EBADTA SIKER Madarat tolláról, embert kutyájáról
Törökkanizsán él egy 28 éves lány, aki párjával együtt évek óta a Szibériai Husky szerelmese. Már évekkel ezelőtt megbizonyosodott arról, hogy a jövőjét nem tudja elképzelni kutyák nélkül, és arra adta a fejét, hogy komolyan belefogjon a huskyk tenyésztésébe és nevelésébe. Karl Ágnessel e vonzalom kialakulásáról, a kutyáiról, és a velük járó munkáról beszélgettünk egy gőzölgő neszkávé mellett. Mikor kezdtek érdekelni komolyabban a kutyák? Honnan jött az ötlet, hogy kutyákkal foglalkozz? - Lakásban éltünk és soha nem lehetett semmilyen állatom, viszont egészen kiskorom óta állatimádó voltam. Az volt az álmom, hogy egy tanyán fogok élni és tele lesz az udvar lovakkal. Ez persze ilyen szinten nem valósulhatott meg, viszont ahogy 1996-ban kertes házba költöztünk, édesapám azonnal meglepett egy kutyával. Ő volt az akinek köszönhetem a huskyk iránti szeretetemet, ő azt vallotta: „egy kutya legyen méretes”. Egy ideig vacillált a németjuhász és a szibériai husky között, de végül a husky mellett döntött, nem tudni miért, hiszen a két fajta teljesen különböző. Míg a németjuhász könnyen kezelhető, okos, intelligens fajtának tekinthető, addig a huskyról sokan állítják, hogy önfejű, nehezen kezelhető, problémás. Úgyhogy egyszer csak hazaállított egy kis fekete-fehér szőrcsomóval a kezében, és én annyira megörültem, hogy elsírtam magam. Leírhatatlan, hogy akkor mit éreztem. Igazából, a fajtához kapcsolódó szerelmem innen indult. Őt Lédának neveztem el, mert abban az időben tanultam Ady Endréről, és nagyon megfogott. Valójában ez egy beszédes név, hiszen szerbül jeget jelent, és maga a fajta is kapcsolódik a téli tájhoz, a jeges vidékekhez. Akkor még nem sejtettem, hogy a nevek gyakran jellemzik is az adott személyiséget, hiszen Lédike egy hideg kutya volt. Csak bennünket fogadott el, és senki mással nem barátkozott. Ő 12 évet élt velünk. Idő közben én elmentem Szegedre tanulni, és csak hétvégenet tudtam vele foglalkozni. Viszont amikor itthon voltam minden egyes este elvittem sétálni, biciklizni, ez volt az egyik feltétele annak, hogy kutyám lehessen - hogy ha lesz, akkor azzal nekem kell foglalkoznom. Annyira nagy dolog volt az életemben az, hogy végre lett egy állatom, hogy mindent félre téve, lelkiismeretesen meg is -1-
tettem. A további életem is ehhez igazodott, és a kutyák fontos szerepet töltenek be benne. 12 évig Magyarországon éltem, és időközben már a párommal közösen döntöttük el, hogy vásárolunk még egy huskyt. Sportolni szerettünk volna a kutyákkal, de Lédike már kiöregedett, és nem akartuk kiragadni az otthonából. Illetve érdekelt a kiállítási világ is, és Ő nem volt egy kiállítási kutya. 2006 környékén már eléggé felnőtt lettem ahhoz, hogy tudjam, mit szeretnék csinálni, és akkor döntöttünk úgy, hogy veszünk még egy kutyát. Akkor már céltudatosabban kerestünk. Tenyésztőtől vásároltunk egy olyan kutyát, akivel kiállításra is lehet járni. Nem voltunk túl tehetősek, hiszen egy egyetemistának nincs arra pénze, hogy egy igazán jó minőségű ebet vásároljon, pedig egy értékes fajta tiszta kutyát 10001200 euró alatt nem adnak el. Nagybecskereken találtunk egy tenyésztőt, akinél születtek kiskutyák. Elmentünk, megnéztük, és nem a legszebbet választottam ki, hanem azt, akihez a szívem húzott. Egyszerűen nem tudtam neki ellenállni. Ő volt a második kutyánk, Lana, akivel megpróbáltunk kiállításozni, de sajnos nem sok sikerrel, Ő nem olyan szülőktől született, akik által sikeresebb lett volna egy kiállításon, de ez nem is számít, mert tündérbogár kutya, aki a mai napig a lelki társam, és soha nem cserélném el semmiért. Mivel őt olyan feltétellel vettük, hogy tenyésztenünk kell, így az első almunk is vele jött létre, amihez egy amerikai import kant választottunk és Budapestre mentünk fedeztetni. Természetesen előtte elvégeztük a szükséges állatorvosi vizsgálatokat. Megemlíteném, hogy nagyon fontos az, hogy ha valaki komolyan akar kutyatenyésztéssel foglalkozni, figyelnie kell arra, hogy megfelelő kutyákat válogasson össze, hiszen a szibériai huskyhajlamos a szembetegségekre és a csípődiszpláziára. Mi Budapestre mentünk elvégeztetni a szükséges vizsgálatokat, és csak akkor vállaltuk be az almot, mikor meggyőződtünk róla, hogy egészséges, és az eredmény minden esetben jó lett. Ezután megbeszéltük a kan kutya tulajdonosával a fedeztetést. Ezt követően hét kicsi kölykünk született. A szülés rendben ment, és ez számomra egy hatalmas megerősítést jelentett abban, hogy jó úton járok, ezzel akarok foglalkozni a továbbiakban. Ebből az alomból minden kiskutyát kedvencnek adtunk el. Lanával csak ez az egy almunk volt, amire nagyon büszke vagyok, mert minden kiskutya sikeres a sportban, és részt vettek néhány kiállításon is, illetve egy kicsi Magyarországon sikeres „mentő és kereső” vizsgát tett. Mégsem így képzeltem el azokat a kiskutyákat, akik az én kennel nevem alatt születnek. A kennel nevünket az első alom születése előtt választottuk. Az első ötlet az volt, hogy legyen Northwinds (északi szelek), hiszen a fajta északi eredetű, és szerettük volna, ha a név is utal erre, de sajnos kiderült, hogy ez a kennel-név már foglalt. Így lett Northspring, amely „északi patak”-ot jelent. Lana után szántuk rá magunkat, hogy bevállaljuk az első jó vérvonalú, kiállítási kutyánkat. Ekkor került hozzánk Powe Puff of Siberian Lady - Quinny. Ő egy elismert és világhírű kennelből való kis szuka, ami a dologban a legjobb, hogy ez a kennel Szerbiában, Zomborban van. Mirjana Prpicnek mérhetetlenül hálás vagyok a belénk vetett bizalmáért. A világ minden sarkában vannak kutyái, Thaiföldtől Kanadáig. Nem könnyű kiskutyához jutni tőle, úgyhogy igazából Quinnyt mi -2-
társtulajdonba kaptuk. Vele nagyon rövid idő alatt befejeztük a championátusokat, fiatal és felnőtt osztályban egyaránt. Ekkor jött egy nagy törés, mert szerettünk volna tőle kiskutyákat, de az első alma nem sikerült jól, két halott kölyköt szült. Ez engem nagyon megviselt, mert tényleg kötődöm hozzájuk. Ekkor tartottunk egy kis szünetet. Sokat tépelődtünk azon, hogy bevállaljunk-e még egy almot, hiszen veszélyes lett volna a szukára nézve, lehet, hogy műteni kellett volna, de akadhatott volna bármilyen szövődmény is. Közben a párom elkezdett velük sportolni, elkezdte élvezni velük a versenyzést, a futást. Így úgy döntöttünk, hogy talán jöhetne még egy kutya. Quinny mellé szerettünk volna egy kant, hiszen onnantól kezdve mi hozhattuk őket össze akkor, mikor mi akartuk. Sok-sok keresgélés után úgy döntöttünk, hogy újra Mirjanától veszünk egy kicsit. Egy kiemelkedő párosításból választhattunk, az anya Európa győztes, az apa egy amerikai import champion kan, tőlük született Ed, aki jelen pillanatban a legsikeresebb kiállítási kutyánk. Az Ő törzskönyvi neve Indian Legend of Siberian Lady. Ed minden várakozásunkat felülmúlta, hiszen már az első kiállításán, három hónaposan best in show harmadik helyezést ért el bébi osztályban komoly konkurenciában, és azóta már többször volt Puppy Best is Show, majd Junior Best in Show és Best in Show. Miből áll egy kiállítás? Egy adott kiállításon a kutyát saját fajtáján belül bírálják, ha fajta győztes lesz, akkor tovább jut az FCI csoportba, ami a huskyk esetében az 5. csoportot jelenti. Ha ezt a csoportot is megnyeri, akkor megy tovább a kiállítás legszebb kutyája címért (Best in Show). Ebből a szempontból Ed már mindent megnyert. Junior és felnőtt best in show is volt már. Kiemelkedő eredményt ért el a szlovéniai Celjében megrendezett Európa Kiállítást megelőző speciális kiállításon, ahol szintén nagyon komoly konkurenciában megnyerte a fiatal osztályt. Emellett a párom olyan komolyan kezdett a sporttal foglalkozni, hogy megvettünk egy verseny edző-kocsit. Tavaly ősszel elmentünk egy Európa bajnokságra Eddel és Quinny-vel, és ott ötödik helyen végeztek. A versenyek szeptembertől márciusig tartanak, de amikor már az idő felmelegszik, akkor már edzünk velük, és versenyt sem szerveznek, illetve ha mégis akkor nagyon rövid távon. Természetesen eljött az az idő, hogy megpróbálkozzunk Quinny-vel újra. Összehoztuk Eddel, és lett két kölykünk, de ezúttal életben voltak, és mostmár lassan egy évesek lesznek. Az egyik kicsit Franciaországba adtuk el, a másikat pedig Kalmár Anettnek adtuk. Hozzájuk komoly reményeket fűzünk, és reméljük, hogy a sportban és a kiállításokon is olyan sikeresek lesznek, mint az apjuk. Tanultad-e, hogy hogyan kell velük foglalkozni? Igen. Nagyon sokat foglalkoztam vele. Igyekeztem beszerezni minden szakirodalmat, ami a fajtához kapcsolódott. Rendeltem könyveket Amerikából,
-3-
mert ugye ott jelent meg a legtöbb könyv ebben a témában. Igyekeztem folyamatosan követni az internetes fórumokat. Figyeltem a szakirodalmi megjelenéseket, és mindent elolvastam erről a fajtáról. Érdekelt, hogy hogyan vélekednek az amerikai tenyésztők, mit tartanak kívánatosnak, mit tartanak hibának, és mit terveznek tenni annak érdekében, hogy az adott hibákat kiküszöböljék. Leginkább emiatt döntöttem úgy, hogy maradok Mirjana kutyáinál, mert ezeknek a dolgoknak az ő kutyái felelnek meg Európában a leginkább. Mik a további terveid? Még nem hivatalos, de szeretnénk még egy kiskutyát - egy szukakölyköt vásárolni. A tenyésztéshez szukák kellenek. Egy olyat választunk majd, aki passzol Edhez. Lassan haladunk előre, hiszen Quinnyek egy sikeres alma volt, és vele nem szeretnénk többet, Lana pedig nem felel meg a követelményeknek. Komolyan szeretnénk foglalkozni ezzel, úgyhogy kell még egy kutya, akivel talán sikerül mostmár. A beszélgetésből már lehet sejteni, hogy te elég sok helyen jártál a kutyák kapcsán, de pontosan merre is? - Amikor valaki ezzel komolyan kezd foglalkozni a család általában nem nézi túl jó szemmel, hiszen olyan irányba halad az élete, ami másoktól elválaszthatja, és ezt nem tolerálja mindenki. Illetve nagyon fontos, hogy az ember mellett olyan társ legyen, aki ezt támogatja. Amikor a családom látta, hogy mennyi lehetőség van a kutyázásban, kezdték elfogadni, hogy igen, ezt az életformát lehet élni. Mi eljutottunk Ausztria csücskébe, az Alpokhoz, voltunk Olaszországban, Milánóban, Szlovéniában, Horvátországban, Magyarországon, Romániában, Szlovákiában, Csehországban. A környező országokat már mind bejártuk, mint kiállítások, mint sportrendezvények miatt. Nekem egy nagy álmom, hogy eljussak Amerikába, és megnézzem az ottani állományt, és egy nagyobb kiállítást. Érdekel, hogy ők hogyan csinálják. Mit lehet tudni magáról a fajtáról, a Szibériai Husky-ról? - A nevéből is adódik, hogy Szibériából származik. Kelet-Szibériában, a Csukcsfélszigeten és Kamcsatkán volt őshonos, és az itt lakó törzsek háziasították, majd tenyésztették őket. Több ezer évvel ezelőtt lettek kitenyésztve és extrém strapabíróak, nehéz körülmények között is teljesítenek, dolgoznak, -40 fok az nekik semmi. Az adott törzsek, amelyek ezt a fajtát elkezdték használni időnkét keverték farkassal őket. Mindig csak a legjobb egyedeket párosították. Ha egy kutya agresszív volt, azt megölték, hiszen egy csapatban nem lehet agresszív kutya. A tenyész egyedeket télen maguknál tartották, együtt aludtak velük, hogy melegítsék őket, illetve, hogy megbízható kutyává váljanak. A többi kutyát tavasszal kicsapták, majd ősszel befogták. Ez idő alatt ezek a kutyák maguk látták el magukat a vadonban, a farkasok, medvék és egyebek között. Ezért van az, hogy
-4-
szökősek, hogy a kisebb állatokat prédának nézik, mert ezeket a tulajdonságokat erősítették meg az évezredek során, ahogy alakították őket. Amikor az 1900-as években felfedezték a fajtát, még mindig éltek ilyen törzsek, és az volt a falu leggazdagabb embere, akinek a leggyorsabb, és legmegbízhatóbb fogata volt. A faj úgy került át Amerikába, hogy egy aranyásó Szibériában járt, és felfigyelt arra, hogy ezek milyen hasznos állatok. Abban az időben volt az aranyláz, és a Kanadaiak már akkor is használtak szánhúzó kutyákat arra, hogy a hegyvidéken tudjanak közlekedni. Akik az arannyal foglalkoztak, csak nagy kutyákat vásároltak, hogy el tudják húzni a szánt, viszont ezek a kutyák rengeteget ettek. Ennek az embernek az tűnt fel, hogy a huskyk sokkal gazdaságosabbak, megbízhatóak. Ekkor néhány egyedet átvitt Amerikába. Ott nagyon populáris lett. Az 1970-es évek elején Amerikában alkották meg a standardot. Leírták, hogy milyen arányokkal kell, hogy rendelkezzen, minek kell, hogy megfeleljen, hogyan kell, hogy mozogjon, és még sok minden mást. Mihók Anikó
-5-
