Bakonyi László: Az egészségügyi ellátás helyzete az idősek vonatkozásában Idősügyi Tanács, 2010. április 15.
Előadásomban a szociális intézményekben folyó egészségügyi ellátásról, valamint a szociális otthonok és az egészségügyi ellátó rendszer kapcsolatrendszeréről, annak problémáira szeretném felhívni a figyelmet, melyet a saját intézményünkön keresztül szeretnék bemutatni. Mielőtt a problémákról beszélnék, szeretnék néhány adatot ismertetni, amelyet fontosnak tartok a későbbiek megértéséhez. Otthonunkban ötszáznegyvennégy idős ember ellátásáról gondoskodunk, a gondozottak állapotára utalnak az alábbi adatok. Az egészségi állapot vonatkozásában önellátásra képes hatvanöt fő, önellátásra részben képes kétszáztizenöt fő, önellátásra nem képes kétszázhatvannégy fő, az inkontinens lakók száma háromszáztizennyolc fő, szenvedélybeteg, alkohol befolyásoltságú százkét fő, bevizsgált demens lakók száma kettőszázhuszonkét fő, pszichiátriai megbetegedésben szenved kétszáznyolcvanhét 10, különböző diétákra szorul százhatvan fő, tumoros betegek száma harmincöt fő, vese dialízis kezelésre jár egy fő. Fogyatékossági támogatásban részesül hatvannégy fő, rendszeres szociális segélyben részesül hat fő, családi pótlékban részesül három fő. Az adatok is mutatják, az otthonban élők egészségügyi állapotát, és az ebből következtethető egészségügyi ellátási igényüket. Az egyedileg zajló öregedés és az öregkor sajátos problémái, változásai, valamint a hozzájuk társuló, vagy általuk kialakuló kóros történések egyre fokozódó terhet jelentenek az érintettek családtagjainak, az egészségügyi, valamint a szociális ellátó rendszernek is. Az elmúlt években több olyan változásnak voltunk tanúi, vagy elszenvedői az egészségügyi ellátórendszer átalakítása kapcsán, mely nagymértékben befolyásolta a szociális otthonokban élő gondozottak egészségügyi ellátását és az ott dolgozók munkáját is. Az egészségügyi és a szociális ágazat szervezeti működtetésénél, az egészségügyi ellátási és szociális szolgáltatásoknál figyelembe kell venni az idős emberek sajátos igényeit, a gyakoribbá váló betegségeket,
annak
megelőzését,
gyógyítását,
rehabilitációját,
ápolását,
gondozását,
gyógyszerelését, gyógyászati segédeszköz ellátását. Az egészségügyi ellátó rendszer válsága rányomja a bélyegét a szociális otthonokban biztosított egészségügyi ellátásra is. A 2008. január 1jétől bevezetett ápolási-gondozási szükségletvizsgálat óta az intézmény egyre több teljes ellátásra szoruló gondozottat lát el, akiknek állapotára a több megbetegedés jellemző, és folyamatos gondozásuk, gyógyszerelésük, gyógyászati segédeszköz biztosításuk egyre több terhet ró az
intézményre pénzügyi, orvosi, ápolási-gondozási szempontból is. A folyamatosan változó gyógyszerköltségek, gyógyászati segédeszközök árának áthárítás ára az intézménynek nincs lehetősége, vagy alig van lehetősége. Okai között szerepel néhány adat, amelyet ismertetni szeretnék. Az állami normatív támogatás az elmúlt évek során szignifikánsan évenként csökkent. Az intézményben ellátott és újonnan felvett gondozottaknak egyre kevesebb a jövedelme. Néhány intézeti adat 2010. február 1-jétől. Az ötszáznegyvennégy lakóból a teljes térítési díjat képes fizetni százhatvankilenc fő, az ellátottak 31 %-a Résztérítési díjat fizet háromszázhetven fő, az ellátottak 68%-a A hozzátartozója egészíti ki a térítési díjat hatvanhárom fő részére, amely a résztérítési díjasok 17%-a csak. Nem fizet térítési díjat, és az intézmény biztosítja még a zsebpénzt is az ott lakó számára három főnek. Megváltozott a biztosítottak inkontinencia termék rendelhetősége 2009. augusztus 16-ától, így a betegeknek már nem négy, hanem csak három termék írható fel naponta Amennyiben ennél többre van szüksége, azt teljes áron a gondozottaknak ki kell fizetni. Az enyhe inkontinens gondozottak esetében meg is szűnt a támogatás. Ha figyelembe vesszük az előzőekben ismertetett adatokat, a költségek áthárítására az intézetnek alig van, vagy egyáltalán. nincs lehetősége. Ahhoz, hogy a gondozottakat megfelelően lássuk el, ne növekedjen a mosatás víz- es energiafelhasználás, a gondozói leterheltség, a dekubitusok száma, amellyel együtt jár a gyógyszer- és kötszerköltség emelkedése is. Ezen a tényen nem változtat érdemben, hogy a jogszabályok lehetővé tennék a tartásra képes kötelezettek megterhelését az emelkedő költségekkel, mert a felvett lakók között sok a hajléktalan, az alkoholista., akiknek minden kapcsolatuk megszakadt a családdal, vagy az olyan hozzátartozó, aki már amikor a lakó felvételét kérte, jelezte, hogy a kórházi krónikus, vagy ápolási osztálynak fizetendő térítési díj hozzájárulást sem tudja fizetni. Az okok között szerepel a munkanélküliség, a családok alacsony jövedelme. Otthonunk lakói egyre több szakápolási feladatra szorulnak, melyre a jelenlegi személyzet nincs felkészülve. Szeretném jelezni, hogy az egyre költségesebb ápolási-gondozási feladatokon túl, például az intelligens kötszerek magas ára, hiányoznak a szakmai protokollok, a megfelelően képzett megfelelő számú ápoló, gondozó, és nem utolsó sorban a dolgozók védelme bizonyos betegségek kezelése kapcsán. Számos esetben előfordul, hogy kórházból hazaküldik a MRSA-val fertőzött beteget, holott erre nincs meg a szakképzett személyzet, az e1különítés szinte megoldhatatlan. Ezek költségei pedig az intézményt terhelik, melyhez semmilyen egészségügyi finanszírozás nem jár, vagy az a gyakorlat, hogy a kórházból hazaküldik azt a beteget, akinek a megkezdett terápiája nem járt le, és azt a továbbiakban az intézménynek kell biztosítani. Ezzel áthárítja a költségeket, és amit a kórháznak a homogén
betegségcsoport finanszírozás keretén belül az OEP térít. Tudom, hogy az egészségügyi intézmények finanszírozása is rendkívül alacsony, de a szociális otthonok is finanszírozási nehézségekkel küzdenek, és az ilyenfajta ellátási gyakorlatra semmilyen rálátásuk nincs, kivéve azt, hogy függetlenül az ártól, biztosítani kell. Intézményünk egy főállású orvossal rendelkezik, akinek feladatát képezi naponta az ötszáznegyvennégy idős, több megbetegedésben szenvedő lakó egészségügyi ellátása. Az intézeti főorvosunk tudása meghatározza otthonunk egészségügyi szakmai programját, az ápolási-gondozási szükségletek megtervezését, igazodva a gondozottjaink igényeihez, szükségleteihez. előírja, irányítja, ellenőrzi a szakápolási feladatokat. Évek óta próbálkozunk orvos felvételével, állásokat hirdetünk, de sajnos a szociális ágazatban orvosnak lenni nem dicsőség. A fentieken túl az intézmény költségén biztosítjuk több szakorvos helyszíni vizsgálatát és gyógykezelését. Így például fogorvos, pszichiáter, neurológus, addiktológus, bőrgyógyász, reumatológus, fizikoterápiás és ortopéd orvos, valamint urológus szakorvosokat. Ezt lakóink egészségi állapota indokolttá teszi. Ezek plusz többletköltséget jelentenek intézményünk számára. A helyszíni vizsgálatokat hetente végzik rendelési időben, melyet további egészségügyi ellátás egészít ki, például gyógytorna, fizikoterápia és dietetika A jelzett, felsorolt szolgáltatásokat az intézmény költségvetéséből fizetjük, egyik sem OEP finanszírozott tevékenység. Az intézmény "fent járó" lakókat, akik együttműködésre képesek, az intézmény saját gépkocsijaival szállítja a kerületi szakrendelőbe, vagy a kórházak szakambulanciáira, különféle egyéb vizsgálatokra Azonban a mentálisan akadályozott, a magatehetetlen, ágyban fekvő beteg részére csak ily módon tudunk szakorvosi ellátást biztosítani. Amennyiben a beteg, gondozott állapota indokolja és elkerülhetetlen, hívjuk a mentőt, de a mentőszállítás nagyon nagy megterhelést jelent a betegeinknek. A visszaszállításra órákat kell várni és sokszor túlnyúlik a kísérő, gondozó nyolc órás műszakján is, túl órára kényszerítve ezzel az intézményt. Jelezni szeretném azt az évek óta fennálló problémát is, hogy intézményi orvosi pályázatunkra, mint említettem, nincs jelentkező. Akik érdeklődtek az állás után, nem vállalták a sok munka és az alacsony presztízs miatt. A jövedelem kevés, paraszolvencia egyáltalán nincs, az elvárások magasak, a felelősség nagy. Így az orvoshiánnyal nap, mint nap meg kell küzdenünk. Az intézményünk szakorvosi leterheltsége óriási, amelyet tovább nehezítenek az egyre növekvő, sokszor értelmetlen adminisztrációs terhek, a folyamatosan változó jogszabályok, a változó gyógyszer és gyógyászati segédeszköz árak.
Hiányzik a szociális otthoni orvos tevékenységének a szakmai protokollja az egészségügyi ellátás tekintetében. Mint már említettem, a fertőző betegellátás vonatkozásában, az MRSA, a tumoros betegek kemoterápiás kezelését követő ellátás, a fertőzés kiürülését megelőzően. Ez utóbbi mutagén és kalcinogén, a testváladékokkal érintkezve veszélyezteti az ellátókat is, a dolgozó személyzetet. Hiányzik a kórházi kezelést követő kórházi rehabilitáció, a beteg, gondozott azt csak nagy nehézséggel, vagy egyáltalán nem éri el. Okai között szerepel a teljes ellátási igény, a szállítási nehézségek, a magas várakozási idő, az állandó kísérő biztosítása a meglévő alacsony létszámhoz. További gondjaink között szerepel az 1/2000. (1. 7.) SZCSM rendelet alapján megállapított létszám. Ez szorosan kapcsolódik a szociális otthonok egészségügyi ellátásának biztosításához. A többlet egészségügyi feladatokhoz több szakdolgozóra lenne szükség, melyet az intézmény a saját költségvetéséből már biztosítani nem tud. A fentiekkel összefüggésben szeretném jelezni, hogy az ágazatban dolgozók bére szinte a legalacsonyabb. Az ápolási, gondozási szükségletvizsgálat bevezetését követően egyre több teljes ellátásra szoruló gondozottat kell ellátni, növekedett a fizikai és mentális igénybevétel, melyhez sem létszámnövekedés, sem bérnövekedés nem társult. Az 1/2000. rendelet létszámnormatívája nem hogy növekedett, hanem csökkent az elmúlt időszakban, a szakma általános elégedetlenségét ki váltva. Ha összehasonlítjuk a hasonló ellátást biztosító kórházi krónikus, vagy ápolási osztály létszám előirányzatával, látható, hogy az lényegesen magasabb a szociális intézmények gondozási részlegeinek létszámánál. Itt szeretnék utalni az Állami Számvevőszék jelentésére is, amelyben megállapításra került, hogy a létszámarányok 3: 1 a kórház javára. Az ágazatban nem történt a gondozási szükséglet bevezetésévei párhuzamosan olyan hatástanulmány, amelyben munkatükrön keresztül mérték volna az egyes tevékenységekre fordított időt, és amelyből kiderülhetne a valós létszámszükséglet. A hiányzó, vagy nem megfelelő munkakörülmények, a nemzetgazdasághoz viszonyított rendkívül alacsony bérezés nem teszi vonzóvá sem orvosi, sem szakdolgozói viszonylatban a pályát Szintén problémaként szeretném jelezni a demens betegek ellátásának minimum feltételeinek hiányát, az egészségügyben és a mi ágazatunkban egyaránt. Komoly problémának érezzük, mert az egészségügyben gondot jelent a szakellátáshoz való hozzájutás és kezelés, nem tud adekvátan együttműködni, elkóborol a kórházban, vagy a szakrendelőből. Az ágazatban pedig hiányzik a gondozáshoz szükséges eszköz- és létszámigény. További probléma, hogy az egészségügyi ellátás biztosításával növekszik a diétára fordított élelmezési költség. Jelen pillanatban az otthonunk élelmezési nyersanyagköltsége egy lakóra vetítve napi négyszáz forint, ebből három étkezést kell biztosítanunk. A diétások vonatkozásában ez ötszáz
forint. Összességében százhatvan fő részesül különböző diétában, és a számuk egyre emelkedik. Jelenleg a százhatvan főből százöt fő cukorbeteg, colitises, epés és egyéb diétában részesül. Az étrendnek meg kell felelnie a gondozottak életkorának, az életkorból adódó felszívódási sajátosságoknak, korrigálni szükséges a betegségekből adódó tápanyaghiányokat, kiiktatni az ártalmas ételeket. A helyes diéta beállítása szakember és költségigényes. Itt megint jelezni szeretném az 1/2000. (1. 7.) SZCSM rendelet azon változását, amelyben a dietetikus foglalkoztatását csak ajánlottá teszi a szociális intézmények számára Ezzel intézményünk vezetése nem ért egyet. Bár a szakorvosok diétás tanácsadásban is részesítik betegeinket, gondozottainkat, azonban az soha nem elég és további szakemberek bevonását igénylik. A fekvő. de nehezen mozgó, de ép mentális állapotú lakóink, akiknek több időt kell szánni a felvilágosító munkára, az együttműködésük elérésére, feltétlenül szükségesnek tartjuk a dietetikus alkalmazását. Az intézmény egyre nagyobb nehézségekkel tudja csak a növekvő árak mellett az étkeztetést biztosítani. Sajnos a közbeszerzés sem segített ennek a problémának a megoldásában. Az intézménynek nincs lehetősége arra, hogy az egyes akciókat, leértékeléseket figyelembe véve nagytételben, máshol szerezhessen be árut, vásároljon. A különböző kezelések számának növekedésével növekedett az elmúlt évek soránn az egyszer használatos eszközök igénylése. Növekszik a felhasználása a gumikesztyűknek, tűknek, fecskendőknek. gyógyszereknek és a többi. Az egészségügyi ellátás növekedésévei párhuzamosan növekszik a veszélyes hulladékok megsemmisítésére fordított költség intézeti szinten. A tartós bentlakásos intézmények, az ellátott lakók egészségi állapota miatt egyre több nem nevesített egészségügyi feladatot kénytelenek átvállalni. Alapfeladatainkon túl egészségügyi szakellátást, szakellátási feladatokat is biztosítanak. A többlet feladatok ellátásával kénytelen átvállalni az ehhez szükségképpen tartozó többletköltségeket is. Az egészségügyi szükségletek kielégítését eltérő szolgáltatási feladatokkal biztosítják. A tartós bentlakásos otthonokra egyre több teher hárul, különösen a 2008. január l-jétől életbe lépett ápolási-gondozási szükséglet vizsgálat bevezetése óta. Az intézményben az ellátottak egészségi állapota egyre romló,·egyre nagyobb terhet hárít az intézményre az egészségügyi szakfeladatok ellátása, emelkedő tendenciát mutat a laboratóriumi vizsgálatok, a kórházba utalások száma, az egyes szakambulanciák igénybevétele. Az intézménybe többlet szakorvos biztosítása, az egyéb konzíliumok megszervezése, az egészségügyi finanszírozás költségkímélő hatású. A teljes ellátást igénylő beteg gondozottak magas száma, valamint a növekvő egészségügyi szakfeladatok ellátása szükségessé teszik a különböző kvalifikációjú orvosi és szakdolgozói létszám biztosítását. A tartós bentlakásos intézmények már csak az ellátás színvonalának rovására képesek az egyre növekvő kifizetéseket igénylő,
folyamatosan szaporodó jogszabályi változások betartására, miközben egyre rosszabb egészségi állapotban lévő és egyre költségesebb ápolást-gondozást igénylő lakókat vehetnek fel. Mi a javaslatunk? Javasoljuk olyan rendszeres orvosi és egészségügyi tevékenységek helyben történő ellátásának finanszírozását, amelyeket járóbeteg szakellátási formában a gondozottaink rossz szállíthatósága, súlyos állapota, vagy nyugtalan alaphangulata miatt igénybe venni nem tudunk. Az integrált egészségügyi és szociálpolitikai ellátási igény megkerülhetetlen feladattá vált Javasoljuk az 1/2000. (1. 7.) SZCSM rendelet létszámnormatívájának felülvizsgálatát és módosítását. A fentiekben elmondottak alátámasztására szeretnék egy statisztikai adatot itt Önöknek bemutatni, ami az otthonunk harminchét éves fennállása óta még nem fordult elő; az elmúlt évben az ötszáznegyvennégy lakóból százhetvenkét lakónk exitált. Tehát ez a lakók közel harminc százaléka. Ez is hűen tükrözi, hogy milyen rossz egészségi állapotban kerülnek be az intézménybe. Szeretnék még néhány gondolatot elmondani arról a korunk nagy betegségéről, amit már számos európai országban is megállapítottak, konstatáltak, ez pedig az Alzheimer és a demencia kórkép. 2009-ben, Luxemburgban szeptember 24-én az Európai Otthon Igazgatók Nemzetközi Szövetségének volt az európai konferenciája, ahol a legnagyobb kérdés ez a kérdéskör volt A következő megfogalmazás hangzott el: társadalmunkat az egészségügy és a szociális kérdések terén krízis fenyegeti, amelyekre azonnal reagálni kell. Az Alzheimer és demencia megbetegedések körülbelül 60-70%-át teszik ki a világ országaiban, erre reagálva hetvenhét ország vezetői aláírták a Világ Alzheimer Chartáját. Ebben a Chartában megfogalmazódnak azok a legfontosabb tennivalók, amire kérik a különböző országok vezetőit, hogy első lépésként tegyék meg. A 2004. évi kiotói és 2006. évi párizsi szakmai konferencián is megfogalmazódtak ezek a feladatok, hogy minden ország a lehetőségei függvényében indítsa el ezt a programot. Most szeretném bemutatni azt a négy pontot, amiben a Világ Alzheimer Charta legfontosabb tennivalói megfogalmazódtak. Első pontban a nyilvánosság tájékoztatása a betegség tüneteiről, kezeléséről, és annak lefolyásáról. A második pontban az Alzheimer stigma leépítése és az ismeretek közvetítése a megértés által. A harmadik pontban az időben történő felvilágosítás biztosítása, a diagnózis felállítása, megfelelő ápolás, és az optimális kezelés hozzáférhetősége. Mindez a szakápolók és gondozók, valamint az ápolóik hozzátartozók kellő felvilágosításán, kiképzésén és további képzésén keresztül valósulhat meg. A negyedik pont a demenciában szenvedők szükségleteinek megfelelő ambuláns, illetve stacionárius ellátása. Az ambuláns és stacionárius ajánlatok fejlesztése és készenlétbe helyezése, amely függetlenséget követelnek, és a
demenciában szenvedők családtagjait tehermentesítik. Egy kellően biztonságos környezet biztosítása a betegek számára minden ápolási környezetben, ambulánsan, stacionáriusan és akkut kórházakban. Az Alzheimer demenciával kapcsolatosan mi, gyakorló szakemberek úgy látiuk, hogy egy teljesen új szakma van ez által kialakulóban. Az alzheimeres. demenciás betegek ellátása nem kimondottan szociális ápoló-gondozói feladatot jelent, és nem egészségügyi szakápolói feladatot. Itt a képzések átalakítását is számba kell venni a jövőben, mert teljesen speciális ellátást kell számukra biztosítani, s szinte a huszonnégy órás felügyeletet. Az érintetteket támogatni kell abban, hogy részt vegyenek a közösségek életében, és azokban a döntésekben, amelyek ápolásukkal függenek össze. Itt szeretnék utalni az érdekképviseleti fórumok működésére, amit jogszabály szabályoz az intézmények számára. Az érdekképviseleti fórumok működését is javasoljuk átalakítani, mert úgy látjuk, hogy a jelenleg működő érdekképviseleti fórumok nem tudják igazán képviselni a demens emberek érdekeit az optimális standardok felállítása, az egészség és a jó közérzet, a táplálkozás, az öltözködés, a lakhatás és az orvosi ellátás tekintetében. Törvényes keretet kell létrehozni, amely a demenciában szenvedők, önmagukat ellátni képtelen betegek emberi jogait szabályozza és védi. A felvilágosító programokat támogatni szükséges, amelyek a demencia megértését célozzák. Az Alzheimer-kór és más demencia betegségek kutatása elsőrendű fontossággal bír. Az Alzheimer-kór és más demencia megbetegedések nem tartoznak a normális öregedéshez, a prevenció lehetséges és szükséges. A megfelelő ápolás és gondozás révén a betegek és hozzátartozóik életminősége is javítható. Az orvosi kutatások továbbra is törekedni fognak arra, hogy hatékony terápiákat fejlesszenek ki. Végül kérjük valamennyien, hogy cselekedjenek és fogadják el az akcióprogramot, amely millióknak segíthet ma, de legfőképpen holnap. Köszönöm szépen.
