SIKER CLUB
SIKER CLUB 2009. No. 10 Siker tippek és stratégiák
SIKER CLUB 2009 No. 10
James Vágyi vagyok a Siker Club tizedik számával, ahol sikeres gondolatokat, ötleteket és információkat ajánlunk arról, hogy hogyan teremtsünk vagyont, hogyan valósítsuk meg az álmainkat és céljainkat, és hogyan vigyük sikerre az életünket.
Üdvözöllek a Siker Club-ban! Amikor a húszas éveim elején megérkeztem Sydneybe, Ausztráliába, azon töprengtem, hogy vajon hogyan lehetnék milliomos. Fiatal voltam, az egész világ nyitva állt előttem, de tele voltam kérdésekkel. Olyan kérdésekkel, amelyeket nem tudtam feltenni senki másnak, csak magamnak. Mit kellene tennem, mivel kellene foglalkoznom, mit kellene megtanulnom? Miközben teljes adaadással dolgoztam a munkahelyemen, folyamatosan kerestem azt a lehetőséget, amely magában rejti annak az esélyét, hogy milliókat lehessen keresni vele. Arra rájöttem, hogy a legtöbb állás, munkahely, tevékenység, foglalkozás, szakma, nem kínál ilyen lehetőséget, akármilyen kiválóan végzi is valaki a munkáját. Persze lehet nyerni a lottón vagy más szerencsejátékokkal hatalmas pénzeket, és időről időre felröppennek a hírek olyan szerencsés emberekről, akik valóban hatalmas vagyonokat nyertek. (Lásd a nagybátyám.) Ausztráliában egyébként óriási kultusza volt és van jelenleg is a szerencsejátékoknak, amely az egyik legnagyobb iparág az országban. Én azonban nem akartam a vak szerencsére bízni, hogy milliomos leszek-e vagy sem. Vannak olyan emberek, akik arra számítanak, hogy nagy vagyont örökölnek majd a szüleiktől vagy a rokonaiktól. Nekem is megfordult a fejemben, hogy esetleg megörökölhetem a nagybátyám lottó millióit, de úgy voltam vele, hogy ez eleve csak a nagyon távoli jövőben lenne lehetséges és addig bizony akármi is történhet, mint ahogy meg is történt. Én fiatalon szerettem volna milliomos lenni és minél tovább élvezni minden előnyét. A milliomosok átlagéletkora 52. Én nem akartam ilyen sokáig várni, az volt a célom, hogy 30 éves koromra milliomos legyek. Csak azt nem tudtam, hogy hogyan. Bizonyos sportágakban néhány
SIKER CLUB 2009 No. 10
sportoló óriási pénzeket kereshet: David Beckham, Michael Schumacher, Tiger Woods, Pete Sampras, Michael Jordan. A zeneiparban szintén lehet nagy pénzeket keresni: The Beatles, Elvis Presley, Rolling Stones, Sting vagy a médiában, például Oprah Winfrey. Miután alaposan körüljártam a témát rájöttem arra is, hogy a legnagyobb eséllyel a vállalkozók lehetnek milliomosok. Ugyanakkor azt gondoltam, hogy bevándorlóként óriási hátrányba kerültem azokkal szemben, akik Ausztráliában születtek, anyanyelvi szinten beszélik az angolt, ott jártak iskolába, és kiterjedt kapcsolataik vannak a rokonságukon és ismeretségi körükön keresztül. Úgy tűnt, hogy a legjobb lehetőségek azoknak lettek „fenntartva,” akik beleszülettek az ausztrál társadalomba. Logikusnak tűnt, hogy nagyobb eséllyel lehet valakiből milliomos, aki élvezi a hazai pálya minden előnyét, mint abból, aki üres zsebbel, nyelvtudás, üzleti tapasztalat és kapcsolatok nélkül vág bele a játékba. A világ azonban nem egy logikus hely, és a statisztikai adatok alapján az tűnik ki, hogy sokkal nagyobb esélye van egy bevándorlónak milliomossá válni egy idegen országban, mint annak, aki az adott országban született! Az USA népességének a nagy részét angol és német bevándorlók és azok leszármazottai alkotják, ugyanakkor a legtöbb milliomost az orosz, skót és magyar bevándorlók adták az országnak! 100 orosz családból 22 milliomos és az USA személyes vagyonának körülbelül az 5%-át tartják a kezükben. 100 skót családból 20.8 milliomos. A magyarok az USA népességének mindössze 0,5%-át képviselik, viszont a milliomosok 2%-a magyar származású. A negyedik helyet foglalják el az angolok, ahol 100 családból már csak 7.71 milliomos. Hogy létezik az, hogy azok a bevándorlók vannak előnyösebb helyzetben, akik kívülről jöttek? Talán azok, akik otthon vannak, nem látják a fáktól az erdőt? Vajon mit tudnak az USA-ban élő oroszok, skótok és magyarok a meggazdagodásról? Minden szituációt, élethelyzetet és lehetőséget több szemszögből is meg lehet vizsgálni. Például belülről és kívülről. Egy bevándorló szemszögéből teljesen máshogy fest a befogadó ország, mint annak, aki bele született. Úgyan úgy elfogultak az emberek a saját országunkkal szemben, mint ahogy más emberek dolgaiban is tévedhetetlen magabiztossággal tudnak tanácsot adni, de ha a saját
SIKER CLUB 2009 No. 10
dolgaikról van szó, akkor már elbizonytalanodnak. Az emberek többsége óriási magabiztossággal ítél meg egy másik országot úgy, hogy közben még a sajátját sem ismeri. Mivel az emberek többsége nem keresi a nagy lehetőségeket, ezért nem is fogja észrevenni azokat! Sem a hazájában, sem külföldön. Aki pedig rossz helyen keresgél, annak hiábavaló az erőfeszítése. „Ahol nincs, ott ne keress!” tartja a közmondás. Megfigyeltem, hogy amikor elutazom külföldre és eltávolodom a problémáimtól, illetve kizökkenek a mindennapok megszokott kerékvágásából, új perspektívában, máshogy látom ugyanazokat a dolgokat. Amikor leállok, megnyugszom, ellazulok és megpihenek, szintén képes vagyok arra, hogy más szemszögből is megvizsgáljam ugyanazt a dolgot, helyzetet, problémát, kihívást, lehetőséget. Az igazság az, hogy minden helyzetben, akármilyen bonyolultnak vagy kilátástalannak tűnik is, létezik a lehető legjobb megoldás. A legtöbb ember azonban állandóan siet, rohan és nem áll meg egy pillanatra sem, hogy elgondolkodjon mindazon, amit csinál, és amit csinálhatna. Mi több egy másik embertől várja, hogy megválaszolja kérdéseit, vagy megoldja a problémáit. A legjobb ötleteim, meglátásaim, gondolataim, és döntéseim akkor születtek, amikor csend vett körül, egyedül voltam és „nem csináltam semmit!” Például céltalan erdei séta, elmélkedés vagy meditáció közben. Ilyenkor szinte megáll számomra az idő, feltöltődöm energiával és életerővel és úgy érzem, hogy bármit képes vagyok elérni és megvalósítani. Összhangba kerülök önmagammal és olyan érzésem van, hogy egyben vagyok. Csendre, nyugalomra, és egyedüllétre van szükségem ahhoz, hogy meginduljanak a kreatív gondolataim, és válaszokat kapjak a kérdéseimre. A legtöbb ember állandó zajban, stresszben és rohanásban él és így nem csoda, hogy nem fér hozzá a belső csendhez, valódi énjéhez. Sydneyben a város szívében egy forgalmas utcában volt a bróker cég irodája ahol dolgoztam. Szemben vele, az utca másik oldalán egy „Floating” („Lebegés”) Centrum üzemelt, amelyet hetente 1-2 alkalommal én is rendszeresen igénybe vettem. A méregdrága szolgáltatás lényege abból állt, hogy egy speciálisan kialakított egyszemélyes kádban lehetett „lebegni” és pihenni. A kád magas koncentrációjú sós vizet tartalmazott, így nem lehetett elmerülni benne. A víz hőmérséklete pontosan megegyezett az emberi test hőmérsékletével. A kád fedele lecsukódott miután valaki hanyatt feküdt benne, így teljes sötétségben és csendben lehetett lazulni
SIKER CLUB 2009 No. 10
úgy, hogy a legtöbb izomnak már nem kellett dolgoznia. Fél óra alatt úgy fel lehetett frissülni mintha teljesen kicserélték volna az embert. Aki nem bírta a csendet, annak lehetősége volt a víz alatti hangszórókon keresztül különböző relaxációs zenéket hallgatnia, sőt lehetőség volt arra is, hogy valaki bejátssza a saját hangfelvételeit, amelyre a kedvenc zenéit, az álmait, céljait, megerősítéseit vagy imáit rögzítette. Számomra akkor nagyon sokat jelentett, hogy egy világváros lüktető zajában el tudtam vonulni valahova, ahol lehetett hallgatni a csendet. Ma az otthonom a város felett helyezkedik el, ahol csend van és kristálytiszta a levegő. A családi villát egy hektáros park veszi körül, ahova több ezer különböző exotikus növényt telepíttettem. Olyan életteret alakítottam ki magam körül ahol jó élni. A kert a kedvenc helyem. Megfigyeltem, hogy minél közelebb vagyok a természethez, annál jobban érzem magam. Ehhez képest az emberek többsége már csaknem teljesen elszakadt a természettől. Mocskos városokban, szűk betonkalitkákban élnek, az ébresztőóra hangos riasztására ébrednek fel, zsúfolt vonatokon, buszokon és forgalmas utakon igyekeznek a munkahelyeikre, ahol a feletteseik utasításait követve, sokszor saját kárukra azon dolgoznak, hogy hasznot hajtsanak az államnak, vállalatuknak vagy intézményüknek. Aztán fáradtan hazatérnek, hogy órákon keresztül nézzék a TV készüléket, vagy elköltsék nehezen megkeresett pénzüket különféle haszontalan dolgokra a bevásárlóközpontokban. Munkáim kapcsán több ezer ember otthonában megfordultam: Sydneyben, Budapesten, Párizsban, Vancouverben, Isztanbulban, Londonban, Varsóban, Hong Kongban, Washingtonban, Kievben, Zurichben, Bécsben, Johannesburgban, New Delhiben, Pozsonyban, Prágában, San Diegoban, Moszkvában, Athénban, Pekingben, Bukarestben, és több száz más városban, és településen a világ különböző pontjain. Gyanítom, hogy kevés olyan ember él a Földön jelen pillanatban, aki több országban és több ember otthonában megfordult, mint én. Megfigyeltem, hogy a legtöbb ember otthonában a legértékesebb és legbecsesebb dolog a TV és a Hi-Fi torony, amely közül valamelyiknek állandóan üzemelnie kell. Olyan házakban ahol a falról hiányzott a vakolat a legmodernebb készülék csillogott. A legtöbb emberhez állandóan beszél valaki: a TV-n keresztül, a zenei felvételeken keresztül, a rádióban, az interneten és telefonon. Sok ember számára a csend zavaró körülmény. Kell, hogy szóljon a TV vagy a rádió a háttérben, vagy a lejátszó a fülében. Az egyik probléma ezzel az, hogy sok esetben a választásunk
SIKER CLUB 2009 No. 10
nem tudatos, a másik pedig, hogy a fülünkbe beszélők többsége ostoba sikertelen ember, és aki őket hallgatja előbb-utóbb maga is hasonlóvá válik. Minden szó, kép, hang, ötlet és gondolat, ami bekerül az elménkbe hatással lesz az életünk minőségére. A legtöbb dolog, ami a TV-ből, a Hi-Fi toronyból, a rádióból, és az mp3 lejátszóból felénk áramlik az silány, negatív, értéktelen, ostoba és romboló hatással van ránk. Az emberek többsége nem szelektál és válogatás nélkül mindent beenged az elméjébe, ami éppen feléje áramlik. Erre a tényre épül az egész reklámipar és a politika. Ha nem lenne hatással az emberekre az, amit látnak és hallanak a médiában, akkor egy fillért sem költenének a politikai pártok kampányra és a cégek reklámra. Óriási hatással van ránk mindaz, amit a rádióban hallunk és a TV-ben, újságokban és az interneten látunk. Ha megfigyeled a TV társaságok által sugárzott műsorok témáit, és a híreket, azt fogod tapasztalni, hogy a fő műsoridő tele van gyilkolással és erőszakkal. Vajon miért van az, hogy öldöklést, vért, terrort, horrort, és szenvedést néznek legszívesebben az emberek a TV-ben? Választhatnának más programot is, de úgy látszik a kereslet és a kínálat ezen a ponton találkozik össze. A legfrissebb felmérések szerint az USA-ban átlagosan több mint 4 órát töltenek az emberek naponta a TV előtt viszont mindössze 3-5 percet beszélgetnek érdemi dolgokról a gyerekeikkel. Nem csoda, hogy beteg a társadalom, az emberek nagy része félelemben él, és nem sikeres. Én úgy döntöttem, hogy inkább mást hallgatok és nézek. Szívesebben hallgatok siker sztorykat és szívesebben veszek részt szakmai és személyiségfejlesztő szemináriumokon minthogy a TV előtt üljek. Munkám során több ezer hangfelvételt és élő előadást hallottam olyan emberektől, akik rendkívül sikeresek abban, amit csinálnak, ahogy dolgoznak, vállalkoznak és ahogy élnek. Rengeteget tanultam mások sikereiből, és az előadásaik arra inspiráltak, hogy én is sikeres lehetek. Amennyire értékelem a csendet, legalább annyira értékelem az értékes gondolatokat, jó ötleteket, és előremutató elképzeléseket. Amikor kimegyek az erdőbe sétálni, meditálni, nagyon kevés emberrel találkozom. Nem egyfelé visz az utunk. Amikor napközben bemegyek a Pécsi Székesegyházba imádkozni vagy csak hallgatni a csendet, nagyon kevés emberrel találkozom. Máshol tolonganak az emberek. A belső
SIKER CLUB 2009 No. 10
csend megtalálásához azonban nem elég a külső zajt kiiktatni, hanem ami ennél még fontosabb, az egónk hangját is el kell némítani. Az egónk pedig megállás nélkül, egyfolytában mondja a magáét. Elemez, osztályoz, bírál, kritizál, mindent jobban tud, és tévedhetetlenül mindent meg tud magyarázni. Nincs annál nagyobb diadal és siker, mint amikor valaki legyőzi és elhallgattatja a saját egóját, és meghallja a csendet. Volt néhány olyan pillanat az életemben, amikor ez sikerült, és akkor újjászülettem. Egy a 100 legjobb könyv közül, amit valaha olvastam: Kurt Tepperwein: A gazdagság forrása Legyél Sikeres Ember! James Vágyi
