BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR GAZDASÁGDIPLOMÁCIA ÉS NEMZETKÖZI MENEDZSMENT SZAK ÚJABB DIPLOMÁS LEVELEZŐ TAGOZAT SZAKDIPLOMÁCIA SZAKIRÁNY
ÉLELMISZERIPARI SZABÁLYOK AZ EU-BAN AZ ÉLELMISZER-BIZTONSÁG HELYZETE MAGYARORSZÁGON
Készítette: Gellérfy Júlia
Budapest, 2008. május 5.
Tartalom I.
Bevezetés.................................................................................................................. 4
II.
Magyarország élelmiszeripara az EU csatlakozás, azaz 2004. május 1. előtt.......... 7 II./1. Magyarország élelmiszeripara az 1989-ben bekövetkezett rendszerváltásig ........ 7 II./2. Élelmiszeriparunk 1989 és 2004 közötti helyzete ................................................. 8 II./4. Az EU csatlakozás jövőképe ............................................................................... 16
III.
EU csatlakozás hatása gazdaságunkra.................................................................... 21 III./1. A csatlakozástól várt eredmények...................................................................... 21 III./2. Magyarország gazdasági helyzete a csatlakozás után ........................................ 22 III./3. Szomszédos országok élelmiszergazdasági helyzete ......................................... 25 III./4. Az EU-tagság jövője .......................................................................................... 26
IV.
Élelmiszer-biztonság .............................................................................................. 28 IV./1. Élelmiszer-biztonság általában........................................................................... 28 IV./2. Globalizáció kihívásai........................................................................................ 35 IV./3. Biogazdaság ....................................................................................................... 41 IV./4. Élelmiszeripari előírások, jogszabályok és programok...................................... 44
V.
HACCP rendszer .................................................................................................... 51 V./1. HACCP rendszer általános információi .............................................................. 51 V./2. A rendszer bevezetése és helyzete Magyarországon........................................... 54 V./3. HACCP rendszer egy példán keresztül történő bemutatása ................................ 58 V./4. A rendszerről kialakult közvélemény.................................................................. 61
VI.
Aktualitások és összegzés ...................................................................................... 68 VI./1. Aktuális gazdasági helyzet és jövőbeli kilátások ............................................... 68 VI./2. Összegzés és befejezés....................................................................................... 69
Irodalomjegyzék....................................................................................................................... 73 Melléklet................................................................................................................................... 78
3
I.
Bevezetés „Azzá válsz, amit megeszel!” /régi mondás/
Ez a valószínűleg már az ókorból származó mondás is híven tükrözi azt az indokot, amiért a szakdolgozatom témájául az élelmiszer-biztonságot választottam. Egészségünk megóvása érdekében nagyon fontos megválogatni azokat az élelmiszereket, amelyeket el szeretnénk fogyasztani, mivel a káros anyagok közel 70 %-a az élelmiszereken keresztül jut a szervezetünkbe! Napjainkban, a globális fejlődés hatására, a háztartások egyre nagyobb része egyre több alkalommal étkezik házon kívül, mely által egyre fontosabbá válik a vendéglátóhelyek élelmiszer-biztonsági szabályozása. A piaci verseny hatására az elmúlt időszakban növekedett az élelmiszerekben felhasznált adalékanyagok és mesterséges anyagok aránya, melynek kontrolálását nem lehetne állami beavatkozás nélkül megoldani. Nemzeti és globális szinten is egyre több szabályt, ellenőrző rendszert hoznak létre ebből kifolyólag. Elég csak megemlítenünk a WHO ajánlásait, az Európai Unió szabályait vagy a nemzeti jogrendeket, melyek mindegyike az emberek egészségének megvédése érdekében kontrollálja a szabad piaci szereplők munkáját. Szakdolgozatomban arra a kérdésre keresem a választ, vajon milyen helyzet jellemző napjaink élelmiszer-biztonságára, ezen belül is kiemelt figyelmet szentelek Magyarország helyzetére. Próbálom megfejteni, hogy mi lehet a vendéglátós szakma, illetve a lakosság véleménye az élelmiszer-biztonságot és a védelmére létrehozott előírásokat illetően. Elegendőnek tartják? Túl sok vagy kevés a szabályokból? Megbízunk még egyáltalán az élelmiszerekben?
4
Az alábbiakban a szakdolgozat témájaként felvetetett kérdések tételes megfogalmazása található, melyek a következőek: 1. Szükségesek-e az élelmiszer-biztonsági jogszabályok és előírások a mai világban? Itt azt is megfogalmazhatnánk, hogy mi a fontosabb: a szabad piaci verseny biztosítása vagy az emberek egészségének és az egészséges táplálkozáshoz való joguknak a biztosítása, azaz szükséges-e és milyen mértékben az állam beavatkozása és szabályozó szerepe az élelmiszeriparban. 2. Mi a véleménye a fogyasztói társadalomnak az élelmiszer minőségének biztosításáról? Tisztában kell lennünk akár a szabályok megalkotása során, akár az előírások alkalmazásakor, hogy a fogyasztók, azaz az emberek milyen véleménnyel vannak az élelmiszer-biztonságról. 3. Hogyan viszonyulnak a vendéglátósok az élelmiszeripari szabályokhoz? Az állam és a fogyasztók számára is fontos ez a kérdés, de két különböző okból kifolyólag. Az államnak tisztában kell lennie az egyes előírások kereskedőkre gyakorolt hatásáról a piaci verseny biztosításának és az állampolgárok védelmének kényes egyensúlyának fenntartása mellett, míg a fogyasztók számára saját egészségük védelmének biztosításának érdekében fontos a kérdés vizsgálata. 4. Milyen változásokat hozott Magyarország élelmiszer-biztonsága számára az Európai Unióhoz történő csatlakozás? Az EU szabályok alkalmazása által sikerült-e vajon jobb élelmiszer-biztonsági szintet elérnünk az elmúlt négy év során, illetve az EU-s előírásokhoz történő harmonizáció során vállalataink és vállalkozásaink meg tudják-e tartani versenyképességüket a nemzetközi piacon. 5. A HACCP-rendszer használata teljes körű biztonságot nyújt-e az élelmiszerek biztonságának kialakításában? A vizsgálat tárgya a HACCP-rendszer bevezetésének sikeressége, illetve a szakma véleménye a rendszer működéséről. Kíváncsi vagyok továbbá az emberek véleményére is, mennyire ismerik fel a HACCP –rendszer hatását a kereskedelemben.
5
Ezért is készítettem el két darab kérdőívet, melyeknek a kitöltése és elemzése során átfogó képet kaphatok a lakosság és vendéglátós szakma hazánk élelmiszer-biztonságáról kialakított véleményéről. Értelemszerűen az egyik kérdőív a fogyasztók számára készült, míg a másik a vendéglátóhelyek üzemeltetői részére. Mindkét kérdőív keretein belül az élelmiszeripari jogszabályok, előírások és az általános élelmiszer-biztonsági helyzet jelenlegi értékelésére voltam kíváncsi, melyet mindkét fél - fogyasztó és szolgáltató - oldaláról megismerhetünk. A kérdőív részletes és pontos kiértékelése az V./4. bekezdés alatt olvasható el, míg magát a kérdőívet pedig a mellékletben lehet megtalálni. Reményeim szerint egy laikus olvasó is átfogó képet kap az élelmiszer-biztonság témakörében a szakdolgozatom elolvasása által!
6
II.
Magyarország élelmiszeripara az EU csatlakozás, azaz 2004. május 1. előtt
Ebben a fejezetben megpróbálom bemutatni a magyar élelmiszeripar helyzetét és fejlődését az élelmiszer-biztonság alapjaink a megszületésétől egészen az Európai Unióhoz történő csatlakozásunkig. Egy átfogó képet szeretnék adni a csatlakozás előtti időszak reményeiről és lehetőségeinek latolgatásáról is egyben.
II./1. Magyarország élelmiszeripara az 1989-ben bekövetkezett rendszerváltásig Hazánk azt is mondhatjuk, hogy úttörőnek számít az élelmiszer-biztonságot illetően, mivel első ilyen irányú törvényünket már 1895-ben megalkották hazánk törvényhozói, mely Európában a harmadikként jött létre. Ez a törvény már kimondta az élelmiszerek hamisításának és a fogyasztók megtévesztésének tilalmát. Legközelebb csak 1958-ban történt változás, mikor is módosításra került az 1895-ös törvény egy törvényerejű rendelettel. 1976-ban hoztak létre egy újabb élelmiszer törvényt, mely már azt is meghatározta, hogy ki és milyen körülmények között állíthat elő élelmiszert.(Dr. Fazekas Éva, internet) A szocializmus időszakára a mezőgazdaságban, az élelmiszeriparban és szinte minden iparágra a majdnem 100 %-os állami tulajdon volt jellemző. Természetesen ez magával hozta a piaci verseny jelenlétének a hiányát. De pont a piaci verseny hiánya miatt, illetve a globalizáció mesterséges kirekesztése okán ebben az időszakban még nem kellett komolyabb figyelmet fordítani az élelmiszer-biztonság kérdésére. Viszont az is elmondható, hogy a rendszerváltást megelőzően a magyar agrárium két féle módon is fejlődött, melyek közül az egyik a nagyüzemi termelés, ahol szakemberekből álló, jól képzett munkások állítottak elő nagyon jó minőségű termékeket, illetve a kistermelők, akik nem tudtak olyan magas minőségű terméket létrehozni, mint a másik csoport. Sajnálatos módon a 90-es években már nem volt jellemző a kiváló minőségre törekvő nagyüzemi termelés, a még megmaradt ilyen típusú üzemek piaci súlya nagyot csökkent. (Juhász Pál – Mohácsi Kálmán, 2000) 7
II./2. Élelmiszeriparunk 1989 és 2004 közötti helyzete Az Európai Unió nem a mezőgazdaságunk miatt akar minket a tagjai között tudni, és Magyarország sem pont ilyen indokok alapján akar belépni az EU-ba, viszont az élelmiszergazdaságunk számára nagyon nagy lehetőség nyílna meg, és sokat nyerne egy minél hamarabbi csatlakozás során. Viszont ez csak akkor következik be, ha maguk a gazdasági szereplők is elég felkészültek, illetve megfelelnek az EU által előírt követelményeknek. Ez a folyamat már a rendszerváltozás után megkezdődött, már az óta próbálnak a hazai termelők megfelelni a nyugat - európai felvevőpiacnak, illetve ismerkednek az ottani előírásokkal. Már az 1997-ben is láthatóvá vált, hogy nagyon sok előítélettel kell nekünk, magyaroknak és a partnereinknek is megküzdenie. Az EU csatlakozás nem fogja minden problémánkat egy csapásra megoldani, de nem is áldozhatjuk fel érte mezőgazdaságunkat. Az EU számára sem nyereséges a magyar mezőgazdaság felszámolása vagy visszaszorítása. 1989 óta az Európai Unió fontos szerepet játszik a gazdaságunkban, mind az export, mind az import arányuk közel 40-45 % - s, mely stagnáló tendenciát mutat. Viszont az egész iparhoz képest a mezőgazdaságunk EU függősége a legcsekélyebb. Az EU számára a magyar termékek exportjuk 1,5-2 % teszik csak ki, melyek közül is a legfontosabb termékek a húsok, aztán az egyéb ennivalók, míg a harmadik helyen a takarmányok szerepelnek. Az EU tagországok közül Németországgal a legnagyobb a kereskedelmünk, őket követi Olaszország, majd Ausztria. Az 1991-es szinthez képest 1996-ban a feldolgozott termékek kivitelének az aránya összességében nőtt, de az EU-val szemben romlottak a mutatóink. (Varga Gyula, 1997) Az élelmiszeriparnak előnyösebb a helyzete és talán fényesebb jövő is vár rá, mint a mezőgazdaságra, mivel a legtöbb élelmiszeripari ágazatunk túl van az átalakuláson, mely egyszerre jelentett szerkezeti, technikai, nézetbeli váltást is. Illetve az élelmiszeriparban nem történt meg az igazi kisüzemek létrehozása, így a nagyobb vállalatok nagyobb erővel, illetve tőkével tudták felvenni a versenyt a multinacionális vállalatokkal szemben. Az élelmiszeriparnak azok az ágazatai, amelyek tőkeinjekcióban részesültek, megtartották vagy növelték piaci részesedésüket annak ellenére, hogy itt is általános jelenség volt a vagyonvesztés. Az eddig is megerősödött iparágak helyzete egyre jobb lett, míg a meggyengült iparágak, mint a tejipar vagy a mezőgazdaság, egyre rosszabb lett. Így az egyre rosszabb helyzetbe kerülő mezőgazdaság fékezi, sőt hátráltatja az élelmiszeripart. Ezáltal 8
nemcsak a mezőgazdaság érdeke, hanem az iparé is a mezőgazdaság fejlesztése, illetve helyzetének javítása. (Varga Gyula, 1997) Más elemzők szerint viszont pozitív és „fényes” jövő vár az 1997-es kilátások szerint Magyarország iparára, mivel sok szakágazatban, mint pl.: termelési szerkezet, cégvezetés, stb., megújulás volt észlelhető. A rendszerváltás után az összes iparág közül az élelmiszeripar volt az egyetlen, ahol a legcsekélyebb nagyságú volt a veszteség, annak ellenére, hogy a hazai élelmiszerfogyasztás drasztikusan lecsökkent, illetve szinte 40 %-os árutermelés csökkenés volt tapasztalható a mezőgazdaságban. Az 1996. évi adatok alapján az élelmiszeripari jegyzett tőke 90 %-a magántulajdonban van, míg ebből az arányból pedig majdnem 60 % külföldi kézben van. Ez is vezetett az 1990-es adatokhoz képesti nagyarányú változáshoz! 1997-re új iparágak alakultak ki, illetve azok az iparágak fejlődése volt szembeszökő, melyek nagyarányú hozzáadott értéket igényelnek a termelésük során. Ilyenek például: gyümölcslé, édesipar, szeszipar, stb. A rendszerváltás és a privatizáció során végbement tulajdonosváltás hatására nemcsak az ipar szerkezete alakult át, hanem a technikai eszközök is! Az addig felhasznált berendezések, gépek közel 60 %-a le lett cserélve, melyet a nagy tőkével bíró multinacionális cégek pénzalapja tett lehetővé. Ezt a változást látva a magyar tulajdonban maradt vállalatoknak is fejlődnie, változtatnia kellett az ideáig megszokottakhoz képest, mivel csak így tudták felvenni a versenyt! Így annak ellenére, hogy 1996-ban több százmillió dolláros kiesése volt a gabonaexportnak, az ipar növekedése miatt hasonló árbevételek születtek 1996-ban is, mint 1995-ben. Sőt az iparunk belföldön is versenyképes, mivel 1996-ban csak 10 % - a volt import élelmiszer a felhasznált élelmiszereinknek. (Piros László, 1997) Az 1997-es becslések szerint a jövőbeli EU csatlakozás egyik nyertes iparága az élelmiszeripar lesz, mivel a privatizáció során a nyugat-európai tulajdonú multinacionális cégek által már így is csatlakoztunk hozzájuk. Napjainkra a privatizáció is befejeződött és 2000-ben már csak a jegyzett tőke hatoda maradt állami kézben, melynek következményeként nagy szerkezeti átalakulás ment végbe az élelmiszeriparban. Még mindig nagyon sok gazdasági problémái vannak a vállalatoknak, de ennek ellenére egy nagyon sokrétű élelmiszeripari rendszer alakult ki. Mindez abból is látszik, hogy 1990 és 1997 között az élelmiszeriparban dolgozó cégek száma közel tízszeresére növekedett.
9
1989-es politikai váltás után visszaesett az élelmiszeriparunk, de az átalakítások miatti termeléscsökkenésnek köszönhetően 1992 és 95 között újból fejlődésnek indult. 1996 és 97ben visszaesés volt tapasztalható, de 1998-ban mindezt egy szerényebb növekedés követte. (Juhász Pál – Mohácsi Kálmán, 2000) Az élelmiszeripar 2000-ben a korábbi visszaesés és a jelenlegi strukturális problémák ellenére is a környező kelet-európai országokhoz képest jól áll, sőt erős piaci verseny időszakát éli. Viszont a legnagyobb cél jelenleg a versenyképesség növelése, mely csak a mezőgazdaság és az élelmiszeripar együttes munkájával érhető el. A magyar élelmiszeripar legfontosabb ágazatai a következők: hús-, baromfi-, zöldség-, gyümölcsfeldolgozás, malom- és tejipar. Ezek az iparágak teszik ki az élelmiszeripari GDP közel 50 %-ot, míg az összes élelmiszeripari exportárbevételből a 70 %-ot. Termelési értékeik a korábbi évekhez képest fokozatos növekedést mutatnak. Az élelmiszerek fogyasztásának tekintetében is átalakulás volt megfigyelhető az elmúlt 10 év folyamán, melyek a következőkben jelentek meg: csökkent a sertéshúsfogyasztás, míg növekedett a baromfihúsok fogyasztása, a tej és a tejtermékek fogyasztása is növekedett, a zsiradékokon belül a margarinfogyasztás növekedett, a lisztfogyasztás viszont csökkent, a zöldség és a gyümölcsfogyasztás növekedése várható még a jövőben. Az alkoholos italok közül a sörfogyasztás csökkent, míg a borfogyasztás pedig növekedett. Az élelmiszeripari termékek exportja emelkedett az elmúlt években, egyik legfontosabb partnerünk az Európai Unió azon belül is Németország, Olaszország, Ausztria és Franciaország maradt a korábbiakhoz hasonlóan a sorrend. Az EU-n kívül fontos partnerünk még ebben az időben a CEFTA országok a velük kötött megállapodásoknak megfelelően, illetve a FÁK-országok, bár velük szemben sokkal nagyobb kockázattal kell számolni. Az élelmiszerexportunk évről évre növekszik, 2000-es előrejelzések szerint 2002-re 4-5 %-kal is emelkedhet az exportvolumen, ami akár 7-8 %-os értékbeli növekedést is eredményezhet. Legfontosabb élelmiszeripari exportcikkeink a következőek: feldolgozott zöldség és gyümölcs, hús és húskészítmények, illetve növényolajipari termékek.
Élelmiszeripari
importunk több mint 50 %-a az EU-ból származik, de az önellátás meghaladja a 120 %-ot. (Keleti Emil, 2001) 1999-ben 129 ezer fő dolgozott az élelmiszeriparban, mely csökkenő tendenciát mutat az előző évekhez képest. Viszont a szerkezeti változások hatására a termelékenység majdnem 6 %-kal nőtt. A beruházások aránya is folyamatosan növekszik, melyből a gépberuházás aránya a legmagasabb, azaz 75 %. A jövőben a beruházási arány növekedésével lehet számolni.
10
Több ágazatban végbement már egy szerkezeti átalakítás, így azoknál már nem lehet szembetűnő növekedésre számítani a jövőben, ilyenek pl.: édesipar, söriparban, dohányipar, stb. Míg egyes iparágakban még nem ment végbe az átalakulás, így ezekben az iparágakban várható látványos fejlődés. Ilyen iparágak, pl.: tojásipar, hús-feldolgozóipar, sütőipar, malomipar, stb. (Keleti Emil, 2001) 2000-re befejeződött az élelmiszeripar privatizációja, az állam tulajdona mindösszesen 1 % maradt. 1999-ben 8361 db működő élelmiszeripari vállalkozás volt Magyarországon, mely 89 %-a kevesebb, mint 11 főt foglalkoztat, viszont az összes termelésük 67 %-ot olyan vállalatok teszik ki, akik több mint 300 főt foglalkoztatnak, melyet az 1. ábráról leolvashatunk. (Keleti Emil, 2001)
1. ábra: Piaci részesedés és foglalkoztatottak száma szerinti megoszlás
A külföldi tőke és tulajdonosok megjelenésével nagyon gyors fejlődés ment végbe az élelmiszeripar egyes ágaiban, viszont nem alakultak ki jelentős monopóliumok. A kereskedelmet a nagy áruházláncok megjelenése jellemzi ezzel szemben. A hazai vállalatok tekintetében az elmúlt években az eladósodottság fokozódott és a likviditási mutató igen alacsonnyá vált. Termelő árak kialakulása A lakosság fogyasztásának 34 %-át teszik ki az élelmiszerek és az élvezetei cikkek, mely egy igen magas érték. Így érthető, hogy a magyar népesség miért aggódik annyira az EU 11
csatlakozás előtt az élelmiszerárak miatt. Mivel az a tévhit terjedt el a népesség körében, hogy a csatlakozást követően drasztikus áremelkedés várható. A rendszerváltás óta a magyar és az európai uniós mezőgazdasági termékek termelői árai folyamatosan közeledtek egymáshoz. Ez két okra is visszavezethető, mivel egyrészt a magyar árak folyamatosan növekedtek, másrészt pedig az európai uniós árak is csökkentek. Ez a közeledés 2002-re már sok terméknél elérte a 20-30 %-os szintet, ami már csekélynek számít. Ezáltal már nem várható olyan drasztikus áremelkedés, mint azt sokan beharangozták. Ha termékcsoportokra is meg akarjuk vizsgálni ezt az árközeledést, akkor azt tudjuk megállapítani, hogy az állattenyésztés termelői árai sokkal jobban közeledtek egymáshoz, mint a növénytermesztés termelői árai. A legnagyobb elmaradás az uniós árszinttől a kertészeti termékek terén figyelhető meg. Ezen kívül megállapításra került még, hogy az Európai Unió területén nincs egységes ár a termelői és az eladási árat tekintve, mivel minden országban különböző árak figyelhetők meg. Ezek az eltérések még régiónként is megfigyelhetők, nemcsak országonként. Drágább kategóriájú országok közé tartozik, pl.: Dánia, Finnország vagy Luxemburg, míg az olcsó kategóriájú országokhoz pedig a következőek tartoznak: Spanyolország vagy Portugália. Az a megállapítás tehető, hogy az életszínvonal és az élelmiszerárak között szoros összefüggés van. Ez a második oka annak, hogy a csatlakozás után nem várható drasztikus áremelkedés az élelmiszerárak tekintetében! Magyarországon nagyon magas az élelmiszerfogyasztásunk a teljes fogyasztáshoz képest mért értékével ellentétben, mivel nálunk ez az arány 34 %, míg az EU-ban ez általában 15-19 %. Viszont az egy főre jutó élelmiszerfogyasztásunk dollárban mért értéke igen alacsony, fele a fejlett nyugat-európai országok értékének. Ez arra is visszavezethető, hogy bár a tápanyag fogyasztásunk színvonala megfelel a nemzetközi tendenciáknak, de az összetétele kedvezőtlen, azaz elmarad az egészséges táplálkozástól. A legnagyobb eltérést az állati eredetű fehérje bevitel alacsony száma mutatja, mely értékének a növekedésével egészségesebbé válhat táplálkozásunk. (Boór Károly, 2002) Élelmiszer kis-kereskedelem A rendszerváltást követően a hazai élelmiszer-kiskereskedelem szétaprózódott és az ezredfordulóra három különböző vállalatcsoportra osztható szét ez a kiskereskedelmi szektor, 12
melyek a következők: multinacionális üzletláncok, hazai üzletláncok, illetve független vállalkozások. 1989 után szétestek az addig állami kézben lévő kereskedelmi egységek, és egyre több magánkézben lévő vállalkozás alakult meg, mely részben a privatizációnak, részben pedig a vállalkozási kedv növekedésének köszönhető. A ’90-es évek közepén hazánkban is megjelentek a multinacionális vállalatok, melynek következtében élesedett a verseny a szféra szereplői között. Az évek folyamán egyre több üzlet nyitotta meg kapuit, ami által felvetődik a kérdés, hogy szükségünk van-e ennyi üzletre. Azért is lehetne ezt a kérdést tovább feszegetni, mivel egy felmérés adataiból kiderül, hogy Magyarországon 1000 főre 3,67 üzlet jut, míg az európai átlag 1,3 üzlet / 1000 vásárló. Ez az arány hazánkban Budapesten a legalacsonyabb, de ott is csak azért, mert a fővárosra a nagyobb alapterületű boltok a jellemzőek és a népsűrűség is magasabb a vidéki átlagnál. Az egyéni vállalkozók aránya is azokban a megyékben a legmagasabb, amelyek a legkevésbé fejlettek, azaz Nógrád, Fejér, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Heves és Békés megye. Ez az arány valószínűleg a „kényszervállalkozók” magas számából ered, illetve azért mert ezek a területek a multinacionális vállalatok számára nem olyan vonzóak. Budapesten a legalacsonyabb az egyéni vállalkozók száma, ami közel 44 %. (Agárdi Irma – Bauer András, 2000) Versenyképesség Porter - féle meghatározása Magyarország EU csatlakozás előtti versenyképességet befolyásoló tényezőjét Porter meghatározása szerint négy külön területre lehet szétbontani, melyek kölcsönhatásban vannak egymással. Ezek a következők: 1. erőforrások: Magyarország területe különösen kedvező a mezőgazdasághoz, illetve történelmileg is nagy múltra tekinthetünk vissza ezt illetően. Viszont problémák is felmerültek, főleg a rendszerváltást követően. 2. vállalati stratégia: A magyar gazdaság egyik nagyon fontos ágazata az élelmiszeripar. A legnagyobb problémát a strukturális problémák jelentik ezen a területen. 3. belföldi piac: Ez az egyik legfontosabb az élelmiszerek versenyképességéhez. 4. kapcsolódó és kiegészítő területek: Nagyon fontos az élelmiszeriparban is a technikai és műszaki fejlesztés, melyet a kiegészítő iparágak tudnak csak biztosítani. 13
Mindezekhez az a legfontosabb, hogy a kormányzatnak meg kell őriznie a kedvező agroökológiai adottságainkat. A helyi kisvállalkozások nagyon fontos szerepet játszanak a hazai szükségletek kielégítésében, ezért fontos, hogy ezek a vállalkozások is sikeresek legyenek, különben nincs esélyünk a versenyképességünk növelésére. Nagyon fontos megjegyeznünk a jövőre vonatkozóan, hogy a hazai mezőgazdaság nem hanyagolható el, nem lehet helyettesíteni egy másik iparággal, hanem stratégiai szerepet kell neki szánnunk, mivel fontos szerepet játszik a vidéki táj képének és a hagyományos megőrzésétől kezdve egészen a munkaerő megtartásáig. (Pallóné Dr. Kisérdi Imola – Dr. Lakner Zoltán – Hajdú Istvánné dr., 2003) Porter féle gyémánt - diagram Magyarország gazdaságát a Porter féle gyémánt – diagrammal is fel tudjuk írni az EU csatlakozás előtti időszakot vizsgálva, melyet az 2. ábrán is megfigyelhetünk.
Környezet
Etika Csatlakozó és támogató ágazatok
Etika
Etika
Faktor feltételek
Hazai piac
Környezet
Vállalati stratégia
Környezet Környezet
Etika
2. ábra: Porter-féle gyémánt diagram
14
Ennek a diagramnak 3 fő eleme van, melyek a következők: termelési, stratégiai és piaci tényezők. 1. Termelési feltételek Magyarország területének 72 %-a alkalmas mezőgazdasági termelésre, nagyon kedvező természeti adottságokkal rendelkezünk a mezőgazdaság számára. Mezőgazdasági politikánk is integrált fejlesztési elképzeléseket mutat. A privatizáció során a földterületeink 90 %-a magántulajdonba került, viszont az érvényes jogszabályaink alapján külföldi állampolgár nem vásárolhat hazákban földterületet. Viszont a gazdálkodók több mint 70 %-a kevesebb, mint 1 ha földterülettel rendelkezik csak, ami azt jelenti, hogy nagyon el vannak aprózva a földjeink. Illetve komoly likviditási problémák mellett még rossz gazdasági hatékonyság és a környezet túlterheltsége is jellemzi a magyar agráriumot. A kormány a problémák megoldása érdekében 2002-en egy programot indított útjára Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program (NKP) néven, melynek keretein belül pályázati úton 2,2 milliárd Ft-ot osztanak szét a korábban felsorolt problémák megoldására. 2. Vállalkozások stratégiája Az élelmiszergazdaság a magyar ipar stratégiailag egyik fontos iparága a korábban már felsorolt adatok is bizonyítják ezt a tényt. A privatizáció segített az élelmiszeripar fejlődésének, de sajnos nem oldotta meg minden problémáját, melyek megmaradtak, pl.: kihasználatlan kapacitások, nem preferált ágazatok technikai színvonala és a kettős struktúra (200 nagyvállalat – 8000 közepes és kis vállalat). Ezért is kell az államnak egyre jobban támogatni a kis és közepes vállalkozásokat a nagyvállalatok ellenében is! Létrehozott a magyar állam egy HÍR programot, mely során a hagyományos és a tájjellegű élelmiszerek leírását gyűjtik össze, már közel 300 termék leírása szerepel a programban. 3. A hazai piac Ezen a területen található a legpozitívabb tendencia, mint pl. az ISO minősítés bevezetése az élelmiszerbiztonság területén, egészségügyi és minőségellenőrző hatósági intézmények vagy a fogyasztóvédelem területén. (Várkonyi Gábor, 2002)
15
II./3. Az EU csatlakozás jövőképe Versenyképesség Az EU csatlakozás valószínűleg az eddigi legnagyobb kihívás az élelmiszeriparunk számára, mivel egy olyan piacon kell a hazai termékeinknek megfelelnie, ahol a vásárlók hozzá vannak szokva az igényes és jó minőségű termékekhez. Magyarország versenyképességét az EU-hoz való csatlakozás szerint három meghatározott szempontból lehet vizsgálni, melyek a következő: 1. Az élelmiszeripar belső kooperációja, mely a legjelentősebb változásokat tudta felmutatni az elmúlt években, illetve szinte biztosak lehetünk abban, hogy ezen az egy területen nem lesz komolyabb probléma a csatlakozást követően. 2. Az élelmiszeripar és a forgalmazási rendszer súrlódásai, mely szerint a multinacionális vállalatok önmagukat is bele tudják hajszolni silány minőségű termékek értékesítésébe egy-egy nagyobb akció vagy árkampány keretében. 3. Az élelmiszeripar kapcsolata a mezőgazdasággal, illetve a mezőgazdaságon belül kialakult belső rend nemléte jelenti a legnagyobb problémát a csatlakozás előtt, mivel a többi országban ezek a kapcsolatok és rendszerek történelmileg, illetve hosszú időn keresztül alakultak ki, míg Magyarországon mesterségesen és nagyon rövid idő alatt kellett ezt létrehozni, anélkül, hogy maguk a gazdaság szereplői érezték volna ennek a szükségességét. (Juhász Pál – Mohácsi Kálmán, 2000) Jövőkép Mindezek mellett az EU-hoz való csatlakozásunk jövőképe az ezredfordulón három jövőbeli lehetséges folyamat felerősödését hozza valószínűleg magával, melyek a következők: 1. Kiterjed a vásárlói szabadság, mely által nagyobb lesz a vállalatok között a verseny és szélesedik a termékpaletta is. 2. Nőnek az igények az élelmiszer-biztonság, illetve a termékminőség iránt is. 3. Az utolsó előrelátható folyamat, mely változáson megy majd keresztül, nem más, mint a vállalatszervezési és hálózatszervezési módszerek átalakulása. Ez nem csak nemzeti, hanem nemzetközi szinten is végbe fog menni. Különböző szakosodások és szövetségek
16
jönnek létre az élelmiszeriparban, melyek segítik egymást. (Juhász Pál – Mohácsi Kálmán, 2000) Problémák Az Uniós szabályoknak való megfelelőségünknek több úgynevezett technikai problémái is vannak, melyek megoldása által kiszámítható és tartós piaci kapcsolatok jöhetnének létre Magyarország és az Európai Unió között. Sajnálatos módon viszont az Unió által előírt higiéniai és élelmiszer-biztonsági előírásoknak csak hazánk nagyvállalatai fognak tudni megfelelni. A kis és középvállalatok nagy részének támogatásra van szüksége a megfelelő tevékenységek elvégzéséhez. A legtöbb vita mégis az Unió támogatási rendszere körül folyik, mivel az EU szerint hazáknak nincs olyan nagymértékben szüksége támogatásra a már történelmileg is meglévő alacsony árszínvonalunk miatt. Viszont a magyar érvek szerint igenis szükségünk van nekünk is támogatásra, mivel a támogatás hiányában a magyar gazdasági szereplők nem tudnának lépést tartani a piaci versenyben a régi tagállamokkal szemben. A magyar élelmiszeripari piac is megpróbál mindent megtenni, hogy megfeleljen a mai követelményeknek és változó ízlésnek. Viszont ez nagyon nehéz, mivel az egyes szakágaik eltérő helyzetben vannak. Vannak olyan ágazatok (pl.: édesipar, tésztagyártás, söripar, dohányipar, szeszipar, stb.), melyek sokkal előrébb állnak a többi ágazattól. A fejlettebb ágazatok esetében már végbe is ment az a rendszer-átalakítás, mely szükséges az Unióhoz történő csatlakozásunkhoz. Néhány szakágazat viszont megosztott a belső szerkezetét tekintve, ilyen pl.: tejipar, húsipar, baromfiipar, boripar, malomipar, zöldség és gyümölcs feldolgozó ipar, stb. Ezekben az ágazatokban egyszerre termelnek nagyon jó minőségű terméket, illetve nagyon rossz minőségű és élelmiszer-biztonságú termékeket is a kevesebb jövedelemmel rendelkezők számára, ilyenek a borhamisítók, a zugvágóhidak, stb. A rendszerváltás után 2-3 évvel rájöttek a szakemberek, hogy hiába romlik hazánkba az életszínvonal, akkor is igénylik a változatos és új élelmiszereket az emberek, ezáltal időközben megnőtt az importunk olyan termékek iránt is, melyre korábban nem volt olyan nagy kereslet, pl.: joghurt, sajtok, stb. Gazdasági szereplők felismerték az ebben rejlő lehetőséget és megkezdték a szélesebb palettájú termékeik gyártását, melyet exportálni is kezdtünk a szomszédos országokba. (Juhász Pál – Mohácsi Kálmán, 2000)
17
Mezőgazdaság fejlesztése A mezőgazdaság fejlesztéséhez szükséges feltételeket 10 pontban lehet összeszedni, melyek a következők: 1. Elengedhetetlenül fontos a mezőgazdaság számára a növekedés szükségességének feltétel nélküli elfogadása, az alapanyagok mennyiségi növekedése, a minőség javítása, illetve a választék növelése. Ha ezeket nem teljesítik, akkor nem tudnak lépést tartani a nemzetközi versenypiacon. 2. Ha mindezeket a pontokat elfogadták és alkalmazzák, akkor lehet változtatni a termékstruktúrán, mellyel együtt a földhasználatot is ésszerűbbé és gazdaságosabbá kell tenni. 3. Ha ezeket a pontokat is teljesítették, akkor lehet beszélni a szükséges tőkebevonások nagyságáról és lehetőségeiről, illetve az ipar felvevő szerepéről, mely eléggé instabilnak tűnik az 1997-es viszonyok között. 4. Az iparnak segítenie kell a mezőgazdaságot a fejlődés útján, illetve figyelni kell arra is, hogy minden egyes lépés az EU előírásoknak megfelelően menjen végbe. Nagyon fontos, hogy minden EU követelménynek eleget tegyünk, de csak saját hazai érdekeink figyelembe vételével egyidejűleg. 5. Mindehhez szükség van egy megfelelő nagyságrendű tőke bevonására is, melyet valószínűleg csak külföldi forrásból tudunk nyerni. Erre a működő tőkére az átlagosnál is nagyobb a mezőgazdaság ráutaltsága, mely során figyelni kell, hogy mindkét fél elégedetté váljon, azaz ne kerüljenek a magyar földek külföldi kézbe, de a külföldi befektetők is megfelelő befektetésnek tekintsék a magyar mezőgazdaságot. 6. A mezőgazdaság szereplőinek integrációja elengedhetetlenül fontos a jövőbeli korszerű mezőgazdaság kifejlődésének szempontjából. Ha nem fog létrejönni egy szövetkezet a mezőgazdaság szereplői között, akkor szinte bizonyossá válik, hogy nem tudják felvenni a versenyt a piac szereplőivel és a felmerülő kihívásokkal. 7. Magyarországon jelenleg kettős helyzet figyelhető meg, mivel a piacon két féle termelési mód van. Megtalálható a múltat idéző akár 30-40 éves szerkezeti, termelési mód is egy időben a legfejlettebb technikai módszerekkel. Ez a nagy különbség a jövőben nagy hátrányunkká is válhat, mivel az EU csatlakozás után az előírások miatt a sok visszamaradott vállalat tönkre fog menni.
18
8. A magyar mezőgazdaság EU konformitását igazából nem is az EU tagországok vagy maga az EU kérdőjelezi meg, hanem sokkal inkább a magyar emberek. Így leginkább saját állampolgárainkat kell meggyőzni arról, hogy az EU semleges politikát folytat. 9. 1997-ben még a kis- és közepes vállalakozások adóbefizetése igen csekélynek volt mondható az EU-s átlaghoz képest, így az adófizetés mértékének növelése is fontos szempont volt még ekkor, mely mára magas szintet ért el. 10. Információs rendszerünk fejlesztése és EU kompatibilissé tétele nagyon fontos szempont a jövőbeli EU tagság szempontjából. Megfelelő és pontos statisztikák és nyilvántartások megléte elengedhetetlen az EU számára benyújtott jelentések kidolgozása során. Sajnálatos módon manapság még információk közlése is lehetetlen, mivel a gazdasági szereplők nem hajlandóak nyilatkozni ez ügyben. (Varga Gyula, 1997) Programterv Az EU csatlakozás előtt a következő szempontokat kellene figyelembe venni: 1. Minden iparágban fel kell mérni az előnyöket és a hátrányokat, hogy fel tudjunk készülni a piaci versenyre. 2. Erősíteni és növelni kell a kapcsolatainkat Németország és a többi újonnan belépő országok szakmai szervezeteivel. 3. CEFTA országokkal még szorosabban együtt kell működnünk. 4. A mezőgazdaság megsegítésé érdekében az iparnak több mindent meg kell tenni. 5. Az élelmiszeriparunk nemzetközi szerepének erőségét sokkal jobban ki kellene használnunk. (Varga Gyula, 1997)
EU harmonizáció
Az élelmiszerek minőségére, illetve biztonságára vonatkozó EU-harmonizáció nagyon gyorsan folyik. Ahhoz, hogy a hazai vállalatok is tudják tartani a lépést a külföldi tulajdonba lévő vállalatokkal a következő lépéseket kell megtenniük: 1. Nagyon gyors technikai fejlesztés. 19
2. Minőségi terméket kell létrehozni. 3. Az eddig nem fejlesztett élelmiszeripari ágak szerkezetét is át kell alakítani. 4. A helyi észrevételeket, termelést is figyelembe kell venni. A mezőgazdasági kormányzat legfontosabb feladata a lehetséges támogatások előteremtése és megfelelő kiosztása a szükségesnek ítélt területek részére, pl.: az EU előírásoknak való megfelelés felkészülésére, stb. (Keleti Emil, 2001)
20
III. EU csatlakozás hatása gazdaságunkra Az eddigiek folyamán azt vizsgáltuk, hogy Magyarország milyen múlttal és háttérrel várakozik az Európai Unió tagállamaihoz való csatlakozásra, illetve milyen elképzeléseik és terveik voltak az egyes elemzőknek a csatlakozás utáni időszakot illetően. Ebben a részben már a csatlakozás utáni időszakot vizsgálom, illetve azt, hogy az előző fejezetben tárgyalt elképzelések vajon beváltották-e a hozzájuk fűzött reményeket. Illetve egy rövid, de átfogó képet is szeretnék még adni az európai ország, azon belül is közvetlen szomszédjaink élelmiszeripari, mezőgazdasági helyzetéről.
III./1. A csatlakozástól várt eredmények Az Európai Unióhoz való csatlakozás egy időben azt is jelenti, hogy az úgynevezett fogyasztói szabadság kiszélesedik, azaz a hazai vásárlók is választani szeretnének különböző minőségű, fajtájú és árkategóriájú termékek között, akár az eddigi uniós állampolgárok. Ha a magyar élelmiszeripar ki szeretné a vásárlóit továbbra is elégíteni, sőt az újonnan megnyíló piacra is be akar törni, akkor nagy változásokra van szükségük a termék-előállítás szinte minden területén. (Juhász Pál – Mohácsi Kálmán, 2000) „Ahhoz, hogy a magyar élelmiszeripar a hazai piacon és az uniós országokban megállja a helyét a versenyben, ki tudja használni az új piaci lehetőségeket, és ne kelljen lemondania a hazai fogyasztás igényes részéről, alapvető fontosságú a mezőgazdasággal fenntartott, megbízható kapcsolatrendszer és ez által egy igényes mezőgazdasági termelői kultúra gyors kiterjesztése. Ez a cél természetesen csak megfelelő és összehangolt állami szerepvállalás mellett érhető el. Olyan intézményrendszert és intézményi kultúrát szükséges kialakítani, amilyenre az EU-beli élelmiszeripari versenytársak is támaszkodnak.” (Juhász Pál – Mohácsi Kálmán: Az EU-orientáció és integráció feladatai a magyar élelmiszeriparban, 47. o / 2000) Előre látható volt, hogy a közép-kelet európai országok számára az EU csatlakozás problémás lesz az élelmiszergazdaság területén, mivel ezek az országok nem voltak kellő mértékben felkészülve az Unió gazdaságpolitikájára. Ezt 2013-ig mindenképpen orvosolni kell, mivel az után már a támogatások mértékét nem a termeléstől függően fogják meghatározni. 21
Már 1994-ben H. Nallet és A. Van Stalk készített egy jelentést az Európai Unió számára a kelet-európai országok mezőgazdaságának csatlakozás utáni helyzetéről, mely minden szakember számára elérhető volt. A jelentésben leírtakat sajnálatos módon nem vették komolyan a politikusok és az élelmiszergazdaság szakemberi, pedig az idő azt igazolta, hogy a jelentésben szereplő minden egyes felvetés valósággá vált. (Nagy Frigyes dr., 2007) Az EU csatlakozás előtt Magyarország legfontosabb versenyképességi problémáját a tőkehiány jelentette, mivel nagy különbségek mutatkoztak az Unió addigi tagjainak és hazánk hektáronkénti termelési értéke között. A nettó értékben még rosszabb volt a helyzet, mint a bruttó érték esetében. (Popp József, 2007) Az EU csatlakozás után Magyarország a 25 tagországból 14. helyen fog szerepelni termék kibocsátás tekintetében. Viszont a hozzáadott termelési érték tekintetében az 5. helyen szerepelünk. Az élelmiszerbiztonság területén a velünk együtt csatlakozott országokkal összehasonlítva jobb a megítélésünk az Unió részéről. Az EU-tól kapott figyelmeztetésünk is csak a jogszabályok elkészültének lassúságát bírálták, nem magát a rendszert. (Piros László, 2004)
III./2. Magyarország gazdasági helyzete a csatlakozás után „A magyar mezőgazdaság felkészülése az EU-csatlakozásra felemásra sikerült. A csatlakozást követő években kiütköztek régi gyengeségeink, ugyanis váratlanul erős versennyel találtuk szemben magunkat. A korábbi gyengeségek – alacsony szervezettség és felszereltség, hiányos logisztikai
rendszerek,
elavult
birtokstruktúra,
szeszélyesen
differenciált
termelési
(gazdálkodási színvonal) – következtében itthon piacot veszítettünk, strukturális feszültségek alakultak ki, s túlzottan sokan estek ki a termelésből /Udovecz, 2007/. Az EU bővítése után felgyorsult az állattenyésztési és a kertészeti ágazatok leépítése, piacvesztése. Magyarország igen rövid idő alatt alapvető termékekből – sertéshús, tejtermék, gyümölcs – nettó importőri pozícióba került. A magyar gabonafelesleg intervenciós raktárba került, mert a dél-európai gabonahiányos övezetbe olcsóbban érkezett dél- és észak-amerikai gabona. Feltehetjük a kérdést, hogy miért is érintettek bennünket váratlanul a csatlakozás után hirtelen bekövetkezett változások.” (Popp József: A magyar mezőgazdaság az EU csatlakozás tükrében, 33. o / 2007)
22
Hazánkban nem csak a tőkehiány jelentette egyedül a problémát, hanem ugyanolyan fajsúlyú a kapacitások kihasználatlanságának a problémája is, amire több ágazatban is találunk példát. Viszont a becsült termelői támogatás, azaz a PSE csaknem elérte a csatlakozás idejére az Uniós tagállamok támogatásának a szintjét, annak ellenére, hogy nem történt a hazai gazdaságok esetében látványos javulás, mivel a gazdaságok felélték ezeket a támogatásokat, egyáltalán nem tudtak fejlesztéseket is létrehozni. 2004-et követően, azaz a csatlakozás után az EU-tól kapott támogatásaink értéke folyamatosan nőni fog, ami 2013-ra eléri a közösségi jog szerinti 100 %-ot, mely hozzájárulhat a gazdák jövedelmezőségének növeléséhez. 2004-ben 4,8 millió hektár területet támogattak hektáronként 63 €-val. Ez a támogatott területe nagysága 2006-re elérte az 5,1 millió ha-t. (Popp József, 2007) A csatlakozás után hazánk agrár-külkereskedelmének nettó exportőri pozíciója is romlott, mivel 1,6-ről 1 milliárd euró alá csökkent, ennek ellenére az import 2-ről 2,6 milliárd euróra növekedett. Viszont Lengyelország és Litvánia nettó exportőri pozíciója pont, hogy erősödött a csatlakozás után. (Popp József, 2007) Hazánk a csatlakozás után sertéshúst és tejterméket importált, míg csökkent a baromfihús és a marhahús exportja. Zöldség és gyümölcs importunk is emelkedett a korábbi időszakokhoz képest. A gabonafélék termelői ára a csatlakozás utáni időszakban növekedett, melyet a gyengébb világpiaci kínálat is pozitívan befolyásolt. Olyan mértékben megnövekedett a gabonafélék ára, hogy meghaladta az intervenciós árszintet. Egyedül a növények takarmánynak történő felhasználása csökkent ebben az időszakban. A magyar gabona versenyképessége a csatlakozás óta már 500 kilométeres zónában vizsgálható, sőt a vízi szállítást nézve, mely még a jelenlegi helyzetben elég problémás szállító csatornának mutatkozik, akár 1000 km-es sugarú körben értelmezhető. A zöldség és gyümölcspiacon végbement külkereskedelmi egyenleg csökkenését valószínűleg a termelők össze nem fogása okozhatta. A sertéshúsiparban pedig a koncentráció teljes hiánya okozza a problémákat, mivel mostanáig is a szervezetlen, elaprózott kisüzemek jellemzőek hazánkban. Az sem segít a helyzeten, hogy a sertéshús importunk a csatlakozást követően jelentősen megugrott. Sajnálatos módon úgy néz ki, hogy a jövőben sem várható jelentős változás a sertéshúsiparunk fejlődését illetően. Baromfihús exportunk a csatlakozást követően közel felére csökkent, míg az importunk pedig növekedett, aminek javítására a jövőben sincs kilátás.
23
A tejiparban a csatlakozás előtt folyamatos túltermelés volt megfigyelhető hazánkban. A csatlakozás évében, azaz 2004-ben is veszteséget könyvelhettek el a tejipar szereplői főleg szervezetlenségük és alkupozíciójuk csökkenése miatt. 2006-ra viszont azért javult a helyzetük a különböző támogatásoknak köszönhetően. (Popp József, 2007) A rendszerváltás után nem figyeltek eléggé a gazdaság szereplői a piaci versenyre és az EU csatlakozáshoz való felkészülésre, így nagy hátránnyal indultunk a többi országhoz képest. Illetve csak azt szeretnénk elfogadni az EU-tól, ami számunkra is kedvező, és még az esetlegesen álalunk okozott problémáért is néha az EU-t hibáztatjuk. Gabonatermelő országnak vagyunk elkönyvelve a többi ország szemében, és mi magunk is úgy gondoljunk, hogy csak ezzel tudunk foglalkozni, pedig komoly sikereink vannak a gyümölcs- és zöldségtermesztésben is. A gabonatermesztés jövője sem túl biztatónak néz ki, ezért is kellene ettől a berögzült képtől szabadulnunk! Az idők folyamán átalakult a kereslet is, ma már inkább a félkész és a fagyasztott termékeket keresik inkább a vásárlók, aminek az exportálásához fejlett feldolgozóiparra lenne szükségünk ahelyett, hogy még mindig az olyan ágazatokba ölnek időt és pénzt, amik amúgy is leáldozóban vannak. Illetve manapság egyre jobban eltolódik az arány a tömegtermelés felé az egyedi, speciális termékekről, melyről nagy részben a multinacionális vállalatok tehetnek, akik szinte önmaguk gerjesztik a keresletet, nem pedig a kereslet szerint kereskednek. Az EU kénytelen a WTO nyomására és a saját jövőbeli érdekei miatt agrártámogatását fokozatosan leépíteni, melyet inkább a vidékfejlesztésbe forgat vissza. 2009-re Magyarország is átalánytámogatást (SPS) fog kapni az EU-tól, amely a termelés és támogatás elszakadását fogja eredményezni. Már most sok mindent meg lehet erről tudni a szakirodalmakból, viszont valószínű nem sok élelmiszeripari szereplő olvassa el. A magyar monetáris politika sem kedvez a mezőgazdaságnak, mivel az importált élelmiszeripari termékek kevesebbe kerülnek, mint az itthon előállított vagy megtermelt élelmiszerek. Ezáltal a nettó exportőri pozíciónk veszélybe került. Azok, akik exportálják a magyar élelmiszeripari termékeket, egyre jobban eladósodnak és egyre többen mennek tönkre közülük. Ezek mellett másik nagy probléma, hogy a gazdák érdekérvényesítő képessége nagyon gyenge, amire a legjobb megoldás az lehetne, ha összefognának a gazdák és kikényszerítenének egy teljesen új agrártörvényt. (Nagy Frigyes dr., 2007) Összességében a tagság eddig elég vegyes tapasztalatokat hozott az élelmiszeripar és a mezőgazdaság számára, mivel talán túl nagy elvárásaink voltak a csatlakozástól. Reméltük, 24
hogy miután megnyílik az iparunk előtt a szabad kereskedelem, mutatóink még inkább nőni fognak. Ehelyett, bár azért volt némi exportnövekedés (7 %), importunk növekedett nagyobb nagymértékben, közel 30 %-kal. (Dr. Vajda László, 2005) E mellett problémák voltak még a támogatások kifizetésével is, ami nem kedvezett a magyar gazdaságnak. A 2004-es támogatásokat technikai okok miatt csak 2005 elején sikerült kifizetni. Másik problémát és meglepetést az intervenciós rendszer jelentette számunkra, mivel 2004ben nagyon jó lett a termés, magas volt a kínálat és mindenki a magasabb, azaz az intervenciós árakra várt, ahelyett, hogy értékesítette volna olcsóbban a gabonáját a nemzetközi piacon. Az EU viszont nem volt felkészülve ilyen mennyiségű gabona tárolására és kifizetésére. Viszont a félelmek ellenére sikerült átvenni az EU-s előírásokat és szabályokat, melyek az élelmiszer-biztonságról jöttek létre. Ha összefoglalóan akarjuk elemezni a csatlakozás óta eltelt időszakot, akkor azt tudjuk megállapítani, hogy a felsorolt problémák inkább csak átmeneti nehézségek voltak, melyek reményeink szerint rövid időn belül meg fognak oldódni. (Dr. Vajda László, 2005)
III./3. Szomszédos országok élelmiszergazdasági helyzete A közép-európai országok a társulási megállapodás megkötése után az 1993 és 2000 közötti időszakban Szlovénia kivételével növelték agrárexportjukat, melynek egyik oka az EU élelmiszerimportjának növekedése. Illetve olyan termékcsoportokba is növelni tudtuk az exportunkat, melyben korábban még nem, ilyenek pl.: textilrost, parafa, stb. De ez inkább a versenyképesség javulásának volt köszönhető, nem pedig az importkereslet növekedésének. A közép-európai országok részesedése az unió mezőgazdasági importjában 1,91 %-ról csak 2,55 %-ra emelkedett, szóval teljes mértében alaptalan volt az uniós polgárok félelme a keleti államok élelmiszer dömpingjétől. (Fertő Imre, 2004) Az unió importjában való részesedés aránya viszont nagyon sokat változott, mint ahogy az 3. ábra is mutatja. A két nagy exportőr Lengyelország és Magyarország maradt, de 68-ról csak 53%-ra csökkent a részesedésük, míg a balti államok részesedése 7-ről 25%-re növekedett. Csehország, Szlovákia és Szlovénia részaránya majdnem azonos maradt. (Fertő Imre, 2004)
25
3. ábra: A társult országok részesedése az EU-ba irányuló közép-európai agrárexportból
Az exportváltozások mérését az úgynevezett CMS-modellel lehet kiszámolni. Természetesen ennek a számítási módszernek is vannak gyenge pontjai, mint a világpiac definiálása vagy a bázisév megválasztása. De ezért minden egyes alkalommal újabb és újabb számítási módokat és egyre bonyolultabb képleteket hoztak létre. 1986-ban Jepma által kifejlesztett többszintű modell leírása és kiszámítási módja az egyik legjobban kidolgozott. A CMS-modell eredményei szerint a Lengyelországban és Magyarországon végbement agrárexport növekedés elsősorban a strukturális hatás miatt történhetett meg. Viszont Magyarországon és Szlovéniában is negatív volt a reziduális és a másodrendű hatás is, azaz az általános versenyképességünk romlott. (Fertő Imre, 2004)
III./4. Az EU-tagság jövője A vidék helyzetének javítására és saját eltartó képességük fejlesztése csak úgy valósítható meg, ha jelentős regionális fejlesztéseket valósítanak meg. Jelenleg olyan vidékfejlesztési programok vannak, melyek hozzájárulnak a jövedelmek növeléséhez, de újabb munkahelyek megteremtését nem teszik lehetővé. Ezért erre a célra az Európai Unió közel 1 milliárd eurós összegű támogatást irányzott elő, melyet 2008 végéig fel kell használni. A 2007-2013-as időszakra 1400 milliárd forint áll a vidékfejlesztés rendelkezésére. Viszont itt meg kell említenünk, hogy az Unió politikájában az agrárpolitika részesedésének csökkenése 26
figyelhető meg, azaz a költségvetésből a mezőgazdaságra fordított pénzmennyiség arányát 2013-ig fokozatos csökkentik a mostani 46 %- ról 40 %- ra. És 2013 után is hasonló tendencia várható. (Popp József, 2007) A hazai földek magyar kézben maradtak, nem történt meg az igazi liberalizáció, viszont ez által egyre több földterület kerül bérlésre, mely díjak magasabbak az átlagos Uniós árszinthez képest. Ezáltal az is előfordul, hogy a támogatás akár felét is a földbérleti díjra fizetik ki a gazdálkodók. Összefoglalva azt állapíthatjuk meg, hogy nem lehetünk elégedettek a csatlakozásunk óta eltelt időszakban végbement agráripari változásokkal, mivel sok tekintetben romlottak a mutatóink, illetve folyamatos csökkenés tapasztalható. A hazánkban megtalálható előnyöket sem tudjuk igazán kihasználni, illetve a csatlakozás idején nem voltunk elég felkészültek a szabadabb piaci versennyel szemben. Versenyképességünk is elég zavaros képet mutat, mivel sok gyenge pontunk van, ami veszélyezteti az élelmiszeriparunk jövőjét. (Popp József, 2007)
27
IV. Élelmiszer-biztonság Ebben a fejezetben az élelmiszer-biztonság általános kérdéseit, illetve a globalizáció és a piaci verseny miatt kialakult kihívásait vizsgálom. Alternatív megoldást jelenthetne, és sokak számára már azt is jelent a „biogazdálkodás”. Röviden erről is írok ebben a fejezetben.
IV./1. Élelmiszer-biztonság általában
Definíció „Az élelmiszerbiztonság definíciója a 2003. évi LXXXII. törvény szerint: annak biztosítása a termelés, az élelmiszer-előállítás, a tárolás és forgalomba hozatal teljes folyamatában, hogy az élelmiszer nem veszélyezteti a végső fogyasztó egészségét, ha azt a rendeltetési célnak megfelelően készíti el és fogyasztja.” (Podruzsik Szilárd – Kasza Gyula: Az élelmiszerbiztonság szabályozásának közgazdasági vetületei, 26. o / 2008) Míg nemzetközi szinten a FAO/WHO Codex Alimentarius Főbizottság a következőképpen definiálta az alábbi fogalmakat: •
élelmiszer-biztonság (food safety) annak biztosítása, hogy az élelmiszer nem okoz ártalmat a fogyasztónak, amikor azt a felhasználás szándékának megfelelően feldolgozzák és/vagy fogyasztják.
•
élelmiszer-alkalmaság (food suitability) annak biztosítása, hogy az élelmiszer emberi fogyasztásra elfogadható, a tervezett felhasználási módja szerint.
•
élelmiszer-higiénia (food hygiene) az összes olyan feltétel és rendszabály betartását jelenti, amely az élelmiszerek biztonságának és alkalmasságának biztosításához szükséges az élelmiszerlánc minden szakaszában. (Dr. Molnár Pál, 2002)
28
Kockázatelemzés Az élelmiszer-biztonság mindig is nagyon fontos volt és most is az a fogyasztók számára, mivel azt is mondhatjuk, hogy az egészséges táplálkozás alapvető emberi jogainkhoz hozzátartozik. A biztonságos élelmiszerek előállításáért mindenki felelős a kormánytól kezdve egészen a fogyasztókig. Az élelmiszerekre leselkedő veszélyek közül a legfontosabbak a biológia (baktériumok, élesztők, gombák, kórokozók, vírusok) és a kémia veszélyek (adalékanyagok, aeroszolok, enzimszármazékok, gázok, ionizáló sugárzások, kémiai vagy mikrobiológiai eredetű toxinok, mosószerek, nehézfémek, pesztecid- és állatgyógyászatiszer-maradványok és tartósítószermaradványok) lehetnek. De nem csak az alapanyagoktól és az azokban előforduló szennyező anyagoktól függ az élelmiszer-biztonság, hanem ugyanolyan fontos a termelési környezet és a higiéniai feltételek megléte is. Ha azt szeretnénk megvizsgálni, hogy az egyes káros anyagok, amelyek fellelhetők az élelmiszerekben, milyen mértékben kockázatosak a lakosság egészére vagy egy bizonyos csoportjára, akkor a kockázatelemzés, azaz a Risk Analysis módszerét használhatjuk. Ez alapján szokták kidolgozni az élelmiszer-biztonsági szabványokat is. Ez a kockázatelemzés a következő lépésekből tevődik össze: 1. kockázatbecslés • veszély azonosítása • veszély jellemzése • veszélynek való kitettség • kockázat meghatározása 2. kockázatkezelés • kockázat értékelése • lehetséges változatok tanulmányozása • kiválasztott opció végrehajtása • megfigyelés és felülvizsgálat 3. kockázatközlés • közegészségügyi politika formálása • média igénybevétele a fogyasztók tájékoztatására • kölcsönös kommunikáció (fogyasztó visszajelzések) (Dr. Molnár Pál, 2002) 29
A fogyasztókban is nő az igény az egészségesebb élelmiszerek iránt, viszont ők nem tudják felismerni a veszélyek többségét, ezért is van szükség az állami beavatkozásra és előírásokra. De ezen kívül a fogyasztók felkészültségét és tudásszintjét is szükséges növelni a jövőben. A legtöbb fogyasztó úgy gondolja, hogy az élelmiszerek miatti megbetegedések zöme a házon kívüli étkezésekből adódik és csak a vendéglátóhelyeken figyelnek erre, míg a statisztika inkább azt mutatja, hogy az otthoni megbetegedések száma sokkal magasabb, de ezt sem a média, sem maguk a fogyasztók nem veszik komolyan és nem is igen foglalkoznak vele. Természetesen sokkal könnyebb az élelmiszer-biztonság kérdését és felelősségét a termelőkre és a vendéglátósokra átruházni, de a fogyasztóknak is ugyanolyan, ha nem nagyobb a felelőssége ebben az esetben. Főleg a 35 évesnél fiatalabbak nincsenek tisztában az élelmiszerek biztonságos elkészítési, tárolási és fogyasztási előírásairól. Ezért is van szükség az élelmiszereken elhelyezett jelölésékre és feliratokra, hogy a lehető legminimálisabbra csökkentsék a megbetegedések kockázatát. A kötelező és egységes jelölési szabályozási rendszer jelenthetné a legjobb megoldást a felvetett problémára. Ezért is hozott létre az Európai Bizottság egy úgynevezett Jelölési Direktívát, mely a mostani jelölési rendszer teljes eltörlése után egy teljesen új, összefogó, egységes és könnyen megérthető jelölési rendszer bevezetésén munkálkodik. Itt meg lehet említeni, hogy a fogyasztók számára egyre fontosabb a génmanipulált összetevőktől mentes élelmiszerek külön jelzése is, mely az új rendszer szerint már megoldott lenne. (Dr. Molnár Pál, 2002) Élelmiszer-szennyezettség Az élelmiszerbiztonság kérdése egyre jobban előtérbe kerül világszerte, egyre több ember foglalkozik az egészséges étkezés kérdésével, mivel ételeink döntő mértékben befolyásolják egészségünket is. Az emberek mindenevők, éppen ezért minden féle táplálékra szükségük van. A szándékos és a kényszerű éhezés is ártalmas az egészségre, éppen ezért fejtette ki az Egészségügyi Világszervezet (WHO), hogy meg kell szüntetni az éhezést és csökkenteni kell minden olyan ártalmas hatást, ami összefügg a táplálkozással. A WHO jelentései alapján még a fejlett országokban is a lakosság 10-30 %-a betegszik meg évente az élelmiszerfogyasztással kapcsolatba hozható betegségekben. Ennek többségét be sem jelentik. Az élelmiszerek szennyezettsége több féle lehet, pl.: biológiai, vegyi, fizikai és radioaktív. A legtöbb megbetegedést a mérgező anyagok okozzák. De a legújabb kutatások szerint nagyon komoly veszély hordozói a génmanipulált és a besugárzott élelmiszerek, melyek hosszú távon is hatással lehetnek egészségünkre és szervezetünkre. Ezért is hoztak létre 2000 30
szeptemberében Koppenhágában az európai egészségügyi miniszterek egy európai élelmezésés táplálkozás-egészségügyi cselekvési tervet. A káros anyagoknak majdnem a 70 %-a élelmiszerrel, míg a 20 %-a levegővel és a 10 %-a pedig vízzel jut be a szervezetünkbe, ezért is annyira fontos az élelmiszerbiztonság kérdése. Hazánkban pedig a lakosság egészségi állapota az európai átlaghoz képest igen kedvezőtlen, ezért hazánkban fokozott figyelmet kellene fordítani a bevitt táplálék minőségét illetően. A többi országhoz hasonlóan nálunk is az egyik leggyakrabban előforduló szennyeződéseket egy bizonyos zoonotikus baktérium (legismertebb fajtája pl. a salmonellosis, de ide tartozik még a campylobacter, az Eserichia coli vagy a Staphylococcus aureus is) okozza, melyek általában az állatokról kerülnek a szennyezett élelmiszerekbe, ezért is nagyon fontos az élelmiszerek előállítása során a higiénés szabályok betartása, melyet előírásokkal és ellenőrzésekkel lehet kontrollálni. (Misz Irén Irisz, 2003) A következő esetekben szinte bizonyos, hogy az élelmiszer megfertőződik: 1.
Beteg állattól származó tej, tojás, hús, stb.
2.
Rossz vagy hiányos hűtés
3.
Fagyasztott termékek felengedése és újra lefagyasztása
4.
Különböző termékek egy helyen történő tárolása
5.
Nem megfelelő hőkezelés
6.
Fogyasztás előtti tárolás vagy szállítás sokáig szobahőmérsékleten történik
Nem csak baktériumok, hanem vírusok is okozhatnak élelmiszerszennyeződést, így fertőzéseket is, melyek a baktériumokhoz hasonlóan kerülhetnek be az élelmiszerekbe és ugyanolyan súlyos megbetegedéseket okozhatnak. Az élelmiszerek harmadik számú ellenségei a gombák, közülük is a penészgombák okozzák a legnagyobb
problémákat
az
élelmiszeriparban.
Általában
a
gabonafélék
és
a
takarmánynövények esetében fordulnak elő leggyakrabban. Magyarországon az ellenőrzések során a nehézfémek szintjének mérése történik leggyakrabban, ezek közül is az ólom, kadmium, arzén, higany, nikkel, stb. a legveszélyesebbek. Ezek után vizsgálják még a növény védőszerek maradékának ellenőrzését, mely évente 4500-5000 mintára is kiterjedhet. Folyamatosan ellenőrzik még az élelmiszerekben a különböző adalékanyagok és színezékek előfordulását és határértékeit is, mivel használatuk nagyon elterjedt napjainkban. Ezeken kívül vizsgálni kell még az
31
élelmiszerek radioaktivitását is, mely Magyarországon igen kedvező értékeket mutat. Hazánkban ezeket a vizsgálatokat az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat végzi. Sajnálatos módon viszont az Élelmiszerbiztonsági Tanácsadó Testület 2000. évi felmérése alapján hazánkat élelmiszerbiztonsági szempontból fokozatosan romló tendencia jellemzi. Ez azért is fordulhat elő, mert a hatósági ellenőrzések nem teljesen kiépítettek és átfogóak, mint amilyeneknek lenniük kellene. A finanszírozási arány sem éppen megfelelő ebben a szektorban. Ezért is került kidolgozásra egy tízéves Népegészségügyi Program, melynek keretein belül a jelenlegi helyzet javítását tűzték ki célul. A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium által létrehozott II. Nemzeti Környezetvédelmi Akcióprogram (2003-2008) is külön foglalkozik ez élelmiszerbiztonság kérdésével. (Misz Irén Irisz, 2003) Az elmúlt időszak élelmiszer botrányai, azaz élelmiszer szennyezettségei a következőek voltak: 2007. augusztus: dioxinnal szennyezett guar - gumi 2007. augusztus: tömeges ételfertőzés a Hungaroringen 2007. március: a hatósági állatorvosok másfél tonna lejárt szavatosságú és 50 kilogramm átcímkézett hústermékre bukkantak 2006. december: nagy mennyiségű lejárt szavatosságú termék átcsomagolása 2006. november: határértéket meghaladó kumarin tartalmú fahéjas termékek. (Páger Zsolt, 2007) Versenyképesség Az élelmiszer-biztonsági előírások hatással vannak a nemzetközi kereskedelemre, de ennek a mérése nehézkes és komplikált folyamat. A mérés folyamatának során a legfontosabb a költségek és a szabad kereskedelemből származó nyereségek összehasonlítása. Ebből is nagyon jól látszik, hogy az élelmiszer-biztonság napjainkra a versenyképesség egyik meghatározó tényezőjévé vált. Elviekben a piacnak kellene kikényszerítenie a megfelelő minőségű termékek előállítását, de ez a gyakorlatban sokszor nem így történik, hanem az államnak kell szabályokat hoznia, illetve odafigyelnie e szabályok betartására. Ezek a szabályok és előírások országonként változnak, mely azt is jelenti egyben, hogy egyes országokban komolyabb és szigorúbb előírások vannak, mint más országokban. Viszont ezek a szigorúbb előírások egyszerre azt is jelentik, hogy nő a gyártók költsége a termékek előállítása során. Ezt azt eredményezi, annak 32
ellenére, hogy élelmiszer-biztonsági szempontból magasabb minőségű végtermék hagyja el az előállító üzemeket, csökken ezeknek a gyártóknak a versenyképessége nemzetközi szinten. Ezért is kell az államnak nagyon körültekintően és odafigyelve eljárnia a szabályok megalkotása közben. Ezen okokból kifolyólag, azaz a hazai biztonságosabb termékek védelme érdekében, szigorúbb követelményeket támasztanak a külföldi termékek felé vagy nagyon magas összegekkel támogatják a hazai termelőket, azaz rejtett vagy bújtatott protekcionizmust alkalmaznak, a WTO tiltásokat dolgozott ki, melyekről jelenleg is állandóan tárgyalnak. Az elmúlt időszak nagy élelmiszerbotrányai miatt megrendült az emberek bizalma az élelmiszerek minőségében, ennek az lett a következménye, hogy most már hajlandóak a vásárlók magasabb árat is kiadni, ha tudják, hogy egészségesebb élelmiszert kapnak ez által. Egyes felmérések szerint a fejlett országokban az állampolgárok akár 30 %-kal is hajlandóak többet fizetni az egészségesebb élelmiszerekért. De azt mindenképp megállapíthatjuk, hogy a jobb minőségű és egészségesebb élelmiszerekért kiadott pénz összege nem nő egyenesen arányosan a jövedelmek növekedésével! Viszont a vállalatok nem tudják pontosan, hogy mennyire is állítsanak elő biztonságos élelmiszert, mivel minél egészségesebb az élelmiszer előállítás folyamata, annál magasabbak a költségek. Az emberek között is eltérő szinten található meg az élelmiszer-biztonság igénye. Vannak, akik sokkal magasabb árat is hajlandóak kiadni, de sokan költségérzékenyek. (Elekes Andrea – Halmai Péter – Uzonyi Györgyné, 2007) Állami beavatkozás szükségessége Négy esetben, mikor is a piac nem működik tökéletesen az élelmiszer-biztonsággal összhangban, szükség van állalmi beavatkozásra. Ezek az esetek a következők: 1. Aszimmetrikus információ a kockázatról, azaz a gyártók nem tájékoztatják megfelelően a fogyasztókat. Ebben az esetben az állam két dolgot is tehet, azaz vagy betiltja ezeknek a termékeknek a gyártását, vagy előírja a gyártók számára az adott termékek felcímkézését. 2. Élelmiszer-biztonság, mint közjószág. Egyes előírások és szabályok az egész ország lakosságára hatással vannak, ha nem is közvetlen, akkor közvetve. A termelést befolyásoló tényezők és az élelmiszer-biztonság, mint közjószág keresletét befolyásoló tényezők hatnak rá.
33
3. Társadalmi hasznok és költségek figyelembe vétele, ebben az esetben az egyének fogyasztói döntései teljesen más hatással vannak a társadalmi és az egyéni jólétre. 4. Az érzékelt és a valós kockázat közötti eltérés.
A biztonságosabb élelmiszerből származó előnyök mérésére több módszer is lehet használni. A leggyakrabban alkalmazott módszerek a következők: •
árrés módszer
•
leltáralapú megközelítés
•
kérdőívalapú megközelítés
•
súlypontalapú megközelítés
•
kockázatelemzésen alapuló költség-haszonelemzés
•
stilizált mikroökonómiai megközelítés
•
szektorális vagy többpiacos modellek
•
nem vám jellegű korlátozások hatása a gazdaság egészének átfogó egyensúlyára, ami
lehet védelmi hatás, kínálati vagy keresleti hatás. (Elekes Andrea – Halmai Péter – Uzonyi Györgyné, 2007) Nem vám jellegű korlátozások Ha a külföldi beszállítók nem tudnak olyan alacsony áron olyan biztonságos termékeket előállítani, mint a hazai termelők, akkor a fogyasztók számára tényleg jobb lehet, ha korlátozzák az importot. Az élelmiszer-biztonsági intézkedések nem vámjellegű korlátozása a következő lehet: 1. importkorlátozás •
teljes: importtilalom, ha bizonyos hazai követelmények nem teljesülnek
•
részleges: az import korlátozása bizonyos termelési / tenyésztési módszerek esetén
•
átmeneti: karantén időszak előírása friss zöldség és gyümölcs importja esetén
2. technikai előírások •
termékszabvány: csak meghatározott fehérjetartalmú termékek minősíthetők és értékesíthetőek tejtermékként a hazai piacon
•
folyamatszabvány (termék specifikus): a mikrobiológiai fertőzöttség minimalizálása a vágóhidakra / tejüzemekre vonatkozó higiéniai előírások révén
•
nem termék specifikus: tenyésztési követelmények a húsimportot illetően 34
3. információs előírások •
kötelező: átfogó mennyiségi összetételi jegyzék
•
önkéntes: az import ellenőrzése
4. monitoring / ellenőrzés: élelmiszer-vizsgálat a határon. (Elekes Andrea – Halmai Péter – Uzonyi Györgyné, 2007)
IV./2. Globalizáció kihívásai A világon egyre nagyobb változások vannak kialakulóban az élelmezést illetően, ami a magyar gazdaságra még súlyosabb hatással van, mivel nálunk egyszerre jelentkezik a globalizációs, privatizációs, EU csatlakozásos, illetve az élelmiszerbiztonsági előírásos problémák is, aminek a kölcsönhatási kiszámíthatatlanok. Az egyik legnagyobb problémát a globalizáció okozhatja, mivel nő a népesség (pl.: Kína), és így több élelmiszerre is van szükség, viszont ezzel szemben az élelmezési problémák is csak nőnek (pl.: Afrikai éhínségek, vagy klímaváltozás miatti fokozódó szárazságok). A gazdasági verseny pedig egyre jobban növekszik, így az élelmiszerek árát kénytelenek csökkenteni, de ezt csak a nagyvállalatok élik túl, azok is egyre olcsóbb alapanyagokat használnak termékeik előállítására. Ez a váltás a minőség rovására történik, és itt kell életbe lépnie az élelmiszerbiztonságnak, mivel a fogyasztó nem biztos, hogy jó döntést tud hozni. Beszélhetünk élelmiszeripari szereplők esetén tömegességi kockázatról, illetve presztízs kockázatról, melyek esetében természetesen a nagy vállalatok a teljes biztonságra törekednek. Ezért a biztonsági követelményeket ezekre az emelt kockázati szintű szereplőkre méretezik, de a hagyományos kockázati szintű vállalatoktól is ezt várják el, ami által az ilyen kis- és középvállalkozásokat ellehetetlenítik. Ezáltal még jobban felgyorsítják a kicsik kiesését és a nagy vállalatok nyernek. Így egy olyan steril jövő felé tartunk, ahol majd az embereket az allergia fogja tizedelni! Másik nagy probléma a szakmunkások és a munkaerő tudatlansága vagy makacssága a higiénés szabályok esetében, illetve felgyorsult világunkban a mikrobák, vírusok, bacilusok is nagyon gyorsan fejlődnek és alakulnak a környezeti hatásoknak megfelelően. 2005-re várható egy új ISO előírás, mely nem lesz annyira szigorú kis és közepes vállalkozásokkal, mint a multinacionális cégekkel. 35
Az olcsóbb és gyorsabb élelmiszerek előállítás miatt egyre jobban ki fognak szorulni a sajátos és helyi ételspecialitások az egységes, megbízható és olcsón előállítható termékek miatt. Egyre gyorsabbak lesznek ezek a változások, és gyakran az emberi szervezet sem tud megfelelően reagálni, ekkor is kialakulhat allergia, mely úgy néz ki, hogy a jövő betegségévé válik. Ezek ellenében alakulnak a hazai kis- és középvállalatok, olyan termékeket kínálva a fogyasztóknak, melyek egészségesebbek, finomabbak és egyénibbek. (Erdős Zoltán, 2004) Komperatív előny Az előzőekben leírtakból következik, hogy a gazdaság szereplői számára fontos meghatározni a piacon elfoglalt helyüket, illetve tevékenységüknek azt a képességét, mellyel előnyre tehetnek szert a piac többi szereplőjével szemben. E célból is hozták létre a komperatív előny kiszámítását, mely segítséget jelenthet. A komperatív előny vizsgálata során első lépésként fontos megvizsgálnunk a nemzetközi versenyképességet, melynél az árak szintjének tanulmányozása szinte elengedhetetlen. Azt lehet mondani, hogy az árak magasabbak az EU-ban, mint Magyarországon és sokan úgy gondolják, hogy ez így is fog maradni a csatlakozásig. Pedig több tanulmány is készült arról, mely szerint ez az árkülönbség különböző okok miatt a csatlakozásra szinte elhanyagolható méretűvé fog csak változni. A komperatív előny kiszámítására használt RCA indexet 1965-ben Balassa fejlesztette ki, mely szerinte a következőképpen írható le: B=(xij/ xit)/(xnj/xnt) Ahol az egyes betűk a következőket jelentik: x: export i: egy adott ország j: egy meghatározott termék t: termékek egy csoportja n: országok egy adott csoportja Ha B > 1, akkor beszélhetünk komperatív előnyről. (Fertő Imre – Lionel J. Hubbard, 2002)
36
1991-ben Vollrath fejlesztette tovább ezt a képletet, illetve három különböző számítási módszert és komperatív előny típust különböztetett meg, melyek a következők voltak: 1. relatív kereskedelmi előny 2. relatív exportelőny 3. relatív versenyképesség Ezeknek az indexeknek a kiszámításánál a legnagyobb gondot az előre nem látható politikai befolyás és beavatkozások okozhatják, melyek miatt teljes mértékben eltorzulhat a kiszámított érték. Ezért is hozta létre az OECD 1999-ben a NAC, azaz a normális támogatási együtthatót, mellyel azt mérik, hogy az egyes kormányok milyen mértékben támogatják a termelést. Ha nagyobb egynél az értéke, akkor pozitív támogatásról van szó, ha egynél kisebb, akkor negatív támogatástól van szó, míg ha pont egy az értéke, akkor nincs semmilyen támogatás. Vollrath 1989-es tanulmánya szerint a kormányzati intervenciók és a versenyképesség között fordított arányosság figyelhető meg, mivel szerinte azok a termékek, melyek amúgy is komperatív előnnyel rendelkeznek, a piacok nyitottabbá válása által még nagyobb előnyre tudnának szert tenni. (Fertő Imre – Lionel J. Hubbard, 2002) Szokások átalakulása Az idő múlásával étkezési szokásaink változnak, egyre több étkezést töltünk el házon kívül, illetve nő az egzotikus ételek fogyasztásának aránya. De nem csak ez változott, hanem az étkezéseink is egyre rendszertelenebbé váltak. Átlagosan három étkezésről beszélhetünk, de azok minősége és mennyisége az elmúlt időszakban nagymértékben megváltozott. Az egyre több alkalommal történő házon kívüli étkezés egyik oka az időhiány, mivel egyre kevesebb ideje jut az embereknek a főzésre, így a vendéglőkben történő étkezéssel is megspórolják ezt az időt. Illetve a házon kívül történő zöldség-, és gyümölcsfogyasztás aránya is emelkedett az idők folyamán, amit ugyanúgy az időhiánynak, a romlékonyságnak, illetve az átlagos házon kívüli étkezések növekedésének arányának tudhatjuk be. Ha gyümölcsök, zöldségek és ezek készítményeinek összetett napi fogyasztását vizsgáljuk, akkor megállapíthatjuk, hogy a ’90-es években csökkent az egy főre jutó arány egészen 1997ig, ahonnét kezdve pedig kisebb ingadozásoktól eltekintve megmaradt ugyanazon az alacsonyabb szinten. (Kiss Oszkár Zsolt – Pecze Dénes – Székely Géza, 2006) A napi étkezés is rendszertelenebbé vált, sőt azt is kehet mondani, hogy az alkalomszerű fogyasztás irányába tolódott el. Csökkent azoknak a tábora, akik napi rendszerességgel 37
étkeznek, azaz reggeliznek, ebédelnek, vacsoráznak, viszont azok tábora, akik alkalmanként tízóraiznak vagy uzsonnáznak nőtt. Az ő körükben sokkal nagyobb a zöldség- és gyümölcsfogyasztás aránya, mint azokéban, akik teljesen kihagyják ezt a két ékezést. A munkahelyen és az iskolákban étkezők aránya csökkent, míg a gyorséttermekbe járók aránya pedig nőtt. Az ő köreikben is nőtt a zöldség- és gyümölcsfogyasztás. Viszont azok körében, akik egyáltalán nem látogatnak semmilyen éttermet, jelentősen csökkent a zöldségés gyümölcsfogyasztásuk. Az is nagyon érdekes, hogy az egzotikus ételeket fogyasztók körében sokkal magasabb az egy főre jutó gyümölcs- és zöldségfogyasztás, mint azok között, akik soha nem kóstolják meg ezeket az ételeket. (Kiss Oszkár Zsolt – Pecze Dénes – Székely Géza, 2006) Vásárlási szokások Közép-Kelet Európa országaira is hatással van a globalizáció, nem tudnak előle kitérni. Ezáltal egyre fontosabb szerepet tölt be a márka a fogyasztók szemében, így Magyarországon is, mivel ez által lehet megkülönböztetni az egyik gyártó termékét a másikétól. Az embereknek egyre kevesebb idejük áll rendelkezésre a vásárlásokra, így a vásárlások gyakorisága csökken, gyakran heti egyszeri alkalomra, míg az egyszeri vásárlásra fordított összeg ez által növekszik. Ez abból is következik, hogy az elmúlt években növekedett az élelmiszerek tárolhatósága, illetve egyre többet étkeznek házon kívül vagy rendelt étellel. Ezért a heti nagy bevásárlásokért folyik a harc a kereskedők és a gyártók köreiben, amiben egyre fontosabb szerepet játszik a márka, mivel a márka által lehet kifejleszteni és növelni a vevőhűséget. Egyes kutatások szerint az USA-ban és Nyugat-Európában is már nem az árérzékenység jellemző a márkahűség esetén, hanem sokkal inkább és egyre fokozottabban a minőség játssza a főszerepet. (Bauer András – Agárdi Irma, 2000) A heti egyszeri vásárlás időpontjának megválasztása is fontos lehet, mivel hétköznap nem jutna rá elég idő. De általában hétvégenként történik, mikor is több időt lehet ráfordítani és ez által a bevásárlás szinte átalakult egy szabadidős programmá, melyet a vásárlók közel 90 %-a már csak nagyobb szupermarketekben vagy bevásárló központokban tud elképzelni. Így egyre kisebbé válik a hagyományos kiskereskedelmi egységek részesedése a bevételből. A vásárlóknak egyre fontosabb az ár és minőség aránya, mivel már nem megfelelő számukra csak az egyik jellemző megléte.
38
A multinacionális cégek térhódítását is bizonyítja, hogy a 800 nm-nél nagyobb üzletek a bevétel közel 60 %-át birtokolják, azaz szinte 8-10 vállalat uralja az egész magyar élelmiszerpiacot. Ezek a cége a következők: Metro, ÁFEOSZ, Kaisers, Plus, CBA, Csemege Julis Meinl, Spar, stb. (Agárdi Irma – Bauer András, 2000) Az élelmiszerkereskedelem tendenciái Nemzetközi szinten két féle modell figyelhető meg az élelmiszer kereskedelemben. Az egyik az északi modell, ahol a nagy alapterületű üzletek, azaz a szupermarketek és a hipermarketek aránya nagyon magas, míg a kis vállalkozások száma igen csekély. Ilyen országok a következők: Dánia, Norvégia, Németország, Svédország. A másik modell a dél-európai országokban alakult ki, ahol meg inkább a kis családi vállalkozások száma magas, szupermarketeket vagy hipermarketeket igen csekély számban lehet csak fellelni. Ide tartoznak a következő országok: Portugália, Spanyolország, Olaszország, Görögország. Mindkét modellnek vannak pozitív és negatív oldalai is. Magyarország nem sorolható be igazán egyik közé sem, talán a kettő között egy külön középutat képező ágba tartozunk, de az is lehet, hogy az idő majd kialakítja azt a rendszert ahová majd tartozni fogunk. Az idő folyamán kialakult három féle élelmiszer kiskereskedelmi vállaltcsoportok közül a multinacionális vállalatok a korábbi állami vállalatok felvásárlásával vagy úgynevezett zöldmezős beruházásokkal jöttek létre. Általában külföldi érdekeltségűek és 30-40 % között van a részesedésük a piacon. Céljuk az, hogy akár agresszív terjeszkedési politikával is, de minél nagyobb részt megszerezzenek a piaci részesedésből. A piac többi szereplőjéhez képest domináns pozícióban vannak, mivel felülmúlják szinte minden téren (logisztika, marketing, tőkeerő, műszaki) a többi hazai szereplőt. A másik csoport a hazai üzletláncok, amelyek vagy úgy jöttek létre, hogy átalakultak kiskereskedelmi vállalkozásokból vagy pedig több kisebb vállalkozás összefonódásból alakultak ki. Általában követő és védekező stratégiát folytatnak, mivel a már eddig elért pozíciójuk
fenntartására
törekednek.
Általában
csak
regionális
szinten
sikerült
fennmaradniuk. Ilyen módon alakult ki a CBA és a Coop is. A harmadik csoport a független üzletek, melyek kis- és mikrovállakozások, akik csak egy vagy pár üzlet üzemeltetését tudják megoldani. Általában itt az üzletvezető egyben a tulajdonos is, így nagyon erős az érzelmi kötődés a vállalkozáshoz. Céljuk a megélhetésük biztosítása, így stratégiájukat is inkább az állandó alkalmazkodás jellemzi. Nagyon nehéz számukra a jövő megtervezése, nem rendelkeznek sem elég szakértelemmel, sem elég tőkével 39
ahhoz, hogy felvegyék a versenyt a multikkal. Ezért is sok szakértő hazánkban nem jósol nagy jövőt a hasonló üzleteknek, csak ha valami egyedit tudnak kínálni a vásárlóiknak vagy olyan részen helyezkednek el, ahol nem ért még el a multinacionális vállalatok „keze”. De inkább valószínűnek látszik, hogy hazánkban nem fognak eltűnni ezek a kis vállalkozások, mivel nagyon gyorsan tudnak váltani a piaci keresletnek megfelelően, illetve bevételeik egy részét számla nélküli értékesítéssel egészítik ki, amely egyes becslések szerint a teljes forgalom 20 %-át is elérhetik. (Agárdi Irma – Bauer András, 2000) Az élelmiszer-kiskereskedők piaci mozgásterét a következők határozzák meg: beszállítók, versenytársak, fogyasztók döntései. Marketing szempontból a fogyasztók döntése a legfontosabb, mivel a vásárló dönti el, hogy melyik boltban fog vásárolni. Igazából a termékválasztás az elsődleges a vásárlónak és csak másodsorban a boltválasztás, melyet az Amstutz-féle (1967) vásárlási döntés folyamatmodell is jól ábrázol, de ez csak az első hasonló modell volt, amit kidolgoztak. Ezen kívül még sok hasonló munka született, lásd Heinemannféle modell 1974-ből vagy az Arend-Fuchs-féle modell 1995-ből. Viszont 1999-ben Olach egy képletet is megfogalmazott, mely nem más, mint a fogyasztói üzletválasztás matematikai képlete. (Lehota József – Horváth Ágnes – Gyenge Balázs, 2005) Az értékesítési csatorna hagyományos elemzéséhez szükség van az abban elhelyezkedő szervezetek és intézmények közötti kölcsönhatások elemezésére. Két alapvető magatartás típus különböztethető meg, az egyik az együttműködés a másik pedig a konfliktus. Mindkettő szoros kapcsolatban van az erőviszonyokkal. (Komáromi Nándor – Lehota József, 2000) Multinacionális vállalatok helyzete Az élelmiszer-kiskereskedelemben egyre jobban növekszik a globális tendencia, az Eurostat felmérései szerint a 30 legnagyobb élelmiszer-kereskedelmi lánc egyre nagyobb hányadát adja a globális élelmiszeriparnak, ami számok szerint 1999-ben 29 % volt, míg 2002-ben már 33 %. De mindig az USA-beli Wal-Mart számít piacvezetőnek. (Juhász Anikó – Seres Antal, 2006) 2002-ben a multinacionális cégek országonkénti megjelenésének számával kapcsolatban első helyen Franciaország szerepelt 14 db cég egyidejű jelenlétével, míg a második helyen Lengyelország szerepel 13 db céggel. Magyarország csak a 18. helyen szerepelt 7 multinacionális céggel. De ebből is jó látszik, hogy a multinacionális cégek inkább Európában 40
és Észak-Amerikában terjeszkednek, nem pedig a politikailag vagy gazdaságilag instabil országokban, amelyek esetleg a jövőben még komoly piaci befektetésnek számíthatnak majd. Európában 2002-ben a legnagyobb piaci részesedéssel rendelkező kiskereskedelmi lánc a Carrefour volt, amit a Metro követ, illetve harmadik helyen a Rewe, míg a negyediken a Tesco szerepel. Ez a rangsor nem jelentett jelentős változást az elmúlt évekhez képest. (Juhász Anikó – Seres Antal, 2006) A nemzetközi piacon három féle minőséget különböztethetünk meg: -
implicit minőség: ezek a tényezők természetesek a fogyasztók számára, így a terméknek mindenképpen kell ezekkel rendelkeznie, pl.: biztonságos élelmiszer
-
egydimenziós minőség: olyan tényezők, amelyeket a fogyasztó nagyon fontosnak tart és lehet, hogy csak akkor vásárolja meg az adott terméket, ha az rendelkezik vele
-
különleges minőség: ezek a jellemzők, amelyek kielégítenek egyes igényeket, illetve megoldanak egyes problémákat. (John Surak, 2007)
Luxuscikkek helyzete Magyarországon nem igen található elemzés a luxustermékek fogyasztásáról. Egyes elemzések szerint hazánkban a luxustermékek és szolgáltatások top 15-ös listájában az éttermek a 3-5. helyet foglalják el. A luxustermékek piacát általában olyan országokban elemzik éves szinten, ahol magas jövedelemmel rendelkeznek, pl.: USA vagy Európai Unió. (Lehota József – Komáromi Nándor, 2007)
IV./3. Biogazdaság Egyre több ember szenved valamilyen allergiától, sokan az élelmiszerekben található különböző adalékanyagokra és tartósítószerekre érzékenyek. Ezért is egyre nagyobb az igény az egészséges, színező- és adalékanyagoktól mentes élelmiszerek iránt.
41
Ezt az igényt hivatott a bioélelmiszerek és biotermékek előállítása és piacra dobása kielégíteni. Bioterméknek csak azok az élelmiszerek számítanak, amelyek megfelelnek az EU 2092/91 sz. rendeletnek, illetve a 140/1999 és a FVM-KÖM 2/2000 közös miniszteri rendeletnek. Ezek a termékek drágábbak, de jobb minőségűek, mint az átlagos élelmiszerek. Az áruk ellenére egyre nagyobb fizetőképes kereslet mutatkozik irántuk azok körében, akik figyelnek az egészségükre és ezt anyagilag is megtehetik. Természetesen ez a modern társadalmakra jellemző. Ezen belül is a magasabb jövedelmű városlakók fogyasztják az ilyen termékeket, akik számára a „bio”-nak presztízs-szerepe van. Egyre több bioterméket árusító bolt nyílik, illetve a multik is elkezdtek egy-két terméket árusítani, viszont még mindig sokkal nehezebb hozzájutni az ilyen típusú termékekhez, mint a megszokott élelmiszereinkhez. Ezt a növekvő keresletet és hiányt tudná a magyar piac a hűtőipar segítségével kiaknázni! Magyarországon minden lehetőség adott a biotermékek előállítására, mivel nagyon jó minőségűek a termőföldjeink, jó szakembereink vannak, illetve a kis és középvállalkozások, akiknek nincs megfelelő tőkéje a modern gépek megvásárlására vagy a nagyszámú és fajtájú permetezésre, azoknak pont megfelelő lenne a bioélelmiszerek előállítása és nem kellene semmi mást tenniük, csak pont úgy gazdálkodni, ahogyan eddig az elődeik és ők is megtették. Az eddig is nagyon jó működő hűtőipar pedig a biotermékek gyors és megfelelő szállítását és tárolását tudná biztosítani. (Kertészné Kis Jolán, 2003) Hazánkba is egyre jobban növekszik a bioélelmiszerek fogyasztásának az aránya, viszont ezek a termékek sokkal drágábbak az átlagos termékeknél. A bioélelmiszerek hazánkban való elterjedésének is ez az egyik legnagyobb korlátja. A legtöbb bioélelmiszer, amit hazánkban lehet kapni, külföldről származik, mivel a hazai gazdaságok még vegyszerkezeléssel termelnek és állítanak elő élelmiszereket. A legnagyobb bioélelmiszer fogyasztói társadalmak a fejlett EU országokból kerülnek ki, mivel polgáraik anyagilag megengedhetik maguknak ezeknek az élelmiszereknek a beszerzését, illetve az állampolgáraik ökoszemlélete történelmi múltra vezethető vissza. Hazánkban a biofogyasztók két fő csoportból kerülnek ki. Az egyik csoport egészségügyi okokból fogyaszt ilyen élelmiszereket, míg a másik csoport presztízsfogyasztónak számít, azaz azért vásárolják ezeket a termékeket, mert megtehetik. Ez a két csoport nem zárja ki egymást, sőt sok esetben még erősíthetik egymás hatásait.
42
Az EU azt tűzte ki célul 2010-re, hogy a biogazdálkodások területe elérje a 10 %-ot. Ehhez hazánk is csatlakozott, bár nálunk 2007-ben csak 3 %-os volt a biogazdálkodások aránya, ezért is kell komoly állami és uniós segítség a gazdáknak. (Józsa László – Hofer Mária – Varsányi Judit, 2007) Hazánkba annak ellenére, hogy anyagilag sem nagyon teheti meg egy átlagos polgár a bioélelmiszerek fogyasztását, inkább azért nem emelkedik a biotermékek fogyasztása, mivel még nem került be igazán a köztudatba, nincsenek reklámok, nem ismernek egy biomárkát sem a fogyasztók. Az előzőekben olvasottakban is láttuk, illetve már magának a 4. ábrának a megléte is azt igazolja,
hogy
földünk
lakossága
egyre
nagyobb
mértékben
foglalkozik
a
környezetvédelemmel és a bioélelmiszerek fontosságával! (Józsa László – Hofer Mária – Varsányi Judit, 2007) A magyar bioélelmiszer piacát is fel lehet írni a Porter-féle öt versenyerő modelljével, mely a következő: EU-biotermelők Külföldi feldolgozók Újabb biokereskedők Zugárusok
Új belépők fenyegetése
Vevők alkupozíciója
Szállítók alkupozíciója Versenytársak fenyegetése Hazai szereplők, erőviszonyok Az exportálás vonzereje Mennyiségi és áralku Minőségi garanciák Márkahatások Szállítási megbízhatóság Helyettesítő termékek fenyegetése
Éttermek, vásárlók Az importáru minősége Áralku Fizetési feltételek
Vegykezelt olcsó élelmiszerek Génkezelt gabona Hozamfokozót tartalmazó húsáru Tanúsítás nélküli biotermékek Bizonytalan eredetű termékek
4. ábra: Michael Porter öt versenyerő-modelljének biokultúra-adaptációja
43
IV./4. Élelmiszeripari előírások, jogszabályok és programok A vevőknek az egyik legfontosabb elvárása az, hogy az élelmiszerek megfeleljenek az élelmiszerbiztonsági elvárásoknak, ezért is van szükség élelmiszer-biztonsági rendszerek kidolgozására az élelmiszeripari vállalatok esetében. (Répási Pál, 2002) Minőségirányítás A gazdasági helyzet állandó változása és fejlődése szinte kötelezővé teszi a mindig újabb minőségbiztosítási rendszer kialakítását, mely korábban az MSZ EN ISO 9001:2001-es volt. Ezt a minőségirányításirendszer-szabványt azért alakították ki, hogy megfogalmazzák a minőségirányításban a vevői elégedettség elérését és folytonos jobbítását, illetve továbbfejlesztésének a képességét. Ez azért is nagyon fontos, mivel nagyrészt csak azok a cégek tudnak versenyben maradni, amelyek ki tudják elégíteni a vevők mindig újabb és újabb igényeit. (Pallaginé dr. Bánkfalvi Emese – Tóth Tímea – Varró Györgyné dr., 2002) Az új szabvány, mely 2003-ban készülőben van, a következő: ISO 22000 Élelmiszerbiztonsági irányítási rendszerek. A szabvány kidolgozását az ISO 34-es számú műszaki bizottság végzi, mely a téma komolysága miatt külön munkacsoportot hozott létre dán vezetéssel. Azért van szükség ennek az új szabványnak kidolgozására, mert egyre fontosabb szerepet játszik az életünkben az élelmiszer-biztonság. De az élelmiszerek miatti megbetegedések száma ennek ellenére növekedésnek indult, így még fokozottabban szükséges a biztonsági előírások betartása és betarttatása. Ezért is dolgozta ki a WHO-FAO Élelmiszerkönyv Bizottsága a HACCP rendszert, mely a kritikus pontok felderítésén és folyamatos veszélyelemzésén alapul. Ennek a rendszernek a bevezetés már nagyon sok országban, így Magyarországon is kötelező. Az ISO 22000 rendszer az élelmiszerlánc minden egyes szereplője számára készül, akár a közvetett, akár a közvetlen szereplőkről van szó. Várhatóan 2004 decemberében fog végső formájában megjelenni. (Petró Ottóné dr., 2003) Az ISO 22000:2005 minőségirányítási rendszert 2005. szeptember 1-én az Európai Szabványosítási Szervezet, azaz a CEN is kiadott.
44
Nagyon fontos tudomásul venni, hogy a szabvány bevezetésével nem lesz rögtön biztonságos az élelmiszer, hanem csak azt kell a bevezetőek bizonyítania, hogy megvannak a képességei és a feltételei az élelmiszer-biztonsági veszélyek kézben tartására és megoldására. Ebben a szabványba az előzőektől eltérően szerepet kap a belső és a külső kommunikáció is, mely igen fontos jelenünkben a veszélyek felismeréséhez és kézben tartásához. A szabvány az alábbi fő fejezeteket tartalmazza: Előszó Bevezetés 1. Alkalmazási terület 2. Rendelkező hivatkozások 3. Szakkifejezések és meghatározások 4. Élelmiszer-biztonsági irányítási rendszer 5. A vezetőség felelősségi köre 6. Gazdálkodás az erőforrásokkal 7. A biztonságos termékek megtervezése és előállítása 8. Az élelmiszer-biztonsági irányítási rendszer érvényesítése (validálása), igazolása (verifikálása) és fejlesztése „A” melléklet (tájékoztatás) -
Kereszthivatkozások az ISO 22000:2005 és az ISO 9001:2000 között „B” melléklet (tájékoztatás)
-
Kereszthivatkozások a HACCP és az ISO 22000:2005 között C melléklet (tájékoztatás)
-
Codex-hivatkozások, amelyek példákat adnak a szabályozó intézkedésekre, beleértve az előfeltételi programokat és a kiválasztásukra és alkalmazásukra vonatkozó útmutatást. (Sipos Gáborné, 2006)
Az ISO 22000:2005 szabvány csak az élelmiszer-biztonsággal foglalkozik a minőséggel nem, ezért az ISO 9001:2000 szabvánnyal egyidejűleg történő alkalmazása ajánlott. 2006 márciusáig minden EU tagországba bevezették ezt az új szabványt, ezen kívül még bevezetik még Ausztráliában, Koreában, Thaiföldön és érdeklődik még iránta az USA és Japán is. (Sipos Gáborné, 2006)
45
A várttal ellentétben azonban nem terjedt el rohamosan az ISO 22000:2005 szabvány, pedig egyre rosszabb az élelmiszer-biztonság helyzete, egyre több bejelentés érkezik a hatóságok számára élelmiszerekkel kapcsolatos visszaélések és megbetegedések növekvő számáról. (Páger Zsolt, 2007) WTO előírásai: 1. SPS, azaz Állat- és Növény-egészségügyi Megállapodás, melyet GATT Uruguay-i fordulóján fogadtak el. Ebben a megállapodásban elismerik az államoknak azt a jogát, hogy élelmiszer-biztonsági szempontból korlátozhatják a kereskedelmet. 2. TBT, azaz a kereskedelem technikai akadályairól szóló megállapodás, mely a nem vámjellegű korlátok alkategóriájába tartozik. Ezek alapján a WTO és a GATT próbál egy arany középutat találni, mely által nem korlátozza a szabad piaci versenyt, de még biztosítani tudja az egészséges élelmiszerek előállítását és kereskedelmét. A WTO viszont csak akkor foglalkozik nemzeti politikákkal, ha valamelyik kereskedelmi partnert negatívan érinti az adott politika. A termékjellemzők közül a legfontosabb az eredet, a WTO különböző előírásokkal igencsak támogatja a címkézést, mely az eredet megjelölésére is igen hasznos. (Elekes Andrea – Halmai Péter – Uzonyi Györgyné, 2007) Európai Uniós szabályozás Az EU számára nagyon fontos az élelmiszer-biztonság kérdése, mivel nemzetközi szinten ők számítanak a világ legnagyobb élelmiszer és ital előállítójának. Az Európai Unió Bizottsága 2002. január 15-én kiadott egy Fehér Könyvet, mely tartalmazza az unió élelmiszer-biztonsági elemzései előírásait, illetve a szükséges intézkedéseket is. Az EU számára ez egy nagyon fontos kérdés, mivel az uniós polgárok egészségének védelme központi szerepet játszik az EU politikájában. Ezért is teszik kötelezővé a tagállamok számára a közzétett szabályok pontos betartását, melyet az Európai Bizottság ellenőriz. Az európai élelmiszerlánc a jelenlegi helyzetben a világ legbiztonságosabb rendszerének számít. A Fehér Könyvben foglaltak pontosan meghatározzák az egyes élelmiszeripari szereplők helyzetét és feladatait, illetve az egyes élelmiszerek nyomonkövethetőségének szükségességét is. 46
Ezért is alakította meg a Bizottság 2002-ben az Európai Élelmiszer-hivatalt, amely egy független szervezet és elsősorban az élelmiszer-biztonság kockázatbecsléseiért és a felmerülő kérdésekkel kapcsolatos kommunikációért felelős. Illetve az Európai Bizottság ugyanebben az évben teljes körű felhatalmazást kapott az élelmiszer-biztonság egyes kérdésit illetően is, ami azt jelenti, hogy bizonyos esetekben olyan intézkedéseket is meghozhat, amellyel az unió egyes tagállamai nem értenek egyet. Az Európai Bizottság 1997-ben kiadott egy bizonyos Zöld Könyvet, amelyben meghatározták az élelmiszer-szabályozás egységes alapelveit, illetve elsődleges célul tűzték ki az élelmiszerbiztonság megalapozását. Viszont az élelmiszer-biztonság kérdése egy igen szubjektív dolog, mivel minden ember, ország, csoport számára mást jelenthet. Ezért is fontos az egységes és érthető szabályozás és előírás, melyet mindenki könnyen értelmezhet és be is tud tartani, viszont biztosítja az egészségesebb élelmiszereket a fogyasztók számára. A higiéniai szabályok betartása nagyon fontos az élelmiszer-biztonság területén, ezt lesz hivatott segíteni a HACCP rendszer bevezetése és a különböző higiéniai előírások. Az új élelmiszerekre vonatkozó szabályokat is szigorítják, melyet a 97/258/EK számú Új Élelmiszer-rendelet szabályoz. (Dr. Molnár Pál, 2002) Az élelmiszerellátás és a táplálkozás a lakosság életminőségét meghatározó fő tényezők közé tartozik. Ezért is alakított ki az EU 4 éves időszakokra egy keretprogramot, melynek neve „Quality of Life and Management of Living Resources”, azaz Életminőség és gazdálkodás az élő erőforrásokkal. A 2002 és 2006 időszakban kialakított 6. Keretprogram egyik legfontosabb pontja az élelmiszerminőség és –biztonság. 3 fő területen jelölt ki az EU feladatokat, amelyeket meg kell oldani, melyek a következőek: 1. Élelmiszertermelés és –ellátás területen jobb élelmiszerminőség és biztonságosabb feldolgozási eljárások 2. Élelmiszerek szennyezettsége terén biztonságosabb élelmiszerek előállítása és a toxikus anyagok minél korábbi kimutatása 3. Táplálkozás és az egészség kapcsolatánál az egészséges táplálkozás kialakítása, egészségmegőrzés, illetve a táplálkozási kockázati tényezők csökkentése. A program egyik legfontosabb pontja tehát az, hogy az élelmiszerek hogyan hatnak szervezetünkre! Ezáltal a legfontosabb a fogyasztó védelme, azaz a fogyasztók egészségének a védelme, erre próbálnak koncentrálni. (Farkas József, 2002)
47
Az Európai Unió által megfogalmazott négy alapszabadság, azaz az áruk, személyek, tőke és szolgáltatások szabad áramlása is csak abban az esetben valósulhat meg, ha minden tagország odafigyel az élelmiszer-biztonságra és megfelelő előírásokat alkalmazott termelők vagy gyártók termékeit engedik csak be országukba. Ezért is hozott létre az EU tagjai részére kötelező hatályú szabályokat az élelmiszer-biztonság területén. Illetve a legfontosabb, azaz irányadó elvként az elővigyázatosság elvét tűzték ki a tagországok számára. Ezek mellet folyamatos fejlesztés alatt áll az élelmiszerjog is. Mindezek mellet nagyon fontos még az Unió számára a pontos nyomon követhetőség kiépítése is, ezért is hozták létre az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóságot is, mely független testületként fog működni és biztosítani a belső piac zavartalan működését, de mindezek mellett figyelve az élelmiszerbiztonságra is. (Misz Irén Irisz, 2003) Mint ahogyan a fentebbiekben megállapításra került az élelmiszer-biztonságban fontos szerepet játszik az élelmiszerek nyomon követhetősége. Nagyon fontos a termékek eredete és életútjának pontos meghatározása, mivel probléma esetén csak ezek ismeretében lehet megfelelően eljárni, azaz visszavonni és kivonni az adott terméket a piacról. Az a jó nyomonkövetési rendszer, amelynek segítségével gyorsan és pontosan meg lehet határozni a termék életútját és esetleg jelenlegi tartózkodási helyét. Ezért is lehet két irányba, azaz előre és hátra, végezni a nyomonkövetést. Ehhez van szükség egy nemzetközi szinten is jól működő rendszerre, mely globálisan alkalmazható, kölcsönösen elismert és egyedi azonosításra is alkalmas. Ilyen rendszer pl. a GS1 (EAN.UCC), mely már a gyakorlatban is bevált. Az élelmiszerbiztonságon túl ez a szabvány más területeken is segíti a kereskedők munkáját, mint a raktármenedzsment, logisztika, készletnyilvántartás, stb. (Kétszeri Dávid, 2006) „Az elmúlt évek élelmiszerekkel kapcsolatos egészségügyi krízisei megrendítették a fogyasztók bizalmát az élelmiszer termékek minőségében és biztonságában. Az Európai Unió az emberek hitének visszaállítása céljából átfogó stratégiát dolgozott ki. A stratégia három pilléren nyugszik: új jogi előírások az élelmiszerek és takarmányok biztonságáról; megalapozott tudományos szakvélemények a döntésekhez; végrehajtás és kontroll.” /Fazekas, internet/ Ezért is hozott létre az Európai Parlament és Tanács 2002-ben egy rendeletet (178/2002/EK), mellyel létrehozták az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóságot. Ennek a hatóságnak tartozik a 48
feladati közé, hogy biztosítsa a biztonságos és egészséges élelmiszerek könnyű elérését az Európai Unió polgárai számára. Illetve olyan rendszert szerettek volna ez által létrehozni és működtetni, mely az élelmiszerek életútját biztonsági és egészségügyi szempontból végigköveti egészen a kezdetektől a végfelhasználókig. Ezen kívül létrehoztak még egy olyan előírást is, mely tartalmazza a jelölésen meglévő adatok pontos leírását, melyek a következőknek kell lenniük: -
megnevezés, tételazonosító jelzés,
-
nettó mennyiség, és összetevők,
-
minőség megőrzési idő,
-
tárolási, vagy felhasználási feltételek és útmutató,
-
az előállító, vagy az EGT-ben székhellyel rendelkező forgalmazó neve és címe,
-
az eredet vagy a származás helye,
-
a tényleges alkoholtartalom térfogatszázalékban. (Dr. Fazekas Éva, internet)
Az élelmiszerek jelölése nagyon fontos kérdés az EU-ban, mivel a termékeken szereplő adatok és információk nagymértékben befolyásolják a fogyasztók véleményét az adott termékről. Jogszabályok közül a következő kettő foglalkozik a jelölések szabályozásával: 2000/13/EK, illetve 2005/26/EK. A magyar jogrendbe is át lett ültetve ez az EU-s jogszabály a következő néven: 19/2004 (II.26.) FVM-ESZCSM-GKM. Korábban csak azokat az anyagokat kellett a termékeken megjelölni, amelyek legalább a termék 25 %-át tették ki, ma ár ez az arány 2 %. Ezen kívül minden adalékanyagot és allergént fel kell sorolni a termékeken. (Ősz Katalin – Dr. Jókúti András, 2005) Magyar jogszabályok, előírások Csatlakozásunk előtt az Európai Unió létrehozott egy úgynevezett SAPARD Programot is, melynek a keretében a csatlakozás előtt álló országok pályázhattak az EU-s előírások teljesítéséhez szükséges pénz előteremtésére, mivel Magyarországnak és a rendszerváltásból éppen csak kilábalt országoknak nem lett volna elég forrása a szerteágazó és pénzigényes EUs jogszabályok és előírások betartására.
49
Napjainkban nehezíti a jogszabályok áttekinthetőségét, hogy nem csak a hazai jogszabályokat kell átnézni, hanem az uniós jogszabályokat is. A minőség szabályozását hierarchikus rendszerben kell véghezvinni, általában három szinten: a folyamatok szabályozását kell a legalsó szinten végezni, a következő szinten a megfelelőség szabályozás van, míg a legfelsőn pedig a minőség szabályozása. (Dr. Szabó Imre László – Lukács Gábor – Dr. Veress Gábor, 2006) Magyarországon jelenleg egy vendéglátóhelynek a következő jogszabályokat kell figyelembe vennie az élelmiszerbiztonsági rendszerük kialakításánál: 2003. évi LXXXII. törvény az élelmiszerekről 90/2003. (VII.30. )FVM-ESZCSM együttes rendelet az élelmiszerek előállításának és forgalmazásának élelmiszer-higiéniai feltételeiről 80/1999 (XII.28.) GM-EüM-FVM együttes rendelet a vendéglátás és közétkeztetés keretében történő élelmiszer-előállítás és -forgalmazás feltételeiről 9/1985. (X. 23.) EüM-BkM együttes rendelet: az étkeztetéssel kapcsolatos közegészségügyi szabályokról 5/1990. (II. 28.) SZEM rendelet: az ételmérgezés esetén követendő eljárásról 41/1997. (V. 28.) FM rendelet az Állategészségügyi Szabályzat kiadásáról 79/2003 ( VII.7.) FVM rendelet a hús, húskészítmény forgalmazás rendjéről 4/1998.
(XI.
11.)
EüM
rendelet:
az
élelmiszerekben
előforduló
mikrobiológiai
szennyeződések megengedhető mértékéről 16/1982. (XII. 30.) EüM rendelet: a gombával kapcsolatos közegészségügyi szabályokról 98/2001. (VI. 15) Korm. rendelet a veszélyes hulladékkal kapcsolatos tevékenységek végzésének feltételeiről 1-2-18/1993 a Magyar Élelmiszerkönyv előírása a Veszély Elemzés Kritikus Szabályozási Pont (HACCP) rendszerének alkalmazásáról 4/1997. (I. 22.) Korm. rendelet: az üzletek működéséről és a belkereskedelmi tevékenység folytatásának feltételeiről 1997. évi CLV. törvény a fogyasztóvédelemről 2000. évi XLIII. törvény a hulladékgazdálkodásról.
50
V.
HACCP rendszer
Ebben a fejezetben a HACCP rendszert próbálom bemutatni több oldalról. Először is általában a rendszerről, majd a magyarországi jelenlétéről is írok az alfejezetekben. Mindezt egy konkrét rendszer bemutatásával és két általam szerkesztett kérdőív bemutatásával, illetve elemzésével fogom zárni. Ez a fejezet azért is érdekes, mivel itt egy olyan rendszert vizsgálunk, mely az eddig tárgyalt összes élelmiszer-biztonsági problémára megoldást nyújt, vagy legalábbis megpróbál segíteni!
V./1. HACCP rendszer általános információi A HACCP rendszer már több mint 30 éves múltra tekint vissza, melyet a NASA beszállítói számára fejlesztetek ki az USA-ban, melyet 1993-ban a WHO-FAO is átvett az élelmiszeriparra vonatkozóan. Nem tette kötelezővé a bevezetést, de hangsúlyozta a nemzeti jogszabályba történő beillesztését. Az idők folyamán megérett az igény egy olyan minőségirányítási rendszerre, amely egyszerre több feltételnek is megfelel, mint pl.: tanúsíthatóság, összhang az előző rendszerrel, nemzeti szabályok harmonizálása, HACCP magába foglalása, illetve bármely vállalkozás számára bármikor történő alkalmazhatósága. 17/1999. (II.10.) FVM-EÜM rendelet 7.§-a az élelmiszerek előállításának és forgalmazásának élelmiszer-higiéniai feltételeiről szól, míg a 80/1999. GM-EÜM-FVM rendelet 1§-a a vendéglátás és közétkeztetés keretében történő élelmiszer-előállítás és forgalmazás feltételeiről szól és előírja a vendéglátó egységek számára a HACCP – rendszer alapelvei alapján saját élelmiszerbiztonsági-rendszer kialakítását és működtetését. Ennek a saját rendszernek a következő kötelező elemeket kell tartalmaznia: 1. lehetséges veszélyek megállapítása és megelőző intézkedések 2. veszélyek megszüntetésének és minimálisra csökkentésének műveleti lépései 3. kritikus határértékek megállapítása 4. kritikus szabályozási pontok szabályozását felügyelő rendszer felállítása 5. helyesbítő tevékenységek meghatározása. (Szabó Mária, 2003) 51
Magyarországon,
az
élelmiszer-előállító
helyeken
2002.
január
1-től,
míg
a
vendéglátóhelyeken 2003. január 1-től kötelező a kialakítása egy saját élelmiszerbiztonsági rendszernek. Az Európai Unióban ezzel ellentétben még nem kötelező a HACCP-rendszer teljes körű alkalmazása. A 21/1998. (IV.8.) FM-BM-HM-IKIM-NM együttes rendelet 2. §. (3) bekezdése az élelmiszerek ellenőrzésének a rendjéről szól, mely szerint az ellenőröknek a kritikus pontokra összpontosítva meg kell vizsgálni, hogy a vendéglátóhelyek betartják-e a HACCP rendszer elveit. Lehet rutin ellenőrzést vagy más néven szúrópróbaszerű ellenőrzést végezni, illetve részletes, célzott ellenőrzést. A rutin ellenőrzés az élelmiszer-biztonsági rendszer alapfeltételeinek vizsgálatára terjed ki, míg a célzott ellenőrzés a folyamat minden egyes lépést vizsgálhatják, illetve az egész folyamatot. Ha hiányosságot találnak a vizsgálataik során, akkor történik hatósági intézkedés, mely nem különbözik a más hiányosságok esetén alkalmazott eljárástól. Az intézkedés jellege, illetve a büntetés kiszabása a hiányosság nagyságától függ, de nem lehet zárolni a terméket vagy az üzemelést felfüggeszteni, mivel a HACCP rendszer hiányossága még nem jelenti egyben a termék nem biztonságos voltát. (Szabó Mária, 2003) HACCP követelmények mind a termék, mind a folyamatszabvány jellegzetességeit egyesítik. A HACCP rendszer költséghatékonynak számít, mivel a vállalat számára lehetővé teszi a megelőzést, ami olcsóbb, ha a készterméket vizsgáljuk és maximum selejtet képezünk, mintha már az alapanyagokat is vizsgálnánk, vagy egyáltalán nem vizsgálnánk semmit és kénytelenek lennénk elszenvedni az esetleges negatív következményeket. Viszont akármilyen előírásokat vagy szabályozásokat is vezetnek be a vállalatok, azok mindenképp növelik a termékek előállításának költségeit. (Elekes Andrea – Halmai Péter – Uzonyi Györgyné, 2007) Hét alapelv Az
élelmiszerekkel
foglalkozó
vállalatoknak,
illetve
vendéglátó
egységeknek
az
élelmiszerbiztonsággal kapcsolatos HACCP rendszerüket a következő alapelvek alapján kell kialakítaniuk a Magyar Élelmiszerkönyv 1-2-18/1993. számú előírása alapján.
52
1. Veszélyelemzés végzése Azonosítsuk a lehetséges veszélyeket, állapítsuk meg ezek kockázatát és a megelőzésükre szolgáló intézkedéseket. 2. A Kritikus Szabályozási Pontok (CCP-k) meghatározása Azonosítsuk a folyamat azon pontjait, amelyek szabályozásával a veszélyek megelőzhetők vagy megszüntethetők. 3. A kritikus határértékek megállapítása Határozzuk meg a kritikus szabályozási pontokhoz tartozó határértékeket, amelyektől nem szabad eltérni. 4. A CCP-k szabályozását felügyelő rendszer felállítása Írjuk elő, hogy a kritikus határértékeket ki, milyen módszerrel, milyen gyakorisággal felügyelje, és az eredményeket hogyan kezelje. 5. Helyesbítő tevékenységek meghatározása Határozzuk meg, hogy ki, mit és hogyan intézkedjen, ha a egy kritikus ponton a szabályozottság megszűnt, vagy nem teljes mértékű. 6. Igazolásra szolgáló eljárások megállapítása Állapítsunk meg kiegészítő vizsgálatokat és módszereket annak megerősítésére, hogy a HACCP rendszer hatékonyan működik. 7. Dokumentáció létrehozása Hozzunk létre olyan dokumentációt, amely tartalmazza a rendszer működtetéséhez szükséges eljárásokat és nyilvántartásokat. (http://www.qualit.hu/haccp.html, 2008.03.16)
Az előállító és a forgalmazó köteles a HACCP rendszerben, az ajánlott biztonsági útmutatók (GHP) alkalmazásával kidolgozni tevékenysége kritikus lépéseit: -
a veszélyforrások elemzése az előállítás és forgalmazás minden szakaszában,
-
a veszélyforrást jelentő pontok meghatározása,
-
az élelmiszer-biztonság szempontjából kritikus pontok eldöntése,
-
e pontokon ellenőrzési, monitoring eljárás és oktatási rend kidolgozása és végrehajtása,
- a fentiek kötelező felülvizsgálata változás esetén, ill. időszakonként, de legalább kétévente. (Dr. Fazekas Éva, internet)
53
V./2. A rendszer bevezetése és helyzete Magyarországon
Történelmi áttekintés 1895 Az első élelmiszerbiztonsággal foglalkozó magyar törvényt 1895-ben hozták létre, mely által egész Európában mi voltunk a harmadikok, akik ezt megalkották. Ennek a törvénynek a következő volt a neve: „a mezőgazdasági termények, termékek és czikkek hamisításának tilalmazásáról”. Ez a törvény már kimondta az élelmiszerek hamisításának, illetve a fogyasztók megtévesztésének a tilalmát. 1958 A már 1895-ben megalkotott első élelmiszerbiztonsággal foglalkozó törvényünket először csak 1958-ben módosították egy törvényerejű rendelettel. 1976 Ezt követte 1976-ban egy újabb élelmiszer törvény, mely már azt is meghatározta, hogy ki és milyen körülmények között állíthat elő élelmiszert. 1995 A rendszerváltást követően 1995-ben hoztak létre először élelmiszerekről szóló törvényt, mely az 1995. évi XC. Törvény nevet kapta. Ebben a törvényben már olyan pontok is szerepelnek, melyek azért kerültek bele, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozásunk gördülékenyebb és gyorsabb legyen. 2001 2001-ben történt a következő törvénymódosítás, mely már teljes egészében az EU-s jogokhoz és előírásokhoz való megfelelés okán, illetve a piacgazdasághoz minél jobban történő igazodás miatt jött létre. Viszont az EU tagságunk miatt már ez is elavulttá vált. 2003 Ezért is alkották meg 2003-ban a LXXXII. számú törvényt, mely már megfelelt az EU előírásainak, azaz EU konformmá vált. A csatlakozásunk időpontjától, azaz 2004. május 1-től 54
vált hatályossá és kötelező érvényűvé, addig is tájékoztatásul szolgált az élelmiszeripar szereplői számára. „A törvény legfontosabb céljai a következők: - Az Európai Unió működési szabályaihoz igazodva biztosítsa a fogyasztók egészségének, érdekeinek és a piaci verseny tisztaságának védelmét, segítse az élelmiszerek országok közötti szabad áramlását. - Tegye egyértelművé az előállítás és forgalmazás legfontosabb lépéseinek betartásáért viselt előállítói/forgalmazói felelősséget. - Azokon a területeken, ahol az engedélyezési/bejelentési kötelezettség fennmaradt, nevesítse az illetékes hatóságokat. - Térjen ki az élelmiszer-szabályozás világméretű (Codex Alimentarius) rendszerében való magyar részvételre és a Magyar Élelmiszerkönyv működésére. - Jelölje ki a hatósági ellenőrzést végző szervezeteket és határozza meg az általuk alkalmazható szankciókat.” /Fazekas, internet/ Illetve 2003-ban kiadták még a 90/2003. (VV.30.) FVM-EszCsM rendeletet, mely az élelmiszerek előállításának és forgalmazásának élelmiszer-higiéniai feltételeiről készült, többek között tartalmazta még az élelmiszerek biztonságosságának megteremtéséhez, a veszélyek megelőzéséhez és elhárításához szükséges építészeti, műszaki feltételeket és az üzemi részfolyamatokat is. 2004 Nagyon fontos terület az élelmiszer-biztonságban az élelmiszerek jelölése, amelyet a 19/2004.(II:26.) FVM-EszCsM-GLM rendelet szabályoz. Jelölés alatt értünk minden élelmiszerre vonatkozó szót, jelet, védjegyet, márkanevet, ábrát vagy szimbólumot, amelyet az élelmiszer csomagolásán, a dokumentációban, a címkén, a feliraton, a gyűrűn vagy a galléron helyeznek el. Magyarországon a Magyar Élelmiszerkönyv szabályozza a jelöléseket, melyeknek nem szabad megtéveszteniük a fogyasztókat. (Dr. Fazekas Éva, internet)
55
Magyar Élelmiszer-biztonsági Hivatal Magyarország már a ’90-es években megkezdte az Európai Unió előírásaihoz és joganyagához való jogharmonizációt, melyet az ezredfordulóra sikerült is befejeznünk. Ennek érdekében 1997-ben hazánkban is megalakult az Élelmiszer-biztonsági Tanácsadó Testület, melynek a legfőbb feladata a különböző hivatalos szervek és minisztériumok számára nyújtott tanácsadás. Mindezek mellett 2002-re tervezték egy Magyar Élelmiszer-biztonsági Hivatal létrehozását is, mely az Európai Uniós megfelelőjével működne szorosan együtt. Magyarországon az egyik legnagyobb problémának ebben az időben a vendéglátással és a közétkeztetéssel kapcsolatban léptek fel, mivel ezeken a területeken még nem történt meg a jogharmonizáció és még a 9/1985. (X.23.) EÜM-BKM rendelet vonatkozott rájuk, melynek hatására a legtöbb élelmiszermérgezéses eset ebből a szektorból került ki. (Dr. Molnár Pál, 2002) A minőség a legfontosabb és csak utána következik a biztonság a fogyasztók számára az élelmiszerek területén, mivel egyes steril élelmiszerek esetében már olyan termékminőség romlás tapasztalható, hogy a terméket nem vásárolják meg a fogyasztók annak ellenére, hogy szinte már 100 %-os biztonságról beszélhetünk. 2002-ben jött létre a Magyar Élelmiszer-biztonsági Hivatal, mely a különböző minisztériumok élelmiszer-biztonsággal kapcsolatos munkáit fogja össze, illetve az uniós adatszolgáltatás koordinálása miatt jött létre. Az Európai Unió a Fehér Könyv kibocsátása után kiadta 2002-ben a 178/2002. számú rendeletet is, mely által létrehozták az Európai Élelmiszerbiztonsági Hivatalt. A Magyar Élelmiszer-biztonsági Hivatal az uniós társának a munkáját hivatott segíteni a csatlakozás pillanatáig, amikor is a két szervezet össze fog forrni. Korábban is működött Magyarországon hasonló szervezet Élelmiszer-biztonsági Tanácsadó Bizottság, később Testület néven, melybe még a civil szervezetek is küldhettek képviselőket a tudományos testületek, érdekképviseletek, minisztériumok és hatóságok mellett. Ez a testület teremtette meg az együttműködés alapjait az élelmiszer-biztonság területén. A Magyar Élelmiszer-biztonsági Hivatal az élelmiszerbiztonsági kockázatelemzéssel, gyorsriasztással és kockázatkommunikációval is foglalkozik, melyben elég gyengék vagyunk. Ezen kívül az egységes külső és belső kommunikáció is az új hivatal feladati közé fog tartozni.
56
A Magyar Élelmiszerkönyv írja le részletesen és mindenki számára hozzáférhető módon az élelmiszerek minőségének előírásait. Ezek az új előírások és hivatalok abban jelentenek az eddigiekhez képest újdonságot, hogy minden termék esetében meg lehet majd állapítani a termék eredetét és teljes életútját az előállítás kezdetétől egészen a végfelhasználók eljutásáig. (Dr. Biacs Péter, 2003) Gyakorlati alkalmazás A karácsony az egyik legfontosabb ünnep hazánkba, melyre már hetekkel korábban megkezdődik a készülődés. Sajnálatos módon manapság már nem az a kérdés, hogy mi legyen pontosan az ünnepi menü, hanem sokkal inkább az, hogy milyen minőségű és eredetű alapanyagokat tudunk hozzá felhasználni. Az elmúlt időszak sorozatos élelmiszer botrányainak hatására a fogyasztók bizalma megrendült az élelmiszeripari termékekben. Ezért is hozott létre az EU különböző előírásokat, melyek segítségével biztosítani lehet az élelmiszerek nyomonkövethetőségét, illetve az alapvető higiéniás szabályok betartását. 2005. január 1-től a termelőknek és gyártóknak biztosítania kell az élelmiszerek nyomonkövethetőségét a teljes élelmiszerlánc folyamatában. A magyar hatóságok is ezért hozták létre 2007 évvégén a csillagszóró hadműveletet, 2008 márciusában pedig a húsvét előtti kikelet hadműveletet, melynek során közel 5.000 szakember 40.000 ellenőrzést végzett az ország egész területén a piacoktól kezdve a vendéglátóhelyekig. Ezeket az ellenőrzéseket hét hatóság végezte összehangolt munkában és a Magyar Élelmiszerbiztonsági Hivatal vezetésével. (Napi Gazdaság melléklete, 2007) Viszont nekünk fogyasztóknak is oda kell figyelnünk a vásárolt élelmiszerekre egészségünk megóvása érdekében. Például ne vegyünk sérült csomagolású terméket, illetve ha túl olcsón kínálnak valamit, akkor is elkezdhetünk gyanakodni a minőségét illetően. A hivatalosan bejelentett üzemeknek és gyáraknak nagyméretű pluszköltségei keletkeznek az EU előírások és szabályok betartása miatt. Ezért is fordulhat elő, hogy a nem bejelentett, feketén üzemeltetett termelőhelyeken előállított termékek ára sokkal alacsonyabb, viszont az áruk eredete és előállításának körülményei igencsak kérdésesek. (Napi Gazdaság melléklete, 2007) Nagy piaci verseny alakult ki a húspiacon, melyet az is jól megmutat, hogy manapság már pár száz forintért is lehet vásárolni. Sokszor a tapasztalt fogyasztók is beugranak, és később panaszkodnak a rossz minőség miatt. Pedig el kellene már korábban is gondolkodni, hogy 57
hogyan lehetséges a magas húsárak mellett az ilyen alacsony árú virsli előállítása. Ha még nem is tartalmaz mérgező anyagokat, akkor is sokkal kevesebb húst és több adalékanyagot tartalmaz, melyek hosszú távon ugyanolyan negatív hatással lehetnek egészségünkre. Ezeket a problémákat olyan előírásokkal lehetne kiküszöbölni, melyek kötelezővé tennék a gyártók számára a termékben található színhús arányának feltüntetését, viszont ez újra bonyolítaná és drágítaná az előállítást. Hazánkban az egy főre jutó édességfogyasztás nem éri el az Európai Uniós szintet, viszont azért hazánkban is kiemelt időszaknak számít az évvége, karácsony környéke. Számunkra szinte természetes, hogy egy csokoládé vagy szaloncukor finom, viszont ez nagyon sok háttérmunkát igényel, mivel az édességiparban is megjelent a hamisítás fogalma és gyakorlata. Ezért is alapították meg 1992-ben az Édességgyártók Szövetségét, mely az ellenőrzött édességipar megteremtése okán alakult. Ma is sok olyan tevékenységet végeznek, melynek okán meg lehet védeni a hazai édességipart a hamisítástól, ilyen pl.: a szakmai ajánlások kidolgozása, együttműködés különböző szervezetekkel, stb. Mindezek ellenére fellépési lehetőségük egy problémás áruval kapcsolatban nagyon korlátozott. (Napi Gazdaság melléklete, 2007)
V./3. HACCP rendszer egy példán keresztül történő bemutatása
A korábbi fejezetben már említésre került, hogy 2005. január 1-től minden vendéglátóegység számára kötelezően létre kell hoznia saját élelmiszer-biztonsági rendszerét. Ez a rendszer nem más, mint a HACCP rendszer. Egy HACCP rendszer fő elemei a következőek: -
Projektindító
-
Termékek leírása
-
Technológiák folyamatábrái
-
Ellenőrzés
-
Technológiák veszélyelemzése, megelőző intézkedései
-
Kritikus Szabályozási Pontok (KSZP) meghatározása
-
Ellenőrzés 58
-
Kritikus limitek, előírt felügyeletek
-
Javító eljárások, dokumentációk (csekk listák, ellenőrző lapok, naplók), igazoló eljárások
-
Ellenőrzés
-
Élelmiszerbiztonsági oktatás
-
Audit.
A HACCP rendszer elemeinek vizsgálatához egy konkrét kiskereskedelmi vendéglátóhely már kiépített élelmiszer-biztonsági rendszerét vettem segítségül. A vendéglátóhely neve: Bohém Cukrászda, mely Törökszentmiklóson (Jász-NagykunSzolnok megye) helyezkedik el. Háttér-információként talán tisztában kell lennünk azzal, hogy Jász-Nagykun-Szolnok megye az egyik legelmaradottabb megyék között van gazdasági fejlettségét tekintve. Ez teljes mértékben kihatott a megyében fellelhető élelmiszer-kiskereskedelemre is, mely a korlátozott választékban, a tőkebefektetések alacsony számában és az üzlethálózat elaprózodottságában szinte azonnal meglátható. (Pénzes Györgyné, 2005) A Bohém Cukrászda esetében Törökszentmiklós vezető cukrászdájáról beszélhetünk, amit az is megerősít, hogy a városban fellelhető két konkurens vállalkozás számára szükség van más termékek árusítására is a megfelelő profit elérésére, míg a fent megnevezett cukrászda csak fagylalt és sütemény értékesítésével foglalkozik. A cukrászda 12 éve működik töretlenül családi vállalkozásként. A kínálatban szereplő sütemények nem a helyszínen készülnek, hanem egy külső cukrászüzemben, ahonnét naponta történik a szállítás. A fagylalt pedig a helyszínen készül, mely nagy vonzerővel bír a helyiek szemében. Ennek megfelelően volt szükség a HACCP-rendszer kialakítására is. A Bohém Cukrászda HACCP rendszere három fő dokumentumra épül, melyek a következőek: -
Folyamatirányítási kézikönyv
-
Higiénés szabályzat
-
Ellenőrzési és Intézkedés Terv
(Sajnálatos módon nem tudom szakdolgozatom mellékleteként csatolni a fent említett szabályzatokat nagy terjedelmük miatt, mivel a három dokumentum együttesen kb. 180 oldal!)
59
Folyamatirányítási könyv A Folyamatirányítási könyv a Bohém Cukrászda élelmiszer-biztonsági rendszerének alapját képezi, mivel ez tartalmazza a rendszer alapvető elemeit, előírásait és feladatait is. Tartalma és főbb elemi a következők: 1. Fedőlap 2. Tartalomjegyzék 3. Meghivatkozott dokumentumok (törvények, jogszabályok) 4. Bevezetés 5. Biztonságpolitika 6. Szervezet 7. Munkatársak kiválasztása 8. Tájékoztatás, oktatás, kommunikáció 9. Szolgáltatások és anyagok beszerzése, üzemi berendezések és eszközök vizsgálata 10. Termék-előállítás 11. Veszélyeztetés és szennyezés elemzése 12. Az élelmiszerek biztonságának biztonságra és egészségvédelemre vonatkozó általános felügyelet és megfigyelések 13. A HACCP biztonsági terv, megfigyelések és előírások 14. Események és bizonytalan helyzetek jelentése, vizsgálata és nyilvántartásba vétele 15. Felkészülés a váratlan események elhárítására 16. Foglalkozási szabályok jegyzéke Higiénés szabályzat Ez a része az élelmiszer-biztonsági rendszernek a tisztaságért és higiénéért felelős része, mely pontosabban a következő pontokat tartalmazza: 1. A HACCP hét alapelve 2. Minőségpolitikai alapelvek 3. Áruátvétel 4. Anyagmozgatás 5. Raktározás 6. Kiszolgálás 7. Személyi higiéniai 60
8. Munka-, védőruhák, textíliák 9. A munkavállaló helyes magatartása 10. Oktatási tematika 11. Takarítási technológia 12. Mosogatási-, fertőtlenítési technológia 13. Épületek, gépek, berendezések karbantartása 14. Hulladékkezelés 15. Rovar-, rágcsálóirtás Ellenőrzési és Intézkedési Terv Az élelmiszer-biztonsági rendszer e része azokat az adatlapokat tartalmazza, melyek szerint el kell járni megfelelő időközönként és kézjeggyel kell őket ellátni. A fentebb bemutatott HACCP rendszeren keresztül is megerősíthetjük azt a korábbi felvetést, mely szerint a kiskereskedők számára komoly anyagi terheket jelent egy élelmiszer-biztonsági rendszer kialakítása és kiépítése, melyhez mindenképp szükségük van egy szakember segítségére. A másik problémát a kisvállalatoknak az okozza, hogy egy már kiépített rendszer mellett sem biztos, hogy van elég idejük vagy kapacitásuk figyelni a mindig megújuló jogszabályokra és előírásokra. Az állam sem oldotta meg ezt az igen sürgető kérdést, hogy milyen módon lehetne gyorsan és költséghatékonyan az élelmiszeriparban dolgozókat az újabb szabályokról és előírásokról tájékoztatni. Talán erre lehetne megoldás, ha összefognának az élelmiszer szektor szereplői, de sajnos a kiskereskedők nem érzékelik még annyira az együttműködés és a csoportokba szerveződés előnyeit úgy, mint a szakemberek.
V./4. A rendszerről kialakult közvélemény Az elmúlt időszakban két különböző kérdőívet is kidolgoztam, melyet már korábban is említettem, és ami megtalálható a mellékletben, egyet a fogyasztók számára, egyet pedig a vendéglátóhelyek üzemeltető számára, abból a célból, hogy megvizsgáljam vajon mi az emberek véleménye jelenleg hazánkban az élelmiszer-biztonságról. Azért volt szükség két 61
kérdőív kidolgozására is, hogy megfelelő képet kapjak mindkét fél, azaz a fogyasztók és a termelők oldaláról és pontos véleményt lehessen alkotni. A kérdőívet még a szakdolgozatom koncepciójának megírása után készítettem, mikor is körülbelül tisztába kerültem a dolgozat felépítése, tartalma és felvetendő kérdései tekintetében. A kérdőív szerkesztésének és a lehetséges kérdések megalkotásának folyamatában más elkészült kérdőíveket, illetve a kérdőívkészítés elméleti alapjait hívtam segítségül. A fogyasztók számára elkészített kérdőíveket a családom, barátaim, munkatársaim, diáktársaim és természetesen az Ő ismerőseik köréből választottam. Ebben az esetben szinte 100 %-os volt a kitöltők aránya. A vendéglátóhelyek üzemeltetői részére összeállított kérdőívet is elsősorban az ismeretségi körömbe tartozó vagy az ismerőseim, családtagjaim ismeretségi körébe tartozó tulajdonosokkal sikerült főleg kitöltetnem. Próbáltam e-mail formájában több idegen, az ország különböző pontjain elhelyezkedő vendéglátóhelyeket megkeresni, de sajnálatos módon ebben az esetben csúfos kudarcot vallottam, mivel a megkeresettek szinte 95 %-a nem méltatott figyelemre. A megkérdezés mindkét kérdőív esetében írásos formában, névtelenül történt. Sajnálatos módon ezen okokból kifolyólag sem mondhatom el, hogy teljes és egész Magyarországot átfogó képet kapunk a kérdőívek elemzése során, mivel mindkét esetben a válaszadók közel 90 %-a Budapestről és Jász-Nagykun-Szolnok megyéből érkezett, illetve az én ismeretségi körömből, mely ugyanúgy nem ad teljes képet a népesség minden rétegéről. Fogyasztói kérdőív kiértékelés A megkérdezettek többsége férfi, de majdnem azonos a nők aránya, viszont a megkérdezettek 90 %-a a 15 és 50 év közötti, melyen belül a koreloszlás közel azonos. A válaszadók közel 50 %-a érettségivel rendelkezik és ekkora az aránya az alkalmazottként dolgozóknak is. 52%-uk él kisebb városban, míg 38 %-uk pedig Budapesten. A havi nettó jövedelmeknél kiugró, hogy a többségé, azaz 63 %-é 50-150.000 Ft között helyezkedik el. A megkérdezettek háromnegyede jár bárokba és pub-okba, míg majdnem minden második rendszeresen látogatja az éttermeket is. Büfékbe, kifőzdékbe, cukrászdába, clubokba és discokba a válaszadók közel 30 %-a jár. Gyorséttermekbe járnak a kérdőív válaszadói a legkevésbé, mely a mai helyzetben, a globalizáció előretörésének hatásaként, igen meglepő eredményt hozott számomra, mely az alábbi 5. ábrán is megfigyelhető. 62
5. ábra: Fogyasztók vendéglátóhelyek látogatási aránya
Havi egyszeri alkalommal a megkérdezettek 4 %-a jár vendéglátóhelyekre, mely igen csekély arány, főleg, ha azt is beleszámítjuk, hogy a havi rendszerességnél ritkább látogatási számot senki sem jelölt meg. Ezen a ponton már láthatjuk azt a globalizációs hatást, mely szerint növekszik a házon kívüli étkezések aránya. Az is egy érdekes végeredménye ennek a kérdésnek, mely szerint a válaszadók vagy minden nap vagy csak hetente egyszer étkeznek vendéglátóhelyeken. Ez az arány az emberek véleménye és szokásai közötti megoszlást is megmutatja. A válaszadók közel 35 %-a 1000 és 2500 Ft szokott költeni átlagosan egy alkalommal a különböző vendéglátóhelyeken. A legkevesebben 1000 Ft alatt költenek, de igazán nagy különbség nem figyelhető meg, mivel elég egységes a válaszok eloszlása. A megkérdezettek elég nagy százaléka (36 %) nem tudott véleményt mondani arról, hogy vajon a rendszerváltás után javult-e a vendéglátóhelyek színvonala és élelmiszer-biztonsága. Véleményem szerint ez az eredmény azért lehet, mivel a fiatalabb válaszadók nem emlékezhetnék még igazán arra az időszakra, így véleményt sem tudtak mondani. Viszont a válaszadók közel fele szerint javult a helyzet 1989 óta. Az EU csatlakozás óta történő színvonal emelkedés kérdéséről már kevesebben (15 %) nem tudtak véleményt mondani, de a válaszadók több mint fele szerint nem történt változás az elmúlt négy év során a vendéglátóhelyek színvonalában és élelmiszer-biztonságában. A mostani színvonallal és biztonsággal viszont a megkérdezettek 48 %-a nem elégedett, míg 34 %-uk teljesen elégedett. Igazán nagy különbség nem figyelhető meg az igen és a nem 63
szavazatok száma között, azaz lesarkítva talán azt is mondhatjuk, hogy az emberek fele elégedett, a fele pedig nem! A következő kérdés azt tudakolja meg a válaszadóktól, hogy szerintük mit lehetne tenni a jobb színvonal elérése érdekében, melyre a legtöbb választ, azaz 45 %-ot az árak csökkentése kapta, ami azért is meglepő, mert az árak csökkentésével valószínűleg nem lehet a színvonalat növelni, sőt az árcsökkenés presztízs és színvonal csökkenést eredményezne. Ez a válasz inkább társadalmunk árérzékenységét mutatja meg. A második legtöbb választ (40 %) az egészségesebb alapanyagok felhasználása lett, ami valószínűleg tényleg a legjobb megoldásnak tűnik, viszont, mint ahogy korábban is említésre került, árnövekedést hozna magával. Az elmúlt időszak élelmiszerbotrányai miatt az élelmiszerektől félő fogyasztók között is éles eloszlás figyelhető meg. Közel azonos az igennel és a nemmel válaszolók aránya, egyik oldalra sem történt igazán említésre méltó elszakadás. Meglepetést okozott, hogy a válaszadók közel 70 %-a (!) szerint nem érik el a céljukat, nem hasznosak az állam és az EU előírásai. Viszont a megkérdezettek fele szerint szükség lenne újabb szabályokra és ellenőrzésekre, míg a másik fele szerint pedig egyáltalán nincs többre szükség. Egy úgynevezett élelmiszer-biztonsági „szégyenlista” jövőbeli megalkotásával kapcsolatban a legtöbben úgy gondolják, hogy ez által sem történne semmi változása az ételeink biztonságosabbá tétele ügyében. Mely mondani sem kell elég elkeserítő! Vendéglátóhelyek üzemeltető számára készült kérdőív kiértékelése A 168 db elkészített és szétküldött kérdőívből sajnálatos módon csak 48 db-t kaptam vissza kiértékelésre, mely jellemzően az ismeretségi körnek köszönhetően került kitöltésre. Ez által ennek a kérdőívnek a válaszai még kevésbé tartalmaznak reprezentatív eredményeket, mint a fogyasztók számára elkészített kérdőív eredményei. A kérdőív kitöltői között a legnagyobb arányban, azaz 29 %-ban büfék és kifőzdék vannak, de 23 %-uk éttermet üzemeltet, 19 %-uk gyorséttermet, 15 %-uk bárt vagy pubot és csak 12 %uk cukrászdát. A megkérdezettek többsége (44 %) kevesebb, mint öt éve üzemelteti az adott vendéglátóhelyét, és csak kevesebb, mint 4 %-uk vendéglátóhelye üzemel több mint 20 éve. Ez az adat a szocializmus időszakának gazdasági helyzete, eseményei és követelményei miatt alakult ki. 64
A kérdőívet kitöltők 38 %-a Budapesten vagy annak agglomerációjában üzemeltet vendéglátóegységet, míg 44 %-uk kisebb városban, mely többsége Jász-Nagykun-Szolnok megyében található. Ez abból adódik, hogy a kérdőív kitöltői nem tudták a vendéglátóegységek teljes magyarországi eloszlását átfogni. A legtöbb válaszadó napi bevétele 150.000 és 250.000 Ft között alakul. 50 és 100 vendég fordul meg naponta átlagosan egy vendéglátóegységben a legtöbb válaszadó (60 %) szerint. A megkérdezettek szerint a vendégek majdnem 60 %-a 1000 és 2500 Ft között költ átlagosan egy alkalommal, mely érték a fogyasztói kérdőív értékével (35 %) összehasonlítva már egy érdekes és a későbbiekben talán egy mélyebb elemzést megkívánó különbséget jelöl, mint ahogy a lentebbi 6. ábrában is láthatjuk.
6. ábra: Vendégek és vendéglátóhelyek véleménye szerinti vendégek egy alkalommal átlagosan történő fogyasztása közötti különbség
A vendéglátóhelyek üzemeltetőinek többsége úgy gondolja, hogy a rendszerváltás óta javult a vendéglátóhelyek megítélése élelmiszerbiztonsági szempontból, viszont több mint 50 %-uk szerint az EU csatlakozás óta semmi változás nem történt. A jelenlegi helyzettel kapcsolatos kérdés válaszai esetében szinte ugyanez az eredmény született, mint a fogyasztó kérdőívnél, azaz a válaszadók fele elégedett a vendéglátóhelyek jelenlegi megítélésével, míg a másik fele nem elégedett. Arra a kérdésre, hogy mit lehetne változtatni a jobb megítélés érdekében, a vendéglátóhelyek közel fele is az árak csökkentését jelölte meg a fogyasztói kérdőív eredményihez hasonlóan. 65
Sajnos itt is meg kell említeni, hogy az élelmiszer-biztonság szempontjából való pozitívabb megítélés és az árak csökkentése között fordított arányosság figyelhető meg. A legtöbb válaszadó nem tart attól, hogy az élelmiszerbotrányok miatt elvesztik a fogyasztóikat, ez valószínűleg az üzemeltetők vendégeik hűségébe fektetett bizalmának köszönhető eredmény. A válaszadók 55 %-a minden előírást és szabályt betart a vendégek bizalmának megtartása érdekében, míg 25 %-uk inkább a minőségi alapanyagok felhasználásában bízik. A fogyasztói kérdőív válaszaihoz hasonlóan a válaszadók többsége szerint nem érik el a céljukat az állami és eu-s jogszabályok és előírások, viszont a vendéglátóhelyek üzemeltetőinek többsége szerint nem is lenne szükség újabbakra. Szinte mindegyik megkérdezett tisztában van azzal, hogy mekkora anyagi terhet jelentene számukra az újabb élelmiszer-biztonsági előírások és szabályok bevezetése, valószínűleg ezért sem szeretnék az újabb jogszabályok előállítását. A jövőbeli „szégyenlistával” kapcsolatban a válaszadók többsége (33 %) inkább nem szeretett volna véleményt mondani, bár 25 %-uk szerint nem történne semmi változás. A 7. ábrán láthatjuk azt a különböző véleménymegoszlást, mely a fogyasztókat és a vendéglátósokat jellemzi egy jövőbeli „szégyenlista” bevezetése esetében.
7. ábra: A fogyasztók és a szolgáltatók véleményének megoszlása egy jövőbeli "szégyenlista" megítéléséről
A két kérdőív kiértékelését követően összegezve elmondhatjuk, hogy mind a fogyasztók, mind a vendéglátóhelyek üzemeltetői szerint a rendszerváltás óta igen, míg az EU
66
csatlakozást követően egyáltalán nem nőtt a vendéglátóhelyek színvonala és élelmiszerbiztonsága. Mindkét réteg nem tartja megfelelőnek az állami és eu-s jogszabályok hatékonyágát, de a további előírások szükségességét illetően megoszlanak a vélemények, amely természetes az ellentétes igények megjelenése miatt. A kérdőívet kitöltők nem jelentenek reprezentatív mintát, viszont azért a válaszaik segítségével egy általános képet kapunk az élelmiszer-biztonság jelenlegi szerepét és helyzetét illetően.
67
VI. Aktualitások és összegzés Az eddigiek folyamán átnéztük az élelmiszeripar múltját és jelenét vizsgálva külön Magyarországra és az politikai eseményekre vonatkozóan. Illetve megnéztük az élelmiszerbiztonság kérdésének kialakulását, szükségességét, folyamatait és jelenlegi helyzetét is. Egyetlen egy dolgot nem került igazán megemlítésre, ez pedig nem más, mint a jövőbeli kilátások. A jövőt nem tudjuk biztosan megmondani, csak becslésekre és elméletekre hagyatkozhatunk, de nagyon fontos, hogy mindenki szem előtt tartsa azt a tényt, mely szerint már a jelenben figyelnünk kell a jövőbeli helyzetünk javulása érdekében. Ezért gondoltam azt, hogy szakdolgozatom utolsó fejezetét a legaktuálisabb gazdasági helyzet és a jövőbeli kilátások elemzésére fordítom, remélve, hogy ez által teljes képet tudok nyújtani az élelmiszer-biztonság kérdéséről.
VI./1. Aktuális gazdasági helyzet és jövőbeli kilátások Napjaink egyik legfontosabb és talán minden más korábbi vagy folyamatban lévő kérdését háttérbe szorító probléma a globális éhínség fenyegetése. Jelenleg a média minden egyes ága - újságok, TV, rádió – a globális éhínség problémájával foglalkozik, mely egyes országokban az éhenhalások számának növekedése által is megfigyelhető. A globális éhínség problémája az élelmiszerválságra vezethető vissza, mely a multinacionális cégek számára hatalmas profitnövekedést eredményez. Ennek bizonyítása végett elég csak megnéznünk a rizs vagy a gabona árának drasztikus emelkedését, illetve a többi élelmiszeripari terméket, melynek árai akár pár hónap alatt is 30-60 %-kal emelkedtek. Ezen kívül nagy problémát jelent még a bioüzemanyagok megjelenése, mely arra sarkalt jó néhány termelőt, hogy a sokszor veszteséges és időigényes élelmiszeripari növények helyett a bioüzemanyag ellátottsága számára ültessen növényeket. Ez természetesen a gabonatermékek mennyiségi csökkenését jelentette, mely a kínálat csökkenését eredményezte, ami magával hozta az áremelkedést. Az emberiség számának folyamatos növekedése mellett a kereslet megmaradt ugyanazon a szinten, amin korábban is volt, a kínálat pedig lecsökkent a bioüzemanyagok számára történt 68
eladások miatt, mely azt eredményezte, hogy az élelmiszertartalékokat felhasználása is megkezdődött. Az élelmiszertartalékok felhasználása súlyos problémát jelenthet, mely nemcsak a szegény országok számára érezteti a hatását, hanem Magyarország számára is komoly gondokat okozna az újabb áremelkedésekkel. A szegényebb országoknak viszont nagyon sürgősen segítségre van szüksége, mert közel 100 millió ember áll jelenleg is az éhhalál szélén, és ez a szám csak fokozatosan növekszik. A globális élelmiszerválság problémáját felismerve a WTO miniszteri szintű tanácskozást tart a kérdésről május 19-én Genfben, illetve a G8-ak is beiktatták napirendjükbe a probléma átbeszélését a júliusi Hokkaidón tartandó tanácskozásukra. (Éhséglázadások, csillagászati élelmiszerárak és profitok, HVG 2008) Nagyon érdekesnek és elszomorítónak tartom, hogy egyes jövőkutatók 2020-ra globális éhínséget jósoltak, mely szerintük az emberiség által előidézett környezeti hatások megváltozása okán fog bekövetkezni. Viszont ahogy a jelenlegi gazdasági helyzetet és a napról napra aggasztóbb híreket figyeljük a globális élelmiszerválságról, mely főként a bioüzemanyagok térhódítása miatt következett be, elgondolkozhatunk, hogy talán a jövőkutatók ebben az ügyben nem tévedtek, nagyon pontos elméletet állítottak fel. Eltérés talán csak az évszámban van, mivel sajnos a jelenlegi helyzetben úgy áll a dolog, hogy már 2008-ban bekövetkezik 2020 helyett. Remélem azért ez a jóslat nem fog beválni sem napjainkban, sem pedig majd 2020-ban! Sok mindent meg kell még tennünk azért, hogy biztonságosabb jövőbe tekinthessünk, és ne kelljen hasonló válságokkal megküzdenünk. Az élelmiszer-biztonság nagyon fontos kérdés, melyet tudatosítanunk kell az emberekben is, érezniük kell a fontosságát, ahhoz, hogy figyelni tudjanak az egészségükre a jelenben és a jövőben is.
VI./2. Összegzés és befejezés
A bevezetés utáni első fejezetben a magyar élelmiszeripar történelmét elemeztem az EU csatlakozás időpontjáig, mely során megtudhattuk, hogy Magyarország nagy történelmi múltra tekint vissza a mezőgazdaság és az élelmiszeripar területén. Illetve élelmiszerbiztonsági jogszabály megalkotásában is az élen jártunk. Viszont a szocializmus korszakában 69
és felbomlásával végbement változások, illetve a hirtelen történt új behatások, mint a globalizáció vagy az EU csatlakozás, hatására már nem biztos, hogy meg tudjuk tartani korábbi vezető pozíciónkat. Mindenképp szükséges a mezőgazdaság és az élelmiszeripar területén is egy nagy átalakítás. A következő fejezetben az EU csatlakozás hatását vizsgáltam hazánk élelmiszeriparára és mezőgazdaságára vonatkozóan. 2004 előtt születtek pozitív és negatív jóslatok is a csatlakozás hatásáról, de a végeredményt igazán a mai napig nem lehet pontosan megmondani. A IV. fejezet az élelmiszer-biztonságot tárgyalja általában, illetve azokat az előírásokat és szabályokat, melyeket a védelme érdekében hoztak létre. Itt található egy kitekintés a globalizáció folyamatáról és élelmiszer-biztonsági hatásáról, illetve a biogazdálkodás lehetőségéről. Megállapíthatjuk, hogy a globalizáció minél szélesebb körű előretörésével egyre nagyobb szükség van az élelmiszer-biztonság kérdésének tárgyalására. Az utolsó előtti fejezetben a HACCP rendszer elemzése található, melyből adatokat tudhatunk meg a rendszer kialakulásától kezdve a gyakorlatban történő mindennapi használatáig. Itt található a kérdőívem kiértékelés is, melyben válaszokat kaphatunk a rendszer ismertségét és elismerését tekintve. Illetve megtanulhattuk, hogy a legjobbnak hitt rendszerek sem biztos, hogy bizalmat keltenek és szívesen alkalmazzák. Az utolsó fejezetben a jelenlegi aktuális élelmiszeripari globális problémák kerülnek előtérbe, azt is bizonyítva, hogy a szakdolgozat témafelvetése nagyon is aktuális. A szakdolgozat elején megfogalmaztam azokat a kérdéseket, melyeket szerettem volna a dolgozat végén megválaszolni. Talán nem sikerült a kérdések 100 %-os és precíz megválaszolása, mivel egyes esetekben még talán a szakemberek és az elemzők sem tudnak azonos véleményre jutni, de érzésem szerint a tőlem telhető legjobb módon próbáltam az adott témát körbejárni: 1. Szükségesek-e az élelmiszer-biztonsági jogszabályok és előírások a mai világban? Az adott téma megvizsgálása során láthatjuk, hogy igenis szükségesek a mai világban az élelmiszeripari jogszabályok és előírások. A piaci verseny erősödése és a globalizáció hatásaként az élelmiszer előállítók számára a minél magasabb profit elérése a cél, nem pedig az emberek egészségének védelme érdekében a természetes és egészséges élelmiszerek előállítása, mely igen komoly anyagi vonzattal is jár. Az
70
állam szabályozó szerepe ezért is nagyon fontos, de szükséges egy arany középút megtartása is. 2. Mi a véleménye a fogyasztói társadalomnak az élelmiszer minőségének biztosításáról? A kérdőív kiértékelése során is láthattuk, hogy a kitöltők között is elég nagymértékben megfigyelhető a véleménykülönbség ebben a kérdésben. Az emberek egy része elégedett és majdnem azonos része nem elégedett a jelenlegi élelmiszer-biztonsági helyzettel. Viszont a rendszerváltás, azaz 1989 óta történt változások majdnem mindenki számára pozitívak. 3. Hogyan viszonyulnak a vendéglátósok az élelmiszeripari szabályokhoz? A kereskedők számára sok esetben nagy terhet is jelenthet az élelmiszer-biztonsági szabályok és előírások rendszere, mivel többlet költséggel jár. E miatt a plusz költség miatt pedig nehezedik a piaci versenyben való részvétel, viszont be nem tartásuk esetén – az állami büntetéseken kívül – vendégeik bizalmának elvesztése is megtörténhet. 4. Milyen változásokat hozott Magyarország élelmiszer-biztonsága számára az Európai Unióhoz történő csatlakozás? Az EU-hoz történő csatlakozás során az addigi élelmiszeripari szabályaink és előírásaink jogharmonizáción mentek keresztül, melynek hatására az előbbiekhez képest szigorúbb élelmiszer-biztonság lett kialakítva. Kötelezővé vált minden élelmiszer előállító és értékesítő számára egy élelmiszer-biztonsági rendszer kialakítása is, mely a magyar élelmiszeripari szereplők számára terhet jelent. 5. A HACCP-rendszer használata teljes körű biztonságot nyújt-e az élelmiszerek biztonságának kialakításában? Jelenlegi legjobb tudásunk szerint a HACCP-rendszer kialakítása jelenti a legjobb megoldást az élelmiszer-biztonság kritikus pontjainak feltérképezésére. Viszont a kérdőív kiértékelése után megállapíthatjuk, hogy sem a fogyasztók, sem a szolgáltatók nem elégedettek teljes mértékben a rendszerrel.
71
Összességében megállapíthatjuk, hogy mai rohanó és gyorsan fejlődő világunkban egyre nagyobb szükség van az élelmiszer-biztonság szabályozására és nyomon követésére, mely nélkül tömeges megbetegedések és halálozások következhetnének be. Az élelmiszerek mindennapjainkhoz hozzátartoznak, természetesnek vesszük őket. A nem tudatos vásárlókban meg sem fogalmazódik az a tény, hogy az élelmiszerek nélkül elképzelhetetlen az életünk, illetve élelmiszereink minősége meghatározó egészségünk alakulása során is. Soha ne felejtsük el az élelmiszerek minőségének a fontosságát, mellyel már az ókorban is tisztában voltak, viszont mai világunkban néha hajlamosak vagyunk ezt elfelejteni!
72
Irodalomjegyzék 1. Agárdi Irma – Bauer András: Az élelmiszer-kiskereskedelem szerkezeti változásai és kialakult vállalatcsoportok Magyarországon (8-14. o) / Marketing & Menedzsment, 2000 / 3. szám 2. Az Édességgyártók Szövetsége a minőségi termékekért (6-7. o) / Napi Gazdaság melléklete, 2007. december / Élelmiszer-biztonság 3. Bauer András – Agárdi Irma: Az élelmiszerkereskedelem fejlődési irányai az Európai Unióban (4-7. o) / Marketing & Menedzsment, 2000 / 3. szám 4. Biztonság és minőség az ünnepek tükrében (3. o) / Napi Gazdaság melléklete, 2007. december / Élelmiszer-biztonság 5. Bohém Cukrászda HACCP rendszere számára kidolgozott Folyamatirányítási kézikönyv, Higiéniás szabályzat és Ellenőrzési és Intézkedési Terv / 2005 6. Boór Károly: Élelmiszer fogyasztásunk és élelmiszer fogyasztói áraink alakulása az Európai Unióhoz való csatlakozásunk kapcsán (289-293.o) / Élelmezési Ipar, 2002/10. szám 7. Carmen Hubbard, Podruzsik Szilárd Csaba: Distribution im pacts of EU accesion on Hungarian food consumers (33-42. o) / Studies in agricultural economics, no. 104., 2006 8. CEE-Foodindustry.com / 2008.04.12 http://www.cee-foodindustry.com/news/listnews.asp?m=1&y=2004 9. Dr. Biacs Péter: Az élelmiszer-biztonság és intézményrendszere Magyarországon (123-127. o) / Minőség és megbízhatóság, 2003/3. szám 10. Dr. Fazekas Éva: Az élelmiszerbiztonság rendszere Magyarországon a csatlakozás után I-II. / 2008. 02. 26. http://www.fazekaslaw.hu/dl/minoseg-elemiszerbiztonsagiresz.doc 11. Dr. Horváth Erika: A hús- és baromfipiacon a termék ára határozza meg a keresletet (4-5. o) / Napi Gazdaság melléklete, 2007. december / Élelmiszer-biztonság 12. Dr. Molnár Pál: Az élelmiszer-biztonság időszerű kérdései az európai szabályozás tükrében I. rész (123-129. o) / Minőség és megbízhatóság, 2002/3. szám 13. Dr. Molnár Pál: Az élelmiszer-biztonság időszerű kérdései az európai szabályozás tükrében II. rész (208-215. o) / Minőség és megbízhatóság, 2002/4. szám 73
14. Dr. Molnár Pál: Az élelmiszer-biztonság időszerű kérdései az európai szabályozás tükrében III. rész (280-283. o) / Minőség és megbízhatóság, 2002/5. szám 15. Dr. Szabó Imre László – Lukács Gábor – Dr. Veress Gábor: A jogszabályok és az ajánlások dzsungelében avagy milyen a jó élelmiszer-ipari minőségmenedzsmentrendszer? (210-213. o) / Minőség és megbízhatóság, 2006/4. szám 16. Dr. Vajda László: Az EU csatlakozás élelmiszer- és agráripari vonatkozásai (243-246. o) / Minőség és megbízhatóság, 2005/5. szám 17. Éhséglázadások, csillagászati profitok és éhínség / HVG 2008. május 6. http://hvg.hu/gazdasag/20080505_elelmiszer_valsag_ensz_lester_brown.aspx?s=2008 56nl 18. Elekes Andrea – Halmai Péter – Uzonyi Györgyné: Az élelmiszer-biztonság közgazdasági hatásai (38-59. o) / Külgazdaság, 2007. november – december 19. Erdős Zoltán: Élelmiszerek, ételek és globalizáció (65-70.o) / Élelmezési Ipar, 2004/3. szám 20. Európai Füzetek 48. / 2008.03.24 http://www.mfa.gov.hu/NR/rdonlyres/31583882-E104-43EC-B8851F77BB138307/0/EUF48_elelmiszer.pdf 21. Farkas József: Az élelmiszerminőség és élelmiszerbiztonság aktuális kutatási kérdései az EU keretprogramjai fényében (332-334.o) / Élelmezési Ipar, 2002/11. szám 22. Ferenczi Tibor: Implications of the enlargement of the Euoropean Union on the agricultural and food sector in Hungary, 2003 23. Fertő Imre – Lionel J. Hubbard: Megnyilvánuló komperatív előnyök és versenyképesség a magyar élelmiszergazdaságban (46-58. o) / Külgazdaság, 2002. szeptember 24. Fertő Imre: A közép-európai országok mezőgazdasági kereskedelmének teljesítménye az Európai Unióban a kilencvenes években (64-80. o) / Külgazdaság, 2004. május 25. John Surak: Élelmiszeripari termékfejlesztés új megközelítésben (276-280. o) / Minőség és megbízhatóság, 2007/5. szám 26. Józsa László – Hofer Mária – Varsányi Judit: Zöldmarketing az élelmiszeripar szolgálatában (24-33. o) / Marketing & menedzsment, 2007/6. szám 27. Juhász Anikó – Seres Antal: A koncentráció külföldi tendenciái az élelmiszerek és napicikkek bolti kiskereskedelmében (65-80. o) / Marketing & menedzsment, 2006/23. szám
74
28. Juhász Pál – Mohácsi Kálmán: Az EU-orientáció és integráció feladatai a magyar élelmiszeriparban (38-48. o) / Külgazdaság, 2000. május 29. Keleti Emil: Az élelmiszeripar fejlesztésének stratégiai céljai, az EU-csatlakozás szerkezetátalakítási feladatai (97-99.o) / Élelmezési Ipar, 2001/4. szám 30. Kertészné Kis Jolán: (Bio)mezőgazdaság-feldolgozóipar (30-31.o) / CEO magazin, 2003/4. szám 31. Kétszeri Dávid: A GS1 (EAN.UCC) rendszer szabványai az élelmiszerek nyomon követésének szolgálatában (214-220. o) / Minőség és megbízhatóság, 2006/4. szám 32. Kiss Oszkár Zsolt – Pecze Dénes – Székely Géza: A rendszeres étkezés, a házon kívüli fogyasztás,
az
egzotikus
ételek
divatja,
és
azok
kapcsolata
a
zöldég-,
gyümölcsfogyasztással 1999 és 2005 között (89-97. o) / Marketing & menedzsment, 2006/2-3. szám 33. Komáromi Nándor – Lehota József: Az értékesítési csatornán belüli magatartás az élelmiszertermelésben (22-27. o) / Marketing & Menedzsment, 2000/3. szám 34. Lantos Lilla: Certain changes in quality for the food processing industry as reflected by the European enlargement (409-412. o) / 3rd International Conference for Young Researchers, 2004, Gödöllő 35. Lehota József – Horváth Ágnes – Gyenge Balázs: A vevői üzletválasztást meghatározó tényezők feltárása a hagyományos bolti élelmiszer-kiskereskedelem területén, kvalitatív kutatás segítségével (4-16. o) / Marketing & menedzsment, 2005/3. szám 36. Lehota József – Komáromi Nándor: A szarvasgomba, mint luxus (presztízs) termék fogyasztói magatartása (30-38. o) / Marketing & menedzsment, 2007/3. szám 37. Life projects of Hungary / 2008.04.25 http://ec.europa.eu/environment/life/countries/documents/hungary_en_nov06.pdf 38. Martin Banse, Waldemar Guba, Wolfgang Münch: Auswirkungen des EU-Beitritts auf die Wettbewerbfähigkeit der Landwirtschaft und Ernährungsindustrie in Polen und Ungarn (304-303. o) / Agrarwirtschaft, 1999/89. szám 39. Misz Irén Irisz: Biztonságos élelmiszer, avagy élelmiszerbiztonság (59-66. o) / A Falu, 2003/1. szám 40. Nagy Frigyes dr.: Az élelmiszergazdaság zavarai (48-53. o) / Gazdálkodás, 2007/6. szám 41. Ősz Katalin – Dr. Jókúti András: Új szabályok az élelmiszerek jelölésében (247-249. o) / Minőség és megbízhatóság, 2005/5. szám 75
42. Páger Zsolt: Minőségirányítási rendszerek bevezetésének tapasztalatai a magyar élelmiszeriparban (266-270. o) / Minőség és megbízhatóság, 2007/5. szám 43. Pallaginé Dr. Bánkfalvi Emese – Tóth Tímea – Varró Györgyné dr.: A vevői elégedettség figyelemmel kisérése és a folyamatos fejlesztés (130-135. o) / Minőség és megbízhatóság, 2002/3. szám 44. Pallóné Dr. Kisérdi Imola – Dr. Lakner Zoltán – Hajdú Istvánné dr.: Fenntarthatóság és versenyképesség az élelmiszer-gazdaságban (183-190. o) / Minőség és megbízhatóság, 2003/4. szám 45. Pénzes Györgyné: A horizontális marketingrendszerek szerepe és jelentősége az élelmiszer-kiskereskedelemben (15-21. o) / Marketing & Menedzsment, 2000 / 3. szám 46. Pénzes Györgyné: Élelmiszer-kiskereskedelmi vállalkozások beszerzési és értékesítési magatartásának modellezése (17-26. o) / Marketing & menedzsment, 2005/3. szám 47. Petró Ottóné dr.: Új élelmiszer-biztonsági szabvány készül (128-131. o) / Minőség és megbízhatóság, 2003/3. szám 48. Piros László: Az élelmiszeripar jövője (132-133. o.) / Élelmezési Ipar, 1997/5. szám 49. Piros László: Az európai csatlakozás várható hatása az élelmiszertermelésre és – ellátásra (58-59.o) / Élelmezési Ipar, 2004/2. szám 50. Podruzsik Szilárd – Kasza Gyula: Az élelmiszer-biztonság szabályozásának közgazdasági vetületei (26-31.o) / Gazdálkodás, 2008/1. szám 51. Popp József: A magyar mezőgazdaság az EU-csatlakozás tükrében (33-58. o) / A Falu, 2007/2. szám 52. Qualit honlap / 2008.03.16 http://www.qualit.hu/haccp.html 53. Répási Pál: Élelmiszer-biztonság a HAJDÚ-BÉT Rt.-nél (335-339.o) / Élelmezési Ipar, 2002/11. szám 54. Sipos Gáborné: Élelmiszer-biztonsági irányítási rendszerek szabványai: az ISO 22000es szabványcsalád (206-209. o) / Minőség és megbízhatóság, 2006/4. szám 55. Szabó Mária: Az Élelmiszer-biztonsági Tanácsadó Testület irányelve a HACCP jellegű rendszerek egységes hatósági ellenőrzési gyakorlatának megvalósításához (710.o) / Élelmezési Ipar, 2003/1. szám 56. Szabó Márton: Foreign owned companies in the Hungarian food industry and their impacts on the EU accession (49-52. o) / Abstracts of selected publications issued in 2000, 2001 76
57. Tiiu Ohvril: Estonian food marketing and labels – development and future perspectives (309-316. o) / Society and economy: Journal of the Corvinus University of Budapest, 2005/3. szám 58. Varga Gyula: Az Európai Unióhoz való csatlakozás várható hatásai a magyar élelmiszergazdaságban (134-139.o) / Élelmezési Ipar, 1997/5. szám 59. Várkonyi
Gábor:
A
3E
(Economy,
Ecology
and
Ethics)
szerepe
az
élelmiszergazdaságban egy EU tagjelölt országban (329-331.o) / Élelmezési Ipar, 2002/11. szám 60. Várkonyi Gábor: A magyar mezőgazdaság és élelmiszeripar felkészülése az EUtagságra (131-134. o) / Minőség és megbízhatóság, 2003/3. szám
77
Melléklet
78
Élelmiszerbiztonság a vendéglátásban Kérdőív a vendéglátóhelyek fogyasztói számára A kérdőívre történő válaszadás önkéntes és névtelen. 1. Milyen nemű?
o o
Nő Férfi
2. Mennyi idős?
o o o o o
15 év alatti 15-25 25-35 35-50 50 év feletti
3. Milyen végzettséggel rendelkezik?
o o o o o
8 általános vagy kevesebb Szakmunkás végzettség Érettségi Felsőfokú képesítés Diploma
4. Milyen település típuson tölti a legtöbb idejét?
o o o o
Budapest vagy agglomerációja Megyeszékhely Város Falu / Község
5. Jelenleg mivel foglalkozik?
o o o o o
Tanuló / Diák Nyugdíjas Munkanélküli Vállalkozó Alkalmazott
6. Mennyi a havi nettó jövedelme?
o o
50.000 Ft vagy annál kevesebb 50.000 – 150.000 Ft 79
o o o
150.000 – 250.000 Ft 250.000 – 400.000 Ft 400.000 Ft felett
7. Milyen típusú vendéglátóhelyekre szokott járni? (Egyszerre több válasz is megjelölhető!)
o o o o o o o
Étterem Cukrászda Gyorsétterem (pizzéria, török büfék, hamburgeresek, stb.) Büfé / Kifőzde Bár / Pub Club / Disco Egyéb:_______________________________________________
8. Milyen gyakran szokott a megjelölt helyekre járni?
o o o o o
Naponta Hetente többször Hetente Havonta Félévente vagy ritkábban
9. Milyen összeget szokott átlagosan egy alkalommal elkölteni?
o o o o o
1.000 Ft alatt 1.000 – 2.500 Ft 2.500 – 5.000 Ft 5.000 – 10.000 Ft 10.000 Ft felett
10. Mit gondol a rendszerváltás után, azaz 1989 óta javult a vendéglátóhelyek színvonala és élelmiszerbiztonsága?
o o o
Igen Nem Nem tudom
11. Ön szerint az EU csatlakozás, azaz 2004. május 1. óta javult a vendéglátóhelyek színvonala és élelmiszerbiztonsága?
o o o
Igen Nem Nem tudom 80
12. Elégedett a mostani színvonallal és élelmiszerbiztonsággal?
o o o
Igen Nem Nem tudom
13. Ön szerint mit lehetne még változtatni a vendéglátóhelyek színvonalának növelése érdekében? (Egyszerre több válasz is megjelölhető!)
o o o o o o
Kiszolgálás színvonalának növelése Árak csökkentése Élelmiszerek minőségének növelése Egészségesebb alapanyagok felhasználása Előírások, jogszabályok szigorúbb ellenőrzése, betartása Egyéb:__________________________________________________
14. Tart Ön a közelmúltban többször előfordult élelmiszerbotrányok vendéglátóhelyeken kínált élelmiszerek színvonalától?
o o o
miatt a
Igen Nem Nem tudom
15. Ön szerint az állam és az EU által megalkotott jogszabályok, előírások és ellenőrzések hasznosak, elérik a céljukat?
o o o
Igen Nem Nem tudom
16. Szükség lenne még Ön szerint további ellenőrzésekre vagy előírásokra?
o o o
Igen Nem Nem tudom
17. Mit gondol egy jövőbeli „szégyenlista”-ról, melyen azok a vendéglátóhelyek kerülnének felsorolásra, akiknél nem megfelelő az élelmiszerbiztonság?
o o o o o
Jó ötletnek tartom, szükség lenne rá Nem tartom jó ötletnek, csak ártana Nem történne semmi változás ezáltal Nem tudok véleményt mondani róla Egyéb:_________________________________________________ Köszönöm, hogy kitöltötték! 81
Élelmiszerbiztonság a vendéglátásban Kérdőív a vendéglátóhelyek üzemeltetői számára A kérdőívre történő válaszadás önkéntes és névtelen. 18. Milyen típusú vendéglátóhelyet üzemeltet?
o o o o o o o
Étterem Cukrászda Gyorsétterem (pizzéria, török büfék, hamburgeresek, stb.) Büfé / Kifőzde Bár / Pub Club / Disco Egyéb:_______________________________________________
19. Mennyi ideje üzemelteti a vendéglátóhelyet?
o o o o o
Kevesebb, mint 1 éve 1-5 év 5-10 éve 10-20 éve több mint 20 éve
20. Milyen település típuson található ez a vendéglátóhely?
o o o o
Budapest vagy agglomerációja Megyeszékhely Város Falu / Község
21. Mennyi az átlagos napi forgalma?
o o o o o
50.000 Ft vagy annál kevesebb 50.000 – 150.000 Ft 150.000 – 250.000 Ft 250.000 – 400.000 Ft 400.000 Ft felett
22. Átlagosan hány vendég fordul meg Önnél naponta?
o o o o
10-nél kevesebb 10-50 50-100 100 főnél több 82
23. Milyen összeget szoktak átlagosan egy alkalommal elkölteni a vendégek?
o o o o o
1.000 Ft alatt 1.000 – 2.500 Ft 2.500 – 5.000 Ft 5.000 – 10.000 Ft 10.000 Ft felett
24. Mit gondol a rendszerváltás után, azaz 1989 óta javult a vendéglátóhelyek megítélése élelmiszer-biztonsági szempontból?
o o o
Igen Nem Nem tudom
25. Ön szerint az EU csatlakozás, azaz 2004. május 1. óta javult a vendéglátóhelyek megítélése élelmiszer-biztonsági szempontból?
o o o
Igen Nem Nem tudom
26. Elégedett a vendéglátóhelyek megítélésével?
o o o
élelmiszerbiztonsággal
kapcsolatos
jelenlegi
Igen Nem Nem tudom
27. Ön szerint mit lehetne még változtatni a vendéglátóhelyek jobb megítélése érdekében?
o o o o o o
Kiszolgálás színvonalának növelése Árak csökkentése Élelmiszerek minőségének növelése Egészségesebb alapanyagok felhasználása Előírások, jogszabályok szigorúbb ellenőrzése, betartása Egyéb:__________________________________________________
28. Tart Ön a közelmúltban többször előfordult élelmiszerbotrányok miatt a vendégek bizalmának elvesztésétől?
o o o
Igen Nem Nem tudom
83
29. Mit tesznek meg a vendégek bizalmának megtartása érdekében?
o o o o o
Minden előírást és szabályt betartunk Csak ellenőrzött és minőségi alapanyagokat használunk fel Növeljük a kiszolgálás színvonalát Promóciókkal és reklámokkal erősítjük vendégeink bizalmát Egyéb:_______________________________________________
30. Ön szerint az állam és az EU által megalkotott jogszabályok, előírások és ellenőrzések hasznosak, elérik a céljukat?
o o o
Igen Nem Nem tudom
31. Szükség lenne még Ön szerint további ellenőrzésekre vagy előírásokra?
o o o
Igen Nem Nem tudom
32. További szabályok és előírások bevezetése újabb anyagi terhet jelentene a vendéglátóhelyek számára?
o o o
Igen Nem Nem tudom
33. Mit gondol egy jövőbeli „szégyenlista”-ról, melyen azok a vendéglátóhelyek kerülnének felsorolásra, akiknél nem megfelelő az élelmiszerbiztonság?
o o o o o
Jó ötletnek tartom, szükség lenne rá Nem tartom jó ötletnek, csak ártana Nem történne semmi változás ezáltal Nem tudok véleményt mondani róla Egyéb:_________________________________________________
A kérdőívben szereplő adatokat csak a szakdolgozatomhoz használom fel, illetve a kérdőíveket a kiértékelés után megsemmisítem! Köszönöm, hogy kitöltötték!
84
