Nemzetgazdasági Minisztérium Munkaerőpiaci Főosztály NGM/25324-4/2015
EMLÉKEZTETŐ az Országos Közszolgálati Érdekegyeztető Tanács 2015. július 9-i üléséről
Az ülés levezető elnöke: Dr. Czomba Sándor (NGM) A tárgyalócsoportok ügyvivői: kormányzati oldal: Dr. Czomba Sándor (NGM) szakszervezeti oldal: Fehér József (SZEF) önkormányzati oldal: Szabó Gellért (MFSZ) A tárgyalócsoportok tagjai: jelenléti ív szerint Napirend: Konzultáció a 2016. évi költségvetési törvény közszféra munkavállalóit érintő vonatkozásairól Dr. Czomba Sándor munkaerőpiacért és képzésért felelős államtitkár úr (NGM) bevezetésként elmondta, hogy a szakszervezeti oldal által május 28-án kért szünet után a tárgyalás mai folytatására – az oldal kérésének megfelelően – Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter úr részvételével kerül sor. Varga Mihály miniszter úr elöljáróban elmondta, hogy örömmel jött az ülésre, amire korábbi elfoglaltságai miatt csak most volt lehetősége. Mindazonáltal eddig is folyamatosan értesült az OKÉT-ban zajló tárgyalásokról, és azokról a Kormányt is tájékoztatta. Fontosnak tartotta megköszönni az OKÉT tagjain keresztül a közszféra minden dolgozójának az általuk végzett eredményes munkát. Elmondta azt is, hogy megérti a közszféra munkavállalóinak a türelmetlenségét, kollégaként tekint minden munkavállalóra, és fontosnak tartja, hogy munkakörülményeik megfelelően alakuljanak. Jelezte előre, hogy a szakszervezeti oldal által korábban felvetett 11 pontos javaslatcsomag négy pontjával fog majd konkrétan foglalkozni. A konkrét javaslatokkal kapcsolatos álláspontja ismertetése előtt kitért arra, hogy miként alakult az elmúlt években a gazdaság és a költségvetés helyzete, hogyan és milyen eredményeket sikerült elérni. Hangsúlyozta, hogy a költségvetés tervezésekor ragaszkodnak ahhoz az „ökölszabályhoz”, miszerint a folyamatosan jelentkező kiadásokat csak folyamatosan és megbízhatóan beérkező bevételekből szabad finanszírozni, hogy a költségvetés hiánya ne növekedjen. A görög helyzet kapcsán emlékeztetett arra, milyen vészhelyzetet sikerült elkerülnie az országnak a 2010 óta hozott döntésekkel, a fegyelmezett költségvetési politikával. Azóta az unió egyik leggyorsabban növekvő állama lettünk, és az államadósságot is sikerült folyamatosan törleszteni. Az IMF-nek visszafizettük a 2008-ban felvett 7,5 milliárd eurós hitelt, a gazdaság képes volt ennek fedezetét kitermelni, az Európai Bizottság által nyújtott 5,5 milliárd eurós hitelből is már 4 milliárdot rendeztünk, a következő másfél évben pedig vissza fogjuk fizetni a maradék 1,5 milliárdot. Azon véleményekkel szemben, hogy mindezt csak az uniós támogatások felhasználásával sikerült elérni, hangsúlyozta, hogy Magyarország külső segítség nélkül tudta az adósságát törleszteni és a gazdaságot növekedési pályára állítani, amire büszkék lehetünk, és ami kuriózumnak számít
2 az unióban. Részben azonban ennek a következménye az is, hogy a közszférában olyan elmaradások vannak, amelyekről most beszélni kell. A következő évek tekintetében elmondta, hogy a kormány továbbra is egyensúlyban kívánja tartani az államháztartást, csökkenteni akarja az adósságállományt és ezzel összefüggésben az ország külső kitettségét, továbbá kiemelt cél a foglalkoztatás növelése is. Fontos feladat a hatékony közigazgatás kiépítése, ennek érdekében különféle béremelések és életpálya programok valósulhatnak meg 2016-tól is. Ezt követően kiemelte, hogy a közszolgálati dolgozók helyzetének rendezését az elmúlt években egy percre sem veszítette a Kormány szem elől, eddig is történtek, és jövőben is lesznek ezt szolgáló intézkedések. Ezek közül beszélt a pedagógus, a rendvédelmi és honvédelmi életpálya bevezetéséről és az azokhoz kapcsolódó béremelésekről, a szociális és egészségügyi ágazatban megvalósult bérintézkedésekről. Rátérve a konkrét szakszervezeti kezdeményezésekre, azokkal kapcsolatban a következő álláspontokat ismertette: A béremelés tekintetében elmondta, hogy a kormány felelős módon, az ország teljesítőképessége és a költségvetés egyensúlyi helyzete által biztosított keretekben kívánja a továbbiakban is a béremelést szolgáló intézkedéseket megvalósítani. Az eddig követett elveknek megfelelően a közszférában továbbra is a valódi karrierlehetőséget kínáló, ágazati életpálya modellek bevezetésével kívánja támogatni a kormány a bérintézkedéseket, tehát a szakszervezetek által javasolt általános béremelés nem illeszkedik a kormány által eddig követett gyakorlatba. Ilyen életpálya modellek kidolgozása az eddig kimaradt területeken, így a szociális, felsőoktatási, kutatói, illetve egészségügyi területen is már felmerült, bár az egészségügyért felelős államtitkár legutóbbi nyilatkozatai szerint az egészségügy területén a többi ágazathoz hasonló életpálya valószínű nem valósítható meg, ezért más megoldást fognak keresni. A béremelés kapcsán elmondta továbbá, hogy a kormányzat tudatában van annak, hogy az illetményalapok már a 8. éve nem emelkednek, ezért – a költségvetés egyensúlyának megtartását szem előtt tartva és hangsúlyozva, hogy a kormány az életpálya modelleket részesíti előnyben – nyitott olyan esetleges béremelési elképzelésekre, amelyek később nem érintik hátrányosan a megvalósuló életpálya-modelleket. A kormányzat tehát olyan bérintézkedésekre vonatkozó javaslatokat tudna tárgyalási alapnak tekinteni, amelyeket a későbbiekben össze lehetne fésülni az új életpálya modellekkel, amelyek beszámíthatóak lennének az új illetményekbe. Tájékoztatásul elmondta, hogy a szakszervezetek által kért általános 10%-os (de legalább 15 ezer forintos) béremelés szociális hozzájárulási adóval számított költségvetési hatása az érintettek körétől függően 115-157 milliárd forintos többletkiadást jelentene a költségvetésnek, ekkora forrás előteremtéséhez azonban a mozgástér rendkívül korlátozott. Az illetményrendszerek felülvizsgálatát illetően bejelentette, a kormányzat nyitott a tárgyalásra a szakszervezetek által megküldött javaslatról, amely szerint a közalkalmazotti és a közszolgálati tisztviselők illetménytáblája a nyugdíjkorhatár emelésére tekintettel egészüljön ki 3-3 fizetési fokozattal. Felhívta a figyelmet arra, hogy a bértábla-módosítás mindenképpen törvénymódosítást igényel, amire leghamarabb az ősz folyamán kerülhet csak sor. Ezért megfontolásra javasolta más módon, például pótlékkal elismerni a többlet szolgálati időt, ami egyszerűbben és gyorsabban kivitelezhető megoldást jelentene. A kompenzációs rendszer átalakításának, kivezetésének a lehetőségét a kormányzat is folyamatosan vizsgálja, nem szerencsés a rendszer fenntartása és a működése. Bár az életpályák belépésével az érintettek száma – így a kiadások is – folyamatosan csökkennek, egy általános 10%-os emelés sem tudná egyelőre még teljesen kiváltani a kompenzációt. Arra is utalt, hogy 2010 óta az érintettek egy részének a bére már a kompenzáció nélkül is növekedett, például a minimálbér emelésének eredményeként. Kijelentette, hogy a kormányzat tehát nyitott a kompenzáció kivezetésére, amiről további tárgyalásokat lát célszerűnek. Az egyszeri béremelésnél, illetve a családi adókedvezmény összegét
3 figyelembe vevő kompenzációs rendszernél teljesebb megoldást jelenthetne a kompenzációs rendszer teljes átalakítása. Olyan megoldásra kell törekedni, amely a jelenlegi rendszert jelentősen egyszerűsíti és a kompenzáció megszűnésének irányába hat. A kormányzat ezt a felülvizsgálatot folyamatosan végzi, és ehhez várja a javaslatokat. A béren kívüli juttatások vonatkozásában elmondta, egyetért azzal, hogy az azonos munkakörben dolgozók közötti különbség kialakulása nehezen tolerálható. Ugyanakkor utalt arra is, hogy egyfajta intézményi működési szabadság is létezik, amit a kormány a tárcák gazdálkodásának, így például a tartalék felhasználásának szabályozásán keresztül növelni is szeretne, és ez nagyobb mozgásteret fog adni a béren kívüli juttatásokról történő döntésekre is. Minderről még egyeztetésekre van szükség. Emlékeztetett arra, hogy a költségvetési szerveknél foglalkoztatott mintegy 700 ezer főből csak 225 ezer főnek garantált törvényi szinten a béren kívüli juttatás, a 450 ezer közalkalmazott és a 25 ezer munka törvénykönyves munkavállaló esetében a döntés a munkáltató hatáskörébe tartozik. Ez utóbbi körben fontos lépés volt a KLIK-nél foglalkoztatottak juttatásának egységesítése, és várhatóan az NGM-hez átkerült szakképzés területén is sikerül egységes rendszert biztosítani. A kormányzat elviekben támogatja a béren kívüli juttatások minimális mértékének a Kjt-ben történő szabályozását. Összegzésül megerősítette, hogy a 2008 óta változatlan illetménytáblák bértételeinek általános rendezése továbbra sincs napirenden 2016-ban, továbbá arra is utalt, hogy a minimálbér emelése – és a kedvező infláció – az utóbbi években már reálnövekedést biztosított a legalacsonyabb keresetűek részére a közszférában is. Fehér József szakszervezeti oldalügyvivő megköszönte, hogy a költségvetésért és egyben a társadalmi párbeszédért felelős miniszter elfogadta a meghívást, és első alkalommal részt vesz az OKÉT ülésén. Javasolta, hogy az OKÉT tagjai tekintsék ezt az ülést egy új kezdetnek a már elindult párbeszéd folytatása tekintetében, akár úgy, hogy egyes témákra munkacsoportok alakulnak. Miniszter úr konkrét válaszait megköszönve utalt arra, hogy még mindig van mintegy 300 ezer olyan munkavállaló a közszférában, akiket továbbra sem érint semmilyen bérintézkedés, és kérte, hogy az ő érdekükben folytatódjanak a tárgyalások az általános béremelésről is. Utalt arra is, hogy a már megkezdett bérintézkedésekkel érintett 400 ezer munkavállaló tekintetében is fontosak a további tárgyalások, mivel például a szociális területen júliustól bevezetett kiegészítő pótlékra vonatkozó szabályozás is több vonatkozásban kifogásolható, ami várhatóan a számfejtésben is problémákat fog okozni. Az sem hagyható figyelmen kívül, hogy a már megtett intézkedések – pozitív hatásuk mellett – rendkívüli különbségeket is teremtenek, ami további feszültségeket gerjeszt, emiatt is szükséges a tárgyalások folytatása. Egyes életpályákkal (egészségügyi, kormánytisztviselői) kapcsolatban a kormányzati kommunikációk bizonytalansága is érzékelhető. Akárhogy is alakul az életpályák sorsa, mindenképpen további béremelésekre van szükség, és mindenképpen beszélni kell a közalkalmazotti törvény, a közalkalmazotti illetményrendszer jövőjéről is, ahogy a köztisztviselőkről és a kormánytisztviselőkről is. Összefoglalva elmondta, hogy fontosnak tekintik a tárgyalások folytatását, és azt is, hogy ennek menetrendje is rögzítésre kerüljön. Ezt követően négy konföderáció elnöke vetett fel egy-egy olyan további, a szakszervezetek által fontosnak tartott témát, amelyről álláspontjuk szerint egyeztetéseket szükséges kezdeni: Kuti László, az Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülés elnöke a munkaügyi közvetítői és döntőbírói szolgálat működtetésének, megtartásának szükségességét hangsúlyozta, kiemelve, hogy ez a versenyszféra számára is fontos téma. Kérte, hogy kezdődjenek erről szakértői tárgyalások.
4 Földiák András, a Szakszervezetek Együttműködési Fórumának elnöke hangsúlyozta, hogy a 11 pontot a munkavállaló ember szempontjából állították össze, és ezek nem térnek ki a szakszervezeti oldal által fontosnak ítélt minden kérdésre, így például a munkavállalói szervezetek problémáira. Ezek közül utalt arra, hogy szükség lenne az OKÉT hatékonyságának növelésére, szervezetének átalakítására. Arra is utalt – a 11. ponthoz is kapcsolódóan –, hogy szükséges lenne az ágazati érdekegyeztető fórumokon történtekről az OKÉT számára valamilyen módon a tájékoztatást biztosítani, és a fórumok működését összehangolni. Megjegyezte azt is, hogy az ágazati fórumok hatékonyságán is szükséges javítani, illetve vannak területek, ahol az ágazati érdekegyeztetés nem is működik. Javasolta, hogy készüljön OKÉT munkaterv az átláthatóbb, tervszerűbb működés érdekében. Azt is felvetette, jó lenne, ha a társadalmi párbeszédért felelős miniszter úrral félévente, miniszterelnök úrral évente találkozhatna az OKÉT. Javasolta továbbá, hogy működjenek szakbizottságok is az OKÉT mellett. Összefoglalva kérte, hogy legyen lehetőség felelős kormányzati személlyel áttekinteni, hogy hogyan lehet az OKÉT munkáját szervezettebbé és hatékonyabbá tenni, és erre augusztus végéig kerülhessen sor. Kordás László, a Magyar Szakszervezeti Szövetség elnöke arra hívta fel a figyelmet, nem tartják helyesnek, hogy a közfoglalkoztatás megjelent a közszféra különböző területein, mert információik szerint ez állásokat veszélyeztet. E téren szeretnék a tapasztalataikat megosztani a kormányzattal, az önkormányzatokkal. Itt is szakértői tárgyalásokra lenne szükség, ahol át lehetne tekinteni a közfoglalkoztatás jogi szabályozásának, bérezésének a kérdéseit, ami a program minőségét is javítani tudná, illetve jobb szituációt teremtene az egész közszférában. Palkovics Imre, a Munkástanácsok Országos Szövetségének elnöke arra mutatott rá, hogy bár a közszolgálatban – meghatározott vonatkozásokban – a szakszervezeti jogok korlátozhatóak, álláspontjuk szerint az elmúlt években hozott egyes jogszabályokba – különösen a rendvédelem területén – olyan túlzott korlátok kerültek beépítésre, amelyek az érdekképviseleti munkát jelentős mértékben akadályozzák. Míg az egyes szakmai karok számára az egyeztetés és a megállapodás lehetősége jogszabályilag garantált, addig ez a garancia hiányzik a szakszervezetek számára. Konkrét kifogásaikat már korábban átadták a kormányzatnak. Kérik, hogy kezdődjön el egy folyamat a szakszervezeti jogok megfelelő szintre történő visszaállítása érdekében a közszférában. Szabó Gellért, a Magyar Faluszövetség elnöke szövetsége nevében arról beszélt, hogy a makromutatók kedvező alakulása a vidék felzárkózásán eddig nem érzékelhető. Az, hogy a fejlesztéspolitika, a vidékpolitika az uniós források lehető legteljesebb lehívásának van jelentős mértékben alárendelve, felborítja azokat a korábbi egyensúlyokat, amelyeket az önkormányzatok saját gazdálkodási, elosztási gyakorlata alakított ki. A pénzfelhasználási követelménynek olyan emberi, morális elvek is alárendelődnek, amelyek eddig ezeket a helyi közösségeket összetartották. Változtatni kell azon a logikán, hogy az állam a helyi ügyek meghatározása tekintetében eldönti, hogy mi tartozik a helyi közösségre és mi tartozik az államra, mert szétfoszlik a társadalom. Mint elmondta, a köz szolgálatában állók részéről nem kizárólag a pénzről, a fizetésről van szó, hanem arról is: elveszett az, hogy minden egyes pénzügyes, anyakönyvvezető a saját faluja, a saját munkaterülete gazdájának érezhesse magát. Ha kétszer annyi fizetést kapna is a köztisztviselő, akkor is elhagyja az állását, ha nem látja a munkája értelmét. Mindez hozzájárul ahhoz, hogy már sok területen (pl. pénzügyek) hiányoznak a megfelelő végzettségű szakemberek, ami az ellátott tevékenység minőségét, megbízhatóságát is már esetenként megkérdőjelezheti. A jó állam koncepció megvalósulását faluhelyen egészen másként élik meg, és nem érzékelhető számukra az sem, hogy a feladatok központosítása a hatékonyság javulását eredményezte volna. Egyelőre nem látszik az sem, hogy a köz szolgálatában dolgozók hogyan fognak részesülni azokból az eredményekből, amit az uniós pénzek révén a következő időszakban a gazdaságfejlesztés priorizálása eredményez.
5 Varga Mihály válaszában két általános megjegyzést tett. Egyrészt arra hívta fel a figyelmet, hogy egy adott témakörben megkezdett tárgyalássorozat egyik állomásán van az OKÉT, ahol a tárgyalások hatékonyságát, eredményességét gyengítheti, ha a résztvevők a korábbi szakasz fejleményeit nem veszik figyelembe, illetve ha a korábbiak mellé új témákat vetnek fel. Természetesen a kormányzat más témákra is nyitott, azonban ezeket nem célszerű a megkezdett tárgyaláshoz kapcsolni. Másrészt a helyes viszonyítási pontok kiválasztására utalt. Érthetőnek nevezte az általános türelmetlenséget, ami a rendszerváltozáshoz kapcsolt várakozások, illúziók elmaradt teljesülése miatt érzékelhető. Az ország azonban egy felzárkózási pályán van, amit szintén érdemes szakaszolni, és olyan viszonyítási pontokat kiválasztani, amelyek objektívebben mutatják a lehetőségeinket és az elért fejlődést. Banai Péter államháztartásért felelős államtitkár az OKÉT működésének megújítására tett szakszervezeti felvetések kapcsán emlékeztetett arra, hogy az OKÉT kormányzati oldala az elmúlt években mindig nyitott volt az OKÉT összehívására és az egyeztetésekre a szakszervezeti kezdeményezések alapján, és ez a jövőben is így lesz. Jelezte, hogy az elhangzott konkrét felvetésekből elsősorban a napirendhez kapcsolódóakra kíván reagálni: Arra a felvetésre, hogy mintegy 300 ezer embert érintően semmilyen bérintézkedés nem történt, elmondta, hogy a mintegy 700 ezer főből valóban 400 ezer főt érint életpálya vagy más bérintézkedés, de az adóváltozások azokat is kedvezően érintik majd 2016-ban, akiknek a bruttó bére nem emelkedik, tehát mindenki nettó jövedelme nőni fog 2016-ban. Annak kapcsán, hogy a szociális bérintézkedés jogszabályi megfogalmazása nem helyes, kérte – mint korábbi esetekben is –, hogy a szakszervezeti oldal konkrétan jelölje meg a kifogásolt jogszabályhelyeket. Ennek az EMMI-vel közösen történő kivizsgálására és a válaszadásra ígéretet tett. A közfoglalkoztatás közszférában történt kiterjesztésére, a visszafoglalkoztatásra vonatkozó kifogás tekintetében vélelmezte, hogy valószínű nem rendszerszerű, hanem eseti és jogszabályellenes megoldásokról lehet szó. Ennek kapcsán is kérte konkrét esetek megküldését, hogy a vizsgálat eredménye alapján lehessen megfelelően intézkedni. Azon önkormányzati felvetés kapcsán, hogy az önkormányzati feladatok központosítása nyomán nem látszik azok hatékonyabb ellátása, elmondta, hogy a feladatok átkerülésével a pénzügyi finanszírozás is módosult és adósság-átvállalásra is sor került, és az esetleges helyi negatív tapasztalatok ellenére makroszinten érzékelhető a hatékonyság javulása, amit konkrét számokkal is illusztrált. Az önkormányzatoknál dolgozó pénzügyesek helyzetét, béreit illetően elmondta, hogy egyrészt egy piacgazdaságban kinyílnak a pályalehetőségek, másrészt tudomásul kell venni, hogy az Unió a korábbi évekhez képest sokkal szélesebb adatszolgáltatási kötelezettséget ír elő és ez a helyi önkormányzatokra is többletterhet ró. A kormányzati törekvés azonban az, hogy a kistelepüléseken ez a többletteher fokozatosan csökkenjen, a feladatok ellátása központosításra kerüljön. Dr. Czomba Sándor – részben az egyéb szakszervezeti felvetésekre reagálva – a következőket tette hozzá a kormányzati részről elhangzottakhoz: A kormány a munkaügyi közvetítő és döntőbírósági szolgálatnak nem a megszüntetéséről gondolkodik, hanem a „lélegeztető-gépről” való levételéről, és egy hatékonyan működtethető rendszer felépítéséről. A közszférában történő közfoglalkoztatás kapcsán elmondta, hogy kiskapuk valóban érzékelhetőek a rendszerben, amelyek kapcsán teendők vannak, mert a közfoglalkoztatásnak nem célja a visszaélések lehetővé tétele. Jelezte továbbá a szakszervezetek 11 pontja kapcsán azt is, nincs akadálya annak, hogy a Versenyszféra és a Kormány Állandó Konzultációs Fórumán (VKF) sorra kerülő minimálbér tárgyalások során az OKÉT-ban megfogalmazott vélemények is majd becsatornázásra kerüljenek.
6 Fehér József elmondta, hogy azért volt több, a témához szorosan nem tartozó felvetésük, mert miniszter úr nem csak a költségvetésért, hanem a szociális párbeszédért is felelős, és ez az első alkalom, amikor személyesen is találkozhattak vele OKÉT ülésen. Elfogadják, hogy miniszter úr minden alkalommal nem tud részt venni az OKÉT tárgyaláson, de célszerűbb lenne a részvétele még abban a fázisban, amikor a javaslatok mérlegelésére a döntések előtt több lehetőség van. Véleményük szerint tapasztalataik, javaslataik sokban hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a makronézőpont mellett például az esetleges rendszerhibákra is fény derüljön. A konkrét kormányzati válaszok kapcsán elmondta: A fizetési fokozatok számának növelésével kapcsolatos javaslatra egyeztetett szakszervezeti választ nem tud adni, valószínűleg a törvényi, bértáblába épített megoldást fogják támogatni, erre a kérdésre mindenképpen szükséges visszatérni. A kompenzációs rendszer betöltötte „átmeneti” szerepét, eljárt felette az idő, indokolt kivezetni. Nyilvánvaló számukra is, hogy ezt egy 10%-os általános emelés nem tudja teljesen megoldani. A munkavállalói érdekek képviselete mellett felelősséget éreznek az intézmények megfelelő működéséért is. Ezért jelzik tapasztalataik alapján, hogy a közszféra számos intézményénél, a közszféra számos eleménél vannak működési zavarok. A közfoglalkoztatás kapcsán kapott kormányzati választ tudomásul véve, és elismerve hogy ez nem kifejezetten OKÉT kompetencia, mégis szükséges lenne beszélni róla és tenni valamit, mert a közfoglalkoztatás és az ott fizetett rendkívül alacsony bér komoly feszültségeket generál. Legkésőbb 2015 második felében egyértelmű választ kell adni arra is, hogy mi lesz a köztisztviselői és kormánytisztviselői életpálya sorsa. Nem becsülhető le az 1%-pontos szja csökkentés hatása, azonban ez nem tudja megoldani a 8 éves elmaradást. Ezért induljanak tárgyalások arról, hogy 2016-ban már ne legyen olyan közszolgálati munkavállaló, akinek 2008-óta ugyanaz a nettó keresete. Összegzésként megállapította, biztatónak tekintik a mai tárgyalást. A miniszter úr által is felsorolt eredményeknek azonban meg kell jelenniük a közszféra minden munkavállalójának megélhetésében is. Szabó Gellért elmondta, hogy az összességében pozitív önkormányzati költségvetési szaldót elismerik, azonban a hatáskör átrendezés kapcsán az állam a központosítás ellenére immár két év óta nem tud mit kezdeni a „sokszínűséggel”, a szakmai színvonalbeli különbségek területi kiegyenlítésével például a közoktatás területén. Varga Mihály kiegészítésként elmondta, hogy a kormánytisztviselők bérére a 2016-os céltartalékban rendelkezésre áll a fedezet, tehát a kérdés csak az, hogy ennek az elosztása hogyan történjen, mindenkire arányosan, avagy differenciáltan. A területért felelős miniszter vezetésével a munka folyik, végleges döntés még nincs. Amint a döntés megszületik, arról a kormányzat tájékoztatást fog adni. Papp Katalin (KKDSZ) emlékeztetett arra, hogy a jelenlévő Závogyán Magdolna helyettes államtitkár asszony is részt vett a Kulturális Ágazati Érdekegyeztető Tanács márciusi ülésén, ahol a kultúráért felelős államtitkár úrral közösen egyetértettek abban, elfogadhatatlan, hogy a közgyűjteményi és közművelődési területen nemhogy 2008 óta, hanem a dolgozók 80 %-a esetében a 2002-es béremelés óta változatlan szinten vannak a keresetek. Felhívta a figyelmet arra, hogy az átlagkereseti adatok nem mérvadóak a kereseti helyzet megítéléséhez, mivel nagyok a különbségek például a központi és a kisebb helyi intézmények bérei között. Bár az ősszel megkezdődhetnek az egyeztetések az életpályáról, annak bevezetése 2018 előtt nem várható. Az ő területük az, amelyik az életpálya bevezetéséig még ígéretet sem kapott semmilyen bérintézkedésre.
7 Boros Péterné (MKKSZ) – kapcsolódva az önkormányzati hozzászóláshoz is – elmondta, hogy amennyiben a kormány nem tudja megoldani a kistelepüléseken a köztisztviselők helyzetének a rendezését, az beláthatatlan humánerőforrás krízist fog okozni, a települések működőképességét is veszélyeztetve. A köztisztviselői – a kulturális mellett – a másik olyan életpálya, amelyik az ígéret szintjén sem került szóba. Itt is egy olyan átlagkereset fedi el a valóságot, amelyik a jobb helyzetű településeknek a lehetőségeit is tartalmazza, míg a kistelepüléseken a 8 éve megállapított keresetek találhatóak. Megfelelő kiegyenlítő rendszerre lenne szükség a keresetek közti differenciák megszüntetése érdekében. Szólt arról is, hogy a polgármesterek méltányos díjazásáról is indokolt lenne elgondolkodni. Palkovics Imre kérte, hogy az oldal kapjon választ a szakszervezeti jogokkal, illetve a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szervezkedési jogával kapcsolatos kérdéseire. Závogyán Magdolna, az EMMI kultúráért felelős helyettes államtitkára elmondta, hogy érzékelik a problémát, és folyik a munka – az NGM-mel is egyeztetve – egy ágazati bérpótlék, illetve egy majdani életpálya kidolgozására. Egy mélyebb, ágazaton belül differenciált elemzés szükséges a megfelelő intézkedések megalapozásához, részben a fennálló jelentős szakmai és területi kereseti különbségek miatt, részben annak érdekében, hogy a megoldás a költségvetés számára is elfogadható legyen. Az ágazati kereseti átlag alapján meghatározott egységes megoldás nem lenne kezelhető, a tervezett ágazati bérpótlékot a leginkább érintett szakmákra, területekre szükséges koncentrálni. A közfoglalkoztatással kapcsolatban elhangzottakat kiegészítette azzal, hogy a kulturális közfoglalkoztatásban 22% az elsődleges munkaerőpiacon később elhelyezkedők aránya, ami biztató eredmény, és mindemellett erős monitorozás is folyik a visszaélések elkerülése érdekében. Fehér József kérte, hogy egy héten belül kapjanak visszajelzést arról, hogy mikor kerülhet sor a tárgyalás folytatására a bértáblák kiegészítéséről és a kompenzációs rendszer jövőjéről, ez utóbbi téma kapcsán akár egy szűkebb szakértői körben. Dr. Czomba Sándor a Palkovics Imre által felvetett kérés kapcsán jelezte, hogy igény esetén a kormányzat nyitott a szakszervezeti jogokról is más alkalommal az OKÉT-ban konzultálni. Ígéretet tett arra, hogy a tárgyalás folytatásának időpontjára egy héten belül javaslatot tesz. Felvetette továbbá kérdésként, hogy az OKÉT kíván-e az ülésről közös, egyeztetett sajtónyilatkozatot kiadni. Fehér József jelezte, hogy elfogadják a közös nyilatkozatra vonatkozó javaslatot. Jelezte továbbá, hogy megküldik a kormányzat részére a szociális ágazati kiegészítő pótlékra vonatkozó kormányrendelettel kapcsolatos konkrét értelmezési problémáikat. Szabó Gellért úgy foglalt állást, hogy részéről nem igényli a közös közleményt, de amennyiben a két oldal úgy dönt, akkor szívesen részt vesz annak megfogalmazásában.
Budapest, 2015. szeptember 28. Készítette: Horváthné Batár Emese
