Egyes szám a Mi Újság az Állatkertben" című melléklettel együtt 40 fillér. POLGÁRI ISK. TANÍTÓKÉPZŐ INT. KÖNYVTÁRA

Egyes szám a

„Mi Újság az Állatkertben" című melléklettel együtt 40 fillér.

A légy. Irta: Lósy

József.

| légy, ez a fekete gyászos alak, a francia Megnin P. szerint a „földi enyészet első munkása" sötét felhőrajával be­ árnyékolja a csatamezők néma sír­ halmait és a sebesültszállító vonatok­ kal útnak indulva, sejtelmes, titokza­ tosvésszel lepi el az otthonmaradottak szomorú tanyáit, hogy a gyász mé­ lyebb, a pusztulás kegyetlenebb, a végzett könyörtelenebb legyen. A ruhatetű a kiütéses tífuszt terjeszti, élő emberről élőre viszi át. A nyáron óriás mennyiségben, tüneményes gyorsasággal szaporodó légy, amellett, hogy a beteg emberről az egészségesre ültet át kórt, a sekélyen elföldelt hullából fertőzve kerül ki és megfertőzheti az ember vérét, a belét és minden táplálékát is. Most nyáron legveszedelmesebb ellenségünk a miazmás légy. Galícia, Szerbia, Montenegró és Olaszország felől várjuk támadását. Készüljünk el a védekezésre ! A légyről tudnunk kell, hogy nemcsak a házi­ légy, más néven tifuszlégy (Musca domestica) él velünk, de sok más faj is. A nagy városokban ez a közön­ séges, a falun és majorságokban a nyalakodók közül az apró, keringő Faunia canicularis és a szúró bökcse, az istállólégy (Stomoxys calcitrans). A melegben valamennyi gyorsabban szaporodik és gyorsabban fejlődik. Tavasszal 50—60 nap alatt, nyár derekán 10—15 nap alatt. A szürke szobalégy ÁLL

(tifuszlégy) rothadó húsban, sajtban, penészes kenyér­ ben, dohos lisztben,gyümölcshulladékban,zöldségben, dögben, trágyában, szemétdombon, árnyékszékben, köpőládában 60—70, esetleg 120—150,petét helyez el. A peterakást 3—5-ször megismételheti.Átlagos életkora 6 hét. A kék dongó (Calliphora vomitoria) 20—100 petéjét húsba, sajtba rakja. Megfigyeltem, hogy egy­ szer május 3-án két rakásban halmozta össze. Az egyikbe 33, a másikba 46 petét. Ötödikén már kikeltek a nyű vek. A szürke húslégy (Sarcophaga carnaria) eleven nyűveket szül s azokat többnyire rothadó növényanyagra veti. Egy hét múlva 'már repül. A magával tehetetlen sebesült embert, csecsemőt és gyermeket különösen óvni kell a légytől. Nem­ csak azért, mert a kiütéses tífuszt, a kolerát, pestist, lépfenét, hastífuszt, difteritiszt, trachomát, bélbajokat, a tuberculosist, a csecsemők gerincagyhüdését és nyári bélhurutját, a hullamérget vagy mást olthatja bele, hanem amiatt is, mert a legyek a seb genyesedését és ilyenmódon való fertőzését segítik elő vagy a sebben fejlődők új sebeket okozhatnak. Az ember szemébe, orrába és fülébe került légyálca éppen oly gyorsan és biztosan végezhet az emberrel, mint egy szenzációs, hullamérges légycsípés. Míg a légycsípések többnyire titokzatosak maradnak, mert nem tudjuk, melyik faj, milyen méregvirussal okozta, addig Hope enyhébb 18 esetben megkereste a fajt. Az élő ember testében a házilégy nyűvét 3, a húslégyét 6, a kék dongóét 1, a házilégyhez hasonló nigra, cibaria fajo­ kat 1, az aranyos zöld Lucilia caesar-í és a távol­ eső méhmajmoló rokonát: a Helophilus pendulinus-t

POLGÁRI ISK. TANÍTÓKÉPZŐ INT. KÖNYVTÁRA

É r k e z e t t : '9

J£"cv

QM*...bó 2s.

I (72//? Leltári szám:

y « Csoportszám:

n.

1 esetben. Ezek mellett még 3 ismeretlen álcát is talált. Egy-,két bögölyfajt is találtak az ember bőrében. Érthető a piszkos parasztgyerekek között gyakori a fertőzés. Taschenberg egy fiú füldaganatából a Sarcophila latifrons két nyűvét szerezte meg. Spring doktor egy kis leány fejebúbjából szedte ki a marhabögölyt (Hypoderma bovis), Sandahl norvég parasz­ tokon 41 esetben, Hoegh 22 esetben jegyezte fel. Egyptomban a gyermekek szemzugába furakodik egy légyálca, Oroszországban a szemébe és fülébe a Sarcophila Wohlfahrti (Wohlfartia magnifica Schin.) húslégy, mely különben gyakoribb esetben az ember belében futja meg pályafutását. Kaufmann E. dr. egy 16 éves suhanc szájában, a foghúsában talált légykukacot, mely valószínűleg szintén ez a faj lehetett. Brandt ugyancsak az inyben talált légy álcákat. Időszerű volna a fajok kérdésének a tisztázása, nemcsak a sebek fertőzése miatt, hanem azért is, hogy a gyanúba fogott Musca cadaverina L. (s. Pyrellia Rob.), a Sarcophaga mortuorum L. (Cynomyia Rob.) hullalegyeknek és a Lucilia döglegyeknek az életmódját és jelentőségét megismerjük. A S. mortu­ orum nyűve a „koporsóféreg" volna az, amely külö­ nösen az ember tetemébe rakja a petéjét. 8—15 %> nagy. A feje és csápja pejpiros, a potroha sötétkék, zöldes vagy lilás fémes ragyogással. Günther József megfigyelte, hogy egy csecsemő hulláján a halál után 12 órával már rajta voltak a nyűvek. Egy három hónapos exhumált tetem koporsójából négy légy repült ki. Savcsenko kievi orvos a légy ürülékében (köpeté­ ben) élő koleravibriókat talált. Howard Amerikában azt tapasztalta, hogy a tifuszt elsősorban az ember bélsarában fejlődött házilegyek terjesztették. Meg­ olvasta : 36 faj fejlődött benne és ezeken kívül 41 faj lakmározott rajta. Esten és Manson egy légyen 550-től

6,000.000-ig talált baktériumot. Jordán azt tapasztalta, hogy a tifuszbacillus 23 napig élt a légy testén. Hogy melyik fajtól kell legjobban tartani északon és melyiktől délen, azt még nem tudjuk. A konyhá­ ban, kamrában a szobalegyen kívül a kis fekete légy a Homalomyia (Faunia) canicularis, a nagyobb szürke Cyrtoneura stabulans és a muzslinca: Droso­ phila fajok (ampelophaga Löw.) van legtöbb. A harc­ terek és hadikórházak körül a mezei legyek nagy légiója is szerepelhet. Ezek között a szúrólegyek: Stomoxys fajok és bagócsok is (Haematopota pluvialis L., Chrysops caecutiens L.), melyek különösen eső előtt szúrnak. De mellékessé is válik a faj kérdése, mert az ember táplálékával, ezeken kívül sok más faj is kerülhet az ember gyomrába, az ínséges idők miatt állott tej, sajt, hús- vagy főzelékneművel és fertőzött anyagon szaporodva a petében is magával hozhatja a kolera vagy tífusz kóranyagát. Peiper Erich 90 esetben 30 fajt talált a bélben. Hogy az ember okkal-móddal védekezzék, tud­ nia kell, hogy a repülő légytől, amely élő vagy holt emberről, dögről, vagy bélsárról szállhat feléje, éppen úgy kell tartani, mint a láthatlan petétől, a baktérium­ tól, vagy a fertőzés mérgétől, amelyet húsétellel, tejjel, sajttal, gyümölccsel, salátával, gombával, pet­ rezselyemmel, retekkel vesz magába, amely tápsze­ reken a különben ártatlan természetű legyek, a hulláról, trágyáról közéjük tévedt veszedelmes fajok­ kal összetalálkozhatnak. Szigorú tisztaság a legjobb óvintézkedés. A rothadó állati és növényi szemét­ anyagok gyökeres gyors elpusztítása vagy ferlőtlénítése. Minden élelemnek hidegen és sötétben tisztán való megőrzése és szúnyoghálóval magasan való letakarása a legfontosabb. Erre kell ügyelni a ter­ melőnek a kertben, az eladónak a piacon és a boltban és a vevőnek otthon.

Erdőben.

Augusztus.

„A TERMÉSZET" eredeti tárcája. rdő füve, mező virága Virít még tarka színbe mind, De az enyészet sárga ujja A lomb közül előre int: Közéig az ősz! Még tűz a forró nap sugara De a madár már nem dalol. Búsan tekint a déli tájra A poros, szürke lomb alól: Közéig az ősz! A föld szíve tán nem dobog már; Nyomasztó, kínos, tompa csend. Mégis mint hogyha szállna sóhaj A földön és a légbe fent: Közéig az ősz! Mintha súgná fűnek, virágnak: Élvezd a fényt, az illatot; A nyár ezer bűvös csodája Holnapra fonnyad mind s halott: Közéig az ősz! Már lantomon is ritkul a dal S ha szól is, haj be szomorú. Az ifjúságnak vége, vége, Szines virága összetépve S a hervadás szellője fú: Közéig az ősz! FELEKI

SÁNDOR.

Irta: özv. Fónagy

Józsefné.

Járom az erdőt. Minden bokor, fa és virág jó ismerős. Szeretném őket egyenkint megsimogatni. A hatalmas, vén fák törzsét átölelni, arcomat barna, mohlepte kérgükhöz szorítani. A gyönge, fiatal hajtásokkal borított bokrokat, a sok tarka, hajlongó virágot össze-vissza csókolni. Nincs szebb az erdőnél és az ő világánál ! Ez a világ mindig egyforma és mégis válto­ zatos. Minden évszak meghozza a maga gyönyörű pompáját, ragyo­ gását és bizony nem tudom, melyik is a tökéletesebb, a szebb. Tavaszi rügyfakadáskor reszkető gyönyör fog el, ha a nyíló ibolyák édes illatától terhes levegőt ott szívhatom be a nagy tölgyek alatt. Hallgathatom a kis tollas troubadourok szerelmi vallomásait. A még alig rügyező fák között lágy szellő suhan át. Talán nem is szellő, de a fák suttognak egymásnak. Gyöngéd vallomá­ sok, óhajok, vágyak lehetnek a reszkető sóhajtáshoz hasonló hangok. A magas nyárfák tetején pihenő varjú meglibbenti szárnyát, el szeretne szállani, de mintha nem tudna az erdőtől megválni. Ott ül a még csupasz ágon és boldog nyugalommal himbáltatja magát az öreg nyárfa által. Mindenütt, ahova szem néz, láb lép, az ébredő élet. Minden telve reménnyel, szerelemmel. A tavasz vágyakat, reményeket ébreszt mindenben. Itt az élet ébredése és a gyönyörtől mámorossá lesz a nagy mindenség . . . Lombsátrak között a sok rejtett fészek piciny lakói boldogan

A kertész gonddal vermelje el a hullott gyümöl­ csöt, növény törmeléket és az emésztőgödör falát tapassza ki, meszelje be s a trágyára időnkint oltatlan mész porát hintse. Ezzel kell az árnyék­ székeket és minden heverő állati és növényi szemét­ anyagot időnkint beszórni. A kereskedő raktárját, boltját tartsa tisztán. A sze­ metet rögtön vesse tűzbe. Asztalt, edényt, kosarat lúggal, padlót petróleummal mosson, súroljon. Az árút lehetőleg üvegen, bádogon, drótkosárban, sod­ ronyhálós szekrényben tartsa. Használjon drótszitát, üvegharangot, organtin hálószövetet borítónak. Ne rakja ki az árút, tartsa hidegen! A szobák ajtaját függönnyel (organtin), az ablakot szúnyoghálóval lássuk el, a konyhában, éléskamrában egyaránt. A beteg fölé szúnyoghálót borítsunk. Min­ den helyiségben, ha kell, enyves légyfogópapirost és légyfogóüveget tegyünk. E célnak egy spárgára függesztett befőttesüveg is megfelel, belül enyvgyürűvel ellátva és sörrel, vagy mézes vizzel csalizva. Túlkövér földdel bíró virágcserép ne legyen a szobában. A ház tájékát, utcát, kertet, udvart, istállót, az ólak környékét tisztán kell tartani. A házi fertőtlenítő­ szer legyen az oltatlan és oltott mész: a mésztej és a mészviz. A háború okozta sok szenvedésnek és gyásznak fenyegető folytatása a legyek túlszaporodása követ­ keztében beálló nagyfokú halálozás. Ezt a járványos kolera, vérhas és tífusz okozza elsősorban. A jár­ ványok tetőpontra jutása a kánikulába esik és össze­ esik a legyek leggyorsabb és legnagyobb szaporo­ dásával. Helyenkint más kór okozta járványok is kapnak túlerőre. Száraz, poros vidéken a tuberculosis, melynek baktériuma a légy begyének köpetében 15 napig életképes. A tejnek légy által való megfertőzése a csecsemők halálos nyári bélhurutját idézheti elő.

A gennyes sebeknek légy által való belépéséről is időszerű szólani. Maillard 38 ilyen betege közül 21 halt meg. A sebekben a Lucilia macellaria dög­ légynek, a Sarcophaga ruralis és latifrons húslégy­ nek, a Sarcophila Wolfahrti és a Sarcophaga mor­ tuorum hullalégynek nyűveit találták. A bögöly álcák közül a marhabögölyt (Hypoderma bovis), szarvas bögölyt (H. Diana) és a Dermatobia noxialis-i ismer­ ték fel. Aránylag kevés bajt okoznak a szurólegyek. Kérdés azonban, hogy gondosabb tanulmányok az ismeretlen okból keletkezett vérmérgezések és fer­ tőzések eseteiből mennyit fognak ezeknek a rová­ sára írni. Jückel orosz orvos Oroszországban és a Balkánon nyáron gyakorinak mondja az ilyen sebfertőzést. A piszkos paraszt a karbololdatot e miatt kéznél tartja; a falusi grajzlerosnál szerzi be. Hány katonánk sebét fogják belepni a legyek a tudatlan szemétnép között ? Oroszországban a 70-es években a mohilewi kerületben járványszerűen lépett fel a belső légykór. Portschinsky jegyezte fel, hogy az említett Wohlfartia állat, ember belében, orrában, szájában, fülében és szemüregében hemzsegett. Sandahl Svédországban 20 esetet ismert meg. A bélben, ahová a vízzel és étellel kerülhetnek, az enyhe lefolyású esetekben, szembetűnő zavart nem okoznak. Csak súlyosabb és kétséges jellegű kórtünetek közt vették észre jelenlétüket. A legsúlyosabb esetekben húsmérgezést, bélfekélyt, vérhast és hasmenést okoztak. A legyektől beköpött és megtaposott étel okozza a többi ragályt. A háború fináléját: a kolerát és a tífuszt. Meleg nyárra van kilátásunk sok léggyel. Száz­ ezrek pusztulása, százezrek tehetetlen beteg vergődése, megfogyott munkaerő, megcsappant életkedv, rossz

csipogva etetgetik, nevelik kicsinyeiket. Az erdő jótékonyan védi őket. Ahogy a kis tollas lakók szaporodnak, nőnek, úgy sűrűsödik az erdő, lombosodnak a fák, bokrok. Mire a sok apróság előkerül a puha fészkekből, van elég búvóhely. Ott állok és lélegzetem visszafojtva hallgatom, lesem az az erdő életét. Már minden zöld. Az ibolyák rég elnyiltak és most a galagonyabokor hullatja reám virágainak hó szirmait. Tüskés ágai között nem is egy, de egész csomó fészek rejtőzik. Ahogy a kis lakók be- és kiröpdösnek, azt képzelem, hogy náluknál boldogabb, megelégedettebb lény bizony kevés van a földön. Védett, kényelmes fészke hányunknak van ? . . . A gondtalan fiatalság ott ugrál, röpdös az erdő mélyén. Mit tudnak ők még az életről ? Élvezik a csendet, melyet csak az ő szertelen, eleven csacsogásuk zavar. Nem tudják, hogy az erdőn túl mi van. Őket nem csábítja semmi innen el, ki abba a nagy világba, ahol annyi küzdelem jut a többieknek osztály­ részül. Nekik az erdő az egész világuk és ez a világ oly szép! Az erdő tudja, érzi, hogy ő egy külön világot alkot. A nyár rekkenő melegét nem érzik védencei. Dédelgetett kedvenceit védi, óvja a hőségtől. Lent, a sűrű bokrok alján terített asztal vér a kis pákosztosakra, ott, a soha ki nem száradó, nyirkos földben könnyen megtalálja mindenik az ínyenc falatokat. Gon­ doskodik az erdő róluk és ők hálából megszabadítják a lombo­ kat, leveleket ellenségeiktől, a kártékony férgektől. így élnek boldog együttérzésben az erdő és lakói és ha jön az ősz, az ő festői színpompájával, elnémul a víg dal, csendesül az elevenség. A kis népség szomorúan gyászolja az erdő veszteségét. A hulló levelek között félénken keresgélnek. Talán egy-egy nekik kedves,

ismerős levéltől akarnak még búcsúzni ? Meg akarják neki köszönni, hogy segített eltartani kicsi fészküket, védte őket naptól, esőtől ? Az erdő reszkető sóhaja is valami szomorú búcsú hangjó­ hoz hasonló. A tavaszi sóhaj tele van reménnyel, szerelemmel, nyáron csupa elégedettség és az ősz a szomorú lemondás . . . Nem a mult gyönyöreire, szépségeire való visszaemlékezés reszketteti meg az erdőt, nem a múltért sóhajt, de érzi, jön a tél és megborzad a vele járó nyomorúságtól. A sok kis lakó ijedten rebben meg az erdő fájdalmas sóhajára. Ök talán érzik, hogy az erdő értük aggódik, őket félti . . . Egy csomó akác hullott elém. Föleszmélek. Hála Istennek még messze a tél és az erdő nem félti lakóit. A nyiló akácok között kíváncsian kandikál be a napsugár. Minden oly ragyogóan szép, mintha soha sem jönne a lombhullasztó ősz és a fagyos tél. Az erdő és lakói a nagy mindenséget dicsőítik és élvezik a nyár éltető melegét. A kis madársereg pajkosan csicsereg, énekel. Szívemben csodás békével, nyugalommal állok az erdőben. Kezemben a bódító illatú akácvirág. Talán azért ajándékozott az erdő meg vele, mert oly nagyon szeretem őt. Szeretnék fa lenni, sudár nyár, rezgő levelekkel és az erdővel reszketni, sóhajtani. Vagy terebényes tölgy, melynek árnyékában az erdő minden lakója enyhet, védelmet talál és ősszel a lehullott makk oda csődíti barna lombjai alá a büszke szarvasokat, harcias sörtevadat és kecses őzeket. Ha ibolya lehetnék ! Hírnöke a tavasznak, kikeletnek, mily boldogan, bizalmasan bújnék meg valamelyik bokor alján. Nem bánnám, akármi lennék, csak mindig, mindig benned élhetnék, bűbájos erdőm?

jövőt jósolnak. A mi rendezettebb kultúránk a belső vagy külső légykór ellen már tud védekezni. Erőnk, intelligenciánk van a nagyobb küzdelemhez is. A nagyobb küzdelem a bacillushordozó legyek invá­ ziója. Kolera, tífusz, vérhas az, ami a katonavonatok kerekén és a legyek szárnyán fenyeget. Bármelyik is hozza ránk: — a muszka vagy a szerb légy, — készületlenül minket ne találjon !

ről lesz szó, már csak azon egyszerű oknál fogva is, mivel valamennyi kötet még nem is jelent meg. Az első kiadásban Brehm egy kötetben tárgyalta a kétéltűeket és hüllőket. Alapjában véve ez a gerince ma is annak a két kötetre terjedő műnek,

A legérdekesebb kétéltűekről és hüllőkről. (7 képpel.) Irta : Dr. Bolkay

István.

Folyóiratunk hasábjain már több alkalommal foglalkoztam a kétéltűek és hüllők egyes érdekes csoportjával vagy képviselőjével abból a célból, hogy erre a sajnos mindmáig mostohagyermekként kezelt két állatosztályra felhívjam a művelt nagy­ közönség figyelmét s egyben számukra néhány bará­ tot szerezzek. Eddigi ismertetéseim főként olyan állatokról szól­ tak, amelyeket egyrészt a mi állatkertünkben is fel­ találhattunk, másrészt pedig néhány megfigyelésemet közöltem azokról az állatokról, amelyeket a szem­ léltető oktatás céljaira a m. k. áll. Paedagogiumban gondozunk. Ezúttal egy, a közelmúltban megjelent gyönyörű munka adja kezembe a tollat, hogy néhány rend­ kívül nevezetes és érdekes állatot vonultassak el olvasóink szeme előtt. A „Brehms Tierleben"-nek negyedik, teljesen át­ dolgozott kiadásáról van szó, amely mindenképpen megérdemli, hogy e helyütt foglalkozzunk vele. Ez alkalommal csupán a kétéltűek és hüllők két köteté-

Egy fantom tigris a malaccai félszigeten. „A TERMÉSZET" eredeti tárcája. Irta: Faltay

László.

Vasárnap délután volt, five o cloc tea a szingaporei tiszti kaszinó teraszán már a végét járta. A hangos vidám nevetés bancho pengetés egy pillanatra elhallgatott és mi sietve üdvözöltük a délceg Fluck kapitányt, aki csak most jelent meg szolgálati ruhában a bungalow verandáján. — Hát önök mit csinálnak itt ? Ez mér mégsem járja. Én ott izzadok a meleg kaszárnyába és vesződöm a Defroyjaimmal és szomjazom nagyokat. Önök meg itt „zenélnek". Minden banchot el kellene égetni, mert Lally hadnagy még zenei tehet­ ségnek fogja magát képzelni és akkor — jaj ! a közönségnek, azaz a füleinknek! — kiáltott fel és tréfásan befogta füleit, mire Lally még egy európai fülnek keserves hangot csalva elő banchojának húrjaiból „megszűnt pengetni lantját". Hát maga Lucy, mit csinál ott ? aha, alighanem Brown rovásaira nevetnek, nem ? — fordult Fluck kapitány egy gyanú­ san nevetgető társaság felé, melynek központja a fiatal tiszt volt. — Mit vétett? — Nagyot, kapitány! Képzelje csak! Ezelőtt négy héttel onnan a malaccárol át úszott ide egy holdvilágos éjjelen valami szegény szívbajos, neuraszténiás tigriskölyök és azóta itt csavarog a nádasban a város mellett és ez a „huszárok virága" Brown, a futár tiszt, rá lövöldözött pár mérföldnyiről a szegény melan­ kolikus tigrisre, az megreggelizi a kikötött zebu ökröcskét

A ceyloni gilisztagöte. (Ichthyophis

glutinosus

L.) I. Fleischmann

rajza.

amelyet Werner F. dr. kitűnő wieni herpetologus és egyetemi tanár dolgozott át. Ha ezt az új munkát lapozzuk, úgy találjuk, hogy a „jó öreg Brehm" eredeti mivoltából teljesen ki van vetkőztetve, de Brown számlájára és „britisch" hidegvérrel tovanyargal, hihetőleg otthagyva farkából pór szál szőrt — emlékül Brownak. — Bravó ! pompás ! és harsogó kacagás követte Lucy szavait. — Hol történt ez ? miért nem lőtték le ? Ej hát én nem tehetek róla ! Itt volt a város határában, még most is ott van a dög, a hindukinai lakosság, meg a malaiok öt nap óta nem mernek a Dzsungel környékén fekvő rizs és dinnye földjeikre kimenni, már tegnap az újságok is írtak róla . . . és hatósági beavatkozást sürgetnek. — A nagy dzsungelnál történt ? ha-ha, talán neked is meg­ jelent a dzsungel szelleme — a malai nemezis — mi, Brown ? — Dehogy jelent! semmit sem láttam én ! Nagyon messziről lőttem rá az az egész! féltem, ha közelebb megyek, hát el­ riasztom, az az egész! — Féltél, hogyne ! az bizonyos, de nem attól, hogy elriasztod „huszárok virága" ! — nevetett a javíthatatlan Lally, Brown-on bosszulva meg, hogy „banchoját" közkívánatra elkoboztuk. — J a , a malai „nemezis", ahogy itt nevezik. Én már hallottam erről valamit — szólt közbe a nagy germán Stattner, a doktor és miután megtörölte szemüvegét, sarkantyúit pengette össze idegesen. Azt mondják nagyon szép hölgy volt és Redford ezredes véletlenül lőtte agyon a tigrisével együtt. Nem igaz? Akkoriban nagy port vert fel, még nálunk is írtak róla az újságok a „Kölnische Zeitungba' olvastam róla. De ezt ön bizonnyára jobban tudja kedves Fluc ! — Igen doktorkám, én ismerem az ügyet, Redford elbeszélte, hogy történt . . . . még azon az emlékezetes estén, mikor a lány gyönyörű testét a tigrisnek tetemével együtt a singaporei

nyomban le is szögezhetjük a tényt, hogy ez a kivetkőztetés a műnek a javára történt. A két vaskos kötetet nemcsak a művelt laikus forgathatja nagy élvezettel, hanem a szorosan vett szakember is sokat meríthet belőle. Miután a fel­ ölelt anyag nagysága miatt a könyv terjedelme is bővült, így nagyon természetes, hogy a közelebbi és biztos megismeréshez vezető ábrák száma is növe­ kedett. Az egész művön véges-végig meglátszik, hogy sem átdolgozója, sem kiadója nem kiméit fáradtsá­ got és anyagi áldozatot, hogy ez a munka minden tekintetben megállja a helyét a világirodalomban. Az első kötetnek több mint a fele a kétéltűekről szól, míg a másik fél s a második kötet a hüllőket tárgyalja. A részletes leírásokat mindenütt kimerítő általános bevezetés előzi meg. Figyelemreméltó újításnak tartom, hogy Werner nagy súlyt helyezett az anatómiai viszonyok bőséges ismertetésére s az egyes typusok bonctani viszonyait magyarázó kitűnő szines táblákat is ad. Pompásan segítik elő a megismerést azok a táblák is, amelyeken természet után készült fény­ képek nyomán ismerhetjük meg az állatokat. Rendkívül hasznos bővítést nyert az új mű azzal a két térképes táblával is, amelyeken az egyes kétéltű- és hüllőcsaládok földrajzi elterjedése van feltüntetve. Ami a munka tudományos tartalmát illeti, meg­ állapítható, hogy az híven tükrözi vissza a legapróbb részletkérdésben is a mai modern herpetologiai fel­ fogást. Magyar szerzők idevágó tanulmányait is teljes mértékben felhasználta az átdolgozó. A munkáról nyújtott eme rövid jellemzés után rátérek annak a néhány állatnak az ismertetésére, amelyeket már a címben is mint herpetologiai érde­ kességeket jelöltem volt meg.

Az első ezek között az u. n. lábatlan kétéltűek (Apoda) egyik képviselője a Ceylon szigetén, továbbá Elő- és Hátsóindiában és a Szunda szigeteken élő ceyloni gilisztagőte (Ichthyophis glutinosus LJ. Ez a 38 cm. hosszúságot elérő állat sötétbarna vagy kékesfekete színű s testének két oldalán egy élénk sárga sáv húzódik a fejtől egészen a farkig. A ceyloni gilisztagőte, mint a neve is mutatja, a föld alatt kb. egy lábnyi mélységben él s apró kígyókkal, különösen a ceyloni talajban nagy mennyi­ ségben nyüzsgő apró vakkigyókkal, gilisztákkal stb. táplálkozik. Nagyon érdekes ennek az állatnak a fejlődése és ivadékgondozása. A nőstény átlag 13 drb 9 hossz- és 6'5 % harántátmérőjű petét rak. A peték összefüggnek egymással olyanformán, mint az utcai árusok apró szines léggömbjei. A nőstény körültekerődzik a petecsomó körül s ilyenformán őrzi a petéket ama földalatti lyukban, amelyet még a pete­ rakás előtt ásott magának a nedves talajban vala­ mely folyóvíz partján. Miközben a nőstény petéit őrzi, azok a fejlődés folyamán az eredeti nagyság kétszeresére duzzadnak. Ha ekkor kivesszük a peté­ ből az embryót, láthatjuk, hogy annak 3 pár rend­ kívül finoman rojtozott külső kopoltyúja van. Mielőtt az élőlény elhagyná a peteburkot, elveszíti ezt a 3 pár kopoltyút. A fiatal lárva a petéből való ki­ búvás után a vízbe kerül, ahol angolna módjára úszkál s lélegzetet venni gyakran fel jön a víz felszínére. A gilisztagőte meglehetősen sokáig marad lárva­ állapotban. Végre a kopoltyúnyílások bezáródnak, az evezőfark elveszíti a vitorláit, a bőr egészen más szerkezetet vesz fel s a halszerű lárva átalakul egy ásó és földalatti életmódot folytató lénnyé, amely

piacon kiállították, keresve a hozzátartozóit, de persze senkisem jelentkezett, hogy ismeri, érthető okból. — Ugyan mondja el, hogy történt? — fordultunk mindnyájan a pamlag karján lovagló Fluck kapitányhoz, székeinket közelebb húzva . . . Ő pedig beszélni kezdett. — Igen, érdekesebb történetet ritkán hall az ember és a tigris arany nyaklánca még ma is meg van nálam ! Hallgassátok csak ! — Ezelőtt három évvel történt, itt a szigeten még hemzse­ gett a tigris és minden napos volt a hajtóvadászat, különösen mikor észrevettük, hogy a malaiok és malaccok, hihetőleg Japán

biztatásra, szinte az irtott tigrisek pártján voltak és nem segéd­ keztek a bestiák pusztításában, bár a tigrisek a cölöpökre épített benszülött házakat is felkeresték és majdnem minden nap volt egy pár áldozat közülök. Egy napon, a város túlsó oldalán volt még akkor a kaszinó, a közeli Sinnapur falucskából egy malai jön ót a parancsnokhoz és bár éppen piknick volt, minden áron beszélni akart vele. Természetesen ott a hölgyek előtt fogadta rögtön Morphy az akkori kommandáns a malait és beszélt lelkendezve . . . . — . . . és jönni a tigris Dsungelből sahib és megfogni fehér e m b e r t . . . ki lőni akart fe . . . tigris . . . én láttam ezredes sahib . . . a fehér vadász lőni akar tigris . . . aztán csak elereszteni a fegy­ ver . . . nem lőni és nagy tigris jönni és elvinni szegény fehér sahibot. Igaz, amint mondom, sahib! . . . végezte aztán tört angolsággal, nagy lelkendezve a Malai. Azt a „mamettert" kézre kell keríteni és a bőrét felajánljuk a hölgy szalon részére, szólt Morphy, ki válalkozik kimenni az urak közül. — Hej, mi akkor benne voltunk a tigrisvadászatban . . . fiúk és rögtön akadt jelentkező. French ment a fehér ulánusoktól. Szegény fiú ! talán a végzete volt, hogy ne térjen többé vissza. Dehogy hittük volna, hogy utoljára látjuk őtet . . . három katoná­ jával még azon éjjel ellovagolt a faluba. Kettő közülök hazalovagolt másnap, a harmadikat kocsin hozták, széna között, csak French nem került elő többé. Most már lázban volt az egész város. Hát hogyne ! French, akinek már hat tigris volt a háta megett, díjjat nyert kitűnő lövő és egy ilyen hitvány dög elviszi, hát ez már csak disznóság. A két katona csak annyit tudott, hogy a hadnagy őket a faluba hagyta és ő maga csak Tárász altiszttel, egy gyönyörű szál bengállal

Malaccai tigris a Dzsungelben.

Mint sok egyebekben, úgy ízlésben is az ember az örökös változás törvényeinek van alávetve. Ez a változás mindenesetre egyszersmind előhaladást és tökéletesedést is eredményez. E tökéletesbülés alól az emberi izlés sem vonta ki magát. Ha a keresztény időszámításunk előtt közvetlenül lefolyt időkre vissza­ tekintünk, csodálkozással vesszük tudomásul, hogy abban a korban a halevés, az oly fejlett kulturmagaslaton álló görög-római világ előtt szokatlan, majdnem ösmeretlen volt. Ha nyomorában valaki éhségét, a klasszikus Athénben hallal csillapította, lenézett, legutolsó teremtménynek tekintették.

Az ókori irodalomban Homeros a halevésről, mint csodálatos dologról emlékezik meg. Homeros munkái tagadhatatlanul lényeges szerepet töltöttek be az emberi kultúra előbbrevitelének történetében. Homeros korát követő későbbi évszázadokban, legfőként a művészet és pompakedvelő Perikies idejében, az izlés finomodása tekintetében a görögök már előbbre haladtak olyannyira, hogy Perikies és kortársai asztalá­ nál a hal, mint csemege már olyan szerepet visz, mint nálunk ma a fogassüllő, külföldön pedig a lazac. Perikies korában valakit hallakomára meginvitálni, mai udvari ebédeinkhez hasonlítható kitüntetésként számított. Az egykor még oly egyszerű erkölcsű római köztársaság idejében, bár annak fénykora Perikies idejével majdnem egybeesik, a rómaiak gastrikus izlése igénytelen, egyszerű, kezdetleges volt még. A káposzta és a búzaliszt-lepény voltak legfinomabb csemegéik. Az izlés finomodása Rómában összeesik a triumvirátusok és a császárság megalakulásával. Fénykorát éli az egykorú Lucullus és társai túlzásba vitt inyenckedéseivel. Lucullus és utánzói mesés összegeket költöttek arra is, hogy egy-egy ritkább fajta tengeri hal kerüljön asztalukra. Az ilyen ritka falat kedvéért külön diszlakomákat rendeztek. A hal feldíszítése, a hal beszerzése és elkészítése nem egyszer mesésebb összegekbe került. A római császárság fény- és pompakorszakában az édesvízi halakat az előkelő világ megvetette s így azok csak a legszegényebb néposztály asztalán szerepeltek. Róma előkelőbbjei, csak az exotikus halfajok és az osztriga után sóvárogtak. Róma közelében, valamint a mainál derekabb régi Itália egyes nevezetesebb tengerparti helyiségei­ ben a régi rómaiak rendszeres haltenyésztő telepe­ ket létesítettek, amelyekben aztán kizárólag a ked­ veltebb és keresettebb tengeri halakat tenyésztették.

ment a helyszínére. Aztán mikor estére sem kerültek elő, el­ mentek keresni őket a falu bátrabb legényeivel együtt. Meg is találták a szegény altisztet. Vérző sebe nem volt, hanem rette­ netes ütést kaphatott, a válla két helyen is el volt törve és úgy látszott, hogy megőrült az ijedségtől. Valami szép leányt látott folyton maga előtt a szerencsétlen, aki „nyakláncánál vezeti a tigrist, csak mikor szép fehér embert lát, ereszti el . . . tigris jó . . . hindu embert nem bántja . . . csak rá ugrik . . ." Még hallgatni is kínos volt, amint az agyláz következtében az erős szervezetű ember is félre beszélt. Másnap Shilling, az ezred kedvence, jelentette ki, hogy el­ megy és minden áron elhozza a tigrist a dzsungelből. Kipróbált lövész volt, hidegvérű szerencsés vadász, aki soha sem ijedt meg semmitől sem. Annyira felizgatott bennünket French elpusztulása, hogy a gyereket nem akartuk semmi esetre sem elengedni és azon tanakodtunk, hogy jelentést teszünk a kormánynak, a falut ki­ lakoltatjuk és a dzsungelt fölgyújtatjuk. Azonban Shilling hajthatatlan maradt. Szerencséjére megjött Redford ezredes is, aki pártolta Morphynál Shilling tervét. A hadnagy most már boldogan indult útnak. Redford pedig, akinek mint szaktekintélynek elbeszéltük az esetet, maga mellé vett titkon egy lovasított bengáliai vadász-patroillt és a hat emberrel, meg Khalári őrmesterrel. Shilling tudtán kívül, szintén kivonult a dzsungelhez. — Most pedig úgy folytatom — jegyezte meg Fluck kapitány — ahogy Redford szó szerint elelbeszélte. — Én, meg az altisztem Khalári — beszélte Redford — a 465-ös the „India" Corditrifflé puskákkal voltunk ellátva, mely-

nek tizenegy milliméteres nickelburkolatú golyói embervastagságú fatörzset keresztül ütnek 300 méterről is. Kitűnően be voltak lőve, na és mi is tudunk lőni. De nem annyira a tigris elejtése, mint inkább a kíváncsiság, hogy mi ijeszthette meg a szerencsétlen Frencht, vitt a hely­ színére. Onnan tudtam, hogy French megijedt és nem is hasz­ nálta a fegyverét, mert megtaláltam azt, mind a két patron benn volt, a cső tiszta, tehát nem is használta azt. Arról bizonyos voltam, hogy engem semmi természetfölötti­ nek látszó dolog meg nem ijeszt, én jártam Indiát évekig és csak akkor fogok ráérni és foglalkozni a dologgal, ha már az a dög nem él. A mikor a helyszínére értem, vigyázni kellett, hogy Shilling észre ne vegyen bennünket, de viszont olyan helyen kellett állnom, hogy a környéket szemmel tarthassam. Gyönyöiű holdvilágos éj volt . . . Előttem a nagy dzsungel a mocsárral, jobbra a város felé vezető út torkolata, balra a falu. A nádas a hold ezüstös fényében tömör ércfalnak látszott, melyet nem bírt megingatni a könnyű éjji fuvallat. A fenséges csendet csak néha zavarta meg egy páva rikácsolása, vagy a tőlem mintegy 100 lépésre álló Shilling vigyázatlan köhintése. Az én bengál őrmesterem, minden tigris vadászatom kipró­ bált kísérője, lassan közelebb csúszott hozzám : — Vigyázz sahib ; most jőn a macska ! súgta halkan. De hát hol ? kérdem idegesen. Nem látok semmit sem. — Még én sem látom uram ! Csak érzi Khalári a tigrist — és a bengál tágult orrcimpákkal szítta be halkan lihegve a levegőt. Ismertem, tudtam, hogy nem csalódik, már én is éreztem, hogy jön a nagy macska.

annyira elszokik a víztől, hogy megfullad, ha arra kényszerítik, hogy a vízben maradjon. Ezek a lábatlan kétéltűek már azért is rendkívül nevezetesek, mivel kései maradványai egy rég kihalt állatcsoportnak, a páncélos kétéltűeknek(Stegocephala). Valamennyi lábatlan kétéltű a trópusi őserdők lakója s élve még sohasem került hozzánk. (Folyt, következik.)

A halak múltjából és jelenéből. írta : Gyulay

Károly.

A rómaiak haltenyésztő telepeinél akadunk elő­ ször kedvtelésből halászó előkelőségek személyé­ ben horgászokra; egyúttal tehát a horgászat, mint sport első nyomaira is. A sok helyütt nagyszerű berendezésű római hal­ tenyésztő telepeknek, a kereszténység uralma vetett véget. Az első keresztény telepek önsanyargatásával és egyszerűségével nem volt összeegyeztethető az oly sok fényűzéssel és költséggel berendezett hal­ tenyésztő telepek fenntartása. Róma kereszténnyé vált népei, későbbi keresztény uralkodóikkal egye­ temben, csakugyan be is érték az egyszerűbb táp­ lálékkal s azok közt ,az édesvízi halakkal, főként mint böjti eledellel. így aztán a nagy költséggel létesített tengeri haltenyésztő telepek pusztulásnak indultak. A kereszténység későbbi korszakában, a szigorúan megtartott böjtök mellett, a természet által nyújtott növényi böjti eledelek egymagukban a böjti igényeket ki nem elégítették s így megint csak a rómaiak voltak azok, akik első császáraik korának példáira, újabb haltenyésztő telepeket létesítettek. A cél most már nem az inyenckedés volt, hanem a böjti szükségletek fedezése. A haltenyész-telepek létesítésénél sem a fajok finomságára, hanem inkább arra törekedtek, hogy minél könnyebben és kevesebb költséggel meghonosítható, szapora halfajokkal ren­ delkezzenek. Róma, mint Szent Péter apostol utódainak, a pápáknak székvárosa, a Középkor beálltával, a pápa­ ság folyton emelkedő fénye mellett, csakhamar azzá a hatalmas központtá vált, amely nem egyszer ragadta kezéhez a vezető világuralmat is. A papi hatalom növakedésével együtt járt az egyházi szo­ kások nagyobb térfoglalása s így a böjt terjeszkedése is. A bőjtölésben a papságnak mindenkor jó példá­ val kellett előhaladni. A számban rohamosan növekvő

kolostorok váltak így elsőbben olyanokká, amelyek már a Középkor kezdetével rendszeres haltenyésztelepeket létesítettek. Csakhamar minden kolostornak meg volt a maga halastava. Legkedveltebb volt már e korban is a pontytenyésztés. A pontyokon kívül leginkább a rák és csigatenyésztésre fordítottak kiválóbb gondot. A pontynak már meg volt akkor is az az előnye, hogy azt keresztény és zsidó egy­ aránt örömest fogyasztotta. Minthogy a Középkor beálltával Európa kultúráját kezében tartó papság volt egyben a haladás zászló­ vivője legtöbb téren; tehát, mint sok egyébben, úgy a haltenyésztésben is követték a papok példáit, minélfogva a haltenyésztelepek idővel hihetetlenül elszaporodtak. A böjtöt oly szigorúan betartó kereszténység kul­ túrájának térfoglalásával a haltenyésztés színvonala is fokozatosan emelkedett, míg nem az Újkor elején, a bőjtölés túlzásait kiküszöbölő reformáció a hal­ tenyésztésre, ha nem is épen hátrányos, de némileg megakasztó befolyást gyakorolt. A reformációt követő időkben, huzamosabb ideig kizárólag a katholikus államokra szorítkozott a hal­ tenyésztés, míg a böjtöt úgyszólván csak nagypén­ tekre szorító protestáns felekezetek államai a hal­ tenyésztésre gondot alig fordítottak. A reformáción kívül egy másik körülmény is közbejött, amely a haltenyésztés fejlődése szem­ pontjából nem volt előnyösnek mondható. Ugyanis az Újkor elején, Amerika felfedezésével, leleményes vállalkozók rájöttek a besózott, füstölt és szárított tengeri halak hasznavehetőségének jelentőségére s így egyes konzerválásmódok bevezetésére is. Ezek a vállalatok az édesvízi haltenyésztőtelepek fejlődésére érthető módon érzékeny csapásokat mértek. Mint­ hogy egyúttal az Ovilág népesebb tartományainak

- Most! Most! Uram . . . Ott! Nézd! mér látni . . . és Shilling előtt a nádas, lassan szélesen susogva hullámzani kezdett. — Itt volt! A tigris . . . . könnyű, elegáns, hajladozó szökéssel, a nádasból a hold által kitűnően megvilágított gyepre ugrott. Hatalmas állat volt, szemei villogó zöldes fényben égtek, fejét magasra tartva mozdulatlanul állt . . . hosszú, ideges farka játszva kígyózott a levegőben . . . várt. Ekkor a nádasból, ott a hol a tigris kijött, egy gyönyörű, fiatal kinézésű, szinte európaias arcú leány lépett elő . . . Formás keblei isteni szemérmetlenséggel ragyogtak, nem ! fehéren izzottak a holdfényben, derekán széles arany öv tartja a rövid, alig térdig érő, körülcsavart „tuchánt", fekete haja kibontva esett vállaira és gyönyörű lábacskái, mint a folyékony arany csillogtak a puha harmatos sás fű között. Shilling észrevette a tigrist . . . Láttam, fegyverét vállhoz kapja . . . Ekkor lépett a leányka a tigrishez . . . lágy, be­ hízelgő hangon beszélt az állathoz . . . átölelte a tigris nyakát és az hagyta magát vezetni a fehér ember felé . . . Persze, hogy Shilling nem tudott lőni ! Leány fej, tigris fej, a hadnagy meg­ bűvölve nézte a csodát, a fegyver láthatóan remegett a kezei között, leeresztette azt. Ki tudna ilyenkor ölni ! és a tigris talán tíz lépésnyire sincs már a vadásztól. Most eleresztette a leány a tigrist és az előre lépett néhány lépést, azután meglátva Shillinget, ugrásra készült, leguggolt. — Uram, ez a Khiva-Sha-pur-malai budha pap leánya, hindu származás, azt is mondják, hogy fehér vér is kering az ereiben, az apját ezelőtt egy évvel a lázadáskor agyonlőttük . . . Lőjj uram gyorsan, különben vége a hadnagynak! — kiáltotta Khalári.

Magamhoz tértem ! Villámgyorsan kaptam fel a puskát, de már akkor Khalárié is durrant, még is késő volt! A tigris mint a kilőtt nyíl repült át a légen és szegény Shilling, irtózatos erővel hanyatt taszítva, bukott a nád közé. De a szép boszorkány most a lövésnél észrevett engem is ! Megérezte a felfedeztetésben rejlő veszélyt látta, hogy védte­ lenül áll előttem. Halk, panaszos kiáltás hagyta el ajkait, mire a tigris óriási szökéssel újra mellette termett. Közöttünk most alig volt három ölnyi terület és én egy tőzeg­ dombon valamivel magasabban álltam. A tigris felém fordította fehér szakállas pofáját és leguggolt. A leány démoni mosollyal állt mellette, látta a felemelt fegyvert, hát átölelte a tigris nyakát. A tigris megrándult! Ugrott! A fehér szakállas pofája, hátra szegzett fülei egy pillanatra egy vonalban volt a leány melleivel... Akkor dördült a cső — másodszor. Ez hatott! A tigris nem szállt fel a levegőbe, az ugró­ izmai még a kilökődés pillanatában megbénultak. Levágódott a földre, széles fejét a fű közé fúrta — a leány pedig nagyot sikojtva az arany övhöz kapott, aztán mint egy rongy darab, oda rogyott a tigris karmai alá. A végvonaglásában csapdosó állat felhasította a vállait. Bizony a szívét járta át a rettenetes Cordit-golyó. Szegény Shilling három hónapig feküdt az eset után ! Csúnyán össze volt törve, lovagolni nem bírt többé, bal karja is béna. Persze nem vadészik többé tigrisekre és azt az átkozott dzsungelt említeni sem szabad többé előtte.

halszükséglete kivált azoké, amelyek az Északi, Keleti, Atlanti és Földközi' tengerek vizei mellékein feküsznek, a hering és a tőkehalak halászata révén amúgy is nagyrészt fedezve volt, a költséges és fáradságos édesvízi haltenyésztő telepek fentartása, fölösleges­ nek mutatkozott. Tengerpartoktól távolabb eső tartományok lakói­ nak nem sok hasznuk volt még akkortájt a besózott s általában a konzervált tengeri halakból. A közle­ kedési eszközök hiányos volta, a meglevő útvonalak már akkor is hallatlan magas szállítási költségei, az egyes országok közt fennálló merev zárkózottságú vámsorompók, a nevetségesen felsrófolt vámdíjtételek, a tengerpartoktól távolabb eső tartományok lakóit mégis csak rákényszerítelték idővel arra, hogy az édesvízi halak tenyésztésére több gondot fordítsanak, bár az édesvízi halak szállítása, még kisebb távol­ ságokra is, ugyancsak a tengeri halak szállításáról elmondott nehézségekkel találkozott. Még a mult század második felében is, az az ínyenc, aki pisztrángot akart enni, kénytelen volt az Alpok vagy Kárpátok akkori tájt még nehezen hozzá­ férhető rejtett völgyzugait fölkeresni, hogy pisztráng­ hoz juthasson. Ma már a pisztráng, a fogas, a lazac és egyéb Ízletes finom halféle, jégbe, víztartályokba, vasúti hűtőkocsikba helyezve gyorsszállítmányként érkezik a világ legelrejtettebb zugaiból a világvárosok előkelő éttermeibe; a horgászat kedvelője pedig, kényelmes express vonatokkal, rövid pár óra alatt jut békés időkben a Tátravidék vagy az Alpok vizeinek pompás pisztráng zuhatagaihoz. A XIX. század elején lezajlott napóleoni nagy háborúkat követő több mint 30 évig tartó béke alatt, a forgalmi eszközök és technika tökéletesbedésével, amidőn minden vonalon előrehaladásnak indultunk, észrevétlenül az emberek életmódja is finomulni Redford természetesen egykedvűen fogta fel a dolgot. Őt nem izgatja semmi sem. A leányt a tigrisek közé sorozta, csak azt sajnálta, hogy a kormány nem engedte meg, hogy legalább a „koponyáját" kikészíttethesse. Rettenetes ember! Csak a leány aranyöve van nála. A leányt a városvégi buddha templom sírkertjébe temették el, de a hozzá zarándoklást betiltottuk tudjátok a heccek miatt. A leány olyan nemezis-féle szerepet akart játszani — Singapor miatt. Alighanem a japánok keze volt a dologban. * * * Flock befejezte elbeszélését és Lally, a „zenei tehetség" füleink nagy rémületére kijelentette, hogy meg fogja zenésíteni a dolgot . . .

Redford

Ruppert

ezredes.

Hiderabadi

katonai

parancsnok,

híres tigris

vadász.

kezdett. A finomodás a gasztronómia terén is érvé­ nyesülni kezdett. A briganti, a betyárvilág, a szegény­ legény korszak letűntével a közbiztonsági állapotok is tökéletesbedtek s így az utazási kedv fokozódott. Általánosan bevett s épen nem rossz szokás ma az, hogy az utazó ember, vasúton, hajón, fürdőn, nya­ ralóban, a megszokottnál igényesebb ételmódot és így válogatottabb étkezést óhajt. Előkelőbbek aszta­ lainál sem mindennapi a vad és a hal, de ha úton vagyunk, vadból vagy halakból örömest kivesszük részünket s ugyancsak csalódottan forgatjuk a leg­ előkelőbb éttermek étlapjait is, ha azok kivált halak tekintetében nem nyújtanak elég változatosat. A haltenyésztésnek ma nem utolsó feladata a folyton fokozódó óriás igényeket kellően kielégíteni. A valamikor dús állományú folyóvizek tervszerűtlen kihalászása, a fogyasztó közönség emelkedő igényei, a teljesen soha ki nem küszöbölhető rablóhalászat, sőt itt-ott a vízszabályozások keresztülvitele is, szem­ mel látható visszaeséseket mutatnak nem egy helyen. A folyton gyarapodó számban létesülő haltenyésztő telepek így sem voltak képesek az igényeket kellően kielégíteni, míg nem aztán a haltenyésztés érdekében állami támogatás mellett világszerte megindult egy nagyobb akció oly célból, hogy egyrészt a meglevő halállomány megóvassék és gyarapíttassék, másrészt pedig a fogyasztó közönség igénye a finom fajta, kedveltebb halfajokkal, megfelelően kielégíttessék. Eleinte igen sok bajt okozott az ujjá fejlődő hal­ tenyésztésnek a gyáripar fellendülése. Egyes nagyobb gyártelepekből ugyanis a haldús patakok, álló és egyéb folyóvizekbe vezetett, többé-kevésbé mérges alkatrészeket tartalmazó szennyvize az élő vizeket megrontotta s így a halállományban rettenetes, sőt néhol teljes pusztulást is okozott. Az újabb idők törvényhozási intézkedéseinek figyelme erre is kiter­ jedt úgy, hogy ma már megfelelő óv- és védrendszabályokról tudunk gondoskodni. A tengerek és nagyobb kiterjedésű egyéb álló­ vizek halállományát a szennyvizek veszedelme, a beléjük torkolló vizek természetes öntisztulási folya­ mata következtében, a folyók deltavidékein túl alig fenyegeti, viszont e nagyobb vizeken rendszerint meg nem élnek azok a halak, amelyek folyóink és patakjaink legízletesebb és ezért védelmünkre legtöbb igényt tartó halfajait képviselik. Legfőként 3 halfaj az, amely ma Európa- sőt kulturvilógszerte a leg­ kedveltebb ételek élén szerepel, ezek pedig, mint legkeresettebbek: a lazac, a pisztráng és a mi fogasunk, süllőnk. Tömegtermelés szempontjából mint negyediket pedig külön is kiemelem még a pontyot. Álig néhány évtizede csak, hogy a lazac és a pisztráng ahhoz az előkelő helyhez jutott, amelyet ma a halak világában betölt. Még csak a XIX. század első felében is, Európában a pontyon kívül, más hal alig került az előkelő világ asztalaira s csak kivételként osztozott vele e kitüntetésben az egyes vidékeken oly kellemetlenül mocsárizű csuka s a zsíros húsú elhájasodó harcsa. A ma oly nagy hírű rajnai lazac, még 150 évvel ezelőtt ugyancsak kevéssé becsült halételszámba ment, úgy. hogy pl. a rajnamenti uradalmak cseléd­ sége egyidőben el sem szegődött olyan helyre, ahol gyakorta kapták napi kosztul a lazacot. Ha ez talán mondának is látszik, annyit mindenesetre igazol, hogy a lazacot eleinte csekély becsben tartották. (Folytatása következik.)

Komondor. Szőr. Fej, test, lábak (még az ujjak között is) és fark egyformán és teljesen, hosszú sűrű szőrrel bo­ rítottak. A fejen különösen felötlik a bozontos szem­ öldök, bajusz és szakáll. A szőr igen hosszú és durva; elhanyagolt állapotban tisztán fürtös, pon­ tosan olyan, mint az alföldi racka juhé, lompos, a régi elhalt szőr-csomók összecsapzódása folytán; göndörödéstől és zsinórosságtól tökéletesen ment, mi kereszteződésre mutatna. Ápolt állapotban a fürtök összeomlanak, bár a szőr így sem ivlik teljesen egye­ nessé. Szín. Egész fehér, minden árnyalattól ment, a leg­ elterjedtebb és legkedveltebb szín. Árnyalt fehértől szür­ kén át deresig minden egész, fehér jelzéstől ment szín, álarccal vagy anélkül elfogadható, de nem keresett. Altalános megjelenés. Keret. Mozgás. Összbenyo­ más — a szőrtől eltekintve — a jeges medvére emlé­ keztető. Kifejezés mogorva, de nem rosszindulatú. Lompos, hanyag, rendetlen: a ruha is lóg rajta; ilyen a viselkedése is. A ráma magas négyszög, inkább magasabb és rövidebb, mint hosszabb a négy­ zetnél, amaz állás, de különösen mozgás közben feltűnően alacsonyabb, mint a far; a mellkas mély­ sége nem éri el a keret vízszintes középvonalát, de lehetőleg meg kell, hogy közelítse. A tömegek ilyes elosztását a szőr elrendezése és helyenkénti erősebb megkopása még inkább kidomborítja. Mozgása fönnebb leírt alkatának megfelelő, szívesebben vágtat, mint üget, rendkívül szabad és kiadó; azt a benyomást kelti, mintha hanyat-homlok, farát a marja fölé gördítené. Puli. Terelő juhászkutya. E rendkívül okos, hűsé­ ges, szép és jó kis kutyának legnagyobb jövője van a magyar juhászebek között s kétségen kívül, rövid idő alatt el fogja lepni a kiállításokat és párat­ lan elterjedésre fog szert tenni az ebkedvelők körében, ha általánosan ismeretté válik. Szellemi képességei, érdekes megjelenése és ápolt állapotban elragadó szőre, valamint tökéletes alkata és mozgása bármely kiállítási fajtával vetekedik, mi okból biztosra vehető, hogy egyrészről hazánkban a legtöbb külföldi fajtát ki fogja szorítani, másrészről pedig a külföldön is fel fogják karolni. Leírás és Standard javaslat. Fej. Legtöbbnyire, a testhez képest meglehetősen kicsiny, aránylag széles és rövid; a koponya oldalról nézve domború az agy-térfogatnak megfelelően, Fölül­ ről nézve, a fülek között nem szabad szélesebbnek lenni, mint a szemek külső szeglete között, míg kö­ zepe táján keresztben egy kevéssel szélesebbnek kell

lennie. Nem túl magas, de kifejezett homloktöréssel megy át az arcorrba. Kívánatos, hogy az arcorr homloktöréstől orrig csak alig legyen rövidebb, mint a koponya tarkótól a homloktörésig. Az arcorr lehe­ tőleg hosszú, erős, széles és mély legyen, tehát megközelítően négyszögletes nem pedig hegyes. A szemek kicsinyek, legföljebb középnagyságúak, inkább mélyen fekvők, gömbölyűek, tökéletesen zár­ tak, egymáshoz közel állók és mennél sötétebb barnák legyenek. Az orr fekete, A fogak szabályo­ sak. A pofák csekély teltsége megengedhető. Akad­ nak olyan példányok, melyeknek az átlagnál hoszszabb, de különben előbbi jellemzésnek tökéletesen megfelelő fejük van. Az ilyenek fölötte ritkák és úgy a kiállítás, mint a tenyésztés szempontjából különösen megbecsülendők.* Nyak. Hosszú, gyengén iveit, izmos. Tesf. A hát mérsékelten hosszú, egyenes és széles. A kan háta rövidebb kell, hogy legyen, a szukáé, ha erős, hosszabb is lehet. A kötés különösen erős, de ritkán rövid ; az ágyék igen széles és gyengén domború. A mellkas mérsékelt széles, de mélyebb­ nek kellene lennie, mint az a legtöbb példányon tapasztalható. A bordák dongásak, jó hátra és mélyre nyulók, minek következtében a test hengeres. Vállak és első lábak. A lábak holt-egyenesek, könyöktől a földig, jó csontúak és izmosak, a láb­ fejek meglehetősen nagyok, rövidek és magasak, az ujjak zártak, a talp erős. A lapockák hosszúak és ferdék, a hosszú felkarokkal tiszta vállszögletet képeznek. Jóllehet, a mozgás szabadsága kedvéért a vállak csekély mértékű lazasága kívánatos, kifor­ dult könyökök nem fogadhatók el.

Komondor.

Far és hátsó lábak. A far igen hatalmas, a koncok és combok izomzata (első és második nadrág) a a dús szőr alatt is feltűnő kell, hogy legyen. A széles állású hátsó lábak igen hosszúak a csípőktől a csánkokig és rendkívül rövidek a csánkoktól a földig. A forgók igen erősen, a csánkok mérsékelten haj* E sorok írójának tulajdonában van egy egész fehér, minden tekintetben „csaknem" tökéletes szuka „Luchyf Hóvirág", melynek feje 20 cm. hosszú, miből a koponyára 11 cm, az arcorra 9 cm. esik. Ezzel szemben fönti „Diving Daddy" importált neves sima fox terrier kanjának, melynek „extra hosszú és szép" fejét angol tekintélyek különösen kiemelték, feje 22 cm. hosszú, koponya 12 cm. és arcorr 10 cm. L.

sok földet takar, hosszú kutya rövid háttal s akkor mutatja magát helyesen, ha a hátsó lábfejek jó hátra esnek, ilyenkor a forgók nagyfokú hajtottságának megfelelően, a mar és far egyenlő magas, míg kényelmes állapotban a far valamivel magasabb, mint a mar. A test mélysége lehetőleg meg kell, hogy közelítse a ráma vízszintes középvonalát. A mozgás rendkívül szigorúan ítélendő meg. A jól alkotott puli egyforma könnyedséggel és szívesen üget és vágtat; a négy végtag szabályosan, nyújtottan, a föld felett alacsonyan és szabadon mozog, miközben a vállak és csánkok akciója különösen fel kell, hogy tűnjön. Az összbenyomást illetőleg, a kis kócos puli külön­ leges, eredeti jellegű ; arányos, tökéletes alkatú és mozgású, élénk, értelmes, fürge, fáradhatatlan — és hasznos kutya. * * * Puli.

lottak, mely viszonynak megfelelően a csánkok és lábfejek nagyon hátra esnek, a puli tehát sok földet takar. A csánkok nagyok és tiszták. Tehén csánkok s a hátsó lábak szük vagy bárminemű szabálytalan állása a legszigorúbban elítélendő. E fajta hátsó lábai csaknem kivétel nélkül fejlett farkaskörmökkel vannak ellátva, melyek okvetlenül eltávolítandók. Fark rövid, kinyújtva alig ér a csonkokig, igen magasan tűzött, ápolt szőrű példányoknál a hát fölé karikába kunkorított, míg elhanyagolt, nehéz szőrű példányoknál szorosan a hátra fektetett. Szőr. Gondozott állapotban hosszú, durva, laza, mindennemű göndörödéstől vagy fürtösségtől, külö­ nösen pedig zsinórosságtól tökéletesen ment, de mégsem lapos és egyenes. Az egész fej, különösen feltűnő szemöldökkel, bajusszal és szakállal, az egész test, lábak, az ujjak között is, valamint a fark, egy­ forma dúsan szőrözött. Különös figyelem fordítandó a „bokrétára" (plume), azaz a fark vízesésszerűen leomló szőrére. Elhanyagolt, természetes állapotban sem fogadható el kifejezetten fürtös és még kevésbé göndör szőr; a gondozatlan szőr összecsapzódik, az új és régi elhalt szőr keveredése következtében kócos, súlyos csomók keletkeznek, melyek köröskörül a földet seprik. A heveder tájékán a vállak és könyökök mozgása következtében csomósodás nem áll elő, a szőrözet itt gyérebbnek látszik. Az élő szőr általában az elhanyagolt példányokon sem hosszabb, minta gondozottakon, bár nyáron rövidebb, mint télen. Szín. Egész tiszta fehértől, egész tiszta feketéig minden árnyalatban, de csakis „egész" színekben; színes példányokon fehér jelzés (mellény, gallér, keselyláb, hókás fej) nem kívánatos, tarka pedig nem fogadható el. A fehér színnek hófehérnek, minden és különösen sárgás árnyalattól tökéletesen mentesnek kell lennie. Több egészszínek: világos- és sötétszürke, bors és mustár szín, a deres minden árnyalata (e színek előfordulnak álarccal és anélkül), tűzött fekete, rozsdás fekete, koromfekete. Altalános megjelenés. Keret. Mozgás. Nagyság tenkintetében igen nagy ingadozás tapasztalható és a szélsőségek kivitelével minden nagyság elfogad­ ható, bár egy középnagyságú, zömök, de nem nehéz­ kes, arányos példány a legkedvezőbb benyomást kelt. A keret inkább hosszúkás négyszög, mint négy­ zet és jól kitöltött legyen. A helyesen alkotott puli

Abból kiindulva, hogy a magyar juhászebek olyanok, amilyenek, az érdekükben haladéktalanul folyamatba teendő munkálatok három főcsoportba foglalhatók. 1. Az összes kiállítási ebfajták általános ismeretének értelmében a magyar juhászebek külön­ leges typusainak megállapítása. 2, Ezen typusoknak megfelelő kiegyenlített anyag előállítása kizárólag a magyar juhászebekből, minden idegen vér felhasz­ nálása nélkül, selectióval kapcsolatos beltenyésztés által. 3. Minden egyéb lehetséges módon és eszköz­ zel, hazafias lelkesedéssel, az ebtenyésztés szenve­ délyes szeretetével és csüggedést nem ismerő buzgó­ sággal való előbbrevitele a magyar juhászebek nemes ügyének. Éljenek a magyar juhászebek! AZ ORSZ. MAGYAR EBTENYÉSZTŐ EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÉSE. Az Egyesületet érintő levelek és egyéb kérdé­ sek Ilosvai Lajos Károly ügyezető titkárhoz, Budafok küldendők. Az Egyesület évi tagsági díja 15 korona, amely­ nek fejében az egyesület hivatalos lapja díjtalanul jár.

EGYESÜLETI HÍREK. Az 0 . M. E. E. a legnagyobb örömmel üdvözli új tagjai sorában Lendl Adolf dr.-t, az állatkert igazgatóját. Hazai ebtenyésztésünk ily módon lelkes pártfogóra talált, akinek segítségével jobb jövőnek nézünk elébe. Tagsági díjak. 1915. évi július hó 10-ig az 0 . M. E. E. tagjai közül a következők fizették be tagsági díjukat: Bernrieder Katinka, Blau Pálné, Eszterházy Miklós Móric gr., özv. Fónagy Józsefné, Fischer Ede, Fülepp Kálmán, Gosztony Aladár, Graeffl Andor, ifj. Hlatky Schlichter Lajos, Ilosvai Lajos Károly, Kossá Miklós dr., Krenedits Sándor, Lukács Bódog, Marberger Gyula, Michalup Richárd, Miksa Imre, Moser János, Rajtsán János, Rejtő Sándor dr., Takácsi Nagy József, Szemző Dezső dr. Verő Henrik, Wirker János, Wirker Béla.

KÖNYVISMERTETÉS.

Katonáinknak látcsöveket adjunk!

A madarak és fák napjáról szóló iskolai jelenté­ sek V. évkönyve, mely az 1914. évi ünnepélyekről számol be, az Országos Állatvédő Egyesület kiadá­ sában és Fodor Árpád tanár, főtitkár szerkesztésé­ ben megjelent. A 8 íves könyv 7.00 iskola jelentéséből készült tavalyi 6300-al szemben. A bevezetés hálásan közli a vallás- és közoktatásügyi miniszter és a herceg­ prímás elismerő iratait, az egyházi főhatóságoknak 31 állatvédelmi pásztorleveléről és a kir. tanfelügyelő­ ségeknek 44 körrendeletéről számol be. Erre következik a 72 kir. tanfelügyelőség és kirendeltség jelentéseinek áttekinthető ismertetése, Fiume és Horvát-Szlavonország magyar iskoláinak híradása, majd a 3 statisztikai tábla, összefoglalás, középiskoláink természetvédelméről szóló szakasz és két mintaelőadás a madarak és fák napjára dr. Gaál István egyet. m. tanár és Sztancsik László áll. polg. isk. tanár tollából. Az évkönyv ismét az intézmény nagymértékű fejlődéséről tesz tanúságot. Faültetés 2672, az Országos Ifjúsági Madárvédő Liga fogadalomtétele 3187, kirándulás 4841, közönség 3321 volt. E nagy számok mind haladást és a nemzet­ nevelő intézmény boldogulását mutatják.

A m. kir. honvédelmi minisztérium Hadsegélyző Hivatala a magyar társadalomhoz azzal a hazafias kérelemmel fordul, hogy a hősiesen harcoló katonáink küzdelmét távcsövek és más egyéb látcsöves felsze­ relések adományozásával is diadalra segíteni igye­ kezzék. A jó távcső egész csapatokat megmenthet a meg­ lepetés veszedelmétől. Az ellenség kikémlelésére is a látcső a legbiztosabb eszköz. Az a tudat, hogy katonáink harcképességét adományunkkal csak fokoz­ tuk s így a győzelemhez, mint távollevők hozzá­ járultunk, a legszebb jutalom. Az adományokat a Hadsegélyező Hivatal, Buda­ pest, IV., Váci-utca 38. sz. köszönettel fogadja.

Apró hirdetéseket elfogad a kiadóhivatal. Állatkert. \

/ p i r l c r P K l v t í ^ n V P Vadgesztenyét venne az állatkert igaz V C l U g C o Z j l C l í y C gatósága. Árajánlatot kérünk. Az aján­ dékban küldött vadgesztenyét hálás köszönettel veszi az állatkert igazgatósága.

Mufflon, vidra, mezei nyúl. fiatal mufflonokat, 1—2 fiatal vidrát és 2—3 (házban nevelt) mezei nyulat, venne. 1

U ]—J ' egy 2 éves Schettland-ponny mén csikó, 1 mtr 1 — i l d U U magas, hamuszürke, igen szép, kezes, gyermek­ kocsiba fogható.

A Magyar Királyi Természettudományi Társulat állattani szakosztálya a nyári hónapokban szakülést nem tart. A magyar entomologiai társaság minden hó első szom­ batjón este 8 órakor szakülést tart a „Mitrovétz"-féle vendéglő (Dohány-utca és Síp-u. sarkán) külön termében társasvacsoréval egybekötve, amelyen vendéget szívesen lát a társaság.

Fajdokat, császármadarat, K £ Fehér egereket Zergét

v

^ ' Árajánlat az állatkert igazgatóságának küldendő. e

n

n

é

n

(nőstény) vagy zergegidát szeretnénk venni.

T1_ UHU.

A Budapesti Aquarium és Terrarium Egyesület február hó 10-étől számított minden második szerdai napon, este 9 órakor az Arany János-utca 6. szám alatti vendéglő külön helyisé­ gében tartja összejöveteleit és ott az ügy iránt érdeklődőket szívesen látja körében, úgyszintén szívesen szolgál minden válasszal és felvilágosítással, írásbelileg, vagy szóbelileg hozzá intézett kérdésekre.

HullámOS papagály.

A „Magyar Méhészek Dzierzon Egyesülete" minden csü­ törtökön este 6 órakor tartja összejöveteleit a Gresham-Venezia kávéház (V., Ferenc József-tér) külön termében. Vendégeket szívesen lát az egyesület vezetősége.

°"

az állatkert igazgatósága.

A lepkészek asztaltársasága minden hét péntekén este 8 órakor a Keszey-féle vendéglőben (Rákóczi-út 44, sz,) össze­ jövetelt tart. Vendégeket szívesen látnak.

A Magyar Országos Ebtenyésztők Egyesülete minden kedden térsas összejövetelt rendez, amelyen vendéget szívesen lótnak. A társas összejövetel helye Wurglits-féle vendéglő külön terme (Rékóczi-út 29).

r w t a , e

|T

Fejlett uhuk kaphatók az állatkertben. Darabja 50—60 korona.

h^llómo'spapag^yXplria

12 korona.

Kuvasz, vizsla és angol-agár kölykök olcsón kaphatók az állatkertben.

MÁmo,

i u r i Q O ' 7 o k

Német juhászeb kölyköket keres-

junaszeD. k . am kiadóban. Tiszavirág, lisztkukac, szárított sáska állatkert igazgatósága venne és hangyatojás Az lisztkukacot, hangyatojást, szárított íNemei

n e

a

tiszavirágot és sáskákat.

nnnnn A kiadásért felelős: RAITSITS EMIL. nnnna

•

•

HIRDETÉSEK

A magyar királyi vallás- é s közoktatásügyi minisztertől

LOPOS GYULA 109.541/904. szám alatt elismeréssel kitüntetve :o:

irdetéseket elfogad „A Természet" és a „Mi újság a z állatkertben?" részére a kiadóhivatal. Budapest, Állatkert.

TORNASZERGYÁROS Gyártelep gépüzemre berendezve Telefon 113-44

F

A

Í1ám 8?£

SZÍJGYÁRTÓ, NYERGES, BŐRÖNDÖS É S SPORT­ CIKKEKKÉSZÍTŐJE :o :o

B U D A P E S T , VI., TERÉZ-KÖRÚT 6.

REINER ES TOBIAS ZAB-

natra ingyen és bérmentve küldök.

Telefon 113-44

•

OLBRICH L . í f t ™

III. ker.,ésLajos-utca 60. Árjegyzéket költségvetést kívá­

•

ONA D Ö M E É S T Á R S A papírkereskedő cég :::: Budapest, IV. kerület, Régi posta-utca 6. szám. Telefon-szám: 10—86. Ajánlja gazdagon felszerelt mindennemű rajz- és iroda­ szerek, községi és egyéb nyomtatványok, úgy vonalozott, mint bekötött könyvek raktárát. :o: :o: Legolcsóbb árak. •

•

•

•

: DD DD DD DD DD DD DD D DD DD DD DD DD DD DD : : DD DD DD DD DD DD DD D DD DD DD DD DD DD DD %

É S TAKARMÁNYKERESKEDŐK

BUDAPEST VII., Huszár-utca 3. sz. Telefon: József 15—80.

HALÁSZMESTER és HALNAGYKERESKEDŐ A BALATONI HALÁSZATI RÉSZV.-TÁRS. KIZÁRÓLAGOS KÉPVISELŐJE ALAPÍTVA:

Eckenberg Testvérek X.

"tEl Budapest, V.,

| u

Csáky-utca 8. szám.

4

Szerszámok, szerszámgépek é s szerszámkülönlegességek, o: o:

Telefon-szám: 168-05.

1820

*\ i

Telefon : Központi v á s á r c s a r n o k József 48-94 lakás „ 35-39 fióküzlet V., József-tér 13. „ 138-19 Sürgönycím : Z i m m e r h a l á s z m e s t e r Budapest L e v e l e k : Z i m m e r Ferenc cs. és kir. udvari szállító B u d a p e s t , Központi v á s á r c s a r n o k