humira_psoriasis_hirdA4.qxd:Layout 1
7/14/09
3:28 PM
Page 1
Psoriasis, Arthritis Psoriatica
A HUMIRA® Az egyetlen 100% humán monoklonális antitest a psoriasis és arthritis psoriatica kezelésében 1 Gyors és látványos javulást eredményez a psoriasis bôrtüneteiben 2 Hatékonysága kiemelkedô hosszútávon 3 Jelentôs radiológiai progresszió gátlást biztosít arthritis psoriaticában 4 Adagolása kényelmes: 2 hetente 1x 1
Referenciák: 1. Humira alkalmazási elôirat 2. J.-H. Saurat, G. Stingl, L. Dubertret, K. Papp et al. Efficacy and safety results from the randomized controlled comparative study of adalimumab vs. methotrexate vs. placebo in patients with psoriasis (CHAMPION). British Journal of Dermatology 2007. DOI 10.1111/j.1365-2133.2007.08315.x 3. Ref.: Alan Menter, MD, Stephen K. Tyring, MD, PhD, MBA, Kenneth Gordon, MD. et al. Adalimumab therapy for moderate to severe psoriasis: A randomized, controlled phase III trial. J Am Acad Dermatol 2008;58:106-15. 4. Dafna D. Gladman, Philip J. Mease et al. Adalimumab for Long-Term Treatment of Psoriatic Arthritis Forty-Eight Week Data From the Adalimumab Effectiveness in Psoriatic Arthritis Trial. ARTHRITIS & RHEUMATISM Vol. 56, No. 2, February 2007, pp 476–488. Humira rövidített alkalmazási elôírás: A gyógyszer megnevezése: Humira 40 mg oldatos injekció elôretöltött fecskendôben. Minôségi és mennyiségi összetétel: 40 mg adalimumab 0,8 ml-es, egyadagos, elôretöltött fecskendôben. Terápiás javallatok: 1. Rheumatoid arthritis: Metotrexáttal együtt adagolva javallott: • középsúlyos, illetve súlyos aktív rheumatoid arthritisben szenvedô felnôtt betegek kezelésére,ha a betegséget befolyásoló reumaellenes szerek (disease-modifying antirheumatic drugs), beleértve a metotrexátot, nem hatásosak. • súlyos, aktív és progresszív rheumatoid arthritis betegségben szenvedô felnôttek kezelésére, akiket elôzôleg még nem kezeltek metotrexáttal. A Humira metotrexát-intolerancia esetén, vagy ha a folyamatos metotrexát-kezelés nem megfelelô, monoterápiaként is alkalmazható. A Humira csökkenti a röntgen felvétellel kimutatott ízületi károsodás progressziójának mértékét és javítja a fizikai funkciókat, ha metotrexáttal kombinálva kerül alkalmazásra. 2. Polyarticularis juvenilis idiopathiás arthritis: a Humira metotrexáttal kombinálva a polyarticularis juvenilis idiopathiás arthritis kezelésére javallott olyan 13 – 17 éves serdülôknél, akik nem reagáltak megfelelôen egy vagy több, betegséget befolyásoló reumaellenes szerre (disease-modifying antirheumatic drug, DMARDS). A Humira egyedül is adható metotrexát-intolerancia esetén, vagy ha a további metotrexát-kezelés nem megfelelô. 3. Arthritis psoriatica: Humira javasolt felnôttkori aktív és progrediáló arthritis psoriatica kezelésére, ha a betegséget befolyásoló reumaellenes szerek (disease-modifying antirheumatic drugs) használata nem járt terápiás sikerrel. A betegség sokízületi szimmetrikus altípusában szenvedô betegek körében készített röntgenfelvételekkel kimutatták, hogy a Humira csökkenti a perifériás ízületi károsodások progressziós rátáját és javítja a fizikális funkciót. 4. Spondylitis ankylopoetica: Humira felnôttkori súlyos, aktív spondylitis ankylopoetica kezelésére javallott, ha a beteg a hagyományos kezelésre nem megfelelô módon reagált. 5. Crohn-betegség: a Humira súlyos, aktív Crohn-betegség kezelésére javallott olyan betegeknél, akik nem reagáltak a kortikoszteroiddal és/vagy immunszuppresszív szerrel végzett teljes és adekvát kúrára, vagy akik nem tolerálják ezeket a szereket, vagy akiknél e szerek alkalmazása orvosi szempontból ellenjavallt. Indukciós kezelésként a Humira-t kortikoszteroiddal együtt kell adni. A Humira adható monoterápiaként kortikoszteroid intolerancia esetén, vagy ha a kortkoszteroid-kezelés folytatólagosan nem alkalmazható. 6. Psoriasis: a Humira javallott olyan felnôtt betegek közepesen súlyos, illetve súlyos krónikus, plakkos psoriasisának kezelésére, akik más szisztémás kezelésekre, köztük a ciklosporinra, a metotrexátra vagy a PUVA-ra nem reagáltak, vagy esetükben e kezelési módok ellenjavallottak, illetve nem tolerálják azokat. Adagolás és alkalmazás: A Humira ajánlott adagja arthritis psoriaticában 40 mg adalimumab kéthetente egy alkalommal subcutan injekcióban. Psoriasisban a Humira ajánlott adagja felnôtt betegek részére kezdôdózisként 80 mg szubkután alkalmazva, amelyet a kezdôdózistól számított egy hét múlva minden második héten szubkután beadott 40 mg-os dózisok követnek.Idôs betegek: az adagolás megváltoztatása nem szükséges. Csökkent vese- illetve májmûködés: ezen beteg populációkban nem állnak rendelkezésre adatok, így dózisra javaslat nem tehetô. Ellenjavallatok: a készítmény hatóanyagával vagy bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység. Aktív tuberkulózis vagy más súlyos fertôzés, mint szepszis vagy opportunista fertôzések. Középsúlyos, súlyos szívelégtelenség (NYHA III/IV). Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések: Humira-val való kezelés nem kezdhetô aktív fertôzésben szenvedô betegek esetében, beleértve a krónikus és lokális fertôzéseket is, amíg a fertôzés nem gyógyul meg. A Humira-val való kezelést abba kell hagyni, olyan esetekben, amikor súlyos fertôzés alakul ki mindaddig, míg a fertôzés meg nem gyógyul. A Humira-val való kezelés megkezdése elôtt minden beteget meg kell vizsgálni aktív és inaktív(látens) tuberkulózis irányában. Ha a diagnózis aktív tuberkulózis, a Humira-kezelést nem szabad elkezdeni. Ha inaktív („látens”) tuberculosist diagnosztizálnak, a látens tuberculosis helyi ajánlásokkal összhangban lévô, antituberculotikus profilaktikus kezelésének a Humira alkalmazásának megkezdése elôtt el kell kezdôdnie. Azoknál a betegeknél, akiknél a HBV reaktiválódása alakul ki, abba kell hagyni a Humira adását, és hatékony antiretrovirális szer adását, valamint megfelelô szupportív kezelést kell kezdeni. A gyógyszert felíró orvosnak különös gonddal kell eljárnia, olyan esetekben, amikor Humira-kezelés lehetôsége felmerül régi vagy friss demyelinizációs központi idegrendszeri betegségben szenvedô betegeknél. Ha anafilaxiás vagy más súlyos allergiás reakció elôfordulna, a Humira adását azonnal abba kell hagyni, és a megfelelô kezelést kell elkezdeni. A fecskendô tûvédô kupakja természetes gumit (latex) tartalmaz. Ez súlyos allergiás reakciót válthat ki latexre érzékeny betegeknél. Ezidáig nem végeztek vizsgálatokat olyan betegek bevonásával, akik kórtörténetében malignitás szerepelt, vagy akiknél a Humira kezelést malignitás kialakulását követôen is folytatták. Ezért ezen betegek Humira-
kezelésbe való bevonásának mérlegelésekor fokozott elôvigyázatosság szükséges. A Humira-kezelés megszakítását fontolóra kell venni, ha a betegnél igazolt, jelentôs hematológiai eltérések vannak. Ajánlott, hogy – ha lehetséges –, a polyarticularis juvenilis idiopathiás arthritisben szenvedô betegeknek a Humira-kezelés megkezdése elôtt adjanak be minden védôoltást a hatályos védôoltási irányelvek alapján. A Humira-val kezelt betegeknek – élô kórokozót tartalmazó vakcinák kivételével – adható egyidejûleg védôoltás. A Humira-kezelést fel kell függeszteni minden olyan beteg esetében, akinél a pangásos szívelégtelenség rosszabbodása, illetve új tünet megjelenése tapasztalható. Ha a Humira alkalmazása után lupus-szerû szindrómára utaló tünetek jelentkeznek, továbbá kettôs szálú DNS elleni antitestek jelennek meg, akkor nem szabad folytatni a Humira adását. Adalimumab és anakinra kombináció adása nem javasolt. A Humira és az abatacept kombinált alkalmazása nem ajánlott. Humira-kezelés alatt mûtéti beavatkozást igénylô beteget infekció tekintetében szorosan monitorizálni kell és megfelelô módon kell ellátni. A rendelkezésre álló adatok alapján a Humira nem idéz elô bélszûkületet, és nem is súlyosbítja a már kialakult stricturát. A Humira csekély mértékben befolyásolhatja a gépjármûvezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességeket. Terhesség és szoptatás: az adalimumab alkalmazása nem javasolt terhességben. Fogamzásképes nôbetegek esetében fokozottan ajánlott a fogamzásgátlás a Humira-kezelés alatt, illetve az utolsó kezelést követô öt hónapban. Tekintettel arra, hogy a humán immunglobulinok kiválasztódnak az anyatejbe, az utolsó Humirakezelést követôen legalább öt hónapon keresztül szoptatni nem szabad. Nemkívánatos hatások, mellékhatások: általában véve a gyermekbetegeknél megfigyelt nemkívánatos események gyakorisága és típusa hasonló volt azokhoz, mint amiket a felnôtt betegeknél észleltek. Fertôzô betegségek és parazitafertôzések: gyakori: alsó légúti fertôzések (beleértve pneumonia, bronchitis), vírusfertôzések (beleértve influenza, herpeszvírusfertôzések), candidiasis, baktérium-fertôzések (beleértve húgyúti fertôzések), felsô légúti fertôzés. Idegrendszeri betegségek és tünetek: gyakori: szédülés (beleértve vertigo), fejfájás, neurológiai érzészavarok (beleértve paraesthesia), anaemia, fejfájás, szédülés, paraesthesia. Légzôszervi, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek: gyakori: köhögés, nasopharingealis fájdalom. Emésztôrendszeri betegségek és tünetek: gyakori: hasmenés, stomatitis és szájfekély, émelygés. Máj és epebetegségek illetve tünetek: gyakori: májenzimek aktivitásának fokozódása. Bôr és bôralatti szövetek betegségei és tünetei: gyakori: bôrkiütés, pruritus. A csont-izomrendszer és a kötôszövet betegségei és tünetei: gyakori: csont-és izomfájdalom. Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépô reakciók: nagyon gyakori: helyi reakció a beadás helyén (beleértve fájdalom, duzzadás, bôrpír vagy viszketés), gyakori: láz, fáradtság (beleértve gyengeség és rossz közérzet). Inkompatibilitások: kompatibilitási vizsgálatok hiányában ez a gyógyszer nem keverhetô más gyógyszerekkel. Különleges tárolási elôírások: hûtôszekrényben tárolandó (2°C – 8°C). Nem fagyasztható. A gyógyszert a külsô csomagolásban kell tartani. A forgalomba hozatali engedély száma (I): EU/1/03/256/003, dátuma: 2009. február 25. Fogyasztói ár: 276 518 Ft. Támogatás mértéke: 100 %*, a beteg által fizetendô térítési díj: 300 Ft/doboz. Felírás elôtt kérjük, olvassa el a részletes alkalmazási elôírást! További információért forduljon az Abbott (Magyarország) Kft.-hez! Magyar Közlöny 2008. 180. szám:* „48. Aktív arthritis psoriaticában (BNO: L4050, M0700, M0710, M0720, M0730) szenvedô beteg részére, amennyiben axiális érintettség esetén a BASDAI aktivitási index (0–100) átlaga több, mint 40, és kettô vagy több különbözô nem-szteroid gyulladásgátló maximális vagy tolerálható dózisban történô alkalmazása ellenére a betegség aktivitása igazoltan nem csökken, vagy perifériás érintettség esetén (aktivitási index 5,1 DAS28 érték felett) legalább 3 hónapig tartó DMARD terápia hatására (methotrexat, sulfasalazin, ciklosporin, leflunomid) a betegség aktivitása igazoltan nem csökken, a kijelölt intézmény reumatológus szakorvosa, súlyos psoriasisos bôrtünetek egyidejû fennállása esetén a reumatológus és bôrgyógyász szakorvos dokumentált közös döntését követôen három hónapig, ezt követôen kizárólag megfelelô válaszkészség (BASDAI index minimum relatív 50%-os csökkenése, vagy DAS28 aktivitási index csökkenése 3 hónap kezelést követôen minimum 0,6 és 6 hónap kezelést követôen minimum 1,2; vagy a PASI index minimum relatív 50%-os csökkenése) esetén a remisszió fennállásáig (készítményváltás lehetséges mellékhatás vagy hatástalanság esetén) – a 8. számú mellékletben meghatározott finanszírozási algoritmus figyelembevételével – az OEP által közleményben közzétett gyógyszereket.” „49. Súlyos tünetekkel járó plakkos psoriasisban (BNO: L4003, L4004, L4005) szenvedô beteg részére, amennyiben legalább 3 hónapig tartó standard szisztémás kezelés (acitrein, cyclosporin, methotrexat, fototerápia [szûk spektrumú UVB vagy PUVA]) ellenére a PASI 15 (vagy BSA 10%, amenynyiben a PASI nem meghatározható) és a DLQI 10, a kijelölt intézmény bôrgyógyász szakorvosa, súlyos arthritis psoriatica tüneteinek egyidejû fennállása esetén bôrgyógyász és reumatológus szakorvos dokumentált közös döntését követôen három hónapig, ezt követôen kizárólag megfelelô válaszkészség (PASI index minimum relatív 50%-os csökkenése) esetén a remisszió fennállásáig (mellékhatás vagy hatástalanság esetén készítményváltás lehetséges) – a 8. számú mellékletben meghatározott finanszírozási algoritmus figyelembevételével – az OEP által közleményben közzétett gyógyszereket.”
Élet ma, holnap és azután
www.humira100.hu Abbott Laboratories (Magyarország) Kft. 1139 Budapest, Teve utca 1/a-c. Tel.: +36-1 465-2100 Fax: +36-1 465-2199
HU/APR/09/10
EGÉSZSÉGES ÖNBIZALOM
BÔRGYÓGYÁSZATI ÉS VENEROLÓGIAI SZEMLE 85. ÉVF. 5. 00–00.
Semmelweis Egyetem Bôr-, Nemikórtani és Bôronkológiai Klinika (igazgató: Kárpáti Sarolta dr., egyetemi tanár)
Biztonságossági megfontolások súlyos psoriasisos beteg adalimumab kezelése során* Safety aspects of adalimumab treatment in a patient with severe psoriasis HOLLÓ PÉTER DR. ÖSSZEFOGLALÁS
SUMMARY
Az elmúlt évtized alapvetô változást hozott a psoriasis felfogásában. A ma alkalmazott biológiai válaszmódosító kezelések egyik legfontosabb célpontja a TNFα . A kezelés célja a hosszútávú betegségkontroll, mely azonban a hagyományos antipsoriatikus kezelésekkel szemben a biológiai válaszmódosító kezelések során új mellékhatások megjelenésével jár. A szerzô egy 42 éves, kiterjedt psoriasis miatt adalimumabbal kezelt beteg esetének ismertetésén keresztül mutatja be a TNFα gátló kezelés megkezdése során szükséges biztonsági megfontolásokat. Irodalmi adatok alapján áttekinti az adalimumab kezelés hosszútávú alkalmazásának biztonságossági szempontjait.
The last decade resulted basic changes in the paradigm of psoriasis. The most important target of novel biological agents is TNFα . Treatment target is the long term disease controll, which results a new adverse event profile compared to classical systemic antipsoriatic drugs. Through the case of a 42-year-old psoriatic male patient treated with adalimumab, author showes the necessary safety aspects of treatment initiation. Based on literature data safety profile of long-term adalimumab treatment is discussed.
Kulcsszavak: psoriasis - adalimumab - biztonságosság
Key words: psoriasis - adalimumab - safety profile
Az elmúlt évtized kutatásainak köszönhetôen ma már jelentôs részben ismertek azok a immunpatológiai mechanizmusok, melyek az immunrendszer által mediált kórképek, így a psoriasis bôr és ízületi tüneteinek kialakulásához vezetnek. Ezen folyamatok egyik kulcsfontosságú molekulája a TNFα, mely az új terápiás beavatkozások, a biológiai válaszmódosító kezelések ezidáig legfontosabb célpontja. (1, 2). A ma elérhetô TNFα gátló szerek közül az adalimumab került Magyarországon utoljára törzskönyvezésre psoriasisban. Az adalimumab specifikusan kötôdik a TNFα-hoz és semlegesíti annak biológiai hatását, megakadályozva az interakcióját a p55 és p75 sejtfelszíni TNFα receptorokkal. Továbbá az adalimumab módosítja a biológiai válaszokat, melyeket a TNFα indukál, illetve szabályoz, beleértve a leukocyták vándorlásáért felelôs adhéziós molekulák szintjeinek változtatását is. (ELAM-1, VCAM-1 és ICAM-1) (3). A gyulladásos folyamatok ezen központi molekulájának gátlása nagyfokú hatásosságot eredményez. Emellett
azonban a korábbi szisztémás antipsoratikus szerekhez képest a kezelések lehetséges mellékhatásai is megváltoztak. Klasszikus, a gyógyszermetabolizmushoz köthetô szervkárosodásokkal tekintettel a fehérje természetû hatóanyagok tulajdonságaira, nem kell számolni. Helyette az immunrendszer védekezôképességének megváltozásából eredô lehetséges mellékhatásokra – tehát az infekciókra és neoplasiákra – való felkészülés illetve ezek kivédése került elôtérbe. Számos tanulmány alátámasztja ma már azt a tényt is, mely szerint a súlyos psoriasisos betegek között bizonyos komorbiditások, így a kardiovaszkularis betegségek, a metabolikus szindróma egyes összetevôi, a depresszió gyakoribbak, mint az egészséges populációban. Mindezen szempontok alapvetôen meghatározzák egy betegnél a TNFα gátló kezelés indokoltságát, illetve a kezelés elôtti és kezelés alatti betegkövetés során szükséges kivizsgálási sémát. Ezen szabályokat betartva azonban számos olyan betegnél érhetô el hosszútávú tünetmentesség és az életminôség nagyfokú javulása, akiknél a biológiai szerek korát megelôzô hagyományos szerekkel nem volt esély tartós tünetmentesség elérésére (4, 5, 6, 7). Ese-
* Szponzorált közlemény
233
tismertetésünk során egy adalimumabbal kezelt beteg kapcsán tárgyaljuk a TNFα gátló kezelés biztonságossági szempontjait.
Megbeszélés
A 42 éves férfi betegnek 21 éve ismert psoriasisa, családjában a mater is psoriasisos volt. Egyéb betegsége nem volt, gyógyszert rendszeresen nem szed. Korábbi antipsoriatuikus kezelésébôl kiemelendô két alkalommal végzett adekvát dózisú acitretin kezelés 2005 illetve 2006-ban, melyet azonban hatástalanság miatt elhagytak. 2009 január-április között MTX kezelésben részsült, de bôrtünetei progressziója miatt a kezelést elhagyták. Ezt követôen 2009 májusában cyclosporin kezelést kezdtek, melyet kifejezett májenzim emelkedés miatt kellett elhagyni. Kivizsgálása során rutin labor leleteiben eltérés nem volt, AST norm., CRP 0 mg/l. ANA, HIV, hepatitis B, C: negatív. Mellkas rtg, tuberkulin teszt negatív, pulmonologiai konzilium a tervezett BRMD kezelésnek ellenjavallatát nem észlelte. Rheumatológiai panaszai jelenleg nincsenek. Kardiologus konziliárius kompenzált kardialis statust írt le. Bôrtünetei guttált jellegére való tekintettel elvégzett góckutatás során gócot igazolni nem sikerült. Kiindulási PASI 19.4, DLQI:28 (1. ábra). Figyelembe véve bôrtünetei kiterjedt voltát, a hagyományos szisztémás antipsoriatikus kezelések hatástalanságát illetve kontraindikációit, biológiai válaszmódosító kezelés elkezdése indokolt volt. Adalimumab kezelést kezdtünk, mely hatására bôrállapota gyors ütemben javult, 6 hét alatt gyakorlatilag tünetmentes lett. 4 hét múlva a PASI érték 6.0, 8 hét után 0. A kezelésnek ezidáig nem kívánt mellékhatását nem észleltük (2. ábra). A betegnél a megkezdett adalimumab kezelés folytatása indokolt.
A psoriasis modern szisztémás kezelésének legfôbb célkitûzése a hosszú távú, folyamatos betegségkontroll. A hagyományos szisztémás antipsoriatikus kezelések során elsô sorban a toxikus mellékhatások képezték a gátját az elhúzódó, éveken át tartó kezeléseknek. A TNFα gátló biológiai válaszmódosító kezeléseknél ilyen mellékhatásokkal nem kell számolni. A TNFα gátlók egyik legfontosabb mellékhatása az infekciókra való hajlam fokozódása, a látens infekciók fellángolása. Éppen ezért a kezelések megkezdését megelôzôen ezen betegségeket ki kell zárni, a beteget ezen irányokban részletes kivizsgálásnak kell alávetni (8, 9, 10). A legfrissebb közlemények már hosszabb, 3 éve tartó folyamatos kezelésrôl is beszámolnak igen jó eredményekkel. Ezen tanulmányok tanúbizonysága szerint a készítmények hosszú idôn keresztül alkalmazva is hatásosak, a tartós adagolás mellett a nem kívánt mellékhatások, elsô sorban az infekciók gyakorisága nem mutatott szignifikáns növekedést. A keresendô és kizárandó fertôzések közül legfontosabb és kiemelendô a tuberkulosis, melynek kivédésére a Pulmonológiai Szakmai Kollégium ide vonatkozó ajánlása alkalmazandó. A biológiai kezelés megkezdését megelôzô ilyen irányú szûrések bevezetése óta egyébként a kezelés
1. ábra Bôrállapot adalimumab kezelés elôtt
2. ábra Tünetmentes bôrállapot adalimumab kezelés 8. hetében
Esetismertetés
234
A psoriasis biológiai terápiáját kizáró okok: ● Terhesség vagy szoptatás. ● Aktív infekció, illetve annak fokozott rizikója:krónikus lábszárfekély, perzisztáló vagy visszatérô légúti fertôzések, állandó hólyag katéter, látens tuberkulózis ● Lymphopenia (fvs < 4000) ● Malignus vagy premalignus betegségek, kivéve: megfelelôen kezelt hámeredetû bôrdaganat ● Demyelinizációs betegségek ● Kongesztív szívelégtelenség (NYHA III. vagy IV. fokozat) ● Relatív kontraindikációk: ❍ 200-nál több PUVA kezelés, különösen, ha a beteg késôbb ciclosporint is kapott ❍ HIV fertôzés, AIDS ❍ Hepatitis B vagy C fertôzés
1. táblázat A TNFα gátló kezelés ellenjavallatai mellett fellángoló tuberkulosis esetek száma a világban csökkenô tendenciát mutat. A tuberkulosis mellett egyéb lappangó fertôzések, gócok aktivizálódásának lehetôségével is számolni kell. A beteg nem szenvedhet akut vagy bizonyítottan fennálló krónikus infekcióban, gennykeltô baktérium okozta fertôzését legalább 6 hónappal a biológiai terápia megkezdése elôtt dokumentáltan meg kell gyógyítani. Egyéb akut fertôzések esetében, hasonlóan más immunszuppresszív kezelésekhez, azok súlyosabb lezajlása valószínû. Demielinizáló betegségek, sclerosis multiplex, sôt ilyen betegség a családi anamnézisben egyértelmû kontraindikációja a biológiai kezelésnek. Egyéb autoimmun folyamatokra kifejtett induktív hatása ismeretes, ilyen esetekre vonatkozó közlemények az irodalomban megtalálhatóak. Autoantitestek jelenléte nem ellenjavallata a biológiai terápia megkezdésének, azonban ANF, anti-DNS és/vagy anti-cardiolipin pozitivitás esetén a beteget folyamatosan ellenôrizni kell szisztémás autoimmun betegség klinikai manifesztációinak irányában. Súlyos kardiális elégtelenség (NYHA III-IV) a TNFα gátló kezelésnek ellenjavallata, enyhébb dekompenzáció a kezelés mellett romolhat, ilyen esetekben a kezelés felfüggesztendô. Leucopenia, neutropenia, pancytopenia és thrombocytopenia ritkán elôfordulhat TNFα gátlóknál, az ok-okozati összefüggés nem egyértelmû, de korábbi hematológiai rendellenesség esetén óvatosság szükséges. Tünet nélkül májenzim emelkedést 10%-ban tapasztaltak, társbetegségek és egyéb gyógyszerek miatt nehéz az ok-okozat megállapítása. Magasabb májenzimek esetén fokozott óvatosság indokolt. HIV fertôzés ugyan a kezelésnek kontrindikációját képezi, de ilyen esetekben végzett kezelésekre vonatkozó közlések is találhatóak ma már. Igen lényeges kérdés, mely a TNFα gátlók hatásmechanizmusából következik, a malignitásokkal, különösen a lymphoproliferatív betegségekkel való esetleges összefüggés. Az eddig észlelt esetek gyakorisága és jellege megegyezik a kezeletlen populációban egyébként észlelttel. A nonmelanoma bôrdaganatok illetve a hematologiai
daganatos megbetegedések számának enyhe emelkedése feltételezhetô az eddigi adatok alapján. Ezirányban a tapasztalatok még korántsem teljesek, hosszú idôn keresztül további szoros megfigyelések szükségesek. Terhesség és lactatio a kezelésnek egyértelmû ellenjavallata. Ugyanakkor embriotoxicitás vagy teratogenitás állatkísérletekben nem igazolódott. Retrospektiv analízis során az alkalmazás melletti direkt expoziciók során nem tapasztaltak szignifikáns növekedést a terhességgel kapcsolatos szövôdményekben. Ma már számos adat áll rendelkezésre a biológiai szerekkel kapcsolatosan elhúzódó, több éves kezelések kapcsán észlelt mellékhatás profilokról (11, 12, 13, 14). Az adalimumabot elôször 1997-ben alkalmazták betegek kezelésében. Azóta számos klinikai tanulmányban vizsgálták a vele folytatott kezelés, ezen belül a hosszú távú adagolás során jelentkezô esetleges mellékhatásokat. Burmeister és mtsai 6 féle indikációban végzett 36 klinikai vizsgálat, összesen 19 ezer beteg adatainak feldolgozása során észlelt mellékhatás spektrumok metaanalízisét végezték el. Az észlelt mellékhatások gyakorisága nem változott a kezelésben eltöltött addicionális évekkel, azaz a mellkhatások jelentkezésének valószínûsége elhúzódó kezelés során nem fokozódott. Rheumatoid arthritises beteganyagon vizsgálva a súlyos infekciók gyakorisága összehasonlítva ugyanezen betegpopuláció nem TNFα gátlóval kezelt csoportjaiban hasonló gyakoriságot mutatott.Az észlelt leggyakoribb súlyos infekciók pneumonia és abscessusok (Crohn betegeknél) voltak. Egyéb opportunista infekciók, tuberkulosis is csak elvétve fordultak elô. Demielinizáló betegség, lupus-like szindroma, kongesztív szívelégtelenség is csak néhány esetben fordultak elô. Malignus betegségek elôfordulása sem volt gyakoribb az átlagos populációban várhatóénál. Rheumatoid arthritisben észleltek lymphomákat nagyobb számban, de figyelembe véve a tényt, hogy ebben a populációban a betegség aktivitása esetén akár 70-szeres is lehet a hematologiai malignitások elôfordulásának a valószínûsége, ez nem meglepô. Mindezek az adatok az adalimumab kezelés biztonságosságát támasztják alá elhúzódó kezelések során is. Figyelembe véve az eddigiekben vázoltakat, a betegek körültekintô kiválasztásával és a kezelés során végzett rendszeres szûrôvizsgálatokkal a hosszú távú betegségkontroll és a lényegesen jobb életminôség nagy biztonság mellett érhetô el adalimumabbal. IRODALOM 1. Lebwohl M.: Psoriasis Lancet (2003) 361, 1197-204. 2. Kimball A. B.: National Psoriasis Foundation clinical consensus on psoriasis comorbidities and recommendations for screening. J Am Acad Dermatol, (2008) 58, 1031-42. old. 3. Lowes M. A.: Pathogenesis and therapy of psoriasis. Nature, (2007) 445, 866-73. 4. Dixon W. G., Watson K. D., Lunt M., Hyrich K. L. és mtsai: Reduction in the incidence of myocardial infarction in patients with rheumatoid arthritis who respond to anti-tumor necrosis factor alpha therapy: results from the British Society for Rheumatology Biologics RegisterArthritis and Rheumatism (2007) 56, 2905.
235
5. Wakkee M., Thio H. B., Prens E. P., Sijbrands E. J., Neumann H. A.: Unfavorable cardiovascular risk profiles in untreated and treated psoriasis patients. Atherosclerosis. (2007) Jan;190(1):19., Epub 2006 Aug 30. 6. Herron M. D., Hinckley M., Hoffman M. S., Papenfuss J., Hansen C. B., Callis K. P., Krueger G. G.: Impact of obesity and smoking on psoriasis presentation and management.Arch Dermatol. (2005) Dec; 141(12), 1527-34. 7. Driessen R. J., Boezeman J. B., van de Kerkhof P. C., de Jong E. M.: Three-year registry data on biological treatment for psoriasis: the influence of patient characteristics on treatment outcome Br J Dermatol. (2009) Mar; 160(3), 670-5. Epub 2008 Jan 28. 8. Thaci D.: Long-term data in the treatment of psoriasis Br J Dermatol. (2008) Aug; 159 Suppl 2, 18-24. Review. 9. Menter A.: Guidelines of care for the management of psoriasis and psoriatic arthritis: Section 1. Overview of psoriasis and guidelines of care for the treatment of psoriasis with biologics. J Am Acad Dermatol, (2008) 58, 826-50.
10. Sterry W., Barker J., Boehncke W. H.: Biological therapies in the systemic management os psoriasis Int. Consensus Conference. Br J Dermatol (2004)151 (suppl 69), 3-17. 11. Papoutsaki M., Chimenti M. S., Costanzo A., Talamonti M., Zangrilli A., Giunta A., Bianchi L., Chimenti S.: Adalimumab for severe psoriasis and psoriatic arthritis: an open-label study in 30 patients previously treated with other biologics. J Am Acad Dermatol. (2007) Aug; 57(2), 269-75. Epub 2007 Jun 18. 12. J. P. Callen.: Complications and adverse reactions in the use of newer biologic agents Semin Cutan Med; (2007) 26, 6-14. 13. Patel R. V., Clark L. N., Lebwohl M., Weinberg J. M.: Treatments for psoriasis and the risk of malignancy. J Am Acad Dermatol. (2009) Apr 1. [Epub ahead of print] 14. Burmester G. R. Mease P., Dijkmans B. A. C. és mtsai: Adalimumab safety and mortality rates from global clinical trials of six immune-mediated inflammatory diseases ARD Online First, published on January 15, (2009) as 10.1136/ard. 2008. 102103
Az EPIDERMOLYSIS BULLOSA ALAPÍTVÁNY 2008. évi közhasznúsági jelentése Az Alapítvány célja: ➢ az Epidermolysis Bullosa elnevezésû bôrbetegséggel kapcsolatos ismeretterjesztés, a betegség diagnosztizálása ➢ lehetôségei szerint elôsegíti a genetikai feladatokkal is foglalkozó laboratóriumi háttér kiépítését, bôvítését, fenntartását és laboratóriumi képzések ➢ szakmai utak, szakmai tanfolyamok, az alapítvány dologi beruházásainak finanszírozását. ➢ Orvosi munkával és társadalmi felvilágosító tevékenységgel – az érintettek és családtagjaik bevonásával – segíti a betegség súlyos szövôdményeinek megelôzését. Ellátja a betegek érdekeinek képviseletét és bevonásukkal illetve családtagjaik bevonásával segíti és támogatja a betegségben szenvedôket. 2008. évi eredmény
adatok e Ft-ban
Összes közhasznú tevékenység bevétele: Összes közhasznú tevékenység ráfordításai:
1 176 3 038
Az alapítványnak köztartozása nincs. Az alapítvány a kiadásokat az alapító okiratban megfogalmazott célok megvalósítására fordította. Az Alapítvány kuratóriuma
236
