egy csepp spanyol
vér (Részlet)
MILOS
C R N J A N S K I
I5gy e n y h e ő s z é s e g y h a v a s t é l c s a p a d é k o s e l e j e s e g n o r a M a r i a D o lores del Poris y Montez vándorszínésznőnek elég volt nemcsak ahhoz, h o g y h a t a l m á b a kerítse e g y király szívét, h a n e m ahhoz is, h o g y fellá z í t s a a k i r á l y e l l e n a z e g é s z f ő v á r o s t , m a g a e l l e n p e d i g az e g é s z e g y e d ü l üdvözítő katolikus e g y h á z a t és bajorországi főpásztorait. A kellemesen enyhe október folyamán segnora Montez három estélyt adott, a m e l y e k e n spanyol néptáncokat mutatott be, továbbá m e g m u t o gatta g y ö n y ö r ű csipkéit, g y ö n y ö r ű szemeit és m é g szebb lábait. A z a szóbeszéd járta, h o g y h a m a r o s a n t o v á b b m e g y , elutazik. A hideg, nyirkos novemberben gyakran kilovagolt a királlyal, s őfel s é g e l e g ú j a b b m e t r e s z e l e t t — a m i b ő l m á j n e m is csinált titkot senki; s ő t a m i k o r I. L a j o s a f o g a d ó b a n ( k e r e s t e f e l , o l y k o r m á r a k o c s i s t i s o t t hagyta a k a p u előtt. A színházban mindig fenntartottak számára egy üres páholyt, m é g hozzá az u d v a r i p á h o l y o k s o r á b a n ; az opera p é n z t á r o s a k ü l ö n g á z s i t u t a l t ki n e k i ; a z u d v a r b a n „ s p a n y o l ó r á k a t adott"; a szállójában s z ó r t a a pénzt; végtére aztán a Bahrergassén tatarozni kezdtek számára egy p a l o t á t , s a k k o r a v i l á g , a m e l y addág is e l ő s z e r e t e t t e l f e c s e g e t t róla, m o s t csakis és kizárólag rajta élesítette a nyelvét. K e z d e t b e n csupán e g y volt azok közül a színésznők közül, akik m e g fordultak M ü n c h e n színpadán, d e a h o g y m ú l t az idő, l a s s a n k é n t v a l ó ságos vámpír lett belőle, fekete vámpír, vérszopója Bajorföldnek, amely addig Szűzmária oltalmát élvezte. Kihívóan mutogatva bájait fekete ruháiban v a g y lovaglókosztümjeb ben, a fején azokkal a bolondos kis fekete kalapkákkal, é s ronda fekete dogja társaságában, le-föl kocsikázott hollófekete paripák vontatta g y á s z s z í n ű b a t á r j á n , m i n t aki ö r ö k k é t e m e t é s r e jár. A nemesi származású, jelentéktelen kis spanyol táncosnőről annyit beszéltek, suttogtak az e m b e r e k a lebocsátott f ü g g ö n y ö k mögött, a csa ládi t ű z h e l y körül, h o g y l a s s a n k é n t m i n d e n k i ú g y t e k i n t e t t rá, m i n t valami rettenetes, végzetes fekete macskára, a m e l y csak bajt hoz a ki-
rály fejére. Híre ment, h o g y Indiában férjnél volt, h o g y Párizsban egész sor öngyilkosság történt miatta, h o g y L e n g y e l - és Oroszországban her c e g e k e t j u t t a t o t t a tönk s z é l é r e . V é g ü l m á r azt is m o n d t á k , h o g y az a n g o l s z a b a d k ő m ű v e s e k s z o l g á l a t á b a n áll, M a z z i n i v a l l e v e l e z i k , s h o g y azért jött Münchenbe, h o g y Guizot-nak k é m k e d j e n . A z arisztokrácia már jóval korábban elzárkózott előle. S e g n o r a Montez azonban k o r á n t s e m viselkedett úgy, m i n t a többi k e g y e n c n ő k valamikor, akik m á r csak m i n t falon lógó festmények befo l y á s o l t á k a királyt. R ó l a az hírlett, h o g y n e m s z e r e t i a p a p o k a t , s ezt n y í l t a n m e g is v a l l j a ; a z t is b e s z é l t é k , h o g y e g y s z e r k i j e l e n t e t t e , B a j o r országban a jezsuiták uralkodnak, s h o g y ennek véget kell vetni. I. L a j o s a d o l g o z ó s z o b á j a s z á m á r a m e g f e s t e t t e h a r m i n c h a t s z é p a s z szony arcképét, ott voltak a s z e m e előtt m i n d , d e r m e d t élettelenségben, vászon és festék és por formájában. Segnora Montez azonban n e m e n g e d t e lepingáltatni magát, s ú g y járt be az udvarba lovaglóruhában, virgoncan, üdén, mint egy erényhős amazon. Őfelsége legutóbbi kegyeltje, a kissé elhízott, d é m o n i lady Elleenborough m i n d i g d i s z k r é t t a r t ó z k o d á s s a l ü l t p á h o l y á b a n , a m i k o r a z u d v a r is j e len volt, d e ez a spanyol n ő az udvarnak fenntartott páholysorban ülve, akkor is nyíltan rámosolygott a királyra fekete legyezője mögüL Szállodai szalonját, a m e l y n e k kezdettől fogva rossz híre volt, s m á r régen színészek, diákok, fiatal tisztek törzshelye lett, azoké, akik — csakúgy, m i n t ő — gyűlölték a jezsuitákat, minisztereket és államtaná c s o s o k is f e l k e r e s t é k , a m i ó t a a f e s t ő k é s m a g a a k i r á l y i s b e j á r a t o s a k lettek. Ez a nő i m m á r n e m volt egyszerű metresz, aki felröppent a színpad deszkáiról, m i n t A m á l i a v o n Schiendling például, v a g y A n n a Hillmeier, n e m is a lady S p e n c e k fajtájához tartozott, ő asszony volt é s művész, „ v i l á g h í r ű m ű v é s z " , m i n t m a g a h a n g o z t a t t a , s a z t akarta* h o g y m i n d e n h o v á eljusson a híre m ü n c h e n i napjainak is. G ú n y o l ó d á s á n a k , e p é s fuüánkjadnak legfőbb céltáblája az a középkori szerzetes volt, aki a város c í m e r é b e n is h e l y e t foglal, s aki a névadója is az Isaar m e n t i városnak. A fogadóban csapott dorbézolásokon, a szín leg miatta odasereglett festők és filozófusok magasröptű elmefuttatásai közepette, szívesen elhallgatta annak a néhány liberálisnak a fecsegéseit is, akik azt tartották, nincs m e s s z e az az idő, amikor segnora M o n t e z m i n i s z t é r i u m o k a t f o g m e g b u k t a t n i . A z o k b a n a n a p o k b a n I. L a j o s e g y tréfás m o n d á s a járt szájból szájra a társaságokban. A kihallgatásra jelentkező püspöknek, aki figyelmeztette, h o g y óvakodjon a táncosnőtől, m e r t bajt hoz rá, a király í g y válaszolt: „ ö n n e k a stóla, n e k e m a Lola." A különféle építészeti stílusok őrült kakofóniáját hó takarta, de ennek a n ő n e k a s z e m é l y e körül támadt őrület olyan m é r e t e k e t öltött, h o g y hiába is akarták v o l n a leplezni, h i s z n y í l t a n beszéltek róla. A n é p özönlött az operába é s „ A szarvashoz", h o g y lássa és m e g szólja; n e m c s a k túl m e r é s z dekoltázsát, h a n e m a társaságát, s azt a p e z s gőt is, a m e l y e t s ö r h e l y e t t ivott. Hauard, a fogadós, e g y i d e j e hallga tott róla, m i n t a sír, s ú g y állt előtte, m i n t a szikla; n e m e n g e d e t t s e n k i t hozzáférkőzni, de a táncosnő m a g a hajszolta a népszerűséget. Kihívóan megjelent a templomokban, a polgárság sétányain m e g a tiszti- és diák kávéházakban. É j s z a k á n k é n t férfiruhába öltözve surrant ki. Vele a Wittelsbachok csillaga, akikhez képest a Hohenzollernek csupán trónbitorló s z e g é n y tisztecskék voltak, halványulni kezdett, a s z e g é n y
és piszkos külvárosok, a fatornácos házak lakói pedig a nevével kezdték ijesztgetni a g y e r e k e i k e t . A p a p f a l ó s e g n o r á b ó l l a s s a n k é n t az e g é s z e g y ház é s m e g v á l t ó Krisztus U r u n k e l l e n s é g e lett. Vörös függönyös ablakai a fényűző vendégfogadóban, ahol lakott, a m ü n c h e n i e k s z e m é b e n tökéletes képzetét adták a pokolnak. N o s , e n n e k a p o k o l n a k a ' k ü s z ö b é t l é p t e át h á r o m nappad k a r á c s o n y előtt v o n D e l l i n g e r h a d n a g y , a királyi svalizsérok g á r d a e z r e d é n e k fiatal huszártisztje, a lépcsőfeljáró előtt lerázogatván fekete köpenyéről a puha, nedves havat M e n t o r a é s r o k o n a , W a l l e r s t e i n e z r e d e s is v e l e v o l t , é p p e n e l ő t t e v e tette le hódbőrrel végigbélelt felöltőjét, s m á r n e m csúfolódott fiatal baj t á l c á v a l . H i s z e n s z i l á r d í g é r e t e t tett, h o g y b e v e z e t i M o n l e z a s s z o n y hoz, csak p e r s z e e l ő b b m a g a is l é p é s e k e t tesz, h o g y b e m u t a s s á k n e k i . A táncosnő szokásos esti társasága aznap elmaradt, v a g y é p p e n s é g g e l Lola hazaiküldte. A n a g y s z a l o n b a n m i n d ö s s z e h á r o m férfi ült s z e m m e l láthatóan gáláns elragadtatásban. S e i n s h e i m gróf, királyi p é n z ü g y m i n i s z t e r , a kor n a g y d a n d y j e , ott ült Lola előtt e g y taburetten. A z újonnan érkezett vendégeknek háttal egy m á r v á n y torzó fölé hajolt, a m e l y a táncosnő isteni lábát volt hivatott megörökíteni. Lola, párizsi estélyiben, m i n d e n t elkövetett, hogy e l b ű völje, s leginkább vele foglalkozott. B e r k s államtanácsos, kecskeszakáUas, faunképü, nyiszlett kis emberke, a m á r v á n y f ö l é h a j o l v a a z z a l f o g l a l a t o s k o d o t t , h o g y u j j á v a l r a j z o l j a ki a k ö v ö n a b o k a körvonalait, m e r t ú g y v é l t e , h o g y az k e v é s b é sikerült, túlságosan vékony a valósághoz képest. Gróf Hirschberg, fiatal e g y e t e m i hallgató, a fejét a t e n y e r é b e hajtva úgy ült ott a társaságban, mint a k é t s é g b e e s é s szobra, m e r t fülig szerel m e s volt Lolába. A m lelki szemeivel azért bizonyára látta annak a láb nak a finom vonalait, mert figyelemmel kísérte a vitát, és — anélkül, hogy felemelte volna fejét — ö is véleményt nyilvánított. T a l á n azért, h o g y m e g k ö n n y í t s e a szobrászat törvényszerűségeiről k i fejlődött eszmecserét, segnora M o n t e z felhajtotta szoknyája szegélyét, s ú g y mutatta m e g szép vonalú jobb lábszárát, h o g y felrakta — mint valami piedesztálra — arra a párnázott székre, a m e l y e n gróf S e i n s c h e i m ült. Kialvatlan és sápadt volt, fáradt, noha öröküde szépségévei ü g y e s e n leplezte. H a u a r d vendéglős kellemetlenkedni kezdett, nyilvánvalóan bot rányt akart kirobbantani, ultramontán körök bérence kétségkívül. Hirschberg eltökélte, h o g y párbajsorozattal tisztázza ezt az ügyet, a m i niszter ellenben m o s o l y o g v a türelmet javallott. Berks a lekenyerezést tanácsolta. Ezzel megkezdődött segnora Montez küzdelme a láthatatlan ellen séggel. Ellenségeinek tartotta elsősorban az u d v a r körüli hölgyeket, az tán a müncheni püspököt, d e mindenekfölött ennek a csuhás kormány nak az elnökét, v o n Ábelt. Sorra kikacagta őket, s a meggondolatlan szavak áradatát zúdította rájuk. Seinsheiim miniszter ironikusan megállapította, h o g y m i n d e n n e k a s a j t ó az o k a , m e l y s e g n o r a M o n t e z t — P o m p a d o u r n a k n e v e z i . Ü g y v é l i , az a r á g a l o m , h o g y a s z a b a d k ő m ű v e s e k s z o l g á l a t á b a n áll, á r t m a j d l e g többet neki. Szerinte a m e g o l d á s abban kínálkozik, h o g y e g y időre visszavonul. Hová? Hát az egyik királyi k a s t é l y b a a h e g y e k b e n , valahol a k ö r n y é k e n . A m i k o r látta, h o g y az a s s z o n y e r r e f e l k a p j a a fejét, m i n t
e g y vipera, sietett előhozakodni a másik lehetőséggel: egy nyilvános áldozás a t e m p l o m b a n csak h a s z n á l h a t — ő m á r eligazítaná a d o l g o t a p ü s p ö k n é l . A k i r á l y é p p e n a z n a p f e j t e t t e ki m i n i s z t e r e i e l ő t t l e g f e l s ő b b óhaját, h o g y szeretné, ha Montez asszony örökre M ü n c h e n b e n maradna, mi több, bajor indigenátust adományoz neki, s kinevezi Landsfeld gróf nőjévé. V é l e m é n y e szerint ez n a g y hiba. E g y ilyen végtelenül értékes, v i l á g h í r ű m ű v é s z n e k , m i n t a s e g n o r a , n e m k e l l e n e e l v e t n i e m a g á t ó l a
n e m h a l l o t t a a z e l ő l e g e z e t t t i t u l u s t . A krs v a s g y ú r ó v o n D e l l á n g e r k é t k ö z b e e s v é n , j o b b h í j á n , t o v á b b r a is g r ó f n ő n e k s z ó l í t o t t a , ú g y h o g y b i z o n y o s é r t e l e m b e n — ezt m i n d e n k i m e g é r e z t e — a társaság h ő s e lett. B e r k s á l l a m t a n á c s o s t ö b b s z ö r is t e t ő t ő l t a l p i g v é g i g m é r t e , s o l y a n i r i g y k e d ő p i l l a n t á s o k a t v e t e t t rá, m i n t a m i k o r o k o s e m b e r e k m e g n é z i k m a guknak a szerencsés ostobát. V o n Delliffiger k ü l ö n b e n , h á t r a d ő l v e a s e l y e m k a r o s s z é k b e n , s á t v e t v e e g y m á s o n viseltes csizmába bújtatott, jó lovasra valló, erős rövid lábait, n y u g o d t a n k o r t y o l g a t t a pezsgőjét, m i k ö z b e n azt sajnálta m a g á b a n , h o g y nincs sör. A táncosnő szalonja, sötét selyemtapétáival, bíbornoki palástra e m l é keztető nehéz, vörös függönyeivel, a nagy fehér kandallóval — meleg é s k é n y e l m e s f é s z e k n e k tetszett n e k i a b b a n a n y i r k o s téli é j s z a k á b a n . D e h á t m i v e l o d a k i n t a h a t á r o n is j ó m e l e g k a t o n a s z o b á j a v o l t , nem hozta zavarba e n n e k a szalonnak a f é n y ű z é s e sem. Mert alapjában v é v e őt csak az é r d e k e l t e , h o g y m e l e g l e g y e n , a b b a n aztán igazán ö r ö m é t lelte, szinte lubickolt b e n n e fiatal m e d v e t e s t é v e l . A j e l e n l e v ő k közül ő csüggött a legalázatosabb s z e m m e l gróf S e i n s h e i m s z e m é l y é n , d e ez az alázatosság n e m v o l t e g y ú t t a l f e l t é t l e n h ó d o l a t is. Kint a határon, a rideg katonaélet körülményei közepette, teljességgel elveszítette érzékét ahhoz, hogy különbséget tegyen emberek és dolgok között. A k i csak e l h a l a d t az őrház előtt, a n n a k e l l e n t m o n d á s n é l k ü l e n g e d e l m e s k e d n i e kellett, ha n e m akart a szolgálati fegyverével találkozni. M é g l e g i n k á b b B e r k s t ő l t a r t o t t , m e r t az m i n d e n f é l é t k é r d e z e t t t ő l e , ő meg, s z e g é n y , n e m értette, m i t is akar a h a t a l m a s uraság. L e g j o b b a n a m e d ú z a fejű H i r s c h b e r g h e z v o n z ó d o t t , aki v e l e e g y k o r ú n a k látszott, é s m é g egyetemista volt, á m ez olyan epés pillantással mérte v é g i g m i n d járt, h o g y m i n d k e t t e n kezdettől fogva m e g é r e z t é k : e l l e n s é g e k lesznek. S e g n o r a Montez, aki ikülönben m e z t e l e n k e d é s e i v e l láncolta m a g á h o z a f é r f i a k a t , a z o n a z e s t é n a z z a l b ű v ö l t e el a f i a t a l t i s z t e t , h o g y ú g y t u d o t t viselkedni, m i n t e g y előkelő d á m a ; tökéletes háziasszony volt, aki s z ü n t e l e n ü l c s e v e g e t t , é s m á s o k a t i s ö s z t ö k é l t , h o g y f e j t s é k ki g o n d o l a t a i k a t ! F e l m a g a s z t a l v á n eközben m a g á t Bajorországot, mint aki Isten küldötte k é n t e g y e d ü l h i v a t o t t rá, h o g y m e g m e m s e a j e z s u i t á k k a r m a i b ó l . — M e g t ö r t é n h e t i k , h o g y ö n á l t a l t u d o m á s t s z e r e z g o n d o l a t a i m r ó l az is, a k i m i n d a n n y i u n k f e l e t t áll, s a k i é r t a z é l e t e m e t is f e l á l d o z n á m — szólt alig észrevehető ravasz mosollyal gróf Seinsheim, a p é n z ü g y m i niszter. — Én azonban ú g y v é l e m , h o g y mindazt, amit gondolunk, m é g s e m l e h e t k i m o n d a n i is. A m i a z á l l a m ü g y e k e t i l l e t i , s e g n o r a , B a j o r o r s z á g h e l y z e t é t e g y á l t a l á n n e m l á t o m r ó z s á s n a k . S o k az a d ó s s á g , a z á r u forgalom pang, pártom m i n d e n figyelmét lefoglalja a kolostorok ügye, amelyet — mint értesültünk — ön szorgalmaz. E n n e k e l l e n é r e é n m é g s e m t a r t o m önt, m i n t az az ostoba t ö m e g é s a f e l b é r e l t s a j t ó , s e m T h i e r s , s e m Gukzot s z ö v e t s é g e s é n e k . N é z e t e m s z e r i n t , h a G u i z o t B a j o r o r s z á g b a n é l n e , m a g a is m e g g y ő z ő d n é k r ó l a , h o g y a m i burzsoáziánk más, mint a francia, h o g y tehát ennek vezetésre v a n szük sége. Ama p e d i g Thiers-t illeti, ő összehozott e g y hadsereget, amely e l ő b b - u t ó b b , s m i n d e n t ő l f ü g g e t l e n ü l , ú g y i s v é r b e fojtja az a l s ó b b n é p rétegek m i n d e n megmozdulását. A z egyetlen dolog, ami aggaszt, a n é met, a császári k o r o n a m e g s z e r z é s é n e k álma. Csak ez az álom n e h o g y s z e r t e f o s z o l j o n e b b e n az ö n n e l v a l ó p á s z t o r a i b a n . M i n d e n e s e t r e , é n t e l jesítettem kötelességemet, figyelmeztettem, segnora.
— H á t n e m veszi észre, k e d v e s S e i n s h e i m , h o g y t ö k é l e t e s e n átlátok az ön játékán? Jó, h o g y m é g azt n e m mondja, h o g y é n v a g y o k a W i t t e l s bachok fekete péntekje. Ez undorító; h o g y elbolondítsa a csőcseléket, a m e l y s e m m i t s e m t u d , ö n m i n d e n r e k é p e s . P e d i g m é g é n v a g y o k az e g y e t l e n , m o s t j ó l f i g y e l j e n , a k i a t e s t e m m e l m e l e n g e t e m az ö n u r a l k o dójában a német korona álmát. — Én n e m vagyok mindenre képes, segnora — suttogta a miniszter. — M i n d e n r e k é p e s e k a b a r á t a i m . S h i g g y e el, g y ő z n i f o g n a k , ö n b e n , ami a h a r c o t illeti, m e g v a n az, a m i t Guteot a h á b o r ú r ó l b e s z é l v e ú g y n e v e z e t t , h o g y : c o h u e . D e a m i v e l ő k r e n d e l k e z n e k , a z a: p u i s s a n c e . K e z d e t b e n , k ü l ö n ö s e n é n , e l i s m e r t ü k az ö n j ó t é k o n y h a t á s á t . A z u t ó b b i i d ő b e n azonban ön azt támadja, ami ezer é v óta uralkodik Bajorország fölött. — Infámis csuháival, Seinsheim, kipingált bábuival, Seinsheim, a Má ria-keblekkel, amelyekből — pedig viaszból vannak — mindig kicsöppen e g y c s e p p s z ű z v é r , a m i k o r á m í t a n i k e l l a z o s t o b a n é p e t . Ó, n e m , a k k o r inkább m e n j e n m i n d e n a m a g a útján — amit a sors hoz. Én n e m félek. — Bennem, segnora, mindenkor őszinte hódolójára számíthat — m o n dotta fojtott haraggal a miniszter —, de én s e m m e n t h e t e m m e g , ha v a l ó b a n k e z e t e m e l ö r á , arra, a k i n e k a n e v é t viseli, s aki e d d i g m é g mindig megmentette Bajorországot. — Mintha maga a püspök szólalt volna m e g önből, Seinsheim — b ú c s ú z o t t el t ő l e n e v e t v e a h á z i a s s z o n y . — T u d j a , m i t m o n d o t t m i n d e r r ő l a király? N e m azért gyűlölnek ök engem, mert Lola Montez a n e v e m , h a n e m azért, m e r t n e m akarok L o y o l a M o n t e z lenni. Jobb kezének e g y mozdulatával m é g jobban felfedve keblét, mert m e g kellett igazítania valami pántot, amely lecsúszott a válláról, visszatért ebből a szópárbajból a társasághoz. Felvrllanyozottan, d e inkább a h a ragtól és megvetéstől, s e m m i n t a m o n d o t t a k és hallottak felett érzett elégede t tségében. H i r t e l e n v a l a m i g y e n g e s é g é s c s ü g g e t e g s é g f o g t a el, e g y p i l l a n a t r a m e g á l l t a k á l y h á n á l , m a j d g y o r s a n a«z a b l a k h o z l é p e t t , f á r a d t a n , m i n t a z űzött szarvasünő. Odakint esett a hó. Érezte, h o g y ugyanilyen űzötten á l l n a a k k o r is, h a e z a z a b l a k P á r i z s b a n , V a r s ó b a n v a g y S z e n t p é t e r v á r o n van, s ettől m é g keserűbb, m é g s z o m o r ú b b lett. Ereje fogyott, m a gános őznek látta m a g á t ebben a behavazott, üres, nagy világban. E g y s z e r r e u n a l m a s n a k t a l á l t a a t á r s a s á g o t is. Berks, akár a bakkecske, amikor megdöfik, egy kissé már spiccesen, a kolostorok k é r d é s é r ő l k e z d e t t teoretizálni az össz-európai politika szempontjából. Szerinte Bajorországnak gyors és gyökeres megoldást kell találnia. A jezsuitákat k i k e l l seprűzni. Ez biztosítaná Franciaország katonai és pénzügyi támogatását, márpedig ez a legfontosabb dolog most, amikor sorsdöntő események közelegnek. Majd egy Jeremiás próféta hangján szavalni kezdte a király egyik szonettjét, amelyet a spanyol n ő t i s z t e l e t é r e írt. K ö z b e n - k ö z b e n n a g y o k a t c s u k l o t t . Miután visszavezette a helyére, s amíg a puncs hatalmas, kékes lángja fölé hajolt, segnora Montez h a l k a n odaszólt Wallerstein ezredesnek, aki a z o n g o r á n h e v e r ő K a u l b a c h - é s M e t z g e r - r a j z o k a t n é z e g e t t e : „ N o látja> i l y e n e k azok az orgiák, a m e l y e k r ő l M ü n c h e n b e n a n n y i t b e s z é l n e k . " — A politikai orgiák mindig így kezdődnek, segnora Montez — vála szolta az ezredes. N i n c s oka panaszra. E g y vallásos p é n z ü g y m i n i s z t e r , e g y tanácsos, akinek nagyköveti manírjai v a n n a k . . . — És képességei, és képességei — dörmögte Berks a puncs mellől.
Katonák, egyetemisták, mit kívánhatna még? A b b a n a p e r c b e n , a m i k o r v á r a t l a n u l j e l e n t e t t é k , h o g y a k i r á l y i szám a fogadó elé kanyarodott, segnora Monteznál, a puncs körül, így kez d e t t g y ü l e k e z n i a m i n d e n e s t i társaság, m e l y n e k tagjai n e m is s e j t e t t é k , mennyire unja és utálja őket a ház asszonya. Az egyetemisták, Metzger műépítész és a festők m é g n e m érkeztek meg, de holtbiztos, h o g y b e n é z n é k . A m i k o r b e j e l e n t e t t é k a -királyt, B e r k s k i r o h a n t a z e l ő s z o b á b a , hogy elbújjon, Wallerstein ezredes és von Dellinger hadnagy felkapták k a r d j u k a t , s e g y e d ü l H i r s c h b e r g n e k v o l t a n n y i bátorsága-, h o g y — L o l a l e g n a g y o b b m e g r ö k ö n y ö d é s é r e — odavesse búcsúzóul: „Ma m é g vissza jövök." A társaság szökése valóban n e m mutatott szép látványt, s leg i n k á b b az e g e r e k cikázására e m l é k e z t e t e t t , a m i k o r m e g j e l e n i k a m a c i k a . A király azonban m é g jócskán elidőzött a fogadóssal, szerette volna el nyerni jóindulatát az a s s z o n y iránt, akit pártfogolt, ú g y h o g y a rózsás hangulatban levő Berksnek sikerült leugrania a lépcsőkről, és elillant. K ö z b e n W a l l e r s t e i n és v o n D e l l i n g e r f e s z e s v i g y á z z b a n k ö s z ö n t ö t t é k az uralkodót. — H á t az ön társasága u g y a n m é r t ugrott szét? — kérdezte őfelsége derűsen, m é g a küszöbről, miközben kezet nyújtott Lolának. — W a l l e r s t e i n a l e g é r d e k f e s z í t ő b b férfi, a k i v e l e g y s z a l o n b a n , v a g y e g y b u d o árban, találkozni lehet, és a nők imádják. Hozzá kell tennem: hiába. Ú g y látszik, a s z e r e l e m n e k v a l a m e l y m á s területe a m é t i e r - j e — fűzte hozzá ordas mosollyal. — Elmentek, mert én fáradtnak éreztem magam — felelte segnora Montez, m i k ö z b e n a m a g a s termetű király derekára fűzte karját, fejét p e d i g a m e l l é r e hajtotta. — Gróf S e i n s h e i m kihasználta azt a pillanatot, amikor é p p e n annak az ajándéknak örültem, a m e l y e t felséged küldeni kegyeskedett, s a fejemre szórta sötét jezsuita balsejtelmeinek egész hamuját. — N o é s k i v o l t a tömzsi, s z é p fiatal tiszt? — Valami v o n Dellinger, felség. Ma este vezették be hozzám elő ször, n e m i s t u d o m , m i é r t . — Von Dellinger, v o n Dellinger — tűnődött halk hangon a király —, soha n e m h a l l o t t a m ezt a nevet. — I t t v o l t B e r k s i s , ő az é n e g y e t l e n ő s z i n t e b a r á t o m . M e g H i r s c h b e r g gróf. — Ó, H i r s c h b e r g , a z ö n e g y e t e m i s t á j a ? A z ö n a r a n y i f j ú s á g a . M i v e l az a s s z o n y m a k a c s h a l l g a t á s b a burkolózott, a k i r á l y g y e n g é d e n megsimogatta. — Azért jöttem, hogy egy kis éjszakai szánkózásra v i g y e m . A hó b e f ú j t a az u t a k a t . M e g i s m e r i m a j d a b e h a v a z o t t A t h é n t , s t ö b b é n e m f o g kinevetni. Ő s z i n t é n m e g ö r ü l v é n a z a j á n l a t n a k , L o l a m á r i s u g r o t t , o d a s z a l a d t az ablakhoz, aztán futott átöltözni. A király pedig, m i u t á n merített a puncsból, utánasettenkedett, hogy kilesse, amíg vetkőzik. Nézte, nézte, eszelős csillogással a szemében, s a tekintete é p p ú g y reszketett, akár a keze. Hódprémekbe burkolózva, a fején kis fekete kalappal, amelybe fehér strucctollat tűzött, n a g y muffal a karján futott l e a lépcsőn a szoba lánnyal a n y o m á b a n , akinek szüntelenül járt a szája, franciául fecsegett valamit a királyról. I. L a j o s o n a z e s t e z ö l d s z í n ü , n e h é z v a d á s z ö l t ö n y v o l t , a k a b á t j á n e g y -
szerű bársonygallérral. A fején postillon kalap. Széles j ó k e d v é b e n volt, v i d á m a n fütyörészett a kétfelé fésült bajuszpamacsok között csücsörí tett nyúlszájával. Amikor elhelyezkedett Lola mellett a szánban, majd betakargatták a p r é m e k k e l , a k i r á l y m e g s z o r í t o t t a az a s s z o n y k e z é t a takarók alatt, s odasúgta: „Végre egyedül." A l á m p á s f é n y e o d a v e t ö d ö t t az útra, a l o v a k patái alá, s a felvert p o r hóban ú g y tetszett, m i n t h a a város sötét utcáin rohanó szán ezüstpor ban lebegne. A z asszony puha fehér csipkesálja pedig ú g y úszott utánuk mindenütt a sötétben, mint egy kecses hattyú. Lola képtelen volt tájékozódni azokban a sötét utcákban. A Szt. Péter templom olyan irdatlan magasnak tetszett neki a hóban, h o g y kis híján felkiáltott — óraütés hallatszott, de valahol a mérhetetlen magasság ban. Keresztülrobogtak a Szentlélek t e m p l o m n a k a fehér útra vetődő, hosszú, fekete árnyékán, m a j d az u d v a r felé vezető utcán visszatérve, elhaladtak a királyi palota hosszú, sötét épülete mellett. Minden m é l y álomba merült. A h i d e g l e v e g ő t ő l m e g r é s z e g ü l t L o l a M o n t e z száméira o l y a n v o l t ez a séta, m i n t e g y diadalút. F e j é t a király vállára támasztotta, s m é l y e n b e lélegezte ezt az éjszakát, m e l y n e k — csupán a szán csrlingelésétöl át szűrt — mérhetetlen csendjében nesztelenül szitált a hó. A király föléje hajolt, s lágyan lecsókolta a szemét. A m i k o r a szán megállt, Lola valami magasba vesző, hatalmas bolt ívek előtt találta magát. Ü g y érezte magát, mint aki álmodik. — Látod — szólalt m e g a kiráiy tegeződve, először szólítván az aszs z o n y t í g y — , a m i t i t t építek, az t ö b b m i n t h ú s z m é t e r m a g a s k ő k o l o s z s z u s lesz. N e k e m is l e s z d i a d a l k a p u m , m i n t K o n s t a n t i n n a k Rómában, h o g y e m l é k e z z e n e k r á m . V a g y hát, e n g e m a k á r el is f e l e j t h e t n e k , l e g y e n ez a bajor hadsereg emléke. G y ö n y ö r ű — tette hozzá halkabban a havas téli éjszakában. A r c á r ó l lerítt a b ü s z k e s é g . — L a s s a n v a l ó r a v á l t j a az á l m a i t — m o n d t a az asszony, é p p e n csak h o g y m o n d j o n v a l a m i t . — H a r á m hallgatna, í g y h a g y n á az egészet. H a befejezik, soha ilyen szép n e m lesz. A m i k o r továbbindultak, hirtelenül eszébe ötlött, m i l y e n zűrzavar lesz abból, ha a fiatal Hirschberg netalán m é g i s visszamegy a szállóba. Hauard, a fogadós, aki egészen megváltozott irányában, mindenesetre alig várja az i l y e n a l k a l m a t . A lovak nyerítése, a paták dobbanása, a kolompok és csengettyűk csilingelése közepette azonban elálmosodott, s ezért elhatározta, hogy n e m gondol arra, ami lesz. E g y királynak a v á l l á n feküdt, s ő f e n é k i g akarta élvezni ennek a pillanatnak a gyönyörét. — K ö s z ö n ö m , h o g y b e l e e g y e z t é l , h o g y S t i l l e r meglesse a p o r t r é d a t a g y ű j t e m é n y e m s z á m á r a . L o l a , ö n o t t k i r á l y n ő l e s z k ö z ö t t ü k . É n fe b e s z é l t e m Á b e l l e l , d e k é p z e l d , h a l l a n i s e m akar róla. E n n e k ellenére, a szavamat adom, hogy néhány napon belül mindenki Landsfeld grófnő nek fog szólítani. Ennek a névnek az említésekor e g y pillanatra felvillant benne annak a fiatal, erőteljes, s z é p a r c ú tisztnek a k é p e , aki az este először szólította így — d mindjárt ezután hozzátette gondolatban: „Kereskedik; mint e g y kufár. É n n e k i arcképet, ö n e k e m grófi címet. Ez az e m b e r m i n d i g jól akar járni." M i n t h a f é l i g - m e d d i g k i t a l á l t a v o l n a az a s s z o n y g o n d o l a t a i t , a p r é m e
j e i b e s ü p p e d v e s j e g e s k e z é v e l cirógatva L o l a arcát, a k i r á l y í g y szólt h o z z á : „ F o k o z a t o s a n l e s z o k o m az é l e t r ő l . S e m m i s e m s z e b b a t e m e z t e l e n nyakadnál, valami titkos vágy m é g i s arra sarkall, h o g y m á r v á n y b a ö n t v e is m e g ö r ö k í t s e l e k m a g a m n a k . E z é r t a k a r o m m e g f e s t e t n i a p o r t r é dat is. N o h a élettelen mozdulatlanságban, d e örökre megőrzi m a j d s z é p s é g e d e t , a m e l y — e l ő é r z e t e m s ú g j a — az u t o l s ó j ó az é l e t e m b e n . " — H á t m á r az e l v á l á s r a g o n d o l f e l s é g e d ? — N e m v á l u n k e l m i e g y m á s t ó l s o h a . N e m hallotta-, m i t m o n d t a m a miniszternek? Lola nélkül nincs m á r többé Lajos sem. Tudom, ú g y top pant be ö r e g s é g e m b e a fertőből. N e m e g y kísérletet tettek már, h o g y m e g f o s s z a n a k öntől. A m i n a p arról k a p t a m rendőrségi jelentést, h o g y ön e g y tiszt h i t v e s e , akit I n d i á b a n m e g ö l t , h o g y P á r i z s b a n előidézője v o l t Bifaure gróf m e g ölelésének, h o g y Varsóban, v a g y Vilnában, tönkretette P o r v a n s z k y grófot, P é t e r v á r o t t azt forralta, h o g y . . . — Ó, d e h i s z e z r e t t e n e t e s . . . — N e m , ez n e m rettenetes, ők csak h i á b a v a l ó a n g y ö t ö r n e k ezzel. É n a n n á l i n k á b b az ö n p á r t j á n v a g y o k . N e m is v á l h a t o t t j o b b á o t t l e n t , a sárban. Én pedig n e m akarom, hogy a templomi tömjénszag a ruhájába ivódjon, a legcsekélyebb mértékben sem — tette hozzá a király n y o matékkal. — Legyen olyan, mint Euridiké és Perszephoné. E g y h o s s z ú fasor t ű n t fel e l ő t t ü k az éjszaka áttetsző s ö t é t j é b e n . „ H o v á m e g y ü n k " — s u t t o g t a L o l a , d e m i n d j á r t el i s h a l l g a t o t t , s ú j b ó l b e l e révedt a havazás látványába. A hó pedig mind nagyobb pelyhekben hul lott az ő felajzott ölébe. M i k ö z b e n m e g b ú j t a h ó r i h o r g a s , jól m e g t e r m e t t l a k á j o k v e t e t t e sötét á r n y é k b a n s a k e z é v e l s i m o g a t t a , a l e h e l e t é v e l m e l e n g e t t e az asszonyt, a 'király, ú g y l á t s z i k , ki a k a r t r u k k o l n i m i n d e n n e l , a m i t a l e g u t ó b b i n a pokban elhallgatott. — N é h á n y nappal ezelőtt e g y - e g y szava v a g y gesztusa talán m é g elő i d é z h e t t e v o l n a azt, a m i t a z o k a z e b e k o t t k ö r ü l ö t t e m o l y sóvárogva várnak. D e m o s t m á r szó s e m lehet ilyesmiről. Mi e g y ü t t m a r a d u n k , L o l a , s n i n c s az az e r ő , a m e l y e l v á l a s z t h a t b e n n ü n k e t . É n e d d i g m é g s e m m i t s e m é r t e m el az é l e t b e n . H a jól b e l e g o n d o l o k , n i n c s i s s e m m i a múltamban, csak háborúk. — N o é s az a s o k n ő i p o r t r é ? — A m ú l t á r n y k é p e i , h i g g y e el. S ó h a j t o z á s o k é s ö l e l k e z é s e k , i t a l o z á s , m e l e g ágyak, hajnali részegség, v é g e r e d m é n y b e n mindig e g y é s ugyanaz, m e g j á t s z o t t szülések, t ö r v é n y t e l e n g y e r e k e k é s az é v i t a n t í é m e . A z é n privát iskátulámból. S m i n d n e k volt v a l a m i rossz szokása, amiről e m l é k e z e t e s maradt, az o r r u k a t szívták, k r á k o g t a k , sóhajtoztak. M i s s S p e n c e hányt m i n d e n pásztoróra után, pedig m á s k ü l ö n b e n angyali szépség volt. Valami gyomorbajban szenvedett. Eleenborough pedig, lady Eleenborough m e g m i n d i g fölkelt, h o g y e g y e n . A n n y i r a é h e s volt utána, egész nap, annyira éhes, h o g y m i n d e n lakáj tudta, miről v a n szó. S amíg segnora Montez nevetett mindezen, a király valami öreges, de mélyből jövő szenvedélyességgel suttogott tovább: — M i n d a z o k között az a s s z o n y o k között, a k i k n e k az arcképei m o s t onnan, a dolgozószoba faláról néznek vissza rám, e g y s e m volt olyan, m i n t te. M é g a s z e r e l e m régi r ó m a i k ö l t ő i n e k , C a t u l l u s n a k é s P r o p e r t i u s n a k a v e r s e i s e m l e n n é n e k e l é g t i s z t á k , a k á r h á n y s z o r e l m o n d j a m is őket, ahhoz, h o g y k i f e j e z z é k azt a sugárzást, a m e l y csak ú g y árad a te tiszta bőrödből. T e s t e d t ö k é l y e m a k u l á t l a n , Lola. M i n t e g y szobor, o l y a n
vagy, m á r v á n y b ó l faragott görög istennő, aki h ű s - v é r m i v o l t o d b a n el jöttél hozzám, h o g y bearanyozzad öreg napjaimat szépségeddel, amelyet e g é s z é l e t e m b e n á h í t o z t a m . O t t ó f i a m , a g ö r ö g k i r á l y , írt t e g n a p , a z t írja, h o g y k ü l d n e k e m e g y a t h é n i t á n c o s n ő t á b r á z o l ó domborművet. N e m t u d j a , h o g y t e m á r i t t v a g y — t e t t e h o z z á I. L a j o s s z e l l e m e s k e d v e . — Amióta téged megismertelek, n e m tűrök m e g senkit a közelemben. Ezek a mi bajor nőink, hozzád képest, valóságos némberek. V é g é r v é n y e s e n m e g s z ű n t e m t e v e l e d , L o l a , s ú g y é r z e m , c s a k a k k o r é l e k , h a te l é legzel n e k e m — a m i k o r m á s é t kell é r e z n e m , u n d o r fog el. — Ezt tőlem tanultad, édes — seppegte szinte lázas önkívületben a táncosnő, a király ölében elnyúlva. — Ön é n n e k e m a férjem és oltal mazom egyszersmind, s nincs is n e k e m más senkim a világon — tette hozzá elérzékenyülten. A lovak patái alatt porzott a hó, a m í g v é g i g r o b o g t a k e g y ősi parkba vezető, b e h a v a z o t t g e s z t e n y e f a s o r o n . Olyan volt m i n d e n , m i n t a téli regék elvarázsolt világa, a m e l y b e n ők eltévedtek. A kert szökőkűtjait, medencéit, a nagy barokk kővázákat hó takarta. A holt víz ú g y hevert e l ő t t ü k , m i n t e g y n a g y téli t ü k ö r , a m e l y a m u l a n d ó s á g r a f i g y e l m e z t e t . A m e d e n c e k ö z e p é n e g y s z é p női test m e z t e l e n s é g e — é v e z r e d e k m i n den m ű v é s z e t é n e k alfája és ómegája — pajzánkodott a hósapkás delfi nekkel és tritonokkal. A széles, francia lépcsőfeljáró a vastag hótakaró a l a t t , a k ő n i m f á k , r a j t u k a m e g t a p a d t h ó v a l , a m e l y o l y a n v o l t , m i n t az édes, fehér cukorsüveg, a kagyló alakú teraszok, m i n d e z beleveszett a téli sötétségbe, z i m a n k ó b a és fehérségbe, m e l y ú g y csillogott, m i n t v a l a m i g y é m á n t p a l o t a az előttük h a l a d ó lakájok i m b o l y g ó lámpásainak fényében. A kastély első emeleti ablakai ki voltak világítva. M i k ö z b e n a n é m á n h a j l o n g ó szolgahad kíséretében f e l v e z e t t e az aszszonyt a lépcsőn, a király remek hangulatban volt. Nehéz, h ó d p r é m bundájában, magas, bár hajlott alakjával, megjelenésével, m é l t ó utóda volt fantasztikus őseinek, s — ú g y tetszett — rendkívüli testi erővel bír. M o n t e z a s s z o n y , m o s t e l s ő í z b e n , l á t h a t ó a n e l v o l t r a g a d t a t v a . Amikor beléptek a szalonba, amelynek számtalan sok tükrét szinte e l l e p t é k az a r a n y o z o t t f a r a g v á n y o k l i á n j a i e g é s z e n a z a r a n y f o l y o n d á rokkal keresztül-kasul behálózott mennyezetig, az asszony lopva m e g figyelte a szalonok hosszú sorát, a kristályokkal, g y ü m ö l c c s e l é s é t e l l e l m e g r a k o t t n a g y a s z t a l t , m e g j o b b r ó l , az e z ü s t k a n d e l á b e r e k k e l fény ű z ő e n m e g v i l á g í t o t t h á l ó s z o b á t is. — N e m , csak n e m vacsorázni, s e m m i k é p p e n — suttogta vad szenve d é l l y e l á t ö l e l v é n ós c s ó k o l v á n a f é r f i t , a m i k o r m a g u k r a m a r a d t a k s l e d o b t á k a b u n d á k a t . — Csukja b e azt az ajtót, felség, é s jöjjön, e l e p e d e k a vágytól, h o g y v é g r e leboruljak felséged előtt, s bizonyságát adjam, m e n n y i r e s z e r e t e m . N é z z e n ki^ n é z z e a z t a n a g y t e l e t o d a k i n t — s ú g t a n e k i , m i k ö z b e n k a r o n f o g t a s o d a v e z e t t e az a j t ó h o z , a m e l y n e k ü v e g é n á t a kivilágított, behavazott balkonra és e g y gesztenyefa havas csúcsára e s e t t a p i l l a n t á s . — S o h a s e n k i , e g y e t l e n f é r f i s e m j e l e n t e t t e n e k e m azt, amit m a ön jelent é n n e k e m . Tartóztattam m a g a m , m i n d i g , m i n t h a é r e z t e m v o l n a , h o g y e l j ö n az a n a p , a m i k o r m a r a d é k t a l a n a b b u l k e l l o d a a d n o m m a g a m , mint a h o g y az asszonyok általában szokták. Ezt eddig m é g senki s e m é r d e m e l t e meg, de felséged — igen, igen, igen — kiáltozta s z e n v e d é l y e s e n á t ö l e l v e a férfit, o l y a n n y i r a , h o g y , m i v e l az b i z o n y t a l a nul állt a síkos, f é n y e s padlózaton, m a j d n e m elesett, é s n a g y o n elsá padt.
Fényűzően p o m p á s ruhájában, kis tollas kalapjával, m e l y e t n e m vett le a fejéről, Lola m é r h e t e t l e n ü l bájos és természetes volt. Kék s z e m é ben valami veszedelmes tűz lobogott. Miközben gyors mozdulatokkal vetkőzött az á g y előtt, m i n d e n s z é g y e n k e z é s nélkül m u t a t t a m e g testé nek m á r v á n y s z e r ű részeit, a m e l y e n soha e g y e t l e n n y o m o t n e m h a g y o t t bánat, egyetlen szeplőt szülés v a g y öregedés. A tükrökben reszketegen visszaverődő megannyi gyertya és kristály nak m e g a fekete márványkandalló zsarátnokának fényében, Lola előtt o t t t é r d e l t , m i n t e g y r a b s z o l g a , a k i r á l y , I. L a j o s , s ú g y t a r t o t t a k a r j a i ban a félig m e z t e l e n asszonyt, m i n t aki m á r o l y a n m é l y aléltságban hever, h o g y azután m é g csak a halál következhet. S a m í g az a s s z o n y m i n d h e v e s e b b , m i n d f é k t e l e n e b b lett, a m í g f é l e l metes spanyol érzékiségében reszketve vonaglott, mint egy haldokló h a t t y ú , a d d i g a férfi, s ű r ű v é r é n e k n y o m á s a alatt, a m e l y a W i t t e l s b a c h o k hosszú sorának, d é m o n o k n a k és hősöknek, félisteneknek és szörnyete g e k n e k , a z e r e i n f o l y t át, ú g y é r e z t e , h o g y a m a g a p a t t a n á s i g f e s z ü l t , elöregedett vérútjaival m á s v á g y a nincs, m i n t csak őt nézni, nézni, nézni. A h o g y ott m o z d u l a t l a n u l térdelt, n e m c s a k azzal a h a r m i n c h a t s z é p asszonnyal való kicsapongásainak valamennyi jelenetét érezte a háta m ö g ö t t , a k i k m o s t o l y a n á r t a t l a n u l , b á j o s a n é s e l ő k e l ő e n n é z t e k l e rá a f a l r ó l , h a n e m ö s s z e s c s a l ó d á s a i t is, a m e l y e k m i n t k i r á l y t é r t é k o r s z á g á ban, háborúiban és uralkodásában. E g y annyi keserűségben eltöltött élet után, m e g ö r e g e d v e , s annak ellenére, h o g y m i n d e n k i h e z le tudott ereszkedni, s m i n d i g jóakaratú és segítőkész volt, m é g i s csak annyit ért cl» h o g y a z u d v a r é s M ü n c h e n s z e m é b e n c s a k e g y i k e l e t t a z o k n a k a m e g vénhedt németeknek, akik a Tojcsland egyesüléséről álmodoznak, rossz s z o n e t t e k e t c s i n á l n a k é s g y ű j t i k az a n t i k s z o b r o k a t . R é g m e g u n t c s a l á d jától, a m e l y — akárcsak az i m a k ö n y v e i fölött réges-rég e l f o n n y a d t fel s é g e s h i t v e s e — a m ú g y is s z e n v e d é l y e s e n g y ű l ö l t e , t a l á n u t o l j á r a m e n e k ü l t i d e , a g y ö n y ö r ű , m á r v á n y p o m m e s d e s H e s p é r i d e s o l t a l m a alá, m i n t ahogy ő nevezte őket Lola egyébként fehér bőrének valami sárgás, s ö tétbe játszó f é n y e miatt, ö csak azt akarta, h o g y ezt a tökéletes s z é p séget, ezt az életes szépséget, m e l y e t a véletlennek, a sorsnak köszönhet, az é l e t b e n u r a l k o d ó z ű r z a v a r n a k ezt a l e g f ő b b é r t e l m é t o l y a n lassan szívja m a g á b a , m i n t aki m e g r é s z e g ü l t e n n e k a g y ü m ö l c s n e k az illatától. Csak e g y pillanatnyi n y u g a l m a t áhított, egy olyan pillanatot, a m i k o r e g y e n e s e n a s z e m é b e n é z h e t a h a l h a t a t l a n s á g n a k , s z é p s é g n e k , m e g az öregségnek és a mulandóságnak. Ezt a pillanatot, amikor tulajdonképpen a bajor korona csillant m e g a fején, a több hetes önmegtartóztatásban felajzott segnora Montez a déli n é p e k r e j e l l e m z ő a n i m á l i s k ö z ö n s é g e s s é g g e l fogta fel. K é s z e n arra, h o g y t e l j e s e n m e g f o s s z a józan eszétől az o p e r a é n e k e s n ő k és b a l e t t p r i madonnák, é s költők és festők és szobrászok e m e g v é n ü l t mecénását, Lola haragra lobbant, mert sértette a büszkeségét, hogy testének és odaadásának olyan k e v é s a látható hatása. Megragadta a vérnyomástól és a s z e n v e d é l y e hevétől elfehéredett királyt, s türelmetlenségében csó k o l n i k e z d t e m i n d e s z e v e s z e t t e b b ü l , m i k ö z b e n I. L a j o s p e d i g a r r ó l s u g dosott ellankadva, h o g y elrendelte a miniszterelnöknek, adja m e g szá mára a bajor honosságot, s h o g y következésképp a napokban hivatalosan is L a n d s f e l d g r ó f n ő l e s z b e l ő l e . A z asszony ú g y érezte, h o g y ez m e g i n t az ágyasnak szóló ajándék csupán, amikor pedig ő a király őszinte szerelmére vágyik. Mivel n e m
nyúlhatott ostorhoz, h á t k e s e r v e s sírásban tört ki. „ H a g y j o n " — suttogta, majd: „ ö n e n g e m n e m szeret" — kiáltotta, d e ezt m á r sikoltotta: „A szerelmét akarom, felség, n e m az ajándékait." A z a s s z o n y p ö r e s z é p s é g e — é s a s e l y e m á g y — e l ő t t l e r o s k a d v a , I. L a j o s , n e m m i n d e n b ü s z k e s é g n é l k ü l , i l y v á l a s z o l t : „ E z e k csak e l s ő j e l e i a z ön iránt táplált j ó i n d u l a t o m n a k , m a d a m e , d e b e n n e foglaltatnak m i n d azok a lehetőségek, a m e l y e k e t e g y uralkodó szerelme nyútjhat. Igazán nem tudom,. hogyan bizonyítsam még, hogy szeretem." Megszeppent, mert annyit hajtogatták előtte a besúgók jelentését, miszerint az aszs z o n y eldicsekedett, h o g y e g y n a p o n talán m é g k i r á l y n ő is lehet belőle. — Csak n e m igaz? Lola, amikor látta, h o g y n e m kellett v o l n a olyan h a m a r m e g i j e d n i e , amiTe p e d i g a k i r á l y j e l e n l é t é b e n , m i n d e n k a p c s o l a t u k e l l e n é r e , o l y i g e n h a j l a m o s volt, e g y b u k o t t D i a n a pózában elfordult a férfitől, k ö n n y ben úszó s z e m m e l hátravetette a fejét, s kezével beletúrt szétzilált, f e k e t e h a j á b a , m i n t v a l a m i k é k e n csiülogó t o l l a z a t á b a e g y , m i n d i g a f e j e felett lebegő, hollónak. Érezte, utoljára kísérelte m e g , h o g y viszonyukat forró együttlétté, mélyből fakadó rajongássá tegye, hogy együtt sütkérezzenek érzékeik v e r ő f é n y b e n a s z e r e l e m n e k olyan napja alatt, a m i l y e n Andalúziában ragyog, s amilyenre — ebben a nyirkos, hideg, ködös országban — a ki r á l y is, m i n t b i z o n y g a t t a , a n n y i r a v á g y o t t . U t o l j á r a k í n á l k o z o t t f e l — érezte ezt — őszintén, a m a g a s e m m i t s e m takargató pőreségében, m a radéktalan fiatalságában és érzékiségében. Szilárdan eltökélte, hogy ezentúl csak azt nyútja neki, ami m i n t uralkodót a metreszétől megilleti, s amit mint öregember, a szerelemben, megérdemel. S e m többet, s e m kevesebbet. E g y pillanatban az i s z o n y ú keserűség és üresség érzése fogta el, a m e l y aztán, lassan, e g y m é r h e t e t l e n szomorúságnak adta át helyét. N o h a csak huszonhat é v e s volt, számtalan szerelmi kaland é s kicsa pongás voltak életútjának állomásai tizenhét esztendős kora óta. Ez az életmód azonban n e m rontotta m e g egyszersmind a lelkét is. n e m a n y nyira. hogy a szerelemben közönséges határa legyen. Ellenkezőleg, azok a szörnyű árnyképek, amelyek előtáncoltak a múltból, miközben a ki rály az ölébe hajtotta a fejét, arra emlékeztették, h o g y u g y a n í g y h e v e r tek előtte azok a m e g ö l t és ö n g y i l k o s férfiak, akik az ő karjai között a halálra készülődtek. Ö pedig valami démoni tűzzel a bensőjében m i n d ezt feledni akarta, e g y szűziesen tiszta, szelíd s z e r e l e m b e n elfeledni mindörökre, vagy pedig, e g y hozzá méltó szeretővel átélt viharos tobzó dásban, legalább e g y időre. Affektált és örökös szívélyessége, spanyol fajtájának az a n e m e s lelkűsége és büszkesége, amelyet önakaratából s o l y tántoríthatatlanul és kevélyen képviselt egész Európában, olvasottsága, a nagyvilági dáma szellemessége m e g közismert politikai ambíciói, — m i n d e z csak álarc v o l t , a m e l y r e n d k í v ü l i é r z é k i s é g é t , a s z e r e l e m v á g y ó a s s z o n y a n i m á l is egyszerűségét leplezte. A z erőltetettség kényszerzubbonyából időnként teljes erővel kitört e n n e k az asszonynak a tökéletes természetessége é s bája, u g y a n ú g y , m i n t a cirkuszi f e n e v a d a k b ó l , v a g y a s z i g o r ú s p a n y o l lovaglóiskolában k i n e v e l t é s betört fiatal kancákból. A m i k o r tehette, s a m i k o r i g a z á n a k a r t a , e g y c s e p p t i s z t a é s f o r r ó s p a n y o l v é r v o l t ö ez?n a f ö l d ö n , a z é l e t b e n . P i c i , a p r ó a m a g a p o r s z e m n y i m i v o l t á b a n s az e g é s z földi sárgolyóhoz képest, a m e l y e n élünk, d e l é n y e g e szerint s e m m i v e l
sem jelentéktelenebb teremtménye istennek, a csillagoknak s annak a melegségnek, a m e l y ott áramlik szüntelen m i n d e n n ö v é n y és m i n d e n állatalakzat nedveiben. A kimerült király hiába simogatta megállás nélkül, magasztalta a legválogatottabb szavakkal, miközben meg-megcsiklandta kétfelé fésült b a j u s z á v a l , l á t s z o t t r a j t a az e r ő f e s z í t é s , s e z L o l á b a n o l y a n u n d o r t k e l t e t t az öregség, a halál, a b o m l á s iránt, h o g y m e g i s z o n y o d v a kis híján fölsi koltott. E b b e n a f é n y ű z ő e n csillogó távoli k a s t é l y b a n , a h a v a s téli éjszaka b o r z o n g a t ó c s e n d j é b e n , itt, a z e r d ő k ö z e p é n , e g y s z e r r e f e l m e r ü l t b e n n e ö n m a g a i s z o n y a t o s e m l é k k é p e , az a t i z e n h é t é v e s k o r á b ó l v a l ó , a m i k o r elcsábították, álnok m ó d o n férjhez adták J a m e s kapitányhoz, első férjé hez, akit aztán mindjárt áthelyeztek Indiába. Ez a részeges, kiélt, idő előtt megőszült férje aztán bevezette dorbézolásaiba, s Lola s z e m é b e n ő is u g y a n o l y a n csömörletesnek és üres szív ü n e k tetszett, m i n t ez az á b r á n d l o v a g itt, aki a bajor m o c s a r a k b a n e g y Athént akar teremteni. Ó pedig, Lola Montez, a hajó kajütjében, a há b o r g ó t e n g e r e n , a t ö k é l e t e s p u s z t a s á g b a n , a k k o r is s á p a d t f é n y ű , d r á g a i g a z g y ö n g y v o l t az o l y a n e r e s , p i ő z k o s f é r f i m a n c s o k b a n , a m i l y e n e k e z e k itt. f é r f i k e z e k , é l e t é s h a l á l u r a i , d e ő r a j t a r ú t p o k o l v a r o k . Csak amikor újból találkozott a tekintete a lábai előtt heverő öreg e m b e r n e k azzal a szürke, világos szemével, a m e l y b e n a n n y i m é r h e t e t len v á g y és szomorúság tükröződött, csak akkor csillapodott le egy kissé, s belátta, h o g y ennek a felkínálkozó léleknek a mélyén, mégis, az ő i r á n t a v a l ó h a t á r t a l a n , m é l y s é g e s é s k á p r á z t a t ó r a j o n g á s lakoziik m i n d ennek ellenére. A c s ó k o k k ö z b e n l a s s a n I. L a j o s i s l e c s i t u l t , a z e g é s z v i l á g g a l v a l ó szakítás elsöprő dagályában, egész lelkével és m i n d e n érzékével m i n d inkább e n y h ü l é s t k e r e s v é n viharos é l e t é n e k e b b e n az utolsó, m e g r é s z e gítő szenvedélyében. A m i k o r az asszonynak most m á r e n y h é b b szorításai alatt erősnek erezte magát, a király — a hősök és színpadi deklamátorok testtartásában — karjaiba emelte Lolát, akárcsak valamikor a bronz ágyúcsövet a csatatéren. ügy é r e z t e , m i n d i g i s e n n e k a m o s t m e g é r t g y ö n y ö r t e l j e s ó r á n a k t a r totta életét, m i n t a h o g y v a l a m i k o r a Tojcslandnak élt, a bajor ezredek nek, k é s ő b b p e d i g a f e s t ő k n e k é s az antik t e m p l o m o k n a k . S a h o g y L o lára pillantott, szemében a szomorúság mellett a nyájasság ígérete csillant. S m i v e l a j ó l n e v e l t s é g L o l á b a n is f e l ü l k e r e k e d e t t az e p é s s é g e n , ú g y hogy megmosolyogta a király ügyetlenkedését a vetkőzésnél, mindketten elcsitultak annak a gazdag múltú hálószobának a különös légkörében, amely annyi pásztorórának volt tanúja, de amelyek a miniatűrökön, tük rökön, bajor és francia vázákon n e m hagytak s e m m i nyomot. M i n t e g y az őrületnek új rohamában, a király a legesztelénebb szavakra fakadt az asszony s z e m é t csókolgatván közben, ő pedig támogatta, hogy el n e essen ott az aranyos francia kerevet előtt, a m e l y fölött e g y har m i n c h a t k a r ú nehéz, ezüst g y e r t y a t a r t ó i m b o l y g o t t azzal fenyegetve, hogy rájuk zuhan. E l m e r ü l v e k i r á l y i s z e r e t ő j é v e l a téli é j s z a k a c s e n d j é b e n , az a s s z o n y odasúgta: „Az ördög s o k a t tud, m e r t öreg, el diablo sabe mucho, porque es viejo" — ahogy spanyolul hozzátette. Borbély János
/ordítása
