E L Ő T E R J E S Z T É S. a Kormány részére. az Idősügyi Nemzeti Stratégiáról

TERVEZ ET – A KORMÁNY ÁLLÁSPONTJÁT NEM TÜKRÖZI ---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

SZOCIÁLIS ÉS MUNKAÜGYI MINISZTÉRIUM Szám: 4130-1/2009-SZMM

ELŐ TERJ ESZTÉS a Kormány részére az Idősügyi Nemzeti Stratégiáról

Budapest, 2009. május

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- --------------------------------------------Készíte tte : dr. Somkuti László Látta: dr. Lakatos Hedvig Jóváhagyta: Korózs Lajos Jeszenszky Zita

2 TERVEZ ET – A KORMÁNY ÁLLÁSPONTJÁT NEM TÜKRÖZI ----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- ----------

VEZETŐI ÖSSZEFOGLALÓ I. Tartalmi összefoglaló A XXI. század egyik legpozitívabb eredménye a születéskor várható élettartam meghosszabbodása. A fejlett országokban ez az egyik legnagyobb társadalmi siker - és egyben a legnagyobb kihívás is. Magyarország népessége fogy, korösszetételében változik – idősödik. A növekvő élettartam hatással van a különböző ellátó és szolgáltató rendszerekre A társadalmi és demográfiai változások hatására új szükségletek és új keresletek jelennek meg, melyre mind politikai, mind társadalmi, mind gazdasági és szolgáltatói szinten szükséges reagálni. A megnövekedett életkorból adódó kihívásokra stratégiailag fel kell készülni. Mélyreható gazdasági, társadalmi változások indokolják az Idősügyi Nemzeti Stratégia (továbbiakban: Stratégia) megalkotását. E változások ráirányítják a figyelmet a társadalmi ellátó- és szociális védelmi rendszerek hosszú távú pénzügyi fenntarthatóságára. Az ellátó-szolgáltató rendszerek fejlesztése csak akkor lehet hatékony, ha sikeresen igazodik a társadalmi-családi strukturális változásokhoz, a szükségletekhez, a gazdasági adottságokhoz. Hazánkban is időszerűvé vált a meglevő ellátó-szolgáltató rendszerek hozzáigazítása a demográfiai és a családi struktúrákban bekövetkezett változásokhoz, valamint mindazon intézkedések elindítása is, amelyek hozzásegítik az embereket, hogy már jóval az idős kor előtti életszakaszukban tudatosan tudjanak felkészülni a saját időskorukra. E kihívásra reagálva Magyarországon is szükséges az időspolitika kialakítása. Az idősebb emberek számának növekedését az ebből következő kihívásokat érzékelve, olyan flexibilis és hatékony időspolitika kialakítása szükséges, mely nagyobb mértékben épít a társadalom, illetve a szolgáltató és humán védelmi rendszerek résztvevőire, így a szolgáltatásokat igénylők szükségleteire és véleményére. Az idősödő és idős emberek szükségleteinek biztosításához tovább kell erősíteni az állami, a civil szféra, a for-profit szektor, a magánszemélyek, az idősek ellátásában érintett szakmák (interszektorális), a humán szolgáltató rendszer egyes tagjai (intraszektorális) közötti folyamatos párbeszédet és együttműködést. A Stratégia hosszú távra megalapozza a hazai időspolitika irányát – átfogó célja „policy” megalkotása. Megfogalmazza, hogy 2050-re milyen jövőkép (célállapot) valósuljon meg. Kritikusan és széles palettán tárja fel az idősödéshe z kapcsolódó területek adottságait annak érdekében, hogy a fejlesztés irányai a valós helyzethez igazodjanak. Ugyanakkor a már meglévő és működő jó gyakorlatokat is felsorolja, hogy a hiányok mellett a megoldás lehetőségeit is láthatóvá tegye. -------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------Készíte tte : dr. Somkuti László Látta: dr. Lakatos Hedvig Jóváhagyta: Korózs Lajos Jeszenszky Zita


A Stratégia bemutatja a jelenleg folyamatban lévő, időseket is érintő kormányzati programokat, kezdeményezéseket, forrásokat. A Stratégia állami, társadalmi, politikai és egyéni szinten határozza meg a fejlesztendő területeket. A Stratégia tartalmaz olyan fejlesztési célokat is, amelyek megvalósítása megkezdődött és jelenleg is folyamatban van. A Stratégia felvázolja azt a legszélesebb értelemben vett jövőképet (célállapotot), amely felé a korszerű időspolitika halad - nagy hangsúlyt helyezve az idősödési folyamat menedzsmentjére. A magyarországi időspolitika egyik legfontosabb megoldandó kérdése az időskorúak diszkriminációjának megszüntetése és esélyegyenlőségének megteremtése. Ma még sok idősebb ember ki van téve a társadalmi kirekesztés valamelyik kockázatának: elszigetelődés, alacsony jövedelem, egészségi problémák, alacsony mértékű hozzáférés az ellátásokhoz. A társadalmi részvétel azt is jelenti, hogy az egyén milyen mértékben, milyen intenzitással és hányféleképpen használja fel képességeit, tudását, egyéniségének sajátos adottságait más embereknek, szűkebb vagy tágabb közösségek hasznos szolgálatára, gazdagítására, illetve milyen mértékben veszi igénybe mások adottságait saját élete alakításában. Ebben az értelemben a társadalmi részvétel, illetve a közösségileg aktív lét azt feltételezi, hogy az egyén tevőlegesen befolyásolja nem csak saját maga, hanem a különböző közösségek életét, hozzáadja tudását, normáinak érvényesítését, munkáját, bizalmát, egyéniségének színét, jellegét a közösség egészéhez. A Stratégia lényege egy paradigmaváltás elfogadtatása és érvényre juttatása, mely szerint az idősekről való gondoskodásban a korábbi deficit modell (veszteségekre történő összpontosítás) helyett a fejlődés modellben (a meglévő képességek megőrzése, szunnyadó készségek előhívása) szükséges gondolkodni és cselekedni. Lényeges kihangsúlyozni a szemléletformálás szükségességét és hasznosságát, hiszen a társadalomba való bevonás az emberi képességek fejlesztésének hangsúlyozása egyúttal előmozdítja a gazdasági dinamizmust, a társadalmi stabilitást és szolidaritást. Az ellátások hatékonysága és a társadalmi igazságosság kölcsönösen erősítik egymást. Egy jól funkcionáló társadalom védelmi és szolgáltató rendszere segít előmozdítani az időskorúakról és életükről egy differenciáltabb és változatosabb kép kialakítását. Ez a kép jobban tükrözi a valóságot, mint a jelenlegi, s egyúttal csökken az idősekről kialakított negatív sztereotípiák térnyerése. Ezért az időspolitikai célkitűzések területén is támogatni kell az időskorúakat abban, hogy a társadalom minden korosztálya számára tudatosabbá tegyék az idősödés pozitív vonatkozásait. Az idősekre fókuszálva tovább kell erősíteni a társadalmi kommunikációs csatornákat és a társadalmi joggyakorlatok átvételét. A Stratégia minőségiszakmapolitikai fejlesztési irányvonalakat határoz meg, melyeknek célja, hogy megakadályozzák az idősek társadalmi kirekesztődését, fokozza az érintettek bevonását és az e céllal történő együttműködések fejlesztését a különböző szektorok -------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------Készíte tte : dr. Somkuti László Látta: dr. Lakatos Hedvig Jóváhagyta: Korózs Lajos Jeszenszky Zita


(kormányzati, non-profit, for-profit, informális közösségek), a különböző szakpolitikák és különböző szolgáltató partnerek között. Az életkor meghosszabbodásával a népesség egyre nagyobb arányát alkotó generáció mind erőteljesebb társadalmi hasznosságának előmozdítása fontos feladat, megkerülhetetlenül fontos cél. Fontos, hogy a ma még fiatalabb (30 éven felüliek) generáció tagjai számára és a most idős generáció számára egyaránt pozitív lehetőségeket jelentsen a közeli és távoli jövő. A Stratégiában elsődleges célcsoportot képeznek a mai idősebb generáció tagjai. Rá kell azonban mutatni, hogy az aktív időskor lényege éppen a generációk közötti szerves kapcsolatban és kölcsönös támogatásban rejlik. Így a középkorú és a fiatalabb generációk számára sem közömbös az idősek aktivitása, életminősége, az ő majdani saját időskoruk lehetőségei. A középgenerációk jövőképét és így mentális beállítódását is nagyban befolyásolja, hogy milyen időskorra számíthatnak. A Stratégia ezért nem csak az időseket, hanem a középkorúakat, és a 30 éven felüli nemzedéket is megszólítja, célkitűzéseivel hatni akár rájuk, hiszen a sikeres idősödést már igen korán kell megalapozni. A Stratégiában az idősödési folyamat menedzselése mind egyéni, mind társadalmi szinten új szemléletként jelenik meg. A Stratégiában használt fogalmak pontos magyarázata a Stratégia mellékletét képezi. A Stratégiában foglaltak gyakorlati végrehajtását 2010-től lehet megkezdeni, rövidebb időintervallumban megfogalmazott, a Kormány által elfogadandó cselekvési tervek kidolgozásával, melyek tartalmazzák az intézkedések végrehajtásának módját, sorrendjét, felelőseit. Az idősek érdekeinek, igényeinek, szükségleteinek változását figyelembe véve, a Stratégiában megfogalmazott elvek alapján 3 éves időszakokra bontott cselekvési tervek megfogalmazása és megvalósítása javasolható. Ezt célszerű első ütemben 2025 ig tervezni. Így biztosítható, hogy a Stratégia megvalósításának ütemezése követni tudja az ország gazdasági fejlődését, alkalmazkodjon a kormányzati társadalom- és gazdaságpolitikához, lehetőséget biztosítva a mindenkori Kormánynak arra, hogy az aktuális gazdasági-társadalmi környezethez viszonyulva határozza meg a cselekvési irányokat. A stratégiai prioritások megvalósulásának értékelését meghatározott rendszerességgel – 3 évenként, első alkalommal 2013. második félévében – lehet elkészíteni. II. Előzmények Magyarországon – noha sok jó kezdeményezés történt az elmúlt időszakban – az időspolitika átfogó tervezése még nem történt meg. A Stratégia elkészítését kormányokon átívelő, több éve tartó kutatások, elemzések, műhelymunkák előzték -------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------Készíte tte : dr. Somkuti László Látta: dr. Lakatos Hedvig Jóváhagyta: Korózs Lajos Jeszenszky Zita


meg: Magyarországi Idősügyi Karta, Kormányzati Idősügyi Nemzeti Cselekvési Terv, Nyugdíjasok Országos Képviselete 4 éves Érdekvédelmi Stratégiája, Javaslat Nemzeti Idősügyi Stratégia megalkotására. 2008-ban a Kormány mellett működő konzultatív, véleményező, javaslattevő, koordináló testület, az Idősügyi Tanács által delegált tagok illetve szakértők 14 tematikus munkacsoportot alkottak egy-egy szakterülethez kapcsolódva. E szakterületek az idősek életkörülményét, életminőségét illetően leginkább meghatározó szolgáltató és védelmi rendszereket vették figyelembe. A szakterületi munkacsoportok tevékenysége felölelte a jogbiztonság, kommunikáció, nyilvánosság, képzés, élethosszig tartó tanulás, egészségügy, rehabilitáció, mentális egészség, szociális ellátások, nyugdíjügy, foglalkoztatás, kultúra-közművelődés, sport-rekreáció, strukturált szabadidő eltöltés, esélyegyenlőség, társadalmi kirekesztődés megelőzése, életútmodell, önkéntesség, generációk közötti együttműködés területeit és kapcsolódási pontjait. A szakterületi munkacsoportok által elkészített tanulmányokból és háttéranyagaikból került összeállításra a Stratégia. A Társadalompolitikai Kabinet a javasolt átvezetésekkel az Idősügyi Stratégiát 2009. március 3-i ülésén támogatta. Az Idősügyi Nemzeti Stratégiát az Idősügyi Tanács egyhangú szavazattal határozatilag 2009. március 18-án fogadta el. III. Kapcsolódás a Kormányprogramhoz és a nemzetközi idősügyi politikákhoz A Stratégia összhangban áll a Kormányprogram „Igazságos Köztársaság”, valamint „Megbecsülés az idős embereknek” című fejezeteiben kifejtettekkel azáltal, hogy az idősek életkörülményeinek jobbítására, általános helyzetük javítására irányuló célkitűzéseket tartalmaz. A Stratégiában foglaltak összhangban vannak az ENSZ alapelveivel, az Európai Unió törekvéseivel, a Társadalmi Befogadásról szóló közös Memorandummal, a Lisszaboni Stratégiával, a Berlini Nyilatkozattal, az AGE vezérelveivel, a hazai Idősügyi Kartával, valamint az Öregedésről szóló Madridi Nemzetközi Cselekvési Tervvel, az ENSZ Egészségügyi Szervezete, a WHO által 2001-ben publikált, az idősügyi politikát meghatározó alapdokumentumával, melynek címe az Aktív Időskor (Active Ageing - Policy Framework). Ez utóbbi dokumentum azért jelentett igazi áttörést, s azért meghatározó ma is az idősügy területén, az idősödés-politikák alakításában, mert először gondolkodik az idős emberről a maga emberi teljességében. A figyelmet az emberi élet kiteljesedésére, és nem kizárólag a szociális és egészségügyi vonatkozásokra szűkíti le. IV. Várható szakmai-társadalmi hatások -------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------Készíte tte : dr. Somkuti László Látta: dr. Lakatos Hedvig Jóváhagyta: Korózs Lajos Jeszenszky Zita


A Stratégiában foglaltak megvalósítása a társadalom valamennyi csoportját érinti – a fiataloktól a nagyon idősekig – ezáltal a társadalmi kohézió erősítésének egy eleme. A Stratégiában megfogalmazott időspolitika megvalósítása lehetővé teszi az idősek önbecsülésének növelését, méltóságának megóvását, valamint a társadalom többi korcsoportja részéről az idősekkel szembeni tisztelet növelését. Az időskorúakkal szemben ezek a pozitív társadalmi attitűdök jelenleg nem eléggé érvényesülnek, s ennek következményeként a felnövekvő nemzedékek jövőképében sem pozitív az időskép. V. Várható gazdasági hatások Az Idősügyi Nemzeti Stratégiának közvetlen költségvetési hatása nincs. A fejlesztendő területek között megjelölt szakterületek összehangolásával azonban lehetővé válik a rendelkezésre álló források hatékonyabb felhasználása. VI. Egyeztetési rend Az előterjesztést az államigazgatási egyeztetés keretében megküldjük az önkormányzatok országos érdekszövetségeinek, a Megyei Jogú Városok Szövetségének, az állampolgári jogok országgyűlési biztosának, a Központi Statisztikai Hivatalnak, a Szociálpolitikai és Munkaügyi Intézetnek.

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------Készíte tte : dr. Somkuti László Látta: dr. Lakatos Hedvig Jóváhagyta: Korózs Lajos Jeszenszky Zita


HATÁROZATI J AVASLAT A Kormány 1. megtárgyalta és elfogadta az Idősügyi Nemzeti Stratégiáról szóló előterjesztést, és elrendeli az előterjesztés Mellékletét képező országgyűlési határozat tervezetének az Országgyűléshez történő benyújtását; 2. az országgyűlési határozati javaslat előadójának a szociális és munkaügyi minisztert jelöli ki.



Melléklet a 4130-1/2009-SZMM számú kormány-előterjesztéshez

Az Országgyűlés …/2009. (……) OG Y hat áro zat a az Idősügyi Nemzeti Stratégiáról

Az Országgyűlés 1. elfogadja a határozat Mellékletét képező, „Idősügyi Nemzeti Stratégia” című stratégiai programot; 2. felkéri a Kormányt, hogy az Idősügyi Nemzeti Stratégiában foglalt célkitűzéseket, prioritásokat, preferenciákat képviselje és érvényesítse jogalkotó és végrehajtó tevékenysége során, kiemelve az időseket érintő kormányzati döntéseket, programokat és cselekvési terveket. 3. Ez a határozat a közzétételét követő napon lép hatályba.



Melléklet a …/2009. (… …) OGY határozathoz

IDŐSÜGYI NEMZETI STRATÉGIA



TARTALOMJEGYZÉK ELŐSZÓ......................................................................................................................................12 1. BEVEZETÉS........................................................................................................................15 2. HELYZETELEMZÉS .............................................................................................................23 2.1. Magyarországi adatok ........................................................................................................23 2.2. Életkörülmények, az idősek helyzetének elemzése ..............................................................32 2.2.1. Fontosabb demográfiai jellemzők..................................................................................32 2.2.2. Gazdasági aktivitás, jövedelem, fogyasztás ...................................................................34 2.2.3. Életút-tervezés, öngondoskodás ...................................................................................37 2.2.4. Egészségi állapot, egészségügyi ellátások ....................................................................37 2.2.5. Szociális szolgáltatások ...............................................................................................44 2.2.6. Tevékenységek, mindennapi aktivitások, életminőség, közérzet ......................................51 2.2.7. Turizmus ....................................................................................................................53 2.2.8. Kultúra, művészeti tevékenységek, hobbi ......................................................................54 2.2.9. Képzés, élethosszig tartó tanulás..................................................................................55 2.2.10. Társadalmi bevonódás, generációk közötti kapcsolat....................................................57 2.2.11. Kommunikáció ..........................................................................................................60 2.3. A helyzetelemzés összefoglalása .......................................................................................62 2.3.1. A stratégiakészítést megalapozó dokumentumokban felsorolt problémák, diszfunkciók tematikus csoportosítása.......................................................................................................62 3. KITEKINTÉS........................................................................................................................72 3.1. Külföldi kitekintés ..............................................................................................................72 3.1.1. Esélyegyenlőség .........................................................................................................77 3.1.2. Önkéntesség ..............................................................................................................78 3.1.3. Sport ..........................................................................................................................79 3.1.4. Egészségügy ..............................................................................................................80 3.1.5. Generációk közötti együttműködés ...............................................................................81 3.1.6. Jogbiztonság ..............................................................................................................82 3.1.7. Képzés .......................................................................................................................82 3.1.8. Kommunikáció ............................................................................................................84 3.2. Hazai jó gyakorlatok az idősügy területén............................................................................87 4. STRATÉGIAI FEJLESZTÉSI JAVASLATOK ...........................................................................92 4.1. Jövőkép megfogalmazása ..................................................................................................92 4.2. Cél meghatározása ............................................................................................................93 4.3. Prioritások .........................................................................................................................94 4.3.1. Aktivitását és függetlenségét, társadalmi presztízsét megőrző idősödő és idős emb er.......94 4.3.2. Biztonság és megfelelő életminőség, a betegségek kockázatának alacsonyan tartása, az emberi méltóság megőrzése és a funkcionális önállóság elősegítése........................................96 4.3.3. Élethosszig tartó fejlődés, törekvés az életöröm, az autonómia megőrzésére és az önmegvalósításra ............................................................................................................... 100 4.3.4. Társadalmi részvétel és bevonódás, közösségi megbecsültség..................................... 102 4.3.5. Esélyegyenlőség, pozitív reakciók az idősödés és a hosszabbéletűség társadalompolitikai kihívásaira, fellépés az ageizmus ellen................................................................................. 105 5. TERÜLETEK/RENDSZEREK KÖZÖTTI EGYÜTTMŰKÖDÉS KIEMELÉSE ............................. 107 5.1. Területek kiemelése ......................................................................................................... 107 5.2. Kapcsolódás más stratégiákhoz ........................................................................................ 108 -------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------Készíte tte : dr. Somkuti László Látta: dr. Lakatos Hedvig Jóváhagyta: Korózs Lajos Jeszenszky Zita


6. 7. 8. 9.

5.2.1. Európai Uniós Stratégiák és Fejlesztések .................................................................... 109 A) Nemzeti Stratégiai Jelentés a Szociális Védelemről és Társadalmi Összetartozásról............ 109 B) Nemzeti Akcióprogram a Növekedésért és Foglalkoztatásért 2008-2010............................. 110 C) EU tagállamok regionális szervezetei – Regionális stratégiák és a népesség elöregedése – Az öregedés hatásait vizsgáló szempontrendszer ...................................................................... 111 D) Új Magyarország Fejlesztési Terv .................................................................................... 112 E) Új Magyarország Vidékfejlesztési Program ....................................................................... 113 F) Kiemelkedő Programok és Akciók .................................................................................... 114 5.2.2. Egyéb hazai stratégiai programok ............................................................................... 115 A) Roma Integráció Évtizede ............................................................................................... 115 B) Gyerekesély Stratégia és Program ................................................................................... 115 C) Nemzeti Ifjúsági Stratégia (NIS)....................................................................................... 115 5.2.3. Összefoglaló ............................................................................................................. 116 IDŐSÜGYI STRATÉGIA ÖSSZEFOGLALÓ .......................................................................... 117 6.1. A Stratégia legfontosabb céljai .......................................................................................... 117 6.2. Javaslat a Cselekvési Tervek kialakításához ...................................................................... 119 FOGALOMTÁR AZ IDŐSÜGYI NEMZETI STRATÉGIÁHOZ .................................................. 121 IRODALOMJEGYZÉK ........................................................................................................ 136 MELLÉKLETEK.................................................................................................................. 145



ELŐSZÓ Az Idősügyi A XXI. század egyik legpozitívabb eredménye a születéskor várható élettartam Nemzeti meghosszabbodása. A fejlett országokban ez az egyik legnagyobb társadalmi siker Stratégia elkészítésének és egyben a legnagyobb kihívás is. E kihívásra reagálva Magyarországon is indokoltsága szükséges az időspolitika kialakítása, az Idősügyi Nemzeti Stratégia elkészítése, melynek hosszú távú célkitűzései 2050-ig kerülnek megfogalmazásra. Ebben az anyagban a cselekvés iránya kerül meghatározásra. A célok eléréséhez szükséges rövidebb időintervallumban megfogalmazott cselekvési tervek kidolgozása is a jövőben. Ezt célszerűen 2025-ig kell ütemezni. A stratégia alkotás folyamatának lépései

Általánosságban elmondható, hogy a stratégiák elkészítése és kivitelezése több lépcsős folyamat. A stratégiaalkotás első lépésében a helyzetfeltárás és a problémák, fejlesztendő területek számbavételét követően az elérendő célok kerülnek megfogalmazásra. Jelen dokumentum egyik legfontosabb feladata tehát az eszmei-ideológiai célok, azaz a jövőkép (célállapot), más néven misszió (küldetés) felvázolása. A jövőkép egyben meghatározza azt a mozgásteret is, amelyet a következő lépésben a prioritások megfogalmazásakor kell figyelembe venni. A misszió (küldetés) megfogalmazása, majd az ebből kialakított prioritások meghatározását követő harmadik lépés a megvalósítás érdekében cselekvési tervek kidolgozása. Negyedik lépés a cselekvési tervek kidolgozását követően, hogy hogyan, mi módon történik a cselekvési tervekben megfogalmazott feladatok gyakorlati megvalósítása. A megvalósítást követően szükséges a gyakorlati eredmény ellenőrzése (monitoring), amely lehetővé teszi, hogy a kitűzött célok és a megvalósulás eredménye összevethető legyen, s ha szükséges további lépések kerüljenek megfogalmazásra a cél elérése érdekében. Az Idősügyi Nemzeti Stratégia (INS vagy Stratégia) jelenleg a stratégiakészítés első lépését tartalmazza.

Előzmények

Magyarországon – noha sok jó kezdeményezés történt az elmúlt időszakban – az időspolitika átfogó tervezése még nem történt meg. A mostani Idősügyi Nemzeti Stratégia elkészítését kormányokon átívelő, több éve tartó kutatások, elemzések,



műhelymunkák előzték meg: Idősügyi Karta –melynek alapvető elvei képezik jelen Stratégia vezérfonalát - Kormányzati Idősügyi Nemzeti Cselekvési Terv, Nyugdíjasok Országos Képviselete 4 éves Érdekvédelmi Stratégiája, Javaslat Nemzeti Idősügyi Stratégia megalkotására. Szakterületi munkacsoportok tevékenysége

2008-ban az Idősügyi Tanács által delegált tagok illetve szakértők 14 tematikus munkacsoportot alkottak egy-egy szakterülethez kapcsolódva. E szakterületek az idősek életkörülményét, életminőségét illetően leginkább meghatározó szolgáltató és védelmi

rendszereket vették

figyelembe.

A

szakterületi

munkacsoportok

tevékenysége felölelte a jogbiztonság, kommunikáció, nyilvánosság, képzés, élethosszig tartó tanulás, egészségügy, rehabilitáció, mentális egészség, szociális ellátások,

nyugdíjügy, foglalkoztatás,

strukturált

szabadidő

eltöltés,

kultúra-közművelődés, sport-rekreáció,

esélyegyenlőség,

társadalmi

kirekesztődés

megelőzése, életútmodell, önkéntesség, generációk közötti együttműködés területeit és kapcsolódási pontjait. A szakterületi munkacsoportok által elkészített tanulmányokból és a fentebb felsorolt háttéranyagokból került összeállításra az Idősügyi Nemzeti Stratégia. A Stratégia felvázolja azt a legszélesebb értelemben vett jövőképet (célállapotot), amely felé a korszerű időspolitika halad - nagy hangsúlyt helyezve az idősödési folyamat menedzsmentjére. A Stratégia egyúttal megteremti a lehetőséget egy később megalkotásra kerülő idősügyi törvény megalkotásához is. Kapcsolódás a Az Idősügyi Nemzeti Stratégiában foglaltak összhangban vannak az ENSZ nemzetközi alapelveivel, az Európai Unió törekvéseivel, a Társadalmi Befogadásról szóló közös idősügyi politikákhoz Memorandummal, a Lisszaboni Stratégiával, a Berlini Nyilatkozattal, az AGE vezérelveivel, az Európai Szociális Kartával, a magyar Idősügyi Kartával, az Európai Bizottság Közleményével melyet a Tanácshoz, az Európai Parlamenthez és a Gazdasági és Szociális Bizottsághoz intézett, valamint az Öregedésről szóló Madridi Nemzetközi Cselekvési Tervvel, az ENSZ Egészségügyi Szervezete, a WHO által 2001-ben publikált, az idősügyi politikát meghatározó alapdokumentumával, melynek címe az Aktív Időskor (Active Ageing - Policy Framework). Ez utóbbi dokumentum azért jelentett igazi áttörést, s azért meghatározó ma is idősügyben, az idősödés-politikák alakításában, mert először gondolkodik az idős emberről a maga -------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------Készíte tte : dr. Somkuti László Látta: dr. Lakatos Hedvig Jóváhagyta: Korózs Lajos Jeszenszky Zita


emberi teljességében. A figyelmet az emberi élet kiteljesedésére fordítja, és nem kizárólag a szociális és egészségügyi vonatkozásokra szűkíti le. A különféle Az Idősügyi Nemzeti Stratégia építeni kíván az idősek véleményére, az vélemények és idősellátáshoz kapcsolódó gyakorlati szakemberek tudására, a meglévő hazai és nézetek beépülése a adaptálható külföldi „jó gyakorlatokra” annak érdekében, hogy az itt megfogalmazott Stratégiába irányelvek a gyakorlati munkában alkalmazhatók legyenek. Az itt megfogalmazott időspolitikai jövőkép, a célok elérését szolgáló fejlesztendő területek számbavétele mind pro-aktív, mind reaktív megközelítéseket tartalmaznak. A konkrét cselekvési tervek kidolgozása így a jövőben tág teret és együttműködést kínálnak a visszacsatolásra, a vélemények ütköztetésére az idősügy modernizálása érdekében az Idősügyi Nemzeti Stratégia keretében megfogalmazottak alapján. A Stratégia elfogadása és az azt követő lépések – cselekvési tervek

A Stratégia állami, társadalmi, politikai és egyéni szinten határozza meg a fejlesztendő területeket. Az Idősügyi Nemzeti Stratégia tartalmaz néhány konkrét javaslatot, melyeket javasolt azonnal, 2009-ben elkezdeni megvalósítani. Ugyanakkor fontos kiemelni, hogy a Stratégiában foglaltak komplex gyakorlati végrehajtását 2010-től lehet megkezdeni - cselekvési tervek kidolgozásával.



1. BEVEZETÉS Hamburgi Nyilatkozat

„Korunkban több idős ember él a Földön, mint bármikor ezelőtt, és arány uk a lakosság egészéhez viszonyítva tovább növekszik. Ezek az idős felnőttek nagymértékben hozzá tudnak járulni a társadalom fejlődéséhez.” – fogalmazódott meg az UNESCO 1997-es, Hamburgi Nyilatkozatában.

Az idősek demográfiai adatai

Az idősek száma az elmúlt 40 év alatt az Európai Unióban majdnem megduplázódott, az előrejelzések szerint az idősek aránya a társadalmi korcsoportokon belül 2010-re eléri a 27%-ot. A legdinamikusabban növekvő korcsoport a „nagyon idősek” (80 évesnél idősebbek) csoportja. Jelentős nemi különbségek vannak a várható átlagos élettartamban, jellemző az idősödés elnőiesedése, amely azt eredményezi, hogy jóval több az idős nő, mint idős férfi. (Mellékletek:1, 2, 3, 4) Bár Magyarország az EU átlaghoz képest a születéskor várható é lettartamot tekintve még nem zárkózott fel, a tendencia nálunk is azonos. A születéskor várható élettartam 2007-ben férfiak esetében 69,19 év volt, a nőknél 77,34 év, az EU átlagtól az elmaradás nők esetén 4,5 év, férfiak esetén 6,5 év. (Forrás: EUROSTAT)

Az időskor fogalma

Fontos kérdés, hogy kit tekintünk idősnek? Az időskor fogalomköre különböző dimenziókban eltérően értelmezhető. Az, hogy ki milyen idős, kifejezhető az évek számával (kronológiai életkor), de a biológiai életkor például ettől eltérő lehet, hiszen ez az egészségi állapot függvénye. Beszélhetünk pszichológiai életkorról, arról, hogy ki milyen idősnek érzi saját magát, vagy szociológiai életkorról, amelyen azt értjük, hogy a társadalom milyen idősnek tart valakit. Az időskorról beszélve szükséges a történelmi sajátosságainkról is említést tenni, hiszen a történelmi meghatározottság is fontos szempont, mivel a befutott életpálya erősen befolyásolja az idősek korcsoportjainak helyzetét, még ha az egyének társadalmi helyzete különböző is. Például a ma 75 év felettiek átélték a háborút, majd az 50-es években ők építették fel a lerombolt országot, átélték ’56-ot, a kádári korszakban



töltötték életük nagyobbik hányadát. A ma 65-74 éves korosztály a II. világháború előtt, alatt vagy közvetlenül utána született, gyerekként élte át a háborút, sokan vesztették el szüleiket felnőttkoruk előtt. Gyerekként élték meg az 50-es éveket, a kádári korszakban kezdtek dolgozni. Szocializációjuk során az állami szerepvállalás jelentette az ingyenes oktatást, az egészségügyi és szociális ellátást, az olcsó bérű állami lakást, a közszolgáltatást. Ez a korosztály nagy arányban vesztette el munkahelyét a rendszerváltozást követően, sok mai idős ember életpályája megszakadt a kilencvenes évektől és az újrakezdés gondot okozott szinte az egész generációnak. Új feltételeket diktált a piacgazdaság, sokan a középosztályi szintről alacsonyabbra kerültek és a korcsoport egy része mélyszegénységbe jutott. Az 5764 éves korosztály tagjai az ötvenes évek elején születettek az úgynevezett Ratkókorszak népes korcsoportja. A korcsoportnak volt esélye az újrakezdésre a rendszerváltozás után, mégis sokan nyugdíjba kerültek vagy egészségi állapotuk alapján kérték a rokkantsági nyugdíj megállapítását. Magyarországon jelenleg a nyugdíjrendszer szempontjából 62. életévük betöltésétől számít idősödőnek az ember, míg foglalkoztatáspolitikai oldalról már a 45. életév betöltésétől. Jól követhető tehát, hogy az „idős kor” értelmezése több vonatkozásban is tárgyalható. A nyugat-európai országokban - általánosságban 65-67 éves kortól tekintik idősnek az ott élőket. Idősek a WHO szerint

Az Idősügyi Nemzeti Stratégiában az Egészségügyi Világszervezet életkor szerinti felosztását használjuk. E felosztásban a 60-74 év közöttiek az idősödők, a 75-89 évesek az idősek és a 90 év fölötti személyek a nagyon idősek - magyar fordításban a nem egészen jól hangzó „aggok”. A Stratégia szempontjából e három korcsoportot együttesen tekintjük időseknek, bár a hazai munkaerő -piaci sajátosságok okán - e szakterület vonatkozásában már a 45 éven felüliek is szeniorokként kezelendők.

Jellemző (1000 fő, %)

2020

2030

2040

2050

Népesség száma

9358,1

8987,3

8512,5

8036,3

65-x évesek száma

1730,3

1803,8

1918,7

2106,2

65-x évesek aránya

18,5

20,1

22,5

26,2

A magyarországi népességváltozás lehetséges forgatókönyve (Hablicsek László) -------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------Készíte tte : dr. Somkuti László Látta: dr. Lakatos Hedvig Jóváhagyta: Korózs Lajos Jeszenszky Zita


Idősödő társadalom és a szociális védelmi rendszerek

Magyarország népessége fogy, korösszetételében változik – idősödik. E változások ráirányítják a figyelmet a társadalmi ellátó- és szociális védelmi rendszerek hosszú távú pénzügyi fenntarthatóságára. Az ellátó-szolgáltató rendszerek fejlesztése csak akkor lehet hatékony, ha sikeresen igazodik a társadalmi-családi strukturális változásokhoz, a szükségletekhez, a gazdasági adottságokhoz.

Felkészülés az időskorra

A különböző szolgáltatások modernizációja, a társadalmi bevonódás előmozdítása az idősügy területén is időszerűvé vált. A növekvő élettartam hatással van a különböző ellátó és szolgáltató rendszerekre, a megnövekedett életkorból adódó kihívásokra stratégiailag fel kell készülni. A társadalmi és demográfiai változások hatására új szükségletek és új keresletek jelennek meg, melyre mind politikai, mind társadalmi, mind gazdasági és szolgáltatói szinten szükséges reagálni. Hazánkban is időszerűvé vált a meglevő ellátó-szolgáltató rendszerek hozzáigazítása a demográfiai és a családi struktúrákban bekövetkezett változásokhoz, valamint mindazon intézkedések elindítása is, amelyek hozzásegítik az embereket, hogy már jóval az idős kor előtti életszakaszukban tudatosan tudjanak felkészülni a saját időskorukra.

Időspolitika az Európai Unióban

Az Európai Unió Szociálpolitikai Ütemterve célkitűzésként határozza meg a humán szolgáltatások modernizálását és fejlesztését a társadalmi és demográfiai struktúrák változásaira adott válaszként, úgy, hogy a védelem szerepe produktív tényezőként jelenjen meg. Az Európai Bizottság 2002 márciusában kiadott dokumentumában rögzíti, hogy „az öregedési politikáknak széles életpályát és a társadalomra kiterjedő közelítést kell elfogadniuk, figyelembe véve az ENSZ globális kezdeményezéseit és alapelveit.” Az ENSZ 1991-ben elfogadott, idős emberekkel kapcsolatos alapelveiben az áll, hogy olyan időspolitikára van szükség, amely az egész élet során biztosítja a függetlenséget, a részvételt, a gondoskodást, az önmegvalósítást és a méltóságot . Az Uniós tagállamok elsődleges feladata az államadósság csökkentése, a foglalkoz tatás javítása, ezen belül az idősek aktivitásának elősegítése, valamint a terme lékenység növelése. Indokolt és elkerülhetetlen a nyugdíjrendszer, az egészségügy és a szociális ellátás rendszerének újragondolása, fejlesztése, e területek össze -



hangolása, valamint a nyitott és versenyképes informatikai gazdaság fejlesztése. Flexibilis és hatékony időspolitika

Az idősebb emberek számának növekedését az ebből következő kihívásokat érzékelve, sürgős szükség van a jelenlegi humánszolgáltatói hálózat átalakítására és modernizálására. Olyan flexibilis és hatékony időspolitika kialakítása szükséges, mely nagyobb mértékben épít a társadalom, illetve a szolgáltató és humán védelmi rendszerek résztvevőire, így a szolgáltatásokat igénylők szükségleteire és véleményére. Az idősödő és idős emberek szükségleteinek biztosításához tovább kell erősíteni az állami, a civil szféra, a for-profit szektor, a magánszemélyek, az idősek ellátásában érintett szakmák (interszektorális), a humán szolgáltató rendszer egyes tagjai (intraszektorális) közötti folyamatos párbeszédet és együttműködést.

Hatékony ellátó rendszerek

Az ellátórendszerek hatásosságának és hatékonyságának erősítése nem képzelhető el a szociális- és egészségügyi szektor, az oktatás- és foglalkoztatáspolitika eszközrendszereinek harmonizációja és a szolgáltatások fejlesztése nélkül. Olyan ellátórendszerre van szükség, amely mindenki számára hozzáférhetően, egységes, egymásra épülő szolgáltatásokat biztosít, folyamatos és megbízható módon. A szolgáltatást igénybe vevő maga dönthet, hogy mely szolgáltatásokra van szüksége. Az időskorúak számára világossá kell tenni, hogy jelenleg a szolgáltatások milyen köre áll rendelkezésükre.

Az idősek A Stratégia alapvető irányelve, és az időspolitikai fejlesztés egyik célja, hogy az hozzáférése a időskorúak jól-léte szempontjából a személyre szabott szolgáltatások széles köre szolgáltatásokhoz álljon rendelkezésre. Ezek figyelembe veszik, hogy az időskorú személyeknek egyénenként eltérő társadalmi és kulturális szükségleteik vannak. Az idősebb személyeknek úgy kell hozzáférniük a különféle szolgáltatásokhoz, hogy azok leginkább igazodjanak a saját szükségleteikhez (a „Se többet, se kevesebbet, mint amire éppen szükség van” elv érvényesítése). Az idősek számára minőségi szempontok alapján is ismereteket kell nyújtani a szolgáltatások biztonságáról, megbízhatóságáról, hozzáférhetőségéről és felhasználóbarát voltukról. Az idősek számára többféle módon, így képzésekkel is kell az önellátás és az életminőségük megőrzésével kapcsolatos ismereteket biztosítani. Meg kell teremteni a feltételeit az



élethosszig tartó tanulásnak, az önsegítés és öngondoskodás változatos lehetőségeinek és az önkéntesség szélesebb körű kiépítésének is. Időskor és társadalmi részvétel

A magyarországi időspolitika egyik legfontosabb megoldandó kérdése az időskorúak diszkriminációjának megszüntetése és esélyegyenlőségének megteremtése. Ma még sok idősebb ember ki van téve a társadalmi kirekesztés valamelyik kockázatának: elszigetelődés, alacsony jövedelem, egészségi problémák, alacsony mértékű hozzáférés az ellátásokhoz. A társadalmi részvétel azt is jelenti, hogy az egyén milyen mértékben, milyen intenzitással és hányféleképpen használja fel képességeit, tudását, egyéniségének sajátos adottságait más embereknek, szűkebb vagy tágabb közösségek hasznos szolgálatára, gazdagítására, illetve milyen mértékben veszi igénybe mások adottságait saját élete alakításában. Ebben az értelemben a társadalmi részvétel, illetve a közösségileg aktív lét azt feltételezi, hogy az egyén tevőlegesen befolyásolja nem csak saját maga, hanem a különböző közösségek életét, hozzáadja tudását, normáinak érvényesítését, munkáját, bizalmát, egyéniségének színét, jellegét a közösség egészéhez.

Deficit modell helyett fejlődés modell

A Stratégia lényege egy paradigmaváltás elfogadtatása és érvényre juttatása, mely szerint az idősekről való gondoskodásban a korábbi deficit modell (veszteségekre történő összpontosítás) helyett a fejlődés modellben (a meglévő képességek megőrzése, szunnyadó készségek előhívása) szükséges gondolkodni és cselekedni. Lényeges kihangsúlyozni a szemléletformálás szükségességét és hasznosságát, hiszen a társadalomba való bevonás az emberi képességek fejlesztésének hangsúlyozása egyúttal előmozdítja a gazdasági dinamizmust, a társadalmi stabilitást és szolidaritást. Az ellátások hatékonysága és a társadalmi igazságosság kölcsönösen erősítik egymást. A humán szolgáltató -rendszerek összehangolása, korszerűsítése a lakosság valamennyi rétegét érintik - az egészen fiataloktól a nagyon idősekig. Mindez a szociális igazságosság és a társadalmi kohézió erősítésének egyik eleme. Minél gyorsabban sikerül a társadalom idősödése nyomán megjelenő új feladatokat ellátni, annál sikeresebb lehet a fejlesztés, s növekedhet a szolgáltatásokkal való elégedettség. Ennek megvalósítása érdekében az idősebb személyeknek lehetőséget kell biztosítani a szolgáltatások közötti



nagyobb mértékű választásra. Ez a szolgáltatások jelenleginél szélesebb választékával és színvonaluk emelésével biztosítható. Egy jól funkcionáló társadalom védelmi és szolgáltató rendszere segít előmozdítani az időskorúakról és életükről egy differenciáltabb és változatosabb kép kialakítását. Ez a kép jobban tükrözi a valóságot, mint a jelenlegi, s egyúttal csökken az idősekről kialakított negatív sztereotípiák térnyerése. Ezért az időspolitikai célkitűzések területén is támogatni kell az időskorúakat abban, hogy a társadalom minden korosztálya számára tudatosabbá tegyék az idősödés pozitív vonatkozásait. Az idősekre fókuszálva tovább kell erősíteni a társadalmi kommunikációs csatornákat és a társadalmi joggyakorlatok átvételét. Az Idősügyi Nemzeti Stratégia minőségiszakmapolitikai fejlesztési irányvonalakat határoz meg, melyeknek célja, hogy megakadályozzák az idősek társadalmi kirekesztődését, fokozza az érintettek bevonását és az e céllal történő együttműködések fejlesztését a különböző szektorok (kormányzati, non-profit, for-profit, informális közösségek), a különböző szakpolitikák és különböző szolgáltató partnerek között. Az időskorúak heterogén csoportjai erőforrásként kezelhetők

Az időskorú személyek nem alkotnak egyetlen homogén csoportot. Ezt az irányelvet az időspolitika sikeressége szempontjából az Idősügyi Nemzeti Stratégia kidolgozásakor mindig szem előtt tartjuk, hiszen az időskorúak jól-léte szempontjából alapvető jelentőségű. Az időskorúak heterogén csoportot alkotnak, amelyet erőforrásként lehet és kell kezelni, függetlenül hátterüktől, tevékenységeiktől vagy az ellátások iránti szükségleteiktől. Az idősödés pozitív felfogásának érvényre juttatásához az időskorúak tudását, bölcsességét és készségeit is szükséges beépíteni a szolgáltató rendszerek működtetésébe, valamint el kell ismerni hozzájárulásaikat a közjóhoz, például a háztartások, szomszédságok közötti segítő kapcsolatok méltánylása révén. Az önkéntes tevékenység további fejlesztésével elő kell mozdítani a lakóközösségi alapú önkéntes mozgalmakat, a fiatal és idősebb korú személyek együttműködését egymás segítésében. Az önkéntesség erősíti a generációk közötti kapcsolatokat, a tudások és tapasztalatok átadását, az értékek és az alkotó probléma megoldó készségek továbbörökítését.

A felszabaduló idő aktív és

A kultúra-transzfer az idősek számára saját társadalmi fontosságuk és értékük



hasznos eltöltése

megerősítését jelenti. A nyugdíjas kor elérése olyan időmennyiség felszabadulását eredményezi, amelynek eltöltési módja nagymértékben meghatározza nem csak az egyén közérzetét és társadalmi helyét, hanem a vele egy háztartásban élő közvetlen családtagjaiét is. A felszabaduló idő aktív és hasznos eltöltése az egyén számára önmegvalósítási sikert jelent, míg a társadalom működése szempontjából a kohéziót és a pozitív társadalmi identitást erősítő tényező. A korábbi tervek, vágyak megvalósítása vagy a civil szervezetekben való részvétel segíti az idős emberek munkaerőpiacról való kilépésének átmenetét, s egyben hozzájárul az idősek társadalmi integrációjához és környezetükön belüli elismertségük növeléséhez.

Egészség, képzettség, tudás - az idősek minőségi életének kulcsmotívumai

A méltó időskor feltétele az aktivitás széles értelemben vett kitolása időben annyira, amennyire csak lehetséges. Ahhoz, hogy ez megvalósuljon, a gazdasági, pénzügyi motivációnak és az egészségnek kulcsszerepe van. Hazai kutatások is igazolják, hogy az egészségi állapot, a képzettség vagy tudáshiány komolyan befolyásolja a munkaerő-piaci pozíciót, a munkaesélyek pedig erősen hatnak az egyén anyagi, szociális helyzetére, végső soron élete minőségére. Az élet korábbi szakaszainak minősége pedig, csaknem teljes egészében eldönti, milyen minőségű életre van kilátás időskorban. Fentiekből az is következik, hogy a „megkomponált életút modell” alakításához

a

kormányzati

intézkedések

nagymérvű

összehangolására,

rendszerszemléletre van szükség. Külön szolgáltatásokkal kell célba venni az olyan vidéki és távoli területeket, amelyeken az időskorúak számára nem áll rendelkezésre elérhető szociális és egyéb típusú infrastruktúra. Az életkor meghosszabbodásával a népesség egyre nagyobb arányát alkotó generáció mind erőteljesebb társadalmi hasznosságának előmozdítása fontos feladat, megkerülhetetlenül fontos cél. Fontos, hogy a ma még fiatalabb generáció tagjai számára és a most idős generáció számára egyaránt pozitív lehetőségeket jelentsen a közeli és távoli jövő. Az idősödési folyamat menedzselése fiatalabb korban kezdődik

Az Idősügyi Nemzeti Stratégiában elsődleges célcsoportot képeznek a mai idősebb generáció tagjai. Rá kell azonban mutatni, hogy az aktív időskor lényege éppen a generációk közötti szerves kapcsolatban és kölcsönös támogatásban rejlik. Így a középkorú és a fiatalabb generációk számára sem közömbös az idősek aktivitása,



életminősége, az ő majdani saját időskoruk lehetőségei. A középgenerációk jövőképét és így mentális beállítódását is nagyban befolyásolja, hogy milyen időskorra számíthatnak. Az Idősügyi Nemzeti Stratégia ezért nem csak az időseket, hanem a középkorúakat, és a felnövekvő nemzedékeket is megszólítja, célkitűzéseivel hatni akár rájuk, hiszen a sikeres idősödést már igen korán kell megalapozni. A Stratégiában az idősödési folyamat menedzselése mind egyéni, mind társadalmi szinten új szemléletként jelenik meg. Az idősödési folyamat menedzselése nem más, mint a lehető legkorábbi életszakaszban kezdődő tudatos felkészülés az időskorra, egészséges életmóddal, melyen belül különösen nagy szerepet kap a táplálkozás, a mozgás, a képzés és mentális egészség megőrzése. Az idősödő társadalom igényli a közösségi szintű megoldásokat, amelyeket mindig személyes szükségletekre és élethelyzetekre kell alkalmazni. Az Idősügyi Nemzeti Stratégiában foglalt irányelvek megteremtik annak kereteit, hogy az idősek tevékenyen részt vehessenek a társadalmi és gazdasági életben, továbbá számarányuknak megfelelő képviselethez jussanak a döntéshozatal különböző szintjein, közvetlenül megjelenítve társadalmi csoportjuk érdekeit. A Magyarországon érvényesülő és várható demográfiai folyamatok a generációk közötti íratlan megállapodások újrafogalmazását igénylik. Mélyreható gazdasági, társadalmi változások indokolják az Idősügyi Nemzeti Stratégia megalkotását.



2. HELYZETELEMZÉS 2.1. Magyarországi adatok Az adatok forrásai

Hazánkban az idősek helyzetével több intézet is foglalkozik, bár egyik sem tekinti fő feladatkörének ezen társadalmi csoport vizsgálatát. Ennek következtében nem is létezik az idős társadalom helyzetével foglalkozó átfogó kutatási projekt - mint például az ifjúság terén az "Ifjúság 2000" című felméréssel kezdődött kutatássorozat, melynek mára több kutatási üteme is megvalósult - bár az idősek helyzetének jobb megismerése céljából erre igen nagy szükség lenne. Az idősügyi területtel foglalkozó, rendelkezésre álló és a Stratégia készítéséhez igénybe vett háttéranyagok az alábbiak: 

A Központi Statisztikai Hivatal és a Szociális és Munkaügyi Minisztérium „Ezüstkor” című kötetei, melyek az időskorúakra vonatkozó magyarországi adatokat tartalmazzák.



A KSH Népességtudományi Kutatóintézetének az „Életünk fordulópontjai, 2004/2005” című kutatás adatfelvétele és a témával kapcsolatban közölt tanulmányok.



A népszámlálás és a kisnépszámlálás, az úgynevezett mikrocenzus idősekre vonatkozó adatai.



A Szociálpolitikai és Munkaügyi Intézet szociális szolgáltatásokra vonatkozó adatai, elemzései.



A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Magatartástudományi Intézetének Hungarostudy kutatásának eredményei.



Nemzeti Stratégiai Jelentés a Szociális Védelemről és a Társadalmi Összetartozásról 2008-2010.



Az Állami Számvevőszék 0719. számú jelentése: „Jelentés az önkormányzatok szociális alapszolgáltatási tevékenységének ellenőrzéséről”.



Az Állami Számvevőszék 0820. számú jelentése: „Jelentés az önkormányzati



kórházak és a bentlakásos szociális intézmények ápolásra, gondozásra fordított pénzeszközei felhasználásának ellenőrzéséről”. 

A szociális tárca megbízásából elindult műhelymunkák keretében készült idősekkel kapcsolatos tanulmányok, melynek címe: Javaslat Nemzeti Idősügyi Stratégia megalkotására.



Az Idősügyi Tanács által delegált szakemberekből álló 14 munkacsoport tanulmánya.

Lakosság korcsoportos összetétele

Ha korcsoportok szerinti áttekintést készítünk a mai magyar lakosság összetételéről, akkor jól látható az alábbi táblázatból az idősek számarányának növekedése az össznépességen belül. Az is követhető, hogy többségben vannak a 60 éven felüli nők a férfiakhoz képest, és közel másfél millió 70 éven felüli állampolgár él Magyarországon napjainkban.

A 60 év feletti korcsoportok népességen belüli aránya 1990 – 2008



25,0% 21,0%

20,1% 20,0%

18,9%

21,4%

21,6%

21,8%

11,0%

11,1%

11,2%

18,7%

18,3%

15,0% 10,1% 10,0%

5,0%

10,8% 9,6%

9,4%

8,1%

2,7%

3,2%

2,9%

3,5%

3,7%

2,5%

3,6%

2,5%

1990

2000

2003

2004

2005

2006

2007

2008

0,0%

60 év felett

70 év felett

80 év felett

(Forrás: KSH)



Népesség korcsoportok és nemek szerint 1990-2008 Korcsoport

1990

0-59 éves 60 év felett 70 év felett 80 év felett Összesen

4 197 584 787 320 306 281 82 693 4 984 904


4 217 393 1 172 526 537 973 177 195 5 389 919


8 414 977 1 959 846 844 254 259 888 10 374 823

2000

2003

2004 2005 2006 2007 Férfi 4 069 653 4 004 634 3 985 232 3 964 123 3 954 408 3 943 614 795 541 813 822 818 881 828 992 830 171 835 464 362 685 379 652 382 558 385 525 386 059 386 905 79 322 95 101 99 460 102 593 105 817 108 979 4 865 194 5 293 209 4 804 113 5 281 233 4 784 579 4 779 078 Nő 4 095 126 4 026 143 4 005 483 3 981 306 3 964 916 3 952 077 1 261 324 1 297 763 1 307 146 1 323 128 1 327 086 1 335 003 666 618 702 334 710 304 718 385 723 630 731 005 180 773 217 888 227 636 235 296 244 732 254 389 5 356 450 6 244 128 6 250 569 6 258 115 5 292 002 5 287 080 Együtt 8 164 779 8 030 777 7 990 715 7 945 429 7 919 324 7 895 691 2 056 865 2 111 585 2 126 027 2 152 120 2 157 257 2 170 467 1 029 303 1 081 986 1 092 862 1 103 910 1 109 689 1 117 910 260 095 312 989 327 096 337 889 350 549 363 368 10 221 644 11 537 337 10 116 742 11 539 348 10 076 581 10 066 158

2008 3 924 305 845 257 387 100 111 311 4 769 562 3 926 788 1 349 051 737 306 260 839 5 275 839 7 851 093 2 194 308 1 124 406 372 150 10 045 401

(Forrás: KSH)

Öregedési index

Az öregedő társadalom jelének egyik fontos mérőszáma az öregedési index, amely a hatvan év felettiek és a 19 év alattiak arányát mutatja. Ez az index 2001-ben 0,881 volt és folyamatosan emelkedése következtében 2050-re várhatóan 1,883 lesz. Míg 2001-ben a 19 évesnél fiatalabbak voltak többen, addig 50 évvel később már a 60 év felettiek közel kétszer annyian lesznek, mint a fiatal korosztály.

Születéskor várható átlagos élettartam Férfi

1990

2000

2005

2007

65,13 év

67,11 év

68,56 év

69,19 év

Nő

73,71 év

75,59 év

76,93 év

77,34 év

(Forrás: KSH) Születéskor várható élettartam

A társadalom idősödésének másik fontos mutatója a születéskor várható átlagos élettartam, mely lassan, de folyamatosan növekszik. 2007-ben ez a szám a férfiak esetében 69,19 év volt, a nőknél 77,34 év.



Kiemelt korcsoportok százalékos arányának növekedése az össznépességen belül Életkor/év

2001

2008

2030

2050

60-x

20,4%

21,8%

27,4%

34,6%

65-x

15,1%

16,1%

20,1%

26,2%

(Forrás: KSH) A magyar nők A születéskor várható élettartamból is következik, hogy életük utolsó éveire a többsége élete magyar nők igen jelentős hányada elveszti a társát, sokszor teljesen magára marad. utolsó éveire elveszti társát Családi állapotuk szerint a korcsoport tagjainak fele házas, mintegy harmadrészük nőtlen vagy hajadon és közülük kevesebb, mint minden tizedik elvált, ugyanakkor nagyon magas az özvegy nők aránya. Területi adatok

Amennyiben a társadalom idősödését területileg vizsgáljuk, akkor azt láthatjuk, hogy Budapest a leginkább idősödő város, ezen kívül igen sokan élnek községekben és kistelepüléseken az idős emberek közül. Az Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala (Állami Népességnyilvántartó Hivatal) jelentése szerint minél kisebb lélekszámú a település, annál mag asabb az ott élő idősek (60 éven felüliek) aránya, az ötezer fő alatti településeken ez az arány 25%. A fővárosban igen magas az idősek aránya, emellett Békés-, Heves-, és Zala megyében is 23 és 21% felett van. A falvakban többnyire saját tulajdonú házakban laknak az idősek, ám ezek között minden negyedik lakás régi és/vagy komfort nélküli, esetenként szükséglakás. A falvakban 40% feletti a hagyományos - fával vagy szénnel történő – fűtés.

Magas az egyszemélyes háztartások aránya

A népesség jelentős többsége, 97-98%-a magán háztartásokban él, igen kevesen választják - a lehetőségek szűkössége miatt is - az intézményi létformát annak ellenére, hogy egyre többen maradnak magukra életük utolsó éveire, a háztartások között egyre magasabb az egyszemélyes háztartások aránya. Ma a 70 éves és idősebb népesség egyharmada él egyedül, és e korosztály közel felének a mindennapi életvitelét akadályozó problémája van (mozgásában akadályozott,



érzékszervi károsodásai vannak, stb.). Szociális alapszolgáltatást igénybe vevők aránya alacsony

A magukra maradt, sokszor nehéz élethelyzetben élő idős emberek viszonylag magas számához képest nem túl magas a szociális alapszolgáltatásokban részesülő, 65 év felettiek aránya. Az 65 és 65 év feletti lakosok – összesen 1.581.425 fő - 2,52%-a részesül házi segítségnyújtásban, 4,28%-a szociális étkeztetésben, valamint 1,7%-a látogatja az idősek nappali intézményeit. Nem éri el az egy százalékot a jelzőrendszeres házi segítségnyújtást igénybe vevők aránya, míg 0,6% az egyéb, nem bentlakásos szociális alapszolgáltatásban részesülők aránya. Mint arra már korábban kitértünk, az idősek döntő többsége magán háztartásban él, a bentlakásos intézményekben 41.254 fő a 65 éves vagy idősebb lakó. A megkérdezett idősek többnyire elégedettek lakásukkal, szeretnének ott élni életük végéig.

Jövedelmi viszonyok

Azokban a háztartásokban, amelyekben a háztartásfő életkora 60-69 év közötti, az egy hónapra jutó nettó jövedelem közel 80.000 Ft, ahol a háztartásfő 70 éves vagy idősebb, ott már csak 76.000 Ft. A nyugdíjösszegek nemek szerinti összehasonlításában is igen jelentős különbségek vannak, a nők hátrányára.

Idősek foglalkoztatási adatai

A foglalkoztatott 3,9 millió állampolgárból szakértői becslések szerint (APEH) 200 300 ezer fő dolgozik nyugdíj mellett, a teljes munkaidőben folyamatosan dolgozók között tavaly 40 ezren voltak a korhatár feletti öregségi nyugdíjasok, akik jellemzően felsőfokú végzettséggel rendelkeznek és szolgáltatási jellegű, ipari, építőipari végzettséggel dolgoznak ezeken a területeken. Természetesen sokan vannak, akik a családon belüli munkamegosztásból nagy részt vállalnak és/vagy közösségi, önkéntes munkát végeznek. Ez az idősebbek szóhasználatában még sok esetben társadalmi munkát jelent. Mindezek ellenére az idős, é s a társadalom 55-64 éves korú tagjaiban van még kiaknázatlan munkavégzési erőforrás, azonban ez nem találkozik a munkaerő-piac kínálattal. (Mellékletek: 5, 6)

Foglalkoztatás Az idősek foglalkoztatására hatással vannak az aktív korúakra vonatkozó munkaerőadatai Magyarpiaci lehetőségek is, hiszen ha egy gazdaságban nagy a munkaerő igény, akkor az országon időseknek is jobb esélyei vannak arra, hogy a nyugdíjuk mellett dolgozzanak, míg -------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------Készíte tte : dr. Somkuti László Látta: dr. Lakatos Hedvig Jóváhagyta: Korózs Lajos Jeszenszky Zita


ellenkező esetben a jövedelemszerzésnek ez az útja jelentősen beszűk ül számukra. A munkaerő szempontjából a munkaerő-piac két legfontosabb mutatója a munkanélküliségi ráta - ami az aktív korú népességen belül a munkaerő -piacról kiszorultak arányának jelzőszáma - és az aktivitási arány - ami az aktív korú népességen belül a foglalkoztatottak arányát mutatja meg. Magyarországon a munkanélküliségi ráta 2008. szeptember-novemberi időszakban 7,8%-os volt, ami 0,3 százalékponttal meghaladta az egy évvel korábbi szintet. Ugyanebben az időszakban a nemzetközi összehasonlításban használt 15-64 éves korcsoportra számított foglalkoztatottsági ráta 57,1 %-nak felelt meg, ami 0,2 százalékponttal volt alacsonyabb az egy évvel korábbinál, ezek a mutatók jelenleg is hasonlóak, az EUban utolsó előtti helyen állunk. A foglalkoztatási ráta növelése szükséges – a nyugdíjba kerülési kor alatta marad az öregségi nyugdíjkorhatárnak

A munkaképes korosztály körében a foglalkoztatottsági ráta növelése saját egzisztenciájuk javítása érdekében, valamint a nagy elosztó rendszerek stabilitása érdekében is elengedhetetlen. Különösen igaz ez a 45-64 és ezen belül is az 55-64 évesek foglalkoztatottsági rátájának növelésére. A jelenlegi 46,3%, illetve 19,1% igen alacsony, amelynek egyenes következménye, hogy a munkanélküli létből, szakadozott életpályával rendelkező nyugdíjba kerülők nyugdíjának színvonala elmarad a munkából nyugdíjba vonulókétól, jelentősen csökkentve a méltó időskor esélyeit. Meg kell jegyeznünk azonban, hogy a nyugdíj előtt állók számára a munkanélküliségi ellátások igénybevétele kedvezőbb, mint egy alacsonyabb bér elfogadása, ugyanis az munkanélküliségi ellátások időtartama a szolgálati időt növeli, azonban a majdani nyugdíj színvonalát nem csökkenti, mivel a nyugdíj alapját képező havi átlagkereset meghatározásánál csak akkor számít be, ha az az igénylőre nézve kedvezőbb. Magyarországon az átlagos nyugdíjba kerülési kor, az úgynevezett „korcentrum” négy évvel alatta marad az öregségi nyugdíjkorhatárnak, ami jelenleg 62 év, és ezzel Európában az egyik legalacsonyabb. A nyugdíjbiztosítás pénzügyi alapjának finanszírozhatósága tükrében ez két problémát jelent. Egyrészt a korhatár előtt nyugdíjba vonulók járulékbefizetései és az ezzel együtt járó munkáltatói járulékok elmaradnak, másrészt a kiadási oldalon éppen az idő előtti nyugdíjazásnak



köszönhetően megjelennek azok is, akik számára csak évekkel később kellene a nyugdíjat biztosítani.

Ellátás típusa

2008. I. havi adatok alapján Ellátásban részesülők száma (fő)

2008. IX. havi adatok alapján Ellátásban részesülők száma (fő)

Öregségi és korhatár feletti rokkantsági nyugdíj

2 090 103

2 095 882

Korbetöltött öregségi nyugdíj

1 454 591

1 425 504

Korhatár alatti öregségi (előrehozott) nyugdíj

261 724

301 082

Korbetöltött rokkantsági nyugdíj

361 957

356 862

Bányász- és korengedményes nyugdíj

11 831

12 434

Korhatár alatti rokkant nyugdíj ebből I-II rokkantsági nyugdíj

432 840 72 401

423 440 70 363

Hozzátartozói (özvegyi, árvasági, szülői) nyugdíj

252 617

239 412

2 775 560 10 296

2 759 946 9 543

Teljes ellátások összesen ebből ideiglenes özvegyi nyugdíj (Forrás: KSH) A magyar nyugdíjasok munkaerőpiaci részvétele alacsony

Nem jelent meg a munkaerőpiacon az elmúlt évben a 15-74 éves népesség 45,6%a, illetve a 15-64 éveseknek a 42,7%-a. Meglehetősen magas az előrehozott és korkedvezményes nyugdíjban részesülők száma és a rokkantsági és baleseti rokkantsági nyugdíjban részesülőké. Egy 2007. évi felmérés szerint hazánkban az időskorú (55-64 éves) munkavállalók 1/3-a dolgozott és ezzel az Európai Uniós tagországok között a 24. helyet foglaltuk el. Ez a ráta az EU27-ek átlagában 44,7% volt. Nagyon alacsony a munkaképesség-változás után más munkakörben foglalkoztatottak vagy átképzésben részesülők, s az eredményes rehabilitáció után újra foglalkoztatottak száma. A munkaképesség csökkenés tehát mindezen adatok



figyelembe vételével a leggyakrabban véglegesnek tekinthető - az egyén és a munkaerő piac részéről is. A munkaerő-piacról a nyugdíjba lépők közül a rokkantsági nyugdíjasok szenvedték el a legnagyobb veszteséget, amennyiben nem volt meg az elegendő szolgálati idő az előrehozott nyugdíjhoz. Akik inaktív státuszból, vagyis munkanélküliből lettek nyugdíjassá, azoknak jövedelmi pozíciója nagy eséllyel javult. A

KSH

„Életünk

fordulópontjai

2004/2005”

című

adatfelvételében

az

életkörülményeik megítélésekor az időseknek mintegy harmada vélte úgy, hogy a kérdezés idejéhez képest az életkörülményeik romlottak, s jövőbeni kilátásaikat sem látták jobbnak. A jövőre vonatkozó aggodalmaik között sokak véleményében van jelen a gyermek jövőjéért való és a saját egészségromlás miatt érzett aggodalom. Az időskorúak életük szubjektív megítélésekor leginkább a házastársi, élettársi kapcsolatukkal, a végzett munkájukkal, a lakásukkal, házukkal és legkevésbé az egészségi állapotukkal elégedettek. A munkahelyi aktivitásoktól eltávolodva az időskorúak jelentős hányada nem találja, nem találta meg elégedettségének forrását, újabb, örömöket adó aktivitását az életkor harmadik szakaszában. S ennek nem mindig az anyagi helyzet az oka, sokan nem tesznek meg olyan dolgokat sem, amit jövedelmük lehetővé tenne. De lemondóak, feleslegesnek érzik, hogy rendszeresen, többet mozogjanak, színházba, moziba, múzeumba menjenek vagy havonta legalább egyszer baráti összejövetelre járjanak. Az idősek életminőségén sokat rontanak a depressziós, szorongásos tünetek, a rossz közérzet és az alacsony önbecsülés. Ebben a lelkiállapotban nagyon kevesen érzékelik azt a tényt, hogy az idősek szegénységbe kerülésének kockázata az utóbbi években jelentősen csökkent. Az idősek körében mért szegénységi ráta jóval alatta marad a populáció átlagának. Az összes korosztályt tekintve a gyermekek vannak a legrosszabb helyzetben (0-15 éves korig 19,5%). A relatív medián szegénységi rés a népesség egészét tekintve 18,8%. Az idősek körében mért ráta ebben az esetben jóval az átlag alatt marad a 65 éves és idősebbek esetében 9,3%.



2.2. Életkörülmények, az idősek helyzetének elemzése 2.2.1. Fontosabb demográfiai jellemzők Demográfiai változások

A demográfiai változások vizsgálatakor szembetűnő, hogy a hazai népesség folyamatos csökkenése a lakosság idősödésével párhuzamosan zajlik. Emelkedik az időskorúak, az egyedül élők és a nem házasok népességen belüli aránya. Néhány évvel ezelőtt nem sokan élték meg századik életévüket. Napjainkban velünk együtt él 1.107 száz éves vagy ennél idősebb állampolgár, és 35.000 főt meghaladó a 90 évesnél idősebbek száma is.

Az idősek egészségesen várható élettartama jelentősen függ az iskolázottság és a település nagyság adataitól

A 65 éven felüliek 38%-a férfi és 62%-a nő. A születéskor várható élettartam, Magyarországon öt-hat évvel rövidebb, mint az Európai Unió nyugati tagállamaiban, bár a halálozási adatok, különösen a korai haláltól veszélyeztetett férfiak esetében az utóbbi években némi javulást mutatnak. Napjainkban már nem csak a várható élettartamra vonatkozó számításokkal foglalkozunk. Az idősek szempontjait előtérbe helyező megközelítés nyomán fontosabb lett az egészségesen várható élettartamokra vonatkozó kutatások eredményeit figyelembe venni. A hazai számítások szerint megállapítható, hogy az iskolai végzettség befolyással van a betegség időszakának kezdetére, elsődlegesen abban az értelemben, hogy – a nemektől függetlenül – legkorábban az alapfokú végzettségűek betegszenek meg, legkésőbb pedig a diplomások. Mindkét nem esetében a magasabb végzettséghez nemcsak hosszabb várható élettartam tartozik, de rövidebb betegidőszak is. Ha mindezt településnagyság szerint vizsgáljuk, akkor megállapítható, hogy növekvő településnagysághoz (község - város - megyei jogú város - Budapest) hosszabb várható élettartam, rövidebb betegidőszak és így hosszabb egés zségesen várható élettartam kapcsolódik. A magasabb végzettségűek nagyobb arányban élnek városokban, ahol az egészségügyi ellátás is könnyebben elérhető. Magyarországon a 65 éven felüli férfiak és nők várhatóan csupán 30-40%-a számíthat hátralévő életéveiben korlátozásmentes évekre, 22-30%-uk évei lesznek tartós/krónikus betegségtől mentesek és csupán 6-7% számíthat „jó” vagy „nagyon jó” állapotban



eltelő évekre. Hollandiában például a korlátozásmentes időszak aránya férfiak 70% ára, és a nők 80%-ára vonatkozik. A számításokból egyértelműen következik, hogy a hosszabbéletűség következtében a 65 éven felüli állampolgárok közül egyre többen lesznek a nagy egészségügyi és szociális ellátórendszerek használói. A háztartások összetétele, a családi-, települési-, és lakókörnyezeti jellemzők, ahol az emberek megélik az időskorukat, nagymértékben befolyásolják azt, hogy milyen arányban tudják az ellátórendszerek szolgáltatásait igénybe venni. A háztartások 40 %-ában él idős ember

A közel négymillió háztartás 40%-ában élnek idős emberek és minden negyedik háztartás csak időskorú személyekből áll. A népesség idősödését mutatja az is, hogy az egyszemélyes, csak idős személyekből álló háztartások száma közelíti az egymilliót és ezen belül közel 150 ezer az olyan egyszemélyes háztartás, ahol 80 év feletti ember él egyedül. 2005 áprilisában a teljes népesség 97,5%-a magánháztartásban

és

2,1%-a

bentlakásos

elhelyezést

nyújtó

szociális

intézményekben élt. Segítő kapcsolatok a családokon belül – „szendvics generáció” nehéz helyzetben

A háztartások összetételének és a családok struktúrájának változásai ellenére a háztartások és családok közötti segítő kapcsolatok vizsgálata pozitív mérleget mutat, vagyis működnek a családon belüli segítő kapcsolatok. Ám ezt folyamatosan veszélyezteti a „szendvics generáció” (vagyis a középső generáció) nehéz helyzete, akiknek a gyerekeikkel szembeni kötelezettsége mellett az idős szülők segítése is fontos, miközben félnek a munkanélkülivé válástól. A kapcsolat fenntartását, betegség esetén az ápolást-gondozást megnehezíti az a tény, hogy egyre kevesebben élnek az idős szülők közelében. A családi kapcsolatok fenntartásának és működőképességének igen fontos szerepe van a mentális állapot javításában, mivel a családon belüli segítség elérhetősége növeli a biztonságérzetet. A KSH 2003-ban végzett, a lakásviszonyokkal kapcsolatos kutatásából kiderül, hogy a 65 éven felüliek döntő többségének – 90%-nak – nincsenek lakásváltoztatási tervei, annak ellenére, hogy a szintén e kutatásban felvett adatokból tudjuk, hogy egyharmaduk elégedetlen lakása állapotával. A megkérdezettek 15%-a szerint nem megfelelő lakóhelyének biztonsága és 43%-uk lakásfenntartási nehézségekkel küzd. Ez utóbbin enyhítenek valamennyit a növekvő számban igénybe vett



lakásfenntartási támogatások és a közüzemi díjak árkompenzációi.

2.2.2. Gazdasági aktivitás, jövedelem, fogyasztás A nyugdíjas háztartások élelmiszerfogyasztása magasabb mint az aktív háztartásoké

A 65 évesek és idősebbek havi jövedelmének legnagyobb hányadát a nyugdíj biztosítja. Az idősek fogyasztásának legfőbb jellemzője az összes kiadáson belül az élelmiszerre fordított kiadások 40%-os aránya. Az aktív háztartások és a nyugdíjas háztartások élelmiszerfogyasztásának összehasonlítására a 2007-es háztartás statisztikából kiemeltünk néhány adatot. Ez az adatsor arra utal, hogy az aktív háztartások fogyasztása – amiben benne van minden kisgyermeket nevelő háztartás is – alatta marad a nyugdíjas háztartások fogyasztásának. Valószínűsíthető, hogy a nyugdíjas háztartásokban megnöveli a gyermekeknek és unokáknak vásárolt élelmiszer a saját háztartási kiadásokat.

Aktív és nyugdíjas háztartások 1 főre jutó fogyasztása néhány fontosabb élelmiszerből 2007 (kilogramm/év) Megnevezés

Húsfélék

Sajt, túró

Zöldség

Gyümölcs

Aktív háztartások

53,0

5,3

46,0

39,8

Nyugdíjas háztartások

73,6

6,8

76,6

64,7

(Forrás: KSH) Magas a lakásfenntartásra, egészségre, gyógyszerekre fordított összeg

Jelentős tétel a lakásfenntartás. Ugyancsak magas – 6-10%-ot kitevő arányú – az

Szegénységi arány a kor előrehaladtával csökken

A KSH 2005-re vonatkozó adatfelvétele szerint az országos szegénységi arány 15,9

egészségügyre, testápolásra és gyógyszerekre fordított összeg, ami a 70 év felettiek körében ugrásszerűen megnőtt. Igen kevés információ áll rendelkezésre a termék -, és szolgáltatások fogyasztásáról, és mértékéről.

%, ami a kor előrehaladtával csökken, köszönhetően a 65 éves és idősebbeket szinte teljes egészében lefedő nyugdíjrendszernek. Az idős emberek szubjektív megítélése eltér ettől, ám ezt az érzést és az idősek közérzetét nagyon sok tényező befolyásolja. (Mellékletek: 7, 8)



Korcentrum ma A tényleges nyugdíjba kerülési kor, a korcentrum nagyjából 58-59 év - az öregségi 58-59 év nyugdíj 62 éves korhatárával szemben. Társadalmi szempontból nagy a hiányosság a nyugdíjtudatosság és a nyugdíjismeretek fejlesztésében. A nyugdíjrendszer fenntarthatóságáról szóló – a tömegkommunikációban is megjelenő – egyoldalú megnyilatkozások

rombolják

a

generációk

közötti

szolidaritást

és

a

nyugdíjrendszerbe vetett bizalmat, ezáltal a nyugdíjrendszer működtetésével járó kötelességvállalást is. A nyugdíjazási életkor alakulása Újonnan öregségi és öregségi jellegű nyugdíjba vonulók átlagos életkora (év) Év Férfi Nő Együtt 1995 58,8 54,6 56,1 2000 59,9 55,9 57,4 2001 60,0 57,6 59,2 2002 59,9 56,6 58,4 2003 59,6 58,4 59,2 2004 59,8 57,3 58,5 2005 59,9 57,7 58,6 2006 59,9 57,5 58,5 2007 59,7 57,7 58,6 Ma 1,5 millió ember a minimálbér szerint vállal közterheket

2008-ban év végén a 15–74 éves foglalkoztatottak létszáma mintegy 3 millió 800 ezer fő volt. Napjainkban Magyarországon magas a minimálbér szerint közterhet vállalók száma – közel 1,5 millió fő. Ők többnyire önfoglalkoztatók a vállalkozásokban illetve foglalkoztatottak. Mindez azzal is jár, hogy majdan – ennek a csoportnak a nyugdíjba vonulásakor - jelentősen megnövekedhet a nagyon alacsony összegű nyugdíjak száma.

Nyugellátásban részesülők száma: 2.759.946 fő – a korbetöltött öregségi nyugdíj egy főre számított havi átlagos összege: 87.462 Ft

Magyarországon 2008. decemberi adat szerint 2.759.946 millió fő részesült nyugellátásban, akik között mindössze 1,4 millió fő a saját jogú, korbetöltött öregségi nyugdíjjal rendelkezők száma. Az öregségi nyugdíjminimum összege 2008-ban 28.500 Ft volt. Ennek vásárlóértéke az elmúlt évtizedben mind a nyugdíjak átlagos szintjéhez, mind pedig a bérminimum összegéhez viszonyítva csökkent. Az öregségi nyugdíjminimum jelentősége a nyugdíjasok körében elhanyagolható, évi 0,2% alatt van az ebben az összegben megállapított nyugellátás. 2008-ban a korbetöltött



(2008. december)

öregségi nyugdíjellátás egy főre számított havi átlagos összege 87.462 Ft volt. A nyugdíjban vagy nyugdíjszerű ellátásban részesülők között a korhatár alatti rokkantsági nyugdíjak lényegesen alacsonyabb összeget tesznek ki.

Az öngondoskodás szemlélete még nem terjedt el az időskorúak körében

Egy 2007 őszén, a 65-84 évesek körében végzett kutatás szerint az anyagi nehézségek megoldását legtöbben (85%) a saját családjuktól, az ismerősi körtől remélik, de a megkérdezettek 20%-a banki kölcsönt is felvenne, míg az életjáradéki programba való belépést a megkérdezettek alig 3%-a említette. Bár a takarékoskodás az idősek pénzkezelésének legfőbb sajátossága, alig néhányan (21%) tudnak valamit is megspórolni, s ha igen, az éves jövedelmük alig 7,4%-a. A kutatás rámutatott arra is, hogy az időskorúak körében az öngondoskodás szemléletének szükségessége még nem terjedt el. A hosszú távú ápolásra vagy más, időskori szolgáltatásra vonatkozó biztosítások még nem gyakoriak.

Az aktívak aránya alacsony

A rendszerváltozás után a legszembetűnőbb mértékben az 50 év felettiek körében csökkent az aktívak száma, de napjainkban megfigyelhető már a 45 éven felüliek munkanélkülivé válásától való fokozott fenyegetettsége is. Az Európai Unió foglalkoztatáspolitikájában kiemelt helyet kap az 55-64 éves korosztály munkaerőpiaci aktivitásának növelése. A Lisszaboni Stratégia 2010-re kitűzött célja e korosztály 50%-os foglalkoztatásának elérése. Ennek a célnak az elé rését sok ország megközelítette vagy túlteljesítette, Magyarország azonban a lemaradók közé tartozik. 2006-ban - a növekedés ellenére - a foglalkoztatási ráta még mindig csak 33,7% volt e korosztály körében. A 65 év felettiek körében minimális mértékben mutatható ki a jövedelemadó fizetésben is követhető gazdasági aktivitás, és ez azt is jelenti, hogy összességben a szenior korú és idősebb, nagy munkavállalói és szakmai tapasztalattal rendelkező emberek nem keresettek.

Életkor szerinti diszkrimináció

A lisszaboni cél elérését akadályozza a tudáshiány, különösen az informatikai eszközök használata területén. Jelentős mértékben akadályozó tényező a munkaadói magatartás és a munkavállalók egészségi állapota is. Fontos megjegyezni, hogy a nyugdíjkorhatárt el nem érők számára a képzési, átképzési lehetőségek igen korlátozottak. Az Egyenlő Bánásmód Hatóság által nyilvántartott



esetek között egyre nagyobb számban találjuk meg az életkor szerinti diszkriminációra vonatkozó beadványokat. A diszkrimináció elleni fellépés nem elég hatékony, az elmarasztaló határozatok nem kapnak kellő nyilvánosságot. A közvélekedésben is inkább azzal a negatív megközelítéssel találkozunk, hogy „jobb, ha az idősek nem veszik el a munkalehetőséget a fiatalok elől”.

2.2.3. Életút-tervezés, öngondoskodás Az öngondoskodás társadalmi igénye alacsony

Mára előtérbe került az öngondoskodás társadalmi igénye, elsőként ott, ahol a szükségletek fedezete (az életpálya egészében) reálisan előteremthető. Az aktív korú lakosság többsége nem igazán van tisztában a különböző elő -takarékossági és öngondoskodási lehetőségekkel. A lakosság közel fele hallott már az önkéntes nyugdíjpénztárakról, az egyéb pénzügyi lehetőségek spontán ismertsége azonban minimális. A pénzügyi szektor által kínált öngondoskodási formák elterjedtségéről – életjáradék, életbiztosítás – nem áll rendelkezésre adat. Kutatási becslések szerint a 45 évnél idősebb korosztály 38%-a nyugdíjazása után könnyen kerülhet nehéz anyagi körülmények közé: ők azok, akiknek nincsen semmilyen komolyabb megtakarítása, nem vesznek részt az öngondoskodás formáiban és olyan alacsony a jövedelmük (28%), illetve az olyan mértékben származik a szürkegazdaságból (12%), hogy a nyugdíjuk valószínűleg nagyon alacsony lesz. Az ebbe a két csoportba tartozók az átlagnál nagyobb arányban tervezik, hogy nyugdíj mellett is dolgozni fognak, ám saját egészségi állapotukat rosszabbnak ítélik, mint a magasabb

jövedelemmel

rendelkezők.

A

részben

vagy

egészben

a

szürkegazdaságból élőknek egy kisebb – az összes 45 évnél idősebb munkavállaló 7%-át kitevő – csoportjára jellemző az öngondoskodás valamilyen formája. A magas öngondoskodási hajlam főleg a magas jövedelműekre jellemző, azonban a 45 évnél idősebb lakosság 17%-a az átlagnál kisebb jövedelme ellenére is gondoskodik a jövőjéről.

2.2.4. Egészségi állapot, egészségügyi ellátások Jellemzőek az aktivitás hiányából

A hazai 65 év felettiek jövedelem felhasználását és fogyasztását visszafogottság jellemzi. Nem a szegénység-kockázat a legveszélyesebb számukra, hanem inkább



fakadó kockázati tényezők

az aktivitás hiányából származó problémák – és itt nem pusztán a munkavégzési,

Különbségek az egészségi állapotban

Az egészségi állapot indikátorai jelentős társadalmi különbségeket mutatnak város -

foglalkozási aktivitásra gondolunk. Jelentős hányadukat fenyegeti az izoláció és a kirekesztődés veszélye, amely a betegség-kockázatok növekedésével jár.

vidék, képzettség, jövedelem, korábbi munkaerő-piaci pozíció összefüggésében.

A budapestiek A 70 éven felüli népesség nagyságrendileg a népesség 10%-át teszi ki. A kórházi hospitalizációs ápoltak aktív esetei közötti viszont a 70 év felettiek 25 %-ot tesznek ki az ország aránya jóval magasabb egészét tekintve. Lakóhely szerint elemezve lényeges különbséget találunk a budapesti és a nem budapesti lakosság korspecifikus hospitalizációs arányában. A nem budapestieknél szignifikánsan alacsonyabb az idősek kórházi eset-aránya. Ez azt a prognózist támasztja alá, hogy az időskori hospitalizációs arány növekedésére lehet számítani a szociális határterületi problémák rendezése és a korszerűbb gyógyítási technológiák terjesztése után is. (Mellékletek: 10, 11, 12, 13, 14) A 65 év feletti népesség 12,4 %-a önellátásában korlátozott

Az életkor előrehaladásával emelkedik a mindennapi életvitelükben korlátozott személyek, mások segítségétől függő, ápolásra, gondoskodásra szorulók aránya. Egy 2003. évi felmérés szerint a 65 év feletti népesség 12,4%-a önellátásában súlyosan korlátozott, segítséget vett igénybe az ágyból való felkeléshez, a mindennapi tevékenység valamelyik eleméhez (tisztálkodás, étkezés).



(Forrás ÁSZ 820. jelentés) Párhuzamos ápolás a szociális és egészségügyi területen

Ezt a komplex (szociális és egészségügyi mozzanatokat egyaránt tartalmazó) kérdést bonyolítja, hogy a tartalmilag hasonló ápolási feladatok jelenleg két eltérő ágazati logikába ágyazottan, eltérő minimumfeltételek, protokollok, beutalási rend és finanszírozási filozófia szerint valósulnak meg. A helyi koordináció – még akkor is, ha azonos a fenntartó – a legtöbb helyen nem valósul meg. Az ÁSZ ugyanezen jelentésében olvasható, hogy nincs kellő együttműködés a két rendszer között, párhuzamosságok jellemzik és a kapacitásbefogadási rendszer sem összehangolt az egészségügyi és szociális rendszer között a tartós bentlakásos férőhelyek elfoglalásában és a hosszú ápolási idejű kórházi ágyak elfoglalásában.



(Forrás ÁSZ 820. jelentés) Alapellátások megszervezettsége hiányos

Sajátos végletesség jellemzi a helyzetet, attól füg gően, hogy valaki az otthonában vagy bentlakásos intézményben jut-e segítséghez. Az otthoni ápolás rendszere nem tud elegendő segítséget adni a feladattal küzdő családnak, míg az intézeti elhelyezés lényeges életminőség-változást biztosít nagy közpénztámogatással. A legmagasabb arányban a 80-89 éves korcsoportba tartozók közül élnek tartós bentlakást biztosító intézményekben, s a saját életkori csoportokhoz viszonyított arányuk nem éri el a 8%-ot. A 65 éven felettiek köréből alig 2% él tartós bentlakásos intézményben. Az alapellátások megszervezettségének hiánya miatt többen törekszenek tartós bentlakást nyújtó intézményekbe, mert a helyi önkormányzatok nem az igényeknek és szükségleteknek megfelelő ellátást biztosítják. Ugyancsak az Állami Számvevőszék egy 2007-ben készült jelentésében olvasható, hogy a vizsgált 333 önkormányzat közül csak 44 mérte fel az alapszolgáltatás iránti igényeket. (Mellékletek: 15, 16 )

Hosszú ápolási szükséglet

Ugyanaz a betegség, sérülés vagy beavatkozás egy időskorú esetében sokkal hosszabb regenerálódási időt igényel, mint egy fiatalnál (így az idős ember hosszabban szorul rá az igénybevett külső segítségre: ápolásra és gondozásra). A magyar egészségügyi finanszírozási rendszer az idős betegek nehézkesebb gyógyulását messzemenően figyelembe veszi és honorálja. Az ehhez szükséges



többletápolási nap „benne van a rendszerben”. A tartós ápolási (long term care: a továbbiakban LTC) szükséglet alatt a tartós (félév; egy év; végleges) funkcióvesztéses állapot kialakulását értjük, ami miatt a beteg folyamatos segítésére szorul. A krónikus kórházi ellátáson belül elkülönített ápolási egységek finanszírozása során az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) megkívánja a funkció-vesztések kategorizálására kialakított nemzetközi kódrendszer (FNO) használatát. Az átalakított egészségügyi rendszerben megnövekedett a krónikus kórházi ágyak száma, működtetésük viszont drágább, mint a tartós bentlakást vagy az átmeneti gondozást nyújtó intézményeké. Bár a hosszabb idejű ápolást szolgálják, de a rehabilitációt nem tudják megvalósítani. 70 év felettiek körében gyakori a csípőcsontbeültetés, demencia, szívritmuszavar, agyér problémák

A 70 éven felüli életkortól a betegségek között vezet a csípőcsont-beültetés, a demencia, illetve a szívritmus zavarok miatti beavatkozás. Az adott Homogén Betegség Csoportokon (HBCS) belül 80%-ot meghaladja a 70 év feletti igénybevevők aránya. A beteg otthonába vagy otthonának közelébe vitt mobil rehabilitációs szolgáltatások megvalósítása költséges ugyan, de e költségek nem csak a műtétek utáni életminőséget javítják, hanem csökkentik a további egészségügyi és szociális kiadásokat is. A 70 éven felüliek által igénybevett ellátások gyakoriságában kiemelkedő helyen állnak: 

a szívelégtelenség miatti ellátások (az összes ápolási eset 8%-a), jelentősek az akut keringési problémára utaló kórformák (AMI), amelyek azonban jó rehabilitációs kimeneti esélyt is rejtenek magukban;



az agyér problémák, amelyeknél a statisztikából nehéz megállapítani az aktuális hospitalizálás indítékát, de mindenképpen hosszabb -rövidebb ápolást igényelnek; az agyi katasztrófák utáni rehabilitációk száma elenyésző,



a protézis beültetések, amelyeket nagy valószínűséggel olyan állapotú betegeken végeznek el, akik megfelelő rehabilitáció esetén még jó eséllyel mobilizálhatóak.

A 70 év felett aktív kórházi ellátásba kerülők 2%-a demens. A demencia az élet végéig gondoskodást igényel. A Demencia Centrumok létrehozása és működése ellenére sem rendelkezik minden demenciával küzdő ember diagnózissal és -------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------Készíte tte : dr. Somkuti László Látta: dr. Lakatos Hedvig Jóváhagyta: Korózs Lajos Jeszenszky Zita


nagyok még az ellátási hiányok főként, hogy e centrumok kizárólag gyógyszerfelíráshoz kötődő feladatokat látnak el. Felmérés nincs, a demencia korai felismerésében még csak a kezdeteknél tartunk. Nemzetközi statisztikai adatokból kiindulva egyes szakértők szerint Magyarországon 200-250 ezer demens ember él. A gondozókat – akár idős hozzátartozóról, akár szakemberről van szó – a demensgondozás különösen megviseli, nem egyszer megbetegíti. Rendszeres gyógyszerfogyasztás

A 70 éven felüli férfiak 72%-a, a nők 85%-a rendszeres gyógyszerfogyasztó. Valószínű, hogy a gyógyszerfogyasztás is csökkenthető lenne az időskorban is fontos egészségtudatos magatartással, egészséges és zsírszegény étkezéssel.

Mentális és viselkedészavarok

A kórházakban ápolt idősek 18%-nál rögzítettek mentális- és viselkedészavarokat, bár az nem derül ki, hogy mennyi volt ezek között gyógyítható és visszafordítható. A járóbeteg és szakrendeléseken megjelent idősek 15%-ánál volt kimutatható a mentális hanyatlás, viselkedészavar. Ezek az arányok nem túl magasak, valószínűsíthető, hogy sokan vannak, akik nem jutnak el az egé szségügyi szolgáltatások igénybe vételéig.

Hiányos ismeretek az életkori problémákról

Mind az idős társadalom tagjainak, mind a velük találkozó személyzetnek hiányosak az ismeretei az életkorral összefüggő problémákról, a fiatalabbaktól eltérő kezelési igényekről és lehetőségekről, a szűrővizsgálatok és a prevenció szükséges voltáról.

Az időskorúak egy része nem jut időben ellátáshoz a koordináció hibái miatt

Jelenleg az egészségügy hozzáférhetőségének a hálózat kiterjedtsége miatt nincsenek fizikai, a biztosítási rendszer miatt pedig fizetőképességi akadályai sincsenek, bár egyes településeken és a hátrányos helyzetű térségekben a háziorvosi praxisok néhol betöltetlenek. A betegek és az ellátó -személyzet tudásában, a szervezettség és koordináció problémáiban, valamint a feladatokhoz képest szűkös erőforrásokban keresendő annak az oka, hogy az időskorúak egy része (például az elkerülhető halálozások arányából következtetve) nem jut időben a megfelelő ellátáshoz.

Kórházcentrikus

A magyar egészségügyet az utóbbi két év strukturális átalakításáig egyértelműen



egészségügy – geriátriai hiányok

kórház-centrikus rendszerként lehetett jellemezni, noha – néhány többszörösen hátrányos kis település kivételével – a teljes lakosságot lefedi a háziorvosi rendszer, és a járóbeteg szakellátásnak is kiterjedt hálózata működik. Az intézményrendszer tagoltságát mélyebben elemezve nagy aránytalanságok és hiányok derülnek ki (ezek tényét az ÁSZ vonatkozó aktuális jelentése is megerősíti). A rendszer egyes szegmensei aránytalanul fejlődtek és hiányoztak azok a mechanizmusok, amelyek az ellátandó lakosság szükségleteihez igazították volna a fejlesztéseket. Ez igaz bizonyos szakmákra és intézménytípusokra egyaránt. Az idősödő népességre koncentrálva feltűnő hiányok a ko rszerű geriátriai és gerontológiai ismeretek oktatása, (orvos és szakdolgozó) ezek szakképzésbe építése, és a geriátriai szakvizsga terén tapasztalhatók. Az aktív fekvőbeteg ellátás, a sürgősségi ellátás sem lehet meg korszerű geriátriai ismeretekkel rende lkező szakemberek nélkül – de ezt a szakmai igényt nem követte a szükséges szakképzési rendszer fejlesztése.

Hiányoznak az átmeneti és vegyes ellátást nyújtó szervezetek

Az intézményi oldalon hiányoznak az átmeneti és vegyes ellátást nyújtó szervezeti formák. Az otthonápolás és az otthoni szakápolás iránti szükségletek felmérése nem történt meg, az orvos által elrendelt otthoni szakápoláshoz való hozzáférés esetleges, különösen vidéken és a tízezer lélekszám alatti településeken. Az Állami Számvevőszék 2007-ben elkészült jelentésének nyomán sem történtek meg a szükséges intézkedések az alapellátások fejlesztésére. 2008-ban ismételten azt fogalmazzák meg, hogy az alapszolgáltatásokban megmutatkozó hiányosságok miatt növekedtek a tartós bentlakásos intézmények iránti igények.

Betegápolás – az idősek is aktivizálhatók

A 65 év felettiek egyötödének mindennapi elfoglaltságához tartozik a betegápolás, akár másik idős, akár gyerek, akár tartósan beteg felnőtt ellátásáról van szó. Az idősek, idős betegek nagy része aktivizálható a nála is idősebbek és betegebbek segítésére, megfelelő támogatás mellett. Ez az aktivitás a rövid látogatás, néhány órás felügyelet, állapottal, lehetőségekkel kapcsolatos tájékoztatás körétől a szakszerűbb feladatokra való felkészülésig sokféle lehet.

A szociális és egészségügyi problémák szétválasztása

A szociális problémák medikalizálódása tartósan, nagymértékben terhelte az egészségügyi ellátórendszert és nem engedte az erőforrások összpontosítását a



megkezdődött

speciális medikális feladatok technikai és személyi feltételeinek megfelelő biztosítására. Az elmúlt két évben elkezdődött a szociális problémák leválasztása az egészségügyi rendszerről (például az aktív kapacitás szűkítésével), ami a nehezen alkalmazkodó idős betegek számára fájdalmas és erős en terhelő folyamatot eredményezett. A szociális problémák elhárítása a legdrágább egészségügyi szolgáltatások terhei közül egyben nagy fejlesztéseket feltételez az adekvát ellátásukra szolgáló otthon-közeli egészségügyi és szociális intézménybeli szinteken, amelyek csak ezután indulhatnak meg, mivel az Új Magyarország Fejlesztési Terv nem adott lehetőséget az idősek ellátását szolgáló fejlesztések létrehozására.

Az ellátó kapacitás hatásfoka nem megfelelő

Az ellátó-kapacitás a hatékony működtetéshez túl nagy és területileg széttagolt. Az egyes intézmények közötti kapcsolat a betegút szervezéssel kapcsolatban torz érdekeltségektől terhes. Az idős emberek számára az élet meghosszabbítása akkor jelent pozitívumokat, ha egészségben és nem betegségben, magatehetetlenségben élhetnek.

Az

idős és beteg emberek életének

méltó befejezése, a

fájdalomcsökkentés, a magárahagyatottság és kiszolgáltatottság enyhítése sem biztosított mindazok számára, akik ezt igényelnék. A hospice ellátások – azokon a településeken, ahol működik ilyen ellátás – a betegségek végstádiumában szenvedő idős emberek számára elérhetőek. Amennyiben nem végstádiumban lévő betegről van szó, akkor otthoni szakápolást vehetnek igénybe.

2.2.5. Szociális szolgáltatások Összesen 50.000 férőhely van a szociális intézményekben

A hazai idős népesség 2%-a él szociális intézményekben. Az engedélyezett férőhelyek száma összesen 50.000 körüli férőhelyet jelent – beleértve az időskorúak bentlakásos, és átmeneti elhelyezést nyújtó intézményeit és a sz állást biztosító idősek nappali intézményeit. A férőhely kihasználtság 96,3%-os és a lakók mintegy 8%-a 65 év alatti. A tartós bentlakást nyújtó intézmények között több olyan van, ami nem tiszta profilú, és a lakók között van mozgásában akadályozott fiatal vagy értelmi sérült hozzátartozó, pszichiátriai vagy szenvedélybeteg is.



Egyéb tartós bentlakást biztosító intézményekben – pszichiátriai betegek otthona, fogyatékos személyek otthona, szenvedélybetegek otthona, hajléktalan személyek otthona – 4.468 fő 65 éven felüli idős élt.

Idősek bentlakásos ellátása 2007

2008

Demens ellátás/fő

6.767

7.000

Átlagos szintű ellátás/fő

35.434

35.623

Emeltszintű elhelyezést biztosító ellátás/fő

7.291

7.046

Összesen

49.492

49.669

(Forrás: KSH és SZMM) Egyenlőtlen az ellátásokhoz való hozzáférés lehetősége

Általánosságban megállapítható, hogy egyenlőtlen az ellátásokhoz való hozzáférés, különösen az elemi életszükséglet kielégítését szolgáló étkeztetés és házi segítségnyújtás vonatkozásában vannak nagy hiányosságok. A települési önkormányzatok mintegy 37%-a nem biztosított házi segítségnyújtást 2007-ben, az ellátatlanság különösen jellemző a kis lélekszámú településekre, melyek elsősorban Baranya, Veszprém, Pest, Fejér és Somogy megyében találhatók. Az egyházi és civil szervezetek sem nyújtanak jelentős mértékben ilyen segítséget, országos jelenlétük 4,5%-os fenntartói arányban nyilvánul meg. Hasonló problémák vannak a szociális étkeztetéssel kapcsolatban, itt 22%-os az ellátást nem biztosító települések aránya. E szolgáltatásban a legkevésbé ellátott területeket Baranya, Veszprém és Zala megyében található, melyek ugyancsak aprófalvas térségek. Az alapellátáshoz tartozó családsegítő szolgáltatást igénybe vevők között 2007-ben 12% volt a 62 év feletti szolgáltatást igénybevevők aránya. A szociális alapellátásban részesülő 60, illetve 65 éven felüliek száma 2006

Házi segítségnyújtás Szociális étkeztetés

60 évestől 44317 85262

65 évestől 41502 75769

2007 60 évestől 42594 77372

65 évestől 39941 67803

2007-2006 60 65 évestől évestől -1723 -1561 -7890 -7966



Jelzőrendszeres házi segítségnyújtás 14377 Közösségi ellátás pszichiátriai 823 betegek részére Közösségi ellátás szenvedélybetegek 633 részére Támogató szolgáltatás 9935 Idősek klubja 32212 Fogyatékosok nappali intézménye 124 (Forrás: KSH Szociális Évkönyv 2006-2007) ÁSZ vizsgálat – az ellátási kötelezettség nincs arányban a települések teherbírásával és a valóságos igényekkel – az alapszolgáltatás nem minden településen elérhető

13616 494

16496 1066

15625 731

2119 243

2009 237

269

999

494

366

225

8364 27351 60

9644 32054 260

8227 27317 146

-291 -158 136

-137 -34 86

A szociális alapszolgáltatásoknál az tapasztalható, hogy a szolgáltatást igénybevevők számának növekedése ellenére az idősek aránya csökken, b ár az idősek nappali klubjában valamelyest nőtt a 60 éven felüliek aránya, az étkeztetés és házi segítségnyújtás esetében viszont csökkent. Szükséges utalni az Állami Számvevőszék (ÁSZ) 719. sz. 2007 júliusában elkészült jelentésére. Az akkori vizsgálat a 2004-2005-ös évekre és 2006 első félévére irányult. Megállapításra került, hogy a szociális alapszolgáltatásokra vonatkozó ellátási kötelezettség hatályos szabályai nem voltak figyelemmel a települések teherbíró képességére és az adott településen élők valóságos igényeire. A falugondnoki, illetve tanyagondnoki szolgáltatás nem kötelezően ellátandó feladat a települési önkormányzatok számára. Az ÁSZ megállapításai szerint a szolgáltatás ráfordításai eredményességének és gazdaságosságának megállapításához nem állnak megfelelő adatok rendelkezésre. Az egész ÁSZ vizsgálat arra utal, hogy a személyes gondoskodást nyújtó szociális alapszolgáltatások területén hiányosságok vannak, a legnagyobb hiányosság az, hogy az alapszolgáltatás nem minden településen elérhető , ezen kívül a szolgáltatások igénybevételekor nem érvényesül az esélyegyenlőség.

Alapszolgáltatások Szolgáltatástípus Házi segítségnyújtás

2006 összesen/fő 48.088

2007 összesen/fő 45.989

Szociális étkeztetés

108.938

101.898

Jelzőrendszeres házi segítségnyújtás

15.042

17.133



Közösségi ellátás –pszichiátriai beteg

3.226

4.582

Közösségi ellátás szenvedélybeteg

4.779

6.970

Támogató szolgáltatás

17.450

18.509

Idősek nappali ellátása

39.048

38.880

Fogyatékosok nappali ellátása

3.108

3.986

(Forrás: KSH) Szenvedélybetegek és pszichiátriai betegek nappali ellátása

A saját otthonukban ellátottak aránya sem éri el a 65 éves és idősebb népesség 2%-át. 2006-ban a szenvedélybeteg nappali ellátás esetében a 60 év feletti ellátottak száma 96 fő volt, míg pszichiátriai nappali ellátásban 147 fő részesült. (Európa északi országaiban az intézményekben, közpénzekből ellátott idősek aránya 8-10%, de a szomszédos Ausztriában is eléri az azonos korcsoport 5%-át.)

A férőhelyek hiánya miatt gyakran kerülnek kórházba az idősek szociális indikáció alapján

Jelenleg nem rendelkezünk az ellátás iránti szükségletekkel kapcsolatban pontos adatokkal, csak becslésekre tudunk hagyatkozni. Ezen becslések alapján legalább 150-200 ezerre tehető azoknak a száma, akiket családtagjaik látnak el vagy kiszorulnak, kirekesztődnek a közpénzekből finanszírozott ellátásokból. Ez abban is megmutatkozik, hogy a kórházak krónikus ágyait is beleértve, a hosszabb idejű ápolásra szorulók számára a férőhely kevésnek bizonyul. Az idősek intézményi ellátására vonatkozó hazai adatok alapján összességében megállapítható, hogy az elmúlt években a tartós ápolásra igénybe vehető férőhelyek összesített száma az egészségügyi és a szociális ágazatban nem növekedett olyan mértékben, mint amilyen mértékben növekedtek a szükségletek. 2008. június 30-án a Foglalkoztatási és Szociális Hivatal adatai alapján az elhelyezésre várakozók száma 9.490 fő volt. A szakvéleményéhez kötött gondozási szükséglet megállapítása után sem változott a helyzet, az elhelyezésre várakozás még mindig túl hosszúra nyúlik, s a kialakuló krízishelyzetekre sincs időben megoldás. Így továbbra is előfordulhat az, hogy a megbetegedett, folyamatosan ágyban fekvő idős ember kórházba kerül, majd a meghatározott ideig igénybe vehető átmeneti elhelyezésbe – feltéve, ha van üres férőhely – esetleg visszakerül otthonába, de ellátásának megoldatlansága miatt szociális indikáció alapján - ami persze lehet kihűlés vagy kiszáradás is – ismét visszakerül a kórházba. Egy felmérés szerint az



idősek jelentős többsége szívesebben maradna otthonában élete végéig. Szakértői vélemények szerint az alapápolási és gondozási feladatok egy részét laikus és önkéntes segítők is el tudnák látni. A saját otthonban, biztonságban, megfelelő alapápolás és gondozás igénybevétele mellett gazdaságosabban oldható meg a szociális ellátások nagy része. Demensek nappali ellátása megoldatlan

Hiányoznak a demenciában szenvedő idősek számára a nappali ellátást biztosító szociális intézmények (országosan 10 alatt van a számuk), annak ellenére, hogy a szükséges jogszabályi és finanszírozási keretek 2007-től már rendelkezésre állnak. A szociális ellátórendszer szolgáltatási kínálatából teljességgel hiányoznak a családtagjuk ápolását és gondozását végző hozzátartozóknak, családtago knak kínált szolgáltatások.

Ápolási díjban részesített mintegy 52 ezer fő

Nem az idős generációnak szól, de őket is érinti az ápolási díj, amely a magyar szociális ellátórendszer legnépszerűbb sajátos pénzbeli támogatási formája. Több mint 52 ezer fő részesül ápolási díjban, számuk évről-évre növekszik. Ez a havi rendszeres szociális juttatás nem a betegé, hanem az őt ápoló hozzátartozóé, akinek az ápolás miatt kieső munkajövedelmét pótolja az ellátás. A három jogcímen igényelhető ellátás ugyan alacsony – minimum 22 800 Ft, maximum 37 500 Ft – összegű, ám a folyósítás ideje a jogosultnak szolgálati időt és egészségügyi szolgáltatásra való jogosultságot jelent. Az ápolási díjban részesülők 60% -a idős hozzátartozója ápolása jogán kapja a rendszeres pénzellátását. Általános jelenség, hogy a valós ápolási szükségletek kielégítésére gyakran vendégmunkások, feketén dolgozó rokonok vagy ismerősök vállalkoznak.

A szociális szolgáltatások fejlesztése megtorpant

A szociális alapszolgáltatások igénybevételében – kivéve a jelzőrendszeres házi segítségnyújtást – a 2007. előtti évekhez képest visszaesés tapasztalható, az okok feltárására még nem került sor. A szociális szolgáltatások megfelelő fejlesztése érdekében elindult kutatások és fejlesztési programok a 2006. és 2007. évi lendülethez képest megtorpantak.

Az ápolásigondozási szükségletekről

Nincs átfogó felmérés az idősek ápolási-gondozási szükségleteiről. Az ellátások igénybevételekor egyirányúság mutatkozik, a nyomás a tartós bentlakásos



nincsenek megbízható adataink

intézmények felé sodorja az időseket, hiányzik a rehabilitáció és/vagy az otthon közeli megbízható ellátáshoz való hozzáférés. Az ápolási-gondozási feladatok nem épülnek

egymásra,

az

ápolással-gondozással

foglalkozó

szakemberek

széttagoltan, többféle forrásból finanszírozva, eltérő szakmai színvonalon és különböző szervezetekben, sokszor párhuzamosan és összehangolatlanul végzik a tevékenységüket. Az alapellátás szolgáltatásai nem igazodnak a nagyon differenciált egyéni szükségletekhez. A szociális szakemberek túlterheltek, problémáik megoldatlanok

A szociális szolgáltatások területén dolgozó szakemberek túlterheltsége és a szakmai felkészültségükkel szembeni igény évről évre nő, azonban, jövedelmük és társadalmi megbecsültségük nincs a növekvő terhekkel arányban. Feltáratlanok a dolgozók problémái, munkahelyi közérzetük, képzési, továbbképzési igényeik és szükségleteik, lehetőségeik saját fizikai és mentális egészségük védelmére, a rekreációra, az innovációra és a minőségi csapatmunkára. Az intézményi működést bénító bürokrácia, a gondozási munkát akadályozó defenzív vagy statisztikai szempontú, túlzott dokumentáció, a túlburjánzó kontroll elkedvetleníti őket. Ma az intézmények a centralizált bizalmatlanság légkörében élnek, és a dolgo zók görcsös erőfeszítéssel

próbálnak

megfelelni

a

sokszor

számukra

érthetetlen,

ellentmondásos és gyakran változó szabályozásnak. Mindezek elvonják a figyelmet és az energiát a gondozási feladatoktól, és nagymértékben hozzájárulnak a kiégéshez. Pénzbeli és természetbeni ellátások

Az időskorú személyek szociális biztonságának megteremtését a szociális ellátórendszeren belül a pénzbeli és természetbeni szociális ellátások is szolgálják. Ezen ellátások alapvetően két csoportba: a jövedelempótló és jövedele mkiegészítő ellátások közé sorolhatóak. Az időskorúak járadéka azon idős személyek részére biztosít havi rendszeres ellátást, akik szolgálati idő hiányában nyugdíjkorhatáruk betöltése után saját jogú nyugellátásra nem jogosultak, illetve alacsony összegű ellátással rendelkeznek. Az ellátások átlagösszege 2007-ben 25.638 Ft volt.



Az ellátottak száma és megoszlása ezen ellátási típusok között Ellátás havi összege (Ft)

Az ellátásban

(az öregségi

részesülők száma

nyugdíjminimum

(fő)

százalékában) Családban élő

22.800 (80%)

1088

Egyedül álló 75 év alatti

27.075 (95%)

2568

Egyedül álló 75 év feletti

37.050 (130%)

1846

Bentlakásos intézményben élő

a fentiektől függ

855

Összesen

6357

(Forrás: KSH) Átmeneti segély és lakásfenntartási támogatás

A jövedelem-kiegészítő ellátások között az átmeneti segély és a lakásfenntartási támogatás nem életkorhoz, hanem élethelyzethez kötöttek. A 62. életévét betöltött korosztály alkotja az ellátásban részesülők a 41,1%-át. Átmeneti segélyt 2007-ben 761.038 esetben nyújtottak, ami esetenként átlagosan 6.140 Ft támogatást jelentett. A helyi mérlegelésen alapuló lakásfenntartási támogatás megállapításának feltételeit a települési önkormányzat rendeletében határozza meg. Becslések szerint az ellátást igénybe vevők 30 %-a időskorú.

Temetési segély, közlekedési támogatás

Becsült adatok alapján a temetési segélyt igénybe vevők 60 %-a az idős korosztályba tartozik. Az ellátást 2007-ben 53.767 esetben állapították meg, ami egy főre vetítve átlagosan 20.000 Ft támogatást jelentett. A pénzbeli ellátások körében a közlekedési támogatás nagy számban érint időskorú személyeket. Ezt az ellátást több mint 60%-ban a 62 év feletti korosztály veszi igénybe.

Közgyógyellátás A közgyógyellátásban – mint járulékfizetéshez nem kötött természetben nyújtott ellátási formában – 2007-ben 398.637 fő részesült. Becslések szerint az ellátásban részesülőknek több mint fele időskorú állampolgár, 2008-ban az ellátás átlagának -------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------Készíte tte : dr. Somkuti László Látta: dr. Lakatos Hedvig Jóváhagyta: Korózs Lajos Jeszenszky Zita


összege 5.817 Ft/hó volt. Kutatási hiányosságok

A megfelelő szolgáltatások kialakításához, a szolgáltatások összehangolásához és a szükségletekhez igazodó országos lefedettség biztosításához nem rendelkezünk elégséges adatokkal, kutatásokkal, felmérésekkel. A kutatásokkal kapcsolatos hiányosságok között szükséges megemlíteni, hogy Magyarországon még nem született

kutatás

az

idősek

bántalmazásáról,

elhanyagolásáról

vagy

kihasználásáról, az úgynevezett „abúzusról” sem, csak a külföldi kutatások utalnak arra, hogy ez valós és kezeletlen probléma lehet nálunk is.

2.2.6. Tevékenységek, mindennapi aktivitások, életminőség, közérzet Az aktív Az aktív idősödés eszménye, ami döntően a társadalmi makroszintre vonatkozik, idősödés Nyugat Európában elfogadottabb. Hazai értelmezésben az aktivitáson csaknem eszménye – Magyarországon kizárólagosan a munkavégzési, foglalkoztatási aktivitást szoktuk érteni. A sikeres hiánycikk idősödés koncepciója amerikai eredetű, és akkor beszélünk sikeres idősödésről, amikor az egyén fizikai és szellemi képességeit és aktivitását – az élet minden területén és minél tovább – megőrzi, nem csupán a foglalkoztatás vonatkozásában, de társas, társadalmi kapcsolatait is megtartja. Magyarországon alig néhány szakember tartja fontosnak „a harmadik életkor” ilyen vonatkozású megközelítését. Az egészség nem a betegség hiánya, hanem a szervezet egyensúlyának, adaptációs készségének, a „jól-létnek” megőrzése. Az egészségi állapot minden életkorban szoros összefüggésben áll életmóddal. Ilyenek a táplálkozás helytelen volta, a prevencióra fordított csekély figyelem és minimális erőforrás, a mozgás, a szellemi és fizikai aktivitások hiánya és a mentális ellehetetlenülés és önfeladás. Szépkorúak kiskorúsítása

Sokan az idősödők és idősek közül sem tekintik olyan éveknek a harmadik életszakaszt, melyek új lehetőségeket, kiteljesedett önmegvalósítást hozhatnak. Gyakori negatív sztereotípia, hogy ez az életkor a második gyermekkor. Ugyancsak gyakori jelenség a szépkorúak kiskorúsítása.

Időmérleg vizsgálat 2000 nyugdíjba kerülés után

Sajnálatos, hogy az idősödők és idősek mindennapi tevékenységeinek kutatásával igen kevés vizsgálat foglalkozik, s ez önmagában is rossz társadalmi üzenetet



megnövekszik a „felszabadult” idő

hordoz: mintha mindegy lenne, hogy mivel telnek az idős emberek napjai. Az utolsó, 2000-ben felvett időmérleg-vizsgálat igen jól mutatja, hogy a nyugdíjba kerülés után megnövekszik a „felszabadult” idő mennyisége. A korábbinál több időt fordítanak az idősek a család, a háztartás ellátására, a férfiak a ház körüli munkákra, javításokra. A gyerekekkel, unokákkal vagy a fiatalabb korosztállyal töltött idő nem kiemelkedően magas, és itt is tetten érhető a generációk közötti kapcsolatok hiánya.

Kertészkedés, állattartás, saját gazdaságban végzett munka – átlagosan napi 2 órányi tevékenység

Kereső tevékenységre, jövedelem kiegészítésre ugyancsak nem fordítanak átlagosan napi két óránál többet e felmérés szerint az idősek. A saját gazdaságban végzett munka megjelenik ugyan, azonban az idősek ennek nem tulajdonítanak nagy jelentőséget, sokak a mezőgazdasági termelő tevékenységet nem is tekintik munkavégzésnek, annak ellenére, hogy aktívan foglalkoznak vele. A kertészkedés, állattartás fontos része az időskori aktivitásoknak, sőt a család jövedelmét és fogyasztását is kiegészítik. Ennek a tevékenységnek az intenzitása 70 év felett kismértékben csökken.

További időmérleg adatok – vásárlás, társas kapcsolatok, hobbi, TV, fizikai rekreáció, sport, színház, hangverseny, múzeum

A nem fizetett, másoknak végzett munka átlagosan napi 14 percet tesz ki. Vásárlásra, szolgáltatások igénybevételére átlagosan napi 25 percet fordítanak. A társas kapcsolatokra és a hobbikra fordított idő egy harmadát sem teszi ki a TV előtt töltött időnek, ami napi 3,5 óra. A fizikai rekreációra fordított idő is igen kevés. A kutatásban megvizsgálták bizonyos életmód komponensek hiányát vagy meglétét, méghozzá olyan összefüggésben, hogy megteszi-e, megengedi az idős ember magának, hogy megtegye vagy szeretné megtenni, de nincs rá pénze, illetve nem teszi meg, mert úgy véli nincs rá szüksége. A kérdezettek 23,8%-a foglalkozik sporttal vagy aktív testmozgással legalább hetente egyszer. Minden ötödik kérdezett megy évente legalább egyszer üdülni. Vacsorára hívja barátait havonta egyszer a kérdezettek 16,5%-a, 4,5 százalék havonta egyszer étteremben eszik és 8% megy legalább egyszer havonta színházba, hangversenyre vagy múzeumba. (Mellékletek: 17, 18)

Pénzhiány, lemondás,

A pénzhiány miatt meg nem valósított tevékenységek között az üdülést említik első



beletörődés, érdektelenség

helyen, minden más vonatkozásban a többségnél a „nekem nincsen már rá szükségem”, „nekem jó így is” válaszok domináltak, vagyis a lemondás és a beletörődés jellemző. Sajnálatos, hogy a testmozgást a megkérdezettek csaknem háromnegyede nem érzi fontosnak, holott a gyaloglás, a napi séta vagy a kedvezményezett uszodabelépők igénybevétele nem pénzkérdés. A szeniorsport területen a sportszövetségek csak egy része szervez versenyeket, illetve bajnokságokat. A bajnokságok sok esetben csak megyei szinten kerülnek megrendezésre, országos bajnokságot kevés szervezet rendez a szeniorkorú versenyzők részére. A szeniorkorúak számára versenyeket és bajnokságokat rendező sportágak a következők: tenisz, úszás, hosszútávúszás, curling, golf, atlétika, kézilabda, evezés, asztalitenisz, teke, kosárlabda, kajak-kenu, triatlon, birkózás, judó és tollaslabda. Vagyis a jelenlegi rendszer elég szerteág azó a szeniorsportot illetően, azonban igazi egységességet mégsem mutat. Az újabb elfoglaltságok között a mozgást kevéssé igénylő tevékenységek vannak többségben. A passzivitás, ha nem is kizárólagos okozója, de mindenféleképpen felerősíti a depresszív hajlamokat.

2.2.7. Turizmus Utazás

A KSH adatfelvételei a hazai utazási szokások alakulásáról arra utalnak, hogy 2007-ben a 65 év felettiek körében visszaesett az utazási aktivitás. Az életkor előrehaladtával folyamatosan csökken azoknak az idősödőknek és időseknek a százalékos aránya, akik évente legalább egyszer üdülni mennek. A 70 év felettiek közül már csak minden tizedik ember vesz részt többnapos belföldi vagy külföldi utazáson. Az egészségi állapot és az utazásra fordítható jövedelem alacsony szintje minden bizonnyal korlátozzák a mobilitást. A több napos utazáson, egészségmegőrzés céljából eltöltött napok száma az összes nap 3%-át sem éri el.



2.2.8. Kultúra, művészeti tevékenységek, hobbi Öntevékeny amatőr művészeti tevékenységek

Az időfelhasználásnál önálló aktivitási irányként jelennek meg az öntevékeny amatőr művészeti és népművészeti tevékenységek. A 2006-os adatok szerint az idősödők és idősek aránya amatőr ágazatonként változik a műfaji sajátosságoknak megfelelően. Szám szerint a legkevesebb idős ember a bábcsoportokban volt. Sajnálatos, hogy igen kevés idős ember tevékenykedik a klasszikus -, modern- és társastánc csoportokban, amelyek Magyarországon – a kórusok és énekkarok után – a legnépszerűbbek. Az egészséges idősek számára fontos a kó rusének. Az átlagnál lényegesen magasabb arányban vannak jelen a közép - és időskorúak a nemzetközileg is elismert, kiemelkedő jelentőségű hazai kórus és énekkari mozgalomban, a tagok egytizede hatvan év feletti. Számszerűen és arányában is a legtöbb idősödő és idős ember a népdalkörökben és pávakörökben tevékenykedik. Ez az egyetlen amatőr művészeti ágazat, amelyben fordított az életkori arány: a tagok alig egy tizede fiatal. A közművelődési statisztika külön kategóriaként kezeli a tárgyalkotó népművészeti csoportokat, amelyeknek 19.294 tagja közül 2.929 fő hatvan év feletti. Mindösszesen 11.455 amatőr és népművészeti alkotócsoport 301.104 tagja közül 29.879 fő a 60 év feletti. Az e területre koncentrálódó támogatások szerény mértékűek, hiányoznak az idősek számára könnyen hozzáférhető pályázatok. A közművelődési adatok feldolgozásából jól követhető, hogy az idősödők és idősek igen kis százalékban vesznek részt ezekben a programokban, tevékenységekben. Az is jól látható, hogy néhány gyakorlati jellegű tanfo lyam kivételével körükben sokkal inkább a passzív befogadás jellemző, mint az alkotás és a kreativitás.

Klubok

Az idősödők és idősek szabadidő szervezésének kiterjedt intézményrendszerét képezik a klubok. Ezen klubok viszont sok esetben hosszú idő óta olyan kínálattal rendelkeznek, melyek önmagukban ugyan hasznosak lehetnek, de a külvilággal, más korcsoportokkal nem teremtenek kapcsolatot.



2.2.9. Képzés, élethosszig tartó tanulás Képzésekben alulreprezentált az idősek ellátása

A közoktatásban, már az alapfokú oktatásban is hiányzik az idősekkel kapcsolatos társadalmi

szemléletformálás.

A

szakirányú,

felsőfokú

képzésekben

is

alulreprezentált az idősek ellátásához kapcsolódó szakirányok, specifikációk aránya.

Egy életen át A jelenlegi oktatási-képzési rendszerben a 45 évnél idősebb korosztály csekély kellene képeznie mértékben vesz részt felnőttképzési programokban. Az időskorúak döntő többsége magát az embernek egyetért azzal, hogy a munkahelyeken előnyben kellene részesíteni azokat a dolgozókat, akik szükség esetén foglalkozást, munkaterületet tudnak váltani – akár képzéssel is. Az időskorúak nagy része támogatni tudja azt az elvet is, amely szerint „az embernek a mai világban egy életen át kellene képeznie magát” még akkor is, ha mint egyén nem szívesen vállalja fel a tanulást. Informatika, nyelvtanulás – ritka az idősek körében

Sajnálatos tény az időskorú munkavállalók esetében – különösen az inaktívak körében – hogy 88%-uk még sohasem találkozott gyakorlati munkája során az informatikával. Többségük idegen nyelv területén is képzetlen. A vidéki, kistérségi időskorú munkavállalók munkában tartása, visszaállítása igen súlyos problémát jelent és ennek kezelése speciális programokat igényel – elsősorban mezőgazdasági, kertészeti, erdészeti, állattenyésztési és kisvállalkozási ismeretek képzése területein.

Alig akad képzés az idősödők és idősek számára

Elenyészően kevés az olyan képzés, amely a céltudatosan az idősödők és idősek sajátos igényei szerint szerveződne. Nem veszik kellő mértékben figyelembe az idősek potenciális önsegítő képességét, amely tanulással fejleszthető lenne. A felsőoktatás nem vállal aktív szerepet az idősek tanulásában-művelődésében, az egyetemek nem nyitottak az idősek számára.

Képzés nyomán javul az elhelyezkedés esélye, javul az önértékelés, növekszik az

A 45-64 évesek oktatásban való részvétele Magyarországon jelentősen elmarad az Európai Unió átlagától. Árnyalja a helyzetképet, hogy az oktatásban való részvétel a befejezett iskolai végzettség szintjével szoros összefüggésben változik. A legfeljebb nyolc általános iskolai végzettséggel rendelkezők 5%-a jár tanfolyamra, a



önbizalom a 4565 évesek körében

szakközépiskolát végzettek csaknem fele, a felsőfokú végzettségűeknek csaknem kétharmada. A tanulás jó befektetés, ezt több kutatás is igazolta. A 45 év felettiek számára a képzések 70%-a munkaerő-piaci szempontból hasznosnak bizonyult. A megkérdezettek a legfontosabb hatásnak azt tartották, hogy a képzés hozzásegítette őket a munkahely megtartásához. A másik nagyra értékelt hatás – hasonlóan a nemzetközi vizsgálatokban megkérdezettek esetében – az önbizalom növekedése volt: csökkent a bizonytalanságuk, javult az önértékelésük. E változás azért jelentős az idősek problémáinak kezelésében, mert az idősebb korosztályok önértékelésének javulása ellensúlyozhatja a leértékelő társadalmi szemléletet. A képzésekben részt vett másik nagy csoport – a tartósan munkanélküliek – számára az átképzés jelentette a munkához való visszatérés egyetlen lehetséges útját.



Számítógép használat hiánya – kirekesztődés az e-kommunikációból

A tanulás és a számítógép használat hiánya különösen nagy problémát jelent a munkapiacról kiszoruló 45 év felettiek és a 65 év felettiek körében. Az előbbieknél a foglalkoztatás akadálya az informatikai tudatlanság, az utóbbi korcsoportnál meg az „e-kommunikáció” használatából való kirekesztődést jelenti. Az 50 év feletti korosztályok Internet használata nem éri el átlagosan a 14% -ot. Amíg a magyarországi tanulók 95 %-a már az alapfokú oktatásban találkozik a számítógép-használattal és internetezik, addig a nyugdíjasoknak mindössze 6%-a vett részt valamilyen számítógépes képzésen, oktatáson. Az is látható, hogy elégtelen az erre vonatkozó tanulási lehetőség és a meglévőknek is szűk a hatóköre. Létezik már akkreditált képzés, mely a digitális szakadék leküzdését tűzi ki célul, ez az IT-mentor képzés, melynek egyik célcsoportja az idősek társadalma. (Melléklet: 20)

2.2.10. Társadalmi bevonódás, generációk közötti kapcsolat Idősödők és idősek esetében csökken a társadalmi aktivitás szintje

A 2005-ben publikált adatok alapján megállapítható, hogy az idősebb generáció esetében csökkenni kezd a társadalmi aktivitás szintje. Az idősödő és idős emberek sok esetben nehezebben jutnak információhoz, nem rendelkeznek az önkéntes munkavégzéshez szükséges és elégséges ismeretekkel, képességekkel. Nehezebben tudnak integrálódni a civil szervezetek meglévő segítői közé vagy azok nem becsülik meg, nem értékelik az idősek munkáját megfelelő módon.

Önkéntesség ma

Az önkéntesség a fiatalok és idősek körében alulreprezentált, 60 éves kor fölött még erősebb csökkenést mutat. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az idősek ne végeznének közösségi munkát, ne segítenének másoknak, ne foglalkoznának gyerekek,

családok,

betegek

vagy

még

idősebbek

gondozásával

ellenszolgáltatások nélkül. Az idősebbek körében ezt részben társadalmi munkának, részben karitatív tevékenységnek vagy diakóniai szolgálatnak tekintik. A napjainkban szervezett önkéntességről, az időseknek nincs elég információjuk. Nem ismerik, hogy milyen lehetőségek vannak, és milyen képzések alapozzák meg az önkéntes munkát, illetve arról sem kapnak információt, hogy az önkéntességnek -------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------Készíte tte : dr. Somkuti László Látta: dr. Lakatos Hedvig Jóváhagyta: Korózs Lajos Jeszenszky Zita


milyen előnyei és pozitív hatásai vannak. (Melléklet: 19) Közéleti tevékenység – alig 10 % vesz részt

A naponta, rendszeresen ismétlődő elfoglaltságok között egy kutatásban a

Civil világ, civil szervezetek

A rendszerváltás óta eltelt 20 év alatt a civil világ, a civil szervezetek jelentős

megkérdezettek mindössze 10%-a említette meg a közéleti tevékenységet. A férfiak kicsit többen, a nők kicsit kevesebben vesznek részt e tevékenységekben.

változáson mentek keresztül. Szerepük azonban még nem elég erős. Természetesen a történelmi háttérből adódóan nem várható el egy angolszász típusú, évtizedek alatt szerves módon kifejlődött, erős, az államtól független, önsegítő civil társadalom megléte - különösképpen azért, mert az érintett generáció(k) kultúrájának ez nem (volt/lehetett) része. Az időskorúakhoz kötődő nonprofit szervezetek száma alig haladja meg az ezret, ennek több, mint fele (570) nyugdíjas szabadidős szervezet. Nem tudjuk, hogy mennyi idős tagja van a nem kifejezetten idősügyi nonprofit szervezeteknek, és fontos megállapítás, hogy a nyugdíjasok sem mind idősek.

Ritkábbá váltak a találkozások a közösségben

Az oly sokat emlegetett demográfiai folyamatokkal (néhány szakember szerint demográfiai krízissel) párhuzamosan megtapasztalható a családi együttélési formák pluralizációja. A közös háztartásban élő három vagy többgenerációs együttélések számának nagyfokú csökkenése is megfigyelhető, sőt a közös háztartásban élő személyek száma is csökkenő tendenciájú. Egyre több ember él egyedül vagy kis létszámú, nukleáris családban, szülők egy vagy több gyerekkel, házastárs vagy együtt élő partner nélkül, idős, többnyire özvegy nők egyszemélyes vagy csak idős emberek alkotta háztartásban. Az individualizáció ereje, lendülete nem csak kiemelte, hanem ki is vetette a személyeket a hagyományos életformájukból, kultúrájukból, meggyengültek a társadalmi kapcsolatok, ritkábbá váltak a találkozások.

A társadalmi tőke erejének meggyengülése

Az egyéni életút fejlődési és esetleges kríziseinek bekövetkezésekor kevésbé hatékonyan működnek a megküzdési stratégiák (melyeket nem tudtunk átvenni, megtanulni az elődöktől). Kritikusabbá válik a magány, érezhetőbbé a kapcsolati és a társadalmi tőke erejének meggyengülése. A társadalmi tőke a társadalmi közjó



részeként értelmezhető. A generációk közötti együttműködések a társadalom működőképességének az alapját képezik és a társadalmon belüli kapcsolatok, együttműködések, a szolidaritás is részben erre épül. Az egyedüllét, a társas kapcsolatok minimalizálódása az orvosi rendelők és az egészségügyi ellátó intézmények fokozott igénybe vételét is eredményezi, egyéb lehetőségek híján az orvosi rendelők várója alakul át legálisan használt szociális találkozók helyszínévé. A többfunkciós közösségi terek hiánya szegregálja, kirekeszti az egyes korcsoportokat. Minden ágazat, minden humán szolgáltató- és védelmi-rendszer a maga kínálatát próbálja fejleszteni, pályázatok, forrásbevonások útján, s gyakran nem egy adott helyi csoport vagy közösség igényeinek, szükségleteinek felmérése, értelmezése alapján történik a tervezés. A helyi közösségek, települések szintjén is csökken az idős korosztályok megbecsültsége. Az idősek tudásának számos olyan tartománya van, amelyek ma hiányoznak a társadalmi tőkéből, s amelyeket semmi és senki más nem pótolhat. Az idősek „bűnbak” szerepben – „kollaboráltak a kommunista rezsimmel”

Utalnunk kell a rendszerváltás kevéssé elemzett, de mindent átfogó és hatásában a leghosszabb

ideig

tartó

következményére:

a

kultúrateremtő

képesség

jelentőségére. A rendszerváltás ugyanis egyben „a kultúra egyik típusáról egy másikra való átmenetet” is jelent. Egyes társadalmi erők – felelőtlenül! - egyenesen bűnbakká kiáltják ki az idős korosztályokat, mert ők még, úgymond „kollaboráltak a kommunista rezsimmel”. Ennek következménye, hogy közszájon foroghatnak az olyan vélekedések, hogy „ez és ez már csak akkor fog megvalósulni, ha ezek a generációk

kihalnak”.

Ez

a

vélekedés

erősíti

az

idősek

társadalmi

feleslegességének érzetét. Nagyszülők GYES-en

A generációs szakadékok csökkentését is szolgálja a nagyszülő GYES. 2003. január 1-től nyugdíjas nagyszülő is jogosult a gyermekgondozási segély igénybevételére. Jelenleg több mint 2.000 nagyszülő van GYES-en.

Generációk közötti együttműködés a közösségfejlesztésben

A generációk közötti együttműködéshez tartoznak a közösségfejlesztő folyamatok is. Az 1989-ben megalakult Közösségfejlesztők Egyesülete, majd az általa megalakított intézmények sora – megyei és helyi közösségfejlesztő egyesületek,



szervezetek és a Civil Kollégium Alapítvány – az elmúlt 20 év során helyi közösségi fejlesztési folyamatok százait indukálta vidéki városi és települési közösségekben. A közösségfejlesztők fokozatosan olyan módszertant dolgoztak ki, amely megfelel alapelveinknek, a közösség és a részvétel elveinek, s igyekeznek „mindenkihez” eljutni az adott lokalitásban, majd arra törekszenek, hogy a megszólítottak bent is maradjanak a közösségi folyamatokban. Ezekben a folyamatokban az idősödők és idősek mindig a legaktívabban vesznek részt és megállapítható, hogy a fiatalok részvétele és együttműködése az idősebb korosztályokkal örvendetesen nő a közösségfejlesztők által (is) szervezett folyamatokban. Vallásgyakorlás és spiritualitás

A vallásgyakorlásnak és a spiritualitásnak fontos szerepe van a személyiség fejlődésében, és ez az idős emberek számára különösen fontos védőfaktor. Gyakoribbak az adaptív konfliktus-megoldási módok: a vallásosságnak szerepe van az ellenségesség és bizalmatlanság csökkentésében, a társas támogatás, a társadalmi kohézió erősségének növelésében. A 2001. évi országos népszámlálás folyamán a lakosság mintegy háromnegyede sorolta magát valamely vallási felekezethez. A vallási hovatartozást tekintve markáns életkori különbségek érzékelhetők: az idősebbek között igen alacsony az egyházhoz, felekezethez nem tartozók aránya és jelentősebb a vallásgyakorlás intenzitása is. Az idősebb nők egyházi értelemben is vallásosabbak, részt vesznek az egyházi rendezvényeken, követik egyházuk tanításait, intenzív kapcsolatban vannak a vallási közösségük tagjaival.

2.2.11. Kommunikáció Az idősügy tudatos, rendszerbe foglalt kommunikációja hiányzik

Magyarországon jelenleg teljesen hiányzik az idősügy tudatos, rendszerbe foglalt kommunikációja.

Szintén

problémát

jelent

a

meglévő

programok,

kezdeményezések elégtelen, hiányos kommunikációja. Ennek hiányában az idősek informálása az elérhető szolgáltatások köréről, az idősödők és idősek részére biztosított juttatásokról, szolgáltatásokról, illetve az idősödéshez kapcsolódó kérdésekről nem megfelelő. S így a társadalom figyelmének felkeltése, az időskorhoz kapcsolódó negatív sztereotípiák eloszlatása, a társadalmi érzékenyítés



sem működik megfelelően. A kommunikációhiány jelentősége azonban nem csak az időseket érinti hátrányosan, hanem hatással van a többi korosztályra is.



2.3. A helyzetelemzés összefoglalása 2.3.1. A stratégiakészítést megalapozó dokumentumokban felsorolt problémák, diszfunkciók tematikus csoportosítása Az idősügy tudatos, rendszerbe foglalt kommunikációja hiányzik

Az Idősügyi Nemzeti Stratégia elkészítését megalapozó kutatások, elemzések, műhelymunkák eredményei alapján illetve a 14 tematikus munkacsoport által készített tanulmányokból kigyűjtésre kerültek az idősügy területén tapasztalt hiányosságok, problémák, funkciózavarok, diszfunkcionális működések. Az ENSZ 5 idősügyi alapelvét (méltóság, függetlenség, társadalmi részvétel, önmegvalósítás, biztonság) illetve az esélyegyenlőséget figyelembe véve az alábbi főbb problémacsoportokat határoztuk meg:

Aktivitást és függetlenséget gátló tényezők: 

A munkaerő-piaci diszkrimináció Magyarországon már a 45 évesek korcsoportját is érinti - különösen a nőket, tekintet nélkül a végzettségre. Súlyos problémát jelent a vidéki, kistérségi időskorú munkavállalók munkában tartása, visszaállítása.



A támogatott foglalkoztatásban részesülők köre nem eléggé illeszkedik a hazai munkaerő-piaci adottságokhoz, bár az EU korhatár 50 év e területen, hazánkban már korábban, akár 45 évtől is megfigyelhető a veszélyeztetettség. Nagyon alacsony az 50 év felettiek, különösen az 50 év feletti nők aránya a munkaerőpiacon.



Nagy szükség van a munkaadói magatartások változására, mert az idősödő embereket (nemcsak a nyugdíjasokat, hanem a nyugdíjkorhatárhoz közelítőket is) a munkaadók már nem igénylik és az esetleges leépítéseknek ők a legelső áldozatai.



A jelenlegi szolgáltató- és ellátórendszer nem az idős ember szükségleteire koncentrál az idős embereknél sokkal nagyobb a kockázata annak, hogy elveszítik függetlenségüket, nem tudják megőrizni méltóságukat, elesnek a szolgáltatásoktól, marginalizálódnak.





Az öregségi nyugdíj igénylése átlagosan az 58-59. életkor közé esik, a nyugdíj 62 éves korhatárával szemben. A nyugdíjrendszerre így a népesség alacsony aktivitási rátája miatt nagy nyomás nehezedik, de a demográfiai adatok is erősen meghatározók. A korhatár alatti nyugdíjba kerülés, mintegy menekülés a munkanélkülivé válás elől. Mindezek miatt szükség van egy átfogó nyugdíjreformra.



Nem léteznek az idős korra felkészítő programok.



A megfelelő szabályozás ellenére a nyugdíjazás utáni továbbfoglalkoztatásban is zavarok mutatkoznak, egyre kevesebben élnek a jogszabály adta lehetőségeikkel.



Az idősödő munkavállalók gyakorta küzdenek egészségi problémákkal, ilyenkor

sokkal

gyakoribb,

hogy

a

rokkantságuk

megállapítását

kezdeményezik, s a munkaképességek változása ez esetben többnyire véglegesnek tekintett. Szükség van az eredményes rehabilitációra, esetleg átképzésre

és/vagy

alternatív

munkavégzési

lehetőségekre

a

munkaaktivitásuk megőrzése érdekében. Biztonságot, életminőséget, önállóság megőrzését gátló tényezők: 

Kevés az ösztönöző ahhoz, hogy az időskori jövedelembiztonságot aktív korban minél többen a foglalkoztatáson, illetve az ahhoz kapcsolódó szociális védelmi rendszereken keresztül alapozzák és szerezzék meg.



A nyugdíjrendszer hosszú távú fenntarthatóságáról pontos és közérthető információt kell adni úgy, hogy ne rombolja a generációk között meglévő szolidaritást és a nyugdíjrendszerbe vetett bizalmat. A nyugdíjrendszer működtetésével

járó

kötelességvállalással

kapcsolatos

információk

nyilvánosságra hozatala nem mindig időben és megfelelő magyarázatok kíséretében történik meg. Társadalmi szempontból nagy a hiányosság a nyugdíjtudatosság és a nyugdíjismeretek fejlesztésében. 

A társadalomban az idősödő és idős emberek jelenléte, népességen belüli arányának növekedését többnyire problémaként definiálják és nem kihívásként, fontos változások elindítójaként, miközben örvendetes tény, hogy hosszabb ideig élünk, és hosszabb az egészségben megélt élettartam is.





A prevenció, az aktivizálás és a képessé tevés, valamint az egyéni problémákra reagáló rehabilitáció átgondolatlansága és az idősekkel foglalkozók szemlélete miatt – melyet a „veszteség modellben” való gondolkodás hat át a fejlődésben, változásban való hit helyett – a megvalósult intervenciók maguk is kiszolgáltatottá teszik az idős embert a szolgáltatásoktól és saját körülményeitől. Magyarországon teljesen hiányzik a gerorehabilitáció.



Az ellátórendszer elmúlt évtizedekből örökölt, nem erre a célra épített épületei és az ellátórendszer működési struktúrája olyan rugalmatlanságot hozott, melyben tartóssá váltak a mennyiségbeli minőségbeli hiányosságok, az új építésű létesítmények viszont nem alkalmasak az integrált, komplex szolgáltatások biztosítására, nem nyitottak a helyi közösség más korcsoportjai, más igényei számára.



A nyugdíjrendszer második pillére nem kezeli megfelelően a szerzett jogokat, valamint a rokkantsági és a haláleseti kockázatokat, nagy problémát jelent a jövedelem eltitkolás, feketemunka, illetve a munkanélküliség a szolgálati idő megszerzése és járulékfizetés szempontjából.



Hiányzik az államilag és az öngondoskodás keretében közösen finanszírozott ellátások garanciáját biztosító törvény.



Magas a nem piacképes munkaerő aránya, a jövőben kevés biztosítási időt szerzők és/vagy alacsony keresettel rendelkezők száma.



Alacsony a rehabilitációban való érdekeltség a munkáltatóknál és a munkavállalóknál egyaránt.



Az

időskorúak

jövedelembiztonságának

megteremtésében

kevésbé

érvényesül az öngondoskodás elve. Hiányosak a rendelkezésre álló lehetőségek és a biztonság garanciái. 

Saját lakásban, biztonságban és megfelelő ápolás-gondozás mellett élni – ez még nem kellő mértékben nyert elfogadást, noha az idősek jelentős hányada ezt igényli. Az önálló életvitelt nehezítik vagy lehetetlenné teszik a lakások/házak meglévő akadályai.



A meglévő szolgáltatások területi lefedettsége egyenlőtlen, és nem biztosított a szolgáltatásokhoz való egyenlő esélyű hozzáférés sem.





Az egészségi állapot indikátorai jelentős társadalmi különbségeket mutatnak (város-vidék, képzettség, jövedelem, korábbi munkaerő-piaci pozíció összefüggésében). A különbségek csökkenthetők mobil szolgáltatások bevezetésével, és mobil szűrővizsgálatok biztosításával.



A lakosság egészségtudatos magatartása nem megfelelő. Kevés az akciószerű preventív szűrés, az egészségnap és a sportrendezvény. Nem eléggé támogatott a nyugdíjasok sportja, nem elegendőek azok a kezdeményezések, melyek az idősödők és idősek egészségmegőrző mozgását támogatják. Diszkriminatív a felső korhatár megléte a különböző egészségügyi szűrések esetében. Nincs adat az egészséges idősekről, amely alapján több évre tervezhetővé válna az egészségügyi és szociális ellátórendszer.



Sem a tájékoztatásban, sem a képzésben nem kap kellő figyelmet a betegségmegelőzés és az egészséges életmód.



Nélkülözhetetlen a szenvedélybetegségek megelőzése céljából a felvilágosító tevékenységek erősítése és a gyógyító-gondozó részlegek fejlesztése, a rehabilitáció feltételeinek javítása.



Az időskori gondozás, mint szolgáltatás láthatósága és megfelelő szintű finanszírozása elégtelen. Maga a tevékenység erősen elnőiesedett. Sem az idős társadalom tagjainak, sem a velük találkozó személyzetnek nincsenek megfelelő ismeretei az életkorral összefüggő sajátosságokról, a fiatalabbaktól eltérő kezelési igényekről és lehetőségekről. A szolgáltatások biztosítása és a róluk folyó megbeszélések során jellemző az idősek kiskorúsítása.



Nincs meghatározva a szociális szolgáltatások elvárt mennyiségi és minőségi minimuma (hiányoznak a nemzeti minimum standardok). Nincs naprakész adat rendelkezésre álló szolgáltatásokról és szükségletekről.



A demencia, és Alzheimer típusú megbetegedések növekvő aránya miatt a meglévő szociális szolgáltatási struktúra hiányokkal küzd. A bentlakásos szociális intézmények lakóinak egyharmada folyamatos szakápolásra szorul, amelyre az intézmények sem eszközökkel, sem szakképzett személyzettel nincsenek felkészülve és finanszírozásuk sem megoldott. Mindez rendkívüli



fizikai és pszichikai terheléshez vezet az ápoló személyzet körében. 

Sem a szociális szolgáltatások hatásossága és hatékonysága, sem megfelelő tervezése

nem

meghatározott

biztosítható jogosultsági

a

jelenleg

kritériumok

hatályos, és

az

jogszabályokban ápolási-gondozási

szükségletvizsgálatok rendszerében. 

Nincs megfelelő szintű – partneri – együttműködés az egészségügyi- és szociális ellátórendszer ellátási formái és szolgáltatásai között. A szociális és egészségügyi ellátórendszer rugalmatlansága, összehangolatlansága miatt tartóssá váltak a mennyiségi és minőségi hiányosságok.



A jelenlegi szakmai struktúrában, jogszabályi környezetben, a kétszintű ellátórendszer keretei között a helyi önkormányzatok nem kellően érdekeltek az idős emberek komplex problémáinak megoldásában. Az intézményi szolgáltatásokat tekintve hiányoznak az átmeneti és vegyes ellátást nyújtó szervezeti formák.



A szociális szférában dolgozók társadalmi presztízse alacsony, a szociális szakemberek átlagos jövedelme elmarad az átlagtól, a nemzetgazdasági átlagbér 60-65%-a. Minimális az egyéb jóléti juttatások köre és mértéke is.



Az intézmények pénzügyi korlátai miatt hiányosak a munkafeltételek, szegényesek a munkakörülmények, ugyanakkor rendkívüli a fizikai terhelés és jellemző a női munka túlsúlya. A túlterheltség és alulfizetettség következtében egyre növekszik a létszámbeli és képesítésbeli hiányosság, valamint a képzés elégtelensége megnehezíti, hogy megfelelő legyen az időseknek nyújtott szolgáltatások tartalma.



A szakirányú, felsőfokú képzésekben is alulreprezentált az idősek ellátásához kapcsolódó szakirányok, specifikációk aránya.



Hiányzik az idős hozzátartozót gondozók nem anyagi jellegű segítése, mentális támogatása.



Valamennyi ellátási területen hiányoznak a sokszínű és egyénre szabott szolgáltatások, az elégséges tartalmú információk és választási lehetőségek.



Az innovativitás és a minőségbiztosítás hiánya diszfunkciós működést eredményez.





Az idősek gyakran kiszolgáltatottak az ellátórendszereknek. A szolgáltatások nem kellően összehangoltak, a prevenció, az aktivizálás és a képessé tevés, valamint az egyéni problémákra reagáló rehabilitáció integrációja elmarad. A megvalósult intervenciók maguk is kiszolgáltatottá teszik az idős embert egyrészt a szolgáltatásoktól, másrészt saját körülményeitől.



Az időskorúak fizikai és mentális egészségének megőrzése szűken értelmezett, magas a szorongásos és depressziós megbetegedések száma, valamint az időskori öngyilkosságok és balesetek aránya, melyek megfelelő szolgáltatásokkal csökkenthetők, és megelőzhetők lennének.



A jövőben nehéz lesz rendezni azoknak az ezután idősödő korosztályoknak az egészségügyi ellátási jogosultságát, amelyek tagjai magas arányban szorultak ki a munkaerőpiacról és nem fogják tudni teljesíteni a nyugdíjjogosultsági kritériumokat. Egészségügyi ellátási szükségletük ugyanakkor néhány év múlva tömegesen fog megjelenni.



Hátrányos az idősek számára, hogy a jelenlegi szabályozás alapján ápolási díjat csak hozzátartozó kaphat, pedig szükség lenne a hozzátartozókon kívüli körre is kiszélesíteni ezt az ellátási formát.



Hiányzik az időskorúakról gondoskodó komplex és integrált geriátriai rendszer, (geriátriai járóbeteg-szakrendelés, geriátriai mobil konzultációs és intervenciós egység, geriátriai akut osztály, geriátriai rehabilitációs osztály) mely szorosan kapcsolódik a rehabilitációhoz a szociális és egészségügyi ellátó rendszerhez, bár a geriátriai osztályon végezhető tevékenység és a minimum feltételek feltételei jogszabályilag adottak, de betartatása és az intézményi kör kijelölése nem történik meg.

Az élethosszig tartó fejlődést és önmegvalósítást gátló tényezők: 

A közoktatásban, már az alapfokú oktatásból is hiányzik az idősekkel kapcsolatos szemléletformálás, s az időskorú tanulók megjelenése és elfogadása az oktatásban.



A 45 évnél idősebb korosztály csekély mértékben vesz részt felnőttképzési programokban. Az iskolai jellegű tanulás-közoktatás, szakképzés és felsőoktatás intézményeinek látogatása az 55-64 évesek körében elenyésző, a



65-74 éveseknél pedig teljességgel hiányzik. 

A felsőoktatás nem vállal aktív szerepet az idősek tanulásában és művelődésében. Elenyészően kevés az olyan képzés, amely a sajátosságokat figyelembe véve, céltudatosan az időskorúak sajátos igényei szerint szerveződik.



Az élethosszig tartó tanulás elve nem kellő mértékben érvényesül, az időskorúak képzése nem kap megkülönböztetett figyelmet a felnőttképzésen belül. Hiányoznak az életkor-specifikus oktatási és továbbképző programok. Az idősek tanulása, mint az aktivitás megőrzésének egyik eszköze nem került még felismerésre.



Hiányoznak azok a képzések és speciális pedagógiai módszerek, amelyek az ismeretek elsajátítását tudják biztosítani az idősek számára. Illetve amelyek minden egyes idős ember számára biztosítani tudják a legfontosabb információkat a Magyarországon történtekről. A tájékozottság erősíti az önbizalmat – hiszen tudósít azokról a dolgokról, amelyeket a munkaerőpiacon dolgozó vagy az iskolákban tanuló fiatalabb korosztály jól ismer - és erősíti a nemzeti identitást is.



Magyarországon a piac szereplői nem tekintik az időseket fontos fogyasztói csoportnak, noha egyre inkább szükséges lenne foglalkozni az idősek igényeinek megfelelő szolgáltatások kialakításával.



Nem szerencsés hagyni az idősek körében az önfeladás eluralkodását, a lemondást az igények kielégítéséről. Az idősekkel szembeni csökkenő elvárások miatt kialakuló feleslegesség tudata, a bizonytalanságérzet fizikailelki hanyatlást idézhet elő, ugyanakkor a társas kapcsolatok megtartása, a pozitív visszajelzések növelik az önértékelést, amely védelmet jelent a testi és lelki betegségekkel szemben is.



Az idősödők önmagukról alkotott képe gyakran – társadalmi attitűdök alapján – negatív. Szükséges fejleszteni az önmegvalósításra törekvést, az életcélok megfogalmazását, a sikeres öregedés folyamatának bemutatását, hogy egyre több legyen a derűs, alkotókedvét és aktivitását megőrizni tudó idős ember.



Az idősek klubjaiban gyakran olyan szabadidő eltöltési programokat



szerveznek (kártyázás, kirándulás, varrás stb.), melyek önmagukban hasznosak lehetnek, de a külvilággal nem teremtenek kapcsolatot. A szabadidős programok túlnyomó nem biztosít lehetőséget a társadalmi részvételre, Aktivizálás helyett többnyire a passzív befogadást és az elfogadást helyezi előtérbe. 

Nincsenek az idősek sportolását segítő, ösztönző központi kezdeményezések, az egyes önkormányzatok ilyen irányú támogatása hiányzik. Hiányzik továbbá a sportlétesítmények használatát megkönnyítő idősek számára biz tosított kedvezmény.



A laikus segítés, az önkéntes tevékenység és a nem hivatásos gondozók által végzett tevékenységek mennyiségi és minőségi fejlesztése valamennyi ellátási területen szükségesek. A jelenlegi alacsony részvétel miatt közösségfejlesztő intézkedésekre van szükség, amelyek képesek megerősíteni ezt a folyamatot és növelni tudják a laikus segítés, az önkéntesek és nem hivatásos gondozók által végzett tevékenységek társadalmi megbecsülését.

Társadalmi részvételt és megbecsültséget gátló tényezők: 

Az időskorú munkavállalók – különösen az inaktív korúak – alig kerülnek kapcsolatba az informatikával, az új technológiákkal, foglalkoztatásuk több esetben ezért is ütközik akadályokba.



A közoktatásban, már az alapfokú oktatásban is hiányzik a társadalmi szemléletformálás, amely az idősek elfogadását segítené elő.



Nem veszik kellő mértékben figyelembe az idősek potenciális önsegítő képességét, amely tanulással fejleszthető lenne.



Az modern információs társadalom info-kommunikációs lehetőségei nem érik el megfelelő mértékben az idősödő és idős korosztály tagjait.



Az idősek különösen ki vannak téve az információs társadalom előnyeiből való kirekesztés veszélyeinek, nagyon kevés az igényekhez képest a számítógép kezelői tanfolyam. Kevés az ingyenesen használható, többfunkciós közösségi térben elhelyezett számítógép.



A jelenlegi info-kommunikációs hátrányok miatt az idős emberek nincsenek



tisztában egyéni és csoportos érdekérvényesítési lehetőségeikkel. 

Kevés a hagyományos szabadidős programok mellett a különféle egészségügyi, szociális, kulturális vagy oktatás kérdésekkel foglalkozó tájékoztató, kevés

az alkotókör,

a különböző korcsoportok közös

tevékenysége. 

Hiányoznak olyan szervezetek, amelyek megfelelő szinten tudják támogatni a szenior önkéntesség hazai fejlődését, megfelelő módon tudnák közvetíteni az önkéntesség egyéni és társadalmi hasznosságát. Szükség van a meglévő hálózatok összekapcsolására, és a koordinációt biztosító ernyőszervezetre.

Esélyegyenlőséget gátló tényezők: 

Hiányzik az idősügy tudatos, rendszerbe foglalt kommunikációja, nem elégséges a meglévő programokról, kezdeményezésekről, jó gyakorlatokról szóló tájékoztatás.



Nem megfelelő az idősek informálása az elérhető szolgáltatások köréről az idősek

részére biztosított juttatásokról,

szolgáltatásokról,

illetve

az

idősödéshez kapcsolódó kérdésekről. 

Nem kielégítő a társadalom figyelmének felkeltése az idősödés kérdéseire, az idősödés és hosszabbéletűségből eredő társadalompolitikai kihívásokra. Az időseket a társadalom és az ellátást biztosítók is homogén csoportnak tekintik.



Az időskorhoz kapcsolódó negatív sztereotípiák széles körben elterjedtek, az idősödéshez kapcsoló társadalmi érzékenyítés nem működik, az idősek számának és arányának növekedését társadalmi problémaként kezelik, s nem úgy, mint egy értékeket közvetítő és teremtő társadalmi csoport térnyerését.



A média csak korlátozottan és sztereotíp reklámokon keresztül szólítja meg az időseket, ezáltal is felerősíti a többségi társadalomnak az öregségről alkotott negatív nézeteit.



Általánosságban hiányos a jogbiztonság garanciáinak érvényesítése az időskorban.



A szociális jogszabályok jelenlegi rendszerében nincsen külön idősügyi törvény.





Bűnmegelőzés,

fogyasztóvédelem,

áldozatvédelem

és

bántalmazás

megelőzés területei nem eléggé figyelnek az idősekre. 

A védelmi és az érdekvédelmi tevékenységek nem koncentrálnak kellő mértékben az időskorú fogyatékossággal élő személyekre



A jogi ismeretek és érdekérvényesítés hiánya miatt az alapvető emberi jogok, szabadságjogok érvényesítése nem megfelelő a különböző ellátások során.



Jelentős és nem eléggé szankcionált a rejtett, direkt és indirekt életkor szerinti diszkrimináció.

Ez

leggyakrabban

a

munkavállalásnál

és/vagy

a

munkahelyekről való elbocsátásoknál érhető tetten, de más vonatkozásban is felismerhető. 

Jellemző

az

idősekről

alkotott

ageista

(kor

szerint

hátrányosan

megkülönböztető) szemléletmód erőteljes jelenléte a többségi társadalomban. Az ageista attitűdök leküzdése érdekében nem indulnak speciális képzések az időseknek szolgáltató alkalmazottaknak, és a továbbképzések, szakképzések anyagában sem jelenik meg a témakör. 

Nem megfelelő az egyenlő bánásmód és esélyegyenlőség elvének biztosítása a mindennapi élet területén.



A különféle fejlesztési programok és tervek monitoringja nem tér ki az idősek munkaerő-piaci, társadalmi és gazdasági esélyegyenlőségének vizsgálatára.



Elenyésző az idősek gazdasági, társadalmi helyzetével kapcsolatos kutatások támogatása, kevés figyelem irányul a statisztikai adatok, az idősek szempontjai szerint való elemzése mellett a korcsoportok szerinti adatgyűjtésre, mérésekre, a szubjektív véleményekek feldolgozására, a módszertani fejlesztésekre.



Hiányosak az adatok ahhoz, hogy megfelelő képet kapjunk a magyarországi egészségügyi és ápolási szolgáltatások minőségéről. Szükség lenne mikroszintű felmérésekre az egészségügyi és szociális intézményekben, különösen a kórházi és tartós ápolási intézményekről, továbbá az itt dolgozók tevékenységeinek költség-haszon elemzésére.



3. KITEKINTÉS 3.1. Külföldi kitekintés ENSZ 1999 Az Idősek Nemzetközi Éve

Amikor az ENSZ Közgyűlése 1999-et az Idősek Nemzetközi Évének jelölte, a következő célok megvalósítására ösztönözte tagállamait: következetesen segítsék „az idősebb embereknek a társadalomban való lehető legteljesebb részv ételét, valamint szükségleteik kielégítését és a velük való törődést”.

WHO 2001, Active Ageing – A Policy Framework – az időspolitika keretdokumentuma

2001-ben a WHO, az ENSZ szakosított, egészségüggyel foglalkozó intézménye Active Ageing – A Policy Framework címmel fogadta el az idősödéssel foglalkozó politikai dokumentumát. Ezt követően 2002-ben a Madridban megrendezett Idősügyi Világkonferencia Nemzetközi Idősügyi Cselekvési Tervet dolgozott ki. Az itt lefektetett alapelvek között szerepel az idősebbek társadalmi integrációja, aktivitásuk megőrzésének támogatása, társadalmi hozzájárulásuk elismerése, törekvés az életminőség biztosítására és a független élet megőrzése minden korcsoportban. Az európai idősek növekvő aránya hosszabb és aktívabb nyugdíjas éveket élvez. Ennek a jóléti rendszerekre széleskörű hatása van, melyre időben szükséges felkészülni.

Idősügyi cselekvési programok több európai országban

Több európai országban olyan idősügyi cselekvési programot fogadtak el, amelynek fontos része az intézmények és a gazdasági környezet összehangolása a megváltozó demográfiai adottságokkal. Az intézkedések logikája minden esetben egyszerű és jól követhető: az egyes országok olyan intézményi környezetet próbálnak létrehozni, amelyben a várható életkor növekedésével az aktív életszakasz is meghosszabbodik, és az egyének erősen érdekeltek abban, hogy aktivitásuk gazdaságilag is érvényesüljön.

Támogatás az Az aktív életvitelre nemcsak erős szabályozók szorítják az embereket, de idősek munkavégzésé- támogatást is kapnak ahhoz, hogy munkát végezhessenek. Az előbbiek eszköze a hez nyugdíjrendszer szabályainak idomítása a megváltozott feltételekhez, ideértve a nyugdíjszerű ellátásokat, és a rokkantak járadékait is. Az utóbbi csoportba tartoznak mindazok a segítő szolgáltatások, amelyek a munkaerő-piacon maradó, ott -------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------Készíte tte : dr. Somkuti László Látta: dr. Lakatos Hedvig Jóváhagyta: Korózs Lajos Jeszenszky Zita


Önálló ápolásbiztosítási rendszerek

megjelenő idősebb embereknek nyújtanak segítséget. Az elmúlt évtizedekben az öngondoskodás elvének megfelelően az európai országok egy részében, önálló ápolásbiztosítási rendszer létrehozását kísérelték meg. Az ápolásbiztosítási rendszer célja az önellátásra képtelenné vált állampolgárok emberhez méltó életkörülményeinek fenntartása. Az ápolásbiztosítási rendszerek a rendelkezésükre álló forrásokat tekintve általában két pilléren állnak, így költségvetésük az önkéntes befizetések mellett, a mindenki számára kötelező hozzájárulásokból tevődik össze.

EU Közös Nyilatkozat a Stockholmi Csúcson 2001ben

Az EU 2001. évi Stockholmi Csúcsán megfogalmazott Közös Nyilatkozat szerint szükséges a jelenlegi és jövőbeli munkavállalók foglalkoztatásának megőrzése, az inaktív lakosság hosszú távú foglalkoztatási aktivitásának megteremtése, és olyan nemzeti stratégiák kidolgozása, amelyek lehetővé teszik a jelenlegi érett és idősebb korú munkavállalók munkaerő-piaci részvételének kitolását. E stratégiák a Nyilatkozat szerint: 

dinamikusak legyenek és



a megelőzés módszerét tükrözzék.

Céljaik között szerepeljen: 

a szemléletformálás,



a minőségi munkahelyek teremtése,



a munka kifizetődővé tétele,



a szakképzettség folyamatos javítása,



a valódi munka-választás esélyének megteremtése mindenki részére.

55-64 év közötti A Stockholmi Csúcson elfogadott cél az 55-64 év közötti munkavállalóknál 2010-ig munkavállalók 50%-os foglalkoztatási ráta elérése. A barcelonai Európai Tanács ülés 2002-ben foglalkoztatási rátája legyen megerősítette az aktív foglalkoztatási stratégia keretében a szenior korú 50 % 2010-re munkavállalókra való odafigyelést, és célul tűzte ki, hogy 2010-ig a munkaerőpiacról való távozást 5 évvel ki kell tolni. Meg kell jegyezni, hogy 2007-ben az 55-64 év közöttiek foglalkoztatási rátája az EU tagországaiban 44,7%, Magyarországé 33,1%. Az aktív idősödés

Az aktív idősödés megközelítése a különböző tagállamokban eltérő. Az aktív



megközelítése a tagállamokban

öregedést sikeresen támogató rendszerek ismérvei közé tartozik az idősebbek általános jó egészségi állapota és az ésszerűen magas általános nyugdíjkorhatár, a munkaerőpiacot érintő hatékonyan kialakított politikai intézkedések és az egész életen át tartó tanulásban való részvétel. Jellemző továbbá a rugalmas munkaidő és munkaszervezés, valamint az idősebb munkavállalót a munkaerőpiac elhagyására késztető pénzügyi nyomás csökkentése.

EU Tanácsa: Az idősebb munkavállalók foglalkoztatásnöveléséről

Az Európai Unió Tanácsa Közös foglalkoztatási jelentés 2007/2008 című

Skandináv példa – integrált szemlélet

A tagállamok bizonyos csoportjai, főleg a skandináv országok az aktív öregedés egy

dokumentumában (Brüsszel,

2008.

március

3.) rögzítette:

„Az

idősebb

munkavállalók továbbra is a foglalkoztatás-növelés egyik legnagyobb célcsoportját képezik.”

integráltabb szemléletét honosították meg, és a többi országhoz képest viszonylag sikeresebbek voltak az idősebb munkavállalók integrálásában és foglalkoztatásban tartásában.

Német példa

Németországban,

1994-ben

az

Ulmi

Egyetem

(Általános

Tudományos

Továbbképzési Központ) az idősebbek számára készített oktatási programot, amelynek része volt új információs technikák felhasználásának megtanítása. A nyugdíjra való aktív munka időbeni felkészülés – biztosított, támogatott része a szabadidő

is.

Nyugdíj

után

széleskörű

ajánlatokat

kínálnak

utazásra,

egészségmegőrzésre és javításra, intellektus-fejlesztésre, de az önmegvalósítási (képzőművészet, zene, irodalom stb.) területekre is. A támogatott területek között az egészség, a játék és kreativitás, az érzelmi élet kiteljesítése és a sport épp úgy szerepel, mint a családi élet különböző színtereinek támogatása. Jelentős különbség fedezhető fel a programokban a tájékoztatás, informálás és a helyi közösségek ajánlatai között (internetes honlapok ajánlatai: életkorra, tevékenységre, sőt települési regisztrációban is). A családjuktól távol élők (idősotthonban élők) ajánlatait az intézmény szervezi, erre külön tervezett keretet biztosítanak. Dán példa

Dániában a munkaerő-piacon maradást támogató programok, intézkedések hangsúlyosak – pl. egészségmegőrző programok, az idősek piaci viszonyokhoz



igazodó képzése, jogszabályi környezet, stb. A nyugdíjkorhatár (67 év) elérése előtti munkaerő-piaci kivonulás elkerülésére programot dolgoztak ki, arra az esetre, ha a munkaadó csak azért venne fel fiatalabbat, mert az idősebb munkaerő tudása elavult. Finn példa

Finnország példája: 1998-ban létrehozták az Idősödő Munkavállalók Nemzeti Programját. A finnországi példában szó esik a kommunikáció szerepéről is, tapasztalható, hogy az idősekről hamis kép él a köztudatban. E hamis kép akadálya a változásoknak. Míg Hollandiában elsősorban a munkaadók meggyőzésére fordítottak figyelmet, addig Finnországban minden eredményt kommunikálnak a lakosság egészének. Finnországban már az 1990-es évek vége felé elindult a meggyőzés: nemcsak a szabadidő, a munka is okozhat örömet. A programok beindítása után már közvetlen kommunikáció folyt a vállalatok vezetőivel, középvezetőivel is. Minden érdekelt meggyőzésében fontos szerepet játszott, hogy kutatáson alapuló tényekkel, meggyőző eredményekkel érvelhettek.

Norvég példa

A munkahelyi egészségmegőrzés több ország programjában is szerepel, Norvégia háromoldalú megállapodásában a munkahelyi betegségek számának csökkentését tűzte ki célul. E politikák minden esetben szólnak a jogszabályi környezetről is.

Holland példa

Hollandiában az 57+ munkanélkülieknek a többiekhez, a fiatalabbakhoz hasonlóan kell munkát keresniük, és a korábbinál rövidebb ideig járó munkanélküli ellátást kapnak (a többi munkanélkülihez hasonlóan). Ezzel együtt igyekeznek a „kor-tudatos HR gyakorlatot” is elterjeszteni, új elbocsátási szabályokat bevezetni és adókedvezményeket adni a dolgozó időseknek.

Brit példa

Nagy-Britanniában 1940-ben alakult meg az egyik legrégibb európai szervezet Idősek Jóléti Nemzeti Tanácsa, (ma: Age Concern – Idősügy), amely az időskorra való felkészülés stratégiáját és kapcsolódó területeit (pénzügyek, egészségügy, jogalkotás, civil szektor bevonása és megerősítése, társadalmi kommunikáció) koordinálja. Az Egyesült Királyságban a kormány 2000-es felmérése alapján az 50 év és a nyugdíjkorhatár között lévők (2000-ben férfiak 65, nők 60) egyharmada vonult ki a munkaerőpiacról jelentős GDP veszteséget termelve. Ezért ún. életkori



szabályok (2000-2006 közti) kidolgozására létrehozták az Életkori Tanácsadó Testületet (Age Advisory Group). Az időskorúak képzésének erősítése érdekében a leghatározottabb lépések Nagy-Britanniában történetek. A brit Foglalkoztatási Tanulmányok Intézete (Institute for Employment Studies, IES) és a Felnőtt és Permanens Oktatás Nemzeti Intézete (National Institute for Adult and Con tinuing Education, NIACE) a kilencvenes évek végén több kutatást végzett, és kiválóan megfogalmazta a legfontosabb tennivalókat. Elsősorban azt, hogy megérett az idő mind a társadalmi függőség, mind az ezzel járó költségek csökkentésére. Nagy Britanniában a helyi tanácsok által fenntartott képzési intézményekben a 60 év felettiek részaránya 2000-re 24%-ra emelkedett az 1998-as 22,1%-ról. A fenti képzési programok csaknem 70 éves korig nyújtanak gazdasági haszonnal járó képzést. Az idős emberek a felnőttképzésen túl is sokoldalúan részt vesznek a kulturális életben. Workshop-okat, szakmai és civil fórumokat szerveznek. Jelentős szerepe van a művészeti életben az ABSA (Association for Buisness Sponsorship of the Arts - Egyesület a Művészetek Szponzorálására) nevű szervezetnek, amely a magánszektor és a művészetek közötti kapcsolat fejlesztéséért dolgozik, s ebben a munkában számos önkéntes tevékenységére támaszkodik. Mainstreaming

Számos országban az „idős-specifikus” szabályozás és törvényalkotás helyett sokkal inkább a „mainstreaming”, a meglevő joganyagok általánosítása és az idősekre vonatkozó szabályok alternatív meghatározása folyik. Ez egyfelől az időseket hátrányosan megkülönböztető, diszkrimináló, a munkapiacra lépést gátló szabályozások eltörlését jelenti. Másfelől azon pozitív diszkriminációkét is, amelyek az időseket helyzetüktől függetlenül – tehát koruknál fogva – előnyben részesítik. Finnországban központi jelentőségű a 2003-as munka-egészségügyi törvény, amely arra koncentrál, hogy az időskori hátrányokat a munkahelyi egészségmegőrzés segítségével csökkentse, megelőzze. Európa fejlett országaiban már a nyolcvanas években tudatosodni kezdett, hogy az ottani társadalmak magas életszínvonala és stabil, széles körben jómódot is biztosító nyugdíja nem oldja meg önmagától az időskorúak problémáit. A munka elvesztése, ezzel együtt a társadalmi kapcsolatok körének és intenzitásának csökkenése a viszonylagos komfort mellett is kirekesztődéshez vezethet.



Jelentős felismerés volt, hogy ezt a kirekesztődést a jóléti ellátórendszerek nem csökkentik, hanem konzerválják, sőt számtalan esetben növelhetik is. Az ellátások rendszerében az idős ember „minden kölcsönösséget nélkülöző cserekapcsolatba kényszerül”, amelyben joga sincs a szabad választásra (Guillemard 1999. 104. o.). A megfogalmazásban a „jog hiányának” az említése figyelemreméltó megállapítás, hiszen a modern demokratikus társadalmak egyébként az élet minden területén biztosítják a hátrányos megkülönböztetések leküzdésének legalább a jogi garanciáit. Az idős ember azonban az ellátásoknak cselekvési alternatívákkal alig rendelkező bábjává válhat.

3.1.1. Esélyegyenlőség Idősebb személyek diszkriminációjának kérdése először 1987ben jelenik meg az EU jogban

A diszkrimináció elleni küzdelem kérdésében kezdetben a Római Szerződés (1957) játszott fontos szerepet. A Szerződésben rögzített jogszabályok azonban csak a munkavállalók jogainak biztosítására helyezték a hangsúlyt. Az (esély)egyenlőségi politika elsősorban a nők elleni diszkrimináció és foglalko ztatás területére terjedt ki, ezért a munkaerőpiacon inaktív, részt nem vevő csoportok (mint az időskorúak) szociális jogai csak indirekt módon jelentek meg a jogalkotásban. A 80-as évek végéig kellett arra várni, hogy megváltozzon ez a közösségi politika és a diszkrimináció tilalmát más társadalmi csoportokra is kiterjesszék. Nem véletlen hát, hogy az európai jogalkotásban az idősebb személyek csoportja csak 1987-ben illetve,

1989-ben szerepelt először úgy,

mint a közösségi

cselekvés

kedvezményezettje. Közösségi esélyegyenlőségi jogalkotás: elmozdulás a foglalkoztatáspolitikától a szociálpolitika felé A nyitott koordináció módszere és a jó gyakorlatok

Mint a fentiek is mutatják, a közösségi esélyegyenlőségi jogalkotásban fokozatos elmozdulás figyelhető meg a foglalkoztatáspolitikától a tágabb szociálpolitika irányába. Akárcsak a nők és férfiak egyenlő bánásmódja elvének érvényesítése esetében, számos közösségi stratégiát, akcióprogramot dolgoztak ki az Európai Unióban az elmúlt években. Az ún. nyitott koordináció módszere lehetőséget nyújt arra, hogy a különböző uniós tagállamok szociálpolitikái egységes irányba haladjanak. Különösen lényeges eleme ennek a bevált példák, jó gyakorlatok (good practices) gyűjtése és helyi viszonyoknak megfelelő alkalmazása, úgymond az uniós szomszédok jó gyakorlatainak átvétele.



EURAG Idősebb Emberek Európai Föderációja AGE - Idősebb Személyek Európai Platformja

Az időseket érintő társadalmi problémák felismerése és az idősödés politikai üggyé való minősítése hozzájárult egy nemzetközi civil szerveződés kialakulásához. Ezáltal létrejöttek olyan nemzetközi idősügyi szervezetek, amelyek uniós szinten tudják befolyásolni az időskorúakat érintő közösségi politikákat. Az Idősebb Emberek Európai Föderációja - EURAG (European Federation of Older People)1 és az Idősebb Személyek Európai Platformja - AGE (European Older People’s Platform)2

3.1.2. Önkéntesség Időskorú önkéntesek programjai az Európai Unióban

Az Európai Bizottság külön figyelmet fordít a demográfiai korosodás és a hozzá szorosan kapcsolódó aktív idősödés témájára. Több aktív idősödéssel foglalkozó mintaprojekt valósult már meg az Európai Unió tagállamaiban, valamint kifejezetten időskorú önkénteseket célzó programok is elindultak. Ilyen program például a ”Think Future, Volunteer Together” nemzetközi program, mely 5 ország 100 ötvenöt évnél idősebb önkéntese számára biztosít tapasztalatcsere lehetőséget. Az ilyen és ehhez hasonló nemzetközi és hazai példák jó alapot nyújtanak az aktív időskort támogató önkéntes programok szervezéséhez.

Gateway-Kapu program

A Gateway-Kapu program lakóközösségi alapon szerveződő és a generációk közötti együttműködést elősegítő önkéntes program, melynek keretében az önkéntesek kiegészítő szolgáltatást nyújtanak a meglévő szociális és egészségügyi ellátórendszerek területén. A program az Európai Unió egyik modellprogramjaként Magyarországon került kidolgozásra, és alkalmazásra 4 ország részvételével. A program

keretében végzett önkéntes

tevékenység

a fiatalok

számára

munkatapasztalatot biztosít és segíti a pályaválasztásukat, míg az idősebbek számára hozzájárul a társadalmi aktivitás megőrzéséhez és a munkaerőpiacról történő kivonulás átmenetének megfelelő megteremtéséhez. Önkéntesség az Az önkéntes munkások részvétele erőteljes a szociális, egészségügyi és oktatási Egyesült 1

www.eurag-europe.org

2

www.age-platform.org



Királyságban

ellátórendszerekben az Egyesült Királyság területén, ahol például egy -egy bentlakásos

intézmények

önkénteseinek

létszáma

megegyezik

az

alkalmazottakéval. Angol példa

Angliában a nyugdíjazást követően idős önkéntesek működtetik a karitatív boltokat, ők bonyolítják le a gyűjtési akciókat és szervezik az önkéntesek toborzását.

Olasz példa

Olaszországban különböző szociális és rehabilitációs szolgáltatásokat biztosító intézményeket fenntartó szervezetek tagjai között megtalálhatók a hivatásos és önkéntes munkások, valamint maguk a szolgáltatások igénybevevői is.

3.1.3. Sport Az Európai Unió Bár az Európai Unió a sportot a tagállamok hatáskörébe utalta, léteznek a sportot a sport közvetetten érintő hatáskörei, verseny- és munkajogi, valamint gazdasági társadalmi jelentőségéről szabályozások is. Emellett az EU felismerte a sport társadalmi, egészségügyi, nevelő és kulturális szerepét és egyik fő EU-célkitűzés, az életminőség javításának ideális eszközeként határozta meg azt. Az 1997-es Amszterdami Szerződéshez csatolt Nyilatkozat először ismerte el a sport társadalmi jelentőségét. Az Európai Unió és a sport viszonyát szemléletesen mutatja be az időskor sportjának napjainkban tapasztalható felértékelődése. Az Európai Bizottság állásfoglalásaiban a sport egészségmegerősítő, társadalmi közérzetjavító hatása kiemelten szerepel. Ennek megfelelően a sportot támogató alapokból a lakossági sport feltételeinek javítására pénzügyi támogatást lehet kap ni közös

finanszírozás

keretében. Az Európai Bizottság

1999-es

helsinki

csúcstalálkozóján ismertette jelentését a sportról, amelyben célul tűzte ki a hagyományosan kialakult sportstruktúrák védelmét, a sport társadalmi szerepének fenntartását a Közösség keretein belül. Németország 1999. – 2,3 millió 60 év feletti sportköri tag

A Német Sportszövetség (DSB), amely a legnagyobb németországi sportszervezet, 26,8 millió taggal, 86 000 sportklubbal, sportegyesülettel, már a 70-es évek óta hangsúlyosan szerepelteti programjában a szenior sportot. Ösztönzi az idősödő polgárokat

sporttevékenységre,

a

szabadidő

aktív

eltöltésére.

Ennek



eredményeként gyors iramban megemelkedett az 50 év feletti sportköri tagok száma. 1999-ben 2,3 millió fő volt a 60 év felettiek száma. A finn példa – sajátos testedzési program 55-65 éveseknek

A finn szakértők szerint akkor lehet növelni a sportban is aktív idősek számát, ha sajátos testedzési programot kínálnak az 55-65 éves korosztály számára. Ezért az egészségbiztosítóval együttműködve, sajátos marketingháttérrel szólítják meg a nyugdíj előtt állókat, tíz éven keresztül. Alapelvük szerint a testedzés, a testi aktivitás az idősödőknek nélkülözhetetlen feltétel, az idős embernek pedig létfeltételt jelent a test edzése. A tagállamok sportjára kiterjedő felmérések szerint a sportszervezetek nem fordítanak kellő figyelmet az idősek sportjára. Vannak már pozitív kezdeményezések, például a veterán sport, a különböző sportágakban szervezett versenyek, találkozók az 55 év felettiek számára. Becslések szerint az Európai Unió tagállamai lakosságának 15%-a vesz részt aktívan a szervezett sportban. Hazánkban ez az arány 3% körül stagnál évtizedek óta.

3.1.4. Egészségügy Geriátriai A holland és német ellátásban egyaránt sürgetik az idős co-morbid, többnyire osztályok belgyógyászati betegségek mellett kisebb nagyobb mértékű mentális károsodásban Hollandiában és Németországban is szenvedő idősek gyors és hatékony ellátására alkalmas akut/aktív geriátriai osztályok szervezését,

további elterjesztését.

Ezen osztályok

a beteg

interdiszciplináris ellátásának megfelelő eszközrendszerrel és szakorvos szakápoló személyzettel rendelkeznek. A német ellátórendszerben geriáterek, kódkarbantartók, speciális geriátriai protokollokat készítő és finanszírozási szakemberek együttesen próbálják az alulfinanszírozott idősellátást súlyának megfelelően, a kezelések és költségek arányában a többi szakmával arányosan elismerni és egységesen önálló szakmaként elismertetni. Geriátria Ausztriában

Az osztrák egészségügyi ellátásban a geriáterek javaslatára, integrált, időskorúak betegellátására

képes

geriátriai

centrumok

létrehozása

áll

előtérben.

(Megjegyzendő ezzel kapcsolatban, hogy a bécsi integrált fekvőbeteg (kórház) -------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------Készíte tte : dr. Somkuti László Látta: dr. Lakatos Hedvig Jóváhagyta: Korózs Lajos Jeszenszky Zita


rendszerben igen fontos szerepet játszanak és jelentős arányban működnek együtt nagy geriátriai centrumok.) Egészséges Skócia

Skócia „Egészséges Skócia” című programja aktív részvételt vár el az időskorúaktól

Ír példa

Írországban az Egészségügyi Minisztérium által 1997-ben alapított Nemzeti Idős- és

az egészségmegőrzésben.

Öregedésügyi Tanács felelős e területért.

3.1.5. Generációk közötti együttműködés Idősek és a Generációk Közötti Szolidaritás Európai Éve

Európában 1993-at az „Idősek és a Generációk Közötti Szolidaritás Európai Évének” nyilvánították. A nyugat európai tapasztalatok közük érdemes megemlíteni két projektet, melyet az Egyesült Királyságban valósítottak meg. Ehhez kapcsolódva alakult meg a Newcastle-upon-Tyne-i Generációk Közötti Szakadék Áthidalását és Kapcsolatépítést Támogató szolgálatot (Bridging the Gap Intergenerational Service) 2003-ban.

A „Csodás Én” projektek

A „Csodás Én” (Magic Me) elnevezésű projektek jelentős része idősek otthonában, idősek nappali intézményeiben zajlik, valamint klubokban, például az „ötvenes éveikben járók” klubjaiban, valamint nyugdíjas klubokban. A szervezők a helyi iskolák közül kiválasztottak egy intézményt, ahonnan a gyerekek hetente egyszer ellátogatnak az otthonba vagy egy idős klubba. Ott minden gyermek kap egy felnőtt párt, akivel a találkozók során igazi kapcsolat alakulhat ki. A művészeti jellegű, közösen elvégzett feladatok mind a gyermekek, mind a felnőttek ösztönzését szolgálják, és sokat segítenek a személyes beszélgetések elindításában, alakításában is.

Nagyobb családok lakásai egymás mellett

Szingapúrban igen komolyan támogatják a nagyobb családok egymás melletti lakásainak építését, ami mind a gyermekgondozásban, mind az idős beteg családtagok ellátásában igen jelentős gazdasági erőforrás lehet.



3.1.6. Jogbiztonság Idősügyi törvények Európában

A legtöbb európai ország alkotmánya tartalmaz az időskorúak speciális védelmére vonatkozó rendelkezéseket. Néhány ország – például Izland – rendelkezik idősügyi törvénnyel is. Német nyelvterületről az osztrák idősügyi tö rvényt kell kiemelni. Az idősebb generációk kérelmeinek támogatásáról szóló szövetségi törvény az idősebb generációk érdekeinek védelme érdekében létrehozta az Idősek Szövetségi Tanácsát („Bundesseniorenbeirat”).

Idősek jogai az angolszász nyelvterületen

Az Amerikai Egyesült Államokban a szövetségi tagállamok többségében működik a magyar Országos Idősügyi Tanácshoz sok szempontból hasonló tanácsadó testület a tagállami kormányzat és az önkormányzatok mellett. Néhány angolszász ország az említett jogi megoldások mellett a büntetőjog eszközeivel is védi az idősebb generációk érdekeit. Az Egyesült Királyságban kampány indult az idősek sérelmére folytatott bűnözés visszaszorítására és több amerikai tagállam fogadott el az időskorúak védelme érdekében büntetőjogi jellegű jogszabályokat az 1990-es évek második felében. Rhode Islandben, Kaliforniában az időskorúak ellen elkövetett gazdasági bűncselekmények súlyosabban minősülnek, mint az „alapesetek”. Georgia amerikai szövetségi államban például egy 1999-es törvénymódosítás (Crimes Against Elderly Act of 1999) óta néhány személy elleni bűncselekmény (veszélyes fenyegetés, testi sértés stb.), súlyosabban minősül, ha a sértett 65 évnél idősebb.

Magyarország és az Európai Szociális Charta – az idősekre a magyarok nem vállaltak kötelezettséget

Fontos kiemelni, hogy Magyarország az Európai Szociális Charta kihirdetésekor a négy lehetséges terület közül az idősek vonatkozásában nem vállalt kötelezettséget.

3.1.7. Képzés Időskorúak képzése Európában

Az időskorúak és a képzés kérdésköre Európa országaiban általában pozitív megítélésnek örvend. Az időskorúak képzése terén tapasztalható európai példák



változatosak, „sokszínűek”, igen összetett képet mutatnak. Közös elemük a kínálat, azaz hogy speciális és érdemleges célcsoportnak tekintik az időskorúakat, s lehetőséget adnak az egyénnek a választásra, saját megoldások keresésére. Az elmúlt egy-két évtizedben fokozottabb figyelem irányul az idősebb, 60 éven felüli korosztály felé is – hangsúlyozva sajátosságait a felnőttképzésen belül. Az idősek tanulási sajátosságaival foglalkozó tudomány az „edukácionális gerontológia”. „Harmadik Kor Egyeteme” Németország területén

Német szakemberek a nyugdíjas éveket a „kései szabadság” (spate Freiheit) idejének nevezték el, amikor a humán igények jóformán teljes köre jelentkezik. Az európai országok fő célja az időskorúak izolációjának, a szegregációjának elkerülése, a nyugdíjazás negatívumainak kivédése. A kor-specifikus edukációs jellemzők megtalálása, felfedése alapvető feladat. Az európai gyakorlatban megjelenik az időskorúak specifikus képzési igényeinek kialakítása, figyelembe véve

a személyes

aspektusokat is,

valamint az

időskorhoz

igazított

oktatásmódszertan. E munkának eredménye a „Harmadik Kor Egyeteme” (3KE) létrehozása és elterjedése az európai gyakorlatban a 80-as évektől. A 3KE biztosítja mindazokat az oktatási formákat, amelyek más oktatási intézményeknél is elérhetők például: szakképzés, továbbképzés, interaktív tanulás, stb. A 3KE tanfolyamait minden esetben önkéntes szervező/aktivista kezdeményezi – megfelelő számú jelentkező esetén. Szükséges kiemelni az európai gyakorlatból a képzők-képzése tartalmát és módszereit. Alapvető a képzők sajátos szakmai (andragógiai-gerontológiai)

képzése,

az

időskorúak

oktatóinak

komplex

felkészítése, felkészültségük biztosítása. Időskorúak képzése Máltán

Máltán a hagyományosnak mondható egészségügyi és szociális kérdések kombinációjaként tekintenek az idősügyre, és ezzel kapcsolatban a legfontosabb kérdésnek az idősügyben dolgozó szakemberek képzését tekintik.

Az időskorúak képzésének európai gyakorlata

Az időskorúak képzése szoros kapcsolatban van a társadalom különböző aspektusaival Európában, kiemelten szerepel a szociális ellátó szféra, melyekkel a lokális oktatási formák vannak szoros kapcsolatban. Fontos szerepet tulajdonítanak a

kifejezetten

idősek

érdekvédelmét

képviselő

szervezeteknek,

a

tömegkommunikációnak, a távoktatásnak az idősek számára. Előtérbe kerül az -------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------Készíte tte : dr. Somkuti László Látta: dr. Lakatos Hedvig Jóváhagyta: Korózs Lajos Jeszenszky Zita


európai gyakorlatban az idős népcsoporton belül a hátrányos helyzetűek kérdése – szegények, megváltozott munkaképességűek, az aluliskolázottak – bevonása az időskorúak képzési kínálatába.

3.1.8. Kommunikáció Az idősügy Európában az idősügyi kommunikációt jellemzően a piaci viszonyok határozzák kommunikációja meg, vagyis, hogy az időseket mennyire tekintik valós fogyasztónak (mit, mennyit Európában fogyasztanak, milyen vásárlóerőt jelentenek). Az ENSZ az időseket érintő kérdések kommunikációjáról

Az ENSZ Idősügyi Programja nagyon fontosnak tartja az idő seket érintő kérdések beillesztését a társadalmi fejlesztési prioritások közé. A „Mainstreaming the concerns of older persons into the social development agenda” című állásfoglalás külön fejezetet szentel a társadalmi érzékenyítés, figyelemfelkeltés és oktatás fontosságának. A dokumentum szerint az időseket érintő ügyek túl kevés figyelemben és támogatásban részesülnek.

Írország – Kampány az idősekért 2007.

Figyelemreméltó kezdeményezés az írországi „Older and Bolder” (Idősebb és merészebb) kampány, amelyet nyolc idősügyi szervezet szövetsége hozott létre (Active Retirement Ireland, Age Action Ireland, Age & Opportunity, Alzheimer Society of Ireland, Carers Association, Irish Hospice Foundation, Irish Senior Citizens Parliament, The Senior Help Line). A tagszervezetek az idősügy különböző területein tevékenykednek: szabadidő, művészetek, idősek segítése és ellátása, egészségügy, érdekképviselet. A 2007-es kampány célja az volt, hogy az idősek érdekei érvényesüljenek a készülő nemzeti idősügyi stratégián belül; s hogy az idősek a gyakorlatban is egyenlő bánásmódban részesüljenek. A kampány széleskörű társadalmi támogatásban részesült: 30 ezer aláírt támogató képeslap érkezett be. A kampány megnyerte a 2007-es év „Kiváló PR Kampánya” címet.

Ausztrál példa – Idősek Fesztiválja

Szintén példamutató kezdeményezés az ausztrál Office of Senior Victorians nevű szervezet, melynek fő célkitűzése az idősek életminőségének javítása, „a pozitív idősödés promotálása” és a közösségek felhívása arra, hogy egy idősödő



társadalom számára kell tervezniük tevékenységeiket. 2008-ban a Senior Festival-lal hívták fel a társadalom figyelmét az időseket érintő kérdésekre. A fesztivál keretében több mint 1000 ingyenes vagy kedvezményes belépővel kulturális eseményt szerveztek. Az „Images of Age” program keretében 2007-ben és 2008-ban összesen 20 ezer ausztrál dollárt osztanak el helyi közösségek között, hogy idősek, művészek és a közösség részvételével együttesen hirdessék azokat a pozitív attitűdöket, amelyek az idősödéshez kapcsolódnak. Az Office of Senior Victorians tevékenysége során nagy hangsúlyt helyez a médiamegjelenésekre és a kulturális programokra. „Senior Card” – (idős kártya) – marketing eszköz

Ugyancsak Ausztráliában alkalmazzák a „Senior Card” rendszerét is, amelyet az állam ad ki az idősek számára. A kártya alapján szinte versenyeznek a szolgáltatók a kedvezmények biztosításának mértékében, hiszen ha az idős ember például kedvezményesen vásárolhat egy cégnél számítógépet, oda fogja vinni a családtagjait is. A kedvezményt biztosító szervezetek számára így ez a megoldás hatékony marketing lehetőségeket hordoz magában és jelentősen hozzájárul az idős emberek társadalmon belüli megítélésének javításához.

Egyesült Államok – a nyugdíjasok tovább dolgoznak

Az Egyesült Államok egyik legnagyobb erőssége – idősügyet tekintve - az idős emberek közösségi aktivitása. Az Amerikai Egyesült Államok nyugdíjasok szövetségének (AARP) felmérése szerint3 a 45 éven felüli alkalmazottak 70%-a azt tervezi, hogy a nyugdíjkorhatár elérése után is fog dolgozni. Azok közül, akik 65 éves korukban nem kívánnak teljes nyugdíjassá válni, 64 százalék azért kíván tovább dolgozni, mert „szüksége van a pénzre” vagy „segíteni akar családtagjainak”.

USA – az időskori jövedelem ¼-e származik a munka utáni nyugdíjból 3

A magyar és az USA nyugdíj-előtakarékossági rendszere között a fő különbség, hogy míg az USA-ban a dolgozókat úgy készítik fel, hogy időskori jövedelmük ¼-ét adja a munka után járó nyugdíj, addig honfitársaink döntően az államtó l várják időskori jövedelmük biztosítását.

http://www.hrpor tal.hu/c/a-valsag- miatt-ujra-dolgoznak-az-amerikai-nyugdijasok -20081030.html



USA – időskori betegellátás korlátai

Az Amerikai Geriátriai Társaság (American Geriatric Society, AGS) állásfoglalása szerint, az USA időskori betegellátása, össztársadalmilag közismerten, jelentős korlátokkal és biztosítási háttér hiányokkal működik, ezért a geriátriai ellátás vonatkozásában nagyobb társadalmi áldozatvállalást és rendszer reformokat sürgetnek a hatékonyabb és integrált ellátás érdekében.

Legjobb gyakorlatok a szenior korosztályok szükségleteinek kielégítésére a fejlett jóléti államokban

A szenior korosztályok igényeinek, szükségleteinek változása érzékelhető, s ennek növekvő figyelembe vételét jelzi, hogy Európában és a világ más fejlett jóléti államában számos területen stratégiák és legjobb gyakorlatok tucatjai születnek, elsősorban a következő fő területeken:  új nyugdíj modellek születnek az igazságos társadalmi teherviselés és elosztás megoldására;  foglalkoztatási modellek és kísérleti projektek (pl. nyugdíjas cégek Japánban) születnek a nyugdíj korhatáron túli foglalkoztatás teljes- és részmunkaidős változataira;  a szenior munkavállalók kompetenciáinak javítására, munkaerő -piaci versenyképessége fokozására (Finnország, Németország);  az üzleti szféra részéről termék- és szolgáltatáscsomagok születnek a növekvő új fogyasztói kör kiszolgálására (turizmus, művészet, pénzügyek, egészségügy, kozmetika, stb.);  a hátrányos megkülönböztetés ellen és a bevonás, az integrálás javítása érdekében (EU, Írország);  lakás, elhelyezés, otthoni, városi és infrastruktúra, közlekedés fejlesztése (pl. biztonságos otthon, nyugdíjas házak, alacsony padlós közlekedési járművek, tömegközlekedési útvonalak tervezése, stb.);  oktatási-képzési technikák és anyagok. Az állam minden országban meghatározó szerepet játszik az idősügy területén, mint finanszírozó, szemléletformáló és jogalkotó. Jelentős különbségek vannak viszont a szerveződés filozófiájában és gyakorlatában. Érdekességként megemlítendő, hogy Japánban az idősek napja nemzeti ünnep.



3.2. Hazai jó gyakorlatok az idősügy területén Hazai jó példák a megvalósult gyakorlatok és intézkedések köréből

Az Idősügyi Nemzeti Stratégia munkálatai megkezdésekor számos dokumentum, háttéranyag állt rendelkezésre, ám ami ennél fontosabb: az elmúlt években számos megvalósult program és intézkedés javította az idősek helyzetét. Miután a helyzetelemzés a problémákra fókuszál, a következőkben az eredmények és a jó gyakorlatok kiemelése következik, a teljesség igénye nélkül.

A szociális alap- A szociális alapszolgáltatások köre kiegészült a jelzőrendszeres házi szolgáltatások segítségnyújtással és a támogató szolgálattal. A demens betegek nappali szociális köre kiegészült intézményeinek működtetése 2007-től bekerült az önkormányzatok kötelező feladatai közé. Pályázati forrásokat (2008-ban 800 M Ft) biztosítottak a szociális étkeztetés és a házi segítségnyújtás fejlesztésére. Idősek Világnapja

2000. óta, minden év októberében sor kerül az Idősek Világnapja méltó megünneplésére, amely évente egy napra az egész társadalom figyelmét az idősekre irányítja. A kezdeti bizonytalanságok után, az elmúlt években már az egynapos rendezvények kitágultak idősek heteire és idősek hónapjára. Az Idősek Világnapja köré szervezett rendezvényeken, ünnepségeken szakemberek, idősek és fiatalok, hivatásos művészek és amatőrök együtt köszöntik, ünneplik a velünk élő időseket.

Idősbarát Önkormányzat Díj

2004. óta minden évben sor kerül az Idősbarát Önkormányzat Díj pályázati kiírására, és az értékelést követően a díj adományozására. A díjnak é vről évre növekszik a rangja. Ettől a lehetőségtől a települési önkormányzatok és a helyi közösségi kezdeményezések, együttműködések idősekért vállalt cselekvő felelőssége kap évente újabb lendületet. Nagyon fontos a cselekvés, a tevékenység hangsúlyozása, mert a pályázó településeken nem csak az idősek helyzetének felmérése történik meg, hanem az önkormányzat kötelezően ellátandó feladatain túl hatékony megoldások kidolgozására és bevezetésére is sor kerül. Ezek a pályázatok mindig tartalmaznak új ötleteket, innovatív megoldásokat arra vonatkozóan, hogy a meglévő keretekben, a hozzáférhető erőforrásokra



támaszkodva, hogyan lehet a lehető legtöbbet, legjobban megtenni egy korszerűbb szemléletű ellátásért, közösen az érintett idős emberekkel. Az ellátások fejlesztéséért, korszerűsítéséért, a feladatteljesítés mérhetővé tételéért és a minőségbiztosításért is többféle kezdeményezés indult el e program keretében. Ezek fejlesztésre, a szolgáltatási minőségek javítására törekednek. Szociális Szolgáltatások Ellenőrzésfejlesztési Programja

A szociális szolgáltatások átfogó rendszerfejlesztése keretében befejeződött a

Szociális szolgáltatások standardjai

Elkészült a Szükségletfeltárási Eszköztár, a szociális szolgáltatások mennyiségi és

Szociális Szolgáltatások Ellenőrzésfejlesztési Programja és elkészültek a szolgáltatások eredménystandardjai, a felhasználóközpontú szakmai ellenőrzés eljárásrendje.

minőségi minimumát meghatározó standardok első változata, valamint lezárult a „Homogén Gondozási Csoportok” kutatás első fázisa, melynek keretében 1000, idősek bentlakásos intézményében élő idős embernél került kipróbálásra a gondozási szükségletét adekvát módon megállapító eszköz. A Szociális és Munkaügyi Minisztérium háttérintézménye, a Szociálpolitikai és Munkaügyi Intézet évek óta meghirdeti pályázatát „Ti hogyan csináljátok?” címmel, amely a jó gyakorlatok összegyűjtését szolgálja.

Önkéntes Központ Alapítvány – Regionális Önkéntes KözpontokKapu Program – Önkéntes törvény

Létrejött az Önkéntes Központ Alapítvány, és kialakult a hálózat működése. Egyes régiókban megyei szinten, míg másutt regionális szinten találhatók Önkéntes Központok. Az önkéntes tevékenységet végzők toborzása és közvetítése szervezettebb formában, célzottabban tud az idősek aktivitására összpontosítani. Tizenkét éve működik a Kapu Program, melynek keretében első sorban az önellátási képességeikben hiányt szenvedő, otthonukban élő idős embereknek nyújtanak szolgáltatást idős és fiatal önkéntesek. A 2005-ben kihirdetett önkéntes törvény

további

lehetőségeket

biztosít

egyrészt

az

idősek

önkéntes

tevékenységekbe történő bevonására, másrészt a számukra önkéntesek által nyújtott szolgáltatások biztosítására. Összességükben ezek a kezdeményezések fontos lépések az ellátórendszerben



folytatott szakmai tevékenységek átláthatósága felé, a szolgáltatási színvonal javítása felé. Nyugdíjak értékmegőrzése – nyugdíjas fogyasztói árindex

Végül az eredmények és a vívmányok között szükséges megemlíteni néhány jelentős

intézkedést,

amelyek

hozzájárultak

az

idősek életminőségének

javulásához. 2001. óta kormányrendelet írja elő a KSH számára a nyugdíjas fogyasztói árindex készítését. A tapasztalatok azt mutatják, hogy csak időnként mutatkozott 1,0% pont körüli eltérés az általános országos index és a nyugdíjasokra számított index között. Ez a mutató jól használható arra, hogy egy nagyobb eltérés ráirányítsa a figyelmet a nyugdíjasokat hátrányosan érintő áremelkedésekre. 2002. óta jelentős lépések történtek a nyugdíjak értékmegőrzése érdekében.

Szépkorúak Egy hosszú élet munkája, eredményei elismerést érdemelnek, amelynek meg kell jubileumi nyilvánulnia a társadalom tagjai, közösségei, intézményei részéről. Ennek köszöntése és juttatása elismeréséül a szépkorúak a 90. életévüket betöltöttek 90 000, a 95. életévüket betöltöttek 95 000, a 100. életévüket betöltöttek 100 000 Ft juttatásban részesülnek. Intézkedések és programok az idősek életminőségének javítása érdekében

A 65 éven felüliek ingyenes utazása; az üdülési csekk vagy más üdülési támogatás; az uszodák és sportlétesítmények mérsékelt használati díja; nyugdíjas kedvezmények a múzeumi belépőknél – mind olyan intézkedések, melyek az idősek fogyasztási szintjét és életminőségét javítják. Kétévenként Szenior Sporttalálkozók vannak, egyes kulturális rendezvények, programok a hagyományápolást is szolgálják. Jó gyakorlat sport területén az országos természetjáró program, a Komplex kistérségi szabadidősport program, a Kistérségi Szenior Sport – Aktív Életmód Program, a „Tízezer Lépés” Program, „Tárt Kapus Létesítmények” Program, „Mozdulj, Magyarország!” Program.

Civilek az idősekért és nyugdíjasokért

Az idősek és a nyugdíjasok szervezetei is társadalmi támogatottsággal dolgoznak. Az idősek és nyugdíjasok civil szervezeteinek, szövetségeinek működése szervezettséget és aktivitást, társadalmi elismertséget és támogatottságot tükröz, programjaik jól illeszkednek az idősek igényeihez, jó példa erre a fogyasztóvédelmi



tájékoztató és tanácsadó tanfolyam. A Szenior Foglalkoztatási Klubok keretében megvalósuló helyi együttműködés az álláskeresők és a munkáltatók közötti hálózatszerű működéssel, a legjobb munkáltatói gyakorlatok elismerése és terjesztése a Szenior Foglalkoztatási Díjon keresztül - szintén az idősödők támogatását segíti. Az Idősügyi Az Idősügyi Tanács tagjainak külföldi tapasztalatcsere látogatásai, a határokon túli Tanács nyugdíjas szervezetek vendégül látása, a regionális együttműködéseket erősíti az tapasztalatcsere programjai UNECE tagállamokkal. Idősügyi konferenciák és rendezvények

Az idősügyi témákban megrendezett konferenciák és az azokon való részvétel döntően közpénzekből támogatott, s elérhető az idősekkel foglalkozó szakemberek és esetenként, a civilek számára is. A képzések területét tekintve kiváló kezdeményezés például a „Szépkorúak személyi és vagyonvédelme” – mentorképzés, „Fiatalok az idősekért” népfőiskolai kurzus, „Senior humánerőforrás tanácsadó” szakirányú továbbképzés, „képzők képzése”, „Szépkorúak Egyeteme”, „Foglalkoztatási jogi tanácsadó” szakirányú továbbképzés. Nagyon sikeres az országban több helyen is működő Idősek Akadémiája.

Jó gyakorlatok az internet- és számítógéphasználat terén

Az Internet és számítógép használat terjesztésének területén is működnek jó gyakorlatok. Az idősek informatikai bevonódását szolgálják a különböző programok: „Kattints rá Nagyi” időseknek szóló internet-oktató programja, ahol a tanfolyamon megszerzett tudást „Folytassa, Nagyi!” klubfoglalkozásokon gyakorolhatják a végzett szenior tanulók, melyeket többek között önkéntesek vezetnek, „Net Nagyi – Net Papi”, „Nagyapám és é[email protected]”, Infórum, Netrekész, Ezüstnet.

Táborok, találkozók

Az idősek társadalmi integrációját támogatja a „Nagyitábor”, melynek célja a kreativitás és készségfejlesztés, a „Szépkorúak falujáró tudást hozó b usza”. A generációs kapcsolatok erősítésében példamutató a „Nagyszülők az Unokákért – Unokák a Nagyszülőkért” program, a „Szépkorúak Majálisa” – avagy nem csak a 20 éveseké a világ – kulturális és családi (generációs) seregszemle, „Mi is tudunk valamit – ma is tudunk valamit” kézműves szakmai bemutató, „Aktív idősek alkotásaiból nyílt kiállítás”.



Idősek Otthon

Az Idősek Otthon program kiváló lehetőség a biztonságos és méltó időskor támogatásához, az Idősbarát Lakásprogram 2009. évi (240 M Ft) folytatása ebben nagy előrelépés.

További lépések A jó gyakorlatok, kezdeményezések távolról sem teljes felsorolása jelzés értékű: jelzések arra vonatkozóan, hogy milyen irányok, milyen további lépések szüksége sek a jövő idősügyének kialakításához úgy, hogy azoknak már léteznek az alapjai.



4. STRATÉGIAI FEJLESZTÉSI JAVASLATOK Idősügyi Nemzeti Stratégia elvei

Az Idősügyi Nemzeti Stratégia elveinek meghatározása hosszú távon – 2050-ig - a születéskor várható élettartam közelítése az Európai Uniós átlaghoz, az egészségben eltöltött évek számának és az aktív élet fenntartásának növelése, az időskori jövedelembiztonság megteremtése, a társadalmi integráció erősítése, a különböző szolgáltatások (egészségügyi, szociális, oktatási, kulturális, stb.) összehangolása az idősek szükségleteinek és érdekeinek figyelembe vételével. Az idősödési folyamat „menedzsmentjének” elterjesztése már a fiatalkorban. Az idősek érdekeinek, igényeinek, szükségleteinek változását figyelembe véve, az Idősügyi Nemzeti Stratégiában megfogalmazott elvek alapján 2025-ig, 3 éves időszakokra bontott cselekvési tervek megfogalmazása és megvalósítása.

4.1. Jövőkép megfogalmazása A jövőkép összetevői

Az idősödés gazdasági és társadalmi következményeiből eredő kihívásokra reagáló, a hazai lehetőségeknek megfelelő, egyben az EU e területhez kapcsolódó közösségi kezdeményezéseihez közelítő aktív időspolitika kialakítása. Minden korosztály számára élhető, magas kohézióval bíró társadalom, az idősek számára is nyitott lehetőségek a részvételre, az önmegvalósításra és a védelemre. Az

élet

teljességét

támogató

rendszerek

ösztönzése,

köztük

olyan

humánszolgáltató- és védelmi rendszer kialakítása, amely 2050-re magas színvonalon, mindenki számára egyenlő eséllyel hozzáférhető módon, az egyéni igényekre

rugalmasan reagálva képes

a szükségleteket kielégíteni

az

öngondoskodás lehetőségeinek széles választékával. Valamennyi állampolgár biztonságban és méltóságban tudja megélni az időskort, a társadalom aktív tagjaként és teljes jogú állampolgárként élete vé géig.



4.2. Cél meghatározása Átfogó cél

A fenntarthatósági elvek mentén alakított, minden korosztály számára élhető világban olyan gazdasági és társadalmi környezet kialakítása, amelyben az idősödő és az idős emberek meg tudják őrizni aktivitásukat, társadalmi részvételüket. Olyan szemlélet kialakítása, amellyel biztosítható és növelhető az időskor presztízse és az idős emberek iránti szolidaritás. Az időskorra történő felkészülés és az aktív társadalmi részvétel igényének erősítése. Az állam, non-profit, for-profit, informális közösségek és egyén felelősségének és szerepének tisztázása, melyet társadalmi szerződés alapján erősíteni szükséges. A szükséges támogatás biztosítása ahhoz, hogy minden egyes ember nagyobb egyéni felelősséggel tudjon hozzájárulni méltó időskora megteremtéséhez.

Horizontális cél A társadalmi élet valamennyi területén az idősek szempontjainak figyelembe vétele, a rendszerszemlélet érvényesítése. Az idősödéssel kapcsolatos kutatások továbbfejlesztése, a tapasztalatok átadása és beépítése valamennyi szakpolitikába (mainstreaming.) A már eddig is kialakult és működőképes, nemzetközi és hazai jó gyakorlatok összegyűjtése, elismert és támogatott továbbfejlesztése, valamint a tapasztalatok prioritásonként történő alkalmazása a cselekvési tervekben. A prioritások mentén horizontálisan átívelő cél a társadalmi nyilvánosság elérése, a legszélesebb körű folyamatos tájékoztatás, a nyílt kommunikáció és a partnerség elvének alkalmazása, valamint az idősödéssel kapcsolatban a minden korosztályt elérő és érintő szemléletformálás.



4.3. Prioritások 4.3.1. Aktivitását és függetlenségét, társadalmi presztízsét megőrző idősödő és idős ember Az idősödő és idős emberek erőforrást jelentenek

Az aktivitásukat és függetlenségüket megőrző idősödő és idős emberek jelenlegi és jövőbeni generációi értékes és sok tekintetben még nem feltárt erőforrásokat jelentenek a gazdaság és a társadalom számára.

Az idősödő és idős emberek aktivitásának fokozása

A demográfiai kihívások és az öregedés globálissá váló folyamatára optimális válaszokat kereső gazdasági és társadalmi körülmények között növelni szükséges az idősödő és idős emberek társadalmi részvételét. Az idősödő és az idős emberek aktivitásukkal, szellemi erőforrásaikkal, a bennük rejlő gazdasági potenciál felszabadításával hozzájárulnak a mindenkori társadalmi tőke megőrzéséhez és erősítéséhez. A jelenlegi aktivitás fokozható megfelelő társadalmi, gazdasági, jogi, környezeti intervencióval is, ahol az átláthatóság, tájékozódás és tájékoztatás, az idősbarát környezet kialakítására, a biztonságérzet növelésére valamint az idősödés tudatos menedzsmentjének megteremtésére törekednek. Az idősödő és az idős emberek Európában és hazánkban is nehezebben élték meg a gyors változásokat ezen belül a munka jellegének, valamint a társadalomban betöltött szerepüknek a változásait is. A tudás-társadalom és a piac által megkívánt munkavállalói készségek fejlesztésére, a világban való eligazodás és a változások üteméhez való alkalmazkodás megtámogatására a nyugdíjkorhatárhoz közeledő dolgozóknak egyre nagyobb szükségük van. Erre az igényre fordított figyelem és befektetés többszörösen megtérül, mert mérsékli a munkaerőpiacról való korai kikerülését, és elősegíti a testi és lelki megbetegedések megelőzését. Elengedhetetlen tehát a munkavégző képesség megőrzése és javítása, a fizikai és mentális egészségvédelem, valamint a dolgozni szándékozók munkában maradásának támogatása.



Tudásbeli pluszok és mínuszok

Az idősödő és idős emberek bizonyos területeken széleskörű szakismeretekkel rendelkeznek,

ugyanakkor

az

információs-kommunikációs

technológiai

ismereteik terén a fiatalabb korosztályokhoz képest le - és elmaradások tapasztalhatók. Mindezeket folyamatosan kísérő cél az is, hogy az idősek társadalmi tőkét növelő értékének elismerése és kommunikálása a jelenleginél nagyobb mértékben valósuljon meg, mivel a társadalmi tőke részét képezi az ő felhalmozott tudásuk, amit használnunk kell. Fejlesztendő területek 1. Szükséges az idősödő és idős emberek foglalkoztatási szintjének javítása: o a

45

év

felettiek

foglalkoztatási

arányának

növelésével,

a

szeniorfoglalkoztatás fejlesztésével a munkaerőpiacról való korai kikerülés megelőzésével o a nyugdíjba kerülés korcentrumának növelésével, a rugalmas, az atipikus, a munkavégzési

aktivitásnak

megfelelő

munka-

és

jogi

környezet

kialakításával 2. A munkaerőpiacra való visszatérés elősegítése az információs technológiai képességek és készségek elsajátításával, az alternatív, tanulási lehetőségekhez történő hozzáféréssel, a képzések támogatásával, élethosszig való tanulás lehetőségének megteremtésével 3. A mindenki számára hozzáférhető képzések/átképzések rendszerének fejlesztése, a felnőttkorban való képzés módszertanának fejlesztése 4. Egyéni szinten az időskorra való felkészüléshez szükséges aktivitás elősegítése, támogatása, a karrierépítéshez hasonló módon 5. Az aktív szakmai pályafutás méltó befejezéséhez szükséges feltételek fokozatos megteremtése 6. A 45 éven felüliek foglalkoztatását segítő szervezetek, mint például a Szenior Foglalkoztatási Klubok országos hálózatának vagy hasonló kezdeményezések továbbfejlesztésével, a



foglalkoztatást támogató és elfogadó jellegű gazdasági és társadalmi magatartási minták, jó gyakorlatok bővítése és fejlesztése 7. Az aktivitás megtámogatásához és fokozásához a célcsoport számára szükséges és kedvező környezeti intervenciók megvalósítása. Az átláthatóság és kölcsönös, mindenki számára hozzáférhető, érzékelhető és érthető tájékozódási lehetőségek, biztonságos környezet kialakítása 8. A munkaerőpiacról kikerülő idősek munka aktivitásának elismerése és megtartásának támogatása, különösen a nemzedékek közötti segítés, az idősek családon belüli munkavégzése, a gyermekellátás, a betegellátás és az ápolás területén - családon belül és kívül egyaránt

4.3.2. Biztonság és megfelelő életminőség, a betegségek kockázatának alacsonyan tartása, az emberi méltóság megőrzése és a funkcionális önállóság elősegítése Az idősödő és idős ember biztonságának és emberi méltóságának megőrzése

Az idősödő és idős emberek biztonságát és emberi méltóságának megőrzését támogató gazdasági és társadalmi környezet kialakítása a fenntartható fejlődést veszélyeztető tényezők hatásainak mérséklése mellett. Alapvető fontosságú az emberi jogok érvényesülését és az emberi méltóság megőrzését támogató környezet megerősítése, a közbiztonság, ahol megvalósulhat az idős emberek jövedelembiztonsága és szükség esetén legyen elérhető a számukra leginkább megfelelő szolgáltatás. Ehhez elengedhetetlen a nyugdíjrendszer, valamint a humánszolgáltató- és védelmi rendszerek továbbfejlesztése úgy, hogy leginkább igazodni tudjanak a meglévő lehetőségek mellett a célcsoport szükségleteihez.

Fejleszteni szükséges az ellátórendszert, hogy alkalmas legyen a gondozás ápolás iránti egyre növekvő igények – egyéni szinten és eltérő módon történő – kielégítésére. A nagy ellátórendszerek működtetésében és finanszírozásában a társadalmi igazságosság fokozottabb érvényesítése az idősek aktív részvétele és véleményének fokozottabb figyelembevétele mellett. A piaci szereplők iránti erőteljesebb nyitás elengedhetetlen, mert megjelent a fizetőképes kereslet a bentlakásos idősotthonok esetében is. Továbbá a szolgáltatás-vásárlás



lehetőségét is biztosítani szükséges, mellette azt is, hogy világosan átlátható legyen, melyek azok a szolgáltatások, amit az állam biztosít. Fontos, hogy megvalósuljon a jogvédelem is. A jólét biztosításának dimenziói

A jólét biztosítására való törekvésnek gazdasági dimenziói is vannak, de időskorban különös jelentőséggel bír és a biztonság alapfeltétele maga a jövedelembiztonság és az életminőség több szempontú javítására való törekvés. Az egészséges életmód kialakítása nem a harmadik életszakaszban kezdődik és a meghosszabbodott és lassan, de folyamatosan növekedő élettartam nem minden esetben jelenti az egészséges életévek számának a növekedését.

Az Európai Unió Szociális Menetrendje (Social Agenda)

Az Európai Unió Szociális Menetrendje (Social Agenda) alapjait a jólét, a szolidaritás és a biztonság stratégiai célkitűzései határozzák meg, így a többféle megközelítésben is tárgyalható biztonság fenntartása elsődleges szempontként szerepel a Stratégia céljai között. Fontos cél a jogbiztonság, az anyagi biztonság, a személyes jogok védelme – védelem veszélyek esetén, védelem az erőszak, a fizikai és lelki valamint pénzügyi kihasználás, bántalmazás ellen. Különösen fontos ez a speciális/sajátos szükségletekkel élők vonatkozásában, (tekintettel arra, hogy a fogyatékossággal élő emberek 45%-a 60 év feletti), valamint a gyógyászati segédeszközök választásában, a látás-, a hallás és a mozgás, illetve a közlekedési képesség megváltozásával élőknek kínált speciális szolgáltatásokban. A biztonság és a jogvédelem a mentális hanyatlással és a demenciával küzdők számára is kiemelten fontos. A megfogalmazott alapelvek megvalósítása során úgy kell eljárni, hogy egyúttal figyelembe vegyék azoknak az idős embereknek a szükségleteit is, akik veleszületett vagy szerzett fogyatékossággal érik el az időskort.

Fejlesztendő területek 1. A humán szolgáltató és védelmi rendszerek szolgáltatásait igénybevevők jogainak fokozott védelme, az érdekérvényesítési képességük fejlesztése



2. Nagyon fontos, hogy az ellátásokhoz való hozzáféréseknél külön történjen meg a szociális rászorultság és a gondozási rászorultság vizsgálata, annak érdekében, hogy a szegénység, a jövedelmi szükséghelyzet senkinél ne akadályozhassa az ellátásokhoz, szolgáltatásokhoz való hozzáférést, szolidaritási alap képzésével 3. Az időskori jövedelembiztonság az aktív életszakaszban alapozódik meg. A kötelező nyugdíjbiztosítás mellett ösztönözni kell az önkéntes kiegészítő rendszerekben való részvételt, erősíteni kell az öngondoskodás szemléletét 4. Az időskori jövedelembiztonság két alappillérét: a biztosítási elven működő - de a kötelező jelleghez kapcsolódóan szolidaritási elemeket is tartalmazó - nyugdíjrendszert valamint az idősek alapszükségleteihez igazodó rászorultsági támogatási és gondozási rendszereket – a pénzügyi fenntarthatóság követelménye mellett - kell továbbfejleszteni, a biztosítási elvű és a szociális alapú szolidaritás intézményesen is elkülönülő, átlátható rendszerében 5. A távlati nyugdíjreformról hatásvizsgálatok, modellszámítások alapján, minél teljesebb társadalmi konszenzussal indokolt dönteni. Hosszú távon is megőrzendő értéknek tekintendő, hogy a nyugdíjrendszer az időskori szociális biztonsági szempontoknak megfelelő színvonalú ellátásokat nyújtson, ugyanakkor távlatilag is fenntartható, finanszírozható legyen, igazodjon a változó feltételekhez. Ennek keretében elengedhetetlen az öregségi nyugdíjkorhatár kellő felkészülési időt biztosító, fokozatos emelése. A nyugdíjak tükrözzék a biztosítási életutat, a megszerzett „várományt”, a biztosítási teljesítmények (szolgálati idő, járulékfizetés alapjául szolgáló jövedelmek) arányait, valósuljon meg a nyugdíjak értékőrzése. 6. Indokolt és szükséges a munkaerő-piacon maradás, illetve az oda való visszatérés ösztönzése, a korai öregségi nyugdíjazási formák igénybevételére irányuló érdekeltség biztosítási elvi alapú, biztosítás-matematikailag korrekt eszközökkel történő hatékony mérséklése. Következetesen érvényesíteni kell a gyakorlatban az egészségkárosodással kapcsolatos ellátások 2008-ban bevezetett új rendszerét is megalapozó orvos-szakmai, foglalkoztatási, szociális szempontokat, elveket, a tényleges és tartalmas rehabilitáció-központúságot. 7. Az egészség megőrzéséért történő felelősségvállalás erősítése az egyén részéről is 8. Az egészségtudatos magatartás és az időskorra történő felkészülés támogatása



9. A sikeres öregedés kulcskomponenseinek erősítése: fizikai és szellemi aktivitás, mentális egészség, helyes táplálkozás, társas támogatás 10. A lelki egészség védelmének erősítése, különösen a depresszió elleni küzdelem, a szorongásos tünetek megelőzése, kezelése, a veszteségek feldolgozásának területén, megkülönböztetett figyelemmel az idősödés elnőiesedésére 11. Az elsődleges prevenció erősítése, szűrőprogramokon való részvétel biztosítása, a betegségek kockázatának alacsonyan tartása és a funkcionális függetlenség elősegítése 12. Szükséges az egészségügyi ellátások fejlesztése, az elért eredmények megőrzése egy átalakított és racionalizált rendszer keretében, korhatár nélküliség biztosítása bizonyos beavatkozásoknál 13. A humánszolgáltató és védelmi rendszerek fejlesztésébe invesztált befektetések, produktív tényezőként való elfogadtatása 14. Komplex és integrált ellátások, átmeneti és vegyes szolgáltatások, ellátásainak átalakítása, fejlesztése úgy, hogy azok járuljanak hozzá a rekreáció és a rehabilitáció lehetőségeihez, valamint a readaptációhoz 15. A szolgáltatásokhoz és az ellátásokhoz való hozzáférés területi egyenlőtlenségeinek csökkentése 16. A humán szolgáltatási és védelmi rendszerek működtetésének az eddiginél gazdaságosabb és hatékonyabb megszervezése, a közpénzek hatékonyabb felhasználása 17. Az idősellátás modernizációja, a humánszolgáltató és védelmi rendszerek egyre inkább a célcsoport szükségleteihez és igényeihez történő fejlesztésével, az akadálymentes hozzáférés feltételeinek megteremtése 18. Szükséges megszervezni a demens és Alzheimer betegek nappali és szakosított ellátását és a hozzátartozók támogatását 19. Az érintettek részvételét biztosító feltételek javítása, különösen a szolgáltatások tervezése, választása és értékelése területén 20. A humánszolgáltatási és védelmi rendszerek transzparenciájának biztosítása folyamatos minőségirányítási rendszerfejlesztés, a célcsoport aktív részvétele mellett 21. Az idősek ellátása területén humánerőforrás (hivatásos és laikus segítők, önkéntesek, -------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------Készíte tte : dr. Somkuti László Látta: dr. Lakatos Hedvig Jóváhagyta: Korózs Lajos Jeszenszky Zita


családtagok) fejlesztés: képzés, személyiségfejlesztés, szervezetfejlesztés, „burn-out” prevenció 22. A geriátriai szakképzés és a szociális gerontológia továbbfejlesztése, a szakorvos képzésben a ráépített szakvizsga rendszer visszaállítása 23. A mindenki számára hozzáférhető – érthető és érzékelhető - e-learning, e-információ és az eszolgáltatások továbbfejlesztése, elérésükhöz történő hozzáférés és hozzájutás támogatása, célzott programok az idősek számára az IKT-szolgáltatásokhoz való szélessávú hozzáférés biztosítására és a digitális tudás fokozása érdekében 24. A szolgáltatások igénybevételéhez átlátható és nyilvános szükséglet-feltárási és döntési folyamatok kidolgozása, bevezetése

4.3.3. Élethosszig tartó fejlődés, törekvés az életöröm, az autonómia megőrzésére és az önmegvalósításra A meghosszab- A harmadik életszakaszban a szubjektív jólét összetevői között a meghosszabbodott bodott szabadszabadidő minőségének kiemelkedő szerepe van. Az életminőség dimenziói között idő minősége foglalkozni szükséges a „jól-léttel” (wellbeing), melyhez hozzátartoznak az anyagiak mellett a nem anyagi értékekhez kapcsolódó életminőség elemek, például az idősödő generáció tudásának elismerése és hasznosítása, az emberi kapcsolatok, a belső és külső békesség és az életcélok megtalálása. Sikeres idősödés

A fizikai és szellemi aktivitással elősegíthető a sikeres öregedés, befolyásolható az önkép és más korcsoportok képe is változhat a művelődés, mozgás, sport lehetőségeit használó idősekről. A szabadidő átgondolt, tudatos használata megőrzi a kreativitást, felfrissíti a testet és a lelket, megelőzve ezáltal a megbetegedést. A közösségi keretek között átélt élmények nagyobb örömet okoznak. A mozgás és sport preventív hatása közismert, mégis többnyire kevésbé szervezetten történik meg a rendszeresen sportoló idősek támogatása, a szenior versenysport támogatása sem kellő mértékű.

Idős ember fejlődésének holisztikus

Az életminőség javításához hozzá lehet járulni az élethosszig tartó fejlődés



szemléletű támogatása

jelentőségének felismerésével, az idős ember fejlődésének holisztikus szemléletű támogatásával, valamint az önmegvalósítás erre az életszakaszra kiterjesztett esélyeinek növelésével. A sikeres öregedés megtámogatható a humán szolgáltató és védelmi rendszerek preventív szolgáltatásainak erősítésével, a megnövekedett szabadidő személyekhez igazodó struktúráinak kialakításával, a közösség és a társas támogatottság fokozásával.

Fejlesztendő területek 1. Fejleszteni kell mindazokat a feltételeket, amelyek a természeti és társadalmi környezettel történő harmóniában élést segítik, az életmód kialakításáért történő tudatosságot és felelősségvállalást, valamint az egészséges környezet kialakítását és védelmét szolgálj ák a lakóhelyen, illetve annak közvetlen környezetében 2. Nagyon fontos az akadálymentes települési környezeti feltételek javítása, ezek hozzáigazítása az idős emberek szükségleteihez, ideértve a közterületek, illetve településen belüli és a települések közötti közlekedési rendszereket is. Parkok, szabadban lévő közösségi terek, idősek mozgását, erőnlétét fejlesztő eszközök nyilvános hozzáférésének biztosítása 3. Az idősödő és idős emberek számára, a környezet- és természetvédelmi tevékenységekbe való bekapcsolódás elősegítése saját lakóhelyén és azon kívül is 4. Az érintett korosztálynál a lakások átalakítását úgy kell támogatni, melyek eredményeképpen az idős emberek biztonságban és gondozhatóan maradnak saját környezetükben, a meglévő lakás-akadálymentesítési támogatások és az idősbarát lakásprogram szélesebb körű biztosításával 5. Az egész életen át tartó tanulás fejlesztése a felnőttoktatás szervezeti kereteinek javítása, a felnőttoktatásban való részvétel lehetőségeinek növelése és a korosztály i gényeihez történő alakítása által 6. A Harmadik Kor Egyetemének adaptációjával az EU tagállamokon belüli felnőttoktatási kapcsolatok fejlesztésével szükséges lényegesen szélesíteni a tanulási kínálatot úgy, hogy a tartalom és a módszerek is igazodjanak a felnőttek és az idősek tanulási szükségleteihez 7. A több helyen működő Senior Akadémia országos rendszerének kidolgozása és egyéb -------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------Készíte tte : dr. Somkuti László Látta: dr. Lakatos Hedvig Jóváhagyta: Korózs Lajos Jeszenszky Zita


hasonló céllal működő felső- és felnőttoktatási intézmények tevékenységének erősítése 8. A már működő alkotókörök, és egyéb közösségi tevékenységek továbbfejlesztése 9. A kulturális és egyéb közösségi tevékenységek igénybevételének támogatása 10. A többgenerációs közösségi tevékenységek fejlesztése 11. A Stratégia céljaival azonos célokért tevékenykedő civil kezdeményez ések és civil szervezetek támogatása 12. Szükséges olyan lehetőségek kialakítása és megfelelő tájékoztatással nagyobb számú idős ember bevonása, melyek a nem sportoló idősek mozgásaktivitását elősegítik, fejlesztik 13. Ki kell alakítani annak lehetőségét, hogy az idősek kedvezményezetten használhassák a létesítményeket 14. Jelenleg az EU-s pályázatok, vagyis az ESZA célcsoportjai között az aktív korúak foglalkoztatásának elősegítése szerepel prioritásként. Fontos lenne, hogy a különféle pályázatokban az idősödők és idősek, mint növekvő létszámú társadalmi-gazdasági jelentőségű célcsoport megjelenítése létszámának megfelelő súllyal, illetve szervezeteik számára célirányos pályázatok létrehozása 15. Betegség megelőző, rehabilitációs sport programok támogatási rendszerének feltételeit meg kell teremteni. (Például osteoporozis prevenció program) 16. A deficit modellt felváltó fejlődés modell érvényességével kapcsolatos kommunikáció, és az idősekkel, az időskorral kapcsolatos mentalitás viszonyulásmód pozitív irányba történő változtatásának elősegítése 17. A társadalom változásával folyamatosan változó időskép jellemzőinek megismertetése szükséges minden korosztállyal és fontos ennek beemelése az oktatási programokba az alapfokú képzésektől kezdve a szakirányú képzésekig 18. Szükséges megerősíteni azokat a kapcsolatépítő és személyiség fejlesztő közösségi lehetőségeket, amelyek az idősek önképét erősítik, önértékelésüket javítják, önmegvalósításukat támogatják, kapcsolatigényeiket kielégítik

4.3.4. Társadalmi részvétel és bevonódás, közösségi megbecsültség



A társadalmi összetartozás erősítése

Társadalmi részvétel és bevonódás, a tágabb és szűkebb közösségekben megvalósított közéleti, társadalmi és közösségteremtő tevékenységekkel. A társadalmi összetartozást erősítve valósul meg a generációk közötti kapcsolatok újjáépítése, a szolidaritás erősödése, az e-Inclusion, az informatikai lehetőségek kapcsolat- és hálózatépítő, életminőség javító használata is.

Kutatások, felmérések szükségesek e téren

Jelenleg nem áll rendelkezésre elegendő mennyiségű és minőségű kutatási adat az idősek társadalmi részvételéről, enélkül nem garantálható, hogy a fejlesztések célzottsága,

tartalma

megfelelően

illeszkedik

a

szükségletekhez.

Az

információgyűjtés a hazai adottságok mély ismeretén túl lehetőséget ad az adatok nemzetközi összehasonlítására is. A célzott kutatások, vizsgálatok rávilágíthatnak olyan fontos tényekre az idősek életéről, amelyek megismerése megfelelően orientálja az időspolitika célját, irányát és a beavatkozások mértékét. Átfogó, modern és hatékony időspolitikai célok eléréséhez ezek együttes egysége jelentheti a komplex támogatást az idősek bevonódásához. Az idősödő és idős személyek társadalmi megítélésének javulása

Fontos kiemelni az önkéntességet, mint a társadalmi integráció egy elemét. Az önkéntes tevékenységek az aktivitás megőrzésén túl hozzájárulnak az idősödő és idős személyek társadalmi megítélésének javulásához, egy őket egyre jobban befogadó társadalom fenntartásához. Az idősödő és idős emberek munkájának elismerése társadalmi nyilvánosság mellett, az élő hagyományok folytatása is az időskorúakhoz kapcsolódó pozitív szemléletformálás eszköze. A korábbi kapcsolatok fenntartása, kapcsolatépítés is fontos.

A spiritualitás és vallás szerepe

A spiritualitás, transzcendencia iránti igény és a vallásgyakorlás fontos védőfaktor a társas támogatás, a társadalmi kohézió szempontjából. Fontos szerepet tölt be a bizalmatlanság csökkentésében, a társadalmi tőke erősítésében. A mindennapi életvitelben szükséges építeni a szabad vallásgyakorlás adta pozitív hatásokra, a problémákkal való megküzdést és az adaptív konfliktusmegoldást segítő szerepére.

Fejlesztendő területek



1. Közvetlenül és közvetve (az idősek szervezetein keresztül) minden egyes idősödő és idős ember állampolgári részvételének és bevonódásának erősítése 2. A különböző gazdasági, társadalmi intézmények és szervezetek részéről az önkéntesek bevonásának és megbecsülésének erősítése 3. A meglévő és eredményesen működő nyugdíjas szervezetek működésének nagyobb társadalmi támogatottsága, és az eredményeiknek, munkájuknak szélesebb körű, a társadalmi nyilvánosság számára is elérhető kommunikálása szükséges 4. Az információs szakadék csökkentése és lehetőségekhez mért megszüntetése érdekében a tényleges internet használók számának növelése (E-Inclusion) 5. A közösségi szolgáltató terek számának növelése a meglévők továbbfejlesztésével, illetve többfunkcióssá tételével 6. A civil társadalom részvételének erősítése a döntési folyamatokban, a kooperatív tervezésben az EU, az ország és a szűkebb környezet fejlődése-fejlesztése iránti érdeklődés és egyéni felelősségérzés felkeltése és fenntartása érdekében 7. A gazdasági növekedés elősegítéséhez az idős személyek szakmai és élettapasztalatainak igénybevétele, az idősek mint „ötletgazdák” (think-thank) bevonása a változásmenedzselésbe, jövőformálásba 8. A 45 éven felüli állampolgárok aktivitásának megőrzése érdekében a társadalmi élet legszélesebb területén az önkéntes programok fejlesztése 9. Az országos és helyi önkéntes szervezetek megerősítése az idősödő és idős személyek önkéntes programjainak koordinálása céljával 10. Az idősödő, idős emberek munkájának elismerése társadalmi nyilvánosság ráirányítása az idősek segítő tevékenységeire 11. Az idősödő és idős emberek és a fiatalok között meglévő szakadékok csökkentése, a generációk

közötti

kapcsolatok

és

együttműködések

erősítése,

fejlesztése,

az

együttműködésekben lévő erőforrások hatékonyabb kihasználása 12. Közösségépítés az idősek erőforrásaira támaszkodva. A társadalmi kohézió erősítéséhez való hozzájárulás a helyi közösségek integráló erejével 13. A szervezeti, egyesületi élet támogatása, különösen a nem életkor szerinti tagozódású -------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------Készíte tte : dr. Somkuti László Látta: dr. Lakatos Hedvig Jóváhagyta: Korózs Lajos Jeszenszky Zita


egyházi és civil szervezetek megerősítése

4.3.5. Esélyegyenlőség, pozitív reakciók az idősödés és a hosszabbéletűség társadalompolitikai kihívásaira, fellépés az ageizmus ellen A társadalmi egyenlőtlenségek mérséklése

Az esélyegyenlőség (értelmezése az Alkotmány 70/A. paragrafusa szerint), az életkor, a nem és az egészségi állapot, valamint a lakóhely szerinti egyenlőtlenségek állami

és

társadalmi

eszközökkel

történő

mérséklése,

a diszkrimináció

megakadályozása. Az idősügy folyamatos képviselete annak érdekében, hogy elősegítse a szemléletformálást, hogy növelje az idősödéshez és az idős emberekhez való pozitív hozzáállást, formálja az idős korral kapcsolatos attitűdöket. A kutatások, az esélyegyenlőtlenségekből következő problémák folyamatos feltárása és nyilvánosságra hozatala. Szemléletformálás a társadalmi élet minden területén

Alapvető fontosságú az emberi jogok érvényesülését és az emberi méltóság megőrzését támogató környezet megerősítése, az idősekkel, az időskorral kapcsolatos mentalitás viszonyulásmód pozitív irányba történő változtatásának elősegítése. A szemléletformálásban és a társadalmi tudatformálásban különös szerepe van a tömegkommunikációnak, a média-megjelenésnek és az idős emberek társadalmi nyilvánosság előtti megszólalási lehetőségeinek. Biztosítani kell a szükséges támogatást ahhoz, hogy az idősek szempontjai megfelelően legyenek képviselve a társadalmi élet valamennyi területén: mind a foglalkoztatáspolitikában, az oktatásban, a társadalmi ellátórendszerekben vagy akár a közösségi részvételt, a jogbiztonságot, a személyes jogok védelmét tekintve.

A társadalmi igazságosság fokozottabb érvényesítése

Az idősek között jelentős többségben vannak a nők, illetve ők azok, akik többet vállalnak a családon belüli segítésből és/vagy a még idősebb hozzátartozók gondozásából. Mindezek miatt van szükség a nemek közötti egyenlőség kérdéseivel történő foglalkozásra. Fontos a társadalmi igazságosság fokozottabb érvényesítése az idősek aktív részvétele és véleményének fokozottabb figyelembevétele mellett a



nagy ellátórendszerek működtetésében és finanszírozásában.

A felgyorsult változások, az úgynevezett „normál életút” módosulásai, az életformák pluralizációja, az EU működése és a hazai rendszerváltozás következményeihez való alkalmazkodás sok rugalmasságot követelnek, az idősöd ő és az idős emberek támogatása szükséges ebben a folyamatban. Különösen fontos hát az idősödő és idős emberek és a fiatalok között meglévő szakadékok csökkentése, a generációk közötti kapcsolatok és együttműködések erősítése. Fejlesztendő területek 1. Hátránykompenzáló program kidolgozása, amely mérsékli a nők munkavállalási, a jövedelemi és a nyugdíj lehetőségek férfiakhoz viszonyított negatív eltéréseit, és a nagyobb terhek elviselése miatt kialakult problémákat 2. Az idős emberek között jelentős számban élnek speciális szükségletű, fogyatékos személyek, akiknek a hátrányai halmozódva jelennek meg, ezért szükség van a fogyatékosságügyi politikák és az idősügyi politikák közötti összhang megteremtésére, illetve a halmozódó hátrányok okozta élethelyzetek feltárására és megismerésére 3. A hátrányos megkülönböztetésekkel szembeni fellépés érdekében olyan programok kidolgozása, melyek sajátos megközelítésben és horizontálisan érvényesítik azt a szemléletet, amelyben egyértelműen érvényesíthetők az antidiszkriminációs törekvések különös tekintettel az életkorra 4. Megfelelő képviseleti jogvédő intézmények erősítése 5. Az idősek igényeinek súlyozott figyelembe vétele a médiában (Például „időscsatorna”, információs műsorok létrehozása) 6. A médiában és a közszereplők között az életkori arányoknak megfelelő jelenlét biztosítása; valamint az idősek média-megjelenésének fokozása, az idősödés kérdéseiről, az idős emberek problémáiról való tájékoztatás és az idősek médiahasználatának támogatása 7. Aktív társadalmi beilleszkedés helyi és közösségi programjainak kidolgozása az idős és



idősödő emberek alkalmazkodási képességeihez igazítva 8. Az EU politikájának és a hazai demokrácia változásainak az idősek szempontjai szerinti figyelemmel kísérése, elfogadása és a demokráciára való felkészülés, az életkoroknak megfelelően, demokrácia-oktatás 9. A szektorok közötti együttműködés és egy centralizált, fenntartható kutatóbázis létrehozása és működtetése; az egyenlőtlenségek problémafeltárása érdekében 10. Kétévenként országos idősügyi jelentés készítése 11. Háromévenként az Idősügyi Nemzeti Stratégia operatív (cselekvési) programjairól szóló beszámoló elkészítése 12. Szükséges az ifjúságkutatáshoz hasonló mély időskutatás elvégzése

5. TERÜLETEK/RENDSZEREK KÖZÖTTI EGYÜTTMŰKÖDÉS KIEMELÉSE Stratégiák szinergikus hatásai

Az Idősügyi Nemzeti Stratégiában felvetett problémák és beavatkozások értelemszerűen nem lehetnek, nem is függetlenek egyéb, a társadalom széles köreit érintő folyamatoktól. Vannak olyan területek, ahol az idősek gyakrabban érintettek, illetve speciálisan jelennek meg, ezért kiemelt figyelmet szükséges fordítani arra, hogy bizonyos beavatkozások, szabályozások, folyamatok milyen hatással lehetnek az idősek életkörülményeire, lehetőségeikre. Ezért szükséges áttekinteni, melyek azok a legfontosabb stratégiák, uniós és hazai irányzatok, amelyek beavatkozásai közvetlenül vagy csak kisebb áttételeken át közvetetten hatással vannak az idősek életére, és az idősügyi stratégia kapcsán fokozott figyelmet é rdemelnek az érintkezési pontok és a várható szinergikus hatások. A koordináció itt különösen fontos a jó eredmény eléréséhez.

5.1. Területek kiemelése Az idősügyi stratégia

A népesség idősödési folyamatainak felgyorsulása a társadalmi biztonsági



illeszkedése más területek stratégiáihoz

rendszerek, közszolgáltatások működtetése kapcsán és a munkaerő-piaci folyamatok szempontjából elsődleges figyelmet érdemel. Tekintettel a fővárosi és vidéki népesség rohamos idősödésére, a fővárosi és vidékfejlesztési politikák áttekintése és illesztése is elengedhetetlen.  Az idősügyi stratégia szerkezetéhez illeszkedően a következő területeken megfogalmazott uniós, hazai, ágazati és egyéb stratégiákban megjelenő tématerületek áttekintése, és az érintkező beavatkozási területekre fordítandó kiemelt figyelem indokolt:  Egészség és autonómia, önbecsülés: az idősekre irányuló szolgáltatások, közösségi programok és kommunikáció.  Megfelelő életkörülmények, életminőség: az egész élet során elért életszínvonal megtartásának biztosítása (nyugdíj, egyéb ellátások), az idős emberek speciális igényeihez illeszkedő szolgáltatások, idősek által, illetve hátrányos helyzetű idősek által nagyobb arányban lakott területek, térségek kiemelt támogatása, stb.  Munkaerő-piaci és társadalmi aktivitás: a foglalkoztatási lehetőségek körének szélesítése, időseket érintő munkapiaci diszkrimináció elleni küzdelem, idősek közösségi kezdeményezéseinek, közösségeinek támogatása, illetve ezek szervezéséhez megfelelő körülmények biztosítása.

Más tématerületek idősekre irányuló beavatkozásainak áttekintése

Fenti felsorolásban az idősügyi stratégia egyes prioritásaihoz is illeszkedő módon megjelennek azok a tématerületek, amelyek más – uniós, hazai, ágazati, stb. stratégiákban is kitüntetett szerepet kapnak, így feltétlenül szükséges a nem az idősekre irányuló stratégiák idősekre irányuló beavatkozásainak figyelemmel kísérése, szükség esetén befolyásolása, hogy azok minél inkább szolgálhassák az idősek érdekeit is.

5.2. Kapcsolódás más stratégiákhoz Monitorozni és cselekvő módon alakítani más stratégiák

A különböző stratégiák között szükségszerűen jelennek meg átfedő területek. Hogy ezek az átfedések ne párhuzamosságokat, hanem a többszempontú megközelítés és beavatkozás eredményeinek összeadódását, szinergikus hatások létrejöttét



idősekre vonatkozó beavatkozásait

eredményezzék, a különböző stratégiáknak figyelemmel kell lenni a többi területre és egymás szempontjaira. Fontos cselekvő módon alakítani és folyamatosan monitorozni, befolyásolni az egyéb stratégiák célkitűzéseinek megvalósítása érdekében elindított fejlesztések, beavatkozások tartalmát, módját, annak érdekében, hogy azokból ne maradhassanak ki azok a szempontok, amelyek a társadalom idős tagjainak érdekeit szolgálják. Egyértelmű és nyilvánvaló, hogy ezen aktív szakmai kontroll és részvétel nélkül a kínálkozó lehetőségek nem fognak automatikusan és teljes körűen jelen stratégia céljaihoz illeszkedő eredményeket hozni.

5.2.1. Európai Uniós Stratégiák és Fejlesztések

A) Nemzeti Stratégiai Jelentés a Szociális Védelemről és Társadalmi Összetartozásról Társadalmi összetartozás

A 2008 szeptemberében az Európai Bizottságnak benyújtott Nemzeti Stratégiai Jelentés a Szociális Védelemről és Társadalmi Összetartozásról (NSJ) tartalmazza a fő átfogó stratégiai irányokat, valamint a következő évekre tervezett fő intézkedéseket a társadalmi összetartozás (társadalmi kirekesztődés elleni küzdelem), a nyugdíjrendszerek, valamint az egészségügyi ellátórendszer és a tartós ápolás területein. A 3 fő fejezet mindegyike közvetlenül tartalmaz idősekre irányuló intézkedéseket, amelyek közül a legfontosabbak a következők:

Nemzeti Cselekvési Terv a Társadalmi Összetartozásért, 2008-2010: E fejezeten belül a munkaerő-piaci befogadás elősegítése és a területi, lakhatási hátrányok mérséklése közvetlenül is érinti az időseket, a foglalkoztatási diszkrimináció és a munkaerő-piaci alkalmazkodóképesség területén, valamint a leszakadó városrészekben és térségekben élő, átlagosnál magasabb arányú id ős népesség miatt, valamint a rossz helyzetű települések és térségek hiányzó közszolgáltatásai okán Nemzeti stratégia a nyugdíjakról 2008-2010: A fejezet fő célkitűzései a nyugdíjak megfelelőségére, fenntarthatóságára és -------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------Készíte tte : dr. Somkuti László Látta: dr. Lakatos Hedvig Jóváhagyta: Korózs Lajos Jeszenszky Zita


modernizációjára irányulnak. Az egészségügy és a tartós ápolás/gondozás nemzeti stratégiája Az időseket nagy arányban érintik a fejezetben foglalt célkitűzések, amelyek az egészségügyi

és

tartós

ápolás-gondozási

rendszerek

fejlesztésével,

fenntarthatóságával kapcsolatos kihívásokat veszik számba

B) Nemzeti Akcióprogram a Növekedésért és Foglalkoztatásért 2008-2010 Az idősebb munkavállalókra vonatkozó intézkedések

A

felülvizsgált lisszaboni

akcióterv

fókuszában a konvergencia-program

teljesíthetősége áll, legutóbbi Nemzeti Akció Program (NAP) célkitűzéseinek figyelembevételével. A program a makro- és mikrogazdaság, valamint a foglalkoztatás terén meghatározott reformintézkedésekből áll. Ezen belül megjelennek

az

idősebb

munkavállalókra irányuló

intézkedések is.

„A

munkavállalás szempontjából – az életciklussal is összefüggésben – bizonyos munkavállalói csoportok elhelyezkedését sajátos tényezők nehezítik. Az idősebb korosztályok a munkaerő-piacon való bennmaradást, illetve – hosszabb-rövidebb távolmaradást követően – az ismételt belépés nehézségeivel szembesülnek,” (18. iránymutatás: a munka legyen mindenki számára lehetőség – kortól és nemtől függetlenül, 5. ország-specifikus figyelemfelhívás: Biztosítani kell a munkában töltött idő és a magánélet jobb összehangolását.) Az idősebb munkavállalók aktivitásának megőrzése

Válaszként született a „Az idősebb munkavállalók aktivitásának megőrzése” intézkedés, amely arra irányul, hogy a nyugdíjkorhatár emelésével együtt megnövekedett idősebb korosztályokbéli munkaerő-piaci aktivitás fenntartható legyen. Ezt szolgálják pl. az aktív munkaerő-piaci programok és a START Extra járulékkedvezmény. (E fejlesztések forrásait az ESZA -források biztosítják, lásd ÚMFT.)

Érje meg dolgozni

19/a iránymutatás: érje meg dolgozni! 4. országspecifikus figyelemfelhívás További intézkedéseket kell bevezetni a munkavállalás és a munkaerőpiacon maradás ösztönzésére. E pont alatt található a „A munkaerő -piaci részvétel növelése a nyugdíjrendszer átalakításával”, ami a nyugdíjrendszer további átalakításának



lépéseit tartalmazza, illetve a nyugdíj melletti munkavállalás lehetőségeit.

C) EU tagállamok regionális szervezetei – Regionális stratégiák és a népesség elöregedése – Az öregedés hatásait vizsgáló szempontrendszer A népesség elöregedésének hatásai a regionális politikára

A Strathclyde-i Egyetemen működő Európai Politikák Kutatóközpontja a Regions for All Ages (Régiók korhatár nélkül) program partnereivel együttműködésben kidolgozott egy szempontrendszert. Ez segít a regionális szervezeteknek abban, hogy felmérjék az öregedés régiójukra gyakorolt hatásait azáltal, hogy részletesen tárgyalja a népesség elöregedésének hatásait a regionális politika legfontosabb területein,

és

irányadó kérdésekkel segíti

a stratégiák

formálását.

A

szempontrendszer elkészítésénél figyelembe vették, hogy alkalmazható legyen az uniós tagállamokban jelenleg meglévő különböző közigazgatási rendszerekben. E szempontrendszer célja, hogy tudatosítsa a demográfiának és az öregedésnek a tagállamok régióiban mind regionális, mind pedig szubregionális szinten játszott szerepét. Az öregedés egyre gyakrabban jelenik meg egy sor politikai területet érintő, átfogó témaként. Ennek eredményeképpen figyelembe kellene venni számos regionális stratégia – pl. gazdasági, területrendezési, szakképzési és az egész életen át tartó tanulással kapcsolatos, lakhatási, közlekedési, illetve a társadalmi befogadásra vonatkozó stratégiák és közösségi tervek – kidolgozásakor és felülvizsgálatakor. E vizsgálati szempontok az alábbi területeket érintik: 

Konzultáció és közéleti szerepvállalás



Gazdaság és foglalkoztatás



Nyugdíj és jövedelem



Termékfogyasztás és szolgáltatások igénybevétele



Gazdasági hozzájárulás és szakképzettség



Ápolásbiztosítást vagy egyéb biztosítások száma



Egészségügyi ellátás és egyéb szolgáltatások nyújtása



Személyes jogok.



Lakhatás és közösségek



Infrastruktúra, tervezés és felújítás



D) Új Magyarország Fejlesztési Terv Kapcsolódás az UMFT intézkedéseihez

Az Új Magyarország Fejlesztési Terv általános céljai között kapcsolódás van a foglalkoztathatóság növelésének célja és a társadalmi tőke erősítésének célja között. A horizontális célok közül szükséges megemlíteni a fenntarthatóságot és a társadalmi és területi kohézió erősítésének célját. Az Új Magyarország Fejlesztési Terv kapcsolódásai közül kiemelendő az a törekvés, ami a kultúraváltásra vonatkozik. Ezek közül a legfontosabbak, melyek találkoznak az Idősügyi Nemzeti Stratégiában megjelenő törekvésekkel a következők:  öngondoskodás  szolidaritás és együttműködés  jogkövető magatartás, vagyis a törvények és rendeletek betartása, mint norma  egyének és közösségek cselekvőképességének megerősítése. Közvetlenül

és

célzott,

direkt

módon

az

idősügyi

stratégiában

megfogalmazottakhoz, illetve időseket érintő fejlesztéseket is támogatnak az ÚMFT-s források. Ezek közül a legfontosabbak: TÁMOP – szociális gazdaság és foglalkoztatási programok

A Társadalmi Megújulás Operatív program a szociális szolgáltatások kapacitásait is bővítő szociális gazdaság projektekkel az időseket szolgáló szociális szolgáltatások fejlesztését is célozza a közösségek, civil kezdeményezések támogatásán túl, amely utóbbiak idősek aktivitását, önkéntes munkát és egyéb közösségi aktivitásokat is fejleszt. A TÁMOP a foglalkoztatási programok forrásai is, innen finanszírozott az idősebb munkavállalók munkaerő-piaci bennmaradását szolgáló START EXTRA kártya-program is. E program említése azért is nagyon fontos, mert időhatára 2013-ig tart.



Idősek bentlakásos intézményeinek felújítása

A Társadalmi Infrastruktúra Operatív Program 3.4.1. konstrukciója a bentlakásos intézmények kiváltását támogatja. A „lakókörnyezetbe integrált lakóotthonok létesítésénél” lehetne idősek, családias lakókörnyezetbe integrált otthonainak létesítésére gondolni.

ROP – idősek nappali intézményeinek infrastruktúra fejlesztése

A Regionális Operatív Programok egészségügyi intézményeket és szolgáltatásokat,

TIOP – intézménykorszerűsítés

Ugyancsak a TIOP 3.4.2. intézménykorszerűsítési fejezete szintén találkozik az

idősek nappali intézményeit érintő infrastruktúra fejlesztő konstrukciói. Ebbe beletartozik a hosszú idejű ápolás fejlesztése is, de

a rehabilitáció

hatékonyságának növelése érdekében kialakított fejlesztések is.

Idősügyi Stratégiában megfogalmazottakkal. A szolgáltatások minőségének javítását több megközelítésben említi a Stratégia, de itt, ebben a programban előtérbe kerül az a követelmény is, hogy a szolgáltatások minőségének javítása „az igénybe vevők méltó életkörülményeinek megteremtése érdekében” történhet. Ebben a konstrukcióban a támogatható tevékenységek közé tartozik a korszerűsítés (felújítás, átalakítás) is, ami szintén figyelembe vehető. Az időhatárok 2009.III. negyedévtől 2011. és 2012. év vége.

E) Új Magyarország Vidékfejlesztési Program Vidéken élő Terület és vidékfejlesztés, valamint a kiegyensúlyozott területi fejlődés középtávú idősek számára céljaihoz való kapcsolódást azért szükséges megemlíteni, mert a hazai idős jó minőségű környezet és népesség jelentős százaléka él vidéken, az itt élő idős állampolgárok számára is életkörülmények elengedhetetlen a jó minőségű környezet kialakítása, az egészségesebb és hosszabb és teljesebb élet érdekében. Az ÚMVP III. és IV. tengelyén belül – amelyek a vidéki életkörülmények fejlesztését és a vidéki megélhetési lehetőségek biztosítását és bővítését szolgálják – indulnak olyan támogatási programok, amelyek a lokális identitást erősítő kezdeményezésekkel, hagyományőrzéssel, helyi szolgáltatási lehetőségek bővítésével, biztosításával foglalkoznak – pl. falu- és tanyagondnoki buszok indítása, integrált közösségi szolgáltató terek kialakítása és működtetése, stb. A vidéki közszolgáltatások fejlesztése elsősorban az aktivitás és



függetlenség megőrzéséhez, valamint a megfelelő életminőség prioritásokhoz kapcsolódik. A helyi közösségi kezdeményezések és helyi társadalomra irányuló, különösen a hagyományőrző programok összekapcsolhatóak a generációk közötti kapcsolatok fejlesztésének programjával, valamint a helyi közösségek erősítésének az Idősügyi Nemzeti Stratégiában is megjelenő programjával. Falu- és tanyagondnoki szolgálat, integrált közösségi szolgáltató terek

Az ÚMVP-ben megjelenő, EMVA forrásokból finanszírozott fejlesztések közül mindezek fényében kiemelt figyelmet érdemel a falu- és tanyagondnoki szolgálatok fejlesztése (mint a kistelepüléseken élő idősek számára alapvető szolgáltatás biztosításának lehetősége), az integrált közösségi szolgáltató terek fejlesztése, ami elsősorban a kistelepüléseken élő idősek öntevékeny helyi közösségeinek, civil szervezeteinek, idősek klubjainak teremt megfelelő infrastruktúrát és segítő szakember jelenlétét biztosítja. Ezen túl az időseket érintő megélhetési és foglalkoztatási támogatások is megjelennek az ÚMVP-ben. Ezek közül a legfontosabbak, amelyek közvetlenül is kapcsolódnak a Stratégiában foglaltakhoz:

UMVP intézkedések



Fiatal gazdálkodók kiemelt támogatása, a gazdák korai nyugdíjazásának lehetősége (gazdaságátadás jogcím) (ÚMVP I. tengely 22. cikk, 23. cikk). Ugyanakkor nagyon fontos lenne ennek egy olyan változatát megvalósítani, amikor a gazdaságátadás úgy történik, hogy nem sérti az idősebb gazda emberi méltóságát, tapasztalatait, szakértelmét hasznosíthatja az átadott gazdaságban.



Alternatív jövedelemszerzési lehetőségek a mezőgazdasági vállalkozásoknak (III. tengely 53. cikk)



Integrált közösségi Szolgáltató Terek – (ÚMVP. III. tengely 56. cikk)



Falu- és tanyagondnoki hálózat fejlesztése – (ÚMVP. III. tengely 56. cikk)

F) Kiemelkedő Programok és Akciók 2010: A szegénység és a kirekesztés elleni küzdelem európai éve Ehhez a programhoz való kapcsolódás célja figyelemfelhívás a szegénységben élők csoportjára. A 2010-es stratégiai keretdokumentumba szükséges beilleszteni az -------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------Készíte tte : dr. Somkuti László Látta: dr. Lakatos Hedvig Jóváhagyta: Korózs Lajos Jeszenszky Zita


idősügy területén elérendő célokat és kidolgozni az ehhez kapcso lódó gyakorlati tevékenységeket, ami az időskorú szegénységben élőket célozza. (2011: Talán az önkéntesség európai éve lesz.)

5.2.2. Egyéb hazai stratégiai programok

A) Roma Integráció Évtizede Egészségfejlesztő tervek a roma népesség életminőségének javítására

A Roma Integráció Évtizede Program Stratégiai Tervéhez való kapcsolódások közül szükséges megemlíteni az egészségügy területéhez illeszkedő feladatokat. A romák körében igen alacsony a születéskor várható átlagos élettartam, s ennek következtében az ötven éven felüliek aránya, vagyis kevesen élik meg az idős kort. Éppen ezért különösen fontos a roma népesség és az egészségügyi ellátórendszer közötti együttműködés és kapcsolat erősítése, valamint egy adott közösség roma népességének szükségleteit figyelembe vevő helyi szintű egészségfejlesztő tervek kidolgozásának elősegítése. A roma kultúrának megfelelő idősellátás biztosítása, ami a családban maradást támogatja.

Az egyenlő bánásmód érvényesítése

(antidiszkrimináció) témakörében különösen fontos, hogy a nem, az életkor és a roma származással kapcsolatba hozható diszkrimináció csökkentése érdekében az EBH intézkedései mellett a diszkrimináció áldozatai megfelelő jogi képviseletet kapjanak.

B) Gyerekesély Stratégia és Program Generációk közötti kapcsolat erősítése

A gyerekesély program alapvetően a társadalom újabb generációinak életesélyeit javítja. Ugyanakkor kiemelt figyelmet fordít a generációk közötti kapcsolatok erősítésére, ami közvetetten, illetve hosszú távon az Idősügyi Nemzeti Stratégiával megvalósítását szolgálja.

C) Nemzeti Ifjúsági Stratégia (NIS) Generációk közötti

A NIS-hez való kapcsolódás a generációk közötti kapcsolatok fejlesztése témakörben



kapcsolat

érhető tetten, valamint a minden generáció számára élhető társadalom alakításában.

5.2.3. Összefoglaló Időspolitika és az ágazati stratégiák érintkezési pontjai

Az egyes uniós célkitűzésekhez is kapcsolódó, hazai kormányzati, illetve ágazati stratégiák közül sok több ponton közvetlenül és érintkezik az Idősügyi Nemzeti Stratégia célkitűzéseivel. Tekintettel arra, hogy az egyes stratégiáknak másutt van a fókusza - csak folyamatos egyeztetések és monitorozás, a szükséges szempontok következetes szakmai és politikai képviselete során érvényesíthetőek teljes egészében az Idősügyi Nemzeti Stratégiában meghatározott időspolitika ajánlásai. Amennyiben elmarad a szakmai és döntéshozói követés és képviselet, az egyes területeken a forráslehetőségeket más intézkedésekre kötik le, akkor az idősügyi beavatkozások és fejlesztések jelentős részének megvalósíthatósága csökken. Erre kiváló példát nyújt az Integrált Közösségi Szolgáltató Terek fejlesztése (IKSZT). Az integrált közösségi szolgáltatások között nyilvánvaló módon jelenik meg az idősödő kistelepülések vonatkozásában a helyi idős csoportok szükségleteit, közösségi kezdeményezéseit kiszolgáló szakmai program kidolgozásának igénye. Ezek a programok azonban helyi szinten esetlegesen alakulhatnak. Az IKSZT pályázati kiírása tárcaközi egyeztetések eredményeként fogalmazódott meg. Az SZMM részéről azonban csak a Biztos Kezdet és az ÁFSZ pontok jelentek meg, az idősek klubjainak és az idősek informális csoportjainak helyet adó terek és együttműködési lehetőségek megjelenítése már nem jelent meg a pályázati kiírásban, mint akár opcionális szolgáltatás. Tekintettel arra, hogy külön forrásokat sem igényelt volna a helyi döntéshozók, pályázók figyelmének felhívása e lehetőség biztosítására, komoly hátrányként értékelhető ennek elmaradása. Az ilyen típusú szinergiák és széleskörű fejlesztési lehetőségek figyelemmel kísérése érdekében szükséges a feltárt érintkezési

pontokon

az

Idősügyi

Nemzeti

Stratégiában

megfogalmazott

időspolitikának megfelelő fejlesztések képviselete helyi és országos szinten egyaránt.



6. IDŐSÜGYI STRATÉGIA ÖSSZEFOGLALÓ 6.1. A Stratégia legfontosabb céljai A Stratégia kiindulópontjai

A legtöbb ember saját időskorával kapcsolatban négy dolgot mindenképpen szeretne: 

a társadalom megbecsült tagja legyen



egészséges legyen



ne legyen magányos



biztonságban és védettségben tudjon élni.

Az Az Idősügyi Nemzeti Stratégia figyelembe veszi a fiatalok – 30 év feletti korosztály időspolitikában és idősödők valamint az idősek igényeit is. Korszerű, a gazdasági, társadalmi és érintett szervezetek demográfiai változásoknak megfelelő időspolitika kialakítása és szisztematikus megvalósítása a legszélesebben értelmezett együttműködésre alapozva: az állam, az önkormányzatok, a civil szervezetek, az egyházak, a profit orientált szervezetek, az informális közösségek és az érintettek részvételével. Megfelelő felkészülés az idősödésre

A Stratégia célja hosszú távon biztosítani, hogy időben és megfelelő módon tudjunk felkészülni az idősödésre, hogy az idősek minél tovább tudjanak aktívak és függetlenek maradni. Biztosítani, hogy a függetlenség megőrzése akkor is megmaradjon, ha az érintettnek szüksége van a támogatásra. Fontos továbbá, hogy minden idős ember megfelelő szolgáltatáshoz juthasson és biztonságban érezhesse magát.

Melyek az állam és melyek az egyén feladatai

Kerüljön pontosan meghatározásra melyek az állam, és melyek az egyén felelősségi körébe tartozó feladatok. Legyen világos minden egyes állampolgár számára, hogy



mire számíthat és mire nem, valamint az állami védőháló mellett álljon rendelkezésre az öngondoskodáshoz minél többfajta lehetőség. Társadalmi kohézió megőrzése

Fontos a függetlenség megőrzése, az individuum tiszteletben tartása, de a társadalmi kohézió megőrzése érdekében lényeges a generációk közötti új társadalmi szerződés megkötése is. Fontos továbbá, hogy az idősödők és az idősek képessé váljanak függetlenségük megőrzésére, ne legyenek kiszolgáltatottjai se az ellátórendszernek, se hozzátartozóiknak. A függetlenség lehetőségét maguk teremtsék meg és készítsék azt elő öngondoskodással. Az egyéni felelősségvállalás és a közösségi felelősségvállalás átláthatósága teremti meg a szolidáris és kohézív társadalmat.



6.2. Javaslat a Cselekvési Tervek kialakításához Javaslatok az elsődleges cselekvési területekre

A 4. fejezetben felvázolt prioritásokból levezetve az elsődleges cselekvési területek –

Időspolitika hosszútávon

Bár elsődleges cselekvési területek megvalósításakor a 70 év felettiek, mint

a mai 70 év felettiekre (1,2M fő) fókuszálva - a következők:

célcsoport kiemelése indokolt, azonban az időspolitikai célok eléréséhez nélkülözhetetlen, hogy párhuzamosan a fiatalabb, 30 év feletti korosztályt is fontos célcsoportként jelöljük meg a prioritások megvalósításának folyamatában. Demográfiai előrejelzések alapján 2030-ban a 65 év felettiek száma eléri az 1.8 millió főt, 2050-ben pedig jóval meghaladja a 2 millió főt.

A fiatalabb generáció, mint célcsoport

A hosszú távú, modern, fenntartható időspolitika megvalósítása érdekében az alábbi területeken kell cselekvési terveket megfogalmazni a 30 év feletti nemzedékekre vonatkozóan: 1. az idősekről alkotott negatív sztereotípiák csökkentése, pozitív időskép közvetítése a társadalom minden csoportja felé – közoktatás, képzés, tömegkommunikáció, fogyasztás 2. foglalkoztatás, munkaerő-piaci részvétel erősítése rugalmas munkaerő-piaci feltételek megteremtésével, alternatív képzési lehetőségek fejlesztésével 3. öngondoskodási szemlélet ösztönzése

az

időskori

jövedelembiztonság

megteremtése érdekében, az önkéntes, kiegészítő és újfajta biztosítási rendszerekben való részvétel erősítése az életút modell megteremtése 4. generációk közötti kapcsolatok és együttműködések fejlesztése, erősítése, erőforrások hatékonyabb kihasználása, a folyamatosság biztosítása 5. környezet-, társadalom- és egészségtudatos állami és civil kezdeményezések erősítése, felelősségvállalás az egyéni és közös jövőért Azonnali intézkedések 2009-ben: 1. Kutatási háttéranyagok összegyűjtése, célzott kutatások indítása, „tudásközpont”



kialakítása 2. Az öngondoskodást választó idősek számára a piaci alapon nyújtandó lakhatás (nyugdíjasházak) és személyes gondoskodás szabályozásának felülvizsgálata 3. Demenciával (szellemi hanyatlás) küzdő idősek számára a már jelenleg is szabályozott és normatív hozzájárulással támogatott ellátási forma – demens nappali intézmény - szakmai központ létrehozásának előkészítése 4. Egészségügyi-szociális

szolgáltatások

idősekre

vonatkozó

határterületi

szolgáltatásainak összehangolása További kiemelt intézkedések 2010-ben: 1. Cselekvési

programok

kidolgozása

az

Idősügyi

Nemzeti

Stratégia

megvalósításához 2. Az öngondoskodást választó idősek számára a piaci alapon nyújtandó lakhatás (nyugdíjasházak) és személyes gondoskodás szabályozásának előkészítése 3. Fogyasztóvédelmi/ellátottjogi szabályok kiterjesztése, erősítése az idősek által igénybevett szolgáltatásokra 4. Demenciával (szellemi hanyatlás) küzdő idősek számára nappali intézmény szakmai központjának létrehozása, működtetése az országos, szükségletekhez igazodó további intézmények fejlesztése és kiépítése céljával

5. Geriátriai képzések, szakképzések fejlesztése



7. FOGALOMTÁR AZ IDŐSÜGYI NEMZETI STRATÉGIÁHOZ

Adaptív problémamegoldás Adekvát szociális/gyermekvédelmi ellátás Ageizmus Aktivizálás

Aktív korú Aktív idősödés

Alapápolás

Alapszolgáltatási központ

aktív, nyitott, a megküzdés során a problémára fókuszáló, támaszkereső, újra értékelő magatartás A szociális/gyermekvédelmi szolgáltatások összhangja az ellátandó különböző korú lakosok szociális/nevelési és mentálhigiénés szükségleteivel. Életkor alapú diszkrimináció. Elsősorban az öregekkel szembeni előítéleteket és kirekesztő szemléletet jelent. Az ellátást igénybevevő érdeklődési körét, kulturális-, vallási-, társas hagyományait, meglévő képességeit, készségeit komplexen figyelembe véve segíti az egyén aktivitásának, önértékelésének, érdeklődésének fenntartását. Az aktivizálás célja az ellátást igénybevevő meglévő képességeinek fejlesztése, szinten tartása, valamint a közösségépítés eszközeinek és módszereinek felhasználásával a társas kapcsolatok elmélyítése. a 18. életévet betöltött, de a reá irányadó nyugdíjkorhatárt, illetőleg a 62. életévet be nem töltött személy. „Active Ageing” angol kifejezés alapján, olyan egészségi állapotot jelent, amellyel az életminőség javítható. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) e kifejezés során nem csupán a születéskor várható élettartamot veszi alapul, hanem az egészségesen eltölthető élettartamot, s ilyen módon a növekvő élettartam miatt az „öregkort” az életciklus későbbi időtartamára vonatkoztatja. Ennek megfelelően a 45-59 évest középkorúnak, a 60-74 évest öregedőnek, a 75-90 évest öregnek és a 90 év feletti ember aggnak nevezi. Az aktív idősödés egy olyan időskor megéléséről szól, mely nem csupán fizikai aktivitást, a munkaerőpiacon maradást jelent, hanem a társadalmi, kulturális, civil életben való aktív részvételt és ezáltal az egészséges életmód és az életminőség javulását eredményezi. Az aktív idősödés az egészség megtartása, társadalmi részvétel és biztonság nyújtása az idősödés folyamán, és az idősek önállóságát és függetlenségének megtartását segíti. Az alapápolás a mindennapi élet alapvető műveleteinek elvégzéséhez nyújt segítséget (öltözés, vetkőzés, felállás, leülés, lefekvés, étkezés, testápolás, szükség végzése, járás). Szakirányú szakképesítést nem igénylő tevékenység, szolgáltatási szintjei az alap- és szakellátásban egyaránt megtalálhatóak (fekvő- és járóbeteg szakellátásban, valamint a körzeti-közösségi ápolásban is alkalmazott tevékenység). Alapszolgáltatási központ az a szociális intézmény, amely étkeztetést, házi segítségnyújtást, családsegítést, nappali ellátást és gyermekjóléti



Állami fenntartó Ápolás

Ápolási osztály (otthon) Ápolást, gondozást nyújtó intézmény Ápoló Bentlakásos szociális intézmény Célcsoport

Co-morbid Család

Deficit modell

Demencia (demens)

Depresszió Diszkrimináció Dokumentáció

szolgáltatást együttesen biztosítja. Az alapszolgáltatási központ működtetéséhez a 2005. évben külön nevesített normatívát igényelhetett a fenntartó a központok száma alapján, a 2006. évtől ez a normatíva megszűnt. Megfelelője a Területi Gondozási Központ. A közigazgatási szerv, a helyi önkormányzat, a helyi önkormányzatok társulása, a helyi kisebbségi önkormányzat és az egyéb állami szerv. Ápolási, gondozási eljárások összessége, feladata az egészségi állapot javítása, az egészség megőrzése és helyreállítása, a beteg állapotának stabilizálása, a betegségek megelőzése, a szenvedések enyhítése, a beteg emberi méltóságának megőrzésével, környezetének az ápolási feladatokra történő felkészítésével és bevonásával. A rendszeres orvosi kezelésre már nem, de ápolásra szoruló betegek ellátását végző egészségügyi szolgáltató. A szociális ellátáson belül (szakosított ellátás) az idősek otthona, a pszichiátriai betegek, a szenvedélybetegek, a fogyatékos személyek, valamint a hajléktalanok otthona. Kórházakban, járóbeteg-rendeléseken, szociális és ápolási otthonokban, a mentőellátásban, a házi betegellátás során a diagnosztikai és terápiás eljárásokban közreműködő személy. Az otthonukban nem gondozható, életkoruk, egészségi állapotuk és szociális helyzetük miatt rászorulók ellátását végző szociális intézmény. Az állampolgárok azon csoportjai, akik potenciálisan vagy valóságosan igénybe veszik az adott szociális/gyermekvédelmi szolgáltatást, illetve akikre az adott szolgáltatás irányul. A célcsoport megnevezése (igénybevevő, felhasználó, stb.) figyelemmel van az emberi méltóságra, illetve a célcsoport és a szolgáltatást végzők közötti partneri viszonyra. Adott betegséggel együtt járó másik betegség (több betegség együttes jelenléte) Az egy lakásban vagy személyes gondoskodást nyújtó bentlakásos szociális, gyermekvédelmi intézményben együtt lakó, ott bejelentett lakóhellyel vagy tartózkodási hellyel rendelkező közeli hozzátartozók közössége. Az idősödés folyamatában a veszteségekre, a funkciók kiesésére helyezi a hangsúlyt, az idősekről való gondoskodásban a funkció-kiesések kompenzálását, a működési hiányosságokat és elégtelenségeket követő rehabilitációt helyezi előtérbe A demencia olyan betegségeknek a tüneteire utal, amelyek az egyén állapotának a progresszív hanyatlását okozzák. Arra utal, hogy az egyén elveszti emlékezőtehetségét, értelmét, társadalmi jártasságát, valamint azt, amit normális érzelmi reagálásnak tekintünk. Kóros lehangoltsággal, kedvetlenséggel, búskomorsággal, álmatlansággal, önértékelési problémákkal jellemezhető lelkiállapot és hangulati betegség Egyes emberek hátrányos megkülönböztetése azon az alapon, hogy egy meghatározott csoport tagjai. Írott kimutatás a szolgáltatást igénybevevőre vonatkozó egészségügyi,



(szolgáltatást igénybevevőre vonatkozó)/ Nyilvántartás Egészségmegőrzés

Egyedülálló Egyedül élő Egyházi fenntartó Ellátási terület Élethosszig tartó tanulás

Életminőség Eljárás

Eljárások értékelése Ellátásba kerülés

Esélyegyenlőség

Fejlődés modell

mentális, szociális, nevelési információkról, mint pl. az állapotfelmérés, leletek, zárójelentések, kezelési részletek, a fejlődésre vonatkozó feljegyzések, fejlesztési, gondozási tervek. Ezt a dokumentációt szociális és gyermekvédelmi, egészségügyi és jogi, pedagógiai szakemberek hozzák létre. Magába foglalja az egészségi állapot jobbítására, a betegségek elsődleges és másodlagos megelőzésére irányuló tevékenységeket. Egészség helyreállítása a gyógyító és rehabilitációs tevékenységek összessége. Az a személy, aki hajadon, nőtlen, özvegy, elvált vagy házastársától külön él, kivéve, ha élettársa van. Az a személy, aki egyszemélyes háztartásban lakik. Magyarországi székhelyű egyházi jogi személy. Az a település, megye, régió vagy az ország teljes területe, ahonnan a szociális szolgáltató, illetve intézmény ellátási igényeket fogad. Egész életen át tartó képzési-tanulási lehetőség, amely a csecsemőkortól az élet befejezéséig tart. Az élethosszig tartó tanulást úgy definiálhatjuk, mint célirányos tanulási tevékenységek sorát, függetlenül a tanuló életkorától és társadalmi helyzetétől. Kérdőíves felmérés során meghatározott 0 és 1 közé eső mutatószám, amely kifejezi a szolgáltatást igénybevevő véleményét saját általános közérzetéről, szociális, fizikai, pszichológiai és intellektuális funkcióiról. 1. Egy tevékenység vagy egy folyamat elvégzésének meghatározott módja. 2. Egy tevékenység előre meghatározott végrehajtási lépései, beleértve a tevékenység feltételeinek és a tevékenységet végzőknek a meghatározása. Az adott eljárás biztonságának, hatásosságának és hatékonyságának, költség/eredményesség, költség/haszon és költség/előny viszonyainak, minőségének, társadalmi, jogi és etikai vonatkozásainak értékelése. A „potenciális igénybevevő” irányítása konzultáció vagy ellátás céljából  szükségleteinek megfelelő szolgáltatáshoz/szolgáltatóhoz,  egyik szolgáltatásból egy másik szolgáltatásba vagy specialistához,  egyik ellátó helyről egy másikhoz, ha az adekvát segítség/támogatás/szolgáltatás nyújtására nem felkészült vagy nem kvalifikált adott szolgáltató hely. Minden személy számára az emberi, állampolgári jogok biztosítása bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, kor, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemi identitás, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül. 2003. évi CXXV. törvény „Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról” Az idősgondozásban a korábbi deficit modellt (amely a funkciók és működések kiesésére koncentrált) az un. fejlődés modell váltja fel. Ennek lényege, hogy az idősödő és idős emberben meglévő képességekre, ezek megőrzésére és szunnyadó készségek és képességek előhívására



Fenntartó (általános)

Fenntartó

Foglalkoztatás

Fogyatékosság

Funkcionális állapot

célszerű gondolni, s ösztönözni kell az idős embert ezeknek a készségeknek és képességeknek a használatára és kiteljesítésére. Olyan szervezet vagy magánszemély, aki/amely a jogszabályban meghatározott feltételek szerint, működési engedély alapján gondoskodik a szolgáltató tevékenység biztosításához szükséges feltételekről. A fenntartó nem feltétlenül azonos a működtetővel. a) a központi költségvetési szerv, a helyi önkormányzat, a helyi önkormányzatok társulásairól és együttműködéséről szóló 1997. évi CXXXV. törvény 8. §-a, 9. §-a, illetve 16. §-a szerinti intézményi társulás, a települési önkormányzatok többcélú kistérségi társulása, a települési kisebbségi önkormányzat és a területi kisebbségi önkormányzat (együtt: állami fenntartó), b) a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvény szerinti, magyarországi székhelyű egyház, az egyházaknak az Ltv. 14. §-a szerinti magyarországi székhelyű szövetsége, illetve az Ltv. 13. §-ának (2)-(3) bekezdése szerinti magyarországi székhelyű egyházi jogi személy (egyházi fenntartó); nem minősül egyházi fenntartónak az a jogi személy, amely más típusú szervezetként jogalanyisággal rendelkezik, így különösen a társadalmi szervezet, annak alapszabályban jogi személlyé nyilvánított szervezeti egysége, az alapítvány, annak alapító okiratban jogi személlyé nyilvánított szervezeti egysége, a gazdasági társaság és a közhasznú társaság, c) a szociális vállalkozói engedéllyel rendelkező természetes személy, d) a magyarországi székhelyű jogi személy, jogi személyiség nélküli gazdasági társaság – az a)-b) alpontokban foglaltak kivételével, e) az a jogi személyiséggel rendelkező gazdálkodó szervezet, illetve jogi személyiség nélküli gazdasági társaság, amelynek székhelye, központi ügyvezetése vagy üzleti tevékenységének fő helye az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes más tagállamban van [az c)-e) pontokban foglaltak – együtt: nem állami fenntartó], ha az e törvényben és más jogszabályokban meghatározott feltételek szerint szociális szolgáltatót, illetve szociális intézményt létesít és működtet. Munkaviszony vagy ahhoz hasonló jogviszony keretében végzett munkatevékenység, mely szerződésen alapul, és a szolgáltatást igénybevevő bérjellegű ellentételezést kap munkájáért. Nem tartozik ide a bentlakásos intézményekben nyújtott szolgáltatások azon csoportja, amely az egyén fizikai vagy mentális fejlődését, illetve hasznos szabadidő eltöltését célozza. Az a biológiai sérülés, amely a testi, idegrendszeri tulajdonságok területén károsodáshoz vezet, a többi tulajdonságterületen nem szükségszerűen hoz létre fogyatékos állapotokat. Szociális tulajdonságai területén nem kell szükségszerűen fogyatékossá válnia annak, aki testi, idegrendszeri tulajdonságainak állapota szerint károsodott. Az egyének azon képessége, hogy életkoruknak megfelelően tevékenykedjenek. A funkcionális állapotot szociális, fizikai és pszichikai



Geriátria Gondozás Gondozási szükséglet

„Harmadik kor”

Hatásosság

Hatékonyság

Hátrányos megkülönböztetés tilalma Háztartás Hospice

Hospitalizáció Hozzáférhetőség

funkciókra lehet bontani. A funkcionális státuszt kérdések feltételével lehet értékelni a periodikus egészségi felülvizsgálatok során vagy formális felmérő eszközökkel. Az orvoslásnak az idősek gondozásával, az öregedés és öregkor élet- és kórtanával foglalkozó ága. Az a tevékenység, amely az igénybevevő fizikai, lelki és szellemi szükségleteinek kielégítését célozza az egyén életminőségének fenntartása, illetve javítása céljából. Az ellátási függőség (dependencia) szintje, amelyet az önellátási – önkiszolgálási képesség-, az egészségi állapot-, és az egyén életkörülményei határoznak meg. Mértékét a gondozás – ápolás időtartamában fejezzük ki. Mérése óraszámban kifejezett gondozás vagy jogszabályban meghatározott egyéb körülmények alapján (normatív módon). Eredetileg az önállóság és az elesettség közti, a nyugdíjazással kezdődő életciklust jelölte. Újabban hangsúlyossá vált a megfelelő anyagiakat és jó egészségi állapotot feltételezve az „újjá formálódás, újjá születés” a más jellegű „munka” megteremtése, a szabadidő értékes eltöltése, a kulturális igények kielégítése, a hobbik megélése. Kétféle körülmény esetén szokás értelmezni: hatásosság ideális körülmények között, ezt nevezzük általában hatásosságnak, és hatásosság szokásos körülmények között, ezt nevezzük általában eredményességnek/„ideális” körülmények között elért hatás. A szociális/gyermekvédelmi tevékenységek eredményessége a felhasznált erőforrások függvényében (az elért eredmény és a ráfordítások viszonya). Másként: a kimenet (szolgáltatási eredmény) és a bemenet (a szolgáltatás nyújtásához felhasznált források) viszonya. Növekvő hatékonyság ugyanazon kimenet mellett kevesebb forrást jelent vagy több kimenetet ugyanannyi forrás mellett. A 2003. évi CXXV. törvény 8. paragrafusa felsorolja, hogy mi minősül közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek. A felsorolásban szerepel többek között a fogyatékosság, az egészségi állapot és az életkor is. Az egy lakásban együtt lakó, ott bejelentett lakóhellyel vagy tartózkodási hellyel rendelkező személyek közössége. A haldokló – elsősorban daganatos – betegek ellátására szolgáló multidiszciplináris szaktevékenység, amely orvos, egészségügyi szakképesítéssel rendelkezők és laikus segítők által végzett, koordinált szolgáltatás. Célja a betegek testi és lelki szenvedései enyhítése, fizikai és szellemi aktivitása támogatása, a hozzátartozók segítése a betegség és a gyász terheinek viselésében, amely történhet kórházakban, illetve ambuláns formában (mobil team) vagy a beteg otthonában (szakellátás formájában). Szociális/gyermekvédelmi ellátásban részesülő személy kórházban történő elhelyezése gyógykezelés, rehabilitáció vagy tartós ápolás céljából Az aktuális szükséglet szerint igényelt szociális/gyermekvédelmi szolgáltatásokat az érintett anyagi-pénzügyi helyzetétől és lakóhelye



Idősek otthona

földrajzi elhelyezkedésétől függetlenül a szükséges időpontban veheti igénybe. Elsősorban azoknak a nyugdíjkorhatárt betöltött személyeknek (időskorúak) ápolását, gondozását végző bentlakásos szociális intézmény, akiknek egészségi állapota rendszeres gyógyintézeti kezelést nem igényel. Az idősek otthonába az a 18. életévet betöltött személy is felvehető, aki betegsége miatt nem tud önmagáról gondoskodni. Ha az idősek otthonába felvehető személy pszichiátriai vagy szenvedélybetegségben szenved, ellátásáról más intézmény keretében kell gondoskodni.



Idősödési menedzselése

folyamat A lehető legkorábbi életszakaszban elkezdett tudatos felkészülés az időskorra egészségtudatos életmóddal, gazdasági tudatossággal, társas és társadalmi kapcsolatok alakításával. Igény Az egyén azon készsége és/vagy képessége, hogy keresi, használja és bizonyos körülmények között fizeti a szociális/gyermekvédelmi szolgáltatást. Az igény függ a társadalmi/anyagi helyzettől, iskolai végzettségtől, kulturális környezettől, stb. Igénybevétel Ennek során szükségletekkel alátámasztott és alá nem támasztott igények kerülhetnek kielégítésre. Optimális esetben a szükségletek felismerésre kerülnek, a felismert szükségletek igényként megjelennek és az adekvát szociális/gyermekvédelmi szolgáltatás igénybevétele megtörténik. Igénybevételi kritériumok Standardizált szabályok vagy tesztek rendszere, amelyeket szolgáltatás nyújtás szükségességének meghatározásához alkalmaznak. Igénybevevői A minőség fontos komponense. A szolgáltatást igénybevevő véleményét Elégedettség jelenti a szociális/gyermekvédelmi ellátásról. Egyes megközelítések szerint maga a minőség. Az igénybevevő elégedettségét elsősorban a szolgáltatás nyújtása során szerzett pozitív és negatív élményeik befolyásolják, az életminőségben, szocializációban, egészségi állapotban bekövetkezett változást nem mindig tudják minősíteni. A szolgáltatást igénybevevő véleménye függ a társadalomban elfoglalt helyétől, életkorától, iskolai végzettségétől, stb. Indikátor 1. Az ellátás során előforduló események mennyiségi mérőszáma, amely felhasználható a szolgáltatás minőségének, és a szociális és gyermekvédelemi szolgáltató rendszer mérésére és értékelésére. Az indikátor nem ad közvetlen választ a lehetséges problémákra, hanem felhívja a figyelmet azon területekre, ahol a tapasztalt eltérések okainak feltárása, további részletes elemzések elvégzése válik szükségessé. 2. Viszonyszám, amely az idő függvényében jelzi egy fo lyamat teljesítményének vagy egy kimenet elérésének helyzetét vagy irányát. 3. Egy mérhető változó (vagy jellemző), amit arra használnak, hogy meghatározzák, mennyire sikerül a standardnak megfelelni vagy a minőségi célt elérni. Individualizmus az egyéniség érdekeit a társadaloménál magasabb szintre emelő irányzat Interszektoriális jelleg Esetenként egyidejűleg több tárca hatáskörébe tartozó, egymást erősítő és gyengítő összefüggéseket tartalmazó feladatok, melyek megoldása nem szűkíthető le egyetlen tárca kompetenciájára. Intergenerációs Nemzedékek közötti Interprofesszionalitás Különböző szakmák közötti tudatos, szervezett együttműködés. Intragenerációs Adott nemzedéken belüli Jelzőrendszeres A szolgáltatást igénybevevő segélyhívásának fogadása, a szükséges házigondozás tevékenységek 24 órán keresztül történő igénybevételének biztosítása az igénybevevő személy lakásán. Kompetencia A munkavégzéshez szükséges ismeretek, készségek és képességek összességének birtoklása és adekvát alkalmazása. Korcentrum Az átlagos nyugdíjba kerülési kor, ami nem azonos a nyugdíjkorhatárral. -------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------Készíte tte : dr. Somkuti László Látta: dr. Lakatos Hedvig Jóváhagyta: Korózs Lajos Jeszenszky Zita


Közösségfejlesztés

Közösségi ellátás Közösségi fenntartó

Krízishelyzet

Lakhatás Lakhatási gondokkal küzdők Long-term care Medián jövedelem

Medikális Medikalizáció Mentális

A közösségfejlesztés a civil társadalom megerősítésére szolgáló módszer, amely a közösségi cselekvést és a közösségi perspektívákat helyezi előtérbe a társadalmi-, gazdasági- és környezetvédelmi irányelvek kialakítása során. A közösségfejlesztés a helyi közösségek képessé tételére törekszik, a közösségi csoportokon, szervezeteken és hálózatokon keresztül fejleszti az emberek képességét arra, hogy aktív tagjai legyenek a társadalomnak, valamint felkészíti az intézményeket és az állami, magán és nem kormányzati szervezeteket arra, hogy párbeszédet alakítsanak ki a lakossággal az őket érintő változások közös meghatározásában és végrehajtásában. A közösségfejlesztés kulcsfontosságú támogatója az aktív és demokratikus társadalmi részvételnek, támogatja a hátrányos helyzetű és kiszolgáltatott helyzetben lévő közösségek autonóm véleménynyilvánítását. Olyan értékrend és alapelvek mentén határozza meg önmagát, mint az emberi jogok, a társadalmi bevonás, az egyenlőség és a sokszínűség elfogadása, amelyeket meghatározott eszköz- és ismeretrendszeren keresztül érvényesít. Olyan közösségi alapú gondozás, amelynek során a gondozás és a rehabilitáció az ellátott otthonában, lakókörnyezetében történik. Az Európai Gazdasági Térségről szóló egyezményben részes, illetve nemzetközi szerződés alapján azonos jogállást élvező más állam szociális vállalkozói engedéllyel rendelkező állampolgára, az a jog i személyiséggel rendelkező gazdálkodó szervezet, illetve jogi személyiség nélküli gazdasági társaság, amelynek székhelye, központi ügyvezetése vagy üzleti tevékenységének fő helye EGT tagállamban van. A bio-pszicho-szociális állapotban bekövetkezett olyan változás, amelynek következtében azonnali szociális/gyermekvédelmi szolgáltatás hiányában az egyén közvetlen életveszélybe kerülne, illetve súlyos vagy maradandó testi-, lelki-, egészségkárosodást szenvedne. Intézményi szolgáltatás, amely vagy közvetetten az otthonszerű elhelyezéshez való hozzájutást célozza vagy közvetlenül otthonszerű elhelyezést nyújt az igénybevevők számára. Azok a személyek, akik anyagi, jövedelmi problémáik miatt vagy életvitelükben bekövetkezett krízishelyzet eredményeképpen otthonukat elvesztették vagy ezen a téren veszélyeztettek, illetve lakhatásukat csak jogsértő módon tudják megoldani. Tartós (hosszú távú) ápolás és/vagy gondozás A szociológiai adatfelvétel során megállapított értékek között az adott sokasságon belül „középső érték”, amely alatt és fölött ugyanannyi számú megfigyelt érték található. Némelykor a számtani átlagnál jobban jelzi az átlagos tendenciát. Orvosi – bizonyos összefüggésekben gyógyszeres kezelés jelzője Korábban más társadalmi intézmények fennhatósága alá tartozó problémák áttolódnak a medicina területére, illetve a komplex társadalmi, szociális kérdések megoldását az individuális testen belül kezelik. Lelki tényezőkkel összefüggő,



Méltányosság

Az azonos helyzetben lévők azonos jogokkal és kötelezettségekkel rendelkeznek (horizontális méltányosság), az eltérő helyzetben lévők különböző jogokkal és kötelezettségekkel rendelkeznek (vertikális). Minimumfeltételek – Az ágazati miniszterek által meghatározott azon követelmények szakmai összessége, amelyek az egészségügyi szolgáltatás, szociális intézményi ellátás teljesítése során a betegek, az ellátást nyújtó személyzet és a környezet biztonsága szempontjából elengedhetetlenek. Minőség Objektív: meg kell felelni bizonyos előírásoknak (standardok), szubjektív: igénybevevők elvárásainak való megfelelés. A szociális ellátás valamely formája, illetve gyermekvédelmi szolgáltatás minősége olyan értékítélet, amely a bio-pszicho-szociális állapot megőrzésében, helyreállításában és fenntartásában a résztvevők által kinyilvánított, elvárható igények megvalósulásának mértékét fejezi ki. Minőség-ellenőrzés A szakmai standardoktól vagy a standardok rendszerétől, a protokolloktól, irányelvektől való eltérés ellenőrzése. Minőségfejlesztés Célja a minőségi problémák megelőzése a problémás vagy a potenciálisan problémás folyamatok azonosításával, tökéletesítésével. Minőségirányítási Amennyiben nem csupán egy-egy technológiára, egy-egy szolgáltatásra rendszer terjed ki a minőségbiztosítás, hanem a tevékenység egészére. Minőségjavítás A standardok magasabb szintre emelése és e magasabb szinten történő teljesítésük. A minőség javítása ebben az esetben is a minőségbiztosítás logikája szerint történik: hibakeresés, visszacsatolás és korrekció. Monitorozás Rendszeres információ áttekintés, monitorozás célja, hogy valamely helyzet változása felismerésre kerüljön. Morbiditási adatok A megbetegedések számával összefüggő információk, adott területen vagy intézményben a megbetegedések száma Mortalitás Halálozással összefüggő adatok – a halálozási helyzet összessége Multidiszciplináris Különböző képzettségű szakemberek, szakterületek vagy szolgáltatási területek együttese. Működést engedélyező Szociális szolgáltató esetén a kérelemben megjelölt elsődleges ellátási szerv terület szerint illetékes városi jegyző, nappali ellátást nyújtó szociális intézmény esetén az intézmény székhelye, illetőleg telephelye szerint illetékes városi jegyző, bentlakásos szociális intézmény esetén az intézmény székhelye, illetőleg telephelye szerint illetékes Hivatal (szociális és gyámhivatal). Ha a szociális intézmény alapszolgáltatás mellett nappali ellátást is nyújt, az intézmény székhe lye, illetőleg telephelye szerint illetékes városi jegyző, ha alapszolgáltatás mellett bentlakásos intézményi ellátást is nyújt, az intézmény székhelye, telephelye szerint illetékes Hivatal vezetője dönt a működési engedély kiadásáról. Működtető Olyan a szervezet vagy magánszemély, aki/amely a jogszabályban meghatározott feltételek szerint, a fenntartó által biztosított működési feltételek között a szolgáltató tevékenységet szervezi. Nappali ellátást nyújtó A nappali ellátást nyújtó intézmény a hajléktalanok, a saját otthonukban szociális intézmény élő tizennyolcadik életévüket betöltött, egészségi állapotuk vagy idős koruk miatt szociális és mentális támogatásra szoruló, önmaguk ellátására részben képes személyek, a fekvőbeteg-gyógyintézeti kezelést -------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------Készíte tte : dr. Somkuti László Látta: dr. Lakatos Hedvig Jóváhagyta: Korózs Lajos Jeszenszky Zita


nem igénylő pszichiátriai betegek, illetve szenvedélybetegek, továbbá a harmadik életévüket betöltött, önkiszolgálásra részben képes vagy önellátásra nem képes, de felügyeletre szoruló fogyatékos, illetve autista személyek részére biztosít lehetőséget a napközbeni tartózkodásra, társas kapcsolatokra, valamint az alapvető higiéniai szükségleteik kielégítésére. A nappali ellátás keretében igény szerint megszervezik az ellátottak napközbeni étkeztetését is. Nem állami fenntartó A szociális vállalkozói engedéllyel rendelkező természetes személy, a magyarországi székhelyű jogi személy, jogi személyiség nélküli gazdasági társaság. Nyugellátás és egyéb Formái az öregségi, rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíj, özvegyi é s nyugdíjszerű rendszeres szülői nyugdíj, árvaellátás és baleseti hozzátartozói nyugellátások; szociális ellátások rendszeres szociális járadék, átmeneti járadék, bányász dolgozók egészségkárosodási járadéka, rokkantsági járadék, rehabilitációs járadék, politikai rehabilitációs ellátások, házastársi pótlék, házastárs után járó jövedelempótlék. Otthoni szakápolás Fekvőbeteg gyógyintézeti ellátást kiváltó, E. Alapból finanszírozott szakellátás, melynek helyszíne a beteg otthona, igénybevételét a beteg állapota (kórházi ellátást igénylő általános állapot) határozza meg. A beutalás a hatályos jogszabályok alapján történik. A szolgáltatás felügyelete az beutaló (elrendelő) orvos kötelessége. Önkéntesség Az önkéntesség olyan tevékenység, melyet egy személy vagy személyek „önként”, szabad akaratukból anyagi ellenszolgáltatás nélkül végeznek. Mindezt nem saját maguk vagy családtagjaik részére teszik, hanem más személyek, közösségek vagy a társadalom egésze számára. A közérdekű önkéntes tevékenységről szóló 2005 évi LXXXVIII. törvény, törvényi hátteret biztosít szervezetek számára önkéntes fogadására és többek között meghatározza azt is, hogy az önkéntes számára milyen juttatások adhatóak, melyek nem számítanak anyagi ellenszolgáltatásnak. Önkormányzat és Különösen az időskorúak járadéka, a rendszeres szociális segély, az munkaügyi szervek által ápolási díj, az adósságcsökkentési támogatás; munkanélküli járadék, folyósított ellátások álláskeresési járadék, álláskeresési segély, képzési támogatásként folyósított keresetpótló juttatás. Prevenció Veszélyeztető helyzetek, feltételek, állapotok, krízisek kialakulásának megelőzése, kialakulásuk kezelése, megszüntetése. Preventív szolgáltatások Beavatkozás a bio-pszicho-szociális állapot támogatására, az állapotromlás megelőzésére, lassítására annak érdekében, hog y a további szolgáltatások igénybevétele elkerülhetővé váljon vagy későbbi időpontra tolódjék. Ez lehet a kockázati tényezők behatárolása és a rájuk vonatkozó tanácsadás, a szolgáltatás iránti igényt célzó szűrés, a hátrány-, a szükséglet-, és/vagy probléma hosszú távú hatásainak csökkentése, illetve mérséklése. Protokoll A helyi gyakorlatot leíró, azaz az aktuálisan végzett meghatározott szociális/gyermekvédelmi szolgáltatás, beavatkozás, esetmenedzsment elvégzéséhez szükséges események és tevékenységek rendszerezett -------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------Készíte tte : dr. Somkuti László Látta: dr. Lakatos Hedvig Jóváhagyta: Korózs Lajos Jeszenszky Zita


Pszichés tünetek

Readaptáció Rehabilitációs szolgáltatások Reintegráció

Rendszer együttműködés

Sikeres idősödés

Standard

Standard magyarázata Standard-rendszer

listája, a módszertani levelek és szakmai irányelvek ajánlásainak figyelembevételével. A protokoll elkészítésének célja a szolgáltatási folyamatok megismerése és áttekinthetővé tétele és ezen keresztül a folyamatok, az ellátás minőségének fejlesztése. Jellemzői a hangulati élet labilitása, melankólia, hirtelen indulati kitörések, levertség, depresszió, szorongás, félelmek, pánikjelenségek, fokozatosan állandósuló testi és szellemi fáradtság érzése, feledékenység, emlékezetgyengülés. Visszaszokás a mindennapi életbe Szociális, foglalkoztatási, mentálhigiénés, egészségügyi és egyéb szakmák egyénre szabott együttes felmérései és egyénre szabott szolgáltatásai. A cél az, hogy képessé tegyék az igénybevevőket funkcionális képességük lehetséges legmagasabb szintjének elérésére. A szolgáltatást igénybe vevőnek a közösségbe való visszavezetése, a társadalomban, szűkebb-tágabb környezetében való aktív részvételének támogatása, önálló életvezetési feltételei megteremtésének segítése, munkaerő-piaci re-integrációjának támogatása a szociális munka eszközeivel. A szociális/gyermekvédelmi szolgáltatást végző intézmény és más elsősorban egészségügyi, pedagógiai, munkaerő-piaci szolgáltató, stb. közötti szakmai kapcsolat annak érdekében, hogy az igénybevevő hatékony és hatásos segítségben részesüljön problémája megoldása során. A sikeres idősödés koncepciója amerikai eredetű, és akkor beszélünk sikeres idősödésről, amikor az egyén fizikai és szellemi képességeit és aktivitását – az élet minden területén és minél tovább megőrzi, nem csupán a foglalkoztatás vonatkozásában, de társas, társadalmi kapcsolatait is megtartja. Szakmai irányelv. Fajtái: határérték (benchmark): a belső folyamatok vagy a szakterület legjobb külső eredményei alapján meghatározott teljesítendő elvárás. küszöbérték (threshold): Valamely minőségi indikátor előre meghatározott teljesítendő szintje. Ha az értéket a szolgáltató nem tudja teljesíteni, további elemzés válik szükségessé az okok feltárására. előíró (prescriptive): Azt határozza meg, milyen mértékű változást kell elérni a jelenleg mért eredményekhez képest. akkreditációs, tanúsítási (accreditation): Elvárások gyűjteménye az igények, kiválóság vagy képesség foka vagy szintje szerint a minőségre vagy teljesítményre vonatkozóan. engedélyezési (regulatory): Szolgáltatási követelmények, melyek kifejezik az eljárás-politika, berendezés és kapacitás azon minimális szintjét, mely az engedélyezés eléréséhez szükséges. Egy standard értelmének, jelentésének és jelentőségének rövid magyarázata. A standard magyarázata részletes elvárásokat fogalmazhat a helyszíni audit értékelési szempontjaira vonatkozóan. Elvárás-rendszer, amelyet előzetesen határoz meg egy kompetens



Statisztikai adatszolgáltatás Struktúra

SWOT analízis

Szabadidő az időskorban

Szakmai irányelv

Szakápolás

Szakmai program

Szakmapolitika

Szakosított ellátások

Szegénységi ráta

hatóság (minisztérium). A standardok egy szociális/gyermekvédelmi szolgáltató szervezet vagy az egyén teljesítményének elfogadható szintjét írják le, kapcsolódva a helyi struktúrához, valamely folyamat végrehajtásához vagy mérhető kimenetek teljesítéséhez. A szociális/gyermekvédelmi szolgáltatók azon kötelezettsége, hogy a működését leíró statisztikai információkat meghatározott időpontokban eljuttassa az azok gyűjtésére felhatalmazott szervek felé. A szociális/gyermekvédelmi rendszer tárgyi, emberi és szellemi erőforrásai, beleértve a gazdasági feltételeket, menedzsmentet, épületeket, eszközöket, műszereket, az információs rendszert, a megfelelően képzett szakembereket és kisegítő személyzetet. (Strengths - erősségek, Weaknesses - gyengeségek, Opportunities lehetőségek, Threats - veszélyek): a stratégiai döntések megalapozását célzó elemzési eljárás, melynek során a belső környezet erősségeinek és gyengeségeinek feltárásával, illetve a külső környezetben rejlő lehetőségek, és veszélyek megismerésével elérhető jövőkép kialakítása válhat lehetővé. A szabadidő olyan támogatott elfoglaltságok összessége, melynek keretei között az időskorúak életminősége nő, biztonságérzetük, a társadalomba és az életbe vetett hitük emelkedik, ezáltal működésképes energiáikat a társadalom, embertársaik javára képesek fordítani. Olyan szisztematikusan kifejlesztett állásfoglalás sorozat, amely tudományos bizonyítékokra (evidenciákra) és szakértői véleményekre támaszkodó iránymutatás. A jól meghatározott ellátási körülmények fennállása esetén, speciális igénybevevői körre vonatkozóan javaslatot tesz az ellátás egyes lépéseire mind az ellátók, mind az ellátottak számára. Szakirányú egészségügyi szakképesítést igénylő tevékenységek ellátása (sebkezelés, injekciózás, szondatáplálás stb.). Igénybe vehető az alapellátás (pl. körzeti-közösségi ápolás, szociális ellátás) és a szakellátás (fekvő-, járó- és otthoni szakellátás) szolgáltatási szinteken is. A gyógyintézetek működési rendjéről, illetve szakmai vezetők testületéről szóló 43/2003. (VII. 29.) ESzCsM rendelet 6/A §-ában az egészségügyi szolgáltatások tervszerű és minőségi fejlesztésére előírt, a fenntartó által elfogadott terv. A vezetés/fenntartó/ágazat által megfogalmazott, a szociális szolgáltató szervezet egészére érvényes, valamely tevékenység végzésével kapcsolatos irányelv, szabály, állásfoglalás, amely a szolgáltatást igénybevevőkre és a szolgáltatást nyújtókra egyaránt vonatkozik. A szervezet felépítésében és működésében követett irányvonal. Az alapszolgáltatások keretében nem gondozható, az életkoruk, egészségi állapotuk, valamint szociális helyzetük miatt a rászorult személyek részére bentlakásos intézményekben biztosított tartós ellátási formák (ápológondozó, rehabilitációs intézmények, lakóotthonok, átmeneti elhelyezést és egyéb speciális ellátást nyújtó szociális intézmények). A szegénységi ráta azt méri, hogy a népesség vagy egy meghatározott



Szegregáció Személyes gondoskodás megszervezésére köteles szervek Személyes gondoskodást nyújtó szociális ellátás Szinergia, szinergikus hatás Szociális alapszolgáltatások

Szociális intézmény Szociális munka gyakorlata (praxis)

Szociális munka

népességcsoport hány százaléka él az átlagos szegénységi szint alatt. Az a folyamat, amikor az egyént vagy egy csoportot elkülönítik, ill. ezek elkülönítése a szűkebb-tágabb közösségtől. A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény 86-92. §-ában meghatározott szervek (helyi önkormányzatok), az ott szereplő feladatok tekintetében. A szociálisan rászorultak részére az állam, valamint az önkormányzatok által biztosított személyes gondoskodást nyújtó ellátások, melyek magukban foglalják a szociális alapszolgáltatásokat és a szakosított ellátásokat. Az erőforrások együttes kihasználásából származó előny, illetve a részek közötti kapcsolat javítása révén többleteredmény elérése. A szociális alapszolgáltatások megszervezésével a települési önkormányzat segítséget nyújt a szociálisan rászorulók részére saját otthonukban és lakókörnyezetükben önálló életvitelük fenntartásában, valamint egészségi állapotukból, mentális állapotukból vagy más okból származó problémáik megoldásában. Az alapszolgáltatások típusai többször változtak, a Szoc.tv. hatályos rendelkezései szerint ezek: a falugondnoki és tanyagondnoki szolgáltatás, az étkeztetés, a házi segítségnyújtás, a családsegítés, a jelzőrendszeres házi segítségnyújtás, a közösségi ellátások, a támogató szolgáltatás, az utcai szociális munka, a nappali ellátás. Az 1993. évi III. törvényben meghatározott nappali, illetve bentlakásos ellátást nyújtó intézmény, illetve szervezet. A sokféle készség, technika és tevékenység, amelyet a szociális munkás alkalmaz, összhangban áll az ember és környezete holisztikus szemléletével. A professzionális beavatkozások széles skálán mozognak a főként személyre összpontosító pszichoszociális folyamatoktól a szociálpolitika, a tervezés és fejlesztés módszereinek hasznosításáig. Beletartozik pl. a tanácsadás, a klinikai szociális munka, a csoportmunka, a szociálpedagógia és a családterápia, stb., valamint azok az erőfeszítések, amelyek segítik az embereket, hogy saját helyi közösségükben eljussanak a megfelelő forrásokhoz és szolgáltatásokhoz, sőt maguk is tevékenyen részt vegyenek ezek bővítésében. A beavatkozások magukban foglalják az intézményi adminisztrációt, a közösségszervezést és a társadalmi, politikai akciókhoz való kapcsolódást is. A szociális munka gyakorlatában a prioritások az egyes társadalmakban a kulturális, történelmi és szocioökonómiai helyzettől függően változnak. A szociális munka az egyén és a környezete közötti sokrétű, összetett kölcsönhatással foglalkozik. Célja, a problémamegoldásra és a változásra összpontosítva, hogy képessé tegye az embereket lehetőségeik minél teljesebb kiaknázására. A szociális munka az értékek, elméletek és a gyakorlat egymással szorosan összekapcsolódó rendszere, a társadalomban meglévő akadályokat, méltánytalanságokat, igazságtalanságokat veszi célba, válságokra és szükséghelyzetekre, valamint a mindennapi személyes és társadalmi problémákra válaszol.



Szociális munkás

Szakirányú felsőfokú oktatási intézményben szerzett végzettséggel, egyetemi vagy főiskolai diplomával rendelkező személy. Szociális szolgáltatást nyújt egyéneknek, családoknak, csoportoknak, közösségeknek, szervezeteknek. Szociális/gyermekvédelmi A szociális munkás, általános szociális munkás, szociálpedagógus, szakember szociálpolitikus valamint pedagógus és egyéb adekvát felsőfokú szakképesítéssel rendelkező személy, középfokú adekvát szakképesítéssel rendelkező személy. Szociális szolgáltató Az a személy vagy szervezet, amely a nappali ellátások kivételével kizárólag a szociális alapszolgáltatásokat nyújtja. Ha jogszabály másként nem rendelkezik, a szociális szolgáltatókra a szociális intézményekre vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni. Szociális-, 1. Az egyéni, közösségi, társadalmi egzisztenciális szempontból /gyermekvédelmi segítségre szorulók támogatására, segítésére, hátrányaik csökkentésére szolgáltatás kialakított szervezett tevékenység, amely a szociális biztonságuk megteremtésére és megőrzésére irányul. Szociális munkások és más szakemberek azon tevékenységei, amelynek során segítenek az embereknek abban, hogy önállóvá váljanak, erősítsék családi kapcsolataikat és helyreállítsák az egyének, családok, csoportok és közösségek, sikeres szociális működését. 4 2. A gyermekjóléti alapellátás, illetve a gyermekvédelmi szakellátás keretében - működési engedéllyel - végzett tevékenység, amelynek célja a gyermek testi, értelmi, érzelmi és erkölcsi fejlődésének, továbbá a gyermeki jogok (a Magyar Köztársaság Alkotmányában, a Gyermek jogairól szóló, New Yorkban, 1989. november 20-án kelt Egyezmény kihirdetéséről szóló 1991. évi LXIV. törvényben és más törvényekben megfogalmazott, a gyermeket megillető jogok összessége) érvényesülésének biztosítása. Szociális szolgáltató Az a személy vagy szervezet, amely kizárólag a 60-65/E. §-ban meghatározott szociális alapszolgáltatásokat nyújtja. Ha jogszabály másként nem rendelkezik, a szociális szolgáltatókra a szociális intézményekre vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni. Szociális-, A tulajdonosi formától és a fenntartótól függetlenül minden, /gyermekvédelmi szociális/gyermekvédelmi szolgáltatás nyújtására a közigazgatási hivatal szolgáltató szervezet szociális és gyámhivatala, valamint jegyző által kiadott működési engedély alapján jogosult jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet és minden olyan természetes személy, aki a szolgáltatást saját nevében nyújtja. Szolgáltatási tervek Terv, amely meghatározza a szolgáltatást igénybevevő ellátási (egyéni gondozási, ápolási, szükségleteit, felsorolja a szükségletek kielégítésére vonatkozó fejlesztési, nevelési, stratégiákat, dokumentálja a kezelési, gondozási, fejlesztési célokat és rehabilitációs, feladatokat, megadja a beavatkozások és a befejezés kritériumait foglalkoztatási, elhelyezési valamint dokumentálja a változást a meghatározott célok és feladatok terv) kielégítésére vonatkozóan. Alapját az állapotfelmérés során összegyűjtött 4

In: Gosztonyi-Pik(szerk.): A szociális munka szótára, SZMME, 1998.



Szubszidiaritás Szupervízió

Szükséglet felmérés

Szükségletek

Születéskor várható élettartam Támogató szolgálat Társadalmi integráció

Területi szakellátási kötelezettség Utógondozás Veszélyeztető állapot

adatok képezik. A terv formája speciális szabályokkal és eljárásokkal, protokollokkal, szakmai irányelvekkel, kliens utakkal, esettérképekkel vagy ezek kombinációjával irányított lehet. A szociálpolitika azon elve, miszerint a társadalmi szükségleteket azon a szinteken kell kielégíteni, ahol azok felmerülnek. A tapasztalati tanulás módszere, melynek során a segítő szakember, a szupervízor segítségével feldolgozza a számára stresszt okozó, a személyes és szakmai szerep összeegyeztetését veszélyeztető munkatapasztalatokat, fenntartja személyes tudatosságát és gyarapítja szakmai tudását, ezáltal a szupervízió megakadályozza a kiégést. 1. Az igénybevevő igényeinek, problémáinak megismerése a hatékony és hatásos szolgáltatás érdekében. 2. Az a tevékenység, melynek során a szolgáltató felméri az illetékességi körén belül élő célcsoport nagyságát, speciális ismérveit és igényeit. A bio-pszicho-szociális állapotból eredő, szociális/gyermekvédelmi beavatkozást igénylő, illetve a beavatkozással pozitív irányba befolyásolható problémák. A szükséglet felismert, ha a szociális/gyermekvédelmi ellátás számára ismert. Nem felismert vagy rejtett abban az esetben, ha az egyén ellátásra szorulna, de nem fordul szociális/gyermekvédelmi szolgáltatóhoz, mert nem akar vagy nem ismeri fel problémáját. Egy demográfiai adat, amely megmondja, hogy mennyi a megszületett vagy megszületendő gyermek adott környezetben és országban várható életéveinek száma. Kiszámításához az élveszületések halálozási életkorának átlagát veszik. A fogyatékos személy önálló életvitelét elősegítő, a mindennapi szükségletei kielégítését célzó – személyes közreműködés által megvalósuló – szolgáltatás. Az a folyamat, amelynek során az egyén vagy egy csoport a tágabb közösség részévé válik, tagjaihoz hasonló jogokat érvényesít, illetve kötelezettségeket teljesít. A szociális és gyermekvédelmi szolgáltatások alapvető célja. Az integráció során a kisebbségi csoport önálló jellegzetességeit harmonikusan megőrzi, míg az asszimiláció során elveszti. Az egészségügyi szolgáltató fenntartójának, illetve tulajdonosának, valamint az egészségügyi szolgáltatónak az a kötelezettsége, hogy a meghatározott ellátási területen a lekötött kapacitás felhasználásával a jogosultak számára egészségügyi szolgáltatásokat nyújtson. Az adott szolgáltatásból kikerült igénybevevő számára a független környezetben történő tartós, önálló életvitel elérése, megszilárdítása és a közösség(é)be való (re)integráció céljából végzett tevékenység. Az az állapot, amelyben az azonnali intézkedés hiánya az egyén életét, testi épségét vagy egészségét közvetlenül fenyegető helyzetet eredményez, illetőleg a szűkebb-tágabb környezetére közvetlen veszélyt jelent.



8. IRODALOMJEGYZÉK Adler Judit: A 45 éven felüliek foglalkoztatási helyzete, GKI Gazdaságkutató Rt., 2003 Age Concern 2007. Age of Equality? Outlawing age discrimination beyond the workplace. London: Age Concern www.scie-socialcareonline.org.uk/profile.asp?guid=a4ba36b3-e76e-4be8-ab3a-0f92f4867cad Ageing and employment in Europe, OECD, 2005 Arapovics Mária (2007): Felnőttképzési nonprofit szervezetek Magyarországon, Budapest, Ráció Kiadó ELTE Az Élethosszig Tartó Művelődésért Alapítvány Baltes, Paul,B. – Smith, Jacqui – Staudinger, M. Ursula (2000): Bölcsesség és sikeres öregedés. In: Túl a fiatalságon. Megismerési folyamatok időskorban. Szerk.: Czigler István. Bp., Akadémiai Kiadó Barakonyi Eszter: Az időskori munkavállalás súlya és jelentősége a hazai és nemzetközi demográfiai trendek tükrében, Tudásmenedzsment 7. évf., 2. szám Beregi Edit – Bondár Éva – Császár Albert – Gergely István – Iván László – Lengyel Éva – Regius Ottó – Szollár Lajos (1999): Üzenet a társadalomnak az öregedésről. Soros Alapítvány, WHO Boga Bálint (1998): A gerontológia etikai vonatkozásai. Magyar Bioetikai Szemle. 1–2 sz. és 1999. Boga Bálint (2007): A geriátria másodrendű specialitás... Szociális Menedzser, 3–4. sz., 17. o. Boga Bálint – Csillik Gabriella – Szabó Lajos – Juhász Józsefné (2008): Egészségügyi és szociális kihívások az időspolitikában In: Javaslat Nemzeti Idősügyi Stratégia megalkotására. Bp., SZMM, Kézirat. Boga Bálint (1991): Geroedukáció Egészségnevelés, 6. sz., 298. o. Boga Bálint(1998): A társadalom különböző szektorainak szerepe az idősek éle tminőségének javításában. Budapest, Magyar Elektronikus Könyvtár Brüll Edit (2008): A Budapesti Művelődési Központ az időskorúak tanulásáért, művelődéséért. Évkönyv, Szerk: Földiák András és Tóth Zsóka. Bp., Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lek torátus. Cheng, S.T. (2004): „Age and Subjective Well-Being Revisited: A Discrepancy Perspective”. Psychology and Aging. Vol. 19 (3): 409–415. o. Conférence nationale sur l’emploi des seniors, Conseil économique et social, Paris, 2006. Council Directive 2000/78/EC of 27 November 2000 establishing a general framework for equal treatment in employment and occupation. Official Journal L 303, 02/12/2000 P. 0016 – 0022



Council of Europe (1989).The European Community’s Charter of Fundamental Social Rights of Workers (Közösségi Charta a Munkavállalók Alapvető Szociális Jogairól). Czike Klára – Tóth András: A magyarországi önkéntesség fejlesztési stratégiája 2007–2017 (Kézirat). Czike Klára – Kuti Éva (2006): Önkéntesség, jótékonyság, társadalmi integráció Bp., Nonprofit Kutatócsoport és Önkéntes Központ Alapítvány Cseres-Gergely Zsombor (2008): Aktív idősödés, nyugdíjpolitika és munkapiaci kérdések és javaslatok az életpálya harmadik szakasza, példák a munkapiaci részvétel és az intézmények kapcsolatára vonatkozóan In: Javaslat Nemzeti Idősügyi Stratégia megalkotására. Bp., SZMM, Kézirat. Csernáthné Kárándi Erzsébet (2006): Demens időskorúak gondozása In: Őszülő társadalmak. Szerk.: Imre Sándor – Fábián Gergely, Nyíregyháza DEEFK Csoma Gyula (2006): Tud-e az ember felnőttkorban tanulni? In: Koltai Dénes – Lada László (szerk.): Az andragógia korszerű eszközeiről és módszereiről. Bp., NFI Delperee, Nicole: European Social www.geocities.com/delperee/European_social_policy.pdf

Policy

for

Elderly.

Dénes Attila (2008): Idősek szükségletei In: Javaslat Nemzeti Idősügyi Stratégia megalkotására. Bp., SZMM, Kézirat Derűs időskor: aktív időskort támogató közösségi programok (2007) Bp., Országos Egészségfejlesztő Intézet Diener, E., & Suh, M. E. (1997). „Subjective well-being and age: An international analysis”. In K. W. Schaie & M. P. Lawton (Eds.), Annual review of gerontology and geriatrics. (Vol. 17: 304–324). New York: Springer. Dobossy Imre – S. Molnár Edit – Virágh Eszter (2003): Öregedés és társadalmi környezet. Bp., KSH Népességtudományi Kutatóintézet. Dombi Gábor (2008): Idősödés, életminőség, informatika In: Javaslat Nemzeti Idősügyi Stratégia megalkotására. Bp., SZMM, Kézirat. Egészséges öregedés, Svédországi Nemzeti Közegészségügyi Intézet S 2007:11. EMPLOYMENT IN EUROPE REPORT (2007), Európai Közösségek Bizottsága, 2. fejezet: Active ageing and labour market trends for older workers. ENSZ Idősügyi Program: Mainstreaming the concerns of older persons into the social development agenda. Position Paper. Epel, E.S. et al. (2004) Accelerated telomere shortening in response to life stress, PNAS,101,7,17312– 17315. Erikson, E. (1968): Identity, Youth and Crisis, Norton -------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------Készíte tte : dr. Somkuti László Látta: dr. Lakatos Hedvig Jóváhagyta: Korózs Lajos Jeszenszky Zita


Az EU Bizottság közleménye: Az európai foglalkoztatásról szóló 2007-es jelentés legfontosabb megállapításai Közös foglalkoztatási jelentés 2007/2008, Európai Unió Tanácsa European Commission (2005): DG for Employment, Social Affairs and Equal Opportunities. Age discrimination and European Law. http://ec.europa.eu/employment_social/fundamental_rights/pdf/legisln/agedis_en.pdf Ezüstkor. Időskorúak Magyarországon, 2006. Szerk.: Lakatos Judit Bp., KSH – SZMM Fábián Gergely (2006): Őszülő társadalmak – Az idősödés társadalompolitikai kihívásai. In: Őszülő társadalmak. Szerk.: Imre Sándor – Fábián Gergely Nyíregyháza DEEFK Faragó Miklós (2008): Egészségesen várható élettartamok Magyarországon. In: Aktív időskor. Bp., KSH – SZMM Fejlődésközpontú felnőttoktatás (1996) Szerk.: Heribert Hinzen.Bp., Német Népfőiskolai Szövetség Nemzetközi Együttműködési Intézete Felnőttképzés a közművelődésben.(2000) Szerkesztette: Harangi László és Pordány Sarolta.Bp., Magyar Művelődési Intézet Fodor Éva, Sata Róbert és Tóth Olga. Social Inequality and Why It Matters for the Economic and democratic Development of Europe and Its Citizens: Post-Communist Central and Eastern Europe in Comparative Perspective. Eurequal Research Desk Deliverable 2. http://eurequal.politics.ox.ac.uk/papers/eurequal%20desk%20research%20hungary.pdf Forchheimer, Gabriele (2000): Az idősek képzése a társadalom szerkezetváltozása korában. In: Tanulás, művelődés, szabadidő időskorban. Szerkesztők: Horváthné B. Mária, Pordány Sarolta. Bp., Német Népfőiskolai Szövetség Nemzetközi Együttműködési Intézete – Nyitott Képzések Egyesülete Földiák András (2008): Időskorúak a felnőttképzés és a közművelődés rendszerében In: Javaslat Nemzeti Idősügyi Stratégia megalkotására. Bp., SZMM, Kézirat G Német György (2008): Nemzeti Idősügyi Stratégiát előkészítő projekt, kommunikációs terv In: Javaslat Nemzeti Idősügyi Stratégia megalkotására. Bp., SZMM, Kézirat Gelencsér Katalin (2006): Az időskorúak művelődése és közösségi formái Magyarországon. Bp., Kultúrpont Iroda Giczi Johanna (2008): A szubjektív jólét időskorban In: Aktív időskor. Bp., KSH – SZMM Grau H.(1969): A népfőiskola és az idős ember Bp., Akadémia Kutató Guillemard, Anne-Marie (1999): Megöregedés és kirekesztetté válás. Szociológiai Figyelő. 1999/1-2. sz.



Gunderson, Morley. 2003. Age Discrimination in Employment in Canada. Contemporary Economic Policy 21. 3. (July 2003): 318 -328. Gyulavári Tamás (2007): Három évvel az antidiszkriminációs www.egyenlobanasmod.hu/tanulmanyok/Gyulavari_cikk_jan26.pdf

jog

reformja

után.

Hablicsek László (2000): Magyarország népességének előre számítása. www.nepinfo.hu/doc.php?doc Hablicsek László – Pákozdi Ildikó (2004):Az elöregedő társadalom szociális kihívásai. In: Gyulavári Tamás szerk.: Az Európai Unió szociális dimenziója. Bp., OFA Kht. Henderson, Paul (2007): A kirekesztettek bevonása. (Including the Excluded). Bp., Közösségfejlesztők Egyesülete, Parola Füzetek Hidy Pálné (2000): Felnőttképzési szakemberek és művelődésszervezők felkészítése az idősekkel kapcsolatos feladatokra. In: Tanulás, művelődés, szabadidő időskorban. Szerkesztők: Horváthné B. Mária, Pordány Sarolta. Bp., Német Népfőiskolai Szövetség Nemzetközi Együttműködési Intézete – Nyitott Képzések Egyesülete Hidy Pálné(2006): Tétlenül és tehetetlenül? A tanulás funkciói és funkcióváltozásai az időskorban. Felnőttképzés, 2006. 4/2-3. Hidy Pálné(2007): Sikeres öregség. Felnőttképzés. 2007. 4. sz 13. o. Horan MA, Barton, RN, Lithgow GJ (2007) Aging and Biology of Stress, Encyclopedia of Stress, Second Edition, (Ed: Fink, G) Academic Press, Elsevier, Amsterdam, Boston, Tokyo.pp.102-107. Horváthné B. Mária, Pordány Sarolta (szerkesztő)(2000): Tanulás, művelődés, szabadidő időskorban. Bp., Német Népfőiskolai Szövetség Nemzetközi Együttműködési Intézete – Nyitott Képzések Egyesülete Hunyadi Zsuzsa (2005): Kulturálódási és szabadidő eltöltési szokások, életmód csoportok. Bp., Magyar Művelődési Intézet Idősebb munkavállalókkal kapcsolatos politikák (2006) Szerk.: Horváth c. János. Bp., Nemzeti Felnőttképzési Intézet Idősek otthon. Megszokott környezetben, biztonságban. http://www.szmm.gov.hu/idosbaratlakas/14.html Idősek Vademecuma (2007) Bp. Infotéka Bt. Idősgondozás 2007. Geriater Service Kiadó. Informatika az idős emberek szolgálatában (2005). Budapest: Pesterzsébet Önkormányzatának Gondozási Központja. www.szmm.gov.hu/download.php?ctag=download&docID=856 -------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------Készíte tte : dr. Somkuti László Látta: dr. Lakatos Hedvig Jóváhagyta: Korózs Lajos Jeszenszky Zita


Iván László (2002): Az öregedés aktuális kérdései .Magyar Tudomány, 2002/4. 412. o. Jelentés az Európa Ház "Képezze konferenciasorozatáról. Kézirat

magát! Kedvcsináló

45-ön felülieknek".

Regionális

Kistérségi tervezési módszertan (2006) Bp., BM – IDEA Kopp,MS, Székely A, Skrabski Á. (2008): Mi magyarázhatja a magyar férfiak idő előtti egészségromlását és halálozási arányait? Esélyerősítés és életminőség a mai magyar társadalomban (Szerk.: Kopp M), Bp., Semmelweis Kiadó Kőhalmi Zsófia (2004): Az Európai Uniós tagországok nyugdíjrendszereinek kihívása a lakosság elöregedésének tükrében a magyar nyugdíjrendszer jövője az Európai Unióban. Kravalik Zsuzsa (2005): Az időspolitika gyakorlata az Európai Unióban Közösségi és Tagállami Szinten tanulmányát. http://www.szmm.gov.hu/main.php?folderID=868 Kreatív sokszínűség, UNESCO, Kultúra és Fejlődés Világbizottságának jelentése, Osiris Kiadó - Magyar UNESCO Bizottság, Bp. 1996. A Kulturális Modernizáció Irányai OKM 2006 Lelkes, Orsolya (2008): Happiness across the Life-Cycle: Exploring Age-Specific Preferences. Policy Brief March (2) 2008. Vienna: European Centre for Social Welfare Policy and Research. Living Happily Ever After: The Economic Implications of Aging Societies Lord C, Pruessner JC (2007) Aging and Adrenocortical Factors, Encyclopedia of Stress, Second Edition, (Ed: Fink, G) Academic Press, Elsevier, Amsterdam, Boston, Tokyo.pp.92-95. Lundsgaard, Jens (2005): „Consumer direction and choice in long -term care for older persons, including payment for informal care” OECD Health Working papers Series, No. 20 Madridi Idősügyi Cselekvési terv (MIPAA) az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága (UNECE) Regi onális végrehajtási stratégiájának (RIS) nemzeti nyomon követéséről szóló jelentés (2007.10.15.) Majtényi Balázs – Pap András László (2008): Idősügy, méltó idősödés – lehetséges jogszabályi változások In: Javaslat Nemzeti Idősügyi Stratégia megalkotására. Bp., SZMM, Kézirat Michalkó Gábor – Kiss Kornélia – Kovács Balázs (2008): A szürke párduc útra kel: az időskorúak utazásainak szerepe szubjektív jólétük tükrében In: Aktív időskor. Bp., KSH – SZMM Ministry of Health and Social Affairs. 2007. Care of the Elderly in Sweden. Stockholm: Ministry of Health and Social Affairs. http://www.sweden.gov.se/content/1/c6/08/76/73/a43fc24d.pdf Módszertani útmutató a kormányzati stratégiai tervezéséhez (2004) Bp., Miniszterelnöki Hivatal -------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------Készíte tte : dr. Somkuti László Látta: dr. Lakatos Hedvig Jóváhagyta: Korózs Lajos Jeszenszky Zita


Monostori Judit (2008): Korai nyugdíjba vonulás. Okok és következmények. Bp., KSH Népességtudományi Kutatóintézet A nyugdíjasokat nem tartja vissza az adó. Népszabadság, 2008. október 14. A Nyugdíj és Időskor Kerekasztal összefoglalója a társadalmi és gazdasági hatásvizsgálat „változatlan nyugdíjrendszer” paradigmájának eredményeiről (2008) Gerencsér László: A nyugdíjrendszer modernizációjáról. Simonovits András: Az új magyar nyugdíjrendszer és problémái. Augusztinovics Mária–Gál Róbert Iván– Matits Ágnes–Máté Levente– Simonovits András – Stahl János: A magyar nyugdíjrendszer az 1998-as reform előtt és után. Orbán Gábor–Palotai Dániel: A magyar nyugdíjrendszer fenntarthatósága. Piros Istvánné: A kötelező magán nyugdíjpénztár bevezetésének hatása. Kézirat. OECD (2003): Transforming Disability into Ability OECD (2005): Long-term Care for Older People OECD (2005): Projecting OECD Health and Long-term Care Expenditures: What are the Main Drivers OECD (2007): Health at a Glance OECD (2007): Sosts of Care for Elderly Population Orsós Éva -Talyigás Katalin (2008): Bevezetés. In: Javaslat Nemzeti Idősügyi Stratégia megalkotására. Bp., SZMM, Kézirat Pattyán László (2006): Időskorúak szociális problémái és a hazai jóléti ellátások rendszere Penninx, BWJ (2007) Aging and Psychological Stress, Encyclopedia of Stress, Second Edition, (Ed: Fink, G) Academic Press, Elsevier, Amsterdam, Boston, Tokyo.pp.96- 101. Pető, Zoltán – Tengerdi, Antal (szerk.) (2007): Az időskor, Sopron, Edutech Kiadó Pordány Sarolta (2006): A 2006-os XII. Német Felnőttképzési Konferencia tanulságai. Szín – Közösségi Művelődés, 2006. 11/4. Putnam, Robert (1993): The Prosperus Community – Social Capital and Public Life. The American Prospect Volume 4, Issue 13 March 21: 27-40. (A tanulmány egy része magyarul is megjelent a Prola 2004/3. számában.) Rajna P.(2007) Öregedő agy - idősödő elme-örökifjú (?) lélek, Bp.,MultiArt Kiadó a Report to the World Economic Forum, Watson Wyatt Worldwide, 2004; Riach, Kathleen. 2006. „Older Workers: Learning from Three International Experiences”. Social Policy & Society 5.4.: 551–563.



Róbert Péter: Az élethosszig tartó tanulás magyarországi intézményrendszere és az uniós országok tapasztalatai. In: EU-TANULMÁNYOK III. kötet. Nemzeti Fejlesztési Hivatal, Bp. dátum nélkül. 345. o. S. Molnár Edit (2004) Az időskorú népesség főbb www.szmm.gov.hu/download.php?ctag=download&docID=656

jellemzői

és

életkörülményei.

Salamin Pálné (2008): Nyugdíjasok szegénységi kockázata Magyarországon és az Európai Unióban In: Aktív időskor. Bp., KSH – SZMM Scharle Ágota: Az idősebb munkavállalók foglalkoztatásának ösztönzése állami eszközökkel. In: EUTANULMÁNYOK III. kötet. Nemzeti Fejlesztési Hivatal, Bp. dátum nélkül. 385. o. Schirrmacher, Frank (2007): A matuzsálem összeesküvés. Bp., Scolar Kiadó Skultéti József (2008): A szociális ellátás korszerűsítésének teendői In: Javaslat Nemzeti Idősügyi Stratégia megalkotására. Bp., SZMM, Kézirat Spillman, B and Black K (2005): „The Size of the Long -Term Care Population in Rezidental Care: A Review of Estimates and Methodology” report sumitted to the U.S Department of Health and Human Services, Febr. 2005 Somorjai Ildikó – Török Emőke (2006): A játék lendületbe hoz. Bp., ICSSZEM – JNSZM Esély Szociális Közalapítvány Striker Sándor (2005): Időskorúak képzési igényei Európában. In: Sz. Molnár Anna: Az idős felnőtt rétegek (45 év felettiek) felnőttképzési igényei és képzési lehetőségei. Bp., Nemzeti Felnőttképzési Intézet Szabóné Dr. Molnár Anna (2008): Az idősek tanulási esélyei, jövőt befolyásoló szerepe In: Javaslat Nemzeti Idősügyi Stratégia megalkotására. Bp., SZMM, Kézirat Székely A (2008): A vallásosság változása Magyarországon 1995-2006 között, lehetséges háttértényezők, következmények. A vallásosság és a gyerekszám összefüggései, In: Esélyerősítés és életminőség a mai magyar társadalomban (Szerk.: Kopp M) Bp., Semmelweis Kiadó Széman Zsuzsa (2008): Az „idős” értelmezés problematikája In: Javaslat Nemzeti Idősügyi Stratégia megalkotására. Bp., SZMM, Kézirat Széman Zsuzsa (2008): Idős emberek munkaerő-piaci helyzete In: Javaslat Nemzeti Idősügyi Stratégia megalkotására. Bp., SZMM, Kézirat Széman Zsuzsa: Munkaerőpiac– család nyújtotta idősgondozás összefüggései In: Javaslat Nemzeti Idősügyi Stratégia megalkotására. Bp., SZMM, Kézirat Szociális statisztikai évkönyv, 2006. Bp.,KSH, 2007 Szociális statisztikai évkönyv, 2007. Bp.,KSH, 2008 Szociális Szolgáltatások Egységes Szakértői Ellenőrzésének Kézikönyve (2008) Bp., SZMMM -------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------Készíte tte : dr. Somkuti László Látta: dr. Lakatos Hedvig Jóváhagyta: Korózs Lajos Jeszenszky Zita


The demographic future of Europe from challenge to opportunity: http://europa.eu/scadplus/leg/en/cha/c10160.htm The many faces of the national program on ageing workers, Ministry of Social Affairs and Health Finland, 2002.; Tóth Zsuzsanna: Művészeti aktivitások időskorban. Színjáték – korhatár nélkül. Planet designe Bt. Bp. 2006. Towards a National Startegy for Older People in Ireland. November, 2006. Professor Eamon O’Shea, Director, Irish Centre for Social Gerontology, National University of Ireland Galway Új módszerek a felnőttképzésben Budapest, Kontakt Alapítvány 2004. Vadász János(2007): Szeniorfoglalkoztatás új pályán, Munkaügyi Szemle 2007/5. szám Varga A. Tamás – Vercseg Ilona (2001): Közösségfejlesztés. Bp., Országos Közművelődési Központ Vercseg Ilona (2008): A közösségfejlesztés mint az Idősügyi Stratégia meghatározó eleme. (Kézirat.) Vercseg Ilona és társai (2004): A társadalmi tőke mérése két magyarországi településen. Parola, 2004/3. szám. Vickerstaff, Sarah. 2006. „Entering the Retirement Zone: How Much Choice do Individuals Have?” Social Policy & Society 5.4.: 507–517. Vitányi Iván (2007): A magyar kultúra esélyei Bp., MTA Waddington, Lisa B. 2006. „Testing the Limits of the EC Treaty Article on Non- Discrimination.” Industrial Law Journal 28.2.: 133-151. WHO: Active ageing: a policy framework: www.age-platform.org www.eurag-europe.org Zaidi, Asghar és Michael Fuchs. 2006. Transition from Work to Retirement in EU 25. Policy Brief December 2006. Vienna: European Centre for Social Welfare Policy and Research Zaidi, Asghar. 2006. Pension Policy in EU25 and its Possible Impact on Elderly Poverty . Policy Brief September 2006. Vienna: European Centre for Social Welfare Policy and Research. Zaidi, Asghar. 2006. Poverty of Elderly People in EU25. Policy Brief August 2006. Vienna: European Centre for Social Welfare Policy and Research. Zaidi, Asghar. 2007. Challenges in Guaranteeing Adequate Pension Incomes for Women. Policy Brief March 2007. Vienna: European Centre for Social Welfare Policy and Research.



Zaidi, Asghar. 2008. Features and Challenges of Population Aging: The European Perspective. Policy Brief March (I) 2008. Vienna: European Centre for Social Welfare Policy and Research. Zmira Horstein (ed.) 2001. Outlawing age discrimination. Foreign lessons, UK choices. Bristol:Policy Press. http://www.jrf.org.uk/bookshop/eBooks/JR099-age-discrimination-UK.pdf Zysk, Malgorzata. 2006. „Age Discrimination Law in a Country with a Communist History: The Example of Poland.” European Law Journal 12.3.: 371–402. http://elib.kkf.hu/edip/D_11057.pdf http://europa.eu/scadplus/leg/en/cha/c11910.htm http://whqlibdoc.who.int/hq/2002/WHO_NMH_NPH_02.8.pdf http://www.bkv.hu/mozgaskorlatozott/index.html http://www.healthyageing.nu/upload/Short%20version/hungarian_shortHA_web070712.pdf http://www.oefi.hu/derus%20idoskor.pdf http://www.un.org/ageing/documents/mainstreaming/positionpaper.pdf



9. MELLÉKLETEK 1. számú Melléklet Forrás: Hablicsek László: Demográfiai forgatókönyvek 1997-2050



2. számú Melléklet

Forrás: Ha blicsek László: A népességszám előreszámítása



Népeség száma, előreszámítása, 1901-2050

10 200,3

9 455,9

10 200,0 9 204,8

9 976,8 8 740,7

8 200,0 6 963,3

6 859,3 6 072,5

1000 fő

6 864,4 6 200,0 5 128,6 6 221,6 4 158,7 4 200,0

2 290,1

2 391,6

1 692,0

2 200,0

314,1 200,0 1901

1 545,0

693,1 1921

1941

1 652,1

1961

1981

15-64

65+


1 375,9

1 465,4

2001

2021

év 0-14

2 007,5

Népesség

2 425,2

1 186,9 2041


3. számú Melléklet Korfa, 2007 és 2021

Forrás: KSH

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- --------------------------------------------Készíte tte : dr. Somkuti László Látta: dr. Lakatos Hedvig Jóváhagyta: Korózs Lajos Jeszenszky Zita


4. számú Melléklet Korfa, 2009

Forrás: KSH



5. számú Melléklet Gazdasági aktivitás

Forrás: Employment in Europe Report, 2007



6. számú Melléklet Foglalkoztatottsági arány korcsoportok szerint

Átvett adat a „Függelékek a Szociális védelemről és társadalmi összetartozásról szóló Nemzeti Stratégiai Jelentés” dokumentumból








Forrás: Förster, Michael (2009): Egyenlőtlen növekedés (OECD, Social Policy Division)



9. számú Melléklet 100.000 lakosra jutó tartós ápolást, gondozást biztosító intézmények (nursing and elderly homes) ágyainak száma Ország Ausztria Belgium Csehország Dánia Finnország Franciaország Németország Görögország Magyarország Hollandia Norvégia Lengyelország Portugália Szlovákia Spanyolország Svédország Egyesült Királyság

1995

2000

2005

52,2

8,3 42,9 31,2

13,5 25,5 26,1

22,9 43,3

47,8

63,2

48,4 27,1 63

53,1 26,9 60,3 18,3

84,2

82,7

18,9 69,9

23

22

18,7

Forrás: OECD Health Data 2007



10. számú Melléklet Teljes egészségügyi kiadások a GDP %-ában Ország Ausztria Belgium Csehország Dánia Finnország Franciaország Németország Görögország Magyarország Olaszország Hollandia Norvégia Lengyelország Portugália Szlovákia Spanyolország Svájc Svédország Egyesült Királyság

1995 9,8 8,2 7 8,1 7,5 9,9 10,1 7,5 7,3 7,3 8,3 7,9 5,5 7,8 7,4 9,7 8,1

2000 10 8,6 6,5 8,3 6,6 9,8 10,3 9,3 6,9 8,1 8 8,4 5,5 8,8 5,5 7,2 10,4 8,4

2005 10,2 10,2 7,2 9,1 7,5 11,1 10,7 10,1 8,1 8,9 9,2 9,1 6,2 10,2 7,1 8,2 11,6 9,1

7

7,3

8,3

Adatforrás: OECD Health data, July 2007



11. számú Melléklet Egy főre jutó összes egészségügyi kiadás USDPPP Ország Ausztria Belgium Csehország Dánia Finnország Franciaország Németország Görögország Magyarország Olaszország Hollandia Norvégia Lengyelország Portugália Szlovákia Spanyolország Svájc Svédország Egyesült Királyság

1995 2250

2000 2825

2005 3519

915 1843 1429 2065 2225 1250 685 1562 1821 1892 417 1096 1193 2571 1733

971 2381 1717 2487 2634 1950 857 2078 2258 3082 590 1625 595 1520 3181 2272

1479 3108 2331 3374 3287 2981 1337 2532 3094 4364 867 2033 1137 2255 4177 2918

1384

1859

2724




12. számú Melléklet LTC kiadások az összes egészségügyi kiadás %-ában Ország Ausztria Belgium Csehország Dánia Finnország Franciaország Németország Görögország Magyarország Olaszország Hollandia Norvégia Lengyelország Portugália Szlovákia Spanyolország Svájc Svédország

1995 4,8

2000 5,4

2005 5,6

2,5 17,6 9 1,9 6,5

2,7 18,3 7,3 2,1 7

2,6 0,1 6 7,3 7,5

1,9

3,4

10,1

2,1 16,7 4,5

7,7 15,7 1,1

15,7 1,2 0,8

1,8 17,4 4,6

5,3 18 4,2




13. számú Melléklet 1000, 65 évesnél idősebb lakosra jutó krónikus kórházi ágyak száma Ország Ausztria Belgium Csehország Dánia Finnország Franciaország Németország Görögország Magyarország Olaszország Hollandia Lengyelország Portugália Slovákia Spanyolország Svájc Svédország Egyesült Királyság

1995

2000 2005 11,8

52,2

8,3 13,5 42,9 25,5 31,2 26,1

22,9

47,8

43,3

48,4 53,1 13,6 27,1 26,9 18,3 9,3

84,2

9,7 18,9 71,7 82,7 69,9 23 18,7

Adatforrás: OECD Health Data July 2007



14. számú Melléklet Egy főre jutó teljes gyógyszereladás, PPP US$ Ország Ausztria Belgium Csehország Dánia Finnország Franciaország Németország Görögország Magyarország Olaszország Hollandia Norvégia Lengyelország Portugália Szlovákia Spanyolország Svájc Svédország Egyesült Királyság

1995

147 235 202 237 153 226 190

2000

2005

282 227 258 220 313 240 344 209 340 124 282

398 352 333 431 294 651 362 377 265 403

151 89 159

272 289

272 218 314 397 354

157

324

Adatforrás: OECD Health Data July 2007







16. számú Melléklet Étkeztetést biztosító önkormányzatok, 2006

Forrás: Szociális ágazati információs rendszer: https://teir.vati.hu/szoc_agazat/

Házi segítségnyújtást biztosító önkormányzatok, 2006.

Forrás: Szociális ágazati információs rendszer: https://teir.vati.hu/szoc_agazat/ -------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------Készíte tte : dr. Somkuti László Látta: dr. Lakatos Hedvig Jóváhagyta: Korózs Lajos Jeszenszky Zita


Jelzőrendszeres házi segítségnyújtást biztosító önkormányzatok, 2006.




Idősek nappali ellátását biztosító önkormányzatok, 2006.




17. számú Melléklet A szabadidő felhasználása

A téma aktualitása Életkori jellemzők

Pillanatnyi állapot

Ajánlatok, lehetőségek

Napi jellemzők

A személyiség fejlesztése (segítség az Én-funkciók jó működéséhez) Az ember lelki folyamataiba kell beavatkozni sport Kultúrális hagyomány

Az ember érzelmi életének kiteljesítése

Társas élet

Rekreációs tevékenységek

Kézimunka

rejtvény

egyéb t. (Molnár 2008)

Mitől függ, hogy ki mit választ: o motiváltság, érdeklődési kör,

A szabadidős szokásokat, tevékenységeket több tényező is befolyásolja:

o milyen munkát végez/zett,

 életkor,

o lehetőségek (létesítmény, költségek, társ,

 nem,

szokások stb.)

 lakóhelye,

o életmód, életminőség, végzettség,

 érték- és normarendszer,

o elismertség, támogatottság,

 jövedelem,  társadalmi helyzet,



18. számú Melléklet Mi ösztönzi az idős embert a rekreációs, szabadidős tevékenységre?

ÖRÖM-IGÉNY tehetségkibontakoztatás és egyéb „saját” megfogalmazott igények… családi minta követése, ~ késztetés

vágykielégítés magányoldás lelki egészségvédelem felfedezés szórakozás

a szociális szolgálat igénye

„fontos vagyok még!” érzése élménykeresés társas élet iránti igény, ~ színesítése rossz szociális helyzet egyensúlyozása a pillanatnyi világ (jelen) megismerése

MI ÖSZTÖNZI AZ IDŐS EMBERT A REKREÁCIÓS TEVÉKENYSÉGEKRE?

(Molnár 2008.)



19. számú Melléklet Az adományozók és az önkéntes segítők ará nyának alakulása életkor szerint 80 70 60 Pénzt adományozók Természetbeni adományozók Önkéntes segítők

50 % 40

30 20 10 0 14–17 18–20 21–30 31–40 41–50 51–60 61–70 71–80 81– Korcsoport

Forrás: Czike Klára – Kuti Éva (2005): Önkéntesség, jótékonyság, társadalmi integráció



20. számú Melléklet e-Hozzáférést nehezítő tényezők az 50 év feletti lakosság körében az EU 15 országában:

E-hozzáférést nehezítő tényezők Apró betűk olvasása Egérmozgatás Hallásproblémák Gépelés a billentyűzeten Pénzfelvevő automata használata

A fogyatékosság mértéke Méréskelten Jelentősen % Fő (millió) % Fő (millió) 27,1

33,2

11,9

14,6

18,4 26,5 11,0

22,5 32,4 13,5

9,4 4,7 4,5

11,5 5,8 5,5

9,1

11,2

3,6

4,4

Forrás: www.seniorwatch.de


E L Ő T E R J E S Z T É S. a Kormány részére. az Idősügyi Nemzeti Stratégiáról

Recommend Documents