Dr. Natasha Campbell-McBride
GAP-szindróma Az emésztés és a pszichológia kapcsolata Kézikönyv a pszichológiai zavarok természetes gyógyításához
A fordítás alapjául szolgáló mű: Dr. Natasha Campbell-McBride
Gut and Psycology Syndrome,
Medinform Publishing, Cambridge, 2005
Fordította:
Leányvári Enikő (11–56, 65–168. oldal)
Dr. Szántó Linda (57–64, 169–277. oldal)
A fordítást szakmailag ellenőrizte: Dr. Moreh Zoltán
Nyelvi lektor:
Szűcs Marianna
All rights reserved. No part of this work may be reproduced, stored in a retrieval system, or transmitted in any form or by any means without prior written permission of the author.
Copyright © 2004 by Dr. Natasha Campbell-McBride
Hungarian translation @ Leányvári Enikő, Dr. Szántó Linda,
2011 Hungarian edition @ Reneszánsz Könyvkiadó Kft., 2011
Kiadta:
Reneszánsz Könyvkiadó Kft. 1037 Budapest, Szépvölgyi út
[email protected]
Felelős kiadó
a Reneszánsz Könyvkiadó Kft. ügyvezetője Szerkesztő: dr. Dietz-Blaskó Judit
A tipográfia Kondor Imréné munkája
A magyar kiadás borítóját készítette Balogh Ernő Nyomta: Petro-Land Reklám és Nyomda Kft. ISBN 978-963-87666-4-9
A digitális kiadás gondozója:
Digitalbooks.hu Kft.
http://www.digitalbooks.hu
A digitális kiadás készítői mindent elkövettek, hogy a mű minden e-könyv-olvasó eszközön, illetve
szoftverben hibamentesen jelenjen meg. A törekvésünk ellenére előforduló problémákkal kapcsolatban kérjük, keresse meg kiadónkat, és megpróbáljuk orvosolni a problémát!
EPUB ISBN 978-615-5336-00-3 PRC ISBN 978-615-5336-01-0
Fiaimnak, Nicholasnak és Matthew-nak, és férjemnek, Peternek, akik támogatása és bátorítása nélkül nem tudtam volna megírni ezt a könyvet. Natasha Campbell-McBride
NYÁRI BEREK Az ódon fakapu kitárul szélesen
ösvényt nyit a fák között neked.
A levegő áldott illata tiszta és friss. Hullámzik a gyep, az erdő,
ahogy átfut rajta az éneklő szellő.
Még éjjel is e csodás vidéken merengsz.
Utad harmatosan puha mezőn visz át.
Csendesen fut a patak a híd alatt, min átkelsz. Magasan ívelő dombok szinte érintik az eget. És a szélmalom csendesen áll,
lábad most ezeréves lépcsőkön jár.
Dolgos méhek zümmögik körül a kaptárt. Átölelnek a hangok.
Egy pillanat még és érzed, befogad a táj. A vakító napfény a fűre hull,
pont olyan zöld, mint a nyáron a falevél.
Az elhomályosodó út képére sokáig gondolsz. A kalandnak mára vége. Meleg érzés fut át.
Hisz a holnap még rád vár.
Nicholas Campbell-McBride, 11 éves, Cambridge, UK
Fordította: Leányvári Enikő
NYÍLT LEVÉL AZ AUTIZMUSSAL ÉRINTETT GYEREKEK SZÜLEIHEZ
Aligha van olyan szülő, aki autista gyereket szeretne magának. Ám a modern világban egyre többünknek jut ez a feladat. Úgy néz ki, hogy az autizmus világszerte járványszerű méreteket kezd ölteni. Talán némi vigaszt jelenthet a szülőknek, amit most mondok: nincsenek egyedül!
Korábban az autizmus egy ritka rendellenességnek számított, amellyel a legtöbb orvos sohasem találkozott a praxisa során, sőt, az emberek többsége egyáltalán nem is hallott róla. Tizenöt évvel ezelőtt a nyugati
országokban átlagosan 10 000 gyerekből egy volt autista. A brit Egészségügyi Minisztérium adatai szerint Nagy-Britanniában napjainkban 166 gyerekből egy autista. Az amerikai Járvány ügyi Hivatal szerint jelen
pillanatban 150 amerikai gyermek közül egynél diagnosztizáltak autisztikus spektrumzavart, de ez az arány
nap mint nap egyre nő. Hasonló adatokról számol be a kanadai Autizmus Alapítvány (Autism Foundation). Az európai gyermek és fiatalkorú pszichiátria (European Journal of Child and Adolesent Psychiatry) című folyóiratban (2001/9. szám) megjelent finn tanulmány szerint az autizmus előfordulási aránya Finnországban 1:483. Svédországban pedig ez az arány 1:141.
Hogyan növekedhet ilyen drámai gyorsasággal azoknak a gyerekeknek a száma, akik ennek – a
hagyományos gyógyszerekkel nem gyógyítható – szörnyű rendellenességnek az áldozataivá válnak?
Genetikai oka lenne ennek a jelenségnek? Az az igazság, hogy nem tudjuk. Azt tudjuk, hogy a genetikai rendellenességek körében nincs ilyen hirtelen növekedés. A genetika nem így működik. Az autisták
számának hirtelen megnövekedését nem lehet a genetikával megmagyarázni. Sőt, azt a kijelentést erősíti meg ez a felvetés, hogy talán a genetika egyáltalán nem is játszik fontos szerepet az autizmus kialakulásában.
Azért tűnik járványszerűnek e rendellenesség terjedése, mert könnyebb lett felismerni a kórt? Néhány igen
elismert brit egészségügyi szakember ezzel próbálja ugyanis megmagyarázni a jelenséget. Tehát valójában
azt mondják, hogy az Egyesült Királyságban az orvosok 10 évvel ezelőtt olyan rosszul ismerték fel az
autizmust, hogy 166 gyerek között nem vettek észre egy autistát. Ha ez a helyzet, hol vannak most ezek a
gyerekek? Hol vannak az autizmussal élő tinédzserek? Hiszen köztudott, az autizmust nem lehet idővel
kinőni. Teljesen világos, nem autista minden 166. tinédzser az Egyesült Királyságban. Tehát ez az érvelés
nem meggyőző. Valami egészen másról van szó. Valamiről, amit nem lehet félremagyarázni és tablettákkal helyrehozni.
Az autista gyerekek szülei közül sokan pontosan emlékeznek arra a megrázó pillanatra, amikor az orvos
autistának nyilvánította a gyermeküket, majd kijelentette: „Nincs mit tenni.„. Én is orvos vagyok, és azt kell,
hogy mondjam, az orvosuk tévedett, nagyon is sok mindent lehet tenni! Sőt, tovább megyek, és azt mondom,
a kitartásuktól és bizonyos körülményektől függően elég nagy esély van arra, hogy a gyermekük állapota
