SIKER CLUB. SIKER CLUB No. 9. Siker tippek és stratégiák

SIKER CLUB

SIKER CLUB 2009. No. 9 Siker tippek és stratégiák

SIKER CLUB 2009 No. 9

James Vágyi vagyok a Siker Club kilencedik számával, ahol sikeres gondolatokat, ötleteket és információkat ajánlunk arról, hogy hogyan teremtsünk vagyont, hogyan valósítsuk meg az álmainkat és céljainkat, és hogyan vigyük sikerre az életünket.

Üdvözöllek a Siker Club-ban! Óriási változások zajlanak a világban, amelyek hatásai mindenkit megérintenek. Az egyik ilyen mélyreható változás a beszélt nyelvek számának drasztikus csökkenése. A 6700 beazonosított nyelvből 2500 a kihalás küszöbén áll, ami azt jelenti, hogy az adott nyelvet a gyermekek már nem tanulják otthon a családban és a legfiatalabb családtag, aki még beszéli az adott nyelvet az a nagyszülő vagy a dédszülő. A legújabb felmérések szerint, a világ népességének közel a negyed része mindössze három nyelvet beszél (hivatalos nyelv): a mandarint (1,120 milliárd), az angolt (480 millió) és a spanyolt (332 millió). Ami még ennél is érdekesebb, hogy az angolt kb. 2 milliárd ember beszéli, ebből kb. 300 millió anyanyelvi szinten és 1.7 milliárd első/második nyelvként. Az angol többek között a tudomány, az űrkutatás, a számítástechnika, a gyógyszeripar, a légiközlekedés és az üzleti világ nyelve. Úgy néz ki, hogy a közös nevező, az összekötő nyelv a 21. században egyértelműen az angol. Tehát, akinek nem az angol az anyanyelve és azon gondolkodik, hogy melyik nyelvet érdemes megtanulnia, vagy a gyermekének milyen második/harmadik nyelvet válasszon az iskolában, a válasz egyértelmű. Ha közel 2 milliárd ember már beszéli az angolt, akkor érdemes csatlakozni ehhez az embercsoporthoz. Érdekesség, hogy Kínában vagy Indiában már többen beszélnek angolul mint az USA-ban! Miért tanuljunk meg angolul? Azért, hogy közvetlenül tudjunk kommunikálni 2 milliárd emberrel, hogy hozzáférjünk a jelenleg elérhető legmagasabbszintű tudáshoz és információkhoz, hogy otthonosan mozogjunk a világban akár mint turista, diák, alkalmazott vagy üzletember. Erről ugyan nem láttam kimutatást, de feltételezhető, hogy ez a 2 milliárd ember vásárlóerejét tekintve a világ élvonalába tartozik, és ezt egyetlen üzleti vállalkozás sem hagyhatja figyelmen kívül.


Az angol nyelvtudás egyértelmű előny a munkaerőpiacon és az üzleti életben egyaránt. Emellett óriási távlatokat nyit az interneten történő kapcsolatteremtés és kommunikáció terén. Vajon miért van az, hogy az emberek többsége abban a tévhitben él, hogy felnőtt korbában már nem képes megtanulni egy idegen nyelvet? Az egyik oka ennek az, hogy az emberek egy része azt gondolja, hogy amikor befejezte az iskolát, azzal végetért számára a tanulási folyamat. Másszóval fejben kikapcsolnak. Vagy annyira megutáltatták velük az iskolát, hogy egy életre elment a kedvük a tanulástól is. A másik oka annak, hogy az emberek felnőtt korukban nem kezdenek hozzá egy idegen nyelv vagy akár egy új szakma elsajátításához az, hogy elvesztették az önbizalmukat. Nem hiszik el saját magukról, hogy képesek lennének új dolgokat megtanulni, ami aztán önbeteljesítő jóslattá válik számukra. Az önbizalom hiánya a legnagyobb akadálya annak, hogy bármilyen új dolgot kipróbáljanak, megtanuljanak. Vannak olyan emberek, akik nem látják az értelmét vagy előnyét annak, hogy egy második nyelvet is beszéljenek. Arogáns módon azt mondják, hogy ha egy külföldi akar velem beszélni, az tanulja meg az én nyelvemet. Erről egy vicc jutott eszembe: Egy holland turista megáll az út szélén lakókocsijával, hogy útbaigazítást kérjen az ott álló rendőröktöl. Sprechen sie deutsh? – kérdezi tőlük. A rendőrök értetlenül néznek. – Do you speak english? – semmi. Parlez vous francais? – semmi. Govoris po russzki? – semmi. Erre fogja magát és továbbhajt, mire metszólal az egyik rendőr – te nem gondolod, hogy nekünk is meg kellene már tanulni egy idegen nyelvet? Minek – mondja a másik – láttad ez mennyit tudott, aztán mire ment vele! Amikor 21 évesen kimentem Németországba, első célkitűzésem az volt, hogy megtanuljak németül, annak ellenére, hogy tudtam, hogy nem akarok ott letelepedni. Amikor megérkeztem Ausztráliába, az első célkitűzésem az volt, hogy megtanuljak angolul. Ez így banálisnak tűnhet, de annak fényében, hogy a bevándorlók többsége nem így gondolkodott ez engem helyzeti előnybe hozott velük szemben. Bevándorlók milliói élnek úgy az új hazájukban szerte a világon, hogy nem beszélik, nem értik a befogadó ország nyelvét! Egy második/harmadik nyelv elsajátításához két dologra van szükség: egy olyan helyzetre vagy döntésre, amely számunkra


kényszerítő erővel bír, és egy olyan nyelvtanulási módszerre, amely számunkra működik. Csodaszer nincs, de egy idegen nyelv elsajátításához nincs is szükség csodaszerre. Ennek ellenére rengeteg módszer létezik, a hagyományos iskolai oktatástól kezdve a Lozanov féle meditációs/ relaxációs módszerig. Íme az a módszer ahogy én tanultam meg angolul: Miután beláttam azt, hogy számomra létkérdés az angol nyelvtudás, már csak az volt a kérdés, hogy milyen módszert alkalmazzak az elsajátítására. Első lépésként beiratkoztam az új bevándorlók számára biztosított ingyenes (államilag finanszírozott) nyelvtanfolyamra. Heti két alkalommal, 2x2 óra. A második héten rájöttem arra, hogy ebben az iskolában soha nem fogok megtanulni angolul, ezért azonnal módszert változtattam! Az anyanyelvét senki sem az iskolában tanulta meg, hanem kisgyermekként otthon! Ezért úgy döntöttem, hogy autodidakta módon, otthon fogok tanulni. Azt a módszert választottam, amit a kanadai nagybátyám javasolt! Azt mondta, hogy nem nehéz megtanulni angolul mert a legtöbb amerikai mindössze 800 szót használ. Azóta sem tudom, hogy ez igaz-e vagy sem, én mindenesetre elhittem neki. Azt mondta, hogy szerezzek be egy jó nyelvkönyvet, és minden nap vegyek át egy leckét. Azt tanácsolta, hogy: – olvasd hangosan a leckék szövegét és ne törődj a kiejtéssel – írd le, amit hangosan elolvastál úgy, hogy miközben írod, mond ki a szavakat – képzeld el fejben és társíts egy színes képet ahhoz, amit írsz és kimondasz – azokat a szavakat, amelyeket nem ismersz, keresd ki a szótárból – írd le és mond ki hangosan az új szavakat, – írd le és mond ki a jelentésüket – társíts egy színes képet, jelenetet vagy történetet a szavakhoz, mondatokhoz – addig ne menj tovább, amíg meg nem értetted a szó vagy mondat elentését – ismételj, gyakorolj és beszélj, ne törődj azzal, ha hibázol – ne várj azonnali eredményt, legyél türelmes, egyszer csak összeáll a kép


A módszer lényege abban áll, hogy egyszerre képzeld el, írd le és mond ki hangosan a szavakat, kifejezéseket, mondatokat. A szemed, a képzeleted, a szád, a füled és a kezed egyszerre dolgozik, ezáltal az agyban több helyen is leképezi, és elraktározza az adott kifejezést. Minden nap három órát gyakoroltam a fenti módszert alkalmazva, és három hónap alatt megtanultam angolul. Hiszek abban, hogy ezt bárki bármelyik életkorban képes megtenni, és egy új nyelvet/szakmát megtanulni! A tanulás képessége egy életen át velünk marad, amit az emberek többsége nem hasznosít. Az iskolából kikerülve úgy vélik, hogy készen vannak, és ha megkérdezik tőlük, hogy mi a végzettségük, akkor rávágják a szakmájuk nevét: tanár, orvos, rendőr, pilóta. Igen ám, de óriási különbség van tanár és tanár között, orvos és orvos között, annak függvényében, hogy ki hogyan tanul tovább. Korunk dinamikusan fejlődő világában a 10, 20 vagy 30 évvel ezelőtt megszerzett tudás/szakma könnyen elavul, kimegy a divatból vagy egyszerűen megszűnik és újak keletkeznek helyettük. Aki folyamatosan nem tanul tovább a saját szakterületén, az nagy valószinűséggel lemarad azokkal a fiatalokkal szemben, akik később kerülnek ki az üzleti életbe és a munkaerőpiacra, hiszen az ő tudásuk a legfrissebb, legnaprakészebb. Sok ember külső megjelenésén, hajviseletén, stílusán is észre lehet venni, hogy melyik évjáratban rekedtek meg. Ha pedig belelátnánk az emberek fejébe, az elmaradottság még egyértelműbb lenne. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy ne fejlődjünk és megrekedjünk, mert a világ óriási tempóban halad előre. Nemcsak az üzleti életben, de a munkaerőpiacon is óriási verseny van! Itt is érvényesülni látszik Darwin meglátása, miszerint a rátermettebb, életképesebb emberek jutnak előrébb, ők szerzik meg a jobb munkahelyeket és működtetnek jól menő vállalkozásokat. A hasznosítható tudással óriási előnyre lehet szert tenni! Édesapám 83 éves és az elmúlt évben beiratkozott egy számítógépes tanfolyamra. Ő volt az egyetlen 35 év feletti tanuló, és ő volt az egyetlen férfi az osztályban! Mindezt nem hobbyból tette, hanam a mezőgazdasági vállalkozásához szükséges online ügyintézésre való átállás miatt. Nem akart lemaradni! Úgytűnik, hogy a korosztályában nem sok versenytársa akad, annál is inkább mert a többségük már nem is él. Az emberek egy része az iskolából kikerülve áll le, a másik része akkor, amikor nyugdíjba megy. Apám nem állt le, folyamatosan tanul, gondolkozik, vállalkozik, gazdálkodik, gazdagodik, tehát ÉL a szó legszebb és legnemesebb értelmében. Ez a


téma azért érdekes, mert a másik óriási változás amely körülöttünk zajlik az a népesség elöregedése. Ezt a negatív kifejezést csak egy politikus vagy bürokrata találhatta ki, ugyanis valójában arról az örömteli tényről van szó, hogy egyre hosszabb ideig élünk! Még 100 évvel ezelőtt is az átlagéletkor mindössze 42 volt, mára ez csaknem a duplájára nőtt! Nagy Sándor a hadvezér mindössze 33 éves volt, amikor meghalt, de előtte meghódította a fél világot. Nekünk 8090 évre kell terveznünk az életünket. Még ha a nyugdíj korhatár ki is tolódik 65 évre, akkor is még 15-25 évvel kell számolnunk. Miért tüntetik fel negatív színben ezt a csodálatos dolgot a politikusok? Azért, mert az államaparátusnak nem érdeke, hogy az életkorunk meghaladja a nyugdíj korhatárt! Azoknak az embereknek, akik meghalnak a nyugdíjba menetelük előtt vagy közvetlen utána, az államnak nem kell nyugdíjat fizetni. Ezt a pénzt nem lehet tovább örökíteni sem! Tiszta haszon az államnak! Az illető egy életen át fizette a nyugdíj járulékot, társadalom biztosítást, de kivenni már nem tud egy fillért sem! A családja sem. Minden megmarad az államnak. Pontosabban ez így nem igaz, ugyanis az állam már rég elköltötte azokat a befizetéseket, valószínűleg minden hónapban, amikor a pénz beérkezett és most abból fizet, amit a most dolgozó emberektől von el. Gyakorlatilag az állam a nyugdíjrendszert egy piramis játékként működteti, ahol a korábban beszedett (és azózta elköltött) befizetéseket a most mások által befizetett összegből fedezi. Tehát nem azt a pénzt kapjuk vissza, amit mi befizettünk (azt már rég elköltötték), hanem abból fizet majd ki bennünket az állam, amit a következő generációtól, a gyermekeinktől fog beszedni. Ez azért probléma a politikusoknak, mert sok országban olyan képet mutat a demográfiai helyzet, hogy a nyugdíjasok száma meghaladhatja a keresőképes fiatalok számát, és így bedőlhet a rendszer. Ebből világosan látszik, hogy ha sikeresen, jólétben, bőségben és egészségesen akarunk élni az életünk végéig, akkor nem bízhatjuk magunkat az állami nyugdíjrendszerre! Ez pedig azt jelenti, hogy nyugdíjas éveinket fiatal korunkban kell (kellett volna) megtervezni és bebiztosítani, amikor eszünkbe sem jutott ilyesmire gondolni. Ezért van kiszolgáltatva az emberek döntő többsége 65 éves kora után. Akkor


kezdenek el csodálkozva számolni és kalkulálni (sokan akkor sem) amikor megkapják az első nyugdíjukat! Akkor már késő. A jó hír az, hogy többségünknek most még nem késő áttervezni és optimalizálni a pénzügyi helyzetünket úgy, hogy mire elérjük a nyugdíjas korhatárt, a lehető legjobb pozícióban legyünk. Ha előre tekintünk a jövőbe, valószínűleg így szeretnénk kinézni 65 éves korunkban: – úgy és ott élünk ahogy azt az álmainkban elképzeltük – nincsenek adósságaink, és nekünk sem tartozik senki – nem vagyunk kiszolgáltatva sem az államnak sem a gyerekeinknek – passzív jövedelemforrásainkból és befektetéseinkből élünk – olyan tevékenységet folytatunk, ami örömöt és sikerélményt okoz – nincs semmi a nevünkön, mindent továbbadtunk – ügyvéd által írásba foglalt, érvényes végrendelettel rendelkezünk – a hagyatékunkat előre elrendeztük és 100%-ban kontrolláljuk – sikeres, szabad, egészséges és boldog emberek vagyunk A statisztikákból tudjuk, hogy 100 emberből, legfeljebb egy lesz, aki eljuthat idáig. A kérdés a következő: ha mindezt el lehet érni, akkor miért várnánk 65 éves korunkig? Mindezt minél előbb el kellene érni! Tegyünk meg tehát mindent most, annak érdekében, hogy lehetőleg minél előbb így nézhessünk ki. Egy a 100 legjobb könyv közül, amit valaha olvastam: Milton Friedman: Kapitalizmus és szabadság Legyél Sikeres Ember! James Vágyi

SIKER CLUB. SIKER CLUB No. 9. Siker tippek és stratégiák

Recommend Documents