ÉLETRAJZI ADATOK A BÁNHIDAI REFORMÁTUS GYÜLEKEZET EDDIGI LELKÉSZEIRİL A Tatabánya-Bánhidai Református Egyházközségben szolgált és szolgáló lelkészek névsora: 1930-1931 1932-1940 1940-1950 1950-1955 1955-1957 1957-1984 1984-1997 1997 1998-2008 2008-
Kiss Gyula Somogyi István Gyimóthy Géza Bakonyi Dezsı Magyar István Bátky Miklós dr. Németh Dávid Borsos Sándor helyettesítı nyugalmazott lelkipásztor Miklós Ádám és Miklósné Sebestyén Katalin Szilágyi Sándor és Szilágyi Hajnalka Kiss Gyula (1902-1969)1
Hetényben 1902. november 3-án született. Középiskoláit és a teológiát Pápán végezte. Mőködését Veszprém megyében kezdte meg, mint segédlelkész 1925-26 Csetényen, majd 1926 Tapolcafın , 1926-27: Csetényen, 1927 Mihályházán, 1927-28: Csetényen, 1928: Mezıörsön, 1928-29: Csetényen segédlelkész,1929-30: Papkeszin helyetteslelkész., 1930-31 Környe –Bánhidán missziós lelkész, 1931-67: Kisigmándon lelkész. A református ifjúsági egyesület alapítója és vezetıje, népmővelési elıadó. 2 Testvérével fiatalon árván maradtak, Tatán a nagyszülık nevelték ıket. Lenke hugával / vagy nıvérével?/ Vitéz Rákosi Jánosnéval jött Kisigmándra. Neki nem volt családja, agglegény volt. Gyönyörő virágoskerttel rendelkezett, hozzá jártak virágokat vásárolni. A helyiek emlékeznek rá, ismert közéleti személyiség volt.3 1
Tatai egyházmegye levéltára (Ács): Lelkészek és tanítók iratai, régi anyakönyvek, törzslapok. Gerecsei Zsolt adatközlése 2 Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelıre egyesített vármegyék múltja és jelene : Magyar vármegyék és városok múltja és jelene/1 Magyar Vármegyék és Városok Múltja és Jelene Kiadóhivatala , Budapest, 1938, 779. p. 3 Pápai Józsefné visszaemlékezése, Sugárné Darnó Márta lelkészasszony adatközlése
Somogyi István (1907-1965)4 „a templomépítı”5 Tarjánban 1907. október 28-án született. A Pápai Református Kollégiumban és a Tatai Kegyesrendi Gimnáziumban tanult. A Pápai Református Theológiai Akadémia elvégzését követıen 1930 és 1932 között segédlelkész volt Gyöngyösmelléken, Darányban Tótszentgyörgyön és Csajágon. 1932. február 1én Környe-Bánhidára került, ahol 1936-ig mint segédlelkész szolgált, majd 1936 decemberében a Környe-Bánhidai református egyházközség elsı lelkipásztora lett 1. Beiktatását Lıke Károly esperes végezte, aki utalt arra, hogy „a környebánhidai közös egyházban a régi, elpusztult környei és bánhidai egyház kelt életre.” Továbbá rámutatott arra is, hogy „az egyház csak akkor fejlıdik és erısödik, ha a lelkész és a hívek egymást megértve és megbecsülve, a Krisztus szolgálatában támogatják egymást. Az új lelkész Pál apostolnak bizonyságtételével köszöntött be: Mindenre van erım a Krisztusban, aki engem megerısít. Fil. 4:13.” 6 Somogyi István olthatatlan tettvággyal és nagy energiával látott az új egyházközség felépítéséhez és fejlesztéséhez, amelyekben segédlelkészei és késıbbi utódai, Gyimóthy Géza és Bakonyi Dezsı, lojális segítıi voltak. A fáradhatatlan „kilincselése” és odaadó küzdelme árán megszerzett építési engedély birtokában hamarosan megindulhatott a bánhidai református templom építése is, amely 1940 végéig - a torony kivételével - csaknem befejezıdött. Ekkor érte ıt el a csıszi gyülekezet hívó szava, amely számára új kihívásokat kínált. Mégis nehéz szívvel hagyta el Környe-Bánhidát, amely több szempontból is életének talán a legjelentısebb állomása volt. Az itt töltött periódusban lett önálló lelkész, s egyben egy egyházközség megalapítója. A bánhidai templom volt az elsı, amelynek építıje volt. Itt ismerte meg Nyírı Gizellát, késıbbi feleségét, négy gyermeke anyját, akik közül hárman – Márta, Árpád és Mária Magdolna - itt születtek.
4
Tatai egyházmegye levéltára (Ács): Lelkészek és tanítók iratai, régi anyakönyvek, törzslapok. Gerecsei Zsolt adatközlése 5 Dr. Somogyi Árpád adatközlése 6 Dunántúli Protestáns Lap 47. évfolyamának (1936) 52. száma (dec. 27.) 245. p.
Az 1940-töl 1950-ig terjedı, egy évtizedes csıszi szolgálatát a lendületes gyülekezeti élet kibontakozása, különösen az élénk ifjúsági munka jellemezte. A többségében református község számos egyházon kívüli eseményeinek is lelkes kezdeményezıje, illetve megbecsült vezetıje lett. Az ezáltal kialakult, felekezeteket átívelı hitelessége, különösen a háború borzalmainak idején, támaszt jelentett a falu egészének. A háromszor Csıszön átvonuló front heves harcai sok áldozatot követeltek és nem hagyták a falu egyetlen épületét sem érintetlenül. Temploma pedig, amelynek tornya az egymást váltogató haderık mindenkori kilátója volt, gyakorlatilag megsemmisült. A romokká lıtt illetve bombázott, korábban takaros faluban, a háborút követı 5 évben sem az elektromos-, sem pedig a telefonhálózatot nem állították helyre. Mai szemmel elképzelhetetlenül nehéz körülmények között, de mégis megindult az újjáépítés. A kımővesek, ácsok és asztalosok szolgáltatásain kívül minden más munkát a gyülekezet tagjai önként vállalva ingyen végezték el. Az építı anyagok beszerzésének, a harangok újraöntésének költségeit és egyéb kiadásokat az elszegényedett hívek szerény adományain túl két jelentıs forrásból fedezték: Egyrészt a lelkészházaspár által a gyülekezet ifjaiból toborzott és betanított mőkedvelı színjátszó csoport a környékbeli gyülekezetekben tartott elıadásainak belépıdíjaiból, másrészt a lelkipásztor számos testvérgyülekezetben végzett vendégprédikációi alkalmával megkapott perselypénzbıl. Így három éves verejtékes, önfeláldozó munkával a csıszi református gyülekezet 1948 nyarán büszkén ünnepelhette újjáépített templomának Gyıry Elemér püspök szolgálatával történt felszentelését, E szertatás keretében Lillát, a lelkészcsalád negyedik gyermekét is megkeresztelték.
A csıszi templom a háború után és Somogyi István újjáépítı munkája után Az ötvenes években az egész országnak számos nehézséggel kellett megküzdenie. A konszolidált politikai rendszer tovább korlátozta az egyházak már korábban jelentısen leszőkített mozgásterét. Egyházi jellegő aktivitások, mint például a hitoktatás vagy ifjúsági munka egyre több akadályba ütköztek. Különösen nehéz helyzetben találta magát a mocsai református gyülekezet, amelynek temploma egy bombatámadás megsemmisítı áldozata lett és egyéb gyülekezeti teremmel sem rendelkezett. Ezért az új lelkipásztornak haladéktalanul a templomépítés abban a korszakban különösen nehéz feladatával kellett megbirkóznia. Akkor ugyanis az uralkodó egyházellenes légkörben egy új templom építésére az illetékes hatóságoktól engedélyt kapni és építı anyagokat a kizárólag állami tulajdonban lévı vállalatoknál beszerezni, csaknem lehetetlen volt. Somogyi István türelmes állhatatossággal és céltudatos kitartással folytatott utánjárása és a gyülekezet példás áldozatkészsége azonban többnyire eredményhez vezetett. Sokszor kellett ugyan zárt kapuk elıtt csalódottan visszafordulniuk, de a legnagyobb szükség pillanatában gyakran mégis ráleltek az akkori szólásmondásbeli, mindent megoldó kiskapukra. Végül is, nehéz évek építımunkája után 1954 nyarán Gyıry Elemér püspök felszentelhette a mocsai gyülekezet új templomát. Belsı falán elhelyezett emléktábla hirdeti: ”E templomot a gyülekezet Somogyi István lelki-
pásztor vezetésével építette, aki e helyen hőséggel szolgálta az Urat 1950-65. I. Kor. 13:8.” Hőséges szolgáját egy küzdelmes, de sikerekben és örömökben gazdag, nem egészen 58 évig tartó földi életútjáról 1965. július 15-én magához szólította az Úr.
A mocsai templom
Nyirı István esküvıjén 1956 júniusában a budapesti Fasori templomban vendéglelkészként
Gyimóthy Géza (1913-1977)7
1913. 04. 20.-án Adásztevelen született. A pápai református kollégiumban tanult, kiváló atléta volt, súlylökı, távolugró, nagyszerő tanároktól tanulhatott. Elıször Pápa mellett, majd Szomódon, Lıke Károly esperes mellett segédlelkész egy évig. A Környe-Bánhidai gyülekezetben (1940-1950), majd a naszályi gyülekezetben szolgált lelkészként.8 1947-ben nısült meg, felesége Tálos Terézia (1919-1984), gyermekei Etelka(1949), Géza (1952), Tibor(1953). Naszályon 1950-1977 között lelkipásztor, itt hunyt el 1977. 12. 05-én.9 Tízéves bánhidai szolgálata sok gonddal és bajjal járt. A legnagyobb problémát az építkezéssel kapcsolatos ügyek jelentették. Alapos tájékozódás után csak 1941 nyarán tudta tájékoztatni a presbitereket ezekrıl a kérdésekrıl. Hálátlan feladatot vállalt magára Gyimóthy Géza. Az építkezés helyett az adósságok törlesztése és a vállalkozóval folytatott viták, perek nehezítették szolgálatát. Minden módon igyekeztek pénzt szerezni. A lelkipásztor „filléres adományok” győjtését kezdeményezte. Az egyik presbiter javaslatára a gyülekezet tagjai színdarabot mutattak be több helyen, s a bevétellel az egyház anyagi gondjainak megoldását szerették volna segíteni. Ezek a próbálkozások azonban csak az eklézsia szegénységét érzékeltették, de megoldást nem jelentettek. 7
ifj.Gyimóthy Géza adatközlése http://www.parlament.hu/kepviselo/elet/g208.htm 9 Szabó Elıd naszályi lelkész adatközlése a naszályi anyakönyvek alapján 8
Bakonyi Dezsı (1914-) Budapesten született 1914-ben, gyermekkorát Noszlopon töltötte. Anyai ágon egyenes leszármazottja az 1848/49-es szabadságharc és az azt követı ellenállási mozgalom vezetıjének, Noszlopy Gáspárnak. Középiskolai tanulmányait az Óbudai Árpád reálgimnáziumban folytatta. Az érettségi után Pápán református theológiát végezte el. 1939-ben szerzett lelkészi oklevelet. A Környe-bánhidai gyülekezetben kezdte meg pályáját Somogyi István mellett segédlelkészként, aki elıször szórványgondozást bízott rá. Késıbb elküldte az Alföld és a Dunántúl nagyobb városaiba adományokat győjteni. Hétköznapokon Kunszentmiklóson, Kisújszálláson, Kiskunlacházán egy presbiter kíséretében végigjárta a tehetısebb családok házait és adományokat győjtött, vasárnap ı prédikált és az összegyőjtött perselypénzt postára adta. Három hónap után annyi pénzt győjtött össze, hogy Somogyi hazahívta. Ezek után Pápakovácsiba került, majd Nórápon, Vérteskethelyen, Kıszárhegyen lett lévita, azaz lelkésztanító. Gyıry Elemér püspök elıször Hedrahelyre helyezte segédlelkésznek Szabó Bálint esperes mellé, késıbb 1943-ban Szomódra került Lıke Károly mellé. Itt 28 társával együtt a háború idején, 1945. február 11-én elfogták az oroszok és malenkíj robotra vitték Tardosbányára az Agostyánba vezetı utat építeni. 10 napon keresztül éheztették ıket egy baji pajtában. Egy bombatámadás szétvitte a „szállást”, elmenekültek, az oroszok ismét elfogták ıket, közülük hárman el akartak futni, az oroszok mind a hármat ágyúval szétlıtték. A katolikus parókián adtak nekik szerszámokat majd végighajtották ıket Szomódon, ahol az úton összeesett. Halottnak vélve egy orosz belerúgott és otthagyta. Egy templombajáró asszony, Suhaji Lajosné cipelte be a házába. Így menekült meg, mert a többieket – tatai, neszmélyi, dunaalmási, szomódi, süttıi fiatalembereket- a dunaszentmiklósi erdı egyik tisztásán az oroszok agyonlıtték. ( 2001-ben emeltek kopjafát emlékükre- Cs. Kiss Ernı alkotását) 1945. október 6-án kötött házasságot Major Etelkával, egy lányuk született. Zsuzsanna. Lıke Károly október 20-án beiktatta elsı lelkészi állásába Naszályon. Itt a hívekkel a templommal szembeni szemétgödör helyén egy takaros imaházat, gyülekezeti otthont épített. Színdarabokat tanított be a falu fiataljainak, és nem volt hajlandó átadni az épületet az
MNDSZ-nek, kitőzte március 15-én a templomra a nemzeti zászlót. A tatai pártbizottságra vitték az ÁVH-sok, megfenyegették és búcsúzóul lelökték a lépcsın. (A sebhelye még ma is megvan a tarkóján.) Feljelentették, az akkori miniszter, Darvas József ultimátumban szólította fel a hely elhagyására: „ Nem akarjuk, hogy Naszály második Pócspetri legyen, ezért elrendelem, hogy Bakonyi Dezsı 1951. augusztus 19-én déli 12 óráig hagyja el a templomot.” 1950. július 25-én kelt az Egyházmegye engedélye arra nézve, hogy Gyimóthy Géza, Környe-bánhidai lekésszel állást cserélhessen. Augusztus 19-én köszön el Bakonyi Dezsı a Presbitériumtól és szeptember 10-én már Gyimóthy Géza vezeti le a győlést.10 Egy éjszaka hagyta el a falut lovaskocsin, a falu fiataljai kísérték, hogy nehogy baja essen, egészen Környéig, ahol meleg szobával és szeretettel fogadták. Környén nem volt templom, az istentiszteleteket egy pajtaszerő épületben tartották11. A Nemesócsáról (Csehszlovákia) áttelepített családok határozták el, hogy templomot kell építeni, amelyben a fıszerepet Molnár István gondnok játszotta. A hatvan család közül kilencnek voltak lovai, velük fuvarozták az anyagot: Tardosbányáról a követ, Tata-Tóvárosból a téglát, cserepet, a Tüzéprıl a meszet, cementet, a szükséges faanyagot. A hívek végezték a kımővesmunkát, az utolsó munka az volt, amikor Prekop Gyula bádogosmester felhelyezte a csillagot a templomtornyára. Közben Sáhó István bánhidai presbiter kereste fel Bakonyi Dezsıt, hogy a bánhidai templom sincs még befejezve. Amikor a lelkipásztor átbiciklizett Környérıl egy 4 oldalról körbevett 4 méter magas hatalmas gödröt látott, amit bőzös talaj- és esıvíz töltött fel. Ebbe esett bele Cselédes József bánhidai gondnok és segítségért kiáltott, Bakonyi lelkész úr szertornász múltjának köszönhetıen kimentette innen és hazakísérte. Ekkor kezdték el a tornyot és az emeletet tovább építeni. A bányászokból álló gyülekezet itt is lelkesen állt a munkához. Innentıl kezdve a lelkész az istentiszteletek kivételével mindig kımőves ruhában volt, saját kezével és a hívek segítségével építette a templomot.12A legkiemelkedıbb munkát a következık végezték: Balogh Ernı fıgondnok, aki minden hónapban fizetése 1/10-ét adta, de ott betonozott dr. Szemzı Kázmérné, dr. Sólyom Ferenc geológus és felesége, a Sáhó, Ármai, Vasi, Czérna, Cserháti, Kopasz, Kakuk, Kalmár család tagjai. Szombati István trösztigazgató és Huffnágel Mihály fımérnök döntése nyomán 43.000 Ft-ért felépítették a tornyot és felsı részt. Két ha10
Szabó Elıd naszályi lelkész adatközlése a naszályi anyakönyvek alapján Vargyai József visszaemlékezése szerint nem pajta volt, hanem évszázados vályogból épült, megsüllyedt imaház, ahol a „libák benéztek az ablakon”. 12 Csizsek Istvánné és Bakos Péterné adatközlése 11
rangot is vettek: az egyiket Hartáról, a másikat Mosonszentjánosról. A felsı templomba vezetı lépcsıket Sáhó István, Sinkó István, Póka Sándor, Kakuk Elemér, Vasi József betonozták. A szószéket Póka Sándor tervezte. Naszádi József bádogosmester húzta fel a csillagot a királyfára. Muraközi Gyula – a lapatári malom tulajdonosa adta a faanyagot, cselédes László és brigádja készítette el a hosszú asztalt és padokat az alsó teremhez. Mikos Lajos dadi lelkész avatta fel a környei templomot ádvent elsı vasárnapján, és zengett az ısi zsoltár: „Te benned bíztunk eleitıl fogva”. Ádvent harmadik vasárnapján avatták fel a bánhidai templomot. 1952-ben minden hónapban szeretetvendégséget rendeztek. Istentiszteletet Bakonyi Dezsı 9-kor Bánhidán, 11-kor Környén, délután 2kor Oroszlányban tartott ebben az idıben és mindenhová kerékpárral közlekedett. 1955-ben Mezei Gy. Lóránt esperes arra kérte, hogy menjen el Tárkányba, mert ott meghalt a pap, Bánhidára pedig neki van szüksége. Engedelmeskedett és Tárkányba került öt évre, ahol a romos paplakban a békák kurutytyolása fogadta, ott parókiát kellet építeni. Innen Bokodra helyezték, ahol a templom belseje nem bizonyult megfelelınek: a szószéket, a padokat kellett kicserélni, mert az egyik istentisztelet alatt a gondnok alatt beszakadt a pad. Végül 1969 virág vasárnapján Kocsra került. Itt is épített, lelkészlakot 1972-ben, mert itt meg az egerek futkostak a falban. Rendbe hozták a temetıt, betonutat építettek a halottasházhoz, hőtıberendezést szereltek be. Másodikként az országban 2. világháborús emlékmővet emelt 1975. május 8án 94 névvel és ezzel a szöveggel: „Elmentetek, mert el kellett mennetek, idegen földben nyugszik testetek, de mi kegyelettel ırizzük emléketek.” A megyeházára hívatták be, és megfenyítették, mondván, hogy „ezek nem voltak hısök!”. Késıbb, 1983-ban egy temetés kapcsán is szembe került a pártvezetéssel, mondván, hogy a párt halottja volt az elhunyt. Ekkor kapott agyérgöcsöt. A lányának ezt mondták: „A maga apjának olyan aktája van a múltjáról, ha nem lennék tekintettel a korára, börtönbe záratnám.” 1988-ban vonult nyugdíjba, ekkor keresték meg a dunaalmási hívek Harcsa István gondnok vezetésével, hogy építsék újra a templomtornyot, amit még a 2. világháborúban lıttek le a helyérıl. Ez sikerült és egy hısi emlékmővet is emeltek. 2004-ben Kocs díszpolgárává választották.
Magyar István (1923-?) 13
İsin született, 1923. június 2-án. Szolgálati helyei: 1949: Balassagyarmat, exmittált14 segédlelkész, 1949-50:Sopron exm. sl., 1951-52: Réde helyettes lelkipásztor, 1952: Csonkahegyhát segédlelkész., 1952-53: Fonyód segédlelkész, 1953-54: szabadságon van, 1954: Pétfürdı segédlelkész, 1955-57: Tatabánya-Bánhida, 1957-61: Nagysáp. Életének nagysápi része utáni idejérıl nincsenek forrásaink. Bátky Miklós15(1913-1991) Bátky Miklós 1913. január 9-én született Naszályon, Bátki Mihály kocsi születéső vasúti kalauz és Török Mária naszályi születéső háztartásbeli 3. gyermekeként. Idısebb testvérei csecsemı korukban meghaltak. (Nevét lelkészi szolgálatának megkezdésétıl írta y-nal) Édesapja szolgálati beosztása miatt kisgyermek korában rövid idıre a mai Révkomáromba kerültek, ott járt óvodába. Az elemi iskolát Naszályon kezdte, ahonnan a Tatai Piarista Gimnáziumba került, innen ment át a Pápai Református Gimnáziumba, ahol 1931-ben érettségizett. Ugyancsak Pápán végezte el a teológiát, ahol - miután letette az elsı és második lelkészképesítı vizsgáját – református lelkészi oklevelet szerzett. Segédlelkész volt: Gyırben (1936-38), Szomódon(1938-39), és Esztergomban (1939-1940), helyettes lelkészként szolgált Etén (1938). 1940-ben a nagysápi református gyülekezet lelkipásztorává választotta, ahol 17 évig szolgált. 1942. július 22-én házasságot kötött Szınyi Julianna volt diakonisszajelölttel, az Országos Református Leányszövetség utazó titkárával, aki népfıiskolai vezetıként is tevékenykedett több helyen (pl. Veszprémben, 13
Tatai egyházmegye levéltára (Ács): Lelkészek és tanítók iratai, régi anyakönyvek, törzslapok. Gerecsei Zsolt adatközlése 14 kiküldött, megbízott ==Bakos Ferenc :Idegen szavak és kifejezések szótára Akadémiai Kiadó Budapest, 1984, 240 p. 15 Tatai egyházmegye levéltára (Ács): Lelkészek és tanítók iratai, régi anyakönyvek, törzslapok. Gerecsei Zsolt adatközlése
İrszentmiklóson…) s aki a lelkipásztori szolgálatban – igazi papnéként – mindvégig hőséges segítıtársa volt. Házasságukat Isten 1 fiú és 3 lány gyermekkel áldotta meg. Mind a 4 gyermek nagysápi szolgálati idejük alatt született. 1957-ben, az akkor önállósuló Tatabánya-Bánhidai gyülekezet lelkipásztora lett, ahol 1984-ben történt nyugalomba vonulásáig szolgált feleségével (ifj. Bátky Miklós: Édesanyánkkal) együtt. Krisztus Jézus tanítványaként áldozatos életének vezérigéje, s egyben programja volt, amit Mestere így fogalmazott meg fıpap imájában: „én ıértük odaszentelem magamat”(Jn 17,19). Földi élete végén 11 unokájáért is hálát adhatott. Az Úr 1991. május 22-én hívta haza mennyei otthonába.16
A nagysápi gyülekezet tagjai Bátky Miklós beiktatásán Balogh Ernı tiszteletbeli gondnok emlékezése17: „ Nehéz idıszak volt azért is, mert 1957-et írtunk, nemzetünk leverettetésének, reményvesztettségének szomorú hónapjait éltük. A gyülekezeti élet már egy évtizede a templomok falai közé volt szorítva, nem lehetett tudni, hogy valami enyhülés, vagy még nagyobb megpróbáltatások fognak-e következni. A gyülekezet bíztatásra, megerısödésre, világosodásra szorult.” „…1957-ben csak a földszinti egykori iskolatermet lehetett használni istentisztelet céljaira, melyhez egy kis 16
ifj. Bátky Miklós adatközlése Balogh Ernı tiszteletbeli gondnok emlékezése Bátky Miklós Nagytisztelető Úr és felesége sírjánál. =Kiáltó Szó 2007. október 13.
17
irodahelyiség tartozott még. Nem volt telefon, irodagépek, gépkocsi, központi főtés.”
Németh Dávid (1957-) A Debreceni Református Kollégium Gimnáziumában tanult 1971-1975 között, Budapesti Református Theológiai Akadémiát végezte el 1975-1980-ig. Úny: 1979-81 (segédlelkész) , Úny: 1981-84 (beosztott lelkész), Tatabánya-Bánhida: 1984-1997 (megválasztott gyülekezeti lelkész) Oktatómunka: Károli Gáspár Református Egyetem: 1994-1996 adjunktus, 1996-2002 docens, 2002-tıl egyetemi tanár, a Valláspedagógiai és Pasztorálpszichológiai Tanszék vezetıje.18 18
Rövid szakmai önéletrajz ==http://www.kre.hu/htkcv/NemethDavid.pdf
A Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karának dékánhelyettese. 19 Balogh Ernı, tiszteletbeli gondnok a gyülekezet 50. évfordulóján ünnepi beszédében így emlékezik róla: „Kiváló igehirdetı volt, odaadó szolgálatkészséggel, kötelességtudattal. Maga köré győjtötte az ifjúságot, nagyon erıs ifjúsági gyülekezet jött létre, tagjai lapszerkesztést is kezdeményeztek Kiáltó Szó címen. Többen közülük ma lelkészek az ország különbözı helyein. Németh Dávid tudományos munkát is végzett, kétszer volt Németországban több hónapig tanulmányúton, ezalatt öccse, a szintén nagy tudású fiatal lelkész, Németh Tamás helyettesítette. 1987tıl lett testvérváros Tatabánya és Aalen. A kapcsolatokat a gyülekezetek is felvették és tartják a mai napig. Ebben a kapcsolat együtt vett részt a tatabányai két református gyülekezet és az evangélikus gyülekezet teljes egyetértésben. Emlékezetes esemény volt, mikor Németh Dávid magyar lelkészként Aalen város ünnepén a városháza elıtti fıtéren németül prédikálta Isten Igéjét… Németh Dávidot 1997-ben budapesti teológia tanárrá választották.20 Tudományos egyesületi tagságai: Wissenschaftliche Gesellschaft für Theologie, Magyarországi Református Egyház Doktorok Kollégiuma, Coetus Theologorum Külföldi tanulmányutak: 1981/82 és 1985/86 (Bielefeld), 1998 (München) Külföldi egyetemen oktatás: 2000/2001. (Bécs), 2006/2007. (Lipcse) Publikációinak száma több mint százra tehetı magyar és német nyelven is. Legfrisebbek21: Identitätsbildung in einer pluralistischen Gesellschaft (2009) Die Beurteilung der Illustrationen von Kinderbibeln durch ungarische Grundschulkinder (2008) A keresztyén hit szerepe a megküzdési folyamatokban (2006)
19
http://www.reformatus.hu/archiv/2009/folytat_hirek.php?cikk=1232820487 Balogh Ernı, tiszteletbeli gondnok ünnepi beszéde Kiáltó Szó 2007. október 13. 7. old. 21 http://www.doktori.hu/index.php?menuid=192&sz_ID=1489 20
Miklós Ádám (1966-2007)
Budapesten született 1966. április 9-én, nemesi-polgári családban. Iskoláit 1972-84 között a Bogdánffy Ödön Általános Iskolában és az Arany János Gimnáziumban folytatta. A családi hagyományokat követve felvételizett az ELTE Jogi karára és a TTK-ra is, hogy ott geológiát tanuljon. Mivel mind humán, mind a reál tárgyakból erıs volt, fel is vették, de végül a geológia helyett a teológiát választotta. 1987-ban kezdte meg tanulmányait a Budapesti Református Teológiai Akadémián. Ez a lelkészképzı intézmény ma a Károli Gáspár Református Egyetem része. Az abszolutóriumot 1992-ben, lelkészi diplomáját 1994-ben szerezte, 1996-ban lelkésszé szentelték. Itt ismerkedett meg késıbbi feleségével és szolgatársával, Sebestyén Katalinnal. 1992 augusztusától 1997 decemberéig a Somogy megyei Látrányban és körzetében szolgált 8 falu reformátusságának lelkipásztoraként. 1990-ben feleségül vette Sebestyén Katalint, együtt kezdték a szolgálatot Somogyban, és folytatták Tatabányán. Házasságukban négy gyermekük született. 1998 januárjától a Tatabánya-Bánhidai Református Egyházközség lelkésze volt 2007. október 27-én bekövetkezett haláláig. Alfa-missziói sorozat22el22
http://reformatusoklevele.reformatus.hu/69text.html
indítója, ami Angliából indult rendezvényötlet, Tatabányára Kiskunhalas érintésével került. İskeresztény hagyományokat fölelevenítve, közös étkezéssel kezdıdik minden egyes missziói este. Szolgálatának vezérgondolata az Isten feltétel nélküli elfogadásának és kegyelmének meghirdetése volt. Meggyızıdése volt, hogy az egyház közössége akkor él, ha mind létszámában mind hitében növekszik, a növekedést pedig a Szentlélek adja, amely élıvé teszi bennünk a szeretı Istent.23 Miklós Ádám: Az egyháztagság és a gyermekkeresztség. Református Egyház, 1994. 7–8. szám Miklósné Sebestyén Katalin(1968-) Budapesten született 1968 március 25-én, életét Érd-Parkvárosban töltötte, iskoláit Budapesten járta. A Bogdánffy Ödön Általános Iskola elvégzése után a Bem József Óvónıi Szakközépiskolába került, ahol óvónıi szakérettségit szerzett. 1986-ban felvételt nyert a Budapesti Református Teológiai Akadémiára, ahol 1994-ben lelkészi diplomát szerzett. Itt ismerkedett meg Miklós Ádámmal, késıbbi férjével és szolgatársával. A középiskolai és teológiai évek alatt Az Érd-parkvárosi gyülekezet kántoraként és presbitereként szemtanúja volt annak, ahogy Isten Lelke elhív és közösséggé formál egyébként idegen embereket: így született meg és növekedett az Érd-parkvárosi gyülekezet. 1990-ben Érd-Parkvárosban házasságot kötött Miklós Ádámmal, szerelmükbıl négy gyermek született. 1992-ben férjével a Somogy megyei Látrányban és körzetében megkezdte lelkészi szolgálatát. 1998 januárjától a Tatabánya-bánhidai gyülekezetbe került, ahol férje mellett beosztott lelkész lett. Férje halála után 2008 októberében a Vértesszılısi Missziói Egyházközségbe kap kirendelést, a gyülekezetszervezés feladatával. Szolgálatának vezérgondolata Augusztinusz (Szent Ágoston) mondása: „Szeress, és tégy, amit akarsz”.24 23 24
Miklósné Sebestyén Katalin adatközlése Miklósné Sebestyén Katalin adatközlése
