Egyházközségi Híradó Az Aszódi Római Katolikus Egyházközség időszaki tájékoztatója
2011. december – Karácsony havaSzent András hava
Kitekintő Ahogyan azt rendszeres Olvasóink már megszokhatták: új év – új sorozat. Az egyházi év kezdetén ismét témát vált a Kitekintő. Ezúttal apró érdekességekkel igyekszünk színesebbé tenni a lap hasábjait, valamelyest ismeretterjesztő jelleggel. Az első cikk természetesen a karácsony témakörében íródott. A fenyőfa A fenyő feltehetően már az emberiség őskorában is mágikus fa volt. Örökzöld ágai a téli napforduló utáni világosságot, az újjászületést, a meleg és a fény visszatértét, a rontó szellemek kiűzését hirdetik. Szimbolizálják az életerőt, az állandóságot, a hosszú életet, a halhatatlanságot. Az erdei fenyőnek elsősorban Japánban és Kínában nagy a kultusza. Hitük szerint az élők testét és a holtak lelkét erősíti. Egy régi kínai monda szerint a fenyőfa adott élelmet és szolgált orvosságként a hegyekben élő, filozófiával és orvostudománynyal foglalkozó, hosszú életkort megélt taoista szerzetesek számára. A párban növekvő fenyők a házasságban töltött boldogság jelképei. Más felfogás szerint a fenyő jelképezi a férfiasságot, a bátorságot, merészséget, a vakmerőséget, megfontolatlanságot, sőt a nagyképűséget és a győzelmet is. Görögországban a remény fája, állítólag a trójai falovat részben fenyőből faragták. A druidák december 23-án ünnepelték a
XIV. évf. 47. szám
Örömest ringatlak Szívemből óhajtlak Karácsony ünnepére készülünk, hiszen ez az ünnep minden jóérzésű ember szívét megérinti, megnyitja, még akkor is, ha a mindennapi élet terhei bezárttá és zaklatottá tesznek bennünket. Az azonban már nem mindegy, hogy kire és mire nyitjuk meg a szívünket. Lehet egy pillanatra a „szeretet ünnepére”, megállni és elérzékenyülni, aztán mindent folytatni ott, ahol abbahagytuk az ünnep előtti munkanapon. Lehet azonban Máriával együtt örvendező, reményteli várakozással fogadni a Kisdedet, az Üdvözítőt. Az Egyház erre hív meg bennünket. Nemcsak a kisded Jézushoz, hanem az élő, feltámadt Krisztushoz kell kialakítanunk a szeretetünket. Az adventi időszakban Máriával vártuk Jézus születését, a bennünk való megszületését. A továbbiakban pedig a befogadott Krisztus növekedését is óhajtanunk kell, ahogy Mária is óhajtotta a Kisded növekedését. Tehát mindkettőnek, a pillanatnyi szeretetnek, az „örömest ringatásnak”, és a „szívemből óhajtásnak” is ott kell lennie szívünkben. Hiszen ha már valamennyire megszületett bennünk, és ennek az öröme és boldogsága tölt el, akkor óhajtanom, és vágyakoznom kell a növekedésére is, mert még hiányos az élete bennem. Egész életünk ennek a kettősségnek a kegyelmi vonzásában halad előre, bármelyiknek a hiánya megszünteti bennünk a növekedését, és megakadályozza a krisztusivá válásunkat.
Egyházközségi Híradó
fenyőfát, a kelták szerint ezen a napon született a termékenység szelleme, az istenfia. A szlávok fenyőággal járnak házról-házra minden jó kívánni. A lucfenyőt a lengyelek házuk bejárata elé ültetik, a görögök meg azt mondják, hogy a fenyő jeleníti meg a halhatatlan istenek birodalmát. A ketek mítoszában Kajgusz, amikor egy gonosz banya elől menekül, hogy üldözői elől elrejtőzessen, megparancsolja hét fenyőfának, terebélyesedjenek erdővé. Egy magyar monda szerint pedig, amikor Jézus a földön járt, és üldözői elől el akart bújni, a dúslombú fák félelmükben megtagadták tőle a védelmet, a gyér levelű fenyő azonban elrejtette az ellenségei szeme elől. Az Úr ezután megáldotta ezt a fát. Azóta a fenyőfa örökzöld, levelei nem hullanak le; s az év egy napján, karácsonykor gyertyákat gyújtanak a fenyőfán, hogy Istenre emlékezzenek. Ezért hívják a fenyőfát isten fájának vagy karácsonyfának. A fenyőtoboz az élet tüzének, az egészség helyreállításának a szimbóluma. A rómaiak a kinyílott fenyőtobozt a szűziesség jelképének tartották. A tobozokat Diana istennőnek szentelték. Dionüszosz hívei fenyőből készült koszorút viseltek. A fenyőfák a sámánok számára hídként szolgáltak a világ és a természetfölötti világ között. Az illatos fenyőt nemcsak rituális és mágikus célokra használták, régről ismert a gyógyereje is. Többek között hatásos cukorbetegség, reumás- és szívpanaszok kezelésére, légzőszervi problémák kúrálására, de remekül alkalmazható gyulladásos megbetegedések és gyakori fejfájások esetén is. Kiváló méregtelenítő és idegnyugtató. Forrás:http://rostae-books.com
2
Isten örök Igéje pedig azért jött el hozzánk, hogy „életünk legyen, és ez az élet mindig bőségesebb legyen”. Ha hiányzik belőlem az örömmel ringatlak, a veled vagyok, a jelen pillanatának az öröme, akkor nem fogok vágyakozni a teljesebb életre. Ha csak most, a jelen pillanatban örvendezem az Úrnak, és nem akarom a teljesebb életet, akkor még azt is elveszítem, amim volt. Ezért forduljunk Jézushoz, Megváltónkhoz és az örömünk forrásához: Urunk Jézus, add, hogy édesanyád szeretetével mindenkor örömest ringassunk, és szívünkből óhajtsunk. Ámen. Minden kedves testvérünknek Jézus örömét hozó, Istentől áldott, kegyelmekben gazdag ünnepeket kívánok! István atya
„És lőn, hogy mikor elmentek az angyalok ő tőlök a mennybe, mondának a pásztoremberek egymásnak: Menjünk el mind Betlehemig, és lássuk meg e dolgot, amelyet az Úr megjelentett nékünk.” LK.2.15. 2011. december
Egyházközségi Híradó
JÉKELY ZOLTÁN: ANGYALFIA Habár csak egy-egy pillanatra érzem igazán, valami mégis itt lüktet közöttünk s fájó örömmel ostromol meg újra: a Legnagyobb Szív, mely embert éltetett.
Ez a fény is Belőle árad, végső fokon, s mégha tükrözés is csupán két gyermekszemen: engem is átjár és betölt. Maga a Kegyelem.
Hogy mégsem hallhatom s érezhetem örökké: tisztátalan kevélységem a vétkes. Sárból kunkorodó hüllőfejére nem győzök elégszer rátaposni!
Ő számon tart bennünket… Októberben népszámlálóbiztos voltam Aszódon. Sokan kérdezték, hogy miért vállaltam? Őszintén megmondtam mindenkinek: a pénzért, hiszen közalkalmazottként nem sok lehetősé-
2011. december
gem van a fizetésemen kívül pénzkeresetre. Tudtam, hogy ez nem lesz könnyű, munka mellett eleget tenni a feladatnak, hiszen 135 családi házat kellett
3
Egyházközségi Híradó
felkeresnem és összeírnom az Újtelepen. Az első megpróbáltatás a kérdőívek kiosztásakor ért. Mondtam is sokaknak: ha ezt tudom, csak veszélyességi pótlékkal vállalom, hiszen sok helyen dühösen ugató kutyák csattogó álkapcsai között kellett becsempésznem a postaládába a borítékokat. Amikor a 3-4 kilónyi paksamétával teli táskával a vállamon kaptattam az emelkedőkön, róttam a 4 utcát, ami a területem volt – elkapott a kétségbeesés: tudtam én, hogy mit vállalok? Kell ez nekem? Az összeírás, az interjúk során is értek kellemetlenségek: az emberek egy része az egyeztetett időpontban sem állt a rendelkezésemre, zaklatásnak vette a kérdezősködést. Rám zúdították ellenérzésüket a hivatalokkal, a politikai döntéshozókkal kapcsolatban. A mélypont egy vasárnap délután ért utol: még 90 helyre kellett bejutnom. Mikor lesz ennek vége? Fel kellene adnom, nem kell a pénz, átadom valakinek, csinálja aki akarja! És akkor valami egészen más történt… Este lefekvéskor eszembe jutott: miért nem keresem meg ebben a jót? Reggelre mindent más megvilágításban láttam. Ráébredtem, hogy hiszen én Isten aszódi népét számlálom! Ettől kezdve minden „bevetés” előtte jóisten segítségét kértem, „megimádkoztam” a napot. Megköszöntem neki, hogy egész októberben gyönyörű-szép napos, meleg időt adott, és vigyázott 4
rám, hogy bajom ne essék. Rájöttem, hogy az emberekkel kapcsolatban meg nekem kell megváltoznom: egész egyszerűen Isten szemével kell látnom mindenkit és ezt a helyzetet. Mindenkit – az összes problémájával, a rossz modorával együtt – meg kell hallgatnom, meg kell értenem. Csak a szépre kell emlékeznem, és abból erőt gyűjtenem! Hiszen mennyi csodás élményben volt részem! A körzetemben 70% felett vannak a keresztények. Nagy örömmel töltött el, hogy az aszódi templomban ugyan nem nagyon látom őket, de önként és büszkén a legtöbben római katolikusnak vallották magukat. Kedvenc történetem: van egy kis család Aszódon, ahol a szülők az egyszem 9 éves kislányukat az angolkisasszonyokhoz járatják Egerbe, hogy a kicsi a legjobb nevelést kapja! A kislány pedig nincs egyedül, mert a szülők 2 kis barátnőjének a keresztszülei lettek, így három kislány együtt nevelődik. A nagypapa pedig vállalta a kicsik kísérését Egerbe és vissza hétvégenként. De találkoztam 53. házassági évfordulóját ünneplő ősz hajú szerelmespárral, akik most is, ennyi év után is egymást választanák életre szólóan. Láttam nagybeteg férjét odaadóan ápoló feleséget, aki büszkén mutatta élete párja számtalan díszserlegét, kitűntetését, amit országos hírű galambtenyésztőként kapott. Megkínáltak csodafinom kávéval, teával, süteménnyel. Kaptam dedikált 2011. december
Egyházközségi Híradó
könyvet, szőlőt és diót. Egyszer vacsorára is ott fogtak, és egy üveg zakuszkával is megajándékoztak. Találkoztam aszódivá vált, csodálatos lelki tisztasággal megáldott erdélyi magyar családokkal. Láttam Máriaképekkel, emléktárgyakkal feldíszített lakást magát evangélikus vallásúnak mondó bűbájos, mély hitű asszonynál. Egy idős néni 6 elemivel, teljesen egyedül, hibátlanul töltötte ki a maga és családtagjai kérdőívét. Nagyon örült, amikor elárultam: ez több diplomával se mindig sikerült. Jó szívvel emlékezem a kedves, derűs 9 gyermekes édesanyára, és a többgenerációs, 3 háztartásban is harmóniában együtt élő 13 fős családra. Hálával gondolok a nyugdíjas postás bácsira, aki eligazított a címek labirintusában, és a postamesterre is, aki késő este észrevett, hogy egy ház előtt álldogá-
lok a sötétben, és beszólt a háziaknak telefonon, hogy engedjenek már be. A népszámlálás számomra a múlt héten hivatalosan lezárult: a kérdőíveket átvizsgálták, az adatokat rögzítették, a pénzt átutalták. De máig ható élmény és öröm arra gondolnom, hogy mennyire megérte a fáradságot, és mennyire hálát adhatok annak, aki itt, Aszódon összegyűjtött minket. S idén adventben remélem úgy lesz – mert nagy szükségünk van erre az érzésre – ahogy Dsida Jenő versében írja: „Esik a hó, itt pattog a tűz, S mindnyájan testvérek valánk, És nyájas jó apánk az Isten.” Lakos Mária Lujza
A karácsonyi szeretet, amit szívből kaptál, nem maradt benne a jókívánságokban. Az életre kelt, beléd költözött, és minden nap veled lesz. Nem vagy egyedül. Ez a szeretet minden ébredésnél vár, megfogja a kezed, elkísér az utcán, vásárol veled a boltban, és veled együtt dolgozik, végzi a feladatokat. Így a hétköznapok, bármit is hoznak, bármit is teszel, ünnepnapokká válnak. Csitáry-Hock Tamás 2011. december
5
Egyházközségi Híradó
„Ó tudom kinek, ó tudom kinek: Én az eleven Istennek hiszek!” Négy év után ismét bérmálásra érkezett hozzánk 2011. november 5-én Beer Miklós püspök atya. A hosszú szünet oka éppen az ő rendelkezése volt, mely szerint bérmálkozáshoz csak 16 éven felüliek járulhatnak. 12 aszódi fiatal, egy javítóintézeti növendék és egy felnőtt készült fel a keresztény nagykorúság szentségének fogadására. Plébános atyánk köszöntő szavai után három bérmálkozó szavalta el Sík Sándor: Hiszek című versét, amelyből e cikk címét is idéztem. A gyönyörű vers, az egész nap ünnepélyes, szinte menyegzői hangulata a szavalókat és hallgatóikat mélyen megindította. A szentmise olvasmányait is a bérmálkozók olvasták fel, majd egy zsoltárral és egy Szentlélek hívó énekkel tettek hitvallást, megszólaltatva a magyar nép évszázadokon át dalban kikristályosodott hitvilágát, Farkas Gábor zeneterapeuta, javítóintézeti nevelő vezetésével, és kobozkíséretével. Szentbeszédében a püspök atya felhívta az ifjak, de egyben minden hívő figyelmét: az egyház mi magunk vagyunk! Olyan lesz, amilyennek mi építjük, helyettünk senki más nem alakíthatja. A bérmálás szertartását az egyházközség énekkarának zenei szolgálata kísérte egy Szentlélek hívó kórusmű megszólaltatásával. A szentség kiszolgáltatása során a püspök atya el is be6
szélgetett az újdonsült „nagykorú keresztényekkel” választott védőszentjeikről: Szent András apostolról, Szent Annáról, Don Boscoról, Eszter királynéról, Szent Johannáról, Szent Lászlóról, Mártonról, Orsolyáról, Árpád-házi Szent Margitról, Portugáliai Szent Erzsébetről, Sienai Szent Katalinról, Assisi Szent Ferencről, Nagy Szent Terézről. A szentmise végén Tolmácsi Miklós, az egyháztanács világi elnöke, majd két bérmálkozó tolmácsolta közösségünk, illetve a bérmálkozók köszönetét a püspök atya szolgálatáért. A szentmisét a közösségi teremben a szolgálattevők és a bérmálkozók számára előkészített agapé követte, ahol a püspök atya személyesen is elbeszélgethetett egyházmegyéje új „felnőtteivel”. Meglepetésvendégek is jelen voltak: a Galgamenti Nagyboldogasszony Közösség meghívását hozta fiataljaink számára az ifjúsági közösség három képviselője. Hiszem, és érzékeltem, hogy e napon nagyon szép, bensőséges és családias együttlétünket a Szentlélek jelenléte kísérte. Felnőttet és fiatalt egyaránt megragadott az egylelkűség, amit a közös imádság és ének teremtett meg bennünk. Hiszem, hogy akárcsak az első pünkösdkor, kigyulladtak a Szentlélek lángnyelvei, nem a fejek felett, ha2011. december
Egyházközségi Híradó
nem a szívekben. A mi dolgunk, hogy őrizzük ezt a lángot gyermekeinkben, és egymásban, s hogy továbbadjuk, új szíveket gyújtva lángra. Köszönet e küldetésünkben nyújtott segítségért minden szolgálattevőnek, de közülük mégis kiemelve Farkas Gábornak, akinek sok próbán keresztül sikerült átadnia a fiataloknak a középkori vallásos énekek iránti szeretetét, Dian Tibornak, aki szívét-lelkét szólaltatta meg a furulyáján, Masznyik Ildikónak és Kakucs Katalinnak, akik énekhangjuk kincsét osztották meg velünk, hogy méltóképpen dicsérhessük a háromszemélyű Egyistent. Azért említem őket külön is, mert őket a hivatali elvárások nem kötötték, „csak” szeretetből, Isten és barátaik iránti szeretet
ből vállalták velünk a közös szolgálatot. Hiszem, hogy a címben említett eleven Isten szeretetünkben, szülők és gyermekek, rokonok és barátok egymás iránti szeretetében, és az embertársainkért végzett szeretetszolgálatban van mindig jelen. Ezt a szeretetet hozták magukkal szívükben november 5én a bérmálási szentmise résztvevői, és ez a szeretet volt az a csatorna, melyen át a Szentlélek belénk csorgathatta kegyelmeit. Hagyjuk nyitva ezt a csatornát, hogy ne szűnjék meg sohasem a kegyelem áradása szívünkbe! Lorencz Klára
A mosolygó angyal A Karácsony ünnepe szorosan összekapcsolódik az angyalokkal – hiszen angyal adta hírül Máriának, hogy ő fogja a szíve alatt hordozni Jézust; és a pásztoroknak, hogy megszületett a Megváltó. A képen látható szobor Franciaországban, Reims város székesegyházának nyugati kapuja mellett őrködik, idestova hétszáz éve már. Az emberek csak úgy hívják: a Mosolygó Angyal. 2011. december
A templomok régen az olvasni nem tudó emberek számára egyszersmind könyvként is szolgáltak: a templom minden kis külső és belső részlete egy-egy tanítás, egy-egy példabeszéd volt a számukra, Jézus Krisztus evangéliumáról, a Mindenható Isten dicsőségéről. Ami nekünk ma egy szobor, egy falfestmény, díszítő elem, művészi alkotás csupán, annak régebben tanító szerepe is volt: egy olyan törté7
Egyházközségi Híradó
netet tárt a hívek elé, ami betűk nélkül elmesélte a Szentírás egy szakaszát; ami elgondolkodtatta, megvigasztalta, Isten dicséretére indította őket. Vajon a reimsi angyal mosolya miről mesél nekünk? Ez a mosoly túlcsordul a szeretettől, mert az angyalok az égben szüntelenül látják a mennyei Atya arcát, egész létükkel feléje fordulnak, és fennhangon, vég nélkül dicsőítik Őt. Dicsérjük hát mi is az Istent mindenkor, énekszóval, imádsággal, jótettekkel! Ez a mosoly üdvözült, hiszen az angyalok halhatatlanok, örök élet az övék. Törekedjünk mi is a jóra, az életszentségre, hogy egykor mi is méltók lehessünk az üdvösségre! Ez a mosoly odaadó és szolgálatkész, mert az angyalok készek arra, hogy szünet nélkül szolgáljanak az Istennek, s az Ő akaratából az embereknek: nehézségben megsegítik, búbánatban vigasztalják, gyengeségben erősítik, a bajban oltalmazzák őket. Segítsünk hát mi is, amikor csak alkalom adódik rá; szolgáljunk szeretteinknek, embertársainknak szeretettel! Ez a mosoly megnyugtató; az angyal csillapította le a Mária hűségében kételkedő Józsefet is.
Ne nyugtalankodjunk mi sem, semmi miatt, hiszen erős vár a mi Istenünk! Ez a mosoly oltalmazó; az angyal figyelmeztette Józsefet is, hogy meneküljenek a Kisjézussal Egyiptomba Heródes haragja elől. Merjük elhinni mi is, hogy nem vagyunk védtelenek, ránk is vigyáz egy őrangyal, akit Isten rendelt mellénk támaszul! Végezetül, ez a mosoly reményt adó és vigasztaló; az angyal bátorította a Jézus sírjához érkező asszonyokat is, hogy ne féljenek, Uruk nincsen ott, hiszen feltámadt, ahogy már előre megmondta. Mindenkor örüljünk hát mi is, a bánat felhője kerüljön el jó messzire bennünket, hiszen az Úr velünk marad a világ végezetéig! Vrabély Panni
„Noha azért Uram, mikor a mi gyarlóságainkat megtekintjük, méltán rettegünk, de a te véghetetlen jó voltod és irgalmasságod, mely felül haladja a mi gondolatainkat bátorít minket. Mert csat te benned vagyon a mi reménységünk.” (Pázmány Péter: A reménységért) 8
2011. december
Egyházközségi Híradó
Adventtől Karácsonyig Ismét várakozunk, itt az advent! Az idő is téliesre fordult és a néha tiszta esti égbolton köszörülnek a csillagok… lassan véget ér az esztendő. Hozott jót is, rosszat is, örömöt és bánatot egyaránt. Bizakodó vagyok, hiszen nemsokára megszületik a megváltó! Reménykedem, hogy sokunk számára megváltást hoz és egy szebb, élhetőbb, harmonikusabb, mi több Istenhez közelibb világ köszönt majd ránk. Nagyon kellene Isten közelsége, hogy felengedjenek a hétköznapi görcsök, hogy jobban figyeljünk egymásra, hogy valóban bizakodó és vidám keresztény emberek legyünk! Népszámlás volt és megszámláltattak a keresztények is! De létezik-e olyan féle számlálás, amely azt mutatná, hogy valójában hányan élünk keresztény módon családi és társadalmi életet? Természetesen nem létezik. Pedig jó volna tudni: hányan vasárnapi keresztények csupán? Vagy azt is jó lenne tudni, hogy hányan vétkeznek felebarátaik és a keresztény erkölcsök ellen. Nem tudhatjuk, csak azt tudjuk, hogy irigy, magának való társadalomban élünk. Mindent a pénz szemüvegén át látunk. A pénz a siker fokmérője! Szomorú dolgok ezek. Hogy másképpen is lehet, azt a karitász tevékenysége mutatja. Nem feltétlenül a ruhaosztásra gondolok. 2011. december
Akik részt vettek a Napsugaras ősz címet viselő rendezvényen, értik miről szól a töprengés! Az a délután sokszor eszembe jut. Talán más lenne a világ, ha figyelnénk egymásra! Pár jó szó, őszinte érdeklődés nem kerül pénzbe és nagyon jól tud esni. Erőt ad a továbbiakhoz. Hát ilyesmit várok az Úr 2012. esztendejétől! Ezt kívánom minden kedves olvasónknak és szorgalmas munkatársaimnak, akik önzetlen munkájukkal segítik életben tartani lapunkat! Áldott Karácsonyt és békés, boldog újesztendőt adjon az Isten mindenkinek! Klamár Zoltán
9
Egyházközségi Híradó
A HITÉLETI KÖZPONT HÍREI Szeptember 17-ére az idén meghirdettük a 2. családnapot. A szülők elfoglaltsága miatt most inkább ifjúsági nappá alakult, de aki eljött, az ismét megtapasztalhatta a közösség összetartó erejét. A fiatalok sokat métáztak, játszottak. Várjuk a tavaszt, hogy ismét öszszegyűlhessünk a HÉK udvarán. Október 2-án a Karitász szervezésében ismét volt idősek napja. A részvevők körében nagy sikert aratott a Szerelempróba című film. Meghallgatták Hőnigné Zádor Éva szavalatát, majd a vetítés után kötetlen beszélgetést folytattak az érdeklődők. November 5-én délután 14-en járulhattak a bérmálás szentségéhez. A szentmise után Beer Miklós püspök atya még kötetlen beszélgetést folytatott a fiatalokkal a nagyteremben. November 19-20-án Erzsébet napi kenyeret osztott a Karitasz helyi szervezete. Ezzel egy régi, már-már feledésbe merült szokást mentettek át a 21. századba!
Programok a közeljövőben: Az Adventben jótékonysági vásárt tart a Karitasz, Segítsen, hogy segíthessünk! címmel. A vásár bevételét jótékonysági célokra fordítják. A szervezet aktivistái által készített hasznos karácsonyi apró ajándékokat árusítják mise után a javító kápolnájában és a templomban. December 9-én 16 órai kezdettel kerül sor a IV. Jászolkiállítás megnyitójára. Ebben az évben ismét sok szép munka került ki a gyerekek kezei közül. Nagyon nehéz dolga lesz a zsűrinek. A munkák a megnyitón kívül megtekinthetők a szentmisék után, vagy csoportok részére előre egyeztetett időpontban 2012. január 6-ig. 10
2011. december
Egyházközségi Híradó
December 11-én, vasárnap délután 3 órakor Karácsonyváró címmel műsoros teadélután lesz a Karitasz szervezésében. Minden érdeklődőt szeretettel várnak a szervezők. Advent 4. vasárnapján az épület ad helyet a református testvéreinknek az általuk szervezett családnapra. Adáminé Mihályi Erzsébet
Általában is igaz: van karácsonyi szomorúság, amely szorítóbb, reménytelenebb, mint a más napokon jelentkező. Hiszen aki karácsonykor szomorú, az kétszeresen az, mert mások olyan boldogok, békések, örvendezők. Akit karácsony estéjén szorít sarokba magányossága, akit most kínoz a friss gyász fájdalma, aki most szenved kórházi ágyán, aki most irigykedik mások otthonának békességére, azt kétszeresen gyötri a kín, kétszeresen sújtja a gyász és fájdalom. Ittzés János 2011. december
11
Egyházközségi Híradó
Tudod, karácsonykor az ember mindig hisz egy kissé a csodában, nemcsak te és én, hanem az egész világ, az emberiség, amint mondják, hiszen ezért van az ünnep, mert nem lehet a csoda nélkül élni. Márai Sándor
ÜNNEPI MISEREND: december 24. szombat: 15.00 – Pásztorjáték előadása a gyerekeknek 00 22. – Domony – Szentmise 23.30 – Aszód Pásztorjáték 24.00 – Éjféli szentmise a templomban december 25. vasárnap: 8.00 – Szentmise a templomban 9.30 – Szentmise Domonyban 11.00 – Szentmise a Javító kápolnájában
TEMPLOMUNK Szentháromság Templom – Aszód, Szent Imre u. KÁPOLNÁNK. Javító Intézet – Baross u. 12
december 26. hétfő: 8.00 – Szentmise a templomban december 31. szombat 16.00 – Hálaadás Domonyan 17.00 – Hálaadás a templomban január 1. vasárnap: ÚJÉV 8.00 – Templom 9.30 – Szentmise Domonyban 11.00 – Javítóintézeti Kápolna
Szerkeszti a Képviselő – testület megbízásából: Dr. Klamár Zoltán (PhD) Lektor: Pernye-Klamár Sára Számítógépes tördelés: Varga Ilona 2011. december
