19. Vállalati célok és az üzleti teljesítménymérés kapcsolatrendszere. A gazdasági társaságok komplex elemzése hatékonyság, jövedelmezőség és fejlődési tendenciák szerint, számviteli, pénzügyi és statisztikai módszerek alapján. Komplex mutatószámrendszerek (kiemelten a Balanced Scorecard) Minden vállalkozás hosszú távú célja, hogy működése során növekedjen a cég értéke. Ezért mind a tulajdonosok, mind a menedzsment számára fontos, hogy legyen a vállalkozás értékéről információja. Ezt az információt valamilyen vállalatértékelési eljárás révén lehet megszerezni. A vállalat belső értékének a megragadására két alapvető irányzat alakult ki: A vagyonérték koncepciója a vállalat belső értékét a fizikai és nem fizikai jószágok formájában megtestesülő vagyonjavak értékeként értelmezi. Számviteli információkra támaszkodik, s azt méri fel, hogy a meglévő, korábban felhalmozott vagyon mekkora értéket képvisel az értékelés időpontjában. Ezen információk a vállalat múltbeli teljesítményeit tükrözik. A hozamérték koncepciója a vállalat belső értékét a vagyon jövőbeli hasznosulásából vezeti le, és azt vizsgálja, hogy a vállalkozás milyen mértékű jövőbeni hozamok létrehozására képes. A vállalkozás értékét, a jövőbeni hozamok jelen időre átszámított (diszkontált) értéke adja. A vállalatok értékének megítélésére alkalmazott mutatók Piaci mutatók Teljesítmény/érték mutatók Nyereség (vagyon) Cash flow alapú Hagyományos, Új típusú, alapú nyereségalapú értékmutatók P/E, P/BV, (Q) P/CF EV/EBITDA ROE, ROA, ROI CFROI, ROIC, (EVA)
Komplex mutatószámrendszer Balanced Scorecard
1.1. A piaci mutatók jellemzése (alkalmazásuk előnyei, korlátaik) A piaci mutatók jelzik, hogy adott időpontban a befektetők hogyan értékelik a vállalatot. Az információtartalmuk egyetlen számban koncentrálódik, ezáltal bármilyen értékelési gyorstesztre alkalmasak, különböző szintű összehasonlításokra is alkalmazhatók, egyszerűsített vállalatértékelések, is végezhetők segítségükkel. 1.2. „Klasszikus” (hagyományos) piaci mutatók A) Árfolyam/nyereség (P/E) mutató jelentése A hányados azt jelzi, hogy a befektetők a vállalat egy részvényre jutó nyereségének hányszorosát hajlandók a részvényekért fizetni. A vállalatértékelésekben a P/E mutatót többféleképpen alkalmazzák. –vállalat saját tőkéje pillanatnyi piaci értékének a megítélésére –összehasonlító (relatív) értékelések során. B) Az árfolyam és a könyv szerinti érték kapcsolata (P/BV = Price/Book Value) A P/BV mutató logikáját tekintve adott vállalat részvényeinek piaci árát a részvények könyv szerinti értékéhez viszonyítja egy adott időpontban. E mutató valós tartalmának felismeréséhez a saját tőkearányos nyereség – (ROE = Return on Equity) mutató – ad lehetőséget. Minél magasabb a ROE – a saját tőke megtérülése –, az árfolyam a könyv szerinti érték annál nagyobb „szorzójával” vezethető le. 1.3. Újfajta – cash flow szemléletű – piaci mutatók A) Árfolyam/cash flow arány (P/CFS = Price/Cash Flow per Share) Az egy részvényre jutó cash flow-t viszonyítja a részvény mindenkori árához, alapvetően azzal a céllal, hogy kiküszöbölje az amortizációs politikák eltéréséből adódó különbségeket. A cash flow tartalma a legegyszerűbb megközelítésben a következő
1
+Adózott eredmény +Értékcsökkenési leírás + - eszköz és forrásállomány változásai CASH FLOW A cash flow kimutatás egy adott időszakban a vállalkozásba ténylegesen beáramló, és onnan kiáramló pénzt mutatja. A cash flow kimutatások a vállalkozás pénzforgalmát három tevékenységtípus szerint csoportosítják, ennek megfelelően különböző szintű cash flow tartalmakat (fogalmakat) különböztetünk meg: működési tevékenység, befektetési tevékenység, finanszírozási tevékenység. • B) Piaci alapú összehasonlításra szolgáló mutató: EV/EBITDA Magyar elnevezése sincs, az EV/EBITDA (Enterprise Value to EBITDA). Egyfajta „fél cash flow - fél eredmény” mutató. EV = Enterprise Value („a vállalat piaci értéke”) Összetevői : Saját tőke piaci értéke + Hosszúlejáratú adósság – Pénzeszközök A számlálóban a vállalat egyfajta piaci értéke jelenik meg. A tőkeérték a saját tőke piaci értékét jelenti (kapitalizáció), ehhez társul a hosszúlejáratú idegen forrás, korrigálva a pénzeszközökkel. EBITDA = Earnings Before Interest, Tax, Depreciation and Amortization, Működési eredmény kamatfizetés, adózás és értékcsökkenési leírás előtt. A mutató nevezőjében vagy megközelítőleg azonos tartalommal szerepelhet az EBDIT: EBDIT = Earnigs Before Interest, Tax and Depreciation), ahol az Értékcsökkenés, kamat és adófizetés előtti nyereség (vagy elemeiből felépítve:Adózott eredmény + Értékcsökkenés + Kamatkiadások + társasági adó). A nevezőben szereplő mutató az elsődleges, vagy más néven bruttó cash flow, mely külön kiemelésre kerül a cash flow elemek között (az üzleti/üzemi eredmény és az amortizáció összege = operating profit + depreciation, amortisation = brutto cash flow). EBITDA szorzó alapú vállalatértékelés sematikusan: A cég értéke: a cég EBITDA * EV/EBITDA (iparági átlag, vagy összehasonlítható vállalatok) az EV/EBITDA mutató a szűken vett vállalati működésről ad a korábbi mutatóknál pontosabb képet. 2. A piaci mutatók és a vállalati teljesítménymutatók kapcsolata 2.1. Vállalati teljesítménymutatók és a piaci mutatók közös alapjai A leggyakrabban használt a vállalat jövedelmezőségének mérésére alkalmazott mérce a sajáttőke-arányos nyereség (ROE=Return on Equity) mutató. 2.2. A jövedelmezőség megítélése: a ROE mutató felépítése és jelzésértéke (Du Pont rendszer mutatói) A ROE mutató az adózott eredmény és a saját tőke hányadosa - azt jelzi, hogy a saját tőke egy egységére mekkora adózott eredmény jut, illetve, hogy az adózott eredmény milyen mértékű a saját tőkéhez viszonyítva. A részvényesek, mint befektetők befektetéseik minél magasabb megtérülésében érdekeltek. A viszonyítási alap – a saját tőke (avagy a tulajdonosi tőke = owner’s equity) – az összes tőkéből a részvényesek által birtokolt részt jelenti. A viszonyított tényező a részvényeseket megillető eredmény, az adózott nyereség. A ROE mutató felépítése: ROE = Adózott eredmény x Adózás előtti eredmény x EBIT x Árbevétel x Eszközök Adózás előtti eredm EBIT Árbevétel Eszközök Saját tőke 1. 2. 3. 4. 5. 1. Adóteher ráta (Tax burden ratio = TB): az adózott eredmény és az adózás előtti eredmény hányadosa.
2
A ráta együtthatós formában általában 1-nél kisebb értéket vesz fel. Komplementer mutató: a tényleges adóterhet értéke adja. A mutató 1-nél nagyobb értéket csak akkor vehet fel, ha az adózás előtti eredmény negatív, és az adóalap növelő és csökkentő tételek egyenlegének pozitívuma ezt meghaladja - az adózott eredmény nagyobb veszteséget mutat, mint az adózott eredmény. 2. Kamatteher ráta ( Interest burden ratio =IB) az adózás előtti eredmény és az üzleti eredmény, más megközelítésben a kamatfizetés és adózás előtti eredmény (Earnings Before Interest and Taxes = EBIT viszonyát fejezi ki. A kamatteher ráta maximum 1 lehet, komplementer mutató, a tényleges kamatterhet (1- ráta) értéke adja. Minél magasabb a kamatköteles idegen források aránya, annál alacsonyabb a kamatteher ráta, de a kamatteher annál nagyobb. Ha a mutató értéke 1, ez az jelenti, hogy nem kell kamatot fizetni a hitelezők számára, vagyis a kamatkötelezettséggel járó idegen forrás teljes hiányát jelzi. A mutató 1-nél nagyobb értéket nem vehet fel. A mutató komplementer voltából adódóan ez „negatív kamatterhet” jelent. Ez önmagában közgazdaságilag nem értelmezhető. 3. Árbevétel-arányos nyereség (Return on Sales = ROS) a működési eremény árbevételhez viszonyított arányát (EBIT/Árbevétel) mutatja, ilyen értelemben a vállalat működésének eredményességét méri. Csak a működéshez tartozó bevételeket és ráfordításokat veszi figyelembe, olyan, a nettó árbevétel egy egységére jutó nyereséghányadot mutat, amelyet nem „torzít” a pénzügyi tevékenységek és a rendkívüli műveletek eredménye 4. Eszközarányos árbevétel vagy forgási sebesség (Asset turnover = ATO) az árbevétel és az összes eszköz hányadosa azt jelzi, hogy az eszközök átlagosan hányszor fordulnak meg egy adott időszak (általában egy év) alatt realizált nettó árbevételben. 5. Tőkeáttételi ráta (financial leverage ratio) e mutatórendszerben az összes forrás és a saját eszközök arányát jelzi, az idegen források bevonásának mértékére, a vállalat eladósodottságára, pénzügyi kockázatára utal. A mutató 1-nél magasabb értéke utal arra, hogy idegen források bevonása révén, annak költségénél magasabb hozam érhető el. 2.3. Összefüggések a vállalati teljesítmény értékelésére alkalmazott mutatók között A ROE önálló jelentésű mutatóiból újabb összefoglaló mutatók alkothatók. Közülük kiemelkedik a gyakran használt mutató a – az eszközarányos nyereség, az eszközarányos megtérülés ráta- egyik változata. Az EBIT/Eszközök hányadosaként értelmezett ROA felírható az eddigiekben bemutatott mutatószámrendszer 3. és 4. tényezőjének szorzataként. ROA (I)
=
EBIT = Eszközök
EBIT___ x Árbevétel
Árbevétel Eszközök
ROA (I) = ROS x ATO Eszközarányos megtérülés (I) = Árbevétel-arányos (működési) eredmény x forgási sebesség A ROA ilyen jellegű felbontása segítséget nyújt a hajtóerőinek azonosításában, ugyanazon vállalat évenként teljesítményének vizsgálatában, de nem alkalmas különböző ágazatok vállalatai, de még azonos ágazat vállalatainak összehasonlítására sem. A DU Pont mutatószámrendszer korábban bemutatott mutatói közül a kamatteher-ráta és a finanszírozási tőkeáttételi ráta összekapcsolásával újabb értékes mutató alkotható: az összetett tőkeáttételi tényező. (compound leverage factor). Ez a faktor technikailag a felírt mutatószámrendszer 2. és 5. elemének szorzataként képezhető. Összetett tőkeáttételi tényező = kamatteher ráta x tőkeáttételi ráta Jelentősége abban áll, hogy az idegen források árát – a kamatterheket – is figyelembe véve jelzi a finanszírozási tőkeáttétel ROE mutatóra gyakorolt hatását. A ROE a ROA(I) és az összetett tőkeáttételi tényező ismeretében az idegen tőke bevonás – a finanszírozási tőkeáttétel növekedése hasznosulását lehet felmérni. Nevezetesen következtetni lehet arra, hogy képes-e a vállalat a bevont idegen források áránál nagyobb jövedelmet elérni. Az összetett tőkeáttételi tényező 1-nél magasabb értéke a finanszírozási tőkeáttétel kamatterhekkel is számoló pozitív hatását jelzi a saját tőkére jutó adózott nyereségre. Ez esetben a ROA (I) értéke a hitelek kamatlába fölött
3
van. Az összetett tőkeáttételi tényező 1nél kisebb értéke jelzi, hogy a vállalat nem képes a hitelek árának (a hitelek kamatlábának) megfelelő jövedelmet elérni. Ilyenkor a ROA értéke a kamatláb alá esik, és a ROE az eladósodottság mértékével együtt csökken. A ROE, ROA (I)és a tőkeáttétel közötti pontos összefüggést a következő egyenlettel lehet összefoglalni: (Az egyenlet levezetése a ROE = Adózott eredmény/Saját tőke mutató elemeire bontása alapján történt. A helyes végeredmény idézése az idézett mű lábjegyzetében foglaltaknak megfelelően történik. ) ROE = (1 – Adókulcs) (ROA + /ROA – Kamatláb/ x Adósság Saját tőke A tőkearányos működési eredmény mutatót (ROCE = Return on Capital Equity). ROCE = üzemi (üzleti) tevékenység eredménye/(Saját tőke + Hosszúlejáratú kötelezettségek). E mutató eredmény-kategóriája azonos a ROE mutató felbontása során alkalmazott ROA (I) mutató eredménykategóriájával. Különbségük a viszonyítási alapot tekintve van. A ROCE mutató a tartós források jövedelemtermelőképességére utal. ROI (Return on Investment), a befektetett tőke megtérülése mutató az adózott eredmény és a nettó eszközérték hányadosa. A mutató nevezője többféleképpen értelmezett: Nettó eszközérték= összes eszköz – immateriális javak – rövidlejáratú kötelezettségek. Vagy másképpen: a beruházások egyszeri ráfordítása (kezdeti pénzáram, mely magában foglalja a tárgyi eszköz beszerzési, szállítási, üzembe helyezési költségét és a tartós forgóeszköz szükséglet költségét.) Ez esetben is különösen fontos, az összehasonlítások előtt a mutató tartalmának tisztázása. 2.4. Új típusú, értékalapú teljesítménymutatók Az újfajta mutatószámok a hagyományos teljesítménymutatókkal ellentétben törekednek a számvitel torzító hatásainak kiküszöbölésére. A legjellemzőbbek: -CFROI (Cash Flow Return on Investment) = a beruházás cash flow megtérülése, vagy a befektetett tőke készpénzes megtérülése -ROIC (Return on Invested Capital) = a befektetett tőke megtérülése, pontosabban a saját tőke és a kamatköteles idegen források megtérülése (Tartalmában eltér a ROI mutatótól azonos magyar elnevezése ellenére!) -EVA ( Economic Value Added) = gazdasági hozzáadott érték, vagy gazdasági profit mutató. A CFROI, a befektetett tőke készpénzes megtérülése –a ROI-val ellentétben- cash flow alapú mutató. A vállalat által termelt jövőbeni cash flow és a befektetett eszközök hányadosa. A mutató számlálója: a működési cash flow. A működési cash flow tartalma, számítása (eltérően a magyar gyakorlattól): Működési eredmény (Üzemi, üzleti tevékenység eredménye -számított adó + amortizáció +/- működő tőke állományváltozása A mutató nevezőjében szereplő befektetett tőke csak a működéshez szükséges eszközöket tartalmazza bruttó értéken. A CFROI mutatót beruházás-arányos belső megtérülési rátaként is értelmezik. Tehát azt a diszkontrátát jelenti, amely mellett a jövőbeli csah flow-k jelenértékének és a kezdeti beruházásnak a különbsége nulla. Ezeket a rátákat összehasonlítva a WACC (súlyozott átlagos tőkeköltség) értékkel, meghatározható a többlethozam. Ennek jelzés-értéke van a vállalatértékelésben. Ha a CFROI magasabb a tőkeköltségnél, akkor a vállalat értéke nagyobb lesz a könyv szerinti értékhez képest A ROIC mutató eltér a hagyományos ROI mutatótól. A mutató számlálójában az üzemi, üzleti tevékenység eredményének számított adóval korrigált értéke szerepel. A mutató nevezője a működés érdekében befektetett eszközöket tartalmazza. Befektetett tőke eszközoldalról: tárgyi eszközök nettó értéke + működő tőke.
4
Működő tőke = működéshez kapcsolódó forgóeszközök -kamatfizetéssel nem járó rövidlejáratú források Befektetett tőke forrásoldalról: saját tőke + kamatfizetéssel terhelt idegen források EVA mutató –a gazdasági hozzáadott érték mutató- megmutatja a cég adott évben keletkezett gazdasági profitját. Kiszámítsa: befektetett tőke * (ROIC – WACC) Az EVA mutató előnyei: -a számviteli torzító hatások jelentős részét kiküszöböli, -kiküszöböli a mutatók azon hiányosságát, hogy a tőkeköltséget nem kezelik, -nem csak a teljesítmény, hanem a vállalatnál képződött érték mérésére alkalmas. 2.5. A „kiegyensúlyozott mutatószámrendszer” – a vállalatok teljesítményének megítélhetőbbé tétele A kiegyensúlyozott mutatószám-rendszer” (Balanced Scorecard = BSC) A Balanced Scorecard négy elkülönülő nézőpont köré szerveződik: pénzügyi teljesítmény, vevők, működési folyamatok, valamint innováció és tanulás. A név azt tükrözi, hogy ez a scorecard egyensúlyt teremt rövid és a hosszú távú mutatók, a pénzügyi és nem pénzügyi mutatatók, a visszatekintő és az előrejelző mutatók, valamint a külső és a belső teljesítmények között. Ezt a kapcsolatrendszert mutatja a következő ábra: A kiegyensúlyozott mutatószámrendszer
A „pénzügyi nézőpont” egyik gyakran használt mutatószáma – a ROCE – „teljesítményokozója lehet a meglévő fogyasztók ismételt és növekvő értékű vásárlásaiból származó értékesítési árbevétel, ami a fogyasztók hűségének az eredménye. A társaságnak meg kell ismernie, hogy a piac mi alapján ítéli meg a társaság értékét, ennek alapján képes azonosítni az „értékmozgatókat”, az értékalkotó tényezőket és felmérni az üzleti tevékenységre gyakorolt hatásukat; az értéktényezőkre alapozott célrendszer és stratégiák kialakítása az alapvető cél érdekében, a célok és stratégiák megvalósulásának mérését biztosító teljesítménymutatók rendszerének megteremtése, azoknak a legfontosabb tényezőknek, mutatóknak a kiválasztása, melyekről rendszeresen célszerű tájékoztatni a befektetőket. A cég kommunikációjának módja és hatékonysága befolyásolja a piaci árfolyamot. A kommunikáció fontos funkciója, hogy a befektetőknek képet adjon a vállalati teljesítmények változásáról, ugyanakkor a piacról szerzett információi hozzájáruljon annak alakításához. Ez a „vállalati teljesítmény – kommunikáció – piaci ár” kapcsolatrendszerének lényege. III. VÁLLALATÉRTÉKELÉSI MODELLEK – hozamalapú értékelés
5
Vállalatértékelési elvek, módszerek, modellek 3.1. Értékelés az osztalékáramra alapozva. A Gordon-formula modellt használják leggyakrabban meghatározására.
a
részvények
–kalkulált
–
árfolyamának
Az ismert képlet az állandó (egyenletes) ütemű osztaléknövekedést a végtelen lejáratot feltételezve a következő: P/0/ = DIV/1/ = DIV/0/ x (1+g) k-g k-g ahol DIV/1/ az egy részvényre jutó várható osztalékot, a „g” az osztalék növekedés ütemét, az „k” a részvényesek (befektetők) által elvárt (megkövetelt) hozamot jelöli. Az állandó növekedési ütemű modell (Gordon-féle modell) tehát a részvény árfolyamát az osztalék diszkontálása révén határozza meg. A növekedési ütemet meghatározó tényezők: – Az egy részvényre jutó nyereségnek (Earnings per Share = EPS) a visszatartott hányada (retention ratio). Az egy részvényre jutó nyereség egyik részét osztalékként kifizetik, a másik részét újra befektetik. Az osztalék kifizetési ráta ismeretében az újrabefektetési ráta egyszerűen meghatározható. Osztalékkifizetési ráta (dividend payout ratio,) az osztalék és az egy részvényre jutó nyereség hányadosa: dp = DIV/EPS Újrabefektetési ráta: (retention ratio vagy plow back ratio): rr = 1- dp. A saját tőke arányos nyereség (Return on Equity = ROE), amely azt jelzi, hogy a vállalat milyen jövedelmezően gazdálkodik, milyen hatékonyan hasznosítja eszközeit. ROE = EPS(1)/Egy részvényre jutó saját tőke Ebből következően: g = ROE x (1-dp) vagy ROE x rr Az osztalék (nyereség) növekedési üteme = saját tőkére jutó nyereség x újrabefektetési ráta. A nyereség a jövedelmezőséggel és a nyereség visszatartásával arányosan növekszik. Az állandó növekedési ütemű osztalékértékelési modell azt sugallja, hogy egy részvény belső értéke (ezen keresztül a vállalat feltételezett értéke) annál nagyobb, minél magasabb az egy részvényre jutó várható osztalék mértéke, minél alacsonyabb az elvárt hozam (a tőkésítési ráta), minél nagyobb az osztalék várható növekedési üteme. Ha nincs növekedés az osztalékban, tehát a „g” = 0, akkor P/0/ = DIV/1/ k 3.2. Gazdasági profit modell A gazdasági profit a vállalat által egy adott évben megtermelt gazdasági értéket méri. Gazdasági profit = adózott működési eredmény – működésbe fektetett tőke költsége A gazdasági profit az érték-meghatározó tényezők hatását egyetlen értékben foglalja össze A növekedés a befektetett tőke összegétől, illetve a cég méretétől függ. A méretre koncentrálás túl alacsony tőkearányos hozam mellett értéket rombolhat. Az EVA modell (magyar fordításban gazdasági értéknövekmény „GÉN-modell”) szerint a vállalat értéke a következőképpen határozható meg. Érték = Befektetett tőke + Várható gazdasági profit jelenértéke Ha a vállalat minden időszakban pontosan a tőkeköltségnek megfelelő hozamot érne el, akkor a vállalat pont annyit érne, mint amennyi az eredet befektetés volt. Egy vállalat csak annyival ér többet vagy kevesebbet a befektetett tőkéjénél, amennyivel a befektetett tőke jövedelmezősége meghaladja a tőkeköltséget, vagy elmarad a tőkeköltségtől. Ha várható gazdasági profit jelenértéke pozitív, akkor piaci hozzáadott érték, prémium keletkezik, ellenkező esetben piaci értékvesztés mutatkozik. 3.3 Az „értékmozgató formula” – Részvényesi érték (Shareholder value) megközelítés A részvénytulajdonosi érték megállapításához először meg kell határozni a vállalat piaci értékét, majd pedig ebből le kell vonni a hitelek piaci értékét. A szabad cash flow megállapításához elengedhetetlen az értékgenerátorok azonosítása. A részvényesi érték szabad cash flow modellje
6
„A szabad cash flow (FCF = Free Cash Flow) a vállalat tényleges működési cash flow-ja. Egyenlő a vállalat által megtermelt, és a tőkét biztosítók összessége számára rendelkezésre álló, teljes adózás utáni pénzáramlással. A szabad cash flow meghatározásának módja számviteli megközelítésben. Összefüggések: FCF = NOPLAT – Nettó befektetések vagy másképp: FCF = (NOPLAT + Amortizáció) – (Nettó Befektetések + Amortizáció) A szabad cash flow felépítése számviteli szemléletben: EBIT (Earnings Before Interest and Taxes = kamatfizetés és adózás előtti eredmény) – adó (korrigált) =NOPLAT (Net Operating Profit Less Adjusted Taxes = korrigált adó utáni működési profit) + amortizáció Bruttó cash flow – befektetések (bruttó) Szabad cash flow A szabad cash flow felépítéséből kitűnik, hogy a szabad cash flow nő a kezdeti befektetett tőke növekedésével, a működtetett források átlagos, illetve a visszaforgatott források határjövedelmezőségének növekedésével. A vállalat értékének kiszámítására a gyakorlatban két módszer létezik. -FCFE (Free Cash Flow to Equity) módszer a tulajdonosok rendelkezésére álló szabadcash flow-t tekinti hozamnak. Értelemszerűen diszkontrátaként a tulajdonosok hozamelvárását alkalmazza, tehát a saját tőke költségével diszkontál. A számítások eredménye a tulajdonosi érték. -FCFF (Free Cash Flow to Firm) módszer a forrásbiztosítók rendelkezésére álló szabad cash folw-t tekinti hozamnak. Diszkontrátaként a többféle forrás tőkeköltségének a tőkeszerkezeten belüli aránnyal súlyozott átlagát (WACC) alkalmazza. A számítások eredménye a vállalat egészének értéke. Ezt követően a saját tőke értékét –a tulajdonosi értéket- a vállalati érték és a hitelek (piaci) értékének különbségeként lehet meghatározni. A szabad cash flow a tulajdonosokat és a hitelezőket megillető nagyság („entity” koncepció). Mivel az értéknövekedés elemzésekor a tulajdonosok helyzetének, vagyoni pozíciójának elemzése a cél, ezért a szabad cash flowból a hitelezők részesedése levonásra kell hogy kerüljön. Ez a pénzáram a tulajdonosokat illeti meg („equity” koncepció). E gazdagodás többek között az értékmozgatók feltárásában, a teljes működési érték megragadásában mutatkozik, valamint abban, hogy a modell képes kezelni a végtelen időhorizont problémáját is. 3.4. Az értékelési modellek összehasonlítása (EVA-SHV) A két modell legjellemzőbb közös vonásai és eltérései a következők: Közös vonások: Mindkét modell korrigálni igyekszik a számviteli eredmények torzító hatásait A számvitel múltbeli teljesítményekre koncentráló megközelítését kívánják felváltani jövőorientált szemlélettel.
7
Mindkettő nagymértékben hangsúlyozza a pénzmozgások fontosságát, megkülönbözteti az egyes időszakok alatt kitermelt pénzmennyiségből azt az összeget, amely a folyamatos működéshez szükséges, attól, amelynek a további sorsáról, az üzleti folyamatokba való visszaforgatásáról a tulajdonosok döntenek. Figyelembe veszik az üzleti tevékenységben használt lekötött tőke költségét, és a működtetett tőke jövedelmezőségét, alapján értékelik a kitermelt hozam mértékét (tartalmát), értékgyarapodáshoz való hozzájárulását. – A vállalat csak addig termel értéket a tulajdonosok számára, ha magasabb hozamot termel ki, mint amekkora a lekötött tőkével szemben támasztott – kockázati tényezőket is figyelembe vevő – megtérülési követelmény. Eltérések: – Az EVA modell lehetővé teszi a létrehozott többletérték évenkénti kimutatását. Megmutatja, hogy mennyivel járul hozzá egy adott év teljesítménye a vállalat értékének növekedéséhez, illetve csökkenéséhez. Alapkategóriája – a gazdasági profit – az adott év a számviteli eredményeivel is összehasonlítható, ezáltal az eltérések fő okozói azonosíthatók. Ezzel szemben a szabad cash flow évenkénti bontásban a tulajdonosok szabad döntésén alapuló felhasználhatóságára utal. A gazdasági profit modell jellemzően nem számol periódusvégi cégértékkel, tekintve, hogy csak addig jelez előre, ameddig a gazdasági előny szerzésének időszaka tart. A versenyelőny elmúltát jelzi, ha cég várhatóan csak a tőkeköltségnek megfelelő jövedelmezőséget képes elérni, amely azt jelenti, hogy a gazdasági profit értéke nulla. A további évek már semmit nem adnak hozzá a vállalat értékéhez, tehát értéke a lekötött tőkével válik egyenlővé. Ezzel szemben a szabad cash flow-n alapuló eljárásban az explicit előrejelzési időszak nem megfelelő megválasztása a periódusvégi cégérték nagy aránya miatt torzításokat okozhat az érték felmérésében.
IV. A tőkésítési kamatláb. A kockázat számbavétele A piaci kockázati prémium (r/m/ – r/f/) azt a többlethozamot hivatott megtestesíteni, amelyet a befektetők elvárnak cserébe azért, hogy az állami garantált visszafizetéssel bíró papírok helyett, kockázatosabb részvényekbe fektetik be a pénzüket. A piaci kockázati prémiumot múltbeli adatok alapján, több évet átfogóan, a piaci portfolió hozama (a tőzsdei index) és a hosszúlejáratú államkötvények hozama között mért különbségek átlagaként határozzák meg. Kockázati prémiumok eltérései a számbavételi mód szerint A kockázati prémiumok alapvetően három tényezőtől függnek illetve a prémiumok változása ezek alakulásával magyarázható. A kiemelt tényezők a következők: –A gazdaság stabilitása. Fejlődő piacokon, illetve az ingatag, vagy a hírtelen növekvő gazdaságokban a kockázati prémium magasabb a fejlett, stabil gazdaságokhoz, piacokhoz képest. A "felár" magasabb mértéke összefügg a befektetés nagyobb kockázatával. – Politikai kockázat. A prémium magasabb azon piacokon, ahol jellemző, illetve valószínűsíthető a politikai instabilitás, amely egyben feltételezi a gazdaság ingatagságát, nagyobb rizikóját is. –A piac szerkezete. Azon piacokon, amelyeken a tőzsdén bejegyzett cégek száma nagy, többféle ágazatot képviselnek, és gazdálkodásuk stabil, ott a kockázati prémium alacsonyabb. Általánosságban megállapítható, ha kisebb és kockázatosabb cégeket jegyeznek a piacon, ez a kockázati díjra növelőleg hat.
V. Komplex közvetlen értéknövelő módszer: Az értékközpontú vezetés. (Value Based Management =VBM) A részvényesi érték és a vezetői döntések kapcsolata Az értékközpontú vezetés folyamatát öt kulcsfontosságú vezetési tevékenység vezérli. 1. Vállalati értékteremtő stratégiák és célkitűzések a kialakítása A legjelentősebb stratégiai döntéseknél a hozam, növekedés és a kockázat szempontjai alapján ítélhető meg a döntés részvényesi értékre gyakorolt hatása. Az elérendő céloknak meg kell felelniük az értékteremtésnek, és a vállalat értékteremtő tényezőin kell alapulniuk. Meg kell határozni, hogy melyek a cég fő versenyelőnyei.
8
2. Erőforrás-elosztás és tervezés. A stratégia meghatározását követő lépés a vállalat erőforrásainak elosztása a stratégia megvalósítása érdekében. Az allokációs döntések meghozatalához különböző módszerek, eszközök állnak rendelkezésre. Egyik eszköz az érzékenységi vizsgálat, amely felméri, hogy a hét értéktényezőben bekövetkezett változások milyen valószínűsíthető hatást gyakorolnak a vállalat részvényárfolyamára. Másik eszköz a benchmarking, mely a vállalat jellemzőinek (szervezeti felépítésének, üzleti és funkcionális tevékenységének, főként értéktényezőinek) összehasonlítását jelenti más vállalatok (versenytársak) jellemzőivel annak érdekében, hogy a különböző területeken a teljesítménybeli eltéréseket jellemezzék, elemezzék.. Harmadik elemzési eszköz az értéktérkép, mely annak vizsgálatára és szemléltetésére alkalmazható, hogy a vállalat különböző egységei (divíziói), milyen módon vesznek részt az értékképzésben. Megmutatja, hogy az adott egység a lekötött tőkéhez képest, jelenértéken mennyi szabad cash flowt termel. Ez az elemzés megmutatja, hogy hova célszerű eszközölni a beruházásokat, illetve milyen további intézkedésekre van szükség. 3. Teljesítménymérés Az értékalapú vállalatvezetés egyik kiemelt területe a mérés, a mérhetőség megvalósítása, a vállalati teljesítmény mérhető dolgokhoz kapcsolása. A tulajdonosi érték növelésére vonatkozó célt le kell fordítani belső vállalati teljesítmény célokká. Black és szerzőtársai –a kiemelkedően jó teljesítményeket felmutató, SHV programot alkalmazó cégek tapasztalatai alapján- javasolják a részvényárfolyamra vonatkozó célkitűzésekből való kiindulást. A árfolyam kitűzött célnak megfelelő növelése érdekében a vállalat a cash flow elemzést alkalmazza, és kijelöli, számszerűsíti a hét értéktényezőre vonatkozó célokat. A hét makro tényezőt össze kell kapcsolni a vállalat mindennapi működésével, tevékenységével. Ennek megkönnyítése érdekében fel kell tárni, azonosítani kell azokat a tényezőket, amelyek hatnak az egyes makrotényezőkre. Ezeket az a tényezőket mikro- vagy működési tényezőknek nevezzük. A következő ábra a döntéshozatal különböző szintjeit (stratégiai, pénzügyi és működési szintek) mutatja és a kapcsolódó értéktényezőket rendszerezi. A felső szinten az átfogó stratégia célok mutatkoznak, melyek közé a kockázat, növekedés és a hozam alapvető követelményei tartoznak. A működési értéktényezők (mikrotényezők) a makrotényezők révén kapcsolódnak a piac alapvető kockázat - növekedés –hozam követelményéhez. A makro- és mikrotényezők kapcsolata 4. Ösztönzés Az értékalapú ösztönzési rendszereknek vannak sajátos jellemzői, amelyek megkülönböztetik a hagyományos ösztönzési eljárásoktól. -Gazdasági teljesítményen alapulnak, és olyan teljesítményekhez kötöttek, amelyekre az adott egyénnek ráhatása van. A teljesítménymércék a különböző szintű irányító, és alkalmazotti szerepkörönként változóak. -Figyelembe veszik a tulajdonos és a menedzsment érdekkülönbségeit, az „érdekeltség időhorizontjait”. Ennek jellemző módozatai a szakirodalmak alapján: o A vezetőket különböző módszerekkel ösztönzik arra, hogy a tulajdonosok érdekeinek megfelelően irányítsák a vállalatot, nevezetesen úgy, hogy hosszútávon nőjön a cég piaci értéke. o Jellemző a felsővezetők esetében a hosszabb távú célkitűzések figyelembevétele, a közép és üzemvezetők esetében számára pedig a rövidebb időtávot átfogó teljesítményérdekeltség alkalmazása. -A teljesítménymérés során kombinálják a kulcsfontosságú értékteremtő tényezőkön alapuló pénzügyi és működési mérőszámokat. Az SHV alapú teljesítménymérési – ösztönzési rendszerek változatosak, és változnak a kritikák és a kezdeti tapasztalatok figyelembevételével. Az alapelv azonban azonos: az ösztönző rendszer összekapcsolása az értékteremtéssel. „Az ösztönzés és az értékteremtés összekapcsolása új vezetési kultúrát hozhat lére és fokozhatja a tulajdonosi szemlélet érvényesülését, hiszen az értékteremtés közvetlenül növelheti az alkalmazottak jövedelmét, s mintegy felhatalmazza őket, hogy az üzleti döntéseik során olyan módon mérlegeljenek, mintha saját vállalakozásukban tevékenykednének. Egy ilyen rendszer biztosítja, hogy a részvénytulajdonosok és az alkalmazottak érdekei összekapcsolódjanak.” (Black et. al. im. p.119.) 5. Kommunikáció Jelentőségénél fogva a kommunikációt az értékközpontú vállalatvezetés külön kulcstényezőjeként emelik ki Black és szerzőtársai. Az értékteremtő kommunikációs programoknak vannak belső és külső céljai. -A belső kommunikáció az alkalmazottak felé irányul. Alapvető célja a dolgozók tájékoztatása a vállalati stratégiáról, célkitűzésekről annak érdekében, hogy megértsék, milyen összefüggés van a célkitűzések és a z
9
üzleti teendők (a konkrét feladataik) és az ösztönzési feltételek (javadalmazásuk) között. -A külső kommunikáció elsősorban a befektetőkkel való kapcsolattartást jelenti. Célja a részvényesek tájékoztatása a stratégiáról (növekedésről, hozamokról, kockázatokról) a célok megvalósítása érdekében megvalósítandó programokról, melyek alapján a befektetők felmérhetik, hogy mit tesz a vállalat a részvényesi érték növelése érdekében. Ez biztosítja, hogy a piacon a részvények megfelelően értékelődjenek. Az értékalapú vállalatirányítás öt kulcsfontosságú területe egyenként, a folyamatok sorrendjében került bemutatásra. Figyelembe kell venni, hogy az egyes területek szorosan kapcsolódnak egymáshoz (stratégia – célok- kommunikáció, teljesítménymérés – ösztönzés). Az öt terület kapcsolatrendszere teremti meg a feltételeit az SHV „sikerformulájának”: a a értékképzésnek, az értékmegőrzésnek és az értékrealizálásnak, melynek kapcsolatrendszerét a téma összefoglalásként érdemes felidézni. Az SHV összekapcsolja a fogyasztókat és a befektetőket. Üzleti szempontból gyors ütemben közeledik egymáshoz a fogyasztói érték és a részvényesi érték. A folyamat azzal indul, hogy a fogyasztók igényeinek kielégítése révén hoz létre értéket a cég, és azzal zárul, hogy értéket ad át a befektetőknek. Fogyasztói érték: a vásárlók elégedettsége. A fogyasztói érték a vállalat szempontjából csak akkor képvisel értéket, ha a vállalat a tőke költségét meghaladó hozamot állít elő. Ez jelenti a befektetői, részvényesi értéket. Az értékteremtés az a folyamat, amelynek során a vállalat képes a tőkeköltségnél magasabb hozamot elérni. A növekedés időszaka alatt a cégnek képesnek kell lennie pozitív hozamot elérnie. Ez a képesség a versenyelőnyökből származik. Minél hosszabb a versenyelőnyök időszaka, annál magasabb a részvényesek számára elérhető hozam. Az értékmegőrzés, az elért eredmények megőrzése érdekében a vállalatvezetésnek képesnek kell lennie a kockázatkezelésre, az erőforrásokkal (elsősorban az emberi erőforrásokkal) való ésszerű gazdálkodásra. Az értékrealizálás a befektetők számára a részvényárfolyamok emelkedése és osztalékfizetés révén valósul meg.
VI. ÜZLETI ÉS VAGYONI ÉRTÉK. (Számbavételi, értékelési problémák) 6.1. A vagyonértékelés módozatai A vállalkozás eszközértének a mérlegkimutatás alapján történő kiszámítását (aktualizálását) a vagyonértékelés módszerének nevezzük. A módszer arra a feltételezésre épül, hogy az eszközoldal értékelésekor az egyes elemek együttes értéke megegyezik a vállalkozás értékével. A vagyonértékelés célja szerint különböző értékelési módszerek léteznek, melyek tökéletes versenyt feltételezve egyező, a gyakorlatban eltérő eredményekhez, különböző vagyonértékekhez vezetnek. -A humán tőke azokat az emberi tényezőket jelenti, amelyek értéket teremtenek a vállalat számára, és szorosan kapcsolódnak az azt birtokló egyénhez vagy csoporthoz, így a szervezet nem képes tulajdonolni azokat. Ide tartoznak például az alkalmazottak képességei, kompetenciái, a vállalati filozófia és kultúra is. -A strukturális tőkét Edvinsson két további részre bontotta, o az ún. vevői vagy ügyféltőkére, valamint a szervezeti tőkére, amelyet két újabb alkategória révén határozott meg. az innovációs tőke a vállalat és alkalmazottai révén létrehozott termék-, szolgáltatás- és eljárásbeli innovációkat jelenti, míg a folyamattőke alatt a szervezeti folyamatokat és struktúrát érti a szerző. A szellemi tőke fogalma alatt összességében a szervezet materiális formával nem rendelkező azon erőforrásait érthetjük, amelyek részt vesznek az értékteremtésben, és valamilyen módon kapcsolódnak a tudáshoz. A szellemi tőkét tehát értékké konvertálható tudásként tekinthetjük. A szellemi tőke két részből áll: a szervezeti rendszerhez kötődő értékből és az emberi erőforrás értékéből. „A tanulmányokba való idő- és pénzbefektetést nevezik a közgazdászok emberi tőkének; ez a kifejezés azt a hasznos és értékes tudásállományt jelöli, amelyet az oktatás vagy a képzés során halmoznak fel.” A humán erőforrás sajátosságai: a piacról „szerezhetők be”, de ez speciális piac, nevezetesen a munkaerőpiac. a materiális vagyonelemekkel ellentétben, nem tulajdona a vállalatnak, a cég csak használatra veszi igénybe a tudást birtokló munkavállalóktól;
10
-az emberi munka nem raktározható, a munkavállaló adott pillanatban képes munkavégzésre. Teljesítményét a fizikai/lelki állapot, a stressz stb. mind befolyásolják; -felhasználása során nem fogy, sőt, megfelelő képzés, fejlesztés során mennyisége, teljesítőképessége növelhető, valamint képes a megújulásra -döntéshozatalra képes és döntéseket hoz, adott esetben saját teljesítményszintjének meghatározásáról, vagy épp a szervezet elhagyásáról. -nem mutatja ki a vállalat ezen erőforrást, mint vagyonát, holott a vállalat eredményére, értékére hatást gyakorol. 6.2. A PIACI és KÖNYV SZERINTI ÉRTÉK eltérése és okai A szellemi tőke összetevői eltérő tulajdonságúak : kisajátíthatóság, menedzselhetőség és jövedelemtermelés szempontjából. Ezért célszerű megkülönböztetni „hard” és „soft” intangible tőkeelemeket. A megkülönböztetés az immateriális javakkal szemben támasztott követelményrendszeren alapszik. A szellemi tőke elemeinek sorrendje a „hard”-tól a „soft” felé: ügyféltőke, szervezeti tőke, kompetencia. Ez a láthatatlan tőke kiépítésének sorrendje. A befektetők (értelemszerűen) a hard elemeket preferálják, viszont a fejlődés és a verseny rákényszeríti őket a soft elemek felvállalására is! 6.3. A szellemi tőke értékének meghatározása (A SZELLEMI TŐKE MÉRÉSE) A látható és viszonylag megbízhatóbban mérhető, úgy nevezett tangible eszközök – ezek szerepelnek a mérlegben- és a tudás tőke elemek nem diszjunkt módon viszonyulnak egymáshoz, hanem egymásba fonódnak. A tangible eszközök értéke függ a tudástőke elemek önálló tartalmától, valamint az egymásba fonódásuk módjától. Az értékelési módszerek két nagy csoportra oszthatók aszerint, hogy a pénzben kifejezhető teljesítményt kívánják számszerűsíteni, vagy nem pénzben, a szellemi javak állapotának felmérésével, a fejlesztést kívánják szolgálni. A módszerek felosztásának másik dimenziója, hogy a szervezeti szinten próbálják a szellemi erőforrásokat mérni, vagy az egyes komponensek értékének azonosítására törekednek. A szellemi tőke mérési módszereinek rendszerezése 1. Első csoportba a szervezeti szintű, aggregált, pénzügyi értéket meghatározni kívánó mérési kísérletek tartoznak. a. részvénypiaci kapitalizációs módszerek b. a várt jövőbeli diszkontált cash flow-kra épülő eljárások, valamint c. a megvalósult adás-vételek és az előző két módszer adatainak kombinációjára épülő úgynevezett összehasonlító módszerek d.) Az eszközök megtérülésére épülő (ROA) módszerek 2. A második csoportot Sveiby közvetlen intellektuális tőke értékelési módszereknek nevezi, amikor a cél nem csak az egyes tudástőke elemek meghatározása, hanem azok pénzértékének a kiszámítása is. a létrehozásuk költségei alapján b.) az általuk létrehozott pénzáramok (~ szabad cash flow-k alapján) 3. A harmadik csoportba tartozó módszerek az egyes tudástőke elemek azonosítására törekszenek, de nem célozzák meg azok pénzértékének meghatározását, hanem arra csak valamilyen naturális mutatószám alapján következtetnek. Ezek az un. scorecard módszerek. Legismertebb Scorecard módszerek: a.) Balanced Scorecard – b.) Teljesítményprizma – c.) Skandia Navigátor – C.) Sveiby-féle immateriális vagyonfigyelő
11
Az egyes módszerek lényegi vonásai (A mérési rendszer elemeinek bemutatása.) 1. Szervezeti szintű, aggregált, pénzügyi érték meghatározása a.) Piaci kapitalizációs módszerek -A Tobin-féle Q mutató -(James Tobin fejlesztette ki, 1969-ben) A cég piaci értékének és az újraelőállítási értéken számba-vett eszközértéknek a hányadosa. Q = piaci érték/újraelőállítási érték Tudástőke ~= Piaci érték – újraelőállítási eszközérték Ha a Q nagyobb 1-nél és a versenytársak (ágazat, vagy vállalatcsoport) Q értékénél, akkor a cég várhatóan nagyobb jövedelmezőségű lesz a versenytársaknál, amelynek feltételezett alapja az intellektuális tőke. P/BV avagy MV/BV P/BV = árfolyam/könyv szerinti érték elnevezésű mutató. Felépítése: P/BV = kapitalizáció /saját tőke könyv szerinti értéke Méri, hogy a piaci érték hányszorosa a saját tőke könyv szerinti értékének ! MV – BV = a cég piaci értékének és könyv szerinti értékének különbsége utal a tudástőke becsült nagyságrendjére!) MV (Market value = a vállalat piaci értéke) MV = kapitalizáció + idegen tőke BV = a vállalat eszközeinek könyv szerinti értéke A piaci értékalapú módszerek csak tőzsdén lévő cégek esetében alkalmazhatók, és a nem profitorientált szervezeteknek nem nyújtanak jelentős támogatást. b.) DCF (Diszkontált csah flow) eljárások Nem tőzsdei cégek esetében –a piaci módszerek hiányábanjellemzően ezek a módszerk alkalmazhatók. A cég egészének értékelésére alkalmazható korszerű modellek (ld.: vállalatértékelési modellek!): EVA modell -Szabad cash flow modell (FCFF) A tudástőke meghatározása a következőképp történik: Valamely modell (vagy modellek) alapján számított vállalati érték -- a cég könyv szerinti értéke -= ~ TUDÁSTŐKE c.) Összehasonlító módszerek A piaci kapitalizációs módszerek és a DCF eljárások kombinációja. Az eljárás lényege: A megvalósult vállalati adás-vételekről nyilvántartásokat vezetnek, ezek eredményét rendszeresen összevetik a piaci kapitalizációs módszerek és a diszkontált cash flow módszerek alapján számított eredményekkel. Az eredményeket adatbázisokban eltárolják és különböző szempontok szerint elemzik. Ennek alapján megállapíthatók azok a változók, illetve fajlagosok, amelyek alapján egy adott vállalat piaci értéke gyorsan, a munkaigényesebb eljárások elvégzése nélkül is megbecsülhető. d.) Az eszközök megtérülésére épülő módszerek. (ROA) E módszerek közös vonása, hogy „maradékelven” próbálják kalkulálni, azonosítani a szellemi tőke hozadékát. Van közöttük számviteli nyereségen és gazdasági profiton alapuló értékelési eljárás. 2. Közvetlen tudástőke elem-értékelés, pénzben A közvetlen értékelési módszereknek nevezett eljárások kifejezetten arra törekednek, hogy a beazonosított tudástőke elem értékét pénzben is meghatározzák. Ezt alapvetően két úton próbálják elérni: a.) a létrehozásuk költségeinek számbavétele útján, illetve b.) az általuk létrehozott jövőbeli szabad cash flow-k meghatározásával Ha az aggregált pénzügyi mérések segítségével megbecsültük a vállalat tudástőkéjét pénzben, akkor azt ezen arányokkal felosztva az egyes tőkeelemek értékére is kaphatunk egy felosztást. b.) Diszkontált csah flow módszerrel a szellemi tőke értékének becslése úgy történik, hogy az egyes összetevőket azonosítják, majd azok egyedi pénzértékét meghatározzák. Az értéket az egyedi komponensre jellemző mutatóként jelenítik meg. 3. SORECARD módszerek
12
Az ún. Scorecard modellek közös jellemzője tehát, hogy nem törekszenek az intellektuális tőke és egyes elemeinek mindenképpen pénzben történő kifejezésére, hanem a vállalat szellemi tőkéjét különböző mutatók segítségével számszerűsítik. Céljuk a pénzbeli értékelés helyett jóval inkább: a szellemi tőke változásának nyomon követése, strukturált formában történő bemutatása; a nem tárgyiasult erőforrások hatékonyabb szervezeti felhasználása és menedzselése; a stratégia szempontjából kritikus tudástőke-elemek azonosítása; a versenyképesség növelése és az értékteremtés ok-okozati logika mentén történő támogatása. a.) ) Balanced Scorecard (Kiegyensúlyozott mutatószám rendszer) -már nem a rövid távú eredményesség volt a vállalat legfőbb célja, hanem a hosszú távú, fenntartható versenyképesség elérése, tartós versenyelőny kialakítása - pénzügyi mutatók mellé nem pénzügyi mutatókat is bevont, melyek segítségével az immateriális javak mérése is megvalósulhatott -a tulajdonosok nézőpontján kívül, más szempontokat (további 3-at) is használ az értékelésnél. A komplex környezet elemzéséhez ugyanis több és többféle információra lehet szükségük a döntéshozóknak b.) ) Teljesítményprizma (Performance Prism) A BSC-vel szemben ez egy öttényezős, három dimenziós modell
A következő táblázat a jól láttatja a BSC és a teljesítményprizma azonos és eltérő vonásait.
13
c.) Skandia Navigator A rendszer a BSC-hez hasonlatos, azzal az eltéréssel, hogy középpontjában maga az ember áll. Ennek az magyarázata feltehetően az a felismerés, hogy minden változás, fejlődés „kulcsa” maga az ember. Skandia Navigátor modellje.
d) Intangible Assets Monitor (Immateriális vagyonfigyelő) A szervezetek „láthatatlan tőké”-jének szisztematikus mérésére tesz kísérletet. A „láthatatlan tőke” mindhárom eleme megjelenik itt: 1) szervezeti tőke – belső struktúra 2) ügyféltőke – külső struktúra 3) emberi/ tudás tőke – kompetenciák Az elemek hatékonyságának, megújulásának és stabilitásának nyomon követéséhez különböző mutatószámokat ajánl a modell alkotója. A látható és a láthatatlan vagyonelemek méréseként határozzák meg az értéket. A modell szerkezetét a következő ábra mutatja:
14
6.4. Középpontban a HUMÁN TŐKE / HUMÁN ERŐFORRÁS mérése. A humán tőke megtérülési mutató A humán tőke megtérülési mutató a szervezet nyereségéhez történő minimálisan várható hozzájárulásként fejezi ki azt, hogy az egyén milyen értéket képvisel a szervezet számára. A mutató alapfeltevései: -Egyrészt azt mondja ki hogy a munkavállaló bére alkalmas annak a minimális értéknek a meghatározására, amellyel egy adott munkavállaló a szervezet teljesítményéhez hozzájárul. -Másrészt figyelembe veszi azt, hogy az emberek hozzájárulása meghaladja a bérüket, azaz a szervezet számára nyereséget termelnek. Emberi erőforrás a számvitelben A magyar vállalati számviteli szabályozás a humán erőforrással kapcsolatos ráfordítások elemei közül jelenleg csak a folyamatos munkavégzéssel kapcsolatban felmerülő költségeket kíséri figyelemmel Az emberi erőforrás értékét növelő tényezők 3 jellegzetes tényező képzéssel kapcsolatos költségek közül például a képesség- és készségfejlesztő oktatás • a humán erőforrás élettartamát, életerejét, fizikai-szellemi és lelki állóképességét, vitalitását, életképességét javító, szinten tartó, növelő ráfordítások (rekreáció) • a mobilitást lehetővé tévő kiadások közül a letelepedéssel, költöztetéssel, tartós kiküldetéssel kapcsolatos ráfordítások. A.) A képzés A munkáltatók, a vállalatok is befektetnek az emberi tőkébe munka közbeni képzés formájában. Profitmaximalizáló vállalat csak abban az esetben fog rá költeni, ha az abból származó jövőbeli haszna megfelelően nagy lesz. • A tudás a vállalat szempontjából négy részre bontható: • Az általános tudás a mindennapi életben szükséges részét a dolgozó folyamatosan használja, frissíti. • Szakismeret, amelynek jellemzője, hogy a technika fejlődésével gyorsan értéket veszíthet. Folyamatos továbbképzésre, ismeretbővítésre van szükség, hogy a dolgozó szinten tartsa a tudását. • Az iparág, a piac ismerete az adott területen töltött idővel párhuzamosan emelkedik, egyrészt tapasztalatszerzést, másrész kapcsolatépítést is jelenthet. • A vállalat specifikus ismeretek az adott cégre jellemző sajátosságokat mutatja. Kizárólag egy cégre jellemző tudáshalmazt jelent
15
