EME 28 az egyesre nézve egésségét hatósági közbejövetel nélkül fentartani, bizonyos állapotok fenléte, bizonyos betegségek előfordulása maga után vonja-e azt másoknál i s ? s ha erre a hygiena igennel felel, az egyes szabadságának, a többség veszélyeztetett életével szemben, háttérbe kell vonulni, el kell ily sanitarius korlátolást szenvedni, s csak is másod sorban jöhet figyelembe, menynyire mehet e korlátolás, mily fokú legyen a z ; ha az egyéni szabadságból indulnánk ki, majdnem az egész közegésségügyi igazgatást elvileg el kellene vetnünk, mint zsarnokit, mint önkényest. Nem mulaszthatom itt el, hogy a szerző által is használt, bár szokásos, rosz elnevezések ellen fel ne szólaljak; az állam-orvostan ezek egyike; tudva levőleg a törvényszéki orvostan és a közegésségügy szokott e név alá foglaltatni, minden alap nélkül; mint ég és föld oly távol állanak egymástól, minek tehát őket öszszeházasítani ? továbbá a gyógyászatügy helyes elnevezését miért mellőzte? a Medicinalwesen, mely a gyógyító személyek és abban segédkezüket, valamint a gyógyító intézeteket, kórházakat, fürdőket, szóval az egyes betegség orvoslására szolgáló más bárminő intézményeket foglalja magában, ellentétben a betegség kiütése ellen szervezett közegésségtigygyel igen helyesen nevezhető gyógyászat ügynek. Nem bocsátkozom bővebben a mű további bonczolgatásába, leglényegesebb ellenvetéseimet megtettem, számos előnyeit nincs miért részleteznem bővebben a fentebb mondottaknál, s azon óhajjal zárhatom legjobban rövid ismertetésemet, hogy e jó humorral, eleven stylben irt szakmunka mentől inkább elterjedjen, s közéletünkben mentől előbb látható nyomokat hagyjon maga után. Dr. Concha Győző. K ö n y v é s z e t i a d a t o k , a classica philologia történetéhez h a z á n k b a n . M a - h o l n a p tizenhárom é v e , h o g y az első papírszeletet vett e m elő a classica philologia történetének h a z á n k b a n m e g í r á s á r a . Mint ú j o n n a n kinevezett tanár, a budai főgymnasium könyvtárának rendelése alkalmával a tömérdek g y m n a s i u m i p r o g r a m m lapozgatása közben azon gondolatra j ö t t e m : j ó volna az E n g e l m a n n - f é l e Bibliothoca classica és Bibliotheca philologica. példájára könyvészeti pontossággal egybeállítani mindent, a m i csak a classica philologia t á g mezején Magyarországban vagy magyaroktól külföldön megjelent, legyenek azok akár önriálló művek, akár folyóiratokban, hírlapokban és p r o g r a m m o k b a n elszórt értekezések. Akkor távolról sem sejtettem, mily halmazzá fog nőni kezem alatt a sok a d a t ? H o g y is gondoltam volna a k k o r , h o g y irodalmunk ezen á g á n a k divatszerüleg hirdetett szegénysége mellett anyn j i t , és — a fordítások terén — anynyi jót is fogok találni! E körülmény azonban c s a k h a m a r megváltoztatá eredeti tervemet. Többé m á r n e m elégedtem a könyvészeti adatok gyűjtésével, kezdtem nyomozni, hasonlítgatni és bírálni, szóval e l h a t á r o z t a m esen i r o d a l m i ágnak k r i t i k a i t ö r t é n e t é t megírni.
EME 29 A mű anynyira haladt, hogy csak sajtó alá egyengetése van hátra. Addig is azonban, mig ezt (hivatalos és szaktudományi teendőim mellett) elvégezhetem, czélszerünek láttam e lapok hasábjain részenként közzé tenni az a d a t o k a t , felkérvén az érdekletteket és szakértőket: szíveskedjenek a tudomány érdekében a hiányokra figyelmeztetni, hogy még az utolsó perezben is javítgathassak előszeretettel dolgozott művemen. Én az említett tizenhárom év alatt nem kíméltem sem időt, sem pénzt, sem fáradságot, hogy magamnak az adatokat lehetőleg teljesen megszerezzem, de, a ki hazai könyvészetünknek mostoha állapotát ösmeri, jól tudja, menynyire hiányos még az ilyen tökéletesség (?) is. A szakértő méltányolni fogja fáradságomat, s igazságosan elnéző lesz a hiányok iránt; többet nem óhajtok, nem kérek. I. Latin- és görög szótárirodalmunk. E tárgyról irodalom történetünk jubiláris megalapítóján, a tudós TOLDY F E R E X C Z E N kivül (A magyar nemzeti irodalom története a legrégibb időktől a jelenkorig rövid előadásban. 3. jav. kiad. Pest 1872 és 1873. 30. 44. 53. 73. 103. 128. §§.) tudtommal csak ketten J ) emlékeztek meg. Az egyik SZILÁGYI ISTVÁN a „magyar akadémiai értesítő" 1847. folyamának 311—337 lapjain. „A magyar szótárirodalom történeti szemléje" czimű értekezésének első és egyetlen közleményében, mely NYÍR KÁLLAITÓL MOLNÁRIG (1484— 1604) terjed, s eltekintve a latin szótárirodalom keletkezését tárgyaló érdekes bevezetéstől, inkább csak m a g y a r nyelvészeti szempontból tárgyalja; a másik boldog emlékezetű tanárom VASS JÓZSKF. ki a kolozsvári r. k. főgymnasium III. évkönyvében 185%-ről „Latipmagyar szótárirodalmunk" czimü értekezést (3—19 lap) bocsátott közre, mely azonban ugy pontosság, mint teljesség szempontjából, sok kivánni valót hagy. Különben az egész értekezésnek czélja, úgy látszik, csak a kolozsvári tanárok latin-magyar iskolai szótárának, ós az általa CORNELIUS NEPOS-hoz szerkesztett kézi szótárnak bemutatása volt, melyekből a 20—30 lapon mutatványokat is közölt. Miután TOLDY FERENCZ, feladatánál fogva igen természetesen nem vehetett fél mindent műve keretébe, s nem is terjeszkedhetett ki egészen a jelenkorig, nem lesz felesleges egyelőre jegyzékét adni az előttem ismeretes és fenn jelzett munkában tárgyalandó szótári műveknek s ). ') Nem hagyhatom egészen említés nélkül Bod P é t e r előszavát a pápai Páriz Ferencz-féle szótár 1767. kiadáshoz, melyben szintén közöl történeti adatokat. a ) Mely kiadások fordultak meg ezek közül kezeim közt, azt e helyen épp oly kevéssé jelölhetem meg, mint a hogy tér szűke miatt nem közölhetem a t«ljes czímeket sem.
EME 30 XV. XVI. század. NYÍR KÁLLAI TAMÁS , SZÁLKÁI LÁSZLÓ
irodalom-történethez tartoznak; BEYTHE
nem különben
kizárólag a magyar ERDŐSI JÁNOS és
ISTVÁN.
Már a classica philologia történeténél is figyelembe veendők, a menynyiben használatban voltak: a) PESTI GÁBOR. Nomenclatura sex linguarum stb. Bécs. 1538. 1550. 1561. 1568. b) SZIKSZAI FABRICZIUS (Kovács) BÁLÁS (1574) Nomenclatura, seu Dictionarium Latino-Ungaricum. Kiadta halála után P E S T I GÁSPÁR, Debreczen 1590. 1592. 1593. SÁRVÁR 1602. SZILVÁS-UJKALVI IMRE pedig 1597 ós 1619 Debreczenben*). Mindkettő tárgycsoportok szerint. CALEPINUS (AMBRUS, Augustinus szerzetes, Oalepio-ból Olaszországban) nagy haladást mutató szótárához egy névtelen adta a jelentékeny magyar részt, még pedig BOD P É T E R szerint már a Lyoni 1587. kiadáshoz, TOLDY szerint (I. k. 30 §.) a Dictionarium u n d e c i m linguarumnak Basel 1590. (Frankfurt) 1594. Basel 1598. 1605. 1616. Genf 1620. Basel 1622. 1627. 1682 évi kiadásaiban. Nekem nem volt alkalmam ezen kiadásokat mind látni, anynyit azonban állíthatok, hogy a Dictionarium d e c e m linguarum kiadások is (péld. h. n. 1594) tartalmazzák a magyar nyelvet. VERANCSICS FAUSTUS püspök szótára (Dictionarium quinque nobilissimarum Europae linguarum stb. Velencze és P . THEWREWK JÓZSEF Pozsonyban 1834) az anyagra nézve Calepinus után indul, s a mi szempontunkból annál kisebb becsű. Viszont VERANCSICS szótárának magyar része átment MEGISER JEROMOS (Thesaurus Polyglottus. Majnai Frankfurt 1603 ós LODERECKER P É T E R (Dictionarium septem lingv. Prága 1605) szótáraiba, melyeknek megítélése körünkön kivül esik. — Heltai Synonymorum liber-e nem tartozik ide. Felemlítem még BOD PÉTER szavait: „Johannis quoque M u r m e l i i Monasteriensis, Erasmi condiscipuli et amici Nomenclatura Trilinguis edita fuit Craccoviae (év?) in Polonia; sed quia voees Hungaricae literis essent descriptae Polonicis, parum fűit utilis; pauca etiam illius exemplaria in latissime patenti Hungariae Regno, ocyus quam discentibus opem ferrent, disparuerunt". TOLDY a XVII. századba teszi. Végre Franki a 41 lapon emliti MYLIUS JÁNOS késmárki tanár Nonmenclaturáját, mely 1594-ben a modori iskolában használtatott, de melynek egy példánya sem ismeretes. XVII. század E századnak, s általában egész . szótárirodai munknak legfőbb büszkesége szenczi MOLNÁR ALBERT. Szótára, mint maga ae előszó*) Van-e és mi különbség ezen utóbbi kiadások és Ujfalvinak Frankinál (A hazai és külf. iskolázás a XVI. sz.) 41 lapon említett kéziratban levő neves könyve között? ez iránt még most nyilatkozni nem tudok.
EME 31 ban szerényen mondja („cuius medulla sive epitome est hoc nostrum Lexicon") Calepinus után van dolgozva. Első kiadása melyet BOI) P É T E R T Ő L kezdve (Athenás 183 1.) a legújabb időig sokszor tévesen is jegyeztek fel, latin-magyar és magyar-latin részből áll és Nürnbergben jelent meg 1604-ben. Második kiadása a görög nyelvvel gazdagítva, mint latin — görög — magyar és magyar latin szótár megjelent Hanauban: 1611-ben; a harmadik Heidelbergben 1621-ben, a negyedik pedig halála utáu Majnai Frankfurtban 1644, illetőleg 1645-ben*). Az ötödik és utolso kiadást IÍEKK JÁNOS KKISTÓK mindkét részben a némettel bővítette, s igv jplent meg Nürnbergben 1708-ban. E századslisebb kézi könyvei: 1) 1629. Bécs. Dictionarium quatujr linguarum lat. hung. bohém, et germ. N é v t e l e n szerzőtől, 2 . kiad. 1641.—2) 1654. Várad, EUDÖBEUÉNYI DEÁK JÁNOS. Janua linguarum bi inguis, latina et hung. praecedens Dictionario. Nunc d e n u o excusa stb. (Comenius befolyása alatt) — 3) BOD P É I E K szerint ALSTER JÁNOS HENKIK, Gyula-Fehérvárott adott ki: „Lexicon seu Phrases alphabetico ordine digestas, vocabulorum centurias1'. En csak a következőt ismerem: Grammatica Latina in usum scholae Albensis cum Kudimentis Lexici lat. Alstedii. Albae Juliae 1642. 8. r.— 4) 1646. Gyula-Fehérvár. Medulla priscae puraeque Latinitatis, qua omnes linguae Latinae idiotismi. . . representantur. — 5) TÓTFALUSI K I S MIKLÓS Dictionariolum Latino-Hungaricum etc, a század vége felé, v. ö. Bod P. előszavát.— Mindezeknél nevezetesebb: 6) KOMENSKY (Comenius) JÁNOS AMOS-nak tizenkét európai nyelvre alkalmazott híres Janua linguae latinae reserata aurea czimü kézikönyve, mely először Lissában jelent meg 1631 -ben. Két magyar átdolgozása van, a) KAPOSI PÁL, SZÁNTAI MIHÁLY és HELEMBAI SANDOUÉ : Eruditionis scholasticae janua. SPatak 1652. b) SZILÁGYI ISTVÁN BENIAMIN előbb váradi, utóbb pataki tanáré, mely Lőcsén 1661. Kolozsvárt 1673. Lőcsén 1698. Debreczenben 1700. Lőcsén 1724, Debreczenben 1729 s még e század kezdetéig számtalanszor jelent meg. — Ugyancsak Comenius után dolgoztak: 7) CSAHOLCZI (Bodnál Tzáholtzius) JÁNOS és BIHARI FEKENCZ gyulafehérvári tanárok 1647-ben. Azonban mind ezek ép oly kevéssé tekinthetők szoros értelemben szótár-irodalmi munkáknak, mint Comenius többi művei (Vestibulurn, Orbis pictus stb.) s a X7III. századbeli Cellarius-féle Liber memoiiilis, továbbá a Syllabus vocabulorum, Radices linguae latinae stb. szógyűjtemények s a legújabb Steiner Zsigmondféle „Latin szókönyv", melyek a nyelvtani tankönyvekkel együtt fognak tárgyaltatni. E századra vonatkozólag még megemlítendő a bártfai szülesésű HENISCH GYÖRGY Thesaurusa, (Augsburg 1616), melybe a magyar nyelv is fel van véve. *) Az első rész 1645-ben, a második és a hozzá csatolt érdekes Syllecta scholastica 1644-ben jelent meg, innen az eltérés a különböző Íróknál.
EME 32 XVIII. század E század feje, s öszszes elassicai szótárirodalmunknak második férfia PÁPAI PÁRIZ FERENCZ , kinek latin-magyar és magyarlatin szótára 15 évi fáradozásnak műve. Kiadásai: Lőcse 1708. Nagyszombat 1762. BOD P É T E T kiadása N.-Szeben 1767. (második részében a némettel bővítve) 1782. 1787. Végre ÉDER J . K. kiadása N.-Szeben és Pozsony 1801. (SÁNDOR ISTVÁN toldaléka Bécs 1808.) CELLARIUS KRISTÓF Latinitatis liber memoriálisához BÉL MÁTYÁS adta a magyar szöveget. Nürnberg 1719. Lőcse 1735. Debreczen 1762. Pozsony 1777. 1800. Győr 1808. (MÁRTON ISTVÁN kiadása), BUDAI ESAIÁS kiadásai Debreczen 1808. 1817. 1831. és Primitiva vocabula L. Lat. cum interpret. Hung. Debreczen 1842. v. ö. BENKÖ Transilv. II. 526. 1. A Gradus ad Parnassum, sive novus Synonymorum, epithetorum et phrasium poetiearum thesaurus (BISCHOF-tól) magyar kiadásai: Nagy-Szombat 1741, 1747. 1767. 1771. 1775. Budán 1827. 2 kötetben az utolsó. A WAGNER FERENCZ jezsuita Phraseologiájának magyar kiadásai: Nagy-Szombat 1750. 1771. 1775. Buda 1822. Bécs 1825. JAMBRESSICH ANDRÁS Lexicon Latinum interpret. illyr. germ. et hung. locuplet. Zágráb. 1742. E századnak több apró szógyűjteményét, melyek főleg emlézésre valának szánva, most mellőzöm, s érdekességénél fogva még csak azon pályázatot említem meg, mely az 1786.diki Mercur von Ungarn 124—136 lapjain 100 darab körmöczi aranyat tűz ki következő szótárra: „Glossarium mediae et infimae Latinitatis Hungáriáé Ecclesiastico-, Historico-, Diplomatico-, Juridico— Oeconomico-, Dicasterialis -Philologico-Reale." XIX. század. MÁRTON J Ó Z S E F . Három nyelvből készült oskolai Lexicon. 2 k. Bécs 1816. Lexicon Trilingue etc. 2 k. Bécs 1818. ós új czímlappal Pestini év nélkül. SÁNDOR ISTVÁN Toldaléka a Páriz Pápai-féle szótár utolsó kiadásaihoz (Bécs 1808.) inkább magyar nyelvészeti szempontból érdekes, LESCIIKA Elenchus Vocabulorum Europaeoruma (Buda 1825), itt éppen nem jöhet tekintetbe. MOKRY BENJÁMIN Deák-Magyar Etymologiai Lexicon. Pest 1823. Gonddal dolgozott, figyelemre méltó munka, melynek ritkaságáról tanúskodik azon körülmény is, hogy eddig sehol sem találtam említve. KASSAI és KRESZNERICS szótáraikban a latin nyelvnek csak mellékes, magyarázó szerep jutván, körünkön kivűl esnek. Kár, hogy félben maradt a névtelen vállalkozók: Deák-magyar s magyar-deák teljes szókönyve, melynek I. részéből csak A—D jelent meg Pesten 1834.
EME 33 SOLTÉSZ JÁNOS és BAKÓ DÁNIEL Latin-magyar szótára iskolai használatra (Patak 1845), etymologiai rendet követ s Mokry után van dolgozva. KOCZÁNYI FERENCZ latin-magyar német szótára két kiadást ért. Pest 1851. és 1860. Örvendetes jelenség és nagy haladás a kolozsvári tanárok La tin-magyar iskolai szótára. Szerkesztették FINÁLY HENRIK és RÉGENI ISTVÁN, Kolozsvárt 1858. 2 (ezímlap-) kiadás 1862. Ism. Hunfalvy Pál az akadémiában és M. Nyelvészet II. k.; birálta Budenz M. Nyelvészet IV. k. HOLUB MÁTYÁS latin-magyar és magyar-latin zsebszótára Baján 1862-ben jelent meg, ismertette Bartl A. kritikai lapok 1862. 200— 202 lap. FARKAS ELEK Latin-magyar szótára a legjobb és legújabb források nyomán Pest 1865. A sárospataki tanárok 1. m. zsebszótára S.-Patak 1862. és m. 1. 1868. A debreezeni tanárok szótárát szerkesztették LENGYEL ZSIGMOND és SZEGEDI SÁNDOR. Debreczen 1870. Bíráltam a tanáregylet közlönyében III. foly. 488—491. 1. Kiemelendő mint haladás BARTAL ANTAL és VERESS IGNÁCZ magyar-latin szótára. Pest 1864. 2. (ezímlap) kiadás. 1865. 3. javít. kiad. 1872. Ismert. Nyelvtud. közlem. 1864. III. HUNFALVY P . Kalauz 1864 2 félév 1. sz. Kun Gyula. Speciális szótáraink tudtommal: C a e s a r - h o z BAUTAL ANTAL-ÍÓI Pest 1 8 6 3 . 1870. BUDAVÁRY JÓzsEF-től P e s t
1872.
C o r n e l i u s Nepos-hoz VASS JÓSZEF-é 1 8 6 1 .
1862.
a
sáros-pataki 1837.
(kitől?)
és
1866.
P h a e d r u s - h o z a s á r o s - p a t a k i (KÉRY M Ó Z E S - t ő l ? ) 1 8 3 8 . KOVÁCS NÁNDOR-tól Pest 1865. BUDAVÁRY j ó z s E F - t ő l 1869 (1870).
S a l l u s t i u s - h o z HINDY MIHÁLY-tól Pest 1865. V i r g i l i u s - h o z Hindy Mihálytól Pest 1863 és 1869. A Chresthomathiákhoz szerkesztett szótárak itt nem említhetők fel. Görög szótárirodalmunk MOLNÁR-tól nyugodott egész 1857-ig, mikor a sáros-pataki tanárok szótárukat kiadták. Ism. Hunfalvy Pál m. nyelvészet II kötet 475—77. Azóta megjelent HOLUB MÁTYÁS szótára Kszenofón Anabaszíszához Baján 1862. és hirdetve volt egy szótár M. L.-től Homer Iliasa és Odysseajához 1861-beu, de ez, tudtommal legalább, napvilágot nem látott. űumcsi .'úci.
