Effi Briest könyvben és filmben

JURONICS KATALIN Effi Briest könyvben és filmben /témavezető: dr. Tak{cs Dóra/ Tém{m Theodor Fontane 1896-ben keletkezett Effi Briest című regényének és Hermine Huntgeburth 2009-ben ugyanezzel a címmel készült hasonló című filmjének az összehasonlít{sa. V{laszt{som azért esett erre a tém{ra, mert az irodalmi megfilmesítések még ma is erős előítéletekkel küzdenek. Munk{mban szeretném bemutatni, hogy az irodalmi megfilmesítések milyen problém{kkal {llnak szemben, milyen különbségek lehetnek az eredeti mű és annak megfilmesítése között. Mennyire maradjon hű a megfilmesítés az eredeti irodalmi alaphoz? Célom igazolni hab{r a regény és annak megfilmesítése közös alapon nyugszik, mindkettő egyedül{lló szellemi alkot{s, ön{lló műként viselkednek és annak is kell tekinteni őket. Megfilmesítés: Előad{somat az irodalmi megfilmesítés fogalm{nak tiszt{z{s{val kezdem. A filmadapt{ció vagy irodalmi megfilmesítés, mindig egy irodalmi mű {tdolgoz{s{t, {tform{l{s{t, {thelyezését jelenti a film médium{ba. A megfilmesítésnek teh{t alapj{ul szolg{l az irodalmi mű cselekménye, szereplői és dialógusa, amik a megfilmesítés ut{n egy új közegbe {gyazódnak. (Duden Deutsches Universal Wörterbuch (1989): 79) A két műfaj, az irodalmi mű és a film jól tudnak együttműködni, de ugyanakkor kapcsolatukat ellentmond{sok is jellemzik. Sok esetben az irodalmi terület h{ttérbe szorul, és m{s művészeti form{k, ez esetben a film kapja a főszerepet. Ez

15

felveti rögtön az első kérdést, mikor lesz egy megfilmesítés sikeresebb, mint a könyv, mennyire kell egy filmnek hűnek lennie az eredeti irodalmi műhöz. Az alkotói szabads{gnak köszönhetően a megfilmesítés sor{n különböző értelmezések és nézőpontok kerülnek egym{ssal szembe, mint péld{ul az író és a filmrendező nézőpontjai. (http://www.nagyvilagfolyoirat.hu/2006-8-ok.pdf) Így az adapt{ció sor{n különbségek jönnek létre, a film ak{r egy egészen m{s ir{nyt is vehet a történet szempontj{ból. Egy film nem minden esetben tudja megmutatni a sorok között rejlő mondanivalót. A rendező ezért filmes eszközöket hív segítségül, hogy az írott szó hi{ny{ból adódó ürességeket pótolja. A zene, a hangok, a mesélő, a képek és a dialógus is mind segítséget nyújtanak abban, hogy a film mondanivalója, hangulata eljusson a nézőkig. Ezt erősíti tov{bb a színészek külső megjelenése, mimik{ja, hangja a filmben. A filmes eszközök befoly{soló szerepet töltenek be abban is, hogy a film ak{r egy teljesen m{s atmoszfér{t, hangulatot és jelentést osszon meg a nézőkkel, mint az irodalmi megfelelője. A filmzene kommunik{ciós eszközként jelenik meg, kapcsolatot létesítve a filmv{szon és a nézők között. A nézők nincsenek tudat{ban annak, hogy a film ez {ltal manipul{lja, befoly{solja őket. (http://www.nagyvilag-folyoirat.hu/2006-8-ok.pdf) Így ak{r az is megtörténhet, hogy a könyv és a film egészen m{s képet fest a főszereplőről. Az alkotói szabads{g mellett szól, hogy az emberek, teh{t a filmrendező és a nézők is m{s nézőpontból értelmeznek egy regényt. M{s tekintetben, a történetnek a megfilmesítés ut{n ak{r egészen m{s, modernebb mondanivalója is lehet. Így elmondható, hogy egy ismert irodalmi mű megfilmesítése közkedveltebbé, sikeresebbé v{lhat, mint annak előzménye. A két mű összehasonlít{s{n{l figyelembe kell venni, hogy a film egy tov{bb,- illetve

16

{tdolgoz{sa egy irodalmi műnek, ami azonban független művészeti alkot{sként viselkedik. Karakter{br{zol{s: A folytat{sban Theodor Fontane regényét Hermine Huntgeburth filmjével hasonlítom össze, különös hangsúlyt fektetve a főszereplő eltérő {br{zol{s{ra. Theodor Fontane (1819. dec. 30.- 1898. szept. 20.) német író és költő, a 19. sz{zadi német realizmus (1850-1895) legjelentősebb alakja. Javarészt regényeket írt, melyek közül több is vil{gszerte elismertté v{lt, mint péld{ul fő műve az Effi Briest. A német író Effi Briest teljes élettörténetét mutatja be. A szülői akaratból, kisl{nyfővel férjhez adott hősnőt, boldogtalan h{zass{ga h{zass{gtörésbe sodorja Crampas őrnaggyal. Így p{rbajra kerül sor, melynek sor{n Effi férje, Instetten megöli Crampast. Az akkori porosz t{rsadalom és csal{dja is elfordul Effi-től. B{r Effi megbocs{jt férjének, hogy h{zass{gukban mindig mag{nyos volt, Effi Briest a mű végén megbetegszik és b{nat{ba belehal. Hermine Hungeburth filmjének cselekménye egyezik a regényével, a középpontban szintén Effi Briest {ll, {m a főszereplőről eltérő képet fest, és a végkifejletben is m{s sorsot sz{nt neki. A történet Effi otthon{ban, Hohen-Cremmenben kezdődik. Ez a hely a könyvben és a filmben is egy fant{ziavil{got, a nyugalmat, Effi naivit{s{t és gyerekkor{t szimboliz{lja. Effit szülei, egy 38 éves konzervatív hivatalnokhoz, Geert von Instettenhez adj{k férjhez. Az esküvő ut{n Effi és férje Kessinbe költözött, ahol Instetten hivatala működött. Ez a v{ros a mag{nyt, az {llandó egyedüllétet jelentette Effinek, mert munk{ja miatt férje mindig t{vol volt. Effi nem tal{lt egy női t{rsat sem, akivel beszélgetni tudott

17

volna. Mindig félelmet érzett, amikor férje elutazott, azonban a férfi csak munk{j{val törődött: Édes Effim, hiszen nem kíméletlenségből vagy szeszélyből hagylak magadra, hanem mert így kell lenni. Nem azt teszem, amit akarok, szolg{latban {llok, nem mondhatom a hercegnek, de hercegnének sem: fenség nem jöhetek, a feleségem olyan egyedül van, a feleségem fél. Ha ezt mondan{m, bizony eléggé nevetséges megvil{gít{sba kerülnék, én bizonyosan< még te is. (Fontane (1992): 97) A regény Effit egy befoly{solható nőként {br{zolja, míg a filmben magabiztosnak, hat{rozottnak l{tjuk, aki tettei ellenére is b{tran szembe sz{ll az akkori t{rsadalommal. Effi kapcsolata Crampas őrnaggyal nem a szerelmen, hanem a szexualit{son alapszik. Effi h{zass{g{ban sohasem tal{lkozott olyan szexualit{ssal fűtött érzelmekkel, mint Crampas-szal folytatott viszonya sor{n. Effi így prób{lt kitörni h{zass{ga mag{ny{ból, de a könyv szerint Crampas-szal való kapcsolat{ban is csak sodródott az {rral, az őrnagy volt a vezető fél viszonyukban. A filmben viszont egyenlő partnerekként l{thatjuk őket. Ebben az értelemben Crampas jelentette Effinek a boldogs{got, h{zass{ga Instetten-nel pedig a boldogtalans{got. A könyvvel ellentétben, b{r Effi félt, hogy viszonya napvil{gra kerül, de akarta és tervezte a titkos tal{lk{kat Crampas-szal. Ez a kapcsolat a szabads{g lehetőségét jelentette a h{zass{g{ban Effinek. Idézve Hermine Huntgeburth filmjéből: Ez szerelem?- kérdezte Effi. –Nem, az a szabads{g!- felelte Crampas. A filmben Effi Briest a naivit{stól független, erős asszonyként jelenik meg. Amikor Instetten félreérthető helyzetben l{tta feleségét az őrnaggyal, Effi b{r hazudott

18

férjének, de minden zavar nélkül, hat{rozott v{laszt adott a férfinak, kibújva ezzel szorult helyzetéből. Egy színdarab prób{ja közben Crampas mindenki előtt nyilv{nosan bókolt Effinek, ezzel kellemetlen helyzetbe hozva őt. Effi azonban leplezni tudta valós érzelmeit. Ezekben a helyzetekben is egy hat{rozott öntudatos Effi Briest tükröződik vissza. Miut{n h{zass{gtörése az őrnaggyal nyilv{noss{gra került, Instetten p{rbajban megölte Crampast. A nő bűnösnek érezte mag{t, hogy miatta és a t{rsadalom felfog{sa miatt, egy embernek meg kellett halnia. Ezek ut{n a csal{dja és a t{rsadalom is elfordult Effitől, kitaszította őt. Csak Roswitha, a szolg{lól{ny volt az egyedüli, aki mellette maradt, Effinek l{ny{val is megszakadt a kapcsolata. Egyetlen egy ponton szembesül a néző a filmben Effi gyengeségével. Effi és a l{nya, Annie v{rosban megpillantott{k egym{st, de Effinek in{ba sz{llt a b{tors{ga, elfordult, nem ment oda l{ny{hoz, hanem elmenekült. Effi Annie-vel való kapcsolat{ban saj{t kudarc{t, tönkrement h{zass{g{t l{tta. Anya és l{nya elidegenedtek egym{stól, Annie m{r nem tekintette őt édesanyj{nak. Később is csak kötelességből l{togatta meg az édesanyj{t: Megl{togatsz-e többször is?- Ó, persze, ha szabad. – Akkor elmehetünk sét{lni a Prinz Albrecht kertbe. – Ó, persze, ha szabad. – Vagy elmegyünk a Schillinghez fagylaltozni *<+ – Ó, persze, ha szabad. És ennél a harmadik „ha szabadn{l” betelt a mérték, Effi felugrott, h{borod{s féle volt a tekintetében, amikor a gyerekére szikr{zott. – Azt hiszem, legfőbb ideje indulnod, Annie. (Fontane (1992):350)

19

Effi tettének következményeivel, a megal{zotts{ggal, a rossz lelkiismerettel nem tudott megküzdeni. B{r megbocs{jtott férjének, hogy mindig egyedül hagyta Kessinben, és hogy l{ny{t elnevelte tőle, Effi az egyre rosszabbodó egészségi {llapota és a bűntudat miatt lassan meghalt. Effi Briest-et Hohen-Cremmenben helyezzék végső nyugalomba: Egy hónap múlt el, vége felé j{rt a szeptember. Az idő szép volt, de a parkban a lomb itt-ott m{r s{rg{llott és pirosodott, és mióta a napéjegyenlőség h{rom viharos napot hozott mag{val, szanaszét hevertek a földön a falevelek. A rondell{n egy kis v{ltoz{s történt, a napóra eltűnt, és a helyén tegnap óta egy fehér m{rv{nylap {ll, rajta semmi m{s, csak ez: „Effi Briest” és alatta egy kereszt. Ez volt Effi utolsó kérése: „A régi nevemet szeretném a sírkövemre; nem hoztam becsületet a m{sikra.” Ezt meg is ígérték neki. (Fontane (1992): 376) A könyv és a film vége: A regény és a film vége két eltérő, egym{ssal szemben {lló t{rsadalom norm{j{t szimboliz{lja. Fontane a regény befejezésével a 19. sz{zadi porosz t{rsadalom konvenciój{t festi le. Effi Briest-nek nem volt m{s lehetősége, h{zass{gtörését az akkori t{rsadalom csak ezen módon tudta büntetni. Effi azonban férjét hib{ztatta, hogy h{zass{guk tönkre ment. Ám a regény végén, mielőtt meghalt, megbocs{jtott neki. Effi Briest megbékélt sors{val, megértette, hogy férje nem cselekedhetett m{sképp. Azonban Effi anyja még ekkor is l{ny{t tartotta hib{snak a történtekért, így kibújva saj{t felelőssége alól, mivel ő és férje kényszerítette a l{nyukat a h{zass{gba:

20

Ha valamit elmondhatok, hogy könnyítsek a lelkemen, az nem izgat föl, ink{bb lecsillapít. És h{t azt akartam mondani: úgy halok meg, hogy kibékültem Istennel és az emberekkel, vele is kibékültem. –Teh{t oly sok keserűséggel gondolt{l r{ eddig? Voltaképpen, bocs{ss meg, édes Effim, hogy még ilyesmit mondok, de hiszen végül is csak magadat okolhatod a szenvedéstekért. Effi bólintott. –Igen mama, csak magamat. Szomorú, hogy így van. (Fontane (1992): 375) Azonban Hermine Huntgeburth rendezőnő újraértelmezte a Fontane klasszikust, a történetet a mai modern vil{g nézetei szerint form{lta {t. Míg Theodor Fontane regénye a főhős hal{l{val végződik, addig a filmrendezőnő m{s sorsot sz{nt Effi Briest-nek: a filmben Effi nem hal meg, hanem egyedül{lló, dolgozó nőként új életet kezd. A forgatókönyv tudatosan úgy készült el, hogy az érdekes legyen a mai publikum sz{m{ra. T{rsadalmunkban a h{zass{gtörés gyakorta megtörténik, mégha erkölcsileg ma is elítélendő. De az embernek ma m{r nem kell sz{molnia olyan következményekkel, amikkel Effi Briest-nek szembesülnie kellett. A mai közönség sz{m{ra ez a film nem lett volna eladható a régi történettel, az emberek többségét nem érdekelte volna. Ezzel ellentétben Huntgeburth Huntgeburth női olvasat{val az ember eggyé tud v{lni, mert mi is ezek az {ltal{nosan elfogadott norm{k szerint élünk. Így a filmnek egy erős, modern Effi Briestet kell {br{zolnia, akivel a nézők, főleg a női nézők azonosulni tudnak. Hab{r Crampas hal{la, és a bűntudat gyötörte Effit, megtanult ezekkel az érzésekkel tov{bbélni. Új életet kezdett t{vol a csal{dj{tól. A filmben Effi Briest egyedül{lló nőként élt egy kispolg{ri lak{sban, munk{t v{llalt, és saj{t erejéből a maga

21

l{b{ra {llt. Később a szülők megbocs{jtottak gyermeküknek. Hab{r nem értettek egyet l{nyuk tettével, de szerették őt. Egy beszélgetés sor{n egy berlini k{véh{zban, kérték Effit, hogy térjen haza otthonukba. Effi a k{vézóban egyszerűen r{gyújtott mindenki előtt egy cigarett{ra, és v{laszolt szüleinek. Úgy gondolta, még ha idővel a t{rsadalom szemet is hunyna tette fölött, ő ezt akkor sem tudja elfogadni, és nem is akarja, hogy így legyen. Effi fel{llt az asztaltól, és otthagyta meghökkent szüleit: Gyere haza Effi! Ha akar, a t{rsadalom szemet huny a dolog fölött!- Meglehet, hogy a t{rsadalom képes szemet hunyni, de én nem tudok papa! (Idézet a filmből) Hermine Huntgeburth ezzel a karakter{br{zol{ssal érzékelteti, hogyan v{ltoztak meg női szerepek az idők folyam{n. Idővel a nők egyre nagyobb, erősebb szerephez jutatt{k magukat, szavazati jogot szereztek, tanulhattak, és munk{t is v{llaltak. Dönthetnek saj{t sorsukról. A rendezőnő ezt a modern, erős női képet akarta erősíteni, azzal hogy Effi Briest-et egy nyilv{nos k{véh{zban cigarett{zva mutatja. Abban a korban, amikor a regény j{tszódik, a doh{nyz{s férfi időtöltésnek sz{mított. Ebből kifolyólag elfogadhatatlan és felh{borító volt, hogy egy nő cigarett{ra gyújtson. A női alakok {br{zol{sa a vil{girodalomban mindig is kitüntetett pozíciót foglalt el. A rendezőnő hasonló női alakot festett le filmjében, mint m{r azt tették sokan m{sok. Ibsen Nór{ja, Tolsztoj Anna Karenina-ja, és Flaubert Bovaryné-je is hasonló történetet mesél el, ahol szintén egy nő {ll a középpontban, és sorsuk mind tragikusan végződött. Ezek a női alakok és Effi Briest is a női hűtlenséget szimboliz{lj{k. A 21. sz{zad elv{r{sa megkövetelte, hogy a rendezőnő a

22

főszereplőt egy modern nőként {br{zolja, ami alapj{n Effi Briest nem hal meg, hanem új életet kezd. Összegzésként elmondható, hogy a t{rsadalom gondolkod{s{nak v{ltoz{sa, az alkotói szabads{g és a mű megteremtőjének személye is közrej{tszik abban, hogy egy filmadapt{ció egyedül{lló művészeti alkot{sként, saj{t jellegzetességekkel bírjon, ami független az irodalmi előzményétől. Irodalom: FONTANE, Theodor (1999): Effi Briest. Der Roman. Stuttgart: Philipp Reclam. HUNTGEBURTH, Hermine (2009): Effi Briest. Der Film. FONTANE, Theodor (1992): Effi Briest. Budapest: Európa Könyvkiadó BOHNENKAMP, Anne (Hrsg.) (2005): Interpretationen, Literaturverfilmungen. Stuttgart: Reclam. BRAUN, Michael / KAMP, Werner (2006): Kontext Film. Erich Schmidt Verlag. CORBINEAU- HOFFMANN, Angelika (2000): Einführung in die Komparatistik. Berlin: Schmidt Verlag. Duden Deutsche Universalwörterbuch A-Z (1989): Mannheim: Dudenverlag. HICKETHIER, Knut (1996): Film és televízió-elemzés. [Film- und Fernsehanalyse]. Budapest: Krónika Nova Kiadó. PAECH, Anne / PAECH, Joachim (2000): Menschen im Kino. Film und Literatur erzählen. Stuttgart: Metzler. ZIMA, Peter V. (1992): Komparatistik. Tübingen: A. Francke Verlag.

23

Internetforrások: URL: http://www.nagyvilag-folyoirat.hu/2006-8-ok.pdf (12.10.2010) URL: http://www.phil-fak.uniduesseldorf.de/germ5/seminare/2000ws/rupp/literaturverfilm ung/ha-literaturverfilmung.pdf (18.10.2010) URL:http://www.deutsch-online.net/effi-briest-verfilmungund-literatur/ (28.10.2010) URL:http://www.moviemaze.de/filme/1938/effi.html (28.10.2010) URL:http://www.deutsch-online.net/effi-briest-verfilmungund-literatur/ (28.10.2010) URL:http://www.critic.de/film/effi-briest-1503/ (01.11.2010) URL:http://www.munichx.de/sehen/effi_briest.php (01.11.2010) URL:http://pannonscript.byethost11.com/index.php/forgatoko enyviras/jeloelesek-a-forgatokoenyvben (05.02.2011) URL:http://www.tagesspiegel.de/kultur/kino/berlinale/zehnminuten-mit-effi-briest/1442698.html (28.03.2011) URL:http://www.film-zeit.de/Film/20622/EFFI-BRIEST/Kritik/ (28.03.2011) URL:http://www.tagesspiegel.de/politik/geschichte/die-echteeffi-elisabeth-von-plotho/1438258.html (04.04.2011) URL:http://www.tagesspiegel.de/zeitung/literaturverfilmung/ 1442986.html (04.04.2011) URL:http://www.effis-zerben.de/geschichte_elisabeth.html (10.04.2011) URL:http://www.youtube.com/watch?v=e-WIfYtAbQo (10.04.2011) URL:http://www.youtube.com/watch?v=8ujrincA2Xk&feature =related (05.04.2011)

24