Elemző értékelés a Pécs2010 Európa Kulturális Fővárosa program tapasztalatairól

Elemző értékelés a Pécs2010 Európa Kulturális Fővárosa program tapasztalatairól

Pécs, 2011. július 1.

Előszó 2010 mérföldkő volt Pécs város életében. Városunk lehetőséget kapott arra, hogy az Európa Kulturális Fővárosa év keretében megmutassa magát Európának, megerősítse pozícióját Európa térképén. Az Európa Kulturális Fővárosa cím nem csak azzal járt, hogy a város egy éven keresztül kulturális programok sokaságával kápráztathatta el lakóit, vonzhatta ide vendégeit, tárhatta eléjük értékeit, hanem közterei is új külsőt öltöttek, kulturális intézményei pedig a XXI. századi építészet legkorszerűbb színvonalához mérhető épületekkel gazdagodtak. A rendezvények és a „betonba öntött” eredmények mellett nagyon fontos az a kapcsolatrendszer, amely a nemzetközi színtéren pozícionálta Pécset, s amely a város életében sokrétűen, kulturális és gazdasági metszetekben egyaránt felhasználható. Milyen volt a 2010-es év? Beváltotta-e az Európa Kulturális Fővárosa cím a hozzá fűzött várakozásokat? Segítette-e a várost ahhoz, hogy új növekedési pályára álljon? Mik a tanulságai? Mit vigyünk tovább, és mit hagyjunk magunk mögött? Ezen kérdések vizsgálata nagyon fontos akkor, ha a 2010-es évnek nem csak tapasztalatait, hanem hosszú távú előnyeit is a város hasznára kívánjuk fordítani.

közvetlen

A fentiek miatt nyolc olyan szakembert kértünk fel véleményük megfogalmazására, akik különböző aspektusból szemlélik az EKF év tanulságait. Az általuk készített tanulmányok szubjektív véleményeket tartalmaznak. Megállapításaik közül némelyekkel magam is vitatkozom, ugyanakkor fontosnak tartom, hogy az EKF értékelése sokoldalú megközelítéseken alapuljon, s a városlakóknak és a Pécs városát érdeklődésükkel megtisztelőknek módjuk legyen arra, hogy az eltérő véleményeket eredeti formájukban ismerhessék meg. A tanulmányokban megjelenő gondolatok, javaslatok természetszerűleg eltérőek, a megfogalmazottak mérlegelése viszont hozzásegíthet bennünket ahhoz, hogy a 2010-es év lelkekben és épületekben megjelenő hozadéka mielőbb a város kulturális életének szerves részévé, egy új növekedési pálya hajtóerejévé váljon. Dr. Páva Zsolt polgármester

Közreműködők:

Ágoston Zoltán Berkecz Balázs dr. Faragó László Horváth András dr. Kovács Katalin P. Müller Péter dr. Rappai Gábor dr. Szijártó Zsolt

Tartalomjegyzék

A kezdetek ....................................................................................................................................... 3 A koncepció ..................................................................................................................................... 4 Az EKF társadalmi környezete ....................................................................................................... 6 A felvezető évek .............................................................................................................................. 9 2010 – a kulturális fesztivál éve .................................................................................................... 13 Nemzetközi kapcsolatok az EKF-programban .............................................................................. 19 Tanulságok, javaslatok a beruházások menedzselése alapján ....................................................... 22 Az épített környezet fejlesztése ..................................................................................................... 24 Intézményfejlesztések ................................................................................................................... 30 Gazdasági hatások ......................................................................................................................... 32 A városfejlesztés lehetőségei 2010 után ........................................................................................ 37 Utóhang ......................................................................................................................................... 40 Függelék ........................................................................................................................................ 41 Ágoston Zoltán ........................................................................................... Nemzetközi kapcsolatok Berkecz Balázs .......................... Városfejlesztési kérdések és lehetőségek a kulturális főváros után Faragó László .......................................... Az Európa Kulturális Fővárosa program városfejlesztési, ............................................................................................... városirányítási tanulságai Horváth András ..........................................................................Az EKF városfejlesztési törekvései Dr. Kovács Katalin .................... Adalékok az EKF projekt menedzsment szempontú értékeléséhez P. Müller Péter ....................................... A Pécs2010 Európa Kulturális Fővárosa projekt kulturális ...................................................................................... tapasztalatairól és tanulságairól Rappai Gábor.............................................. A pécsi EKF-évad gazdaságfejlődésre gyakorolt hatása Szijártó Zsolt ....................................................... Koncepció és kontextus. Az EKF-projekt és Pécs

1

2

A kezdetek

Aligha lehetséges kétséget kizáróan tisztázni, pontosan honnan eredt az ötlet Pécs Európa Kulturális Fővárosa címre irányuló kandidálására. Az MTA Regionális Kutató Központja, valamint az Echo folyóirat köré csoportosuló értelmiségek mindenesetre sokat tettek az ötlet népszerűsítéséért.1 A szélesebb nyilvánosságban Takáts József Élet és Irodalomban publikált írása explikálta a kérdést, és állította rögtön a városinál tágasabb kontextusba a magyarországi decentralizáció tétjeként és próbájaként interpretálva a hazai kiválasztás menetét.2 A kormány által kiírt pályázat első fordulójára benyújtandó munka készítői alig két hónap alatt, 2004. november és december folyamán, rohammunkában állították össze az anyagot, melynek egyik részét a koncepciót adó esszé képezte, másik része a város történeti és kortárs kultúrájáról, illetve kulturális intézményrendszeréről adott áttekintést. Már e munka elkészítésekor jelentkezett az a probléma, amely a második pályázati fordulóban is komoly gondokat okozott: az anyag megírásával, illetve összeállításával megbízott személyek egyfajta légüres térben dolgoztak, azaz nem találkoztak olyan felelős szereplővel, aki a helyi (nem párt)politikai közösség elvárásait legitim módon közvetíthette volna. A munka ennek ellenére elkészült, felkért szakértők, valamint a városháza – főként az oktatási és kulturális osztály – apparátusának segítségével. A pályázat első fordulójára tizenegy magyar város: Budapest, Debrecen, Eger, Győr, Kaposvár, Kecskemét, Miskolc, Pécs, Sopron, Székesfehérvár, Veszprém nyújtott be pályázatot, s a döntés értelmében Pécs az elsők közt, egyhangú szavazással jutott a második körbe. A bíráló bizottság által kifogásolt vizuális megjelenítés a második fordulóra új kézbe került. A második fordulóban aratott – és 2005. október 19-én kihirdetett – végső győzelem egyértelműen A határtalan város címen megjelent pályázati anyagban foglaltaknak köszönhető. A pécsi koncepció magas színvonalon alkotta meg a város jövőképét, amelynek alapját a délkelet-európai régiós decentrummá válásban jelölte meg.3

1 2 3

Utóbbi 2003 végén megjelentetett számában tudósított az osztrák testvérvárosban, Grazban szerzett kulturális fővárosi tapasztalatairól. Lásd a 2003/5-6. számot. Takáts József: „Európa magyar kulturális fővárosa. Budapest vagy Pécs?”, ÉS, 2004. április 2., 17. o. A döntést követő helyzetről érdemes felidézni Pilkhoffer Mónika megállapítását az EKF történetéről szóló írásából:„Hiába volt azonban egyértelmű a szakmai zsűri döntése, a sors fintoraként Pécs győzelmét többen nem a pályázat érdemeinek, hanem a helyi politikai elit lobbizásának, politikai alku eredményének tartották. És ez előrevetítette a pályázat megvalósításának ellehetetlenülését.” (Pilkhoffer: A pécsi Európa Kulturális Főváros története. Célok és megvalósulás, http://ekf.afal.hu/emlekezteto/elemzesek_konyvek) Ezzel kapcsolatban fel kell hívni a figyelmet arra a mélyen kelet-európai jelenségre, hogy nem csupán a vesztes pályázók köreiben terjedt el az eredmény interpretációjának ezen – a nyilvánosan megismerhető és összehasonlítható, valódi teljesítményt negligáló – változata. Csak e gondolkodásmód keretei közt értelmezhető, hogy a cím elnyerésével járó politikai nyereséget kiaknázandó Toller László polgármester maga erősítette ezt a kétes értékű mítoszt.

3

A koncepció

Értelmezésünk szerint az EKF jelensége olyan komplex várostervezési és -fejlesztési projekt, amely új fejlődési pálya megrajzolására adott lehetőséget a gazdasági, társadalmi és identitásválsággal küzdő Pécs városa számára. Ez volt a pécsi pályázat ambíciója is: nem kulturális programok színes füzérét szerette volna összeállítani, nem is kizárólag új, régóta húzódó kulturális létesítmények, nagyberuházások megvalósítását tűzte ki céljaként, hanem a széles körű modernizáció lehetőségének feltételeit kívánta megteremteni. S világos, hogy az EKF sikere vagy sikertelensége, illetve részeredményei a vállalt célkitűzéshez kapcsolódóan ítélhetők meg. Az EKF értékelésének egyik kulcskérdése, hogy – ellentétben a rivális pályázó városok anyagaival – mennyiben fogalmazott meg korszerű és reálisan megvalósítható célokat A határtalan város című pályázat. E munka egyik legpozitívabb és legfeltűnőbb jellegzetessége, hogy a benne felvázolt városfejlesztési modell teljes szinkronitást mutat az európai városfejlesztés kurrens törekvéseivel. A kilencvenes évek végétől a „városok reneszánszának” főleg Amerikában és Nyugat-Európában végigsöprő hulláma4 ugyanúgy a „kulturális városfejlesztés” mentén definiálta a tennivalókat és látta meg a városok újrapozicionálásában rejlő lehetőségeket, ugyanúgy a „kreatív város”, a „kulturális ipar”, a városi turizmus” fogalmait használta, mint a pécsi pályázat. Teljesen szinkronitásban volt a pályázat által használt nyelv és szemléletmód azzal a nyugat-európai városokban a kilencvenes évektől végbemenő folyamattal, amelynek során a várospolitika képviselői, a különböző gazdasági szereplők, a helyi elitcsoportok mindinkább a „kultúra” terminusaiban fogalmazták meg identitásukat, kulturális jelenségként (is) értelmezték saját tevékenységüket. Ez a fajta önértelmezés, amelyre olyan érzékenyen reagált a pályázat, természetesen nem önmagában érdekes, hanem azért, mert jelentősen átalakította a város egész összefüggésrendszerét. A „kultúra” és a „kreativitás” kikerülhetetlen

hivatkozási

ponttá

vált,

ugyanúgy

megjelent

különböző

társadalmi

gyakorlatokban (ilyen tematikájú pályázatokat fogalmaztak meg, e területen tevékenykedő szervezeteket hoztak létre, stb.), mint ahogyan befolyásolta a gazdaságot vagy az identitást, továbbá a materiális környezetet, például a városépítészetet. Miközben a pályázat számos korszerű és megszívlelendő megjegyzést tett a kulturális és a szimbolikus szféra fontosságáról, a város olvashatóságáról, jelek általi felöltöztetéséről, a város-kép szerepéről, lényegesen kevesebbet foglalkozott a városfejlődést determináló mélyszerkezettel: a városi gazdaság tényleges állapotával, a megállíthatatlannak tűnő zsugorodás 4

4

Lásd Kocsis János Balázs összefoglaló tanulmányát: „Városok válsága és reneszánsza az ezredfordulón.” in: Szociológiai Szemle, 2007/3-4.

(lakosságvesztés) okaival, a növekvő társadalmi-térbeli szegregációval. S ez a féloldalas kép vezetett oda, hogy miközben a pályázat sikeresen felvázolt egy magával ragadó és kurrens fikciót (képes volt mobilizálni a városi elit csoportok egy részét, s az országos nyilvánosságban is kijelölte a városról folyó diskurzus legfontosabb kereteit), szinte teljesen hiányoztak körülötte azok az elképzelések, hogy milyen kompetens szereplők, milyen intézmények bevonásával lehet mindebből cselekvésvezérlő gyakorlati előírásokat létrehozni, amelyek a mélyszerkezet vonatkozásában is hatékonyak lehetnek. A pályázati felhívásból és a második kiírásból egyértelműen kiderült, hogy kulturális alapú, de végső soron nagyszabású városfejlesztési programot, tervet kell készíteni. A határtalan város és az arra épülő EKF-program nem értelmezhető Pécs átfogó fejlesztési koncepciójaként, és különösen nem a város fejlesztési stratégiájaként. Épp az jelentett komoly problémát, hogy kezdettől fogva sokan ekként tekintettek rá, és így kezdett funkcionálni. A város többi tervdokumentuma emiatt leértékelődött, mert azokhoz még ígéret formájában sem rendeltek forrásokat. Megfordult a rész és egész viszonya, a város számos elmaradt fejlesztését megpróbálták beilleszteni az EKF-programba. E problémáért nem a pályázat, az EKF-program a felelős, hanem annak kontextusa. Nem elsősorban a meglévő – 2003-ban önkormányzati határozatban elfogadott – városfejlesztési koncepció hatott az EKF-programra, hanem idővel a városfejlesztési koncepcióba illesztették a programot. A Pólus-program kidolgozása már nagyobb hatással volt A határtalan városra, hiszen az az egyik fejlesztési irányként a kulturális ipart jelölte meg. E dokumentum 2005-ös elfogadott változata5 úgy rendelkezett, hogy az EKF-programot integrálni kell belé, ám ez is fordítva történt. Csupán annyi valósulhatott meg belőle, amennyi az EKFprogramba bekerült. A tárgyilagosság jegyében megjegyzendő, hogy nem csak Pécs önkormányzata, hanem általában

a

magyar

városok

sem

rendelkeznek

olyan

átfogó,

saját

indíttatású

tervdokumentummal, amely az adott település irányításának, fejlesztésének, a konkrét cselekvéseknek az alapja lehetne. A hazai városokat nem stratégiai alapú, az új helyi kormányzás kritériumainak megfelelő irányítás jellemzi, hanem az ad hoc döntéshozatal. E helyzetnek megfelelően a pécsi önkormányzat is sodródott-sodródik az eseményekkel. Léteznek ugyan tervdokumentumok, ezek jelentős része az önkormányzat által elfogadott, legitim dokumentum, ám nem képezik egységes városi tervrendszer részeit, és a városfejlesztés közvetlenül nem ezeken alapul. A város költségvetését a működési kiadások determinálják – saját fejlesztési források hiányában a fejlesztéseket a külső források, pályázati lehetőségek és magánbefektetői 5

A Pólus-program három gazdaságfejlesztési iránya a kulturális ipar, az egészségipar és a környezetipar fejlesztése.

5

szándékok határozzák meg. A már létező és készülő tervek e külsődleges feltételekhez igazodnak, és nem a felvetődő kezdeményezések, projektek integrálódnak az elfogadott stratégiába.

Az EKF társadalmi környezete

Az EKF-hez hasonló nagyprojektek egyik alapvető sikerfeltétele, hogy megfelelő súlyú és felkészültségű támogatói legyenek a várospolitika, az adminisztráció, a városi elit és a városi társadalom meghatározott csoportjai között. A jelen esetben megállapítható, hogy a különböző városbeli csoportok között hiányzott a kooperáció alapvető készsége: a város és az egyetem, a politika és a civil világ, a központ és a periféria, a tudományos/művészeti elit és a városlakók között egyaránt mély, talán nem is teljesen tudatosult kommunikációs gátak léteztek, amelyek akadályozták az együttműködés és a bizalom légkörének megteremtését. Amíg a kilencvenes évek pécsi kulturális életét sajátos kulturális pezsgés, alulról szerveződő civil mozgalmak, új művészeti irányzatok, újonnan létrejövő fesztiválok jellemezték, addig

az

EKF-projekt

a

kétezres

években

tömegszórakoztatás elsődlegességét hirdető,

egy

olyan

paternalista,

bevallottan

a

igénytelen kultúrpolitikát folytató, erősen

centralizált városba érkezett meg, ahol a kulturális élet irányítói és szereplői számára meglehetősen szűk mozgásteret jelölt ki a várospolitika. Mivel az intézmények, a beruházások, a fejlesztések sorsa a szinte egyszemélyes hatalommal való alkukban dőlt el, ezért a „lokális érzésstruktúra”6 egyik meghatározó eleme a nyilvánossággal szembeni bizalmatlanság volt. Ezért nem fejlődtek ki azok a formális-informális intézmények, amelyek a döntéshozatali folyamat átláthatóságát segítették volna elő. Fokozta a nehézségeket, hogy a területen sajátos hitbizományok épültek ki, nem igazán volt esélyük a körön kívülről érkező, s akár a modernizáció esélyét hordozó pályázóknak – mindez egy önmagába záródó, belterjes szervezeti kultúra kialakításához vezetett. Mivel az establishment a fennálló struktúrák fenntartásában, a saját helyzet belső alkukon keresztül történő javításában volt érdekelt, a kulturális terület irányítói meglehetősen bizalmatlanul tekintettek egy nem általuk kezdeményezett, nem kontrollálható modernizációs folyamatra – annál is inkább, mert ez könnyen saját szerepüket is megkérdőjelezhette volna. Éppen ezért nem meglepő, hogy a város kulturális intézményeinek többsége nem volt képes kihasználni az EKF-programot saját szakmai kapcsolatrendszere, intézményi lehetőségei 6

6

Local structures of feeling – a helyi közösségek elkülöníthető, érzelmileg is képviselt kulturális meggyőződései, olyan szociálpszichológiai, mentális alapfeltételek összessége, amely tkp. tudattalanul generálódik, s határozza meg a város alapszerkezetét. Lásd Taylor, Ian – Karen Evans – Penny Frasen: Tale of Two Cities: Global Change, Local Feeling, and Everyday Life in the North of England: A Study in Manchester and Sheffield. London/N.Y., Routledge, 1996.

újradefiniálására – erőinek jó részét lekötötte az intézményi pozíció megőrzése, illetve javítása érdekében folytatott küzdelem. Ha az EKF-projektet mint a várost mobilizáló, újrafogalmazó kísérletet tekintjük, akkor különösen sajnálatos tény, hogy nem történt meg ezeknek a lokális kulturális-művészeti csoportosulásoknak a helyzetbe hozása, aminek több oka is van. Egyrészt – ahogyan erre korábban már utaltunk – a kétezres évek városi kulturális politikája egyáltalán nem kedvezett a kísérleti jellegű, működésük kezdetén inkább rétegeket, s nem tömegeket megszólító művészeti próbálkozások meghonosodásának. A kulturális politika irányítóitól meglehetősen távol állt az a felfogás, hogy a kortárs művészet segítséget nyújthat a város konkrét kulturális-társadalmi problémáinak megfogalmazásához, mi több, kellően attraktív is lehet ahhoz, hogy szélesebb (nemzetközi) közönséget is megszólítson.7 Ráadásul – s ez az előzőekkel szorosan összefüggő probléma – az alternatív csoportosulások innovációs, szervezési és tartalmi potenciálja sem volt meggyőző ebben a környezetben; gyenge intézményesültségük és generációs alapú szerveződésük miatt sokszor szinte maguktól felbomlottak, megszűntek. Az EKF-projekt előkészítésének és lebonyolításának talán legtöbbször – s különböző kontextusokban – emlegetett szereplői a „civilek” voltak. Ha végigtekintünk a városi társadalom csoportjain, akkor jól látható, hogy az önmeghatározás egyik legfontosabb hivatkozási pontjává vált ez a fogalom. Jellemző módon főként az érdekérvényesítés különböző szituációiban, a nyilvános szerepléseik során használták a helyi elit tagjai, különböző politikai ambíciókkal rendelkező szereplők, a kulturális/művészeti egyesületek tagjai, sőt, még egyetemi szereplők is ezt az öndefiníciós formát. E nem differenciált szóhasználat, az egyértelmű definíció hiánya oda vezetett, hogy hamar kiürült és hiteltelenné vált a civilség fogalma, amely képes lehetett volna a városi társadalom bizonyos csoportjainak mobilizálására, a kulturális városfejlesztéshez szükséges önszerveződő potenciál létrehozására. A városi elit – azok a zömmel értelmiségi szereplők, akik nem töltöttek be sem politikai, sem adminisztratív funkciót a városházán, illetőleg az önkormányzat által működtetett intézményekben – kettős szerepet játszott az EKF-projekt előkészítésében és lebonyolításában. Közülük jónéhányan a projekt motorjai voltak, folyamatosan tematizálták, napirenden tartották az ügyet8, s néha eredményes, néha eredménytelen kísérleteket tettek a politikai döntések nyilvánosságának megteremtésére, ellenőrzésére, valamint a lakossági részvétel kialakítására. A

7 8

Pontosan Linz, a 2009-es kulturális főváros az ellenpélda – a város kulturális programkínálatában kiemelt szerepet játszott a város közelmúltjának kortárs művészeti eszközök segítségével történt feldolgozása. Erről lásd az Echo 2009/2-es számát. A felkészülés időszakában a következő rendezvények kerültek megrendezésre, szinte kivétel nélkül civil kezdeményezésként: EKF, pécsi pályázat (2004. október – konferencia, civil + város + Interhouse rendezés), Régió vagy provincia (2005. június – konferencia, Művészetek Háza, Pécs2010 kabinet), Kultúra, város, fejlesztés (2006. január – konferencia – DDÉK), Város, tér, pozíciók (2006. június – konferencia – Kultúra 2010 Társaság), A kulturális negyed mint városfejlesztési stratégia (2006. november – holland–magyar szimpózium), Várostervezés, városfejlesztés, menedzselés (2006 november – szimpózium, Kultúra 2010 Társaság).

7

városban a kétezres évek elején spontán módon ki is alakultak ennek a nyilvánosságnak bizonyos intézmény-kezdeményezései, ami arra utal, hogy ezen a területen létezett valamifajta potenciál, amely ugyanakkor sajnálatos módon kiaknázatlan maradt.9 Ugyanakkor a városi elit tudás-rendszere, habituális beállítottsága már korántsem értékelhető ilyen egyértelműen pozitívnak: érvelésük gyakran megmaradt a rendszerváltás környékén

kialakult

panaszkultúra

témáinak

felemlegetésében.

Ráadásul

a

reális

helyzetértékelést sok esetben ellehetetlenítette egy mindinkább anakronisztikus, a tényleges folyamatokkal semmilyen viszonyban nem álló ideológiai fátyol: a hatvanas évekbeli Pécs progresszív kulturális/művészeti életéről, s ebből fakadóan a város kiemelt pozíciójáról, pozitív megítéléséről a magyarországi városok rangsorában. Alig fogalmazódtak meg kritikus hangok abban a vonatkozásban, hogy mennyiben érvényesek a kétezres évek elején a hatvanas években kialakult értékítéletek, rangsorok. Ehhez a beállítódáshoz nemritkán valamifajta előítélet is társult, mely gátolta a kultúra alapú városfejlesztés talán legfontosabb kiindulópontját: a város helyzetének tényleges felmérését, a szembenézést a problémák halmazával. Furcsa módon ebben az attitűdben osztoztak a városi politika képviselőivel – talán a legérdekesebb, legjellemzőbb példa, hogy a 2006-ban készített széleskörű városmarketing-felmérést, amely Pécs kulturálisturisztikai versenyképességének, a városok között elfoglalt pozíciójának a kilencvenes években végbement valóban drámai romlását mutatta, széleskörű és egyöntetű hallgatás övezte.10 Az EKF-projekt szereplői között sajátos helyet foglal el az egyetem. Egy olyan városban, amelyben az egyetem gazdasági, kulturális és társadalmi jelenléte kikerülhetetlen mindennapos tapasztalat, feltűnő volt az egyetem kezdeti tartózkodása az EKF-projekttel szemben. Az egyetem szervezete szinte szóról szóra (legfeljebb a nyilvánosság számára kevésbé látható módon) ugyanazokat a problémákat mutatta fel, amelyekkel az egész EKF-irányítás is küzdött. Nem voltak világosak a célok – ennek következtében az egyetem csak késve kapcsolódott be az EKF-projektbe, talán sohasem érezte ezt igazából magáénak, nem is tudta önmagát ezen keresztül sikeresen megjeleníteni. Kezdetben az egyetemi külügyi kapcsolatok bizonyos szintű újragondolásának lehetőségét látták benne, csak jelentős késlekedéssel, s akkor is csak külső politikai nyomásra került be az egyetemfejlesztés lehetősége az EKF-be, s vált például a Tudásközpont-beruházás egyik szereplőjévé.11 Nem voltak világosak a szervezeti kompetenciák – több egyetemi vezető is foglalkozott különböző felhatalmazások alapján a projekttel, ennek ellenére a különböző pályázatok szervezetlenül, előkészítetlenül zajlottak. De ugyanez a helyzet Példa erre az Echo című kritikai lap sorsa, amelynek fontos szerepe volt az Európa Kulturális Fővárosa címben rejlő városfejlesztési potenciál felismerésében, széleskörű elterjesztésében, majd a probléma folyamatos napirenden tartásában. 10 Lásd Törőcsik Mária: Pécs és az „EKF-Pécs 2010‖ marketingstratégiája 2006. 11 A másik jelentős nagyberuházást, a Zsolnay Kulturális Negyedet illető egyetemi szerepvállalást még több bizonytalanság kísérte, s kíséri máig. 9

8

a programokkal kapcsolatban is. Csak nagyon kevés, valóban tágabb – városi, esetleg országos – érdeklődésre is igényt tartó program érkezett az egyetemi szférából, s ami talán még problematikusabb: szinte egyáltalán nem sikerült megszólítani az egyetemi hallgatóság több tízezres tömegét (bár az oktatókét sem igazán) – sem a felvezető években, sem 2010-ben. Ezek a tapasztalatok szükségessé teszik a városi önkormányzat és az egyetem közti intézményes kapcsolattartás hatékonyságának javítását. Általánosságban megállapítható, hogy a társadalmi méretekben, reflexszerűen működő antiszolidaritás attitűdjét a pécsi EKF ügyének érdekében sem sikerült meghaladni, így a pályázat egyik legfontosabb célkitűzése – a politikai establishment és a civil társadalom, illeve a különböző intézmények együttműködése, a cselekvés társadalmasítása – nem valósult meg. Nem tűnik túlzásnak úgy fogalmazni, hogy az EKF eredményei – a fejlesztések, a programok stb. – tehát mindennek ellenére jöttek létre. Mindez nem kizárólag a helyi közösség felelőssége, hiszen a kormányzati politika állandó és gyakran szükségtelen beavatkozása a folyamatba mindvégig fenntartotta a priméren hatalmi, pártpolitikai érdekek érvényesülését. A helyi politikai közösség – mind hivatásos, mind civil részének – felelőssége azonban, hogy a mesterségesen is gerjesztett szembenállásokon, illetve saját rossz beidegződésein nem tudott eredményesen felülemelkedni.

A felvezető évek

A cím elnyerése utáni időszak meghatározó elemeként kell említést tennünk arról a folyamatról, amelynek során a pályázatíró csoport tagjai lépésről lépésre kiszorultak az EKF irányításából. A városvezetésben uralkodóvá vált az az álláspont, hogy a továbbiakban a civilek ne vehessék át a kezdeményezést. Az, hogy a pályázatíró stábból egyetlen tag (Szalay Tamás) maradt, a szakmai és társadalompolitikai szemléletmód gyengülését eredményezte. Általános tanulságként megragadható e ponton a közvetlen pártpolitikai haszonszerzés öngyilkos taktikája, amely szűklátókörűen a hosszabb távú közösségi sikert – mely valószínűsíthetően saját politikai sikerének is záloga lenne – áldozza fel a mindennapok dzsungelharcként felfogott politikai küzdelmeiben. E történet részletei széles körben ismertek, s az országos sajtónyilvánosságban mindvégig az EKF-ről szóló tudósítások visszatérő szólamát alkották.12 Az ún. kormány–város szerződés rögzítette, hogy a támogatásra javasolt kulturális programsor a projekt művészeti igazgatójának felterjesztése alapján a város polgármesterének, valamint az Oktatási és Kulturális Minisztérium vezetőjének jóváhagyásával jön létre. Eszerint –

12 Vö. Takáts József: Az újragondolt város. EKF-iratok, Publikon Kiadó, Pécs, 2011.

9

a pályázatíró stáb eredeti elképzelésének megfelelően – a művészeti igazgató fontos kompetenciával rendelkezett volna, ám a megvalósulás csalódást keltő volt mind a kiválasztás módját, mind a funkció súlyát illetően. Egy sikertelen, felfüggesztett pályázatot követően 2006 végén került egyszerű kinevezéssel a posztjára a művészeti igazgató, ám Méhes Márton tevékenységi körét a menedzsment új főigazgatója oly mértékben leszűkítette, hogy Méhes 2007 novemberében távozni kényszerült. Elvonatkoztatva immár a konkrét személytől, a művészeti igazgatói poszt körül kialakult küzdelem azt bizonyította, hogy a személyi felelősségen és – a korábbi teljesítményekkel kiérdemelt – bizalmon alapuló, nyugat-európai mintájú személyi politikának ebben a szférában nincsen gyakorlata. Úgy tűnik, a szakmai és kommunikációs rátermettség révén társadalmilag elfogadott, jelentős cselekvési szabadsággal bíró funkciók, mint az art director vagy az intendáns, idegenek a mai magyar társadalmi magatartásrendszerben. A fejlettebb társadalmak ezen operatív funkciók működtetése révén hatékonyabb munkavégzésre képesek, miközben a demokratikus kontrollt is hatékonyabban gyakorolják. Ezzel szemben Pécsett 2008. március 1-jével a polgármester, valamint az oktatási és kulturális miniszter hattagú Művészeti Tanácsot13 nevezett ki, és bízott meg a 2009-es felvezetőés a 2010-es programév programsorának összeállításával. Mivel a Művészeti Tanács 2009-ig semmiféle jogviszonyban nem állt az EKF Menedzsmentközponttal, így bizonyos területeken a kompetenciák párhuzamossága alakult ki. Itt kell említést tennünk a Hungarofest szerepéről, amely az eddigi EKF-ekhez képest példátlan jogkörrel rendelkezett. Korábban sohasem fordult elő, hogy az EKF menedzsmentje ne kizárólag az adott város irányítása alatt állt volna. A Hungarofesthez „delegált” jogok nyomán sérült a szubszidiaritás elve és az EKF azon alapelve, hogy a címet elnyert város maga szervezi és irányítja saját projektjét. Az elvek sérülése mellett számos kézzelfogható előny veszett el Pécs számára, például a jegybevételek egy része nem Pécset, hanem a Hungarofestet gazdagította, a Hungarofesté lett a HF pénzéből támogatott kiadványok copyright-ja; náluk maradt az EKFkampányok során gyűjtött 70 000-es levelezési címlista; az ő erősödésüket szolgálta az országos sajtókapcsolatok kezelése; a marketing és a kommunikáció területén alapvető döntésekben játszottak vezető szerepet stb. Visszatekintve elmondhatjuk, hogy a felvezető évek időszaka nem vagy csak korlátozottan töltötte be a szerepét. Csupán 2010-hez közeledve kezdődött el a közönség „nevelésének” és az EKF kommunikációjának az a folyamata, amelyre már 2006-7-8-ban is szükség lett volna. A felvezető évek kudarcos, felemás voltának több oka és vonatkozása van. Az 13 A Művészeti Tanács tagjai: Horváth Zsolt, a Pannon Filharmonikusok igazgatója; Koncz Erika, a Magyar Iparművészeti Múzeum főigazgatóhelyettese; Lauter Éva, a Balassi Intézet főigazgatója; Pál Zoltán szobrászművész, Giorgio Pressburger író, rendező, Vincze János rendező, a Pécsi Harmadik Színház igazgatója.

10

egyik az EKF általános helyi (és országos) helyzetében és megítélésében bekövetkezett változásokkal függ össze. Ezt az időszakot a személyi/hatalmi konfliktusok, az EKF iránti bizalomvesztés, a pályázatírói csoportnak és szellemi holdudvarának a visszaszorulása jellemezték. Mindez folyamatos és tartós negatív sajtójelenléttel járt együtt. Az EKF többnyire a lemondások, leváltások, érdekütközések miatt szerepelt a hazai és a nemzetközi médiában. Súlyos tehertétele volt a felvezető évek időszakának, hogy a kultúrát a városvezetésben egy arra alkalmatlan, a „kulturális főváros” képviseletében kulturálisan hiteltelen személy testesítette meg, ami gyengítette és hiteltelenítette az EKF ügyét a hazai és a nemzetközi színtéren egyaránt. Pécsett a minőségi kultúra fogyasztóinak száma néhány ezer fő, a kb. százhatvanezer lakosnak mintegy két százaléka. Az 1990-es évek végétől a város vezetése az arcnélküli, vegyes műfajú, ingyenes köztéri programok előtérbe állításával tette le a voksát az általa preferált és támogatásra méltónak ítélt kultúra mellett. A lacikonyhás kitelepülések a történelmi belváros tereire kiegészültek a nyári estéken ott zajló ingyenes zenés-táncos programokkal. Ezek egyrészt a közterek aktívabb használatára sarkallták a városlakókat, másrészt gátolták az EKFpályázatban felvázolt kultúratípus iránti igényt. Erre a helyzetre nem lehetett kulturális léptékváltást alapozni. A pályázatírók felmérték ezeket a pécsi (és régiós) kulturális állapotokat, s többek között ezért építették fel a 2010-ig tartó időszakot a tematikus felvezető évek rendje alapján (2006: a kulturális örökség éve; 2007: a tanítás és tanulás éve; 2008: a környezet- és egészségkultúra éve; 2009: a vallási kultúra éve). A tematikus évek – bár más-más címszó alatt – egyetlen közös célt szolgáltak (volna): minél nagyobb mértékben kívánták a város és a régió lakosságát rendezvénylátogatóvá, kultúrafogyasztóvá tenni, azaz felkészíteni Pécs és a régió polgárait a kulturális fővárosi évadra. E néhány esztendő adott volna lehetőséget arra is, hogy – megfelelő mértékű kulturális marketing segítségével – felkeltse Pécs iránt az országos és nemzetközi érdeklődést, vagyis bevezesse a várost a hazai és a nemzetközi kulturális turizmus piacára. Lehetséges, hogy a sikeres felvezető évek sem alakították volna ki a 2010-et követő időszakra a nagyságrendileg megnövekedett kultúrafogyasztó réteget, ám bizonyára kisebb problémának tűnne napjainkban az új, nagy méretű kulturális intézmények rendezvényein a folyamatos látogatottság biztosítása. Az első két felvezető év gyakorlatilag megvalósulatlan maradt. 2006-ban csupán egy-két – egyébként is sorra kerülő – eseményt láttak el EKF-logóval, s 2007-ben is csak néhány olyan rendezvényre került sor, amely a 2010-hez vezető koncepcióba illeszkedett. Jellemző, hogy a 2008-as felvezető évről az EKF Művészeti Tanácsa által az év tavaszán kidolgozott koncepció és programterv említést sem tett, és felvezető évként csak a 2009-es évet szerepeltette. E felvezető években rejlő lehetőségek elmulasztásának is tulajdonítható, hogy Pécsett az EKF-re való 11

felkészülés időszakában, 2010-et megelőzően csökkent a városba látogató turisták száma (a 2002-es 170.000-es létszám 2007-re 130.000 alá süllyedt). A felvezető évek időszakának jellemző folyamataként írható le a civil szféra háttérbe szorulása a programból. A pályázat megírásának időszakában (és magában a pályázatban is) a civil aktivitás meghatározó szerepet játszott, ennek megfelelően a 2005-ben tevékenykedő Programtanács pályázatot hirdetett civil EKF-programok kidolgozására. Ám a beérkezett több száz pályázat csupán jelképes díjazására nyílt lehetőség, még a legjobb elképzelések megvalósítására sem volt mód. A fentiekkel is összefüggésben a felvezető évek folyamán a nyilvánosságban egyre nagyobb hangsúlyt kaptak a pályázatban még a kulturális léptékváltás eszközeként szerepeltetett nagyberuházások kérdései, és – részben a korábbinál jelentősebb mértékben nem bővülő kulturális kínálat miatt is – háttérbe szorultak a programok. Az intézményalapítás tematizálódását és a kulcsprojektekkel kapcsolatban megjelenő szkepszist nemcsak a beruházások elindításában bekövetkezett késlekedés idézte elő, hanem az is, hogy a város ekkortájt alapított új kulturális intézményeiről nyilvánvalóvá vált, hogy működésképtelenek vagy fenntarthatatlanok.14 A felvezető évekről a fentiekben adott általános, és átfogóan jellemző képet ki kell egészíteni azokkal a fejleményekkel, törekvésekkel, amelyek a pályázati kötetben leírt koncepció alapján igyekeztek új kulturális projekteket, programsorozatokat elindítani, meghonosítani. E pozitív példák, kezdeményezések súlya, aránya, láthatósága azonban a felvezető évek egyéb történéseinek körében elenyésző volt. A teljesség igénye nélkül ki kell emelni ezek közül a – zömükben évről-évre megvalósult – programok közül a Pécsi Kulturális Központ által szervezett Kelet-Nyugati Átjáró: Találkozó a Balkán kapujában (nemzetközi konferencia és világzenei fesztivál) sorozatot. A Pécsi Balett Nemzetközi Tánctalálkozó című programját; a Pécsi Harmadik Színház Határtalan város – határtalan színház című vendégjáték-sorozatát; a Pécsre látogató vendégírók, azaz a Writers in Residence programját stb. A 2007-ben elkezdődött PAGE (Pécs – Ars GEometrica) Fesztivál is jelentős rendezvénnyé vált, amely a tudományok és a művészetek közötti határterületek bemutatására irányuló pályázati célkitűzést is megvalósította. E kezdeményezések jelentőségét növelte, hogy a pályázatban leírt koncepció alapján szerveződtek (s ennyiben eltértek a Pécsett egyébként is évről-évre sorra kerülő rendezvényektől, 14 A két intézmény egyike a mintegy 2.5 milliárd forintért – silány minőségben – felépült Expo Center, amely évi félmilliárdos hiánnyal működött, s amelytől a városvezetés már annak megnyitása után alig másfél évvel (2007-től) igyekezett megszabadulni. A másik a Városi Képtár, amely egy bankkal kötött 15 éves lízingszerződés alapján évi több tízmillió forintos tételt képezett a kulturális költségvetésben, s amely a 2006. szeptemberi megnyitásától a debreceni Antal-Lusztig gyűjtemény (állandó) kiállításának adott otthont 2008 derekáig. 2008 februárjában ugyanis a város kulturális bizottsága a költségekre való tekintettel úgy döntött, visszaadja a tulajdonosnak a kiállított anyagot, és más célra hasznosítja az épületet.

12

mint a Tavaszi Fesztivál, a POSZT, a Kulturális Örökségi Napok stb.). Nem csupán egy szemléletet, egy gondolatot ültettek át kulturális-művészeti programokba, hanem építőkövei lettek a kulturális léptékváltás, a regionális kulturális centrumszerep megalapozásának. (A PAGE például az EKF-évre olyan nemzetközi rangot ért el, hogy házigazdája lehetett a „Bridges” Világkonferenciának.) További jellemzője e programoknak, hogy valamennyi a minőségi kultúra (tudomány, művészet) jegyében fogant, annak eszmeiségét és értékrendjét képviselte, s így egyszerre kapcsolódott Pécs kulturális arculatának hagyományához, valamint a pályázatban felvázolt jövőképhez.

Javaslatok 1. A felvezető évek során felépített és 2010-ben kiteljesített minőségi programokat, rendezvényeket, projekteket Pécs kulturális brand-jévé kell formálni. Tudatosan és tervezetten be kell építeni ezeket Pécs arculatába, a városimázsba (bekapcsolva e projekteket – például – a konferencia-turizmusba; más esetekben szatellit programok is szervezhetők ezek köré). 2. A pályázatban megfogalmazott pilléreket tovább kell használni a kommunikációban és a városmarketingben, azokat folyamatosan szerepeltetni kell a városimázsban.A civil kezdeményezések számára 2005-ben meghirdetett, 2010-ben realizált pályázati szisztémát fenn kell tartani, módot adva a helyi értékek tagoltságának megmutatkozására. 2010 – a kulturális fesztivál éve

2010. január 10-én az ünnepélyes megnyitóval kezdetét vette az Európa Kulturális Fővárosa évad Pécsett.15 A sajtónyilvánosságban ekkorra a beruházások késlekedésének témáját részben újra a programok tematizálása vette át. Ugyanakkor az egész 2010-es év tehertételét képezte, hogy egyetlen kulcsberuházás sem készült el időre, és a rendezvények zöme olyan korábban is használt közösségi térben zajlott, amely sem minőségében, sem színvonalában nem volt igazán méltó az EKF nagyságrendjéhez és szellemiségéhez (mint például a PTE Orvosi Kari aulája vagy a ZenePark). A 2010-es pécsi EKF-hez kapcsolódóan közel ötezer rendezvény valósult meg Pécsett, a régióban és a partnervárosokban. Ezek áttekintése és árnyalt értékelése a rendelkezésre álló keretek között lehetetlen. A mennyiségi adatokon túl fontosabb az a kérdés, hogy egyrészt 15 Amennyiben a kulturális fővárosi év megnyitó eseményét egyetlen nagy, koncentrált kommunikációs üzenetként fogjuk fel, akkor a tudatos néző valószínűleg inkább a kevéssé professzionális, ad hoc jellegű, didaktikus karakterjegyekkel jellemzi, semmint pozitív kategóriákkal. Általánosságban elmondható, hogy Czakó Zsolt, az eredeti EKF-dizájn tervezőjének távozása után az arculat nem volt elég egységes, a vizuális megjelenés olykor rögtönzésszerűnek tűnt, továbbá egyes promóciós anyagok nyelvi színvonala rossz fényt vetett az egész projektre.

13

mennyiben valósították meg a 2010-es év pécsi programjai az eredeti pályázatban megfogalmazott célokat (például a kulturális léptékváltást), másrészt hogy önmagukban – mint kulturális-művészeti események – milyen szemléletet és értékrendet képviseltek. Az eredeti pályázat laza és keretet adó programelképzeléseihez képest a Művészeti Tanács 2008-ban jóval konkrétabb és részletesebb programtervet állított össze a 2010-es évre. E grémium „Programkoncepció és programterv” című dokumentuma a pályázattól eltávolodva „léptékváltó” év helyett egy komoly programtervnek alig tekinthető fesztivál-sorozattal állt elő, koncepció gyanánt pedig az „átmenet rítusainak” az antropológiából ismert – aztán számos társadalomtudományban felhasznált – nézetét visszhangozta, amivel épp Pécs arculatának egyediségét tüntette el a tervezetből.16 Mindaz, ami 2010 folyamán történt, egyszerre viselte magán A határtalan város szellemiségének jegyeit, a Művészeti Tanács programtervének sajátosságait, és a fő lebonyolító szervezet, a Hungarofest rendezvényszervezői gyakorlatát és pragmatizmusát. E három összetevő elegye adta ki a fesztiválév eklektikus arculatát. Örvendetes volt, hogy megvalósult több, komoly szakmai előkészítést igénylő és nemzetközi rangú program, mint például a Művészettől az életig: magyarok a Bauhausban kiállítás, melynek kiváló anyaga sajnos nem igazán alkalmas terekben kapott helyet. 17 Kulturális rangját és minőségét tekintve a Bauhaus-kiállítás mellett az egyik legjelentősebb esemény az év során a Cézanne és Matisse bűvöletében – a Nyolcak Európája címmel megrendezett centenáriumi kiállítás volt a Papnövelde utcai új kiállítótérben. A Nyolcak művészetének – valamint a hazai és külföldi művészeti közeg – bemutatásával a huszadik század eleji modern magyar művészet olyan szeletét mutatta föl, amely transzformálva a mai kultúránk számára példamutató.18 “A képzőművészet pécsi mesterei” sorozat Bencsik István, Gellér B. István, Lantos Ferenc és Pinczehelyi Sándor életművét helyezte a figyelem középpontjába, amit a kiállítások mellett jeles művészettörténészek által írt monográfiák is elősegítettek. Maradandó fejleménye volt az EKF-nek a Gyugyi-gyűjteménynek A Zsolnay Aranykora címmel megnyílt állandó kiállítása a Zsolnay Kulturális Negyedben. A színházművészet terén jelentős új esemény volt a Cirkusz- és Utcaszínházi Fesztivál, Nagy József táncszínházi bemutatója, a Krétakör Majálisa a Széchenyi István-aknán stb. A kóruséneklés igazi örömünnepet hozott a városba a Pécs Cantat nemzetközi rendezvényével, több ezer embert mozgósítva. A komolyzenei programokat a Pannon Filharmonikusok fellépései uralták, akik az egyik végletét képviselték az EKF-ben való pécsi kulturális intézményi részvételnek, mint a legtöbb produkcióval jelentkező helyi intézmény. A zenekar januártól decemberig, a Magyar Kultúra 16 A koncepció kritikáját részletesebben lásd: Echo 2008/2. 17 L. Mélyi József: „A művészettől a kiállításig. (A Művészettől az életig. Magyarok a Bauhausban – kiállítás a pécsi Janus Pannonius Múzeumban)”, Jelenkor 2010/11., 1210-1219.o. 18 Bagi Zsolt: „Új magyar modernizmusok (A Nyolcak a Modern Magyar Képtárban)”, Jelenkor 2011/7-8., 783-786. o.

14

Napján tartott EKF-nyitókoncerttől (melyre a Pécsi Nemzeti Színházban került sor) a Kodály Központ megnyitásának alkalmából adott négy nyitókoncertjéig folyamatos szereplője volt az EKF rendezvénysorozatának, a zenei programoknak. A másik végletet a Pécsi Nemzeti Színház képezte, amely minimális mértékben vett részt saját produkcióval az EKF-évben, alapvetően befogadó helyszínt biztosított különféle rendezvényeknek. A feledés homálya hamar belepte, de tapasztalatként és tanulságként mindenképpen szóba kell hozni az EKF hivatalos nagyjátékfilmjét, a Pozsgai Zsolt által írt és rendezett A Föld szeretője című Zsolnay-filmet. A produkció első vetítését követően joggal írta az esemény szemlézője, hogy „a film tartalmi és formai minősége méltatlan Zsolnay Vilmos nevéhez, és szinte botrányos, hogy A Föld szeretőjének vetítését az Uránia mozi nem tiltotta be a bemutató után azonnal”.19 Fontos, a helyben élő (kis)közösségek számára a lokálpatriotizmust erősítő, az ide látogatók számára a hely egyediségét, különlegességét, intimitását bemutató kezdeményezések közé tartozott néhány olyan – általában civil – iniciatíva, mint a Varázskert (Király utca), a Kultucca (Ferencesek utcája), a Nyitott Kapuk programsorozat (Kertváros), a francia ötletből átvett Szomszédünnepvagy a Városfoglalás elnevezésű akció. Olyan színfoltjai voltak ezek a 2010-es évnek, amelyek a későbbiek során is támogatásra érdemesek. A pécsiséget lokális szinten képviselik és erősítik, és vitalizál(hat)ják azokat a körzeteket, ahol nincsen jelen kulturális intézmény. Ambivalens módon ítélhető meg a rendezvényeknek az a csoportja, amelyeken 30-40 évvel ezelőtt fénykorukat élt külföldi művészek szerepeltek, akik az idősebb nemzedékek számára ifjúkoruk zenei idoljait jelenthették, mára azonban fényük megkopott. A 2010. márciusi dzsesszhétvégén fellépők közül ilyennek tekinthetjük Matt Biancót vagy Rhoda Scottot. A pécsi közönség időutazásban részesülhetett, mikor az amerikai dzsesszorgonistát 1973 után ismét városában köszönthette, de volt valami zavaró is abban, hogy letűnt, már jó ideje nem az élvonalba tartozó előadókat hallgathatott. A legfőbb könnyűzenei attrakcióként felléptetett Seal koncertje (főként a korábban a sajtóban emlegetett U2 vagy Sting esetleges EKF-szereplése árnyékában), ugyancsak magában hordozta a „nekünk csak ez jutott” keserédességét. 20 A Seal-lel kapcsolatban hiányolható emblematikus jelleg viszont vitathatatlanul jelen volt több, a Dóm téren tartott könnyűzenei koncerten, mint például Goran Bregović és együttesének fellépésén, és a Buena Vista Social Club bemutatkozásán. A hatalmas sikert és maradandó 19 Szabó Nóra: „Filmet se [készíthet akárki]”, Echo 2010/2. Mindez újra exponálja a minőség kérdését, azt, hogy Pécs kulturális arculatának, a léptékváltáshoz (is) szükséges kulturális teljesítményeknek milyen „minőségbiztosítása” van. Vajon miként fordulhat elő, hogy egy se filmrendezőként, se íróként nem jelentős alkotó jegyezheti az EKF-év adott műfajban egyedüli produkcióját. E film 90 millió forintos támogatása alig kevesebb, mint a 2010-es teljes, városi civil kulturális kezdeményezések számára kiírt pályázati keret összege. 20 Lásd: Koszits Attila: „A kulturális évad nyári könnyűzenei nagykoncertjei”, Echo 2010/4.

15

élményt kínáló estek ezen szereplői a világzene legnagyobb kortárs csillagai közé tartoznak, és jelenlétük az EKF-évben valódi kulturális ünneppé tette a Pécs2010 programsorozatának ezt a részét. A 2010-es év kapcsán említést kell tenni arról is, hogy a városba látogató vendégek mire voltak kíváncsiak, milyen benyomásokat, tapasztalatokat szereztek Pécsről itt tartózkodásuk során. Erről pontos információkkal nem rendelkezünk, mert a vendégek és a vendégéjszakák számának 2010-es növekedését rögzítő statisztikai adatok arra nem adnak választ, hogy mit csinálnak Pécsett a turisták. E kutatás hiányában érdemes pillantást vetni azokra a részletes beszámolókra, amelyeket a „Writers in Residence” program résztvevői készítettek, akik a turisták pár napos itt tartózkodásához képest gyakran igen jelentős időt, egy-egy hónapot töltöttek Pécsett, 2007 szeptembere és 2010 júniusa között.21 A minőségi kultúra e huszonkét termelője és fogyasztója közül csupán ketten-hárman vettek részt egy-egy kulturális programon (ők is az EKF-év előtt). Viszont akik írásukat a városnak szentelték, legtöbben beszámolnak az épített környezetről (Dóm, színház, utcák, terek, szobrok, szökőkutak), a múzeumokról (Csontváry, Vasarely, Zsolnay, Várostörténeti, ókeresztény sírkamrák). Említést tesznek egyéb – tanulságos – tapasztalataikról (például: hogy a templomok zárva vannak; este kihalt a belváros; a pécsiek nyelvismerete hiányos; a vasútállomás képe lehangoló; épp zárva találták a Modern Magyar Képtárat, a TV-tornyot, stb.). E beszámolókból még nem következik magától értetődő módon, de az eddigi EKFvárosok tapasztalatai is azt mutatják, hogy a városokba érkező vendégek zöme nem valamely rendezvény miatt látogat az adott településre, hanem annak napközben felkereshető helyszínei, látképe, múzeumai, képtárai miatt. A rendezvényeket a városok elsősorban saját lakosaiknak, esetleg a vonzáskörzetükben, a régióban élőknek szervezik, nem a turistáknak. A Pécsett a hazai és külföldi turisták által eltöltött vendégéjszakák száma (1,8 nap az előbbiek, illetve 2,3 nap az utóbbiak esetében) amúgy sem elég tág időkeret ahhoz, hogy e szűkre szabott időt általánosságban rendezvények köré szervezzék. (Kivételt jelentenek természetesen az olyan több napos kulturális rendezvények, mint a könnyűzenei fesztiválok a maguk törzsközönségével vagy egyes művészeti ágak rendszeresen visszatérő seregszemléi.) A 2010-es év kapcsán még egy további szempontot szükséges felvillantani, amely az adott időszak szűkebb és tágabb környezetének állapotát, folyamatait érintette, és amely közvetve vagy közvetlenül hatással volt Pécs életére. A hazai környezetet befolyásolta, hogy 2010 tavaszán országgyűlési, őszén pedig önkormányzati választások voltak, amelyek a magyar tapasztalatok alapján mindig feszültségekkel terhesek, konfliktusosak. Emellett a hazai közegre 21

16

22 x Pécs. (szerk. Méhes Károly), Művészetek és Irodalom Háza, Pécs, 2010.

is jelentős hatást gyakorolt a világgazdasági válság, amelynek azt a negatív hatását sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a 2010-es fesztiváldömping olyan időszakban érte a pécsieket és a régióban lakókat, amikor a legtöbb háztartás rosszabb anyagi helyzetben volt, mint korábban, ami a kultúrafogyasztási szokásokat is korlátozta. Míg az ingyenes rendezvények között számos akadt, amelyik tömegeket vonzott, a belépődíjasok között nem egy esetében előfordult, hogy az utolsó pillanatban kellett rá közönséget toborozni (ingyenessé tett belépőkkel). Mindez nem írható az EKF számlájára, de sajnos visszavetette azt a nélkülözhetetlen folyamatot, amely a kultúrafogyasztás körét tágabbra próbálná vonni, intenzitását pedig fokozni szeretné.

17

18

Nemzetközi kapcsolatok az EKF-programban

A leginkább meghatározó viszonylatban, Pécs és Essen közt 18 különböző, mindkét fél által hivatalosnak elismert együttműködési program jött létre (ez meghaladja bármely korábbi EKF-városok közötti programok számát). Mindkét fél azt a célt tűzte ki, hogy a közös programok ne csupán a magas művészet köréből, hanem – az iskolások találkozóitól a gasztronómiai eseményekig – széles spektrumban szerveződjenek. Ezek közt említendő a Temporary City, amely pécsi, Ruhr-vidéki és török egyetemisták együttműködésében valósult meg; a Virtual Heart, a pécsi és Ruhr-vidéki iskolások alkotótábora; a Ruhr-vidéken és Pécsett is megvalósuló gasztronómiai projekt, „A régió ízei”; a helyi kisebbségek altatódalainak felkutatását és kortárs zenei nyelvre átültetését célzó program, „A lélek gyökerei”; de érdemes megemlíteni a pécsi, esseni és isztambuli fiatal cserkészek együttműködését is. Berlini és ulmi múzeumokkal közösen valósult meg a Pécs és a régió multietnikus karakterét új nézőpontból feldolgozó kiállítás, a „Pécs-Fünfkirchen-Pečuh”, mely Pécs mellett négy európai városban (Berlin, Ulm, Samobor, Zágráb) volt látható. A Ruhr-vidék és Pécs által hivatalos EKF együttműködési programként elismert 18 projekt mellett számos egyéb magyar–német együttműködés szerepelt Pécs 2010-es EKF-programjában. Ezekkel együtt közel 50 német vonatkozású program valósult meg. A németországi kapcsolatrendszer fontos bázisa volt még Stuttgart, Baden-Württemberg székhelye. E tény bizonyára nem független az egykori magyarországi német kitelepítettek emlékezetétől, ám közvetlen oka Pécs hagyományosan jó és valóban működő testvérvárosi kapcsolata Stuttgart elővárosával, Fellbachhal, valamint a stuttgarti Magyar Kulturális Intézet hatékony munkája a pécsi EKF-program megismertetése érdekében. Németországi viszonylatban a Ruhr-vidék mellett Karlsruhe és Berlin városaiban zajlottak még Péccsel kapcsolatos programok. A város kommunikációjához a budapesti német nagykövetség számos protokolláris programjának pécsi lebonyolításával járult hozzá. Megemlíthetők továbbá a német, a török és a magyar parlamenti elnökök találkozói az EKF jegyében, ami szintén úttörő kezdeményezés a kulturális fővárosok történetében. Az előzetes várakozásokkal szemben jóval nagyobb fogadókészség, partneri aktivitás jellemezte a Déli Kulturális Övezet országait. Horvátországban Zágrábbal, Eszékkel és Pulával, Szerbiában Újvidékkel, Magyarkanizsával és Szabadkával, Bosznia-Hercegovinában Tuzlával, Szarajevóval és Banja Lukával alakult ki együttműködés. Kiemelendő, hogy Újvidékkel 19

kifejezetten az EKF-program révén jött létre a testvérvárosi kapcsolat. A tapasztalatok szerint Pécs ismertsége és elismertsége e területen növekedett leginkább a korábbiakhoz képest. Az elért eredményt nagyban segítette a pécsi horvát főkonzulátus, illetve közvetlenül a horvát kormány munkája, de a szerb kormány és a vajdasági tartományi szintű politika is tevékenyen közreműködött. A kormányzati, tartományi és városi együttműködések nem csupán programokat hoztak Pécsre, de jelentős anyagi támogatást is nyújtottak e programok megvalósításához. Ezeknek az együttműködéseknek a sorából is kiemelkedik Horvátország, melynek főkonzulátusa 2010-ben mintegy hetven programot közvetített a városba. Isztambul kulturális fővárossá válása kétségtelenül elterelt némi figyelmet a potenciálisan Pécsre irányuló nemzetközi érdeklődésből. A török nagyváros esete jelentős mértékben eltért Essen és Pécs EKF-történetétől, az teljes egészében a török állami politika homlokterében zajlott, a remélt EU-csatlakozás jegyében. Így az állami, hivatali hierarchia minden döntésre és eseményre rátelepedett, az EKF-program fő üzenetévé a reprezentativitás vált. Ettől s az előkészítő fázisban mindkét oldalon tapasztalható hibáktól függetlenül a törökországi kapcsolat is számos eredményt hozott, melyek közül talán a reprezentatív körülmények közt megrendezett isztambuli Csontváry-kiállítás volt a legjelentősebb. A francia kapcsolatok terén Aix-en-Provence városa volt a kevesek egyike. Az Építészet és Kontextus program keretében meghirdetett Victor Vasarely Nemzetközi Művészeti Pályázatban a Vasarely Alapítvány is aktívan közreműködött. A Vasarely Múzeum újranyitása a művészeti karok együttműködésére adott alkalmat. A programok együttes hatására a két város hivatalos kapcsolatfelvétele is megtörtént. A nemzetközi kapcsolatok aktivizálásának érdekében Páva Zsolt polgármester 2009-ben hivatalos levélben szólította meg Pécs testvérvárosainak polgármestereit. Ennek hatására leginkább Krakkó kulturális jelenléte erősödött, Arad városának Pécsre irányuló aktivitása azt megelőzően is számottevő volt. Megjegyzendő, hogy – a Déli Kulturális Övezet városaival való együttműködéshez hasonlóan – a város kizárólag a helyi költségeket (helyszínbiztosítás, kommunikáció, megnyitó költsége) tudta biztosítani, a többi költség a partnereket terhelte. Miközben a magyar turizmus komoly problémája a Budapesten és a Balatonon kívüli alternatív súlypontok megteremtése, a Magyar Turizmus Zrt. 2010-es Pécs-kampánya felemásra sikerült. Pécs turisztikai vásárokon történő prezentálásán túl szükséges lett volna a várost fizetett hirdetésekben is megjeleníteni, így a külföldi turisták szélesebb köréhez juthatott volna el az új hazai célpontról szóló üzenet. A nemzetközi sajtó ugyanakkor felfigyelt Pécsre: több mint 1000 cikk jelent meg jelentős külföldi sajtóorgánumokban a városról. Az EKF kapcsán létrejött nemzetközi kapcsolatok fenntartása a kulturális és építészeti 20

fejlesztésekhez hasonlóan maradandó értékeket eredményezhet. Az Essennel kialakult együttműködés hivatalos formában folytatódik, a polgármesterek által is megerősítést nyert. A léptékváltás jeleként értékelhető a horvát fővárossal, Zágrábbal létesített együttműködés, amelynek az EKF-év nélkül kevés esélye lett volna. A balkáni régióval újonnan kialakított partneri viszonyok bizonyítják, hogy Pécs nemzetközi kapcsolatai a nemzetállami határokat légiesítő regionális együttműködések terén váltak igazán hatékonnyá, termékennyé. Ezt a hatást bizonyára erősítette volna, ha a Művészeti Tanács koncepciója is támogatja e relációt. Az EKF nemzetközi hatásaként írható le, és remélhetőleg állandósul a pécsi nemzetiségi kisebbségek körében az a szemléleti változás, amely a hagyományőrzés mellett az anyaországok és Magyarország közti kortárs kulturális cserében is érdeklődést mutat.

Javaslatok A város nemzetközi stratégiájában rögzíteni kell az EKF révén kialakult kapcsolatok ápolását, hiszen az ennek révén nyert külföldi ismertség a város hétköznapi működési rendjében csak igen sok munkával és anyagi ráfordítással lenne megszerezhető. A cím viselése nem csak városi,

hanem

tartományi,

illetve

kormányzati

szintű

nemzetközi

kapcsolatokat

is

eredményezett22, ezek olyan nem magától értetődő kapcsolatrendszert képeznek, amelynek előnyeit a jövőben ki kell aknázni. Fontos feladat a város iránt megnövekedett érdeklődés fenntartása. Stratégiai célkitűzésként kell kezelni a turizmus kérdését, és a kialakult nemzetközi sajtó-kapcsolatok révén Pécsnek a továbbiakban is jelen kell lennie az európai médiában. Példamutató üzenetet jelentene a tágabb európai közösség számára, ha a Ruhr-vidékkel és Isztambullal az EKF-év után is folytatódna az együttműködés. A határon átnyúló kezdeményezések hosszú távú hátterét jelentheti az EGTCegyüttműködés – melyet a pannon térségben Eszékkel és Lendvával hozott létre Pécs városa –, különös tekintettel a 2013-tól e célra megnyíló pénzügyi alapokra.

22 Az EKF-év legmagasabb rangú külföldi vendége José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke volt, aki 2010. október 12-én Orbán Viktor miniszterelnökkel együtt részt vett és köszöntőt mondott a PTE által szervezett Jubileumi Rektorkonferencia megnyitóján a Tudásközpontban.

21

Tanulságok, javaslatok a beruházások menedzselése alapján

A 2000-es évek elején a pécsi önkormányzat fejlesztésre fordítható forrásai évi 4-5 milliárd forint körül alakultak. Ez a pénzügyi nagyságrend határozta meg a tervezési, engedélyezési, kivitelezési gyakorlatot. Az EKF-beruházások e lépték hét-nyolcszorosát jelentették, mintegy kétéves megvalósítási periódusra koncentráltan. Erre a léptékre nem volt felkészülve sem a mintegy harminc milliárd forintnak megfelelő eurót közvetítő támogatási intézményrendszer Budapesten, sem a támogatási források közvetítésében közreműködő Déldunántúli Regionális Fejlesztési Ügynökség, sem a nagy ívű fejlesztéseket megfogalmazó, győztes Pécs. A közterek megújulása oly nagy léptékű volt, hogy hasonlóra a város fejlődéstörténetében nem találunk példát. Ugyancsak példa nélkül valók az új kulturális intézmények léptékük és együttes megjelenésük okán is23. Ma már látjuk, hogy ezek a komplexumok nem várt, és nem csak pozitív hatást (is) előidéztek, hisz a világgazdasági válság, az önkormányzatok általános alulfinanszírozottsága és speciálisan Pécs költségvetési helyzete a fenntartás és fenntarthatóság szempontjából kritikus szituációt teremtett. Ugyanakkor mindeme nehézségek mellett Pécsett olyan fejlesztési boom zajlott le, amely pozitív és negatív városfejlesztési hatásait jóval több év viszonylatában fejti ki. A fejlesztési célkitűzésekhez illeszkedő, azok megvalósulását elősegítő projektek kimunkálásakor különös hangsúlyt kell fektetni a megvalósíthatósági tanulmányokra, a költséghaszon elemzésekre, a hosszú távú üzemeltetési feltételekre, a projektek szűk és tág értelemben vett intézményi, gazdasági, társadalmi konzekvenciáira. Ezek ismeretében előre meg kell határozni azokat a változtatásokat, amelyeket a projekt megkíván, és elkészültének idejére meg kell oldani azokat a jogi, szervezési, átszervezési feladatokat, amelyek működését lehetővé teszik. Ez a közgyűlés és a bizottságok felelőssége. A támogatott projektek megvalósításakor a kedvezményezett – ez esetben az önkormányzat – szándékai akkor érvényesülhetnek maradéktalanul, ha a kedvezményezett gondos előkészítés alapján ismeri és egyértelműen közvetíti a szándékait. Az EKF-projektekhez készültek szabályszerű megvalósíthatósági tanulmányok, költség-haszon elemzések, az üzemeltetés mégis jelentős (pozitív és negatív irányú) eltéréseket mutat a várakozásokhoz képest. Ezért e tekintetben – aktuális feladatként – az üzemeltetési körülmények, az üzemeltetések jogi, intézményi feltételei és az indikátorok teljesülése feltétlenül vizsgálatra, és

23 A „Közterek és parkok újjáélesztése” című fejlesztési program révén több, mint 31 hektáron újultak meg Pécs közterei és parkjai. A Zsolnay Kulturális Negyed és a Kodály Központ révén 44 ezer négyzetméter új kulturális tér jön létre.

22

kiegészítésre szorulnak. A projekt-előkészítési fázis elengedhetetlen részeként minden érintettnek rendelkeznie kell az üzemeltetési feltételek teljes körű ismeretével, az üzemeltetés jogi, pénzügyi feltételeit pedig a projektmegvalósítás során rendezni szükséges. A megfelelően előkészített projektek megvalósítása az arra kijelölt menedzsment feladata. A feladatátadást körültekintően, a projekt pénzügyi feltételeinek és a menedzsment megvalósításban játszott felelősségének, beszámolási kötelezettségének rögzítésével kell megtenni. Azt követően viszont nem szabad „kézi vezérléssel” befolyásolni a menedzsmentet, mert ez akadályozhatja a megvalósítás menetét és elmossa a tiszta felelősségi viszonyokat. A megvalósítás során biztosítani kell a városi közgyűlés számára a folyamat ellenőrzését (monitoring), továbbá az ennek során jelzett problémák korrekcióját, ugyanakkor mindezt tiszta, egyértelműen rögzített kompetenciák szabályrendszerében kell elvégezni a felelősség és számonkérhetőség érdekében. Az EKF-projektek megvalósításának egyik legfontosabb tanulsága az, hogy a feladatokhoz megfelelő létszámú és szakmai összetételű menedzsment-kapacitást kell biztosítani. A szakmai helyett takarékossági alapon felállított menedzsment elégtelen működésével a projekt elhúzódását, költségvetésének túllépését okozhatja, s így a költségtakarékosság szándéka többlet-kiadásokhoz és egyéb problémákhoz vezethet. Az EKF-projektek megvalósításának folyamata megmutatta azt, hogy az önkormányzat mint kedvezményezett szándékainak megvalósítását a (független) menedzsment szervezet nem tudja ellátni a polgármesteri hivatal közreműködése nélkül, mert vannak olyan feladatok, amelyek speciálisan a városi önkormányzathoz kötődnek (pénzügyi döntések, források biztosítása, tulajdonosi ügyek intézése, döntés előkészítés, rendezési tervi összefüggések, pénzügyi kifizetések, stb.). Ezért a polgármesteri hivatal szervezeti struktúráján belül egyértelműen meg kell határozni azt a szervezeti egységet és annak feladatait, amely egy-egy projekt esetében a fejlesztések megvalósulását biztosítja, illetve kiszervezett projektek esetében a külsős menedzsment szervezettel kapcsolatban áll. Ebben a konstrukcióban kiemelt jelentősége van az átláthatóságnak, a költségvetési kontrollnak és a városvezetés számára történő folyamatos információátadásnak. Az előkészítés és a megvalósítás során is kiemelt figyelmet kell szentelni a projektek belső és külső kommunikációs rendszerének. Fel kell építeni azt a rendszert, amelyben az érdemi társadalmi és szakmai partnerség biztosított, s a megvalósítás szintjei és szereplői a hatékony és korrekt együttműködéshez szükséges információval folyamatosan rendelkeznek. Az EKF értékelésének társadalmi hozadékai tekintetében célszerűnek tűnik egy középtávú vizsgálat, kb. 2013-ban. A beruházások elkészültét követően szükséges a megvalósult projektek eredményeinek évenkénti értékelése (ezt a fenntartási időszakban, tehát a záró 23

dokumentáció támogató általi elfogadásától számított öt éven keresztül évenként kötelezően meg kell tenni a vállalt indikátorok tükrében). A „hivatalos” évenkénti jelentést célszerű kiegészíteni olyan – Pécs szempontjából fontos – vizsgálattal, amely összeveti a megvalósíthatósági tanulmányokba foglalt műszaki, üzemeltetési, pénzügyi javaslatokat a megvalósult objektum üzemeltetésének, fenntartásának gyakorlati eredményeivel. Mindez a tapasztalatok rögzítésén túl lehetőséget nyújthat a szükséges korrekciókra is. A városfejlesztési hatások értékelése ugyancsak legalább középtávú perspektívából lehetséges.

Így a gazdasági, turisztikai, foglalkoztatási hatások, folyamatok részletes,

megalapozott vizsgálatát célszerű 2013 táján elvégezni, majd ezt követően is ciklikusan, középtávú periódusonként megtenni a szükséges korrekciók meghatározása érdekében.

Az épített környezet fejlesztése

A pályázati anyag rögzítette, hogy a város egyik legfontosabb kulturális tényezője az épített környezet alakítása. Ennek alkotó elemei az utcabútoroktól kezdve a városi információs rendszereken át a magán- és középületekig terjednek, melyeknek tervezése ilyen módon a kulturális politika részévé válik. A beruházások műszaki megvalósításán túl alapvető cél volt, hogy a város által végrehajtott környezetalakítás általánosságban is kihasson környezeti kultúránkra, emelve annak színvonalát. Az EKF kezdeti időszakát civil szakmai törekvések és kezdeményezések sora határozta meg. Az akkor kialakult vitakultúra, a városfejlesztés körüli fogalmakat értő és egymás eredményeire figyelő értelmiségiek köre, a számtalan publikáció és média megnyilvánulás egyértelmű hozadéka a kulturális fővárosi programnak, miközben az EKF is gazdagodott általa. 2006 elején a DDÉK kezdeményezésére megalakult az Építészeti és Városarculati Tanács (ÉVarc). Tagjai az építészet, az urbanisztika, a képzőművészet és design, illetve a közgazdaság szemléletét jelenítették meg munkájukban. Az ÉVarc24 elérte, hogy a 2005 vége óta lelassult gondolkodási folyamat újra meginduljon, és a fontos épületekre, valamint közterekre nyílt tervpályázatok legyenek kiírva. „A két ötletpályázat gondolata, számos tanulmány és konferencia megszervezése, támogatása, programtisztázó találkozók iniciálása

– számtalan olyan

kezdeményezés köthető ehhez a társasághoz, amelyek a beruházásokat egyértelműen a minőség irányába mozdították el.”.25

24 Az ÉVarc tagjai voltak: Getto József építész, Horváth András építész (elnök), Lugosi Ágnes építész, Pál Zoltán festőművész, Pelényi Margit építész, Pinczehelyi Sándor festőművész, Szokolai Zsolt fejlesztési szakember. 25 In: KÖZ_TÉR_KÖZ (szerk. Somogyi Krisztina), Dél-Dunántúli Építész Kamara, Pécs, 2010., 12.o.

24

Az építészeti művek megvalósításának egyik kritikus elemévé vált a későbbiekben az ún. „sárga könyves” lebonyolítási eljárás kényszerű elfogadása. Ennek lényege, hogy a kivitelezőt tender-terv alapján választják ki, és a kiviteli tervek készítését a megrendelő a kivitelezést végző vállalkozóra bízza, tehát az ő érdekkörébe utalja. Az eljárás alkalmas (és ajánlott) a vonalas infrastruktúra építésére, azonban középületek és igényes közterületek esetében alkalmatlan, hiszen ettől kezdve a megrendelő (a város, a megye, az egyetem) csak azt követelheti meg, amit egy alacsonyabb tervkategóriában, a tendertervben előírtak a tervezők. Ez viszont természeténél fogva bizonyos részleteket nem tartalmazhat még, elsősorban a szakipari munkák és a belsőépítészet terén még kidolgozatlan. Hamis az állítás, hogy ezzel a módszerrel időt lehet megtakarítani, hiszen a kiviteli terv elkészítését jogszabály írja elő, ennek megléte a kivitelezés megkezdésének feltétele. Ez azt is jelenti, hogy valójában a tenderterv többletként jelenik meg a folyamatban, hiszen a kivitelező versenyeztetését a kiviteli terv alapján is el lehetne végezni. A tenderterv alapján kiválasztott kivitelezőnek azonban számtalan lehetősége van a költségei csökkentésére vagy többletmunka elfogadtatására, és ezt a gyakorlat igazolta is. Ki kell jelenteni, hogy minden előzetes figyelmeztetés ellenére a „sárga könyves” eljárás NFÜ-től származó kényszerű alkalmazása lényegesen megnehezítette a város dolgát, és a tendertervekben foglalt minőségi követelmények csak pótlólagos erőfeszítések árán érvényesülhettek. A kulturális alapú városfejlesztés fizikai kereteit az öt kulcsprojekt adta meg, melyen belül a városiasság újrafelfedezése szempontjából legjelentősebbnek a közterek és parkok megújítása tekinthető. A Zsolnay Kulturális Negyed számos intézményi funkciót fogadott magába, ám a befogadó terület jellege miatt nagyon közel állt a közterületi programhoz. A Koncert és Konferencia Központ és a Tudásközpont kulturális infrastruktúra hiányt pótolt, míg a később jelentősen átalakult Nagy Kiállítótér program eredetileg a Múzeum-utca rekonstrukciós és fejlesztési koncepciójába illeszkedett. A projektek között a Zsolnay Kulturális Negyed és a Múzeum utca jelentettek kötött helyszínt, míg a többi esetben a beavatkozások vagy az építkezések helyszínei az előkészítés során dőltek el. Fontos felhívni a figyelmet a következőkre: ne ismétlődjön meg a jövőben, hogy a város felkészületlenül és szakmai vizsgálatok nélkül hoz döntést területek eladásáról, beépítéséről, épületeinek lebontásáról; ne fordulhasson elő, hogy városfejlesztési kérdésekben a város, az egyetem és a megye késve vagy egyáltalán nem egyezteti az elképzeléseit; folytatódjanak az EKF-évvel elindított fejlesztések, hiszen további beavatkozások szükségesek annak érdekében, hogy a megvalósult épületek a megfelelő összefüggésben jelenjenek meg, illetve a fejlesztések remélt hatása megjelenjen a tágabb környezet fejlődésében. Az utóbbi felvetés értelmében folytatni kell a Belváros és a Zsolnay Kulturális Negyed 25

közötti kapcsolat, valamint az EKF-városrész kiépítését is. A Budai külváros remélt fejlődésének egyelőre nincs jele, a magánépíttetői aktivitás stagnál, az ingatlanok remélt felértékelődése nem történt meg. Nem kétséges, hogy hosszú távon az átrendeződés elkerülhetetlen, de a koordinálatlan, spontán folyamatok veszélyeket rejtenek. A város szabályozási terve jelenleg nem tartalmazza azokat az intézkedéseket, amelyek ösztönöznék a Breuer sétány melletti terület közparkká alakulását, és a Zsolnay út melletti kisvárosias terület megfelelő színvonalú átépülését. Nyilvánvaló, hogy a korlátozás, kisajátítás a rossz gazdasági körülmények közepette súlyos anyagi terhet jelent a városnak, de ezek hiányában visszafordíthatatlan építkezések vagy átépítések rögzíthetik a jelenlegi – sokak által jogos kritikával illetett – környezeti állapotot. E területen megoldatlan mind a gyalogos, mind a tömegközlekedés, amely problémákra a kötöttpályás közlekedés koncepciójának kidolgozása során lehet és kell megoldást találni. A Nagy Kiállítótér elnevezés ugyan a Papnövelde utcai volt Megyeháza jelentős bővítését sugallja, valójában azonban csupán egy kisebb épületbővítésre, illetve épület-rekonstrukcióra került sor. Az ennek eredményeként kialakult múzeumi alapterület ugyan számottevő, de nem teremtette meg a lehetőséget az önálló, nagyszabású, sok fizető látogatót vonzó időszakos kiállítások megrendezésére, ami az eredeti koncepció meghatározó eleme volt. A megkésett átadás miatt a Bauhaus-kiállításnak nem adhatott otthont, de a Nyolcak kiállításának bemutatása is csak úgy vált lehetővé a frissen átadott26 épületben, hogy a Modern Magyar Képtár állandó kiállítási anyaga raktárban maradt. A megye kezelésében álló Múzeum-utca általános felújítása rendkívül fontos volt a kivételes közgyűjteményi együttes életben maradásához. Nem megoldott azonban a Szabadtéri Színpad sorsa, az ún. kismesterek bemutatása, és különösen aggasztó a püspökségi tulajdonú épület rossz állapota miatt a Csontváry-képanyag jövője. Az épületek közül legkorábban átadott27 Tudásközpontot28 pillanatokon belül birtokba vették az olvasók. A látványos és kiemelkedően korszerű épület népszerűségének egyik magától értetődő oka az egyetem közelsége. Az egyetemi hallgatók nagy száma különösen érthetetlenné teszi, hogy a tervezés előkészítésének időszakában miért volt olyan nehéz az egyetem együttműködését megnyerni29. A városi, a megyei és az egyetemi üzemeltetés hármasa úgy tűnik, hogy az üzemeltetés feltételeit is biztosítani fogják. A kérdés ma inkább az, hogy a könyvtári feladatok mellett milyen értéktöbbletet tud az intézmény hozni a város kulturális életébe – különös tekintettel a koncepcióban többé-kevésbé megfogalmazott „kultúrpláza” jellegre. A

26 Többszöri határidő-módosítást követően 2010. december 11-én nyitott meg hivatalosan a Nyolcak kiállításával. 27 Átadása 2010. szeptember 8-án történt meg. 28 Itt megjegyezhető, hogy a városvezetés politikai akarattal felülírta a nyilvános névpályázatokon kiválasztott – Kaptár és Opus2010 – elnevezéseket, és a Dél-dunántúli Regionális Könyvtár és Tudásközpont, illetve a Kodály Központ nevet vezette be. 29 A kezdeti időkben a PTE és a városi önkormányzat között alig történt egyeztetés, mivel az egyetem a várostól független beruházások szervezését preferálta. Csak akkor következett be változás az egyetem hozzáállásában, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a PTE az EKF-en keresztül juthat beruházási forráshoz.

26

használatbavétel során jelentkező kisebb üzemzavaroknak nagyobb volt a híre, mint a jelentősége. Az idő mutatja meg, hogy a belsőépítészetben és a gépészetben alkalmazott megoldások, a költségtakarékosság miatt kiállják-e a használat próbáját. A környezethez való kapcsolódásban a bejáratok kialakítása tűnik némileg átgondolatlannak – az északi kapu előtti téren rendetlenül elhelyezett kerékpárok az innen nagy létszámban érkező egyetemistákra utalnak. A könyvtár épületével együtt a Kodály Központ épülete jelentette az ún. „keleti tengely” fejlesztésének másik nagy elemét. Az előkészítés késlekedése és a kivitelezés elhúzódása miatt decemberi átadása inkább záróeseménynek számított, ám jó pillanatban irányította Pécsre a figyelmet. A külsőben is impozáns épület belső terei, a koncertterem látványa és technikai adottságai egyöntetű elismerést váltottak ki. Talán ez alkalommal mérhette fel leginkább a város, mekkora léptékű fejlesztési lehetőségekkel rendelkezett az Európa Kulturális Fővárosa program. Az épület adottságai lehetővé teszik, hogy benne Magyarország és a tágabb (déli) régió egyik művészeti központja alakuljon ki, s ehhez az eddigi műsorkínálat megtette az első lépéseket. E funkció kialakításához azonban elengedhetetlen az állami pénzügyi szerepvállalás, mely eddig csupán ígéret formában ismert. A barnamezős területen kialakított Zsolnay Kulturális Negyed összetett programjával önmagában is képes lett volna reprezentálni azt a kulturális léptékváltást és új imázst, amit a pályázati koncepció megcélzott. A négy negyed, a Míves, az Egyetemi, az Alkotó és a Családi jelképezi a kultúra őrzését, tanulását és tanítását, aktív és kreatív művelését és fogyasztását. Súlyos – remélhetően nem végzetes – hiba, hogy a kivitelezés teljes egészében 2011-re tolódott, azaz semmit nem tudott kihasználni az EKF-év adta lehetőségekből30. Azért különösen fájdalmas ez, mert az eredetileg tervezett kulturális ipari fellendülés helyszíne helyett a negyed nagyrészt múzeumi helyszínné, illetve a pécsi közművelődési intézmények skanzenjává vált. A nagy kiállítótérnek megfelelő létesítmény végül Pécsi Galéria név alatt a ZsKN egyik meghatározó elemeként, városi intézményként valósult meg. A tervezési programba az NFÜ statáriális utasítására, már a tervpályázat kiírását követően, tehát a folyamatban lévő tervpályázat közben került bele31. Mivel lényegében szakmai program sem tartozott hozzá, így működésének első hónapjaiban nem rajzolódott ki pontosan, hogy milyen szerepet tölt majd be a város művészeti életében32.

30 Kivéve a 2010. szeptember 1-én megnyitott Gyugyi gyűjteményt, mely az építkezési területen belül már igazolta a felfokozott várakozás jogosságát. 31 Az utasítás valójában egy időben, és szoros összefüggésben született meg azzal, hogy a Nagy Kiállítótér program elem elmarad a Múzeum Utca együttesből. A Múzeum Utca ilyen módon lényegében egy felújító fejlesztést kapott. 32 A zavart némileg növeli, hogy megnyitását követően is működik a Széchenyi téri Pécsi Galéria – amúgy nagyon helyesen – de párhuzamosan. Ezt a helyzetet csak egy magas színvonalon irányított és következetesen vezetett városi művészeti politika képes kezelni, mely egyelőre nem érzékelhető.

27

A kulturális negyed már most is érzékelhető problémája, hogy a telepített intézményeken, kiállításokon és az egyetemi funkciókon túl nincsenek betelepülni szándékozó, életképes kreatív ipari vállalkozások. Ennek több oka is van, melyek között egyenlő súllyal szerepel a gazdasági válság és az előkészítés hiányossága. Utóbbi azért fájó, mert a témát nemzetközi összefüggésben tárgyaló „A kulturális negyed, mint városfejlesztési stratégia” című holland–magyar szimpózium már 2006 novemberében felhívta a figyelmet két alapvetően fontos – és minden új kulturális intézményre érvényes – követelményre. Az első, hogy a tervezés megkezdésekor ki kell jelölni azt a vezetőt, aki gazdaként felügyeli a teljes folyamatot. Erre nem került sor 2010 végéig, amikor a kivitelezésben már lényegében majdnem minden eldőlt, ami pedig nem, annak pénzügyi lehetőségei beszűkültek. A második fontos intelem szerint a negyedet nem szabad teljesen készre építeni, tehát időt kell hagyni az ötletek, funkciók használat közbeni beérésének. Ennek akadályaként a beruházások irányítói azt hangoztatták, hogy a kezdéstől számított két éven belül be kell fejezni a munkát, azaz halasztani nem lehetséges. Az élet azonban – úgy látszik – utolérte a valóságot, mert a „lakók” hiánya miatt egyes épületek várhatóan üresen maradnak. Ezeken a területeken így a város lehetőséget nyújthat olyan kísérleti kulturális tevékenységek gyakorlására, amelyekről, illetve ezek hiányáról e dolgozat elején esett szó (l. a társadalmi környezetről szóló fejezetet).33 A várost legátfogóbban érintő, a legtöbb lakossági reakciót kiváltó projekt a közterek és parkok megújítása volt. Országosan komoly szakmai elismerést váltott ki az a módszeres és nyílt tervpályázati rendszer, amellyel az egyes területek terveit és tervezőit kiválasztották. A nagyobb tervpályázatok megfelelő érdeklődést váltottak ki, de a pécsi beruházások körüli rossz hírek miatt a kisebb pályázatok esetében csekélyebb volt a résztvevők száma. Bár a pályázatok a nemzetközi építész szakma előtt is nyitva álltak, külföldi résztvevő csak néhány esetben, az épületek tervezésénél jelentkezett. Ezzel együtt az eredmény – különösen az azonos időszak hazai teljesítményével összehasonlítva – jónak mondható. A hiányérzet, ha van, abból fakad, hogy Pécsett az elvárások e téren eredetileg meghaladták a hazai átlagot. A korábbi munkák folytatásaképpen vagy közvetlenül kiadott megbízások34 már nem minden esetben hoztak egyértelműen jó eredményt, a negatív példával is bizonyítva a tervpályázati módszer helyességét. Az EKF keretében zajló városfejlesztés egyik alapvető gondolata volt a terek újrafelfedezése, az új városiasság kialakítása. Az előrelépés e vonatkozásban egyértelmű, ha nem is a remélt mértékű. A városlakók mindennapi életét, általános közérzetét javítja a jó minőségű 33 A ZsKN megvalósítása együtt járt a Zsolnay Porcelánmanufaktúra Zrt. átalakításával. A gyár sokat profitált az ZsKN számára eladott területéből (formailag ez adta az anyagi alapot az átköltözésre a terület keleti végébe), és az épületek felújításából kapott megrendelésekből. Az időszak ugyan hozott némi szervezeti és technológiai változást, de a valóságos megújulás, és a piaci pozíció megerősítése a tulajdonosok tényleges döntéseinek hiányában várat magára. 34 A Kossuth tér megújítása, a Köztársaság tér megújítása, a Rókus sétány megújítása, a Kórház tér – Ferencesek utcája megújítása, a Király utca keleti végének megújítása és a Felsővámház utca megújítása.

28

városi környezet, s örömmel fedezik fel a közösségi lét új téri dimenzióit. Ugyancsak elismerőek a városba látogatók visszajelzései is, akiket meglep az összefüggő, rendezett, magas építészeti színvonalú közterületek minősége. Az DDÉK „Építészet és Kontextus”35 címmel összefüggő tematikát kínáló építészeti és művészeti rendezvénysorozat indított el 2010-ben, mely előadássorozatok, konferenciák, workshopok, köztéri és kiállítótéri akciók, szimpóziumok, kiállítások, művészeti pályázatok formájában jött létre. A rendezvénysorozat programjai a művészetek és a tudományok megközelítésein keresztül értelmezték az építészet jelenségeit és arra törekedtek, hogy a közönség szélesebb rétegei számára is értelmezhetővé váljanak a kortárs építészet jellegzetes tendenciái, a környezetünket formáló alkotó folyamatok. Az építészet nem csak tárgya kívánt lenni a programoknak, hanem egy bizonyos nézőpontja is: az a pozíció, ahonnan összefüggéseiben tárulkozik fel az építészeti alkotás értelme – ahonnan az építészeti alkotás szélesebb kontextusban nyeri el értelmét. Az EKF során több civil kezdeményezésű program is foglalkozott az épített környezettel, a közterek és a művészetek kapcsolatával, a város- és közösségfejlesztéssel36. A kiélezett és feszült helyzet, az energiák és források végessége miatt ezek a kezdeményezések általában önállóan próbáltak eredményt elérni, holott kellő szervező és irányító munkával a Pécs2010 Menedzsment Központ az EKF-év egyik vezérmotívumává tehette volna. Javaslatok a városfejlesztés és az építészet területén A Város beruházásainak előkészítése során: 1. A döntési kompetenciák legyenek tisztázottak, és ezekre a helyekre legyen megfelelő szakmai tudás delegálva. A döntés minden esetben a lehetséges alternatívák szakszerű vizsgálatát követően történjen. 2. A várost építészeti ügyekben minden esetben az elkötelezett és szakmailag magas szinten felkészült Főépítésze képviselje. Legyen az ő feladata a tervezési program előkészítése, egyeztetése, részletes kidolgozása és prezentálása. 3. A tervező kiválasztása soha ne nyers árversenyen alapuljon, mert az elsődleges a megfelelő tervkoncepció kiválasztása. Ennek módja a nyilvános vagy meghívásos formában lebonyolított tervpályázat. 4. A város a tervezőt tekintse bizalmi partnerének, akivel közös érdeke az építészeti mű kiváló színvonalú megvalósítása. Vegye igénybe a tervező szolgáltatásait a 35 Az Építészet és Kontextus programsorozat elemei: Térépítés Európában (kiállítás), 12 Év (kiállítás), El|Away (kiállítás és előadás-sorozat), Victor Vasarely Nemzetközi Művészeti Pályázat, Breuer Pécsett / Oda-vissza (meghívásos nemzetközi művészeti pályázat), Építészet Ma (előadás-sorozat), A Kulturális Város után (nemzetközi konferencia). A programsorozat felelősei Horváth András, Bencze Zoltán, Patartics Zorán építészek. A DDÉK a lebonyolításban együttműködött a PTE PMMK Építész Intézettel. Tematikai felelősként jelentős szerepet kaptak Kondor Tamás, Szemerey Samu és Polyák Levente építészek, Christian Gracza művészeti menedzser, valamint Héctor Solari és Mélyi József kurátorok. Az Építészet és Kontextus honlapja www.k2010.hu címen érhető el. 36 Városfoglalás, Kultmegálló, Bridges Pécs2010, Krétakör – Városterápiás Akciósorozat, Bauhaus Movi(e)ing Modern (Xport), Placc Fesztivál, Pécs Mobilart, 21 Párbeszéd, Temporary City, Építészet és Kontextus, El|Away

29

koncepció kidolgozásától a kiviteli terv készítésén túl a kivitelezés során a tervezői művezetésben. Soha ne utalja át a tervezőt a kivitelező érdekkörébe! A város beruházásainak megvalósítása során: 5. Honosítsa meg saját munkájában a legkorszerűbb városfejlesztési stratégiákat, járjon élen ezek alkalmazásában. Kezelje az urbanisztikát, a közgazdaságtant, a jogot, a képző- és iparművészetet, valamint a kommunikációt szerves egységben, hívja ezek szakembereit partnerként a munkába. 6. A folyamatokat helyesen tervezze meg előre, tehát soha ne az idő, a pénz, vagy a jogi feltételek szorítása kényszerítse ki a döntéseket, hanem a tényleges közösségi igények. A tervezési feladatokat programozza és ütemezze. A független civil szakmai kompetencia használatának szüksége a döntés előkészítésben: 7. Részvételük az egyik garanciája az átláthatóságnak. 8. Adjon számukra a tanulmányok készítése, a közös műhelymunka lehetőséget a szakmai munkára. 9. Konzultációk, tervtanács, véleményezés biztosítsa a tudásuk beépülését a folyamatokba. 10. Moderált vitafórumok adjanak lehetőséget a vélemények előzetes megjelenítésére, így a problémákról az előtt lehet beszélni, mielőtt azok társadalmi feszültséget okoznának. 11. Építészeti mű kivitelezésének megrendelését a Város kizárólag részletes kiviteli terv alapján végezze, ellenkező esetben nem tudhatja, hogy mit fog kapni.

Intézményfejlesztések

Az elkészült (és meglévő) EKF-es létesítmények jó lehetőséget nyújtanak a hivatás- és konferenciaturizmus fejlesztéséhez. A Kodály Központ önmagában is a dél-dunántúli régió legnagyobb befogadóképességű konferenciaközpontja, kapcsolódó létesítményekkel együtt országosan is az egyik legjelentősebb. E létesítményekben akár 1000–200037 fős nemzetközi kongresszusok is rendezhetők. Ez a fejlesztési irány tartósan növelheti a Pécsre látogatók és az eltöltött vendégéjszakák számát. Ennek érdekében célszerű lenne olyan kiadványt készíteni (nyomtatott és video formában is), amely bemutatja a létesítményeket, a szálláslehetőségeket, a kapcsolódó szolgáltatásokat (étkeztetés, off-programok stb.), továbbá megalkotni az ezekre vonatkozó marketingstratégiát. (Az egyetem például számos nemzetközi szervezettel áll jó kapcsolatban.) A konferencia céljára történő hasznosítás jól kiegészíti a hangversenyeket és az egyéb kulturális rendezvényeket, ám azoknál jelentősebb pozitív hatást gyakorol a pécsi, baranyai szállodaiparra és vendéglátásra. A konferencia résztvevői egyben fizető fogyasztói is a kulturális rendezvényeknek.

37

30

30%-os alulméretezés lehetséges, nem mindenki érkezik egyszerre és nem mindenki látogatja a plenáris üléseket, valamint megoldható hogy az épületben lévő szeminárium termekben kivetítőn nézzék a részvevők a plenáris ülést.

Javaslat Az EKF intézményeinek megszüntetése/átalakítása kapcsán át kell gondolni és meg kell újítani az önkormányzati intézményrendszert. Meg kell szüntetni a párhuzamos tevékenységeket és hatásköröket. Komoly dilemma, hogy a polgármesteri hivatalon belül erősödik-e meg a városfejlesztés és a főépítészi funkció, vagy a Városfejlesztési Nonprofit Kft. mint önálló feladatkörű egység kap továbbra is fontos szerepet e téren. Az első esetben a közgyűlés, illetve bizottságai és a városfejlesztés irányítása szorosabban képes együttműködni. Az önkormányzat 2010 decemberében mégis úgy döntött, hogy a Városfejlesztési Nonprofit Kft.-t bízza meg közszolgáltatási szerződés keretében a város településfejlesztési feladatainak előkészítésével, koordinálásával, végrehajtásával, a fejlesztési tevékenység szakmai támogatásával, az önkormányzat, valamint gazdasági társaságai és intézményei fejlesztési programjainak és projektjeinek végrehajtásával és koordinálásával.38 Az EKF-es új intézményekkel kapcsolatban fontos kérdés, milyen keretek között működnek a jövőben. A tudásközpont (DDRTK) működési keretei kialakultak. Ha a Kodály Központ (KK) nemzeti intézmény lesz (erről elvi döntés született), akkor az a kérdés, ki üzemelteti a létesítményt: önálló szervezet-e vagy a Zsolnay Örökségkezelő Nonprofit Kft. (ZsÖK). A jelenlegi elképzelések szerint a ZsÖK a Zsolnay Kulturális Negyednek és a Kodály Központnak is üzemeltetője lesz. További választ igényel, hogy a ZsÖK működését, belső munkaszervezetét milyen elvek alapján alakítsák ki. Az egyes intézmények különböző feladatait integráltan, központilag lássa el (marketing, programszervezés stb.), vagy maradjon meg a jogi önállóság mellett az egyes intézmények nagyfokú szakmai önállósága is, és csak az üzemeltetéssel, a fenntartással kapcsolatos feladatokat lássák el „központilag”. Mivel különböző típusú kulturális intézményekről van szó, számos érv szól (kreativitás, egyediség stb.) amellett, hogy maradjon meg az egyes intézmények szakmai önállósága az önálló programkialakítás és szervezés jogával.

Ha a ZsÖK feladata csak az üzemeltetés, karbantartás, felújítás és az

esetleges új beruházás lesz, akkor a jelenleg tervezettnél jóval kisebb létszámú szervezetre lesz szükség. Követendő példa lehet a MÜPA többéves gyakorlata. Az egységes arculat, az egységes fellépés a közös ügyekben a bérleti és szolgáltatási szerződéseken keresztül biztosítható. Több intézmény egyetlen szervezetbe történő összevonásának akkor van értelme, ha az költségtakarékossággal és nagyobb hatékonysággal jár. A működtetés kiadásainak jelentős hányadát teszik ki a bérek és közterheik. El kell kerülni, hogy minden beköltöző intézmény 38 Rendeletalkotás a városrehabilitációhoz és városfejlesztéshez kapcsolódó feladatok ellátásáról, a Pécsi Városfejlesztési Nonprofit Kft-hez kapcsolódó döntések meghozatala. E döntés révén nagyon erős hatalmi (politikai?) funkció került ehhez az intézményhez. Ezzel párhuzamosan a városi főépítészt mint a kabinet tagját szervezetileg elkülönítették a Városfejlesztési és Kommunális Referatúra csoporttól, ami a napi munkavégzés szempontjából nem túl szerencsés. Az építész szakma évek óta a főépítészi funkció megerősítését szorgalmazza, ám az így tovább gyengült.

31

megtartsa az összevonás előtti létszámát, miközben egy viszonylag nagy létszámú szervezetet rendelnek föléjük az üzemeltetői feladatok ellátására39. Végül szükségesnek tűnik szóvá tenni az új kulturális intézményfejlesztések nemkívánatos következményét. Egyetérthetünk azokkal a véleményekkel, amelyek az Európa Kulturális Fővárosa cím elnyerését nem a város rétegzett történeti múltjára és kultúrájának gazdagságára adott jeles bizonyítványként értelmezték, hanem mindenekelőtt esélyként a város többoldalú fejlesztésére. Ugyanakkor nem vitatható, hogy mind a régmúltban, mind a közelebbi, rendszerváltást megelőző évtizedekben olyan kulturális értékekre mutathatunk rá a város történetében, amelyek a mai Magyarországon Pécset önálló karakterrel ruházzák fel. Egyértelműen ezek közé tartozik az a kiterjedt kulturális intézményrendszer, amely a hatvanashetvenes-nyolcvanas években alakult ki, s amely alapját képezte számos nemzetközi rangú egyéni vagy csoportos művészeti teljesítménynek.

Ez az intézményrendszer az elmúlt két

évtizedben súlyosan erodálódott ugyan, de napjainkban többé-kevésbé kontinuusan létezik. Az utóbbi fél évszázad kortárs magyar művészetének – a fővárost követően – kiemelkedő jelentőségű bázisa volt Pécs, s ahhoz, hogy ez a továbbiakban is így maradjon, nem engedhető meg azoknak a hagyományos kulturális műhelyeknek az elsorvasztása az újonnan alapított intézmények javára, amelyek a város arculatának kialakulásában meghatározó szerepet játszottak. Bár a globalizált világban a kulturális javak jelentős része a korábbiaknál sokkal könnyebben elérhető, ám ez nem vezethet oda, hogy Pécs a nemzeközi kulturális piac termékeinek importjára szorítkozzon. Nem csak a város kulturális életére, de az egész város élhetőségére nézve nélkülözhetetlen a helyben létrehozott szellemi, kulturális értékek minél gazdagabb köre. Csakis a saját kreativitásból fakadó kulturális értékek országos és nemzetközi megjelenítése képes megkülönböztetni Pécset a számos hasonló nagyságú európai várostól.

Gazdasági hatások

Mit mutatnak a pécsi számok? Elsősorban azt, hogy a 2010-es EKF-év a kiterjedt pénzügyi-gazdasági válság kilábalási periódusának elején zajlott, magán viselve ennek minden jelét. Örvendetes a turizmus adataiban kimutatható növekedés az előző évhez képest, ám mindez arra volt elég, hogy a város visszakapaszkodjon a két évvel korábbi szintre (Pécsett például 2006-ban 135.299 vendég, 257.068 éjszakát töltött, vagyis mindkét mutató közel 10%-kal volt magasabb, mint 2010-ben!). Ezek a tények nem adnak okot elégedetlenségre, hiszen a vendégek

39 A nemzetközi példák azt mutatják, hogy nem lehetséges a kulturális menedzsment minden munkatársát az EKF-év után is alkalmazni.

32

és vendégéjszakák száma gyorsabban bővült, mint az ország többi részében (különösen örvendetes a külföldiek számának kedvező alakulása), de átütő változást, kiugróan magas növekedési rátát nem sikerült ezen a területen elérni. Az általános gazdasági tendenciákat illetően kijelenthető, hogy az EKF-év mindössze az előző időszak visszaesését követő gyorsabb ütemű felzárkózást tette lehetővé, nemritkán az elhalasztott (vagy éppen előrehozott) kereslet kielégítésével. A belföldi turistákat kevésbé vonzotta a kulturális fővárosi program (ami úgy is megfogalmazható, hogy a Pécs irányába megjelenő belföldi turisztikai kereslet telített), a külföldi turisták közül főként a környező országokból sikerült jelentősebb tömegeket megmozgatni. Ugyanakkor a legnagyobb növekedést az első számú küldőország, Németország produkálta, amely nem szomszédunk. A vendégéjszakák számát tekintve pedig az USA a 4. helyen áll, ami árnyalja a turisztikai statisztika általános tendenciáit. Az alapvető gazdasági mutatókat (foglalkoztatottak, vállalkozások száma, ipari termelés, stb.) tekintve kijelenthető, hogy az EKF-év nem hozott áttörést. A megvalósított beruházások, illetve programok – noha pozitív hatást gyakoroltak a város gazdasági életére – csak az évtized elején-közepén mért szinthez való visszatérést tették lehetővé.40 Mindemellett le kell szögezni, hogy a 2010-es év tényleges hatásainak megítélése, a pécsi gazdaságfejlődés érdemi értékelése csupán néhány év távlatában válik lehetségessé.

40 A Baranya megyei építőipar – EKF-beruházásokkal együtt – 2010-ben 4%-kal kisebb termelési értéket produkált, mint az előző évben, amikor szintén 4,5%-os csökkenés volt kimutatható a 2008-as esztendőhöz képest. Csekély vigasz, bár a város számára pozitívum, hogy az országos termelés-csökkenés jóval drasztikusabb, mintegy 9%-os volt 2010-ben.

33

Tanulságok, javaslatok Az alábbiakban néhány, a város, illetve a régió szempontjából lényeges, a gazdaságfejlődést komolyan érintő tanulság olvasható. A következtetések egy része objektív, empirikusan (igaz, sokszor csak kismintán) igazolható, más részük teljes mértékben szubjektív, ebből következően nyilvánvalóan vitatható. 1. Valószínűsíthető, hogy az Európa Kulturális Fővárosa cím elnyerésének hosszú távon legfontosabb

eredménye

az

M6-os

autópálya

megépítése

volt.

A

város

megközelíthetősége, illetve erről a megközelíthetőségről alkotott befektetői kép egy csapásra megjavult, s ez remélhetőleg jelentősebb termelő kapacitás térségbe költözésével kamatozik a következő években. Ugyanakkor a város közlekedési és parkolási struktúrája semmit sem változott, a kulturális fővárosi évadot nem, illetve minimális mértékben sikerült kihasználni a közösségi közlekedés átalakítására, a P+R koncepció meghonosítására. Az új beruházások, a köztérfelújítások érzékelhetően igyekeztek ügyelni a megközelítés-parkolás problémakörére, ám a Zsolnay Vilmos úti új „kulturális tengely” esetén a kérdés szinte teljesen háttérbe szorult, a Kodály Központ parkoló-ellátottsága már most szűk keresztmetszetet okoz, a Széchenyi térre történő behajtás kérdése körül kialakult vita mellőzte a szakmai szempontokat. A parkolási rendszer önkormányzati működésbe kerülése talán lehetővé teszi a probléma újragondolását, a közösségi közlekedés fejlesztésére elnyert európai pályázati forrás pedig esélyt ad a komplex közlekedésfejlesztési koncepció alapján történő átalakításra. 2. Biztosan jelentős hozadéka az évadnak, hogy létrejött az önkormányzat-közeli projektmenedzsment kapacitás és tudásbázis. A következő években dől el, hogy a Pécsi Városfejlesztési NKft., illetve a Zsolnay Örökségkezelő NKft. milyen mértékben (és hol) képes hasznosítani az EKF-projekt során megszerzett tudását. A város eljövendő nagyprojektjei

remélhetőleg

az

elmúlt

időszakban

támaszkodnak

majd,

elkerülve

ezáltal

számos,

az

megszerzett

tapasztalatokra

EKF-projektben

elkövetett

menedzselési hibát. 3. Sajnálatos, de le kell számolni egy magát hosszú időn keresztül tartó, sokszor hangoztatott félreértéssel, miszerint a nagyberuházások legfontosabb hozadéka a helyi építőipar megerősödése lesz. Nyilvánvalóvá vált, hogy egy bizonyos projektméret felett a szükséges likviditás, illetve kapacitás garantálhatósága okán csak nemzetközi vagy nagy hazai építőipari cégek kerülhetnek szóba kivitelezőként, míg a helyi ipar csupán 34

alvállalkozói szerepben vehet részt a nagyprojektekben. Ugyanakkor szembe kell nézni azzal a helyzettel, hogy azokkal az egymilliárd forintos nagyságrendű beruházásokkal, melyeket a pécsi, Pécs környéki építőipari cégek fővállalkozóként elnyertek, gyakran nem, illetve alig tudtak megbirkózni. Ezek a közterület-felújítások – néhány kivételtől eltekintve – silány minőségben, lassan, állandó elszámolási vitákkal és garanciális javítási igényekkel terhelve teljesültek. Kijelenthető tehát, hogy a helyi építőipar, illetve ennek beszállítói köre nagy lehetőséget szalasztott el, a potenciális „tőkeinjekció” talán újabb évtizedekig várat magára. 4. Miközben az általános sikertényezők között igen előkelő helyen állnak az ipar és a szolgáltatások párhuzamos növekedésében rejlő lehetőségek, ki kell jelenteni, hogy Pécsett a kulturális projektekre épülő termékfejlesztés szinte teljes egészében elmaradt. Még olyan kézenfekvő innovációk is a tervek szintjén maradtak, mint például az egységes belépőjegy-design, illetve ennek reklám-felületként való kihasználása vagy az ajándéktárgy-dömping központi „lefölözése”. Valószínűleg az EKF-év többször említett beruházási határidő orientáltsága az oka, de alig maradt kapacitás például a vendéglátás megnövekedett eszközigényéhez kapcsolódó termékfejlesztésre, vagy a Tudásközpont létrejöttével megjelenő informatikai többletigény (pl. az állománydigitalizálás vagy a hálózat-egységesítés)

kielégítésére.

Nem

hallgatható

el,

hogy

a

Pécsi

Tudományegyetemet sem inspirálta az EKF, legalábbis ami a szakportfoliójának fejlesztését illeti (pl. nem létesült hangmérnök-képzés a Kodály Központ bázisán, vagy szinte semmilyen bővülés nem mutatható ki a könyvtáros szakmai képzőpalettán, holott a Tudásközpont kitűnő gyakorló terep lehetne). 5. Bebizonyosodott, hogy a pécsi kereskedők és vendéglátóipari szolgáltatók kreativitása alacsony, az ezen a területen megjelenő vállalkozások kevéssé adaptívak. E gazdasági szektor

képviselői

sokat

panaszkodtak

a

városba

érkező

turisták

alacsony

vásárlói/fogyasztói keresletére, ugyanakkor kevesebb szó esett arról, hogy a „turistaútvonalak” mentén a nyitvatartási idők41 szinte változatlanok maradtak, a csomag-árak, akciók szinte meg sem jelentek, a több napos itt tartózkodást ösztönző programösszehangolásra alig akadt példa. A külső, nemzetközi okok mellett e problémákkal is szembe kell nézni az EKF-turizmus adatainak értékelésénél. 6. Az elmúlt év programkínálatát áttekintve kimondható, hogy a helyi lakosság kultúrafogyasztási kereslete az árszínvonal vonatkozásában végtelenül rugalmatlan. Mindez nagyjából annyit jelent, hogy míg az ingyenes rendezvények látogatottsága meglehetősen 41 Amúgy is elgondolkodtató, hogy egy magát „mediterránként” aposztrofáló városban meddig tartható az általános munkaidővel szinte teljes mértékben egybeeső múzeumi, illetve belvárosi kiskereskedelmi nyitvatartási rend.

35

magas volt, szinte a legkisebb költség megjelenése is drasztikusan csökkentette a pécsiek (de ami szomorúbb, még a hazai idelátogatók nagy részének is) program-keresletét. (Bármennyire hihetetlen, kimutatható, hogy a Kossuth téri, korábban este 6 óra után ingyenes parkoló fizetőssé válásával a belvárosi programokra autóval igyekvő pécsiek, illetve környékbeliek jelentős hányada elállt az esti „beugrástól”.) Mihamarabb felmérést kell készíteni, mi az a költségszint, amit egy-egy kulturális programért a magyar turista, illetve városlakó hajlandó megfizetni.42 7. A programok, projektek nagy részére igaz volt, hogy a kulturális események költségeinek előkalkulációja általában hibás (alultervezett), költségviselőként, illetve a finanszírozási források végső kiegészítőjeként gyakran a közszféra jelent meg (Pécs esetében általában maga a városi költségvetés, illetve a városüzemeltető cég büdzséje). Mindez nem csak azért szerencsétlen, mert a finanszírozók számára a kulturális projektek feneketlen kútnak tűnnek, de azért is, mert azok a szereplők, akik hosszabb távon valóban profitálhatnának a város-imázs javulásából, viszonylag rövid távon ellenérdekeltté válnak, sokszor inkább akadályozói lesznek a folyamatoknak (pl. közterület-foglalási engedélyek kiadása, bérlemények díjának meghatározása), mintsem támogatói. Érdekes lenne megvizsgálni, hogy milyen mértékben tudatosult a városban (mind az önkormányzat munkatársai, mind a városlakók körében), hogy a tavalyi év mintegy 50%-kal magasabb városüzemeltetési költséget igényelt, miközben ennek a költségvetésben (értsd: a város, illetve a Pécs Holding költségvetésében) semmilyen forrása nem volt. 8. Annak ellenére, hogy hatalmas összegeket fordíthatott a város beruházásokra, ma még nem látható, vajon keletkeztek-e új emblematikus terek, épületek. Általánosságban elmondható – előrebocsátva, hogy nem pécsi, hanem magyar sajátosságról van szó –, hogy nem alakult ki a projekt iránti kellő mértékű lakossági azonosulás. A városlakók döntő hányada fogyasztóként és nem résztvevőként viszonyult a kulturális fővárosi évhez, eltúlzott várakozásaiból következően végül csalódottan zárta az elmúlt évet. Összességében megállapítható, hogy a hasonló projektek tanulságaiként megállapított sikertényezők bizonyos része a pécsi kulturális fővárosi projektben is teljesült, ugyanakkor a vizsgált gazdasági indikátorok alapján léptékváltás vagy a fejlődési ütem felgyorsulása nem valósult meg. Megfontolandó, hogy konszenzussal elfogadott, hosszú távú, komplex városfejlesztési stratégia hiányában, a meglévő stratégiákat pillanatnyi érdekek alapján mellőző gyakorlat mennyi lehetőséget szalasztott el. Ugyanakkor a beruházások eredményeképpen létesült-megújult közterek és épületek, az ezekben működő vagy működtethető intézmények a 42 Nyilvánvaló, hogy a felnőtt belépőjegyek Nyugat-Európában szinte általánossá vált 6-10 eurós (azaz durván 1500-2500 forintos) árai a magyar jövedelmi viszonyok közt eltúlzottnak tűnnek.

36

továbbiakban hatalmas fejlődési potenciált rejtenek magukban. Mindennek Pécs városa érdekében történő hatékony kihasználása mindenképpen igényli a városlakók és döntéshozók gondolkodásbeli léptékváltását is.

A városfejlesztés lehetőségei 2010 után

A pályázat eredeti célkitűzéseit szemügyre véve megállapítható, hogy Pécsett a „városiasság újrafelfedezése” irányában tett lépések eredménye – az új köztereket és azok lelkes használóit szemlélve – minden felmerült probléma ellenére nyilvánvaló. A „városfejlesztés kulturális fordulata” és „a városi kulturális politika átváltoztatása” kérdéseiben már nem ennyire egyértelmű a helyzet. 1. Mint a gazdasági hatásokról szóló fejezetben olvasható, 2010-ig nem sikerült új növekedési pályára állítani a város és a Dél-dunántúli régió kreatív iparát és idegenforgalmát (habár utóbbi esetében egyértelmű a pozitív hatás) – e folyamatokat tízéves távlatban érdemes majd megvizsgálni. 2. A helyi kulturális intézmények és szereplők szemléleti paradigmaváltása egyelőre várat magára, bár az elkészült új épületek fenntartása valószínűleg kikényszeríti majd a hatékony működtetéshez szükséges új szemléletet. (Amennyiben mégsem, az magát a csődöt jelenti.) 3. A dél-dunántúli régiós önazonosság kialakításában az EKF alig tehetett valamit, e pályázati cél már a program megvalósulása során lekerült a napirendről. (A közös hagyomány nélküli, mesterséges módon kialakított közigazgatási egységek lakóiban amúgy sem alakítható ki olyanfajta régiós identitás, mint a történelmileg megképződött területi egységek esetében.) 4. Az ország kívánatos kulturális decentralizációjához hozzájárulhat például a Kodály Központ vagy a Zsolnay Negyed létrejötte, amennyiben működésük valóban képes alternatívát nyújtani országos, nemzetközi szinten. 5. Pécs nemzetközi kulturális szerepe megerősödött az elmúlt években, ám ahhoz, hogy valóban nemzetközi szerepkörűvé váljanak a város kulturális intézményei, központi költségvetési forrás is szükséges. 6. A nemzetközi regionális innovációs központ szerep irányában nincs elmozdulás.

37

7. Hogy Pécs fog-e a jövőben mintául szolgálni az európai kulturális decentralizáció kibontakozásához, illetve a kelet-közép-európai regionális centrumok kulturális fejlesztéséhez, az 2011-ben még nem megválaszolható. E tekintetben sok függ attól, hogy a város milyen fejlesztési pályát jár majd be 2010 után. Komoly hiányosság, hogy Pécs jelenleg nem rendelkezik olyan megvalósítható városfejlesztési stratégiával, amely fenntartható fejlődési pályát rajzolna fel a következő tíz év távlatában az elért eredményekre támaszkodva. Ezzel függ össze az EKF-program kapcsán elkövetett legfőbb hiba is, azaz hogy a város nem tekintett előre megfelelő távlatban. Az EKF-projekthez elkülönített uniós támogatások lehívásához szükséges megvalósíthatósági tanulmányok „melléktermékeként” sebtében készült integrált városfejlesztési stratégia egyáltalán nem alkalmas arra, hogy a fent említett kérdéseket megválaszolja, és a következő nyolc-tíz évre adekvát iránymutatást adjon Pécs város- és gazdaságfejlesztéséhez. Ezért életbevágó, hogy a város – megfelelő szakértői háttérrel – mielőbb készíttessen megvalósítható városfejlesztési stratégiát. E stratégiát részben helyettesítheti egy teljesen új városfejlesztési koncepció és annak megvalósítását segítő integrált városfejlesztési stratégia (IVS).43 Pécs további városfejlesztési lehetőségeire azonban jelentős korlátozó tényezőként hat a város kritikus nagyságú adósságállománya (mely pénzügyi helyzetet feltételezhetően nem javít az új kulturális intézmények tetemes fenntartási költsége) és az az egyre reálisabb veszély, hogy a következő három évben nem (vagy csak nagyon korlátozottan) állnak majd rendelkezésre vissza nem térítendő uniós és hazai városfejlesztési támogatások. Ennek ellenére sem reménytelen a helyzet: megvalósítható, komplex városfejlesztési stratégiával,

bevételtermelő

kiadásokkal,

a

közszféra

és

a

magánszféra

strukturált

együttműködésével – akár uniós támogatások nélkül is – komoly fejlődési pályát futhat be a város, ám ez elválaszthatatlan a helyi gazdaság fejlődésétől44. Ezért most a legnagyobb hangsúlyt a megfelelő városfejlesztési stratégia kidolgozása mellett a helyi gazdaság fejlesztésére kell fordítani. Pécsnek és az EKF-projektnek szüksége van a befektetői tőke támogatására is, amely készen áll az új minőségek létrehozására (például a kreatív iparban), a városnak pedig célszerű lenne elősegítenie az egyetem és a legfejlettebb technológiákat alkalmazó ipari vállalkozások együttműködését. Hiába válik ugyanis egyre vonzóbb és lakhatóbb hellyé Pécs – ha a város polgárai nem találnak helyben képzettségüknek megfelelő munkát, más lakhely után kell nézniük. Ugyanez igaz a gazdasági szereplők oldaláról is: ha nincs vonzó befektetői környezet 43 Az 1997. évi LXXVIII. törvény alapján készülő városfejlesztési koncepció hátránya, hogy az – a jelen gyakorlat és a Belügyminisztérium szándéka alapján – elsősorban a településrendezési tervezést és nem a komplex városfejlesztést alapozza meg. A jelenleg hatályos IVS pedig nem a helyi prioritásokon alapul, nem a pécsi igényekből indul ki, hanem olyan forrásorientált terv, amely az aktuális pályázati lehetőségekhez, uniós előírásokhoz igazodik. 44 Bajnai László: Városfejlesztés (Scolar, 2006)

38

(képzett munkaerő, fejlett infrastruktúra, megfelelő helyi gazdasági szabályozás, stb.), akkor nem Pécsre kerül a befektetés. A jó előkészítés kulcsa a Pécshez méltó minőségben elkészített integrált városfejlesztési stratégia és az eredményesen használható gazdaságfejlesztési stratégia együttese, majd az EKF eredményeit kiaknázni képes, adott városrészre vonatkozó akcióterületi terv(ek) kidolgozása. Az akcióterületi tervnek a fejlesztéseket megalapozó településrendezési tervek jóváhagyása és azok végrehajtása között kell elkészülnie, a rendezési tervben elhatározott önkormányzati fejlesztési tevékenység összehangolt megvalósítási terveként, amely komplex (városrendezési, műszaki, pénzügyi) forgatókönyvként szolgál az önkormányzat számára.45 A városfejlesztési célok megvalósítását irányító szervezet már megalakult Pécsi Városfejlesztési Nkft. néven, jó és kipróbált szakemberekkel, ám ahhoz, hogy visszatérítendő forrásokkal is operálni képes, nyugat-európai értelemben vett, professzionális városfejlesztő társasággá váljék, szükséges az önkormányzat és a Pécsi Városfejlesztési Nkft. közötti kompetencia kérdéseket újragondolni. A jó városfejlesztési módszertan és eszköztár azonban önmagában nem csodaszer, Pécs sikerességéhez hatékony és eredményes gazdaságfejlesztésre van szükség az ismert, illetve feltárandó kedvező adottságokra alapozva. Nem feledhető el, hogy a Pécsi Tudományegyetem nélkül elképzelhetetlen a város és gazdasága komplex fejlesztése, ezért az egyetemet már a stratégia kidolgozásának első pillanatától be kell vonni a folyamatba. A város lakosságának bevonása pedig a legfontosabb kérdés, megfelelő mélységgel és módszertannal végrehajtott participáció nélkül minden városfejlesztési projekt bukásra van ítélve. Mindehhez igénybe kell venni az uniós és a nemzeti fejlesztési politika támogatási eszköztárát, és a szomszédos déli országokkal közös gazdasági térség egyik központjaként megnyíló fejlődési perspektívát kell kialakítani.

45 Ha a rendelkezésre álló rendezési tervek városépítészeti szempontból nincsenek az adott fejlesztési elképzelésnek megfelelően, a megfelelő mélységben kidolgozva, szükséges városépítészeti koncepció kidolgozása is az akcióterv készítésének folyamatába illesztve, a munka egyik első fázisaként. A városépítészeti koncepció a megvalósíthatóság műszaki és pénzügyi paramétereit rögzítő akcióterv tartalmával összehangolva a rendezési tervnél pontosabban határozza majd meg a tervezett beépítés építészeti és funkcionális jellemzőit, a pécsi városfejlesztés eredményeként kialakításra kerülő városépítészeti minőséget.

39

Utóhang

A létrejött-létrejövő új intézményrendszer belakásához, beüzemeléséhez, funkcióinak pontos kialakításához idő kell. Türelemre van szükség valamennyi érintett részéről abban, hogy ezek az intézmények, amelyekkel az EKF kapcsán Pécs és a régió gazdagodott, felépíthessék a maguk arculatát,

működési

rendjét,

bekacsolódhassanak

a

kultúratermelés

és

-fogyasztás

vérkeringésébe. Ennek elengedhetetlen része a helyi és regionális közönség bővítése, amit a cselekvő részvétel ösztönzésével, a minőség felmutatásával és képviseletével indokolt megteremteni. Arra a kérdésre, hogy miként mérhető az EKF-év eredménye, sokféle válasz adható. Íme az egyik, a maga megfontolásra érdemes szempontjaival: „Szerintem két alapvetően fontos szempont van. Az első: meg kell vizsgálni, hogy a város milyen új lehetőségekhez jutott, milyen új dolgokat tudott megvalósítani a kultúrán keresztül. Az a fontos, hogy a kultúra mennyire töltötte fel élettel, energiával a várost. A másik tényező a város lakóinak lelkületében végbemenő változás. A kérdés az, hogy az EKF-év kapcsán sikerült-e új kötődéseket kialakítani a lakók és városuk között. Az a lényeg, hogy az emberek értsék, Pécs az ő városuk, az ő életterük és mindez rajtuk is múlik. Az a cél tehát, hogy a város fogyasztóiból egyre inkább a város létrehozóivá lépjenek elő. (…) Az új városi mentalitás megszületése a legalapvetőbb. Erre kiváló példa az 1999-es EKF helyszín: Glasgow. A város nagyon nagy bajban volt. Piszkos volt és az emberek nem szerettek ott lakni. Nagy volt a munkanélküliség. A Glasgow1999 program olyan értelemben volt sikeres, hogy az emberek megértették, elhitték, hogy az ő segítségükkel, az összefogásukkal, közös akaratukkal a városuk jó hely lehet. Hogy ők maguk tudnak segíteni a városukon. Megcsinálták. Ezek az eredmények a legértékesebbek, már csak azért is, mert a hatásuk sokáig értékelhető.” 46 Bert van Meggelen szavai ezek, aki a Pécs2010 EKF-tanácsadója volt. Érdemes hallgatni rá, és az előttünk álló évek során tovább dolgozni azon, hogy az a szellemiség, amely 2004-05 táján meghatározta az EKF-cím érdekében munkálkodókat, újra megjelenjen és szélesebb körben is elterjedjen, hogy az EKF történetében etalonnak tekinthető Glasgow példáján és tapasztalatain is okulva a kulturális léptékváltás a fejekben és a lelkekben is bekövetkezzen.

46

40

Köz_tér_köz 293. o.

Függelék

Ágoston Zoltán:

Nemzetközi kapcsolatok

Berkecz Balázs:

Városfejlesztési kérdések és lehetőségek a kulturális főváros után

Faragó László:

Az Európa Kulturális Fővárosa program városfejlesztési, városirányítási tanulságai

Horváth András:

Az EKF városfejlesztési törekvései

Dr. Kovács Katalin:

Adalékok az EKF projekt menedzsment szempontú értékeléséhez

P. Müller Péter:

A Pécs2010 Európa Kulturális Fővárosa projekt kulturális tapasztalatairól és tanulságairól

Rappai Gábor:

A pécsi EKF-évad gazdaságfejlődésre gyakorolt hatása

Szijártó Zsolt:

Koncepció és kontextus. Az EKF-projekt és Pécs

41

42

Ágoston Zoltán

Nemzetközi kapcsolatok 1. Az előkészítés szakaszában Mivel a magyar EKF-cím kiválasztása a németországihoz hasonlóan a kandidálók versenyében, demokratikus jellegű és szakmai alapú megmérettetésben dőlt el – szemben például Graz és Linz esetével, amelyek a kormány kijelölése révén nyerték el a címet –, és az EKF-ek történetében rendhagyó módon a versengő német és magyar városok találkozót szerveztek az együttműködés érdekében. (E találkozó résztvevői ebben a szellemben ajánlást fogalmaztak meg az EU felé 2005-ben, a „Budapesti nyilatkozatot”.) E pozitív kezdeményezés a későbbiekben aztán nem hozott érdemi eredményeket, hiszen Pécs fő partnerévé egyértelműen Essen vált, s ezzel több német város irányában nyíló kapcsolat veszendőbe ment. (Megjegyzendő továbbá, hogy az EKFmenedzsment vezetésében vita alakult ki a némettel szemben az angol és francia kapcsolatok erősítésének kérdésében.) Az art director helyettesítésére felkért Művészeti Tanács a – Mészáros András által vezetett – menedzsment központtal párhuzamosan működött, s ez a helyzet magában hordozta a két

szervezet

közti

kompetencia-vitákat,

konfliktusokat

a

nemzetközi

kapcsolatok

vonatkozásában is. A cím elnyerését követő idők tétovasága, rögtönzései után a Művészeti Tanács által 2008 áprilisára megalkotott koncepció volt hivatva összefüggő cselekvési programmá formálni a város kulturális ambícióit. A koncepció bizonyos pontokon továbbvitte a pályázat és az utána következő – a kelleténél néha több spontaneitással jellemezhető – időszak értékszempontjait, ám például a Déli Kulturális Övezettel folytatandó kapcsolatépítést szinte teljesen mellőzte. A Művészeti Tanácsba – Hiller István oktatási és kulturális miniszter, valamint Tasnádi Péter polgármester által – delegált budapesti tagok jelenléte nyilvánvalóvá tette a központi kormányzati akarat érvényesítésének szándékát. A kormányzat az állami „nagypolitika” szempontjainak megfelelően kísérelte meg felülírni az EKF nemzetközi kapcsolatépítését, kevés fogékonyságot mutatva a saját koordinátarendszerében nem értékelhető jelenségek iránt.

43

2. A megvalósítás időszakában Pécs és Essen közt 18 különböző, mindkét fél által hivatalosnak elismert együttműködési program jött létre (ez meghaladja bármely korábbi EKF-városok közötti programok számát). A cél az volt, hogy a közös programok széles spektrumban létesüljenek, ne csupán a magas művészet körében, hanem az iskolások találkozóitól a gasztronómiai eseményekig. Ilyen volt például a Temporary City, amely pécsi, Ruhr-vidéki és török egyetemisták együttműködésében valósult meg; a Virtual Heart, a pécsi és Ruhr-vidéki iskolások alkotótábora; a Ruhr-vidéken és Pécsett is megvalósuló gasztronómiai projekt, „A régió ízei”; a helyi kisebbségek altatódalainak felkutatását és kortárs zenei nyelvre átültetését célzó program, „A lélek gyökerei”; de érdemes megemlíteni a pécsi, esseni és isztambuli fiatal cserkészek együttműködését is. Berlini és ulmi múzeumokkal közösen valósult meg a Pécs és a régió multietnikus karakterét új nézőpontból feldolgozó projekt, a „Pécs-Fünfkirchen-Pecuh”, mely Pécs mellett négy európai városban (Berlin, Ulm, Samobor, Zágráb) volt látható. A Ruhr-vidék és Pécs által hivatalos EKF együttműködési programként elismert 18 projekt mellett számos egyéb magyar–német együttműködés szerepelt Pécs 2010-es EKFprogramjában. Ezekkel együtt közel 50 német vonatkozású program valósult meg. A németországi kapcsolatrendszer fontos bázisa volt még Stuttgart, Baden-Württemberg székhelye. E tény bizonyára nem független az egykori magyarországi német kitelepítettek emlékezetétől, ám közvetlen oka Pécs hagyományosan jó és valóban működő testvérvárosi kapcsolata Stuttgart elővárosával, Fellbachhal, valamint a stuttgarti Magyar Kulturális Intézet hatékony munkája a pécsi EKF-program megismertetése érdekében. Németországi viszonylatban a Ruhr-vidék mellett Karlsruhe és Berlin városaiban zajlottak még Péccsel kapcsolatos programok. A város kommunikációjához a budapesti német nagykövetség számos protokolláris programjának pécsi lebonyolításával járult hozzá. Megemlíthetők továbbá a német, a török és a magyar parlamenti elnökök találkozói az EKF jegyében, ami szintén úttörő kezdeményezés az EKF-ek történetében. Az előzetes várakozásokkal szemben jóval nagyobb fogadókészség, partneri aktivitás jellemezte a Déli Kulturális Övezet országait. Horvátországban Zágrábbal, Eszékkel és Pulával, Szerbiában Újvidékkel, Magyarkanizsával és Szabadkával, Bosznia-Hercegovinában Tuzlával, Szarajevóval és Banja Lukával alakult ki együttműködés. Megjegyzendő, hogy Újvidékkel kifejezetten az EKF-program révén jött létre a testvérvárosi kapcsolat. A tapasztalatok szerint Pécs ismertsége és elismertsége e területen növekedett leginkább a korábbiakhoz képest. Az elért eredményt nagyban segítette a pécsi horvát főkonzulátus, illetve közvetlenül a horvát kormány 44

munkája, de a szerb kormány és a vajdasági tartományi szintű politika is tevékenyen közreműködött. A kormányzati, tartományi és városi együttműködések nem csupán programokat hoztak Pécsre, de jelentős anyagi támogatást is nyújtottak e programok megvalósításához. Ezeknek az együttműködéseknek a sorából is kiemelkedik Horvátország, mely 2010-ben több mint 70 programmal volt jelen a városban. Isztambul kulturális fővárossá válása valószínűleg elterelt némi figyelmet a potenciálisan Pécsre irányuló nemzetközi érdeklődésből. Isztambul esete nagy mértékben eltért Essen és Pécs EKF-történetétől, az teljes egészében a török állami politika homlokterében zajlott, a remélt EUcsatlakozás jegyében. Így az állami, hivatali hierarchia minden döntésre és eseményre rátelepedett, az EKF-program fő üzenetévé a reprezentativitás vált. Ettől s az előkészítő fázisban mindkét oldalon tapasztalható hibáktól függetlenül a törökországi kapcsolat is számos eredményt hozott, melyek közül talán a reprezentatív körülmények közt megrendezett isztambuli Csontváry-kiállítás volt a legjelentősebb. A nemzetközi kapcsolatok aktivizálásának érdekében Páva Zsolt polgármester hivatalos levélben szólította meg Pécs testvérvárosainak polgármestereit. Ennek hatására leginkább Krakkó kulturális jelenléte erősödött, Arad városának Pécsre irányuló aktivitása azt megelőzően is számottevő volt. Megjegyzendő, hogy – a Déli Kulturális Övezet városaival való együttműködéshez hasonlóan – a város kizárólag a helyi költségeket (helyszínbiztosítás, kommunikáció, megnyitó költsége) tudta biztosítani, a többi költség a partnereket terhelte. Miközben a magyar turizmus komoly problémája a Budapesten és a Balatonon kívüli alternatív súlypontok megteremtése, a Magyar Turizmus Zrt. 2010-es Pécs-kampánya felemásra sikerült. Pécs turisztikai vásárokon történő prezentálásán túl szükséges lett volna a várost fizetett hirdetésekben is megjeleníteni, így a külföldi turisták szélesebb köréhez juthatott volna el az új hazai célpontról szóló üzenet. A nemzetközi sajtó ugyanakkor felfigyelt Pécsre: több mit 1000 cikk jelent meg jelentős külföldi sajtóorgánumokban a városról.

3. A jelen tapasztalatai Pécs kezdeményező szerepet játszott az EKF-városok közötti kulturális diplomáciában. A régi, hivatalos és csekély hatékonysággal működő helyett új EKF-hálózat kiépítését javasolta néhány partnerével közösen, amely jelenleg is működik, bár nem formalizált módon. Ehhez hasonlóan sikeres kezdeményezésnek bizonyult az EKF-városok egyetemi hálózatának kialakítása, mely pécsi ötletből eredt. Az Essennel kialakult együttműködés hivatalos formában folytatódik, a polgármesterek által is megerősítést nyert. A léptékváltás jelének értékelhető a Zágrábbal kialakult kapcsolat, 45

amelynek az EKF-év nélkül kevés esélye lett volna. A balkáni régióval kialakult új kapcsolatok bizonyítják, hogy Pécs nemzetközi kapcsolatai a nemzetállami határokat légiesítő regionális együttműködések terén váltak igazán hatékonnyá, termékennyé. Ezt a hatást bizonyára erősítette volna, ha a Művészeti Tanács koncepciója is támogatja e relációt. Nem készült összesítés arról, így nem tudható, hogy a Balassi Intézet által felügyelt külföldi magyar kulturális intézetek milyen mértékben és minőségben segítették a pécsi EKFprogramok nemzetközi kommunikációját. (Számos eseménynek adtak otthont az intézetek e célból, ám az ezekkel kapcsolatos döntésekbe a felelős pécsi EKF-munkatársakat nem vonták be.) A turisztikai adatok egyértelműen sikerként könyvelhetők el. Pécsett 25%-kal nőtt a turisták száma (az EKF-ekben a 15-20%-os növekedés már sikernek számít), és e növekedés közel 80%-át külföldi látogatók tették ki. A fő küldőországok: Németország, Ausztria, az USA, és jelentősen megnőtt a szomszédos országokból (elsősorban Horvátországból és Szerbiából) érkező vendégek száma. Az EKF hatásaként írható le, és remélhetőleg állandósul a pécsi nemzetiségi kisebbségek körében az a szemléleti változás, amely a hagyományőrzés mellett az anyaországok és Magyarország közti kortárs kulturális cserében is érdekeltnek mutatkozik.

4. Ajánlás A város készülőben lévő nemzetközi stratégiájában rögzíteni kell, hogy az EKF révén kialakult kapcsolatokat fenn kell tartani, hiszen az ezáltal nyert külföldi ismertség csak igen sok munkával és anyagi ráfordítással lenne megszerezhető a város hétköznapi működési rendjében. A cím viselése nem csak városi, hanem tartományi, illetve kormányszintű nemzetközi kapcsolatokat is eredményezett, ezek olyan nem magától értetődő kapcsolatrendszert képeznek, amelynek előnyeit a jövőben ki kell aknázni. Fontos feladat a város iránt megnövekedett érdeklődés fenntartása. Stratégiai célkitűzésként kell kezelni a turizmus kérdését, és a kialakult nemzetközi sajtókapcsolatok révén jelen kell maradnia a városnak az európai médiában. Jelentős üzenet értéke lenne Európa számára, ha a Ruhr-vidékkel és Isztambullal folytatódna az együttmködés az EKF-év után is. A határon átnyúló kezdeményezések hosszú távú hátterét jelentheti az EGTCegyüttműködés – melyet a pannon térségben Eszékkel és Lendvával hozott létre Pécs városa –, különös tekintettel a 2013-tól e célra megnyíló pénzügyi alapokra.

46

Berkecz Balázs

Városfejlesztési kérdések és lehetőségek a kulturális főváros után Ha a rendszer nem működik rendesen, ha a rendszer nem korrigálja a hibákat, de még csak nem is jelzi a hibákat, és emiatt azok kijavítására nincsen mód, akkor az a rendszer rossz. (Michael Charlton) A „határtalan város” névre keresztelt EKF pályázatban közel hat éve megfogalmazottak szerint Pécs városfejlődése szempontjából három jelentős folyamat katalizátora lehet az Európa Kulturális Fővárosa cím elnyerése: „felgyorsíthatja az ipari és bányavárosból kulturális várossá változást, a regionális várossá alakulást és a nemzetközi regionális kulturális központtá válást.” A pályázati dokumentum szerint a lehetséges gazdasági kitörési pont Pécs és régiója számára a kulturális ipar és a turizmus lehet, az EKF cím éppen e két összekapcsolódó stratégiai ágazat fejlődését segíthetné / segíthette volna elő. A tervezett (és azóta nagyrészt megvalósult) öt kulcsprojektből álló fejlesztési csomag a kulturális várostervezést állította a középpontba: „a városiasság újrafelfedezése”, „a városfejlesztés kulturális fordulata” és „a városi kulturális politika átváltoztatása” eszméinek háromszögében. Az EKF révén várt hozadékok pedig nem voltak kisebbek, mint 9. új növekedési pályára állítani a város és a Dél-dunántúli régió kreatív iparát és idegenforgalmát; 10. hozzájárulni

a

helyi

kulturális

intézmények

és

szereplők

szemléleti

paradigmaváltásához; 11. elősegíteni a fiatal nemzedékek kreatív tagjainak Pécsett maradását; 12. egy nagy lökést adni a Dél-dunántúli régió regionális önazonossága felépítéséhez; 13. hozzájárulni az ország decentralizációjához és kulturális élete többpólusúvá válásához; 14. nemzetközi várossá tenni Pécset: kulturális intézményeit bekapcsolni a nemzetközi kulturális hálózatokba, és hozzájárulni ahhoz, hogy nemzetközi szerepkörű intézmények települjenek meg a városban; 15. hozzásegíteni a várost, hogy nemzetközi regionális innovációs központtá váljon; 16. mintául szolgálni az európai kulturális decentralizáció kibontakozásához, a keletközép-európai regionális centrumok kulturális fejlesztéséhez.

47

Az Európa Kulturális Fővárosa-pályázat készítőinek (Takáts József, Tarrósy István, Szalay Tamás, Szokolai Zsolt és Patartics Zorán) elképzelése az volt, hogy az EKF projekt illetve a cím elnyerése arra fogja ösztönözni a várost, hogy régióközpontként és ne csak megyeszékhelyként tekintsen magára. További lehetőségként jelent meg, hogy a BécsBudapest „fejlődési folyosón” kívül elhelyezkedő Pécs egy nemzetközi régió kulturális központjává válhat az EKF által. Ez kiemelten fontos, hiszen egy középváros fejlődési potenciálja az interregionális együttműködésben is rejlik. Takátsék abban is bíztak, hogy az EKF projekt révén létrejövő városközi kulturális kommunikációt hamarosan követheti a gazdasági kommunikáció is. Pécs pedig egy többközpontú nemzetközi kisrégió egyik központjaként másként építheti fel városidentitását, mintha csak nemzetállamának egyik periférikus helyzetű középvárosa volna. Pécs egy hosszú távú folyamat elindítása mellett döntött, amikor „A határtalan város” című pályázatát benyújtotta. Hamar megjelentek a pécsi pályázat kritikusai is. Az egyik első és leghelytállóbb kritika Szíjártó Zsolté volt, aki így fogalmazott az Echo Pécsi Kritikai Szemle című lap hasábjain 47: „Hogyan olvassuk ezt a kötetet? — ez sem egyszerű kérdés. Olvassuk-e úgy, mint a város tudományos igénnyel megírt történetét, afféle Pécs-monográfiát — ám a használt fogalmak („európai városiasság‖, „középváros‖) sokszor nem pontosan definiált, tudományos terminusok, s az érvelés sem támaszkodik empirikus vizsgálatokra, történeti forrásokra, nem csatlakozik hozzá bibliográfia sem. Tekintsük egy városfejlesztési kézikönyvnek, mondjuk: „Hogyan fejlesszük kedvenc városunkat‖ — címmel? De az igényesen megformált szöveg kilóg a mérnöki nyelven megírt, térképektől hemzsegő dokumentumok tömegéből, miközben teljességgel hiányoznak a fejlesztéseket megalapozó közgazdaságtani számítások. A (politikai) döntéshozatalt segítő háttértanulmány volna? Ez sem valószínű, hiszen a politika szférája még az említés szintjén sem jelenik meg a kötetben. Leginkább a kötet szerzőjének sorai igazíthatnak el a műfaj tekintetében: „meggyőző fikciót kell alkotnom a városról és a lehetőségeiről, amit egyként elhisznek a városlakók és a pályázat döntnökei, s ha elhiszik, akkor elkezdhet valóságot alakító fikcióként működni‖. Egy 47 Szíjártó Zsolt: A képzeletbeli város (Echo, 2005.)

48

meghatározott narratíva - afféle fikcionalizált városszöveg - mentén mutatja be a kötet a várost, és fogalmaz meg a jövőre irányuló terveket. (…) Az érvrendszer központi fogalmai a „városok kulturális gazdasága‖, „szimbolikus ökonómiája‖, a kultúra szerepének és gazdasági jelentőségének felismerésén alapulnak; tehát azok a meglátások köszönnek vissza, amelyek az amerikai városszociológiai irodalomban már a nyolcvanas években megjelentek, s amelyek nagyjából pár évvel ezelőtt érkeztek meg magyar területre. (…) A sok szereplő által létrehozott és fenntartott fikcionális városszöveg nem nagyon törekszik arra, hogy a kulturális városfejlesztésben, a városok kulturális termelésében ténylegesen érdekelt gazdasági szereplőket azonosítson be, mint ahogyan arról sincs sok mondandója, hogy például a fogyasztás szféráját illetően egyáltalán jelen vannak-e azok a társadalmi csoportok, akik képesek és hajlandók a szimbolikus ökonómia termékeit fogyasztani, s ezáltal fenntartani azt.‖ Természetesen nem lenne helyes felróni a pécsi EKF pályázat íróinak azt, hogy annak idején nem egy megvalósíthatósági tanulmányt magában foglaló városfejlesztési stratégiát készítettek 2005-ben (nem is ez volt a cél, de a megvalósíthatósági tanulmányokat valamint az integrált városfejlesztési stratégiát jegyző Pécs2010 Konzorciumnak48 már az volt a feladata, hogy ezekre a konkrét városfejlesztési és beruházási kérdésekre adekvát választ adjon). Ahogy Sir Bob Scott, a kulturális főváros uniós bizottságának elnöke, a liverpooli EKF pályázat sikerre vivője is fogalmazott egy interjúban: „A sikeres pályázatok hazugságra, reményekre és optimizmusra épülnek. Udvariasan azt mondjuk, hogy reményekre.”49 A város és a civilek pályázata azonban magasan kiemelkedett a többi EKF aspiráns anyaga közül. Pécs végül – egy kis Budapest vs. Vidék huzavona után – 2005. október 19-én elnyerte az Európa Kulturális Fővárosa címet; ahogy az lenni szokott, ezzel egy időben a dolgok rajzolata is kezdett megváltozni, többek között a városfejlesztési kérdésekben is. A „városiasság újrafelfedezése”, „a városfejlesztés kulturális fordulata” és „a városi kulturális politika átváltoztatása” eszméi a pályázat elnyerését követően az EKF programot érdemben befolyásolni tudó személyek és szervezetek részéről már inkább csak a szlogenek szintjén Pécs2010 Konzorcium tagjai (DHV Magyarország Kft., a COWI Magyarország Kft., az Ernst & Young Tanácsadó Kft., az EconoConsult Kft. és az Ex Ante Tanácsadó Iroda Kft.) nyerték el 2007-ben az Európa Kulturális Fővárosa - Pécs 2010 című projekt megvalósíthatóságának vizsgálatára, a pályázati dokumentációk és formanyomtatványok valamint az Integrált Városfejlesztési stratégia elkészítésére vonatkozó, több mint 300 millió forintos megbízást. 49 Somlyódy Nóra: „Ott élek ma, ahonnan az időt és a teret mérik‖ – Sir Bob Scott, pályázó (Magyar Narancs 2008) 48

49

hangzottak el, mintsem komoly tényezőként hatva az egyes komplexumok helykijelölésekor vagy a konkrét tervpályázati kiírások megfogalmazásánál. Néhány fontosabb rendezvény50 ugyan szerveződött még a kulturális városfejlesztés témaköre vonatkozásában, de a gyanútlan külső szemlélő (az átlag magyar polgár) számára mégis úgy tűnhet, hogy: Pécsett csupán az EKF évad kulisszáit próbálták megépíteni (ami csak az évad vége felé sikerült az esetek többségében). Az a szemléletmód - ami az EKF pályázat készítésekor még átjárta a fejlesztések előkészítésén dolgozó csapat munkáját - az eredeti pályázati team tagjainak távozásával szépen fokozatosan elhalványodott. Ez a leépülés – ahogy Takáts József is fogalmazott egy interjúban51 – természetes. „Más dolog tervezni, fikciót alkotni, és más dolog megvalósítani. A praktikus feladatok gyakran elfelejtetik a megvalósítókkal azokat az ideákat, amiknek a jegyében elindultak. De azért sajnálom, hogy a kulturális decentralizáció országosan kisugárzó első lépése elmarad. Az a célkitűzés, hogy Pécs kulturális léptékváltást hajtson végre az EKF évvel, tehát hogy voltaképpen minden (fejlesztési, kommunikációs, rendezvényszervezési, stb.) lépés a kulturális léptékváltás érdekében történik eltűnt, a megvalósításnak ez a horizontja ma nem látható. Lehetséges, hogy a megvalósuló beruházások és programok elhoznak majd valami lassú változást, de a kulturális léptékváltás nem valósul meg. Nagyon leegyszerűsödött a megvalósítás évei alatt sok alapvető idea, és visszaszorult kisebb jelentőségű projektekbe (…).” Az eredeti elképzelések lényege az volt, hogy a városban rejlő kreatív potenciálokat lehetőségekhez juttatják, (városi) teret adnak nekik úgy, hogy miközben értékek jönnek létre, a teremtő kedv állandóan képes újratermelni önmagát - ezzel beindítva egy fejlődési spirált. A koncepció hatékonyabb kifejtése okán érdemes Takáts József egy interjúban52 elhangzott visszaemlékezéséből idézni: „Van egy bilbaói képeslapom, amelyen a Guggenheim Múzeum látható, előtte Puppyval, Jeff Koons hatalmas növénykutyájával. Egy alkalommal, amikor önkormányzati politikusoknak és hivatalnokoknak tartottam tájékoztatót a munkánkról (persze, a meghívottak tizede sem jött el rá), elvittem magammal a képeslapot, hogy a segítségével magyarázzam el, mire jó a művészeti beruházás a városfejlesztésben. Hogy nem 50 Város, tér, pozíciók (2006. június, szervező: Kultúra 2010 társaság), A kulturális negyed, mint városfejlesztési stratégia (2006. november, szervező: Pécs 2010 Menedzsment Központ), Várostervezés, városfejlesztés, menedzselés (2006 november, szervező: Kultúra 2010), A kulturális város után (2010. szeptember, szervezők: DDÉK, PTE) 51 A hivatkozott és idézett Takáts-interjú a KÖZ-TÉR-KÖZ című könyvben jelent meg, az interjút készítette és a könyvet szerkesztette Somogyi Krisztina 52 „Városi kulturális tervezés? Mintha Pécsett nem akarna sikerülni...‖ Vargha Mihály interjúja Takáts Józseffel az Építészfórumon (2007)

50

költséges dísz, hanem a fejlesztés motorja; hogy ha Puppy Pécsett állna a jövendő Zenei és Konferenciaközpont előtt, csak e szobor miatt százezerrel nőne Pécs turizmusa egy év alatt. Mindegy, hogy tetszik-e nekünk Puppy vagy sem, mondtam; ha a kutya itt állna, többszörösére nőne a város tőkevonzó képessége, ez a kutya közvetve több munkahelyet hozna létre a városban, mint tíz bevásárlóközpont idetelepítése.‖ Városfejlesztési szempontból tehát az volt a vízió egyik lényeges eleme, hogy a nagyberuházások és az azokban rejlő kulturális/művészeti értékek majd felhúzzák a környezetük minőségét és további beruházásokat ösztönöznek.53 Wessely Anna szociológus, művészettörténész is egyetértett a pécsi EKF pályázat íróival abban, hogy a kulturális alapú megközelítés egy nagyon jelentős erőforrást, vagy legalábbis egy biztos alapot és kiindulópontot jelenthet a város rehabilitációjához és fejlesztéséhez. Szerinte azonban gyakran előfordul, hogy az ambiciózus polgármestereket és a proaktív önkormányzatokat az ingatlanfejlesztők és/vagy ékesszóló tanácsadók arra sarkallják, hogy próbálják meg megfordítani kulturális megközelítés irányát és fókuszáljanak a várostervezésre és a megfelelő építészeti formatervekre, amivel kulturálisan feldobhatják a helyszínt abból a célból, hogy az új tudásalapú gazdaság és kreativitásalapú iparágak vonzó telephelyeként reklámozhassák városukat. A színházak, hangversenytermek, múzeumok, mozik, művészeti galériák, kávéházak, különböző etnikumok éttermei és különféle szórakozóhelyek hálózatai kétségtelenül javíthatják az életminőséget egy városban, és előkelő kulturális események helyszíneként növelhetik egy város hírnevét is54. Mindemellett a felülről lefelé történő, megtervezett, fejlesztésre irányuló mély benyomást keltő törekvések általában nem képesek hatni a mindennapi, megszokott kultúrára. Az olyan beruházások, melyeket elválasztottak a helyi közélettől, és a helyi lakosok aktív részvétele nélkül valósítják meg őket nem igazán helyettesíthetőek egy közösségi épülettel és a helyi kultúra megfelelő fejlesztésével. Wessely szerint a vernakuláris (helyi) kultúra alapjául a „középen való elhelyezkedés” és a „helyesség” elgondolása szolgál, amely kijelöli az utat a vagy-vagy megoldások között. A helyi kultúra hajlamos arra fókuszálni, hogy az emberek mit tudnak tenni saját magukért a kultúrán mint folyamaton keresztül ahelyett, hogy megpróbálná megérteni a kulturális negyedek fejlődését mint a kulturális fejlődésnek a műszaki megközelítésben az

Patartics Zoránnal készült, a KÖZ-TÉR-KÖZ című könyvben megjelent interjú nyomán, az interjút készítette és a könyvet szerkesztette Somogyi Krisztina (2010) 54 Sharon Zukin: ―Urban Lifestyles: Diversity and Standardisation in Spaces of Consumption‖, Urban Studies 35 (1998) 53

51

intézményileg előre meghatározott végső szakaszát. A hagyománykövető kulturális döntéshozók az állami szektorban rutinszerűen kínálnak számos konzultációs és kommunikációs lehetőséget a szélesebb közösséggel a kulturális fejlődésirányításuk részeként. Azonban a kulturális negyed irányításának vernakuláris szemlélete egy sokkal radikálisabban kiterjesztett politikai elképzelésként értelmezi azt, hogy miből is tevődik össze a kultúra és a kulturális fejlődés, és kinek kell azt meghatároznia. Azt sugallja, hogy a kulturális mindentudás többé már nem róható fel a kulturális szervezeteknek. Megmutatja hogy a kulturális negyed fejlődésével kapcsolatos szociológiai, politikai és technológiai szempontból vett kulcsfontosságú tudás helyhez kötött az egész informális kulturális ökológiában. Az ilyen városvezetés kritikusan viszonyul a műszaki megközelítésű szemlélethez azért, hogy politikailag a funkcionális felelősségek hierarchikus elkülönítésére, és a város kulturális fejlődéséhez szükséges bürokratikus mechanizmusok formalizmusára koncentrálhasson. Ezt olyan próbálkozások kísérik, melyek megpróbálnak hangot adni a mindennapi kölcsönös kulturális kapcsolatok informális aspektusainak, inkább mintsem hogy egy műszaki fejlesztési tervezetet kelljen követniük. Bár ez triviális tény, mégis a jelen elemzésünkkel összefüggésben ki kell hangsúlyozni, hogy az összes modern város kulturálisan heterogén, mivel a lakosaik különböző társadalmi osztályokhoz, etnikai, foglalkozási és vallási csoportokhoz és különböző generációkhoz tartoznak, és a többségük több ilyen csoportban is képviselteti magát. Mivel a hagyományos magaskultúra azon képessége, hogy felkeltse a figyelmet és az embereket részvételre csábítsa drasztikusan csökkent az elmúlt évtizedekben még a tanultak körében is, ezért egy kulturális alapú településfejlesztésnek figyelembe kell vennie és ki kell használnia a befektetők és a célközönség kulturális különbözőségét, vagyis alaposan meg kell ismernie minden egyes csoport sajátos hagyományait, vagyoni helyzetét, szükségleteit és életstílusát. Napjaink Magyarországának egyik legsúlyosabb problémája éppen a társadalmi integráció rendkívül alacsony szintje, ami a kölcsönös bizalom hiányában nyilvánul meg, amelynek a társadalmi csoportok viselkedésében meg is vannak a következményei. Az emberek vonakodnak, vagy egyáltalán nem képesek arra, hogy együttműködjenek egymással, hogy az eltérő érdekeket összekapcsolják, és hogy a konfliktusokat elismerjék és megoldják. Ezek olyan társadalmi készségek, melyek elsajátítása időigények és folyamatos figyelmet, gyakorlást igényelnek. Ezért jelenlegi Magyarországon egy ilyen kérdés kapcsán vagy ellenségeskedésekbe bonyolódunk, vagy teljes mértékben igyekszünk a vitát elkerülni.

52

Hajlamosak vagyunk arra, hogy kibújjunk a felelősségvállalás alól és hallgatólagosan elvárjuk a hatóságoktól, a mindenkori hatalomtól, hogy tegyenek valamit a problémánk megoldása érdekében, még akkor is, ha már jó előre tudjuk, hogy ez nem fog nekik sikerülni. Megmarad nekünk az az olcsó elégtétel, amely abból származik, hogy kipanaszkodhatjuk magunkat és vádaskodhatunk kedvünkre.55 Wessely Anna a fenti gondolatokat még 2006-ban fogalmazta meg, akkor még csak előjelei voltak annak, hogy a fejlesztések megvalósítása során a bottom up szcenárió helyett a felülről építkező rendszer fog érvényesülni. Wessely azonban azt is felveti a fent idézett írásában, hogy az alulról felfelé történő, informális, „csináld magad” típusú kezdeményezések ugyan általában sikeresebbek, azonban akár több évtized is eltelhet addig, mire látványos és fenntartható eredményeket érnek el vele a gazdasági haszon tekintetében. Wessely több fenti utalása is önbeteljesítő jóslatként elevenedett meg Pécsett: ha a kultúra városfejlesztő szerepéről az elmúlt 5 évben szó esett, akkor az esetek többségében a kulturális negyedek valós műszaki/gazdasági működési mechanizmusai helyett inkább „a mindennapi kölcsönös kulturális kapcsolatok informális aspektusai” kerültek a középpontba. És a végén valóban megmaradt nekünk pécsieknek az az olcsó elégtétel, hogy kipanaszkodhatjuk magunkat és vádaskodhatunk kedvünkre. Bert van Meggelen is valami hasonlóra tett utalást egy vele készült 2010-es interjúban: „Sajnos az az érzésem, hogy a NAGY áttörés nem jön (…) létre. Ennek szerintem pszichológiai okai vannak. Pécsett leginkább az egymás iránti bizalom hiányzott, amikor én ott jártam. Senki sem bízott a másikban. A civilek nem bíztak a politikusokban, a politikusok a civilekben, a szakmákban. Az állami hivatalnokok nem bíztak a helyi ügyintézőkben és persze ez fordítva is igaz volt. Ilyen helyzetben, ha tehát a bizalmatlanság az uralkodó hangulat, problémás valami nagyot alkotni. Úgy gondolom Magyarországon ez történt. A bizalomhiány miatt kívánatos, alulról jövő szemlélet helyett a felülről való irányítás struktúrája állandósult. Nem mellesleg a bizalom szorosan összefügg az önbizalommal: a magyaroknak sokkal nagyobb önbizalomra is szükségük lenne.56” Idézet Wessely Anna A kulturális negyed mint városfejlesztési stratégia / The cultural quarter as an urban development strategy című könyvben megjelent ‖Városi kultúrák és kulturális negyedek‖ című írásából (szerk.: Berkecz Balázs, Pécs2010 Menedzsment Központ, 2007.) 56 részlet a Bert van Meggelennel készült, a KÖZ-TÉR-KÖZ című könyvben megjelent interjúból, az interjút készítette és a könyvet 55

53

Természetesen, ha a tervezett beruházások mind elkészülhettek volna már a 2010-es év elején, akkor talán a pécsiek is nagyobb önbizalommal vághattak volna bele az EKF évbe és az új intézmények nyújtotta varázzsal és kapacitásokkal egy jóval színvonalasabb EKF évet lehetett volna szervezni. Viszont ma már ezek a kulcsprojektek - a Zsolnay Kulturális Negyed kivételével – nagyjából készen vannak. Fent kell őket tartani, működtetni kell, élni az EKF adta lehetőségekkel. De hol tart Pécs az eredeti célok és a várt hozadékok vonatkozásában? A „városiasság újrafelfedezése” irányában - az új köztereket és azok lelkes használóit elnézve megállapítható, hogy - Pécs minden felmerült probléma ellenére jó úton halad. A „városfejlesztés kulturális fordulata” és „a városi kulturális politika átváltoztatása” történt lépések értékeléséhez azonban már célszerűbb a várt hozadékokat újra felidézni (még akkor is, ha a várt hozadékok közül több már 2005-ben sem tűnt öt éven belül elérhető célnak): túlzás lenne azt állítani, hogy 2010-ig sikerült új növekedési pályára állítani a város és a Dél-dunántúli régió kreatív iparát és idegenforgalmát (habár utóbbi esetében egyértelmű a pozitív hatás), de ezt inkább egy tízéves távlatban érdemes majd megvizsgálni; a helyi kulturális intézmények és szereplők szemléleti paradigmaváltása még várat magára (az elkészült új épületek fenntartása valószínűleg kikényszeríti majd a hatékony működtetéshez szükséges új szemléletet – ha nem, akkor az egyenlő lesz a csőddel); a fiatal nemzedékek kreatív tagjainak Pécsett maradását talán segítheti Pécs egyre több helyen hangsúlyozott kulturális szerepe, de a népesség megtartó képesség nem fog javulni újabb munkahelyek nélkül; a Dél-dunántúli régió regionális önazonosságának felépítése, mint elem megjelent az EKF programban a régióban folyamatban lévő társberuházások és programok révén, de az EKF országos kommunikációjában ez már nem kapott megfelelő szerepet; az ország decentralizációjához és kulturális életének többpólusúvá válásához nagyban járulhat a Kodály Központ állami fenntartásba kerülése (de nyilván itt sok múlik majd a működtetés részletein);

szerkesztette Somogyi Krisztina (2010)

54

Pécs nemzetközi kulturális szerepe sokat javult az elmúlt években, de ahhoz, hogy valóban nemzetközi szerepkörűvé váljanak a város kulturális intézményei, szükség van a fent említett központi költségvetési forrásra is; a nemzetközi regionális innovációs központ szerep irányában azonban nem történtek határozott lépések; az a kérdés, hogy Pécs fog-e a jövőben mintául szolgálni az európai kulturális decentralizáció kibontakozásához illetve a kelet-közép-európai regionális centrumok kulturális fejlesztéséhez, az 2011-ben még nem megválaszolható, de e tekintetben sok függ attól, hogy a város milyen fejlesztési pályát tud bejárni a kulturális város után? Sajnos Pécs jelenleg nem rendelkezik olyan megvalósítható városfejlesztési stratégiával, amely megnyugtatóan megmutatná, hogyan lehet a várost fenntartható fejlődési pályára állítani a következő tíz év távlatában, az elért eredményekre támaszkodva. Mihez fog kezdeni a város az EKF eddigi eredményeivel, milyen új fejlesztésekkel tud nagy számú munkahelyet teremteni, hogyan tudja ebben a fejlesztési munkában integrálni az EKF kapcsán létrejött, és a fejlesztés egyik húzóerejének szerepére alkalmas kreatív kulturális ipart? Hogyan válaszolja meg a rendezvényév utáni időszak fő városfejlesztési és gazdasági kérdését: milyen lesz az élet Pécsett 2010 után? A pécsi EKF program kapcsán a város talán azzal vétette a legnagyobb hibát, hogy nem tekintett előre megfelelő távlatban. Nem látni mi következik 2010 után: az EKF projekthez elkülönített uniós támogatások lehívásához szükséges megvalósíthatósági tanulmányok „melléktermékeként” sebtében készült integrált városfejlesztési stratégia egyáltalán nem alkalmas arra, hogy a fent említett kérdéseket megválaszolja, és a következő nyolc-tíz évre adekvát iránymutatást adjon Pécs város- és gazdaságfejlesztéséhez. Ezért nagyon fontos, hogy a város - megfelelő szakértői háttérrel - mielőbb készítsen egy megvalósítható városfejlesztési stratégiát. Pécs további városfejlesztési lehetőségeire azonban jelentős korlátozó tényezőként hat a város jelentős adósságállománya (mely pénzügyi helyzetet feltételezhetően nem javít az új kulturális intézmények tetemes fenntartási költsége) és az – az egyre reálisabb veszély -, hogy a következő három évben nem (vagy csak nagyon korlátozottan) állnak majd rendelkezésre vissza nem térítendő uniós és hazai városfejlesztési támogatások.

55

Mégis van remény: megvalósítható, komplex városfejlesztési stratégiával, bevételtermelő kiadásokkal, a közszféra és a magánszféra strukturált együttműködésével - akár uniós támogatások nélkül is – megtalálható a lehetőség komoly fejlődési pályát befutni, de ez elválaszthatatlan a helyi gazdaság fejlődésétől57. Ezért most a legnagyobb hangsúlyt a megfelelő városfejlesztési stratégia kidolgozása mellett a helyi gazdaság fejlesztésére kell fordítani! Pécsnek és az EKF projektnek szüksége van a befektetői tőke támogatására is, amely készen áll az új minőségek létrehozására (például a kreatív iparban), a városnak pedig célszerű lenne elősegítenie az egyetem és a legfejlettebb technológiákat alkalmazó ipari vállalkozások együttműködését. Ugyanis hiába válik egyre vonzóbb és lakhatóbb hellyé Pécs, ha a város polgárai nem találnak helyben képzettségüknek megfelelő munkát, akkor kénytelenek lesznek más lehetőségek és más lakhely után nézni. Ugyanez igaz a gazdasági szereplők oldaláról is: ha nincs vonzó befektetői környezet (képzett munkaerő, fejlett infrastruktúra, megfelelő helyi gazdasági szabályozás, stb.), akkor nincs miről beszélni… A Pécs2010 Menedzsment Központ szervezésében még 2006-ban zajlott egy kétnapos holland-magyar szimpózium „A kulturális negyed, mint városfejlesztési stratégia” címmel 58. A holland szakértői csoport59 öt évvel ezelőtti ajánlásaiból érdemes kiemelni a következő fontos szövegrészletet: A projektnek a következőkre van szüksége: 2. egy őrültre, aki igazán beleszeret a Zsolnayba, és soha nem adja fel; 3. több politikai támogatásra ahhoz, hogy az útközben felmerülő akadályokat és veszélyeket el tudjuk hárítani; 4. a politikai kockázatok csökkentése érdekében javasoljuk, hogy kérjék fel az ellenzéket a programhoz való csatlakozásra és annak támogatására; 5. a kockázati magántőke anyagi támogatására, amely készen áll az új minőségek létrehozására;

57 Bajnai László: Városfejlesztés (Scolar, 2006) 58 A kulturális negyed mint városfejlesztési stratégia / The cultural quarter as an urban development strategy (szerk.: Berkecz Balázs, Pécs2010 Menedzsment Központ, 2007) 59 A holland szakértői csoport tagjai voltak: Evert Verhagen, az amszterdami Westergasfabriek kulturális negyed projektvezetője, Jeroen Saris, Amszterdam volt alpolgármestere, Wessel de Jonge és Eric Gude, a van Nelle gyár rekonstrukciójának tervezői és irányítói, Bert van Meggelen, a „Rotterdam Európa Kulturális Fővárosa 2001‖ projekt általános és művészeti igazgatója

56

6. Pécs nemzetközi támogatására, például az egyetem és a vállalkozói réteg részéről, illetve külső támogatásra; 7. a kulcsfontosságú partnerek egyesítése egy vállalkozói koalícióban. Hozzunk létre egy think-tanket a város vezető polgáraiból, leleményes vállalkozóiból, hazai szakértőkből és a kulturális avantgárd képviselőiből, akik segítik a városvezetést azon stratégiai döntések meghozatalában, amely előmozdítja a Zsolnay-gyár kulturális negyeddé történő átalakítását. Vegyük rá a think-tanket, hogy szervezzen nyilvános vitát a városban. Keressük meg a lehető legokosabb és legkreatívabb embereket Pécsről, a régióból (Baranya), az országból és külföldről is; a kreatív ágazatokból, a társadalomtudományok területéről, az ipari (kereskedelmi) szektorból, a politikai szférából, a fiatalok kultúrájának közegéből (ez körülbelül 7-9 tagot jelent). Az EU finanszírozás és a Kulturális Főváros-program előírásai lehetővé teszik a mielőbbi kezdést, ennek kikényszerítése viszont nagy kockázattal és magas költségekkel járhat. Önálló lendülettel a fejlődés felgyorsítható és kiegyensúlyozható. Önálló lendületet szabadíthatunk fel azzal, hogy kreatív vállalkozókat kérünk fel a programban való részvételre és a program megvalósítására a következő három évben. Erősítsük meg a város szervezési képességeit a kreatív vállalkozók hozzáadott értékeivel. Nekik megvannak a saját hálózataik és erőforrásaik (tudás, technika, tőke). Az alapvető feladat az, hogy a program a lehető legnagyobb támogatást élvezze, és hogy higgyünk

benne.

Minden

egyes

probléma

lehetőség

arra,

hogy

bizonyítsuk

elkötelezettségünket az új iránt, de minden szakértelmünkre szükségünk lesz ahhoz, hogy innovatív megoldásokat találjunk. Ne kérjünk fel minden potenciális felhasználót a Zsolnay-programhoz való csatlakozásra. Bátortalanítsuk el őket azzal, hogy megmondjuk nekik az igazat: „ha a Zsolnayban akarsz letelepedni, magadnak kell megoldanod a problémáidat.‖ A fenti ajánlások – sajnos – még az évad lezárultával is aktuálisak, de nem csak a Zsolnay Negyedre, hanem az egész városra vonatkozóan is: ha Pécs és a régió nem folytatja a

57

fejlesztéseket egy megvalósítható stratégia mentén, akkor a korábbi szép remények ködbe vesznek. Amennyiben folytatódik a szorgos építkezés, akkor Pécsnek komoly esélye van arra, hogy 2011-hez képest közép- vagy hosszútávon (8-15 év) hozni tudja azokat a hozadékokat, amiket 2005-ben remélt és ezzel elfoglalja méltó helyét az európai kulturális városhálózatban. A város anyagi helyzete viszont finoman szólva sem stabil. Szinte minden projekt költségvetése meghaladja az eredetileg tervezettét, és úgy tűnik, hogy - az EKF fejlesztési fonalát tovább szőni hivatott - keleti városrész szociális városrehabilitációjának első ütemére „félretett” másfélmilliárdot is feneketlen tó módjára nyeli el a Zsolnay Kulturális Negyed. Mindeközben a régió városfejlesztési akcióit támogatni hivatott Dél-Dunántúli Operatív Program 2011-2013-as városrehabilitációs kerete is kimerült, és uniós városfejlesztési ingyenpénzre 2014 után is csak halvány remény van (de az is egy reális szcenárió, hogy 2014-től már csak visszatérítendő, ún. JESSICA típusú források lesznek, ami azt jelenti, hogy kizárólag gazdaságilag megtérülő városfejlesztési akciókat fog támogatni az EU, ehhez viszont stabil helyi gazdaság szükségeltetik). Az eredményes városfejlesztés szükséges, de nem elégséges feltétele a megfelelő stratégiai (politikai) döntés, mert azt követően ki kell találni az eredményes végrehajtás legmegfelelőbb módját, és ki kell alakítani azokat a mechanizmusokat és eszközöket, amelyekkel ez biztosítható. De milyen lépéseket kell a városfejlesztés operatív szintjén mielőbb meglépnie Pécs városának? A jó előkészítés kulcsa egy Pécshez méltó minőségben elkészített integrált városfejlesztési stratégia és egy eredményesen használható gazdaságfejlesztési stratégia együttese, majd az EKF eredményeit kiaknázni képes, adott városrészre vonatkozó akcióterületi terv(ek) kidolgozása. Az akcióterületi terv a fejlesztéseket megalapozó településrendezési tervek jóváhagyása és azok végrehajtása között kell, hogy elkészüljön, a rendezési tervben elhatározott önkormányzati fejlesztési tevékenység összehangolt megvalósítási terveként, a megvalósítás komplex (városrendezési, műszaki, pénzügyi) forgatókönyveként kell majd szolgáljon az önkormányzat számára.

58

Ha a rendelkezésre álló rendezési tervek városépítészeti szempontból nincsenek az adott fejlesztési elképzelésnek megfelelően, a megfelelő mélységben kidolgozva, szükséges városépítészeti koncepció kidolgozása is az akcióterv készítésének folyamatába illesztve, a munka egyik első fázisaként. A városépítészeti koncepció a megvalósíthatóság műszaki és pénzügyi paramétereit rögzítő akcióterv tartalmával összehangolva a rendezési tervnél pontosabban határozza majd meg a tervezett beépítés építészeti és funkcionális jellemzőit, a pécsi városfejlesztés eredményeként kialakításra kerülő városépítészeti minőséget. Az alapelvek: partnerség, hatékonyság, professzionalizmus, a megvalósítás pénzügyi terheinek megosztása a közszféra és a magánszféra között (társfinanszírozás).60 Ahhoz, hogy egy olyan bonyolult folyamatot, mint egy városfejlesztési akció végrehajtása, eljuttassunk abba a célállapotba, amit az akcióterületi terv és az azt megalapozó urbanisztikai dokumentumok meghatároznak, kell valaki, aki az operatív irányítást elvégzi. Komplex célok elérésére irányuló komplex tevékenységről lévén szó, az irányítást nem egy személy végzi, erre a feladatra egy szakértőkből álló munkacsoport, szervezet lehet alkalmas. Ez a szervezet Pécsett már megalakult Pécsi Városfejlesztési Nkft. néven, jó és kipróbált szakemberekkel, de ahhoz, hogy egy visszatérítendő forrásokkal is operálni tudó, nyugat-európai értelemben is helytálló városfejlesztő társasággá váljék, szükséges az önkormányzat és a Pécsi Városfejlesztési Nkft. közötti kompetencia kérdéseket újragondolni. A jó városfejlesztési módszertan és eszköztár azonban önmagában nem csodaszer, Pécs sikerességéhez hatékony és eredményes gazdaságfejlesztésre van szükség az ismert, illetve feltárandó kedvező adottságokra alapozva. Ne felejtsük el, hogy a Pécsi Tudományegyetem61 nélkül elképzelhetetlen a város és gazdasága komplex fejlesztése, ezért az egyetemet már a stratégia kidolgozásának első pillanatától be kell vonni a folyamatba. A város lakosságának a megfelelő mélységű bevonása pedig a legfontosabb kérdés, megfelelő mélységgel és módszertannal végrehajtott participáció nélkül minden városfejlesztési projekt bukásra van ítélve. Mindehhez lehetőségként ne felejtsük majd el igénybe venni az uniós és a nemzeti fejlesztési politika támogatási eszköztárát és a szomszédos déli országokkal közös gazdasági térség egyik központjaként megnyíló fejlődési perspektívát sem. 60 61

Bajnai László: Városfejlesztés (Scolar, 2006) A Pécsi Tudományegyetem az EKF pályázat készítésekor minimális szerephez jutott, holott városi és regionális súlya miatt megkerülhetetlen szereplő. Az egyetem fontosságát bizonyítja az is, hogy a megvalósult kulcsberuházások felénél (Zsolnai Negyed, DélDunántúli Regionális Könyvtár és Tudásközpont) végül kulcsszerepe lett.

59

Nagyon sok igazság van abban a gondolatban, hogy Pécs városának és lakosainak valamint az itt boldogulni kívánó vállalkozásoknak azt a tényt is fel kell ismerniük, hogy magukon kívül senki másra nem számíthatnak, nekik kell megküzdeniük a saját sikerükért. Nem számíthatnak másra, mint a saját erejükre, tudásukra és ügyességükre. Meg kell tanulniuk bízni egymásban, a közösségben és meg kell tanulniuk együttműködni, meg kell tanulniuk, hogy miként lehet egy építő-jellegű kritikát megfogalmazni és megtanulni (legalább) végighallgatni a másik véleményét. Hinniük kell önmagukban is és abban, amit tesznek. Nem lesz könnyű, és nem fog menni máról holnapra, de ahogy egy angol mondás tartja: a sikerhez nem visz föl lift, keresd a lépcsőházat.62

62

60

Hankiss Elemér: Csapdák és egerek – Magyarország 2009-ben és tovább (Manager Könyvkiadó, 2009)

Az Európa Kulturális Fővárosa program városfejlesztési, városirányítási tanulságai Faragó László

Az ex-ante típusú értékelések elsődleges célja nem a hibák számbavétele, a felelősök megnevezése, hanem a tanulságok és ajánlások megfogalmazása, az újabb döntések stratégiák megalapozása! Ehhez nem elég egy újabb Somlyódy-féle korrekt látlelet (Somlyódy 2010), hanem az értékelést javaslatoknak is követniük kell. Az EKF-programot általában egyedi, rendkívüli lehetőségként/eseményként kezelték, de véleményem szerint nem szabad az eredményeket csupán a pályázat eredeti célkitűzéseivel összevetni, az EKF-et „önmagához mérni”, hanem a város egészének fejlesztése, fejlődése tükrében kell azt értékelni. Kétségtelen tény, hogy a pályázat elnyerése, de még inkább a program lebonyolítása jól tükrözi a hazai közállapotokat, a túlzott (központi) politikai beavatkozások hátrányait, de erre való hivatkozás nem ment föl bennünket pécsieket az elkövetett hibáink alól. Az EKFprogram rávilágított a helyi kormányzás számos problémájára, a pécsi önkormányzat működésének hiányosságára, viszont ezeket elemezve, ezekből tanulva jobb rendszer alakítható ki a jövőben. 1. Várostervezés és az EKF-idea A tervezés részben abból áll, hogy szakmai és társadalmi kommunikáció során felmerült ideákat, célokat, sokak által elfogadott jövőképet (víziót) formalizáljuk, de beletartozik a végcélhoz vezető plauzíbilis akciók konkrét meghatározása és a megvalósítás irányítása is (stratégiai management). „A határtalan város” esztétikailag63 és formailag is jó dokumentum, de hiányzott belőle a (gazdasági) megalapozás, a pragmatizmus és a cselekvésorientáció. Ez a dokumentum jó koncepció, jó politikai típusú (értékválasztás) „soft terv” volt, a hiba akkor került a tervezési folyamatba, akkor vesztette el pozitív heurisztikáját és koherenciáját, amikor a jó ideákból megvalósítható stratégiát és operatív (cselekvési) programokat, „hard tervet” kellett készíteni és azt meg kellett valósítani. Sokan a hibát/törést abban látták, hogy a pályázatkészítő csapatot leváltották, de most már sohasem fogjuk megtudni, hogy ugyanazok

63

Sokkal inkább esztétikailag és morálisan közelített a teendőkhöz, mint racionálisan és célirányosan. Ugyanakkor meg kell állapítani, hogy a pályázat sikeréhez jelentős mértékben nem az elhíresült tolleri alku, hanem a dokumentum készítésének a módja, a nyelvezete, a moralitása, a használt metaforái, a közösségépítő ereje járult hozzá.

61

a személyek és intézmények alkalmasak lettek volna a más típusú feladatra. Mivel a következő tervezői lépések más típusú gondolkodást és tervezői gyakorlatot igényeltek mindenképpen szükség lett volna más szakemberek bevonására. A pályázati felhívásból és a második kiírásból egyértelműen kiderült, hogy egy kulturális alapú, de végső soron egy nagyszabású városfejlesztési programot, tervet kell készíteni. „A határtalan város” és az arra épülő EKF-program nem Pécs átfogó fejlesztési koncepciója, és pláne nem a város fejlesztési stratégiája. (Nem is volt feladata, hogy foglalkozzon a térség leértékelődésével, periferializálódásával, elemezze Pécs gazdasági potenciáljának csökkenését stb.) Problémát jelentett, hogy a kezdetektől sokan ekként tekintettek rá, és így kezdett funkcionálni. A város többi tervdokumentuma leértékelődött, mert azok mellé még csak ígérvény szinten sem rendeltek forrásokat. Megfordult a rész és egész viszonya, a város számos elmaradt fejlesztését megpróbálták beilleszteni az EKFprogramba. E probléma nem a pályázatban, az EKF programban volt/van, hanem a nagyobb rendszer működésében. Nem elsősorban a meglévő – 2003-ban önkormányzati határozatban elfogadott – városfejlesztési koncepció hatott a programra, hanem a későbbiek során a városfejlesztési koncepcióba illesztették az EKF-programot. A Pólus-program kidolgozása nagyobb hatással volt „A határtalan város”-ra, hiszen annak egyik fejlesztési iránya a kulturális ipar volt. A 2005-ös elfogadott változatában konkrétan nevesítve az is benne volt, hogy az EKFprogramot integrálni kell a Pólus-programba, de ez is fordítva történt. Annyi valósulhatott meg belőle, amennyi bekerült az EKF-programba. Nem csak Pécs önkormányzata, hanem általában a magyar városok sem rendelkeznek olyan átfogó saját indíttatású tervdokumentummal, ami a város irányításának, a fejlesztésének, a konkrét cselekvéseknek az alapja lenne. A városainkat nem stratégiaalapú, az új helyi kormányzás kritériumainak megfelelő irányítás jellemzi, hanem az ad hoc döntések, a pécsi önkormányzat is sodródik a folyamatokkal. Vannak tervdokumentumok, ezek jelentős része az önkormányzat által elfogadott, legitim dokumentum, de azok nem egy egységes városi tervrendszer részei és a városfejlesztés közvetlenül nem ezeken alapul. A város költségvetését a működési kiadások determinálják, és saját fejlesztési források hiányában a fejlesztéseket a külső források, pályázati lehetőségek és magánbefektetői szándékok határozzák meg. A meglévő és készülő terveket ezekhez igazították, és nem a projektek integrálódtak a meglévő elfogadott stratégiába. Országos szinten tervezési hiba akkor történt, amikor az EKF program nem került be az Új Magyarország Fejlesztési Tervbe (ÚMFT/NSRK), mint kiemelt nagy projekt. Ha így 62

került volna be, akkor a tervdokumentum és az operatív programok elfogadásával egy időben Brüsszelben döntöttek volna róla,64 és időveszteség nélkül, akár a pécsi intézményekhez telepített Közreműködő Szervezet segítségével lehetett volna lebonyolítani a programot. Ebben az esetben nem okozott volna csúszást, hogy meg kellett várni, míg a különböző operatív programok alapján készült akciótervek elfogadását követően megjelennek a pályázati kiírások. A központi kormányzat 2006-ban azért nem vállalta fel, hogy kiemelt nagy projektté minősítse, mert tovább akarták lebegtetni és a későbbiekben is kézben szerették volna tartani az EKF-fel kapcsolatos döntéseket. A nagyberuházások tervezési mechanizmusa is magában rejtette a kivitelezési és majdani üzemeltetési gondokat. Azzal, hogy a győztes pályázó készítette el a kiviteli terveket (sárgakönyves eljárás), amelyeknek szakmai egyeztetése, kontrollja nem volt megfelelő, előrevetítette, hogy számos probléma lesz a majdani funkció teljesítése, az üzemeltetés terén.65 A kiviteli tervek a beruházási és nem az üzemeltetési költségek minimalizálásának megfelelően, vagy legalább azt is figyelembe véve készültek. A rengeteg hibával elkészült létesítményeket nem lett volna szabad átvenni, a hiányosságok későbbi teljesítése nehezen behajtható a kivitelezőn. A rossz tervezésből és kivitelezésből eredő hibák, hiányosságok pótlása az üzemeltetést fogja terhelni, amelynek nincsenek meg a forrásai. Javaslat: Meg kell változtatni a városirányítás szemléletét. Stratégiai menedzsmentre, új típusú helyi kormányzásra van szükség! A városnak készítenie kell egy hosszú távú városfejlesztési koncepciót is magába foglaló középtávú fejlesztési stratégiát, amely megalapozza az önkormányzat fejlesztéseit és koordinálja az egyéb pécsi fejlesztéseket. Ennek egyik akcióterülete és programja kell, hogy legyen az EKF-beruházásokkal érintet terület fejlesztési stratégiája. De természetesen ilyen stratégiai és operatív tervezési dokumentumok csak akkor tölthetik be funkciójukat, ha ezeket használják, pontosabban a városirányítás integráns részévé válnak. E stratégiát részben helyettesítheti egy teljesen új városfejlesztési koncepció és annak megvalósítását segítő integrált városfejlesztési stratégia (IVS). Az 1997. évi LXXVIII. törvény alapján készülő városfejlesztési koncepció hátránya, hogy az – a jelen gyakorlat és a Belügyminisztérium szándéka alapján – elsősorban a településrendezési tervezést és nem a komplex városfejlesztést alapozza meg. A jelenleg hatályos IVS pedig nem a helyi 64

65

Kétségtelen, hogy ez esetben a későbbiek során nehezebben lehetett volna változtatni a projekteken, de akkor Pécs érdeke éppen az volt, hogy az eltervezett beruházások biztosan megkapják a támogatásokat. Az ellentmondást jól mutatja a következő példa: A Bóbita Bábszínház épületében a lépcső korlátja műemlékileg védett, de nem felel meg a szabványnak, így azzal nem üzemeltethető az épület. A tervben nem szerepel e probléma megoldása (pl. üveg kiegészítés), így a kivitelező nem foglalkozik e kérdéssel.

63

prioritásokon alapul, nem a pécsi igényekből indult ki, hanem egy forrásorientált terv, amely az aktuális pályázati lehetőségekhez, uniós előírásokhoz igazodik. Eldöntendő kérdés, hogy ki készítse el Pécs önkormányzatának e tervdokumentumokat. A döntéshozó magától értetődően az önkormányzat testülete. Az előkészítésért felelhet a hivatal vagy ezzel megbízott önkormányzati cég. Nem gondolom, hogy a jelenlegi hivatali apparátus vagy a Pécsi Városfejlesztési Nonprofit Kft. személyi állománya el tudná készíteni e tervet. A Kft.-nek elsősorban a fejlesztésekre, a megvalósítás lebonyolítására kellene berendezkednie, ami más felkészültséget/tudást igényel, mint a hosszú és középtávú tervezés. Járható út, hogy önkormányzati koordinációban, de a pécsi szakmai és társadalmi szervezetek széles körű bevonásával készüljön a terv. Az EKF éve elmúlt, nincs olyan kényszerítő helyzet, hogy a továbbiakban is számos hiányossággal vegyék át a 2011-ben elkészülő épületeket. 2. Személyi és intézményi hiátusok és problémák Ideális esetben minden nagyobb városnak rendelkeznie kell olyan intézményekkel, amelyek mindenkor képesek elkészíteni az aktuális pályázatokat, és le tudják bonyolítani a városi beruházásokat, a programokat, a rendezvényeket. Ha valamilyen kivételes lehetőség kapcsán a szokásosnál több, nagyobb feladat van, akkor átmeneti létszámbővítéssel, külső megbízásokkal meg kellene tudni oldani a feladatot. Ezzel szemben az EKF-cím elnyerését követően azzal kellett szembesülni, hogy a hivatali apparátus és a meglévő városi intézmények nem alkalmasak e feladatok megfelelő időben és minőségben való ellátására. Ezért egy bonyolult párhuzamos EKF-es intézményrendszert hoztak létre, amely nem integrálódott az önkormányzat működési és szervezeti rendszerébe. Ezzel egy időben a meglévő önkormányzati pozíciók/intézmények leértékelődtek, elbizonytalanodtak. Ez annak veszélyét erősítette, hogy az EKF-program nem lesz a városfejlődés integráns, szerves eleme, hanem egy ide települt egyszeri program. A párhuzamos döntési kompetenciák, a túl sok szereplő nehezítette, esetenként átláthatatlanná tette a történéseket. Az EKF-et lebonyolító intézményrendszer működését végigkísérte a kompetencia és a hatalmi harc:  a központi kormányzat, elsősorban a Hiller vezette minisztérium és az általa megbízott szervezetek (Hungarofest) valamint az NFÜ és a helyiek között,  a meglévő helyi apparátus/személyek és az új intézmények/személyek között,  az EKF-s intézmények és a civilek között,  és az egyes személyek (hatalmi pozíciók) között is. 64

Ha a város rendelkezett volna egy olyan tekintélyes főépítésszel, akinek jó szakmai és társadalmi kapcsolatai vannak, és csapatával együtt megfelelően van pozícionálva az önkormányzati hivatal struktúrájában, akkor nem lett volna kérdés, hogy szükséges-e „építészeti igazgató” (Freivogel) vagy később tanácsadó (Tóth). Ha egy kompetens, a kulturális ügyekért felelős alpolgármester és a Kulturális Bizottság irányítása alatt a pécsi (és megyei) kulturális intézmények vezetői, a helyi kultúra kiemelkedő személyiségei képesek lettek volna együttműködve megszervezni saját területük kulturális programjait, akkor nem lett volna szükség EKF-es művészeti vezetőre, Művészeti Tanácsra. És így tovább…. Javaslat: Az EKF intézményeinek megszüntetése/átalakítása kapcsán át kell gondolni és meg kell újítani az önkormányzat intézményrendszerét. Meg kell szüntetni a párhuzamos tevékenységeket és hatásköröket. Alapkérdés, hogy a polgármesteri hivatalon belül erősítik-e meg a városfejlesztést és a főépítészetet, vagy a Városfejlesztési Nonprofit Kft., mint önálló feladatkörű egység, továbbra is fontos szerepet kap. Az első esetben a közgyűlés – a bizottságaival – és a városfejlesztés irányítása napi szinten szorosabban együtt tud működni. Az önkormányzat 2010 decemberében úgy döntött, hogy a Városfejlesztési Nonprofit Kft.-t bízza meg közszolgáltatási szerződés keretében a város településfejlesztési feladatainak előkészítésével, koordinálásával, végrehajtásával, a fejlesztési tevékenység szakmai támogatásával, az Önkormányzat, valamint gazdasági társaságai és intézményei fejlesztési programjainak és projektjeinek végrehajtásával és koordinálásával.66 Ezzel egy nagyon erős hatalmi (politikai?) pozíció került ehhez az intézményhez. Ezzel párhuzamosan a városi főépítészt, mint a kabinet tagját, szervezetileg elkülönítették a Városfejlesztési és Kommunális Referatúra csoporttól, ami a napi munkavégzés szempontjából nem túl szerencsés. Évek óta a szakma a főépítész (csoport) megerősítését szorgalmazta, de az tovább gyengült. Konkrétan az EKF-es új intézményekkel kapcsolatban fontos kérdés, hogyan, milyen keretek között fognak működni a jövőben. A tudásközpont (DDRTK) működési keretei kialakultak. Ha a Kodály Központ (KK) nemzeti intézmény lesz (amiről elvi döntés született), akkor a kérdés az, hogy a létesítmény üzemeltetését ki végzi. Önálló szervezet vagy a Zsolnay Örökség Kezelő Nonprofit Kft. (ZsÖK). Jelenleg a terv, hogy a ZsÖK a Zsolnay Kulturális Negyednek és a Kodály Központnak is az üzemeltetője lesz. Napirenden lévő eldöntendő kérdés, hogy a ZsÖK működését, belső munkaszervezetét milyen elvek alapján alakítsák ki. 66

Rendeletalkotás a városrehabilitációhoz és városfejlesztéshez kapcsolódó feladatok ellátásáról, a Pécsi Városfejlesztési Nonprofit Kft-hez kapcsolódó döntések meghozatala.

65

Az egyes intézmények különböző feladatait integráltan, központilag lássa el (marketing, programszervezés stb.), vagy maradjon meg a jogi önállóság mellett az egyes intézmények nagyfokú szakmai önállósága is, és csak az üzemeltetéssel, a fenntartással kapcsolatos feladatokat lássák el „központilag”. Mivel különböző típusú kulturális intézményekről van szó, sok érv szól (kreativitás, egyediség stb.) amellett, hogy maradjon meg az egyes intézmények szakmai önállósága, ami kiterjed az önálló programkialakításra és -szervezésre is.

Ha a ZsÖK feladata csak az üzemeltetés, karbantartás, felújítás és az esetleges új

beruházás lesz, akkor a jelenleg tervezettnél jóval kisebb létszámra lesz szükség. Jó követendő példa lehet a MÜPA több éves gyakorlata. Az egységes arculat, a közös ügyekben az egységes fellépés a bérleti és szolgáltatási szerződéseken keresztül biztosítható. Több intézmény „összeköltözésének”, közös szervezet létrehozásának akkor van értelme, ha az költségtakarékossággal és nagyobb hatékonysággal jár. A működtetés kiadásainak jelentős hányadát teszik ki a bérek és közterheik. El kell kerülni, hogy minden beköltöző intézmény megtartsa a beköltözés előtti létszámát, és egy viszonylag nagy létszámú szervezet kerüljön velük (üzemeltetői) kapcsolatba (azok fölé). A ZsÖK létszámát 74-re tervezték (ebből 12-en a Cella Septichoraban dolgoznak), ami önmagában is elfogadhatatlan, de a későbbiek során a létszám ezt is meghaladta.67 3. A nagyberuházások helyszíne és következményei (következménytelensége) Az EKF-es nagyberuházások helyszíneinek kiválasztása, a korábban e funkciókra fenntartott területek más célú hasznosítása is azt példázza, hogy a városfejlesztés nem tudatos stratégia, de még nem is a rendeletekbe foglalt rendezési terveknek megfelelően történt, hanem a város érdekeit sértő ad hoc döntések mentén. A Zsolnay kulturális negyed helyszíne adottság, ami kétségtelen vonzerőt jelentett a többi tervezett EKF beruházás számára. E ténytől eltekintve a létesítmények elhelyezése sokkal inkább ismeretlen „politikai‖ csatározások során alakult, mint szakmai szempontok alapján a transzparencia elvét betartva. Kiinduláskor koncepcionális döntést igényelt, hogy a jelentősebb beruházások egy városrészben, vagy több helyen valósuljanak meg. A jelenlegi helyszíneknek voltak reális alternatívái, amelyekkel érdemben talán csak néhány szakember foglalkozott, de a politikai döntéshozók nem. A telephelyválasztás lehetőségeit megvitatta az állami főépítész által 67

Nem megoldás, hogy az EKF-re szerződött alkalmazottakat át akarják menteni új, gyakran nem valós funkciót betöltő munkahelyekre. Például tipikus túlfoglalkoztatás, hogy a Zsolnay negyedbe 3 élő infópontot akarnak üzemeltetni (az eredeti előterjesztés 7-ről szólt). Jó táblarendszer és egy infópont elegendő.

66

vezetett tervtanács is és a Balokányt alkalmatlan helyszínnek tartotta. Korábbi városrendezési elképzelések szerint a belvárost a Rákóczi út és a vasút között déli irányba kell továbbfejleszteni. A Zsolnay-negyed közelsége mellett a két egyetemi kar és kollégium szomszédsága sok érvvel szolgált a tudásközpont (DDRKT) 48-as tér közelében való elhelyezése mellett. Ennek korábbi alternatívája a Szigeti úti volt lovardatömb volt, amelyre beépítési tanulmány már az 1990-es évek közepén is készült (Koller és Társa Tervező Kft.). A létesítmény ide helyezésével a „campusosodást” is elő kívánták segíteni. A PTE passzivitása/hezitálása nem segítette e helyszín kiválasztását. A tudásközpont jelenlegi helyének kijelölésével párhuzamosan a Szigeti úti tömb egy pécsi kft. tulajdonába került, majd ők (a vételi ár többszöröséért?) eladták egy spanyol befektető cégnek. Jelenleg az egyetem tárgyal a visszavásárlásról, de a tudásközpont megvalósításával a Szigeti úti beépítés leendő funkció bizonytalan. Évtizedeken keresztül a Búza téri önkormányzati telek (ma a Királyház telke) volt fenntartva egy konferencia- és koncertközpont számára. Az elmúlt 20 évben számos beruházó szemelte ki magának ezt a telket, de mindig el lettek utasítva, mert a beruházási programjuk nem egyezett a város szándékával. A város azért is ide szánta ezt a létesítményt, mert e projekthez kapcsolódóan revitalizálni lehetett volna a Tudomány és Technika Házát, az abban lévő konferencia- és szemináriumtermeket. A telek más célú értékesítése azért is meglepetés volt, mert nem előzte meg szakmai egyeztetés, a felhasználásról hivatalos önkormányzati koncepcióváltás. Toller polgármester úr zárt ülésen sürgősséggel terjesztette elő javaslatát, hogy adják el a telket iroda- és lakóház céljára, amit az MSZP-SZDSZ koalíció megszavazott. A Király-ház beruházója nem talált a beruházáshoz előre elég befektetőt, így a beruházás késett és a város visszavásárolhatta volna a telket a koncertközpont számára. A város nem élt a lehetőséggel, vélhetően az adásvételt kísérő háttéralkuk megnehezítették a visszavásárlást. A balokányligeti telekalakítás az egyik legdrágább megoldás volt. Mivel nem indult meg időben a B52-es tömb kisajátítása, és a várost szorította az idő, így a tulajdonos csak irreális áron adta el a telket a városnak. A Pécs Városi Tenisz Club telkét a város a magyar államtól a funkció megtartásával kapta, így gondoskodni kellett annak visszapótlásáról (a telek értékétől eltekintve a beruházás meghaladta a 300 millió Ft-ot) meg kellett szerezni a MÁV-tól is egy telekrészt és szociális bérlakásokat is le kellett bontani és vissza kellett pótolni. A vasút közelsége az építészeti megoldásokat is megdrágította. Ehhez képest a Búza tér nem csak kedvezőbb helyszín, de lényegesen olcsóbb megoldás is lett volna. Amikor kiderült, hogy a volt megyeháza udvarán nem megépíthető a nagy kiállítótér, 67

akkor annak elhelyezésére is voltak alternatív javaslatok.68 Például az elhelyezési viták idejében eladásra kínálták az Új Centrum Áruházat, amelyet végül egy kínai befektető vett meg. Az ingatlan megvásárlása, átalakítása, az előtte lévő tér és az Ifjúsági Ház felújítása olcsóbb lett volna, időben elkészülhetett volna, és illeszkedett volna a belváros déli irányban eltervezett bővítéskoncepciójába. Az áruház átalakítása nem növelte volna a beépítést, a funkcióváltás a jelenleginél nem terhelte volna jobban a városrészt. Javaslat: A KK és a DDRKT pontszerűen, környezetétől függetlenül lett elhelyezve a Balokányban, és a döntéskor nem tudatosították, hogy ezzel milyen későbbi többletköltségek járnak. Egyrészt a McDonald’s-tól a Penny Marketig ki kellene sajátítani az ingatlanokat, másrészt a Búza tértől a Zsolnay- negyedig társadalmilag és városépítészetileg is rehabilitálni kell a területet. Erre jelenleg se koncepció, se pénz! Ennek hiányában félő, hogy az új létesítmények nem felértékelik a területet, hanem a létesítmények használata értékelődik le. 4. A gazdaságra (foglalkoztatásra és a turizmusra) gyakorolt hatás elmaradt a várakozásoktól Pécs az elmúlt 2000 évben a régiójának kulturális, adminisztrációs, a középkortól egyházi és folyamatosan erősödő szolgáltató központja. A 19. század második felétől egyre jelentősebbé vált az ipar, és az 1950-es éveket követően Pécs iparvárossá vált. A „szocialista időszakban” a város népessége növekedett és gazdasága fejlődött, majd az 1980-as évek közepétől, a posztszocialista átalakulás időszakában mind a megye, mind a város relatív hanyatlásnak indult. Pécs elvesztette ipari munkahelyeinek jelentős részét és népességének több mint egy tizedét. A város kereste új identitását és gazdasági szerepkörét, amit részben az ipari fejlődés előtti hajtóerőkben vélt megtalálni. Annak ellenére, hogy közgazdászok számára mindig is egyértelmű volt, hogy az egészségipar, a környezetipar és a kulturális ipar fejlesztése jó irány, de önmagában kevés Pécs gazdaságának fellendítéséhez, mégis sokan csak magától az EKFprogramtól is azt várták, hogy a város gazdaságára is jelentős és tartós hatással lesz. Közvetlenül a kulturális iparban alig több mint 50 vállalkozás volt 2005-ben, amelyek jó esetben 1000–1200 főt foglalkoztattak. A kreatív iparban működő vállalkozások és a foglalkoztatottak számát tekintve a Dél-Dunántúl az ország sereghajtója (Lásd a melléklet 1. és 2. ábráját), bár Pécsnek a vidéki nagyvárosok között kétségtelen előnye volt. Már akkor lehetett tudni, hogy ebben az „ágazatban” bármilyen látványos fejlődés abszolút értékben nem 68

Ebben az időben ürítette ki az Ágoston téri iskolát az önkormányzat, és funkciót keresett neki. Múzeumi szakemberek (pl. Romváry Ferenc) szerint a volt iskola átalakítva alkalmas lett volna múzeumi funkciókra, az udvarán akár nagy kiállítóteret is lehetett volna építeni, és jó kapcsolatot lehetett volna kialakítani a Búza térrel, illetve a Király utcával. E javaslat nem került mérlegelésre.

68

hoz jelentős gazdasági változást sem Pécs, sem a megye gazdasági teljesítményében. 69 A „kulturális léptékváltás” hatása kimerült abban, hogy a megszokott programokból kicsit több és nagyobb volt, de nem lett tartós és lényeges hatása sem a helyi társadalomra, sem a gazdaságra. 2010-ben a megye vállalkozásainak száma valamivel az országos átlag felett, 4,5%-kal növekedett, amivel a megyék rangsorában a 7. helyre került. Pécsett a foglalkoztatottak száma, ha kis mértékben is, de a válság ellenére növekedett (1,3%-kal). 2010-ben az országban csak két megyében csökkent az ipari termelés, az egyik Baranya megye, de ehhez hozzá kell tenni, hogy minél gyorsabb fejlődést ért el egy térség az elmúlt 15 évben, annál jobban érintette a válság. Az egy lakosra jutó ipari termelésben csak Szabolcs-Szatmár-Bereg megyét sikerült megelőzni. A felvezető évek alatt nagyon mérsékelten nőtt a vállalkozások száma. 2009. december 31-én 1%-kal volt több egyéni vállalkozás és 8%-kal több társas vállalkozás, mint 2005. év végén. Az EKF létrehozott néhány új vállalkozást és a forgalomnövekedés 70 átmenetileg megnövelte a foglalkoztatást, de kérdés, hogy e munkahelyek fenntarthatóak-e? A pécsi kulturális ipar munkahelyeinek jelentős hányada támogatott állás, nem a piac tartja el őket. A kulturális rendezvények, intézmények és civil szervezetek többsége támogatásra szorul71, anélkül nem tud megélni a piacon. Kérdés, hogy hosszú távon ki lesz a mecénás, ki lesz a szponzor. Sikerül-e a nem túl fényes helyzetben lévő helyi gazdaságot megnyerni, vagy az önkormányzatra hárul a döntő teher, amelyet nem tud fölvállalni. Az

EKF-es

rendezvényekre

(koncertek,

kiállítások

stb.)

elköltött

támogatások/pénzkeret jelentős része sem maradt a városban. Külső szolgáltatásokat vettünk rajta, azaz nem exportáltunk, és nem Pécsen keletkezett a haszon, hanem importáltunk, a helyi támogatások és a pécsiek kultúrára fordított kiadásai elkerültek innen. Ehhez képest az oly sokszor szidott nagyberuházások („betonba fektettünk”) legalább itt maradtak. Legtöbben azt várták az EKF programtól, hogy sok turista érkezik a városba. 72 2010ben a megelőző évhez képest 12 %-kal több vendég 9 %-kal több vendégéjszakát töltött Baranyában. 11 ezerrel több külföldi volt 2010-ben Baranyában, mint 2009-ben, ami alig növelte az általuk eltöltött vendégéjszakák számát. Pécsett jelentősen emelkedett a turistaforgalom, az előző évhez képest negyedével nőtt a vendégek és a vendégéjszakák száma. A kulturális programok gyakran csak egy napra vagy néhány órára vonzottak és Érdekesség, hogy 2010-ben nem nőtt, hanem kismértékben csökkent a művészet, a szórakozás, a szabadidő, a szálláshely-szolgáltatás, a vendéglátás és a kereskedelem terén az alkalmazásban állók száma, és e területeken volt a legalacsonyabb az egy főre jutó átlagkereset. A megkérdezett galériák és antik tárgyakkal foglalkozó kereskedésekben nem volt forgalomnövekedés. 71 A mintegy 600–650 program közül 450 pénzügyileg is támogatott program volt, anélkül „nem jött volna létre”. 72 A PTE FEFI 2008-ban végzett felmérése szerint a megkérdezettek 74,9%-a ezt tette a várható hozadék első helyére (Koltai 2010). 69

70

69

vonzanak turistákat Pécsre. Az idelátogatók jelentős része megnézte a kiállítást vagy előadást, meghallgatták a koncertet és elutaztak. Legjelentősebb kivétel ez alól a konferenciaturizmus volt. Számos nagy létszámú nemzetközi konferenciát tartottak Pécsett, ami megnövelte a vendégéjszakák, különösen az idelátogató külföldiek számát.73 Félő, hogy számos konferenciát éppen az EKF éve miatt rendeztek Pécsett 2010-ben, és kérdés, hogy ez az érdeklődés fenntartható-e a jövőben. A KSH 2010-es adatai (vendégéjszakák) azt mutatják, hogy például egy jó termálfürdő vonzereje a sokszorosa lehet a kulturális rendezvényeknek. Sőt, ezek látogatói potenciálisan nagyobb kultúrafogyasztók, mint egy átlagos magyar/pécsi polgár. Javaslat: A tudásigényes gazdaság fejlesztése nem zárja ki az újraiparosítást. A kreatív ipar fejlesztése ennek „csak” katalizátora. Megfelelő szakképzett munkaerő esetében (nem betanított munkás) lehetne új beruházásokkal ipari munkahelyekkel számolni. Az elkészült (és meglévő) EKF-es létesítmények jó lehetőséget nyújtanak a hivatás- és konferenciaturizmus fejlesztéséhez. A Kodály Központ önmagában is a Dél-dunántúli régió legnagyobb befogadóképességű konferenciaközpontja, kapcsolódó létesítményekkel együtt országosan is az egyik legjelentősebb. E létesítményekben akár 1000–200074 fős nemzetközi kongresszusok is rendezhetők. A KK-ban megtarthatóak a plenáris ülések és négy szemináriumterem is berendezhető (köztük 368 és 287 fős). A DDTK-ban is rendelkezésre áll egybenyitható 2x200 fős, egy 150 fős terem, valamint ide kapcsolhatóak a PTE ÁJK és KTK épületében meglévő előadók (köztük 350 fős) is. Szükség esetén csatlakoztathatók a Zsolnaynegyedben kialakuló rendezvényterek is (Ifjúsági Ház, Bóbita Bábszínház, 1000 m 2-es kiállítótér stb.). Ez lehet az a fejlesztési irány, ami tartósan növelheti a Pécsre látogatók és az eltöltött vendégéjszakák számát. Ehhez célszerű lenne egy kiadványt készíteni (nyomtatott és video formában is), ami bemutatja a létesítményeket, a szálláslehetőségeket, a kapcsolódó szolgáltatásokat (étkeztetés, off-programok stb.), és marketingstratégiát készíteni és végrehajtani. (Például az egyetemnek számos nemzetközi szervezettel van jó kapcsolata.) A konferenciacélú hasznosítás jól kiegészíti a hangversenyeket és az egyéb kulturális rendezvényeket, de azoknál jelentősebb pozitív hatást gyakorol a pécsi baranyai szállodaiparra és vendéglátásra. A konferencia részvevői egyben fizető fogyasztói is a kulturális rendezvényeknek.

73 74

2010-ben országosan 53%-kal növekedett a nemzetközi konferenciákon résztvevők száma! 30%-os alulméretezés lehetséges, nem mindenki érkezik egyszerre és nem mindenki látogatja a plenáris üléseket, valamint megoldható hogy az épületben lévő szeminárium termekben kivetítőn nézzék a részvevők a plenáris ülést.

70

5. Az EKF-el kapcsolatos pesszimista hangulat Pécsett az elmúlt évtizedekben a hagyományos ipari munkahelyek elvesztése, a fiatal jól képzett munkaerő elvándorlása, az épített környezet romlása mind pesszimista hangulatot eredményezett. A tanácstalanságot fokozta, hogy a geopolitikai helyzet (balkáni háború közelsége) és az infrastrukturális hiányosságok miatt a rendszerváltást követően kevesebb ipari működő tőke érkezett a Dél-Dunántúlra, a megyébe és Pécsre, mint az ország középső és észak-nyugati régióiba, sőt akár Észak-Magyarországra. A város egy-két cég kivételével nem volt képes jelentősebb ipari beruházást vonzani, és az ide települt külföldi tulajdonú cégek mobilitási készsége igen nagy. A kereskedelmi beruházások ugyan javították az ellátást és a foglalkoztatást, de rontották a történelmi város építészeti arculatát, átgondolatlanul rajzolták át a városszerkezetet, a hagyományos magyar cégek felszámolódtak és a helyi kiskereskedők többsége bezárt. Talán mindezzel magyarázható, hogy a pécsiek igen pesszimisták voltak az EKF-el kapcsolatban is. A PTE FEFI felmérése szerint (Koltai 2010) a megkérdezettek több mint fele arra számított, hogy a program ugyan megvalósul, de nem lesz sikeres. 2010-hez közeledve egyre többen kudarcra számítottak, nőtt a pesszimizmus, 2009-ben a megkérdezett pécsiek 17,9%-a a program elmaradását feltételezte. A negatív médiaszereplést nem értékelte a többség negatív irányba elhajlónak, hanem tárgyilagosnak, sőt 32,4%-uk úgy gondolta, hogy pozitív irányba elfogult a média. Azaz a helyzet még rosszabb, mint azt a média bemutatja. A tervezett EKF-es (kulturális) programok alig mozgatták meg a pécsieket. Egy szűk tábor látogatta a programok többségét, míg sokan távol maradtak. A felvezető évek alatt, 2008-ban és 2009-ben, a megkérdezett pécsieknek körülbelül a fele úgy nyilatkozott, hogy még bizonytalan, hogy egyáltalán meglátogatja-e valamelyik programokat, és 2008-ban csak 16%, 2009-ben csak 12,4% nyilatkozott úgy, hogy biztosan elmegy, és 35% úgy nyilatkozott, hogy biztosan nem vagy nem valószínű, hogy elmegy a rendezvényekre. Javaslat: Az állami gazdaság- és várospolitika megváltozásával, jelentős központi anyagi támogatással meg kell állítani Dél-Dunántúl és Pécs gazdasági hanyatlását, meg kell erősíteni Pécs régióközpont szerepét, ezzel meg kell akadályozni a térség további leszakadását. Ez országos érdek is, mert különben újabb válságrégió már a kitűzött országos célok elérését is veszélyeztetheti.

Nekünk,

helyieknek

hitelesebb

politizálással,

jobb

társadalmi

kapcsolatépítéssel, civil összefogással meg kell változtatni a rólunk az utóbbi időben formálódó képet és a pécsi közhangulatot.

71

Utószó E értékelés előkészítése és megvalósítása, már a munka elhatározására való külső reagálás, nagyon hasonló szindrómákat mutatott, mint az EKF-re való felkészülés. Még mindig nem tanultunk a saját hibáinkból. Irodalom Csite A. és Jakobi Á. 2009: Területi diszharmónia: A 33 LHH kistérség NFT-s és ÚMFT-s fejlesztési forrásszerző teljesítményének néhány sajátossága. Dél-dunántúli

Statisztikai

Tükör.

2010/4

és

6.

szám

http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xftp/stattukor/regiok/deldun/deldun1006.pdf. http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xftp/megy/104/bara104.pdf Európai Bizottság 2010: Befektetés Európa jövőjébe. Ötödik jelentés a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról. Luxembourg : Az Európai Unió Kiadóhivatala, Faragó L. 2010: Pécs fejlődési pályája – Egy pécsi polgár szemével. Területfejlesztés és innováció, 4:1, 2–14. pp. http://balkancenter.ttk.pte.hu/index.php?id=196 Koltai Z. 2010: Lakossági vélemények az „Európa Kulturális Fővárosa – Pécs 2010” Programról. In. Évkönyv 2010. III. kötet. PTE. Regionális Politika és Gazdaságtan Doktori Iskola. 327–337. pp. Somlyódy N. 2010: A Balkán kapuja?: Pécs Európa kulturális fővárosa. Pozsony-Budapest: Kalligram

72

Mellékletek  A kreatív cégek* száma régiónként (n=264 000) 140 000 120 000 100 000 80 000 60 000 40 000 20 000 0 KözépMagyarország

Dél-Alföld

Közép-Dunántúl

Észak-Alföld

1999

Nyugat-Dunántúl

ÉszakMagyarország

Dél-Dunántúl

2004

*Kreatív cégek: Kreatív iparágak (film, média, reklám, divat stb.), pénzügyi és jogi szolgáltatások (auditálás, nemzetközi tőketranszfer stb.), ICT szektor, K+F és felsőoktatás.

 A kreatív foglalkozásúak száma régiónként 

500 000

400 000

300 000

200 000

100 000

0 KözépMagyarország

Dél-Alföld

KözépDunántúl

1999

Észak-Alföld

NyugatDunántúl

ÉszakMagyarország

Dél-Dunántúl

2004

73

 Egy főre jutó támogatások alakulása kistérségenként az ÚMFT első két évében

Forrás: Csite-Jakobi 2009

74

Az EKF városfejlesztési törekvései Horváth András

Bevezető Pécs – minden ellenkező híresztelés ellenére – 2005 végén azért nyerte el az Európa Kulturális Fővárosa címet, mert „A határtalan város”75 című pályázati dokumentuma olyan kulturális alapokon nyugvó városfejlesztési programot vázolt fel, mely megfelelt a legkorszerűbb városfejlesztési stratégiáknak és az európai elvárásoknak. A megcélzott kulturális – és ezen keresztül a remélt gazdasági - léptékváltást összhangba tudta hozni a régió, és az ország érdekeivel, sőt ezen túlmutatóan önmagát egy dél-kelet európai regionális összefüggésben tudta elhelyezni. A program pontosan körvonalazott vállalásokat rögzített, és a várható eredmények tekintetében sem volt kishitű. Kívülről szemlélve, látogatók véleményét hallgatva rendkívüli a változás, ami ilyen rövid idő alatt a városban láthatóvá vált. A feladat összetettsége, a külső és belső körülmények bonyolultsága miatt a teljesítmény kétség kívül elismerésre méltó: a felhasznált beruházási összegek, a leburkolt felületek, a teljesített programok száma lényegében megfelel a tervezettnek. Kimutatásokban, hivatalos kommunikációkban és látványban is viszonylag könnyű sikerességről számot adni, amennyiben önmagában a mennyiségi mutatók teljesítése volt a cél. A valódi kérdés azonban a tartalmi elemekre vonatkozik: honnan, hová jutott el Pécs, történetének talán legnagyobb léptékű városfejlesztési akciójával? Elértük-e legalább részben a város újrapozícionálását Magyarországon, illetve elhelyezését Európa kulturális térképén? Mértékadó lesz-e számunkra a pályázat által felvázolt jövőkép? Belülről látva, átélve az eseményeket számos kérdés és ellentmondás merül fel, amit az EKF-hez aktívan kötődő értelmiségiek közül sokan erős konfliktusként, vagy hiányként éltek meg. Távolodva 2010-től már látható, hogy nem tudtuk átugrani a saját árnyékunkat, bizonyos folyamatok elindultak, de még nem értek, nem érhettek célba. Az eredmények, a konfliktusok, a folyamatok megvitatása, megértése, és a belőle való tanulás lehet az EKF valódi és maradandó eredménye. A kérdés, hogy még úton vagyunk-e, és ha igen, akkor jó irányban haladunk-e?

75 A város pályázati anyagát a mai napig nagyon kevesen olvasták el, különösen döntéshozói körökben. Ez a dokumentum várospolitikai téren élenjáró, európai színvonalon fogalmaz, Magyarországon iskolateremtő. Ha Pécs felismerné ennek jelentőségét, akkor vezető szerepre törhetne a magyar városfejlesztés területén, és a tudást akár városmarketing eszközként is használhatná.

75

Fontos rögzíteni, hogy minden kritikai megállapítás alapja a segíteni akarás, kizárva a megsemmisítő rombolás gondolatát. Jó lenne, ha eredményeinket a közösség magáénak érezné, hiszen a hibákat is közösen szenvedjük el. Az értékelést 2011-ben azért érdemes és azért kell a város eredeti programja alapján elindítani, mert ez a dokumentum volt hosszú idő óta az első, mely stratégiailag egységes és részleteiben is rendezett gondolati alapokon nyugodott, és a város számára egy jól körvonalazott, vonzó jövőképet jelenített meg. Figyelembe kell azonban venni, hogy a kulturális alapú városfejlesztés gondolata a Pólus program részeként jelent meg eredetileg, melyben a Kultúra ipar az Egészség és Környezet iparral együtt adta volna meg a város fejlődésének fő irányait. Az egyik alapvető gondot a mai napig az jelenti, hogy a Pólus program íve 2006 körül megtört, és a három biztos lábból csak egy maradt. A városfejlesztés koncepcióját ezért sürgető újragondolni. Bert van Meggelen76 szóhasználatával az EKF pályázatban „Pécs meg tudta fogalmazni saját városiasságát”. Minden település büszke a múltjára, melynek ismerete és tisztelete jó alapot teremt az érték alapú együtt-gondolkodásra. A jelen alkotó munkája nélkül azonban a múlt halottá válik, kiüresedik és tevékenységünknek nincs perspektívája. Az EKF városfejlesztési modellje éppen azért példamutató, mert a célt nem egy újabb statikus állapotban jelöli meg, hanem cselekvési programot ad városiasságunk újraértelmezésére, mely megváltozott látásmódra és viselkedésre ösztönzi a város vezetését és lakosságát. A gazdag múlt ritkán ad elegendő muníciót a jövő építésére, mert ehhez szükség van a célok helyes meghatározására, a folyamatos munkára, megfelelő pénzügyi forrásokra, széleskörű összefogásra és nagy adag kreativitásra. Az EKF időszaka a helyes irányok kijelölése után folyamatos, és egyre intenzívebb munkavégzést feltételezett, ám ennek hatékonyságát nagyban rontotta a felkészületlenség, a szervezetlenség vagy a döntésképtelenség. A pénzügyi források a nagyprojektek és a kulturális rendezvények számára biztosítottak voltak, de az idő tényezőt szinte mindenki alul becsülte. Minden előzetes figyelmeztetés ellenére az előkészítő munkák késve indultak el77, amihez aztán hozzáadódott a bürokrácia, a jogi herce-hurca, a Kulturális városszociológus, a Rotterdam2001 Kulturális Főváros program intendánsa, a kezdeti időkben a Pécs2010 nemzetközi tanácsadója. Számos pécsi konferencia előadója, illetve közreműködője a szervezésben. 77 A kezdeti időkben már nyilvánvaló szervezési problémákat jól illusztrálja az Index 2006. június 27.-i cikke: Kulturálisfővárosbotrány: Egész éves ökörsütés? / Földes András 76

76

váratlan külső és belső körülmények, a politikai praktika és a gazdasági válság. A városi és a városhoz kapcsolódó szellemi közösségek széleskörű összefogásának kezdetben voltak bíztató jelei, azonban ennek ellenében hatott a döntések átláthatatlansága, a kialakuló kölcsönös bizalmatlanság, majd egyre inkább a csalódottság. Az egyik legfontosabb elem, a kreativitás pedig épp egy olyan képesség, mely a feltételek szerencsés együttállása esetén tud csak igazából kiteljesedni. Hogy a kreativitás mégis megjelent Pécsett, és számos ponton felülkerekedett a körülményeken, az éppen a városban rejlő és gyakran kiaknázatlan energia tartalékokra utal78.

Az épített környezet fejlesztése A pályázati anyag rögzíti, hogy a város egyik legfontosabb kulturális tényezője az épített környezet alakítása. Ennek alkotó elemei az utcabútoroktól kezdve, a városi információs rendszereken át a magán- és középületekig terjednek, melyeknek tervezése ilyen módon a kultúrpolitika részévé válik. A beruházások műszaki megvalósításán túl alapvető cél volt, hogy a város által végrehajtott környezet alakítás általánosságban is kihasson környezeti kultúránkra, tehát 1. jöjjön létre példamutatóan magas színvonalú, korszerű építészeti teljesítmény, 2. jelenjen meg minden szinten a tudatos környezetalakítás, 3. a beavatkozások jelenjenek meg a város belvároson kívüli meghatározó területein is, 4. a közterületek és közintézmények fejlesztése legyen hatással a közéletre, 5. a közösségi beruházások hozzák helyzetbe a város fejlesztésre alkalmas területeit, 6. a példa legyen ösztönző a magán befektetőknek a közösségi célokhoz való csatlakozásra. A kulturális alapú városfejlesztés fizikai kereteit az öt kulcsprojekt adta meg, melyen belül a városiasság újrafelfedezése szempontjából legjelentősebbnek volt tekinthető a közterek és parkok megújítása. A Zsolnay Kulturális Negyed számos intézményi funkciót fogadott magába, de a befogadó terület jellege miatt nagyon közel állt a közterületi programhoz. A Koncert és Konferencia Központ és a Tudásközpont kulturális infrastruktúra hiányt pótolt, míg a később jelentősen átalakult Nagy Kiállítótér program eredetileg a Múzeum-utca rekonstrukciós és fejlesztési koncepciójába illeszkedett. 78

lasd még: A Tüke Fenomén

77

Fejlesztési területek kijelölése A projektek között a Zsolnay Kulturális Negyed és a Múzeum utca jelentettek kötött helyszínt, míg a többi esetben a beavatkozások, vagy az építkezések helyszínei az előkészítés során dőltek el. Ma már felesleges az alternatívákat felemlegetni, hiszen az EKF városrész, vagyis az un. keleti-tengely létrejötte már tény. Fontos azonban hangsúlyozottan felhívni a figyelmet a következőkre: 8. ne ismétlődjön meg a jövőben, hogy a város felkészületlenül és szakmai vizsgálatok nélkül hoz döntést területek eladásáról, beépítéséről, lebontásáról, 9. ne ismétlődjön meg, hogy városfejlesztési kérdésekben a város, az egyetem és a megye késve, vagy egyáltalán nem egyezteti az elképzeléseit, 10. folytatódjanak az EKF évvel elindított fejlesztések, hiszen további beavatkozások szükségesek annak érdekében, hogy a megvalósult épületek a megfelelő összefüggésben jelenjenek meg, illetve a fejlesztések remélt hatása megjelenjen a tágabb környezet fejlődésében. Az utóbbi felvetés értelmében folytatni kell a Belváros és a Zsolnay Kulturális Negyed közötti kapcsolat, valamint az EKF városrész kiépítését is. A Budai külváros remélt fejlődésének még nincs jele a magántulajdon oldaláról, az ingatlanok remélt felértékelődése nem történt meg. Nem kétséges, hogy hosszú távon az átrendeződés elkerülhetetlen, de a koordinálatlan, spontán folyamatok veszélyeket rejtenek. A város szabályozási terve még nem hozta meg azokat az intézkedéseket, melyek ösztönzik a Breuer sétány melletti terület közparki átalakulását, és a Zsolnay út melletti kisvárosias terület megfelelő színvonalú átépülését. Nyilvánvaló, hogy a kisajátítás vagy a korlátozás alkalmazása a rossz gazdasági körülmények közepette súlyos anyagi terhet jelent a városnak, de ezek hiányában visszafordíthatatlan építkezések, vagy átépítések rögzíthetik a jelenlegi – sokak által jogos kritikával illetett – környezeti állapotot. Ennek a területnek megoldatlan problémája a gyalogos és a tömegközlekedés is, melyre a kötöttpályás közlekedés koncepciójának kidolgozása során lehet és kell megoldást találni.

78

Nagy Kiállítótér és a Múzeum utca megújítása A Nagy Kiállítótér nevében ugyan a Papnövelde utcai volt Megyeháza bővítéséhez kacsolódik, de valójában itt csak egy kisebb épületbővítés, illetve épület rekonstrukció zajlott le. Az így kialakult múzeumi alapterület ugyan számottevő, de nem teremtette meg a lehetőséget az önálló, nagyszabású, sok fizető látogatót vonzó, időszakos kiállítások rendszeres megjelenésére, ami az eredeti koncepció meghatározó eleme volt. A megkésett átadás miatt a Bauhaus kiállítás jelentőségéhez képest méltatlan körülmények között került megrendezésre, és a Nyolcak kiállítás bemutatására is csak úgy volt a frissen átadott79 épületben lehetőség, hogy ugyanakkor a Modern Magyar Képtár állandó kiállítási anyaga raktárban maradt. A megye kezelésében levő Múzeum-utca általános felújítása rendkívül fontos volt a kivételes közgyűjteményi együttes életben maradásához. Az azonos minőség, és a folyamatos kulturális tartalom a Modern Magyar Képtártól a Világörökség helyszínekig vezeti a látogatót, ami kivételes értéket kínál. Nem megoldott azonban a Szabadtéri Színpad sorsa, az un. kismesterek bemutatása, és különösen aggasztó a püspökségi tulajdonban levő épület rossz állapota miatt a Csontváry képanyag jövője. Tudásközpont Az épületek közül legkorábban átadott80 Tudásközpontot81 pillanatokon belül birtokba vették az olvasók. A látványos és kiemelkedően korszerű épület népszerűségének egyik magától értetődő oka az egyetem közelsége. Az egyetemi hallgatók nagy száma különösen érthetetlenné teszi, hogy a tervezés előkészítésének időszakában miért volt olyan nehéz az egyetem együttműködését megnyerni.82 A városi, a megyei és az egyetemi üzemeltetés hármasa úgy tűnik, hogy az üzemeltetés feltételeit is biztosítani fogják. A kérdés ma inkább az, hogy a könyvtári feladatok mellett milyen értéktöbbletet tud az intézmény hozni a város kulturális életébe – különös tekintettel a koncepcióban többé-kevésbé megfogalmazott „kultúrpláza” jellegre. A használatbavétel során jelentkező kisebb üzemzavaroknak nagyobb volt a híre, mint a jelentősége. Az idő mutatja meg, hogy a belsőépítészetben és a gépészetben alkalmazott megoldások, a költségtakarékosság miatt kiállják-e a használat próbáját. A környezethez való kapcsolódásban a bejáratok kialakítása tűnik némileg átgondolatlannak – az északi kapu előtti téren rendetlenül elhelyezett kerékpárok az innen nagy létszámban érkező egyetemistákra utalnak. 79 Többszöri határidő módosítást követően 2010. december 11.-én nyitott meg hivatalosan a Nyolcak kiállítással. 80 Átadása 2010. szeptember 8-án történt meg. 81 Itt megjegyezhető, hogy a városvezetés politikai akarattal felülírta a nyilvános névpályázatokon kiválasztott Kaptár és Opus2010 elnevezéseket, és a Dél-dunántúli Regionális Könyvtár és Tudásközpont, illetve a Kodály Központ nevet vezette be. 82 A kezdeti időkben a PTE és a város között alig történt egyeztetés, mivel az egyetem a várostól független beruházások szervezését preferálta. Változás csak akkor következett be a hozzáállásában, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a PTE az EKF-en keresztül juthat beruházási forráshoz.

79

Kodály Központ A könyvtár épületével együtt a Kodály Központ épülete jelentette az un. keleti-tengely fejlesztésének másik nagy elemét. Az előkészítés késlekedése és a kivitelezés elhúzódása miatt

decemberi

átadása

inkább

záróeseménynek

számított,

de

ilyen

módon

a

kommunikációban a jó pillanatban irányította Pécsre a figyelmet. A külsőben is impozáns épület belső terei, a koncertterem látványa és technikai adottságai egyöntetű elismerést váltottak ki. Ilyen módon, talán ez volt az a pillanat, amikor a város felmérhette, hogy milyen elképesztő lehetőségek voltak az EKF fejlesztési törekvéseiben. Az épület adottságai alkalmassá teszik, hogy Magyarország és a tágabb (déli) régió egyik művészeti központja legyen, amit az első hónapok műsor kínálata már igazolt is. Ehhez azonban a fenntartásban az állam részvétele elengedhetetlen lesz, mely úgy tűnik, hogy a mai kormányzati viszonyok mellett sem tud politikai alkuk nélkül megtörténni.

Zsolnay Kulturális Negyed A barnamezős területen kialakított Zsolnay Kulturális Negyed összetett programjával önmagában is képes lett volna reprezentálni azt a kulturális léptékváltást és új imázst, amit az EKF megcélzott. A négy negyed, a Míves, az Egyetemi, az Alkotó és a Családi jelképezi a kultúra őrzését, tanulását és tanítását, aktív és kreatív művelését és fogyasztását. Nagy – remélhetően nem végzetes - hiba, hogy a projekt kivitelezése teljes egészében 2011-re tolódott, tehát semmit nem tudott kihasználni az EKF év adta lehetőségekből83. Ez különösen fájdalmas, mert az eredetileg tervezett kulturális ipari fellendülés helyszíne helyett a Negyed nagyrészt múzeumi helyszínné, illetve a pécsi közművelődési intézmények skanzenjévé vált. Mivel a város nem tudta kellő elszántsággal és hittel képviselni a kulturális élet megújulásának elvét, így az intézmény-fenntartói és szociális szempontok erősebbek voltak, mint a tényleges új értékteremtés, és a versenyhelyzet előállítása a kulturális szektorban. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a gazdasági válság elsősorban érintette a kulturális ágazatot, így természetesen a mozgástér is beszűkült – de ez nem mentség a döntéshozóknak, mert téves viselkedésüknek nem ez volt a kiváltó oka.

83

80

Kivéve a 2010. szeptember 1-én megnyitott Gyugyi gyűjteményt, mely az építkezési területen belül már igazolta a felfokozott várakozás jogosságát.

A nagy kiállítótérnek megfelelő létesítmény végül Pécsi Galéria név alatt a ZsKN egyik meghatározó elemeként, városi intézményként valósult meg. A tervezési programba az NFÜ statáriális utasítására, már a tervpályázat kiírását követően, tehát a folyamatban levő tervpályázat közben került bele84. Mivel lényegében szakmai program sem tartozott hozzá, így működésének első hónapjaiban még nem rajzolódott ki pontosan, hogy milyen szerepet fog betölteni a város művészeti életében85. A ZsKN már látható problémája, hogy a telepített intézmények, kiállítások és az egyetemi funkciók mellett nincs igazán betelepülni szándékozó életképes kreatív ipari vállalkozás. Ennek több oka is van, melyek között egyenlő súllyal szerepel a gazdasági válság és az előkészítés hiányossága. Utóbbi azért fájó, mert a témát nemzetközi összefüggésben tárgyaló „A kulturális negyed, mint városfejlesztési stratégia” című holland–magyar szimpózium már 2006 novemberében felhívta a figyelmet két alapvetően fontos – és minden új kulturális intézményre érvényes - követelményre. Az első, hogy a tervezés megkezdésekor ki kell nevezni a vezetőt, aki gazdaként és koncepcionálisan felügyeli a teljes folyamatot. Ez nem történt meg 2010 végéig, amikor a kivitelezésben már lényegében majdnem minden eldőlt, és ami nem, annak pénzügyi lehetőségei beszűkültek. A második fontos figyelmeztetés az volt, hogy nem szabad a negyedet teljesen készre építeni, tehát időt kell hagyni az ötletek, funkciók használat közbeni beérésének. Ennek akadályaként a hivatalos irányítás mindig azt hangoztatta, hogy a beruházást a kezdéstől számított 2 éven belül be kell fejezni, tehát nem lehet halasztani. Az élet azonban úgy látszik, hogy utolérte a valóságot, mert a „lakók” hiánya miatt egyes épületek várhatóan üresen maradnak. Ajánlás a város számára, hogy ezen területeken adjon lehetőséget kísérleti tevékenységek folytatására, melyek ugyan gyakran nehezen kezelhetőek, de minden esetben a legmozgékonyabb kulturális szereplőket vonultatják fel. A ZsKN megvalósítása együtt járt a Zsolnay Porcelánmanufaktúra Zrt. átalakításával. A gyár sokat profitált az ZsKN számára eladott területéből (formailag ez adta az anyagi alapot az átköltözésre a terület keleti végébe), és az épületek felújításából kapott megrendelésekből. Az időszak ugyan hozott némi szervezeti és technológiai változást, de a valóságos megújulás, és a piaci pozíció megerősítése a tulajdonosok tényleges döntéseinek hiányában várat magára. 84 Az utasítás valójában egy időben, és szoros összefüggésben született meg azzal, hogy a Nagy Kiállítótér program elem elmarad a Múzeum Utca együttesből. A Múzeum Utca ilyen módon lényegében egy felújító fejlesztést kapott. 85 A zavart némileg növeli, hogy megnyitását követően is működik a Széchenyi téri Pécsi Galéria – amúgy nagyon helyesen – de párhuzamosan. A helyzetet csak egy magas színvonalon irányított és következetesen vezetett városi művészeti politika tudja kezelni, melynek nyoma jelenleg a Városházán nem ismerhető fel.

81

Közterek és parkok megújítása A várost legátfogóbban érintő, a legtöbb lakossági reakciót kiváltó projekt a közterek és parkok megújítása volt. Országosan komoly szakmai elismerést váltott ki az a módszeres és nyílt tervpályázati rendszer, amivel az egyes területek terveit és tervezőit kiválasztották. A rendszer elemei a következők voltak: 

Ötletpályázatok 1. Az én kulturális fővárosom - lakossági ötletpályázat (365 ötletből végül egyetlen egy sem valósult meg – ez több mint hiba!) 2. Pécs belváros észak-déli tengelye (a Széchenyi tér, az Irgalmasok utcája és az Indóház tér további tervezéseit készítette elő)



Tervpályázatok 1. EKF városrész közterületeinek megújítása 2. Pécs városközpontjának megújítása 3. Pécs-Tettye városrész közterületeinek megújítása 4. Pécs-kelet központi területeinek megújítása 5. Pécs-Uránváros főterének megújítása 6. Pécs-Megyer városrész központi területeinek és kapcsolódó közterületeinek rendezése 7. Pécs-Indóház tér és környéke rendezése 8. Diana tér megújítása (meghívásos formában)

A nagyobb tervpályázatok megfelelő érdeklődést váltottak ki, de a pécsi beruházások körüli rossz hírek miatt a kisebb pályázatok esetében már csökkent a résztvevők száma. Bár a pályázatok nemzetközileg is nyitottak voltak, külföldi résztvevő csak néhány esetben az épületek tervezésénél jelentkezett. Ezzel együtt az eredmény – különösen az azonos időszak hazai teljesítményével összehasonlítva – jónak mondható. Hiányérzet csak azért fogalmazható meg, mert a mércét Pécsett eredetileg magasabbra tettük, mint a hazai átlag. Az előzmények alapján, vagy közvetlenül kiadott megbízások86 már nem minden esetben hoztak egyértelműen jó eredményt, a negatív példával is bizonyítva a tervpályázati módszer helyességét.

86 Kossuth tér megújítása, Köztársaság tér megújítása, Rókus sétány megújítása, Kórház tér – Ferencesek utcája megújítása, Király utca keleti végének megújítása, Felsővámház utca megújítása

82

Az EKF városfejlesztés egyik alapvető gondolata volt a terek újra felfedezése, az új városiasság kialakítása. Az előrelépés ebben a vonatkozásban egyértelműen leolvasható, még ha nem is abban a mértékben, mint remélni lehetett. Az eredmény az emberek várakozását és igényét igazolja, akik a jó minőségű városi környezetet örömmel használják, és a közösségi életnek szívesen fedezik fel új dimenzióit. Kimondottan jó a városba látogatók visszajelzése, akiket meglep az összefüggő, rendezett, építészetileg magas szintű közterületi minőség. A város által irányított komplex városfejlesztés egyik feladata kell legyen ennek a szocio-kulturális tanítási/tanulási folyamatnak a szervezése és koordinálása.

Kinek építünk? Mit építünk? Amíg a koncertterem, vagy a könyvtár esetében a tervezési program egyértelműen szakmai kérdés, a közterületek esetében ma már elvárás a közösség bevonása az előkészítésbe. A közösségi tervezés rossz értelmezésével ezt úgy képzelik el, hogy a lakosság ötleteit összegyúrják, és a tervet a végén a résztvevőkkel megszavaztatják. Helyesebb a folyamatot úgy elképzelni, hogy felkészült szakemberek jó kérdéseket tesznek fel, és a válaszokat elemezve pontosítják a tervezési programot. Többszöri visszacsatolással az egyeztetés során értelmezik a lehetséges megoldásokat, és az új információk alapján korrekciókat hajtanak végre. A részvétel ilyen módon megmarad a szakmailag elfogadható szinten, de a leendő használók szemlélete mégis együtt fejlődik a tervvel. Ez lehet a garanciája annak, hogy a lakosok a végeredményt magukénak érzik majd, és úgy is használják, védik, gondozzák. A pécsi közterületek tervezése során a módszert lényegében nem alkalmazták. Ennek oka részben a tervezést irányítók felkészületlensége, illetve az EKF főépítészi feladatok ellátása körüli fiaskó, részben az időhiány volt. Voltak kisebb próbálkozások (kérdőíves közvélemény kutatás), illetve bizonyos esetekben formálisan lebonyolított lakossági fórum. A jövőre nézve mindenképpen tanulság, hogy az előkészítés komoly szakmai feladatot jelent, és az erre szánt idő a későbbiekben megtérül.

83

A helyi kompetencia Ahogyan az épített környezet alakítása sem szűkíthető le az épületekre, a városfejlesztés sem kizárólag az építészek feladata. Nem sajátíthatja ki azonban a politika sem, vagy a pénzügyi gazdálkodás.

A

folyamatok

összetettsége

ma

megköveteli

az

interdiszciplináris

együttgondolkodást, és ennek az együttműködésnek a magas szintű szervezését. Az EKF kezdeti időszakát civil szakmai törekvések és kezdeményezések87 sora határozta meg. Az akkor kialakult vitakultúra, a városfejlesztés körüli fogalmakat értő, egymás eredményeire többé-kevésbé figyelő értelmiségiek köre, a számtalan publikáció és média megnyilvánulás egyértelmű hozadéka az EKF-nek, miközben az EKF is gazdagodott általa. Ennek jelentőségét csak akkor látjuk, ha kitekintünk városunkból, és szembesülünk a hazai közélet realitásaival. Az EKF egyik célkitűzése az európai csereszabatosság88 megvalósítása volt, tehát ügyelni kell rá, hogy az egyszer magasra helyezett léc továbbra is magasan legyen. 2006 elején a DDÉK Kultúra, város, fejlesztés címmel konferenciát szervezett, melynek egyik fontos eredménye lett az Építészeti és Városarculati Tanács létrejötte. Tagjai az építészet, az urbanisztika, a képzőművészet és design, illetve a közgazdaság szemléletét kívánták ötvözni a munkájukban. Az ÉVarc89 elérte, hogy „a 2005 végén megtorpant gondolkodási folyamat újra meginduljon. Nekik köszönhető, hogy a fontosabb beruházások tervezőit nyílt pályázatokon választották ki, vagy, hogy a Patartics által felvetett EKF építészeti igazgatói poszt végül meghirdetésre került. A két ötletpályázat gondolata, számos tanulmány és konferencia megszervezése, támogatása, programtisztázó találkozók iniciálása – számtalan olyan kezdeményezés köthető ehhez a társasághoz, amelyek a beruházásokat egyértelműen a minőség irányába mozdították el.”90 Az Évarc tagjai 2007 elején lemondtak, és ennek csak egyik oka volt a remény, hogy a frissen megválasztott építészeti igazgató átveszi az irányítást. Freivogel Gábor intelligens gondolatokkal fogott hozzá tevékenységéhez, de személye nem volt szerencsés választás, 87 A felkészülés időszakában a következő rendezvények kerültek megrendezésre, szinte kivétel nélkül civil kezdeményezésként: EKF, pécsi pályázat (2004 október – konferencia, civil + város + Interhouse rendezés), Régió vagy provincia (2005 június – konferencia, Művészetek Háza, Pécs2010 kabinet), Kultúra, város, fejlesztés (2006. január – konferencia – DDÉK), Város, tér, pozíciók (2006. június – konferencia – Kultúra 2010 társaság), A kulturális negyed, mint városfejlesztési stratégia (2006. november – Holland – magyar szimpózium), Várostervezés, városfejlesztés, menedzselés (2006 november – szimpózium, Kultúra 2010) 88 Pál Zoltán szobrászművész kiváló megfogalmazása. Olyan saját értékeket, helyi kulturális terméket kell előállítanunk, amelyik bármikor kicserélhető egy másik európai térség értékével. Az érték az értékkel összevetve biztosítja a helyi sajátosságot, egyúttal megóv a provincializmustól. 89 Az ÉVarc tagjai voltak Pál Zoltán festőművész, Pinczehelyi Sándor festőművész, Lugosi Ágnes építész, Horváth András építész, elnök, Pelényi Margit építész, Getto József építész, Szokolai Zsolt fejlesztő 90 Idézet a KÖZ_TÉR_KÖZ című könyvből, 12. oldal, szerkesztette Somogyi Krisztina

84

mert sem a politikai irányítással, sem az akkor már háttérbe szorított szakmai szereplőkkel nem tudott konstruktív kapcsolatot kialakítani. Eltávolítását követően az építészeti irányítás végképp megoldatlanná vált, és ezen Tóth Zoltán jó szándékú építész koordinátori szerepe sem tudott lényegesen változtatni. Mészáros András főigazgató a nyilvánosságot végképp kirekesztette az üzleti érdekekre hivatkozva, a tanácsadókat méltatlanul csak fedezéknek használta, titkosította a megvalósíthatósági tanulmányokat. Jellemző, hogy a tervpályázatok úgy zajlottak le, hogy a létfontosságú adatokat, háttér információkat tartalmazó tanulmányokat a pályázók nem ismerhették meg. Az ő regnálásához kötődik, az un. Sárga könyves lebonyolítási eljárás elvtelen elfogadása is, mely a helyi szakmai körök egyértelmű figyelmeztetése ellenére a megvalósítás egyik kritikus elemévé vált a későbbiekben.

A helyi építész szakmai közösség Egyes építészek és a Dél-Dunántúli Építész Kamara elnöksége az első pillanattól meghatározó szerepet vállaltak az EKF-hez kapcsolódó városfejlesztés előkészítésében és tartalmi összefüggéseinek kifejtésében. Tették ezt azért, mert korán felismerték, hogy a fejlesztés sokkal többet jelenthet az egyes beruházások lebonyolításánál, és az építészet eszköz lehet a komplex célok, tehát a kulturális és gazdasági pozíciók, a városról alkotott kép és a társadalmi kapcsolatok megváltoztatására. Ezen a téren Patartics Zorán végzett rendkívüli munkát, aki az első, 2003-as civil szakmai kezdeményezésektől kezdve a mai napig dolgozik a közösség szemléletének formálásán, és a társadalmi tőkét növelő tartalmi párbeszéd kialakításán91. Ennek a munkának a jelentőségét a város vezetése csak részben ismerte fel, a civil szakmai szereplőknél felhalmozott tudást (mely országosan is kiemelkedő) még nem, vagy csak kismértékben használja ki a városfejlesztés stratégiájának újrafogalmazásához. Az előkészítés időszakának sok konfliktust felvállaló tanácsadó testületét – az előbb említett Évarc-ot - is a DDÉK kezdeményezése hozta létre 2006-ban. Több városfejlesztéssel és az épített környezetünkkel foglalkozó kiadvány is megjelent ezekben az években. A Dél-Dunántúli Építész Kamara 2009-ben javasolta a Somogyi Krisztina által szerkesztett KÖZ_TÉR_KÖZ című album kiadását, mely a beruházásokra, azok építészeti felvetéseire koncentrál: az ideától egészen az építésig. A könyvben a város EKF pályázatának eredeti felvetéseit megfogalmazók közül többen megszólalnak. 91

Patartics Zorán szervezte az Építészet és Kontextus program keretében az El|Away kiállítást és az ehhez kapcsolódó előadássorozatot, létrehozva ennek www.elprojekt.hui című nternetes felületét. A városi közvélemény szervezése és a nyilvánosság biztosítására „Kis Esti Viták” címen fórumot, illetve www.afal.hu néven internetes közösségi portált működtet.

85

A genezishez való visszanyúlás célja a közös szándék, a közös élmény megidézése, a már ott hangsúlyozott közös tanulási folyamat folytatása. A folyamatban természetes módon tükröződnek a politikai, gazdasági, szabályozási, adminisztratív és egyéb társadalmi jellemzők is, hiszen ezek is alapvető módon alakították a beruházásokat. Az alkotókkal és a folyamat résztvevőivel készített riportok sokoldalú, hiteles képet adnak a történésekről, és természetesen kritikát is megfogalmaznak. Ezért volt fontos, hogy a könyvet az EKF keretében Pécs városának támogatásával lehetett kiadni, mert ezzel a város önmaga hitelességét is szolgálta. Sajnos ez ellen hatott, hogy a könyv csak rendkívül lassan tudott elkészülni, és a Hungarofest Kft (a hivatalos kiadó) a könyv terjesztését és a hivatalos kommunikációban való megjelenését bürokratikus okokra hivatkozva nem támogatta. Az DDÉK Építészet és Kontextus92 címmel egy összefüggő tematikát kínáló építészeti és művészeti rendezvénysorozat indított el 2010-ben, mely előadássorozatok, konferenciák, workshopok, köztéri és kiállítótéri akciók, szimpóziumok, kiállítások, művészeti pályázatok formájában jött létre. A rendezvénysorozat programjai a művészetek és a tudományok megközelítésein keresztül értelmezték az építészet jelenségeit és arra törekedtek, hogy a közönség szélesebb rétegei számára is értelmezhetővé váljanak a kortárs építészet jellegzetes tendenciái, a környezetünket formáló alkotó folyamatok. Az építészet nem csak tárgya kívánt lenni a programoknak, hanem egy bizonyos nézőpontja is: az a pozíció, ahonnan összefüggéseiben tárulkozik fel az építészeti alkotás értelme - ahonnan az építészeti alkotás egy szélesebb kontextusban nyeri el értelmét. Az EKF során több civil kezdeményezésű program is foglalkozott az épített környezettel, a közterek és a művészetek kapcsolatával, a város- és közösségfejlesztéssel93. A kiélezett és feszült helyzet, az energiák és források végessége miatt ezek a kezdeményezések általában önállóan próbáltak eredményt elérni, holott kellő szervező és irányító munkával a Pécs2010 Menedzsment Központ az EKF év egyik vezérlő gondolatsorává tehette volna.

92 Az Építészet és Kontextus programsorozat elemei: Térépítés Európában (kiállítás), 12 Év (kiállítás), El|Away (kiállítás és előadás sorozat), Victor Vasarely Nemzetközi Művészeti Pályázat, Breuer Pécsett / Oda-vissza (meghívásos nemzetközi művészeti pályázat), Építészet Ma (előadás sorozat), A Kulturális Város után (nemzetközi konferencia). A programsorozat felelősei Horváth András, Bencze Zoltán, Patartics Zorán építészek. A DDÉK a lebonyolításban együttműködött a PTE PMMK Építész Intézettel. Tematikai felelősként jelentős szerepet kaptak Kondor Tamás, Szemerey Samu és Polyák Levente építészek, Christian Gracza művészeti menedzser, valamint Héctor Solari és Mélyi József kurátorok. Az Építészet éls Kontextus honlapja www.ek2010.hu címen érhető el. 93 Városfoglalás, Kultmegálló, Ars GEometrica, Bridges Pécs2010, Krétakör - Városterápiás Akciósorozat, Bauhaus Movi(e)ing Modern (Xport), Placc Fesztivál, Pécs Mobilart, 21 Párbeszéd, Temporary City, Építészet és Kontextus, El|Away

86

Lebonyolítás Gondot jelentett – különösen a 2005-2006 körüli kezdeti időben – hogy a döntési kompetenciát magánál tartó Városháza szakmai felkészültségben és ismeretekben nem volt képes ellátni az előkészítés feladatait. Különösen kínos volt ez a Toller László 2006-os balesetét megelőző, majd Tasnádi Péter hivatalba lépésének időszakában, hiszen a tehetetlenség miatt döntően ekkor alakult ki a késés, ekkor jelentek meg teljesen inkompetens vezetők a projektek élén, és uralkodott el a bizalmatlanság a civil szakmai partnerek körében. Tanulságként kell megjegyezni a mindenkori városvezetésnek, hogy politikai kivagyiságból, értetlenségből, szakmai alkalmatlanságból szervezett döntéshozói kör csak rossz kimenetet eredményezhet. A város a fejlesztések előkészítésének megindításakor nem rendelkezett önálló lebonyolító szervezettel. Helyes döntés volt a Menedzsment Központon belül létrehozni a beruházási részleget, még ha ennek kapacitása lassan is érte el a szükséges szintet. A lebonyolítás területén dolgozó szakemberek munkáját elismerés illeti, hiszen kívülről nem igazán volt érzékelhető az a jogi és ügyintézési háttér munka, mely nélkül az EKF beruházásai nyilvánvalóan nem valósultak volna meg. Pályázati kiírások, szerződések, egyeztetések, engedélyek rengetege volt szükséges az előrehaladáshoz. Az, hogy az EKF ügye fokozatosan elveszítette eredeti összefüggéseit, és egy idő után beruházás központúvá, majd a késlekedés nyilvánvalóvá válása után egy hirtelen fordulattal program központúvá vált, nem közvetlenül ő hibájuk. A megfelelő vezetőt a városvezetésnek kellett volna a program élére állítani, akinek tudása, és kellő felhatalmazása lett volna a célok együtt tartására, a művészeti és a városfejlesztési célok elérésére. Ezt azonban a helyi és az országos politika bonyolult és átláthatatlan érdekrendszere lényegében az elő pillanattól megakadályozta. Kivétel csupán a 2006 közepéig tartó rövid időszak volt, amikor a helyi vezetés tanácstalansága Takáts Józsefet és Tarrósy Istvánt dolgozni engedte. A valódi gazdasági és intézményi döntések megjelenésekor munkájukat már ellehetetlenítette. Az építészeti művek megvalósításának egyik kritikus elemévé vált a későbbiekben az un. Sárga könyves lebonyolítási eljárás kényszerű elfogadása. Lényege, hogy a kivitelezőt tender-terv alapján választják ki, és a kiviteli tervek készítését a megrendelő a kivitelezést végző vállalkozóra bízza, tehát az ő érdekkörébe utalja. Az eljárás alkalmas (és ajánlott) a vonalas infrastruktúra építésére, azonban középületek és igényes közterületek esetében alkalmatlan, hiszen ettől kezdve a megrendelő (a város, a megye, az egyetem) csak azt 87

követelheti meg, amit egy alacsonyabb tervkategóriában, a tendertervben előírtak a tervezők. Ez viszont középületek és igényes közterületek esetében természeténél fogva bizonyos részleteket nem tartalmazhat, hiszen elsősorban a szakipari munkák és a belsőépítészet terén még kidolgozatlan. Hamis az állítás, hogy ezzel a módszerrel időt lehet megtakarítani, hiszen a kiviteli terv elkészítését jogszabály mindenképpen előírja, és megléte a kivitelezés megkezdésének feltétele. Ez azt is jelenti, hogy valójában a tenderterv többletként jelenik meg a folyamatban, hiszen a kivitelező versenyeztetését a kiviteli terv alapján is el lehetne végezni. A tenderterv alapján kiválasztott kivitelezőnek azonban számtalan lehetősége van a költségei csökkentésére, vagy többletmunka elfogadtatására, és ezt a gyakorlat igazolta is94. Ki kell jelenteni, hogy minden előzetes figyelmeztetés ellenére95 a „Sárga könyves eljárás” NFÜ-től származó kényszerű alkalmazása jelentős károkat okozott a városnak! A megépült, és használatba vett épületeket üzemeltetni kell. Az intézmények esetében könnyebb átlátni, hogy az épületek karbantartása, javítása milyen feladatköröket jelent. A közterületek esetében azonban már bonyolultabb a helyzet, bár hagyományos értelemben a közterület fenntartás is szokványos városi feladat. A probléma összetettségét az jelenti, hogy egy új közterületi minőség, és új közterület használati módok jelentek meg Pécsett. Ez a fenntartásban is más hozzáállást igényel, ami részben magától értetődő (új eszközök, anyagok használata, magasabb szintű felügyelet, stb.), részben viszont tanulni kell (a terek be- és átrendezése, a minőség és a rendszerek egységének megtartása, stb.). Az első időszak tapasztalata azt mutatja, hogy az emberek sokkal érzékenyebbek lettek a megjelenő hibákra, hiányosságokra. Ez nagyon fontos jelenség, mert a tulajdonosi magatartás megjelenését mutatja. A kedvező jelenség azonban csak akkor tartható meg, ha a fenntartás ezt visszaigazolja, tehát nincsen minőségi romlás, valamint a további városfejlesztés az EKF által magasra tett mércéhez igazodik.

Alkotás, alkotó és városmarketing A Tudásközpont épületének átadásakor az avató beszédek sora, az újságok és a televíziók tudósításai sem voltak elegendőek, hogy egyetlen egyszer megemlítsék az épület tervezőjének, Balázs Mihály Kossuth- és Ybl-díjas építésznek a nevét. Nem került említésre 94 95

88

Lásd Kodály Központ alapozási munkák, Tettye park környezetrendezése, Zsolnay Kulturális Negyed többlet költség igénye, stb. Egy hivatalos közbeszerzési tanácsadó által készített szakvélemény a vezetők rendelkezésére állt, de nyilvánosságra hozatalát büntetőjoggal való fenyegetéssel megtiltották.

Nagy Márta, Ferenczy Noémi-díjas keramikusművész sem, pedig a „Kas” belső burkolata valószínűleg nem fog hiányozni egyetlen Pécsről szóló kiadványból sem. Folytathatnánk a sort a megújult Széchenyi térrel, Uránvárossal, Meszessel, a Tettyével, vagy a Múzeum Utcával. Megannyi „beruházás”, mely a város számára úgy látszik, nem tudott több lenni, mint négyzetméter, műszaki probléma, vagy a hatalom demonstrációja. Pécs ezekben az esetekben elszalasztott egy lehetőséget, hogy az alkotást - mint minden emberi cselekedet legnemesebbikét - a megfelelő rangra emelje. Ez nem hiúsági kérdés, hanem a jogszerűségen túl már városmarketing is. Az alkotás leminősítésével magunkat is leminősítjük, ami a rólunk alkotott képet elrontja. Álljon itt ugyanakkor jó példaként a Kodály Központ ünnepélyes átadása. Katartikus élmény volt, amikor az építésztervezők zúgó vastapsot kaptak, miközben átvették a Polgármestertől a kitüntetést. Az alkotók személyének méltó megünneplésével valójában a közösség ünnepelte magát, és ez nem került többe, mint odafigyelésbe.

Pécs építészeti teljesítményének megjelenése a médiában Az építészeti mű könnyen és jól kommunikálható, hiszen a látvány önmagáért beszél. Az építészeti tervpályázatok bemutatásától kezdve, a kivitelezés folyamatán át az elkészült épületig folyamatos figyelem kísérte a megvalósulást. A tervpályázatok eredményét általában jól szervezett rendezvényeken hirdették ki, és a műveket kiállításon mutatták be Pécsett. A Magyar Építész Kamara néhány esetben Budapesten is szervezett értékelő vitát, ami hasznos volt, de térben és időben megosztotta az érdeklődőket. Az kulturális és építészeti szaksajtó nagyon komoly és értékes munkát végzett. Meg kell említeni az országos jelentőségű Revizor.hu és Kultúra.hu című kritikai portál, az Építészfórum.hu, és a hg.hu web oldalakat, melyek rendszeresen és bőséges tartalommal informáltak a pécsi eseményekről. A helyi médiában – a teljesség igénye nélkül - a Dunántúli Napló, és ennek web-es változata a BaMa.hu mellett az ILOVEPÉCS.hu végzett kiemelkedő munkát az épített környezet alakításának bemutatásában, de rendkívüli jelentősége van az események dokumentálásában a Kismányoki Károly által készített PÉCSKÉP.hu oldalnak. Az MTV Pécsi Keringő, az MR1 Kultúrkör című műsora, a Rádió Aktív, az MR6 és a Katolikus Rádió riportjai fontos kommunikációs csatornák voltak. Külön fejezetet érdemelne az ECHO című kritikai szemle, amely az országban egyedül álló példaként, kivételesen magas színvonalon szemlézte a pécsi

89

kulturális életet, és következetes tematikai szerkesztéssel mutatta be az EKF tartalmi összefüggéseit. Sajnálatos tény, hogy a lap 2011 elején 13 évi megjelenés után, lényegében anyagi ellehetetlenülés miatt megszűnt Együttműködés és kapcsolati tőke Komló, Mohács, Szigetvár, Siklós, Szekszárd, Dombóvár, Marcali és Sellye a sora azoknak a településeknek, melyek közel 3 milliárd Ft forrásra pályázhattak az EKF-hez kapcsolódóan. Ehhez a kulturális programsorozat „Határtalan város" fejezetének központi témái szolgálták az alapot, amelyre rendezvényekkel és önálló kulturális stratégiával pályázhattak a régió városai. Az események és a fejlesztések komoly nyom nélkül múltak el. A rendezvények a helyi közösségek számára valószínűleg fontosabbak voltak, mint a saját gondjaival és túlkínálatával elfoglalt Pécsnek. A beruházások semmilyen összefüggésbe nem kerültek a pécsi eseményekkel, és így nem jelentettek többet, mint egy politikai döntéssel elrendelt regionális forrás felosztást. A beruházási pénzek felhasználásán túl érdekes feltenni a kérdést, hogy Pécs városfejlesztési törekvéseire milyen kölcsönhatásban voltak az EKF évek kulturális eseményeivel?. A programok többsége „megvásárolt” produkciókból, vagy tematikus fesztiválokból tevődött össze, melyek a szórakoztatást szolgálták. A jól szervezett, jól sikerült programok értelemszerűen növelték a város regionális szerepét, tehát maradandó hasznot hoztak. Néhány, akár jelentős költséget is felemésztő presztízs produkció azonban a pénz felesleges elköltésén túl akár rombolhatta is a kialakulóban levő kedvező megítélést. A városfejlesztés szempontjából elsősorban a városról alkotott képet erősen befolyásoló kiállítások létrejötte volt fontos (pl. Magyarok a Bauhaus, Térépítés Európában, 12 Év, El|Away, Bauhaus Movi(e)ng Modern (Xport)). A közterek átalakulásával és a benne megjelenő kortárs képzőművészettel kapcsolatos civil kezdeményezésű akciók jelentős hazai és nemzetközi érdeklődést váltottak ki (pl. 21 Párbeszéd, Victor Vasarely Nemzetközi Művészeti Pályázat, Breuer Pécsett / Oda-vissza, a Nádor Galéria tevékenysége,, Érzékek labirintusa, Temporary City). Szintén jelentős eredményként kell számon tartani a helyi lakosság bevonásával elindított

közösségi

tudatot

formáló

akciókat

(pl.

Városfoglalás/Parti

Galéria,

Szomszédünnep, Kultutca, Krétakör Majális/Városterápiás akciósorozat, Placc Fesztivál, Pécs Mobilart, Pécsmegálló). Ezek igazi, maradandó eredményei ezeknek az éveknek, melyekre alapozva Pécs továbbra is meghatározó szereplője lehet a közösségi életről és a városfejlesztésről komplex módon gondolkodó településeknek.

90

Javaslatok a városfejlesztés és az építészet területén 2. A Város beruházásainak előkészítése során: 1. A döntési kompetenciák legyenek tisztázottak, és ezekre a helyekre legyen megfelelő szakmai tudás delegálva. A döntés minden esetben a lehetséges alternatívák szakszerű vizsgálatát követően történjen. 2. A várost építészeti ügyekben minden esetben az elkötelezett és szakmailag magas szinten felkészült Főépítésze képviselje. Legyen az ő feladata a tervezési program előkészítése, egyeztetése, részletes kidolgozása és prezentálása. 3. A tervező kiválasztása soha ne nyers árversenyen alapuljon, mert az elsődleges a megfelelő tervkoncepció kiválasztása. Ennek módja a nyilvános vagy meghívásos formában lebonyolított tervpályázat. 4. A város a tervezőt tekintse bizalmi partnerének, akivel közös érdeke az építészeti mű kiváló színvonalú megvalósítása. Vegye igénybe a tervező szolgáltatásait a koncepció kidolgozásától a kiviteli terv készítésén túl a kivitelezés során a tervezői művezetésben. Soha ne utalja át a tervezőt a kivitelező érdekkörébe! 3. A város beruházásainak megvalósítása során: 1. Honosítsa meg saját munkájában a legkorszerűbb városfejlesztési stratégiákat, járjon élen ezek alkalmazásában. Kezelje az urbanisztikát, a közgazdaságtant, a jogot, a képző- és iparművészetet, valamint a kommunikációt szerves egységben, hívja ezek szakembereit partnerként a munkába. 2. A folyamatokat helyesen tervezze meg előre, tehát soha ne az idő, a pénz, vagy a jogi feltételek szorítása kényszerítse ki a döntéseket, hanem a tényleges közösségi igények. A tervezési feladatokat programozza és ütemezze. 4. A független civil

szakmai kompetencia használatának szüksége

a döntés

előkészítésben: 1. Részvételük az egyik garanciája az átláthatóságnak. 2. Adjon számukra a tanulmányok készítése, a közös műhelymunka lehetőséget a szakmai munkára. 91

3. Konzultációk, tervtanács, véleményezés biztosítsa a tudásuk beépülését a folyamatokba. 4. Moderált

vitafórumok

adjanak

lehetőséget

a

vélemények

előzetes

megjelenítésére, így a problémákról az előtt lehet beszélni, mielőtt azok társadalmi feszültséget okoznának. 5. Építészeti mű kivitelezésének megrendelését a Város kizárólag részletes kiviteli terv alapján végezze, ellenkező esetben nem tudhatja, hogy mit fog kapni.

92

Adalékok az EKF projekt menedzsment szempontú értékeléséhez

Dr. Kovács Katalin

2011. június

93

1. Alapvetés Pécs számára az EKF év a város történelméhez és kultúrájához méltó fejlődési lehetőséget kínált. Az EKF az eredendő szándékok szerint egyfajta kárpótlást (is) kívánt jelenteni a sikeres, növekvő iparváros pozíciójában megroppant, népességszámában, gazdasági erejében és foglalkoztatási lehetőségeiben visszaeső Pécsnek. Az EKF év értékelési szempontjai között főként turisztikai és rendezvényszervezési adatok szerepelnek – joggal. Szó esik a 34 milliárdos beruházási volumenről, a mega-beruházások üzemeltetése feletti aggodalomról, vagy rossz ízű kárörvendésről, isztambuli, esseni, grazi összevetésekről. Ritkán esik viszont szó a léptékről. Az EKF beruházások Pécshez mért léptékéről. A 2000-es évek elején a pécsi Önkormányzat fejlesztésre fordítható forrásai évi 4-5 milliárd Ft körül mozogtak. Ez volt az a lépték, amely a tervezési, engedélyezési, kivitelezési gyakorlatot meghatározta. Az EKF beruházások e lépték 7-8 szorosát jelentették, mintegy két éves megvalósítási periódusra koncentrálva! Erre a léptékre senki nem volt felkészülve. Sem a mintegy harminc milliárd forintnak megfelelő eurót közvetítő támogatási intézményrendszer Budapesten, sem a támogatási források közvetítésében közreműködő Dél-dunántúli Regionális Fejlesztési Ügynökség, sem a nagy ívű fejlesztéseket megfogalmazó, győztes Pécs. Ha valaki bármily csekély beruházási gyakorlattal rendelkezik, könnyen el tudja képzelni, miféle nehézséget jelentett a fejlesztések megvalósulásának minden pillanatában az, hogy a bejáratódott rendszerekhez képest mintegy nyolcszoros nagyságrend jelenik meg és feszíti szét a kereteket! A fejlesztési projektek előkészítői és megvalósítói egy tevét igyekeztek folyamatosan áttuszkolni a tű fokán annak reménye nélkül, hogy ha átér – győzelem, - hisz a győztes percet követően ismét indulni kellett újabb tű fokán át újabb engedélyért, újabb közbeszerzésért! S e harcok közben Pécsett évtizedes adósságok törlesztődtek. A közterek megújulása olyan nagy léptékű volt, hogy hasonlóra a város fejlődéstörténetében nem találunk példát. Ugyancsak példa nélkül valók az új kulturális intézmények léptékük és együttes megjelenésük

94

okán is. Ma már látjuk, hogy ezek a komplexumok nem várt, és nem csak pozitív hatást (is) előidéztek, hisz a világgazdasági válság, az önkormányzatok általános alulfinanszírozottsága és speciálisan Pécs Város Önkormányzata költségvetési helyzete a fenntartás és fenntarthatóság szempontjából kritikus szituációt teremtett. Az Önkormányzat 2011-2014 évi gazdasági programja mentén kísérel meg úrrá lenni a helyzeten. Ugyanakkor mindeme nehézségek mellett Pécsett olyan fejlesztési boom zajlott le, amely pozitív és negatív városfejlesztési hatásait jóval több év viszonylatában jeleníti meg. 2010 a mag-év volt. Ezt előzte meg és ebből sarjadzik ki számos további fejlesztés, pl. egyházi ingatlanok felújítása, bankok, más közintézmények homlokzatfestése, szállodák létrejötte. És igen, a leszáradt sarjak, a kiürülő Belváros, a palánkok mögé rejtett szegénység, vagy ásító építési gödör-területek is. E problémák - ha most viták kereszttüzében állnak is, ha megoldásuk kétséges, vagy súlyos terheket jelent -, a fejlesztések velejárói, mértékük azonban attól függ, hogy miként vagyunk képesek kezelni azokat. S ez a mérték nem közömbös, mert évtizedekre vethet vissza, vagy évtizedes hátrány behozását segítheti elő. A települések történelmi léptékbe helyezett vizsgálata azt mutatja, hogy a település - élő szövedék, melyben épületek, utcák, városrészek születnek és meghalnak, növekednek és átalakulnak. Egy városnak mindig van központja, mely a hagyományos, a történeti, az emblematikus funkcióit és megjelenítését hordozza. Aktuális intézményi átrendeződések módosíthatják a korábbi konstrukciót, de a városközpont mágnesként vonzza funkcióit, azok – új, vagy megújult konstellációban – a vaspor mintájára - elrendeződnek, megmutatván a vonzás erővonalait is. Az EKF nagyon erőteljes és gyors beavatkozást jelentett a város - elsősorban kulturális intézményi – szövetébe, és köztereibe. A cím elnyerésével járó „heuréka” élményt követően a felkészülési időszak botrányaival, majd a kulturális év a rendezvényeivel felrázta a városlakó és a Péccsel érzelmi, kulturális, turisztikai kapcsolatban lévő ill. kerülő népességet. Azokat, akiket így, vagy úgy megérintett a 2010-es kulturális főváros év. (A fentiek száma, népességen belüli aránya vitatott, erre vonatkozóan ellentmondásos eredményeket hozó kutatások folytak). Jelen tanulmánynak nem tiszte megítélni az „EKF érintettség” erősségét, az azonban igen, hogy az EKF beruházások kapcsán kialakult új struktúrák városi szövetbe simulásáról véleményt formáljon. 95

Az EKF projekt értékeléséhez elengedhetetlen kicsit „hátradőlni” és megteremteni azt a látószöget, amelyben „a tegnap, a ma és a holnap” is értelmezhető. Az alábbiakban az EKF program történéseit és tapasztalatait a beruházásokra vonatkozóan, a menedzsment-szintek, a városigazgatás, városgazdálkodás tükrében tekintem át a teljesség igénye nélkül, arra törekedve, hogy a tapasztalatokból levonható következtetések és javaslatok ne egy 100 év múlva következő EKF-év megszervezésében, hanem a város jelenében hasznosulhassanak.

2. A felkészülés és a megvalósítás időszaka: a lépték és a struktúra diszharmóniája

2.1. Az EKF beruházásokhoz kötődő tények A pécsi pályázat győzelmét 2005. október 19-én jelentették be hivatalosan. Ez gyakorlatilag négy év felkészülési időt jelentett a 2010-es kulturális év kezdetéig. A pályázatban négy nagy, „pontszerű” beruházás került nevesítésre (amennyiben a Zsolnay negyedet is ide számítjuk), továbbá a „Közterek felújítása” c. projekt, mely a város emblematikus főterének felújításán túl az egyes városrészek főtereinek, és más, fontos köztereinek felújítását is magába foglalta. A tervezett fejlesztés léptéke hatalmas volt, a projektek tervezett összköltsége megközelítette a 34,6 milliárd Ft-ot. 2005 októberétől 2011 márciusáig tényszerűen az alábbiak valósultak meg: 

Megkezdődött és a fizikai, valamint pénzügyi indikátorok teljesülése alapján összességében mintegy 85 %-os szinten elkészült Magyarország legnagyobb városfejlesztési projektje.



Ezt megalapozandó 2006. szeptember 16-án megköttetett az a Támogatási Szerződés (NFÜ-URB-01/2006), mely lehetővé tette a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű projektek előkészítésének finanszírozását. Pécs városa (tényszerűen az Önkormányzat) 1 milliárd forint vissza nem térintendő támogatást kapott – 10 %

96

önerő biztosítása mellett - az összesen 11 tervpályázati eljárás lebonyolítására, a projektek komplex előkészítésére. 

A rendkívüli feladat iránti rendkívüli érdeklődést reprezentálja, hogy az EKF-hez kapcsolódó tervpályázatokra az építész szakma összesen 230 pályaművel pályázott.



A tervpályázati eljárások nyerteseivel hirdetmény közzététele nélküli tárgyalásos közbeszerzési eljárás keretében, valamint egyéb területek tervezőivel meghívásos közbeszerzési eljárás keretében összesen 15 tervezési szerződés köttetett.



2006. március 15-én mutatta be Pécs pályázatát az Európai Unió EKF bíráló bizottsága

előtt,

melynek

eredményeképpen

az

Európai

Unió

Kulturális

Minisztereinek Tanácsa 2006. november 13-án hivatalosan is Pécsnek ítélte a címet Essen és Isztambul mellett. 

A 2142/2007.

(VII.27.)

Kormány

határozat

értelmében,

a

Dél-Dunántúli

Akciótervben 2007-ben nevesítésre kerültek az Európa Kulturális Fővárosa Pécs2010

Program

kiemelt

projektjei.

Ennek

értelmében

megkezdődött

a

projektjavaslatok részletes kidolgozása és megvalósíthatóságuk vizsgálata. Mindez azt jelentette, hogy a projektek megvalósításához szükséges támogatás pályázati úton nyerhető el a Dél-Dunántúli Regionális Operatív Program (DDROP) keretében. 

2008. június 5-én jelent meg az a pályázati tervezési felhívás és útmutató, melynek értelmében a pályázatok benyújthatóvá váltak.



Projektgazda szerepkörben - projektenként eltérő konstellációban - konzorciumi együttműködés keretében Pécs Megyei Jogú Város Önkormányzata mellett megjelent a Baranya Megyei Önkormányzat és a Pécsi Tudományegyetem, valamint a helyi szintű menedzsment feladatokat ellátó Pécs2010 Menedzsment Központ.



Az előkészítési támogatásból megfinanszírozott szakértői anyagok alapján 2008. június 30-án benyújtásra kerültek az elsők, a Pécsi Konferencia- és Koncertközpont

97

és a Dél-Dunántúli Regionális Könyvtár és Tudásközpont pályázatai, majd pedig folyamatosan a többi nagyprojekt pályázati dokumentációi. 

A pályázatok projektenként tartalmazták a megvalósíthatósági tanulmányokat, környezeti hatástanulmányokat, közgazdasági költség-haszonelemzéseket. A kiemelt projektek egészére vonatkozóan szükséges volt elkészíteni az Integrált Városfejlesztési Stratégiát, az Akcióterületi Tervet és a Kulturális Stratégiát.



Az

un.

EKF

beruházásokhoz

összesen

95

építési,

bontási,

útépítési,

használatbavételi és forgalomba-helyeztetési, és egyéb engedély beszerzése vált szükségessé. 

A menedzsmentnek a beruházások tulajdoni és telekviszonyainak rendezése érdekében

47

bérleti

szerződést

24

adásvételi

szerződést,

4

ingyenes

önkormányzati tulajdonba adást, valamint 59 tulajdonosi és vagyonkezelői hozzájárulást kellett előkészíteni és lebonyolítani, továbbá közreműködni a területek jogi szempontú rendezettségéhez szükséges elidegenítési és terhelési tilalmak feloldásában. 

Gyakorlatilag négy év alatt nemzetgazdasági szempontból is kiemelt jelentőségű beruházások valósultak meg Pécsett. Ehhez több, mint 50 közbeszerzési eljárás lefolytatására volt szükség. Jelenleg az eszközök beszerzését célzó közbeszerzési eljárások vannak folyamatban.



A mintegy 28 milliárd Ft megítélt támogatás lehívása érdekében a Pécs2010 Menedzsment Központ (névváltozást követően Pécsi Városfejlesztési Kft., ez idáig több mint 150 kifizetési kérelmet, több mint 70 projekt előrehaladási jelentést nyújtott be a Közreműködő Szervezet felé. A projektekben bekövetkezett változtatások miatt összesen több mint 30 támogatási szerződésmódosítás történt.



Az elhúzódó előkészületeket követően a pontszerű létesítmények a kivitelezési szerződések megkötése után léptékükhöz képest rekordgyorsasággal készültek el.

98



A Közterek és parkok újjáélesztése c. projektek megvalósításával több, mint 31 hektáron újultak meg Pécs közterei és parkjai. A Zsolnay Kulturális Negyed és a Konferencia- és Koncert Központ révén 44 ezer négyzetméter új kulturális tér jön létre.

A fentiekből érzékelhető a feladat léptéke. Időben ennyire koncentráltan, s ugyanakkor ennyire sokrétű területet érintően ebben a nagyságrendben soha nem valósított meg egyetlen magyar város sem fejlesztési programot. Ugyanakkor éltük és érezzük a problémákat, ezért különösen fontos számba venni az eredmények mellett a tanulságokat, megfogalmazni a tapasztalatokat és visszailleszteni helyébe a „kizökkent időt”.

2.2. Az EKF projektek előkészítésének és megvalósításának menedzsment szemléletű tapasztalatai Az EKF körüli viták egyik sarkalatos kérdése az, hogy maga az Európa Kulturális Fővárosa pozíció igényelte-e azt a millió köbméter számban mérhető „betont”, amelyet a megvalósult építési projektek képviselnek? Vannak példák arra, hogy rendeztek EKF-évet úgy, hogy nem kapcsolódtak hozzá a pécsiekhez hasonló, hatalmas fejlesztések. S meg kell állapítanunk, hogy a beruházások időbeli csúszása miatt Pécsett is jórészt az új objektumok nélkül zajlottak a kulturális események 2010 jelentős részében. Ugyanakkor nem feledhető, hogy az EKF – a nyertes pályázat szellemiségének megfelelően – városfejlesztési program volt azzal a céllal, hogy új növekedési pályára állítsa – indítsa Pécset. Ennek vetületében ma a beruházásokat tényként kell kezelnünk, megvalósításuk folyamata viszont nagyon fontos konzekvenciákkal jár, és feldolgozandó tapasztalatokat kínál. Az alábbiakban ezen elemzés során – érdemeik maximális elismerése mellett - nem elemzem a város EKF-et érintő civil kezdeményezéseit és a civil szféra közreműködését, illetve nem térek ki a kulturális programok menedzsmentjére, tekintettel arra, hogy e területek nem tartoznak szakmai kompetenciakörömbe és a jelen értékelési folyamatban e területek elismert szaktekintélyei fogalmazzák meg a fenti témákhoz kapcsolódó véleményüket.

99

Az alábbiakban az EKF projektek menedzsmentjének előkészítési és megvalósítási struktúráját tekintem át a hasznosítható tapasztalatok és tanulságok igényével. Az EKF beruházási projektjeinek mintegy 34,6 milliárd forintos költségvetése az európai uniós támogatások rendszerébe illesztve vált csak finanszírozhatóvá. Ez a menedzsment három szintjét igényelte: 

Irányítóhatóság



Közreműködő Szervezet



Pécs város szintje: o Pécs Megyei Jogú Város Önkormányzata és konzorciális partnerei (Baranya Megyei Önkormányzat, Pécsi Tudományegyetem), o a Polgármesteri Hivatal és o a konkrét projektmenedzsmentet végző szervezet.

Rendkívül fontos rögzíteni azt, hogy az EKF-ről szóló, Pécs számára pozitív döntés pillanatában egyik szinten sem volt tisztázott a megvalósítás feltételrendszere, beleértve a forrást, az egyes szintek kompetenciáját és feladatkörét. Ez önmagában nem lett volna baj, ha a döntést követően viszont gyorsan és a feladat súlyához mérten, hatékonyan kialakult volna az a struktúra, együttműködés és kapacitás, amely ehhez a - Magyarországon példa nélkül álló - projekt megvalósításához szükséges lett volna. Ehelyett félévekben mérhető idő veszett el azzal, hogy Pécs győzelem feletti öröme és a „külvilág” részéről mozduló irigység-faktorok egymásnak csaptak. A siker érzete – a gyorsan hadba induló fanyalgók ellenére – eufórikus hangulatot teremtett. A várakozás, az öröm, a remény, számítás, hatalmi törekvések és ellentörekvések olyan konstellációkat szabadítottak fel, amelyben nem hangzott el – vagy az ujjongástól nem hallatszott - Beke Kata elhíresült mondata: ”Jézus, Mária – győztünk!” Ez pedig - a későbbiek tükrében – a menedzsment szempontjából súlyos következményekkel járt.

100

2.2.1. Nemzeti szint A nemzeti szinten megjelenő feladatok áttekintéséhez fontos visszatérnünk a Pécs város győzelmének hivatalos bejelentési dátumához: 2005. október 19-éhez. Ez idő tájt kezdődött zajlott a 2007-től induló II. Nemzeti Fejlesztési Terv előkészítése. Nyilvánvaló volt, hogy csak ennek keretei között lehet biztosítani az EKF beruházások pénzügyi forrásait. Több kérdés vált nagyon gyorsan tisztázandóvá: 

dönteni kellett a projektek Nemzeti Fejlesztési Tervbe való illesztéséről;



a projektek önálló ill. együttes kezeléséről;



a projektek előkészítéséről és finanszírozásáról;



a megvalósítás nemzeti szintű menedzsmentjéről.

Ezek a döntések nagy horderejűek voltak és nem illeszkedtek a kitaposott döntési mechanizmusokba. Elő kellett teremteni a forrást nem csak a beruházásokra és kulturális programokra, hanem ezek előkészítésére is. A város ekkor szembesülhetett először azzal, hogy milyen léptékű fejlesztések várhatóak. A beruházási projektek előkészítésére a Nemzeti Fejlesztési Hivatal gyakorlatilag a közlekedési és környezetvédelmi nagyprojektek előkészítési forrásából biztosította a soha nem látott mértékű előkészítési forrást, az 1 milliárd Ft. támogatást. A projektek megvalósításához pedig voltaképpen kapóra jött, hogy az előkészítés alatt álló II. Nemzeti Fejlesztési Terv EU által (is) támogatott célkitűzései között szerepelt az „integrált funkcióbővítő városfejlesztés” és a „városrehabilitáció”, ebbe illeszthetőek voltak a tervezett pécsi projektek. A projektek együttes, vagy önálló megjelenítése rendkívül fontos kérdés volt. Az együttes kezelés esetén az EKF beruházások un. „nagyprojekt” kategóriába kerültek volna meghaladván az 50 millió euró-s határt-, míg projektenkénti kezelésük un. „kiemelt projekt” eljárásrendben hagyta őket, ugyanakkor lehetővé tette azt, hogy szükség esetén mintegy burokban, egységesen kezeljék az egyes projekteket. Finanszírozásukra, az EU támogatás biztosítására a II. Nemzeti Fejlesztési Tervben önálló sor szolgált. (Az EU támogatások eljárásrendje szerint a „nagyprojektekről” minden döntés, módosítás engedélyezése, stb. Brüsszelben születik, míg a „kiemelt” projektek menedzsmentje nemzeti szintre tartozik, ebből adódóan kezelésük lényegesen rugalmasabb). Az EKF élvezte a hazai gyakorlatban az egységes kezelés előnyeit, ugyanakkor a projektek „kiemelt” státusa – minden nehézség ellenére – kezelhetőbbé tette őket és segítette megvalósulásukat.

101

Az előkészítésre és a megvalósításra azonban nem hoztak létre nemzeti szinten az EKF-re definiált menedzsmentet. Megjelent a lépték és a struktúra diszharmóniája, mely aztán végigkísérte, (kíséri) a projektek egészét. Az EKF beruházások nemzeti szinten a nagy környezetvédelmi, hulladékos, kármentesítési, közlekedési projektekkel egy sorban, azok módszertana alapján voltak kezelve, elkülönítés nélkül, fiatal, tehetséges és rendkívül túlterhelt munkatársak teljesítőképességére hagyatva. A tárcák közötti viták és kompetencia harcok kereszttüzében vándorolt a projektek előkészítése az OKM és az NFÜ között, majd az NFÜ-n belül főosztályok között. Speciális mivoltából fakadóan rendszeridegen volt, nem volt személyhez köthető erős képviselet sem nemzeti szinten, sem a Toller László balesete utáni hatalmi átrendeződés időszakát élő Pécsett. (A regionális szint jellegénél fogva csak közreműködő szerepet töltött be). A helyzetet jól példázza az, hogy csak 2008. június 5-én – csaknem három évvel a pozitív döntés után(!) - jelent meg az a ROP pályázati tervezési felhívás és útmutató, melynek értelmében a pályázatok benyújthatóvá váltak. És ekkor másfél év volt az EKF év kezdetéig!!! A különböző bizottságok és konzultációs fórumok az erőviszonyok mindenkori leképezésére alkalmasak voltak ugyan, de a hatékony irányításra és tárcaközi koordinációra semmiképpen. Amikor felmerült a kormánybiztos lehetősége, minden szereplő tartott ettől Pécsett, mert a helyi önállóság csorbítását vélték – nem alaptalanul - felfedezni benne. A beruházások menedzsmentjének nemzeti szintű tapasztalatai azt mutatják, hogy: 

nem voltak egyértelműek és szabályozottak a kompetenciák az un. főhatóságok között;



nem alakult ki nemzeti szinten hatékony és egyértelmű irányítási struktúra;



erős koordináció helyett rivalizálás jelentkezett;



hiányoztak a hasonló jellegű nagy projektekhez kötődő megvalósítási tapasztalatok;



rendkívül kevés volt az a személyi kapacitás, amelyet a rendszer az EKF projektekhez biztosított. (Leírni is nehéz, hogy a vezetői feladatkörök ellátásán túl - gyakorlatilag 1 fő projektmenedzser feladata volt a közvetlenül az EKF projektekhez kötődő összes irányító hatósági teendő ellátása, pl. a több ezer oldalas előkészítési dokumentációk áttekintése, pályázati kiírások előkészítése, pályázatok döntés előkészítése, stb.).



Végezetül, a II. Nemzeti Fejlesztési Tervben a - kiemelt projektek között minden késlekedésük ellenére országosan élen járó EKF - projekteknek kellett kitaposni eljárásrendeket, a támogatás felhasználáson belül finanszírozási technikákat.

102

Javaslatokat megfogalmazni nemzeti szintre e tanulmány aspektusából szokatlannak tűnhet. Ugyanakkor érdemes végiggondolni két metszetet: 

nemzeti szinten (is) kiszámítható, hogy mikor kaphatja meg ismét Magyarországon egy város Európa Kulturális Fővárosa címét. Ez várhatóan 12 év. A pécsi tapasztalatokat látva érdemes mintegy hat évvel korábban megkezdeni a nemzeti szintű kiválasztást, felkészülést, forrásbiztosítást, és a megvalósítási struktúra körvonalazását.



Fontos lenne kidolgozni olyan irányítási-együttműködési modelleket, amelyek az EKF-hez hasonló mértékű, több tárca kompetenciakörébe tartozó projektek kormányzati szintű irányításának alapjai lehetnek.

2.2.2. A Közreműködő Szervezet (KSZ) szintje Az EU által támogatott projektek esetében megjelenik az un. „Közreműködő Szervezet”, mely gyakorlatilag a közvetlen kapcsolatot tartja a kedvezményezettel, követi a projekt(ek) szabályos

megvalósulását,

az

esetleges

változtatásokat,

közvetíti

a

kifizetések

dokumentumait. A döntés pillanatában még nem volt egyértelmű az, hogy mely szervezet fogja betölteni a KSZ szerepét, pedig ez a megvalósítás szempontjából rendkívül lényeges. A KSZ, mint szervezet meghatározottsága attól függ, hogy milyen forrásból – a Nemzeti Fejlesztési Terven belül mely Operatív Programból - történik a projekt támogatása. Azzal, hogy a finanszírozás a Regionális Operatív Programból (ROP) valósult meg, eldőlt, hogy a KSZ szerepét a Dél-dunántúli Regionális Fejlesztési Ügynökség (DDRFÜ) fogja betölteni. A DDRFÜ - 1998-as létrejötte óta - nagy számú projekt kezelésében szerzett gyakorlatot és jól képzett, fiatal munkatársakkal dolgozott, ugyanakkor nem rendelkezett megközelítőleg sem olyan léptékű projekt-gyakorlattal, amelyet az EKF jelentett, s az EKF-től eltekintve is folyamatosan túlterhelt volt. (Megjegyzendő, hogy a II. Nemzeti Fejlesztési Terv indulásáig, 2007-ig regionális szinten olyan léptékű projekt(ek) menedzselésére, mint az EKF egyáltalán nem került sor Magyarországon, tehát ennek a gyakorlata, tapasztalata egyszerűen nem létezett!). Ennek ellenére a Regionális Fejlesztési Ügynökségen fokozatos létszámfejlesztéssel törekedtek arra, hogy megfeleljenek a kihívásnak, de ez lassú folyamat volt és naponta

103

találták szembe magukat olyan eljárási és egyéb kérdések tucatjával, amelyre regionális szinten, az országban sem volt kialakult gyakorlat. A 2010-es „csúcsra járatott” beruházási évben összesen 4 fő foglalkozott az EKF projektekkel az Ügynökség vezetésén kívül, akik erőn és sokszor kompetencián felül vállalták azt, hogy segítsék az információs csatornák kialakulását, hárítsák a megvalósítás elé kerülő eljárásrendi akadályokat. Ebbe a folyamatba illeszkedett a Projektirányító Bizottság (PIB) létrejötte. 2008-tól a Regionális Fejlesztési Ügynökség katalizálásával került sor olyan rendszeres értekezletekre, amelyek az irányítóhatóság és az érintett tárcák, a KSZ, valamint a kedvezményezett Pécs szintje (Pécs M.J.V. Önkormányzat, Baranya Megyei Közgyűlés, Pécsi Tudományegyetem, Polgármesteri Hivatal és a Pécs2010 Menedzsment Központ) közti kapcsolatot voltak hivatottak intézményesíteni. Az érintettek a szervezeti átrendeződések, a gyakran változó státusok és erőviszonyok tükrében ugyan változó módon képviseltették magukat, mégis ezeken

az

értekezleteken

definiálódott

közös

problémaként

a

megvalósítás

(megvalósíthatóság) időütemezése, a finanszírozással kapcsolatos információk tervezésének (tervezhetőségének) hiányossága, stb. A PIB összekötő kapocsként szolgált a szereplők között és megkísérelte a folyamatmenedzsmentet a százfejű „projekt-hidra” kordában tartására. Érdemi hatáskör, jogosítványok nélkül intézményesülésére nem került sor, így tagjainak változó intenzitású együttműködési hajlandóságától függően szervezhette az Ügynökség üléseit és hatékonysága is e változó viszonyrendszer függvényében alakult.

2.2.3. Pécs város szintje: az Önkormányzat, a Polgármesteri Hivatal és a menedzsmentet végző szervezet A legnagyobb felelősség, súly Pécs városára nehezedett ám természetesen az eredményekből és sikerekből is elsősorban Pécs profitálhat. Az EKF ötlet megfogalmazódása, a pályázat megírása, a megvalósítás kezdeti útkeresése az intézményesített formációk mellett jelentős társadalmi, civil és szakmai együttműködést vetített előre. A pozitív döntés megszületését követően Pécs város szintjén is elengedhetetlenné vált (volna) egyértelmű, hatékony menedzsment és a szereplők és szintek közötti együttműködési struktúra felállítása. Sajnálatos, hogy ez még hiányosan is csak rendkívül lassan, sok vargabetűvel, gyakorlatilag a 2009-es évre alakult ki – rengeteg időcsúszást, konfliktust, többletmunkát okozva a folyamat összes szereplőjének. A továbbiakban Pécs szintjén az Önkormányzat, a Polgármesteri Hivatal és – a több átalakuláson is átesett, de az EKF időszakában használatos nevén - Pécs2010 Menedzsment Központ feladatmegosztását és munkáját tekintem át. 104

Pécs Megyei Jogú Város Önkormányzata városvezetés szempontjából rendkívül nehéz időszakot élt át a pozitív döntés kihirdetésétől (2005) az EKF év (2010) lezárultáig. Ez alatt a négy és fél év alatt két polgármester hunyt el, két polgármester-helyettes ült különböző időszakokban a polgármesteri székben, polgármester választás és két helyhatósági választás zajlottak le, melyek a közgyűlés összetételének megváltozásával jártak. Ebben a kontextusban folyamatosságot biztosítani gyakorlatilag lehetetlen volt, a rendszer kódolta önmagába a résztájékozottságot, az EKF projektek részletes ismeretének hiányát. Ilyen körülmények között különösen fontos kérdés, hogy mi az a döntési szint, amely a Közgyűlés kompetenciáját igényli? Ez természetesen szabályozott (stratégiai döntések, kötelezettségvállalások, stb.). Ugyanakkor a lépték problematikája megjelent a Közgyűlés szintjén is. Míg az előkészítés szakaszában „véres” viták zajlottak célokról, szervezetekről, pozíciókról, vezetőkről, az idő és a projektek előre haladtával lavinaszerűen egyre több és több, nagy horderejű és terjedelmű előterjesztés került a Közgyűlés elé, melyekről a részletes véleményformálás speciális kulturális, vagy beruházási szakmai ismeretet (is) igényelt volna. Fontos és külön említést érdemel, hogy a közbeszerzési törvény által megszabott határidők – az EKF igényelte nagy számú közbeszerzési eljárás esetében - gyakorlatilag nem alkalmazhatóak a bizottsági, közgyűlési struktúrában meghatározott előterjesztési határidők betartási mellett. Ez hatáskör átadással, rendkívüli ülések sorával volt csak áthidalható. Az előterjesztések gyakori megkésettségének ellenére az idő fogytával kialakult egy olyan elvárás, hogy legalább a Közgyűlés ne akassza meg a folyamatokat. Az idővel való versenyfutás azonban akadályozta az egyes előterjesztésekben való elmélyülés lehetőségét. Az EKF döntési dömping „átrohant” a Közgyűlésen, miközben a kedvezményezetti felelősség a Közgyűlést terheli (konzorciumi partnereivel együttesen). A beruházások megvalósításának és az EKF programok lebonyolításának sodrában a szükségesnél kevesebb figyelem fordult az EKF projektek üzemeltetési feltételeire, azok jogi, intézményi, és pénzügyi vonatkozásainak tisztázására. Ez a jelen és a közeljövő fontos feladataként jelentkezik. A Polgármesteri Hivatalból közfeladat ellátási szerződéssel a Pécs2010 Menedzsment Központhoz került az EKF projektek konkrét megvalósítása. Ugyanakkor a tulajdonosi, rendezési tervi, intézményi, városüzemeltetési ügyektől kezdve a támogatások lehívásáig és a pénzügyi források kezeléséig rengeteg olyan feladat volt (van), amely nem szervezhető ki, s amelynek ellátása csak a Polgármesteri Hivatalon belül biztosítható. 105

2007-2008 folyamán több belső szakmai javaslat született arra vonatkozóan, hogy a Polgármesteri Hivatalon belül nevesített stáb foglalkozzon az EKF ügyeivel, segítse a Közgyűlés és a bizottságok folyamatos információ ellátását, teremtse meg az operatív menedzsmentet ellátó Pécs2010 Menedzsment Központ munkájának azon feltételeit, amelyek a Polgármesteri Hivatal kompetenciakörében rendezhetőek, s nem utolsó sorban biztosítsa a feladatokhoz mért idő- és pénzügyi ütemterv érvényesülését. Ezek a javaslatok érdemben nem kerültek elfogadásra. A szervezeti struktúra–ábrában megjelent ugyan egy EKF csoport, azonban ez soha nem lett létszámmal „feltöltve”. A Polgármesteri Hivatal szerepe oly módon definiálódott, hogy mindenki, az egész hivatal dolgozik saját szakterületén az EKF-ért. Ez szép gondolat és mozgósító erejű lehet lendületes kezdeményezéseknél, de a megvalósítás szempontjából elhibázott. A mindennapok gyakorlata kikövetelte, hogy egyes kollégák feladatkörében nagyobb, másoknál kisebb mértékben mégis nevesítve legyen az EKF-hez kötődő feladatok ellátása, de ez nem foglalódott egységes irányítási és információs rendszerbe. Bár 2007-től, majd 2008-tól - különböző körben szervezetten - heti koordinációs értekezleten találkoztak egymással a Polgármesteri Hivatal és a Pécs2010 Menedzsment Központ részéről érintettek, az „eseti menedzsment” szituáció rengeteg plusz időt és energiát emésztett fel, továbbá nehezítette a partnerek együttműködését, a folyamatos vezetői és pénzügyi informáltság biztosítását. Pécs2010 Menedzsment Központ néven rögzült az EKF megvalósítási idején az a szervezet, amely több névváltoztatáson, szervezeti átalakuláson átesve a beruházási projektek operatív menedzsmentjét biztosította. A Közgyűlés 16/2005 (01. 27.) számú határozata alapján az „Európa Centrum” Regionális Európai Információs és Oktatási Központ Kht. látott hozzá az EKF pályázat előkészítéséhez szükséges munkaszervezet kialakításához, a kulturális és civil szféra oldaláról jelentkező pályázati törekvés és előkészület intézményi hátterének megteremtéséhez. Már a pozitív döntés ismeretében, 2006 februárjában született döntés a Pécs Fejlesztési Kft. létrehozásáról, mely a „Pólus Program” mellett az EKF-fel kapcsolatos előkészületeknek is munkaszervezetévé vált. Az „Európa Centrum” Kht. 2006-ban Pécs2010 Menedzsment Központ Kht.-vá alakult, majd 2007 májusától az Európa Centrum Kht. tevékenységének folytatásaként végzett EKF kulturális és művészeti projektfeladatokat integrálta a Pécs Fejlesztési Kft. keretében ellátott projektfejlesztési tevékenységgel. Ez a folyamat a tulajdonosi és irányítási struktúra többszöri változásával és a vezetői stáb 106

gyakori átalakulásával járt – nyilván valóan visszavetve az alkotómunkát és rontva a hatékony feladatellátást.

Viszonylag

szerencsésnek

tekinthetjük

azt

a

körülményt,

hogy a

vezetőváltás(ok) kevésbé érintették „élesben” a fejlesztési vonulatot, így ott a folytonosság némileg biztosítva volt. Ugyanakkor ezekhez a – sajtóbotrányokat és negatív hírspirált is eredményező – változásokhoz kapcsolódóan fontos szólni arról, hogy társadalmi megítélésbeli, érzelmi és szakmai deficitet jelentett az, ahogy az EKF pályázat megálmodói a későbbiekben kiszorultak a menedzsmentből. Itt ismét megjelent a lépték és struktúra diszharmóniája. Egy EKF jellegű és léptékű projekt felvázolása, pályázati formába öntése és megvalósítása több, egymástól elkülönülő és gyökeresen más kompetenciákat igénylő szakaszra osztható. Ezek a szakaszok egymással össze nem keverhetők, és a kompetenciák egymással nem helyettesíthetők. Mindegyikre szükség van: az „álmodóra”, a tervezőre, a közgazdászra, a beruházóra, a pénzügyi szakemberre, az üzemeltetőre, stb. A projektek komplex értelmezése esetén az a célszerű, ha kiépül és fennmarad közöttük a projekt iránti felelősségérzeten alapuló kommunikáció. Mindenki akkor adja tudása legjavát, amikor az a megvalósulás szempontjából szükséges, de „érdemei elismerése mellett” továbbra is részese marad a folyamatnak, véleményével segíti a közös gondolkodást, a megvalósulás további fázisait. Az EKF e tekintetben nem volt szerencsés, az EKF gondolat és megvalósítás ívét ért megszakítások humán veszteségekkel jártak és nem tettek jót a város hírnevének. Visszatérve a projektek megvalósításához, Pécs M.J. Város Önkormányzata 577/2007, (12. 13.) sz. határozata alapján az Önkormányzat és a Pécs2010 Menedzsment Központ Kht. között olyan feladat-átadási megállapodás megkötésére került sor, amely szabályozta az Önkormányzat és a Kht. kapcsolatát, a feladat-ellátási és felelősségvállalási viszonyokat és a finanszírozás normatív szabályait. Erre – a megvalósítás gyakorlati kényszerén túl – az EU támogatások felhasználhatósága érdekében is szükség volt, hisz a támogató felé igazolni kellett a projektek végrehajtásához kapcsolódó, arra alkalmas projektmenedzsment egység rendelkezésre állását. Ez a feladat-ellátási megállapodás – mely a későbbiek során többször módosult -, vázolta a projektenként létrehozandó teameket, a Menedzsment Központ saját kompetenciájában ill. alvállalkozók bevonásával ellátandó feladatait. Az elfogadott szervezeti modell, melyben projektenként kialakítva a Menedzsment Központból 3, a Polgármesteri Hivatalból pedig 2 munkatárs látta volna el a menedzsment feladatokat – számos tevékenység (pl. közbeszerzés, jogi tanácsadás, nyilvánosság biztosítása, könyvvizsgálat, stb. alvállalkozói kiszervezése 107

mellett) – tiszta formájában gyakorlatilag nem valósult meg. A Menedzsment Központban csak a kivitelezések megindulásának idejére állt fel a 3-3-fős stáb projektenként, a Polgármesteri Hivatalban pedig a szervezeti modellben foglaltak szerint, projektekre fókuszáltan akkor sem.

Ez különösen a projektek pénzügyi lebonyolításánál okozott

információhiányt, túlterheltséget, nem egyértelmű kompetenciákat még a belső eljárásrendek kialakítását követően, azok ellenére is. A fentiekből megállapítható, hogy az EKF projektek menedzsment kapacitása a projektciklusok teljes időszakában elégtelen ill. szűkös volt. Ezt tetézte a „zászlóhajóattitűddel” járó eljárásrendi bizonytalanság, - lévén, hogy a II. Nemzeti Fejlesztési Tervben az EKF

projektek

voltak

az

elsőkként

megvalósuló

integrált

városfejlesztési

és

városrehabilitációs projektek - továbbá az egységes irányítás, valamint a tiszta felelősségi és együttműködési struktúrák hiánya. A megvalósításban résztvevők a menedzsment minden szintjén heroikus küzdelmet folytattak, de a rendszerben kódolva volt az időcsúszás: a 2010-es év elejére pótolhatatlanul hiányzott a 2005-2006. és részben a 2007-es év.

2.3. A menedzsment-problémák globális elemei Összességében: az EKF – projektekkel kapcsolatos menedzsment problémák a fentiekben részletezettek alapján négy globális elemben foglalhatók össze: 5. Az EKF cím elnyerésétől máig „nem volt kitalálva és eldöntve az, hogy kié a projekt”! A nemzeti szint, a tárcák, Pécs, Pécsen belül a politika, a civilek, a kulturális és városfejlesztési szakma változó, részben látható, részben láthatatlan erőviszonyai között vergődött a projekt. Megjelent a lépték és a struktúra ellentmondása. Túl nagy volt ahhoz, hogy bármelyik szint, ill. hatalmi, szakmai stb. érdekcsoport maga alá gyűrje, de túl nagy volt ahhoz is, hogy bármely szint, csoport, stb. egyedül megbirkózzék vele. (Jó példa erre a Kodály Központ nemzeti intézménnyé válása, mely a város alapvető fenntartói érdeke, ugyanakkor érzelmileg hasadásos szituációt eredményez a kulturális szférában). 

Sem globálisan, sem az egyes menedzsment szinteken nem állt rendelkezésre az előkészítés és a megvalósítás teljes időszakában elegendő számú és felkészültségű humán kapacitás. Ez alól a 2009-es év hajrája képez némileg kivételt, de az ott született eredmények is erőn felüli teljesítményekből adódtak össze. A beruházás menedzsmentnek pedig nem a hősi pátosz és a szabályokat áthágó megvalósítási drill

108

az alkotóeleme, hanem az emberi erőforrások optimális kihasználására építő szakmaiság. 

A pozitív döntés kihirdetésétől kezdve a projektek előkészítésének, megvalósításának teljes időszakában hiányzott a menedzsment szintek között egységesen kialakított és feladatokra lebontott time-management. Az időütemezésre és annak betartatására törekvő kísérletek részben szakmai kompetenciák, részben az egységes irányítási struktúra hiányában nem valósultak meg. Így minden szint és szereplő képessége és ambíciója szerint haladt előre. Ez a körülmény természetesen ahhoz vezetett, hogy az előrehaladás ütemét mindenkor az aktuálisan „leggyengébb láncszem” határozta meg.



A menedzsment szintek között és azokon belül sem alakult ki a projekt teljes időszakára egységes és hatékony kommunikáció. Erre vonatkozóan jó törekvést jelentett a Projektirányító Bizottság működése, a Polgármesteri Hivatal heti koordinációs megbeszéléseinek rendszere, valamint a személyfüggően és esetlegesen kiépített jó munkakapcsolatok hálója, de mindez nem helyettesíthette az EKF projektek belső kommunikációs rendszerét. A megfelelő információ áramlás hiánya akadályozta a projektek pénzügyi áttekinthetőségét, a likviditási terv elkészítését és maradandó problémákat jelent az üzemeltetés terén. A kommunikációs rendszer hiányos működése olyan feszültségeket épített be a konzorciális partnerek, a megvalósítás szereplői és a későbbi üzemeltetők közé, amely korlátozza az eredmények együttes elismerését és a problémák együttes megoldását.

3. Az EKF hozadéka Az EKF hatásait több metszetben értékelhetjük. A legfontosabb megközelítések: 

A „betonba öntött EKF”, az EKF-hez kötődő beruházások,



A rendezvények és azok kulturális, turisztikai hatásai,



A 2010-es éven túlmutató városszerkezeti, gazdasági, társadalmi hatások.

Az általam vizsgált tématerületek – a beruházásokkal összefüggő szervezet, menedzsment, vezetés – tükrében tekintem át az alábbiakban a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa” cím hozadékát a város számára azokból az aspektusokból, amelyek a „Határtalan város” c. pályázatban megfogalmazódtak. A „Határtalan város” írói „Átváltozó várost” vizionáltak - a város történetében rendkívüli lehetőség tükrében. (115. old.). Vegyük sorra a prognosztizált hozadékok teljesülését:

109

„Pécs 2010-es Európa kulturális Fővárosa-címe: 

új növekedési pályára állítaná a város és a dél-dunántúli régió kreatív iparát és idegenforgalmát, új munkahelyeket hozva létre, a gazdasági kitörés lehetőségét teremtve meg egy stagnáló régió számára” Mindenek előtt le kell szögezni, hogy e célkitűzés megvalósulása csak középtávon, legalább 5-7 éves vetületben vizsgálható érdemben. Ma úgy érzékelhető, hogy a város gazdasága, termelési foglalkoztatási struktúrája nem képezett olyan – ha nem is korszerű, de legalább stabil - bázist, amely a kreatív ipar és az idegenforgalom várt fejlődése és bővülése időszakában biztos hátteret jelentett volna foglalkoztatási és jövedelemtermelési szempontból a város számára, addig is, amíg az új növekedési pálya eredményei érzékelhetővé válnak. A gazdasági kitörés

feltételeinek

megteremtődéséhez

a

lehető

legrosszabbkor „jött”

a

világgazdasági válság, a pénzügyi megszorítások. Az EKF kapcsán az új növekedési pályához az alapok egyes elemei létrejöttek, úgymint a formálódó kulturális és kreatív ipari klaszter, a turizmus Pécset érintő negatív tendenciáinak megfordulása, új kulturális intézmények, a kulturális infrastruktúra átalakulása. Ugyanakkor új munkahelyek érdemben csak a támogatásokhoz kötődően teremtődtek és félő, hogy ezek jelentős részben áldozatául esnek a költségracionalizáló törekvéseknek. Az EKF önmagában – a rendkívül kedvezőtlen kül- és belgazdasági körülmények között - nem lehetett elegendő fejlesztési potenciál a Dél-Dunántúl stagnáló jellegének megváltoztatásához, de esélyt teremtett ehhez azzal, hogy Pécset elhelyezte Európa kulturális turisztikai térképén. 

„..hozzájárulna

a

helyi

kulturális

intézmények

és

szereplők

szemléleti

paradigmaváltásához; a mai kihívásokra (a nemzetközi térbe való belépésre, a digitális kommunikáció

előtérbe

kerülésére

és

a

művészetbefogadás

formáinak

megváltozására) adandó korszerű intézményi válaszok kimunkálásához;” Az EKF program ezt a célt megvalósította. A létrejött, ill. felújított kulturális és művészeti objektumok fő vonásaikban megteremtik a paradigmaváltás esélyeit. XXI. századi kubatúrák jöttek létre, szabadjára engedett tervezői fantáziával, korszerű technikai, technológiai megoldásokkal. Látnunk kell azonban, hogy míg az építés köthető határidőkhöz, a szemléletformálás, az emberi attitűdök, a társadalmi 110

környezet befogadóképességének változása - nem. Ugyancsak „nehéz ügy” az intézményi átstruktúrálódás, hisz az is emberi viszonylatokat, szemléleteket érint. o Az EKF beruházások kapcsán – késlekedésük, határidőcsúszásaik ellenére is – a „beton” tekintetében feltolult az idő, a kulturális objektumok úgy készültek el, hogy az építkezések idejét műszaki objektivitások határozták meg. A beruházási összköltség tekintetében 2 év alatt a város 8 évnyi fejlesztése valósult meg. o A paradigmaváltást biztosító intézményi struktúra kialakítása egyszerűbbnek tűnik, mint az építkezés, mégis ez a folyamat húzódott el rendkívüli módon és tartalmaz ma is bizonytalan elemeket a Kodály Központot érintő állami szerepvállalástól a Zsolnay Kulturális Negyed üzemeltethetőségéig. A korszerű intézményi válaszokhoz az intézményesült keretek kialakítása még napjainkban is folyik, s ez a folyamat jelentős konfliktusokkal terhelt. o Az üzemeltetők, valamint a kulturális intézmények szereplői és befogadói körében összességében tapasztalható az új fejlődési pályához szükséges szemléletváltás, de ez - az üzemeltetési és intézmény átalakítási problémákkal súlyosbítva - a mindennapok gyakorlatában sok esetben sérül, feszültségeket generál. Mindez jól reprezentálja azt, hogy az élettelen, tárgyiasult fejlesztések bonyolultságuk ellenére is egyszerűbben hozhatók létre, mint a szemléletben, személyiségekben, attitűdökben megtestesülő változások. 

„…elősegítené a fiatal nemzedékek kreatív tagjainak Pécsett maradását” E tekintetben az EKF év bizonyíthatóan hozott egy olyan hullámot, amely a fiatalok számára – elsősorban a művészeti vonatkozásban – perspektívát jelentett. A tendencia tartósságának megítéléséhez azonban legalább középtávú időszak vizsgálata szükséges. Egyenlőre az számszerűsíthető, hogy az utóbbi két évben lassult Pécs népességfogyása (mely két komponens, így a természetes szaporodás, ill. fogyás, és a vándorlási egyenleg eredője). A fiatal nemzedék számára a cselekvési, foglalkoztatási lehetőség a meghatározó. E tekintetben az EKF csak a 2010-es évben tudott kínálni érzékelhetően felfutó lehetőséget, a világgazdasági válság körülményei között új növekedési pálya ilyen rövid idő alatt nem nyílhatott meg. Az EKF pozitív hozadéka e tekintetben a következő 5-7 év vizsgálata során mutatható ki. 111



„…nagy lökést adna a dél-dunántúli régió (nyitott) regionális önazonossága felépítéséhez” Bár az EKF évhez kapcsolódtak regionális programok és maguk a fejlesztések is léptéküknél fogva legalább regionális, sőt azt meghaladó nemzeti, nemzetközi léptékűek, az EKF - nem, vagy alig járult hozzá a regionális önazonosság kialakulásához, felépítéséhez. Az EKF a régióban gyakorlatilag Pécs ügye volt és maradt, botrányaival, konfliktusaival és sikereivel együtt - eltekintve attól a marketing, stb. vonulattól, amelyet a HUNGAROFEST révén Budapestről irányítottak. Az indulás nehézségei, a hosszú ideig rendkívül negatív sajtóvisszhang inkább elfordította, mintsem együttműködésre ösztönözte a regionális szereplőket, s kiváló terepet biztosított a város – EKF cím miatt irigykedő – kárörvendőinek. A DélDunántúl, mint régió sem külső, sem belső identifikációját nem segítette a program.



„…hozzájárulna az ország decentralizációjához és kulturális élete többpólusúvá válásához” Pécs értékeihez alapvetően hozzátartozik az, hogy tradicionálisan önálló központként jelenik meg az ország kulturális térképén. Budapest után a második, az ország régióközpontjai közül a legautonómabb kultúrájú város. Ez (is) alapvető indoka volt annak, hogy elnyerhette a „kulturális főváros” címet. A decentralizáció ilyen értelemben adott volt Pécs számára. Bár a központosítási törekvések mindig nagyon erősek voltak Magyarországon Budapest vonatkozásában, és ez természetesen megnyilvánult a kulturális szféra életét, színvonalát és kínálatát befolyásoló forráselosztásban is, az EKF ebben – ha átmenetileg is – enyhülést hozott. Annak ellenére, hogy az EKF megvalósulása során a cím elnyerésétől napjaink intézmény hasznosítási problémáiig – végig érezhető az, hogy különböző metszetekben megjelenik Budapest a „felettes én” szerepkörében, Pécs kulturális szerepköre, potenciálja, ismertsége és vonzereje az EKF által megerősödött még akkor is, ha ez a decentralizáció számos ellenlépéssel szemben és a dekoncentráció elemeivel vegyülve valósulhatott meg. A várt hozadék e téren teljesült, az önálló kulturális pólus-lét megerősödve, elvitathatatlanul jelenik meg Pécsett.

112



„…nemzetközi várossá tehetné Pécset: kulturális intézményeit bekapcsolná a nemzetközi kulturális hálózatokba, s hozzájárulhatna ahhoz, hogy nemzetközi szerepkörű intézmények települjenek meg a városban;” Az EKF pontszerű nagyberuházásaival: Kodály Központ, Tudásközpont, Nagy Kiállítótér ez a várt hozadék megvalósul(t), ill. a nemzetközi lét feltételei megteremtődtek. További lehetőséget fog kínálni elkészültével a Zsolnay Kulturális Negyed. Az, hogy ezen intézmények, valamint a város kulturális vonzereje alapján milyen mértékben sikerül további, nem feltétlenül „betonhoz” kötött nemzetközi intézményeket idetelepíteni, a város belső, kulturális vonzerején kívül kultúrdiplomáciai kérdés is. Erre a városfejlesztési stratégia mentén tudatosan és következetesen végigvitt stratégiát kell kidolgozni, megteremtve hozzá a nemzeti és nemzetközi szintű partnerséget. Az EKF a továbblépéshez szükséges alapokat megteremtette.



„…hozzásegítené a várost, hogy nemzetközi regionális innovációs központtá váljon, elsősorban az észak-balkáni területek felé nyitottan;” Az innovációs folyamatok eredményeinek érvényesülése országos léptékben is lassabban valósul(t) meg annál, mint ahogy az a 2000-es évek közepén, a fogalom hazai divattá válása idején várható volt. Az EKF pályázatban megfogalmazott elvárások az un. „pólus program” beágyazottságában jelentek meg, melyhez akkor - a tervezés alatt álló 2007-2013-as EU tervezési (támogatási) periódus küszöbén – jelentős támogatások voltak remélhetőek. Ezen támogatások pályázati formában lehetőségként megjelentek, melyre Pécs, mint pólusváros három fejlesztési irányt határozott meg: az egészségipart, a környezetipart és a kulturális ipart. E területeken érvényesültek innovációs törekvések, de azok eredménye meglehetősen ellentmondásos volt (pl. az egészségügyben nagy, nyertes pályázat megvalósulási anomáliáival, a környezetipar területén néhány óvatos kezdeményezéssel). Az EKF hatása a nagy számú rendezvényben való részvételi lehetőséggel felerősítette a kulturális és kreatív ipari klaszter kezdeményeket, a szereplők identifikálták magukat és végbement egy olyan piac-vezérelt tisztulási folyamat körükben, amelynek eredményeként a perspektívikusan is életképesek maradtak fenn, alakítottak ki maguk között hallgatólagos, vagy deklarált munkamegosztást és együttműködést. 113

Mindez hozzájárult Pécs regionális szintű megerősödéséhez, de nemzetközi innovációs központtá válása sem az időtáv, sem a gazdasági környezet, sem a belső erőforrások feltételei között nem valósulhatott meg. Nem érzékelhető az északbalkáni területekkel való intenzív és tartós kapcsolat kibontakozása, az eddigi eredmények törékenyek. Az EKF cím hozadéka Pécs nemzetközi regionális innovációs központtá válásában gyenge, a jelen körülmények között csak adalék lehet ahhoz a ma még több esélyes folyamathoz, amelyet a városnak – egyetemével együtt – további erőforrásainak összerendezése révén kell végigharcolni. 

„…felgyorsítaná a balkáni kultúrák integrálódását a sokszínű európai kulturális térségbe;” Az EKF rendezvények körében nagy szerepet kapott a Balkán, a sokszínűség megjelenítése. Mindez – léptékénél fogva - új vonást jelentett magában Pécs hagyományos kulturális vonulatában, kínálatában is. A jelzett hozadék teljesült, ugyanakkor kérdéses, hogy távlatos fenntartása a kultúra szűkülő forráslehetőségei között miként lehetséges. Ez fontos kérdés és Pécs EKF utáni arculatának kialakítása kapcsán meg kell hozni azokat a döntéseket, amelyek egyes elemei fenntartásáról, vagy elhagyásáról szólnak.



„…mintául szolgálhatna az európai kulturális decentralizáció kibontakozásához, a kelet-közép-európai regionális centrumok kulturális fejlesztéséhez.” Ezen elvárás teljesülése az EKF év zárását követő 4-5 hónappal még nem ítélhető meg. Az előkészületi időszak értékelése elvégezhető, a viták, törekvések és ellentörekvések hullámverései között formálódó program feltétlenül tanulságokkal szolgál, de mintaként nem említhető. Mintává akkor válhat, ha a jelzett, legalább középtávú periódus, 3-7 év bebizonyítja a célok helyességét és azt, hogy az EKF év alapjaira épülve tartós, kibontakozó kulturális decentralizáció mutatkozik meg. Ennek megítélése a jövőben visszatérő vizsgálatokat igényel.

114

4. Az EKF tapasztalatokra épülő javaslatok

4.1. Az EKF értékelése tárgyában Vitathatatlan, hogy az EKF projekt megvalósulását, mint Pécs történelmének kiemelkedő jelentőségű lehetőségét értékelni szükséges. Az értékelésnek több időbeli és tematikus metszete és különböző mélysége, célja lehet. A jelen munka tárgyát képező értékelés kereteit a következők adják: o 7, különböző szakterületet képviselő szakember; o az értékelésre rendelkezésre álló mintegy két hónap; o a gyűjtés állapotában lévő, még fel nem dolgozott adatsorok; o a beruházási projektek állapota (melyek közül még egyik sem zárult le, így a teljes körű áttekintést biztosító zárójelentéseik nem állnak rendelkezésre). Ezek a keretek most csak azt teszik lehetővé, hogy a felszínen látható jelenségek, hatások értékelése történjen meg. A jelenlegi értékelés arra vállalkozhat, hogy feltárja: o a város vonatkozásában rövid távon jelentkező, ill. értelmezhető hatásokat; o a programok, és a beruházási projektek megvalósulásának 2011 júniusáig tárgyiasult, ill. számszerűsíthető vetületeit; o a kultúra, a turizmus és a gazdasági hatások tekintetében a 2010-es év viszonyát a nyers adatok alapján az előző évekhez; o a városigazgatásban, városüzemeltetésben akut módon megjelenő problémákat. Rögzítenünk kell, hogy az EKF cím elnyerésének alapgondolata - a nemzetközi példákat is figyelembe véve – az volt, hogy segítse Pécset új fejlődési pályára állni. Ma nem tudhatjuk megítélni, hogy ez milyen mértékben sikerült, ill. egyáltalán melyek azok a hatások, amelyek tartósan fennmaradnak. Ezért mindenképpen fontos az EKF eredményeinek értékeléséhez az, hogy: 17. társadalmi hozadékai tekintetében történjen meg egy középtávú vizsgálat, kb. 2013-ban;

115

18. a beruházások értékeléséhez - a projektek zárását követően - történjen meg a megvalósult projektek eredményeinek évenkénti értékelése (ezt a projektek fenntartási időszakában, tehát a záró dokumentáció támogató általi elfogadásától számítva öt éven keresztül évenként kötelezően meg kell tenni a vállalt indikátorok tükrében). A „hivatalos” évenkénti jelentést célszerű kiegészíteni olyan - Pécs szempontjából

fontos

–

vizsgálattal,

amelyben

feltárásra

kerülhet

a

megvalósíthatósági tanulmányokban foglalt műszaki, üzemeltetési, pénzügyi javaslatok

összevetése

a

megvalósult

objektum

üzemeltetésének,

fenntartásának gyakorlati eredményeivel. Ez a tapasztalatok rögzítésén túl lehetőséget nyújthat a szükséges korrekciókra is. 19. A városfejlesztési hatások értékelése ugyancsak legalább középtáv vetületében lehetséges.

Így a gazdasági, turisztikai, foglakoztatási hatások, folyamatok

részletes, megalapozott vizsgálatát 2013-ban célszerű elvégezni, majd ezt követően is ciklikusan, középtávú periódusonként megtenni a szükséges korrekciók meghatározása érdekében.

4.2. A fejlesztések előkészítése tárgyában Értékelésem alap-megállapítása az, hogy az EKF projekt és „holdudvarában” megjelenő feladatok olyan léptékű fejlesztéseket indukáltak, amelyek – az előkészületek ellenére – a létező rendszerek léptékében nem, vagy nagyon nehezen voltak kezelhetőek. Új feladatokat és újszerű hozzáállást igényeltek. Megvalósításuk még abszolút pozitív hozzáállás és szándékok esetén is konfliktusokkal terhelt lett volna, s a tapasztalatokból tudjuk, hogy az EKF-et körülvevő szándékok nem voltak mentesek negatívumoktól sem. Amikor ajánlásokat teszünk, némi szkepticizmussal felvetődhet az, hogy mikorra, a következő EKF-hez, 100 év távlatára fogalmazzuk-e meg azt?! Természetesen nem. Bár valószínűsíthető, hogy az EKF-hez hasonló méretű, koncentrált fejlesztési csomag belátható időn belül nem fogja elérni a várost, a levonható tanulságok az EKF-nél kisebb léptékű városfejlesztési beavatkozásokhoz is támpontként szolgálhatnak.

116

11. Stratégiai tervezés – stratégiába illeszkedő fejlesztés Szakmai közhely a stratégiai tervezés szükségessége, mégis rendre megbicsaklik a fejlesztések stratégiai illesztése az aktuálisan változó érdekek hálóján. Az EKF cím és a hozzá kapcsolódó fejlesztések – a nemzetközi városrehabilitációs tendenciákon túl - illeszkedtek a bányászat leépülése utáni Pécs régi-új arculatához, az évezredes történelmen túl a 60-as évek időszakától érzékelhető kulturális centrum-léthez, megkülönböztetettséghez. Ezen túlmenően illeszkedetek abba a – korábbiakban említett – fejlesztési pólus programba is, amely Pécset „az életminőség pólusaként” definiálta, s ennek egyik „lábát” a kulturális iparban határozta meg. Pécs 2007-ben elkészült komplex fejlesztési stratégiája, majd az erre épülő, az EKF projektek pályázati anyagát 2008 nyarán kötelezően kísérő Integrált Városfejlesztési Stratégia olyan irányokat határozott meg, amelyek időről – időre természetesen felülvizsgálatra szorulnak, de hosszú távú érték kijelöléseik ma is relevánsak. Ezeket az EKF a maga hatásaival, valamint a világgazdasági válság a maga komplex nemzetközi és nemzetgazdasági konzekvenciáival új megvilágításba helyezi ugyan, ugyanakkor rendkívül fontos az, hogy ne következzenek be „rángások” a városfejlesztési irányokban. A jelen fejlesztési dokumentumok értékelésének

és

átértékelésének

a

társadalmi-gazdasági

koherencia

és

folyamatosság jegyében kell megszületni – a hatékonysági követelmények szem előtt tartásával. Egy Pécs léptékű városban érdemi gazdasági, infrastrukturális változások legkevesebb 3-5-10 éves távlatban érzékelhetőek, társadalmi változások pedig még hosszabb időintervallumban. Az a várospolitika, amely az aktuálisan leghangosabb igényekhez, aktuális pályázati forráslehetőségekhez, vagy befektetői érdekvillanásokhoz méri a cselekedeteit, diffúz módon, óriási hatékonysági veszteségekkel fog dolgozni. Ezért hatalmas jelentősége van annak, hogy rendkívül körültekintően, szakmai alapokon, a város társadalmát is bevonva szülessenek meg a fejlesztési stratégia fő irányai (jelen esetben Pécsett az Integrált Városfejlesztési Stratégia aktualizálása az első lépés ehhez, de ezt követnie kell majd a város rendezési tervi dokumentumainak is), majd következetesen ennek mentén 117

határozódjanak meg a fejlesztések, ehhez illeszkedve, ennek irányait támogatva.

4.3. A fejlesztések megvalósítása tárgyában 12. A fejlesztési célkitűzésekhez illeszkedő, azok megvalósulását elősegítő projektek kimunkálásakor különös hangsúlyt kell fektetni: 1. a megvalósíthatósági tanulmányokra, 2.

a költség-haszon elemzésekre, a hosszú távú üzemeltetési feltételekre,

3. a projektek szűk és tág értelembe vett intézményi, gazdasági, társadalmi konzekvenciáira. Ezek ismeretében előre meg kell határozni azokat a változtatásokat, amelyeket a projekt megkíván és elkészültének idejére le kell bonyolítani azokat a jogi, szervezési, átszervezési ügyeket, amelyek működését lehetővé teszik. Ez a Közgyűlés és a bizottságok felelőssége! A támogatott projektek megvalósításakor a Kedvezményezett- esetünkben az Önkormányzat – szándékai akkor érvényesülhetnek maradéktalanul, ha a Kedvezményezett gondos előkészítés alapján ismeri(!!!!) és egyértelműen közvetíti önmaga szándékait! Az EKF projektekhez készültek szabályszerű megvalósíthatósági tanulmányok, költség-haszon elemzések, mégis üzemeltetésük kapcsán jelentős (pozitív és negatív irányú) eltéréseket tapasztalunk a várakozásoktól. Ezért e tekintetben – aktuális feladatként - az üzemeltetési körülmények, az üzemeltetések jogi, intézményi feltételei és az indikátorok teljesülése feltétlenül vizsgálatra, és kiegészítésre szorul. Az üzemeltetési feltételek teljes körű ismerete - az érintettek számára - a projekt előkészítési fázisának része kell, hogy legyen, az üzemeltetés jogi, pénzügyi feltételeit pedig a projektmegvalósítás során rendezni szükséges. 13. A

megfelelően

előkészített

projektek

megvalósítása

az

arra

kijelölt

menedzsment feladata. A feladatátadást körültekintően, a projekt pénzügyi feltételeinek és a menedzsment megvalósításban játszott felelősségének, beszámolási kötelezettségének rögzítésével kell megtenni. Azt követően viszont

118

nem szabad „kézi vezérléssel” befolyásolni a menedzsmentet, mert ez akadályozhatja a megvalósítás menetét és elmossa a tiszta felelősségi viszonyokat. A megvalósítás során a Közgyűlésnek folyamat monitoringot szükséges biztosítani és problémák felmerülése esetén megtenni a szükséges korrekciókat, ugyanakkor

ennek

is

egyértelműen

tiszta,

rögzített

kompetenciák

szabályrendszerében kell megvalósulni a felelősség és számonkérhetőség érdekében. 14. Az EKF projektek megvalósításának egyik legfontosabb tanulsága az, hogy a projektek megvalósításához megfelelő kapacitást kell biztosítani létszámban és szakmai összetételben. A szakmai indokok helyett „takarékossági” elven felállított

menedzsment

elégtelen

működésével

a

projekt

elhúzódását,

költségtúllépését okozhatja, s így a „költségtakarékosság” többlet kiadásokhoz és más megvalósítási problémákhoz vezethet. 15. Az EKF projektek megvalósításának folyamata megmutatta azt, hogy az Önkormányzat, mint kedvezményezett szándékainak megvalósítását a (független) menedzsment

szervezet

nem

tudhatja

ellátni

a

Polgármesteri

Hivatal

közreműködése nélkül, mert vannak olyan feladatok, amelyek a projektgazda, sőt, speciálisan a városi Önkormányzat léptékéhez kötődnek. (Pl. pénzügyi döntések, forrás biztosítás, tulajdonosi ügyek intézése, döntés előkészítés, rendezési tervi összefüggések, pénzügyi kifizetések, stb.). Ezért a Polgármesteri Hivatal szervezeti struktúráján belül egyértelműen meg kell határozni azt a szervezeti egységet és feladatait, amely adott projektek esetében a fejlesztések megvalósulását biztosítja, valamint a menedzsment szempontjából

kiszervezésre

kerülő

projektek

esetében

a

menedzsment

szervezettel való kontaktust egyértelműsíti, a kapcsolattartást egycsatornássá teszi. Ebben a konstrukcióban kiemelt jelentősége van az átláthatóságnak, a költségvetési kontrollnak és a városvezetés felé a folyamatos vezetői információ biztosításának. 

Az előkészítés és a megvalósítás során is kiemelt figyelmet kell szentelni a projektek belső és külső kommunikációs rendszerének. Fel kell építeni azt a 119

rendszert, amelyben az érdemi társadalmi és szakmai partnerség biztosított, s a megvalósítás szintjei és szereplői a hatékony és korrekt együttműködéshez szükséges információval folyamatosan rendelkeznek.

5. Zárszó Az EKF nagyon sok tekintetben hatalmas lehetőséget kínált Pécsnek ahhoz, hogy pozícionálja magát Magyarországon és Európában. Az elmúlt négy-öt év számos pozitív folyamatot indított el a város számára, de el is veszített lehetőségeket. Ugyanakkor a város nemcsak, hogy nem ért lehetőségei végére, hanem - épp az EKF beruházásokból fakadóan is – lehetőségei számos területen kibontásra várnak. A tapasztalatok tényszerű értékelése után két alapvető feladatunk lehet: 

elvarrni az EKF beruházások körüli elvarratlan szálakat és konzekvensen hasznosítani a városfejlesztésben a leszűrt tanulságokat,



dolgozni azon, hogy ami létrejött, az mielőbb a város kulturális-gazdasági életének szerves részévé, hajtóerejévé váljon.

120

Felhasznált dokumentumok jegyzéke 

Az EKF Projektirányító Bizottság jegyzőkönyvei 2009-2011. Készítette a Dél-dunántúli Regionális Fejlesztési Ügynökség



Európa kulturális Fővárosa Pécs 2010 Menedzsmentszervezet bemutatása, 2009 Kézirat, készítette a Pécs2010 Menedzsmentközpont Kft.



Európa kulturális Fővárosa Pécs 2010 Pécsi Városfejlesztési Nonprofit Kft. 2011. január Kézirat



Jelentés-tervezet

az

európai

uniós

források

igénybevétele

és

felhasználása

szabályszerűségi, pénzügyi, rendszer- és teljesítmény ellenőrzéséről Pécs M.J.V. Polgármesteri Hivatal Ellenőrzési Osztály, ügyiratszám: 21-21/320/2011. 

Pécs M.J.V. Kulturális Bizottság határozatai: 59/2006.(04-06.)



Pécs Megyei Jogú Város Önkormányzata közgyűlési előterjesztései és határozatai: 1. 112/2006.(03.30)sz. határozat 2. 02-1028/2006 ikt. sz. előterjesztés Pécs Megyei Jogú Város Önkormányzata 2006. június 22-i ülésére 3. 02-1028/2006/2 ikt. sz. előterjesztés Pécs Megyei Jogú Város Önkormányzata 2006. július 19-i ülésére 4. 6-634/2006/2 ikt sz. előterjesztés Pécs Megyei Jogú Város Önkormányzata 2006. július 19-i ülésére 5. 6-634/2006/13 ikt. sz. előterjesztés Pécs Megyei Jogú Város Önkormányzata 2006. november 30-i ülésére

121

6. 6-634/2006/16 ikt. sz. előterjesztés Pécs Megyei Jogú Város Önkormányzata 2006. december 14-i ülésére 7. 6-307/2007/3 ikt. sz. előterjesztés Pécs Megyei Jogú Város Önkormányzata 2007. március 1-i ülésére 8. 06-6/635-7/2008 ikt. sz. előterjesztés Pécs Megyei Jogú Város Önkormányzata 2008. május 22-i ülésére 9. 02-2/31-53/2008 ikt. sz. előterjesztés Pécs Megyei Jogú Város Önkormányzata 2008. május 22-i ülésére 10. 02-2/646-2/2008 ikt. sz. előterjesztés Pécs Megyei Jogú Város Önkormányzata 2008. október 09-i ülésére 

122

Pécs M.J.V. Önkormányzata EKF vonatkozású határozatai a 2006-2010-es években

P. Müller Péter A Pécs2010 Európa Kulturális Fővárosa projekt kulturális tapasztalatairól és tanulságairól

1. A felkészülés időszaka (2004-2006) A. A pályázat körülményei az EKF címért folytatott előkészületek során Az Európa Kulturális Fővárosa (EKF) pályázatra történő felkészülés kezdeti időszaka – már önmagában ellentmondásként – felkészületlenül érte a résztvevőket, döntéshozókat, társadalmi és politikai szereplőket. Mind a pályázat előkészítésébe bekapcsolódók, mind az azt rokonszenvvel figyelők, támogatók között csak kevesen voltak tisztában azzal, hogy az Európai Unióban milyen hagyománya van az EKF-nek, melyek a program 1985-ös megindulása óta felhalmozódott tapasztalatok, melyek a pályázati előkészületek velejárói, és melyek azok a szervezeti és szellemi előfeltételek, amelyek nemcsak egy sikeres pályázathoz, hanem – ami ennél nyilvánvalóan fontosabb – egy sikeres megvalósításhoz elengedhetetlenek. Az EKF valamilyen pozitív tartalmú ámde homályos fogalomként, kitüntető címként, ordóként jelent meg sokak felfogásában. A felkészülés – ezzel is összefüggésben – az első időszakban nem professzionális módon, nem egy tervezési folyamat keretében / részeként, intézményi közegben és jogosítványok között kezdődött, hanem a spontaneitásnak és esetlegességnek az öntevékenységre jellemző módján. A különböző irányból elinduló kezdeményezések (MTA RKK, Takáts József cikkei és konferenciája, Echo) a pályázati helyzet „élesbe fordulásával” nem találkoztak az önkormányzat intézményi és működési gyakorlatával. Annak ellenére nem, hogy az önkormányzat korábban (bár nem az EKF-re gondolva) több városfejlesztési dokumentumot készíttetett, amelyeket szervezett és hatékony módon lehetett (lett) volna (indokolt) a pályázatba kanalizálni. Az EKF pályázatot író Takáts József ezeket a korábbi anyagokat a pályázati kötet megírásakor kikérte a városházától, s mint 2010. tavaszán egy interjúban megemlítette: „Fejlesztési koncepciókat, városszerkezeti elemzéseket kaptam néhány ezer oldal terjedelemben – lehet, hogy volt köztük olyan, amelynek én voltam az első olvasója”. 123

(Köz_tér_köz 265. old.) Az előpályázat elkészítésére alig két hónap jutott. Aztán amikor Pécs az első pályázati körből (11 pályázó város közül, hetedmagával) továbbjutott, és lehetőséget kapott a „nagypályázat” 2005. augusztus 17-ig történő elkészítésére, beigazolódott, hogy van Pécsett akkor szellemi potenciál, amely megnyerhetővé és megvalósíthatóvá teszi az EKF címet. A felkészülésnek ez a második szakasza immár tudatosabban és hatékonyabban integrált korábban elszigetelten létező szellemi erőket, fókuszba gyűjtötte és motiválta őket a pályázat sikere érdekében. Ugyanakkor egyes hivatalos személyek (városvezetők) tájékozatlansága időnként zavart, adott esetben kárt okozott a pályázat előkészítése során. (Ilyen volt például az – az EKF hagyományától és szellemiségétől idegen – polgármesteri ötlet, hogy Pécs egy tőle 200 km-re lévő másik várossal, Szegeddel együtt pályázza meg a címet.) A határtalan város című pályázati kötetnek, amellyel Pécs az Európa Kulturális Fővárosa 2010 címet elnyerte, több fejezete is azzal foglalkozott – különböző összefüggésekben –, hogy melyek ennek a kulturális fővárosi címre történő törekvésnek, és a pályázatban eltervezett célok megvalósításának a tétjei. Ezek között az EKF címmel elérhető eredmények között szerepelt (1) az az országos hatás, amely a kulturális decentralizáció irányába hathat; (2) az a regionális következmény, amely a leszakadóban lévő Dél-Dunántúlon lehetővé teheti a kulturális iparra és turizmusra épülő gazdasági léptékváltást; és (3) az a városi tét, amely biztosíthatja a kulturális léptékváltást, és elősegítheti a peremhelyzetben lévő Pécsnek délkelet-európai regionális kulturális centrummá való válását. A pályázatban megfogalmazott célkitűzések 2005 derekán kerültek rögzítésre. A megelőző közel egy éves időszakot az intenzív önkéntes munka, szellemi műhelyek formálódása és a pályázati célkitűzéseknek alárendelt együtt gondolkodás és együttműködés jellemezte. A pályázati kötet végén, a pályázat elkészítésében közreműködőket felsoroló névsor több mint kétszáz nevet tartalmaz. A pályázati kötet háttéranyagként számos hasznos, értékes tanulmány, koncepció született a különböző művészeti ágak EKF keretében történő szerepeltetéséről. A résztvevők túlnyomó része a pályázatban való részvételt szellemi kihívásnak, a városért való önzetlen munkálkodásnak tekintette, és alkalomnak arra, hogy az iparvárosként – és ezzel az identitással – marginalizálódott Pécset hozzásegítse egy másik pályára történő átálláshoz, egy új, vonzóbb, sikeres arculat megteremtéséhez. Ugyanakkor a pályázatot megalkotó kezdeményezőkészség a város meglévő kulturális intézményrendszerében nem, vagy csak 124

részben talált viszonzásra, megerősítésre. Voltak intézmények, amelyek csak a plusz terhet (feladatot) látták az elérendő címben, és passzívan, a kivárásra játszva „asszisztálták” végig a pályázatírási folyamatot.

B. Problémák a cím birtokában A cím bejelentését követően szinte azonnal változás következett be az EKF addigi városi helyzetében. A pályázati kötet – ha nem is hangsúlyozta, de – világossá tette, hogy Pécs meglévő kulturális intézményrendszere alkalmas és elegendő (volt) arra, hogy kiszolgálja a város addigi kulturális igényeit, de kevés ahhoz, hogy rajta keresztül egy kulturális léptékváltás végrehajtható legyen. A cím birtokában azonban a meglévő (kulturális) intézmények egy része saját léte és tevékenysége igazolásaként, kiválósági tanúsítványként fogta fel a kulturális fővárosi címet. Mindezzel alapvetően leképezték az akkori városvezetésnek azt az attitűdjét, amely – a pályázat tényleges céljától és szellemiségétől eltérően – az EKF címet nem egy kulturális léptékváltás eszközének tekintette, hanem egy, az EU által odaítélt kitüntetésnek, amely mintegy legitimálta a város addigi (kulturális, várospolitikai) tevékenységét. A helyi kulturális intézményekben az elnyert EKF-cím kapcsán olyan vélemények is elhangzottak, hogy ez a cím arra lesz jó, hogy „több lesz a fizetés”. A pályázatban közreműködőknek és a városi intézményeknek az elnyert címhez való eltérő viszonya eltérő tevékenységgel párosult. A korábban a pályázaton dolgozó szakemberek az elnyert címben a pályázatban leírt tervek mielőbbi és minél teljesebb megvalósításának a lehetőségét látták. A politikai szereplők és a városi intézmények jelentős része viszont tétlenül és önelégülten nyugtázta, hogy a pályázat bírálói elismerték: Pécs Európa Kulturális Fővárosa. És míg a pályázatíró-előkészítő szakemberek 2006. elejétől egyre tanácstalanabbul majd kétségbeesettebben nézték, hogy miként kótyavetyélik el a döntéshozók a drága időt, addig ez utóbbiak a „betakarítás jól megérdemelt nyugalmával” kezelték a helyzetet. A cím elnyerését követően több érintett intézmény még a pályázati kötettel sem ismerkedett meg, és arra várt, hogy valakik megmondják (felülről, a városházáról), mit is kell tenni. Ez az attitűd épp az ellenkezője volt annak, amely a pályázat létrejöttét jellemezte. A késlekedés további összetevője volt az is, hogy a cím elnyerését követően nem született meg kellő időben a megvalósításhoz szükséges szervezeti felépítés és (politikai) akarat. 125

Az EKF cím elnyerését követő indokolatlan tétlenkedésnek máig ható következményei vannak, amelyek a kulcsprojektek csúszásában, a városi elit különböző csoportjai közötti bizalomvesztésben, a pályázatírási időszakra jellemző támogató lakossági mentalitás megrendülésében, a kitűzött és elérhető közelségbe került célok iránti szkepszisben mutatkoznak meg. 2. A felvezető évek időszaka (2007-2009) A. Problémák a 2010-es úton A pályázati kötet a felvezető éveknek négy szerepet szánt. Egyrészt, hogy Pécs ezen időszak alatt kialakíthassa regionális és nemzetközi partnereivel a (kulturális) együttműködés új formáit. Másrészt, hogy a 2005-2009 közötti évek kulturális fővárosaival Pécs hozzon létre partnerkapcsolatot. „Harmadrészt, hogy a címet elnyert város lakossága hozzászokjon az Európa Kulturális Fővárosa-év hétköznapjaihoz, s ráhangolódjon a közös kihívás együttes megoldására és a vendéglátói büszkeségre; negyedrészt, hogy fokozatossá tegye a 2010-es évre intenzívvé váló kommunikációs kampányt” (A határtalan város, 92. old.). Míg a nemzetközi kapcsolatok, a más kulturális fővárosokkal való együttműködés terén a 2010 előtti évek a pályázati elképzelések nyomán haladtak, addig a lakosságnak a 2010-es fesztiválévre történő ráhangolásában és az EKF-marketingben súlyos elmaradások, mulasztások történtek a 2010-et megelőző években. A felvezető évek esetében az utólagos (2011-es) összefoglaló háttéranyag is hibásan nevezi meg például a 2006-os évet, amely a pályázatban mint „a kulturális örökség éve” szerepel (92. old.), ezzel szemben a háttéranyag „az épített örökség éve”-ként említi, és egyetlen megvalósult eseményt sem tüntet fel abban az évben (Háttéranyag, 1. old.). Visszatekintve elmondhatjuk, hogy az elmaradások, mulasztások nyomán a felvezető évek időszaka nem, vagy csak korlátozottan töltötte be a szerepét. Csupán 2010-hez közeledve kezdett kibontakozni a közönség „nevelésének” és az EKF kommunikációjának az a mértéke, amelyet már 2006-7-8-ban is gyakorolni kellett volna. A felvezető évek kudarcos, felemás voltának több oka és vonatkozása van. Az egyik az EKF általános helyi (és országos) helyzetében és megítélésében bekövetkezett változásokkal függ össze. Ezt az időszakot a

126

személyi/hatalmi konfliktusok, az EKF iránti bizalomvesztés, a pályázatírói csoportnak és szellemi holdudvarának a visszaszorulása jellemezték. Mindez folyamatos és tartós negatív sajtójelenléttel járt együtt. Az EKF többnyire a lemondások, leváltások, érdekütközések miatt szerepelt a hazai és a nemzetközi médiában. Súlyos tehertétele volt a felvezető évek időszakának, hogy a kultúrát a városvezetésben egy arra alkalmatlan, a „kulturális főváros” képviseletében kulturálisan hiteltelen személy testesítette meg, ami gyengítette és hiteltelenítette az EKF ügyét a hazai és a nemzetközi színtéren egyaránt. A cím elnyerése és az EKF-év közötti időszakot intenzív felkészülési időszakként kellett volna kezelni (támogatni). Ebbe bele tartozott volna a tudatos tervezés, a városi / regionális előkészítés, a közönség-nevelés, egy szélesebb közönségbázis kiépítése. Tisztázni kellett volna a kulturális rendezvények kapcsán a mennyiség és a minőség viszonyát, arányát. Épp így a (passzív) közönség és a tevékeny részvétel arányát a tervezett programokban. Pécsett a minőségi kultúra fogyasztóinak száma néhány ezer fő, a kb. százhatvanezer lakosnak mintegy két százaléka. Az 1990-es évek végétől a város vezetése az arcnélküli, vegyes műfajú, ingyenes köztéri programok előtérbe állításával tette le a voksát az általa preferált és támogatásra méltónak ítélt kultúra mellett. A lacikonyhás kitelepülések a történelmi belváros tereire kiegészültek a nyári estéken ott zajló ingyenes zenés-táncos programokkal. Mindennek mérhető hatása volt a városlakók kultúrafogyasztási szokásaira. Erre a helyzetre kulturális léptékváltást nem lehetett alapozni. A kultúrának ezzel a pécsi (és régiós) helyzetével a pályázatírók tisztában voltak, és többek között ezért építették fel a 2010ig tartó időszakot a tematikus felvezető évek rendje alapján. (2006: a kulturális örökség éve; 2007: a tanítás és tanulás éve; 2008: a környezet- és egészségkultúra éve; 2009: a vallási kultúra éve.) A tematikus évek (bár más-más címszó alatt) ugyanazt a célt szolgálták (volna), hogy a város és a régió lakosságát nagyobb arányban tegyék rendezvénylátogatóvá, kultúrafogyasztóvá, azaz hogy felkészítsék a kulturális fővárosi évadra Pécs és a régió polgárait. Továbbá, hogy – a megfelelő mértékű kulturális marketing segítségével is – felkeltsék Pécs iránt az országos és nemzetközi érdeklődést, vagyis bevezessék a várost a hazai és a nemzetközi kulturális turizmus piacára. Lehet, hogy a sikeres felvezető évek sem hozták volna meg a 2010-et követő évekre azt az eredményt, hogy nagyságrendileg megnövekedjen a közönség száma, de mindenesetre a jelenleginél kisebb problémának tűnne az új, nagyméretű kulturális intézmények rendezvényein a folyamatos látogatottság biztosítása.

127

Az első két felvezető év gyakorlatilag megvalósulatlan maradt. 2006-ban csupán egy-két – egyébként is sorra kerülő – esemény EKF-logoval való felcímkézése történt meg, 2007-ben pedig csak néhány olyan rendezvényre került sor, amely a 2010-hez vezető koncepcióba illeszkedett. Jellemző, hogy a 2008-as felvezető évről az EKF Művészeti Tanácsa által az év tavaszán kidolgozott koncepció és programterv említést sem tett, és felvezető évként csak a 2009-es évet szerepeltette. E felvezető évek elmaradásának, kiaknázásuk elmulasztásának is tulajdonítható, hogy Pécsett az EKF-re való felkészülés időszakában, 2010-et megelőzően csökkent a városba látogató turisták száma (a 2002-es 170000-es létszám 2007-re 130000 alá süllyedt). A felvezető évek programjainak sorában voltak egy kulturális fővároshoz méltatlan rendezvények is, mint például olyan kulturális eseményként meghirdetett alkalmak, amikor egy lejátszóba betett DVD volt a hivatalos EKF-program, amire alig pár érdeklődő volt kíváncsi. De épp így – bár fordított előjellel – előfordultak komoly szervezéssel és ráfordítással előkészített, de szinte a teljes érdektelenségbe fulladó programok (pl. Kamera Hungária). A felvezető évek időszakának további sajátossága volt a civil szféra kiszorulása a programból. Míg a pályázat megírásának időszakában (és magában a pályázatban is) ez fontos tényező volt, és a 2005-ben tevékenykedő Programtanács pályázatot is hirdetett civil EKF programok kidolgozására, azonban a beérkezett több száz pályázatnak csupán jelképes díjazására került sor (volt lehetőség), a legjobb elképzelések megvalósításának támogatására nem volt mód. A felkészülés éveiben voltak a városnak olyan kulturális intézményei, amelyek egyáltalán nem vettek részt a felvezető évek programjaiban, a 2010-es év előkészítésében, legfeljebb helyszínt biztosítottak bizonyos rendezvények számára. Ez az elhatárolódás, rezisztencia annál sajnálatosabb, mivel az EKF valóban összvárosi, összkulturális ügy volt. A felvezető évek során az eredeti pályázati célkitűzések, az azok által megkívánt tennivalók és a tényleges cselekvések között aszinkron jött létre. Egy időben fokozatosan erősödött a divergencia az elnyert cím mint eszme, és az annak megvalósításához szükséges előkészületek között. A pályázatban körvonalazott holisztikus és integrált városfejlesztési, városarculati szemlélet a felvezető évek során fokozatosan elpárolgott, és átadta a helyét a részletkérdések vakvágányainak, amelyek gyakorlati megvalósításában, a tervek kivitelezésében egyszerre 128

volt jelen a késlekedés és a kapkodás. A fentiekkel is összefüggésben a felvezető évek időszakában az érdeklődés és a közbeszéd fokozatosan,

a

pályázatban

a

kulturális

léptékváltás

eszközeként

szerepeltetett,

nagyberuházásokra tevődött át, és – részben a korábbinál jelentősebb mértékben nem bővülő kulturális kínálat miatt is – háttérbe szorultak a programok. Az intézményalapítás tematizálódását és a kulcsprojektekkel kapcsolatban megjelenő szkepszist nemcsak a beruházások elindításában bekövetkezett késlekedés idézte elő, hanem az is, hogy a város ugyanekkor (vagy csak egy-két évvel korábban) alapított új kulturális intézményeiről ebben az időszakban vált nyilvánvalóvá, hogy működésképtelenek vagy fenntarthatatlanok. A két intézmény egyike a mintegy 2.5 milliárd Ft-ért silány minőségben felépült Expo Center, amely évi félmilliárdos hiánnyal működött, s amelytől a városvezetés annak megnyitása után alig másfél évvel (2007-től) már próbált megszabadulni. A másik a Városi Képtár, amely egy bankkal kötött 15 éves lízingszerződés alapján évi több tízmillió forintos tétel a kulturális költségvetésben, s amely a 2006. szeptemberi megnyitásától a debreceni Antal-Lusztig gyűjtemény (állandó) kiállításának adott otthont 2008. derekáig. Azért csak addig, mert 2008. februárjában a város kulturális bizottsága a költségekre tekintettel úgy döntött, visszaadja a tulajdonosnak a kiállított anyagot, és más célra hasznosítja az épületet.

B. Pozitívumok a tematikus évek során A felvezető évekről a fentiekben adott általános, és az időszakra átfogóan jellemző képet azonban ki kell egészíteni azokkal a fejleményekkel, törekvésekkel, amelyek a pályázati kötetben leírt koncepció alapján igyekeztek új kulturális projekteket, programsorozatokat elindítani, meghonosítani, megszilárdítani. Mindezekről a pozitív példákról azért nem a fejezet elején, hanem a végén esik szó, mert e kezdeményezések súlya, aránya, láthatósága a felvezető évek egyéb történéseinek körében csak ekkora helyet adott nekik ebben az időszakban. A teljesség igénye nélkül ki kell emelni ezek közül a kezdeményezések – zömükben évrőlévre megvalósult programok – közül a Pécsi Kulturális Központ által szervezett Kelet-Nyugati Átjáró: Találkozó a Balkán kapujában (nemzetközi konferencia és világzenei fesztivál) sorozatot. A Pécsi Balett Nemzetközi Tánctalálkozó című programját; a Pécsi Harmadik 129

Színház Határtalan város – határtalan színház című vendégjáték-sorozatát; a Pécsre látogató vendégírók, azaz a Writers in Residence programját stb. A 2007-ben elkezdődött PAGE (Pécs – Ars GEometrica) Fesztivál is jelentős rendezvénnyé vált, amely a pályázati kötetben szereplő egy további célkitűzést, a tudományok és a művészetek közötti határterületeknek a bemutatását valósította meg. Ezeknek a kezdeményezéseknek az (volt) a jelentősége, hogy a pályázatban leírt koncepció alapján szerveződtek (s ennyiben eltértek a Pécsett egyébként is évről-évre sorra kerülő rendezvényektől, mint a Tavaszi Fesztivál, a POSZT, a Kulturális Örökségi Napok stb.). És nemcsak egy szemlélet, egy gondolat kulturális-művészeti programokba történő átültetését jelentették, hanem építőkövei lettek a kulturális léptékváltás, a regionális kulturális centrumszerep megalapozásának. (A PAGE például az EKF évre olyan nemzetközi rangot ért el, hogy házigazdája lehetett a „Bridges” Világkonferenciának.) További jellemzője e fenti programoknak, hogy valamennyi a minőségi kultúra (tudomány, művészet) jegyében fogant, annak eszmeiségét és értékrendjét képviselte, s így egyszerre kapcsolódott Pécs kulturális arculatának hagyományához, valamint a pályázatban felvázolt jövőképhez.

Javaslat - A felvezető évek során felépített és 2010-ben kiteljesített minőségi programokat, rendezvényeket, projekteket Pécs kulturális brand-jévé kellene formálni. Tudatosan és tervezetten be kellene építeni őket Pécs arculatába, a városimázsba (bekapcsolva őket – például – a konferencia-turizmusba; esetenként körülvéve őket szatellit programokkal). - A pályázatban megfogalmazott pilléreket tovább kellene használni a kommunikációban és a városmarketingben, folyamatosan szerepeltetni kellene őket a városimázsban. - A civil kezdeményezések számára 2005-ben meghirdetett, 2010-ben realizált támogatási keretet fenn kellene tartani, módot adva a helyi értékek tagolt voltának megfelelő megmutatkozására és támogatásának biztosítására.

130

3. A kulturális fesztivál éve (2010) A. & B. Kedvező és kedvezőtlen elemek a célévben 2010. január 10-én az ünnepélyes megnyitóval kezdetét vette az Európa Kulturális Főváros évad Pécsett. Már az előző év utolsó napjaiban, 2009. december 30-án és 31-én is zajlottak nyitóeseménynek tekinthető szabadtéri programok a Széchenyi téren, a ráhangolódás és a várakozás fokozásának érdekében. Ekkorra a beruházások késlekedésének témáját részben a programok médiabeli tematizálása vette át. Ugyanakkor az egész 2010-es évnek tehertétele volt, hogy egyetlen kulcsberuházás sem készült el időre, és a rendezvényhelyszínek zöme olyan korábban is használt hely volt, amely sem minőségében, sem színvonalában nem igazán volt méltó az EKF nagyságrendjéhez és szellemiségéhez (mint például a PTE Orvosi Kari aulája, a ZenePark). A 2010-es pécsi EKF-hez kapcsolódóan közel ötezer rendezvény valósult meg Pécsett, a régióban és a partnervárosokban. Ennek áttekintése és árnyalt értékelése a rendelkezésre álló keretek között lehetetlen. A mennyiségi adatok mellett fontosabb az a kérdés, hogy egyrészt mennyiben valósították meg illetve szolgálták a 2010-es év pécsi programjai az eredeti pályázatban megfogalmazott célokat (így a kulturális léptékváltást), másrészt hogy önmagukban – mint kulturális-művészeti események – milyen szemléletet és értékrendet képviseltek. Az eredeti pályázat laza és keretet adó programelképzeléseihez képest született 2008-ban egy jóval konkrétabb és részletesebb programterv a 2010-es évre, amelyet a hattagú Művészeti Tanács jegyzett. A Művészeti Tanács összetétele (fele részben nem pécsi tagok, ketten budapesti intézmények vezetői) direkt módon jelezte azokat a hatalom- és kultúrpolitikai erőviszonyokat, amelyek az országos politika „jótékony” (s egyben kártékony) beavatkozását modellezték. A Művészeti Tanács „Programkoncepció és programterv” című dokumentuma a pályázattól eltávolodva „léptékváltó” év helyett egy komoly programtervnek alig tekinthető fesztivál-sorozattal állt elő, koncepció gyanánt pedig az „átmenet rítusainak” az antropológiából ismert – aztán számos társadalomtudományban felhasznált – nézetét visszhangozta, amivel épp Pécs arculatának egyediségét mosta ki, tüntette el a tervezetből. (A koncepció kritikáját részletesebben lásd: Echo 2008/2.) 131

Így az, ami 2010 folyamán történt, egyszerre viselte magán A határtalan város szellemiségének jegyeit, a Művészeti Tanács programtervének sajátosságait, és a főlebonyolító Hungarofest rendezvényszervezői gyakorlatát és pragmatizmusát. E három összetevő elegye adta ki a fesztiválév felemás arculatát. Örvendetes volt, hogy megvalósult több, komoly szakmai előkészítést igénylő és nemzetközi rangú program, mint a Művészettől az életig: magyarok a Bauhausban kiállítás, a Cézanne és Matisse bűvöletében – a Nyolcak Európája kiállítás (ez utóbbi immár a Papnövelde utcai Kiállítóteremben). Maradandó fejleménye volt az EKF-nek a Gyugyi-gyűjteménynek A Zsolnay Aranykora címmel megnyílt állandó kiállítása a Zsolnay Kulturális Negyedben. A színházművészet terén jelentős új esemény volt a Cirkusz- és Utcaszínházi Fesztivál, Nagy József táncszínházi bemutatója, a Krétakör Majálisa a Széchenyi István-aknán stb. A komolyzenei programokat a Pannon Filharmonikusok fellépései uralták, akik az egyik végletét képviselték az EKF-ben való pécsi kulturális intézményi részvételnek, mint a legtöbb produkcióval jelenlévő helyi intézmény. A zenekar januártól decemberig, a Magyar Kultúra Napján tartott EKF nyitókoncerttől (melyre a Pécsi Nemzeti Színházban került sor) a Kodály Központ megnyitásának alkalmából adott négy nyitókoncertjéig folyamatos szereplője volt az EKF rendezvénysorozatának, a zenei programoknak. A másik végletet a Pécsi Nemzeti Színház jelentette, amelyik semmilyen saját produkciót nem hozott létre az EKF-év alkalmából, csupán befogadó helyszínt biztosított különféle rendezvényeknek. A feledés homálya hamar belepte, de tapasztalatként és tanulságként mindenképpen szóba kell hozni az EKF hivatalos nagyjátékfilmjét, a Pozsgai Zsolt által írt és rendezett A Föld szeretője című Zsolnay-filmet. A produkció első vetítését követően joggal írta az esemény szemlézője, hogy „a film tartalmi és formai minősége méltatlan Zsolnay Vilmos nevéhez, és szinte botrányos, hogy A Föld szeretőjének vetítését az Uránia mozi nem tiltotta be a bemutató után azonnal”. (Szabó Nóra: Filmet se [készíthet akárki], Echo 2010/2.) Mindez újra exponálja a minőség kérdését, azt, hogy Pécs kulturális arculatának, a léptékváltáshoz (is) szükséges kulturális teljesítményeknek milyen „minőségbiztosítása” van. Hogy miként fordulhat elő, hogy egy se filmrendezőként, se íróként nem számon tartott, harmad-negyed vonalbeli alkotó jegyezheti Pécs 2010-re elkészített, az adott műfajban az EKF-év egyedüli alkotását.

132

Fontos volt, a helyben élő (kis)közösségek számára a lokálpatriotizmust erősítő, az ide látogatók

számára

a

hely

egyediségét,

különlegességét,

intimitását

bemutató

kezdeményezések közé tartozott néhány olyan – nem ritkán civil – iniciatíva, mint a Varázskert (Király utca), a Kultucca (Ferencesek utcája), a Nyitott Kapuk programsorozat (Kertváros), vagy a francia ötletből átvett Szomszédünnep. Ezek olyan színfoltjai voltak a 2010-es évnek, amelyek a későbbiek során is támogatásra érdemesek. A pécsiséget lokális szinten képviselik és erősítik, és vitalizál(hat)ják azokat a körzeteket, ahol nincsen jelen kulturális intézmény. Ambivalens módon lehet megítélni a rendezvényeknek azt a csoportját, amelyeken 30-40 évvel ezelőtt fénykorukat élt külföldi művészek szerepeltek, akik az idősebb nemzedéknek ifjúkoruk sztárjai voltak/lehettek, ma azonban már fényük megkopott, és a nevük sem cseng olyan jól. A 2010. márciusi jazz hétvégén (az Orvosi Kar aulájában) fellépők között ilyennek tekinthetjük Matt Bianco-t vagy Rhoda Scott-ot. Lehet örülni annak, hogy a pécsi közönség időutazásban részesülhetett, hogy 1973 után az amerikai jazz orgonista megint Pécsre jött, de volt valami zavaró is abban, hogy letűnt, már jó ideje nem az élvonalba tartozó szereplőknek kellett örülni. A legfőbb könnyűzenei attrakcióként felléptetett Seal koncertje (főként a korábban a sajtóban emlegetett U2 vagy Sting esetleges EKF szereplése árnyékában), ugyancsak magában hordozta a „nekünk csak ez jutott” keserédességét. Mint a produkcióról írták, Seal „egy kevés híján lefutott/kifakult sztár, aki már majdnem a süllyesztőbe került. 2010-ben azért ennél nagyobb durranást és minőséget, EKF-hez méltó értékrendet tükröző, emblematikus,

a

pop-rockzenében

meghatározóbb

előadó/együttes

szerepeltetése

szerencsésebb lett volna” (Koszits Attila: A kulturális évad nyári könnyűzenei nagykoncertjei, Echo 2010/4). A Seal-lel kapcsolatban hiányolható emblematikus jelleg viszont vitathatatlanul jelen volt több, a Dóm téren tartott könnyűzenei koncerten, mint Grogan Bregovic és együttesének fellépésén, és a Buena Vista Social Club bemutatkozásán. A hatalmas sikert és maradandó élményt kínáló estek ezen szereplői a világzene legnagyobb kortárs csillagai közé tartoznak, és jelenlétük az EKF évben valódi kulturális ünneppé tette a Pécs2010 programsorozatának ezt a részét. A 2010-es év kapcsán említést kell tenni arról is, hogy a városba látogató vendégek mire voltak kíváncsiak, milyen benyomásokat, tapasztalatokat szereztek Pécsről itt tartózkodásuk 133

során. Erről pontos információkkal nem rendelkezünk, mert a vendégek és a vendégéjszakák számának örvendetes 2010-es növekedését rögzítő statisztikai adatok arra nem adnak választ, hogy mit csinálnak azok a turisták itt, akik Pécsre jönnek. E kutatás hiányában érdemes pillantást vetni azokra a részletes beszámolókra, amelyeket a Writers in Residence program résztvevői készítettek, akik a turisták pár napos itt tartózkodásához képest igen jelentős időt, egy-egy hónapot töltöttek Pécsett, 2007. szeptembere és 2010. júniusa között. A minőségi kultúra e 22 termelője és fogyasztója közül csupán ketten-hárman vettek részt egy-egy kulturális programon (ők is az EKF év előtt). Viszont akik írásukat a városnak szentelték, legtöbben beszámolnak az épített környezetről (Dóm, színház, utcák, terek, szobrok, szökőkutak), a múzeumokról (Csontváry, Vasarely, Zsolnay, Várostörténeti, Ókeresztény sírkamrák). Említést tesznek egyéb – tanulságos – tapasztalataikról (például: hogy a templomok zárva vannak; este kihalt a belváros; a pécsiek nyelvismerete hiányos; a vasútállomás képe lehangoló; épp zárva találták a Modern Magyar Képtárat, a TV-tornyot; stb.). E beszámolókból még nem következik magától értetődő módon, de az eddigi EKF-városok tapasztalatai is azt mutatják, hogy a városokba érkező vendégek zöme nem valamilyen rendezvény miatt látogat az adott településre, hanem annak napközben felkereshető helyszínei, látképe, múzeumai, képtárai miatt. A rendezvényeket a városok elsősorban saját lakosaiknak, esetleg a vonzáskörzetükben, a régióban élőknek csinálják, nem a turistáknak. A Pécsett a hazai és külföldi turisták által eltöltött vendégéjszakák száma (1,8 nap az előbbiek illetve 2,3 nap az utóbbiak esetében) amúgy sem elég tág időkeret ahhoz, hogy e szűkre szabott

időt

általánosságban

rendezvények

köré

szervezzék.

(Kivételt

jelentenek

természetesen az olyan több napos kulturális rendezvények, mint a könnyűzenei fesztiválok a maguk törzsközönségével, vagy egyes művészeti ágak rendszeresen visszatérő seregszemléi.) A 2010-es év kapcsán még egy további szempontot szükséges felvillantani, amely az adott időszak szűkebb és tágabb környezetének állapotát, folyamatait érintette, és amely közvetve vagy közvetlenül hatással volt Pécs életére. A hazai környezetet befolyásolta, hogy 2010. tavaszán országgyűlési, őszén pedig önkormányzati választások voltak, amelyek a magyar tapasztalatok alapján mindig feszültségekkel terhesek, konfliktuózusak. Emellett a hazai közegre is jelentős hatást gyakorolt a világgazdasági válság, amelynek azt a negatív hatását sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a 2010-es fesztiváldömping egy olyan időszakban érte 134

a pécsieket és a régióban lakókat, amikor a legtöbb háztartás rosszabb anyagi helyzetben volt, mint korábban, ami a kultúrafogyasztási szokásokat is meghatározta-korlátozta. Míg az ingyenes rendezvények között sok volt, amelyik tömegeket vonzott, a belépődíjasok között nem egy esetében előfordult, hogy az utolsó pillanatban kellett rá közönséget toborozni (ingyenessé tett belépőkkel). Mindez nem írható az EKF számlájára, de sajnos visszavetette azt a nélkülözhetetlen folyamatot, amely a kultúrafogyasztás körét tágabbra próbálná vonni, intenzitását pedig magasabbra igyekezne emelni. Az EKF lezárultát követően a sajtónyilatkozatokban a pozitív mozzanatok kiemelése került előtérbe: a rendezvények nagy száma, a turizmus növekedése stb. Ahhoz azonban, hogy az EKF-et a helyén kezeljük, nem feledkezhetünk meg arról a tényről, hogy a tervezés és felkészülés időszakában szorosan összekapcsolódtak, és egymást feltételezték a 2010-es év nagyrendezvényei és az ezeknek otthont adó új kulcsberuházások. Annak érdekében, hogy Pécs 2010-ben világra-, de legalább is Európára szóló programok helyszíne legyen, megfelelő léptékű és minőségű intézményekre volt szükség. A város 2010 előtt meglévő kulturális helyszínei, amelyek vagy középintézmények (pl. Nemzeti Színház, PTE Orvosi Kari aula, Pécsi Galéria), vagy kicsik, klubszerűek (pl. IH, Dominikánus Ház, Művészetek és Irodalom Háza) elvileg nem lettek volna alkalmasak a kiemelt fesztiválév lebonyolítására. De mégis ez történt, az ismert okok miatt. Részben e pótmegoldásoknak is a következménye, hogy az EKF keretében, ahhoz kapcsolódóan létrejött dolgokban (eseményekben, beruházásokban) a városlakók nem maradéktalanul a saját céljaik megvalósulását látták/látják, hanem egyúttal valamilyen kényszert, tehertételt is. Ez jól látszik az új épületekhez való viszonyban, amelyekről nemegyszer mint olyan problémaforrásokról esik szó, amelyek nehézségeket generálnak. Mindez valószínűleg másként alakul, ha 2010 folyamán az új helyszínek bejáratódnak, és a fesztiválév során, működésben közben igazolják saját különlegességüket és szükségességüket.

4. A jövő: 2011, és ami utána jön Pécsnek az Európai Uniótól kapott EKF-támogatás értelmében az új kulturális intézményeket legalább tíz évig az eredeti funkciójuknak megfelelő, használható állapotban fenn kell tartania. Ezt a feltételt azonban nem kényszerként, hanem lehetőségként kellene felfogni, 135

szemlélni és kommunikálni. Ez az elkövetkező évtized lehetőséget kínál azoknak az elmaradásoknak a korrekciójára, amelyeket a felvezető évek és a fesztiválév során az előkészítésben és a kulcsprojektek kivitelezésében elkövetett késlekedés előidézett. Az új intézmények hatásában és működésében már pár hónap elteltével kirajzolódnak bizonyos korrekcióra szoruló mozzanatok. Az egyik ilyen a lépték- és aránytévesztés. Felülvizsgálandó gyakorlat az új nagyintézmények kapcsán a klubokba való, párszáz fős rendezvényeknek a Kodály Központ nagytermébe való szervezése. Ez egyszerre torzítja és leértékeli az intézmény tényleges funkcióját, illetve külön kihívást jelent a terem megtöltése. Világossá kell tenni, hogy az új intézmények más léptékű és szerepű helyek, mint a Pécsett korábban meglévő kulturális intézmények, és nem arról van szó, hogy ami korábban az IHban, a Művészetek és Irodalom Házában vagy a Laborban szerepelt, annak át kell kerülnie például a Kodály Központba. Az új intézmények profiljának, arculatának kialakítása folyamatban van. Fontos, hogy a Kodály Központ a minőségi zene (komolyzene, jazz), a minőségi kultúra és a tudomány helye legyen, azzá váljon. Ezzel a helyszínnel a jelenleginél takarékosabban kellene bánni. Nem indokolt és nem szükséges a Kodály Központban naponta nagyrendezvényt tartani (ahogy a Művészetek Palotájában sem ez a gyakorlat, egy közel kétmilliós populáció közegében). Az új helyszínekre, így a Kodály Központba is bővíthető volna a hatókör és a látogatói kör, ha a régió fokozatosan be lenne kapcsolva a működésbe, beleértve a régióból jövő fellépőket, akik hozhatnák magukkal saját, otthoni törzsközönségük egy részét is. A nagyberuházások a belváros kulturális telítettségét oldva a keleti városrész irányába mozdították el a kulturális intézményrendszer súlypontját. Ennek hatásaként megkezdődött a belváros kiürülése, funkcióvesztése. Az Egyetemi Könyvtár és a Megyei Könyvtár integrálódása a Tudásközpontba, a Bóbita Bábszínház átköltözése a Zsolnay Kulturális Negyedbe, a Művészetek és Irodalom Háza eredeti jellegű működésének megszűnése üres épületeket hagyott maga után a város szívében. Ezek a kiürülő ingatlanok már minőségi változást idézhetnek elő az eddig is hosszú ideje üresen álló épületekkel együtt (mint a Nádor Szálló, a Nick-udvar, a Fegyveres Erők Klubja stb.), és elindíthatják a városközpont gettósodását és szlömösödését. E folyamat megakadályozása vagy visszafordítása érdekében rendkívül fontos a városközpontban még meglévő kulturális intézmények megvédése, vagy a kiürült kulturális helyszíneknek számára új funkció keresése, illetve ilyen új funkciónak a lehetővé tétele. Egyes épületek esetében erre megoldás lehet, ha a város – pályázati eljárás 136

keretében – a kiürült és funkcióját vesztett helyszíneket civil csoportok (alkotó közösségek) rendelkezésére bocsátja. Az EKF évben kulturális túlkínálat volt Pécsett, hatalmas kulturális dömping árasztotta el a várost. Ilyen, egész éven át tartó dömpingre a következő évtizedekben nem kerül sor. Érdemes volna viszont kialakítani, megerősíteni a város kulturális kínálatának azokat a csúcsidőszakait, amelyek a városarculat építőkövei is lehetnek. Nincs szükség (és lehetőség) folyamatos csúcsüzemre (mint az 2010-ben volt), viszont indokolt volna – akár a korábbi időszak gyakorlatát is tekintetbe véve, de már az új intézményrendszerre építve – a kulturális csomópontokat meghatározni. A létrejött-létrejövő új intézményrendszer belakásához, beüzemeléséhez, funkcióinak pontos kialakításához idő kell. Türelemre van szükség valamennyi érintett részéről abban, hogy ezek az intézmények, amelyekkel az EKF kapcsán Pécs és a régió gazdagodott, felépíthessék a maguk arculatát, működési rendjét, bekacsolódhassanak a kultúratermelés és -fogyasztás vérkeringésébe. Ennek elengedhetetlen része kell, legyen a helyi és regionális közönség bővítése, amit a cselekvő részvétel lehetővé tételével, a minőség felmutatásával és képviseletével indokolt megteremteni. Arra a kérdésre, hogy miként mérhető az EKF év eredménye, sokféle válasz adható. Íme az egyik, a maga megfontolásra érdemes szempontjaival: „Szerintem két alapvetően fontos szempont van. Az első: meg kell vizsgálni, hogy a város milyen új lehetőségekhez jutott, milyen új dolgokat tudott megvalósítani a kultúrán keresztül. Az a fontos, hogy a kultúra mennyire töltötte fel élettel, energiával a várost. A másik tényező a város lakóinak lelkületében végbemenő változás. A kérdés az, hogy az EKF év kapcsán sikerült-e új kötődéseket kialakítani a lakók és városuk között. Az a lényeg, hogy az emberek értsék, Pécs az ő városuk, az ő életterük és mindez rajtuk is múlik. Az a cél tehát, hogy a város fogyasztóiból egyre inkább a város létrehozóivá lépjenek elő. (…) Az új városi mentalitás megszületése a legalapvetőbb. Erre kiváló példa az 1999-es EKF helyszín: Glasgow. A város nagyon nagy bajban volt. Piszkos volt és az emberek nem szerettek ott lakni. Nagy volt a munkanélküliség. A Glasgow1999 program olyan értelemben volt sikeres, hogy az emberek megértették, elhitték, hogy az ő segítségükkel, az összefogásukkal, közös akaratukkal a városuk egy jó hely lehet. Hogy ők maguk tudnak segíteni a városukon. 137

Megcsinálták. Ezek az eredmények a legértékesebbek, már csak azért is, mert a hatásuk sokáig értékelhető.” (Köz_tér_köz 293. old.) Bert van Meggelen szavai ezek, aki a Pécs2010 EKF tanácsadója volt. Érdemes hallgatni rá, és az előttünk álló évek során tovább dolgozni azon, hogy az a szellemiség, amely 2004-05-ben meghatározta az EKF-cím érdekében munkálkodókat, újra megjelenjen és szélesebb körben is elterjedjen, hogy az EKF történetében etalonnak tekinthető Glasgow példáján és tapasztalatain is okulva a kulturális léptékváltás a fejekben és a lelkekben is bekövetkezzen.

FELHASZNÁLT IRODALOM

22 x Pécs. Szerk. Méhes Károly. Pécs, Művészetek és Irodalom Háza, 2010. A határtalan város. Európa Kulturális Főváros – Pécs 2010. Szöveg: Takáts József. Pécs, Európa Centrum Kht., é.n. [2005] Echo, kritikai szemle – Pécs (A folyóirat 2004-2010. közötti évfolyamainak EKF-fel foglalkozó írásai) Háttéranyag a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa program felvezető éveinek eseményeiről 2007–2009. Kézirat (szerző és intézmény megjelölése nélkül) Köz_tér_köz /Space_public. Szerk. Somogyi Krisztina. Hungarofest, h.n., 2010. Pécs. A kultúra vonzásában / Captured by culture. Szerk. Cseri László. Hungarofest, h.n., é.n. Somlyódy Nóra: A Balkán kapuja? Pécs Európa Kulturális Fővárosa. Pozsony, 2010.

138

A PÉCSI EKF-ÉVAD GAZDASÁGFEJLŐDÉSRE GYAKOROLT HATÁSA (RAPPAI GÁBOR VÉLEMÉNYE)

Nyilvánvalóan az egyik legfontosabb kérdés az EKF-évad megítélése szempontjából, hogy milyen hatással voltak a felkészülés évei, a kiemelt beruházások, valamint a 2010 során megvalósított programok Pécs városa, illetve – tágabb értelemben – a régió és az ország gazdaságának fejlődésére. Nem kívánok hosszabban foglalkozni azzal a problémával, hogy milyen összetett feladat a gazdasági fejlődés mérése, mennyi szempont, illetve indikátorváltozó használata lenne szükséges a kérdés korrekt megválaszolásához, mindössze két dolgot bocsájtok előre: − a 2010-es évre vonatkozóan megbízható statisztikai adatokkal alig-alig rendelkezünk, − a gazdasági változások (fejlődés) tényleges megítéléséhez szükséges időhorizont biztosan hosszabb, mint az elmúlt szűk fél év96, ráadásul a 2010-es év bázisaként felhasználható 2009, az általános gazdasági válság miatt minden szempontból rossz viszonyítási alap. Biztosan kijelenthető, hogy a rendelkezésre álló statisztikai adatok inkább csak az értékelők szubjektív érzéseinek nagyon ingatag alátámasztását teszik lehetővé, semmint korrekt, idősoros vizsgálatokon alapuló elemzések készítését. Ha cinikus akarnék lenni, azt írhatnám, hogy a statisztikailag alátámasztható tények szempontjából legfontosabb eredménye a pécsi EKF-évadnak, hogy az Európai Központi Statisztikai Hivatal a 2010-es évre vonatkozó regionális statisztikai évkönyvének (Eurostat Regional Yearbook 2010) címlapjára, illetve az európai városokkal foglalkozó 2. fejezetének bevezető oldalára pécsi fényképet választott illusztrációként.97 Ugyanakkor biztosan nem haszontalan összegyűjteni azokat a szempontokat, amelyek alapján akkor, amikor az empirikus adatok majd rendelkezésre állnak, lehetőség lesz objektíven értékelni az EKF gazdaságfejlődésre gyakorolt hatását. A következő, rövid elemzés tehát legalább oly mértékben szól a potenciális indikátorok kiválasztásáról, mint a tényadatok elemzéséről.

96

Biztosan az is vitatható, hogy a gazdaság fejlődési pályájának megítélése szempontjából mi az „EKF-projekt” kezdete (pályázatírás megindulása, a cím elnyerése, a támogatási szerződés megkötése), illetve vége (az évad lezárulta, a beruházások elkészülte, az elszámolások és revíziók megtörténte). 97 Lásd http://epp.eurostat.ec.europa.eu/cache/ITY_OFFPUB/KS-HA-10-001/EN/KS-HA-10-001-EN.PDF, valamint a Függelékben.

139

Korábbi EKF-projektek alapján tipizálható fejlődési modellek Áttekintve a korábbi kulturális fővárosok az évad megrendezését követő gazdaságfejlődési tendenciát; megvizsgálva a kibocsátás, az értékesítés, illetve a turizmus-vendéglátás idősorait, alapvetően három szcenáriót azonosíthatunk98: 1. évadra koncentráló, 2. felpörgető (beindító), 3. lépték-váltó gazdaságfejlődés. Nagyon sematikusan ábrázolva a fenti három típust – feltételezve, hogy az adott térség gazdasága az EKF-projekttől függetlenül fenntartható fejlődési pályán mozog– az alábbi fejlődési tendenciákat kapjuk:99

1. Az évadra koncentráló városok100 esetén a legfontosabb gazdasági indikátorok az EKF-évben „megugranak”, majd azt követően szinte azonnal visszatérnek a korábban követett fejlődési pályára. Nyilvánvalóan ez egy erősen egyszerűsített séma, ugyanis elképzelhető, hogy a kiugrás nem csak egy évre koncentrálódik, hanem a felvezető, illetve a lecsengető évek is az eredeti növekedési pálya felett teljesítenek, de az alapgondolat tetten érhető. Ebben a szcenárióban a kulturális főváros évad nagy 98

A tipizálás tőlem ered, nyilvánvalóan szubjektív és vitatható. Az ábra vízszintes tengelye az idő múlását jelzi, T-vel jelöltem a kulturális főváros évet, értelemszerűen T-1 az ezt megelőző, T+1 az ezt követő év, és így tovább. A függőleges tengelyen a gazdasági fejlődés valamely kiemelt indikátorát mérhetjük (az ábrán fiktív!). 100 Itt és későbbiekben is kulturális fővárosokról (tehát városokról) írok, ám a gazdaság fejlődési tendenciái általában nem városi, hanem – legalább – regionális szinten értelmezhetők, a rendelkezésre álló statisztikai adatok nagy része is ilyen aggregátumra vonatkozik. Ennek ellenére, az egyszerűség kedvéért úgy teszek, mintha a városoknak lenne önálló gazdaságfejlődési pályájuk. 99

140

turistaforgalmat generál, ebből adódóan az értékesített szolgáltatások mennyiségének és árának (talán minőségének is) jelentős növekedése mutatható ki, a megvalósított beruházások

viszont

mindössze

„pontszerűen”

hatnak

a

város

gazdasági

teljesítményére, illetve a foglalkoztatásra (gyakorlatilag az elszámolás pillanatában megemelik a GDP-t, ám hosszabb hatást nem eredményeznek). 2. A felpörgető (beindító) típusú kulturális főváros projektek alapvető jellemzője, hogy korábbi fejlődési (növekedési) pálya az EKF-évad következtében megváltozik, a növekedési ütem megemelkedik, a gazdaság és a foglalkoztatás felpörög, és tartósan (évekig, akár egy évtizedig is) a korábbinál magasabb fejlődési ráta mérhető. Ez a forgatókönyv azon alapul, hogy a projekt új termelési, szolgáltatási irányokat tár fel, ezek kiteljesedése évekig eltart, miközben a rések kitöltéséből adódó versenyelőny hosszú időtávon fennmarad. Itt is kijelenthető, hogy a növekedési ütem változásának egyetlen

évhez

kötése

bizonyára

egyszerűsítés,

ám

a

fejlődési

pályák

megkülönböztetése szempontjából kézenfekvő. 3. Az EKF kihasználásával fejlettségi szintjükben és gazdaságnövekedési ütemükben léptéket váltó városok tipikusan már régebb óta várnak arra, hogy bizonyos, a város gazdaságfejlődése szempontjából rendkívüli fontosságú, elsősorban szolgáltató jellegű beruházásaik végre elkészüljenek, miáltal magasabb kibocsátási szint elérése válik számukra lehetővé. Az ilyen, un. „fejnehéz” projektek beruházás-gazdaságossági szempontból csak akkor vállalhatóak, ha a kezdeti nagy beruházási összegek minél magasabb arányban külső (lehetőség szerint vissza nem térítendő) forrásból finanszírozódnak. Jellemzője az ilyen beruházásoknak, hogy noha a piacon általánosan elvárt megtérülési rátánál alacsonyabb, ám még mindig pozitív megtérüléssel rendelkeznek, ez a jövőbeni hozam ugyanis a biztosítéka későbbi – most már magasabb szintről induló – növekedési pályának. (Ezért hibás minden olyan vélekedés, miszerint a kulturális jellegű projektektől elégséges a „nullszaldót” elvárni, hiszen részben a megvalósult beruházás jövőbeni amortizációja, részben a működési költségek vélelmezhetően növekvő tendenciája viszonylag gyorsan veszteségessé teszi a kezdetben 0 egyenlegű projekteket! Az természetesen más kérdés, hogy az ilyen projektek megtérülési számításai számos nem jól számszerűsíthető pozitív externáliával is bírnak, melyek nem feltétlenül pénzben mérhető megtérülést is eredményeznek.) Valószínűleg nem igényel külön bizonyítást, hogy szigorúan gazdasági szemszögből nézve az

141

előbbiekben vázolt szcenáriók sorrendje egyben emelkedő rangsor is, vagyis a legkedvezőbb forgatókönyv a lépték-váltó (harmadik), a legkevésbé kívánatos az évadra koncentráló (első). Jól látható, hogy egy konkrét kulturális főváros projekt besorolása a fenti típusokba egyben értékítélet is, vagyis a tipizálással egyidejűleg a sikerességről is nyilatkozunk.

Graz példája Annak érdekében, hogy a fenti tipizálás kézzelfoghatóbb legyen, tekintsük a sokszor példaként emlegetett Graz gazdaságfejlődésének néhány adatát. Közismert, hogy Graz a 2003-as évben volt Európa Kulturális Fővárosa, az alábbi ábra a 2000 és 2008 közötti (korábbi jelöléseinkkel T-3 és T+5 közötti) időszakot szemlélteti. (Sajnos az Eurostat adatközlése bizonyos esetekben NUTS2 régió szinten [Stájerország], más esetekben NUTS3 mélységben [Graz] közli az adatokat101, de a tendenciák valószínűleg ettől nem torzulnak lényegesen.) Az adatok a 2000-es év bázisán számítódnak, azaz láthatjuk, hogy pl. a kulturális főváros évad évében a Stájerországba látogató turisták száma mintegy 15%-kal haladja meg a bázisév adatát.

Ha az előzőekben bemutatott tipizálást elfogadjuk, akkor Graz esetében a felpörgető (beindító) forgatókönyv tűnik beazonosíthatónak. Ugyanakkor érdemes megfigyelni, hogy a növekedési ütem megváltozása (a gazdaságfejlődés gyorsulása) nem feltétlenül az EKF-évben történt, sőt bizonyos idősorok tekintetében – nyilván a kulturális főváros évadra koncentrálódó elhalasztott, vagy éppen előrehozott kereslet következtében – a 2004-es (T+1) évben még visszaesés is kimutatható volt. Összességében kimondható, hogy még egy oly sikeresként beazonosított projekt, mint a graz-i EKF is csak néhány év távlatában hoz 101

Az alapadatokat a Függelék tartalmazza.

142

statisztikailag is kimutatható eredményeket.

A pozitív kimenetel előfeltételei Annak érdekében, hogy a pécsi EKF-év gazdaságfejlődésre gyakorolt hatásáról többé-kevésbé objektív képet kaphassunk (majd egyszer, amikor lesznek statisztikai adatok!), célszerű összegyűjteni, hogy a korábbi kulturális fővárosok tapasztalatai alapján részben a Palmerjelentés102, részben a liverpool-i évad értékeléseként elkészített tanulmány103 alapján melyek a siker azonosítható feltételei: − Sikeres infrastruktúra- és közterület-fejlesztési projektek végrehajtása. Elsősorban a kiválasztott városok megközelíthetőségének jelentős javítása, a városon belüli közösségi közlekedés gyorsítása, biztonságossá tétele, szükség esetén a megváltozó (újonnan létrejövő) súlypontok közlekedési hálózatra fűzése, a parkolási kapacitás növelése (a parkolás ellenőrzési rendszerének fejlesztése); új, nagy tömegek kulturált kiszolgálására alkalmas közterek létrehozása, a megvalósuló beruházások hosszú távú fenntarthatóságának biztosítása (energia-racionalizálás, fenntartási költségek, illetve potenciális bevételek összehangolása). − Professzionális,

önkormányzat

közeli

projektmenedzsmentre

szakosodott

cég

kifejlődése, elsősorban azon probléma kiküszöbölése érdekében, miszerint az Önkormányzatok általában – speciális jellegüknél fogva – nem megfelelően informáltak,

döntéshozatali

mechanizmusaik

lassúak,

ebből

következően

rugalmatlanok, illetve apparátusuk számtalan további feladattal terhelt, így kapacitáshiányos. − A turizmus (szolgáltatások) és a termelő ágazatok párhuzamos fejlődése, vagyis a sikeres kulturális fővárosok a megnövekedő turizmust nem elszigetelten kezelték, nem egyszerűen a szolgáltatások mennyiségének növelésével és minőségének javításával reflektáltak az egyszeri lehetőségekre, hanem kihasználva a koncentráltan jelentkező beruházási

lehetőségeket,

illetve

turistaként

érkező

fizetőképes

keresletet,

„iparfejlesztést” is végrehajtottak. Ezen fejlesztések egy része triviális (pl. ajándéktárgyak készítése, múzeumok digitalizálása), más részük már jelentősebb innovációt is tartalmaz (pl. akusztikai berendezéseket gyártó iparág megjelenése egy koncertközpont apropóján, elektromos járműgyártás lefölözve a kezdeti nagy megrendelés kínálta lehetőségeket).

102 103

Lásd http://ec.europa.eu/culture/pdf/doc654_en.pdf . Lásd http://www.liv.ac.uk/impacts08/Papers/Creating_an_Impact_-_web.pdf .

143

− Hosszú távú projektek megjelenése, elsősorban nem is ipari, illetve termelő projekteket értve itt, hanem kulturális-tudományos eseményeket. Egyértelműen állítják a korábbi sikeres EKF-városok, hogy amennyiben a kulturális főváros évadban sikerült „vándorkongresszusokat”

letelepíteni,

vagy

egyes

kulturális

rendezvényeket

hagyományosnak kikiáltani, az ebből eredő pozitívumok hosszú távon megalapozzák a fejlődést. A korábbi kulturfővárosok tapasztalatai alapján kijelenthető, hogy ezen rendezvények tradicionálissá tétele szempontjából a legnehezebb a T+1-edik év, vagyis az EKF-évadot követő első esztendő, itt van szükség a legnagyobb odafigyelésre, és – sajnos – anyagi ráfordításra. − Pozitív externáliák túlsúlya a negatívakkal szemben, nem megkerülve, hogy egy kulturális fővárosi évad feltétlenül számos kellemetlenséggel, mérhető, illetve nehezen mérhető hátránnyal is jár. A gazdasági fejlődés adatait vizsgálók, miközben a kibocsátás, foglalkoztatás, turizmus indikátorait vizsgálják, sok esetben alulbecsülik a nem mérhető pozitív hatásokat (a városkép javulásától a büszkeség-effektusig). Kétségtelen, hogy az elemzések bizonytalanságát nagymértékben növeli, hogy az externáliák beárazásával korábban objektívnek tűnő számítási eredményeket felülírunk, ugyanakkor az EKF-projektek rendkívül jellemző sajátossága, hogy számos pozitív hatás csak nehezen mérhető módon, és időben jelentősen késleltetve jelentkezik. Számos példa mutatja, hogy az említett túlsúlyt már azzal is el lehet érni, ha egyszerűen törekszünk a nem mérhető hatások összegyűjtésére, hiszen ilyenkor kiderülhet, hogy a negatív externáliák nagy része már költségként (kiadásként) számbavételre került. (Tipikus példa erre, amikor mindenki úgy emlékszik, hogy egy közterületen levő nagy rendezvény után milyen piszok és felfordulás volt, ugyanakkor a rendezvény költségvetésében a takarítási költségek megnövekedésével már számoltunk, a koncert utáni eufóriával viszont nem!) − Politikai konszenzus és egyértelmű lakossági támogatás megléte, melyek talán a legnehezebben elérhető feltételek. Miközben a tapasztalatok azt mutatják, hogy minden kulturfőváros érvelt a „cél mozgósító erejével”, a „civil-kurázsi hegyeket megmozgatni képes energiájával”, ám a kezdeti eufóriát követően más városok esetében is sokszor inkább az ellendrukkolás volt kimutatható. Arról, hogy Pécsett milyen mértékű volt a konszenzus-hiány más városokkal összevetve, nyilván nincs konkrét adatunk, ugyanakkor az is tapasztalat, hogy később már sokan egészen

144

másképp emlékeznek. (Liverpool esetében az évenkénti monitoring azt mutatja, hogy lakosság véleménye az kulturfővárosi évről az időben távolodva egyre javul!) Feltétlenül fontos megjegyezni, hogy az előbb felsorolt sikertényezők között nem jelenik meg sem a megvalósított beruházások összértéke, sem a kulturfővárosi évadban rendezvényekre elköltött összeg relatív, vagy abszolút nagysága. Utóbbi igazolására álljon itt egy kimutatás, amely a Palmer-jelentés alapján állítható össze: Látogatók/vendégéjszakák Programok teljes EKF-város, év

számának növekedése az

ráfordítása

előző évhez képest104

(millió €)

LUXEMBOURG 1995

0,66%

21,5

COPENHAGEN 1996

11,25%

58,7

THESSALONIKI 1997

15,27%

67,4

STOCKHOLM 1998

10,00%

54,6

WEIMAR 1999

56,13%

50,0

AVIGNON 2000

14,29%

21,1

BOLOGNA 2000

10,15%

33,6

BRUSSELS 2000

5,35%

32,8

CRACOW 2000 *

20,00%

12,8

HELSINKI 2000

7,74%

32,9

-11,71%

18,8

15,65%

7,9

-13,64%

22,8

PORTO 2001 *

32,00%

58,5

BRUGES 2002

9,02%

27,2

SALAMANCA 2002

21,67%

39,2

GRAZ 2003

22,84%

59,2

PRAGUE 2000 REYKJAVIK 2000 SANTIAGO DE COMPOSTELA 2000

*a rendező város által megadott, becsült adat

Láthatjuk, hogy két esetben a kulturális fővárosi évad ellenére visszaesett a látogatások mennyisége, valamint az is kimutatható, hogy nagy relatív változások az addig viszonylag 104

Amennyiben a jelentés adatai lehetővé tették törekedtem az idegenforgalom gazdaságélénkítő hatását jobban reprezentáló vendégéjszakák számával számolni, ugyanakkor ahol erre nem volt mód megelégedtem a városba látogató turisták számából képzett dinamikus viszonyszámmal is.

145

kisebb turistaforgalommal rendelkező városoknál jelentek meg. (Weimar például 367 ezer vendégéjszakáról növelte idegenforgalmát 573 ezerre, igaz a következő évben ismét „visszaesett” 448 ezerre, egy évvel korábban Stockholm gyakorlatilag azonos költségvetéssel csak 10%-kal növelte turistaforgalmát, igaz ez 2,5 millió vendégéjszaka-többletet jelentett). Valószínűleg nem csak arról van szó, hogy „alacsony bázisról könnyebb javulni” de arról is, hogy csak egy meghatározott, többé-kevésbé adott számosságú réteg érhető el a kulturfővárosi programok által, így csak ők képezhetik a növekmény bázisát.

Pécs és a számok Ezek után tekintsük át a 2010-es év (illetve – az idősori tendenciák kimutatása érdekében – az ezt megelőző időszak) néhány gazdasági mutatóját!105 Mint korábban említettem, az elmúlt évre vonatkozóan szinte alig áll még rendelkezésre összehasonlításra alkalmas adat, ráadásul a hazai statisztikai gyakorlatból következően települési (pécsi) mutatószámok elvétve vannak. Viszonylag hosszú összehasonlítható idősorok képezhetők Baranya megye foglalkoztatási jellemzőiről és a turizmus alapadataiból: Év

Foglalkoztatott Munkanélküli

Gazdaságilag nem aktív népesség

Foglalkoztatási arány, %

Munkanélküliségi ráta, %

ezer fő

Vendég, Ebből: ezer külföldi kereskedelmi szálláshelyen

2000

145,6

11,1

158,3

46,2

7,1

247,6

73,3

2001

145,0

10,0

159,3

46,1

6,5

274,6

68,1

2002

143,5

11,2

7,2

281,9

57,3

139,4

12,3

158,3 159,6

45,8

2003

44,8

8,1

274,9

50,5

2004

134,2

11,6

165,1

43,2

8,0

266,1

50,9

2005

145,1

13,3

150,0

47,0

8,4

259,7

48,4

2006

146,9

12,1

147,9

47,9

7,6

260,7

49,3

2007

138,7

11,3

158,0

45,0

7,5

255,9

45,2

2008

135,6

15,7

156,9

44,0

10,4

249,8

42,5

2009

142,9

18,8

143,7

47,8

12,2

224,1

52,4

2010

145,8

21,9

136,0

47,4

13,7

253,3

54,0

Láthatjuk, hogy a megye foglalkoztatási helyzete, illetve kereskedelmi vendégforgalma szempontjából az országra jellemző általános gazdasági tendenciák (politikai ciklusok, világgazdasági válság, restriktív, illetve élénkítő gazdaságpolitika) sokkal relevánsabbak, mint a 2010-es kulturfővárosi év – minden szempontból pozitív – hatása. Ennek megfelelően, amikor az elmúlt évben Pécsre, illetve Baranyába látogató turisták számát, az itt eltöltött vendégéjszakák mennyiségét elemezzük, a dinamikus összehasonlítás mellett feltétlenül szükséges az ország más régióval, illetve hazánk egészével is összevetni a tendenciákat, hiszen csak így kaphatunk többé-kevésbé valós képet az erőteljes depresszió időszakában 105

Az adatok forrása Baranya megye statisztikai évkönyve 2008. (KSH, Pécs 2009.); Dél-Dunántúli statisztikai tükör 2011/4 (www.ksh.hu), Statisztikai tájékoztató – Baranya megye 2009/4 és 2010/4 (http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xftp/megy/094/bara094.pdf, illetve .../104/bara104.pdf), és a jelentést készítők számára rendelkezésre bocsátott adatok.

146

megrendezett EKF-projektről. A KSH elemzését alapul véve megállapíthatjuk, hogy „Baranya megye kereskedelmi szálláshelyeit 2010 során mintegy 253 ezren vették igénybe, az itt eltöltött vendégéjszakák száma 594 ezer volt, ami a megelőző évhez képest a vendégek számának 12%-os, a vendégéjszakákénak közel 9%-os emelkedését eredményezte. Ez a növekedés egyben azt is jelenti, hogy Baranya idegenforgalmi mutatói jóval kedvezőbben alakultak, mint a DélDunántúl vagy az ország hasonló mutatószámai, miután régiónkban a vendégek és a vendégéjszakák számában 6 illetve 11%-os forgalom csökkenés következett be, országosan pedig a növekedés mértéke mindkét esetben 2% alatt maradt.”106 Különösen örvendetes, hogy 2010-re a külföldi turisták száma 26%-kal, 54 ezerre emelkedett, igaz az általuk eltöltött vendégéjszakák száma ennél csak jóval kisebb mértékben, alig több mint egy százalékkal – 159 ezerről 161 ezerre – növekedett. A külföldi forgalom közel 15%-át kitevő osztrák turisták száma két és félszeresére bővült. A belföldi vendégek száma mindössze 9%-kal haladta meg az egy évvel korábbit, mintegy 18 ezer fővel emelkedett, és így elérte a 200 ezret, az általuk eltöltött vendégéjszakák tekintetében a növekedés 12%-os, így 384 ezerről 433 ezerre változott. Érdekes megvizsgálni a vendégforgalom éven belüli alakulását: a legkevesebb vendég – alig több mint tízezer – januárban, a legtöbb (31 ezer) júliusban érkezett. Az év első hónapjaiban az egy évvel korábbihoz hasonlóan, vagy attól kissé elmaradva alakultak a vendégszámok, majd az év második felében felerősödött a forgalom és júliusban 36, novemberben 29%-kal érkeztek többen Baranyába, mint egy évvel korában. Az éven belüli szezonalitást szemlélteti az alábbi ábra (lásd uo., 9. old.):

A szállástípusok közül – örvendetes kapacitásbővülésüknek is köszönhetően – a szállodákat 106

Lásd Statisztikai tájékoztató – Baranya megye 2010/4., 8. old.

147

részesítették előnyben a vendégek, mintegy 60%-uk lakott itt. A szállodákban megszálló külföldi vendégek száma 42%-kal növekedett, ami örvendetes, ugyanakkor az itt tartózkodásuk átlagos hossza lerövidült, a külföldi vendégéjszaka szám bővülése ugyanis mindössze 17%-os volt. Az elmúlt évben a kereskedelmi szálláshelyek összes bruttó árbevétele 6,2 milliárd forint volt Baranyában (ennek 55%-a szállásdíj, fennmaradó része vendéglátás és egyéb szolgáltatás), a szállodákban realizálódott az összes árbevétel több mint háromnegyede (4,8 milliárd Ft), így a szállodák 25%-os bevételbővülést mutathattak ki. Az elmúlt három év viszonylatában rendelkezünk Pécsre vonatkozó összehasonlítható adatokkal is:

Év

Vendégek

Vendégéjszakák

száma kereskedelmi szálláshelyeken

2008

122 426

224 829

2009

98 663

186 634

2010

124 050

238 145

Mit mutatnak a pécsi számok? Elsősorban azt, hogy a 2010-es EKF év egy kiterjedt pénzügyigazdasági válság kilábalási periódusának elején zajlott, magán viselve ennek minden jelét. Örvendetes a turizmus mutatóiban kimutatható növekedés az előző évhez képest, de mindez arra volt elég, hogy visszakapaszkodjunk a két évvel korábbi szintre (Pécsett például 2006ban 135 299 vendég, 257 068 éjszakát töltött, vagyis mindkét mutató közel 10%-kal volt magasabb, mint 2010-ben!). Nyilván nem lehetünk elégedetlenek, hiszen a vendégek és vendégéjszakák száma gyorsabban bővült, mint az ország többi részében (külön örvendetes a külföldiek számának kedvező alakulása), de átütő változást, kiugróan magas növekedési rátát nem sikerült ezen területen elérni. Turisztikában jártas szakemberek hosszabb időtávról visszatekintve biztos mélyebb elemzésre is képesek lesznek, ám most az jelenthető ki, hogy az EKF-év leginkább az előző időszak visszaesését követő gyorsabb ütemű felzárkózást tett lehetővé, nemritkán az elhalasztott (vagy éppen előrehozott) kereslet kielégítésével. A belföldi turistákat kevésbé vonzotta a kulturfővárosi program (lehet persze úgy is fogalmazni, hogy a Pécs irányába megjelenő belföldi turisztikai kereslet telített!), a külföldi turisták közül inkább csak a környező országokból sikerült jelentősebb tömegeket megmozgatni. (Igazolódni látszik az a korábban többször megfogalmazott félelem, miszerint Isztambul beemelésével a 2010-es év kulturális fővárosai közé mindazok, akiknek Pécs „egynapi járóföldnél messzebb esik” nem minket 148

választottak.) Az alapvető gazdasági mutatókat (foglalkoztatottak, vállalkozások száma, ipari termelés, stb.) tekintve kijelenthető, hogy az EKF-év nem hozott áttörést, a megvalósított beruházások, illetve programok – noha feltétlenül pozitívan hatottak – csak az évtized elején-közepén mért szinthez való visszatérést tették lehetővé.107 Mindemellett ne feledjük, hogy a 2010-es év tényleges hatásainak megítélése, a pécsi gazdaságfejlődés besorolása a korábban említett három típus valamelyikébe csak néhány év távlatában lesz korrektül megoldható!

Tanulságok, következtetések, javaslatok Az alábbiakban – inkább csak felsorolásszerűen – néhány, a város, illetve régió szempontjából lényeges, a gazdaságfejlődést komolyan érintő tanulságot próbálok megfogalmazni, úgy, hogy a korábban azonosított „sikertényezők” pécsi megjelenéséről, illetve meg nem jelenéséről képet kapjunk. A következtetések egy része objektív, empirikusan (igaz sokszor csak kismintán) igazolható, más részük teljes mértékben szubjektív, ebből következően nyilvánvalóan vitatható és vitatandó. 1. Valószínűsíthető, hogy az Európa Kulturális Fővárosa cím elnyerésének hosszú távon legfontosabb eredménye az autópálya Pécsig történő kiépítése volt. A város megközelíthetősége, illetve erről a megközelíthetőségről alkotott befektetői kép egy csapásra megjavult, reményeink szerint a következő néhány évben jelentősebb termelő kapacitás térségbe költözésével kamatozik. Ugyanakkor a város közlekedési és parkolási struktúrája semmit sem változott, a kulturfővárosi évadot nem, illetve minimális mértékben sikerült kihasználni a közösségi közlekedés átalakítására, a P+R koncepció meghonosítására. Az új beruházások, a köztérfelújítások érzékelhetően igyekeztek ügyelni a megközelítés-parkolás problémakörére, ám a Zsolnay Vilmos úti új „kulturális tengely” esetén a kérdés szinte teljesen háttérbe szorult, a Kodály Központ parkoló-ellátottsága már most szűk keresztmetszetet okoz, a Széchenyi térre történő behajtás kérdése körül kialakult vita már-már megmosolyogtató volt. Talán a parkolási rendszer városi (BIOKOM Kft.) kézbe vétele lehetővé teszi a probléma újragondolását, a közösségi közlekedés fejlesztésére elnyert európai pályázati forrás

107

Csak érdekességképpen említem, hogy a Baranya megyei építőipar – EKF-beruházások ide, vagy oda – 2010-ben 4%-kal kisebb termelési értéket produkált, mint az előző évben, amikor szintén 4,5%-os csökkenés volt kimutatható a 2008-ashoz képest. Csekély vigasz, bár mindenképpen pozitívum, hogy az országos termelés csökkenés jóval drasztikusabb, mintegy 9%-os volt 2010-ben.

149

pedig lehetőséget ad egy komplex közlekedésfejlesztési koncepció alapján történő átalakításra. 2. Biztosan jelentős hozadéka az évadnak, hogy létrejött egy (illetve a Menedzsment Központ 2011 elején lezajlott szétválását követően két) önkormányzat-közeli projektmenedzsment kapacitás és tudásbázis.108 A következő években fog eldőlni, hogy a Pécsi Városfejlesztési Nkft., illetve a – kimondhatatlan és tevékenységi körét nem feltétlenül lefedő neve miatt előbb-utóbb névváltoztatásra kényszerülő – Művészeti Marketing és Kommunikációs Közhasznú Nkft. milyen mértékben (és hol) képes hasznosítani az EKF-projekt során megszerzett, valóban páratlan tudását. Csak reménykedhetünk abban, hogy a város eljövendő nagyprojektjei támaszkodni fognak az elmúlt időszakban megszerzett tapasztalatokra, elkerülve ezáltal sok olyan hibát, melyet kulturfővárosi projektben átéltünk. 3. Sajnálatos, de le kell számolni egy magát hosszú időn keresztül tartó, sokszor hangoztatott félreértéssel, miszerint a nagyberuházások legfontosabb hozadéka a helyi építőipar megerősödése lesz. Láthattuk, hogy egy bizonyos projektméret felett, a szükséges likviditás, illetve kapacitás garantálhatósága okán csak nemzetközi, vagy nagy hazai építőipari cégek kerülhettek szóba kivitelezőként. Pécsi polgárként fájlalhatjuk, hogy a helyi ipar csak alvállalkozóként vehet részt a nagyprojektekben, ugyanakkor be kell látnunk, hogy azokkal az egymilliárd forint nagyságrendjét is elérő beruházásokkal, melyeket a pécsi, Pécs környéki építőipari cégek fővállalkozóként elnyertek, a helyi kivitelezők nem, illetve alig tudtak megbirkózni. Ezek a közterületfelújítások – tisztelet a kivételnek109 – silány minőségben, lassan, állandó elszámolási viták és garanciális javítási igények mentén teljesültek. Kijelenthető tehát, hogy a helyi építőipar, illetve ennek beszállítói köre nagy lehetőséget szalasztott el, a potenciális „tőkeinjekció” lehet, hogy újabb évtizedekig várat magára. 4. Miközben az általános sikertényezők között igen előkelő helyen nevesítettük az ipar és a szolgáltatások párhuzamos növekedésében rejlő lehetőségeket, ki kell jelenteni, hogy Pécsett a kulturális projektekre épülő termékfejlesztés szinte teljes egészében elmaradt. Még olyan kézenfekvő innovációk is a tervek szintjén maradtak, mint például az egységes belépőjegy-design, illetve ennek reklám-felületként való kihasználása, vagy az ajándéktárgy-dömping központi „lefölözése”. Valószínűleg az EKF-év többször 108 109

A pécsi projektmenedzsment kérdéskörrel részletesen foglalkozik Kovács Katalin anyaga, így az itteni taglalása szükségtelen. Ettől kezdve több helyen is általánosító megállapításokat teszek, kérem, minden esetben értelmezzük úgy, hogy hozzáfűzöm a „tisztelet a kivételnek” kitételt.

150

említett beruházási határidő orientáltsága az oka, de alig maradt kapacitás pl. a vendéglátás megnövekedett eszközigényéhez kapcsolódó termékfejlesztésre, vagy a Tudásközpont

létrejöttével

megjelenő

informatikai

többletigény

(pl.

az

állománydigitalizálás, vagy a hálózat-egységesítés) kielégítésére. Nem hallgatható el, hogy a Pécsi Tudományegyetem is gyakorlatilag érintetlenül ment el az EKF mellett, legalábbis ami a szakportfoliójának fejlesztését illeti (pl. eleddig nem létesített senki hangmérnök-képzést a Kodály Központ bázisán, vagy szinte semmilyen bővülés nem mutatható ki a könyvtáros szakma képzőpalettán, holott a Tudásközpont kitűnő gyakorló terep lehetne). 5. Bebizonyosodott, hogy a pécsi kereskedők és vendéglátó ipari szolgáltatók kreativitása alacsony, az ezen a területen megjelenő vállalkozások kevéssé adaptívak. Sok panaszt hallhattunk, melyek a városba érkező turisták alacsony vásárlói/fogyasztói keresletéről szóltak, ugyanakkor kevesebb szó esett arról, hogy a „turista-útvonalak” mentén a nyitvatartási idők110 szinte változatlanok maradtak, a csomag-árak, akciók szinte meg sem jelentek, a több napos itt tartózkodást provokáló programösszehangolások csak időnként voltak tetten érhetők. Biztosan oka a korábbiakban említett, a várakozástól elmaradó mértékű turizmus-bővülésnek a válság, valamint a német és török EKF-konkurencia, de valljuk be, sok tekintetben magunk is tehetünk arról, hogy a tipikus tartózkodási idő az egy, illetve két nap volt! 6. Amennyiben az elmúlt év programkínálatát ilyen szempontból is átnézzük, kimondható, hogy helyi lakosság kultúra-fogyasztási keresletének árrugalmassága szinte végtelen. Mindez nagyjából annyit jelent, hogy míg az ingyenes rendezvények látogatottsága meglehetősen magas volt, szinte a legkisebb költség megjelenése is drasztikusan csökkentette a pécsiek (de ami szomorúbb, még a hazai idelátogatók nagy részének is) program-keresletét. (Bármennyire hihetetlen, kimutatható, hogy a Kossuth téri, korábban este 6 óra után ingyenes parkoló fizetőssé válásával a belvárosi programokra autóval igyekvő pécsiek, illetve környékbeliek jelentős hányada elállt az esti „beugrástól”.) Ezen értékelés kereteit messze meghaladó, de a közeljövőben biztos megvalósítandó kutatásnak mihamarabb ki kellene mutatnia, hogy mi az a költségszint, amelyet egy-egy kiállítás, vagy kulturális program megtekintése érdekében a magyar turista, illetve városlakó áldozni hajlandó.111 Amúgy is elgondolkodtató, hogy egy magát mediterránként pozicionáló városban meddig tartható az általános munkaidővel szinte teljes mértékben egybe eső múzeumi, illetve belvárosi kiskereskedelmi nyitvatartási rend. 111 Vegyük észre, hogy míg a Nyugat-Európában szinte általánossá vált 6-10 €/felnőtt (azaz durván 1500-2500 Ft) belépőjegyárak a magyar 110

151

7. A programok, projektek nagy részére igaz volt, hogy a kulturális események költségeinek előkalkulációja általában hibás (alultervezett), költségviselőként, illetve a finanszírozási források végső kiegészítőjeként gyakran a „közszféra” jelenik meg (Pécs esetében általában maga a városi költségvetés, illetve a városüzemeltető cég büdzséje). Mindez nem csak azért szerencsétlen, mert a finanszírozók számára a kulturális projektek feneketlen kútnak tűnnek, de azért is, mert azok a szereplők, akik hosszabb távon valóban profitálhatnának a város-imázs javulásából, viszonylag rövidtávon ellenérdekelté válnak, sokszor inkább akadályozói (lásd pl. közterületfoglalási engedélyek kiadása, bérlemények díjának meghatározása) lesznek a folyamatoknak, mint támogatói. Érdekes lenne megvizsgálni, hogy milyen mértékben tudatosult a városban (ezáltal akár az önkormányzati hivatalt, akár a lakókat értve), hogy a tavalyi év mintegy 50%-kal magasabb városüzemeltetési költséget igényelt, miközben ennek a költségvetésben (értsd a Város, illetve a Pécs Holding költségvetésében) semmilyen forrása nem volt. 8. Nem, illetve csak nagyon érintőlegesen érinti az EKF-évad gazdaságfejlesztésre gyakorolt hatását, mégsem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy a cím elnyerésétől a teljes projekt zárásáig súlyos politikai csatározások kísérték/kísérik az előkészítést, a beruházásokat, a programmenedzsmentet, a lebonyolítást, stb. Anélkül, hogy bármilyen városi legendába bonyolódnánk a „lenyúlások” terén, kijelenthető, hogy a konszenzus hiánya biztosan hatékonyságcsökkentő hatással volt a projektre. 9. Elmaradt pozitív externáliaként értékelhető, ezáltal meglehetősen sajnálatos, hogy annak ellenére, hogy hatalmas összegeket fordíthatott a város beruházásokra, ma még nem látható, hogy emblematikus terek, épületek keletkeztek volna. Általánosságban elmondható (előrebocsájtva, hogy nem pécsi, hanem magyar sajátosságról van szó!), hogy nem jött létre kellő mértékű lakossági azonosulás, az ellendrukkerek többen és hangosabbak voltak akár a várost, akár az ország egészét nézzük. Annak ellenére, hogy a nyitóünnepség átütő sikert hozott, hogy a kulcsberuházások jelentős része végül vállalhatóan elkészült, sajnálatos módon a városlakók döntő hányada fogyasztóként és nem résztvevőként viszonyult a kulturfővárosi évhez, eltúlzott várakozásaiból következően végül csalódottan zárta az elmúlt évet. Meggyőződésem, hogy még nem késő, ráadásul feltétlenül szükséges lenne egy jól megtervezett PR-

jövedelmi viszonyokban eltúlzottnak tűnnek.

152

kampány keretében erőteljesebben hangsúlyozni a projekt sikerességét, kiváltva ezáltal a helyiek, illetve hazai lakosság büszkeség-érzetét! Összességében megállapíthatjuk, hogy a korábban felsorolt sikertényezők bizonyos része a pécsi kulturfővárosi projektben is tetten érhető, ugyanakkor a vizsgált gazdasági indikátorok alapján léptékváltásról, vagy a fejlődési ütem felpörgéséről nem beszélhetünk. Megfontolandó, hogy konszenzussal elfogadott, hosszú távú, komplex városfejlesztési stratégia hiányában, a meglevő stratégiák pillanatnyi érdekek alapján történő semmibe vétele miatt mennyi lehetőséget szalasztottunk el, ugyanakkor a beruházások eredményeképpen itt maradt közterek és épületek, az ezekben működő, vagy működtethető intézmények hatalmas fejlődési potenciált rejtenek még magukban. Mindennek Pécs városa érdekében történő hatékony kihasználása mindenképpen igényli a városlakók és döntéshozók gondolkodásbeli léptékváltását is!

153

Függelék Az Eurostat 2010 évi regionális évkönyvének borítója, illetve 35. oldala

Graz gazdaságára, illetve turizmusára vonatkozó néhány adat112

Indicator

112

Arrivals (Styria)

Overnight

Employees by

stays

industry

(Styria)

(Graz)

Gross Regional

employment

Product per

by industry

capita, current

(Graz)

prices (Graz)

2000

2 394 492

9 441 972

199 800

227 200

11 201

2001

2 533 168

9 701 579

201 000

228 500

11 443

2002

2 614 448

9 831 174

199 000

227 300

11 495

2003

2 735 002

9 943 730

200 600

228 800

12 098

2004

2 618 828

9 545 089

204 300

232 900

12 717

2005

2 700 853

9 741 877

209 200

238 300

13 397

2006

2 771 668

9 746 139

212 700

242 400

14 106

2007

2 902 491

10 049 876

217 400

247 500

14 773

2008

3 032 786

10 581 298

222 500

252 400

15 365

Az adatgyűjtésben segítségemre volt Klesch Gábor, PhD-hallgató, az adatok forrása http://epp.eurostat.ec.europa.eu/portal/page/portal/statistics/themes.

154

Total

Szijártó Zsolt Koncepció és kontextus. Az EKF-projekt és Pécs

Jelen tanulmány egy sajátos tér-időszeletben készült. A 2010 decemberi zárórendezvénnyel hivatalosan véget ért az Európa Kulturális Fővárosa eseménysorozata, a város végérvényesen maga mögött tudhatja a rendszerváltás utáni évtizedek legfontosabb, vitathatatlanul európai léptékű kulturális nagyeseményét. Ugyanakkor korántsem egyszerű dolog túllépni az elmúlt esztendőn. Nemcsak azért, mert a városban számos látható jele maradt az évnek: új épületek, felújított közterek, egy egész új városrész árulkodik a projektről. Ugyanakkor mindez mégsem a lezárt múlt birodalma, több helyen is zajlanak még elhúzódó építkezések. 2011 első negyedévének végén a nagyberuházások egy része még nem készült el: ezek közül mindenképpen elgondolkodtat_ f3 az egész EKF zászlóshajójának számító Zsolnay Kulturális Negyed csúszása, illetőleg az egyik legfontosabb, a tervpályázat idejében nagy reményekkel kecsegtető köztér-beruházás, a Tettye patthelyzet-közeli állapota. A korábban átadott beruházások sem simultak még be a városbeli szövetbe, inkább sajátos emlékművekként magasodnak ki környezetükből – az elmúlt 6 év történései csomósodtak össze bennük. Sajátos, átmeneti időszakban vagyunk, amikor az „új” (legyen szó intézményről, köztérről vagy épületről) kapcsán éppúgy nem épültek ki a mindennapi használat rutinjai, mint ahogyan az új helyekre kerülő, megváltozott struktúrákban működő intézmények sem nyerték el végleges alakjukat. Városbeli sétáink során hol korábban sokat használt, mára kiürült épületekkel, az egykor sűrű, jól olvasható városi területek helyén váratlanul nische-kkel találkozhatunk, hol pedig váratlan sűrűsödések szemtanúi lehetünk korábban periférikus és marginalizált helyeken. Mintha egy már elvonult vihar által felkavart víztömeg próbálná kilengéseinek amplitúdóját fékezve valamilyen új egyensúlyi állapot felé törekedni – a városbeli mindennapok talán ezzel a képpel jellemezhetők.

155

S ez a sajátos helyzet természetesen magával hozza a gyorsmérlegek készítésének igényét. És már el is készült jónéhány: műfajilag természetesen különbözők, ugyanakkor többségben vannak közöttük az elnyert támogatások hasznosulását alátámasztó pályázati beszámolók, sajtótájékoztatók alapanyagául szolgáló vezetői összefoglalók. S e mérlegek (gyors) ítéleteikben is különböznek: győzelmi beszámolók éppúgy találhatók közöttük, mint gyászjelentések, ami természetesen nem kedvez az objektív és hiteles kép kialakításának. S ez voltaképpen természetes is – addig, amíg nem lesznek nyilvánosak a látogatottságra, költségráfordításokra vonatkozó végleges számok és nem alakul ki valamifajta időbeli távolság az eseményekhez, addig nagyon nehéz megalapozott következtetéseket levonni az EKF-projekt

kapcsán,

tendenciákat

megállapítani,

jövőre

vonatkozó

ajánlásokat

megfogalmazni. Másrészt – mint az uniós forrásokat felhasználó hasonló pályázatok kapcsán szokásos – az Európa Kulturális Főváros-projekt esetében is kialakult egy inkább deskriptív-bürokratikus, s kevésbé tudományos, ám működő, s összehasonlításokat is lehetővé tevő sztandardizált és szabványosított értékelési minta, kérdőív. Ez az az un. Palmer jelentés, amely létrehozójáról és megvalósítójáról, Robert Palmerről kapta a nevét, és sokszor előforduló hivatkozási pont volt az EKF-körül Pécsett zajló vitákban. Jelen tanulmány műfaját, kérdésfelvetését és következtetéseit mindezek a körülmények alapvetően meghatározzák. Alaposabb empirikus háttértanulmányok, részletesebb kutatások hiányában kénytelen jórészt azokra a beszámolókra támaszkodni, amelyekben főként az EKFprogramok résztvevői, kedvezményezettjei szolgáltattak adatokat a menedzsmentközpont számára. Ezen túl felhasználja azon résztvevő megfigyelések eredményeit, amelyeket az EKF-hez

kapcsolódó

különböző

rendezvényeken

(konferenciákon,

workhopokon,

programokon) végeztem, mint ahogyan azokat a nyomtatott és elektronikus sajtóban megjelent cikkeket, publicisztikákat, oknyomozó könyveket, amelyek a projektről megjelentek. Mindennek következtében ez az összefoglaló inkább tekinthető a téma első megközelítésének, felt_ e9rképezésének, semmint minden részletre kiterjedő, alapos feltárásának.

156

A pályázat célja – az EKF tétje Hogyan értékeljük az elmúlt évet/éveket, milyen tanulságai vannak a jövő vonatkozásában? Több szempontból sem könnyű erre a kérdésre válaszolni – már az elemzés időtávjának kijelölése sem egyértelmű: látszólag egyetlen esztendő rendezi maga köré sajátos sűrűsödési pontként a történéseket, de ha csak a pályázat előkészítési munkáit figyelembe vesszük, akkor is legalább egy évtized városi-országos történéseiről kellene számot adni. Ugyanakkor – ha az egész kérdés kontextusát be szeretnénk mutatni, akkor – nagyon könnyen a rendszerváltás környékén találjuk magunkat, amikor Pécsett (szembenézve a gazdasági/politikai strukturális átalakulás következményeivel) először fogalmazódott/ fogalmazódhatott meg igény egy új városfejlesztési modell létrehozására. S az időbeli távlat kijelölése tartalmilag is elhelyezi a pályázatot egy diszkurzív térbe: a következőkben az EKF-et egy olyan komplex várostervezési és -fejlesztési projektnek tekintem, amelynek célja egy gazdasági, társadalmi és identitásválsággal küzdő város számára egy új fejlődési pálya felvázolása. Ez volt – egyébként nagyon helyesen – a pályázat ambíciója: nem kulturális programok színes füzérét szerette volna összeállítani, nem is kizárólag új, régóta húzódó kulturális létesítmények, nagyberuházások megvalósítását tűzte ki céljaként, hanem egy modernizáció lehetőségének feltételeit szerette volna megteremteni. S világos, hogy az EKF sikere/sikertelensége/fél- vagy negyedsikere a vállalt célkitűzéshez kapcsolódóan ítélhető meg. A koncepció Az EKF értékelésének egyik kulcskérdése, hogy (ellentétben más, korábban versenyben levő városok anyagaival) mennyiben fogalmazott meg korszerű és reálisan megvalósítható célokat A határtalan város című pályázat. Az egyik legpozitívabb és legfeltűnőbb jellegzetessége a pécsi pályázatnak, hogy a benne felvázolt komplex városfejlesztési modell teljes szinkronitást mutat az európai városfejlesztés kurrens törekvéseivel. A kilencvenes évek végétől a „városok reneszánszának” főleg Amerikában és Nyugat-Európában végigsöprő hulláma ugyanúgy a „kulturális városfejlesztés” mentén definiálta a tennivalókat és látta meg a városok újrapozicionálásában rejlő lehetőségeket, ugyanúgy a „kreatív város”, a „kulturális ipar”, a városi turizmus” fogalmait használta, mint a pécsi pályázat. Teljesen szinkronitásban volt a pályázat által használt nyelv és szemléletmód azzal a nyugat-európai városokban a kilencvenes évektől végbemenő folyamattal, amelynek során a várospolitika képviselői, a különböző gazdasági szereplők, a helyi elitcsoportok mindinkább a „kultúra” terminusaiban 157

fogalmazták meg identitásukat, kulturális jelenségként (is) értelmezték saját tevékenységüket. Ez az fajta önértelmezés, amelyre olyan érzékenyen reagált a pályázat, természetesen nem önmagában

érdekes,

hanem

azért,

mert

jelentősen

átalakította

a

város

egész

összefüggésrendszerét. A „kultúra” és a „kreativitás” kikerülhetetlen hivatkozási ponttá v ált, ugyanúgy megjelent különböző társadalmi gyakorlatokban (ilyen tematikájú pályázatokat fogalmaztak meg, ilyen területen tevékenykedő szervezeteket hoztak létre, stb.), mint ahogyan befolyásolta a gazdaságot és az identitást éppúgy, mint a materiális környezetet, például a városépítészetet. S miközben ez a fajta korszerűség a folyamatos megkésettséggel küzdő magyarországi intellektuális környezetben akár önmagában is progresszívnek tekinthető volna, ám a modernizációs törekvések sikere szempontjából még fontosabb a következő kérdés: ez a globálisan

elterjedt

városfejlesztési

koncepció

hogyan

alkalmazható

lokálisan

(gazdaságilag/kulturálisa/történetileg) különböző kontextusokban, s ezen alkalmazás során milyen módosulásokat/torzulásokat szenved el. Erre csak egy példa: a pályázat egyik elméleti háttereként szolgáló amerikai városkutató, Richard Florida a kulturális városfejlesztést a társadalom szerkezetének átalakulásával kapcsolja össze. Akkortól van értelme szerinte kulturális városfejlesztésről beszélni, amikor létrejön egy speciális társadalmi csoport, a kreatív osztály, akik esetében a kreativitás nem csupán

szubjektív

adottság,

hanem

meghatározott

foglalkozásokhoz

(foglalkozási

csoportokhoz) kapcsolódó kompetenciák és elvárások összessége. Ez az új osztály fogja ugyanis a városi gazdaság átalakulásával párhuzamosan a városbeli élet új mintáit is kialakítani, s ezzel válik a város kulturális alapú fejlesztésének motorjává (és természetesen haszonélvezőjévé). Nagyon is kérdéses hogy Pécsett (s a magyarországi középvárosokban) egyáltalán érzékelhető-e ez az új osztály megjelenése, amely munkája során szimbolikus folyamatokkal találkozik, ezekkel kapcsolatban képes kreatív viszonyt kialakítani. Egy további megjegyzést érdemes megfogalmazni a koncepció adoptálása kapcsán, amely egyébként sok szálon kapcsolódik a posztmodern urbanizáció egyik sokat kritizált, jellegzetes szemléletmódjához, a városfejlődés felszíni és mélyszerkezetének elválasztásához. Ez az egyensúlyhiány megtalálható a pécsi EKF vonatkozásában is. Miközben a pályázat számos korszerű és megszívlelendő megjegyzést tett a kulturális és a szimbolikus szféra fontosságáról, a város olvashatóságáról, jelek általi felöltöztetéséről, a város-kép szerepéről, 158

lényegesen kevesebbet foglalkozott a városfejlődést determináló mélyszerkezettel: a városi gazdaság tényleges állapotával, a megállíthatatlannak tűnő zsugorodás (lakosságvesztés) okaival, a növekvő társadalmi-térbeli szegregációval. S ez a féloldalas kép vezetett oda, hogy miközben a pályázat sikeresen felvázolt egy magával ragadó és kurrens fikciót (képes volt mobilizálni a városi elit csoportok egy részét, s az országos nyilvánosságban is kijelölte a városról folyó diskurzus legfontosabb kereteit), szinte teljesen hiányoztak belőle (vagy körülötte) azok az elképzelések, hogy milyen kompetens szereplők, milyen intézmények bevonásával lehet mindebből cselekvésvezérlő gyakorlati előírásokat létrehozni, amelyek a mélyszerkezet vonatkozásában is hatékonyak lehetnek. Nagyon érdekes kérdés – amelyre a későbbiekben szeretnék visszatérni – hogy miért nem sikerült a városkutatás amúgy Pécsett régóta jelenlévő, színvonalasan működő különböző irányait összekapcsolni. Az egész EKF során szinte alig volt érintkezési pont az inkább elméleti jellegű – főleg a kultúrakutatás, az urbanizáció felé orientálódó – várostervezés, a közgazdaságtudományra építő, empirikus alapokon nyugvó, térbeli-társadalmi városelemzés és a város közelmúltját korszerű módon feldolgozó várostörténet között. Ez annál is feltűnőbb, mert a városban régóta létezik egy egész akadémiai intézet, amely térbeligazdasági folyamatok elemzésével foglalkozik, az egyetem több karán is zajlanak olyan profilú a képzések és kutatások, amelyek kimondottan a városi folyamatok (gazdaságikulturális-társadalmi és történelmi szempontú) elemzését állítják középpontba, ám gyakorlatilag kísérlet sem történt a ténylegesen létező elemzési-tervezési kapacitások felmérésére, nemhogy a különböző területeken megfogalmazódó nézetek összehangolására. Ami egyáltalán történt ezen a területen, az véletlen összetalálkozások, alkalmi workshopok, baráti szimpátiák mentén zajló laza informálódásnak tekinthető, s nem hálózatszerű, intézményes keretek között zajló, tudatos, egymásra épülő tervezési folyamatnak.

A kontextus(ok) A következő lépésként érdemes röviden megvizsgálni, hogy milyen időpontban, a város „életének” mely szakaszában érkezett-e meg ez a pályázat, illetőleg a benne megfogalmazott városfejlesztési szempontrendszer Pécsre. És ezzel szoros összefüggésben áll az a kérdés, hogyan viszonyultak a városi intézmények, a városi társadalom, a várospolitika és a városi elitcsoportok a kulturális városfejlesztés ötletéhez, a város elé vázolt új modernizációs 159

pályához. Ez többek között azért releváns probléma, mert a korábbi tapasztalatok alapján a kulturális várostervezés akkor tud igazából sikeres lenni, ha az önirányítás/önkorrekció már létező formáihoz kapcsolódik, ezekre épít. Hiszen a város kulturális tervezése nem egy üres papírra felvet ett létesítmények, új terek, zöldmezős beruházások létrehozását jelenti, hanem annak tudatosítását, hogy maga a „tervezendő” is visszavonhatatlanul jelen van ebben a térben, képes önmaga irányítására, saját dinamikával rendelkezik. Azaz: ez a városfejlesztési modell az adott helyen meglevő gazdasági-kulturális-kommunikációs folyamatok tudatos alakítását, irányítást tekinti legfontosabb feladatának. Ian Taylor, Karen Evans

és Penny Frasen angol geográfusok és szociológusok sokat

hivatkozott könyve a régi észak-angol iparvidék jellegzetes városairól, Manchester-ről és Sheffieldről egy a pécsi EKF számára is kulcsfontosságú kérdést vizsgál. Milyen szerepet játszanak a lokális helyek a globális városfejlesztési modellek alkalmazása során, hogyan determinálják a helybeli adottságok a különböző modernizációs esélyeket? Két olyan – egymáshoz meglehetősen hasonló – hajdani iparvárost mutatnak be, amelyeket egyformán érintett a posztindusztriális gazdasági rendszer megjelenésével létrejövő válság ugyanakkor meglehetősen eltérő válaszokat adtak a város újrafogalmazásának problémájára. Amíg Manchester esetében egy sikeres átalakulásról lehet beszélni, ké pes volt új iparágak letelepítésére, és egy új imázskampányban önmagát a változás mellett elkötelezett városként megjeleníteni, Sheffield egyre mélyebbre süllyedt önnön múltjában. Taylor-ék feltételezése szerint a modernizációs lehetőségre adott választ (a városvezetés felkészültsége és minősége mellett) nagymértékben meghatározza a városlakók különböző csoportjaiban kialakult, rutinná vált, habitualizálódott gyakorlatok egy meghatározott kánonja. Ezek a „lokális érzésstruktúrák” (elkülöníthető, érzelmileg is képviselt kulturális meggyőződések, alapfeltételek rendelkezésre álló összessége; egy olyan local structures of feeling, amely gyakorlatilag tudattalanul generálódik) határozzák meg a város alapszerkezetét. Taylorék alapkérdése az volt, hogy ez a lokális érzés-struktúra elősegíti-e vagy éppen akadályozza az adott helyen megvalósuló modernizációs projektet. Hogyan vizsgálható ugyanez a kérdés a pécsi EKF-projekttel kapcsolatban? Az EKF-hez hasonló nagyprojektek egyik alapvető sikerfeltétele, hogy megfelelő súlyú és felkészültségű támogatói legyenek a várospolitika, az adminisztráció, a városi elit és a városi társadalom meghatározott csoportjai között. Már maga a pályázat is hangsúlyosan foglalkozik a modernizációs folyamatban résztvevő felek közötti kommunikáció jelentőségével. Mintha a 160

pályázat előkészítői előzetesen ráéreztek volna az EKF-projekt egyik legnagyobb problematikájára, arra, hogy a különböző városbeli csoportok között hiányzott a kooperáció alapvető készsége: a város és az egyetem, a politika és a civil világ, a központ és a periféria, a tudományos/művészeti elit és a városlakók

között egyaránt mély, talán nem is teljesen

tudatosult kommunikációs gátak léteztek, amelyek akadályozták az együttműködés és a bizalom légkörének megteremtését. Az EKF-projekt meglehetősen nagy negatívumot könyvelhet el ezeken a területen – de ez összefügg a város egészének gazdasági-társadalmi-kulturális állapotával a kétezres évek elején. Ha a kultúra területét kiemeljük ebből az összefüggésből, s kicsit közelebbről is megvizsgáljuk, akkor jól látható, hogy amíg a kilencvenes évek pécsi kulturális életet egy sajátos kulturális pezsgés, alulról szerveződő civil mozgalmak, új művészeti irányzatok, újonnan létrejövő fesztiválok jellemezték, addig az EKF-projekt a kétezres években egy paternalista,

bevallottan

a

tömegszórakoztatás

elsődlegességét

hirdető,

igénytelen

kultúrpolitikát folytató, erősen centralizált városba érkezett meg, ahol a kulturális élet irányítói és szereplői számár a meglehetősen szűk mozgásteret jelölt ki a várospolitika. (Ez a fajta látlelet érvényes a város gazdaságára éppúgy, mint a társadalmi folyamatokra.) Ez a hosszú évek alatt kialakult politikai-hatalmi szituáció a kétezres évekre létrehozott egy sajátos habitust a város (és a megye) kulturális politikájával foglalkozó szereplőknél, amely több szempontból is meghatározta, miképpen tekintsenek a modernizációs projektre. Mivel az intézmények, a beruházások, a fejlesztések sorsa a szinte egyszemélyes hatalommal való alkukban dőlt, ezért e lokális érzésstruktúra egyik meghatározó eleme a nyilvánossággal szembeni bizalmatlanság volt. Ezért nem fejlődtek ki azok a formális-informális intézmények, amelyek a döntéshozatali folyamat átláthatóságát segítették volna elő. Fokozta a nehézségeket, hogy a területen sajátos hitbizományok épültek ki, nem igazán volt esély a körön kívül érkező, s akár a modernizáció esélyét hordozó pályázóknak – mindez egy önmagába záródó, belterjes szervezeti kultúra kialakításához vezetett. Mivel az establishment a fennálló struktúrák fenntartásában, a saját helyzet belső alkukon keresztül történő javításában volt érdekelt, a kulturális terület irányítói meglehetősen bizalmatlanul tekintettek egy nem általuk elindított, s nem az ő kontrolljuk alatta levő modernizációs folyamatra – annál is inkább, mert ez könnyen saját szerepüket is megkérdőjelezhette volna. Éppen ezért nem meglepő, hogy a város kulturális intézményeinek 161

többsége nem voltak képes kihasználni az EKF-programot saját szakmai kapcsolatrendszerük, intézményi lehetőségeik újradefiniálására. Erőik jó részét lekötötte az intézményi pozíció megőrzése, esetleges javítása érdekében folytatott küzdelem, a struktúrán kívüli törekvések folyamatos figyelemmel kísérése, az esetleges támadások visszaverése. Az idő és ez a sajátos lokális tudás- és habitusrendszer volt az egyik döntő faktor abban is, hogy az amúgy a modernizáció természetes szövetségesének kínálkozó különböző szubkulturális, alternatív kulturális és művészeti közösségek meglehetősen marginális szerepet foglaltak el az EKF-projektben, képtelenek voltak bekapcsolódni a város újrapozícionálása körüli tevékenységekbe. Ez azért is különösen problematikus, mert a „nagy eseményekkel”

foglalkozó

szociológiai-antropológiai

szakirodalom

egyik

alapvető

megállapítása szerint kiemelt figyelmet érdemelnek ezek a zömükben generációs alapon szerveződő csoportosulások. Leginkább azért, mert az ő kezdeményezéseikhez kapcsolódnak a kulturális városfejlesztés, a városi kultúra átformálása, egy vonzó városiasság kialakítása számára szükséges intenzív szimbólum- és jelentés-előállítási folyamatok. Ha az EKF-projektet mint a várost mobilizáló, újrafogalmazó kísérletet tekintjük, akkor különösen sajnálatos tény, hogy nem történt meg ezeknek a lokális kulturális-művészeti csoportosulásoknak a helyzetbe hozása, aminek több oka is van. Egyrészt – ahogyan erre korábban már utaltunk – a kétezres évek városi kulturális politikája egyáltalán nem kedvezett a kísérleti jellegű, működésük kezdetén inkább rétegeket, s nem tömegeket megszólító művészeti próbálkozások meghonosodásának. A kulturális politika irányítóitól meglehetősen távol állt az a felfogás, hogy a kortárs művészet segítséget nyújthat konkrét városbeli kulturális-társadalmi problémák megfogalmazásához, sőt, ezen kívül még kellően attraktív is lehet ahhoz, hogy szélesebb (nemzetközi) közönséget is megszólítson. Ráadásul – s ez az előzőekkel szorosan összefüggő probléma – maguk az alternatív csoportosulások innovációs, szervezési és tartalmi potenciálja sem volt meggyőző ebben a környezetben; gyenge intézményesültségük és generációs alapú szerveződésük miatt sokszor szinte maguktól felbomlottak, megszűntek. Az EKF-projekt előkészítésének és lebonyolításának talán legtöbbször – s különböző kontextusokban – emlegetett szereplői az un. „civilek” voltak. Ha végigtekintünk a városi társadalom csoportjain, akkor jól látható, hogy az önmeghatározás egyik legfontosabb hivatkozási pontjává vált ez a fogalom. Jellemző módon főként az érdekérvényesítés különböző szituációiban, a nyilvános szerepléseik során használták a helyi elit tagjai, 162

különböző politikai ambíciókkal rendelkező szereplők, a kulturális/művészeti egyesületek tagjai, sőt, még egyetemi szereplők is ezt az öndefiníciós formát. S ez nem tette lehetővé a megfelelő differenciáltságot, az egyértelmű definíciót, ami oda vezetett, hogy hamar kiürült és hiteltelenné vált ez a fogalom, amely képes lehetett volna a városi társadalom bizonyos csoportjainak mobilizálására, a kulturális városfejlesztéshez szükséges önszerveződő potenciál létrehozására. A fogalom teljes kiüresedését jól mutatja az utolsó pillanatban, szinte kizárólag politikai okok miatt kiírt civil pályázat, amely gyakorlatilag mindenfajta szakmai kontroll nélkül támogatott minimális összegekkel szervezeteket – amelyek aztán semmifajta érdemleges hatást nem voltak képesek kiváltani 2010-ben. A városi elit – azok a zömmel értelmiségi szereplők, akik nem töltöttek be sem politikai, sem adminisztratív funkciót a városházán, illetőleg az önkormányzat által működtetett intézményekben

–

kettős

szerepet

játszott

az

EKF-projekt

előkészítésében

és

lebonyolításában. Közülük jónéhányan a projekt motorjai voltak, folyamatosan tematizálták, napirenden tartották az ügyet, s néha eredményes, néha eredménytelen kísérleteket tettek a politikai döntések nyilvánosságának megteremtésére, ellenőrzésére, valamint a lakosság részvételének kialakítására. A városban a kétezres évek elején spontán módon ki is alakultak ennek a nyilvánosságnak bizonyos intézmény-kezdeményezései, ami arra utal, hogy ezen a területen létezett valamifajta lehetős ég/potenciál, amely ugyanakkor sajnálatos módon kiaknázatlan maradt. Ugyanakkor ezeket a kezdeményezéseket a helyi politika rendkívül idegesen szemlélte, nem ismerte fel, hogy milyen hátországot lehetett volna ezen keresztül megteremteni, folyamatosan próbálta a működésüket ellehetetleníteni. Érdekes módon nem a politika, hanem maga az EKF-projekt propagandagépezete (a program kommunikációjára fordított pénz révén) számolta meg 2010-re a városi kritikai nyilvánosság utolsó bástyáit. Innentől kezdve a megvásárolt sajtófelületek, fizetett hirdetések váltak a projekt kommunikációjának egyetlen csatornájává. Ugyanakkor a városi elit tudás-rendszere, habituális beállítottsága már korántsem értékelhető ilyen egyértelműen pozitívnak: érvelésük sok esetben megmaradt egy a rendszerváltás környékén

kialakult

panaszkultúra

témáinak

felemlegetésében.

Ráadásul

a

reális

helyzetértékelést sok esetben ellehetetlenítette egy mindinkább anakronisztikus, a tényleges folyamatokkal semmilyen viszonyban nem álló ideológiai fátyol: a hatvanas évekbeli Pécs progresszív kulturális/művészeti életéről, s ebből fakadóan a város kiemelt pozíciójáról, pozitív megítéléséről a magyarországi városok rangsorában. Alig fogalmazódtak meg kritikus

163

hangok abban a tekintetben, hogy mennyiben érvényesek a kétezres évek elején is a hatvanas években kialakult értékítéletek, rangsorok. Ehhez a beállítódáshoz sok esetben valamifajta kulturális alapú előítélet is társult, mely gátolta a kultúra alapú városfejlesztés talán legfontosabb kiindulópontját: a város helyzetének tényleges felmérését, szembenézést a városban felhalmozott probléma-potenciállal. Furcsa módon ebben az alapvető habituális tulajdonságban osztoztak a városi politika képviselőivel – talán a legérdekesebb, legjellemzőbb példa, hogy a 2006-ban készített széleskörű városmarketing-felmérést, amely Pécs kulturális-turisztikai versenyképességének, a városok között elfoglalt pozíciójának a kilencvenes években végbement valóban drámai romlását mutatta, széleskörű és egyöntetű hallgatás övezte. Ráadásul a városi elitet jelentős politikai és generációs frontvonalak osztották meg, ennek egyik következménye, hogy az EKF-projektből szinte teljesen kimaradt korosztályok, amelyek fontos szerepet játszhattak volna a modernizáció társadalmasításában, de a koncepció finomításában is. Így például alig esett szó arról a generációról, amely a hatvanas évek végétől a város kulturális modernizációjában – az államszocialista rendszer keretei között – jelentős szerepet játszott. A kétezres években már zömmel inaktív korosztály figyelmen kívül hagyása koncepcionálisan is ártott az EKF-projektnek: többek között erre vezethető vissza, hogy a Kádár-korszakot leginkább szemérmes hallgatás övezte, s ezzel eltűnt annak a lehetősége, hogy érdemi reflexió történ jen Pécs egyik legfontosabb – a városi identitást meghatározó, de akár országos vagy nemzetközi szinten is érdekes – témájára, a szocializmus épített, kulturális és társadalmi örökségére. De a feladat és a kihívás ennek ellenére mindmáig jelen van: a város identitása, önképe számára oly fontos korszaknak valamilyen módon be kell épülnie a város kulturális emlékezetébe. S nem történt meg a nyitás a korosztályi struktúra másik végpontja irányában sem: a fiatalok, a középiskolások és 20 év körüliek kapcsán is leginkább a társadalmasítás hiányáról lehet beszélni. Nagyon kevés figyelem irányult arra, hogyan lehet új korosztályokat megnyerni a kulturális városfejlesztés ügyének. A felvezető évek, amelyeknek ez feladata lett volna, sem programkínálatukban nem voltak képesek megfelelő felhozatalt biztosítani, de a programszervezés sem fordított különösebb figyelmet e korosztályos csoport preferenciáira, szokásainak megismerésére, s a kulturális fogyasztás területére való szocializálására. E korosztályok távolmaradásának másik oka pontosan az alternatív, underground kulturális /művészeti szcéna relatív erőtlensége, intézményesülésének alacsony foka.

164

A nagy eseményekkel foglalkozó kutatások egyik alapvető megállapítása szerint a projekt sikeressége nagymértékben függ a projektet irányító menedzsment felkészültségétől, helyzetétől. A pécsi EKF-projekt irányítása és menedzsmentje kapcsán a vonatkozó irodalom szinte valamennyi megállapítása visszaköszön. Éveken keresztül folyamatos átszervezés alatt állt a projekt irányítása – koncepciók és vezetők egyaránt viharos sebességgel avultak el, s a legvégén létrejött projektirányítási struktúrát is leginkább a tehetetlenség és az időnyomás tartotta egybe. Nagyon hiányzott egy nemzetközileg kipróbált, s a hazai viszonyokra is megfelelő projektirányítási struktúra gyors honosítása – a struktúrát mozgatni és tartalommal megtölteni képes, kompetens és felkészült vezetőkkel. Ráadásul a városi adminisztrációtól sok szempontból függetlenül működő menedzsment már létrejöttével számos problémát előrevetített. Így például a demokratikus ellenőrzési folyamatok fellazulását – az EKF-projekt kapcsán is számos példát láthattunk arra, hogy az időnyomásra, megkésettségre, s különböző gazdasági érdekekre való hivatkozással hogyan kerülhető ki a demokratikus ellenőrzés formális és informális szabályrendszere. Legalább ennyire alapvető probléma volt, hogy a menedzsment nem rendelkezett kellő számú felkészült, európai nagy projektek levezénylésében járatos szakemberrel. Ez utóbbi tény különösen érthetetlen egy olyan városban, amelynek egyetemei évente százával bocsátják ki e területeken a friss diplomás szakembereket. Az önkormányzatnak már sokkal korábban – ösztöndíjak segítségével – létre és helyzetbe kellett volna hozni egy olyan professzionális menedzsmentet, amely képes ezen a területen magas színvonalú munkát végezni – s ráadásul ez a fejlesztés szerencsés esetben visszahathatott volna az önkormányzat működésére, dinamizálhatta volna azt. Az EKF-projekt szereplői között sajátos helyet foglal el az egyetem. Egy olyan városban, amelyben az egyetem gazdasági, kulturális és társadalmi jelenléte kikerülhetetlen mindennapos tapasztalat, feltűnő volt az egyetem kezdeti tartózkodása az EKF-projekttel szemben. Az egyetem szervezete szinte szóról szóra (legfeljebb a nyilvánosság számára kevésbé látható módon) ugyanazokat a problémákat mutatta fel, amelyekkel az egész EKFprojekt is küzdött. Nem voltak világosak a célok – ennek következtében az egyetem csak késve kapcsolódott be az EKF-projektben, talán sohasem érezte ezt igazából magáénak, nem is tudta önmagát ezen keresztül sikeresen megjeleníteni. Kezdetben az egyetemi külügyi kapcsolatok valamilyen szintű újragondolásának lehetőségét látták benne, csak jelentős 165

késlekedéssel, s

akkor is csak külső politikai nyomásra került be az egyetemfejlesztés

lehetősége az EKF-ben, s vált például a Tudásközpont-beruházás egyik szereplőjévé. Nem voltak világosak a szervezeti kompetenciák – több egyetemi vezető is foglalkozott különböző felhatalmazások mentén a projekttel, ennek ellenére a különböző pályázatok szervezetlenül, előkészítetlenül zajlottak. De ugyanez a helyzet a programokkal kapcsolatban. Csak nagyon kevés, valóban tágabb – városi, esetleg országos – érdeklődésre is igényt tartó program érkezett az egyetemi szférából, s ami talán még problémásabb: szinte egyáltalán nem sikerült megszólítani az egyetemi hallgatóság több tízezres tömegét (s zárójelben hozzáteszem: az oktatókét sem igazán) – sem a felvezet ő években, sem 2010-ben. A városi társadalom nagy része – nem függetlenül a korábban leírtaktól – meglehetősen intakt maradt az EKF-projekttel kapcsolatban. Nem látta meg a modernizáció lehetőségét, a főként szimbolikus területeket, kulturális témákat hangsúlyozó koncepciókban nem találta meg saját életproblémáira vonatkozó válaszokat. Ennek következtében a beruházásokat felesleges, a város gazdasági helyzetén nem javító presztízstárgyakként kezelte. Ráadásul a projektet folyamatosan kísérő negatív kommunikációs spirál (botrányokról, lemondásokról) sem kedvezett annak, hogy a projektnek nagyobb társadalmi támogatottsága épüljön ki. Talán az egyetlen lehetőséget ebből a szempontból a Közterek felújításával foglalkozó projektelem jelenthette volna, de sem a menedzserközpont, sem az önkormányzat nem tartotta fontosnak e projekt társadalmasítását.

166

Befejezés A fentiekben megpróbáltuk rekonstruálni az EKF-projekt (a koncepció) és a városi közeg (kontextus) kapcsolatának néhány elemét. Nem a politika történéseire helyeztük a hangsúlyt, nem is az EKF eseménytörténetét próbáltuk rekonstruálni. Érdeklődésünk középpontjába egy sajátos kapcsolat, interakciós tér állt: az egyik oldalon egy városfejlesztési koncepció, a másikon pedig egy lokális közeg, amely kialakít valamifajta kapcsolatot ehhez az elképzelésrendszerhez. Feltételeztük, s megpróbáltuk bemutatni, hogy e koncepciók sikeres megvalósításának – a politika támogatása mellett – legalább olyan fontos eleme egy a változás irány fogékony, a modernizáció mellett elkötelezett lokális érzésstruktúra markáns jelenléte a városi társadalom különböző csoportjaiban. Az EKF-projekt e tekintetben a kezdetekről fogva deficitekkel küzdött. A városi társadalom különböző

csoportjai

közötti

együttműködés-képtelenség

felszámolta

a

kulturális

várostervezés egyik fontos kiindulópontját: azt, hogy a városnak – „önmegfigyelés”, a különböző szereplők együttműködése révén – diszkurzívan létre kell hozni a sajátosságát (ez az. un. ’local distinctiveness’), amelyből kialakíthatók azok az erőforrások („cultural ressources”) – legyenek azok banális vagy éppen konfliktus-gazdag jelenségek, természeti adottságok, a lokális örökség részei, – amelyek a kulturális városfejlesztés során konszenzuálisan figyelembe veendők. E tekintetben nagyon kevés konszenzus jött létre – de legalább tudjuk, hogy a feladat előttünk áll. Csak néhány példa: noha a Bauhaus-kiállítás lehetőséget kínált volna arra, hogy diskurzusok induljanak el arról, mit is tart a város saját történelmének ezen korszakáról, de ez elmaradt: a kiállítás bezáródott saját művészet(történeti) közegébe. Ugyancsak az elmaradt reflexiók lehetőségét kínálta a Zsolnay Kulturális Negyed létrehozása: mit lehet kezdeni a Zsolnay-féle kulturális örökséggel – a porcelántörténeten túl? Vagy ide lehet sorolni a Krétakör Színház torzóban maradt, de legalább a releváns kérdésfelvetésig eljutó projektjét: mit is lehet kezdeni a Pécs nagyvárossá válását elősegítő bányászörökséggel? Továbbá: hogyan rendezhetők el ezek az elemek egymás mellett – s hogyan hozható létre ebből a város lokális sajátossága, amelyre aztán egy következő modernizációs projekt már könnyebben építhet?

167