köszönhetócn.411 Sebtisztítást kell végezni és tetanus-prophylaxisról valamint a szükségesnek ítélt supportiv kezelésról kell gondoskodni (lásd a 7. fejezet V. alfejeutét). A scorpaenidák ellen létezik ellenméreg, amely azonban általában csak a kóhal által okozott mérgezés eseteiben szükséges: ez a hal az indopacifikus vizekben honos. PETER F. WELLER. M.D. A hazánkban honos mérges kígyók marása A mérgező kígyómarások (lásd előbb) címszó alatt az Egyesült Államokban honos kígyófajok marásait ismenetlilk. Ezek a fajok azonban mind hazánkban, mind Európábun legfeljebb állatkertekben, kígyófarmokon és terraristáknál fordulnak elő. Az elnevezéseknél szúkítenünk kell a „vipera" szó és a „viperamarás" értelmezését, ezeket ugyanis Európában csak a Viperidae család fajaira, illetve azok marásának megjelölésére használjuk. A Crotalidae család az USA-ban gödörkésarcú vagy ragyás viperáknak nevezett csörgőkígyó fajait Európában nem nevezzük vipcráknak. E rendkívül mérgező fajok Európában csupán fogságban fordulnak elő, Amerikában viszont ezek okozzák a mérgezések zömét. Hazánkban két mérgeskígyófaj, (két viperafaj) él: az egyik a Vipl'rn 11r.1·i11ii ralw.l'ic•11.vi.v Méhely - a rákosréli vagy parlagi vipera. Alig 55 cm hosszú, s bár csöves méregfogú, letalis mérgezésről nincs adat. Ez a faj azonban életterének beszúkülése miatt hazánkban kihalófélben van, ezért kiemelten védett. A másik faj, a keresztes vipera - Vipera berrus berus l .. amely a Zemplénben, a Tiszaháton, valamint DélSomogy és Dél-Zala területein honos. A fekete színváltozat a három utóbbi elterjedési területen él (Vipua berus varietas prester). Ezekről már szólnunk kell, mert ugyan nem ha· zánkból, hanem nagy eurázsiai elterjedési területéről a statisztika 0,3 százalékos letalitást említ. A hazánkban készült eddigi egyetlen toxicologiai felmérés a 23 éves anyagban nem regisztrált halálos mérgezést." E kígyófajunk kerüli az embert, ha valakit mégis megmar, azt mindig az ember provokálja. A marás során a kígyó csöves méregfogain keresztül mérget juttat az ember szervezetébe, egy-egy marással a ietalis dózisnál hétszer kevesebb méregmennyiséget. A halálfélelem elvileg indokolatlan.41 Jellemző a marás helyén a méregfogak nyomán keletkező két kis véres pont, a maró fájdalom. a kisebb-nagyobb fokú oedema, súlyos esetben pedig a sokkos állapot. Ha a gyerek megfogja. és nem engedi el a kígyót. az többször is visszamarhar. úgy a méreg esetleg érp:ílyába is bekerülhet. A szalcszerú beavatkozás, a megman személy immobilisatiója és a marástól proximalisan alkalmazott nyomókötés, az érleszorítás nem sokat ér. Hasznos a toxin e célra készült gumigyúszúvel való kiszfvatása. (A Cutterkit for snakebite nevű készlet már hazánkban is beszerezhető.) A tox innak szájjal történő kiszívása tilos! Localisan oxidálószereket: 3 százalékos hidrogén-peroxidot vagy 1 százalékos káliumpcrmanganátot is alkalmazhatunk.0 Az antihistamin adása indokoltnak tekinthető. Kritika tárgya viszont az ún. ellenméreg. Serum-antivenimeux injectio subcutan alkalmazás egyéb formában tönénó alkalmazását is ma már egyre többen megkérdőjelezik, nemcsak azért, mert siklómarások esetén tévedésból is adják, hanem a súlyos anaphylaxia veszélye miatt a beavatkozásokat sokszor a sérültek és rém-
6
képeik nem az indentificalás irányítja. A gyakori halálfélelem miatt döntő a nyugtató és nyugodt beavatkozás. Az ellenméreg adása még a sokkal veszélyesebb fajok, mint pl. a homoki vipera- (Vipera ammodytes) marás esetén sem indokolt. Ez a faj hazánkban nem fordul elő, de sokan összetévesztik Magyarország homokos területein (pl. a bugaci védeu területeken) élő parlagi viperával, és marásakor 10 ml trivalens ellenserumot adnak. A homoki vipera tőlünk délkeletre a balkáni államokban él, orrán kis szarvacskát visel, a marása okozta mortalitas 5 százalék alatt marad. A halálesetek még a homoki vipera marása esetén is S és 24 óra múlva következnek be. ennélfogva elegendő id~ ;lll rendelkezésre a szakszerú beavatkozásra. Más a helyzet a sokkos állapotok vagy a gyermeket ért és a többszörös marások esetén. Ilyenkor minden perc számít. Elsődleges feladat a sokk elhárítása. Ilyenkor még az ellenméreg beadása is javallt: 200-300 ml ncutralis oldatban (2-3 ampulla) lassú cseppinfusióval. A toxicologiai vagy intensiv osztályon történő megfigyelések során vérképvizsgálatot kell végeznünk leucocytosis vagy thrombocytopaenia irányában. A vesefWlCtio beszűkü lése esetén peritonealis dialízis választandó. Szükség lehet egyes esetben human-albumininfusio beadására. A mérgezések esetén ne az ellenméreg adását, hanem a supportiv kezelést részesítsük előnyben. Persson és munkatársa évtizedes tapasztalataik alapján mondják, hogy .Az elleméreg adása hatástalan, sót veszélyes!" 44 A WHO széles körú és gondos munkájában is korszcrú és reális ismereteket és statisztikákat olvashatunk. fgy például az Angol Királyi Trópusi Orvoslás és Hygiéniai Tanács figyelmeztetését is: .A lósavós serum alkalmazása több veszélyt rejt a betegre nézve, mint maga a kígyómarás!" Korszerűsítenünk kell a szemléletünket és a terápiát is. A beavatkozásokkal ne a rizikófaktorokat növeljük, ne itassunk alkoholt és kerüljük az egyéb értelmetlen beavatkozásokat. Várakozással kell tekintenünk azokra a sikeres kísérletekre, melyek során nem lóserumból készítettek anaphylaxiamentes ellenanyagot. Az ilyen ellenanyagok hozzáférhetősége és alkalmazás azonban még évekbe kerülhet. Fel kell ismernünk ugyanakkor a természeti környezetben azokat a veszélyeket, amelyek reálisak és nagyságrendekkel nagyobbak, mint a vitatott - és viszonylag ritka - kígyómarások. Ilyen például a sérülések esetén a tetanusveszély, vagy a vadméhek és darazsak csípése, mely a WHO felmérése szerint is évente hatszor több halált okoz világszerte, mint az összes mérges kígyómarás okozta haláleset. Ezek toxinjainak hatására nagyon gyorsan felléphet sokkos állapot, és sokszor már a szakszerú beavatkozás sem segíthet a keringés összeomlásából adódó irreversibilis állapot mian.
.__,
JANISCH MIKLÓS ÉS VlRÁGH ISTVÁN
Irodalom
-
1. ull•Mm M: Controvusies in antibiotic choicel (cw bite wounds. Ann Emerg MKI 17:1321, 1988 2. Brook 1: Miaobíology ol humill> ind ill>imal bitc wounda ln childien. !'Miatr Wect Dia J 6:29, 1987 3. Coldstein EJC. Citron DM. Finrgold SM: R'* ol anurobic bacteNi ln bite· wound inlKtiona. Rn Wect Dia 6(suppl l):Sl77, 1984 4. Coldstrin EJC, Sarone SM, Miller TA: Eiktrwlu cgrrodttU ln land Wections. J H•nd Swg 8:563, 1983 5. ffiier HM Jr, ShanJey 1D. Bubera JA: Rnlew ol 59 .,.tienta hoepit.al· iud with anmul bites. PMiatr lrúect Dia 16:24. 1987 6. Ordog GJ: Thc b.octeriology ol dog bite wounda on init~I prewnt.a· tion. Ann Emerg MKI 15:1324, t986
e 1992 OrvosTudomány
....._
.„ PO, Heppntt BT. GNnn J1 Jr: DF·2 bactett~ following at bitet: ttporl ol rwo c:.un. Am J M.,.j 82:621, 1987 11. )inda DH. Ringler i>H, Hilliard JK. el al: Nonhum&n prim.ile bites. J Orthop Ra 8:146. 1990 9. Russell FE: Sn.ake venocn poisonlng in 1he Unlted Statn. Annu Rn Med 31 :247, 1980 10. Treatmml ol an.okebite in IM USA. M<:d L
7.
C1~nter
1984 25. OeShazo RO, Grilfing C. Kwan TH. el al: Oe~I hypenensítivity ructions to imported fire ants. J Allergy Clín lmrnunol 74:8< I, 1984 26. Parrino J, Ka~walt. NM. Loc:key RF: Trutment ol loc.'1 akin r~po~ 10 imported fitt .int stlng. Soulh Med J 74:1361, 19111
27. Foox RW, l.ockey RF. Buwt:z se; N-wop: ~ following the lmponed 6tt ant sting. 1 Allergy Oin brununol 70:120, 1912 28. Slúclda TL. Walsh EN: "Kiwing bu&" W.. AMA An:túva oi Oomna· toiogy 74:14, 1956
bu'
29. Lynch PJ, Plnnu J~ " Kiuing Wla: triatocna species • M ilnponant ause ol inMC'I bita ln the eoulhwnt. Clltit 22:585, 1971 30. Rohr AS. Marshall NA. Sa..- A: Sua:múw lmmunodwnpy f« Tn•lom• prol,.cl•·induad anaphy 1axia. J Allftgy Oin Unaw.&nol 73:369, 1984 31. McMillan CW, Pwttll WX: Huudl to he<h: IM P'1M alftpiD.ar, a1.i.u woolly alug. N Engl J Med ~1:147, 1964 32. Evenon GW, Ch.a pin )11, Nonnann SA: c.rpilW mwnocnaüona:" pcwpemw study ol 112 C1ML Vet Hum Tooócol 32:114, 1990 33. Hunt CR: Bites and slinp ol UftCOINDOft arthropods: U. Reduviidl, 6tt ants, P'1M c.iterpillan. and acorpioN. Ptletgnd Med 70:107, 1981
34. Halste.id BW: Coelmtenta. ~ and momoua Ma.rine Aniin.tb ol the Worid, R-V Darwin ~ Prinmon. New ,lawy, 1978. p 97 / 35. F'isher AA: Watrr·ttlated dttÍNtoe..: D. NeaYtocylt denn.tilil. Cutis 25:242, 1980 / 36. Burnett JW, CaltciK'tJ: Jelly&.M mvenoaYtion ~ updated. Ann Emerg Med 16: 1000, 1987 37. F'ishtt AA: Toxic and all~rpc cut.ineoul reactlona lo jelly&ah wilh spec:UI ttferenct to delayed reMtiona. Cutia 40:303, 1987 38. Williamson JA. ~ R.ay LE. Wohll.ihrt M. et al: Acute aunagernmt ol KnOUI envenom.ition by box· jelly&r.h (Oliro11a Jftchn). Med J A&llt 141:851, 1984 39. 8umett )W, Rubinstein H. Calton GJ: FV.e aid for jeUylish mwnocna· tion. South Med J 76:870, 1983 40. JQur KW, Mclűnnry HE. Auftbach PS: Scorpaerúdu mwnocna· tion: a 6ve-year poi.K>n centn- nperiencle. )AMA 253:807, 191!5
41 . Vir:igh 1. Tau Gy: Vipcrik a ZemplMi Hcgys4!gbcn Vissza1ckin16 fclmt!ria a m4!rsczúe.kr61. BORSODI ORVOSI SZEMLE 1987 3:2 209·222 : 42. Molcnaar J. G: Poisooous snaku. fasciantina and Danacrous. ORGANORAMA. 1983 20. 23-27. 43. Hans Pcrson and Brigiaa lrestadt: A atudy of 136 Cascs addci'
Bite Treatcd ln Swcdish Hospitals Dwin& One Yw. ACTE MEO. 'SCAND. 1981 210. 433-439. 44. WHO Pubi. .58. Provesa in lhc charKterization of vcnoms and standardiution of antivcnoms. GeneYL 1981
-
92/I
.=:;-
8 . INTER VI. HARAPÁSOK~ CSIP~EK-7
@-
Kedves
Ildi~6
Magának irok az al ább i kérdés kapcsán , legyen szives hivja fel az illetéke s ek figyelmé t észrevételeimre . Ha meg j elen ik az uj "'Utmutató •.. "az OGY I. szerkesztésében szerintem nem~s ak szerepük , de felelősségük i s van ez abban kö zölt szö vegekkel kapcso latb an. Ezért hivom fel figyelmüke t, hogy az ANTIVENr:::cx s zé rum fejeze t e t át kellene irni, ha e gyá lt alán behozzáK e készitwény t. Ui . az negyedszázaddal ezel0tti szemléletet tükröz . /Uár az inj. mellett sincs ilyen ajánlás, pedig a gyárak ha egy mód va~ r á fenntArtják A fél elmet ás készit~Snyük elndós1t ... / SzóvAl , itt küldöm e vipe r amarással kapcsol~tos dolgoz1tome t, mely mint kiderült , ed!lig az egyetlen ~agyarnyelvü klinikofarmakol6,~ i .:á közlerr:~n; 1 • G"nniscl: profe sszor !::lea2ánlot t 13 aL. OrvosTudomóny fészerkes zt őjéne k, ak i lektor ál t Rtta, ~ajd átírták a z egé~z fejezete · - Ili.Íve l nem szabad összekeverni minden "un." kigyómar4st. S6t f elkért eey kiegész it6 szöveg megiráRáre , arr.it én ter~észetesen Janisch t anárrAl együt t irtam meg . Nem kis ör ömömre e c ikkeme t még citálják is. /vannak számozás i hibák az utAlásban , de szerin te m nem z.qv próAk- Hans pe :tson mtsi cikke névszerin t is megeml i tv.e , i gy az megkereshe t ő .- .ekem megvan , ha érdekli elküldö~ A~t is . / Vagyis: k orszerüsiteni kell a szemlélete t . ~a már nem metszik a mnrás helyét . Toxi ko l ógi Ri osztályra viszik az ese t eke t.- Nem adják az Antivenimeux széru.:no t e zekjen a mérge zésekbe r ha még is , nem s . e és nem i. m. ui. ér telme tlen sét .•• Nincs érte l me a kardiotonikum a .iánlásának se:J ezeknél a hazai kigyémérge zéseknél , ~ert ezek mérgében nincs kardiotoxikus komponens . s tb ~i t kellene viszont közölni , ha egyál talán megveEzik ezt a drá~.q és feleelep,es készitményt? - : Az t, hogy ne növeljük a rizik óf~ ktorok számát ilyen mérgez ése kbe~ a suppor tiv kezelésre fektessék a hangsulyt . Ha még i s előfordulna sokkos állapot , a kors~erü sokktela~ it ásra felkészült szakszerü beavatkozá st kell megtenni , ilyenkor már A szérummal s em ár tha tunk, i gy i nfuzióban adni lehet . Felhívn i a vérképre a figyelffiet , a peritonealis diglizisre . ~ondorn ~zonbon , ez xind ne~ a ke r es ztes viperamarás ~Jfajób~n megy . Tudni róla mégse~ hRszon t DlAn , ilyen t~v es néze t eket v i szon t nem kellene konzerváln i. Olv8ss4k el p e r s o n - Jk cikk6t , a 43- as citátum . Náluk éven te 150 kereszt es viper~ ~Ar~s fordul elő , hát 2k i ~Pz1n ~zerezhettek t ApasztAla t ot ! Tudom senk i nem l ehet prnfétR saját hajáo1ban , ezért utqlok az : tnpasz t al~ tuk ra . Vann~k a~iknek érdekük füzódik ahhoz , hogy ilyen kérd6sekban a f~lel8et tov1bb áltescék . ~e rül nx ibe kerül . /Cs e ~ mellékesen jegyzem ~eg : ~qlélfjlele~ben is rneq lehet hRln i? / Azt n::ár csak illAr~á · • .qk 3rulom el , hogy Jenisch téln.;rr;:il :i:inden évben naP.y kirtindulások~t t e:-zJnk a Zeillpléni tá~ja~on, A~ ewbert k~P kerülő fél énk viperálból nP,fyritkán tudunk e gye t-e gye t oe~serkászn i. Ter~ ész2 te sen qz6t9 is pyüjt öm qz iroJal rnnt , rn~r fel sera tudnám dolrozni . Eá t, röviden most enny it irok , talán érdekli . S~toraljaujhely ,
1 9~2 .
~un .
15 .
SÁTORALJAÚJHELY v ÁROS ÖNKORMÁNYZAT ERZSÉBET KÓRHÁZA Intézeti Gyógyszertár ~
471321-151 fax: 471321-151/313 mellék
81 3980 Sátoraljaújhely, Mártírok útja 9. Pf.: 230.
[email protected]
Szám:
/2001.
TERMÉSZET VILÁGA SZERKESZTŐSÉG BUDAPEST
Olvastam a Természet Világa ezévi 8-as számban Szerényi Gábor szerkesztő úr cikkét a 374. oldalon. A szép cikkben egyetlen mondat nagyon nem oda illő, idézem: "Legutóbb a Lónyai erdőben bekövetkezett halálos viperamarás kapcsán vetődött fel újra a hüllő veszélyessége." Nem a viperaméreg volt halálos, hanem a "botcsinálta herpetológus" tudatlansága. Ui. filmezés közben érte a viperamarás és önmagának adta be az "ellenmérget" minden orvosi segítség nélkül. Én a TV híradóból értesültem az esetről. A barátja is nyilatkozott és egy klinikus is. Kiderült, hogy lóproteinre érzékeny volt az illető és ezt tudta. Ennek ellenére beadta magának a serum antivenimeux injekciót. Ez ui. lószérum, mégpedig három lónak a sze nnyező proteinjeivel, mivel ez egy trivalens sevó. !A monovalens ajó megoldás, ott ahol kell!/ Mivel nem először találkozott a lóproteinnel, nagyon gyorsan kialal
Personék cikkére utalok /évi 150 keresztes vipera marás, 27 sokkos állapot és egyetlen haláleset sem volt!/ Ők írják: "az ellenméreg adása inefectiv, sőt veszélyes" vagy például az Angol Királyi Trópusi Orvoslás és Hygieniai Tanács már 20 évvel ezelőtt leírta: "A lósavós szérum alkalmazása több veszélyt rejt magában a betegre, mint maga a marás." Talán az Önök lektora is elgondolkodik majd ezen, mert hazánkban még most 1s tartja magát a lósavós szérum antivenimeux. Félreértést elkerülendő, nem kívánok a cikk írójával vitatkozni. Más cikkébe belepiszkálni izléstelenség. Én csak azt kérem, hogy nézzenek utána mit írtam itt /és máshol is/. Ha úgy látják ko1Tigálni illik, mert a sajtótisztesség azt kívánja, korrigáljon a szerkesztőség két mondattal helyre rakva a tévedést, mert ez nagyon rossz propagálása a viperáink.nak. A szerkesztő úr ügybuzgását egyébként ismerem és tisztelem
Sátoraljaújhely, 2001. augusztus 15.
Virágh István toxikológus
Bal á z sné dr. Mol nár Borbála B u d a p e s t
Ti szt el t
Tiszt :i4!f ~gy~gyszeréezu6!
W.egbeszélésünk elapján csatoltam kUldöm az i gért cik~e t. Hcroinc éve foglnlk0zom ezekkel a kér~éeekkel , lemerem irni, ~opy ~ h~z'nKb9n lev6 gyn}~orlat régen tulfialeGot ~ . Lészérumot Eur6oqben ma már nem használnak. Helyére kellene tenni végre ezeket e kérd~peket. Nézze meg a Korszerü orvosi diagnoszti ka és te r ápia 1J9ó- os kiadását az 1 4o4. oldAl második fejezetében csörg6kigyék kezelésér~l ir . Á Serum An t ive ~imcux ~eg olyan trivolene savó , melynek két ~omponense szintén felesleges ha~nkban . Ne~ r~pozoffi t ovább ezt e kérd~st . A keresz t esviper a m~rgezés~nél a support iv kezelés ami el~ogqdhat 6. /H~znnkban ez van./ Ha terreris t ~nnál más kigy6feu el6forJul kótelez~en tar t san ak ellenszérumot . ö t éve tört ~n t, hocy egy fia t ele~b c rt megmart evy puffog6vipera - ez rendkívül vesz~lyes , egye t len mar~ssal bend e y halúlos adeg mér;e t - vol t id6 méeis , hogy B~ c sb61 ~onovalens savót hozzanak , ez ille t 6 tulJl t e. HPZánkb on három me~yei toxikol6giei oszt 1lyon elég volna e~y kurrr~ való kors~erti monovRl ens sev6 keresz t ervipara e llen - az i s csak td1biz t osit ás miet t . / Szerintem Eur~pában ~n ~~r ezt sem igénylik ./ Vi zsgál tassa felül ezeket a kérJJseket. S 1torAl~aujhely ,
2001 . december 13. Tiszt elettel Virágh Istv&.n
