Életciklus-költségmenedzsment a szerszám- és formagyártás területén

16

GYÁRTÓESZKÖZÖK, SZERSZÁMOK, SZERSZÁMGÉPEK 2006/2

Életciklus-költségmenedzsment a szerszám- és formagyártás területén Az életciklus-költségmenedzsment módszer hasznos segédeszköz lehet a szerszám- és formagyártó vállalkozások, illetve a tömeggyártó vállalatok szerszámüzemei részére. Az alkalmazás két gyakorlati területe: l A vállalatok a termékek (szerszámok) árának kalkulációjánál alkalmazhatják a módszert a felhasználóval történõ ártárgyalások alátámasztásához. Az ár mögött húzódó mûszaki tartalom visszatükrözõdik a szerszámok életciklusára vetített árkalkulációban. l A hazai szerszámgyártók versenyképességének elõfeltétele a korszerû gyártóeszközök alkalmazása. A szerszámgépek élettartamára vetített költségelemzõ módszer hasznos segédeszköz lehet a valós költségek kimutatására és a leggazdaságosabb döntés meghozatalára. The so called life cycle-cost management method can be a useful resource for the tool engineering and mould making companies and for the tool making factories of the mass production companies. There are two areas for practical application of this method: l Companies can use it during the price calculation of the final product (tools) in order to support the negotiations with the end users. The technical contents, behind the price, are reflected in the price calculation of the tools, based on the life cycle of the tool. l To use modern workshop facilities is a precondition for the Hungarian tool making companies for keeping their competitive ability. The method of the cost analysis, based on the economic life time of machine tool, can be a useful resource to record the real costs and to make the most cost-effective decision. Die Methode Lebenszykluskostenmanagement kann ein nützliches Werkzeug für die Werkzeug- und Formenbauunternehmen oder für die Werkzeugbetriebe der Massenproduktionsunternehmen sein. Für die Anwendung der Methode bieten sich sogar zwei praktische Gebiete an: l Die Unternehmen können die Methode während der Preiskalkulation der Endprodukte (Werkzeuge) zur Argumentation in der Preisverhandlungsphase mit dem Endanwender anwenden. Der technische Inhalt hinter dem Preis spiegelt sich in der Preiskalkulation, basierend auf die Lebenszykluskosten der Werkzeuge, zurück. l Voraussetzung für die Beibehaltung der Wettbewerbsfähigkeit von ungarischen Werkzeugherstellern ist die Anwendung von modernen Fertigungsmitteln. Die Methode der Kostenanalyse, bezogen auf die Lebensdauer der Werkzeugmaschinen, kann ein nützliches Hilfsmittel zur Aufzeichnung der realen Kosten und zum Treffen der wirtschaftlichsten Entscheidung sein.

Bevezetés A közgazdaságtanban a termékéletciklus fogalma az életciklus-menedzsmenthez (life cycle management) kapcsolódik, és a szakirodalomban, valamint az ökonómiai gyakorlatban az egész élettartamra vonatkozó, átfogó szemléletmódot jelent. A termékéletciklussal összefüggõ eljárásokat két területen alkalmazzák: – a marketing termékpolitika és – valamely berendezés (ezen belül elsõsorban egy építmény) életciklusa. A berendezésre vagy építményre vonatkozó életciklus-menedzsmentben arra teszünk kísérletet, hogy a berendezés létrehozásának költségei mellett azokat a kiadásokat is számszerûsítsük, amelyek a használat idõtartama alatt felmerülnek, és azokat lehetõség szerint optimáljuk. E dolgozat a termékéletciklus fogalmát a berendezésekre, különös tekintettel a szerszám- és formagyártásban létrehozott gyártóeszközökre vonatkoztatva vizsgálja meg, továbbá annak gyakorlati jelentõségének bemutatására is vállalkozik.

hátteret szolgáltat a szerszámok használati élettartama alatt felmerülõ összes költség számszerû meghatározása. A szerszámberuházásoknál a vételi döntést egészen a közelmúltig kizárólag beszerzési ár alapján – tehát a fejlesztésre és a gyártásra összpontosítva – hozták meg. Ezt a döntéshozatali módszert már napjainkban, de a jövõben egyre inkább a szerszám hosszú távú viselkedése és a várható használati költségek helyettesítik. Az üzemi eszközökkel szemben támasztott követelményeihez nem csak a klasszikus elvárások, mint a jó minõség, a magas rendelkezésre állási mutató, alacsony beruházási költségek, de az alacsony életciklusköltségek is egyre inkább hozzátartoznak. A szerszámokat ezért az egész mûszaki élettartamuk alapján kell megítélni: a tervezéstõl kezdõdõen a gyártáson és a használaton keresztül a megsemmisítésig. Az 1. ábra a szerszámok életciklusköltségeit tartalmazza.

Életciklus költségszámítása A szerszámgyártás területén tapasztalható kiélezett versenyhelyzet szükségessé teszi azt, hogy a gyártmányok teljesítõképességét – ami egyrészt minõségi jellemzõkben, másrészt alacsony üzemeltetési költségekben mutatkozhat meg –, valamint az értékesítést követõ további szolgáltatásokat láthatóvá tegyék a gyártók. Ezzel kiegyenlíthetik az elsõ pillantásra magas bekerülési árral összefüggõ hátrányt. Ehhez a megfelelõ

1. ábra. Szerszámok élettartama alatt felmerülõ költségek [1]

GYÁRTÓESZKÖZÖK, SZERSZÁMOK, SZERSZÁMGÉPEK 2006/2

Az élettartamköltségek a szerszámberuházással összefüggõ összes költséget jelentik, melyek a gyártónál keletkezõ gyártási költségeken kívül elsõsorban a használat során felmerülõ személyzeti, anyag-, energiaköltségeket, valamint az üzemeltetésre, a rendelkezésre állásra és a karbantartásra fordított költségeket is tartalmazzák. Az eljárás figyelembe veszi az eddig közvetetten számított költségeket is: selejt és utómegmunkálás, a szerszám üzemkiesésének költségei (elszalasztott nyereség, külsõ gyártás stb.). Az életciklussal összefüggõ költségszámítás jelentõsége akkor válik igazán nyilvánvalóvá, ha figyelembe vesszük, hogy az összetett, bonyolult szerszámok üzemeltetésével összefüggõ költségek többszörösen meghaladhatják a beszerzés költségeit. Az IPH (Institut für Integrierte Produktion Hannover GmbH) által végzett empirikus vizsgálatok eredményét az 1. táblázat mutatja. A használat után felmerülõ költségeket a vizsgálati eredmények nem tartalmazzák, mivel azok nagyon nehezen számszerûsíthetõk. A költségek megoszlása az összetett szerszámok életciklus-szakaszai között [1] Tevékenység

Részesedés (%)

Módszer tervezése, tervezés

8

Szerszámgyártás

37

Üzemeltetés, logisztika

10

Megelõzõ karbantartás

18

Javító karbantartás Mindösszesen

1. táblázat

17 A fontosabb ipari országok aránya 2005-ben a precíziós szerszámok világkereskedelemében [2] Ország

2. táblázat

Részesedés (%)

Németország

22

Japán

17

Olaszország

6

USA

6

Kanada

5

Svájc

5

Dél Korea

4

Kína

4

Egyéb országok

31

Mindösszesen

100

A hazai szerszámgyártás a legerõsebb nemzetközi piacon (Németországban) azon 10 legfontosabb szerszámexportõr közé tartozik, akiket az iparági statisztikákban jegyeznek (2. ábra). Ennek a helyzetnek a megtartásához és javításához az szükséges, hogy a magyarországi szerszámgyártók javítsák versenyképességüket.

27 100%

A konkrét szerszámokra elvégzett vizsgálatok eredményei alátámasztják az életciklus-költségszámítás létjogosultságát: a megelõzõ és javító karbantartások a szerszám élettartama alatt felmerülõ költségek 45%-át teszik ki [1]. A szerszámok életciklus-költségvizsgálata azt is megmutatja, hogy mindenképpen jelentõs a gyártással összefüggõ költség (37%), amelyet – a versenyképesség megtartása érdekében – megfelelõ technológiákkal, automatizálással és szervezési megoldásokkal szükséges csökkenteni, függetlenül attól, hogy a szerszámgyártás a vállalkozás fõ tevékenységi területe vagy pedig a termelõ vállalatnál termelést kiszolgáló tevékenység.

A szerszám- és formagyártás európai piaci jellemzõi A szerszámgyártók és a termelõ vállalatok szerszámgyártó részlegei összetett, nagy értékû termékeket állítanak elõ általában a megrendelõ igényeinek mindenben megfelelõ, egyedi vagy kissorozatú gyártásban. A szerszámgyártási tevékenység nemcsak Magyarországon, hanem Európában is két tûz közé szorul: egyrészt az összetettebb szerszámok miatt a vevõi igények magasabbak, másrészt az egyre kiélezettebb nemzetközi verseny miatt a költségeket és a határidõket lejjebb kell szorítani. Adatok szerint 2005-ben a világpiacon a precíziós szerszámgyártás területén Németország, Japán, Olaszország és az Egyesült Államok a vezetõ exportõrök (2. táblázat). A németországi szerszámgyártás súlyát mutatja, hogy 2004ben összesen kb. 8 milliárd euró (kb. 2000 milliárd forint) értékben gyártottak szerszámokat, ennek kb. 50%-át exportálták. A német szerszámpiacra 2004-ben kb. 2 milliárd euró értékben érkeztek importált végtermékek, melybõl a magyarországi szerszámexport 58 millió eurót tett ki.

2. ábra. Németországba szerszámokat exportáló fontosabb országok (2004) [3]

A hazai szerszám- és formagyártók mozgástere Az ismertetett helyzet a hazai szerszám- és formagyártó vállalatokat egyre inkább arra kényszeríti, hogy helyzetüket mûszaki, szervezési, minõségi és árterületen értékeljék újra, és minden területen jobbítsanak. A Porter-féle versenystratégiák alapján az alábbi lehetõségek kínálkoznak a versenyhelyzet javítására: – költségvezetõ szerep elérése, – differenciálódás minõségi vagy technológiai vezetõ szerep eléréséhez, – „piaci rés” stratégia választása. A hazai szerszámgyártás számára az ügyfelekre, termékekre vagy bizonyos földrajzi területekre irányuló koncentrációval megvalósuló „piaci rés” stratégiája nem tekinthetõ igazán jó megoldásnak. Az elõzõ jellemzõk alapján a gyakorlatban sokkal inkább megfigyelhetõ a diverzifikáció. Mindez azért lehet-

18

GYÁRTÓESZKÖZÖK, SZERSZÁMOK, SZERSZÁMGÉPEK 2006/2

séges, hogy a megrendelések számában megfigyelhetõ ingadozásokat kiegyenlítsék, és ezzel egyenletes kihasználtságot biztosítsanak. A költségvezetõ szerep stratégia választása az árharc vállalásával rövid ideig lehetséges: az alacsony ajánlati árak a megrendelésszám emelkedésével járnak. A szomszéd országok (elsõsorban Szlovákia, Csehország és Lengyelország) szintén rendelkeznek ilyen elõnyökkel alacsony bérköltségük révén. A közép-európai versenyhelyzet azt eredményezi, hogy az alacsony ajánlati árakkal a hazai szerszámgyártók jövedelmezõsége romlik. Mivel ebben az iparágban elsõsorban kis- és közepes vállalkozások tevékenykednek, a szerszám- és formagyártás tõkefedezeti mutatója inkább alacsony. Ezen adottság az árharchoz szükséges ajánlati árakkal együtt a vállalkozásoknál hamar nehézségeket okozhat, mivel a szerszámokat/ végtermékeket egyre inkább a saját tõkébõl kell majd finanszírozni. A 3. ábrából kitûnik, hogy a piaci árszinthez képest magas ár esetén az ajánlattevõ nem kapja meg a megrendelést (1. szituáció). Túl alacsony szintre kalkulált költségekkel viszont nem lehet a megrendelést kielégítõ fedezettel teljesíteni (2. szituáció). A legfelsõ és legalsó árhatár pontos ismeretében az ajánlati ár kidolgozásakor jól számszerûsíthetõ mozgástér keletkezik (3. szituáció).

A gyártási idõ elõkészítési idõre és darabidõre osztható. A darabidõ munkavégzéssel kapcsolatos pihenõidõbõl, megmunkálási idõbõl és a gyártóeszköz karbantartására fordított idõbõl tevõdik össze. A megmunkálási idõ tovább bontható fõidõre és mellékidõre. Korszerû gyártóeszközökkel a darabidõ lényegesen csökkenthetõ, hiszen pl. – a karbantartásra fordított idõ jelentõsen csökken a nagyfokú autonómiájú és hosszú élettartamú kopóalkatrészekkel szerelt, megbízhatóan mûködõ szerszámgépek esetén; – nagyon gyorsan és hatékonyan meg lehet határozni a munkadarabok helyzetét a megmunkálási térben a szerszámgép vezérlésébe integrált munkadarab-letapogató és mérõciklusok segítségével, így szükségtelenné válik az idõt rabló manuális bemérés; – a gépi fõ- és mellékidõk lényegesen csökkenthetõk megfelelõ szerszámgépek és technológiák alkalmazásával. A fentiek alapján valódi tartalékokról van szó, melyeket az üzemi számvitel eszközeivel számszerûsíteni lehet (pl. gépóradíj kiszámítása).

Szerszámgépek életciklusköltségei Igény az életciklusköltségek meghatározására

3. ábra. Az ajánlati árkalkuláció kockázatai [1]

Látható, hogy a hazai szerszám- és formagyártó vállalkozások versenyképessége csak a költségeken keresztül hosszú távon nem biztosítható. A közölt statisztikai adatok ugyanis nem adnak felvilágosítást a piaci szereplõk technológiai és minõségi teljesítményszintjérõl, valamint szakmai hozzáértésérõl, bár ezek a tényezõk döntõ szerepet játszanak a növekvõ vevõi elvárások teljesítésében. A hazai szerszámgyártók piaci erõssége és lehetõsége (amit 2. ábrán szereplõ németországi piaci jelenlét is mutat) azonban éppen ebben rejlik: lehetõség kínálkozik egyes területeken a differenciálódás megvalósítására, mégpedig minõségi vagy technológiai vezetõ szerep elérésével. Ehhez korszerû termelõeszközökre és olyan szakmai tudásra van szükség, amely a minõségi vagy technológiai vezetõszerepet garantálja a hazai vállalkozások számára. Lehetõség van a gyártási költségek csökkentésében is. Az IPH GmbH által elvégzett vizsgálat azt mutatja, hogy a szerszám gyártásának költsége a szerszám élettartama alatt felmerülõ költségek 37%-át teszi ki. Megfelelõ gyártási technológiák alkalmazásával ez az arány két módon is csökkenthetõ: – korszerû technológiák alkalmazásával a szerszámok élettartama növelhetõ (pl. kivágó és sajtoló szerszámok), – korszerû/termelékeny szerszámgépeken folyó gyártás a megfelelõ munkaszervezés mellett az átfutási (gyártási) idõk csökkentését teszi lehetõvé. Milyen tartalékok vannak a gyártási idõben?

A termelõ vállalatoknak – köztük a szerszámgyártó cégeknek – amelyek a szerszámgépek végsõ felhasználói, rugalmasan és gyorsan kell a piaci követelményekre reagálniuk annak érdekében, hogy a nagy értékû termékeiket széles választékban és csökkenõ sorozatnagyságban is azonos vagy akár csökkenõ áron tudják értékesíteni. A termelékenység, a rugalmasság és a gyártási minõség növelése érdekében a termelõ vállalatok egyre inkább elõnyben részesítik a többfunkciós szerszámgépeket, amelyek egyrészt különbözõ munkadarabok gyártását, másrészt összetett alkatrészek készremunkálását teszik lehetõvé. A szerszámgépek teljesítményét és funkcionalitását a tengelyek száma, a hajtómûvek teljesítménye, az integrált szerszámok száma, az anyagleválasztási teljesítmény és a megmunkálási technológia határozzák meg. Emiatt a felhasználók adott megmunkálási feladatnál olyan szerszámgépeket is választhatnak, amelyek több funkciót is tartalmazhatnak annál, mint amire éppen szükségük van. A munkadarabra vonatkozó felhasználási idõtartamot tekintve ez a választás gazdaságtalan. Különösen a beszállító ipar kis- és közepes vállalkozásai – amelyek a szerszámgépgyártók fontos vevõkörét képezik – számára jelenthet ez nehézséget. A fenti vállalkozások egyrészt rövid idõtávú és részben szûk rendelésállomány alapján gazdálkodnak, másrészt sem a jövõbeli gyártás vertikumát, sem az ehhez szükséges gyártóeszközöket nem tudják elég pontosan meghatározni. Ebbõl adódóan a beruházásaiknál olyan gyártóeszközöket részesítenek inkább elõnyben, amelyek univerzálisan felhasználhatók, vagy pedig alacsony többletráfordítással a jövõbeli gyártási igényekhez igazíthatók. Ezért a szerszámgép-beruházásoknál rendkívül fontos az életciklusra vetített költségek ismerete és azok esetleges csökkentése, illetve a gazdaságos élettartam meghosszabbítása, amelyet a meglévõ szerszámgépnek az újszerû gyártási feladatokhoz és technológiákhoz történõ hozzáigazítása jelent.

GYÁRTÓESZKÖZÖK, SZERSZÁMOK, SZERSZÁMGÉPEK 2006/2

19

Hiányzó költségismeret az új gyártóeszközöknél Jelenleg a leggyakoribb probléma az, hogy a szakemberek nem tudják egységes gazdaságossági mutatókkal, illetve költségekben kifejezve megjeleníteni a szerszámgépek mûszaki jellemzõit és állapotát. Míg számos mûszaki jellemzõ közvetlenül befolyásolja a szerszámgép gazdaságosságát (hajtómûvek teljesítménye, vezetékek pontossága, eszköz rendelkezésre állása, kopóalkatrészek költsége és csereidõszaka stb.), addig csak kevés kezdeményezés történt e befolyásoló tényezõk költségszintû megjelenítésére, és ezek felhasználására gazdaságossági számításokban (4. ábra). 5. ábra. Életciklusköltségek lehetséges alakulása szerszámgépek esetén [4]

Napjainkig csupán néhány nagyobb termelõ vállalat tért át arra a gyakorlatra, hogy már nem csak a beruházási költségeket alkalmazza egyedül a beszerzési döntések meghozatalakor. Ehhez az is szükséges, hogy a gép- és berendezésgyártók széles körû információkat szolgáltassanak a gép élettartama alatt felmerülõ költségekrõl. A fontosabb költségadatokat ezért a lehetõ legpontosabban kell meghatározni [4]. Megoldások a szerszámgépek életciklusköltségeinek csökkentésére 4. ábra. Termék életciklusmodellje szerszámgépek esetén [4]

Az ilyen jellegû számítások már a szerszámgép beszerzési fázisában áttekinthetõ képet nyújthatnának a felhasználó számára az üzemeltetés során ténylegesen felmerülõ költségekrõl. A felhasználókkal folytatott beszélgetések azt mutatják, hogy a szerszámgépek beruházási döntéseinél csak kevés vevõnek áll rendelkezésére ilyen költséganalízis. A gépkiválasztáskor a mindennapos gyakorlatban a minõség és a technológia áll az elsõ helyen. A vásárlási döntéseket a gép vagy berendezés megvételekor felmerülõ beruházás költségei határozzák meg. A tényleges életciklusköltségek, amelyek a gép üzemszerû mûködése alatt felmerülnek, csak nagyon ritkán szolgálnak alapul a döntésekhez, tekintettel arra, hogy ezen összesített kiadások mind a szerszámgépgyártók, mind pedig a felhasználók számára nehezen megállapíthatóak. Ha csupán a beruházási költségek játszanak szerepet a beszerzési döntések meghozatalakor, akkor a szerszámgépgyártók nagy kihívással néznek szembe, és a berendezéseiket gyakran szerelik fel alacsonyabb költségû egységekkel. Ez azonban a hosszú idejû gépstabilitás és a megmunkálás szempontjából nem jelenthet optimális megoldást. Ez azt eredményezi, hogy az ilyen berendezések életciklusköltségei – a gépleállások gyakorisága és a szerviztevékenységek kiadásai következtében – már nagyon rövid használati idõ elteltével jelentõsen túlléphetik a gépek beruházási költségeit (5. ábra). A magasabb karbantartási költségek így felemészthetik a beruházás során realizált megtakarítást. Az életciklusköltségek vizsgálatakor mind a szerszámgépgyártóknál, mind a felhasználóknál központi kérdés a gépek és berendezések mûszaki rendelkezésre állása is. A hibagyakoriság MBTF (Mean Time Between Failure), a szerelésre fordított idõ MTTR (Mean Time To Repair), valamint a tartalék alkatrészek ráfordításai az életciklusköltségeket jelentõsen befolyásolják.

Az életciklusköltségek meghatározása a jövõben bizonyosan egyre inkább elõtérbe kerül majd. Napjainkban még sok vevõ csak a szerszámgép beszerzési árát tekinti az új gyártóeszköz beszerzésekor a meghatározó döntési alapnak. Példaként említhetõ a stuttgarti Daimler-Chrysler cég, amely a konszernen belül az úttörõ vállalatok közé tartozik TCO (Total Cost of Owner Ship) eljárás révén. Biztosra vehetõ, hogy más jelentõs gyártóeszköz-felhasználó cégek is követni fogják ezt az utat. A szerszámgépgyártók fejlesztési osztályai mindenhol elõtérbe helyezik a költségek optimálását és ezzel együtt a termék lehetõleg kedvezõ piaci értékesítési árát. A termék életciklusköltségeit akkor elemzik, amikor a termékfejlesztési szakasz már lezárult. Ez az eljárás a felhasználó szempontjából csak korlátozott megoldást jelent, mivel csak rövid idõtávra érvényes költségminimumot szolgáltat. Ha például egy új kialakítású szerszámgép fõorsónak (amely az egész élettartam alatt nem igényel karbantartást) a fejlesztési és gyártási költségei magasabbak, mint a hagyományos orsóké, akkor az életciklusköltségek ismeretekor csak az válik nyilvánvalóvá, hogy a vevõ szempontjából mégis a karbantartásmentes orsó alkalmazása a gazdaságosabb. Ennek az új egységnek a szerszámgépbe történõ beszerelése tehát mindenképpen ajánlott. A Hannoveri Egyetem Gyártástechnológiai és Szerszámgép Intézetének „LoeWe” projektje a szerszámgépek életciklusköltségeinek csökkentését tûzte ki célul. Már a gép fejlesztése során folyamatosan elemzik és optimálják a gépek és berendezések élettartama alatt várhatóan felmerülõ költségeket. A projektben megvalósított prototípus egy függõleges tengelyû esztergagép, aminek költségorientációjú fejlesztését modulárisan oldották meg: a gyártási feladattól függõen bõvíthetõ a gép funkcióinak száma. A projekt során nyert eljárások és elemzési technikák a Hannoveri Egyetem tudósítása

20

GYÁRTÓESZKÖZÖK, SZERSZÁMOK, SZERSZÁMGÉPEK 2006/2

alapján nehézségek nélkül alkalmazhatók minden szerszámgép típusra [4].

Összefoglalás

A marketingtudomány területérõl átvett életciklus-költségmenedzsment módszer hasznos segédeszköz lehet a szerszám- és formagyártó vállalkozások és a tömeggyártást megvalósító vállalatok szerszámüzemei részére. A módszer alkalmazására két gyakorlati terület is kínálkozik: – A vállalatok a termékeik (szerszámok) árának kalkulációja során alkalmazhatják a módszert a felhasználóval történõ ártárgyalások alátámasztásához. A szerszámok gyártási költségei a szerszámgyártónál jelentkeznek, míg a mûködéssel és a selejtezéssel összefüggõ költségek a szerszám megrendelõjét terhelik. Az ár mögött húzódó mûszaki tartalom visszatükrözõdik a szerszámok életciklusára vetített árkalkulációban. – A hazai szerszámgyártók kiélezett versenyhelyzetben vannak. Versenyképességük megõrzésének elõfeltétele a korszerû gyártóeszközök alkalmazása. A gépbeszerzésekkel kapcsolatos döntéseknél eddig döntõen a beszerzési árat vették alapul. A szerszámgépek élettartamára vetített költségelem-

zõ módszer hasznos segédeszköz lehet a valós költségek kimutatására és a leggazdaságosabb döntés meghozatalára – feltéve, hogy a gyártóeszköz biztosítja azokat a mûszaki eredményeket, amelyeket a felhasználók ezektõl a berendezésektõl elvárnak. Major Tamás okl. gépészmérnök, közgazdász GALIKA Szerszámgépek Kft. Irodalom [1] H. K. Tönshoff, H. Oelschläger, J. Petzold: Life Cycle Cost Orientation in the Die and Mold Making Industry, IPH – Institut für Integrierte Produktion Hannover GmbH [2] http://www.vdma.org (Verein deutscher Anlagen- und Maschinenbauer) [3] http://www.istma-europe.com [4] B. Denkena, H. C. Möhring, A. Harms, S. Vogeler, H. Noske: Können teure Werkzeugmaschinen auf längere Sicht günstiger sein? wt Werkstattstechnik online, Jahrgang 95 (2005), H. 7/8

Az SKF élettartam-elmélete megalapozza a csapágyak élettartam-számításának új ISO-szabványát A csapágyak élettartamára vonatkozó elsõ ISOszabványt 1962-ben adták ki, amely SKF képleteken és számításokon alapult: a munkát akkor Arvid Palmgren, az SKF munkatársa és Gustaf Lundberg, a svédországi Chalmers Egyetem professzora végezték. Az SKF új élettartam-elméletét E. Ioannides és T. Harris professzorok az 1980-as években dolgozták ki, amely ezt követõen az SKF-nél folyó vizsgálatok, kutatómunka és az ismeretek bõvülése következtében az évek során több átdolgozáson ment keresztül. Az elmélet elsõként vezette be a kifáradási határértéket, mint a csapágy élettartamát befolyásoló egyik legfontosabb tényezõt. A további munka során számszerûsítették a kenés és szennyezõdések káros hatását a csapágy élettartamára. Az SKF élettartam-elméletét a DIN Németországban 2004-ben szabványként fogadta el és alkalmazta a DIN ISO 281, Beiblatt 1 & 4 részeként. A döntést hat év mérlegelés és a különbözõ ISObizottságok érvényesítése elõzte meg. A Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (ISO) az SKF élettartam-

elméletét az ISO 281 szabványba építette be. A végsõ tervezetrõl 2006 márciusában szavaztak, az új ISO képletet pedig 2006 júliusában teszik közzé. Az új ISO-szabvány egy új képletet jelent, amely az SKF élettartam-elméletében meghatározott elvek szerint a kifáradási határértéknek, a kenésnek és a szennyezõdésnek a csapágy élettartamára gyakorolt hatását veszi figyelembe. A hírt kommentálva az SKF elnök-vezérigazgatója, Tom Johnstone elmondta: „Közel 100 éves mûködése során az SKF ismét felállította a mércét a csapágyiparban, ezzel is bizonyítva, hogy az SKF a mûszaki szakértelem vállalata. Az új ISO 281 szabvány fényesen igazolja, hogy az SKF a csapágytechnológia és -ismeretek tekintetében a világpiac vezetõ vállalata.” SKF Svéd Golyóscsapágy Zrt. www.skf.hu [email protected]