Edward de Bono GONDOLKOZZ!...mielőtt túl késő

Edward de Bono

GONDOLKOZZ! ...mielőtt túl késő

Tartalom

A Szerző mentegetőzése

7

Bevezetés

9

Kreativitás

23

A laterális gondolkodás formai eszközei

43

Az ítélet nem tudatos tervezés

63

Tudás és információ

69

A nyelv

87

A demokrácia

93

Az egyetemek

99

Az iskolák

109

A média

117

Észlelés

121

Kritikus gondolkodás és kritika

137

Vezetés és gondolkodás

143

Konfliktusok és ellentétes vélemények

151

A gondolkodás gyengeségének húsz legfontosabb oka

155

Mit tehet a Szerző?

167

Mit tehet az Olvasó?

171

Mit tehet a társadalom?

175

Értékek

189

A gondolkodás joga

193

Epilógus

195

A Szerző mentegetőzése

A

könyvben szereplő neveken kívül még sok ember nevét kellett volna megemlítenem. Olyanokét, akik adatokat vagy a meglátásaikat közölték velem, olyanokét, akik valamit tettek és e lapokon köszönettel kellene elismernem a segítségüket. Sajnos azonban nem vezetek részletes feljegyzéseket minden találkozómról és beszélgetésemről. Ezért itt és most elnézést kérek mindenkitől, aki úgy érzi, hogy a nevét ki kellett volna írnom ebben a könyvben, és egyúttal megkérem őket, írjanak nekem, jelezzék, melyik a szövegnek az a szakasza, aminek a létrejöttében részük van, és pontosan mivel járultak hozzá az ott leírtakhoz - ígérem, a következő kiadásokban feltüntetem a nevüket! Másokat is arra kérek, hogy írjanak nekem: ha a köznapi életből, az üzlet világából gyakorlati tapasztalatuk van a módszereimet illetően, illetve ha az oktatási módszerekkel kapcsolatosan van ilyen élményük, kérem, írják meg nekem részletesen, és ha a megfigyelésük alkalmas rá, beleillesztem a következő kiadásba! Ha tehát e kiadásból bárkinek kihagytam a nevét, akit közreműködéséért megilletne a köszönet, nem szándékosan tettem, és elnézést kérek érte. Eltökélt szándékom teljes mértékben elismeréssel említeni mindenkit, aki munkámban segít.

7

Bevezetés

Miért kell ez a könyv?

E z nem valami kellemes könyv, és nem is akar kellemes könyv lenni. Önelégültségünk oktalanságát nem lehet kellemeskedéssel elleplezni. Mert az nyilvánvaló tény, hogy teljes mértékben elégedettek vagyunk gondolkodásunk mai minőségével. Azt hisszük, ahogy ma az ember gondolkodik, az egyszerűen nagyszerű, sőt csodálatos - és kész. Önhittségünknek számos oka van, amiket e könyv megpróbál majd sorra bemutatni. Pedig olybá tűnik, mintha magát a gondolkodást a matematika területén kívül a nagy görög filozófusok óta semmivel sem fejlesztettük volna. Nem hiszem, hogy lenne okunk olyan elégedettnek lenni, mint amilyenek vagyunk. Ez a könyv arról szól, hogy a gondolkodásunk, ami a mindennapi életben látható gyakorlati hatását illeti, igen gyenge: nagyon elerőtlenedett. A könyv javaslatokkal áll elő, mit lehetne ez ellen tenni. Ez tehát nagyon is optimista könyv - annak ellenére, hogy maga a tény, miszerint szükségünk van egy ilyen könyvre, önmagában elég nagy negatívum. Máltáról származom - szigetem hivatalosan a világ legrégibb civilizációja. És a világ legrégebbi ember alkotta építménye - egy tekintélyes kőkori szentély - Gozo szigetén található (Gozo Málta testvérszigete). Egyszóval, akár származásomból eredően is, talán küldetésként foghatom fel a könyvemben kitűzött feladatot: hogy a világot a magam gondolataival is megpróbáljam felébreszteni a túlzott megelégedettség jóérzését hozó álmából, amit a gondolkodásunk színvonaláról álmodik.

9

A gondolkodás színe - nem zöld, hanem szürke Nagyon divatos lett manapság az úgynevezett „zöld gondolkodás" én is teljes mértékben támogatom, hiszen a klímaváltozás legitim társadalmi téma; ha ez ügyben egy politikus kifejezheti aggodalmát, azzal biztos szavazatokat szerezhet. Ez remek. De a klímaváltozásnál van nagyobb és sürgetőbb veszély: a gyakorlati értelemben is hatékony gondolkodás gyönge színvonala, ami még sürgősebb odafigyelést igényelne, hiszen minden problémánk megoldásához a hatékony gondolkodásra volna a legnagyobb szükségünk! A zöld szlogeneknél tehát előbb lenne létjogosultsága az il yen felszólításnak: „Gondolkozz szürkén!" A szürke szín az agy kéregállományára utal, ahol a tudati folyamatok zajlanak. A hatékony gondolkodás színvonalának javítása teljes bizonyossággal közelebb vinne az ilyen típusú agymunkát igénylő problémák megoldásához. Ha jól gondolkodunk, könnyebb megoldani a gondjainkat - és nemcsak a környezetvédelmi problémákat, hanem más kérdéseket is. Vegyük például az izraeli-palesztin problémát, amiben az érintettek - talán kimondhatjuk - a világ legintelligensebb emberei, és mégis: több mint hat évtizede képtelenek megoldani a vitájukat, bár nagyon jól tudják, hogy egyszer úgyis meg kell oldaniuk. Amit ott tapasztalunk, a legkevésbé sem megfelelő gondolkodás. Semmi nem lényegesebb, semmi nem fontosabb az embernek, mint a gondolkodás. No és az értékek? - kérdezhetné erre bárki. Nos, a gondolkodás célja éppen ez: lehetővé akarja tenni, hogy értékeinket közvetítsük és együtt élvezhessük. Gondolkodás nélkül az értekek igen veszélyesek - emiatt sok háború, pogrom, üldöztetés, számolatlan borzalom történt már a világban. Az értékek nélküli gondolkodás pedig egyenesen nonszensz, hiszen értékek nélkül hiányzik a gondolkodás célja. Mégis, az az elképesztő helyzet, hogy szinte semennyi figyelmet nem fordítunk a gondolkodás gyakorlati aspektusaira, szellemi működésünknek azokra az irányaira, amelyek pedig nélkülözhetetlenek lennének a napi társadalmi, gazdasági és a magánéleti problémák megoldásához.

10

Érzelem kontra gondolkodás És mi van az érzelmekkel? - vethetné fel egy másik kérdező. - Mi van az emberi viselkedéssel? A homo sapiens természetével? A hiedelem máig erősen hat, miszerint létezik egyrészt a gondolkodás mint akadémikus és absztrakt szellemi folyamat, másrészt pedig léteznek az érzelmek és az attitűdök mint cselekvéseink motivációi. Tetteink oktalansága tehát egyenest a mindennapoktól távol álló elvont gondolkodás hagyományából ered, aminek nagyon kevés gyakorlati hatása van, ha konfliktushelyzet áll elő. Vegyük például a következő esetet; egy dél-afrikai platinabányában hét törzs (khosza, zulu, szutu stb.) tagjai dolgoznak együtt bányamunkásként, s a törzsek közt évszázados hagyományként élő ellenségeskedés havonta átlagosan 210 verekedést idézett elő, mígnem két vállalkozó szellemű hölgy, Susan Mackie és Donalda Dawson megtanították a bányászoknak az egyik általam kidolgozott gondolkodási metódust: a perceptuális, azaz észleleti gondolkodás módszerét. Ennek alapján arra biztatták őket - ezeket az analfabéta férfiakat, akik életükben egyetlen napot sem töltöttek a hagyományos gondolkodást tanító iskolákban -, hogy próbáljanak belegondolni, mit érezhet, mit gondolhat a másik ember. Ennek eredményeképpen a havi verekedésátlag 210-ről leapadt 4-re. De hogy vezethetett a jobb színvonalú gondolkodás egyenesen e nagy békességhez? Miért csökkent ilyen hihetetlenül a verekedések száma? Azért, mert az újfajta gondolkodás nem a logikára, hanem az érzékenységre épít. A logika sosem fogja megváltoztatni az érzelmeket és a viselkedést: ha logikus érvekkel akarunk embereket rábírni arra, hogy változtassák meg az érzelmeiket, az gyakorlatilag hatástalan - ezt már mindannyian megtapasztalhattuk egy-két esetben. Az érzelmeket az észlelés, érzékelés, a felfogás - azaz a percepció vezérli, és az érzelmek vezérlik a magatartást. Ha a percepció változik, az átformálja az érzelmeket, ennélfogva a tetteket is. Ha átalakul a felfogásunk, nincs más út: ezt követve megváltoznak az érzelmeink és a magatartásunk is.

11

A gondolkodó szoftver Világszerte sokan foglalkoznak számítógépes szoftverek írásával. Nyilvánvaló, hogy a számítógép nem működhet szoftver nélkül. Az is nyilvánvaló, hogy új és hatékonyabb szoftverekkel a számítógép sokkal hatékonyabban működik. De vajon mennyien írnak szoftvert az emberi agyra? Jelenleg az arizonai da Vinci Egyetem Műszaki Fejlesztési Tanszékének professzora vagyok, szakterületem a gondolkodás. Négy másik egyetemen is professzorként oktatom a gondolkodást. (Legnagyobb sajnálatomra még mindig nagyon kevés egyetemnek van önálló gondolkodás tanszéke.) A gondolkodás iránti érdeklődésem vezetett arra, hogy gyakorlati eszközöket, módszereket dolgozzak ki az életben hatékonyan működtethető gondolkodás fejlesztésére. Ezeket a módszereket négyéves óvodások és a világ legnagyobb cégeinek vezetői egyaránt tanulják. Az eszközöknek egyszerűnek, gyakorlatiasnak és hathatósnak kell lenniük. Olyasmit próbálok adni, ami nem a filozófia és a pszichológia hatásköre: új, parktikusan használható szoftvert az emberi gondolkodásra.

Az elme működése Ma már, hogy jóval többet tudunk az agy működéséről, végre olyan koncepcióra alapozhatjuk a gyakorlati gondolkodás módszertanát, ahogyan az emberi elme valóban működik. Orvosi diplomát szereztem (végeztem pszichológiát is). 48 évig orvosi területen dolgoztam. A klinikai tevékenység mellett kutatásokat is végeztem. Tanítottam Oxford, London, Cambridge egyetemein és a Harvardon. Az orvostudomány területén különböző szervrendszerek, a légzőrendszer, a kiválasztás, a szív- és érrendszer, a belső elválasztású mirigyek stb. kölcsönhatásával foglalkoztam, s ennek során volt alkalmam alapos tapasztalatot szerezni arról, hogy ha megértjük, melyik szerv vagy szervrendszer hogyan működik, akk or me g t u dj u k ha tá r ozn i a me gfe l el ő ke ze l és ét - a mi má s te r üle -

12

tekre alkalmazhatóan lefordítva annyit tesz: ha ismerjük a rendszert, megtervezhetjük a megfelelő cselekvést. Orvosi munkámból megtanultam az önszerveződő rendszerek bizonyos alapelveit. Ezeket alkalmaztam az agy neurális hálózatának működési elvére, hogy megértsem az elme működését. 1969-ben írtam egy könyvet Az elme működése (The Mechanism of Mind) címmel. Ezt a könyvet elolvasta Murray Gell-Mann professzor, az egyik legjobb fizikus a világon, aki a kvarkok felfedezéséért Nobel-díjat kapott. Ő alapította a Santa Fé Intézetet, ami főként komplex rendszerekkel foglalkozik. Tetszett neki a munkám, olyannyira, hogy egy csapat számítógépes szakembernek feladatul adta, végezzenek szimulációs kísérleteket azzal kapcsolatban, amit leírtam. A számítógépes szakemberek megerősítették, hogy az a rendszer, amit az agyműködésre javasoltam, pontosan úgy működött, ahogy előre jeleztem. Ugyanezt megerősítette a világ más részein dolgozó két másik számítógépes csapat is. Murray Gell-Mann professzor a mai napig munkáim nagyra becsült támogatója. Érdekes, hogy amikor matematikusok és fizikusok előtt beszélek, tökéletesen megértik és egyet is értenek azzal, amit mondok. Megértik az olyan önszerveződő rendszerek működését, mint az emberi elme. Mindez viszont nagyon messze áll a hagyományos értelemben vett filozófiától. Az elme működésének megértése az a talaj, amiről kiindulva kidolgoztam a laterális gondolkodás eszközeit. A könyv további fejezeteiben bővebben bemutatom az elme működését. Bemutatom azt is, hogy mi módon eredhet a kreativitás és a humor az emberi agy aszimmetrikus elrendezéséből. A laterális gondolkodás tulajdonképpen asszociatív: fogalomtársításokkal, asszociációkkal dolgozik. Ε kifejezésben tehát az agy információfeldolgozó rendszerének működési elvével hozom kapcsolatba a gondolkodás módját - vagyis az emberi elme szoftverét. Ez nagyon erősen különbözik attól, ahogy a régi gondolkodók az agyműködés ismerete nélkül megteremtették a maguk fogalmait és feltételezéseit. Ez az első alapvető különbség a hagyományos értelemben vett gondolkodás és az „új gondolkodás", a gyakorlati gondolkodás új módszerei között.

13

Annyira csodás, ahogy gondolkozunk! Vajon teljes mértékben rosszul gondolkodnánk? Ó, nem! Csodálatos gondolkodásunk van; hogyan is mondhatna olyant bárki, hogy nem megfelelő? Csak néhány sikert hadd említsek, amit gondolkodásunkkal eddig elértünk: ·

· · · · · · · ·

· ·

·

Embert juttattunk a Holdra, és valós időben nézhettük, ahogy ott sétált. (Így néztem a tévémen jó barátomat, Buzz Aldrint is, aki másodikként lépett a Hold felszínére.) A hangsebességnél gyorsabban szárnyaló repülőgépeink vannak. Mobiltelefonon a világon bárkit felhívhatunk bárhonnan, például amerikai barátainkat Ausztráliából. Mindenféle okos számítógépeink vannak, a legegyszerűbb-től a legbonyolultabbig. Feltaláltuk az internetet, ami világszerte emberek milliói közt teremt kapcsolatot. Nukleáris energiát állítunk elő. A globális televíziózás képeket és eseményeket közvetít a világ egyik részéből a másikba. Már szívátültetést is tudunk végezni. Régen a tüdőgyulladás halálos kór volt - manapság már enyhe lefolyású betegségnek számít, ami antibiotikumokkal jól gyógyítható. A tuberkulózis alig egy évszázada még vezető halálok volt manapság a fejlett országokban gyakorlatilag megszűnt. Megváltoztathatjuk növények, állatok és emberek génjeit. Képesek vagyunk állatokat (és hamarosan embereket is) klónozni. Egy apró mikrochipen hatalmas mennyiségű adatot tárolhatunk.

Ez csak néhány példa a csodás eredmények közül. Mindezek a kiváló gondolkodás eredményei.

14

A különbség Egy tudós vasdarabot tart a kezében. A vas tulajdonságai ismertek, állandók, de ő valami mást is tesz hozzá - az eredmény: a technológia. Valakit lehülyéz valaki más. A lehülyézett megsértődik, s nyomban megindul benne egy változás: már nem ugyanaz az ember, akit lehülyéztek. Az emberi viszonyokban interaktív visszacsatolások vannak. Az emberi viszonyokban nagyon fontos az észlelés, a percepció. Sokkal fontosabb, mint a logika - mi pedig alig vesszük tudomásul a szerepét a gondolkodásunkban. Ezért a tudományos-technikai téren oly kiváló gondolkodásunk sajnos nem terjed át az élet más, mindennapi területeire - ennek sajnálatos következménye az indokolatlan megelégedettség.

Kiváló - de nem elégséges Nagyon meg vagyunk elégedve gondolkodásunk kiválóságával, mert nagy eredményeket értünk el a tudományban, technológiában és mérnöki tervezésben (űrtechnológia, mobiltelefonok, gyógyszerek stb.). Ám egy másik emberi területen egyáltalán nem értünk el fejlődést. A konfliktusokat még mindig „józan ésszel" próbáljuk megoldani, ahelyett, hogy előbbre mutató megoldásokat találnánk ki. Van egy szakács, aki remek omlettet tud készíteni. A világ legjobb omlettjét - kétségkívül nincs jobb omlett ennél. De ez a szakács semmi mást nem tud főzni, csak ezt az omlettet. Íme, a kiváló, ami nem elégséges. Ha az autó bal hátsó kereke kiválóan működik - nem hibásodik meg, nem romlik el semmilyen terepen -, az önmagában remek, csakhogy önmagában ez a kerék nem elég ahhoz, hogy az autó guruljon. Ha azt hisszük, hogy az autóhoz csak egy kerék kell, akkor valami baj van a gondolkodásunkkal - akkor nemcsak az autónak, hanem nekünk sincs ki a négy kerekünk... Nekünk is szükségünk van mind a négy kerékre. A bal hátsó kerék kiváló - de nem elégséges.

15

A művelt ember tökéletesen beszéli az anyanyelvét, például az amerikai művelt ember az amerikai angol nyelvet. De ha történetesen Franciaországban jár, hamar rájöhet: bár remek dolog, hogy tökéletesen beszéli a maga angolját, ez bizony idegen terepen korántsem elégséges. Meggyőződésem, hogy jelenlegi gondolkodási módszereink bizonyos területeken alkalmazva kiválóak, más területeken azonban alkalmatlanok (sőt haszontalanok). Ha egy angolul beszélő ember Franciaországban elkezd angolul hangosabban és erőteljesebben beszélni a helyiekhez, attól még nem értik meg jobban. A hagyományos gondolkodást sem teszi alkalmasabb eszközzé a problémáink megoldására az, hogy ennyire ragaszkodunk hozzá. Ha az ember bemegy egy étterembe vacsorázni és történetesen nem omlettet akar enni, az a tény, hogy a séf kitűnő omlettet tud készíteni, önmagában ugyan lehet örvendetes, de a vendég éppeni vacsorarendelése szempontjából tökéletesen irreleváns. A bevett gondolkodási módszerek nagyszerűek, de nem elégségesek. Gondolkodási kultúránk, módszereink és szokásaink kitűnőek, ahogy önmagában a bal hátsó kerék is lehet kitűnő - csak épp ettől még nem lesz elégséges. Ki kell egészítenünk az eddigi gondolkodási módokat a kreatív gondolkodással, az alkotó gondolkodással és az észleleti gondolkodással. Sajnálom, hogy a hagyományos gondolkodási módok már-már arra ösztönöznek, hogy mielőtt változtatást javasolnánk, támadjuk meg őket és bizonyítsuk be, hogy rosszak. Ez pusztán abból adódik, hogy ha már egyszer valamiről elismerjük, hogy kiváló, utána sokkal nehezebb változtatást javasolnunk azon az alapon, hogy bár a dolog nagyszerű, de mégsem elégséges. Pedig ez a helyes út.

Az új gondolkodásmód Ε könyvben az „új gondolkodásmód" kifejezést használom az újonnan kifejlesztett gyakorlati gondolkodási módszerekre; az elnevezés itt közvetlenül az általam kifejlesztett újfajta metódusokra utal.

16

Sok olvasó ismerheti a laterális gondolkodás területén publikált munkáimat, és így azt feltételezi, hogy e könyvben is minden referencia ennek az eszköztárára vonatkozik. Pedig ez a mű sok más, újabban kifejlesztett módszert is elemez, például a hat kalap magyarázó technikáját, a párhuzamos gondolkodás módszerét, a CoRT (Cognitive Research Trust) perceptuális gondolkodási rendszer iskolai programját (ennek néhány alapeszközét részletesebben az „Észlelés" című fejezetben mutatom be), az egyszerűsítés eszközeit, illetve az értékvizsgálat metódusát. Ε módszerek együttesen értendők az „új gondolkodásmód" alatt. Az új gondolkodás egyes esetekben teljesen mást állít, mint a hagyományos logika, sőt: ellentmond neki (például provokációval). Általában azonban nem vitatkozik a hagyományos gondolkodással nem ezért jött létre. Egyszerűen arról van szó, hogy a gondolkodás tradicionális módjai az élet egyes - főleg gyakorlati, mindennapi területein hiányosak és alkalmatlanok. Azt szeretném, ha az „új gondolkodás" módszereit nem a hagyományos gondolkodás helyett, hanem annak kiegészítéseként használnák.

Az új gondolkodás már bizonyított! Az elmúlt negyven évben 73 országban dolgoztam; főként szemináriumokat és előadásokat tartottam konferenciákon és találkozókon. Tanítottam gondolkodást négyéveseknek és kilencvenéveseknek (a Roosevelt Egyetem speciális programot tart időseknek), az üzleti élet csúcsvezetőinek és írástudatlan bányászoknak. A metódusaimmal tanult már gondolkodni Down-szindrómás gyermek és Nobeldíjas tudós egyaránt. Salt Lake Cityben 8000 mormonnak tartottam előadást, Új-Zélandon, Christchurchben pedig egy másfél órás monstre tanórán tanítottam 7400 gyereket (6-12 éveseket), akiket a város polgármester-asszonya, Vicki Buck hívott össze, hogy elsajátítsák az új gondolkodás egyik módszerét. Az évek során sok nagyvállalat is meghívott előadást tartani, köztük a BA, a BAA, a Bank of America, a Barclays, a BP, a Citicorp, az Ericsson, az Exxon, a Ford, a GM, az IBM, a Kuwait Oil, a Microsoft,

17

a Motorola, a Nokia, a Philips, a Shell, a UBS és sokan mások. De kaptam már meghívást kormányhivatalokhoz, miniszterelnöki irodákba is. Tapasztalatom szerint a legmerevebb tekintélyelvű rendszerek is szívesen fogadják a gondolkodást. Sokszor tartottam szemináriumokat Kínában, ahol jelenleg iskolákban próbálják ki a módszereimet. A világ más részein a programot széles körben használják: Ausztráliában, Új-Zélandon, Szingapúrban, Malajziában, Indiában (egyre nagyobb mértékben) és Kanadában. Helyenként Nagy-Britanniában, az Egyesült Államokban, Írországban, Olaszországban és Máltán is. Az alábbiakban leírok néhány példát, miféle változást hozhat az új gondolkodásmód. Ezek a példák semmi mást nem bizonyítanak csak azt, hogy ennek a gondolkodásnak van perspektívája. · A hajdani Szovjetunióba, a tudományos akadémia különböző osztályaira hívtak előadást tartani. Moszkvában járva egy alkalommal meghívtak a Külügyminisztériumba, a Politbüro bizottságába is. Az ülés elnöke előtt ott volt konfliktusmegoldásról írott könyvem. Lapszéli jegyzeteket és aláhúzásokat láttam benne. Látta, hogy a könyvet nézem, és megjegyezte: „Ez nem Gorbacsové. Neki is van saját példánya." Később egy vezető kazah politikustól megtudtam, hogy a peresztrojka idején a könyveimet széles körben olvasták a Kremlben. · John Buchanan, az ausztrál nemzeti krikettválogatott kapitánya arra kért fel, hogy tanítsam meg a csapatot gondolkodni. Tartottam egy rövid szemináriumot. A következő meccsükön, amit az angolokkal játszottak, nemcsak hogy könnyen nyertek, hanem a válogatott történetének legnagyobb vereségét mérték az ellenfélre. John Buchanan levélben köszönte meg hozzájárulásomat. · Egyik trénerem, Caroline Ferguson egy dél-afrikai acélbányában tevékenykedett. Egy délután szemináriumot hívott össze új ötletek kitalálására. A laterális gondolkodás egyik eszköze, a véletlen (azaz t alál omra kivál aszt ott ) szóra asszociál ás (random input , a

18

„véletlen input", azaz véletlenszerűen betáplált információ) segítségével mintegy 21 000 ötletet tettek le az asztalra egyetlen délután alatt (aztán kilenc hónapig tartott, míg szortírozták őket). · A londoni Hungerford Guidance Centre olyan fiatalokkal foglalkozik, akiket agresszív viselkedésük miatt nem lehet átlagos iskolákban oktatni (például már megesett velük, hogy késsel támadtak a tanárukra, vagy felgyújtották az iskolaépületet). Az igazgató, David Lane több mint húsz évvel ezelőtt elkezdte tanítani új gondolkodási módszeremet az erőszakos fiatalok körében. Nemrégiben végezte el a húszéves utánkövetési vizsgálatot, ami azt mutatta, hogy azok között, akik ezt a gondolkodási módszert tanulták, alacsonyabb a bűnelkövetők aránya, mint azoknál, akik ezt nem tanulták. · Egy argentin iskola nagyon alaposan tanítja az új módszert, s a központi vizsgákon annyival jobb eredményt értek el a diákjaik, hogy az oktatási hatóságok csalásra gyanakodtak, és vizsgálatot indítottak, · Ashok Chouhan még diák volt, amikor Indiából Európába utazott. Három dollár volt a zsebében. A repülőgépét eltérítették, és Párizsban landolt. Volt egy kis ideje a reptéren, bement a könyvesboltba, és megvette első könyvem egy angol nyelvű példányát. Évtizedekkel később Delhiben, egy esti előadásomon elmondta, hogy ez a könyv vagy harminc évig mindig vele volt az aktatáskájában. Ma már hárommilliárd dolláros vagyon felett rendelkezik. Ő az Amity Egyetem alapítója, s korábban ő volt a legnagyobb befektető Kelet-Németországban. Úgy véli, sikerét legalább háromnegyedrészt a könyvemből megismert gondolkodási módszernek köszönheti. · Egy alkalommal Barcelonában tartottam szemináriumot. Az előadás után odajött hozzám egy tenerifei férfi, és elmesélte, hogy fiatalabb korában egyáltalán nem volt jó tanuló. Azután elolvasta az egyik könyvemet (azt sajnos már nem tudom felidézni, melyi-

19

ket is). Ma ez a férfi hét céget működtet Hollandiában és Spanyolországban, mindegyik sikeres, és saját bevallása szerint az általam kifejlesztett új gondolkodási módszerek nyomán tette őket azzá. · Az 1976-os montreali olimpia nagyon sok pénzbe került (talán egymilliárd dollárba is). Montreal után nem akadt a világon város, amelyik meg akarta volna rendezni a játékokat. Végül Moszkva beleegyezett, hogy 1980-ban náluk legyen az olimpia. Moszkva után megint egyetlen város sem akart olimpiát. Végül Los Angeles beleegyezett, hogy náluk legyen. Itt aztán nemhogy veszteséges lett volna a nagy ünnep, de 250 millió dolláros profittal zártak! Ennek következménye, hogy ma szinte minden nagyváros szeretne olimpiát rendezni (amiért a nagyvárosok még a megvesztegetésektől sem riadnak vissza). Amikor Peter Ueberrothot, a Los Angeles-i játékok szervezőjét a The Washington Post megkérdezte, ő azt felelte, sikerét annak köszönheti, hogy az általam kifejlesztett laterális gondolkodási módszerrel új ötleteket talált ki - aztán mondott néhány példát is erre. Írtam neki és megkérdeztem, hol tanulta, amit tanult. Felidézte, hogy 1975-ben Floridában, Boca Raton városban a YPO (Young Presidents Organisation - „Fiatal Igazgatók Szervezete") tanácskozásán, ahol 90 perces előadást tartottam, ő volt a vendéglátóm. Abból a 90 percből emlékezett annyi hasznos információra, amit 9 évvel később hatékonyan tudott felhasználni. · Ausztráliában, ahová Victoria állam Innovációs Tanácsának meghívására látogattam el, a tagokkal való tárgyalás után Doherty professzor elmondta, hogy első könyvem nagyban megváltoztatta a gondolkodását - azt mondta, ennek a gondolkodásmódbeli változásnak köszönheti a Nobel-díját. · Az Atkey független szervezet, amely évek óta ismerteti munkáimat Nagy-Britanniában, kutatásokat végez az új gondolkodás hatásairól. Bebizonyították, hogy gondolkodási módszereim tanítása külön tantárgyként minden más tantárgynál 30-100%-kal növeli a tanulók teljesítményét.

20

· Egy városi képviselő-testület, amelynek Vicki Cavins tanította meg az új módszereket, arról számolt be, hogy már az első évben 84 millió dollárt takarítottak meg egyetlen projekten. · Az Egyesült Államokban a Holst Csoport fiatal munkanélkülieknek tanította gondolkodási módszereimet. A képzésben részt vettek foglalkoztatási aránya 500%-kal nőtt. Egy évvel később 96%-uk még mindig állásban volt. Ez volt a legnagyobb siker, amit valaha elértem. · Ausztráliában Jennifer O'Sullivan két munkakereső klubot vezetett, ahol munkanélküli fiatalok számára kerestek álláslehetőséget. Az il yen klubokban átlagosan körülbelül a tagok 40%-a talál munkát. Jennifer az én módszereimet tanította nekik és az egyik klubjában a tagok 70%-a, a másikban mindenki álláshoz jutott. És egy apróság: ezekbe a klubokba kivétel nélkül csak siket fiatalok jártak. · Tudomásomra jutott, hogy a Siemens az új gondolkodási módszer segítségével 50%-kal csökkentette a termékfejlesztési időt. Sok ilyen példa van. Azért írtam le ezeket, hogy megmutassam, rengeteg referencia van: ezek kipróbált módszerek. Könnyű tanítani őket, és használni is - nagyon praktikusak. Ha mást nem érek el, könyveim legalább megerősítik az olvasókat abban, hogy szokatlan gondolkodásuk teljesen természetes és tökéletesen indokolt.

Nem dicsekvésképpen Kedvenc gondolkodóm William James, mert őt a pragmatizmus foglalkoztatta. Egyik mondását parafrazálva: „Leírhatjuk a dolgokat így is meg úgy is, a végén úgysem számít más, csak amit készpénznek vehetünk." Nem konkrétan pénzt értett ez alatt, hanem gyakorlati értéket. Fontos tehát példákon is bemutatnom az új gondolkodás p ra kti k us ha s znát, ak k or i s, ha e z r és ze mr ől na gyk é p űs é gne k va gy

21

dicsekvésnek tűnik. A példák nem a magam érdemét akarják nagyobbítani, hanem azt hivatottak bizonyítani, hogy az új gondolkodás nemcsak elvont gondolatok sora, hanem módszerei nagyon is használhatók a mindennapok helyzeteiben, az üzletben, az oktatásban - egyszóval a való életben is. Egyszer egy interjú során az újságíró azt találta mondani nekem, hogy nem kíváncsi a munkám gyakorlati eredményeire. Elképzelhető, mennyire hasznavehetetlennek tűnhetett az interjú, ami ebből a beszélgetésből megjelent! Máskor egy kanadai oktató jelentette ki, hogy a CoRT program annyira egyszerű, hogy valószínűleg nem is működhet. Azt feleltem neki, ez olyan, mintha azt mondta volna, hogy sajtot csinálni annyira egyszerű, hogy sajt márpedig nem létezik... Ezek a módszerek nagyon is működőképesek: eddig is rengeteg jelentős eredmény született belőlük. Ezt a tényt hivatott illusztrálni könyvem példaanyaga.

22

Kreativitás

Alaposabban

meg kell vizsgálnunk azokat a területeket, ahol gondolkodásunk nem működik. A következő fejezetekben egy-egy ilyen területet mutatok be. A kreativitással kezdem, mert gondolkodási szokásainkban nagy hiányosság a kreativitás. Nagyon jól tudjuk, hogy a fejlődés, a haladás kulcsa a kreativitás: az, hogy másképpen lássuk a dolgokat; hogy olyképpen illesszünk egymás mellé dolgokat, hogy abból új értéket kapjunk. A kreativitásra támaszkodunk. A kreativitástól függünk. Mégis, a kreativitás iránti nagy igényünk leginkább abban merül ki, hogy reménykedünk, hátha a tehetségesek ellátnak minket új ötletekkel és új lehetőségekkel.

MIÉRT VAN SZÜKSÉGÜNK A KREATIVITÁSRA? Az emberi elme nem arra van tervezve, hogy ötletes, azaz kreatív legyen. Arra van tervezve, hogy bizonyos rutincselekvéseket teljesítsen, hogy ezeket használja és gyakorolja: a rutinos sémákat kell használnunk életünk 98%-ában, és csak időnk 2%-ában kell kreatívnak lennünk. Ennek szemléltetésére van egy gyakorlat, aminek az a lényege, hogy a kiinduló egy betűhöz újabb betűket adva mindig értelmes egész szót kell kapnunk. Kezdjük a-val: Adjunk hozzá m-et, az új szó: ma Adjunk hozzá i-t, az új szó: ima Adjunk hozzá s-t, az új szó: sima

23

Vagy kezdjünk ő-vel: Adjunk hozzá l-t, az új szó: lő Adjunk hozzá e-t, az új szó: elő Adjunk hozzá ny-et, az új szó: nyelő Adjunk hozzá e-t, az új szó: előnye - stb. Ha szükséges, átrendezhetjük a betűk sorrendjét, de az új betű mellett csak a már meglevőket használhatjuk. Az idődben élünk, idővel tehát új információkat kapunk, s az új információt hozzáadjuk ahhoz, amit már tudunk. Majd elérkezhet az a pont, amikor már átszerkesztjük az addig alkotott szót - és ez már a kreativitás. Az életben a gyakoribb eset persze az, hogy nem kell átrendezést végrehajtanunk, ragaszkodhatunk ahhoz, amink van, azonban ha mégis azt választjuk, hogy átszerkesztjük a meglevő betűket, sokkal jobb eredményt kapunk - nos, ez már a tudatosan választott kreativitás.

Alapvető dolgok és alapértékek A technológia ma egyre inkább alapvető áru vagy szolgáltatás: mindenki hozzáférhet. A gyártási folyamatok és a hatékonyság szintén mindenki számára hozzáférhetővé válik. Kína és India gyorsan fejlődő gyártó országok; és sokkal kisebb költséggel tudnak termékeket előállítani. A szabad kereskedelem világában az egyetlen megkülönböztető tényező a kreativitás lesz. Az alapgondolat az, hogy kreativitással használva a meglevőket alapvetően új termékeket, új szolgáltatásokat, új értékeket állíthatunk elő. A kreativitás szükséges ahhoz, hogy új termékek és új szolgáltatások által új értékeket hozzunk létre. A kreativitás új és jobb módszereket találhat fel a régi, megszokott értékek célba juttatására.

24

NYELVI PROBLÉMA Nyelvi probléma van a „kreativitás" szó értelmezésével. Általában azt értjük alatta, hogy kreatívak akkor vagyunk, ha olyasvalamit alkotunk, ami korábban nem létezett. De ez nem feltétlenül jó dolog. Ezen az alapon egy adott térben akár koszt és káoszt is csinálhatunk. Ez átvezet ahhoz az elképzeléshez, hogy a kreativitás az, ha valami más, mint a környezete, és csakis a másság kedvéért más máris túl sok kreatív ember gondolja ezt így. Pedig ez tévhit. Ha az ajtó általában négyszögletű, s valaki ehelyett háromszögletű ajtót javasol, az nem feltétlenül kreatív, hacsak be nem tudja bizonyítani, miért jelent értéket az új forma. A probléma abban áll - mint A kreatív elme* című könyvemben kifejtettem -, hogy a „kreatív" szó önmagában nem tesz különbséget a művészi kreativitás és az ötletszintű gyakorlati kreativitás (idea creativity) között, ami a mindennapi helyzetekhez, társadalmi-üzleti és magánéletünk gyakorlatához szükséges gondolkodásunkat segíti. Ráadásul az „új" elvtelenül használt fogalma is belekeveredik az értelmezésbe: ha egy tevékenység eredménye valami újdonság, az máris elég ahhoz, hogy rásüssék a „kreatív" jelzőt. Ezért volt szükséges a laterális gondolkodás kifejezés megalkotása, ami kifejezetten az ötletszintű kreativitással van összefüggésben. Bár az új gondolkodásmód meglehetősen széleskörűen alkalmazható a művészvilágban is, azt le kell szögeznünk, hogy a gyakorlati ötletszintű kreativitás nem azonos a művészek alkotótehetségével.

Ötletszintíí gyakorlati kreativitás Mivel a köznyelv nem használ külön szót az „ötletek teremtéséhez szükséges kreatív gondolkodás" fogalmára, fennáll a veszélye, hogy ez összemosódik a művészi tehetség fogalmával - és valóban, a tapasztalat az, hogy minduntalan össze is tévesztik vele. Azok az isko-

* Edward de Bono: A kreatív elme – 62 gyakorlat a kreativitás növelésére. HVG Könyvek, Budapest, 2008

25

lák, amelyek zenét-táncot, ujjal festést oktatnak, egytől egyik azt állítják, hogy kreativitást tanítanak. Sokan mások pedig azt hiszik, hogy ha rendetlenséget kreálnak, azzal valami újat teremtenek, ettől máris „kreatívak": hogy ha olyasmit hoznak létre, ami korábban nem létezett, az már önmagában kreativitást jelent, tekintet nélkül arra, hogy teremtettek-e vele értéket vagy sem. Sokan hiszik, hogy a kreativitás lényege az, ha a másság kedvéért vagyunk mások. Szükség van tehát a hangsúlyos nyelvi megkülönböztetésre a gyakorlati kreativitás és a különcködés között is. Az ötletszintű gyakorlati kreativitás nemcsak „mást" teremt, hanem egyben tartós változást, jelentős újdonságot - azaz értéket hoz létre.

OKOK ÉS INDOKOK Számtalan oka van annak, miért nem teszünk sokat a kultúra és a tudomány szintjén a gyakorlati kreativitás vonatkozásában. Például a fent említett nyelvi probléma is ott lehet az okok között, mert ez a megértés problémájáig vihet el. Ha azt mondjuk, képesek vagyunk tanítani a kreativitást, rögtön felteszik a kérdést, meg tudunk-e tanítani bárkit, hogy olyan legyen, mint Leonardo, Beethoven, Monet vagy Chopin. Mivel ez meglehetősen valószínűtlen, a nyers konklúzió az, hogy a kreativitást nem lehet tanítani. A kreativitást nem lehet logikusan megmagyarázni és logikával elérni - ezért hiszik róla, hogy biztosan valami titokzatos képesség, ami megadatott egyeseknek - és csak nagyon keveseknek -, míg mások - a sokak - csak irigyelhetik. Minden kreatív ötlet logikusnak tűnik utólag, azaz miután már kitaláltuk az ötletet. Ha tehát az ötlet visszatekintve valóban logikus, akkor azt mondják, legelőször is a logikának kellett volna az ötlethez vezetnie, és biztosan el is vezetett volna hozzá, ezért a kreativitás szükségtelen, elég a logika. (E hozzáállás aszimmetrikus rendszerbe illeszkedő teljes abszurditásáról később bővebben írok.) Ráadásul az intelligencia sem elég a kreativitáshoz. Az intelligens emberek azzal védik a pozíciójukat, amit az intelligencia kijelölt

26

nekik: hogy a kreativitás nem tanulható képesség, hanem az emberrel vele született tehetség... Így tehát tőlük sem várható el, hogy elsajátítsák. Ε fentieken túl van néhány tradicionális oka is annak, hogy miért nem fordítottunk sokkal nagyobb figyelmet a kreativitásra.

ÖTLETBÖRZE A GYAKORLATI KREATIVITÁSÉRT Ez a módszer a reklámiparból ered, a kreativitás szabályszerű megközelítése. Vannak értékei, de összességében nagyon kicsi a hatásfoka. Képzeljük el, hogy valaki sétál az úton, egy teljesen hétköznapi ember, nem művész ... például nem is zenész. Aztán ezt az embert megkötözik, valaki hoz egy hegedűt. A kötelekkel megkötözött ember nyilvánvalóan nem tud hegedülni. Aztán valaki azzal az ötlettel áll elő, hogy ha levágják róla a köteleket, az illető képes lesz hegedűn játszani; azaz pusztán a kötelektől való megszabadulással hegedűs lesz belőle. Ez nyilvánvalóan ostobaság, de nagyon hasonló ahhoz, ami az ötletbörzén történik, ahol a gátlásaik alól felszabadított emberekről képzelik azt, hogy ettől azon nyomban remek ötleteik támadnak. Az, hogy megszüntetjük a gátlásokat (mintha elvágnánk a kötelet), önmagában nem elég. Igen, igaz, ha akadályozva vagyunk, ha mások minden egyes ötletünkbe belekötnek, minden egyes ötletünket támadják, akkor valóban nagyon nehéz kreatívnak lenni - s ha megszűnik az akadály, a támadások, mindenki inkább képes lesz rá, hogy kreatív legyen. Ez a tétel így talán tényleg logikus (és helyesen azt is feltételezi, hogy mindenkinek van kreatív tehetsége). Igen, az ötletbörzének is van értéke. De az ötletelés nagyon gyenge hatásfokú folyamat a laterális gondolkodás eszközeihez képest. Önmagában az akadály és a negatív megjegyzések megszüntetése nem elég. Az ötletrohamok hagyományos folyamata arról szól, hogy rengeteg (néha őrült) ötletet találunk ki abban a reményben, hogy valamelyikük hasznos célba találhat. Ennél azonban tudatosabb folyamatra van szükség a kreatív tevékenység elősegítésére és növelésére.

27

KREATIVITÁS: ADOTTSÁG VAGY KÉPESSÉG?

Ez alapkérdés. Ha a kreativitás velünk született tehetség, akkor ezt a tehetséget ápolhatjuk, fejleszthetjük és ösztönözhetjük, de ha NEM az életünkkel együtt kaptuk meg ajándékba* a születésünkkor, akkor bizony semmit nem tehetünk, hogy később megszerezzük. Ε ponton szeretném az Olvasót ismét emlékeztetni arra, hogy én itt a gyakorlati, ötleteket teremtő kreativitásról és a laterális gondolkodásról írok, nem pedig a művészi tehetségről. Ha az ötletszintű kreativitás képesség, akkor mindenki megtanulhatja, mindenki fejlesztheti, mindenki tudja gyakorolni és alkalmazni. Mint bármely sportban, például teniszben, síelésben, csakúgy, mint a főzésben egyesek jobbak, mint mások. De valamilyen szinten mindenki meg tud tanulni síelni. Az ötletszintű kreativitás ugyanolyan módszeresen tanítható, mint a matematika.

VISELKEDÉSMÓD Egyesek mintha kreatívabbak lennének másoknál. Ez azért van, mert ezek az emberek jobban élvezik és értékelik a kreativitást, ezért aztán több időt töltenek kreatív próbálkozásokkal, és ez, visszahatva, ismét csak növeli a kreativitásukat a pozitív visszacsatolás szisztémája szerint. Egyesek kíváncsibbak másoknál. Némelyek, úgy tűnik, jobban élvezik másoknál az új ötletek kitalálását és az új gondolatokat. De ez nem jelenti azt, hogy akik nem ilyen temperamentummal rendelkeznek, azok nem lehetnek kreatívak: ők ugyanúgy képesek megtanulni a laterális gondolkodás képességét, lépéseit, ahogy meg lehet tanulni a matematika alapjait is. Mindenki képes megtanulni az összeadást és a szorzást.

* Ragyogóan fejezi ki ezt a „ tehetséges" szó angol megfelelője. Az angol nyelv a gifted - azaz „ megajándékozott" jelzővel látja el a tehetsége s embert.

28

Az az érvelés, amely szerint a kreativitás nem tanítható, általában azon alapul, hogy a kreativitás szélső eseteit veszik példaként, pedig Einstei n és Michelangelo nem lehet kiindulási alap - ők sokkal, de sokkal tehetségesebbnek születtek az átlagnál. Szerencsésebb, ha a kreativitás szintjének megoszlását úgy képzeljük el, mint amikor sok ember felsorakozik a futóversenyhez, majd a startjelre megkezdődik a futás - nem vitás, lesz első és lesz utolsó, hiszen a teljesítmény a versenyzők természetes futóképességétől függ. De ha minden futó vesz néhány görkorcsolya-leckét, sokkal gyorsabban végigérnek a távon, mint futva. Ne feledjük azonban, hogy ha más személyek is, de a görkorcsolyával megkönnyített versenyen is lesz első, és lesz utolsó. Lefordítva: ha nem teszünk semmit a kreativitásért, akkor az nyilván a természetes tehetségünktől fog függni, de ha képzést, struktúrákat és szisztematikus technikákat adunk hozzá, növelhetjük a kreatív képességek általános szintjét. Igaz, egyesek akkor is sokkal jobbak lesznek, mint mások, de jóval több kreatív képesség mutatkozik meg mindenkinél, mint előtte. Hogyan lehet elsajátítani ezt a képességet? A figyelmeztetésnek és a példamutatásnak is van hatása, de csak nagyon gyenge. Szükség van specifikus mentális eszközökre, műveletekre és szokásokra, amelyek új kreatív ötletekhez vezetnek. Ezek a módszerek és technikák tanulhatók, gyakorolhatók és tudatosan használhatók. Itt nem arról van szó, hogy patak partján ücsörögve, barokk zene hallgatása közben reméljük, hogy jelentkezik az isteni szikra, az ötlet, az új gondolat. Megpróbálhatjuk persze, de az ihletvárás sokkal kevésbé hatékony, mint a laterális gondolkodás tudatos alkalmazása. Ahogy egyre nagyobb jártasságot szerzünk a technikáiban, egyre magabiztosabbak leszünk, ettől aztán egyre jobb ötletek jutnak az eszünkbe. A laterális gondolkodás minden eszköze azon a - korábbi könyveimben szintén már kifejtett - tényen alapul, hogy az agy önszerveződő információs rendszer, ami aszimmetrikus mintákat képez. Mintegy négy évtizednyi alkalmazásuk alatt ezeket az eszközöket, módszereket rendkívül hatékonyan használták több korosztály, képességi szint, származás és kultúra képviselői körében. Ennek az a magyarázata, hogy ezek az eszközök nagyon is alapvető dolgok, amelyek a viselkedésre hatnak.

29

A KREATIVITÁS LOGIKÁJA Sokakat meglephet, hogy az ötletszintű gyakorlati kreativitás logikus folyamat, mert azt hiszik, hogy a logika nem érintkezhet a kreativitással. Pedig a kreativitás valójában logikus - csak épp ez nagyon más logika, mint a racionalitásé. A logika egy bizonyos univerzumban határozza meg a viselkedési szabályokat. Racionális logikánk szerint az univerzum nyelvb ől vagy elkülönült elemekből áll: a nyelv jellemzően inkább elkülöníti a dolgokat, már csak azzal is, hogy külön-külön meghatározó nevet ad nekik: „doboz", „felhő", „mosoly" stb. Ezek különálló vagy elválasztott elemek. A kreativitásban az univerzum önszerveződő sémaalkotó rendszer, ami aszimmetrikus sémákat hoz létre. Ε meglehetősen különleges univerzumban a kreativitás másféle logikája határozza meg viselkedésünket.

Sémák Egy reggel felkel egy ember és rájön, hogy összesen 11 ruhadarabot kell magára vennie. Hányféleképpen öltözhet fel? Leül a számítógépéhez, hogy kiszámítsa a 1 1 ruhadarab magára öltésének minden lehetséges módját. A számítógép mintegy negyven órát dolgozik az összes kombináció kidolgozásán. (Ez az adat egy néhány évvel ezelőtti vizsgálat eredménye - a mai számítógépek gyorsabban dolgoznak. A koncepció azonban ugyanaz maradt.) A gép által kihozott eredmény szerint a 11 ruhadarabot mindösszesen 39 916 800 módon lehet felvenni. Az első darabot 11-féleképpen vehetjük fel, a másodikat tízféleképpen és így tovább. Ha minden egyes variánst egy perc alatt meg tudunk valósítani, ez életünk minden percét öltözködéssel töltve épp egy átlagos emberöltőn át, 76 évig tartana. Ha az agy így működne, az élet nagyon nem lenne praktikus meglehetősen nehéz lenne élni... Egy örökkévalóságba telne, míg felkelünk reggel, átmegyünk az úttesten, eljutunk a munkába, de az olvasás, írás és bármi egyéb cselekedet is nehézkes lenne. Ám az agy

30

nem így működik. Azért vagyunk képesek egyáltalán létezni, mert az agy önszerveződő információs rendszer, ami lehetővé teszi, hogy a bejövő információt sémákba rendezzük. Ebben rejlik a nagyszerűsége. Csak annyit kell tennünk, hogy felismerjük az „öltözködni" sémát, átkapcsolunk rá, és végigcsináljuk a szokásos rutint. Ezért tudunk beautózni a munkahelyünkre reggelente, ezért tudunk olvasni, írni, ezért vagyunk képesek ellátni mindennapi feladatainkat. Képzeljük el, hogy van egy darab papírunk, aminek a felületére tollal jeleket rajzolunk! A papír felülete pontosan megőrzi a jeleket. A korábbi jelek nincsenek hatással arra, ha új jelet akarunk felvinni. Most cseréljük ki ezt a felületet egy lapos tányérba öntött zselatinra! Csöpögtessünk egy kanálból forró vizet a zselatinra! A forró víz azonnal feloldja a zselatint, aminek hatására hamarosan csatornák képződnek a felületén. Ebben az esetben az előzőleg felvitt információ erősen befolyásolja az új információ felvitelét. Ez a folyamat ugyanolyan, mint amikor az eső a talajra hull: erek, patakok, folyók képződnek, aztán az új esőt az előző esők vájta csatornák vezetik már el. A zselatin a forró víznek, a táj az esőnek teszi lehetővé, hogy a folyadék csatornákba rendeződjön. Az elme működése (The Mechanism of Mind) című, 1969-ben megjelent könyvemben azt mutattam be, hogy az elme a számítógépekkel ellentétben nem a papírlapos, hanem a zselatinos/talajos, azaz a második típusú információfelvevő felülethez hasonlít. Megmutattam, hogy a neurális hálózatok úgy működnek, mint a zselatin vagy a talaj.

MI AZ A SÉMA?

Mindig valamely séma lép hatásba, ha a változásnak egy állapotból a másikba egy bizonyos módon nagyobb esélye van, mint egy másik módon. Ha például a kerti ösvényen állunk, nagyobb az esélye, hogy a következő lépést az ösvény mentén, mintsem hogy arról letérve tegyük meg. Szintén Az elme működése című könyvemben fejtem ki, hogy az agy milyen módon képez sémákat. Az ösvény-hasonlattal akár a sémát is kifejezhetjük. Minden pillanatban nagyobb a valószínűsége

31

annak, hogy az egyik, mint hogy a másik irányba induljunk el az ösvényen. Adott körülmények között az agy egy bizonyos „állapotát" valószínűbben követi az egyik, mint a másik állapot.

ASZIMMETRIA A sémaalkotás rendszerei azonban aszimmetrikusnak tűnnek. Mint a fentiekben, itt is az ösvénnyel szemléltetem a sémát, mivel minden következő lépésnél az a legvalószínűbb, hogy az ösvényen lépünk tovább, nem állunk meg, nem fontolunk meg minden kitérőt. Az ösvény elején van az A pont, a végén a Β pont; a C pont az egyik oldalág végén található. Ez azt jelenti, hogy A-ból C-be nem ugyanazon az úton juthatunk el, mint C-ből A-ba. Eljuthatunk A-ból C-be (a szokásos rutint vagy útvonalat követjük Β irányába és a kitérésen a másik végen, azaz C-nél érünk ki), míg ha egy másik ponton, C-nél lépünk be, az A-ba vezető út elég egyenes (végig az oldalágon a főösvényig).

Képzeljük el, hogy A-nál a főösvény elkeskenyedik, D-ig! Az ösvény elkeskenyedése azt jelenti, hogy bár A-ból D-be nehéz eljutni, ugyanez visszafelé már nem olyan nehéz. Ezzel ellentétben az A-ból B-be tartó út széles, így kicsi az esélye, hogy a D-be vezető utat választjuk. Az aszimmetria a humor és a kreativitás logikai alapja.

32

HUMOR ÉS KREATIVITÁS A humor az emberi elme legjelentősebb megnyilvánulása, sokkal fontosabb, mint az értelem. A humor sokkal többet elárul a rendszerről. A humor megmutatja, hogy az agy valóban aszimmetrikus sémák szerint működik. A humor a főösvényen, A-tól kiindulva indít el, aztán hirtelen a mellékösvény végén (B-ben) találjuk magunkat, majd rögtön meglátjuk az utat, amerre haladnunk kellett volna (B-ből A-ba). De amint odaérünk, beláthatjuk, hogy az egésznek igenis van értelme és tökéletesen logikus. Íme egy példa: Egy ember 90 éves korában meghal és a pokolra kerül. Sétálgat, körülnéz, egyszerre meglátja a körülbelül vele egyidős barátját. A barátja ölében gyönyörű fiatal nő ül. Az ember odaszól a barátjának: Ez tényleg a pokol lenne? Úgy tűnik, te egész jól érzed magad! Mire a barátja így felel: - Igen, ez tényleg a pokol. Én vagyok a hölgy büntetése. A magyarázat teljesen logikus, de teljesen megfordítja a szituációt. Ez a humor meglepetése. Adjunk erre több példát is! Egy angol úriember beront az állomásfőnök irodájába egy írországi vasútállomáson, és felpanaszolja, hogy a peronon két óra van és mind a kettő más időt mutat. Az állomásfőnök ránéz és azt mondja: - Persze. Mi értelme lenne, ha mind a két óra ugyanazt az időt mutatná? A válaszban váratlan logika van. A nevetésre a hirtelen szempontváltás meglepetés-eleme késztet. Ismét más példában illusztrálva:

33

Két szőke nő sétál a csatorna két partján, egy vonalban. Az egyik szőke odaszól a másiknak: - Hogy juthatok el a másik oldalra? Mire a megszólított: - De hiszen a másik oldalon vagy! A humor hatása abban van, hogy különböző előfeltevéseket és nézeteket hoz a képe. Egyszer, amikor visszatértem ülésemhez egy repülőúton, bevertem a fejemet a fölső poggyásztartóba. Ülésszomszédom azt mondta: „Én is bevertem a fejemet abba a poggyásztartóba. Úgy tűnik, alacsonyabban van, mint kellene." Mire én: „Szerintem éppen ellenkezőleg. Nem alacsonyabban, hanem magasabban van, mint kellene." Ebben a párbeszédben ugyan nem volt semmi humoros, de megvan benne a hirtelen szempontváltás, ami a végén értelmet ad a helyzetnek. Ha a poggyásztartó valóban alacsonyan lenne, az ember felismerné, hogy le kell hajolnia. Ha a poggyásztartó valóban magasan lenne, nem számítana, hogy lehajolunk-e vagy sem. Ha azonban a poggyásztartó olyan magasságban van, hogy nem számítunk a lehajolás szükségességére, akkor nem hajolunk le és beverjük a fejünket. Az aszimmetrikus séma humor-modellje egyben a kreativitás modellje is. Hirtelen másként látunk valamit, és visszatekintve ennek nagy jelentősége van. Visszatekintve minden értékes kreatív ötlet logikusnak tűnik. Bizonyos értelemben az „értékes" definíciója azt jelenti: „visszatekintve logikus". A kreatív képességek vizsgálata történetében ezzel most először helyeztük logikai alapra a kreativitást. A kreativitás ezzel nem titokzatos tehetség többé, nem különleges adottság, hanem egy aszimmetrikus sémákat előállító, önszerveződő információs rendszer, az agy működési jellemzője. Amint megértjük a mögöttes rendszert, megalkothatjuk a kreativitás célszerszámait, azaz a speciális módszereket. Ezek az eszközök nagyon hatékonyak tudnak lenni. A kreativitás már nem arról szól, hogy csak ülünk és gondolkodunk és várjuk, hogy az ötlet, az ihlet megszálljon minket. Sok mindent tehetünk, ami azt eredményezi, hogy az agy új ötleteket állít elő. Ez nagy lépés a kreativitás

34

- demisztifikációja, taníthatósága - megközelítésében. Az, hogy eddig nélkülöztük ezt a megközelítést, nagy gát volt, amely problémákat okozott a megértésében, és így magyarázattal szolgálhat arra, miért nem tettünk semmit a kreativitásunk fejlesztéséért vagy egyáltalán az eléréséért. Hagyományos logikánkkal megközelítve, ha egy ötletet „visszatekintve logikusnak" neveztünk volna, akkor arra a következtetésre jutottunk volna, hogy il y módon első nekifutásra is rá lehetett volna jönni, úgymond, a logika segítségével, tehát a kreativitás nem szükséges, mert minden ilyen ötletre logikával kell rájönni. Nos, ez tökéletes ostobaság. Az aszimmetrikus rendszerben megközelítve, ami visszatekintve logikusnak tűnik, előretekintve elérhetetlen. Míg a gondolkodók nem vették figyelembe az önszerveződő sémaalkotó rendszereket, nem érthették meg, hogy ami visszatekintve nyilvánvaló, az előretekintve egyáltalán nem nyilvánvaló.

A VÉLETLEN SZÓ MÓDSZERÉVEL A KREATIVITÁSÉRT Emlékszünk? Ez volt az az eszköz, amivel annál az acélgyártó cégnél több mint 21 000 új ötletet sikerült kitalálni egyetlen délutáni műhelymunka alatt. Több okom is van rá, hogy ebben a könyvben is ezt a laterális gondolkodási eszközt választottam elsőként bemutatandónak*: 1. Teljesen logikátlannak és működésképtelennek tűnik. 2. Az egyik legkönnyebb módszer. 3. Rendkívül hatékony! 4. Tulajdonképpen abszolút logikus.

* A Szerzőnek a már hivatkozott kötetében, A kreatív elme című, kreativitásfejlesztő gyakorlatokat tartalmazó könyvében nagy számban találunk a véletlen szó módszerén alapuló ötletgeneráló játékokat. (A Szerk.)

35

A folyamat Megvan a feladat, tudjuk, hol, mihez akarunk új ötleteket. Kiválasztunk egy véletlen szót. Legkönnyebben a főnevekkel lehet dolgozni, ezért válasszunk főnevet! Számos módon kiválaszthatjuk a véletlen szót: Tarthatunk a zsebünkben egy 60 tételből álló szólistát, aztán nézzünk az óránkra, és ha a kismutató a 27-esen áll, válasszuk a 27. szót a listából! De kiválaszthatjuk egy szótár vagy lexikon adott számú oldalát, s az adott oldalon, mondjuk, a tizedik szót. Ha az történetesen nem főnév, akkor megkeressük a sorban következőt. Ezt bármilyen könyvvel megtehetjük, aminek oldalszámozása és sorai vannak. De ha az jobban tetszik, papírfecnikre írt szavakat is tehetünk egy zacskóba, s húzhatunk belőlük, vagy csukott szemmel rábökhetünk egy újság vagy nyitott könyv lapján egy pontra, és felhasználhatjuk az ujjunkhoz legközelebbi szót. Aztán ha valamelyik igen praktikus véletlenszó-választási technikával kiszúrtuk a főnevet, nekiállhatunk ötleteket gyártani vele. Ezt a gondolati műveletet nevezzük elmozdulásnak (movement). Az elmozdulás teljesen más, mint a józan ész vagy az értékítélet (judgement), amivel később foglalkozom. Ne feledjük, itt az a feladat, hogy a véletlen szóval a gondolkodás új irányait nyissuk meg, és nem arról van szó, hogy kapcsolatot találjunk a véletlen szó és a tárgy között !

Logika A folyamat első látásra teljesen logikátlannak tűnik. A logika lényege, hogy a következő lépés releváns, és kapcsolódik a tárgyhoz. A véletlen szó módszerében a következő lépés teljesen irreleváns és nem kapcsolódik a tárgyhoz. Ha a véletlen szó valóban véletlen kiválasztású, bármilyen fókuszhoz egyenlően viszonyul. Ami azt illeti, bármelyik véletlen szó kapcsolódik bármelyik fókuszhoz. A logikával foglalkozó tudósok rámutatnának, hogy ez teljes képtelenség. Mégis teljesen logikus már persze az aszimmetrikus sémarendszerekben. Később részlete -

36

sen elmagyarázom ennek a logikáját, itt most még csak egy egyszerű magyarázattal szolgálok: Tegyük fel, hogy egy ember kisvárosban él, és hazafelé menet mindig a főúton hajt, ami teljesen megfelel neki. Sok mellékút van, amiket soha nem vett figyelembe. Egyszer azonban a város peremén lerobban az autója, és gyalog kell hazamennie. Érdeklődik, merre menjen. Azon veszi észre magát, hogy olyan úton ért haza, amin még sosem járt. Rájön, hogy ezen az úton sokkal könnyebben el lehet jutni kedvenc éttermébe. A logika egyszerű. Ha a központból indulunk, útvonalunkat mindig az adott ponton lehetséges választási lehetőségek határozzák meg; ezért az ismerős úton indulunk el. Ha más kiindulópontból indulunk, a perifériáról, és a központ felé indulunk, új útvonalak nyílnak meg előttünk.

Alakítani A formálás, alakítás tág fogalom: beletartozik a befolyásolás, a változtatás, a koncepció átadása, a hatás bármely más módja. Tegyük fel, hogy egy ember éttermet akar nyitni és ötleteket keresve a véletlen szó módszerét alkalmazza! A szó, amit kiszúr magának, a „mozi". Az ötletek alakítása lehet nagyon is direkt, például, hogy a vendégek rendelhetnek az asztalhoz DVD-lejátszót és fülhallgatót, és így filmet nézhetnek vacsora közben. De lehet közvetettebb is a formálás: a moziban általában sötét van - ebből olyan étterem ötlete merülhet fel, ahol viszonylag sötét van, vagy félhomály, mint a film fényében derengő moziban, amitől a vendégek jobban érzékelik és értékelik az étel ízét. Mindegy, kivel megy oda az ember, mert úgysem egymást fogják nézni - így például az étel ízét kereső ínyencek, gourmand társaságok kedvenc helye lehet belőle. A félhomály ötletét meglelve persze elmozdulhatunk olyan irányba is, hogy az étterem legyen nagyon diszkrét, ahol minden párnak külön fülkéje van.

37

A moziban a nap minden időszakára más filmkínálat jut, és a filmnek megszabott lejátszási ideje van, tehát lehetne talán olyan éttermet is nyitni, ahol a nap különböző időszakaiban különböző ételválaszték van, így a vendég a „műsorhoz" igazítja látogatása idejét, vagyis ahhoz, hogy milyen ételt szeret. Vagy vegyünk egy másik példát, amiben a véletlen szó módszerével azt figyelhetjük meg, hogyan formálja a „Biblia" szó a „vizsgák" fogalmát! Például: a Biblia mindig változatlan marad - a vizsga kérdései is lehetnek változatlanok, de ez esetben minden kérdés úgy lenne megfogalmazva, hogy a vizsgázók tárgybeli tudását hitelesen tesztelhessék vele. Vagy induljunk el onnan, hogy a Biblia az isteni, azaz az abszolút igazság kifejeződése. Ebből továbbfonva az asszociációkat, a vizsgázóknak talán meg kellene engedni, hogy két különböző válasz közül jelöljék meg a helyeset. Vagy pedig két különböző formában is válaszolhatnak a kérdésre: adhatnának, úgymond „igaz" választ vagy „spekulatív" választ.

A VÉLETLEN SZÓ HATÁSA Ha figyelembe vesszük az aszimmetriát, könnyű belátni, miért működik a laterális gondolkodás véletlen szóra alapozott módszere. A véletlen szó gyakran a C irányból jön. Ennek két hatása van. Az első az, hogy kikerüljük az A-B irány dominanciáját. A második az, hogy új irány nyílik C-be. A véletlen szó nem maga az ötlet: önmagában nem ez a C pont. De új ösvényeket nyit, amelyek a C ponton található ötlethez vezetnek el. Vagyis a véletlen szó tökéletesen logikus eljárás az aszimmetrikus sémák univerzumában. A laterális gondolkodásba beletartozik, hogy időnként elkalandozunk a mellékutakra, irányt, koncepciót, kiindulópontot stb. váltunk, ahelyett, hogy csak még keményebben dolgoznánk a meglevő koncepciókkal. (Ilyen a „Tudás és információ" fejezet példájában az, hogy a figyelem a teniszmeccs győzteséről a vesztes felé terelődik ez zökkent ki minket a szokásos gondolatmenetből.)

38

Nézzük például azt a viccet, amiben a nagyi ül és kötöget, míg a hároméves Susan a fonalgombolyaggal játszik, amivel halálra boszszantja a nagyit. Az egyik szülő azt javasolja, hogy Susant tegyék be a járókába, hogy ne bosszantsa tovább a nagyit. A másik szülő úgy véli, inkább a nagyit kellene betenni a járókába, hogy megvédjék Susantól. Az aszimmetria példáiból megtudhatjuk, mit jelent módszertanilag a laterális gondolkodás: azt, hogy nem a sémák mentén kell haladni, mert vannak rövidebb utak. A sémákon keresztbe-kasul lehet közlekedni, így laterálisan, azaz oldalra kitérve juthatunk el a főösvényről a mellékösvény végéig, és amint a célt megtaláljuk, visszatekintve logikusnak fog tűnni az utunk.

GYAKORLAT Adott négy céltéma, és 60 véletlen szó. Mindegyik céltémához válasszunk egy véletlen szót! Az egyes témákkal ne egyszerre, hanem más-más alkalommal foglalkozzunk! Céltémák: Új televíziós showműsor Új sport Új autó-ötlet Új internetes üzlet ötlete Az óra kismutatójának állása alapján (vagy bármely más egyszerű módon) határozzuk meg, melyik véletlen szót használjuk az egyes céltémákhoz!

ÖSSZEGZÉS A kreativitás és a humor esetében a folyamat ugyanaz: hirtelen másként látunk valamit, befordulunk az oldalösvényre, és úgy találjuk, hogy visszatekintve az a valami teljesen értelmesnek látszik. De ho -

39

gyan jutunk el az oldalösvényen az „ötletpontig"? Nos, ez az a fázis, ahol bevonhatjuk a provokáció módszereit. Ezek olyan módszerek, amelyek segítenek elmenekülni a főútról, hogy növeljük eljutásunk esélyét az oldalösvényre: hogy elérjük a laterális - vagyis nem lineális - asszociatív gondolkodást.. Ez azt jelenti, hogy nem a sémák mentén, hanem - a szokványos gondolkodással ellentétben - a sémák közötti asszociatív ugrásokkal gondolkodunk. A laterális gondolkodás módszerével provokációt indítunk el. Ezért hoztam létre a PO szót, annak jelzésére, hogy ami az ilyen jelzés után következik, az a provokáció szándékával áll ott. A PO provokatív szándékkal véghezvitt műveletet jelent (Provocative Operation). Ami utána következik, azt nem a racionalitása értéke, hanem az elmozdulásértéke miatt alkalmazzuk. A provokáció lehet teljesen értelmetlen, hogy a révén ideiglenesen - csak fél percre és kontrollált körülmények között, de - „őrültek" lehessünk. A józan ész az ilyen ötleteket ostobaság címkével küldené a süllyesztőbe. Az elmozdulás az ilyen ötletektől hasznos ötletek kitalálásához vezethet, ezért olyan alapvetően fontos a provokáció a laterális gondolkodásban és általában a kreativitásban. Kaliforniában egy környezetvédő csoportnak tartottam előadást. Valaki megemlítette, hogy egy bizonyos gyár szennyez egy folyót, és a folyásirányban lejjebb élő emberek szenvednek a szennyezés miatt. Provokatív ötlettel álltam elő: „PO, a gyár magához viszonyítva lejjebb legyen folyásirányban." Amit javasoltam, teljesen lehetetlennek tűnik - nos, ezt a „vágyálmot" nevezik provokációnak. Az ötlet totálisan nevetséges, mert a gyár nem lehet egyszerre két helyen. De az elmozdulás révén a provokatív javaslatból leszűrhető az a koncepció, hogy „a gyárnak is meg kellene szenvednie a maga okozta szennyezést". Ebből aztán nagyon egyszerű ötlet következik: szóljon úgy a törvényi szabályozás, hogy ha folyó mellé építünk gyárat, a vízvételi helynek folyásirányban mindig alacsonyabban kell lennie a szennyvíz-beürítési helynél. Így a gyár lesz az első, aki saját szennyezését megszenvedi. Vagy megszünteti! Úgy tudom, ezt néhány országban már valóban így rendezik a törvénykezésben...

40

Az ötlet visszatekintve teljesen logikus, ahogy a legtöbb kreatív ötlet. De nem érhető el logikával a sémák aszimmetrikussága miatt. Akik azt állítják, hogy ha egy ötlet visszatekintve logikus, akkor arra első lépésben is el lehet jutni logikával, egyszerűen nem értik az aszimmetrikus sémákat. A fa törzse kettéágazik, aztán mindkét ág tovább ágazik, ágakká, és azok is tovább ágaznak. Mi az esélye annak, hogy a fa tövétől induló hangya egy adott levélre fog érni? Minden elágazási ponton az esély l/az ágak száma számmal csökken; egy átlagos fán ez az esél y 1:8000. Most képzeljük el, hogy a hangya egy adott levélen van. Mi az esélye, hogy a hangya leér a fa tövébe? Az esély 1:1, azaz 100%. Lefelé irányban nincsenek széttartó elágazások. Ez az aszimmetria. Hasonlóképpen, annak az esélye, hogy logikával jutunk kreatív ötletre, nagyon csekély. De amint megvan az ötlet, nyilvánvaló, hogy visszatekintve logikus. Ilyenek az aszimmetrikus sémarendszerek de bármennyit is beszélhetünk róla, szóból, magyarázattal nem fogjuk ezt soha megérteni. Levél Fog

Szeg Csésze

Káposzta Féreg

Ejtőernyő

Pénztárca

Forgalom

Jegy

Szemüveg

Sör

Léghajó

Kulcs

Tabletta

Íróasztal

Biblia

Leves

Sorompó

Festék

Ágy

Bomba

Úszás

Bolha

Tűzijáték

Bor

Háló

Kerék

Nyugdíj

Lánc

Rendőrség

Cirkusz

Busz

Sikoltás

Rabló

Csónak

Felhő

Iskola

Fejsze

Rádió

Torony

Gyűrű

Tengerpart

Iroda

Bolt

Virágok

Tenisz

Szem 41

Törvény

Verseny

Jog

Engedély

Hold

Vizsga

Fül

Kapu

Kenyér

Szappan

Szék

Klub

A kreativitás fontos, és egyre fontosabbá válik. A buzdításnak is van értéke, bár nem sok. Ha egyszerűen arra biztatjuk az embereket, hogy legyenek kreatívak, az nem elég. A kreativitás használható és tanulható képesség; már nem arról szól, hogy csak ülünk és várjuk, hogy az ötlet az ölünkbe hulljon.

42

A laterális gondolkodás formai eszközei

A

„laterális" szó, ha a gondolkodás jelzőjeként használjuk, annyit jelent, hogy nem a sémák mentén, hanem a sémák között keresztbe-kasul haladunk, asszociációs képességünket használjuk. Ez a kreativitás természete és logikája. Vannak eszközök és módszerek, amelyekkel elősegíthetjük a kreativitás ki- és továbbfejlődését. Ezek tanulhatók és tudatosan használhatók, ahogy a matematikát is meg lehet tanulni, és a szerzett tudást használni. Vannak, akik ezeknek az eszközöknek használatában ügyesebbek, és több ötletet tudnak kigondolni, de arra mindenki képes, hogy ezeket a módszereket elsajátítsa. Ε technikák és eszközök nagymértékben növelik az új ötletek kitalálásának esélyét - ahogy az említett acélgyári példában egyetlen délután folyamán 21 000 ötletet generáltak. Egyesek tiltakoznak, mondván, hogy a kreativitás épp azt jelenti, hogy az ember gondolkodása szabadon szárnyal, így a kreatív képességeket bármilyen struktúra gátolni fogja! Ez nem igaz. Ha be vagyunk zárva egy szobába, a zárba illő kulcsra van szükségünk, hogy kijuthassunk onnan. Ez a kulcs nem határozza meg, hova menjünk, ha egyszer kijutottunk. Esetünkben ez a kulcs a struktúra. A kreativitás fejlesztésének lehetőségét akkor lehet teljes mértékben megérteni, ha valaki az összes módszert megismeri (azokat is, amelyeket a többi könyvemben írok le); illetve ha tréningeken vesz részt. A laterális gondolkodásnak világszerte körülbelül 1200 trénere van. Ma már több nagyvállalat alkalmaz belső trénert.

43

KIHÍVÁS Ha nyilvánvaló és kellemesnek tűnő út látszik az egyik irányba, nem választjuk a másik, ismeretlen utat. Egyenesen elindulunk azon az úton, és nem fedezzük fel az út mentén vagy még távolabb fekvő területeket. Hasonlóképpen - ahogy a „Kreativitás" fejezetben írtam - a domináns agyi sémák is ezt az útkövetési technikát erősítik meg bennünk. A laterális gondolkodás első módszere megkívánja, hogy ne ezen a nyilvánvaló úton induljunk el (A-ból B-be). Nagyon fontos megjegyezni, hogy ha nem a kézenfekvő megoldást választjuk, az sosem jelenthet kritikát - sőt: a kézenfekvő megoldás blokkolása sokkal inkább elismerést jelent: „Lehet, hogy az a legjobb út... lehet, hogy az az egyetlen lehetséges mód. De egyelőre nem ezen indulunk, előbb alternatívákat keresünk." Nagyon fontos, hogy a kihívás sohasem támadás. Ez azért van, mert képesnek kell lennünk vitatni, kétségbe vonni a legjobb és legsikeresebb ötleteket is. Különben a nem teljesen tökéletes ötletekre lennénk korlátozva. Az olajkutakat általában függőlegesen szokták fúrni. Ez volt a bevett módszer mintegy nyolcvan éven át, és semmi gond nem volt vele, nagyon is jól működött. A Shell Oil egyik szemináriumán, Londonban, 1970-ben egy feladat eredményeképpen felvetettem, hogy bizonyos mélységben a fúrást folytassák vízszintesen. Ez ma már szokványos, szabványos művelet, és az ilyen kutakból 3-6-szor több olajat termelnek ki, mint a hagyományos, függőleges fúrásirányú kutakból. Nem azt állítom, hogy ez a változás az én javaslatom hatására következett be, de az ötlet nagyon is bevált. Miért tartott ilyen sokáig, hogy felbukkanjon ez az ötlet? Amíg az eredeti ötlet működött, nem volt motiváció, nem volt szükség alternatíva kidolgozására.

44

FÓKUSZ „Mindannyian nagyon kreatívak vagyunk. De miben is legyünk kreatívak?" A fókusz, az összpontosítás az alkalmazott kreativitás nagyon fontos része. Milyen területen akarunk új ötleteket? Ha nem tudjuk meghatározni a célt, nem tudunk szándékoltan ötleteket generálni. Arra kényszerülünk, hogy az ötletek véletlenszerű felbukkanását várjuk. A fókusznak két főfajtája van, a cél- és a területfókusz, amelyeket az alábbiakban részletesen ismertetek.

CÉLFÓKUSZ (PURPOSE FOCUS)

Ez lehet a legismerősebb: van egy probléma, amit meg kell oldani folyamatot egyszerűsíteni, feladatot végrehajtani, konfliktust megoldani, fejlesztést kitalálni stb. Ismerjük tehát a gondolkodás világos célját. Tudjuk, miért gondolkodunk, és mit remélünk elérni. A célfókusszal mindig nagyon világosan meg lehet fogalmazni a szándékot. Olyan, mintha meghatározott úti cél felé haladnánk. Tudjuk, hova akarunk eljutni.

TERÜLETFÓKUSZ (AREA FOCUS)

Ez nagyon eltér a célfókusztól. Nem a célt határozzuk meg (célfókusz), hanem a területet, amin új ötleteket szeretnénk kitalálni. Például új ötleteket keresünk a bankba érkezés utáni első lépésekkel kapcsolatban; a parkolókra vonatkozóan; borospoharakra; az iskolai tanórák területén; a ceruzákról. A ceruzákkal kapcsolatos új ötlet azt eredményezheti, hogy a ceruza olcsóbb lesz, de megkönnyítheti a ceruzahegyezést, vagy új funkciót

45

rendelhet a ceruzához, illetve hatékonyabbá teheti a ceruzát mint eszközt, egyszerűsítheti a ceruzagyártást stb-stb. A területfókusz meghatározására a véletlen szó módszere különösen használható, mert akkor is működik, ha nincs meghatározott kiindulópont. A fókuszként megadott terület lehet nagyon széles, de nagyon szűk sáv is. Az ötletigény vonatkozhat például a tömegközlekedésre, vagy azon belül csak a buszokra, vagy a buszoknak csak az útvonalára, vagy speciálisan a buszok üléseire, vagy még pontosabban, a buszok első üléseire. Mindezek teljesen használható fókuszterületek vagy fókuszpontok. Annyi kell csak, hogy egy vagy több személy egy adott tételre fókuszálva a laterális gondolkodás módszerével találjon ki ötleteket. Ezen a ponton nincs szükség különleges technikára. Csak idő-, munka- és koncentrációbefektetés kérdése az egész - és a szándéké, hogy új ötleteket találjunk ki. Egy melbourne-i fogadáson megismerkedtem egy bizonyos John Bertranddal, aki az 1983-as Amerika Kupa jachtverseny ausztrál hajójának kapitánya volt. A kupát az ő győzelme előtt már 130 éve az amerikaiak nyerték el, ezért John Bertrand teljesítménye különösen elismerésre méltó. A bajnok elmondta nekem, hogyan készült fel a legénység a győzelemre. A hajóra fókuszáltak: minden alkatrészét pontról pontra áttekintették, keresték az új ötleteket, időt és szellemi energiát nem sajnálva. A legnyilvánvalóbb változás, amit eszközöltek, az azóta híressé vált szárnyas tőkesúly volt. A sportág történetében először esett meg, hogy az Egyesült Államok versenyzői elől elnyerték az Amerika Kupát. Ez klasszikus példája a szándéknak, hogy új ötleteket találjunk ki, és az elhatározásnak, hogy ehhez a laterális gondolkodás metódusát használjuk.

46

„A kreativitás slágerlistája" Listába kell gyűjteni azokat a fókuszterületeket, amelyek a kreatív gondolkodás tárgyát fogják adni. Ezt a listát faliújságokra kellene kitenni az érintett társaságoknál vagy szervezetekben. Vagy kártyákra kellene kinyomtatni, hogy legyen bel őle minden íróasztalon, minden munkahelyen. Sok kreatív ember csak ücsörög és várja az ihletet. „A kreativitás slágerlistája" célt és igényt fogalmaz meg: a rajta szereplő területeken szükség van gondolatokra. Olyan kérést is kaphatunk, hogy adott tételről adott határidőre alkossunk ötleteket. Kijelölhető egy feladat a csapatnak is úgy, hogy adott határidőre írjanak az ötleteikről beszámolót. A lista tételei változhatnak, de egyesek tartósabban rajta maradnak. Körülbelül 10 tétel legyen a listán. A listán szereplő tételek vegyesen legyenek a célfókusz és a területfókusz elemei. Mindenki tehet javaslatot új fókuszpontokra, amiket a listához lehet adni. A lista a kreatív tevékenységre való állandó „keresletet" mutatja. Lehet, hogy a cégvezető részt vesz egy konferencián vagy olvas egy cikket, és rájön, hogy amire véletlenül rábukkant, nagyon is releváns tétel lehetne „a kreativitás slágerlistáján". „A kreativitás slágerlistája" nem zárja ki, hogy specifikus kreatív feladatokat adjunk egyes embereknek vagy csoportoknak. A lista állandó háttérkeresletet mutat, ami hangsúlyozza, hogy a kreativitásra mindig szükség van.

FOGALMAK, ELVEK A fogalmak általában is a gondolkodás fontos részei - a kreatív gon dolkodásban még fontosabbak. Érdekes, hogy az észak-amerikai kultúra nem nagyon foglalkozik a fogalmakkal. A fogalmakat, elveket akadémikus elvonatkoztatásnak, a szükséges „gyakorlati cselekvés" ellentétének tartják. A fogalmak mégis alapvető fontosságúak a kreativitáshoz.

47

Meghatározhatjuk a fogalmat a leggyakrabban alkalmazott eszközökkel és módokkal, azután megpróbálhatunk más módokat találni ugyanannak a fogalomnak a meghatározására. Ha megértjük az autóbiztosítás elvét, hogyan másképpen tudnánk ugyanazt az értéket biztosítani? Talán úgy, hogy a benzinbe építjük a biztosítás árát. Vannak működő vagy funkcionális elvek, amelyek valaminek a működését írják le. Vannak értékelvek - ezek azt határozzák meg, miért tartunk valamit értéknek. Vannak célelvek - ezek pedig azt határozzák meg, miért teszünk valamit. Vannak leíró elvek, vagyis fogalmak, amelyek azt határozzák meg, hogy nagyobb fogalmi körben melyek azok a dolgok, amelyek valamiben közösnek tűnnek. Az elveknek, fogalmaknak általában több szintje van, a nagyon tág fogalomtól az olyan részletesen kidolgozottig, hogy az már szinte ötletnek számít. Az ötlet az elv, fogalom gyakorlati megvalósítása. Nagyon tág szinten, a kerékpár közlekedési eszköz. A következő szinten a kerékpár személyes közlekedési eszköz. A következő szinten a kerékpár emberi erővel hajtott (nem környezetszennyező üzemelésű) közlekedési eszköz. Még részletekbe menőbb szinten a kerékpár kétkerekű mechanikus szerkezet, aminek egyik kereke pedálos meghajtású. Ez után következik a kerékpár egyedi leírása. A fogalmak és elvek ötleteket generálnak. A személyes, emberi erővel hajtott közlekedési eszköz fogalmától tovább léphetünk olyan alternatívák felé, mint a görkorcsolya, gördeszka, sőt olyan komplikáltabb új ötletek felé is, mint hogy az ember egy nagy kerékbe rögzítve halad. Ide számít az emberek mozgó autókhoz való valamiféle rögzítése is. Ötletelhetünk olyan elektromos motorkerékpárról is, aminek az akkumulátorát a felhasználó otthon, szobabicikli-meghajtással tölti fel.

Az ötleteket adó elv A laterális gondolkodási technikát elméletileg könnyebb használni, mint más új gondolkodási módszereket, mert ez sokkal „logikusabbnak" tűnik. A valóságban azonban meglehetősen nehéz a hasz-

48

nálata, mert nincs meg benne az a direkt provokatív hatás, ami más technikákban. Az elvek, fogalmak fontosságáról korábban már szóltam. Arra törekszünk, hogy alternatívákat és új ötleteket dolgozzunk ki úgy, hogy „extraháljuk az elvet", aztán megvizsgáljuk, hogyan tudnánk ezt az elvet az adott ötlet szintjén megvalósítani. Tegyük fel, hogy az éttermekből azt az elvet szűrtük le, hogy ott „olyasmit eszünk, aminek hozzávalóit mi magunk is megvehetnénk". Ebből jöhetne az ötlet, hogy lehetne egy telefonszám, amin megrendelhetjük, hogy házhoz jöjjön egy szakács a szükséges alapanyagokkal, és főzzön nekünk. A készétel-házhozszállítás ötlete már bevált a gyakorlatban, miért ne lehetne olyan rendszer is, hogy a szakácsot rendeljük meg - sőt: egy szokványos háztartás teljesen idegen embereket is meghívhatna vacsorára, előre megállapított áron. Ausztráliában megkeresett egy kisváros polgármestere, és elmondta, hogy probléma van az ingázókkal: autóval járnak be dolgozni, és a kocsijaik egész nap az utcán parkolnak, amitől a helyi lakosság már csak igen nehezen talál parkolóhelyet a belvárosban, ahová például vásárolni jönnek. Ezt a problémát többnyire úgy szokták megoldani, hogy parkolóórák felszerelését rendelik el a parkolási időkorlátozása érdekében. Azt kérdezte tőlem, vajon neki is ezt kellene-e tennie, amikor a rendszert kiépíteni és üzemeltetni nagyon drága mulatság. Nos, mi itt az elv? Módot kell találni arra, hogy korlátozzuk a parkolási időt. De megoldás lehetne az is, ha bizonyos területeken csak úgy lehetne parkolni, hogy az autósnak égve kell hagynia a tompított fényt. Így sem lehet nagyon sokáig parkolni az autóval, mert lemerül az akkumulátor - egész napra meg főleg semmiképpen nem lehet így otthagyni a kocsit. A parkolási idő tehát csak annyira lenne így elég, míg az ember leparkol, bemegy a boltba, ahol nem időzik sokat a bevásárlással, aztán hamar elhajt. A rendszer így önkorlátozással működne.

49

Legyezőelv A „legyeződν" az ötletekhez elvezető elvformák egyike. Vegyük azt a példát, hogy valaki valamit egy szokványos belmagasságú szoba mennyezetéhez akar rögzíteni. A megoldás egyszerű: létrát keres. De mi van, ha nem talál létrát? Vajon feladja a tervet, és azt mondja, a feladat teljesíthetetlen? Nem, dehogy. A létra csak az egyik megoldás „a talajszintről magasabbra jutás" elvének megvalósítására. Az elv-jelen esetben „a talajszintről magasabbra jutás" - a fix pont. Vannak alternatív módszerek is a fix pont, azaz az elv megvalósítására: állhat például asztalra is az illető, vagy megkérhet valakit, hogy emelje fel. De van itt egy másik megközelítés is: az, hogy „a talajszintről magasabbra jutás" csak az egyik mód, hogy a cél megvalósuljon azaz jelen esetben „a távolság csökkentése a tárgy és a mennyezet között". Legyen ez az új fix pont, amikor alternatívát keresünk! Az alternatíva már önmagában is elv. Az egyik elv az, hogy „meghosszabbítom a karomat", amit „rúd használatával" érhetek el. Egy másik elvi alternatíva „olyan eszköz használata, ami magától emelkedik a mennyezetig" - ez megvalósítható úgy, hogy a tárgyat labdához rögzítjük és azt feltoljuk a mennyezetig. Ebben a példában tehát az eredeti elv generálta ötlettől (létra) eljutunk az újabb elvig, ami fix ponttá válik más ötletekhez. Ugyan akkor magától az elvtől is a „tágabb fogalom" irányában haladunk tovább, ami fix ponttá válik más alternatívákhoz, s mindegyik alternatíva fix ponttá válik más ötletekhez. Így a két elv-szint alternatív ötletek zuhatagát indítja meg. Ez a legyezőelv. A legyező egyik oldalán megvan a gondolkodás szándéka vagy célja. Hogyan érjük el a célt? Hogyan jutunk el oda, ahova el akarunk jutni? Gondolkodjunk visszafelé: milyen tágabb fogalmak indíthatnak el a cél felé? A következő szinten milyen specifikus elvek szolgálják a tágabb fogalmakat? Végül milyen gyakorlati ötleteket lehetne használni az elv megvalósítása érdekében? A legyezőelv lépcsőzetes kibontakozást jelent; az alternatívák száma minden szinten sokszorosa az előző szintének. Nagyon hatásos módszer egy cél elérését célzó alternatívák kidolgozására.

50

A legyezőelv és alternatívái szemléltetésére vegyünk elő papírt, tollat, és a papír jobb oldalán kezdve írjuk fel a célt, amit el akarunk érni! Például lehet ez a „városi forgalmi dugók" - ahol a kifejezett szándékunk az, hogy módszert találjunk a városi forgalmi dugók megszüntetésére. A kialakítandó ábrán mindennek ebből a pontból kell nyílnia, innen kell kiindulnia. A következő szint felvázolja a tágabb koncepciót, vagyis a gondolkodás irányait, amelyek segíthetnek a probléma megoldásában. Ilyen lehet például: a forgalom csökkentése; a forgalom áramlásának javítása; a követési távolság növelése. Majd elindulunk visszafelé (az ív jobb széle felé), és listába szedjük a specifikusabb elveket, amelyek elősegíthetik a tágabb koncepció megvalósítását. „A forgalom csökkentésére" például ötletként felmerülhet: a járművek számának csökkentése; a behajtás megnehezítése; az utazás szükségességének csökkentése; tömegközlekedési járművek beállítása a forgalomba. „A forgalom áramlásának javítására" ötletként szóba jöhet: a reggeli és esti csúcsforgalom problémájának kezelése; a kereszteződések megszüntetése. „A követési távolság növelésére" jó ötlet lehet: az újabb utak építése; kisebb járművek stb. Azután mindegyik specifikus elv esetében megvizsgáljuk, hogyan lehetne specifikus ötletekkel a gyakorlatba átültetni. „A járművek számának csökkentése" esetében például jó ötlet lehet: a magas behajtási díjak; a járművásárlási engedélyek aukciója (mint Szingapúrban); a különleges városi behajtási engedélyek. A „behajtás megnehezítése" esetében ötletként felmerülhet: magas dugódíjak a belvárosba behajtásnál (mint Londonban); parkolóhelyek hiánya; rossz utak; a forgalom lassúságának médiabeli megjelenítése. Az „utazás szükségességének csökkentésére" lehet hasznos ötlet: az üzletek és hivatalok decentralizációja; internetes távmunka elősegítése stb.; munkaállomások kialakítása. „Közösségi használatú járművek": busz; villamos; keskeny nyomtávú vasút; taxi; teletaxi. A következő tágabb koncepció „a forgalom áramlásának javítása", amit a következő módokon lehet elérni. A „reggeli és esti csúcsforgalom csökkentésére" bevezethetjük a lépcsőzetes munkakezdést; különböző napszakokban eltérő behajtási díjat szabhatunk

51

meg; adókedvezményeket vezethetünk be. A „kereszteződések megszüntetése" történhet aluljárókkal és felüljárókkal; körforgalmakkal; spirális átkötőutakkal stb. Az utolsó nagy koncepció a „követési távolság növelése" és a koncepciókat a következőképpen lehet megvalósítani. Az „újabb utak építése" esetében: alagutak; felüljárók; rakpartok bevonása. „Kisebb járművek": kerékpár, mopedek; nagyon kicsi autók stb. A legyezőhatásban minden egyes pont kiszélesedik, s a következő szinten több alpontra bővül. Nagyon fontos, hogy a „széles" alapelveket (az irányokat) hagyjuk meg a lehető legnyitottabbnak. Nagyon gyakran előfordul, hogy a specifikus elveket szélesebb fogalomnak tekintjük. Ezeknek nincs ugyanolyan sokszorozó hatásuk. Időnként hasznos még egy szintet bevezetni, ahol az ötletet még specifikusabban kidolgozzuk (például: Hova tegyük a felüljárót?). A legyezőelv alkalmazható egyénileg vagy együttműködő csoportban. Ezzel nagyon tág fogalmakból kiindulóan dolgozhatunk ki különböző alternatívákat.

PROVOKÁCIÓ Önszerveződő rendszerekben matematikailag szükséges a provokáció, különben a rendszer megragad a kialakult első egyensúlyi helyzetben. A hagyományos gondolkodás a józan észre épít. Józan ésszel kigondolhatunk egy ötletet és elbírálhatjuk, aminek az lehet az eredménye, hogy elfogadjuk vagy elvetjük. Életünk nagy részében a józan ész elengedhetetlen és rendkívül hasznos. A felismerés képessége (judgement of recognition) lehetővé teszi, hogy korábbi tapasztalatainkat és mások tapasztalatait is gyorsan hasznosítsuk. Az értékelés képessége (judgement of assessment) megóv minket attól, hogy hibákat kövessünk el. Józan ész nélkül nehéz lenne élni. Nemigen meglepő, hogy az agy döntéshozó gépezet. Az sem meglepő, hogy a filozófusok minden hangsúlyt az értékítélet helyességére helyeztek. A laterális gondolkodáshoz azonban másfajta működés szükséges. Ahelyett, hogy egy ötletet elfogadnánk vagy elvetnénk, meg52

vizsgáljuk, hogy „lássuk, hova juthatunk el ebből!" Ez nagyon másfajta hasznosságot ad az ötleteknek. A laterális gondolkodás egyik eszköze a provokáció alkalmazása. Einstein is gyakorolta az általa gondolatkísérletnek nevezett gondolkodásmódot: „Mi lenne, ha fénysebességgel tudnék haladni?" A gyerek, aki az egyik könyvet a másikra helyezi, hogy „megtudja, mi történik," szintén kísérletezik. Nos, a provokáció a gondolatkísérletek rokona. Lehetővé teszi, hogy olyan állításokat fogalmazzunk meg, amelyeknek semmi értelme nincsen, amelyek ellentétesek a tapasztalatokkal, sőt teljesen logikátlanok. Ezt a PO szóval jelöljük. A PO, mint már korábban kifejtettem, a provokatív művelet fogalmát fedi, de kapcsolódik számos más közelebbről vagy jóval távolabbról rokonítható fogalomhoz is, mint pédául: „valószínű, hipotézis, tettetés, rejtett, potenciális" stb. Az ihletre várva ücsörgő zseni hozzáállása helyett a provokáció olyan eszközt ad a kezünkbe, amellyel arra serkenthetjük elménket, hogy növelje az új ötlet kialakításának lehetőségét. A PO alkalmazásával olyan provokációt teremtünk, ami az általános tapasztalatainkon kívül esik. Ez olyan lépcsőfok, amin át egy másik ösvényre, C pontba juthatunk. Ez volt a „Kreativitás" fejezetben említett folyó menti gyártelepítés ötlete mögött.

Provokáció és elmozdulás Ezután az elmozdulás új mentális műveletét alkalmazzuk a provokációtól az új ötletre való továbblépésre (ez az elmozdulásműveletek legextrémebb formája). Ez is laterális, vagyis asszociatív továbblépés. Az elmozdulás általános jelentése: hajlandóság a pozitív, felfedező módon való továbblépésre, ahelyett, hogy megállnánk és mérlegelnénk, hogy valami jó vagy rossz. Az elmozdulásmódszert alkalmazhatjuk azzal a céllal, hogy valamely gyenge ötlettől jobb, ütőképesebb ötletig jussunk el. De alkalmazhatjuk azzal a céllal is, hogy egy elvtől, fogalomtól eljussunk a konkrét ötletig.

53

Az elmozdulás kivitelezésének számos módja van: · Felállíthatunk egy koncepciót, és azzal dolgozhatunk tovább. · Fókuszálhatunk a provokáció és a szokásos helyzet közti különbségre. · Kiválaszthatjuk a pozitív aspektusokat és ezekkel dolgozhatunk tovább. · Elképzelhetjük, mi lenne, ha a provokáció megvalósulna. Nézzünk két példát a provokáció működtetésére! PO - az autókat négyszögletes kerekekkel kellene ellátni. Ezt egy mérnökember teljességgel elfogadhatatlannak tartaná. Túl sok energia kellene a mozgatáshoz. Az autó szétrázodna alkatrészeire, a vezetés túlságosan rázós élmény lenne. Az „elmozdulás" segítségével azonban előre elképzeljük a négyszögletes kerekek mozgását: egy ponton felemelkedik, és lapos felületre érkezik. Ez előre kiszámítható ciklikus folyamat. Vagyis ha a felfüggesztést előre ehhez igazítjuk, akkor zökkenőmentes haladást érhetünk cl. Ebből kidolgozhatjuk a „szervo-felfüggesztés" gondolatát. A kocsi előtt egy kis segédkerék érzékeli a talaj egyenetlenségeit. Erről jelzést küld az autónak, így a felfüggesztés, a lengéscsillapító alkalmazkodni tud az út egyenetlenségeihez. A kerék a talaj kontúrjait követi, de a jármű zökkenőmentesen halad. Ha hepehupás útra ér, nem rázkódik, nem ugrál fel-le. A kocsiszekrény vízszintes marad, de a kerekek követik az útprofilt. Ezt az ötletet kipróbálta egy autógyártó; arról számolt be, hogy pontosan az előrejelzéseknek megfelelően működött. Nem segéd kereket használtak, hanem a felfüggesztésbeli nyomásszabályozással operáltak. De a provokáció egy új felfüggesztési rendszer kialakulásához vezetett. PO - a repülőgépek fejjel lefelé landoljanak. Ez a provokáció is teljesen abszurdnak hat. Igen, csakhogy ha a spekuláció szintjén végiggondoljuk, mégis vezethet valahova: ha a repülőgép a feje tetején landolna, a szárnyak lefelé nyomnák, ebből ered az ötlet, hogy két kis szárnyat szereljenek a hagyományos repülőgépekre. Ezek „negatív felhajtóerőt," vagyis lefelé hajtó erőt adnának. Ha a repülőgépnek vészhelyzetben extra felhajtóerőre van szüksége, ezeket a szárnyakat ki lehetne iktatni, például úgy, hogy behúzzák őket. Ezzel rögtön

54

több felhajtóerő keletkezne. Sok repülőgép-szerencsétlenség történik amiatt, hogy a gép vészhelyzetben nem tud azonnal extra felhajtóerőt szerezni. Egyszer beszéltem erről a Boeing néhány vezetőjével. A provokáció használata érdekes ötletekhez vezetett.

A provokáció logikája A matematikusok tökéletesen értik a provokáció szükségességét. Az önszerveződő rendszerek hajlamosak stabil egyensúlyi állapotba rendeződni, amit helyzeti egyensúlynak nevezünk. Ez a helyzet addig marad fenn, amíg a provokáció nem készteti őket arra, hogy minőségileg más egyensúlyi helyzetet vegyenek fel. A matematikusok ezt a folyamatot temperálásnak (annealing) nevezik, amit a fémiparból vettek át: az acél kristályai olyan elrendezésben vannak, ami stabil, de nem túl erős; ha újra felhevítjük és hirtelen lehűtjük (edzés), erősebb pozíciót alakítanak ki a kristályrácsban... és így tovább. Mondhatjuk, hogy az elme is hamar beáll a stabil helyzeti egyensúlyba. A provokáció ahhoz kell, hogy minőségileg más egyensúlyi helyzet alakuljon ki.

A provokáció leghatásosabb formái A legfontosabb dolog, amit szem előtt kell tartanunk, az, hogy a provokáció nem fél-ötlet vagy egy lehetséges ötlethez vezető út. A provokáció mindig valamely létező helyzethez kapcsolódik. Amint megvan a provokáció, kihasználjuk az elmozdulásértékét. Bármi provokációnak számíthat: elvethetünk egy ötletet a józan ész alapján, aztán ugyanezt mégis felhasználhatjuk provokációként. A provokáció állításának is megvannak a maga módszerei, név szerint: Dobd tovább!, kidobós, átfordítás, torzítás, túlzás, vágyálom. Az alábbiakban a provokáció itt felsorolt formáit részletezzük.

55

DOB D TOVÁB B !(AR IS ING )

A beszélgetés vagy ötletbörze folyamán előforduló megjegyzéseket tudatosan felhasználhatjuk provokációként, de nem az adott megjegyzés értékelése helyett, hanem mellette. Jelezzük, hogy provokáció következik: „PO - ..." KIDOBÓS(ESC APE)

Ezt a provokációs formát a legkönnyebb használni. Egyszerűen kiválasztunk valamit, amit adott helyzetben készpénznek, teljesen elfogadottnak veszünk, azután „kidobjuk": ejtjük, szabadulni akarunk tőle - vagyis tagadjuk. Ha például biztosnak vesszük, hogy az őrkutyák ugatnak, azt mondhatjuk: „PO - az őrkutyák nem ugatnak." Ebből keletkezik az az ötlet, ami azután teljességgel biztosítja, hogy az őrkutyák igenis ugassanak, például: a kutyák betanítása arra, hogy nyomjanak meg a mancsukkal egy gombot, ami minden riasztórendszert aktivál, a rendőrségen is riaszt, illetve elindít egy hangfelvételt, amin kutyaugatás hallható. Vagy így is provokálhatunk: „PO - az éttermekben nincsenek székek. "A provokáció elmozdulásértéke oda hat, hogy a képzeletünket nekieresztve magunk elé idézzük az állva étkező emberek látványát. Mi következhet ebből? Ha állnak, az nem oly kényelmes, tehát kevesebb időt töltenek az étteremben, amiből egyenesen jöhet az az ötlet, hogy nemcsak az elfogyasztott étel árát, hanem az étteremben eltöltött időt is számlázzák. ÁTFORDÍTÁS(REVERSAL)

Vegyünk egy normális összefüggést, és fordítsuk át! Például: a cigarettafilter arra való, hogy kiszűrjön némi kátrányt a cigarettafüstből. „PO - a kiszűrés helyett inkább befelé jöjjön valami a filteren keresztül!" De mi legyen az? Például levegő, ami egy kis lyukon át jönne be, hogy amikor a dohányos megszívja a cigarettát, levegővel hígítsa a füstöt. Ez csökkenti az áramlás sebességét, így a káros anyagok lassabban - pontosabban, kevésbé koncentrálódva - jutnának a tüdőbe.

56

TORZÍTÁS(DIST ORTION)

Itt változás van a sorrendiségben vagy az összefüggésekben. Például, ha telefonálunk, a sorrend általában az, hogy felvesszük a telefonkagylót, tárcsázzuk a számot és beszélünk. „PO - beszéljünk a tárcsázás előtt!" Ez a provokáció két ötlethez vezethet. Az egyik a hang által aktivált tárcsázás... ez már létezik. A második ötlet az, hogy építsünk kis hangrögzítőt a telefonba, és abban az esetben, ha panaszt akarunk tenni valami miatt vagy rendelést akarunk feladni, netán bediktálni valakinek valamilyen üzenetet, akkor előzetes hangfelvétellel gyakorolhatjuk mondandónkat. Azután tárcsázzuk a számot és bejátsszuk a felvételt. Így biztosan helyesen és pontosan jut célba az üzenet. TÚLZÁS(EXAGGERATION)

Túlozni, bármely dimenzióban, két irányban is lehet: felfelé vagy lefelé. A dimenziónak azonban mindig valósnak kell lennie. „PO - a telefonhívások csak két percig tarthatnak." Ez a provokáció a tömörítés technikáját sugallja, például azt, hogy normál sebességen beszélünk, de az üzenetet ötvenszeres gyorsításban továbbítják, hogy kevesebb vonalidőt használjunk fel. A túlzásnak ésszerűtlennek kell lennie, különben kevés provokatív ereje van. Egy másik példán bemutatva: „PO - minden választópolgárnak ötven voksa van." Ez a felfelé irányított túlzás azt az ötletet veti fel, hogy a voksokat nemcsak választáskor használjuk, hanem később is, a kormány tevékenységének helyeslésére vagy ellenzésére, és ha az ellenző (ellenzéki) voksok elérnek egy bizonyos határt, új választásokat kell kiírni. VÁGYÁLOM(WISHFUL THINKING)

Ez a provokáció a „Hát nem lenne jó, ha...?" kérdés formájában fogalmazódik meg. Ennek példája volt korábban a folyót szenynyező gyár esete is. Ebben a szellemben provokálhatunk: „PO - minden telefonhívás barátságos." Ebből következhet az az ötlet, hogy minden telefonon van egy zöld lámpa, ami a hívott fél készülékén gyullad ki, s amit a hívó fél egy gomb lenyomásával hozhat működésbe, ha

57

épp kedves hozzátartozót vagy barátot hív fel. Ha tehát egy jó emberünk hív, világít a pozitív sugallató, tehát jó érzést okozó zöld lámpa, ami más híváskor soha nem világít. A provokációnak meg kell haladnia a normális helyzetre való vágyakozás szintjét. Nem lenne nagyon provokatív ilyesmit állítani: „PO - minden vonat pontos..." - hiszen ennek így is kellene lennie! De provokatív lenne, ha azt mondanánk: „PO - kárpótolják pénzzel az utasokat, ha késés miatt várniuk kell a vonatra!”

A provokáció egyéb formái A fenti lista egyáltalán nem teljes: a provokatív kijelentéseknek, felszólításoknak sok más formája is létezhet. Az azonban mindegyikben egyaránt fontos, hogy a provokációt provokációnak is szánjuk. A provokáció önmagában ne legyen máris kész ötlet! És nem lehet szimplán valamiféle vágy a jobbításra. Minél valószínűtlenebbnek tűnik a provokáció, annál erősebb a hatása, ha sikerül használnunk. A gyenge vagy határozatlan provokációnak nem sok értéke van. Könnyebbnek tűnhet ugyan használni őket, de nem vezetnek sehová. Egy kanadai életbiztosítási cég vezetője a következő provokációt vetette fel: „PO - az ember meghal, még mielőtt meghal." Mint általában, ez is teljesen lehetetlennek és logikátlannak tűnt. Ebből azonban nagyon erős ötlet keletkezhet: ha valaki nagyon súlyos és feltehetően halálos kimenetelű betegségbe esik, a biztosítótársaság kifizeti a halál esetén járó összeg 75%-át, amiből a kórházi ellátás és más költségek fedezhetők, azután a fennmaradó 25%-ot a biztosított halálakor fizetik ki, ami szerencsére - és e biztosítási módnak hála - akár jóval később is bekövetkezhet. Ezt a módszert, amelynek hivatalos neve Living Needs Benefits (kb. „életfenntartási juttatás"), széles körben átvették Észak-Amerikában. A LNB egészen átírta a 123 éve követett amerikai biztosítási elveket. Aki kitalálta: Rob Barbaro, aki később a Prudential Insurance (USA) biztosítótársaság elnöke lett. Ez a példa is azt mutatja, hogy még egy hagyományos iparágban is lehetséges olyan hatásos új ötlettel előállni, ami új lehetőségeket

58

teremt. Nem volt szükség arra, hogy Rob Barbaro új ötletet találjon ki; nem volt megoldandó probléma. De a kreativitás új elvekre vezette, és így új lehetőségek nyíltak meg a szakma megújítására.

ELMOZDULÁS (MOVEMENT) A provokáció az alapmódszer arra, hogy elmozduláshoz jussunk. Ez nem zár ki más módszereket, melyeket részletesen bemutattam például a Komoly kreativitás (Serious Creativity) című könyvemben. ·

A KONCEP CIÓ KIVONATOL ÁSA:

·

A KÜLÖNBSÉGRE KONCENTRÁLVA:

·

POZITÍV SZEMPONTOK:

·

PILLANATRÓL P ILL ANATR A:

Milyen koncepciót látunk működésben? El tudjuk különíteni ezt az elvet és használni tudjuk máskor, ha új ötletekre van szükségünk? Így mellőzhetjük a provokáció többi részét és továbbvihetjük a „kifilézett" ötletet. Miben különbözik a provokáció és a normál ötlet? Meg tudjuk határozni ezeket a különbségeket, másolhatjuk őket és építhetünk rájuk? Még ha a provokáció nagyon hasonlít is a dolgok jelenlegi állására, tudatosan törekedhetünk arra, hogy felfedezzük a különbségeket? Vannak a provokációnak közvetlen pozitív jellegei? Milyen értékek tűnnek szembe azonnal? Használhatjuk ezeket, amikor új ötletre van szükségünk? Más szóval, amikor a provokáció értéket hoz felszínre, megfontoljuk az érték felszínre hozását, de gyakorlatiasabb módon törekszünk erre? Elképzeljük, hogy a provokáció valósággá válik, még ha ehhez némi fantáziára van is szükség. Pillanatról pillanatra szemléljük. Olyan ez, mintha kockánként néznénk DVD filmet. Mit látunk? Mi történik? Ebből generálunk új ötleteket. Így dolgozzuk fel az érdekes ötleteket, amiket például a „PO - mi lenne, ha a repülőgépek fejjel lefelé landolnának?'''' jellegű provokációkból nyerünk.

59

·

KÖR ÜLMÉNYEK: Vannak különleges körülmények, amikor a provokációnak közvetlen értéke lenne? A négyzet alakú keréknek lenne értéke bordázott úttesten. Vagy a „PO a poharaknak kerekített alja kellene legyen" provokációnak értéke lenne, ha a poharakhoz speciális tartó tartozna. Mivel mindenkinek különleges tartóra kellene tennie a poharat, a politúrozott bútorokon a letett poharaktól nem keletkeznének fehér nedvességfoltok.

KÜLÖNLEGES

Az elmozdulás továbbra is alapvető művelet, amit bármilyen kreatív folyamatban használhatunk.

Véletlen input és elmozdulás Vegyük elő újra eredeti példánkat, amelyben emberünk mindig a megszokott úton megy haza, míg egy nap a város peremén lerobban az autója és gyalog kell hazamennie. Érdeklődik, merre menjen, aztán azon veszi észre magát, hogy olyan úton ért haza, amin még sosem járt. A gondolkodás sémaalkotó rendszerében, ha a perifériáról indulunk a központ felé, más úton érhetünk oda, mintha a központból mennénk a periféria felé. Ebben nincs semmi titokzatos. Ha a véletlen input módszerét akarjuk használni, sosem választhatjuk meg a kiindulópontot, mert bármilyen választás az éppen folyó gondolati folyamathoz kapcsolódna. Ezért van szükség véletlenszerű kiindulópontra. A legegyszerűbb, ha véletlen szót alkalmazunk (mint már tisztáztuk, a főnevek a legcélszerűbbek). A véletlen szavak listája a „Kreativitás" fejezetben (illetve A kreatív elme című könyvem mellékletében) található. Erről a pontról visszafelé haladva találunk ki új ötleteket. Egy holland televíziós műsorban arra kértek, hogy ezzel a technikával ott helyben és rögtön generáljak új kanapé-ötleteket. A műsorvezető egy magazinból vett véletlen szót. A magazinban a holland királynő képe volt, így a „királynő" szót kaptam. Rögtön egy nagyméretű (queen-sized) franciaágyra gondoltam. Innen jött az ötlet,

60

hogy egy nagy kanapét kellene készíteni, aminek két oldalán vezetőkorlát van. A kanapé háttámlája a korlát mentén elcsúszhatna. Ha háttámlája hátra van csúsztatva, akkor a kanapé ágyként használható. Ha a háttámlát előre húzzák, használója nekitámaszthatja a hátát és tévét nézhet. Ha még előrébb húzzák, egyenes háttal ülve uborkás szendvicset majszolgatunk. Ez a véletlen szó alapján 10 másodperc alatt kiötlött háromállású kanapédizájn új ötletnek fogható fel a már eddig is használatban levő kinyitható kanapékhoz képest.

ÖSSZEGZÉS A gyakorlati kreativitás képessége azért maradt olyan titokzatos, és azért nem dolgoztuk ki az ötletalkotás e gyakorlati eszközeit, mert a humán gondolkodók az emberi agyhoz hasonló, önszerveződő rendszerekben nem látták meg az aszimmetrikus sémaalkotó jelleget. (A matematikusok, fizikusok elsőre megértik ezt a folyamatot, viszont a gyakorlatban nem mindig a matematika-fizika által felölelt területeken van rá szükség.) Az új ötletek, új gondolatok minden kultúrában a gondolkodás alappillérei. Új ötletekre van szükségünk a problémamegoldásban, a formatervezésben, a tervezésben, és egyáltalán, a találmányokhoz és a dolgok egyszerűsítéséhez. Új ötletekre van szükségünk a konfliktuskezelésben, és ahhoz, hogy megtervezzük, hogyan-merre tovább. Ha a véletlen szerencsétől várjuk új ötletek felbukkanását, az egyáltalán nem hatékony és nem is értelmes stratégia. Ahhoz, hogy a gondolkodás mindennapi életünk malmára hajtsa a vizet, valamely kulcsra, vagyis eszközökre és struktúrára van szükségünk. Az itt ismertetett eszközök évek hosszú során át kipróbált és bevált módszerek. Már csak az akaratra van szükség, hogy alkalmazzuk is őket.

61

Az ítélet nem tudatos tervezés

A

múltat elemezhetjük, de a jövőt meg kell terveznünk. Szellemi kultúránkban és oktatásunkban a hangsúly teljes mértékben a racionalitáson és az elemzésen van. A tudatos tervezés jó ideig elhanyagolt terület volt. Ha az ember építésznek, grafikusnak vagy divattervezőnek tanul, kaphat némi képzést a dizájn terén is, de más esetben ez teljesen kimarad. A tervezésnek pedig alapvető fontossága van gondolkodásunkban. A tudatos tervezés azt jelenti, hogy összerakjuk, amink van, hogy megkapjuk a kívánt értékeket. A racionalitás, az úgynevezett „józan ész" az igazságot keresi és a múltra alapozva hoz döntéseket. A tudatos tervezés értékeket keres, és a jövőt formálja. Ezzel egyáltalán nem támadni vagy csorbítani akarom a racionalitás fontosságát, hiszen az teljesen abszurd lenne. Az itt leírtak célja: szorgalmazni, hogy több tudatos tervezést vigyünk a gondolkodásba és az oktatásba. A racionális, a józan ész ítélete azt kategorizálja, „ami van". A tudatos tervezés azt próbálja megfogalmazni, „ami lehetne".

RACIONALITÁS ÉS FELISMERÉS Az orvos ügyeletben van a klinikán, ahová behoznak egy bőrkiütéses gyereket. A kicsi tüneteinek többféle oka lehet: ételallergia, napégés, kanyaró, skarlát. Az orvos kikérdezi az anyát a gyermek kórtörténetéről és megvizsgálja a beteget, valamint további vizsgálatokat is elrendelhet. A diagnózis végül: kanyaró. Amint a kórisme egyértelmű, az orvos elmagyarázza az anyának a betegség jellegét, lehetséges lefolyását és az esetleges szövődményeket - ez mind része az orvos alapos ismereteinek. S ami a legfontosabb: az orvos ismeri a kór szokványos kezelését.

63

Ez a 100% oktatás és 95% rutingondolkodás példája: elemezni a helyzetet, meghatározni a tipikus elemeket, alkalmazni a szokásos megoldásokat. Az oktatás és a képzés csak arról szól, hogy meg tudjuk határozni a tipikus elemeket és tudjuk a tipikus válaszokat. Racionális ésszel kiötlünk egy gondolatot, ötletet, azután megvizsgáljuk. Vagy elfogadjuk az ötletet, vagy elvetjük. Életünk nagy részében a józan, racionális ész alapvető fontosságú és rendkívül hasznos. A felismerési képesség lehetővé teszi, hogy korábbi tapasztalatainkat és mások tapasztalatát is gyorsan hasznosítsuk. Az értékelési képesség megóv minket attól, hogy hibákat kövessünk el. Ezért nemigen meglepő, hogy minden hangsúlyt az értékítélet helyességére helyeztünk. Van valami gond ezzel a modellel? Nem, nincs. Ellenkezőleg: a gyakorlatban nagyon jól használható, hatékony módszer. De nem elégséges. Ahelyett, hogy egy ötletet elfogadnánk vagy elvetnénk, vizsgáljuk meg, hogy „lássuk, hova juthatunk el ebből!" Ez nagyon másfajta hasznosságot ad az ötleteknek. Sokkal nagyobb hangsúlyt kell fektetnünk a tudatos tervezésre... és ez mindenkire érvényes.

A KUTYAFUTTATÓ GÉP Régebben egy oktatási magazinban 4-16 éves gyerekeknek szóló dizájnrovatot vezettem. Feladatokat találtam ki, és arra kértem ifjú olvasóimat, hogy rajzolják le, mit lehetne kezdeni az ötlettel. A rajz sokkal hatásosabb eszköz, mint az írás. Sok fiatal komplex negatív visszacsatolási rendszereket rajzolt, amiket sosem tudtak volna szavakban elmondani. Rajzban az egész folyamat egyszerre látható. Rámutathatunk egy pontra és feltehetjük a kérdést: „Ez hogyan működik?" Az egyik ilyen gyakorlat az volt, hogy tervezzenek kutyafuttató gépet. Számos zseniális ötlet érkezett. A legtöbb terv mókuskerék jellegű gépezetet ábrázolt, a motivátor madzagra kötött csont volt. A kutya csak futott-futott a keréken, hogy elérje a csontot. Egy ötéves ifjúnak azonban más ötlete volt. Az ő kutyája kis kocsit vontatott, 64

amin egy akkumulátor volt. Az akkumulátor villaszerűséget működtetett. Ha a kutya megállt, a kiskocsi ráfutott, és a tompa hegyű elektromos vasvilla a hátsójába bökve mozgásra késztette a kutyát. A többiek szinte kivétel nélkül mind azzal próbálkoztak, hogy a kutyát mozgásra késztessék. De ez a fiatalember épp fordítva gondolkodott: azt akarta megakadályozni, hogy a kutya megálljon. Ezeket a terveket aztán könyvben is kiadták, The Dog Exercising Machine (A kutyafuttató gép) címmel, és megjelent egy másik hasonló gyűjtemény is, a Children Solve Problems (Problémamegoldó gyerekek). Ε kötetekből kiderül, hogy a gyerekeket nem igazán korlátozzák a meglevő ismereteik, nem köti meg a képzeletüket mindaz, amit már tudnak... annál sokkal kreatívabban állnak a problémákhoz, és ebben a rajzolás sokat segít nekik.

HATNI TUDÁS („OPERACY”)

*

Sajnálatos módon a gyerekek nem sokáig maradnak ennyire kreatívak. Az iskolák az írni-olvasni és számolni tudásban érdekeltek, pedig nagyon is érdekeltnek kellene lenniük a „hatni tudásban" is, ami a megvalósítás, a gyakorlatba átültetés képességét jelenti. A való világban az iskola befejezése után a hatni tudás legalább olyan fontos, mint az írni-olvasni, számolni tudás. Évekig voltam a Young Enterprise (Ifjú vállalkozók) elnöke. Ennek a szervezetnek több ezer európai fiatal a tagja, nyugat- és kelet-európaiak egyaránt (köztük nem kevés orosz ifjú), akik saját minicéget alapítottak. Ezek a fiúk-lányok előállnak egy üzleti koncepcióval, marketing- és értékesítési stratégiákat dolgoznak ki, és végül elsajátítják a cég működtetéséhez szükséges képességeket. Néhányan egyenesen zseniálisak, s többen nagyon sikeresek közülük. Az egész koncepció nagyszerű. A kora középkorból eredő hagyomány miatt az oktatás hajlamos lenézni az üzleti életet mint a pénzhajhászás kommersz világát, ahol

* A Szerző által alkotott szó.

65

senkit nem érdekelnek a magasabb értékek. A kora középkorban az arisztokráciát nem érdekelte az üzlet, mert jobbágyaik és haszonbérlőik révén pénzhez és munkaerőhöz jutottak. Ez a mai világban abszurd hozzáállás. Ma Nagy-Britanniában a fiatalok úgy fejezik be az iskolát, hogy tudják VIII. Henrik feleségeinek nevét és az utrechti béke dátumát, de fogalmuk sincs arról, miféle alapokon működik a sarki kisbolt, ahol a mindennapi csokijukat beszerzik.

Tudatos tervezés és hatni tudás Minden sikeres üzlet úgy kezdődött, hogy valaki kigondolta, valaki fejében megszületett a tervezés, dizájn. Az általános szóhasználatban a „dizájn" szó leginkább a vizuális-grafikus látványt jelenti - de akár valami kozmetikai luxusterméket is érthet alatta, aki használja. Márpedig rengetegen használjuk, és igen gyakran, nagy szükség van tehát arra, hogy kiszélesítsük a jelentését minden olyan helyzetre, amikor hatáskeltés céljából teszünk egymás mellé elemeket. Ahol a szokványos rutin nem elég, ott ilyen értelemben vett dizájnra, azaz megfontolt tervezésre van szükség. A hatni tudó működés (operation) a cselekvésről és a nem leíró, hanem cselekvés célú gondolkodás készségéről szól. A tudatos tervezés a hatni tudás része. Cselekvésként a tervezésnek mindig célja van. A cselekvéssel el akarunk érni valamit - a tervezéssel is el akarunk érni valamit. A megfontolt tervezés a cselekvés alapja.

TUDATOS TERVEZÉS ÉS KONFLIKTUSOK Konfliktusok esetén az a cél, hogy azonosítsuk a „rosszakat" és elítéljük őket rossz magatartásukért vagy törvényszegésükért. Természetesen meg akarjuk büntetni őket. A büntetés lehet valamilyen szankció, lehet csata, lehet háború és így tovább. A tudatos tervezés figyelembe veszi az érintettek félelmeit, szükségleteit és mohóságát mindkét oldalon. A konfliktusokban a vezetők mindkét oldalon a 66

konfliktus folytatásából nyerik fontosságukat és hatalmukat, tehát nem igazán érdekeltek a konfliktus megoldásában, mert akkor elvesztik jelentőségüket. Ha a vezetők örökös fontos pozíciót kapnak, ami a konfliktus függvénye, akkor a konfliktus véget ér. Ezt a dinamikát láthatjuk érvényesülni az észak-írországi helyzet megoldásában: ma Ian Paisley a tartomány miniszterelnöke, és a korábbi IRA-tag, Martin McGuinness a helyettese. Igazi egységkormány. A konfliktusnak vége. Még az időtlen idők óta létező izraeli-palesztin konfliktus is megoldható lenne, ha a felek szavazhatnának az ellenérdekű fél választásán. Nem kellene teljes szavazatot kapniuk - lehetne fél szavazat is. Így jó esély lenne arra, hogy konstruktív politikusokat válasszanak, s a keményvonalasoknak sokkal kevesebb esélye lenne választást nyerni. Ha mindkét oldalon konstruktív politikusok lennének, sokkal pozitívabb eredményeket lehetne elérni. A tudatos tervezésnek mindig van célja, mindig el akar érni valamit.

„ Terv bíróság" A bíróságok mindig a racionalitásról, a józan ész ítéletéről szólnak. A vádlott vagy bűnös, vagy ártatlan. Az egyik fél kárt okozott a másik félnek. Nem igazán akarják elrendezni az ügyet. Javaslom - mint már egy európai uniós jogásznak is javasoltam -, hogy a helyzet előmozdítására állítsanak fel úgynevezett „tervbíróságot", azaz olyan bíróságot, ahol a józan ész ítélete helyett a tudatos tervezés gondolatmenetével szembesülnének a vitás ügyek. Sok vitás ügy kerülne a „tervbíróság" elé, ami pusztán tárgyalással is megoldható - vagyis a megfontolt tervezés segítségével. A mediátori szolgálat (ADR - Alternative Dispute Resolution) és néha a családjogi bíróságok is alkalmazzák ezt a megközelítést. Az ausztrál Sir Lawrence Street, akit érdekel a munkám, sikeres „tervtárgyalásokba" vont be ügyfeleket. Bárki felállíthat „tervbíróságot", nem kell ehhez hivatalosnak, kormányszervnek vagy jogi testületnek lennie. Csak jöjjenek el az

67

ellenérdekű emberek, akik a problémáikat meg akarják oldani, ezért hajlandók alávetni magukat a tárgyalási folyamatnak. Még csak az sem szükséges, hogy nyilatkozatot tegyenek, miszerint magukra nézve kötelezőnek fogadják el a bíróság álláspontját - hiszen itt nincs bírói ítélkezés. Ez a „bíróság", amelynek tagjai értenek a kreatív problémamegoldáshoz, mindössze a kivezető utat segíti nekik megtalálni, amin tovább léphetnek.

68

Tudás és információ

M elyik

a fontosabb: a részletes térkép vagy az autóvezetés képessége? Az oktatás a tudásról és az információról szól. Ez szükséges ahhoz, hogy kitöltsék az oktatásra szánt sok órát, máskülönben mit is csinálnának a „gyermekmegőrzés" hosszú óráiban? Ε fenti ironikus megjegyzéssel egyáltalán nem az információ, a ténytudás fontosságát akarom csorbítani, hiszen az információ nélküli gondolkodás öncélú játék. Pusztán azt a nézetet kifogásolom, hogy az információ önmagában elég lenne - azt a téves nézetet szeretném a helyére tenni, amely szerint „az információ minden". Mint sok más dolog, amiről ebben a könyvben szó van, az információ is kitűnő - de nem elégséges.

KÍNA Kétezer évvel ezelőtt Kína a világ többi részénél sokkal előbbre tartott a tudomány és technológia területén: már az ókorban feltalálták a puskaport, a nyomtatást, a papírt, az iránytűt. Ha Kína ebben az ütemben folytatta volna a fejlődést, sokkal korábban és minden tekintetben világelsővé vált volna: technikai, tudományos, gazdasági területen is. Mi romlott el? Mi állította meg a fejlődést? A kínai kultúrában a tudósoknak nagyon fontos helye volt: központi szerepet töltöttek be a társadalom életében. Egy elmélet szerint a tudósok úgy döntöttek, hogy tényről tényre - és csak tényre haladva gondolkodnak. Ennek eredményeképpen sosem fejlesztették ki a „lehetőségek rendszerét", ezért állt meg a haladás a kínai kultúrában. A lehetőségek vizsgálata nélkül nem lehet előbbre lépni.

69

A mai Kínában öt tartományban vezette be a kormány az általam kidolgozott iskolai tananyag tanítását, kísérleti jelleggel. Ha elégedettek lesznek az eredménnyel, több millió iskolában fogják tanítani.

Számítógépek A számítógépek fejlődése, kitűnő információkezelő képességük tovább rontott a helyzeten. Hiszen mi történik, amikor fiatal gyerekeknek számítógépet adnak? Kialakul az a szokásuk, hogy kérdéseikre megkeresik a válaszokat. Már nem kell gondolkodniuk - már csak a választ kell megkeresni. Bár kiváló dolog, ha valaki képes számítógépen információt megtalálni, a gondolkodás képessége is fontos. Az internet fejlődése lehetővé tette, hogy kialakuljon valamiféle közösségi tudásbázis, ahol sok ember osztja meg tudását egy-egy témáról. Sajnálatos módon azonban ezer rossz gondolkodó összességében nem eredményez jó gondolkodást. Tudom; kipróbáltam. A módszer hasznos arra, hogy megtudjuk, mit gondolnak az emberek, de önmagában nem eredményez nagyszerű gondolkodást. És mi van akkor, ha a gondolkodást számítógépek végzik? Ezt a lehetőséget nem zárnám ki. Máris képesek kiválóan teljesíteni bizonyos gondolkodási folyamatokat: az elemzés, a sémafelismerés és a döntéshozatal nagyon megy nekik. Azt mondják, hogy a betegek egészségi állapotának számítógépes diagnózisa jobb, mint amire az orvosok 90%-a képes - feltéve, ha a megfelelő információt táplálják be a számítógépbe. Vagyis nem magukkal a számítógépekkel van gond. A fő probléma az észlelés (perception), amit e könyv később részletesen tárgyal. Ha a számítógépeknek az általunk betáplált, a mi észleléseinkből kapott adatokkal kell dolgozniuk, nem jobbak nálunk. Ha olyan számítógépeket tudunk készíteni, amik saját érzékelőrendszerrel rendelkeznek, és nem mi szabályozzuk ennek kereteit, akkor a számítógépek valóban képesek lesznek gondolkodni. És ez jó lesz.

70

NAGYVÁLLALATOK

Ami Kínával történt, az történik manapság a nagyvállalatokkal. A számítógépek kiválósága lehetővé teszi, hogy ezek a nagyvállalatok az adatokat számítógépbe táplálják. A számítógép elemzi az adatokat, és ez az elemzés adja minden döntés és stratégia keretét, alapját. Ez nagyon, nagyon veszélyes. Mert hacsak nem teszünk erőfeszítést, hogy az adatokat másképpen lássuk, stagnálás áll be, bent ragadunk a régi koncepciókban. Sok nagy cégnél tapasztaltam ezt.

ALTERNATÍVA ÉS LEHETŐSÉG Ahogy egykor Kínában történt, nyilvánvaló okokból jelenlegi oktatási rendszerünk hagyományos logikája sem fektet nagy hangsúlyt a lehetőségre. A lehetőség a gondolkodás nagyon fontos része, de csak az igazsághoz eljutás egyik útjának tartjuk. Voltam a világ legtekintélyesebb egyetemein: Oxfordban, Cambridge-ben, Londonban és a Harvardon. Egyik nagy egyetemen sem szántak elég időt a lehetőségekre és azok vizsgálatára. Mindenki elismeri, hogy a „hipotézis" a tudományban fontos - de ez az elismerés ennyiben ki is merül.

A lehetőségek és a tudomány Nagyon szoros kapcsolat van a lehetőségek és a kreativitás között, mert a kreativitás teremti a lehetőségeket. Szinte minden tudományos eredmény kreatív lehetőség vagy hipotézis révén jött létre, tehát úgy, hogy valaki meglátta a lehetséges alternatívát, ami a tudományágon belül előrelépést eredményezett. Van erre egy kedvenc példám, amit mindahányszor idézek, ha a kreativitás és lehetőség viszonyáról van szó. A gyomor- és nyombélfekély forradalmian új gyógymódjának példája. Ε súlyos és gyakori betegséget régebben oly módon is próbálták kezelni, hogy a savtúltengésben szenvedő betegeknek savlekötő gyógyszerek szedését írták elő - szegény fekélyesek kénytelenek voltak évtizedekig

71

szedni ezeket a tablettákat, míg az 1980-as évek elején a nyugatausztráliai orvos, Barry J. Marshall és kollégája, Robin Warren végig nem gondolták, hogy a gyomor- és nyombélfekély fertőzés - ami azt jelenti, hogy antibiotikumokkal gyógyítható megbetegedés - következtében is kialakulhat. A hipotézis hallatán a medicina minden képviselője ironikusan mosolygott, hiszen hogyan is élhetne meg bármilyen baktérium az erős gyomorsavban - mígnem elmélete igazolására Marshall a gyanított fekélyokozó baktériumból tenyészetet készített, megitta, és gyomorfekélyt kapott. A hipotézis tehát - az elszánt kutató nem kis áldozata révén - igaznak bizonyult, és ma a gyomorés nyombélfekélyes betegek a gyógyulás reményében nem kényszerülnek évtizedekig savlekötőket szedni, elég egy hétig antibiotikum-kúrát tartaniuk és kész. Marshall és Warren megérdemelten kapott 2005-ben orvosi Nobel-díjat. A lehetőség mindig a szemünk előtt van: csak annyi kell, hogy másképp nézzünk arra, amit épp látunk. Az arizonai sivatagban mutattak nekem egy magas, oszlopszerű kaktuszt, s én megkérdeztem, miért vannak a kaktuszoknak tüskéi. Ez a kérdés meglehetősen ostobán hangozhatott, hiszen mindenki tudja, hogy a kaktusznak azért van tüskéje, mert így védekezik az ellen, hogy állatok megegyék. Ezt a tényt kaptam válaszul én is, amire némileg provokatíve megjegyeztem, hogy ha szerte a világon élnek növények s mellettük növényevő állatok, akkor más növények miért nem növesztenek tüskéket ugyanebből az okból - lehet, hogy a kaktuszok tüskéinek nincs is semmi közük az állatokhoz? Lehet, hogy csak szélfogók? És ha igen, ha a tüskék közt mozdulatlanul áll a levegő a nagy sivatagi szélben is, akkor a növény kevesebb vizet párologtat el - így a tüske a túlélésben, sőt a létezésben segíti a növényt... Amikor ezt a megközelítést később felvetettem egy ismerősömnek, az közölte velem, hogy az izraeli kormány éppen ezzel kapcsolatban végeztet kutatásokat: azt vizsgálják, hogyan lehet tüskés növényeket termeszteni, amelyeket a sivatagba telepíthetnének. Mivel a cselekvéshez tényadatok és bizonyosság szükséges, nagyon alábecsüljük a lehetőségek fontosságát. A tudomány legtöbb nagy felfedezése valamilyen lehetőség vizsgálatán alapult.

72

Kutatási adatok azt mutatják, hogy azoknál, akik sok cannabist szívnak, nagyobb eséllyel alakul ki a skizofrénia. Lehet. De ha ezt az információt másképpen nézzük, lehetséges, hogy azok, akik hajlamosak a skizofréniára, jobban élvezik a cannabist, ezért azok, akik hajlamosak a skizofréniára, hajlamosak sok cannabist szívni. A Harvardra meghívást kapva hangot adtam annak a kritikának, hogy a Harvard üzleti iskolájának esettanulmányokra felépített tanítási metódusát (Harvard Case Study) nem tartom jó oktatási módszernek. Beszélgetőpartnereim rámutattak, hogy nagyon sok kiváló ember került ki a Harvard üzleti iskolájának végzősei közül - amire azt válaszoltam, hogy ha nagyon sok kiváló ember megy be egy folyosóra, akkor nagyon sok kiváló ember jön ki onnan: ahhoz, hogy az ember bekerüljön a Harvardra, eleve kiválónak kell lennie, vagyis amikor diplomát kap, még mindig kiváló, és ezt nem írhatjuk eleve a Case Study módszer javára. Nagyon nagy szükség van arra, hogy másképpen viszonyuljunk az információhoz és az adatokhoz. Ebben rejlik a valódi lehetőség.

Lehetőség és kreativitás Mint láttuk, a laterális gondolkodás egyik módszere a kihívás. Ezt az eszközt kell használnunk arra, hogy lehetőségeket tárjunk fel akkor is, amikor tudjuk, hogy már megvan az úgynevezett „egyetlen helyes válasz". A hagyományos gondolkodásban, ha van nyilvánvaló és láthatóan kielégítő válasz, akkor annál maradunk, és sosem tárjuk fel a további lehetőségeket. A lehetőségeket csak arra használjuk, hogy eljussunk az úgynevezett igazághoz, a helyes válaszhoz, megoldáshoz - és amikor azt hisszük, hogy eljutottunk hozzá, nincs szükségünk többé a lehetőségekre. A kreativitás nagyon fontos jellemzője az, hogy képesek vagyunk másképp tekinteni az adatokra. Enélkül benn ragadnánk a régi koncepciókban, amelyeknek alátámasztására felhasználhatjuk az adatokat. Az adatok egyszerű elemzése nem hoz új ötleteket. Ha igazán új

73

ötletet, gondolatot akarunk, képesnek kell lennünk fejből, kreativitással nekilátni és az ötletet, gondolatot összevetni a rendelkezésre álló adatokkal. Korábban említettem ezt, de fontos újra és újra elmondani: amint úgy véljük, hogy megtaláltuk a „helyes választ", azonnal abbahagyjuk a gondolkodást. Hisz mi értelme is lenne tovább gondolkodni, ha egyszer megvan az „igazság"? Ennek következménye, hogy rengeteg kiváló ötlet teljesen blokkolja a további haladást! A megoldott kérdésekre nem szoktunk többé gondolni. Veszélyes szokás figyelhető meg a pszichológiában (különösen az Egyesült Államokban): az amerikai lélektan mindenféle gondolkodást „problémamegoldásnak" nevez. Ebből sajnos egyenesen következik az a téves lépés, hogy ha nem látunk problémát, semmi értelme gondolkodni. Szerintem ez a legkomolyabb akadály a gondolkodás fejlődése - és ezen keresztül általában az emberi fejlődés útjában.

Vallás - igazság vagy eretnekség? A vallásnak bizonyságra és igazságra van szüksége. Nehéz lenne a lehetőség mártírjának lenni. Galilei csaknem az életével fizetett azért, hogy az általa meglátott lehetőségek ellentmondtak az egyház vélt bizonyosságainak. Az egyháznak logikára és bizonyságra volt szüksége ahhoz, hogy bebizonyítsa az eretnekek tévelygését - az intézményesedett vallás sosem volt képes elfogadni az eretnekeket mint lehetőséget. Míg a logika, az igazság és a bizonyosság (a hipotézisek lehet őségével) nagyon erős eszköz volt a tudományban, más területeken ugyanezek a gondolkodásbeli eszközök korlátozónak, sőt veszélyesnek bizonyultak. Kinek-kinek más és más az igazság. Az érzékelésben a lehetőség kap központi szerepet: az „igazság" itt azon múlik, hogy innen avagy onnan szemlélünk egy helyzetet. Mindig észben kell tartanunk a lehetőségeket. De ha az igazságot és csak az igazságot akarjuk, semmi mást, kizárólag az igazsá-

74

got, akkor miért okunk lenne:

is

bajlódnánk

a

lehetőségekkel?

Erre

számos

·

Egyrészt, mert az igazsághoz vezető úton szükségünk van rá: a lehetőség kell a bizonyításhoz mint hipotézis, keret, iránymutató.

·

Másrészt, mert ha úgy érezzük, hogy túl könnyen fogadtuk el az igazságot, akkor az alternatíva az ellenpróba: a más lehetőségek megnyitásával próbára lehet tenni a gyanúsan egyszerű igazságot.

·

Harmadrészt, mert van úgy, hogy az igazság meghatározhatatlan ilyenkor együtt kell élni a többféle lehetőséggel. Ez a helyzet az észleléssel is előállhat.

Az antik görög filozófia magát a lehetőséget definiálta, amikor bevezette a hipotézis fogalmát. Az egyház a hipotézisnél - azaz a lehetőségnél - nyilvánvalóan jobban kedvelte a logikát és a bizonyságot.

Kreatív lehetőség Az írásbeli vizsgák egyik módszere a feleletválasztós teszt: a vizsgázó megkapja a kérdést és egy listát a lehetséges válaszokkal, s a listából ki kell választania a helyes választ. Ε rendszer előnyei szembetűnőek, ha a tesztek osztályozásáról van szó: a vizsgázó vagy a jó választ választotta, vagy sem; a dolgozatokat gyorsan, mechanikusan, akár számítógéppel is lehet javítani. Ez sokkal igazságosabb, mint az esszére szubjektív értékelés alapján adott érdemjegy. A kutatások azt mutatták azonban, hogy ebben a rendszerben a kreatív diákok a valós tudásuknál kisebb érdemjegyet érnek el. A kevésbé kreatív diák kiválasztja például a C megoldást, és nem is látja meg a többi válasz lehetőségeit, míg a kreatív diák meglátja, hogy bizonyos körülmények között a válasz D is lehetne. Ha a D-t választja vagy több időt tölt a lehetőségek mérlegelésével, a kreatív vizsgázó

75

rosszabb eredményt ér el, mint a kevésbé kreatívok. És ugyanez vonatkozik az IQ-tesztekre is: aki másféle elme, mint az átlag, s így más lehetőségeket is meglát a feladatok megoldásában, annak a teljesítményét gyengébbként méri a teszt. A felmérések készítői elvárhatják ugyan, hogy a tesztalany az általuk helyesnek megadott szót használja - de a kreatív személy meglátja más szavak használatának lehetőségét is. A bíróságon a kreatív ügyvéd lehetséges alternatív magyarázatokat képes megmutatni a bizonyítékkal kapcsolatban. Ezzel „alapos kétséget" ébreszt a bűnösség ténye iránt - a bűnügyek esetében ilyenkor a vádlottat fel is kell menteni. A lehetőség a kreativitás lényegében van. Tudnunk kell, hogyan kezeljük a lehetőséget a gyakorlatban. Lehetőség nélkül a kreativitás lehetetlen.

Tenisz és Gauss Nézzük a lehetőség gyakorlati működését egy teniszbajnokság példáján! A verseny kieséses rendszerű; egyik játékos a másik ellen; a nyertes a másik páros nyertesével játszik és így tovább, egészen a végső nyertesig. Egy döntő, két elődöntő, négy negyeddöntő van. A bajnokságnak 72 résztvevője van. Hány játékot kell lejátszani a döntőig? A teniszbajnokság példáját nem nehéz megoldani hagyományos módon sem, de én szeretném frissíteni a résztvevők szemléletét, ezért csak csak 10 másodpercet hagyok nekik a válaszadásra - amit gyakran nehezményeznek is. A feladat megoldásában az emberek szinte logikusan a bajnok megtalálására összpontosítanak. A laterális gondolkodásban másik lehetőség rejlik: felejtsük el a nyertest - találjuk meg a veszteseket! Ha 72 résztvevő van, akkor 71 vesztes lesz. Minden vesztes egy játszmában vesztett. Vagyis 71 játszmából áll a bajnokság. Ennek kiszámolása csak öt másodpercig tart. És most nézzük a Gauss-féle számtani sorozat alkalmazását a lehetőség gyakorlataként! A laterális gondolkodás Gauss által már

76

évszázadokkal korábban felmutatott zseniális példájában, a számtani sorozatokban minden megtestesül, amit csak a kreativitásról eddig elmondottunk*. A résztvevők dolga először csak annyi, hogy összeadják a számokat egytől tízig. Nem bonyolult dolog, könnyen megkaphatjuk az eredményt: 55. De ha ugyanezt az 1-től 100-ig terjedő egész számokkal kell megtenniük, a feladat már nehezebb lesz több időbe is telik, és sokkal nagyobb benne a hibalehetőség. És itt lép be a Gauss-féle megoldás: a számtani sorozatok elmélete. Képzeljük el, hogy a számok 1-től 100-ig sorba vannak írva: 1 2 3 ... 98 99 100 Majd ismételjük meg a számsort ugyanígy, 1-től 100-ig, de fordítva, csökkenő sorrendben az előző számsor alá írva: 1 2 3 ... 98 99 100 100 99 98 ... 3 2 1 Ha összeadjuk a számpárokat, mindig 101-et kapunk, mert ahogy a felső számsoron haladunk, az mindig eggyel nő, míg az alsó mindig eggyel csökken, így az oszlopok végösszege nyilván azonos. Vagyis összesen 100 x 101 = 10 100. Na de ez természetesen a helyes végösszeg duplája, mert kétszer írtuk le a számokat l-től 100-ig, tehát elosztjuk az eredményt kettővel: 50 x 101 = 5050. (Az is ugyanilyen jó megközelítés, ha eleve csak a számsor felét írjuk le.) Gauss briliáns találmánya nemcsak nagyon gyors, hanem a hibalehetőség is kevés benne. Vagyis sokkal gyorsabb és sokkal jobb, mint bármely más megoldás, amivel a helyes válaszra juthatunk.

* A lángel me Carl Friedrich Gauss (1777-1855) a legenda szerint zsenge gyermekkorában ismerte fel az itt leírt összefüggést, azaz a számtani soroz atok elméletét. Amikor elemi iskolai tanára a rendetlenkedő gyerekeket azzal akarta lekötni, hogy 1-től 100-ig adják össze az egész szá mokat, a kis Gauss pillanatok múlva jelezte, hogy me gtalálta a megoldást. Zseniálisan me gállapította, hogy a sor ellenkező végein levő számok párokba állításával azonos összegeket kap: 1 + 100 = 101, 2 + 99 = 101, 3 + 98 = 101 stb.; ez össze sen 50 x 100 = 5050. (A Szerk.)

77

A lehetőség veszélye Vigyázat! Bizonyos információk, tények a lehetőséggel vegyülve könnyen alkothatják a bizonyosság elegyét. Gondolkodjunk el a vámpírok esetén! Van egy vérképzési betegség, a porphyria, amely számos tünetet produkál. Ezek egyike a napfényérzékenység; a porphyriás betegen napfény hatására bőrkiütések jelennek meg, ezért napsütésben elsötétített helyiségben kell tartózkodnia, és csak alkonyat után léphet ki a szabad levegőre, emiatt a bőrük feltűnően sápadtfehér marad. A porphyria egyik fajtájának jellegzetes tünete a szem körüli bőr összehúzódása, illetve a fogak barnás-vöröses elszíneződése és az elsorvadt íny erőteljes visszahúzódása - és íme, készen is áll a misztifikációra a dülledt szemű szörnyszülött a jellegzetes, hosszú, véreséles vámpírfogakkal... A vámpírokról azt képzelik, hogy allergiások a fokhagymára. De hát a porphyriások bármelyike is allergiás lehet a fokhagymára, ezt lehetetlen kizárni! A szörnyű lehetőség egyre valószerűbbé válik. Ehhez jön még, hogy ezek a fehér bőrű, „véres fogú" emberek a napérzékenység miatt csak sötét este, éjszaka jelennek meg a külvilágban - ez nagyon jellegzetes adalék! Aztán már csak egy kivérzett holttestet kell találni a környéken, ahol a hírhedett lény lakik, s teljességgel kész a vámpírbabona. A lehetőség plusz egy jól kitalált történet hamar tényként mutatkozik - hamar válhat erősen meggyökeredző tévhitté. Ezért minden okunk megvan rá, hogy féljünk a lehetőségtől. Ugyanakkor el kell fogadnunk a lehetőség nagy fontosságát a gondolkodásban. Több mint húsz évig tartott, míg megtaláltam a jó módszert, hogy úgy tűzzem be a szalvétámat az asztalnál, hogy evés közben ne maszatolódjon össze a nyakkendőm se. Eleinte mindenféle csatot és kapcsot használtam, de mindig elvesztettem, vagy az asztalon hagytam. A bevált megoldás hihetetlenül egyszerű volt. Ha eszembe jut, hogy később, de még ebben a könyvben leírjam, a Kedves Olvasó is rögtön használhatja majd, nem kell húsz évig kísérleteznie, mint nekem... Ez a tudás hatalma. Vagyis a tudás alapvető fontosságú - és ugyanígy a lehetőségek is.

78

ÉRVELÉS Ha az ember elsajátította a logikát, rájön, hogy sokkal élvezetesebb dolog bebizonyítani, hogy valakinek nincs igaza, mint egy állítást igazolni. Akik még nem értik a logikát, nem méltányolják az érvet, de a támadást pontosan értik. Ráadásul, miközben megpróbáljuk másoknak megtanítani a logikánkat, az idő nagy részét azzal töltjük, hogy a hibáikra világítunk rá. Az érvelés a tudomány és a gondolkodás történetében az ógörögök óta központi módszerré vált, s ma ezt használjuk a parlamentben és a kormányban, a bíróságokon és a jogrendszerben, üzleti tárgyalásokon, családi vitákban és privát megbeszéléseken egyaránt. Igen, mert nagyon jól beválik: tényleg mindig szükség volt-van-lesz egy olyan módszerre, ami rámutat a helytelen gondolatokra és állításokra. Hisz enélkül teljes káosz lenne. Azonban ugyanez a nagyszerű eszköz teljességgel éretlen és primitív, és nagyon gyenge hatékonyságú módszer a gondolatok kifejtésére. Az érvelés akkor válik be a legjobban, ha meg akarunk cáfolni egy állítást vagy feltételezést. Ott működik jól, ahol két különböző állítás között kell dönteni. De egyáltalán nem jó eszköz ott, ahol egy téma részletes kifejtésére volna szükség. Ε téren semmi teremtő jellege nincs, sőt: ilyenkor inkább negatív hatása van. Az érvelés nagyon jó módszer az igazság megállapítására, de vizsgálati módszerként haszontalan. A vizsgálat azt jelenti, hogy megvizsgáljuk és felfedezzük az adott tárgy új aspektusait. Az érvelés csak a ténytudás szempontjából értékelhető. Érvelhetünk amellett, hogy egyik vagy másik úton menjünk tovább a térkép alapján, de érveléssel nem lehet térképet szerkeszteni. Sajnálatos módon mégis az érvelést használjuk a témák kifejtésére, mert nincs alternatív módszerünk.

79

Az érvelés hibája A témafeltárásra használt érvelés hibái: ·

Destruktív és negatív, illetve támadás jellegű.

·

Nincsenek benne a tudatos tervezés elemei a továbblépésre. Két eset lehetséges: az érvelő vagy győz, vagy veszít. Ha a másik állítás 5%-a téves, akkor az egész vitaidőt ezzel az 5%-kal töltjük. Ha a gyenge gondolat megtámadhatatlan, akkor el fogja nyomni az erősebb, de sérülékenyebb, támadhatóbb gondolatokat. Nagy a kísértés, hogy a másik fél álláspontja, akár triviális állítása téves voltának bizonyítását arra használjuk, hogy tudásbeli fölényünket fitogtassuk. Túl sok benne az egó-játék. A képzett vitázó nyerhet a kevésbé képzett vitázó ellen akkor is, ha az utóbbi állítása a helytállóbb.

· · ·

· · ·

Nem keletkezik energia, sem képesség az új állítások kigondolására.

Nyugodtan kimondhatjuk: az érvelést nem arra találták ki, hogy témákat tárjunk fel vele.

AZ ÉRVELÉS ALTERNATÍVÁI

Párhuzamos gondolkodás Képzeljünk el egy meglehetősen díszes, négyszög alapú épületet. Négy ember nézi az épület négy oldalát. Mobiltelefonon vagy walkie-talkie-n győzködik egymást, mindegyik azt állítja, hogy ő látja az épület legszebb oldalát. A párhuzamos gondolkodás azt jelenti, hogy megváltoztatják az érvelés módját. Mind a négyen átmennek az épület déli oldalára. Aztán mind a négyen átmennek az épület nyugati oldalára. Majd az

80

északira, végül a keletire. Így mindegyikük párhuzamosan az épületnek ugyanazt az oldalát látja ugyanabban az időben. Érvelés és vita helyett, ahol A ellenségesen támadja B-t, olyan rendszerünk van, ahol A és Β mindketten ugyanabba az irányba néznek és ugyanarra gondolnak - de a fizikai nézőpont változik, ahogy elmozdulnak. Ez a párhuzamos gondolkodás. A való életben szimbólumokra van szükségünk, ha azt akarjuk elérni, hogy a gondolkodás iránya egy adott pillanatban egyfelé hasson: külön kell választanunk gondolkodásunk különböző módszereit és céljait, mert ha mindent egyszerre próbálunk felfogni és megtenni, abból kavarodás lesz és működésképtelenség. A hat kalap módszerének célja és lényege az, hogy elválasszuk a különböző gondolkodásmódokat és biztosítsuk, hogy egy adott pillanatban mindenki épp ugyanabban a módban gondolkodik. Ehhez az eljáráshoz hat színes szimbólumot, hat „gondolkodó kalapot" használunk, amelyek képletesen a fejünkre téve jelzik, melyik gondolkodási „üzemmód" van épp érvényben.

A hat kalap módszere is bizonyított már Ezt a módszert 1984-ben dolgoztam ki, és ma már széles körben alkalmazzák szerte a világon. Engedje meg a Kedves Olvasó, hogy néhány sikeres alkalmazásával itt előhozakodjam. A finnországi ABB-nek korábban 30 napig tartott egy-egy multinacionális projekt tervezése, de a hat kalap módszerével ma már két nap alatt megoldják. A Siemens a hat kalap módszerének alkalmazásával 50%-kal csökkentette a termékfejlesztés időtartamát. Az IBM vezető laboratóriumában az értekezletek hossza a korábbi időtartam 25%-ára csökkent. A kanadai MDC gondos költségelemzést végzett, és arra jutottak, hogy a hat kalap alkalmazásának köszönhetően már az első évben 20 millió dollárt takarítottak meg. A JP Morgan Európában az értekezletek időtartamát a tizedére csökkentette. A Sri Lanka-i kormány a cunami idején meghívta Peter Low nevű tréneremet Szingapúrból, akivel két nap alatt megállapodtak a cselekvési

81

tervben, s azóta világszerte szorgalmazzák, hogy minden segélyszervezet használja a hat kalap módszerét. És végül, Grant Todd az Egyesült Államokban kutatást végzett a módszer felhasználásáról az esküdtszéki tanácskozásokon, s megállapította, hogy a hat kalappal az esküdtek igen gyorsan jutnak egyhangú döntésre. A bírók ezzel annyira elégedettek voltak, hogy egyes államokban ők maguk javasolják az esküdtszékeknek a módszer elsajátítását és a rendszer bevezetését - talán ez újabb történelmi változást hozhat a XII. század óta fennálló esküdtszéki szisztémában.

A kalapok Most pedig nézzük konkrétan a kalapokat! Nincs köztük kötött sorrend, szabadon megválaszthatjuk, a helyzettől függően, melyik kalapot melyik után használjuk. A tréningeken a leginkább használható sorrendeket javasoljuk. ·

KÉK

·

FEHÉR KALAP :

A folyamatirányítás és ellenőrzés kalapja. A kék kalap olyan a résztvevőknek, mint a karmester a zenekarnak. Az eszmecsere elején a kék kalap határozza meg, milyen sorrendben alkalmazzuk az egyes kalapokat. A megbeszélés alatt a vezető vagy tréner metaforikusan a kék kalapot viseli, fegyelmező célzattal. A résztvevőket figyelmezteti a kalap színére, ha elkalandoznak a megadott gondolkodási módtól. A kék kalap a diskurzus végén összegez és meghatározza a következő lépést is. A kék kalap olyan, mint a könyv fedele: van egy tábla az elején és egy a végén. KALAP:

Gondoljunk a papírra, a kinyomtatott lapra! A fehér kalap az információról szól. Milyen információnk van? Milyen információ hiányzik? Milyen információra van szükségünk, és hogyan szerezzük meg? A fehér kalap alatt kérdéseket lehet feltenni. Ha egymásnak ellentmondó információkat közlünk, akkor sincs vita. Mindkét verziót le kell jegyezni egymás mellé, majd megbeszélni, hogy melyik információt használjuk.

82

·

PIROS KALAP :

·

FEKETR KALAP :

·

SÁRGA KALAP :

·

ZÖLD KALAP :

Gondoljunk a tűzre, a melegre! A piros kalap az érzelmekkel, érzésekkel, az intuícióval kapcsolatos. A piros kalap alatt azt várjuk el minden résztvevőtől, hogy az érzelmeiket hozzák elő. Normál beszélgetésben ezeket a dolgokat csak a logika álruhájában hozhatjuk elő. Itt nincs szükség indoklásra vagy magyarázatra. Az érzelmek, érzések, intuíciók nagyon is léteznek, ezért hangoztatni is lehet őket! A piros kalap időszak nagyon rövid. Célja nem több, mint hogy lehetővé tegye az érzelmeink kifejezését - az, hogy egyszerűen úgy mondjuk ki a dolgokat, ahogy érezzük. Gondoljunk a bírók fekete talárjára! A fekete kalap a kritikus gondolkodásé. Mi a baj ezzel a gondolattal? Miféle árnyoldalai vannak? Miért gyenge? A fekete kalap a hibákat keresi; hogy miért nem fog működni valami, mik a kockázatai, a veszélyei. Minden negatív megjegyzés, ami egy megbeszélésen elhangozhat, a fekete kalap alá koncentrálódik. A fekete kalap nagyon hasznos, talán az összes kalapok közül a leghasznosabb, de megvan a maga meghatározott helye. Gondoljunk a napfényre és az optimizmusra, a hajnalra, az új nap kezdetére! Ez a kalap a pozitív dolgokra koncentrál. Melyek az előnyök, az értékek? Hogyan lehet valamit véghezvinni? Hogyan valósulhat meg bármilyen elképzelés? Az oktatás túlnyomórészt a kritikus gondolkodásról szól: nem alakítunk ki igazi értékérzékenységet, ami azt jelentené, hogy képeseknek kellene lennünk értéket találni bármiben, még azokban a dolgokban is, amelyek nem tetszenek nekünk, és amiket sosem használunk, mindazonáltal őszintén és objektíven értékelhetnénk őket. Értékérzékenység nélkül csak elvesztegetjük a kreativitásra szánt időt. Ültem már olyan megbeszéléseken, ahol a résztvevők ontották a jó ötleteket, de senki nem volt képes meglátni az ötletek értékét. Gondoljunk a növényzetre, a növekedésre, a lombos ágakra! A zöld mint szimbólum közvetlen kapcsolatban van a

83

kreativitással. Amikor a zöld kalap van használatban, a résztvevők vagy kreatív ötletekkel álljanak elő, vagy inkább hallgassanak! De mivel egy megbeszélésen senki sem szeret csendben maradni, inkább majd mindenki igyekszik kreatív ötletekkel segíteni a zöld kalap alatt: új ötleteket keresünk, megfontoljuk az alternatívákat, az ismerteket, a nyilvánvalókat és az újakat is. A zöld a lehetőségek színe. A javaslatok, az ötletek megújítása, módosítása, valószínűleg a laterális gondolkodás tudatos használatával. Ennyi. A hat kalap lehetővé teszi, hogy párhuzamosan gondolkodva konstruktívan feltárjunk egy témát, és ne zökkenjünk az ellenségeskedés kátyújába. A párhuzamos gondolkodás egyik leghatékonyabb módszere, a hat kalap a megbeszéléseken jelenlevőket kivétel nélkül arra készteti, hogy teljes mértékben kihasználják elméjüket, ne csak ellentétkereső üzemmódban legyenek képesek dolgozni a tárgyalás témáján. Aki ellenzi a szóban forgó ötletet, attól is elvárják, hogy képes legyen őszintén és objektíven tekinteni az ötletben rejlő értékekre. Első látásra úgy tűnhet, a hat kalap módszere még bonyolultabbá és hosszabbá teszi a megbeszéléseket. Ami azt illeti, a kalapok használata negyedére, sőt tizedére csökkentheti a megbeszélések időtartamát. Ajánlható megfelelő tréning is a módszerhez, azonban a hoszszú évek során, számtalan kultúrában, különböző rendű-rangú és sokféle üzleti szektorhoz tartozó résztvevőkkel szerzett tapasztalatom azt mutatja, hogy a hat kalap módszere gyakorlatilag a legegyszerűbb formákban használva is beválik.

A kérkedésről Az érvelés egyik vonzereje az, hogy megmutathatjuk fölényünket azzal, hogy bebizonyítjuk valaki tévedését. Ez a hat kalappal egyszerűen nem lehetséges. Ha valaki kérkedni akarna, csakis úgy teheti meg, ha minden kalap alatt jobban teljesít - ez viszont oda vezet, hogy a mások véleményét belátó, minden oldalt tekintetbe vevő

84

vitapartnerré válik, ami pedig már igencsak messze esik a kérkedő viselkedés jellegétől. Az illetőnek tehát a fehér kalap alatt a többi résztvevőnél sokkal több információt kell adnia és jobb kérdéseket feltennie, majd a fekete kalap alatt mindenki másnál több veszélyre és kockázatra rámutatnia, a sárga kalap alatt mindenkinél több értéket észrevennie, a zöld kalap alatt több ötletet és lehetőséget feltárnia. A dicsekvés alapja tehát a komoly teljesítmény lesz, nem a többiek letámadása. S ha ilyen teljesítmény mellett valaki büszke magára, az már nem kérkedés, hanem helyes önértékelés.

KIVÁLÓ - DE NEM ELÉGSÉGES Mint e könyv sok más fogalma esetében, itt is szeretném tisztázni, hogy az érvelés, a vita, ha a megfelelő helyen használjuk, kiváló eszköz- de nem elégséges. Más módszerre és keretre - más szoftverre van szükségünk ahhoz, hogy egy tárgyat konstruktív módon mérjünk fel. Az amerikai légierő egyszer közzétett egy kutatási eredményt a csapatteljesítménnyel kapcsolatban, amelyben két csapat teljesítményét hasonlították össze: az egyik csapatot pszichológiai profiljaik és teszteredményeik alapján állították össze, a másikat aszerint, hogy a hat kalap közül melyiket kedvelték. A hat kalap preferencia alapján összeállított csapat minden esetben jobban teljesített a másiknál. Ez talán a kognitív disszonancia jelenségével hozható kapcsolatba vagyis ahhoz kapcsolódóan azzal a tétellel, miszerint, ha már kiválasztottunk valamiféle értéket, akkor azzal kell együtt élnünk.

ÖSSZEGZÉS A hat kalap rendkívül egyszerű módszer, de nagyon hatékony. Egy Nobel-díjas közgazdász beszámolt róla, hogy Washingtonban egy közgazdasági témájú megbeszélésen a hat kalap módszerét alkalmazták. Egy új-zélandi nő pedig arról tudósított, hogy a hat kalap mód85

szerét Pápua Új-Guinea felföldjein tanította - azon a vidéken, amit a Föld legprimitívebb helyeként szokás számon tartani -, és egy hónap elteltével visszatérve, az ottaniak beszámolóiból azt tudhatta meg, hogy a módszert elsajátítók életében pozitív változások következtek be. Ezt a rendkívül egyszerű módszert tehát a leggyakorlatiasabb napi élethelyzetekben is eredménnyel lehet alkalmazni.

86

A nyelv

A

nyelv a nemismerés enciklopédiája. Belép egy szó a nyelvbe és rögzül. Lehet, hogy a szó már régen belépett a nyelvbe, és akkor még nemigen törődtek vele. Amint a szó elkezd létezni, befolyásolja észlelésünket, és kénytelenek vagyunk úgy látni a világot, ahogy a szó mutatja. Ha jön valami nagyon új és pontosan definiált dolog, akkor alkothatunk rá új szót, például „számítógép", de nagyon nehéz tudatosan megváltoztatni egy szót úgy, hogy mást jelentsen, mint amit addig jelentett. A „laterális gondolkodás" kifejezést első, 1967-ben megjelent A laterális gondolkodás haszna (The Use of Lateral Thinking) című könyvemben vezettem be. (Az Egyesült Állmokban New Think - Újgondol - címen jelent meg.) A gondolkodás iránti érdeklődésem három forrásból fakad. Rhodes ösztöndíjas kutatóként pszichológiát tanultam Oxfordban és ez is felkeltette érdeklődésemet a gondolkodás iránt. Orvostudományi kutatásokban sokat használtam számítógépet, és kezdett érdekelni, melyek a gondolkodásnak azok a jellemzői, amiket a számítógépek nem képesek elvégezni, és arra jutottam, hogy ezek a kreatív és a perceptuális (észleleti) gondolkodás. Orvosi kutatásaimat a Harvardon folytattam. Azt az igen bonyolult folyamatot kutattam, ahogy a test a vérnyomást szabályozza, majd az emberi test nagy rendszereinek általános integrációjával foglalkoztam. Ez vezetett oda, hogy érdeklődni kezdtem az önszerveződő rendszerek iránt. Ez a három eredő (gondolkodás, perceptuális gondolkodás és önszerveződő rendszerek) egyesült a könyvemben, s amikor lezártam a kéziratát, A másfajta gondolkodás (The Other Sort of Thinking) címet adtam neki. Aztán egy újságíró interjút készített velem, és ebben azt találtam mondani, hogy a gondolkodás nem lineáris, nem is szekvenciális (azaz nem sorrendi) és nem is logikus: „Ahelyett, hogy

87

egyenesen előre mennénk, kitérőket kell tenni, laterálisán jutunk el a célhoz." Nyomban felismertem a kifejezés értékét - épp erre a szóra volt szükségem! Ezt választottam tehát a könyv címének. Gyakorlatiasabb szinten a laterális gondolkodás azt jelenti, hogy laterálisan vagyis „oldalirányban", tehát nem egy séma mentén, hanem a sémákon keresztül-kasul haladunk. A laterális gondolkodás kifejezést ma már széles körben alkalmazzák, és bekerült az Oxford értelmező szótár címszavai közé. Két okból volt szükség erre a kifejezésre. Egyrészt definiálni kellett az ötletszintű gyakorlati kreativitást, ugyanakkor meg is kellett különböztetni a művészi kreativitástól. A laterális gondolkodás kifejezés egyben az ötletszintű kreativitás logikai alapját is jelzi, azzal, hogy egy önszerveződő rendszeren (az emberi agyon) belüli, sémák mentén való aszimmetrikus mozgást ír le. Általánosabb szinten a laterális gondolkodás azt is jelenti, hogy ha egy meglevő lyukat mélyítünk, az nem egyenlő azzal, mintha máshol ásnánk lyukat. Ahelyett, hogy a meglevő észlelettel, koncepcióval, megközelítéssel dolgoznánk, szükséges lehet percepciót váltani, és új észleletet, koncepciót, megközelítést alkalmazni. Ugyanígy szükség volt egy új szóra a provokációt illetően, ami a provokatív „PO" szócskában testesült meg. Ezzel jelezzük, hogy provokáció következik. Ha azt mondjuk: „az autókat négyszögletes kerékkel kellene ellátni" vagy „a repülőgépeknek fejjel lefelé kellene landolniuk", ennek semmi értelme nem lenne - ha nem tudnánk pontosan, hogy ez provokáció (amiből érdekes gondolatok keletkeznek az elmozdulás alkalmazásával). Az önszerveződő rendszerek, amilyen az emberi agy, hamar elérik a stabil állapotot, a lokális egyensúlyt. A matematikusok tudják, hogy erős behatás, provokáció szükséges ahhoz, hogy elmozdulás történjen egy általánosabb egyensúlyi állapot felé - vagyis abszolút szükséges a nyelv provokatív beavatkozására. Ennek jelzésére új kis nyelvi elemet kellett találni.

88

ÉRTÉKÍTÉLET ÉS SKATULYÁK

A nyelv nem más, mint szisztematikusan elrendezett ítéletek rendszere: amit észlelünk, azt felcímkézzük és skatulyákba osztál yozzuk. Látunk valamit, amit autónak ismerünk fel vagy vélünk. Rögtön autónak látjuk, és az egész „séma" vagy kartoték kinyílik: hozzáférésünk van minden információhoz, amit az autóról tudunk. A címke vagy a szó a kapcsolat a külső világ és a tudatunkban elraktározott információ között. Valószínűleg szavak nélkül is meglennénk, de sokkal kevésbé hatékonyan. A „van" szó határozott állítást jelöl, nem lehetőséget. Nincs gyakorlati szavunk arra, hogy azt jelezzük, hogy valami „a lehetőség szintjén van" - ezt csak körülírásokkal tudjuk kifejezni. Szükségünk van egy szóra, ami azt jelenti, hogy valami egyszerűen lehetséges vagy meglehetősen valószínű. Kifejezhetnénk ezt egy egész mondattal, ahogy én is tettem, vagy használhatnánk a „lehet" vagy „lehetne" szavakat, amelyek azonban minden nyelvben segédige jelleggel működnek - vagyis önmagukban nem hordoznak olyan konkrét és egyértelmű jelentést, mint a létige (s éppígy bármely cselekvést, történést jelentő ige) jelen idejű, kijelentő módú alakja. Ha a létezés-cselekvés-történés lehetőségének kifejezése is lehetséges lenne egyetlen szóval, akkor komplexebben, árnyaltabban láthatnánk a világot. Hasonló árnyaltsághiány a köznevek terén is van: a „barát" és az „ellenség" szavunk konkrét jelentéssel bír; ismerőseink közül vannak, akik az egyik, s vannak, akik a másik skatulyába illeszthetők bele. De nincs igazán pontos semleges szavunk az olyan emberre, aki sem barátunk, sem ellenségünk, viszont komoly dolgunk van vele. Használhatnánk az „ismerős" szót, de a pénzügyeinket vizslató adóellenőrt vagy a kocsinkat javító autószerelőt mégsem hívhatjuk ugyanúgy az ismerősünknek, mint az utcában lakó szimpatikus idős urat, akinek köszönni szoktunk. Arra pedig bizonyosan nincs szavunk, ha valaki félig barát, félig ellenség (vagy a féltől eltérő arányban az). Sok olyan helyzet van, hogy valaki bizonyos körülmények között barát, más körülmények között azonban ellenséggé válik - ezt sem tudjuk egy köznévvel kifejezni.

89

ÖSSZETETT HELYZETEK A nyelv akkor is inadekvát, ha komplex szituációkkal van dolgunk. Az ilyen helyzeteket gyakran csak mondatban, sőt bekezdés hosszúságú szövegben lehet kifejezni. Ezek a leírások megfelelők is lehetnek, mégsem helyezik észlelési mezőnkbe a szituációt; minden olyan helyzetet nehezebb azonosítani, amit nem egyetlen szó fejez ki. Vegyük például a következő szituációleírást: „Amennyiben a juttatások nem kerülnek egyértelműen megállapításra, és Önök nem készek feladni néhány szilárd követelésüket, nem sok haladást érhetünk el. Szeretném, ha világosan megfogalmaznák, hogy Önök szerint mi ebből az előny az én oldalamon." Nos, az ilyen helyzetleírások az adott körülményt ugyan pontosan kifejezhetik, de használatuk nehézkes, azonosításuk nem egyértelmű - sőt az értelmezésük egészen furcsa tud lenni. Vannak persze olyan szavak, amelyek meglehetősen összetett működést írnak le nagyon egyszerűen - ilyen például a „szupermarket". De jóval több az olyan összetett szituáció vagy működéssor, amelyre nincs egy szavunk. Például nem tudunk egyetlen szót mondani az olyan konfliktusra, amit nem lehet megoldani, mert a két oldal egymással szemben álló vezetői nem is akarják megoldani, mivel az esetben azonnal elvesztenék mostani hatalmi körüket. Nagy szükség van tehát valamely újfajta nyelvre, ami lehetővé teszi, hogy rögtön felfogjuk, felismerjük és kommunikáljuk a komplex helyzeteket. Cselekvésünk és viselkedésünk hatékonysága nagy mértékben javulna, ha ez a nyelv létezne, ha nem lennénk többé a hagyományos nyelvhasználat szűk skatulyáiba kényszerítve.

NYELV ÉS ÉSZLELÉS A fentiekből adódóan kimondható, hogy bár a hagyományos értelemben vett nyelv gondolkodásunk ma ismert legfejlettebb kifejezőeszköze, mint ilyennek, megvannak a maga korlátai is. A nyelv fogalmakká és szavakká tömbösíti a szofisztikáltabb, bonyolult észlelési folyamatokat is, hogy azután a nyelv szavai húzzák meg észlelésünk

90

határait. Gondoljunk arra, hogy az említett „ellenség" szó meghatározza, mit gondolunk egy személyről, akivel nem értünk egyet! Nincs olyan érzékeny szavunk, ami azt jelentené, hogy valakinek a nézetei számunkra félig elfogadhatók, félig visszautasítandók; vagy hogy valaki olykor jó hozzánk, olykor - és csak meghatározott aspektusból - pedig rossz. A nyelv kiforratlanságainak negatív hatása van az észlelésünkre és ebből következően a gondolkodásunkra is. Valamiféle „kódolás" azonban mindenkeppen elengedhetetlen az emberi fejlődéshez. A nyelv korlátait már sokféle kódrendszerrel igyekeztek túllépni a gondolkodók, a jelnyelvalkotók. Magam is kikísérleteztem egy kódrendszert, ami segít a komplex helyzeteket azonnal és kevés jellel meghatározni, leírni. (Kódrendszeremet feltettem az internetre, l.: www.debonocode.org.) Ez a kódrendszer is - mint az ilyenek általában - felül áll a nemzeti nyelveken, lehetővé téve, hogy olyanokkal is kommunikáljunk általa, akik más nyelvet beszélnek. A kódok egy része önkényes és rögzített formájú. Például mondhatjuk, hogy „ide az 53-as kód illik", és ez máris meghatározza az adott jelentést. Más kódokat kilenc kulcskoncepció alapmátrixából lehet megszerkeszteni.

ÖSSZEGZÉS A klasszikus értelemben vett beszélt és írott nyelv gondolataink máig elsődleges kifejezője. Pótolhatatlan eszköz - enélkül az emberiség sosem tudott volna sem elindulni, sem haladni a maga útján. De a gondolatainkat általában közvetítő köznyelv egyáltalán nem olyan tökéletes és teljes, mint amilyennek hinnénk. A gondolkodás érzékenyebb kifejezéséhez jelentős változásokra van szüksége, és ez nem fog magától megtörténni. A fent említett kísérleti kódrendszer ebben próbál segíteni a kommunikáció hétköznapi területeit illetően, s mint az efféle rendszerek, lehetővé teszi a nemzetközi kommunikációt is. Használhatjuk az angolt, hogy a honlapon megtaláljuk a kódot, de magát a kódot már érthetik a kínaiak, oroszok, németek vagy az indiai telugu dialektust beszélők is, feltéve, ha az adott nyelvre lefordították a kód egyszerű változatát.

91

A demokrácia

Winston Churchill bon mot-jával szólva, „A demokrácia a kormányzat legrosszabb formája, leszámítva az összes többit." Egyszóval, a demokrácia nem tökéletes, de jobbat még nem találtak ki - még mindig jobb, mint bármely más rendszer, és egészen biztos, hogy jobb az autokrata rendszereknél, mint amilyen például a diktatúra vagy a z abszolút monarchia.

MÁS KORÁBBI RENDSZEREK Pedig a történelem produkált néhány érdekes társadalmi berendezkedést. A föníciaiak kormányzati rendszerében például olyan felsőház volt, amelynek a tagjai a társadalom különböző rétegeinek képviselői voltak: kereskedők, földművesek, papok, munkások stb. Ez volt a kormányzó tanács. Ha megegyeztek valamiben, abból törvény lett. Ha ezen a szinten valamiben nem értettek egyet, az ügyet a következő kamarához továbbították; ez volt a népgyűlés. A velencei városállam pedig olyan komplex rendszert működtetett - és oly sikeresen, hogy ezer évig tartott -, amelynek államtanácsában választott képviselők ültek, s innen sorsolásos alapon választottak további képviselőket a következő kamarába, majd ugyanezt többször megismételték, míg meg nem alakult a kormányzótestület. Vagyis a velencei rendszerben megvolt az össznépi elem (szavazás), de a véletlen elem is (választott képviselők). Ez a módszer sikeresen megakadályozta a frakciók kialakulását, a pártformálódást és a korrupciót, ami oly sok középkori köztársaságot tett tönkre. Van olyan rendszer is, ahol monarcha vagy sejk uralkodik és van mellettük egy testület is, ami tanácsot adhat, de nincs döntő szava.

93

A DEMOKRÁCIA ELŐNYEI A demokrácia meglehetősen jó rendszer - bár jobb a stabilitás megtartásához, mint a növekedéshez. A legnagyobb előnye az, hogy az emberek nem reklamálhatnak saját közös választásuk miatt. Persze ezt felfoghatjuk úgy is - és egyes esetekben tényleg majdnem olyan is -, mint amikor a halálraítélt választhat, milyen kivégzőeszköztől szeretne meghalni. És választ. De a demokráciában mindig megvan az esély a jóra - a következő választás alkalmával. A diktátorok akár évtizedekig hatalmon maradhatnak (nem egy közülük akár fél évszázadon át is regnált), a demokrácia vezető politikusainak azonban nagyon kell vigyázniuk, nehogy olyan intézkedéseket hozzanak vagy olyasmit mondjanak, ami a népnek nagyon nem tetszik, hiszen a választópolgárok tömegének megvan rá a lehetősége, hogy legközelebb ne őket válassza meg vezetőnek. A sajtó a lakosság helyett és a lakosság nevében - úgymond, érdekében - bármikor készségesen kritizálja a kormányt. A demokrácia megakadályozza a zsarnokságot, kiküszöböli a hibákat, a túlzásokat. A demokrácia tehát a legjobb eszköz egy korszak stabilitásának megőrzésére. Az emberek maguk választottak, és - feltéve, hogy a választások lebonyolítása tiszta volt, illetve hogy nem észlelnek elfogadhatatlan kormányzati hibákat - készek is együtt élni saját választásukkal.

A DEMOKRÁCIA KORLÁTAI A demokráciát arra tervezték, hogy megakadályozza a zsarnokságot, nem pedig arra, hogy a haladást elősegítse. A hangsúly itt sokkal inkább a támadáson, a kritikán és a vitán van, mintsem az új lehetőségek megteremtésén. Az ellenzékben álló pártok tagjainak tehetsége és tudása, míg ellenzékben vannak, nagyrészt nem hasznosul, de mivel nincs más mozgásterük, kénytelenek folyamatosan támadni a kormányt, azaz negatívan hozzáállni a dolgokhoz.

94

A népesség élesen szembenálló pártokra különül, ami feszültséghez és erőszakhoz vezethet, ahogy az 2008-ban Kenyában és Pakisztánban is megtörtént. Egyik csoport támadja a másikat. Az ellenzék úgy érzi, hátrányos, ha a másik csoport van hatalmon - ami esetenként igaz is.

A nyíltság mint akadály Tegyük fel, hogy valaki autózik az úton, és egyszer csak rendőrségi útzárhoz ér, nem tud tovább haladni. Nem nehéz elképzelni ezt, hiszen mindenkinek volt már olyan tapasztalata, hogy valami elzárja az útját. De mi van akkor, ha a továbblépés akadálya épp a nyíltság? Ha azért vagyunk akadályoztatva, mert nincs semmi, ami utunkat állja? Feltehetően száguldunk tovább az egyenes, ismert sztrádán. Éppen az út akadálytalansága gátolja, illetve akadályozza meg, hogy letérjünk valamelyik mellékútra. Vannak olyan elvek és módszerek, amelyek annyira kitűnőnek látszanak, hogy gátolják, illetve akadályozzák az alternatívák keresését. A demokrácia mint államforma ilyen példa. Mivel jobb, mint az előző államformák, sosem gondolunk arra, hogyan lehetne az ötletszintű gyakorlati kreativitással még jobbá tenni.

Változás A demokrácia nem áll a változások felett - habár azok a tagjai minden változást erősen elleneznek, akik a jelenlegi rendszerből hasznot húznak, illetve akik tökéletesnek hiszik. Lenne pedig néhány javaslat a demokrácia fejlesztésére - az alábbiakban megpróbálok magam is ilyen lehetőségeket megfogalmazni. Hangsúlyozom, hogy ezek pusztán lehetőségek, amiket még nagy munkával lehetne csak valósággá tenni. Nagyon egyszerű változás lenne, ha a parlamentek használnák a hat kalap módszerét, mondjuk, hetente egyszer. A kék kalapot a fejé-

95

ről épp leemelő házelnök a délelőtt egy pontján bejelentené, hogy eljött a sárga kalap ideje, amikor a képviselőknek csak pozitív megjegyzéseket, javaslatokat lehet tenniük, aztán a fekete kalap alatt kifejthetnék szokásos kritikai észrevételeiket, majd a zöld kalap alatt lehetőségük lenne az ötleteket szülő kreativitásra, a felvetett gondolatok módosítására; a nap végén pedig következhetne a piros kalap, s a képviselők tetszés szerint hangoztathatnák szubjektív véleményüket, érzelemkitöréseket produkálhatnának, akár kedvükre inzultálhatnák egymást. Ezt az ötletet néhány állami vezető már kedvezően fogadta, köztük például Mauritius miniszterelnöke, aki a kipróbálását is fontolóra vette. Másik lehetőség, hogy, mondjuk, egyharmadnyival bővítenék a meglevő parlamenti helyeket (az arány csak elvi javaslat, bármilyen konkrét számra átértékelhető). Az új hel yeket senki nem töltené be, virtuális helyek lennének, tulajdonképpen a tömegek véleményének parlamenti képviseletére: az ezeknek megfelelő szavazatokat közvélemény-kutatások adatai alapján számítanák be, azaz a köz véleményét olybá tekintenék, mintha a képviselők szavaztak volna aképpen. Például, ha az ellenzék felvet egy javaslatot, és a közvélemény 70%-a támogatja, akkor úgy számolnak, hogy a virtuális helyeket betöltő „fiktív képviselők" 70%-os szavazataránnyal támogatják a javaslatot. Így figyelembe lehetne venni a választópolgárok folyamatos visszajelzését, s az ellenzék aktív hatóerejét nem tartaná vissza a rendszer a következő választásokig. Az ellenzéki törvényjavaslatok is átmehetnének a törvényhozáson, az oppozícióban állók nem lennének arra kényszerítve, hogy mindig csak kritizáljanak. Ráadásul a modellben a közvélemény csak az egyik tényező maradna, nem válna a törvényhozást meghatározó elemmé. Új lehetőséget akár egy szervezet létrehozása is teremthet, ilyen lehetne például az „Új Ötletek Nemzeti Tanácsa" („National Council for New Ideas"). Ez a tanács új ötleteket generálna, begyűjtené őket, majd a közvéleménnyel teszteltetné, pl. közvélemény-kutatásokkal, kísérleti eljárásokkal, felmérésekkel stb. Ha mindenkinek tetszene az ötlet, a kormány dönthetne úgy, hogy bevezeti azt, de ez nem lenne kötelező érvényű. A kormány arra is használhatná a tanácsot, hogy kipróbáljon új ötleteket (ezt a szakzsargonban sárkányeregetésnek nevezik: láthatóvá teszik az ötletet, hogy lássák,

96

hogy reagál rá a közvélemény). Így a kormány learathatná a sikeres ötletek nyereségét, de nem kellene felelősséget vállalnia a sikertelen ötletekért, ha a nyilvánosság eleve elutasítja őket. (Szerbiában a gyakorlatban is működött egy efféle szervezet, amelynek létrehozásában segédkezhettem.) Jelenleg nagyon nehéz a demokratikus kormányoknak efféle próbákat tenni, vagyis úgy lemérni egy-egy idea fogadtatását a közvélemény körében, hogy annak ne legyenek konkrét adminisztratív előzményei. Ma a társadalmi működés jobbítását célzó kreatív javaslatokért a kormányoknak gyakorlati felelősséget kell vállalniuk.

Konstruktív gondolkodás A televízióban vagy a médiában karizmatikusnak bizonyuló személyeknek jó esélyük van arra, hogy választásokat nyerjenek. A demokratikus rendszerekben a politikusok többsége jogász, újságíró, tanár. Ez azért van, mert az építészek, mérnökök, üzletemberek, vállalkozók és tudósok nem kockáztathatják, hogy belépjenek a politikába. Ha megválasztják őket, fel kell adniuk betöltött állásukat. Ezek az állások hierarchikus szervezetekben jöttek létre, és a folyamatos nyilvános szerepléstől függnek. Ha az ember ilyen karrierpályán kilép az állásából, nem kerülhet vissza ugyanarra a pozícióra, vagyis ha az illetőt nem választják meg a legközelebbi választásokon, akkor nem folytathatja ott a régi munkáját, ahol abbahagyta. A politikusi pálya nem ér meg ekkora kockázatot. A jogászok, újságírók, tanárok képzésük során megtanultak jól beszélni és érvelni; sokkal jobban hozzászoktak a kritikához, mint a kreatív és konstruktív gondolkodáshoz. Mivel többen vannak, mint a kreatív és konstruktív gondolkodók, ez komoly strukturális problémát okoz a demokráciában. Ahhoz, hogy próbára tegyünk olyan gondolatokat is, amelyekkel teljesen elégedettek vagyunk, nagy szükség volna az ötleteket szülő kreativitásra. Lehet, hogy éppen a tökéletesnek tűnő gondolatok, helyzetek akadályozzák a továbblépést, a még jobb ötletek megvalósulását, azzal, hogy olyannyira elégedettek vagyunk velük s a hely-

97

zettel, amelyben érvényesülnek. Talán lenne mód arra, hogy a kormányzásba is bevonhassuk a konstruktív gondolkodású embereket, éspedig úgy, hogy ne kelljen feladniuk jelenlegi szakmai pozíciójukat, karrierjüket, mondjuk ha végre úgy találnánk, hogy mégsem szükségesek a törvényhozásban folytatott parttalan élő viták, hanem meg lehetne beszélni a megbeszélnivalókat e-mailes levelezéssel is... A csúcstechnológiák korában talán nem kellene már olyan módszerek alkalmazására korlátoznunk magunkat, amiket még a demokráciát létrehozó ógörögök használtak. A választók akár folyamatosan minősíthetnék a parlamenti képviselőket, akiknek szavazatértékét ez a minősítés befolyásolná: ha valakit a választói minősítés 50%-ra értékel, akkor a szavazata ne egy egészet, hanem csak felet érjen. A 20%-os értékelés csak egyötödnyi szavazatot érne. Ma egy ilyen értékelési rendszernek már semmiféle technikai akadálya nincs.

ÖSSZEGZÉS A gyakorlati kreativitás nemcsak a jelenlegi ötletek és folyamatok, például a demokrácia fejlesztéséből kéri ki a részét, hanem arra is alkalmas lehet, hogy a technológiai újdonságokat kihasználó teljesen új dolgokat találjon ki. A Facebook, a YouTube, az eBay stb. révén az internet lehetőséget adott a rátermetteknek, hogy új programokat tervezzenek. Ezért a kreativitás a tudatos tervezésben azt eredményezheti, hogy megszabadulhatunk a problémáktól és kényelmetlenségektől, csökkenhet a termékek ára, és megnőhet az élettartamuk. Az ötletszintű kreativitás a tudatos tervezésben azt is jelentheti, hogy a hasonló összetevőket új módon állítjuk össze - mint amikor új ételféleséget alkotunk a hagyományos hozzávalókból. A demokráciát arra tervezték, hogy megtartsa a társadalom fennálló korszakának stabilitását, és megvédje a társadalmi rendet a diktatorizálódástól. De a demokrácia a haladás elősegítésére nem alkalmas rendszer. A legprogresszívebb, fejlődőképes társadalmi forma kialakításához a demokrácia mint államforma továbbgondolására volna szükség.

98

Az egyetemek

Nagyon

tisztelem az egyetemeket. Mint említettem, a tudományos oktatás több fellegvárában is megfordultam - egyetemi hallgatóként, aztán posztgraduális képzésben, majd tanárként, s van néhány tudományos címem is, amelyekből néhányat a tanulással szereztem meg, a többit pedig mint adományozott tiszteletbeli címet -, ám e könyv mottóját mégis nagyban vonatkoztatom az egyetemekre is: „kiváló de nem elégséges". Más szóval, az egyetemek kitűnőek a játékban, amit játszanak, de ez a játék nem mindenre elég. Mindig veszélyes az, ha éppen a kiválóság a gátló tényező, ami megakadályozza a továbblépést.

IGAZSÁG, TUDÁS ÉS TUDOMÁNYOSSÁG Az igazság szenvedélyes keresését aligha lehet hibás hozzáállásként kárhoztatni. De ha ez a szenvedély megakadályozza az elméletek és lehetőségek vizsgálata intellektuálisan fontos szerepének érvényesülését, akkor már kritikusan kell szemlélnünk. Amíg a világ még tele volt fantáziaszülte történetekkel, babonákkal, találgatásokkal, addig az igazság, a tények iránti szenvedély nagyon jó szolgálatot tett a társadalomnak. De ma, a racionalitás hosszúra nyúlt korszakának alkonyán a világot még mindig nem fenyegeti a képzelőtehetség túltengése, ezért a figyelmünket lassan vissza kell terelnünk a tényekről a lehetőségre. Az egyetemek eredeti célja az volt, hogy az évszázadok alatt felhalmozott tudást elérhetővé tegyék a kor diákjai számára, illetve az, hogy a tudományos megközelítés betölthesse a maga komoly szerepét. Ez azonban nem elég. Aki pszichológiát hallgat Oxfordban, azt tapasztalhatja, hogy szinte csak pszichológia-történetet tanul, nagyon

99

kevés szó esik a tudomány aktuális állásáról, a feltevésekről, a gyakorlat problémáiról. Ma még mindig elég annyit ismerni, hogy valaki 1850-ben felvetett egy ötletet, amire 1920-ban jött egy másik ötlet és így tovább. Amikor harvardi diákként az emberi test vérnyomás-szabályozó rendszere érdekelt, arra a merész lépésre szántam el magam, hogy a kérdéseimet, problémáimat a híres massachusettsi műszaki főiskola, a MIT (Massachusetts Institute of Technology) repüléstani professzorának vessem fel, mert őt a komplex rendszerek működése érdekelte, míg a harvardi orvosprofesszorok tudományos érdekl ődése inkább a szaktudomány-történet felé fordult, akárcsak a pszichológiaprofesszoroké Oxforban. Egy alkalommal, amikor kórházi kezelésem miatt nem tudtam részt venni egy nemzetközi konferencián, amelynek a gondolkodás volt a tárgya, hosszú telefonbeszélgetést folytattam barátommal, dr. David Perkins professzorral, a Harvard munkatársával, s ezt közvetítették a résztvevőknek. Emlékszem, Perkins hangsúlyozottan és sokszor használta az „értelem," a „felfogóképesség" szavakat, azt bizonyítván, hogy ha tudásunk van, akkor van felfogóképességünk is, és ebből tovább léphetünk a cselekvésre. Természetesen ezzel egyet is értek. De az értés még nem elég. Szükségünk van a lehetőség keretére is, hogy haladást érjünk el. Elismerem, hogy nagyon nehéz a tényszerű igazságokat keresve egyben nyitottnak maradni az ötletszintű gyakorlati kreativitásra és a lehetőségekre - nem, ez valóban nem könnyű. De nagyon is szükséges.

GONDOLKODÁS A tényszerű igazságok iránti elkötelezettség miatt az egyetemeknek mindig is a kritikus gondolkodásra kellett koncentrálniuk. Itt is az a helyzet, hogy mindez kiváló, de nem elégséges. A kreatív gondolkodást, tudatos tervezést és a perceptuális gondolkodást is be kellene venni az oktatási programba. A tényszerű igazságok, a tudományos tények megóvhatnak minket attól, hogy ostoba és kellemetlen dolgok történjenek, de az

100

igazság önmagában még nem hatóer ő. Ehhez tudatosan tervezett gondolkodásra van szükség. Ahhoz pedig olyan megoldásokra, mint például az, hogy ha minden egyetem előkészít ő évet szervezne, aminek keretében csak két úgynevezett alapozó tárgyat tanítana: a gondolkodás gyakorlatát, illetve a világ jelen állapotáról való ismereteket. A gondolkodás oktatásába beletartozna az új gondolkodási módszer, a gyakorlati kreativitás - illetve bármely más megközelítés, ami inkább műveleti, cselekvő, mint leíró jellegű. A második tantárgy, a jelenkori világ- és társadalomismeret oktatásában minden aktuális tudnivalóra ki kellene térni, hiszen semmit nem jelent, hogy valaki egy tárgyat igen alaposan ismer, ha tudatlanságban van saját korának folyamatait, az őt körülvevő világban zajló eseményeket, történéseket illetően.

TUDATOS TERVEZÉS ÉS EGYETEMEK Az elemzés csodálatos dolog, de nem elég. A tudás és az elemzés lehet a térképünk, de az útvonalat nekünk kell megterveznünk. Nekünk kell megmondani, hová akarunk eljutni. A tudatos tervezés azt jelenti, hogy összetesszük a meglevő elemeket, azért, hogy megkapjuk a kívánt értéket. A tudatos tervezés a való világról szól. A tudatos tervezés az iskolákon és egyetemeken kívüli világban mindenütt jelen van, gyakorlati életünk minden kérdése mentén találkozunk vele, például: Hogyan tervezzük meg a karrierünket? Hogyan tervezzünk gépkocsiparkolót? Hogyan tervezzünk politikai kiáltványt? - stb. A diákokat a kezdetektől egyszerű tervezési feladatok elé kellene állítani. Ezeknek nem kellene feltétlenül relevánsnak lenniük ahhoz a szakhoz, ahol majd az előkészítő év után folytatják a tanulmányaikat. A gyakorlatok célja csak az lenne, hogy kifejlesszék a tudatos tervezés gondolkodási képességét. Erre a célra sokféle - szinte bármely - tervezési feladat alkalmas, például: tervezzenek buszt; nyaralótelepet; sportot idősebbeknek; kávéházat; autóparkolót; újfajta vizsgát vagy vizsgáztatást. 101

A tudatos tervezés a cselekvés, a gyakorlatiasság és az érték aspektusát hozza helyzetbe. Elemezhetjük a múltat, de a jövőt meg kell tervezni - különben csak belesodródunk.

A HAT ÉRTÉKÉREM Az értékrend sajnos nem tárgya, egyáltalán nem anyaga az egyetemeken zajló oktatásnak - s voltaképp ugyanez áll az összes oktatási intézményre: azt feltételezik, hogy mindenki ismeri az aktuális értékeket, így azt is természetesnek tekintik, hogy ezek vezérlik az emberek gondolkodását, viselkedését és a tudatos tervezést. Az érték az emberi működésre alapvetően jellemző fogalom: képesek vagyunk mindenben értéket találni, mindig feltesszük a kérdést: Mi itt az érték? Kinek a számára jelenthet ez értéket? Miféle érték vezérli ezt a cselekedetet? Az érték gyakran sok negatívum között rejlik, de ilyenkor is meg kell határoznunk, s erre képesek is vagyunk. Végsősoron a kreativitás az a cselekedetsor vagy viselkedésfajta, amelyik értéket mutat fel. Ha valaki pusztán a különbözőség kedvéért próbál különbözni, úgymond, mást csinálni, mint a többiek, az önmagában még nem kreativitás. Egy-egy kor értékrendje a kortársak szemében tűnhet ugyan megingathatatlannak, de mindig szükség van arra, hogy erős közvetlen figyelmet fordítsunk az értékekre, amelyek értékrendünket alkotják. Ε tárgyban írott könyvem, A hat értékérem (The Six Value Medals) hat értékkategóriát különböztet meg, amelyeket mint különböző anyagból készült medálokat, érmeket nevez meg. A hat érem a következő: ·

Az emberi értékeket szimbolizáló érem - azok az értékelő attitűdök sűrűsödnek az aranymedálban, amelyek közvetlenül nevezik meg az emberek viselkedésének értékét, akár a pozitív, akár a negatív tartományban: dicséret, teljesítmény, szidás, megalázás és így tovább.

ARANY:

102

·

EZÜST: A szervezeti értékeket jelképező érem - ide tartoznak

vállalati vagy családi, társasági vagy társadalmi egységek. Az ezüstmedállal szimbolizált értékkategóriába beleértendő a szervezet célja és küldetése is: az, hogy a szervezet értéke mennyiben segíti vagy gátolja ezt a célt. ·

ACÉL: A minőségi értékeket szimbolizáló érem. A kérdés itt az,

hogy mit kell tenni, s hogy milyen jól végzik el azt a feladatot. Teljességgel érthető, hogy minőségi jelképként épp az acélmedál szerepel: az acéllal szemben az ipar mindig komoly minőségi követelményeket állít. ·

KRISTÁLY:

·

FA:

·

SÁRGARÉZ: Ez a perceptuális, azaz az észlelési értékek jelképe.

Ez az ötletszintű gyakorlati kreativitást jelképező érem. Az üveg egyszerű anyag, de kreativitással sokat lehet kihozni belőle. A kristálymedál tehát az innováció és kreatív megközelítés szimbóluma. Itt mindig az a kérdés: miféle újítás lehetséges? Van-e valami egészen új, amit a dolgokban megláthatunk, új aspektus, ahonnan a régi dolgokat szemlélhetjük? Ez magától értetődően a környezeti értékek szimbóluma. A fából készült medál nemcsak a természeti, hanem a tágabb értelemben vett környezeti értékeket jelképezi. Beletartozik minden cselekvésünk, illetve azok következményei a minket körülvevő világra.

A sárgaréz medál hasonló az aranyhoz, de mégsem az. Itt nem a személyünk értékelése a kérdés, hanem az, hogy miképpen észleljük, hogyan érzékeljük a dolgokat. Lehet, hogy valami érdemeset teszünk, ami nem kelt jó hatást, vagy valami kevésbé értékeset, ami pedig kedvezőbb fogadtatásban részesül. Elképzelhető, hogy nem tartjuk ezt a legfontosabbnak, de az nagy hiba lenne: az észlelési értékekre kiemelt figyelmet kellene fordítanunk.

103

Az értékérmekről szóló könyvben bemutatom az „értékpásztázás" módszereit és eredményeit, hogy ezeket az emberek összehasonlíthassák saját szubjektív vizsgálataik eredményeivel, és azokra a pontokra koncentrálhassanak, ahol eltérés mutatkozik. Itt volna az ideje, hogy az egyetemek megvizsgálják, miképp vehetnék fel tanrendjükbe az „értékrend" nevű tantárgyat - az értékek ismeretének, meghatározásának oktatását. Ennek keretében fontos lenne megtanítani a fiatalokat annak a meghatározására is, hogy vajon milyen körülmények között érvényesülnek mai értékrendünk összetevői, s milyen tartósak lehetnek ezek az értékek. Végül is az érték a kreativitás valutája: ha a kreativitás nem hoz értéket, értelmetlen erőfeszítés. Ennek az összefüggésnek a megértetését hiba volna épp a felsőoktatás keretein belül elhanyagolni.

ÉRVELÉS, VITA Az egyetemeket az érvelés, a vita mindenekelőtt valamely tényszerű igazság megállapításához vezető folyamatként érdekli. Ez a hozzáállás a középkor skolasztikájában gyökerezik, amikor - a görög filozófiai hagyomány mintájára - a szóbeli vitákat gyakran alkalmazták a vallásfilozófia, a teológia oktatásában. Bár az érvelésnek megvannak a maga előnyei, arra is nagy szükség van, hogy megértsük a másik fél álláspontját, és igyekezzünk az ellentmondásokat feloldani, az ellentéteket kibékíteni. Szükség van arra, hogy ne csak megnyerjünk egy-egy vitát, hanem megtervezzük az előre vezető utat is mint a vitát követő folyamatot. A vita során meg kell ismernünk a másik fél értékeit, észleléseit, félelmeit, és ezeket az ismereteinket hasznosítanunk kell a vitát követő progresszió folyamatában. A teológiában a konstruktív gondolkodás valószínűleg mindig kompromisszumot javasolna. Más témákban a konstruktív gondolkodás erős előre ható lendületet ad.

104

Vizsgák Régebben tagja voltam a Cambridge-i Egyetem Orvosi Kara záróvizsga-bizottságának. A szigorlatozó orvosjelöltek körülbelül 10%-ának olyan gyenge tudása volt, hogy csodálkoztunk, hogyan juthatott egyáltalán odáig, hogy medikus lehessen. 85% teljesen átlagos volt: tudták a helyes válaszokat, de semmi különös. Csak a fennmaradó mintegy 5%-nál mutatkoztak némi eredetiség, sőt az önálló gondolkodás jelei. Talán ez az orvoslás mint tudományterület lényege: itt a szaktudás az isten. A vizsgák arra jók, hogy teszteljük, valaki tudja-e azt, amit tudnia kell. Arra is jók, hogy rávegyék az embereket a tanulásra. Ha megkérdeztem a diákokat, hol szerezték tudásukat, az volt a válasz, hogy a kórházi gyakorlatokon betegekkel foglalkozni nagyon motiváló volt, de ott nem sokat tanultak, mert szükségszerűen korlátozott volt az eléjük kerülő esetek változatossága. Azt mondták, az elvárásoknak megfelelő széles körű tudást az előadásokon, a megkövetelt szakismeretek legnagyobb részét azonban a könyvekből szerezték. Vagyis lehet, hogy az egyetem szerepe abban áll, hogy a megfelelő könyvek elolvasását és az azokba foglalt szakismeretek megtanulását írják elő. Lehet, hogy a szabályos nagyvizsgák helyett véletlenszerű mikrovizsgákat kellene tartani, amelyeken számítógép választaná ki a vizsgázó személyét, akinek ott helyben egyszerű válaszokat kellene adnia a feltett kérdésekre. Ezeknek a mikrovizsgáknak az eredményéből adódna össze azután a végső érdemjegy. Ez a módszer bizonyára másképp tesztelné a gondolkodást és a tudást.

A játszma Megvan az oka, hogy idővel miért alakult ki egyfajta játszma a tudományos életben. Tudós körökben szinte kötelező - de mindenképpen minimum ajánlott -, hogy bekapcsolódjunk ebbe a játszámba. Egy kitűnő tudós egyszer azt találta mondani, hogy minden szakkönyvben kellene szerepelnie legalább egy ál-hivatkozási listának

105

vagy ál-irodalomjegyzéknek, akkor is, ha a szerző nem is olvasta a felsorolt könyveket, mert ez elvárás - ez a „tudományos élet játszmája", amiben illik részt venni.

KÉSZSÉGEK Korábban említettem, hogy a jövő egyetemeinek fő feladatként azt kellene kitűzniük, hogy készségeket tanítsanak. Az alábbi alapvetően fontos készségek oktatására volna talán a legnagyobb szükség: · INFORMÁC IÓKÉSZ SÉG Ε készség elsajátítása azt adná a fiatalok kezébe, hogy miképp szerezhetik meg a szükséges információt különböző forrásokból, többek között digitális forrásokból, könyvekből és az egyetem munkatársaitól. · GONDOLKODÁSI KÉSZSÉG Ε készség tanítása azt mutatná meg a diákságnak, miképpen gondolkodjanak kritikusan, kreatívan, konstruktívan, és hogyan működjenek a tudatos tervezésnek megfelelő „üzemmódban". · HUMÁN KÉSZSÉG Ε készség elsajátításából az forrna ki, hogy az ifjak miképpen bánjanak az emberekkel, illetve hogyan irányítsák, hogyan értsék meg őket. · SZAKMAI KÉSZSÉG Ε készségcsoport oktatása a választott hivatással kapcsolatos készségeket ölelné fel.

106

ÖSSZEGZÉS Amikor a bangkoki meghívást elfogadva előadást tartottam az Egyetemi Rektorok Világtalálkozóján (World University Presidents' Summit), azt mondtam a közönségnek, hogy a digitális korban az egyetemek korszerűtlennek tekinthetők. Ha az egyetemek eredeti célja az volt, hogy a múlt tudását és információit hozzáférhetővé tegyék a kor diákjai számára, akkor a digitális korban szinte szükségtelenek: ma minden szükséges információt megszerezhetünk anélkül, hogy egyetemre járnánk. Az „információszolgáltatók" új szakmájának megjelenésével egyszerűen kapcsolatba lépünk a szolgáltatóval és megkapjuk az igényelt információt. Ma az egyetemeknek a gondolkodási készségre, a tudatos tervezés készségére, a humán készségekre stb. kellene koncentrálniuk. És ehhez meg is van a kitűnő helyzetük: csodálatos dolgokat vihetnének véghez a társadalomban. Hogy így lesz-e, az csak akarat kérdése - testületivé összeálló akaraté az egyetemeken diszponáló személyek részéről.

107

Az iskolák

Az

iskolák az Európai Unióban a tanórák 25%-ában matematikát tanítanak. De az emberek többsége az iskolában szerzett matematikatudásának csak 3%-át hasznosítja az életben. Magam például sohasem használtam tudatosan az iskolai matekórákon elsajátított geometria-, algebra-, trigonometria-, differenciálszámítási és integrálszámítási ismereteimet. Akkor miért töltjük az oktatási idő ilyen meglehetősen nagy részét magasabb fokú, de 97%-ban nem használt matematikai tudás megszerzésével? Nézzük, melyek a tipikus válaszok erre a kérdésre. Azért, mert a diák esetleg olyan pályát választ, amihez matematikai alapok is szükségesek. De hát aki rakétatudós akar lenni, a szükséges matematikai ismereteket a speciális képzés keretei között is elsajátíthatja. Ez sok szakmai választásra érvényes. Senkinek nincs szüksége arra, hogy ilyen sok matematikát tanuljon. Azért, mert a matematika edzi az elmét. Hát - én nem ismerek semmilyen bizonyítékot, ami meggyőzően kimutatná, hogy aki több matematikát tanul, annak jobban működik az agya, s aki kevesebbet, annak kevésbé jól... A matematikatanulásnak valóban lehet némi hatása a jó agyműködésre, de ha a cél az elme edzése, erre a célra - azaz a gondolkodás fejlesztésére - vannak a matematikánál sokkal hatásosabb eszközök is. Például az új gondolkodásmódnak azok az aspektusai, amelyek elég erős hatásról tettek tanúbizonyságot: minden tantárgyban 30-100%-kal növelték a diákok teljesítményét; 500%-kal növelték a munkanélküliségből állásba kerülés esélyét; 90%-kal csökkentették az erőszakot. Tudja valaki bizonyítani, hogy a matematikának ilyen hatása lenne?

109

Azért, mert ha nem árt egy kis matek, akkora még több matek csak használhat. Ez az önmagát igazolni akaró tétel csak a megrögzült hagyomány fennmaradását védelmezi. Azért, hogy kitöltsük az iskolai gyerekmegőrző időt. A fiatalokat le kell foglalni, s a matematika, mint sok más tantárgy, szintén strukturálja az idejüket. Nos, egyáltalán nem vagyok matematikatanítás-ellenes, de ha az oktatás azt mondja, hogy nincs ideje más tantárgyakat, például gondolkodást tanítani, akkor nemhogy ezzel kellene rabolni a diákok idejéből, de inkább csökkenteni kellene a matematikaórákra fordított időt. Van azonban a dolognak egy másik veszélyes aspektusa is: ha ennyi matekóra van, ez lesz a központi értékmérő. Azok a diákok, akik nem voltak jók matekból, úgy hagyják el az iskolát, hogy butának érzik magukat; önbecsülésük nagyon alacsony, ami kihat a jövendő életükre, a társadalomba való gazdasági és kulturális beilleszkedésükre.

GONDOLKODÁS Az oktatásban a fő tantárgynak a gondolkodást kellene megtenni. A gondolkodásnál nincs semmi fontosabb - mindenhez ez az alaptalaj: a magánélet, a szakmai élet és a társadalomba való beilleszkedés mind ezen épülnek fel. Igen gyenge érv azt állítani, hogy az iskolákban már tanítják a gondolkodást más tantárgyak, például a történelem és természettudomány keretei között. Nyilván tanítanak valamiféle gondolkodást, de főleg az analitikus változatot. Igazán nagy szükség volna arra, hogy a tanítás része legyen végre a széleskörű gyakorlati gondolkodás (operational thinking). Éppígy szükséges lenne az észlelés területe, a perceptuális gondolkodás tanítása, ami rendkívül fontos (később még bővebben lesz róla szó). Az igazi feltáró gondolkodás (exploratory thinking) oktatása is ugyanennyire kellene, s a cselekvési gondolkodás (action thinking) tanítása is, nem is beszélve a kreatív gondolkodás (creative thinking) iskolai oktatásáról.

110

John Edwards ausztrál oktatáskutató csökkentette az iskolában a természettudományos tárgyak tanítására fordított időt, és a felszabadult időben gondolkodást tanított. A természettudományos tárgyak vizsgáin jobban teljesítettek azok a diákok, akik gondolkodást tanultak, mint azok, akik több időt töltöttek a természettudományos tárgyak tanulásával. Edwards is bizonyította, hogy a gondolkodás tanításának hatására kétszeresére nőtt azoknak a diákoknak a száma, akik tanulmányaikban eljutottak a matematika legfelső szintjéig. Egy másik beszámoló pedig, amit Indiában készítettek, azt mutatta, hogy a gondolkodás tanítása nagymértékben növelte a matematikatudásban mért teljesítményt. A gondolkodást kifejezetten és önálló tárgyként kellene tanítani. Azok a fiatalok, akik más tantárgyakban nem teljesítenek jól, hirtelen rájönnek, hogy jól gondolkodnak, és önbecsülésük igen hatékonyan nő. Sok ilyen beszámolót kaptam tanároktól: „Azt gondoltam, hogy Suzy nem nagyon okos, mert nem nyújtott jó teljesítményt. De a gondolkodásórán legnagyobb meglepetésemre - és persze társai szinte csodálatára - valósággal kivirágzott!" Kaptam beszámolókat Kínából olyan diákokról, akik hirtelen rájöttek, hogy gondolkozniuk kell, ahelyett, hogy bemagolnák a tananyagot, és ezt nagyon felszabadítónak találták. Az én fő területem a konstruktív gondolkodás - talán ezért volt olyan nagy érdeklődés a Szovjetunióban és a kommunista Bulgáriában a munkám iránt. Az én tapasztalatom az volt, hogy a kommunista rezsimek egyáltalán nem voltak gondolkodás- és ötletellenesek; és ma ugyanez a helyzet Kínában. Egy alkalommal a Szovjetunióban megkértek, hogy tartsak gondolkodás tanórákat egy moszkvai iskolában. Kezdetben a diákok még nagyon csendben voltak, de fokozatosan feloldódtak, és ahogy rájöttek, hogy tényleg szabad gondolkodniuk, egyre nőtt a zajszint. Bulgáriában hallottam annak a plovdivi lánynak a történetét, akitől megkérdezték, használta-e a gondolkodásról tanultakat a mindennapi életben, mire ő azt felelte: „Igen, mindenféle területen használom ezt a tudást az életemben. De még az életen kívül, az iskolában is..." Ez a szellemes mondat remekül összegzi, milyen nagy szüksége volna az iskoláknak a gondolkodástanítás általános bevezetésére.

111

Gondolkodáskutatás az iskolákban Az Atkey nevű szervezet munkatársa, Denise Inwood kiterjedt kutatásokat végzett az új gondolkodási módszerek tanításáról NagyBritanniában. Az ausztráliai Susan Mackie, a MdBT (Melbourne-i de Bono Intézet) munkatársa is sok munkát végzett iskolákban. Tom Farrell a Dublinban működő de Bono Alapítvány munkatársa is ezt a területet kutatta. A bizonyíték egyértelmű. A gondolkodás mint külön tárgy tanítása minden tantárgyban 30-100%-kal növeli a teljesítményt. Évekkel ezelőtt kutatást végeztek a Schools Council (brit oktatásfelügyelet) megbízásából, azzal a céllal, hogy bebizonyítsák: az új gondolkodás tanítása nem növeli az új ötletek, új gondolatok számát. A kutatásban az egyik csoportnak megtanították a PMI-technikát, a másiknak a tanár egyszerűen azt mondta, hogy annyi új ötlettel álljanak elő, amennyit csak ki tudnak gondolni. A két csoport eredményei között nem volt különbség, és ebből le is vonták a maguk következtetését. Véleményem szerint ez a felmérés hibás volt. Először is azért, mert a PMI egyáltalán nem kreatív technika. Egyszerűen az a feladat, hogy a diák gondolja át egy ötlet értékét az Értékes (Plus), Értéktelen (Minus) és Érdekes (Interesting) kategóriákban. Ez észlelési ellenőrzés, nem kreatív gondolkodás. Vannak más módszereim, amelyek az ötletszintű kreativitást segítik elő, de azt tévesen feltételezték, hogy a PMI is ezek közé tartozna. Az is kiderült, hogy az a csoport, amelynek tagjai csak azt az utasítást kapták, hogy minél több ötletet találjanak ki, több irreleváns gondolattal állt elő, mint a PMI-csoport, így, bár az ötletek száma hasonló volt, az egyik csoportnál egyszerűen csak sok volt az irreleváns megoldás. Szerintem ez a felmérés nagyon veszélyes, mert sok tanárt eltántoríthatott attól, hogy kipróbálják az új gondolkodás módszereit. Pedig rengeteg ellenpélda akad, ha az új módszereket helyesen értelmezik. A Watford lánygimnázium egyik tanárnője intenzíven és pozitív eredményekkel használta ugyanezeket a technikákat, a megfelelő módon. Venezuelában pedig minden iskolás megtanulja az új gondolkodást, Luis Alberto Machado munkájának eredményeként. Machado eredetileg a Caracasi Egyetem filozófiaprofesszora volt, s

112

Az elme működése (The Mechanism of Mind) című könyvemet megismervén, amikor később csatlakozott a kormányzó Copei párthoz, indítványozta, hogy hozzanak létre új minisztériumot az intelligencia fejlesztésére. A terv meg is valósult, s az új intézmény élén ő maga lett az első venezuelai intelligenciafejlesztési miniszter. Azután amikor tanácsért fordult hozzám, az észleleti gondolkodás tanítására kidolgozott iskolai programomat ajánlottam neki, a CoRT (Cognitive Research Trust - Kognitív Kutatás Alapítvány) néven ismertté vált programot. Ezek után meghívott Venezuelába, ahol 250 tanárt képeztem ki a feladatra, akik némi gyakorlatot szerezvén további 107 000 tanárt képesítettek a perceptuális gondolkodás oktatására. A program végül az Oktatási Minisztérium égisze alá került, és minden iskolában bevezették. Minden országnak szüksége volna intclligenciafejlesztési miniszterre, ha a nem megfelelő oktatási módszerek miatt nem akarják elvesztegetni az emberi erőforrást. Nem elég az oktatási miniszterekre támaszkodni a szükséges változások bevezetésében.

A TÖBBI ÚJ TANTÁRGY Sok iskolában tanítják már számítógép, az internet és az információtechnológia más aspektusainak használatát. Vannak azonban más - alább felsorolt - tárgyak is, amelyek hasonlóan fontosak. Hogyan lehet helyet csinálni nekik, ha a tanterv és az órarend már így is túl van zsúfolva? Ezek a tantárgyak annyira fontosak, hogy a diákok órarendjében változtatni kell a hagyományos tantárgyakkal eltöltött tanórák és az új tantárgyakra szánt idő arányán. Mint már említettem, a matematikára fordított idő csökkenthető. Az olyan tárgyak, mint a történelem és a földrajz, taníthatók az internetről letöltött videókkal. A nyelv és a gondolkodás pedig integrálható tárgyak.

113

Hatni tudás („ operacy ") Az írni-olvasni és számolni tudás nem elégséges. A tudástömeg nem elég. Amint a tanuló kilép a világba, arra van szüksége, hogy cselekedjen és feladatokat hajtson végre. A hatni tudáshoz kapcsolható képességek (operational skills) tantárgya a cselekvésről, mi több, a hatékony cselekvésről szól. A fiataloknak kiadhatjuk, hogy tervezzenek és hajtsanak végre feladatokat, projekteket. Ha valamit aztán sikerrel elvégeznek, annak az a mellékhatása, hogy intenzíven átélik a teljesítményükkel való megelégedettség érzését. A hatni tudásba beletartozhat az önálló és a csapatmunka is, mint ahogy a Young Enterprise esetében láttuk. A legideálisabb a kettő elegye.

Tudatos tervezés A tudatos tervezés a gondolkodás része, de közvetlen figyelmet igényel. Meghatározhatunk tudatos tervezési feladatokat, amelyeket ténylegesen is meg lehet valósítani, vagy tervként le lehet rajzolni. A fiatalok rajzokat készíthetnek az olyan javaslataikról, hogy például miként lehet gyorsabban felépíteni egy házat; hogyan lehetne továbbfejleszteni egy gépjárművet; hogyan mossák a felhőkarcolók ablakait; hogyan tervezhetünk meg egy szupermarketet. A tudatos tervezés azt jelenti, hogy a dolgokat egymás mellé illesztve értéket kapunk. Ez nagyon más, mint az elemzés és a leírás. A tudatos tervezés nem arról szól, hogy szép képeket rajzolunk mályvarózsás kertes házikókról. A tudatos terv értékelhető és megvitatható; e vitákban észrevételeket lehet tenni a tervezés gyakorlatiasságát és egyéb értékeit illetően.

114

Rendszerműködés (Systems behaviour) Vannak a világon iskolák, amelyek már tanítják a rendszerműködés alapjait. Nagyon hasznos, ha a gyerekek megtanulják, hogy a dolgok hogyan is állnak egymással kölcsönhatásban. A részeket egyenként tanulmányozni nem elégséges. Lehet használni a pozitív visszacsatolás, negatív visszacsatolás, egymást erősítő rendszerek stb. sémáit. Nem szükséges nagyon részletesen belemerülni a témába, de mindenképp érzékelni kell azt, hogyan hatnak egymásra a dolgok, és hogyan alakítanak ki együttesen közös hatást, azaz eredményt.

A környező világ Ide olyan ismeretek tartoznak, amelyek oktatása során a diákok a világ működésével, a szervezeti-üzleti stb. működési gyakorlattal jönnek tisztába, például: Hogyan működnek az üzletek? Hogyan működnek a szakszervezetek? Hogyan működnek a kormányok? Hogyan kellene működnie az ENSZ-nek? Hogyan működik a média? Ide tartozik az az elméleti tudásanyag is, amiből megismerhetik, miként működnek és miként vannak egymással kölcsönhatásban a dolgok. De ez utóbbit illetően mindig tartsuk szem előtt, hogy erről az iskolában nem kell mélyreható tudást szerezni! Ez a tantárgy akár játékos formában is tanítható.

ÖSSZEGZÉS Nagyon sokat kellene tenni az oktatás fejlesztéséért, de nem valószínű, hogy ez meg is fog történni. Ez azért van, mert az oktatási tanácsadók és konzultánsok a hagyományos rend szerinti oktatásban nevelkedtek, és azt akarják megőrizni, fenntartani. Az oktatási játszma neve: kontinuitás. Csak maradjon meg a folytonosság, minden menjen úgy, ahogy eddig is ment! Az oktatás szép klasszikus

115

példája a helyi egyensúly beállásának, ahol az elemek összekapcsolódnak, hogy minden úgy maradjon, ahogy volt. Ugyanakkor mindenféle új szeszély és hóbort bukkan fel naponta, amelyeknek bevezetésére az oktatást folyvást, noszogatják ez azért érthetőbbé teszi a változással szembeni vonakodást. S végül, még ha az iskola szeretne is változást, továbbra is fennáll az a kötelezettsége, hogy fel kell készítenie a diákokat a jelenleg legitim vizsgákra, hiszen a diákok karrierje ezek sikerén állhat vagy bukhat. Ezért nem győzöm hangsúlyozni, hogy jó lehetőség lenne a változás megkezdésére egy új vizsgáztatási rendszer benne, horribile dictu, a „gondolkodási képességek" elkülönített vizsgájával...

116

A média

E gy

felmérés szerint a brit fiatalok 56%-a nem bízik a sajtóban. Ez nagyon riasztónak tűnhet. Azt nem furcsálljuk, hogy idős emberek, akiknek évtizedes tapasztalatuk van a sajtó játékaival, így vélekednek, de meglehetősen riasztó, hogy fiatal embereknél a sajtóval szemben ilyen fokú bizalmatlanság tapasztalható. S vajon ezt a számot meglepőnek vagy aggasztónak találja a média is? Nem hiszem. Nem hiszem, hogy a sajtó valaha is hitte, hogy bíznak benne. Csak a jó történet számít, akkor is, ha csak a fele igaz - ez bőven elég ahhoz, hogy a sztori eladja a lapot. Legjobb formájában a sajtó nagyon, nagyon jó. De legrosszabb formájában kiábrándítóan rossz. Vannak nagyon értelmes és becsületes újságírók. És sok újságíró van, akik vagy ostobák, vagy becstelenek. Nehéz megmondani, melyik melyik. Pályafutásom elején volt egy remek cikk a munkámról a The Sunday Timesban az Insight csoport rovatában, és egy más alkalommal Margaret Pringle is kitűnő cikket írt rólam. Ugyanakkor megjelent egy különösen ostoba írás is egy másik brit lapban, amelyben az újságíró semmiképp nem akart mást, csak rossz, azaz a fogalmai szerint jól eladható híreket közölni. Bizonyára nem fogta fel, hogy éppen az olyan jó hírek, nagy eredmények érdekelhetik az olvasókat a legjobban, mint például az, hogy az iskolai gondolkodástanítás 30100%-kal növelheti a tanulók teljesítményét minden tantárgyban, vagy hogy ez az új tantárgy akár 90%-kal is csökkentheti a fiatalkori bűnözést. Valószínűleg jól eladható, „ütős cikket" akart írni, és ebbe nyilvánvalóan nem akart belevenni semmilyen pozitív eredményt. Pedig épp az ilyen „ütősen rosszra" hangolt cikk vethet nagyon rossz fényt a lapra.

117

A LEGJOBB HÍR: A ROSSZ HÍR

Ez az epizód számomra nagyban jellemzi a sajtó ostobaságát, azt, hogy az újságírók elhiszik, hogy a legjobb hír a rossz hír. Hogy az a legeladhatóbb, hogy az olvasó csak arra kíváncsi. A sajtónak nyilván kötelessége feltárni a botrányokat, korrupciót és mindenféle rossz viselkedést, de az az elképzelésük, hogy az olvasót csak a skandallumok, a rossz dolgok érdeklik, alapvetően téves. A jó hírre, az ünnepelhető eredmények, örömöt keltő események hírére valós szükség van a világban. Az alapvető probléma az, hogy sokkal nehezebb a jóról írni, mint a rosszról. A jó hír hiteles megírásához sokkal nagyobb tehetség szükséges, és úgy tűnik, egyes szerkesztőknek és újságíróknak nincs ilyen tehetségük. Vagyis a végtermék nagyon negatív lesz, ami aligha bátorítja az olvasót a derűlátó, reményteli hozzáállásra és a konstruktív gondolkodásra. Ausztráliában ismert fogalom a „magas mák"-hatás. Ha az ember mezőn sétál és egy szál mák kiemelkedik a többi növény közül, megvan az emberben a kísértés, hogy keressen egy botot és leüsse a mákfejet. Ezt a hozzáállást természetesen az őshazából, Angliából örökítették át, azokból az időkből, amikor a társadalom szigorú osztálytagozódást mutatott. Akiről úgy látták, hogy túl jól teljesít, túl jól megy neki, ki akar emelkedni osztálykeretéből, azt „méretre kellett igazítani" - átvitt értelemben le kellett nyesni róla a különbséget. Ez az ostoba attitűd sosem alakult ki az Egyesült Államokban, ahol mindenféle „pedigré" nélküli sikert tisztelnek.

MIT TEHET A MÉDIA? Az újságok példányszámai, eladásai csökkennek, mert nagy a verseny, a televízió, az internet, sőt a közösségi hálózatok nyomása. Ha az újságok bármilyen funkciót akarnak maguknak a társadalomban, pozitív tartalmú termékeket kell előállítaniuk, amire ma a televízió a médium természetéből fakadóan nem képes.

118

A sajtótermékeknek meg kellene változtatniuk a hozzáállásukat, és cikkeikkel, tartalomajánlatukkal meg kellene próbálniuk valamely remény, esély, eredmény, elégedettség érzését felidézni az olvasóikban. Erre nemcsak a cikkben foglalt jó hír, jó történet alkalmas, bár mindenképpen az az elsődleges terület, ahol a változás megkezdődhetne. Az öröm érzését, mint a kutatások mutatják, nagyon sok mindennel el lehet érni (az ide vonatkozó kutatási eredmények között olvashatjuk például, hogy a nőknél ehhez a vásárlás és a csokoládéevés, a férfiaknál a curry íze vagy a pénzkeresés témája is elegendő). Ha az újságok akár a gyorsan elérhető eredményt s az általa előidézett elégedettségérzést célozzák meg, akkor például több kvízt, játékot tartalmazhatnának a felnőtt lapok is. (Gondoljunk csak a keresztrejtvények vagy a SuDoKu óriási népszerűségére!) Némi kreatív ötleteléssel a szerkesztőség még sok irányba elindulhatna az „örömmel fogyasztható sajtótermék" megvalósítására.

ÖSSZEGZÉS A celebkultúra önmagában nem nagyon stimuláló mentalitás. Egyes hírességeknek valóban van tehetségük a sportban, a zenében vagy a színjátszásban. Mások viszont csak arról híresek, hogy híresek, és már emiatt valamiféle pozitív visszacsatolás alakult ki körülöttük, de velük s a mérhetetlen mennyiségű álbotránnyal az egész média olyan benyomást kelt, mintha önmaga körül forogna. A sajtó, a média valaha központi - hírhozó, bővebb értelemben is tájékoztató, magyarázó, ismeretterjesztő - szerepet játszott életünkben. Ez sajnos ma már a legkevésbé van így.

119

Észlelés

E z a fejezet talán a legfontosabb rész az egész könyvben. Az észlelés a gondolkodás legfontosabb eleme. David Perkins harvardi professzor erre irányuló kutatásával kimutatta, hogy a gondolkodási hibák 90%-a észlelési-érzékelési hiba. A logika csak kis szerepet játszik a szellemi hibáinkban. És mindegy is, milyen kiváló a logika, ha az észlelés hibás, a válasz téves lesz. Dr. Perkins megerősített abban, hogy - az ő szavaival: „valószínűleg igazad volt abban, hogy mindig is hangoztattad az észlelés fontosságát". Gödel első nem teljességi tétele kimondja: „.Minden ellentmondásmentes, a természetes számok elméletét tartalmazó formális-axiomatikus elméletben megfogalmazható olyan mondat, amely se nem bizonyítható, se nem cáfolható." A tétel egyszerűbben így fogalmazható meg: „Minden elég erős, ellentmondásmentes elméletben van olyan mondat, amely eldönthetetlen, miközben igaz." Amikor érvelünk, ilyen mondat lehet érvelésünk kiindulópontja. Ha tehát a kiindulópontok kiválasztása önkényes, azaz észlelésen és feltételezéseken alapul, amiket nem lehet bizonyítani, akkor a következtetések is önkényesek, bizonyíthatatlanok lesznek. Bármennyire logikusnak is hisszük tehát a gondolkodásunkat, a következtetést nem a logikánk kiválósága, hanem a kiindulópont - s mint látjuk, adott esetben az észlelésen alapuló bizonyíthatatlan kiindulópont - határozza meg.

LOGIKA KONTRA ÉSZLELÉS De ha az észlelés fogalma ilyen mértékben meghatározó a gondolkodásban, akkor miért maradt ennyire a háttérben? Minduntalan a logikát hangsúlyozzuk, de a logika istenítése az észlelés szerepének 121

tisztázása nélkül eszerint félrevezető. Ez nagyon veszélyes út lehet: a bizonytalan észlelésen alapuló, de megtéveszthetetlennek hitt logika az igazság látszatát keltve a téves következtetések tárházát produkálhatja. Az észlelés fogalmának háttérbe szorulása a kora középkorban kezdődött: az egyház által meghatározott vallásos gondolkodásmódban nem volt helye ilyen fogalomnak. Igazságra, logikára és érvelésre volt szükség, nem pedig észlelésre, hiszen nem a való világot próbálták feltérképezni, amiben ez utóbbinak szerepe lehetett volna. Mesterséges fogalmakkal dolgoztak, olyan fogalmakkal, amiket ember alkotott, olyan definíciókkal, amelyekkel a felfogásuk szerint mindenki egyetérthetett: Isten mindenható; az ember gyarló, bűnös stb. Az elvakultan vallásos gondolkodásnak nem képezi részét a valóság észlelése. A „vallásos tervezés", azaz az egyházi dogmák szerint „tudatosan tervezett" témák az ezeket bizonyító logikát igénylik, nem pedig az - ezeket netán cáfoló - észlelést.

ÉSZLELÉS A VALÓ VILÁGBAN Az élet, a valóság csakis az észleléssel mérhető fel: ez a megközelítés tulajdonképp fontosabb az összes többinél. De nemcsak a dogmatikus egyházi felfogás utasíthatja el az észlelés fontosságát, hanem a laikus gondolkodó is - pusztán abból az okból, hogy nem tud mihez kezdeni vele. A logikával gondolatilag bármit könnyebb megközelíteni - észlelés és logika pedig soha nem működött jól együtt, hiszen két teljesen különböző rendszerről van szó. Ausztráliában élt egy ötéves kisfiú, Johnny, akit a barátai megkértek, válasszon két pénzérme közül: vagy a nagyobb darab egydollárost vegye el, vagy a kisebb nagyságú, de nagyobb értékű kétdollárost. Johnny a nagyobb érmét választotta. A barátai kinevették Johnnyt ostobaságáért, s ettől kezdve, ha csúfolni akarták, csak megismételték ezt a jelenetet: odanyújtották elé a két pénzérmét, hogy válasszon - és Johnny később sem tanult a baklövéséből: minden alkalommal a méretre nagyobb pénzdarabot választotta. Amikor egy felnőtt meglátta ezt, Johnnyt megsajnálva elmondta neki, hogy a

122

kisebb érme, bár méretre kisebb, valójában kétszer annyit ér, mint a nagyobb. Johnny mosolygott, udvariasan megköszönte a felvilágosítást, és azt mondta: „Ó, tudom, uram, de vajon hányszor kaphattam volna pénzt tőlük, ha elsőre a kétdollárost választottam volna?" Nos, ez az észlelés lényege: Johnny azonnal felmérte, hogy ha az ajánlat egyedi alkalom lenne, a kétdollárost kellene elvennie, de mivel ismerte a barátait, azt is azonnal felmérte, hogy újra meg újra meg fogják ismételni a kisded játszmát a gúny öröme kedvéért, így a kisebb értékű érmék választásával hosszú távon több dollárhoz juthat. Íme, a nagyobb érték - de akár, mint Johnny esetében, a nagyobb haszon - eléréséhez az észlelés a kulcs. Jilly Cooper ismert író egyszer írt egy újságcikket arról, hogy egy közkeletű vélekedés szerint, ha egy nő kíváncsi arra, megcsalja-e a férje, csak meg kell figyelnie, milyen hosszúra van kötve a nyakkendője reggel, mielőtt elmegy otthonról, és milyen lett estére, amikor hazajön. Igen ám, csak ha egy nap egy férfi sokkal rövidebbre kötött nyakkendővel ér haza, mint ahogy reggel elindult, s a felesége rögtön nekitámad, megvádolva, hogy másik nővel volt, a férfi ezt is válaszolhatja: „Jaj, drágám, ne mondj ilyeneket, hiszen csak elmentem squash-olni munka után! Ki látott már olyat, hogy valaki nyakkendőben játszik?!" - és a féltékeny feleség nézőpontja e közléstől azonnal megváltozik, s vele persze az érzelmei is. A logika sosem változtatja meg az érzelmeket, de az észlelés, a nézőpont megváltoztatása igen. Ez olyan, mint az örvény, ami ellenállhatatlanul behúzza az embert: a nézőpont megváltozásával már nincs más választásunk, annak megfelelően észleljük a valóságot, s az észlelés hordozta igazságtartalom azonnal magával ragad. Mint korábban említettem, a dél-afrikai Karee bányában trénereim, Susan Mackie és Donalda Dawson az általam kidolgozott egyszerű módszer, a nézőpont megváltoztatása alkalmazásával tanították meg az írástudatlan bányászokat arra, hogy ne keveredjenek egymással minduntalan olyan konfliktusokba, amelyek a verekedésig vezetnek. Ez a technika, az OPV (Other Person's Views - a másik ember szempontja) a lehető legegyszerűbb perceptuális módszerek egyike, ami arra kéri a résztvevőket, hogy gondolják át a másik ember szempontjait, képzeljék magukat a másik helyébe. Ezzel a nagyon

123

könnyen elvégezhető mentális gyakorlattal a bányában dolgozó hét törzs tagjai között a verekedések száma egy hónap alatt 210-ről 4-re csökkent!

LEHETŐSÉGEK ÉS ALTERNATÍVÁK Tegyük fel, hogy egy férfi közelít felénk, s az illető az arckifejezéséből ítélve igencsak agresszívnak tűnik. Mik a lehetőségek? · · ·

Az idegen tényleg agresszív. Ez a természetes arckifejezése, de egyáltalán nem agresszív. Valami okból fenyegetettséget és bizonytalanságot érez, és erre adja a mimikája ezt a reakciót. · Egy kicsit virtuskodik, talán azért, hogy elkápráztassa a barátait. · Csak bolondozik. · Nem is felénk közeledik, hanem a mögöttünk álló emberhez tart, akivel talán valami elszámolnivalója akadt. Vannak a fenti alternatívák között olyanok, amelyek sokkal kevésbé valószínűek, mint a többi, de az észlelés megköveteli a lehetőségek generálását. Megpróbáljuk tehát ellenőrizni mindegyik lehetőséget. Elménk természetesen a lehető leggyorsabban rá akar ugorni az „igazság" és a „bizonyosság" következtetésére, mert gyorsan meg akarjuk határozni, mit tegyünk. Ebből következően az észlelésünk nagyon gyakran hibás, és így természetesen az arra alapozott cselekvésünk is hibás lesz.

Tárgyak és szituációk Képesek vagyunk felismerni a kutyát, az autót, a lovat, a fát: a különböző jellegzetességek elvezetnek a megfelelő köznévhez. A szituációk azonban ennél összetettebbek: a különböző helyzetekre alig vannak közneveink, ezért ezeket nemcsak megfogalmazni, de felismerni is nehezebb. Ha a korábban említett kódrendszert használjuk,

124

ami lehetővé teszi, hogy komplex szituációknak is nevet adjunk, talán többre jutunk - de még azzal is nagyot hibázhatunk. Nem valószínű, hogy ilyent mondanánk: „ez ló lehet-vagy autó" hiszen egyértelmű, hogy mi áll előttünk. De igencsak könnyen mondhatunk ilyesmit: „itt most vagy ez a helyzet, vagy amaz". Az észlelés fogalmának vizsgálata során, de az észlelés valós gyakorlatában is mindig szem előtt kell tartanunk az alternatíva és a lehetőség óriási szerepét. Ezek súlya az ismerős tárgyak esetében természetesen sokkal kisebb, de a szituációk esetében, ahol sokkal nagyobb a tévedés lehetősége, végső soron az alternatív lehetőségek átlátása határozza meg az észlelés kimenetelét és a ráépíthető helyes cselekvést.

MIT TEHETÜNK? Mit tehetünk az észleléssel kapcsolatban? Mi javíthatja perceptuális gondolkodásunkat? Legalább három területen van lehetőségünk javítani az észlelés folyamatát és eredményét: 1. a hozzáállás területén 2. az észlelési eszközök területén 3. az észlelési térképek területén.

Hozzáállás A perceptuális gondolkodás alapvetően helyes hozzáállása már javarészt megfogalmazódott a feljebbiekben: fel kell ismernünk az észlelés igen nagy fontosságát; illetve azt, hogy a logika önmagában nem elégséges gondolati megközelítés, és hogy a logikus következtetés sosem vezethet jobb gondolati szintre, mint az észlelés, amin alapszik. A gondolkodáshoz számtalan fajta hozzáállás, szokás és mentális művelet szükséges. Ezek, a specifikus eszközökhöz kapcsolódva, növelik a módszerek hatásfokát.

125

Alaphozzáállásként fogadjuk el azt, hogy mindenben törekedhetünk a gyakorlati kreativitásra. El kell azonban távolodnunk a problémamegoldó hozzáállástól, ami a hibákra, hiányosságokra, elégtelenségekre épít. Ezekhez gondolkodás kell - e téren a laterális gondolkodás eszközei használhatók és használandók. Nagy a veszélye annak, hogy kreatív gondolkodásunkat csak a problémákra korlátozzuk. Ez annyit tesz, hogy mindaddig nem keresünk új lehetőségeket, míg valami nem lesz annyira rossz, hogy már nem működik. Ez nyilvánul meg a jól ismert mondásban: „Ha nem romlott el, ne javítsd meg!" Egy másik alaphozzáállás az a hajlam, ami inkább az elmozdulást választja, mint a „józan ész" ítéletének (judgement) alkalmazását. Gondolkodásunk nyilvánvaló (és fontos) okokból általában a józan ész talaján áll. A racionalitás sok szinten létezik, sok kérdésre ezzel keressük a választ - például, hogy vajon az adott dolog releváns; hasznos; pontos; vagy hogy működni fog-e. De a racionalitás helyett meg kell próbálnunk az elmozdulást használni, ami attól nagyon elütő mentális művelet. A józan észre alapozott racionális döntések a „felismerés" elemére csak az „elutasít" és „elfogad" válaszelemeket ismerik. Az elmozdulás azt is megpróbálja feltérképezni, hogy hova juthatunk el az adott helyzetből. Az elmozdulás mint megközelítés tehát oda vezet, hogy előre kívánunk lépni, és a dolgok elmozdulásértékét kihasználni. Az elmozdulás folyamatában - amit feljebb már leírtam - az a fontos, hogy képesek legyünk bármit a benne foglalt elmozdulásértéken szemlélni, és nemcsak a szokásos racionális értéken. Ez nagy váltást igényel a hozzáállásban. Hasonló attitűd az alternatívák keresésére való hajlandóság. Ez azt jelenti, hogy erőfeszítést teszünk a túllépésre a nyilvánvaló lehetőségeken, s továbbiakat keresünk. Lehetnek ezek például észlelési alternatívák: hogyan nézhetnénk ezt másképp? De lehetnek magyarázatbeliek: mi lehet az alternatív magyarázata annak, ami történik? Kereshetjük őket a tettek terén: milyen alternatív cselekvési lehetőségeink vannak? De sok más területen is kutathatunk az alternatívák után, például nemcsak a tetteknek, de a cselekvési sorrendnek is lehetnek alternatívái, vagy felmerülhetnek alternatív eshetőségek is. A nyitottság az alternatívákra azt jelenti, hogy nem sietünk minél

126

előbb megragadni az „igazságot" vagy a „legjobb" megoldást, ami persze a lehetőségeket feltáró és elfogadó hozzáállást igényel. A tudományt túl gyakran rekesztette meg egy-egy elfogadott igazság (gondoljunk például a bevett feltevésre, miszerint a gyomor- és nyombélfekélyt elsősorban a túltengő gyomorsav okozza). Gyakorlatiasnak és cselekvésorientáltnak lenni, ugyanakkor a lehetőségeket is észben tartani nehéz ugyan, de ez is fejleszthető készség. A házasságban csak egyetlen embert választhatunk párnak a sok-sok lehetőség közül, majd a többi lehetőséget el is kell felejtenünk. Az ötletszintű kreativitásban a lehetőségeket akkor is aktívan készleten kell tartanunk, amikor már folytatjuk az egyetlen kiválasztott gyakorlatot. Ahelyett tehát, hogy rögtön ráugranánk a következtetésekre, meg kell vizsgálnunk a lehetőségeket és az alternatívákat, és ezeket mindig szem előtt tartjuk a későbbiekben is.

Az észlelés eszközei Tudnunk kell, hogy a különböző embereknek más és más tapasztalatok és értékrend alapján más és más a felfogásuk. Például, egy felfedező azt a feladatot kapja, hogy menjen el egy újonnan felfedezett szigetre. Visszatértekor jelentést tesz, amelyben megemlíti a sziget északi részén füstölgő vulkánt. Említ egy furcsa küllemű madarat is, ami nem tud repülni. Bővebb tájékoztatást kérnek tőle, amire ő azt feleli, hogy csak ezek a jelenségek ragadták meg a figyelmét. Persze ez nem elég, visszaküldik a szigetre specifikus utasításokkal, hogy mire „fordítson" figyelmet, ne csak azt várja, hogy valami „felkeltse" a figyelmét. Arra utasítják, hogy nézzen észak felé és írja le, mit lát, majd nézzen kelet, dél és nyugat felé, és szintén írja le, amit lát. A tudós a sziget sokkal részletesebb leírásával tér vissza, éspedig azért, mert már volt kerete a „figyelem-összpontosításhoz", és nem csak arra támaszkodott, hogy valami majdcsak „felkelti" a figyelmét. Hasonlóképpen, ha valakit beküldenek egy kertbe, hogy állapítsa meg, milyen színekben pompázik a növényzet, az illetőnek óhatatlanul a domináns színek vonják magukra a figyelmét - a nárciszok sárgája, a fű zöldje -, míg a kevésbé nyilvánvaló színeket el fogja

127

hanyagolni. De ha azzal a feladattal küldik a kertbe, hogy jegyezzen meg minden színt, amit csak lát avagy nem lát a kertben (kék, sárga, vörös, barna), akkor sokkal figyelmesebb szemlélő lesz. A figyelem kulcsfontosságú elem az észlelés minőségének javításában. Ha nem fordítjuk szándékosan valamire a figyelmünket, akkor csak az ismerős sémákat látjuk meg. Mit tehetünk tehát azért, hogy tudatos figyelemmel forduljunk valami felé, és ne csak várjuk, hogy valami - általában persze a szokatlan dolog - felkeltse a figyelmünket. A Hat keret az információval kapcsolatos gondolkodáshoz (Six Frames for Thinking about Information) című könyvemben leírtam a figyelem-összpontosítás egyszerű folyamatát: határozzunk irányokat, merre nézzünk, és minden esetben jegyezzük le, mit látunk az adott irányban! Még pontosabb megfigyelésekre teszünk szert, ha mindenféle minőséget keresünk abban, amit látunk: értéket, érdeket, pontosságot, elégedettséget stb. Ugyanígy szabhatunk keretet a „figyelem irányának" is, ami pontosan úgy működik, mint az adott irányokba való szemlélődés, amely módszer az irányokról, azaz az égtájakról kapta betűnevét: ÉDKNy (Észak-Dél-Kelet-Nyugat). Ez az észlelést fejlesztő módszer adja a CoRT (Cognitive Research Trust - Kognitív Kutatás Alapítvány) program alapját, amit ma már világszerte több ezer iskolában használnak. A teljes CoRT programban 60 lecke van. Nem mindegyik az észlelés módszereivel foglalkozik; a CoRT4-nek például főként az ötletszintű gyakorlati kreativitás a tárgya. A legalapvetőbb észlelési módszer a CoRT1. Ε különleges módszerek mellett az észlelés legfontosabb tényezői a lehetőségek és alternatívák, az, hogy bizonyos módon szemlélünk egy szituációt, és abból a szemszögből megpróbáljuk feltérképezni az összes lehetőséget és alternatívát.

Alapeszközök PMI: Ez azt jelenti, hogy figyelmünket előbb az értékes (Plus), majd az értéktelen (Minus), végül az érdekes (Interesting) aspektusokra fordítjuk. Az „érdekes" itt azt jelenti, hogy valamit érde-

128

mes megjegyezni vagy kommentálni. Mi az érdekes az adott dologban, helyzetben? Az érdekes dolog vagy helyzet az értékét tekintve lehet pozitív (Plus) vagy negatív (Minus). CAF (ejtsd 'kaf’): Minden tényező figyelembe vétele, angolul: Considering All Factors. A gondolkodó tudatosan törekszik arra, hogy a gondolkodás szempontjából minden fontos tényezőt figyelembe vegyen. A felteendő alapkérdés itt ennyi: mit kell figyelembe venni? C&S (ejtsd: 'szíendesz'): Következmények és fejlemények (Consecquences and Sequels). Ez azt jelenti, hogy figyelmünket a lehetséges következményekre és fejleményekre, a folytatásra fordítjuk, bármi legyen is az. Kérdéseink: Mi fog történni a jövőben? Melyek az azonnali, illetve a rövid távú, középtávú és hoszszú távú következmények? Ezeket esetenként nem is olyan könynyű felismerni, de törekednünk kell rá, hogy meghatározzuk őket. AGO (ejtsd, mint az ago, „ezelőtt" jelentésű angol szót: 'ögó') : Szándékok, célok, feladatok (Aims, Goals and Objectives). Általában csak halvány fogalmunk van arról, mit is próbálunk tenni. Az AGO azt várja el tőlünk, hogy ebben nagyon határozottak legyünk. Kérdéseink: Mit akarunk elérni? Mi a cél? Melyek a feladatok? Ha világosan megfogalmazzuk ezeket a dolgokat, nagy lesz a különbség ahhoz képest, ha csak tudatunk mélyén tároljuk a szándékot. FIP: Elsőrendű fontosságú prioritások (First Important Priorities). Nem minden fontos egyformán. Bármilyen listára igaz, hogy egyes tételei fontosabbak, mint a többi. Ez az eszköz a fontos dolgokra és a prioritásokra fordítja a figyelmet. Arra is fókuszál, hogy mit kell legelsőként tenni vagy megfontolni. APC: Alternatívák, lehetőségek és választások (Alternatives, Possibilities and Choices). Adódhatnak alternatívák és lehetőségek a magyarázat, az észlelés, a cselekvés terén. Kérdéseink:

129

Mely téren mutatkozik alternatíva? Mi itt az alternatíva? Miféle lehetőségek vannak itt? Melyek a nyilvánvaló és kevésbé nyilvánvaló választási lehetőségeink? OPV: Mások véleménye (Other People's Views). Itt a gondolkodó arra törekszik, hogy meglássa, hogyan gondolkodhat a többi érdekelt fél. Ez a módszer gyakran feloldja a harcot, a konfliktusokat. (Emlékezhetünk, ezzel az eszközzel sikerült lényegesen csökkenteni a verekedések számát a Karee bányában.) Ez a technika valódi törekvés arra, hogy megértsük, miből indul ki a másik. Soha nem arról szól, hogy mit kellene gondolnia a másiknak, hanem hogy valójában mit is gondolhat. Ε fentieken túl vannak más fontos módszerek, eszközök is a teljes CoRT programban, ilyenek például, csak hogy két kiemelt területet említsünk, az értékmeghatározásra használható technikák, illetve a meglevő vagy a hiányzó információk felmérésére bevethető módszerek.

Az alapmódszerek néhány példája A PMI ESZKÖZ arra kéri a gondolkodót, hogy előbb a téma értékes, azaz pozitív aspektusaira fordítson figyelmet. Aztán a figyelem az értéktelen, azaz negatív aspektusok, majd végül az érdekes aspektusok felé fordul. Ε következő esettanulmányban teljességgel kimutatkozik a PMI lényege. Ausztráliában 12 éves gyerekekből álló 30 fős osztál yban arra kérték a tanulókat, gondolják végig, mi lenne, ha a fiataloknak fizetnének az iskolába járásért. Négyes csoportokban tárgyalták meg az ötletet. A végén mind a harmincan egyetértettek, hogy ez nagyszerű dolog lenne: vehetnének maguknak képregényeket, édességet, rágógumit, mozijegyet és így tovább. Ezek után elmagyarázták a gyerekeknek a PMI lényegét. Ismét négyes csoportokban módszeresen megtárgyalták a kérdést, különböző szempontokból: hogy mi lenne a helyzetben a plusz, a mínusz és az érdekes. A végén 30 gye-

130

rekből 29 megváltoztatta a véleményét - ezúttal úgy ítélték meg, hogy nem lenne jó ötlet, ha fizetést kapnának az iskolába járásért. A plusz oldalon a már említett érvek álltak. De bejöttek a mínusz pontok is: a nagyobb fiúk terrorizálhatják a kisebbeket a pénzért; az iskola felemelheti az ebéd térítési díját; a szülők kevésbé lesznek hajlamosak ajándékot venni a gyerekeiknek. Végül feltették a kérdést, honnan lenne erre pénz, és arra jutottak, hogy a pénzre nagyobb szükség lenne az oktatás más területein. És ott voltak az érdekes pontok is: elgondolkodtak azon, vajon a juttatandó pénz összege büntetésképpen csökkenthető lenne-e, illetve az idősebb diákok többet kapnának-e. Nagyon fontos, hogy a gyerekek beszélgetésébe egyáltalán nem avatkozott be tanár. A tanár csak felvázolta nekik a PMI keretét, amit a gyerekek használtak fel a maguk megítélései szerint, és mint látjuk, ekként a PMI bevetésével szélesebb látókörű képet alakítottak ki a témáról, ami végül megváltoztatta a korábbi véleményüket. Pontosan ez lenne a gondolkodástanítás lényege: eszközöket adni a gyerekek kezébe, amelyeket aztán az addigiaktól eltérően, másképpen használhatnak. A C&S ESZKÖZ kapcsán egy kanadai esetet szoktam elmondani. Kanadában egy szemináriumon egy csoport nagyon magas rangú vállalatvezető nőt arra kértem, fontolják meg a javaslatot, miszerint a nőknek 15%-kkal magasabb bérezést kellene adni ugyanazért a munkáért, mint a férfiaknak. Kis csoportokban megtárgyalták a kérdést és arra jutottak, hogy van értelme, mert a nők nagyobb felelősséget viselnek (például a család felelősségét is). 86%-uk üdvözölte az ötletet. Aztán azt kértem tőlük, használjanak egy másik figyelemirányító módszert, a következményeket és fejleményeket vizsgáló C&S eszközt, ami az azonnali, illetve a rövid távú, középtávú és hosszú távú következményekre fordítja a figyelmet. Végigcsinálták a gyakorlatot. A végén, akármilyen indokokat is találtak, az eredeti 86% helyett már csak 15% találta jónak az ötletet. Ebben a példában az a fontos, hogy ha mindjárt az első véleményük megalkotása után megkérdeztük volna a vezető hölgyeket, hogy mérlegelték-e a következményeket, azt felelték volna, hogy

131

felsővezetőként az a dolguk, hogy idejük nagy részében a következményeket mérlegeljék. Mégis, amikor a C&S eszközzel szándékosan a következményekre irányítva a figyelmüket, ismét megfontolták a véleményüket, igen szembeötlő eltérés mutatkozott a helyeslésben, illetve tagadásban az első és a második vizsgálatban mérhető arányok között. Az APC ESZKÖZ azt kéri, hogy fordítsuk figyelmünket az alternatívákra, a lehetőségekre és a választásokra. A Down-szindrómás gyerekek nagyon hatékonyan tudják ezt alkalmazni: kézjelekkel mutatják, melyik eszközt akarják használni. Ezeket a kézjeleket Dél-Afrika bányáiban találták ki, ahol a zajtól lehetetlen szóban kommunikálni. Ezek az eszközök oly egyszerűek és nyilvánvalók, hogy minden felhasználójuk úgy nyilatkozik, hogy ezeket a mindennapi életben is gyakran alkalmazza. A fent említett kísérletek kivétel nélkül azt bizonyítják, hogy nagyon sokat számít a figyelem szándékolt koncentrálása ezekkel az egyszerű eszközökkel. A helyes hozzáállás még egyáltalán nem ugyanaz, mint amikor a konkrét eszközt valóban használjuk. Az emberek többsége azt állítaná, hogy kiegyensúlyozottan közelít a dolgokhoz, és természetesen látja a helyzet pozitív és a negatív oldalait - valójában azonban ez csak valami nagyon felületes rátekintés a dolgokra. Egyáltalán nem mérlegelünk például, ha egy helyzet valamiért rögtön az első pillantásra tetszik avagy nem tetszik. A Kedves Olvasó vajon fel szokta mérni az elsőre antipatikus személy pozitív tulajdonságait? Vajon hány esetben veszi a fáradságot bárki arra, hogy ha szimpatikus embert ismer meg, azonnal mérlegelje az illető esetleges rossz tulajdonságait is? Mint korábban említettem, munkám során egyszer egy tanár annak a gyanújának adott hangot, hogy ezek az eszközök olyan egyszerűek, hogy talán nem is működnek. Pedig működnek, mégpedig elég hatásosan. Ahhoz, hogy lássuk, miért hatásosak ezek az eszközök, meg kell értenünk, hogyan működik az elme. Sokan mondták azt is, hogy ezek az eszközök egyszerűen csak természetes emberi

132

viselkedéseket látnak el betűszavakkal - talán a fenti példákból kiderült, hogy ez az állítás nem egészen fedi a valóságot. Megint másoknak tetszenek az eszközök, de a betűszavakat nem szeretik, fölöslegesnek tartják őket. A betűszavak azonban alapvetően fontosak, mert az ilyen rövidítések hamar eltárolódnak az agyban. A hozzáállásnak mint olyannak nincs külön agyterülete. Olyanok ezek, mint egy utazási ügynök által összeállított útiterv. A hozzáállásra nem lehet szándékosan átkapcsolni. Feltehető azonban, hogy a dolgok nevének külön tárterülete létezhet az agyban* - s ha ez a feltevés igaznak bizonyul, akkor a rövidítések betűszavai is hasonlóképp tárolódhatnak, és úgy lehetne aktiválni őket, mint egy számítógépes játék elemeit.

Észlelési térképek A FOLYAMATKÉP ( FLOWSCAPE)

Vízlogika (WaterLogic) című könyvemben írok a folyamatképről, ami az észlelések megtervezése és megjelenítése. Egy folyón lefelé haladva az A jelű várost a Β jelű város követi, majd C város a következő. Az A jelű város nem előidézője Β város létének, egyszerűen csak követi a folyóparton az egyik város a másikat. Az agy úgynevezett semleges állapota egy ideig stabil, majd életbe lép az úgynevezett fáradási faktor, s az újabb stabil állapot, az aktivizált neuronok állapota következik. Vagyis az agy egyik állapotból átmegy a másik állapotba. Ehhez sem ok, sem akaratlagosság nem szükséges; ahogy a folyó menti városok esetében, egyik dolog egyszerűen csak követi a másikat.

* Legalábbis az Egye sült Államokban tevékenyked ő orvoskutatók szerint. A Georgetowni Egyete m Egész ségügyi Központja Idegtudományi Tanszékének kutatócsoportja 2009 áprilisában a Neuron című a merikai szakfolyóirat hasábjain tanulmányt tett közzé, amely azt a forradalmi kijelentést tartalmazza, hogy „ a vizuális szóalkotó régióban található agysejtek valódi, teljes sza vakat képesek tárolni". Ezt az elméletet ma a világ agy kutatóinak többsége mé g ne m teljesen bizonyított feltevésként fogadja csak el. (A Szerk.)

133

A folyamatképpel sem teszünk egyebet, mint hogy felsorolunk néhány elemet, amiket a teljes helyzetben látunk (nem szükségszerűen csak egy bizonyos időpillanatban), majd a lista minden egyes pontját megvizsgáljuk, azt keresve, hogy a lista milyen más eleméhez kapcsolható legkönnyebben. Mindegyik pont mellett kell lennie egy - és csak egy - nyílnak, ami egy másik elemre mutat. Egy pontra több nyíl mutathat, de az a pont maga csak egyetlen másikra irányíthat nyilat. Így térképezzük fel az összes pontot. Kiderülhet, hogy az, amit központi elemnek gondoltunk, valójában periferikus. Találhatunk egymást megerősítő pontokat. Olyan ábrát kapunk, ami lehetővé teszi, hogy vizuálisan áttekintsük észlelésünket. Folyamatképpontok: GONDOLKODÁS → OKTATÁS EGYHÁZ → LOGIKA OKTATÁS → LOGIKA ÉRVELÉS → LOGIKA LOGIKA → GÖDEL GÖDEL → ÉSZLELÉS ÉSZLELÉS → LEHETŐSÉG LEHETŐSÉG → KREATIVITÁS KREATIVITÁS → LEHETŐSÉG TUDATOS TERVEZÉS → KREATIVITÁS

ÖSSZEGZÉS Az észlelés a gondolkodás alapfolyamata. A logika nem elég. A mindennapi életben az észlelés sokkal fontosabb, mint a logika. Ebben a fejezetben azt próbáltam megmutatni, hogy az észlelés színvonala is fejleszthető minőség. Hadd hozzak erre még egy utolsó példát. Egy kísérletben diákoknak állóképeket mutattak két jelöltről, akik egymás riválisai voltak egy választáson. A kísérletvezetők sem a képen látható személyek nevét, sem párt-hovatartozását nem közölték a diákokkal. A fiatalok-

134

nak ki kellett találniuk, melyikük nyerte a választást. A helyes válaszok aránya 70% volt. Mi következik ebből? Talán olyan jó észlelési képességgel rendelkeztek a diákok, hogy meglátták az állóképen, a jelölt arcán a magabiztosság, a képesség és a felelősség jegyeit? Az is lehet persze, hogy egyesek eleinte győzködték magukat, hogy képesek e jelek felismerésére - az eredmény viszont egyértelműen arra utal, hogy így vagy úgy, de végül mind arra a személyre voksoltak, akit szerintük a választók választottak. Ennek hátterében különös ok húzódhat: a mai demokrácia minden bizonnyal elért már arra a pontra, amikor a megjelenés jobban számít, mint a tapasztalat és a képesség.

135

Kritikus gondolkodás és kritika

E bben

a fejezetben részben átfedések vannak más, például az érvelésről és a demokráciáról szóló fejezetekkel. Azonban a kritika mint önálló téma elég fontos ahhoz, hogy külön fejezetben foglalkozzunk vele. A ma gondolkodást tanítók közül sokan a „kritikus gondolkodásra" koncentrálnak. Itt két aspektust kell figyelembe venni. Akik kritikus gondolkodást tanítanak, azt állítják, hogy ez a gondolkodási mód minden egyéb gondolkodásfajtát lefed, beleértve a kreatív gondolkodást is. Nézetük szerint a „kritikus" egyszerűen annyit jelent, hogy „fontos", mint a „fontos ügy" vagy a „fontos terület" kifejezésekben. Ez azonban a szó veszélyes és félrevezető értelmezése. A „kritikus" szó eredete a görög „bíró" jelentésű kritikos- vagyis a kritikus gondolkodás értékítélet alapú racionális gondolkodás, és a szót hagyományosan máig ebben az értelemben használjuk a leggyakrabban. Az ettől különböző marginális vagy csak valamely szakmára jellemző jelentések a szó használatában nem, vagy csak nagyon szűk területen érvényesek. A kritikus gondolkodás elleni másik érvünk az, hogy ez a gondolkodásmód visszavisz minket oda, ahonnan elindultunk (s amiről ez a könyv szól): a józan észre alapozott gondolkodáshoz, ami ugyan kiváló - de nem elégséges. Ha az egyháznak a középkorban elég volt a kritikus gondolkodás, akkor azért, mert csak azt kellett eldöntenie, hogy valami összeegyeztethető-e a dogmákkal vagy sem. A való világban a kritikus gondolkodás egyszerűen nem elégséges. Lehet az ember olyan briliáns a kritikus gondolkodásban, hogy porba cáfol bármilyen ostoba gondolatot (sőt a jókat is), de akármennyit gondolkodhat is kritikusan, kritikus gondolkodással nem lesz képes eljutni az új ötletekig. Mert honnan jönnek az új ötletek? Nyilvánvalóan nem a támadás, tagadás, cáfolat - azaz a kritika - vilá-

137

gából. Azzal, hogy a kritikus gondolkodást ennyire előtérbe helyezzük, becsukjuk az ajtót a lehetőségek, az új gondolatok - egyszóval a haladás előtt. Lehet, hogy akadnak sokan, akik kiváló kritikus gondolkodásukat e könyv tartalmán élezik - de vajon tudnak-e helyette jobbat kitalálni? Nagy szükség lenne rá! A hagyományos kritikus gondolkodás helyett ma az észleleti gondolkodásra volna szükség, és ugyanígy, a tudatos tervezés gondolkodásmódjára, illetve a kreatív gondolkodásra. Ezt a szükségletet a kritikus gondolkodás semmilyen mennyisége nem képes betölteni. Az autón van fék, és alapvetően fontos, hogy legyen, hiszen fék nélkül a kocsi folyton összeütközne mindennel. De azt bárki belátja, hogy önmagában a fék semmiképp nem elég. Az autóhoz nyilvánvalóan nemcsak fékre, hanem motorra is szükség van. Csak akkor elég a fék, ha éppen hegyről lefelé gurulunk egy nagyon széles úton. Hasonlóképpen, a kritikus gondolkodás elég, ha valamit el akarunk utasítani; de nem elég akkor, ha haladást akarunk elérni.

KRITIKA ÉS PANASZ A kritika és a panasz szükséges visszajelzések a társadalom életében. Alapvető fontosságúak, hogy megakadályozzuk az eltévelyedéseket és fenntarthassuk a rendet. Az emberek többsége a panaszt, reklamálást meglehetősen könnyűnek tartja; sőt egészen rá is szokhatnak a panaszkodásra. A termék- és szolgáltatástervezésre felkért fogyasztói csoportok nagyon jól rámutathatnak a kijavítandó hibákra, az eltávolítandó elemekre, ugyanakkor ezek a csoportok nem túl jók abban, hogy új ötletekkel álljanak elő: hogy új termékeket és szolgáltatásokat javasoljanak. El kell tehát ismernünk a kritika és reklamálás fontos szerepét, de nagyon egyértelműen tisztáznunk kell, hogy ez a gondolkodás alacsonyabbrendű, mint a tudatos tervezéshez szükséges gondolkodás, a kreatív gondolkodás vagy a felfedező gondolkodás. Ezt világossá kell tenni, és elsősorban az iskolákban és egyetemeken. Sok kiváló elme esett a kritikus gondolkodás csapdájába, akikből szintén kreatív gondolkodók lehettek volna és így járulhattak volna hozzá a 138

társadalom haladásához. Jobbára ugyanez a helyzet a médiával is, ahol a kritikus mód szinte kizárólagosnak tűnik. Ismét hangsúlyozzuk, hogy a kritikus gondolkodás fontosságát nem csökkenti az új gondolkodásmód. Pusztán annyit állítunk, hogy a hagyományos kritikai gondolkodásmód ugyan kiváló módszer, de nem elégséges, mert nem képesít új ötletek, gondolatok felfedezésére. És ugyanígy nem elégséges csak a kritikát, a negatív, támadó attitűdöt elhagyni: ha csak várjuk, hogy véletlenszerűen eszünkbe jussanak új ötletek, az túl lassú lenne és kevésbé jó, kidolgozatlan ideákhoz vezethetne csupán. Ha a kreatív gondolkodás és a tudatos tervezés az elmúlt néhány évszázadban része lett volna oktatási rendszereinknek, sokkal fejlettebb lenne mai állapotánál.

PROBLÉMAMEGOLDÁS Mint már korábban megállapítottuk, a puszta problémamegoldó megközelítés legalább olyan sok kárt tett a gondolkodás oktatásában, mint a kritikus gondolkodás, mert ugyanúgy blokkolja a más irányú fejlődést. Ha például az ember autót vezet és a kocsi lerobban, két probléma adódik. Az első, hogy miként jutunk el oda, ahová menni akartunk, a másik pedig az, hogy miként javítsuk meg a lerobbant autót. Ha a hajó léket kap, ez valódi probléma, amit azonnal meg kell oldani; ha az ízületi gyulladás csökkentésére felírt új gyógyszer növeli a szívinfarktus veszélyét, ez szintén probléma, amit szintén rögtön kell megoldani. Ha egy problémás gyerek van az osztál yunkban, aki egyáltalán nem fogad szót, azonnal fel kell vetnünk a kérdést, hogy vajon ezt a problémát hogyan is kellene megoldani A probléma eltérés a normálistól vagy eltérés az elvárttól. Gondolkodással megoldani problémákat nagyon fontos - de nem elégséges. Ha van egy megoldandó feladat, az önmagában nem probléma, bár közben adódhatnak gondok. Vagy ha jobbítani, továbbfejleszteni akarunk valamit, az aztán végképp nem probléma. Akik azt állítják, hogy a „problémamegoldás" mindent lefed, egyben azt is mondják, hogy minden feladat, minden tennivalónk

139

problémát képez. Vagyis nem kevesebbet állítanak, mint hogy bármely szándékolt mentális cselekvés - probléma. Ez félrevezető és veszélyes. Félrevezető, mert azt sugallja, hogy az egyetlenféle gondolkodás a problémamegoldás; és veszélyes, mert kizár minden más gondolkodásfajtát, mint amilyen a tudatos tervezés, a kreatív és a perceptuális gondolkodás. Az Egyesült Államok üzleti iskolái - és persze más országokéi is - kizárólag a problémamegoldásra fókuszálnak. Ez kirekeszti látószögükből a stratégiák tervezését és a gyakorlati kreativitást, amelyek az új szövetségesi kapcsolatok és marketingkoncepciók kiépítéséhez lennének szükségesek. Semmi értelme azt állítani - mint ahogy a kritikus gondolkodás mondja -, hogy a problémamegoldás kifejezés lefedne mindenféle gondolkodásmódot. Ez nem így van, de egyáltalán nem is kell így lennie. Az ötleteket szülő gyakorlati kreativitás egyik legfőbb célja az egyszerűség, az egyszerűsítés. Ahogy haladunk az időben, a műveletek és a folyamatok egyre bonyolultabbakká válnak. Ahol természetes tendencia van a komplexitásra, nincs természetes tendencia az egyszerűségre. Néhány évvel ezelőtt Simplicity - A zseniálisan egyszerű című könyvemben többek között azt is javasoltam, hogy a brit kormány törölje el az útlevél-ellenőrzést az ország elhagyásakor. Akkoriban, ha valaki tovább maradt az országban, mint amennyi időt a vízuma engedélyezett, őrizetbe vették, bíróság elé állították és kitoloncolták. Miért nem hagyták első körben, hogy egyszerűen elmenjen és búcsút intsen Albionnak? Három hónappal a könyv megjelenése után Nagy-Britanniában eltörölték az útlevél-ellenőrzést az országból való kilépéskor. Erre az ötletre nem pusztán a probléma megoldásának szándéka vezetett rá, hiszen a rendszer működött a régi módon is. A fejlesztés és egyszerűsítés nem problémamegoldás. Az egyszerűség időt, pénzt, fáradságot és stresszt takarít meg. A gyakorlati kreativitás egyik legfontosabb alkalmazási módja, hogy a kreatív ötletek, gondolatok, módszerek bevetésével tudatosan törekedjünk valaminek az egyszerűsítésére. A gondolkodás mint problémamegoldás nemcsak azzal fenyeget, hogy mindenből „probléma" lesz - az igazi veszélye a beszűkülés: az

140

lehet a következménye, hogy csak a problémákra és hiányosságokra fókuszálunk, így, ami nem „probléma", az nem is ragadja meg a figyelmünket.

HIBÁK, HIÁNYOSSÁGOK Olaszországban egy nagy oktatási tanácskozáson tartott előadásomon mintegy 10 000 tanár volt jelen. Szinte az egész tanácskozás a problémás vagy hátrányos helyzetű (például autista) gyerekek tanításáról szólt. A résztvevők és a rendezők ezzel azt a látszatot keltették, hogy az oktatás minden más területe tökéletesen működik, nem is kell tehát gondolkodni semmi másról. Az előadásom nem a leghátrányosabb vagy a legproblémásabb gyerekekről szólt - ehelyett arról beszéltem, hogy a gondolkodásunk - a legnagyobb általánosságban értve - igen messze van a tökéletestől, és immár nagy figyelmet igényelne a megváltoztatása. Ε fentiekhez hasonló a helyzet az alapítványokkal: ha valaki olyan nagy alapítványokhoz fordul, mint a Melinda and Bill Gates Foundation, vagy a Rockefeller Foundation, hogy pénzt kérjen az afrikai AIDS-es gyerekek kezelésére, valószínűleg kap is adományt. De ha arra kérne pénzt, hogy az emberi gondolkodást fejleszthesse, hogy kihozza belőle a legjobbat, kétséges, hogy sikeres lenne. Az a szokás, hogy csak a legsúlyosabb problémákat vesszük észre, csak a nagy bajt tartjuk számon mint megoldandót, nem jelent mást, mint hogy stagnálunk. Ahogy korábban is említettem, a demokrácián is sokat lehetne javítani, de mégsem nevezhetjük „problémának".

ÖSSZEGZÉS Az a veszélyes szokás, hogy minden emberi gondolkodást „problémamegoldásnak" nevezünk, súlyosan akadályozza, hogy figyeljünk gondolkodásunkra és használjuk is. A pszichológusok ezen a téren a legnagyobb vétkesek között vannak; talán azért, mert nem a gyakorlati világban dolgoznak, ahol nagyon sok másféle gondolkodás-

141

módra is szükség van. A problémamegoldás, mint a kritikus gondolkodás is, kiváló - de nem elégséges. Ε kulcsszerű megállapítás - a „kiváló, de nem elégséges" - e könyv számos részén felbukkan. Nemcsak arról van itt szó, hogy más téren is van tennivaló, hanem arról, hogy nagy a veszélye, hogy a „végső igazság", „legjobb válasz" vagy a „tökéletes megoldás" típusú értékek iránti előszeretetünk minden más tevékenységünket blokkolja. Hangsúlyozom, nem megtámadni szerettem volna az olyan értékeket, mint az igaznak bizonyult tételek vagy az ismert és jól bevált eljárások - egyáltalán nem azt mondom, hogy tévesek, hibásak, hamisak. Nem azok. Nagyszerűek. De elvonják a figyelmet és az energiát olyan területekről, ahol figyelemre és energiára van szükség.

142

Vezetés és gondolkodás

Szinte

lehetetlen, hogy egy vezető a gondolkodás fontosságáról beszéljen: az a kiindulópont, hogy a vezető gondolkodása tökéletes. Sőt a gondolkodásról való beszélgetés nagyon sebezhetővé teszi a vezetőt, és minden stratégiája, minden cselekedete megtámadható azon az alapon, hogy gyenge gondolkodásra vall. Ezért a vezetők nem beszélnek a gondolkodásról. Mohamed prófétának talán több mondanivalója volt a gondolkodásról, mint bármely más vallási vezetőnek. A Hadísz, a próféta életéről, személyéről és cselekedeteiről szóló elbeszélésgyűjtemény többek között a következő mondásokat tartalmazza Mohamedtől a gondolkodás tárgyában (az alábbi idézetekben a „gondolkodás" alatt a Teremtő művéről való elmélkedést kell érteni): „Egy óra gondolkodás többet ér, mint hetven év imádkozás." „A tudós tintája szentebb, mint a mártír vére." „Egy tanult ember több bajt okoz a Sátánnak, mint ezer hívő." A Korán a szakértők állítása szerint 130 verset közöl a gondolkodás témájában. Jézustól nem tudunk ugyanígy mondásokat idézni a gondolkodásról, hiszen Jeruzsálemben nem mondhatott beszédeket e tárgyban, mert azzal tanításai és hívei legfőbb ellenségeire, az „írástudókra", azaz a farizeusokra (a tudós, művelt, törvénytudó osztályra) utalt volna. Mohamed a sivatagban beszélhetett arról, hogy a gondolkodás fontos: tanulatlan harcosai előtt ezzel még magasabbra emelte tanainak hitelességét.

143

ÖNELÉGÜLTSÉG

Ha az ember franciául beszél és Franciaországban él, miért is gondolkodna el azon, hogy bármely más nyelv is fontos lehet? Ha jól játszunk egy logikai játékot egy bizonyos stratégia - azaz tulajdonképpen gondolkodásmód - alapján, miért is jutna eszünkbe, hogy másfajta gondolkodásmód is fontos lehet? Ha tanárként, egyetemi rektorként vagy oktatási miniszterként valakiben kialakul az elképzelés, hogy a múltból örökölt hagyomány tökéletes, miért kellene elgondolkodnia azon, hogy miféle újítást követelnének a mai élet igényei a gyakorlati gondolkodás terén? Ha az ember egészen jól elboldogult a jelenlegi gondolkodási modellekkel, nem fogja magát, sem másokat arra bátorítani, hogy újabb gondolkodásmódokat sajátítsanak el. Ártatlan tudatlanságban élni más gondolkodásmódokat illetően annyi, mint önelégültnek lenni a gondolkodásunk jelenlegi módját illetően. Az oktatásvezetés messze nem bátorítja az emberi gondolkodás fejlesztését, gyakran inkább arra törekszik, hogy megakadályozzon minden ilyesfajta fejlődést. Még ha gyakorlati bizonyíték mutatja is a perceptuális vagy a kreatív gondolkodás nagyfokú hatékonyságát, nagyon vonzónak tűnik az önelégültség nyugalma, amit a hagyományos tanácsadók is támogatnak. Ha mégis megvalósul az új gondolkodásmód alkalmazása, az a lehetőség általában tanárok vagy iskolaigazgatók (mint Helen Hyde, a Watford lányiskola vezetője) magánkezdeményezései révén teremtődik meg. Vajon várható-e, hogy ez a helyzet változni fog? Valószínűleg nem. ÚJ IRÁNYOK Amikor Az elme működése (The Mechanism of Mind) című könyvemen dolgoztam, új típusú matematikát dolgoztam ki, amiben formákkal, ösvényekkel stb. dolgoztam. A görög odos (úr) szóból hodikának (Hodics, ejtsd 'hodiksz') neveztem el.

144

A hodika egészen másféle rendszer felé vezethet, jelenlegi értékítélet alapú, tehát kategorizáló, „skatulyázó" gondolkodási rendszerünk helyett. A hodika úgynevezett „mezőhatással" (field effect) operáló rendszer, ami sokkal közelebb van ahhoz, ahogy agyunk működik. A rendszeren jelenleg is dolgozom. Munkám egy része a komputerek területének vizsgálata - hiszen a számítógépeket is át lehetne programozni, hogy ne digitálisan, hanem a „mezőhatás" elvén működjenek. A tudománynak mindenképpen ki kell dolgoznia az új gondolkodási nyelvet: az észlelésre alapozott gondolkodásmódhoz új nyelvre van szükségünk, ami lágyabb a jelenlegi nyelvnél, kevésbé éles kategóriákkal: fogalmainak inkább egy táj kontúrjaihoz hasonlatos benyomást kellene keltenie, mintsem egy épület szilárd, kemény falainak vonalaira emlékeztetőt. Vegyük egyik előző példánkat ennek illusztrálására: ahelyett, hogy valakit a „barát" vagy „ellenség" skatulyájába zárva kategorizálnánk, különböző tényezők komplexitásában láthatjuk az illetőt. Hiszen lehet, hogy helytálló egy bizonyos időszakban „ellenségnek" tekinteni valakit, de ez nem jelenti azt, hogy az illető „permanens" ellenség. Az új nyelvnek érzékenynek kell lennie ezekre az idő-, tér- és viszonyulásbeli különbségekre is. A nyelv kategóriái természetesen nagyon is szükséges elemek, hiszen végsősoron mindig meg kell hoznunk a magunk értékítélet alapú döntéseit, amelyek aztán a gyakorlati lépéseink talajaként szolgálnak- de az úgynevezett „utolsó érvényes ítéletünk", vagyis a cselekvésképességünket biztosító helyzeti véleményünk, illetve aktuális döntésünk nem lehet végleges: nem szabad megváltozhatatlannak és visszavonhatatlannak tekinteni. A példánkban szereplő, antagonisztikusan ellentmondónak hangzó kategóriák, a „barát" vagy „ellenség" árnyalt kezelésére a politikában már ma is láthatunk napi gyakorlati példákat: lehet, hogy egy kormánykoalícióban az elvek terén egymás esküdt ellenségének tekinthető két vezető politikus, miközben tudják, hogy a kormányzáshoz (és saját vezető szerepük fenntartásához) kivédhetetlenül szükségük van egymásra, ezért megtanulnak a gyakorlatban együttműködni.

145

A KÓDOK

Az általam kikísérletezett új nyelv kódjai lehetővé teszik, hogy új módon szemléljük a világot, hogy képesek legyünk kommunikálni komplex helyzeteket is. A kódok hatással vannak gondolkodási szokásainkra; azt is lehetővé tehetik, hogy komplex szituációkban azonnal kommunikáljunk; olyan gondolkodási funkciókat is lehetővé tesznek, amit a hétköznapi nyelven nem tudunk kifejezni. Még sok tennivaló van a gondolkodás javításának megtervezése területén. Az első lépéseket talán már megtettük, például a kódnyelv megalkotásával is, de még hosszú út van előttünk.

„HÉTSÉGEK"-AZAZ HETES EGYSÉGEK (SZEPTINEK) Ezt az új gondolkodási segédletet ebben a könyvben vezetem be, most írok róla először. A hetes egység a gondolkodás tárgyának mérlegelését, körbejárását teszi lehetővé. Mint sok más új gondolkodási módszer, ez is közvetlenül az agyműködés módján alapul. Az agyban összekapcsolt neuronok egy csoportja adott pillanatban aktívan működik, majd aztán elfárad, és az aktivitás átlép a következő neuroncsoportra, amely képes aktiválódni. Ezt a csoportot az első csoporttal való kapcsolatai vagy a külvilág ingerületei tartják aktivált állapotban. A hetes egységekkel ezt a tulajdonságot igyekszünk kihasználni: egyik területet a másik után aktiváljuk, anélkül, hogy kapcsolatot próbálnánk közöttük teremteni. Ez azt jelenti, hogy számos agyterület aktivitásba lendül, majd hatásukra további agyterületek aktiválódnak, így új ötletek, gondolatok születése vagy meglevő ötletek, gondolatok kikristályosodása következhet be. A hetes egységben egyszerűen leírunk a szituációval kapcsolatos hét különböző gondolatot. Nem kell logikus sorrendre törekedni, lehetnek nyugodtan rendszertelenül felbukkanó gondolatok, amelyek egyetlen szóval, szószerkezettel, sőt akár mondattal is kifejezhetők. A hetes egységben minden elem alanyi jogon létezik.

146

Nem az a cél, hogy a szituáció elemzését vagy áttekintését adjuk ezzel. Ez egyszerűen csak hét különböző, önálló „pont" a témában, amelyeket szemügyre akarunk venni. Legyen az első példánk a „szabadság, nyaralás" témája. A szeptin itt a következő lehet: Szeptin a vakációra: változás nincs zűrzavar nyugalom érdeklődés más kényelem utazás Olvassuk végig lassan ezeket a pontokat! Olvassuk el őket újra meg újra, többször egymás után! Sok gondolat keletkezhet a hét pont alapján. Ne feledjük: soha nincs - és nem is kell, hogy legyen - tökéletes hetes egység; a hét felsorolt pont abszolút szubjektív gyűjtemény. A hét pont segítségével felmerülő ötletek igazán szerteágazók lehetnek, egészen új megoldásokig vezethetnek el. Példánkon bemutatva: a szabadság egyáltalán nem biztos, hogy utazás; az ember saját otthonának kényelmében is pihenhet, s egy cég küldhet hozzá szakácsot, aki főz rá, illetve személyzetet, akik gondoskodnak róla és a környezetéről. A legfontosabb azonban az olyan motívum, mint hogy a cég „érdekes" házi vendég látogatását szervezné meg a pihenő ügyfél otthonába. Ez a vendég lehetne valamilyen híresség, de lehet szakember is - valaki, akivel egy bizonyos érdekes területről lehet beszélgetni. Az ilyen vakációs tervért a pihenő természetesen meghatározott díjat fizetne a szervező cégnek. De kipróbálhatjuk főtárgyunk, a „gondolkodás" hetes egységét is: Szeptin a gondolkodásra: cselekvés észlelés tudatos tervezés

147

gondolkodási képesség oktatás tapasztalat lehetőség Mint az előzőekben láttuk, sok ötlet, gondolat keletkezhet. Például: az oktatásnak lehetőséget kell teremtenie a közvetlen tapasztalatszerzésre; ez a gondolkodási képességek alkalmazását követeli meg mind a helyzet észlelése, mind a cselekvési terv vonatkozásában, ezenkívül az ilyen tapasztalatszerzés tervezése jó tudatos tervezési képességeket igényel.

Nem elemzési Fontos megjegyezni, hogy a hetes egység nem elemzés! A helyzetet, a témát nem analizáljuk általa részleteiben: ezek csak különböző pontok, tényezők, megfontolások, megfigyelések. Mások más hetes egységet állítanának össze, mi több, ugyanaz az ember is eltérő „hétségeket" rak össze más és más alkalmakkal - sőt: egyetlen témában is alkothat egymás mellett többféle „hétséget" is egyszerre.

Szóródás A szóródás nagyon fontos elem a hetes egységeket tekintve: a jó „hétséggel" szemben felállítható az a kívánalom, hogy az egyes elemek egyáltalán ne legyenek szoros összefüggésben egymással, hanem véletlenszerűen kerüljenek a listába. Az ötlet megalkotásakor sem kell semmiféle totális felhasználásra törekedni: ne igyekezzünk minden pontot belefoglalni a kialakuló ötletbe! A pontok lényege csak az, hogy ingerületbe hozzák az agy különböző részeit.

148

FELISMERÉS Ε fejezetrész megírására különleges okom volt - és a végén el is mondom ezt az okot. Amikor megírtam első könyvemet - ami Nagy-Britanniában The Use of Lateral Thinking (A laterális gondolkodás haszna), az Egyesült Államokban New Think („Újgondol") címen jelent meg -, a társadalomnak az a szegmense, amelyik a legnagyobb érdeklődést tanúsította a gondolkodás iránt, az üzleti közösség volt - annak ellenére, hogy a könyvnek közvetlenül semmi köze nem volt az üzleti élethez. És ugyanígy, évek óta rajta vagyok az „50 legnagyobb hatású üzleti gondolkodó" listáján, amit az Accenture (vezető üzleti tanácsadó cég) vezet - bár az én szakterületem, a gyakorlati gondolkodás nem kötődik tematikusan az üzlethez. Tehát munkásságom kezdete óta ugyanazt tapasztalom: az üzleti élet jobban érdeklődik a gyakorlati gondolkodás iránt, mint a társadalom többi része. Ennek az lehet a magyarázata, hogy a biznisz világa nagyon szereti azt, ami a napi valóságban is beválik, aminek kézzelfogható eredménye van. Értékesítési adatok és profitadatok - náluk ez a dolog lényege. Ezek alapján mindig könnyű megállapítani, hogy állunk, és ha jól állunk, jobban akarjuk végezni a munkánkat, ha pedig rosszul állunk, akkor meg jobban kell végezni a munkánkat... Az üzleti élet felismerte, mekkora szüksége van a gyakorlati kreativitásra, a kreatív gondolkodásra, egész egyszerűen azért, mert a jobb, kreatívabb gondolkodás nagyobb profitot vagy piaci részesedést eredményez. Sok beszámolót kaptam arról, hogy laterális gondolkodással cégek több millió dollárt takarítottak meg, például David Tanner, a DuPont Center for Creativity munkatársa beszámolt róla, hogy már egy nagyon rövid laterális gondolkodó megbeszélés eredményeképpen is 5 millió dollárt spórolt meg a cég egy üzleti döntésével, s olyan céget is ismerek, ahol évi 87 millió dollár volt az új gondolkodás javára írható megtakarítás. Argentínában egy textilcég tulajdonos-igazgatója tanítani kezdte módszereimet munkavállalóinak, még amikor fő versenytársa eredményeinek csak a felét tudta felmutatni - ám mára, néhány év elteltével, a teljesítménye már tízszer nagyobb a versenytársénál.

149

Az üzleti életben tehát nyilvánvaló szükség van az újfajta gondolkodásra. A társadalom többi területeinek többségében azonban nincs ilyen erős napi követelmény. A társadalom minden más területén, például a politikában, a médiában és a tudományos világban elég verbálisan érvelni és azt állítani, hogy igazunk van; egyáltalán nincs szükség hatékonyabb gyakorlati gondolkodásra és ötletszintű kreativitásra. Az üzleti életben viszont érvelhetünk és tárgyalhatunk - ha egy hónap múlva csődbe megyünk, azon ez nem fog segíteni. Soha nem akartam üzleti szakértő lenni; sosem óhajtottam azt a látszatot kelteni, hogy értek az üzlethez. Az én szakterületem az emberi gondolkodás és az, hogy támogató szoftvert tervezzek az emberi gondolkodáshoz. De a tapasztalat azt mutatja, hogy akarva-akaratlanul ezt faragnak belőlem az üzleti világból érkező elismerések - az új gondolkodás eszerint az üzleti élet avatott gondolkodásmódja lesz. Hangsúlyozom ismét: az üzlet világa minden más társadalmi-gazdasági szektornál nagyobb érdeklődést mutat a gyakorlati és effektív gondolkodásmódok iránt. Lehet, hogy ez ma már sokaknak nem tetszik, de attól még így van. Erre szerettem volna kiemelten is felhívni az Olvasó figyelmét - ez volt az egyetlen okom arra, hogy ezt a fejezetrészt megírjam.

150

Konfliktusok és ellentétes vélemények

A

konfliktusok területén teljességgel egyértelművé válik a hagyományos gondolkodás és az újfajta gondolkodás közti különbség. Egyik könyvemben, melyben a konfliktusmegoldásról írtam, bevezettem a konfliktuslerakódás (confliction) és a konfliktusmentesítés (deconfliction) kifejezést. A konfliktuslerakódás azokra a tényezőkre utal, amelyekből a konfliktus fokozatosan összeáll, még az előtt, hogy észrevehető lenne. A konfliktusmentesítés e tényezők megszüntetését jelenti. A konfliktusok két főcsoportba sorolhatók: van erőszakos és van ostoba konfliktus. Az erőszakos konfliktus azt jelenti, hogy egyik fél elnyomja a másikat, hogy olyan előnyt szerezzen, amire nem jogosult. Ez az a fajta konfliktus, amit az ENSZ minden esetben szankcionálni próbál. De a folytatódó erőszakos konfliktus következményeinek igen kellemetleneknek kell lenniük, tehát jobb, hatásosabb szankciók kitalálására volna szükség. Az ostoba konfliktus azt jelenti, hogy a konfliktusnak nincs is valós oka: lehet nemzeti büszkeség vagy valami hasonlóan triviális ok. A konfliktus abból keletkezik, hogy a vezetőknek mindkét oldalon azzal nőtt meg a jelentőségük, hogy a másik féllel szembeni konfliktust vezérlik. Ezek általában a vezetésből eredő konfliktusok, akkor is, ha a vezető támogatást élvez. Hagyományos hozzáállásunk a konfliktusokhoz: értékítélet, kárhoztatás, támadás. Az újabb megközelítés az, hogy tudatos tervezéssel, mindkét fél szükségleteit, félelmeit és a jövőre vonatkozó előrelátását figyelembe véve keresünk kiutat.

151

ÉSZLELÉS Még az olyan egyszerű gondolkodási eszköz, mint a CoRT programbeli OPV (Other Person's Views - a másik ember szempontja) is igen hatásos a konfliktusmentesítésben. A felek tudatosan igyekeznek meglátni a másik ember szempontjait. A fiatalok között a verekedések egyszerűen eltűnnek, amikor szabályosan az OPV szerint járnak el. Nagyon sokat számít, ha világosan látjuk a másik fél gondolkodását. Az észlelést érzelmek, az érzelmeket pedig cselekvés követi.

FELTÁRÁS Az érvelés nagyon gyenge módszer a viták rendezésére. X egy szemszögből látja a dolgokat, és Y nem ért egyet vele. Az érvelés, a vita egyszerűen megkeményíti a létező pozíciót és növeli a feleknek a saját igazukba vetett hitét. Nem annyira a tárgy, mint inkább az érdekli őket, hogy megnyerik vagy elvesztik-e a vitát. Egy kanadai cégnél sztrájkhangulat volt, és a hat kalap módszerével végeztek nézetfeltárást a munkaadók és munkavállalók között, aminek eredményeképp a sztrájkot elhárították; majd miután a következő alkalommal is így sikerült elkerülni a sztrájkot, a végén a szakszervezet azt mondta, hogy csak akkor hajlandók az érdekegyeztetésre a vezetőséggel, ha a tárgyaláson a hat kalap módszerét alkalmazzák. Vita esetén mindkét fél részéről a szituáció nyílt és objektív vizsgálatára van szükség. A hat kalap módszerében a teljes körű átgondolás hiánya és az őszintétlenség mindenki számára nyilvánvalóvá válik. Az érvelés okossága már nem elég egy álláspont megvédéséhez. X és Y is egyszerre viselheti a fekete kalapot a veszélyek feltárásához, a sárga kalapot az előnyök feltárásához, a zöld kalapot a lehetőségek feltárásához stb. A fekete kalap alatt ki lehet mondani a sérelmeket, aggodalmakat, kritikusan lehet vizsgálni a javasolt cselekvési terv következményeit is. A sárga kalap alatt a lehetőségekből származó előnyöket tisz-

152

tázhatják. A zöld kalap a megoldást célzó bármely ötlet alternatíváit, lehetőségeit és módosításait tárja fel. Ez nagyon különbözik attól, amikor a konfliktus verbális szintre emelkedik a két fél antagonisztikusan ellentmondó érvelésétől megfeszülő vitában.

TUDATOS TERVEZÉS Ε könyv egyik alaptémája az értékítélet (a gyors, sokszor meggondolatlan megítélés) és a tudatos tervezés különbsége. Az értékítélet azt tekinti, ami van - a múltra vonatkoztatva. A tudatos tervezés azt tekinti, ami lehetne - a jövőre vonatkoztatva. Az értékítélet úgy tünteti fel magát, hogy az „igazságról" szól. A tudatos tervezés arra törekszik, hogy az „értékekről" szóljon. A középkori egyházi hozzáállásból eredően a gondolkodás kizárólag az igazságról szólt - amit a józan ész alapján, értékítélettel lehet megismerni. A tudatos előrelépés tervezése nem volt a gondolkodási kultúra szerves része. Az értékítélet, a ráció megvizsgálja és elmarasztalja az egyéneket és a cselekedeteket. Amint az értékítélet-kategóriák kialakulnak, követi őket a megfelelő cselekvés. Hiszen ha valaki törvényt sért, ítélet születik, amit büntetés követ. A konfliktushelyzetek azonban nagyon különböznek a törvények megsértésétől - kivéve, hogy mindkettőben van értékítéletre kész emberi tényező. Amikor arra törekszünk, hogy megtervezzük a továbblépést lehetővé tevő utat, figyelembe vesszük mindkét fél szükségleteit, igényeit, félelmeit.

153

A LATERÁLIS GONDOLKODÁS ESZKÖZEI

Szükség lehet új koncepciókra és új ötletekre. Itt alkalmazhatók a laterális gondolkodás eszközei. Használhatjuk a kihívás eszközét bizonyos, a konfliktus szempontjából központi elemnek tűnő ötletek és koncepciók próbára tételéhez. Kereshetünk alternatívákat is. Az koncepciókivonatolás (concept extraction) használható arra, hogy különböző megoldásokat találjunk egy elfogadott elv, elgondolás, koncepció különböző megfogalmazásaira. A véletlen szó eszköze különösen hasznos, ha úgy tűnik, a dolgok beragadtak a régi kerékvágásba, és bármennyit is gondolkodunk, a hagyományos gondolkodás képtelen kizökkenteni onnan. A véletlen kiindulópont eszköz néha teljesen más megközelítéshez vezethet. Minél jobban képzettek a felhasználók ezeknek az eszközöknek a használatában, annál sikeresebb lesz az alkalmazásuk.

ÖSSZEGZÉS A konfliktus önmagában nem olyan nagy baj, mert a helyzet többféleképpen alakulhat. A tudatos tervezés és a jobb gondolkodás segíthet abban, hogy a helyzet pozitív irányba mozduljon el. Az értékítélet ezzel szemben egyszerűen befagyasztja a helyzetet. Az új gondolkodás eszközei közül a legjobb konfliktuskezelő technikának mind ez idáig a hat kalap módszere bizonyult.

154

A gondolkodás gyengeségének húsz legfontosabb oka

M ost már összegezhetjük, mi az oka annak, hogy világszinten olyan erőtlen a gondolkodás mikéntje és hatása. Az okok között bizonyos átfedések vannak, de mindegyik okot önmagában is figyelembe kell venni, ha haladást akarunk elérni. Néhány ok közös elemek alapján csoportosítható.

1. Káprázatos tudományos-technikai sikereink vannak A tudomány és technika területén elért hatalmas sikerünk miatt nagyon büszkék vagyunk gondolkodásunkra, sőt önelégültek lettünk, hiszen ha gondolkodási rendszerünk ily látványos sikereket képes elérni, nyilván nem lehet hibás vagy hiányos. Sajnálatos módon azonban a tárgyak és hatások élettelen világa teljesen más, mint az emberek világa: az élettelen világban az anyagok tulajdonsága ismert, kiszámítható, állandó, nem úgy az embereké: ők kiszámíthatatlanok. Vannak interaktív hurkok, ezért bizonyos fajta magatartás önmagában is megváltoztathatja az emberek reakcióját. Ennek legközelebbi tudományos megfelelője a fizikában a kvark részecske, ami megfigyelés alatt megváltoztatja viselkedését. Meg kell értenünk, hogy különböző világok más-más gondolkodást követelnek.

2. A gyakorlati gondolkodás nem létezik mint kategória vagy tantárgy Az egyetemeken többnyire nincs külön gondolkodástanszék, a könyvesboltokban és könyvtárakban többnyire nincs külön polc a gondolkodásról szóló könyveknek. A gondolkodás, a legalapvetőbb emberi

155

magatartás korunkban nem kap közvetlen figyelmet. Járunk, beszélünk, lélegzünk - és azt feltételezzük, hogy a gondolkodás is olyan természetes, mint ezek a tevékenységek, hogy arra sem kell közvetlen figyelmet fordítani. De ha senki nem fordít közvetlen figyelmet a gondolkodásra, hogyan lehet javulást elérni? Megdöbbentő, menynyire elteltünk a szokással és a hagyománnyal e téren is. Ezen változtatni kell.

3. A gondolkodást a filozófia (és a pszichológia) szakterületének tekintjük Mindig is úgy gondoltuk, hogy az emberi gondolkodás a filozófusok és a pszichológusok szakterülete. Ez így önmagában igaz is lenne, azonban a filozófiában lassan a leírásra és magyarázatra helyeződött fókusz - az észlelés nagy fontosságát figyelmen kívül hagyták, a logika lett az alap. A ma filozófusai nem vállalkozhatnak arra, hogy jobb gyakorlati gondolkodási módszereket fejlesszenek ki - nem is ez a dolguk. És mivel az egyetemeken és máshol is az a feltételezés uralkodott, hogy az emberi gondolkodással való foglalkozás a filozófusok dolga, senki más nem foglalkozott azzal a mindennapi vetületével sem, ami pedig nem a filozófia tudományának területe. A későn csatlakozó újabb tudományág, amely a gondolkodást mint az emberi tudat működése tárgyának tekinti, a pszichológia szintén leíró jellegű gondolkodásmóddal operál, nagyon kevés a gyakorlati gondolkodási eszköze. Így, bár ez a gondolkodás is kiváló, ennek is nagyon kevés köze van a gyakorlati gondolkodáshoz.

4. Az emberek nem ismerik az agy működését Tény, hogy a laikusok nincsenek tisztában - s miért is lennének - az agy működésével, aminek az a következménye, hogy a szakembereknek a gyakorlati gondolkodásmódok megismertetéséhez szükséges háttértudás-anyagot meg kell velük osztani a könyveikben. Magam az agyat aszimmetrikus sémákat teremtő önszerveződő infor-

156

mációs rendszerként definiálom Az elme működése (The Mechanism of Mind) című könyvemben. Ez azt jelenti, hogy a fogalmakat nem lehet közvetlenül bizonyítani, de ezek adják az alapját a gondolkodási eszközök tervezésének, amelyeknek a gyakorlatban kell bizonyítaniuk hatékonyságukat. Az agy mint aszimmetrikus rendszer logikus magyarázatot ad a gyakorlati kreativitás fejleszthető képességére. Ebből kiindulva olyan eszközöket alkothatunk, amelyeket a gyakorlati célokkal fejlesztendő kreatív gondolkodásban tudatosan lehet alkalmazni.

5. Az észlelés mostoha fogalom lett a megismerés módszerei között Ez az egyik legfontosabb pont: elhanyagoltuk az észlelést, mert azt hittük, hogy a logika minden. Most már tudjuk, hogy bármilyen mennyiségben alkalmazzuk a logikát, az nem elégséges az észlelési eredő meghatározására. Ha ezek az észlelések nem megfelelők, akkor az eredmény hibás lesz, bármilyen kiváló logikát alkalmazunk. David Perkins kutatásából azt is tudjuk, hogy a hétköznapi életben a hibák 90%-a egyáltalán nem logikai, hanem észlelési hiba. Mégis ragaszkodunk ahhoz, hogy minden hangsúlyt a logikára tegyünk és szinte semmi figyelem sem jut az észlelésnek. Mint azt ebben a könyvben is kifejtettem, még olyan egyszerű programokkal is sokat tehetünk az észlelés érdekében, mint a CoRT, amit ma már széles körben használnak az iskolákban szerte a világon.

6. A vallástól megörököltük a dogmatizmust Nem állítom, hogy a vallás gondolkodásellenes lenne - az a probléma, hogy a vallás egyféle gondolkodást hangsúlyoz. Ez igen hathatósan rögzítette az intellektuális kultúrát abban az üzemmódban, amelyben a logika, az igazság és az érvelés fogalmaira épített metódusok uralkodnak. A vallásban nincs helye az észlelésnek, helyette dogmák vannak, amiket hitből származó cselekedetként hitigazságul

157

el kell fogadni. Amint elfogadtuk a dogmát, ezen a kereten át észleljük a világot. A bomlasztó gondolatok terjesztőit régebben eretneknek bélyegezték: a tudós - amilyen Galilei is volt - hamar összeütközésbe kerülhetett az egyházzal, s ha észleleti megfigyeléseken alapuló tanait nem tagadta meg, máglyán végezhette. A középkori dogmatizmusban nem is a gondolkodás tárgyának és tartalmának korlátozása a fő tényező, hanem a gondolkodás módjainak korlátozása, aminek a megszabott mederben kellett maradnia. De ma már nemcsak kell, hanem lehet is új gondolkodási módszereket alkalmaznunk. Az iskolák, az egyetemek és általában a gondolkodás az egész hosszú középkorban az egyház kezében volt, az egyház befolyása alatt állt. Nem volt szükség kreatív gondolkodásra és a tudatos tervezés gondolkodásmódjára, sem észleleti gondolkodásra, mert a kiindulópont mindig az egyházi dogma volt. Az egyháznak csak az eretnekek tévelygésének bizonyítására kellett az igazság, a logika, az érvelés: nekik a mindenekfeletti „igazság" kellett, hisz a nélkül az ember nem tud hinni, és a nélkül nincs alap máglyára vinni az eretnekeket. A gondolkodás egésze az igazság védelmére volt rendelve. S míg a logika, az igazság és a vita vált a nyugati gondolkodási kultúra központi elemévé, a gondolkodás más aspektusai elhanyagolódtak, például a tudatos tervező, a kreatív, az észleleti és a feltáró gondolkodásmód. Érdekes megjegyezni, hogy míg a keleti vallások gyakran helyeznek hangsúlyt az észlelésre - azaz arra, hogy miként szemléljük a dolgokat, addig a nyugati egyházi gondolkodásban az észleleti, a tudatos tervező és a kreatív gondolkodásra nem volt szükség. Így ezek sosem épültek be a nyugati oktatásba, tehát változtatásra van szükség oktatási rendszerünkben is.

7. Az „abszolút igazság” keresése kizárja a lehetőségeket A lehetőség alapvető fontosságú az észlelési gondolkodás szempontjából. Meg kell fontolnunk az alternatív észlelés lehetőségét. A lehetőség alapvető fontosságú elem a kreatív gondolkodásban, a tudatos tervezésben, a feltáró gondolkodásban. Mivel a lehetőség teljesen ellentmondott az egyház „abszolút igazság" iránti igényének, az

158

oktatásban többnyire ezt is elhanyagolták. Mindig meg kell vizsgálnunk a lehetőségeket, a hipotéziseket és az alternatívákat, hogy javuljon gondolkodásunk.

8. Kritikus értékítélettel élünk tudatos tervezés helyett Még azon a néhány helyen is, ahol a gyakorlati gondolkodást tanítják, jellemzően a kritikus gondolkodáson van a hangsúly a tudatos tervezés helyett. Ez ugyan kiváló gondolkodási módszer - de nem elégséges. Gondolkodási szokásaink jellemzően értékítélet alapúak. Nagy hangsúlyt hel yezünk az elemzésre - ezzel a módszerrel osztál yozunk komplex helyzeteket, hogy meghatározhassuk az alapelemeket, és tudjuk, mit kell tennünk. Konfliktushelyzetben rögtön az értékítéletet alkalmazzuk: ki a rossz fiú; milyen törvényt vagy egyezményt sértett meg; hogyan gyakorolhatunk rá nyomást stb. Nagyon kevés a próbálkozás az előrelépés módjának kigondolására. Az elemzéssel legalább egyenértékűen fontos tudatos tervezést szinte teljesen figyelmen kívül hagyják az oktatásban. A tudatos tervezés arra ad módot, hogy összegyűjtsük a félelmeinket és reményeinket, s megtervezzük az előre vezető utat. A tudatos tervezés gondolkodási módszerének az oktatás minden szintjén tanítandó tárgynak kellene lennie.

9. A hagyományos értelemben vett nyelv mereven kategorizáló rendszer A hagyományos értelemben vett nyelv megerősíti értékítélet-rendszerünket és rögzíti észleléseinket: a lehető leghamarabb igyekszünk szót vagy címkét találni mindenre, s a szó ettől kezdve meghatározza észleletünket. A nyelv kész kategóriákat használ, amelyek gyakorta kizárják a lehetőségeket és alternatívákat. Az észleléseket tanácsos árnyaltabban megfogalmazni, mert az értékítélet vagy a kategorikus azonosító fogalom vagy leírás korlátozza gondolkodásunkat.

159

10. Az érvelés és vita mint kizárólagos módszer Túl sokszor folyamodunk az érvelés, a vita eszközéhez - mert nem fejlesztettünk ki más témafeltárási módszert. Az érvelés, a vita a kritikai és értékítélet alapú gondolkodás része. Az érveléses technika legnagyobb hibája az, hogy hiányzik belőle a konstruktív energia. Az érvelő vitának megvan a maga helye, de túlontúl egyszerű és egyáltalán nem hatékony módszer a témafeltárásra. A párhuzamos gondolkodás eszköztárából a hat kalap módszere nagyon hatékony alternatívája az érvelésnek. A közelmúltban nagyon sok jó tapasztalat gyűlt össze, ami a hat kalap technika sikerességét bizonyítja. Ma már a bíróságokon, esküdtszékek tárgyalásain is kezdik alkalmazni. De nagy általánosságban a jogi folyamatokban is a vita a legelfogadottabb módszer: az, hogy valaki jól érvel, fontosabbnak tűnhet, mint az, hogy az ügyben igaza van-e. Vannak persze esetek, amikor valóban az érvelés a megfelelő mód, máskor azonban helye lenne a tudatos tervezésnek is. A bíróságok hagyományos ítélkezési gyakorlata arra épül, hogy az egyik félnek igaza van, a másiknak pedig nincs. Egyes esetekben ez távol áll a valóságtól. Mindkét oldalon lehet némi igazság és némi tévedés is, különösen polgári ügyekben. Szükség van a tudatos tervezés alapján működő bíróságokra, ahol mindkét fél számára elfogadható, előrelépést jelentő ítéletek születnek.

11. A demokrácia elsősorban fenntartó szisztéma A demokráciában a választási kampányidőszakban és a választások után a hangsúly nem az építésen, hanem a kormányon levők részéről a fenntartáson, az ellenzék részéről pedig a romboláson van. A kormányzó pártok szinte üdvösnek tarthatják a passzivitást, hiszen azt a kormányt, amelyik semmit nem tesz, sokkal kevésbé lehet támadni, mint amelyik aktív. Az ellenzék szerepe sem konstruktív: az, hogy valaki jól tud támadni, nem jelenti azt, hogy képes előállni valami jobbal. A demokrácia azonban annyira izgalmas rendszer, hogy lehetséges, hogy idővel konstruktívabbá válik.

160

12. A média a rossz hírt favorizálja A média általában, és különösen a sajtó megrögzött rosszhírhozó, és mindig kritikus szemléletű. Erre legalább két magyarázat van. Az egyik az, hogy a sajtó a társadalom lelkiismeretének és őrizőjének tekinti magát: a zsarnokságnak, a hatalommal való visszaélésnek és a lakosság ostobaságokkal való etetésének megakadályozójaként fogja fel saját szerepét. A másik ok az, hogy rosszra beállítva sokkal könynyebb működni, mint jóra beállítva: rosszat írni is könnyebb, mint jót. Szerepet játszik ebben az a meggyőződés is, hogy az embereket sokkal jobban érdeklik a rossz hírek és botrányok, mint a jó hírek és eredmények. A médiának és a sajtónak vezető szerepet kellene játszania a jobb gondolkodási szokások kialakításában. Kezdhetné ezt azzal, hogy termékeinek fogyasztásával (cikk, híradó, elemzések) az öröm érzésének kiváltását is megcélozza olykor.

13. A tudás és információ nagy prioritást élvez a szemléletünkben A tudományos világot elsősorban a megismerés foglalkoztatja, és a definíciók. Ha valamit megismerünk, megértünk, tudjuk, mihez kezdjünk vele - ezt a megközelítést nevezzük térképszemléletnek. Egyre j obb térképeink vannak: mind több részletet töltünk ki, mind több mellékutat ismerünk meg - eljuthatunk bárhová, ahová csak el akarunk jutni, csak jó térképre van szükség, még akkor is, ha nem tanultunk meg autót vezetni! Az iskolák és egyetemek mind a tudásról szólnak. Ez mindig is így volt. A számítógépek egyre könnyebbé teszik a kommunikációt és az információtárolást. A számítógép nagy információkezelő kapacitása azt jelenti, hogy egyre hangsúlyosabb az információ. A kiváló keresőmotorok, mint a Google, azt jelentik, hogy az embernek a történelemben először közvetlen és specifikus hozzáférése van a szükséges információtömeghez. Ennek azonban hátrányai is vannak: az emberek abban a hitben ringatják magukat, hogy a gép és a net birtokában nem is kell gondolkodniuk. Hiszen ez üdvösen csökkenti az egyén szellemi terhelését és megszünteti a

161

tévedés kockázatát. De az információ szintén a „kiváló, de nem elégséges" kategóriába tartozik. Mellette szükségünk van a gondolkodásra, azért, hogy másféleképpen tekintsünk az információra; hogy kivonjuk az értéket az információból; hogy összeillesszük az információelemeket és tudatosan megtervezzük az előre vezető utat. Ha az információkinyerésre és feldolgozásra fordított energia egy töredékét a gondolkodásra használnák, egészen más lehetne már a világ.

14. Az egyetemek nem a friss szellemi munka műhelyei Az egyetemek kizárólag tudományos munkával, kutatással foglalkoznak. Ez aligha meglepő. Az egyetemek eredeti célja az volt, hogy a múlt tudását és információit hozzáférhetővé tegyék a mai világ számára. Ez valaha nagyon fontos funkció volt, de ma az egyetemek pontosan ugyanúgy folytatják tevékenységüket, annak ellenére, hogy a digitális korban a hozzáférés az információhoz igen jelentősen megváltozott. Még azok az egyetemek is, ahol már külön tantárgy lett a gondolkodás, elsősorban az analízisre és a vitakészségre teszik a hangsúlyt. Ez nem elég. Szükség volna önálló gondolkodás-tanszékekre. Nagyon kevés figyelmet fordítunk a gyakorlati tudásra. Az egyetemek szerepének jelentősen el kell mozdulnia az információszolgáltató jellegtől a készség- és képességfejlesztés felé. Ide tartozna többek között az információ-hozzáférési készség és a gondolkodási készség is.

15. A számítógépek csak azt tudják, amit az ember beléjük tölt Mint feljebb említettük, az, hogy a számítógépek hozzáférést biztosítanak az információhoz, kitűnő dolog, míg azt nem sugallja, hogy ha az embernek elegendő információ áll rendelkezésére, szükségtelenné válik a gondolkodás. De van velük egy másik veszély is - és ez nem más, mint maga a betáplált információ, amit aztán a gépben futó program elemez. Cégen belül ez az információ döntések alapja, a stratégia meghatározója lehet, ami nagyon veszélyes, mert beleragad-

162

hatunk a régi fogalmak és stratégiák csapdájába. S megtanulnak-e vajon valaha is gondolkodni a számítógépek? Hiszem, hogy igen. Lehetővé is kell tennünk, hogy a gépek saját érzékeléssel rendelkezzenek, mert ha mi tápláljuk bele az általunk érzékelt információkat, a gépek nem tudnak igazán gondolkodni. Szükséges továbbá, hogy elmozduljunk a „digitális" programozástól a „mezőhatás" jellegű programozás felé, ami jobban emlékeztet az emberi agy működésére.

16. A ,,helyes válasz " mítosza Az iskolai oktatás szent tehene a helyes válasz. És valóban, minden olyan esetben, ahol adatra kérdezünk rá - például arra, hogy mikor volt a Waterlooi csata; mi Mongólia fővárosa; mennyi Nigéria lakossága stb. - van helyes válasz, mégpedig egyetlen helyes válasz van, amit a Kedves Olvasónak iskolázott emberként ismernie is kellene. Rossz ez? Nem, dehogy: nagyon is kiváló! Tudnunk kell a helyes válaszokat és a helyes módszereket, hogy képesek legyünk cselekedni. A következmény azonban az, hogy nagyon kicsi hely marad a gyakorlati kreativitás és a lehetőségek számára. Ezeken a területeken többet kell tennünk. Ha összeadunk egy oszlopnyi számot, tudjuk, hogy erőfeszítésünk eredményeként megkapjuk a határozott, helyes és hasznos választ. Ha az a cél, hogy gyártsunk egy tárgyat, tudjuk, hogy a gyártási folyamat végén meglesz a kész tárgy. A kreativitásban azonban nincs meg az eredmény ilyen fokú bizonyossága: valamire fókuszálhatunk s kreatívan gondolkodhatunk róla (esetleg laterális gondolkodási módszerrel), de az eredmény nem garantálható. Lehet, hogy egyáltalán semmi nem jut eszünkbe. Ahogy fejlődik a képességünk rá, egyre több és jobb ötletet gondolhatunk ki de nincs garancia: ha horgászni megyünk, nem lehetünk biztosak benne, hogy bármit is fogunk. Bár biztosan sokkal több esélyünk van halat fogni, mint annak, aki el sem megy horgászni, mindazonáltal nem mindig lesz zsákmány. Ki kell alakítanunk ezt a „horgászó" hozzáállást. Ha tudatosan törekszünk az ötleteket szülő kreativitásra, a tétlen várakozáshoz képest lényegesen megnövekszik az esély, hogy lesznek ötleteink. Azért vonakodunk új ötleteket kitalálni,

163

mert az új ötlet szakítást jelent a régivel, kockázatot jelent, némi kavarodást, sok kis gonddal. Jobbnak tűnik a meglevő bevált gyakorlatot folytatni, míg a körülmények vagy a versenytársak változásra nem kényszerítenek. Ε vonakodás legyőzéséhez az kell, hogy megkönnyítsük az új ötletek elfogadását, kipróbálását és alkalmazását. Azt se feledjük, hogy a gyakorlati kreativitás megnyilvánulásának egyik fő oka az, hogy egyszerűsítsünk a dolgok működésén! Ez közvetlen előnnyel jár azoknak, akik a gyakorlatban alkalmazzák ezeket. Mindig érdemes az ötletteremtő kreativitásba invesztálni, akkor is, ha az eredmény nem garantálható: az új ötletek, új gondolatok előnye hatalmas, és csak némi tudatos kreatív igyekezet kell a megjelenésükhöz.

17. Az iskolák csak az általuk kimért információ elsajátítását mérik Az iskolákban semmi mással nem lehetne kitölteni az oktatásra szánt időt, kizárólag az információval. Igaz, szükségünk van az iskolában tanult információ egy részére, de nem az egészére. Az iskolában kapott információtömeg ismét csak kiváló - de nem elégséges. Az oktatás önelégült rendszer: az iskolák azt tanítják, amit akarnak, aztán saját vizsgáztatási rendszerrel mérik, hogyan tanulták meg a diákok az anyagot, amit ők határoztak meg nekik. Nincs minősítés arra vonatkozóan, hogy a hagyományos tananyag releváns-e a modern világban. Nincs semmiféle mérés arra nézve, hogy a nem tanított (vagy nem is létező) nagyon fontos tantárgyak (például a gondolkodás) hiánya miféle, mekkora hiátust okoz. Túl kevés időt töltünk a gondolkodás közvetlen és tudatos oktatásával. Az ösztönzés kérdésfeltevésre, a segítés az elemzésben vagy a vitakészség növelése jó módszerek, de a gondolkodásnak csak egyetlen aspektusát tanítják. A gondolkodást közvetlenül és tudatosan, készségként kellene oktatni, s nem csak más tantárgyak keretében és módszertani segédleteként.

164

18. A vezetés nem ösztönzi a gondolkodásmódok megújítását A politikai vezetők nagyon elhanyagolják a gondolkodás megújításának ösztönzését. Ez részben azért lehet, mert nem tudják, mi a teendő, de az is lehet, hogy tanácsadóik általában ellenzik az újat mint problémaforrást. Más szintű vezetésre is érvényes ez. A képviseletek lényegükből eredően nem túl jók gondolkodásban, hiszen csak saját országuk hagyományos gondolkodását képviselik. Egy ideig próbálkoztam, hogy Új Gondolkodás Csoportot hozzak létre az ENSZ-ben, de ez olyan volt, mintha nyakig melaszban próbálnék táncolni. Inkább létrehoztam a World Centre for New Thinking és a (számtalan Nobeldíjast tömörítő) World Council for New Thinking szervezeteket, amik eddig viszonylag inaktívak voltak - de ez változni fog.

19. Az oktatás elszántan őrzi a folyamatosságot A tanárképzők oktatói azt akarják tanítani, amit nekik is tanítottak: a vizsgarendszerben erős a folyamatosság, és ez diktálja, mit kell tanítani. Annyi szállal kötődik az oktatás a folyamatossághoz, hogy a változtatás nagyon nehéz, és ha van is, nem rendszerszintű, hanem többnyire egyéni kezdeményezések függvénye. Többnyire az is okozza ezt, hogy általában nem ismert tény, hogy a gyakorlati gondolkodás közvetlenül és tudatosan, készségként is tanítható; hogy vannak formális technikák az ötletszintű gyakorlati kreativitásra és új keretek a témafeltárásra. Talán e téren a szülők felől indulhat majd a változások élénkebb, nyomatékosabb követelése, hiszen ők az oktatási szolgáltatások „vásárlói," és ma már mindinkább szokás hangot adni a fogyasztói érdekeknek.

20. Mereven ragaszkodunk a helyes/téves típusú ellentétpárokhoz Egyik könyvemben megalkottam a „protoigazság" kifejezést. Ez olyasmit ír le, amit igaznak tartunk - feltéve, ha meg akarjuk változtatni. Tekinthetjük ezt minden vagy csak néhány igazságra érvé-

165

nyesnek. A kreativitásnak nincs nagyobb akadálya, mint az a meggyőződés, hogy már megvan a helyes válasz, és hasonlóképpen, ha azonnal elutasítunk valamit, ami téves. De vajon mit nyerhetünk valamiből, ami téves, azzal, hogy a megváltoztatás igényével igaznak nevezzük? Ha az elmozdulás műveletét alkalmazzuk az értékítélet helyett, a téves gondolatokat, ötleteket provokációként használva hasznos gondolatokhoz juthatunk. A „rossz ötleteket" nagy haszonnal alkalmazhatjuk provokációként és elmozdulás értékűként. Az éles jó/rossz, igaz/hamis, igaza van / nincs igaza típusú merev értékítélet bezár minket a múltba, a létező kereteinkbe és koncepcióinkba. Le kell szoknunk arról a beállítódásról, hogy minden egyes dolgot vagy a jó, vagy a rossz skatulyába gyömöszöljünk, fel kell szabadítanunk kreativitásunkat.

ÖSSZEGZÉS Íme, a legfontosabb húsz oka annak, hogy a gondolkodásunk miért olyan gyönge hatású. Talán a Kedves Olvasó is ki tudná még egészíteni a fentieket néhány okkal. Mindezt a már sokszor használt „önelégültség" szóval lehetne összegezni: olyan elégedettek vagyunk meglévő gondolkodásunkkal, hogy nem látjuk, milyen rosszul szolgál minket az emberi kapcsolatok, a kreativitás és a tudatos tervezés területén. A több és még több érvelés nem eredményez jobb gondolatokat. Egy kifejezést szintén meglehetősen sokszor használtam ebben a könyvben: „Kiváló, de nem elégséges." A kiválóság akadályoz és elvakít. Logikánk kiváló; információigényességünk kiváló - de mindez nem elégséges. Sajnálatos módon hagyományos gondolkodási rendszerünk megköveteli, hogy előbb be kell bizonyítanunk valamiről, hogy rossz, csak az után javasolhatunk változtatást. Ez nem mindig lehetséges. Jelenlegi gondolkodásunk nem rossz. Egyszerűen csak igen komol y hiányosságok vannak benne - ez is, mint annyi hagyományunk, kitűnő, de nem elégséges. De nincs abban semmi misztikus, hogy miképpen lehetne további gondolkodási módszerekkel feljavítani.

166

Mit tehet a Szerző?

A GONDOLKODÁS PALOTÁJA

Valahol valamikor létrehozok egy nagyszerű helyet,

a „Gondolkodás palotáját". Lehet, hogy képes leszek ezt saját forrásokból megoldani vagy egy ország, egy személy segítségével. Ikonikus jelent őségű és nagyon impozáns épületet keresek, hogy megadjam a gondolkodásnak azt a fontosságot és méltóságot, amit megérdemel. Ilyen intézményt önmaga ellen való lenne egy felhőkarcoló tizenötödik emeleti folyosóvégi irodájában működtetni. Ez a törekvésem e könyv lényegét és célját szimbolizálja. Természetesnek vesszük gondolkodásunkat. Túlságosan is elteltünk az elégedettséggel, ami hagyományos gondolkodási módszereinket illeti, pedig valójában nagyon is korlátozottak. Fejlesztettem kiegészítő szoftvereket a gondolkodáshoz (például a laterális gondolkodást, olyan eszközöket, mint a hat kalap és a szeptinek), de még sok a tennivaló. A palota célja az lenne, hogy a gondolkodás fontosságát jelképezze, s az is, hogy fizikai megjelenésével és funkcióival még inkább hangsúlyozza azokat a gondolatokat, amiket ebben a könyvben kifejtettem: a meglévő intézmények pillanatnyilag nem érdekeltek a gyakorlati gondolkodás továbbfejlesztésében, kell tehát egy intézmény, ami ezt a célt magára vállalja. A palota találkozóhely lesz, és időről időre közleményeket is kiad. Lehet, hogy heti jelentések jelennek meg a „világ gondolkodásáról". Erre azért van szükség, mert nincsenek a gondolkodás tanításának és elemzésének tudós fellegvárai, tanszékek, intézetek - és egyáltalán, nincs külön kategóriája sehol. A palota önmagában is azt jelezné, hogy a gondolkodás fejleszthető képesség, és tévedés valamely istenadta velünkszületett vonást látni benne. 167

A Gondolkodás palotájának számos funkciója lenne: 1. Ötletek generálása Időről időre tanácskozásokat tartanának a világ dolgairól és problémáiról. Ezekre a tanácskozásokra kreatív gondolkodók kapnának meghívást. A palotának saját stábja is lenne ötletek kitalálására. 2. Ötletek gyűjtése Bármilyen forrásból származó új ötletek gyűjtése. Gyűjtőpontként szolgálna bármely forrásból származó új ötleteknek. Ötleteket gyűjteni a nagyközönségtől. Az internet ebben a tekintetben hasznos médium. 3. Új ötletek nyilvánosságra hozatala és terjesztése A palota időről időre publikálná az új ötleteket. Ha az ügy sürgős, a gondolatokat sajtóközleményben juttatnák el az érdeklődő médiumoknak. Az érdeklődő médiumok feljelentkezhetnének a sajtólistára, hogy értesítést kapjanak az új ötletekről. 4. A tudatos kreatív gondolkodás módszereinek tanítása Ez a palota másodlagos funkciója, de hozzáférhető, ha elég igény mutatkozik rá. 5. Az új ötletek fontosságának szimbolizálása Talán éppen ez a palota legfontosabb szerepe: jelezni, hogy az információ elemzése nem elégséges.

IFJÚSÁG Valaki egyszer így írta le korunk ifjúságát: esztelen hangőrültek, esztelen sportőrültek, esztelen celebőrültek.

168

Bár ezzel egyáltalán nem értek egyet, azt értem, miért alakult ki ez a vélemény. A fiatalok figyelmét túlságosan magára vonta a zene, a sport, a hírességipar. Ám ebben is csak az a titok, hogy a fiatalok is haladást akarnak. Ők is ugyanazt a két dolgot értékelik nagyra, amit az érett felnőttek: az eredményt és a fontosságot. A társadalomnak nincsenek módszerei, amelyekkel erre meg tudná adni a lehetőséget az ifjúságnak. Ezért is fordulnak egyes fiatalok a bűnözés felé: ott rögtön van eredmény, és (bár inkább csak a bandának együtt, de) megvan a fontosság érzése is. Nem lehet egykönnyen ellenszert találni. A cserkészet egykor értékes kezdeményezés volt, de ma már nem olyan vonzó lehetőség, mint amilyennek lennie kellene. Ez is egy azok közül a területek közül, amiket a Gondolkodás palotája áttekinthetne. A fiatalokat arra kellene ösztönözni, hogy használják az agyukat, ne csak nézzenek és hallgassanak.

ÖSSZEGZÉS A híres francia filozófus, René Descartes ismert mondása: Cogito, ergo sum - Gondolkodom, tehát vagyok. Magam ezt a mondást találtam ki: Ago, ergo erigo. Ez azt jelenti: „Cselekszem, tehát alkotok." A hangsúly a cselekvésen, és nem a puszta elmélkedésen van.

169

Mit tehet az Olvasó?

Ahogy

öregszem, úgy csökkennek anyagi és energiaforrásaim. Ne értsen félre a Kedves Olvasó, az nincs ellenemre, hogy lovagi hadjáratot vívok a világ gyakorlati gondolkodásának fejlesztéséért viszont azt tudom jól, hogy az ilyen harcban annál többet lehet elérni, minél többen vesznek részt benne. Nagyon hálás vagyok a trénereknek, akik világszerte az új gondolkodási módszerekkel dolgoznak, és mindenki másnak is, akik az új gondolkodásmódot tanítják vagy bárhogy máshogy - például saját gyakorlatukkal - képviselik az üzleti világban és iskolákban. S ha e könyv Olvasójának is megtetszett mindaz, amit itt megismert, és értelmes célt találna a terjesztésében, vajon tehet valamit? S ha igen, mit? Az alábbiakban erre próbálok némi útmutatást adni.

Magánszemélyként Aki elolvasta ezt a könyvet, és érdemesnek találja arra a témát, nyilván beszélhet erről a könyvről a barátainak, ismerőseinek. Megismertetheti velük, kölcsönadhatja nekik a maga példányát. Épp azon dolgozom, hogy létrehozzam a Gondolkodók Társaságát (Societ y of Thinkers) azoknak, akik segíteni szeretnének gondolkodási képességünk fejlesztésében. A részletek megtalálhatók a www.debonosociet y.com honlapon. Magánszemélyként írhatnak politikusoknak, oktatási minisztereknek, és rákérdezhetnek, milyen lépések vannak tervben vagy kilátásban a gondolkodás iskolai oktatása érdekében. Néhány projekthez, mint például a Gondolkodás palotájához jelentős források szükségesek, így azok, akik abban a helyzetben

171

vannak, hogy ilyen projekteket szponzorálhatnak, talán segíteni akarnak. Esetleg megismertetheti ezeket a projekteket országában, hátha helyet adnának a palotának.

Szülőként Lehet, hogy a Kedves Olvasó is szeretne, ha a gyermekének az iskolában gyakorlati gondolkodást is tanítanának. Sok gyerek van, aki nem nyújt jó teljesítményt a hagyományos tantárgyakban, de kiváló gyakorlati gondolkodó. Ha esélyt kapnak, hogy ezt maguknak és másoknak is megmutassák, önbizalmuk jelentősen nő, és a teljesítményük a többi tantárgyban is megnövekszik. Kutatások bizonyítják, hogy az új gondolkodás oktatása külön tantárgyként minden más tantárgyban is 30 és 100% közé eső arányban növeli a teljesítményt. Ez minden gyereknek hasznára válhat. Az Olvasó mint szülő joggal szorgalmazhatná, hogy a helyi iskola tanítsa a gyakorlati gondolkodás új módszereit. Felsőbb fórumokhoz is fordulhat, akár az oktatási miniszterhez is, azt a kérdést feltéve, vajon várható-e valamilyen változás a gyakorlati gondolkodás oktatásában - és megteheti, hogy a szokásos semmitmondó és kitérő válaszok láttán helyi reformot kezdeményez. Végső soron elkezdheti az új gondolkodás tanítását otthon is, és nemcsak a saját gyermekeinek, hanem - ha érez erre magában ambíciót - a gyerekei barátaiknak is, afféle magánkurzust szervezve, esetleg a falain kívüli reformlépéseket jól fogadó iskolával is egyeztetve. Ha erre komoly igény lesz, én szívesen kidolgozom részleteiben is, napi gyakorlatra alkalmazhatóan az „otthoni tanulás eszköztárának" ideáját (Home Thinking Kit).

Oktatási szakemberként Minden tanár, iskolaigazgató és minden más oktatási szakember, aki többet szeretne tudni az új gyakorlati gondolkodás tanításáról az iskolarendszerben, olyan tapasztalt szakemberekhez fordulhat, ami-

172

lyen például Denise Inwood, az Atkey szervezet munkatársa, akinek nagy jártassága van ezen a területen. Megkereshetik továbbá a Melbourne-i de Bono Intézet és az írországi (valamint nagy-britanniai és máltai) Edward de Bono Alapítványok illetékeseit.

Az iskolák számára igényelhető oktatási programok Az érdeklődők a következő oktatási programokat vehetik igénybe: CoRT program: Ez egy 60 leckéből álló program iskoláknak. Hat része van, és lehetőség van tetszés szerinti rész felhasználására. A program kereteket szab az észlelési gondolkodáshoz (PMI, OPV, C&S stb.). A CoRT4 és a laterális gondolkodás módszereit oktatja. A hat kalap módszere iskoláknak: A speciálisan iskolai igényekre kidolgozott hat kalap módszer mint témafeltáró keret a viták alternatívájaként használható.

Cégvezetőként Van olyan program, amelynek keretében képesített oktatók tanítják az én gondolkodásom üzleti életbeni alkalmazásait. Ezt a programot már eddig is igénybe vette néhány nagy cég, például az IBM, a Siemens, a Shell, a Prudential, a Citicorp stb. Világszerte körülbelül 1300 oktató dolgozik ezen a területen. A nagyvállalatok ezeket az oktatókat is meghívhatják, de azt is kérhetik, hogy az ő embereiket képezzék ki belső, külön céges oktatónak. De bárki más, egy kis magáncég egyszemélyi vezetője is nekifoghat a tanulásnak, hogy az üzleti életben alkalmazható új gondolkodásmódok oktatója lehessen. Az oktatási program vezetője Kathy Myers, központja a de Bono Thinking Systems az Egyesült Államokban.

173

A vállalatok, vállalkozások számára igényelhető üzleti programok Ezek nem kizárólag az üzleti életben alkalmazhatók, hanem bárhol, ahol gondolkodásra van szükség, például a közszolgálatban és közösségi egyeztetésekben. Laterális gondolkodás: Specifikus gondolkodási eszközök a tudatos kreatív gondolkodás fejlesztésére. Hat kalap: A módszer alkalmazása üzleti tárgyalásokon. DATT: Közvetlen Figyelem Gondolkodási Eszközök (Direct Attention Thinking Tools). Ez az észlelési gondolkodáshoz kínál eszközöket, az iskolai CoRT program megfelelője. Egyszerűsítés: Módszerek és keretek a meglevő folyamatok egyszerűsítésére. Ez különösen fontos a közszolgálati ügyvitelben és hasonló szervezeteknél. Hat értékérem: Ez a program a különböző értéktípusokkal foglalkozik: Arany Érem az emberi értékekért; Ezüst Érem a szervezeti értékekért; Acél Érem a minőségi értékekért; Kristály Érem az innovatív értékekért; Fa Érem az ökológiai értékekért; Sárgaréz Érem az észlelési értékekért. Vannak módszerek ezeknek az értékeknek a fejlesztésére.

174

Mit tehet a társadalom?

A

legfontosabb dolog, ami annyira alapverő, hogy kiemelten megismétlem: különbséget kell tennünk az ötletszintű gyakorlati kreativitás és a művészi kreativitás között. Ha nem világos ez a különbség, semmi remény az előrelépésre, mert a kormányok és oktatási intézmények azt fogják mondani, hogy már így is nagyon sokat tesznek a „kreativitásért", ami valóban gyakran igaz a művészi kreativitás esetében, de teljesen hamis a gyakorlati kreativitásra vonatkozóan. A művészi kreatív tevékenység nem azonos azzal, hogy teret adtunk volna az ötletszintű gyakorlati kreativitásnak. Jelenleg pedig épp ez a helyzet: e két fogalom összemosódása miatt abban az illúzióban ringatjuk magunkat, hogy megadtuk a kreativitásnak a szükséges támogatást, hiszen van megbecsült művészetünk, és minden ágában vannak támogatott művészeink. De a művészet, a veleszületett alkotói tehetség nem arra hivatott, hogy a gyakorlati gondolkodást helyettesítse vagy tehermentesítse a társadalom különböző - neki idegen - terepein. Bizonyára sokat segít a kétféle kreativitás megkülönböztetésében, ha áttekintjük, mivel járulhat hozzá a fejlődéshez az ötletszintű kreativitás a társadalom négy szegmensében. A gyakorlati gondolkodás szerepét a következő területeken érdemes alaposabban szemügyre venni: Oktatás Kormányzat Üzleti élet Magánélet

175

KREATIVITÁS ÉS OKTATÁS

Itt ütközünk rögtön abba a valós problémába, hogy a nyelv nem mindig képes különbséget tenni a gyakorlati kreativitás és a művészi kreativitás között. A tanintézmények folyvást bizonygatják, hogy sokat tesznek az úgynevezett kreativitásért, de ez rendszerint abban merül ki, hogy zenét, táncot, éneklést, festészetet oktatnak és színjátszó előadásokat tartanak. Ez pedig sajnos egyenlő azzal, hogy míg az idejüket - és a gyermekek idejét - veleszületett, azaz eleve meglévő vagy meg nem lévő, tehát nem fejleszthető adottságok gyakoroltatására pazarolják, eközben egészen elhanyagolják azt a területet, ahol valóban minden gyerek fejleszthető: a gyakorlati gondolkodáshoz szükséges kreativitás területét. Szögezzük le tehát az első és legfontosabb különbséget a két kreativitásfajta között: a művészi kreativitás veleszületett adottság a gyakorlati gondolati kreativitás fejleszthető képesség. Mit lehet tenni, hogy a tanintézmények is belelássanak ebbe a nagy lehetőségbe?

Óvodás-kisiskolás kor Az óvodában és az iskola első éveiben a kreativitás megnyilvánulására az ideális közeg a rajz: a gyermek ki tud fejezni rajzban olyan gondolatokat, elképzeléseket is, amiket szavakkal nem tudna elmondani. A rajzon mindig látható, hogy mi történik. A pedagógusnak itt megvan az az óriási lehetősége, hogy a rajz egyes részleteire rámutatva tovább kérdezhet: „Itt mi történik? Meséld el, hogyan történik ez!" A gyerekek terve színtiszta koncepció. Néha ezeket a koncepciókat egyszerű és kezdetleges módszerekkel próbálják megvalósítani. A rajz nagyon hatásos eszköz a gyermekek kreativitása, alkotókedve és a tudatos tervezésre való koncentrálásuk ösztönzésére. Meg kell jegyezni, hogy a rajzoknak ehhez egyáltalán nem kell a művészi tehetség korai jelét mutató alkotásoknak lenniük: a gyakorlati kreativitás fejlesztéséhez igazán megfelelnek az „ügyetlenebb", funkcio-

176

nális rajzok is, amelyek a maguk egyszerű módján valamely folyamatot vagy cselekvést ábrázolnak. A kisebb gyermekeket is nyugodtan lehet arra ösztönözni, hogy a témafeldolgozásban, elemző beszélgetéseik során használják a hat kalap módszert, amivel a tapasztalatok szerint körülbelül négyéves koruktól már kifejezetten jól tudnak bánni.

Általános iskola Az új gondolkodásmód oktatásának különálló tantárgyként nagyon erős hatása lenne. Nagyon fontos, hogy a gyakorlati gondolkodást külön mint gondolkodás nevű tantárgyat oktassák, abból a már említett okból, hogy a más tárgyakban gyengébb teljesítményt nyújtó diákoknak, akik a gyakorlati gondolkodásban nagyon jók, mérhető legyen a teljesítményük, és persze azért, hogy valamiből lehessen végre egy önálló, remek érdemjegyük, ami olyan nagy mértékben növeli önbecsülésüket, hogy az már kihat a többi tárgyban nyújtott teljesítményükre is. Az észlelés - ami pedig a gondolkodás kulcsfontosságú eleme - a tantervek mostohagyereke. Ahol ma van gyakorlati gondolkodástanítás, ott általában a CoRT módszer leckéit tanítják, amelynek keretében főként az észleleti gondolkodásmód és a nézőpontok változtatásának gyakorlata sajátítható el, bár a feladatai némileg érintik a gyakorlati kreativitás képességét is. Az általános iskolai oktató projektek része lehetne a konstruktív, a kreatív, illetve a tudatos tervező gondolkodás. A legegyszerűbb eszközökkel - újságpapír, olló, ragasztó segítségével - is nagyon sokat lehetne tenni ezen a téren. Ha általános iskolás gyerekeknek azt a feladatot adjuk - amint egy gyakorlat során magam ezt meg is próbáltam -, hogy egyetlen ív újságpapírból a lehető legmagasabb, de a maga talapzatán önállóan és stabilan megálló tornyot építsenek, el fogunk csodálkozni, mennyi okos, életképes tervkoncepciót kapunk tőlük!

177

Középiskola Az oktatás általános idiómája a tudás és elemzés, azaz a térkép jellegű megközelítés, amely alapvetően fontos és nagyon hasznos aspektus de ugyanilyen fontos lenne a kreatív, a konstruktív és a tudatosan tervező szemlélet is. A középfokú oktatásban egyáltalán nem jelentene nagy károsodást, ha a tanterv valamelyik tényszerű tudást adó ismereti tantárgyból csípne le egy kicsit a gyakorlati gondolkodás mint önálló tárgy javára, hogy a kamaszok időt áldozhassanak koruk valósága, a mindennapi élet terepein hasznosítható új gondolkodás elsajátítására is. Az alsó tagozatban említett rajzolás a középiskolában is alkalmazható. A CoRT-leckéknek is nagyon nagy - valljuk be, az általános iskolainál sokkal nagyobb - hasznát veszik a középiskolás diákok, hiszen ez a módszer eszközöket és kereteket biztosít az észlelés fejlesztéséhez, ami leginkább az ő életkorukhoz illő szellemi feladat. A hobbik is igen hasznosak, de a kreatív és a tudatos tervező gondolkodást nem minden, csak néhány hobbi segíti elő. A tinédzsereknek a világba való beilleszkedés nehéz feladatában nagyon fontos elem, alapmérce a teljesítmény, a siker. Sokan azért fordulnak közülük a bűnözés felé, mert az az egyetlen terület, ahol rövid távú sikereket érhetnek el. Nagy szükség volna az olyan lehetőségek megteremtésére, hogy más, konstruktív területeken is sikert érhessenek el.

Egyetem Az egyetemek célja ma már nem lehet az, hogy a nevükben rejlő egyetemes tudást átadják. Az „univerzális" tudásanyag ma már nonszensz: a specifikáció réges-rég meghaladta azt a szintet, hogy ilyesmiről még értelme legyen beszélni. Ma az egyetemek a kifejezetten specializálódott, szűk értelemben vett szakterületi tudásanyagot adhatják csak át. A digitális korban ráadásul nagyon sok információt megszerezhetünk anélkül, hogy a felsőoktatási intézményeket látogatnánk. Ezért az egyetemeknek is alapvető szemléleti reformot kel-

178

lene végrehajtaniuk, és fel kellene készülniük arra, hogy a jövőben nemcsak ismeretanyagot fognak átadni, hanem képességeket fognak tanítani, készséget fejleszteni. A következő területeken lehet sikeres a felsőoktatás a készségek átadásában: Információkészség: a szükséges információ megszerzésének eszközei és módjai különböző forrásokból, ezekhez való hozzáférés szerzése. Gondolkodási készség: többé nemcsak analízis és logika, hanem a kritikus, kreatív, konstruktív, tudatos tervező és észleleti gondolkodás is. Humán készség: kommunikáció, az emberekkel való bánásmód, irányítás. A hatni tudás készsége: hatni képes projektek tervezése és kivitelezése. Természetesen még sok egyéb készséget fel lehetne venni a listára, ez a néhány példa csak az alapvető szemléletváltás tükrözésére szolgál. Az egyetemek mindemellett nagyobb mértékben vehetnének részt a társadalom életében is, például fórumokat tervezhetnének egy-egy téma megvitatására, illetve kreatív megközelítéseket adhatnának különböző társadalmi kérdésekhez. Minden területen önszerveződő és „fórumosodó" korunkban nem szabadna épp a felsőoktatásban megelégedni azzal, hogy intézményei „a tudás zárt házai".

KREATIVITÁS ÉS KORMÁNYZÁS Minden kormányban kellene lennie az új ötletekért felelős miniszternek, aki minden szakterületen figyelemmel kíséri, miféle nóvum hasznosítható a politika berkeiben is. Az innovációs miniszter már megteheti az első lépést ebbe az irányba, de az ő posztja és felelősségköre az újfajta miniszteri tárcának csak némiképp gyengébb változata lehet. Olyan köztük a különbség, mint az új ötletekre várakozás és a tudatos ötletkitalálás között. 179

Az „innováció" szó azt jelenti, hogy a szervezet számára új gondolatot, ötletet ültetünk át a gyakorlatba. A kreativitás eredeti gondolatok, ötletek alkotását jelenti. Az innovációnak megvan a maga értéke, de gyengébb, mint a kreativitás. Emellett az országgyűlések is élhetnének a hat kalap módszerével - nagy hasznukra válna abban, hogy a konstruktivitás irányába mozdítsák ki a demokráciát mostani fenntartó és destruktív jellegéből.

INFORMÁCIÓ ÉS ÖTLETEK

Meggyökeresedett hit, hogy az információ már önmagában elegendő dolog. A kormányoknak vannak komplex kutatásokat szervező központjaik, úgymond, „agytrösztjeik", ahol összegyűjtik és elemzik az információt, azt feltételezve, hogy ebből új gondolatok keletkezhetnek. De az információ elemzése nem elég, hiszen az összes adat a régi koncepciókon szűrődhet át. Arra van szükség, hogy módszeres és tudatos erőfeszítést tegyünk az új ötletek létrejöttének elősegítésére. Az új ötletek nem jönnek csak úgy maguktól, az idő vagy egy óriási adathalom nem dobja fel őket csak úgy ajándékba. Az ú j ötleteket meg kell alkotni - teremteni kell őket, nem pedig kivárni.

Kreativitás és az ENSZ, Évekkel ezelőtt, amikor megpróbáltunk létrehozni az ENSZ-ben egy úgynevezett kreatív gondolkodó csoportot, számos ülést tartottunk, amelyek egyikén jelen volt Kofi Annan is - akkor még nem az ENSZ főtitkáraként. Az ENSZ-ben elismerték ugyan, hogy nagy szükség van új ötletekre, új gondolatokra konfliktusszituációkban és persze máshol is, ugyanakkor az volt az általános alapérzés, hogy a különböző országok jelen levő képviselői nem új ötletek megteremtésére törekszenek, hanem leginkább a saját országuk gondolkodásmódját szeretnék alkalmazni. Ε mögött az áll, hogy az új ötlet esetleg ellentétes is lehet az ország politikájával, és előfordulhatna az is, hogy

180

egy képviselőnek saját országa állásfoglalásával ellentétes gondolat jutna eszébe... Röviden megfogalmazva a tanulságot: az ENSZ nem azért van, hogy önállóan gondolkodó szervezet legyen, hanem azért, hogy a tagországok gondolkodása megjelenjen benne.

HONNAN?

Az új gondolatok létrejötte matematikai szükségszerűség. Információ, értékítélet, józan ész - ezek nem elegendőek, ha konfliktushelyzet áll elő. Arra van szükség, hogy tudatosan megtervezzük az előre vezető utat. Az olyan globális és súlyos problémák terén, ahol az új gondolatoktól azt várjuk, hogy új lehetőségeket nyissanak meg - mint például a szegénység, az élelmiszerárak, az AIDS -, mindig szükség van új ötletekre és gondolatokra. De honnan, a Föld mely sarkából, a világ mely szervezetétől vagy országától várjuk ezeket a gondolatokat? Láttuk, hogy az ENSZ nem arra való, hogy új gondolatokat javasoljon, hiszen ha az Egyesült Nemzetek közül valamelyik új ötlettel áll elő, azt az adott ország politikájának kiterjesztéseként tekintik. S ha az Egyesült Államok ez az ország - hiszen az USA folyamatosan nagyon sok jó ötlettel áll elő a világproblémákat illetően -, akkor az ötletet túl könnyen bélyegzik az amerikai imperializmus megnyilvánulásának, amelyben megint csak az USA világuralomra való törekvése érhető tetten. Szükség volna tehát semleges, teljesen független testületre, ami képes új lehetőségeket generálni, ezeket összegyűjteni és széles körben tájékoztatást adni róluk. Amint az ötlet nyilvánosságra kerül, meg lehetne fontolni: el lehetne vetni vagy fel lehetne használni, ekképpen befolyásolhatná a jelenlegi gondolkodást.

181

KREATIVITÁS ÉS ÜZLETI ÉLET

Mit lehet tenni, hogy növekedjen a kreativitás az üzleti életben?

A kreativitást az üzletben is komolyan kell venni A gyakorlati kreativitáshoz való hozzáállásunkban a legfontosabb dolog, hogy komolyan kell venni. És miért is nem vesszük komolyan, ha pontosan tudjuk, hogy ettől függ a haladás? Az első ok az, hogy nem értjük. Mindig is olyan titokzatos volt. Látjuk az eredményt, de nem tudjuk, hogyan alakult ki. A második ok, hogy nem tudjuk, mit kezdjünk vele. Feltételezzük, hogy az ötlet, az ihlet időről időre egyszerűen megjelenik, és semmit nem tehetünk azért, hogy ezt sürgessük, elősegítsük. Pedig nem kellene a szikrára várni - a gyakorlati kreativitás terén például másoktól is kölcsönözhetünk, másolhatunk, „lophatunk" ötleteket. Az emberek többsége nem ismeri fel, hogy szabályozottan és kreatívan is használhatjuk a kreativitást. Egyszerűen megtehetjük, hogy leülünk és új gondolatokat találunk ki. A vállalatok nagyon komolyan veszik a pénzügyeket, s épp így a jogi ügyeket, a kutatást stb. - de a kreativitást egyáltalán nem veszik komolyan, pedig nagymértékben növeli nemcsak a cégek, de bármely szervezet képességeit. Nem elég tehát ölbe tett kézzel várni az ötletet, ihletet, gondolatot - komolyan kell venni a gyakorlati kreativitást és cselekedni kell. Ε téren a vállalatok szintjén is szerencsés, ha a felső vezetésben két külön személy felel az innovációért, illetve az új ötletekért.

Kevesebbszer kell alkalmazni a biztatást mint nem elégséges eszközt Ezt az eszközt igen gyakran alkalmazzák, de nem nagyon hatékony. Ha arra buzdítjuk az embereket, hogy legyenek kreatívak, az meglehetősen álságos, nem őszinte dolog. Csak jobb híján tesszük ezt, mert nem tudjuk, mi mást tehetnénk.

182

Többet kell alkalmazni az elvárást mint hatékonyabb eszközt Ez sokkal fontosabb és sokkal hatékonyabb eszköz. Az ügyvezető igazgató és mások tegyék egyértelművé, hogy elvárják új ötletek felvetését! A középvezetők és mások igencsak érzékenyek szoktak lenni arra, hogy mi a játszma tétje, mi az elvárás. A szokásos játszma a „folyamatosság és a problémamegoldás", ami azt jelenti, hogy továbbra is tegyék meg, ami a feladatuk, és oldják meg a felmerülő problémákat. Ε hagyomány miatt az alkalmazottak vagy a végrehajtó középvezetők nemigen tekintik a vállalati játszma részének vagy tétjének az új ötleteket, sőt: minden érintett nyűgnek és kellemetlenségnek is találhatja az ötletigényt, tehát konkrétan, világosan megfogalmazva kell velük tudatni, hogy az új ötletek teremtése benne van a munkaköri leírásukban.

Kreatív értekezleteket kell tartani Ez azt jelenti, hogy ezeken a megbeszéléseken a kreativitás van fókuszban. A megbeszélés tárgyát a résztvevőkkel előre közölni kell. A megbeszélések alatt a laterális gondolkodás eszközeit lehet használni. „Kreatív" értekezleteket gyakran, de nem túlságosan gyakran kell tartani. És nem szabad sokáig tartaniuk! Ha egy megbeszélés eleve tudhatóan - vagy a múltkori tapasztalat alapján - sokáig fog tartani, az emberek kifogásokat találnak, hogy ne kelljen részt venniük rajta. Kilencven perc bőségesen elég. Ezen belül egy kis időt el lehet különíteni az egyedi kreatív gondolkodásra is. Van egy bank, ahol a felsővezetők a 9.00 és 9.30 közötti időt egyéni kreatív gondolkodásra fordítják. Erre az idősávra nem terveznek megbeszéléseket: a titkárság ilyenkor nem kapcsol telefonhívásokat. A nap folyamán a gondolkodás nagyrészt sürgős figyelmet igénylő ügyekre korlátozódik, míg az új gondolkodást igénylő fontos dolgok nem kapnak ilyen kitüntetett elbánást - nagyon is érdemes tehát a megbeszéléseken külön erre a célra időt elkülöníteni. Fontos, hogy a megbeszélések gyakoriságát, illetve belső menetrendjét illetően következetesek legyünk a tervezett időbeosztáshoz, és szigorúan betartsuk, máskülönben szétesik a programunk.

183

Kell kreatív igazgató... Ε poszt megjelölésére sajnos már nem használhatjuk a legmegfelelőbb kifejezést, a Chief Ideas Officer („ötletigazgató") elnevezést, mert a CIO rövidítést már lefoglalta magának az informatikai vezető (Chief Information Officer). Nos, a kreativitást legalább olyan komolyan kell venni, mint az információval kapcsolatos vagy a jogi, financiális stb. ügyeket. A CCO ezt a felelősséget hivatott képviselni a szervezet felső vezetésében - igen, a céges hierarchiába illeszkedően. Aki ezt a pozíciót betölti, legyen felső vezető, de ne annyira felső, hogy ne legyen ideje el is végezni a munkát. A CCO-nak magának nem is muszáj kreatívnak lennie: csak az a fontos, hogy nagyra becsülje a kreativitást. Ha a CCO maga is kreatív, megvan a veszélye annak, hogy lekicsinyli mások ötleteit. Viszont nagyon jól kell tudnia bánni az emberekkel, jó kommunikátornak és nagyon energikusnak kell lennie. A CCO-nak az emberekkel való folyamatos kapcsolatfenntartást össze kell egyeztetnie más tevékenységeivel, például a Kreatív Központ létrehozásával. Nemcsak arról van szó azonban, hogy kreatív embereket találjon, és maga köré gyűjtse őket: mivel a gyakorlati kreativitás tanítható képesség, szükség van külön kreatív képzésre is, mert az oktatás ezt nem biztosítja. Összegezve tehát a CCO felel a cég kreatív működéséért és a kreatív képzésért, s e feladatainak megfelelően KK-t, azaz Kreatív Központot hoz létre a vállalaton belül, összeállítja „A kreativitás slágerlistáját" (lásd „A laterális gondolkodás formai eszközei"), illetve tréningeket szervez a kreativitás oktatására.

...és kell Kreatív Központi Az emberek nem motiválhatók az új ötletek kitalálására, ha senki nem hallgatja meg ezeket az ötleteket. Pedig a munkatársak vagy a közvetlen felettesek gyakran nem nézik jó szemmel, ha egy új ötlet semmivé lesz, még mielőtt kezdtünk volna vele valamit. A CCO feladat- és felelősségi körébe tartozó KK, a Kreatív Központ (Centre for Creativity) az a fórum, ahol az új ötleteket részletesen be lehet mutatni, illetve véleményezni lehet. A KK ezáltal a kreatív igazgató tevékenységének szervező központjává válhat.

184

A publicitás felhajtóerő Bár a kreatív emberek többsége valamiféle szemérmességből be nem vallaná, a kreatívok igenis szeretik, ha mások tudnak az új ötleteikről, még akkor is, ha az ötletet nem lehet megvalósítani: szeretik, ha agyuk szüleménye nyilvánosságot kap. Ez érthető is. Ezért fontos, hogy egy cég valahogyan biztosítsa, hogy az új ötletek láthatóvá váljanak. Ez állhat abból, hogy külön e célra indított „kreatív hírlevelet" adnak ki vagy rovatot biztosítanak a kreativitásra vonatkozó híreknek a cég belső hírlevelében. Semmi nem motivál jobban egy kreatív embert, mint az, ha az ötlete nyilvánosságot kap.

Kell kreatív hálózat… Nagy érték rejlik abban, hogy a kreativitásra motivált embereket kapcsolatba hozzuk egymással és hálózatot alakítunk ki közöttük, ahol megbeszélhetik egymással az ötleteiket, értekezleteket tarthatnak, feladatokat tűzhetnek ki, segíthetnek egymásnak stb. A lelkes emberekből álló hálózat veszélye az, hogy mások kirekesztve érezhetik magukat belőle, és úgy érezhetik, hogy még az ötletszintű kreativitás sem nekik való, hanem az is csak azoknak, akik benne vannak a kivételesek hálózatában. Ezért a kreatívok hálózatát nem szabad túl szűkre szabni, hadd csatlakozzanak új és új munkatársak hozzá, akiket épp a hálózat bátoríthat a jelentkezésre ötleteikkel.

...de kell-e külön osztály? Ha a gyakorlati kreativitás ennyire fontos dolog, logikusnak tűnne talán külön osztályt is létrehozni az ebben motivált embereknek, akik elvégzik az összes olyan feladatot, amelyekhez ötletteremtő kreatív gondolkodás kell. Ez egy szokványos kutatási osztály megfelelője lenne. Az igazi veszély itt is abban rejlik, mint a hálózatok esetében: hogy mások exkluzív szervezeti egységként tekinthetnek az ilyen osztályra. Mivel azonban ötletekre mindenhol és minden for-

185

rásból szükség van, ez a veszély nagyon is valós. Emiatt talán mégis jobb, ha a vállalatoknak nincs külön kreatív osztálya, inkább erős Kreatív Központ működik a cégeknél, ami képes betölteni az osztál y szervező szerepét, miközben nyitott, nem csupán kicsiny exkluzív csoportra korlátozódó szervezeti egységként működik.

Ünnepelni muszáj! Az új ötleteket meg kell ünnepelni. Már a korábban említett közhírré tétel is ide tartozik, de további különleges gesztusok is jöhetnek, például a legjobb új ötletekért járó Kreatív-díj vagy más efféle kitüntetések. Az ünnep nem csak motiválja az ötlet szülőit, hanem azt is jelzi, hogy az új ötleteket el is várják tőlük, és nagyra becsülik őket emiatt. Ez nagyon különbözne az általános gyakorlattól, amiben rendszeresen tapasztaljuk, hogy úgy kell győzködni a cégvezetést, hogy egyáltalán meghallgasson egy új ötletet.

Tréning Sok cég tréninget szervez alkalmazottainak a laterális gondolkodás tanítására; sokaknak van már belső trénerük, aki a házon belüli képzést biztosítja - így azok az emberek, akik elsőként sajátítják el az új gondokodásmódot a cégnél, máris élnek vele, amikor továbbadják. Lehet valakiből a munkája mellett is tréner - és biztosak lehetünk benne, hogy aki képes tanfolyamon tanítani az új gondolkodásmódot, az bizonyára minden más munkaterületen is él vele.

Motiváció Tapasztalatom szerint a kreativitás iránti érdeklődést elsősorban a CEO vezérli, aki tudja, hogy a kreativitásra szükség van. Ez meghatározza a szervezet hangulatát és motivációját. Az elvárás nagyon fontos. Ha az emberek tudják, hogy elvárják tőlük az új ötleteket, ere-

186

deti gondolatokat, akkor lesznek is új ötleteik, eredeti gondolataik. Ha úgy gondolják, hogy munkájuk a „folyamatosság fenntartása és a problémamegoldás", akkor az új ötleteket túlságosan nyűgnek érzik. A gyakorlatban minden külön szervezeti forma nélkül is egyszerűen be lehet kérni az alkalmazottak új ötleteit, azután értékelve őket, élni a legjobbakkal. Ez motiválná még azokat az alkalmazottakat is, akik hivatalos módon nem akarnának vagy nem mernének jelentkezni a kreatívok közé. Motiváció és készség együtt járnak és egymásra épülnek. A gyakorlati kreativitásban elért siker növeli a motivációt, ami növeli a készséget és így tovább.

KREATIVITÁS OTTHON Ahol van ilyen oktatás, a fiatalok a gondolkodás órán tanultakat gyakran hazaviszik az iskolából. Lehet ez a hat kalap módszer, vagy a CoRT észlelési eszközök. Bemutatják ezeket a módszereket szüleiknek - akik alkalmazni kezdik őket a családi életben. Mindaz, amit az óvodai képzésnél említettem, nagyon jól működik otthon is. Ide tartozik a rajzolási feladatok és az eredmény együttes megbeszélése. A szülők kitalálhatnak gondolkodási játékokat a gyerekeknek, és együtt játszhatnak velük. A PMI - ami a CoRT program részeként az ötletek értékes, értéktelen és érdekes aspektusait vizsgálja - például kiválóan alkalmas arra, hogy a családi helyzetértékelések eszköze legyen: a család egy-egy új helyzet minden oldalát megvizsgálhatja, és azonnal láthatja a döntésre leginkább ösztönző jellemzőit a minden családtag által külön kitöltött plusz, mínusz és érdekes oszlopokat összevetve. A szülők heti egy este úgynevezett gondolkozó estét rendezhetnek, amire a barátok és a szomszédok gyerekeit is áthívhatják. A gyerekek nagyon élvezik a gondolkodást, mivel minden elismert ötletük nagy sikerélményt okoz. Vitákban, sőt a veszekedésekben is használható a hat kalap keret a szituáció teljes feltárására.

187

Az idősebb gyerekeknek külön kreatív feladatokat is ki lehet tűzni, amelyekből a laterális gondolkodás eszközeivel új ötleteket alkothatnak. A „családi gondolkodóbuli" fogalmáról és kivitelezési lehetőségeiről még készülök bővebben írni. Ebben az eszközben nagy lehetőség rejlik - annyi máris körvonalazható e lehetőségekből, hogy ha az iskola nem tanítja a gyerekeket gyakorlati gondolkodásra, ezt a család is pótolhatja otthon, illetve ha az iskolában tanulnak is a gyerekek új gondolkodásmódokat, ezt nagyon jól kiegészítheti minden otthoni családi gondolkodásjavító játék. Elvégre az élet alapképességeinek egyikéről van szó, aminek jelenlétét és fejlesztését legszorosabb kisközösségünk, a család életéből sem nélkülözhetjük.

188

Értékek

A

gondolkodás értéke az, hogy lehetővé teszi értékeink létrejöttét és azok élvezetét. A gondolkodás értékek nélkül értelmetlen: semmit sem érne úgy. Az értékek gondolkodás nélkül sok felszentelt mészárlás és mindenféle gonoszság forrásai voltak, mert a gondolkodást nélkülöző értékrend mindig azt feltételezi, hogy ha valakinek más értékei vannak, az bizonyára téved, vagy ami még rosszabb, rossz szándékú ember, bűnöző. Bár az érték a gondolkodás miértje - mégis, nagyon kevés olyan tudomány vagy tantárgy létezik, amelynek közvetlen tárgya volna az értékrendek megismerése és elemzése. Mintha csak azt lehetne feltételezni, hogy e téren valamiféle ösztönös, öröklött tudás dolgozna bennünk, s mindenki magától felismeri azokat az értékeket, amelyekre az életét alapozhatja.

Igazság Gondolkodásunkban hagyományosan fontosabbnak tartjuk az igazságot, mint az értékeket. Itt ismét ugyanaz a tévhit dolgozik az ösztönösen helyes választásról: ha az ember az „igaz utat" követi, az értékek jönnek maguktól. Az igazság, már amennyiben egy helyzetben valóban megismerhető, nagyon fontos - ugyanannyira, mint az értékrend, amelynek mérlegére kerül. Önmagában az igazság nem elégés gyakorlati értelemben nem is létezik önmagában. Ahogy a felfedezés viszonyul az igazsághoz, úgy viszonyul a tudatos tervezés az értékekhez. A tudatos tervezés célja, hogy elérjük a kívánt értekeket. Ahogy a tudományos felfedezéseket átültetjük a gyakorlatba és alkalmazást találunk nekik - úgy az igazságot pedig értékké kell alakítani.

189

Ηalvány fogalom Nagyon halvány fogalmunk van arról, hogyan közelítsünk az értékekhez. Úgy véljük, tudjuk, mit akarunk vagy mit értékelünk - és azt is, mit nem. Pedig ez korántsem biztos. Ha madárraj repül a fejünk felett, valaki felnézve azt mondhatja: „Sok madár kering ma az égben!" - de másvalaki azt mondhatja: „Látod azt a gólyát? Ni, van ott egy raj fecske is! Az meg amott gébics lehet..." Az egyik tehát csak madarakat lát, a másik viszont a fajtájuk szerint is meg tudja különböztetni őket. Hasonlóképp meg lehet tanulni az értékek felismerését is, egészen a „fajtájukig" pontosítva a beazonosításukat. Amint ezt elsajátítottuk, onnantól már egyedileg is vizsgálhatjuk az egyes értékeket, de előbb szükségünk van egy keretre, hogy megkülönböztessük az egyik értékszférát a másiktól. Erre szolgál a korábbiakban már részleteiben ismertetett hat értékérem.

A hat értékérem összefoglalása A hat értékérem gyakorlati módszerének lényege az értékek vizuális bemutatása, az „értékpásztázás", aminek a különböző embereknél mutatkozó eredményeit azután össze lehet vetni egymással. Értékrendünk különbözőségének pontjai egyáltalán nem nyilvánvalók, ezekről konstruktív vita indulhat, ami sokkal pontosabb, mint homályos általánosságban vitatkozni az értékrendekről. Tekintsük most át újra, immár csak összefoglalva, az értékeknek azonosító keretet adó hat kategóriát! Aranymedál: emberi személyes értékek; pozitívak, mint dicséret, teljesítmény, büszkeség, jelentőség; vagy negatívak, mint megalázás, szándékos semmibe vétel. Ezüstmedál: szervezeti értékek; üzletiek, mint profit, piaci részesedés, márkaimázs: vagy politikaiak, mint közvélemény, szavazatok; vagy magánéletiek-családiak, mint összetartás, békesség, becsületesség.

190

Acélmedál: minőségi értékek; tárgy, folyamat, cselekvés minőségének meghatározására, ami abban áll, hogy a dolog mennyire képes megfelelni a belső értékét meghatározó célnak, amire szánták. Kristálymedál: innovatív és kreatív értékek; ötlet, javaslat, projektterv, a terv újdonságértékének megbecsülése; a kreatív erőfeszítés felmérése. Famedál: ökológiai, környezeti értékek; nemcsak a természetre korlátozva, hanem az egész ökológiai hatásterületen; személyes cselekedetek és gazdasági-ipari folyamatok hatása a teljes, természeti és civilizált környezetre. Sárgaréz medál: észlelési értékek; döntések hatásának, cselekedetek, folyamatok fogadtatásának közvetlen vizsgálata; jó dolog rossz vagy semleges fogadtatásának, illetve rossz dolog jó visszhangjának elemzése; a jó dolog jó fogadtatásának előkészítése, tudatos megtervezése.

Kutatás, felismerés, értékelés Amint sikerült meghatároznunk a különböző értékeket, ezeket megkereshetjük egy-egy szituációban, amelyekben változtatásokat javasolhatunk. Ha feltesszük a kérdést, hogy vajon mi lehet ennek a helyzetnek, cselekedetnek, dolognak a hatása az egyes értékérmek alatt, akkor egyenként, az egyes értékérmek keretében vizsgálhatjuk meg a változás hatásait. Az egyes értékkeretekben a következő kérdések mentén folytatjuk a vizsgálatot: Melyek lehetnek a helyzet, dolog pozitív értékei ebben a keretben? Melyek lehetnek a negatív értékek az adott keretben? Egy szituáció értékelésekor kiválaszthatjuk és mérlegre tehetjük külön is a különböző értékeket, sőt fel is erősíthetjük az adott értéket, hogy valóban megmutassa magát a helyzetben. Amint világosan látunk egy értéket, képesek vagyunk felmérni a szituációban tapasztalható erősségét és fontosságát. Ez nem lehetséges, amíg az értékek összekeveredve mutatkoznak, és csak halvány, homályos fogalmunk van az egyes értékszférákról, mint az egész madárrajt egyben látó emberünknek a madarak fajtáiról.

191

Miért éppen hat darab? Láthattuk, a gyakorlati gondolkodás eszköztárában mindenből hat van: hat értékérem, hat kalap, vagy éppen hat akciócipő, mint a Six Action Shoes (a cselekvés hat cipője) elnevezésű módszerben. De miért éppen hat? A pszichológiából tudjuk, hogy az agy egyszerre legfeljebb hét egységet tud megjegyezni. Ha ennél többet kell feldolgoznunk, az agy rögtön kategóriákat kezd kialakítani, hogy azokba rendezhesse őket. Így tehát az észlelés szempontjából a hét lenne a hasznos számú kategóriák maximuma. Nos, én pontosan ebből kiindulva szeretem a hatot használni: az egy felhasználatlan kategóriát arra az esetre tartom fenn, ha a tapasztalat később még egy újabb kategória bevezetését követelné meg. Elárulom, erre eddig még nem volt példa.

192

A gondolkodás joga

Tudomásom szerint - bár ha tévednék, kész vagyok helyesbíteni a „gondolkodás joga" nem szerepel az ENSZ Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában. Erre számtalan lehetséges magyarázat van : például, ahogy nincs külön megfogalmazott jogunk arra, hogy sétáljunk, beszéljünk, együnk vagy lélegezzünk, ugyanígy feltételezzük, hogy a gondolkodás természetes funkció, amit nem kell külön jogként megnevezni. Ez pedig nagyon nagy hiba. Igaz, a primitív, állati szinten is van valami természetes gondolkodás, de az nagyon egyszerű és kifejletlen; főleg felismerési helyzetekből és a megfelelő rutin alkalmazásából áll. A másik lehetséges magyarázat az a közhiedelem, hogy a gondolkodás az „oktatás" vezénylete alatt természetesen, mintegy magától megjelenik. Ez is súlyos hiba: az oktatásban tanított gondolkodás legjobb esetben is értékítéletre, elemzésre és vitakészségre vonatkozik, ami azonban csak kicsiny része a gondolkodásnak. De némi örömre és reményre ad okot, hogy már vannak iskolák - sőt akadnak egész nemzeti oktatási rendszerek is, bár ezekből még igazán nincs sok -, ahol a gyakorlati gondolkodást már külön tárgyként tanítják.

„Pártsemleges " tanulás Az embernek joga van teniszezni vagy zongorázni, de ha valaki nem tanít meg rá, akkor ez a jog önmagában értelmetlen és tartalmatlan marad. Mindenki tudja, hogy a gyerekeket meg kell tanítani írni-olvasni. Nem elég azt mondani, hogy „Jogod van írni-olvasni, tessék, csináld!" Természetesen, ha a gondolkodástanítás szóba kerül, lehet azzal érvelni, hogy ennek keretében a totalitárius rezsimek arra is taníthat-

193

ják a fiatalokat, hogy a rezsim szabályai szerint gondolkodjanak. Ezt természetesen egyáltalán nem szabad bátorítani. Azt azonban fel kell ismernünk, hogy a kezdetek óta minden vallás ugyanezt teszi. A párt- és vallássemleges gyakorlati gondolkodást sem bonyolultabb oktatni, mint a matematikát. Bizonyítékként szolgálhat erre, hogy abban a kevés országban, ahol már tanítják a gyakorlati gondolkodás módjait, különböző politikai természetű rezsimek uralkodnak: van köztük keresztény, muzulmán, buddhista és egykori kommunista is. Fontos tudatában lennünk, hogy a gondolkodás képesség, mint a matematika - és egyáltalán nem politika.

„Gondolkodási engedély " Ha egy vállalatvezető elmagyarázza vagy tréningek keretében taníttatja az alkalmazottainak a gyakorlati gondolkodás új módszereit, tulajdonképpen „gondolkodási engedélyt" ad nekik: lehetőséget arra, hogy ők maguk legyenek szellemileg felelősek minden új ötletért a vállalati munkájuk során. Hatalmas emberierőforrás-potenciál van az alkalmazottakban, ha megengedik nekik, hogy gondolkodjanak - azáltal, hogy egyszerűen elmagyarázzák nekik, hogyan kell.

Abszurd Abszurd és elavult hozzáállás azt hinni, hogy a gondolkodás természetes, ezért nem kell tanítani. Abszurd és elavult hozzáállás azt hinni, hogy az iskolarendszerű oktatásban elegendő gondolkodást tanítanak. Valós szükség van a gondolkodás módszeres és közvetlen, külön tárgyként való tanítására az oktatásban (a közoktatásban és az egyetemeken is). Ez azt jelenti, hogy a szónak a gyakorlati, mindennapi életet is magában foglaló legteljesebb értelmében vett gondolkodás nem csak logika és vita. Az értékítélet, a józan ész a gondolkodás lényegi része, ahogy a bal hátsó kerék is lényegi része az autónak - de nem elégséges: kiváló, de nem elégséges! Hogy létezhet egyáltalán, hogy képesek voltunk ilyen messzire eljutni e felismerés nélkül?

194

Epilógus

M ég

egyszer utoljára szeretném hangsúlyozni, hogy nem vitatkozni szerettem volna a meglevő gondolkodási rendszereinkkel, amelyek kiválóak, és nagyon jól működnek. Ε könyv témája az a tétel volt, hogy valami egyszerre lehet „kiváló - de nem elégséges". Ki kell teljesítenünk hagyományos gondolkodási módszereinket a kiegészítő gondolkodási szoftverekkel. Szükségünk van módszerekre, eszközökre a kreatív gondolkodáshoz: erre szolgál a laterális gondolkodás eszköztára. Ugyanígy, a témafeltáráshoz is kellenek új eszközök, amikor az érveket egymásnak feszítő vita hatástalan és alkalmatlan: erre való a hat kalap technika. Sokkal több figyelmet kell fordítanunk az észleleti gondolkodásra: ez a CoRT program és a DATT program célja. Közvetlenebbül kell szemlélnünk az értékeket: ez a hat értékérem által nyújtott keret. A hetes egységek elősegítik az elemzést, a témafeldolgozást. A hat akciócipő (Six Action Shoes című könyvem tárgya) a cselekvések különböző szféráit rendszerezi. Mindezek gondolkodási segédprogramok, azokra a területekre és felhasználásokra, amiket jelenlegi gondolkodási szoftverünk nem fed le. A számítógépek világában a szoftvereket egy adott célra tervezik; ugyanez a helyzet ezekkel a segédprogramokkal is. Akármennyit is keressük az igazságot logikával, abból nem születik új gondolat. Jelenlegi gondolkodásunk a gyakorlati életben egyszerűen nem elég hatékony. Miközben jogosan aggódunk környezetünk és más problémás területek miatt, ez a globális riadalom még nem látszik elérni a gondolkodás területét, ami pedig mind közül a legfontosabb.

195

Az Edward de Bono Alapítvány Az Edward de Bono Alapítvány célja a konstruktív gondolkodás tanítása az oktatásban és menedzsment szinten. További információ: The Edward de Bono Foundation PO Box 2397 Dublin 8 Ireland Tel: +353 1 8250466 E-mail: [email protected] Honlap: www.edwarddebonofoundation.com

196