Dunai kultúra és identitás Az oktatási és kulturális ágazat vitaindító dolgozata1
A Duna-térség Európa azon régiói közé tartozik, amelyeket nagyfokú heterogenitás jellemez. A kontinens egyik leghosszabb hajózható folyója mentén a Duna völgye évszázadok óta olyan térségként jelenik meg, amely különféle népeket, nyelveket, kultúrákat, vallásokat, gazdasági és államformákat köt össze. A belső konfliktusokkal és külső beavatkozásokkal teli XX. század kataklizmái ellenére is sok megőrződött a régió kulturális, nyelvi és etnikai változatosságából. A részben közös múlt, a kulturális sokszínűség tisztelete, valamint más európai értékekbe vetett hit jelenti a térség közös identitásának alapjait. A Duna-térségről integrált megközelítésű európai uniós stratégia készül, így a kiemelt célok és a megfogalmazott programok között viszonylag kevés, kifejezetten kulturális vagy oktatási szakmai tartalom jelenik majd meg. Üdvözöljük, és indokoltnak tartjuk, hogy az eddig megfogalmazott magyar célrendszerben a kulturális és oktatási tartalom (dunai identitás és együttműködés) kellő súllyal, külön stratégiai prioritásként szerepel. A közép-európai népek összefogásának gondolata évszázadok óta jelen van e népek szellemi életében, s az elmúlt évtizedekben, az európai integráció időszakában egyre erőteljesebben hatja át a térség államainak szellemi életét, művészetét. Kiemelkedően fontos szerepet tölt be e téren az „Európai Utas” című húszéves folyóirat és a Közép-Európai Kulturális Intézet. Kulturális vonatkozásban az Európai Duna Stratégiához kapcsolódó magyar álláspont az alábbi három témakör köré csoportosítható: Az (elsősorban Duna-menti) épített örökség védelme és hasznosítása A Duna-menti épített örökség védelme, rekonstrukciója, művelődéstörténeti szempontból is igényes helyreállítása, látogathatóvá tétele kiemelt és sürgető feladat. A folyamhoz közeli erődök, várak, kastélyok, lakótornyok stb. a kulturális turizmus keretein belül, tematikus útvonalak létrehozásával határokon átnyúló turisztikai programcsomagokat alkothatnak. Az épített örökség történelmi vonatkozásai, jellegzetességi, építészettörténeti jegyei stb. párhuzamokat alkotnak a Duna mentén elhelyezkedő országok, régiók, tartományok épített örökségével, és az épített örökségi célpontok egyben helyszínei vagy kiegészítői a szellemi és tárgyi örökségnek is, amelyek együttesen teszik értékessé a térség kulturális örökségét. Jó példa lehet a folyó menti világörökségi helyszínek közös fejlesztése, az egykori római 1
A dokumentumot az Oktatási és Kulturális Minisztérium készítette szakmai együttműködésben az Andrássy Egyetemmel.
2 limes témájában megszülető projektek, a (még Magyarországon belül is) soknemzetiségű rurális épített örökség védelme és bemutatása (pl. Duna-menti tájház-hálózat) vagy a későbbiekben a víz alatti régészet kapcsán kialakuló együttműködés. Az épített örökség – beleértve a régészeti örökséget is – „A magyar Duna-térség jövőképe és stratégiai célrendszere” dokumentumban két stratégiai prioritásban is megjelenik: II. Fenntartható gazdaságfejlesztés prioritás, azon belül II. B. Turizmus fenntartható fejlesztése, ill. a III. Dunai identitás és együttműködés erősítése prioritás III. A. Érték- és örökségvédelem témakörben. Mindez megteremti az épített örökséggel összefüggő projektek széles körű bekapcsolódásának lehetőségét.
A kulturális együttműködés kitüntetett terepe a folyammenti régiók és városok arra irányuló törekvése, hogy a rohamosan bővülő folyami turizmust (ideértve a folyóparti kerékpárturizmust is) kulturális vonzerejük fölmutatásával és erősítésével szolgálják, együtt és különkülön is. Ez részben önkormányzataik révén, részben civil és magánkezdeményezések formájában történik. (Példa erre az alsó-ausztriai indíttatású kulturális Duna-térkép http://www.argedonau.at.) A Stratégia fontos szerepet játszhat e tevékenységek folyamatos föltérképezése, fölkarolása, legitimálása, támogatása és monitorozása révén. A „fölülről” való rásegítésre is szükségük van a hazai településeknek ahhoz, hogy lépést tartsanak például Regensburg vagy a Wachau kulturális kínálatával. De még nagyobb szükség van erre az alsóbb Duna-szakaszokon (Vukovár, Rusze, a Duna-delta stb.), márpedig a stratégia sikeréhez elengedhetetlen a folyam egészét felölelő kulturális együttműködés. Az örökség fogalma az utóbbi fél évszázadban mind több területre terjedt ki és egyre inkább tagolódott, így a kulturális örökség különböző megjelenési formái mellett az emberi közösségek kulturális örökségeként immár az úgynevezett szellemi kulturális örökség is nemzetközi szintű (UNESCO) elismerést kapott. A környező országokhoz hasonlóan a közelmúltban Magyarországon is megkezdődött a szellemi kulturális örökség feltérképezése és számbavétele. Az emberiség szellemi kulturális örökségének reprezentatív listájára elsőként a mohácsi busójárás került föl Magyarországról, amely kiváló példa a kulturálisan sokszínű Duna-menti szellemi örökség megőrzésére. A Duna-menti országok szellemi kulturális örökségének megőrzése területén szintén komoly perspektívája volna az együttműködésnek. Kultúrák együttélése és egymásrahatása, kulturális sokszínűség a Duna mentén A számos elemében összefonódott történelmi múlt, (az esetenként nyelvi) és a kulturális összetartozás olyan kohéziós és identitásképző erőt jelentenek, ami megalapozhatja a térség közös jövőjét. Ebben a személyek és csoportjaik minél számosabb közvetlen kapcsolata is fontos szerepet játszik. A helyi közösségek, önkormányzatok Duna-menti kulturális kapcsolattartása magyar szempontból különösen fontos (gondoljunk a határváltozások és a
3 betelepülések-kitelepítések hatásaira). Ennek hatékonyságát a civil, valamint az egyházi és vallási kapcsolatok erősítésével is szükséges növelni. Az elmúlt évtizedekben számos olyan intézmény, szervezet, kulturális műhely, civil szerveződés jött létre, amely céljaként a közép-európai (máshol kelet- és délkelet-európai) kulturális együttműködést, a közép-európai megbékélést és az önismeret erősítését jelölte meg. Csakis az európai szabadságjogok teljes körű érvényesítése és tudatos, kulturális hídépítő program vezethet a térséget jellemző „hagyományos” konfliktusok, a kulturális- és politikai- nemzeti diszkrepanciák (az államok és kulturális nemzetek nem megfelelésének) oldásához. Kulturális téren tehát a régiós „önismeret”, többek között a történelmi, művelődéstörténeti, építészeti ismeretek és vizuális kultúra erősítése javasolt. Ennek terei a közoktatás és a felsőoktatás intézményei mellett a közművelődés, valamint az iskolán kívüli kulturális (művészeti) oktatás intézményei, amelyek rendszerének és hálózatosságának fejlesztése, a meglévő intézményrendszerek összekapcsolódásának támogatása járulhat hozzá a jobb regionális kommunikációhoz. E célt örökségvédelmi és kulturális-turisztikai projektek, a térség nyelveinek és irodalmainak jobb, kölcsönös megismerését szolgáló tervek stb. szolgálhatják. A Stratégia egyik kulturális pillére lehet annak kidolgozása és elterjesztése, hogy a kulturális örökség bemutatása, ismertetése mindenütt a Duna-menti összetartozás szellemében történjék: ehhez közös elvek és minimum-követelmények elfogadása szükséges. Kulturális alapú regionális fejlesztés, a kultúra gazdasági szerepének előmozdítása Az Európai Unió Tanácsa 2007-ben következtetéseket fogadott el a kulturális és a kreatív ágazatoknak a lisszaboni célkitűzések eléréséhez való hozzájárulásáról (2007/C 311/07). A kulturális tevékenység, a kulturális vidékfejlesztés egyre inkább az egyetlen kitörési pont lehet az ipar és a mezőgazdaság eltűnése miatt szegénységbe sodródó települések, régiók számára. A települések, régiók együttműködése esetén a kulturális értékek kibontakoztatása, turisztikai összekapcsolása e területeken kiemelten biztosítja a fenntartható fejlődést. Az értékeknek a kulturális turizmusba való bekapcsolásával jelentős társadalmi és gazdasági fellendülés érhető el. A kulturális események, a kulturális örökség bemutatása (a látogatók interaktív részvételével), a kulturális értékek átadása olyan vonzerőt jelenthet a Duna mentén, ami a turizmus illetve a helyben letelepülő művészek, kulturális intézmények, kisvállalkozók és az ezek kiszolgálására megjelenő vállalkozások révén megteremti azt a kritikus jövedelemtömeget, amellyel a közösség megindulhat a fejlődés útján elősegítve a társadalmi kohéziót. A kultúra olyan hozzáadott értéket biztosít a fejlesztéseknek, amelyek a
4 tömegtermeléssel és kínálattal szemben egyedivé teszik a terméket, így növelve az adott régió/település vonzerejét és látogatottságát. A formálódó stratégiában szerepelnie kell a kulturális és kreatív iparok szerepe erősítésének, a kulturális és kreatív iparok fejlesztését és támogatását célzó politikák és eszközök erősítésének, különösen a kis- és középvállalkozások tekintetében. A kreatív gazdaság fejlesztése fontos pillérévé válhat a Duna-menti együttműködésnek is2. Az Európai Duna Stratégiához kapcsolódó magyar álláspont oktatási vonatkozása szerint tovább kell fejleszteni és kiemelten támogatni az
oktatási és képzési
együttműködéseket és a kulturális szolgáltatásokat, amelyeknek együttesen a társadalmi és a területi kohézió erősítésében jelentős szerepük van. Az identitásképzés és a hálózatos együttműködés egyik legfontosabb, a jövő nemzedékeit orientáló szerepe az oktatás-képzés területén valósulhat meg a tapasztalatcsere és tudástranszfer elősegítésével, az oktatás-képzési programok Duna-tematikus kiterjesztésével a hálózatok bővítésével, továbbá az identitástudat fejlődésével,
az
oktatás-képzés
eszközeivel
befolyásolható
környezettudatosság
növelésével. E téren figyelemre méltó kezdeményezések az energiatechnikai főiskolai együttműködés vagy az ún. „Danubian Biobankprojekt”, amely egyetemeket, oktató kórházakat és rehabilitációs klinikákat kapcsol össze a Duna mentén fekvő, ill. szomszédos államokkal. A 800.000 km2
kiterjedésű, mintegy 80 millió lakosú Duna-térség államaival hazánk
évtizedek óta bilaterális kormányközi és tárcaközi oktatási és tudományos kapcsolatokat tart fenn. Ezek alapján sokirányú országos, regionális és intézményi szintű együttműködések (oktatói, hallgatói és kutatói cserék, részképzések, nyári egyetemi cserék, közös kutatási és oktatási projektek, képzések, tudományos konferenciák, közös könyvkiadások stb.) valósulnak meg. Reményeink szerint a Duna Stratégia képes lesz elősegíteni a bilaterális megállapodások melletti, a Duna-térségre irányuló multilaterális együttműködések kialakulását is. Külön hangsúlyt kell kapniuk a közös történelmi múlt és a művelődéstörténeti hagyományok, életmódtörténet területén folyó közös kutatásoknak. E munka egyik helyszíne, valamint a Duna-mentiségre és a nemzetközi együttműködésre kiváló példa a budapesti Andrássy Egyetem, amelynek diákjai a Duna-térség majd’ minden
2
Az Európai Bizottság 2009. júniusi tanulmánya a kultúra, a kulturális sokszínűség, a kreativitás és a szociális, tudományos és gazdasági fejlődés közti kapcsolatokról (The Impact of Culture on Creativity – A kultúra hatása a kreativitásra) is hangsúlyozza, hogy a kultúra az oktatás egyik fontos eleme, amelyet együttesen kell fejleszteni és erősíteni, mivel a „kultúraalapú kreativitás” döntő fontosságú az ipari gazdaságban.
5 országából, professzorai pedig Magyarországról, Ausztriából, Németországból és Svájcból érkeznek. Az egyetem egyik kutatási célja a régió múltjának és jövőbeli fejlődési lehetőségeinek alapos feltárása, különösképpen pedig annak a kérdésnek a vizsgálata, hogy a Duna-térség sokrétű potenciálja miként járulhat hozzá az immár közös Európához. Mindezekből
kifolyólag az
Andrássy Egyetem már ma is
a
Duna Stratégia
modellprojektjének számít. Ennek szellemében hozták létre a közelmúltban az interdiszciplináris kutatásokkal foglalkozó Duna Intézetet3. A Duna Intézetben folyó kutatómunka eredményei annak bizonyítékául szolgálhatnak, hogy a Duna-menti államok kulturális sokszínűségük ellenére közös történelemmel, politikai, társadalmi és kulturális gyökerekkel rendelkeznek, amelyek egyben a közös európai identitás alapjául is szolgálnak. Dokumentációs központként a Duna Intézet biztosítja az Európai Unió Duna Stratégiájával és az abban résztvevő államokkal kapcsolatos alapvető információkhoz való hozzáférést. Ezen túlmenően egy olyan közös európai interdiszciplináris kutatói hálózat kiépítésében is részt vesz, amelynek fő kutatási területe a közép- és kelet-európai térség.
Budapest, 2010. január 8.
3
A think-tank-ként működő Duna Intézet a Duna-térség politikai, gazdasági és kulturális fejlődésének következő kérdéseit fogja körüljárni: a Duna-térség stratégiai lehetőségei az Európai Unión belül; regionális integrációs folyamatok a Dunatérségben; kisebbségek és identitások a Duna-térségben; a kultúrtranszfer és a regionális kulturális kódok különféle formái, a kultúra közvetítésének speciális módjai a Duna-térségben; az új demokráciák és a piacgazdaság minősége a Duna-térségben.
