FOGLALKOZÁS-EGÉSZSÉGÜGY 3.1
Drogteszt a munkahelyeken Tárgyszavak: foglalkozás-egészségügy; egészségvédelem; kábítószer; megelőzés; vállalati kultúra; szabályozás.
Az amerikai üzleti világnak drogproblémái vannak. Az USA Munkaügyi Minisztériumának adatai szerint több mint 8 millió munkavállaló használ valamilyen illegális szert. Az ilyen szerekkel élő amerikaik 73%a alkalmazott. Az alábbiakban azt járjuk körbe, mit tehetnek a munkaadók annak érdekében, hogy hatékony eszközökkel megelőzzék a kábítószer-használatból adódó munkahelyi problémákat, még mielőtt azok súlyos gondot okoznának a vállalatnak.
A probléma jelentősége Egy drogellenes szervezet felmérése szerint az amerikai munkavállalók 37%-a tapasztalja úgy, hogy az elmúlt 5 év során nőtt a munkahelyi droghasználat. A válaszadók többsége támogatná a drogtesztek alkalmazását. Szerintük főképpen azokat kellene szűrni, akik a beosztásukból adódóan közvetlen felelősséget viselnek másokért. A szövetségi kormány drogellenes erőfeszítéseinek részeként 1989 márciusában hatályba lépett a drogmentes munkahelyekről szóló törvény, amelynek értelmében az állami megbízásokra pályázó vállalkozásoknak biztosítaniuk kell a munkahely drogmentességét. A munkavédelmi tanácsadó cégek vizsgálatai azt mutatják, hogy minden egyes munkahelyi droghasználó – az egyébként is magas egészségügyi és munkavédelmi kiadásokon felül – átlagosan évi 11-13 ezer USD többletköltséget okoz a munkaadónak. Amennyiben a munkaadó nem rendelkezik drogellenes politikával, nagy az esélye annak, hogy az alkalmazottai között legalább egy droghasználó van. A felmérések és kutatási eredmények ellenére számos munkaadó véli úgy, tévesen, hogy ez nála nem fordulhat elő. Amint azonban elindítanak egy drogellenes programot, és elkezdik drogteszteknek alávetni a dolgozókat, meglepve tapasztalják, hogy ők sem kivételek.
1
Széles körű érintettség Jó példa erre egy kisebb fuvarozó vállalat esete: amikor egy munkavédelmi tanácsadó cég munkatársa javasolta a tulajdonosnak, hogy végeztessen drogtesztet a dolgozóival, az rendszeresen elutasította a javaslatot, mondván hogy ez egy kis cég, mindössze 63 alkalmazottal, náluk nincs szükség ilyesmire. Pár év elteltével azonban a tulajdonos maga kereste meg a munkavédelmi tanácsadót, mert azt tapasztalta, hogy valami nagyon nincs rendben a cégénél, és egy drogellenes munkahelyi programot kívánt elindítani. A tanácsadó cég munkatársai segítséget nyújtottak a program kidolgozásában, drogellenes plakátokat helyeztek el a telephelyeken, és szórólapokon tájékoztatták a dolgozókat. 45 nap elteltével váratlanul megjelentek, hogy minden dolgozót drogtesztnek vessenek alá. Ekkor 9 dolgozó azonnali hatállyal felmondott. Egy-kettő közülük talán csak a személyiségi jogainak megsértése miatt tiltakozott így, a többiek drogtesztje azonban bizonyosan pozitív lett volna. Az 54 ellenőrzött dolgozóból 19-ről derült ki, hogy marihuánát használt, és több dolgozó szervezetében találtak kokaint. A munkaadót megdöbbentették az eredmények. A legtöbb munkaadónak fogalma sincs arról, hányan dolgoznak kábítószer befolyása alatt.
A drogellenes program kidolgozása A munkahelyi kábítószer-használat kiküszöbölésének első lépése a drogellenes munkahelyi politika megfogalmazása. Az USA Munkaügyi Minisztériuma a drog- és alkoholmentes munkahely program elkészítéséhez tanácsadót biztosít a munkaadóknak. Az írott irányelveknek az alábbi kérdéseket kell megválaszolnia: • Mi a program célja? • Kire vonatkozik a drogellenes politika? • Milyen esetben kell alkalmazni az irányelveket? • Milyen viselkedés nem megengedett? • A dolgozóknak értesíteniük kell-e a munkaadót, ha drogokkal kapcsolatos szabálysértést tapasztalnak? • Megengedett-e a motozás? • Drogteszt is része a programnak? • Milyen következményekkel jár, ha valaki megszegi a szabályokat? • Lehetőség lesz-e arra, hogy a droghasználaton ért dolgozó adott feltételek teljesülése mellett visszakapja az állását? 2
• Milyen jellegű segítséget kaphatnak a dolgozók? Miután az irányelvek elkészültek, és (plakátok, tájékoztató füzetek, munkahelyi értekezletek segítségével) megfelelően tájékoztatták a dolgozókat, a munkaadók megkezdhetik a jelenlegi és az újonnan felvételre jelentkező munkavállalók tesztelését. A vizsgálatok megkezdése előtt azonban a munkaadónak tájékozódnia kell arról, hogy a dolgozók kábítószer-tesztelése nem ütközik-e valamilyen hatályos jogszabályba.
A drogtesztek fajtái Számos kábítószer-tesztelési eljárás ismert: vér-, illetve vizeletvizsgálat, hajminta-ellenőrzés stb. A vérvizsgálatot általában csak rendkívüli esetekben alkalmazzák, például ha a dolgozó egy munkahelyi baleset miatt önkívületi állapotban van, illetve ha azt bírósági végzés írja elő. A hajmintavizsgálat költsége 115–150 USD között van, de amíg a kábítószer-használatot a vizeletvizsgálat például csak 1–4 napra viszszamenőleg tudja kimutatni, addig az a hajból akár 90 napra visszamenőleg is igazolható. Az Egyesült Államokban évente elvégzett mintegy 55 millió drogteszt 90%-a vizeletvizsgálat. Ennek költsége munkavállalónként kb. 44 USD. Túlzottak azok a híresztelések, miszerint a drogtesztet nagyon könnyű kijátszani. Az előre bejelentett vizsgálatoknál erre van bizonyos esély, a váratlan ellenőrzések esetében azonban szinte lehetetlen csalni. Szúrópróbaszerű mintavétel esetén célszerű évente a dolgozók 50%-át tesztelni.
A teszteredmények értékelése A drogtesztek eredményessége az alábbi költség/haszon elemzési példával illusztrálható: egy 100 alkalmazottat foglalkoztató vállalat számára, ahol a munkaerő cserélődése 30%-os, a drogtesztelés dolgozónként évi 44 USD-ba kerül. Ha a munkaadó mind a 30 újonnan felvett dolgozón elvégzi a tesztet, és szúrópróbaszerűen ellenőrzi a munkavállalók 50%-át, az évi 80 drogtesztet jelent. Ehhez jön még 20, balesetek után kötelezően, illetve alapos gyanú esetén ajánlottan elvégzendő teszt: ez évente összesen 100 drogteszt, vagyis a társaságnak a drogmentes munkahelyi program megvalósítása évi 4400 USD-ba kerül, ami igen hatékonynak mondható. Az első 3–4 hónap során a szúrópróbaszerűen elvégzett teszteknek várhatóan mintegy 5–22%-a lesz pozitív. A magasabb százalék elsősor3
ban az építőiparban és az élelmiszeripari szolgáltató szektorban dolgozókra jellemző. A kiskereskedelemben és a hivatalokban dolgozók esetében ritkábban találnak pozitív eredményt. Legkésőbb az első év végére a pozitív esetek aránya 50-80%-kal csökken, vagyis a 22%-ból 5%, az 5%-ból pedig akár 1% is lehet. Egy átlagos 100 főt foglalkoztató társaság, amelynél korábban 5 és 24 fő között volt a drogfogyasztó dolgozók száma, akik esetleg még kábítószerterjesztéssel is foglalkoztak a munkahelyen, hamarosan drogmentessé válik. Ennek számos pozitív következménye mutatkozik: a termelékenység nő, a termékek és szolgáltatások minősége javul, kevesebb lesz a hiányzás, csökken a balesetek és a kártérítési igények száma, a biztosítási díjak nem emelkednek, a berendezésekben és a készletekben pedig kevesebb kár, illetve hiány keletkezik. Ha azt a 4400 USD-t, amelyet egy 100 fős társaságnak évente a drogmentes munkahelyi programra kell fordítania, elosztjuk a 365 nappal és a dolgozók számával, akkor kiderül, hogy a program dolgozónként és naponként alig 12 centbe, vagyis egy helyi telefonhívás díjának a felébe, kerül naponta. Ez pedig elég biztos befektetésnek tűnik!
Sikeres munkahelyi drogmentesítési program 14 lépésben 1. A munkaadó jogi védettsége érdekében el kell készíteni írásban a drogmentes munkahelyi programot ismertető politikát, és minden dolgozónak el kell juttatni egy példányt. A dolgozóknak aláírásukkal kell igazolniuk, hogy megértették és tudomásul vették a politikát, és az aláírt példányt a személyi anyagukhoz kell csatolni. Az irányelveknek az alábbiakat kell tartalmazniuk: – a cél megfogalmazása; – az érintettek köre; – a tesztek mibenléte; – az alkalmazandó feltételek; – a legális drogok definíciója; – az illegális drogok definíciója; – az alkohollal kapcsolatos politika; – a vezetők és a munkavállalók számára előírt oktatási és képzési követelmények; – a szűrendő anyagok köre; – a mintavételi eljárások; 4
a teszteredmények jelentésére vonatkozó eljárások; a munkavállalók joga a teszt megismétlésére; intézkedések pozitív eredmény esetén; az ismertetett szabályok megszegésének egyéb következményei; – az alkalmazást megelőző, a szúrópróbaszerű, az alapos gyanú esetén és a baleseteket követően végzendő drogtesztekre vonatkozó eljárások; – a drogteszt visszautasításának következményei; – a munkavállalók felelőssége; – egy kapcsolattartó személy kijelölése. „Drogmentes munkahely” vagy más hasonló feliratok elhelyezése a parkoló bejáratánál, az épület kapujában és az előcsarnokban, a pihenő helyiségekben és a blokkoló órák fölött. Ilyen feliratokat a munkaerő-felvételi hirdetményeknél is célszerű megjelentetni. A kábítószerekkel való visszaéléssel kapcsolatos felvilágosító anyagok (pl. szórólapok, videók) eljuttatása minden vezetőhöz, közvetlen feletteshez és a beosztottakhoz évente egyszer. A fizetési borítékokba pedig negyedévente helyezzenek el olyan emlékeztetőket, amelyek felhívják a dolgozók figyelmét a társaság drogmentesítési politikájára, illetve bizonyos kábítószervisszaéléssel kapcsolatos tényekre. Minden felvételre jelentkező munkavállalónál el kell végezni az előzetes drogtesztet. Azok jelentkezését, akiknek a tesztje pozitív, azonnal el kell utasítani, függetlenül attól, hogy mennyire tűnnek alkalmasnak egyébként, illetve hogy a vállalatnak menynyire sürgős az álláshely betöltése. Minden álláshirdetésben fel kell tüntetni, hogy az állás betöltéséhez a jelentkezőknek drogtesztnek kell alávetniük magukat. A szúrópróbaszerűen végzett drogtesztek esetén évente a dolgozóknak legalább 50%-át kell ellenőrizni. Az alkalmazotti létszámtól függően minimum hetente vagy havonta egyszer végezzenek szúrópróbaszerű ellenőrzést. „Alapos gyanú” esetén drogtesztet kell végezni a munkavállalón, amennyiben olyan magatartást tanúsít, illetve olyan fizikai jeleket tapasztalnak rajta, amely arra utal, hogy valamilyen tudatmódosító szert használ. Szervezzenek drogmegelőzési tanfolyamokat legalább évente egyszer a vezetők és termelésirányítók számára. A tanfolyam – – – –
2.
3.
4.
5. 6.
7.
8.
5
segítséget nyújt számukra, hogy felismerjék beosztottjaiknál a droghasználat jeleit, és megismerjék azokat a módszereket, amelyekkel a leghatékonyabban megelőzhetik a kábítószerhasználatból adódó munkahelyi problémákat, mielőtt azok súlyos gondot okoznának a társaságnak. 9. Baleset utáni drogtesztet kell végezni a dolgozókon minden olyan esetben, amikor súlyos sérüléssel és/vagy anyagi kárral járó, esetleg emberéletet követelő baleset történt. (Az USA 40 államában nem jár kártérítés azoknak a munkavállalóknak, akik kábítószer hatása alatt okoztak balesetet, és az esetek többségében munkanélküli segélyben sem részesülhetnek.) 10. A drogtesztek során vett labormintákat kizárólag hivatalos állami laboratóriumokban elemeztessék, hogy az eredményeket a későbbiekben ne lehessen megkérdőjelezni. 11. Minden „pozitív” tesztet egy hivatalos laboratóriumban meg kell ismételni. 12. Az üzemorvost minden „pozitív” eredmény esetén vonják be a folyamatba. 13. Minden munkavállaló teszteredményét szigorúan bizalmasan kell kezelni. Csak azokat értesítsék a kábítószertesztek eredményeiről, akiknek „tudniuk kell róla”. 14. A társaság írásos drogellenőrzési politikájának valamennyi előírását szigorúan, igazságosan és valamennyi munkavállaló esetében azonos módon be kell tartani. Összeállította: Csépán Lilla Smith, S.: What every employer should know about drug testing in the workplace. = Occupational Hazards, 66. k. 8. sz. 2004. p. 45–47. French, M. T.; Roebuck, M. C.; Alexandre, P. K.: To test or not to test: do workplace drug testing programs discourage employee drug use? = Social Science Research, 33. k. 1. sz. 2004. márc. p. 45–63.
6
