E-TEN G500 kontra Mitac Mio A701 összehasonlító teszt Ez az összehasonlító tesz a PDA plaza jóvoltából jöhetett létre. Kölcsönadtak kettő darab vadonatúj GPS-es, telefonos PDA-t, amik most jelentek mind a magyar, mind a világpiacon. A két modell: Mitac Mio A701 és E-TEN G500. A két készülék rengeteg dologban megegyezik, főleg, hogy mindkettő kompakt mérete ellenére beépített Sirf III-as GPS vevővel, WM 2005-ös operációs rendszerrel, kamerával stb. stb. rendelkezik. A teszt során mindig egy-egy témában fogom a két készüléket összehasonlítani, először az egyikről, majd a másikról írva, de természetesen egymásra utalgatva.
1. A dobozok tartalma Mio: a dobozra írtak szerint a csomag tartalmazza a gépet, egy tartalék stylust, bőrtokot az övön hordáshoz, USB szinkronkábelt, ami egyben tölti is a készüléket, hálózati töltőt a kétfajta európai (brit és közép-európai) átalakítóval, autós szélvédő tartót, autós töltőt és képernyővédő fóliát. A leírtakkal ellentétben a bőrtok és a fóliák hiányoztak a csomagból, de ez nyilván csak a tesztpéldányra jellemző. Van még azonban a dobozban, a ráírtakkal ellentétben, egy gyári sztereó headset, telepítő CD-k, továbbá egy rövid használati útmutató is. E-TEN: a dobozon a következők vannak feltüntetve: G500-as gép, autós töltő, autós szélvédő tartó, USB szinkronkábel, ami egyben tölti is a készüléket, hálózati töltő (sajnos csak brit adapterrel látták el az amúgy amerikai szabványú töltőt, így Magyarországon nem is használható. Reméljük ez is csak a tesztpéldány tulajdonsága. Szerencsére volt itthon amerikai-európai átalakítóm, így meg tudtam oldani a dolgot.), sztereó headset, bőrtok, használati útmutató és telepítő CD. A G500 esetében a dobozra írtak meg is egyeznek a valós tartalommal, de kár, hogy nincsen benne tartalék stylus. Ugyanakkor rendkívül praktikus az autós tartó feltétele előtt az ablak letisztításához adott alkoholos kendő. A Mio doboz kialakítása nehézkesebb, mint az E-TEN-é. Míg a G500-at minden kellékével préselt karton tartóba helyeztek, addig a Mio esetében csak a gépet védik, míg a többi alkatrész csak „be van dobálva” a dobozva. Persze ettől nem sérülnek meg. A két kartondoboz térfogatra kb. megegyezik, de alakjuk különbözik. A hozzáadott kellékekben a Mio jobb minőséget, praktikumot képvisel.
(Sok-sok kép található még itt: http://digitus.itk.ppke.hu/~tomiki/drupal/teszt/pics) Az első használat előtti teljes feltöltést mindketten nagy örömmel fogadták. Zokon vették a dobozból való kivétel utáni bekapcsolást és egy-két perces használatot, de a több órás nyugodt töltést követően már mindketten lelkesebben álltak munkába. Méretek: A Mio GPS vevőjének sajátos kiszögellése a bal felső sarokban azt eredményezi, hogy a gép maximális hosszúsága (vagyis a kiszögellés és a gép alja között) ugyanannyi, mint az E-TEN teljes hosszúsága. Szélességben és vastagságban egyértelműen a Mio a kisebb, ahogyan tömegben is. Pontos méretek, tömegek gyári akkumulátorral: Mio: 107 x 57 x 18,8 mm, 148 g E-TEN: 119 x 62 x 23mm, 190 g
2. Dizájn, kialakítás, gombok Az, hogy melyik gép szebb, egy nőnek kell eldöntenie, akiknél ez is súlyos faktor egy műszaki cikk vásárlásakor. A Miot színvilága és fémes betétei roppant elegánssá teszik. Mérete is inkább mobiltelefonos (alig nagyobb egy Nokia 3310-esnél) és a ház érintése is kifejezetten kellemes. Az E-TEN már inkább PDA-s érzetet kelt, szimmetrikus formatervével és sima felületeivel. Ugyanakkor a házon körbefutó világító kék csík nagyon vagány külsőt kölcsönöz a gépnek. A nem éppen kicsi „GPS” felirat is jelzi, hogy itt nem egy akármilyen vacakról van szó. Telefonáláshoz ugyanúgy kézre állnak. Akik a könnyű készülékeket szeretik, azoknak feltűnhet a G500 nagyobb tömege. Nekem a HTC Blue Angel után mindkét készülék pehelykönnyűnek tűnik, de meg kell hagyni, a Mio még nekem is érezhetően kisebb tömegű. Hardver gomb ellátottságban egyértelműen a G500 nyer. A Mio bal oldalán csak a hangerőért felelős fel/le mutató nyilak találhatók, amik ráadásul elég nehezen nyomhatók be. A jobb oldalra került az alapból a fényképezőt aktiváló fotó-gomb. A frontpanelen mindössze a telefont kezelő zöld és piros gomb található kiegészítve kettő, alapesetben a navigációs szoftvert és a Windows Media Playert indító gombbal és az 5 irányú kezelő paddal. Ez utóbbi hasonlít a HTC Himalaya (XDA/MDA II) gombjára, ami tulajdonképpen használhatatlan volt. Szerencsére a Mio nem esett abba a hibába, hogy a gomb egy darabból készüljön, hanem a középső akció gomb különáll az őt körbevevő, irányító tárcsától. Használat közben a tárcsáról nem mindig dönthető el teljes bizonyossággal, hogy melyik irányba is nyomtuk le, ami nagyobb kezűeknek illetve mozgó autóban bütykölőknek kellemetlen lehet. Használata, bár nem kényelmetlen, azért így is megszokást igényel. A Mio ki/bekapcsolás a telefon piros gombjával történik: kikapcsoláshoz 3 másodpercig nyomni kell, majd a kijelzőn rábökni a „Sleep” feliratra. Visszakapcsoláshoz már elég röviden megnyomni, ugyanakkor ez az éppen aktuálisan futó program minimalizálását is jelenti, ugyanis a piros gomb funkciója a jobb felső sarokban lévő X megnyomása is, ha éppen nem telefonálunk. Az E-TEN navigációs gombja is szokatlan a Blue Angel után, ugyanakkor az irányt adó négyszög esetében folyamatosan tisztában van az ember azzal, hogy melyik irányt nyomta le és a gép arra is reagál. A szintén külön darabból álló középső akciógomb mélyen ül, de ha megnyomtuk, ezt érezhető klikkel jelzi, így biztosak lehetünk abban, hogy a parancsot kiadtuk. Ennél a gombnál a középső rész igényel megszokást. A többi hardver gomb is hasonlóan belesimul a karosszériába, viszont akár vakon is megtalálhatók és nyomogathatók, ellentétben a Mio-val, ahol a frontpaneli gombok tulajdonképpen egybeolvadnak. A G500 frontpaneljén találhatók a telefonos piros és zöld gombok, fölöttük két soft-key, amik az operációs rendszer adottságaihoz fontosak, hiszen a fölöttük található éppen aktuális feliratú utasítást hajtják végre. A képernyő tetején található további két gomb alapesetben az M-HOME (az ETEN saját szoftvere, ld. később) és a navigációs szoftver indítására valók. A gép további gombjai közül a bal oldalán vannak a következők: egy hangerőért felelős fel/le csúszó gomb, ami nagyon kényelmes, jobb, mint a Mio nyilacskái, a fényképezőt indító fotó-gomb és egy minden egyéb felirat nélküli gomb. A jobboldalon van a ki/bekapcsoló gomb, amivel nagy előnyt szerez a Mio-val szemben: egyszerű, PDA-s módon röviden megnyomva altathatjuk el és ébreszthetjük fel a gépet. Mindkét készülék összes hardver gombja (kivéve a telefonosokat és az ötirányú „joystick-et”) tetszőlegesen programozhatók, bármilyen program vagy funkció hozzájuk rendelhető, de ez egyébként a Windows adottsága. A reset gomb mindkét gépen oldalt helyezkedik el, a Mion a jobb, az E-TEN-en a baloldalt. Az öt irányú navigációs padok közül a Mio-ét egy hangyányival jobbnak ítélem összességében.
Billentyű zár szempontjából az E-TEN egyszerű: kikapcsolva semmire sem reagál, csak a jól besüllyesztett, így magától nehezen megnyomódó ki/bekapcsoló gombra. A Mio ezzel szemben minden gombra, akár a kijelző érintésére is reagál, így érdemes a gyári Lock módot bekapcsolni: ez esetben a gép bekapcsolása (piros gomb) után a kijelzőn meg kell bökni az Unlock feliratot, majd a kijelző másik végében újra megjelenő Unlock feliratot, és ezzel szabaddá válik a gép. Túl biztos, emiatt nehézkes megoldásnak találom ezt. Az A701 csatlakozó felülete szabványos mini USB, ami több előnnyel is jár: ha nincsen kéznél a saját kábele, akkor bármilyen fényképező vagy egyéb USB periféria kábelét is használhatjuk, hiszen szabványos. További előny, hogy a géphez kapott hálózati és autós töltők is egy mini USB dugóban végződnek, amik segítségével akár más PDA-t vagy mini USB-n keresztül tölthető készülékünket, pl. digitális kamera, mp3 lejátszó stb. is tudunk vele tölteni autóban vagy utazáskor elég csak a Mio hálózati töltőjét vinni a többi géphez is. A G500 ezzel szemben saját szabványú, sok érintkezős, amolyan igazi PDA-s csatlakozóval rendelkezik. Hálózati töltője ráadásul nem is a „PDA szabvány” sárga dugóban végződik, amin a töltőfejeket, aktuális PDA-nknak megfelelően tetszőlegesen cserélgethetnénk, hanem egy kb. Nokia töltő méretű dugó van rárakva. Ehhez nem is kapunk kis töltő fejet, hanem az USB szinkronkábel fejébe kell beledugni a hálózati töltő kábelt! Ez az E-TEN-től megszokott, de rettenetesen unpraktikus megoldás arra ösztönöz bennünket, hogy a hálózati töltőt ha lehet, inkább ne is használjuk soha, hiszen töltés közben ott lóg róla a nem bedugott USB kábel is. Ez önmagában nem gond, ugyanis a gépet a számítógép USB portja is tölti szépen, de a gyártó kifejezetten kéri a használati utasításban, hogy néha használjuk azért az erősebb töltést adó hálózati töltőt is. Sőt, azt is felajánlja, hogy a PC-s USB-s töltés (és szinkronizáció) közben dugjuk bele az USB kábelbe a hálózati töltőt is, mert akkor nem lóg feleslegesen az USB kábel és a PC mellett még a hálózati töltő is naftát juttat a gépbe. Nem vagyok róla meggyőződve, hogy ez az áram keveredés visszahat-e az USB portra (nyilván nem, különben nem javasolnák, de ha mégis, akkor az kellemetlen), továbbá, hogy a gépnek biztosan jót tesz-e az USB 500 mA-e mellett a töltő további 2000 mA-e, az jó kérdés. Az USB szinkronkábelekből a Mioé jó vastag, ami erőt, masszívságot sugároz. Az E-TEN-é ugyanakkor vékony, ami miatt ugyan sokkal kisebb helyet foglal-e, de az emberben óhatatlanul felmerül a könnyebb elszakadás lehetősége. De az ördögöt nem akarom a falra festeni: az E-TEN korábbi modelljei is ugyanilyen vékony kábelt kaptak és szakadásra eddig még senki sem panaszkodott. Mindkét készülék stylusa teleszkópos és a fent elhelyezkedő GPS antenna miatt a gép jobb alsó sarkából húzhatók ki. Nekem az E-TEN-é jobban tetszik, ugyanis a gépből könnyebben kivehető, mégis stabilan bent van, magától nem esik ki. A széthúzáshoz már nagyobb erő kell, viszont összecsukva is majdnem olyan hosszú, mint egy szokványos stylus, ezért kényelmesen használható összecsukva is. Ez a hirtelen igény miatti előkapáskor nagyon praktikus tud lenni. Széthúzva a ceruza már szinte zavaróan hosszú lesz, de az biztos, hogy úgy is kényelmes a használata. Unpraktikus azonban, hogy a ceruzát tartja az akkumulátor fedele, ami miatt egy (amúgy nyilván ritka) akku kivételkor a ceruza is kiesik. A Mio ceruzája nagyon nehezen jön ki a gépből, viszont széthúzni könnyebb. Ennek eredménye az is, hogy míg az E-TEN ceruza összecsukva érkezik ki a gépházból, a Mio-é először széthúzódik, majd aztán engedi el a tok az alsó felét is. Tapasztalat, hogy a ceruza könnyen eltörik (!!), illetve elválik a két része egymástól. Van, akinek be is ragadt az alsó része a gépbe. Nagyon fájdalmas volt a kivétel. Az E-TENnél ez nem igazán tud előfordulni, mert a ceruza két része nagyon stabilan és erősen össze van építve. A Mio ceruza összecsukva túl pici, csak pillanatnyi használatra elegendő, viszont kinyitva teljes értékűt kapunk, aminek használata már megfelelő. Összességében elmondható, hogy az E-TEN ceruzáját csak akkor kell kinyitni, ha nagyon hosszan akarunk vele firkálni, míg a Mio-ét minden esetben érdemes széthúzni (mondjuk így is úgy is kihúzva jön ki a gépből…). Emiatt az E-TEN ceruzát előkapni sokkal gyorsabb. A Mio ceruza amúgy túl vékony is, tehát a stylus tesztben nálam az E-TEN nyert.
3. Képernyő A pontos, a látható képernyő méretek: Mio: 54,5 x 40,5 mm (átló: 68,5 mm) E-TEN: 57 x 43 mm (átló: 71 mm) A G500 képernyője tehát egy cseppet nagyobb, mint a Mio-é. Felbontásuk természetesen megegyezik, QVGA (240x320) és a megjeleníthető színeik száma is egyaránt 16 bites, vagyis 65536. Az azonos esélyek érdekében a képernyőket teljes fényerőnél hasonlítottam össze. Élességük szinte teljesen egyező, bár a Mio-é, talán a kisebb méretű pixelek miatt, egy kicsit jobbnak érződik. Ha nem pont merőlegesen tekintünk a kijelzőkre, hanem a gépek alja felől egy szögben, akkor a G500 hamarabb válik olvashatatlanná, nagyobb betűi ellenére. Ugyanakkor a gépek teteje felül nézve egy szögben, a Mio képernyője elszíneződik (zöld és piros szín kezd el játszani benne), ami az olvashatóságot ugyan nem befolyásolja, de zavaró. A G500 ugyanolyan tiszta marad. Annak ellenére, hogy merőlegesen tekintve a gépekre, a G500 fényereje nagyobb, oldalról nézve szögben beelőzi a Mio. Az E-TEN esetében ha engedélyezzük a képernyő világítás kikapcsolását, akkor ezt nem a képernyő teljes elsötétítésével teszi meg, hanem energiatakarékos üzemmódba vált, ami a fényerő minimálisra levételét jelenti és a körbefutó kék csík halvány derengését. Ez azért praktikus, mert sötétben addig is látjuk a gépet és a kijelzőt, amíg magától ki nem kapcsol az egész gép (ha ezt beállítottuk neki). A Mio ezzel szemben, amikor lejár a kivárási idő, könyörtelenül kikapcsolja a világítást, sőt, az egész képernyőt is! Onnan tudhatjuk, hogy a gép Sleep üzemmódba tért, és nemcsak a kijelző kapcsolt ki, hogy a képernyőt megérintve nem világosodik ki. Az érthetőség kedvéért egy példa: én úgy használom a PDA-imat, hogy elemes használat esetén 30 mp nem használat elteltével kapcsolja ki a képernyő világítást és további 30 mp (összesen tehát 1 perc) után kikapcsolja az egész gépet (Sleep mode, on/off gombbal ekvivalens, kinek mi tetszik). Ez a tesztelt gépeknél így történik: E-TEN: Eltelik 30 mp, a gép leveszi a fényerőt a minimumra, de nem nullára, így még akár olvasható is a képernyő. Eltelik még 30 mp, kikapcsol a gép és csak on/off gombnyomásra kapcsolható vissza. További lehetőség még az E-TEN fényerő beállításánál, hogy elemes üzem esetén automatikusan szabályozza a kijelző fényerejét. Ez lényegében a fényerő állító csúszka deaktiválását jelenti és a gép maga dönti el, hogy a csúszka deaktiválás előtt beállított maximum értéknél lehetőleg kisebb fényerőt használjon, amikor nem érintjük meg a kijelzőt. Mio: Eltelik 30 mp, a gép kikapcsolja a képernyő világítást és a képernyőt is. Ránézve a gép kikapcsoltnak (Sleep mód) tűnik, de megérintve a képernyőt vagy egy gombot, újra aktiválódik a kijelző. Ha eltelik további 30 mp, a gép (láthatatlanul) áttér (valós) Sleep üzemmódba és így a képernyőt vagy bármilyen gombot megérintve nem történik semmi. Megnyomva a Mio on/off gombjául szolgáló pirosat a g ép vagy bekapcsol, vagy kéri az unlcok-olást. Az E-TEN képernyője kisebb fényerő beállításnál mintha vibrálna az érintésre. Olyan, mintha az érintés pillanatában a vezérlő chip kihagyna egy-két frissítést, és csak aztán folytatná. Természetesen ez a másodpercenkénti 50-60 frissítés esetében elenyésző, mégis, mintha valami lenne, de lehet, hogy csak a szemem káprázik. Clear Type-ot használva mindkettő szokványosan viselkedik: számomra olvashatatlanabbá válnak, de ez megszokás kérdése. Konklúziónak azt vontam le, hogy a képernyők minőségben összességében megegyeznek, a Mioé élesebb, az E-TEN-é nagyobb, a Mio nagyon elem barát, míg az E-TEN inkább felhasználóbarát a fényerő-szabályozásokkal.
4. Telefon A Mio GSM modulja háromsávos, míg az E-TEN-é négysávos. Ezt letesztelni sajnos nem tudjuk Európában, ugyanis itt csak a 900 és az 1800 MHz-es frekvenciatartományokat használjuk, és a telefonunk ezek között minden értesítés és feltűnés nélkül váltogat (annak megfelelően, hogy melyik hálózat leterheltebb). Az USA-ban és Ázsiában használatos 850 és 1900 MHz-es hálózatok pedig hasonlók az itthoni 900/1800-hoz, vagyis a legtöbb helyen mindkettő ki van építve, így roaming esetén valamelyiket biztos megtalálja a telefon. Ettől eltekintve talán egy hangyányi előnynek mondható, hogy a G500 modulja a 850 MHz-es hálózatokat is kezeli. Hangminőségben a Mio jobb, mint az E-TEN. A Blue Angel-lel hívogatva a gépeket azt az eredményt kaptam, hogy a Mio hangminősége és hangereje kb. azonos a BA-éhoz, tehát jó. Az E-TEN-ről ez már nem mondható el. Aki a BA-t tartotta kezében, jól hallott engem, de én a G500-at fogva gyengén és tompán hallottam őt. Nem volt használhatatlanul halk, de hagy némi kívánnivalót maga után. A Mio mindkét félnek kielégítő volt. Csengetési hangerejük mindkettőnek alacsony, így zsebben hordva inkább a rezgőmotorra vagyunk utalva. Nem mondom, hogy a Blue Angel hangos, sőt, annál is komoly különbséget jelent, hogy mi a csengőhangunk, az milyen minőségű, mennyire éles hangszerekből álló midi file stb., de azért a BA tud üvölteni is, ha kell. Az A701 és a G500 is ezzel szemben inkább visszafogottan jelez telefonhívás esetén. Mindkét készülékben van GPRS, de az E-TEN támogatja a betárcsázós (helytelenül WAP-nak hívott) CSD-s Internet elérést is. Mivel dönteni kell, melyik a jobb, itt a Mio nyer a hang minősége miatt.
5. GPS Mindkét készülék használati útmutatója nagyon fukar a GPS beállításokat illetően. Lényegében a Windowsra és a felhasználó navigációs szoftverére van bízva a GPS automatikus kezelése. Ez alapvetően nem gond, viszont nem is mindig szerencsés. Mindkét gépen gyárilag a 4-es COM portra van beállítva a GPS vevő. Azon is működnek, annak ellenére, hogy a Mio-nál a COM port listában a COM4, mint Active Device van megjelölve és a COM2-re van írva, hogy GPS. Viszont csak az iGO program használja a COM2-öt, a GPSProxy-val kiegészített Garmin Que program már a COM4-et kéri, csak azon működik. Furcsa. Mindenesetre gondot mindez nem jelentett, mert az iGO automatikus beállítása után már minden szükséges információt megtudtam a vevőről. Az E-TEN beállításai még nehezebbek, ugyanis a GPS-t automatikusan beállító navigációs programjaim közül egyiket sem tudtam feltelepíteni rá. Az iGO 2005 a normál méretű SD kártya mérete miatt nem megy bele a gépbe, míg a Destinator 3.0.75-öt egyik gép sem engedte feltelepülni magára, számomra érthetetlen okból (a WM 2005-höz szükséges beállításokat elvégeztem a Destinator konzolban). Végül mindkét gépre feltelepítettem a GPSProxy-t és a Garmin Que-t (ld. http://digitus.itk.ppke.hu/~tomiki/drupal/). A Proxy-t a Mio-n könnyű volt beállítani, mert az iGO-ból tudtam a GPS baud rate-jét és port számát is. Az E-TEN-nel viszont gondom volt, mert hiába állítottam be a COM4-et a Proxyban (amit a Start/Settings/System/GPS-ből olvastam kim, mert ez sem szerepelt a leírásban), 56k-s baud-on nem ment. 9600-on sem. Végül hosszas próbálkozás után levettem a baud rate-et 4800-ra, és akkor végre elindult. A két vevő közötti különbségekben tehát az első, hogy a Mio-é 57600 bps-en, míg az E-TEN-é 4800on dolgozik. Ez amúgy semmilyen hátrányt nem jelent, ugyanis a GPS szabvány alapján a vevő másodpercenként küld egy ún. „GPS mondatot” aminek hossza bőven elfér még a 4800 bitben vagyis 600 bájtban is (ez 600 karaktert jelent, míg egy GPS mondat hossza többnyire nem több 100 karakternél). Ezek az E-TEN-es beállítások azonban valakinek, aki azután veszi meg a gépet, hogy ezt a tesztet elolvassa, már nem fog gondot jelenteni, hiszen itt közzétettem. Érzékenység: hideg indításnak azt jelöltem ki, amikor a vevő minimum 10 órán keresztül ki volt kapcsolva. A Mio vevője ezután 2-5 perc alatt találta meg a holdakat, míg a vele egy időben bekapcsolt E-TEN vevője 4-6 percig kereste a pozíciót. Meleg indítási referenciának azt vettem, amikor a vevőket használat után kikapcsoltam kb. egy órára, majd újra visszakapcsoltam. Ezután lényegében ugyanannyi
idő alatt találtak pozíciót: a teszt során hozzávetőlegesen 20-60 másodperc alatt. Hasonlóan megegyezett a hot start is (egy alagút után): 5-10 mp. Amikor már megvolt a pozíció, mindketten erősen ragaszkodtak hozzá, még autóban, ölben tartva is remekül navigáltak. Konklúzió: a G500 vevőjénél a hideg indítás átlagosan 1 perccel lassabb, mint a Mio-nál, de ezt követően a meleg és forró indítási idejükben, pontosságukban és minden egyéb paraméterükben már nincs különbség. Az E-TEN alapból (bele van építve) támogatja a TMC (Traffic Message Channel) funkciót, ami arra való, hogy a TM csatornán keresztül a gép megkapja az útinformtól, hogy merre vannak dugók, útakadályok, és ezek alapján új utat tervezhet a TMC-t támogató navigációs szoftver. A Mio-nál ez a funkció külön vásárolható autós tartóba ágyazva érhető el. Magyarországon azonban a TMC egyáltalán nem elérhető, míg Nyugat-Európában is csak ímmel-ámmal működik helyesen. A Mio szoftvere fel van készülve a TMC fogadására, míg az E-TEN beépített FM rádiója (!!!), amin keresztül a TMC is működik, szoftveresen még nem támogatott. Az E-TEN május-júniusra ígéri a szoftverfrissítést.
6. Gyárilag előre telepített szoftverek (kezdő-, normál felhasználói szemmel) Ebben az E-TEN nagyon magasan veri a Mio-t. Szinte mindenhez, amit az ember használni szeretne, van egy kis beépített segítség, ami valamennyire még a Windows-zal is össze van építve. Pl. beépített E-TEN Bluetooth manager, amivel egy pillanat alatt FTP kapcsolatot hozhatunk létre egy másik PDA-val vagy egy PC-vel és segítségével úgy másolhatjuk a file-okat egyik gépről a másikra, mint a Total Commanderben. Hátrány sajnos, ami a Bluetooth driver sajátosságaiból fakad, hogy csak file-okat lehet másolni és azokat is csak egyesével. Sem könyvtárat, sem több file-t egyszerre nem lehet másolni illetve átküldeni. De még ezzel a hiányossággal együtt is kiválóan használható a program. Aztán van egy szellemes Wireless manager is, ami arra való, hogy a GSM-et és a BT-t kapcsolgathatjuk vele ki/be külön-külön vagy a kettőt együtt is. Mindezek nagy ikonokkal érhetők el, ami megkönnyíti a stylus mentes használatot. A Today screen-en található, SPB Pocket Plus szerű ikonsor egyszerre 8 ikont mutat, de a jobb oldali nagy nyilakkal továbbiakat érhetünk el. Mind-mind stylus nélkül, ujjunkkal nyomogatva! Persze minden testre szabható. A hardver gomboknál említett M-Home/M-Desk gombot megnyomva juthatunk el az egyedi dizájnú menübe, aminek egyébként minden funkciója elérhető a Start/Programs menüből. A legfontosabb funkciók kis ikonjai pedig a képernyő jobb alsó sarkában vannak, kisebb ikonokkal. Alapból az E-TEN által gyárilag előre telepített, a fentieken kívüli további programok: gyorstárcsázás, hívás szűrés (!), MMS küldő, hangprofilok (mint a Nokiákban, Siemensekben!), nagyon nagy tudású kamera szoftver sok beállítással, PaintBrush szerű rajzoló program, Multimedia-s file kezelő, (fény)képszerkesztő, hangparancs kezelő és backup (biztonsági mentés) utility. Itt jegyezném meg az E-TEN, szerintem egyik legszellemesebb megoldását: a telefon piros gombját hosszan nyomva ki/bekapcsolhatjuk a GSM részt (turn on/off flight mode)! Nem kell tehát az embernek az antenna ikont, majd az előugró buborékban a feliratot bökdösnie, hanem csak hosszan megnyomja a pirosat, mint egy hagyományos mobiltelefonnál. Természetesen ezzel a PDA részt nem kapcsoljuk ki, nem is jön elő a Mio-hoz hasonló Sleep/Power off képernyő, csupán a GSM modul aktiválódik, deaktiválódik. Összességében az E-TEN óriási előnye, hogy ujjal való használhatóságra van kihegyezve: nagy ikonokkal érhetők el a fontos funkciók. Az E-TEN a rendszerinformációkat úgy jeleníti meg, mintha az egyes modulok a File Explorer egyes könyvtárai lennének. Alább találhatók képek az E-TEN szoftveréből.
Gép információk
Fényerő beállítások
Bluetooth manager
Hívás szűrő
Hibajelentés küldés
Fényképkezelő
Backup utility
GPRS kapcsolat manager
PaintBrush
E-TEN M-Desk
Profilok
Today, today plugin
Tárcsázó felület
Gyors tárcsázás
Memória infók
Rendszer információk A Mio szoftverezettsége ennél sokkal gyérebb. Neki is van Today pluginje, amin viszont csak öt ikont tudunk elhelyezni. A fényképező programja hasonlóan nagy tudású, de a beállítások nem érhetők el olyan egyszerűen, mint a G500-on, hanem mindenképpen ceruza kell hozzájuk. A Mio-ban van egy GPRS kapcsolat konfigurátor, amiben néhány nyugat-európai mobil szolgáltató beállításai előre le vannak tárolva. Ez a szoftver az ETEN-ben is elérhető, csak ott nincsenek előre beállítva a profilok, de kézi
beállítás után ugyanúgy váltogathatjuk őket külföldre utazva, vagy más SIM kártyát használva. A Mionak van egy Location Call nevű programja, aminek segítségével vész esetén SMS-ben el tudja küldeni a megadott számokra a GPS koordinátáinkat. Van még egy Quick Position nevű program is, amivel a Mio GPRS-en le tudja tölteni a GPS holdak várható pozícióit több napra előre, ezzel még jobban meggyorsítva a hideg indítást. Létezik továbbá egy Mio menü program is, ami viszont semmi mást nem tesz, mint a legfontosabbnak ítélt programokat nagyobb ikonokkal teszi elérhetővé. De ezek, az E-TEN-nel ellentétben, csak a Windows beépített szoftverei, vagyis ilyetén csak annyit tesz, hogy adott programokat nem csak a Start/Programs-ból érhetünk el, hanem a Mio menüből is. Az Office programok egy csokorba vannak gyűjtve, ami előnyösen hat a Start/programs menü méretére. A Mio gyorstárcsázója, az edialer egy nagyon hasznos program: segítségével a telefon panelt előhívva, neveket kezdhetünk beírni, és a program t9-es analógiával keres a Kontakt listában. Ez nagyon meggyorsítja a találatokat. A Mio beállításainál viszont sokrétűbben lehet testre szabni a készülék működését. Szabályozható a processzor teljesítménye energiatakarékossági szempontból, beállítható, hogy kikapcsolja-e az SD foglalatot adott esetben, továbbá egy remek funkció: beállítható a készülék úgy nevezett „Card reader mode”-ba. Ebben az esetben a Mio-t a számítógépbe bedugva nem az ActiveSync jön elő, hanem a gépben található memóriakártyát a számítógép pen drive-ként ismeri fel! Ez praktikus dolog, bár a Total Commandert használóknak eddig is rendelkezésükre állt egy plugin, aminek segítségével az egész gép, belső memóriája is, minden könyvtára és rejtett file-ja is megjeleníthető és kezelhető a számítógép Total Commanderéből úgy, mint egy hálózati meghajtó.
Gép információk
Előre telepített GPRS beállítások
Bluetooth „manager”
Quickposition a GPS-hez
Kamera beállítások
Location Call
Rendszer információk
Teljesítmény beállítások
TMC támogatás
Memória infók
Telefon panel és edialer
Today, today plugin
Mio menü
Fogyasztási beállítások
USB mode választás
A fenti képeken látható a Mio betűinek elszíneződése, amiről a Képernyőről szóló részben írtam. Gyári, előre telepített szoftverezettségben az E-TEN veri a Mio-t, bár az utóbbinak nagy előnye az edialer. Resetelni a két gépet ugyanannyit kellett.
7. Bluetooth Mindkét készülék Bluetooth-a jó erősségű, szépen kommunikál más gépekkel. Egy zavaró dolga van a G500-nak: adatátvitel közben nagyon-nagyon erős fényű a kék LED és villogása egyenesen vakító, főleg este vagy félhomályban. Le is kellett takarnom az ujjammal. Persze ugyanakkor ez azt is eredményezi, hogy nappali fényviszonyok mellett is jól látható, hogy a BT üzemben van. A Mio-nál a BT Manager egyáltalán nem bőséges: be lehet kapcsolni, és ha talál valamit a közelben, akkor párosodik azzal. BT headset-et, mivel nekem nincs, nem tudtam kipróbálni a gépekkel. Mások tapasztalatai alapján mindkettő jól kezeli őket. A BT-k minősége tehát megegyezik a két gépnél.
8. Kamera Mindkét gép kamerája 1,3 megapixeles. Az E-TEN legnagyobb felbontása 1280*960, míg a Mio-é 1208*1024, tehát egy picit nagyobb. Mindkettő sokféle elő-beállítást tartalmaz. Az E-TEN tud BMP-be is fényképezni és többféle beállítást ad: napfény, félhomály, lámpa stb. A Mio-nál ilyen lehetőségek nincsenek. ZOOM-olni lehet mindkettőnél (persze ez csak a kép nagyítását jelenti, ami minőség romlást eredményez). További állítási lehetőségek: white balance (Mionál nem lehet állítani), önkioldó, sorozatfelvétel, frissítési frekvencia (50 vagy 60 Hz). A videó módjuk is hasonló, maximális felbontási képességük megegyezik (320 x 240) és tudnak mindketten hangot is felvenni. Alapvetően itt az mondható el, hogy nagyjából ugyanannyit tudnak, csak az E-TEN finomabb és kicsit több beállítást engedélyez. Maga a fénykép, videó minősége egyezik a két gépnél (lényegében mindkettő csak játékra elég). A kamerákkal készült képeket lásd a többi képnél http://digitus.itk.ppke.hu/~tomiki/drupal/teszt/pics
9. Headset A gépekhez adott sztereó fülhallgatók felépítése és minősége megegyezik. Nem ezen kell koncertet s Mozartot hallgatni, de mindkettőnek szép hangja van, az mp3 is jól szól rajtuk és elegendően hangosak is. A Blue Angel-hez képest nem éreztem különbséget.
10. Teljesítmény A két gép szinte teljesen azonos sebességgel bootol egy soft reset után. A Mio kb. 3-4 másodpercet ver az E-TEN-re. Mindkét gépen a gyári alap szoftverek voltak telepítve, plusz a GPSProxy, Garmin Que, MagicSS képlopó, TCPMP és a Mio-ra az iGO is. E szoftverek közül csak a gyáriak indulnak el automatikusan egy reset után, a többi csupán a memóriát foglalja, ami miatt kevesebb juthat a program futtatáshoz, bootoláshoz. Teljesítmény teszthez mindkét gépen lefuttattam az SPB Benchmark-ot (35 perc), ami a következő eredményeket adta (mindig a nagyobb érték a jobbik, kivéve a TCPMP futási idejénél): Teszt Nagy file írás Nagy file olvasás Nagy file másolás So file írás Sok file olvasás Sok file másolás Könyvtár listázás Pocket Word Pocket IE – HTML Pocket IE – JPEG File Explorer ZIP JPEG Arkaball Memória műveletek Memória műveletek TCPMP Átlag sebesség Szükséges futási idő Minta sebesség Adat sebesség
Mio A701
E-TEN G500
HTC Blue Angel
1344.900000 60.000000 1639.200000 5236.000000 303.900000 4608.600000 1974.500000 39247.200000 3757.400000 1728.400000 5950.900000 4691.400000 385.700000 4.990000 3747.300000 7820.200000
1231.400000 310.600000 1244.900000 3696.000000 424.600000 3796.200000 1255.800000 27419.700000 2933.400000 1747.100000 3491.000000 3729.500000 656.400000 5.955000 4561.000000 9632.800000
2376.800000 844.800000 1565.900000 4427.400000 1058.500000 4179.300000 164.900000 7260.100000 3569.900000 1175.100000 9188.100000 7251.600000 514.600000 8.705000 4967.000000 10178.800000
1106.83% 0:28.769 488172 2.1 Mbit/s
823.61% 0:38.613 363239 1.6 Mbit/s
1020.56% 0:31.162 450108 1.9 Mbit/s
Az SPB-ről azonban elmondható, hogy nem teljesen korrekt teszt. Hiszen a legtöbb ellenőrzés a fileok írási/olvasási sebességére vonatkozik, ami nem annyira processzor, mint inkább memória igényes feladat. Emiatt a Samsung kontra Intel processzor teszt ezzel a programmal nem hajtható végre Viszont egy PDA-nál igazán számításigényes feladatokat nem lehet lassú memória teszt nélkül végrehajtani, ezért valahol mégis elfogadhatjuk ezt az eredményt is referenciának. Továbbá lefuttattam a TCPMP Benchmark-ját is egy darab mp3-mal (5 MB, Ladánybene 27 – Kell egy ház), ami a Mio-n futott gyorsabban és őt hozta ki győztesnek illetve nagyobb teljesítményűnek. A Benchmark tesztek győztese a két gép közül egyértelműen a Mio és nem is kevéssel. Fontos tudni, hogy annak ellenére, hogy a tesztekben az E-TEN szerepelt szinte a legrosszabbul, a mindennapos használatban ez nemcsak hogy nem vehető észre, a Start/Programs vagy Start/Settings megnyitása és benne való navigálás minden esetben ő volt gyorsabb. A GPSProxy elindításában is a G500 nyert. Így tehát kijelenthetjük, hogy mindennapos használatban a két gép megegyezik. Az akkumulátorok hasonlóan teljesítettek, habár konstans navigációnál a Mio többet fogyasztott. A teszt során nem volt időm és lehetőségem azt tesztelni, hogy egyhuzamban mennyit bírnak ki, de a Mio kétszer is lemerült, míg az E-TEN egyszer sem, de ezt inkább annak tudom be, hogy a Mio-t kevesebbszer töltöttem és/vagy többet nyomogattam.
11. ROM támogatás Ebből a szempontból az várható, de csak várható, hogy az E-TEN lesz a jobb. Ugyanis ők eddigi készülékeikhez is fürgén adták ki a ROM frissítéseket, míg a Mio ilyen szempontból mindig is fukar is titkolódzó volt. Az E-TEN G500 rendelkezik beépített FM rádióval is, amit egyelőre csak azért nem lehet használni, mert a jelenlegi ROM verzió még nem támogatja. De már megígérték a következő verziót, ami egy-két hónapon belül elérhető lesz és az FM rádiót is támogatni fogja. Itt tehát nem hirdetek győztest.
12. Személyes tapasztalatok, emberi vélemények A fentiekből kiderül, hogy a Mio nyert 6 db. pontban, az E-TEN nyert 6 db. pontban, és a két gép megegyezett a maradék 7 db. pontban. Tehát a két gép összesítve egyenlő és innentől a döntést (az enyémet is) csak szubjektíven lehet meghozni. Mio Öröm Méret Dizájn gyorsabb GPS, gyakorlott GPS gyártó kicsit szebb kijelző (múlik a Today témán) jobb telefon minőség minőségi bőrtok
Bánat a vártnál gyengébb teljesítmény égetően kevés hardver gomb törékeny, vékony stylus (félig kihúzva akár le is törhet) bonyolult kikapcsolás és billentyűzár gyenge gyári szoftverezettség
E-TEN Öröm nagyobb kijelző sok hardver gomb kiváló gyári szoftverezettség jó stylus szellemes GSM kezelés szellemes fényerő szabályozás
Bánat nagyobb méret és tömeg lassabban induló GPS vevő (pedig RoyalTek gyártmány) szokatlan (rosszabb?) telefon minőség gyenge bőrtok degenerált hálózati töltés megoldás
Összességében tehát azt kell, hogy mondjam, hogy nálam a G500 nyert 55-45-re. Ettől függetlenül nem fogom lecserélni az MDA-mat egyik készülékre sem, csak ha kényszerítenének rá. És akkor a G500at venném. Ugyanakkor azoknak, akik döntés előtt állnak, talán segít ez a teszt. Igyekeztem objektív lenni, amennyire csak lehetett, remélem azért sikerült is.
