DUNA TELEVÍZIÓ KÁRPÁT-MEDENCEI HÍRLEVÉL (dec. 8.) Friday, 11 December 2009

Trans Art Area - International Educational and Creative Center

DUNA TELEVÍZIÓ KÁRPÁT-MEDENCEI HÍRLEVÉL (dec. 8.) Friday, 11 December 2009

„A SZERETET ÁRVÁI”

A Duna Televízió az adventi vasárnapokon jótékony célú mûsor-sorozatot indít útjára „A szeretet árvái” címmel, hogy határok nélkül adományokat gyûjtsön a szeretetet, otthont és anyagiakat nélkülözõ gyermekeknek. Az adventi vasárnapokon olyan sorsokat mutatunk meg, amelyek bizonyítják: érdemes segíteni.

Embermesék reménytelenségbõl indult, ígéretté fejlõdött gyermekekrõl, álmukat merészen valóra váltó felnõttekrõl. És olyanokról is, akik jövõt adnak: szóval, tettel, anyagiakkal. Önök is tartozzanak közéjük, csatlakozzanak!

„A szeretet árvái” címû mûsorfolyammal a Nemzet Televíziója jótékony célú gyûjtést szervez mind az öt kontinensen a magyarországi S.O.S.-Gyermekfalvak, Böjte Csaba ferences rendi szerzetes erdélyi és vajdasági árvaházai, valamint a kárpátaljai Nagydobronyi Református Irgalmas Samaritánus Egészségügyi Gyermekotthon számára.

Egy el nem szívott doboz cigaretta, egy fel nem bontott csokoládé, egy meg nem ivott kávé ára. Ez is lehet segítség. Mert semmi sem csekély, ha segítségnek szánjuk.

Bankszámlaszám:

MKB 10300002-20102898-70833285

MKB Bank Zrt. 1056 Budapest, Váci u. 38

SWIFT (BIC) kód: MKKB HU HB

IBAN: HU73 1030 0002 2010 2898 7083 3285

SZEMRE VALÓ

VOLT EGYSZER EGY SZEKU… http://transartarea.com

Powered by Joomla!

Generated: 26 December, 2016, 03:34


1988-89-ben egész Európa a változások idõszakát élte. Egyedül Romániában tûnt úgy, hogy Ceausescu örök, uralma megingathatatlan. De amire annyian és oly sokáig vártak, végül bombaként robbant. A volt kommunista országok közül Romániában ment végbe a legvéresebb, legtöbb áldozatot követelõ rendszerváltás, melynek képei örökre beleégtek az emberek emlékezetébe. A folyamatos agymosás, az állandó rettegés és önkontroll helyét betöltötte az eufória, a szabadság érzése, egy szebb jövõ reménye. A diktátor örökre eltûnt, polipként mozgó csápjai, az orwelli gondolatrendõrség román megfelelõje, a Securitate (köznyelven Szeku) emberei pedig lassan átvedlettek látszólag tisztes polgárokká. Emlékük azonban az általuk terrorizált emberek életében kitörölhetetlen.

A Duna Televízió „Volt egyszer egy SZEKU…” címen, több napon keresztül emlékezik vissza a Ceausescu-diktatúra sötét éveire, és a 20 évvel ezelõtti román forradalom eseményeire.

Alexandru Solomon román dokumentumfilmes egy olyan országban született, ahol az újságokból, a rádióból, és a televízióból csak a propaganda folyt, a nép egyetlen tájékozódási eszköze a Szabad Európa Rádió volt. Bár tilos volt, csöndes családi körben eltöltött estéken mindenki ezt hallgatta, hiszen ez volt az egyedüli hírforrás. Filmje, a Háború rövidhullámon egy jelképes szerelmi háromszög „meséje”, melynek szereplõi a rádiós mûsorvezetõ, a hallgató és a Szeku embere, aki csupán arra vár, hogy örökre elnémítsa fecsegõ vetélytársát, a rádiót.

A Szeku elõtt nem voltak védett emberek. Barátokból, párthû emberekbõl pillanatok alatt elpusztítandó ellenség lett, elég volt egy rossz nézés, egy rosszul megfogalmazott kijelentés. Király Károly erdélyi politikus Sylvester Lajos Királyvadászat- Egy politikus útja címû dokumentumfilmjében emlékezik vissza a diktatúra éveire, amelyekben õ volt sokszor a „fõúri” vadászatok szervezõje, majd „kegyvesztetten” vadászok célpontja lett.

A Securitate keze mindenhova elért. Nem ismertek korlátokat. Számos megfigyelési eszközt használtak a csúcstechnikától az ismerõsök beszervezéséig. Mindenki mindenkit figyelt, soha nem lehetett tudni honnan és kitõl szereznek információkat. A Román Televízió magyar adásának munkatársai által készített Kukkolási jegyzõkönyvek címû dokumentumfilm az idõközben elõkerült és nagy visszhangot kiváltó szekusdossziék nyomába ered: kikrõl készültek jelentések, kik készítették, és mire használják õket ma.

A Szeku folyamatos figyelmét „élvezte” Tõkés László református lelkész is, aki a 80-as években az állami- és egyházi hatóságokkal szembeni ellenállásával hívta fel magára a figyelmet. 1989 márciusában az egyházi állapotokat, Ceausescu politikáját és falurombolási terveit bíráló nyilatkozata a csodával határos módon külföldre is eljutott. Szõczi Árpád Drakula árnyéka címû dokumentumfilmje ennek az interjúnak a keletkezési körülményeit és kalandos útját követi nyomon. A történelmi értékû nyilatkozat hatására 1989. december 15-én kezdõdõ temesvári szimpátiatûntetésbõl nõtte ki magát a romániai forradalom. http://transartarea.com

Powered by Joomla!



Az ezt követõ események már a történelemkönyvek részeivé váltak, nem úgy, mint azok a „házivideók”, melyek ugyancsak a Securitate archívumából kerültek elõ. A francia dokumentumfilmes, Dorin Dofoftei birtokába jutott felvételek a Ceausescu-család összejövetelein, születésnapokon, vadászatokon, baráti piknikeken készültek. Vajon tudta élvezni a diktátor azt a mérhetetlen luxust és gazdagságot a hétköznapokban, amit magáénak tudhatott, vagy kispolgárként élte életét? Az aranyajtók rejtekében. A román diktátor hétköznapjai címû alkotás, talán választ ad erre a kérdésre.

A román diktatúra utolsó, reménytelen éveit, pokoli mindennapjait mutatja be a Hogyan éltem túl a világvégét címû román játékfilm, mely egy kamaszlány és egy kisfiú szemével láttatja a torz világot, ahol a besúgó, a hazug, a kegyetlen a jó, a tisztességes ember pedig kilátástalan küzdelmet folytat a megélhetésért. Catalin Mitulescu rendezõ szavaival élve: „Ezt a filmet mindenkinek látnia kell, aki túlélte a Ceausescu érát”.

1989. decembere után az utcai harcok elmúltával a kedélyek is lecsillapodtak. Mindenki optimistán tekintett a jövõbe. Sok poklot megjárt ember úgy értékelte, ezután csak jobb jöhet. Hogy valóban beváltotta-e az élet a jövõvel kapcsolatos reményeket, azt mindenki maga döntse el. Az utolsó forradalom címû olasz játékfilm, mely a világ szinte összes neves fesztiválját bejárta, és a Kutyaélet címû román dokumentumfilm mindenesetre nem fest túl pozitív képet.

Volt egyszer egy SZEKU… a Duna Televízióban december 14-én, 15-én, 22-én és 23-án.

Háború rövidhullámon – december 14. hétfõ 21.20

KirályvadászatEgy politikus útja – december 15., kedd 15.50

Kukkolási jegyzõkönyvek – december 15., kedd 20.30

Drakula árnyéka – december 15., kedd 21.40

52. heti mûsorban várható:

Az aranyajtók rejtekében. A román diktátor hétköznapjai -

Hogyan http://transartarea.com

Powered by Joomla!



éltem túl a világvégét - román játékfilm

Az utolsó forradalom - olasz játékfilm

Kutyaélet - román dokumentumfilm

SÜTÕ ANDRÁS: ADVENT A HARGITÁN

Színjáték 2 részben

A "Nagy Romlás" árnyékában és veszélyében élõknek, kiknek szólási jogát is elvették - nem úgy, mint a farkasoknak -, az egymásratalálás is nehezebb. A gyerekek elvándorolnak, "tengerre szállnak", és még a biológiai gondviselés is ellenség. A lányok hamarabb érnek, mint a fiúk és késik az egymásratalálás. Marad az örök adventi várakozás. Hatalmas, hófödte hegyek, szakadékok között játszódik Sütõ András története, amely a várakozás, a vezeklés, a megváltás drámája, Sinkovits Imre, Kubik Anna, Agárdy Gábor és Bubik István felejthetetlen alakításában.

december 20., vasárnap, 21:00 1. felvonás - A Nemzeti Színház elõadása, 1989

december 20., vasárnap, 22:20 2. felvonás - A Nemzeti Színház elõadása, 1989

Szereplõk: Sinkovits Imre (Bódi Vencel), Agárdy Gábor (Zetelaki Dániel), Bubik István (Zetelaki Gábor), Tóth Auguszta (Bódi Mária), Kubik Anna (Árvai Réka)

december 19., szombat

19:05 Szerelmes földrajz

„Én elhagyám az õsi ház tüzét…” - Kubik Anna

Kubik Anna több http://transartarea.com

Powered by Joomla!



mint negyedszázados pályafutása alatt a világirodalom legnagyobb nõalakjait formálta meg. Sokáig szinte azonosították Sütõ András Advent a Hargitán címû drámájának Árvai Rékájával, akit kétszázszor keltett életre. A színésznõ, az idei Alternatív Kossuth-díj nyertese szerelmetes-verses utazásra hívja a nézõt szülõfalujába, a most ezer esztendõs Õsibe, majd Székesfehérvárra, önállósodásának, eszmélésének színterére. A szívének oly kedves Sinka István vers, a Szállnak a vadlibák egyik sora, mintha csak róla, az õ sorsáról szólna: „Mert hiába futnék tõletek, jön az erdõ, s a rét velem.”

december 20., vasárnap

10:40 Kalando-Zoo a Kifutók mögött - Állatkerti kalandtúra

Magyar ismeretterjesztõ magazin

Az állatkert az a hely, amely mindenkit elvarázsol. Mind gyereket, mind felnõttet, mind férfit mind nõt. Ugyanúgy rácsodálkozik a hetvenéves nagymama, mint a négy éves unokája a zsiráfra, oroszlánra, vagy akár az ici-pici pókra. Órákat tud bolyongani és nézelõdni nagy-nagy összhangban a Fõvárosi Állat és Növénykert fõútjain és zegzugos kis ösvényein. Ide kalauzoljuk Önöket egy eddig be nem mutatott oldalról. Megmutatjuk, milyen az állatok és gondozóik kapcsolata, segítünk az állatok körül, így részesévé tesszük a nézõket a mindennapok eseményeinek. Ma az orrszarvút fogjuk megsimogatni.

A mûsorról többet a Duna Televízió honlapján a következõ linkre kattintva tudhatnak meg: http://www.dunatv.hu/musor/musorok/kalandozoo.html

MÛSORFÜZETEK és FOTÓK

51. heti mûsorfüzet: http://www.dunatv.hu/sajtoszoba/duna1/2009_51/docs/DTVpr51.doc

A heti mûsorokhoz fotót a

http://www.dunatv.hu/footer/sajtoszoba/dokumentumok?ch=duna1&w=2009_51

oldalakon lehet találni.

http://transartarea.com

Powered by Joomla!



PORTRÉ

GÁSPÁR MONIKA

„Mindig a hitelességet tartottam szem elõtt, amikor újságot írtam, tudósítottam vagy éppen tv-riportot készítettem. Nehéz semlegesnek, tárgyilagosnak maradni egy politikailag ilyen erõsen átszõtt társadalomban, mint a miénk, de hiszem, hogy egy hagyományos értékrenddel rendelkezõ ember az alkotás során mégis képes erre.”

Pszichológusnak készült, tanári diplomát szerzett. A Duna Televízió mûsorvezetõ-szerkesztõje sosem szerette, ha fényképezik, a tiramisura azonban mindig igent mond.

Miért írod rövid „o”-val a neved?

Amikor megszülettem, a szüleim nem tudták, mi legyen a nevem. Édesapám szerette volna, ha a Krisztina nevet kapom, mert apai nagymamámat Krisztinának hívták, igen ám, de Krisztina napon születtem, milyen dolog az, ha egy gyereknek ugyanazon a napon van a születés- és névnapja. Így a Krisztina név kiesett. Anyukám Csillát szeretett volna, mert a bátyámat Csabának hívják és Csaba meg Csilla az olyan jól hangzott. De ez apukámnak nem tetszett. Azon a napon, amikor megszülettem különös módon éppen apai nagymamám születésnapjára esett - a kórház összes lány újszülöttjének a Mónika nevet adták. Nem tudom, mi lehetett a levegõben, de anyukám is elcsábult. Egy dologban azonban különböztem a többiektõl, az én nevemet rövid "o"-val anyakönyvezték, talán a sietségben, talán figyelmetlenségbõl, nem tudom, mindenesetre ehhez a kis "különbséghez" régóta ragaszkodom. Amikor a Magyar Televízió Szegedi Körzeti Stúdiójának munkatársa lettem, Bán János volt a televízió vezetõje. Képernyõs voltam, nemcsak híradót, hanem többféle mûsort is vezethettem és szerkeszthettem és természetesen mindenütt rövid"o"-val írták ki a nevemet. Egy alkalommal, egyik adás utáni értékelésen Bán János szóvá tette, hogy nem jól van kiírva a nevem, hibás. Megjegyeztem, hogy nekem ez a nevem, amibõl óriási vita kerekedett, amely a sírásig fajult. Bán János késõbb bocsánatot kért tõlem, és arra kért, legyen a mûvésznevem a "Mónika", mert a nézõk nem tudhatják, hogy engem rövid "o"-s Monikának hívnak, és azt hiszik, hogy nem tudnunk helyesen írni.... Akkoriban, Szegeden tehát hosszú ó-val írtam a nevem...

Tudtad, hogy a Wikipédián van egy saját szócikked?

Igen. Egész jó. Valaki összeollózta a rólam írt dolgokat és feltette a netre. Egyszer anyukám jelezte, hogy valamelyik barátnõje megtalált és milyen jó a kép rólam… No és persze megkért, hogy vegyem le az évszámokat, mert nem akarja öregíteni magát. Mire megjegyeztem, hogy fogalmam sincs, mirõl beszél, mivel nem én írtam.... Az ilyen technikai dolgokhoz nem értek, nem tudom, hogy csinálta az illetõ, de annyi bizonyos, hogy figyelemmel kíséri a pályafutásomat, mert egészen új http://transartarea.com

Powered by Joomla!



dolgokat is találtam, olyan momentumokat, amelyek nem is olyan régen történtek... Például írt arról az eltûnt kislányról is, aki a Család-Barát egyik adása után pár órával nézõi betelefonálás útján megkerült...

Debrecenbõl, a Református Kollégiumból miért pont Szekszárdra mentél továbbtanulni?

Nem volt bátorságom egyetemre menni. Mindig azt szajkózták, hogy aki egyházi suliba jár, azt úgysem veszik fel egyetemre, fõleg, ha tanár akar lenni. És önbizalmam sem volt. Jó tanuló voltam, elsõsorban a humán tantárgyakat szerettem, a matek-fizika-kémia nem az én világom. Azért Szekszárdra jelentkeztem, mert épp a beadási határidõ elõtt valamivel meglátogatott Debrecenben egyik nagybátyám, aki énektanár volt azon a bizonyos fõiskolán és megkérdezte, mit akarok csinálni, hová akarok továbbmenni. Azt mondta, gyere hozzánk, és én gondolkodás nélkül válaszoltam, hogy jó, megyek. Az osztályfõnököm sem értette, miért fõsulira megyek, mondta is, hogy: "Monika, túl alacsonyra helyezed a lécet, nem gondolod?". Mire én azt feleltem neki: "Tanár úr, sosem voltam jó magasugrásból". Aztán maximális pontszámmal felvettek és kiváló minõsítéssel lettem az, aki...

A magyar-ének szakot is nagybátyád miatt választottad?

Hat éves koromban elhatároztam, ahogy kis pápaszemesen ültem két hosszú hajfonatommal legkisebbként, alig 19 kilósan a 2. padban, hogy én tanító néni leszek, olyan, mint az én tanító nénim... Erõs, sudár, igazságos és jó. Ezt akartam csinálni. Aztán elfelejtõdött ez az egész, és amikor menni kellett, nem tudtam, merre is legyen az elõre. Igazság szerint pszichológus szerettem volna lenni. Valahogy mindig mindenki megbízott bennem és anélkül, hogy kérdeztem volna, rám merték bízni legféltettebb titkukat az emberek. Egyszer egy néni a vonaton Debrecen és Cegléd között úgy megkedvelt, hogy örökbe akart fogadni, de mielõtt elváltunk, a lelkemre kötötte, ha egyetemre megyek, csak Pestre menjek, mert õ szeretné, ha mellette lennék... A fõsuli elsõ évében átmehettem volna pszichológiára, mivel mindenbõl színjeles voltam, de eltoltam. Azt mondtam, majd ha elvégzem, utána... Aztán maradhattam volna a fõiskola pszichológia tanszékén is... hívott az egyik tanárom, de nem, Monika mindig a nehezebb utat választja... majd én megmutatom, majd munka mellett, mert én nem leszek a szüleim terhére... aztán másként alakult. Azért lettem ének szakos, mert a nagybátyám is énektanár volt. Csodálatos hangja van. Nekem sosem volt szép hangom, a minõsítés szerint tiszta, de halk. Valójában hihetetlen, hogy én éneket is tanítottam, ha elmesélem a következõket. Hat éves koromtól sírógörcsöt kaptam, ha másnap az órarendben énekóra jött, annyira féltem az énektõl. Aztán szüleim beírattak egy zeneiskolába, szolfézsra és hegedûre és két év múlva már én voltam az, aki az új dalokat elõénekelte az osztálynak... De sosem voltam annyira oda az énekért... Nem tudom, azt hiszem, nem lennék még egyszer énektanár, a mai gyerekek nagy részének már nem jelent semmit az ének... Ha arra gondolok, hogy egyik tanítványom a szülõi értekezleten annyit mondott az apjának, "ahhoz a tanárhoz nem kell odamenni, az csak az énektanár..." akkor nem lelkesít a tanítás. Ennek a diákomnak az édesapja egyszer azt tanácsolta, pofozzam meg nyugodtan a gyerekét, ha rendetlenkedik énekórán, otthon is ahhoz szokott... Amikor szerzõdtettek, azt mondta elsõ igazgatóm, hogy készüljek fel, a gyerekek nem szeretnek énekelni, nem szeretik az énekórát. Eddig képesítés nélküli tanáraik voltak. Két évig tanítottam abban az iskolában és két kórust csináltam, a gyerekek pedig szerették az óráimat. Egyik kislány úgy szaladt utánam szünetben, hogy "kezicsókolom Monika ének tanító néni, mikor lesz énekóránk?" http://transartarea.com

Powered by Joomla!



Sok város szerepelt eddig az életedben. Szeretsz utazgatni, váltani?

Egyszer Zelnik Józsefrõl, a Duna Televízió elsõ elnökérõl készítettem portréfilmet, aki nem egy "könnyû" ember. Amikor megpróbáltam megismerni, lelkesen mesélt az utazásairól... Kiderült, hogy nagyon szereti az idegen tájakat, de csak filmen, "virtuálisan" utazik, mert nincs ideje valóban végigjárni az általa csodált helyeket. Nagyon szívesen utazgatnék, ha tehetném, de egyelõre nem engedhetem meg magamnak ezt a luxust. Sem idõm, se pénzem nincs erre. És valójában azt hiszem, kicsit "röghöz kötött" is vagyok. Nagyon szeretem a szülõhazámat és feltett szándékom, hogy minden kis szegletét megismerjem! Nem azért mentem és éltem annyi városban, mert szeretek utazni, mondjuk úgy, így hozta a sors. Sok embert megismertem és sokféle gondolkodással találkoztam, segített megérteni az embereket, sokkal toleránsabbá tett. És nagyon szeretem nézegetni, figyelni az ismeretleneket. Minden tájon, országrészben másmilyenek az emberek, még az arcformájuk és beszédük, hanglejtésük is, hát még a gondolkodásuk... Nagyon érdekes dolgok ezek!

Mit tartasz eddigi pályafutásod legnagyobb szakmai sikerének?

Legnagyobb siker? Hm… Talán a hitelesség! Amikor még újságíróskodtam, a kiadó tulajdonosa azt mondta, akármit írok, biztos, hogy nem ferdítem el a valóságot, "te vagy itt az egyetlen hiteles ember" - mondta akkor nekem, alig 23 évesen. Aztán késõbb is éreztem, hogy ez az én utam, akkor, amikor rádióztam és akkor is, amikor elkezdtem a tévézést. Egyszer, egy nyáron felhívott egy volt riportalanyom azzal a kéréssel, hogy lesz egy esemény, menjek ki forgatni. Mondtam neki, hogy sajnos idõ közben megszûnt az a mûsor, de szívesen ajánlok más kollegát. Azt válaszolta, mást nem kér, köszöni szépen. Ez a siker. Aztán az is siker, amikor az ember utazik a Szeged-Kiskunhalas közti távolsági buszon és azt hallja, ahogy mögötte két ember az õ mûsoráról beszélget... És az is jó, amikor egy mûsor kapcsán segíteni tudunk valakinek. Nemrég egy ismétlõ Család-Barát mûsorunkat a tengerentúlon látta valaki és felajánlotta a bemutatott, nagyon rossz helyzetben élõ családnak a segítségét. És a megkerült kislány... amikor a szülõk az adás után pár órával visszakapták két hónapja eltûnt 13 éves gyermeküket. Ezek jelentik számomra a sikert. És bár nem lettem pszichológus, azt hiszem, ezekben az élethelyzetekben is van mit tanulni, sokat erõsödtem és talán értem is általuk az utóbbi 10 évben.

Van olyan kihívás, ami nagyon vonz, de még nem valósulhatott meg az életedben?

Kihívás? Igen! Több is van! Szeretnék iskolát alapítani és könyvet- könyveket írni. Az utóbbit már elkezdtem, de mivel mindennap dolgozom, sõt, tavaly még nyáron sem voltam szabadságon, nincs idõm írni... azért nem adom fel! A másik kihívás az iskola. A hazai iskolarendszer nem készült fel arra, hogy az átlagtól eltérõ, de nem súlyosan fogyatékos gyermekeket nevelje, oktassa. Azt mondják "integrált oktatás". Így próbálják ezeket a kissé "más" gyermekeket a többi gyermekhez "felzárkóztatni", azért teszem csupa macskakörömbe e szavakat, mert nézõpont kérdése, hogy kit, kihez zárkóztatunk fel és kit nevezünk másnak vagy az átlagtól eltérõnek... A gyakorlatban - tisztelet a kivételnek - valójában alig -alig folyik valahol komolyan ez az integrált oktatás. A pedagógusokat ugyanis http://transartarea.com

Powered by Joomla!



nem erre képezték ki. Ezért nem is várható el tõlük, hogy megértsék, ha egy gyermek kiválóan szaval, hogy lehet csak 50%-os a beszédértése és miért fordul maga ellen, ha mások csúfolják, ezzel bizarr magatartást produkálva... Mivel gyermekemnél az Asperger szindrómát diagnosztizálták hosszú évek kálváriája után, azt hiszem, pontosan tudom, hogy mások, akik hiperaktivitással, mozgásproblémákkal vagy egyéb nehézséggel küzdenek, mit élnek át, amikor óvodát vagy iskolát kell választaniuk gyermeküknek... 2005-ben jött a felismerés, hogy valamit ki kellene találni. Beszéltem intézményvezetõ gyermekpszichológussal, aki szerint Magyarország fényévekre van elmaradva az oktatás terén a "Nyugattól". És beszéltem a Református Zsinat lelkészi elnökével is, aki maximálisan támogatná elképzeléseimet. Egyelõre mérlegelek, figyelek és kivárok. A jelenlegi helyzet nem alkalmas ilyen horderejû döntések meghozatalára, de nem teszek le tervemrõl és bízom benne, hogy nem leszek-maradok egyedül ezzel az elképzelésemmel!

A mûsorok vezetése vagy inkább azok szerkesztése áll hozzád közelebb?

Mindig a szerkesztés állt hozzám közelebb, abban úgy érzem, teljesebb lehet az ember. A mûsorvezetést is csináltam a tv-hez kerülésem kezdetétõl, de önmagában az nem lenne számomra kihívás. Mindig utáltam, ha fényképeztek, azt is, ha a figyelem középpontjába kerültem, ezért hihetetlen, hogy ilyen munkakörben tevékenykedem. Sosem hittem volna, hogy több ezres sportcsarnokban, nemzetközi egyházi konferencián vagy székesegyházban fogok órákig konferálni és mûsort vezetni. És a legjobb az, amikor odajönnek az emberhez és azt mondják, olyan szépen beszélsz, köszönjük szépen!

Mi az, amire neheztelsz a média világában?

A felületesség, a szenzációhajhászás, a felejtés. Könnyen felkap, magasba röpít és gyorsan elfelejt... sokszor figyelmen kívül hagyja a média, hogy élõ-eleven-érzõ emberekrõl van szó, azokhoz szólunk és nem mindegy, hogy partnereknek tekintjük-e õket vagy sem... Szóval utálom, ha átverik a nézõt, szerencsére ilyet magam körül mostanában nem látok, de volt olyan munkahelyem, ahol ez alapprobléma volt és minden hétvégén bõgtem otthon, hogy ezt nem tudom így csinálni... A pénz nem minden.

Melyik a kedvenc süteményed?

Ez övön aluli kérdés... Aki kérdezte, valószínûleg tudja, hogy édesszájú vagyok, Gombóc Artúr reinkarnációja... Na jó, csak vicceltem. Nagyon szeretem az édességet. Amikor diák voltam, elhatároztam, hogy az elsõ fizetésembõl annyi édességet veszek, amennyit csak tudok, és mind megeszem... Persze, nem így történt, de ez jelzi az édesség iránti elkötelezettségemet. Épp ezért kedvenc édességet megemlíteni nagyon nehéz! Hm. Lássuk csak! Tiramisu, de olyan, amelyik "tocsog" az alkoholban és a piskóta fölött vastagon áll a habos-tejszínes sajtkrém... és a túrógombóc. Nagyon szeretem. Szegeden a Tisza parti halász- csárdában olyan óriásit adnak, mint a megrendelõ feje és olyan lágy, hogy az ember szájában valósággal olvadozik a túrós-vaníliás finomság. Képtelenség megenni, de otthagyni bûn... Hm... Régen jártam Szegeden... aztán szeretem a marcipánt is, minden mennyiségben és a szabadkai Bódis cukrászda csokis-piskótás-rumos különlegessége is a kedvenceim közé tartozik a kandírozott narancshéjjal http://transartarea.com

Powered by Joomla!



együtt... Egyszer, talán negyedik gimis voltam, amikor osztálykiránduláson azt mondta az osztályfõnököm, aki nem gyõzte nézni, ahogy majszolom a mogyorókrémet a sok csoki után, hogy "Monika, neked cukrászhoz kell férjhez menned, különben kieszed a férjedet a vagyonából"... Lehet, hogy meg kellett volna fogadnom a tanácsát?

Következetes vagy a gyereknevelésben?

Gyermeknevelés... ez nehéz kérdés. Csak egy gyermekem van, és azt hiszem, néha nagyon elkényeztetem, máskor meg lelkiismeret furdalásom van, hogy nagyon szigorú vagyok vele. Fogalmam sincs, hogy jól csinálom-e. Nincs összehasonlítási alapom, mondjuk úgy, hogy ösztönösen csinálom és a lehetõ legjobbat szeretném a gyermekemnek, ezért néha, azaz inkább gyakran van lelkiismeret furdalásom, ha nem tudok vele annyi idõt tölteni, amennyit õ igényelne. Mivel bizonyos dolgokban kiemelkedõ, másban pedig még nem hozza a korosztálya képességeit, van mit csinálnunk. Folyamatos fejlesztés az élete, ezt igyekszünk úgy csinálni, hogy ne érezze tehernek. Ha azt vesszük, hogy honnan indult és hogy most hol tart, azt hiszem, jól csináljuk, de az ember sosem lehet elégedett! Arra "gyúrunk", hogy egyre bátrabb legyen és hogy majd önállóan is képes legyen megállni a helyét a világban...

Mit jelent számodra a hit?

A hit? Számomra ez nagyon nehéz kérdés. Nem maga a hit kérdése, mert az tiszta sor, az ember hisz, és a hite valóban megtartja a legnehezebb idõkben is. Inkább a körülmények azok, amelyek minduntalan megpróbálják az embert. Amikor az egyházi suliba jelentkeztem, azt kérdezték felvilágosult osztálytársaim, hogy akkor te apáca leszel? Mire én felvilágosítottam õket, hogy nem leszek az. Aztán majdnem mégis az lettem, de ez hosszú történet! Azt hittem, az egyházi iskola olyan, ahol csupa "jó", minden "emberi gyarlóságtól " mentes ember munkálkodik, hogy mi is még jobbakká legyünk... Aztán szembetaláltam magam azzal, ami mindenütt megvan, hazugsággal, emberi gyarlósággal és kicsinyességgel és rájöttem, hogy nem az egyes embert kell néznünk, hanem mást. Nem az intézmény jelenti az Istent, hanem ott belül kell keresgélnünk és nem az egyes ember cselekedetei alapján kell megítélnünk ezt az egészet. Bár csalódtam az egyházi iskolában, hamarosan mégis minden idegszálammal kapaszkodtam, hogy visszamehessek oda. Különös, de biztonságot is jelentett az egyházi iskola, a teológia, ezért nem csodálkozhattam, amikor egy késõbbi érettségi találkozónkon már az osztály fele járt a teológiára. Más is nyilván megélte ugyanazt, amit én. A "kinti rossznál" sokkal jobb volt a benti biztonság... Amikor gólyatábor után elsõ napomat töltöttem a fõiskola kollégiumában, alig 18 évesen napirend és kimenõ korlátozás nélkül, azt csinálhattam, amit akartam, kicsit megrémültem, hogy ez a szabadság és örömmel-félelemmel, vegyes érzéssel, bõgve bámultam magam elé, mert hihetetlen volt, hogy azt csinálhatok mostantól, amit akarok! Nem kell élére vasalni a plédemet, fél ötkor az íróasztalom mellé ülni és mindent rendben tartani a szekrényemben és mindezért nem pontoz le egy ember és nem mondja többet azt, hogy te nem mehetsz ki arra a fél órára sem, mert rendetlen voltál... Ez is hozzátartozott a megélt dolgokhoz, de az is, amikor 9 évesen az iránt sóvárogtam, hogy csak meghalhassak, mert szeretnék már Jézus közelében lenni. Gyermeki bölcsességgel arra gondoltam, hogy nem lehetek öngyilkos, mert akkor nem odakerülök, de milyen nehéz lesz kivárni azt az idõt!

Különös, de mindenhol kívülálló voltam. Diákként szentfazéknak hittek, mert "onnan jöttem", aztán a volt diáktársaim körében meg én lettem a "tévés", valahogy mindig kicsit http://transartarea.com

Powered by Joomla!



más. Tévésnek nem vagyok elég "tévés", refisnek meg nem vagyok elég "refis". (református gimnáziumi diák rövidítése). Hát így éldegélem meg a hitem, magamban, magamnak. Az is érdekes, hogy van egy kedves atya ismerõsöm, Frajka Félix atya, akivel régebben sokat beszélgettem, és bár nálunk nincs gyónás, végtelen bizalmat éreztem iránta és mindent meg tudtam osztani vele. Pedig õ katolikus. Amikor egy riport kapcsán megismerkedtünk, Félix atya megkérdezte tõlem, hogy milyen vallású vagyok, mire én rávágtam, hogy református vagyok, erre õ azt felelte, "érdekes, pedig nem is látszik". No, ezen nagyon jót mulattam... a "vastagnyakú kálvinistákon" ennyire látszik, hogy azok?! Szerettem volna egyházi suliban tanítani, jelentkeztem Szegeden a Karolinába, de reformátusokat nem vettek fel eleinte, késõbb pedig, amikor értesítettek, hogy mehetnék, már megízleltem a tévézés csínját-bínját és valahogy nem akaródzott már tanítani.

Életemet mégis átszövi ez a két dolog, mert a Duna Televízióhoz is úgy kerültem, hogy a vallási szerkesztõség akkori vezetõje Lehoczky Laci keresett meg, hogy volna-e kedvem csatlakozni a csapatához. Természetesen igent mondtam és nem bántam meg azóta sem, hogy a Duna Televíziót választottam immár több mint 10 éve hivatásom gyakorlása színhelyéül, mert amíg mindennap úgy tudok bemenni, hogy van mit csinálnom, és van értelme annak, amit épp csinálok, legyen az szerkesztés vagy mûsorvezetés, addig úgy érzem, nem hiába teszem a dolgom...

Az interjút Szabó Kornélia és Pozderka Ivett készítette.

NÉZÕI ÜZENETEK

„Kedves Duna TV!

Örvendek, hogy valamivel én segíthettem a Thália fennmaradását. Úgy vélem, ez messze nem csak kulturális, sokkal inkább politikai ügy, mert a Kassai Színház anyagi ellehetetlenítése is elsõsorban politikai céllal történik. Ha nem lesz többé magyar színház Kassán, akkor nem lesz, hol találkozzon a helyi magyar értelmiség, a magyar diákság, s lassan elapad, s eltûnik a városból a magyarság. Fico és Slota minden bizonnyal erre számít. Ez ellen csak a világ magyarságának kemény összefogásával léphetünk fel, amit a Duna TV mindnyájunk örömére felvállalt. Meg kell mutatnunk, hogy mi szétszórtságunkban is sokkal erõsebbek vagyunk, mint a szlovák nacionalizmus!

Mi a karácsonyi ajándékra szánt összeget küldtük el (már átutaltuk!), nekünk elég lesz a karácsonyfa alá egy pár zokni is, mert az igazi ajándék az, hogy a Thália tovább él!

Egyébként a Duna TV-t is az elsõk közt támogattam, ott a nevem valahol, bár nem írtam hozzá, hogy http://transartarea.com

Powered by Joomla!



több szakmai díjjal kitüntetett újságíró vagyok, s legutóbb az Olvasók Díját is elnyertem.

U.i: Ha elhozza valaki Szatmárnémetibe a sorsoláson nyert ajándékot (nem tudom, mi az, de azt a hallottam, hogy Verebes Istvántól származó kép) akkor küldök nektek egy üveg Sike -féle Tigristejet, hogy legyetek még erõsebbek.

Szeretettel Sike Lajos, Szatmárnémeti”

„Tisztelt Duna Televízió!

Levelemben elõször is gratulálni szeretnék a nagyobb támogatáshoz! Örülök, hogy végre elismerték, hogy van Magyarországnak egy értékes közszolgálati tévéadója.

Csatornájukat elsõsorban a filmek miatt nézem. Nagy rajongója vagyok a távol-keleti és a skandináv moziknak. Minden héten találok egy nekem tetszõ mozit, ami a képernyõ elé szegez.

E mellett nagyon szeretem a brit alkotásokat is. Különösen felkeltette az érdeklõdésem a Futottak még... (Extras) címû sitcom-sorozat, amit immáron két alkalommal is mûsorra tûztek. A legzseniálisabb és legeredetibb sorozat, amit életemben láttam! De a sorozat még nincs lezárva. Van egy karácsonyi különkiadás, amiben kiderül, Andy-nek sikerül-e betörnie a filmiparba vagy élete végéig egy szerencsétlen lúzer marad-e.

A sorozat záró részét próbáltam megvásárolni DVD-n, de sehol nem találtam meg. Próbáltam letölteni, de csak angolul van, felirat nélkül. Most Önökben bízok. Nagyon reménykedem abban, hogy megvásárolták és a karácsonyi idõszakra idõzítve fogják leadni. Kérem, ha tudnak, erõsítsenek meg abban, hogy látni fogom a vígjátéksorozat befejezõ részét, vagy végleg függõben marad-e a sorozat.

Ha megengednek még egy kérdést, érdeklõdni szeretnék arról is, hogy tervezik-e Anders Thomas Jensen (Ádám almái) rendezõ további filmjeit? Cím szerint: Gengszterek fogadója, Zöld hentesek, Kiságyúk. Utóbbi kettõhöz sajnos szinkron még nem készült, és tény, hogy elmarad az Ádám almái kidolgozottságától, de még így is kiemelkedik a mai tucatfilmek kínálatából. Ha esetleg megvásárolták és Önöknél fog a szinkron készülni, szeretném kérni (ha lehetséges), hogy az Ádám almáiban megszokott hangokat kapják a színészek. Az ott papot alakító Mads Mikkelsen (Holl Nándor) a Zöld hentesekben játszik, míg a skinhead fickót alakító Ulrich Thomsen (Epres Attila) egy hasonlóan idegbeteg férfit alakít a Kiságyúkban.


Powered by Joomla!



Üdvözlettel: egy nézõjük”

(Duna TV)


Powered by Joomla!


DUNA TELEVÍZIÓ KÁRPÁT-MEDENCEI HÍRLEVÉL (dec. 8.) Friday, 11 December 2009

Recommend Documents