Fáy Zoltán
Életmód és gazdálkodás az ezerhétszázas évek elején a gyöngyösi ferences kolostorban A ferencesek magyarországi könyvtárai iránti tudományos érdekl ődés a 19. század harmincas éveiben kezdődött. Az 1830-ban megalakult Magyar Tudós Társaság els ő titkára, a Széchenyi István jóvoltából már az el őkészítő szervezésben is komoly szerepet vállaló Döbrentei Gábor lett. Döbrentei sokféle egyéb irányú tevékenysége mellett nyelvemlékek felkutatására is vállalkozott. Számos körutat tett az ország könyvtáraiban, így jutott el 1835. november 20án Gyöngyösre, ahol a ferencesek bibliotékájában remélt ismeretlen nyelvemlékeket találni. Azon a télen csalódnia kellett, hiszen a koldulórendi szerzetesek kolostorának fűtetlen épületrészében a nagy hideg miatt keresgélésr ől szó sem lehetett, ám a rendház vezet ője, Magócsy István megígérte neki, hogy az időjárás enyhültével maga viszi el a Tudós Társaságnak a ferences könyvtár érdekesebb nyelvemlékeit. 1836. május 3-án be is váltotta ígéretét, személyesen jelentkezett hat könyvvel Döbrenteinél Pesten. Hazafias felbuzdulásból e könyveket a Magyar Tudós Társaságnak ajándékozta.' Tulajdonképpen e páratlan értékek, a Gyöngyösi kódex és a Gyöngyösi szótártöredék hívták fel az érdeklődő szakmai közvélemény figyelmét a Gyöngyösi Ferences Könyvtárra, s őt, általában a ferences könyvtárakban rejlő értékekre. A fokozódó figyelem következtében a 19. században egyre több kutató fordult 1 Melich János: A gyöngyösi latin—magyar szótártöredék. Bp. 1898.
158
érdeklődéssel a régi ferences kolostorok könyvtárai felé. 1879-ben Ballagi Aladár már egyenesen úgy fogalmazott a Magyar Könyvszemlében, hogy az ősnyomtatványok számát tekintve a Pozsonyi Káptalani Könyvtár, a Gyöngyösi Ferences Könyvtár, valamint a Csíksomlyói Ferences Könyvtár a legjelent ősebb Magyarországon.' Kevesebb szó esik róla, de a tudományos érdeklődés mellett jó- és rossz szándékú „kincskeres ők" is érdeklődni kezdtek a kolostori könyvtárak iránt. Az elmúlt százötven-kétszáz évben igen gyakran érkeztek jelent ős kutatók is „kincskeresési" szándékkal a Gyöngyösi Ferences Könyvtárba; abban reménykedve, hogy a feldolgozatlan anyagok között számottev ő és publikálásra érdemes kéziratot találnak. Nem is volt teljesen alaptalan számításuk, hiszen Pásztor Lajos még az 1940-es években is talált valódi szenzációt jelent ő kéziratokat.' A kolostor könyvtárának és levéltárának értékeir ől azonban már a XIX. században jól használható lajstrom készült, ezért ez a fajta kincskeres ő attit űd meglehetősen indokolatlan volt. Sajnos az ország 1944 utáni kálváriája e viszonylag jó kutathatóságnak véget vetett, mivel a szerzetesek a várható államosítás és megsemmisítés a könyvtár, levéltár és régiségtár értékeinek elrejtésére kényszerültek. E szigorúan titkos akció pontos menetrendje a két f őszereplő, Németh Lúciusz és Oberten Odiló egy-egy közelmúltban el őkerült dokumentuma alapján rekonstruálható. P Luciusz 1961-ben, az Egyesült Államokban m űködött kusztódia tagjaként levélben számolt be a részletekr ől. Ezeket az adatokat egészíti ki Oberten Odilónak a 2 Magyar Könyvszemle 1879. 266. 3
Kiss István: Jeruzsálemi utazás. Bev. Pásztor Lajos. Róma, 1958. Pásztor Lajos: Károlyi Sándor Önéletrajzának ismeretlen részlete. 1698 1703. In: -
Magyar Könyvszemle, 1945.99 - 121
159
gyöngyösi historia domushoz írt és a sekrestyeszekrény mögé elrejtett egykorú feljegyzése, amely 2011 augusztusában került el ő. A két leírás alapján megállapítható, hogy Németh Lúciusz Karácsonyi Aladárral, Gordos Gáspárral, Fekete Fülöppel és Oberten Odilóval 1950 áprilisában fogott hozzá a rejtéshez. Az ősnyomtatványokat, monstranciákat és még néhány értékesebb tárgyat bádogtartályokba helyezték, ezeket leforrasztották, és éjszaka levitték a Jézus Szíve oltár alatti kriptába.4 Ezzel azonban nem ért véget az akció, mert — mint Németh Lúciusz fogalmazott — Oberten Odiló, a könyvtár vezetésével megbízott szerzetes „még egyszer kinyitotta és újra lezárta a lejáratot, de a többi, kés őbb elhelyezett dolgokat is állandóan felnyitotta, még hozzátett, elvett bel őle..." Mindez csakugyan így történt, Oberten Odiló egykorú feljegyzéseiben egyetlen szó utal a történtekre 1950. augusztus 29én: mentés. E kett ős akció következményeként 1998. április 28-áig a rendház legnagyobb értékei rejtve maradtak a sekrestye és a torony feljárója között elfalazott lépcs őfeljáróban. A könyvtári és levéltári dokumentumok csodával határos módon többékevésbé épen vészelték át a csaknem ötven esztendős elzártságot, annak ellenére, hogy 1979. március 28-tól novemberig egy cs őtörés következtében víz szivárgott a rejtekhelyre. Bár a m űemlékkönyvtár vezet ője, Misóczki Lajos nem tudta, hogy a vízvezeték-szerel ő kisiparos hanyagsága mit veszélyeztet, a leghatározottabban igyekezett fellépni a hiba elhárítására. Sajnos eredményt csak több hónap után sikerült elérnie.' 4 Németh Lúciusz levele Király Kelemennek, 1961. aug. 16. Másolata: MFKL 2007/05. 5 Gyöngyösi Ferences Könyvtár, Levelezés, 1979. I.
160
Az elfalazott lépcs őfeljáróból tizenkilenc évvel kés őbb előkerült dokumentumok között nagy újdonság természetesen nem volt, viszont a provinciai levéltár eddig hiányzó kötetei számtalan érdekes és fontos adalékkal gazdagíthatják még történelmi ismereteinket.' A megkerült dokumentumok közül mintegy fél köbméternyi könyv és levéltári irat állapota több megkérdezett restaurátor szakvéleménye szerint válságos, jelen tudásunk szerint e kötetek és szálas iratanyagok menthetetlenek. Ezeket a dokumentumokat fert őtlenítés után a Magyar Ferences Levéltárban helyeztük el, annak reményében, hogy a technológiai fejlődés esetleg még megmenthet közülük néhányat. A porladó papirosok forgatása nem lehetséges a dokumentumok károsodása nélkül. A veszélyeztetett levéltári anyagot tartalmazó doboz tetejére azonban egy olyan kötet került — és maradt — tíz éven keresztül, amely állapota kissé jobb a többinél. Ez a borító és kötéstábla nélküli, 38x15 cm nagyságú kézirat a gyöngyösi rendház legrégebbi fennmaradt számadáskönyve. Jelen tanulmány e kötet 1700-1703 közötti néhány adatát ismerteti és elemzi. Az erősen megrongálódott kötet egyes részei különböző mértékben szakadoztak a vízkárosodás miatt. A számadáskönyv egyik fele szokott módon a kiadásokat, másik a bevételeket tartalmazza. A kiadások els ő lapja 1700. március 1-jével indul, Fodor József házfőnöksége alatt, a bevételi rész eleje bizonyára leszakadt és elkallódott, így az els ő hónap 1700 májusa. A havonkénti jelentést többnyire négyen írták alá, három szerzetes és a gazdálkodást felügyel ő világi személy: 1700 májusában fr. Várkonyi Ferenc, 6 Molnár Antal Mez őváros és katolicizmus Bp. 2005. cím ű kötetében például a gyöngyösi Szent Antal Társulat jegyz őkönyvének vizsgálatával többek között a gyöngyösi ferencesek pasztorális tevékenységének földrajzi határait vizsgálta. 131.
161
fr. Hetényi Adalbert, fr. Nyájas Remigius és Szilvási Pál szindikus. 1701 májusától az új tabula értelmében Várkonyi Ferencet fr. Nagy Miklós váltotta. 1702. június 11-étől az új házfőnök Vas Szilveszter lett, a pénzügyi ellen őrzést fr. Nagy Miklós, fr. Roll Péter és fr. Cset ő Bonaventúra végezték — Szilvási Pál világi szindikus mellett. A teljes kötet tehát 1700-tól 1713-ig tartalmazza a rendház gazdálkodását. A kötet több szempontból is figyelemre méltó. Mivel a gyöngyösi historia domus els ő kötete 1760tól nyújt rendszeres adatokat, a Protocollum Conventus Gyöngyösiensis kötetét 1738-ban gyűjtötték egybe, és körülbelül ebben az id őben készült a Bullarium Gyöngyösiensis is, vagyis a különféle Liber tabularumokkal együtt ez a kézirat a kolostor legrégebbi rendszeres feljegyzései közé tartozik. A XVIII. század eleji kiadásokból kirajzolódó életmód sok tekintetben még a hódoltság kori viszonyokat mutatja. Ugyanakkor a század eleje már a nagy barokk újjáépítés kezdete, vagyis pontos bepillantást nyerhetünk az új gyöngyösi templom és kolostor épftésének részleteibe. A barokk zárda alapkövét 1701. április 6-án rakták ' Els őként a kolostor keleti szárnyát építették fel (1701 1704); alul nyolc, felül tizenhat cellát alakítottak ki.8 A templom átalakítása valamivel kés őbb kezdődött: Giovanni Battista Carlone 1718-ban új, barokk fiókos dongaboltozattal látta el a templomhajót, valamint meghosszabbftotta azt, és az északi gyóntatófolyosóból kápolnákat alakított ki.9 -
7 Dezséri Bachó László: A gyöngyösz templomok története. Gyöngyös, 1944. 68. Karácsonyi szerint azonban az építkezés 1700-ban kezd ő dött. Karácsonyi J.: Szt. Ferencz rendjének története Magyarországon 1711 ig. II. kötet Bp. 1924. 69. 8 Heves megye műemlékei, 171. 9 Heves megye műemlékei, 159. -
162
A most el őkerült számadáskönyvb ől azonban világosan látszik, hogy néhány munkálat már az alapkő letétele el őtt megkezdődhetett, hiszen 1700 májusától rendszeres kiadási tételként jelennek meg a különféle, építkezéssel is kapcsolatba hozható munkások: májusban vasmunkásnak 11 forint 2 dénárt fizettek, ácsnak 6 dénárt stb. A tételek között olykor együtt szerepel a munkabérre, a megvásárolt anyagra és a szerszámra fordított pénz. Mindazonáltal a kiadások tükrében az építkezés 1701 júniusától, tehát nem sokkal az alapk ő letétele után lett intenzív: ekkor már rendszeresen fizetnek a mészéget őknek, téglavet őknek, kőfaragóknak, kőműveseknek. Figyelemre méltó körülmény, hogy miközben egyre több munkást fizettek, tehát egyre többet fordítottak munkabérre, épít őanyagra nem költöttek lényegesen többet, mint korábban. Ennek oka az lehet, hogy a rendház építéséhez természetbeni adományként kapták a követ, oltatlan meszet, stb., és csak kisebb kiadásokra volt szükségük, g mint például az 1701. júniusi favásárlás Gyöngyössolymosról 20 forint 54 dénár értékben, vagy a 24 dénáros bitumen — esetleg enyv — ugyanebben a hónapban. Erdekes adalék, hogy a kifizetéseknél gyakran szerepelnek cigányok, akik különféle építési és mezei munkákért kaptak fizetséget, olykor pedig kereskedtek a ferencesekkel. Így például 1702 júliusában 34 dénárt fizettek valamilyen mezei munkára, szeptemberben 1 forintot. Októberben pedig egy kis vasfazekat vásároltak t őlük 1 forint 36 dénárért.
163
1. Munkabérre és építőanyagra fordított összegek 1700-1701
Valószínűleg azért a kolostorral, és nem a szintén felújításra szoruló templommal kezd ődött az újjáépítés, mert a középkori eredet ű és a XVII. században csak kisebb toldásokkal módosftott zárda a folyamatosan gyarapodó számú szerzetesnek már lakhatatlanul sz őkösnek bizonyult. Ráadásul ésszer űbb is a bővítést a lakóhelyen kezdeni, hiszen ha több laikus testvért rendelnek Gyöngyösre, akkor ezáltal az építkezés költségei is csökkenthet ők. A század elején a laikusok feladatait többnyire még nem jelölték a tabulákban, de valószín ű, hogy az 1702től a rendházban él ő Fr. Rochus Murarius latinra fordított neve még konkrét foglalkozásra — k őműves — utal. 1703-tól a rendház vezet őjének tartományfőnök által meghatározott feladata lett az építkezés felügyelete. 1700-ban és 1701-ben 27 szerzetes élt a gyöngyösi rendházban: 12 pap, 7 klerikus és 8 laikus testvér. 1702-ben már 30-an voltak, a következő évben 37-re 164
nőtt a számuk. Vagyis két év alatt tízzel több embert kellett elhelyezni és élelmezni ugyanakkora területen, azonos infrastruktúrával. 1700 -ban Fodor József, Nyájas Remig, Hetényi Adalbert, Móra Balázs, Várkonyi Ferenc, Mayer Gottfried, Ramocsai Farkas, Kiss Tamás, Szabó Lajos, Nyitrai Miksa, Mayer Leopold, Pernyés Kapisztrán szerzetespapok mellett Darvas Pál, Guriska Boldizsár, Baranyai Gáspár, Zsolnai István, Sóvári György, Kós Ferenc, Móra Ambrus teológiai hallgatók; valamint Kókai Illés, Varga László, Szőcs György, Tugari Kelemen, Krembs Pacifik, Bucsányi Demeter, Takács Lőrinc és Návay Ádám laikus testvéreket diszponálták Gyöngyösre. 1701 -ben Fodor József, Nyájas Remig, Hetényi Adalbert, valamint Nagy Miklós, Bárkányi Bernardin, Pupik Frigyes, Jánosi Imre és Nyitrai Miksa szerzetespapok mellett Debrei Benedek, Sokol Joachim, Zsigray Elizeus, Bacza János, Pálffy Balázs, Horváth Kristóf, Szécsy Remigius, Szenci Gáspár, Nagy Melchior, Sütő Sándor klerikusok, és Kókai Illés, Viza László, Tugari Kelemen, Sz őcs Gergely, Krembs Pacifik, Bucsányi Demeter, Erdélyi Ádám, Takács L őrinc, Erdélyi Péter laikusok éltek Gyöngyösön. 1702 -ben az új tartományf őnök jelentősebb változásokat rendelt el, a korábbi szerzetescsalád papjai közül alig maradt valaki: Vass Szilveszter, Móra Atanáz, Roll Péter, Nagy Miklós, Cset ő Bonaventúra, Benovics Mihály, Bárkányi Bernardin, Jánosi Imre, Szabó Lajos, Engelhart Bonaventúra, Nyitrai Miksa, Sávay Adalbert szerzetespapok, Debrei Benedek, Sokol Joachim, Zsigray Elizeus, Bacza János, Horváth Kristóf, Szécsy Remigius, Szenci Gáspár, Süt ő Sándor teológiai hallgatók, és Kókai Illés, Tugari Kelemen, Krembs Pacifik, Bucsányi Demeter, Erdélyi Ádám, Takács Lőrinc, Erdélyi Péter, Almási Zsigmond, Graff Antal, Murarius Rókus éltek Gyöngyösön. A nagy létszámbeli gyarapodás 165
1703-ban elsősorban a klerikát növekedésének volt köszönhető. Kiss Tamás, Móra Atanáz, Kelefi Dénes, Bárkányi János, Szürtei Ferenc, Nagy Miklós, G őcs József, Petelényi Gellért, Fidler Károly, Jánosi Imre, Für Lukács, Nyitrai Miksa, Nasel Félix' szerzetespapok, Debrei Benedek, Sokol Joachim, Zsigray Elizeus, Bacza János, Szécsy Remigius, Szenci Gáspár, Süt ő Sándor, Pataki Gellért, Szécsényi Imre, Olasz Péter, Tamóczy László, Juhász Dániel, Kun István lderikusok mellett Kókai Illés, Ladányi József, Sz őcs Gergely, Pleich Joachim, Erdélyi Ádám, Erdélyi Dániel, Almási Zsigmond, Bucsányi Demeter, Murarius Rókus, Takács Lőrinc laikus testvérek éltek Gyöngyösön.1° Az építkezés miatt egyre növekv ő kiadásokat részben adományokból, részben saját gazdálkodásból fedezték. Ez utóbbit persze szigorúan tiltotta a Regula, ám a jelek szerint a tartományi vezetés szemet hunyt a szabálytalanság fölött. 1702 februárjában például 8 forint 75 dénárt kaptak malac eladásért, áprilisában 148,20 forintot búzáért, 1703 novemberében 8,50-et a bárányok eladott b őréért. És a „szabálytalanság" a kiadási oldalon is jól nyomon követhet ő, hiszen rendszeres tétel volt a kisbéres, a kocsis, a kaszások, kötözők, kertészek fizetése. Nincs pontos adatunk a gyöngyösi ferencesek század eleji tulajdonviszonyairól, de mindezekb ől arra következethetünk, hogy kisebb kondájuk és juhnyájuk is volt, valamint időnként szántót is mí.íveltethettek, akár azért, mert a tulajdonukban volt, akár azért, mert jótev őik átengedték nekik használatra. A kertész fizetése viszont rendszeres tétel volt, tehát legalább a kolostor körüli földeket megmíívelték. Ugyanakkor saját bevételeikb ől még e szabálytalanság árán sem tudták volna fedezni az építkezés költségeit. A bevételi oldalon havonta csupán néhány 10 MFL Tabulae Provinciae 1693-1741, I. fond 35b
166
forintot hozott a különféle ünnepélyes misék mondása, és a hétköznapi, kisebb adományok mértéke sem haladta meg 10-50 forintot. A hiányt tehet ősebb jótevők adományai fedezték: 1700 szeptemberében az egri püspökt ől 117 forint 20 dénárt kaptak, októberben Heves megyétől 28,92 forintot. 1703 júniusában Kalmár Jakab turai plébános 119, 34 forintot adott a kolostornak, júliusban a gyöngyösi tanácstól kaptak 28 forintot. 1704 áprilisában Rákóczi Ferenct ől 90 magyar forintot kaptak, júliusban 12 forintot, majd a fejedelem 48 forintot adott Bárkányi Jánosnak, szeptemberben ismét 100 forintot. E három év egyenlege tehát nem mutat lényeges hiányt, mindössze 34 forint 33 dénár hiányzik, mivel azonban néhány hónap kimutatása elveszett, és az 1700-as egyenleget sem ismerjük, feltételezhetjük, hogy a rendház sohasem veszítette el a pénzügyi egyensúlyt. 00
600
500
<00 4— Bevétel 4-- KlatlBs 300
200
r
100
^
o
^^
,
2. A gyöngyösi rendház bevételeinek és kiadásainak alakulása 1700-1703
167
A gyöngyösi ferencesek kiadásait és bevételeit tartalmazó kötetb ől azonban nem csupán az építkezés alakulására vonatkozóan nyerhetünk adatokat: az egyes tételekb ől következtetéseket vonhatunk le a szerzetesek életmódjával kapcsolatosan is. A kiadások tartalmazzák a világításra, könyvekre, öltözékre, a táplálkozásra, gyógykezelésre, utazásra fordított összegeket is. A Gyöngyösi Ferences Könyvtár könyvbejegyzéseit ismerők számára nem jelent meglepetést a számadáskönyv azon tanulsága, hogy a rendház a XVIII. század elején könyvvásárlásra csak elvétve fordított; vagyis a könyvtár szín ' te kizárólag hagyatékokkal, illetve ajándékozások révén gyarapodott. Kivétel inkább csak a liturgikus könyvek terén található. 1701 májusában például 12,43 forintot fizettek breviáriumokra, júniusban 16 forint 92 dénárért be is köttették ezeket. E tételen kívül a vizsgált időszakon belül nevesítve csak egy alkalommal vásároltak könyvet: 1702 novemberében Sebastian Penzinger ünnepi és vasárnapi szentbeszédeinek kötetét vették meg 6 forint 60 dénárért. Valamivel gyakrabban köttettek, ám meglehetősen kis értékben: 1702 februárjában 1 forint 2 dénárt fordítottak köttetésre, áprilisban 1,36-ot, 1703 szeptemberében 14 dénárt szántak egy misekönyv köttetésére. A számadáskönyv tételeib ől levonható legérdekesebb következtetés a rendház lakóinak táplálkozáskultúrájára vonatkozik. Igaz, megfelel ő kritikával kell szemlélni az adatokat, hiszen kizárólag a pénzért vásárolt árukról tudunk valamit, viszont ismeretlen számunkra, hogy mit kaptak adományként és mit termeltek meg maguk. A kertész, béres javadalmazása például rendszeresen szerepel a kiadások között, de id őnként más mezőgazdasági munkásokat is megfizettek, tehát okkal tételezhetjük fel, hogy a számadáskönyv adataihoz képest sok egyéb ételt is fogyasztottak. 168
A hal böjti időszakban, adventben és nagyböjtben lett rendszeres élelem — és ezáltal jelent ősebb kiadási tétel. Fontosabb böjti ünnepekre különleges halat vásároltak a gyöngyösi ferencesek, de a gazdaságosság minden esetben fontos szempont lehetett. 1701 áprilisában például 3 vizáért fizettek 17 forintot. Ez jelentős kiadás volt, viszont a három halon kívül egész hónapban nem vettek többet, nem volt rá szükségük. Igaz, ebben az évben szokatlanul korán, március 27én volt húsvét, tehát áprilisban már nem is a húsvéti készületi idő böjti fegyelme volt érvényben. 1702. május 8-án 3 forint 40 dénárért vásároltak egyetlen vizát, decemberben 1 forint 39 dénárért. A XVIII. század elején a viza a dunai és tiszai halászok legfontosabb zsákmánya volt, és nemcsak Gyöngyösre, hanem még a francia és lengyel piacokra is szállítottak az egyenként 500-600 kilós halakból. A vizák húsát ugyanis már a kés ő középkorban a kifogás után azonnal tartósították füstöléssel és sózással, így nagyobb távolságra is el lehetett szállítani." Olykor nagyobb tételben vásároltak a rendház számára szárított halat: 1701 januárjában például 24 forintot fizettek szárított és él ő halért. A szárított hal már a XVII. században is a legszegényebb néprétegek tápláléka volt; Max Rumpolt híres, XVI. századi szakácskönyve szerint Magyarországon nem is fanyalodnak rá, hiszen van bőven friss hal, és a szárítottat „büdös bestiá"-nak tartják.' 1703 októberében 8 forint 47 dénárt adtak sózott és szárított halért. Más alkalommal a gyöngyösi ferencesek valamilyen különlegesen nagy halat vettek: 1701 márciusában pro pisce uno 1 forint 2 dénárt fizettek. 1703 januárjában márnához és pontyhoz jutottak 4 forint 42 dénárért, majd nem sokkal kés őbb csak pontyot 11 Zolnay László: Kincses Magyarország. Bp., Magvet ő, 1977. 100. 12 MAMIJL IV: 2005. 7.
169
vettek 3 forint 84 dénárért. 1703 júliusában viszont márnát és csukát vásároltak 94 dénárért. Ha a barátok lencsét maguk nem termeltek és nem kaptak adományként, viszonylag ritkán jutott asztalukra a korszak talán legáltalánosabb tápláléka: 1701 májusában 4 forint 42 dénárt fizettek halért és lencséért, de ezen az egyetlen adaton kívül a vizsgált időszakban többször nem fordul el ő a magas kalóriájú hüvelyes termés. Ehhez hasonlóan különös, hogy 1700 és 1703 között mindössze néhány alkalommal, 1701 októberében, 1702 augusztusában és 1703 októberében vásároltak káposztát, igaz, 1701-ben nagyobb mennyiségben, összesen 14 forintért. A káposzta azonban nagy valószínűséggel saját kertjükben is megtermett. A Gyöngyösi Ferences Könyvtár egyik kötetében, Lépes Bálint püspök 1617-ben, Prágában nyomtatott Pokoltol rettentoe es mennyei bodogsagra edesgeteo tükö-
rében" — az egyik könyvbejegyzés éppen a káposztafejeket károsító hernyók és „földi balhák" (káposztabolha — Haltica oleracea L.) elleni védekezésr ől szól: Hogy az hernyók a káposztalevelet ne bántsák. Az káposzta magot a vetéskor szalonna zsírjával kend meg. Avagy minek előtte plánta magot akarsz vetni, farkas bélén bocsásd által, az is bizonyos remidium (oltalom) az hernyó ellen. Érdekesség, hogy 1700-1703 között rendszeresen került a szerzetesek asztalára rizs. Ez annak lehet jele, hogy a török által meghonosított növénykultúra az ország megszabadítása után nem t űnt el azonnal Magyarországról. A vonatkozó irodalom szerint a hazai rizstermesztés f őként az 1720-as években a bánságba költöz ő itáliai családoknak köszönhet ő." A gyöngyösi ferencesek 1702 már13 RMK 216. 14 Magyar néprajzi lexikon IV. Főszerk. Ortutay Gyula. Bp. 1981. 357.
170
ciusában 54 dénárt, május 15-én 68 dénárt fizettek rizsért, vagyis ez a táplálék, ha nem is általános, de ismert lehetett számukra. A vásárolt élelmiszerek közül a leggyakoribb ebben az időszakban a marhahús volt; 1700-ban összesen 24 forint 28 dénárt fizettek az akkoriban olcsónak számító és kevésbé tartósítható húsféleségért.15 Olykor borjúhúst is vettek, de 1700-ban és 1701-ben egyetlen alkalommal sem szerepel a kiadások között borjú. 1703 áprilisában viszont egy egész marhát vásároltak — ráadásul öreget — 18 forintért. Sertéshús csak elvétve fordul el ő a kiadások között az ezerhétszázas évek elején, viszont rendszeresen fogadtak mészárost (1700. november, december, 1701. január, február, 1702. május 23., stb.) és e kiadási tételb ől arra következtethetünk, hogy ebben az időszakban saját falkájuk és juhnyájuk volt. Erre utal az is, hogy 1702. február 8-án malacot adtak el, majd augusztusban kett őt vásároltak is 68 dénárért. 1702 decemberének legvégén két disznót vettek 13 forint 34 dénárért. Források hiányában nem tudjuk megállapítani, hogy a drágább sertéshúst maguk is fogyasztották-e, vagy csak eladásra szánták. Erdekes jelenség, hogy bár a Mátra közeli erdeiben nyilván minden különösebb nehézség nélkül juthattak volna gombához, mégis, a számadáskönyv szerint sokszor inkább megvásárolták. 1700 júniusában 93 dénárért, a következ ő hónapban 4 forint 24 dénárért vettek — ilyen nagy összegért vélhet őleg tartósított (szárított) gombát. A sajátos táplálkozási szokások közé tartozik a rendszeres pacalfogyasztás. A latin 'belsőség' kifejezést egy kés őbbi számadási bejegyzés egyértelm űsíti a „vulgo patzal" megjelöléssel. Pacalt általában a marhahússal együtt vásárolták, ezért nem állapítható 15 Magyar m űvelődéstörténet. Szerk. Kósa László. 161.
171
meg, hogy mennyit fordítottak rá, az viszont igen, hogy böjti időszakon kívül havi rendszerességgel vásárolták. Főként az ünnepi, húsvéti és karácsonyi táplálkozás része volt az őz, de néhány esetben más alkalommal is vásároltak. 1700 áprilisában 1 forint 2 dénárt adtak egy őzért, májusban 1 forintot, 1701 januárjában több őzet vettek 3 forint 26 dénárért, majd a hónap végén 1 forint 2 dénárért újból egyet. 1703 júniusában 84 dénárt adtak „pro una dama". A nyúl meglehet ősen ritkán került asztalukra — legalábbis ha csak vásárlás révén jutottak hozzá. Egyetlen alkalommal, 1702 októberében fizettek nyulakért és káposztáért 42 dénárt. A XVIII. század elejének legdrágább húsfélesége a szárnyas volt, 1ó ezért lényegesen ritkábban vásároltak, mint marhahúst, viszont könnyen lehet, hogy maguk is tartottak baromfit. 1700 májusában például csibéket vettek, decemberben egy szárnyast, 1701. április végén kett őt 1702 februárjában egy, áprilisban két szárnyast. Erdekesen alakult a rendház borvásárlása. Mivel a bor rendszeres tételként jelenik meg a kiadások között, biztosra vehetjük, hogy a gyöngyösi kolostornak nagyobb saját sz őleje nem volt. Az azonban előfordult — 1701 szeptemberében —, hogy puttonyokat vásároltak, nyilván szürethez készül ődvén. Bár Gyöngyös nagyhírű borvidék volt már a XVII. században is, mégsem mindig a környékr ől vásároltak bort. A számadáskönyvben nem minden esetben tüntették fel, honnét származik a bor: 1700 júniusában 169,45-ért vettek váci bort, majd júliusban csak anynyit jegyeztek le, hogy 7 forint 40 dénárt fizettek borért. Aprilisban az abasári plébánostól vettek bort 60 forintért. 1701 márciusában 36 forintért kecskeméti bort vettek, majd 100 forintért váci bort. Július16 Magyar m űvelődéstörténet. Szerk. Kósa László. 161.
172
ban 40,65-ért gyöngyösi bort, 42 forintért abasári
bort. Októberben ismét gyöngyösi bort vásároltak 16,70 ért. Majd 1702 januárjában, két tételben összesen 25,18 forintért újból gyöngyösi bort vettek, de még ugyanebben a hónapban kecskeméti bort is szereztek 55 forint 22 dénárért. Februárban Hatvanból vásároltak bort 25 forintért. Vagyis a leggyakrabban helyi bort fogyasztottak, alkalmanként azonban Kecskemétről, Vácról és Hatvanból is vásároltak. Elgondolkodtató adat a kiadások között csaknem rendszeresen szerepl ő citrom. 1700 novemberében 9 dénárt költöttek rá, 1702 júliusában 4 forint 5 dénárért vásároltak citromot és cukrot, októberben 1 forint 20 dénárért citromot, 1703 márciusában 1 forint 44 dénárért szintén citromot vettek. A velencei vagy török keresked ők közvetítésével Magyarországra kerül ő déligyümölcs els ősorban el őkelők asztalán kötött ki'', a gyöngyösi ferencesek citromvásárlási szokásai azonban azt mutatják, hogy olykor a szegények is élhettek az efféle luxuscikkekkel. A citromhoz hasonlóan ebben a korszakban ritka és drága a nádcukor: még 1768 ban is az egész ország és a Bánát cukorfogyasztása volt annyi, mint Bécs városáé." A ferencesek azonban már a XVIII. század elején is vásároltak több-kevesebb rendszerességgel, 1703 májusában például 3 forint 60 dénárt fizettek cukorért. Valószínűleg gyakrabban éltek mézzel, bár a vizsgált id őszakban csak egyszer vásároltak: 1702 januárjában 13 forint 14 dénárt adtak nyilván nagyobb mennyiségű mézért. Gyümölcsöt a század elején csak elvétve vásároltak: 1703 júliusában például 34 dénárt fizettek dinynyéért; azonban bizonyos, hogy a kertész rendszeres -
-
17 Magyar m űvelődéstörténet. Szerk. Kósa László. 161. 18 MAMÜL III. 234.
173
javadalmazása azt jelenti, a gyümölcsöt maguk termelték meg. A különféle fűszerekre fordított összegek sajnos gyakran egyetlen tételként jelennek meg, az azonban megállapítható, hogy gyömbérre és a meglehet ősen drága sáfrányra rendszeresen költöttek. Néhány esetben ritkább fí.íszerekről is olvashatunk: 1700. november 28-án paprikát vettek 2 forint 52 dénárért, 1702 júliusában szegfűborsot 50 dénárért. Természetesen a só is rendszeres kiadási tétel volt, általában több hónapra el őre vásárolták, téglában: 1701. februárban 9 forint 60 dénárt fizettek egy tégláért, legközelebb novemberben vettek. 1702 júliusában 4 forint 42 dénár volt egy sótégla, 1703 júliusában 4 forint 90 dénár. A gyöngyösi ferencesek XVIII. századi számadáskönyve számtalan kultúrtörténeti érdekességgel szolgálhat még, valamennyit terjedelmi okok miatt e helyt lehetetlen felsorolni. Azonban az eddigi adatokból is világosan látszik, hogy bizonyos kérdésekben újra kell gondolni a század elejének életmódbeli viszonyaira vonatkozó ismereteinket. F őként azért, mert a koldulórendi ferencesek fogyasztási szokásai a meglehetősen forráshiányos szegényebb mezővárosi társadalmi csoportok fogyasztására és életmódjára is fényt vethetnek.
174
