállítmányozási tisztviselőként dolgozott a postán; végül 1886ban a Blatnica nevű szlovák városka postájának vezetőjévé nevezték ki. Ebben a városban élt élete végéig, és itt kezdett belemélyülni a növények tanulmányozásába. Botanikai kutatásait a Nagy-Fátra hegység térségében, a Blatnica- és Gader-völgyben végezte, ahol néhány ritka, őshonos növényfajt fedezett fel (Daphne cneorum L., Cyclamen fatrense, Leontopodium alpinum Cass. Et al.). Neves szlovák és magyar botanikusokkal állt kapcsolatban. Botanikai tapasztalatairól a Botanikai Közlemények szakmai folyóiratban számolt be 1903-ban. Nagy jelentőséggel bír az A turieci régió flórájáról című kézirata, melyet benyújtott a Matica Slovenská szlovák civil oktatási egyesület 1930-as pályázatára. Irodalmi műveit a Női levelek és a Lányok világa c. magazinokban jelentette meg 1886-ban, illetve 1893-ban. F. Pastrnek professzornak gyűjtött anyagot nyelvjárásokkal foglalkozó kutatásaihoz, továbbá együttműködött a Živena (szlovák társadalmi szervezet a nők oktatásáért) munkatársaival és a cseh női mozgalmak aktivistáival.

Dr. Dienes Valéria 1879-ben született Geiger Valéria néven. Tanárként végzett az Erzsébet Nőiskolában. Doktori fokozatát a Pázmány Péter Egyetemen szerezte filozófiából 1905-ben. Ő volt az első magyar női egyetemi tanár. Számos filozófiai és pszichológiai folyóiratban publikált. Matematikai témákban is közzétett tanulmányokat, ezek közül néhányat férjével közösen. Az 1920-as és 1930-as években érdeklődése az euritmika és szemiotika felé fordult. Férjével, Dienes Pállal 1905-ben házasodtak össze, két fiuk született: Gedeon és Zoltán. 1978-ban hunyt el.

Forrás: Velichová, 2003.

22

Forrás: Groó és Papp, 2003.

mérföldkőnek számított. A két világháború között az Enwise országokban az egyetemeken tanuló diákok 25%-a nő volt. Már említettük, hogy a választójog kérdése nem kapott prioritást a célok között. Ennek ellenére az Enwise országok egy részében a nők viszonylag hamar kapták meg a választójogot, rendszerint közvetlenül az önálló nemzetállamok megalapítása után. Az alkotmány megfogalmazása bizonyos időt vett igénybe, de már az előtt, hogy a nemek közötti egyenlőséget hivatalosan belefoglalták volna az új alaptörvényekbe, a nőket ideiglenes megállapodások alapján általában bevonták a nemzetgyűlések munkájába, hogy minél hamarabb lehetővé tegyék a parlamentbe való bejutásukat3. Észtországban, Magyarországon, Litvániában, Lettországban és Lengyelországban a nőknek 1918-ban adták meg a választójogot az ideiglenes alkotmányban4, Csehországban pedig 1920-ban került sor az áttörésre – azaz mindenhol hamarabb, mint számos EU tagállamban. Annak magyarázatát, hogy ezek az országok sorban megadták a választójogot női lakosaiknak a fentebb említett elméletben és az I. világháború összefüggésében5 kell keresni. Ironikus ugyan, de a háború megadta a nőknek azt a lehetőséget, hogy bebizonyítsák rátermettségüket és polgári érdemeiket: szervezési tehetségüket (például a Vöröskeresztben), bátorságukat, fizikai erejüket és szakmai hozzáértésüket. A többi Enwise országban később kapták meg a nők a választójogot: Bulgáriában 1937-ben, Szlovéniában 1945-ben, Romániában pedig 1946-ban. Az alapvető

3. Ez a magyarázat arra, hogy miért lelhetők fel különféle adatok a nők parlamentbe való bejutásának dátumát illetőleg. 4. Ezt később valósították meg az alkotmányokban az első női parlamenti képviselők nyomására. 5. Lengyelországban a nők közszereplése hamarabb kezdődött, az ország szétosztottsága idején, azaz 1772-től a 1918-ig terjedő időszakban.

Női választójog az Enwise országokban és az EU tagállamokban Év

Ország

Év

1906.

Finnország

1929.

Románia*

1915.

Dánia

1931.

Portugália*, Spanyolország

1917.

Hollandia (képviselői jog)

1934.

Portugália*

1918.

Ausztria, Észtország, Németország,

1937.

Bulgária (szavazati jog)*

Magyarország, Írország*, Lettország,

1944.

Bulgária**, Franciaország

Litvánia, Lengyelország, Egyesült Királyság*

1945.

Szlovénia

Belgium (szavazati jog)*, Luxembourg,

1946.

Olaszország, Románia**

1919.

Ország

Hollandia (szavazati jog), Svédország*

1948.

Belgium**

1920.

Csehszlovákia

1952.

Görögország

1921.

Belgium (képviselői jog)*, Svédország**

1976.

Portugália**

1928.

Írország**, Egyesült Királyság**

Forrás: www.ipu.org Megj.: * A jog korlátozott és feltételekhez kötött ** Feloldták a korlátozásokat és egyéb feltételeket

23

1.


alkotmányos jogok mellett hamar elfogadták a kifejezetten a nők egyenjogúságát célzó törvényeket is. A nemek közötti szerződés ambivalenciája a kommunizmus alatt Míg a kommunizmus időszaka előtt a nemek kérdésének megközelítése a haladó szellem és a konzervativizmus kettősségét mutatta, a kommunizmus alatti helyzetet a felszabadulás nélküli modernizáció jellemezte. A politikai elitnek a nők helyzetével kapcsolatos törekvéseit két, alapvetően egymásnak ellentmondó irányvonal jellemezte: egyrészről a nőktől megvonták annak lehetőségét, hogy hallassák a hangjukat és hogy önállóan cselekedjenek, másrészről viszont az állampolitika a nők társadalmi helyzetének további modernizálását vallotta céljának. Az első célt egyszerűen el lehetett érni, hiszen a törvény megvonta a gyülekezési jogot, megszüntette az összes civil szervezetet, ideértve a női alapszervezeteket6 és azok hálózatait is, továbbá totális cenzúra alá vonta a közéleti megnyilvánulásokat, ami meggátolt minden, a társadalomban lezajló eseménnyel kapcsolatos kritikát (eltekintve a volt Jugoszláviától). A második politikai irányvonal elemeit a Kommunista Párt helyi központi bizottságai fektették le a vonatkozó programdokumentumokban, és ezek a következő területeken fokozatosan bevezetésre is kerültek: a nemi egyenlőség ideológiai támogatása, bármely hivatás űzésének lehetősége mindkét nem számára, a politikai képviselet terén pozitív megkülönböztetés felsőbb és helyi szinten egyaránt, a nők oktatásának támogatása, a koedukáció automatikus megvalósítása minden iskolában (sőt az általános iskolákban a nemi vonásokat tökéletesen figyelmen kívül hagyó oktatást folytattak: a fiúknak és a lányoknak együtt tanították a barkácsolást, varrást, főzést… jóllehet ez időszakonként és országonként is változott), bölcsődék, óvodák és napközi-otthonok jól megszervezett hálózatának létrehozása, ami lehetővé tette a nők számára, hogy anyák és teljes munkaidőben foglalkoztatott dolgozók legyenek egyszerre. A dolgozó anyák ezen kívül még jogi védettségben is részesültek a szülési szabadság (amit fokozatosan meghosszabbítottak) és a gyermekek betegsége miatt kivett szabadság ideje alatt. Az egyedülálló anyák viszonylag komoly védelmet kaptak az államtól, egy minimális életszínvonalat biztosítottak számukra, a gyermekek apját általában kötelezték a gyerektartás

A volt Jugoszlávia eltérő történelme A volt jugoszláv állam esetében a nemi szerződések nem az egyenlőség gondolatán, hanem az egyenlőtlenség komplementaritásának elvén nyugodtak. A nőket egyszerűen csak alávetették a nemzet céljainak; nem, mint egyenlő embereket (ami Közép-Európára akár igaz is lehetett, de a balkáni helyzetre semmiképpen), hanem mint a férfiakat kiegészítő, komplementer polgárokat (a férfiak, mint katonák, a nők, mint gondoskodók). Ezt a másfajta nemi sémát a következőkkel magyarázhatjuk: 1.) a volt Jugoszláviát másfajta kommunizmus előtti kultúra jellemezte, ideértve a keresztények és a muzulmánok közötti különbségeket, és másfajta nemi szerződések a köz- és magánszférában;

24

2.) másfajta kommunizmus terjedt el, mely nem csak liberálisabb és nyitottabb volt, hanem bizonyos időszakokban hihetetlen gyors gazdasági fejlődést produkált, ami a felfelé való mobilitást megkönnyítette a nők számára, illetve nem tette azt a párttagság függvényévé; 3.) másfajta átmenet volt jellemző, ideértve a háborúkat is!; 4.) a nőmozgalmak másfajta fejlődést mutattak az 1980-as és 1990-es években; és végül 5.) a nőkről való tudás olyan mértékben fejlődött, ami a Balkánon kívül egy Enwise országra sem volt jellemző. Ezen kívül a Balkánon a fejlődés és a szegénység kérdésköre is sokkal inkább felmerül. Forrás: Blagojević, 2003.

6. A balti államokban ugyan léteztek újonnan alakult nőszervezetek a szovjet idők alatt is, de a Kommunista Párt erős ellenőrzése alatt.

megfizetésére, és mivel gyakorlatilag minden férfi és nő állami alkalmazott volt, ezért a bérek kifizetésébe egyszerűen beavatkozhatott a bíróság, ami persze gyakran meg is történt. Végül a terhességmegszakításhoz kapcsolódó törvényeket is többé-kevésbé liberalizálták, és ezeket a törvényeket a legtöbb esetben már 1950-es években meghozták (Romániában a későbbiekben inkább a korlátozások domináltak). Az Enwise országok mindegyikében a nőkkel kapcsolatos állami politika arra irányult, hogy biztosítsák a foglalkoztatást (a munkához való általános jog alapján), illetve hogy az anyaság összeegyeztethetővé váljon a szakmai karrierrel. Egy, a kommunista időszakra jellemző folyamatos foglalkoztatási modell született meg, ami azt jelentette, hogy az aktív éveik alatt a nők összehangolták a családi életet a munkával, és a gyermekek születése után is – esetleg nagyon rövid megszakításokkal – tovább dolgoztak. A nyugati nők körében különlegesnek számított az ilyen magas arányú foglalkoztatottság és a munka iránti elkötelezettség. A helyzet azonban felettébb ironikusan alakult: a nőmozgalmakat betiltották és burzsoá örökségnek kiáltották ki; a nőket politikailag elszigetelték egymástól és a külföldi nőmozgalmaktól is. Ennek ellenére rövid időn belül, az 1950-es évekre (a balti államokban az 1940-es években) a legtöbb kommunista országban a nők hozzájutottak bizonyos lehetőségekhez, melyek feltűnően hasonlítottak azokhoz a célokhoz, melyekért a burzsoá országokban az 1960-as és 1970-es években második hullámként megjelenő nőmozgalmak harcoltak. Az érme másik oldalán pedig a kommunista rezsim politikai ellenzéke (azaz inkább néhány, eltérő véleményt hangoztató csoport, mivel a nyílt ellenállás lehetetlennek tűnt) általában ragaszkodott a konzervatív értékekhez, és idealizálta7 a hagyományos nemi sémákat. Ennek több oka is volt: az ellenzéki mozgalmak gyakran egy-egy egyházhoz kapcsolódtak, melyeket a kommunista rezsim elnyomás alatt tartott, de még ezen körök kevésbé vallásos tagjai is nehezen tudták elfogadni, hogy az állam erőszakkal semmisíti meg a hagyományos kultúrát. Mivel a hagyományos nemi sémák (azaz többnyire a burzsoá modell) szintén beletartoztak ebbe az értékrendbe, kiérdemelték a védelmet. Ezen felül a nemek közötti egyenlőség a hivatalos politika részévé vált, ám sok szempontból leginkább saját karikatúrájába fordult, ezért a kérdéskört az ellenzék természetszerűleg zászlajára tűzte. Végül, de nem utolsósorban az ellenzék politikai jogokért folytatott küzdelme elsősorban – és gyakran kizárólag – a totalitarizmusnak a demokráciával folytatott harcaként jelent meg. A kommunista országokban a nőket egyszerre ruházták fel bizonyos jogokkal, és vontak meg tőlük másokat. A kommunizmus előtti nőmozgalmak tevékenységeiben és önmaguk megítélésében törés következett be, miközben folyamatosság mutatkozott abban, hogy a közszféra egyre inkább megnyílott előttük. A kommunista rezsimek legradikálisabb kritikusai szerint a nőket ezekben az időkben egyszerűen kihasználták, illetve kizsákmányolták. A leggyakoribb érv az, hogy a hagyományosan férfimunkákat csak azért nyitották meg a nők előtt, hogy olcsó munkaerőre tegyenek szert, legfőképp az iparban. A szociológiai adatok azonban a nők foglalkoztatását árnyaltabban mutatják be, és bizonyítják, hogy a nők társadalmi helyzete ténylegesen javult a kommunizmus idején. Valójában ugyanis a nők nagy része, főként az agrárországokban, mindig is keményen dolgozott földművesként, gyári

Lengyel poszter: „Köszöntjük a szülőhazánk gyarapodásán és békéjén munkálkodó nőket! „ Forrás: © Gazeta Wyborcza, 2003.

Lengyel poszter: „Előre, fiatalok, küzdjünk meg a boldogabb lengyel szocialista vidékért!” Forrás: © Gazeta Wyborcza, 2003.

7. Érdekes módon ebben a kontextusban az egyetlen, az állami beavatkozástól független szféra a hagyományos szerkezettel bíró család volt. Ezt a kritikák gyakran fel is emlegették.

25

1.


munkásként, szolgálóként a kommunizmus előtt is. Az igaz, hogy a női gyári munkások száma megnőtt a kommunista hatalomátvétel után, és a nők helyzetének modernizálódása jeleként gépekkel együtt, illetve ugyanolyan erősnek ábrázolták őket, mint a férfiakat, ami egyúttal megteremtette a kommunizmusban élő nő sztereotípiáját. A statisztikák ugyanakkor azt mutatják, hogy a fiatal nők új nemzedéke hamar behozta a férfiakkal szembeni lemaradását az oktatás területén – illetve a nyitott egyetemi rendszer ezt az idősebbek számára is lehetővé tette –, így az 1970-es évek vége felé már ugyanannyi lány vett részt a középfokú oktatásban, mint fiú, és az Enwise országok többségében a felsőfokú oktatásban is egyenlő volt az arány. Ezzel együtt fokozatosan változott a nők foglalkoztatásának szerkezete is, azaz jelentős számban kezdtek ellátni magasabb képzettséget igénylő feladatokat. Az egyetemet végzettek között számottevően megnőtt a női orvosok, tanárok és ügyvédek száma, sőt e tekintetben gyakran már maguk mögött hagyták a férfiakat. A női kutatók száma is fokozatos növekedést mutatott. És mégis, a nemek közötti egyenlőséget hirdető propaganda, a nők egyre gyarapodó szaktudása és a nemi megkülönböztetést negligáló oktatás irányába tett erőfeszítések ellenére a két nem közötti horizontális és vertikális szegregáció nemhogy csökkent volna, hanem éppen ellenkezőleg, nőtt. A munkaerőpiac jobban fizetett férfi és rosszabbul fizetett női területekre oszlott, és bár egyre több nő jelent meg a magasabb képzettséget igénylő szakmákban, ez nem tükröződött a vezető tisztségek betöltésében. Ugyanezt a jelenséget a nyugati országokban a nyugat szociológusai is észlelték, ám létezett egy fontos különbség a kettő között: a kommunista országokban az ún. üvegplafon

Nők a szlovén egyetemeken (1945/46-tól 1995/96-ig) A nők aránya a szlovén egyetemeken (Nő [%]) 60 %

Tanulók Végzettek

50 %

40 %

30 %

20 %

10 %

0 1945/46

1950/51

1955/56

1960/61

1965/66

1970/71

1975/76

1980/81

1985/86

1990/91

1995/96

Egyetemi tanév

Forrás: Szlovén Statisztikai Hivatal, Mladenič, 2003.

26

jelenséget nem nevezték néven, nem kommentálták és nem is kritizálták a nők; sőt nem volt téma a társadalomtudományok számára sem. Mint azt az Enwise Szakértői Csoport tagjai többször is megállapították, a nemi tudatosság a mai napig is hiányzik a nők nagy többségéből, ideértve a tudomány területén dolgozókat is, és végül is ez válik a női karrierek fejlődésének első számú törési tényezőjévé – az előmenetel korlátjait a nők kettős szerepükből fakadó tényként fogadják el, illetve az egyenlőtlen bánásmódra nagyon kevesen mutatnak valódi érzékenységet. Hogy miként magyarázható az effajta önkorlátozás? A választ szélesebb értelemben kell keresnünk. A karrier fogalmát eltorzította a totalitárius állam jelentette sajátos környezet. Általában a PhD-nél feljebbi tudományos előmenetel előfeltétele a párttagság8 volt. Ezen követelmény komolysága az egyes tudományágaktól függött: bölcsészet- és társadalomtudományok területén – melyeket ráadásul a nők szívesebben is választottak – szinte mindig szükséges volt, hiánya abszolút értelemben vett akadálynak számított, míg a természettudományokban kevésbé tekintették döntő tényezőnek. Sok ígéretes férfi és nő inkább tudatosan elkerülte a párttagságot, még ha ez a pályafutásuk derékba törését jelentette is. A nőknek a családban való szerepük miatt könnyebb volt megbarátkozni ezzel a helyzettel, mint a férfiaknak.

Distribution of women and men in Hungarian universities from 1970 to 2001

Személyes tapasztalat a „természetes” hátrányos megkülönböztetésről

Year

Women

Men

1970

44.7 %

55.3 %

1980

49.9 %

50.1 %

1990

48.8 %

51.2 %

2000

53.6 %

46.4 %

2001

53.4 %

46.6 %

A szülési szabadságról való visszatérésem után éreztem először, hogy dolgozóként nem irányul felém teljes megbecsülés, és nem azért, mert nő vagyok, hanem mert anya, bár nem dolgoztam kevesebbet, mint a többi kollégám. Először éltem át hátrányos megkülönböztetést (jelezte ezt például, hogy nem kaptam több fizetésemelést). Ám elsősorban persze azért diszkrimináltak, mert megtagadtam a pártba való belépést; nem rúgtak ki, de egyfajta másodrangú alkalmazottá váltam. Mindezek ellenére továbbra is egyfajta luxusként élveztem az egyetemi életemet, ezek után is kivételezettnek éreztem magam.

1978-ban a Bulgár Tudományos Akadémia Filozófiai Kutatások Intézete tudományfilozófia témában pályázatot hirdetett doktori ösztöndíjra. Én is pályáztam négy másik végzettel együtt. A pályázaton egy férfi fizikus és jómagam egyenlő pontszámmal lettünk elsők. A férfi kapta meg az ösztöndíjat. Megkérdeztem a Filozófiatudományi Tanszék vezetőjét, miért választották a másik jelentkezőt, tekintve, hogy mindketten fizikusok voltunk, és egyenlő pontszámot értünk el. A válasz tömör, egyszerű és „természetes” volt: „Mert ő férfi. De ne aggódjon, jövőre újabb doktori pályázatot hirdetünk a tanszéken, szívesen látjuk ismét a pályázatát.” Nem voltam elégedett a válasszal, ám dühöt sem éreztem, mert én is „természetesnek” tartottam a döntést – vannak dolgok, amik nem változnak, szilárdan és megváltoztathatatlanul tartják magukat, és én nem tehettem semmit. Azokban az időkben hiányzott belőlem a hátrányos megkülönböztetéssel szembeni érzékenység. Csak később, 1990-ben jöttem rá először, miután részt vettem a „Nemi szakadék a felsőoktatásban” (Gender Gap in Higher Education) című nemzetközi projektben, hogy 1976-ban diszkrimináció áldozata lettem, de akkor ez nem tudatosult bennem.

Hana Havelkovának, az Enwise szakértői csoport cseh tagjának élatrajzi beszámolója.

Nikolina Sretenovának, az Enwise szakértői csoport bolgár tagjának életrajzi beszámolója.

Source: Hungarian Central Statistical Office in Groó and Papp, 2003.

A diszkrimináció egy esete Csehországból

8. Lengyelországban nem teljesen ez volt a helyzet: ott a párttagság segített, de nem volt kötelező az egyetemi karrierhez. El kell azonban ismerni, hogy sok esetben lassította a pályafutást vagy egyenesen kizárást eredményezett, ha egy tudósnak nyíltan köze volt a másként gondolkodó mozgalmakhoz.

27

1.


Egy másik fontos tényező, ami nem volt jelen a nem-kommunista országokban, jóllehet nagyban befolyásolta a női pályafutás sajátos jellegének kialakulását, a társadalmi felzárkóztatás politikája volt. A kommunista országokban, ahol az általános társadalmi egyenlőséget alapkérdésként kezelték, az állampolitika váltakozó mértékű hatást gyakorolt a nők életére: mivel a házicseléd kategória – a kizsákmányolás jellegzetes példája – megszűnt létezni, sok korábban karrier-centrikus nő nehezebben boldogult a kommunizmus idején. Azokat a nőket, akik a kommunizmus előtt valamilyen karriert futottak be9, vagyis az értelmiséghez tartoztak, a szocialista forradalom természetes ellenségeinek tekintették és sok esetben meghurcolták, gyárakba küldték vagy börtönbe zárták. Eközben a korábbi cselédeknek és alacsonyabb társadalmi csoportokhoz tartozó nőknek az állami politika gyakran a személyes előrelépést és társadalmi felemelkedését hozta el. A kommunizmus előtti női elit tagjai, akik értelmiségi vagy tehetősebb családjuk révén gyakran erős kulturális tőkével rendelkeztek, továbbá önbecsülésüket a saját erényeiknek köszönhetően, egy kompetitív környezetben szerezték, és gyakran kapcsolatban álltak a nőmozgalmakkal is, gyakorlatilag eltűntek. Ezzel párhuzamosan a nők új csoportja kezdett fokozatosan formálódni, melynek tagjai élvezhették a gyors, nemzedékeken átlépő előmenetelt, illetve az ezt kísérő társadalmi mobilitás áldásait. Ez azonban olyan politikai környezetben történt, ahol az önálló akaratot és a kétkedést drasztikusan korlátozták, ahol a pályafutás fejlődése megkívánta a rendszerrel való kompromisszumokat, ahol az állandó ideológiai cenzúra áthatotta az életet – ahol mindezt a kulturális (családi) tőke és a feminista mozgalom támogatása nélkül, illetve az otthoni szerepek újratárgyalásáról, az üvegplafon jelenségről, a nőkkel szembeni előítéletekről stb. szóló közéleti viták lehetősége nélkül kellett elviselni. Nemcsak a női értelmiség első hullámát nyomták el, hanem a női karrier korábban létező modelljeit is megszüntették, majd egy másfajta karriermodell kezdett kialakulni lényegében a semmiből.

„Még ma is tisztán emlékszem… ” Amikor Dr. Dorothy Crowfoot Hodgkin Romániába látogatott, engem jelöltek ki, hogy elkísérjem az Elena Ceausescuval való találkozóra, aki akkoriban „a román kommunista rezsim legnagyobb tudósának” számított. A köztünk lévő 38 évnyi korkülönbség ellenére nagyon közelállónak éreztem magamhoz Dr. Crowfoot Hodgkint. Őszinte volt, kedves és segítőkész. Közelebb voltam a Nobel-díjhoz, mint azt valaha is álmodtam volna! Ám amikor megérkeztünk Elena irodájába, életem egyik legszigorúbb utasítását kaptam: kint kellett várakoznom egy külön szobában, két hatalmas, folyamatosan engem vizslató labrador kutyával együtt. A két órán át tartó megbeszélés végéig ott kellett maradnom. El tudják képzelni, mit gondolhatott Dorothy erről a helyzetről? El tudják képzelni, hogy fiatal kutatóként mekkora megaláztatásként éltem meg a helyzetet? Mioara Florica Tripsa-nak, az Enwise szakértői csoport román tagjának életrajzi beszámolója.

28

Dorothy Crowfoot Hodgkin Mioara Tripsával (bal oldalon) és Eugenia Kovacssal (jobb oldalon) az 1985-ös látogatás során a Bukaresti Orvosi Egyetem Biofizikai Tanszékén. © Prof. Dr Mioara Florica Tripsa

9. Lengyelországban ez csak azokra a nőkre vonatkozott, akik a II. világháborúban a Honi Hadsereg soraiban harcoltak.

Bár ez többségében a férfiakra is igaz volt, esetükben az előmenetelhez való viszony automatikusabban formálódott. Mindezek ellenére, tekintettel a nők majdnem 50 éven keresztüli teljes foglalkoztatottságára, valamint a nők szakmai tudásának folyamatos fejlődésére, illetve kiegészítve ezt a teljes idejű foglalkoztatást lehetővé tevő gyermekgondozási infrastruktúra meglétével, némiképp meglepő a tudományos területen vezető beosztásban lévő nők alacsony száma. Sajátos feminista archeológiai10 kutatást kell itt végeznünk, nevezetesen azt szükséges feltárnunk, mi is történt pontosan a nemek egymáshoz viszonyított helyzetével a kommunizmus idején. A levéltárakban rendszerint fel lehet lelni a nemekre lebontott alapvető statisztikai adatokat ezekből az időkből, így például a vonatkozó demográfiai adatokat vagy a foglalkoztatási szerkezet – még ha nem is pontos – áttekintését. A jövedelmi tendenciákat általában nyomon követték a közgazdászok, tehát a nők társadalmi helyzetének alapvető változásait igenis rekonstruálhatjuk. Azonban mivel sem az állampolgárok, sem a társadalomtudósok nem mutathattak rá nyíltan a társadalmi problémákra, az adatokat ritkán elemezték, értelmezték és foglalták elméleti keretbe. Az olyan fogalmak, mint nemek közötti bérkülönbségek és az üvegplafon jelenség ismeretlenek voltak. A nők kettős terhe, vagyis az úgynevezett kettős műszak időről-időre vitákat váltott ki, de a munkavállalás és az anyai feladatok ellátásának összekapcsolódása természetessé vált. A nők kenyérkereső szerepe a legtöbb családban gazdasági szükségszerűségnek számított, illetve kulturális normává is vált, amennyiben a nők kezdtek úgy tekinteni a családon kívüli munkájukra, mint kötelességükre, ahogyan tették ezt férjeik és az egész társadalom is. Ám mivel csak másodlagos kenyérkeresőnek tartották őket – és tartották ők is saját magukat –, a nemi szerepek hagyományos megosztását természetesnek fogadták el. Jóllehet fontos szempontot jelenthetne, eleddig rendkívül kevés minőségi kutatást folytattak az irányban, hogy feltárják, szubjektív módon hogyan látták a nők saját életüket és mindennapi stratégiáikat. Átalakulás: a folyamatosság és a folyamatosság hiányának új együttállása A kommunizmus összeomlása után színre lépő, nemi kérdésekkel foglalkozó kutatók és nőmozgalmi aktivisták boncolgatni kezdték, illetve megpróbáltak magyarázatot találni e sajátos, nemi problémákkal szembeni vakságra. Bár ezen a téren nem végeztek szisztematikus kutatást, létezik néhány általános hipotézis a kommunista időkből örökségként ránk maradt jelenségre, illetve a vakság forrására. Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a modernizációs folyamatok, melyeket a fentiekben már tárgyaltunk, megszüntették azokat a nyomasztó jogi akadályokat, melyek ellen az 1970-es években a nyugati nőmozgalmak küzdöttek. Noha a nemi kérdésekkel kapcsolatos, meglehetősen komoly problémák tartották magukat a kommunista időkben is, sőt később újak is jelentkeztek, ezek sokkal rejtettebbek voltak, és inkább kulturális szinten mutatkoztak meg, ami viszont szinte kezelhetetlenné tette őket. A nehézségeket legfőképp a modernizáció konzervativizmussal történő ötvözése okozta. Mint azt a fentiekben láttuk, a személyes státusz modernizációja nem feltétlenül kísérte a kulturális sémák modernizációját, sőt a családnak a kommunizmusban kialakult speciális szerepe – egyfajta rezsim előli menedék – csak ráerősített a

10. Itt egy jelenleg népszerű, a nyugati feministák által használt kifejezést használunk, mely a nők rejtett és elfelejtett történelmének a feltárására utal.

29

1.


hagyományos sémákra. A fent leírt sajátos női karriermodellel kapcsolatban (mely a gyermekvállalást is magában foglalta, és ezzel együtt a korlátozott karrierlehetőségek elfogadásához vezetett) a nők számottevő része arra a kérdésre, hogy hátrányos megkülönböztetésként élték-e meg ezt a helyzetet, azt válaszolta, hogy döntésük többé-kevésbé szabad akaratukon múlott (tehát elfogadták, hogy a gyermekvállaláshoz automatikusan kompromisszumokat kell kötni). A kommunista országokban a nőket gyakran szupernőkként jellemezték. Sokan, úgy tűnt, a valóságban is annak érezték magukat; elég erősnek ahhoz, hogy önállóan oldják meg problémáikat. Persze a magyarázatok egy másik fontos szintjét is meg kell vizsgálnunk: mi számított (esetleg részben mi számít még ma is) politikai kérdésnek. Ugyanis, ha a megkérdezett nők esetleg be is ismerték a nemi diszkriminációt, a szexizmust és más hasonló jelenségeket,

Egy más minta az új Kelet-Németországból A viszonylag alacsony háztartásonkénti jövedelem miatt Kelet-Németországban az átalakulási folyamat sok nőt a család első számú kenyérkeresőjévé tett. Az új kelet-német tartományokban élő nők átlagosan a családi jövedelem majdnem felét keresik meg (összehasonlításképp a volt NDK-ban ez az arány egyharmad). A foglalkoztatottság aránya a 18 évesnél kisebb gyermeket nevelő házas nők körében lényegesen nagyobb a volt szocialista Németországban (keleten 74%, míg nyugaton 56%). Egy 1991-ben készült felmérés alapján a keletnémet nők 30%-a és a kelet-német férfiak 35%-a

szerint: „Sokkal jobb mindenkinek, ha a férfiak teljes munkaidőben dolgozhatnak, a nők pedig otthon maradnak a háztartást vezetni és gyermeket nevelni.” Öt évvel később ezek az arányok 26% (nők), illetve 27%-ra (férfiak) változtak. Mindez azt jelenti, hogy nem fog újjáéledni a dolgozó férj + háztartásbeli feleség családmodellje (holott mindkét évben a megkérdezettek 50%-a egyetértett ezzel a konzervatív családsémával).

Forrás: Nickel, 2003 és Schenk, 2003; idézi Burkhardt, 2003.

A nők és a férfiak közötti korrigálatlan bérkülönbségek, 2001 Az Enwise országokban csakúgy, mint az EU és a világ többi országában a nők jövedelme átlagosan alacsonyabb, mint a férfiaké. 30 26 24 25 20 20

19

18 16

16

15

15 11 10

5

0 Csehország

Észtország

Szlovákia

Magyarország

Románia

Forrás: Eurostat 2003. Megjegyzés: A nők és férfiak közötti korrigálatlan bérkülönbségek kifejezés a nők és férfiak bruttó órabére közötti különbségre utal. Például a csehországi 26%-os adat, ami a legnagyobb az Enwise országok körében, azt jelenti, hogy a nők átlagosan a férfiak órabérének 74%-át kapják meg (lásd még a 3. fejezet „Nem mind arany, ami fénylik” c. részét). Ezt a mérési

30

Lettország

Litvánia

Lengyelország

Szlovénia

adatot azért hívják korrigálatlannak, mert nem vesz figyelembe olyan tényezőket, mint a foglalkoztatási és vertikális szegregáció, valamint a képzettség. Mivel az összehasonlítás itt az órabérekkel számol, a teljes munkaidő/részmunkaidő jelentette dimenziót az adatok részben tükrözik, azt viszont már nem, hogy a részmunkaidős állásokat arányosan rosszabbul fizetik, mint a teljes munkaidősöket.

akkor is inkább úgy tekintettek ezekre, mint egyéni problémára, és nem voltak hajlandóak az egyenlőtlen bánásmódot a nemekkel kapcsolatos szisztematikus problémának tekinteni, következéképpen a politika szintjén kezelni. Ennek legfőbb oka a társadalmi párbeszéd hiánya volt. A kommunizmus idején nem létezett olyan társadalmi szereplő, aki szabad, hiteles és árnyalt módon beszélt volna a nemi kérdésekről. Meglepő módon a hivatalos propaganda még az egyértelmű tényeket is zavarosan tálalta, vagyis nem ismerte el, hogy az anyákon keresztül nyilvánvalóan a gyermeket védték, és nem a nőket. Ezen felül a nőkkel kapcsolatos kérdések az ellenzéket sem foglalkoztatták. A nők helyzete nemcsak azért nem számított népszerű témának, mert a hivatalos kommunista politika részét képezte, hanem mert a hangsúlyt az általános (egyéni) polgári és politikai jogokra helyezték. Bár mára már megnyílott a társadalmi párbeszéd a nemi kérdésekről, a nemi viszonyok megvitatásának folyamata 1989. után ténylegesen lelassult az antikommunizmust antifeminizmussal ötvöző ellenérzések miatt. Az Enwise országokban a kommunizmus bukása11 után megkezdődött átalakulási folyamat olyan alapelvek mentén zajlott, melyek a kommunizmus ideológiai alapvetésével szöges ellentétben álltak. Az egyén politikai szabadságát és a döntési szabadságot mindennél többre értékelték. A legtöbb Enwise országban az anti-kommunista fordulat a konzervativizmus visszatértével járt együtt, ideértve a nőknek a hagyományos szerepekbe való visszaszorítását is. Ez a konzervativizmus gyakran kapcsolódott az egyház politikai szerepének újjáéledéséhez és a nacionalizmus megerősödéséhez. Az egyes országok közötti különbségek az új nemi ideológiák terén nem elhanyagolhatóak, és az eltérő politikai és vallási-történelmi hagyományokra vezethetőek vissza – az eredmény viszont mindenütt ugyanaz: a nők visszatérése a családi otthonba főállású háziasszonyként nem egyszerűen csak nem történt meg, hanem gazdasági okokra visszavezethetően nehezen is elképzelhető. Ennél még

11. Amire az országoktól függően a vasfüggöny leomlása, a bársonyos forradalom vagy az NDK-ban „die Wende” néven utaltak, ami németül radikális politikai változást jelent.

Foglalkoztatottak bércsoportonként való lebontása Romániában (1998. október) 80 %

Nők

70 %

Férfiak

60 % 50 % 40 % 30 % 20 % 10 % 0 alatt 350

350500

350600

600800

8001 000

1 0001 250

1 2501 500

1 5001 750

1 7502 000

2 0002 500

2 5003 500

3 5005 000

5 0007 000

felett 7 000 tisíc lei

Forrás: NCS kutatás, Tripsa, 2003. Megj.: 1 euro = 38080.0 lei – Financial Times – 2003. szeptember 15.

31

1.


meglepőbb, hogy a részmunkaidős állások száma sem emelkedett meg jelentősen: az aktív korban lévő nők többsége teljes munkaidőben dolgozik, és átlagosan csak alig valamivel kevesebb időt tölt munkában, mint a férfiak. Ennek szerkezeti okai is vannak. A nemek közötti erős horizontális szegregáció kommunista öröksége a nőket pótolhatatlanná tette a munkaerőpiacon. A nők teszik ki a munkaerő felét, de akár 80%-át is a szolgáltató, egészségügyi, banki–biztosítási, valamint kereskedelmi szektorban. Ráadásul, mivel könnyebben megelégszenek az alacsonyabb fizetésekkel, egész munkaerőpiaci szegmenseket (ápolók, tanítók stb.) működésben tartanak. A pszichológiai okok is legalább ennyire fontosak: kutatások igazolják, hogy a nők a pénzügyi függetlenség mellett a társadalmi kapcsolatok lehetősége miatt is fontosnak tartják munkájukat. Arra a kérdésre, hogy a nők vajon az átalakulási folyamatok veszteseinek tekinthetők-e, nem könnyű válaszolni. A munkanélküliség aránya az Enwise országok körében országról országra és időről időre változik. Ám még olyan helyzetekben is, amikor a nők és férfiak munkanélküliségi rátája közötti különbség drámainak egyáltalán nem nevezhető, egy másik, nemi kontextusban értelmezhető jelenség mutatkozik meg: a nők nagyobb rugalmassága a munkaerőpiacon. Ez többek közt azt jelenti, hogy a nők nagyobb hajlandóságot mutatnak új képesítések megszerzésére, illetve munkahelyváltásra (horizontálisan), de gyakrabban is fogadnak el képesítésüknek nem megfelelő Működik-e még a „nemi vakság”?

Egyéni küzdelmekből társadalmi kérdés

IGEN, véleményem szerint a nők igenis egyenlő esélyekkel rendelkeznek. Természetesen mindig vannak olyan helyzetek, amikor másképp kezelik a nőket, mint a férfiakat, de ez kizárólag az érintett emberektől függ, és nem az egész társadalomtól.

Még mindig inkább egyéni – személyes vagy női – gondként kezeljük a nemekkel kapcsolatos problémákat, semmint az egész társadalmat érintő kérdésként. Ám mivel az egész társadalom problémája, hogy hogyan támogassa a kutatásokat és a fenntartható fejlődést, ezért nemcsak jogi lehetősége, de kötelessége is a társadalomnak az összes mozgósítható emberi potenciált felhasználni e célra, és az egész emberiség kutatási eredményeiből profitálni.

Fiatal észt női kutató (életkor: 36 év, orvostudományok) a fiatal kutatókról szóló Enwise munkaértekezleten, Prága, 2003. április.

Fiatal szlovák kutató (életkor: 35 év, természettudományok) a fiatal kutatókról szóló Enwise munkaértekezleten, Prága, 2003. április.

Feminista mozgalmak Jugoszláviában Amellett, hogy a szövetségi állam intézményileg és jogilag is támogatta a nemek közötti egyenlőséget, az 1970-es évektől feminista mozgalmak jelentek meg Zágrábban, Belgrádban és Ljubljanában. A feministák ugyan csak marginális szerephez jutottak, de nem is tiltották tevékenységüket, hiszen Jugoszlávia meglehetősen nyitott volt a Nyugat felé, illetve számottevő mértékben az új nyugati intellektuális áramlatok hatása alatt állt. Az első nemzetközi feminista konferenciát Belgrádban tartották 1978ban, csakúgy, mint az első poszt-kommunista feminista konferenciát 1994-ben. Az 1980-as években a nőkkel kapcsolatos kérdések a társadalmi párbeszéd és a tudományos viták részévé lettek. Az 1980-as évek második felében feminista publikációkat, fordításokat vagy akár eredeti műveket is kiadtak. Ebben az évtizedben Zágrábban a Zena című tudományos folyóirat is

32

megjelenhetett, és közölhette a Jugoszlávia bármely területén íródott, nőkről szóló kutatási eredményeket. Ezen kívül a Jugoszláv Szociológiai Egyesület A nők és a társadalom címmel új tagozatot alakított ki. A nők és tudomány kérdéskörét is megvitatták. Ugyanezen időszakban a dubrovniki Egyetemközi Központ egy sor, a nemi kérdések témakörével közvetlenül vagy közvetve foglalkozó nemzetközi konferenciát szervezett. Ezek a szemináriumok lehetővé tették, hogy a szocialista országok női kutatói Jugoszláviába utazzanak és találkozzanak külföldi kollégáikkal. Az 1990-es években a jugoszláv feminista mozgalmak alternatív politikai teret alakítottak ki a szocialista rendszer válságának idején, még a polgárháború és etnikai összecsapások traumatikus kezdete előtt. Forrás: Blagojević, 2003.

állásokat, és főleg gyakrabban dolgoznak kevesebb fizetésért. Ez nem csak az alacsonyabb képzettséget igénylő munkákra igaz, ahol a nők nevetségesen alacsony bérekért dolgoznak, hanem a vezetői szinten is. A hagyományosnak mondható gyakorlat, hogy a férfiak nagyobb fizetést várnak el, és ezért automatikusan többet is kapnak, illetve, hogy a nők kevesebb fizetésre számítanak, és kevesebbet is kínálnak nekik, még mindig létezik. Ezen felül az átmeneti időszakban a munkaerőpiac egész szegmenseinek horizontális szegregációja alakult ki ismét, de ezúttal más okokból: azok a szegmensek, melyek a kommunizmus alatt elnőiesedtek, a szegényebb állami szektor részei maradtak (iskolák, egészségügy, stb.). Ez ismét csak azt jelenti, hogy a nők megtartották munkahelyeiket (ezekben a szektorokban nem túl erős a verseny, mivel a férfiak távoztak a pénzügyileg vonzóbb ágazatok felé), ám most már leginkább kizsákmányolásként jellemezhető, képességeiket és szakértelmüket alulértékelő körülmények között. Szinte felesleges hozzátenni, hogy bár a nők keményen dolgoznak szakmájukban szférában, csak második számú kenyérkeresőnek számítanak a legtöbb párkapcsolatban, és ezért még mindig elvárják tőlük a szülői feladatok teljes körű ellátását, ami a férfiak esetében nem tipikus. A mindennapi élet területén az 1990-es évek átalakulási folyamatait a kezdetektől fogva áthatották a nemekkel kapcsolatos kérdések. A férfiak már alig várták, hogy visszatérhessenek a számukra hagyományos társadalmi és szakmai pozíciókba, ezért gazdaságilag és társadalmilag is erősebbek lettek, mint a nők. A nők tekintetében ez a folyamat összetettebben alakult. Egyrészről a nők terhei a kommunizmus után még nagyobbak lettek: a társadalmi átalakulás azt is jelentette, hogy nagyobb szükség volt a nők gondoskodó, összetartó szerepére (a gyorsan változó életkörülmények miatt a családtagokra nehezedő pszichológiai nyomás kezelésében), illetve a kenyérkereső szerepükre (a család gazdasági nehézségeinek enyhítése szándékával megtartották munkahelyeiket

Kezdtem érteni… (I)

Kezdtem érteni… (II)

Mindazonáltal a 15 év során, melyet a kutatásmenedzselés területén töltöttem, kezdtem felfigyelni a nemek közötti egyenlőtlenség jeleire a tudományban. Néha összehasonlítottam azon nők és a férfiak számát, akik Alapítványunkhoz nemzetközi kutatási támogatásra pályázatot adtak be, és észrevettem, hogy ijesztő különbség van a számok között. Lassan kezdtem rájönni, hogy a legtöbb intézetben a főnökök a saját nevük alatt adták be a pályázatokat, míg a női munkatársaknak – akik általában valójában kapcsolatban álltak a partnerintézetekkel – annyi jog maradt, hogy elkészítsék a pályázatot, illetve később részt vegyenek az együttműködésben. Ezek a megfigyelések hoztak engem egyre közelebb a nők és tudomány kezdeményezéshez, míg végül az Enwise Szakértői Csoport tagja lettem.

Az új állásban a nőkkel kapcsolatos kérdésekkel is foglalkozni kezdtem. A kommunizmus alatt a nők kérdésköre nem létező téma volt, és meg sem fordult a fejemben, hogy a problémát egyszer is átgondoljam. Az ország nyitottá válásával azonban új impulzusok áramlottak be külföldről, és hamar rádöbbentem, hogy ez mennyire fontos terület, és hogy a önkényuralmi rendszer mennyire meg tudta akadályozni az embereket még abban is, hogy saját életükön gondolkodjanak. Személyes szakmai kötelességemnek tekintettem, hogy bepótoljam a nemek kérdéskörében való hatalmas lemaradást. Hana Havelkovának, az Enwise Szakértői Csoport cseh tagjának beszámolója saját tapasztalatairól.

Groó Dórának, az Enwise Szakértői Csoport magyar tagjának beszámolója saját tapasztalatairól.

33

1.


a munkához való jog elvének megsemmisülése után is). Tehát a nemek közötti szerepek korábbi leosztása új dimenziót kapott: a férfiak a korábbinál is jobban előtérbe helyezték a társadalmi siker kívánalmát, így a család jólétét a nőknek kellett biztosítaniuk az új körülmények és nehézségek között is. Ez különösképp igaz azokra a családokra, ahol gyermekek vannak, illetve azokra a nőkre és férfiakra, akik a kommunista időkben nőttek fel, ami elkerülhetetlenül nyomot hagyott személyiségükön, értékrendjükön, társadalmi és szakmai hozzáállásukon stb. A fiatalabb korosztályok kognitív mintái ennél jóval összetettebbek, részben a helyi nemi kultúrában gyökereznek, részben a megváltozott társadalmi viszonyoknak megfelelően újak és a korábbiaktól különbözőek. Az átalakulás folyamata nyilvánvalóan új, korábban nem látott lehetőségeket nyitott meg a változó gazdasági környezetnek köszönhetően, és ez módosította az emberek preferenciáit, értékrendjét. Az átalakulásnak köszönhetően kialakult egy generációs különbség, melynek következtében széleskörű viselkedésbeli és értékrendbeli változások mentek végbe. Ezen felül a gazdaság liberalizációja, ami önmagában is társadalmi változásokat okozott, szintén új lehetőségeket teremtett, különösen a fiatal, még család nélkül álló nők számára. A fiatal nők életstratégiája megváltozott: később házasodnak, és kevesebb gyermekük születik, bár a közvélemény-kutatások szerint a család és a gyermekek továbbra is elsőbbséget élveznek a szakmai karrierrel szemben a társadalmi retorikában és gondolkodásmódban. Az a többé-kevésbé egységesen örökölt minta, miszerint a nőknek nem kell választaniuk család és karrier között, továbbra is fennáll, ami pozitívum. Ugyanakkor a női lakosság társadalmi differenciálódása ijesztő mértékben növekszik. Néhány szociológus szerint a nők esetében az életkornak és az iskolázottságnak a gazdasági státuszra gyakorolt hatása még a férfiaknál tapasztaltaknál is nagyobb mértékű. Ezen kívül nőtt az egyedül élő férfiak és nők száma, és az együttélés egyre kedveltebb családi modellé lett. Ki kell azonban emelni, hogy az Enwise országok társadalma még mindig mozgásban

A választás joga

Hamar tanultam… külföldről

A hagyományos férjezett asszony szerepet egyfajta self-made woman szerepre cseréltem, akit a többiek – de nem a nyugati kollégák – feministának tekintettek. Meg kell mondanom, hogy hivatásom, főként a nemi kérdések témakörében való elmélyülésem megadja számomra annak lehetőségét, hogy megértsem és – ami még talán fontosabb – hogy kijelentsem: jogom van férfiak és gyermekek nélkül élni. Ez az én életem. Ennek ellenére az, hogy a társadalmi nemi kérdések kutatására specializálódtam, korlátozza szakmai előmenetelem, meggátol abban, hogy az intézetben magasabb tudományos beosztást töltsek be.

1983–84-ben egy évet töltöttem az USA-ban a Tudós Társaságok Amerikai Tanácsa (American Council of Learned Societies) ösztöndíjával, ami valódi feminista mérföldkövet jelentett tudományos pályafutásomban. Kapcsolatba kerültem egy más nézeteket valló, női egyetemi tanárokból álló csoporttal, akik nemtetszésüknek adtak hangot a női és férfi professzorok között az előmenetelben és a bérezésben tapasztalható különbségek miatt a buffaloi New Yorki Állami Egyetemen. Minden hónapban találkoztunk az egyik professzor házában, hogy az előmeneteli kritériumokról és a bérezésről vitatkozzunk, és az év végére írtunk egy beszámolót összejöveteleinkről az Elnöknek. Öt évvel később újra ellátogattam Buffaloba, hogy lássam, erőfeszítéseink nem voltak hiábavalóak. Azóta tudományos karrierem számottevően megváltozott. Minden, amit azóta írtam, a feminizmusból, majd később a társadalmi nemi kutatások elméleti megközelítéséből eredeztethető.

Alina Zvinklienének, az Enwise Szakértői Csoport litván tagjának beszámolója saját tapasztalatairól.

Elżbieta Oleksy-nek, az Enwise Szakértői Csoport lengyel tagjának beszámolója saját tapasztalatairól.

34

van: a fiatal nők, akiket arra készítettek fel, hogy a családalapítást jobb elhalasztani, még mindig azon tépelődnek, hogy lehet-e, és ha igen, hogyan egyszerre családot és karriert építeni az új, versenyhelyzetek egész sorát teremtő társadalomban, és hogy vajon a partnerrel ilyen tekintetben folyó „tárgyalásaiknak” lesz-e elegendő tere, tekintve, hogy a konzervatív eszmék továbbra is tartják magukat (főképp a férfiak körében). A fiatal női kutatók ezeket a kérdéseket kezdik nyíltan feszegetni. Az új nemzedék kognitív tapasztalatainak kulturális kihatása rendkívül sokrétű, és valószínűleg számottevő különbségeket idéz elő az egyes régiók és társadalmi csoportok között e téren. A demográfiai folyamatok magyarázatához további minőségi elemzéseken nyugvó kutatásokra lenne szükség – jelenleg még nem lehet általános következtetéseket levonni. A társadalmi diskurzus (elméletek, média, irodalom, művészetek, stb.) e téren csak lassan változik, de az átalakulást nem lehet megállítani. A nőmozgalmak a kommunizmus bukása után azonnal újjáéledtek az összes érintett országban – a volt Jugoszláviában pedig még korábban. Az új női szervezetek először a nőket érintő legsúlyosabb társadalmi problémákkal kezdtek el foglalkozni, mint például a nőkkel szembeni erőszak családon belül és kívül, illetve a munkaerőpiacon tapasztalható hátrányos megkülönböztetés. Lengyelországban elsősorban az abortuszellenes törvény elfogadása lendítette mozgásba a női szervezeteket. Az összehasonlítás kedvéért két szempontot érdemes mindjárt kiemelni: a történelmi megszakítottság olyan hosszú volt a kommunizmus előtti és utáni időkben létrejött nőmozgalmak között, hogy az újonnan létrejött mozgalmak nem kifejezetten támaszkodhattak elődeikre. Bár a múlt adott valamelyes szimbolikus töltetet a nők saját történelmének megértése tekintetében, a világ időközben már legalább egyet fordult. Tehát az új hullámnak gyakorlatilag a semmiből kellett újrakezdenie tevékenységét. Másodsorban viszont meg kell jegyeznünk, hogy az új női szervezetek nem egymástól izoláltan léteznek, hiszen a számos nemzetközi női szervezettől közvetlen segítséget kapnak, illetve legitimizálta őket az egész világban a

Félreérthető női ábrázolás a lengyel médiában „FM 94 – Ami ráhangol bennünket” – A Radio FM 94 rádió hirdetésének szövege, mely hirdetésben egy olyan női kebel látható, ahol a mellbimbók helyén rádiógombok láthatóak. A hirdetés 2003 januárjában jelent meg Varsó óriásplakátjain. A rádióállomás többnyire férfiakat szólít meg, és egyfajta férfiklub képét alakította ki az emberekben. Meglehetősen érdekes módon a kampányért felelős személy nő volt. A reklám kiváltotta a lengyel női szervezetek tiltakozását. Forrás: Oleksy, 2003.

35

1.


politikai és társadalmi viták középpontjában álló társadalmi nemi kérdés, mely Nyugaton is változásokat idézett elő. Ezek a viták – néhány kivételtől eltekintve – az irodalommal, folyóiratokkal, filmekkel esetleg személyes tapasztalatokon keresztül kerültek az Enwise országokba 1989. után. Bár az ilyen kulturális változásokat felgyorsíthatja a nagyvilággal való kapcsolat, még mindig hosszú út áll előttünk. A média és a hirdetések bővelkednek a nemi sztereotípiákban és nyíltan szexista kijelentésekben, melyeket ráadásul a nagyközönség nem ismer fel ilyennek. Keveseket érint érzékenyen a nők félreérthető ábrázolása a médiában, és ezek között nincsenek ott a média korrektségét felügyelő testületek sem.

Félreérthető női ábrázolás az észt médiában

Az EU tagság felé A nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöbölésére kialakított nemzetközi mechanizmusok (a CEDAW megfogalmazása szerint) és/vagy az egyenlő jogokat biztosító politika (az EU értelmezése szerint) központi szerepet játszottak abban, hogy az Enwise országok 1989. után kénytelenek voltak a nemi kérdésekkel foglalkozni. A Pekingi Cselekvési Platform aláírása után az egyes országoknak kormánybeszámolót kellett készíteniük az ENSZ Női Jogok Bizottsága számára, ami szükségessé tette, hogy információkat gyűjtsenek, köztisztviselőkből munkacsoportokat hozzanak létre és párbeszédet kezdjenek a női szervezetekkel. Emellett a nemzetközi bizottság bíráló megjegyzései nyomán a kormánybeszámoló helyi olvasói visszajelzést is kaphattak, illetve megtudhatták, a nemzetközi összehasonlítások alapján mi hiányzik államuk programpontjai közül. Sajnálatos módon az Enwise országok kormányait nem kifejezetten befolyásolták az ENSZ ajánlásai, ráadásul az ENSZ égisze alatt gyűjtött információk nem váltak elég széles körben ismertté. Az uniós szintű lépések ezzel szemben több gyakorlati reformot hoztak. A belépésre váró országok jogharmonizációs folyamatának keretein belül a helyi kormányok átvették az EU esélyegyenlőségi politikáját, és végül ez bizonyult a szükséges katalizátornak ahhoz, hogy az országok saját álláspontjukat felülvizsgálják. Mindazonáltal – a jogszabályi változások ellenére – a megvalósítás továbbra is kérdéses maradt. A nőknek előbb ugyanis fel kell ismerniük, mikor kerül sor őket hátrányos helyzetbe hozó törvénysértésre. A jogszabályi kiegészítések meglétének köszönhetően az első esetek már a bíróság elé kerültek, miközben a női szervezetek képzés keretében tudatosítják a legveszélyeztetettebb nők bizonyos csoportjaiban az új jogokat. Végül, de nem utolsó sorban az, hogy a nemzeti parlamentekben megvitatásra kerültek a szexuális zaklatással, a hátrányos munkahelyi megkülönböztetéssel és a diszkrimináló hirdetések határozott tilalmával kapcsolatos törvénymódosítások, és hogy ezek az új törvények a médiában is nagy hangsúlyt kaptak, nagyban hozzájárult egy általános társadalmi vita kialakulásához. A vita hatása a helyi kulturális mintákra és az emberek viselkedésére nem tagadható.

Forrás: © Hillar Mets az „Eesti Päevaleht” észt napilap – 2003. szeptember 9.

36

„Tükröm, tükröm mondd meg nékem… ki a legszebb (női kutató) e vidéken (Tartuban)?” U.i.: Tartu az első számú egyetemi és tudományos város Észtországban.

„Az első beszélő dolgot Isten alkotta meg… Edison pedig megalkotta az első beszélő dolgot, amit ki is lehet kapcsolni…” Forrás: © Hillar Mets az „Eesti Päevaleht” észt napilap, 2003. augusztus 13.

Nőket megalázó kijelentés az észt médiában Egy előadó a következőképp kezdi mondandóját: „Most olyan dolgokról lesz szó, amit a kínaiak és a nők nyilvánvalóan nem fognak érteni…” Forrás: Az „Eesti Naine” (Észt Nő) című havi magazin, 1989/9.

Záró megjegyzések Az Enwise országok női lakosságának helyzetét a kommunista hatalomátvétel előtt a következőképpen foglalhatjuk össze összehasonlító megközelítésben: alapvető állampolgári jogaikat, csakúgy, mint a tanuláshoz és a tulajdonhoz való jogukat az európai államok többségéhez hasonló úton, illetve azokkal közel azonos időben érték el, sőt a nemzeti felszabadítási mozgalmaknak köszönhetően egyes estekben még hamarabb is. A nők ilyen fokú aktivitása részben a nemzeti mozgalmakból – és ami a mi szempontunkból talán lényegesebb –, részben a nemzetközi nőmozgalmakból eredt, illetve összefüggésbe hozható más középés kelet-európai országok hasonló mozgalmaival, valamint az összeurópai nőmozgalmi hálózattal. Eközben azonban a hagyományos nemi minták is fennmaradtak. Bár nemzetközi összehasonlításban nehéz felmérni egy adott társadalom patriarchális jellegét, ennek mértéke feltételezhetően országról országra változott Keleten és Nyugaton egyaránt; tehát nem lenne jogos a Nyugatot és Keletet egy-egy blokként, sztereotípiákkal jellemezni. Ezen felül az Enwise országok két meghatározó, az egész társadalmat megrázó makrotársadalmi és politikai változáson mentek keresztül: részben hagyományos, részben polgári társadalomból kommunista társadalommá, majd abból demokratikus társadalommá alakultak át. Ez utóbbi átalakulást elméletben úgy is lehet értelmezni, hogy az érintett országok a kulturális elzártságból egy globalizált kultúrába ugrottak. Mindezen társadalmi A kommunizmus idején a nemi egyenlőség, mint változásoknak nyíltan vagy burkoltan azt a fenti képen látható, tökéletesen kidolgozott, létezett egy nemi dimenziója is. A képzelet alkotta tárgy is érzékelteti, puszta kommunista társadalmi nemi minták illúziónak bizonyult… eddig viszonylag lassan változtak, jóllehet Forrás: Bruno Ernst, Abenteuer mit unmögliche Figuren, Taco az újonnan alakult versenyközpontú Verlaggesellschaft und Agentur, 1987 in Velichová, 2003. társadalom kognitív tapasztalatai, a fiatal nemzedékek megváltozott életstratégiája és a nemek közötti esélyegyenlőséget biztosító nemzetközi minták átvétele egyre jobban érzékelhető kulturális váltáshoz vezet.

37

2.

Finanszírozás szabadság nélkül, szabadság finanszírozás nélkül A felsőoktatás és a kutatás-fejlesztési szektor az Enwise országokban

2.

FINANSZÍROZÁS SZABADSÁG NÉLKÜL, SZABADSÁG FINANSZÍROZÁS NÉLKÜL

Bevezetés A kontinuitás és diszkontinuitás ellentétpárjára épülő diskurzus a női mozgalomhoz hasonlóan arra is felhasználható, hogy az Enwise országok felsőoktatásában, valamint K+F szektoraiban végbemenő változásokat jellemezzük. Jelen fejezet célja, hogy a különböző Enwise országok közötti összehasonlító elemzés alapján megértesse a fent említett szektorok jelenlegi helyzetét. Ehhez az elemzéshez módszertani vonatkozási pontnak fogadjuk el Joseph BenDavidnek a tudomány központjáról, illetve a tudomány perifériájáról szóló koncepcióját (Ben-David, 1971). Az elgondolás szerint a tudományos központ szerepét játszó ország szolgáltatja (bizonyos ideig) a tudományos tevékenység normáit, mintáit és eszményeit, ideértve a felsőoktatás, valamint a K+F modelljeit, illetve a tudomány szervezeti struktúrájának és irányításának mintaképeit, azaz a tudománypolitikát. Az úgynevezett tudományos periféria országai pedig a tudományos központ által nyújtott tudományos értékeket, modelleket és struktúrákat másolják vagy legalábbis utánozzák. A tudományos periféria országai saját nemzeti körülményeik közé helyezik át, és azokhoz alakítják a tudományos központ modelljét. A 19. század során Franciaország játszotta a tudományos központ szerepét az Enwise országok egy része számára, majd a 20. század elején Németország vette át ezt a szerepet. A II. világháború után mintegy ötven éven át az Enwise országok többsége számára a Szovjetunió töltötte be a tudományos központ szerepét. Jelen fejezet három időszakot elemez, különös tekintettel arra, hogy hogyan alakult át a felsőoktatás, valamint a K+F szektor a kommunizmus idején, az átmeneti korszak kezdetéig, illetve magában az átmeneti időszakban. 1. A kommunizmust megelőző időszak (a II. világháborúig) 2. Kommunista időszak (a II. világháborútól 1989-ig) 3. Átmeneti időszak (1990–1998/9) Nem hangsúlyozzuk külön, milyen hatással voltak ezek a változások az Enwise országok női kutatóira, mivel az Enwise Szakértői Csoport tagjainak többsége határozottan állítja, hogy az új elemek azonos módon érintették mind a női, mind a férfi kutatókat. Mindazonáltal az Enwise országok újonnan formálódó felsőoktatása, valamint K+F szektora által előrevetített, várható forgatókönyv nem sok jóval kecsegtet ezen országok női kutatóinak jövőjét illetően. A kommunizmust megelőző időszak (a II. világháborúig) A modern egyetem intézményének kiépítése a 19. század elején kezdődött el; a felsőoktatás ezen új típusú intézményének feltételezett küldetéséről és szervezeti struktúrájáról szóló elméleti elgondolások, jövőképek a sokféleség talaján szökkentek szárba. Innen nőtt ki a modern egyetemről szóló német eszmény1. Az ideál szerint a modern egyetem kulcsfontosságú jellegzetessége az oktatás és kutatás egysége, valamint az egyetemi autonómia alapelve. A kommunizmust megelőző időkben az Enwise országok többségében a K+F tevékenységeket a már megalakult modern egyetemek végezték. Az egyetem intézményének kiépítésével párhuzamosan néhány Enwise ország a nyugati modellnek megfelelően, vagyis a legkiválóbb kutatók összefogásával megalapította saját tudományos akadémiáját is. Néhány kitűnő egyetemi professzor a tudományos akadémia tagjává vált, így a két intézmény – miközben élvezték az autonómia adta lehetőségeket – ki tudta használni a létező szinergiákat.

40

1. Ezt kiváló német filozófusok és gondolkodók – úgy mint Fr. Schelling, W v. Humboldt, J. Fichte, Fr. Schleiermacher – csoportja dolgozta ki a 19. század elején, és később a Berlini Egyetem alapításakor (1809.) ültették át a gyakorlatba.

Kommunista időszak (a II. világháborútól 1989-ig) A kommunista múlt boncolgatása meglehetősen érzékeny kérdés, mivel a kommunista rezsim az emberek legalább három nemzedékének az életére nyomta rá bélyegét, ideértve a tudományban dolgozó nők és férfiak mindennapjait is. Maga a rezsim is változott az idők folyamán – nemcsak az idő, hanem a hely függvényében is differenciálódott. Ebből a szemszögből nézve az Enwise országok kommunista múltja közös, de nem azonos. Ezért az Enwise országok, valamint azok női és férfi kutatóinak különböző generációi a pozitív és negatív tapasztalatok sajátságos elegyére emlékezhetnek vissza, és a kérdéshez természetszerűleg leginkább a legifjabbak viszonyulnak közönnyel. Ennek hatására – és jórészt ténylegesen ez a helyzet – a kommunista múlt általános képének megrajzolására tett minden kísérletnek számolnia kell a túláltalánosítás problémájával, néha pedig a túlzással is. Az Enwise országok közvéleményét nagyban áthatja az a tudat, hogy a kommunista múlt nehezen megfoghatóan bár, de hátrahagyta ujjlenyomatát, ami bizonyos társadalmi frusztrációhoz vezetett. Ez a frusztráció a kommunista múlt értékelésének az eltérő emberi tapasztalatokon alapuló sokféleségéből ered. Előfordul, hogy némelyik ember tapasztalata ellentmond a többiekének. A 2003 áprilisában a fiatal kutatókról tartott Enwise munkaértekezlet során egy fiatal szlovén számítógépes szakember2 azt állította, hogy „nem a pénz a legfőbb oka annak, hogy a kutatók elhagyják országukat, hanem az, hogy elegük van a helyi frusztrációból és környezetük átláthatatlan összetettségéből”. Manapság az említett problémával szembekerülő társadalomtudósok és bölcsészek a kommunista múlt kérdését inkább a dinamikus folyamat, mint a statikus állapot megközelítésből gondolják újra, hogy befogadó módon érvényesíthessenek minden konkrét pozitív és negatív tapasztalatot, élményt. A II. világháborút követően az Enwise országok többsége a felsőoktatás és a K+F rendszerének szovjet modelljét követte. Ez képezte az első drámai szakadást, diszkontinuitást a nemzeti kulturális tradíciók, valamint az intézmények kiépítése terén. Az Enwise országok felsőoktatási, valamint K+F szektorai teljesen átalakultak, és elveszítették intézményes autonómiájukat. Ez elsőként a felsőoktatás és a K+F szektor elkülönítését jelentette. Az egyetemek és a velük egyenértékű felsőoktatási intézmények, fő feladata a tanítás, és kisebb mértékben a kutatások folytatása lett. Az Enwise országok tudományos akadémiáit a Szovjet Tudományos Akadémia szervezeti struktúrája szerint szervezték újra. Így ezekben az országokban a tudományos akadémiák kutatóintézeteinek felépítése vált a K+F szektor legfontosabb szerveződési formájává, illetve mintájává. A váltás másodsorban azt jelentette, hogy a kormány szigorú tervezést és ellenőrzést valósított meg mindkét szektorban. A kommunista párt a tudományt és technológiát érintő állami politika kialakítására irányelveket fogalmazott meg. A felsőoktatásra, valamint a K+F szektorra erős ideológiai nyomás nehezedett, mely kihatott a kutató és oktató személyzet előmenetelére és karrierépítésére is. Végül, de nem utolsó sorban az Enwise országok ígéretes emberi erőforrásainak lehetősége nyílt egyetemi és posztgraduális képzést szerezni a tudományos központban (a Szovjetunióban). Az Enwise országok kutatóintézetei felszerelést, berendezéseket is rendszeresen vásároltak a Szovjetuniótól.

2. Lásd a fiatal kutatókról szóló Enwise munkaértekezletet a 4. fejezetben.

41

2.


Csupán jelen elemzés céljából, hogy könnyebben megérhető legyen a kommunista kutatás – fejlesztés működése, három csoportba soroltuk az Enwise országokat3: ● Bulgária, Csehország és Szlovákia (ez idő tájt együttesen Csehszlovákia), Magyarország és Lengyelország4: a kommunista érában ezek az országok független nemzetállamok voltak, melyek a Szovjetunió befolyása alatt álltak, és az úgynevezett keleti blokk részét képezték. J. Ben-David koncepciója szerint ezek az országok a tudományos perifériához tartoztak. Nagy részük már a 19. század folyamán megalapította saját nemzeti tudományos akadémiáját, ráadásul már demokratikus társadalmat és piacorientált gazdaságot is építettek a 20. század első felében. ● A három balti állam: Észtország, Lettország és Litvánia: a II. világháború után ez a három ország a Szovjetunió, ezáltal a tudományos központ részévé vált az elkövetkező ötven évre. Ez a tény azért fontos, mert gyakorlatilag minden, a kommunizmus, valamint az átmeneti korszak K+F szektorának értelmezésére tett kísérlet hangsúlyát némileg módosítja. Az első csoport országaival összevetve a három balti állam mindkét időszakban sajátos úton járt. K+F reformjaiknak sajátossága nem érthető meg, ha nem tartjuk szem előtt az említett különbségeket. A balti államok nem alapítottak tudományos akadémiákat a 19. században. Ez a K+F szektor reformjainak sajátosságai értelmezésekor is fontos ténynek tekinthető. ● Szlovénia és Románia: a kommunizmus ideje alatt Szlovénia a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság részét alkotta, Románia pedig független nemzetállam volt. Jugoszlávia a Szovjetunió befolyása alatt állt, ám nem tartozott a keleti blokkhoz, míg Románia ugyanúgy szovjet befolyás alatt állt, és a keleti blokk részét is képezte. A többi Enwise országtól eltérően Jugoszlávia és Románia politikai rendszere a kommunista éra alatt bizonyos szeparatista hajlamokat mutatott. A kommunista rezsimet Jugoszláviában túl liberálisnak ítélték (saját, szabadságról való nézetei alapján), Romániában pedig túl önkényeskedőnek (megint csak a saját, szabadságról való nézetei

Német Demokratikus Köztársaság (NDK) / Deutsche Demokratische Republik (DDR)

Jugoszláv Szövetségi Szocialista Köztársaság

(1949 – 1990)

1990 decemberében érvényes adatok

Terület

108 333 km

Terület

255 804 km2

Főváros

Berlin

Főváros

Belgrád

Népesség

16,4 millió lakos (1989)

Népesség

23,5 millió lakos

Vallás

Protestáns (31%), római katolikus (7%), 1% egyéb vallás/felekezet, nem hívő (61%)

Etnikai összetétel (az 1981. Szerbek, horvátok, muzulmánok, évi népszámlálás alapján) szlávok, szlovének, macedónok, montenegróiak (80% felett) – albánok (7,7%) és magyarok (1,9%)

2

Államforma

Szocialista Köztársaság

Pénznem

1 Márka (Keletnémet –) = 100 Pfennig

Vallás

Római katolikus (30%), szerb és macedón ortodox (50%), muzulmán (9%), protestáns (1%), egyéb (10%)

Államforma

Szocialista szövetségi köztársaság

Pénznem (1991. január)

US$1=Dinár (YD 10,50)

Forrás: Statistisches Amt der DDR (1990): Statistisches Jahrbuch der DDR 1990. Rudolf Haufe Verlag: Berlin in Burkhardt, 2003.

Forrás: Blagojević, 2003.

42

3. Ezen három csoport létrehozásának okait az egyes országcsoportoknál látjuk majd. 4. és a Német Demokratikus Köztársaság

alapján). Mindenesetre Jugoszlávia és Románia ellenállt, és nem vette át a K+F, valamint a felsőoktatás szovjet modelljét. Ez a tény is kulcsfontosságú a román és szlovén felsőoktatás, valamint K+F szektor jobb megértéséhez, ezek az országok ugyanis a vizsgált időszakban a nyugati és a szovjet tudományos modellek egyfajta keverékét honosították meg. Az úgynevezett keleti blokk országainak stratégiai célja az volt, hogy a Szovjetunió vezetésével megnyerjék a hidegháborús versenyt. Nagy felelősség hárult az Enwise országok tudományos életére és kutatóira, hiszen nekik kellett megteremteni a szocialista társadalom célszerű racionalitását. Ebből a szempontból a kommunista média sikeresen épített fel egyfajta pozitív tudomány-imázst a társadalom számára. A kutatókra immár nem úgy tekintettek, mint a nemzeti kulturális hagyományok és értékek hordozóira (mint a korábbi, kommunizmus előtti időszakban), hanem mint a racionális szocialista társadalom építőire. Ebben az érában a kutatói hivatás viszonylag nagy presztízst élvezett. 1949-ben a Szovjetunió, Bulgária, Csehszlovákia, Magyarország, Lengyelország és Románia megalapította az úgynevezett Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsát (KGST)5. A KGST alapját képező elképzelések a közös tervezés, a kölcsönös segítségnyújtás és munkamegosztás voltak, ideértve a szellemi munkát is. A KGST magában foglalta az Enwise országok K+F együttműködésre létrehozott bizottságát is. A szervezetet azonban a Szovjetunió túlsúlya jellemezte, mivel a KGST népességének 70%-a itt élt, és különösen, mivel a csoportosulás fő energia- és nyersanyagforrásának számított. A gyakorlatban a KGST egyfajta ernyőt képezett, mely alatt a Szovjetunió megtervezte és ellenőrizte a kutatás és oktatás teljes folyamatát. Ebben az időszakban a KGST egyedi K+F profilt határozott meg a legtöbb Enwise ország számára. Az 1980-as években Mihail Gorbacsov vezetése alatt a szovjetek felhagytak a kemény kéz politikájával a kelet-európai gazdaságok viszonylatában, és a KGST fő célja 1985-től kezdődően már a tudományos és technikai együttműködés átfogó programja lett. Korábban a nehéziparra összpontosítottak, ehelyett most öt olyan terület kapott prioritást, melyek tekintetében – vélte Gorbacsov – a KGST komoly lemaradásban volt a Nyugathoz képest: a számítógépek használata, komplex automatizálás, atomenergia, új anyagok és technológiák és biotechnológia (Gavin, 2001: 86).

5. Később csatlakozott hozzá az NDK, Albánia, Mongólia, Kuba és Vietnam valamint 1964-ben, egyedi feltételek mellett Jugoszlávia is.

Kelet és Nyugat versengése a hidegháború alatt A kommunista érában a tudomány egy és ugyanaz volt az Enwise országokban és Nyugaton, azaz ezen országok kutatói egy és ugyanazon verseny résztvevői voltak. Mindazonáltal, a korabeli tudomány kifejezetten költséges vállalkozásnak is számított. Egy orosz felmérés szerint „a kommunizmus ideje alatt a Szovjetunió és a nyugati országok (ideértve az

Amerikai Egyesült Államokat is) tudományos élete számára biztosított anyagi és technológiai alapok (szükséges eszközök,) valamint a vonatkozó információ-ellátottság az 1:100-hoz aránnyal írható le”. Amennyiben hihetünk ennek az állításnak, a verseny még meg sem kezdődött, és már el is dőlt. Forrás: Sretenova, 2003.

43

2.


A KGST csereprogramjainak és hálózatainak köszönhetően részben kibontakozott a kutatók és a felsőoktatásban dolgozók mobilitása, melyet viszont teljes mértékben a Szovjetunió tartott ellenőrzése alatt. A kommunista időszakban a tudományos élet irányítását, azaz az állami tudomány–technológiai politikát, ideértve a támogatási mechanizmusokat és a K+F struktúráját is, tökéletesen ezeknek a stratégiai céloknak rendelték alá. A K+F szektor szerkezete az Enwise országokban Az Enwise országok többségében a K+F szektor két külön alrendszerre bomlott. Az alap- és haladó kutatásokat a tudományos akadémiák (a nemzeti tudományos akadémiák, mezőgazdasági akadémiák, orvostudományi akadémiák stb.) végezték, míg az alkalmazott kutatásokon és technológiai fejlesztésen az úgynevezett ágazati K+F dolgozott az állami kutatóintézetekben a különböző minisztériumok és ipari vállalatok égisze alatt. A két alrendszer alkotta az állam K+F szektorát. Az Enwise országok nemzeti tudományos akadémiái fő nemzeti kutatási központokként (mint a francia Centre National de la Recherche Scientifique – CNRS – vagy a német Max Planck Intézet)6, ugyanakkor neves kutatók társulásaként (az akadémia nyugati modellje) is működtek. A nemzeti tudományos akadémia mindig a legkiválóbb kutatókat foglalkoztatta, és bizonyos privilégiumokat élvezett. A Magyar Tudományos Akadémia például, lévén az ország vezető tudományos intézménye, kizárólagos jogokkal rendelkezett a tudományos fokozatok odaítélése terén. Észtország, Lettország és Litvánia nemzeti tudományos akadémiái a Szovjet Tudományos Akadémia Elnöki Tanácsának, felsőoktatási intézményeik pedig a Szovjet Oktatási Minisztériumnak voltak alárendelve.

A Közös Atommagkutató Intézetről Az első szovjet hidrogénbomba (H-bomba) 1953. augusztus 12-i felrobbantásához az USA és a Szovjetunió atomenergia-szektorának éles versenye szolgáltatott hátteret. 1954-ben a Moszkvához közel fekvő kisvárosban, Obnyinszkban kezdtek el dolgozni a világ első atomerőművén. 1954-ben megalapították az Európai Részecskekutató Központot (Conseil Europeen pour le Recherche Nucleaire – CERN), a világ legnagyobb részecskefizikai központját. 1955-ben a Szovjetunió és számos Enwise ország Moszkvában kétoldalú szerződéseket írt alá. 1955-ben például a Szovjetunió és Bulgária „titkos megállapodást” kötött a magfizika és az atomenergia békés célokra való felhasználásának területén való együttműködésről. A megállapodás értelmében a Szovjetunió célként fogalmazta meg a Bulgáriának való segítségnyújtást egy kísérleti atomreaktor megépítésében, valamint bolgár fizikusok képzését a magfizika területén. 1956ban, Moszkvában a Szovjetunió és több Enwise

44

ország (Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország és Románia) képviselője, továbbá más államok egyezményt írtak alá a Közös Atommagkutató Intézet (Joint Institute for Nuclear Research, JINR) létrehozására, egy Moszkvához közeli, Dubnaközpontú kormányközi K+F szervezet. A Közös Atommagkutató Intézet azért jött létre, hogy egyesítse a tagállamok intellektuális és anyagi potenciálját az anyag alapvető tulajdonságainak tanulmányozására. A Közös Atommagkutató Intézet tisztán tudományos kutatóintézetből fokozatosan olyan nemzetközi központtá nőtte ki magát, ahol az alapkutatások, a technológia és az alkalmazott kutatás szorosan kapcsolódott a képzéshez. A Közös Atommagkutató Intézet honlapja szerint: „A Közös Atommagkutató Intézet gyakorlatilag ma is azt az intellektuális teret foglalja el, mint korábban, az európai kommunista rendszerek hanyatlása előtti időkben”. Forrás: Sretenova and Tripsa, 2003.

6. A kommunista időszak alatt az NDK végig a Humboldt-modellt követte, mely alapján az egyetemek egyaránt működtek oktató és kutató intézetekként.

Tudomány ideológiai elnyomás alatt A kutatókra és a tudományos életre nehezedő ideológiai nyomás az egyes intézményi szervezeteknél (egyetemeken és tudományos akadémiákon), valamint a különböző tudományterületeken eltérő mértékű lehetett. A kérdés nagyban függött a már megfogalmazott stratégiai céloktól: a hidegháborús verseny megnyerésétől és a racionális szocialista társadalom kiépítésétől. Ebből a szempontból a kommunista rezsim egészében véve toleránsabban járt el a tudományos akadémiákkal és a kormányzati K+F szektorral szemben, amit az egyetemek esetében ritkán lehetett elmondani. Az intézményekkel szemben alkalmazott kettős mérce oka eléggé nyilvánvaló. Az egyetemek felsőoktatási alkalmazottainak tanítaniuk kellett, azaz oktatni a kutatók és tudósok újabb generációját. Ennélfogva nem lehetett megengedni, hogy megbízhatatlan felsőoktatási tanárok képezzék a fiatalokat, különösen társadalom- és bölcsészettudományok esetében nem. Kiemelt figyelmet szenteltek a természettudományok fejlődésének (a katonai érdekek nyomán), ugyanúgy, ahogy a versenytárs (a nyugati blokk) is tette. A természettudományokat sújtó ideológiai nyomás még mindig enyhébb volt, mint a társadalom- vagy a bölcsészettudományok esetében. Ez utóbbitól elvárták ugyanis a hivatalos politikai irányzat támogatását, ebből következően bármiféle kompromisszum elképzelhetetlen volt. Ideológiai nyomás és karrierépítés Egy piacorientált gazdaságban az üzleti pályafutás számít elsődlegesnek, és megelőzi a politikai, a művészi és a tudományos pályákat. A kommunista érában az üzlet, mint olyan egyáltalán nem létezett, a politikusokat különleges kritériumok alapján választották ki, a művészet pedig ellenőrzés alatt állt. Ez pedig azt jelentette, hogy a felsőoktatási, valamint a K+F szektorok korlátozottan ugyan, de nyitva álltak a karrierépítés előtt. A választási lehetőségek szűk száma miatt a felsőoktatási, valamint a K+F szektorok vonzották az Enwise országok nemzeteinek intellektuális elitjét. A párttagság a sikeres karrier előfeltétele volt mind a felsőoktatáson, mind a K+F szektoron belül. Ezért jött létre a kettős mérce, amivel a kutatás minőségének megítélésekor és az előmeneteli döntésekkor mértek. A foglalkoztatottak kiválasztásának és előléptetésének alapelve az osztálytársadalmi szűrés volt. Az értelmiség tagjait megtűrte az uralkodó kommunista párt, mivel át kellett esniük jó néhány kötelező szűrésen, amikor megrostálják azokat, akiknek családjában osztályidegen elemek voltak, esetleg maguk is ilyennek számítottak. Még ha néhányuknak sikerült is valamilyen állásra szert tenniük egyetemeken vagy kutatóintézetekben, szakmai fejlődésüket vigyázó szemekkel figyelte a párt. Ezek az alkalmatlannak tekintett emberek nyugdíjazásukig a tudományos hierarchia alacsony fokán maradtak. Ebben az időben az egyetemi docensi és tanári rangra való emelkedés a kommunista párt jóváhagyását igényelte. A kommunizmus idején az oktatási és kutatási cserelehetőségeket az Enwise országokon belül tervezték meg, valamint az egyes országok és a Szovjetunió között határoztak róluk; ezeknek az országoknak, mint különálló csoportnak kollektíven el kellett fogadniuk a világ többi részétől való viszonylagos

45

2.


elszigeteltséget. Az elszigeteltség témája kényes kérdés, mivel az uralkodó kommunista rezsimtől eredt. A kérdést a folyamatszempontú megközelítéssel, azaz a hely és idő szempontjából is érdemes áttekinteni. Ez azt jelenti, hogy a korszak kezdetén az izoláció még hangsúlyosabban működött, és a kommunista éra végéhez közeledve fokozatosan enyhült. A hely szempontjából a szlovén kutatóknak mindig is, miközben a magyar és lengyel kollégáknak (legalábbis az 1970-es évektől kezdve) részben lehetőségük volt a nyugati országok által szervezett konferenciákon való részvételre. A kommunizmus alatt minden Enwise ország magas szinten álló, vezető, és persze megbízható kutatói, valamint a párt nomenklatúrájának tagjai korlátozás nélkül látogathatták a nyugati országokat. Jugoszlávia és Románia K+F szektorának helyzete bizonyos fokig különbözött a többi Enwise országétól. Míg ez utóbbiak szovjet típusú akadémiává alakították át nemzeti tudományos akadémiájukat, Ceausescu politikai rendszere az 1970es években ennek épp ellenkezőjét tette: a Román Tudományos Akadémiát leválasztották 51 kutatóintézetétől, és nyugati típusú akadémiává alakították, azaz a tudományos elit egyfajta társulásává (Glenday, 1993). Mindazonáltal ezt az elitet tisztán politikai alapon válogatták össze. Jelen fejezetben tehát egy fontos, a fenti állításokra épülő kérdést kell megválaszolnunk: miért volt az Enwise országokban a kommunista éra alatt olyannyira bőkezűen támogatott K+F ténylegesen kevésbé hatékony, mint a nyugati országok hasonló szervezetei? Természetesen ehhez kapcsolódnak az ideológiai nyomásnak, az osztálytársadalmi szűrésnek, az értékelés kettős mércéjének stb. kérdései, ám ezek nem adnak átfogó, teljességgel kielégítő választ a kérdésre.

Együttműködés és verseny az ágazati K+F-ben: a CERN és a Közös Atommagkutató Intézet – a tudományos kiválóság keleti és nyugati pólusai A kommunizmus időszakában a KGST, az Európai Részecskekutató Központ (CERN) és a Közös Atommagkutató Intézet (JINR) a tudományos tevékenységek irányításának (KGST, JINR) vagy befolyásolásának (CERN) meghatározó elemei közé tartozott a K+F szektoron belül. A CERN, Európa egyik első társulása a K+F szektorban, valamint a Közös Atommagkutató Intézet egyaránt azért alakultak, hogy nyugati, illetve keleti országokból származó fizikusok számára lehetővé tegyék, hogy a fizikai alapkutatásokhoz olyan módon járuljanak hozzá, ahogyan arra egyénileg esélyük sem lehetett. Ez idő alatt az Enwise országok egész sora vett részt a Közös Atommagkutató Intézet kutatási és oktatási programjaiban. A közös K+F jellegű „Interkozmosz” Program szintén jól példázza az Enwise országok megfelelő gyakorlatát és jó együttműködését a kommunista szférában. Az effajta programoknak be kellett ugyan tartaniuk a kommunista szabályokat, ám nem becsülhetjük alá annak értékét, hogy segítségükkel sok szakember tudását sikerült egyesíteni. A

46

nukleáris energia szakterületének kutatásában és oktatásában a különböző Enwise országok a Közös Atommagkutató Intézet legkülönfélébb társszervezeteihez tartoztak, illetve tartoznak mind a mai napig. A hidegháború évei alatt a CERN és a Közös Atommagkutató Intézet bizonyos programokban egymást kiegészítve működtek együtt. Ez tette lehetővé a Közös Atommagkutató Intézet Enwise országbeli fizikusainak, hogy a CERN-be is eljuthassanak. A két szervezetnek jelenleg számos közös tagállama létezik, ami a hidegháború alatt elképzelhetetlennek számított. Ma a CERN tagállamai a következők: Ausztria, Belgium, Bulgária, Csehország, Dánia, Finnország, Franciaország, Németország, Görögország, Magyarország, Olaszország, Hollandia, Norvégia, Lengyelország, Portugália, Szlovákia, Spanyolország, Svédország, Svájc és az Egyesült Királyság. Románia és a CERN 2002-ben együttműködési megállapodást írt alá. Forrás: Sretenova and Tripsa, 2003.

A kérdés megválaszolásához érdemes közelebbről megvizsgálnunk a kommunista időszak tudománypolitikáját. Általában elmondható, hogy a tudománypolitika öt, egymással összekapcsolódó elemből áll: a finanszírozási mechanizmusból, a szervezés–irányításból, az emberi erőforrás használatából, az anyagi és technológiai alapokból (vagyis a szükséges eszközökből) és a megfelelő tájékoztatásból. Amennyiben a fenti kérdésre keressük a választ, úgy érvelhetünk, hogy a kommunizmus alatt a K+F állami finanszírozásának központilag tervezett mechanizmusa igenis hozzájárult a szektor elégtelen hatékonyságához, mivel a mechanizmus inkább a munkahelyeket (létszám), semmint magát a kutatási rendszert támogatta. Vajon az Enwise országok kutatóit és az orosz tudósokat hogyan vették fel a tudományos központba, ők pedig hogyan birkóztak meg az itt biztosított kutatási környezettel és infrastruktúrával? A kommunista K+F hatékonyságának mérésére megbízható – de természetesen nem az egyetlen – indikátor a tudományos publikációk nemzetközi minősítése, melyet neves nemzetközi adatbázisokban rögzítenek, valamint az úgynevezett magas impakt faktorral bíró szakmai folyóiratokban megjelent publikációk. Megbízható adatok szerezhetőek a philadelphiai Tudományos Tájékoztató Intézettől (Institute for Scientific Information) is. Ez az intézet három adatbázisban, nagyfokú szelektivitás mellett figyeli a tudományos publikációkat és hivatkozásokat. Ezek az adatbázisok a Tudományos Hivatkozási Index (Science Citation Index – SCI) a természet- és műszaki tudományok köréből, a Társadalomtudományi Hivatkozási Index (Social Science Citation Index – SSCI) a társadalom- és bölcsészettudományok területéről, valamint a Művészetek és Humán Tárgyak Hivatkozási Index (Art & Humanities Citation Index – A&HCI).

Hét lépés a nemzetközi konferenciák felé… (Melyeket bármely román kutatónak végig kellett járnia, hogy részt vehessen a konferencián) 1. lépés: Meghívót kapni a szervezőktől; igazolni a velük való személyes kapcsolatot és viszonyt (hol és hogyan fedeztek fel); nyilatkozni, hogy vannak-e rokonaim az célországban, vagy egyáltalán külföldön; ajánlást szerezni az osztályvezetőtől (aki általában férfi). 2. lépés: Megszerezni a kommunista párt jóváhagyását az intézményen belül, ahol dolgozom. 3. lépés: Megszerezni a titkosszolgálati megbízott (az úgynevezett Securitatea) jóváhagyását intézményi szinten. Ő (minden esetben férfi) engedéllyel rendelkezett arra, hogy kikérdezzen, különböző forrásokból információkat gyűjtsön rólam, és végül minden további magyarázat nélkül megadja, esetleg ne adja meg az engedélyt.

4. lépés: Megszerezni az Oktatási Minisztérium Külkapcsolati Osztályának a jóváhagyását (az osztályvezetőt Elena Ceausescu nevezte ki, és az volt a feladata, hogy őt tájékoztassa a kilátásba helyezett útról). 5. lépés: Megszerezni a bukaresti Egyetemi Pártközpont jóváhagyását. 6. lépés: Az előző öt lépésre azért volt szükség, hogy elkészülhessen egy teljes dosszié, melyet a Belügyminisztériumnak kellett bemutatni – majd az Útlevél Hivatalnak, hogy megkaphassam a vízumot. 7. lépés: Megkapni a romániai vízumot; megszerezni a külföldi vízumot a kijelölt ország romániai nagykövetségétől. Forrás: Tripsa, 2003.

47

2.


Az alábbi 2.1. táblázat bepillantást enged a különböző országok, – ideértve a kommunista időszak vége felé járó több Enwise országot is, – kutatóitól származó publikációk és hivatkozások megoszlási arányaiba. 2.1. táblázat: Különböző országok kutatóitól származó publikációk és hivatkozások viszonylagos megosztási aránya (1989) Ország

Publikációk viszonylagos megoszlási aránya

Hivatkozások viszonylagos megoszlási aránya

36,81 %

50,82 %

Amerikai Egyesült Államok Egyesült Királyság

8,96 %

9,61 %

Szovjetunió

7,27 %

1,63 %

Lengyelország

0,88 %

0,38 %

Csehszlovákia

0,76 %

0,30 %

Bulgária

0,24 %

0,06 %

Románia

0,15 %

0,05 %

Forrás: Scientometrics, V. 1-6, N° 16, 1989.

Ugyanez a forrás a különböző Enwise országoknak a kommunista éra vége felé jellemző K+F profiljára és prioritásaira nézve is szolgál olyan adatokkal, melyek közvetett módon bizonyítják, hogy két tudományterületen, a vegyészetben és fizikában az említett Enwise országok K+F profilja hasonlóan alakult, mint a tudományos központé (Szovjetunió). A témakör teljes feltárásához azonban már további kutatások lennének szükségesek. A kommunizmus alatt az úgynevezett keleti blokk kutatóit anyagilag kellőképpen támogatták, ám politikai és ideológiai szempontból erősen korlátozták. A kommunista rezsim összeomlása után a kutatók politikai szabadságot kaptak, ám megfosztották őket a korábbi anyagi támogatás jelentős részétől. Az Enwise országok kutatóinak tragédiája – ez egyébként az orosz kutatókról éppúgy elmondható –, hogy nyugati kollégáiktól eltérően az idők folyamán vagy pénzügyi támogatást, vagy szabadságot kaptak, de egyszerre a kettőt sohasem.7 A kommunizmus idején – azaz akkor, amikor inkább a munkahelyeket támogatták, semmint magát a kutatási rendszert – a szó szoros értelmében vett K+F finanszírozás nem a versengés elvén alapult. A támogatási rendszer ezen sajátossága az egyes személyek szintjén többféle hatással bírt: minden kutatónak véglegesített állása volt, és biztos havi jövedelme (fizetése); élvezhették annak luxusát, hogy minden idejüket a kutatási tevékenységnek szentelhették ahelyett, hogy projektjeik finanszírozásáért kellett volna versengeniük, ami bárhol és bármikor energia- és időigényes vállalkozás. Ez a különleges helyzet a K+F szempontjából hatékonyabb elméleti, ám kevésbé eredményes kísérleti munkát jelentett a vizsgált időszakban. A már említett luxus viszont egészében véve nem mindig hatott kedvezően a K+F szektor hatékonyságára: mivel nem létezett működő pályázati támogatási rendszer, a projektek finanszírozási forrásainak megszerzéséért nem folyt verseny, a komoly tudományos munka nagymértékben az egyéni döntés, a kutatási terület iránti elkötelezettség és érdeklődés kérdése volt (ha egy kutatót egyszer kineveztek a K+F szektor valamelyik állására, gyenge teljesítményére hivatkozva már nem menthették

48

7. Ez a helyzet egy kérdés feltevésére sarkallta Loren Grahamet, az amerikai történészt és filozófust: „Mi a fontosabb a tudomány számára, a szabadság vagy a pénz?” Legújabb, „What we have learned about science and technology from the Russian experience?” (Mit tanultunk a tudományról és a technológiáról az orosz tapasztalatokból?) című tanulmányában a következőképpen válaszolja meg a kérdést: „A kijózanító következtetés, melyet a tudományos eredmények szempontjából le kell vonnunk, az, hogy a támogatás többet számít, mint az elnyomás”* (Graham, 1998: 130).

fel). Az Enwise országok K+F szektorai viszonylag sikeresen teljesítettek a kommunista érában, de nem a tudományos élet kellő szervezete és irányítása miatt, esetleg a kapcsolódó finanszírozási rendszernek köszönhetően, hanem éppen annak dacára. Átmeneti időszak (1990-1998/9) A kommunista rezsim 1989-es összeomlása az Enwise országok társadalmában nagyfokú felfordulást okozott, melyet az értékrendek átrendezése, új célok születése, a régi ábrándok elhalványulása és újak felemelkedése követett. Az Enwise országok közös céljává vált ahhoz az Európához való visszatérés, ahová már több mint ezer éve tartoztak; visszatérés a piacorientált gazdasághoz és társadalomhoz, melyet a 20. század első felében már egyszer kifejlesztettek. Az átmeneti időszakban zajló folyamatok megértése érdekében nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy az Enwise országok legfőbb vágya volt a kommunizmus előtti nemzeti kulturális hagyományokhoz való megtérés, illetve, hogy a közéleti tevékenységeket minden szempontból ezeknek a hagyományoknak megfelelően formálják újra. A változást követő első években a kollektív köztudat szinte rögeszmésen ragaszkodott a gyökerekhez való visszatérés gondolatához. A romantikára való hajlam ezen speciális válfaja részben magyarázatul szolgál arra, hogy miért haladtak különböző utakon az Enwise országok, holott céljuk egy és ugyanaz volt: a felsőoktatás, valamint K+F szektor reformja, hogy hatékonyabbá és a demokratikus, piacorientált társadalom keretei között versenyképessé tegyék ezeket. Az itt alkalmazott metodológiával8 összhangban, illetve az előbb említett romantikus hajlamot kicsit félretéve a következő kérdés merül fel: az átmeneti időszakban melyik ország játszotta a tudományos központ szerepét az Enwise országok számára? Ez a kérdés kulcsfontosságú, mivel mögötte a felsőoktatási és K+F modelleknek a tudományos központtól való átvétele, illetve az ilyen mintáknak a nemzeti kontextusba való beillesztése, megvalósítása húzódik. Egy, leginkább kísérletezésnek tűnő hipotézis szerint az Enwise országok többsége számára az USA töltötte be ezt a szerepet, tekintettel elsősorban a felsőoktatási modellek átvételére ebben az időszakban. Ahhoz azonban, hogy ezt a feltételezést megerősíthessük, esetleg elvethessük, azaz megmutathassuk, hogy az Enwise országok felsőoktatási szektorának újraformálásában az amerikai vagy az európai trendek voltak-e uralkodóak, összehasonlító vizsgálatokat kellene végezni az Enwise országok felsőoktatási modelljeiről, ám ez kívül esik jelen beszámoló lehetőségein. Az Enwise országok felsőoktatásának és K+F szektorának teljes átalakítása két külön szakaszban zajlott le az átmeneti időszakban: az első, 1990–1995 közötti időszakot alulról felfelé (bottom-up) irányított szakasznak lehetne nevezni, míg a második, 1995–1998/9 közötti időszak felülről lefelé irányított szakaszként azonosítható. Javasoljuk, hogy előbb a K+F szektor átalakulását elemezzük, és csak utána kerüljön sor a felsőoktatásra (ám, ahol ez lehetséges, a felsőoktatási szektorra is utalunk a K+F elemzésekor).

8. J. Ben-David koncepciója a tudományos központról és a tudományos perifériáról.

49

2.


A K+F szektor átalakulása mély és olykor drámai változást jelent az összes összetevőre, azaz a vonatkozó törvénykezési folyamatra, a tudománytechnológiai politikára, az irányító szervekre, a szervezeti felépítésre, az intézményes keretekre stb. nézve. Az Enwise országokat ismét csoportokra osztottuk, ezúttal azonban csak kettőbe, hogy elkerüljük egy esetlegesen félrevezető, általánosító kép felvázolását: ● Bulgária, Csehország, Magyarország, Lengyelország, Románia, Szlovákia és Szlovénia, a továbbiakban rövidítve KKE (közép-kelet-európai) országok; ● Észtország, Lettország, Litvánia, azaz a balti államok. A tudományos közösség kísérlete – a K+F szektorok átalakításának alulról felfelé irányított szakasza

A KKE országokban ▫ Az első lépésnek a felsőoktatás és a K+F szektorok átszervezésében a vonatkozó törvények9 módosítása számított. A KKE országok új törvényeket fogadtak el a felsőoktatással és a K+F-sel kapcsolatban, melyek aztán segítettek helyreállítani mindkét típusú intézmény – a nemzeti tudományos akadémia és az egyetemek – tudományos autonómiáját, valamint a tudományos szabadságot. Ez a kezdő lépés a K+F szektor demokratizálódásának folyamatával is összhangban állt, illetve az intézményi szervezetek működésének általános decentralizálását eredményezte. Az utóbbiak önkormányzatra épülő kutatási egységekké alakultak át. Ettől fogva a kutatási egységek szintjén, de még az egyes kutatók szintjén is teret kaptak az egyéni kezdeményezések. Ez a lépés is a kommunizmus előtti nemzeti hagyományok egyfajta megújulásaként jelentkezett, visszanyúlásként oda, ahol a nemzeti tudományos akadémia és az egyetemek még autonóm intézmények voltak. Ez idő tájt az Enwise országok azonban a K+F szektorainak a költségvetési támogatások nagy mértékű visszaesésével, illetve súlyos hiányával kellett szembenézniük. A K+F foglalkoztatotti létszámának csökkenése Csehországban

A K+F foglalkoztatotti létszámának csökkenése Bulgáriában

A csökkentés mértékét érzékeltetendő, a Tudományos Akadémiával, mint Csehország legfőbb kutatási intézményével kapcsolatos adatok bemutatása rendkívül tanulságos lehet. A kutatási központok száma 85-ről 59-re esett vissza, a foglalkoztatotti létszám pedig 1989-ben 13 896, míg 1993 októberében csupán 6 972 volt.

1989-ben a Bolgár Tudományos Akadémia 122 kutatási egységből állt, ma viszont csupán 68 kutatási egységet (intézetek, központok és laboratóriumok) számlál. A kormány K+F szektorának kutatói létszáma 1993. és 2001. között 12 842-ről 6 387-re csökkent (vagyis a visszaesés 50%-os volt).

Forrás: Havelková, 2003.

Forrás: Sretenova, 2003.

A lengyel K+F tevékenységek értékelése Lengyelországban ez a második lépés együtt járt a munkatársi bírálati rendszer bevezetésével: „Az 1991-ben bevezetett munkatársi bírálati rendszert a K+F tevékenységek értékelésének azon elvére alapozták, hogy az értékelést a különböző tudományágak és tudományterületek két lépcsőben végezzék el, a felsőoktatási közösség (PhD-val rendelkezők és a felett) által kiválasztott képviselők által. A felülvizsgálat több szinten

50

történik (bírálók, szekciók, munkacsoportok). A végső bírálóbizottság a közösség 12 képviselőjéből, valamint a miniszterelnök által kinevezett 7 miniszterből áll. Így az értékelés megjeleníti a politikai elemet is, mivel a kutatás és az aktuális kormányzati, illetve egyes miniszterekhez köthető politika közötti kapcsolatot is figyelembe vette”. Forrás: Oleksy, 2003.

9. Bulgáriában 1990-ben a felsőoktatásról, majd 1991-ben a Bolgár Tudományos Akadémiáról, míg Csehország 1990–92ben, Lengyelországban 1990-ben, Románia 1990–92-ben…

Ez a helyzet az összes poszt-kommunista nemzeti tudományos akadémia (kormányzati K+F intézmény) részéről egyfajta alkalmazkodási stratégia felvállalását feltételezte, és a K+F szektor átszervezésének második lépéséhez vezetett. ▫ A második lépés a K+F szektor átszervezésében a KKE országok többségében a szektorban foglalkoztatottak számának drasztikus csökkentése volt. Az Enwise országok nemzeti tudományos akadémiái a független, önmagukat kormányzó kutatóintézeti létből fakadó új jogi állásukra alapozva újították meg szervezeteiket, hogy optimalizálják a kutatási egységek, valamint K+F személyzet számát. Az KKE országokban a K+F foglalkoztatottak számának csökkentése a kutatási és fejlesztési tevékenység különböző szintű – az egyéni kutatóknál kezdődő és a másik oldalon a teljes kutatási szervezetet felölelő – értékelésének folyamatával párhuzamosan ment végbe. ▫ A K+F szektor átszervezésében a harmadik lépés a K+F terület olyan új finanszírozási mechanizmusainak bevezetéséhez kapcsolódik, ahol az alapot valamilyen finanszírozási támogatási rendszer képezi. A nemzeti tudományos akadémia, mint a kormányzati K+F fő megjelenítője a KKE országok többségében – Lengyelország és Szlovénia kivételével – még mindig közvetlenül az államtól kapta költségvetési bevételét (ahogyan korábban is), aztán a pénzt elosztotta az egyes intézmények közt. A kapcsolódó szövegdobozokban láthatjuk, hogy a kutatások versenyalapon történő finanszírozására frissen létrejött támogatási irodák és alapítványok többé-kevésbé kiegészítő támogatási

Új finanszírozási rendszerek Szlovákiában

Új finanszírozási rendszerek Magyarországon

Szlovákiában, 2002-ben a GDP 0,59%-át kapta a K+F szektor, amelynek a fele (0,30%) érkezett az állami költségvetésből. A állam szakmai szervezetei – a Tudományos és Technológiai Hivatal és a Tudományos Pályázati Támogatások Hivatala – pályázati alapon ítélték oda a támogatásokat. Az e két pályázati támogató szervezet által szétosztott éves támogatást, az elsősorban állami költségvetésből finanszírozott a Szlovák Tudományos Akadémia, további bevételének kell tekinteni.

Magyarországon a K+F szektor kormányzati finanszírozása kb. 65–70% százalékát teszi ki az Akadémia és az egyetemek teljes finanszírozásának. A kormány különböző pályázati támogató szervei, például az OTKA (Országos Tudományos Kutatási Alap), a MÜFA (Műszaki Fejlesztési Alap) és az NKFP (Nemzeti Kutatási és Fejlesztési Programok) által odaítélt pályázati támogatások, adják ezen finanszírozás túlnyomó részét.

Forrás: Velichová, 2003.

Forrás: Groó és Papp, 2003.

Új finanszírozási rendszerek Lengyelországban

Új finanszírozási rendszerek Bulgáriában

Lengyelországban a Tudományos Kutatási és Információtechnológiai Minisztérium osztja szét a finanszírozási alapokat a Lengyel Tudományos Akadémia és a többi, ennek felügyelete alá tartozó K+F intézmény között. A K+F intézményeknek lehet saját finanszírozási forrásuk is, például más partnerek megbízásából végezhetnek kutatásokat, melyek fejében díjazásban részesülhetnek.

Bulgáriában az állami költségvetésből származó anyagi támogatás a Bolgár Tudományos Akadémia bevételének mintegy 80%-át, míg a Nemzeti Kutatási Alap által nyújtott (állami szervezet, mely pályázati alapon ítéli oda a támogatásokat) pályázati támogatás annak kb. 3%-át teszi ki éves szinten.

Forrás: Oleksy, 2003.

Forrás: Sretenova, 2003.

51

2.


forrásaivá válnak a KKE országokban a K+F tevékenységek finanszírozásának. Magyarországon és Lengyelországban viszont néhány innovatív, magántulajdonú, non-profit K+F szervezet10 jelent meg a kormányzati K+F szektor mellett. ▫ A negyedik lépés a K+F szektor átszervezésében a felsőoktatási K+F szektor fokozatos felemelkedésével, azaz a felsőoktatási intézmények kutatási tevékenységének fejlesztésével kapcsolatos, mely a korábbi időszakban vagy hiányzott, vagy egyszerűen elhanyagolták. A kutatási tevékenységek finanszírozására bevezetett új mechanizmus kedvező hatást gyakorolt az egyetemi kutatások elindítására, mivel maga a kutatás is a finanszírozás egy további forrásává vált. Mindazonáltal a frissen megalakult és az egyes egyetemi tanszékekhez kötődő kutatási központok az állami finanszírozás szempontjából autonóm szervezetekként bukkantak fel. Az oktatási és kutatási tevékenység korábbi megosztottsága meglehetősen érdekes módon újratermelődött a K+F felsőoktatási egységein belül. Nyilvánvalónak látszott, hogy a KKE országok többségében a csaknem a század felén át alkalmazott szovjet K+F modellen való felülemelkedés az erőfeszítések ellenére sem könnyű feladat. A kutatási tevékenységeknek egyetemeken belüli, döntő fontosságú integrációjához több időre van szükség, mint arra korábban számítottak. Ebben a szakaszban a KKE országok többsége új törvényeket alkotott a felsőoktatás számára, továbbá ennek kapcsán felülvizsgálták a tudományos fokozatok rendszerét11. A magyar egyetemek visszakapták az egyetemi PhD fokozat odaítélésének jogát (Bulgáriában, Csehországban, Lengyelországban, Romániában, Szlovákiában és Szlovéniában az egyetemek még a kommunista érában is rendelkeztek a fokozat megadásának jogával). A K+F átalakításának ez az első szakasza csaknem egyöntetűen ment végbe a KKE országokban. Mindegyikük megőrizte – még ha némileg csonka

Jó szlovén gyakorlat Szlovénia 1985-től kezdődően speciális finanszírozási programot vezetett be a mesteri és doktori fokozatok megszerzéséhez tanulmányokat folytató fiatal kutatók számára. A szlovén kormány az alkalmazott kutatások ösztönzésével is

próbálkozott oly módon, hogy támogatást kínált a kutatóintézeteknek és egyetemeknek azon projektekhez, melyek finanszírozása mellett már az ipar is elkötelezte magát.

Magán non-profit K+F Magyarországon

Magán non-profit K+F Lengyelországban

Az ország legnagyobb kutatási alapítványa a Bay Zoltán Alapítvány. Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság hozta létre 1993-ban, és három kutatóintézetből áll: a Biotechnológiai Intézetből, az Anyagtudományi és Technológiai Intézetből, valamint a Logisztikai és Gyártástechnológiai Intézetből. A finanszírozás túlnyomórészt pályázati támogatásokból, továbbá K+F szerződések és részesedések útján (nem kormányzati finanszírozás) történik.

Lengyelországban a piacgazdaság bevezetését követően magán K+F intézmények jöttek létre, továbbá független ágazati intézmények alakultak. Új, autonóm kutatási központok is létesültek, mint amilyen az A. Smith Intézet Varsóban, vagy az Eset Alapítvány. Az említett intézmények alapítványként jöttek létre, így finanszírozásuk magántámogatásokból történik. Ezek független, magántulajdonú, nem üzleti jellegű, non-profit intézményeknek tekintik magukat.

Forrás: Groó and Papp, 2003.


52

Forrás: Mladenič, 2003.

10. A Frascati Kézikönyv szerint a kutatási tevékenységek alárendelődnek a gazdaság négy szektorának: a felsőoktatási szektornak, a kormányzati, az üzleti–vállalkozási szektornak és a privát non-profit szektornak. 11. Az Enwise országokban a felsőoktatási fokozatok hierarchikus rendszeréről, továbbá a felsőoktatási és kormányzati szektorokban azt egyetemi címekről/rangokról a Jelentés 3. melléklete tájékoztat.

formában is – nemzeti kulturális hagyományainak megfelelően a nemzeti tudományos akadémia intézményét. Az országok némelyikében a mai napig létezik a kutatási és oktatási tevékenységek elkülönülése. A nemzeti tudományos akadémiákat – Lengyelország és Szlovénia kivételével – az állami költségvetés még mindig közvetlenül finanszírozza. Ezek az országok ráadásul tudományos fokozataik korábbi, kétszintű rendszerét is megőrizték – Románia és Szlovénia kivételt képez, amennyiben itt ezt a rendszert soha nem is vezették be. Ha mélyebben elgondolkodunk a KKE országok K+F szektora átalakulásának ezen első fázisán, bizonyos tökéletlenségek tárulnak fel ezekben az országokban. A K+F szektor újjáépítése kidolgozott nemzeti stratégia, vagy legalábbis a szektor hosszú távú fejlődésének vizionálása nélkül kezdődött, aminek következményeként pedig bizonyos veszteségek jelentkeztek. A reformok különösen az úgynevezett ágazati K+F-re hatottak kedvezőtlenül, mely Magyarország kivételével gyakorlatilag teljes mértékben megszűnt a KKE országokban. A balti országokban Mint külön országcsoport, Észtország, Lettország és Litvánia meglehetősen fejlett K+F szektort örökölt a volt Szovjetuniótól. Mindazonáltal a szektort a nagy Szovjetunió szükségleteinek kiszolgálására alakították ki. A korábbi előnyök ennek következményeképpen hátránnyá váltak, mivel a piacgazdaság felé tartó átmeneti időszakban a K+F szektor nem tudta fenntartani korábbi kapacitását; szűkebbre kellett szabni, hogy illeszkedjen a kisebb független ország lehetőségeihez és szükségleteihez: akárhogyan is, a rendszert nem erre a célra tervezték. Ebből a szemszögből nézve érthető, miért volt a három balti állam K+F szektorának átalakítása radikálisabb és drámaibb, mint a KKE országok esetében. Általánosságban elmondható, hogy a Baltikum országaiban a K+F szektor átalakításának formai jegyei az előzőekhez hasonlóan alakultak. A formai jegyek tényleges tartalma és összefüggései azonban eltértek a KKE országokban tapasztaltaktól. A továbbiakban a balti államok és a KKE országok átalakítási folyamatainak különbségeire összpontosító összehasonlító elemzést mutatjuk be. ▫ Első lépés: A három balti állam a K+F szektorokat megcélzó új törvényi alapvetést12 hozott létre. A kutatási tevékenységgel kapcsolatos új törvények, melyeket a K+F szektor átalakításának első szakaszában fogadták el a balti államok, nem csak az autonómia elvét állította helyre, hanem a kutatási tevékenységek egyetemekbe való integrációjának az alapját is megteremtette. Ebben az időben a KKE országok a felsőoktatási szektor törvényi alapzatának a létrehozására fordították figyelmüket. ▫ Második lépés: 1994-ben Észtország nyugati típusú akadémiává – azaz a kiemelkedő kutatók szervezetévé – alakította szovjet típusú tudományos akadémiáját. Ugyanez történt a lett és a litván tudományos akadémiával is. Az akadémiákhoz tartozó korábbi kutatóintézetek (17 észt, 18 lett és 19 litván kutatóintézet) sorsa eltérően alakult: egy részüket bezárták, mások a felelős oktatási és/vagy tudományos minisztérium védnöksége alatt független állami kutatóintézetté váltak, míg megint mások a megfelelő egyetemekbe integrálódtak.

Változó törvényi szabályozás Szlovéniában Talán Szlovénia volt az egyetlen KKE ország, mely a K+F szektorral kapcsolatos törvényeknek is kellő figyelmet szentelt ebben az időszakban. A kutatási tevékenységről szóló törvényt, valamint több, a nemzeti kutatási programok finanszírozásáról hozott határozatot 1994-ben fogadták el. Forrás: Mladenič, 2003.

12. Észtország: Törvény a kutatás szervezetéről (1994.) és az Egyetemi Törvény (1995.), Lettország: A kutatási tevékenységről szóló törvény (1992.), Litvánia: Törvény a kutatásról és felsőoktatásról (1991.).

53

2.


Így a KKE országok és a balti államok K+F szektorának átalakítása közötti leglényegesebb különbség, hogy míg az utóbbiak megőrizték nemzeti tudományos akadémiájukat, mely állami–kormányzati kutató szervezetként működik, addig a három balti állam szintén állami, de nem kormányzati szervezetként építette ki azt. Következésképpen az Enwise országoktól eltérően a három balti állam teljesen átalakította korábbi kormányzati K+F szektorát. ▫ Harmadik lépés: A három balti állam radikálisan, azaz tökéletesen megváltoztatta a kutatás finanszírozásának struktúráját. Az észtországi Észt Tudományos Alapítványt és az Innovációs Alapítványt (mára már az Észtországi Vállalkozási Iroda részeként működik) például azért hozták létre, hogy fedezze a K+F különböző szakaszainak finanszírozását. Teljesen új finanszírozási pályázati rendszert vezettek be a tudomány–technológiai politika versenyképes módon történő fellendítésének eszközeként. A döntéshozók kísérlete – a K+F szektorok átalakításának felülről lefelé irányított szakasza

Ez a szakasz azt tűzte ki célul, hogy a figyelmet inkább a nemzeti prioritásokra, szükségletekre és lehetőségekre összpontosítsa az Enwise országokban, mégpedig az illetékes minisztériumok szintjén az újjáalakult tanácsadó szervek támogatásával. Ebben a második szakaszban Magyarország mutatkozott a legsikeresebbnek a kutatás finanszírozási rendszerének módosítását illetően, miközben a K+F költségvetéséből a magánszektor is egyre inkább kivette a részét. A többi KKE ország esetében azonban ez nem így alakult. A három balti állam13 ugyanebben a szakaszban felülvizsgálta saját K+F törvénykezését, valamint a kutatóintézetek finanszírozási mechanizmusát. A balti államok 1995 és 1998 között14 az egyetemekkel egyesítették a korábban a nemzeti tudományos akadémiához tartozó kutatóintézeteiket. Az integráció azonban inkább formális folyamatnak tűnt, mintsem valódi integrációnak, mivel az állami kutatóintézetek az egyetem keretén belül jogilag mind a mai napig független egységeknek számítanak. A tudományról és kutatókról a közvéleményben kialakult kép romlása az átmeneti társadalomban

Az Enwise Szakértői Csoport tagjainak többsége állítja, hogy a tudományos munkába áramló alacsony szintű finanszírozás, a kutatás nem megfelelő körülményei és infrastruktúrája, valamint az alacsony fizetések vezetnek a tudósok pályaelhagyásához. Ezek az okok azonban csak az összkép egyik oldalára adnak magyarázatot. A tudomány és a kutatók hervadó presztízsének elsődleges oka lehet, hogy az átmeneti időszakban megszűnt a határozott, stratégiai cél. Ez azt jelenti, hogy az Enwise országok tudományára és kutatóira többé nem nehezedett olyan nagyszabású felelősség, mint korábban a hidegháborús győzelem vagy a racionális szocialista társadalom felépítése. Másodszor, új, vonzó életpályák lehetőségei jelentek meg ebben az időszakban a K+F szektoron kívül. A korszak kiszélesítette a látóhatárt, és teljesen új intellektuális területeket kínált a kreatív egyéni tevékenységek és kezdeményezések számára. Ezzel összefüggésben az új média minden érdeklődését elveszítette a tudomány és a kutatók társadalmi imázsának építése iránt, mivel nekik is megvoltak a maguk új prioritásaik, mindennapi céljaik.

54

13. A három balti állam kutatásfejlesztésének átalakításáról néhány részletet a Jelentés 4. Melléklete ismertet. 14. Litvániában még mindig két típusú állami kutatóintézetet találunk: az egyetemi keretek között működő egyetemi kutatóintézeteket, valamint az egyetemektől független állami kutatóintézeteket.

A törvényi reformtól a megvalósításig: az Enwise országok felsőoktatási reformja

Az átmeneti időszakban az Enwise országok oktatási rendszerének átalakítása alapvető a szociális és gazdasági folyamatokat tükrözte. Az oktatásnak, mint a képzett munkaerő fő forrásának, szembe kellett néznie az új kihívásokkal. Az oktatási rendszerek reformját elindító alapvető tényezők a piacgazdaság felé való átmenethez, valamint az intézményi, gazdasági és társadalmi infrastruktúra számottevő változásaihoz kapcsolódtak ebben az időszakban. Ezen változások közül sokat általánosságban ugyanaz a ritmus jellemzett, mint a társadalmi és gazdasági reformokat: hezitálás, lassúság, és az olyan, meglévő akadályok legyőzésére irányuló próbálkozások, melyek az egyes oktatási szektorok szimultán reformján keresztül azzal fenyegettek, hogy válságállapotot hoznak létre. Különböző tanulmányok foglalkoznak a kommunizmus bukása utáni oktatási reformmal az Enwise országokban, és ezek 2 fő szakaszt különböztetnek meg a következő célokkal és eredményekkel: ● Az átmenet szakasza (1990–1995), melyet a szükségletek azonosítása és a törvényi kontextus felépítése fázisának is nevezhetünk, illetve amely a következő stádiumokat sorakoztatja fel: dekonstrukció (1990), melyet az ideológiai nevelésnek az oktatásból való kizárása, valamint általánosságban a kommunista oktatáspolitika által épített korlátok kiküszöbölése jellemez; ennek az időszaknak az egyik legfontosabb lépése a felsőoktatás számára az új törvényi keret megalkotása15, mely az egyetemek autonómiáját biztosította; stabilizáció (1991/92), mely a kommunizmus bukását követő viharos változások utáni megszilárdulás lépcsőfokának tekinthető; a demokratizálódás és decentralizáció kérdései tartoznak ehhez a stádiumhoz. ● Az átfogó és felgyorsított reformok szakasza (1995–1998/9), melyet a bővítési folyamat kísért és hat területen hozott változásokat. Ezek a következőek: a tantervi reform (oktatástervezés, programok, tankönyvek), illetve a nemzeti tanterv európai harmonizációja; a gépies tanulásból a problémamegoldó tanulásba való átmenet és az egyetemi tudományos kutatások újraindítása; új kapcsolatok az iskolák, a középiskolák, az egyetemek, valamint ezek gazdasági, adminisztratív és kulturális környezete között; iskolai és felsőoktatási vezetési reform a decentralizáció eszközével; az oktatási intézmények autonómiájának növelése; az infrastruktúra javítása és a világ kommunikációs hálózatához való csatlakozás; a nemzetközi együttműködés fejlett formái.

15. A Jelentés 5. mellékletében található egy részletes áttekintést az Enwise országok elfogadott felsőoktatási törvényeiről.

A felsőoktatást érintő új törvényi szabályozás az Enwise országokban Az átmeneti időszak során követett új törvénykezési gyakorlat fontos kérdésekre világított rá, így például: a politikai tényező kiküszöbölése az oktatásból; egyetemi autonómia; a magánoktatás, mint a közoktatás alternatívája; a felsőoktatási intézmények akkreditációja; a felsőoktatási szektor minőségi szabványainak szükségessége; új tantervek megvalósítása a felsőoktatási intézményekben, az ezen intézmények és a kutatási

tevékenységek integrációja iránti érdeklődés növelése érdekében; a kutatási eredményeknek a felsőoktatás standard karrierkritériumaként való újbóli bevezetése; a pályázati támogatási rendszer bevezetése az egyetemi kutatási projektek finanszírozására; a hallgatói létszám korlátozását fenntartották, és a hallgatóknak felvételi vizsgát kellett tenniük. Forrás: az Enwise Szakértői Csoport különböző tagjai.

55

2.


Mindkét fenti szakasz jól elkülöníthető folyamatokat indított el, melyek aztán az alábbi következményekkel jártak: ● Az egyetemek (állami és magán oktatási intézmények) száma nőtt; a felsőoktatás ezen kettős rendszerének, nevezetesen az állami és magántulajdonú intézményeknek a kialakulását minden Enwise országban ki kell emelnünk. Az alábbi 2.2. táblázat szemlélteti az Enwise országok állami és magán felsőoktatási intézményeinek jelenlegi számát. A növekedés részben az új magánszektor megjelenésével magyarázható, amely 1990. előtt egy kivételtől, a Lublini Katolikus Egyetemtől eltekintve nem létezett. Az oktatási rendszer tulajdonosainak ilyetén való változatossága még nagyobb versenyhez vezetett a fenntartók között, akiknek új kihívásokkal kellett szembenézniük a rendszer minősége és folyamatos megújítása terén. A magánkezdeményezések az oktatási kínálat változatosságát is magukkal hozták, a programok szélesebb választékát kínálták a tanulóknak. 2.2. táblázat: Állami és magánegyetemek az Enwise országokban (2002.) Ország

Állami intézmény

Magánintézmény

Bulgária*

37

5

Csehország

26

30

Észtország

6

4

Magyarország**

55

34

Lettország***

20

13

Litvánia

19

7

105

277

Románia

56

18

Szlovákia

21

2

3

8

Lengyelország

Szlovénia****

Forrás: az Enwise Szakértői Csoport különböző tagjai. Megjegyzések: * Bulgáriában a 42 egyetemen kívül még 48 főiskola is működik (melyek közül 6 magánkézben van) ** a magyarországi adatok 2001-re vonatkoznak *** a 33 lett felsőoktatási intézmény közül 5 állami egyetem, 15 állami felsőoktatási intézmény és 13 magán felsőoktatási intézmény **** a 8 szlovén magánintézmény közül 5 egyetemi kar, 3 pedig felsőoktatási intézmény

●

Az egyetemi hallgatók száma – a férfiaké és a nőké egyaránt – nőtt. A hallgatók megoszlási aránya a különböző tudományterületeken bizonyos összefüggést mutat a változó munkaerő-piaci igényekkel és a kapcsolódó gazdasági reformokkal. A diákok manapság a következő tárgyakat részesítik előnyben: üzleti tudományok és ügyvitel, műszaki tudományok, jog,

Nővekvő számú egyetemi hallgató az Enwise országokban Egyes, az Enwise Szakértői Csoport tagjaitól érkezett, 2003-ra vonatkozó munkadokumentumok az alábbi számadatokról számolnak be: – Bulgária: a hallgatók száma 116 407-ről 247 006-ra nőtt 1987. és 2000/2001. között; – Magyarország: a 1989/90-ben a beiratkozott hallgatók száma elérte a 100 868-at; 1997–1998-ra ez a szám 233 657-re emelkedett, és 2001/2002-re 313 238-ra rúgott; – Litvánia: a hallgatók száma 67 312-ről 51 482-re esett vissza 1990/91. és 1994/1995. között, 2000/2001-re viszont 95 593-ra nőtt;

56

– Románia: az 1990-től 1997-ig tartó időszakban a felsőoktatás állami és magánintézményeiben 168 000-re emelkedett a hallgatók száma, ami az 1990-es számadat duplája. – Szlovákia: 1989/1990-ben a hallgatók száma elérte a 63 466-ot, 2001/2002-re pedig 131 088-ra emelkedett, míg a női hallgatók az 1997/1998-as egyetemi évtől kezdődően a hallgatók összlétszámának több mint a felét teszik ki.

közgazdaságtan és társadalomtudományok, miközben a matematika, a természettudományok és a fizika iránti érdeklődés hanyatlik. A jelenlegi tendencia szerint egyre többen választják az úgynevezett „puha” tárgyakat, melynek eredményeként ezen a területen rengetegen szereznek diplomát, míg a természettudományok körében túlságosan kevesen. Ráadásul nem történik erőfeszítés azért, hogy a lányokat a műszaki egyetemek vagy a számítástechnika iránti érdeklődésre ösztönözzék. ● A számítástechnika még népszerűbbé vált a női hallgatók körében, bár Szlovénia esetében más tendencia van kibontakozóban: míg a volt Jugoszlávia e területen tanuló hallgatóinak 40%-a nő volt, az átmenet ideje alatt ez az arány kevesebb, mint 10%-ra esett vissza. A tendencia azonban nem magyarázható csupán a kommunizmus ideje alatt létrehozott tudományos rendszerre való reakcióval, mivel a hallgatók ilyen preferenciái hasonlóként értelmezhetőek a poszt-kommunista és a nyugati országokban. A „kemény” tudományok elveszítették vonzerejüket a fiatalabb generációk szemében, akárcsak Nyugaton. Az Enwise Szakértői Csoport által összegyűjtött különböző adatokból azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a mérnöki és műszaki tudományok területén a nők kifejezettebben sikeresebbek a mester fokozat megszerzésében, mint a férfiak. Éppen fordított a helyzet a bölcsészettudományok terén, ahol a férfiak eredményesebbek a nőknél. Gyanítható, hogy ebben a munkaerőpiaci igények is fontos szerepet játszanak. Mivel a bölcsészettudományok női kutatói nem egyszer állás nélkül maradnak közvetlenül a főiskolai diploma (BA fokozat) megszerzése után, gyakran folytatják tanulmányaikat a mester oklevél (MA) elnyeréséért. A mérnöki és műszaki szakmák esetében a helyzet a következő: a férfi hallgatók iránti munkaerőpiaci igény nagy, ennélfogva sokan diplomamunkájuk megvédése nélkül hagyják el az egyetemi (Master) képzést, hiszen foglalkoztatásuk már tanulmányaik alatt biztosított. A női hallgatók szemmel láthatólag nem annyira keresettek a munkaerőpiacon, ezért diplomamunkájukat nagyobb arányban védik meg sikeresen. A megfelelő számú oktató felvételében, a hallgatók igényeinek kielégítésében és az egyetemek strukturális reformjainak végrehajtásában Hallgatók megoszlása tudományterület szerint Egyes, az Enwise Szakértői Csoport tagjaitól érkezett, 2003-ra vonatkozó munkadokumentumok az alábbi számadatokról számolnak be: – Bulgáriában: a bolgár hallgatók számára az alábbi tudományterületek voltak a legvonzóbbak 1990. és 2002. között, illetve maradtak azok mind a mai napig: üzleti tudományok és ügyvitel, jog, közgazdaságtan és társadalomtudományok. A hallgatók megoszlása az oktatás területén a 2001/2002. tanévben a következő képet mutatta: 21,9% üzleti tudományokkal és ügyvitellel, 17,5% műszaki és mérnöki tudományokkal, 12,9% társadalom- és viselkedéstudományokkal, 9,4% neveléstudománnyal, 7,3% bölcsészettudománnyal, 5,3% joggal, 1,6% természettudományokkal, 0,5% matematikával, 0,6% élettudományokkal foglalkozott.

– Romániában: a bolgárhoz hasonló tendenciák érvényesülnek. – Észtországban: bizonyos tudományterületeken érdekes tendenciák figyelhetőek meg a mesterképzés sikerességét, valamint a férfi és női hallgatók arányát illetően. A bölcsészettudományi szakokra felvett nők száma a férfiakénak csaknem háromszorosa, ám diplomamunkájuk megvédésében a férfiak sikeresebbek. A mesterképzésre felvett minden negyedik nő és harmadik férfi védte meg diplomamunkáját. A mérnöki és a műszaki pálya erős „férfiuralom” alatt áll, amennyiben négyszer több a férfi, mint a női hallgató, ám a védés sikere arányait tekintve egyforma a két nemnél (minden negyedik eredményes).

57

2.


fennakadásokat okozó költségvetési korlátok következtében azonban az elitista intézményektől a tömegegyetemek felé való eltolódás mértéke, előrehaladása nem kielégítő. ● A nők aránya az egyetemek alkalmazottai között az átmeneti időszak végére nőtt, illetve jelentős százalékos arányt ért el, ahogyan ezt az alábbi 2.3. táblázat is mutatja. 2.3 táblázat: A nők részaránya az egyetemi alkalmazottak között a 9 Enwise ország összes egyetemi alkalmazottjának százalékában (1999) Ország

Női oktatók (%)

Bulgária

40,2 %

Csehország

31,7 %

Észtország

43,7 %

Magyarország

53,6 %

Lettország

78,6 %

Litvánia*

31,5%

Lengyelország

45,2 %

Románia

35,1%

Szlovákia

39,0 %

Forrás: Megjegyzés:

Enwise Szakértői Csoport munkadokumentumai * = csak tudományos fokozattal vagy egyetemi címmel rendelkezők

Bár a nők a különböző felsőoktatási intézményekben diplomát szerzettek jelentős részét alkotják, valamint az egyetemek alkalmazottai között is számottevő arányban jelen vannak, jóval kisebb azok száma, akik sikeres karriert futnak be a tudományos pályán. Ráadásul a karrier alakulása erősen függ a tudományterülettől is. Az átmeneti időszak végén hangsúlyozni szükséges a nemek szerinti vertikális elkülönülést a felsőoktatásban, miként azt az alábbi 2.4. táblázat is mutatja. 2.4. táblázat: A felsőoktatási állásban lévő nők aránya az Enwise országokban az átmeneti időszak végén (1999.) Ország

Egyetemi tanár

Egyetemi docens

Egyetemi adjunktus

Bulgária

16,4%

30,7%

44,4%

56,5%

7,2%

20,0%

41,6%

56,4%

Csehország

Tanársegéd

Észtország

16,5%

31,6%

50,9%

68,0%

Magyarország

11,6%

33,0%

40,0%

Nem ismert

Lettország

18,0%

40,0%

43,0%

68,0%

Litvánia

11,6%

33,1%

*

Nem ismert

Lengyelország

15,5%

21,7%

20,9%

38,8%

Románia**

10,2%

32,0%

45,0%

Nem ismert

Szlovákia

8,0%

25,0%

48,0%

Nem ismert

Szlovénia

10,0%

15,0%

20,0%

Nem ismert

Forrás: Enwise Szakértői Csoport – 2003. évi munkadokumentumok és a Nők és Tudomány adatbázis Megjegyzések: * Litvániában a docensi cím a nyugati docens és adjunktus címekkel egyaránt megegyezik. ** Romániában csupán a 10 legfontosabb állami egyetemet vettük figyelembe.

Az egyetemi alkalmazottak kötelezettségei az oktatás terén a hallgatók számával párhuzamosan növekedtek, amely nem könnyítette meg az egyetemek kutatási kapacitásának bővítését. A nők magas százalékos aránya a tanársegédi és/vagy

58

adjunktusi állásokban arra utal, hogy a női egyetemi alkalmazottak többségét oktatási munkásként alkalmazzák, kutatásaik pedig nem kapnak túl nagy teret. Ráadásul alacsony javadalmazásuk miatt ez a helyzet az egyetemi rendszer számára is előnyös, sőt az egyetemekkel szemben támasztott társadalmi igényeinek is megfelel – nevezetesen, hogy stagnáló támogatás mellett is növekvő szolgáltatásokat nyújtsanak. Az oktatás támogatása és a vonatkozó beruházási politika szintén lényeges kérdések, az oktatáshoz való hozzáférésnek is alapfeltételei. Az átmeneti korszakban az egyetemi kutatás speciális probléma maradt. A kötelességek rendszere még mindig tisztázatlan, az alkotói szabadság (sabbatical) rendszere már létezik, viszont alig-alig használják ki. A felsőoktatási intézményekben a vezető állást betöltő nők száma még mindig rendkívül alacsony; az alábbi 2.5. táblázat az egyetemi rektori pozícióval kapcsolatos adatokat szemlélteti. 2.5. táblázat: Az egyetemi rektorok nemek szerinti megoszlása az Enwise országokban Ország

Nő

Férfi

Bulgária*

1

41

Észtország**

1

56

Magyarország***

8

57

Lettország****

1

4

24

255

Románia*

1

45

Szlovákia*

0

15

23

63

1

2

Lengyelország*

***** Szlovénia*

Forrás: Enwise Szakértői Csoport – munkadokumentumok 2003. évi adatok Megjegyzések: * Egyetemi rektor ** Észt Tudományos Akadémia *** A magyar egyetemek és főiskolák rektorainak száma **** A lett egyetemeken 1 nő és 4 férfi tölt be rektori állást (lásd a táblázatban); a többi állami felsőoktatási intézményben 2 nő és 13 férfi, a magánszektorban pedig 5 nő és 8 férfi tölti be a rektori pozíciókat ***** Egyetemi rektorhelyettes

A felsőoktatás reformja és a bővítési folyamat Az 1998/9 utáni időszakban az Enwise országok az Európai Unióhoz való integráció politikáját követték. A bővítési időszak Enwise országaiban a magukból fakadóan egymással összekapcsolódó folyamatok a különböző szerepek háromdimenziós elemzését teszik lehetővé, melynek tényezői az Európai Bizottság, az állami szintű kormányzati szervek és a felsőoktatási intézmények, az elérendő közös cél pedig az uniós integráció: ● Európai Bizottság: Az 1998. május 25-i Sorbonne-nyilatkozat az egyetemek központi szerepét hangsúlyozta Európa kulturális dimenziójának fejlődésében. Kiemelte az Európai Felsőoktatási Térség létrehozásának szükségességét, mint az állampolgárok mobilitási és foglalkoztatási lehetőségeinek, valamint a kontinens általános fejlesztésének kulcsfontosságú elemét. Másfelől a Bizottság megnyitotta közös kutatási programjait az Enwise országok és azok egyetemei előtt, kezdve az 5. és folytatva a 6. Keretprogrammal.

59

2.


● Állami szintű kormányzati szervek: 29, felsőoktatási rendszerének egységes

megreformálását tervező európai ország, köztük az Enwise országok is, írta alá az úgynevezett Bolognai Nyilatkozatot, az európai oktatási miniszterek közös nyilatkozatát (1999. június 19.). Ez a kulcsfontosságú dokumentum az európai felsőoktatás fejlődésének mérföldkövét, fordulópontját jelenti. A Nyilatkozat teljes mértékben tiszteletben tartja a felsőoktatás rendszerében a nemzeti törvénykezés által már biztosított autonómia és sokféleség alapelvét. Elismeri továbbá az egymással összhangba hozott reformok, az összeegyeztethető rendszerek és a közös cselekvés értékét. ● Felsőoktatási intézmények: Az Enwise országok kidolgozták nemzeti stratégiájukat és megkezdődött a felsőoktatás valódi, átfogó reformja. Kihívások a felsőoktatásban, valamint a K+F szektorban az átmeneti időszak alatt

Az Enwise országok felsőoktatási, valamint K+F szektorának négy nagy kihívással kellett szembenéznie az átmeneti időszakban: a finanszírozás elégtelenségével, az alacsony fizetésekkel, az agyelszívással és az elöregedés kérdésével. Ezen kihívások mindegyikének megvannak a sajátos nemi dimenziói: a nemek, a finanszírozás és a fizetések közötti további összefüggéseket a 3. fejezet tárgyalja részleteiben. Elégtelen finanszírozás Az átmeneti időszakban a K+F ráfordításokat a bruttó hazai termék (GDP) százalékában mérve vizsgálhatóvá válnak a K+F ráfordítások tendenciái az egyes nemzetgazdaságok összefüggéseiben. A bruttó hazai K+F ráfordítás (GERD) a GDP százalékában 1992. és 1996. között csökkenést mutatott abban a nyolc Enwise országban, melyek adatai rendelkezésre állnak, bár a helyzet 1996 után ismét javulni kezdett, ahogyan azt az alábbi 2.6. táblázat is mutatja: 2.6. táblázat: K+F ráfordítások a GDP százalékában 1992. és 2001. között bizonyos években

Ország

%-os változás

%-os változás

1997–2001

A K+F A K+F ráfordítá-sok ráfordítá-sok különbsége a különbsége a GDP %-ában GDP %-ában 1992–1996 1997–2001

1992.

1995.

1996.

1997.

2000.

2001.

1992–1996

Bulgária (1)

1,64%

0,62%

0,52%

0,51%

0,52%

0,47%

-62%

-8%

-1,12%

-0,04%

Csehország

1,72%

1,01%

1,04%

1,16%

1,33%

1,30%

-41%

12%

-0,68%

0,14%

:

:

:

:

0,66%

0,78%

:

:

:

:

Lengyel-ország

0,83%

0,69%

0,71%

0,71

0,67%

0,68%

-17%

-4%

-0,12%

-0,03%

Lettország

0,59%

0,53%

0,47%

0,42%

0,48%

0,44%

-10%

5%

-0,12%

0,02%

:

0,46%

0,52%

0,56%

0,6%

0,69%

:

23%

:

0,13%

Észtország

Litvánia Magyar-ország

1,05%

0,73%

0,65%

0,72%

0,8%

0,95%

-30%

32%

-0,40%

0,23%

Románia

0,85%

0,80%

0,71%

0,58%

0,37%

0,39%

-6%

-33%

-0,14%

-0,19%

Szlovákia

1,80%

0,93%

0,92%

1,09%

0,65%

0,64%

-48%

-41%

-0,88%

-0,45%

Szlovénia

1,91%

1,61%

1,36%

1,35%

1,46%

1,57%

-16%

16%

-0,55%

0,22%


60

Eurostat, Tudomány–technológiai statisztikák. Szlovákiára vonatkozó adatok, Velichová, 2003 (1) az 1996 és 1999 közötti adatok egy része : = nem áll rendelkezésre

A helyzet az 1997–2001. közötti időszakban kezdett jobbra fordulni Csehországban, Magyarországon, Litvániában és Szlovéniában. Bulgáriát, Lettországot, Lengyelországot, Romániát és Szlovákiát illetően az 1990-es években nem találunk szignifikáns adatot a K+F javulására a GDP százalékát tekintve. A GDP százalékában mérve Bulgária élte meg a K+F ráfordítások legnagyobb mértékű visszaesését – az 1992. évi 1,65%-ról a 2001-es 0,47%ra csökkent –, csaknem 1,2%-ot, míg a legstabilabbnak Magyarország bizonyult, ahol ugyanezen időszakban csekély, 0,1%-os hanyatlást észlelhetünk. A további vonatkozó következtetéseket a 3. fejezet tárgyalja. Alacsony fizetések a felsőoktatásban és a K+F szektorban A fizetések alacsony szintje egy új jelenséghez, a kormányzati felsőoktatásban, valamint K+F szektor felsőoktatási és kutatási területén dolgozó személyzet kétszeres, vagy akár háromszoros munkavállalásához vezetett. Nyílt titok, hogy a magánszektor vagy az államigazgatási szféra legalacsonyabb fizetése is meghaladja a felsőoktatásban és valamint a K+F szektorban kapott legmagasabb javadalmazást. Az egyetemek és az azokkal egyenrangú felsőoktatási intézmények, valamint ennek megfelelően a hallgatók növekvő száma lehetővé tette a kettős munkavállalást az átmeneti időszakban. Agyelszívás az Enwise országokból – a mobilitás jele vagy veszteség? Az EU-tagállamok és az Enwise országok K+F szektora számára egyaránt nagy kihívást jelentett az elmúlt évtizedben a kutatók tömeges kivándorlása. Az agyelszívás problémája központi jelentőségű, mivel tekintélyes állami tőkét fektettek a kutatók képzésébe annak reményében, hogy az a kutatások által termelt haszon révén megtérül a társadalomnak. Európa tehetsége és szakértelme az Egyesült Államokba, kisebb mértékben pedig Kanadába és Ausztráliába, az Enwise országok emberi erőforrásai pedig az EU tagországaiba, az Egyesült Államokba, Kanadába, Ausztráliába és Dél-Afrikába szivárognak. Az agyelszívás kérdése összetett és bonyolult jelenség. Nehéz, sőt gyakorlatilag lehetetlen statisztikai eszközökkel mérni az agyelszívás mértékét, ugyanis nem ismerhetjük előre minden egyes kiutazó kutató egyéni terveit és további életútját – hazatér, letelepszik a fogadó országban vagy elutazik máshová. Ennélfogva minden esetben fennáll annak a kockázata, hogy az időleges nemzetközi mobilitás agyelszívássá válik. A jelenlegi helyzet azt sejteti, hogy a figyelem az agyelszívás méréséről annak megértése, azaz a kutatók kivándorlását motiváló tényezők azonosítása felé tolódik el. Az EU és az Enwise országok kutatóit kivándorlásra késztető főbb tényezők azonosak – bár létezik néhány lényeges különbség is –, mivel a kivándorló tudósok és kutatók speciális csoportot alkotnak, gyakran közös értékrenddel rendelkeznek. Ezen a csoporton belül az agyelszívást legalább annyira társadalmi, mint gazdasági tényezők okozzák.

61

2.


▫ Miért olyan könnyű a kutatókat, különösen az Enwise országok szakembereit külföldre csábítani, hogy ott dolgozzanak?

Közismert tény, hogy az emberi viselkedés hátterében meghúzódó fő motiváló tényezőt a lehetőségek jelentik. Nagyon fontos, hogy megértsük, az EU kutatóit a mobilitási lehetőségek miért vezetik arra, hogy gyakran csak odaútra szóló menetjegyet váltsanak az Egyesült Államokba, az Enwise országok kutatói pedig ugyanígy tegyenek közvetlenül az EU országai, esetleg közvetett módon, rövid nyugat-európai tartózkodás után az Egyesült Államok viszonylatában. Általánosságban elmondható, hogy a dolgozó népesség vándorlása egészében véve erősen függ politikai, társadalmi, gazdasági és földrajzi tényezőktől. A kutatók és a tudósok azonban speciális csoportot alkotnak, melyben a migrációs folyamatot eltérő okok idézik elő. A tudósok és a kutatók hagyományosan különleges személyiséggel vagy szakmai profillal rendelkeznek, világképük eltér más csoportokétól. Speciális csoportként elsősorban a kutatási rendszer minőségét és környezetét mérik fel, értékelik; másodsorban a szabadságról, különösképpen a tudományos szabadságról való elképzeléseket; harmadsorban pedig – más kivándorlóktól eltérően – ez a csoport képes felülemelkedni a fogadó társadalom kulturális és nyelvi korlátain. Értékrendjükben elsőbbséget élveznek a kutatás feltételei, a munkakörülmények és szokások, a meglévő tárgyi feltételek, a fejlett kutatási infrastruktúra, a hatékony munkaszervezés, a tudományos eredmények publikálásának lehetősége, stb. Mindazonáltal úgy tűnik, hogy az EU-ban és az Enwise országokban más kontextusban mozog a mobilitásról szóló diskurzus. Az EU tagállamaiban láthatóan olyan témák kapcsolódnak hozzá, mint a szakmai pályafutás és a fizetések rugalmas szerkezete, kilátások a szakmán belüli előrelépésre, állandó állás elnyerésének lehetősége a hazai felsőoktatásban és kutatóintézetekben, a saját ország posztdoktori rendszerének szerkezete és működése, a visszatérést ösztönző pályázati támogatások sokfélesége, az elégedettség, a stabilitás stb. Az Enwise országokban a mobilitásról szóló diskurzus két alternatíva közötti választásnak tűnik – a „megfagyott” agy otthon marad, míg az „elszívott” agy idegen országokba távozik. Nem kifejezetten meglepő, hogy a kiváló, képzett kutatók többsége – fiatal és idős egyaránt – inkább a mobilitás, valójában egyfajta nomád életstílus mellett döntenek, hogy hatékony és jövedelmező módon gyakorolhassák hivatásukat. A szakmai elismerés szintén fontos számukra, ahogyan egyébként minden kutatónak a világon. Senki nem szerezhet hírnevet, ha egy kis országban, az európai kutatás perifériáján dolgozik, és csak korlátozottan tud érintkezni a nemzetközi kutatói társadalommal, illetve lehetőségei abban is korlátozottak, hogy szakterületének legtekintélyesebb nemzetközi lapjaiban publikáljon. A fenti képből az a következtetés körvonalazódik, hogy maga a gazdasági tényező (az Enwise országok jelenlegi, kedvezőtlen gazdasági helyzete és az alacsony kutatói fizetések) csupán felerészben tehető felelőssé a kutatók kivándorlásáért, vagyis azért a nézetért, hogy indokoltnak érzik országuk elhagyását. Semmi kétség, a gazdasági tényező lényeges – és egyúttal a kérdéskör széles körben tanulmányozott eleme –, ám nem tekinthető kizárólagos magyarázatnak az Enwise országokra vonatkozó agyelszívás kérdésében. A

62

sorban az első a prioritási tényező a kutatási rendszer minősége, ezt követi az élet átfogóbb értelemben vett minősége. Ahogyan már említettük, annak, hogy a kutatók elhagyják határainkat, egyik oka az, hogy megelégelték az otthoni frusztrációt és a környezet szinte átláthatatlan komplexitását. ▫ Az Enwise országokból származó női kutatók rugalmasságának hátrányos visszahatása

Szlovénia kivételével jelenleg minden Enwise országnak szembe kell néznie az agyelszívás problémájával. Nem oktalan megállapítás, hogy a kialakult helyzetre inkább illik az – helyszínét tekintve mind belső, mind külső – „agyveszteség”, mint az „agyáramlás” kifejezés. Az elemzés a következő, jóllehet még számos bizonytalan elemet tartalmazó hipotézis mellett teszi le a voksot: az Enwise országok többségében a külső és belső „agypazarlás” uralkodik a külső és belső agyelszívás helyett. A jelen helyzet sok tekintetben inkább az egyes országok intellektuális emberitőkeveszteségével, mintsem az agyelszívás tényleges folyamatával kapcsolatban kelt aggodalmat. Az Enwise Szakértői Csoport számos tagja (észtek, litvánok, szlovének…) határozottan állították: ha egyszer egy nő kutatói munkát végez, hajlamos a tevékenységet nem feladni, mert sok energiát fektetett bele, és nincs sok más választása. Ez nem jelent mást, mint, hogy a tudományos pályát elhagyó női kutatók agyveszteségnek tekinthetőek. Ahogyan azt az 1. fejezetben is hangsúlyoztuk, az Enwise országok nehéz gazdasági körülményei között élő nők hajlamosak inkább képzettségüknél alacsonyabb szintű munkát vállalni, és általában kevesebb fizetésért dolgozni, ami férfi munkatársaikkal ritkábban fordul elő. A nők a munkával kapcsolatos rugalmasságuk miatt válnak potenciális kivándorlókká.

A négy tényező … mely megvilágítja az agyelszívás kérdését A probléma szarkasztikus megközelítését diplomások és vezető állásokban lévők számára dolgozták ki (az én közreműködésem nélkül), és három kulcsszóban foglalható össze: presztízs, fizetés és öröm. E háromból kettőnek mindig a mi oldalunkon kell állnia. A három lehetséges kombináció vázlatos spektrumát adja azoknak a kategóriáknak, melyekben a diplomások elhelyezhetőek. Hozzátennék még egy negyedik elemet is: ez a politika, mely más szinten áll, és egyúttal szabályozza is a másik három egymáshoz való viszonyát. Egy diplomás ember számára mindig fontos, hogy a politikai környezettel összefüggésben is meghatározza saját helyét (…). Ezek az elemek természetesen erősen átvitt értelemben, metaforikusan értendők. A presztízs nem pusztán tudományos megbecsülést jelent, hanem a beruházók számára, esetleg a kiválóság további gyarapítása szempontjából is vonzerőt jelent; a fizetés a rejtjele mindennemű anyagi jutalomnak, szociális

juttatásnak, nyugdíjprogramnak és az anyagi jellegű munkakörülményeknek; az örömöt, mint összetevőt a legnehezebb megmagyarázni, mert magában foglalja az egyéni érdekeket, a másokkal való törődést, a kapcsolódó erkölcsi és esztétikai kategóriákat és mindent, ami hozzájárul a „jó élethez”. Ezen kategóriák egyike sem „tiszta”. A három tényező azonban jelzi azokat a fő szempontokat, melyek az egyén és a rendszer közötti kölcsönös függőségre utalnak. A negyedik elem viszont egyértelmű. Mindazonáltal két oldala van: egy szubjektív, ahol az egyén a maradás vagy a távozás közötti döntésével „idézi elő” a politikai hatást, és egy objektív, amellyel az egyént maradásra vagy távozásra késztethetik. Bármilyen szakmai pályafutás során ezek döntő fontosságúak a megfelelő választások meghozatala szempontjából. Forrás: Dr. Michael Daxner professzor, Oldenburgi Egyetem, Németország, a „Vitaindító a balkáni régió női kutatóival” című Enwise munkaértekezlet előadója és résztvevője, Brüsszel, 2003. november

63

2.


A felsőoktatásban és kutatásban dolgozók elöregedése Amint azt az 1. fejezetben láthattuk, a fiatal nők életstratégiája változásokon ment keresztül az átmeneti időszak során az Enwise országokban: később mennek férjhez és kevesebb gyermeket vállalnak. Az Eurostat kimutatásai szerint az Enwise országok lakossága csökken. Kivétel nélkül minden Enwise országban negatív természetes növekedést (a halálozások száma nagyobb az élve születések számánál) regisztráltak (Eurostat, 2002). A népesség természetes növekedése, mint demográfiai mutató egyértelműen negatív iránya a társadalmi tevékenységek összes szektorát érinti, ideértve a felsőoktatást és a K+F szektort is. A felsőoktatás és a K+F tudományos fokozattal rendelkező foglalkoztatottainak elöregedése sokrétű jelenség, különféle összetevők játszanak benne szerepet, úgy, mint az alacsony népesedési mutatók, a nyugdíjpolitika (a járulékrendszer), a fiatal kutatók elhelyezkedési lehetőségei, a tudományos előmenetellel kapcsolatos politika, a javadalmazás, a tudományról kialakult társadalmi kép, valamint a kutatói pálya vonzereje, stb. Az Enwise országok többségében nyomon lehet követni a tudományos fokozattal rendelkező foglalkoztatottak elöregedését. Bulgáriában a 2001/2002. egyetemi tanévben a professzorok kb. 27%-a 60 éves vagy annál idősebb volt, és csaknem 50% – a nyugdíjas korú, míg csupán 2,4% volt 50 év alatti. A fiatal (35 év alatti) kutatók csoportja a felsőoktatásban foglalkoztatottak 14,5%-át tette ki. A kutatás korosodásának tendenciája Románia K+F szektorában is megfigyelhető, ahol a 2000. évben a K+F személyzetének kb. 60%-a tartozott a 40–60 éves korosztályhoz. 1996. végén a tudományos fokozattal rendelkező, aktív lett kutatók átlagos életkora 54,5 év volt. Csehországban, Észtországban, Magyarországon és Szlovéniában a demográfiai „mélyrepüléshez” egyfelől a kormányzati K+F szektor elégtelen finanszírozása, másfelől a magánszektor által kínált lehetőségek is hozzájárultak, mely utóbbiak a fiatal, tehetséges szakemberek előtt mérsékelték a tudományos karrier vonzerejét. Az átmeneti időszakban a felsőoktatásnak és a K+F szektornak a következő kérdésekkel kellett szembenéznie: Lehet-e pótolni a rendszert elhagyó, magasan kvalifikált felsőoktatási foglalkoztatottakat? Hogyan tehető vonzóvá a kutatói pálya a felsőoktatásban dolgozó fiatal, tehetséges diplomások számára? Záró megjegyzések A KKE országok és a három balti állam K+F, és felsőoktatási szektora átalakításának elemzése néhány általánosan jellemző nehézséget tárt fel, melyeket így minden Enwise országra létezőnek tekinthetünk, és a következőképpen foglalhatunk össze: Az kutatási tevékenységek egyetemekbe való visszaintegrálásának érdekében tett erőfeszítés, azaz a K+F felsőoktatási szektorának felépítése inkább formálisnak, semmint hatékonynak tekinthető, mivel az egyetemi szakokhoz kapcsolódó, újonnan megalapított kutatási központok az állami támogatás szempontjából autonóm struktúraként jelentek meg. Ezek a kutatási központok

64

Mit jelent az egészséges kutatóintézet … ha elöregedik? „Egy kutatóintézet akkor tekinthető egészségesnek, a jövőre nézve biztató kilátásokkal rendelkezőnek, ha az egy idősebb kutatóra eső fiatal kutatók száma meghaladja a 3-at. A jelenlegi bulgáriai helyzet, ahol a felsőoktatási intézményekben ez az arány 1,5-nél alacsonyabb, katasztrofálisnak tekinthető.” Forrás: Velev, 2002 in Sretenova 2003.

lehetővé tették a felsőoktatási foglalkoztatottak számára, hogy oktatási kötelezettségek nélkül, kizárólag kutatásaikra összpontosítsanak. Az oktatási és kutatási tevékenységek közötti korábbi megosztottság különös módon nagymértékben újratermelődött a K+F szektor felsőoktatási rendszeren belüli területén. A felsőoktatási szektoron belül elmozdulás figyelhető meg az elitista egyetemi rendszertől egy tömegmodell irányába, mely, úgy tűnik, jelenleg negatív hatással van az oktatás minőségére és a felsőoktatási intézményeken belül folyó kutatási tevékenységek létére. A felsőoktatási szektorban az alacsony népesedési statisztikát egyfelől az egyetemet végzetteknek az Egyesült Államok és az EU tagországok egyetemeibe való áramlása, másfelől az egyetemek növekvő száma kíséri, ami mérsékli a felsőoktatásba való bejutásért folyó versenyt, és ez egy sor következménnyel jár. A K+F szektorban az alacsony népesedési statisztikát a tudományos előmenetel bonyolult és idejétmúlt rendszere kíséri, ami a humán szellemi tőke elvesztése révén valós problémákat okozhat a kutatók régi és új generációja közötti átmenet során. Az átmeneti időszakban a legtöbb Enwise országban a K+F-ben foglalkoztatottak a száma körülbelül a felére csökkent. Az Enwise országok ebből a szempontból komoly problémával állnak szemben, mivel valószínűtlen, hogy az új EU tagországok abban a helyzetben lesznek, hogy 2010-ig teljesíthessék a 3%-os barcelonai célkitűzést. A jövőben várható fejlemények az Enwise országokat illetően még kevésbé reményteljesek. Megtörténhet, hogy ezen országokban a kutatási potenciál emberi erőforrásainak szintje a megkívánt kritikus határ alá esik, ami aláaknázhatja az országok versenyképességét, valamint az Európai Kutató Térséggel későbbi integráció lehetőségét.

A 3%-os barcelonai célkitűzés 2002 márciusában a Barcelonában ülésező Európai Tanács elfogadta a célkitűzést, hogy a GDP mai, átlagosan 1,9%-os kutatási beruházási szintjét a 2010. évre 3%-ra kell növeli, és azt, hogy ennek kétharmad része a magánszektorból kell származzon. Ezen cél elérése érdekében átlagosan évi 8%-kal kellene emelni Európában a kutatási beruházásokat, amelyhez 6%-os növekedéssel járulnának hozzá az állami ráfordítások, míg a magánberuházások évente 9%-kal növelnék részesedésüket. Több és

megfelelően képzett kutatóra lesz szüksége Európának, hogy a kutatási beruházások tervbe vett növekedését a 2010. évre elérje. A megemelkedett kutatási beruházások a kutatók iránti igény növekedésével járnak: úgy ítélhető, hogy a cél eléréséhez további kb. 1,2 millió kutatásban foglalkoztatott személy, köztük 700 000 kutató szükséges, és mindezen felül az elöregedő kutatói munkaerő is pótolandó. Forrás: Befektetni a kutatásba: Cselekvési terv Európának (Európai Bizottság, 2003d).

65

3.

A méhek és a méz A tudományos pályán dolgozó nők az Enwise országokban

3.

A MÉHEK ÉS A MÉZ

Bevezetés A nők és tudomány témakör vizsgálatára létrehozott Helsinki Csoportnak, illetve főként a 2000-ben megalakított Statisztikai Kapcsolattartó alcsoportnak1 egyik legfontosabb eredménye a nemekre lebontott adatok nemzeti szinten való begyűjtése, rendszerezése és elemzése volt. Ez a munka az ETAN jelentés ajánlásai nyomán kezdődött el (Osborn et al., 2000.), mely rámutatott, hogy kevés adat áll rendelkezésre a nőket tudományos életpályájuk során érő hátrányos megkülönböztetések alátámasztására. Ennek eredményeként a Helsinki Csoport „National Policies on Women and Science in Europe” (A nők és tudomány témaköréhez kapcsolódó nemzeti politikák Európában) jelentése 30 ország statisztikai jellemzését tartalmazta (Európai Bizottság, 2002.). A Statisztikai Kapcsolattartók és az Európai Bizottság között egyre szorosabbá vált az együttműködés, melynek során minőségi és mennyiségi információk széles körét halmozták fel a női kutatók országonként eltérő helyzetéről. A munka eredménye a „She Figures 2003” (Adatok nőkről 2003.) kiadvány lett (Európai Bizottság, 2003b.), mely a jelenleg fellelhető legnagyobb statisztikai információtár2 a területen. Megjegyezzük, hogy az Enwise országokban begyűjtött, nemekre lebontott adatok mind minőségben, mind mennyiségben magasan felülmúlják az EU15-ről rendelkezésre álló adatokat. Ez azzal magyarázható, hogy az EU bővítésre tekintettel az Enwise országoknak az Eurostat szabványaihoz és elvárásaihoz kellett igazítaniuk nemzeti statisztikai rendszerüket. A jelen fejezet első részében a tudósokat a „kutató-fejlesztő”3 kategóriának feleltetjük meg (OECD, 2002: 301. §) két okból kifolyólag. Egyrészt a nemzeti K+F felmérésekben ezen kategóriáról lehet jó minőségű adatokat találni, melyeket hasonló mintavételi módszer és definíciók alkalmazásával gyűjtöttek. Ezen adatokat továbbítják aztán az országok az OECD-nek és az Eurostatnak, mint nemzetek felett álló szervezeteknek. Másrészt pedig a „kutatók” azonosításával a kutatással (is) foglalkozó szakemberek azon központi csoportját4 célozzuk meg, akik az európai kutatás innovációs, technológiai és gazdasági potenciálját adják.

Női foglalkoztatottak a balti államok nemzeti statisztikai hivatalaiban A balti államok nemzeti statisztikai hivatalai főként nőket foglalkoztatnak. Litvániában például a 2002. év végére az összes dolgozó 89%-a nő volt (533-ból 476); ugyanezen adat Lettországban 84% (591-ből 496), Észtországban pedig 83% (361-ből 300). Meg kell említenünk, hogy Lettországban a Központi Statisztikai Hivatal elnöke is nő (ami Lettországban szokványos dolognak számít, ám az EU tagországokban még ritkaság). Hogy miért inkább a nők uralják a statisztikai területet a balti államokban? Ennek valószínűleg két fő oka van: az egyértelműen alacsonyabb fizetések, továbbá a szovjet időkben a felsőoktatásban kialakult nemi jellegű elfogultság

68

a statisztikával kapcsolatban. Ebben az időben a statisztika specializációt az egyetem közgazdasági karán lehetett elvégezni, melyet feminin karnak tekintettek. Ez a helyzet az oktatás területén mostanra valamelyest megváltozott – a matematikus-statisztikus specializáció a matematikai karon végezhető el, ahol több fiatalember is tanul. A frissen végzett szakemberek azonban ritkán kezdik pályájukat a statisztikai hivatalokban, mivel a magáncégek összehasonlíthatatlanul magasabb fizetéseket kínálnak számukra. Forrás: Maranda Behmane, a Helsinki Csoport lett Statisztikai Kapcsolattartója

1. A Helsinki Csoport Enwise országokbeli Statisztikai Kapcsolattartóinak listája a Jelentés 11. mellékletében található. 2. http://europa.eu.int/comm/research/ science-society/women/wssi/index_ en.html címen is megtalálható 3. „A kutatók olyan szellemi szabadfoglalkozásúak, akik új tudás, termékek, eljárások, módszerek és rendszerek kifejlesztésében megalkotásában, illetve az érintett projektek menedzselésében vesznek részt.” 4. A gyakorlati tudósok, mint például az orvosok és a közgazdászok szintén ide tartoznak, de nem lehetséges őket a rendelkezésre álló statisztikák alapján külön azonosítani.

Az Enwise országokban mintegy 214 000 ember dolgozik kutatóként, és közülük majdnem 81 000 nő. Jelen fejezetben közelebbről megvizsgáljuk, hogy mi az oka ezen országokban a kutatásban tapasztalható magas női jelenlétnek, és hogy ez milyen következményekkel jár a nők, és milyennel a K+F szektor szempontjából. A fejezetben az uniós szinten meglévő tudásra alapozva próbáljuk meg visszabontani az egymásra épült rétegeket, hogy megvizsgáljuk, vajon ez a nagyobb mértékű részvétel tényleg annyira jó hír-e az Enwise országok női kutatói számára. Elemezzük a jelenlegi helyzetet, és megpróbáljuk ábrázolni, mik ennek a következményei az itt élő nők és a K+F szektor számára az előző két fejezetben leírt változó társadalmi, gazdasági és politikai környezetben. Tovább árnyalva a már megismert történelmi hátteret, célunk itt azt is bemutatni, hogy milyen módon befolyásolja a nemi hovatartozás a kutatók pályafutását, illetve azonosítani a jelenlegi hatásokat és folyamatokat, melyek az Európai Kutatási Térség egyik célkitűzéséhez, a nők tudományban való szerepének és jelenlétének növeléséhez szükségesek az Enwise országokban. Optimista statisztikák a női kutatókról? A Helsinki Csoport fent említett 2002-es jelentésétől kezdődően külön figyelmet kapott, hogy az EU-15-höz viszonyítva az Enwise országokban magas a nők aránya a kutatók között. Mint az a 3.1. ábrán az első pillantásra látszik Csehországot kivéve minden Enwise országban magasabb a női kutatók összes kutatóhoz viszonyított (százalékban kifejezett) aránya, mint az EU-15 átlaga. Átlagosan az Enwise-10-ben a kutatók 38%-a nő, míg ez az arány az EU-15ben 27%; a legmagasabb az arány Lettországban (52%), a legalacsonyabb pedig Magyarországon (33%), illetve Csehországban (27%). 3.1-es ábra: A nők aránya az Enwise országok kutatói között 2001-ben (százalékban) Nők 60

52 47

40

46

43

43

40

38

38

36

33 27

27

20

0 Lettország Litvánia

Bulgária Észtország Románia Szlovákia* Lengyel- Enwis-10 Szlovénia Magyarország ország

EU-15 Csehország

Forrás: Európai Bizottság, 2003b. Megjegyzés: Egység = fő, kivéve a *-gal jelölt országokat, ahol a teljes munkaidős egyenértéket vették alapul. A hivatkozási év alól kivételek: BG, EE, LV (felsőoktatási + kormányzati), PL, SI: 2000. A magán non-profit szektor hiányzik HU, PL, RO és SK esetében, illetve az Enwise-10 átlagából is ezen országok vonatkozásában.

69

3.

A MÉHEK ÉS A MÉZ

Azonban ha ezen adatokra támaszkodunk fennáll a veszély, hogy túl nagy figyelmet szentelünk az arányoknak, és nem vesszük figyelembe az egyes országok kutatói közösségeinek méretét, így hamis képet kapunk a tényleges helyzetről. Ezek az adatok azt a hibás üzenetet is hordozhatják, hogy az Enwise országok női kutatóinak nincs szükségük speciális segítségre, hiszen az átlagok alapján úgy tűnik, jobban teljesítenek, mint az EU-15 női kutatói. A valós helyzet megvilágítását teszi lehetővé, ha megvizsgáljuk a 3.2. ábra abszolút számait. 3.2. ábra: Az Enwise országok és három EU-15-be tartozó ország női kutatói 2001-ben (fő)

Női kutatók száma 60 000

56 320

50 000

40 000 33 564

30 000

20 000 12 686 10 107

10 974

9 363 7 079

10 000

4 801

4 781

3 816

3 033

2 340

1 947

0 Franciao. Lengyelo.

Finlno. Románia Portugália Magyaro. Cseho.

Litvánia Bulgária Szlovákia* Letto.

Szlovénia Észto.

Forrás: Európai Bizottság, 2003b. Megjegyzés: Egység = fő, kivéve a *-gal jelölt országok, ahol a teljes munkaidős egyenértéket vették alapul. A hivatkozási év alól kivételek: BG, EE, LV (felsőoktatási + kormányzati), PL, SI: 2000. A magán non-profit szektor hiányzik HU, PL, RO és SK esetében.

Ebből az új nézőpontból Lengyelország és Románia állnak az élen, mivel ezen országoknak van a legnagyobb női kutatói közössége. Az a négy Enwise ország (Lettország, Litvánia, Bulgária, Észtország), amelyek a 3.1. ábrán kitűntek, most a legkevesebb5 női kutatóval rendelkező 6 ország között vannak. Mivel az összképet úgy próbáltuk árnyalni, hogy ne okozzon túlságosan nagy torzulást a nagy számok beszúrása, az Enwise-10 és az EU-15 női kutatóinak összesített számát itt nem ábrázoltuk, ehelyett szerepel néhány ország az EU15-ből, így például Franciaország6, Finnország és Portugália, ami lehetővé teszi, hogy az EU-15 és az Enwise-10 bizonyos női kutatói közösségeit összehasonlítsuk és elhelyezzük egymáshoz képest. Hogy még pontosabb legyen az összehasonlítás, meg kell jegyezni, hogy az összes kutatóhoz viszonyítva a női kutatók aránya Franciaországban 27%, Finnországban 28%, Portugáliában pedig 44%.

70

5. A helyzetről még pontosabb képet adna, ha az 1000 lakosra jutó kutatók számát vizsgálnánk. 6. Ez utóbbi, az EU-15 közül a legnagyobb számú női kutatóval rendelkező ország itt Lengyelországgal vonható párhuzam, mely az Enwise-10-ben ugyanezt a szerepet tölti be.

A 2004-es bővítéssel a 8 érintett Enwise ország nagyjából 180 000 kutatóval fogja gazdagítani a kutatónépességet, és ebből 66 000 nő lesz (ami nagyjából 37%-ot képvisel). A 2000-es adatok alapján Bulgária és Románia, amelyek a tervek szerint 2007-ben lépnek be az EU-ba, nagyjából 34 000 kutatóval fogják gyarapítani az EU kutatóállományát, akik közül 15 000 fő (44%) lesz nő. Ezek a folyamatok 16%-kal fogják növelni a tagállamok kutatóinak számát, és 22%-kal a női kutatók számát 2004. május 1-től. Azonban ez a 66 000 női kutató csak mérsékelten fog befolyást gyakorolni a 15+8 tagállam női kutatóállományának átlagos arányára. Egy kicsit nagyobb lesz a növekedés a kormányzati kutatóintézetekben (OECD, 2002: 184. §)7, ahol is a 33 000 főből több mint 13 000 nő, így ebben a szektorban a női kutatók aránya 31%-ról 33%ra emelkedik. A felsőoktatási szektorban (OECD, 2002: 206. §)8 az arány 33%-ról csak 34%ra fog nőni, és 15%-ról kicsit kevesebb, mint 16%-ra az üzleti–vállalkozási szektorban (OECD, 2002: 163. §)9. A női kutatók eloszlását a fent említett egyes szektorokra – eltekintve az elhanyagolható magán non-profit szektorttól (OECD, 2002: 194. §)10 – vonatkoztatva a 3.1. táblázat mutatja. 3.1. táblázat: Az Enwise országok női kutatóinak eloszlása a különböző K+F szektorokban 2001-ben (főben és százalékban) K+F Szektor

Üzleti

Felsőoktatási

Kormányzati

Minden szektor (1)

Ország Bulgária Csehország Észtország Magyarország

605

4,5%

875

1,8%

3 301

17,1%

4 781

1 341

10,0%

3 504

7,3%

2 234

11,6%

7 079

5,9% 8,8%

164

1,2%

1 434

3,0%

349

1,8%

1 947

2,4% 11,6%

1 208

9,0%

6 313

13,1%

1 842

9,5%

9 363

Lettország

518

3,9%

2 059

4,3%

419

2,2%

2 996

3,7%

Litvánia

248

1,9%

3 439

7,1%

1 114

5,8%

4 801

5,9%

Lengyelország

3 332

24,9%

24 925

51,8%

5 307

27,5%

33 564

41,5%

Románia

4 835

36,2%

2 470

5,1%

2 802

14,5%

10 107

12,5%

Szlovákia (2)

644

4,8%

2 089

4,3%

1 083

5,6%

3 816

4,7%

Szlovénia

471

3,5%

1 007

2,1%

862

4,5%

2 340

2,9%

13 366

100%

48 115

100%

19 313

100%

80 794

100%

Enwise-10

Forrás: Európai Bizottság, 2003b. Megjegyzés: Egység = fő, kivéve a (2)-sel jelöltet, ahol a teljes munkaidős egyenértéket vették alapul. A hivatkozási év alól kivételek: BG, EE, LV (felsőoktatási + kormányzati), PL, SI: 2000. (1) A magán non-profit szektor kivételével.

A fenti 3 szektorban dolgozó, több mint 80 000 női kutató 42%-a Lengyelországban tevékenykedik, míg Magyarország és Románia együttesen további 25%-ot képviselnek (a maradék 33% oszlik el a többi 7 Enwise ország között). A kutatók országok közötti eloszlása szektoronként változó. A kormányzati szektorban 5 ország kutatói adják ki az összesen 19 000 női kutató 81%-át. Az öt ország a következő: Bulgária (17%), Csehország (12%), Magyarország (10%), Lengyelország (27%) és Románia (15%). A felsőoktatási szektorban alkalmazott 48 000 női kutató 65%-a két országban, Lengyelországban (52%) és Magyarországon (13%) tevékenykedik. Végül négy országot emelhetünk ki a 13 366 kutatót foglalkoztató üzleti–vállalkozási szektorból való részesedésük

7. A kormányzati szektor magában foglal minden olyan szakminisztériumot, hivatalt és más szervet, mely olyan – felsőoktatáson kívüli – közjavakat szolgáltat – és rendes esetben nem elad – a közösségnek, melyeket nem lehetne más módon gazdaságosan előállítani, illetve olyanokat, melyek az ország és a közösség állami, gazdasági és társadalmi politikáját biztosítják. Magában foglalja továbbá azokat az állam által finanszírozott nonprofit intézményeket, melyek nem tartoznak a felsőoktatási szektorhoz. 8. A felsőoktatási szektor az egyetemekből, főiskolákból és más felsőoktatási intézményekből áll, finanszírozási formájuktól és jogi státuszuktól függetlenül. Ezen kívül ide tartozik minden kutatóintézet, kísérleti állomás, továbbá a felsőoktatási intézmények által közvetlenül irányított, vezetett vagy velük együttműködésben lévő klinika. 9. Az üzleti –vállalkozási szektor magában foglal minden vállalatot, szervezetet és intézményt, melyek elsődleges működési területe javak és (felsőoktatáson kívüli) szolgáltatások értékesítési céllal való piaci előállítása és a társadalmi szereplőknek való eladása gazdaságilag indokolt áron. 10. A magán non-profit szektor magában foglalja a nem piaci alapon működő magán non-profit intézményeket, melyek háztartásokat (azaz társadalmi szereplőket) vagy magánszemélyeket szolgálnak ki.

71

3.

A MÉHEK ÉS A MÉZ

szempontjából: Romániát (36%), Lengyelországot (25%), valamint kisebb mértékben Csehországot (10%) és Magyarországot (9%). Azonban, hogy teljes képet kapjunk, meg kell vizsgálnunk11 minden egyes Enwise ország női és férfi kutatóinak szektorok közötti, és az egyes szektorokon belüli eloszlását is. A női kutatók aránya a magán non-profit szektorban egyik Enwise ország esetében sem haladja meg az 1%-ot, ezért elhanyagolható; a többi 3 szektorhoz azonban bizonyos megjegyzéseket kell fűznünk. Az Enwise-10 19 000-nél valamivel több női kutatója, átlagosan 24%-a a kormányzati szektorhoz tartozik (az EU-15 esetében a kormányzati szektorban átlagosan a női kutatók 15%-a dolgozik). A kormányzati szektorban tevékenykedik viszont Bulgária női kutatóinak 69%-a, Szlovéniában pedig a női kutatók 36%-át foglalkoztatják itt. Az Enwise-10 női kutatóinak csak alig több mint 59%-a dolgozik a felsőoktatási szektorban, míg ez az arány az EU15 esetén 68%. A balti államokban az arány még ennél is magasabb: Észtországban 73%, Lettországban 72%, Litvániában pedig 69%. Magyarországon a hasonló mutatószám 67%. Végül, ami az üzleti–vállalkozási szektort illeti (melyről részletesebben is szó lesz majd a fejezet végén), az Enwise-10-ben csak 13 000 nőt alkalmaznak ebben a szektorban, ami átlagosan 17%-a az összes kutatónak. Ez durván megfelel az EU-15 tíz országának12 üzleti–vállalkozási szektorában alkalmazott női kutatók 15%-os arányának. Csehországban, Magyarországon, Lengyelországban és Romániában alkalmazzák az üzleti–vállalkozási szektorban dolgozó nők 80%-át, de ezen országok közül csak Romániában foglalkoztatják itt a női kutatók jelentős hányadát (47%-át). Magyarországon és Lengyelországban csak az összes női kutató 13%-a, illetve 10%-a tevékenykedik ebben a szektorban. Ez nem tekinthető túlságosan jó hírnek a női kutatók ipari szektorban való foglalkoztatása tekintetében, pedig erős politikai késztetések vannak, hogy 2010-ig felduzzasszák az ide áramló befektetéseket és kapcsolódó foglalkoztatást (lásd a Barcelonai 3%-os célkitűzést a záró megjegyzéseknél). A három fő K+F szektornál tapasztalható, fent említett, országonkénti eltérések valószínűleg a kommunista időkből örökölt különféle mintáknak, illetve az örökölt minták rendszerváltáskori sajátos átalakulásának köszönhetőek, mint ahogyan azt a 2. fejezetben már tárgyaltuk. Az alapos és helytálló magyarázathoz további vizsgálatok szükségesek az országok között és az országokon belül is. Visszatérve a kutatók nemek szerinti eloszlására az egyes szektorokon belül, az Enwise országokban átlagosan magasabb a nők aránya a kutatók között, mint a 15 régi tagországban. A nők aránya a kutatók között az Enwise országokban 38%, az EU-15-ben pedig 27% (7. melléklet). Ezt az átlagot a négy legnagyobb női kutatói közösséggel rendelkező ország közül háromban, nevezetesen Csehországban, Lengyelországban és Szlovéniában tapasztalható alacsony arány (27%, 33% és 36%) húzza le. Ha

72

11. A 6. és 7. mellékletekben található 2 áttekintő táblázat, melyek a (női és férfi) kutatók eloszlását ábrázolják, abszolút és százalékos formában, az összes Enwise ország esetében a K+F szektorok között és az egyes szektorokon belül is. 12. Az EU-15-re vonatkozó üzleti–vállalkozói szektoradatok nem tartalmaznak Belgiumra, Luxemburgra, Hollandiára, Svédországra és az Egyesült Királyságra vonatkozó információkat.

szektoronként vizsgáljuk a női kutatók jelenlétét, az Enwise országokban a nők a kormányzati szektorban dolgozó kutatók 43%-át, a felsőoktatási szektorban dolgozók 39%-át, az üzleti–vállalkozási szektorban dolgozó kutatóknak pedig a 31%-át teszik ki. Ezek az átlagok elfedik az állami kutatóintézetekben alkalmazott női kutatók arányainak néhány, egyébként szembeszökő különbségét. Észtország kormányzati szektorában a kutatók 52%-a nő, míg ez az arány Csehországban mindössze 32%. A felsőoktatási szektorban a lett kutatók 51%-a nő, míg Csehországban csak a kutatók 32%-a tartozik ide. Románia eltér a többi országtól, mivel itt az üzleti–vállalkozási szektor foglalkoztatja az összes (női és férfi) kutató csaknem felét, és a nők ezen felül is megfelelően reprezentáltak (arányuk 41%). Csehországban, Magyarországon és Lengyelországban azonban nem ennyire biztató a helyzet, mivel az üzleti–vállalkozási szektorban alkalmazott kutatóknak csupán 17%-a, 25%a, illetve 28%-a nő. A különbségek okát a 2. fejezetben taglaltuk, itt azzal egészítjük ki, hogy az átalakulás időszakában sok férfi hagyta el a K+F szektort a jövedelmezőbb vállalati és politikusi állások kedvéért. A női kutatók szélesebb értelemben vett foglalkoztatási kilátásai Az Enwise országokban a nők fogalkoztatottsága magasabb, mint az EU-15 esetében. Ez is oka lehet a női kutatók Enwise országokban tapasztalható nagyobb jelenlétének, mint ez az alábbi 3.2. táblázatban látható. 3.2. táblázat: A nők aránya a diplomás szakemberek, foglalkoztatottak és kutatók között az Enwise országokban, 2002-ben (százalékban) Nők Ország

Diplomás szakemberek

Foglalkoztatottak

Bulgária

64,9 %

47,5 %

Kutatók 45,6 %

Csehország

52,7 %

43,7 %

26,8 %

Észtország

64,3 %

49,2 %

43,1 %

Magyarország

57,9 %

45,0 %

33,0 %

Lettország

68,4 %

49,5 %

52,1 %

Litvánia

71,4 %

49,1 %

47,0 %

Lengyelország

62,7 %

45,6 %

38,1 %

Románia

48,3 %

46,3 %

42,8 %

Szlovákia

63,6 %

45,8 %

39,8 %

Szlovénia

61,8 %

45,9 %

35,9 %

Enwise-10

59,2 %

45,9 %

37,8 %

EU-15

46,5 %

43,1 %

27,2 %

Forrás:

Diplomás szakemberek (ISCO-2) és foglalkoztatottak adatai: Eurostat – Közösségi munkaerő felmérés – Kutatókra vonatkozó adatok: Európai Bizottság, 2003b Megjegyzés: Enwise-10 esetében diplomás szakemberek (ISCO-2) és foglalkoztatottak átlagai: Kutatási Főigazgatóság becslése Kutatók: a hivatkozási év 2001., kivéve: BG, EE, LV (felsőoktatási és kormányzati), PL, SI: 2000. Az adatok főben vannak megadva, kivéve SK, ahol a teljes munkaidős egyenértéket vették alapul Enwise-10 átlaga: Kutatási Főigazgatóság (DG RTD) becslése A magán non-profit szektort nem foglalja magában.

73

3.

A MÉHEK ÉS A MÉZ

Az Enwise országokban a 41 millió foglalkoztatott13 45,9%-a nő (Franco & Blöndal, 2003.), amihez képest a női kutatók 37,8%-os aránya viszonylag kevésnek mondható. A fenti 3.2. táblázat azt mutatja, hogy az Enwise országok mindegyikében a teljes munkaerő csaknem felét a nők adják. A kutatókat a diplomás szakemberek14 foglalkozási főcsoporthoz soroljuk, melynek tagjait a magas szintű iskolai végzettség és szakmai tapasztalat jellemzi. A 3.2. táblázatból egyértelműen látszik, hogy a nők aránya ebben a csoportban magasabb (59,2%), mint a foglalkoztatottak (45,9%) és a kutatók (37,8%) csoportban. Ez minden egyes Enwise országra nézve igaz, kivéve Lettországot, ahol a kutatók között hajszállal több a nő (52,1%), mint a foglalkoztatottak között (49,5%). Mivel a diplomás szakemberek csoportja magába foglalja a kutatókat, ezek az adatok azt mutatják, hogy az Enwise országokban a magasan képzett nők nagyobb valószínűséggel fognak kutatási területen kívül elhelyezkedni. A nőknek a diplomás szakemberek közötti magas arányát alapul véve azt hihetnénk, hogy a kutatóközösség nagyobb részét fogják alkotni a nők. Ismét további vizsgálatok szükségesek annak megvilágításához, hogy ez a jelenség pontosan mit is jelent az Enwise országok számára. Nemek az oktatásban és a kutatásban A végzettség szintje is magyarázatot adhat ezekre a mintákra. A felsőoktatásban végzettek számának alakulásáról kiadott adatok (Dunne, 2003; Európai Bizottság, 2003b; Strack, 2004.) és az egyes országokról szóló információk (Enwise munkadokumentumok, 2003.) azt mutatják, hogy a nők nagyobb arányban tanulnak tovább 18 éves koruk után, mint a férfiak, és a végzettek

Szlovén apák GYES-en: szülői és apasági szabadság

A munka és élet kettős terhe Litvániában

Annak dacára, hogy a férfiak elvileg részt vállalhattak a szülői szabadságból, az 1990-es évek Szlovéniájában csupán az apák 1–2%-a élt a lehetőséggel és osztozott párjával ebben az örömben. A fizetett, egyéves szülői szabadságot 105 nap anyasági szabadságra – melyet kizárólag az anya vehet ki a szülés időpontja előtti 44. vagy 28. naptól – és a fennmaradó szülői szabadságra – melyet szabadon oszthatnak meg maguk között a szülők: vagy egymás után veszik igénybe, vagy mindkét szülő részmunkaidőben dolgozhat – bontották szét. A 2003. évtől kezdődően a szlovén apák további 15 napos apasági szabadságra jogosultak – melyet az anyasági szabadság 105 napján használhatnak ki – a már megállapított szülői szabadságon felül. Ezt a 15 napot az elkövetkező években összesen 90 napra készülnek fokozatosan felemelni (részleges jövedelem megfizetése mellett).

Litvániában, ahol az iskola előtti oktatási intézmények szolgáltatásai csupán 53,7%-ban érhetők el a megfelelő korú gyermekek számára, a szülői szabadságot kivett személyekből 2002-ben csupán 179 (1%) volt férfi (az Állami Társadalombiztosítási Alap adatai szerint). Ez a sztereotípiákkal terhelt hozzáállás következménye, mely a gyermeknevelést nem tekinti férfias munkának. A három balti országban végzett vizsgálat szerint a férfiak 57,2%-a úgy vélte, az ő dolga csupán a család fenntartásához szükséges pénz előteremtése. Az iskoláskorúnál fiatalabb gyermekek gondozásáért felelős, valamint az idősebb és csökkent munkaképességű személyek a munka törvénykönyve értelmében egyaránt kevesebb órában dolgozhatnak. Ám nem végeztek vizsgálatokat annak felmérésére, hogy mikroszinten milyen mértékben valósul meg a törvény betűje. A családi „közteherviseléssel” kapcsolatban rendelkezések is vannak a Litván Köztársaság Alkotmányában, melyek kimondják, hogy a házastársi jogok egyformák – mindazonáltal a nemi szerepek makacsul tartják magukat.

Forrás: Mladenič, 2003.

Forrás: A Bizottság „Single Programming Document for the EQUAL Community Initiative in Lithuania” (Program Dokumentum az EQUAL közösségi kezdeményezéshez Litvániában) című munkadokumentuma, 2003.

74

13. A foglalkoztatottak azok a személyek, akik a hivatkozási héten minimum egy órán át bármilyen munkát végeztek fizetésért vagy nyereségért, vagy éppen nem dolgoztak, de rendelkeztek munkával, ahonnan ideiglenesen hiányoztak. Az otthon dolgozókat is figyelembe véve. 14. A Foglalkozások Nemzetközi Osztályozási Rendszere (ISCO-88) 2. főcsoportja, ami ISCO-2-ként is ismert. „Ez a főcsoport az olyan foglalkozásokat foglalja magában, melyek elvégzéséhez magas szintű szaktudással és tapasztalattal kell rendelkezni a természet-, társadalomés élettudományok, illetve bölcsészettudomáynok terén. A fő feladatok a tudásállomány növelése, a felmerülő problémák tudományos és művészi fogalmak és elméletek alkalmazásával való megoldása, és az előbbiek szisztematikus módon való tanítása.”

többségét is ők teszik ki (Dunne, 2003.), továbbá általában a férfiakénál gyorsabban nő a felsőfokú végzettséget szerzők száma körükben. 3.3 táblázat: Az Enwise országokban diplomát és PhD fokozatot szerzők Ország

Összes felsőoktatásban végzett

Ebből nő (Fő)

Ebből nő (%)

Bulgária

47 500

29 700

Csehország

43 600

24 100

Észtország

7 600

Magyarország Lettország Litvánia Lengyelország

Összes PhD-t szerzett

Ebből nő (Fő)

Ebből nő (%)

62,5 %

376

158

42,0 %

55,3 %

1 066

370

34,7 %

5 000

65,8 %

149

77

51,7 %

57 900

35 600

61,5 %

793

301

38,0 %

20 300

11 300

55,7 %

37

18

48,6 %

27 500

17 500

63,6 %

261

137

52,5 %

431 100

284 100

65,9 %

4 400

1 832

41,6 %

Románia

76 200

41 800

54,9%

:

:

:

Szlovákia

26 300

14 200

54,0 %

532

212

39,8 %

Szlovénia

12 000

7 100

59,2 %

298

146

49,0 %

Enwise-10

750 000

470 400

62,7 %

7 912

3 251

41,1 %

Forrás: Eurostat, Oktatási Statisztikák. Megjegyzés: Egység = fő és “ : “ = nincs adat Románia adatait nem tartalmazza az Enwise-10-re vonatkozó becslés A felsőoktatás az ISCED 5+6-nak; PhD ISCED 6-nak felel meg (Unesco, 1997.)

Arányait tekintve Lengyelországban, Észtországban és Litvániában végzett a legtöbb nő a felsőoktatásban, továbbá Észtországban és Litvániában a legnagyobb a PhD fokozatot szerzett nők aránya is. Azonban a doktori szinten a nők aránya jóval kisebb, mint az egyetemet végzettek körében. A veszteség a nők számában a diploma előtti állapot és a posztgraduális tanulmányok között általános tendenciának tekinthető, és ennek vonatkozásában az egyes

A karrierlehetőségekről élő nemi képzetek Magyarországon

A női tanárok aránya oktatási szintenként Romániában (1997-1998.)

A Magyar Központi Statisztikai Hivatal 2000. évi vizsgálatának eredményei jól megvilágítják, hogy a két nem képzetei közötti különbségek befolyásolhatják a karrier kimenetelét. Az alábbi táblázat számadatai azon nők és férfiak számarányát mutatja be, akik egyetértettek az alábbi kijelentéssel: „Magyarországon a karrierlehetőségeket erősen befolyásolja, hogy nőről vagy férfiról van szó”. Ez azt is mutatja, hogy minél magasabban képzett egy nő, annál inkább felismeri a karrierjét hátráltató, a neméből eredő akadályokat. A férfiak esetében a végzettség növekedésével párhuzamosan csökken ez a felismerő képesség, ami még inkább nehezíti a jól képzett nők helyzetét a munkahelyeken.

Iskola előtt 99.6 100%

80%

60%

40%

Általános/középiskola 74.6 Gimnázium 60.9 Szakmunkásképző 51.9

Egyetem 35.1

20% Iskolázottság

Nők

Férfiak

Általános iskola

32%

29%

Szakmunkásképző

37%

30%

Érettségi

40%

30%

Felsőoktatási végzettség

50%

22%

Forrás: Magyar Központi Statisztikai Hivatal, Budapest, In: Groó és Papp, 2003.

0

Forrás: NCS, Oktatási Statisztikák, Bucarest in Tripsa, 2003.

75

3.

A MÉHEK ÉS A MÉZ

országok közötti összehasonlításra ad lehetőséget a felsőoktatásban a nemek arányának alakulását kifejező mutató, a HEGPR (Higher Education Gender Progression Ratio, Felsőoktatásbeli Nemi Előrehaladási Arány). Ez azt tükrözi, hogy a PhD fokozatot megszerző nők száma hogyan aránylik az egyetemen diplomát szerző nők százalékos arányához. Így képet kaphatunk a különböző szinteken jelenlévő nők arányáról, és a mutatószám jelzést ad arról is, hogy a férfiakhoz képest a nők milyen százalékban folytatják tanulmányaikat. Ez lényegében azt az arányt méri, hogy mekkora a nők esetében az egyik szintről a másikra való lépés közbeni kihullás. 3.3. ábra: HEGPR az Enwise országokban 2001-ben 1.60 1.40 1.20 1.00 0.80 0.60 0.40 0.20 0 BG

CZ

EE

HU

LV

LT

PL

RO

SK

SI

HEGPR nőknél

0.68

0.69

0.81

0.79

0.72

0.87

0.79

0.82

0.77

0.80

HEGPR férfiaknál

1.51

1.32

1.33

1.24

1.56

1.20

1.26

1.22

1.27

1.32

Forrás: Az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága (UNECE), nemi statisztikák, http://www.unece.org/stats/gender/web/database.htm

Az itt bemutatott HEGPR-n kívül össze lehet még hasonlítani országonként és időszakonként is a férfiak és nők PhD-re vonatkozó sikerességi rátáját, ha a férfiak HEGPR-ját a nők HEGPR-jával elosztva képezzük az esélyességi arányt (Odds Ratio). Ez azt mutatja meg, hogy mennyivel valószínűbb, hogy egy férfi PhD fokozatot szerez, mint egy nő.

Elsős olvasókönyvben található sztereotípikus nemi ábrázolások Szlovákiában

Forrás: Lýdia Virgovičová (1999) – Olvasókönyv az általános iskola első osztályának számára – Media Trade – Slovak Pedagogical Publishing House, Bratislava, 9th edition, ISBN 80-08-03018-6, in Velichová, 2003.

76

3.4 táblázat: A nemek Esélyességi aránya a felsőoktatásban 2000-ben és 2001-ben Ország

2000

2001

Bulgária

2,48

2,22

Csehország

3,30

1,93

Észtország

1,26

1,65

Magyarország

1,68

1,57

Lettország

2,04

2,16

Litvánia

1,58

1,38

Lengyelország

1,74

1,59

Románia

1,81

1,48

Szlovákia

1,76

1,65

Szlovénia

2,38

1,65

Forrás: Az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága (UNECE), nemi statisztikák, http://www.unece.org/stats/gender/web/database.htm

Például 2001-ben Bulgáriában a HEGPR mutató a férfiaknál 1,51%, a nőknél 0,68% volt. Ebből az esélyességi arány 2,22, ami azt jelenti, hogy Bulgáriában egy egyetemet végzett férfinak 2,22-szer nagyobb az esélye arra, hogy PhD fokozatot szerezzen, mint egy nőnek. A 3.4. táblázat enyhe elmozdulást mutat a nők javára, mivel Észtország és Lettország kivételével a mutató értéke 2000ről 2001-re minden országban csökkent. Ezek a számadatok komoly veszteségeket tükröznek az országok befektetéseiben, amennyiben bizonyos tényezők megakadályozzák a nőket abban, hogy az oktatás legmagasabb régióiba elérjenek, illetve a kapcsolódó követelményeket teljesítsék. Ezen kívül azt sem lehet tudni, hogy a nők és a férfiak milyen mértékben kovácsolnak tőkét a végzettségükből, miközben az állásokért versenyeznek. Ahhoz, hogy alaposan megvizsgáljuk a tanulmányi eredményeken alapuló esélyegyenlőség kérdését a K+F szektorban, teljes és harmonizált adatokra van szükség a K+F szektorban dolgozókról, mégpedig foglalkozás és végzettség szerinti csoportosításban. Az Eurostat 2004-ben, az európai K+F felmérés keretében kezdi meg az adatgyűjtést a kutatókról minősítésük alapján, ami majd lehetővé teszi a helyzet alaposabb tanulmányozását. Madarat tolláról, embert barátjáról A férfiak és nők kutatási szektoronkénti és a tudományterületenkénti15 eltérő eloszlását horizontális szegregációként szokás emlegetni. Ahhoz, hogy megértsük a nők részvételét az Enwise országok tudományos életében, nem szabad elfelednünk, hogy a tudomány és a kutatás szerteágazó tevékenységeket ölel fel, melyeket nem minden esetben a munkaerőpiaci körülményekhez közvetlenül igazodva vállalnak el az érintettek, hanem figyelnek az egyes szektorok, illetve – mint már azt korábban láttuk – tudományterületek közötti, nem lényegtelen különbségekre is. Ha az Enwise országokban a kutatók mindössze 20%-a dolgozik abban az üzleti–vállalkozási szektorban, ahová a K+F ráfordítás 47%-a áramlik, akkor valószínűleg ez vonzóbb munkakörnyezet lesz a kutatók számára, mint a felsőoktatás, ahol a K+F ráfordítások 23%-án az összes kutató 58%-a osztozik16. Természetesen a diplomások szakterülete jelentősen befolyásolja, hogy hány rendelkezésre álló, megfelelően képzett

15. Az ebben a fejezetben említett fő tudományterületek a Frascati Kézikönyv (OECD, 2002) csoportosítása alapján a következőek: Természettudományok (NS), Mérnöki és műszaki tudományok (ET), Orvostudományok (MS), Agrártudományok (AS), Társadalomtudományok (SS) és Bölcsészettudományok (H). 16. További részletekért lásd a 6. mellékletet és a 3.6. táblázatot jelen fejezet “Nem mind arany, ami fénylik” részében.

77

3.

A MÉHEK ÉS A MÉZ

kutató van. Általában a nők kisebb arányban végeznek műszaki szakokon, legyen itt szó egyetemi vagy éppen doktori képzésről (Európai Bizottság, 2003b; Strack, 2004.). Azonban e tudományterületen kívül nem várnánk, hogy jelentős eltérések legyenek a nemek között a kutatói állások betöltésében. 3.5. táblázat: A kutatók száma (és ebből a nők %-os aránya) az Enwise országok felsőoktatási és kormányzati szektoraiban fő tudományterületenként csoportosítva, 2000-ben Természettudományok

Mérnöki és műszaki tudományok

Orvostudományok

Agrártudományok

Társadalomtudományok

Bulgária

2 720 (51%)

2 122 (28%)

1 063 (50%)

965 (50%)

504 (47%)

934 (57%)

Csehország

3 542 (31%)

2 202 (22%)

516 (42%)

640 (45%)

279 (40%)

1 012 (42%)

Észtország

848 (32%)

429 (25%)

213 (62%)

193 (46%)

334 (52%)

348 (66%)

Lettország

1 082 (47%)

380 (38%)

139 (71%)

240 (57%)

342 (37%)

251 (78%)

Litvánia

2 025 (40%)

1 540 (26%)

847 (55%)

462 (45%)

146 (58%)

1 318 (65%) 8 677 (33%)

Terület

Bölcsészettudományok

Ország

Lengyelország (1)

10 282 (34%)

10 726 (16%)

7 801 (43%)

2 523 (33%)

898 (38%)

Románia

2 687 (46%)

2 667 (38%)

583 (64%)

211 (31%)

101 (47%)

623 (46%)

Szlovákia

2 348 (37%)

1 883 (33%)

1 040 (53%)

249 (49%)

154 (52%)

474 (48%)

Szlovénia Enwise-10

719 (34%)

671 (22%)

302 (58%)

252 (47%)

727 (47%)

164 (48%)

26 253 (38%)

22 620 (23%)

12 504 (47%)

5 735 (41%)

15 191 (43%)

13 801 (41%)

Forrás: Európai Bizottság, 2003b. Megjegyzés: Egység: a teljes munkaidős egyenértéket vették alapul Hivatkozási év 1999. LV, és 2001. LT, PL (felsőoktatási) esetében (1) Csak felsőoktatási. A tudományterület ismeretlen 793 nő és 2 396 férfi esetében.

A szektorok, valamint a kemény (műszaki tudományok, természettudományok) és puha (társadalom- és bölcsészettudományok) tudományterületek között is kapcsolat fedezhető fel. Például sok kemény tudományterületen tevékenykedő kutatót alkalmaznak az üzleti–vállalkozási szektorban, mivel itt végzik a műszaki és technológiai kutatásokat. A másik oldalon állnak a társadalomtudósok, akiket általában a felsőoktatási és kormányzati szektorok kutatóintézeteiben foglalkoztatnak és nem vállalatoknál (Rübsamen-Waigmann H. et al., 2003.). Az Enwise országokban az üzleti–vállalkozási szektorban alkalmazott 43 565 kutató 31%-a nő. Ezt első látásra úgy is értelmezhetnénk, hogy az Enwise országok az EU-15-nél jobb környezetet biztosítanak az üzleti–vállalkozási szektor női kutatóinak. Azonban a fejezet korábbi részében található elemzés felhívta a figyelmünket az elhamarkodott döntések meghozatalának veszélyére. Ugyanis az üzleti–vállalkozási szektor a legtöbb Enwise országban még mindig gyerekcipőben jár, és más tényezők is állnak e magas női jelenlét mögött. A fő ok a szektor kis mérete: az Enwise-10-et egybevéve is kevesebb nőt foglalkoztatnak ebben a szektorban (alig 14 000 főt17), mint Franciaországban és Németországban külön-külön, és ennek a 14 000-nek több mint a felét két országban, Romániában és Lengyelországban alkalmazzák: egész pontosan 4 835, illetve 3 332 nőről van szó. Figyelembe véve a kutatási szférának ezen országokban tapasztalható gyors fejlődését, a csatlakozásnak köszönhető új piaci lehetőségeknek és elüzletiesedésnek az Enwise országok kutatására és innovációjára gyakorolt várható hatását, mindenképpen újabb elemzéseket szükséges végezni ezekben az országokban a nők, a kutatás és a vállalatok kölcsönhatását illetően. Fontos továbbá szem előtt tartani a tudomány különböző területeinek és szektorainak különbségeit a jövőre vonatkozó tervek készítése során. Jelenleg

78

17. Lásd jelen fejezet 7. mellékletét.

az európai adatok alapján nem lehet a tudományterületeket részleteikben is jellemezni, illetve megvizsgálni, hogy elegendő embert képeznek-e az alapvető szakterületeken. Ez azért van így, mert a fő tudományterületek Frascati-féle osztályozása (OECD, 2002.)18 nem azonosítja a napjainkban a K+F-ben uralkodónak bizonyuló területeket, illetve azokat, ahol valószínűleg a legtöbb kutató koncentrálódik: a biotechnológiát, nanotechnológiát, gyógyszeripart, az információs és kommunikációs technológiát stb. Nem mind arany, ami fénylik A patriarchális értékrendben a magas K+F ráfordítás, mely általában a természettudományi és műszaki területekre koncentrálódik egyben nagy tekintélyt és beruházást is eredményez. Azaz az arany, a dicsőség és a nemek között háromoldalú kapcsolat áll fenn, melyben a nagy ráfordítást igénylő területek a dominánsak, míg az alacsony költségigényű bölcsészet-, gazdaságés társadalomtudományok alulértékeltek. A nemi előítélet e vonatkozásában az utóbbiak lebecsülését jelenti, minek következtében fennáll a veszély, hogy még inkább alulfinanszírozottá válik a terület. Ami a K+F beruházásokat illeti, összesen 3,15 milliárd eurót, – azaz a 6. Keretprogram költségvetése 18%-ának megfelelő összeget – fektettek be az Enwise országok 2000-ben a kutatásfejlesztésbe (lásd 3.6. táblázat). A K+F ráfordítás majdnem felét (47%) az üzleti szektor adta, ahol a kutatóknak mindössze 20%-a dolgozott (a nők 17 és a férfiak 23%-a). A kormányzati szektor a ráfordítások 29%-át adta és a kutatók 21%-át foglalkoztatta (a nők 23 és a férfiak 20%-át), míg a felsőoktatási szektor a ráfordítások 23%-át adta és a kutatók 58%-át foglalkoztatta (a nők 60 és a férfiak 57%-át). A magán non-profit szektor részesedése ismét elhanyagolható (6. melléklet).

18. Ráadásul a Frascati-féle osztályozás és az Oktatási és képzési formák nemzetközi osztályozása (ISCED, lásd Unesco, 1997), valamint a Foglakozások nemzetközi osztályozása (ISCO, lásd ILO, 1990) összevetése hibákat eredményezhet, mivel a különbözö osztályozások a területeket különbözőképpen csoportosítják.

„Ha újrakezdhetném …” Kitűnő matematikus voltam, és imádtam a természettudományokat. 10–11 éves kislányként mindig megvettem a fiatal tehetségek számára szerkesztett matematikai újságot, hogy elalvás előtt példákat oldhassak meg. Önállóan készültem matematikaversenyekre, az iskola és a szüleim nem szerveztek számomra egyéb gyakorlási lehetőséget. Azt mondtam, úgy szeretem a matematikát, mint a költészetet. Környezetemben azonban senki nem fordított figyelmet nyilvánvalóan bontakozó tehetségemre. Visszatekintve azt látom, hogy egyszerűen nem tartották fontosnak, mint valami olyan különleges képességet, melyre nincs is igazán szükség. Irodalommal foglalkozó szüleim azt remélték, író vagy egyetemi tanár – mindegy csak bölcsész –, esetleg legrosszabb esetben filozófus lesz belőlem. A tanárok és a professzorok nem vettek komolyan, mert lány voltam, és matematikai tudásomat egy kalap alá vették egy rakás más, lányosabbnak tekintett készséggel. A középiskolában szintén tanultam természettudományokat és matematikát, ám harmadikos koromtól a társadalomtudományok felé fordultam. Többek között azzal is teljesen tisztában voltam, hogy országom meglehetősen rossz helyzetben van, és nem állnak

rendelkezésre a komoly kutatásokhoz szükséges laboratóriumok. Volt egy fizikaprofesszor unokatestvérünk, aki tett néhány fontos felfedezést ezen a területen, viszont egyszerűen képtelen volt eredményeit kísérleti úton igazolni, mivel az egyetemi laboratórium borzalmas állapotban volt, és néhány elengedhetetlenül fontos eszközt is nélkülözött. Így végül elméleti munkát publikált egy nemzetközi lapban. Cikke alapján végül japán tudósok végezték el a kísérletet, így feltételezhető, hogy elszalasztotta élete nagy felfedezését. Ezek után komoly depresszióba esett. Ez a történet az én olvasatomban azt sugallja, hogy ha valaki országomban kutató akar lenni, biztosabb, ha a társadalomtudományok területén marad, ahol nem függünk annyira az anyagi körülményektől. Valójában életem nagy részét egy társadalomtudományi laboratóriumban éltem le, és miközben országom annyi mélyreható változáson ment keresztül, én még mindig az intézetben csücsülök. Ha ma választhatnék, a természettudományok mellett döntenék, és elhagynám az országot. Még csak el sem gondolkodnék a maradás lehetőségén. Marina Blagojevićnak, a balkáni régióval foglalkozó Enwise Szakértői Csoport tagjának önéletrajzi beszámolója.

79

3.

A MÉHEK ÉS A MÉZ

3.6. táblázat: Szektoronkénti K+F ráfordítások ezer euróban (és %-ban) 2000-ben Szektor

Üzleti– vállalkozási

Felsőoktatási

Kormányzati

Magán non-profit

Összesen

Ország Bulgária Csehország Észtország Magyarország (1)

15 276 (21%)

7 043 (10%)

49 060 (69%)

116 (0%)

71 494 (100%)

446 127 (60%)

105 732 (14%)

188 402 (25%)

3 773 (1%)

744 033 (100%)

8 334 (23%)

19 410 (52%)

8 564 (23%)

722 (2%)

37 030 (100%)

179 596 (44%)

97 331 (24%)

105 728 (26%)

:

405 267 (100%) 37 541 (100%)

Lettország

15 117 (40%)

14 121 (38%)

8 299 (22%)

4 (0%)

Litvánia

15 706 (22%)

26 698 (37%)

30 646 (42%)

:

73 051 (100%)

Lengyelország

431 793 (36%)

377 329 (32%)

385 862 (32%)

1 597 (0%)

1 196 581 (100%)

Románia

103 203 (69%)

17 498 (12%)

27 977 (19%)

:

148 684 (100%)

94 010 (66%)

13 591 (10%)

35 257 (25%)

:

142 858 (100%)

Szlovákia (1) Szlovénia Enwise-10 (1)

167 458 (56%)

49 387 (17%)

77 023 (26%)

3 480 (1%)

297 348 (100%)

1 476 627(47%)

728 140 (23%)

916 818 (29%)

9 692 (0%)

3 153 887 (100%)

Forrás: Frank, 2003. Megjegyzés: (1) A K+F szektorba fektetett Összes Bruttó Ráfordítás (Total Gross Expenditure on R&D, GERD) nem felel meg a szektoronkénti ráfordítások összegének – : = nincs adat

A kommunista uralom alatt gyakorlatilag nem létezett magánszektorban működő kutatás19. Az 1990-es években az Enwise országokban az üzleti–vállalkozási szektor feltörőben volt, de abszolút értékben még napjainkban is kicsinek mondható az ide áramló K+F befektetések nagysága (Európai Bizottság, 2003a.), sőt 1998. és 2001. között az itt dolgozó kutatók száma enyhén csökkenő tendenciát mutatott Bulgáriában, Csehországban, Észtországban, Lettországban, Romániában, Szlovákiában és Szlovéniában (Európai Bizottság, 2003b.). A pénzügyi források elérhetőségének szektoronkénti különbségei, ami ennek a fejezetnek az egyik visszatérő eleme, itt a tudományterületekkel kapcsolatban is felmerül. Az alábbi 3.7. táblázat azt mutatja meg, hogy hogyan változik az egy kutatóra jutó K+F ráfordítás összege a különböző fő tudományterületeken az állami kutatásban20, mégpedig a 10-ből 9 Enwise országban21. A számok mindenhol nagyobbnak tűnnek, mivel a kutatók adatai teljes munkaidős egyenértékben kerültek meghatározásra, és nem létszámban, azaz főben, mint a szektoroknál. Ennek azonban nem szabad elvonnia a figyelmet arról, hogy a kutatás a 9 bemutatott Enwise országból 5-ben kutatónként és évente kevesebb, mint 10 000 eurót vonz, mint azt a 3.7. táblázat is mutatja, és ugyanez áll fenn Észtország és Lengyelország társadalom- és bölcsészettudományi szektorai esetében is. A kutatók számát is figyelembe véve, a forrásallokáció tekintetében az egyes tudományterületek között a legnagyobb különbség Lengyelországban, a legkisebb pedig Romániában és Bulgáriában tapasztalható.

80

19.Valójában ebben az időszakban is volt egy minimális ipari kutatás az üzleti–vállalkozási szektorban, de a definíciót szigorúan véve ez a kormányzati vagy a felsőoktatási szektor része volt (Paasi, 1998). 20. Az állami kutatáson itt a felsőoktatási és kormányzati szektorokat értjük. A kutatókra vonatkozó adatok teljes munkaidős egyenértékben szerepelnek. 21. Magyarországról nincs adat.

3.7. táblázat: Éves K+F ráfordítások kutatónként (férfiak és nők) és tudományterületenként a felsőoktatási és kormányzati szektorokban 2000-ben Mérnöki és műszaki tudományok

Természettudományok

Terület

Orvostudományok

Agrártudományok

Társadalomtudományok

Bölcsészettudományok

Összesen

Ország Bulgária

5 584

5 700

2 661

20 247

4 264

4 606

6 753

Csehország

35 333

43 057

42 079

35 052

26 781

22 287

35 909

Észtország

11 862

13 543

15 812

16 492

7 539

8 721

11 828

Lettország

11 126

7 947

8 388

11 938

6 132

4 916

9 211

8 838

9 455

6 569

12 974

4 201

5 441

7 488

21 671

20 788

18 367

37 231

5 246

3 810

15 578 5 841

Litvánia Lengyelország Románia

3 975

6 857

7 892

10 194

7 662

3 173

Szlovákia

8 527

6 258

3 995

24 582

4 112

2 823

6 483

Szlovénia

55 192

51 191

34 791

40 528

37 142

28 390

44 589

Enwise-9

18 038

18 465

15 770

29 020

7 152

5 748

15 004

Forrás: Eurostat, Tudomány–Technológiai Statisztikák. Megjegyzés: Egység: a kutatókra vonatkozó adatok teljes munkaidős egyenértékben kerültek meghatározásra Kivételek a hivatkozási év alól: LT, PL (felsőoktatási): 2001; LV: 1999

Ez milyen következményekkel jár az Enwise országok női kutatóira nézve? Már korábban is szó volt arról, hogy az Enwise országok az EU-15-höz viszonyítva magasabb női részvétellel büszkélkedhetnek a kutatásban, és hogy ez részben a nők minden területen, így a diplomás szakemberek között is tapasztalható, nagyobb mértékű foglalkoztatásának köszönhető. A nők ennek ellenére a kutatás területén alulreprezentáltak az Enwise országokban. A tudományterületek és a szektorok közötti különbözőségek miatt nehéz megmondani, mit jelent ez a nők munkakörülményeit illetően. A kutatókról szóló adatok és a K+F ráfordítások adatainak összekapcsolásával kidolgozott 3.4. ábrán látható, hogy az egy kutatóra eső K+F ráfordítás nagysága az Enwise országokban országonként, szektoronként és tudományterületenként is változik. Az üzleti–vállalkozási szektorban magasabb az egy kutatóra eső ráfordítás, mint az összes többi szektorban. 3.4. ábra: Egy kutatóra eső éves K+F ráfordítások euróban, K+F szektoronként 2001-ben euró 250 000 178 868

200 000

Valamennyi sezktor összesen Üzleti-vállalkozási szektorban Kormányzati szektor

150 000 Felsőoktasási szektor 45 314 100 000

28 001 50 000

13 574

14 295

14 905 14 744

7 136 6 516 6 301

8 103

6 791

0 Románia

Lettország

Bulgária

Litvánia

Esztország Lengyelország Magyarország Enwise 10-ek

Szlovákia

Csehország

Szlovénia

EU-15-ök

Forrás: Eurostat, Tudomány–Technológiai Statisztikák, Európai Bizottság, 2003b. Megjegyzés: Kutatók adatainak egysége = fő, hivatkozási év 2001., kivéve BG, EE, LV (felsőoktatási+kormányzati), PL, SI: 2000. A K+F ráfordítások adatainak hivatkozási éve 2000., EU-15 átlaga: a Kutatási Főigazgatóság (DG RTD) becslése 2001-es adatok alapján Az adatcímkék az egy kutatóra eső, minden szektorra vonatkozó átlagos K+F ráfordítást mutatják.

81

3.

A MÉHEK ÉS A MÉZ

Bulgáriában, Romániában és Szlovákiában kevesebb, mint 3 000 euró jut fejenként a felsőoktatásban dolgozó kutatókra, míg Szlovéniában az üzleti–vállalkozási szektorban tevékenykedő minden egyes kutató több mint 105 000 eurót tudhat ráfordításként magáénak. Ami az EU-15-öt illeti, ott az üzleti–vállalkozási szektorban a K+F ráfordításokból egy kutatóra jutó legmagasabb összeget, 283 000 eurót Svédországban (Európai Bizottság, 2003d.)22, a legalacsonyabbat, 121 000 eurót, Portugáliában költötték 2001ben (míg 1999-ben ez csupán 93 000 euró volt). Valójában itt egy olyan minta látszik kirajzolódni, hogy a nők a legnagyobb arányban azokban az országokban és szektorokban dolgoznak, ahol a legalacsonyabbak a K+F ráfordítások, és a legkisebb arányban ott vannak jelen, ahol a legnagyobbak a K+F ráfordítások.

Ez beleillik abba a képbe, hogy a férfiak egyre inkább elhagyják a már nem elég vonzó területeket. Ezeket a mintákat összehasonlíthatóvá lehet tenni, és így a nők és a férfiak tudományterületekkel23 és K+F szektorokkal24 szembeni csoportos magatartása elemezhetővé válik. Az e célból kidolgozott, speciális mérőeszköz neve Honeypot (jelentése mézescsupor) mutató25. Az elnevezés célja az volt, hogy kaptár körül rajzó méhek képét idézze fel, mivel ez az indikátor a nők és férfiak, valamint a K+F ráfordítások koncentrációjának kapcsolatát tárja fel. A női kutatók esetében a K+F ráfordításokhoz való hozzáférés elvesztésének, vagy éppen az e feletti rendelkezésnek a mértékét számszerűsíti úgy, hogy az adatokat a női kutatók összességében vizsgálja, mivel ők nagyobb valószínűséggel találhatóak meg az alacsony K+F ráfordításokat vonzó szektorokban és tudományterületeken. 3.5. ábra: Honeypot értékek fő tudományterületenként és K+F szektoronként 2001-ben Honeypot értékek 5

0

-5

-10

-15

-20 Litvánia

Szlovénia

Szlovákia* Lengyelo.

Cseho.

Észto.

Enwise

Lettország Románia

Bulgária

Magyaro.

Honeypot értékek fő tudományterületenként Honeypot értékek szektoronként Forrás: Eurostat, Tudomány–Technológiai Statisztikák; Kutatási Főigazgatóság, Nők és Tudomány adatbázis. Megjegyzés: Egység = fő, kivéve a *-gal jelölt országok, ahol a teljes munkaidős egyenértéket vették alapul. Hivatkozási év alól kivételek: kutatók száma: BG, EE, LV (felsőoktatási és kormányzati), PL, SI: 2000 K+F ráfordítások: HU (kormányzati és felsőoktatási): 1999 A Honeypot területekre vonatkozó értékek csak a felsőoktatási és kormányzati szektorokra vonatkoznak HU esetében nem áll rendelkezésre területenkénti és nemenkénti adat a kutatókra *A felsőoktatási ráfordítások adatai hiányoznak

82

22. 1999-es adatok jelenlegi euró árfolyamon. 23. A Frascati Kézikönyv (OECD, 2002) a következő 6 fő tudományterületet definiálja: Természettudományok (NS), Műszaki és technológia tudományok (ET), Orvostudományok (MS), Agrártudományok (AS), Társadalomtudományok (SS) és Bölcsészettudományok (H). 24. Ebben az esetben a felsőoktatási, kormányzati és üzleti–vállalkozási szektorok. 25. Kiszámolható a rendelkezésre álló hivatalos K+F adatok alapján, és időbeli és országok közötti összehasonlítást is lehetővé tesz. Maga az érték a fejenként elvárt, nők számával arányos K+F ráfordítások és a tényleges fejenkénti, nőkhöz került K+F ráfordítások arányának a különbsége, a fejenként elvárt, nők számával arányos K+F ráfordítások százalékában kifejezve.

A tudományterületenkénti és szektoronkénti Honeypot értékeket összehasonlítva kitűnik, hogy a női és férfi kutatók szektorok szerinti eloszlása a legtöbb országban jobban befolyásolja az egyenlőtlenségek kialakulását, mint a tudományterületenkénti eloszlás. A 3.5. ábra vizsgálatakor fontos megjegyezni, a negatív Honeypot értékek azt jelentik, hogy a nők veszítettek a K+F ráfordításokhoz való hozzáférés, illetve az e feletti rendelkezés elvárt mértékéből. A 0 körüli értékek pedig azt jelölik, hogy a nemek egyenlő arányban férnek hozzá a forrásokhoz. Mivel a számítások nem vesznek figyelembe semmiféle hierarchikus megoszlást a kutatók között, valószínű, hogy az eredmények a nők szempontjából lehetséges legjobb esetet mutatják. Azokban az Enwise országokban, ahol alacsony a nők százalékos aránya (például Csehországban és Magyarországon) a Honeypot értékek is negatívak, mintegy jelezve, hogy ezekben az országokban a női kutatók sokkal nagyobb valószínűséggel találhatóak meg a kis ráfordítás-vonzó képességgel rendelkező szektorokban, mint férfi munkatársaik. A legkedvezőtlenebb eredményeket Csehország, Szlovákia és Magyarország mondhatja magáénak; ezek azt mutatják, hogy a K+F ráfordításokból a nők az arányosan elvárt részesedésnél rendre 16,47%-kal, 15,05-kal, illetve 9,96%-kal kevesebbet kaptak. Azokban az Enwise országokban ellenben, ahol a Honeypot eredmények pozitívak (Lettország és Bulgária), magasabb a női kutatók aránya (lásd 3.2. táblázat). Szlovénia a kakukktojás, mint az a 3.6. ábrán is látható, mivel jóval magasabb egy kutatóra jutó K+F ráfordításokkal rendelkezik, mint a többi Enwise ország. Ami a nemek szerinti befektetéseket illeti, Szlovéniát tekinthetjük az egyetlen optimális forgatókönyvet megvalósító Enwise országnak. Úgy tűnik, a nők egyenlőbb eséllyel férnek hozzá a K+F ráfordításokhoz azokban az országokban, ahol a kutatásban részt vevő nők és férfiak aránya kiegyensúlyozottabb (például Romániában). Első pillantásra azt a helytelen következtetést lehetne levonni, hogy a nemek közötti egyenlő erőforrás-eloszláshoz elég, hogy a női kutatók száma elérjen egy kritikus tömeget (mint például Bulgáriában, Lettországban és Romániában). Azonban a 3.6. ábrán látszik, hogy

„Sziklák közt és kietlen tájon …” A Lett Állami Egyetem végzős hallgatójaként diplomamunkám befejezésére a moszkvai régió egy magas színvonalú biológiai kutatóközpontjában nyílt lehetőségem. Az egyetem befejezése után ugyanebben a kutatóközpontban folytattam posztgraduális tanulmányokat. A férjemmel pontosan ugyanazon a napon védtük meg értekezésünket, és ezzel a Tudományok Kandidátusává lettünk. Emlékszem, hogy valaki – de csak nekem – megjegyezte, hogy nagyon ritka, hogy egy időben kezdődik a férj és feleség pályafutása. Lettországba visszatérve az egyik vezető kutatóintézetben kezdtem dolgozni. Lehetőségem nyílt arra, hogy új kutatásba kezdjek, és kutatási

kezdeményezésemet intézetünk igazgatója is támogatta. Hét évvel ezelőtt a gyökeres fordulat mellett döntöttem. Adminisztratív munkát kezdtem végezni az Oktatási és Tudományügyi Minisztériumban. Nehéz döntés volt ez számomra… Az általam végzett kutatás rendkívül költséges volt, így el kellett gondolkodnom azon, hogyan folytassam a kutatómunkát. Tulajdonképpen két lehetőségem volt: elhagyom az országot, és külföldön folytatom kutatásaimat – egy ilyen lehetőséget fel is ajánlottak –, vagy változtatok az karrieremen. Családom és gyermekeim miatt ez utóbbit választottam. Maija Bundulénak, az Enwise Szakértő Csoport lett tagjának az önéletrajzi beszámolója.

83

3.

A MÉHEK ÉS A MÉZ

a K+F szektorok Honeypot értékei és az egy kutatóra eső K+F ráfordítások erős negatív korrelációt mutatnak. A pozitív Honeypot értékeket tehát a K+F ráfordítások nagyságának fényében kell vizsgálni. Valójában az Enwise országok között Bulgáriában, Lettországban és Romániában a legalacsonyabbak az egy kutatóra eső K+F ráfordítások (lásd 3.7. táblázat és 3.4. ábra). 3.6. ábra A különböző K+F szektorok Honeypot értékei és a teljes K+F szektor egy kutatóra jutó bruttó ráfordításai (GERD) közötti korreláció 2001-ben

Az egy kutatóra jutó bruttó K+F ráfordítások (euró) 50 000 Szlovénia 40 000

30 000 Csehország

20 000 Szlovákia*

Enwise Magyarország

Lengyelorság Észtország

10 000

Litvánia

Bulgária Románia

-20 -15 -10 A gazdasági szektorok szerinti Honeypot értékek

-5

0

Lettország

5

10

Forrás: Eurostat, Tudomány–technológiai Statisztikák; Kutatási Főigazgatóság, Nők és Tudomány adatbázis. Megjegyzés: Egység = fő, kivéve a *-gal jelölt országok, ahol a teljes munkaidős egyenértéket vették alapul. Hivatkozási év alól kivétel: Kutatók: BG, EE, LV (felsőoktatási és kormányzati), PL, SI: 2000 K+F ráfordítások: HU (kormányzati és felsőoktatási): 1999

A fenti 3.6. ábrán kirajzolódó mintának fontos következményei vannak az Enwise országok női kutatói számára. A nemek és a rendelkezésre álló pénzügyi források –és ebből kifolyólag a lehetséges jutalmak – kapcsolata azt mutatja, hogy a női és a férfi kutatók lehetőségei csak azokban az Enwise országokban hasonlóak, ahol a legalacsonyabb a K+F-re jutó forrás.

Ez pedig egyértelműen arra a következtetésre vezet, hogy a nőket egyfajta másodrangú munkaerőként kezelik, hogy életben tartsák azokat a K+F szektorokat, ahol a javadalmazási feltételek már nem elég vonzóak a férfiak számára. Másrészről úgy tűnik, a nők kiszorulnak azokból a K+F szektorokból, ahol kecsegtetőek a juttatások és nagyobb a tét, mint például Csehországban. A nőknek a K+F-ben való magas aránya tehát több jót hoz a szektornak, mint maguknak a nőknek, mivel ők hozzászoktak ahhoz, hogy ugyanazt a munkát kevesebbért és kedvezőtlenebb körülmények között végezzék. A felsőoktatási és kormányzati szektorokról hagyományosan úgy tartják, hogy biztonságosabb és tartósabb munkát kínálnak, bár kisebb fizetésért. Az országos szintről beérkező adatok (Enwise munkadokumentumok, 2003.) alátámasztják azt a kialakulóban lévő képet a nőkről, hogy általában ezekben a szektorokban választanak munkahelyet, és itt is ragadnak, hogy a családjuknak legalább egy biztos keresője legyen az új, versenyszellemű munkakörnyezetben.

84

A Honeypot mutató nagy előnye, hogy a K+F környezet tényezőit a nemek jellemzőivel kombinálja, és így, az egyes szintek feletti látásmódot tesz lehetővé, mely tükrözi az általános mintákat, melyek mentén zajlik a pénz feletti rendelkezés jogának elosztása a nemek között. Azonban három másik, egyaránt fontos javadalmazási formát is figyelembe kell vennünk: a béreket, a kutatási finanszírozás jellemzőit, valamint a munkaeszközök és felszerelések minőségét. Az alábbi esetek részleteket villantanak fel abból, hogy mi történik a valóságban jelenleg. Még nincs egységes, harmonizált módszer az Enwise országokban a kutatók és más magas képzettséget igénylő területen dolgozók fizetésének összehasonlítására26. Alacsony fizetések: Litván és cseh esettanulmányok 3.8. táblázat: Havi bruttó jövedelmek a tudomány területén, Litvánia, 2001 Beosztás

Tudományos minősítés

Havi jövedelem litasban (és euro-ban)

Professzor

Tudományos tanácsadó

Tudományos fokozat

1 732-2 310 (502-670)

Docens

Tudományos főmunkatárs

Tudományos fokozat vagy megfelelő mester fokozat (docenseknek)

1 155-1 848 (335-536)

Adjunktus (docens)

Tudományos munkatárs

Tudományos fokozat vagy megfelelő mester fokozat (adjunktusoknak)

866-1 270 (251-368)

Tanársegéd

Tudományos segédmunkatárs

Mester fokozat vagy megfelelő felsőfokú végzettség

866 (251)

Forrás: Litván Kormány (2001. március 21., Nr.319), Zvinkliene, 2003. Megjegyzés: 1 euro = 3,45 litas

A fenti 3.8. táblázat az egyetemi dolgozók fizetési rendszerét ábrázolja Litvániában. A számadatok a fizetési intervallum alsó és felső határát mutatják az összes felsőoktatási és állami kutatóintézeti állást tekintetbe véve. A kutatók tényleges fizetése az egyes intézmények belső struktúrájától és költségvetésétől függ a jogszabályban előírt bértábla keretein belül. A nemzeti korrigálatlan bérrés (ez a férfiak és a nők bruttó órabére közötti különbség a férfiak bruttó órabérének százalékban kifejezve) 2001-ben 16% volt. Ez tulajdonképpen a

Megnyíló ajtók Lengyelországban?

A nemek közötti bérrés a volt NDK-ban

A belföldi agyelszívásról készült lengyel tanulmány azt állítja, hogy a képzett, több nyelvet beszélő lengyelek többet kereshetnek a Grand Hotel portásaként, mint kutatóként a filozófia területén. Ennek az anyagi kényszernek a következményeként a kutatók hajlamosak felvállalni a kettős vagy akár hármas foglalkoztatottságot is.

2001 áprilisában a volt NDK-ban a felsőfokú végzettséggel rendelkező férfiaknak 37%-a – összehasonlításként a nyugati országrészben ez az adat 70% volt –, míg a nőknek csupán 18%-a – hasonló összehasonlításban 29% – rendelkezett 2 045 eurónál magasabb havi jövedelemmel. Tehát kétszer annyi férfi, mint nő tartozott a magasabb jövedelműek csoportjába. A nyugati országrészben a bérrés még nagyobb volt, lévén ehhez a csoporthoz két és félszer több férfi tartozott, mint nő. Összességében véve mind a női, mind a férfi foglalkoztatottaknak megérte felsőfokú végzettséggel rendelkezni.


26. 2004 júniusáig minden Enwise országnak részt kell vennie az európai jövedelemszerkezetről készülő felmérésben (Structure of Earnings Surveys, SES), aminek az eredménye 2005 elején jelenik meg. Remélhetőleg ezek az adatok – és a 2006-os SES-ből származó adatok, melyeket 2008-ban fognak közreadni – jobb képet adnak majd a női és férfi kutatók fizetésének alakulásáról. Az információk ezen kívül lehetővé teszik majd a különböző tudásintenzív területek összehasonlítását, így megfigyelhető lesz a kutatói pályák vonzereje az Enwise országokon belül és kívül is.

Forrás: Statistisches Bundesamt (2002): Bevölkerung und Erwerbstätigkeit. Stand und Entwicklung der Erwerbstätigkeit. Stuttgart: Metzler Poeschel in Burkhardt, 2003.

85

3.

A MÉHEK ÉS A MÉZ

férfiak 7,06 litasos (2,05 €) és a nők 5,92 litasos (1,72 €) órabére közötti különbséget tükrözi. Ugyanebben az évben Litvániában a férfiak átlagos bruttó havi jövedelme 1 181 litas (342,32 €), a nőké 961,8 litas (278,78 €) volt, ami valamivel nagyobb, 19%-os rést mutat a teljes munkaidő és részmunkaidő nemek közötti különbségei miatt. Ez azt jelenti, hogy egy megfelelő tapasztalattal rendelkező adjunktus, vagy akár frissen kinevezett tudományos főmunkatárs is nagyjából az összes foglalkozás alapján kiszámított átlagbér körül keres, ami nem ad túlságosan nagy ösztönzést a magasan képzett litván nőknek és férfiaknak arra, hogy tudományos pályát folytassanak. Az 1999-ből származó cseh adatok azt mutatják, hogy az alapszintű végzettséggel rendelkező női alkalmazottak a férfiak bérének 74,7%-át kapták (ami 25,3%-os nemek közötti bérrést jelent). 2001-ben a vállalatoknál27 a teljes munkaidejű foglalkoztatottak átlagos havi jövedelme 18 481 CzK28 (572 €) volt a férfiak, és 13 755 CzK (426 €) a nők esetében, ami szintén 26%-os nemek közötti bérrést tükröz. Az egyetemet végzett alkalmazottak esetén magasabbak a fizetések, de a nemek közötti bérrés még szélesebb: az itt dolgozó nők csak a férfiak fizetésének 62,5%-át kapják, ami 37,5%-os bérrést jelent. 1999-ben a diplomás férfiak átlagbére 27 814 CzK (nem egészen, 1000 €), a nőké 17 395 CzK (600 €) volt. Ez azt jelenti, hogy bár a diplomás nők többet keresnek a diplomával nem rendelkező nőknél, a magasabb végzettség csak az átlagjövedelem kb. negyedével növeli a bérüket. A diplomás férfiak azonban az átlagjövedelemnél másfélszer többet kapnak.

A nemek közötti bérrést tágító tényezők Lengyelországban Lengyelországban a férfiak (65 év) és a nők (60 év) nyugdíjkorhatára eltér egymástól. Ez megnöveli a férfiak és a nők között fennálló különbséget. Egyenlő fizetések mellett egy 5 évvel korábban nyugdíjba vonuló nő és egy férfi nyugdíjának a különbsége a 40%-ot is elérheti. A lengyel nők, akiknek többsége mindig teljes munkaidőben végzett megerőltető munkát, hagyományosan előnyben részesítették az

alacsonyabb nyugdíjkorhatárt – miként mondják, nem ok nélkül, hanem egyfajta kárpótlásként, mert életük során két helyen is helyt kellett állniuk – otthon és a munkahelyen. Most kezdik felismerni, hogy a régi rendszerben élvezett kiváltságok a piacgazdaságban további kiadásokat jelentenek az állam számára, és most már hátrányukra válhatnak. Forrás: Oleksy, 2003.

Nemek közötti bérrés Szlovákiában Az alábbi táblázat a férfiak fizetésének százalékarányaként mutatja be a nők fizetését a végzettség szintjének megfelelően. A Szlovák Köztársaságban a nemek közötti

bérrés aggasztó módon éppen a leginkább képzettek, köztük a szlovák női tudósok és kutatók esetében a legnagyobb.

Iskolázottság

1996.

1997.

1998.

1999.

2000.

Általános iskola

75,7%

73,9%

72,4%

74,1%

72,6%

Középiskola alsó évfolyamai

69,5%

67,5%

69,5%

71,5%

70,7%

Középiskola felsőbb évfolyamai

80,3%

68,1%

76,7%

77,3%

77,9%

Egyetem

74,7%

84,2%

72,2%

66,8%

65,4%

Összesen

74,5%

78,5%

77,0%

75,0%

75,0%

Forrás: G. Mesežnikov (ed), Slovakia 2002 – Átfogó jelentés a társadalom állapotáról, Bratislava: SME in Velichová, 2003.

86

27. A több mint 9 alkalmazottal rendelkező, A—O-ig NACE kategóriába tartozók. 28. Ceská Koruna (Cseh korona) – 1 euro = 32,3 CzK.

Kutatások finanszírozása A kutatási támogatást megcélzó pályázatok sikerességi aránya az országok között nem, a nemeket illetően viszont összehasonlítható. A megjelent statisztikák (Európai Bizottság, 2003b.) a benyújtott pályázatok számán alapulnak, figyelmen kívül hagyva a megpályázott összeg és a kapott támogatási összeg nagyságát. Az Enwise országokban a nők általában kevesebb pályázatot nyújtanak be, mint a férfiak. A férfiak által beadott pályázatok rendszerint nagyobb arányban sikeresek, mint a nőké. A benyújtott pályázatok sikerességében a legnagyobb különbség a nők és a férfiak között Magyarországon és Lengyelországban van. A kutatási pályázatok sikere és a kézhez kapott fizetés nagysága között is lehet kapcsolatot találni. Vezető beosztásban a nettó jövedelmek egyéb többletjuttatásokat, jutalmakat is magukban foglalhatnak, így például függhetnek a futó projektek számától, az egyes programok megvalósítására kiutalt finanszírozási támogatások összegétől, a projektekben végzendő munkától. Lettországban a támogatott kutatók kéthármada férfi. A férfi kutatók nem hagyják el a tudományos pályát, ha lehetőségük van többletjövedelemre szert tenni oly módon, hogy egyszerre több egyetemen vagy az üzleti szférában is dolgoznak. Állapotfelmérés – Versenyképesek-e az Enwise országok jelenlegi információ-technológiai (IT) lehetőségeikkel?

Az Enwise Szakértői Csoport egyes (magyar, lett, román és szlovák) tagjai szerint az Internethez és a számítógépekhez való hozzáférést illetően nem részesülnek hátrányos megkülönböztetésben a nők. Általában, bár a helyzet javuló tendenciát mutat (lásd 3.9. táblázat), az Enwise országok állami kutatóintézeteiben és egyetemein még mindig nincs elég IT felszerelés. A legfőbb probléma a modern és jó minőségű számítógépek és az Internethozzáférés hiánya. Ez kihatással van a kutatások és a kommunikáció hatékonyságára, illetve akadályozza az Enwise országok női és férfi kutatóit abban, hogy saját eredményük hasznosítása érdekében versenybe szálljanak.

A nőknek meg kell küzdeni a támogatásokért…a többi nővel szemben? A legizgalmasabb érvelés, melyet valaha olvastam, Sandra Hardingé volt: „a tudományos kutatást végző nők által használt másfajta megismerési, kognitív minta nagy érték, amivel a tudomány csak nyerhet”. Ebből a szemszögből nézve még nagyobb súlyt kap a munkaértekezlet egyik legfőbb érve: biztosítani kell, hogy a nők által írt kutatási projekteknek több lehetőségük legyen a finanszírozásért való versenyben. A probléma abban áll, hogy hiába vonunk be több

nőt a döntéshozó szervezetbe, az sem könnyíti meg a helyzetet, mert ezeknek a nőknek a nagy része már jól elhelyezkedett a tudományos életben, és elfogadták, hogy a férfiak uralják a pályát. Ennélfogva egyetlen reményem, hogy a szélesebb körben megvitatott és kidolgozott ötletek legalább a következő generáció helyzetét megváltoztatják. Fiatal litván kutatónő (kor: 35 év, szociológus) a fiatal kutatókról tartott Enwise munkaértekezleten, Prága, 2003. április

87

3.

A MÉHEK ÉS A MÉZ

3.9. táblázat: A hallgatók és foglalkoztatottak számítógép-hozzáférési lehetőségei a lett felsőoktatási intézményekben (2000-2003.) Egyetemi tanév

Számítógépek száma

Hallgatók száma

Ebből: Oktatás

Adminisztráció

Kutatás

Egy számítógépr jutó hallgatók száma

2000/2001.

5 959

4 645

:

:

101 270

17

2001/2002.

8 057

5 198

:

:

110 500

13.7

2002/2003.

8 720

5 540

2 430

750

118 845

13.6

Forrás: Lett Központi Statisztikai Hivatal, Bundule, 2003. Megjegyzés: = nincs adat

A vonatkozó országos adatokban (Enwise munkadokumentumok, 2003.) az áll, hogy nagyjából minden második kutatónak van számítógépe, és gyakorlatilag minden kutatónak van saját e-mail címe. Az Internet-hozzáférés minden állami kutatóintézetben és felsőoktatási intézményben biztosított, de esetenként meg van szabva, hogy heti hány órát/napot lehet igénybe venni. A lett Oktatási és Tudományügyi Minisztérium részben fedezi az állami kutatóintézetek és egyetemek Internet-használati költségeit. Az alábbi 3.10. táblázatban a lett felsőoktatási intézményekben található, Internet-hozzáféréssel rendelkező számítógépek száma és ezek százalékos aránya van feltüntetve. Az Enwise jelentés elkészítése közben kiderült, hogy néhány esetben egyszerű Word dokumentumokat RTF formátumú fájlokká kellett átalakítani Brüsszelben, hogy azok Prágában olvashatóak legyenek... 3.10. táblázat: Internet-hozzáférés a felsőoktatási intézményekben, Lettország, 2000-2003. Internet-hozzáféréssel rendelkező számítógépek száma

Ebből: Kutatók részére

Internet-hozzáféréssel rendelkező PC-k aránya a felsőoktatási intézményekben

2000/2001.

4 746

3 801

79.6 %

2001/2002.

6 726

4 182

83.5 %

2002/2003.

7 649

4 907

87.7 %

Egyetemi tanév

Forrás:

Lett Központi Statisztikai Hivatal, Bundule, 2003.

Lányok a csúcson? A férfi és női kutatóknak a tudományos hierarchián belüli eloszlása nagyrészt magyarázattal szolgál a bérrésre, de ugyanakkor ezen a hierarchián nyugszik az egész javadalmazási rendszer, ideértve a presztízst, valamint az egyetemi és intellektuális elismerést és döntéshozatali hatáskört is (Osborn et al., 2000.). Például a tudományos produktivitás a férfiaknál gyakran magasabbnak tűnik, mint a nőknél, mivel a munkatársak erőbefektetéseit egy személynek (általában a férfi főnöknek) tulajdonítják. A férfiak és nők eltérő eloszlását a hierarchiákban vertikális szegregációnak29 szokták nevezni.

88

29. A horizontális és vertikális szegregáció közötti ortoognális kapcsolatáról mélyebb eszmefuttatást és a vertikális szegregáció mérését illetően lásd Blackburn et al., 2002.

Egyetemi foglalkoztatottak A Helsinki Csoport Statisztikai Kapcsolattartói által az Európai Bizottság számára készített „She Figures 2003” (Adatok nőkről 2003., Európai Bizottság, 2003b.) című jelentésben szereplő adatok30 éles különbségeket mutatnak a nőknek az összes felsőoktatási állásban való jelenlétét és az egyetemi vezetők közötti reprezentációját illetően. A nőknek az egyetemi foglalkoztatottakon belüli aránya hasonló a kutatóknál tapasztaltakhoz. Azonban ez a jelenlét rohamosan csökken a vezető beosztású31 (rendes egyetemi tanári) állások felé, olyannyira, hogy a férfiak több mint háromszor akkora valószínűséggel érik el ezeket a állásokat, mint a nők.

30. A vertikális szegregációról rendelkezésre álló legjobb adatok, amelyek széleskörűen összehasonlíthatóak és középpontjukban az oktatás és a kutatás áll, a legtöbb országban a felsőoktatási intézmények által végzett felmérésekből származnak. Az ezekben a felmérésekben szereplő változók nagy részének nincs hivatalos gyűjteménye nemzetközi szinten. A definíciók többsége azonos, de a felvételi kör országról országra változik. 31. A részleteket és a vonatkozó osztályokat illetően lásd 8. melléklet.

3.7. ábra: Női és férfi egyetemi foglalkoztatottak A osztályú állásokban, 2000-ben (%) 35 31.5 30

25 21.2

20.9

20

17.5 15.4

15.3 14.1

15

13.1 12.0

11.6 9.4 10 6.0 4.8 3.7

5

3.7 2.4

2.3

1.8

0 Szlovénia

Lengyelország Észtország

Lettország

Szlovákia

Enwise-8

Csehország

Bulgária

Litvánia

A osztályú állást betöltő férfiak (%) A osztályú állást betöltő nők (%)

Forrás: Kutatási Főigazgatóság, Nők és Tudomány adatbázis. Megjegyzés: Egység=fő Magyarországról és Romániáról nincs adat Enwise-8 összesítésben nem szerepel Magyarország és Románia Az adatok nem teljes mértékben összemérhetőek az országonként különböző definíciók és adatfelvételi kör miatt.

Egy igaz szlovák történet az egyetemi esélyegyenlőségről Több mint 20 éve dolgozom a pozsonyi Szlovák Műszaki Egyetemen, és 7 éve vagyok a Matematika Tanszék helyettes vezetője. Háromévenként lehetőségünk van vezető egyetemi pozíciókat megpályázni. Ebben az évben elhatároztam, hogy megpályázom a tanszékvezetői állást. Szakmai életrajzom legalább annyira jó, ha nem jobb volt, mint a két másik, férfi jelölté. Pszichológiai tesztem eredményei szerint is én voltam a legmegfelelőbb jelölt erre a posztra. Amit azonban nem én nyertem el. Hogy mi volt ennek az oka? Alkalmatlanság nem lehetett, sem a tapasztalatok vagy a megfelelő szakmai képesítés hiánya…

A felettünk állók rendszerint nem ismerik el, hogy előnyben részesítik a férfiakat, vagy hogy vonakodnak előléptetni a nőket a műszaki és a mérnöki tudományok terén. Az azonban világos, hogy nők nem kerülhetnek egyetemi vezetői pozíciókba, hacsak az esélyegyenlőség támogatásának nem léteznek helyi mechanizmusai… A nemek egyenlőségét központi kérdésként kezelő eljárások zömének minden szinten sürgősen szüksége van az irányelvek meghatározására és vonatkozó adminisztrációs folyamatok kialakítására. Daniela Velichovának, az Enwise Szakértő Csoport szlovák tagjának önéletrajzi beszámolója.

89

3.

A MÉHEK ÉS A MÉZ

Mint az a 3.7. ábrán is látható, a nők a legrosszabb helyzetben Litvániában és Szlovákiában vannak, ahol a férfiak hétszer nagyobb valószínűséggel kerülnek vezető beosztásba, mint a nők. Ez az arány Csehországban hatszoros. Még Lengyelországban és Szlovéniában is kétszer olyan valószínű, hogy férfi tölt be vezető állást, mint nő, pedig ebben a két országban a legalacsonyabb a nemek szerinti hátrányos megkülönböztetés az egyetemi karrierek tekintetében, mint ahogy ezt az alábbi 3.8. ábrán is láthatjuk. 3.8. ábra: Nők aránya az egyetemi foglalkoztatottak és az A osztályú dolgozók között 2000-ben (%) 60 55.4

47.5

50

43.4

42.6

40

36.9

36.2

34.6

34.0

32.8

30 25.4 20.9 17.8

20

17.7

17.5 15.4

11.8

11.1 7.9

10

8.1

0 Lettország

Litvánia

Bulgária

Észtország

Enwise-9

Szlovákia

Magyarország Csehország Lengyelország

Szlovénia

Nők %-a minden osztályban Nők %-a az A osztályban Forrás: Kutatási Főigazgatóság, Nők és Tudomány adatbázis. Megjegyzés: Egység=fő Hiányzó adatok: Magyarország (A osztályú állást betöltő nők %-a) és Románia Az Enwise-9 összesítésből hiányzik Magyarország (csak az A osztályú állást betöltő nők %-a) és Románia Az adatok nem teljes mértékben összemérhetőek az országonként különböző definíciók és adatfelvételi kör miatt.

A lengyel egyetemek, ahol a dolgozók egyharmada nő, tipikus példáját adják a vertikális szegregációnak, jóllehet az adatok azt mutatják, hogy az Enwise országok közül itt van a legtöbb esélyük a nőknek az előléptetésre. A lengyel nők az egyetemi foglalkoztatottak mintegy 33%-át teszik ki, és általában alacsonyabb szintű állásokban dolgoznak. Lengyelországban az egyetemi tanároknak csak 16%-a, a docenseknek mindössze 22%-a nő, bár az összes habilitált32 foglalkoztatott 31%-a és a PhD fokozattal rendelkezők 39%-a tartozik a nők közé (a teljes- és részmunkaidős állásokat is ideértve). A döntéshozatali hatáskör létfontosságú, nem mint cél, hanem azért, mert csak a legfelsőbb szinteken is megvalósuló egyenlő és reprezentatív jelenléttel tudják a nők aktívan alakítani a jelenkor tudományos kérdéseit és válaszait. Az EB Kutatási Főigazgatóság Nők és tudomány részlege felismerte annak szükségességét, hogy segítséget kell nyújtani a női kutatóknak, hogy önállóan vagy együttesen hallatni tudják a hangjukat, ezért elindította a Női Kutatók Európai Platformja33 programot, mely politika-formáló fórumként fog szolgálni, és elősegíti a társadalmi nem kérdésköréről folytatott etikus párbeszédet. A

90

32. Lengyelországban ezt a szakmai értékelést kell megszerezni ahhoz, hogy valaki egyetemi tanár lehessen. 33. http://europa.eu.int/comm/research/ science-society/women-science/ network_en.html

platform várhatóan erősíteni fogja az érdekeltek közötti szinergiákat, és intézményi szinten támogatja a nemekre vonatkozó egyenlő bánásmódot. Szlovéniában az elmúlt évtized során fokozatosan nőtt a nők döntéshozó szerepe: 1993-ban a Tudományos és Technológiai Tanács tagjai között csak 4% volt a nők aránya, míg 2001-ben 17,1%. A Szlovéniai Nemzeti Tudományos Kutatási Tanácsban az 1993-as 5,9%-ról 2001-re 30%-ra nőtt a nők aránya. A vezető pozíciókra vonatkozó számadatok alapján a szegregáció hasonlóképp jelen van az Enwise országok tudományos akadémiáin34, ahol a nők aránya a legmagasabb szinten (az Igazgatótanácsban) csupán 9%.

34. A 9. melléklet a női tagok arányát mutatja be az Enwise országok nemzeti tudományos akadémiáiban.

Egyetemi kinevezések a volt NDK-ban A keletnémet felsőoktatási intézményekben az újraegyesítés után egy rövid ideig az összes egyetemi tanár leváltása volt a személyzet megújítása terén jellemző. Ez a folyamat a nemi egyenlőség felé tett hatalmas lépés mindeddig egyedülálló lehetőségét rejtette magában, mivel rengeteg magasan képzett kutatónő érdeklődött a tudományos munka iránt. A valóság azonban teljesen másként alakult. A döntéshozó férfiak a férfiakat részesítették előnyben. A statisztikai áttekintések és az esettanulmányok is megerősítik, hogy – a pályázók számához viszonyítva – elsősorban a nyugati országrészből érkező férfiakat tartották érdemesnek arra, hogy a leszűkített listán szerepeljenek és kinevezést kapjanak, a nők pedig csak utánuk kullogtak… A Projektgruppe Hochschulforschung BerlinKarlhorst által végzett felmérés 1995-ben 75%-os kinevezési arányt mutatott, és a következő számadatokat tárta fel (n = kb. 5000 személy): más országból érkezett 3%

nyugatnémet férfi 38%

keletnémet férfi 48%

nyugatnémet nő 4%

keletnémet nő 7%

Úgy tűnik, a keletnémet felsőoktatási rendszer megújulása csak kismértékben változtatta meg e terület hagyományos férfiuralmát, ám új előnyöket és lehetőségeket hozott a nyugatnémet férfiak számára. A keletnémet kutatóknak jó esélyeik voltak az orvostudományok, a mérnöki tudományok, a természettudományok és a matematika terén – ezek olyan tárgyak, melyek nem álltak túlságosan közel a politikai rendszerhez a kommunizmus idején. Itt a férfiak domináltak. Következésképpen a korábbi nemi elkülönülés támogatta a férfiakat abban, hogy az új politikai környezetben új tudományos karriert kezdjenek. A keletnémet nőknek elsősorban a Fachhochschule (alkalmazott tudományok egyetemei) új szektorban voltak esélyeik, melyet kiterjedtebb oktatás, szűkösebb kutatási költségvetés, alacsonyabb fizetések jellemeztek, illetve amelyek gyakran kisebb városokban helyezkedtek el. A kinevezésekben az intézmények típusától függő nemi különbségek, a fizetések szintje, valamint a tudomány/kutatás területe a diszkriminációs tendenciákat és a hierarchikus struktúrák állandósulását igazolják. A marginalizáció számos strukturális hatása tovább súlyosbította a problémát: az egyetemek egyesítése (különösen az ismert helyeken lévő, jó hírnévnek örvendő egyetemeké), a C4-es egyetemi tanári állások (a legmagasabb pozíció), és a hagyományosan férfias tárgyak egyenesen vezettek a nőknek a vezető állásokból való csaknem teljes kizárásához. Forrás: Burkhardt, 2003.

Fiatal nő, mint egy EU projekt vezetője Szlovéniában Nehéz megmondani, hogy a helyi környezetben felmerülő nehézségek közül hány írható a nemekkel kapcsolatos problémák, és hány a fiatal életkor számlájára. Az világos, hogy fiatal női kutatónak lenni nem szokásos dolog, és a megfelelő munkakörülmények megteremtése rengeteg energiát kíván. A kommunista rezsim alatt általános elképzelés volt, hogy mi megszerezzük a projektet, mi felügyeljük a munkát, de a kapcsolódó

finanszírozás felhasználásáról másokat engedünk dönteni, – ám ez manapság aligha elfogadható. Ennek előnyös oldala, hogy nem csupán a mindkét nembeli fiatal kutatók, hanem néhány idősebb tudós is felismeri az új helyzetet, és felkészül a küzdelemre. Ezekben a helyzetekben nagy segítséget jelenthetnek az EU világos ajánlásai és támogatása. Forrás: Mladenič, 2003.

91

3.

A MÉHEK ÉS A MÉZ

Kutatási és fejlesztési tevékenységek A K+F szektoron belüli három munkaszinten, a kutatók, a technikusok és a kiszolgáló személyzet között is észlelhető a nemek közötti különbség az eloszlásban. Ezt leginkább az úgynevezett eltérési indexszel (Index of Dissimilarity) lehet leírni. A mutató azt tükrözi, hogy a K+F-ben dolgozók hány százalékának kellene foglalkozást változtatnia ahhoz, hogy a nemek közötti egyenlőség helyreálljon minden foglalkozási területen. Minél nagyobb azok aránya, akiknek állást kellene változtatniuk, annál nagyobb a nemek közötti eltérés a foglalkozások szerint. Ez egy másik módja annak, hogy az összegző mutatók mögé lássunk, és így megtudhassuk, hogy a nemek közötti egyenlőség ténylegesen olyan fokú-e, mint amilyennek esetleg tűnik. Fontos szempont, hogy az eltérési index adatait együtt értelmezzük a nőknek az egyes foglalkozási területeken mutatott arányával.35 Csehországban és Magyarországon a K+F-ben dolgozók negyedének kellene állást változtatnia, hogy a nők és a férfiak aránya megegyezzen minden foglalkozási területen. Bulgáriában, Csehországban, Észtországban, Magyarországon és Szlovákiában a nemek közötti eltérés azokban a szektorokban a legnagyobb, ahol a női kutatók a legvalószínűbben koncentrálódnak.36 Szlovéniában nagy az eltérés a felsőoktatási szektorban is, ahol a női kutatók csaknem egyharmada dolgozik. Lettország az egyetlen olyan Enwise ország, ahol kicsi a foglalkozási területek szerinti eltérés a női kutatók többségének munkát adó K+F szektorban, a felsőoktatásban. 3.11. táblázat: A K+F foglalkoztatottak foglalkozási területek szerinti eltérési indexe 2000-ben K+F szektoronként (%). Eltérési index a K+F szektorban:

Felsőoktatási

Kormányzati

Üzleti–vállalkozási

Ország Bulgária

5,9 %

20,3 %

10,0 %

Csehország

23,5 %

28,5 %

21,5 %

Észtország

17,5 %

26,1 %

23,0 %

Lettország

4,7 %

14,1 %

10,9 %

17,8 %

18,5 %

16,6 %

Litvánia Magyarország

27,7 %

23,1 %

28,5 %

Lengyelország

15,3 %

18,2 %

14,4 %

Románia

14,1 %

8,8 %

12,6 %

Szlovákia(2)

12,1 %

24,7 %

18,0 %

Szlovénia

20,9 %

9,1 %

8,0 %

Forrás: Eurostat, Tudomány–Technológiai Statisztikák. Megjegyzés: Egység=fő kivéve (2), ahol a teljes munkaidős egyenértéket vették alapul. (1) Hivatkozási év alól kivétel: LV (K+F üzleti szektor), LT, 2001

Több nőt az Enwise országokból az Európai Parlamentbe! Az EU keleti bővítése olyan előrelépés, melyet csak helyeselni tudunk. A nemi diszkrimináció pedig társadalmilag elfogadhatatlan, és a fejlődés útját állja… Az egyenlőségért vívott csatát soha nem lehet megnyerni… Az egyenlő bánásmód az egyenlő képviseletet is magában foglalja, mivel a nemi egyenjogúság szempontjából létfontosságú, hogy a csatlakozó országok és a jelenlegi tagországok asszonyai a társadalom teljes jogú tagjai legyenek. Ez a politika színterét is magába kell, hogy foglalja. Az Európai Parlament tagjainak csupán 31%-a nő. A csatlakozás után

92

ez csökkenhet, mivel az EU felé tartó országok megfigyelő delegációiban a nők aránya mindössze 14%… Mélyen egyetértek Miss Diamantopoulouval, hogy az Európai Parlament tagjainak legalább egyharmada nő legyen… Erősen biztattam a nőket, hogy vegyenek részt a választásokon, továbbá biztatom kollégáimat a tagországokból és a csatlakozó országokból egyaránt, hogy ugyanezt tegyék. Forrás: Patricia Hewitt, az Egyesült Királyság Kereskedelmi és Ipari Minisztere a Financial Timesban, 2003. november 4.

35. Lásd még 7. melléklet. 36. Lásd még 6. melléklet.

Általánosságban az eltérések magas szintjét a felsőoktatási és kormányzati szektorokban az okozza, hogy a nők alulreprezentáltak a kutatói állásokban és túlreprezentáltak a kiszolgáló személyzet körében. Az Enwise országokban a felsőoktatási és kormányzati kutatóintézetekben a férfiak soha nincsenek túlsúlyban a kiszolgáló személyzet tagjai között. Az üzleti–vállalkozási szektorban azonban a férfiak a kiszolgáló személyzet tagjai között is többen vannak Csehországban, Magyarországon, Lengyelországban, Romániában és Szlovéniában. Így Csehországban és Magyarországon az üzleti–vállalkozási szektorra vonatkozó magas eltérési index főképpen a női kutatók alulreprezentáltságának köszönhető. A nem behatárolja az előmenetelt – Hagyjuk veszni a kiválóságot… A Szlovák Tudományos Akadémia alábbi adatai jó példával szolgálnak arra, hogyan befolyásolja egyszerre a vertikális és horizontális szegregáció a nők és a férfiak karrierlehetőségeit. Ez esetben a beosztásoknak a hierarchiában elfoglalt helyének emelkedésével csökken a nők aránya a föld- és orvostudományok, de növekszik a történettudományok tekintetében. Az orvostudományok esetén, ahol a nők aránya az összes foglalkoztatott 40%-a, a nők alulreprezentáltak a PhD fokozattal rendelkezők és különösen a professzorok között. A beosztás emelkedésével a nők aránya lefelé tartó tendenciát mutat, bár ez a csökkenés erőteljesebb a föld- és űrtudományok esetében. 3.12. táblázat: Nők a Szlovák Tudományos Akadémia tagjai között vezető állások, minősítések és tudományterületek szerint 2002-ben (%)

Szekció

Nők az összes foglalkoz-tatott között

Nők az összes Tudományok Doktora (DrSc.) között

Nők az összes professzor között

I-es minősítéssel (A osztállyal egyenértékű) rendelkező nők az összes kutató között

Föld- és Űrtudományok

17,1 %

9,2 %

8,9 %

7,7 %

Orvos-tudományok

39,9 %

11,8 %

7,7 %

19,4 %

Történeti Tudományok

41,9 %

19,2 %

24,2 %

21,7 %

Összesen

32,7 %

12,4 %

13,1 %

15,6 %

Forrás: Sedová et al., 2003, Velichova, 2003. Megjegyzés: Egység=fő A Föld- és Űrtudományokhoz tartoznak: föld- és űrtudományok, matematikai és fizikai tudományok, informatikai tudományok, műszaki tudományok – Orvostudományokhoz tartoznak: orvostudományok, biológiai és kémiai tudományok, agrár- és állatorvosi tudományok – Történeti Tudományok közé tartoznak: történeti tudományok, bölcsészettudományok, társadalomtudományok, kulturális és művészeti tudományok Az A osztályú kutató egyszerre rendelkezik a Tudományok Doktora és a Professzor fokozattal.

93

3.

A MÉHEK ÉS A MÉZ

Záró megjegyzések A 3%-os barcelonai célkitűzés és az üzleti–vállalkozási szektor 2002-ben az Európai Tanács barcelonai értekezletén széles körben elfogadták, hogy Európának többet kell költenie a kutatásra, és ennek megfelelően kitűzték a célt, hogy 2010-ig el kell érni a GDP 3%-ának megfelelő ráfordítást; mindeközben a ráfordítások kétharmadát a magánszektornak kellene finanszíroznia. Mivel az EU-15 jelenlegi átlagos K+F ráfordítása 1,93%37 körüli (Európai Bizottság, 2003d.), és az Enwise országok megfelelő adatai a szlovéniai 1,45%, illetve csehországi 1,33% és a lettországi 0,48% között mozognak, a cél teljesítése az Enwise országoktól38 nagyobb erőfeszítéseket kíván meg. A növekedés nagy részét az üzleti–vállalkozási szektorban várják, amely az Enwise országok többségében még mindig alulfejlett és alulfinanszírozott. Egy olyan környezetben, ahol a nők kilátásai az üzleti életben nem túl biztatóak, ennek komoly következményei lehetnek a kutatók – férfiak és nők egyaránt – kritikus tömegének elérését illetően. Jelenleg az Enwise országok kutatóinak 20%-át foglalkoztatják ebben a szektorban. A kutatók kevesebb, mint egyötödét (az Enwise átlag) alkalmazzák a piac-vezérelt kutatásokban Bulgáriában, Észtországban, Magyarországon, Lettországban, Litvániában és Lengyelországban. A kívánt mértékű intenzitásnövekedés csak úgy képzelhető el, ha abszolút mértékben is megnő a kutatók száma, ez pedig elképzelhetetlen az infrastruktúra és az azt fogadó szervezetek átfogó „tatarozása” nélkül. Vannak arra utaló jelek, hogy az üzleti–vállalkozási szektor kezd jól teljesíteni Csehországban, Romániában és Szlovéniában. Romániában, ahol az Enwise kutatók 11%-a dolgozik, a legnagyobb az üzleti–vállalkozási szektorban dolgozó nők és férfiak aránya, viszont itt a legalacsonyabb az egy kutatóra jutó átlagos K+F ráfordítás (6 301 €), még az üzleti–vállalkozási szektorra vonatkozóan is (8 854 €). Ezen felül 1998. és 2001. között mind a női, mind a férfi kutatók nagymértékű kivándorlása volt megfigyelhető (Európai Bizottság, 2003b.). Érdekes módon Csehországban és Szlovéniában a kutatóállomány nem változott az elmúlt néhány évben, és a K+F ráfordítások is viszonylag magasak, de itt a nők kisebb arányban vannak jelen, ami arra utal, hogy ahol a javadalmazás és a lehetőségek jobbak, ott nagyobb hátrányban vannak a nők. Elég a kevesebb is – a kormányzati és a felsőoktatási szektor Az üzleti–vállalkozási szektor új, kissé többel kecsegtető, de kockázatosabb munkahely a kutatók számára, ugyanakkor a felsőoktatási és kormányzati kutatóintézetek még mindig biztonságos, bár rosszul fizetett állásokat kínálnak a szakképzett nők számára, akiknek továbbra is el kell látniuk az otthoni teendőket. Az Enwise Szakértői Csoport néhány tagjának elmondása szerint a nők azért is megelégszenek ezekkel a pozíciókkal, hogy elkerüljék a munkanélküliség meglehetősen valós veszélyét. 1998. és 2001. között azonban Szlovákiában, Romániában és Bulgáriában, valamint a három balti államban a kormányzati39 szektorban is csökkent a kutatók száma. Ezen csoportos magatartás eredményeképpen a nők tartják fenn a szektort, amely cserében nem nyújt nekik megfelelő munkaeszközöket vagy ösztönző fizetéseket.

94

37. Az EU-15 K+F intenzitása a svédországi és finnországi 3,65%-tól a portugáliai 0,75 és a görögországi 0,67%-ig terjed. 38. Lásd még a 2. fejezet 2.6. táblázata. 39. BG, EE, LV (1997-2000.); LT (2000-2001.).

A munka és a magánélet kettős terhe Az a tény, hogy az Enwise országokban továbbra is a nők látják el a házimunka zömét, részben magyarázatot ad a nemekkel szembeni nem egyenlő bánásmódra, illetve ezen nyugszanak azok a nemek közötti különbségek is, melyeket jelen fejezetben tárgyaltunk. Bár a politikai akarat, mely a helyzet megváltoztatását tűzte ki célul, egyértelmű, a férfiak általában nem élnek a lehetőséggel, aktívan részt vegyenek a gyermekek gondozásában. Kutatás-fejlesztés az Enwise országokban Bár az Enwise országok számára nagy lehetőség rejlik a kutatásban, mint a gazdasági növekedés motorjában, minden szektornak szüksége van célzott beruházásokra, hogy az ebben a fejezetben megvilágított problémákkal meg tudjon küzdeni. A problémák tehát a következők: ● Alacsony egy kutatóra jutó K+F ráfordítás az összes Enwise országban és az összes K+F szektorban. ● A női kutatók magas aránya azokban az Enwise országokban és K+F szektorokban, ahol a legalacsonyabbak a K+F ráfordítások; női kutatók rosszabb hozzáférése a K+F finanszírozási összegekhez. ● Számos országban az elmúlt 3–4 évben csökkent a kormányzati és üzleti–vállalkozási szektorban dolgozó női és férfi kutatók száma. ● Hiányzó információk arról, hogy a nem kutatási tevékenységet folytató, magasan képzett nők mely területeken dolgoznak. ● A nők alacsony jelenléte az egyetemek és tudományos akadémiák vezető pozícióban. ● A társadalomtudományok és bölcsészettudományok alacsony presztízse; alacsony beruházás a természet- és műszaki tudományokba. ● Hiányzó adatok a bérrésről, valamint a kutatók és az egyéb K+F személyzet iskolai végzettségéről. ● Visszalépés a gyermekgondozási ellátásban, ami pedig megkönnyítené a nők kettős terhét, továbbá a meghozott politikai intézkedések válasz nélkül maradása, illetve a monitorozás hiánya.

A jövőre szavazzunk vagy fogjuk a nejlonszatyrot?

„Rendben, hölgyeim! Most emelje fel a kezét, aki a jövőre szavaz!”

Forrás: Lendvai, Ildikó (2002). „Nők a politika színpadán és nézőterén”, Népszabadság, 202. február 1., Budapest

95

4.

Milyen messze a cél? Felmérés az Enwise országok női kutatóinak részvételéről a Kutatási Keretprogramokban

4.

MILYEN MESSZE A CÉL?

Bevezetés Az elmúlt évtizedben az EU tagországok és az Enwise országok között fokozatosan szorosabbá vált a tudományos együttműködés, mégpedig azon korán meghozott döntés következtében, hogy tegyék lehetővé az ezen országokból származó kutatók részvételét a különböző tevékenységekben az egymást követő Kutatási Keretprogramokon belül. A kutatási programok – az oktatási és ifjúsági programokkal együtt – az elsők között voltak, melyeket az EU-bővítésére való tekintettel megnyitottak a tagjelölt országok előtt. Az Európai Parlament kezdeményezését követően speciális pénzalapok tették lehetővé a (3. és 4.) keretprogramokhoz kapcsolódó tevékenységekben résztvevő tagjelölt országok kutatóinak pénzügyi támogatását. 1992-ben, a 3. Keretprogramban konkrét programokat és tevékenységeket (közös projektek, konferenciák és hálózatok kiépítésének támogatása, ösztöndíjak és a COST-hoz (Együttműködés a tudományos és műszaki kutatások terén) kapcsolódó tevékenységek) nyitottak meg a közép- és kelet-európai országok előtt a kölcsönös előnyök elve alapján. Az együttműködést tovább bővítették 1993-ban, amikor az Enwise országokból származó kutatók csatlakozhattak a már futó uniós projektekhez1. Az EU tagállamok és a tagjelölt államok2 közötti együttműködés 1999-ben teljesen új szakaszba érkezett. Ekkor ugyanis az Enwise országok az 5. Kutatási és Technológia Fejlesztési és Demonstrációs Keretprogram (1998–2002.) teljes jogú tagjává váltak, ami szinte a tagállamokéval megegyező jogokat és kötelezettségeket biztosított számukra. Most először kérték fel az Enwise országok képviselőit az 5. Keretprogram programbizottságaiba és a Tudományos és Műszaki Kutatási Bizottságba (Scientific and Technical Research Committee – CREST), illetve a Keretprogram megvalósításában résztvevő testületekbe megfigyelőnek. A nők és a tudomány tárgykörébe tartozó tevékenységek kezdete egybeesett az 5. Keretprogram indításával. 1999 februárjában a Bizottság olyan cselekvési tervet fogadott el, mely többek között a női kutatók európai kutatásban betöltött szerepének növelését tűzte ki célul (Európai Bizottság, 1999). A terv egyik fő törekvése a nem kérdésének általánossá tétele az 5. Keretprogramban, illetve a nők arányának legalább 40%-ra emelése a kutatási program megvalósításának és vezetésének minden szintjén. A Bizottság ezen kívül

Az Enwise országok életének egy fontos szakasza: részvétel az 5. Keretprogramban

Vágyálom?

„A miniszterek elismerték, hogy a tagjelölt országok előtt még hosszú út áll, míg elérik a tagországokéhoz hasonló átlagos K+F ráfordítást. Részvételük az 5. Keretprogramban a tudomány területén tett jelentős lépés volt…”

„…Ennek eredményeként a tagjelölt országok felkészültebbek a 6. Keretprogramra, miközben tudatában vannak az ezzel járó nehézségeknek és kihívásoknak is.”

Forrás: Varsói Konferencia Miniszteri Találkozó „Közép- és KeletEurópa az EKT-ban” – Nyilatkozat, 2002. november 25.

Forrás: Varsói Konferencia Miniszteri Találkozó „Közép- és KeletEurópa az EKT-ban” – Nyilatkozat, 2002. november 25.

98

1. A projekttervezeteket azonban továbbra is a tagországok koordinátorainak kellett előterjeszteni. 2. i.e. Enwise országok és Ciprus (továbbá Málta 2001-ben).

kijelentette, hogy szeretné a Marie Curie Ösztöndíjak legalább 40%-át női kutatóknak kiosztani. Az Enwise Szakértői Csoport egyik kinyilvánított célja a női kutatók 5. Keretprogramban való részvételének vizsgálata volt, továbbá az, hogy a tényekre és feltárt ismeretekre alapozva javaslatokat tegyen a 6. Keretprogramban (2002–2006) való női részvétel növelésére. Ez a fejezet az 5. Keretprogramhoz kapcsolódó, illetve a 6. Keretprogram viszonylatában már elérhető adatokat veszi számba, melyeket az Enwise Szakértői Csoport tagjainak sikerült összegyűjteniük a saját országaikról a rendelkezésre álló nemzeti forrásokból vagy a Közösségi Kutatási és Fejlesztési Információs Szolgálaton (Cordis, a Kutatási Főigazgatóság Európai Információs Szolgálatához tartozó internetes oldal) keresztül, illetve a Kutatási Főigazgatóság segítségével. A jelen tanulmány apjául szolgáló, nemek szerint szétbontott adatok főként azon testületekre és szakmai bizottságokra vonatkoznak, melyeket az Európai Bizottság az 5. és 6. Keretprogram megvalósítására és monitorozására hozott létre. Bár ezek az adatok nem fedik le az 5. Keretprogram teljes tevékenységi körét, szilárd alappal szolgálnak azon ajánlások megfogalmazásához, melyek a női kutatók helyzetére és a 6. Keretprogramban való részvételi arányuk javítására irányulnak. Az 5. Keretprogram Az alábbi elemzés az 5. Keretprogram pályázati értékelő bizottságai, külső tanácsadó csoportjai, megfigyelő és értékelő bizottságai, programbizottságai, nemzeti kapcsolattartói vonatkozásában gyűjtött, valamint a Marie Curie Ösztöndíjakról szerzett adatokra épül. Az 5. Keretprogram pályázati értékelő bizottságai 1999-től kezdve az Enwise országokból származó kutatókat felkérték, hogy regisztrálják magukat az Exsis3 adatbázisba, minek eredményeképpen ők is részt vehettek az 5. Keretprogram során támogatásra benyújtott projektjavaslatoknak a véleményezésében. 2002 végéig, – mint az a 4.1-es táblázatban is látható – az Enwise országokból 675 női szakértő regisztrálta magát az Exsisbe, ami az adatbázisban nyilvántartott összes női szakértő kevesebb, mint 10%-a (az EU-15-ből származó nők esetében adták a regisztráltak 82%-at). Azt azonban meg kell jegyezni, hogy az Enwise országok női kutatóinak férfiakhoz viszonyított regisztrációs aktivitása nagyobb volt (26% nő, a 74% férfival szemben), mint az EU-15-ből származó kollegáiké (itt 17% a nők, míg 83% a férfiak aránya). A Cordistól4, származó adatok alapján a 675 regisztrált nőből 352-t hívott meg a Bizottság, hogy szakértőként vegyen részt az 5. Keretprogram 4 éve (1999-2002) alatt a pályázati értékelő bizottságok munkájában. Ez az Enwise országokból hívott szakértők 34%-a, és az összes meghívott női szakértő (4 425) 8%-a volt. Ugyanezen idő alatt 3 802, az EU-15-ből származó nő dolgozott projektértékelőként (ami az összes EU-15-ből meghívott szakértő 22%-a, illetve az összes meghívott női szakértő 86%-a). Tehát az Enwise országokból származó nők a férfi kollégákkal összevetve nagyobb arányban képviseltették magukat az értékelő bizottságokban, mint az EU-15-ből származó női pályatársaik.

3. Exsis = Szakértői Információs Alrendszer – a Kutatási Főigazgatóság adatbázisa az 5. Keretprogram lehetséges szakértőinek regisztrálásához 4. A megbízott szakértőkre vonatkozó adatok megbízhatósága nem garantált, mivel az adatok a Cordistól származó és kézzel kielemzett, lista alapján állnak rendelkezésre, és ez a lista számos hibát tartalmazott: nevek a nem vagy ország megjelölése nélkül, vagy egy adott ország többféle rövidítése, pl.: Svédország SE és SV rövídítésekkel stb.

99

4.


4.1. táblázat: Az Exsisben regisztrált női szakértők az Enwise országokból (2002 decembere) és azok, akik ténylegesen pályázati értékelőkként tevékenykedtek (1999–2002) Oszlop

Ország

A

Exsis szakértő (fő)

B

Ebből nő (fő)

C = (B/A)

Ebből nő (%)

D

Meghívott szakértő (fő)

E

Ebből nő (fő)

F = (E/D)

G = (E/B)

Ebből nő (%)

Női szakértői állomány kihasználtsága (%)

Bulgária

213

96

45%

99

66

67%

69%

Csehország

298

45

15%

148

34

23%

76% 50%

Észtország Magyarország Lettország

76

18

24%

45

9

20%

508

103

20%

250

85

34%

83%

96

29

30%

39

15

38%

52%

Litvánia

102

25

25%

40

12

30%

48%

Lengyelország

641

157

24%

225

61

27%

39%

Románia

370

130

35%

77

33

43%

25%

Szlovákia

151

29

19%

71

18

25%

62%

Szlovénia

123

43

35%

52

19

37%

44%

2 578

675

26%

1 046

352

34%

52%

Enwise-10 EU-15

32 873

5 713

17%

17 257

3 802

22%

67%

Exsis

38 341

6 978

18%

19 624

4 425

23%

63%

Forrás: Európai Bizottság – Nők és Tudomány Részleg és Cordis. Megjegyzés: Az összes Exsis szakértőt mutató adat (utolsó sor) és az [EU-15 + Enwise-10] összeg közötti különbség = a világ egyéb országai, beleértve a többi tagjelölt országot is.

Egy további lényeges dologra derül fény, ha összevetjük azon nők számát, akik ténylegesen szakértőként tevékenykedtek (E oszlop a 4.1. táblázatban) és azok számát, akik az Exsisben regisztrálták magukat (a táblázat B oszlopa); ez ugyanis rámutat arra, hogy hogyan alkalmazták a rendelkezésre álló női szakértői állományt az 5. Keretprogram pályázati értékelő tevékenységeihez. Átlagosan az Enwise országokból regisztrált nők 52%-a működött ténylegesen pályázati ékelőként, míg az EU-15-ből származó nőknél ez az arány 67% volt. Ha az egyes Enwise országokra külön-külön vizsgáljuk az Exsisben való jelenlétet, regisztrációt, az adatok a 3. fejezet 3.1. táblázatában megfigyelthez hasonló mintát mutatnak; itt ugye az Enwise-10-ből származó női kutatók 66%-a három országban található (Lengyelország, Magyarország és Románia). Az Enwise-10-ből származó, Exsisben regisztrált nők 72%-a ugyanebből a három országból származik, és – némileg meglepő módon – Bulgáriából. Mindazonáltal ezeket a nyilvánvalóan jó eredményeket árnyalja az a tény, hogy az Exsisben regisztrált 675 női szakértő csupán 0,8%-át5 képviseli az ezen országok 80 794 női kutatójának. Ami az Exsisben regisztrált szakértők nemek szerinti eloszlását illeti országonként, Bulgária ismét kilóg a sorból, 45%-os arányával. Kevésbé ugyan, de kitűnik még Románia (35%) és Szlovénia (34%) is. Az 5. Keretprogram pályázatértékelő bizottságaiban tevékenykedők közül ismét Bulgária emelhető ki a nők magas, 67%-os arányával. Ez egybecseng a női kutatók erős jelenlétével a bulgáriai állami K+F szektorban, mint ezt láttuk az előző, 3. fejezetben. Az egyes Enwise országokból származó meghívott női pályázati értékelők számát az Exsisben rendelkezése álló teljes női szakértő állománnyal is érdemes összevetni. Ebből az derül ki, hogy 5 Enwise ország az átlagos, 52%-os meghívottnál jobb eredményt ért el, és ezek közül Bulgária ismét a legjobbak

100

5. Legmagasabb 2%-kal Bulgáriában és 1,8%-kal Szlovéniában, illetve a legalacsonyabb 0,5%-os értékkel Lengyelországban és Litvániában.

között van a maga 66 meghívott pályázatértékelőjével (69%) az Exsisben regisztrált állományból (96). Ebben a vonatkozásban kitűnik még Magyarország is 85 női meghívottal, ami 83%-a az Exsisben rendelkezésre álló magyar női állománynak. Más mintát egyedül Románia és kisebb mértékben Lengyelország mutat a maguk 25%-os (33 meghívott 130 regisztráltból), illetve 39%-os (61 meghívott a 157 regisztráltból) felhasznált állományával. Hasznos lenne megvizsgálni – a Bizottság segítségével –, hogy vajon hozzájárultak-e sajátos tényezők ahhoz, hogy egyes országok női szakértői jobban az előtérbe kerültek, mint más államoké. Az 5. Keretprogram külső tanácsadó csoportjai A Bizottság 28 szakértőt hívott meg az Enwise országokból, hogy részt vegyen a Keretprogram 17 külső tanácsadó csoportjának valamelyikében, ami az összes meghívott szakértő kevesebb, mint 10%-a. Minden Enwise ország képviseltette magát, Magyarország és Lengyelország például 6–6 szakértővel. Ezen kevés résztvevő közül mindössze 6 nőt6 kértek fel az Enwise országokból a következő öt külső tanácsadó csoportba: Fertőző betegségek megfékezése (Control of infectious diseases, 1 cseh szakértő), Egészségi, élelmiszeripari és környezeti tényezők (Health, food and environmental factors, 1 lett szakértő), Fenntartható mobilitás és inter-modalitás (Sustainable mobility and intermodality, 1 magyar szakértő), Az öregedő népesség (Ageing population, 1 észt és 1 román szakértő) és Fenntartható mezőgazdaság, halászat és erdőgazdaság (Sustainable agriculture, fisheries and forestry, 1 lengyel szakértő). Bár a Bizottság egyik fő célja a külső tanácsadó csoportok felállításakor az volt, hogy biztosítsa mind a földrajzi, mind a nemenkénti egyensúlyt a különféle csoportokban, ezt a célt szemmel láthatólag nem sikerült elérni ezekben a testületekben. Az 5. Keretprogram felügyelő és értékelő bizottságai Az Enwise országok szakértőinek száma az 5. Keretprogram különféle felügyelő és értékelő bizottságaiban rendkívül alacsony volt. Például ezen országok egyikéből sem vontak be szakértőt az 5. Keretprogram ötéves értékelését végző bizottságokba. Mindazonáltal érdemes megjegyezni, hogy a felügyelő, monitorozó tevékenységekben résztvevő szakértők száma nagyon alacsony. Az, hogy ez az alacsony részvétel, illetve távolmaradás annak köszönhető-e, hogy az Enwise országok egyenlő felekként való részvétele 5. Keretprogramos tevékenységeikben meglehetősen új keletű volt, még további vizsgálat tárgyát képezi. Az 5. Keretprogram programbizottságai Az Európai Bizottság minden Enwise országot felkért arra, hogy nemzeti megfigyelőket és szakértőket jelöljenek az 5. Keretprogram programbizottságaiba. Az Enwise megfigyelők körülbelül fele a Keretprogramban való részvételért felelős miniszteriális szervektől érkezett, míg a többiek a nemzeti kutatási tanácsoktól vagy tudományos akadémiáktól jöttek.

6. Bulgáriát, Szlovákiát és Szlovéniát csak férfiak képviselték.

101

4.


4.1 ábra: Női megfigyelők és szakértők az Enwise országokból az 5. Keretprogram programbizottságaiban Fő 194

Összes Nő

44 29 19

19

16 11

8 2 Bulgária (42%)

Cseho. (11%)

3 Észto. (19%)

2 Magyaro. (18%)

2 Letto. (11%)

24

22

18

18

4

Litvánia (22%)

8

18 8

6 1

Lengyelo. (28%)

Románia (27%)

Szlovákia (6%)

Szlovénia Enwise-10 (33%) (23%)

Ország (Nők százalékos aránya)

Forrás: Európai Bizottság- Kutatási Főigazgatóság.

Mint az a 4.1. ábrán látható, az 5. Keretprogram programbizottságaiban résztvevő, Enwise országokból származó női megfigyelők és szakértők száma igen alacsony volt, ahol a legkisebb mértékben, mindössze egy nővel Szlovákia képviseltette magát. Az 5. Keretprogram nemzeti kapcsolattartói Az Európai Bizottság felkérésére minden Enwise országban létrehozták a nemzeti kapcsolattartók rendszerét az 5. Keretprogramban. Fő feladatuk az volt, hogy terjesszék a kutatási projektek potenciális pályázói között a különböző tevékenységekben való részvétellel kapcsolatos információkat, illetve, hogy segítsék a válaszadást a pályázati felhívásokra. A nemzeti kapcsolattartók feladatai közé tartozott továbbá, hogy tájékoztassák a pályázókat a részvételi feltételekről, segítsenek együttműködő partnereket találni, és hogy megfelelő támogatást nyújtsanak a projekttervezetek előkészítéséhez. Az Enwise országok nemzeti kapcsolattartói sokszor a felelős minisztériumokban kaptak helyet. Romániában minden nemzeti kapcsolattartó az Oktatási és Kutatási Minisztérium védnöksége alá tartozott; a helyzet Magyarországon is hasonlóan alakult. A többi Enwise országban a befogadó intézmények nemzeti tudományos akadémiák, egyetemek, kutatóintézetek vagy technológiai centrumok voltak.

102

4.2. ábra: Női nemzeti kapcsolattartók az Enwise országokból az 5. Keretprogramban Fő

109

Összes Nő 36

19 11

10 3

Bulgária (27%)

9 2

Cseho. (50%)

Észto. (22%)

12

10

9

5

4

11

10

8 4

4

5

4

4 1

Magyaro. (44%)

Letto. (40%)

Litvánia (50%)

Lengyelo. (42%)

Románia (36%)

Szlovákia (10%)

Szlovénia Enwise-10 (21%) (33%)


Forrás: Európai Bizottság – Kutatási Főigazgatóság és nemzeti adatok.

A nemzeti kapcsolattartók nemek szerinti megoszlását bemutató 4.2. ábra alapján megállapítható, hogy 5 ország vonatkozásában kielégítőnek (40% feletti) tekinthető a részvétel a nők között; így Csehországban és Litvániában egyenlően oszlott meg a részvétel a két nem, miközben Szlovákiában csupán egyetlen nőt jelöltek nemzeti kapcsolattartónak. Női kutatók részvétele az 5. Keretprogram által támogatott kutatási projektekben

A pozitívan elbírált pályázatok összes beadott javaslathoz viszonyított arányát, illetve az ezen támogatott javaslatokban való női részvételt illetően az Enwise Szakértői Csoport több tagja is nehézségekről számolt be az adatok nemek szerinti lebontásával kapcsolatban, mivel a nemzeti szinten nem fértek hozzá kielégítő adatokhoz. Megint más országok csak a Cordison keresztül kapott adatokra hagyatkozhattak. Mindazonáltal számottevő eltérésekre derült fény a Cordison rögzített és a nemzeti szinten összegyűjtött adatok összehasonlításakor. Az is kitűnt, hogy a Cordison található adatok szinte mindig elavultnak tekinthetőek. Jó adatgyűjtési gyakorlatot egyedül Lettországban és Észtországban dolgoztak ki. Az utóbbi országokban létrehozott rendszer részletes, nemzeti szinten is hozzáférhető adatokat tartalmaz (ideértve a nemek szerinti lebontást is) a beadott és a sikeres projektjavaslatokról, illetve az ilyen projektek megvalósításában nemzeti szinten résztvevő partnerekről. Az alábbi 4.2. táblázat azt mutatja, hogy Lettországban a női projektkoordinátorok és partnerek aránya elfogadható az 5. Keretprogramban (átlagosan 29% a 178 sikeres projektből), még az olyan területeken is, mint az információtechnológia (IST), energia és fenntartható fejlődés (EESD) és innováció (SME).

103

4.


4.2 táblázat: Női részvétel a sikeres 5. Keretprogram projektekben Lettországban Program

Projektek

Partnerek

Férfi

Nő

Nő (%)

QoL

31

34

16

18

53%

IST

29

35

25

10

29%

Growth

23

25

23

2

8%

EESD

40

45

29

16

36%

INCO

10

11

8

3

27%

SME

12

23

16

7

30%

IHP

20

20

15

5

25%

Euratom

13

14

14

0

0%

178

207

146

61

29%

Összesen

Forrás: Lett nemzeti kapcsolattartói adatok. Megjegyzés: QoL = Életminőség és Élő-Erőforrás Menedzsment (Quality of Life & Management of living resources); IST = Felhasználóbarát Információs Társadalom (User-friendly Information Society); Growth = Versenyképes és Fenntartható Növekedés (Competitive & Sustainable Growth); EESD = Energia, Környezet és Fenntartható Fejlődés (Energy, Environment and Sustainable Development); INCO = A Közösség Nemzetközi Szerepének Megerősítésére vonatkozó kutatás (Confirming the International Role of the Community Research); SME = Az innováció előmozdítása és a KKV-ok részvételre való serkentése (Promotion of innovation and encouragement of participation of SMEs); IHP = Humán Kutatások Lehetőségeinek és a Szocio-Gazdasági Tudásbázis Fejlesztése (Improving Human Research Potential & the Socio-economic Knowledge Base); Euratom = Atommaghasadás és -fúzió (Nuclear fission and fusion)

Az 5. Keretprogramon belüli sikeres lett projektekre az EU által juttatott támogatás kb. 13 millió euró volt. A Lettországba évente befolyó EU finanszírozást7 nem lehet pontosan kiszámolni, de megbecsülhető, hogy minden évben átlagosan 2,16 millió eurót utalt át, illetve utal át még most is az Európai Bizottság. Ez az összeg megközelítőleg a lett K+F8 ráfordítások 5,88%-a” (Bundule, 2003). Románia, Magyarország és Szlovénia biztosították a nemzeti szintű átfogó adatok hozzáférhetőségét a beadott projektjavaslatokról és a sikeres projektekről, de nemek szerinti lebontás nélkül. Hangsúlyozandó, hogy Észtországban és Lettországban már megjelentették a jelentéseket a megfelelő nemzeti szervezeteknek az 5. Keretprogramban való részvételéről, kielemezve, hogy mennyiben volt sikeres, továbbá milyen jellegű volt, a részvétel illetve rámutatva a legfőbb problémákra, hibákra és akadályokra, melyek gátolták a sikeres részvételt a keretprogramban. A Marie Curie Ösztöndíj (MCF) az 5. Keretprogramban Az 5. Keretprogram Európai Unión belüli kutatói mobilitását célzó egyik fő eszköze a MCF program volt. Az Enwise Szakértői Csoport szinte minden tagja hangsúlyozta azonban, hogy az egyéni ösztöndíjat elnyert Fiatal és Tapasztalt Kutatókról 9, valamint a női kutatóknak a különböző ösztöndíjkategóriákból

Marie Curie ösztöndíjasok Bulgáriában: melyik adatnak higgyünk? Az 5. Keretprogram ösztöndíjaival kapcsolatos adatokhoz való hozzáférés nem egyszerű feladat. Az Oktatási és Tudományügyi Minisztériumban fellelhető adatok a Bizottsággal megkötött 9 ösztöndíj-megállapodásra vonatkoznak. Ezek 3 nőt, 3 férfit és 3, „közelebbről meg nem határozott” jogosultat érintenek (Forrás: „Tudományos kutatás” Rendelet, 2003. március). A Cordis adatbázisban összesen 4 egyéni ösztöndíj szerepel Bulgáriát illetően, amiből 3-at nők kaptak meg. A Kutatási Főigazgatóság

104

mobilitási egysége 10 bolgár egyéni ösztöndíjról ad tájékoztatást (3 női és 7 férfi kutatóról). A Bizottság 2000. évi Marie Curie Ösztöndíjról szóló éves jelentése alapján 14 bolgár kutató nyert el egyéni ösztöndíjat (13 a fiatal kutatók kategóriában és 1 a tapasztalt kutatók kategóriában), míg a 2001-es éves jelentés 12 sikeres bolgár kutatót említ meg (6 a fiatal kutatók kategóriában és 6 a tapasztalt kutatók kategóriában). Forrás: Sretenova, 2003.

7. Az 1990–2002. évi sikeres projektekhez – a kifizetések 2004-ig megtörténnek. 8. Például 2002-ben Lettországban a teljes K+F ráfordítás 24,132 millió LVL-re rúgott (~36 018 euró) 9.Ezek 30-as kategóriaként (Category 30 - fiatal kutatók) és 40-es kategóriaként (Category 40 – tapasztalt kutatók) is ismertek

való részesedéséről szóló nemzeti szintű információk hiányoznak, továbbá hogy a Marie Curie ösztöndíjasok karrierjét nem követik nyomon az ösztöndíj után. Ismét észlelhető volt az ellentmondás a nemzeti szinten és az európai szinten elérhető adatok között, főként, ami a 2000-es és 2001-es MCF Nemzeti Beszámolókat illeti. Az európai és nemzeti szinten fellelhető adatokból az derül ki, hogy az Enwise országokban csak férfi pályázók voltak sikeresek a Tapasztalt Kutató kategóriában. Ami a Fiatal Kutatókat illeti, az Enwise országokból egyéni ösztöndíjat elnyert kutatók száma alacsony volt. Egyedül Észtország, Lettország és Románia tudtak nemek szerint csoportosított adatokkal szolgálni ezek számáról. Észtországban 6 fiatal kutató nyerte el az ösztöndíjat, és ebből 3 nő volt. Lettországban csak két pályázó járt sikerrel, mindketten férfiak. Romániában nagyobb volt az érdeklődés, 32 sikeres pályázatot nyújtottak be, és ebből 10-et fiatal női kutatók. A 6. Keretprogram A 2002 novemberében útjára indított 6. Keretprogram a bővítés tekintetében új szakaszt jelent az együttműködés fejlődésében a kutatás és technológiai fejlesztés (RTD) területén. Az Enwise országok csatlakozása a 6. Keretprogramhoz egy egyetértési nyilatkozat útján történt, melyet minden ország megvitatott, aláírt és ratifikált. A 6. Keretprogram homlokterében az Európai Kutatási Térség (EKT) áll. A Keretprogram fő feladata az EKT kiépítése olyan új eszközök használatának előtérbe helyezésével, mint a kiválósági hálózatok és az integrált (kutatási) projektek, mindezt úgy teljesítve, hogy közben nőjön a hatékonyság és létrejöjjön a kritikus tömeg, ezzel is biztosítandó a finanszírozott projektek tartós hatását a tudomány és technológia különböző területeire. Az 5. Keretprogramhoz képest a mobilitási lehetőségek kiszélesedtek mivel a 6. Keretprogramban az Enwise országok az EU tagállamokkal teljesen megegyező helyzetbe kerültek, különös tekintettel a tudásátadásra koncentráló fogadói programra és a reintegrációs pályázati támogatásokra. Az Enwise országok szempontjából a Marie Curie ösztöndíj által kínált tevékenységi lehetőségek kulcstényezői az Európai Kutatási Térség fejlődésének és az integráció előrevitelének. Párhuzamosan az Enwise országok további és fokozott részvételével a 6. Keretprogramban a nők és a tudomány témakörbe tartozó tevékenységek nagyobb figyelmet kapnak, mivel a 6. Keretprogramban a nemi dimenziót méginkább előtérbe helyezik, (a nemi kérdések általánossá tételének továbbvitele és az 5. Keretprogram tevékenységeinek monitorozása). Az alábbiakban elemzett adatok a 6. Keretprogram megvalósításának első évére vonatkoznak, ebből következően csak az, előző részben taglalt bizottságokban résztvevő női Enwise szakértők jelenlétéről szolgálnak adatokkal.

A nők a 6. Keretprogramban „ A 6. Keretprogram tevékenységeinek elő kell segítenie a nők kutatásban való részvételének növelését, a társadalommal való párbeszéd és a társadalmi tájékoztatás javítását, illetve a közösség periférikus területeinek a részvételét.” Forrás: az Európai Parlament és Tanács 2002. december 16-ai 2321/2002-es számú rendelete (EK) a vállalkozások, kutatási központok és egyetemek részvételéről az Európai Közösség Hatodik Keretprogramjának (2002–2006) megvalósításában és a vonatkozó kutatási eredmények terjesztésében 2002.

105

4.


A 6. Keretprogram pályázatértékelő bizottságai 2002 decemberében felhívást tettek közzé azzal a szándékkal, hogy független szakértőkből új adatbázist hozzanak létre; ezeknek a szakértőknek az a feladata, hogy segítsék az Európai Bizottságot a pályázatok értékelésében, a projektek, monitorozásában és felülvizsgálatában. Ez az úgynevezett Szakértő Ügyviteli Modul (Expert Management Module, EMM) váltotta fel az Exsist. Mint az 5. Keretprogram esetében, most is egyénileg regisztráltathatják magukat a kutatók. Ezen kívül a 6. Keretprogramban a kutatói szervezeteknek is megvan az a lehetősége, hogy kutatókat ajánljanak az adatbázisba. Mint az az alábbi 4.3. táblázatból kitűnik, a 6. Keretprogram egy éves működése során is már több női kutató regisztrálta magát az EMM-be az Enwise országokból (1 009), mint az 5. Keretprogram teljes ideje alatt az Exsisbe (675). Az ezen országokból származó női kutatók 14%-át teszik ki az összes regisztrált női kutatónak (ez az arány az Exsisben 10% volt), míg az EU-15ből származó női kutatók aránya 73% az EMM-ben. Az Enwise országokból származó összes regisztrált kutató 33%-a nő, míg ez az arány az EU-15-ben 23%, ami azt mutatja, hogy az előbbiek aktívabbak voltak a regisztráció során, mint az EU-15-ből származó pályatársaik. 4.3. táblázat Az Enwise országokból származó, EMM-be regisztrált női szakértők (2003. október)

Ország

Szakértők az EMM-ben (fő)

Ebből nő (fő)

Bulgária

255

143

56%

96

Csehország

253

52

21%

45

91

33

36%

18

378

96

25%

103

Észtország Magyarország Lettország Litvánia

Ebből nő (%)

Nők az Exsis-ben (fő)

47

12

26%

29

131

33

25%

25

Lengyelország

826

247

30%

157

Románia

712

305

43%

130

Szlovákia

129

28

22%

29

Szlovénia

190

60

32%

43

3 012

1 009

33%

675

EU-15

22 528

5 231

23%

5 713

EMM

29 541

7 268

25%

6 978

Enwise-10

Forrás: Európai Bizottság – Kutatási Főigazgatóság. Megjegyzés: Az összes Exsis szakértőt mutató adat (utolsó sor) és az [EU-15 + Enwise-10] összeg közötti különbség = a világ egyéb országai, beleértve a többi tagjelölt országot is.

Míg a bolgár nők továbbra is nagy számban vannak jelen (az összes bolgár regisztrált kutató 56%-a), összehasonlítva az EMM-re vonatkozó adatokat az Exsis adataival kitűnik egyrészt a román, az észt és a lengyel nők magas részvétele, másrészt pedig az, hogy a lett, magyar és szlovák nőket még mobilizálni szükséges. Amint elérhetőek lesznek az adatok, lényeges szempont lesz összegyűjteni és kielemezni, hogy a Bizottság hogyan válogat az adatbázisból, az Enwise országokból származó női szakértők közül. A kérdés döntő fontossággal bír a tekintetben, hogy a nők ténylegesen szerepet kapjanak a 6. Keretprogram pályázati értékelő folyamatában.

106

A 6. Keretprogram tanácsadó csoportjai Ellentétben az EMM adatbázis biztató arányaival, az Enwise országokat képviselők száma a tanácsadó csoportokban, és ezen belül a nők részvételi aránya nem sokat változott az 5. Keretprogramhoz képest. Eddig a 286 helyre csupán 27 szakértőt hívtak meg az Enwise országokból (szemben az 5. Keretprogramban 28 meghívottjával), azaz a tagok kevesebb mint 10%-át. Viszont minden Enwise ország képviseltetve van, bár ismét csak 5 nő szerepel a tanácsadó csoportok 27 tagja között, akik pedig 4 országot (Csehországot, Észtországot, Lettországot és Litvániát) képviselnek. A Tudomány és Társadalom Tanácsadó Csoport (Science and Society Advisory Group) tagja az észt professzor Ene Ergma, aki egyúttal az Enwise Szakértői Csoport elnöke. A többi 4 női szakértő a következő 2 tanácsadó csoportban dolgozik: hárman az Élelmiszerminőség és biztonság (Food quality and safety), egy szakértő pedig a Genomika és biotechnológia az egészség szolgálatában (Genomics and biotechnology for health) elnevezésű tanácsadó csoportban. Ezt a helyzetet már nem lehet az Enwise országoknak a 6. Keretprogramhoz való újkeletű társulásával magyarázni, és a tanácsadó csoportok tagjainak az EKT kialakításában játszott szerepét figyelembe véve a fenti tényeket félvállról sem lehet venni. A 6. Keretprogram programbizottságai A 6. Keretprogram esetében ugyanúgy az Enwise országok nemzeti kormányait kérték fel a megfigyelők és szakértők jelölésére programbizottságaiba, mint történt az a korábbi keretprogramban. Mint az alábbi 4.3. ábra mutatja, az 5. Keretprogramhoz viszonyítva számottevően (52%-kal) nőtt a 6. Keretprogram programbizottságaiba jelölt, Enwise országokból származó tagok száma, illetve ezen belül is a női tagok száma (76%-kal). Ez alól csak két kivétel van: Románia és Csehország. Mindazonáltal a programbizottságok női tagjainak aránya így is csak 27% (az 5. Keretprogramban 23% volt). Ennek biztosítania kell az Enwise országokból származó megfigyelők és szakértők szorosabb bekapcsolódását a 6. Keretprogram programjai és prioritásai keretében finanszírozott kutatási és technológiai fejlesztési tevékenységek megvalósításába.

A 6. Keretprogram tanácsadó csoportjai: szabályok

A 6. Keretprogram tanácsadó csoportjai: megbízatás

Az 5. Keretprogram 17 külső tanácsadó csoportja 2002-ben fejezte be munkáját, és helyettük a 6. Keretprogramban 12 új tanácsadó csoportot hoztak létre, melyek felölelték a keretprogram kutatási tevékenységeit. A tanácsadó csoportokat a Bizottság megfelelő szervei működtetik, melyek tudományos titkárságot biztosítanak számukra, illetve intézik mindennapi ügyeiket. (…) A tagok saját lehetőségeik szerint vesznek részt a csoportok munkájában, és minden csoport biztosítja az egyensúlyt a szaktudás, a földrajzi származás (ideértve a tagjelölt és társult országokat), az ágazati háttér és a nemek tekintetében.

A 6. Keretprogramban az Európai Bizottságnak tanácsadásra van szüksége azon átfogó stratégia kialakításában, melyet a testületnek a kutatás kiemelt tematikus területeinek és tevékenységeinek végrehajtásában, valamint az Európai Kutatási Térség kialakítása során kell követnie. Ezért minden tagnak a tanácsadó bizottság titkárságának rendelkezésére elő kell állnia a saját szakterületét érintő kérdésekben, illetve lehetőség szerint segítenie a megfelelő európai kutatási közösség ösztönzését. A tagok munkájukat az európai politikai irányelvek ismeretében kell végezzék, különös tekintettel a nemzeti szinten végzett kutatási tevékenységekre és az európai kutatási irányelvekre.

Forrás: Cordis.

Forrás: Cordis.

107

4.


4.3. ábra: A 6. Keretprogram programbizottságában résztvevő női szakértők az Enwise országokból Fő

318

Összes Nő Nők az 5. Keretpr-ban 86 68 54 44 22 8

Bulgária (32%)

11

36

33

32 24

19

11 1 2

3

Cseho. (9%)

Észto. (34%)

30

6 2 Magyaro. (32%)

4 2 Letto. (17%)

11

4

Litvánia (33%)

11 8

Lengyelo. (31%)

11

4 6

Románia (36%)

6

1

10 8

Szlovákia Szlovénia Enwise-10 (33%) (27%) (11%)

Ország (Nők százalékos aránya) Forrás: Cordis és nemzeti adatok

A 6. Keretprogram nemzeti kapcsolattartói Az 5. Keretprogram adataival összehasonlítva, a 6. Keretprogramban az Enwise országok nemzeti kapcsolattartóinak száma majdnem megduplázódott (109-ről 208-ra), míg a női kapcsolattartók száma közel megháromszorozódott (36-ról 100-ra) (lásd az alábbi 4.4-es ábra). Ez elősegíti a 6. Keretprogrammal kapcsolatos információk terjesztését az Enwise országokban, illetve a társadalmi tudatosság fokozását a nők 6. Keretprogramban való részvételének szükségességéről.

A programbizottságok tagjainak széles felelősségi köre A megvalósítás hatékonyságát és átláthatóságát biztosítandó, az Európai Bizottság a programbizottság számára rendszeresen elérhetővé teszi azokat a részletes információkat, melyek a kutatás és technológiai fejlesztés (RTD) témakörében beérkező vagy már támogatott összes pályázatra vonatkoznak nagyságrendtől függetlenül. (…) Ezek az információk a pályázat kiírásától a javasolt RTD tevékenységek értékelésén és a kiválasztásán keresztül a szerződések aláírásáig, illetve az azt követő megvalósításig mindenre kiterjednek. (…) A tájékoztatás elsődleges részét képezi az áttekintés minden kiírásról, illetve minden tervezetről: valamint az összefoglaló információk, a projektértékelő bizottság által felállított sorrend és a vonatkozó összefoglaló jelentések, a

Bizottság szándéka a visszautasításról vagy a pályázat további megvitatásáról, a teljes költségvetés és a szükséges közösségi hozzájárulás mértéke. A Bizottság rendszeresen, de legalább évente egyszer tájékoztatást ad a következőkről: az aláírt szerződések (ideértve a résztvevő feleket, a téma területet, a tartalmat, a forrásokat és a tagországok hozzájárulását), valamint a legfontosabb fejlemények, a program előrehaladása és a megvalósítás eredményei, illetve a kiírásra beérkező pályázatok értékelésének befejezése után az adott időszak alatt értékelőként dolgozók névsora. Forrás: Európai Bizottság – Kutatási Főigazgatóság – A 6. Keretprogram „Az Európai Kutatási Térség integrálása és erősítése” alprogram programbizottságára vonatkozó eljárási szabályzat néhány rendelkezése.

A 6. Keretprogram nemzeti kapcsolattartóira hagyatkozva… A 6. Keretprogram nemzeti kapcsolattartóinak javasolt feladatait összefoglaló irányadó dokumentumban szerepel a következő: „Fel kell hívni a figyelmet az olyan közösségi célkitűzésekre, mint a keretprogramban való női

108

részvétel növelése, valamint a tudomány és etika, illetve a tudomány és a civil társadalom közötti kapcsolat erősítése.” Forrás: Követendő elvek a 6. Keretprogram nemzeti kapcsolattartó rendszerének kiépítéséhez – Európai Bizottság – Kutatási Főigazgatóság

4.4. ábra: Az Enwise országok női nemzeti kapcsolattartói a 6. Keretprogramban Fő 347 208

144

Összes Nő 100

67

28

28 15 7

Bulgária (42%)

14

14

Cseho. (47%)

6

6 Észto. (43%)

14

Magyaro. (43%)

8

Letto. (57%)

13 12

Litvánia (92%)

16

15 6

15

12 5

7

Lengyelo. Románia Szlovákia Szlovénia Enwise-10 EU-15 (37%) (54%) (33%) (58%) (48%) (41%)


Forrás: Cordis és nemzeti adatok

A 6. Keretprogram mobilitási központjai A Bizottság ajánlása nyomán minden Enwise ország – egyelőre Csehország10 kivételével – kialakította az európai mobilitási hálózat úgynevezett hídfő (bridgehead) szervezeteit. Említésre méltó, hogy a központok munkájáért felelős személy Szlovénia kivételével minden Enwise országban nő. Magyarországon két hídfő szervezet működik, és mindkettőt női vezető képviseli. Problémát okozhat viszont a sokrétű feladat halmozódás, aminek súlyos következményei lehetnek, ha nem rendelnek hozzá pótlólagos emberi és pénzügyi forrásokat. Lettországban és Szlovéniában a szervezetek vezetői egyben a nemzeti kapcsolattartók is, Bulgáriában pedig az egyik mobilitási központ vezetője a nemzeti kapcsolattartók nemzeti koordinátora. Romániában a mobilitási központ vezetője egyszerre a nemzeti kapcsolattartók nemzeti koordinátora és a 6. Keretprogram egyik programbizottságának a tagja. Tudományos és Technológiai Kutatási Bizottság (CREST) Az Enwise országok női képviseletének tekintetében a legrosszabb helyzet a CREST-ben mutatkozik. A CREST testülete a tagországok képviselőiből áll, akik a Bizottságnak és a Tanácsnak tesznek javaslatokat tudománnyal és technológiával kapcsolatos kérdésekben. Két megfigyelő képvisel minden egyes Enwise országot, és ezek általában férfiak, kivételt képez Románia, mely viszont két női képviselőivel, valamint Csehország és Szlovákia egy-egy női képviselővel van jelen.

10. Jelenleg is folynak a tárgyalások a Bizottsággal a Cseh Mobilitási Központ megalapításáról a Cseh Tudományos Akadémián belül.

109

4.


A lendület fenntartása: az Enwise országokból származó női kutatók részvételének és láthatóságának ösztönzése A 6. Keretprogramban a „nők és tudomány” támogatókörrel kapcsolatos tevékenységek az „EKT struktúrálása” specifikus programon belül a Tudomány és társadalom című alprogram a részét képezik. Az 5. Keretprogrammal összevetve ezek a tevékenységek nagyobb láthatóságot és több pénzügyi forrást kaptak, bár a 6. Keretprogram teljes költségvetéséhez képest ez az arány még mindig szerénynek mondható. Mindazonáltal a nemekkel kapcsolatos tevékenységek további támogatáshoz és finanszírozáshoz juthatnak a 6. Keretprogram hét tematikus prioritás területén megvalósított kutatási tevékenységeken keresztül. A „nők és tudomány” költségvetést részben olyan további értekezletek támogatására, illetve más hálózati tevékenységekre fogják szentelni, melyeket a Helsinki Csoport és annak alcsoportja, a Statisztikai Kapcsolattartók – az Enwise országok mindkettőbe delegálnak tagokat11 – a nők és a tudomány kérdésköréhez kapcsolódóan szervez, illetve folytat. Ezen kívül lehetővé teszi a Női Kutatók Európai Platformjának a kiépítését, ami 2004. egyik legfontosabb eredménye lesz. Most első alkalommal pályázatot hirdetnek a nemek kérdéskörében végzendő kutatásokra, és így – összesen akár 5 millió euró értékben – ez a terület is finanszírozáshoz jut. Ezen kívül ún. nagykövetek kinevezésére is sor kerül, hogy növeljék a nők és a tudomány kérdéskörével kapcsolatos tudatosságot. Az Enwise országok saját kezdeményezéseként két munkaértekezletre került sor, melyek közül az egyiket, a fiatal kutatók12 helyzetével kapcsolatban Prágában tartották 2003. április 25-én, a másikat pedig Brüsszelben tartották 2003. november 11–12-én Vitaindító a balkáni régió női kutatóival 13 címmel. Ezt a két rendezvényt a 6. Keretprogram Társadalom és Tudomány alprogramjának keretén belül finanszírozták. Két másik fontos Enwise tevékenység témájú javaslatot terjesztettek elő a 2003-as Társadalom és tudomány nyílt pályázati felhívásra, és ezek pozitív elbírálásban részesültek; az egyik egy munkaértekezlet: Bioetikai témák megvitatása az Enwise országok női kutatóival 14, mely Budapesten került megrendezésre 2003. október 2–3án, a másik pedig a cseh koordinációjú „Nemzeti Kapcsolati Központ – Nők és tudomány” című ambiciózus projekt15, melynek célja a cseh szervezet Egy eredeti cseh kezdeményezés a tudományos munkát végző nők érdekében A cseh Nemzeti Kapcsolattartó Központ – Nők a tudományban (NKC-ZV) 2002. január 24-én nyílt meg hivatalosan Prágában. Olyan információs, koordinációs és oktatási központ, mely a nemek kérdéskörével foglalkozik a K+F szektorban. A projektet – melyet a Cseh Tudományos Akadémia Szociológiai Intézete dolgozott ki – a csehországi Oktatási, Ifjúsági és Sportminisztérium finanszírozza. A Központ létrehozásának két oka volt: 1.) elismerni, hogy a nők alulreprezentáltak a tudományban, és olyan akciókat, projekteket és intézkedéseket kidolgozni, melyek növelik a nemek közti esélyegyenlőséggel kapcsolatos tudatosságot a kutatói közösségben és a nők részvételét és láthatóságát a tudományban; 2.) a társadalmi

110

nemek szemszögéből megvizsgálni a létező előítéleteket a tudományban, kutató intézetekben és tudományos elméletekben, ezzel is hozzájárulva a feminista ismeretelméleti elemek fejlődéséhez. A Központ célja a női kutatók hálózatának kialakítása Csehországban és külföldön, e célból adatbázist hoztak létre. Több projektet is kidolgoztak a nőknek a tudományban való jelenlétét és részvételét elősegítendő, és 2003-ban elindítottak egy fiatal kutatókat megcélzó projektet is. A Központ további célja kapcsolatok és közös projektek kiépítése hasonló külföldi intézményekkel, ezen kívül információ szolgáltatása a nemek közti esélyegyenlőség kérdéskörében a 6. Keretprogramhoz. Forrás: Havelková, 2003.

11. A tagok listáját a 10. és 11. melléklet tartalmazza. 12. Az erről szóló beszámoló a fejezet végén található. 13. Az erről szóló beszámoló a fejezet végén található. 14. Az erről szóló beszámoló a fejezet végén található. 15. Jelen beszámoló megírása alatt még zajlanak az egyeztetések.

tevékenységének kiterjesztése a környező országokra, magyar, szlovén és szlovák közreműködéssel. Az elkövetkezendő években, a 6. Keretprogram befejeztével és főként a következő keretprogram során, a tevékenységek kritikus tömegét elérve kialakulhat az a döntő fontosságú lendület, mely fokozza majd a dinamizmust a nők és a tudomány téma területén az összes Enwise országban, valamint a Balkánon. Nyilvánvaló azonban, hogy csak további finanszírozás mellett válhat ez a lendület visszafordíthatatlanná és fenntarthatóvá. Záró megjegyzések – A korlátozó tényezők Bár úgy tűnik, formailag minden a helyére került ahhoz, hogy a női kutatók nagyobb számban és nagyobb súllyal vegyenek részt a 6. Keretprogramban, az Enwise Szakértői Csoport hangsúlyozott néhány akadályt, melyek gátolhatják a teljeskörű részvételt. Valójában a 6. Keretprogrammal kapcsolatos információk terjesztése és a Keretprogram forrásainak széles körű elosztása még mindig problematikus, pedig ez előfeltétel lenne az Enwise országok számára a kutatások újrastrukturálása és az EKT-gel való teljes partnerség elérése érdekében. A jelen fejezetben bemutatott tényekből és megállapításokból levezethetően az Enwise országok, és főként az ezen országokból származó női kutatók teljes részvételét gátló, korlátozó tényezőket soroljuk fel az alábbiakban: Sokba kerül Keretprogram szakértőként Brüsszelben tevékenykedni Bár a Keretprogram bármely bizottságában való szakértői részvétel tudományos előnyei tagadhatatlanok, az Enwise országok kutatóinak, és különösképpen a nőknek16 a 6. Keretprogram különféle értékelő és monitorozó tevékenységeihez való aktív hozzájárulását jelentősen korlátozhatja a szükséges pénzügyi források hiánya. Mivel a Bizottság szabályai kimondják, hogy az utazási és az otttartózkodási költségeket a feladat teljesítése után fizetik ki, a 6. Keretprogramhoz kapcsolódó tevékenységek minden meghívott szakértőjének körülbelül 800–900 euróra van szüksége ahhoz, hogy részt vehessen a bizottsági találkozókon és elvégezhesse a rábízott feladatokat.

16. Lásd még a 3. fejezetet, ahol a nemek közötti fizetésbeli különbségeket tárgyaltuk.

Egy átlagos kétnapos brüsszeli tudományos értekezlet költségei Először is tisztázzuk a körülményeket: mivel a kétnapos brüsszeli találkozókat általában csütörtökön és pénteken rendezik, a kutatóknak már szerdán Brüsszelbe kell repülnie, hogy csütörtök reggel ott lehessenek a korán kezdődő értekezleten. Tekintve, hogy a légitársaságok olcsóbban adják a jegyet, ha a szombat estét is tartalmazza az utazás, a kutatók vasárnap fognak hazautazni. Ez azt jelenti, hogy az Európai Bizottság 4 nap ott-tartózkodást (szállodai és étkezési költségeket) fog utólagosan megtéríteni. Egy ilyen átlagos értekezleten, amilyet körülbelül 3–4-szer rendeznek meg évente, a kutatónak – vagy az őt kiküldő intézménynek – az alábbi költségei merülhetnek fel:

Kétnapos tudományos értekezlet Brüsszelben Egy szombat estét is magába foglaló átlagos retúr repülőjegy*: € 400 Egy átlagos olcsó hotelszoba 4 éjszakára (80 euro /nap): € 320 Napi négy étkezés (30 euro /nap) € 120 Közlekedés Brüsszelben (mivel az olcsó szállodák nem az európai intézmények közelében találhatóak) € 20 Összesen: € 860 Forrás: Glover, 2003. Megjegyzés: * 5 Enwise ország alább felsorolt fővárosából Brüsszelbe szóló legolcsóbb repülőjegyet véve alapul, a www.expedia.com 2003. augusztus 21-i áraival számolva: Varsó (291 €), Riga (630 €), Vilnius (344 €), Bukarest (331 €) és Pozsony (299 €).

111

4.


Az Enwise országok általában nem rendelkeznek külön pénzalapokkal17, hogy fedezzék országuk meghívottainak az utazási és ott-tartózkodási költségeit. Ez azt jelenti, hogy a küldöttnek magának kell a keretprogramban való részvételét előzetesen finanszíroznia. Ha összehasonlítjuk egy Brüsszelbe szóló Apex retúr repülőjegy árát az Enwise országok egy polgárának átlagos havi jövedelmével18, egyértelművé válik, hogy sok ezekből az országokból meghívott szakértő miért nem tudott részt venni a munkában. A 6. Keretprogram az Interneten: diszkriminációs tényező? Tény, hogy minden 6. Keretprogrammal kapcsolatos információ csak az Interneten keresztül hozzáférhető. Bár az Enwise Szakértői Csoport egyetlen tagja sem számolt be a saját országában nemi megkülönböztetésről, az Internethez való hozzáférést és a személyi számítógépek elérhetőségét illetően sokan emelték ki, hogy szükség lenne modernebb és nagyobb teljesítményű számítógépekre. Ezekkel az információ-technológiai nehézségekkel az Enwise csoport tagjai is szembesültek, mivel többük csak bizonyos időszakokban jut számítógép közelébe az intézményén belül, egyeseknek pedig olyan PC-jük van, ami nem tudja kezelni a Word dokumentumokat, csak a Rich Text formátumot, mások meg otthon olyan Internet kapcsolatot használnak, mely nem engedélyezi a nagyobb dokumentumok átvételét. Ezen túl ismétlődő jelenség az Internet-hozzáférés átmeneti megszakadása is ezen országokban.

FP5 good practice for experts- evaluators from the Enwise countries The activity of the FP5 Economic, Social and Human Sciences Evaluation Panel, within the Research Training Networks activity of the Improving Human Potential specific programme, can be referred to as a good practice, where advance payments were offered as an option to Candidate countries’ experts together with the invitation to participate in this Panel. Source: Sretenova, 2003.

Ollódiagram A nemek eloszlása a CREST-ben, a programbizottságokban és/vagy a külső tanácsadó csoportokban, másrészről a nemzeti kapcsolattartók körében a Helsinki Csoport tanulmányának (Európai Bizottság, 2002) híres ollódiagramjához hasonlít, ahol a tudományos karrier nemek szerinti függőleges szegregációját vizsgálták Európában. Mint látható a 4.1. és 4.2. ábrákon (az 5. Keretprogramot illetően), illetve a 4.3. és a 4.4. ábrákon (a 6. Keretprogramra vonatkozóan), a női szakértők száma egyre csökken a döntéshozatali szint emelkedésével (CREST, programbizottságok és külső tanácsadó csoportok esetében), míg az inkább szakmai területeken (nemzeti kapcsolattartók), ahol tanácsadás, támogató tevékenységek és információterjesztés áll a középpontban, a nők foglalkoztatottsága a férfiakéhoz hasonló, vagy annál magasabb szintű. Ráadásul az Enwise országokból származó nők alulreprezentáltsága a tanácsadói szerepkörben nem áll összhangban a 6. Keretprogram célkitűzésével, ahol a nem kérdése nagyobb hangsúlyt kapott a program minden szintjén. Ha ez az alulreprezentáltság továbbra is ilyen szinten marad, komoly gondot jelenthet azon célkitűzés megvalósításában, hogy növekedjen a női kutatók száma és szerepe az EKT-ben. Párhuzamos kinevezések és megfelelő emberi erőforrás Néhány Enwise országban a szakértőknek csak egy szűk csoportja képviselte az országát az 5. Keretprogram különféle testületeiben. Ők általában több mint egy pozíciót töltöttek be, így több szerepet is játszottak e tekintetben. Ugyanez a helyzet a megfigyelők esetében is: sok megfigyelőt neveztek/neveznek ki a keretprogramok két vagy több alprogramjának programbizottságaiba. Azon felül, hogy kérdéses, vajon egy személy megfelelően el tudja-e látni ezeket a feladatokat egyszerre, még érdekellentétek is kialakulhatnak, nevezetesen

112

17. 2000-ben a lett Oktatási és Tudományosügyi Minisztériuma létrehozott egy külön alapot a keretprogramok programbizottságaiban résztvevő szakértők és megfigyelők utazási és elszállásolási költségeinak a fedezésére. Azonban ez a lehetőség nem terjed ki a többi lett szakértőre. 18. Az átlagjövedelmekről lásd még a 3. fejezet további adatait.

amikor ugyanaz a személy egyszerre tagja egy programbizottságnak és/vagy tanácsadó csoportnak és/vagy nemzeti kapcsolattartó is. Például míg a programbizottsági tagokat köti a titoktartási kötelezettség, és nem oszthatják meg a Bizottságtól kapott információkat, a nemzeti kapcsolattartókat nem kötelezi erre semmi, sőt a munkájuk éppen ennek ellenkezője, a keretprogrammal kapcsolatos információ lehető legszélesebb körű terjesztése. A legkritikusabb a helyzet azokban az országokban, ahol a kettős kinevezés (nemzeti kapcsolattartó és programbizottsági megfigyelő) még mindig gyakorlat. Kibővíteni a beavatottak körét… Általában a szakmai értékelői tevékenység lehetőséget ad a kutatóknak, hogy megtapasztalják, mit tekintenek uniós szinten jó európai kutatási projektnek, következésképpen arra is, hogy megtudják, hogyan vehetnek részt a keretprogram pályázatokban. Az Enwise országokban nemzeti szinten nem létezik szisztematikus monitorozás arról, hogy a Kutatási Főigazgatóság adatbázisaiban (Exsis ill. EMM) szereplő kutatók közül kit alkalmaztak, vagy fognak alkalmazni szakmai értékelőként. Ez azt jelenti, hogy ezen országok kutatóközösségei nem tudják teljes mértékben kihasználni a korábbi keretprogram pályázatainak értékelésében ténylegesen részt vett, az adott országból származó kutatók visszajelzéseiből szerezhető előnyöket. Megfigyelhető, hogy az Enwise országok egyikében sem lelhető fel információ nemzeti szinten a tekintetben, hogy kik azok a szakértők, akik az 5. Keretprogram ellenőrző bizottságaiban és külső tanácsadó csoportjaiban részt vettek, illetve újra meghívást kaptak a 6. Keretprogram tanácsadó csoportjaiba. Kimondhatjuk, hogy ezekben az országokban még el kell érni a keretprogramban résztvevői jobb együttműködését és hatékonyabb koordinációját, amennyiben végső célnak egy magasabb fokú szervezettség elérését tekintjük.

A 6. Keretprogram tanácsadó csoportjai: Az érdekek és önállóság konfliktusa

Szilárd nemzeti kapcsolattartói rendszerekre hagyatkozva

A Bizottságnak és a szélesebb értelemben vett kutatói közösségnek is érdekében áll, hogy a tanácsadó csoportok tagjainak a 6. Keretprogram megvalósításában ne legyen lehetőségük jogosulatlan előnyt szerezni, illetve indokolatlanul befolyásolni a keretprogram menetét. E célból megállapodás született arról, hogy a tanácsadó csoportok tagjai semmilyen szinten nem vehetnek részt a 6. Keretprogram pályázatainak értékelésében vagy kiválasztásában. Ezért a tanácsadó csoportok tagjai: – nem lehetnek tagjai a programbizottságoknak, illetve nem vehetnek részt szakértőként a programbizottságok munkájában; – nem értékelhetik a 6. Keretprogram alatt benyújtott pályázatokat; – konzorciumok keretében részt vehetnek a 6. Keretprogramban személyesen vagy intézményük képviselőjeként.

A 6. Keretprogram nemzeti kapcsolattartói számára a javasolt ellátandó feladatokat felsoroló irányadó dokumentum külön megemlíti a következőket: „Rendelkezzen megfelelő emberi erőforrással és eszközökkel (pl. informatikai berendezésekkel), tudjon önálló szervezet(ek)ként fellépni, a szolgáltatások nyújtásában legyen elkötelezett a pártatlanság irányában.” Forrás: Követendő elvek a 6. Keretprogram nemzeti kapcsolattartó rendszerének kiépítéséhez – Európai Bizottság – Kutatási Főigazgatóság, 2003.

Forrás: Európai Bizottság – Kutatási Főigazgatóság, 2003.

113

Enwise munkaértekezlet

Fiatal kutatók 2003. április 25. - Prága, Csehország

A munkaértekezlet célja az volt, hogy ütköztesse az Enwise Szakértői Csoport tagjainak, valamint az Enwise országokból meghívott 27 fiatal férfi és női kutatónak – többségükben a Marie Curie Ösztöndíj korábbi vagy jelenlegi nyertesének – a nézeteit arról a helyzetről, mellyel a fiatal nemzedék férfi és női kutatóinak kell szembenézniük. Továbbá azonosítani kívánta azokat a kérdéseket és akadályokat, melyekkel a fiatal kutatóknak tudományos munkájuk során meg kell birkózniuk, ideértve a témakörök lehetséges nemi dimenziót is. A megvitatott témák igen széles körben szóródtak: ide tartozott az agyelszívás, melyet ezen országok néhány társadalomtudósa a tudományból való kivonulásnak nevez, a tudományos pályák presztízse és a fiatalokra gyakorolt vonzereje, mellyel az Európai Unió igen sokat foglalkozott a 3%-os Barcelonai célkitűzés1 összefüggésében, valamint a K+F-ben megjelenő nemi kérdések. A munkaértekezlet nyílt fórumként is szolgált a fiatal kutatók számára kutatási tapasztalataik megvitatására és egymással való megosztására, illetve véleménycserére azon problémák lehetséges megoldásairól, melyekkel gyakorta szembe kell nézniük. A prágai tanácskozás során kiderült, hogy a fiatal kutatók bizakodóak, sikeresek, és képesek támogatást nyerni kutatásaik számára, jóllehet ez bizonyos nehézségekkel jár. A két délutáni szekcióülés egyikén szenvedélyes vita folyt arról, hogy mennyiben lehet esélyegyenlőségről beszélni a K+F területén, illetve milyen a nők helyzete a tudományban. A fiatal férfiak és nők különböző tapasztalatai jelentek itt meg; a fiatal nők különösen arra hívták fel a figyelmet, hogy az idősebb férfi kutatók, rendszerint negatív véleményt formálnak a fiatal női munkatársakról, illetve arra, mekkora gondot jelent megtalálni az egyensúlyt a munka és a magánélet között egy olyan társadalomban, ahol az egyezményes nemi szerepek sztereotípiái még mindig szilárdan tartják magukat.

1. Azaz, hogy 2010-re 700 000 új kutatót vonzzanak az Európai Kutatási Térségbe.

„A nőket, különösen a fiatalokat, sok területen nem veszik komolyan.” Nő, életkor: 25 év, közgazdaságtan és üzleti tudományok, Magyarország.

„A háztartás és a gyermeknevelés felelőssége még mindig a nők vállát nyomja – a nőknek rengeteg problémát okoz az, hogy összeegyeztessék tudományos karrierjüket a családdal.” Nő, életkor: 26 év, társadalomtudományok, Csehország.

„A fiatal női kutatóknak kettős nyomás alatt kell dönteniük tudományos karrierjüket és jövőbeli kilátásaikat illetően. Az egyik ilyen probléma a kisgyermekes, fiatal nők még nehezebb körülményeivel kapcsolatos – hiszen továbbra is az a legnépszerűbb modell, hogy fiatalon szülünk legalább egy gyereket –, akik a karrierépítés és a megfelelő tudományos közösségben való elhelyezkedés, a magasabb pozíció elérése, valamint a tisztelet megszerzése szempontjából a legfontosabb életkorban vannak. A másik, hogy félnek a nemük által nyújtott – egyébként olyannyira kívánt és szükséges – előnyöket kihasználni, hogy ne vádolhassák őket azzal, hogy csupán ezen előnyök juttatták a kívánt állásba.” Nő, életkor: 35 év, természettudományok, Szlovákia.

„A tapasztalatot mint előnyt, rendszerint nagyra értékelik, ám álláskeresés közben jó néhány esetben közölték velem: nincs szükségünk a külföldön szerzett speciális tudására, egyszerűen csak jöjjön, és dolgozzon értékesítési vezetőként.” Nő, életkor: 26 év, jogtudomány, Lettország.

„Jobban szeretnék hazamenni Észtországba, mivel az észt tudományhoz szeretnék hozzátenni valamit, illetve az emberek életminőségének javítására felhasználni tudásomat és szakértelmemet. Úgy gondolom, nagyon fontosak a külföldi tanulmányok, és hogy utána a tudást, az elsajátított módszereket és a megszerzett kapcsolatokat hazavigyük. Sőt, mivel Észtország jelenleg EUtagságra jelölt ország, rendkívül érdekes egy ilyen gyorsan fejlődő országban dolgozni.” Nő, életkor: 28 év, természettudományok, Észtország. 114

„Létezik egy erős félelem az idősebb kutatók részéről: úgy érzik, hogy jobbak vagyunk náluk, mivel friss tudást szereztünk, a fogadó intézetben befogadtak bennünket és számos új kapcsolatot alakítottunk ki. Persze ezek az elemek mind-mind előnyként foghatóak fel, ám én hátrányukat tapasztaltam. Azt is mondhatnám, hogy csak egyetlen módon kerülhetjük el a problémákat: soha ne térjünk vissza ugyanabba az intézménybe. A másik alternatíva, melyet számomra felajánlottak, az volt, hogy váltsak kutatási területet, ám ezt nem tudtam elfogadni, mert elveszett volna a rengeteg tudás/kapcsolat, amit addigra megszereztem.” Nő, életkor: 36 év, természettudományok, Szlovénia.

„Az, hogy időlegesen nem vettem részt a felsőoktatási tevékenységekben, méltánytalan indokként szolgált arra, hogy ne nyerhessem el a karrierem szempontjából soron következő újabb fokozatot, az egyetemi tanári címet. Távollétemet leginkább nyaralásnak, és nem munkának tekintették.” Nő, életkor: 36 év, természettudományok, Szlovénia.

„Elveszítjük a fontos emberekkel való kapcsolatokat, ennek következtében nincs helyünk a hazai intézményekben, nincs lehetőségünk a publikálásra, a tanításra stb. a protekciónizmus még mindig rendkívül erős rendszere miatt.” Nő, életkor: 26 év, jogtudomány, Lettország.

„Jobb, ha a fejlett országokban futunk be karriert, mivel ott a megélhetési költségekhez viszonyítva lényegesen magasabb a fizetés.” Férfi, életkor: 31 év, természettudományok, Szlovákia.

„Inkább a fejlettebb országokban szeretnék karriert befutni, mivel jobbak a szakmai lehetőségek, és a munkám eredményei is nagyobb elégtételt adnak. Természetesen, az ottani életminőséget nem lehet egy napon említeni hazáméval, ez is befolyásolta a távozással kapcsolatos döntésemet.” Férfi, életkor: 32 év, gépészet, Románia.

Míg a fiatal kutatók nagy többsége nagyra értékelte, és jövendő karrierje szempontjából hasznosnak tartotta a külföldön szerzett tapasztalatokat, ez a vélemény korántsem volt osztatlan. A reintegráció meglehetősen vitás kérdésnek bizonyult. A friss tudással és szakértelemmel hazájukba visszatérő fiatalok gyakran szembesülnek meg nem értéssel és a nem kívánt versenytárstól való félelemmel, pedig azt remélik, hogy újonnan szerzett tudásukat otthon másokkal is megoszthatják. A külföldi ösztöndíjak a fiatalok otthoni, informális kapcsolati hálójának elvesztéséhez is vezetnek, ami még inkább felnagyítja az akadályokat, melyekkel hazatérés után szembe kell nézniük. Az agyelszívás kérdését, valamint a tudomány elhagyásának okait – azaz az ország, vagy a tudományos pálya végleges hátrahagyásának jelenségét – is megpróbálták feltárni. Amikor fiatal férfiakat és nőket nyíltan arról kérdeztek, mi sarkallta őket arra, hogy a tudományhoz hűtlenek legyenek, az első válasz a pénz volt, különféle egyéb okokkal együtt, melyeket a személyes képességek gyenge kihasználtsága vagy a kutatás iránti motiváció elveszítése kategóriákba lehet csoportosítani. A külső agyelszívást illetően a fiatal nők változatosabb válaszokat adtak: a szegényes infrastruktúra, az alacsony fizetések és a motiváció hiánya mellett országuk kedvezőtlen politikai és gazdasági helyzetét, esetleg személyes okokat említettek meg.

„Sajnos, otthon még mindig nem találtam állást, természetesen ez a legnagyobb problémám. Ez arra vezethető vissza, hogy Bulgáriában nincs olyan ipar, mely némi pénzt adna a kutatásokra. Az egyetemek és a Tudományos Akadémia túl kicsiny piacot jelent a számos nagyon jó kutató számára, akiket a bolgár oktatási rendszer évente kitermel. És ami más országokban természetes, hogy a tudományos karrier az iparban folytatódik, - itt nem lehetséges. Ám ez csupán iparunk és országunk összeomlásának a következménye. Időre van szükségünk, hogy kiheverjük a hatásokat, és szívesen fogadunk minden külső segítséget. Az ösztöndíjak számának a növekedése - mely megadja a lehetőséget a fiatal kelet- és közép-európai kutatók számára, hogy hazatérjenek -, valószínűleg sokat fog rajtunk is segíteni.” Nő, életkor: 31 év, természettudományok, Bulgária.

„Egy másik érdekes kérdés a kutatók megtartása volt – különösen az Egyesült Államokba indulóké. Tudom, hogy ez előzetesen nem volt a munkaértekezlet témája, de érdemesnek tűnt megvitatni. Úgy gondolom, meg kell próbálnunk megtalálni az okokat, és néhány változást foganatosítani oktatási rendszerünkben, vagy egyáltalán a tudomány területén. Úgy vélem, a legtöbb esetben nem a pénz az oka, hogy az emberek az Államokban maradnak. Hiszem, hogy az otthon mindig otthon marad, és pénzen nem lehet hazát vásárolni. Ennélfogva, a kutatók megtartásában nem a pénz a kulcsfontosságú tényező. Úgy gondolom, hogy a legfőbb ok, amiért a kutatók elhagyják országukat, hogy elegük lesz a helyi frusztrációból és a környezet okozta, igen összetett gondokból. Ne értsenek félre, de meggyőződésem, hogy külföldön tanulni nagyszerű és szükséges, ám ennek befejezése után sokan szívesen térnének haza (családjukhoz, barátaikhoz) és dolgoznának otthon, de a korábban megnevezett okok miatt nem teszik (vagy nem tehetik).” Férfi, életkor: 23 év, számítástechnika, Szlovénia.

„Országomban a munkakörülmények szegényesek, a rossz pénzügyi helyzetnek vagy egyszerűen a munkamódszereknek köszönhetően a környezet sem mindig túl ösztönző intellektuális szempontból.” Nő, életkor: 30 év, társadalomtudományok, Lengyelország.

„Új és teljes mértékben eltérő véleményem van, az érték és a tudományos munka minősége kifejezésekről. Másképpen fogom fel kutatásom célját és hosszú távú jelentőségét is. Munkám stílusa is más már, mivel különbséget tudok tenni, mi érdemes igazán arra, hogy megtegyük, és milyenek a kutatásom kilátásai.” Férfi, életkor: 32 év, gépészet, Románia.

„Lehet, hogy csak a nagyobb lelkesedés teszi, de komolyabban veszem a kutatást, mint idősebb kollégáim és feletteseim, akik a kutatásra csupán, mint a pénzkereset egyik módjára tekintenek. Gyakran látom rajtuk az érdeklődés hiányát az iránt, hogy új dolgokra bukkanjanak. Ám lehetséges, hogy az idő múlásával én is hasonlóképp fogok gondolkodni…” Nő, életkor: 26 év, természettudományok, Csehország.

„…Nyitottabb vagyok az új irányzatokra, az új tanítási módszerekre, mozgékonyabb és rugalmasabb, ami az ösztöndíjak, új állások stb. felkutatását illeti.” Nő, életkor: 35 év, társadalomtudományok, Litvánia.

„Nem gondolom, hogy különleges problémák lennének itt. Többé-kevésbé mindenütt ez van – létezik a dilemma a család és a nagyon sikeres karrier között, melyet a nemek egyenlőtlen aránya szemléltet például a professzorok szintjén.” Férfi, életkor: 28 év, projektvezető, természettudományok, Lettország.

„Úgy gondolom, nincs kifejezetten az országomra jellemző probléma, csak a szokásos: a munka és a család összeegyeztetése, elégtelen motiváció és kitartás, kisebb láthatóság, paternalizmus, a kultúra, azaz a munkastílus vagy a szexista nyelvhasználat.” Nő, életkor: 30 év, társadalomtudományok, Lengyelország.

115

A nők által említett két szempont, melyek a távozás legfontosabb okának bizonyultak, más országokban megtalált intellektuálisan ösztönző környezet és a kutatási munka elismerése volt. Az idősebb kutatói nemzedékkel való kapcsolatot a fiatalok hazatérésükkor szintén problémaként érzékelték, különösen a munkakörnyezet, a gyakorlati tevékenységek, valamint a kutatások kivitelezése tekintetében. A nők karrierjének kibontakozása előtt tornyosuló akadályok érzékelése számottevően különbözött a nemek szerint. Míg kilencből hat fiatal nő elismerte a gátló tényezők létezését, hét fiatal férfiből csak három gondolkodott ugyanígy. Az oktatásban és foglalkoztatásban való esélyegyenlőséget illetően tízből kilenc fiatal férfi úgy vélte, hogy az esélyegyenlőség létező valóság, míg kilencből csupán négy fiatal nő vélekedett hasonlóan. A munkaértekezlet alatt elhangzott néhány, jellegzetesen sztereotíp vélemény. Ezek szerint, néhány fiatal kutató, férfiak és nők egyaránt, még mindig nemi sztereotípiák mentén szemléli a férfiak és nők képességeit, munkáját; ez azt eredményezte, hogy néhány fiatal kutató, elsősorban férfiak, megkérdőjelezték az esélyegyenlőségi politika hatékonyságát. Ez különösen élesen jelentkezett a pozitív megkülönböztetést alkalmazó politika tekintetében. Néhány résztvevő – főleg a fiatal nők és a társadalomtudósok köréből – rámutattak a nemi sztereotípiáknak a többi résztvevő gondolkodásban felfelbukkanó maradványaira. Az „élveznek-e tekintélyt a kutatók a hazájukban” kérdésre adott válaszok a szélsőségek teljes spektrumát felölelték, ám a legtöbb válasz megmaradt a középúton.

„… Semmi akadálya nincs, illetve semmi sem gátolja a nőket abban, hogy tanuljanak és előrelépjenek. Előfordulhat néhány apróbb probléma a hagyományosan férfiuralmú környezetben – úgy gondolom, a számítástechnika tudománya ezek egyike. A legutóbbi évben nem volt női hallgatónk, és ennek lehet az eredménye, hogy a férfiak túlságosan leereszkedővé válnak. Úgy gondolom, hogy ez a hozzáállás nem egészséges, és az ambiciózusabb, tenni akaró nők szenvednek következményeitől.” Férfi, életkor: 22 év, számítástechnika, Szlovénia.

„… Az oktatásban valóban (esélyegyenlőséget élveznek), ám a foglalkoztatásban nem. Az ugyanazon állást betöltő nőnek sokkal keményebben kell dolgoznia, mint egy férfinak; gyakran szembesülnek előítéletekkel képességeik kapcsán, és gyakran nem kapják meg ugyanazokat a lehetőségeket, mivel azt gondolják, úgyis elmennek szülési szabadságra, vagy talán már vannak is gyermekeik.” Nő, életkor: 25 év, közgazdaságtan és üzleti tudományok, Magyarország.

Az iskolás lányoktól elvárják, hogy a bölcsészet vagy a társadalomtudományok felé orientálódjanak, és a sztereotípiákkal telített gondolkodás gyakran nem tekinti őket elég jónak a természettudományok és a matematika területén; a nőket ugyanazért a munkáért rosszabbul fizetik, mint a férfiakat…” Nő, életkor: 25 év, társadalomtudományok, Csehország.

„Attól tartok, a társadalmi presztízs alacsony szinten áll. A közösség gyakran tekint úgy a kutatókra, mint egyfajta őrültekre, akik okosak ugyan, ám munkájukat hobbiként űzik, mert fizetésük gyakran messze a (nemzeti) átlagos fizetés alatt marad.” Nő, életkor: 26 év, természettudományok, Csehország.

„Úgy gondolom, az idősebbek számára mindenki, aki egyetemen tanít, fontos embernek tűnik, ám néha nagyon nehéz megmagyarázni a gyermekeimnek, miért van az, hogy más anyák, akik nem végeztek egyetemet, és most egy kábeltelevíziós TVtársaság titkárnői, mégis több pénzt keresnek, és több Barbiebabát tudnak venni.” Nő, életkor: 36 év, orvostudományok, Észtország. 116

„A kutatóra úgy tekintenek, mint aki kevéssé járul hozzá a jelen fejlesztéseihez, bár lehetséges, hogy hosszú távon hozzáad valamit a messzimesszi jövőhöz.” Nő, életkor: 33 év, műszaki tudományok, Románia.

„…A társadalomtudományokban, üzleti tudományokban, közgazdaságtanban és jogtudományban dolgozó kutatók társadalmi presztízse talán közepes; más kutatóké pedig meglehetősen alacsony – egyszerűen azért, mert nem népszerű dolog a tudományban dolgozni.” Nő, életkor: 28 év, természettudományok, Észtország.

„Nagy lehetőség volt más, keletről jött fiatal kutatókkal találkozni és megvitatni tapasztalatainkat. Úgy tűnt, hogy bár különböző országokból érkeztünk, mégis hasonló problémákkal, hasonló gondokkal nézünk szembe. A találkozó célja a kutatásban dolgozó nők helyzetének értékelése volt a kelet-európai országokban, ám eszmecseréink szélesebb kitekintést nyújtottak, hiszen megfogalmazhattuk azokat a problémákat, amelyekkel az ezen országokból érkezett fiatal kutatók találkoznak.” Férfi, életkor: 25 év, természettudományok, Magyarország.

„A munkaértekezlet érdekes, és – legalábbis számomra – tanulságos volt… Eszmét cserélhettem a résztvevőkkel… Elmondták, hogyan boldogulnak a családjukkal és a családi élettel: magukkal vitték-e férjüket/feleségüket és gyermekeiket, avagy otthon hagyták őket, és mint család milyen problémákkal kellett szembenézniük, amikor megérkeztek egy idegen országba. Korábban sohasem gondolkodtam effajta problémákon. A legtöbbször a férj és feleség egyaránt hasonló korú kutatók, és mindketten doktori fokozatuk megszerzésén fáradoznak. Érdekes volt látni, hogyan rendelik alá magukat a férjek/feleségek, vagy hogyan nyomják el magukban az ambíciókat, és követik külföldre a posztdoktori tanulmányokat folytató társat. Úgy hiszem, számomra a külföldi utazásnak ez a családi aspektusa volt a legérdekesebb, mert elgondolkodtatott. Egyszer talán én is részt fogok venni egy–két éves posztdoktori képzésben, és a munkaértekezleten szerzett minden információ több mint hasznos lesz.” Férfi, életkor: 23 év, számítástechnika, Szlovénia.

Záró megjegyzések Amikor a résztvevőket megkérték, hogy nevezzék meg azt a három, kulcsfontosságú politikai kezdeményezést, mely véleményük szerint elősegítheti a fiatal kutatók hazájukban való megmaradását, ismét csak az alacsony fizetéseket, az egyetemek szerény finanszírozását, a tudomány nem megfelelő támogatását említették, mint azon, legsúlyosabb gondokat, melyekkel meg kell birkózni. A fiatal kutatókat támogató intézkedések hiánya bizonyult a másik, hangsúlyozottan felvetett problémának. A résztvevők az alábbiak megvalósulását szívesen látnák: ● több munka lehetőség, ● több csereprogram, ● nemzetközi együttműködés, ● hozzáférés a fiatal kutatók számára meghirdetett ösztöndíjakhoz (a posztgraduális és posztdoktori ösztöndíjakkal kapcsolatos korlátozások enyhítése), ● jobb és kompetensebb ellenőrzés, valamint nagyobb ösztönzés a magasabb szinten álló kutatók részéről A munkaértekezlet után arra kérték a résztvevőket, hogy gondolkodják át, miről is vitáztak, és küldjenek erről visszajelzést. Azon túl, hogy új ismereteket szereztek a Marie Curie Ösztöndíjról és az Európai Bizottság fiatal kutatókat megcélzó programjairól, az ifjú kutatók leginkább a következőket értékelték: ● a lehetőséget, hogy találkozhattak és megoszthatták tapasztalataikat más, a természet- és a társadalomtudományok területén dolgozó fiatal kutatókkal, olyan fiatalokkal, akik poszt-kommunista országokból érkeztek, és – miként magukról a legtöbb esetben vallották –inkább a Nyugat felé orientálódnak; ● a lehetőséget, hogy nyíltan vagy akár először beszélhettek a tudományos életben jelentkező nemi diszkriminációról és ezzel kapcsolatos kérdésekről. A fiatal nők különösen azt méltányolták, hogy nyíltan cserélhettek eszmét fiatal férfiakkal a tudományban észlelt diszkriminációról vagy nemi különbségekről, mégpedig olyan szinten, melyről úgy gondolták, meghallgatásra találhat. A fiatal férfiak hangsúlyozták, hogy itt új témakörökkel és kérdésekkel találták szembe magukat; néhányuk elismerte, soha nem gondolkodtak el a tudományos élet területén felmerülő, nemekkel kapcsolatos kérdésekről és a nemi diszkriminációról, és eszükbe sem jutott, hogy a nők ezt tőlük eltérően élik meg.

„Először is, el kell mondanom, hogy a munkaértekezlet olyan témákkal kapcsolatosan késztetett gondolkodásra, amelyekkel eddig nem foglalkoztam, illetve segített tudatára ébrednem, hogy a fiatal kutatók előtt a potenciálisan nyitva álló lehetőségek milyen hihetetlenül széles skálája áll, bár azok a problémák is felmerültek, melyekkel a fiatal kutatók szembekerülhetnek.” Férfi, életkor: 29 év, társadalomtudományok, Lengyelország.

„Szociológusként az elhangzottak közül számos vélemény ismerős volt számomra, a munkaértekezlet alatt és a többi résztvevővel való beszélgetések során azonban több új szempontot is felfedeztem. Valójában nagyon tetszett, ahogyan a résztvevőket kiválasztották, hiszen az effajta kérdéseket gyakran olyan konferenciákon és szemináriumokon beszélik meg, ahol a nők vannak többségben. Ennél fogva, rendszerint nem kapunk teljes képet a létező véleményekről (pl. már majdnem elfelejtettem, hogy sok férfi még mindig úgy véli, a nők szellemi képességei gyengébbek…). Élveztem a résztvevők tudományos érdeklődésének számtalan megnyilvánulási formáját is, mivel az elmúlt tíz évet szociológusok társaságában töltöttem, és ez némileg leszűkítette a látókörömet (Litvániában a szociológiát a nők uralják, talán ezért nem érzek olyan mértékű diszkriminációt?). Nő, életkor: 35 év, társadalomtudományok, Litvánia.

„Számomra érdekes élmény volt a keleti blokkból érkezett emberekkel találkozni, és megismerkedni tapasztalataikkal. Egész életemben inkább a nyugati világ felé orientálódtam. Most viszont a nyugati normákat és értékeket is saját helyi értékükön láttam, ami emlékeztetett arra, honnan is jöttem.”

„Az eszmecserék új ötleteket adtak. Legalább láttam néhány problémát, melyek létezése soha nem tudatosult bennem: például az integráció vagy reintegráció kérdéskörét, mely az ösztöndíjakkal vagy akár a nemekkel kapcsolatban merül fel.” Nő, életkor: 26 év, matematika, Csehország.

„Végül el szeretném mondani, hogy a prágai találkozó nagyon érdekes volt: tudtam ugyan, hogy a nemek problémája létező probléma, de ez volt az első alkalom, hogy magam is elemezni kezdtem az okokat.” Nő, életkor: 28, természettudományok, Észtország.

„Azt kell, hogy mondjam, soha nem gondoltam volna, hogy bárki is törődne az én véleményemmel a prágai találkozón megvitatott dolgokkal kapcsolatban, vagy hogy a véleményem bármit is megváltoztatna, mivel az elmúlt évben nagyon tehetetlennek és elszigeteltnek éreztem magam. Ez a találkozó azzal az érzéssel töltött el, hogy nem vagyok egyedül; nem én vagyok az egyetlen, aki ezeket a gondokat megtapasztalja. Az eszmecsere rámutatott, hogy az én esetem nem kivételes, és nem én vagyok az egyetlen, aki nehézségekkel küszködik a hazájába való újrabeilleszkedés terén… Ezen a találkozón lehetőséget kaptunk arra, hogy olyasvalaki hallgasson meg bennünket, akinek lehetősége van a dolgok megváltoztatására, és talán még arra is, hogy néhány pozitív lépést tegyen. Ezen a találkozón lehetőségünk volt hallatni a hangunkat, bizonyos szempontból egyesülni, megpróbálni befolyásolni kormányunk politikáját, ami egyébként országunkban semmi esetre sem kifejezetten barátságos a fiatal és képzett emberekkel.” Nő, életkor: 31 év, természettudományok, Bulgária.

Nő, életkor: 26 év, társadalomtudományok, Németország (a volt NDK területéről).

„A találkozót a magam szempontjából kifejezetten hasznosnak ítélem. Az effajta találkozók után könnyebb átlátni a probléma globális aspektusait, ez esetben azokat a gondokat, melyekkel a nőknek kell szembenézniük a tudományos életben.” Férfi, életkor: 30 év, természettudományok, Bulgária.

117


Bioetikai témák megvitatása az Enwise országok női kutatóival 2003. október 2–3. Budapest, Magyarország

A munkaértekezletnek az volt a célja, hogy felmérje a női1 kutatók tudatosságát (bio)etikai kérdésekben, illetve, hogy eldöntse, szükség van-e intézkedésekre ezen a téren, különös tekintettel a 6. Keretprogramra, mely proaktív módon közelít az etika témaköréhez a pályázatok előkészítésének és benyújtásának során. A munkaértekezlet azt is értékelni kívánta, hogy a (bio)etikai kérdések nemi vonatkozásait mennyire veszik figyelembe az Enwise országokban, és hogy ezzel kapcsolatban szükséges-e konkrét lépéseket tenni. E célból tehát a munkaértekezlet összehozta a természet- és társadalomkutatókat, a filozófusokat és ügyvédeket, a civil szervezetek képviselőit, az újságírókat, a nemek egyenjogúságának megteremtésében érintett minisztériumok szakembereit, és etikai bizottságok résztvevőit: összesen 15 ország 62 résztvevőjét2, köztük a Kutatási Főigazgatóság Nők és Tudomány, valamint Etika és Tudomány részlegének tagjait. Két fő téma került az előtérbe: az őssejt-kutatások és szövetátültetések, valamint a gének tárolása, a genetikai kísérletek és a genetikai információ felhasználásának etikai és nemi vonatkozású kérdései. A munkaértekezlet két plenáris ülést és két, kisebb csoportban lebonyolított, párhuzamosan futó vitát foglalt magában, melyek célja az volt, hogy a fent említett kérdéseket megtárgyalják. A kisebb csoportokban rendezett vitáknak négy vitaindító adta meg az alaphangját, melyek különböző érdekeket és szakterületeket voltak hivatottak reprezentálni. Különböző szempontokból kívánták bemutatni az egyes témaköröket, hogy rávilágítsanak ezeknek a társadalom számára is fontos tudományos kérdéseknek különböző aspektusaira, továbbá hogy a résztvevők számára lehetőséget biztosítsanak véleményük kifejtésére, illetve a vélemények ütköztetésére. Az előadások és a viták arra engedtek következtetni, hogy az Enwise országokból származó női kutatók nagy érdeklődést mutatnak az aktuális etikai/bioetikai kérdések iránt, ideértve a múlt örökségét és az EU-bővítést csakúgy, mint a globalizáció miatt felmerülő újabb kihívásokat. Az Enwise országok női kutatóinak határozott, gyakran ellentmondásos véleményük van a biotechnológia legutóbbi eredményeivel, a tudósok orvosi etikai szerepével és az emberi élet jelentésével kapcsolatban. Mindazonáltal a szélesebb körű társadalmi vita még mindig hiányzik, és még nem igazán indultak el a figyelemfelkeltő kampányok ezekkel az életbevágó témákkal kapcsolatban az Enwise országokban.

▫

Záró megjegyzések A munkaértekezlet ideje alatt a résztvevők többször hangsúlyozták, hogy a tudomány olyan gyors ütemben fejlődik, amivel a törvényi és más szabályozások nem tudnak lépést tartani, különösen nem az Enwise országokban, ahol a szocialista rendszerről a piacgazdaságra történő váltás a régi politikai, kulturális, társadalmi-gazdasági és jogi viszonyokban radikális változásokat eredményezett. Ennek következtében erőteljesebb demokratizálódási folyamatra van szükség, különösen a bioetika terén, ahol a társadalom, a tudomány és a politika találkozik egymással, illetve ahol a nők – különösen a női kutatók – fontos szerephez juthatnak. A legalkalmasabbnak a résztvevők a szélesebb rétegektől felfelé irányuló, úgynevezett bottom-

Etikai szempontok a 6. Keretprogramban Mint az a 6. Keretprogram 3. pontja megfogalmazza: „Minden, a 6. Keretprogramhoz tartozóan folytatott kutatási tevékenységnek teljes összhangban kell lennie az alapvető etikai szabályokkal”. Ebből következik, hogy minden, az Európai Bizottsághoz támogatás reményében benyújtott kutatási javaslatnak tartalmaznia kell egy szakaszt, mely kifejti azokat az etikai kérdéseket, amelyek a projekt módszertana, céljai, az eredmények lehetséges felhasználása kapcsán merülhetnek fel, továbbá megadja az ezekre való lehetséges válaszokat. A 6. Keretprogram résztvevőinek figyelembe kell venniük a következő nemzetközi egyezményeket és nyilatkozatokat: a Helsinki Nyilatkozat legutóbbi változata, az Európai 118

Tanács Egyezménye az Emberi Jogokról és a Biomedicináról, melyet 1997. április 4-én írtak alá Ovedióban, a Párizsban, 1998. január 12-én aláírt Emberi Klónozás Tiltásáról szóló Kiegészítő Jegyzőkönyv, az ENSZ Egyezménye a Gyermekek Jogairól, Egyetemes Nyilatkozat az Emberi Génállományról és az Emberi Jogokról, melyet az UNESCO fogadott el; továbbá figyelembe kell venniük azokat a véleményeket, melyeket az Európai Tanácsadó Csoport megfogalmazott a Biotechnológia Etikai Vonatkozásairól (1991–1997), illetve azokat, amelyeket a Tudományok és Új Technológiák Etikája Európai Csoport (1998 óta). Forrás: Cordis

1. Azért született az a döntés, hogy elsősorban női hallgatóságot hívjanak össze, mert az etikával foglalkozó az Etika és Tudomány Részleg által 2002-ben és 2003-ban korábbi munkaértekezleteken, szemináriumokon, és konferenciákon, melyeken nagyrészt férfiak vettek részt szakértőként és előadóként az Enwise országokból: a budapesti volt a z első alkalom, hogy a nők is hallathatták hangjukat. 2. A 10 Enwise országon kívül Horvátország, Szerbia, és négy EU tagállam: Ausztria, Németország, Olaszország, az Egyesült Királyság; a 62 résztvevőből 9 volt férfi.

▫

▫

▫ ▫

up megközelítést vélték, és a közvélemény megkérdezését tekintették a (bio)etikai témák megvitatásának legjobb eszközének. A bioetikai témák átláthatósága a különböző érdekcsoportok szélesebb körű képviseletével (nők, társadalomtudósok stb.) biztosítandó az etikai bizottságokban, illetve azáltal, hogy a bizottságok célját és szerepét bemutatják a szélesebb nyilvánosságnak. A résztvevők külön hangsúlyt fektettek arra, hogy felhívják a figyelmet arra, hogy a szabályozás és a társadalmi ellenőrzés teljesen vagy részlegesen hiányázik az erkölcsi szempontból érzékeny orvosi–biológiai kutatásoknak az Enwise országokba való kihelyezésének kérdésében. A genetikai információk cseréjének kérdésében viszont a kutatók és az orvosok felelősségét, valamint a nőknek a vonatkozó döntéshozásban betöltött szerepét szükséges átgondolni. A viták során a résztvevők hangot adtak azon aggodalmaiknak is, hogy a genetikai adatokkal potenciálisan vissza is lehet élni, azok felhasználhatóak nemzeti érdekek előtérbe helyezésére, esetleg a kisebbségek megbélyegzésére is. A kutatóknak, különösen a női kutatóknak nagyobb figyelmet kellene fordítaniuk a nemek és az etika közötti összefüggésekre és kölcsönhatásokra az újabb tudományos kutatásokban. A kutatóknak ki kell venniük a részüket a szélesebb értelemben vett közönség oktatásából, sőt a médiából – melynek szerepét egyébként elsődleges fontosságúnak tekintették – sem szabad kizárni magukat. A tudománnyal foglalkozó újságíróknak pontos adatokat kellene szolgáltatniuk a tudományos kutatásokkal kapcsolatban, és aktívan részt kellene venniük a nagyközönség felé irányuló, megalapozott információkat tartalmazó kampányok előmozdításában. Ajánlások A következő ajánlások fogalmazódtak meg a budapesti munkaértekezlet során: ● Az érintett állami szerveknek (minisztériumok stb.) és/vagy társadalmi szervezeteknek társadalmi vitákat kellene kezdeményezniük a (bio)etikai témákkal kapcsolatban, különös tekintettel a nőket érintő kérdésekre. Figyelemfelkeltő kampányok indítása is kívánatos lenne. ● Az etikai bizottságokat jobban meg kellene ismertetni a nyilvánossággal, döntéseiket pedig átláthatóbbá kellene tenni. ● Az etikai bizottságok összeállításánál a két nem közötti arányt kiegyensúlyozottabbá – legalább 40%-ban nők – kell tenni, gondoskodni szükséges arról is, hogy különböző nézőpontok (szociológia, filozófia stb.) képviseltethessék magukat, így biztosítva a Bizottság összetételének sokrétűségét. ● A női kutatói közösségeknek együttműködést kellene kezdeményezniük a különféle szakterületeken dolgozó munkatársak között, valamint támogatniuk kellene a társadalmi kezdeményezéseket, a tudományt érintő nemi és etikai kérdésekkel kapcsolatban. E tevékenységeknek kiemelt figyelmet kell fordítaniuk a legújabb tudományos eredmények nemi aspektusaira. ● A kutatóknak ki kellene venni a részüket az orvosi és biotechnológiai területeken elért tudományos eredmények szélesebb körben való megismertetésében, továbbá a lehetséges veszélyekről való objektív tájékoztatásban. Ebben a kontextusban a Kutatási Főigazgatóságnak az lenne a feladata, hogy erősítse a tudományos újságírói hálózatát, illetve több információval lássa el az újságírókat. ● A budapesti munkaértekezletnek az volt a célja, hogy nyílt, a tudománnyal és társadalommal kapcsolatos viták egész sorának adja meg az alaphangot a legkülönfélébb társadalmi környezetekben és országokban. Éppen ezért a további kezdeményezések, illetve az esetleges eredmények nyomon követése szükséges annak érdekében, hogy növelni lehessen a tudományos kutatók és a társadalom tudatosságát az etikai/bioetikai kérdések tekintetében, és természetesen nagy jelentőséggel bír az is, hogy a jövőbeni vitákban nemi szempontokat is figyelembe vegyenek. Etikai felülvizsgálat a 6. Keretprogramban Az Európai Bizottság rendszeres etikai felülvizsgálatot fog gyakorolni minden olyan pályázat esetén, mely a (bio)etika szempontjából kényes témákkal foglalkozik, különösen olyan esetekben, amikor a javaslat az embrionális őssejtek felhasználásához kapcsolódik. Minden javaslatot különböző szakterületek független szakértőiből álló etikai bizottság vizsgál meg, ideértve a jog, a szociológia, a pszichológia, a filozófia és etika,

valamint az orvostudomány, a molekuláris biológia, és az állatorvoslás szakértőit. Mindegyik bizottságban biztosítani kell a tudományos és nem tudományos területről érkező tagok egyenlő arányát, valamint a nemi és földrajzi egyensúlyt. Lehetőség fog nyílni civil szervezetek képviselőinek, például a betegek érdekvédelmi szervezeteinek vagy az állatvédő szervezetek képviselőinek a meghívására is. Forrás: Cordis

119


Vitaindító a balkáni régió női kutatóival 2003. november 11–12. – Brüsszel, Belgium

A munkaértekezletnek számos célja volt: ● első alkalommal összehozni a balkáni térség női kutatóit annak érdekében, hogy megvitassák a női kutatók helyzetét a saját országaikban, illetve a térségben; ● vitát kezdeményezni a szükséges feltételekről és politikai intézkedésekről annak érdekében, hogy javuljon a balkáni térségben élő női kutatók helyzete és részvételük az Európai Kutatási Térségben; ● elősegíteni a vonatkozó politikai irányelvekkel, valamint a nemzetközi és európai szinten folyó tevékenységekkel kapcsolatos információ terjedését, különös tekintettel az Európai Bizottság, azon belül is a Nők és Tudomány részleg által kezdeményezett tevékenységekre Az értekezleten 34-en vettek részt, köztük 16 női kutató a humán, és a műszaki- és természettudományok területéről, továbbá a társadalmi nemi kérdések szakértői. A szakemberek Albánia, Bosznia-Hercegovina, Bulgária, Horvátország, Macedónia, Románia, Szerbia és Montenegró (ezen belül Koszovó és Vajdaság) területéről érkeztek. A Kutatási, a Bővítési és a Külkapcsolati Főigazgatóság képviselői is részt vettek a rendezvényen. A munkaértekezlet első részében azon politikai elemek szempontjából vizsgálták a kérdést, melyek hatással lehetnek az Európai Unió Nyugat-Balkán politikájára. A legfontosabb ezek közül a Thesszaloniki-folyamat1, amely az Európai Unió további bővítése szempontjából fontos mérföldkőnek számít. Annak ellenére, hogy a térség különböző országai a csatlakozás meglehetősen eltérő szintjén állnak, az általánosan tapasztalható folyamatok kedvező feltételeket teremtenek a tudományos együttműködés elmélyítéséhez, ezen belül is a női kutatók közös munkájához. Ez a politikai keret megfelelő kiinduló pontot nyújt a balkáni térségnek ahhoz, hogy fokozza részvételét az Európai Kutatási Térségben (EKT), továbbá arra ösztönzi a Balkán országait, hogy kiaknázzák a népesség társadalmi mobilitásra való erős hajlamát és kiváló oktatási hátterét. Emellett elismeri, hogy a térség kutatási, technológiai, fejlesztési és innovációs (KTF) kapacitásának megerősítésekor a fő cél az emberi erőforrás fejlesztése, valamint a kutatási infrastruktúra és az intézményrendszer kiépítése. A munkaértekezlet számára egy másik fontos kiindulási pontot adott a Nők és Tudomány részleg tevékenysége az Európai Bizottság Kutatási Főigazgatóságán, különös tekintettel az Enwise aktivitásokra. Mint azt a munkaértekezlet során hangsúlyozták, a „nők és tudomány” kérdéskör két azonos fontosságú szempontot jelenít meg: az egyik a nemi esélyegyenlőség a tudományos tevékenységekben (ezen belül a különböző területeken, szektorokban és szinteken való képviselet, az előmenetel, az elismerések, a szakmai és magánélet egyensúlya stb.), míg a másik a balkáni országok általános tudományos és emberi potenciáljának fejlesztése, valamint annak az EKT-be való bevonása. A nők és tudomány témakör megközelíthető egyrészt úgy, mint a tudományos életben a nemek közötti egyenlőség általánossá tételére irányuló erőfeszítés, másrészt pedig úgy, mint a gazdasági fejlődés egyik eleme, mivel a női humán potenciál önmagában is erőforrásnak tekinthető, mely nagyban elősegíti a bővítési folyamatot, ha azt hatékonyan és ésszerűen használják. Ez a két aspektus egymástól elválaszthatatlan. A nők oktatása és tudása lehet a térség országai átalakulásának egyik fő motorja, mind gazdasági, mind kulturális értelemben, ezért szükséges, hogy az Európai Unió ezt felismerje, illetve támogassa. Nyilvánvaló kapcsolat van a nemi esélyegyenlőség formai feltételeit megteremtő folyamat és az integrációs folyamat, vagyis az Unióhoz való közeledés között. Ez nem jelent mást, mint hogy a harmonizáció rendkívül jótékony hatással van a Balkán országaiban a

120

1. A 2003. június 21-i európai csúcstalálkozó

Austria Hungary Slovenia Romania

Croatia

Bosnia Herzegovina Italy

Serbia and Montenegro Bulgaria fYROM Albania

Greece

nemek közötti kiegyenlítődési folyamatra, legalábbis a törvényhozói szinten. Az országok Európai Unióhoz viszonyított helyzete összefüggésben van azoknak a speciális programoknak, tevékenységeknek és hivatali mechanizmusoknak a minőségével és körével, melyek célja a nemek közötti esélyegyenlőség megteremtése. Mindazonáltal a balkáni valóság még mindig gátat szab annak, hogy a nők korlátlanul részt vehessenek a tudományos életben. A munkaértekezlet legfontosabb témái a következők voltak: az agyelszívás jelensége és a diaszpórában élő, szétszóródott kutatói közösségekkel való kommunikáció; szegregáció az oktatásban és a munkában; a női kutatók elé állított akadályok a hivatalokban; a női kutatók élet- és munkahelyi körülményei; előmenetel, díjak és elismerések; a nemek helyzetével kapcsolatos kutatások fejlesztése; kutatás és alkotás, valamint nemekre jellemző tudás; a nemi kutatásokban a hozzáértés és szaktudás magasabb szintre emelése; a balkáni régió női kutatóira vonatkozó tudásanyag növelése (statisztikák és kutatások); a női kutatókat tömörítő szervezetek és hálózatok létrehozása és fejlesztése.

121

▫

▫

▫

▫

▫

▫

Záró megjegyzések A különböző előadások (egy-egy ország vonatkozásában, illetve összehasonlító jelleggel) és szakmai viták (melyek két különböző alcsoportban és egy záró plenáris ülés keretében zajlottak) alapján néhány általános következtetést lehet levonni: A régió legtöbb országára jellemző, hogy magas a nők részvételi aránya az összes tudományos területen, illetve azok minden szintjén, és ez az arány növekvő tendenciát mutat. Ennek ellenére még mindig nagyarányú különbség figyelhető meg az egyéni iskolázottsági jellemzőkben, és abban, hogy a lányok erősebb hajlamot mutatnak a humán tárgyak tanulására, mint a műszaki- és természettudományokéra. Horvátország és Bulgária esetében meg kell azonban jegyezni, hogy a nők részvételi aránya a műszaki- és természettudományok területén magasabb, mint sok nyugati országban. A háborúk, gazdasági válságok, a tudományos életre vonatkozó ENSZ-szankciók (különösen Szerbiában), valamint a rendszerváltás negatív hatásai nagyban visszavetették a térség oktatási és kutatási kapacitását, ami egyben az oktatás színvonalának csökkenését is jelentette. Mivel Európa félperifériájáról van szó, a térség számos tudományos közössége szembesül azzal a problémával, hogy rendkívül korlátozottak a nemzetközi szakmai közösségekhez való kapcsolódási lehetőségek. Az agyelszívás még mindig az egyik legnagyobb akadálya annak, hogy a térség kutatói közösségei felépüljenek, nem is annyira a humán veszteségek szempontjából (mivel az máshol mindig nyereséggel jár, így az „agyáramlás” szó alkalmasabb lenne), mint inkább a tudományos szféra gyors elöregedése, továbbá a kutatói népesség sebesen apadó kritikus tömegének szempontjából. A kutatók élet- és munkakörülményei általában véve, több szempontból is (presztízs, keresetek) kedvezőtlenek. A női kutatók élet- és munkakörülményei még rosszabbak, mivel a már eleve meglévő kettős terhet tovább súlyosbították a gazdasági nehézségek. Az egyik legnagyobb akadály, ami a tudományos karrier terén a nők útjában áll, és ami általában véve akadályozza a nemek közötti egyenlőség megvalósulását (pl. a politikában, a gazdasági életben), az a kulturális korlát, ami mélyen beleivódott a társadalomba: a női nemhez, a nők szerepéhez és kötelességeihez fűződő előítéletek. A balkáni társadalmak Európa leginkább patriarchális társadalmi felépítését jelenítik meg. Maguk a nők, illetve a női kutatók sem fogékonyak a nemek közötti egyenlőség kérdésére, és sok esetben ők maguk is elfogadják az előítéleteket (ez az ún. „elfogadott nőgyűlölet”) A nemekre vonatkozó kutatások fejlődésnek indultak ugyan, ám a kapcsolódó oktatás nagy része nem a térségben készült felméréseken alapul, hanem inkább a már meglévő tudásanyag átadásán, minek következtében gyakran keletkezik űr az elmélet és a gyakorlat között, illetve nagy nehézségek jelentkeznek abban, hogy adekvát, és az adott helyzetre szabott intézkedéseket lehessen hozni. Annak ellenére, hogy a munkaerőpiac még mindig nem támaszt igényt a nemi kérdésekkel foglalkozó kutatók és szakértők iránt, az uniós és más nemzetközi elvárásoknak

A balkáni dilemma

Fényűzés egyszerre tudósnak és nőnek lenni

A balkáni régió legnagyobb dilemmája, hogy a balkáni országok a modern állam megvalósítását posztmodern szemszögből közelítik meg. Ez valódi dilemmát jelent, és egyúttal súlyos filozófiai kérdést vet fel: a balkáni országok képesek lehetnek-e arra, hogy átugorják a modern állapotot és rögtön belépjenek a posztmodern korba? Szerintem valójában senki nem tud erre választ adni.

Az albán rendszerváltás hosszú és fájdalmas folyamata során úgy tűnik, fényűzést jelent általában véve kutatónak lenni, különösen női kutatónak. Ebben a helyzetben mindenki próbálja megtalálni a módját annak, hogy minél több előnyre tegyen szert, minél több pénzt tudjon hazavinni, hogy normális életet élhessen.

Dr. Nikolina Sretenova, az Enwise Szakértői Csoport bolgár tagja, a munkaértekezlet résztvevője.

M. Sci. Eglantina Gjemeni, Nők Központja, Tirana, Albánia, a munkaértekezlet résztvevője.

122

Értékes tőke A felsőoktatásból származó társadalmi és kulturális tőke az egyik legnagyobb érték, melyet a civil társadalom megjeleníthet. Az agyelszívás nyereség és veszteség oldalának viszonyát úgy is kiszámíthatjuk, ha megvizsgáljuk, hogy a folyamat növeli, esetleg csökkenti-e ezt a tőkét minőségi szempontból. Prof. Dr. Michael Daxner, Oldenburgi Egyetem, Németország, a munkaértekezlet résztvevője és előadója.

▫

megfelelően egyre nagyobb szükség van arra, hogy a politikai irányelvek kialakításánál ezeket a szempontokat is figyelembe vegyék. Minden politikai megfontolásnak az adott helyzethez kell alkalmazkodnia, hogy eredményes és hatékony legyen, ami egyúttal azt jelenti, hogy óriási szükség van a felméréseken alapuló tudásra a nemeket illetően, ez pedig aktív intézményi támogatást feltételez. Ahhoz, hogy a nemek kutatása elismert tudományág lehessen, rendkívül magas színvonalat kell elérni. A női kutatók nem kapnak elegendő tájékoztatást az EKT-ről; sem a női kutatók helyzetének előmozdítására irányuló erőfeszítésekről, sem pedig a 6. Keretprogramról, annak különböző tevékenységeiről és finanszírozási lehetőségeiről. A regionális együttműködés kevéssé fejlett, a térségben alacsony a mobilitás és hiányzik az általános tájékozottság az EU által kínált lehetőségekről. Nem ismerik a nemek közötti esélyegyenlőség fő kérdéseit, a szakmai szervezetek nem rendelkeznek megfelelő szervezettséggel, továbbá a női kutatók hálózata is kialakulatlan az egyes országokban. Ajánlások A munkaértekezlet összes részvevője tevékeny szerepet vállalt a lehetséges jövőbeni lépések és ajánlások kidolgozásában. Az ajánlásokat a következőképpen lehet csoportosítani: ● Információ gyűjtése és pontosítása a tudományos élet női részvevőiről, ideértve a statisztikai adatokat nemek szerinti bontásban, valamint a női kutatókkal kapcsolatos regionális és nemzeti adatbázisokat. ● A női kutatókról szóló kutatások támogatása, ideértve a minőségi és a mennyiségi módszertani elemeket nemzeti és regionális szinten (komparatív kutatások). ● A nemekkel kapcsolatos kutatások támogatása a térségben és a kutatásalapú tudás megteremtése; a munkaerőpiacon megvalósítható politikai irányelvek meghatározása a nemi kutatásokkal kapcsolatos szakértelem előmozdítására. ● A nemi vizsgálatok és a nemi kérdésekre fogékony tudás beépítése az oktatásba, nemi kérdésekre érzékeny pedagógia tanterv összeállítása, valamint olyan lépések megtétele, melyek elérhetővé teszik a nemek közötti egyensúlyt a különböző oktatási és kutatási területeken. ● Az agyelszívás kérdéskörének az „agyáramlás” szempontjából való megközelítése, a diaszpórában élő kutatói közösségekkel való kapcsolatfelvétel és azon eszközök és módszerek meghatározása, melyek segítségével a helyi kutatói közösségek közötti együttműködés erősíthető. ● A tudományos életben dolgozók mobilitásának támogatása annak érdekében, hogy fokozni lehessen a kutatók kritikus tömegét, továbbá a kutatók ösztönzése arra, hogy a térségben maradjanak. ● Az országos, nagyrégiós és kisrégiós kapcsolattartó központok kiépítésének támogatása az információáramlás javítása érdekében, különösen a 6. Keretprogram tevékenységeivel kapcsolatban. Ennek magában kell foglalnia Nemzeti Kapcsolattartó Pontok felállítását a térség országaiban. ● A hálózatépítés fejlesztése; elektronikus hálózatok kiépítése és/vagy fejlesztése; a hálózatépítés különböző módjainak fejlesztése (a mentorálás lehetőségei, állandó regionális csatornák az információcserére.) ● Rendszeres konferenciák szervezése a női kutatók számára. ● Olyan innovatív mechanizmusok kidolgozása, melyeken keresztül a kormányzati intézmények (pl. a kutatásokat felügyelő minisztériumok) támogatni tudják a női kutatókat. Gondoskodás arról, hogy a nemzeti hivatalok nagyobb felelősséggel viseltessenek az azon kutatási-fejlesztési politikai irányelvek iránt, melyek célja az EU K+F keretprogramjaira vonatkozó információk terjesztése. ● Pénzalap létrehozása nők által végzett kutatások publikálására, illetve nők részvételének finanszírozása európai és más nemzetközi konferenciákon annak érdekében, hogy a női kutatók munkája láthatóbb legyen a térségen belül és azon kívül is.

Javaslat egy állásközvetítő iroda létrehozására Mind az állami felsőoktatási, mind a magánszférában hasznosabb lenne a szükséges tudományos munkaerőt a régióban fellelni, mint elveszteni azt csak azért, mert az ország nem tud megfelelő állásokat kínálni. A kutatás és fejlesztés területén működő szinergiáknak szinergiákat kell létrehozniuk munkahelyteremtésben is. Egy regionális állásközvetítő iroda megoldást jelenthetne a problémák egy részére. Prof. Dr. Michael Daxner, Oldenburgi Egyetem, Németország, a munkaértekezlet résztvevője és előadója

123

5.

A női kutatók támogatása Az enwise országokban Ajánlások

5.

A NŐI KUTATÓK TÁMOGATÁSA AZ ENWISE ORSZÁGOKBAN

Az Enwise Szakértői Csoport azt a megbízást kapta, hogy tegyen ajánlásokat, hogyan lehetne az Enwise országok női kutatóinak szerepét növelni és pozícióját megerősíteni az Európai Kutatási Térségben (EKT). Mivel az EKT-ben nyilvánvalóan a 6. Keretprogram a legfőbb eszköz a kutatási tevékenységek összehangolására és integrálására, illetve arra, hogy az uniós tagállamokban megszilárduljanak az együttműködés alapjai, a jelentésnek egy másik lényeges célja, hogy ajánlásokat fogalmazzon meg arra nézve, hogyan növelhetnénk az Enwise országok női kutatóinak részvételét a 6. Keretprogramban. Mivel az EU különösen nagy jelentőséget tulajdonít a 2002. márciusában megfogalmazott 3%-os barcelonai célkitűzésnek, az Enwise Szakértői Csoport tagjai fontosnak tartották, hogy ajánlásaik közt megemlítsenek néhány olyan intézkedést is, melyek biztosítanák, hogy az Enwise országok női kutatói – és főleg a fiatalabb nemzedék – aktívan részt vehessen ebben a közös európai törekvésben. Az ajánlások olyan partnerek köré csoportosíthatók, akik nélkül a tíz Enwise országban nem lehet előrehaladást elérni a női kutatók helyzetében: a Miniszterek Tanácsa és az Európai Parlament, az Európai Bizottság, a K+F irányelveket meghatározó nemzeti döntéshozók, egyetemek és tudományos intézmények, üzleti vállalkozások, média, női kutatók és női egyesületek. A Miniszterek Tanácsa és az Európai Parlament ▫ Az első és legfontosabb, hogy a „nők és tudomány” kezdeményezés az Enwise országokban folyamatos politikai támogatást kapjon a Miniszterek Tanácsa és az Európai Parlament részéről. ▫ A Miniszterek Tanácsa és az Európai Parlament támogatása azért szükséges, hogy az Enwise országokban biztosítani lehessen a kívánalmaknak megfelelő, korszerű kutatási infrastruktúrát (ideértve az informatikai infrastruktúra fejlesztését), – amint ezt már az ITRE Bizottság is kinyilvánította 2002. októberében (Európai Parlament, 2002) – mely a Keretprogram révén elérhető előnyök optimalizálásának előfeltétele. ▫ A Miniszterek Tanácsa és az Európai Parlament támogatása ahhoz is fontos, hogy javítani lehessen a nemek közti esélyegyenlőséget az EU K+F politikájában, különös tekintettel az Enwise országokra. Az Európai Bizottság Az Európai Bizottságnak tett ajánlásokat négy téma köré csoportosíthatjuk: adatgyűjtés; tájékoztatás; intézkedések a nőknek a Keretprogramban való részvételének ösztönzésére; és végül, de nem utolsó sorban, hosszú távú támogatás a „nők és tudomány” akció számára uniós szinten. Adatgyűjtés Az Európai Bizottságnak biztosítania kell a hozzáférést a különféle bizottságok és csoportok adataihoz, melyek részt vállalnak a 6. Keretprogram megvalósításában, pályázataiban és szerződéseiben. Ezeket az adatokat nemek és országok szerinti bontásban kell közölni. Az adatoknak megbízhatóknak kell

126

lenniük, ezeket rendszeresen frissíteni, és észszerű késedelmi idő betartása mellett közölni szükséges. Ez az egyik előfeltétele annak a monitorozási folyamatnak, mely a nők részvételét kíséri figyelemmel a 6. Keretprogramban. Munkája során az Enwise Szakértői Csoport ellentmondásokat fedezett fel a Kutatási Főigazgatóságnál rendelkezésre álló és a Cordis honlapján megjelenő adatok között. Tájékoztatás ▫ Az Enwise országok nemzeti kapcsolattartóinak a nemek közti esélyegyenlőséggel és a 6. Keretprogram nemi esélyegyenlőségi vonatkozásaival kapcsolatos képzésben kell részesülniük. ▫ A nemzeti kapcsolattartók feladata, hogy széleskörű tájékoztatást nyújtsanak nemzeti szinten az uniós finanszírozási lehetőségekről és projektekről, ideértve a napilapokban és más országos médiacsatornákon keresztül közzétett interjúkat is. Jelentős számú nő részvételét kell továbbá biztosítaniuk a 6. Keretprogram minden információs rendezvényén. ▫ Információs szolgálatot kell létrehozni a női kutatók számára a

▫

▫ ▫ ▫

6. Keretprogramban való részvételük elősegítésére (pl. projekt javaslatok előzetes ellenőrzése, angol nyelvi korrektúra stb.). Tekintettel az Enwise országok jelenlegi informatikai hiányosságaira (Szlovénia kivételével), a nemzeti kapcsolattartóknak kell biztosítaniuk a 6. Keretprogrammal kapcsolatos információkat azon kutatók számára, akik nem rendelkeznek megfelelő informatikai háttérrel. A Bizottságnak javítania kell a pályázati felhívások nyilvánosságát a 6. Keretprogram „nők és tudomány” és egyéb, nemi esélyegyenlőségi kérdéseket érintő témáiban, különös tekintettel az Enwise országokra. A Bizottságnak terjesztenie kell a legjobb gyakorlatra vonatkozó példákat, mégpedig olyan projektek eredményeinek közzétételével, melyeket nők koordináltak vagy jelentős számú nő vett bennük részt partnerként. A Bizottságnak meg kell bizonyosodnia arról, hogy a női kutatók megfelelő tájékoztatást kapnak az Európai Bizottság által szervezett rendezvényekről, mint amilyen például az IST-2002 is volt. Biztosítani szükséges, hogy a két nem képviselői egyenlő arányban legyenek jelen a résztvevők és a felszólalók között. Külön üléseket kell rendezni a női kutatók számára a tapasztalatcsere és az együttműködés elősegítésére. A Bizottságnak biztosítania kell a gyermekgondozáshoz szükséges feltételeket a helyszíneken, hogy kisgyermekes kutatók is részt tudjanak venni a rendezvényeken. Külön pénzügyi alapokat kell hozzáférhetővé tenni, melyek segíthetik az Enwise országokból és a nyugat-balkáni államokból érkező nők és fiatal kutatók részvételét.

Intézkedések, amelyek elősegítik a nők részvételét a Keretprogramban ▫ Pénzügyi alapot kell elkülöníteni az Enwise országokból származó női kutatók képzésére a pályázatkészítés és projektmenedzsment terén. ▫ Tanácsadó rendszert kell létrehozni, melyben tapasztalt női kutatók segítik fiatalabb kollegáikat 6. Keretprogram pályázatok elkészítésében, ösztöndíjak megszerzésében stb. ▫ Külön figyelmet kell fordítani az esélyegyenlőségre a 6. Keretprogramban való részvételt elősegítő pályázati támogatások elosztásánál.

127

5.


▫ Útmutatást és képzést kell biztosítani a tudományos intézmények számára az Integrált Projektek és Kiválósági Hálózatok Esélyegyenlőségi Cselekvési Tervének kidolgozásához. ▫ Mindennapi gyakorlattá kell váljon az előlegfizetés az Enwise országokból és a nyugat-balkáni államokból származó szakértők számára. ▫ A Bizottságnak gondoskodnia kell arról, hogy az Enwise országok női kutatói nagyobb arányban vegyenek részt a 6. Keretprogram tanácsadó csoportjaiban. ▫ Az értékelők adatbázisában regisztrált, Enwise országbeli női kutatók összetételét alaposan meg kell vizsgálni nemzetiségük és tudományterületük szerint, hogy részvételüket optimálissá lehessen tenni a bíráló bizottságokban. Hosszú távú támogatás a „nők és tudomány” tevékenységek számára uniós szinten

▫ A Bizottságnak a továbbiakban is támogatnia kell a Helsinki Csoportot, különös tekintettel az Enwise jelentés következményeire. A Helsinki Csoport tagjait fel kell kérni, hogy rendszeres, a legfrissebb információkat tartalmazó jelentéseket készítsenek az országukban élő női kutatók helyzetéről. ▫ A Bizottságnak segítenie kell az Enwise országokban működő, a „nők és tudomány” témakörrel kapcsolatos hálózatokat hasonló európai hálózatokkal való kapcsolatok kialakításában, különös tekintettel a Női Kutatók Európai Platformjával való kapcsolat felvételére. ▫ A Bizottságnak támogatnia kell a „nők és tudomány” regionális koordinációs központokat (nemzeti társfinanszírozás mellett). A K+F irányelveket meghatározó nemzeti döntéshozók ▫ A nemzeti oktatáspolitikában külön figyelmet kell fordítani a nemek közötti esélyegyenlőség általánossá tételét támogató szemlélet kialakítására az általános iskolától kezdve a felsőfokú oktatási intézményekig. Hangsúlyozni szükséges a nők és férfiak egyenlő jogait, a két nem közötti különbségek pozitív oldalát, ami a társadalom kiegyensúlyozott fejlődéséhez nélkülözhetetlen. ▫ A középiskolás diákok számára nyári iskolákat és tanácsadó programokat kell szervezni annak érdekében, hogy a lányok számára is vonzóvá váljon a kutatói pálya. Ezekbe a programokba fiatal női kutatókat kell bevonni, hogy elmondhassák saját tapasztalataikat. ▫ Egyes tudományterületekben eltérő programokat kell biztosítani a fiúk és a lányok számára (pl. a lányok számára vonzóbbá kell tenni a műszaki tudományágakat). ▫ Az Enwise országokban arra is szükség van, hogy a K+F újjászervezése tekintetében mélyítsük ismereteinket. Az ilyen irányú kutatások támogatandóak. ▫ A Strukturális Alapokat fel kell használni az információtechnológiai és más technikai munkafeltételek fejlesztésére – így nem veszítjük el a szellemi értékeket a rossz felszereltség miatt. ▫ Új osztályt kell létrehozni és/vagy felelőst kell kinevezni az illetékes minisztériumokban (pl. Oktatási Minisztérium vagy Magyarországon az Esélyegyenlőségi Kormányhivatal) azzal a feladattal, hogy előnyösebb helyzetbe hozza a nőket a tudomány területén, és segítse a nemek közti esélyegyenlőséget a kutatásban.

128

▫ Nemzeti Operatív Bizottságokat kell felállítani a nők kutatásban betöltött helyzetének erősítése érdekében az összes Enwise országban, mely biztosítja az együttműködést mindazon érdekelt felek között, akik szerepet játszhatnak a „nők és tudomány” kezdeményezés támogatásában. ▫ Újra át kell tekinteni az Enwise országok képviseletét a Helsinki Csoportban, hogy nemzeti szempontból maximalizálni lehessen a Helsinki Csoport tevékenységének hozzáadott értékét. ▫ A nemzeti hatóságoknak ösztönözniük kell a családbarát intézkedéseket az egyetemeken, más felsőoktatási intézményekben, valamint az állami és magán K+F intézményekben, hogy javítani lehessen az Enwise országokban dolgozó női kutatók szociális helyzetét és munkahelyi körülményeit. ▫ Uniós alapok bevonásával körültekintő és hosszú távú nemzeti politikát kell kidolgozni a kutatók fiatal generációjának támogatására. Kiterjedt és átfogó információs adatbázisok segítségével széles körben tájékoztatni kell őket az ösztöndíjakról és mobilitási lehetőségekről, továbbá létre kell hozni a Fiatal Európai Kutatók Hálózatát azzal a céllal, hogy karrierjük követhető legyen az ösztöndíj lejárta után is. Ezt egészítse ki a külföldről visszatérő fiatalok számára indítandó, a reintegrációt, újra-beilleszkedést segítő program. ▫ Továbbképzési programokat kell kidolgozni olyan vezető kutatók számára, akik pályafutásukat a kommunista érában vagy az átmeneti időszak kedvezőtlen gazdasági körülményei között építették, hogy növeljük tudományos potenciáljukat és leküzdhetővé váljanak a jelenleg tapasztalható gyengeségek (a tudás korszerűsítése, nyelvtanfolyamok és informatikai ismeretek). ▫ Kapcsolattartó Központokat kell létrehozni a női kutatók számára annak érdekében, hogy: ● ösztönözzük a nőket a tudományos kutatómunkában való részvételre, ● fokozzuk azon programok ismertségét, melyeknek célja, hogy előmozdítsa a nők részvételét a tudományos kutatásokban, illetve emelje a nőknek szóló ösztöndíjak számát, ● növeljük a nők részvételi arányát a 6. Keretprogramban, ● szemináriumokat tudjunk szervezni női kutatók számára, melyeken szóba kerülhet a különböző tudományos területeken hazájukban és Európa-szerte dolgozó nők helyzete, és a résztvevők tapasztalatot cserélhetnek a más országokban (pl. Nagy-Britanniában vagy Németországban) alkalmazott legjobb gyakorlatról a „nők és tudomány” területén. ● támogatni tudjuk az Enwise jelentés széleskörű megismertetését és az ajánlásokra visszajelzéseket kapjunk, ● létrehozhassunk olyan internetes honlapokat, melyek információkkal szolgálnak a különféle nemzeti és uniós tevékenységekben és programokban való részvétel lehetőségeiről. ▫ Monitorozni szükséges a nemek közötti esélyegyenlőség felé tett előrelépést a tudomány területén, illetve azt a nemzeti jelentésekben közzé kell tenni, ahol a teljesítményértékelési mutatók között figyelembe kell venni a Honeypot indikátort is. ▫ Fontos megvizsgálni a fizetési különbségeket, szem előtt tartva a tudományos rendszerekben a nemek között megfigyelhető éles vertikális tagolódást. Ez az információ lehetővé teszi az összehasonlítást más, tudás-intenzív

129

5.


szakterületekkel, tehát monitorozható lesz a kutatói pálya vonzósága az Enwise országokban és azokon kívül. ▫ Támogatni kell a női kutatók karrierjével és életvezetésével foglalkozó kutatásokat. ▫ Segíteni kell az egyes Enwise országok tudományos közösségei és a diaszpórában élő kutatók tudományos együttműködésére irányuló programokat. Egyetemek és Tudományos Intézmények ▫ Az egyetemeken és tudományos intézményekben létre kell hozni egy új osztályt, vagy ki kell nevezni egy személyt, aki felelős a „nők és tudomány” ügyek támogatásáért, valamint az esélyegyenlőséget előtérbe helyező foglalkoztatáspolitika megvalósításáért. ▫ Az Enwise országokban biztosítani kell az esélyegyenlőséget a kutatók alkalmazásában és előléptetésében. ▫ A tudományos értékelésnek objektívabb kritériumokon kellene alapulnia, nem pedig az ajánlásokra épülő rendszeren (mely elősegíti a klikkesedést, egyébként pedig igazságtalan és rossz hagyományokon alapuló rendszer!!!), vagy a fizikai jelenléten (pl.: konferenciák). ▫ A kutatóintézeteknek családbarát munkakörnyezetet kell biztosítaniuk, mely magában foglalja a gyermekgondozási időszak utáni továbbképzést, hogy megelőzhetőek legyenek az egyén pályafutásában esetlegesen bekövetkező törések; a felkínált lehetőségek közül nem hiányozhatnak a távmunkát lehetővé tévő eszközök sem. Rendkívül fontos, hogy férfiak is részt vegyenek ezekben az újszerű akciókban, azaz ők is magukévá tegyék az új viselkedési mintákat. A férfiakat speciális kampányokkal kell megcélozni. ▫ Az egyetemeknek és kutatóintézeteknek nemi esélyegyenlőségi mutatókat kell kidolgozniuk, hogy monitorozni tudják a változásokat saját kutatói személyzetük nemi megoszlásában. ▫ Új posztdoktori rendszert kell bevezetni a fiatal kutatók számára. Ezek a programok úgy kerüljenek kialakításra, hogy az a nőket jelentkezésre ösztönözze. A női végzősök és posztdoktori státuszban lévő női kutatók számára speciális pénzügyi támogatást kell létrehozni. ▫ Mivel a kutatói pálya építésében a nemzetközi dimenziók nagy jelentőséggel bírnak, a női kutatókat pénzügyi támogatásban kell részesíteni, hogy részt vehessenek nemzetközi rendezvényeken és eseményeken.

▫ A nőkre és nemekre vonatkozó tanulmányokat, valamint a társadalmi nemi kutatást támogatni szükséges. A kutatásoknak elsősorban minőségi és mennyiségi szempontból kell vizsgálniuk a kommunizmus alatti és utáni időket, hogy többet megtudjunk a nők szubjektív életfelfogásáról és mindennapi stratégiáikról, illetve az ilyen szempontból érzékelhető esetleges különbségekről, eltérésekről. A nőkre (illetőleg férfiakra) vonatkozó túlzott általánosításokat és sztereotípiákat kerülni kell. Üzleti Vállalkozások ▫ Az üzleti vállalkozásoknak ösztönözniük kell a női munkatársakat azzal, hogy családbarát munkakörnyezetet biztosítanak. ▫ Az Enwise országokban a dolgozó nők életéről további analitikus, piacvezérelt kutatásokat is szükséges folytatni.

130

Média ▫ A médiának javítania kell a tudományról kialakult képet, továbbá figyelemfelkeltő kampányokat kell folytatnia az Enwise országokban. Az összképnek az eddigieknél vonzóbbnak kell lennie a nők és a fiatalabb generáció számára. Rá kell világítani a tudományos és kutatómunka kreatív oldalára, és ehhez kapcsolódva fel kell fedni a képzelőerő szerepét, a vállalkozó szellem előtt álló lehetőségeket, valamint a világ titkainak felfedezését kísérő varázslatot. ▫ Az újságírók számára olyan képzést kell biztosítani, mely felhívja figyelmüket a kutatás területén hangsúlyozottan előforduló nemi sztereotípiákra. ▫ Női kutatókról szóló ismeretterjesztő füzeteket, könyveket, TV programokat, CD-ket és DVD-ket kell összeállítani. ▫ Találkozókat és munkaértekezleteket kell szervezni újságírók és kutatók részvételével, hogy megkezdődjön közöttük a párbeszéd, mely felhívja a figyelmet arra, mennyire fontos segítenünk a nemi esélyegyenlőséget a kutatásban. Női Kutatók és Női egyesületek ▫ A tudományos munkát végző nők számára szakmai szervezeteket és ezek hálózatait kell létrehozni az Enwise országokban, bevonva a női kutatókat, akik most tértek haza külföldről, vagy jelenleg is külföldön dolgoznak. A diaszpórában élő női kutatókat is érdemes megcélozni. ▫ Ezen szervezeteknek az legyen a szerepe, hogy nagyobb befolyást szerezzenek a női kutatóknak és figyelemmel kísérjék az Enwise jelentés ajánlásainak megvalósítását. ▫ A szervezeteknek és hálózatoknak stratégiai együttműködést kell kialakítaniuk az EU-15-ben és a balkáni államokban élő női kutatókkal. ▫ A társadalmi nemi kérdések kelet- és nyugat-európai szakértőinek stratégiai kapcsolatokat kell kialakítaniuk egymással.

131

Epilogue

Bőség vagy hiány? Nem és tudományos kiválóság az Enwise országokban

Manapság nem nehéz elképzelni, hogy a tehetség, a képességek, valamint a tudományos munkához nélkülözhetetlen kiváncsiság és lelkesedés az országok és a nemek között egyenlően oszlik el; hogy a fiatal európaiak minden újabb nemzedéke új képességekkel és szenvedéllyel gazdagítja a tudományos vizsgálódást és kutatást – friss elhivatottságot, a fejtörést okozó problémák és a világ gondjai megoldása iránti olthatatlan vágyat hozva magával. Akkor hát hogyan lehetséges, hogy a „tudományos kiválóság”, olyannyira elitista, bizonyos helyekre koncentrálódó és zömében férfiak által képviselt? Avagy – Virginia Woolf Shakespeare kitalált nővérének tragikus sorsáról szóló gondolatának parafrázisával élve, – ha manapság az Enwise országokban egy lány zseninek születik, lehet-e belőle a tudomány Shakespeare-je, vagy ellenkezőleg, eltűnik, elillan-e, mint szintén lángész anyja, és átlagos, magasan képzett nővé válik, aki belefáradt a kettős teherbe, lassan lemond az ambícióiról és felhagy a reménykedéssel? Van bármilyen esélye arra, hogy az átlagosnál jobb legyen, több, mint egy férfi kutató segítője, ha úgy dönt, hogy saját országában marad a nemi kérdések iránt érzéketlen férfi és női munkatársakkal körülvéve, illetve kimerülve a napi megélhetésért való küzdelemben, miközben alulfizetett oktatást vagy fárasztó adminisztrációs tevékenységet végez, a csapatmunkában és a belső intézeti munkamegosztásban mellőzött szerepkörben? Képes lesz-e követni a saját elképzeléseit abban, hogy mi fontos a kutatásban és a tudásban, és fel tud-e majd építeni egy kutatóközösséget, melynek tagjai hasonló ismeretelméleti elveket vallanak, egyként értelmezik a világot? Hozzájut-e majd megfelelő felszerelésekhez és pénzügyi forrásokhoz, megfelelőek lesznek-e az életkörülményei? Vagy inkább tudós nomáddá válik, szellemként kóborolva1 egyik intézettől a másikig, országról-országra? Végül meg kell-e majd hoznia azt a mégoly nehéz döntést, hogy feláldozza az anyaságot és a magánéletét, a mobilitását, így válva versenyképessé a nemzetközi tudományos piacon, mely homályos és gyakran igazságtalan szabályok szerint működik? Belekerül-e majd az egymást követő döntések ördögi körébe, a végén éppen azt a motivációt veszítve el, ami miatt az egész fáradságos utat megtette? Ki fogja támogatni, ki fogja megdícsérni, ki fogja csodálni? Ha sikeres lesz a tudomány férfias világában, ugyanolyan íze lesze a jutalomnak, mintha férfinak született volna?

134

„Még hosszú út áll előttünk, míg a tudományos közösségekben élő előítéleteket leküzdve elérjük, hogy a különböző háttérrel rendelkező kutatók azonos joggal vehessenek részt a világ megértésének közös projektjében… Remélem felhívtam a figyelmüket az előttünk álló másik fontos kihívásra is, mégpedig arra, hogy a tolerancia és az együttműködés művészetére kell neveljük saját magunkat és kutatótársainkat.” Forrás: Natalija Micunovic, Vitaindító a balkáni régió női kutatóival, Enwise munkaértekezlet, Brüsszel, 2003.

„A nyugatiak mindig is gyanúval fognak tekinteni a keletről érkezőkre, ez vitathatatlan tény…” Forrás: Litván kutató, Zvinkliene, 2003.

1. Nikolina Sretenova, az Enwise Szakértői Csoport bolgár tagja használta ezt a kifejezést az agyelszívás nyomán Nyugaton dolgozó, keleti kutatókra.

Nem ismerjük azokat a nőket, akik átgondolták ezeket a dilemmákat és végül feladták, azokat, akik lemorzsolódtak a tudomány világából. Nem tudjuk, hogyan lehetne lemérni a női tehetségek elfecsérlését és a női kiválóságok elvesztését az Enwise országokban. De azt tudjuk, hogy ez a veszteség hatalmas és káros, nem csak a női kutatók, nem csak a potenciálisan kiváló kutatók, hanem országuk, Európa és az emberiség számára is. Gyakorlatiasabban nézve tudjuk, hogy az Európai Kutatási Térség céljait nem lehet elérni, ha a potenciális női kutatók a jelen női kutatóinak rendkívüli erőfeszítéseiből és a meglehetősen szegényes jutalmakból fakadó negatív tapasztalataiból kiindulva az egyetlen racionális döntést hozzák: feladják karrierjüket vagy az agyelszívás áldozatává válnak. De mi, az Enwise országok női kutatói hisszük, hogy lehet változtatni ezen a helyzeten, ha megpróbáljuk mélyebben megérteni a problémákat – és ez a jelentés erről szól. Akkor hát bőség vagy hiány van női tudományos kiválóságból az Enwise országokban? A hiány társadalmi és kulturális elemekből épül fel, a különböző szinteken jelentkező kizárások negatív eredménye. A női kiválóság azért nem mutatkozik meg az Enwise országokban, mert az országok fél-perifériás helyzete és a férfiak által uralt tudományos struktúrák megakadályozzák, hogy e kiválóság láthatóvá és elismertté váljon. Ez az oka annak, hogy a nők egyéni válasza oly gyakran a visszahúzódás és az ön-kirekesztés. A kiválóságnak a rendelkezésre álló számadatok alapján mért hiánya nem az egyéni képességek hiányát tükrözi, hanem a nemek szerinti és a kelet–nyugat felosztásnak megfelelő hierarchiák okozta társadalmi gátakat. A nők csak akkor juthatnak előre, ha ezek a hierarchiák fellazulnak és a velük járó kirekesztés fokozatosan eltűnik. Ez igaz a férfiakra is. A bőség – a tehetségek és a kiválóság bősége – láthatóvá válása és elismerése valójában mind a férfi, mind a női kutatók számára kifizetődő, erős „win-win” – mindkét fél nyer – helyzetet hoz létre Európában, ami nagy hasznára válik az Európai Kutatási Térségnek is.

„Három év után hazatérve úgy éreztem magam, mint aki a hadseregből jött vissza, mintha 3 éven keresztül katona lettem volna. Angliában az ottlétem minden pillanatában az összes érzékemet és energiámat mozgósítottam, hogy megfeleljek a környezetem különböző elvárásainak.” Forrás: Fiatal román női kutató, „Tudománypolitika, mobilitás és agyelszívás az EU-ban és a tagjelölt országokban” szimpózium, Leeds, 2003 júliusa.

135

Mellékletek

1. Európa és az Enwise országok térképei

137

2. Társadalmi nemi kutatási központok az Enwise országokban

141

3. A tudományos fokozatok rendszerének hierarchikus struktúrája és egyetemi címek/rangok a felsőoktatásban és a K+F-ben

148

4. A K+F átalakulása a balti államokban

150

5. A felsőoktatással kapcsolatos törvények az Enwise országokban (Átmeneti időszak és reformok a bővítés tükrében)

152

6. Az Enwise országok kutatóinak megoszlása a K+F szektorokban

153

7. Az Enwise országok kutatóinak nemi megoszlása az egyes országok K+F szektoraiban

154

8. Egyetemi foglalkoztatottak besorolási osztályai az egyes Enwise országokban

155

9. Az Enwise országok tudományos akadémiáin tevékenykedő tisztséget betöltő nők létszáma és aránya

156

10. A Nők és Tudomány Helsinki Csoport – Tagok az Enwise országokból

157

11. Statisztikai kapcsolattartók a Helsinki Csoportban – Tagok az Enwise országokból

157

136

Annex 1 Maps of Europe and the Enwise countries Europe in 1908: Empires, kingdoms and republics

Iceland

Granduchy of inland

Kingdom of Norway Kingdom of Sweden United Kingdom of Great Britain and Ireland

Kingdom of Denmark Kingdom of Netherlands

Empire of R ussia German Realm

Belgium

French Republic

Kingdom of Portugal

Empire of Austria

Switzerland

Kingdom of Romania

Kingdom of Serbia Albania

Kingdom of Italy

Kingdom of Spain

Kingdom of Hungary

Kingdom of Bulgaria

Ottoman Empire

Kingdom of Greece Malta

Europe in 1970: Western and Eastern Blocks

Iceland

Norway

Finland

Sweden

Denmark

Eire United Kingdom The Netherlands

Soviet Union GDR

Belgium Luxembourg

Poland

FRG Czechoslovakia France

Switzerland

Austria

Hungary Romania

Portugal

Yugoslavia Spain

Italy

Bulgaria Albania Greece

Malta

Turkey

Cyprus

137

Bolgár Köztársaság / Republika Bālgarija (BG)

Cseh Köztársaság / Česká Republika (CZ)

Terület Főváros Népesség

110 993 km2 Szófia 8 millió lakos, melynek többsége városokban él Etnikai összetétel bolgár (85,8%), török (9,7%), roma (3,4%), egyéb (1,1%) Vallás ortodox keresztény (85%), muzulmán (13%), egyéb (2%) Államforma parlamentáris köztársaság Pénznem bolgár leva (Bulgarski Lev) 1 € = 1,95 leva (BGL)1


Észt Köztársaság / Eesti Vabariik (EE)

Lett Köztársaság / Latvijas Republika (LV)


45 227 km2 Tallinn 1,36 millió lakos, melynek 67,4%-a városi, míg 32,6%-a vidéki népesség Etnikai összetétel észt (67,9%), orosz (25,6%), ukrán (2,1%), belorusz (1,2%), finn (0,9%), egyéb (2,3%) Vallás túlnyomórészt lutheránus és – ortodox Államforma parlamentáris köztársaság Pénznem észt korona (Eesti Kroon) 1 € = 15,65 korona (EEK)1


Lengyel Köztársaság / Rzeczpospolita Polska (PL)

Litván Köztársaság / Lietuvos Respublika (LT)

Terület Főváros Népesség Etnikai összetétel


Vallás Államforma Pénznem

312 685 km2 Varsó 38,654 millió lakos lengyel (98%) – Lengyelország 13 nemzeti vagy etnikai kisebbséget ismer el római katolikus (95%), keleti ortodox, protestáns és egyéb (5%) parlamentáris köztársaság lengyel zloty (Polski Złoty) 1 € = 4,446 zloty (PLN)1

1. Financial Times – 2003. szeptember 15.

138

79 000 km2 Prága 10,3 millió lakos, melynek kétharmada városokban él, míg egyharmada vidéki népesség Etnikai összetétel cseh (94%), szlovák (3%) – a maradék 3% lengyel, német, roma és magyar Vallás keresztény (de közel megegyező mértékben vallják magukat ateistának is) Államforma parlamentáris köztársaság Pénznem cseh korona (Koruna Ceská) 1 € = 32,67 korona (CZK)1

64 600 km2 Riga 2,3 millió lakos, melynek 69%-a városi, míg 31% vidéki népesség Etnikai összetétel lett (58,2%), orosz (29,2%), egyéb (belorusz, ukrán, lengyel, litván) Vallás lutheránus, római katolikus, orosz ortodox Államforma parlamentáris köztársaság Pénznem lett lats (Latvijas Lats) 1 € = 0,643 latti (LVL)1

65 301 km2 Vilnius 3,5 millió lakos, melynek 68%-a városi területeken él, míg 32%-a vidéki népesség Etnikai összetétel litván (83%), orosz (6,3%), lengyel (6,7 %), belorusz (1,4%), ukrán (1%), zsidó (0,1%), egyéb (0,7%) Vallás római katolikus (79%) Államforma parlamentáris köztársaság Pénznem litván litas (Lietuvas Litas) 1 € = 3,45 lita (LTL)1

Magyar Köztársaság / Magyar Köztársaság (HU)

Román Köztársaság (RO)


93 036 km2 Budapest 10,2 millió lakos, melynek 63,7%-a városi, míg 36,3%-a vidéki népesség Etnikai összetétel magyar kisebbség – 13 hivatalosan elismert és nyilvántartásba vett: német, roma, horvát, szlovák, román, bolgár, görög, lengyel, örmény, rutén, szerb, ukrán Vallás római katolikus (65%), református (20%), lutheránus (4%), ortodox (2,7%), zsidó (1%) Államforma parlamentáris köztársaság Pénznem magyar forint (Magyar Forint) 1 € = 255 Forint (HUF)1


Szlovák Köztársaság / Slovenská Republika (SK)

Szlovén Köztársaság/ Republika Slovenija (SI)


Terület Főváros Népesség Etnikai összetétel

49 035 km2 Pozsony (Bratislava) 5,4 millió lakos, mely 56,9%-a városi, míg 43,7%-a vidéki népesség Etnikai összetétel szlovák (85,8%), magyar (9,7%), roma (1,7%), cseh (0,8%), rutén (0,4%), ukrán (0,2%), német (0,1%), lengyel (0,04%) Vallás római katolikus (68,9%), protestáns (9,1%), görög katolikus (4,1%), zsidó (0,04%), ateista (13%), ismeretlen (3%) Államforma parlamentáris köztársaság Pénznem szlovák korona (Slovenská Koruna) 1 € = 41,45 korona (SKK)1

238 391 km2 Bukarest 21,7 millió lakos, melynek 52,7%-a városi, míg 47,3%-a vidéki népesség Etnikai összetétel román (89,4%), magyar (6,6%), roma (2,4%), ukrán (0,3%), német (0,3%), egyéb (1%) Vallás ortodox (86,8%), római katolikus, ideértve a görög katolikusokat is (6%), protestáns (6%), egyéb (1,2%) Államforma parlamentáris köztársaság Pénznem román lej (Leu Romanesc) 1 € = 38080,0 lei (ROL)1

Vallás Államforma Pénznem

20 000 km2 Ljubljana 2 millió lakos szlovén (87,8%), horvát (2,8%), szerb (2,4%), muzulmán (1,4%), magyar (0,4 %), olasz (0,2%), egyéb (5%) túlnyomórészt római katolikus (70%) parlamentáris köztársaság szlovén tolar (Slovenski Tolar) 1 € = 229 tolár (SIT)1

1. Financial Times – 2003. szeptember 15.

139

Europe in 2003: at the eve of enlargement…

Iceland

Finland Norway

Sweden Estonia Russia

Eire

Latvia

Denmark

Lithuania

United Kingdom

Belarussia

The Netherlands Belgium

Germany

Luxembourg

Poland Czech Republik

France

Austria

Switzerland

Ukraine Slovak Republik Moldavia Hungary

Slovenia Croatia Portugal Spain

Italy

Romania

Albania

fYROM

Greece

EU-15 countries Adhesion countries Candidate countries Western Balkans countries EU-15 countries

140

Malta

Georgia

Bosnia HerzegovinaSerbia and Montenegro Bulgaria

Turkey

Cyprus

2. melléklet: Társadalmi nemi kutatási központok az Enwise országokban A balkáni régió és a volt jugoszlávia A nemi esélyegyenlőségi kérdések tanulmányozásával, kutatóközpontjaival és kurzusaival kapcsolatos információk a balkáni régió és a volt Jugoszlávia területén Marina Blagojević (szerk.) megjelenés előtt álló „Starting a debate with women scientists from the Balkan region” (Vitaindító a balkáni régió női kutatóival) (2004.) Enwise munkaértekezlet közleményében lesznek megtalálhatóak.

Bulgária ▫ Zentar za Sozialni Izsledvania na Pola (Társadalmi Nemi Tanulmányok Kutatóközpontja). Szófiai Egyetem: Szófia.

Az 1999-ben alapított központ a Filozófiai Tanszékhez tartozik. MA és PhD képzést nyújt a nők és a nemek kultúrában és társadalomban betöltött helyének interdiszciplináris tanulmányozása témájában. A Központnak 6 alapító tagja és 25, az egyetem más karairól kinevezett tagja van. A Központ kiváló nemzetközi kutatók támogatását is élvezi. A 2003–2004-es tanévben a Központ két, Közép- és Kelet-Európából származó roma nőnek biztosított teljes ösztöndíjat a budapesti Roma Jogi Központ támogatásával. Kapcsolattartó: Nedyalka Videva E-mail: [email protected]; [email protected] Honlap (angol nyelven): www.uni-sofia.bg/resources/gsc/engl/home/index.html

Csehország ▫ Asociace pro rovné příležitosti (Szövetség az Esélyegyenlőségért). Prága.

Ez a civil szervezet 1998-ban alakult nőkből álló polgári egyesületként. Célja a nők jogainak védelme a különböző foglalkozási területeken. Fő célkitűzése az esélyegyenlőség biztosítása a nők és férfiak számára, valamint a politikai és társadalmi életben való részvételük elősegítése. A Szövetség a vélemények és politikai nézőpontok teljes spektrumát lefedi, a konzervatív szemlélettől a liberálisig.

▫ Centrum pro studia rodu (Társadalmi Nemi Kutatások Központja). Károly Egyetem: Prága.

A Központ 2002-ben alakult az egyetemi oktatókat és szakértőket a nemek helyzetének kutatásában segítő egységként, mintegy válaszként az esélyegyenlőségi politika végrehajtása nyomán jelentkező igényre, melyet a nemek helyzetének oktatásával és képzésével kapcsolatban az államigazgatási és más kormányszervek támasztottak. Kapcsolattartó: Petr Pavlík E-mail: [email protected] Honlap: soc-prace.ff.cuni.cz/gender/

▫ Gender Studies o.p.s. (GSC – Társadalmi Nemi Kutatások Központja). Prága.

A Központot másként gondolkodó nők alapították 1991ben, és eredetileg a nemi kérdések irodalmának főként idegennyelvű könyvtáraként működött. Ma polgári egyesület, mely a cseh nők civil szervezeteinek nem hivatalos platformjaként végzi tevékenységét, továbbá Csehország legnagyobb társadalmi nemi tanulmányokkal kapcsolatos könyvtárát működteti. Kapcsolattartó: Michaela Tominová E-mail: [email protected];[email protected] Honlap: www.feminismus.cz

▫ Gender Centrum (Társadalmi Nemi Központ). Masaryk Egyetem: Brno.

A 2000-ben alapított Központ az egyetemi hallgatók nem hivatalos szervezete. A Társadalomtudományi Kar keretein belül működik és a Prágai Nyílt Társadalom Alap támogatja. A Központ a kutatást, oktatást és együttműködést segíti, főként a morvaországi civil szervezeteket és könyvtárakat irányítja. A Központ kidolgozott egy projektet a Társadalomtudományi Karon tanulók vagy ott dolgozók gyermekei számára. A Központ által létrehozott társadalmi nemi tanulmányok egyetemi kurzus a 2004-2005-ös tanévben indult útjára. Kapcsolattartó: Iva Šmídová E-mail: [email protected] Honlap: gender.pisi.cz/

Kapcsolattartó: Michaela Tominová E-mail: mtominová@hotmail.cz

141

▫ Magisterský program genderových studií – Fakulta humanitních studií (Társadalmi Nemi Kutatások Egyetemi Szintű Programja – Bölcsészettudományi Kar). Károly Egyetem: Prága.

A képzés programját most vizsgálják a Károly Egyetemen való akkreditációhoz. 2003-ban a Bölcsészettudományi Kar benyújtott egy tervezetet MA szintű képzésre a társadalmi nemi kutatások területén, mely lényegében az alapképzést követő két éves multidiszciplináris program. Kapcsolattartó: Hana Havelková E-mail: [email protected]

▫ Národní kontaktní centrum – ženy a věda (Országos Kapcsolattartó Központ – Nők és Tudomány). Prága.

A 2001-ben alapított Központot a cseh Oktatási, Ifjúsági és Sportminisztérium (MŠMT) finanszírozza az EUPRO tevékenységek keretén belül. Fő célkitűzése a női szakemberek munkafeltételeinek javítása a felsőoktatásban és a K+F szektorban, valamint a nők arányának növelése vezetői pozíciót betöltők között. A Központ segítséget nyújt a tudományban dolgozó nők számára (például jogi tanácsokkal szolgál a bérdiszkriminációról), kiad egy negyedévente megjelenő folyóiratot a nemek és a tudomány kapcsolatáról, továbbá rendszeresen szervez szemináriumokat és munkaértekezleteket a nők és férfiak közti esélyegyenlőség témakörében. Kapcsolattartó: Marcela Linková E-mail: [email protected] Honlap: www.zenyaveda.cz

▫ Odd. Gender a sociologie – sociologický ústav AV ČR (Társadalmi Nemi és Szociológiai Kutatási Osztály – Szociológiai Intézet). Cseh Tudományos Akadémia: Prága.

Az Osztály a Cseh Tudományos Akadémia (AV ČR) Szociológiai Intézetén (SoÚ) belül jött létre 1991-ben. Ez volt az első ilyen jellegű szervezet az országban, mely intézményi keretek között tette lehetővé a nemekkel kapcsolatos tanulmányokat és kutatást. A nemzeti és nemzetközi projektek kutatási tevékenységein kívül az Osztály tagjai (kb. 10 kutató) egyetemeken tanítanak, együttműködnek a médiával, független szakértőkként a minisztériumokkal és a civil szervezetekkel, segítik a nők és a férfiak esélyegyenlőségének politikáját, továbbá hozzájárulnak a nemek egyenjogúsításához Csehországban. Kapcsolattartó: Alena Křížková E-mail: [email protected]

142

Észtország ▫ Eesti Naisuurimus ja Teabekeskus (ENUT) (Észt Nőtudományi és Női Erőforrások Központ). Pedagógiai Egyetem: Tallinn.

Az ENUT a Pedagógiai Egyetem keretein belül működik, és az egyetlen hasonló intézmény Észtországban. A Központ civil szervezet, a nőkkel és nemekkel kapcsolatos témák szakkönyvtáraként funkcionál, valamint összegyűjti és terjeszti a vonatkozó információkat, szemináriumokkal, konferenciákkal és publikálással hívja fel a figyelmet a nemek helyzetére. Kapcsolattartók: Ilvi Jõe-Cannon, Birgit Soans E-mail: [email protected] Honlap: www.enut.ee

A volt Német Demokratikus Köztársaság (NDK) ▫ Interdisziplinäres Zentrum für Frauenund Geschlechterstudien (IZFG) (A Női és Társadalmi Nemi Kutatások Interdiszciplináris Központja). Ernst-Moritz-Arndt-Universität Greifswald: Greifswald.

Az IZFG-t 1996-ban alapította a Greisfswaldi Egyetem Filozófiai Kara, és részben a Mecklenburg-Vorpommerni Szövetségi Kormány Nőképviseleti és Esélyegyenlőségi Biztosa finanszírozza. A Központ tudományos és politikai célkitűzése az esélyegyenlőség biztosítása a nők számára az egyetemi szférában. A Központ fő tevékenységei: az interdiszciplináris nemi kutatások elősegítése és integrálása, tanácsadás kutatási projektek benyújtásához, a kézikönyvtár bővítése és konferenciák szervezése. Kapcsolattartók: Kerstin Knopf, Sigrid Nieberle, Monika Schneikart E-mail: [email protected] Honlap: www.uni-greifswald.de/%7Eizfg/

▫ Junge Frauen in Natur- und Ingenieurwissenschaften (Fiatal Nők a Műszaki és Természettudományokban). Sachsen-Anhalti Kormány: Halle.

A kezdeményezést a Sachsen-Anhalti Kormány és az Európai Szociális Alap finanszírozza. Célja a középiskolás lányok érdeklődésének felkeltése a természettudományok és műszaki tanulmányok iránt. Kapcsolattartók: Christiane Rietz, Gabriele Brauer E-mail: [email protected]; [email protected] Honlap: www.frauenpraktikum.de

▫ Kompetenzzentrum „Frauen für Naturwissenschaft und Technik” („Nők a Természettudományokért és a Technológiáért” Kiválósági Központ). Universität Mecklenburg-Vorpommern/Fachhochschule Stralsund: Stralsund.

A Központot a Felsőoktatási Tudományos Program (HWP) keretén belül alapították 2001-ben azzal a céllal, hogy növelje a természettudományokkal és a technológiai tanulmányokkal foglalkozó nők arányát. A Központ munkájának alapkoncepciója a nemi kérdésnek a társadalmi tudatban való megjelenítése, melyet a Mecklenburg-Vorpommern-i Felsőoktatási Törvény fogalmaz meg. A Központot Mecklenburg-Vorpommern mind az 5 egyetemén létrehozták, és azt minden helyszínen egy-egy projektasszisztens vezeti. Fő tevékenységi területei: információk nyújtása a nőknek a természettudományokról és technológiáról általában, nyílt napok szervezése és figyelemfelhívás a nők helyzetére a felsőoktatási dolgozók körében. Kapcsolattartó: Eva-Maria Mertens E-mail: [email protected] Honlap: www.kompetenzzentrum-mv.de/

▫ Koordinierungsstelle für Frauen- und

▫ Thüringer Koordinierungsstelle „Naturwissenschaft und Technik für Schülerinnen, Studentinnen und Absolventinnen” („Természettudomány és Technológia a Középiskolás, Egyetemi Hallgató és Diplomás Nők Számára” Thüringiai Koordináló Bizottság). Technische Universität Ilmenau: Ilmenau.

A Bizottságot az Európai Szociális Alap, a Thüringiai Kormány, valamint az Oktatási és Tudományügyi Szövetségi Minisztérium finanszírozza. Célja a fiatal nők érdeklődésének felkeltése a természettudományok és a mérnöki tanulmányok iránt. A Bizottság minden alkalmazott tudományos programot kínáló egyetemmel együttműködésben áll. Tájékoztatást ad a természettudományokról/ műszaki tudományokról, továbbá a szakmai kilátásokról a középiskolás lányoknak, segíti a tanárokat és a szülőket a tanulmányokkal kapcsolatos döntések meghozatalában és mentori hálózatokat alakít ki a középiskolás, egyetemi hallgató és diplomás nők számára. Kapcsolattartó: Heike Mammen E-mail: [email protected] Honlap: www.stud.tu-ilmenau.de/~thueko01/

▫ Zentrum für Frauen- und Geschlechterforschung

Geschlechterforschung in Sachsen-Anhalt

(FraGes)

(Központ a Női és Társadalmi Nemi Kutatások Koordinálására Sachsen-Anhaltban). Universität Magdeburg: Magdeburg.

(Női és Társadalmi Nemi Kutatások Központja). Universität Leipzig: Lipcse.

A Központ 2001-ben alakult, és azt elsősorban a Felsőoktatási Tudományos Program (HWP) keretén belül finanszírozzák, az Oktatási és Tudományügyi Szövetségi Minisztériummal és a Sachsen-Anhalti Oktatási és Kulturális Minisztériummal együttműködésben. Főbb tevékenységei: koordinálni a női és társadalmi nemi kutatásokat Sachsen-Anhaltban, kiépíteni és megerősíteni a női és nemi tanulmányok hálózatait, előmozdítani a fiatal női egyetemi foglalkoztatottak karrierjét. Kapcsolattartó: Katharina Bunzmann E-mail: [email protected] Honlap: www.uni-magdeburg.de/gleichstellung\sbuero/koord/start.htm

▫ Professur für Frauenforschung (Női Kutatások Tanszéke). Universität Potsdam: Potsdam.

Az 1994-ben alapított tanszék a Közgazdaság- és Társadalomtudományi Karon belül működik. Célja női tanulmányok oktatása a szociológia területén. Feladatai közé tartozik a nemek kérdéskörében érdekelt oktatók és kutatók hálózatának koordinálása a Potsdami Egyetemen. A tanszék másik fő célja annak vizsgálata, hogy a nemek hogyan ágyazódtak be a különféle közgazdasági, társadalmi, politikai, jogi és szervezeti formákba. Kapcsolattartó: Irene Dölling E-mail: [email protected] Honlap: www.uni-potsdam.de/u/frauenforschung/

A FraGes 2000-ben alakult a Lipcsei Egyetem azon alkalmazottainak és tagjainak a kezdeményezése nyomán, akiknek felkeltették érdeklődését a társadalmi nemi tanulmányok. A FraGes támogatja a fiatal kutató nőket, és kapcsolatokat épít ki a Lipcsei Egyetem, valamint más egyetemek és intézmények társadalmi nemi tanulmányokban érdekelt kutatói között. Várhatóan a FraGes formailag is a társadalmi nemi tanulmányok fejlesztési központjává fog válni az egyetemen belül. Kapcsolattartó: Dorothee Alfermann E-mail: [email protected] Honlap: www.uni-leipzig.de/%7Efrages/

▫ Zentrum für transdisziplinäre Geschlechterstudien (ZtG) (Transzdiszciplináris Társadalmi Nemi Kutatások Központja). Humboldt-Universität zu Berlin: Berlin.

A 2003-ban alapított Központ az 1989-ben létrejött Interdiszciplináris Női Tudományok Központja és az 1997-ben elindult Társadalmi Nemi Tanulmányok Program összeolvadásából jött létre. A ZtG számos kar több mint 20 különböző tanszékéről származó csapata széles körben nyújt szolgáltatásokat a karok, a hallgatók és a kutatók számára. A társadalmi nemi tanulmányokat normál egyetemi és posztgraduális képzés keretében főszakként és melléktárgyként is fel lehet venni. Kapcsolattartó: Gabriele Jähnert E-mail: [email protected]; [email protected] Honlap: www.gender.hu-berlin.de

143

Magyarország ▫ Department of Gender Studies. Central European University. Budapest.

A Tanszék MA és PhD szintű programokat kínál a társadalmi nemi tanulmányok terén, továbbá kiindulási pontként szolgál különféle, fokozatot nem adó felsőfokú tanulmányokhoz, valamint egyéb, a témához kapcsolódó tevékenységekhez A program egy sor különböző, mindazonáltal egymáshoz kölcsönösen kapcsolódó tudományos részterületet támogat. Fontos, de nem kizárólagos hangsúlyt fektetve Közép-Kelet-Európára, az MA és a PhD programnak egyaránt az a célja, hogy társadalmilag releváns tudás keletkezzen ezekre a megközelítésekre alapozva, illetve hogy kritikus szemléletet alakítson ki a nemekhez fűződő múltbéli és jelenkori kulturális és társadalmi változásokról. Kapcsolattartó: Susan Zimmermann E-mail: [email protected] Honlap (angol nyelven): www.ceu.hu/gend/gendir.html

▫ TÁRKI – Női Adattár. Szociális és Családügyi Minisztérium: Budapest.

A Központ célja az empirikus kutatások eredményeinek terjesztése és a témához kapcsolódó adatbázishoz való hozzáférés biztosítása, valamint a kutatói hálózatok fejlesztésének elősegítése. A Női Adattárat a Szociális és Családügyi Minisztérium támogatja. Kapcsolattartó: Nagy Ildikó E-mail: [email protected] Honlaps: www.tarki.hu/adatbank-h/nok/index.html www.tarki.hu/adatbank-h/nok/changerole/kutregiszter-e.html

▫ Társadalmi Nem- és Kultúrakutató Központ. Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem (BKÁE): Budapest.

A Központ célja a BKÁE nemekhez kapcsolódó oktatási és kutatási tevékenységeinek koordinálása, valamint nemzeti és nemzetközi tudományos hálózatokba való bekapcsolása. A Központ interdiszciplináris és intézetek közötti kutatási és oktatási tevékenysége a nők helyzetének vizsgálata mellett a férfiakra kiterjed. Kapcsolattartók: Nagy Beáta, Hadas Miklós E-mail: [email protected] Honlap: www.gender.bkae.hu/

További, társadalmi nemi tanulmányokkal foglalkozó tanszékek:

▫ Eötvös Loránd TudományegyetemÁltalános Filozófiai Tanszék: Budapest.

Kurzus: Nemi különbségek a filozófia történetében. Kapcsolattartó: Joó Mária E-mail: [email protected] Honlap: www.btk.elte.hu

▫ Miskolci Egyetem Filozófiai Tanszék: Miskolc.

Kapcsolattartók: Hell Judit, Pető Andrea E-mails: [email protected] – [email protected]

▫ Szegedi Egyetem Angol-Amerikai Intézet: Szeged.

Kurzus: Feminista elmélet és filozófia; bevezetés a társadalmi nemi tanulmányokba; a nem a művelődéstörténetben Kapcsolattartó: Reschné Marinovich Sarolta E-mails: [email protected] – [email protected] Honlap: www.arts.u-szeged.hu/ieas/

Lettország ▫ Feministica Lettica. Lettországi Egyetem: Rīga.

A feminista tanulmányok és társadalmi nemi kutatások központját 1998-ban alapították, mint tudományterületeket átölelő kutatócsoportot, a Lettországi Egyetem Baltikumi Tanulmányok Tanszékén belül. Az egyetemi kutatás elősegítése mellett a Központ célja az egyetemi rendszer határainak átlépésével párbeszédet létrehozni a különböző társadalmi és szakmai háttérrel rendelkező nők között. 1999-től a Központ évente publikálja a Feministica Lettica c. kiadványt. Kapcsolattartó: Ausma Cimdina E-mail: [email protected] Honlap: www.lu.lv/jauna/strukt/feministica_lettica.html

▫ LU Dzimtes Studiju Centrs (Társadalmi Nemi Kutatások Központja). Lettországi Egyetem: RĒga.

Az 1998-ban létrehozott Központ oktatási és kutatási intézetként működik, mely a nemek elméleteivel foglalkozik, különös tekintettel a következő területekre: nemek és hatalom, vallás, kultúra, történelem, politika és filozófia. A Központ célja interdiszciplináris tanulmányok és kutatási programok kidolgozása, annak érdekében, hogy a különféle bölcsészet- és társadalomtudományok társadalmi nemi szempontból is elemezhetőek legyenek. A Központ információt szolgáltat a lettországi és a nemzetközi társadalmi nemi tanulmányokról, feminizmusról, konferenciákról és munkaértekezletekről, továbbá rendelkezik egy Lettországon belüli és kívüli, a társadalmi nemi tanulmányokra specializálódott szakkönyvtárral. A Társadalmi Nemi Kutatások Központja együttműködik más egyetemi társadalmi nemi kutatási központokkal, valamint részt vesz különféle projektekben. Kapcsolattartó: Elizabete Pičukāne E-mail: [email protected] Honlap: www.lu.lv/jauna/strukt/c_dzimtes.html

144

Litvánia ▫ Lyčių studijų centras (Társadalmi Nemi Kutatások Központja). Vilniusi Egyetem: Vilnius.

Ezt a központot 1992-től 2002-ig (amikor megkapta új nevét) a Női Tanulmányok Központjának hívták. Kapcsolattartó: Lijana Stundziene E-mail: [email protected] Honlap: www.moterys.lt

▫ Lyčių studijų centras (Társadalmi Nemi Kutatások Központja). Műszaki Egyetem: Kaunas.

A Központot 1993-ban alapították. Kapcsolattartó: Aiste Urboniene E-mail: [email protected] Honlap: www.ktu.lt

▫ Moterų informacijos centras (Nőügyi Információs Központ). Vilnius.

A Központot 1996-ban alapították. Kapcsolattartó: Egle Kucinskaite E-mail: [email protected]

▫ Moterų studijų centras (Női Tanulmányok Központja). Klaipedai Egyetem: Klaipeda.

A Központot 1997-ban alapították. Kapcsolattartó: Elena Vitkiene E-mail: [email protected] Honlap: www.ku.lt

▫ Moters Studijų centras (Női Tanulmányok Központja). Siauliai Egyetem: Siauliai.

A Központot 1998-ban alapították. Kapcsolattartó: Svetlana Karavajeva E-mail: [email protected] Honlap: www.su.lt

Lengyelország ▫ Instytut Filozofii i Socjologii PAN. Pracownia Badań nad Kobietami (Női Tanulmányok Központja). Tudományos Akadémia – Filozófiai és Szociológiai Intézet: Varsó.

A Központot 1994-ban alapították. Kapcsolattartó: Anna Titkow E-mail: [email protected]

▫ Interdyscyplinarne Studia Podyplomowe z Zakresu Gender (Posztgraduális Interdiszciplináris Társadalmi Nemi Kutatások Központja). Jagelló Egyetem – Audiovizuális Művészetek Intézete: Krakkó.

A Központ interdiszciplináris kurzusokat kínál MA és PhD hallgatók számára. Fő célja a társadalmi nemi tanulmányok elterjesztése a lengyel felsőoktatási rendszerben; a nemekkel kapcsolatos kutatások népszerűsítése a kortárs bölcsészettudományok részeként; a nemi tanulmányok interdiszciplináris oldalról való megközelítésének előmozdítása; a konkrét nemi kérdések gyakorlati elemzése.

▫ Interdyscyplinarny Zespół Badań nad Problematyką Gender. (Interdiszciplináris Társadalmi Nemi Kutatócsoport). Sziléziai Egyetem – Filozófiai Tanszék: Katowice.

E-mail: [email protected] Honlap (angol nyelven): www.zenskestudie.edu.yu/wgsact/poland/pl-irgg.html# ProgramDescription

▫ Interdyscyplinarny Zespół Badań nad Problematyką Gender (Interdiszciplináris Társadalmi Nemi Kutatócsoport). Wrocławi Egyetem – Angol Nyelvészeti Intézet: Wrocław.

Tanszékeket átölelő interdiszciplináris csoport, melynek célja egyetemi alkalmazottak (különösen fiatal kutatók), non-profit gyakorlati szakemberek és tanárok nemzetközi hálózatát létrehozni, melyen keresztül együttműködhetnek a tudományterületek, foglalkozások és nemzetek határain átlépve egy pluralista, változatos és részvételi demokrácián alapuló kultúra létrehozása érdekében a közép-kelet-európai civil társadalom előmozdítására. Kapcsolattartók: Hana Cervinkova, Agnieszka Zembrzuska, Edyta Zierkiewicz E-mail:[email protected] – [email protected] – [email protected] Honlap (in English): www.iisce.dswe.wroc.pl

▫ Interdyscyplinarny Zespół Badawczy Problemów Kobiet UAM (Női Tanulmányok Interdiszciplináris Kutatócsoportja). Adam Mickiewicz Egyetem – Filozófia Intézet: Poznań.

A Központ 1989. óta létezik, mint a társadalmi nemi tanulmányok iránt a különböző szakterületekről érdeklődő tudósok és diákok informális csoportja. Az elkövetkezendő években a kutatócsoport szakdolgozati témakutatási MA és PhD szemináriumokat is indít. Kapcsolattartó: Elżbieta Pakszys E-mail: [email protected] Honlap: www.main.amu.edu.pl/~pakszyse/welcome.html

▫ Interdyscyplinarny Zespół do Badań nad Społecznymi Problemami Płci Instytutu Studiów Społecznych Uniwersytetu Warszawskiego (Társadalmi Nemi Kutatások Interdiszciplináris Részlege). Varsói Egyetem – Társadalomtudományi Intézet: Varsó.

Az 1993-ban alakult kutatórészleg szemináriumokat szervez a munkaerőpiacon, politikában, médiában és kultúrában dolgozó nők, valamint a szociológiai és más tanulmányokat folytató hallgatók számára. Nemzeti és nemzetközi szintű projektek kidolgozásával is foglalkozik. Kapcsolatban áll az 1996-ban megalapított UNESCO „Nők, Társadalom és Fejlődés” titkársággal. Kapcsolattartó: Renata Siemieńska E-mail: [email protected], [email protected] Honlap: www.iss.uw.edu.pl/ekipa.html#izbspp

Kapcsolattartó: Małgorzata Radkiewicz E-mail: [email protected]

145

▫ Ośrodek Naukowo – Badawczy Problematyki

▫ Centrul de Studii Feministe si de Gen –

Kobiet, Uniwersytet Łódzki

Departamentul de Sociologie si Asistenta Sociala

(Női Tanulmányok Központja). Łódźi Egyetem: Łódź.

(Feminista és Társadalmi Nemi Tanulmányok Központja – Szociológiai és Szociális Munkás Tanszék). „Alexandru Ioan Cuza” Egyetem: Iasi.

A Központ 1992-ben alakult, és az első hasonló szervezet volt Lengyelországban. Az egyik legrégebbi női tanulmányi központ Közép-Kelet-Európában. Tevékenységei: női tanulmányok oktatása és kutatása különböző szakterületek nézőpontjaiból (kulturális antropológia, szociológia, filozófia, pszichológia, irodalom, film és kulturális tanulmányok); nemzetközi konferenciák, szemináriumok és munkaértekezletek szervezése; óraadó vendégek fogadása és konferenciák anyagainak publikálása. Ezen tevékenységei az egyetemi közösség és a szélesebb közönség számára is elérhetőek. A Női Tanulmányok Központja az EU, az Egyesült Államok és Ausztrália több mint 40 egyetemének kutatójával és intézetével működik együtt különféle oktatási és kutatási projektek keretében. Ezen felül a Központ rendszeresen együtt dolgozik a helyi művészekkel és szakújságírókkal. Kapcsolattartók: Elżbieta H. Oleksy, Małgorzata DziedziczakPapis, Aleksandra M. Różalska E-mail: [email protected] Honlap (in English): www.uni.lodz.pl/womenstudies

▫ Studium Podyplomowe Gender Studies. Interdyscyplinarne Studia nad Społeczną i Kulturową Tożsamością Płci (Posztgraduális Társadalmi Nemi Kutatások Központja). Varsói Egyetem – Alkalmazott Társadalomtudományi Intézet: Varsó.

A Központot 1995-ben alapították, míg a posztgraduális képzés a társadalmi nemi kutatások témakörében 1996-ban kezdődött. Ezen tanulmányok célja a társadalmi nem definiálása, a kultúrában, társadalomban és társadalomtudományokban elfoglalt szerepének azonosítása, valamint a nemekkel kapcsolatos normák és sztereotípiák társadalmi következményeinek megismerése. A 2 éves képzés a családjogi bíróságok, jogi hivatalok, tanácsadóközpontok, média és a nőszervezetek számára ad szakembereket. Kapcsolattartók: Małgorzata Fuszara, Bożena Chołuj E-mail: [email protected] Honlap: www.gender.uw.edu.pl

Románia ▫ Asociatia Romana a Femeilor cu Diploma Universitara (Diplomás Nők Romániai Szövetsége). Bukarest.

A szervezet a Diplomás Nők Nemzetközi Szövetségének (International Federation of University Women – IFUW) tagja, mely 74 tag szervezetével a világ minden táján működik. Különböző programokat, információkat és jogi tanácsadást kínál az IFUW prioritásaival összhangban. Érdeklődésének középpontjában elsősorban a diplomás nők állnak, akiknek az oktatási, humanitárius és kulturális szolgáltatások széles skáláját biztosítja. Kapcsolattartó: Maria A. Ciochirca E-mail: [email protected]

146

A Központ céljai: interdiszciplináris kutatások kezdeményezése a feminizmus témakörében; egyetemi program – MA képzés a női tanulmányokban; interdiszciplináris kutatási tevékenység a nők helyzetéről a poszt-kommunista társadalmakban; kapcsolattartás a romániai és nemzetközi nőszervezetekkel; információ és oktatócsere az Európán belüli és kívüli női tanulmányi központokkal; információs és dokumentációs források biztosítása, publikálás. Kapcsolattartó: Doina Balahur E-mail: [email protected] Honlap (angol nyelven): www.uaic.ro

▫ Centrul Roman pentru Femeile din Stiinta si Tehnologie (A Tudomány és Technológia Területén Tevékenykedő Nők Romániai Központja). Bukarest

A Központ fő céljai: a romániai nők oktatásának és szakmai karrierlehetőségének javítása szakmai tréningek és az oktatáshoz való szélesebb körű hozzáférés elősegítésével; a tréningekről és karrierlehetőségekről szóló információk terjesztése; hangsúlyosabb részvétel a tudományos és technológiai tevékenységekben; a nők menedzseri és döntéshozói pozíciókba kerülésének elősegítése; a nők munkájára jelentős hatást gyakorló kutatási és technológiai programok és projektek kidolgozása és a bennük való részvétel, különös tekintettel az vidéki közösségekre és fejletlenebb területekre; jobb hozzáférés a Romániában és külföldön működő társadalmi nemi szervezetek tevékenységeiről szóló információkhoz; Kapcsolattartó: Alexandra Caramizoiu E-mail: [email protected]

▫ Fundatia Sanse Egale pentru Femei (SEF) (Nők Esélyegyenlőségéért Alapítvány). Iasi.

Az Alapítvány célja a nők szerepének növelése a döntéshozatalban, a politikában és a közéletben; a nők közösségfejlesztésben való részvételének előmozdítása; elősegíteni a demokrácia építésében/megszilárdításában és a politikai életben résztvevő nők közötti szolidaritást; a nők jogainak és érdekeinek védelme az őket érintő politikai irányelvek értékelésével és a társadalmi részvétel előmozdításával. Ezeket a célokat helyi, nemzeti, regionális és nemzetközi szinteken próbálja elérni. Kapcsolattartó: Dina Loghin E-mail: [email protected] Honlap (angol nyelven): www.sef.ro

▫ Gender – Centru de Studiu al Identitatii Feminine (Gender – Női Identitáskutatási Központ). Bukarest.

Kapcsolattartó: Madalina Nicolaescu E-mail: [email protected]

▫ Grupul Interdisciplinar de Studii de Gen (Társadalmi Nemi Kutatások Interdiszciplináris Csoportja). BabesBolyai Egyetem: Kolozsvár.

A csoport a Kulturális Antropológia Tanszéken belül található, regionális kutatási és oktatási tevékenységeket végez, nagy hangsúlyt helyezve a nemek és az etnikumok kérdéskörére. Kapcsolattartó: Eniko Magyari-Vincze E-mail: [email protected]

▫ Institutul Femeilor (Nők Intézete). Bukarest.

Kapcsolattartó: Craciun Proica E-mail: [email protected]

▫ Societatea de Analize Feministe (AnA) (Feminista Elemzések Román Egyesülete). Bukarest

Az 1993-ban létrehozott egyesület az első feminista központnak számított a mai Romániában, illetve 1996ban egyike volt a Civil Társadalom és Demokrácia Díj (US/EU Award for Civil Society and Democracy) elnevezésű európai–amerikai kitüntetést elnyert két román szervezetnek. Kapocsként szolgál az egyetemek, nőszervezetek és civil szervezetek között Romániában. Mivel egyúttal multimédiás kutatási könyvtár szerepét is betölti, tevékenységei négy részleg köré szerveződnek: dokumentációs központ, könyvtár, oktatási egység és nyomdai egység. 1995-től az

AnA adja ki az egyetlen feminista tanulmányokkal foglalkozó folyóiratot Romániában (AnaLize Journal), és részt vesz a közösségfejlesztési programokban; a nemekkel kapcsolatos minden területen készít és indít gyakorlati szemléletű kutatási projekteket. Az oktatási egység tanácsokkal szolgál a nemi/feminista egyetemi kurzusok tanterveinek megtervezéséhez, továbbá társadalmi nemi szakértőket képez. Kapcsolattartó: Laura Grunberg E-mail: [email protected]; [email protected] Honlap (in English): www.anasaf.ro

Szlovákia ▫ Centrum rodových štúdií (Társadalmi Nemi Tanulmányok Központja). Comenius Egyetem – Művészeti Kar: Pozsony.

Szlovénia Szlovéniában a női tanulmányoknak nincs külön központja, mivel egészen az 1990-es évek végéig az a megközelítés számított uralkodó irányzatnak, hogy a nemi kérdés széleskörű társadalmi elfogadást nyerjen. Társadalmi nemi/női tanulmányok az alábbi egyetemi intézményekben vannak jelen elsősorban:

▫ Fakulteta za družbene vede (Társadalomtudományi Kar). Ljubljanai Egyetem: Ljubljana.

Kapcsolattartók: Maca Jogan, Mirjana Ule, Tanja Rener, Nevenka Sadar-Černigoj E-mail: [email protected]/[email protected] /[email protected]/[email protected] Honlap: www.fdv.uni-lj.si/osebne/Jogan.HTM

▫ Filozofska fakulteta (Filozófiai Kar). Ljubljanai Egyetem : Ljubljana.

Szociológiai Tanszék Kapcsolattartó: Milica Antič-Gaber E-mail: [email protected] Honlap (in English): www.ff.uni-lj.si/sociologija/english.htm „Női tanulmányok és Feminista Elméletek” posztgraduális program Kapcsolattartó: Eva Bahovec E-mail: [email protected] Honlap (in English): www.ff.unilj.si/filo/english/staff/bahoveca.htm

▫ Fakulteta za socialno delo (Szociális Munkás Kar). Ljubljanai Egyetem: Ljubljana.

Kapcsolattartó: Darja Zaviršek E-mail: [email protected] Honlap: www.vssd.uni-lj.si/SODELAVCI/ZAVIRSEK.HTML

▫ Institutum Studiorum Humanitatis (ISH) (Bölcsészettudományi Kutatások Intézete). Ljubljana.

Kapcsolattartó: Svetlana Slapsak E-mail: [email protected] Honlap: www.ish.si

▫ Pedagoška fakulteta (Pedagógiai Kar). Maribori Egyetem: Maribor.

Kapcsolattartó: Jana Bezenšek E-mail: [email protected] Honlap: www.pfmb.uni-mb.si/programi/soc/uvod.html

▫ Urad za enake možnosti (Esélyegyenlőségi Hivatal). A Szlovén Köztársaság Kormánya: Ljubljana.

Kapcsolattartó: Tanja Salecl E-mail: [email protected] Honlap (in English): www.uem-rs.si/eng

A 2001-ben alapított Központ az első olyan intézet Szlovákiában, mely a nemekkel kapcsolatos oktatási és kutatási feladatokat tekinti fő tevékenységének. Az interdiszciplináris program a nemek közötti kapcsolatra koncentrál az élet különböző területein, valamint elméleti szemszögből is, ezért különféle tanszékek kutatóival működik együtt. Célja, hogy közelebb hozza az egyetemi oktatást és kutatást azon országok normáihoz, ahol a társadalmi nemi tanulmányok a demokratikus oktatáspolitika kifejeződéseként alakultak ki. Kapcsolattartó: Zuzana Kicková E-mail: [email protected] Honlap (in English): www.genderstudies.fphil.uniba.sk

147

3. melléklet: A tudományos fokozatok rendszerének hierarchikus struktúrája és egyetemi címek/rangok a felsőoktatásban és a K+F-ben Jelen melléklet bepillantást ad az Enwise országokban a tudományos fokozatok és címek rendszerének hierarchikus struktúrájába, követve az Európai Bizottság, „She Figures 2003” (Számadatok a nőkről: 2003.) (Európai Tanács, 2003b) című kiadványában használt megközelítését. A kérdést általános, nem differenciált kifejezésekkel írjuk le a következők miatt. Először is az egyetemi rangok/címek speciális terminológiája az egyes Enwise országokban nagyban különbözik egymástól, a részletes leírások nem könnyítenék meg a megértést, sőt inkább zavart keltenének. A „She Figures 2003” ugyanezen nehézségekkel találta szemben magát, ezért terminológiáját1 az egyetemi foglalkoztatottak besorolási osztályaira alapozta, és A, (mely az egyetemi tanárnak felel meg) B, C és D osztály szerinti kategóriákat különböztetett meg. Az utolsó csoportot már nem bontotta szét, mivel a részletesebb elemzésekhez további módszertani munkákra lenne szükség. Másodszor, a továbbiakban három egyetemi és kutatói szintet mutatunk be az Enwise országok rendszerének vizsgálatakor. Az első, tudományos segédmunkatársi rang/cím minden Enwise országban számos további alkategóriára (rangra/címre) bontható, ám az egyes országok sajátosságait szándékosan figyelmen kívül hagytuk. Röviden szólva ezzel az eljárással a részletek elvesztek, ám kaptunk egy általános képet, illetve bepillantást nyertünk a rendszer hierarchiájába. A kérdés előzetes, részletekbe menő tanulmányozása vagy a részletes tanulmányok vonatkozásában előzetesen kidolgozott módszertan használata – mely természetesen jelen beszámoló lehetőségeinek körén kívülre esik – nélkül nem lehetséges a kérdést másként megközelíteni. Az Enwise országok többsége – Szlovénia és Románia kivételével – a szovjet modellt követve kétszintű tudományos fokozatrendszert vezetett be. Az első szint a Tudományok Kandidátusa volt, mely leginkább a nyugat-európai PhD egyetemi fokozathoz hasonlítható. Ez rendszerint három évig tartó posztgraduális tanulmányokhoz kötődött, és a megírt doktori értekezés védésével zárult. A második tudományos fokozat a Tudományok Doktora volt, amely a nyugateurópai Doctor Habilitatushoz hasonlítható. Ez egy második doktori értekezés megvédését követelte meg, és természetesen az előzőnél összetettebb felkészültséget kívánt. Posztgraduális tanulmányokat a nemzeti tudományos akadémiákon és az egyetemeken egyaránt lehetett folytatni. A Tudomány Kandidátusa (PhD) fokozat megszerzése számított az egyetemi (felsőoktatási), valamint a tudományos (K+F) pályán a karrierépítés alapvető követelményének. Az egyetemi pálya (felsőoktatási szektor). A címek és rangok hierarchikus rendszere (a legalsótól a legfelsőig) a következő volt: tanársegéd, adjunktus, egyetemi rendkívüli tanár (néhány Enwise országban docens néven ismert) és egyetemi tanár. A legmagasabb egyetemi cím/rang az akadémikus, azaz a nemzeti tudományos akadémia tagja volt. Az egyetemi pályán a habilitáció a rendkívüli vagy a rendes egyetemi tanári cím/rang megpályázását, majd odaítélését jelentette, illetve jelenti még ma is.

148

1. További részleteket lásd a 8. mellékletben

A kutatói pálya (kormányzati K+F szektor). A címek és rangok hierarchikus rendszere (a legalsótól a legfelsőig) a következő volt: tudományos segédmunkatárs, tudományos munkatárs, mely az egyetemi pálya docensének, és tudományos főmunkatárs, mely pedig az egyetemi pálya egyetemi tanárának felelt meg. A kutatói pályán a habilitáció a rendkívüli egyetemi tanári, docensi címnek megfelelő tudományos munkatársi, és/vagy az egyetemi tanári címnek megfelelő tudományos főmunkatársi cím megpályázását, majd odaítélését jelentette, illetve jelenti ma is. A tudományos fokozatok itt leírt hierarchikus struktúrája, valamint a címek/rangok rendszere némileg különbözik ugyan az egyes Enwise országokban, de inkább a specifikus terminológia használatának, mint magának a struktúrának a szempontjából. A fokozatok átalakulása (1990-1995) és további fejlemények

A korábbi Tudományok Kandidátusa fokozatot a nyugat-európai PhD egyetemi fokozattal tették egyenlővé. A második tudományos fokozatot, a Tudományok Doktorát a nyugat-európai Doctor Habilitatus fokozatnak feleltették meg. Pontosabban ez történt Lengyelország esetében, míg Magyarországon a Magyar Tudományos Akadémia Doktora tudományos fokozattal helyettesítették. Bulgáriában, Csehországban és Szlovákiában megőrizték a Tudományok Doktora tudományos fokozatot. A balti államokban a második tudományos fokozatot, a Tudományok Doktorát a Doctor Habilitatus címmel helyettesítették, az egyetemek pedig visszakapták a PhD egyetemi fokozat odaítélésének jogát. Mindazonáltal ez utóbbi, a Tudományok Doktora fokozat kérdéséről időről időre heves viták folynak a tudományos közösségben: megtartsák vagy megszüntessék-e a fokozatot? Észtországban és Lettországban 2000. óta nem ítélik többé oda a Tudományok Doktora tudományos fokozatot, melyet 1994-ben a Doctor Habilitatus címmel helyettesítettek. Ezekben az országokban az előző, kétszintes szovjet tudományos fokozatrendszert egylépcsős egyetemi fokozattá alakították át. Litvánia Észtországtól és Lettországtól eltérően megőrizte a második szintű tudományos fokozatot, a Doctor Habilitatust, ám ezen fokozat litván birtokosai, valamint az elsőszintű tudományos fokozat, a Tudományok Doktora tudományos fokozat birtokosai a doktori értekezés honosítása néven ismert, speciális procedúrán mentek át. „Ez azt jelentette, hogy a Litván Tudományos Tanács minden, a kommunizmus idején megvédett doktori értekezést ellenőrzött tudományos minőség és a litván államhoz való lojalitás szempontjából. Néhány értekezést a társadalomtudományok és bölcsészettudományok köréből soha nem honosítottak, és szerzőik nem kaptak Tudományok Doktora és/vagy Doctor Habilitatus minősítést (oklevelet), főleg azok, akik az úgynevezett tudományos kommunizmus területével foglalkoztak. (Zvinkliene, 2003). Az NDK sajátos esete

Az NDK-ban szintén működött a kétszintű tudományos fokozatrendszer. Az első tudományos fokozat az adott tudományág doktora (Doktor eines Wissenschaftszweiges) volt, mely a nyugat-európai PhD tudományos fokozathoz hasonlítható, a második pedig a Doktor Habilitatus (Dr. Habil.) volt. Ez utóbbit 1968-ban a Tudományok Doktora (Doktor der Wissenschaften) címmel váltották fel. A német egyesítés után a Tudományok Doktora fokozat birtokosainak felajánlották a Dr. Habil fokozatra való áttérés hivatalos útját, mivel ez a fokozat Németországban mindig is létezett. Az egyetemi pálya jellemző struktúrája az NDK-ban a következő volt: tudományos segédmunkatárs határozott időre szóló szerződéssel (diplomások), tudományos munkatárs határozatlan időre szóló szerződéssel (rendszerint PhD), docens és egyetemi tanár (Tudományok Doktora/habilitáció); a kormányzati K+F szektor szerkezete pedig: tudományos munkatárs határozatlan időre szóló szerződéssel (rendszerint PhD) és professzor (Tudományok Doktora).

149

4. melléklet: A K+F átalakulása a balti államokban Észtországban a Kutatás szervezetéről szóló törvényt, A kutatás és fejlesztés szervezetéről szóló

törvény váltotta fel (1997-ben fogadták el), mely a kutatóintézetek strukturális reformját, különösen a kutatóintézetek finanszírozási mechanizmusának átdolgozását alapozta meg. Az Észt Tudományos Alapítvány és az Innovációs Alapítvány független, non-profit képviseletekként szerveződtek újjá, és az állami költségvetésből származó juttatásokat pályázati támogatások formájában osztották szét. Az Észt Tudományos Alapítvány jelenleg a kutatási alap 25%-át osztja szét pályázati támogatásként, míg a többi 75%-ot az Oktatási és Kutatási Minisztérium tanácsadó testülete – a Tudományos Szakértői Tanács – juttatja el az érintetteknek. A korábban az Észt Tudományos Akadémiához tartozó kutatóintézeteknek a négy észt egyetembe való integrációja 1996–1998-ban zajlott le. Lettország hasonló módon szervezte újjá a tudomány és a kutatás finanszírozási rendszerét.

A Lett Tudományos Akadémia korábbi kutatóintézetei, lévén most már független, kormányzati non-profit kutatási szervezetek, nem közvetlenül az állami költségvetésből kapják a finanszírozást (mint korábban), hanem azt kutatási pályázati támogatásként, pályázatok útján a Lett Tudományos Tanács osztja szét. A független állami kutatóintézetek lett egyetemekbe való integrálásának 1995-ben megkezdődött folyamata formálisan 1998-ban befejeződött. Ez az állami kutatóintézeteknek a lett egyetemekbe való beolvasztását jelentette az egyetemek modernizálása és a kutatási kapacitás megerősítése céljából, bár az állami kutatóintézetek egyetemekbe való integrációja bizonyos értelemben formális folyamatnak bizonyult. Jogilag az egyes intézetek mind a mai napig függetlenek, bár szervezetileg egyetemi intézetek. A K+F szektor átalakításának új szakasza várhatóan 2004-ben kezdődik. Az állami kutatóintézetek jogi helyzete változni fog, csupán 5–7 állami kutatóintézet marad önálló, többségük teljesen integrálódik az egyetemekbe, míg mások talán állami tulajdonú, de üzleti alapon működő intézményként szerveződnek újjá. Litvániában a K+F kapacitás jelentős része a felsőoktatás és a kormányzati szektor körül

koncentrálódik állami vagy egyetemi kutatóintézetként. A felsőoktatás és a kormányzati K+F szektor finanszírozása az állami költségvetésből történik; további bevételek nyerhetők azonban különböző alapítványoktól. A Litván Állami Kutatási és Felsőoktatási Alap például lehetőséget ad bármely egyéni kutató vagy kutatócsoport számára, hogy pályázati támogatásért folyamodjon kutatásai támogatására, tudományos monográfia elkészítésére stb.

150

A kutatási potenciál az elmúlt öt évben lényegében változatlan maradt, a K+F szektorra fordított bruttó hazai ráfordítás (GERD) a GDP kb. 0,52%-a volt. A felsőoktatás és a kormányzati K+F ráfordítások növekedése nem kielégítő, a személyi költségek a K+F-et érintő üzleti ráfordítások 2000–2001. évi növekedése ellenére is az összes ráfordítás közel 80%-át teszik ki. 2002. október 1-én a kutatási és felsőoktatási törvény új módosítása lépett hatályba. A kutatáspolitikát az Oktatási és Tudományos Minisztérium a Litván Tudományos Tanáccsal együttműködve alakítja, és hajtja végre. A litván K+F tevékenységek összhangjának javítása, valamint az ország K+F rendszere hatékonyságának növelése érdekében a kormány 2002-ben megalakította a Tudomány és Technológia Tanácsát. A Tanácsot a K+F szektorral kapcsolatban álló miniszterek, kiemelkedő kutatók és az ipar képviselői alkotják. A Tanács elnöki tisztjét a miniszterelnök tölti be. Az átszervezés végére a korábbi Litván Tudományos Akadémia több intézete, melyek a Tudományos Akadémia, mint független tudományos szervezet 1991-es megszüntetése után kormányzati intézményekké váltak, állami kutatóintézetként megőrizte az egyetemektől való függetlenségét. Az egyetemi kutatóintézetek helyzete az állami kutatóintézetéhez hasonló. Az egyetemi kutatóintézetek inkább az alapkutatások felé orientálódnak, és a megfelelő egyetem oktatási programjához kapcsolódva egyfajta kutatási osztályként működnek. Az egyetemi kutatóintézetek vezetőségi testületi tagjait egyharmad részben az egyetem döntése alapján nevezik ki. Az állami kutatóintézetek az illetékes minisztériumok vagy egyetemek felügyelete alá tartoznak. A minisztériumi intézetek tevékenysége az alkalmazott kutatásra és/vagy fejlesztésre összpontosul.

151

5. melléklet: A felsőoktatással kapcsolatos törvények az Enwise országokban (Átmeneti időszak és reformok a bővítés tükrében) Ország

Törvény

Bulgária

– Törvény a felsőoktatás autonómiáiájáról körül (hatályos 1991-től) – Felsőoktatási Törvény (az 1990-es törvény módosítása)

1995.

Csehország

– Felsőoktatási Törvény

1992.


1997.

Észtország

– Egyetemi Törvény

1995.

Magyarország

– Új Felsőoktatási Törvény

1993.

Lettország

– Törvény a tudományos tevékenységről

1992.

Litvánia

Év 1990.

– Törvény a felsőoktatási intézményekről (módosítva 2000-ben)

1995.

– Oktatási Törvény

1998.

– Szakoktatási Törvény

1999.

– Törvény a kutatásról és felsőoktatásról

1991.


2000.

– Törvény a kutatásról és felsőoktatásról

2002.

Lengyelország

– Törvény a felsőoktatási intézményekről

1990.

Románia

– Törvény a felsőoktatási intézmények akkreditálásáról és a diplomák elismeréséről

1993.

– Oktatási törvény további módosításokkal és kiegészítésekkel

1995.

– Rendelet az oktatásban dolgozókról

1997.

– Törvény a magán felsőoktatásról

2002.

Szlovákia

Szlovénia

– Törvény a romániai egyetemi levelező oktatásról külföldieknek

2002.

– Oktatási Törvény

1990.


1990.

– Törvény az állami közigazgatásról és azönkormányzatokról

1992.

– Ez utóbbinak újabb változata

1996.

– A Felsőoktatási Törvény módosítása

1993. 1999.

A fenti táblázat adataihoz az alábbi megjegyzések kapcsolódnak: ● A „bottom-up” szakasz hiányosságai miatt az Enwise országok zömében az 1990–1995 között elfogadott felsőoktatási törvényeket 1995. után felülvizsgálták. ● A KKE országokban és a balti államokban az átmeneti időszak törvényi reformjai különböző prioritásokat követtek. Miközben 1995-ig a KKE országok többségében az erőfeszítések arra irányultak, hogy a felsőoktatásban valósítsanak meg törvényi reformokat, a balti államok más irányban haladtak: új K+F törvényeket fogadtak el. Mint a 2. fejezetben, a KKE országok K+F szektorának elemzésekor hangsúlyoztuk, talán Szlovénia volt az egyetlen a régióban, amely az első szakaszban kellő figyelmet fordított a K+F törvénykezésre is. ● A „top-down” szakaszban (1995–1998/9), a KKE országok a felsőoktatási törvények módosításával párhuzamosan törvényi reformokat kezdeményeztek a K+F szektorban is. A balti államok viszont az első szakaszban elfogadott K+F törvények felülvizsgálatát követően, 1995-től a felsőoktatási szektorra koncentráltak reformjaikkal.

152

6. melléklet: Az Enwise országok kutatóinak megoszlása a K+F szektorokban, létszám és százalék, 2001. Üzletivállalkozási Bulgária

Csehország

Észtország

Magyarország

Lettország

Litvánia

Lengyelország

Románia

Szlovákia(1)

Szlovénia

Enwise-10

EU-15(2)

Felsőoktatási

Kormányzati

Magán non-profit

Összes szektor

Nők

605

12,6%

875

18,2%

3 301

68,8%

16

0,3%

4 797

Férfiak

620

10,8%

1 613

28,2%

3 462

60,4%

35

0,6%

5 730

100,0% 100,0%

Összes

1225

11,6%

2 488

23,6%

6 763

64,2%

51

0,5%

10 527

100,0% 100,0%

Nők

1341

18,8%

3 504

49,1%

2 234

31,3%

54

0,8%

7 133

Férfiak

6 777

34,9%

7 580

39,0%

4 853

25,0%

229

1,2%

19 439

100,0%

Összes

8118

30,6%

11 084

41,7%

7 087

26,7%

283

1,1%

26 572

100,0% 100,0%

Nők

164

8,3%

1 434

72,8%

349

17,7%

22

1,1%

1 969

Férfiak

343

13,2%

1 913

73,5%

326

12,5%

19

0,7%

2 601

100,0%

Összes

507

11,1%

3 347

73,2%

675

14,8%

41

0,9%

4 570

100,0%

Nők

1208

12,9%

6 313

67,4%

1842

19,7%

:

9 363

100,0%

Férfiak

3700

19,5%

11 958

63,0%

3 330

17,5%

:

18 988

100,0%

Összes

4908

17,3%

18 271

64,4%

5 172

18,2%

:

28 351

100,0%

518

17,3%

2 059

68,6%

419

14,0%

0,1%

3 000

100,0%

Nők

4

Férfiak

405

14,7%

1 974

71,5%

381

13,8%

1

0,0%

2 761

100,0%

Összes

923

16,0%

4 033

70,0%

800

13,9%

5

0,1%

5 761

100,0% 100,0%

Nők

248

5,2%

3 439

71,5%

1 114

23,2%

10

0,2%

4 811

Férfiak

343

6,3%

3 800

70,0%

1 269

23,4%

14

0,3%

5 426

100,0%

Összes

591

5,8%

7 239

70,7%

2 383

23,3%

24

0,2%

10 237

100,0% 100,0%

Nők

3 332

9,9%

24 925

74,3%

5 307

15,8%

:

33 564

Férfiak

8 464

15,5%

39 072

71,6%

7 054

12,9%

:

54 590

100,0%

Összes

11 796

13,4%

63 997

72,6%

12 361

14,0%

:

88 154

100,0%

Nők

4 835

47,4%

2 470

24,4%

2 802

27,7%

:

10 107

100,0%

Férfiak

6 821

50,6%

3 707

27,5%

2 962

22,0%

:

13 490

100,0%

Összes

11 656

49,4%

6 177

26,2%

5 764

24,4%

:

23 597

100,0%

644

16,9%

2 089

54,7%

1 083

28,4%

:

3 816

100,0%

Nők Férfiak

1612

28,0%

2 801

48,6%

1 355

23,5%

:

5 768

100,0%

Összes

2256

23,5%

4 890

51,0%

2 438

25,4%

:

9 584

100,0% 100,0%

471

20,0%

1 007

42,7%

862

36,6%

18

0,8%

2 358

Férfiak

Nők

1114

26,5%

1 947

46,3%

1 057

25,1%

86

2,0%

4 204

100,0%

Összes

1585

24,2%

2 954

45,0%

1919

29,2%

104

1,6%

6 562

100,0%

Nők

13 366

16,5%

48 115

59,5%

19 313

23,9%

124

0,2%

80 918

100,0%

Férfiak

30 199

22,7%

76 365

57,4%

26 049

19,6%

384

0,3%

132 997

100,0%

Összes

43 565

20,4%

124 480

58,2%

45 362

21,2%

508

0,2%

213 915

100,0%

51 952(3)

17,5%

200 981

67,9%

43 268

14,6%

:

296 201(4)

100,0%

294 194(3)

37,2%

399 142

50,5%

96 742

12,2%

:

790 078(4)

100,0%

(3)

31,9%

600 123

55,2%

140 010

12,9%

:

1 086 279(4)

100,0%

Nők Férfiak Összes

346 146

Forrás:

Európai Bizottság 2003b. Kivétel a hivatkozási év tekintetében: BG, EE, LV (felsőoktatási és kormányzati), PL, SI: 2000. Megjegyzések: (1) Fő helyett teljes munkaidős egyenérték (2) Hivatkozási év: 2000. (kivétel: AT: 1998.) (3) Kivéve BE, NL, LU, SE és UK, mivel ezekben az országokban nem áll rendelkezésre nemekre lebontott adat az üzleti–vállalkozási szektorra. Ez még további 150 000 kutatót jelent, ami az üzleti–vállalkozási szektor mintegy 30%-a (4) A számításban a magán non-profit szektor nem szerepel.

153

7. melléklet: Az Enwise országok kutatóinak nemi megoszlása az egyes országok K+F szektoraiban, létszám és százalék, 2001. Üzleti vállalkozás Bulgária

Csehország

Észtország

Magyarország

Lettország

Litvánia

Lengyelország

Románia

Szlovákia(1)

Szlovénia

Enwise-10

Forrás:

Kormányzat

Magán non-profit

Összes szektor

605

49%

875

35%

3 301

49%

16

31%

4797

Férfiak

620

51%

1 613

65%

3 462

51%

35

69%

5730

54%

Összes

1 225

100%

2 488

100%

6 763

100%

51

100%

10527

100%

46%

27%

Nők

1 341

17%

3 504

32%

2 234

32%

54

19%

7133

Férfiak

6 777

83%

7 580

68%

4 853

68%

229

81%

19439

73%

Összes

8 118

100%

11 084

100%

7 087

100%

283

100%

26572

100% 43%

Nők

164

32%

1 434

43%

349

52%

22

54%

1969

Férfiak

343

68%

1 913

57%

326

48%

19

46%

2601

57%

Összes

507

100%

3 347

100%

675

100%

41

100%

4570

100%

Nők

1 208

25%

6 313

35%

1 842

36%

:

9363

33%

Férfiak

3 700

75%

11 958

65%

3 330

64%

:

18988

66%

Összes

100%

4 908

100%

18 271

100%

5 172

100%

:

28351

Nők

518

56%

2 059

51%

419

53%

4

80%

3000

52%

Férfiak

405

44%

1 974

49%

381

47%

1

20%

2761

48%

Összes

923

100%

4 033

100%

800

100%

5

100%

5761

100%

Nők

248

42%

3 439

48%

1 114

47%

10

42%

4811

47%

Férfiak

343

58%

3 800

52%

1 269

53%

14

58%

5426

53%

Összes

591

100%

7 239

100%

2 383

100%

24

100%

10237

100% 38%

Nők

3 332

28%

24 925

39%

5 307

43%

:

33564

Férfiak

8 464

72%

39 072

61%

7 054

57%

:

54590

62%

Összes

11 796

100%

63 997

100%

12 361

100%

:

88154

100% 43%

Nők

4 835

41%

2 470

40%

2 802

49%

:

10107

Férfiak

6 821

59%

3 707

60%

2 962

51%

:

13490

57%

Összes

11 656

100%

6 177

100%

5 764

100%

:

23597

100% 40%

Nők

644

29%

2 089

43%

1 083

44%

:

3816

Férfiak

1 612

71%

2 801

57%

1 355

56%

:

5768

60%

Összes

2 256

100%

4 890

100%

2 438

100%

:

9584

100% 36%

471

30%

1 007

34%

862

45%

18

17%

2358

Férfiak

Nők

1 114

70%

1 947

66%

1 057

56%

86

83%

4204

64%

Összes

1 585

100%

2 954

100%

1 919

100%

104

100%

6562

100%

Nők

13 366

31%

48 115

39%

19 313

43%

124

24%

80 918

38%

Férfiak

30 199

69%

76 365

61%

26 049

57%

384

76%

132 997

62%

508

Összes EU-15(2)

Felsőoktatás

Nők

43 565

100%

124 480

100%

45 362

100%

100%

213 915

100%

51 952(3)

15%

200 981

33%

43 268

31%

:

296 201(4)

27%

Férfiak

294 194(3)

85%

399 142

67%

96 742

69%

:

790 078(4)

73%

Összes

346 146(3)

100%

600 123

100%

140 010

100%

:

1 086 279(4)

100%

Nők

Európai Bizottság 2003b. Kivétel a hivatkozási év tekintetében: BG, EE, LV (felsőoktatási és kormányzati), PL, SI: 2000.* Megjegyzések: (1) Fő helyett teljes munkaidős egyenérték (2) Hivatkozási év: 2000. (kivétel: AT: 1998.)* (3) Kivéve BE, NL, LU, SE és UK, mivel ezekben az országokban nem áll rendelkezésre nemekre lebontott adat az üzleti–vállalkozási szektorra. Ez még további 150 000 kutatót jelent, ami az üzleti–vállalkozási szektor mintegy 30%-a (4) A számításban a magán non-profit szektor nem szerepel.

154

8. melléklet: Egyetemi foglalkoztatottak besorolási osztályai az egyes Enwise országokban Az alábbiakban a 3. fejezetben érintett kérdéskör, az egyetemi foglalkoztatottak besorolási osztályai kerülnek ismertetésre. Az A osztálynak, illetve együttesen a B, C és D osztályoknak megfelelő besorolási osztály(ok) az egyes országok neve alatt olvashatóak. Bulgária A: Egyetemi tanár B-D: Docens, adjunktus, kutatási munkatárs. Csehország A: Egyetemi tanár B-D: Docens, adjunktus, tanársegéd. Észtország1 A: Egyetemi tanár B-D: Docens, adjunktus, vezetőtanár, egyéb. Magyarország A: Egyetemi tanár B-D: Docens, adjunktus, tanársegéd. Lettország A: Rendes egyetemi tanár B-D: Docens, adjunktus, előadó, kutató. Litvánia A: Egyetemi tanár B-D: Docens, egyéb oktatók. Lengyelország A: Rendes egyetemi tanár B-D: Doktor, doktor hab., főiskolai tanár. Románia Nincs adat. Szlovákia A: Egyetemi tanár B-D: Docens, adjunktus, előadó, tanársegéd. Szlovénia A: Egyetemi tanár B-D: Docens, adjunktus. 1. Az egyetemi foglalkoztatottakról összegyűjtött adatok az egyetemre, valamint az egyetemeken belüli kutatóközpontokra vonatkoznak (a kutatóintézetek többségét összevonták az egyetemekkel). Az adatokat teljes munkaidős állásokra, illetve mind az oktatási, mind a K+F tevékenységekre vonatkoznak.

155

9. melléklet: Az Enwise országok tudományos akadémiáin tisztséget betöltő nők létszáma és aránya Ország

Megoszlás

Igazgatótanács

Végrehajtó Tanács

Közgyűlés

Bulgária

Összes

11

12

59

Nő

0

3

1

Nők %

0%

25%

2%

Összes

7

10

246

Nő

2

0

30

Nők %

29%

0%

12%

Összes

12

8

57

Nő

1

0

1

Nők %

8%

0%

2%

Összes

20

6

337

Nő

0

0

11

Nők %

0%

0%

3%

Összes

6

28

97

Nő

0

5

12

Nők %

0%

18%

12%

Összes

7

Nincs ilyen

40

Nő

1

Nincs ilyen

1

Nők %

14%

Nincs ilyen

3%

Összes

4

32

191

Nő

0

1

4

Nők %

0%

3%

2%

Összes

6

17

181

Nő

1

1

Nincs adat Nincs adat

Csehország

Észtország

Magyarország

Lettország

Litvánia

Lengyelország

Románia

Szlovákia

Szlovénia

ENWISE-10*


Nők %

17%

6%

Összes

15

10

84

Nő

2

3

19

Nők %

13%

30%

23%

Összes

13

Nincs ilyen

73

Nő

2

Nincs ilyen

2

Nők %

15%

Nincs ilyen

3%

Összes

101

123

1 365

Nő

9

13

81

Nők %

9%

11%

6%

az Enwise Szakértői Csoport tagjai. *A végrehajtó tanácsok összesítése csak Enwise-8 vonatkozásban, Litvánia és Szlovénia nélkül. A közgyűlések összesítése csak Enwise-9 vonatkozásban, Románia nélkül.

A szovjet időszakból megörökölt tudományos akadémiai modell két szinten működik. Például 2002-ben a szakterületükön elismert kutatók egyesületeként létrehozott Lett Tudományos Akadémia 97 teljes jogú tagja közül mindössze 12 volt nő, míg ugyanezen szervezet Szenátusának 28 munkatársa között csupán 5 női kutató dolgozott. Litvániában 1995-ben először választottak nőt a Litván Tudományos Akadémia Elnökségén belül működő mezőgazdasági és erdészeti csoport élére elnökként; aztán 1998-ban ugyanezen nőt megválasztották az agrártudományok akadémikusának, és ezzel ő lett a női nem egyetlen képviselője az akadémikusok között. Ami a másik szintet illeti, Lettországban jelenleg mindössze négy nő dolgozik igazgatóként állami kutatóintézetek élén, pedig összesen 33 ilyen poszt létezik. A helyzet Csehországban is hasonló: 2000-ben az Akadémia 2 400 tagú tudományos állományából 1 000 volt nő, de csak 118 (egyharmados arány) töltött be vezető állást. Másik példával szolgál a 2002-ben a Szlovák Tudományos Akadémia által 2002-ben támogatott felmérés (Sedová, 2003). Egy kísérleti projektről van szó, mely során monitorozni kívánták a női kutatók helyzetét, képzettségét, valamint az általuk betöltött pozíciókat. Nemek szerinti megoszlást mutató adatokat gyűjtöttek, hogy kimutatható legyen a női kutatók alulképviseltsége a vezető pozíciókban, valamint a bizottságokban és a döntéshozó testületekben. Az elemzés legfőbb eredménye az volt, hogy noha a Szlovák Tudományos Akadémiánál dolgozók 32,7%-a nő volt, a vertikális megoszlás tekintetében két tendencia érvényesült: a legfelsőbb szinten a nők aránya 15,6% volt, miközben a második és alacsonyabb szinteken a nők már 42,1%-ban voltak jelen.

156

10. melléklet: A Nők és Tudomány Helsinki Csoport Tagok as Enwise országokból Orsz

NÉV

CÍM

OSZTÁLY/TANSZÉK

SZERVEZET

E-MAIL

BG

Dr.Sc. Margarita ATANASSOVA

Docens

Labour & Social Insruance

University of National & World Economy

[email protected]

CZ

Dr. Hana FRÝDOVÁ

Osztályve-zeto

Dr. Iva LEKEŠOVÁ

Research & Development Policy

Ministry of Education, Youth & Sports

[email protected]

Research & Development Policy

Ministry of Education, Youth & Sports

[email protected]

Ministry of Education

[email protected]

Budapest University of Economic

[email protected]

EE

Tiia RAUDMA

Politikai tanácsadó

HU

Dr. HRUBOS Ildikó

Egyetemi tanár

Sociology & Social Policy

LV

Dr. Dace GERTNERE

Docens, igazgató

Research Department

University of Latvia

LT

Dr. Meilute TALJUNAITE

Docens

Political Sciences

Law University of Lithuania

[email protected]

PL

Joanna PININSKA

Egyetemi tanár

Institute of Hydro-geology

University of Warsaw

[email protected]

RO

Florica Mioara TRIPSA

Egyetemi tanár

SK

Magdaléna PISCOVÁ

Tudományos Tanács Elnöke

Institute of Sociology

Maca JOGAN

Egyetemi tanár

Faculty of Social Sciences

Dr. Andreja UMEK-VENTURINI

Kormányzati tanácsadó

Sciences & Public Administration [email protected]

& Engineering Geology

SL

Fundatia Pentru Educatie Si Sanatate

[email protected]

Slovak Academy of Sciences (SAV)

[email protected]

University of Ljubljana

[email protected]

Ministry of Education, Science & Sport

[email protected]

11. melléklet: Statisztikai kapcsolattartók a Helsinki Csoportban Tagok as Enwise országokból Orsz

NÉV

OSZTÁLY/TANSZÉK

SZERVEZET

E-MAIL

BG

Reny PETKOVA

Unit Statistics on Services

National Institute of Statistics

[email protected]

CZ

Miluše KOPÁCKOVÁ

Division of New Technologies

Czech Statistical Office

[email protected]

& Non-Market Services Statistics EE

Aavo HEINLO

HU

JANAK Katalin

Education & Research Statistics Sector

Statistical Office of Estonia

[email protected]

Hungarian Central Statistical Office

[email protected]

LV

Maranda BEHMANE

Social Statistical Department

Central Statistical Bureau of Latvia

[email protected]

LT

Danguole ARESKIENE

Statistics Unit

Central Statistical Bureau of Lithuania

[email protected]

PL

Dr. Maria ANTOSIK

Information Processing Centre

[email protected]

RO SK Sl

Adriana OPRISGeneral Direction of Industry & Construction Statistics Marta MOSNA Metka MEDVEŠEK-MILOŠEVIC

Division of Science & Technology

Institutul national de Statistica

[email protected]

Ministry of Education

[email protected]

Statistical Office of the Republic of Slovenia

[email protected]

157

Rövidítések

AG (Advisory Group) – tanácsadó csoport (6. Keretprogramban szereplő megnevezés) A&HCI (Arts and Humanities Citation Index) – Művészetek és Bölcsészettudományok Hivatkozási Index AS (Academy of Sciences) – tudományos akadémia AT – Ausztria BA (Bachelor of Arts) – főiskolai (BA) fokozat BAS (Bulgarian Academy of Sciences) – Bolgár Tudományos Akadémia BE – Belgium BES (Business Enterprise Sector) – üzleti–vállalkozási szektor (a K+F-ben) BG – Bulgária CC (Candidate Country) – tagjelölt ország CEDAW (Convention on the Elimination of All Forms of Discrimination against Women) –Egyezmény a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről CEE (Central and Eastern European) – közép-keleteurópai (országok) CERN – Európai Nukleáris Kutatóintézet CNRS – a tudományos kutatás francia nemzeti központja Comecon (Council for Mutual Economic Assistance) – Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa, KGST CORDIS (Community Research and Development Information Service) – Közösségi Kutatás- Fejlesztési Információs Szolgálat COST (European Cooperation in the Field of Scientific and Technical Research) – Európai Együttműködés a Tudományos és Műszaki Kutatások Terén CREST (Scientific and Technical Research Committee) – Tudományos és Műszaki Kutatási Bizottság C.Sc. – tudományok kandidátusa CZ – Csehország DE – Németország DG (Directorate-General) – (az Európai Bizottság) Főigazgatósága D.Sc. (Doctor of Sciences) – tudományok doktora EAG (External Advisory Group) – külső tanácsadó csoport (5. Keretprogramban szereplő megnevezés) EAS (Enterprise Estonia Agency) – Észtországi Vállalkozási Ügynökség EC (European Commission) – Európai Bizottság ECTS (European Credit Transfer System) – Európai Kreditátszámítási Rendszer EE – Észtország EESD (Energy, Environment and Sustainable Development) – Energia, Környezet és Fenntartható Fejlődés (az 5. Keretprogram tematikus programja) EMM (Expert Management Module) – Szakértői Ügyviteli Modul Enwise (ENlarge Women In Science to East) – A „Nők és Tudomány” kezdeményezés kiterjesztése KözépKelet-Európa felé Enwise országok: Bulgária, Csehország, Észtország, Magyarország, Lettország, Litvánia, Lengyelország, Románia, Szlovákia és Szlovénia ERA (European Research Area) – Európai Kutatási Térség (EKT) ERA-MORE (European Research Area – Mobile Researchers) – Európai Kutatási Térség – Mobil Kutatók ESF (Estonian Science Foundation) – Észt Tudományos Alapítvány

158

ETAN (European Technology Assessment Network) – Európai Technológiai Értékelési Hálózat EU (European Union) – Európai Unió EURATOM (European Community Framework Programme for Research and Training in the Field of Nuclear Energy) – Az Európai Közösség Keretprogramja a Kutatás és képzés a nukleáris energia területén c. (EUROATOM KP) EUROSTAT (Statistical Office of the European Communities) – Európai Közösségek Statisztikai Hivatala EXSIS (EXperts Sub-Information System) – Szakértői Alinformációs Rendszer (az 5. KP szakértői adatbázisa) FP (Framework Programme) – Keretprogram (KP) – az Európai Közösség kutatási és technológiafejlesztési tevékenységekre vonatkozó Keretprogramja FP5 (The 5th European Community Framework Programme for Research and Technological Development) – 5. Keretprogram – az Európai Közösség 5. Kutatási és Technológiafejlesztési Keretprogramja (1998–2002) FP6 (The 6th European Community Framework Programme for Research and Technological Development) – 6. Keretprogram – az Európai Közösség 6. Kutatási és Technológiafejlesztési Keretprogramja (2002–2006) FRG (Federal Republic of Germany) – Németországi Szövetségi Köztársaság, NSZK (1949–1990) FRY (Federal Republic of Yugoslavia) – Jugoszláv Szövetségi Köztársaság (1945–1991) FTE (Full-time equivalent) – teljes munkaidő egyenérték FYRoM (Former Yugoslav Republic of Macedonia) – Macedónia Korábbi Jugoszláv Köztársaság GDP (Gross Domestic Product) – bruttó hazai termék GDR (German Democratic Republic) – Német Demokratikus Köztársaság (1949–1990) GERD (Gross Expenditure on R&D) – bruttó ráfordítás a K+F szektorban GOV (Government Sector) – kormányzati szektor (a K+F-en belül) GROWTH (Competitive and Sustainable Growth) – Versenyképes és fenntartható növekedés (az 5. Keretprogram termatikus programja) HAS (Hungarian Academy of Sciences) – Magyar Tudományos Akadémia, MTA HC (Head Count) – fő HCSO (Hungarian Central Statistical Office) – Központi Statisztikai Hivatal, KSH HE (Higher Education) – felsőoktatás HEGPR (Higher Education Gender Progression Ratio) – Felsőoktatásbeli Nemi Előrehaladási Arány HEP (Programme for the Renewal of Higher Education and Research in the New Länder)– Program a felsőoktatás és a kutatás megújulásáért az új német tartományokban (a volt Kelet-Németországban) HES (Higher Education Sector) – felsőoktatási szektor (a K+F-en belül) HU – Magyarország IHP (Improving Human Research Potential and the Socio-economic Knowledge Base) – (FP5 Horizontal Programme) Az 5. Keretprogram „Humán kutatási potenciál és a társadalmi-gazdasági tudásbázis fejlesztése” c. horizontális programja IMF (International Monetary Fund) – Nemzetközi Valutaalap

INCO (Confirming the International Role of the Community Research) – Az 5. Keretprogram „A Közösségben folyó kutatás nemzetközi szerepének megerősítése” c. horizontális programja Innovation/SMEs (Promotion of Innovation and Encouragement of Participation of SMEs) – Az 5. Keretprogram „Az innováció előmozdítása, a KKV-k keretprogramban való részvételének ösztönzése” c. horizontális programja ISCED (International Standard Classification of Education) – Az Oktatás Nemzetközi Osztályozási Rendszere IST (User-friendly Information Society) – Információs Társadalom Technológiái (a „Felhasználóbarát információs társadalom” c. tematikus program rövid neve) IT (Information Technologies) – információtechnológia ITRE (European Parliament Committee on Industry, External Trade, Research and Energy) – Az Európai Parlament Ipari, Külgazdasági, Kutatási és Energiaügyi Bizottsága JINR – (Joint Institute for Nulear Research) Közös Atommagkutató Intézet LAS (Latvian Academy of Sciences) – Lett Tudományos Akadémia LCS (Latvian Council of Science) – Lett Tudományos Tanács LT – Litvánia LU – Luxembourg LV – Lettország MA (Master of Arts) – egyetemi (MA) fokozat MCF (Marie Curie Fellowship) – Marie Curie Ösztöndíj MEP(s) (Member(s) of the European Parliament) – az Európai Parlament képviselője MES (Ministry of Education and Science) – Oktatási és Tudományügyi Minisztérium MP (Member of the Parliament) – parlamenti képviselő MÜFA – Műszaki Fejlesztési Alapprogram (Magyarország) M.Sc. (Master of Science) – mesteri fokozat (természettudomány) NACE (General industrial classification of economic activities within the EC) – gazdasági tevékenységek statisztikai osztályozása az Európai Közösségben NAS (National Academy of Sciences) – nemzeti tudományos akadémia NCP (National Contact Point) – nemzeti kapcsolattartó NEAA (National Evaluation and Accreditation Agency) – Nemzeti Akkreditációs és Értékelő Iroda NGO (Non-Governmental Organisation) – civil szervezet NKC – Ženy a V?da: a cseh Nemzeti Kapcsolattartó Központ – Nők a Tudományban NKFP – Nemzeti Kutatási és Fejlesztési Programok NL – Hollandia NSI (National Statistical Institute) – nemzeti statisztikai hivatal OECD (Organisation of Economic Co-operation and Development) – Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet OTKA – Országos Tudományos Alapprogram PA – Pennsylvania (USA) PAN (Polish Academy of Sciences) – Lengyel Tudományos Akadémia

PHARE (Poland and Hungary Action for Restructuring of the Economy) – Lengyelország és Magyarország gazdasági rekonstrukciójához nyújtott segítség program (kiterjesztve az összes közép-kelet-európai országra) PhD (Doctor of Philosophy)– PhD (doktori fokozat) PNP (Private Non-Profit Sector) – magán non-profit szektor (a K+F-en belül) PL – Lengyelország QoL (Quality of Life and Management of Living Resources) – Az 5. Keretprogram „Életminőség és gazdálkodás az élővilág erőforrás” c. tematikus programja RAS (Romanian Academy of Sciences) – Román Tudományos Akadémia R&D (Research and Development) – kutatás-fejlesztés (K+F) RO – Románia RSEs (Researchers) – kutatók RTD (Research and Technological Development) – Kutatás és Technológiafejlesztés RTF – Rich Text Formátum SCI (Science Citation Index) –Tudományos Hivatkozási Index SE – Svédország SEE (Southern Eastern European) – dél-kelet-európai (országok) (DKE) SI – Szlovénia SMEs (Small and Medium Enterprises) – kis- és középvállalkozások (KKV) SK – Szlovákia SSCI (Social Sciences Citation Index) – Társadalomtudományi Hivatkozási Index S&T (Science and Technology) – tudomány és technológia TEMPUS (Trans-European Mobility Scheme for University Studies) – Európai Felsőoktatási Együttműködési Program UK (United Kingdom) – Egyesült Királyság UN (United Nations) – Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) UNDP (United Nations Development Programme) – az Egyesült Nemzetek Szervezetének Fejlesztési Programja UNECE (UN Economic Commission for Europe) – az Egyesült Nemzetek Szervezetének Európai Gazdasági Bizottsága UNESCO (United Nations Educational, Scientific and Cultural Organisation) – az Egyesült Nemzetek Szervezetének Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete USA (United States of America) – Amerikai Egyesült Államok USSR (Union of the Soviet Socialist Republics) – Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége, SZU VEGA – A Szlovák Tudományos Akadémia és a szlovák Oktatási Minisztérium tudományos forrásokat elosztó ügynöksége W&S (Women and Science) – Nők és Tudomány WIP – Kutatói Integrációs Program (Németország) WWI (World War I) – I. világháború (1914–1918) WWII (World War II) – II. világháború (1939–1945)

159

Szakirodalom

A témakörrel általánosan foglalkozó dokumentumok Ben-David, Joseph (1971). The scientist’s role in society. A comparative study (A kutató szerepe a társadalomban: Összehasonlító tanulmány). Englewood Cliffs: Prentice-Hall N.J. Blackburn, R., Browne, J., Brooks, B. and Jarman, J. (2002). ‘Explaining Gender Segregation’ (A nemi megkülönböztetés magyarázata). In: The British Journal of Sociology, 53/4: 513-536. Bourque, Susan C. and Warren, Kay B. (1990). ‘Access is not enough: Gender perspectives on technology and education’ (A hozzáférés nem elegendő: Technológia és oktatás a nemiség szemszögéből). In: I. Tinker (ed.), Persistent inequalities: Women and world development (Tartós egyenlőtlenségek: A nők és a világ fejlődése), New York – Oxford: Oxford University Press, 83-100. Clarke, Steve (2001). ‘Earnings of men and women in the EU: the gap narrowing but only slowly’ (Férfiak és nők fizetése az EU-ban: a különbség csökken, csak túlságosan lassan). In: Statistics in Focus, Theme 3, 5/2001, Luxembourg: OPOCE. Katalógusszám: KS-NK-01-005-EN-I. ISSN 1024-4352. Cockburn, Cynthia (1985). Machinery of dominance: women, men and technical know-how (A dominancia gépezete: nők, férfiak és technikai know-how). London: Pluto Press. Dunne, Mary (2003). ‘Education in Europe. Key Statistics 2000/2001’ (Oktatás Európában. Alapvető statisztikai adatok: 2000/2001). In: Statistics in Focus, Theme 3, 13/2003, Luxembourg: OPOCE. Katalógusszám: KS-NK-03-013-EN-C. ISSN 1024-4352. Elson, Diane and Catagay, Nilufer (2000). The social content of macroeconomic policies (A makrogazdasági politika társadalmi tartalma). New York: United Nations Publications. Európai Bizottság (1998–2003). Regular reports on progress towards accession and strategy papers for Bulgaria, Czech Republic, Estonia, Hungary, Latvia, Lithuania, Poland, Romania, Slovak Republic and Slovenia (Rendszeres jelentések a belépés felé tett lépésekről és stratégiai tanulmányok Bulgáriáról, Csehországról, Észtországról, Magyarországról, Lettországról, Litvániáról, Lengyelországról, Romániáról, Szlovákiáról és Szlovéniáról), elérhető az Európa honlapon keresztül: http://europa.eu.int/ comm/enlargement/report_2003/index.htm Európai Bizottság (1999). Women and Science – Mobilising women to enrich European research (A nők és a tudomány: A nők mobilizálása az európai kutatás gazdagításáért) (COM (1999) 76), elérhető az európa honlapon keresztül: http://europa.eu.int/comm/research/sciencesociety/documents_en.html Európai Bizottság (2001). Science and Society Action Plan (Tudomány és Társadalom akció terv) (COM (2001) 714). Luxembourg: OPOCE. ISBN: 92-894-3025-7. Európai Bizottság (2002). National Policies on Women and Science in Europe (A nőkkel és tudománnyal kapcsolatos nemzeti politiká Európában). Luxembourg: OPOCE. ISBN: 92-894-3579-8. Európai Bizottság (2003a). Third European Report on Science & Technology Indicators –Towards a Knowledge-based Economy (Harmadik európai jelentés a tudomány és technológia jelzőszámairól: Egy tudásalapú gazdaság felé). Luxembourg: OPOCE. ISBN: 92-894-1795-1. Európai Bizottság (2003b). She Figures 2003 (Adatok a nőkről: 2003). Luxembourg: OPOCE. ISBN: 92-894-5812-7. Európai Bizottság (2003c). Key Figures 2003-2004 (Alapvető adatok: 2003–2004). Luxembourg: OPOCE. ISBN: 92-894-5814-3. Európai Bizottság (2003d). Investing in Research: An action Plan for Europe (Vizsgálat a kutatásról: Cselekvési terv Európának). Luxembourg: OPOCE. ISBN: 92-894-5909-3.

160

Európai Parlament (2002). on the state of research in applicant countries and measures needed to ensure their full participation in the framework programme (Jelentés a kutatás helyzetéről a tagjelölt országokban, valamint a keretprogramban való teljeskörű részvételt biztosító intézkedések) (2002/2082/(INI)). Ipari, Külkereskedelmi, Kutatási és Energiaügyi Bizottság , Jelentést tevő szakértő: Jürgen Zimmerling. Evans, Richard E. (1977). The Feminists (A feministák). New York: Harper & Row. Feldman, Saul D. (1974). Escape from the Dolls’ House: Women in graduate and professional school education (Menekülés a babaházból: Nők az egyetemi és szakmai oktatásban). New York: McGraw Hill. Franco, Ana and Jouhette, Sylvain (2003). ‘Labour Force Survey. Principal results 2002. EU and EFTA countries’ (Munkaerőpiaci felmérés. Főbb eredmények: 2002. Az EU és az EFTA országai). In: Statistics in Focus, Theme 3, 15/2003, Luxembourg: OPOCE. Katalógusszám: KS-NK-03-015-EN-C. ISSN 1024-4352. Franco, Ana and Blöndal, Lárus. (2003). ‘Labour Force Survey. Principal results 2002. Acceding countries’ (Munkaerőpiaci felmérés. Főbb eredmények: 2002. Csatlakozó országok). In: Statistics in Focus, Theme 3, 16/2003, Luxembourg: OPOCE. Katalógusszám: KS-NK-03-016-EN-N. ISSN 1024-4352. Frank, Simona (2003). ‘R&D expenditure and personnel in the candidate countries in 2000’ (K+F ráfordítás és személyi feltételek a tagjelölt országokban 2002-ben). In: Statistics in Focus, Theme 9, 1/2003, Luxembourg: OPOCE. Katalógusszám: KS-NS-03-00-EN-N. ISSN 1609-5995. Gal, Susan and Kligman, Gail (2000). The politics of gender after socialism. A comparative-historical essay (Nemi politika a szocializmus után: Összehasonlító történeti tanulmány). Princeton: Princeton University Press. Gavin, Brigid (2001). The European Union and globalisation: towards global democratic governance (Az Európai unió és a globalizáció: a globális demokratikus kormányzás felé). Cheltenham: Edward. Glenday, Christine (1993). An overview of science and technology reform in Central and Eastern Europe 1990-1993 (A közép-kelet-európai tudományos és technológiai reformjainak áttekintése: 1990–1993), 67. sz. jelentés. Párizs: Az Amerikai Egyesült Államok Nagykövetsége, Nemzeti Tudományos Alapítvány európai irodája – Tudományos Csoport. Graham, Loren (1998). What have we learned about science and technology from the Russian experience? (Mit tanultunk az orosz tapasztalatból a tudományról és technológiáról?) California: Stanford University Press. ILO (Nemzetközi Munkaügyi Szervezet) (1990). International standard classification of occupations: ISCO-88 (A foglalkozások osztályozása a nemzetközi szabvány szerint: ISCO–88). Genf: ILO. Jähnert, Gabriele, Gohrisch, Jana, Hahn, Daphne, Nickel, Hildegard Maria, Peinl, Iris and Schäfgen, Katrin (2001). Gender in transition in Eastern and Central Europe proceedings (Közlemények az átalakuló nemi szerepekről Kelet-KözépEurópában). Berlin: Trafo Verlag. Journal of the Chemical Society “D.I. Mendeleev” (1990). Kanter Moss, Rosabeth (1993). Men and women of the corporation (Férfiak és nők a vállalatnál). New York: Basic Books. Laafia, Ibrahim and Larsson, Anna (2001). ‘Women in public research and higher education in Europe’ (Nők a közszféra által finanszírozott kutatásaiban és a felsőoktatásban Európában). In: Statistics in Focus, Theme 9, 7/2001, Luxembourg: OPOCE. Katalógusszám: KS-NS-01-007-EN-I. ISSN 1609-5995. Miethe, Ingrid and Roth, Silke (eds.) (2003). Europas Töchter. Traditionen, Erwartungen und Strategien von Frauenbewegungen in Europa. Opladen: Leske + Budrich.

OECD (Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet) (1994). Manual of the measurement of human resources devoted to S&T (Kézikönyv a tudománynak és technológiának szentelt emberi erőforrások méréséről) – Canberra Manual. Párizs: OECD. OECD (Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet) (2002). Proposed Standard Practice for Surveys on Research and Experimental Development (Javasolt szabvány eljárás a kutatásról és kísérleti fejlesztésről készülő tanulmányokhoz) – Frascati Manual. Párizs: OECD. Nyitott Társadalom Intézet (OSI) – EU Bővítési Monitorozó Program (2002). Monitoring the EU accession process: equal opportunities for women and men (Az EU bővítésének monitorozása: egyenlő esélyek férfiaknak és nőknek). OSI: Budapest. Osborn M. et al. (2000). Science policies in the European Union: Promoting excellence through mainstreaming gender equality (Tudománypolitika az Európai Unióban: A kiválóság előmozdítása a nemi egyenlőség általánossá tételével). Luxembourg: OPOCE. ISBN 92-828-8682-4. Paasi, Marianne (1998). ‘Efficiency of innovation Systems in the Transition Countries’ (Az innovációs rendszerek hatékonysága az átmenet időszakában lévő országokban). In: Economic Systems (Gazdasági rendszerek), Physica-Heidelberg, 22/ 3: 217-234. Palomba, Rosella (ed.) (2000). Figlie di Minerva. Milan: Franco Angeli. Palomba, Rosella and Menniti, Adele (eds.) (2002). Minerva’s Daughters – Filles de Minerve (Minerva lányai). Róma: Olasz Nemzeti Kutatási Tanács – Népesség- és Társadalompolitikai kutatások Intézete. Rübsamen-Waigmann, H. et al. (2003). Women in Industrial Research – A wake up call for European industry (Nők az ipari kutatásban: Ébresztő az európai ipar számára). Luxembourg: OPOCE. ISBN 92-894-4400-2. Sonin, Alexander (1990). ‘The Forum, which did not take place’ (A soha nem volt fórum). In: Nature, 3-4-5. Sonin, Alexander (1990). ‘How the bomb saved the physicists’ (Hogyan mentette meg a bomba a fizikusokat). In: Moscow News, 12. Stiegler, Barbara (2002). Wie Gender in den Mainstream kommt. Bonn: Friedrich Ebert Stiftung. Stolte-Heiskanen, Veronica (ed.) (1991). Women in science: Token women or gender equality (Nők a tudományban: Látszat vagy valóság a nemek közötti egyenlőség?). Oxford: Berg Publishers. Strack, Guido (2003). ‘Catching up with the EU? Comparing the knowledge society in the EU and the Acceding countries’ (Felzárkózni az EU-hoz?: A tudásbázisú társadalom összehasonlítása az EU-ban és a csatlakozó országokban). In: Statistics in Focus, Theme 9, 9/2003, Luxembourg: OPOCE. Katalógusszám: KS-NS-03-009-EN-C. ISSN 1609-5995. ENSZ (Egyesült Nemzetek) (1996). Platform for Action and Beijing Declaration (Cselekvési platform és a pekingi nyilatkozat). New York: Egyesült Nemzetek Tájékoztatási Osztálya. ENSZ (Egyesült Nemzetek) (2000). The World’s Women 2000. Trends and statistics (A világ női 2000-ben: Tendenciák és statisztikák). New York: Egyesült Nemzetek Tájékoztatási Osztálya. ENSZ (Egyesült Nemzetek) (2001). Abortion policies. A global review (A terhesség-megszakítással kapcsolatos politikai irányelvek: Globális áttekintés), 3. kötet. New York: United Nations Publications. UNDP (Egyesült Nemzetek Fejlesztési Programja) (2002). Human Development Report (Humán fejlesztési jelentés). New York – Oxford: Oxford University Press. UNESCO (Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Művelődésügyi Szervezete) (1997). International Standard Classification of Education, ISCED 1997 (Az oktatás nemzetközi szabvány osztályozása, ISCED 1997). Párizs: UNESCO. BPE-98/WS/1. UNICEF (Egyesült Nemzetek Gyemeksegélyezési Alapja) (1999). Women in transition (Nők egy átmeneti időszakban), Regionális monitoring jelentések 6. UNICEF: Firenze.

Enwise munkaanyagok Blagojević, Marina (2003). Women scientists in the Balkans (Női kutatók a Balkánon). Bundule, Maija (2003). Latvian national contribution on women and science (Lett nemzeti beszámoló a Nők és tudomány témaköréhez). Burkhardt, Anke (2003). Women scientists in the former German Democratic Republic (Női kutatók a volt Német Demokratikus Köztársaságban). Calloni, Marina and Ergma, Ene (2003). Inception paper on women and science in the Enwise countries (Vitaindító tanulmány a Nők és a tudomány az Enwise országokban témaköréhez). Ergma, Ene (2003). Estonian national contribution on women and science (Észt nemzeti beszámoló a Nők és tudomány témaköréhez). Glover, Judith (2003). Statistical contribution on women and science in the Enwise countries (Statisztikai beszámoló a Nők és a tudomány az Enwise országokban témaköréhez). Groó, Dóra and Papp, Eszter (2003). Hungarian national contribution on women and science (Magyar nemzeti beszámoló a Nők és tudomány témaköréhez). Havelková, Hana (2003). Czech national contribution on women and science (Cseh nemzeti beszámoló a Nők és tudomány témaköréhez). Mladenič, Dunja (2003). Slovenian national contribution on women and science (Szlovén nemzeti beszámoló a Nők és tudomány témaköréhez). Oleksy, Elżbieta H. (2003). Polish national contribution on women and science (Lengyel nemzeti beszámoló a Nők és tudomány témaköréhez). Sretenova, Nikolina (2003). Bulgarian national contribution on women and science (Bolgár nemzeti beszámoló a Nők és tudomány témaköréhez). Velichová, Daniela (2003). Slovak national contribution on women and science (Szlovák nemzeti beszámoló a Nők és tudomány témaköréhez). Tripsa, Mioara Florica (2003). Romanian national contribution on women and science (Román nemzeti beszámoló a Nők és tudomány témaköréhez). Zvinkliene, Alina (2003). Lithuanian national contribution on women and science (Litván nemzeti beszámoló a Nők és tudomány témaköréhez).

Az Enwise munkaértekezletek közleményei Blagojević, Marina (ed.) (2004). Starting a debate with women scientists from the Balkan region (Vitaindító a balkáni régió női kutatóival), kiadás alatt. Enwise munkaértekezlet. Brüsszel: 2003. november 11–12. Groó, Dóra (ed.) (2004). Debating bioethical issues with women scientists from the Enwise countries (Bioetikai kérdések megvitatása az Enwise országok női kutatóival), kiadás alatt. Enwise munkaértekezlet. Budapest: 2003. október 2–3. Linková, Marcela (ed.) (2004). Young scientists in the Enwise countries (Fiatal kutatók az Enwise országokban), kiadás alatt. Enwise munkaértekezlet. Prága: 2003. április 25.

Szakirodalom az egyes országokból A balkáni térség és a volt Jugoszlávia Blagojević, Marina (1991a). ‘Double-faced marginalisation. Women in science in Yugoslavia’ (Janus-arcú marginalizáció: Nők a tudományban Jugoszláviában). In: V. Stolte-Heiskanen (ed.), Women in science: token women or gender equality (Nők a tudományban: Látszat vagy valóság a nemek közti egyenlőség??), Oxford: Berg Publishers, 75-94. Blagojević, Marina (1991b). Žene izvan kruga: profesija i porodica (Women out of the circle: profession and family) (Nők a körön kívül: hivatás és család). Belgrade: ISIFF.

Blagojević, Marina (1991c). ‘Društvene nejednakosti i pol’ (Social inequalities and gender) (Társadalmi egyenlőtlenségek és nemi kérdések). In: M. Popović et al., Srbija krajem osamdesetih (Serbia at the end of the 1980s) (Szerbai az 1980-as évek végén), Belgrade: ISIFF, 89-110 Blagojević, Marina (1992a). ‘Nauka i pol: inhibicija institucionalnog okruženja’ (Science and gender: inhibition of the institutional environment) (Tudomány és nem: az intézményi környezet okozta gátló hatások). Belgrade: Sociologija, 1: 23-37. Blagojević, Marina (1992b). ‘Nauka i pol: obrasci svakidašnjeg života’ (Science and gender: patterns of everyday life) (Tudomány és nem: a mindennapi élet mintái). Belgrade: Sociologija, 2: 243-257. Blagojević, Marina (1995). ‘Svakodnevica iz ženske perspektive: Samožrtvovanje i beg u privatnost’ (Everyday life from the perspective of women: self sacrifiće and escape to privacy) (Mindennapi élet női szemszögből: önfeláldozás és magánéletbe menekülés). In: S. Bolčić (ed.), Društvene promene i svakodnevica: Srbija početkom 90-ih (Social changes and everyday life: Serbia at the beginning of the 1990s) (Társadalmi változások és mindennapi élet: Szerbai az 1990-es évek elején), Belgrade: ISIFF, 181- 209. Blagojević, Marina (1997). Roditeljstvo i fertilitet: Srbija 90-ih (Parenthood and fertility: Serbia in the 1990s) (Anyaság és termékenység: Szerbia az 1990-es években). Belgrade: ISIFF. Blagojević, Marina (ed.) (1998). Ka vidljivoj ženskoj istoriji: Ženski pokret u Beoradu 90-ih (Towards visible women’s history: Women’s movement in Belgrade in the 1990s) (A látható női történelem felé: Női mozgalom Belgrádban az 1990-es években). Belgrade: Centar za ženske studije. Blagojević, Marina (1999a). ‘Gender and survival: Serbia in the 1990s’ (Nem és túlélés: Szerbia az 1990-es években). In: A. Peto and B. Rasky (eds.) Construction/ reconstruction: women, family, politićs in Central Europe, 1945-1998 (Építkező újjáépítés: nők, család, politika Közép-Európában, 1945–1998), New York – Budapest: OSI Network Women’s Program, 187-214. Blagojević, Marina (1999b). ‘The walks in gender perspective’ (Életpályák nemi szempontból). In: M. Lazić (ed.), Winter of discontent: protest in Belgrade (Az elégedetlenség tele: Tiltakozás Belgrádban), Budapest: CEU Press, 113-130. Blagojević, Marina (1999c). ‘Institutions in Serbia: from collapse to what?’ (Intézmények Szerbiában: Merre vezet az út az összeomlástól?). In: G.H. Heinrich (ed.), Institution building in the new democracies: studies in post-post-communism (Intézményépítés az új demokráciákban: Tanulmányok a poszt-poszt-kommunizmusról), Budapest: Collegium Budapest, 43- 84. Blagojević, Marina (ed.) (2000a). Mapiranje mizoginije u Srbiji: diskursi i prakse (Mapping misogyny in Serbia: discourses and practićes) (A nőgyűlölet feltérképezése Szerbiában: Értekezések és a gyakorlat). Belgrade: AZIN. Blagojević, Marina (2000b). ‘Patriotizam i mizoginija: mit o srpskoj muškosti’ (Patriotism and misogyny: myth of Serbian masculinity) (Patriotizmus és nőgyűlölet: A szerb férfiasság mítosza). In: M. Blagojević (ed.), Mapiranje mizoginije u Srbiji: diskursi i prakse (Mapping misogyny in Serbia: discourses and practices) (A nőgyűlölet feltéképezése Szerbiában: Értekezések és a gyakorlat), Belgrade: AZIN, 281-310. Blagojević, Marina (2000 c). ‘Nevidljivo telo i moćna bestelesnost: mediji u Srbiji 90-ih’ (Invisible body and powerful bodylessness: media in Serbia in the 1990s) (Láthatatlan test és hatékony testetlenség: A média Szerbiában az 1990-es években). In: B. Arsić (ed.) Žene, slike, Izmisljaji... (Women, Images, Imagine...) (Nők, képzetek, képzeld el ...), Belgrade: Centar za ženske studije, 181-202. Blagojević, Marina (2002a). ‘Mizoginija: univerzalna i/ili kontekstualna?’ (Misogyny: universal and/ or contextual?) (Nőgyűlölet: Egyetemes és/vagy helyzettől függő?). Belgrade: Srpska politička misao, 2: 21-38.

Blagojević, Marina (2002b). ‘Žene i muškarci u Srbiji 1990-2000: Urodnjavanje cene haosa’ (Women and men in Serbia 1990-2000: engendering the cost of chaos) (Nők és férfiak Szerbiában, 1990–2000: A káosz árának sokasodása). In: S. Bolčić (ed.) Srbija krajem milenijuma, razaranje društva, promene i svakodnevni život (Serbia at the end of millenium: societal destruction, chages and everyday life) (Szerbia az évezred végén: társadalmi pusztulás, változások és mindennapi élet), Belgrade: ISIFF, 283-314. Blagojević, Marina (2003). Women’s situation in the Balkan countries (A nők helyzete a balkán országaiban). Jelentés az Európai Parlamentnek (IV/2002/16/03 sz.), elhangzott az Európai Parlamentben, Női Jogok és Esélyegyenlőségi Bizottság. Brüsszel: 2003. június 10. Bolčić, Silvano (ed.) (1995). Društvene promene i svakodnevni život: Srbija početkom 90-ih (Social changes and everyday life: Serbia at the beginning of the 1990s) (Társadalmi változások és mindennapi élet: Szerbia az 1990-es évek elején). Belgrade: ISIFF. Dinkić, Mladen (1997). Ekonomija destrukcije (Economy of destruction) (A pusztítás ökonómiája). Belgrade: Stubovi kulture. Federal Statistical Bureau FRY. Statistical Bulletins (Statisztikai közlemények)): 486, 1683, 1857 2297, 2305. Belgrade. Federal Statisticl Bureau FRY (1981). Census (Népszámlálás), 078. táblázat. Belgrád. Lazić, Mladen (ed.) (1994). Razaranje društva: Jugoslovensko društvo u krizi 90tih (Destruction of society: Yugoslav society in the crisis of the 1990s) (A társadalom pusztulása: A jugoszláv társadalom az 1990-es évek válságában). Belgrade: Filip Višnjić. Milić, Andjelka (1992). ‘Nove tehnologije i odnosi polova – pogled iznutra’ (New technologies and gender relations – Inside perspective) (Új technológiai és nemi viszonyok belülről). Belgrade: Sociologija, 1: 5-22. Milić, Andjelka (1995). ‘Svakodnevni život porodica u vrtlogu društvenog rasula’ (Everyday life of the families in the turmoil of social destruction) (Családok mindennapi élete a társadalom pusztulásának zűrzavarában). In: S. Bolčić (ed.) (1995), Drštvene promene i svakodnevni život: Srbija početkom 90-ih (Social changes and everyday life: Serbia at the beginning of the 1990s) (Társadalmi változások és mindennapi élet: Szerbia az 1990-es évek elején), Belgrade: ISIFF, 135-180. Papić, Žarana (1994). ‘Women’s movement in former Yugoslavia: 1970s and 1980s’ (Női mozgalom a volt Jugoszláviában: Az 1970-es és 1980-as évek). In: M. Blagojević, D. Duhaček and J. Lukić (eds.), What can we do for ourselves (Mit tehetünk önmagunkért), Belgrade: Centar za ženske studije, 37-49 Popov, Nebojša (ed.) (1996). Srpska strana rata: Trauma i katarza u istorijskom pamćenju (Serbian side of the war: trauma and catharsis in historical memory) (A háború szerb oldala: Trauma és katarzis a történeti emlékezetben). Belgrade: Republika. Popović, Mihailo et al. (1991). Srbija krajem osamdesetih (Serbia at the end of the 1980s) (Szerbia az 1980-as évek végén). Belgrade: ISIFF. Puzigaća, Milka (2002). Status and challenges for gender equality in Yugoslavia (A nemi egyenlőség helyzete és a kapcsolódó kihívások Jugoszláviában). Novi Sad: Scan Kutatási és Fejlesztési Ügynökség. Samardžić, Slobodan, Nakarada Radmila and Kovačević Djuro (eds.) (1998). Lavirinti krize:Preduslovi demokratske transfomacije SR Jugoslavije (The labyrinths of crisis: preconditions of democratić transformation of SR Yugoslavia) (A válság labirintusa: A demokratikus átalakulás előfeltételei Jugoszlávia Szerb Köztársaságban). Belgrade: Institut za evropske studije. Semenčenko, Dušica (2003). ‘Ljudski resursi u istraživačko-razvojnom sistemu Srbije, indikatori o ženama u nauci’ (Human resources in R&D sector in Serbia. Indicators for women in science) (Emberi erőforrások Szerbia K+F szektorában: A tudományban dolgozó nőkre vonatkozó jelzőszámok). Belgrade: Tehnologija, Kultura, Razvoj No 9.

161

Bulgária Arnaoudov, Mikhail (1939). Istoriia na Sofiiskiia universitet Sv. Kliment Ohridski preipurvoto mupolustoletie (1888-1938) (History of the University of Sofia St. Kliment Ohridski in the first fifty years of life: 1888-1938) (A szófiai Szt. Kliment Ohridszkij Egyetem története alapításának első ötven évében: 1888–1938.). Sofia: Court Publishing House. Beleva, Iskra and Kotzeva, Mariana (2001). ‘Bulgaria. Country study on international skilled migration’ (Bulgária: Országtanulmány a képzett munkaerő nemzetközi migrációjáról). A The return of qualified emigrants to Bulgaria (A képzett emigránsok visszatérése Bulgáriába) című ILO munkaértekezletre készült tanulmány. Szófia: ILO. Bobeva, Daniela (1996). Migration, European integration and the brain drain from Bulgaria (Migráció, európai integráció és agyelszívás Bulgáriából). Sofia: CSD. Damianov, Damian (2003). ‘We need a long-term state policy towards re-emigration’ (Az újrakivándorlás kérdéséhez hosszú távú állami politika szükséges). In: Science, Sofia: Union of Scientists in Bulgaria, 12/1: 31-33. Dinkova, Maria (1978). 1000 questions to the modern young woman (1000 kérdés modern fiatal nőknek). Sofia. Gächter, August (2002). The ambiguities of emigration: Bulgaria since 1988 (A kivándorlás kérdőjelei: Bulgária 1988 óta), International Migration Papers, 39, Geneva: ILO. Gazette (1890). Act of inheritance (Törvény az öröklésről). 484. sz. királyi rendelet, 25-1-1890. Gazette (1897 a). Trade law (Kereskedelmi törvény). 93. sz. királyi rendelet. Gazette (1897 b). Law of education for girls secondary high schools (Törvény a lányok gimnáziumi oktatásáról). Királyi rendelet 20-1-1897. Gazette (1924). Act of social insurance (Törvény a társadalombiztosításról). 7. sz. királyi rendelet. Gazette (1937). Decree on election of members of parliament for national assembly (Rendelet a parlament tagjainak megválasztásáról a nemzetgyűlésbe). 264. sz. királyi rendelet. Gazette (1944). Act of equality of rights between sexes (Törvény a nemek közötti egyenlő jogokról). 30. sz. rendelet Gazette (2003). Act for defence against discrimination (Törvény a diszkriminációval szembeni védekezésről). 86. sz. rendelet. Genchev, Nikolay (1988). Bulgarian culture XV-XIX century (Bolgár kultúra a 15–19. században). Sofia. Georgieva, Patricia (2002). Higher education in Bulgaria (Felsőoktatás Bulgáriában). Bucharest: UNESCO – CEPES. Ilieva, Nikolina (1991).’Women’s work under the condition of transition to market economy’ (A nők munkája a piacgazdaságra való átmenet feltételei között). A Women during the transition towards the market economy (Nők a piacgazdaságra való átmenet idején) című konferenciára készült tanulmány, Szófia. Kalchev, Jordan (1997). Profile and motives of potential migrants from Bulgaria (Bulgária potenciális kivándorlóinak jellemzői és indítékai). Budapest: IOM. Kalchev, Jordan (2001). The external migration of Bulgarian population (A bolgár népesség külföldre vándorlása). Sofia: Dunav Press. Országos Statisztikai Intézet (2002). Women and men in the Republic of Bulgaria (Nők és férfiak a Bolgár Köztársaságban). Sofia. Országos Statisztikai Intézet (2002). Education in the Republic of Bulgaria (Oktatás a Bolgár Köztársaságban).Sofia. OECD (Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet) – Központ a Nem-Tagállamokkal való Együttműködésre (2002). Thematic review of national policies for education – Bulgaria (Az országos oktatásügyi politika tematikus áttekintése – Bulgária), Hivatalos Jelentés, 22-3-2002.

162

Simeonova, Kostadinka (2002). ‘Women in Science – The key issue of integration into the European Research Area’ (Nők a tudományban – Az Európai Kutatási Térségbe való integrálódás kulcskérdése). In: Strategies of educational and science policy (Az oktatás- és tudományügyi politika stratégiái), 4: 36-52. Sretenova, Nikolina (1993). ‘Some reflections on the feminist paradigm concerning gender and science’ (Néhány gondolat a nemet és tudományt érintő feminista paradigmáról). In: M. Pellikaan-Engel (ed.), Against Patriarchal Thinking. A Future without Discrimination (A patriarchális gondolkodás ellenében: Egy diszkrimináció nélküli jövő), Amsterdam: VU Boekhandel/Uitgeverij bv, 107-111. Sretenova, Nikolina (1994a). ‘The Nation’s Showcase: Bulgarian academic women between the Scylla of totalitarianism and the Charybdis of change’ (A nemzet kirakatbábui: Bolgár nők a felsőoktatásban a totalitarianizmus és a változás veszélyes vizein). In: S.S. Lie, L. Malik, and D. Harris (eds.), The World yearbook of education 1994: the gender gap in higher education (A világ oktatásának évkönyve 1994: nemi különbségek a felsőoktatásban), London – Philadelphia: Kogan Page, 33-45. Sretenova, Nikolina (1994b). ‘Cultural and historical background of women’s entrance into higher education in Bulgaria’ (A nők felsőoktatásban való megjelenésének kulturális és történeti háttere Bulgáriában). In: History of European Ideas (Az európai gondolkodás története), 19/ 4-6: 867-874. Sretenova, Nikolina (2000). ‘Legalization of women higher education in Bulgaria’ (A női felsőoktatás törvényesítése Bulgáriában). In: Philosophical Alternatives (Filozófiai válaszutak), 2: 153-168. Sretenova, Nikolina (2002a). ‘About double meanings and subtleties of gender equality in Bulgarian higher education’ (A bolgár felsőoktatásban a nemi egyenlőség kettős értelméről és a finom különbségekről). In: C. Wiedmer (ed.), Sound changes: an international survey of women’s career strategies in higher education (Egészséges változások: Nemzetközi felmérés a felsőoktatásban dolgozó nők karrierstratégiáiról), Zürich: Universität Zürich, 75-82. Sretenova, Nikolina (2002b). ‘Elizaveta Karamihailova (1897–1968). The first woman physicist, who managed to cross the ‘safety-curtain’ of Sofia University (Az első női fizikus, akinek sikerült átlépnie a Szófiai Egyetem „biztonsági kapuját”)’. A XXII. Nemzetközi Várnai Filozófiai Iskolán bemutatott tanulmány. Totev, Stoyan (2001). ‘The Bulgarian economy in transition: possibilities for Balkan regional integration’ (A bolgár gazdaság az átmeneti időszakban: A balkáni regionális integráció lehetőségei). In: G. Petracos (no koma) and S. Totev (eds.), The development of the Balkan Region (A balkáni régió fejlődése), Aldershot: Ashgate Publishing, 317-358. Vavrek, Alexander (1997). ‘Physical Sciences and Bulgarian Academy of Sciences from 1911 to 1955’ (Természettudományok és a Bolgár Tudományos Akadémia: 1911–1955). In: Journal of the Bulgarian Academy of Sciences, 110/1. Velev, Kamen (2002). ‘Young scientists in Bulgarian universities and the brain drain problem’ (Fiatal kutatók a bolgár egyetemeken és az agyelszívás problémája). Az Attracting young scientists: Strategies against brain drain (Vonzerő a fiatal kutatók számára: Stratégiák az agyelszívás ellen) című Nemzetközi Konferencián előadott tanulmány, Szófia.

Csehország Brenner, V. and Hrouda, M. (1967-1968). ‘Věda a vysokoškolské vzdělání’ (The position of science and HE in terms of prestige of professions) (A tudomány és a felsőoktatás helyzete a szakmák presztízsének szemszögéből). In: Sociologický časopis, 1967/5 and 1968/1. Filáček, Adolf, Loudín, Jiří and Provazník, Stanislav (1999). University education, science and research (Egyetemi oktatás, tudomány és kutatás). In: Věda, technika, společnost, 4: 77-94.

Filáček, Adolf and Provazník, Stanislav (2000). ‘The intellectual, social and human dimensions of science and research assessment: transformation experience of the Czech Republic’ (A tudomány és kutatás értékelésének intellektuális, társadalmi és emberi dimenziói: Az átalakulás tapasztalatai Csehországban). In: Teorie vědy. Časopis pro teorii vědy, techniky a komunikace, 9/1: 53-65. Filáček, Adolf (2002). ‘Hodnocení výzkumných a inovačních aktivit: zkušenosti z průzkumu podnikatelských subjektů v ČR (’The assessment of research and innovation activities: experiences from the research of enterprises in the Czech Republic) (A kutatási és innovációs tevékenységek értékelése: A vállalkozások kutatási tevékenységének tapasztalatai Csehországban). In: Teorie vědy. Časopis pro teorii vědy, techniky a komunikace, 3: 5-40. Holmwood, John (2000). ‘Feminism and epistemology: what kind of successor science?’ (Feminizmus és ismeretelmélet: Milyen is az utódtudomány?). In: Věda, technika, společnost, 3: 89-113. Křížová, Eva and Filáček, Adolf (1991). ‘Obraz vědeckých a výzkumných profesí ve výzkumu Prestiž ‘90’ (The image of scientific and research professions in the research Prestige ’90) (A tudományos és kutatói foglalkozásokról kialakult kép a Prestige ‘90 felmérésben). In: Teorie vědy, 1-2: 37-60. Linková, Marcela (2002). National Contact Center – Women in Science (Országos Kapcsolattartó Központ – Nők a tudományban). Előzetes megállapítások. Kiadatlan kézirat. Malečková, Jitka (2002). Úrodná půda. Žena ve službách národa (Fertile soil: women serve the nation) (Termékeny talaj: Nők az ország szolgálatában). Prague: ISV nakladatelství. Možný, Ivo (1981). Rodina vysokoškolsky vzdělaných partnerů (Family of university graduates) (Az egyetemet végzettek családja). Brno: UJEP. Müller, Karel (2001). ‘The Czech Republic – Science, technology and education’ (Csehország: Tudomány, technikológia és oktatás). In: G. Gorzelak, E. Ehrlich, L. Falta and M. Illner (eds.), Central Europe in transition: Towards EU membership (KözépEurópa az átmenet időszakában: Az EU tagság felé), Warsaw: Scholar Publishing House. Musilová, Martina (1999). ‘Equal opportunity as a matter of public interest’ (Esélyegyenlőség a közérdeklődés középpontjában). In: Czech Sociological Review, 2: 195-204. Provazník, Stanislav, Filáček, Adolf, Křížová-Frýdová, Eva, Loudín, Jiří and Machleidt, Petr (1994). ‘Transformace vědy a výzkumu v ČR’. In : Teorie vědy, 3-4: 5-152. Provazník, Stanislav and Filáček, Adolf (1995). ‘Current problems and new developments in the transformation of the Academy of Sciences’ (Jelenlegi problémák és új fejlesztések a Tudományos Akadémia átalakításakor). In: Teorie vědy,1: (space)7-19. Provazník, Stanislav, Filáček, Adolf and Machleidt, Petr (1999). ‘Problems of the production and application of knowledge in a societal transformation: the Czech Republic’s approach to knowledge society’ (A tudás előállításának és alkalmazásának problémái a társadalmi átalakulás idején: A tudásalapú társadalom Csehország megközelítésében). In: Věda, technika, společnost, 1-2: 9-40. Uhrová, Eva (1995). ‘Feminist Path: Where has it led?’. In: L. Busheikin (no koma) and A. Kolczak (eds.) Altos and sopranos: a pocket handbook of women’s organizations (Altok és szopránok: A női szervezetek zsebkönyve), Prague: Gender Studies Centre. Wajcman, Judy (2000). ‘Reflections on gender and technology studies: in what state is the art?’ (Gondolatok a nemekről és a technológiai tanulmányokról: Milyen a helyzet állása?). In: Věda, technika, společnost, 3: 61-87. Wolchik, Sharon L. (1981). ‘Elite strategy toward women in Czechoslovakia: liberation or mobilization?’ (Elit stratégia a nőkért Csehszlovákiában: Liberalizáció vagy mobilizáció?). In: Studies in Comparative Communism (Összehasonlító tanulmányok a kommunizmusról), 2-3: 123-142.

Észtország Eesti Naine (1989). Monthly magazine (Havi magazin), 9. Ergma, Ene (2001). ‘Women in science in Estonia’ (Nők a tudományban Észtországban). In: Research and Development (Kutatás és fejlesztés), Tallin: Statistical Office of Estonia. 1 Észt Emberi Erőforrás-fejlesztési Jelentés (1998.). 3.1. pont: ‘Differences in the distribution of income in Estonia’ (A jövedelemmegoszlás különbségei Észtországban): http://www.iiss.ee/nhdr/1998/EIA98eng.pdf Észt Emberi Erőforrás-fejlesztési Jelentés (1999.): http://www.iiss.ee/nhdr/1999/EIA99eng.pdf Észt Emberi Erőforrás-fejlesztési Jelentés (2000.). 3.2. pont: ‘The gender dimension of the labour market: Estonia against the backdrop of Europe’ (A munkaerőpiac nemi dimenziói: Észtország az európai visszaeséssel szemben): http://www.iiss.ee/nhdr/2000/EIA00eng.pdf Észt Emberi Erőforrás-fejlesztési Jelentés (2001.). Társadalmilag fenntartható Észtország? 3. fejezet: ‘The labour market and education as the basis for social sustainability’ (A munkaerőpiac és az oktatás mint a társadalmi fenntarthatóság alapja): http://www.iiss.ee/nhdr/2001/en/contents.html Észt Emberi Erőforrás-fejlesztési Jelentés – Trendek és döntéshozás az emberi erőforrásfejlesztésben (2002.). 3. fejezet: ‘Family’ (Család): http://www.iiss.ee/nhdr/2002/eng/contents.html Észt Statisztikai Hivatal Évkönyvei:http://www.stat.ee/ index.aw?set_lang_id=2 Funk, Nanette and Mueller, Magda (ed.) (1993). Gender politics and post-communism: Reflections from Eastern Europe and the Former Soviet Union (Nemi politika és poszt-kommunizmus: Gondolatok Kelet-Európából és a volt Szovjetunióból). New York: Routledge. Hansson, Leeni and Narusk, Anu (1998). Sotsioloogiline pilk Eesti naistele (Estonian women from the sociologist’s point of view) (Észt nők szociológiai szemszögből). Konferencia-előadás. Jordansson, Birgitta (2000). The politics of gender equality: the encounter between political intentions and the academy in the ‘Tham Professiorships’ (A nemi egyenlőség irányelvei: A politikai szándékok és az akadémia találkozása a ‘Tham Tanszéken’). Tallinn: Swedish Secretariat for Gender Research. Kurm, Kairi (2001). ‘Government hopes to cut gender gap’ (Kormányzati remények a nemek közötti különbségek mérséklésére). In: The Baltic Times, 1: 4. Lauristin, Marju (2002). ‘Introduction. Women in today’s Estonia’ (Bevezetés: Nők a mai Észtországban). In: The Finnish Review of East European Studies, különszám a ‘Women and transition: the case of Estonia’ (Nők és az átalakulás: Észtország esete) címmel, 3-4: 8-11. Maimik, Andres and Kilmi, Jaak (2000). Big Sister. A portrait film about five Estonian women politicians: Kristiina Heinmets, Terje Aru, Signe Kivi, Marju Lauristin, Kadi Pärnits (Nagy Nővér Portréfilm öt észt női politikusról: Kristiina Heinmets, Terje Aru, Signe Kivi, Marju Lauristin és Kadi Pärnits). Tallinn. Észtország Szociális Minisztériuma és az UNDP (Egyesült Nemzetek Fejlesztési Programja) (2000). Towards a balanced society – Women and men in Estonia (Egy kiegyensúlyozott társadalom felé – Nők és férfiak Észtországban). Tallin. Narusk, Anu (ed.) (1994). Murrangulised 80-ndad ja 90-ndad aastad Eestis (Revolutionary 1980s and 1990s in Estonia) (A forradalmi 1980-as és 1990-es évek Észtországban). Tallinn-Helsinki. Narusk, Anu and Mänd, Kristina (eds.) (1998). Human rights in Estonia (Emberi jogok Észtországban). UNDP: Tallinn. Miniszterek Északi Tanácsa (1995). Programme for Nordic co-operation on gender equality 1995-2000 (Északi együttműködés nemi egyenlőségért programja). Copenhagen: NCM. Peltonen, Carita, and Turtiainen, Seija (2001). Gender equality and the future (Nemi egyenlőség és a jövő), 2nd Baltic Sea Women Conference (2. Balti-tengeri Női Konferencia). Helsinki. Persson, Inga and Jonung, Christina (eds.) (1998). Women’s work and wages (Női munka és bérek). London: Routledge.

Pilvre, Barbi (2000a). ‘Kes räägib teleekraanil? Naised meedia kőverpeeglis’ (Who speaks in television? Women in media’s distorting mirror) (Ki beszél a televízióban? Nők a média torz tükrében). In: Akadeemia, 9. Pilvre, Barbi (2000b). Construction of gender in the cover-column ‘Persoon’ of the Estonian weekly ‘Eesti Ekspress’ (A nem megjelenítése az ‘Eesti Ekspress’ hetilap ‘Persoon’ címrovatában). Bölcsészdoktori értekezés. Tallinn: University of Tallinn. Észt Köztársaság (2001). Initial, Second and Third Report on the Implementation of the Convention on the Elimination of All Forms of Discrimination against Women (Első, második és harmadik jelentés az A nőkkel szembeni diszkrimináció minden formájának megszüntetéséről szóló Egyezmény megvalósításáról): http://spunk.mfa.ee/eesti/ oigusloome/Konventsioonid/CEDAW_ Report_2001_Estonia.pdf Rose, Richard (1995). Pensioners, gender and poverty in the Baltic States (Nyugdíjasok, nemi kérdések és szegénység a balti államokban). Glasgow: Centre for the Study of Public Policy. Taagepera, Mare (1989). A person and Estonia through a woman’s point of view (Egy személy és Észtország egy nő szemszögéből). Előadás a “METROO” című tanácskozáson. Kääriku. UNDP (Egyesült Nemzetek Fejlesztési Programja) (1999). Gender in transition: five years of UNDP projects in Eastern and Central Europe and CIS (Nemek az átmenet időszakában: UNDP projektek öt éve Kelet-Közép-Európában és a FÁK államaiban). New York: United Nations Publications. Wilder, Lisa, Benedict, Mary Ellen and Viies, Mare (1999). Gender differences in earnings in Estonia (Nemi különbségek az észtországi fizetésekben). A Politikai Közgazdaságtan 10. Nemzetközi Konferenciájának közleményei. Tallinn.

Németország – Új keleti tartományok Arndt, Marlies and Deters, Magdalene (eds.) (1993). Ausgegrenzt und mittendrin – Frauen in der Wissenschaft. Dokumentation einer Tagung an der Humboldt-Universität Berlin (23/24.10.1992). Berlin: Edition Sigma. Baume, Britta and Felber, Christine (1994). ‘Anpassung, Verweigerung und Widerspruch – nun lebenslang? Zur Situation und zu Erfahrungen von Wissenschaftlerinnen (Ost) in der Phase der Umstrukturierung der Hochschulen in Berlin und Brandenburg’. In: Berliner Debatte – Initial, 4: 53 – 63. Bruhm-Schlegel, Uta and Gantz, Helga (1984). ‘Studium und Geschlecht: zu Problemen weiblicher Studienanfänger’. In: U. Starke and U. BruhmSchlegel (eds.), Leistungsstreben von Studienanfängern: Material der gemeinsamen Wissenschaftlichen Arbeitstagung des Laboratoriums für Studentenforschung der Karl-Marx-Universität Leipzig und der Abteilung Studentenforschung des Zentralinstituts für Jugendforschung Leipzig am 17. November 1983 an der Karl-Marx-Universität Leipzig zur SIL A, Leipzig: Zentralinstitut für Jugendforschung. Büchel, Felix and Weißhuhn Gernot (1997). Unter Wert verkauft: Ausbildungsinadäquate Beschäftigung von Frauen in West- und Ostdeutschland. Arbeitsbedingungen und sozioökonomische Bestimmungsgründe. Bielefeld: Bertelsmann Verlag. Buck-Bechler, Gertraude, Schäfer, Hans-Dieter and Wagemann, Carl-Hellmut (eds.) (1997). Hochschulen in den neuen Ländern der Bundesrepublik Deutschland. Weinheim: Deutscher Studienverlag. Burkhardt, Anke (1993). ‘(K)ein Platz für Wissenschaftlerinnen an ostdeutschen Hochschulen?’. In: Beiträge zur Hochschulforschung, 3: 339-372. Burkhardt, Anke and Stein, Ruth Heidi (1996). ‘Frauen an ostdeutschen Hochschulen vor und nach der Wende’. In: E. Kleinau and C. Opitz (eds.), Geschichte der Frauen- und Mädchenbildung. Band 2: Vom Vormärz bis zur Gegenwart, Frankfurt a.M. – New York: Campus Verlag, 497-516.

Burkhardt, Anke (1997). ’New professors – old structures: results of personnel replacement in East German universities from the perspective of women’ (Új professzorok – régi struktúrák: a személycserék eredménye a kelet-német egyetemeken a nők szemszögéből). In: A.F. Grundy, V. Oechtering, D. Köhler and U. Petersen (eds.), Women, work and computerisation. Spinning a web from past to future (Nők, munka és számítógépesítés: A múlt és jövő hálójának összefonása), Berlin: Springer, 31-44. Deutscher Bundestag (1992). Situation der Wissenschaftlerinnen in den neuen Bundesländern: Antwort der Bundesregierung auf eine Kleine Anfrage. Bonn. Ganslmeier, Hilke (1997). Karriere, Kind oder Broterwerb? Wirtschaftswissenschaftlerinnen aus den neuen Bundesländern im Übergang von Studium zu Beruf. Eine empirische Studie der Sozialisationsgeschichte und Zukunftsvorstellungen zur Entwicklung bedarfsgerechter Familienförderung in Thüringen. München: Hamp. Gantz, Helga (1977). Zur Persönlichkeitsentwicklung sozialistischer Studentinnen in der DDR. Dissertation A. Dresden: Technische Universität. Grandke, Anita (ed.) (1968). Frau und Wissenschaft: Referate und ausgewählte Beiträge. Berlin: Akademie Verlag. Grygier, Bärbel and Wunsch, Regina (1988). Zugang von Frauen und Mädchen zum Hoch- und Fachschulstudium. Berlin: Zentralinstitut für Hochschulbildung. Hein, Eva and Rosenfeld, Klaus (1985). Frauen in Ausbildung und Beruf. Berlin: Staatsverlag der DDR. Hieblinger, Inge (1964). Die Förderung der Frau, Wesensmerkmal des Prinzips der Gleichberechtigung von Mann und Frau und ihre Verwirklichung beim umfassenden Aufbau des Sozialismus in der DDR. Habilitation. Halle: Universität Halle. Hildebrandt, Karin (1989). Wissenschaftlerinnen im Hochschulwesen der DDR: Ergebnisse einer Befragung. Berlin: Zentralinstitut für Hochschulbildung. Hildebrandt, Karin, and Stein, Ruth Heidi (1992). ‘‘Töchter der Arbeiterklasse’ – Hochschulstudium und -beruf von Frauen in der DDR’. In: A. Schlüter (ed.), Arbeitertöchter und ihr sozialer Aufstieg. Zum Verhältnis von Klasse, Geschlecht und sozialer Mobilität, Weinheim: Deutscher Studienverlag, 144-172. Kolinsky, Eva and Nickel, Hildegard Maria (2003). Reinventing Gender. Women in Eastern Germany since unification (A nem újrafeltalálása: Nők Kelet-Németországban az egyesítés óta). London: Frank Cass. Lang, Sabine and Sauer, Birgit (eds.) (1997). Wissenschaft als Arbeit – Arbeit als Wissenschaftlerin. Frankfurt a. M.: Campus Verlag. Leszczensky, Michael and Schröder, Manuela (1994). Bildungswege von Frauen in den neuen Ländern 1993: vom Abitur bis zum Beruf. Hannover: Hochschul-Informations-System. Macha, Hildegard, Klinkhammer, Monika and Hildebrandt, Karin (1994). ‘Zur Lage der Erziehungswissenschaftlerinnen an den Universitäten der neuen Bundesländer. Zwischenbild’. In: A. Kell (ed.), Erziehungswissenschaften im Aufbruch?, Weinheim: Deutscher Studienverlag, 222 – 276. März, Karin (ed.) (1974). Zur Realisierung der Gleichberechtigung der Frau im Hochschulwesen der DDR: eine politisch-ökonomische und statistische Studie zu Problemen von Studentinnen und Wissenschaftlerinnen. Berlin: Institut für Hochschulbildung. Meier, Artur, Rabe-Kleberg, Ursula and Rodax, Klaus (eds.) (1997). Transformation und tradition in Ost und West. Opladen: Leske und Budrich. Meske, Werner (ed.) (1987). Frauen in der Wissenschaft: Wissenschaftspotential-Kolloquium VII am 26. März 1987 in Berlin. Berlin: Institut für Theorie, Geschichte und Organisation der Wissenschaft.

163

Ministerium für Wissenschaft, Forschung und Kultur Brandenburg (ed.) (1996). Gleichberechtigung: Was können Hochschulen und Forschungseinrichtungen für die Chancengleichheit von Frauen im Beruf leisten? Drittes Brandenburger Symposium zur Hochschul- und Forschungsplanung Potsdam. Potsdam: Verlag für Berlin-Brandenburg. Nickel, Hildegard Maria (ed.) (1990). Geschlechtersozialisation in der DDR oder: Zur Rekonstruktion des Patriarchats im realen Sozialismus. Berlin: Akademie der Pädagogischen Wissenschaften der DDR. Pfister, Gertrud (1987). ‘Die Grenzen der Emanzipation – Aufstiegsbarrieren für Frauen in der DDR’. In: D. Voigt (ed.), Elite in Wissenschaft und Politik: Empirische Untersuchungen und theoretische Ansätze, Berlin: Duncker und Humblot. Ramm, Michael and Bargel, Tino (1995). Studium, Beruf und Arbeitsmarkt: Orientierungen von Studierenden in West- und Ostdeutschland. Nürnberg: Institut für Arbeitsmarkt- und Berufsforschung. Richter, Ricarda (1987). Zur Effektivität rechtlicher Regelungen zur Förderung und Unterstützung von Studentinnen mit Kind und werdenden Müttern, die sich im Hochschuldirektstudium befinden. Dissertation A. Halle: Universität Halle. Schlegel, Uta (1993). ‘Ostdeutsche Frauen. Rückblick auf die DDR und die deutsche Vereinigung’. In: Die Frau in unserer Zeit, 2:15-23. Scholze Siegfried et al. (1987). Zur Rolle der Frau in der Geschichte der DDR: vom antifaschistischdemokratischen Neuaufbau bis zur Gestaltung der entwickelten sozialistischen Gesellschaft (1945 bis 1981). Eine Chronik. Leipzig: Verlag für die Frau. Stein, Ruth Heidi and Wetterer, Angelika (eds.) (1994). Studierende und studierte Frauen: ein ost-westdeutscher Vergleich. Kassel: Jenior und Pressler. Winkler, Gunnar (1990) (ed.). Frauenreport `90. Berlin: Die Wirtschaft Verlag. Zimmermann, Karin (2000). Spiele mit der Macht in der Wissenschaft. Passfähigkeit und Geschlecht als Kriterien für Berufungen. Berlin: Edition Sigma.

Magyarország Czuglerné Iványi, Judit, Hajdú, József, Gyulavári, Tamás, Morvai, Krisztina, Pap, Enikő and Szabó, Istvánné (2002). The equal treatment of men and women in Hungary in the light of the relevant EU directives (Egyenlő bánásmód nőknek és férfiaknak Magyarországon a vonatkozó EU irányelvek fényében). OSI: EU Ellenőrző Program. Fehér, Erika (2002). ‘Hungarian women take the lead’ (Magyar nők vezető szerepben). In: Népszabadság, 29-10-2002. Galasi, Péter (2000). Differences in the earnings of women and men in Hungary, 1986-1996 (Keresetbeli különbségek nők és férfiak között Magyarországon: 1986–1996). Budapest: Országos Munkaügyi és Módszertani Központ. Glatz, Ferenc (2002). ‘Academy and science policy’ (Az Akadémia és a tudománypolitika). In: Hungarian Science, 494-506. Groó, Dóra (2002). Women in research and development (Nők a kutatásban és fejlesztésben). MBA értekezés. Budapest: Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem. Hámor, Szilvia (2002). ‘What is needed for a female career? – The glass ceiling is the smallest obstacle’ (Mi kell a női karrierhez? – Az üvegplafon a legkisebb akadály). In: Népszabadság, 8-10-2002. Haraszty, Ágnes (1991). ‘Equal Opportunities for Women – Women in Science in Hungary’ (Női esélyegyenlőség – Nők a tudományban Magyarországon). In: V. Stolte-Heiskanen (ed.), Women in science – Token women or gender equality?(Nők a tudományban: Látszat vagy valóság a nemek közti egyenlőség?), Oxford: Berg Publishers, 193-198. Haraszty, Ágnes and Hrubos, Ildikó (2002-3). ‘Women and science in a European dimension’ (Nők és tudomány európai dimenzióban). In: Hungarian Science, 333-339.

164

Hrubos, Ildikó (2001). ‘Chances of women in higher education’ (A nők esélyei a felsőoktatásban). In: Hungarian Higher Education, 8-9-10. Hrubos, Ildikó (2002). ‘Women and science: a review of the situation in Hungary’ (Nők és tudomány: A magyarországi helyzet áttekintése). In: Európai Bizottság (2002) National policies on women and science in Europe (A nőket és a tudományt érintő nemzeti politikák Európában), Luxembourg: OPOCE, 71-72, ISBN: 92-894-3579-8. (ennyi elég, a többit kitörölni, a hálózat nem könnyen elérhető) Központi Statisztikai Hivatal (1987). The qualification of scientists (A tudományos kutatók képzettsége). Budapest. Központi Statisztikai Hivatal (1989). Research and development (Kutatás és fejlesztés). Budapest. Központi Statisztikai Hivatal (1995). The qualification of scientists (A tudományos kutatók képzettsége). Budapest. Központi Statisztikai Hivatal (1997). The circumstances, family background and mobility of people with a scientific degree (Tudományos minősítéssel rendelkező emberek körülményei, családi háttere és mobilitása). (Változások a nők részvételében és kereseti feltételében a magyar munkaerőpiacon) Budapest. Központi Statisztikai Hivatal (1998). Changes in participation and earnings position of women in the Hungarian labour market . Budapest. Központi Statisztikai Hivatal (2000). Research and development (Kutatás és fejlesztés). Budapest. Központi Statisztikai Hivatal (2001a). Research and development (Kutatás és fejlesztés). Budapest. Központi Statisztikai Hivatal (2001b). The situation of women on the labour market (A nők helyzete a munkaerőpiacon). Budapest. Központi Statisztikai Hivatal (2002). R&D and tertiary education (K+F és a felnőttoktatás). Budapest. Központi Statisztikai Hivatal és a Szociális és Családügyi Minisztérium (2001). Women and men in Hungary (Nők és férfiak Magyarországon). Budapest. Kun, Erzsébet J. (2002). ‘It’s no business of the employer if the employee is pregnant or not’ (A munkaadónak nincs köze ahhoz, hogy a dolgozó terhes-e avagy sem). In: Népszabadság, 12.12.2002. Lendvai, Ildikó (2002). ‘Women on the stage and in the audience of politics’ (Nők a politika színpadán és nézőterén). In: Népszabdság, 1.02.2002. Márk, Edina (2002). ‘Gender discrimination on the labour market’ (Nemi megkülönböztetés a munkaerőpiacon). In: Magyar Hírlap, 27.04.2002. Magyar Tudománios Akadémia: http://www.mta.hu Szociális és Családügyi Minisztérium – Magyar Társadalmi Nemi Adatbank: http://www.tarki.hu/adatbank-h/nok/index.html Nagy, Beáta (1997). ‘New career perspectives – Women entrepreneurs in Hungary’ (Új karrierkilátások – Női vállalkozók Magyarországon). In: M. Fleischmidt and V. Zentai (eds.). Women and men in East European transition (Nők és férfiak a kelet-európai átalakulásban), Cluj: Cluj-Napoca. Pongrácz, Tiborné (2001). ‘The role of family and work in women’s life’ (A család és a munka szerepe a nők életében). In: TÁRKI – Szociális és Családügyi Minisztérium, Changing roles (Változó szerepek), Budapest. Velvet (2002). ’A programme for the role of women in the labour market’ (Program a nők szerepére a munkaerőpiacon), 31.10.2002, MTI: http//:www.velvet.hu Viszt, Erzsébet, Plank, Zsuzsa and Borsi, Balázs (2001). ‘Mobility of human resources in Hungary: An analysis and a proposal for regular collection of statistics (Az emberi erőforrások mobilitása Magyarországon: Elemzés és javaslat a rendszeres statisztikai adatgyűjtésre)’. In: Innovative People – Mobility of skilled personnel in national innovation systems (Innovatív emberek – A képzett személyzet mobilitása az országos innovációs rendszerekben), Budapest: OECD.

Lettország Cimdiņa, Ausma (2001). Brīvības vārdā. Biogrāfiska apcere par Vairu Vīķi-Freibergu (In the name of freedom. Biography of the President of Latvia: Vaira Vike-Freiberga) (A szabadság nevében: Lettország Elnökének életrajza. Vaira Vike-Freiberga). Rīga: Jumava Publishers. Cimdiņa, Ausma and Gertnere, Dace (2003). ‘A woman in a contemporary Latvian science: if and where is a problem? (Egy nő a kortárs lett tudományban: van-e és hol van a probléma?)’. In: Feministica Lettica, 42-50. A Litván Köztársaság Kormányának Statisztikai Hivatala (2002). Women and men in the Baltic Countries (Nők és férfiak a balti országokban). Vilnius. Druviete, Ina (2001). ‘Women and language, language and women (Nők és nyelv, nyelv és nők)’. In: Feministica Lettica, 174-186. Eglite, Pārsla (ed.) (1994). Women of Latvia-75. Researches. Statistics. Reminiscences (Nők Lettországban-75. Kutatások. Statisztikák. Visszaemlékezések). Rīga: Zvaigzne Publishers. Eglīte, Pārsla and Inna, Zariņa (eds.) (1999). Time use by gender in Latvia (Időhasználat nemek szerint Lettországban). Riga: Institute of Economics. Eglīte, Pārsla (2003). ‘Advantages and disadvantages of women in post-soviet Latvia’ (A nők előnyei és hátrányai a poszt-szovjet Lettországban). In: M.E. Domsch, Gender Equality in Central and Eastern European countries (Nemi egyenlőség a középkelet-európai országokban), Hamburg: Peter Lang, 169-184. Lett Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karok (1998). ‘Gender Equality - Precondition of Democracy’ (Nemi egyenlőség – A demokrácia előfeltétele), 1/18. Filozófiai és Szociológiai Intézet – Lett Tudományos Akadémia (a Miniszterek Északi Tanácsa Tájékoztatási Hivatalával együttműködésben) (1992). Fragments of reality: Insights on women in a changing society (A valóság töredékei: Nők vizsgálata egy változó társadalomban). Riga. Jurgens, Jekabs (1959). Pētera Stučkas Latvijas Valsts universitāte 40 gados (1919-1959) (Latvian State University named after Pēteris Stučka in 40 years: 1919-1959) (A Pēteris Stučkáról elnevezett Lett Įllami Egyetem 40 éve: 1919–1959). Rīga: Latvijas Valsts izdevniecība. Kavasa, Dace (1999). Analyses of the Latvian legislation from the gender equality aspect (A lett törvények elemzése a nemi egyenlőség szempontjából). Rīga. Korolova, Ilze (ed.) (1997). Invitation to the dialogue: beyond gender (in)equality (Felhķvás párbeszédre: a nemi egyenlőségen/egyenlőtlenségen túl). A BaltiÉszaki Konferencia közleményei. Riga: Filozófiai és Szociológiai Intézet. Kūle, Maija (2003). ‘Women as a value at the Latvian Academy of Sciences: an ideal and reality’ (A nő mint érték a Lett Tudományos Akadémia számára: eszmény és valóság). In: Feministica Lettica, 131136. Latvijas Republikas Valsts statistikas komiteja (1989). Latvijas sievietes. Īss statistisko datu krājums (Latvian Women. A short collection of statistical data) (Lett nők: Statisztikai adatok rövid gyűjteménye), Riga. Latvijas Republikas Valsts statistikas komiteja (1997). Latvijas sievietes un vīrieši: statistiskais portrets (Latvian women and men: a statistical portrait) (Lett nők és férfiak: amit a statisztika mutat). Rīga. Mazsile-Lagzdiņa, Aija (1999). ‘Latvian Women in the Wake of Communism: Weaving the fabric of their lives’ (Lett nők a kommunizmus hajnalán: Életük szövetének összefonódása). In: Feministica Lettica, 175-198. Ministry of Welfare (2001). Koncepcija dzimumu līdztiesības īstenošanai (The concept on the implementation of gender equality) (A nemi egyenjogúság megvalósķtásának koncepciója). Rīga. Mühlenbach, Kārlis (1908). Latvieši un latvietes Krievijas augstskolās (Men and women from Latvia in the higher education establishments of Russia) (Férfiak és nők az orosz felsőoktatási intézményekben). Jelgava.

Neimane, Astrīda (1999). Dzimums un tautas attīstība Latvijā (Gender and human development in Latvia) (Nem és emberi erőforrás fejlesztés Lettországban). Rīga: UNDP: http://(no space)www.un.lv Rivža, Baiba (2003). ‘Women in Latvian academic community’ (Nők a lett akadémiai közösségben). In: Feministica Lettica, 246-254. Stradiņš, Jānis (2003). ‘Academician Lidija Liepiņa – the first Latvian woman-scientist (Lidija Liepiņa akadémikus – az első lett női kutató)’. In: Feministica Lettica, 285-298. Trapenciere, Ilze and Plūksna, Gunta (1992). ‘Sieviete zinātnē un ģimenē’ (Women in science and family) (Nők és tudomány és a család). In: I. Trapenciere (ed.), Sievietes ceļā (Women on the way) (Nők az úton), Rīga: Vaga, 181-189. Tūna, Aija (1998). ‘Gender Equality at Schools in Latvia: is it important?’ (Nemi egyenlőség a lett iskolákban: fontos ez?). In: Humanities and Social Sciences Latvia, 1/18. UNDP (Egyesült Nemzetek Fejlesztési Programja) (1998). Latvia. Human Development Report (Jelentés az emberi erőforrások fejlesztéséről). Rīga: UNDP. Varslavāns, Alberts (ed.) (1994). Latvijas universitāte 75. Rīga: University of Latvia. Viderberga, Karina (2001). ‘Translating gender’ (A nem értelmezése). In: Feministica Lettica, 161-173. Zaķe, Ieva (1997). Sieviešu tiesību kustības vakar un šodien (Women’s rights movements before and now) (Nőjogi mozgalmak korábban és most). Rīga: UNDP. Zariņa, Inna and Thornborg, Marina (eds.) (2000). Gender equality in Latvia at the threshold of new millennium (Nemi egyenjogúság Lettországban az ezredforduló küszöbén). Rīga: Institute of Economics.

Litvánia Belyaeva, G.F, Gorshkova, I.D. and Kostikova, I.V (2000). ‘Universitetskie zhenshchiny. Shtichi k portretu’ (University women. Strokes to the portrait) (Nők az egyetemen: Ecsetvonások a képhez). In: Obshchestvennie nauki I sovremennost(delete quote), 2: 178-187. Dagyte,(koma) Ina and Voveriene,(koma) Ona (1995). ‘Women and Science in Lithuania’ (Nők és tudomány Litvániában). In: Lithuania: women in the changing society (Litván nők egy változó társadalomban). A litván civil nőszervezetek jelentése a 4. ENSZ Női Világkonferencián Pekingben, 26-27. Financy I statistika (1990). Women in the USSR 1990 (Nők a Szovjetunióban: 1990). Moscow: Financy I statistika. Gaidys, Vladas (1998-2001). Mokslininku prestizas (Prestige of scientists) (Kutatói presztízs). Vilnius: Visuomenes nuomones ir rinkos tyrimu centras ‘Vilmorus’. Hernes, Gunter and Knudsen, Kund (1991). Lithuania. Living conditions. A sociological study (Litvánia.Életkörülmények. Szociológiai tanulmány). A FAFO-SOTECO jelentése. Aurskog: Norwegian Trade Union Centre for Social Science and Research. Kanopiene, Vida (1995). Professional and social mobility of Lithuanian women (A litván nők szakmai és társadalmi mobilitása). Vilnius: UNDP. Khanin, G. I. (1989). ‘Pochemu otstaet sovetskaya nauka?’ (Why Soviet science is delayed?) (Miért van késében a szovjet tudomány?). In: F.M. Borodkin, L.Y. Kosals and R.V. Ryvkina (eds.), Postizhenie: Sociologya. Social’naya politika, Ekonomicheskaya reforma, Moscow: Progress, 140-168. Litván Tudományos Akadémia (2001). Lietuvos mokslu akademija 1941-2001. MA leidykla. Vilnius: Litván Tudományos Akadémia. Matonyte, Irmina (2001). Posovetinio elito labirintai (Labyrinths of the post-Soviet elite) (A poszt-szovjet elit labirintusában). Vilnius: UAB ‘Knygiai’, 220.

Novelskaite, Aurelija (2002). ‘Women in scientific community in Lithuania in 1990-2000: Inter-relations between female involvement trends and alternative social surroundings’ (Nők a litván tudományos közösségben, 1999–2000: A női részvételi tendenciák és az alternatív társadalmi környezet összefüggései). In: The development of democracy in the Baltic States (A demokrácia fejlődése a balti államokban). A Balti értelmezések című konferencia közleményei, Birzai: 4/5-5-2002, 53. Novelskaite, Aurelija (2003). Moterys Lietuvos akademineje (mokslo) bendruomeneje: sociologine analize, (Women in Lithuanian (scientific) community: sociological analysis) (Nők a litván (tudományos) közösségben: szociológiai elemzés). PhD értekezés. Kaunas: Kauno technologijos universitetas. Paluckiene, Jolanta (2000). ‘Post-socialist welfare state and gender: a comparative study in the Baltic States’ (A posztszocialista jóléti állam és a nemek kérdése: Összehasonlító tanulmány a balti államokról). In: M. Taljunaite, R. Blom and H. Melin (eds.), Streaming towards social stability. Social Studies 4 (A társadalmi stabilitás felé. Társadalmi tanulmányok 4), Vilnius – Tampere: Litván Filozófiai és Szociológiai Intézet – a Tamperei Egyetem Szociológiai és Szociálpszichológiai Tanszéke, 95-108. Statistics Lithuania (2001). Women and men in Lithuania 2000 (Nők és férfiak Litvániában: 2000). Vilnius. Taljunaite, Meilute (ed.) (1999). Socialinis strukturinimasis ir jo pazinimas (Social structure and its cognition) (Társadalomszerkezet és annak megismerése). Vilnius: Lietuvos filosofijos ir sociologijos institutas, 177-178. Thorborg, Marina (ed.) (1997). Women actors around the Baltic Sea (Színésznők a Balti-tenger körül). Karlskrona: The Baltic Institute, 117. Titma, Mikk and Taljunaite, Meilute (1984). Prestizh professii (Prestige of profession) (Szakmai presztízs). Vilnius: Mintis. Zvinkliene, Alina (1993). ‘Liberalism on the Bolshevik model: the status of women in Lithuania’ (Liberalizmus születése a bolsevik modellből: A nők helyzete Litvániában). In: B. Brecher and O. Fleischmann (eds.), Liberalism and the new Europe (Liberalizmus és az új Európa), Aldershot: Avebury, 135-148. Zvinkliene, Alina (1996). ‘The state of family studies in Lithuania’ (A családkutatások helyzete Litvániában). In: Marriage and Family Review, 3-4: 203-232; and in: M.B. Sussman and R.S. Hanks (eds.), Intercultural variation in family research and theory: implications for cross-national studies (Interkulturális változatok a családkutatásban éselméletben: A határokon átívelő vizsgálatok lehetőségei), Binghamton: Haworth, 203-232. Zvinkliene, Alina (1999). ‘Neo-conservatism in family ideology in Lithuania: between the West and the former USSR’ (Neokonzervativizmus a családideológiában Litvániában: A Nyugat és a volt Szovjetunió között). In: S. Bridger (ed.), Woman and political change: perspectives from East-Central Europe (A nő és a politikai változás: Kilátások Kelet-Közép-Európából), Houndmills Basingstoke: Macmillan, 135-150. Zvinkliene, Alina (2002). ‘I am a feminist. Who is she?’ (Én feminista vagyok. És ki ő?). In: M. Goluobeva and D. Hanovs (eds.), Women in Baltic Societies: Past and present (Nők a balti társadalmakban: Múlt és jelen), Rīga: N.I.M.S., 83102. Zvinkliene, Alina (2003). ‘Representation without power. Academic women in Lithuania’ (Képviselet hatalom nélkül: A felsőoktatásban dolgozó nők Litvániában). In: Ch. Giordano, A. Zvinkliene and D. Henseler (eds.), Baltic states. Looking at small societies on Europe’s margin (Balti államok: Pillantás az Európa szegélyén fekvő kis társadalmakra), Fribourg: University Press, 157-180. Zvinkliene, Alina and Popov, Andrej (1990). ‘Perspectives of family planning in the Baltic Republics’ (A családtervezés kilátásai a balti köztársaságokban). In: A. Matulionis, Z. Morkunas and A. Zvinkliene, Sociological Researches in the Baltic Republics (Szociológiai Kutatások a balti köztársaságokban), Vilnius: Filozófiai, Szociológiai és Jogtudományi Intézet – Litván Tudományakadémia, 114-120.

Lengyelország Bator, Joanna (1998). Wizerunek kobiety w reklamie telewizyjnej (Women’s representation in TV advertising) (A nők ábrázolása a TV reklámokban). Warsaw: Instytut Spraw Publicznych. Białecki, Ireneusz (1997). ‘Nierówności w dostępie do kształcenia w Polsce powojennej’ (Inequalities in access to education in post-war Poland) (Egyenlőtlenségek az oktatáshoz való hozzáférésben a háború utáni Lengyelországban). In: Wokół zawodowego równouprawnienia kobiet i mężczyzn (On equal rights of women and men on the labour market) (A nők és a férfiak egyenlő jogairól a munkaerőpiacon). Warsaw: Wydawnictwo Naukowe ‘Scholar’. Borowska, Sylwia (1998). Matka, żona, przedmiot pożądania – modelowe wizerunki kobiet (Mother, wife and object of desire. Model representations of women) (Anya, feleség és a vágy tárgya: A nőkről kialakult általános képzetek). MA értekezés. Warsaw: Varsói Egyetem – Zsurnalisztikai Tanszék. Központi Statisztikai Hivatal (1995). Schools of higher education in 1994-1995 (Felsőoktatási intézmények: 1994–1995). Warsaw. Központi Statisztikai Hivatal (1998). Statistical Yearbook 1998 (Statisztikai Évkönyv : 1998). Warsaw. Központi Statisztikai Hivatal (2000). Science and technology in 2000 (Tudomány és technológia 2000ben). Warsaw. Központi Statisztikai Hivatal (2001). Schools of higher education and their finances in 2001 (Felsőoktatási intézmények és finanszírozásuk 2001-ben). Warsaw. Központi Statisztikai Hivatal (2002). Science and Technology in 2002 (Tudomány és technológia 2002-ben). Warsaw. Központ a Nők Előmeneteléért (2000). Directory of women’s organisations and initiatives in Poland (Nőszervezetek és kezdeményezéseik jegyzéke Lengyelországban). Warsaw. Centrum Badania Opini Społecznych (CBOS) (Centre for Public Opinion Research) (Közvélemény-kutatási Központ) (1997). Aspiracje zawodowe kobiet a życie codzienne (Work aspirations of women and everyday life) (A nők törekvései a munkában és a mindennapi élet). Warsaw. Centrum Badania Opini Społecznych (CBOS) (2002). Views on the governmental policy on women (Vélemények a nőkkel kapcsolatos kormányzati politikáról): http://www.cbos.pl Ciechomska, Maria (1996). Od matriarchatu do feminizmu (From matriarchy to feminism) (A matriarkátustól a feminizmusig). Poznań: Brama. Dabic, Milena (1994). ‘Women and Academic Careers in Poland’ (Nők és egyetemi karrierek Lengyelországban). In: Equality and partnership towards higher education, employment/ entrepreneurship and environmental management in Central and Eastern European countries. Future strategic goals and objectives (Egyenlőség és partnerség fele a felsőoktatásban, foglalkoztatásban/ vállalkozásban és környezetkezelésben Közép-KeletEurópa országaiban. Jövőbeli stratégiai célok és szándékok). Konferencia közlemények, Wolfheze: Tudományos és Technológiai Együttműködés Európai Hálózata a Női Kutatásokban – Európai Tanács. Domański, Henryk (1995). ‘Równouprawnienie. Stereotyp tradycyjnego podziału ról’ (Equal rights. The stereotype of traditional division of gender roles) (Egyenlő jogok: A nemi szerepek hagyományos megosztásának sztereotípiája). In: A. Titkow(no koma) and H. Domański (eds.), Co to znaczy być kobietą w Polsce (What it means to be a woman in Poland) (Mit jelent nőnek lenni Lengyelországban), Warsaw: IFIS PAN. Dominiczak, Andrzej (1998). ‘O reformie edukacji’ (On the reform of education) (Az oktatási reformról). In: Bez Dogmatu, 37. Dziedzic, Kinga (1997). ‘Wizerunek kobiety i mężczyzny w reklamie telewizyjnej w Polsce i Wielkiej Brytanii’ (Representation of women and men in television advertising in Poland and Great Britain) (Nők és férfiak ábrázolása a televízió reklámokban Lengyelországban és NagyBritanniában). In: R. Siemieńska (ed.), Portrety kobiet i mężczyzn w środkach masowego przekazu (Images of women and men in mass media) (Nők és férfiak megjelenítése a tömegtájékoztatásban), Warsaw: Wydawnictwo Naukowe ‘Scholar’.

165

Elgozy, Georges (1973). Paradoksy reklamy. Perswazja legalna (Paradoxes of advertising. Legal persuasion) (A reklámok paradoxonjai: Törvényes meggyőzés). Warsaw: Wydawnictwa Artystyczne i Filmowe. Feltynowska, Urszula (2002). Different but equal, or equal treatment of men and women in employment (Más de egyenlő vagy egyenlő bánásmód férfiaknak és nőknek a foglalkoztatásban). Warsaw: Polish Association of Legal Education: http://www.rownouprawnienie.neostrada.pl/(kérjük itt ossza meg a címet) prawopolskie.html#a Firkowska-Mankiewicz, Anna (1995). ‘Czy tak samo wychowujemy dzieci?’ (Do we bring up our children in the same way?) (Ugyanúgy neveljük gyermekeinket?). In: A. Titkow(no koma) and H. Domański (eds.), Co to znaczy być kobietą w Polsce (What it means to be a woman in Poland) (Mit jelent nőnek lenni Lengyelországban), Warsaw: IFIS PAN. Frątczak-Rudnicka, Barbara (1997). ‘Kobiety w reklamie’ (Women in advertising) (Nők a reklámokban) In: R. Siemieńska (ed.), Portrety kobiet i mężczyzn w środkach masowego przekazu (Images of women and men in mass media) (Nők és férfiak megjelenítése a tömegtájékoztatásban), Warsaw: Wydawnictwo Naukowe ‘Scholar’. Information Processing Centre (2000): http://www.itl.waw.pl/publ/bk/en/node31.html Kalinowska, Elżbieta (1995). ‘Kobiety w życiu publicznym’ (Women in public life) (Nők a közéletben). In: Sytuacja kobiet w Polsce (The situation of women in Poland) (A nők helyzete Lengyelországban) Warsaw: Raport organizacji pozarządowych (NGOs Report). Łęcka, Kaja (2000). Women and work (Nők és munka): http:// www.oska.org.pl Mazurczak, Dorota (1995). ‘Dążenie kobiet polskich do wyższego wykształcenia na przełomie XIX – XX wieku’ (Polish women aspiring to higher education at the turn of the 19th century) (A felsőoktatásba törekvő lengyel nők a 19. század fordulóján). In: J. Miluska, and E. Pakszys (eds.), Humanistyka i płeć – studia kobiece z psychologii, filozofii i historii (Humanities and gender. Women’s studies on psychology, philosophy and history) (Bölcsészettudományok és nemi kérdések. Női tanulmányok pszichológiából, filozófiából és történelemből), Poznań: Wydawnictwo Naukowe UAM. Melosik, Zbyszko (1996). Tożsamość, ciało i władza (Identity, body and power) (Identitás, test és hatalom). Poznań: Toruń Edytor. Miluska, Jolanta (1995). ‘Przekształcenie ról płciowych a szanse kobiet’ (Transformation of gender roles and women’s opportunities) (A nemi szerepek átalakulása és a nők lehetőségei). In: Humanistyka i płeć (Humanities and gender) (Bölcsészettudományok és nemi kérdések), Poznań: Wydawnictwo Naukowe. Nemzeti Oktatási Minisztérium – Oktatási Gazdasági Osztály (1999). Newsletter (Értesítő). Schools of higher education, essential data (Felsőoktatási intézmények, fontos adatok). Warsaw. Mizielińska, Joanna (1997). Kobieta jako przedmiot i podmiot reklamy (Woman as object and subject of advertising) (A nő mint a reklámok tárgya és alanya). In: J. Brach-Czainy (ed.), Od kobiety do mężczyzny i z powrotem – rozważania o płci w kulturze (Between women and men. Discussing gender in culture) (Nők és férfiak között: Nemi kérdések a kultúrában). Białystok: Trans Humana. Nowakowska, Urszula and Swędrowska, Anna (2000). ‘Women on the labour market’ (Nők a munkaerőpiacon). In: Női jogok központja, Polish Women in the 1990s (Lengyel nők az 1990-es években). Jelentés. Warsaw: http://free.ngo.pl/temida/rappraca2.htm Oleksy, Elżbieta H. (ed.) (1999). Mass media w społeczeństwie obywatelskim (Mass media in civil society. Equal rights policy in media reporting) (Tömegtájékoztatás a civil társadalomban. Egyenlő jogok politikája a médiatudósításokban). Łódź: Łódź University Press. Oleksy, Elżbieta H. et al. (2000). Gender in film and the media. East-West dialogues (A nem a filmekben és a médiában. Kelet–Nyugat párbeszéd). Frankfurt a.M. – New York: Peter Lang.

166

Oleksy, Elżbieta H. and Ostrowska, Elżbieta (eds.) (2001). Gender – Film – Media (Nem – Film – Média). Kraków: Rabid. Pinińska, Joanna (2002). ’Women and science: a review of the situation in Poland’ (Nők és tudomány: A lengyelországi helyzet áttekintése). In: Európai Bizottság (2002) National policies on women and science in Europe (Nemzeti politikai irányelvek a nőkről és tudományról Európában), Luxembourg: OPOCE, 85-86, ISBN: 92-894-3579-8. Regulska, Joanna (1997). ‘Rodzina polska – wzory wartości’ (Polish family – Values and norms) (Lengyel családok – Értékek és normák). In: M. Falkowska (ed.), Wartości, praca, zakupy. O stylach życia Polaków (Values, work, shopping. On the lifestyles of Poles) (Értékek, munka, vásárlás. A lengyelek életmódjáról), Warsaw: CBOS. Siemieńska, Renata (1998). Bariery w godzeniu życia publicznego i prywatnego (Barriers in reconciling public and private life) (A közélet és magánélet összeegyeztetésének akadályai). Konferencia közlemények. Warsaw: Ośrodek Informacji I Dokumentacji Rady Europy. Titkow, Anna and Domański, Henryk (eds.) (1995). Co to znaczy być kobietą w Polsce (What it means to be a woman in Poland) (Mit jelent nőnek lenni Lengyelországban) . Warsaw: IFIS PAN. Twardowska, Anna and Olczyk, Eliza (2000). ‘Women in Media’ (Nők a médiában). In: Női jogok központja, Polish Women in the 1990s (Lengyel nők az 1990-es években). Jelentés. Warsaw: http://free.ngo.pl/temida/rapmedia.htm Wasilewska, Monika (1996). ‘Wzory kobiet w reklamie telewizyjnej’ (Women’s representations in television advertising) (A nők ábrázolása a TV reklámokban). In: R. Siemieńska (ed.), Portrety kobiet i mężczyzn w środkach masowego przekazu (Images of women and men in mass media) (Nők és férfiak megjelenítése a tömegtájékoztatásban), Warsaw: Wydawnictwo Naukowe ‘Scholar’. Wóycicka, Joanna and Dominiczak, Andrzej (2000). ‘Women’s education’ (Nők oktatása). In: Női jogok központja, Polish Women in the 1990s (Lengyel nők az 1990-es években). Jelentés, Warsaw: http://free.ngo.pl/temida/rapedu.htm

Románia Barzea, Cezar (ed.) (1999). România-Educa ia de Baz. Raport National (Romania. The basic education. National Report) (Románia. Alapfokú oktatás. Nemzeti jelentés), Bucharest: Editura Metropol. Behr, Edward (1991). Kiss the hand you cannot bite (Dörgölőzz, ha már harapni nem tudsz). London: Penguin. Belis, Mariana (1986). ‘Romanian Women in Technology’ (Román nők a technológia területén). In: European Journal of Engineering Education, 11/3: 257. Fischer, Mary Ellen (1985). ‘Women in Romanian Politics: Elena Ceausescu, pronatalism and the promotion of women’ (Nők a román politikában: Elena Ceausescu, a születésszabályozás ellen és a nők támogatása). In: L. S. Wolchik and Alfred G. Meyer (eds.), Women, state and party in Eastern Europe (Nők, állam és párt Kelet-Európában), Durham: Duke University Press. Fischer, Mary Ellen and Pasca Harsanyi, Doina (1994). ‘From tradition and ideology to elections and competition: the changing status of women in Romanian politics’ (A hagyománytól és ideológiától a választásig és versenyig: Nők változó helyzetben a romániai politikában). In: Women in the politics of post-communist Eastern Europe (Nők a posztkommunista Kelet-Európa politikájában), New York: Sharpe. Fong, Monica S. (1996). Romania: Gender in the transition, poverty and social policy (Románia: Nemek az átmeneti időszakban, szegénység és szociálpolitika). Washington: World Bank. Frangopol, Petre (2001). ‘Cercetarea si Universitatea, intre valoare si impostura’ (Research and university: between value and imposition) (Kutatás és egyetem: érték és visszaélés között). In: Romania Libera, 1712-2001, 3.

Grunberg, Laura (1999). ‘Access to gender-sensitive higher education in Eastern and Central Europe: reflections from the CEPES-UNESCO Project on good practice in promoting gender equality in higher education (Hozzáférés a nemileg érzékeny felsőoktatáshoz Kelet-Közép-Európában: Gondolatok a CEPES-UNESCO projektből a felsőoktatásban a nemi egyenjogúságot előmozdító jó gyakorlatról)’. In: Higher Education in Europe, 3: 395-413. Lovatt, Catherine (1999). ‘Women in politics: the legacy of Elena Ceausescu’ (Nők a politikában: Elena Ceausescu öröksége). In: Central Europe Review, 3: 30-42. Miroiu, Mihaela (2001). ‘And-and strategy: a Romanian experience’ (És-és stratégia: A román tapasztalat). In: L. Grunberg (ed.), Good practice in promoting gender equality in higher education in Central and Eastern Europe (A kelet-közép-európai felsőoktatásban a nemi egyenjogúságot előmozdító jó gyakorlatról). Studies on Higher Education: UNESCO. Nemzeti Statisztikai Hivatal (2000). Anuarul Statistic al Romaniei (Romanian Statistical Yearbook) (Román statisztikai évkönyv). Bucharest: CNS. Pascal, Despina (1998). ‘Women in the Economy’ (Nők a gazdaságban). In: UNDP, Status of Women in Romania: 1997-1998 (Nők helyzete Romániában: 1997–1998), Bucharest: UNDP: http://www.undp.ro/publications UNDP (Egyesült Nemzetek Fejlesztési Programja) (1994). National Report on the Status of Women in Romania 1980-1994 (Nemzeti jelentés a nők helyzetéről Romániában: 1980–1994). Bucharest: UNDP: http://www.undp.ro/publications UNDP (Egyesült Nemzetek Fejlesztési Programja) (1999). The Condition of Women in Romania. Report on the equality of chances between women and men. Achievements and perspectives (A nők helyzete Romániában. Jelentés a nők és férfiak közötti esélyegyenlőségről. Eredmények és kilátások). Bucharest: UNDP: http://www.undp.ro/publications

Szlovákia Bútorová, Zora (2002). Krehká krása (Fragile beauty) (Törékeny szépség). Bratislava: Inštitút pre verejné otázky. Bútorová, Zora, Cviková, Jana, Farkašová, Etela and Gyarfásyová, Olga (2002). ‘Rovnosť príležitostí žien a mužov’ (Equal opportunities for women and men) (Esélyegyenlőség nőknek és férfiaknak). In: G. Mesežnikov (ed.), Report on the state of society in Slovak Republic in 2002 (Jelentés a társadalom állapotáról Szlovákiában 2002-ben), Bratislava: SME. Cviková, Jana and Juráňová, Jana (2001). Hlasy žien. Aspekty ženskej politiky (Voices of women. Aspects of women’s politics) (A nők hangja: A női politika szempontjai). Bratislava: Aspekt. Krivý, Valdimír (2002). ‘Research on gender opportunities in SAV’ (A nemi lehetőségek kutatása a Szlovák Tudományos Akadémián). In: Newsletters of the Slovak Academy of Sciences, 9: 8-9. Kvapilová, Erika and Porubänová, Sylvia (2002). Nerovné cesty k rovnosti (Uneven ways to equality) (Rögös úton az egyenlőségig). Bratislava: Aspekt. Piscová, Magdaléna (2000). ‘Ženy vo vede’ (Women in science: Making change happen) (Nők a tudományban: Hadd jöjjön a változás). In: Newsletters of the Slovak Academy of Sciences, 9: 8-9. Piscová, Magdaléna (2002). ‘Women and science: a review of the situation in Slovakia’ (Nők és tudomány: A szlovákiai helyzet áttekintése). In: Európai Bizottság (2002). National policies on women and science in Europe (A nőkkel és tudománnyal kapcsolatos nemzeti politikák Európában), Luxembourg: OPOCE, 88-90, ISBN: 92-894-3579-8. Piscová, Magdaléna (2003). ‘Rod vo vede – ženy vo vede na Slovensku’ (Gender in science – Women in science in Slovakia) (Nemek a tudományban – Nők a tudományban Szlovákiában). In: Sociológia – Slovak Sociological Review, 35/6: 579-598.

Porubänová, Sylvia (2002). ‘Rozhovory Ženy vo vede: správa pre SAV‘ (Dialogues with women in science: a report for SAV) (Párbeszéd a tudományban dolgozó nőkkel: Jelentés a Szlovák Tudományos Akadémiának). In: Newsletters of the Slovak Academy of Sciences, 9: 8. Sedová, Tatiana (2002). ‘Ženy vo vede: Gender mainstreaming a mapovanie šancí v SAV’ (Women in science: Gender mainstreaming and mapping the equal opportunities in SAV) (A nemi kérdés középpontba állítása és az esélyegyenlőség feltérképezése a Szlovák Tudományos Akadémián). In: Newsletters of the Slovak Academy of Sciences, 9: 7. Sedová, Tatiana (ed.) (2003). Ženy a veda v SAV (Women and science at the Slovak Academy of Sciences) (Nők és tudomány a Szlovák Tudományos Akadémián). Bratislava: Veda, vydavateľstvo Slovenskej akadémie vied. Stiegler, Barbara (2002). How to apply gender mainstreaming. Aspects of European Union gender policy (Hogyan valósítható meg a nemi kérdés középpontba állítása. Az Európai Unió nemi politikájának szempontjai). Bratislava: Aspekt and Friedrich Ebert Stiftung. Vašečka, Imrich (2002). ‘Postavenie žien – vedeckých pracovníčok SAV’ (Position of women scientists in SAV) (A női kutatók pozíciója a Szlovák Tudományos Akadémián). In: Newsletters of the Slovak Academy of Sciences, 9: 7-8. Visegrádi Államok (Csehország, Magyarország, Lenygelország és Szlovákia) (2002). Participation of women in the fields of meteorology, operational hydrology and related sciences (Nők részvétele a meteorológia, alkalmazott hidrológiai és kapcsolódó tudományok területén). Konferencia közlemények. Bratislava: Szlovák Hidrometeorológiai Intézet.

Szlovénia A szlovén Köztársaság Kormánya – Esélyegyenlőségi Hivatal: http://www.uem-rs.si/eng/stats-edu.html Jogan, Maca (2000). ‘Women in Academy and Hidden Discrimination. The Case of Slovenia’ (Nők a felsőoktatásban és a rejtett diszkrimináció. Szlovénia példája). In: Researcher, 20: 44-54. Jogan, Maca (2001). Seksizem v vsakdanjem življenju (Sexism in everyday life) (Szexizmus a mindennapi életben). Ljubljana: Scientific Library – Faculty for Social Science. Tudományügyi, Oktatási és Sportminisztérium (2001). Reports with the aggregated data on the situation in national research institutions (Jelentések a nemzeti kutatóintézetek helyzetéről összesített adatok alapján). Ljubljana. Tudományügyi, Oktatási és Sportminisztérium (2002). Research for European competitiveness (Kutatás az európai versenyképességért). A Bledi Fórum közleményei. Bled. Nemzeti Statisztikai Hivatal (1995). Raziskovalni rezultati (Research results) (Kutatási eredmények), 644.

Európai Bizottság: hasznos linkek Kutatási Főigazgatóság az Európa honlapon

Honlap: http://europa.eu.int/comm/research/index_en.cfm Gyakori kérdések a kutatásról: http://europa.eu.int/comm/research/faq/ Tudomány és Társadalom: http://europa.eu.int/comm/research/science-society/ Nők és Tudomány: http://europa.eu.int/comm/research/science-society/women-science/women-science_en.html ▫ Enwise: http://europa.eu.int/comm/research/science-society/women/enwise/index_en.html ▫ Női Kutatók Európai Platformja: http://europa.eu.int/comm/research/science-society/women-science/network_en.html ▫ Statisztikák és mutatószámok: http://europa.eu.int/comm/research/science-society/women/wssi/index_en.html ▫ Nők és Tudomány – Nemzeti jelentések a tudományban dolgozó nők helyzetéről Európában: http://europa.eu.int/comm/research/science-society/women-science/helsinki03_en.html ▫ Nők és Tudomány publikációk és háttérdokumentumok: http://europa.eu.int/comm/research/science-society/documents_en.html

Kutatási Főigazgatóság a Cordison

Gyakori kérdések: http://www.cordis.lu/helpdesk/faqs.htm A 6. Keretprogram honlapja: http://fp6.cordis.lu/fp6/home.cfm A 6. Keretprogramról röviden: http://www.cordis.lu/fp6/fp6_glance.htm Az EMM adatbázis regisztráció: http://www.cordis.lu/experts/fp6_candidature.htm A 6. Keretprogram pályázati felhívásai: http://fp6.cordis.lu/fp6/calls.cfm Tudomány és Társadalom: http://www.cordis.lu/science-society/home.html Nemek a kutatásban – az 5. és 6. Keretprogram sorozatok: http://www.cordis.lu/science-society/library.htm Csatlakozó országok: http://www.cordis.lu/national_service/en/candidate_countries.htm

A témakörrel általánosan foglalkozóü elektronikus források Karat – Női Civil Szervezetek Regionális Egyesülése: http://www.karat.org/about_us/member_organizations.html Nemzetközi Helsinki Szövetség az Emberi Jogokért (2002): http://www.ihf/hr.org/reports/women/ Politikában Dolgozó Nők Parlamentközi Szövetsége: http://www.ipu.org/wmn-e/classif.htm Cseh Nemzeti Kapcsolattartó Központ – Nők és Tudomány Prágában: http://.www.zenyaveda.cz UNIFEM – Egyesült Nemzetek Fejlesztési Alapja Nőknek: http://www.unifem.org

167

Köszönetnyilvánítás

Az Enwise zárójelentést számos olyan munkatárs és szakértő tevékeny közreműködésével sikerült elkészítenünk, akik különböző információkkal, anyagokkal, adatokkal és javaslatokkal láttak el bennünket vagy segítettek az Enwise bizottság plenáris üléseinek és/vagy rendezvényeinek a megszervezésében. Marina Blagojević külön köszönetet kíván mondani Barbara Hartungnak, Ruža Firstnek, és Andjelka Milićnek; Maija Bundule szeretné kiemelni Maranda Behmane, Līva Biseniece, Ausma Cimdiņa, Agnese Gaile, Dace Gertnere, Leva Kārkliņa, Elizabete Pičukāne, Baiba Rivža, lze Trapenciere, Vita Zelče és Baiba Zukula közreműködését; Ene Ergma részéről köszönet illeti Reesi Lepát, Ülle Mustot, Ülle-Marike Pappot és Tiia Raudmát; Groó Dóra külön köszönetet kíván mondani Maram Anbarnak, Hrubos Ildikónak, Juhász Borbálának, Papp Eszternek, Ruck Melindának és Zöldyné Szita Erzsébetnek; Hana Havelková részéről köszönet illeti Alice Červinkovát, Marta Kolářovát, Marcela Linkovát, Kateřina Šaldovát és Barbora Tupát; Dunja Mladenič szeretné kiemelni Maca Jogan, Metka Medvešek-Miloševič, Polona Novak, Sonja Robnik és Andreja Umek-Venturini hozzájárulását; Elżbieta H. Oleksy külön köszönetét kívánja kifejezni Małgorzata Dziedziczak-Papisnak, Dorota Golańskának, Joanna Kaziknak, Aleksandra Różalskának, Wiesław Studenckinek és Małgorzata Kozłowskának; Nikolina Sretenova külön köszönetet szeretne mondani Margarita Atanassovának, Iskra Belevának, Bistra Dimitrovának, Bryony Gillnek, Asia Grigorovának, Evdokia Pentchevának, Reni Petkovának, Todorka Popovának, Kostadinka Simeonovának, Nedialka Videvának, Albena Vutsovának és Naum Yakimoffnak; Mioara Florica Tripsa részéről köszönet illeti Monica Alexandrut, Mihai Alaicescut, Patricia Arsenét, Alexandra Caramizoiut, Virginia Enachét, Luminita Gheorghiut, Elena Jitarut, Ioana Nicolaét, Iulia Mihailt, Clementina Ivan Ungureanut, Serban Constantin Valecát1, valamint a Román Nemzeti Bizottság a Női Kutatók Előmeneteléért összes tagját; Daniela Velichová szeretné kiemelni Mária Bieliková, Etela Farkašová, Daniela Gašperíková,

168

1. Korábbi kutatási miniszter, 2002-ben

Daniela Hricišáková, Zuzana Juščáková, Zuzana Kiczková, Marta Mosná, Magdaléna Piscová, Tatiana Sedová, Marianna Szapuová és Jana Zezulová értékes munkáját; Alina Zvinkliene külön köszönetét szeretné kifejezni Danute Areskienénak, Vladas Gaidysnak, Christian Giordanonak, Lilija Kublickienének, Loreta Kuzmickaiténak, Jurgita Petrauskienének, Jolanta Sirkaiténak, Virginija Stabinskaiténak, Lijana Stundzienének. Az Európai Bizottság alábbi tisztviselői támogatták az Enwise szakértői csoport tevékenységét, illetve vettek részt az Enwise plenáris üléseken vagy rendezvényeken. Európai Parlament Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottsága: Anna Karamanou – Európai Bizottság Eurostat: Simona Frank, Karin Winqvist – Külkapcsolati és Bővítési Főigazgatóság: Johanna Damming, Louis Hersom, Martin Schieder – Kutatási Főigazgatóság: Hugh Richardson, Rainer Gerold, Louis Bellemin, Jacques Claude, David Coles, Virgínia Enache, Peter Fisch, Sigi Gruber, Maria Kayamanidou, João Pereira de Faria, Anna Remond, Barbara Rhode, Bruno Schmitz, Szendrák Erika. Külön köszönetet kell mondanunk a Nők és Tudomány Részlegnek, illetve ezen belül is Véronique Degraef-nek, Marge Fauvelle-nek, Camilla Gidlöfnek, Tanya Leigh-nek, Major Mariannának, Dace Rambakának, Karen Slavin-nak és Nicole Dewandre-nak. Végül, de egyáltalán nem utolsósorban mély hálánkat szeretnénk kifejezni Brigitte Degen nek, aki a Nők és Tudomány Részleg részéről elismerésre méltó tetterővel és lelkesedéssel koordinálta az Enwise tevékenységeket. Olyan kiegészítő aktivitásokat kezdeményezett (különös tekintettel a három munkaértekezletre és a tallini plenáris ülésre), melyek lehetővé tették, hogy szakértői csoportunk tevékenységét a női kutatók szélesebb körére terjesszük ki az Enwise országokban és azokon túl. Tapintata, melyek kezelte a résztvevők eltérő kulturális hátterét, illetve érzékenysége, mellyel a helyi különbségekre reagált, nagyban hozzájárult munkánk eredményességéhez.

169

ENWISE szakértők önéletrajza

Dr. Marina Blagojević (balkáni régió) Marina Blagojević tudományos főmunkatárs a belgrádi Kriminológiai és Szociológiai Kutatóintézetben (Szerbia). Dr. Blagojević szociológus és leginkább a nemek és az etnikumok közötti kapcsolatok szociológiája tartozik az érdeklődési körébe. Az 1990-es évek kezdetétől aktívan részt vett a szerbiai nőmozgalmakban, és az 1992-ben alapított belgrádi Nők Kutatóközpontjának alapító tagja. Később a nemi kérdésekről oktatott a budapesti Közép-Európai Egyetemen (CEU), és 1998-ban tudományos főmunkatársa lett Collegiumi Budapestnek. Ezen kívül vendégprofesszor volt Németországban, az Egyesült Államokban és jelenleg is ilyen tevékenységet folytat Montenegróban. 2003ban fejezte be az Európai Parlament számára készített tanulmányát „Social Status of Women in the Balkans” (Balkánon élő nők társadalmi helyzete) címmel. Jelenleg a következő területeken folytat kutatásokat: a nők kirekesztésének intézményi és intézményen kívüli (kulturális, társadalmi) mechanizmusai, különös tekintettel a nőgyűlöletre; a tudás, a fejlesztés és a nemi politika közötti összefüggések feltárása a volt szocialista országokban; és végül a békefolyamatok és a Balkán pozitív történelme.

[email protected]

Dr. Maija Bundule (Lettország) Maija Bundule a lett Oktatási és Tudományügyi Minisztérium Felsőoktatási Főosztálya Tudományügyi Osztályának vezetője. Dr. Bundule a rigai Lett Állami Egyetem Vegyészkarán szerzett diplomát 1977-ben, és utána az akkori Szovjetunióban található Fehérjekutató Intézetben folytatta tanulmányait. 1984-ben védte meg PhD értekezését az E.coli EF-G faktorának elsődleges szerkezetéről. Visszatérve Rigába a Szerves Szintézis Intézet tudományos munkatársa lett. 1990-től vezette az eredeti és az átalakult kapszidok három dimenziós szerkezetét kutató projekteket a Molekuláris Biológia Intézetben. 1994-től 1997-ig a Lettországi Egyetem Biológia Karán adjunktus. Jelenleg az EU K+F programjainak és különböző nemzetközi kutatási együttműködési tevékenységek koordinálásáért és adminisztrációjáért felelős Lettországban. A 6. Keretprogram 1. priotásához kapcsolodó programbizottság tagja.

[email protected]

Dr. Anke Burkhardt (Németország) Anke Burkhardt agrármérnöknek tanult a berlini Humboldt Egyetemen. 1980ban a felsőoktatás kutatásával kezdte a tudományos pályafutását (1985-ban szerzett PhD-t). Németország egyesülése után a Szövetségi Oktatási és Tudományügyi Minisztérium által támogatott, a volt NDK felsőoktatásának megújításával kapcsolatos kutatási projektekben vett részt. Kutatásainak középpontjában az egyetemi foglalkoztatottak cserélődése és a fiatal kutatók előmenetele állt. Fő érdeklődési köre a női kutatók helyzete az átmenet időszakában. 1999-től 2001-ig az orvosi egyetemek szerkezeti változásait és az egyetemi kórházak finanszírozása és menedzselése terén tapasztalható új tendenciákat kutatta. Jelenleg egyetemi alkalmazott, és 2001-től a hallewittenbergi Martin Luther Egyetem Felsőoktatási Kutatóintézet ügyvezető igazgatója, mely az új német területeken az első és egyetlen intézet, ahol hasonló kutatásokat folytatnak; az intézetet 1996-ban alapította a Szövetségi Oktatási és Tudományügyi Minisztérium és Sachsen-Anhalt Tartomány, nagy hangsúlyt fektetve a női kérdés előtérbe helyezésére és pénzügyi támogatására.

170

[email protected]

Prof. Dr. Marina Calloni (Olaszország) Marina Calloni társadalom- és politikafilozófiai professzor a Milano-Bicocca Egyetemen, továbbá a nemi kérdések kutatására létrejött nemzetközi hálózatot (International Network for Research in Gender) vezeti. A Phd fokozatot filozófia, illetve társadalom- és politikatudomány területeken szerezte. A Frankfurti Egyetem és a Londoni Közgazdasági Egyetem Nemi Kutatások Intézetének tudományos munkatársa volt. Calloni professzor vendégprofesszorként dolgozott a brémai, bécsi, luganoi, hannoveri, tiranai és pekingi egyetemeken. Ezen kívül projektigazgató volt a Tiranai Egyetem (UNDP által támogat) Nemi Kutatások Intézetének megalakításakor, illetve társalapítója az Aleksandra Kollontai Politikatudományi Iskolának (Arhangelszk, Észak-nyugat Oroszország). Több nemzetközi kutatási projektben és határokon átívelő hálózatban vett részt, és széles körben publikált különböző nyelveken. Kutatásainak középpontjában a nemi kérdés tanulmányozása, az etikai elméletek, a politika és igazság, a tudás és tudomány, az európai állampolgárság és a mobilitás, kutatás és nemzetközi kooperáció állnak. Az egyik legutóbbi publikációjának címe „I dilemmi dell’aborto. Il bene, il giusto e le differenze” (Róma: Donzelli, 2004).

[email protected]

Prof. Dr. Ene Ergma (Észtország) Ene Ergma 1969-ben diplomázott (cum laude) a Moszkvai Egyetemen csillagászként. 1972-ben matematika-fizika tudományokban védte meg kandidátusi (PhD-nak megfelelő) értekezését majd 1984-ben a matematika és a fizika tudományok doktora (Dr.Sc.) címet is megkapta disszertációja megvédése után. 1972-től 1988-ig tudományos segédmunkatársként, majd főtitkárként, tudományos főmunkatársként, később pedig vezető kutatóként dolgozott a Csillagászati Tanácsban. Kutatásának főbb területei: a csillagok fejlődése és fizikája, instabil nukleáris égés és a neutron csillagokat és fekete lyukakat tartalmazó egzotikus kettős rendszerek fejlődése. 1988-tól a Tartui Egyetem asztrofizika professzora, 1997-től az Észt Tudományos Akadémia tagja, majd 1999-től az egyik alelnöke. Végül 2003 márciusában Ergma professzort megválasztották az Észt Parlament Elnökének.

[email protected]

Prof. Dr. Judith Glover (Egyesült Királyság) Judith Glover a londoni Surrey Roehampton Egyetem Üzleti és Társadalomtudományi Karának foglalkoztatástudományi professzora. Szakterülete az összehasonlító társadalompolitika és a nők foglalkoztatása. Több éven keresztül dolgozott együtt az Európai Bizottság Nők és Tudomány Részlegével, feltérképezte a tagállamokban a nők tudományos területen való foglalkoztatásáról rendelkezésre álló adatokat. Adatokat gyűjtött továbbá a nők és a tudomány témájáról az Egyesült Államokból származó statisztikákból, és tanácsokkal szolgált a nők tudományos területen való foglalkoztatásával kapcsolatos statisztikai mutatók összegyűjtéséről és rendszerezéséről. Szerkeszti az Európai Szociológiai Társaság „European Societies” (Európai Társadalmak) c. folyóiratának Researching Cross-Nationally (Határokon átívelő kutatások) rovatát. Széles körben publikált a nők és a tudomány, és általában a nők foglalkoztatása témákban, és jelenleg a nők munkavállalásának változó modellje nyomán a vállalatvezetők elé támasztott kihívásokról ír.

[email protected]

171

Dr. Groó Dóra (Magyarország) Groó Dóra 1994-es megalapítása óta igazgatója a Tudományos és Technológiai Alapítványnak. Eredeti foglalkozása szerint orvos, több, mint 10 éven át végzett gyógyszeripari kutatásokat, PhD-jét a kísérleti orvostudomány területén szerezte. Ebben a tudományágban Dr. Groó számos alkalommal publikált nemzetközi tudományos szaklapokban. 1991-től a Magyar–Amerikai Tudományos és Technológiai Közös Alap programmenedzsere. Vezetése alatt az Alapítvány jelentősen kiterjesztette tevékenységét, egy kétszemélyes apró hivatalból multifunkcionális intézménnyé nőtte ki magát, mely Magyarország nemzetközi K+F kapcsolatainak számos területén jelen van. Munkája során segítették a menedzsment területén végzett tanulmányai, melyek eredményeként 2002-ben MBA diplomát szerzett. 2002-ben az Európai Bizottság Kutatási Főigazgatósága technikai projektasszisztensnek nevezte ki az 5. Keretprogram Életminőség tematikus programjához. Az általa vezetett Alapítvány az ERAMORE európai kutatói mobilitási hálózat két magyarországi hídfő szervezetének egyikévé vált 2004-ben.

[email protected]

Dr. Hana Havelková (Csehország) Hana Havelková szociológus és adjunktus a prágai Károly Egyetem Bölcsészettudományi Karán. Létrehozott egy programot, mely az egyetemi hallgatók szintjén vizsgálja a nemek kérdését. 2003-ban megtervezett egy mesterfokozatú képzést a nemi tanulmányok témakörében, melyet 2003-ban akkreditáltak, és 2004-ben indult útjára. 1992. óta tagja a prágai Nemi Kutatások Központ (civil szervezet) bizottságának, míg 1992. és 1998. között tagja volt a Női Filozófusok Nemzetközi Társaságának (IAPh). Ezen kívül Dr. Havelková tagja a „Cseh Szociológiai Szemle” szerkesztőbizottságának, továbbá sok más nemzetközi szerkesztőbizottságnak is. Számos könyvbe írt önálló részeket, nemzetközi folyóiratokban jelentek meg cikkei főként angol és német nyelven, ezen kívül pedig az 1990-es években szerkesztője volt négy, a nemekkel kapcsolatos problémákról szóló kötetnek. Szakterületei a nemek helyzetének változása a kommunista és poszt-kommunista időkben, különös tekintettel a nők politikai részvételére és az aktív állampolgárság nemi dimenzióira; illetve a közösségi és otthoni szférák közötti kapcsolatra. Havelková professzor tagja a Nők és Tudomány kérdéskörével foglalkozó Cseh Nemzeti Operatív Bizottságnak.

[email protected]

Dr. Dunja Mladenič (Szlovénia) Dunja Mladenič 1987-től kutató a számítástechnika területén a ljubljanai Jozef Stefan Intézetben. A pittsburghi (PA, USA) Carnegie Mellon Egyetem Számítástechnikai Tudományok Fakultásának vendégkutatója (1996–1997), majd az oktatói kar tagja (2000–2001) volt. Kutatási területei közé tartozik a gépi tanulás és az adatgyűjtési technikák tanulmányozása, illetve fejlesztése, valamint ezek felhasználása a valós élet problémáihoz, különösen a szövegből és a világhálóról való tanuláshoz. Dr. Mladenič ezen kívül az EU 5. Keretprogramjának „Data Mining and Decision Support for business competitiveness: a European virtual enterprise (Sol-Eu-Net)” (Adatgyűtés és döntéstámogatás az üzleti versenyképességért: egy virtuális európai vállalkozás (Sol-Eu-Net)) K+F projektjének a koordinátora volt, mely projektben 12 partner vett részt 7 országból. Emellett kívül több nemzeti K+F projekt koordinátora. Társszerkesztője a „Data Mining and Decision Support: Intergation and Collaboration” (Adagyűjtés és döntéstámogatás: Integráció és együttműködés) című könyvnek (Kluwer Academic Publishers, 2003).

172

[email protected]

Prof. Dr. Habil. Elżbieta H.Oleksy (Lengyelország) Elżbieta H. Oleksy a Łódźi Egyetem (Lengyelország) Bölcsészettudományi professzora, 1992-ben megalapította az első lengyelországi Női Tanulmányok Központját, melynek azóta is az igazgatója. Ezen kívül a Nemzetközi és Politikatudományok Karának dékánja. Oleksy professzor több mint 90 könyvet, könyvfejezetet és cikket adott közre nemzetközi téren. Szakterülete a nőiesség és a férfiasság ábrázolása a vizuális kultúrákban és a feminista pedagógiában. Az Európai Feminista Oktatási és Kutatóintézetek Szövetsége (Association of the Institutions for Feminist Education and Research – AOIFE) Tanácsának az elnöke, valamint a nemzetközi kapcsolatok területén a lengyel Esélyegyenlőségi Minisztérium szakértője. Oleksy professzor a társadalomtudományok és az oktatás körében több, az EU által támogatott projektben is részt vett.

[email protected]

Dr. Nikolina Sretenova (Bulgária) Nikolina Sretenova a Bolgár Tudományos Akadémia Filozófiai Kutatások Intézetének tudományos főmunkatársa. A Szófiai Egyetemen fizikából diplomázott, majd a fizika filozófiája témában védte meg PhD értekezését. Franciaországban (a CNRS-ben), Németországban (a Max Planck Tudománytörténeti Intézetben), Hollandiában, Svédországban és az USA-ban is dolgozott vendégkutatóként. Szakterülete a tudománytörténet és -filozófia (leginkább a fizika területén). A témában két monográfiája és több mint 70 publikációja jelent meg. Mint a legtöbb Bulgáriában élő női kutató, ő sem volt érzékeny a nők helyzetének kérdéseire a politikai rezsim megváltozása előtt. A nemek kérdésköre 1990. után kezdte érdekelni. Azóta tudománytörténeti és -filozófiai munkái mellett a nők helyzetével kapcsolatos kérdéseket is tanulmányozza. Tagja a Nők és Tudomány kérdéskörével foglalkozó Bolgár Nemzeti Operatív Bizottságnak és külső szakértő értékelője volt az 5. Keretprogram „Közgazdasági, Társadalom- és Bölcsészettudományok” (Economic, Social and Human Sciences) Bizottságának.

[email protected]

Prof. Dr. Mioara Florica Tripsa (Románia) Miora Florica Tripsa a Nagyváradi Egyetem Orvosi Biofizikai Tanszékén egyetemi tanár, és emellett a bukaresti Fogyatékkal Élők Országos Hivatalában működő Stratégia, Programok és Európai Integráció Osztályának vezetője. Több mint 100 könyvet, kézikönyvet, gyakorlati útmutatót és cikket publikált különböző nemzeti és nemzetközi folyóiratokban. Az egyetemi vezetés területén rektorhelyettesként, osztályvezetőként, különféle kutatási projektek koordinátoraként és az EU Leonardo da Vinci Programjának független szakértőjeként szerzett tapasztalatait a jelenlegi feladatai hatékony elvégzésére hasznosítja. Tripsa professzor elnöke a romániai Nemzeti Tanács a Nők Támogatása a Tudományok Területén Szervezetnek, valamint a Nők és Tudomány Helsinki Csoportban Románia küldöttje. Prof Mioara Tripsa 2004. október 4-én elhunit.

173

Dr. Daniela Velichová (Szlovákia) Daniela Velichová a pozsonyi Szlovák Műszaki Egyetem Matematika Tanszékének docense. Az egyetemi oktatáson túl az Európai Szervezet a Mérnökök Képzéséért (SEFI) mellett működő Matematika Munkacsoport Operatív Bizottságának tagjaként a matematika oktatás területén is aktív munkát végez. Dr. Velichová férjezett és öt gyermeke van. Több mint 100 könyvet, fejezetet, tudományos cikket és közleményt publikált nemzetközi tudományos folyóiratokban valamint matematikai, geometriai és komputergrafikai témában rendezett nemzetközi konferenciákon. Érdeklődési körébe tartozik az e-tanulás és az Internet-alapú matematika oktatás. Számos EU projektben vett részt a Socrates, Minerva és Leonardo da Vinci programok égisze alatt. Dr. Velichová a műszaki és természettudományi területen dolgozó szlovák nők részvétele és karrierlehetőségei vizsgálata során került kapcsolatba a nemek kérdéskörével.

[email protected]

Dr. Alina Zvinkliene (Litvánia) Alina Zvinkliene a vilniusi Társadalmi Kutatóintézet tudományos főmunkatársa (PhD). 1988-ban védte meg „Egy fiatal család: várakozások és a valóság” című PhD értekezését. Vendégkutató volt az Oslói Egyetemen (1991.), a Wolverhamptoni Egyetemen (1994.), a bécsi Bölcsészettudományi Intézetben (1996.) és a budapesti Közép-Európai Egyetemen (CEU, 1998–1999.). Dr. Zvinkliene számos nemzeti és nemzetközi kutatási projektben vett részt. Kutatási területei: a nemek és a demokratizálódás kérdése a volt szocialista országokban és állampolgárság a multikulturális társadalmakban a nemi kérdés szemszögéből. Ezzel összefüggésben meghívták a Fribourgi Egyetem (Svájc) Szociális Antropológia Intézetéhez, hogy tanácsadóként vegyen részt a PhD hallgatók Marokkóban, Romániában, Szicíliában és Mauritiuson végzendő helyszíni kutatómunkájában.

174

[email protected]

Európai Bizottság EUR 20955 — Elfecsérelt tehetségek: egyéni sorsok társadalmi megközelítésben. Nők és a tudomány az Enwise országokban Luxemburg: Az Európai Közösségek Hivatalos Kiadványainak Hivatala 2003 — [178] oldal — 21,0 x 29,7 cm ISBN 92-79-00332-1

15 KI-NA-20-955-HU-C

Az Enwise jelentés, mely a közép- és kelet-európai, valamint balti országokban élő női kutatók helyzetét elemzi, azt mutatja, hogy ezen országokban a nők teszik ki a tudományos pályán dolgozók 38 %-át. Azonban ez a kedvező statisztika keserű valóságot takar: a női kutatók zömét azokon a területeken alkalmazzák, ahol a K+F finanszírozás a legszűkebb. A nem kielégítő források és a szegényes infrastruktúra ígéretes kutatók egész generációjának előrehaladását hátráltatja. A férfiak háromszor nagyobb valószínűséggel kerülnek felsővezetői pozícióba a K+F szektorban, mint a nők. De azért ebben a meglehetősen lehangoló helyzetben van egy előremutató jel: az Enwise országok női kutatói jelentős arányban vesznek részt az Európai Unió Keretprogramjaiban. A jelentés javaslatokat fogalmaz meg azon európai és nemzeti szintű érdekelt felek és döntéshozók számára, akik tehetnek azért, hogy az Enwise országok női kutatóinak szerepe megerősödjön és helyzetük javuljon az Európai Kutatási Térségben.

ISBN 92-79-00332-1

,!7IJ2H9-aaddcf!

Elfecsérelt tehetségek: egyéni sorsok társadalmi megközelítésben Nők és a tudomány az Enwise országokban

Recommend Documents