1114, Budapest, Bartók B. út 19., tel/fax: 06 1 279 15 95 e - mail: iroda@v e deg y let .hu w eb: www. vedegylet .hu
Egyre mocsarasabb ügy Hévízen A Védegylet sajtóközleménye
A Hévízért Városvédő és Kulturális Egyesület nyílt levélben fordult Borhidi Attila akadémikushoz, a Hévízi-tó mellé tervezett szálloda-beruházás természetvédelmi szakértőjéhez, miután a szakértő a Zalai Hírlap 2006. február 7-i számában egy interjú keretében nyíltan megkérdőjelezte az Egyesület szakértelmét és a szakértői munkával nehezen összeegyeztethető módon kiállt a beruházás mellett. A Védegylet támogatja az Egyesület fellépését, és súlyosan aggályosnak tartja mind magát a beruházást, mind pedig a szakértő tevékenységét az ügyben. A Védegylet tavaly nyár óta figyelemmel kíséri a hévízi Gyógy-tó közvetlen közelébe álmodott jelentős méretű szálloda- és gyógyfürdőkomplexum, valamint egy látványtó terveinek engedélyezési eljárását az illetékes hatóságoknál. A kérdéses beruházás számos természetvédelmi aggályt vet fel, melyek megnyugtató megválaszolására mindmáig nem került sor. Az első fokon kiadott engedélyt a másod fokon eljáró Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség szakmai érvekre hivatkozva megsemmisítette, s részletes környezeti hatástanulmány elkészítését írta elő. A beruházó Smaragd Invest Kft. megbízásából a hatástanulmány rekordidő alatt elkészült, és 2005. decemberében beadásra került. Az engedélyezési eljárás során benyújtott hatástanulmányok és egyéb dokumentumok ugyanakkor rendre olyannyira hiányosnak vagy alacsony színvonalúnak bizonyulnak, hogy az illetékes környezetvédelmi hatóság mindmáig nem tudta megkezdeni a beruházás engedélykérelmének érdemi elbírálását. Mindez azonban nem akadályozza meg a beruházó megbízásából tevékenykedő szakértőt, hogy az ügyben fellépő civil szervezeteket becsmérlő, szakmai kompetenciájukat megkérdőjelező, és a vizsgálati területre vonatkozó korábbi, sok évtizedes felmérések eredményeit radikálisan elutasító állításokat tegyen anélkül, hogy ezt kielégítő szakmai érveléssel támasztaná alá. A Védegylet meglátása szerint Dr. Borhidi Attila megbízott természetvédelmi szakértő feladata nem a civil szervezetek minősítése a sajtónyilvánosság előtt, illetve egy természetvédelmi szempontból vitatott beruházás melletti lobbizás, hanem egy megfelelő színvonalú, az engedélyező zöldhatóság által befogadható hatástanulmány elkészítése. Egyetértünk a Hévízért Városvédő Egyesülettel, mely nyílt levélben fordult a szakérőhöz, felhívva figyelmét vizsgálatainak pontatlanságaira és hiányosságaira; ellentmondásaira a területre vonatkozó eddigi kutatásokkal; és arra az etikai szempontból is kétes módszerre, amellyel az akadémikus szakértő, tudományos pozíciójának súlyát is latba vetve a beruházás mellett lobbizik. Meggyőződésünk, hogy a tervezett szállodakomplexum sorsáról csak egy független szakértői vizsgálat dönthet. Borhidi akadémikus úrnak az ügyben tanúsított viselkedése kérdésessé teszi számunkra, hogy ezt a feladatot személyében a legmegfelelőbb szakértő végzi. „A környezetvédelmi engedélykérelmehez becsatolt természetvédelmi hatástanulmány hiányos, a szakmai kritériumoknak sok ponton nem felel meg. Így nem tartalmaz részletes adatokat, olyan fajlistákat, melyek perdöntőek lennének a terület értékének megállapítása során; kizárólag botanikai vizsgálatokra terjedt ki, nem ismerhetők meg belőle a terület faunájának természetvédelmi értékei; valamint egyetlen terepbejárására alapoz, az adatok tehát erősen hiányosak. Nem azonosíthatók továbbá a mintavétel helyszínei, nem tudható, hogy honnan származnak azok az adatok, melyekre alapozva a hatástanulmány végkövetkeztetései – a terület értéktelensége természetvédelmi
1114, Budapest, Bartók B. út 19., tel/fax: 06 1 279 15 95 e - mail: iroda@v e deg y let .hu w eb: www. vedegylet .hu
szempontból – levonásra kerültek. Összességében a benyújtott hatástanulmányt alkalmatlannak tartjuk arra, hogy az alapján a beruházás tényleges kockázatai megismerhetőek legyenek, az pedig, hogy a szakértő ennek az erősen hiányos vizsgálatnak az alapján a terület évtizedes kutatásainak eredményeit felülíró megállapításokat tesz, egyenesen meghökkentő.” – nyilatkozta Jávor Benedek, a Védegylet
szóvivője. A Védegylet ügyfélként részt vesz az engedélyezési eljárásban, és mindent megtesz annak érdekében, hogy a beruházás tényleges környezeti hatásai megfelelőképpen tisztázásra kerüljenek. További információ: Jávor Benedek, Védegylet – 06 20 512 71 68 Füzesi Lászlóné, Hévízért Városvédő és Kulturális Egyesület – 06 83 343 174 Budapest, 2006. február 9.
Koperikuszi fordulat a hévízi lápok kutatásában? Avagy a „lápkirály” találkozója a betonkádakkal és az építési törmelékkel Nyílt levél prof. Dr. Borhidi Attila akadémikushoz „Szombaton több mint százan tiltakoztak a Zengő helyett javasolt Nagy-Tubes hegyen a radar építése ellen. A demonstrációt a Fidesz pécsi képviselőjelöltje, Borhidi Attila szervezte. A Zengő védelmében korábban fellépő mecseki és budapesti környezetvédők nem vettek részt a demonstráción. A politikusként még nem, de földrajzprofesszorként elismert Borhidi Attila szerint az új helyszín épp olyan rossz választás, mint amilyen a Zengő volt. A Nagy-Tubes csaknem negyven értékes növényfaj (például a szirti gyöngyvessző, majomkosbor) élőhelye, ráadásul a Natura 2000 program része, az itteni élővilág megóvásáról gondoskodni kell. "Senki nem egyeztetett a pécsiekkel, nem készült semmiféle hatástanulmány. Úgy tapasztalom, a helyiek nem akarják, hogy a város közvetlen közelében radar épüljön" – indokolta érdeklődésünkre fellépését Borhidi Attila.” (Magyar Hírlap 2005. december 18.)
Tisztelt Borhidi Úr! Örömmel vettük tudomásul, hogy minapi rövid hévízi látogatása során interjút adott a térségi sajtónak, s a tudósításokból végre a hévízi, a keszthelyi és az országos közvélemény is megismerhette, hogy a Vértes Árpád hévízi és Mohácsi József keszthelyi polgármesterek által „lápkirálynak” nevezett akadémikus mit is gondol a lápokról. Örömmel vettük azt is tudomásul, hogy a Nagy-Tubes s ezzel negyven értékes növényfaj, köztük a majomkosbor védője bokros akadémiai, környezetvédő és politikai teendői mellett talált időt arra, hogy fölkeresse országos természetvédelmi jelentőségű, a Balatoni Nemzeti Park igazgatása alá tartozó térségünket. Ön szerint – ami szerény véleményünk szerint a hévízi tőzegláp-mező kutatásában kopernikuszi fordulattal ér föl – idézzük: „A Hévízi-tó környékén nincs láp!” Örülünk a nyilvánosság elé lépésnek, hisz mondatai megerősítették bennünk a véleményt, e vitában valóban két fejlesztési filozófia, két környezeti gondolkodás és két erkölcsiség küzd egymással. Az Ön, Mohácsi és Vértes urak által képviselt rövidtávú, gyors haszonnal kecsegtető üzleti megfontolások és a mi általunk képviselt, a természeti értékeket megőrző, a sebeket begyógyító hosszú távú gondolkodás.
1. Ön Hévíz és Keszthely város polgármesterének, valamint az angolnatelepen szállodaépítést tervező cég megbízásából vizsgálta meg, hogy a láp láp-e. Ön tudomásunk szerint két kisebb területet, a 0,8 hektáros volt angolnanevelő telep betonkádjait és a hévízi polgármester által tervezett buszpályaudvar területét, ami sittel és más törmelékkel föltöltött terület, vizsgálta. S valóban nem talált lápot, hanem betonkádakat és építési törmeléket talált, valamint gyomokat. Ha alaposabban is megnézte a két területet – s mi biztosak vagyunk abban, hogy Ön ezt megtette – akkor talált még sörös dobozokat, csikkeket és használt gumióvszert is. Igen, Önnek igaza van ezek közül egyik sem lápi növényzet! Mi ezt nem is állítottuk, hanem azt mondtuk, hogy ezek a területek környezetvédelmi szempontból roncsolt területek, ám a Hévízi-tó ökológiai rendszerének fontos elemei, így a tó megőrzése érdekében a roncsolt állapot megszüntetése szolgálja a térség és a gyógy-tó hosszú távú érdekeit.
2. Akadémikus úr következtetései tehát két olyan terület megvizsgálásán alapulnak, ahol a tőzeglápot az emberi beavatkozás roncsolta. Hogy e két vizsgálatból akadémikus úr azt a következtetést vonja le, hogy Hévíz környékén nincs láp, módszertani szempontból olyan, mintha egy külhoni társadalomkutató a kubai trópusi erdőben találkozna egy kecskeszakállas magyar emberrel, s ebből azt a következtetést szűrné le, hogy a magyarok mind kecskeszakállasak.
3. Akadémikus úrnak az angolnatelepi beruházás részletes környezeti hatásvizsgálatához készített tanulmányát – hivatalok és azok szakértői szerint – komoly hiányosságok jellemzik, amik oda vezettek, hogy az illetékes hatóságok nem tudtak érdemben foglalkozni a beruházás
ügyével, hanem azt hiánypótlásra visszaküldték. Akadémikus úr minden bizonnyal más fontos megbízatásai miatt tanulmányában nem tudott foglalkozni az angolnatelep egészének (4.99 ha, nemcsak a betonkádak!) zoológiai értékeivel, az életközösségek vizsgálatával a területen lévő élőhelyek bemutatásával. Ha a betonkádaktól pár lépést tett volna déli irányban, akkor tapasztalhatta volna, hogy az egykori tőzegkotrások gödreiben sásosok, téli sásosok, szittyósok alakultak ki, kiváló élőhelyként a vízi rovarok számára, valamint szaporodóhelyként a kétéltűeknek. Ha még néhány lépést tett volna, akkor azt is láthatta volna, hogy az angolnatelep nagyobbik, nem betonkádas részén a láprétekre jellemző kékperje található, és sédbúza állományok is előfordulnak. Fölajánljuk akadémikus úrnak, hogy legközelebbi rövid hévízi látogatása során körbevezetjük a betonkádakon kívüli területen, s ha nem tudna gumicsizmát hozni magával, akkor azzal is ellátjuk. Így talán gyorsabban be tudja majd fejezni a megbízói által már nagyon várt tanulmányt, amelyben Önnek a megbízók elégedettségének megszerzése érdekében bizonyítania kell, hogy a betonkádon és a sitten csak gyom nő.
4. Ön azt írja, hogy „Ebben a völgyben (ti. a Hévízi-tavat körbevevő tőzegláp-mezőben) becsléseim szerint talán kétezer éve lehetett láp. A pontos információért egyébként mélyfúrásokat kellene készíteni. Azóta a környező dombokról a szőlőkultúrák következtében igen sok hordaléktalaj mosódott a valamikori itteni tőzegre. Ez ma egy úgynevezett fosszilis tőzegréteg, ami nem él, de a felszínnel nincs is közvetlen kapcsolata, mert a feltöltődés miatt nagyon mélyen fekszik.” Ez a véleménye – amiről Ön is elismeri, hogy föltételezés – ellene mond a korábban készült, az Önénél alaposabb kutatómunka eredményeként megszületett szakértői anyagoknak. Ezek közül csak egyet szeretnénk kiemelni, azt, melynek elkészítésére az Ön megrendelői, Mohácsi és Vértes urak adtak megbízást, a Keszthely-hévízi Kistérségi Társulás szervezésében.: TAPOLCAI MEDENCE TANÚHEGYEI TÉRSÉGE – A HÉVÍZITÓ ÉS A TIHANYI-FÉLSZIGET GEOLÓGIAI ÖRÖKSÉGE VILÁGÖRÖKSÉGI FELTERJESZTÉST MEGALAPOZÓ TANULMÁNY. Ebben az anyagban Szabó István professzor a következőket írja: „A keszthely-hévizi lápterület Magyarország egyetlen, leginkább épségben megmaradt és legnagyobb lápterületének szerves része. A lápterület központi, legmélyebb része a Kis-Balaton és az Alsó-Zalavölgy, amelyekből északi és déli irányban a befolyó vizek mentén hasonló területek nyúlnak fel a patakok mentén. Többségükben csatornázottak; imitt-amott szántóföldek, kisebb-nagyobb bányák hasítanak bele a rétek és legelők, ligeterdők, fűzbozótok között a tőzegbe. … A tó szervesen összefügg környezetével. Hévíz gyógyfürdő világméretű jelentőségét és egyediségét a víz kémiai, termofizikai tulajdonsága, a tóban és környezetében elhelyezkedő tőzeg, tőzegláp és növényi vegetáció szerepe határozza meg. Hévíz gyógyfürdő természetes funkciója abban a lápi környezetben alakult ki és él, amely egykor jelentős kiterjedése révén a táj képét, szerkezetét alkották, döntő mértékben befolyásolva a térség földtörténetét, vízháztartását, éghajlatát, növénytakaróját, állatvilágát, sőt a népesség és településhálózat alakulását is.” Borhidi úr, itt valakinek nincs igaza, hisz az Ön és az eddigi tudományos tapasztalatokat összegyűjtő, földolgozó és rendszerező világörökségi tanulmány kijelentései szöges ellentétben állnak egymással. Ön bombasztikus, ám kétes értékű kijelentéseivel megkérdőjelezte tudós generációk eddigi munkáját, és – akadémikustól nem elnézhető módon – egy tudományos kérdést a politika területére vitt és ott kíván megvitatni. Ezzel veszélybe sodorja nemcsak saját, de az egész magyar tudomány, a Magyar Tudományos Akadémia tekintélyét.
5. Amennyiben a betonkádak és az építési törmelék növényzetének megvizsgálása után Ön által leszűrt következtetés helytálló, úgy Ön szerint a tó környezete beépíthető. Sőt érdemes még több utat építeni, hisz Ön szerint ezzel zárt medencébe szorítható a gyógy-tó vize, s csökken az elszivárgás. Mi egy lépéssel tovább fűznénk akadémikus úr okfejtését, s javasoljuk, hogy – amennyiben a láp nem láp és kifejezetten hasznos a tó vízszivárgásának megállítása – akkor betonozzák körbe a tavat (ekkor egyébként a még meglevő lápmaradványok is megszűnnének, s a betonon nem nőne zavaró lápi növényzet), a fölé építsenek a minapi lengyel és német katasztrófák tapasztalatai alapján biztonságos fém födémet és a tó közepébe pedig létesítsenek
egy hatalmas vízi csúszdát, s írják ki rá, hogy élményfürdő. Így megoldást sikerülne találni arra a problémára, amit az Ön megbízói, Mohácsi és Vértes polgármester urak már régóta hangoztatnak, hogy a turizmus föllendítése érdekében élményfürdő kell a térségbe. A tó köré ez esetben természetesen érdemes lenne még több szállodát építeni, majd ha mindez kész van, akkor a tavat a beruházóknak privatizálni.
6. Akadémikus úr a Nagy-Tubesre és a Zengőre tervezett katonai lokátor állomás elleni küzdelem élharcosa. Mecseki tapasztalatait azonban mintha nem kamatoztatta volna hévízi betonkád- és sitthalom-kutatásainál, hisz szerény véleményünk szerint a betonkádak és a sitthalom vizsgálatakor egy olyan helyre bukkant, amihez hasonlóvá a Zengő is könnyen válhatott volna, ha a fákat kivágják, a virágokat eltapossák, s helyükre létesítményt emelnek. Ön ez esetben mit javasolt volna? Állítsák vissza a Zengő eredeti állapotát, vagy vágjanak ki még több fát és tapossanak el még több virágot, hogy még nagyobb és kifizetődőbb lokátor állomás épüljön?
7. A gyógy-tó jövőéért, megmaradásáért aggódó polgárok, helyi és országos civil kezdeményezések komoly munkát végeznek azért, hogy Hévíz mielőbb fölkerülhessen az UNESCO Világörökség listájára. Mivel Ön több mint húsz éve az UNESCO szakértője, ezért minden bizonnyal tudna nekünk abban segíteni, hogy miként tehető mielőbb világörökséggé Hévíz a gyógy-tó. Noha anyagi lehetőségeink szerények, mégis szeretnénk akadémikus úrnak megbízást adni egy, a lápok létét és megőrzésük, helyreállításuk szükségességét bizonyító szakmai anyag elkészítéséhez. Kérdezzük ezért, hogy mennyiért tudna vállalni egy olyan munkát, amiben bizonyítaná, hogy a láp láp. Akadémikus úr szíves figyelmébe szeretnénk ajánlani még egy ismert történetet: az autópályán a forgalommal szemben száguld egy kocsi, aminek vezetője meghallja a rádióban a fölhívást, hogy vigyázzanak az arra haladók, mert egy sofőr megőrült, s a forgalommal szembe furikázik. A sofőr fölhívja a rádiót, s fölháborodottan jelzi, hogy „még hogy egy! Az összes!” Akadémikus úr interjúja alapján bizonytalanok vagyunk, hogy mi melyik autóban ülünk. És Ön? Akadémikus úr felelőtlen és kétséges igazságtartalmú kijelentéseivel veszélybe sodorta a Hévízi-tó világörökségi listára vételét, s érveket szolgáltatott pőre, rövidtávú gazdasági érdekeknek. A tó és ökológiai rendszerének tönkretételéhez vezető törekvések eddig még leplezetten jelentek meg a nyilvánosságban, az Ön interjújával azonban új szakasza kezdődött a küzdelemnek. Mi bátorsággal várjuk e küzdelem további fejleményeit, mert tisztában vagyunk a jövő generációk iránti felelősségünkkel, s azzal, hogy a Hévízi-tó és ökológiai rendszerének tönkretételét most kell megakadályoznunk. Bízunk abban, hogy felelőtlen és kétes igazságtartalmú kijelentéseivel nem kíván többet a világörökségi vitákban megjelenni, s bízunk abban is, hogy hibáit, tévedéseit belátja és kiigazítja. Elküldjük Önnek a megbízói által készíttetett világörökségi fölterjesztést megalapozó tanulmányt, melyet eleddig nem volt alkalma tanulmányozni. További gyakori megbízásokat kívánva üdvözli Önt: Papp Gábor sk. Önkormányzati képviselő Hévíz Füzesi Lászlóné elnök sk. Hévízi Városvédő és Kulturális Egyesület Sebők András elnök sk. Széchenyi István Polgári Egyesület Hévíz Kelt: Hévízen, 2006. február 9-én. Ps. Nyílt levelünket eljuttatjuk a helyi, a térségi és az országos sajtó műhelyeihez, a környezet- és természetvédő szervezetekhez, internetes közösségekhez, valamint Hévíz és Pécs polgáraihoz.
A HÉVÍZI-TÓ ÉLŐVILÁGA Tanulmány a Hévízi-tó világörökség pályázatához Írta: Dr. Szabó István egyetemi tanár, tanszékvezető - részletek p. 6: Az a feltételezés, hogy a tóforrás táplálta vízben alakult ki a tőzeg, alapvetően ellentmond azon tudományos kutatási eredményeknek, amelyek a tőzeg kialakulását a Balaton tőzeglápjainak képződésével hozzák összefüggésbe. Közismert tény, hogy a lápok túlnyomórészt nyílt vizű tavakból, vagy az élő víztől elzáródott folyammederrészekben keletkeznek, egyrészt mineralogén szukcesszió, másrészt az organén vagy biogén szukcesszió révén. Abban a fejlődési menetben, melynek kezdeti fokát az önmagában is efemer jelenségként tekinthető nyílt vizű állóvíz, befejeződését pedig a kitöltött tómedence területén a helyi ökológiai tényezőknek megfelelően uralomra jutó optimális növénytársulás jelenti, a lápállapot csupán egy fejlődési stádium. Ez egy olyan növényföldrajzi, de egyben felszínfejlődési állapot, mely ritkán tekinthető kiindulásnak, még kevésbé véglegesnek. De ez az állapot a közvetlen környezet szabta feltételek szerint hosszabb-rövidebb ideig tart, mert a létrehozó és átalakító tényezők tájanként más-más hatásfokkal működtek a múltban és működnek a jelenben is. A szakírók közül elsősorban Schulhof, Kéz, Bulla, Belák és Tóth (cit. GYARMATI – TÓTH 1994) határozza meg pontosabban a tőzeg és Hévízi-tó közötti kapcsolatot Schulhof szerint: „a hévízi völgy fenekét alkotó pannon homokkő és agyagréteg tetején az évezredek folyamán buján tenyésző vízi növényzet maradványaiból 4-8 m vastag tőzegréteg alakult ki, és ebben vájt magának medret a forrástölcsérből fakadó meleg víz." Nem kétséges, hogy a Hévízi-tó a már kialakult kis-balatoni tőzegben tört fel, s alakította ki a jellegzetes kráter formájú és tőzegiszaprétegeket tartalmazó medencéjét. Igazolják ezt a rétegfúrási kutatásai eredmények is, mely szerint a tó fenekén található tőzegmaradványok botanikai összetétele megegyezik a környezet tőzegeinek növénytani jellemzőivel (GYARMATI – TÓTH 1994). Hévíz gyógyfürdő létében a tőzegláp ennek megfelelően több irányú funkciót tölt be. Mint a gyógyfürdő védőrendszere, mechanikai és kémiai szűrőtulajdonságával jelentős mértékben csökkenti vagy megakadályozza a környezetből származó szennyező terhelések tóvízbe való jutását. Ismert tény, hogy a hévízi lápterület 1959-ben befejezett vízrendezése a mezőgazdasági érdekeken túl elsősorban a tó védelmének figyelembevételével épült. Mint gyógytényezőt befolyásoló közeg, fizikai tulajdonságán keresztül részt vesz a víz hőháztartásának szabályozásában, továbbá gyógykezelés során a gyógyvíz és a gyógytőzeg együttes fizikai, kémiai és biológiai hatása érvényesül (GYARMATI – TÓTH 1994). Mint közvetlen gyógyászati eszköz, hangsúlyozandó, hogy a Földön genetikájában, tulajdonságában és hatásmechanizmusában közel megegyező gyógyfürdő Magyarországon (Hévíz) és Új-Zélandon van. Földtörténeti múltját tekintve azonban Hévíz egyedülálló. Ezért nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a hévízi gyógyfürdő a világörökség egyik része, amelynek gondozása, védelme mindannyiónk felelőssége (GYARMATI – TÓTH 1994). p. 25: A lápterület tanulmányozása nem közvetlen feladatunk, de a hidro-geológiai összefüggések miatt természeti értékeire és a Hévizi-tó védelme érdekében szólni kell róla. A keszthely-hévizi lápterület Magyarország egyetlen, leginkább épségben megmaradt és legnagyobb lápterületének szerves része. A lápterület központi, legmélyebb része a KisBalaton és az Alsó-Zalavölgy, amelyekből északi és déli irányban a befolyó vizek mentén hasonló területek nyúlnak fel a patakok mentén. Többségükben csatornázottak; imitt-amott
szántóföldek, kisebb-nagyobb bányák hasítanak bele a rétek és legelők, ligeterdők, fűzbozótok között a tőzegbe. Már korábban volt róla szó, hogy a XVIII. század végén tervezték a Festeticsbirtokon 70000 hold lápterület csatornázását, majd a későbbiek során a környező falvak (kb. 1850 és 1922 között), legutóbb (kb. 1960-tól) az állami és szövetkezeti gazdaságok is hasonló igénnyel éltek. A vizitársulatok és a mezőgazdasági üzemek azonban valójában sohasem működtek nyereségesen a lápon. Az 1969-re elkészült meliorációs berendezések már 1971-ben sem biztosították a gazdaságos termelést, a vízszint hatékony szabályozását, és hamarosan tönkre is mentek. Ellentétes tendenciák érvényesülnek: egyrészt a kis-balatoni víztároló rendszer vizes élőhelyeket teremtő hatása (1986-tól és 1992-től), másrészt a"belvízmentesítés" következtében a tőzeg veszélyes eloxidálását okozó kiszáradási folyamatok. Az eredeti élővilág nagy mértékben degradálódott, de nem végzetesen. A terület megőrizte természetközeli jellegét, reliktum fajok és életközösségek menedékhelyeként, ökológiai zöldfolyósóként, a kistáj mezoklimatikus szabályozó erejeként funkcionál. Különösen a hévízi-egregyi lápterület (Öreg-berek) gazdag védett és veszélyeztetett növényritkaságokban, pl. Dianthus superbus, Molinia coerulea, Potentilla tormentilla, Dactylorhiza incarnata, Orchis palustris, Allium angulosum, Salix rosmarinifolia. Mivel a Hévízi forrástó és a környező lápterület hidrológiai összefüggésben van egymással: vízkészlete a forrástó tőzegbe mélyedő, kráter alakú medre felé gravitál. Ez a tó vízkészletét és gyógyhatású vízminőségét egyaránt meghatározza, és ezért a lápterület fokozott védelme szükséges. A közutak töltési az áramlási rendszert már megbontották, a láp kiszárítása további vízhozzáfolyás kiesést, a tőzeg összeroskadását és oxidálódását okozza. Aggasztó a láp belterületbe vonására, veszélyesek a tőzegen a feltöltések. Amennyiben az érdekelt, határos települések (elsősorban Hévíz, Keszthely, Cserszegtomaj, Nemesbük, Alsóés Felsőpáhok, de lejjebb Sármellék és a többiek) kellő előrelátással összefognak a láp védelmében, legjelentősebb, idegenforgalmi vonzóerőként szereplő természeti értékeiket megmenthetik a jövő és a világörökség számára. p. 27: A tó szervesen összefügg környezetével. Hévíz gyógyfürdő világméretű jelentőségét és egyediségét a víz kémiai, termofizikai tulajdonsága, a tóban és környezetében elhelyezkedő tőzeg, tőzegláp és növényi vegetáció szerepe határozza meg. Hévíz gyógyfürdő természetes funkciója abban a lápi környezetben alakult ki és él, amely egykor jelentős kiterjedése révén a táj képét, szerkezetét alkották, döntő mértékben befolyásolva a térség földtörténetét, vízháztartását, éghajlatát, növénytakaróját, állatvilágát, sőt a népesség és településhálózat alakulását is. Kiemelkedő jelentőségű a hévízi állami gyógyfürdő-kórház támogatásával, Prof. Dr. Ponyi Jenő által vezetett tavi biológiai monitorozás, amelynek eredményeként számos – hazánkra és a tudományra nézve új – fajt fedeztek fel Hévízen az 1980-90-es években. Óriási előrehaladás történt a bakteriológiai, algológiai és zoológiai alapkutatásban, amely roppant jelentős a hévízi tóra jellemző speciális fajok megismerése, továbbá gyakorlatilag a világon egyedülálló tó ökológiai állapotának monitorozása szempontjából. A biológiai vizsgálatok feltárták, hogy a Hévízi-tónak - van saját, hőforrásra jellemző élővilága, ezen belül - az alig 4 ha felületü tóban és a hozzá tartozó csatornákban 2 védett taxon (növény), a világra nézve új és egyedi 4 állat és 1 mikroba taxon, Európára nézve új és egyedi 1 állat és 1 növény taxon, hazánkra nézve új és egyedi 3 állat, 3 növény és 2 mikroba taxon, azaz összesen 17 unikális taxon!
A hőforráshoz, a tőzeggel összefüggő sajátos ásványi anyagcseréhez kapcsolódó speciális mikroflórát, mikro- és mezofaunát az élőhellyel együtt egészében védeni szükséges. A fentiekben ismertetett tények az élővilág gazdagsága és egyedisége miatt indokolják a Hévízi-tó világörökséggé nyilvánítását, megfelelő védőövezettel együtt. GYARMATI J. - TÓTH A. 1994: A hévízi gyógyiszap. Hévízi Könyvtár 1. A Hévízi csodató. Tanulmányok. Hévíz NAGY Zs. (szerk.) 2000: Karsztvízvédelem a Közép-Dunántúlon. Szimpóziumi és kiegészítő adatok. Hévízi Könyvtár 12. Hévíz 1994-2000. SZABÓ I. 2002: A Hévízi-tó és lápi mellékvizeinek magasabbrendű növényzete. A Hévízi forrástó ökológiai állapota. Hévíz SZABÓ I. 1998: A Hévízi-láp növénytani értékei, természet- is környezetvédelmi helyzete 12.. Hévíz 6. 1. 20-25, 2. 47-52.
Nincs láp a hévízi tónál – interjú Borhidi Attilával Zalai Hírlap 2006. február 7. 1. oldal Hévíz-Keszthely - A környezettudomány jeles szaktekintélye, dr. Borhidi Attila akadémikus semmisnek minősítette azokat az érveket, amelyekkel a helyi zöldmozgalom jó ideje beruházásokat tart parkolópályán a két városban. Közismert, hogy a volt angolnatelepre tervezett szállodaépítés, majd a fürdővárosban az autóbusz-pályaudvar áttelepítése rekedt meg lápvédelmi felkiáltással. A hatósági eljárások kapcsán három oldalról is megbízást kapott a Ötcsillagos szálloda épülne a területek megvizsgálására Borhidi professzor, aki a feladatot a kérdéses területen. Borhidi közelmúltban elvégezte. A nagy szaktekintélyű tudós a professzor szerint a napokban a helyszínen járva lapunknak interjút adott. beruházások nem ártanak semminek Fotó: A szerző - Három megbízást is kaptam: az autóbusz-pályaudvar helyét illetően Hévíz polgármesterétől, a volt angolnateleppel kapcsolatosan a keszthelyi polgármestertől - így a professzor. - A harmadik megbízatásom a bírósági fellebbviteli eljáráshoz kapcsolódik, ennek során a hatástanulmány készítésével bízott meg a szakmai szervezet - mondta dr. Borhidi Attila professzor, akadémikus, akiről tudni kell, hogy több évtizedes munkássága kötődik a magyarországi lápok kutatásához. - Magyarországon nincs olyan láp, amiről nekem személyes kutatási tapasztalatom ne lenne tette hozzá egy meglepő kijelentéssel: - A Hévízi-tó környékén nincs láp! Amit a tudomány így nevez, az egy ökológiai rendszer, úgynevezett ökoszisztéma. Megvannak annak a kritériumai, hogy mi tesz valamit láppá. Ezek talajtani, növényzeti, állattani összetevők, ezért mondjuk rendszernek. A legfontosabb ismérve a lápnak a tartós vízborítás, ahol a tőzegképződés hosszú időn át folyamatos. Ennek a következményeként keletkezik a láptalaj, majd rajta kialakul a jellegzetes növénytakaró. Ennek megvannak a tőzegjelző növényei: bizonyos páfrányfajok, a mohaszőnyeg-borítás, vízi és lápi indikátornövények jelenléte. Faunáját tekintve jellemzik a lápot az ott fészkelő madarak, s egy mikro élővilág, a vízösszetétellel együtt, mert nem bármilyen vízközegben alakul ki láp. - Akkor mi van a megvizsgált területen? - Nem az, ami a turistatérképen, mert lápot itt csak az jelez. Ide érkezve én is elkezdtem keresni ezt a védett lápot, és sehol nem találtam. Ezután kezembe vettem az irodalmat és megnéztem, hogy ki, mikor látott, s írt le itt utoljára lápot. Nos, Borbás Vince 1895-ben járt itt, amikor a Balaton környékét kutatta, s akkor ő leírt bizonyos lápi növényzetet, ami a tó partjától keletre helyezkedett el, de már ez a növényzeti kompozíció sem mutatott különös gazdagságot. Majd az 1920-as években Boros Ádám, aki végignézte a magyar lápterületeket, s arról katasztert készített, a tó közvetlen partfelületén - ami akkor még nem volt a mai mértéken elfoglalva és beépítve -, talált bizonyos lápi növényzetet, s az is jóval szegényebb volt már annál, mint amit korábban Borbás megtalált. Gyakorlatilag, ez az utolsó olyan megbízható adat, ami arra vonatkozik, hogy valaha volt lápi növényzet a tó körül.
- Ezek szerint a lápot itt a civilizáció rég elpusztította? - Messzebbről kell indulni. Amikor a tó vize feltört, a mélyről felhozott bizonyos mennyiségű tőzeganyagot, ami eltemetve a talajban mélyen van, s ezt kirakta a part szélére. Ott jelent meg bizonyos lápi növényzet. Ezt a területet időközben elfoglalták, beépítették, ez a lápi talaj így már rég nem szabadon fekszik. Ez annak idején is a tónak csak nagyon kicsiny peremterületén volt. Ebben a völgyben becsléseim szerint talán kétezer éve lehetett láp. A pontos információért egyébként mélyfúrásokat kellene készíteni. Azóta a környező dombokról a szőlőkultúrák következtében igen sok hordaléktalaj mosódott a valamikori itteni tőzegre. Ez ma egy úgynevezett fosszilis tőzegréteg ami nem él, de a felszínnel nincs is közvetlen kapcsolata, mert a feltöltődés miatt nagyon mélyen fekszik. - Akkor ezeknek a területeknek a tervezett hasznosítása miféle befolyással lehet a Hévízitóra? - A beruházások megvalósítása nem fog ártani itt semminek. Sőt, bizonyos szempontból kifejezetten hasznos lesz. A leendő szállodához vezető útnak - ha megépül -, abban lesz szerepe, hogy megfogja a területről elfolyó vizet, s még megmentheti a kiszáradástól a tótól keletre telepített erdőt. Ez a terület, amerre csak ellátunk Hévízről egy egyszerű réti talaj, aminek a kötöttsége elég nagy ahhoz, hogy olykor a hirtelen lezúduló csapadék átmenetileg megálljon rajta, s akkor tocsogóssá, vizenyőssé váljon. Azon az erdősített részen, amit a hozzá nem értők „égerlápnak“ neveznek, a nyolcméteres fák csúcsszáradtak. Ez egy igazi égerlápon sohasem fordul elő. A vizsgálódásaim során a két területen több mint száz növénymintát vettem, ez elég nagy szám ahhoz, hogy hiteles véleményt lehessen mondani. Egy tő páfrányt nem találtam, ami a lápra tömegesen jellemző, nincs mohaszint, csupán a gyomnövénytársulások vannak bőségben. - Mindennek ismeretében mit igényel a tó védelme? - Egyrészt ennek az iszonyatos gyomtengernek a megszüntetését. Ezek a gyomok milliárd számra termelik, szórják szét a magjaikat arra a területre, amit ettől kellene megvédeni. A visszaszorításra ki lehet alakítani legelő- vagy rétgazdálkodást, lehet sportpályát, turisztikai célú létesítményt építeni, amit egyébként az adottságok tekintetében magam is a legcélravezetőbbnek tartok. A másik probléma a légszennyezés, ami az autóbusz-pályaudvar áttelepítését indokolja. Az elhelyezésére kiválasztott hely igénybevétele ellen semmi nem szól. Nem vagyok beruházásellenes, arra azonban vigyázok, hogy ezek csak a környezetvédelmi követelményeknek megfelelő módon történhessenek. Én büntetőjogi felelősségem tudatában kijelentem, hogy sem a volt angolnatelepen, sem pedig a buszpályaudvar tervezett helyén semmiféle olyan védendő érték nincs, ami a tervezett beruházások megvalósítása ellen szólna. - A talajbeli vízmozgások építkezésekkel való megváltozása sem lehet hatással a tóra? - Azt mondják, hogy az angolnatelepnél az útépítés visszaduzzasztó hatást vált ki, s a tó talajvízzel sérül. Minden délre folyik, a jellemző párologtatási felületnél a már hivatkozott erdőkép okán sem lehetséges vízszintes irányú mozgás kialakulása. Ha egyáltalán történhetne ilyen, az már megtörtént volna azután, hogy a tó déli oldalán megépítették az Ady Endre utcát. Egy út attól délebbre már nem oszt, s nem szoroz, különösen ha azt is észrevesszük, hogy a két terület között még ott van egy kemping is, a maga létesítményeivel. A dilettantizmust mutatja annak a hangoztatása is, hogy a tőzegben áramló víz javítja a tavat. A
tóban mélyről jövő karsztvíz van, a tó szabad felületére hat a légköri nyomás, s ezáltal a meder oldalán keresztül inkább a tóban lévő víz préselődik a talajba. A fizika törvényeit nem lehet ellenkezőleg magyarázni. - Eddig több vélemény volt, ellentmondásban egymással, a szakhatóságok újabb és újabb vizsgálatokat rendeltek el. Mi teheti egyértelművé a megállapítás hitelét? - Egy ilyen esetben komplex értékelésre van szükség. Ha a természet törvényeit jól ismerjük, az élővilág által mutatott jeleket úgy lehet olvasni, mint az írást. Én erről beszélek. Jól látszik, hogy azok a hivatalos vélemények, amelyek eddig születtek, íróasztal mellett készültek. Elővettek egy brosúrát, amiben le van írva, hogy mik azok a környezeti veszélyek, amikre egy lápterületen oda kell figyelni, amiket meg kell vizsgálni. Csakhogy mindennek azért nincs semmi értelme, mert itt nincsen láp. - A beruházásellenzők igényként beszélnek a terület regenerálásáról, az angolnatelepi rekultivációról. Volna-e ennek jótékony jelentősége? - Az, hogy a területet láppá regeneráljuk vissza, elsősorban óriási költséget jelentene, arról nem is beszélve, hogy akkor egy természetes folyamat ellen dolgoznánk. A természet ellen dolgozni annyi, mint lyukas zsákba tömni a pénzt. Tudomásul kell venni azt, hogy jelenleg itt a természetnek milyen a teljesítőképessége. Erre valók a felmérések, s azok figyelembevételével kell gazdálkodni a környezettel. Ezt jelenti a környezetgazdálkodás. A természet ellen dolgozni annyit jelent, mint lyukas zsákba tömni a pénzt 07.02.2006 Horányi Árpád
