Egy rendszer ezenkívül elvekre vagy normákra épül, amelyek a különbözı elemei közötti kapcsolatokat

0

Elıszó A nevelési program új megközelítése, avagy közismertebb nevén a RAP (Renewed Approach to Programme) a nemzeti cserkészszövetségek azon vezetıinek készült, akik javítani szeretnék nevelési programjukat. A RAP-ot az Európai Cserkésziroda fejlesztette ki szoros együttmőködésben az Interamerikai Cserkészirodával és a Cserkész Világiroda nevelési módszerekkel foglalkozó csoportjával. Szeretnénk köszönetet mondani az Interamerikai Cserkészirodában dolgozó munkatársainknak, elsısorban az iroda igazgatójának, Gerardo Gonzalés Erbának, aki a MACPRO-módszert kitalálta és kialakította. Elızékeny segítségük nélkül nem lettünk volna képesek összeállítani a RAP-ot. Szintén szeretnénk köszönetet mondani annak a sok nemzeti cserkészszövetségnek, amely partnerünkül szegıdött ebben a kalandban azzal, hogy részt vett a RAP-hálózatban, és beleegyezett abba, hogy kipróbálja az itt javasolt megközelítést; valamint a Cserkész Világirodán dolgozó kollégáinknak – különösen Malek Gabrnak, Philippe és Samantha Pijollet-nak, Jim Sharpnak és JeanLuc Bertrandnak – támogatásukért és segítségükért. Végül de nem utolsósorban szeretnénk értékes segítségéért hálánkat kifejezni Ermanno Ripamontinak, az Európai Cserkészbizottság tagjának, Mircea Stefannak, a Román Cserkészszövetség, a Cercetasii Romaniei oszlopos tagjának és a Bukaresti Egyetem pedagógiaprofesszorának, továbbá Perrine Lecoy családpszichológus terapeutának. Reméljük, hogy a munka eredményeként létrejött nyolc RAP-fejezet számos nemzeti cserkészszövetségnek segítségére lesz, hogy megértse és használja a RAP-ot, s ezáltal közelebb érjünk közös célunkhoz: „jobb cserkészetet több fiatalnak”. Dominique Bénard

Jacqueline Collier

regionális igazgató

nevelésiprogram-igazgató

1

ÁLTALÁNOS BEVEZETÉS A nevelési programra vonatkozó világszintő irányvonalak A nevelési programra vonatkozó világszintő irányvonalakat (World Programme Policy) a 32. cserkész világkonferencia (Párizs, 1990) fogadta el, és azon az elven alapulnak, hogy a nevelési programot nem lehet egyszer s mindenkorra meghatározni, hanem valamennyi nemzedék és valamennyi ország esetében a fiatalok mindenkori szükségleteihez és vágyaihoz kell igazítani. A nevelési program vázlatos meghatározása Ez az irányvonal a nevelési program fogalmának vázlatos definícióját használja, amely a fiataloknak kínált tapasztalat teljességét foglalja magába: •

Mit? – Amit a fiatalok a mozgalomban tesznek: a tevékenységek

•

Hogyan? – Amilyen módon ezt teszik: a módszer

•

Miért? – A mozgalom céljával és alapelveivel összhangban álló nevelési célkitőzések.

A fiatalok szükségletein és vágyain alapul Ennek a meghatározásnak elınye, hogy hangsúlyozza: mindannak, amit a fiatalok a mozgalomban tesznek a cserkészet célja és elvei felé kell irányulnia, és a cserkészmódszer alkalmazásával kell megvalósulnia. A cserkész világkonferencia által meghatározott irányvonal második kulcsfontosságú eleme, hogy egy a fiatalok „által” megvalósuló nevelési programra vonatkozik, nem pedig egy a fiatalok „számára” megvalósulóval. Ez azt jelenti, hogy a program a fiatalok vágyaiból és részvételével alakul ki, hiszen saját fejlıdésüknek és boldogságuknak ık maguk a legfıbb tényezıi. Ez azonban nem vonja magával az ösztönzı és nevelı hatású felnıtt jelenlét elutasítását. A felnıtteknek természetesen megvan a saját helyük a nevelési program fejlesztésében és megvalósításában, oly módon, hogy lehetıségeket javasolnak, alternatívákat mutatnak, valamint motiválják és támogatják a fiatalokat, hogy képességeiket teljes mértékig kihasználják. Ezek közül azonban egyik sem történhet meg a fiatalok vágyainak figyelembe vétele nélkül, és anélkül, hogy aktívan részt vennének a program fejlesztésének és végrehajtásának folyamatában. Ez a gondolkodásmód a cserkészet varázsának egyik titka. 1909-ben a chilei egyetemen egy rögtönzött beszédében Baden-Powell úgy írta le nevelési koncepcióját, hogy rámutatott: annak a csalinak (pl. giliszta vagy rovar), amelyet a horgász a horog végére tőz, általában semmi köze sincs a horgász saját étkezési szokásaihoz, hanem épp ellenkezıleg, a hal ízlésének kell megfelelnie. A lányok és a fiúk aligha azért fognak a mozgalomhoz csatlakozni, mert saját személyiségük harmonikus fejlesztése érdekli ıket. Azért válnak cserkésszé, mert lehetıséget kapnak arra, hogy izgalmas tevékenységekben vegyenek részt. Azonban ahhoz, hogy nevelı hatású legyen, egy tevékenységnek nem csupán izgalmasnak kell lennie. Abban is segítenie kell a fiatalokat, hogy megszerezzék azokat a képességeket, amelyekre saját maguk fejlesztéséhez szükségük van. A felnıttek szerepe az, hogy a fiatalok motivációját és lelkesedését egy természetes nevelıdési folyamat medrébe irányítsák. Az a fajta nevelési program, amelyet a RAP támogatni remél, nevelési célkitőzésekre épül. Hiszszük, hogy nem csak a nevelıknek, hanem maguknak a fiataloknak is tudatában kell lenniük azoknak az attitődöknek, tudásnak és képességeknek, amelyeket a cserkész nevelési program fejlıdésük kiegészítése érdekében javasol számukra. Az a nevelési program, amely csupán tevékenységeket javasol az ezeket alátámasztó nevelési célkitőzések nélkül, azt kockáztatja, hogy beleesik az „aktivizmus” csapdájába: önmagukért végzett tevékenységek, amelyek passzív módon ismét2

lıdnek, minıségük pedig fokozatosan romlik. Ha egy program nem célokra irányul, akkor elıfordulhat, hogy nem lehet világosan megérteni, és nem lehet új igényekhez alakítani. Gyorsan elöregszik, és végül elavul. A cserkészet arra törekszik, hogy a fiatalokat tegye felelıssé saját fejlıdésükért. Arra próbálja ösztönözni ıket, hogy tanuljanak önmaguknak ahelyett, hogy passzívan elfogadnának egységesített utasításokat. Ezért alapvetı fontosságú, hogy olyan nevelési célkitőzésekkel segítsük ıket, amelyek saját fejlıdésük szempontjából relevánsak. A nevelési program olyan célkitőzésekre épül, amelyekhez a fiatalok ragaszkodnak. Az életkor növekedésével ezek a célkitőzések egyre személyesebbé válnak. A fiatalok nem csak azért csatlakoznak a mozgalomhoz, hogy érdekes tevékenységekben vegyenek részt, hanem azért is, hogy választ találjanak szükségleteikre és vágyaikra. Ha egy szövetség a serdülıknek már nem vonzó, toborzását pedig 14 év alattiakra korlátozza, az annak a jele, hogy nevelési programját kizárólag felnıttek tervezték, anélkül, hogy megvitatták volna a fiatalokkal, és anélkül, hogy figyelembe vették volna vágyaikat. Kultúrákhoz és nemzedékekhez igazítva A fiatalok világának saját dinamizmusa van, amely változatos és állandóan változó érdeklıdési területekre összpontosul. Ezért nem lehet egy valódi nevelési programot egyszer s mindenkorra meghatározoni. A nevelési programra vonatkozó világszintő irányvonalak (World Programme Policy) kijelenti, hogy az egyes nemzeti szövetségek nem csak hogy szabadon alakíthatják ki saját konkrét tevékenységeiket, módszereiket és nevelési célkitőzéseiket, hanem rendszeresen felül is kell vizsgálniuk nevelési programjukat annak érdekében, hogy azt a fiatalok és a társadalom egészének alakuló világához igazíthassák. Változatlan elemek és változó elemek A cserkészmozgalom erıssége abban a bámulatos képességében rejlik, hogy nagyban különbözı körülményekhez és kultúrákhoz is képes alkalmazkodni. De nem veszélyezteti-e ez a rugalmasság identitását és egységét? Tegyük fel, hogy lehetıségünk lenne, hogy kedvünk szerint alakítsuk a cserkészet elemeit. Hogyan lehetne elegendı közös dolgot megtartani ahhoz, hogy még egy és ugyanazon mozgalom tagjaiként azonosíthassuk magunkat? A kérdés megválaszolásához különbséget kell tennünk alapvetı és nem változtatható elemek, illetve változtatható elemek között: •

A változatlan elemek a globális szinten meghatározott cél, alapelvek és módszer;

•

A változtatható elem az alapelvekre épülı nevelési program, amely aszerint változik, hogy alkalmazkodjék az egyes korok és társadalmak igényeihez (1. ábra).

A változatlan és a változó elemek valójában nem állnak ellentmondásban. Sokkal könnyebb valamit különbözı helyzetekre alkalmazni, ha világos és jól meghatározott alapvetı elemekre támaszkodhatunk.

Nevelési rendszer Mi az, hogy rendszer? Minden rendszer elsı jellemzıje, hogy egy cél felé irányul, ami egyben a rendszer szerkezetét is meghatározza. A rendszer különbözı, egymással kölcsönhatásban álló elemeket tartalmaz. Egy dinamikus egész, amelynek teljessége több, mint egyes alkotóelemeinek összege. 3

Egy rendszer ezenkívül elvekre vagy normákra épül, amelyek a különbözı elemei közötti kapcsolatokat irányítják. A cserkészet nevelési rendszer. Más szóval a fiatalok nevelésének céljára irányul, és különbözı elemei az alapelvekkel összhangban kapcsolódnak egymáshoz. A cserkészet nyílt nevelési rendszer. Ez azt jelenti, hogy állandó kölcsönhatásban áll társadalmi környezetével. A cserkészet nevelési rendszerének különbözı szintjei A cserkészet nevelési rendszere különbözı szinteken értelmezhetı (1. ábra): Alapvetı, változatlan elemek A cserkészet alapvetı elemeit a Cserkészmozgalom Világszervezetének (World Organisation of the Scout Movement, WOSM) alapszabálya (World Constitution) határozza meg: cél, alapelvek és módszer. A cserkészet nevelési rendszere ebbıl az eredeti forrásból ered. Minden új nevelési programnak és a létezı programok minden módosításának ezeken a változatlan elemeken kell alapulnia, mert a cél, az alapelvek és a módszer a cserkészmozgalom identitásának és egységének a záloga. A nevelési program fejlesztése Minden nemzeti cserkészszövetségnek kötelessége, hogy kialakítsa és rendszeresen újragondolja nevelési programját, amely a cserkészet alapvetı elemein alapul, és figyelembe veszi a fiatalok szükségleteit és vágyait. Ezek a szükségletek és vágyak azon társadalmi-kulturális környezet szerint változnak, amelyben a fiatalok élnek. Ezért nem hasznos, ha egy szövetség lemásol egy nevelési programot, amelyet egy más környezetben mőködı szövetség fejlesztett ki. A nevelési programok ráadásul nemzedékrıl nemzedékre változnak, mert a társadalom maga is változik. Ez az oka annak, hogy a nevelési programot rendszeresen aktualizálni kell, miközben tiszteletben tartjuk a mozgalom alapvetı elemeit. A RAP azért jött létre, hogy segítsen elérni ezt a célt.

4

5

A nevelési program terjesztése Nem elég megtervezni egy jó programot a fiataloknak. Széles körben ismertté is kell tenni. A programot szerte a szövetségben elterjeszteni fáradságos feladat. Elıször is kitőnı minıségő kiadványokra van szükség, amelyek – a vezetıknek és a fiataloknak egyaránt – közérthetık és tetszetısek. Ennél azonban többet kell tenni. Közvetlen kapcsolatot kell teremteni azokkal a vezetıkkel, akik a nevelési program végrehajtásáért felelısek, tehát be kell mutatni és érthetıen el kell magyarázni nekik. A program terjesztése szorosan kapcsolódik a vezetıképzésez és a vezetık támogatásához. Más szóval, amikor egy szövetség elhatározza, hogy felfrissíti nevelési programját, akkor párhuzamosan kell dolgoznia a nevelési program fejlesztésén, a terjesztés támogatása érdekében eszközök létrehozásán és helyi szinten mőködı vezetıinek toborzásán, képzésén és támogatásán (lásd Végkövetkeztetés: A felnıttek, akikre szükségünk van). A nevelési program végrehajtása A jó nevelési programnak vannak bizonyos jellemzıi: • Hőség Tiszteletben kell tartania a cserkészet alapvetı elemeit (cél, alapelvek és módszer). • Relevancia Meg kell felelnie az adott kor és adott ország fiataljait jellemzı szükségleteknek és vágyaknak. • Megvalósíthatóság Helyi szintre alkalmazhatónak és könnyen végrehajthatónak kell lennie. Errıl az utolsó jellemzırıl gyakran megfeledkezünk. Néhány szövetség megtapasztalta ez, amikor – elméletileg – rendkívül érdekes és vonzó programot fejlesztett ki. A gyakorlatban azonban gyorsan kiderült, hogy túlságosan merev vagy nehezen hajtható végre. Sokkal inkább kívánatos egy viszonylag szerény nevelési programot kialakítani, amelyet a vezetık 90%-a valószínőleg sikeresen tud kivitelezni, mint egy rendkívül nagyratörı programot, amelyet azonban csak a rendkívül tapasztalt vezetık képesek megvalósítani. A siker biztosítására szorosan össze kell kapcsolni a nevelési programra és a felnıtt vezetıkre vonatkozó irányvonalakat. Világszerte jelen lévı nevelési mozgalomként a cserkészet sikere abban a képességében rejlik, hogy harmonikus és kreatív módon képes kombinálni ezeket a különféle szinteket: az alapelvek globális szintő meghatározásától kezdve a nevelési program helyi közösségben történı végrehajtásáig.

A nevelési program új megközelítése (RAP) A RAP a cserkészet alapvetı elemeire (cél, alapelvek és módszer) épülı szisztematikus megközelítés, amelynek célja, hogy segítségével a nevelési programot egy-egy nemzedék szükségleteihez és vágyaihoz lehessen alakítani. Nyolc lépésbıl áll (2. ábra): Nyolc lépés 1.

Nevelési ajánlat meghatározása, a fiatalok jelenlegi szükségleteinek és vágyainak elemzés és erre a megfelelı nevelési válasz megjelenítése, összhangban a mozgalom céljával, elveivel és módszerével.

2.

Személyes növekedési dimenziók meghatározása, amelyek az egyén személyiségének valamennyi dimenziójára kiterjednek. 6

3.

Végsı nevelési célkitőzések meghatározása, amelyek (a személyes növekedés valamennyi dimenzióban) egyértelmően meghatározzák azokat az eredményeket, amelyekrıl elvárható, hogy egy fiatal elérje ıket, mire elhagyja a mozgalmat.

4.

Az egyes korcsoportok és korosztályok meghatározása a fiatalok különbözı fejlıdési szakaszainak alapján.

5.

Korosztályi nevelési célkitőzések megállapítása, amelyekben realisztikusan vannak leírva az elérendı tudástartalmak, képességek és attitődök.

6.

A fiataloknak olyan, tapasztalatot kínáló tevékenységek kifejlesztése, amelyek lehetıvé teszik számukra, hogy elérjék a meghatározott nevelési célkitőzéseket.

7.

Az általános cserkészmódszer alapján korosztályi módszerek kialakítása és egyes korcsoportokra való alkalmazása.

8.

Személyes haladási rendszer felépítése, hogy segítse a fiatalokat saját személyes célkitőzéseik kialakításában, és motiválja ıket az elırehaladásra.

7

Hogyan fejlesszük ki nevelési programunkat? A korosztályok közötti összhang A RAP egyik jellemzıje, hogy egészként tekint a különbözı korosztályokon átívelı nevelési programra. Sok cserkészszövetség elköveti azt a hibát, hogy különbözı korosztályi nevelési programokat tesz lehetıvé, anélkül hogy ezek összhangban állnának egymással. Ennek a problémának az okai gyakran egészen a mozgalom kezdeteiig visszakövethetık. A cserkészet eredetileg a 12–16 éves serdülıket célozta meg. A farkaskölyök korosztály csak az 1920-as években jött létre a 8–12 éves gyermekeknek, a 16–22 éves fiatal felnıtteknek szóló rover korosztály pedig még késıbb. A korosztályok természetes módon alakították ki a korcsoport jellegzetességeinek megfelelı speciális elemeiket, és az évek során sajátos hagyományokra és kultúrára tettek szert. Ennek következtében eltőnt vagy érzékelhetetlenné vált a korosztályok közötti szükséges folytonosság. Ez a szituáció igen ártalmas. A nemzeti cserkészszövetségnek nincs többé általános nevelési ajánlata, a nevelési célkitőzések többé nem biztosítják a folytonosságot és nagyon nehézzé válik az egyik korosztályból a másikba való átmenet. Bizonyos mértékig persze egyértelmően kívánatos a korosztályok közötti különbség, hogy megakadályozza az egyhangúságot és új érdeklıdést ébresszen. Veszélyes azonban azt megengedni, hogy egy-egy korosztály saját specialitásaiba vagy önmagába zárkózzék, elvágja magát a többitıl és egyre specifikusabb módszertant alakítson ki, tekintet nélkül arra, hogy mi történik a fiatalabb vagy az idısebb korosztályokban. Az egyes korosztályok által kínált nevelési program számára alapvetı, hogy kapcsolódjék a többi korosztályi programhoz, és összhangban álljon a szövetség nevelési ajánlatával. Ezt tekintve világos, hogy még ha a nemzeti szövetség csak egyetlen korosztály nevelési programját is akarja felülvizsgálni, akkor is figyelembe kell vennie a többi korosztályi programra gyakorolt hatást, hogy így megırizze az egésznek a szükséges koherenciáját. A RAP jól használható erre a célra. Három fı szakasz A fent leírt nyolc lépés nem egy lineáris folyamat része. Tulajdonképpen három fı szakaszba csoportosíthatók (3. ábra): a)

Célok kitőzése (1–3. lépés);

b)

A korosztályok megszervezése (4–5. lépés);

c)

A rendszer mőködtetése (6–8. lépés).

8

9

• Célok kitőzése Ez a szakasz az egész szövetséget érinti. Minden szinten alapos eszmecserével kell járnia, hogy széles körő konszenzust lehessen elérni, és így minden vezetı elkötelezıdjék a szövetség létének alapvetı oka – vagyis a nevelési ajánlat és az abban javasolt végsı nevelési célkitőzések – mellett. • A korosztályok megszervezése Ez a szakasz inkább technikai jellegő. Arról szól, hogy – egy adott társadalomban, egy konkrét pillanatban – elemezzük a fiatalok fejlıdésének különféle szakaszait azért, hogy megállapíthassuk azokat a korcsoportokat, amelyeket a szövetségnek figyelembe kell vennie, amikor meghatározza korosztályi rendszerét és az egyik korosztályból a másikba történı átmenetet. Itt egy-egy korcsoportra szakosodott embereket kell felkérni, hogy alakítsák ki a rendszert, és olyan nevelési célkitőzéseket fogalmazzanak meg minden egyes korosztály számára, amelyek összhangban állnak a végsı nevelési célkitőzésekkel. • A rendszer mőködtetése Ez a szakasz arra irányul, hogy megtaláljuk azokat a módokat, amelyeken a nevelési célkitőzések elérhetık, miközben figyelembe vesszük a különbözı korú fiatalok érdeklıdését. Olyan tevékenységeket kell tervezni, amelyek megfelelnek a kiválasztott nevelési célkitőzésnek, az általános cserkészmódszert az adott korcsoportra alkalmazzák, így korosztályi módszereket hoznak létre. Ezenkívül ki kell alakítani a személyes haladási rendszert. Ezeket mind ki kell próbálni a „terepen”, kísérleti rajokban.

Országos programbizottság Minden cserkészszövetségnek rendelkeznie kell egy országos programbizottsággal vagy munkacsoporttal. Ennek a bizottságnak a feladata a korosztályok felügyelete és annak biztosítása, hogy nevelési ajánlataik összhangban álljanak egymással. Az országos programbizottság általában a különféle korosztályok országos szakvezetıibıl áll, és a nevelési programért felelıs országos szakvezetı vezeti. A bizottsághoz tartozhatnak még egyes területekre specializálódott vezetık is (vízi cserkészet, fogyatékosokkal való cserkészet, koedukáció stb.). A RAP megvalósítását az országos programbizottság felelısségi körébe kell utalni. Elengedhetetlen azonban a szoros együttmőködés az országos programbizottság és a felnıtt vezetıkkel foglalkozó országos bizottság között, hiszen ez utóbbi foglalkozik a cserkészetben tevékenykedı felnıttek toborzásával, képzésével, támogatásával és irányításával. Szervezeti felépítés Mielıtt alkalmazni kezdenénk a megközelítést, megfelelı cselekvési tervet kell összeállítanunk, amelyhez a következı szervezeti felépítés javasolható (4. ábra). •

Az országos programbizottság a szövetség országos testületének (tanács vagy bizottság) felügyelete alatt dolgozik, amelynek rendszeresen haladási jelentéseket nyújt be. Az a szerepe, hogy elıkészítsen egy tervet, amelyet az országos testület hagy jóvá, mielıtt benyújtanák egy demokratikus döntéshozó testületnek, például a szövetség közgyőlésének.

10

•

Alapvetı fontosságú azoknak a szakértıknek a megtalálása, akik a bizottság munkáját támogatni tudják. Ezek lehetnek belsı szakértık (olyan cserkészvezetık, akik az ifjúsági nevelési program egyik területén különösen képzettek) vagy külsı szakértık (szociológusok, oktatási szakemberek, speciális nevelık stb.).

•

Különbözı térségekben kísérleti csapatokat kell kiválasztani. Ezekben a csapatokban tapasztalt vezetıkre van szükség, hogy a terepen is tesztelni tudják a bizottság elképzeléseit és javaslatait.

11

•

Mivel semmi értelme feltalálni a spanyolviaszt, tanácsos más hazai vagy külföldi cserkész és nem cserkész nevelési szervezetekbıl hálózatot szervezni, amelynek révén meg lehet osztani a hasonló területeken már megszerzett tapasztalatokat vagy elvégzett kísérleteket.

•

Végül kívánatos létrehozni egy irodával támogatott állandó ötletközpontot, ahol legalább két alkalmazott – egy vezetı és egy titkár – dolgozik. Ez a központ nyomon követi a munkát, összegyőjti a hasznos dokumentációt, jelentéseket ad ki és terjeszt, továbbá biztosítja az öszszes érintett (bizottsági tagok, szakértık, kísérleti csapatok, más szervezetek stb.) közötti zökkenımentes kommunikációt.

Cselekvési terv és költségvetés A nevelési program – akár csak részleges – felülvizsgálata vagy fejlesztése hosszú és kényes feladat. A nyolc lépés végrehajtása elkerülhetetlenül hónapokat vagy akár éveket vesz igénybe. Ezért életbevágó egy cselekvési terv összeállítása, amely meghatározza a különféle feladatokat és ezek felelıseit, illetve felvázol egy menetrendet. Hasonlóképpen költségvetést is készítenünk kell, hogy fedezni tudjuk a különféle felmerülı költségeket: találkozók, utazás, posta, telefon, jelentések elkészítése és fénymásolása stb. RAP-fejezetek Mielıtt munkához látnának, az országos programbizottság felelıseinek meg kell ismerkedniük a RAP-pal. Ehhez az Európai Cserkésziroda a következı anyagokat készítette el: •

A nyolc RAP-fejezet 1–8-ig számozva, amelyek bemutatják a folyamat lépéseit;

•

Ennek végén a Következtetés: a felnıttek, akikre szükségünk van nem más, mint a felnıtt vezetıkre vonatkozó irányvonalak bemutatása, amely szorosan kötıdik a RAP-hoz;

•

A Zöld-sziget egy kitalált szereplıkkel játszódó történet, amely azt mutatja be, hogy egy országos vezetıkbıl álló munkacsoport hogyan ismerkedik meg a RAP-pal.

12

RAP – 1. fejezet

Nevelési ajánlat Bevezetés Ez a fejezet arra szolgál, hogy segítsen a szövetségetek nevelési ajánlatának kidolgozásában. Ez a RAP-folyamat elsı lépése. Azt ajánljuk, hogy kezdésként olvassátok el A Zöld-sziget elsı fejezetét, amely bemutatja a feladat megoldásának egy lehetséges módját. Az ajánlatotokat néhány évenként felül kell vizsgálni, hogy releváns és vonzó maradjon. Fontos, hogy elıször a nevelési ajánlat legfontosabb összetevıit vegyük szemügyre. Fogalom A nevelési ajánlat lehetıvé teszi, hogy egy adott közösségnek elmagyarázzuk, hogyan elégíti ki a cserkészszövetség a fiatalok nevelési szükségleteit, összhangban a mozgalom céljával, alapelveivel és módszerével. Célkitőzések •

A szülıknek és a közösségnek bemutatni a mozgalmat és azt, amit a fiataloknak kínál, valamint egyértelmően elkötelezıdni ezek mellett.

•

Kifejezni a mozgalom céljait oly módon, hogy ezek alapján nevelési célkitőzéseket lehessen meghatározni.

•

A felnıtt vezetıket arra ösztönözni, hogy vonzó programot kínáljanak a fiataloknak, és elkötelezıdjenek a fiatalokkal fenntartott nevelési kapcsolat bizonyos stílusa mellett.

Tartalom •

Elemzés a fiatalok fı szükségleteirıl és vágyairól, valamint azokról a lehetıségekrıl és veszélyekrıl, amelyekkel mindennapjaikban szembenéznek.

•

A cserkészet által adott válaszok: a szövetség által ajánlott általános nevelési célok; azok a tulajdonságok, amelyekrıl elvárható, hogy egy fiatal elsajátítsa addigra, amikor elhagyja a mozgalmat.

•

A szövetség által e célok elérése érdekében felajánlott nevelési program és szolgáltatások; a fiatalok és a felnıttek közötti kapcsolat javasolt típusa.

13

Hogyan alakítsuk ki a nevelési ajánlatot? A nevelési ajánlat kialakítása során számos lépés különíthetı el. 1. Helyzetelemzés készítése Az országos programbizottságnak (vagy az általa kinevezett munkacsoportnak) az adott helyzet elemzésével kell kezdenie, mégpedig azzal, hogy milyen szolgáltatásokat nyújt a szövetség. A cserkészszövetség csak akkor remélheti, hogy tagokat tud szerezni és ezeket meg is tudja tartani, ha megfelel az igényeiknek. Hasonlóképpen nem tehet szert partnerekre (hatóságok, helyi közösségek, egyházak stb.) és nem részesülhet a támogatásukban, ha legalább néhány elvárásuknak meg nem felel. Ezért szükséges összeállítani a legfontosabb felhasználók és partnerek listáját, és meghatározni azokat az elvárásokat, amelyek a szövetség munkájára hatással vannak. a) Partnerek és felhasználók azonosítása Fiatalok Amint ezt a Cserkészmozgalom Világszervezetének alapszabálya is kimondja, a cserkészet: fiataloknak szóló nevelési mozgalom. A „fiatal” 26 éves vagy az alatt fiúkat és lányokat takar. E kor fölött már nem felel meg a cserkészet nevelési programja. A fiatalokkal való munka nem csupán szükségleteik és vágyaik elemzését jelenti, hanem azt is, hogy lehetıségeket adunk nekik véleményük kifejezésére és a mozgalom döntéshozatali folyamatában való részvételre. Ez elsısorban a helyi rajokban történhet meg, az életkor függvényében: a farkaskölykök, a cserkészek és a roverek ösztönzést kapnak, hogy közvetlenül vállaljanak felelısséget ırsük és rajuk mőködéséért. Részt vesznek a tevékenységek kiválasztásában, megszervezésében és értékelésében. Ily módon közvetlenül fejezıdnek ki és elemezhetık érdeklıdési területeik, szükségleteik és vágyaik. A legidısebbeket (kószák és roverek) arra ösztönzik, hogy a tanácsok ülésein és a fórumokon való részvétellel még nagyobb szerepet vállaljanak a nevelési program kialakításában és megfelelı alkalmazásában. Ez alapítónk ajánlásának is megfelel: „A fiút kérdezd.” Ugyanakkor nem elég, ha a fiatalok állandóan kifejezhetik véleményüket a mozgalomban. Finomabb és szisztematikusabb elemzéseket kell végezni, amelyeknél nem csupán a mozgalomban tagként jelen lévı fiatalokra összpontosítunk, hanem azokra is, akiket el szeretnénk érni. A mozgalomnak mindenki számára nyitottnak kell lennie, a „fiatal” kifejezés pedig különféle kategóriákat tartalmaz: •

Fiúk és lányok, fiatal férfiak és fiatal nık

A cserkészmozgalom legalább fél évszázada nemre való tekintet nélkül nyitott minden fiatal elıtt. Viszont ennek a döntésnek a nevelési hatását nem vették mindig eléggé figyelembe. Választ ad-e nevelési ajánlatunk a lányok és a fiúk igényeire? Hogyan biztosítunk mindkét nemnek azonos lehetıségeket, és hogyan segítjük ıket abban, hogy megtanuljanak a kölcsönös megértés és tisztelet légkörében együttmőködni? •

Különbözı korú fiatalok, különös hangsúllyal a serdülıkön

A cserkészmódszer tulajdonképpen attól kezdve már mőködıképes, hogy a gyermek képes egy csoportban együttmőködni, ám elsısorban a serdülık számára alkalmas. A szövetség tagságában a serdülık aránya jó fokmérıje a nevelési program minıségének. •

Különbözı társadalmi-kulturális hátterő fiatalok

Küldetésének teljesítése érdekében a mozgalomnak erıfeszítéseket kell tennie, hogy azokat is elérje, akiknek a leginkább szükségük van nevelési támogatására. Nem szabad a toborzást csupán a középosztályra vagy a legkiváltságosabb hátterőekre korlátozni. A hátrányos helyzető területekrıl

14

származó fiataloknak és a testi, szellemi vagy szociális fogyatékossággal élıknek szintén joguk van részt venni a cserkészetben. A mozgalomnak igen nagy kreativitásról kell tanúbizonyságot tennie, hogy nevelési programját és struktúráit az ı elvárásaikhoz tudja igazítani. Ezenkívül arról is gondoskodnia kell, hogy a magáról közvetített kép ne riassza el a különbözı hátterő fiatalokat a csatlakozástól. Partnerek •

Szülık

Egy nevelési mozgalomnak létfontosságú, hogy felkeltse a szülık érdeklıdését, és megnyerje bizalmukat. Manapság számos szülı mélységesen aggódik gyermekei nevelése miatt. Azt várják az iskolától, hogy különféle ismeretekkel felvértezett fiatalokat adjon, azonban rájönnek, hogy az iskola nem képes mindig segíteni nekik, hogy nélkülözhetetlen értékeket tegyenek magukévá vagy kiegyensúlyozott legyen a személyiségük. A szülık ezért vélhetik úgy, hogy érdemes egy olyan mozgalmat támogatni, mint a cserkészet. Ráadásul ha elvárásaik teljesülnek, a szülık rendkívül hatékony támogatókká válhatnak, vagy akár aktív szerepet is vállalhatnak a mozgalomban. •

Tanárok

Sok cserkészvezetınek tanár vagy nevelı a foglalkozása. A cserkészetet szakmai tevékenységük természetes kiegészítésének látják, különösen mert a fiatal személyiségének egészére összpontosít, és lehetıvé teszi, hogy informálisabb és így valószínőleg szorosabb kapcsolatba kerüljenek a fiatalokkal. Ezért természetes, hogy a cserkészet partnert és szövetségest találhat az iskolákban mind potenciális felnıtt vezetıket, mind erkölcsi és anyagi támogatást tekintve (információ, eszközök, épület stb.). •

Egyházak

Történelmileg nézve az egyházak és más vallásos csoportok számottevı támogatást nyújtottak a szövetségnek. Fejlıdéséhez mind erkölcsi, mind anyagi szempontból jelentısen hozzájárultak. Ehhez hasonlóan a cserkészet is sokat tett, hogy fenntartsa vagy újjáélessze sok vallásos közösség dinamizmusát. Ez ma is igaz, és ezért rendkívül fontos a mozgalomnak, hogy megbecsülje ezt az együttmőködést. •

Helyi és országos hatóságok

A hatóságok – akár a helyi közösségekben, akár országos szinten – nem lehetnek közömbösek a fiatalok nevelésére és szabadidejére irányuló kérdések iránt. A cserkészetnek figyelmes és megbízható partnernek kell mutatkoznia irányukban. A cserkészetnek – más ifjúsági szervezetekkel együtt – feladata, hogy olyan politikai irányvonalak kialakításához járuljon hozzá, amelyek valóban figyelembe veszik az új nemzedékek szükségleteit és vágyait. Igyekeznie kell, hogy a hatóságok azon a megérdemelt erkölcsi és anyagi támogatáson túl is elismerjék tevékenységeit. •

Vállalatok

A vállalatok szintén lelkes támogatói lehetnek a cserkészetnek, hogy segítsék a fiatalokat hasznos képességek elsajátításában, és így javuljon a vállalat imázsa. Egy sikeres és népszerő – és a cserkészet értékeit osztó – vállalattal való partnerség vonzóbbá teheti a cserkészetet a fiatalok és más partnerek számára. •

Más ifjúsági szervezetek

Más ifjúsági szervezeteknek értékes tapasztalataik vannak az ifjúsági munka terén. Ha ilyen szervezetekkel partnerséget kötünk, akkor megoszthatjuk tudásunkat és képességeinket, a cserkészet pedig erısebb szerepet játszhat az ifjúságpolitika meghatározásában.

15

b) A szükségletek és az elvárások azonosítása A bizottság két-három tagjának az legyen a feladata, hogy összegyőjtenek minden használható statisztikát és felmérést, amely az országban a gyermekekre és a fiatalokra vonatkozik. Ez világos képet fog adni az egyes korcsoportokba tartozó lányok és fiúk számáról és arról, hogy mekkora hányaduk vesz részt a cserkészetben (elterjedtségi ráta / „piaci részesedés”). Rendelkezésre álló statisztikák Az elérhetı statisztikákból különféle mennyiségi információkra tehetünk szert, például: •

A fiatalok megoszlása szüleik társadalmi-szakmai háttere szerint;

•

Iskolai sikerességi vagy bukási ráta (a különbözı iskolákat képesítéssel vagy anélkül befejezı fiatalok aránya, társadalmi-szakmai háttere szerint);

•

A gyermekek és serdülık fıbb egészségügyi problémái (iskolaorvosi statisztikák vagy minisztériumi statisztikák);

•

Családok összetétele: családonkénti gyermekszám, válások aránya, egyszülıs családok stb.;

•

Fiatal tagok aránya az önkéntes szervezetekben: sportegyesületek, kulturális egyesületek stb.

A fiatalok érdeklıdési körérıl és vágyairól is vannak felmérések, amelyek rendkívül érdekes dolgokra világíthatnak rá, például kedvelt szabadidıs tevékenységekre, a családban vagy az iskolában elıforduló legjelentısebb problémákra, a felnıttekkel való kapcsolathoz főzıdı elvárásokra, a jövıvel kapcsolatos kérdésekre, értékekre stb. A szülık elvárásainak azonosításához hasznos segítséget nyújthatnak a szülı-tanár egyesületek. A családi egyesületek szintén végeznek felméréseket tagjaik körében; ezek eredményei szintén érdekesek lehetnek a cserkészet számára. Saját felmérések és kérdıívek Érdemes megfontolni, hogy vállalkozzunk-e egy specifikus felmérésre általában a fiatalok vagy konkrétan a mozgalom tagjai között. Európa számos cserkészszövetsége készített már ilyen típusú felméréseket. Egy ilyen felmérés költségei ugyan viszonylag magasak, ám támogatónak megnyerhetünk partnereket a magánszektorból (vállalatok, alapítványok) vagy az államiból (egyetemek, kutatóintézetek, oktatási vagy ifjúsági minisztérium). Például szociológiai intézetek is érdeklıdhetnek a cserkészettel való együttmőködés iránt. Az intézet adhat önkéntes teameket, akiket ki lehet képezni arra, hogy kérdıív alapján interjút készítsenek fiatalokkal. Számos ifjúsági szervezet esetében arra is lehetıség van, hogy egy ilyen felmérés elvégzésében együttmőködjünk, például a nemzeti ifjúsági tanács keretében. A cserkészszövetségnek viszont mindenképpen kell igyekeznie, hogy benne legyen a kísérleti csoportban, hogy így felvétethesse a felmérésbe azokat a kérdéseket, amelyek számára a leginkább relevánsak. Bár érdekesebbnek tőnhet egy olyan felmérés, amely a mozgalmon kívül fiatalokat szólítja meg, hiszen az a népességnek nem egy kiválasztott mintájára vonatkozik, azonban egy belsı felmérés is hasznos lehet. Ennek segítségével azonosíthatjuk fiatal tagjaink érdeklıdési körét és vágyait, és meghatározhatjuk, hogy a mozgalom mekkora mértékben felel meg ezeknek. Ez elvégezhetı például egy kérdıívvel a cserkészújságban, vagy egy olyan kérdıívvel, amelyet elküldünk a helyi csapatoknak, akik alapos beszélgetések során töltik ki. Az ilyen típusú felmérések olyan speciális részt is tartalmazhatnak, amely a szülık nézeteire és elvárásaira kérdez rá. A kérdıívek vagy interjúrácsok helyes elkészítéséhez nélkülözhetetlen a szakmai jellegő segítség. A felmérés megtervezésének legkorábbi szakaszától kezdve szintén szükséges annak mérlegelése, hogy a szövetség számára milyen technikák lennének a legalkalmasabbak az összegyőjtött adatok feldolgozására és bemutatására. A legjobb megoldás, ha egy egyetemmel vagy más felsıoktatási intézménnyel lépünk partnerségre.

16

Olyan cserkészszövetségektıl is kérhetünk segítséget, amelyek már sikeresen elvégeztek ilyen belsı felméréseket. Tanácskozások és testületek A felmérések használata valószínőleg nem a legjobb módszer arra, hogy a mozgalom többi partnerének elvárásait meghatározhassuk. Szerencsésebb regionális és nemzeti szintő tanácskozásokat szervezni, amelyek során a cserkészvezetık megbeszéléseket folytathatnak a papság tagjaival, a helyi hatóságok képviselıivel, a tanárokkal stb. Ezek a találkozók lehetıséget adnak a partnereknek, hogy kifejtsék a fiatalok neveléséhez és a cserkészethez kapcsolódó elvárásaikat. Az országos programbizottságnak össze kell állítania egy olyan háttérdokumentumot, amely segítséget jelent ezeknek a tanácskozásoknak a megszervezéséhez. A testületeknek a fiatalok körében korábban elvégzett felmérések eredményeit is be lehet mutatni, hogy reagáljanak rájuk és tegyenek észrevételeket. 2. A megállapítások megvitatása A kérdıívek és a tanácskozások ereményeinek feldolgozása után össze lehet állítani egy listát egyrészt a fiatalok szükségleteirıl és vágyairól, másrészt pedig a különbözı partnerek elvárásairól (lásd 5. ábra). Csak a legfontosabb elemeket kell felsorolni. Ezek után szükség van arra, hogy meghatározzuk, képes-e a cserkészszövetség ezeknek az igényeknek vagy elvárásoknak valamilyen módon megfelelni. A felsorolás felhasználható arra, hogy a szövetség minden szintén vitát indítson. Fontos, hogy a nevelési ajánlat megvitatásába, megszövegezésébe és elfogadásába a szövetségnek a lehetı legtöbb szintje be legyen vonva. A véleménycseréhez és a javaslattételre ideális alkalmak az országos és regionális konferenciák, illetve a vezetıképzés és más mőhelytalálkozók. A tagoknak meg kell vitatniuk a felmérések visszajelzéseit és a szükségletek és elvárások listáját, valamint meg kell határozniuk, hogy a cserkészet által adott jelenlegi válasz megfelelı-e, vagy lehet még rajta javítani. Az elképzeléseket különbözı fejezetekbe célszerő rendezni (fiatalok, szülık, hatóságok stb.), és az országos programbizottságnak érdemes összegyőjteni ıket, hogy késıbb belefoglalhassa ıket a nevelési ajánlatba.

17

Példák (fiatalok): • A 12–16 éves fiatalok lelkes érdeklıdést mutatnak a szabadtéri programok és a környezetvédelem iránt. A korosztály nevelési programjában fontos a táborozás és a szabadtéri tevékenységek, viszont nem kap elég hangsúlyt a környezeti nevelés. •

A 16–22 éves fiatalok nagyon aggódnak szakmai jövıjükért. Eleddig semmi sem történt, hogy megfeleljünk ennek a szükségletnek. A legidısebb korosztály nevelési programjának szakmai orientációs és munkatapasztalat szerzésére irányuló elemeket is tartalmaznia kell.

Példák (szülık): • A szülık és egyes tanárok félnek, hogy a cserkészet túl sok idıt vesz igénybe a gyerekek életébıl, és ez károsan befolyásolhatja tanulmányaikat. Ezt eddig nem vettük figyelembe. Hatékonyabban kell rámutatni arra, hogy a cserkészet nevelési programja milyen módon hat pozitívan a fiatalok iskolai sikerére. •

Az egyház képviselıinek támogatásával sok szülı azt várja a cserkészettıl, hogy szilárd nevelést adjon lelki és erkölcsi értékekbıl. A fogadalom és a törvények minden korosztályban fontos nevelési elemek, viszont a vezetık úgy érzik, hogy meglehetısen felkészületlenek a spirituális nevelés témájában. Erıfeszítéseket kell tenni ezen a téren.

Példák (állami szféra): • A hatóságok képviselıi a tanácskozásokon számos alkalommal megemlítették, hogy érdeklıdnek a cserkészszövetség által szervezett közösségfejlesztı projektek iránt: játszóterek építése a hátrányos helyzető térségekben élı gyermekeknek, mőemlékek felújítása stb. Minden 18

iránt érdeklıdnek, ami hozzájárulhat a polgári és a felelısségre neveléshez. A nevelési programnak ezt az elemét meg kell tartani és tovább kell erısíteni. 3. Az ajánlat összeállítása A munka végeztével a szövetségnek összeáll egy listája a fiatalok és a mozgalom partnerei által mutatott igényekrıl, szükségletekrıl, elvárásokról és vágyakról, valamint a szövetség által ezekre adott válaszokról. Ez alkotja a nevelési ajánlat összeállításának az alapját. A Zöld-sziget I. fejezetében az országos programbizottság összeállít egy nevelési ajánlatot a szövetségnek. Ebben a példában a szöveg felvázolására a következı lépéssort fogadják el: 1.

Kik vagyunk?

2.

Milyen nehézségekkel néznek szembe a fiatalok?

3.

Milyen lehetıségeik vannak a fejlıdésre?

4.

Mit akarunk tenni?

A példa nem légbıl kapott. A Zöld-szigetben bemutatott nevelési ajánlatot valóban összeállították, mégpedig egy újonnan létrejövı kelet-európai cserkészszövetség vezetıi egy hétvégén. A szöveg megalkotására számtalan módot ki lehet találni. Ami fontos az az, hogy világosan – mindenki által azonosan értett szavakkal – fejezze ki, hogy a cserkészet egy adott helyzetben milyen konkrét válaszokat javasol a fiatalok elvárásaira és vágyaira. Miután az országos programbizottság megfogalmazta a szöveget, azt be kell nyújtani a szövetség irányítószerveihez. Ezután konzultáció céljából körbe kell küldeni minden vezetınek, mielıtt a szövetségi közgyőlés hivatalosan is elfogadná. Az Európai Régió is ezt a módszert használta az Európai cserkéscharta kialakításakor, amelyet vita és módosítás után a 8. Európai Cserkészkonferencia fogadott el 1995-ben Salzburgban (II. függelék).

19

I. függelék

A CSERKÉSZMOZGALOM VILÁGSZERVEZETÉNEK ALAPSZABÁLYA 1. fejezet A CSERKÉSZMOZGALOM I. cikk Meghatározás 1.

A cserkészmozgalom olyan önkéntes, politikamentes nevelımozgalom fiatalok részére, amely származási, faji vagy hitvalláson alapuló megkülönböztetés nélkül nyitott mindenki felé, összhangban az Alapító által megfogalmazott és lejjebb olvasható célokkal, elvekkel és módszerrel.

Cél 2.

A cserkészmozgalom célja, hogy testi, szellemi, társas és lelki képességeik teljes kibontakoztatása révén hozzájáruljon a fiatalok – mint egyének, mint felelıs polgárok és mint helyi, nemzeti és nemzetközi közösségük tagjai – fejlıdéséhez.

II. cikk Elvek 1.

A cserkészmozgalom a következı elveken alapul:

• Isten iránti kötelesség Ragaszkodás a lelki elvekhez, hőség az ezeket kifejezı valláshoz, és az ezekbıl adódó kötelességek elfogadása. • Mások iránti kötelesség Hőség a hazához a helyi, nemzeti és nemzetközi béke, megértés és együttmőködés elımozdításával összhangban. -

Részvétel a társadalom fejlesztésében, elismerve és tisztelve embertársaink méltóságát és a természeti világ épségét.

• Önmagunk iránti kötelesség Felelısség saját fejlıdésünkért. Ragaszkodás a fogadalomhoz és a törvényhez 2. A cserkészmozgalom minden tagjának ragaszkodnia kell a cserkészfogadalomhoz és a cserkésztörvényhez, amely – az egyes nemzeti cserkészszövetségek kultúrájának és civilizációjának megfelelı nyelven, és a Cserkészmozgalom Világszervezete által elfogadva – tükrözi az Isten, mások és önmaga iránti kötelesség elveit, és abból a fogadalomból és törvénybıl származik, amelyet az Alapító a következıképpen fogalmazott meg: A cserkészfogadalom 20

Becsületemre fogadalom, hogy minden lehetıt megteszek, hogy teljesítsem Isten és a király (hazám) iránti kötelességemet; hogy másokon mindig segítsek; hogy megtartsam a cserkésztörvényt. A cserkésztörvény 1.

A cserkész becsületében meg lehet bízni.

2.

A cserkész hőséges.

3.

A cserkész kötelessége, hogy hasznos legyen és másoknak segítsen.

4.

A cserkész mindenkinek barátja és minden cserkésznek testvére.

5.

A cserkész udvarias.

6.

A cserkész az állatok barátja.

7.

A cserkész kérdés nélkül engedelmeskedik szüleinek, ırsvezetıjének vagy felnıtt vezetıjének.

8.

A cserkész mosolyog és fütyörészik minden nehézség közepette.

9.

A cserkész takarékos.

10. A cserkész tiszta gondolatban, szóban és tettben. III. cikk Módszer A cserkészmódszer fokozatos önnevelési rendszer a következık által: •

Fogadalom és törvény.

•

Cselekedve tanulás.

•

Tagság egy kiscsoportban (például az ırsben), amely felnıtt vezetés mellett a következıket foglalja magában: a felelısség fokozatos felismerése és elfogadása, valamint belülrıl vezérelt személyiség kialakítására való képzés, amely a jellemfejlıdésre, és a hozzáértés, az önbizalom, a megbízhatóság, továbbá az együttmőködési és a vezetési képesség megszerzésére irányul.

•

Fokozatos és ösztönzı programok különbözı tevékenységek révén, amelyek a résztvevık érdeklıdésén alapulnak, tartalmaznak játékokat, hasznos ismeretek megszerzését és a közösségnek tett szolgálatokat; és amelyek túlnyomórészt szabadtéri környezetben, a természet közelségében valósulnak meg.

II. függelék

Európai cserkészcharta Támogatjuk a fiatalok növekedését •

fejlıdésük elımozdításával és egyéni szabadságuk megvédésével a gyermekjogok és az ifjúsági jogok keretében;

•

hozzájárulva személyes erkölcsi és lelki értékrendjük kifejlesztéséhez a fokozatos önnevelési programban való részvételük által, kortársaikkal közösségben;

21

•

ösztönözve ıket, hogy szorosabb kapcsolatra lépjenek a természeti környezettel, jobban megértsék a vele való kapcsolatot, és így jobban méltányolják tiszteletének szükségességét;

•

felnıttekkel való bizalomra épülı, pozitív kapcsolat felkínálása révén, ahol a fiatalok megfelelı nevelési válaszokat találnak alakuló szexualitásukra, érzelmi szükségleteikre és általános jóllétükre.

Támogatjuk a társadalom növekedését •

ifjúsági információs szolgáltatások nyújtásával: a fiatalok csak akkor képesek teljes mértékben beilleszkedni a társadalomba, ha teljes mértékben tájékozottak az ıket közvetlenül vagy közvetve érintı lehetıségekrıl és témákról;

•

demokráciára neveléssel: a társadalmak csak a fiataloknak a döntéshozatali folyamatban való teljes részvételével mőködhetnek, ami végsı soron saját életükre van hatással;

•

az esélyegyenlıség gyakorlásával: minden személyt – nemen, származáson, fajon, hitvalláson, képességeken vagy vagyoni helyzeten alapuló megkülönböztetés nélkül – ösztönözni és támogatni kell, hogy teljes egészében kibontakoztathassa testi, szellemi, társas és lelki képességeit;

•

a társadalom peremére szorultakkal való együttmőködés keresésével és kiépítésével: a perifériáról érkezı fiatalokat és felnıtteket nyíltan üdvözölni kel és be kell fogadni szervezetünkbe, ha készek szembenézni a társadalomból való kiszorulásuk okaival és legyızni azokat.

Támogatjuk Európa növekedését •

a fiatalok segítésével, hogy legyızzék a mobilitásuk útjában álló akadályokat, amelyeket gyakran az információhoz és a kommunikációs hálózatokhoz, a megfelelı közlekedéshez vagy szálláshoz való korlátozott hozzáférés jelent;

•

az idegen- és a fajgyőlöletnek való ellentmondással: a fiataloknak szóló, kultúrák közötti tanulási lehetıségek megkérdıjelezik a nacionalista sztereotípiákat, továbbá békére és megértésre nevelnek;

•

aktívan hozzájárulva a jobb és hatékonyabb európai ifjúságpolitikák kialakításához, hogy annak áldásaiból Európa teljes fiatal lakossága részesülhessen, ne csak szervezetünk tagjai;

•

a barátság hídjainak építésével a kontinens határain belül és azokon túl: ahogy Európa növekszik, úgy kell fiataljainak is növekedniük barátságban a Föld minden részén található szomszédaik irányába.

22

III. függelék

Nevelési ajánlat Interamerikai Cserkészszervezet (kivonatok) Milyen férfit és nıt szeretnénk Célunk, hogy minden fiatal, aki osztozott a cserkészmozgalom élményében, mindig megtegyen minden tıle telhetıt, hogy: Szabad és integritással bíró ember: gondolatában tiszta és szívében igaz, akaratában erıs, felelısségteljes és magabiztos, személyesen elkötelezett saját élete iránt, szavához hő és ragaszkodik. Kész mások szolgálatára: aktív részese közösségének, megvédi mások jogait, síkra száll a demokráciáért és elkötelezett híve a fejlıdésnek, szereti az igazságot és elımozdítja a békét, megbecsüli az emberi munkát, és családját a szeretetre építi, tudatában a saját és a mások méltóságának, és örömmel és szeretettel osztozik mindenkivel. Alkotó személy: aki jobban hagyja itt a világot, mint ahogyan találta, és a természeti világ sérthetetlenségére törekszik, folyamatosan tanul, és még felfedezetlen utakat keres, jól végzi munkáját, és – a birtoklás éhségétıl szabadon – független az anyagi javaktól. Lelki személy transzcendens életérzéssel, kinyitja szívét Istennek, örömmel éli meg hitét, és azt mindennapi élete részévé teszi, és – a párbeszédre és a megértésre nyitottan – tiszteli mások vallásos meggyızıdését.

23

RAP – 2. fejezet

Személyes növekedési dimenziók Bevezetés Ennek a fejezetnek az a célja, hogy a RAP-folyamat második lépésének – a személyes növekedési dimenziók meghatározásának – végrehajtásánál segítsen. A Zöld-sziget II–VIII. fejezete is errıl szól. Tartsuk észben, hogy ezek a növekedési dimenziók nem önkényesen vannak meghatározva, hanem a cserkészet céljával összhangban. Világosan ki lettek fejtve a mozgalom megalapításakor, és az emberi személyiség valamennyi dimenzióját figyelembe veszik. Baden-Powell a következıket írja A cserkészvezetıben (Aids to Scoutmastership): A cserkésznevelés célja, hogy jövendı állampolgáraink jobbak legyenek, különösen jellemben és egészségben, hogy az önérdek helyébe a szolgálat lépjen, a fiú erkölcsileg és fizikailag rátermettebbé váljék, és hogy e rátermettséget embertársai szolgálatában állítsa. A Cserkészmozgalom Világszervezetének alapszabálya az I. cikkben a következıképpen foglalja össze a cserkészet célját: A cserkészmozgalom célja, hogy testi, szellemi, társas és lelki képességeik teljes kibontakoztatása révén hozzájáruljon a fiatalok – mint egyének, mint felelıs polgárok és mint helyi, nemzeti és nemzetközi közösségük tagjai – fejlıdéséhez. A RAP öt plusz egy személyes növekedési területet ismer el (a plusz egy a jellemfejlıdés): •

Testi fejlıdés;

•

Szellemi fejlıdés;

•

Érzelmi fejlıdés;

•

Társas fejlıdés;

•

Lelki fejlıdés.

A jellemfejlıdést más szinten kell szemlélni. Ez a személyes identitás és akarat dimenziója (6. ábra). Egyesíti a személyes növekedési folyamat összes többi dimenzióját. A jellem dimenziója nélkül a személy nem lehet saját fejlıdésének mozgatója. Könnyő észrevenni, hogy az általunk javasolt fı változás az érzelmi fejlıdésnek nevezett dimenzió beillesztése. Az érzelmi fejlıdés nem szerepel a Cserkészmozgalom Világszervezetének alapszabályában, mert amikor az alapszabálynak ezt a szakaszát úgy 25 éve megírták, akkor a személyes növekedésnek ez a területe még kevésbé volt ismert és megértett, azóta pedig nem módosították az alapszabályt. Ez nem jelent eltávolodást az Alapító eredeti javaslatától, hiszen írásaiban gyakran hangsúlyozta a boldogság és az „örömre való képesség” fogalmát, valamint az önkifejezést. Úgy véljük, hogy az érzelmek és érzések területe, amely az egyén jóllétéhez nélkülözhetetlen, általában elhanyagolódott a nevelési programokban, és ezért újra az érdeklıdés középpontjába kellene kerülnie. Fogalmak A cserkészet az emberi személyiség valamennyi dimenzióját figyelembe veszi, ezért számos növekedési területet határoz meg. Minden fiatalt arra ösztönzünk, hogy vállaljon felelısséget saját fejlıdéséért. 24

A cserkészet nevelési célkitőzései növekedési területeken alapulnak, amelyeket azonban nem különálló elemeknek, hanem egyetlen egész részeinek kell tekinteni.

A RAP a 6. ábrán látható modellre tesz javaslatot. Ez a hat dimenzió azonos szinten különálló területként van bemutatva, hogy könnyebb legyen elemezni ıket. Valójában azonban kölcsönösen kapcsolatban állnak egymással, és egy egészet alkotnak, amely nem más, mint az emberi személyiség. Illusztrációként vegyünk egy konkrét példát: készítsünk egy kockát egy papírlapból. Elıször is kereszt alakban lerajzoljuk a kocka hat oldalát a lapra. A hat oldal azonos, és ugyanazon a szinten áll, akárcsak a fent leírt ha növekedési dimenzió. A kocka létrehozásához azonban a hat oldalt különbözı síkokon kell egymáshoz illeszteni (7. ábra). Ugyanígy az emberi személyiség alakulásakor is a hat terület kölcsönhatásban áll egymással, azonban helyesen csak különbözı nézıpontokból írhatok le. Úgy tőnik, a test jelenti az összes többi gyökerét: érzelmek, intelligencia és társas jelleg. Az ember érzékszervein és testén keresztül ismeri meg a világot és kommunikál a többiekkel. A testi fejlıdést azonban befolyásolják is az érzelmek és a társas kapcsolatok. A rendellenességek – például az elhízás – gyakran okoznak érzelmi vagy kapcsolati problémákat. A lelki dimenzió az élet értelméhez kapcsolódik. Nem alakulhat ki függetlenül az ember másokkal és önmagával fenntartott kapcsolatától; a társas hajlamra, az intelligenciára és az érzelmekre való fogékonyságra épül. Végül a jellem az a dimenzió, amely egységbe fogja a személyt, és identitását kialakítja.

25

26

Súlyos hiba lenne azt gondolni, hogy az egy-egy növekedési terület független a többitıl. Az emberi személyiség nem vágható szeletekre. Épp ellenkezıleg, a nevelés célja, hogy segítsük a gyermeket és késıbb a fiatalt abban, hogy fokozatosan felépítse identitását és kialakítsa autonómiáját, más szóval azon képességét, hogy személyiségének valamennyi dimenzióját egyetlen koherens élettervben egyesítse. Baden-Powell ezért helyezett akkora hangsúlyt a jellem fejlesztésére. Amikor nevelési célkitőzésekkel foglalkozunk, akkor ebbıl következtetéseket kell levonnunk. Nevelési célkitőzéseket úgy is meghatározhatunk, hogy egyetlen fı növekedési dimenzióra irányulnak, de a valóságban elkerülhetetlenül hatással lesznek más dimenziókra is. Nem dönthetünk úgy, hogy csak testünket, jellemünket vagy társas természetünket fejlesztjük. Bármelyik területtel foglalkozunk, az a személyiség egészére is hatással lesz. Itt az alapvetı, változatlan elemekkel foglalkozunk, amelyek a Bevezetésben vannak meghatározva. A nemzeti szövetségnek tehát ebben a szakaszban nem kell nagy találékonyságról tanúbizonyságot tennie, csupán azt kell ellenıriznie, hogy leendı programja az egyén személyiségének minden dimenziójára kiterjed-e. A fejezet végén A Zöld-szigetben javasolt elemek összefoglalása is elolvasható. Minden növekedési területre ad egy meghatározást, és nevelési sávokat ajánl, amelyeket a következı lépésben a lehet felhasználni a nevelési program végsı nevelési célkitőzéseinek meghatározásakor (RAP – 3. fejezet: Végsı nevelési célkitőzések). Meghatározás Minden növekedési dimenziót a lehetı legegyszerőbben és legkonkrétabban próbáltunk meg – nevelési szempontból – definiálni. Nem kötelezı ezt a javaslatot elfogadni. Különbözı elképzelések vagy teljesebb javaslatok is felmerülhetnek. Nyugodtan változtassatok a megfogalmazásokon. Nevelési sávok Minden személyes növekedési területen nevelési prioritásokat vagy sávokat kell meghatározni, amelyek figyelembe veszik az adott társadalmi és kulturális környezetben a fiatalok szükségleteit és vágyait. Egy-egy nevelési sávból azután koherens nevelési célkitőzéseket építhetünk fel. Itt szintén javaslatot teszünk néhány példára, de egyúttal arra bátorítunk, hogy azt a megfogalmazást keressétek meg, amely a leginkább megfelel a helyzetnek, amellyel országotokban a fiatalok szembenéznek. A szellemi fejlıdés terén például három nevelési prioritást vagy sávot ajánlunk: az információgyőjtés, az információfeldolgozás és problémamegoldás. Ez a döntés a fiatalok azon szükségletén alapul, hogy tömegkommunikációs társadalmunkban önálló gondolkodásra ösztönözzük ıket, ahelyett hogy hagynák magukat a média által befolyásolni. Más sürgıs szükségletek is meghatározhatók, és átültethetık a gyakorlatba különbözı nevelési sávokkal. A RAP megközelítést javasol, nem pedig tartalmat. Az a célja, hogy képzeleteteket és kreativitásokat ösztönözze.

Hogyan határozzuk meg a személyes növekedési dimenziókat? A Zöld-sziget II–VIII. fejezetében Éva, László és barátaik vidéken töltik a hétvégét Keszeli professzorral, hogy megismerjék ezeket a dimenziókat. Ez elég hosszú rész a könyvben, és megpróbál egyfajta áttekintést adni az ember fejlıdésérıl abból nevelési szempontból, amely BadenPowell eredeti javaslatával is összhangban van. Ajánlott, hogy figyelmesen olvassuk át A Zöld-szigetnek ezt a hét fejezetét, és dolgozzuk fel csoportmegbeszélésekkel – például az országos programbizottságban –, hogy így meghatározhassuk, hogy milyen új elemekkel gazdagíthatjuk nevelési programunkat.

27

A másik – kétségkívül több hozadékkal bíró, ám fáradságosabb – javaslat az, hogy kövessük A Zöld-sziget szereplıinek példáját, és szervezzünk egy két-háromnapos szemináriumot a személyes növekedési területek témakörében, amelyen például az alábbi ifjúsági egészségüggyel és nevelési kérdésekkel foglalkozó szakemberek is részt vehetnek: •

Orvos, egészségügyi és/vagy testnevelési szakértı a testi fejlıdési dimenzióhoz;

•

Neveléstudománnyal foglalkozó és/vagy tanár a szellemi fejlıdés területéhez;

•

Pszichoterapeuta és/vagy mővészeti vagy drámai kifejezéssel foglalkozó szakember az érzelmi fejlıdéshez;

•

Szociológus, szociális munkás és/vagy családterapeuta a társas fejlıdéshez;

•

Filozófus és/vagy különféle vallások szakértıi a lelki fejlıdéshez;

•

Pszichológus és/vagy neveléssel foglalkozó szakember a jellemfejlıdéshez.

A szakemberek kiválasztásánál figyelni kell arra is, hogy alaposan ismerjék a különbözı fejlıdési szakaszokat a gyermekkortól a serdülıkoron keresztül egészen a fiatal korig. Ugyancsak meg kell hívni azokat a kompetens cserkészvezetıket, akik egy-egy korcsoportban nagy tapasztalatra tettek szert. Elızıleg minden résztvevınek el kellene olvasnia A Zöld-sziget II. fejezetét és ezt a fejezetet, ami biztosítja, hogy mindenki aktívan részt tudjon venni a megbeszélésben. Az eszmecsere célja, hogy tisztázni lehessen a különbözı növekedési területek tartalmát, az egyes fejlıdési szakaszokat, a legfontosabb nevelési kérdéseket koronként és nemenként figyelembe véve az országot és a kultúrát, valamint azokat a nevelési sávokat, amelyeket ahhoz kell kiválasztani, hogy végül meg lehessen fogalmazni nevelési programunk végsı célkitőzéseit. A RAP-folyamat második lépése mindenekelıtt arra szolgál, hogy leendı nevelési programunknak szilárd alapokat adjon. Nélkülözhetetlen lépés, amely lehetıvé teszi, hogy nevelési célkitőzéseinket az egyén fejlıdésének világos megértésére építsük.

28

IV. függelék – Személyes növekedési dimenziók: példák

Testi fejlıdés Meghatározás Felelıssé válik saját testének növekedéséért és mőködéséért. Nevelési sávok a) A szükségletek meghatározása • Megérti, hogyan mőködik az emberi test. •

Megérti a testében zajló változásokat.

•

Megérti a teste és a környezet közötti kapcsolatokat, a test szükségleteit és természetes ritmusait (oxigén, kiegyensúlyozott táplálkozás, alvás).

•

Tiszteletben tartja testét és elkerüli helytelen használatát.

b) Gondozás (edzettnek és egészségesnek maradni) • Egészségügy, higiéné. •

Táplálkozás.

•

Testedzés.

c) Hatékonyság • Fejleszti érzékszerveit: tapintás, látás, szaglás, hallás, ízlelés. •

Fejleszti ellenálló képességét, erejét, hajlékonyságát, fürgeségét, önuralmát.

•

Ellensúlyozza fogyatékosságait.

29

Szellemi fejlıdés Meghatározás Kifejleszti képességét, hogy az új helyzetekhez való alkalmazkodás érdekében eredeti módon tudjon gondolkodni, újítani és információt felhasználni. Nevelési sávok a) Információgyőjtés • Kíváncsiság. •

Felfedezés.

•

Vizsgálódás.

•

Megfigyelés.

b) Információfeldolgozás • Adatelemzés. •

Szortírozás és osztályozás.

•

Memorizálás.

c) Problémamegoldás • Találékonyság és kreativitás. •

Kísérletezés.

•

Hipotézis és következtetés.

30

Érzelmi fejlıdés Meghatározás Felismeri érzéseit, és megtanulja kifejezni ıket, hogy ezáltal elnyerje és megırizze a belsı szabadságot, kiegyensúlyozottságot és érzelmi érettséget. Nevelési sávok a) Önismeret és tudatosság • Felismeri és elfogadja az érzelmeit. •

Megismeri önmagát.

b) Önkifejezés • Különbözı kreatív eszközökkel kifejezi az érzéseit. c) Felelısség és önuralom • Uralkodik érzésein és érzelmein annak érdekében, hogy tiszteletben tartsa saját maga és mások integritását. •

Felelıs módon ad választ a feléje irányuló érzésekre.

•

Uralkodik az agresszión.

31

Társas fejlıdés Meghatározás Elsajátítja a kölcsönös egymásrautaltság fogalmát, valamint fejleszti együttmőködési és vezetési képességet. Nevelési sávok a) Kapcsolatok és kommunikáció • Egyre inkább megbecsüli kapcsolatait másokkal (elfogadja és örömmel fogadja a különbségeket és odafigyel rájuk). •

Kommunikációs képességeket sajátít el.

•

Egyenlı partnerség férfi és nı között.

•

Elutasítja a társadalmi vagy nacionalisztikus sztereotípiákat és elıítéleteket.

b) Együttmőködés és vezetés • Megtanulja, hogyan mőködjék együtt: csapatszellem építése, szerepvállalás a csoportban, közös szabályok kialakítása, betartása és értékelése, az egymásrautaltság és a kölcsönösség megértése, egy közös projekt irányítása, jó polgárságra való képzés. •

Felelısséget vállal mások szolgálatára.

c) Szolidaritás és szolgálat • Felismeri az egyének és a közösségek egymásrautaltságát. Kifejleszti az egyre nagyobb közösségekhez tartozás érzését. •

Fejleszti érzékét a szolgálatra és közjóra: magáévá teszi a demokrácia és a társadalmi igazságosság értékeit.

32

Lelki fejlıdés Meghatározás Mélyebben megismeri és megérti közössége spirituális örökségét, felismeri azt a Lelki Valóságot, amely értelmet ad az életnek, és ebbıl következtetéseket von le mindennapi életére nézve, miközben tiszteletben tartja mások spirituális döntéseit. Nevelési sávok a) Befogadás • Odafigyel. •

Fogékony mások iránt.

•

Együttérzést mutat.

b) Csodálat • Érzékeny a természet és az élet csodái iránt. •

Felfedezi bennük a Lelki Valóságot.

c) Munka • Aktív szerepet játszik közösségében. •

Megosztja a felelısségeket.

•

A javulás érdekében együttmőködik másokkal.

d) Bölcsesség • Kialakítja saját maga iránti felelısségét. •

Képes önfegyelmet gyakorolni.

e) Imádság • Felismeri a múltbeli élmények értelmét, ezt képes kifejezni és megünnepelni. f) Spirituális megismerés • Megismeri közössége lelki örökségét. •

Ebbıl következtetéseket von le saját személyes életére vonatkozóan.

33

Jellemfejlıdés Meghatározás Felismeri önmaga iránti felelısségét és ahhoz való jogát, hogy fejlıdjék, tanuljon és növekedjék a boldogság keresésében, miközben tisztel másokat. Megtanulja elképzeléseit érvényesíteni, saját döntéseit meghozni és céljait kitőzni, valamint az ezek eléréséhez szükséges lépéseket meghatározni. Nevelési sávok a) Identitás • Megismeri és érvényesíti önmagát, célokat tőz ki személyes haladásához. b) Autonómia • Képes dolgokat önállóan megítélni, képes döntést hozni, választani és elfogadja ezek következményeit. c) Elkötelezıdés • Képes felmérni a kockázatokat és ennek megfelelıen cselekedni, elkötelezi magát egy vállalkozás mellett és ebben a nehézségek ellenére is kitart.

34

RAP – 3. fejezet

Végsı nevelési célkitőzések Bevezetés Ez a harmadik fejezet arra irányul, hogy segítsen a szövetség végsı nevelési célkitőzéseinek kialakításában. A Zöld-szigetben a IX. fejezetben olvasható el, hogyan vállalkozott erre a feladatra az országos programbizottság. A cserkészet célja világosan meg van fogalmazva: a fiatalok segítése, hogy képességeiket teljes mértékig kibontakoztathassák, és így egyénként kiteljesíthessék magukat, és hozzájárulhassanak a társadalom fejlıdéséhez. A cserkészszövetség ezt a célt nevelési ajánlatában mutatja be, amely az adott idıben és az adott társadalmi-kulturális környezetben élı fiatalok szükségleteinek felmérésén alapul. Ennek a célnak konkrétabb és pontosabb kifejezıdései a nevelési célkitőzések. Ezek valamennyi növekedési dimenzió esetében pontosan meghatározzák azokat az eredményeket, amelyekrıl elvárható, hogy a fiatal elérje ıket, amikor a legidısebb korosztály nevelési programjának befejezésekor elhagyja a mozgalmat. Ezeket az eredményeket érzékelnie kell magának a fiatalnak, kortársainak és felnıtt vezetıinek egyaránt. A „végsı” tehát azt jelenti, hogy „el kellene érni annak az idıszaknak a végéig, amely során a cserkészmozgalom támogatja az egyént személyes fejlıdésében”. A legidısebb korosztály rendkívül fontos: ez teszi lehetıvé, hogy meghatározzuk és értékeljük a szövetség végsı nevelési célkitőzéseit. A cserkészszövetségek a legtöbb esetben valahol 18 és 25 év között rögzítik a felsı korhatárt, attól függıen, milyen emberi és pénzügyi erıforrások állnak rendelkezésükre a fiatalok és vezetıik megfelelı támogatásához. A korhatárnak nem lenne szabad ennél magasabbnak lennie, hiszen fontos biztosítanunk, hogy a cserkészet ifjúsági mozgalom maradjon. A legidısebb korosztályra nem szabad úgy tekinteni, mintha az csupán a fiatalabb korosztályok vezetıinek forrása lenne, hanem úgy, mint a fiatal tagság szerves részére. Ha a legidısebb korosztály nagy számú fiatalt képes vonzani és megtartani, az a nevelési program kiváló minıségének legjobb bizonyítéka, hiszen a fiatalok már maguk hozzák meg döntésüket ellentétben a gyermekekkel, akiknél még általában a szülık döntik el, hogyan töltsék szabadidejüket. A végsı nevelési célkitőzések egyértelmően meghatározzák az elérendı eredményeket. A szövetség kizárólag azután tudja értékelni, hogy az általa a fiataloknak nyújtott nevelési élmény hatékony-e vagy sem, ha már megfogalmazta ezeket; és természetesen szintén csak ekkor határozhatja meg, hogyan lehet rajtuk javítani. Ha már meg vannak szövegezve, akkor a fiatalabb korosztályok számára is létre lehet hozni a hozzájuk kapcsolódó nevelési célkitőzéseket, és így biztosítható a korosztályok közötti gördülékeny átmenet.

Fogalmak 1. Mi az a nevelési célkitőzés? A nevelési célkitőzés az adott nevelési folyamat végére elvárt eredmény, amelyet az elsajátítandó új képességekkel fejezünk ki. Lehet mennyiségi, amikor a kívánt változást mennyiségben fejezi ki, vagy minıségi, amikor a kívánt minıségi változást határozza meg. Ezen a ponton fontos, hogy világos különbséget tegyünk néhány fogalom között: •

Nevelési elv – olyan érték, amely egy nevelési megközelítést támaszt alá;

•

Nevelési cél – a nevelı szándéka;

•

Nevelési célkitőzés – a tanuló által a tanulási folyamat végére elsajátítandó képességek;

35

•

Elıfeltétel – olyan tudás, attitőd vagy képesség, amely nélkülözhetetlen a nevelési folyamat új szakaszának megkezdéséhez.

A nevelési cél általában a nevelıre vonatkozik, és az ı feladatát vagy szándékait fejezi ki, míg a nevelési célkitőzés a tanulóra fókuszál, haladására és eredményeire. Általánosságban a nevelés célja, hogy a tanulót egy kiindulási állapotból és új állapotba vezesse (8a. ábra). A tanuló a tanulási folyamat megkezdése elıtt nem képes valamit megtenni, és ezt a képességet a tanulási folyamat során sajátítja el. Ha tanuló a kiindulási állapotból az új állapotba vezetı utat egyedül teszi meg, az nem tekinthetı nevelésnek. A gyerekek például általában gyorsan növekednek 9–12 éves korukig. Ennek ellenére egyetlen nevelı sem dicsekedhet azzal, hogy ezt az eredményt ı érte el (8b. ábra). Ha az új állapot megegyezik a kiindulási állapottal, akkor nem történt tanulás. Ha a tanuló nem tanult meg semmi újat, az akkor csupán egy kerülıt tett, és visszatért a kiindulás ponthoz (8c. ábra). Olyan helyzet is elképzelhetı, amikor a nevelı úgy véli, hogy a fiatal kialakított egy új képességet, miközben valójában ennek már korábban is birtokában volt. Ezért fontos, hogy a tanulási folyamat elıtt és után is kerüljön sor értékelésre (8d. ábra). Értékelést általában a tanulási tapasztalat után végzünk. Ennek fı célja, hogy kiderítsük, mit nyert a tanuló a tapasztalatból. Ez az utólagos értékelés. Ugyanilyen fontos azonban, hogy egy elızetes értékelésre is vállalkozzunk (a tanulási tapasztalat elıtt): rendelkeznek-e már az általam támogatott fiatalok a javasolt képességekkel? Más szóval: mi az egyes fiatalok kiindulás pontja? Az elızetes értékelés azt is lehetıvé teszi, hogy ellenırizzük, vajon a tanulók birtokában vannak-e az ahhoz szükséges alapvetı szintnek (avagy elıfeltételeknek), hogy elsajátítsák az új képességeket.

36

37

2. Két fı stratégia A nevelésben két fı stratégia különböztethetı meg: a) A tanuló kiindulási állapotát tekintjük viszonyítási pontnak A fiatalok ezen és ezen a szinten vannak, és megpróbáljuk ıket abban segíteni, hogy a lehetı legnagyobb haladást érjék el. Ezt szándékkal vagy nevelési céllal lehet kifejezni, például: megpróbáljuk a lehetı leginkább fejleszteni a kreativitást. Ez a hagyományos iskolai tananyagok logikája. Nem úgy vannak megtervezve, hogy minden diák a teljes tartalmukat tudja. A valóságban néhány diák (majdnem) semmit sem jegyez meg, néhány diák (majdnem) mindent megjegyez, a legtöbben pedig a két eset közé tartoznak. Ez nem más, mint a híres Gauss-görbe (9. ábra). Ez a megközelítés elfogadja azt az elvet, hogy a programot nem fogja mindenki elvégezni, ez tehát elérhetetlen. Valójában az a célja, hogy az egyéneket elhelyezze egy rendszerben, és egymáshoz képest sorolja be ıket. A 9. ábrán tehát Pál lejjebb áll mind Diána, aki Gellértnél is jobb. Pálról tehát elmondható, hogy a csoport átlaga alatt teljesít („megbukott”), Gellért nagyjából átlagos, Diána pedig jóval a csoport többi része fölötti. A tanulókat nem önmagukhoz képest ítélik meg, hanem a többiekhez képest vagy egy külsı normához (a csoport szintjéhez) képest. Ez a normatív értékelés.

b) A tanuló által elérendı új állapotot tekintjük viszonyítási pontnak Ebben az esetben a nevelı megpróbálja meghatározni, mely képességekrıl (tudásanyag, képesség, attitőd) várja el, hogy az összes tanuló elsajátítsa a nevelési folyamat végére. Ezek nevelési célkitőzésekként vannak megfogalmazva. Miután gondosan meghatározta, milyen képességeket kell elsajátítania a tanulónak, a nevelı elıkészíti azt az útvonalat, amely a kiindulási állapottól az új állapotig vezet. „Visszafelé” halad: a

38

végsı nevelési célkitőzéstıl indulva, vagyis a folyamat végétıl a kezdetéig haladva határozza meg azokat az egymást követı lépéseket (a köztes nevelési célkitőzéseket), amelyeket a tanulónak el kell érnie egy bizonyos képesség elsajátítása érdekében. A RAP ezt a megközelítést javasolja. Egy végsı nevelési célkitőzés egy olyan eredményt – képességet – határoz meg, amelyet a fiatalnak a nevelési program utolsó szakaszának végére el kell érnie. Egy-egy végsı nevelési célkitőzés számos korosztályi nevelési célkitőzésre (vagy köztes célkitőzésre) van bontva, amelyek az adott korcsoport lehetıségeihez igazodnak (10. ábra).

Mivel a cserkészet önnevelési mozgalom, a fiatal és az ıt támogató felnıtt folyamatos párbeszéde biztosítja, hogy a szövetség által javasolt nevelési célkiőzések az egyén sajátos szükségleteihez igazodjanak. Így válnak személyes nevelési célkitőzéssé. Ezt közelebbrıl a személyes haladási rendszerrıl szóló 8. fejezetben fogjuk megvizsgálni. 3. Miért kell végsı nevelési célkitőzéseket meghatározni? Végsı nevelési célkitőzések meghatározásával lehetıvé válik számunkra, hogy: •

realisztikus, mérhetı formában fejezzük ki a cserkészet célját, vagyis hogy segítsük a fiatalokat minden képességük kibontakoztatásában. Nem a tevékenység a legfontosabb és nem is a módszer, hanem maga a fiatal és fejlıdése;

•

valamennyi korosztály számára koherens nevelési célkitőzéseket – korosztályi nevelési célkitőzéseket – definiáljunk;

•

minden növekedési dimenzióban szilárd alapot adjunk a személyes haladás értékeléséhez (8. fejezet: Személyes haladási rendszer).

•

a közös cél elérése érdekében elnyerjük a felnıtt vezetık elkötelezıdését a mozgalomban.

4. A végsı nevelési célkitőzések különbözı típusai A szövetség nevelési ajánlatával összhangban mind a hat növekedési területen – testi, szellemi, érzelmi, társas, lelki és jellemfejlıdés – a következıket kell megfogalmazni: •

elsajátítandó tudás (amit tud);

•

elsajátítandó képességek (amit tesz);

•

kialakítandó attitődök (amilyenné válik).

5. A jó nevelési célkitőzés jellemzıi Egy jó nevelési célkitőzés világos, könnyen megérhetı nyelvezeten van leírva, hogy a következık jellemzıek (S.M.A.R.T. – „okos”) rá:

39

•

Konkrét (S – specific): csak egy témára vonatkozik, és világosan, pontosan van megfogalmazva;

•

Mérhetı (M – measurable): megfigyelhetı viselkedésként van megfogalmazva;

•

Elérhetı (A – achievable): megfelel az érintett fiatalok képességeinek, és az adott körülmények között (idı, erıforrások) teljesíthetı;

•

Releváns (R – relevant): megfelel a fiatalok felmért szükségleteinek;

•

Idıhöz kötött (T – timed): határideje van.

Hogyan határozzunk meg végsı nevelési célkitőzéseket? A végsı nevelési célkitőzések megfogalmazásához néhány lépésen végig kell mennünk: 1. A prioritások és a támogatás meghatározása a) A korábbi munka áttekintése Az országos programbizottság által korábban elvégzett munka lehetıvé teszi, hogy prioritásokat határozzunk meg mindkét nemhez tartozó fiatalok esetében: az adott társadalmi-kulturális környezetben élı fiatalok szükségleteinek és a partnerek elvárásainak elemzése, a szövetség által kínált szolgáltatásokat bemutató nevelési ajánlat, a növekedési dimenziók és az egyes dimenziókon belüli nevelési sávok meghatározása. Ennek a munkának az eredményeit újra meg kell vizsgálni és meg kell vitatni, és ki kell választani a leginkább releváns nevelési sávokat. Egy-egy növekedési területen belül 3–6 nevelési sávot érdemes megjelölni. b) Korhatár meghatározása Mielıtt megpróbálnánk megfogalmazni a végsı nevelési célkitőzéseket, mindenképpen döntést kell hoznunk a szövetség legidısebb korosztályának felsı korhatáráról. Ehhez több tényezıt is figyelembe kell vennünk, köztük az adott társadalomban élı fiatalok szükségleteit, más ifjúsági rendelkezéseket és a szövetség rendelkezésére álló erıforrásokat. Mivel a kérdés a szövetség egészét érinti, ezért más döntéshozó testületeket is be kell vonni a vitába. Ha nem lehet konszenzusra jutni, akkor az országos programbizottságnak ki kell jelölnie egy elméleti korhatárt, például 18, 20, 22 vagy 25 évet, ami egyértelmő keretet ad a nevelési program kialakításához. c) Támogatás szerzése A nevelési célkitőzések megfogalmazás komoly kihívást jelentı és igen idıigényes feladat, így hasznos lehet olyan szakemberek tanácsát kérni, akik az elızıleg meghatározott korosztály (18– 25 év) nevelésével foglalkoznak. Ezeknek a szakértıknek az legyen a feladata, hogy a célkitőzések világosan és a megfelelı szakkifejezések használatával legyenek megfogalmazva, illetve „okosak” (SMART) legyenek (konkrét, mérhetı, elérhetı, releváns és idıhöz kötött): 2. A lányok és a fiúk szükségleteinek figyelembe vétele Aminthogy a végsı nevelési célkitőzéseket fokozatosan le kell bontani és különbözıképpen kell megfogalmazni az egyes korosztályokra, érdemes azt is megvitatni, hogy érdemes-e különbözniük az érintett fiatal neme szerint. Jó-e ha, külön nevelési célkitőzései vannak a lányoknak és a külön a fiúknak? A nemek közötti különbségek nem hagyhatók figyelmen kívül: vannak például fiziológiai különbségek, illetve a fejlıdés ritmusában is különbségek (lásd: RAP – 4. fejezet: korosztályok). A legtöbb hagyományos társadalom a nemek különbözı szerepeire épül. Még napjaink Európájában is sok nı a hagyományos „feleség-szerepben” él: az ı felelıssége a háztartás és a gyermekek nevelé-

40

se. A hagyományos nemi szerepek ugyanakkor egyre inkább megkérdıjelezıdnek. Az emberek egyre kevésbé fogadják el az ilyen megkülönböztetést. Nem könnyő megérteni, hogy bizonyos társadalmi szerepek vagy foglalkozások miért vannak megtagadva a nıktıl. Nevelési szempontból az a legfontosabb, hogy minden egyén kiteljesíthesse képességeit anélkül, hogy belekényszerülne a hagyományos férfi vagy nıi szerepbe. Ezeknek a társadalmi szerepeknek a folytatása kétségkívül nagy hatással van a lányok és a fiúk nevelésére egyaránt. A családi neveltetés és a hagyományos társadalmi struktúrák befolyása eredményezheti azt, hogy különbözı nevelési célok részesülnek elınyben a lányok és a fiúk esetében. Elıfordulhat, hogy a fiúknál a hangsúly a küzdelemre, a versenyzésre, az asszertivitásra és a konfliktusvállalásra kerül, míg a lányoknál inkább a vonzerı, a kedvesség, a tárgyalási képességek és a kapcsolatok kerülhetnek elıtérbe. Ezeket a különbözı nevelési megközelítéseket általában úgy tekintik, hogy a fiúk és a lányok közötti természetes különbségeken alapulnak, miközben gyakran csupán a társadalmi szerepek hagyományos megoszlása okozza ıket. Ha abban szeretnénk segíteni a lányokat és a fiúkat, hogy minden képességüket kibontakoztathassák, akkor ellensúlyoznunk kell ezeket a hagyományos tanulási folyamatokat. Ez azt jelenti, hogy a fiúknak is lehetıséget kell kapniuk arra, hogy fejlesszék kapcsolatépítı és kommunikációs képességeiket, a lányoknak pedig arra, hogy asszertivitásukat, versengı hajlamaikat és konfliktuskezelési képességeiket javítsák. Ezért nem arra van szükség, hogy a lányoknak és a fiúknak különbözı nevelési célkiőzéseik legyenek, hanem arra, hogy a nevelési célkitőzéseket adaptálni lehessen az egyén szükségleteire. Ezt közelebbrıl a személyes haladási rendszerrıl szóló 8. fejezetben fogjuk megvizsgálni. 3. A végsı nevelési célkitőzések megfogalmazása a) Képzés Érdemes néhány alkalommal gyakorolni a nevelési célkitőzések megfogalmazását. Hasznos lehet összeállítani egy listát olyan igékbıl, amelyeket a célkitőzések megfogalmazásakor használni vagy kerülni kell. Egy egyszerő tanács, hogy csak olyan igéket használjunk, amelyek megfigyelhetı cselekvést írnak le (11. táblázat). Célszerő kerülni az olyan igéket, mint például ismer, megért vagy megtanul, mert nem egyértelmő, hogy mikor ismert meg vagy értett meg valaki valamit, kivéve ha ezt el is magyarázza vagy be is mutatja. Tudás

Képességek

Attitődök

megmagyaráz

képes

elfogad

leír

bemutat

tisztel(etben tart)

megvizsgál

(meg)mutat

értékel

azonosít / meghatároz

részt vesz

viselkedik

felsorol

kialakít / kifejleszt

ítél

(el)mond

létrehoz

(f)elismer

kifejez

tesz

megbecsül

felfedez

végrehajt / megvalósít

cselekszik

elemez

vállalkozik

elkötelezi magát

41

b) Példák megvizsgálása A fejezet végén minden növekedési dimenzióhoz található néhány példa a végsı nevelési célkitőzésekhez. Az országos programbizottságnak hasznos lehet, ha a saját célkitőzések megfogalmazása elıtt megvitatja, hogy ezek mennyire helytállók a szövetség szempontjából. Ezenkívül más cserkészszövetségektıl vagy más nevelı szervezetektıl is szerezhetünk példákat. c) A célkitőzések összeállítása Minden kiválasztott nevelési sáv esetében oly módon kell megfogalmaznunk egy vagy több célkitőzést, hogy elérendı tudást, képességeket vagy attitődöket írunk le. Példa: A 2. fejezetben (Személyes növekedési dimenziók) vizsgáljuk meg a testi fejlıdésre vonatkozó részt, ahol három nevelési sávot javasoltunk. •

Az elsı a szükségletek azonosítása. Próbáljunk meg ehhez a nevelési sávhoz meghatározni egy célkitőzést. Mi az alábbit javasoljuk:

Képes leírni a testét szabályozó fıbb biológiai folyamatokat, elfogadja testi képességeit és aktívan védi egészségét. •

A második sávhoz – gondozás – a következıt kínáljuk:

Megbecsüli külsı megjelenését, törıdik saját és környezete higiénéjével, megfelelı és kiegyensúlyozott étrendet tart, és kiegyensúlyozott módon osztja el idejét a pihenés, a fizikai, a szellemi és a társas tevékenységek között. •

A harmadik nevelési sávhoz – hatékonyság – az alábbi javasolható:

Fejleszti érzékszerveit (látás, hallás, ízlelés, szaglás, tapintás) és testi erınlétét, és ezzel ellensúlyozza testi hiányosságait. És így tovább a többi növekedési területen is.

42

V. függelék – Végsı nevelési célkitőzések: példák

Testi fejlıdés Nevelési sáv

Nevelési célkitőzés 1. Elfogadja a felelısség rá esı részét testének harmonikus fejlıdéséért. 2.

Képes leírni a testét szabályozó fıbb biológiai folyamatokat, elfogadja testi képességeit és aktívan védi egészségét.

Gondozás

3.

Megbecsüli külsı megjelenését, törıdik saját és környezete higiénéjével, megfelelı és kiegyensúlyozott étrendet tart, és kiegyensúlyozott módon osztja el idejét a pihenés, a fizikai, a szellemi és a társas tevékenységek között.

Hatékonyság

4.

Fejleszti érzékszerveit (látás, hallás, ízlelés, szaglás, tapintás) és testi erınlétét, és ezzel ellensúlyozza testi hiányosságait.

A szükségletek azonosítása

Szellemi fejlıdés Nevelési sáv Információgyőjtés Információfeldolgozás Problémamegoldás

Nevelési célkitőzés 1. Fejleszti érdeklıdését, és tudása bıvítése érdekében szisztematikusan információt győjt. 2.

Képes az információ elemzésére és osztályozására, és ezt saját tapasztalataira és környezetére is alkalmazni.

3.

Képes különbözı helyzetekhez alkalmazkodni, fejlesztve képességét a gondolkodásra, az újításra és a kalandra.

4.

Képes problémákat megoldani hipotézisek felállításával, kísérletezéssel és a következtetések levonásával.

5.

Leleményes és alkotó szellemet mutat technikai képességei és kézügyessége használatával.

6.

Értékeli a tudományt és a technológiát mint az emberek, a társadalom és a világ megértésének és segítésének módját.

43

Érzelmi fejlıdés Nevelési sáv Önismeret és tudatosság Önkifejezés

Felelısség és önuralom

Nevelési célkitőzés 1 Képes felismerni és elfogadni érzelmeit, valamint megérteni okaikat és azt, milyen hatással lehetnek másokra. 2.

Képes különbözı fajta érzelmeit kifejezni különféle kreatív technikák használatával (pl. zene, tánc, színház, festés, költészet, szerepjáték).

3.

Asszertíven viselkedik és gyengéd mások iránt, anélkül hogy gátlásos vagy agresszív lenne; tiszteletben tartja saját és mások integritását.

4.

A szeretet kifejezéseként elfogadja és tiszteletben tartja saját és mások szexualitását.

5.

Képes az élet jó dolgait megbecsülni a nehézségek ellensúlyaként, és megırzi érzelmi egyensúlyát és boldogságát.

Társas fejlıdés Nevelési sáv Kapcsolatok és kommunikáció

Nevelési célkitőzés 1. Lelkesen fedez fel más életmódokat, és a különbséget gazdagítónak véli, nem pedig fenyegetınek. Képes felismerni nemi és etnikai sztereotípiákat, és ellenszegülni nekik. 2. Képes meghatározni a konfliktusok különféle okait, elsajátított konfliktusmegelızési és konfliktuskezelési képességeket, és ezeket a mindennapokban is alkalmazza, hogy hozzájáruljon a békéhez.

Együttmőködés és vezetés

Szolidaritás és szolgálat

3. Képes egy csapat részeként dolgozni, hatékonyan kommunikálni, közös projekteket igazgatni, valamint aktívan szolgálni a helyi közösséget, és így befolyásolni a változási folyamatot a közjó érdekében. 4. Képes elmagyarázni, hogyan része minden a világon egy kölcsönösen összekapcsolt és kiegyensúlyozott rendszernek, és hogy a fenntartható fejlıdés számos emberi és környezeti tényezı egymásrautaltságát foglalja magában. Képes a helyi cselekvést szélesebb globális kontextusba helyezni. 5. Képes elmagyarázni az emberi jogok elveit és azt a számtalan módot, ahogyan ezek társadalmi, gazdasági, politikai és kulturális tényezık révén sérülnek vagy támogatást kapnak; képes ezeket saját életére alkalmazni és ennek megfelelıen cselekedni.

44

Lelki fejlıdés Nevelési sáv Befogadás, csodálat, munka, bölcsesség

Nevelési célkitőzés 1. A Spirituális Valóság keresése a következık révén: a természet csodáinak felismerése, mások helyzetébe való beleélés, együttmőködés másokkal a világ jobbá tételéért, felelısség vállalása saját fejlıdéséért.

Imádság

2. Képes felismerni és kifejteni a személyes és a közös élmények lelki jelentıségét.

Spirituális megismerés

3. Felfedezi közössége spirituális örökségét; – tekintet nélkül vallásos meggyızıdésükre – mindenkivel kommunikál, és lelki közösséget próbál létrehozni az emberek között. 4. Spirituális elveit hétköznapi élete részévé teszi, és összhangot teremt ezek, személyes élete és társadalmi részvétele között.

Jellemfejlıdés Nevelési sáv Identitás Autonómia

Nevelési célkitőzés 1. Felismeri lehetıségeit és korlátait, kritikus módon tudatában van önmagának, elfogadja önmagát és pozitív képet ıriz magáról. 2.

Vidáman és humorérzékkel áll az élethez.

3. Felelısséget vállal saját fejlıdéséért, és ennek elérése érdekében célkitőzéseket jelöl ki. 4. Kritikus tudatosságot mutat van az ıt körülvevı világ iránt, képes saját döntéseket hozni és elfogadja a következményeket. Elkötelezıdés

5. Asszertív módon fejezi ki nézeteit, kötelezettségeket vállal és ezeket nehézségek közepette is megtartja. 6. Erıfeszítéseket tesz pénzügyi függetlenedése érdekében, és megbecsüli a saját és a mások munkáját.

45

RAP – 4. fejezet

Fejlıdési szakaszok és korosztályok Bevezetés A cserkészvezetıben (Aids to Scoutmastership) Baden-Powell a következıket írja: Ebben a nehéz életkorban ami jó egy tizenhat éves serdülınek, az nem olyan jó egy tizenöt éves fiúnak, egy tizenhárom vagy tizennégy évesnek pedig akár rossz is lehet… A cserkésznevelés négyes törekvése (jellem, kézügyesség, egészség, önzetlenség) az idısebb és fiatalabb fiúk körében mindig azonos, a cselekvés részletei azonban a gyermek fejlıdésének különféle szakaszai szerint változnak. Így tehát a cserkészprogram már a kezdet kezdetétıl korosztályonként különbözı módon alakult ki. De milyenek legyenek a korosztályaink? A cserkészmódszert eredetileg 12–16 éves fiatal serdülıknek szánták. Ilyen korúak voltak azok a fiatalok, akikkel Baden-Powell a Brownsea-szigeti az elsı kísérleti cserkésztábort megszervezte 1907-ben. Rövidesen azonban szükség lett rá, hogy a mozgalom fiatalabb fiúkra is kiterjedjen: 8–11 éves „farkaskölykökre”, aztán pedig 17–20 éves „roverekre”. A cserkészet hagyományosan három fı korcsoportot határoz meg: gyermekkor (8– 11), serdülıkor (12–16) és fiatalkor (17–20). Világszerte számos cserkészszövetség megırizte ezt a hagyományos három korosztályos felosztást. Azonban a nevelési program megújítása körüli munkánk részeként fontos feltenni a kérdést, hogy megfelel-e a szövetségben már létezı korosztályi felosztás a gyermek különbözı fejlıdési szakaszainak, valamint az ország iskolai és társadalmi rendszere által elınyben részesített korcsoportoknak. A jól kiegyensúlyozott és koherens korcsoportrendszer létrehozása elıfeltétele a nevelési célkiőzések megfogalmazásának és a személyes haladási rendszer megtervezésének. A RAP-nak ez a negyedik fejezete ebben a feladatban kíván segíteni. A Zöld-sziget X. fejezetében arról olvashatunk, hogyan hozták létre az országos programbizottság tagjai szövetségük korosztályi rendszerét, és a feladat megoldása közben milyen nehézségekkel szembesültek.

Fogalmak 1. Fejlıdési szakaszok Pszichológusok számos egymást követı szakaszt azonosítottak a gyermekek és a fiatalok fejlıdése során. A személyes növekedés általunk korábban meghatározott területei (testi, szellemi, érzelmi, társas, lelki és jellemfejlıdés) bizonyos idıszakokban kölcsönhatásban állnak egymással, és egyensúlyt vagy éppen kiegyensúlyozatalanságot okoznak: ezeket hívjuk fejlıdési szakaszak. Ezek a szakaszok egymást követı lépcsıket jelentenek a különféle növekedési dimenziók integrálásának folyamatában. Megfigyelhetık ugyan állandó tényezık, ám a fejlıdési szakaszok nem egyetemesek. A tisztán fiziológiai és pszichológiai tényezıkre hatással vannak szociológiai és gazdasági tényezık, ami kultúránként és koronként más-más ritmust és lépéseket hoz létre. Ráadásul a kiválasztott kritériumoktól (pszichológiai, társadalmi stb.) függıen a fejlıdési szakaszok különbözı módokon elemezhetık. Ezért fontos rendszeresen feltenni a kérdést, hogy relevánsak-e még a figyelembe vett fejlıdési szakaszok, és felülvizsgálni ıket annak érdekében, hogy a lehetı legjobb választ adjuk a fiatalok szükségleteire és vágyaira. Már a kezdet kezdetén meg kell jegyezni, hogy a gyermek nem kicsi

46

felnıtt. Minden életkorban sajátos jellemzıi és érdeklıdési területei vannak. Ezért a nevelési célkitőzéseket a fiatal által elért képességek szerint fokozatosan kell elrendezni. 7 éves kor elıtt Látható például, hogy 7 éves kora elıtt nagyon korlátozott a gyermek azon képessége, hogy egy csoporton belül együttmőködjék. Ez a kérdés akkor fontos, ha azt tervezzük, hogy egy farkaskölyök elıtti korosztályt is kialakítunk. A cserkészmódszer egyik központi eleme – az ırsi rendszer – nem valósítható meg igazán 7-8 éves kor elıtt (RAP – 8. fejezet: Korosztályi módszerek). Késıi gyermekkor Egyes szakaszok könnyen meghatározhatók, mint például a 7-8–10-11 éves korig tartó „kései gyermekkor”, amelyet bizonyos szintő stabilitás jellemez. Úgy is szokták emlegetni, hogy „gyermekkori érettség”. A gyermek harmóniában van saját testével, szellemi érdeklıdést mutat, elfogadja a felnıtt tekintélyt és könnyen integrálódik a csoportba. Ez a farkaskölyökkor. Pubertás A stabilitás 10-12 éves kor között megbillen (lányoknál elıbb, fiúknál késıbb), mert számos változás jelenik meg mind személyes szinten (a testi növekedés felgyorsulása, a pubertás kezdete, a logikus gondolkodás új szakasza) mind pedig társas szinten (sok országban itt van az általános iskola vége és a középiskola kezdete). Néhány pszichológus ezt hívja kora serdülıkori krízisnek, amelyet a gyermekkori szabályok elutasítása, a felnıtt tekintély megkérdıjelezése és a kisebb társas csoportosulások iránti vonzódás stb. jellemez. Serdülıkor A szexuális érettség elérésével, a nemi identitás létrejöttével és az elvont logikai gondolkodás kialakulásával 13-15 éves kor között új szakasz köszönt be. Mindazonáltal a 11-12 éves korban meginduló átstrukturálódási szakasz folytatódik, vagyis csak 16-17 éves kor táján áll be fokozatosan egy új egyensúly. 11–16 éves korig meglehetısen labilis szakasz tapasztalható, melynek során a fejlıdési ritmus széles skálán változik a nemtıl függıen (a lányok gyorsabban érik el a érettséget) és a társadalmi és kulturális tényezık befolyása nyomán. Ez magyarázza a szövetségek által használt korosztályok sokféleségét. Mindazonáltal általában különbséget tesznek a 10-11–14-15 év közötti korai serdülıkor és a 14-15–17-18 év közötti kései serdülıkor között. Ez után a fiatalság szembenéz legnagyobb kihívásával, hogy felvegye a felnıtt szerepeket és teljesen integrálódjék a társadalomba. 2. Korosztályok Mint följebb már elıkerült, a tradicionális rendszer három korosztályt ölel föl: •

farkaskölykök 7-8–11-12 éves korig;

•

cserkészek 11-12–16-17 éves korig; és

•

roverek 16-17–21-22 éves korig.

Ezt a rendszert nagyon sokáig használták, és sok országban máig is megtalálható. A három legfıbb fejlıdési szakasznak felel meg: •

gyermekkor;

•

serdülıkor; és

•

fiatalkor.

Eredetileg a középsı korosztályban, a cserkészeknél volt a legnagyobb a különbség a legfiatalabbak és a legidısebbek között (5-6 év). Mint fentebb már említettük, ez annak volt köszönhetı, 47

hogy ez a korosztály alkotta a mozgalom eredeti magját, és a többinek is ez volt a gerince. Ráadásul ebben a korosztályban valósul meg a leginkább a cserkészmódszer egyik alapvetı eleme: a kiscsoportos avagy ırsi rendszer. Különbözı modellek Európában manapság számos modell megtalálható. A 12. ábra mutatja be a legjelentısebbeket.

Több szövetség, például a brit, bevezetett egy farkaskölyök elıtti korosztályt, amely az 5–7 évesekre terjed ki. Mások, mint a dánok, rendkívül szők korosztályokat alakítottak ki. Ezek szemlátomást mind a nemzeti, társadalmi és kulturális jellemzıket tükrözı lehetıségek. A végleges döntés elıtt azonban fontos bizonyos kritériumokat figyelembe vennünk. a) A cserkészetben eltöltött idı hossza és a korosztályok közötti egyensúly Láttuk, hogy a cserkészet eredetileg a 12–16 évesek számára jött létre. A farkaskölyök- és a roverkorosztály késıbb jött hozzá, és így a cserkészetben eltöltött idı teljes hossza 5-rıl 12 évre növekedett. Ez a tendencia az idık során tovább erısödött, és néhány szövetségben már eléri vagy meg is haladja a 15 évet. Az idıtartam elvi, hiszen a valóságban a fiataloknak csupán kis hányada marad a teljes hosszára. Egyrészt nehéz olyan nevelési programot felajánlani, amely elég vonzó és változatos ahhoz, hogy minden korosztályra kiterjedjen; másrészt a más tevékenységekkel és az élet egyéb nagy változásaival (költözés, iskolaváltás stb.) folytatott verseny akadályozza a fiatalokat tagságuk meghosszabbításában. Mivel a fiatalabb korosztályokban a beiratkozás általában szülıi és nem személyes döntés, ezért általában létszámvesztés következik be a fiatalabb és az idısebb korosztályok között. Ha a cserkészetben eltöltött idıt egy a farkaskölyköt megelızı korosztály bevezetésével meghosszabbítjuk, az általában a 14 évnél idısebbek arányának éles csökkenését eredményezi a mozgalomban. Néhány szövetségben az 5–10 éves gyerekek adják a tagságnak több mint 75%-át. Ez gyermekmozgalomnak mutatja a cserkészetet, és még több serdülıt és fiatalt fordít el. b) Az ırsi rendszer megvalósítása A fiatalok minden korosztályban kiscsoportokba szervezıdnek, amelyek egy-egy fiatal felelıssége alá tartoznak. Ahogy maga Baden-Powell magyarázta, ennek a rendszernek az a célja, hogy a lehetı legtöbb felelısséget ruházza a fiatalokra, miközben lehetıvé teszi számukra, hogy a teljességig fejlıdjenek az érdeklıdési körüknek megfelelı területen (RAP – 7. fejezet: Korosztályi módszerek). Az ırsi rendszer két nézıpontból írható le: 1. A kortárs csoport

48

Hasonló korú fiataloknak közös az érdeklıdési köre, és szívesen együttmőködnek kis csoportok létrehozásában. Ezzel lehetıvé válik számukra, hogy kapcsolatokat alakítsanak ki velük egyenlıkkel (kortársakkal). A 13. ábrán ez a vízszintes tengely. 2. Vezetés A kiscsoportot az egyik fiatal vezeti. Az ı felelıssége a csoport irányítása, és ı adja tovább a tapasztalatot és a tudást a fiatalabb tagoknak. Ez másfajta kapcsolatot hoz létre, amely bizonyos mértékig az egyenlıtlenségen alapul: a fiatalabb és az idısebb vagy az új és a régebbi tag közötti kapcsolaton. Ez pedig a függıleges tengely a 13. ábrán. Az ırsben ezért a természetes képzésnek kettıs rendszere jön létre: egyrészt a kortárs csoporton belüli együttmőködés (az interakciókból és a kölcsönös befolyásból való tanulás), másrészt pedig a tapasztalat és a tudás továbbadásával az idısebbektıl a fiatalabbak felé. Ez a két vonatkozás – a kortárs csoport és a vezetés – összeütközésbe kerülhet. Ha a kortárs csoport kap elsıbbséget, akkor azonos korú fiatalok fognak ırsöket alkotni (13a. ábra). Ennek eredményeként a vezetés gyönge lesz, hiszen kicsit a vezetı és a tagok közötti különbség érettségben és tapasztalatban. Ha viszont a vezetés részesül prioritásban, akkor az általában arrafelé mutat, hogy az ırs irányításának felelısségét egy idısebb fiatal kapja, aki már sok tapasztalatot szerzett. Ez viszont azt jelenti, hogy nagyobb lesz a különbség korban és érdeklıdési körben a csoport tagjai között, és így akár teljes egészében eltőnhet az ırs kortárs csoport mivolta. Két negatív következtetés kockázata áll fönn: ha a legidısebbnek és a legfiatalabbnak nagyban különbözik az érdeklıdési területe, akkor nehéz lesz mindenki számára érdekes tevékenységeket kialakítani. Mivel könnyebb a fiatalok számára tevékenységeket kiötleni, ezért az idısebbek elvesztik az érdeklıdésüket, és elhagyják a csoportot. Azokban a szövetségekben, amelyeknek nagyon széles korosztályaik vannak (különösen a középsı korosztály esetében) gyakran tapasztalható tagságvesztés 14-15 éves korban. Csak az ırsvezetıi szerepet vállalók maradnak. Ugyanakkor a korkülönbség következtében ezek a vezetık hajlamosak arra, hogy túlságosan nagy tekintélyt gyakorolnak a fiatalabbakkal szemben. Ez pedig kiegyensúlyozatlan döntéshozatalt és felelısségmegosztást eredményez az ırsön belül. Ez a mőködési mód ahhoz a kockázathoz vezethet, hogy tekintélyelvővé válik és nem lesz demokratikus, és nem felel meg vagy a fiatalabb vagy az idısebb tagok nevelési szükségleteinek.

49

Ezzel ellentétben ha a korosztályon belül lecsökken a korkülönbség, akkor a kortárs csoport dimenzió válik uralkodóvá (13b. ábra). Ekkor több lesz a közös érdeklıdési kör a csoporton belül, könnyebb lesz tevékenységeket szervezni a csoportnak, és demokratikusabban fog mőködni, ami lehetıvé teszi a tagoknak, és részt vegyenek a döntéshozatalban és megosszák a felelısségeket. Másrészt viszont a csoport nagy része minden évben újonc lesz, és nehézzé válik a tapasztalat, a tanulás és a „hagyományok” átadása.

50

Ezért gondosan ügyelni kell rá, hogy a két szempont között egyensúlyt találjunk (13c. ábra).

Hogyan hozzunk létre korosztályokat? A feladat annak ellenırzése, hogy a szövetség korosztályi rendszere megfelelı-e, és szükség esetén módosítások javasolása. 1. A meglévı rendszer értékelése Az elsı teendı a jelenlegi korosztályi rendszer értékelése. • Hogyan oszlik meg a tagság a korosztályok között? Ellenırizzük a tagságra vonatkozó statisztikát. Többé-kevésbé egyenlıen oszlanak-e meg a tagok, vagy komoly különbségek fedezhetık föl bizonyos korosztályok között? Azokban a szövetségekben, ahol jó a korosztályok közötti egyensúly, nagyjából megegyezik a 12 és alatti és 12 év fölötti tagok száma. Ha azonban a két szám között jelentıs az eltérés, például 2:1 az arány a 12 év alattiak javára (14a. ábra), akkor alighanem felül kell vizsgálni az idısebb korosztályok nevelési programját. Szintén érdekes lehet gondosan ellenırizni a korosztályok közötti kapcsolatokat (14b. ábra): például hogyan oszlanak meg a 11-12 évesek a farkaskölyök és a cserkész korosztály között, vagy a 16-17 évesek a cserkész és a rover korosztály között (hagyományos rendszer esetében). Ez az összehasonlítás lehetıvé teszi, hogy ellenırizzük, eléggé vonzóak-e az idısebb korosztályok. A 14c. ábrán jelentıs átfedést láthatunk a farkaskölyök és a cserkész korosztály között, ami arra enged következtetni, hogy a cserkész korosztály nem elég vonzó a hajdani farkaskölyköknek. Hasonlóképpen észrevehetı, hogy a 15-16 évesek szinte egyenlıen oszlanak meg a cserkész és a rover korosztály között, ami problémát jelent. • Milyen a kormegoszlás az egyes korosztályokon belül? Ezután azt kell megvizsgálnunk, hogyan oszlanak meg a bizonyos korú cserkészek egy-egy korosztályon belül. A 15b. ábrán látható példában a cserkész korosztályban felborult az egyensúly a 12-13 évesek és a 14-15 évesek között. Egy eltérı korosztályi rendszer talán megoldhatja ezt a problémát. • Mekkora a tagság fluktuációja az egyes korosztályokon belül? A mozgalom néha vonzó a fiatalok számára, azonban a rossz minıségő nevelési program gyorsan kiábrándítja ıket. Ebben az esetben minden évben nagyon nagy az új tagok százalékos aránya. Ezt nehéz lehet felismerni, hiszen nem mindig egyértelmő. Ezért szükség van arra is, hogy rajokban is végezzünk felméréseket, és így lássuk az évente érkezı és távozó tagok arányát.

51

52

2. A megfelelı korosztályi rendszer kritériumai A korosztályok közötti egyenlıtlen létszámmegoszlásnak két oka lehet: • Valamelyik korosztály nevelési programja rossz minıségő; Ebben az esetben felül kell vizsgálni a korosztályi nevelési célkitőzéseket, a tevékenységeket és a cserkészmódszernek az adott korosztályra történı alkalmazását. Ezzel a problémával késıbb foglalkozunk. •

A korosztályi rendszer nem felel meg a szükségleteknek.

Mik tehát a jó korosztályi rendszer kritériumai? a) Figyelembe veszi a gyermek személyes fejlıdésének szakaszait Még ha a fejlıdés ritmusa nem is egyezik meg az összes kultúrában, léteznek olyan közös tényezık, amelyeket figyelembe kell venni. Fontos annak elkerülése, hogy bármelyik gyermekkorosztály 12 éves koron túlra nyúljék, vagy hogy olyan széles legyen a serdülı korosztály, amelyben összekeveredik a korai serdülıkor és a fiatal felnıttkor. Bizonyára könnyedén találhatunk olyan pszichológiai mőveket az országban, amelyek a gyermek fejlıdésének szakaszait írják le. Ezek igen hasznos hivatkozási dokumentumok lehetnek. b) Figyelembe veszi a létezı társadalmi csoportosulásokat Ha a középiskola 12–16 éves fiatalokkal foglalkozik, akkor ez elég erıs érv abba az irányba, hogy létrehozzunk egy ennek a korcsoportnak megfelelı serdülı korosztályt. Mindig fontos, hogy a gyermekpszichológusok által megállapított fejlıdési szakaszok elvi meghatározásait összevessük a társadalmi valósággal. Ajánlott egy olyan szemináriumot szervezni, ahol pszichológusok, nevelık, szociális munkások és cserkészvezetık együtt vitatják meg a témát és vonnak le hasznos következtetéseket. c) Figyelembe veszi a szövetség erıforrásait Még ha jó elméleti okaink is vannak, hogy a klasszikus három korosztályos rendszerrıl egy négy vagy öt korosztályosra váltsunk, kívánatos, hogy a döntés meghozatala elıtt ellenırizzük, vajon a szövetségnek van-e elegendı – mennyiségő és minıségő – felnıtt vezetıje a reform sikeres végrehajtásához. Sok szövetség jelentıs visszaesést élt meg, amikor elhamarkodottan kísérelte meg a (12–17 éves) cserkész korosztályt kétfelé osztani. Ez a fajta reform hatékony vezetıtoborzó- és -képzırendszert kíván. 3. Megoldások ajánlása A feladat, hogy mőködı és jól megindokolt javaslatot készítsünk: Mőködı – Javaslatunknak az egyes ırsök szintjén kell mőködnie. Számos kísérleti csapatban ki kell próbálni, mielıtt minden részletnek figyelmet szentelnénk. Jól megindokolt – Ne feledjük, hogy a javaslatot el kell fogadnia az országos bizottságnak, és valószínőleg a közgyőlésnek is. Egészen biztosan nehéz feladat lesz a korosztályi rendszerhez kapcsolódó döntést hozni. A hagyomány miatt általában nagy az ellenállás a változással szemben. Érveinknek szilárdaknak kell lenniük, és a fejlıdési szakaszok részletes elemzésén kell alapulniuk, illetve figyelembe kell venniük a változással szembeni ellenállást is. A RAP nem kívánja kész megoldások felkínálásával korlátozni a kreativitásunkat. Néhány tanács mindazonáltal adható:

53

• Rugalmasság A fejlıdés ritmusa egyénenként változik. A korosztályok között egy év átfedés rugalmasabbá teszi az egész rendszert, és megkönnyíti az egyéni szükségletekhez való alkalmazását, illetve zökkenımentesebb átmenetet tesz lehetıvé az korosztályok között. Egy ilyen rendszer ezenkívül a lányok és a fiúk különbözı fejlıdési üteméhez is jobban igazítható. Például mivel a pubertás átlagosan egy évvel korábban köszönt be a lányoknál, mint a fiúknál, a lányok korábban léphetnek a legfiatalabb korosztályból a köztes korosztályba. • Egyszerőség Ne legyünk túl nagyratörık! Általában a legegyszerőbb megoldás a legjobb. Egy bonyolult javaslatot a vezetık és a fiatalok egyaránt nehezen értenek meg, és így lehet, hogy helytelenül fogják végrehajtani. • A legfontosabb kritériumokat vegyük figyelembe A korosztályon belüli négyéves korkülönbség jó egyensúlyt biztosíthat a kortárs csoport és a vezetıi szerep aspektusa között; tartsuk tiszteletben a fıbb fejlıdési szakaszokat; emlékezzünk, hogy minél több korosztályunk van, annál nehezebb lesz megtalálni a szükséges felnıtt vezetıket. A 15. ábrán bemutatott megoldások többé-kevésbé megfelelnek ezeknek a kritériumoknak.

Az elsı megoldás jobban figyelembe veszi a három fı fejlıdési szakaszt (gyermekkor, serdülıkor és fiatalkor), miközben lehetıvé teszi a korai és a kései serdülıkor közötti különbségtételt is. Ehhez azonban több felnıtt vezetı kell. Új szövetségeknek a második megfelelıbbnek látszik. Mivel a korosztályok ötévesek, a vezetıi szempont részesül elınyben a kortárs csoport szempontjával szemben, azonban még marad bizonyos egyensúly. Kevésbé támaszt viszont nagy követelményeket a felnıtt vezetık szempontjából. 4. Fejlıdési stratégia A korosztályi rendszer kiválasztása nem csupán a szövetség egyik legfıbb nevelési döntése, hanem egyúttal egy fejlıdési stratégia melletti döntés is. Egyetlen szövetség sem képes egyszerre mindennel törıdni. Prioritásokat kell kitőznie, mind például: Prioritás a fiatalabb korosztályoknak Ezzel gyorsan „megtérül a befektetés”. A farkaskölykök tagsága, és különösen a farkaskölyök elıtti korosztály tagsága (5–7 évesek) rendkívül gyorsan növekedhet. A mozgalomhoz tartozásról szóló döntést gyakrabban hozzák meg a szülık, mint a gyerekek. Erıs társadalmi igény van arra, hogy a gyermekekrıl szabadidejükben gondoskodjanak. Továbbá általában könnyebb ezeknek a korosztályoknak a programját végrehajtani, mint a serdülıkét vagy a fiatal felnıttekét. Mindazonáltal negatív hatások is felléphetnek: •

Az elsı a „hólabda-hatás”. Mivel a fiatalabb korosztályok irányába felborul az egyensúly, a mozgalomra gyermekmozgalomként tekintenek, ami azt eredményezi, hogy a serdülık elhagyják.

54

•

A második negatív hatás a felnıtt vezetıket éri. Ha a fiatalabb korosztályok kapnak prioritást, akkor a helyi vezetık erıs kísértést érezhetnek arra, hogy fiatal felnıtteket – sıt, akár serdülıket – alkalmazzanak vezetıként. Ennek következtében vannak olyan szövetségek, ahol nagy számú 15–18 éves vezetı van.

•

Ebben a korban elképzelhetı, hogy valaki jól szervez tevékenységeket, ám nincs elegendı élettapasztalata ahhoz, hogy valódi nevelı legyen. Ha a szövetség nem próbálja meg ezt a 16–20 éves legidısebb korosztály fejlesztésével és idısebb vezetık toborzásáért és kiképzéséért tett jelentıs erıfeszítésekkel ellensúlyozni, akkor arra fog kényszerülni, hogy nevelési programjának alkalmazási körét a vezetık képességeire korlátozza. A cserkészprogram fokozatosan ismétlıdı tevékenységek katalógusára fog redukálódni.

•

Az idısebb korosztályok fejlıdése így megáll. A farkaskölyök elıtti és a farkaskölyökkorosztály a tagság négyötödét is kiteheti, a cserkész korosztálynak pedig – amely ily módon a legidısebb korosztállyá válik – nem lesz realitása 14-15 éves kor fölött. Meg lehet elégedni ezzel a helyzettel, de ez egy kudarc elfogadását jelenti.

Prioritás az idısebb korosztályoknak A másik lehetséges stratégia, hogy a serdülı és a fiatal felnıtt korosztályok kapnak elsıbbséget. Ez egyértelmően kihívást jelent. Ilyen korban már személyes döntés a mozgalomhoz való csatlakozás. Ha egy fiatal kiábrándul a nevelés programból, akkor elhagyja a mozgalmat. A fiatalok igényesebbek, és nehezebb ıket támogatni. Ennek következtében jóval lassabb a „befektetés megtérülése”. Lehet, hogy több mint tíz évnyi erıfeszítésre van szükség ahhoz, hogy néhány ezer 16–20 éves tagunk legyen. Hosszú távon azonban ez a sikeres stratégia. •

Elıször is azért, mert ez felel meg a mozgalom eredeti céljának. Emlékezzünk rá, hogy a cserkészet célja a fiatalok segítése abban, hogy alkotó szerepet játsszanak a társadalomban. Ez a cél nem érhetı el, ha olyan programot nyújtunk, amely csupán gyermekekrıl gondoskodik, 14 éves korukig.

•

Másodszor azért, mert a legidısebb korosztály nevelési céljainak elérésével alakul ki a fiatalabb korosztályok nevelési programja. A nevelésben a sikerek a 18-20 éves korban elért eredményekkel mérhetık, nem pedig a 13-14 éves korban láthatókkal. Nem lehet egy gyermekeknek szóló nevelési célkitőzés relevanciáját úgy lemérni, ha nem figyelhetı meg ugyanekkor, milyen haladást foglal ez magában felnıttkorig, vagyis a 19-20 éves fiatalok számára (RAP – 3. fejezet: Végsı nevelési célkitőzések).

•

A legidısebb korosztály kifejlıdése felemeli a serdülı korosztályt, és azt az ıt megilletı – vagyis a gyermekkor és a fiatalkor közötti – helyre teszi.

•

Az erıs cserkész és rover korosztály biztosítja az életkorok közötti egyensúlyt, és közelebb kerül ahhoz az optimális helyzethez, amikor is a tagság 50%-a 12 év alatti, 50%-a pedig 12 év fölötti.

•

Végül, a legidısebb korosztály fejlıdése pozitív hatással jár a felnıtt vezetık helyzetére. Egyrészt elkerülhetı, hogy túlzottan fiatal vezetıkre szoruljunk rá, másrészt javítja a vezetık toborzását. Ez pedig a fiatalabb korosztályokra van jótékony hatással. Európában megfigyelhetı, hogy az erıs legidısebb korosztállyal bíró szövetségek, vagyis ahol a tagság legnagyobb hányada ilyen, egyben a legdinamikusabbak, és nekik van a legsikeresebb nevelési programjuk – minden korosztályban.

55

VI. függelék – Fejlıdési szakaszok

Elsı és második gyermekkor Kor

Születés

Személyes növekedési dimenziók TESTI

SZELLEMI

ÉRZELMI

Tömeg: 3–4 kg. Magasság: 50 cm.

Szenzomotoros szakasz: a reflexektıl, érzékelések kombinálásával kialakított cselekvési mintáktól és mozgásoktól egy cél eléréséig.

Alapvetı érzelmi reakciók: az elégedettség és elégedetlenség állapota.

A testtartás, a tárgyak megragadása és a járás fokozatos kifejlıdése.

A szopáshoz társított gyönyör (orális szakasz). Kívánt tárgy: az édesanya melle. 3 hónapos: mosolygó válasz emberi arcokra.

6–9 hónapos

Fölegyenesedik.

10–12 hónapos

Az elsı lépések.

2 éves

Szobatisztaság (a záróizom kontrollálása).

3 éves

A növekedés lelassul.

Gyakorlójátékok.

Az anya fölismerése.

Cselekvési minták mentális leképezése. A szimbolikus játékok megjelenése. Egyes tárgyak, a tér, az idı és az ok-okozati összefüggés fogalmainak elsajátítása.

Anális szakasz: a záróizom kontrollálásának érzelmi értéke van.

Genitális szakasz: érdeklıdés a nemi szervek iránt; önkielégítés; kíváncsiság a nemek közötti különbségek iránt. Érzelmi azonosulás a szülıkkel és az idısebb testvérekkel, amely a bizalmon és a csodálaton alapul.

4 éves

Mővészi érzelmek.

5–7 éves

Pontosság a mozgásban, és az egyensúly állandósítása.

Intuitív gondolkodás (bemutatás nélküli megerısítés).

56

„Latencia szakasz”: a szexuális energia más célok felé irányul.

Elsı és második gyermekkor Kor

Személyes növekedési dimenziók TÁRSAS

Születés

LELKI

Nem tesz különbséget önmaga és mások között.

JELLEMBELI Nincs tudatában önmagának.

Azonnali utánzás.

6–9 hónapos

Aggódás és félelem az idegenektıl.

10–12 hónapos

Késleltetett utánzás.

2 éves

A szimbolikus funkció megjelenése (jelen nem lévı tárgyak megjelenítésének képessége).

Az elsı kapcsolatélmények nyújtják azt az alapot, amelyre a korai istenkép épül.

A „nem” megjelenése, a személyes identitás épülésének jele.

Énközpontú beszéd; kollektív monológok; érdeklıdés az ember külsı megjelenése iránt; szégyenlısség.

A szülık által támogatott szabályok és eszmények elfogadás; zavar az apakép és az Isten fogalma között; antropomorf, mágikus és énközpontú vallásosság.

Azonosulás az azonos nemő szülıvel. (Ödipusz-komplexus.) A „szuperegó”, vagyis a felettes én létrejötte.

A beszéd fejlıdése (2500 szó). A szabályokat sérthetetlennek és a felnıttek által létrehozottnak véli. „Erkölcsi realizmus”: a hibákat az okozott kár alapján ítéli meg, a szándékokat figyelmen kívül hagyja. Erkölcsi normák elfogadása.

A jó és a gonosz, a helyes és a helytelen fogalma a valláshoz kötıdik.

Az elsı szavak (kétéves korban 20 szó).

3 éves

4 éves 5–7 éves

57

Késıi gyermekkor, serdülıkor és ifjúság Kor

7–10 éves

Személyes növekedési dimenziók TESTI

SZELLEMI

ÉRZELMI

A növekedés lassul. Harmónia a saját testével.

Szellemi kíváncsiság.

Latencia szakasz: érzelmi egyensúly. A családi körön túlmutató érzelmi kötıdések.

A konkrét adatokkal való logikus gondolkodás képességének kialakulása. A megmaradás fogalma, képes osztályozni, sorozatokat készíteni és számolni.

10–11 éves (lányok) 11–12 éves (fiúk)

13–15 éves

A pubertás kezdete; a növekedés felgyorsulása (elıször magasság, aztán súly); esetlenség. A másodlagos nemi jelleg kialakulása. Megbomlik a harmonikus viszony a saját testével.

A konkrét logikai mőveletek szakasza. A elvont adatokkal való logikus gondolkodás képességének kialakulása.

Szexuális érés.

Eléri a formális logikai mőveletek szakaszát (hipotézisekkel és levezetésekkel való gondolkodás).

A szexuális impulzusok felébredése a biológiai pubertás kezdetével. Erıs, de zavaros érzelmek. Igény a barátságra. Igény arra, hogy egyénként érvényesüljön. Hısökkel való azonosulás. Az Ödipusz-komplexus felébredése; a szexuális identitás kialakulása. Serdülıkori krízis: idealizmus és depresszió. A barátságok kora. Vonzódás a másik nem felé (lányoknál korábban). Szolidaritás a kortársakkal.

15–16 éves

Aggodalmak, erıs izgalom. Igény biztonságra, sikerre és teljesítményre.

17–20 éves

Befejezıdik a testi növekedés.

Bensıségességen és komplementaritáson alapuló kapcsolatok. Érzelmes kapcsolatok.

58

Késıi gyermekkor, serdülıkor és ifjúság Kor

Személyes növekedési dimenziók TÁRSAS

LELKI

JELLEMBELI

Kölcsönös cserék. Különbözı szerepek elfogadása; képes beleképzelni magát egy másik személy helyzetébe. A gyermek alkalmazkodni próbál a csoporthoz, és igyekszik, hogy megbecsüljék.

A család lelki örökségének elfogadása. Alkalmazkodás a hagyományos erkölcsökhöz.

Megfelel a csoportnak. Ahogy helyzetek széles skálájához alkalmazkodik (az iskolában, csoportokban), a gyermek felismeri, hogy sokoldalú személyiség. Mélyebben megérti önmagát.

10–11 éves (lányok)

Megkérdıjelezıdnek a gyermekkori szabályok. Képes új szabályokat alkotni kölcsönös egyetértéssel.

Az ellenállás, és a korábbi azonosulások elvetésének idıszaka.

11–12 éves (fiúk)

Az erkölcsi autonómia kialakulása. Erkölcsi elvek elfogadása a csoporton belüli jogok és felelısségek megosztásának módjaként.

Megkérdıjelezıdnek a gyermekkori vallásos gyakorlatok. Jelképek használata a lelki jelentés kifejezéséhez.

Az átrendezıdés idıszaka, identitásválság.

7–10 éves

A „törvény” és a „rend” irányába fordul.

Közös tevékenységek céljára csoportok jönnek létre.

13–15 éves

A társas átrendezıdés idıszaka. Lázadás a tekintély ellen. Igyekszik személyes erkölcsi értékeit meghatározni.

15–16 éves

Ideológiák és vallások iránti érdeklıdés.

Kölcsönös bizalmon alapuló, szorosabb csoportok létrejötte. Közös identitás keresése.

A szerzıdés fogalma, és a törvény demokratikus elfogadása.

Elvek egyéni tudatosítása („személyes becsületkódex”).

Egyetemes értékek elfogadása (emberi jogok). Az egyetemes etika felé való irányulás.

A személyes identitás kialakításához új azonosulásokat keres (hısök tisztelete).

Az énkép strukturálása. A személyes autonómia kialakulása. Személyes döntések megerısítése. Társadalmi szerep keresése.

17–20 éves

Felismeri, hogy az egyéni különbségek elfogadása gazdagodást jelent. A társadalmi és szakmai beilleszkedés nehézségei.

59

RAP – 5. fejezet

Korosztályi nevelési célkitőzések Bevezetés Az RAP-nak ez az ötödik fejezete arra irányul, hogy korosztályi nevelési célkitőzéseket határozzunk meg a szövetség valamennyi korosztálya számára. A Zöld-sziget XI. fejezetében olvashatunk arról, hogyan készített az országos programbizottság egy korosztályi célkitőzésekbıl álló táblázatot a végsı célkitőzések alapján, a legidısebb korosztálynál kezdve, és a fiatalabb korosztályok célkitőzéseinél folytatva. Ez a fajta rács egyaránt hasznos a vezetıknek és a fiataloknak. Segít a fiatalok személyes célkitőzéseinek értékelésében és haladásra motiválja ıket. Ezt a pontot akkor fogjuk részletesebben megvizsgálni, amikor a korosztályi módszerekkel és a haladási rendszerrel foglalkozunk. Fogalmak 1. Mi az a korosztályi célkitőzés? A korosztályi nevelési célkitőzések minden növekedési dimenzió esetében pontosan meghatározzák azokat az eredményeket, amelyekrıl elvárható, hogy a fiatal elérje ıket, mire az adott korosztály nevelési programját elvégezte. A korosztályok közötti zökkenımentes átmenet biztosítása érdekében ugyanazokat a nevelési sávokat követik, mint a végsı nevelési célkitőzések. A korosztályi célkitőzések olyan köztes célkitőzésként is felfoghatók, amelyek lépésrıl lépésre, egyik korcsoporttól a másikig a végsı nevelési célkitőzések elérése felé vezetnek. 2. Cél • A cserkészet céljának – a fiatalok segítése lehetıségeik teljes kibontakoztatásában – kifejezése realisztikus és mérhetı módon, az egyes korcsoportokhoz tartozók szükségleteihez igazítva. •

Az egyes korosztályok nevelési célkitőzései és a végsı nevelési célkitőzések közötti összhang biztosítása a nevelési ajánlatban kifejezett célokkal összhangban.

•

A fiatalok ösztönzése, hogy valamennyi növekedési dimenzióban személyes haladást érjenek el, és ehhez számukra olyan alap biztosítása, amelyre saját személyes célkitőzéseiket építhetik, és amellyel saját haladásukat értékelhetik.

•

Világos keret biztosítása a felnıtt vezetıknek, amelyet az ifjúsággal végzett munkájuk során használhatnak.

•

A fiatalok és a felnıttek közötti párbeszéd és nyílt, bizalmon alapuló viszony ösztönzése.

3. Tartalom A hat növekedési területen (testi, szellemi, érzelmi, társas, spirituális és jellembeli) a korosztályi célkitőzések határozzák meg az elérendı tudást, képességeket és attitődöket, figyelembe véve a fejlıdési szakaszokat és az egyes korcsoportok jellegzetességeit. Összhangban állnak a nevelési ajánlattal és a végsı nevelési célkitőzésekkel.

Hogyan alakítsunk ki korosztályi nevelési célkitőzéseket? A korosztályi célkitőzések megfogalmazásához számos lépés határozható meg:

60

1. A korábbi munka áttekintése A korosztályi célkitőzések felvázolásának megkezdése elıtt elengedhetetlen, hogy áttekintsük az egyes növekedési dimenziókhoz már meghatározott végsı nevelési célkitőzéseket, illetve a korábban azonosított fejlıdési szakaszokat. Összeállíthatunk egy táblázatot, amely tartalmazza a korosztályokat és a végsı nevelési célkitőzéseket minden növekedési területhez, továbbá egy üres oszlopot a létrejövı korosztályi nevelési célkitőzések beírásához. 2. Korosztályi célkitőzések összeállítása Ha motiválni akarjuk velük a fiatalokat, akkor a korosztályi célkitőzéseknek egyszerre kell kihívást adniuk és elérhetınek lenniük. A különbözı növekedési dimenziók célkitőzései kölcsönhatásban állnak egymással. Egyes célkitőzések megerısíthetik azt a viselkedést, amely egy bizonyos fejlıdési szakaszban természetesen elvárható, míg mások olyan tulajdonságokat ösztönözhetnek, amelyek nem várhatók el a természetesen az adott szakaszban. Minden korosztályhoz és minden nevelési sávhoz számos célkitőzést kell meghatározni, amelyek a végsı nevelési célkitőzések felé vezetnek, továbbá egyaránt megfelelnek az adott korú fiatalok szükségleteinek és a nevelési ajánlatban megfogalmazott céloknak. A végsı nevelési célkitőzések alapján elıször a farkaskölyökkorosztály célkitőzéseit kell megfogalmazni, aztán a többi korosztályéit. A következı módszer használható (14. ábra): a)

Válasszunk ki egy növekedési területet, például: szellemi fejlıdés.

b)

Válasszuk ki az egyik nevelési sávot, például: információgyőjtés.

c)

Jegyezzük fel az adott növekedési dimenzióhoz és nevelési sávhoz már meghatározott végsı nevelési célkitőzést, például:

Fejleszti érdeklıdését, és tudását bıvítendı szisztematikusan információt győjt. d)

Határozzunk meg ugyanehhez a nevelési sávhoz egy célkitőzést a legfiatalabb korosztálynak. Ehhez figyelembe kell vennünk az adott korcsoport szükségleteit és képességeit. Nagyjából 9-10 éves korban kezd el például a gyermek logikus módon gondolkodni, konkrét adatok alapján: Mindenre kíváncsi, és szívesen készít sorozatokat és győjteményeket. Fontos, hogy kihasználjuk ezt az érdeklıdését. Így tehát írhatjuk például a következıt:

Képes részleteket megfigyelni, és pontos adatok szerint tárgyakat győjteni és osztályozni. e)

Most pedig határozzunk meg a közbensı korosztály nevelési célkitőzését, figyelembe véve az adott korcsoport szükségleteit és képességeit. Írhatjuk például ezt:

Érdeklıdést mutat aziránt, hogy növelje tudását a körülötte zajló dolgokról. f)

Figyeljünk arra, hogy a három célkitőzés fokozatos legyen a legkevésbé nehéztıl (a legfiatalabb korosztály) a legnehezebb irányába (legidısebb korosztály). Akárcsak a végsı nevelési célkitőzéseknél, itt is egyszerő szavakat és cselekvést kifejezı igéket használjunk.

g)

Ugyanezt a folyamatot ismételjük meg az összes növekedési dimenzió nevelési sávjaiban. Ajánlott minden növekedési területen egy-egy nevelési sávhoz legalább két nevelési célkitőzést írni.

h)

A végsı nevelési célkitőzés egyezzen meg a legidısebb korosztály utolsó lépcsıjével.

61

3. Hány célkitőzésre van szükség? Fontos elıre meghatározni, hány nevelési célkitőzést kívánunk egy-egy korosztályra megállapítani. A haladás biztosítása érdekében úgy tőnik, korosztályonként és nevelési sávonként két nevelési célkitőzés a minimum. Tegyük fel, hogy az egyes növekedési dimenziókon belül három-három nevelési sáv van. Ekkor minden növekedési sávban két célkitőzésünk van, ami növekedési dimenziónként összesen hat darab célkitőzés, a hat növekedési terület együtt tehát 36 célkitőzés korosztályonként. Ez már tekintélyes szám.

62

A célkitőzések száma a személyes haladási rendszer felépítésénél lesz döntı tényezı (RAP – 8. fejezet: Személyes haladási rendszer). Ha túl kevés célkitőzés van, az nem biztosítja az éveken keresztül való haladást az egyes korosztályokban. Ha viszont túl sok a nevelési célkitőzés, az megnehezíti – vagy akár lehetetlenné teszi – a haladást. Emlékezzünk rá, hogy normális körülmények között minden fiatalnak nehézség nélkül el kell tudnia érni a számára a korosztályban felkínált összes nevelési célkitőzést, mire kilép a korosztályból.

63

VII. függelék – Korosztályi nevelési célkitőzések: példák

Testi fejlıdés Nevelési sáv

FARKASKÖLYÖK

CSERKÉSZ

ROVER

Megítéli a cselekvéseibıl származó kockázat szintjét.

Jó fizikai kondícióban tartja magát.

Elfogadja felelısségét testének harmonikus fejlıdéséért.

Szükségletek azonosítása

Bemutatja, hogy tudja, hol vannak testének fıbb szervei.

Felismeri azokat a változásokat, amelyek fejlıdése során történnek testével.

Tudatában van a testét szabályozó biológiai folyamatoknak.

Gondozás (edzettnek és egészségesnek maradni)

Egészsége védelmében jó szokásokat alakít ki.

Betegség vagy baleset esetén megfelelı lépéseket tesz.

Óvja egészségét, elfogadja testi képességeit.

Hatékonyság

Részt vesz sporttevékenységekben, ismeri ezek szabályait, és elfogadja, ha veszít.

Kiválaszt egy sportágat, és ennek technikáival összhangban edz.

Fejleszti érzékszerveit (látás, hallás, ízlelés, szaglás, tapintás) és testi erınlétét, és ezzel ellensúlyozza testi hiányosságait.

64

Szellemi fejlıdés Nevelési sáv

FARKASKÖLYÖK

CSERKÉSZ

ROVER

Információgyőjtés

Képes kifejezni, amit meglepınek vagy furcsának talál.

Érdeklıdést mutat az iránt, hogy növelje tudását a körülötte zajló dolgokról.

Fejleszti érdeklıdését, és tudása bıvítése érdekében szisztematikusan információt győjt.

Információfeldolgozás

Elmagyarázza azokat a következtetéseket, amelyeket történetekbıl, mesékbıl vagy azok szereplıirıl vont le.

Bemutatja, hogy képes egy helyzetet különféle nézıpontokból elemezni.

Képes az információ elemzésére és osztályozására, és ezt saját tapasztalataira és környezetére is alkalmazni.

Problémamegoldás

Érdeklıdést mutat általa látott jelenségek okainak kiderítése iránt.

Képes egy probléma fıbb összetevıit azonosítani.

Képes problémákat megoldani hipotézisek felállításával, kipróbálással és következtetések levonásával.

Leírja, hogyan használhatók az általa ismert tárgyak.

Alkalmazza azokat a speciális képességeket, amelyeket mindennapos helyzetekben sajátított el.

65

Leleményes és alkotó szellemet mutat technikai képességei és kézügyessége használatával.

Érzelmi fejlıdés Nevelési sáv

FARKASKÖLYÖK

CSERKÉSZ

ROVER

Önismeret és tudatosság

Azonosítja és leírja érzelmeit és érzéseit.

Azonosítja reakciói és indulatai okait.

Képes felismerni és elfogadni érzelmeit, valamint megérteni okaikat és azt, milyen hatással lehetnek másokra.

Önkifejezés

Részt vesz színjátszásban, pantomimben és más kifejezési módokban.

Különféle médiumokkal fejezi ki mővészeti érdeklıdését és képességeit.

Képes különbözı érzelmeit különféle kreatív technikák használatával kifejezni (pl. zene, tánc, színház, festés, költészet, szerepjáték).

Felelısség és önuralom

Jó lélekkel fogadja a farkaskölyökfalkában neki címzett kritikát.

Erıfeszítéseket tesz, hogy kontrollálja reakcióit és stabilizálja viselkedését.

Képes az élet jó dolgait megbecsülni a nehézségek ellensúlyaként, és megırizni érzelmi egyensúlyát és boldogságát.

Kimondja, amit gondol, anélkül, hogy megsértené társait vagy gúnyt őzne belılük. Bemutatja, hogy természetes dologként fogadja el a férfiak és nık közötti testi különbségeket.

Felismeri a barátság és barátai értékét, kapcsolataiban pedig kerüli a túlzott érzékenységet. Természetes módon képes helyes és helyénvaló szexuális információt nyújtani társainak.

66

Asszertíven viselkedik és gyengéd mások iránt, anélkül hogy gátlásos vagy agreszszív lenne; tiszteletben tartja saját és mások integritását. A szeretet kifejezéseként elfogadja és tiszteletben tartja a saját és a mások szexualitását.

Társas fejlıdés Nevelési sáv

FARKASKÖLYÖK

CSERKÉSZ

ROVER

Kapcsolatok és kommunikáció

Tiszteletet mutat mások véleménye iránt.

Nyitott különbözı véleményekre, társadalmi osztályokra és életmódokra.

Lelkesen fedez fel más életmódokat, és a különbséget gazdagítónak véli, nem pedig fenyegetınek. Képes felismerni nemi és etnikai sztereotípiákat, és ellenszegülni nekik.

Együttmőködés és vezetés

Elfogadja a szabályokat és a játékokban fair play-érzéket mutat.

Konfliktus esetén képes az ırsében közvetítıi szerepet játszani.

Elvégzi a falkán belül rá osztott feladatokat.

Bemutatja, hogy az ırssel képes közösen döntést hozni és utána ennek megfelelıen cselekedni.

Képes meghatározni a konfliktusok különféle okait, elsajátított konfliktusmegelızési és konfliktuskezelési képességeket és ezeket a mindennapokban is alkalmazza, hogy hozzájáruljon a békéhez. Képes egy csapat részeként dolgozni, hatékonyan kommunikálni, közös projekteket igazgatni, valamint aktívan szolgálni a helyi közösséget, és így befolyásolni a változási folyamatot a közjó érdekében.

Szolidaritás és szolgálat

Minden nap tesz egy kis egyéni szolgálatot.

Javaslatokat tesz és segít azokban a társadalmaz szolgáló projektekben, amelyekre az ırs vagy a raj vállalkozik.

67

Képes elmagyarázni az emberi jogok elveit és azt a számtalan módot, ahogyan ezek társadalmi, gazdasági, politikai és kulturális tényezık révén sérülnek vagy támogatást kapnak; képes ezeket saját életére alkalmazni és ennek megfelelıen cselekedni.

Lelki fejlıdés Nevelési sáv

FARKASKÖLYÖK

CSERKÉSZ

ROVER

Befogadás

Csodálja és élvezi a természetet.

Olyan tevékenységeket készít elı és vezet, amelyek lehetıvé teszik számára, hogy felismerje a természetben a Lelki Valóságot.

A Spirituális Valóság keresése a következık révén: a természet csodáinak felismerése, mások helyzetébe való beleélés, együttmőködés másokkal a világ jobbá tételéért, felelısség vállalása saját fejlıdéséért.

Csodálat Munka

Észreveszi és elismeri társai jó tetteit.

Bölcsesség

Hajlandóságot mutat, hogy a körülötte lévıkre odafigyeljen, és tılük tanuljon. Imádság

Aktívan részt vesz meditációban vagy imádságban.

İrsével olyan közös tevékenységen vesz részt, amely kifejezi hitét vagy lelki tapasztalatát.

Képes felismerni és kifejteni a személyes és a közös élmények lelki jelentıségét.

Lelki megismerés

Érdeklıdést mutat családja vallásának felfedezése iránt.

Mélyíti tudását az általa gyakorolt vallásról vagy spiritualitásról.

Bemutatja, hogy megérti: hitének értéke a barátaihoz és családjához való viszonyulása révén fejezıdik ki.

Diszkrimináció nélkül megosztja gondolatait különféle hitő emberekkel.

Felfedezi közössége spirituális örökségét; – tekintet nélkül vallásos meggyızıdésükre – mindenkivel kommunikál, és lelki közösséget próbál létrehozni az emberek között.

Kitart azon kötelezettségvállalásai mellett, amelyeket hitével kapcsolatban tett.

68

Spirituális elveit hétköznapi élete részévé teszi, és összhangot teremt ezek, személyes élete és társadalmi részvétele között.

Jellemfejlıdés Nevelési sáv

FARKASKÖLYÖK

CSERKÉSZ

ROVER

Identitás

Helyesen ítéli meg, mit képes megtenni.

Képes elfogadni és értékelni a viselkedésére vonatkozó kritikákat.

Felismeri lehetıségeit és korlátait, kritikus módon tudatában van önmagának, elfogadja önmagát, és pozitív képet ıriz magáról.

Autonómia

A nehézségeket derősen elfogadja.

Felismeri azon képességét, hogy túl tud lépni korlátain.

Vidáman és humorérzékkel áll az élethez.

A nehézségekkel derősen néz szembe, és így oldja meg azokat. Képes önállóan döntéseket hozni, és azokat végrehajtani.

Elkötelezıdés

Fokozatosan felismeri, hogy cserkészértékei a társai és barátai iránti attitődjeiben is tükrözıdnek. Általában elvégzi azokat a feladatokat, amelyekre vállalkozik.

Állandóan igyekszik következetes lenni. Elvégzi a kapott feladatokat. Információt keres a tanulmányaival és munkájával kapcsolatos döntések meghozatalához.

Kritikus tudatosságot mutat az ıt körülvevı világ iránt, képes saját döntéseket hozni és elfogadja a következményeket. Erıfeszítéseket tesz pénzügyi függetlenedése érdekében, és megbecsüli a saját és a mások munkáját. Felelısséget vállal saját fejlıdéséért, és ennek elérése érdekében célkitőzéseket jelöl ki. Képes saját személyes idejével gazdálkodni, miközben tiszteletben tartja a kijelölt prioritásokat. Asszertív módon fejezi ki nézeteit, kötelezettségeket vállal és ezeket nehézségek közepette is megtartja. Igyekszik saját életvitelét meghatározni, és megtervezi társadalmi és szakmai beilleszkedését.

69

RAP – 6. fejezet

Tevékenységek Bevezetés Ha fiatalokkal foglalkoznak, akkor a felnıttek sajnos általában hajlanak rá, hogy elıadásokat tartsanak saját múltbeli tapasztalataikról. Ezek az elıadások viszont untatják a fiatalokat! Nem egyeznek bele egykönnyen, hogy csöndesen üljenek és hallgassák a felnıtteket. Csinálni akarják a dolgokat, kísérletezni szeretnének és aktívak lenni. A fiatalok spontán tevékenységének értékét elismeri a cserkészet. A cserkészvezetı (Aids to Scoutmastership) egy hosszú idézettel indul, amelyet Baden-Powell egy az aktív módszerekben szakértı brit nevelı szövegébıl választott ki. Íme: A tanító törvénykönyve például csöndet, biztonságot, illedelmes viselkedést követel meg tılük. A fiúk törvénykönyve éppen ellenkezıleg hangzik. A lármát, a veszélyt és az izgalmat szereti. Szórakozás, verekedés és evés! Ez a három elmaradhatatlan tényezıje a fiúk világának. […] Fiúország közvéleménye szerint naponként négy órát görnyedni iskolapadban – irtózatos idıpocsékolás és naplopás. Látott-e már valaha valaki olyan fiút – egészséges, normális fiút – aki arra kérte apját, hogy vegyen neki iskolapadot? Vagy látott-e valaha valaki olyan fiút, aki játék közben egyszerre odaszaladt anyjához, és sírva könyörgött neki, hadd üldögélhessen a szalonban? Biztos, hogy senki. A fiú nem padban élı állat. Nem üldögélı állat. Nem is pacifista, nem a maga nyugalmát féltı nyárspolgár, nem könyvmoly és nem filozófus. A fiú – hála Istennek – fiú. Csordultig tele mókával és verekedéssel és éhséggel és merész komiszkodással és hangoskodással és megjegyzéssel és izgalommal. Ha nem ilyen, nem is egészséges. A cserkészetet a kezdet kezdetétıl aktív nevelésként definiálták. A cserkészmódszer egyik központi eleme a cselekedve tanulás. A cserkészet nevelési programjának leginkább látható része a tevékenységek. Ezek jelenítik meg, hogy mit csinálnak a fiatalok a cserkészetben. Az a kilátás, hogy a barátaival izgalmas tevékenységekben vehet részt, az egyik legfıbb ok, amiért egy fiatal a mozgalomhoz csatlakozik. A cserkészélménynek a tevékenységek a motorja. A gyermek csinálni akarja a dolgokat, úgyhogy a jó irányt megmutatva bátorítsuk arra, hogy csinálja ezeket, és engedjük, hogy úgy csinálja, ahogyan szereti. Hagyjuk, hogy hibázzék; a tapasztalat a hibák elkövetésével alakul. (Baden-Powell, Headquarters Gazette, 1916 január). A cserkészet úgy véli, hogy a gyermek spontán tevékenységei, játékai, felfedezése, építkezései stb. kitőnı támogatói a nevelésnek. A cserkészvezetı olyan vonzó tevékenységeket próbál használni, amelyek megfelelnek a fiatalok érdeklıdésének, hogy így érje el a megállapított nevelési célkitőzést. Miért ne lehetne úgy kezelni a fiút, mint fiút? Nem alakíthatnánk-e a nyelvtant és a történelmet és a földrajzot és a számtant a fiúk világának igényeihez? Nem tudnánk-e lefordítani felnıtt tudásunkat a fiúk világának nyelvére? Nincs-e igaza végeredményben a fiúnak, ha fenntartja saját törvényeit az igazságról a sikerrıl és a kalandról? Nem a cselekvést helyezi-e a tanulás elé, amiben igaza is van? Nem csodálatra méltó kis munkás-e igazában, aki a maga feje után megy, mert hiányzik az értelmes vezetı? Nem volna-e sokkal inkább helyénvaló, ha – legalább egy idıre – a tanítók állanának be tanulni, és tanulmányoznák a fiúk csodálatos életét, amelyet most, eredménytelenül, meg akarnak változtatni, és el akarnak nyomni? Minek az ár ellen úszni, hiszen az ár a helyes irányban folyik? Egy tevékenység cserkészjellegét nem annyira az határozza meg, hogy mit tesz lehetıvé a fiataloknak, hanem az ıt irányító nevelési célkitőzések (a miért) és a cserkészmódszer használata (a hogyan).

70

Fogalmak 1. Meghatározás Tevékenység az az élményfolyamat, amely lehetıséget kínál a fiatal számára, hogy egy vagy több nevelési célkitőzésnek megfelelı tudást, képességeket és attitődöket sajátítson el. 2. Tevékenységek és nevelési célkitőzések A tevékenységek és a nevelési célkitőzések között kapcsolat kétirányú: •

Egy tevékenység kiválasztható egy korábban meghatározott nevelési célkitőzés fényében: például a tábortőzvezetés segíthet a szóbeli és közös kifejezıkészség, a szervezıkészség vagy az idıgazdálkodás (a különbözı mókák között a ritmusérzék és a kapcsolatok megérzése) fejlesztésében; egy folyó fölött átívelı híd megépítése fejleszti a kézügyességet, a szervezési képességeket és a csapatmunkát stb.

•

Ugyanakkor arra is van lehetıség, hogy egy elvégzett tevékenység értékelésekor határozzuk meg azokat a nevelési célkitőzéseket, amelyeket segítségével elértünk: például Dani úgy döntött, hogy ırsével tábori faliújságot fognak üzemeltetni. A végsı értékeléskor észre lehetett venni, hogy képessé vált arra, hogy pontos és mulatságos megfigyelések alapján rövid cikkeket írjon, és ezeket vidám vázlatokkal illusztrálja. Az újságja mindenkinek felkeltette az érdeklıdését. Dani képes volt új kommunikációs képességekre szert tenni és ezeket a csapat szolgálatába állítani: megérdemli az újságírói különpróbajelvényt.

A cserkésztevékenység a legtágabb értelemben nem egyetlen olyan feladat, amelyet minden fiatal elvégez. A cserkésztevékenység arra kínál lehetıséget a fiataloknak, hogy egy közös cél irányába munkálkodjanak sokféle szerep kipróbálásával, amelyek egyrészt az egyén szükségleteihez, rátermettségéhez és érdeklıdéséhez igazodnak, másrészt pedig kölcsönös támogatást és ösztönzést tesznek lehetıvé. 3. Tevékenységek – fiúk és lányok Személyes élmény Még ha egy tevékenység bizonyos nevelési célkitőzések elérésére irányul is, az általa létrehozott élmény és tapasztalat kétségkívül különbözı lesz minden egyes résztvevı esetében. Ezt az élményt az egyes fiatalok személyisége, személyes háttere, vágyai és sajátos érdeklıdési köre színesíti. Ez az, amiért az egyes résztvevıkre gyakorolt valódi nevelési hatás alapvetıen eltérhet a kívánt célkitőzéstıl. Fontos ezért, hogy egyaránt észben tartsuk az elméletet (célkitőzések, elérni kívánt eredmények) és a gyakorlatot (a valódi élmény), hogy szükség esetén kiigazításokat tehessünk (17. ábra).

71

Akkor jön létre élmény, ha olyan kölcsönhatás van a fiatal és egy élethelyzete között, amely felismerésre vagy tanulásra ad lehetıséget. Következésképpen a személyes élmény nevel, nem pedig maga a tevékenység. A „cselekedve tanulás” kifejezés így kicsit félrevezetı. Lehetetlen teljes pontossággal meghatározni a kapcsolatot egy-egy tevékenység és nevelési célkitőzés között. Természetesen minden nevelı olyan tevékenységet szeretne találni, amely közvetlenül megfelel egy adott nevelési célkitőzésnek. A valóság azonban sokkal bonyolultabb: a tevékenységet minden fiatal a maga módján éli meg, az ebbıl származó nevelési hatás pedig nagyban különbözni fog egyénenként. Nem tudunk egy élménybe beleavatkozni, nem tudjuk manipulálni és teljes biztonsággal elıre megjósolni sem, hiszen az a fiatal és a valóság közötti bensıséges kapcsolat eredménye. Mindazonáltal tehetünk lépéseket azért, hogy egy tevékenység olyan élményeket indukáljon vagy tegyen lehetıvé, amelyek valószínőleg a kívánt tudás, képességek vagy attitődök megszerzéséhez vezetnek. 4. Tevékenységek és a kortárs csoport A tevékenységek a csapatépítés motorjai: a fiatalok összejönnek, interakcióban állnak egymással és tevékenységek révén megismerik egymást (ötleteket osztanak meg egymással, döntést hoznak, csapatként dolgoznak együtt, megosztják a felelısségi köröket és a problémákat, egyesítik erıforrásaikat és tehetségüket, értékelik és megünneplik a sikereket stb.). Ahhoz, hogy csoportéletet gerjesszenek, a tevékenységeknek arra kell lehetıséget adniuk, hogy a fiatalok építı módon kerüljenek kapcsolatba egymással.

72

A kortárs nevelés különösen akkor hatékony, ha a fiatalokat valóban motiválja egy olyan tevékenység, amely minden egyes egyéntıl jelentıs erıfeszítést kíván. Így minden fiatalban tudatosodik, hogy a tevékenység nem fog „csak úgy magától” megtörténni. Egyesíteni kell az egyéni adottságokat, különféle képességeket kell elsajátítani vagy megosztani egymással, a felelısségeket pedig tisztességesen kell elosztani. A tevékenység mőködtetéséhez segíteni kell mindenkinek, akinek nehézségei vannak. A sikerélmény egyaránt közös, „megcsináltuk!” (ami erısíti a tagok közötti kapcsolatot) és egyéni, „nem hittem volna, hogy képes vagyok rá!” (a közös erıfeszítésnek köszönhetıen minden egyénnek lehetısége van arra, hogy valami szokatlan dolgot kipróbáljon és abban sikert érjen el). 5. Tevékenységek és a felnıtt vezetı Minden tevékenység folyamat: ki kell választani, el kell tervezni, meg kell szervezni, le kell bonyolítani és értékelni kell. Az értékelés hasznos visszajelzés a jövıbeni tevékenységek javításához és új ötletek kitalálásához. Kétféle módon lehet egy tevékenységet kiválasztani 1)

A felnıtt vezetı elıkészít és javasol a fiataloknak egy tevékenységet, amely valószínőleg a korosztály nevelési célkitőzéseivel összhangban álló tanulási élményt kínál, és megfelel a csoport által kifejezett érdeklıdési körnek;

2)

A vezetı érdeklıdési körük kifejezésére bátorítja a fiatalokat, majd segíti ıket egy olyan tevékenység felépítésében, amely megfelel nekik. Megkísérli meghatározni azokat a tanulási le-

73

hetıségeket, amelyeket a tevékenység nyújthat, hogy ezeket a lehetıségeket a korosztályi nevelési célkitőzésekhez kapcsolja. A gyakorlatban helyi szinten valószínőleg keveredik a két megközelítés. A szövetségek hajlanak rá, hogy olyan tevékenységeket fejlesszenek ki, amelyeket új vagy nehézségekkel küzdı csapatoknak, illetve új vezetıknek lehet javasolni. Ahogy a vezetık és a fiatalok egyaránt egyre tapasztaltabbak lesznek, és világosabb elképzeléseik lesznek arról, hogy mire képesek, már könnyebben fognak új tevékenységeket kiagyalni. Bármi legyen is a forrása, a tevékenységjavaslatot gondosan meg kell vizsgálni, hogy meg lehessen bizonyosodni afelıl, hogyan lehet megvalósításakor a cserkészmódszer minden elemét a lehetı legteljesebb mértékben kihasználni. Helyi szinten a vezetınek azt is mérlegelnie kell, hogyan vehetık figyelembe a tevékenység során minden egyes fiatal személyes nevelési célkitőzései. A fiatalokat a lehetı leginkább be kell vonni a tevékenység megszervezésének teljes folyamatába (a kiválasztástól az értékelésig), és nem csupán a végrehajtási szakaszba, hiszen a folyamat minden szakasza hozzájárulhat a tanuláshoz. A részvétel szintje természetesen a fiatalok fejlettségi szintjétıl függ. A legfiatalabb korosztálynál a gyermekek részvétele akár arra is korlátozódhat, hogy a javaslatok közül kiválasztanak egy tevékenységtípust. 6. Különbözı tevékenységtípusok • Változó és kötött tevékenységek Ha a csoport életét tekintjük, két fı tevékenységtípus létezik: változó tevékenységek és „kötött” tevékenységek. Az elıbbiek izgalmas, új élményeket jelentenek: felfedezés, portyázás, építkezés, közösségnek tett szolgálat stb. Az utóbbiak célja a csoport kohéziójának és gördülékeny mőködésének a fenntartása: lazító játékok, gyakorlati feladatok (fızés, beszerzés, takarítás), ırstanácsülések, rajtanácsülések, értékelı megbeszélések, szertartások stb. A második típus ismétlıdıbb jellegő, mint az elsı. A csoport életéhez és a személyes haladáshoz mindkettı nélkülözhetetlen. A lényeg, hogy megfelelı egyensúlyt teremtsünk a két típus között. Ha gyors egymásutánban változó tevékenységek követik egymást, akkor a csoport kifárad, és konfliktusok jelennek meg, hiszen nincs tervezett alkalom az ırsök – és maguk a fiatalok – közötti kapcsolatok szabályozására. Ha az egész program kötött tevékenységekbıl áll, az unalmassá válhat, és romolhat a csapatélet. • A tevékenységtıl a projektig Mint már láttuk, a tevékenységi folyamat során fokozatosan csökkennie kell a felnıtt vezetık részvételének és felelısségének, ahogy a fiatalok egyre több képességet és tapasztalatot tesznek magukévá, és így egyre több felelısséget vállalnak. A folyamat nem arra irányul, hogy a felnıtt vezetı dolga könnyebbé váljék, hanem tulajdonképpen a cserkészet alapvetı céljának felel meg, amely a fiatalok segítése abban, hogy önmagukért felelıs személyekké váljanak. A tevékenységek típusai összetettségük illetve a fiatalok részvételének és felelısségének szintje szerint változnak. A 19. ábra arra tesz kísérletet, hogy két kritérium alapján csoportosítsa a tevékenységeket: a fiataloknak a döntéshozatalban és szervezésben való részvétele, továbbá a tevékenység hossza és öszszetettsége szerint.

74

A legalsó szinten van az, amit irányított tevékenységnek nevezhetünk. A tevékenységet a felnıtt vezetı készíti elı, szervezi meg és ı is tesz rá javaslatot. Ez kihagyhatatlan fázis, különösen egy új csoportban vagy fiatal gyerekeknél. Ez a tevékenységtípus általában rövid ideig tart. Ha jó eredményekkel, jól végzik el, akkor megvan az az elınye, hogy energiát ad a csoportnak és fokozza az önbizalmat (feltéve, hogy megfelel a fiatalok érdeklıdési körének). Ugyanakkor az ilyen típusú tevékenység nevelési hatása szükségszerően csekély; általában csupán gyakorlati ismeretek elsajátítására korlátozódik. Ráadásul mivel a tevékenység elıkészítésének és megszervezésének szinte minden felelısségét a felnıtt vállalta, nehéz a cserkészmódszer valamennyi elemét felhasználni benne (különösen az ırsi rendszert). Ha a tevékenység kicsit hosszabb ideig tart, és minden ırsnek megadja a lehetıséget, hogy saját szerepe legyen a megvalósításban (vagy az elıkészítésben), akkor el is értük a második szintet, mégpedig a részvételen alapuló (participatív) tevékenységét. Ennek a tevékenységtípusnak már komolyabb nevelési tartalma van: lehetıséget kínál a fiataloknak, hogy felelısségek és feladatok

75

széles skáláján különbözı szerepeket próbáljanak ki, ami fokozza aktív részvételüket, és gazdagabb tapasztalatot és élményt jelent. A legmagasabb szintő részvétel esetében a tevékenység projektnek tekinthetı. Ekkor a fiatalok minden szintnek aktív részesei, a kiválasztástól kezdve az elıkészítésen és a szervezésen át egészen a megvalósításig. Egy projekt általában számos tevékenységet kombinál egy közös téma vagy cél körül, meglehetısen hosszú idın keresztül. Illusztrációként álljon itt egy példa: kenuzás, vagyis egy tevékenység. Rövid ideig tart, és a fiataloknak általában korlátozott szerepe van az elıkészítésében. Másrészrıl ha ezt a tevékenységet másokkal kombináljuk (például madarak fényképezése, horgászás a folyón, táborszervezés, úszás és vízbıl mentés tanulása vagy a folyópart felfedezése), akkor akár egy projektet – például vízi expedíciót – is szervezhetünk. A projekt részeként minden ırsnek különféle feladatai lehetnek, minden fiatal tényleges felelısséget vállalhat, és valóban megízlelheti a kaland ízét. Minden tevékenységnek meglehet a saját célja, amely hozzájárul a projekt céljához. A projekt nevelési tartalma jóval gazdagabb, mint egyetlen tevékenységé. Természetesen csak olyan fiatalok csoportjával érhetı el a projektszint, akik már képesek kisebb tevékenységeket igazgatni. Egyet mindenképpen hangsúlyozni kell: minél több fiatal vonódik be a tevékenység kiválasztásába, elıkészítésébe és megszervezésébe, annál intenzívebb és sokszínőbb élményben lesz részük, és annál többet fognak tanulni belıle. 7. A nevelési tevékenység jellemzıi A jó nevelési tevékenységnek négy jellemzıje van: • Kihívást jelent A tevékenységnek muszáj némi nehézséget jelentenie, hogy stimulálja a kreativitást és a találékonyságot, és arra ösztönözze a résztvevıket, hogy minden tılük telhetıt megtegyenek. A kihívásnak ugyanakkor a fiatalok képességei és érettsége által szabott korlátokon belül kell maradnia. • Vonzó A tevékenységnek fel kell keltenie a fiatal érdeklıdését és vágyát, hogy részt akarjon venni benne, mert vonzza, mert eredeti, vagy mert a tevékenységben rejlı értékek vonzzák. A fiatalok érdeklıdése a fejlıdési szakaszok és társadalmi-kulturális hátterük szerint változik, így lehetséges tevékenységek széles skáláját kell felkínálnunk, amelyek különféle állapotoknak felelnek meg. • Jutalmat jelent Ha a fiatal részt vesz egy tevékenységben, akkor éreznie kell, hogy ebbıl valamilyen haszna származik: élvezet, hogy valami izgalmasat csinálhatott, büszkeség, hogy valamit elıször tett meg vagy váratlanul elért valamit, öröm, hogy hozzájárulását elismerte a csoport stb. • Hasznos A tevékenység olyan tapasztalatot adjon, amely lehetıvé teszi a fiataloknak, hogy új dolgokat ismerjenek meg és tanuljanak. A csupán spontán, öncélú cselekvéssel járó vagy ismétlıdı tevékenység nem mindig nevelı hatású. A nevelési tevékenység fı jellemzıje, hogy a fiatalok számára lehetıséget ad a haladásra. Ugyanazon célkitőzés eléréséhez számos különbözı tevékenység hozzájárulhat. Ez azt jelenti, hogy különbözı irányokból is elıidézhetı és megerısíthetı a kívánt változás. Másrészt – ha megfelelıen választják ki –egyetlen tevékenység egy idıben több célkitőzés elérésében is segíthet, még különbözı növekedési dimenziókhoz tartozókéban is. 76

Hiba lenne azt gondolni, hogy vannak cserkészszerő és nem cserkészszerő tevékenységek. Ha ezt az elvet elfogadnánk, azzal a tevékenységek egy kiválasztott listán lévıkre korlátozódnának, ami rövid- vagy középtávon unalomhoz vezetne. Ami egy tevékenységet cserkészszerővé tesz az nem a tartalma, hanem a megvalósításához használt módszer, és az ıt alátámasztó nevelési célkitőzés. 8. Tevékenységek értékelése A tevékenységeket két szinten értékeljük (20. ábra): •

Elıször azt, ahogyan a tevékenységet elıkészítették és megvalósították;

•

Másodszor a tevékenység által létrehozott élményt és tapasztalatot, figyelembe véve a csoporton belüli illetve a fiatalok és a felnıtt vezetık közötti kapcsolatokat, valamint azt a tudást, azokat a képességeket és attitődöket, amelyeket az egyének képesek voltak a tapasztalat eredményeként elsajátítani.

Magától értetıdik, hogy a fiataloknak kulcsszerepe van mind magának a tevékenységnek, mint pedig személyes hozadékának értékelésében. A vezetıképzésnek fontos része annak elsajátítása, hogy a fiatalokat hogyan lehet ebben segíteni.

Hogyan tervezzünk tevékenységeket? A nevelési program minısége túlnyomórészt a tevékenységek minıségétıl függ. Nagyon sok cserkészszövetség nem veszi figyelembe ezt a megállapítást: Érdekes nevelési ajánlatuk van, releváns nevelési célkitőzéseik és innovatív korosztályi módszereik, de nem fektetnek elegendı energiát annak biztosításába, hogy tevékenységeik változatosak és jó minıségőek legyenek. A nevelési elvek jók, megvalósításuk azonban középszerő. A fiatalokat vonzzák az elvek, de ha a tevékenységek nem váltják be hozzájuk főzött reményeiket, akkor elveszítik motivációjukat, és elhagyják a mozgalmat. A tagság gyors cserélıdésének, a nagy fluktuációnak a fı oka a programok gyatra minısége. A RAP ezért helyez nagy hangsúlyt a tevékenységekre. Ennek illusztrálásaként elmondhatjuk: a jó cserkészvezetı egyaránt megértı és segítı a fiatalokkal szemben a nevelési célkitőzések elérésében, illetve leleményes és kreatív a tevékenységek megszervezésében. A cserkészvezetıtıl nem csak az várható el, hogy el tudja magyarázni a mozgalom elveit és módszerét, hanem hogy – konkrétabban – meg tudja mutatni a farkaskölyköknek, hogyan készítsenek papírsárkányt, meg tudjon szervezni egy ırsi portyát a cserkészeknek és el tudja mesélni, hogyan pakoljanak be egy hátizsákot, vagy képes legyen segíteni a rovereknek egy zenekar összeállításában. A felnıttvezetı-képzés néha szemlátomást megfeledkezik errıl az szempontról. Lehetetlen a rajvezetıket minden fajta tevékenységre kiképezni, az azonban megvalósítható, hogy segítsük ıket saját kreativitásuk és személyes erıforrásaik kifejlesztésében. Ennek egy módja, ha országos szinten kialakítunk egy rendszert, amelyben tevékenységvázlatok vannak összegyőjtve és csoportosítva. Az Interamerikai Cserkészrégió sikeresen kialakított egy ilyent, amely jó ihletadó lehet.

77

Tevékenységvázlatok kialakítása A vezetınek elıször is jól kiválasztott tevékenységeket kell javasolnia. Ez azt jelenti, hogy a lehetı legtöbb féle tevékenységötlethez kell hozzáférnie. Hogy ez megvalósulhasson, a RAP tevékenységvázlatok nagy győjteményére tesz javaslatot. A vázlat röviden de hiánytalanul bemutatja az egy-egy tevékenység végrehajtásához szükséges elemeket. Minden tevékenységvázlat egy konkrét növekedési dimenziót hangsúlyoz, és egy adott korosztálynak szól. (Közben persze elıfordulhat, hogy más növekedési területekhez is hozzájárul, hiszen mind szorosan kapcsolódik egymáshoz.) A vezetıképzésnek ösztönöznie kellene a vezetıket, hogy győjtsenek vagy találjanak ki új tevékenységeket és állítsák össze saját tevékenységvázlataikat. Fel kell állítani egy olyan hálózatot, amely lehetıvé teszi a vezetıknek, hogy az általuk létrehozott vázlatokat megosszák egymással. A tevékenységvázlat elemei 1. Azonosítás: név, illusztráció, kód, korosztály, növekedési dimenzió, közzététel dátuma. 2.

Általános bemutatás: hely, idıtartam, résztvevık száma, kellékek.

3.

Célkitőzések: magának a tevékenységnek a célkitőzései valamint azok a korosztályi nevelési célkitőzések, amelyek eléréséhez a tevékenység hozzájárulhat.

4.

A tevékenység leírása: elıfeltételek, elıkészítés, végrehajtás.

5.

Értékelés.

A vázlatgyőjtemény A nemzeti cserkészszövetség által meghatározott prioritásokkal összhangban a tevékenységek különbözı cselekvési területeket vagy témákat ölelhetnek fel, például: •

Természet és környezet;

•

Szolgálat és közösségfejlesztés;

78

•

Technikai készségek és kézügyesség;

•

Új technológiák;

•

Mővészi kifejezés;

•

Békére nevelés;

•

Fejlesztési nevelés (elmaradott országok);

•

Egészség;

•

Érzelmi és szexuális nevelés;

•

Interkulturális tanulás;

•

Nevelés a részvételre, a demokráciára és az emberi jogokra;

•

Fogyatékkal élı fiatalok integrálása.

A RAP azt ajánlja, hogy a rekreációs (szórakoztató, pihentetı) játékok és dalok ne a tevékenységvázlatok között szerepeljenek. Ötletközpont és hálózat Ha nagy számú tevékenységvázlatot szeretnénk létrehozni, annak legjobb módja egy rajvezetıket és fiatalokat (farkaskölyköket, cserkészeket, rovereket) tartalmazó hálózat felállítása annak érdekében, hogy össze lehessen győjteni a javaslatokat és a kritikákat. Ez a hálózat hagyományos postai levelezéssel vagy az interneten kommunikálhat. Az ötletközpont az országos programbizottság felelıssége alá tartozhat. Megfelelıen fel kell szerelni ahhoz, hogy képes legyen a dokumentációt összegyőjteni és kiadványokat publikálni (21. ábra). Az országos programbizottság titkárának kell összekötı kapocsként mőködnie a hálózat tagjai között, a következı feladatokkal: •

felhívás új ötletekre: hálózati tagokat kér fel arra, hogy egy adott korosztály adott nevelési célkitőzéséhez elképzeléseket javasoljanak;

•

az összes ötlet összegyőjtése, elemzése és a legérdekesebbek kiválasztása: azoké, amelyek megfelelnek egy adott korcsoport érdeklıdésének és relevánsak a vizsgált nevelési célkitőzés szempontjából;

•

a vázlatok elkészítéséért és kiadásáért felelıs szakértık és specialisták (szövegírók, illusztrátorok stb.) csoportjának vezetése;

•

a hálózat tagjainak összekötése egymással a vázlatok terjesztése, valós körülmények közötti tesztelése és értékelése érdekében;

•

adatbázis szervezése a vázlatok csoportosításához és papíron / interneten történı terjesztéséhez.

79

80

VIII. függelék – Tevékenységek: példák Testi fejlıdés KOROSZTÁLY

Farkaskölykök

Cserkészek

Roverek

KOROSZTÁLYI CÉLKITŐZÉS

TEVÉKENYSÉG

Részt vesz sporttevékenységekben, ismeri ezek szabályait és elfogadja, ha veszít.

Olimpia

Betegség vagy baleset esetén megfelelı lépéseket tesz.

Biztonsági tanfolyam

Óvja egészségét és elfogadja testi képességeit.

Kiállítás „a fiatalok egészségérıl”

Minden ırs egy-egy országot jelenít meg, elkészíti felszerelését, zászlóját és bajnokait, hogy különbözı sportágakban versenyezzenek.

Kerékpártúra vidéken (kevésbé forgalmas vagy dőlıutakon). A versenyzıknek tiszteletben kell tartaniuk a KRESZ-t, a biztonsági szabályokkal kapcsolatos kérdésekre kell válaszolniuk, és szimulált balesetekben kell cselekedniük, hogy alkalmazzák életmentési ismereteiket és elsısegélyt nyújtsanak.

A roverek egészségügyi szakembereket (kórházi személyzet, orvosok, szociális munkások stb.) interjúvolnak meg a serdülık és a fiatalok egészségügyi problémáiról. Saját településük ifjúsági központjában kiállítást készítenek a fiatalok egészségérıl. Ez különféle kommunikációs technikák alkalmazását teszi lehetıvé számukra: interjúk rögzítése, fényképek készítése, elıhívása és nagyítása, filmek készítése.

81

Szellemi fejlıdés KOROSZTÁLY

Farkaskölykök

Cserkészek

Roverek

KOROSZTÁLYI CÉLKITŐZÉS

TEVÉKENYSÉG

Képes részleteket megfigyelni, és pontos adatok szerint tárgyakat győjteni és osztályozni.

Tanösvény Az erdıben vagy a parkban minden ırs kap egy listát megtalálandó és azonosítandó dolgokról. Például: 3 vadon élı növény, 3 rovar, 3 különbözı fa levele, 1 madártoll, 1 állatnyom. Az ırsök készítenek egy-egy tablót, amely bemutatja felfedezéseiket, megadja az állat vagy növény nevét és leírja a jellemzıit.

Bemutatja, hogy képes egy helyzetet különféle nézıpontokból elemezni.

„Tetthely”

Leleményes és alkotó szellemet mutat technikai képességei és kézügyessége használatával.

„Feltalálók vására”

82

Két csoport versenyez: „rablók” és „nyomozók”. A rablók elkészítik a tetthelyet, vagyis olyan bőnjeleket és nyomokat hagynak maguk után, mint a bőnt elkövetı bőnözık: lábnyomok, anyagmaradványok stb. A nyomozóknak meg kell találniuk ezeket a jeleket, elemezniük kell ıket, és ki kell találniuk, mi történt és ki a bőnös.

A tevékenység kétévente megszervezhetı körzeti szinten. A 17–21 éveseket meghívjuk, hogy állítsák ki találmányaikat. A „vásár” minden rover – illetve hasonló korú más fiatal – számára nyitott. Lehet speciális témája is, pl. közlekedés, kommunikáció, robotok, energiatakarékosság stb. Helyi cégek szponzorálhatják az eseményt és díjazhatják a három legjobb találmányt.

Érzelmi fejlıdés KOROSZTÁLY

Farkaskölykök

Cserkészek

Roverek

KOROSZTÁLYI CÉLKITŐZÉS

TEVÉKENYSÉG

Jó lélekkel fogadja a farkaskölyökfalkában neki címzett kritikát.

„Falkaújság” (avagy falkalap)

Különféle médiumokkal fejezi ki mővészeti érdeklıdését és képességeit.

„Mővészeti és irodalmi fesztivál”

Képes felismerni és elfogadni érzelmeit, valamint megérteni okaikat és azt, milyen hatással lehetnek másokra.

„Érzelmek színháza”

A táborban minden este készít egy ırs egy mókát a nap fı eseményeibıl, humoros módon bemutatva minden ember apró hibáit.

A táborban két napra kreatív mőhelyeket szervezünk: festés, dráma, költészet, szobrászat stb. A mőhelyek alkotásainak bemutatására fesztivált szervezünk.

Egy hozzáértı (pl. dráma szakos hallgató) segítségével a roverek különféle érzelmeket jelenítenek meg, és errıl a témáról mősort készítenek a rajbulira.

83

Társas fejlıdés KOROSZTÁLY

Farkaskölykök

Cserkészek

Roverek

KOROSZTÁLYI CÉLKITŐZÉS

TEVÉKENYSÉG

Minden nap tesz egy kis egyéni szolgálatot.

A napi jócselekedet

Nyitott a különbözı véleményekre, társadalmi osztályokra és életmódokra.

A felfedezık

Képes egy csapat részeként dolgozni, hatékonyan kommunikálni, közös projekteket igazgatni, valamint aktívan szolgálni a helyi közösséget, és így befolyásolni a változási folyamatot a közjó érdekében.

Közösségfejlesztı projekt

Minden farkaskölyöknek találnia kell egy kis szolgálatot, amelyet a környezetében tehet. Errıl javaslatot tesz az ırsnek, és a falkavezér hozzájárulásával a farkaskölykök megszervezik maguknak, hogy ezt elvégezzék, lehetıleg titokban.

84

Minden ırs meghatároz egy felfedezendı falut, városrészt vagy apró térséget. Miután egy napig igyekeznek felfedezni, a cserkészek hoznak valamit, ami a terület eredetiségére emlékezteti ıket: beszélgetés egy idıs emberrel a múltbeli életmódról és szokásokról, beszélgetés egy külföldivel vagy egy szokatlan emberrel, egy tipikus épület fényképe vagy rajza, beszámoló egy ritka vagy különleges mesterségrıl stb.

Minden roverırs meghatároz egy szociális igényt helyi közösségében, és beszámolót készít róla (maga a probléma, okai és hatásai) és javaslatot tesz egy projektre az igény kielégítése érdekében. A roverek szavazással fogadják el az általuk legjobbnak vélt projektet, és megszervezik a megvalósítását.

Lelki fejlıdés KOROSZTÁLY

Farkaskölykök

Cserkészek

Roverek

KOROSZTÁLYI CÉLKITŐZÉS

TEVÉKENYSÉG

Észreveszi és elismeri társai jó tetteit.

A falka faliújságja

Olyan tevékenységeket készít elı és vezet, amelyek lehetıvé teszik számára, hogy felismerje a természetben a Lelki Valóságot.

Csodálat

Mélyíti tudását az általa gyakorolt vallásról vagy spiritualitásról. Diszkrimináció nélkül megosztja gondolatait különféle hitő emberekkel.

85

A falkaotthonban a farkaskölykök faliújságot készítenek. Az ırsök egymást váltva lehetne felelısök érte vagy havonta felállíthatunk egy-egy új „szerkesztıbizottságot”. Nagy papír- vagy kartonlap, amelyen a falka és a farkaskölykök által megélt eseményeket lehet megörökíteni, illetve rajzokkal és fényképekkel illusztrálni. Az egyik rovatot címe: „İk megtették!” Itt vannak megörökítve a farkaskölykök által megtett jó dolgok.

A táborban vagy egy hétvégi kiránduláson az ırsnek találnia kell egy különösen szép helyet a természetben, és meghívja az egész rajt, hogy látogassa és csodálja meg. Rövid csöndet tervezünk, majd felolvashatunk egy a természet csodáit dicsérı szöveget, amelyet beszélgetés és egy dal követhet.

A hivık Minden roverırs kiválaszt egy hivı közösséget (plébánia, templom, imacsoport, zsinagóga, mecset, vallási közösség stb.), és bemutatja, mi inspirálja ezt a közösséget és hitét. A bemutatók kereteként társas összejövetelt szerveznek, ahová a közösségek képviselıit is meghívják.

Jellemfejlıdés KOROSZTÁLY

Farkaskölykök

Cserkészek

Roverek

KOROSZTÁLYI CÉLKITŐZÉS

TEVÉKENYSÉG

Fokozatosan fölismeri, hogy cserkészértékei a társai és barátai iránti attitődjeiben is tükrözıdnek.

A falka ászai

Képes önálló döntéseket hozni, és azokat végrehajtani.

Személyes tervtáblázat

Igyekszik meghatározni saját életvitelét, és megtervezni társadalmi és szakmai beilleszkedését.

86

A falkavezérek nagy papírlapokra játékkártyalapokat készítenek. A kártyákra egy-egy farkaskölyöktörvény van felírva. A kártyák a falon lógnak, a farkaskölykök pedig felírják rá egyik olyan társuk nevét, akinek a viselkedése a legjobban tükrözi a törvényt. Ezek után mindenki megnézi a kártyákat, és beszélgetnek: Melyik kártyán van a legtöbb név és miért? Van-e üres kártya és miért? Lehet-e valamin javítani? Hogyan tehetnénk meg ezt közösen?

A cserkészlakban minden ırs készít a saját sarkában egy-egy táblázatot tagjai személyes terveirıl. Minden hónapban minden cserkész leír egy tervet, amelyet véghez akar vinni saját fejlıdéséért: megtesz valamit, amit korábban még soha; megtanul valami új dolgot; pótol valamilyen hiányosságot vagy hibát, megváltoztatja a kapcsolatát valakivel stb. Az ırs havonta megvitatja a terveket, és minden cserkész értékeli azt, amit elvégzett.

„Internetjövı”-est Az ırsök egy-egy olyan helyen találkoznak egy este, ahol hozzáférnek az internethez. Egy ötletelés során mindenki elmeséli a jövırıl szıtt álmait. Minden ötletet feljegyeznek, az interneten releváns információkat keresnek hozzá. Minden ırs készít egy posztert, amelyen közzéteszi felismeréseit. Tartható egy beszélgetés is a munkalehetıségekrıl, nehézségekrıl és hasznos tippekrıl.

RAP – 7. fejezet

Korosztályi módszerek Bevezetés A cserkészmódszer a nevelési program „hogyanja”. Általánosságban meghatározza, hogyan kell a gyakorlatba átültetni az egyes korosztályoknál a cserkészet célját, alapelveit és nevelési célkitőzéseit. A Cserkészmozgalom Világszervezetének alapszabálya a következıképp határozza meg a cserkészmódszert (I. fejezet, III. cikk): … fokozatos önnevelési rendszer a következık által: *

Fogadalom és törvény.

*

Cselekedve tanulás.

* Tagság egy kiscsoportban (például az ırsben), amely felnıtt vezetés mellett a következıket foglalja magában: a felelısség fokozatos felismerése és elfogadása, valamint belülrıl vezérelt személyiség kialakítására való képzés, amely a jellemfejlıdésre és a hozzáértés, az önbizalom, a megbízhatóság, továbbá mind az együttmőködési mind pedig a vezetési képesség megszerzésére irányul. * Fokozatos és ösztönzı programok különbözı tevékenységek révén, amelyek a résztvevık érdeklıdésén alapulnak, tartalmaznak játékokat, hasznos ismeretek megszerzését és a közösségnek tett szolgálatokat; és amelyek túlnyomórészt szabadtéri környezetben, a természet közelségében valósulnak meg.

Fogalmak A világalapszabályban található cserkészmódszer-meghatározás további magyarázatot kíván. Nagyon átfogó definíció józan jogi fogalmakkal, amelyek a cserkészmódszer négy alapvetı elemét állapítják meg. Fogadalom és törvény Ezen alapvetı elemek közül a fogadalom és a törvény szerepel az elsı helyen. Valójában sok kívülálló nem érti meg igazán a cserkészmódszernek ezt az összetevıjét, és rejtélyesnek, titokzatosnak véli. A WOSM-alapszabály II. cikkének 2. bekezdése (ragaszkodás a fogadalomhoz és a törvényhez) a következıképp magyarázza mindezt: A cserkészmozgalom minden tagjának ragaszkodnia kell a cserkészfogadalomhoz és a cserkésztörvényhez, amely – az egyes nemzeti cserkészszövetségek kultúrájának és civilizációjának megfelelı nyelven, és a Cserkészmozgalom Világszervezete által elfogadva – tükrözi az Isten, mások és önmagunk iránti kötelesség elveit, és abból a fogadalomból és törvénybıl származik, amelyet az Alapító a következıképpen fogalmazott meg:… Ezután történeti hivatkozásként az eredeti, Baden-Powell által javasolt fogadalom és törvény idézete következik. A mozgalom három alapelve az Isten iránti kötelesség, mások iránti kötelesség és önmagunk iránti kötelesség. A fogadalom ünnepélyes kötelezettségvállalás (Becsületemre fogadom, hogy minden lehetıt megteszek – hogy…), a törvény pedig egyfajta magatartási kódexként fejti ki a cserkészmozgalom el-

87

veit és céljait (a cserkész becsületében meg lehet bízni; a cserkész hőséges; a cserkész kötelessége, hogy hasznos legyen és másokon segítsen stb. – az eredeti baden-powelli változat szerint). A cserkészmódszer ezért azzal kezdıdik, hogy felkéri a mozgalomhoz tartozni kívánó fiatalt, hogy személyesen kötelezze el magát a cserkészet elvein alapuló magatartási kódex mellett. A cserkészet úgy véli, hogy a nevelés elvei és céljai nem maradhatnak csupán a felnıttek ügye, hanem nekik tetszı nyelven közvetlenül a fiataloknak kell felajánlani ıket. Ezzel felhívjuk ıket arra, hogy vállaljanak felelısséget saját fejlıdésükért. Ahhoz, hogy a cserkészet önnevelési rendszer maradjon, amelyben a gyermekek és a fiatalok felelısek saját fejlıdésükért, a mozgalom nevelési céljait közvetlenül kell nekik megmutatni (ez a törvény célja), nekik pedig személyesen kell elkötelezıdniük amellett, hogy minden tılük telıt megtesznek e célok eléréséért (ez pedig a fogadalom célja). Ehhez az kell, hogy a fogadalom és törvények érthetı módon legyenek megfogalmazva, más szóval adaptálva legyenek azon fiatalok kultúrájára és életkorára, akikhez szólnak. A fogadalom és a törvény nem szent szövegek, amelyek egyszer s mindenkorra ki vannak nyilatkoztatva, hogy bekeretezzük, kiakasszuk a falra és elfelejtsük ıket. Olyan eszközök, amelyeket adaptálni és finomhangolni kell ahhoz, amit elvárunk tılük. Következésképpen a világalapszabály bölcsen az egyes nemzeti szövetségekre hagyja, hogy törvényüket és fogadalmukat oly módon fogalmazzák meg, amely megfelel országuk fiataljainak. Ezért megengedett – sıt, ajánlott – hogy minden egyes országban és korosztályban különbözzenek a szövegek, hiszen így biztosítható, hogy a mozgalom céljai megfelelı és érthetı módon legyenek kifejezve. Ezeknek a szövegeknek a mozgalom céljával és elveivel való összhangját a világszervezet alapszabály-bizottsága ellenırzi. Cselekedve tanulás Baden-Powell azért a cserkész (Scout) modellt javasolta a fiataloknak, mert – mint a vadnyugati pionírok vagy a felfedezık esetében – a „Scout” szó egyet jelent az akcióval és a kalanddal. A cserkészet nem órák és vizsgák sorozatára épül. Egy-egy nevelési cél eléréséhez a cserkészvezetı nem kezd órát tartani. Ehelyett javaslatot tesz a fiataloknak egy tevékenységre, amely lehetıvé teszi számukra, hogy felismerjék és ténylegesen megvalósítsák azokat a képességeket, attitődöket és tudást, amelyeket a vezetı szándéka szerint el kellene sajátítaniuk. Ha a vezetınek észrevételei vannak, akkor azok a tevékenység után fognak elhangzani, nem pedig elıtte. A fiatal jóval könynyebben megérti, amit neki mondanak, ha az egy általa ténylegesen megélt élményhez kapcsolódik (RAP – 6. fejezet: Tevékenységek). A cserkészet testvéri bandákba szervezi a fiúkat, ami természetes szervezet számára, akár játékra, akár csínytevésre akár puszta idıtöltésre. (Baden-Powell: A cserkészvezetı) Baden-Powell szerint ha erıs hangod van, akkor bárhány fiatalt oktathatsz, de ha valóban nevelni akarod ıket (vagy nem felszínes képzés rájuk erıltetni, hanem lehetıvé tenni számukra, hogy belülrıl építsék jellemüket), akkor egyszerre csak kis számú fiatallal foglalkozhatsz. Kiscsoportos rendszer A hagyományos tanítási módszerek szerint az iskolai osztály nagy, szervezetlen csoport, ahol a tanár és a csoport között nincs köztes struktúra. Ellenben egy cserkészraj több 6–8 fıs kiscsoportra (ırsre vagy farkaskölyökcsapatra) oszlik. Ennek a struktúrának a fı célja, hogy fokozza a fiatalok közötti interakciót és együttmőködési lehetıségeket. A közkelető véleménnyel szemben minél nagyobb egy csoport, annál kevesebb lehetı-

88

séget ad az interakcióra és az együttmőködésre. A tömegben végül mindenki elszigetelve és fenyegetve érzi magát. Ez könnyen bemutatható, ha egy olyan közös élményt veszünk példának, mint egy közös ebéd. Ha egy csoportnyi barátunknak vagy családtagjainknak akarunk egy különleges étkezést szervezni, akkor dönthetünk úgy, hogy egyetlen nagy asztal körül győlünk össze, így is demonstrálva a minket egyesítı családi szellemet. Az eredmény azonban pontosan az ellenkezıje lesz annak, mint amit kívánnánk. Az asztal mérete miatt a vendégek valójában csak közvetlen szomszédaikkal fognak tudni beszélgetni. Ha azonban úgy döntünk, hogy a vendégeket 3-4 kis asztal körül ültetjük le, akkor paradox módon több interakciós lehetıséget adunk nekik. Ebben az esetben minden vendég akár 6-7 másik emberrel is könnyedén társaloghat.

89

Az ırs nem a raj alegysége. Ez az alapvetı egység, az a struktúra, amelyre a csapat épül, és amely minden egyénnek lehetıvé teszi, hogy teljesebben részt vehessen a csapat egészének életében és mőködésében. A részvétel aktív a kiscsoportban, majd a nagy csoportban is, a – delegációk és tanácsülések rendszerével létrejövı – ırsök közötti interakciónak köszönhetıen. Az ırs által megjelenített autonóm csoportban minden egyes fiatalnak adott szerepe és valódi felelısséges van, ami nélkülözhetetlen a kiscsoport életéhez. Ezért minden ırsben van titkár, szállásmester, elsısegélynyújtó stb., illetve egy ırsvezetı, aki nem egy felnıtt, hanem egy fiatal, akit a többiek elfogadnak, hogy felelısséggel tartozzék a kiscsoportért. Az ırsvezetı nem önkényúr. Összehívja az ırstanácsot, hogy mindenki lehetıséget kapjon a döntéshozatali folyamatban való részvételre és teljes mértékig részt vehessen a csoport életében. A több ırsbıl álló rajt magát egy olyan tanács mőködteti, amely a felnıtt vezetıkbıl és az ırsvezetıkbıl áll. Ez az a struktúra, amelyet Baden-Powell ırsi rendszernek nevezett, és amelyet ı maga önkormányzati rendszerként írt le (23. ábra): Az ırsi rendszer minden fiút rávezet, hogy egyénileg bizonyos fokig felelıs az ırs javáért. Minden ırsöt rávezet, hogy pontosan körülírt felelısség terheli a raj javáért. (Baden-Powell: A cserkészvezetı)

Az ırsi rendszernek nem szabad hierarchikus, piramisszerő parancsuralmi rendszerhez hasonlítania, ahol az ırsvezetı egyetlen szerepe, hogy továbbítsa a felnıttek utasításait a fiataloknak (22. ábra). Az ilyen katonai típusú struktúra homlokegyenest ellenkezik Baden-Powell elképzeléseivel. Éppen a részvételen alapuló rendszer miatt van lehetıségünk, hogy a fiataloknak lehetıvé tegyük, hogy felismerjék és fokozatosan elfogadják … felelısségüket, és belülrıl vezéreltté képzıdjenek. A felelısségi körök csoporton belüli gyakorlásával a fiatalok új képességeket sajátítanak el, és fejlesztik szemé-

90

lyiségüket, ezáltal pedig megtanulnak egy közösség aktív tagjaiként mőködni, akik gondosan szolgálnak másokat és egyaránt képesek együttmőködni és vezetni. Ezeket az alapvetı elveket természetesen minden korcsoportra adaptálni kell. Az idısebb cserkészek részvételének szintje természetesen nagyobb lesz, mint a fiatalabbaké. A felnıtteknek nem az a feladatuk, hogy mindent megcsináljanak és megszervezzenek. Tanácsadók, akik gondoskodnak arról, hogy a fiatalok felelısséghez jussanak. A felnıtt vezetı szerepe annak biztosítása, hogy a fiatalok biztonságban és a szükséges eszközök birtokában láthassanak az érdeklıdési körüknek megfelelı izgalmas tevékenységek elvégzéséhez. Illetve természetesen a vezetı felelıssége, hogy a mozgalom nevelési céljait elérjék, és meg kell próbálnia minden egyes fiatalt segíteni a haladásban. Fokozatos és ösztönzı programok A cserkészmódszer negyedik eleme a fokozatos és ösztönzı tevékenységprogramok kialakítása. Már láttuk: a cserkészet aktív nevelés. A mozgalom tevékenységekkel éri el nevelési céljait. Ezeknek a programoknak azonban meg kell felelniük bizonyos kritériumoknak: elıször is ösztönzınek kell lenniük, aztán hasznosnak, végül fokozatosnak (RAP – 6. fejezet: Tevékenységek és RAP – 8. fejezet: Személyes haladási rendszer). A természetben élni A világalapszabály szerint a tevékenységekre javarészt a szabadban, a természet közelségében kerül sor. A cserkésztevékenységek legfıbb színtere a természet: klub, laboratórium és szentély, BadenPowell szavaival. A természet mindenekelıtt színtere lehet egy sor izgalmas tevékenységnek, amelyek bármely korosztályhoz hozzáigazíthatók: portya, felfedezések, a növény- és az állatvilág megfigyelése, táborozás stb. Ezek az alapvetı cserkésztevékenységek. A természetben való élet a csoportélményt is mindig alaposan gazdagítja. A fiataloknak közösen kell elvégezniük a mindennapi életükhöz nélkülözhetetlen feladatokat: dönteni az útvonalról, táborhelyet választani és tábort verni, elkészíteni az ételeket, megvédeni magukat a rossz idı elıl stb. A fiatalok (különösen a serdülık) rajonganak a gondolatért, hogy a szabadtéri és táborozási tevékenységekkel lehetıséget kapnak arra, hogy közösen egy nekik megfelelı mérető mikrotársadalmat hozzanak létre és tapasztalajnak meg. Paradox módon a természetben végzett tevékenységek rendkívül jó eszközei a szocializációnak. Mélyebb szinten a természetben élt élet önmagában is mód a természet és a teremtés csodáinak felismerésére. Lehetıvé teszi a fiataloknak, hogy felismerjék az Ember helyét a világmindenségben, és kaput jelent a lelki dimenzió felé. Szimbolikus keret A szimbolikus keret szintén fontos eleme a cserkészmódszernek, a világalapszabály azonban nem tesz említést róla, legalábbis nem közvetlenül. Szokásos humorával Baden-Powell világosan kifejtette, miért van szükség szimbolikus keretre: Ha annak neveztük volna, ami, ti. „Erkölcsös Tulajdonságok Népszerősítı Társaságának”, akkor a fiúk aligha rohantak volna meg. Ám az, hogy felderítésnek (Scouting) hívjuk, és ezzel lehetıséget adunk nekik, hogy kicsi felderítıkké váljanak – no, ez már egészen másként hangzik. (Lessons from the Varsity of Life – Leckék az élet egyetemérıl)

91

A szimbolikus keret minden jelentéssel bíró elemre vonatkozik, például a korosztály nevére (farkaskölyök, cserkész, rover) és azonosító jeleire, vagyis az egyenruhára, a jelvényekre, a dalokra, a történetekre és a szertartásokra. Ezek az összetevık mind segítenek, hogy olyan színteret, olyan légkört teremtsünk, amely tartalmazza a mozgalom értékeit és ajánlatát, és ezeket úgy teszi befogadhatóvá a fiatalok számára, ahogyan elvont magyarázatok soha sem tudnák. A szimbolikus keret segítségével a fiatalok magukévá tehetik a mozgalom ajánlatát, a cserkészet nevelırendszerének pedig alanyai lehetnek, ahelyett hogy tárgyai lennének. A szimbolikus keret természetesen minden korosztály esetében más és más, hiszen igazodnia kell az egyes korcsoportok értelmi szintjéhez és érdeklıdési köréhez. Bár nemzeti cserkészszövetségek már sok szimbolikus keretet kitaláltak és alkalmaznak sikerrel, még mindig érdekes lehet egy pillantást vetni a Baden-Powell által eredetileg javasolt jelképrendszerre, és megvizsgálni, milyen szorosan megfelelnek a három legfontosabb fejlıdési szakasznak, vagyis a gyermekkornak, a serdülıkornak és a fiatalkornak. Maugli, a vadon gyermeke és A dzsungel könyve Baden-Powell a farkaskölyök-korosztály szimbolikus erejét Rudyard Kipling híres mővében, A dzsungel könyvében találta meg, amely bámulatos történet a nevelésrıl. Hıse, Maugli „vad” gyermek, akit elhagytak az emberek, és egy farkasfalka fogadja be. Ami igazán izgalmassá teszi az az, hogy történetét Kipling a „farkasgyerekek” vagy „vadgyerekek” legendájára épített fel, amely az egyik legkülönlegesebb és mélyebb tanmese a nevelésrıl. Indiában és európai országokban is meséltek történeteket elhagyott vagy eltévedt és állatok – általában farkasok – által befogadott gyerekekrıl (pl. a dél-franciaországi aveyroni „vadgyerek”, akit 1801-ben a neveléstudománnyal foglalkozó Jean Itard vett magához). Ma már közismert, hogy ezeknek a gyerekeknek valószínőleg nehéz soruk volt, és soha nem élvezték a felnıttekkel való pozitív kapcsolat vagy a normális nevelés elınyeit. Klinikai vizsgálatok kimutatták, hogy helyrehozhatatlan szellemi hiányosságaik és érzelmi zavaraik voltak. Ha ezeket a gyerekeket farkasok nevelték is föl, sajnos az egyik legkegyetlenebb fajta: kétlábú farkasok, az emberi típusból. Ezek az esetek egyetlen dolgot bizonyítanak: az „emberkölyök”, ahogyan Kipling nevezte, csak akkor növekedhet és válhat valódi emberré, ha az emberi társadalmon belül pozitív kapcsolatban a születésétıl fogva elegendı gondoskodást és szeretetet kap. A legtöbb társadalom közös emlékezetében a farkas kegyetlen, majdhogynem ördögi állat. Ugyanakkor társas állat is, amely falkában él és vadászik. Úgy tőnik, a farkastársadalom az emberi társadalom vad képe. Az emberek saját ösztöneik és saját társadalmuk bőneinek sötét és baljós vonatkozásait a farkasokra vetítik ki: ahogy a szólás is mondja, „ember embernek farkasa”. A Maugli-történet megfordítja ezt az irányt, és a 7-8 éves korukban a valódi társas életet ízlelgetı gyermekeknek olyan szimbolikus keretet kínál, amelyre szükségük van annak megértéséhez, hogy mit kínálhat nekik a cserkészet saját életkorukban. A növekedés érdekében a farkaskölyöknek – akárcsak Mauglinak – meg kell tanulnia és el kell fogadnia a „dzsungel törvényét” és azokat a fejlıdési lehetıségeket, amelyeket ez kínál, meg kell értenie a falka (vagyis a gyermekmérető minitársadalom) funkcióit („Csapat”, a „Győlés Sziklája” stb.) és végül meg kell tapasztalnia bizonyos szintő „önkormányzatot” a felnıttek segítségével, akik Maugli barátainak – Balu, Akela, Bagira stb. – személyiségét magukra öltve a gyermek játékaiba is képesek bekapcsolódni. Bruno Bettelheim (1903–1990), a híres osztrák-amerikai pszichoterapeuta (többek között a Psychoanalysis of Fairy Tales illetve A mese bővölete és a bontakozó gyermeki lélek szerzıje) bemutatta, hogy a tündérmesékben a világot és a szereplıket leíró szimbolikus nyelv lehetıvé teszi a gyermeknek, hogy felfedezze és elkezdje uralni saját félelmeit és a tudatalattiján belüli bonyolult érzelmi kapcsolatokat. Ugyanígy A dzsungel könyve olyan mese, amely szimbolikus nyelvet használ ahhoz, hogy elmagyarázza a gyermeknek, hogyan vegyen részt a társas életben, hogyan foglalja el saját helyét a csoportban, hogyan alakítsa ki kapcsolatait a többi gyermekkel és felnıttel, hogyan 92

tanuljon új dolgokat és fejlessze ki autonómiáját. A cserkészet arra használja A dzsungel könyvét, hogy elmagyarázza a gyermekeknek a farkaskölyök korosztály számára adott nevelési javaslatát, a cserkészmódszer elemeit és a falka struktúráit. Robinson Crusoe A Cserkészvezetıben (Aids to Scoutmastership) Baden-Powell maga írja le, milyen fejlıdési modellt javasol a fiatal serdülıknek: A „cserkészet” kifejezés az erdılakók, felfedezık, vadászok, tengerészek, repülık, pionírok és a természetben élı emberek munkáját és jellemzı tulajdonságait jelöli. Fiatal serdülıket figyelve három olyan érdeklıdési kör határozatható meg, amely különösen erıs ebben a korban: •

A kaland és felfedezés szeretete;

•

A saját terület és annak megszervezése iránti vágy;

•

Bandaszellem.

Ezek az érdeklıdési körök természetesen más életkorban is megvannak, a fiatal serdülık spontán tevékenységei között azonban különleges helyet foglalnak el. Baden-Powell tudatában volt ennek, akárcsak számtalan más szerzı is, aki ilyen korú fiatalokról írt. Valójában a felfedezés, a terület és a banda hármas témája nagy számú regényben megtalálható Mark Twain Huckleberry Finnjétıl egészen Rober-Louis Stevenson Kincses szigetéig. A serdülıkori bandák szervezıdése és mőködése ugyanazokból az elemekbıl áll: a banda jeleivel kitőzött terület, titkos találkozóhely, szertartások és szabályok. Arra lehet következtetni, hogy ezek az érdeklıdési körök olyan mélységes pszichológiai szükségleteket fejeznek ki, amelyek erre a korcsoportra jellemzık. A korai serdülıkor tulajdonképpen a villámgyors változások kora a személyes növekedés összes (testi, szellemi, társas, érzelmi, lelki és jellembeli) területén. Megkérdıjelezıdik a késıi gyermekkor stabilitása. A fiatal serdülı úgy érzi, egy új világ küszöbén áll, amelyet fel kell fedeznie és meg kell hódítania identitása felépítése érdekében. Ez egyszerre izgalmas és aggasztó is a fiatalnak, illetve családja és barátai számára. A kaland és a felfedezés különösen fontossá válik. Ebben a korban semminek sem örülnek jobban a fiatalok, mintha szembeszállhatnak az ismeretlennel. Egy új terület – például egy padlás, az erdı egy része vagy egy pince – felfedezése és elfoglalása, egy ırsi hajlék kialakítása mind a saját identitás felépítésének szükségletét tükrözi. Végül a bandához tartozás minden fiatalnak megnyugvást ad, hogy nincs egyedül, és mások is ugyanazokon a félelmeken és álmokon osztoznak. A bandában a tagok nem próbálnak meg egymástól különbözni. Valójában éppen azért csatlakoznak, mert hasonlítanak egymásra. Olyan dolgokat keresnek, amely a csoport identitását erısítheti: nevet, beavató szertartást, hasonló jelvényeket és ruhákat, titkos jelet stb. A cserkészet eredetileg fiatal serdülıknek készült. Vitathatatlan sikere annak köszönhetı, hogy teljesíti legmélyebb vágyaikat és megfelel érdeklıdési körüknek. A cserkészmodell kitőnıen illeszkedik a korcsoport dinamizmusához. Melyik 12-14 évesnek nem volt (bármely nemő) barátaiból kis „bandája”, és épített titkos helyet az erdı mélyén? Ebben a korban a gyermekek arról álmodnak, hogy egy sarokban létrehoznak egy kisléptékő emberi társadalmat, akárcsak Robinson Crusoe a szigetén. Odüsszeusz A késıi serdülıkor a legtöbb kultúrában az utazások ideje. Ez az a kor, amikor a fiatalok el akarják hagyni egy idıre a családjukat, hogy megismerjék a világot. Szükségét érzik, hogy tágítsák horizontjukat és bıvítsék tudásukat az emberekrıl és a társadalomról. Pierre de Ronsard (1524– 1585) francia költı a következıképpen írta le ezt a szükségletet:

93

Boldog, aki – akárcsak Odüsszeusz – hosszú utazást tett, vagy megszerezte és elhozta az aranygyapjút, tele haszonnal és értelemmel, hogy élete hátralevı éveiben szüleivel éljen. Mintha a fiataloknak szükségük lenne arra, hogy elmenjenek és megnézzék, hogyan élnek az emberek másutt, mielıtt megtalálnák saját helyüket a társadalomban, akárcsak Odüsszeusz mítoszában. Baden-Powell ezért helyesen javasolta, hogy a legidısebb korosztály rovernek (csavargó, kóborló, világjáró) nevezzék. A vándorlás az elkövetkezı élet szimbóluma, amelyre a fiatal felkészül: A roverségen nem céltalan vándorlást értek, hanem azt, hogy megtaláld utadat kellemes ösvényeken végleges céllal szemed elıtt, és legyen elképzelésed azokról a nehézségekrıl és veszélyekrıl, amelyekkel valószínőleg találkozni fogsz útközben. (A boldogulás ösvényein – Rovering to Success) A fiataloknak a roverség arra is alkalom, hogy megszervezzék önmagukat és ötletekkel bombázzák egymást megosztva észrevételeiket és felismeréseiket, illetve kialakítva autonómiájukat. Lehetıséget nyújt nekik, hogy más kultúrákat, életmódokat és horizontokat ismerjenek meg és bıvítsék tapasztalataikat a nagyvilágban. A roverség olyan kaland, amely már nem csak szimbolikus vagy elképzelt, hiszen lehetıvé teszi a fiataloknak, hogy szolgálattal és a közösséget fejlesztı tevékenységekkel valódi felnıtt szerepeket próbáljanak ki. Társadalmi, kulturális, nemzeti és etnikai korlátokon átívelı testvéri kapcsolatokat hoz létre, és ösztönzi a társadalmi és szakmai integrációt. A nagybetős Élet kalandja. Az élet rövid, az emberek mégis elpazarolják nagy részét oly módon, hogy helyhez kötött zöldséggé válnak, ráadásul nem is valami megelégedett vagy kielégítı zöldséggé. Pedig egy kis barangolás ezen a csodálatos golyón – ameddig még rajta vannak – szélesebb kitekintést adhat nekik, és olyan nagyobb együttérzést, amely erısíti az egyénben a lelket, a világban pedig a jóindulatot és a békét. (African Adventures – Afrikai kalandok) Világos, hogy a szimbolikus keret nem jelentéktelen vagy képzeletbeli eleme a cserkészmódszernek. Ahhoz, hogy értelmes legyen – más szóval hogy közvetíteni tudja a mozgalom nevelési ajánlatát –, meg kell felelnie az adott korú fiatalokban mélyen gyökerezı szükségleteknek, és fel kell keltenie érdeklıdésüket és lelkesedésüket.

Természetes módszer A cserkészet ma több mint 25 millió fiatalt ér el. Becslések szerint létrejötte óta több mint 250 millió egyén neveléséhez járult hozzá. A cserkészmódszer relevanciájának bizonyítéka, hogy a világ rendkívül különbözı kulturális és társadalmi körülményei között is ilyen tartós és terjed. A cserkészmódszer azért valósítható meg könnyen és hatékony általában, mert mindenekelıtt természetes. A cserkészmódszert tartalmazó legtöbb összetevı a fiatalok spontán tevékenységeibıl ered. Baden-Powell az írta, hogy „az elsı nagy nevelı a játék”, a cserkészetet pedig mint „rendkívül ízletes játékot” jellemezte. Gondolkozzunk el egy kicsit ezen a játékfogalmon és nevelésbeli jelentıségén. A játékot gyakran értelmetlen tevékenységként határozzák meg, amelynek nincs valódi jelentısége. A munka ellentéteként jelenik meg, amely viszont komoly tevékenység. A kérdést azonban mélyebben kell megvizsgálni. A gyerek spontán tevékenységei szinte csak játékból állnak. A játék szinonimája a szabadság és az öröm. Ez azonban nem ok arra, hogy hasznosságát tagadjuk.

94

Valójában manapság már a gyermekkorral foglalkozó valamennyi szakember egyetért abban, hogy a játék fontos a gyermek fejlıdéséhez. Vizsgáljuk meg röviden ezt a jelenséget! Gyakorlójáték A gyermek által elıször – már születése elıtt – játszott játékok gyakorlójátékok. A gyermeknek nyilvánvalóan öröme származik fizikai képességei gyakorlásából: végtagjait mozgatja, tárgyakat dob és kap el, kúszik, jár, ugrik, felmászik erre-arra stb. Ennek a játéktípusnak két eleme van: fizikai cselekvés egy adott térben. A gyermek így fejlesztheti szenzomotoros képességeit, és felfedezheti a körülötte lévı teret. A gyakorlójáték hasznosnak bizonyul a testi képességek és szenzomotoros koordináció, az egyensúlyozás és járás fejlesztéséhez. Ugyanakkor a szellemi fejlıdéshez is hozzájárul azzal, hogy segít a gyermeknek az egy-egy cselekvést sikeressé tevı logikai sor felismerésében és megértésében. Szimbolikus játék 18 hónapos és 2 éves kora kötött tanulja meg a gyermek, hogyan idézzen fel jelen nem lévı tárgyakat és eseményeket. Elsajátítja azt, amit a pszichológusok vizualizációs funkciónak hívnak. Képes egy tárgyat valami más szimbólumaként használni, például egy gyufaskatulyát autóként. A gyermek megtanulja, hogy kezelje a vizualizációt és a szimbólumokat, ráadásul gyorsan tanulja a beszédet. Megjelenik a szimbolikus játék, amelyet a megjelenítés (vizualizáció) vagy az azonosulás (identifikáció) jellemez: a gyermek úgy tesz, mintha valaki más lenne, olyan szerepbe helyezi magát, amely általában nem sajátja, illetve tárgyakat használ különbözı funkciók és helyzetek megjelenítéséhez. Például bábokkal vagy babákkal játszva fedezi fel az apa-anya-gyermek kapcsolatot, ahogy a baba számára „apu” vagy „anyu” szerepét játssza. A szimbolikus játék azt is lehetıvé teszi a gyermeknek, hogy felfedezze a kulturális teret és intuitív módon megértsen érzelmi kapcsolatokat. Ráadásul ahogy egy olyan modellel azonosul, akinek a képességeit szeretné elsajátítani, a gyermek motiválttá válik, hogy túllépjen önmagán és növekedjék. A szimbolikus játék kulcsfontosságú része az érzelmi és a jellemfejlıdésnek (az autonómia elsajátítása). Társas játék A gyermek 7-8 éves kora körül tanulja meg, hogyan kell ténylegesen együttmőködni egy csoporton belül; ekkor jelenik meg a társas játék. Ezt három rendkívül fontos összetevı jellemzi: a csoport tagjainak kötelességeit és jogait megállapító szabályok elfogadása, csoportok létrehozása és a szerepek elosztása, amelyek minden tag számára lehetıvé teszik, hogy a nagy egész sikeréhez hozzájáruljanak. Mindezek a fogalmak nélkülözhetetlenek a társadalomba való beilleszkedéshez. A társas játék kulcseleme a társas fejlıdésnek. A játék – ahelyett hogy értelmetlen és jelentıség nélküli tevékenység lenne –, amint láttuk, olyan tevékenység, amely elengedhetetlen a gyermek fejlıdéséhez. Testi, szellemi, érzelmi és társas fejlıdéséhez egyaránt hozzájárul. A játék elemei A játék három fı típusa (gyakorlójáték, szimbolikus játék és társas játék) egymás után jelenik meg a gyermek fejlıdése során, és egyik hozzáadódik a másikhoz. Valamennyi játéktípus esetén megfigyelhetı, hogy az egyén dinamizmusa az élı környezet elemeivel konfrontálódik: a fizikai környezettel (gyakorlójáték), a kulturális és kapcsolati környezettel

95

(szimbolikus játék) és a társas környezettel (társas játék). A játék azért tanulási és fejlıdési tényezı, mert lehetıvé teszi a gyermeknek, hogy környezetét és belsı képességeit egyaránt megismerje. Angolul és számos más nyelven a „játék” (play) szónak számos jelentése van. Jelenthet „örömért végrehajtott tevékenységet” illetve „mozgási szabadságot vagy mozgásteret” (pl. az alkatrésznek „játéka” van). A „there is play” (játék van) azt jelenti, hogy nincs leragadva, hanem képes mozogni és kezdeményezni. A serdülık és a felnıttek is szívesen játszanak. Kártyáznak, sakkoznak, kosárlabdáznak, vagy tájképet festenek, autójukat buherálják, esetleg hangszeren játszanak. Ebben az értelemben játék minden olyan szabadon végzett tevékenység, amellyel az ember kreativitását fejezi ki. Végül minden olyan helyzetben „van játéktér”, amelyben a személy valami váratlannal találkozik, kezdeményezést tesz vagy kihívással szembesül. Ezek a szituációk tanulási és fejlıdési tényezık. Ellenben nem tartalmaznak játékos elemet azok a tevékenységek, amelyekben az egyénnek nem kell kezdeményeznie, és mechanikusan kell ugyanazokat a mozdulatokat ismételnie. És ezek nem segítik elı a tanulást és a fejlıdést. Játék és nevelési kapcsolatok A játék fogalma más megvilágításba helyezi a nevelési kapcsolat fogalmát is. Milyen attitődjei és milyen kapcsolata legyen egy felnıttnek a fiatalokkal annak érdekében, hogy fejlıdésüket ösztönözze? A válasz egyszerő: A felnıtt vezetı a lehetı legtöbb játékot ajánlja fel, figyelembe véve a fiatalok képességeit. A játék korlátozásának – és így a fejlıdési lehetıségek szőkítésének – két módja van (24. ábra): •

A kezdeményezések és a felfedezési lehetıségek megakadályozása. Ilyenkor nincs többé játék, hiszen merev keretek között már elıre meg van határozva minden. Ez a tekintélyelvő és túlzottan féltı felnıttek hozzáállása.

•

A játék ugyanakkor úgy is megtiltható, ha elutasítjuk minden keret és szabály létrejöttét. Ilyenkor pedig azért nem beszélhetünk játékról, mert nincs konfrontáció az egyén dinamizmusa és a valóság között. Ez a mindent ráhagyó, „laissez-faire” hozzáállás.

96

97

Játékelemek és a cserkészmódszer Érdekes megfigyelni, milyen határozott kapcsolat van a játék – egymás után megjelenı – különbözı összetevıi és a cserkészmódszer elemei között: 1. A fogadalom és a törvény – a központi elem 2. Cselekedve tanulás 3. Kiscsoportos tagság (ırsök és tanácsok) 4. Felnıtt jelenlét (tanácsadás és iránymutatás) 5. Élet a természetben 6. Személyes haladás 7. Szimbolikus keret Ezek az elemek kölcsönösen hatnak egymásra; rendszert alkotnak (25. ábra). Minden elem a többi hatásosságát erısíti, és ha az egyik hiányzik vagy gyönge, akkor az egész rendszer meginog. A cserkészet tehát olyan természetes módszer, amely játékon és a gyermek spontán cselekvésein alapul, és arra szolgál, hogy – az iránymutató és facilitátori szerepő felnıttek jelenlétének köszönhetıen – teljes mértékben jelleme kifejlesztése felé vezesse. Ez nem áll messze a Baden-Powell által javasolt definíciótól: A cserkészet vidám szabadtéri játék, ahol lélekben fiatal férfiak és fiúk együtt kalandoznak, mint egymás idısebb és fiatalabb testvérei, közben pedig egészséget és boldogságot, kézmővességet és segítıkészséget tanulnak. (The Scouter, 1931. január)

98

Hogyan alakítsuk ki a korosztályi módszereket? A korosztályi módszerek csupán a cserkészmódszer elemeinek az egyes korcsoportok jellegzetességeihez való adaptációi.

99

7-8 éves korban a társas játék minden eleme megvan. A játék azonban az életkorral folyamatosan alakul. A játék elemei (cselekvés, azonosulás, helyszín, csapatok, szerepek és szabályok) más és más alakot öltenek. A keretek tágítása Az élet és a játék környezete eleinte csak a közvetlen családra és környezetre korlátozódik, majd egyre tágul. Ugyanez a fejlıdés játszódik le a cserkészetben is. A tevékenységek és a táborok egyre nagyobb cselekvési területen vannak megszervezve, és egyre változatosabb kapcsolatokra és megismerésre adnak lehetıséget. Roverkorban a nemzetközi öszszejövetelek és a szolgálatok vagy szolidaritási tevékenységek már azt is lehetıvé teszik a fiataloknak, hogy a kultúrák közötti dimenzióra is rácsodálkozzanak. Az elképzelttıl a valósig A kisgyermek képzeletét a mesék mágiája főti. A gyermekkor végén és a serdülıkor elején a lányok és a fiúk könnyedén azonosulnak javarészt elképzelt hısökkel, és szeretnének hasonló tulajdonságokat és sikereket elérni. A serdülıkorban már a valódi életbıl származnak azok a szereplık, akikkel a tizenéves azonosulni akar: sportolók, kortárs sztárok, tudósok stb. A „játék” belép a valóság világába. A fiatal már nem „cowboyos-indiánosdit” játszik, hanem mountain-bike túrára készül. A kiscsoporttól a társadalomig A csoport tevékenységei és élete egy egyre növekvı kapcsolati hálózatnak képezi részét, amelyben a fiatalok maguk is egyre több felelısséget vállalnak. A tevékenységek fokozatosan hozzák közvetlen kapcsolatba a fiatalokat a valós társadalmi élettel, és lehetıvé teszi számukra, hogy társadalmi szolgálatok vagy közösséget fejlesztı projektek révén valódi felnıtt szerepeket próbáljanak ki. A játékszabályoktól az egyetemes értékekig A falka életén keresztül a farkaskölykök játékszabályként ismeri meg a cserkésztörvényt. A cserkésztörvény abban segít a fiatal serdülıknek, hogy valóban élı értékeket ismerjenek fel: hőség, becsület stb. Projektjeikkel a roverek közvetlenül szereznek tapasztalatokat az olyan egyetemes értékekrıl, mint a demokrácia, a különbözés joga, a tolerancia etc.

A cserkészmódszer elemeinek adaptálása az egyes korcsoportokra A cserkészmódszer összes elemének – megfelelıen alkalmazott formában – meg kell jelennie az összes korosztály módszerében. Az elemeket igazítani kell az egyes korcsoportok jellemzıihez, mint például az autonómia képessége, a felelısség iránti igény foka, az érzelmi biztonság igénye, a kifejezési módszerek, a csoporton belüli együttmőködés stb. Következésképen a felnıttek csoporton belüli szerepe szintén az adott korcsoportnak megfelelıen változik (26. ábra).

100

Folytonosság Mindenképpen hangsúlyozni kell az egymást követı korosztályok közötti kontinuitást: •

A korosztályi nevelési célkitőzések fokozatosak, és ugyanahhoz a végsı nevelési célkitőzéshez vezetnek;

•

A cserkészmódszer elemeit minden korosztályban használjuk.

Ebben az értelemben nem szerencsés elképzelés, ha az egyes korosztályok egyfajta különálló, zárt szervezetté válnak, amely nem áll kellıképpen kapcsolatban a többi korosztállyal. Az országos programbizottság kulcsszerepet játszik a végsı nevelési célkitőzések meghatározásában és értékelésében, és a korosztályok közötti együttmőködés elısegítésében. Törések Azonban az is fontos, hogy a cserkészetet minden életkorban más módon ajánljuk a fiataloknak, kíváncsiságuk felkeltése végett. Ezért viszont kell lennie néhány „törésnek” az egyes korosztályok között. Az egyenruhának, a szimbolikus elemeknek, a tevékenységeknek és a csoport életmódjának elegendı mértékig különbözınek kell lenniük ahhoz, hogy el lehessen kerülni azt az unalmat, amely abból eredne, ha 7–20 éves korig mindenkinek azonos dolgokat javasolnánk. A módszer elemeinek alakulása világosabbá válhat a következı oldalon található táblázat felhasználásával1. 1

A dokumentumban az egyszerőség kedvéért végig a klasszikus három korosztályos rendszer fordul elı. Ugyanakkor nem vitatjuk azoknak a nemzeti szövetségeknek a döntését, akik országuk kultúrájának saját lélektani és társadalmi jellemzıi figyelembe véve más korosztályi felosztás és más szimbolikus kereteket alkalmaznak.

101

IX. függelék – A cserkészmódszer alkalmazása az egyes korosztályokra Cserkészmódszer

Farkaskölykök

Cserkészek

Roverek

Fogadalom és törvény

Kézzelfogható viselkedési szabályok: rövid szöveg, gyermekek számára könynyen érthetı szavak

Egyszerő, ám már egyetemes értékeket közvetítı szavakkal kifejezett magatartási kódex.

Az emberi jogokon és egyetemes értékeken alapuló „charta”.

Kiscsoportos rendszer

Léteznek ırsök, ám önállóságuk még gyönge.

Az ırsi rendszer már teljes mértékben mőködik. A közös tevékenységek elvégzésében minden ırsnek saját feladata van. Az ırsvezetıi tanács a raj kormányaként mőködik.

Az ırs még nagyobb fontosságot kap. A legtöbb tevékenység ezen a szinten zajlik. Az ırsvezetıi tanács a kormányzó szerv.

Az ırsök tanácsában az ırsök tagjai és a felnıtt vezetık azért ülnek össze, hogy megszervezzék a csoportot.

A rovergyőlést választott „elnök” vezeti. A felnıttek tanácsadói és facilitátori szerepet játszanak.

Szimbolikus keret

A dzsungel könyve.

Felderítés, felfedezés, a vadnyugat „Scout”-jai. Robinson Crusoe története.

Az „út”, az utazás.

Természet

Bevezetés a természetbe és a táborozásba.

A tevékenységek elsısorban a természetben tajlanak. Bevezetés az ökológiába.

Tevékenységek a természettel közeli kapcsolatban, hegyi portyák. Környezetvédelem.

Cselekedve tanulás

Rövid játékok és rajtevékenységek. Az elképzelt világ fontos szerepet játszik.

A tevékenységek hosszabb idıszakra is kiterjedhetnek. Az ırsök elıkészítı feladatokat kapnak.

A tevékenységek jobban illeszkednek a társadalmi valósághoz. Lehetıvé teszik a fiataloknak, hogy felnıtt szerepeket tapasztaljanak meg.

Elkezdenek szolgálatokban részt venni. Az elképzelt világ szerepe még mindig fontos.

Nagy jelentıséget kap az utazás, a társadalmi felfedezés és a közösségnek nyújtott szolgálat.

Haladás

A haladási rendszer a dzsungel és a falka jelképeire épül. Kiemelkedı a szocializáció jelentısége.

A haladási rendszer kezdi elismerni a felnıtt világ által hangsúlyozott képességek elsajátítását.

A haladási rendszer azoknak a képességeknek és tudásnak az elsajátítását értékeli, amelyek megkönynyítik a felnıtt szerepek elvállalását és a felelısség elfogadását a társadalomban.

Felnıttek szerepe

A felnıttek nélkülözhetetlen szerepet játszanak a tevékenységek megtervezésében és értékelésében. A lehetıségekhez mérten megpróbálnak valódi felelısséget bízni a gyermekekre. Fizikai és érzelmi biztonságról gondoskodnak.

A felnıttek megosztják a felelısséget a fiatalokkal. A raj ténylegesen egy fiatalokból álló köztársaságként mőködik. Azonban a szükséges fizikai és érzelmi biztonságot a felnıttek adják.

A felnıttek facilitátorok és tanácsadók. A fiataloktól elvárják, hogy kulcsszerepet játsszanak a tevékenységek megtervezésében, megszervezésében és értékelésében egyaránt.

102

RAP – 8. fejezet

Személyes haladási rendszer Bevezetés Nevelési programunk kialakítása vagy aktualizálása során idáig számos lépést megtettünk: •

A cserkészet alapelvei és az ország fiataljainak nevelési szükségletei alapján megalkottuk nevelési ajánlatunkat;

•

Meghatároztuk a személyes növekedési dimenziókat, és az ezeken belül külön hangsúlyt kapó nevelési sávokat;

•

Megállapítottuk a szövetség nevelési programjának végsı nevelési célkitőzéseit;

•

Azonosítottuk a gyermek fejlıdésének szakaszait, és ennek megfelelıen megállapítottuk a korosztályokat;

•

A korosztályokon belül meghatároztuk a nevelési célkitőzéseket;

•

Tevékenységötleteket győjtöttünk, melyek felkeltik a fiatalok érdeklıdését és hozzájárulhatnak a nevelési célkitőzések eléréséhez;

•

Az alapvetı cserkészmódszer alapján kialakítottuk vagy testre szabtuk az egyes korosztályok módszereit.

Most az utolsó lépés következik, amely annál is inkább fontos, hiszen e nélkül nem kerül sor valódi tanulásra: ki kell alakítanunk személyes haladási rendszerünket (avagy a próbarendszert). A RAP 8. fejezetének célja, hogy ennek elvégzésénél segítsen.

Fogalmak Középpontban az egyén A cserkészetben mindenekelıtt az egyén számít. Miért bíbelıdjünk az egyéni kiképzéssel? ... Mert ez az egyetlen útja annak, hogy nevelhess. Oktatni akárhány fiút lehet, akár ezret is egyszerre, ha erıs a hangod, és vonzó fegyelmezési eszközeid vannak. De ez nem képzés, nem nevelés. (Baden-Powell: A cserkészvezetı) Világos, hogy a cserkészvezetı szerepe, hogy egyaránt figyelmet szenteljen a csoportnak és az azt alkotó egyéneknek; azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy a csoport csupán eszköz, hiszen a végsı cél az egyén segítése, hogy minden képességét kibontakoztathassa. Amikor személyes fejlıdésrıl beszélünk, az nem azt jelenti, hogy tökéletes kis individualistákat szeretnénk képezni. A cserkészet által elımozdítani próbált férfi- vagy nıtípus olyasvalaki, aki egyszerre autonóm és törıdik a többiekkel. Egy közösség minısége és fejlıdésképessége az azt alkotó egyének minıségén mérhetı le. A személyes haladási rendszer nem arra irányul, hogy a fiatalokat elıre meghatározott módon való növekedésre kényszerítse, hanem inkább arra, hogy minden egyénbıl kihozza a lehetı legtöbbet, és segítse, hogy egyedülálló és autonóm személyként kiteljesedhessék. A személyes haladási rendszer ezért nem versenyre épül. Baden-Powell nagy hangsúlyt fektetett erre a vonatkozásra. Szerinte az legyen a célunk, hogy minden egyes fiatalt fejlesszünk: …ambíciót és reményt adhatunk neki, és azt az érzést, hogy elért valamit, ami pedig egyre nagyobb ka-

103

landok felé fogja továbbvinni. (The Scouter, 1923. október) Az egyes személyek erısségeinek mérlegelése Ha minden egyén fejlıdésével törıdünk, az nem jelent elitizmust. A személy – mindegyik – nem csak képes fejlıdni, de ehhez joga is van. A cserkészet nem mintagyerekekkel akar foglalkozni. Célja, hogy mindenki felé nyitott legyen, különösen azok iránt, akiknek a legnagyobb szükségük van rá. A cserkészvezetıben Baden-Powell a következıképpen írja le a gyermek fejlıdésére és a felnıtt vezetı szerepére vonatkozó elképzeléseit: Legalább öt százalék jó van még a legrosszabb jellemben is. Éppen az a jó mulatság, hogy ezt megtalálja, és kifejlessze 80–90 százalékig. Végül ha úgy döntöttünk, hogy az egyén fejlıdésére helyezzük a hangsúlyt, az azért is van, mert minden egyes embernek felelısséget kell vállalnia saját fejlıdéséért. Nem lehet anélkül nevelni, hogy az egyén el ne kötelezıdjék a tanulás mellett. A helyes nevelés titka, hogy minden diák magának tanuljon ahelyett, hogy sablonos módon, a tudás belesulykolásával oktatnák. (A cserkészvezetı – Aids to Scoutmastership) A nevelési célkitőzésekre épülı haladás A haladási rendszer felállítására irányuló legelsı kísérletek egyre nehezedı tevékenységek felsorolásait eredményezték, különféle kategóriákba rendezve, mint például kézügyesség, kifejezés, megfigyelés, élet a természetben stb. A fiatalnak minden kategóriában próbákat kellett letennie, hogy bebizonyítsa, elsajátította a szükséges tudást vagy képességeket. Ennek a pragmatikus megközelítésnek elınye, hogy a vezetıket ellátja egy tevékenységlistával, amelybıl bátran meríthetnek, ha kifogytak az ötletekbıl, ráadásul igen könnyen kezelhetı rendszer az egyes fiatalok haladásának értékeléséhez. Ugyanakkor megvannak a maga hátrányai is. Ezek közül a legkomolyabb, hogy arra vezetheti az embert, hogy magát a tevékenységet tekintse célnak, a kívánt nevelési célkitőzésrıl pedig megfeledkezzék. Egy másik veszély, hogy a cserkészet gyakorlati alkalmazását egy ismétlıdı tevékenységekbıl álló katalógusra korlátozza, ami nem veszi figyelembe a fiatalok érdeklıdési körét. A RAP ezért az ajánlja, hogy tegyünk különbséget egyrészt a nevelési célkitőzések, másrészt pedig az ezek elérésére szolgáló tevékenységek között. A haladási rendszer mindenekelıtt olyan referenciakeret, amely az egyes fiatalok haladásának orientálására és értékelésére szolgál. Azonban nem szabad szolgai módon követni. A cserkésztevékenységek köre korlátlan, és az az elsı prioritás, hogy kielégítsük a fiatalok érdeklıdési körét és vágyait. Súlyos hiba lenne a tevékenységeket egy korlátozott és ismétlıdı katalógusra korlátozni, amelyet bizonyos számú „próbajelvény” megszerzésének szükségessége irányítana. A fiatalok azért csatlakoznak a mozgalomhoz, hogy izgalmas kalandokban legyen részük, nem pedig azért, hogy kicsi diplomákat szerezzenek. Ezért a következıt kell hangsúlyozni: veszélyes olyan haladási rendszert kialakítani, amely egy vizsgasorozat formájában értékeli, hogy a fiatal képes-e elvégezni az adott tevékenységet, például térképet és iránytőt használni vagy egy sátrat fölverni stb. Ez valójában zőrzavart okoz a tevékenység és a nevelési célkitőzés között, a tevékenységek körét pedig nagy valószínőséggel a próbafüzet tartalmára korlátozza. Szerencsésebb, ha a haladási rendszer egy sor nevelési célkitőzést ajánl, amelyek elsajátítandó attitődök, képességek és tudás szerint vannak megfogalmazva (lásd 3. és 5. fejezet). Ily módon a felnıtt vezetık és a fiatalok szabadon találhatnak ki mindenféle tevé-

104

kenységet. Ugyanekkor azonban elegendı konkrét referenciapontjuk van annak értékeléséhez, hogyan haladt elıre egy-egy fiatal annak eredményeképp, amit megtapasztalt. Példaképek és kapcsolat a kortársakkal A nevelési célkitőzések önmagukban azonban nem elegendık az ösztönzéshez és a haladás értékeléséhez. A fiatalt két motor hajtja elıre a haladás felé: egyrészt a nála idısebbek (más fiatalok vagy felnıttek) példája, másrészt pedig a kortársaival való kapcsolat. Jean Piaget (1896–1980), a híres svájci pszichológus ezt egy kevéssé ismert szövegében illusztrálja, amelyben a cserkészetet dicséri (Moral Education at School, Delachaux et Niestlé, 1997). Ekkor éppen az erkölcsi nevelésrıl írt, az elképzelés azonban más nevelési területekre is kiterjeszthetı anélkül, hogy szavai félreértelmezıdnének. Különbséget tesz „egyoldalú tisztelet” (vagyis a fiatal gyermek által a nála idısebbek iránt mutatott tisztelet vagy a felnıtt hatása egy fiatalra) és „kölcsönös tisztelet” (vagyis a két azonos státusú személy által egymásra gyakorolt kölcsönös befolyás) között. Baden-Powell nagyon jól megértette, hogy a nevelésben nem minden a példamutatás, hanem az egyének közötti kapcsolat az erkölcsi imperatívuszok valódi forrása. Ráadásul – és ezzel még közel sem értünk vívmányai végére – azt is megértette, hogy az erkölcsi kötelesség a lelkiismeret fejlıdésének csupán egy szakasza, és hogy az egyoldalú tiszteletet már a kezdet kezdetétıl kölcsönös tisztelettel kell mérsékelni egészen addig, amíg ez utóbbi végérvényesen átveszi helyét az elıbbitıl. Az eszményi cserkészvezetı ezért legyen képzı, ne pedig parancsnok: A cserkészvezetı ne legyen se tanító, se katonatiszt, se lelkész, se szakoktató. … Egyszerően csak fiús lelkülető férfinak kell lennie, vagyis a fiú lelkének kell benne élnie, és tudnia kell fiaival egy szinten mozogni. Ez az elsı lépés. Itt is felfedezhetı a 7. fejezetben meghatározott két vonatkozás: a vezetés és a kortárs csoport. Egyrészt megvan az idısebbek példája és befolyása (avagy példakép mivolta), másrészt pedig az egyenrangúak csoporton belüli együttmőködése. Amikor a felnıtt vezetı vagy az ırsvezetı elmagyaráz a tagnak egy nevelési célkitőzést vagy felhívja erre a figyelmét, akkor ez utóbbi azért figyel, mert magáévá tette a Piaget által említett „egyoldalú tiszteletet”. Ez a tisztelet azon alapul, hogy az idısebb és tapasztaltabb személy élı példája annak, amire javaslatot tesz (vagyis a nevelési célkitőzésnek). A fiatal azért érti meg és fogadja el a nevelési célkitőzést, mert azt személyes kapcsolat révén mutatják be neki, ı pedig a javaslatot tevı példáját látva érti meg világosan. Ha ez továbbra is így menne, akkor a fiatal azt kockáztatná, hogy teljesen függıvé válik a nála idısebbektıl. Ezért van, hogy – többek között a cserkészetben is – sok nevelı vonakodik attól, hogy nevelési célkitőzéseket javasoljon vagy magát példaképként lássa. Azonban nem szabad elfelejteni, hogy nincs nevelés nevelési célkitőzések nélkül, a gyermeknek pedig autonómiája kifejlesztése érdekében szüksége van arra, hogy egymást követı modellekkel azonosulhasson. Mindazonáltal ahogyan Piaget is rámutatott, az „egyoldalú tiszteletet” ellensúlyozni kell a „kölcsönös tisztelettel”. A fiatal a kortárs csoporton belüli együttmőködés során próbálja ki, hogy mennyire hasznos, ha magáévá tesz egy bizonyos attitődöt vagy kifejleszt egy bizonyos képességet. Idézzük még egyszer Piaget-t, amikor leírja azt, amit ı „önkormányzatnak” – a cserkészet pedig „ırsi rendszernek” – nevez: Amikor az iskolai fegyelmet biztosítandó megalkotják saját törvényeiket, amikor e törvények végrehajtása érdekében megválasztják saját kormányukat, és amikor maguk alakítanak olyan bíróságot, amely rendelkezik a kihágások megzabolázásához szükséges hatalommal – a gyermekek ekkor kapnak lehetıséget arra, hogy saját élményeik és tapasztalataik segítségével tanulják meg, mit jelent a törvénynek engedelmeskedni, egy társadalmi csoporthoz tartozni és a személyes felelısséget elfogadni. Amit Piaget néhány kísérleti osztály gyakorlataként ír le, azt a cserkészetben évtizedek óta széles körben alkalmazzák. A kortárs csoporton belül az egyének közti cselekvést a viszonosság elve irányítja. Piaget kijelenti, hogy az egyének közötti együttmőködés kölcsönös kritikához vezet,

105

amely megerısíti az ítéletek objektivitását, és minden fiatalnak lehetıvé teszi, hogy jobban megismerje önmagát. A nevelési célkitőzések így már nem csupán egy felnıtt által ajánlott modell. A csoport életén keresztül nyernek értelmet, azon erıfeszítések révén, hogy minden egyén teljesítse az általa elvállalt feladatokat és vállalja a közös értékelések alkalmával a csoport által kifejezett véleményeket. Így a fiatal – a csoport többi tagjával folytatott interakció révén – fokozatosan képes lesz beilleszteni a neki felajánlott nevelési célkitőzéseket saját terveibe. A személyes haladási rendszer célja A személyes haladási rendszernek lehetıvé kell tennie a fiatal számára, hogy felnıtt vezetık támogatásával átmenjen három nélkülözhetetlen szakaszon: •

Megértse a nevelési célkitőzéseket;

•

Tegye személyessé a nevelési célkitőzéseket és az irányukba tett haladás értékelését;

•

Elismerjék a haladását.

A nevelési célkitőzések megértése Baden-Powell a következıket írja A cserkészvezetıben (Aids to Scoutmastership): Az égvilágon semmi értelme a cserkésztörvényt prédikálni, vagy napiparancsként kiadni egy sereg fiúnak: minden agy a maga módján akarja kifejteni… Ugyanez érvényes a nevelési célkitőzésekre is. A felnıtt szerepe az, hogy bemutassa és elmagyarázza a nevelési célkitőzéseket, melyeket a mozgalom javasol az egyes fiataloknak. Ezt rögtön meg kell tenni, amint a fiatal csatlakozik a csoporthoz, mégpedig a korának megfelelı nyelven. Ne hivatalos magyarázat legyen, hanem baráti beszélgetés, melynek során a felnıtt vezetı elmagyarázza a felajánlott nevelési célkitőzések fontosságát a fiatal mindennapi életében és vágyaiban. A vezetınek ekkor egy haladási füzetet is kell adnia neki. A nevelési célkitőzések személyre szabása és a haladás értékelése Miután elmagyaráztuk neki a nevelési célkitőzéseket, a fiatal számára a legfontosabb a tevékenységekben és a csoport életében való részvétel. A nevelési célkitőzések nem merülnek feledésbe, azonban háttérbe vonulnak. Tulajdonképpen újra fel kell idéznünk, hogy a fiatalok nem azért lesznek cserkészek, mert jó nevelést akarnak kapni, hanem azért, hogy jól érezzék magukat, barátságokat kössenek és izgalmas tevékenységek során új dolgokat ismerjenek meg. A cserkészraj nem mőködhet iskolaként, ahol mindenkinek az a rögeszméje, hogy átmenjen a próbákon és a vizsgákon. Inkább vidám baráti bandához kellene hasonlítania, amely új felfedezésekre és kalandokra éhes. A személyes haladás természetes úton zajlik a tevékenységekben és a csoportéletben való részvétellel. Azonban nem történhet meg felnıtt vezetı segítsége nélkül, amely három formát ölthet: a)

Minden egyes fiatal megfigyelése, hogy észrevegyük a változásokat, illetve a megjelenı új attitődöket és képességeket. A vezetıképzés egyik fı célkitőzésének annak kell lennie, hogy a felnıtt vezetıket a fiatalok megfigyelésére motiváljuk és ehhez a megfelelı képességekkel felvértezzük;

b)

Közös értékelések megszervezése az ırsökön belül illetve az egész rajjal közösen, hogy mind a tevékenységeket, mind pedig a részvétel szintjét és az egyes egyének által bemutatott új képességeket értékeljék;

c)

Minden egyes fiatallal kötetlen módon megvitatni tapasztalatait, hogy segítsünk neki tudatosítani azt, amit már elért illetve az elıtt álló újabb kihívásokat. A felnıtt vezetı ezen beavat106

kozásának arra kell irányulnia, hogy fejlıdjék a fiatal autonómiája, vagyis azon képessége, hogy képes önmagát értékelni és saját fejlıdése érdekében döntéseket hozni. A személyes haladás elismerése A fiataloknak szükségük van arra, hogy a felnıttek és kortársaik egyaránt elismerjék haladásukat. Ez nélkülözhetetlen eszköz önbizalmuk erısítéséhez és ahhoz, hogy haladásra motiváljuk ıket. Mindazonáltal nem szabad elfelejtenünk Alapítónk figyelmeztetését: A cserkészet nem olyan mősor, ahol különpróbajelvények, érmek stb. kifizetésével érnek el felületes eredményeket. (Baden-Powell: A cserkészvezetı) Az igazolások megszerzéséért folytatott versenyfutásnak vagy a legtöbb próbajelvény megszerzéséért zajló állandó versenynek semmi köze a valódi személyes fejlıdéshez. A kevesek túlzása azonban mégsem okozhatja az elismerés minden formájának eltörlését. A haladás elismerésére józan és egyszerő módot kell találni. Jó megoldás lehet egy olyan kettıs rendszer felállítása, amely egyrészt lehetıvé teszi, hogy a nevelési célkitőzések elérését elismerjük, másrészt pedig az olyan speciális ismeretek megszerzését is jelzi, amelyek megfelelnek a személyes érdeklıdének és a csoporton belül betöltött szerepnek.

107

108

Hogyan alakítsuk ki a személyes haladási rendszert? A rendszer megtervezése A haladási rendszer legyen világos, mindenki – különösen a fiatalok – számára könnyedén megérthetı és könnyen végrehajtható. Két egymást kiegészítı összetevıre épül: •

Haladási szakaszok;

•

Különpróbák.

Haladási szakaszok Az elsı feladat, hogy olyan egymást követı szakaszokat határozzunk meg, amelyeken a fiataloknak át szükséges menniük, hogy egy-egy korosztályon belül elérjék a nevelési célkitőzéseket. Három vagy négy szint határozható meg, például: a) Befogadó és megismerı szakasz Ebben a szakaszban a cserkész megismeri a cserkészetnek a korosztályára adaptált nevelési ajánlatát, és eldönti, hogy személyesen is elkötelezıdik, és minden lehetıt megtesz, hogy a cserkészet elvei szerint éljen. Fogadalmat / ígéretet tesz, aztán elkezd az adott korosztály nevelési célkitőzései irányába dolgozni. b) Köztes szakasz A fiatal eléri a korosztályi nevelési célkitőzések körülbelül felét. c) Végsı szakasz A fiatal az összes nevelési célkitőzést eléri. A különbözı haladási szakaszok és a megfelelı jelvények neve általában az adott korosztály szimbolikus keretéhez kapcsolódik. A farkaskölyök-korosztálynál például a következık használhatók: •

1. szakasz – Zöldfülő farkas

•

2. szakasz – Ösvénytaláló farkas

•

3. szakasz – Vadászó farkas

(Cub Scout Leader’s Handbook, Interamerikai Cserkészrégió) Ugyanilyen szellemben a cserkészeknél a felfedezés használható: •

1. szakasz – Újonc

•

2. szakasz – Csapástaláló

•

3. szakasz – Felfedezı

A roverek esetében néhány szövetség a középkori kézmővesek történetét alkalmazza, akik városról városra vándoroltak mesterségük titkait kitanulandó: •

1. szakasz – Tanonc

•

2. szakasz – Mőhelytárs

•

3. szakasz – Szolgáló vándor

Más szövetségek semlegesebb kifejezéseket választottak, amelyek az egyes szakaszok tartalmát jelölik: •

1. szakasz – Megismerési szakasz 109

•

2. szakasz – Kutatási szakasz

•

3. szakasz – Szolgáló szakasz

A harmadik szakaszban a fiataltól már ténylegesen elvárják, hogy képességeit mások szolgálatára használja fel a csoporton belül és kívül egyaránt. Természetesen az az egyes szövetségek dolga, hogy megtalálják az adott ország kultúrájához legjobban illeszkedı megnevezéseket. Fontos, hogy elkerüljük az esetlegesen kétesen vagy nevetségesen csengı neveket. Az egyes szakaszokat szimbolizálandó felvarrók is adhatók. Ha így döntünk, akkor legyenek úgy megtervezve, hogy összhangban álljanak a használt szimbolikus kerettel. A túlzottan iskolai hozzáállás elkerülése végett ajánlott, hogy a haladási jelvényeket odaítélése ne egy célkitőzés eléréséhez kötıdjék, hanem a célkitőzés irányába végzendı munka melletti döntéshez. Egy példával szemléltetve: az új farkaskölyök akkor kapja meg „zöldfülő farkas”-felvarróját, amikor elkötelezi magát, hogy megismeri a falka nevelési célkitőzéseit és felkészül az ígéretére. Az a farkaskölyök, aki megértette ezeket a célkitőzéseket és ígérete letételével elkötelezi az elérésük mellett, az megkapja az „ösvénytaláló farkas” nevezető badge-et annak kifejezéseként, hogy el szeretné érni a falka nevelési célkitőzéseinek 50%-át. Ha ez megtörtént, akkor megkapja a „vadászó farkas”-jelvényt, amely azt mutatja, hogy törekszik az összes korosztályi nevelési célkitőzés elérésére és arra, hogy tapasztalt farkaskölyökké váljék. Ennek a megközelítésnek elınye, hogy a fiatal az utolsó haladási jelvényt nem közvetlenül az elıtt kapja meg, mikor elhagyja a korosztályt. Különpróbák A második összetevı az, amit hagyományosan különpróbákként ismerünk. Baden-Powell nagy jelentıséget tulajdonított a különpróbarendszernek. Ez arra ösztönzi a fiatalokat, hogy ismerjék meg saját érdeklıdési körüket és személyes erısségeiket. Pályaválasztásukban is segítheti ıket, mert lehetıséget ad arra, hogy az adott korban meglévı képességeiknek megfelelıen olyan valódi mesterségeket próbáljanak ki és ismerjenek meg, mint például az autószerelés, az újságírás, az ökológus szakma, a számítógépes programozás, a könyvelés stb. A személyes haladási rendszer két elemét úgy kell megtervezni, hogy egymást erısítsék: egy-egy nevelési célkitőzés elérése motiválhatja a fiatalt arra, hogy bizonyos téren specializálódjék, a különpróbajelvény megszerzése pedig segítheti, hogy egy újabb nevelési célkitőzés irányába igyekezzék. Amint korábban már kijelentettük, a korosztályi módszer részét képezı értékelési szakaszban (RAP – 7. fejezet: Korosztályi módszerek) kell dönteni arról, mikor ítéljünk oda egy-egy haladási vagy különpróbajelvényt. Ebben mind a kortárs csoportnak, mind a felnıtt vezetıknek részt kell venniük. A vezetıknek bátorítaniuk kell a csoportot, hogy ismerjék el az egyes egyének által elért haladást, illetve közvetítıként, mediátorként kell eljárniuk, biztosítandó, hogy a csoport józanul és objektíven értékeljen. A személyes haladás értékelésének és elismerésének legjobb módja annak megfigyelése, hogyan viselkedik a fiatal a csoporton belül és kívül, hogyan mutat érdeklıdést aziránt, hogy bizonyos dolgokban részt vegyen és hogyan vállal felelısséget. A legfontosabb az, hogy ne egy próbával mért standard célkitőzést kelljen elérnie, hanem az egyes fiatalok által tett erıfeszítést, és az önmagához képest elért haladást értékeljük. A különpróbajelvény megszerzése nem bizonyos szintő tudás vagy ügyesség elsajátításán múlik, hanem azon az erıfeszítésen, amit a fiú kifejtett, hogy ilyen ismeretre vagy ügyességre szert tegyen. Ez a legreménytelenebb esetnek is ugyanakkora esély ad, mint tehetségesebb vagy jobb helyzető cserkésztestvérének. (Baden-Powell: A cserkészvezetı) 110

Támogató kiadványok A munkát támogatandó az országos munkacsoportnak füzeteket kell készítenie a fiatalok számára, illetve ki kell adnia egy vezetıi kézikönyvet is, amely ugyanazokat az elemeket tartalmazza, csak részletesebb magyarázatokkal. Haladási füzetek a fiataloknak Ezek az egyes korosztályoknak szóló nyelven az alábbiakat magyarázzák el: •

a korosztálynak adott nevelési javaslat (szimbolikus keret és a csoport szervezıdése);

•

a nevelési célkitőzések;

•

a haladási rendszer.

111

Vezetıi kézikönyvek Ezek a haladási rendszer elemeit magyarázzák el, és gyakorlati tanácsokat adnak a megvalósításhoz: •

Hogyan használjuk a haladási füzeteket arra, hogy az egyes fiataloknak bemutassuk a korosztályi nevelési célkitőzéseket, és segítsük, hogy ezeket saját egyéni helyzetére adaptálhassa;

•

Hogyan elemezzük az eltervezett tevékenységeket a nevelési célkitőzések szempontjából;

•

Hogyan szervezzük meg a vezetıi csoportot, hogy minden egyes fiatalt meg tudjunk figyelni, és értékelni tudjuk haladását;

•

Hogyan szervezzük meg a csoport életét annak biztosítására, hogy a fiataloknak – a felnıttek támogatásával – legyenek lehetıségeik a tevékenységek értékelésére, illetve a csoport és az egyének haladásának értékelésére és elismerésére.

Gyakorlati vezetıképzés A vezetıknek (pl. találkozók és tanfolyamok formájában) felkínált képzéseknek lehetıvé kell tenniük, hogy mindezeket az elemeket hatékonyan meg tudják valósítani. Minthogy a cserkészet elsısorban cselekvéssel nevel, nélkülözhetetlen a fiatalok segítése abban, hogy sikeres tevékenységekben vehessenek részt, máskülönben semmiféle nevelési célkitőzés nem érhetı el. A vezetıképzés elsı célja ezért annak biztosítása legyen, hogy a vezetık kompetens tevékenységszervezıkké váljanak. Képzésük második szakaszában kellene megtanulniuk, hogyan elemezzék a fiatalok képességeit és szükségleteit, és hogyan illesszék egymáshoz a kiválasztott tevékenységeket és az elérendı nevelési célkitőzéseket. Ez a valódi nevelı szerepe. Amennyiben olyan vezetıket akarunk képezni, akik megfelelıen képesek végrehajtani a nevelési programokat, akkor ennek jó módja, ha lehetıvé tesszük számukra, hogy elıkészítsék és irányítsák a programciklust. A csoport élete ugyanis eköré szervezıdik. Öt szakasza van: a) A raj értékelése és tevékenységjavaslatok elıkészítése A vezetık elemzik az elızı ciklus végén kapott eredményeket. Értékelik, mennyire sikerült jól alkalmazni a korosztályi módszereket, mennyire voltak sikeresek a tevékenységek és az a haladás, amelyet a fiúk és a lányok nevelési célkitőzéseik elérése felé tettek. Ez az áttekintés segíti ıket abban, hogy meghatározzák a következı ciklus prioritásait, elsısorban azt, hogy melyik tevékenységtípusra, növekedési dimenzióra és nevelési célkitőzésekre helyezzék a hangsúlyt. b) Tevékenységek ajánlása és kiválasztása A vezetık szerepe az, hogy orientálják a fiatalokat és ösztönözzék kreativitásukat, hogy a tevékenységek, melyekre a raj vállalkozik, megfeleljenek az egyének érdeklıdésének és közelebb vigyenek a nevelési célkitőzésekhez. Fiatalokból álló vagy új rajokban a felnıttek közvetlenül is javasolhatnak tevékenységeket. Tapasztaltabb vagy idısebbekbıl álló csoportokban a vezetıknek létre kell hozniuk egy demokratikus folyamatot, hogy a fiatalok aktívan részt vehessenek az elképzelések megosztásában és a megszervezendı tevékenységek kiválasztásában. c) Tevékenységek megszervezése és elıkészítése Miután a tevékenység ki lett választva, be kell illeszteni ıket a raj eseménynaptárába, és döntéseket kell hozni az egyes ırsök feladatairól, az egyének szerepérıl, a szükséges erıforrásokról stb. Ez az ırsvezetık tanácsának feladata, a felnıtt vezetık segítségével. Fontos gondoskodni arról, hogy a tevékenységek oly módon legyenek megtervezve, hogy mindenkinek felkeltsék az érdeklıdését, és gondosan legyenek elıkészítve, és így nagy valószínőséggel jól sikerüljenek. 112

d) A tevékenységek végrehajtása és értékelése, valamint a személyes haladás figyelemmel kísérése A programciklusban ez a szakasz foglalja el a rendelkezésre álló idı túlnyomó részét. Ez érdekli legjobban a fiatalokat. A cserkészmódszer összes elemét (az ırsi rendszer a szerepeivel és a tanácsülésekkel, a szimbolikus keretrendszer stb.) felhasználjuk, hogy a fiatalok teljes egészében bekapcsolódhassanak a tevékenységek megvalósításába. A tevékenységeket a fiatalok és a felnıtt vezetık egyaránt értékelik, ahogy zajlanak: magának a tevékenységnek a során, a végén és még egyszer egy kis idıvel késıbb. A személyes haladás értékelése ettıl kicsit különbözik. Ebben a szakaszban a vezetık minden egyes fiatalnak és minden egyes ırsnek támogatást adnak, és figyelemmel kísérik – monitorozzák – az egyes tagok személyes tapasztalatait és élményeit, azt, hogyan járultak hozzá a raj életéhez és milyen jól haladtak elıre. Az egész figyelemmel kísérési folyamat tényleges következtetéseit azonban csak a programciklus végén lehet levonni, hiszen némi idı kell annak megállapításához, hogy egy sokszínő tevékenységekbıl álló sorozat minden egyes fiatalnak segített-e saját célkitőzései elérésében. e) A személyes haladás meghatározása és elismerése Ebben a végsı szakaszban jön el annak az ideje, hogy meghatározzuk azt a haladást, amelyet az egyes fiatalok a korosztályi nevelési célkitőzések elérése felé tettek. Ez elsısorban a fiatal és az ıt támogató felnıtt vezetı közötti párbeszéd révén történik, és elsısorban a tevékenység során tett megfigyeléseken és a rajon belüli értékeléseken alapul. Ha a vezetı úgy látja, hogy a fiatal sikeresen teljesítette a mindenkori haladási szakaszt, akkor átadhatja neki a következı haladási szakaszra vonatkozó jelvényt. Bármi legyen is az eredménye, a programciklus végét – és az elért eredményeket – mindig meg kell ünnepelni egy vidám összejövetellel.

113

Befejezés

A felnıttek, akikre szükségünk van Épp most értünk a RAP nyolc lépésének végére, amelynek segítségével kifejleszthetjük vagy frissíthetjük szövetségünk nevelési programját. Mielıtt azonban nekilátnánk a feladatnak, egy dolgot nem szabad elfelednünk: semmit sem tudunk elérni a nevelési program fejlesztése terén, ha ugyanekkor nem vesszük figyelembe a felnıtt vezetık kérdéskörét is. Semmi értelme sincs javítani a nevelési programon, ha nem gyızıdtünk meg róla, hogy meglesznek azok a vezetıink, akik azt végre is hajtják. Következésképpen lezárásként egy vitairatot javaslunk a felnıtt vezetıkre vonatkozó irányvonalakról. Az itt következı dokumentum azon az irányvonalon alapul, amelyet a cserkész világkonferencia fogadott el az 5/90 (Párizs), a 4/93 (Bangkok) és a 8/93 (Bangkok) határozatával. A szöveget az Interamerikai Cserkészrégió „The leaders we need” (a vezetık, akikre szükségünk van) kiadványa, valamint az Európai Cserkészrégió által 1996 nyarán Malagában szervezett „Summer Get-Together” találkozó inspirálta. A kérdéskörök A felnıttek különféle funkciói A felnıttek által a cserkészszövetségben ellátott funkciók feladatok három fı funkció köré csoportosíthatók: •

A nevelési programot végrehajtó vezetık;

•

A nevelési program terjesztéséért felelıs vezetık;

•

Nagyobb egységeket irányító vezetık.

A nevelési program végrehajtásáért felelıs vezetık gondoskodnak arról, hogy minden egyes gyermek és fiatal lehetıséget kapjon önmaga – személyiségének minden (testi, szellemi, társas, lelki, érzelmi és jellembeli) vonatkozására kiterjedı – fejlesztésére. Ez a különbözı korú fiatalok szükségleteire, vágyaira és képességeire adaptált tevékenységek szervezésével, megfelelı nevelési célkitőzések meghatározásával, továbbá (a fiatalok és a felnıttek között, illetve maguk a fiatalok között) támogató kapcsolatok létrehozásával történik. A nevelési program terjesztéséért felelıs vezetık biztosítják, hogy a végrehajtásért felelıs vezetık hozzájussanak a számukra szükséges információkhoz, erıforrásokhoz, tudáshoz, attitődökhöz és képességekehez. A szervezéssel és irányítással foglalkozó vezetık felelıssége pedig az, hogy megadják a fiataloknak és a felnıtteknek a szükséges logisztikai, adminisztratív és pénzügyi támogatást. Ezek a funkciók ugyan világosan elkülöníthetık egymástól, ám egy cserkészszövetség struktúrájában sok pozíció olyan feladatokat is tartalmazhat, amelyek a háromból több csoportnak is megfelelnek. Ilyen például a csapatvezetıé, akinek ugyan alapvetıen irányító funkciója van, ám szorosan részt vesz a nevelési program végrehajtásában is. Ezenkívül is számos olyan eset fordul elı, amikor egy-egy egyén több különbözı funkciót is felölelı helyzetben van. Például meglehetısen mindennapos, hogy egy vezetık toborzásában részt vevı vezetınek olyan feladatai is vannak, amelyek közvetlenül a fiatalokra és az irányításra irányulnak. Egy dolog azonban biztos, és mindenkinek meg kell értenie: a cserkészetben – tehát egy fiatalokat nevelı mozgalomban – a legfontosabb funkció azé, aki a fiatalokat vezeti. Ennek alapján az öszszes többi funkciót úgy kell felfogni, mint a fiatalokkal foglalkozó vezetıknek nyújtott szolgáltatást, amelynek célja, hogy megkönnyítse az adott funkció sikerességét.

114

Ha a szövetség nem veszi tudomásul ezt az elvet, akkor mőködése bürokratikussá válik. A küldetés, vagyis a fiúk és a lányok nevelése a második helyre szorul, és maga s szövetség mőködtetése vagy irányítása válik elsıdlegessé. Az ilyen irányú elcsúszás észrevételének egyik módja, ha megfigyeljük az egy felnıtt vezetıre jutó fiatalok számát. A rendes vezetı/fiatal arány körülbelül 1:6 vagy 1:7, ugyanakkor egyes szövetségekben 1:3 arány is elıfordul. Néhány szövetség viszont fenntartja, hogy nehézségei vannak a vezetık toborzásában, ami egyszerően azt jelenti, hogy a körzeti és regionális szintő irányítással foglalkozó vezetıségek túlzottan nagyok. Ha egy rajvezetı tapasztalatot szerez, és bizonyos fokú sikerességet mutat a munkájában, akkor a struktúra „felszippantja”, és pillanatok alatt körzeti vagy regionális szinten találja magát. Ennek következtében a legtöbb rajvezetı tapasztalatlan kezdı, aki nem marad sokáig ott, ahol maradnia kellene. A nehézség legyızésére tett erıfeszítések során az a tendencia, hogy megerısítik a támogató struktúrát, ami viszont csupán ördögi kört hoz létre: minél fiatalabbak és kevésbé képzettek a rajvezetık, annál nagyobb erıfeszítések történnek az ıket támogató és képzı struktúra megerısítésére, ami viszont azzal jár, hogy a jó rajvezetıket elvesszük a funkciójuktól. A kör úgy szakítható meg, ha a jó vezetıket meghagyjuk a rajuknál, a körzeti és a kerületi vezetıségeket pedig a lehetı legkisebbre csökkentjük. Rajvezetıi profilok Két fı rajvezetıtípus van: • Tevékenység-felügyelı Gyakran újonc vezetı, 18–25 éves, akitıl elsısorban azt várjuk el, hogy képes legyen a fiataloknak kiváló minıségő tevékenységek lebonyolításában segíteni. Ennek a vezetınek jó gyakorlati cserkészismeretekkel kell rendelkeznie, és legyen gyakorlott számos vezetıi és outdoor technikában, pl. táborozás, építkezés, dráma, portyázás stb. Ennek a szintnek az elérését kell lehetıvé tennie az alapszintő rajvezetı-képzésnek. • A cserkésznevelı A tapasztaltabb vezetıtıl már elvárható, hogy nevelı legyen. A „nevelés” szótól nem kell félnünk. Baden-Powell A cserkészveztınek szinte minden oldalán használta. Nevelınek lenni annyit tesz, hogy képesek vagyunk értékelni a fiatalok szükségleteit és vágyait, megérteni és kezelni a nevelési célkitőzéseket, és képesek vagyunk alkalmazni a nevelési célkitőzések és a tevékenységek közötti kapcsolatot. Ennek a vezetıtípusnak a leírására angolul hagyományosan a Scoutmaster kifejezést használják. A Scoutmaster a cserkészet mestere, és a cserkészet nevelési programjának sikere azon múlik, hogy rajszinten is vannak-e ilyen mestereink, nem csak magasabb szinteken. A cserkésznevelıség megkövetel bizonyos érettséget és bizonyos fokú (élet)tapasztalatot. Jóllehet akadnak elismert kivételek a szabály alól, mégis ritka, hogy 18–20 éves fiatalok elérjék ezt a szintet. Ilyen vezetıket inkább a 25–45 éves korcsoportban találunk. Felnıttek toborzása A 18–25 éves életkort gyakran az instabilitás jellemzi. A tanulmányok, a hivatás és a munkahely keresése, a családalapítás stb. mind gyakori és néha váratlan változásokkal jár. Ezért sokan úgy vélik, hogy túlságosan nehéz ebbıl a korcsoportból vezetıket toborozni. Ez azonban nem így van. Azok a szövetségek, akik ezt megtették megtapasztalták, hogy ezek a fiatal vezetık rendkívül elkötelezettek feladatuk mellett, és hajlandóak rengeteg idıt szentelni a cserkészetnek. Még akkor is, ha ezek a fiatal vezetık szeretnének távozni, amikor családot alapítanak vagy egy kihívásokkal teli munkát találnak, gyakran hajlanak rá, hogy visszatérjenek, amikor gyermekeik olyan életkorba érnek, hogy csatlakozhatnak a cserkészethez. Lehet-e idısebb vezetıket toborozni? Természetesen! A 30-40 éves férfiak és nık gyakran túlterheltek munkájukkal, ahogy a szakma világában haladnak elıre. Az utóbbi években ugyanakkor

115

közhellyé vált, hogy ilyesmiket hallunk: „Szabadidıre van szükségem, hogy a személyes fejlıdésemmel foglalkozhassak”, „értelmesen akarom eltölteni a szabadidımet”, vagy „a szabadidım legyen minıségi idı”. Ez azt jelzi, hogy az ilyen korú emberek nem kizárólag munkájukra összpontosítanak, hanem egyre inkább szabadidejük jelentıségére is. Pontosan ez az az embertípus, akit nevelıként bevonhatunk a cserkészetbe. És lehet-e olyan felnıtteket toborozni, akik soha sem voltak cserkészek? A válasz újra: igen! Erre ma ugyanúgy van bizonyíték, mint a cserkészmozgalom létrejötte idején. Egyáltalán hogyan lehetett volna megalapítani a cserkészetet, ha elıdeink úgy döntöttek volna, hogy csak hajdani cserkészeket toboroznak vezetınek? Nevelve lenni és nevelınek lenni két meglehetısen különbözı helyzet. Valaki talán kitőnı cserkész, de nincs meg benne az, amitıl jó nevelı lesz. A legidısebb korosztálynak nem az a célja, hogy megkönnyítse a vezetık toborzását a mozgalom számára, hanem hogy arra képezze a fiatalokat, játsszanak kreatív és dinamikus szerepet a társadalomban. Néhányan cserkészvezetık lesznek, de nem mindegyik. Hasonlóképpen szakmai vagy egyesületben szerzett tapasztalatai számos embert felkészítenek arra, hogy kiváló nevelık legyenek a cserkészetben. Ne mulasszuk el a lehetıséget, hogy bevonjuk ıket. A nevelıi team fogalma A legjobb rendszer kétségkívül olyan csoportok vagy teamek kialakítása, amelyekben néhány 18– 25 éves fiatal vezetı tevékenykedik egy-két tapasztaltabb vezetı támogatásával. Néhány szövetség tulajdonképpen párokat próbál toborozni az utóbb szerepbe, amelynek két elınye is van: 1.

Ha egy pár vállal kötelezettséget, az inkább elfogadott és támogatott, mivel az adott férfi és nı nem különálló, és képes közösen cselekedni.

2.

Egy pár jobban tudja kezelni a koedukációra vonatkozó helyzeteket. A férfi és a nı egymást kiegészítı módon cselekszik, a fiatalokkal – különösen a serdülıkkel – ápolt kapcsolatuk pedig kiegyensúlyozottabb és gazdagabb.

Ha feláll egy ilyen nevelıi team, akkor a szerepeket általában jól kiegyensúlyozott módon osztják meg egymás között: a fiatalok képesek kiváló minıségő tevékenységeket dinamikusan vezetni, az idısebbek pedig képesek megadni a valódi nevelıi kapcsolathoz szükséges távolságot és reflexiót. A cserkészcsapat: nevelı közösség Ebben a tekintetben újabb fontos aspektus a cserkészcsapat mint nevelı közösség jelentısége. A cserkészcsapat az egyetlen olyan struktúra, amely a mozgalom teljes nevelési ajánlatát képes megvalósítani korosztályokon át, hogy a helyi szituáció valóságában feleljen meg a fiatalok konkrét szükségleteinek. Ebbıl kifolyólag rendkívül fontos a különbözı korosztályú rajokat egyesítı csapatstruktúra. A csapat vezetıje egyszerre irányító (hiszen ı irányítja a helyi egyesületként mőködı csapatot) és nevelı: legfıbb kötelessége annak biztosítása, hogy a mozgalom nevelési ajánlata a gyermekkortól a fiatalságig terjedı korosztályokon átívelıen megfelelıen legyen végrehajtva. Az ı feladata az egyes korosztályok nevelı teamjeinek felállítása és támogatása, és ennek alapján valódi közösséget kell kovácsolnia a felnıtt nevelıkbıl, akik ugyanazért a küldetésért kötelezték el magukat és ugyanazokat a célkitőzéseket osztják. A mozgalomban a cserkészcsapat a felnıtt vezetık legfontosabb támogató struktúrája. A jó cserkészcsapat a legfıbb záloga annak, hogy a cserkészet nevelési ajánlata sikeres legyen. A cserkészszövetségnek ezért az a legfıbb kötelessége, hogy dinamikus cserkészcsapatokat hozzon létre és támogasson.

116

A felnıtt vezetıkre vonatkozó irányvonalak A párizsi (1990) és a bangkoki (1993) cserkész világkonferencia fogadta el és hagyta jóvá a Cserkészmozgalom Világszervezetének felnıtt vezetıkre vonatkozó irányvonalait (Adult Resources Policy) „Felnıttek a cserkészetben" (Adults in Scouting) címen. A Cserkész Világiroda számos dokumentumot adott ki, amely bemutatja az irányvonalakat és megkönnyíti végrehajtásukat. A fenıtt vezetık koncepciója tehát így kapcsolódik a nevelési program koncepciójához és a RAP végrehajtásához. Felnıttek a cserkészetben Az Adults in Scouting a felnıtt vezetık irányításának olyan szisztematikus megközelítése, amelynek célja a felnıtt vezetık hatékonyságának, elkötelezettségének és motivációjának erısítése, hogy ezáltal jobb nevelési programok jöjjenek létre, egyúttal pedig a szövetség irányítása is javuljon. A megközelítés a teljes folyamatra kiterjed attól a pillanattól kezdve, hogy a vezetı csatlakozott a mozgalomhoz egészen addig, amikor elhagyja (29. ábra): •

A felnıtt vezetık iránti igények meghatározása;

•

Kiválasztás és toborzás;

•

Világos kölcsönös megállapodás létrehozása;

•

Bevezetés a funkcióba és határozott idejő kinevezés;

•

Hatékony támogatás és vezetıképzés, amely figyelembe veszi a vezetı személyes fejlıdését;

•

Az elvégzett munka értékelése;

•

A megbízatás idejének végén meghozandó döntés: folytatja ugyanazt a funkciót, egy másik funkcióba vált vagy elhagyja a mozgalmat.

A következıkben az összes lépés le van írva röviden, hogy bemutassuk, mennyire fontos az Adults in Scouting megközelítés a nevelési program fejlesztésében.

117

1. Kiválasztás és toborzás A model elsı eleme a toborzás. A szövetség célja, hogy elnyerje elegendı számú vezetı elkötelezettségét, és a megfelelı pozíciót a megfelelı embernek juttassa. Ennek a fejezetnek a feladata az, hogy egy példát mutasson a felnıttek szisztematikus toborzási folyamatára. Ez a folyamat számos lépést tartalmaz az igények felmérésétıl kezdve a kiválasztott emberek elkötelezıdésig, kinevezéséig és vezetıképzési rendszerbe történı integrálásáig. A toborzás kérdésköréhez jó adag realizmussal kell közelítenünk. Az itt javasoltakat tehát ahhoz kell alakítanunk, ami helyzetünkben lehetségesnek látszik. A javasolt folyamat még így is komoly kihívást jelent, hiszen a cserkészszövetségeknek a felnıttek szisztematikus toborzásában szerzett tapasztalatai általában meglehetısen hiányosak. A toborzás célja, hogy megfelelı embert a megfelelı pozícióba helyezzük. Ez egyaránt jól elvégezhetı úgy, hogy a mozgalmon kívülrıl vagy belülrıl toborzunk. Fontos azonban észben tartanunk, hogy a cserkészet célja nem az, hogy cserkészvezetıket neveljen, hanem az, hogy a fiatalokat valamennyi képességük kibontakoztatása érdekében fejlessze, így tehát nem egyértelmő tény, hogy a legjobb vezetıket a mozgalmon belül találjuk. Ugyanolyan jókat találhatunk kívül is azok között, akik általában érdeklıdnek a fiatalok fejlıdése iránt. Bármelyik megközelítést tegyük is magunkévá, a toborzás fontos része a felnıtt vezetık menedzselésének. A toborzási folyamat három szakaszra bontható: •

Az szükségletek felmérése és a munka meghatározása;

•

A munkára megfelelı ember megtalálása;

•

Az ember integrálása a munkába, beilleszkedés.

Elırebocsátjuk, hogy a toborzási folyamat mindhárom lépcsıjét el kell végezni – közvetlenül vagy támogató intézkedésekkel – a szövetség minden szintjén, a fent említett mindhárom vezetıtípus esetében. Evégett kiegészítı dokumentumok foglalkoznak a három legelterjedtebb intézményi szinttel, a csapat-, a területi és az országos szinttel.

118

1. szakasz – A szükségletek felmérése Ez a szakasz a feladatok áttekintésétıl a szükségleteknek a felnıtt vezetık szempontjából való pontos megfogalmazásáig tartó lépéseket tartalmazza. A felnıttek által elvégzendı feladatok áttekintése Ez a lépés könnyen elvégezhetı azzal, ha áttekintjük a feladatokat és listát készítünk belılük. A feladatok áttekintése olyasmi, amit folyamatosan vagy idıszakonként is elvégezhetünk. Dinamikus szövetségeknek ez gyakorlatilag a lényegükhöz tartozik, hiszen a tapasztalat azt mutatja, hogy a teljesítmény javítása érdekében változtatásokra van szükség. Mindazonáltal biztosítandó, hogy az ügy valóban meg legyen fontolva, a szövetségeknek ajánlott három-öt évenként hivatalos felülvizsgálatot tartani. Munkaköri leírás készítése Ha világos, hogy milyen feladatokat kell elvégezni, akkor ezeket egy-egy konkrét pozícióhoz kell rendelni, hogy egyértelmő legyen, pontosan mit várunk el a funkciót (majdan) betöltı személytıl. A feladatokat a pozíció jellege szerint kell csoportosítani, ellenállva a kísértésnek, hogy azokat a felülvizsgált pozíciót éppen betöltı személy képességei szerint csoportosítsuk. Ezzel elkerülhetı, hogy a pozíciót meglévı emberekhez igazítsuk, és így korlátozzuk annak lehetıségét, hogy a jövıben megfelelı ember találunk. Arra is törekedni kell, hogy elkerüljük az összeegyeztethetetlen feladatok egyetlen pozícióhoz rendelését. Amikor a feladatokat új vagy már létezı pozíciók köré csoportosítjuk, a sorrend és a bemutatás apró kiigazításaival megkapjuk az adott pozíció munkaköri leírását. A munkaköri leírás meglétével: •

van egy alapunk, amelyre létrehozható a kívánt személy szakmai profilja;

•

elkerüljük a pozíciók közötti zőrzavart és az ebbıl adódó személyi konfliktusokat;

•

világos útmutatónk van a tevékenység és a személyes teljesítmény késıbbi értékeléséhez.

Ezután a munkaköri leírás alapján felvázoljuk a pozícióra alkalmas személy profilját. Ennek a profilnak tartalmaznia kell mind azokat a személyes tulajdonságokat (adottságok és attitődök), mind pedig azokat a funkcionális tulajdonságokat (tudás és képességek), amelyekre a személynek szüksége van a pozícióhoz rendelt funkció sikeres teljesítéséhez. A profilok meghatározása mellett tanácsos paramétereket vagy mutatókat is felsorolni, hogy segítsenek annak eldöntésében, vajon az adott személy rendelkezik-e a szükséges tulajdonságokkal és képességekkel. Ez meg fogja könnyíteni a dolgunkat amikor arra kerül a sor, hogy számos jelölt közül beazonosítjuk a pozícióra legalkalmasabbat. Annak érdekében, hogy a profil realisztikus legyen és lehessen vele dolgozni, tanácsos megbizonyosodni arról, hogy a tulajdonságok valóban nélkülözhetetlenek, fontosak vagy hasznosak-e. Ellenkezı esetben könnyen abba a csapdába eshetünk, hogy tökéletes ám irreális munkaprofilt határozunk meg. 2. szakasz – Toborzás Ez a szakasz a következı lépéseket tartalmazza: azoknak a forrásoknak a meghatározása, ahonnan elképzelhetı, hogy szert tehetünk a szükséges felnıttekre; a kommunikáció megtervezése és megvalósítása és konkrét lépések megtétele a toborzás és a kiválasztás érdekében, összhangban a pozícióhoz megalkotott profillal. Források meghatározása A szükséges felnıtteket adó forrás – legyen bár egy hely, tevékenység, szakmai csoport vagy társadalmi szektor – a munkaköri leírástól és a személy számára létrehozott profiltól függ. Ha olyas-

119

valakit keresünk, akinek a kincstárnok feladatait kellene elvállalni, akkor bölcs ötlet, ha ezt a személyt a pénzügyi vagy kereskedelmi ágazatban dolgozó szülık között keressük. Ha egy területnek intézményi kapcsolatokhoz van szüksége egy felnıttre, akkor ilyen felnıttet leginkább az állami vagy a magánszektor jól ismert közösségi emberei között találhatunk. Ugyanez érvényes az országos szintre is: ha egy vezetınek a nevelési programot kell végrehajtania, akkor jó önkéntesforrás lehetnek az iskolák vagy az oktatásban dolgozó szakemberek. Ha vezetıképzıkre van szükségünk, akkor keresgélhetünk felnıttképzéssel foglalkozó szakemberek között – persze mindig anélkül, hogy másokat eleve kizárnánk. Emlékezzünk rá, hogy minél speciálisabb forrást választunk, annál nehezebb a keresés, ám annál nagyobb a valószínősége, hogy megfelelı embert találunk. Másrészt ha a forrásunk eléggé általános, akkor a keresés egyszerőbb lesz, és több ember lesz motivált, de közülük nem fog mindegyik megfelelni a szükséges profilnak. Egyik helyzetet sem kell kifejezetten elkerülnünk, de figyelembe kell vennünk az elınyeiket és a hátrányaikat, miközben észben tartjuk a megfelelı személy megtalálásához rendelkezésünkre álló idıt, erıforrásokat és kapcsolatokat. A források két – belsı és külsı – kategóriába oszthatók annak függvényében, hogy a cserkészszövetségen belül vagy kívül találhatók-e. Fıbb belsı önkéntesforrások: •

Jelenlegi vezetık, akik olyan más pozícióban szolgálnak ahol képességeik elvesznek, vagy ahol nem teljesítenek olyan jól, ahogyan ott teljesítenének, ahol szükség van rájuk;

•

Vezetık barátai, társai vagy rokonai – akár cserkészek voltak, akár nem –, akiket általában motivál az, amit az ıket a mozgalomba bevezetı cserkészvezetıtıl hallottak;

•

Fiatal cserkészek szülei és rokonai, akik folyamatosan kimeríthetetlen forrásai a leendı felnıtt vezetıknek, és általában motiválja ıket a saját gyermekeiken vagy fiatalabb rokonaikon látott hatás;

•

Cserkészcsapatokat szponzoráló, fenntartó intézményekhez kötıdı személyek, akik – mivel olyan körökben mozognak, ahol a csapat is mőködik – szinte mindig szeretnének többet tudni a mozgalomról, és saját intézményük miatt is érdekeltek sikerében.

Fıbb külsı önkéntesforrások: •

Egykori vezetık, akiknek kiválasztásuk esetén képzési idıszakra lesz szükségük, hiszen a tapasztalat azt mutatja, hogy a mozgalomba visszatérésükkor hajlamosak pontosan ugyanazokkal a módszerekkel dolgozni, mint korábban, ami pedig akadályozhatja a változási és fejlıdési folyamatokat vagy személyes konfliktusokat szülhet;

•

Neveléssel foglalkozó szakemberek, mint például általános iskolai tanárok vagy szaktanárok, pszichológusok, sajátos nevelési igényő tanulókat oktató tanárok, szociális munkások, családi nevelık stb., akik általában hajlanak a cserkészmozgalom irányába, mert amúgy is tanítási és tanulási folyamatokkal foglalkoznak;

•

Egyetemi vagy fıiskolai hallgatók, akik olyan életszakaszban vannak, amikor – megfelelı motiváció esetén – valószínőleg jelentıs mennyiségő idıt szánnak önkéntes munkára;

•

Különbözı vallások lelkészei és más munkatársai, akik – a fiatalok lelki fejlıdése iránti érdeklıdésük folytán – valószínőleg szívesen vennének részt a mozgalomban;

•

Szociális problémák iránt érzékeny emberek, akik nonprofit szervezetekben dolgoznak, például szociális vagy közösségfejlesztı szervezetekben, nem kormányzati szervezetekben vagy szolgálatokban vagy, jótékonysági intézményeknél;

120

•

Számos egyéb társadalmi ágazat, amelyeknek a kiválasztása nem kizárólag a szükséges személy profiljától függ, hanem a szövetség különbözı forrásokkal való kapcsolatától és a vezetık fantáziájától is, hogy megtalálják ıket.

Megemlítendı, hogy ha csak egy vagy két pozíció szükséges betölteni és az ehhez szükséges embereket megtalálni, akkor lehet, hogy fölösleges lépés a források meghatározásával foglalkozni. Tömeges toborzáshoz azonban elengedhetetlen a megfelelı források beazonosítása. Kifejezetten a meghatározott profilhoz toborozzunk és válasszunk ki önkéntest Példa: A szövetségnek vezetıkre van szüksége, hogy egy körzet vagy kerület népszerő részein végrehajtsák a nevelési programot. Így tehát a szövetség a helyi gazdaságban dolgozó alkalmazottaiból és munkavállalóiból álló célcsoport felé irányítja erıfeszítéseit. Ebbıl a célból egy sorozat rádió- és újságinterjúra kerül sor, illetve írott anyagokat is osztanak. Ez felkelti az érdeklıdést, ugyanakkor valószínőtlen, hogy bárkit is arra motiválna, hogy saját kezdeményezéseként kapcsolatba lépjen a mozgalommal. A szövetség tehát ugyanekkor személyes hírverést is szervez, például látogatásokat, kiállításokat és konferenciákat a vállalatoknál. A bemutatók során a mozgalmat hirdetı vezetık kapcsolatba lépnek néhányakkal, akik némi kezdeti érdeklıdést mutattak. Minden, amit az elsı kapcsolat után a szövetség tesz, kifejezetten ezekre az emberekre mint egyénekre irányul, és az egyéni toborzás részét képezi. A hírverés egyaránt tekinthetı kollektívnek és személyesnek, a toborzás azonban mindig személyes. Következésképpen a folyamatnak ez a része – a toborzási folyamat méretével összhangban – számos, erre megfelelıen kiképzett cserkészvezetıt vagy alkalmazottat igényel. A toborzáshoz szükség van bizonyos képességekre, és gyorsan kell elvégezni, mielıtt a kezdeti lelkesedés elhalványul. Az egyéni toborzás állhat a következıkbıl: •

Személyes interjúk és beszélgetések, hogy jobban megismerjük az érdeklıdı felet;

•

A cserkészcsapat vagy a szövetség megfelelı struktúrájának meglátogatása, hogy a személy „megérezze” a hely szellemét;

•

Meghívások különleges eseményekre vagy társas összejövetelekre, hogy a leendı új vezetı egy meghitt, befogadó vezetıi csoport részesének érezze magát;

•

A személy ellátása konkrét olvasnivalóval, hogy megbarátkozzék a mozgalom értékeivel és azzal, mivel jár, ha elvállalja a pozíciót;

•

Részvétel szabadtéri cserkésztevékenységekben;

•

Részvétel beszélgetéseken vagy audiovizuális prezentációkon;

•

Vezetıképzı helyszínek vagy központok meglátogatása.

Ebben a szakaszban – ahol a két fél megismerkedik egymással – információkat győjtünk annak érdekében, hogy segítsen annak a döntésnek a meghozatalában, hogy kiválasszuk-e az illetıt. Szintén ebben a szakaszban kell a szövetségnek készen állnia arra, hogy a potenciális új ember által feltett kérdéseket megválaszolja. Lehetséges, hogy egy érdeklıdı ember már összegyőjtött némi információt a cserkészetrıl, és ezért nagyon specifikus kérdései is lehetnek a leendı munkájáról. Az alábbiakhoz hasonló kérdésekre kell felkészülnünk: •

Mit akartok, mit csináljak?

•

Ez mivel jár?

•

Hol és mikor?

121

•

Kivel fogok dolgozni?

•

Milyen segítséget kapok?

•

Milyen felszerelés és eszközök állnak rendelkezésre?

•

Milyen elkötelezettséget kívántok?

•

Mit profitálok belıle?

A kiválasztási folyamat célja annak biztosítása, hogy a legmegfelelıbb profilú felnıttet válasszuk ki a pozícióra, és csökkentsük egy alkalmatlan személy felvételének kockázatát. Ha bizonytalanok vagyunk a személy alkalmasságában, akkor vannak specifikus eszközök és módszerek, amelyeket a döntéshozatalkor felhasználhatunk, például érdeklıdési kérdıívek, értékelési irányelvek stb. Az, hogy ezek közül melyiket használjuk, a zajló toborzási folyamat méretétıl és a kérdéses intézményi struktúrától függ. Például elég valószínőtlen, hogy egy cserkészcsapat személyiségtesztet használjon egy rajvezetı-helyettes kiválasztásához. A gyanakvás elkerülése végett azonban az érdeklıdı félnek a legelsı kapcsolatfelvételtıl kezdve tisztában kell lennie azzal, hogy a cserkészmozgalom mindezeket az eszközöket felhasználja a felnıttek kiválasztásához. Egy ténylegesen érdeklıdı személynek nem szabad meglepıdnie azon, hogy egy a fiatalok neveléséért aggódó mozgalom igen gondosan jár el felnıtt tagjai kiválasztásában. 3. szakasz – Beilleszkedés A toborzási folyamat harmadik és egyben utolsó szakasza a legutolsó lépéseket tartalmazza a kiválasztott személlyel kötött kölcsönös megállapodástól kezdve a szövetség munkájába történı beilleszkedésig. Ez a szakasz szorosan kapcsolódik II. részben leírt bevezetési szakaszhoz. Kölcsönös megállapodás és elkötelezıdés Miután kiválasztottuk a személyt, tisztázni kell a megállapodás feltételeit. A kölcsönös megállapodás határozza meg a kölcsönös kötelezettségeket a felnıtt és azon vezetıi csoport között, amelyben dolgozni fog. A két fél jogait és kötelezettségeit megállapító kölcsönös megállapodás elemei a következık: 1.

A személy által elfoglalandó konkrét pozíció;

2.

Az elvégzendı próbaidıszak. Ez az idıszak egybeesik az elsı vezetıképzési szakasszal is; ajánlott, hogy hat hónaptól egy évig terjedjen;

3.

Azok az alapvetı feltételek, amelyek között a felnıtt dolgozni fog: a munkához kapcsolódó feladatok, az idıszakra vonatkozó célkitőzések, a munka keretei és a munkára szánt becsült idı;

4.

A munka közbeni támogatás („on-the-job-support”) jellege, amelyet a személy munkájához a szövetségtıl fog kapni;

5.

Az értékelés módja(i) és idıpontja(i);

6.

Feltételek a következıkhöz: a pozíció megújítása, átlépés más pozícióba vagy visszavonulás.

A kölcsönös megállapodás legfıbb pontja egy kötelezettségvállalás mindkét fél – vagyis a szövetség és az érintett személy – részérıl, amelyben formálisan vállalják, hogy minden tılük telhetıt megtesznek a megállapodás teljesítéséért. A személynek ki kell alakítani egy idıtervet, hogy ésszerő idı elteltével belépjen a vezetıképzési rendszerbe, hiszen ez alapvetı része a kötelezettségvállalásnak. A szövetségnek ki kell alakítania egy általános kölcsönösmegállapodás-mintát, és meg kell állapítania bizonyos standard rendelkezéseket, a mintának azonban elég rugalmasnak kell lennie ahhoz,

122

hogy különbözı intézményi szinteken és helyzetekben is alkalmazni lehessen. A kölcsönös megállapodást a felnıtt és a szövetség képviselıje írja alá. Magától értetıdik, hogy a kölcsönös megállapodás tetı alá hozása nem egy óra vagy egy éjszaka mőve, hanem hosszabb idıt átfogó folyamat. Ez idıt ad az új személynek ahhoz, hogy megszerezze a kölcsönös megállapodás megtárgyalásához és aláírásához szükséges hozzáértést és tapasztalatot. Kinevezés A kölcsönös megállapodás aláírásával és a kötelezettségvállalással a szövetség illetékes szerve nekilát, hogy a szövetség belsı szabályai szerint a megfelelı igazolás kiadásával kinevezze a személyt a pozícióra. Ha a toborzott személy nem vett részt az aktív tagsághoz hivatalosan szükséges vezetıképzési szinten, akkor úgy fog csatlakozni a szövetséghez, hogy segítınek lesz kinevezve. Ez azt jelenti, hogy – a kölcsönös megállapodásban megállapítottakon túl – a felnıttnek nincsenek jogai és kötelezettségei a szövetségben. Ha elvégzi a belsı szabályok szerint elıírt képzéseket, akkor teljes jogú aktív tagja lesz a szövetségnek, így joga lesz például az is, hogy szavazzon vagy választott tisztségviselınek jelöltesse magát. Annak érdekében, hogy a funkció a kellı gondossággal és odaadással legyen betöltve, ajánlott, hogy egy személyt csak egy pozícióra nevezzünk ki, különösen ha nemrég toboroztuk és még meg kell szereznie a szükséges képességeket és tapasztalatot. Bevezetés, vezetıképzés és támogatás Sok szövetségben nem maradnak meg hosszú ideig a vezetık. Ez fıként annak tulajdonítható, hogy rosszul vezetik ıket be a mozgalomba és az elvégzendı feladatba. A vezetıképzés és a támogatás két különbözı dolog, a vezetı számára azonban mindkettı nélkülözhetetlen. Azt mondhatnók, hogy a vezetıképzés az az eszköz, amely a felnıttet megfelelıvé teszi a mozgalom számára, a támogatás pedig az az eszköz, amely a mozgalmat teszi megfelelıvé a felnıtt számára. Bevezetés Miután egy vezetıt felvettünk, be kell vezetnünk az új munkájába. Az új vezetık, különösen ha a mozgalmon kívülrıl érkeznek, fontosnak tekintik a jó bevezetést. Sok új vezetı el fogja várni, hogy a szövetség megfelelı bevezetıt adjon a nevelési elvekrıl és az alapvetı képességekrıl. Sokuknak nagy megelégedés, amikor kipróbálják az olyan alapvetı cserkészismereteket, mint például egy sátor fölverése, a szabadtőzön fızés és hasonlók. Minél hamarabb érzi magát az újonnan érkezett harmóniában és biztonságban azzal, amit tesz, annál hmarabb lesz képes arra a munkára vállalkozni, amelyet valóban végeznie kell. Különbözı igények Ebben a szakaszban rendkívül fontos, hogy érzékenyek legyünk az új vezetı igényei és a mozgalom igényei iránt. A vezetıképzési folyamatnak ez a legszemélyesebb fázisa. Ha az új ember hajdani cserkész, akkor valószínőleg nem kell megtanítani csomózni, arra viszont szükség lehet, hogy elmagyarázzunk neki néhány alapelvet. Hasonlóképpen ha az új személy, tegyük fel, a kerület kincstárnoka, szakmai életében pedig banktisztviselı, akkor aligha kell elmagyarázni neki a könyvviteli szabályokat. Mindazonáltal szüksége lehet arra, hogy megtudjon valamit a kerület felépítésérıl és a rendszerben használt őrlapokról. Kezdeti idıszak

123

A vezetı közvetlenül kinevezése után nekilát a feladatainak egy határozott idejő megállapodással, és ugyanekkor belép a vezetıképzési rendszerbe. Tulajdonképpen ez az idıszak a vezetıképzési rendszer küszöbe. Általános jellemzık: 1.

A vezetınek ezt az idıszakot abban a struktúrában kell töltenie, amely felvette.

2.

Ez az idıszak a vezetıképzési rendszer minden vonalán azonos, legyen a felnıtt bár neveléssel vagy a nevelési program terjesztésével foglalkozó vezetı, vagy éppen menedzser.

3.

Nincs meghatározott ideje, de rendesen körülbelül 30 napig tart.

4.

A következı szakaszokból tevıdik össze:

-

bevezetés a vezetıi csoportba;

-

részvétel egy tájékoztató tanfolyamon;

-

személyes fejlıdési terv összeállítása, amely egy cselekvési tervet is tartalmaz.

A vezetıi csoport szerepe A vezetıképzési folyamat alapszakaszában a vezetıi teamnek kell kísérnie és támogatnia az újonnan érkezıt. A vezetıi csoport kísérı szerepe a következıket jelenti: •

Részvétel egy információs tanfolyamon az újonccal;

•

Az újonnan érkezett korábbi képzéseinek és tapasztalatainak értékelése és a funkcióhoz szükséges minden olyan képesség összegyőjtése, amelyet az illetı korábban már megszerzett;

•

Az elıírt képzési modulok szerint személyes fejlıdési terv kidolgozása az újonnan jövıvel, és megállapodás abban, hogy a képzési folyamat során a tervnek mit kell megerısítenie és korrigálnia;

•

Támogatás az alapképzésen való részvétel elıtt és után;

•

Az újonc megfelelı felügyelete és kísérése a gyakorlati idıszak során azon a pozíción, ahová kinevezték;

•

Általában minden, ami szükségesnek tekinthetı ahhoz, hogy a résztvevı elsajátítsa a munkához szükséges képességeket; valamint a pozíció szakmai profiljában elıírt személyes képzés.

A tájékoztató tanfolyam Az információs tanfolyam a kezdeti szakasz része, és a következık jellemzık rá: •

A szövetség struktúráján belül bárhol sor kerülhet rá. Ez azt jelenti, hogy megtartható egy cserkészcsapatnál a csapat vezetıi által, de az országos központban is az országos szinten dolgozó vezetık számára;

•

A résztvevık száma szintén változhat egy kis négyfıs csoporttól akár 30-40 fıig is. Szükség esetén akár egyéni is lehet;

•

Hivatalos követelmény a tanfolyammal szemben mindössze annyi, hogy erre képesített személy tartsa, tartalma pedig megfeleljen a vezetıképzési rendszerben meghatározottaknak;

•

Standard kurzus, és nem lehet hosszabb nyolc óránál, hogy egyetlen nap alatt meg lehessen tartani. Ugyanakkor fel is osztható, pl. két hét alatt egy-egy estére.

A tanfolyam célkitőzése, hogy a résztvevınek áttekintést adjon a mozgalomról és azokról az információkról, amelyekre szüksége lesz. Tartalmának középpontja a „nevelési ajánlat”, vagyis annak a módnak a kifejtése, ahogyan a cserkészszövetség – a mozgalom céljával, alapelveivel és 124

módszereivel összhangban – választ ad az adott közösségben élı fiatalok nevelési szükségleteire. Tájékoztat ezenkívül a mozgalom és a szervezet történetérıl, struktúrájáról, valamint a felnıttek szerepérıl. A tartalom tömör, a bemutatás pedig dinamikus. A módszer alapvetıen aktív és a következıkbıl áll: •

Rövid, konkrét és színes prezentációk;

•

Audiovizuális anyagok. Ezt adhatja a szövetség, és rendelkezésére kell állnia minden strukturális szintnek;

•

A résztvevık által elvégzett gyakorlatok, viták és tevékenységek azon iránymutatás mentén, amelyet szintén a szövetség ad az összes szintnek;

•

Pontos és grafikus támogató anyagok a tanfolyam vezetıinek, és hazavihetı anyagok a résztvevıknek.

A személyes fejlıdési terv A fent már említett személyes fejlıdési terv a vezetıség munkanaplójának része. A terv szervezi meg a vezetıség tagjainak haladását azon képzések, tevékenységek és tapasztalatok útján, amelyek szükségesnek tekinthetık ahhoz, hogy a vezetık profilja kiegészüljön az adott pozícióhoz szükséges módon. A tervet a gyakorlati idıszak vagy a pozícióban eltöltött idı specifikus körülményeihez kell igazítani, és menet közben redukálható, kiterjeszthetı vagy megerısíthetı. Ahhoz a funkcióhoz van tervezve, amelyre a vezetıt kinevezték: a nevelési program végrehajtásához, terjesztéséhez vagy a menedzsmenthez. Ha az újonnan érkezett úgy dönt, hogy funkciót vált, akkor újra ki kell nevezni, és új személyes fejlıdési tervet kell összeállítani. Azonban az elvégzett modulokat és az elsajátított képességeket természetesen bele kell foglalni az új tervbe is, ha relevánsak. A terv konkrétan egy oldal a vezetıség munkanaplójában. Jó, ha a szövetség ebbıl is nyomtat standard mintákat. A tervnek ez a része szorosan kapcsolódik a vezetıképzési rendszerhez. A szövetségnek ezért készítenie kell egy olyan dokumentumot, amelyben az összes képzési modul tartalma és célkitőzései megvannak. Képzés A szövetség vezetıképzési programját úgy kell kialakítani, hogy a fent említett típusú felnıttek képzésére szolgáljon: •

A nevelési programot végrehajtó vezetık;

•

A nevelési programot terjesztı vezetık;

•

Nagyobb egységeket irányító vezetık (menedzserek).

Általános kritériumok 1.

A vezetıképzés egyaránt felelıssége a teljes országos cserkészszervezetnek és minden egyes vezetıjének. Nem egy különálló specializálódott csoport feladata, amely a struktúrán kívül áll. Ebben az értelemben ajánlott a „tanuló szervezet” (learning organisation) fogalmát venni a vezetıképzés alapjául.

2.

A vezetıképzés a felnıttnek a mozgalomban eltöltött teljes pályafutását átfogja, és erıfeszítéseket kell tenni annak a tendenciának az elkerülésére, hogy ezt csupán egy lépésnek vagy átmeneti idıszaknak tekintsük.

3.

A vezetıképzést személyre kell szabni abban az értelemben, hogy a vezetı egyéni igényeire kell irányulnia, illetve arra a kulturális és társadalmi kontextusra, amelyben mőködik, figye-

125

lembe véve mind az általa betöltött funkciót, mind pedig egyéni képességeit, adottságait és igényeit. 4.

Személyre szabott vezetıképzést legkönnyebben rugalmas tananyag és adminisztrációs rendszer használatával lehet alkalmazni.

5.

A vezetıképzési folyamatnak célként a tanulásra, eszközként pedig a tanításra kell összpontosulnia, és a képességek könnyebb elsajátításának eszközeként az önmagunknak való tanulást kell elısegítenie.

6.

A vezetıképzési rendszernek fejlesztenie kell a tanulás képességét, továbbá a felejtésre és az újratanulásra való hajlandóságot, amelyek nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy alkalmazkodni tudjunk a valósághoz, a fiatalokhoz és a változáshoz.

7.

A szilárd nevelési elvek ellenére a cserkészmozgalomban a vezetıképzésnek – amelyet rendesen önkéntes nevelık végeznek szabadidejükben – dinamikusnak kell lennie, valamint aktív és vonzó tanulási módokat kell létrehoznia, ami valódi örömmé változtatja a folyamatot. Ez magával vonja azt, hogy hangsúlyt kell helyeni a képzık attitődjeinek és az általuk elsajátított képességeknek a változására is.

8.

Rugalmas és személyre szabott vezetıképzés oly módon alakítható ki legjobban, ha létrehozunk egy vezetıképzési modulokból álló rendszert, amely párhuzamosan fut a munka közben adott támogatással, és kiegészíti a hivatalos tanfolyamokat.

9.

A személy által cserkészvezetıi tevékenysége elıtt vagy alatt a mozgalmon kívül elsajátított képességeket vagy készségeket is értékelni kell, és be kell illeszteni a megfelelı vezetıi profilba.

10. Személyes fejlesztési tervre azért van szükség, hogy a vezetıképzés valóban személyre szabott lehessen. A vezetı és a vezetıi csoport többi tagja dönt a tervrıl, amely meghatározza, milyen képzési modulokon vagy tanfolyamokon, tevékenységeken vagy tapasztalatokon kell végigmennie a felnıttnek, amelyek ahhoz szükségesek, hogy profilja teljes mértékig megfeleljen az elvégzendı funkciónak. 11. A tanulási folyamat szervezéséhez, értékeléséhez és igazolásához hivatalos standardok is megállapíthatók olyan követelmények meghatározásával, amelyek alapvetı képzést garantálnak, dinamikus és koherens célokkal. Ezek motiválják a folyamatos képzést, és így a rendszerben elkerülhetı a merev ellenırzés és a túlzott bürokrácia. 12. A mozgalmon kívülrıl érkezı nevelıszervezetek vagy -rendszerek részvételét is mérlegelni kell. Ezek a szervezetek tarthatják meg vagy készíthetik el azokat a speciális technikai ismereteket kívánó modulokat vagy képzési területeket, amelyek átadásában jobbak. 13. A vezetınek képesnek kell lennie arra, hogy a vezetıképzési rendszer bármelyik vonalába bekapcsolódjék személyes döntése alapján, és a közös bevezetı idıszakot követıen. Nem szabad megkövetelni tıle, hogy teljesen elvégezze az egyik vonalat, mielıtt átlépne egy másikra. Ezt a megközelítést hívjuk horizontális hozzáférhetıségnek. 14. Ajánlott, hogy a vezetıképzés fokozatosan decentralizálódjék, ami lehetıvé teszi, hogy a lehetı legközelebb kerüljön ahhoz, ahol a vezetı dolgozik, a felelısség pedig átkerüljön a szövetség különbözı szintjeire. 15. A decentralizáció a vezetésbe vetett bizalom erısödését vonja magával a köztes és a közvetlenül a fiatalokkal foglalkozó szinten. 16. A vezetıképzési rendszernek teamekben való képzésen kell alapulnia: vagy azt a vezetıi csoportot kell képezni, amelyhez a vezetı tartozik, vagy az eseményre kell csoportot összeállítani. A lényeg: egymástól, egymás révén és egymással tanulni.

126

Kapcsolatok a nevelési programmal Mivel a nevelési programnak közvetlen hatása van a cserkészekre, rendkívül fontos, hogy a vezetıképzési rendszer is szorosan össze legyen kapcsolva a nevelési programmal. Az ifjúsági vezetıknek meg kell érteniük a közvetlen kapcsolatot a képzési témák és a cserkészcsapatban betöltött vezetıi szerepük között. A vezetıképzési rendszernek tükröznie kell a nevelési program prioritásait. Ha például a szövetség a közösségfejlesztésre vagy a környezetvédelmi kérdésekre helyezi a hangsúlyt, akkor ezeknek a vezetıképzési rendszerben is témáknak kell lenniük. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a vezetıképzési rendszernek tevékenységekre kellene fókuszálnia. Nélkülözhetetlen, hogy megtaláljuk az egyensúlyt a stabil keretet adó alapelvek és a konkrét igényekhez igazodó tevékenységek között. Ha túl nagy hangsúlyt fektetünk az alapelvekre, akkor a vezetıknek talán világos elképzelésük lesz az általuk elérni kívánt nevelési célokról és a cserkészmódszer alkalmazásáról, de nem lesznek képesek megfelelı tevékenységeket tervezni, amelyek tetszenének a fiataloknak és kihívást jelentenének nekik. Ha viszont átesünk a ló túloldalára, és túl nagy hangsúlyt helyezünk a tevékenységekre, akkor a vezetık ugyan rendkívül ügyesen fognak tevékenységeket mőködtetni, ami azonban nem elég ahhoz, hogy a fiatalok minden képességüket kibontakoztathassák. Különbözı megközelítések A vezetıképzési rendszer létrehozásánál vagy kiigazításánál fontos emlékezni arra, hogy nem maga a rendszer a célkitőzés, hanem a rendszernek tanulási lehetıségek széles skáláját kell nyújtania, és tetsztenie kell a felhasználóknak. Vezetıképzési rendszer sokféleképpen létrehozható. A legfontosabb kritérium azonban az, hogy a rendszer egyaránt reflektáljon a szövetségben mőködı vezetık igényeire és a mozgalom igényeire. Egyesek a szigorúan lineáris rendszereket részesítik elınyben, ahol minden vezetırıl feltételezik, hogy elvégez bizonyos számú egymás után következı kurzust. Ez világos elképzelést ad a vezetınek arról, min kell részt vennie, a szövetség pedig biztos lehet benne, hogy a cserkészet összes fontos vonatkozását el fogja sajátítani. Azonban a korábbi tapasztalatok során elsajátított képességek, ismeretek és attitődök figyelembe vételéhez moduláris rendszert kellene kialakítani, amelyben a vezetı azokat a modulokat végzi el, amelyek áthidalják a rést az általa már megszerzett és a mozgalom által elıírt képesség és tudás között. És természetesen számtalan köztes rendszer mőködik. Szintén nem szabad elfelejteni, hogy a vezetıképzési rendszer nem változtatható meg egyik napról a másikra, mert hosszú távú prioritásokat kell szolgálnia. A vezetıképzési rendszer megváltoztatása gyakran évek munkája, mivel a szövetség minden szintjén el kell fogadtatni és végre kell hajtani. Motiválás a vezetıképzésre Nagyon nehéz is lehet egy vezetıt arra motiválni, hogy végezzen el egy képzést. Ha a szövetségnek világos elvárásai vannak, akkor a felnıttek esetében könnyebb lemérni, hogy jól végzik-e a dolgukat vagy további képzésre van szükségük. Létfontosságú, hogy a képzést vonzóvá tegyük. Ez történhet például úgy, ha a vezetıképzések részeit elismeri az oktatási rendszer vagy az üzleti szféra. Szintén motiváló lehet, ha a cserkészet által elérhetı személyes fejlıdésre fókuszálunk. Ideális esetben a felnıtteknek azért kellene képzéseket elvégezniük, mert akarják, és mert látják az elıkerülı témák relevanciáját. Más szóval az egyénnek vagy a vezetıi csoportnak indíttatást kell éreznie arra, hogy keresse a képzések formájában felajánlott oktatást. Ebben a tekintetben fontos szerepet játszhat a vezetıi csoport. A képzést a személyes fejlıdési terv részévé kell tenni, és be kell illeszteni a tervhez tartozó eseménynaptárba a vezetıi csoport és az egyén esetében egyaránt.

127

Támogatás Mint korábban már elıkerült, a támogatás tekinthetı úgy is, mint a mozgalom kötelezettsége, hogy megfeleljen a felnıtt igényeinek. Ezen igények meghatározásához személyesen szükséges ismerni a felnıttet, ezért a támogatás nyújtásának magától értetıdı helye a vezetıi csoport. A vezetıségben természetesen nem lehet meg minden tudás ahhoz, hogy az elképzelhetı összes igénynek meg tudjon felelni. Mindazonáltal a vezetıi csoport kollektív tudásának és ismereteinek elegendınek kell lennie ahhoz, hogy kezdeti támogatást adjon, és megtalálja a szükséges témához jobban értı embereket vagy megfelelı képzést. Ebben a szakaszban szintén kulcsszemély a facilitátor. Támogatás saját környezetben A szövetségnek realisztikus elvárásai legyenek saját vezetıi iránt. Az átlagos rajvezetı heti egy alkalommal fog találkozni a cserkészeivel, és részt tud venni néhány tervezı találkozón. Ezenkívül tehet havonta egy hétvégés portyát és részt vesz a nyári táboron. Ha a cserkészvezetınek családja, munkahelye és esetleg egy másik hobbija is van, akkor valószínőtlen, hogy túl sok ideje lesz vezetıképzésre. Ezért fontos, hogy képesek legyünk megfelelı képzést és támogatást nyújtani alkalmas idıben. Ha elvárjuk, hogy a vezetı évente elvégezzen egy hétvégés képzést, az a vezetı helyzetétıl és igényeitıl függıen lehet valós vagy irreális elvárás. A vezetıképzés elérhetıségének javításához az egyik mód, ha az a vezetı saját környezetében nyújtjuk. Ha például hétköznap esténként egy közeli helyen tartunk képzést, akkor akár a szövetség egészének tudását és ismereteit is emelhetjük. Ilyen hely lehet a rendszeres találkozó vagy akár a vezetı otthona. A vezetıi csoport szerepe Amint már említettük, a vezetıi csoport az egyes felnıtt támogatásának legfıbb forrása. A cél az egyén és a csoport egészének a fejlesztése. A vezetıség természetesen nem érthet mindenhez, de a helyi viszonyokról biztosan a legjobb ismeretekkel rendelkezik, és valószínőbb, hogy jó megoldást talál egy konkrét helyi problémára, mint egy külsı szakértı, aki nem ismeri a helyi körülményeket. A támogatás – többek között – a következıkre terjedhet ki: •

Megfigyelés, ösztönönzés és segítség abban, hogy a vezetı részt vegyen a megbeszélt képzésen.

•

További képzés ajánlása és megbeszélése.

•

A résztvevı által a képzési folyamat során és a cserkészmozgalmon kívül megszerzett, „párhuzamos” képzések értékelése.

•

A résztvevı megfigyelése munka közben, és segítése, hogy az újonnan szerzett tudást megfelelıen tudja használni.

•

Javaslattétel további cselekvésekre: olvasnivaló, beszélgetések, látogatások, részvétel megbeszéléseken, szemináriumokon stb.

•

Javaslat arra, hogy a résztvevı más tevékenységekben is vállaljon további idıszakos feladatokat, ahol bemutathatja, mit tanult.

•

Annak ellenırzése és igazolása, hogy a résztvevı elérte az adott szinthez szükséges szakmai profilt.

A támogatás álljon folyamatos és bátorító jelenlétbıl: ez korántsem tesztlapok aláírásából álló bürokratikus, adminisztratív feladat. Barátságosan, a tanulásra összpontosítva és korlátozásoktól vagy nyomástól mentesen kell végezni. A vezetıi csoport teremtsen a folyamathoz kellemes, barátságos, nevelı légkört.

128

A támogatásnak nincs rögzített idıtartama. A cél az, hogy javuljon az adott rajban/korosztályban végzett nevelımunka, ami kölcsönös fejlıdési folyamatot jelent.

A felülvizsgálati folyamat A cserkészet minıségének folyamatos javításához mőködı felülvizsgálati folyamatra van szükség. A folyamat célja a tevékenységek értékelése és a vezetıi csoport tagjainak teljesítményértékelése. Ez biztosítja, hogy a személy elérje az idıszakra kitőzött célkitőzéseket, és hogy a fenıttek a lehetı leghosszabb ideig maradjanak a mozgalomban. Azt is lehetıvé kell tennie, hogy a felnıttek elérhessék a megfelelı pozíciókat, és dönthessenek jövıjükrıl a mozgalomban. A folyamat már akkor elkezdıdik, amikor a felnıttet a szövetségben kinevezik egy pozícióba. A képzéssel párhuzamosan zajlik, és csak akkor ér véget, amikor a személy elhagyja a pozíciót. A tevékenység és a személyes teljesítmény értékelésének elınyei a következık lehetnek az egyén és a szervezet számára: •

A felnıttek hatékonyabban váltják valóra az elméleti irányvonalakat.

•

„Ütıképesebb” felnıtt vezetık, akik jobban tisztában vannak azzal, hogy mit is csinálnak és merre tartanak.

•

Nyitottabb szervezeti kultúrában dolgozó elkötelezettebb felnıttek.

•

A munka jobb „ellenırzése” és irányítása erısebb szervezeti imázzsal.

•

Világosabb célok átalában a munkához és az egyének munkaterveihez.

•

Minden szinten realisztikus célok.

•

Olyan felnıttek, akik folyamatosan arra törekszenek, hogy javuljon saját teljesítményük és cserkészcsapatuk teljesítménye a fiatalokkal végzett munka fejlesztése terén.

•

Jobb motiváció és nagyobb megelégedés az egyéneknek.

•

Az erıforrások hatásosabb és hatékonyabb felhasználása.

Akárcsak az elızı szakaszokban, a vezetıi csoport a felülvizsgálati folyamatban is kulcsszerepet játszik. Az, hogy mennyire legyen formális a folyamat, valószínőleg kulturális kérdés. Ajánlott, hogy a vezetıség gyakran találkozzék, és így kövesse nyomon a nemrégiben elvégzett tevékenységeket. A folyamatot a vezetıség munkanaplójához csatolt munkalapokkal kell alátámasztani. A tevékenységek és a személyes teljesítmény értékelése A tevékenység értékelése rendszeres esemény, amelyre konkrét, elızıleg meghatározott idejő alkalmakkor kerül sor. Célja az információszolgáltatás, annak ellenırzése, hogy a megbeszélt feladatok hatékonyan el lettek-e végezve, és új támogatási módok meghatározása. Az értékelés a minıségre is utal: vagy magának a munkának a minıségére, vagy pedig az egyének által az adott konkrét munkához adott hozzájárulás minıségére. Ki kell hangsúlyozni azt, amit „bevált gyakorlatnak” tekintünk, és meg kell határozni egy módszert a jó, rossz vagy nem megfelelı gyakorlat méréséhez. A tevékenységértékelésbıl következtetéseket kell levonni, és ajánlásokat kell tenni a jövıbeli fejlıdés végett. A személyes teljesítmény értékelése dicséretbıl és világos, építı jellegő kritikai visszacsatolásból áll. Kétirányú folyamatnak kell lennie. Beszélhetünk önértékelésrıl, munkatársi értékelésrıl vagy felettestıl kapott értékelésrıl. A személyes teljesítmény értékelése olyan folyamat, melynek során az egyén: •

Világosabb képet kap saját teljesítményérıl.

•

Jobban megismeri erısségeit és gyöngéit.

129

•

Világosan látja, mi következik, leendı munkacéljai, illetve a képzés és a támogatás révén történı személyes fejlıdése terén egyaránt.

A tevékenység és a személyes teljesítmény értékelése rendszeres és folyamatos tevékenység, és szerves része a nyomon követési folyamatnak. Mivel a cél az, hogy támogatása és teljesítményének optimalizálása érdekében a lehetı legtöbb információt adjuk át az új felnıttnek, elmondható, hogy a következı funkcióknak kell megfelelnie: •

Diagnózis: a vezetıképzésen és a nyomon követési folyamat során javasolt célkitőzések megvalósulásának mértékét kíséri figyelemmel, és megfigyeli, hogy a felnıtt eredményei mennyire esnek közel ehhez a célkitőzéshez.

•

Átrendezés: a folyamat esetleges átszervezés struktúra, mőködés és felhasznált erıforrások szempontjából annak érdekében, hogy még hatékonyabb legyen.

•

Elırejelzés: a felnıtt lehetıségeinek elırejelzése egyrészt meghatározandó, milyen aspektusok igényelnek külön támogatást, másrészt a felnıtt jövıjérıl szóló döntések támogatásául.

•

Teljesítménymonitoring (figyelemmel kísérés) annak megállapításához, mennyi erıfeszítésre került sor a pozícióhoz szükséges szakmai profil eléréséért.

Egy felnıtt vezetıi csoport rendes munkájába természetes és spontán módon épül bele a tevékenységek és a személyes teljesítmény értékelése. A személyes fejlıdés támogatásaként kell rátekinteni, nem pedig legyızendı akadályként. A kölcsönös megállapodásban vállalt feladatok és támogatás alapján kell elvégezni. Mivel a felnıtt a megállapodás meghatározásában is részt vett, még inkább motiválva van, hogy teljesítse kötelezettségvállalásait. Nagyon fontos hangsúlyozni, hogy a tevékenységek és a személyes teljesítmény értékelése kétirányú folyamat. Részben az érintett felnıtt értékelésérıl szól, részben azonban a szövetségérıl is. Amit ez föntebb már elıkerült, a kölcsönös megállapodásban ezért fel kell sorolni, hogy a szövetség mit tud felajánlani a felnıttnek, hogy feladataiban segítse. A tevékeység- és személyesteljesítmény-értékelési folyamat egy része automatikusan informális. Annál jobb, minél gyakorlottabb a vezetıi csoport a tevékenységek és a személyes teljesítmény értékelésben. Mindazonáltal találkozókat is be kell tervezni, hogy legyen olyan formális fórum, ahol a szervezés és a légkör elısegíti az értékelést. Gyakran könnyebb szisztematikusnak lenni és kevésbé kellemes dolgokról beszélni, ha a környezet formálisabb. Akkor jó a tevékenységeket és személyes teljesítményt értékelı gyakorlatunk, ha a felnıtt: •

Tisztában van szerepével.

•

Fiatalokkal végzett munkájának világos céljai vannak.

•

A célkitőzéseket kreatív módokon éri el.

•

Örül a felnıttektıl és a fiataloktól érkezı visszajelzéseknek.

•

Rendelkezésére állnak olyan struktúrák, amelyek révén visszajelzést kaphat.

•

Tisztában van egy-egy munka sikerének kritériumaival.

•

Tisztában van az önkéntesek teljesítményének kritériumaival.

A bevált gyakorlatokban megkérdıjelezıdik a rossz gyakorlat. Döntés a jövırıl Ez a döntés a felnıtt teljesítményértékelésének eredménye, és a kölcsönös megállapodásra épül. Az értékelés eredményezheti azt, hogy a felnıtt újból kineveztetik ugyanarra a pozícióra, egy másik pozícióban kap megbízást vagy visszavonul a szervezetbıl.

130

Megújítás Ez annak megerısítését jelenti, hogy a felnıtt egy újabb idıszakra ugyanabban a pozícióban fog dolgozni. Erre a döntésre csak akkor kerülhet sor, ha a vezetı is így kívánja, teljesítménye megfelelınek bizonyul a pozícióra, és a szövetségnek szüksége van szolgálatára. A megújításra nem kerülhet sor hallgatólagosan. Formális eljárást kíván, amely lehetıvé teszi a kölcsönös megállapodás felülvizsgálatát és egy új megállapodás létrehozását, figyelembe veszi a megszerzett tapasztalatokat és tartalmazza a javítandó teljesítményszempontokat. A felnıttnek szinte bizonyosan szüksége lesz új személyes célkitőzésekre és új személyes fejlıdési tervre is. Kinevezés egy másik pozícióra Ez a döntés a felnıtt vagy a szövetség kívánságára egyaránt megszülethet. Az alapelv az, hogy a megfelelı ember legyen a megfelelı helyen. Elıfordulhat, hogy a felnıtt új kihívásokra – és így új munkakörre – vágyik. Az másik pozícióba történı kinevezéshez új kölcsönös megállapodás és új személyes fejlıdési terv szükséges, továbbá be kell illeszkedni egy másik vezetıi csoportba. Nagyon fontos biztosítani, hogy a teljes folyamat megfelelıen játszódjék le. Visszavonulás Ezt a döntést teljesen normális lehetıségként kell számon tartani a felnıtt vezetıi irányítása terén. Ha egy felnıtt egy bizonyos pozícióban eltöltött hivatali ideje végén nem kíván tovább a szövetségben dolgozni, az személyes döntés és tökéletesen elfogadható. Mindazonáltal vannak olyan esetek is, ahol a visszavonulásról szóló döntés frusztrációt okoz. Az ilyen döntés negatív hatásainak csillapítására már elızetesen meg kell állapítani, hogy ez a lehetıség fennáll, és a felnıttnek már a kezdet kezdetétıl tisztában kell lennie azokkal a kritériumokkal, amelyek ilyen döntés meghozatalát eredményezhetik. Elismerés Bármilyen döntés szülessék is a felnıtt vezetıvel kapcsolatban, az elvégzett munkát mindig el kell ismerni, formálisan is.

131

Köszönetnyilvánítás A fordító ezúton mond köszönetet Babos Júliának az alapos lektorálásért: a számos elütés és hiba kijavításáért és a találó stilisztikai javaslatokért. Köszönet illeti ezen kívül Nagy Gábor Gabssyt a www.cserkesz.hu/bibliotheca létrehozásáért és karbantartásáért, valamint a Szegedi Egyetemi és Fıiskolai Lelkészséget a tárhely biztosításáért. Babos Gábor

132