Dr. Natasha CampbellMcBride GAP-szindróma Az emésztés és a pszichológia kapcsolata

Dr. Natasha CampbellMcBride GAP-szindróma Az emésztés és a pszichológia kapcsolata Kézikönyv a pszichológiai zavarok természetes gyógyításához

A fordítás alapjául szolgáló mű: Dr. Natasha Campbell-Mc Bride Gut and P sycology Syndrome, Medinform Publishing, Cambridge, 2005 Fordította: Leányvári Enikő (11–56, 65–168. oldal) Dr. S zántó Linda (57–64, 169–277. oldal) A fordítást szakmailag ellenőrizte: Dr. Moreh Zoltán Nyelvi lektor: S zűc s Marianna All rights reserved. No part of this work may be reproduc ed, stored in a retrieval system, or transmitted in any form or by any means without prior written permission of the author. Copyright © 2004 by Dr. Natasha Campbell-Mc Bride Hungarian translation @ Leányvári Enikő, Dr. S zántó Linda, 2011 Hungarian edition @ Reneszánsz Könyvkiadó Kft., 2011 Felelős kiadó a Reneszánsz Könyvkiadó Kft. ügyvezetője S zerkesztő: dr. Dietz-Blaskó Judit A tipográfia Kondor Imréné munkája A magyar kiadás borítóját készítette Balogh Ernő Nyomta: Petro-Land Reklám és Nyomda Kft. IS BN 978-963-87666-4-9 A digitális kiadás gondozója: Kiadta: Reneszánsz Könyvkiadó Kft. 1037 Budapest, S zépvölgyi út [email protected]

Digitalbooks.hu Kft.

http://www.digitalbooks.hu A digitális kiadás készítői mindent elkövettek, hogy a mű minden ekönyv-olvasó eszközön, illetve szoftverben hibamentesen jelenjen meg. A törekvésünk ellenére előforduló problémákkal kapc solatban kérjük, keresse meg kiadónkat, és megpróbáljuk orvosolni a problémát! EPUB IS BN 978-615-5336-00-3 PRC IS BN 978-615-5336-01-0

Fiaimnak, Nicholasnak és Matthew-nak, és férjemnek, Peternek, akik

támogatása és bátorítása nélkül nem tudtam volna megírni ezt a könyvet. Natasha Campbell-McBride

NYÁRI BEREK Az ódon fakapu kitárul szélesen ösvényt nyit a fák között neked. A levegő áldott illata tiszta és friss. Hullámzik a gyep, az erdő, ahogy átfut rajta az éneklő szellő. Még éjjel is e csodás vidéken merengsz. Utad harmatosan puha mezőn visz át. Csendesen fut a patak a híd alatt, min átkelsz. Magasan ívelő dombok szinte érintik az eget. És a szélmalom csendesen áll, lábad most ezeréves lépcsőkön jár. Dolgos méhek zümmögik körül a kaptárt. Átölelnek a hangok. Egy pillanat még és érzed, befogad a táj. A vakító napfény a fűre hull, pont olyan zöld, mint a nyáron a falevél. Az elhomályosodó út képére sokáig gondolsz. A kalandnak mára vége. Meleg érzés fut át. Hisz a holnap még rád vár. Nicholas Campbell-McBride, 11 éves, Cambridge, UK Fordította: Leányvári Enikő

NYÍLT LEVÉL AZ AUTIZMUSSAL ÉRINTETT GYEREKEK SZÜLEIHEZ Aligha van olyan szülő, aki autista gyereket szeretne magának. Ám a modern világban egyre többünknek jut ez a feladat. Úgy néz ki, hogy az autizmus világszerte járványszerű méreteket kezd ölteni. Talán némi vigaszt jelenthet a szülőknek, amit most mondok: nincsenek egyedül! Korábban az autizmus egy ritka rendellenességnek számított, amellyel a legtöbb orvos sohasem találkozott a praxisa során, sőt, az emberek többsége egyáltalán nem is hallott róla. Tizenöt évvel ezelőtt a nyugati országokban átlagosan 10 000 gyerekből egy volt autista. A brit Egészségügyi Minisztérium adatai szerint Nagy-Britanniában napjainkban 166 gyerekből egy autista. Az amerikai Járvány ügyi Hivatal szerint jelen pillanatban 150 amerikai gyermek közül egynél diagnosztizáltak autisztikus spektrumzavart, de ez az arány nap mint nap egyre nő. Hasonló adatokról számol be a kanadai Autizmus Alapítvány (Autism Foundation). Az európai gyermek és fiatalkorú pszichiátria (European Journal of Child and Adolesent Psychiatry) című folyóiratban (2001/9. szám) megjelent finn tanulmány szerint az autizmus előfordulási aránya Finnországban 1:483. Svédországban pedig ez az arány 1:141. Hogyan növekedhet ilyen drámai gyorsasággal azoknak a gyerekeknek a száma, akik ennek – a hagyományos gyógyszerekkel nem gyógyítható – szörnyű rendellenességnek az áldozataivá válnak? Genetikai oka lenne ennek a jelenségnek? Az az igazság, hogy nem tudjuk. Azt tudjuk, hogy a genetikai rendellenességek körében nincs ilyen hirtelen növekedés. A genetika nem így működik. Az autisták számának hirtelen megnövekedését nem lehet a genetikával megmagyarázni. Sőt, azt a kijelentést erősíti meg ez a felvetés, hogy talán a genetika egyáltalán nem is játszik fontos szerepet az autizmus kialakulásában. Azért tűnik járványszerűnek e rendellenesség terjedése, mert könnyebb lett felismerni a kórt? Néhány igen elismert brit egészségügyi szakember ezzel próbálja ugyanis megmagyarázni a jelenséget. Tehát valójában azt mondják, hogy az Egyesült Királyságban az orvosok 10 évvel ezelőtt olyan rosszul ismerték fel az autizmust, hogy 166 gyerek között nem vettek észre egy autistát. Ha ez a helyzet, hol vannak most ezek a gyerekek? Hol vannak az autizmussal élő tinédzserek? Hiszen köztudott, az autizmust nem lehet idővel kinőni. Teljesen világos, nem autista minden 166. tinédzser az Egyesült Királyságban. Tehát ez az érvelés nem meggyőző. Valami egészen másról van szó. Valamiről, amit nem lehet félremagyarázni és tablettákkal helyrehozni. Az autista gyerekek szülei közül sokan pontosan emlékeznek arra a megrázó pillanatra, amikor az orvos autistának nyilvánította a gyermeküket, majd kijelentette: „Nincs mit tenni.„. Én is orvos vagyok, és azt kell, hogy mondjam, az orvosuk tévedett, nagyon is sok mindent lehet tenni! Sőt, tovább megyek, és azt mondom, a kitartásuktól és bizonyos körülményektől függően elég nagy esély van arra, hogy a gyermekük állapota idővel a lehető legközelebb kerüljön egy normálisan fejlődő gyermek állapotához. Világszerte több száz autista gyerek él, akiket megfelelően

kezeltek és fejleszttettek, s ma szinte alig lehet megkülönböztetni őket átlagosan fejlődő társaiktól. Minél korábban elkezdődik a kezelés, annál jobb az eredmény, mert minél fiatalabb a gyermek, annál kevesebb kárt kell később helyrehozni, és annál kevesebb lemaradást kell a fejlődésükben behozniuk átlagos társaikkal szemben. Szerencsére manapság az egészségügyi szakemberek, bár segíteni ugyan nem tudnak sokszor, sokkal korábban felismerik az autizmust. A 10-15 évvel ezelőtti gyakorlattal szemben ma már a legtöbb gyereknél 3 éves kor előtt megállapítják az autizmust. Ha időben megkapják a szülők a diagnózist, gyorsabban tudnak cselekedni, és így a gyereküknek több az esélye, hogy felépüljön. A modern világban általános tendencia, hogy az orvosokat tesszük felelőssé az egészségünkért. Ha megbetegszünk, elmegyünk az orvoshoz. Az autizmus esetében azonban a diagnózis felállításán kívül a hivatalos orvostudomány semmilyen segítséget nem tud adni. Sokkolja a szülőket, hogy egyedül maradnak az „autizmusnak„ nevezett szörnnyel való küzdelemben. A legtöbb szülő, akikkel én találkoztam, intelligens, gyakran jól képzett ember volt. Azonnal megpróbáltak minél több dolgot kideríteni a jelenségről. Az autizmusról ma már szinte minden információhoz hozzá lehet jutni, beleértve az alapos tudományos tanulmányokat is. Ha megnézzük az orvostudomány alakulását az utóbbi tíz évben, azt látjuk, hogy az autizmus kutatásának területén több eredmény született, mint sok más, többet kutatott területen. Biztos vagyok abban, ez annak köszönhető, hogy az autizmus kutatását a világ legmotiváltabb emberei viszik előre, az autista gyerekek szülei. Orvosok, biokémikusok, biológusok vagy egyszerűen csak intelligens emberek, akik segíteni szeretnének gyermekükön. Szülői közösségek hálózzák be a világot, amelyek mindent elkövetnek, hogy informálják és segítsék egymást. Ismerek olyan szülőket, akik órákat képesek azzal eltölteni, hogy telefonon megnyugtassák, segítsék a hasonló helyzetben lévő sorstársaikat. Nem könnyű feladat az autizmust kezelni. Sok erő és elkötelezettség kell hozzá hosszú éveken keresztül. Szülőként elmondhatom, hogy nincs ennél felemelőbb érzés a világon! Ebben a könyvben szeretném mindenkivel megosztani, hogyan kell szerintem egy autista gyereket megfelelően kezelni. A táplálkozásra vonatkozó ismeretek nem részei a modern orvosi iskolák tananyagának, ebből következik, hogy az orvosok keveset tudnak arról, hogy mekkora szerepet játszik a táplálkozás az egyes betegségek gyógyításában. Pedig a krónikus betegségek sikeres kezelésénél alapvetően fontos a megfelelő táplálkozás. Ez alól az autizmus és a többi tanulási zavar sem kivétel. Számos gyakori félreértést kell azonban ezen a területen eloszlatnunk. Az autizmus diagnózisa egyenlő volt a reménytelenséggel. A jelenlegi ismereteinknek köszönhetően már nagyon távol állunk ettől, minden nap valami újra jövünk rá. A mai autista gyerekek sokkal szerencsésebbek (ha egyáltalán használhatjuk ezt a szót), mint tíz évvel ezelőtti társaik, mert a szüleiknek sokkal több információ áll a rendelkezésükre ahhoz, hogy azonnal megpróbáljanak segíteni rajtuk. Tíz évvel ezelőtt a felét sem tudtuk annak, amit ma tudunk. Nincs ideje kétségbeesni annak a szülőnek, akinek gyermekéről kiderül, hogy autista, hiszen rengeteg feladat áll előtte. Azt hiszem, ez az egy előnye van a dolognak. Az a tanulási hullámvasút, amelyen a gyerekünkkel végig fogunk menni, egyszer s mindenkorra megváltoztatja az életünket. Talán új horizontot és lehetőségeket nyit meg, mint ahogyan ez már mások életében is megtörtént.

Jó tanulást!

BEVEZETŐ Ezt a könyvet abban a három évben írtam, amikor több száz gyerekkel foglalkoztam a klinikámon. Eredetileg úgy terveztem, hogy az autizmusról fog szólni, hiszen többségében autista gyerekeket kezeltem. Azonban minél több gyerekkel találkoztam, annál egyértelműbbé vált, hogy másfajta betegségek járványszerű elszaporodása is kialakulóban van. A hiperaktivitással járó vagy nem járó figyelemzavar (ADHD/ADD), diszpraxia, diszlexia, különböző magatartási és tanulási zavarok, allergia, asztma, ekcéma terjedése már járványszerű méreteket öltött. Ezekben a látszólag egymástól független betegségekben legtöbbször van valami közös. Többéves gyakorlatomban alig találkoztam olyan gyerekkel a klinikámon, akinél a fentebb említett tünetek közül csak egy lett volna jelen. A gyerekeknek egyszerre kettő, három vagy még több egészségügyi problémájuk volt. Például egy allergiás gyerek esetében a szülei elmondták, hogy volt már néhány asztmás rohama és ekcémája, majd hozzátették, hogy rendkívül ügyetlen (diszpraxia), és vannak tanulási problémái is. Az allergiás és asztmás gyerekek nagy százaléka különböző mértékben diszpraxiával és hiperaktivitással is küzd. Legtöbbjüknek koncentrációs és figyelemzavara van, amely befolyásolja tanulási képességüket. Körülbelül 50%-os átfedés mutatható ki a diszlexia és a diszpraxia, valamint 30-50%-os átfedés a hiperaktivitásos figyelemzavar és a diszlexia között. A csecsemőkorukban súlyosan ekcémás gyerekeknél később elég gyakran autisztikus tünetek jelennek meg. Az autizmusnál és a hiperaktivitásos figyelemzavarnál a fent említett állapotok mindegyike jelen van. A hiperaktivitás mellett sok autista gyerek súlyosan allergiás, asztmás, ekcémás, disz praxiás és diszlexiás.

Átfedési á bra

Ahogy látjuk, a modern orvostudomány különálló diagnosztikai kategóriákat állít fel, és ezekbe próbálja beilleszteni gyerekeinket. Ám napjaink gyermeke egyértelműen egyikbe sem sorolható, hanem sokkal szabálytalanabb alakú csoportba tartozik. Hogyan függnek össze ezek a betegségek? Milyen probléma állhat a hátterében annak, amit nem veszünk észre, és ami hajlamossá teszi gyermekeinket az asztmára, ekcémára, allergiákra, diszpraxiára, diszlexiára, hiperaktivitásos figyelemzavarra és autizmusra, ezek különböző kombinációiban? Miért válnak sokan tinédzserkorukra különböző káros szenvedélyek áldozataivá? Miért jelentkeznek felnőtt korukban náluk a skizofrénia, depresszió, bipoláris zavar vagy más pszichológiai vagy pszichiátriai tünetek? Hogy meg tudjuk válaszolni ezeket a kérdéseket, egy olyan tényezőt kell keresnünk, amely ezeket a zavarokat egy közös orvosi esetté kapcsolja össze. Ez a tényező az emésztőrendszerük állapota. Még nem találkoztam olyan autisztikus, hiperaktivitással járó, vagy nem járó figyelemzavaros, asztmás, ekcémás, allergiás, diszpraxiás vagy diszlexiás gyerekkel, akinek ne lett volna valamilyen emésztési rendellenessége. A legtöbb esetben ez olyan súlyos, hogy a szülők először erről kezdenek el beszélni. Előfordul, hogy a szülők nem tesznek említést a gyerek emésztéséről, ám ha direkt rákérdezek, kiderül, rengeteg problémájuk van a bélrendszerükkel. Mi közük az emésztési zavaroknak az autizmushoz, hiperaktivitáshoz, tanulási nehézségekhez, kedély- és viselkedészavarok hoz? A legfrissebb kutatások és klinikai tapasztalatok szerint nagyon sok! Sőt, úgy néz ki, hogy a gyermek emésztőrendszere kulcsfontosságú szerepet játszik mentális fejlődésében. Az alapvető rendellenességet, amely minden gyereknél más tünetkombinációban jelenhet meg, a bélfalban kell keresni. Ahelyett, hogy egy autisztikus, asztmás, ekcémás és hiperaktív gyereket, egy diszpraxiás, diszlexiás vagy allergiás gyereket egy bizonyos diagnózis alá sorolnánk, meg kell neveznünk azt a háttérbetegséget, amely a belekből ered, és a fent említett tünetek valamilyen kombinációjában tör a felszínre. Az alábbi elnevezést javaslom: Emésztés és Pszichológia Szindróma vagyGAPszindróma (Gut and Psychology Syndrome, GAP Syndrome){1}. A GAPszindrómás gyerekek sokszor kerülnek hátrányos helyzetbe – a mai orvostudomány hiányos ismeretei miatt. Így aztán nem kapnak megfelelő kezelést. A következő fejezetekben arról lesz részletesen szó, hogy mi a GAP-szindróma, hogyan alakul ki, és hogyan lehet kezelni. A gyerekkori tanulási zavarok: autizmus, hiperaktivitással járó vagy nem járó figyelemzavar, diszlexia, diszpraxia és különböző tanulási és viselkedési zavarok mellett van egy másik állapotcsoport, mely a GAP-szindróma körébe tartozik. Ez a skizofrénia, a depresszió, a mániás depresszió vagy a bipoláris zavar és a kényszerbetegségek. Philippe Pinnel (1745–1828), francia pszichiáter – a modern pszichiátria megteremtője – 1807-ben, miután hosszú évekig mentális zavarokkal foglalkozott, a következőre jutott: „Az elmebaj oka a gyomorban és a belekben keresendő„. Ennek ellenére a modern kor pszichiáterének legutolsó dolga, hogy a beteg emésztési rendszerére is figyelmet fordítson. Szó lesz arról a későbbiekben, hogy tudományos tények és klinikai bizonyítékok – skizofrén betegeknél – rámutatnak a bélrendszere és az agya kapcsolatára.

A könyv méreteit meghaladná, ha más pszichiátriai betegségekről is szólni kívánna. Remélhetőleg további klinikai tapasztalatok és kutatások fényt derítenek arra, hogy melyek tartoznak még a GAP-szindróma csoportjába. Most csak azokra koncentrálok, amelyek az autisztikus spektrumzavar, hiperaktivitással járó vagy nem járó figyelemzavar, diszlexia, diszpraxia és skizofrénia címkét kapták. A könyv azonban allergiás, asztmás és ekcémás betegeknek is hasznos lehet.

ELSŐ RÉSZ: MI TÖRTÉNIK? 1. AZ ÖSSZES BETEGSÉG A BELEKBŐL ERED Hippokratész (ie. 460–370) A GAPS-gyerekeknek és -felnőtteknek esetenként rendkívül súlyos emésztési problémáik vannak. A bélgörcs, puffadás, szélszorulás, hasmenés, székrekedés, étkezési zavarok és alultápláltság különböző fokozatai mind tipikus tünetei az autizmusnak, skizofréniának és a többi GAPS-állapotnak. Mindezt az orvosok a beteg „furcsa„ étkezési szokásaival magyarázzák, és nem nagyon vizsgálják ki. Legtöbbször a GAPS-gyermek vagy -felnőtt emésztési problémái az elválasztáskor kezdődnek, vagy amikor az anyatejet felváltja a tápszer és a másfajta ételek. Sokszor a szülők tökéletesen úgy emlékeznek, hogy a hasmenés vagy a székrekedés gyermekük második életévében jelentkezett először, ám mikor jobban belegondolnak, eszükbe jut, hogy a gyereknek már egyéves korában is voltak emésztési problémái, bélgörcs (kólika), hányás (reflux) vagy más emésztési zavarok. A GAPS-felnőtt esetében fontos beszélnünk a szüleivel is, ha ez még lehetséges, hogy egészen a születésétől kezdve ismerjük az orvosi kórtörténetét. Azoknak a felnőtteknek, akiknek nem volt gyermekkorukban bajuk a bélrendszerükkel, az emésztési problémái később, valamilyen egészségkárosító hatás következtében alakultak ki. Sok GAPS-gyermek kétévesen válik válogatóssá, a legtöbb ételt nem hajlandó megenni, és az étrendje általában maroknyi, főleg keményítős és édes ételekre korlátozódik: reggeli gabonapehely, chips, sült krumpli, pattogatott kukorica, sütemény, keksz, édesség, banán, kenyér, rizs, édes joghurt. A legtöbbjük nem eszik zöldséget, a banánon kívül más gyümölcsöt, húst, halat és tojást. A klinikámon vizsgált autista gyerekek 60–70%-a rendkívül egyoldalúan táplálkozott, étrendjük néha csupán két-három ételféléből állt. Elég ritka az olyan autista gyerek, aki ne lenne válogatós. Ez a többi GAPS-gyermekre is jellemző, még ha nem is annyira végletesen, mint az autistákra. A szülők elmondásából az derül ki, hogy a legtöbb GAPS-gyermeknek nem normális a széklete. Az autista gyerekek széklete mutatja a legfeltűnőbb rendellenességeket. A hasmenés és a székrekedés gyakran váltja egymást, és a székletükben az emésztetlen étel sokszor szabad szemmel látható. Székletüknek majdnem mindig nagyon erős, kellemetlen szaga van, és gyakran olyan folyékony és habos, hogy a gyerek nem is tudja visszatartani. Előfordul, hogy székletük erősen savas és kicsípi a gyerek bőrét a pelenka alatt. Sokszor halvány, fehéres színű, és úszik a víz tetején. Mindez arra utal, hogy nem tudja a zsírt megemészteni. A gyereknek gyakran van súlyos székrekedése, akár 5–7 vagy még több napon át nincs széklete, majd óriási fájdalommal sikerül végül ürítenie. Ennek a rossz élménynek a hatására elkezd félni a székeléstől, visszatartja, ezzel egyre fokozva a problémát. Van úgy, hogy a szülők normálisnak gondolják gyerekük székletét, de a beszélgetés során mégis kiderül, hogy a gyerek gyakran bélgázos, puffadt. Sokszor éjjel üvöltve felébred, és a szülőknek fogalmuk sincs, hogy mi lehet a baja. Amikor a felesleges gáz eltávozik, vagy csak egy másik helyre mozdul a bélrendszerében, a fájdalma megszűnik, és a gyerek megnyugszik.

Biztos, hogy ezek a jelenségek sok kellemetlenséget és fájdalmat okoznak az autista gyerekeknek. Mivel sajnos nem tudnak kommunikálni, a legtöbb autista nem tud segítséget kérni a szüleitől, az érzéseiket másképp kénytelenek kinyilvánítani: önstimuláció, önagresszió, dührohamok és az ételek elutasítása. Azok a GAPSgyerekek, akiknek nincs kommunikációs nehézségük, gyakran hasfájásra és hányingerre panaszkodnak. A legtöbb esetben ezeket a gyerekeket nem látta és nem vizsgálta ki gasztroenterológus. Azokban a rögzített ritka esetekben, amikor az autista gyereket mégis kivizsgálták, a röntgenfelvételek majdnem minden gyereknél kimutatták a túlcsordulással kísért székletbesűrűsödést (over-spill szindróma). Hogy ez mit jelent? Arról van szó, hogy nagy mennyiségű, régi, sűrű fekália van az emésztőrendszer falára szó szerint ráragadva, ebben a termékeny rothadó környezetben hónapokig kiválóan élnek és szaporodnak a különféle paraziták, baktériumok, gombák és vírusok. Folyamatosan mérgező anyagokat választanak ki, amelyek a gyerek vérkeringésébe jutnak. A frissen emésztett étel a tömör fekáliamassza között lévő szűk csatornákon keresztül távozik. Valamennyi széklet távozik, de az összes salakanyag nem fog teljesen kiürülni a gyerek bélrendszeréből. Eltekintve az orvosi szakirodalom néhány anekdotikus beszámolójától az autista gyerekek over-spill szindrómájáról, az elmúlt években gyakorlatilag senki nem kutatta ezt a területet. 1998-ban azonban a londoni Royal Free Hospital gasztroenterológusa, Dr. Andrew Wakefield és kutatócsoportja nyilvánosságra hozta vizsgálati eredményeit, miszerint a krónikus bélgyulladás és az autizmus között összefüggés fedezhető fel. Az autista gyerekeken endoszkópos és biopsziás vizsgálatokat végeztek. Az endoszkópos vizsgálat során a beteg emésztőtraktusába egy speciális csövet vezetnek be, amelyen keresztül meg tudják vizsgálni ezt a területet. Az endoszkópos vizsgálat közben egy speciális eszköz segítségével a bélfalból mintát vesznek, amelyet később mikroszkóp alatt tanulmányoznak. Ezt nevezzük biopsziának. Vizsgálataik eredményeképpen Dr. Wakefield és kutatócsoportja beazonosított a gyerekek beleiben egy olyan állapotot, amelyet Ideal – Lymphoid – Nodular Hyperplasai and Non – Specific Coltitis-nak (nyirokcsomó hiperplázia és nem specifikus vastagbélgyulladás) neveztek el. Most nézzük meg, hogy mi is ez tulajdonképpen. Vegyük először az Ideal –Lymphoid – Nodular Hyperplasia-t. Csípőbélnek nevezik a vékonybél utolsó háromötöd szakaszát. Egy felnőtt csípőbele körülbelül 3,5 méter hosszú, és a vége a vastagbélbe fut. Bár a vékonybél fő feladata a táplálék felszívása, a csípőbélben alig szívódik fel tápanyag. A vékonybél ezen szakaszának a fala tele van nyirokcsomókkal. Peyer-plakknak nevezzük ezeket, kicsi, kerekded vagy babformájúak, méretük 1 és 25 mm között van. Immunrendszerünk szempontjából nagyon fontos szerepet töltenek be ezek a nyirokképletek. Két fontos feladatukról tudunk: 1. Az egyik feladatuk a csípőbélből érkező nyirok (szövetek közti folyadék) megszűrése és megtisztítása a baktériumoktól, vírusoktól, gombáktól, elhalt sejtektől (ilyen a ráksejt is) és más méreganyagoktól. Érdemes megvizsgálni ezeket, hiszen a belekben bizonyos fertőző kórokozók lapulhatnak meg, mert a nyirokcsomók úgy működnek, mint egy börtön: a vírusokat, baktériumokat, elhalt sejteket és gombákat nem tudják

megsemmisíteni, viszont magukba zárják. Tehát az endoszkópos vizsgálat során a gasztroenterológus mindig ezekből a nyirokcsomókból próbál a mikroszkópos vizsgálathoz mintát venni. Ezt tette Dr. Wakefield és kutató csoportja is. 2. A nyirokcsomók másik fontos feladata a lymphociták termelése. Ezek az immunsejtek egyik nagy csoportját képezik, és a legfontosabb feladatuk a fertőzések elleni védelem. Amikor a nyirokcsomók fertőzéssel találkoznak, rengeteg nyiroksejtet kezdenek el termelni, hogy le tudják az infekciót győzni, amitől megduzzadnak, begyulladnak, sokszor fájnak. A nyirokcsomóknak ezt a fajta megnagyobbodását nyirokcsomó hiperpláziának nevezzük, és ezt találta Dr. Wakefiled az autista gyerekek csípőbelében. Mivel a vizsgált gyerekek közül sokaknak az MMR-oltás (kanyaró-mumpsz-rubeola) után alakultak ki az autisztikus vonásaik, így Dr. Wakefield ebben az irányban indult el, és kereste, mi az a fertőzés, amely a nyirokcsomók megnagyobbodását okozhatta. A kanyaróvírusra gyanakodott, így a kutatásaiba bevonta az ismert virológust, Dr. John O’Leary-t, a dublini patológusprofesszort. Dr. O’Leary ugyanazt a kanyaróvírust találta az autista gyerekek csípőbelében lévő nyirokcsomókban, mint amelyiket az MMR-oltás tartalmazza. Dr. Wakefield kutatásainak a kanyaróvírusról és az MMR-oltásról szóló része a kormányzatból és az orvosi szakmából heves ellenállást váltott ki, ami a fő kérdésről elterelte a figyelmet: mégpedig arról, hogy az autista gyerekek bélfalában megduzzadt és gyulladásos nyirokcsomók vannak, ami egyértelműen valamilyen fertőzéssel való harc jele. A megfigyelt autista gyerekeknél Dr. Wakefield a másik állapotot Nem Specifikus Colitisnek nevezte. A colitis kifejezés vastagbélgyulladást jelent. Az endoszkópos vizsgálat során Dr. Wakefield kutatócsoportja a gyerekek bélrendszerében különböző fokú krónikus gyulladást, eróziókat, a vékony- és a vastagbél nyálkahártyáján gennyes tályogokat, fekélyeket és rengeteg lerakódott ürüléket talált. Néhány esetben a bélfal annyira gyulladt volt, hogy a megduzzadt nyirokcsomók majdnem bélelzáródást okoztak. Előfordult, hogy ez a gyulladás fekélyes vastagbélgyulladásra (Colitis Ulcerosa) hasonlított, néha Crohn-betegségre, de sokszor teljesen egyedi alakot öltött egyes autista gyerekeknél. Ezért nevezték ezt a Colitist (vastagbélgyulladást) nem specifikusnak, mert egyetlen már meglévő diagnózis alá sem lehetett besorolni. A Wakefieldcsoport AUTISZTIKUS ENTEROCOLITISNEK nevezte el. A hivatalos orvosi szaknyelv még nem fogadta el ezt a ki fejezést, de mi, akik autista gyerekekkel foglalkozunk, nyugodtan használhatjuk. Dr. Andrew Wakefield és csoportja több száz autista gyereket vizsgált meg, felfedezésüket a világon számos független kutatócsoport elismerte (Buie, Uhlmann, Furlano, Morris és társai). A közölt kutatásokon kívül világszerte számos gyakorló orvos klinikai vizsgálatai alátámasztják azt a tényt, hogy az autista gyerekek emésztési zavaroktól szenvednek, amelyeknek a súlyossága teljesen eltérő lehet. Én is ehhez a csoporthoz tartozom, sőt elmondhatom, még sohasem találkoztam olyan autista gyerekkel, akinek ne lett volna valamilyen emésztési problémája. Az előbbiekben főleg az autizmusról volt szó. Mi a helyzet a többi GAPS-beteggel? Elegendő kutatási eredmény bizonyítja, hogy a skizofréniát is kapcsolatba lehet hozni az olyan emésztési rendellenességekkel, mint például a cöliákia. C. Dohan, R. Cade, K.

Rachelt, A. Hoffer, C. Pfeiffer és mások felállították a hipotézist a bél és az agy kapcsolatáról a skizofréniásoknál, és ezt komoly tudományos felfedezésekkel támasztották alá, ezeket a következő fejezetekben részletesen ismertetjük. A klinikai gyakorlat azt bizonyítja, hogy a legtöbb skizofrén betegnek emésztési problémái vannak. A legtöbb esetben ezek a bajok kora gyermekkorban kezdődnek. Az autizmuson és a skizofrénián kívül a többi GAPSbeteg (hiperaktivitással járó figyelemzavar, diszlexia, diszpraxia, asztma, allergiák, ekcéma) bélbajairól kevesebb kutatási eredményt publikáltak eddig. Klinikai vizsgálatok során azonban az derül ki, hogy majdnem az összes GAPSgyerek és -felnőtt eltérően súlyos emésztési zavarokkal küzd. Sok betegnél az IBS (irritábilis bél szindróma) jellegzetes tünetei jelentkeznek: hasfájás, puffadás, rendellenes széklet és bélgázosság. A betegek kis százalékának normális a széklete, de alultápláltak, refluxtól, gyomorégéstől, hasfájástól és bélgázosságtól szenvednek. A legtöbb GAPSgyerek étrendje semmi másból nem áll, csak feldolgozott szénhidrátokból. Sok GAPS-felnőtt is hasonlóan egyoldalúan táplálkozik. Néhány betegem nem említette, hogy bármilyen emésztési problémája lenne, mégis, mikor elkezdtük a GAPSkezelést, állapotuk jelentősen javulni kezdett. Az a kérdés, hogy miért kerül ilyen állapotba a GAPSgyerekek és -felnőttek emésztőrendszere. Hogyan hozható összefüggésbe ez a mentális állapotukkal? Hogy mindezt megértsük, meg kell vizsgálnunk az emberi bélrendszer néhány rendkívül fontos tulajdonságát.

2. A GYÖKEREK Akár a földet, az ember szervezetét is sokféle mikroorganizmus népesíti be. Ez a bennünk lévő sokféle, gazdag élővilág legalább annyira lenyűgöző, mint maga az élet a Földön. Emésztőrendszerünk, bőrünk, szemünk, légzőés kiválasztó-szerveink békésen élnek együtt trillió láthatatlan élőlénnyel, harmonikus egységet alkotva teremtik meg a makro- és mikroélőlények ökoszisztémáját. Egyik fél sem létezhet a másik nélkül, kapcsolatuk szimbiotikus. Megismétlem újra: mi, emberek nem élhetünk ezen parányi mikroorganizmusok nélkül, amelyek a testünkön és a testünkben mindenhol megtalálhatók. A mikrobák legnagyobb kolóniája az emésztőrendszerünkben él. Egy egészséges felnőtt bélrendszerében átlagosan 1,5-2 kg baktérium van. Ezeket a baktériumokat ne egy kaotikus mikrobiális masszaként képzeljük el, hanem egy magasan szervezett mikrovilág részeseiként, amelyben bizonyos fajták dominálják és kontrollálják a többit. Szervezetünkben rengeteg létfontosságú feladatot látnak el, valószínűleg nem élnénk túl, ha sterilizálnák a bélrendszerünket. Egy egészséges szervezet mikrobiális világa elég stabil, és alkalmazkodni képes a környezetének megváltozásához. Vizsgáljuk most meg, hogy miről is van szó! A bélrendszer mikroflóráját három csoportra bonthatjuk: 1. Az esszenciális vagy jótékony flóra: az egészséges szervezetnek ez a legfontosabb és a legnépesebb csoportja. Velünk született, jótékony baktériumoknak is nevezzük ezeket a baktériumokat. Ennek a csoportnak a főbb tagjai: a Bifidobacteriumok, a Lactobacteriumok, a Propionibacterium, az Escherichia coli baktérium apatogén törzsei, a Streptococcusok, Peptostreptococcusok és az Enterococcusok. Látni fogjuk a későbbiekben, hogy milyen hasznos feladatokat látnak el ezek a szervezetünkben. 2 . Az opportunista flóra: sokféle mikroba nagy csoportja, amelyeknek a száma és a kombinációja meglehetősen egyedi lehet: Bacteroidesek, Peptococcusok, Staphylococcusok, Streptococcusok, Bacillusok, Clostridiumok, enterobaktériumok (Proteusok, élesztőgombák, Klebsiellák, Citrobacter stb.), Fusobacteriumok, Eubacteriumok, Catenobacteriumok és sok másféle. Az ember bélrendszerében eddig körülbelül 500 mikrobafajról tud a tudomány. Egy egészséges szervezet esetében ezeknek a száma normál körülmények közt limitált, és a jótékony flóra gátolja az elszaporodásukat. Ezek közül bármelyik mikrobafertőzést okozhat, ha túlságosan elszaporodik. 3. Átmenő(tranzit)flóra: Ezek a különféle mikrobák általában a környezetben lévő nem-fermentáló Gramnegatív pálcák, amelyek a naponta elfogyasztott étellel, itallal kerülnek a szervezetünkbe. Ha a jótékony baktériumok kellően védik a bélrendszert, akkor ezek a mikrobacsoportok nem okoznak bajt, miközben áthaladnak a béltraktuson. Ha azonban a jótékony flóra sérült vagy nem működik megfelelően, akkor ezek a mikrobacsoportok betegségeket okozhatnak. Mi a feladatuk ezeknek a mikrobáknak, és miért van szükségünk rájuk?

Az egészséges és sértetlen bélrendszer Az emberi emésztőtraktus egy hosszú cső; mindkét végén szabadon érintkezik a külvilággal. Akármilyen káros dolog is érkezzen a külvilágból, az emésztőrendszerünkön keresztül könnyűszerrel a szervezetünkbe juthat. Naponta sok mikroorganizmust, vegyi- és méreganyagot nyelünk le az étellel, itallal. Hogy éljük mindezt mégis túl? Az egyik legfontosabb oka ennek az, hogy egész emésztőtraktusunkat baktériumréteg borítja: egy vastag, gyepszerű réteg a bélhámon, ez nyújt természetes védelmet a kórokozók, az emésztetlen étel, a méreganyagok és paraziták ellen. És mint ahogy a talaj is elkopik, ha nem fedi gyepréteg, ugyanígy a bélfal is megsérül, ha nem védi ez a baktériumréteg. És hogy hogyan védik ezek a velünk született baktériumok a bélfalat? A fizikai védelem mellett a behatoló patogén mikroorganizmusok ellen úgy védekeznek, hogy baktérium-, gomba- és vírusölő anyagokat termelnek, ideértve az interferont, lizocymot és surfactint. Ezek a vírusok és a baktériumok membránját feloldják, és jelzést adnak az immunrendszernek, hogy megfelelőképpen reagáljon a betolakodókra. Emellett a jótékony baktériumok organikus savakat termelnek, amelyek a bélfal pH-értékét 4.0–5.0-re csökkentik. Az így létrejött kellemetlen savas környezet nem kedvez a „rossz„, patogén mikrobák megtelepedésének és működésének, ezeknek ugyanis sokkal lúgosabb környezetre van szükségük. A patogén mikrobák igen sok erős hatású toxint termelnek, és akkor még nem is volt szó az összes többi méreganyagról, amelyeket az étellel és az itallal viszünk a szervezetünkbe. Velünk született, egészséges bélflóránk képes közömbösíteni a nitrátokat, indolokat, fenolokat, skatolt, xenobiotikumokat és sok más méreganyagot, inaktiválni a hisztamint, kelátot képezni nehéz fémekkel és egyéb mérgező anyagokkal. A jótékony baktériumok sejtfala abszorbeálja a legtöbb rákkeltő anyagot, és ezzel inaktiválja őket. Megakadályozza a belekben a hiperpláziás folyamatok létrejöttét, mely a rák kialakulásáért felelős. Ha a belekben lévő jótékony baktériumok sérültek, és nem megfelelően működnek, akkor a „várost körülvevő fal„ nincs jól védve, és ez a helyzet a GAPS-bélrendszerrel. A bélfal védelme nélkül, azon keresztül szabadon bejut bármilyen betolakodó: vírusok a védőoltásokból vagy a környezetből, a mindenhol előforduló gombák, mint a Candida albicans, különféle baktériumok, paraziták és toxikus ágensek, és ezek mind károsíthatják emésztőrendszerünket, és falában krónikus gyulladásokat idézhetnek elő. És ne feledkezzünk meg az opportunista flóráról sem, amely normális esetben a jótékony flóra szigorú felügyelete mellett él a beleinkben. Folyamatosan jelen vannak, és ha a jó baktériumok meggyengülnek, azonnal készek bajt okozni. Egy egészséges szervezet bélfalának a biopsziás vizsgálatai során látható, hogy a belek nyálkahártyáján egy vastag baktériumréteg van, ez tartja épen és egészségesen azt. Az idült gyulladásos bélbetegség (IBD) során a nyálkahártyában, de még a bélsejtekben is egy másfajta patogén baktériumflóra van jelen; ebből arra következtethetünk, hogy a védettséget nyújtó baktériumréteg megsérült, és beengedte a kórokozókat a bélfalhoz. Tovább rontja a helyzetet, ha a bélflóra nem jól működik, mert akkor a bélfal nemcsak sérülékeny, de rosszul táplált is lesz. A normálisan működő bélflóra a legfontosabb

energia- és tápanyagforrása a bélfalat alkotó sejteknek. A bélhámon élő jótékony baktériumok emésztik meg az ételeket, ez lesz a bélfal tápláléka. A bélhám becslések szerint energiájának 60-70%-át a baktériumok működéséből nyeri. Ha sérült a bélflóra, kevés tápanyagot állít elő, és ez tovább rontja a bélfal állapotát. Ez pedig degeneratív elváltozások sorozatát eredményezi az emésztőfal struktúrájában, ami tovább gyengíti annak emésztő és tápanyagfelszívó képességét. Hogy megértsük, pontosan mi játszódik le gyermekünk bélrendszerében, vizsgáljuk meg a bélfal anatómiáját és fiziológiáját. A belek felszívó felülete nagyszerű, kesztyűujjszerű kitüremkedésekből áll. Ezeket bélbolyhoknak nevezzük. Közöttük mély crypták vannak. Bélhámsejtnek hívjuk azokat a hámsejteket, amelyek a bélbolyhokat bevonják. Nagyon fontos sejtek, mert ők fejezik be az emésztési folyamatot, és szívják fel az ételekből származó tápanyagokat. Nehéz munkát végeznek, és ehhez mindig fiatalnak és egészségesnek kell lenniük. A természet ezt is csodálatos módon megoldotta. Az üregek mélyén folyamatosan bélhámsejtek jönnek létre. Majd ezek lassan elindulnak felfelé a bélbolyhok tetejére, útközben emésztő és felszívó feladataikat látják el, és folyamatosan elöregednek. És amikor felérnek a bélbolyh tetejére, lehullnak róla. Így újul meg folyamatosan a bélhám, hogy a feladatát minél jobban tudja végezni (1. ábra).

1. á bra : Egy bélhá msejt élete

Állatkísérletekkel bebizonyították, hogy ha a bélrendszert sterilizálják, és a jótékony baktériumréteget a belek hámfelületéről ezzel az eljárással eltávolítják, akkor a sejtmegújulás is teljesen tönkremegy. Sokkal tovább tart ugyanis, amíg a sejt az üregből feljut a bélbolyh tetejére, ez felborítja a bélhámsejt érési folyamatát, és ez gyakran annak rákos elfajulásához vezet. A cryptákban végbemenő mitotikus aktivitás jelentősen visszaesik. Ez azt jelenti, hogy sokkal kevesebb sejt jön létre, és ezek közül is egyre kevesebb lesz elég rátermett ahhoz, hogy jól végezze a feladatát. A sejtek állapota is abnormálissá válik. Mindez azért történhet meg, mert a jótékony

bélbaktériumok nem vigyáznak rájuk (2. ábra).

2. á bra : A bélhá msejt ha ja a mikrobolyhoka t szimbolizá lja . A bélhá msejtek ha ja (mikrobolyhok) a bélbolyh felszínén a kefeszegélyt a lkotja , a hol a z emésztés utolsó lépései történnek

Ez történik azokkal a kísérleti állatokkal, akiknek sterilizálják a beleit. Az ember szervezetében a jótékony baktériumok hiánya együtt jár a káros baktériumok elszaporodásával, ami az egész helyzetet csak tovább rontja. A patogén flóra támadásakor az egész bélhám struktúrája megváltozik; ha a jótékony baktériumok

nem tudják megvédeni, kóros folyamatok veszik kezdetüket, vagy betegségek alakulnak ki. A bélbolyhok degenerálódnak, és nem tudják a táplálékot megfelelően megemészteni és felszívni, ami felszívódási zavarhoz, (tápanyag) hiánybetegséghez és ételintoleranciához vezet. Az emésztőrendszert a bélflóra tartja rendben. A szervezet állapota és a feladatelvégző képessége pedig közvetlenül attól függ, hogy mennyire jól működik ez a karbantartó rendszer. A mikroszkopikus karbantartótól, a bélflórától közvetlenül függ emésztőrendszerünk sértetlen struktúrája, működőképessége, alkalmazkodó- és megújuló képessége. A későbbiekben még szó lesz arról, hogy a GAPS-gyermek és felnőtt bélflórája erősen abnormális, ezért alakulnak ki náluk emésztési zavarok.

A szervezet tápanyagellátása Köztudott, hogy az emésztőrendszer fő feladata az emésztés és a tápanyagfelszívás. Az a tudományos és klinikai tapasztalat, hogy az egészséges bélflóra hiányában az emésztőrendszer nem tudja hatékonyan ellátni ezeket a feladatokat. Jó példa erre a tejés a gabonafehérje emésztése, amely két szakaszban történik. Az első szakasz a gyomorban játszódik le, a gyomorfal emésztőnedvei a tej- és a gabonafehérjét peptidekre bontják, amelyek közül néhány morfiumszerű struktúrájú kazeomorfin és gluteomorfin (vagy gliadinomorfin). Ez egy normális folyamat, és mindenkiben így játszódik le. Ezt követően a peptidek a vékonybélbe jutnak; az emésztés következő szakasza itt történik. Hasnyálmirigyenzimekkel kerülnek kapcsolatba, és ezután érik el a bélfalat, ahol a bélhámsejtek bélbolyhai által termelt peptidázenzim bontja le ezeket. Ez a lépés nem játszódik le azoknál, akiknek abnormális a bélflórája, mert a bélhámsejtjeik nagyon rossz állapotban vannak. És ennek az lesz a következménye, hogy a kazeomorfin és a gluteomorfin változatlanul bejut a véráramba és az egész szervezetre – különösen az agy és az immunrendszer működésére – károsan hat. Elég kutatási eredmény áll rendelkezésünkre, amelyek azt bizonyítják, hogy az autisták, skizofrének, hiperaktivitással járó figyelemzavarban, pszichózisban, depresszióban és autoimmun betegségekben szenvedők szervezetében a kazeomorfin- és a gluteomorfin szint magas. Ebből az derül ki, hogy a bélfaluk nincs abban az állapotban, hogy ezeknek az anyagoknak az emésztését megfelelően befejezze. A klinikai vizsgálatokból továbbá az derül ki, hogy több GAPSbeteg újra képes kis mennyiségben a kazeint és a glutént megemészteni tüneteik visszatérése nélkül, ha a bélflórájuk rendbe jön. Az egészséges bélflóra nemcsak a bélfal épségét segít megőrizni, hanem a bélfalon történő emésztés és felszívódás összes folyamatában is aktívan részt vesz. Sőt, mi több, az étel rendes megemésztése és felszívódása valószínűleg nem történne meg a kiegyensúlyozott bélflóra nélkül. Továbbá képes fehérjéket emészteni, szénhidrátokat fermentálni, a zsírokat és rostokat lebontani. A bélrendszerben élő baktériumok aktivitásának melléktermékei fontos szerepet játszanak a legtöbb ásványi anyagnak, vitaminnak, víznek, gáznak és a többi tápanyagnak a bélfalon keresztül a véráramba való felszívódásában. Ha a bélflóra sérült, akkor még a világ legjobb minőségű ételének vagy étrend kiegészítőjének sincs esélye lebomlani és felszívódni. Az ételek bizonyos összetevőit meg sem tudnánk emészteni a jótékony baktériumflóra segítsége nélkül. Az élelmi rostok szolgálnak erre jó példával. A bélrendszerben – egészséges bélflóra mellett –, a rostok részben oligoszacharidokra, aminosavakra,

ásványi anyagokra, organikus savakra és más hasznos tápanyagokra bomlanak le, és ezek a bélfalat és az egész szervezetet táplálják. A legtöbb ember tisztában van az élelmi rostok hasznosságával. A nyers gyümölcs és zöldség, a teljes kiőrlésű gabona, a diófélék és a magvak, a babfélék és a hüvelyesek mind rostokban gazdagok. Az orvosok gyakran felírnak por, kapszula vagy folyadék formájában étrend kiegészítő rostokat azoknak, akiknél csökkenteni akarják a vér koleszterinszintjét, vagy székrekedés és más emésztési problémák kezelésére, az epe metabolizmusát elősegítendő, megelőzni a gyomorrákot, javítani a cukorbetegek glükóztoleranciáját stb. Még hosszan sorolhatnánk az élelmi rostok előnyös hatásait. A szervezetünkre jótékony hatású baktérium egyik természetes élőhelye a rost. Abból táplálkoznak, és eközben rengeteg hasznos tápanyagot termelnek a bélfal és az egész szervezet számára, felszívják a méreganyagokat, részt vesznek a víz és az elektrolitok anyagcseréjénél, és az epesav és a koleszterin újrafeldolgozásában stb. A bakteriális tevékenységnek köszönhető, hogy az ételrostok a szervezetünk számára az összes jótékony feladatukat el tudják látni. Ha azonban a jótékony baktériumok megsérülnek, és nem tudnak „bedolgozni„ a rostok munkájába, akkor az ételekből származó rostok is veszélyt jelenthetnek a szervezetre nézve, mert ideális életteret biztosíthatnak a rossz, patogén baktériumoknak, és tovább súlyosbíthatják a bélfalban lévő gyulladást. Ebben az esetben szokták a gasztroenterológusok a betegnek a rostszegény étrendet javasolni. Tehát az élelmi rostok a bélrendszer jótékony baktériumai nélkül végül is nem is annyira hasznosak számunkra. A GAPS-gyermekek és -felnőttek elég hajlamosak a hasmenésre vagy a laza székletre, így rostszegényen kell táplálkozniuk, amíg a hasmenésük meg nem szűnik. A roston kívül van még egy másik anyag, amit a beleinkben élő jótékony baktériumok nélkül nem lennénk képesek megemészteni. Ez az anyag a tejcukor, más néven a laktóz. Elég sok embernél jelentkezik a laktózintolerancia, ami azt jelenti, hogy ők nem tudják a tejet megemészteni. Közéjük tartozik a legtöbb GAPS-gyermek és felnőtt. Jelen pillanatban a tudományos magyarázat erre az, hogy sokak kevés tejcukorbontó enzimmel, úgynevezett laktázzal rendelkeznek. Ha a szervezetünknek nem lenne szüksége laktózra, akkor néhány ember mégis miért képes tökéletesen megemészteni azt? A válasz az, hogy ezeknek az embereknek a bélrendszerében megfelelő baktériumok élnek. Az emberi bélrendszer egyik legjelentősebb laktózlebontó baktériuma az E. coli baktérium. Sok ember meglepődve hallja, hogy az egészséges emésztőtraktus esszenciális lakói az E. coli apatogén törzsei. Az egészséges csecsemő születését követő első napon nagyszámban (107 -109 CFU/g) megjelennek a bélrendszerében, és élete során ugyanebben a számban ott is maradnak, ugyanis ezeket sem az antibiotikumok, sem egyéb környezeti hatások nem tudják kiirtani. Az E. coli apatogén törzsei a laktóz lebontása mellett különböző vitaminokat (K, B 1 , B 2 , B 6 , B 12 ) és egy antibiotikumszerű anyagot, a colicint is kiválasztják, és védelmet nyújtanak a saját családjukhoz tartozó más kórokozó baktériumokkal szemben. Sőt, az a helyzet, hogy a szervezet legjobban ezekkel az E. coli apatogén törzsekkel képes a patogén coli fajok ellen védekezni. Emellett jelentős és összetett feladatot töltenek be az immunrendszer megfelelő működésében, erről majd a későbbiekben lesz szó. Az E. coli baktériumon kívül az egészséges bélflóra többi jótékony baktériuma is nemcsak a tápanyag-felszívódást segíti elő, hanem több tápanyagot saját maga állít elő: a Kvitamin, pantoténsav, folsav, tiamin (B 1 -vitamin), riboflavin (B 2 -vitamin),

niacin (B 3 -vitamin), piridoxin (B 6 -vitamin), cianokobalamin (B 12 -vitamin), a különböző aminosavak és más aktív anyagok tartoznak ezek közé. Az evolúció során a természet biztosra akart menni, hogy az ember vitamin- és aminosav-hiányban akkor se haljon meg, ha a táplálkozása hiányossá válna. A természet létrehozta a saját tápanyaggyárunkat, az egészséges bélflórát. Ha ez a bélflóra megsérül, akkor a megfelelő táplálkozás ellenére vitaminhiány alakulhat ki a szervezetünkben. Miért? Mert a szervezetünkben a legtöbb vízben oldódó vitamin élettartama elég rövid. Így lesznek a napnak olyan szakaszai, amikor a szervezetünk ezekből a vitaminokból hiányt szenved, kivéve, ha minden órában bevennénk ezeket, és ha az egészséges bélflóra nélkül is fel tudnának szívódni. Ez a helyzet azoknál az embereknél, akiknek a szervezetét a sérült bélflórájuk nem tudja folyamatosan vízben oldódó vitaminokkal ellátni. Az összes tesztelt GAPS-gyermek és -felnőtt azokból a vitaminokból mutat hiányt, amelyeket a bélflórájuknak kellene termelni. A hiányosságok megszüntetésére a legjobb módszer, ha helyrehozzuk a bélrendszerük jótékony baktériumállományát. A legtöbb abnormális bélflórával rendelkező ember valamilyen mértékben vérszegény. Ez nem meglepő. A vérképzéshez nélkülözhetetlen vitaminokat és ásványi anyagokat a táplálékból felszívni nem képesek, de sérült a szervezetükben ezeknek a vitaminoknak a termelődése is. Ráadásul a sérült bélflórájú emberek bélrendszerében pont a vaskedvelő patogén baktériumok élnek (Actinomyces spp., Mycobacterium spp. , kólibaktérium patogén törzsei, Corynebacterium spp. és sok más). Ezek az ételekből származó összes vasat felfalják az ember szervezetében, és ezzel vashiányt okoznak. Sajnos a vaspótlás csak tovább segíti ezeknek a baktériumoknak az elszaporodását, és nem szünteti meg a vashiányt. A legtöbb GAPS-beteg, akikkel találkoztam, sápadt volt, és a vérképük a vérszegénység tipikus jeleit mutatta. Sokuknak vastablettát írt fel az orvosa. Pedig a vaspótlás helyett sokkal többre mentek volna, ha a vérszegénységüket kezelik inkább. Az egészséges vérképzéshez a szervezetnek a következő anyagokra van szüksége: magnézium, réz, mangán, jód, cink és egyéb ásványi anyagok, rengeteg vitaminféle (B 1 , B 2 , B 3 , B 6 , B 12 , C, A, D), folsav, pantoténsav és számos más aminosav. Világszerte végzett nagyszámú kutatási eredmények bizonyítják, hogy egyedül a vaskiegészítés nem sokat segít a vashiányon. Szomorúan látom, hogy az orvosok még mindig felírják a vérszegény betegeknek, pedig ezeknek rengeteg mellékhatásuk van az emésztőrendszerre, hiszen a vaskedvelő patogén baktériumok elszaporodását segítik elő, és közvetlenül negatívan hatnak a bélfal sejtjeire, amelyek a GAPS-betegek esetében már amúgy is gyulladtak és nagyon sérülékenyek. Az imént kifejtett tényezők miatt van az abnormális bélflórával rendelkezőknek sokféle táplálkozási hiánybetegsége. A vizsgált GAPS-gyermekek és -felnőttek közül az összesnél fontos ásványianyag-, vitamin-, esszenciális zsírsav-, sokféle aminosav- és más tápanyaghiány tipikus tüneteit lehetett megfigyelni. A leggyakoribbak a következő hiányállapotok: magnézium, cink, szelén, réz, kalcium, mangán, kén, foszfor, vas, kálium, nátrium, vitaminok (B 1 , B 2 , B 3 , B 6 , B 12 , C, A, D), folsav, pantoténsav, zsírsavak (omega-3, omega-6, omega-9), taurin, alfaketoglutarsav, glutation stb. Általában ezek a tápanyaghiányok jelentkeznek a GAPS-betegeknél, ezek között van néhány a legfontosabb tápanyagok közül is, amelyek az agy, az immunrendszer és az egész szervezet normális működéséhez és fejlődéséhez kellenek.

Annak ellenére, hogy néhány GAPS-gyermek látszólag nagyon jól növekszik, sokszor a korához képest túlságosan nagy, s a legfontosabb mikrotápanyagokban hiányt szenved. És ez, ismerve emésztőrendszerük állapotát, egyáltalán nem meglepő. Egy egészséges bélflórával rendelkező, jól működő bélrendszer az egészségünk alapja, gyökérzete. Ahogy a fa is életképtelen, ha beteg a gyökere, a szervezetünk se tud létezni a megfelelően működő emésztő rendszer nélkül. A belek baktériumpopulációja, a bélflóra adja a táptalajt a gyökereknek, védi, támogatja és táplálja. A fa gyökérzete, mint tudjuk, láthatatlan, mélyen a föld alatt terül el, mégis nagy szerepet játszik, hogy az összes ág, gally és levél egészséges legyen, attól függetlenül, hogy milyen magasan és messze nőnek tőle. Ehhez hasonlóan a szervezet bélflórájának sokszínű és összetett feladatai jóval túlmutatnak a bélrendszeren. Most vizsgáljuk meg a szervezet egyik legfontosabb „faágát„ – az immunrendszert.

3. AZ IMMUNRENDSZER A GAP-szindrómásoknak gyenge az immunrendszerük. Ha az immunállapotukat vizsgáljuk, egyes immunglobulinokból kevesebbet, míg másokból aránytalanul többet találunk. A különböző sejtek, enzimek és az immunrendszer egyéb területein is hiányosságok állapíthatók meg. Úgy tűnik, hogy a GAPS-gyerekek és -felnőttek teljes immunrendszere felborult. És a legfélelmetesebb az egészben az, hogy a saját immunrendszerük antitesteket hoz létre, amivel megtámadja a saját testszöveteit, beleértve az agyat és az idegrendszer egyéb részeit is. Ez a súlyosan sérült és irányvesztett immunrendszer felborítja az egész szervezetet. Hogy történhet ez meg? A páciens emésztőrendszere szerepet játszhat ebben? Igen, kétségtelenül igen! Az emésztőrendszer baktériumokkal gazdagon borított epithelialis (nyálkahártya) felszínét az immunrendszer bölcsőjének nevezhetjük; mind a submucosalis (kötőszövetes), mind a mucosalis felszínt. Az újszülött fejletlen immunrendszerrel jön a világra. Immunrendszerének fejlődése szempontjából rendkívül fontos, hogy a csecsemő emésztőtraktusait egészséges baktériumflóra népesítse be. Ha azonban a kiegyensúlyozott bélflóra a születésétől számított első 20 napban nem alakul ki, akkor a csecsemő immunrendszere érzékeny lesz. A bélfal epitheliumán megtelepedő jótékony baktériumflóra az immunmodulációban fontos szerepet tölt be. Néhányat ezek közül vizsgáljunk meg részletesebben. Emésztőrendszerünk esszenciális vagy jótékony baktériumállomány immunrendszerünk egyik igen fontos alkotórészének, a bélfal lymphoid állományának kifejlődéséért felelős, és számtalan nyiroksejt és immunglobulin termeléséhez is hozzájárul. A Bifidobaktériumok (a jótékony baktériumok, amelyek nagy számban élnek a vastagbélben) sejtfalában található a Muramil dipeptid (MDP) nevű anyag, amely az immunsejtek egyik legjelentősebb csoportjának, a lymphocitáknak a szintézisét aktiválja. Az egészséges bélfal szó szerint a zsúfolásig lymphocitákkal népesül be, így tudja megvédeni a szervezetet bármely betolakodótól. Tudományos kísérletek bebizonyították, hogy a sérült bélflórájú embereknek sokkal kevesebb lymphocita van a bélfalukon, így az kisebb védelem alatt áll. Vannak olyan kereskedelmi cégek, amelyek megpróbálnak az immunrendszert védő Muramil dipeptidből étrend kiegészítőket előállítani. Én inkább a belekben lévő egészséges Bifidobaktérium újratelepítésében hiszek, amely sok hasznos anyag mellett a Muramil Dipeptidet is természetes úton termeli. A lymphociták a bélfalban immunglobulinokat termelnek. Az egyik legfontosabb immunglobulin a bélben a szekretoros Immunglobulin A (IgA). A szekretoros IgA egy olyan anyag, amelyet a lymphociták termelnek a test nyálkahártyáin, és a testfolyadékokban választódik ki. Megtalálhatjuk ezt a légutakban, orrban, torokban, húgyhólyagban, húgycsőben, hüvelyben, nyálban, könnyben, verejtékben, előtejben, anyatejben és természetesen az emésztőrendszer nyálkahártyáján és annak váladékaiban. Az a feladata, hogy a betolakodó baktériumokat, vírusokat, gombákat és parazitákat elpusztítsa és hatástalanítsa. Ez az egyik módszer, amellyel immunrendszerünk az étellel, itallal az emésztőrendszerünkbe kerülő nem kívánatos betolakodók ellen védekezik. Mikrobiológiai tudományos tény, hogy ha az ember vagy a kísérleti állat egészséges bélflórája megsérül, akkor az IgA-t termelő sejtjeinek a száma és annak fontos immunglobulint termelő képessége is jelentősen csökken.

Természetes ezután, hogy a bél védekezőképessége is gyengébb lesz. Ráadásul kiválasztódása után nem sokkal az Immunglobulin A magától is degradálódik. A jótékony baktérium azonban nemcsak serkenti a képződését, de még egy nagyon bonyolult folyamatnak köszönhetően az élet tartamát is megnöveli, így az IgA hosszabb ideig fejtheti ki a hatását. A GAPS-gyerekek és -felnőttek abnormális bélflórájuk miatt általában IgA-hiányosak is. Így a bélfaluk nem képes megfelelően megvédeni magát a gombáktól, az oltásokban lévő vagy a külvilágból származó vírusoktól, baktériumoktól és parazitáktól. Az emésztőrendszer falán a lymphocitákon kívül más immunsejteknek is bőségesen jelen kellene lennie. Ha a belekben nincs elég jótékony baktérium, akkor az immunsejtek két másik csoportja, a neutrophilek és a makrofágok sem tudják a feladatukat tökéletesen elvégezni. Ezek a sejtek a fertőzött és gyulladt szövetek köré gyűlnek, hogy megtisztítsák őket, szó szerint úgy, hogy bekebelezik a vírusokat, méreganyagokat, a baktériumés sejtmaradványokat, majd elpusztítják őket. Naponta körülbelül 126 milliárd neutrophil kerül ki a vérből és jut át a bélfalon. Ezen sejtek antigénleküzdő-képessége csökken, ha valakinek abnormális a bélflórája, másképp fogalmazva: a betolakodókat és azok méreganyagait nem tudják hatékonyan megsemmisíteni még akkor sem, ha a fagocitaképességük (bekebelező-képesség) normálisnak tűnik. Még nem tudjuk, hogyan történik ez. Csak azt tudjuk, hogy a baktériumok, vírusok és más betolakodók életben maradnak, és a neutrophilek és makrofágok belsejében élnek. Pedig pont ezeknek a sejteknek kellene elpusztítaniuk őket. Az egészséges bélflóra azon kívül, hogy biztosítja a lymphociták, az IgA és a fagociták megfelelő működését, nagyon fontos szerepet játszik az interferonok, a citokinek és az immunválasz más szereplőinek termelődésében, főleg a vírusfertőzésekkel szembeni küzdelem során. Világszerte gyermekek és felnőttek milliói vannak kitéve a vírusoknak, amelyek az oltásokkal vagy a környezetből kerülnek a szervezetükbe. Ha jól működik a bélflórájuk, akkor ezek a vírusok nem veszélyesek rájuk nézve, mert a szervezetük megfelelően felkészült ellenük. Mivel a GAPS-embereknek a bélflórája abnormális, az oltásokból vagy a külvilágból a szervezetükbe jutó vírusok jó eséllyel életben maradnak és megtelepednek ott. Jó példa erre a kanyaróvírus, amelyet az autista gyerekek bélfalában és gerincvelő-folyadékában találtak. Kézenfekvő azt gyanítanunk, hogy ez a vírus az MRR- (kanyaró-mumpsz-rubeola) oltásból származik. Molekuláris mimikrinek (utánzó jelenség) hívjuk a jótékony baktérium és az immunrendszer másik izgalmas kölcsönhatását. A bélhám felületén lévő baktérium és a bélhámsejt antigént cserélnek, amit úgy kell elképzelnünk, mint amikor a gyerekek bújócska közben sapkát cserélnek egymással, hogy ezzel megzavarják a hunyót. Ez az antigéncsere sok különféle immunválasz hatékonyságát erősíti meg, különösen a lokális immunitásét. Sajnos a GAPSbetegeknél ez a csere rosszul sülhet el, mert több patogén mikroba is beállhat a játékba. A szakirodalomban vita tárgyát képezi, hogy vajon a kanyaróvírus is ezt az utánzó jelenséget alkalmazza-e, melynek következtében az immunrendszer a saját szöveteit támadja meg. A bélflóra hatása az immunrendszerben nem csak a bélrendszerben érvényesül. A kutatások azt bizonyítják, hogy ha a bélflóra megsérül, akkor nemcsak az IgA-, lymphocita-, makrofág-, interferon-, citokin- stb. szint csökken az emésztőrendszerben, hanem az egész immunrendszer egyensúlyát veszíti. Ez a folyamat tesz valakit gyenge immunrendszerűvé.

Hogy könnyebben megértsük ezt, képzeljünk el egy középkori erődöt magas kőfalakkal. A várfalon állnak a harcosok fegyverekkel, hajítógépekkel és a legmegfelelőbb harci eszközökkel védik az erődöt. Eközben belül a vár lakosai a mindennapi feladataikat látják el, gazdálkodnak, főznek a katonáknak. Az ő munkájukat ásók, főzőedények és hasonló eszközök segítik. A katonák feladata, hogy az ellenséggel harcba szálljanak. Tegyük fel, hogy a katonák elesnek, és az ellenség elkezd bejutni a várba. Ekkor a vár lakosságának kell elvégeznie a katonák feladatát. Csakhogy a várnép nincs harcra edzve, és megfelelő harci eszközeik sincsenek, így azzal kell küzdeniük, ami éppen a kezükbe akad – kerti szerszámok, konyhai edények stb. Ezekkel az eszközökkel azonban a vár népe nem tudja olyan hatékonyan megvédeni a várat, mint a katonák a harci fegyvereikkel. Ehhez hasonló dolog játszódik le az ember szervezetében is, ha a bélflórája megsérül. Az immunrendszernek két fő hadserege van: Th1-immunitás (az erőd falán álló katonák) és Th2-immunitás (a várban élő lakosság). A katonák a várfalon a Th1immunitás (1-es típusú „segítő„ T-sejt): az úgynevezett sejt által közvetített immunitást segíti, amely mindenhol jelen van, és kapcsolatban van a külvilággal. A nyálkahártyát, a bőrt és a belső sejteket megtámadó fertőzésekkel kell megküzdenie. A betolakodók ellen ez a szervezetnek az első és igen hatékony védelme. A szekretoros IgA épp úgy, mint az Interleukin-2 (IL-2), Interleukin-12 (IL-12), a gamma interferon és más hasonló anyagok is ehhez a rendszerhez tartoznak. Tudjuk most már, hogy az egészséges bélflóra rendkívül fontos szerepet játszik abban, hogy ez az immunitás működjön, és jól végezze a dolgát. Ha azonban a testflóra károsodik, akkor csökkenni fog ez a védelem is, és a nem kívánatos mikrobák és méreganyagok bejutnak a szervezetbe. Ekkor a szervezet beveti az immunrendszer másik hadseregét (a várban élő lakosságot), a Th2-védelmet (2-es típusú „segítő„ T-sejt, amelyek a humorális immunitásért, a testfolyadékok védettségéért felelős. Ennek a rendszernek az irányítói az Interleukin 4, 5, 6 és 10, az alpha interferon és az IgE. A szervezetben lejátszódó allergiás reakciókért az Immunglobulin E (IgE) a felelős; ez rendkívül aktív az asztmás, ekcémás, szénanáthás és hasonló allergiákban szenvedő emberekben. Ez a Th2-rendszer túl aktív azoknál az embereknél, akiknek abnormális a bélflórája, és ettől lesznek hajlamosak arra, hogy szervezetükben atópiás vagy allergiás reakciók, krónikus gyulladások, autoimmunitás és hasonló nem kívánatos betegségek jöjjenek létre. Akárcsak a nem harcra edzett és nem megfelelő fegyverekkel küzdő várlakók, a Th2-rendszer sem képes jól megvédeni az erődöt. Mindkét védelemre szüksége van a szervezetnek, ám ezeknek kiegyensúlyozottan kell működniük. A Th1- és a Th2-védelem nincs egyensúlyban, és a Th1 kevésbé, a Th2 viszont túlzottan aktív azoknál, akik krónikus vírusfertőzésben, allergiákban, krónikus fáradtság szindrómában, kandidiázisban szenvednek, illetve asztmások, ekcémások, autisták vagy bármilyen más GAPS-tünetet mutatnak. Miért? Azért, mert bár ezek a betegségek meglehetősen különböznek egymástól, mégis van egy fontos közös jellemzőjük, és ez a béldiszbiózis, azaz abnormális bélflóra, ami a Th1- és Th2védelem kiegyensúlyozott működését felügyeli. A középkori váras párhuzamunkkal élve, a bélflórának köszönhető, ha megfelelő számú, éber, edzett és mindig harcra kész vitéz van a várfalon. Ha a bélflóra nem megfelelően működik, akkor ezek a katonák egyre figyelmetlenebbek, lustábbak lesznek, néhányuk inkább bemegy a várba a lakosságnak segíteni, így aztán a várfalon lévő harcosok száma egyre csökken, a Th1védelem egyre gyengébb, és az egyensúly a Th2-védelemmel felborul. Immunrendszerünk megfelelő működésében óriási szerepet játszik a bélflóránk

állapota. Gondoljunk arra, hogy a baktériumokkal borított bélfalunk az immunrendszerünk jobb kezeként is felfogható. Ha ez a baktériumréteg megsérül, vagy – még rosszabb esetben – abnormálissá válik, akkor immunrendszerünk éppen a legnagyobb segítsége nélkül próbál működni. Az előző fejezetben megismertük a különböző tápanyaghiányokat, amelyek az abnormális bélflóra következtében alakulnak ki. Immunrendszerünket folyamatosan táplálnunk kell, ha azt akarjuk, hogy működjön, ehhez szüksége van az ismert vitaminokra, ásványi anyagokra, aminosavakra és zsírsavakra. Az abnormális emésztés és felszívódás következtében a GAPS-betegeknél sokrétű tápanyaghiány és felszívódási zavar alakul ki, így aztán az immunrendszerük nemcsak kiegyensúlyozatlanul működik, hanem megfelelő tápanyagokkal sincs ellátva. Ha ez nem is lenne elég, testünk immunrendszere az abnormális bélflórával egy sor rendkívül toxikus anyagnak van kitéve, melyek közül többnek közvetlen károsító hatása van immunrendszerünkre. Ezek a méreganyagok az opportunista mikrobákból származnak, melyek könnyedén elszaporodnak a GAPS-beteg bélrendszerében és testének egyéb részein a jótékony flóra fékező hatásának hiánya miatt. Megvizsgáltuk, hogy mi történik az emésztőrendszer falával, ha a bélflóra abnormális: károsodik és áteresztővé válik. A belek sérült hámrétegén folyamatosan kórokozók és emésztetlen ételek szivárognak át. Az immunrendszernek még ezekkel is foglalkoznia kell, miközben pedig alultáplált, hiányos, gyenge, egyensúlyhiányos és mérgezett. Ne lepődjünk akkor meg azon, hogy a GAPSgyerekeknek és -felnőtteknek az immunrendszere nagyon rossz állapotban van.

4. MI KÁROSÍTHATJA A BÉLFLÓRÁT? Részletesen megvizsgáltuk szervezetünk bélflórájának különböző szerepeit. Láttuk, hogy milyen fontos szervezetünk belső mikroszkopikus világának egészségét és aktivitását megőriznünk. Sajnos azonban mai modern világunkban ez a feladat nem túl egyszerű, ha egyáltalán nem lehetetlen. Most vizsgáljuk meg, hogy mindennapjainkban milyen veszélyek fenyegetik bélflóránkat.

Antibiotikumok Nincs olyan ember, aki még sohasem szedett volna antibiotikumot. A modern kor egyik leggyakrabban felírt gyógyszere. Születésünk pillanata óta sajnos napi rendszerességgel kapjuk ezt a szert, ha nem tabletta formájában, akkor az élelmiszereken keresztül. A tenyészállatok, szárnyasok rendszeresen kapnak antibiotikumot, így a belőlük származó összes termék (hús, tej, tojás) tele van ezzel, és az állat szervezetében kifejlődő, az antibiotikumokra rezisztens baktériumokkal és méreganyagaikkal. Tenyésztett halaknak, mint például a lazac, folyamatosan adnak antibiotikumokat. Sok gyümölcsöt és zöldséget antibiotikummal fújnak be, hogy azok ne romoljanak meg. Így néz ki a mai szofisztikált világunk, nem kerülhetjük el, hogy antibiotikum jusson a szervezetünkbe. Annyira mindennapivá vált a szedése, hogy kevesekben merül fel a kérdés, milyen hatással vannak ezek ránk? És ahogy egyre nő az antibiotikumok előállításának a mennyisége (az 1950-ben pár száz tonnáról megnőtt több tízezer tonnára az 1990-es évekre), úgy nő a bizonyítékok és tudományos aggályok száma az emberiség egészsége szempontjából káros gyógyszerek hatásairól. Nézzük meg, hogy ezek a vizsgálatok mit bizonyítanak: • Az antibiotikum borzasztó hatással van az emberi szervezetben élő jótékony baktériumokra, nemcsak a belekben, hanem a többi szervben és szövetekben is. • Az antibiotikum a benignus baktériumokat, vírusokat és gombákat patogénná változtatja, amelyek így megtámadják a szöveteket, és betegségeket okoznak. • Az antibiotikum hatására a baktériumok rezisztensek lesznek erre a szerre, és ez arra ösztönzi ezt az iparágat, hogy egyre erősebb antibiotikumokat állítson elő, amelyek képesek lesznek legyőzni ezeket a baktériumokat is. A tuberkulózis jó példa erre, ugyanis az antibiotikumok széleskörű használatának hatására létrejött egy olyan változata a Mycobacterium tuberculosisnak, amely az összes addig meglévő antibiotikumra rezisztens lett. • Az antibiotikum közvetlenül károsítja az immunrendszert, így kevésbé tudunk védekezni a fertőzések ellen, az ördögi kör tehát egyre több antibiotikum és még több fertőzés. Nézzük meg, hogy az antibiotikumok különböző csoportjai milyen hatással vannak a bélflórára. Penicillinszármazékok Ehhez a csoporthoz tartozik a nagyon gyakran használt Amoxicillin, Ampicillin, Flucloxacillin és az összes többi „cillinre„ végződő antibiotikum. Ezek a szerek a jótékony baktériumaink két fő csoportját károsítják, a Lactobacillusokat és a Bifidobacteriumokat, miközben elősegítik a patogén Proteus

baktériumcsalád, továbbá a Streptococcusok és a Staphylococcusok elszaporodását. Az antibiotikumok közül ez a csoport lehetővé teszi azoknak a baktériumoknak, amelyek normálisan csak a vastagbélben vannak, hogy a vékonybélbe is feljussanak, ennek hatására irritábilis bél szindróma (IBS) és más emésztési rendellenesség alakulhat ki. Tetracyclinek (Tetracycline, Doxycycline és a többi „cyclin„) Ezt a gyógyszercsoportot rutinszerűen írják fel a tinédzsereknek pattanásos bőrük huzamosabb kezelésére, alkalmazása eltarthat 3 hónaptól akár 2 évig is. A tetracyclin sajátos mérgező hatása abban áll, hogy a bélfal nyálkahártyafehérjéinek szerkezetét megváltoztatja. Ez pedig két dolgot eredményez. Egyrészt sérülékennyé teszi a bélfalat, így ezen be tudnak jutni a patogén mikrobák, másrészt riasztja az immunrendszert, hogy az támadja meg ezeket a megváltozott fehérjéket, így a szervezet egy autoimmunreakcióba kezd a saját bélrendszere ellen. Ezzel párhuzamosan a tetracyclinek az emésztőtraktusban elősegítik a Candida gombák, a Staphylococcusok és a Clostridiumok okozta megbetegedéseket. Aminoglükozidok (Gentamycin, Kanamycin), Macrolidok (Erythromycin) és a többi „mycinek„ Ezek a szerek különösen kétfajta jótékony baktériumtörzsre hatnak károsan: az apatogén E. colikra és Enterococcusokra. Egy hosszú ideig tartó gyógyszeres kezelés képes teljesen kiirtani ezeket a baktériumokat az emésztőrendszerből, ami így védtelenné válik a patogén E. coli és más mikrobákkal szemben. A gombaellenes szerek (Nystatin, Amphotercin stb.) Ezek a gyógyszerek elősegítik a Proteus-félék és a laktóznegatív E. coli fajták elszaporodását, amelyek komoly betegségeket okozhatnak. Jobban károsítja a bélflórát, ha többféle antibiotikumot egyszerre szedünk, mintha csak egyfélét. Nagyobb sérülést okoznak a szájon át bevett antibiotikumok, és ha ugyan egy kisebb dózist, de nagyon hosszú ideig szedünk. Ilyeneket írnak fel pattanásos bőr (akné), krónikus húgyhólyaghurut, krónikus fülgyulladás és más krónikus betegségek kezelésére. A gyógyszeripar alkalmazottai különösen ki vannak téve a kis dózisú, de folyamatos antibiotikum-veszélynek, és igen gyakori közöttük a béldiszbiózis. Egy nagy dózisú antibiotikum szedése után felszíni hámhiány alakul ki a beleken, és azokat az oda először érkező baktériumok, vírusok, gombák népesítik be. Ebben a kritikus időszakban különösen fontos, hogy „jó„ probiotikumokat együnk, mert így ezeket a hámsérüléseket jótékony baktériumok fogják benépesíteni, és nem patogén társaik. Még akkor is elég sok időre van szüksége a jótékony baktériumoknak, hogy regenerálódjanak, ha az antibiotikumos kezelés rövid és kis dózisú volt: apatogén E. colinak egy vagy két hétre van szüksége, a Bifidobacteriumoknak és a Veillonelláknak kéthárom hétre, a Bacteroidesekeseknek, Streptococcusoknak, Peptostreptococcusoknak egy hónapra. Ha ebben az időszakban a bélflórát más károsító hatás is éri, akkor a béldiszbiózis kialakulásának a veszélye áll fenn. A legtöbb GAPS-beteg, akivel találkoztam, élete során már több antibiotikumos kúrán

esett át. A gyerekeknél a leggyakoribb kiváltó ok a visszatérő fülgyulladás, tüdőgyulladás, ótvar volt, illetve a szoptató anya esetében mastitis (emlőgyulladás), amikor is a csecsemő szervezetébe az anyatejjel juthat át az antibiotikum. Ha arra gondolunk, hogy ezeknek a gyerekeknek elég kevés esélyük volt, hogy elsődlegesen egészséges bélflórájuk alakuljon ki, biztosak lehetünk abban, hogy ezek az antibiotikumos kezelések pusztító hatással lesznek a törékeny bélflórájukra.

Más gyógyszerek A többi gyógyszer is károsítja a bélflórát, különösen, ha hosszú ideig vagy állandóan kell szedni. Ha valakinek krónikus fájdalmai vannak, akkor gyakran a fájdalomcsillapítókat, ill. analgetikumokat (aspirin, ibuprofen stb.) kell hosszú időn át szedni. Ezek a gyógyszerek a bélrendszerben lévő Campylobacterium és a baktériumok hemolitikus formáinak növekedését segítik elő, melyek különböző betegségeket válthatnak ki. A szteroidok, mint például a Prednisolon, Hydrocortisone, Betamethasone, Dexamethasone stb. is károsítják a bélflórát. Emellett nagyon erős immunszupresszív (az immunrendszer működését csökkentő) képességgel rendelkeznek, ami a szervezetet még sérülékenyebbé teszi az összes fertőzéssel szemben. Köztudott például, hogy a szteroidok szedése majdnem mindig összefüggésbe hozható a szervezet gombás fertőzéseivel, különösen a Candida-fajok által. Sok nő éveken keresztül, gyakran igen fiatal korától fogva fogamzásgátlókat szed. Ezek a szerek teljesen tönkreteszik a bélflórát. Mire elérkezik a gyermekvállalás ideje, már olyan régóta szedik ezeket a tablettákat, hogy már abnormális a bélflórájuk. Az újszülöttek bele steril, bélflórájukat nagyrészt az anyjuk normálflórája fogja meghatározni. Ha az anyának abnormális a bélflórája, akkor a gyermekének ezt adja át, ami ekcéma, asztma és másfajta allergiára való hajlamot és komoly tanulási zavarokat okozhat. A többi gyógyszercsoport, mint például az altatók, savlekötő tabletták, neuroleptikumok, kolinolitikumok, citotoxikus szerek stb. különbözőképpen károsítják a bélflórát, az emésztőrendszert és az immunrendszert. A gyógyszer okozta béldiszbiózis általában a legsúlyosabb és legnehezebben kezelhető. A nyugati országokban a gyógyszerfogyasztás az elmúlt 50 évben félelmetesen megnőtt. Szinte hétköznapi dolognak számít valamilyen vényköteles vagy recept nélkül kapható gyógyszer szedése. És kevesen gondolnak arra, hogy milyen hatással vannak ezek a szerek a szervezetükre, kiváltképpen bél flórájukra.

Milyen más tényezők lehetnek hatással a bélflórára? Étrend A bélflóra összetételére közvetlenül hat az, hogy mit eszünk. A modern táplálkozás inkább kényelmi, mintsem minőségi szempontjai és a finomított, feldolgozott élelmiszerek erősen károsítják a bélflórát. A cukros ételek és a finomított szénhidrátok túlzott fogyasztása különböző patogén mikrobák és különböző gombák, különösen a Candida-félék, Streptococcusok, Staphylococcusok, néhány Clostridiumok-féle, Bacteroidesek és néhány aero opportunista baktérium elszaporodásához vezet. A finomított és cukrozott szénhidrátok (fehér kenyér, torta, keksz, sütemény és tészta) elősegítik a bélrendszerben a férgek és másfajta paraziták megjelenését.

A nyers gyümölcs- és zöldségrostokban szegény étrend nagyon rossz hatással van a bélflórára és úgy általában az anyagcserére, fogékonnyá teszi az embert a bélrák, atheroszklerózis kialakulására, felborítja a hormonháztartást és más problémákat is okozhat. A tápszeres csecsemőknél teljesen más bélflóra alakul ki, mint az anyatejjel táplált babáknál. Anyatej kell ahhoz, hogy a csecsemőnek kiegyensúlyozott, egészséges bélflórája alakuljon ki. Az újszülöttek bele steril. A szoptatás az egyedüli lehetőség, hogy beleik teljes felülete egészséges baktériumokkal népesüljön be, hogy ez garantálja később a gyermek egészségét. A tápszeres babák bélrendszere olyan baktériumokkal népesül be, amelyek idővel különböző egészségügyi problémák kialakulásához vezethetnek. Egész generációk, főleg az 1960/70-es években születettek és nőttek fel anyatej nélkül, csupán azért, mert akkor nem volt a szoptatás divat. Egy egész sor egészségügyi probléma vezethető vissza erre, és ez teljesen egyértelművé teszi az egészségügyi szakemberek és sokunk számára, hogy milyen fontos az anyatejjel való táplálás. Mostanában szerencsére a legtöbb anya mindent elkövet azért, hogy újszülöttjét szoptatni tudja. Huzamosabb koplalás és éhezés, mértéktelen evés és a parenterális táplálás (=intravénás táplálás) a bélflóra veszélyes elváltozásához vezethet, és számos egészségügyi problémát okozhat. Ezekben az esetekben érdemes a normál flórát probiotikum bevitelével támogatni. Általában a rossz táplálkozás okozta béldiszbiózis egészen enyhe, és megfelelő étrenddel kezelhető. Azonban modern világunkban sajnos ritka, hogy más tényezők ne játszanának szerepet egy sérült bélflóra kialakulásánál, mint például az antibiotikumok.

Betegségek Különböző fertőző betegségek, mint például a tífusz, kolera, vérhas, szalmonella és néhány vírusos fertőzés maradandóan károsíthatja a bélflórát. Ezen súlyos fertőzések kezelésnél fontos szerepet kell hogy kapjon a bélrendszer jótékony baktériumokkal való újrabenépesítése. Különböző krónikus betegségek erősen sérült bélflórával járnak együtt, ilyen például a cukorbetegség, az autoimmun betegségek, hormonháztartási zavarok, az elhízás és az idegrendszeri megbetegedések. Műtét, kemoterápia, hormonterápia és a sugárkezelés mellékhatásaként is gyakran ez jelentkezik.

Stressz A rövid ideig tartó stressz károsan hat a bélflórára, de az általában könnyen helyreáll, amint a stresszhelyzet megszűnik. Egy hosszan tartó fizikai vagy pszichológiai stressz azonban maradandóan károsíthatja a flórát.

Más tényezők A jótékony baktériumokra más tényezők is hatnak: fizikai megerőltetés, idős kor, alkoholizmus, környezeti szennyezés, méreganyagokkal való érintkezés, évszaki

tényezők, sugárzás és a szélsőséges időjárás. Minden egyes ember bélrendszere egyéni mikrobák elegyéből áll. A gyógyszerek és az imént részletezett más tényezők hatására a bélflóra különbözőképpen fog megváltozni, és ez különböző egészségügyi problémákat fog okozni. Ez egy teljesen kiszámíthatatlan folyamat. A bélrendszer mikrobaállományának kivizsgálására eddig még az orvostudomány sem talált túl megbízható módszert, nem is beszélve az abnormalitások kezeléséről. Generációról generációra száll ez a károsodás, hiszen az újszülött a bélflóráját az édesanyjától örökli. És ez a generációkon keresztül átadott sérülés csak egyre mélyül. A sérülés megmutatkozik az egészségügyi problémák súlyosságában. Vegyünk egy példát! A klinikámon gyakran találkozom ezzel a helyzettel: a nagymamának enyhe emésztési zavarai vannak, amit egy enyhe béldiszbiózis okoz. Ó egy mérsékelten abnormális bélflórát ad át a lányának. Ráadásul úgy dönt, hogy mivel nem divat, nem szoptat. Ennek az lesz a következménye, hogy a lányának allergiája, migrénje, premenstruációs szindrómái és emésztési zavarai lesznek. Majd 16 évesen elkezd fogamzásgátlót szedni, ami tovább rontja bélflórájának az állapotát, ehhez jön még néhány antibiotikumos kezelés különböző betegségek ellen és a gyors ételekből álló étrend. 10 évig tablettát szed, majd gyermeke születik, aki egy súlyosan abnormális bélflórát örököl az anyjától. Gyermekeinek emésztési és immunproblémái lesznek, mindez ekcéma, asztma, autizmus és más tanulási zavarok kialakulásához vezet. Az említett tényezők legtöbbjét nehéz kiküszöbölni mai világunkban. Ezeknek a tényezőknek a hatására a bélrendszerben lévő jótékony baktériumok nem képesek ellátni azokat a feladatokat, amelyeket a korábbi fejezetekben megvizsgáltunk. Nem tudják megvédeni az emésztőtraktusokat az opportunista és a tranziens baktériumoktól, vírusoktól és gombáktól, amelyek egy egész sor megbetegedést eredményeznek a belekben és máshol a szervezetben. Hogy még jobban megértsük ezt a helyzetet, vizsgáljuk most meg emésztőrendszerünk opportunista flóráját.

5. AZ OPPORTUNISTA FLÓRA Részletesen megismertük a bél nélkülözhetetlen normálflóráját (a „jó„ baktériumokat) és annak sokrétű feladatait. Most vizsgáljuk meg a baktériumok másik csoportját, az opportunista flórát. Különféle mikrobák nagy csoportja ez, amelyeknek a száma és a kombinációi igen egyéni lehet. Az ember szervezetében körülbelül 500 különböző faj él ezekből. A leggyakoriabbak: Bacteroidesek, Peptococcusok, Staphylococcusok, Streptococcusok, Bacillusok, Clostridiumok, élesztőgombák, enterobaktériumok (Proteusok, Klebsiellák, Citrobacterek stb. ) , Fusobacteriumok, Spirochaetaceae-család, Eubacteriumok, Spirillaceae -család, Catenobacteriumok, különféle vírusok stb. Érdekes módon a legtöbb opportunista baktérium, ha kis számban és megfelelő kontroll alatt áll, hasznos feladatot lát el a bélrendszerben, részt vesz a táplálék emésztésében, a lipidek és az epesavak lebontásában. Egy egészséges bélrendszerben ezeknek a száma korlátozott, és a normál flóra által szigorúan ellenőrzött. Ha azonban a jótékony flóra legyengül és megsérül, akkor fék nélkül elszaporodhatnak. Az összes ilyen mikroba különféle egészségügyi problémákat idézhet elő. Izgalmas területei ezek a jövőbeli kutatásoknak, hiszen úgy tűnik, hogy az individuális opportunista flóra karaktere határozhatja meg, hogy milyen betegségek alakulnak ki. Mert valóban ez a helyzet, a legtöbb kialakulóban lévő egészségügyi problémánkat már születésünk óta a bélrendszerünkben hordjuk. Amíg vigyázunk a védőnkre, a jótékony flórára, addig ezek a bajok elkerülnek. Sajnos modern életvitelünknek köszönhetően a normálflóránk előbb-utóbb megsérül, és az alkalomra váró opportunisták támadásba lendülnek. A legismertebb a Candida albicans gomba, amely emberek millióinak sok szenvedést okoz. Nagy a szakirodalma a Candida-fertőzésnek, így most ezt nem részletezzük itt. Azt azonban meg kell említenem, hogy számos Candida szindrómának nevezett betegség a béldiszbiózis eredménye (abnormális bélflóra), amely más opportunista és patogén mikroba elszaporodásával jár együtt. A Candida albicans sohasem jár egyedül. Aktivitása, túlélőképessége és az, hogy milyen betegséget vált ki, társaitól függ, a különböző baktériumoktól, vírusoktól, protozoonoktól, más élesztőgombáktól és számos egyéb mikrobától. A Candidát és a többi betegséget okozó mikrobát az egészséges szervezet jótékony flórája nagyon jól tudja kontrollálni. Sajnos az antibiotikumok kora speciális helyzetbe hozza a Candida albicanst. A széles spektrumú antibiotikumok a szervezetben élő mikrobákat elpusztítják, de nemcsak a rosszakat, a jókat is. Viszont a Candidával szemben nem hatékonyak. Így aztán semmi sem akadályozhatja meg, hogy minden egyes antibiotikumos kezelés után a Candida elszaporodjon. Az egészségügyi szakemberek még az antibiotikum korszak hajnalán felismerték ezt a jelenséget, és minden esetben a széles spektrumú antibiotikumot Nystatinnal (antimycoticum=gombaellenes szer) együtt írták fel. Évtizedekkel ezelőtt valamilyen okból kifolyólag az orvosok felhagytak ezzel a szokással, aminek az árát most fizetjük meg, ugyanis a Candida-fertőzés nagyon gyakori lett. Az antibiotikumok mellett az étkezés a másik tényező, amely modern korunkban a Candida elszaporodásáért felelős. A Candida imádja a cukrot és a finomított

szénhidrátokat, és pont ezek dominálják mostanában a nyugati étkezési szokásokat. A felsorolt opportunisták közül néhány, ha felügyelet nélkül marad, átjuthat a bélfalon keresztül a nyirok- és a véráramba, és a test különböző szerveiben okozhat problémákat. Legelőször azonban az emésztőrendszer károsodik. Az abnormális baktériumok hatására nem meglepő, ha az emésztőrendszer rosszul működik. A béldiszbiózis leggyakoribb következménye a közismert irritábilis bél szindróma (IBS), amikor a beleket számos opportunista baktérium népesíti be, és ezek okozzák az IBS kellemetlen tüneteit. Egyre több kutatási eredmény arra utal, hogy a Crohn-betegség és a Colitis ulcerosa összefügg az opportunista bélflóra elszaporodásával. Ha a jó baktériumok károsodnak, és már nem tudják fékezni az opportunistákat, akkor azok átjutnak a bélfalon, amely így „lyukas„ lesz. A mikrobiológusok megfigyelték például, hogy a Spirochaetaceae-család és a Spirillaceae-család opportunista baktériumai spirális formájuknak köszönhetően képesek a bélfalat alkotó sejtek közé furakodni, ennek hatására a belek nyálkahártyájának áteresztőképessége fokozódik, ezzel olyan anyagok számára is lehetővé válik, hogy keresztülszivároghassanak, amelyek normális esetben nem juthatnak át rajta. A Candida albicans is képes erre. Sejtjei képletesen „gyökeret eresztenek„ a bél belső falába, így „kilyukasztják„ azt. A csak részben megemésztett ételek ezeken keresztül beleszivárognak a véráramba, itt az immunrendszer ezeket betolakodóknak érzékeli, és támadást indít ellenük. Az ételallergia vagy intolerancia így alakul ki. Az történik ugyanis, hogy a táplálék nem tud tökéletesen megemésztődni, mielőtt az a sérült bélfalon keresztül felszívódna. Ha a bélfal begyógyul, gyakran az ételallergiák is megszűnnek. Az opportunista bélflóra tagjai – anyagcseréjük melléktermékeként – folyamatosan termelnek mérgező anyagokat. Egy egészséges szervezet esetében több ilyen melléktermék is lehet fiziológiás (élettani sajátossággal bíró), ugyanis az evolúció során ezek beépültek az emberi test normális funkciói közé. Például a méreganyagok egyik jól ismert csoportja az aminok, amelyeket a bélbaktériumok az aminosavak anyagcseréjekor termelnek. Sokuk fontos szerepet kap a szervezet normális élettanában. Jó példa erre a hisztamin, a szervezet egyik fontos neurotranszmittere. A szervezet bizonyos sejtjei normális esetben hisztamint termelnek. Azonban a Proteusok, az E. coli-félék, a Staphylococcusok és a belekben élő sok más baktérium is termel hisztamint. Abban az esetben, ha a jótékony flóra nem tudja elég hatékonyan szabályozni az opportunista baktériumokat, akkor azok elszaporodnak, és túl sok hisztamint termelnek. A hisztamin a szervezet különböző folyamataiban vesz részt, és mindezek a folyamatok felborulnak a vérbe kerülő hisztamintöbblet hatására. Ennek az állapotnak a következő tünetei jelentkeznek: allergiák, állandóan alacsony vérnyomás, testnedvek (például a nyál) megnövekedett termelődése, a hypothalamus diszfunkciója a hormonháztartás zavarával (gyakori a PMS), érzelmi instabilitás, alvászavarok, szenvedélybetegségek stb. A szervezet hisztamintöbbletét histadeliának nevezzük. Ezt az állapotot mutatta ki Dr. Carl Pfeiffer több embernél, akiknek depressziója, skizofréniája, szenvedélybetegségei voltak, valamint az autistáknál. A pszichiáterek a skizofrén betegeket antihisztamin tartalmú gyógyszerekkel kezelik. Eddig azonban még senkinek sem jutott eszébe, hogy a bélflórát helyreállítsa, hogy a szervezet hisztamintermelése normalizálódjon, és megszűnjenek a histadelia tünetei.

Van még néhány jól ismert amin: dimetilamin, piperidin, pirrolidin, tiramin, oktopamin, amelyeket a belekben élő baktériumok termelnek az alábbi aminosavakból: cholin, lecitin, metilamin, lizin, arginin, ornitin és tirozin. Ezekről mind tudjuk, hogy cerebralis depressziót okoznak elvonási kísérőtünetekkel és intellektuális leépüléssel, mely viselkedés- és érzelmi zavarokkal jár. A GAPS-gyerekek és -felnőttek székletét vizsgálva az opportunista mikrobák elszaporodása mutatható ki, már amelyiket ki lehet ezzel a módszerrel mutatni. Ezek a leggyakrabban előfordulók: Candida albicans, Bacteroidesek, Clostridiumok, Proteusok, Streptococcusok és Staphylococcusok. Ezeknek az elszaporodása minden esetben a jótékony baktériumok számának jelentős csökkenésével vagy el tűnésével jár együtt. Sajnos a számunkra is elérhető széklettesztek még igen kezdetlegesen tudják a székletet vizsgálni. Nem sok pénzt fordítottak erre a kutatási területre. A szakemberek azon vitatkoznak, hogy mennyire lehet megbízható a székletvizsgálat, ha csak a belek lumenében (=a belek belvilágában) élő mikrobákat mutatja ki. Viszont semmilyen információt nem ad a legfontosabb élőlényekről, a murális baktériumokról, amelyek a bélfalon élnek. Ezek a baktériumok vigyáznak a bél épségére és a bélnek azon képességére, hogy meg tudja emészteni és fel tudja venni a táplálékot, ezenkívül immunitásunk szempontjából is rendkívül fontos szerepet játszanak. Az a kevés biopsziás vizsgálat, amelyet a bélfalon végeztek mikrobiológiai vizsgálattal egyszerre, azt bizonyítja, hogy a murális baktériumok sok szempontból eltérnek a belek lumenjében élő baktériumoktól. A székletvizsgálat emellett csak a vastagbélben élő mikroba- populációkat képes kimutatni, a vékonybélről nem közvetít információt, pedig ott történik a rendkívül fontos emésztés és felszívódás. Sajnos a bélflóravizsgálat még mindig gyerekcipőben jár. Mindenesetre arról, hogy egy egészséges ember székletében milyen baktériumpopulációk találhatók, sokat tudunk, és ennek a tudásanyagnak a tükrében kijelenthetjük, hogy a GAPS-emberek széklete meglehetősen abnormális eredményt mutat. Külön meg kell vizsgálnunk a belekben lévő opportunista baktériumcsoport egyikét, aBacteroideseket, mert ezek rendszeresen kimutathatók a GAPS-emberek székletében. A modern országokban élő felnőttek bélrendszerében ez az egyik legelterjedtebb opportunista baktérium, ami nem meglepő, hiszen ez a baktérium a nyugati étrend alapját képező cukron, keményítőn és laktózon él. Ennek a baktériumcsaládnak eddig több mint 22 faját azonosították be az emberi testben, a legelterjedtebbek a Bacteroides fragilis és a Bacteroides melaninogenicus. Ezek a baktériumok szinte mindig megtalálhatóak a béltraktus fertőzött szöveteiben, tályogokban, fekélyekben, húgyúti fertőzések esetén, továbbá tüdőgyulladás, hashártyagyulladás, szívbillentyűgyulladás, Sepsis, szájüregfertőzések, fog- és ínygyulladás, üszkösödés, műtét utáni fertőzések esetén. Ezek az opportunisták meglapulnak a nyálkahártyákon, és csak a megfelelő alkalomra várnak, hogy bajt okozhassanak. Az igaz, hogy egyedül nem mennek sokra, így az erősebb bajkeverőkhöz csatlakoznak, akikkel együtt már képesek betegségeket kiváltani. Például a Clostridiumokkal gyakran együtt fordulnak elő. Úgy tűnik, hogy nagyon jóban vannak a Clostridium-félékkel, amelyek még a Bacteroideseknél is veszedelmesebbek. Azonban a Bacteroidesek a Clostridiumok társaságában könnyebben képesek bajt okozni, ráadásul segítenek a Clostridiumoknak.

A Clostridiumokvalamelyik tagját minden esetben ki lehet mutatni az autista gyerekek és felnőttek székletéből. Eddig körülbelül százféle Clostridiumfaj létezéséről tudunk. Nemcsak az autisták székletében lehet ezeket felfedezni, hanem a skizofrének, a pszichózisban, súlyos depresszióban, izombénulásban és izomtónuszavarban szenvedő és más idegrendszeri, pszichiátriai betegek székletében is. Sok Clostridiumfaj normális lakója az emberi bélrendszernek. Egy egészséges ember vagy állat tápcsatornájában például általában megtalálható a Clostridium tetani. Ennek a baktériumnak a spórája az ürülékkel a talajba kerül, ahol éveken keresztül életképes marad. A Föld legtöbb talajában megtalálható a tetanuszspóra. A tetanusz köztudottan egy halálos betegség, méghozzá azért, mert a Clostridim tetani egy rendkívül erős neurotoxint termel. Ha valakin egy seb vagy akár csak egy apróbb sérülés földdel vagy állati ürülékkel szennyeződik, rögtön tanácsos egy tetanusz elleni védőoltást adni. Csak akkor fertőződünk meg, ha a baktérium közvetlenül a szöveteinkbe vagy a vérünkbe jut. A beleinkben élő Clostridium tetani normális esetben ártalmatlan, hiszen a méreganyaga nem jut keresztül az egészséges bél falán. A GAPSbetegeknek azonban nem egészséges a bélfaluk, így a toxin azon keresztül a szervezetbe juthat. Rendszerint más Clostridiumfajok (perfringens, novyi, septicum, histolyticum, sordelli, aerofoetidum, tertium, sporogenes stb.) is megtalálhatók az ember beleiben, amelyek a tetanuszhoz hasonló méreganyagokat termelnek. Hogyan maradhatunk mégis egészségesek, ha ezek a veszedelmes baktériumok a beleinkben élnek? Úgy, hogy ezeket a jótékony baktériumaink felügyelik, és nem engedik elszaporodni őket; de ami még ennél is fontosabb, nem engedik a méreganyagaikat a bélfalon keresztül a véráramba jutni. A GAPS-betegek beleiben azonban nincsenek jelen kellő számban a jótékony baktériumok, így a bélfaluk nincs védelem alatt és a Clostridiumokat nem tudják megfékezni, a neurotoxinok nagy eséllyel a véráramba, az agyba és az idegrendszer más területeire jutnak, amelyeknek fejlődését és működését befolyásolják. A tetanuszfertőzöttekre és a GAPSbetegekre, mint az autisták, skizofrének, pszichózisban szenvedők, diszlexiások, egyaránt jellemző a fény- és hangérzékenység, így elképzelhető, hogy a kettő között összefüggés van. A klinikámon vizsgált legtöbb GAPSgyereknek és -felnőttnek izomtónuszavara volt, mely hasonlított a kisdózisú tetanuszmérgezés tüneteihez. Jellemző, hogy a nyújtóizom tónusa magasabb a feszítőizoménál. Talán ezzel magyarázható, hogy az autista gyerekek és felnőttek miért járnak lábujjhegyen, vagy miért stimulálják magukat azzal, hogy a karjaikat, ujjaikat és lábukat furcsa módon nyújtogatják. Azoknak a betegeknek, akiknek a székletét megvizsgálták, majdnem minden esetben a Clostridiumok túlszaporulatával találkoztak. A brit Reading Egyetemen egy Glenn Gibson professzor vezette, mikrobiológusokból álló kutatócsoport nemrég közzétett kutatásaiból kiderül, hogy a vizsgált 150 autista gyermek belében igen nagyszámú Clostridiumot találtak. A második kutatói program 60 más autista gyereknél mutatott hasonlóan magas számot, ami viszont a nem autista testvéreikre nem volt jellemző. Az antibiotikumok elterjedése nemcsak a Candida albicansnak, hanem a Clostridiumfélékre is kedvezően hatott, ugyanis a Clostridiumok rezisztensekké váltak. Így aztán minden széles spektrumú antibiotikum kúra pusztítja a jótékony baktériumokat, és elősegíti a

felügyelet nélkül m a r a d t Clostridiumok elszaporodását. Egy másik Clostridium féle igen súlyos gyulladásokat okoz az emésztőrendszerben, a Clostridium difficile például halálos kimenetelű pseudomembranous Colitis okozhat. Néhány Clostridium félét kapcsolatba lehet hozni olyan idült gyulladásos bélbetegségekkel, mint a Crohnbetegség vagy a Colitis ulcerosa. Szerintem az autisztikus enterocolitis (=vékony-és vastagbélhurut) kialakulásában is jelentős szerepet játszanak a Clostridium félék. A kutatások igazolni fogják majd ezt. Bár ezt az állítást már most is alátámasztja néhány tény. Például a Great Plains Laboratórium egyik kutatója, William Shaw beszámolt arról, hogy sok esetben az autisztikus tünetek enyhülnek, és az autista gyermek emésztése, biokémiai eltérései javulnak Clostridiumokra ható gyógyszerek (metronidazol, vancomycin) hatására, ám minden egyes esetben visszatértek a tünetek és a biokémiai rendellenességek, amint abbahagyták ezeknek a gyógyszereknek a szedését. Sajnos a Clostridiumgyógyszerek toxikusak, komoly mellékhatásaik vannak, éppen ezért huzamosabb ideig nem szedhetik ezeket se gyerekek, se felnőttek. A Clostridiumok olyan spóraképző baktériumok, amelyek emiatt egyszerűen lehetetlen eradikálni. Csak egyet tehetünk, hogy természetes módon a jótékony baktériumok felügyelete alá vonjuk azokat. Van egy másik nagy baktériumcsalád, a szulfátredukáló baktériumok, amelyek gyakran elszaporodnak béldiszbiózis esetén. Sokfajta szulfátredukáló mikrobát ismerünk. Néhány ezek közül: Proteobacteriumok, Thiobacillusok, Chromatiace család, Desufotomaculum fajok, néhány grampozitív baktérium, néhány gomba és a Bacteroidesek közül néhány. Ezek a mikrobák a táplálékból származó szulfátot szulfitokká alakítják át, amelyek között sok mérgező fajta van. Az autista gyerekek 95%-ánál komoly szulfáthiányt mutattak ki. Egyértelmű, hogy a szulfátredukáló baktériumok nagy szerepet játszanak ennek a hiánynak a kialakulásában. A szervezetben lezajló számos folyamathoz, mint például a méregtelenítéshez vagy az agy neurotranszmitterjeinek anyagcseréjéhez szulfátokra van szüksége. Ha a szulfátredukáló baktériumok elszaporodnak, akkor a kén a szervezet számára felhasználhatatlan, olyan mérgező anyagokká alakul át, mint például a záptojásszagú hidrogénszulfid gáz. Autista gyerekek szülei gyakran említik, hogy a gyerek széklete vagy bélgáza erre a szagra hasonlít. Megvizsgáltunk eddig néhány patogént, amely a GAPSbetegek beleiben él. Dr. A. Wakefield kutatásait követően ehhez a díszes társasághoz vehetjük még a kanyaróvírust is. Csak ezt az egy vírust vizsgálták alaposan ebből a szempontból. A szakirodalom helyenként megemlíti, hogy ezekben az emberekben a különböző herpeszvírusok is nagyon aktívak. Hányféle vírus élhet még a GAPS-betegek bélrendszerében, amelyeket eddig még nem tanulmányoztak? Hányféle patogén baktérium, gomba, protozón és más mikroba lehet érintett ebben a kérdésben, amelyeknek a kimutatására és tanulmányozására még nincs lehetőség? Biztos vagyok abban, hogy a tudomány előbb-utóbb utoléri magát, felismeri ezeket, és rájön, hogy hogyan kell kezelni ezeket. Ám addig is hogyan segítsünk a GAPS-gyerekeken és -felnőtteken? Mint mindig, most is a természetes megoldás a legjobb, ez esetben a jótékony flóra. A legjobb megoldás ugyanis az, ha elegendő jótékony baktérium él a beleinkben, amelyek kordában tartják a Clostridiumokat, Candidákat, Bacteroideseket, a vírusokat és a többi mikrobát. Egy jól működő, egészséges bélflóra nemcsak ezeket a kórokozókat tartja kordában, hanem a bélfal integritását is óvja, így aztán azon

keresztül a patogén mikrobák toxinjai nem tudnak átjutni. A természet ezt teszi; az a legokosabb, ha megpróbáljuk követni. Mivel a jótékony baktériumok teljesen hiányoznak vagy számuk vészesen alacsony, a GAPS-betegek emésztőrendszerében az opportunista és a patogén mikrobiális flóra uralkodik el, amely folyamatosan tengernyi méreganyagot termel és juttat el a belekből az agyba. Valószínűleg ez a mérgezés okozza a felnőttek és gyermekek körében az autizmus, skizofrénia, hiperaktivitás, diszpraxia, diszlexia, pszichózis, depresszió, rögeszmék stb. kialakulását. A méreganyagok közül néhányat már megvizsgáltunk. Nézzünk meg most a többit.

6. AZ EMÉSZTÉS ÉS AZ AGY KAPCSOLATA Csak azt látjuk, amit keresünk, csak azt keressük, amit ismerünk. Goethe A modern orvostudomány felosztott bennünket, embereket különböző rendszerekre és területekre: szív és érrendszer, emésztőrendszer, idegrendszer stb. E felosztás szerint különböző szakterületek jöttek létre, mindegyik az emberi test egy-egy részére fókuszálva: kardiológia, gasztroenterológia, nőgyógyászat, neurológia, pszichiátria stb. Ennek a folyamatnak megvan a maga magyarázata. Az orvostudomány az évek során óriási mennyiségű tudást halmozott fel. Nincs olyan orvos a világon, aki mindent részleteiben is ismerne, a specializáció viszont lehetőséget ad arra, hogy egy területre tudjanak koncentrálni, erről tanuljanak részletesen, és szakemberekké váljanak benne. Azonban már a specializáció korai éveiben sok orvos felfigyelt egy kialakuló problémára. A specialista gyakran csak azokra a szervekre összpontosít, amelyeket a legjobban ismer, figyelmen kívül hagyva a test többi részét. Az a tény, hogy minden egyes szerv csak a többivel együtt létezik és dolgozik, gyakran feledésbe merül. A test, mint egész él és működik, ahol minden rendszer, szerv, szövet és sejt egymástól függ, hatással van egymásra, és egymással kommunikál. Senkinek sem szabad egy szervet úgy tekintenie, különösen nem gyógyítania, hogy a test többi részét figyelmen kívül hagyja. Az orvostudomány egy bizonyos területére kifejezetten jellemző, hogy ignorálja a test egyéb részeit. Ez a terület a pszichiátria. A mentális problémákat sok szemszögből vizsgálják: genetika, gyermekkori élmények és pszichológiai hatások felől. A beteg emésztőrendszerének vizsgálata azonban végképp elkerüli a figyelmüket. A modern pszichiátria sajnos így működik, még ha az orvostudomány történetében rengeteg példa is van arra, hogy súlyos pszichiátriai tüneteket egyszerűen a beteg bélrendszerének „megtisztításával„ gyógyítottak. A neves japán professzor, Kazudzo Nishi szerint is legalább minden tizedik pszichiátriai állapot a bélrendszerből áramló önmérgezés következménye. A pszichiátriai betegek többsége emésztési nehézségekkel küzd, melyeket többnyire ignorálnak orvosaik. Az emésztés és az agy kapcsolata valami olyasmi, amit valami oknál fogva sok orvos nem ért meg. Milliószámra adják ki az antidepresszánsokról, altatókról és más gyógyszerekről szóló recepteket, mely gyógyszereket a beteg az emésztőrendszerén keresztül visz be, és az hat az idegrendszerére, mégsem látják a kapcsolatot a bélrendszer és az agy között. Mindenki tudja, milyen hatással van agyunkra az alkohol. De hogyan is kerül a szervezetünkbe az alkohol? Természetesen az emésztőrendszerünkön keresztül. Azonban nem kell ahhoz kifejezetten toxikus anyagokat fogyasztanunk, hogy hassunk az agyunkra. A beleinkben élő bizonyos mikrobafajok saját permanens toxinforrást nyújtanak. Ahogyan azt már a korábbi fejezetekben kifejtettük, a GAPS-beteg emésztő- rendszere válik a test legfőbb mérgezésforrásává. Az abnormális bélflóra megszámlálhatatlanul sokféle neurotoxint termel, mely a sérült bélfalon keresztül szívódik fel és kerül a véráramba, majd az agyba. A toxinok keveréke egyénenként eltérő, és ezért van az,

hogy minden GAPS-beteg más tüneteket mutat. Ahogy korábban említettem, a különböző toxinok száma jelenleg még ismeretlen. Azonban néhány olyan neurotoxinról már meglehetősen széles körű ismereteket gyűjtöttünk össze, amelyek rendszerint jelen vannak a GAPS-beteg gyermekek és felnőttek szervezetében. Ezek azok a toxinok, melyek bárkit mentális beteggé tudnak tenni. Az előző fejezetben néhányat elemeztünk. Sajnos még többet kell vizsgálat alá vonni.

Az etanol és az acetaldehid Mikor az autizmusra, a hiperaktivitással járó vagy anélkül előforduló figyelemzavarra, a skizofréniára, a diszlexiára, a diszpraxiára vagy más pszichológiai problémára gondolunk, nem sokan asszociálunk az alkoholizmusra. Tudjuk, hogy bizonyos tényezők miatt a GAPS-beteg gyermekek és felnőttek szervezetében patogén mikrobák szaporodtak el túlságos mértékben. A patogén fajok egyik csoportja, mely szinte kivétel nélkül megtalálható a betegek szervezetében, a gombáké, ideértve a Candida fajokat. A gombáknak glükózra van szükségük. A glükózt a szénhidrátok emésztéséből nyerik. Az egészséges embereknél az étrendi glükóz tejsavvá, vízzé és energiává alakul a glükózis elnevezésű biokémiai folyamatban. Az elgombásodott szervezetben a Candida elveszi a glükózt, és más módon, alkoholos erjesztéssel emészti meg. Ebben a biokémiai folyamatban a Candida és egyéb gombafajok az étrendi glükózt alkohollá (etanol) és melléktermékévé, acetaldehiddé alakítják. Ezt a folyamatot először felnőtteknél azonosították, akik alkoholfogyasztás nélkül tűntek ittasnak. Később kiderült, hogy ezeknél az embereknél a bélrendszer elgombásodott, ami alkoholt termelt, és folyamatosan „részeg„ állapotban tartotta őket. Ezek az emberek gyakorlatilag „enyhén lerészegedtek„ egy szénhidrátdús étkezés után, mert a szénhidrátot a Candida alkohol előállításával fogyasztja el. Annak ellenére, hogy ezek az emberek nem ittak alkoholt, mégis az alkoholizmus bizonyos tüneteit mutatták. Az alkoholnak és melléktermékeinek alacsony molekuláris súlyuk van, mellyel bármely akadályon könnyen átjutnak. Gyorsan felszívódnak a vérben, és könnyen képesek a placentába is bejutni a fejlődő magzathoz. A várandósság egy természetes immunszupresszív állapot. Ha a nőnek már Candidafertőzése van, akkor a várandósság alatt ez súlyosbodni fog. A várandós nőben a túlburjánzott Candida alkoholt és annak melléktermékét állítja elő, károsan befolyásolva a magzat fejlődését. A csecsemő születése után az anyatejből fogja az alkoholt és melléktermékeit felvenni, mely az anyai vérrel általában azonos mennyiségben tartalmazza ezeket. Majd, ahogyan a gyermek az anya elgombásodott testflóráját átveszi, maga fogja az alkoholt és egyéb toxinokat előállítani. Az édesapák alkoholfogyasztása és elgombásodása szintén hatással van a gyermek fejlődésére. Sőt, klinikámon az autizmussal érintett gyermekek édesapáinak több mint 50%-a az abnormális bélflórához köthető tünetekre panaszkodik. Tehát hogyan is hatnak az alkohol és melléktermékei szervezetünkre? Mindenki tudja, hogy az alkohol nagyon toxikus hatású, különösen a gyermekekre. Nincs olyan testrészünk, amely a folyamatos alkoholmérgezés hatására ne sérülne meg, még ha az a folyamatos mérgezés csak kismértékű is. Az alábbiakban az alkohol krónikus jelenlétének néhány tünetét soroljuk fel:

• A gyomorfal gyomorsav-előállításának csökkent képessége. • Hasnyálmirigy-degeneráció hasnyálmirigyenzimek előállításának csökkent képességével, mely megzavarja az emésztést. • A bélfal közvetlen károsodása elégtelen felszívódást idézve elő. • Tápanyaghiány a vitaminok, ásványi anyagok és aminosavak elégtelen felszívódása miatt. Különösen a B- és az A-vitaminok hiánya gyakori. • Az immunrendszer károsodása. • A máj károsodása, mely a gyógyszereket, szennyeződéseket és egyéb mérgeket kevésbé tudja így méregteleníteni. • A máj képtelensége az elhasználódott neurotranszmitterek, hormonok és a normális metabolizmus egyéb melléktermékeinek a megtisztítására. Ennek eredményeképpen ezek az anyagok felhalmozódnak a szervezetben, viselkedési zavarokat és egyéb problémákat okoznak. • Agykárosodás, mely önkontrollhiány, koordinációs zavarok, megzavart beszédfejlődés, agresszió, mentális visszamaradottság, memóriazavar és bódultság tüneteiben nyilvánulhat meg. • A perifériális idegrendszer károsodása megváltozott szenzoros érzékeléssel és izomgyengeséggel. • Közvetlen izomszöveti károsodás, megváltozott kontrakciós és relaxációs képességgel és izomgyengeséggel. • Az alkohol felerősíti a gyógyszerek, környezeti mérgek és egyéb toxinok mérgező hatását. • Protein-, szénhidrát- és zsíranyagcsere-zavar. Az acetaldehid az alkohol legmérgezőbb mellékterméke. Az egyik legpusztítóbb hatása ennek a vegyületnek a proteinstruktúra (=fehérjeszerkezet) megváltoztatása. Mi főként proteinekből állunk; a különböző aktív anyagok a hormonoktól az enzimekig mind proteinekből épülnek fel. Ha az acetaldehid meg változtatja azokat, akkor nem tudják funkciójukat ellátni. Az acetaldehid által megváltozott struktúrájú proteinek felelősek több autoimmun megbetegedésért, ahol az immunrendszer saját testünket támadja meg. Az acetaldehid által megváltoztatott proteinek ellen támadó antitestek – melyeket az immunrendszer állít elő – a hasonló struktúrájú normál proteineket is rombolják. Az autizmussal érintett és a skizofrén betegeknél sok esetben találunk saját szöveteik ellen támadó antitesteket. Az egyik leggyakoribb antitest egy myelin nevű anyagban található protein ellen képződik. A myelin integráns része az agy és az egész idegrendszer anatómiájának, mely bevonja az idegsejtet és nyúlványait, az idegrostokat. Ha felnőtteknél megsérül a myelin, az a sclerosis multiplex képében nyilvánul meg. Az elgombásodás miatti acetaldehid termeléshez köthetően sok hasonlóság van az autista vagy diszpraxiás gyerekek és a szklerózis multiplexes betegek között. Az alkohol és az acetaldehid egy sor esszenciális tápanyagot hasznosíthatatlanná tesz. Például a proteinekhez kötve az acetaldehid funkcionális B6-vitaminhiányt idéz elő, mely kofaktor a neurotranszmitterek és a zsírsavak anyagcseréjében és egyéb élettani folyamatokban. Mi is az a funkcionális hiány? Ez azt jelenti, hogy bár a gyermek sok B6-vitaminhoz jut az étrendjéből, az acetaldehid elfoglalja ennek a vitaminnak a „munkaterületét„ (aktív centrumát) a fehérjékben, így nem tudja a munkáját végezni. Így hasztalanul kering a szervezetben, majd kiürül. Ez nemcsak a B6-vitaminnal lehet

így, hanem sok más aktív anyaggal, melyeknek feladatuk ellátásához fehérjékhez kellene kötődniük. Tehát az előbbiekben az alkoholizmusról beszéltünk gyermekek és fiatalok esetén. Sokkoló, ugye? Mi jöhet még? … A következőkben kábítószer-függőségről lesz szó.

Opiátok gluténből és kazeinból Az opiátok kábítószerek, ilyen az opium, morfium vagy heroin, melyeket drogfüggők használnak. De mi a köze ezeknek a GAPS-gyermekekhez vagy -felnőttekhez? A glutén a gabonákban, főként a búzában, rozsban, zabban és árpában megtalál ható fehérje. A kazein egy tejfehérje, mely a tehén-, kecske-, juhtejben, az emberi anyatejben és minden egyéb tejben és tejtermékben jelen van. A GAPS-betegek szervezete ezt a fehérjét nem emészti meg megfelelően, és az az opiátokhoz – mint a morfium és heroin – hasonló kémiai struktúrájú anyagokká alakul. Dohan, Reichelt, Shattock, Cade és mások igen jelentős kutatásokat végeztek ezen a területen, melynek során a glutén- és a kazeinpeptideket, az úgynevezett gluteomorfint és kazeomorfint fedezték fel a skizofrén, autista, figyelemzavaros, hiperaktív, post partum pszichózisban (=gyermekágyi pszichózis) szenvedő, epilepsziás, Downkóros, depressziós és sok autoimmun betegségben – mint a rheumatoid arthritis – szenvedő betegek vizeletében. Ezekről az opiátokról való színűsíthető, hogy a vér-agy gáton átjutva blokkolnak bizonyos agyi területeket, ahogyan a morfium és a heroin is. Miért történik mindez? A magyarázat kétségkívül a beteg emésztőrendszerében keresendő. Ahogy már korábban is láttuk, a GAPS-betegek emésztőrendszere kritikus állapotban van. A fehérjék emésztése a gyomorban kezdődik a pepsin segítségével, mely egy, a gyomorfal által előállított fehérjeemésztő enzim. A gyomorsav elengedhetetlen a fehérjeemésztéshez, megteremti a normál feltételeit a pepsin munkájának, hogy az lebontsa a fehérjéket rövidebb peptidláncokra. A GAPS-betegeknek általában alacsony a gyomorsavszintjük az abnormális flóra és a patogén fajok elszaporodottsága miatt. Például a Candida egyedül is képes olyan toxinokat kibocsátani, melyek erősen akadályozzák a gyomorsavtermelést. Ezek a toxinok kiválasztódnak az anyatejjel, azoknál az anyáknál, kiknek bélflórájában túlszaporodott a Candida. Lehetséges, hogy anyatejes táplálás alatt a GAPS-beteg gyermekek megkapják ezeket a toxinokat az anyatejen keresztül, mely megzavarja a gyomorsavtermelést egészen a gyermek életének kezdetétől. Tekintettel arra, hogy az anyatej szinte emésztés nélkül szívódik fel, ezért a kizárólagos anyatejes időszakban nincs még szükség gyomorsavra. De amint más ételeket is bevezetünk, az alacsony gyomorsavtermelés már problémákat okoz. Mikor a kizárólagos anyatejes táplálás véget ér, akkorra valószínűleg már a gyermek emésztőrendszerében elszaporodnak a Candida és egyéb patogén fajok, folyamatosan bocsájtva ki toxinjaikat, ami tovább redukálja majd a gyomor savtermelését. Az elválasztást követően az első fehérjék, melyeket először vezetünk be a gyermek táplálásába, legtöbbször a kazein a tápszerből és a glutén a búzalisztből. Az alacsony gyomorsav miatt ezek és más fehérjék emésztésének első lépései már elégtelenül kezdődnek. Majd, ezek a nem megfelelően megemésztett fehérjék továbbjutnak a belekbe, ahol a hasnyálmirigyenzimeknek kellene folytatni a fehérjék

lebontását. Az alacsony gyomorsavszint akadályozza a hasnyálmirigyenzimek kiválasztását, így a fehérjeemésztés következő lépése sem zajlik kielégítően. Ezt követően ezek a nem megfelelően megemésztett fehérjék elérik az emésztés utolsó szakaszát – a bélfalat. A bélfalat magasan szervezett sejtek, a bélhámsejtek alkotják, melyek felületén egész sor emésztőenzim található a különböző tápanyagok felszívódásához. Ahogy már elemeztük a bélflóráról szóló fejezetben, a GAPSbetegekben a nem megfelelő flóra miatt ezek a sejtek kritikus állapotban vannak. Nem képesek az utolsó lépést megtenni, azaz a kazein, a glutén és sok más tápanyag emésztését. Ahogyan ezt a Florida Egyetem kutatóorvosa, Dr. J. Robert Cade elmondta a Health Science Centernek adott interjújában 1999-ben: „Azt gondoljuk, hogy az autizmus és a skizofrénia esetén az alapvető zavar a bélrendszerben van, és ezek az egyének béta-kazeomorfin-7 vegyületet vesznek fel, melyet normális esetben a szervezetnek le kellene bontania aminosavakra, nem pedig 12 aminosav hosszúságú peptidláncokra”. Néhány kutatási eredmény megjelent a bélhámsejteken található egyik fehérjeemésztő enzimről, melyet dipeptidil peptidáz IV (DPP IV) néven ismerünk, és melynek feladata, hogy a kazeomorfint és a gluteomorfint (gliadomorfint) kisebb peptidekre bontsa. A GAPS-beteg gyermekek hiányt mutatnak ebből az enzimből. Érdekes módon az alkoholizmusban, skizofréniában, depresszióban és autoimmun betegségekben szenvedőknél szintén alacsony ennek az enzimnek a szintje a megsérült bélhámsejtek miatt. A kutatás alapján a DPP IV enzim már jelen van egyes készítményekben, melyek kiegészíthetik a GAPS-betegek étrendjét. A probléma azonban az, hogy ez csak egy enzim, melyet tanulmányoztunk, és amelyről valami ismeretet gyűjtöttünk. Hány enzim lehet még a bélhámsejtek felszínén, melyekről jelenleg semmit vagy csak keveset tudunk? Jótékony baktériumok nélkül, melyek normális esetben ezeken a sejteken élnek, táplálják, felügyelik, ellátják és megvédik azokat, ezek a sejtek megbetegszenek és képtelenekké válnak feladataik ellátására. Következésképpen elégtelen emésztés és elégtelen felszívódás lesz jellemző a GAPS-betegségre. Ugyanakkor a patogén baktériumok, gombák és vírusok károsítják a bélfalat, mely átereszti a nem megfelelően megemésztett fehérjéket, így jutnak kazeomorfin, gluteomorfin és egyéb anyagok a vérbe, melyek így hatnak a beteg központi idegrendszerére. A problémának van egy másik aspektusa is. Normális esetben felszívódás előtt a fehérjéknek le kell bomlani aminosavakká a bélben. Látszólag mindannyian felveszünk proteineket peptid formában (részben lebomlott proteinek), sőt, még változatlanul is. Ezek a peptidek mint inhibitorok megakadályozzák egy speciális enzimcsoport működését, melyeket peptidáznak nevezünk, és melyek feladata lebontani a már funkciójukat vesztett neurotranszmittereket, hormonokat és más aktív anyagokat. A GAPS-betegek szervezetében ezt az enzimet gátolja a túl sok peptid. A peptid törmelékei elárasztják a szervezetet, melyek önmagukban károkat és pszichológiai tüneteket okoznak. A gluteomorfinon és kazeomorfinon végzett kutatásoknak köszönhetően kazein- és gluténmentes diétát (GFCF) fejlesztettek ki. Néhány autizmussal érintett gyermek drámai javulást mutat ezen az étrenden. Azonban nagyon sok gyermek nem. Ennek oka, hogy a GAP-szindróma sokkal bonyolultabb, mint a gluteomorfin és a kazeomorfin kérdése. Tehát az érintett betegek nagyobb részénél az étrendnek az egyéb aspektusokat is érintenie kell.

Egyéb toxinok

Az előző fejezetben beszéltünk a Clostridiumok családjáról és toxinjairól. A Clostridiumok nehezen tanulmányozhatóak, mert szigorúan anaerob fajok. Azonban Dr. William Shaw könyvében részletesen beszámol számos autizmussal érintett gyermek komoly javulásáról, melyek mind viselkedésben, mind pedig a biokémiai teszteken láthatók, mialatt Clostridiumokra gyógyszereket kaptak. Sajnos a gyógyszerek elhagyását követően a gyermekek állapota ismét hanyatlott. Ahogy az előző fejezetben említettük, a Clostridiumok és egyéb patogén fajok kezelésének leghatékonyabb módja a megfelelő bélflóra kialakítása, hiszen a jótékony baktériumok természetesen fékezik a Clostridiumok túlságos elszaporodását. Más ijesztő toxikus anyagok is jelen vannak, melyeket Dr. Alan Friedman biokémikus azonosított autista gyermekekben. Ezeket deltorphinnak és dermorphinnak nevezzük. Elsőként ezeket egy dél-amerikai mérgező béka bőrén találták meg. Az őslakosok nyilaik hegyét a béka nyálkájához érintették, hogy ellenségüket megbénítsák, hiszen a deltorphin és a dermorphin rendkívül hatékony neurotoxinok (=idegmérgek). Dr. Friedman szerint a neurotoxint nem a béka, hanem a bőrén élő gomba termeli. Lehetséges, hogy ez a gomba él az autista gyermekek bélrendszerében. Remélhetőleg jövőbeli kutatások megvilágítják ezt a kérdést számunkra. Számos egyéb potens toxin került már azonosításra és tanulmányozásra a GAPSbetegek szervezetében. Valamennyi elemzése kimerítené e könyv kereteit. A lényeg azonban az, hogy a GAPS-beteg gyermekek és felnőttek súlyosan mérgezettek. Ez a mérgezés a bélrendszerükből áramlik. Így az állapot kezelésekor elsősorban és mindenekelőtt a beteg emésztőrendszerére kell összpontosítanunk.

7. A CSALÁD Jól tudom, hogy milyen bűntudata lehet néhány szülőnek, hiszen én is egy autista gyermek anyja vagyok. Felmerül bennünk az a gondolat, hogy a gyermekünk betegségét akarvaakaratlanul mi is okozhattuk. Ez egy természetes érzés, ezt ugyanúgy meg kell tanulni kezelni, mint minden mást, ami a GAPS-gyermekek betegségével együtt jár. Ez a bűntudat csak erősödik, amikor egyre többet megtudunk arról, hogy milyen biokémiai és pszichológiai tényezők okozhatták gyermekünk betegségét. Bárcsak elkerültük volna ezt vagy azt, vagy bárcsak másképp csináltunk volna különböző dolgokat, akkor talán nem ilyen lenne gyermekünk állapota. Ebben a fejezetben a GAPS-gyerekek szüleinek egészségi állapotáról lesz szó, és arról, hogy milyen hatással lehetett ez gyermekük állapotának a kialakulására. Egy biztos, senkiben sem akarok bűntudatot kelteni. Vagyunk, akik vagyunk! Bármilyenek vagyunk, gyermekeink belőlünk lesznek. És amilyenek vagyunk, például genetikailag, az velünk született, ezen nem tudunk változtatni. Néhány dolgot, mint testünk mikrobiális flóráját vagy étkezési szokásainkat, a szüleinktől vesszük át. Vannak dolgok, amelyeket az életmódunkkal és döntéseinkkel befolyásolhatunk. Sok mindent a minket körülvevő modern társadalom és a külvilág mér ránk. Azok a szülők, akikkel én találkoztam, a bűntudat helyett inkább megpróbáltak azzal foglalkozni, hogy minél többet megtudjanak GAPSgyermekük betegségéről, és arra koncentráltak, hogy hogyan tudnának változtatni azon. Folytassuk a tanulást! Jelenlegi tudományos ismereteink szerint a magzat steril. Szervezetében nem élnek baktériumok, vírusok, gombák. Amikor eljön az idő, és a magzat áthalad a szülőcsatornán, szervezete megkapja az első adag mikrobákat. Bőrén, szemén, száj- és orrnyálkahártyáján kialakul az első mikroflóra. A magzat nyel az anya hüvelynedveiből, így az emésztőrendszerébe kerülnek az első baktérium-, vírus- és gombapopulációk. Bármi legyen is az anya hüvelyében, azt a csecsemőnek át fogja adni. Most vizsgáljuk meg, hogy mi él az anya hüvelyében. Egy egészséges nő hüvelyében nagyszámú mikrobapopuláció él, ezt hüvelyflórának hívjuk. Normális esetben a Lactobacillusok (tejsavbaktériumok) dominálnak: méghozzá Lactobacillus acidophilus, Lactobacillus casei, Lactobacillus fermentum stb. Ezek a jótékony baktériumok a hüvely pH-értékét elég savasan, kb. 4,7 értéken tartják, ami megakadályozza más baktériumok megtelepedését és elszaporodását. A nő egészsége szempontjából létfontosságú, hogy hüvelyflórája rendben legyen. Mert ez ad védettséget a fertőzésekkel szemben, tartja egészségesen a hüvely és a környezetében lévő többi szerv nyálkahártyáját, és ez segíti az immunsejtek és az immunglobulinok képződését a hüvely falában, amely így védett lesz a betolakodókkal szemben. Akkor kezdődik a baj, ha ezek a jótékony baktériumok megsérülnek. Most nézzük meg, hogy mi károsíthatja a hüvelyflórát. Az antibiotikumok és más szisztémás antibakteriális gyógyszerek közvetlenül hatnak a hüvelyflóra összetételére, ugyanis éppen úgy, ahogy a szervezet más területein, a hüvelyben is elpusztítják a jótékony baktériumokat. Ha a hüvelyből eltűnnek a jótékony baktériumok, akkor annak a felülete szabaddá válik bármely káros baktérium, gomba, vírus vagy parazita megtelepedésére és elszaporodására. Ha megemelkedik a hüvely pH-értéke, és különböző aerob, anaerob és mikroaerofil fajok

kezdenek el megtelepedni a hüvelyben, mint például Gardnerella vaginalis, Prevotellafajok, Peptostreptococcusfajok, Mycoplasma hominis, Urea plasma urealyticum és Mobilincusfajok, akkor ezek kellemetlen tünetekkel járó gyulladást okozhatnak. A nem egészséges hüvelyben gyakran elő fordul a Candida albicans, egy olyan gombaféle, amely a candidiázist okozza. Ez a gomba nem képes a hüvelyben megtelepedni, ha annak egészséges a baktériumpopulációja. A hüvelyflórát a fogamzásgátló tabletták éppúgy károsítják, mint az antibiotikumok. A tablettában lévő szteroidok gyengítik az immunrendszert, és képesek megváltoztatni a testflóra összetételét. Sajnos a nőknek modern világunkban már fiatal korukban felírják a fogamzásgátló tablettát, és mire eljön a gyerekvállalás ideje, már évek óta folyamatosan szedik, ami súlyos hatással van testük mikroflórájának összetételére. A hüvelyflórát más szerek is károsítják, különösen a szteroidok, szulfonamidok, néhány nem szteroid gyulladáscsökkentő készítmény stb. A gyógyszereken kívül vannak más tényezők is, amelyek megváltoztathatják a hüvelyflóra összetételét. Ilyen például a rossz táplálkozás, fertőzések, tisztálkodószerek és a tartós stressz. Most vizsgáljuk meg a legfontosabb kérdést: hogyan alakul ki a hüvelyflóra? Az orvostudomány szerint a hüvelyflóra a bélből ered. Ami a nő bélrendszerében él, az jelenik meg a hüvelyében is. Például teljesen mindegy, hogy hányféle erős gomba elleni helyi készítménnyel kezelik a visszatérő candidiázisban szenvedő nőt, betegsége állandóan ki fog újulni. Visszatér, mert az a gomba, a Candida albicans, ami a betegséget okozza, a nő bélrendszerében él. Amíg a bélrendszere nem szabadul meg ettől, addig nem fog elmúlni a hüvelyi candidiázis (hüvelygomba) sem. Miért szaporodtak el ennek a nőnek a beleiben a gombák? Mert sérült a bélflórája, ami így nem nyújt védelmet a gombák és számos más betolakodó kórokozó ellen. Ennek a nőnek úgynevezett bélflóradiszbiózisa van. Beleiben nemcsak a Candida albicans, hanem sok más patogén mikroba is túlszaporodott, és ez más egészségügyi problémát is okozhat. Az általam kezelt GAPS-gyerekek esetében az anyánál mindig észre lehetett venni a krónikus béldiszbiózisra utaló jeleket. Gyermekvállalás előtt a legtöbb anya évekig fogamzásgátló tablettát szedett. Sokuk többször antibiotikumkúrán esett át. Sokukat nem anyatejjel tápláltak csecsemőkorukban, és az anyjuknál a béldiszbiózis tipikus jeleit lehetett megfigyelni. Majdnem minden nőnek volt egy vagy több olyan tünete, amely az abnormális bélflórával volt összefüggésbe hozható. A GAPS-gyerekek esetében az anya leggyakrabban a következő betegségekben szenved: emésztési zavarok, asztma, ekcéma, szénanátha és más allergia, migrén, premenstruációs szindróma, ízületi gyulladás, bőrbetegségek, krónikus húgyhólyaggyulladás és hüvelygomba. Úgy tűnhet, hogy ezek között a betegségek között nincs összefüggés, pedig mind a bélflóra-diszbiózis egyenes ágú következményei. Mi a helyzet az apákkal? Gyakran vannak emésztési zavaraik, asztmájuk, ekcémájuk, migréntől és különböző bőrbetegségektől szenvednek. Mindez arra utal, hogy nekik is rendellenes a bélflórájuk. Nemi érintkezés közben az apa is változtathat az anya hüvelyflórájának összetételén. Sőt, azokban a ritka esetben, amikor az anya nem szenvedett béldiszbiózisban, az apa volt súlyosan érintett. Ha a férfi bélflórája abnormális, akkor az ágyékán lévő flóra sem egészséges, amit rendszeresen átad a feleségének. Majd a feleség ezt a bélflórát adja át szüléskor a csecsemőnek. Mi történik, miután megszületik a baba? A legfontosabb dolognak, a szoptatásnak kell következnie. Az anyatej, elsősorban a colostrum (előtej) a születést követő első

napokban létfontosságú ahhoz, hogy a csecsemő emésztőrendszere jótékony baktériumtörzsek egyedeivel népesüljön be. Tudjuk, a tápszeres babák bélflórája teljesen eltér a szoptatott babákétól. Ez a flóra teszi később hajlamossá a tápszeres babákat asztmára, ekcémára, különböző allergiákra, és más egészségügyi problémákat okozhat. Köztudott, hogy az anyatejnél nincs jobb! Ám a legtöbb dolog, ami az anya vérében van, belekerül az anyatejbe. Annak az anyának, akinek sérült a bélflórája, a szervezete tele van méreganyagokkal, amelyeket a patogén mikrobák termelnek, és rosszul megemésztett tápanyagokkal. Ezek mind a véráramba kerülnek. Majd a méreganyagok az anyatejjel a csecsemő szervezetébe juthatnak. Különösen súlyos esetben előfordulhat, hogy a GAPS-gyereket az anyja nem tudja szoptatni, mert a csecsemő nem fogadja el a mellet, vagy néhány korty anyatej után elalszik azon. A sérült bélflóra olyan méreganyagokat is képes termelni, amelyeknek, mint a morfiumnak és a heroinnak, opiátszerű kémiai struktúrájuk van. Ha a csecsemő az anyatejjel ezeket az opiátokat is megkapja, akkor teljesen egyértelmű, hogy miért alszik el néhány korty után. A másik oka annak, ha a csecsemő nem akar szopni, a tejallergia lehet. A bélflóradiszbiózisban szenvedő anyák bélfala sérült, a bélhámsejtek által felépített védelmi vonal folytonossága hiányos (lyukas bél). Átereszti a részben megemésztett fehérjéket és antigéneket. Az anyatejben tehéntejantigént fedeztek fel. Találkoztam néhány esettel, amikor a csecsemő elfogadta az anyatejet, miután az anya kiiktatta a tejtermékeket az étrendjéből. A csecsemőkori súlyos ekcéma esetében is beválhat ez az módszer. A jó oldala ennek azonban, hogy az anya szervezete antitesteket is termel a patogén flóra ellen. Ezeket az antitesteket is megkapja a csecsemő az anyatejjel. Tehát ha a baba abnormális bélflórát örökölt az anyjától, akkor ezt a flórát, amíg szoptatják, az anyatejben lévő antitestek kontrollálják. Amikor elválasztjuk a babát, akkor ez a védelem is megszakad. A GAPS-gyerek egészségügyi problémáinak megjelenését több szülő pont arra az időszakra teszi, amikor abbahagyták a szoptatást: fülgyulladás, emésztési zavarok, ekcéma stb. Lehetséges, hogy a csecsemőnek abnormális bélflórája alakult ki, amit az anyatejben lévő antitestek kontrolláltak, viszont a saját immunrendszere nem hozott létre védelmet a sérült bélflórával szemben. Sőt, vannak arra utaló jelek, hogy a csecsemő immunrendszere normálisnak tekinti ezeket a beleiben élő patogén mikrobákat, mert ezeket már a kezdetek óta ismeri; nem idegenként kezeli, így meg sem támadja őket. Az elválasztást követően ennek következtében a csecsemő emésztőrendszerében robbanásszerűen megnövekszik az abnormális baktériumok, vírusok, gombák száma. Minden gyereknél egyéni, hogy mennyi idő alatt játszódik le ez a folyamat, a bélflórája állapotától, béldiszbiózisa súlyosságától és a gyermek étrendjétől függően. Térjünk vissza a GAPS-gyerekek szüleinek egészségi állapotához. Ha a nagyszülők egészsége felől kérdezősködöm, akkor egyértelműen kiderül, főleg anyai ágon, hogy a bélflóra-károsodás több generációra visszavezethető. Az újabb generációknál ez a sérülés egyre komolyabb. Az antibiotikumok, a fogamzásgátló- tabletták, a szoptatás hiánya és a megváltozott táplálkozás mind hozzájárulnak ennek a jelenségnek a kialakulásához. Az orvosok évtizedek óta tudják, hogy ha a szülők nem egészségesek, a gyermekük sem lesz az. Kilenc hónapon át ad otthont az anya teste a növekvő magzatnak, és a szülést követően még hónapokig táplálja és gondoskodik róla. Tehát az anya egészségi állapota különösen fontos a csecsemő egészsége szempontjából. A modern életmód generációkon keresztül károsítja a fejlett társadalomban élő nők egészségét. Miért lepődünk meg azon, hogy gyermekeink körében járványszerűen

elterjedt az autizmus, hiperaktivitásos figyelemzavar, diszpraxia, diszlexia, asztma, ekcéma, allergia, cukorbetegség stb.? Sérülékennyé teszi a gyereket az a tény is, hogy születésekor mennyi méreganyag van a szervezetében. Mit is jelent ez? Évekig úgy gondoltuk, hogy a méhlepény megvédi a magzatot azoktól a mérgező anyagoktól, amelyek az anya szervezetében vannak. A legfrissebb kutatások azt bizonyítják, hogy ezt rosszul gondoltuk. A legtöbb méreganyagot, ami az anya szervezetébe jut, a magzat összegyűjti. Nagy a valószínűsége annak, hogy benne halmozódnak fel az élelmiszerekből és a külvilágból érkező méreganyagok (pl. az amalgántömésékből a higany), illetve az anya abnormális bélflórájában képződő méreganyagok is. A csecsemők mérgezettségi szintje attól függ, hogy az anyjuk szervezete mennyi re volt méreganyagokkal terhelt a terhesség alatt. Számos környezeti hatásra (oltások, fertőzések, élelmiszerek, gyógyszerek stb.) sokkal érzékenyebben reagál az a csecsemő, aki méreganyagokkal súlyosan terhelten születik. Ezért fontos megfogadnunk azt a régi bölcsességet, hogy tisztelnünk kell az áldott állapotot. A várandós nőknek ugyanis különösen elővigyázatosnak kell lenniük, hogy mit esznek és mit kennek a bőrükre. A minőségi táplálkozás, sok pihenés, elegendő tiszta, friss levegő, óvatos testmozgás a szabad levegőn, mind-mind fontos az egészség szempontjából. Ha a terhes nőt nem érik káros hatások: vegyi anyagok, cigarettafüst, sugárzás, gyógyszerek, akkor gyermeke törékeny szervezetében alacsony lesz a mérgezettségi szint, így jobb életfeltételekkel indul. Mi a helyzet a többi gyerekkel a családban? Az a klinikai tapasztalatom, hogy az autista, hiperaktív és más GAPS-gyerekek testvéreinek is majdnem mindig sérült a testflórája, ami különböző tüneteket okoz. Ekcéma, asztma, emésztési zavarok és vérszegénység a leggyakoribb problémák. Ritkábban előfordul a figyelemzavar hiperaktivitással vagy anélkül, diszpraxia, diszlexia és az autizmus. Persze ezek a gyerekek is ugyanazt a bélflórát örökölték, mint GAPS-testvéreik. Ez a betegség mégsem jelenik meg náluk, mert más genetikai adottságaik vannak, más a méregterheltségük születéskor, és más tényezők hatására a szervezetük diszbiózisa, mérgezettsége másképp manifesztálódik. Immunrendszerünk legfontosabb szabályozója és felügyelője a jól működő bélflóra. Az allergia kialakulása, mint az ekcéma vagy az asztma, mind egy rosszul működő immunrendszer következménye, és tapasztalataim szerint ezek a leggyakoribb problémák, amelyek az autista gyerekek testvéreinél megjelennek. Ezeknél a gyerekeknél a különféle emésztési zavarok nem annyira súlyosak, mint GAPS-testvéreiknél. Mindenesetre elég gyakran előfordulnak, ami nem meglepő, hiszen ugyanattól az anyától örökölték a bélflórájukat, mint súlyosabb állapotú testvérük. Nehezen lehet észrevenni a kapcsolatot a vérszegénység és az autizmus, ekcéma, asztma, a hiperaktivitás, a skizofrénia és más GAPS-rendellenességek között. A GAPSgyerekek többsége azonban, akikkel én találkoztam, sápadt volt, és vérszegénységre utaló tipikus jelek mutatkoztak a vérvizsgálatuk során. Anyjuk és testvéreik is majdnem kivétel nélkül hasonlóan sápadtak voltak. Ennek az az oka, hogy azok az emberek, akiknek sérült a bélflórájuk, különböző mértékben vérszegények is. Az előző fejezetekben már részleteztem ennek okait. Annyit szeretnék még ehhez hozzátenni, hogy a vérszegénységet, még ha enyhe is, nem lehet félvállról venni, hiszen folyamatos fáradtságérzéssel, energiaszegénységgel, rossz teherbíró képességgel jár együtt, és nehézségeket okoz a koncentrálásban, napi feladataink elvégzésében és a tanulásban.

Mindent figyelembe véve, az a tapasztalatom, hogy a GAPS-gyerek minden családtagja kezelésre szorul. A kezelés legfontosabb célja, hogy a normális bélflóra helyreálljon, illetve hogy pótoljuk a tápanyaghiányt. Amint a család egészségesebb, a szülőknek több energiájuk és kitartásuk lesz ahhoz, hogy a gyermekük problémájával foglalkozzanak, és a család többi tagja is kellő figyelmet kapjon. A család olyan, mint egy élő organizmus, minden tagját a többivel együtt kell nézni és kezelni. Miközben azzal küzdünk, hogyan tudnánk a GAPS-gyerekünkön segíteni, hajlamosak vagyunk elhanyagolni magunkat. Pedig azt szeretnénk, hogy az egész család erős és egészséges legyen. Vagy nem?

8. A VÉDŐOLTÁSOK. OKOZHAT-E AZ MMR-OLTÁS AUTIZMUST? Az emberi elme olyan, mint egy ernyő, akkor működik a legjobban, ha nyitott. Walter Gropius, 1965 Ha az autizmusról beszélünk, nem lehet elkerülni, hogy ne beszéljünk az MMRoltásról és általában az oltásokról. Találkoztam olyan szülőkkel, akik az MMR-oltással (kanyaró, mumpsz, rubeola) hozták összefüggésbe autista gyermekük betegségét, más szülő azonban nem látott kapcsolatot e kettő között. Kb. fele-fele arányban kötik a gyerek regresszióját a DPT-oltáshoz (diftéria, szamárköhögés, tetanusz). Dr. Wakefield ezzel kapcsolatos kutatásainak nagy visszhangja volt. A brit kormány erőt és pénzt nem kímélve próbálta a köztudatot megnyugtatni, hogy az MMR-oltás biztonságos. A rivaldafényben az MMR-oltás volt, de mellette több más vakcinát is megkérdőjeleztek, mivel higanytartalmú thimerosal konzerváló anyagot és sok más mérgező és vitatott anyagot tartalmaztak. Azóta a thimerosal tartalmú DPT-oltást már több országban betiltották. Ennek ellenére Nagy-Britanniában még sok csecsemőt beolthatnak a meglévő régi, thimerosal tartalmú oltóanyaggal. A legtöbb vakcina annyira új, hogy még nem volt elegendő idő a tesztelésükre, és most úgy tűnik, hogy várakozáson felüli a komplikációk száma. Ráadásul arról se feledkezzünk meg, hogy az oltóanyagok is kereskedelmi termékek, amelyeknél a haszonszerzést szem előtt tartják. Nemrég a brit kormány 3 millió fontot költött a MMR népszerűsítésére. Vajon azoktól a vállalatoktól kapta erre ezt a pénzt, akik kereskedelmileg érdekeltek ebben az ügyben? Okozhat tehát az MMR-oltás autizmust? Úgy gondolom, a dolgok nem ilyen egyszerűek ebben az ügyben. Több oldalról meg kell vizsgálnunk a védőoltások kérdését. Vessünk egy pillantást arra, hogy mi a helyzet modern társadalmunk gyermekeivel. Hányan egészségesek a közvetlen környezetünkben? A gyerekkori asztma, ekcéma, cukorbetegség, allergia, szénanátha, emésztési zavarok, hiperaktivitással járó figyelemzavar, autisztikus spektrumzavar mind járványszerű méreteket öltött. A legtöbb autizmussal érintett gyerek testvérének ekcémája, asztmája van, vagy az említett betegségek egyikében szenved. És bár úgy tűnik, hogy ezek a tünetek különböznek egymástól, mégis van egy közös vonásuk: a gyenge immunrendszer. A környezeti hatásokra a sérült immunrendszer nem normálisan reagál. Az oltás nagyon megviseli az immunrendszert. A védőoltás gyártói átlagos immunrendszerű gyerekeknek készítik a szert, és ők valóban az elvárásoknak megfelelően reagálnak az oltásra. Viszont modern világunk modern életformájának következtében már egyre kevesebb gyerek immunrendszere nevezhető normálisnak, és ezek nem az elvárásoknak megfelelően fognak az oltóanyagra reagálni. Vannak olyan gyenge immunrendszerű gyerekek, akiknek a védőoltás az „utolsó csepp a pohárban”, és kialakul az autizmus, asztma, ekcéma, cukorbetegség stb. Azoknál a gyerekeknél, akiknek az immunrendszere kevésbé károsodott, az oltás nem váltja ki a rendellenességet, de tovább rontja a helyzetet, és növeli a betegségekre való hajlamot. Tehát az MMR- és a többi oltás nem biztos, hogy közvetlenül az autizmus kialakulásához vezetnek, mégis a gyenge immunrendszerű gyerekeknél akkora kárt okozhatnak, hogy előidézhetik néhányuknál a betegséget. Annyi botrány volt már az oltások körül, hogy nem meglepő, ha világszerte vannak, akik szerint a gyerekkori oltásokat teljesen meg kellene szüntetni. Ók azonban megfeledkeznek arról, hogy a védőoltások előtti időkben hétköznapi eset volt, ha a

család egy, kettő, három, sőt, néha még ennél is több gyereket valamilyen fertőzőbetegség (kanyaró, rubeola, mumpsz stb.) következtében veszített el. Ez a természetes kiválasztódás törvénye, amit az anyatermészet a földön élő összes teremtményre kimért. Nincs olyan állat a természetben, amelynek minden utóda életben maradna. Sok még az alomban elpusztul, és csak a legerősebbek maradnak életben. A természetes kiválasztódás törvénye felel azért, hogy a földet a legerősebbek és legegészségesebbek népesítsék be. Mi, a modern kor emberei viszont nem tudunk ennek a törvénynek engedelmeskedni. Nincs az az anya, aki le tudna mondani gyermekéről, amikor annyi lehetőség van az életben tartásához, még ha szülötte nem is a legjobbak és a legerősebbek közé tartozik. A természetes szelekció egyik módját a gyerekkori fertőzőbetegségek képviselték. Azok a gyerekek, akik felgyógyultak, egészségesebbek lettek, immunrendszerük megerősödött, gyengébb társaik viszont nem élték túl a betegséget. Azért találtuk fel a védőoltást, hogy a gyengébbeket se veszítsük el. Tehát az oltásokról nem mondhatunk le, hacsak nem tudjuk elfogadni a természet törvényét. Egy sokkal racionálisabb utat kell találnunk a probléma megoldásához. A múlt században világszerte gyermekek millióinak életét mentették meg a védőoltások, azonban életmódváltozásunk következtében egyre veszélyesebbek kezdenek lenni. A fejlett országokban rengeteg gyenge immunrendszerű gyerek él, és a számuk egyre csak nő. Itt az idő, hogy az egészségügyi szakemberek és a kormányok felülvizsgálják a védőoltásokról alkotott nézeteiket. Változtatni kell azon a szabályon, hogy mindenkit kötelező legyen beoltani! Az alábbi eljárást javasolom: minden csecsemőnek átfogó immunológiai vizsgálaton kell átesnie, mielőtt döntenek a beoltásáról. Ez a vizsgálat a következőkből álljon: 1. Kérdőív: a szülők és a csecsemő kórtörténetének feltérképezése. 2. Teljes vizelet- és székletvizsgálat: a béldiszbiózis kockázatának felmérése a csecsemőnél. 3. A csecsemő immunállapotának a vizsgálata. A kérdőívek és tesztek kiértékelését követően ezeknek a vizsgálati eredményeknek fontos szerepet kell játszaniuk abban, hogy az alábbi lépések közül melyiket alkalmazzák: • Egy védőoltást se kapjon. Nem szabad beoltani azt a csecsemőt, akinek az anyja krónikus fáradtság szindrómában szenved, fibromialgiás, emésztési zavarai, asztmája, ekcémája, súlyos allergiája, autoimmun betegsége vagy idegrendszeri megbetegedése van. Ki kell szűrni és nem szabad beoltani azokat a csecsemőket sem, akiknek ekcémájuk, asztmájuk, emésztési zavaraik vagy bármi más rendellenességük van, mert ez arra utal, hogy a bélflórájuk és immunrendszerük sérült. Azokat a gyerekeket sem szabad beoltani, akiknek autizmussal élő testvérük van, vagy az alábbi betegségekben szenvednek: súlyos ekcéma, asztma, allergia, hiperaktivitással járó vagy nem járó figyelemzavar, epilepszia, inzulinfüggő cukorbetegség. Ezeket a gyerekeket ötéves korukban újra meg kell vizsgálni, és ha immunrendszerük nem sérült, akkor ezekben az esetekben indokolt lehet az oltás, de csak egykomponensű oltóanyaggal. Legalább hat hetet kell kihagyni minden egyes oltás között. • El kell halasztani az oltást addig, amíg a tesztek eredményei nem lesznek jobbak. Ezt olyan csecsemők esetében kell alkalmazni, akiknek az anyja általában egészségesnek mondható, és a gyereknél nem jelentkezik egy egészségügyi probléma sem, viszont a

vizsgálatok valamilyen rendellenességet mutattak ki az immunrendszerében. Ezeket a gyerekeket hatnyolc havonta újra meg kell vizsgálni, és csak akkor lehet beoltani az egykomponensű oltóanyaggal, ha a szervezetük felkészült erre. • A szokásos oltási protokoll egykomponensű oltóanyaggal, abban az esetben alkalmazható, ha a csecsemő és a szülei is teljesen egészségesek, illetve a vizsgálati eredményük alapján immunrendszerük megfelelően fejlett. Ezeken a vázlatos irányelveken még sokat kell finomítani, hogy egy megfelelő oltási protokollt felállíthassunk. Az a 3 millió font, amit a brit kormány az MMR- oltás népszerűsítésére költött, pont elég lehetett volna egy ilyen oltási rendszer kidolgozásához, és úgy gondolom, hogy a lakosság egészsége szempontjából is sokkal hasznosabb befektetés lett volna. Nagyon vitatott a jelenlegi gyakorlatban lévő kombinált oltások (MMR, DPT) létjogosultsága, helyettük inkább az egykomponensű vakcinára kellene átállni. Normális esetben a gyerek nem kaphatja el egyszerre a himlőt, mumpszot vagy rubeolát. Azokban az igen ritka esetekben, amikor egy időben kétféle fertőzés is fellépett, az orvosi szakirodalom arról számol be, hogy ennek következményeképpen testi és szellemi zavar jelent meg a gyermekeknél. A kombinált oltás támogatói persze azzal érvelnek, hogy világszerte gyerekek millióit problémamentesen oltanak be ezekkel az oltóanyagokkal. Viszont a GAPS-megbetegedések száma járványszerűen növekszik, ennek tükrében kell a régi szabályokat újragondolnunk. Egyre indokoltabbá válik az összes kombinált védőoltás betiltása.

9. SKIZOFRÉNIA A pszichiáterek a nehezen érthető állapotokat mind a skizofréniához sorolják. Sok a hasonlóság a depresszió, a bipoláris zavar, a kényszerbetegség, a diszlexia és a skizofrénia között. Gyakran bipoláris zavart állapítanak meg a betegnél, amit aztán skizofréniára módosítanak. A skizofrénia tünetei közül a depresszió gyakran már évekkel korábban megjelenik a betegnél. A skizofrén beteg családjában gyakran van diszlexiás, diszpraxiás, depressziós, bipoláris zavarban szenvedő, autista, hiperaktivitással járó figyelemzavaros és kényszerbeteg. Mint ahogy a gyermekkori tanulási zavaroknál, a pszichiátriai betegségeknél is nehéz megállapítani, hogy pontosan melyik diagnózis illik rájuk. Vajon azért, mert nem vesszük észre a háttérben azt a közös problémát, ami a különböző embereknél másfajta tünetekkel jelentkezik? A skizofrén betegek kezelését a modern pszichiátria csak antipszichotikus szerekkel tudja elképzelni. Próbálgatással rá lehet ugyan akadni arra a szerre, ami csökkenti a pszichotikus tüneteket, azonban a beteget nem gyógyítja meg, és még súlyos mellékhatása is van. Ezek is tüneti gyógyszerek, mint a legtöbb, amit a modern orvostudomány alkalmaz. Ez azt jelenti, hogy csak a tüneteket csökkentik, de a betegséget nem tudják végleg meggyógyítani. Átlagosan az antipszichotikus gyógyszerek a tüneteknek csupán a 15–25%-ra hatnak, így a maradék 75–85% kezelés nélkül marad. Amikor még a gyógyszeripar nem tartotta kézben az orvoslást, a pszichiáterek mindig felfigyeltek arra, hogy a betegek a pszichiátriai problémáik mellett fizikailag is rossz állapotban vannak. Emésztési, szív-és érrendszeri betegségek, cukorbetegség, tüdő és urogenitális fertőzések, autoimmun és más immunrendszerrel kapcsolatos rendellenességek a leggyakoribb testi bajok. Henderson és Gillespie, 1937-ben kiadott Pszichiátria kézikönyve (Textbook of Psychiatry) című művében egyértelműen a következő áll: „Minden beteg fizikai állapotát is alaposan meg kell vizsgálni – a skizofrének körében gyakori az alultápláltság.„ Mostani kutatási eredmény igazolja a kijelentés helyességét. A skizofrén betegeknek rendszerint vitaminhiányuk (niacin, más néven B 3 -vitamin, B 6 -vitamin, B 12 -vitamin, B 1 -vitamin, folsav, C-vitamin) és ásványianyaghiányuk (magnézium, cink, mangán stb.) van. Abram Hoffer kanadai orvos skizofrén betegek ezreit eredményesen kezelte B 3 -vitamin, B 12 -vitamin, folsav és C-vitamin kiegészítéssel. Carl Pfeiffer amerikai orvos 20 000 beteg megvizsgálása után kijelentette, hogy az étrendkiegészítés és a táplálkozás sokkal hatásosabb, mint a gyógyszeres kezelés. Miért van a skizofrén betegeknek tápanyaghiányuk? Most már tudjuk, hogy erre a kérdésre a választ az emésztőrendszerükben kell keresnünk. Pinel, francia pszichiáter közel 200 évvel ezelőtt ezt írta: „az elmebaj kiindulási pontját általában a gyomor és a belek környékén kell keresni„. Curtis Dohan professzor, amerikai orvos hosszú éveken át elszántan kutatta, hogy a skizofrén betegek pszichológiai állapota milyen összefüggésben lehet emésztési zavaraikkal. Már korábban felfigyeltek ugyanis arra, hogy a cöliákia (=gluténszenzitív enteropátia=lisztérzékenység) és skizofrénia között sok az átfedés, és Dr. Dohan rájött, hogy a skizofrénia tüneteit lényegesen enyhíteni lehet, ha a betegek felhagynak a gabonafélék fogyasztásával. Felfedezte azt is, hogy a

Csendes-óceán déli területein olyan népcsoportok élnek, akik sohasem fogyasztottak még gabonaféléket, és nem is volt egyetlen skizofrén sem közöttük. Ahogy ezek az emberek a gabonafélékben gazdag nyugati étrendet átvették, megjelentek a skizofrén megbetegedések is. Írország esete a másik jó példa, ott ugyanis egészen az 1845-ös burgonyavészig nem ettek az emberek búzát. Egészen addig Írországban egyetlen skizofrén vagy cöliákiás megbetegedés sem fordult elő. Amióta viszont a búza lett az egyik alapélelmiszerük, Írországban a legmagasabb a cöliákia és a skizofréniás megbetegedések száma a világon. Az 1970-es évek végén rájöttek arra, hogy a gabonafélékből a glutén és a tejből a kazein az emésztőrendszerben opiáttá alakulhat át, ami felszívódik a vérbe, és a vér-agy gáton átjutva befolyásolja az agy működését. Ezeket az opiátokat mutatták ki a skizofrén betegek és a depressziósok, illetve az autoimmun-betegségekben szenvedők vizeletében. Később Dr. Reichelt Norvégiában és Dr. Shattock az Egyesült Királyságban ugyanezt az összetevőt találta az autista gyerekek vizeletében. Ezt a közös vonást fedezték fel a skizofrénia és az autizmus között. Kiderült, hogy egyik betegcsoport sem tudja megemészteni a gabonafélékből származó glutént és a tejben található kazeint. A pszichotikus tünetek a skizofrén betegek körében általában a tízes vagy húszas éveik elején alakulnak ki. Ha a szülők elmondásából alaposan megismerem a beteg tüneteit, azokból egyértelműen kirajzolódik a GAP-szindróma. Majdnem mindig megállapítható az anyáknál a sérült bélflóra és a vele járó zavarok. Ebből az következik, hogy az anya átadhatta a sérült bélflóráját a csecsemőnek. A skizofrén betegek nagy százalékát nem anyatejjel táplálták, ami tovább gyengítette emésztőrendszerük flóráját és immunrendszerüket. A gyermekkori egészségügyi kórtörténetükből az derül ki, hogy a testi megbetegedések már jóval korábban jelentkeztek, mint a pszichotikus tünetek. Gyakori az emésztési zavar, allergia, ételérzékenység, ekcéma, asztmatikus rohamok, alultápláltság, gyenge állóképesség, hiperaktivitás, figyelemzavar, diszpraxia, diszlexia, fáradékonyság, ingerlékenység, álmatlanság, alvászavar. Ezek a tünetek arra utalnak, hogy a gyereknek sérült a bélflórája, így minden ezzel járó problémát a beleiben kell keresnünk: a sok tápanyagot érintő hiányállapotot, a gyenge immunitást, a méreganyagok felhalmozódását. A különböző mérgező anyagok keveréke, úgy tűnik, nem az autizmust hozta elő a gyereknél, hanem más problémákat okozott. Ezekben az esetekben a skizofrénia nem a semmiből tör elő, hanem a GAPS okozza a megjelenését. A skizofrén tünetek általában a pubertáskor kezdetén jelentkeznek, indokolt ebből arra következtetni, hogy a serdülőkor valamilyen szerepet játszik a skizofrénia kialakulásában. Lehetséges, hogy a serdülőkor hormonális zűrzavara és a szervezetben lévő méreganyagok valahogyan kölcsönhatásba lépnek egymással, és ez rántja a gyereket pszichotikus állapotba. Az is lehet, hogy a hormonok megnyitják a vér-agy gátat bizonyos méreganyagok előtt, amelyek a gyermek szervezetében már jelen voltak, de eddig nem tudtak az agyba jutni. Egy másik érdekes lehetőség, hogy az agy fejlődési folyamatában valami hiba történik. Úgy tűnik, hogy a fejlődés különböző szakaszaiban az agy receptorainak működése alulszabályozott. A legjelentősebb megújulás, fellendülés két éves kor körül és serdülőkorban játszódik le. Lehetséges, hogy pubertás korban opiátszerű peptidek és más méreganyagok kerülnek ki a kamasz bélrendszeréből, amelyek befolyásolják ezt a természetes folyamatot, és az agyat pszichózisba rántják. További kutatások remélhetőleg megadják a választ ezekre

a kérdésekre. Az biztos, hogy a gyermek betegségeinek a következményeképpen alakulnak ki a pszichotikus rendellenességek, és nem a semmiből jelennek meg! A beteg emésztőrendszerének abnormális mikrobaközössége termeli a méreganyagokat, amelyek hatással vannak az agyra, és skizofrén tüneteket váltanak ki. Tehát, ha segíteni akarunk a betegen, először a mérgezést kell megszüntetnünk. A beteg emésztőrendszerét kell kezelés alá vennünk. Klinikai tapasztalatom, hogy ugyanazok a táplálkozási irányelvek, amelyeket a GAPSgyerekeknek előírok, jól működnek a skizofrén betegeknél is. Meggyőződésem, mindez annak köszönhető, hogy ezeknek a táplálkozási irányelveknek a hatására meggyógyul a bélfal, és helyreáll a normális bélflóra. Így a beteg emésztése és tápanyagfelvétele újra jól fog működni. A bélrendszer nem mérgezi tovább a szervezetet, hanem eredeti feladatának megfelelően táplálni fogja. Amint a tápanyaghiány és a mérgezettség megszűnik, a pszichotikus tünetek is elmúlnak.

Mi a helyzet a gyógyszeres kezeléssel? Ez egy nagyon fontos kérdés, amit mindenképpen meg kell vizsgálni. Alig van pszichiátriai beteg, akik ne szedne antipszichotikus gyógyszereket. Az antipszichotikus szerek megváltoztatják az agy biokémiáját, és a legújabb kutatások szerint még az agy szerkezetét is. A Lancet és az American Journal of Psychiatry lapokban nemrég megjelent tanulmányok arról számolnak be, hogy a neuroleptikus szerek tartós szedése agysorvadást okoz. Arról még nincsenek ismereteink, hogy ezek az elváltozások visszafordíthatók-e. Az antipszichotikus gyógyszerek a szervezetre lényegében méregként hatnak, és rengeteg kellemetlen mellékhatásuk van. Így aztán érthető, hogy a betegek minél hamarabb abba akarják hagyni a szedésüket. Ha a megfelelő étrend bevezetésével megkezdjük a beteg méregtelenítését, a gyógyszeres kezelésen addig ne változtassunk, amíg a beteg szervezete nincs erre felkészülve. Megmagyarázom, hogy miért fontos ez. Csak abban az esetben vehetjük fontolóra a gyógyszeres kezelés leállítását, ha az étrend és tápanyagkiegészítés hatására a beteg fizikai és mentális állapota jelentősen javult és stabilnak mondható. Bár a gyógyszergyártó cégek, akik neuroleptikus szereket is készítenek, nem tiltják ezeknek a gyógyszereknek a hirtelen abbahagyását, klinikailag bizonyított, hogy az antipszichotikus szerek szedését csak nagyon lassan és óvatosan szabad abbahagyni. Ha ezeknek a gyógyszereknek a szedését hirtelen hagyjuk abba, elvonási tünetek jelentkezhetnek, mert az agy biokémiájának és szerkezetének időre van szüksége ahhoz, hogy újra a szerek nélkül tudjon működni. Ha a beteg hirtelen hagy fel a gyógyszer szedésével, akkor a jelentkező elvonási tünetek miatt arra gondolhat, hogy régi betegsége újult ki, és gyorsan újra elkezdi szedni a gyógyszert. Rendkívül fontos, hogy a beteg pszichiáterével szorosan együttműködve nagyon lassan és fokozatosan csökkentsük a gyógyszer szedését, mert csak így tudjuk elkerülni az elvonási tünetek kialakulását. Ez a folyamat hónapokig, néha évekig is eltarthat (ha például a beteg gyógyszerkoktélt kapott) attól függően, hogy mekkora dózist, mennyi ideig kellett a szerből szednie. Ebben az időszakban az alábbi tipikus elvonási tünetek jelentkezhetnek: émelygés, hányás, étvágytalanság, fejfájás, letargia, energiahiány, alvászavar, kedélyállapot ingadozás. A legtöbb neuroleptikus gyógyszernek egyik jellemző mellékhatása az elhízás és az ödéma. Ennek az elvonási tünete pedig a fogyás. Ez a fogyás meglehetősen gyors, de ha eléri az ember a normális testsúlyát, akkor

megáll, ezenkívül más aggodalomra nem ad okot. Újra hangsúlyozom, hogy először a beteg táplálkozását kell helyreállítani és megszüntetni a baj kiváltó okát – a GAP-szindrómát, és csak ezután kezdhetjük el a gyógyszeres kezelés megszüntetését. Nagyon fontos, hogy a beteg és hozzátartozói megértsék, mi történik, amikor a gyógyszeres kezelés leállítása zajlik, és hogy létfontosságú, hogy a beteg szigorúan betartsa a GAPS táplálkozási programot. Ebben az időszakban nem lehet félvállról venni az étrend és az étrendkiegészítés szabályait! Csak akkor, és nem korábban lehet néha más ételeket is kipróbálni, amelyeket különben a GAPS-étrend nem engedne meg, ha gyógyszeres kezelés nélkül már legalább egy éve stabil a kezelt állapota.

Pellagra A skizofréniában szenvedőknek van egy sajátos csoportja, akik nem skizofrének, hanem pellagra elnevezésű betegségben szenvednek. A B 3 -vitaminhiányt (niacin, niacinamid) nevezzük pellagrának. A pellagrára jellemző tünetek nagyon hasonlítanak a skizofréniáéra: érzékcsalódás, hallucinációk, zavarodottság, fejfájás, szorongás, depresszió, ingerlékenység és ezek mellett több testi tünet: dermatitis (bőrgyulladás), krónikus hasmenés, nyálkahártyagyulladások. Korábban a szegényebb néprétegeket érintette, akiknek az étrendje főleg kukoricára épült. Amíg nem ismerték fel ennek a rendellenességnek a kiváltó okát, addig ezekkel az emberekkel úgy bántak, mint a leprásokkal. Azt hitték, hogy a pellagra fertőző betegség, mindaddig, amíg rá nem jöttek, hogy a B 3 -vitaminban gazdag táplálkozás képes tökéletesen megszüntetni a kórt. Dr. Abram Hoffer, kanadai pszichiáter több ezer skizofréniás betegen úgy segített, hogy az étrendjüket egyszerűen egy nagy adag (2-4 gramm naponta) B 3 -vitaminnal egészítette ki. Majd C-vitamin és más tápanyagok kiegészítésével toldotta meg a kezelést. A GAPS étkezési protokollban a beteg sok B 3 - vitaminhoz jut. Dr. Hoffer tapasztalatai alapján úgy gondolom, hogy a GAPS étkezési protokoll betartása mellett B 3 -vitamint (niacint vagy niacinamidot) kell még adni az első néhány hétben. A niacin 15–20 percen át bőrpírt vált ki. Ez ártalmatlan reakció, ne ijessze meg a beteget. Abban az esetben, ha ez mégis gondot okozna, létezik olyan niacin is, ami nem okoz kipirulást. Az a legbiztosabb, ha a kezelést szakértő felügyelete mellett végezzük. A skizofréniáról lényegében az az általános vélemény, hogy gyógyíthatatlan. A diagnózis felállításakor legalábbis ezzel szembesítik a beteget és hozzátartozóit. Pedig a skizofrénia igenis gyógyítható, ezt támasztja alá orvosok, mint például Abram Hoffer, Cutis Dohan, Carl Pfeiffer és más, egészségügyi szakemberek tapasztalatai, akik betegeiket tápanyag-kiegészítéssel kezelték. Világszerte több ezer olyan ember él, akik a megfelelő étrendnek és tápanyagkiegészítésnek köszönhetően tökéletesen kigyógyultak ebből a betegségből. Ezeknél a betegeknél a táplálkozás megfelelő beállítása volt a megoldás, amire egyre több pszichiáter gondol manapság. A hivatalos pszichiátria mai intézményi struktúrája miatt azonban egyelőre a betegeknek maguknak, illetve családjuknak kell gondoskodniuk a diétáról. Ez nem egyszerű feladat, de rendkívül eredményes. Ahogy az egyik betegem nemrég megfogalmazta: „Igaza volt az étrenddel kapcsolatban! Tökéletesen normálisnak érzem magam most. Ezután is vallásos

elszántsággal tartom az étrendet, és szedem a kiegészítőket!”

MÁSODIK RÉSZ: A KEZELÉS Míg az orvostudomány elkápráztatja a beteget, a természet meggyógyítja a betegséget. Voltaire Szinte hihetetlen, hogy az emberi test, ha megkapja a megfelelő segítséget, milyen bámulatos gyógyulásra képes. Ez különösen igaz a gyerekekre. Szerintem nincs olyan beteg vagy sérült gyermek, akinek az állapotán ne lehetne javítani. Amikor idegsebészeten dolgoztam, nem győztem csodálni, hogy a gyermek agya milyen rendkívüli módon képes a felépülésre még akkor is, ha annak nagy részét egy komoly műtéttel el kellett távolítani. Tolókocsival hagyja el a kórházat, de az éves ellenőrzővizsgálatra már úgy érkezik, hogy szinte semmilyen neurológiai rendellenességet nem lehet kimutatni nála. A természetnek azonban a jó munkához időre van szüksége. A betegség hirtelen jön, de a gyógyuláshoz sokkal több idő kell. A GAPS-betegek szüleinek és gondozóinak előre szólok, hogy készüljenek fel egy legalább két éves kemény munkára. Néhány GAPS-betegnél ez még tovább is eltarthat. A kezelés célja a beteg méregtelenítése: meg kell szabadítani az agyát a toxikus ködtől, hogy az megfelelően fejlődhessen és működhessen. Ennek érdekében a következőket kell tennünk: Először : meg kell tisztítani és gyógyítani az emésztőrendszert, hogy az ne a fő mérgezőgóca, hanem eredeti feladataként fő tápanyagforrása legyen a szervezetnek. Másodszor: ki kell üríteni a beteg szervezetének különböző szöveteiben felhalmozódott méreganyagokat. A Táplálkozási Programmal érhetjük el céljainkat. Ezt a programot saját gyermekem gyógyítása, illetve több száz, egyesült királyságbeli és más európai országokban élő GAPS-gyermek és -felnőtt klinikai kezelése közben fejlesztettem ki. Miből áll ez a program?

Az emésztés és pszichológia szindróma táplálkozási programja 1. Étrend 2. Étrendkiegészítés 3. Méregtelenítés és életmódváltás A következő fejezetekben részletesen ezt a három pontot fejtem ki. Habár a táplálkozási program mellett van egy másik tényező is, amivel különösen a gyerekeknél rendkívül fontos foglalkozni. Ez a tényező a megfelelő fejlesztés. A könyv méretét meghaladná, ha ebben az oktatásról is szólni akarnék. Egy nagyon fontos megjegyzéssel mégis szeretnék élni: amint a táplálkozási programmal megkezdődik a méregtelenítés, a gyermek sokkal inkább fejleszthetőbbé válik. A tanárok és a szülők gyakran megjegyzik, hogy a gyerek mennyivel gyorsabban fejlődik az oktatási rendszerben, ha a GAPS étrendprotokoll szabályait követi.

AZ ÉTREND 1. AZ ÉTREND KÖRÜL KIALAKULT VITÁK Az étrend körül alakult ki a legtöbb félreértés és bizonytalanság. Az egyik oldalon azoknak az autizmussal, skizofréniával, figyelemzavarral és más GAPS-állapotokkal foglalkozó egészségügyi szakembereknek egy része áll, akik szerint az étrend egyáltalán nincs hatással a felsorolt problémákra. Ezzel szemben néhány könyvben (melyeket legtöbbször maguk a szülők írtak) arról olvashatunk, hogy az étrend csodálatos hatással volt gyermekük betegségére. E két véglet között állnak azok a családok, akik kipróbáltak néhány étrendet, de az eredmény vagy csekély volt, vagy teljesen el is maradt. A szülőket összezavarja az a rengeteg eltérő információ, ami az autistáknak ajánlott étrendről olvasható. A legnépszerűbb ezek közül a glutén- és kazein-mentes étrend. Létezik szalicilát- és fenolmentes diéta is. Az anticandidaétrendről is beszélnünk kell, hiszen ez a gomba kétségtelenül befolyásolja ez a GAPS-emberek állapotát. Az ételallergia és az ételintolerancia sok kellemetlenséget okoz a GAPS-gyerekeknek, felnőtteknek. Ráadásul a legtöbb GAPS-gyermek annyira válogatós, hogy a szülőknek minden egyes alkalommal óriási küzdelem árán sikerül csak megetetni őket. Egyáltalán nem meglepő, ha sok család elkezd kételkedni az étrend gyógyító hatásában, miután eredménytelenül kipróbálnak néhányat. Nem kétséges, hogy a megfelelő étrend jó hatással van a krónikus emésztési zavarokra, beleértve a GAP-szindrómát is. Melyik étrend ez? Mielőtt a GAP-szindrómásoknak megfelelő étrenddel megismerkednénk, tisztáznunk kell néhány félreértést.

A glutén- és kazeinmentes étrend Az előző fejezetben részletesen szó volt arról a vizsgálatról, amely során Dohan, Reichelt, Shattock, Cade és mások glutén- és kazeinpeptideket, úgynevezettgluteomorfintés kazeomorfinttaláltak az autista gyerekek, a skizofrének, pszichózisban, depresszióban, hiperaktivitásos figyelemzavarban és számos autoimmun betegségben szenvedők vizeletében. Ezeknek a peptideknek hasonló a kémiai szerkezete az opiátokéhoz, így a központi idegrendszerre is hasonló hatással vannak. Ez a felfedezés az alapja a glutén- és kazeinmentes étrendnek (GFCF-étrend). Ezt az étrendet sokat népszerűsítették, olyannyira, hogy szinte az autizmus hivatalos étrendje lett. Vizsgáljuk meg részletesen, hogy miről van szó. A glutén egy gabonafehérje, mely főként a búzában, rozsban, zabban és az árpában található. A kazein pedig egy tejfehérje, amely a tejben és a tejtermékekben van. A GFCFétrend során azokat az ételeket nem szabad enni, amelyekben ez a két fehérjefajta előfordul. Elméletileg működik ez a diéta, a probléma a gyakorlattal van. Az autista gyerekek, mivel abnormális a bélflórájuk, a feldolgozott szénhidrátokat kívánják, pedig ezek táplálják legjobban a bélrendszerükben élő kórokozókat. Az autizmussal érintett gyermekekre jellemző, hogy kétéves korukra az étrendjük a feldolgozott szénhidrátokra, a tejtermékekre és a cukorra szűkül: kenyér, keksz, sütemény, édesség,

chips, gabonapehely, tészta, tej és édes joghurt. A legtöbb esetben borzasztóan nehéz megváltoztatni az étkezési szokásaikat, egyszerűen nem hajlandóak másfajta ételeket enni. Amikor bevezetik náluk a GFCF-étrendet, a gluténes helyett a gluténmentes feldolgozott szénhidrátokat adnak nekik, amelyek rizsből, cukorból, burgonyakeményítőből, tápióka- és hajdinalisztből, szójából stb. készülnek. Ezek az ételfélék éppen olyan jól táplálják a gyerek abnormális bélflóráját, mint a korábbiak, így bélrendszerük sérült, áteresztő marad, és a méreganyagok továbbra is a kórosan funkcionáló bélrendszeren keresztül a keringésbe jutnak, és elérik a központi idegrendszert. Az nyilván hasznos, hogy a belekből a szervezetbe szivárgó sokféle méreganyag közül kettőt, a gluteomorfint és a kazeomorfint eltávolítottuk. Néhány gyerek állapotán már ez is sokat javít. Viszont a legtöbb esetben sajnos nincs vagy csak nagyon kicsi fejlődés vehető észre, hiszen az abnormális bélflóra miatt a többi méreganyag a szervezetben marad. Amíg a Candida, Clostridiumok és a többi patogén populáció a bélrendszerben élősködik, addig a gyulladás nem múlik el, a szervezetbe a sérült bélrendszeren keresztül százával érkeznek a különböző megemésztetlen tápanyagok és mérgező vegyületek. Az autizmusról kialakult kép egészét nézve nem túl jó, hogy a GFCF-étrendet tartják világszerte az autisták étrendjének, mert az csak két dologra hat: a gluteomorfinra és a kazeomorfinra. Ahogy ez lenni szokott, a kereskedelmi cégek azonnal megragadták az alkalmat, és a GFCF-étrendhez megfelelő készételeket kezdtek el forgalmazni, amelyeket az autista gyerekeknek tilos enniük, hiszen ezek tele vannak cukorral, finomított szénhidráttal, denaturált és módosított zsírral és fehérjével stb. Az összes cikk, ami az autizmussal foglalkozik, tele van ezeknek az ételeknek a reklámjával, és azt a hamis biztonságérzetet keltik, hogy ami GFCF, azt nyugodtan ehetik az autista gyerekek is. Könyveket írtak, amelyek receptjei a feldolgozott szénhidrátokra, a cukorra, a módosított zsírokra és fehérjékre épülnek. Weboldalak, internetes közösségek jöttek létre, hogy megosszák az ezekhez hasonló recepteket egymással. Ez csak egy új példa arra, ami már sokszor előfordult az emberiség történelmében: hogy egy tudományos felismerést rosszul használnak. Az biztos, hogy jobb, ha az autizmussal érintett gyerek nem eszik glutén- és kazeintartalmú ételt. Azonban az autista, skizofrén és a többi GAPS-beteg állapotát nem csak kizárólag ez a két fehérje befolyásolja. A megoldásra váró valódi ok az abnormális mikrobákkal telített bélrendszer. A kezelés legfontosabb része a megfelelő étrend, de ez egyáltalán nem a GFCFétrend.

A fenol és a szalicilát Az egyik felfogás szerint, mivel a GAPS-gyerekek és felnőttek érzékenyek a fenolra és a szalicilátra (a fenolok egyik alcsoportja), így az ezeket tartalmazó ételeket el kell hagyni az étrendjükből. Ennek a teóriának a képviselői azt tanácsolják, hogy szinte az összes gyümölcs, zöldség, diófélék, magvak és olajok fogyasztását abba kell hagyni. Azt nem értem, hogy a felsorolással miért pont itt állnak meg, hiszen nincs olyan étel a földön, ami ne tartalmazna valamilyen fenolösszetevőt. Az összes gabona, hús, hal, tojás, tej, gyümölcs, zöldség és növény tele van fenolokkal, fenolszármazékokkal. A fenolok kis molekuláris súlyú aromás vegyületek. Az életek színét és ízét határozzák

meg. Megvédik ezeket a kórokozóktól és így természetes állapotban tartják őket. Aktív szerepet játszanak a csírázásnál és a magnövekedésnél, illetve vonzzák a virágbeporzókat. Ha a szervezetünkbe jutnak, hatékony antioxidánsok és méregtelenítők. A mindennapjainkban szükséges tápanyagok és aktív szubsztanciák is fenolt tartalmaznak. Csak néhányat hadd említsek most meg: • C-vitamin: nincs élet nélküle; • K-vitamin: a véralvadásnál és a szervezet többi más funkcióinál játszik fontos szerepet; • E-vitamin: az agy fejlődésénél és a testünk több száz más területén végez fontos munkát; • B 1 -(tiamin), B 2 -(riboflavin), B 3 -(niacin), B 6 - (pridoxin) vitamin, a folsav is fenol: ezek is létfontosságú vitaminok; • a minosavak, mint például colin, fenil-alanin, triptofán stb.: nélkülük nem lenne képes a szervezetünk az agy és az idegrendszer számára neurotranszmittereket (=ingerületátvivő anyagokat) előállítani; • néhányan maguk is neurotranszmitterek: dopamin, norepinefrin, hisztamin: ezek is fenolok; • galluszsav (=gubacssav): a Feingold étrend vagy a csökkentett szalicilát étrend ennek a fenolnak az elhagyásán alapul. Az ételek 70 százalékában, beleértve az ételszínezékeket is, van galluszsav. Az igaz, hogy a GAPS-beteg nem ehet ételszínezéket, Ebetűs és más adalékanyagot sem, de azért az ételek 70%-át kivenni az étrendjükből kissé túlzás lenne. Folytathatnánk a listát, az összes természetes fehérje, zsír és szénhidrát fenolösszetevőt tartalmaz. Éhen halnánk, ha egyiket sem ennénk. Kétségtelen, hogy a fenolokra és az ételekben lévő más anyagokra érzékenyen reagálnak az autizmussal érintett gyerekek, éppen úgy, mint a hiperaktív, diszlexiás, asztmás, cukorbeteg, skizofrén és a többi GAPS-beteg is. Ezek a reakciók sokban különböznek a klasszikus allergiától, nem is nagyon nevezhetjük ezeket allergiás reakciónak, hiszen az immunrendszerben nem látható olyan változás, mint ami a típusos allergiára jellemző. Még nem találtak egyértelmű tudományos magyarázatot a jelenségre. Azt gondolom, hogy a következő dolog játszódhat le. Az ételekben előforduló fenolok közül soknak nagy az antioxidáns és méregtelenítő hatása. Az összes természetgyógyász, homeopata és a természetes gyógymódban jártas orvos elmondja, hogy a méregtelenítéskor először romlik a beteg állapota, és csak ezután kezdődik majd el a javulás. Ez azért van, mert testünk szöveteiben különböző méreganyagok vannak felhalmozódva. A detoxikáló anyag a méreganyagokat kimossa a raktárhelyekből a vérkeringésbe, azok ott összekapcsolódnak, eljutnak a kiválasztó szervekig, és vizelet, verejték vagy epe formájában kiválasztódnak. Abban a néhány órában, amíg ezek a mérgek a vérben áramlanak és a kiválasztásuk zajlik, különböző tünetek léphetnek fel. A méreganyag jellegétől és az egyéni érzékenységtől függően ezek a tünetek nagyon különbözőek lehetnek. Lehet ez fejfájás, viselkedési zavar, bőrkiütés, hasmenés, hányás és tüsszögés. Valójában az történik, hogy az ételben található fenolok megpróbálnak „megtisztítani bennünket„. Ezt a jelenséget „méregtelenítő reakciónak„ vagy „Herxheimer-reakciónak„ hívjuk. Minden betegnél megfigyelhető, aki méregtelenítő kúrát tart. A test szöveteiben raktározódó

méreganyagok nem tétlenkednek. A krónikus betegségek és a rák kialakulását segítik elő. A szervezet folyamatos méregtelenítése rendkívül fontos. Ezt a folyamatot a természet is segíti, hiszen az ételeinkben fenolok és erős méregtelenítő hatású anyagok is vannak. A GAPS-gyerekek és -felnőttek szervezetében sok a méreganyag. A vizsgálatok során kiderül, hogy testszöveteikben néha ijesztő mennyiségű nehézfém, petrokémiai és más mérgező anyag halmozódott fel. Valószínűleg ezek a méreganyagok felelősek a GAPSbetegek sokféle testi és mentális tüneteiért. Nagyon hasonlít azoknak a betegeknek a kórképe az autizmus és a pszichózis kórképéhez, akiknek akut higany-, ólom- vagy más mérgezésük van. Ennek a megfigyelésnek köszönhető, hogy mostanában nagy figyelem kíséri az autizmussal összefüggésben a nehézfémek kelációját, amelynek a célja a test sejtjeinek nehézfémektől való megtisztítása. Aki ismeri a kelációt, tudja, hogy a folyamat során a gyermek átmegy egy olyan tisztulási szakaszon, amikor az autisztikus tünetek fokozódnak, és emellett számos más kellemetlen fizikai tünet jelentkezik. Miért? Mert a kelátor (méregtelenítő szer) belemossa a szövetekben felgyülemlett nehézfémeket a vérbe, hogy azok így kiürülhessenek a szervezetből. Ez a tisztulási folyamat gyakran igen súlyos tünetekkel jár. Kétségtelen, hogy a méregtelenítés vagy a mérgező anyagok eltávolítása a GAPS-beteg kezelésének lényeges része. Mindennapi életünkben a természet a méreganyagokat az ételben lévő természetes fenolok segítségével távolítja el. Eszünkbe se jusson száműzni ezeket az étrendünkből! Természetesen ezek a vegyületek tisztulási folyamat közben méregtelenítő reakciót váltanak ki. Az ételekben lévő legtöbb fenol, kivéve, ha a beteg pont arra az ételre allergiás, nem okoz komoly reakciót. A magatartászavar, az alvászavar és az önstimuláció erősödhet, hiperaktívabb lehet a gyerek vagy a felnőtt, és erősödhet a kedélyingadozás. Ez csak egy átmeneti állapot, amit a legtöbb beteg könnyen átvészel. Amint a szervezetben megkezdődik a méregtelenedés, a negatív reakciók megszűnnek. Ha van olyan étel, amire a GAPSgyermek vagy -felnőtt különösen érzékeny, azt 4–6 hétig ne egye, majd lassan a kicsi adagokat egyre növelve újra lehet adni neki. Ezzel a módszerrel lehet a méregtelenítőreakciókat kontrollálni. A legtöbb egészségügyi intézetben csináltathatunk allergiatesztet, azt ugyanis rendkívül fontos kiderítenünk, hogy a betegnek nincs-e valamire igazolt ételallergiája. A klinikai tapasztalatok azt mutatják, hogy ha a beteg a megfelelő GAPS-étrendet követi, akkor fenolérzékenysége megváltozik: azok az ételek, amelyekre korábban érzékeny volt, nem váltanak ki többé reakciót. Az étrend, amiről a későbbiekben szó lesz, képes meggyógyítani a bélfalat, így a méreganyagok és a megemésztetlen ételek, amelyek korábban átszivárogtak rajta, nem jutnak többet át. Így sokkal kevesebb méreganyaggal kell a szervezetnek megküzdenie, mint korábban. Ez megváltoztatja a méregtelenítő fenolok reakcióját is. Ahogy a belek begyógyulnak, általában a fenolszármazékok sem váltanak ki reakciókat, és az ételintolerancia is megszűnik. Ha megszüntetjük a szivárgást, akkor nem kell annyit tisztogatni a szervezetet, így a kellemetlen tünetek is enyhülni fognak. Van különben egy kiválóan hatékony módszer a fenolés más ételösszetevőérzékenység kezelésére. Ez az igazi ételallergiát is kezeli. Ez a módszer a neutralizáció (antigénhatás-semlegesítés). Dr. Robert Gardner, a Brigham Young University professzora fedezte fel 1979-ben ezt a semlegesítési eljárást (neutralizáció). Rájött arra,

hogy akár néhány csepp vízben hígított fenolvegyület teljesen semlegesíti az étel által kiváltott allergikus reakciót. Még nem jöttek arra rá, hogy mi a magyarázata ennek a folyamatnak, de az tény, hogy a gyakorlatban nagyon jól működik. Minden egyes beteg esetében meg kell találni a megfelelő semlegesítő adagot, amelyet a nyelv alá cseppentenek. Az allergia és az ételérzékenység elfogadott módszere lett ma már a semlegesítés, és a legtöbb fejlett országban vannak olyan allergiaspecialisták, akik alkalmazzák ezt a módszert. A semlegesítés lehetővé teheti a GAPS-gyereknek és felnőttnek, hogy azt az ételt is korlátlan mennyiségben egye, amire korábban igen rosszul reagált. Tehát nincs szükség az autizmussal érintett, a hiperaktív, a skizofrén, a diszlexiás, a diszpraxiás stb. gyerekeket és felnőtteket megfosztanunk a gyümölcs, zöldség, diófélék és más fenolt tartalmazó ételek fogyasztásától. Ezek tele vannak tápanyaggal, és gyorsítják a GAPS-beteg méregtelenítését, és ezzel segítik a gyógyulásukat. „Rossz volt a ta pa szta la tunk a fenolla l ka pcsola tba n. Tomna k kivörösödtek a fülei, és olya n ingerlékennyé vá lt, hogy szinte a fa lna k ment. Amikor bevezettük a diétá t (a helyes GAPSétrendre gondol), újra próbá lkoztunk a fenolt ta rta lma zó ételekkel. És a fenolla l ka pcsola tos problémá nk megszűnt. Hurrá ! ” Tom édesa nyja , e-ma il

Az anticandida-étrend Már korábban szó volt arról, hogy az antibiotikumok és a szteroidok elterjedése speciális lehetőséget nyitott az élesztőés penészgombák előtt. Ezek a mikroorganizmusok korábban is jelen voltak a testünkben. Az egészséges szervezetben ezeket azonban a jótékony baktériumok felügyelik, és nem okoznak semmi bajt. Amikor a jótékony baktériumok károsodnak az antibiotikumok és más modern behatások következtében, akkor a gombák fék nélkül maradnak, és az eddig ártalmatlan lakótársak borzasztóan veszélyesek lesznek a szervezetünkre. A gombák egy bizonyos családjára, a Candidára esett a legtöbb figyelem. Ez a gombák népes családjába tartozik, amely a szájpenésznek (=orális candidiázis) nevezett, elterjedt problémát is okozza. A Candida az ártalmatlan egysejtű állapotból támadó, aktív állapotba kerül, és hosszú rostos gombafonalat (hyphae) növeszt, amellyel „behálózza magát„ a test szöveteibe. Így szaporodhatnak el az emésztőrendszerben és más belső szervekben is, ahol olyan méreganyagokat termelnek, mint pl. az alkohol és az acetaldehid. A legtöbb emésztési zavar a Candida elszaporodásával hozható összefüggésbe: az arthritistől (ízületi gyulladás) és az emésztési problémáktól kezdve a szklerózis multiplexen a krónikus fáradtság szindrómán, a fimbromialgián át egészen az neurológiai zavarokig. Szinte kivétel nélkül az összes GAPS-gyerek és felnőtt szervezetére káros hatással van valamilyen Candida- vagy más gombaféle. A Candida és a többi gombafélének a cukor jelenti a legfontosabb táptalajt, így az anticandida-étrendnek a célja, hogy ezek a kórokozók ne jussanak a következőkhöz: cukor és minden, ami cukrot tartalmaz: fruktóz, maltóz, laktóz, juharszirup és méz. A páciensek gyümölcsféléket sem ehetnek, mert azokban egyszerű cukor van. Mivel a Candida elszaporodása más gomba- és penészallergiát okozhat, így az összes gombaféle és fermentált étel fogyasztása tilos: élesztő és az azzal sütött péktermékek (kenyér, sütemény stb.), savanyított tejtermékek, az összes sajtféle, az összes fermentált ital,

ecet, maláta, gomba, tea és kávé, szárított gyümölcs és a gyümölcslé. Egyes gabonaféléknek és a belőlük készült ételeknek a fogyasztása megengedett, ha nem tartalmaznak élesztőt: kukorica, árpa, búza, rozs, köles, zab, rizs stb. Keményítőt tartalmazó zöldségeket is lehet enni: krumpli, yamgyökér, édes krumpli, jeruzsálemi articsóka. És a probléma itt kezdődik. Vizsgáljuk meg, hogy miért! Az emésztőrendszerben a Candida sohasem egyedül fordul elő. Még 500 vagy több különböző mikrobával él együtt, melyek betegségeket okozhatnak. A GAPS-betegek bélflórájának vizsgálatakor a Candidán kívül más kórokozókat is kimutattak, ezek közül a Clostridiumok fordulnak elő leggyakrabban. Ezek a kórokozók és méreganyagaik károsítják a bélfalat, így a bélhámsejtek (amelyek az emésztésben és felszívódásban nélkülözhetetlenek) nem képesek elvégezni a feladatukat, nem tudják a szénhidrátot elég kicsi molekulára bontani, ezáltal azok felszívódása elmarad. Ez azzal a következménnyel jár, hogy a gabonafélékben és a keményítős zöldségekben lévő összetett szénhidrátot a szervezet nem tudja megemészteni, hanem azok a kórokozók táplálékává válnak. A bélrendszerben ahelyett, hogy tökéletesen megemésztődnének, fermentáción és rothadáson mennek keresztül, és méreganyagaikkal tovább károsítják a bél falát, és gyengítik annak az immunrendszerben betöltött esszenciális szerepét. A legtöbb kórokozót – beleértve a baktériumokat, gombákat, protozonokat és férgeket –, az emésztetlen szénhidrát táplálja. Ezt az anticandida-diétát javasolják az autista gyerekeknek, a GFCF- és gyakran a fenolmentes étrenddel kombinálva. Mivel az autista gyermek a feldolgozott szénhidrátokat kívánja, gyakorlatilag a következőkből áll az étrendje: rengeteg rizs és az abból készített ételek, krumpli, krumplis chips, gluténmentes kenyér, keksz és különböző pékáruk. Sajnos ezek a szénhidrátok a gyulladásban lévő, sérült beleket továbbra is gyulladásban tartják és károsítják, így a szervezet toxikus terhelése továbbra is fennáll, amely a központi idegrendszer működésére hatva az autizmus tüneteit eredményezi.

Pontosan mit ne tartalmazzon a GAPSemberek étrendje? Hogy megértsük a folyamatot, nézzük most meg, hogyan szívódik fel a táplálék az ember emésztőtraktusában. A megemésztett táplálék a vékonybélben szívódik fel, leginkább az első két szakaszában, a patkóbélben és az éhbélben. Hogy a felszívó felület nagyobb legyen, a bélfal belső nyálkahártya felszínén bélbolyhok vannak, apró ujjforma (kesztyűszerű) kitüremkedések. A bélbolyhok száma és nagysága a bélszakasz/bélrendszer vége felé csökken. A bélbolyhokat bélhámsejtek (enterocyták)borítják. Ezek a sejtek végzik a tápanyagok felszívását, a véráramba juttatva azokat táplálják a szerveztet (3. ábra).

3. á bra : A bél felszívófelülete

Egészségünk szempontjából ezek a sejtek felbecsülhetetlenül fontosak. A bélbolyhok legmélyebb sejtsoraiban, azok bázisán jönnek létre, és rövid életük során, miközben lassan elöregednek, felvándorolnak annak a legfelszínesebb sejtrétegébe. Rengeteg dolguk van, így útjuk végére elöregednek és elfáradnak, majd a bélbolyhok csúcsáról leszakadnak. A bélhámsejtek folytonos megújulását a rajtuk élő jótékony baktériumok szabályozzák. Már szó volt a bélflórával foglalkozó fejezetben arról, hogy a jótékony baktériumok felügyelik, hogy a bélhámsejtek egészségesek legyenek, és képesek a feladataik elvégzésére. Ha a bél felszívó felületén a jótékony baktériumok helyett

kórokozó mikrobák populációja telepedik meg, akkor a bélhámsejtek nem maradnak egészségesek, és nem tudják élettani feladatukat elvégezni. Állatkísérletekből az derült ki, hogy a jótékony baktérium hiányában a bélhámsejtek alakja megváltozik, a bélbolyhokon eltöltött vándorlási idejük megnő, és mindez kórosan szabályozott folyamatokon keresztül rákos megbetegedéshez vezethet. Ami azonban a legfontosabb, hogy nem tudják az ételt megfelelően megemészteni, így annak felszívódása is elmarad. Vizsgáljuk meg, hogy a bélhámsejtek hogyan végzik el a különböző tápanyagcsoportok, a szénhidrátok, a fehérjék és a zsírok felszívódását.

A szénhidrátok A szénhidrátok kis molekulákból állnak, amelyeket monoszacharidoknak nevezünk. Sok fajtájuk van. A leggyakoribbak aglükóz, fruktóz és agalaktóz. A monoszacharidokat, más néven egyszerű cukrokat nem kell megemészteni, könnyen felszívódnak a bélfalon. A gyümölcsök és a zöldségek tele vannak glükózzal és fruktózzal. A méz is frukózból és glükózból áll, emésztése nem terheli a szervezetet. A savanyított tejtermékekben, mint például a joghurt, galaktóz van. Ez a monoszacharid gyümölcsben és néhány zöldségben is előforduló egyszerű cukor, a legkönnyebben megemészthető szénhidrátféle, így az emésztési zavarban szenvedők főként ezt a fajta szénhidrátot ehetik. Az összetettebb szénhidrátot, ami két monoszacharid molekulából képződik, diszacharidnak vagy más néven kettős cukornak hívjuk. A leggyakoribbak aszacharóz (étkezési cukor),laktóz (tejcukor) és amaltóz, ami megemésztett keményítő. A kettős cukor nem tud felszívódni a bélhámsejtek kemény emésztőmunkája nélkül. A bélhámsejtek felületén apró kefeszegély van (microvilli), e ze k diszacharidázenzimeket választanak ki, amelyek a kettős szénhidrátot monoszacharidokká bontják le, hogy azok így felszívódhassanak. Az emésztési zavarokkal küzdők legnagyobb problémája ezzel a folyamattal van. A sérült bélhámsejtek nem tudnak nyálkahártyához kötött emésztőenzimet termelni. Így a kettős szénhidrátok (szacharóz, tejcukor) nem tudnak egyszerű szénhidráttá bomlani és felszívódni. Ezek a kórokozó baktériumok, vírusok, a Candida- és más gombák legfőbb táplálékaivá válnak, tengernyi méreganyaguk még jobban károsítja a bélfalat, ezáltal mérgezik a szervezetet. A diszacharidázhiány általában egyéb emésztési zavarral jár együtt. Dr. K. Horvath, a Maryland Egyetemen és Dr. T. Buie, a Harvardon nemrég végzett vizsgálataik során ezt a hiányt találták az autizmussal érintett gyermekeknél. Tehát kettős szénhidrátot vagy diszacharidot nem tartalmazhat a GAPS-gyermek vagy felnőtt étrendje, így az abnormális bélflóra nem jut táplálékhoz, és a bélbolyhoknak elegendő idejük lesz arra, hogy a beteg bélhámsejtektől megszabaduljanak, illetve az egészségeseknek megfelelő felületet biztosítsanak. A maltózról már volt szó, ami a keményítő emésztésekor keletkezik. A szacharóz mellett a keményítő az a szénhidrátféle, amelyet leggyakrabban fogyasztunk. Az összes gabonaféle és néhány gumós zöldség (krumpli, yamgyökér, batáta, jeruzsálemi articsóka, manióka) igen sok keményítőt tartalmaz. A keményítő egy óriásmolekula, benne az egyszerű szénhidrátok százával elágazásos, hosszú lánccá kapcsolódnak. Emésztőrendszerünk sokat dolgozik a keményítő megemésztésével, bonyolult szerkezete miatt még egy egészséges ember szervezetében is marad emésztetlen

keményítő. A megemésztetlen keményítő tökéletes tápanyag a bélrendszer patogén flórájának ahhoz, hogy az növekedjen és méreganyagokat termeljen. A keményítő emésztése során maltózmolekulák keletkeznek. A maltóz egy olyan kettős szénhidrát (=diszacharid), amely csak akkor tud felszívódni, ha a bélhámsejtek egyszerű szénhidrátokra (=monoszacharid) bontják. Sérült bélflóra esetén a bélhámsejtek nem képesek az összetett szénhidrátot lebontani, a maltózt megemészteni, felszívni, így az emésztetlen maltóz az abnormális mikrobák táplálékává válik. GAPS-gyerekek és -felnőttek étrendje ne tartalmazzon keményítőt, mert a bélhámsejtjeik csak így regenerálódnak, az abnormális bélflóra pedig így nem jut táplálékhoz. Se gabonafélét és az ebből készült ételeket, se keményítőt tartalmazó zöldséget nem ehetnek. Klinikai vizsgálatok igazolják, hogy a bél nagy eséllyel regenerálódik, ha megfelelő ideig nem jut összetett szénhidrátokhoz. Ha rendbe jön a bélrendszer, akkor újra elkezdhetünk gabonafélét és keményítőt enni, ezek nem lesznek káros hatással rá. A valóságban a helyzet persze nem ilyen egyszerű. A legtöbb gyümölcsben, különösen az éretlenekben van szacharóz, ami kettős szénhidrát. Ezért fontos, hogy csak érett gyümölcsöt együnk. A legtöbb zöldségben és néhány gyümölcsben van egy kis keményítő. Mindenesetre a gabonafélékhez, a keményítőben gazdag zöldségekhez és az étkezési cukorhoz képest a gyümölcsök és a keményítőben szegény zöldségek csak kis mennyiségű szacharózt és keményítőt tartalmaznak. A legtöbb emésztési zavarral küzdő ember bélfala is képes megbirkózni a gyümölcsökből és keményítőben szegény zöldségekből származó kis mennyiségű cukorral és keményítővel.

A fehérjék A fehérje emésztését a gyomorban található enzim, a pepszin, és a nyombélben/ patkóbélben ürülő fehérjebontó hasnyálmirigyenzimek végzik, majd a fehérje peptid formában jut el a bélhámsejtekhez. A peptidek aminosavakból épülnek fel, és normális esetben addig nem szívódhatnak fel, amíg nem hasadnak egyszerű aminosavakká. Ezt a lebontó, hasító folyamatot a bélhámsejtek végzik. Az egészséges bélhámsejtek szőrös felületén (kefeszegély) egy peptidbontó enzim, a peptidáz található. A peptidláncok emésztését specifikusan peptidázok végzik. Ezek az enzimek a peptideket egyszerű aminosavakra bontják, amelyek felszívódásra alkalmasak. Abnormális bélflóra esetén a kórosan funkcionáló bélhámsejtek peptidázokat nem vagy korlátoltan képesek termelni, hogy azok a fehérjék lebontásának utolsó lépését és az aminosavak felszívódását elvégezzék. A patogén baktériumok, gombák és vírusok által károsított bélfalon az emésztetlen peptidek felszívódása akadálytalanul történik. Már tudjuk, hogy a glutén a gabonafélékből és a kazein a tejből nem tud tökéletesen lebomlani és peptidként felszívódni. Még nem vizsgálták, de lehetséges, hogy vannak még hasonló fehérjék, melyeknek emésztése gátolt, és ezáltal felszívódása sem élettani. Remélhetőleg a további kutatások fényt derítenek majd ezekre. Mindenesetre a fehérjékre szükségünk van, különösen a fejlődésben lévő gyerekeknek. A tojás, a húsfélék és a halak könnyen emészthető, rendkívül tápláló fehérjeforrások. Fontos, hogy a GAPS-gyerekek és -felnőttek könnyen emészthető fehérjét fogyasszanak, hogy ezzel is megkönnyítsék emésztőrendszerük munkáját. A hús és a hal emészthetőségét befolyásolja az elkészítési mód: a főtt, párolt hús és hal sokkal

könnyebben emészthető, mint a rántott, sült vagy grillezett. A tojás a természet egyik legnagyobb adománya, a legjobb minőségű fehérjeforrás, tele van Bvitaminnal, cinkkel és más hasznos ásványi anyaggal. Az étrend fontos részét kell képeznie, egy kivétellel, ha a betegnek valódi tojásallergiája van.

A zsírok A zsírok felszívódásához epére van szükség. Tudomásunk szerint a bélhámsejtek kevés munkát végeznek a zsírfelszívódásban. Éppen ezért a klinikai vizsgálatok is azt mutatják, hogy az emésztési zavarokkal küzdő emberek is elég jól tolerálják a zsírt. Az abnormis bélflóra miatt egy probléma azért van. A bélfal is nyálkahártya. Ha bármelyik nyálkahártyát kórokozó támad meg, akkor az úgy védekezik, hogy sok nyálkát képez. Az emésztési zavarokkal küzdők szervezete túl sok nyálkát termel. Ez az óriási mennyiségű nyálka az ételek, így a zsír emésztését is befolyásolja. A táplálék részecskéit körülveszi a nyálka, így az epe és más emésztőenzimek nem tudnak eljutni hozzájuk. Ennek az az eredménye, hogy sok zsír megemésztetlenül marad és gyakran világos, zsíros széklet formájában távozik a szervezetből. Ez az elégtelen zsírfelszívódás akadályozza a zsírban oldódó vitaminok (A, D, E, K) felszívódását is. Klinikai tapasztalatok alapján azonban ha a keményítőt és a kettős szénhidrátot megfelelő ideig kiiktatjuk az étrendből, akkor normalizálódik a nyálkatermelés is, és ezzel a zsírfelszívódás is javul.

Összefoglalva: A GAPS-betegek kerüljék el: • Az összes gabonafélét és a belőlük készült ételeket: búza, rozs, rizs, zab, kukorica, cirok, árpa, hajdina, köles, tönkölybúza, tritikálé, bulgur, tápióka, quinoa, kuszkusz (a gabonafélékhez soroltam, mert a köztudatban általában így élnek, bár néhány fajta nem tartozik szigorúan a gabonafélékhez). Az étrend így sokkal kevesebb keményítőt és glutént fog tartalmazni. Sőt, ha az összes gabonaféléről lemondunk, akkor teljesen gluténmentes lesz a táplálkozásunk. • Az összes keményítőben gazdag zöldséget és a belőlük készült ételeket: krumpli, yamgyökér, batáta, paszternák, karórépa, jeruzsálemi articsóka, manióka, nyílgyökér és taro. • A cukrot és mindent, amiben cukor van. • A keményítőben gazdag babokat, borsókat: szójabab, mungóbab, garbanzóbab, babcsíra, csicseriborsó, fababab. • A laktózt és mindent, ami ezt tartalmazza: mindenfajta folyékony tej vagy tejpor, bolti joghurt, vaj és tejföl, laktóz hozzáadásával készült készételek. A kerülendő ételek teljes listája a következő fejezetben található.

Ha megkérhetem, ne egyenek készételeket! „Tudod, hogy miből készítik a reggeli gabonapelyhet? Azokból a pici, fodros faforgácsokból, ami a ceruzafaragóban összegyűlik!„

Roald Dahl, 1964. (Charlie és a csokigyár) A kényelmi ételek korában élünk, amelyek mind finomított ételek. Amikor a természet megalkotott minket, embereket, ellátott bennünket az összes olyan étellel, amitől egészségesek, aktívak és energikusak lehetünk. Viszont ezeket a táplálékokat a természetben fellelhető formájukban kell ennünk. Ott kezdődik mindig a baj, ha beleszólunk a természet rendjébe. Akármilyen feldolgozáson is essen át egy élelmiszer, annak kémiai és biológiai szerkezete megváltozik. A szervezetünk nem a módosított élelmiszerek fogyasztására van kitalálva. Minél nagyobb feldolgozáson megy keresztül egy étel, annál jobban csökken a tápanyagtartalma, és annál inkább vegyileg módosítottá válik. A készételek nemcsak tápanyagszegények, hanem elveszítik az ízüket, zamatukat és a színüket. Ezeket a hiányokat kompenzálják mindenféle vegyi adalékkal: ízfokozók, színezékek, különböző E-számos anyagok, adalékanyagok és tartósítószerek. Több ilyen vegyi anyagról bebizonyították, hogy a hiperaktivitás, a tanulási zavarok, a pszichiátriai zavarok és számos más egészségügyi probléma kialakulását segítik elő. A természetes ételek túl sokáig nem állnak el, ezért kell ezeket gyárilag kezelni, hogy a szavatosságuk hosszabb legyen. Ezeket az igazi, természetes ételeket magas hővel, nyomással, enzimekkel, oldószerekkel és rengeteg más vegyi anyaggal kezelik. A zsírt hidrogénezik, a fehérjéket denaturalizálják. A természetes ételeket különböző vegyi eljárásokkal módosítják, majd szépen becsomagolják, és „ételként„ ezt kínálják nekünk. Csakhogy ennek az „ételnek„ a kereskedelmi elvárásoknak kell megfelelnie, amibe sohasem fér bele, hogy az egészségre is tekintettel legyen. Az előállítónak kötelessége a címkén feltüntetni az összetevőket. Ha az előállító olyan hozzávalót használ, ami már korábban feldolgozáson esett keresztül vagy feldolgozott anyagokból áll, azoknak az össze tételét nem köteles feltüntetni. Így aztán, ha el akarunk kerülni valamit, mondjuk a cukrot vagy a glutént, akkor ebben az összetevők listája nem mindig fog segíteni. Ha megnézzük, a szupermarketek polcain a készételek zöme szénhidrátból áll. Ezek mind finomított szénhidrátok: reggeli gabonapehely, chips, keksz, rágcsálnivaló, kenyér, sütemény, tészta, csokoládé, édességek, lekvár, ízesítők, cukor, konzervgyümölcs és -zöldség, fagyasztott, előfőzött, panírozott húsok. Néhányat külön meg fogunk vizsgálni. Először azonban nézzük meg őket együtt. Az élelmiszerekben található szénhidrátot a szervezetünk glükóz formában emészti és szívja fel. A gyümölcsben, zöldségben és a gabonafélékben rengeteg szénhidrát van. Ha a természetes formájukban, érintetlenül esszük ezeket, akkor a bennük lévő szénhidrát lassan szívódik fel, fokozatosan emeli meg a vércukorszintet, és ez nem viseli meg a szervezetünket. A feldolgozott szénhidrátok nagyon gyorsan felszívódnak, és ez természetellenes gyorsasággal megnöveli a vér glükózszintjét. A vércukorszintet megpróbálja a szervezet egy bizonyos értéken belül tartani, a túl magas vagy túl alacsony szint egyaránt káros. A vércukorszint hirtelen megnövekedése, amit hiperglikémiának nevezünk, sokkos állapotba hozza a szervezetet, és arra készteti, hogy a megemelkedett cukorszint miatt hirtelen rengeteg inzulint termeljen. Az inzulintúltermelés következménye pedig, hogy körülbelül egy óra múlva a szervezet vércukorszintje túl alacsony lesz, ezt hipoglikémiának hívjuk. Észrevettük már, ha reggelire cukros gabonapelyhet eszünk, egy óra múlva újra éhesek vagyunk? Ez a hipoglikémia. És ebben a délelőtti órában mivel enyhítjük általában az éhségünket? Keksz, csokoládészelet, kávé vagy valami hasonló típusú

dologgal, ami újra hiper- és hipoglikémiát idéz elő. A vércukorszint leföl hullámzása mindenkire nézve rendkívül káros, kiváltképpen a GAPS-gyerekekre és -felnőttekre. Bizonyított, hogy az iskolás gyerekek vércukorszint-ingadozása közvetlenül hiperaktivitást, koncentrációs és tanulási zavart, agressziót és más viselkedési zavarokat vált ki. A hiperglikémia szakaszában „feldobott„ állapotba kerül, ami hiperaktivitást, mániákus megnyilvánulásokat és önstimulációt vált ki az autista gyerekből. Míg a hipoglikémia fázisában rosszul érzi magát, ami gyakran fejfájással, rosszkedvvel, hisztériás rohamokkal, agresszív viselkedéssel és izzadásos általános levertséggel jár (4. ábra).

4. á bra : A

vércukorszint-hullá mva sút

Lényeges még megjegyeznünk, hogy a finomított szénhidrát igen káros hatással van a bélflórára. Már részletesen szó volt arról, hogy a normális bélflóra milyen fontos szerepet játszik az egészségünk szempontjából. A belekben élő kórokozó baktériumokat, gombákat a finomított szénhidrátok táplálják, segítik a növekedésüket és az elszaporodásukat. Emellett kitűnő táptalajt hoznak létre a belekben, ahol a különböző férgek és paraziták megtelepednek és növekednek. Ezek az apró élőlények mérgezőanyagokat választanak ki, amely a véráramba jutva szó szerint „megmérgezi„ az egész szervezetet. Minél több gluténos vagy gluténmentes feldolgozott szénhidrátot kap a GAPS-gyerek vagy -felnőtt, annál „mérgezettebb” lesz a szervezete, és annál erősebbek lesznek az autisztikus, skizofrén, hiperaktív stb. tünetei. A GAPS-betegek immunrendszeréről az előző fejezetekben már részletesen szó volt. A legyengült immunrendszer nagy szerepet játszik a GAPS kialakulásában. A finomított szénhidrátok rossz hatással vannak a bélflórára, így a gyenge immunrendszer kialakulásához is jócskán hozzájárulnak. Ezenfelül elegendő bizonyíték van arra, hogy a finomított ételek – különösen a finomított szénhidrát – közvetlenül gyengítik a makrofágok, a természetes falósejtek és a többi fehérvérsejt működését, illetve gyengítik a szervezet szisztémás ellenálló képességét a fertőzésekkel szemben. A gyenge immunrendszerű ember csak ront az állapotán, ha napi rendszerességgel cukros italokat és chipset fogyaszt. Vizsgáljuk meg a legnépszerűbb fajtáit a finomított szénhidrátoknak.

A reggeli gabonapelyhek Ezek ugye egészségesek? Ezt sugallják legalábbis a TV-ben a reklámok. Sajnos az igazság pont az ellenkezője. • A reggeli gabonapelyhek erősen finomított szénhidrátok, tele vannak cukorral, sóval és más egészségre káros anyaggal. Egy tál gabonapehely elfogyasztása indítja el a gyermek vércukorszintingadozását, ami az összes jól ismert szélsőséges magatartásformát előidézi. • A finomított szénhidrátokban gazdag reggeli gabonapehely a belekben élő abnormális baktériumés gombaállományt táplálja, így ezek újra toxinokat termelnek, és ezzel fenntartják a GAPS ördögi körét. • Mi a helyzet a rostokkal? A gyártók azt állítják, hogy a termékükből akár egy tál tartalmazza az összes rostot, amire szükségünk van. Sajnos ezek a rostok nincsenek jó hatással a GAPS-betegekre. A reggeli gabonapehely rostjai sok fitátot tartalmaznak; ez az anyag megköti és gátolja a fontos ásványi anyagok felszívódását, ami másodlagos ásványianyag-hiány kialakulásához vezet. • Az egyik ételeket vizsgáló laboratóriumban érdekes kísérletet végeztek. A tápanyagtartalmát vizsgálták néhány reggeli gabonapehelynek és a papírdoboznak, amibe a terméket csomagolják. A vizsgálat kimutatta, hogy a fapépből készült doboznak magasabb volt a tápanyagértéke, mint a benne lévő gabonapehelynek. Ez tényleg így van, a reggeli gabonapehelynek nagyon kicsi a tápanyagértéke. Hogy ezt ellensúlyozzák, a gyártók szintetikus vitaminokkal dúsítják ezeket, és azt állítják, hogy ha ezt esszük reggelire, akkor ez a napi vitaminszükségletünket fedezi. Az a

helyzet, hogy az emberi test nem ennyire egyszerűen működik, elsősorban a természetes ételekből nyerhető természetes vitaminokat tudja felismerni és hasznosítani. Így aztán a szintetikus vitaminok nagyon rosszul szívódnak fel, a legtöbbjük úgy halad végig és lép ki a tápcsatornából, hogy semmilyen jó hatást nem fejt ki. És ha fel is szívódik egy kevés ezekből a vitaminokból, a test gyakran nem táplálékként ismeri fel őket, hanem egyenesen a vesébe küldi, majd vizelet formájában üríti ki a szervezetből. Tablettakapkodó társadalmunkban megjelent egy új szindróma, a drága vizelet szindrómája. Tehát, akármit is mondjanak a reklámokban, a GAPSgyerekeknek és -felnőtteknek nem egészséges reggeli gabonapelyheket enni.

Chips, sült krumpli és más keményítős rágcsálnivalók Manapság a gyerekek táplálkozásának a gerincét olyan erősen feldolgozott szénhidrátok alkotják, mint a chips, a sült krumpli, a pattogatott kukorica. Ezek mind káros hatással vannak a bélflórára. Ráadásul ezeket az ételeket nagyon magas hőmérsékletre felhevített növényi olajokkal szaturálják (telítik). Transzzsírsavnak nevezzük azt az anyagot, ami az olajok felhevítésekor keletkezik. Ezek telítetlen zsírsavak, amelyeknek a kémiai szerkezete megváltozott. A szervezet számára esszenciális omega-3 és omega-6 zsírsavak sejtszerkezetét megváltoztatják, a sejteket működésképtelenné teszik. A transzzsírsav fogyasztása közvetlenül károsító hatással van az immunrendszerre. Ismeretes, hogy növeli a Th1- és csökkenti a Th2immunválasz aktivitását. Már szó volt róla, hogy a Th1-immunválasz a GAPSbetegeknél igen csekély, míg a Th2 túl aktív. A rák, a szívbetegség, az ekcéma, az asztma, és számos neurológiai és pszichiátriai betegség összefüggésbe hozható az ételekben előforduló transzzsírsavakkal. A zsírfeldolgozás teljes történetét a Zsírok: jó és rossz zsírok című fejezetben ismertetem. Van egy újabb komoly érv is, ami a chips és a sült krumpli fogyasztása ellen szól.

Az akrilamid-ügy 2002 tavaszán a Svéd Nemzeti Élelmiszerhivatal és a Stockholm Egyetem bejelentették, hogy a burgonyasziromban, a sült krumpliban, a kenyérben, a sütőben vagy serpenyőben sütött keményítőtartalmú élelmiszerekben erősen neurotoxikus és rákkeltő anyagot találtak. Ezek az anyagok az akrilamidok. Norvég, brit és svájci tudósok is igazolták ezt a felfedezést. A keményítőben gazdag, magas hőmérsékleten előállított élelmiszerekben akrimalidot találtak. Újabban az instant kávéval bővült azoknak az ételeknek a listája, amelyekben ez az igen veszélyes anyag kimutatható. Az Egészségügyi Világszervezet, az Egyesült Nemzetek Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete és az Egyesült Államok Gyógyszerészeti és Élelmezésügyi Hivatala hozzálátott, hogy kiderítse, hogy az akrilamid hogyan keletkezik az élelmiszerekben, és hogyan lehet ennek a képződését megakadályozni, mivel ez rákot, idegrendszeri károsodást és meddőséget okozhat. Az akrilamid annyira káros az egészségre, hogy még azt is maximalizálták, mennyit tartalmazhatnak ebből az ételek csomagolásai. Állami hivatalok évekig nagy figyelmet szenteltek az ételek műanyag csomagolásának az ellenőrzésének, de senki sem ellenőrizte magát az ételt, amit a csomagolás rejtett.

Aztán kiderült, hogy néhány műanyagcsomagban lévő étel akrilamid tartalma hihetetlenül magas, sokkal magasabb a megengedett értéknél. Az akrilamid miatt sem szabad a GAPS-gyerekeknek és felnőtteknek chipset, sült krumplit és más keményítőben gazdag rágcsálnivalót enniük.

A búza Az autistáknak, skizofréneknek és a cöliákiában szenvedőknek azt tanácsolták, hogy ne egyenek gluténtartalmú ételeket, így hát a gluténmentes gabonatermékek fontos szerepet kaptak a diétájukban. Vizsgáljuk meg magát a búzát, legyen az gluténos vagy mentes. A gyakorlatban nem búzaszemeket veszünk, amit otthon megfőzünk, hanem olyan élelmiszereket, amelyek búzalisztből készültek. A kenyérfélékhez, kekszekhez, süteményekhez a liszt a pékségekbe különböző előrecsomagolt keverékekként érkezik. Ezek a lisztkeverékek már fel vannak dolgozva, és a legfontosabb tápértéküket már elvesztették. Viszont „gazdagabbá„ tették bizonyos dolgokkal, hogy csak egy párat említsek: tartósítószer, rovarirtó, különböző vegyi anyagok, amelyek a nedvességtől védik meg, szín- és ízfokozók, állományjavítók. Ebből a vegyianyagkoktélból készítik nekünk a pékségben a kenyereket, süteményeket, kekszeket. A gyártó szívesen kiveszi a glutént ebből a keverékből, hogy így gluténmentes termékeket kapjon. Gluténmentesen bár, de megesszük a vegyi adalékanyagokkal dúsított, feldolgozott szénhidrátot. Ha lenyelünk egy darab fehér kenyeret, az ragacsos masszává alakul, és a beleinkben élő parazitákat, kórokozó baktériumokat és gombákat táplálja, és ez a GAPSbetegnek a már amúgy is magas méregterheltségét növeli. Az ételallergiát és az ételintoleranciát leggyakrabban a nyugati társadalmak legfontosabb élelmiszere, a búza okozza.

A cukor és minden, ami azzal készül A cukrot régebben „fehér halálnak„ nevezték. Teljesen megérdemli ezt az elnevezést. Az utóbbi évtizedben a cukorfogyasztás világszerte hatalmas méreteket öltött. Becslések szerint egy átlagos nyugati ember évente kb. 70–90 kg-ot fogyaszt finomított cukorból. Mindenhol ott van a cukor, és alig lehet olyan finomított élelmiszert találni, amiben ne lenne. A vércukorszint ingadozása és a bélflórára kifejtett káros hatása mellett kimutatták, hogy közvetlenül gyengíti az immunrendszert is, ami a GAPSbetegeknek már amúgy is elég gyenge. Ráadásul hogy a szervezet megküzdjön a cukor támadásával, aggasztó mennyiségű ásványi anyagot, vitamint és enzimet kell bevetnie, így végül ezen létfontosságú anyagoknak a szervezetben jelenlévő mennyisége radikálisan lecsökken. Például egy cukormolekula metabolizmusához 56 magnéziummolekula kell. Modern társadalmunkban a megnőtt cukorfogyasztás felelős azért, hogy a magnéziumhiány széleskörűen elterjedt, ami magas vérnyomást, idegrendszeri, immunrendszeri és más problémákat okoz. A GAPS-beteg eleve magnézium- és más létfontosságú ásványianyaghiányban szenved, semmilyen formában nem szabad cukrot ennie. A torták, édességek, cukrászsütemények általában nagyrészt cukorból és búzából állnak, ehhez jönnek még különböző vegyi anyagok, mint például a színezékek, tartósítószerek, ízfokozók stb. Magától értetődik, hogy ezeket nem szabad az étrendünknek tartalmaznia (legyen gluténes vagy gluténmentes).

Modern táplálkozásunk legnagyobb cukorforrásai az üdítő italok, ráadásul ezek tele vannak vegyi adalékanyagokkal is. Egy doboz szénsavas üdítőital 5-től 10 teáskanálnyi cukrot tartalmazhat. A gyümölcslevek is tele vannak finomított cukorral és penészgombákkal. Ezeknek fogyasztása sem javasolt, hacsak nem frissen vannak facsarva. Az úgynevezett „light„ (cukormentes) üdítőkben aszpartám helyettesíti a cukrot, amelynek igazolt rákkeltő és neurotoxikus hatása van. Fogyasztását feltétlenül el kell kerülniük a GAPS-gyerekeknek és -felnőtteknek. A szupermarketek polcain alig lehet olyan finomított ételt találni, amelyben alattomosan ne bújna meg a cukor és a búza. Összefoglalva : a GAPS-beteg (autista, skizofrén, hiperaktív, diszlexiás, asztmás stb.) étrendje nem tartalmazhat finomított ételeket. Minden élelmiszert frissen, megközelítőleg a legtermészetesebb állapotában kell megvenni, és otthon kell elkészíteni. Az emésztőtraktus egy hosszú cső. Amivel megtöltjük ezt a csövet, az közvetlen hatással van annak épségére. A GAPS-betegek emésztőrendszere sérült és nagyon érzékeny. Egyik élelmiszergyártóban sem bízhatunk meg annyira, hogy az ő termékükkel töltsük ezt meg. Nekünk kell a GAPSgyermekünk (vagy a gondozásunk alatt álló GAPS-felnőtt) emésztőrendszerét frissen főzött, tápláló étellel megtöltenünk, mert csak ebben az esetben tudjuk felügyelni, hogy az pontosan milyen összetevőkből áll, és hogy ezek hogyan lettek elkészítve.

Nem eszem szóját, köszönöm! A szója, főleg Amerikában, hatalmas üzlet. A piac nagyrészt genetikailag módosított szóját használ. A szójából készült termékek robbanásszerűen hódították meg a piacot, ugyanis olcsó előállítani, és néhány kutatási eredmény azt mutatja, hogy kedvező hatással van a nők menopauzás szakaszára. Margarin, saláta- öntet és szósz, kenyér, keksz, pizza, bébiétel, rágcsálnivalók a gyerekeknek, édesség, sütemény, vegetáriánus termékek, a tejtermékeket pótló ételek, csecsemőtápszer stb. – ezek a feldolgozott ételek mind szójából készülnek. Mi a probléma ezzel? Vizsgáljunk meg néhány dolgot! 1. A változó korban lévő nőkre csak akkor van kedvező hatással a szója, ha természetes formájában, az egész bab kerül fogyasztásra, vagy szójaszósszá fermentálva, vagy tofu, miso és tempeh (szójasajt) formájában, mint például Japánban vagy más keleti kultúrákban. A nyugati piacra szójafehérjekoncentrátum formájában kerül. Hogyan állítják ezt elő? Miután a szójabab rostjait egy lúgos folyadékkal eltávolítják, egy hatalmas alumínium tartályban savas mosáson megy keresztül. A sav hatására a szójabab alumíniumot szív magába, ami a végtermékben is megtalálható lesz majd. A szellemi leépülést és az Alzheimer-kórt az alumíniummal hozták összefüggésbe, és mostanában sok tanulmány kapcsolta össze a szójafogyasztást az említett mentális betegségekkel. A savas, alumíniumos mosás után a szójababot még sokféle vegyi anyaggal kezelik, ilyen például a nitrát, ami rákkeltő anyag. Egy majdnem teljesen ízetlen por a végtermék, amit könnyűszerrel bármelyik ételhez hozzá lehet adni. A készételek 60 százaléka, beleértve a szójatejet és a szója alapú csecsemőtápszereket is, ezt a port tartalmazzák. 2. A szója egy természetes golyvaképző. Ez mit jelent? Az jelenti, hogy a szója képes a jód felszívódását megakadályozni, és csökkenteni a pajzsmirigy működését. A GAPS-

betegeknek szinte kivétel nélkül alulműködik a pajzsmirigyük, hypothyroidok, azaz a szervezetükben lévő sokféle méreganyag károsítja a pajzsmirigyműködésüket. A csökkent pajzsmirigyműködés a gyermekek növekedését gátolja, károsan hat az agy fejlődésére és érésére. A szója tovább csökkenti a gyerek pajzsmirigyműködését. 3. A szójabab fitátszintje nagyon magas. Ezt az anyagot az összes gabonafélében, különösen a korpában, megtalálhatjuk. A fitátok könnyen kötődnek az ásványi anyagokhoz, főleg a kalciumhoz, magnéziumhoz, vashoz és cinkhez, és megakadályozzák a felszívódásukat. Mint tudjuk, a GAPS-gyerekek és -felnőttek hiányt szenvednek ezekből az ásványi anyagokból. A szója fogyasztása csak tovább növeli ezt a hiányt. 4. A Great Plains Laboratóriumban, ahol sok autista gyerek allergiavizsgálatát végezték, azt vették észre, hogy majdnem az összes gyerek erősen allergiás a szójára. Dr. W. Shaw, a laboratórium vezetője kutatásaik eredményei alapján egyértelműen azt tanácsolja, hogy az autista gyerek ne kapjon szóját. 5. A szója nagy népszerűségnek örvend a menopauzás tünetek enyhítésében, mert természetes ösztrogént és fitoösztrogént tartalmaz. Lehet, hogy a változó korban lévő nőkre kedvező hatással van, de a kisgyerekekre biztos, hogy nem. Az egészségügyi szakemberek egyre jobban aggódnak, mert a csecsemők és a kisgyerekek fitoösztrogénszintje növekszik, ami a szójatej és szójatápszer fogyasztásának a következménye lehet. Újra megismétlem, a GAPSgyerekek szervezetének toxicitása miatt a hormonháztartásuk szabályozása kóros. Így aztán nem jó ötlet még tovább rontani ezen a fitoösztrogénnel. Mi a helyzet a hagyományosan előállított szójaételekkel, mint például a szójaszósz, tofu, tempeh stb.? A Candidatúlnövekedéssel küzdő emberek általában allergiásak az erjesztett ételekre. A hagyományos szójatermékeket erjesztéssel állítják elő. Így aztán az a legjobb, ha a GAPS-beteg szóját semmilyen formában nem fogyaszt. Egy szülő levele(2003.november 23.) Wa lker 3 és fél éves volt, a mikor közepesen súlyos a utizmust és diszpra xiá t á lla pította k meg ná la . Nem beszélt. A sza kembereknek a z volt a véleményük, hogy lehet, hogy soha sem fog megta nulni beszélni. Követtük a sza kemberek ja va sla tá t, és egy szigorú glutén- és ka zeinmentes diétá ra fogtuk. Volt eredménye a dologna k, de úgy éreztük, hogy ennél többet kellene tennünk. Ez a zonba n csa k a zutá n sikerült, a mikor megbeszéltem Önnel Wa lker tá plá lkozá si rendjét, és rá jöttem, hogy még na gyon messze á llunk a z egészséges tá plá lkozá stól és a ttól, hogy Wa lker bélrendszere meggyógyuljon. A sors iróniá ja , hogy én a csa lá dunka t mindig is a la pvetően egészségtuda tosna k hittem. Amikor a z étrendünket kielemeztem, rögtön szembesültem a zza l, hogy beleestünk mi is a csa pdá ba , és mi sem eszünk má st, csa k finomított, vegyileg kezelt készételeket. Amint elkezdtük a ta ná csa it követni, hogy a z ételeket a természetes, nyers á lla potukba n együk, má ris ja vulá st vettünk észre Wa lkernél. Pá r hét múlva Wa lker kimondta a z első monda tá t, és a többi má r történelem! Felbecsülhetetlenül fontosa k volta k Wa lker felépülésében a z Ön tá plá lkozá ssa l ka pcsola tos uta sítá sa i. Direkt a „felépülés„ kifejezést ha szná lom, mert a fia m, a ki most ötéves, normá l iskolá ba já r, és sok ba rá tja va n. Sőt, na gyon jó tá rsa sá gi ember lett. Az á tla gna k megfelelően ta nul, és a z a utizmus és a diszpra xia jelei szinte észrevehetetlenek ra jta . Aki ismerte 2 évvel ezelőtt, nem hisz a szemének, hogy micsoda „á ta la kulá son„ ment keresztül. Hogy lehet ez a fiú ugya na z a fiú, a ki korá bba n egyá lta lá n nem rea gá lt, sőt, teljesen elzá rkózott a külvilá gtól? Ez egyszerűen hihetetlen! Ha a z étrendről és tá plá lkozá sról próbá lok beszélni, a z emberek még ma sem iga zá n értik meg, hogy a z étel ilyen ha tá ssa l lehet rá nk. Bá r iga z, hogy a ki nem ment keresztül a zokon a dolgokon, a melyeken én, a nna k nehéz teljes egészében

felfognia ezt a csodá t! bírom nézni, hogy sok csa lá d, a ki ezeket a ta ná csoka t követi, megveszi ezeket a ká ros a nya goka t ta rta lma zó, finomított glutén- és ka zeinmentes termékeket. És ugya nezek a szülök örömmel veszik tudomá sul, hogy a Light Cola és a burgonya szirom is GFCF-élelmiszerek, és má r veszik is ezeket ezrével. Te jó ég! Sok könyv fogla lkozik olya n speciá lis étrenddel, a melyet a z a utistá kna k va gy hipera ktivitá ssa l já ró va gy nem já ró figyelemza va rba n szenvedőknek a já nla na k, a z összeset elolva sta m, egyikben sem ta lá lta m Wa lkernek ha sonló tá plá lkozá si ta ná csoka t. Sőt, sok ilyen könyv pont olya n ételeket ja va sol, a melyekről tudom, hogy Wa lker esetében na gyon ká rosa k lennének. És a jéghegy csúcsá t képezik a zok a régebbi ta nulmá nyok, a melyek a szigorú glutén- és ka zeinmentes étrendről írna k. Itt sokka l többről va n szó! Alig Holly Bra nch, Wa lker édesa nyja Surrey, UK

2. A GAP-SZINDRÓMÁSOK MEGFELELŐ ÉTRENDJE Az előző fejezetben különböző étrendi szempontokat vizsgáltunk meg. Nézzük most meg, hogy a GAPSembereknek mi a helyes étrendjük. A GAP-szindróma kulcsproblémája egy emésztési zavar, és ennek megfelelően kell kezelni. Az emésztési zavarral küzdők megfelelő étrendjének az összeállítása nem nagy ördöngösség. Hiszen ezt az étrendet már felfedezték, és több mint 60 éve nagyszerű eredményt érnek el vele az emésztési zavarokkal küzdő emberek gyógyításában, még a legsúlyosabbakat is beleértve, mint például a Crohn-betegség vagy a colitis ulcerosa (másképpen fekélyes vastagbélgyulladás). Ezt az étrendetspeciális szénhidrát étrendnekhívjuk (Specific Carbohydrate Diet –SCDa rövidítése). Az SCD-t Dr. Sidney Valentine Haas, híres amerikai gyermekorvos dolgozta ki még a huszadik század első felében. Ezekben a boldog békeidőkben az orvosok még az étrenddel és természetes gyógymódokkal kezelték a betegeiket. Dr. Haas és munkatársai, Dr. L. Emmett Holt, Cristian Herter és John Howland éveken át kutatták, hogy az étrend milyen hatással van a cöliákiára és a többi emésztési zavarra. Haas a kollégáival arra jött rá, hogy az emésztési zavarokkal küzdő betegek meglehetősen jól tolerálják az étrendi fehérjét és a zsírokat. A gabonafélékben és a keményítős zöldségekben található összetett szénhidrát fogyasztása viszont ront az állapotukon. A cukrot (glükóz), a laktózt és más kettős szénhidrátokat is kizárták az étrendjükből. Azonban bizonyos gyümölcsöket és zöldségeket jól toleráltak a betegek, sőt, ezek még javítottak is a fizikai állapotukon. Dr. Haas több mint 600 beteget kitűnő eredménnyel kezelt, akik legalább egy éve követték a diétás előírásait, azok „teljesen felépültek, se visszaesés, se elhalálozás, se krízis, se tüdőgyógyászati következmény, se fejlődési zavar nem jelentkezett ezeknél az embereknél.„ Dr. Sindney V. Haas és Merrill P. Haas átfogó orvosi szakkönyve 1951-ben: A cöliákia kezelése (The Management of Celiac Disease) címmel jelent meg, és ebben a könyvben hozták nyilvánosságra a kutatásaik eredményét. Azt az étrendet, amelyet ebben a könyvben ismertettek, az orvosok világszerte a cöliákia gyógyításának módjaként fogadták el, és Dr. Sidney V. Haas a gyermekgyógyászat e területén tett úttörő munkája révén vált ismertté. Sajnos az emberiség történelmében ritkán végződnek a dolgok „happy end„-del. Akkoriban még nem volt pontos diagnózisa a cöliákiának. Cöliákiás megbetegedések közé soroltak különböző bélrendszeri gyulladásos betegségeket, és ezeket a zavarokat is hatékonyan tudták a SCD-vel kezelni. A következő évtizedekben azonban borzalmasan alakult a történet. A cöliákiát végül a gluténintoleranciával vagy a gluténenteropátiával azonosították. Ez azonban számos más bélrendszeri problémát kirekesztett a kórmeghatározásból. Abban a pillanatban, hogy kijelentették, hogy a gluténmentes étrend a legmegfelelőbb a cöliákia kezelésére, megfeledkeztek az idejétmúltnak gondolt SCD-étrendről. És ezzel együtt megfeledkeztek azokról a gyulladásos bélbetegségekről is, amelyek nem valódi cöliákia-betegségek voltak. A valódi cöliákia elég ritka, a legtöbb betegnek egyéb bélproblémája volt, amiről azt hitték, hogy cöliákia, viszont ezek nem reagáltak a gluténmentes étrendre. Egyébként sok igazi cöliákiás sem lesz jobban a gluténmentes étrendtől. Ezek a betegségek a Dr. Haas által kifejlesztett SCD-étrendre viszont jól reagálnak. Ez a GAP-szindrómára is

vonatkozik. A cöliákiával kapcsolatos nézeteltérések teljesen elterelték volna a figyelmet a speciális szénhidrát étrendről, ha nem lép közbe valaki. Tippelhetünk, hogy ki: egy szülő. Elaine Gottschall mindenáron segíteni akart a kislányán, akinek súlyos fekélyes vastagbélgyulladása és idegrendszeri problémái voltak. 1958-ban felkereste Dr. Haast. A kislány két évig a SCD-étrendet követte, melynek hatására energikus, élet vidám lett, betegségeinek tünetei regrediáltak. Miután az SCD segítségével meggyógyult a kislánya, Elaine Gottschall éveken át segített több ezer Crohn-betegségben, fekélyes vastagbélgyulladásban, cöliákiában, diverticulitisben és a krónikus hasmenés különböző fajtáiban szenvedő betegeken. Tapasztalatai szerint legdrámaibban és leggyorsabban azok a kisgyerekek épültek fel, akik az emésztési problémáikon túl súlyos viselkedési zavarokkal, pl. autizmussal, hiperaktivitással, alvászavarral is küzdöttek. Évekig kutatta ennek az étrendnek a biokémiai és biológiai alapjait, melyet könyvében foglalt össze: Kiút az ördögi körből. Egészséges bél rendszer az étrend segítségével (Breaking the Vicious Cycle. Intestinal Health Through Diet). Több kiadást is megélt könyve világszerte ezrével mentett meg gyerekeket és felnőtteket. Sok weboldal és internetes közösség jött létre azzal a szándékkal, hogy megosszák a tapasztalataikat és receptjeiket az SCD-ről. A könyv írásakor Dr. Gottschall a nyolcvanas éveiben járt és még mindig tettrekész volt, hogy a világ különböző pontjain élő embereknek segítsen végigcsinálni a speciális szénhidrát étrendet. {2} Nagyon javaslom, hogy olvassák el Elaine Gottschall könyvét, ha részletesen meg akarják ismerni ezt az étrendet. A GAPS-betegnek megfelelő étrend nagyrészt a speciális szénhidrát étrendet követi. Viszont van egy dolog, amit külön meg kell vizsgálnunk, és ez a tejtermékek fogyasztása.

Mi a helyzet a tejtermékekkel? A speciális szénhidrát étrend megengedi a laktózmentes tejtermékek fogyasztását. A laktóz egy glükóz és egy galaktóz molekulából álló diszacharid, kettős cukor. A friss tejben és a boltokban kapható összes tejtermékben jelen van. Különböző források szerint a Föld lakosságának 25–90%-a nem képes a laktózt megemészteni, mert kevés tejcukorbontó enzime, laktáza van. GAPS-gyermekek, -felnőttek biztos, hogy nem tudják megemészteni, így hát fogyasztását el kell kerülniük. Az alaposan fermentált tejtermékek, mint például a joghurt vagy a tejföl, és a natúr sajtok nagyrészt laktózmentesek, mert az erjedés során az erjesztőbaktériumok a laktózon élnek. A laktóz mellett a tej még más anyagokat is tartalmaz, amelyeket a GAPS-betegek nem ehetnek. Ezek közül a legtöbbet vizsgált a tejfehérje, amit kazeinnek nevezünk. A korábbi fejezetekben már szó volt az opiátszerű peptidekről, mint a kazeomorfin, amit az autista, skizofrén, depressziós és más betegek vizeletében találtak. A kazeintejfehérje elégtelen emésztése során keletkezik a kazeomorfin. A GAPS-betegek sérült bélfalán keresztül a véráramban szívódnak fel, és a vér-agy gáton keresztül eljutnak az agyig, és befolyásolják a központi idegrendszer működését. Ha a tejtermékek fogyasztását teljesen kivesszük az autista gyerek és a skizofrén beteg étrendjéből, akkor a kórképük javul, néha egészen drámai módon. Még vita tárgya, hogy a kazein

pontosan melyik megjelenési formája okozza a bajt. A legnagyobb figyelem a fehérjék béta-kazein csoportjára esett. Például Cade és más kutatók kimutatták, hogy ezek egy beteg emésztőrendszerben beta-kazeomorfin-7-té alakulnak át, és az agy 32 különböző funkcionális régiójára eljutnak, amelyek közül több például a látásért, hallásért és a kommunikációért felelős. A tejtermékek másik hátránya, hogy nagyon könnyen allergiát és intoleranciát okoznak. A valódi tejallergia a leggyakoribb allergiaféle, mert a tejtermékekben sokféle antigén van, különböző immunglobulinok. Több tanulmányban rámutattak arra, hogy ez okozza a csecsemőkori kólikát is. Még az anyatejjel táplált csecsemőknél is kialakulhat a kólika, ha az anya tejtermékeket eszik, mert az antigének az anyatejjel kiválasztódnak, amelyre érzékeny lehet a szoptatott csecsemő. Ha a szoptató anya abbahagyja a tejtermékek fogyasztását, sokszor a baba kólikája is megszűnik. A klinikai gyakorlat azt mutatja, hogy a laktóz, a kazein vagy más tényezőknek a kombinációja miatt a GAPSgyerekek és -felnőttek jobb, ha addig nem esznek tejtermékeket, amíg az emésztőrendszerük nem lesz alkalmas ezeknek az ételeknek a befogadására. Az egyetlen kivétel ez alól a vajzsír, amely gyakorlatilag nem tartalmaz se tejfehérjét, se laktózt, és emésztőrendszerünk általában jól tolerálja. A tiszta vajzsírt gheenek vagy derített vajnak nevezzük. Egyszerű a vajból házilag elkészíteni (lásd ezt a recepteknél). Sajnos a kereskedelmi forgalomban lévő ghee gyakran tartósítószert és más adalékanyagokat tartalmaz. Csak akkor lehetünk biztosak a ghee tisztaságában, ha házilag mi készítjük. A ghee fontos tápanyagokban gazdag, és a főzéshez, sütéshez kiválóan alkalmas. A súlyosan tejallergiás emberek, akiknek a szervezete még a gheet sem tolerálja, ne egyék. Nekem azonban az a tapasztalatom, hogy a legtöbb GAPSgyerek és -felnőtt nem reagál kórosan a gheere, így ez már rögtön az elején az étrendjük része lehet. A jó hír a tejtermékek fogyasztásával kapcsolatban, hogy a betegeknek nem kell örökre lemondaniuk ezekről. Amint gyógyulni kezd a bélfal, sok GAPS-beteg újra elkezdhet tejterméket enni. A vaj az első étel, amit újra ehetünk. A vaj tiszta tejzsír, csak nagyon kevés savót tartalmaz, amit a diéta megfelelő szakaszában már a beteg képes megemészteni. Csak biovajat vegyünk, mert a nem biovaj tele van növényvédőszerrel, hormonokkal és antibiotikumokkal, ezeket kapják ugyanis a nem bio tehenek. Általában azt javaslom, hogy a diéta kezdete után 6 hónappal próbáljuk újra bevezetni a vajat. Lehetőleg ez a vaj ne legyen sós, ugyanis a vajat olyan sófélével tartósítják, amely állományjavítót és más adalékokat tartalmaz. Újra szeretném hangsúlyozni, hogy a vaj és a ghee sok értékes tápanyagot tartalmaz, így csak akkor kerüljük a fogyasztásukat, ha tényleg allergiásak vagyunk ezekre. A vaj és a ghee az egészségre kedvező hatású zsírsavakat, A-, D-, Evitaminokat, bétakarotint és más könnyen emészthető tápanyagot tartalmaz. Úgy egy év múlva lehet azokat a fehérjéket fokozatosan újra enni, amelyek a laktózmentes tejtermékekben vannak. Ilyen a joghurt és a sajtok. Ha a bélflóra regenerálódik, és az emésztőrendszer működése zavartalan, akkor sok GAPSbeteg újra képes az opiátszerű kazeomorfin felszívódása nélkül megemészteni a tejfehérjét. Különböző idő alatt jutnak el erre a szintre a betegek: valaki már pár hónap alatt, másoknak hosszabb ideig tart. Rendkívül fontos, hogy nagyon óvatosan és lassan

kezdjük el a tejfehérjét tartalmazó ételeket az étrendbe visszaállítani. Egyszerre csak egyféle étellel próbálkozzunk, és figyelve a test reakcióját, csak kicsi mennyiségeket fogyasszunk. Ha egy apró jelét is észleljük, hogy a GAPS-gyerek és -felnőtt állapota visszaesne, ez annak a jele, hogy a szervezete még nem készült fel az adott étel befogadására. A következő tünetek fordulhatnak elő: önstimuláció felerősödése, a szemkontaktus romlása, alvászavarok, erősödő szorongás, kedélyingadozás, hiperaktivitás, ekcéma fellobbanása, az allergia erősödése. Minden betegre másfajta tünetek jellemzőek. Az a klinikai tapasztalatom, hogy minél fiatalabb a beteg, annál korábban eléri ezt a lépcsőfokot. A felnőtteknek átlagosan több időre van szükségük. Néhány esetben meghatározhatatlan ideig nem ehet a beteg a tejtermékekből származó fehérjét, különösen egy hosszú ideje fennálló skizofrénia esetében, illetve ha az alapbaj mellett a betegnek epilepsziája, asztmája vagy ekcémája van. Az első bevezethető tejtermék, ami fehérjét tartalmaz, a házi készítésű joghurt lehet. Miért a házi készítésűt válasszuk? Mert a kereskedelmi forgalomban lévő joghurtok gyakran a rövid erjesztési idő miatt nem teljesen laktózmentesek. A joghurtot legalább 24 órán át kell erjeszteni ahhoz, hogy teljesen laktózmentes legyen. A GAPS-gyerekek és -felnőttek kezdetben csak otthon készített joghurtokat ehetnek (a recepteknél található a joghurt receptje). Az erjesztő baktérium amellett, hogy laktózon él, előemészti a tejfehérjét, ezzel megkönnyíti az emésztőrendszer munkáját. Ezért tudjuk általában könnyebben megemészteni az erjesztett tejtermékeket. Felmerül a kérdés, hogy a tehén- vagy a kecsketejből jobb-e joghurtot készíteni. A piacon ritkán előfordulnak olyan tejtermékek is, amelyeket bárány- vagy őztejből állítanak elő, de ezeket még alaposan nem tanulmányozták, így nem célszerű itt most ezekkel foglalkoznunk. A kecsketejet könnyebben meg tudjuk emészteni, mert kevesebb kazeint és különféle zsírokat és fehérjéket tartalmaz. Azonban a kecsketej több béta-kazeint tartalmaz, mint a tehéntej, és ez rossz hatással lehet az autista és skizofrén betegekre. Sajnos elég kevés tudományos adatra támaszkodhatunk ebben a témában. Bár a kezelés alatt álló betegek arról számolnak be, hogy a szervezetük a kecsketejet jobban tolerálja, mint a tehéntejet. Ezért azt ajánlom, hogy eleinte ne tehéntejből, hanem kecsketejből készítsünk joghurtot. Ha olyan helyen lakunk, ahol nem lehet kecsketejet beszerezni, akkor nyugodtan használjuk a tehéntejet a joghurtkészítéshez, ezzel kezelte ugyanis sikeresen Elaine Gottschall a gyermekét és több ezer más betegét. Nagyon fontos, hogy biotejet használjunk, mert az a klinikai tapasztalat, hogy jelentős a különbség a bio- és a nem biojoghurt hatásaiban. Legtöbbször problémamentesen fogyaszthatják a biojoghurtot azok, akik a nem biot nem tudják megenni, ugyanis a nem bioállattartásból származó állatok számos olyan vegyi anyagot, antibiotikumot, növényvédőszert is kapnak, ami végül a tejükbe kerül. A házi joghurt fogyasztását fontos, hogy fokozatosan vezessük be, kezdve naponta csak egy teáskanállal, majd ezt a napi adagot lassan egy vagy két csészényire növelhetjük. A házi leveshez vagy pörkölthöz adhatjuk, gyümölccsel és mézzel desszertként ehetjük, vagy gyümölcsökkel összekeverve italokat, turmixokat készíthetünk belőlük. Ha egy hálón átszűrjük, túrót nyerünk. Ezek változatossá teszik az étrendet. Újra hangsúlyoznám, hogy csak akkor vezessük be, ha a beteg emésztőrendszere kész ezeknek a befogadására! Ezt a lépést ne siettessük! Ha GAPS-beteg a házi joghurtot problémamentesen fogyasztja, ezután

próbálkozhatunk a natúr biosajttal. Meg kell említenünk, hogy a tejtermékek közül a sajtot a legnehezebb bevezetnünk, hiszen nagyon magas a tejfehérjetartalma. A sajt nagyszerű táptalajt biztosít különböző élesztő- és penészgombáknak is, melyeket a legtöbb GAPSember nem tolerál. Van olyan GAPS-beteg, aki mindenféle probléma nélkül eszik házi joghurtot, de soha nem ehet sajtot. A legtöbb esetben a GAPSgyerekek és -felnőttek, feltéve, hogy az emésztőrendszerük jó eséllyel gyógyulni kezdett, sokféle természetes sajtot ehetnek, például cheddart, dry curd cheese-t stb. (a teljes lista ezekről a fejezet végén található). Egyszerre csak egyféle sajttal, és a joghurthoz hasonlóan először nagyon kicsi mennyiséggel kezdjük (egy falatnál ne többet), és közben figyeljük a beteg reakcióját. Az óvatosan bevezetett sajtok után néhány hónappal több beteg emésztőrendszere kellően felkészültnek látszik ahhoz, hogy a kereskedelmi forgalomban lé vő élő natúr joghurtot (hozzáadott anyagoktól menteset), tejfölt és crème fraiche-t egyen. A diéta második évének a végén lehet a listát a tejszínnel bővíteni. Összefoglaló a tejtermékek bevezetéséhez: • Első lépés: Kizárólag házi készítésű ghee-t (tisztított vaj) lehet enni. Ez a szakasz általában hat hónapig tart. Az a GAPS-beteg, akinek a szervezete nem fogadja be a ghee-t, nagyon valószínű, hogy soha egyetlen tejterméket sem fog tolerálni. Érdemes hat hónapot kihagyni, majd újra megpróbálni. • Második lépés: A biovajat lehet fokozatosan bevezetni. Figyeljük a szervezet reakcióját! • Harmadik lépés: Be lehet vezetni a házi joghurtot, teáskanálnyi adaggal kezdve, majd fokozatosan lehet növelni a napi adagot. Ha bármilyen negatív reakció lép fel, várjunk egy hónapot, és kezdjük újra a bevezetést. A diéta első évének a végén a legtöbb GAPS-beteg szervezete már kész erre a lépésre. • Negyedik lépés: Az egyik étkezésnél próbáljunk meg egy falat bio cheddar sajtot adni a betegnek. Háromöt napig figyeljük, hogy fellép-e valamilyen negatív reakció, ugyanis a szervezet nem mindig rögtön reagál. Ha nincs negatív reakció, akkor fokozatosan növelhetjük a mennyiséget. Ha a szervezet a cheddar sajtot jól tolerálja, akkor kipróbálhatunk más natúr sajtokat is, amelyeknek a teljes listája a fejezet végén olvasható. Ezt a szakaszt csak akkor lehet elkezdeni, ha már a házi joghurtot jól tolerálja a szervezet. • Ötödik lépes: Meg lehet próbálni néhány kereskedelmi forgalomban lévő élő natúr joghurtot, tejfölt és crème fraiche-t. Ne siessük el ezt a lépést! A diéta második évének a végén kész erre a lépésre a legtöbb GAPS-ember. A kétéves diéta után sok GAPSembernek nem okoz bajt, ha alkalmanként olyan natúr tejtermékeket is fogyaszt, a tejet, a tejszínt és a sajtféléket is beleértve, amelyek nincsenek a megengedett ételek listáján. Én azonban azt javaslom, hogy ezeket a termékeket tényleg csak időnként egyék, a biztonság kedvéért maradjunk inkább azoknál a tejtermékeknél, amelyek megengedettek a diéta során.

Mi legyen a vacsora? Az előző fejezetben volt szó azokról a szénhidrátokról vagy cukrokról, amelyeket tartalmazhat a diéta. Ezek az egyszerű cukrok. Ilyen van a gyümölcsökben és a

keményítőszegény zöldségekben. A gabonákban és a keményítős zöldségekben lévő összetett szénhidrátok fogyasztása szigorúan tilos a diéta során. Nem győzőm elégszer hangsúlyozni annak a jelentőségét, hogy az ételekbe egy falat cukor, gabonaféle vagy keményítős zöldség sem kerülhet bele. Ebben a pillanatban, a szülők arcán a pánik jeleit lehet felfedezni, különösen azokén, akik keresztülmentek a GFCF-diéta nehézségein is. Nincs rizs! Nincs keksz! Nincs sütemény! Nincs tészta! Nincs kenyér! Még gluténmentes sem! Nincs sült krumpli! Nincs chips! Nincs pattogatott kukorica! Nincs jégkrém! Nincsenek édességek! Hiszen a gyerekem csak ezeket hajlandó megenni! Mi lesz vele, éhen fog halni! Tényleg így van, a GAPS-gyerekek és -felnőttek – abnormális bélflórájuk miatt – általában csak a finomított szénhidrátokat kívánják. Tehát fontos, hogy megtaláljuk azokat a diéta során fogyasztható ételeket, amelyek pótolják ezeket. Az a tény, hogy a GAPS-emberek nem ehetnek gabonaféléket és cukrot, még nem azt jeleni, hogy teljesen le kell mondaniuk a kenyérről, süteményről, kekszről, rágcsálnivalóról, palacsintáról, ostyáról és muffinról. Ez az étrend olyan nagyszerű és igen tápláló recepteket tartalmaz, amelyekben a gabonalisztet darált diófélékkel vagy diófélékből készült liszttel (a kettő ugyanaz), és a cukrot pedig feldolgozatlan, nyers mézzel és szárított gyümölcsökkel helyettesítjük. A könyvben található receptek között sokféle finom étel elkészítésének a módja szerepel. Elaine Gottschall könyve is tele van sok csodálatos recepttel, és az internet segítségével még többet találhatunk az alábbi oldalakon: www.scdiet.org www.breakingtheviciouscycle.com www.pecanbread.com ww.uclbs.org A gyerek nemhogy nem hal éhen, hanem a legtáplálóbb ételeket fogja kapni. Vessünk egy pillantást arra, hogy a GAPS-betegünk mit fog enni!

Ajánlott ételek Az ábécé-rendbe szedett ajánlott és kerülendő ételek listája ennek a fejezetnek a végén található.

A hús és a hal Az összes friss vagy fagyasztott hús, vadhús, belsőségek, szárnyasok, halak, kagylók. A húsok és a halak rengeteg tápanyagot tartalmaznak. A közhiedelemtől eltérően a húsokban, halakban és más állati eredetű ételekben a legmagasabb a vitaminok, aminosavak, tápláló zsírok, ásványi anyagok és más tápanyagok értéke, amelyekre az embernek minden nap szüksége van. A húsban és a halban a tápanyagok a legemészthetőbb formában vannak jelen és jutnak el hozzánk. Megtévesztőek szerintem a táplálkozásról szóló könyvek vitamintáblázatai, amelyek azt hirdetik, hogy a szükséges vitaminjainkat a gabonafélék tartalmazzák. Először is a gabonafélék nehezen emészthető formában tartalmazzák ezeket a vitaminokat. Másrészt, ha összehasonlítjuk, hogy a gabonafélék vagy a húsok, halak és más állati termékek tartalmaznak-e több vitamint, látni fogjuk, hogy az utóbbiak lesznek a listák élén.

Vizsgáljuk most meg néhányukat! B1 -vitamin(thiamin): a sertéshús, a máj, szív és a vese tartalmazza a legtöbbet. B2-vitamin(riboflavin): tojás, tej, szárnyasok és a hal tartalmazza a legtöbbet. B3-vitamin (niacin): a szárnyasok tartalmazzák a legtöbbet. B5-vitamin(pantoténsav): a hús és a máj tartalmazza a legtöbbet. B6-vitamin(pyridoxine): a hús, szárnyas, hal és a tojás tartalmazza a legtöbbet. B12-vitamin (cyanocobalamin): hús, szárnyas, hal, tojás és a tej tartalmazza a legtöbbet. Biotin: a máj és a tojássárgája tartalmazza a legtöbbet. A-vitamin: a máj, hal, tojássárgája és a vaj tartalmazza a legtöbbet. D-vitamin: a halmájolaj, tojás és a hal tartalmazza a legtöbbet. Három jól ismert vitamint, a C-vitamint, a folsavat és a Kvitamint nem tartalmaznak a húsok és a halak. Ezt a hármat a zöldségek és a gyümölcsök biztosítják számunkra. A gyümölcsfélék, kivéve az avokádót, általában megzavarják a húsok emésztését, ezeket a főétkezések között szabad csak enni. A húshoz és a halhoz igen jó párosítás a zöldség, ami a hiányzó tápanyagokat is fedezi. A táplálék anyagcserefolyamata a másik fő ok, amiért fontos a húst és a halat zöldségfélékkel fogyasztanunk. A hús és a hal megemésztését és felszívódását követően a testszöveteinkben sav halmozódik fel. A legtöbb zöldség emésztése során a test kémhatása lúgos lesz. A szervezetünk kémhatását egyensúlyban tartjuk, ha a húst zöldséggel együtt esszük, és ez azért fontos, mert sem a túl savas, sem a túl lúgos állapot nem egészséges. A nyers zöldség jobban lúgosít, mint a főtt. Viszont fogyasztás előtt ellenőriznünk kell, hogy a beteg emésztőrendszere felkészült-e már a nyers zöldségek befogadására. A GAPS-betegek legtöbbje vérszegény. Az anémiásoknak fontos, hogy rendszeresen vörös húst egyenek (különösen bárány, marha, vad és belsőségek), mert ez a legjobb gyógyszer a betegségükre. A vérszegénység kezelésénél fontos segítség, hogy ezekben az emberi szervezetben legjobban felszívódó haem-formájú vas, illetve B-vitamin és más tápanyagok vannak. A húsfélék ezen kívül segítik a zöldségekben és gyümölcsökben lévő nem haemformájú vas felszívódását. A zöldségek és zöldfélék Cvitaminja pedig a húsokból nyert vas felszívódását könnyíti meg. Átfogó epidemiológiai felmérések azt bizonyítják, hogy a vörös hús fogyasztásától függ, hogy különböző országokban milyen gyakori a vashiánnyal kapcsolatos megbetegedések előfordulása. A máj fogyasztása rendkívül jó hatással van a vérszegénységre. Egy valódi tápanyagbomba. Az összes tápanyag, beleértve azokat is, amelyekből a GAPSembereknek hiányuk van, bőségesen megtalálható a májban. Figyeljünk arra, hogy a GAPS-beteg rendszeresen egyen májat, mert ez a tápanyagkészletén ezerszer többet javít, mint a világ legdrágább étrendkiegészítő szere. A vérszegényeknek legalább hetente egyszer májat vagy másfajta belsőséget kell enniük. A gyerekeknek kisebb mennyiség is elég: másodnaponként egy vagy két evőkanál darált főtt máj, amit bármelyik húsos ételbe bele lehet keverni, vagy hetente egy májból álló teljes főétel. A máj elkészítéséhez a recepteket felsoroló résznél vannak még jó tanácsok. Fontos, hogy a húst és a halat frissen vagy fagyasztva vegyük, és ne előre elkészítve, mert azokban rengeteg az adalékanyag (E-számok, tartósítószerek, keményítő, cukor,

rengeteg só, laktóz és más összetevők), ezek mind megakadályozzák az emésztőrendszer gyógyulását. A sonka, a bacon, a felvágottak és a boltokban kapható összes kolbász tartósítószert tartalmaz, amelynek a fogyasztását el kell kerülni. A sütnivaló kolbászfélék (sausage) a gyermekek körében is igen kedvelt ételek. Azt tanácsolom, hogy keressünk egy olyan hentest a közelünkben, aki saját maga készíti a kolbászait, és kérjük meg, hogy csak húst rakjon ezekbe nekünk. Ezek a kolbászkák egyedül teljes zsírtartalmú darált húst, sót és borsot tartalmazhatnak. Szabad még ehhez friss fokhagymát, hagymát vagy friss fűszernövényeket keverni. Nagyon fontos külön hangsúlyozni, hogy ebbe semmilyen kész fűszerkeveréket vagy kolbászízesítő keveréket nem lehet tenni. A legtöbb kész fűszerkeverék MSG-ízesítőt (monosodium glutamát) tartalmaz, amit a GAPS-embereknek tilos fogyasztaniuk. A hús- és hallé rendkívül tápláló gyógyír az emésztőszerveinknek. A húsból és a halból sok tápanyag belefő a vízbe. Ezzel a húsléval csinálhatunk leveseket, pörköltöket vagy csak egyszerűen az étkezések között egy pohár meleg gyógyitalként fogyaszthatjuk. A receptek között részletesen leírom, hogy hogyan kell hús- és hallevet készíteni. Azt remélem, mindenkinek egyértelmű, hogy a bolti leveskockát és zacskós levest nem szabad használnunk. A házi készítésű húsleves gyógyító hatóanyagai ezekből teljesen hiányoznak, viszont tele vannak káros anyagokkal. A vízben megfőzött húst az emésztési zavarokkal küzdők könnyebben meg tudják emészteni.

A tojás A tojás a világ egyik legtáplálóbb és legkönnyebben emészthető étele. Az anyatejhez hasonlítható a nyers tojássárgája, ugyanis majdnem 100%-osan emésztés nélkül képes felszívódni. A tojássárgájában nélkülözhetetlen esszenciális aminosavak, vitaminok (B 1 , B 2 , B6 , B 12 , A, D, biotin), esszenciális zsírsavak vannak, sok cink, magnézium és sok más olyan tápanyag, amiben a GAPS-felnőttek és és sok más olyan tápanyag, amiben a GAPS-felnőttek és vitaminban gazdag, ami az egészséges idegrendszer és immunrendszer kifejlődéséhez szükséges. A legtöbb GAPSbeteg B 12 -vitaminhiányban és így vérszegénységben szenved. A tojássárgája kolinban gazdag. Ez az aminosav alapvetően fontos az idegrendszer és a máj működéséhez. Kolinból épül fel az ingerületközvetítő (neurotranszmitter) acetilkolin, amit az agy számos funkció mellett a kognitív és a tanulási folyamatoknál és az emlékezésnél is használ. A kolinkiegészítés azoknál az embereknél javasolt, akiknek az idegrendszerük sérült, emlékezetkiesésük vagy tanulási zavaraik vannak. A májbetegek is kolint kapnak terápiás céllal. Szinte kivétel nélkül az összes GAPSbetegnek kognitív problémái vannak, a májuk is túlterhelt, így előnyös, ha az étrendjükbe extra mennyiségű kolin kerül. A tojássárgája, főleg, ha nincs megfőzve, a legtöbb kolint tartalmazó élelmiszerek közé tartozik. Sajnos néhány téves „tudományos„ és kereskedelmi cikk népszerűtlenné tette a tojást – csodálatos tápanyagtartalma ellenére. Csak azért, mert a tojás koleszterintartalma magas. Az elmúlt évtizedben több klinikai vizsgálat megerősítette, hogy a tojás fogyasztása nem hozható összefüggésbe a szív- és érrendszeri betegségekkel. Sőt, azoknál az embereknél, akik rendszeresen tojást fogyasztanak, kisebb a kockázata

egészségügyi problémák kialakulásának. A legtöbb ember nem tudja, hogy a vér koleszterinszintjének a 85%-a nem az ételekből származik, hanem a máj termeli az elfogyasztott, feldolgozott szénhidrátok metabolizmusa során. Erre való tekintettel a szénhidrátokat mellőzzük, és preferáljuk inkább a tojást, hogy szívünk egészségét megőrizzük. Javaslom, hogy a tojást megbízható helyen vegyük. A szabad állattartásból származó biotojás a legjobb, mert a tyúkokat megfelelően táplálják, nem kapnak antibiotikumokat, mezőgazdásági vegyszereket, és a friss levegőn, napon tartják őket. A szalmonellától való félelmünk miatt is jobb, ha a szabadtartásból való biotojást vásároljuk. A National Egg Marketing Board közleménye szerint 7000 tojásból egy lehet szalmonellás. Ezek a számok a ketreces tartásból származó tojásokra vonatkoznak. A szalmonellával fertőzött tojást fertőzött tyúk tojja. A szabadtartásban élő biotyúkok ritkán fertőzöttek szalmonellával, mert sokkal jobb az immunrendszerük. A nyers tojássárgája egészségesebb a főtt tojásénál. Ha azonban egy kicsit tartunk a nyers tojássárgától, akkor együk olyan főtt formában, amilyenben szeretjük. A szalmonella elpusztul, ha a tojást alaposan megfőzzük. A tojásfehérjét általában jól megfőzzük, egyszerűen csak azért, mert legtöbben nem szeretjük a nyers fehérje ízét. Már a szakirodalom is beszámol egy olyan biotinhiányos esetről, ahol a páciens saját maga által összeállított nyers tojásfehérje étrenden élt, és nincs is semmi nyomós okunk arra, miért ne ehetnénk e fehérjét is nyersen. Ugyanakkor a tojásallergiában szenvedők panaszait általában a fehérje okozza, mivel abban komplex fehérjék és antigének vannak. A tojássárgájában egyszerű aminosavak vannak, amelyeket gyakorlatilag nem kell megemészteni. Ez az oka annak, hogy sok tojásallergiás meg tudja enni a sárgáját, ha azt alaposan leválasztjuk a fehérjéről. Azoknak a GAPS-gyerekeknek vagy -felnőtteknek, akiknek valódi tojásallergiája kimutatott, és nem ehetnek tojást, a könyv receptjei több finom tojásmentes ételt kínálnak. Ha azonban a GAPS-betegnek igazolt tojásallergiája nincsen, akkor rendszeres tojásfogyasztás javasolt.

Keményítőt nem tartalmazó friss zöldségek Francia articsóka, cékla, spárga, brokkoli, kelbimbó, káposzta, karfiol, répa, uborka, zeller, laskatök (marrow), cukkini, padlizsán, fokhagyma, hagyma, kelkáposzta, fejes saláta, gomba, petrezselyem, zöldborsó, paprika (az összes színű), sütőtök, tök, spenót, paradicsom, tarlórépa, vízitorma. A fagyasztott zöldségeket is lehet használni, ha nincsenek keményítővel, cukorral vagy bármi mással bevonva. Amíg a hasmenés teljesen meg nem szűnik, az összes zöldséget tisztítva, kimagozva és főzve együk. Ezután lehet szép lassan a nyers zöldségeket főételek mellé vagy rágcsálnivalóként enni. A zöldségevés előnyeiről rengeteg helyen lehet olvasni, így itt kevesebb hangsúlyt fogunk erre a területre fektetni. Egy dolgot mégis fontos megjegyezni: a biozöldség jobb, mint a nem bio. Volt egy betegem, akinek folyamatosan hasmenése volt bizonyos zöldségektől addig, amíg nem tért át a biozöldségek fogyasztására. A GAPS-betegek érzékeny emésztőrendszere biztos, hogy rosszul reagál a nem biozöldségekben lévő

növényvédőszerekre és egyéb vegyi anyagokra.

A gyümölcsök és a bogyós gyümölcsök A gyümölcs lehet friss, főtt vagy nyers, szárított (sorbát, szulfin, cukor, keményítő vagy más adalékanyagoktól mentes), fagyasztott (ha semmi más nincs a gyümölcshöz adva). Eleinte ne adjunk gyümölcsöt annak a betegnek, akinek megy a hasa. Ha a hasmenés enyhül, főtt gyümölcsöket kezdhetünk adni (főzés előtt meg kell hámozni és a magokat kivenni). Ha a széklet tartósan normális, akkor lehet a nyers gyümölcsöket az étkezések között lassan bevezetni. Nyers gyümölcsöt nem ajánlatos a főételekkel együtt enni, mert a gyümölcs megzavarhatja a húsok emésztését. A gyümölcsnek érettnek kell lennie, mert az éretlen gyümölcsben sok a keményítő. A banán héján például barna foltoknak kell lenniük. Az avokádó rendkívül tápláló gyümölcs, az egyetlen, amit hússal együtt is ajánlatos enni. Könnyen emészthető, és tele van tápláló olajokkal. Figyeljünk arra, hogy érett legyen, és ehetjük hússal, hallal, kagylóval és salátával. Az avokádóból nagyszerű gyümölcsitalt lehet készíteni a gyerekeknek (lásd a könyv receptjei között). A bogyós gyümölcsök nagyszerű tápanyagbombák. Tele vannak vitaminokkal, ásványi anyagokkal, illetve a daganatos betegségek kialakulását megakadályozó és méregtelenítő anyagokkal. A diéta az összes ehető bogyós gyümölcsöt tartalmazhatja: eper, áfonya, málna, fekete ribizli, ribizli, fehér ribizli, szeder, bodzabogyó stb. Annak azonban ne adjuk, akinek megy a hasa. Ha teljesen megszűnt a hasmenés, akkor lehet fokozatosan először megfőzve vagy süteménybe, muffinba sütve adni. Ha a főtt bogyós gyümölcsöt már jól tolerálja a szervezet, el lehet kezdeni a nyerset. Néhány esetben az emésztőtraktus annyira érzékeny, hogy a megfőzött bogyós gyümölcs magvait egy szűrőn fel kell fogni.

Diófélék és magvak Dió, mandula, brazil dió, pekándió, mogyoró, kesudió, gesztenye, földimogyoró, napraforgómag, tökmag és szezámmag. A diókat, magokat héjasan vagy frissen törve vegyük. Nem lehetnek sem pörkölve, sem sózva, bármivel bevonva vagy kezelve. A tisztán csak földimogyorót és sót tartalmazó földimogyoróvajat ehetik azok, akik nem allergiásak a földimogyoróra. A penésszel és annak mérgező anyagaival szennyezett földimogyoró okozza legtöbbször az allergiát, ezért figyeljünk arra, hogy jó minőségű földimogyorót vásároljunk. A sütéshez hámozott őrölt mandulát (diófélékből készült lisztek) vehetünk a bioboltokban. A diófélék és a magvak rendkívül táplálóak. Létfontosságú ásványi anyagokban, aminosavakban és zsírokban gazdagok, mint például a magnézium, szelén, cink, omega-6 és omega-3 zsírsavak. Epidemiológiai felmérések rámutattak arra, hogy az, aki rendszeresen eszik dióféléket vagy magvakat, annál a szívbetegség, rák és más degeneratív betegségek kialakulásának az esélye kisebb. Ez az étrend rengeteg diófélét és magvakat tartalmaz. Ezek rostosak, és amíg a hasmenés meg nem szűnik, ne együk. Ha elmúlt a hasmenés, őrölt diófélékkel

elkezdhetünk sütni. Ha a darált diófélékből sütött ételeket a szervezet jól fogadja, akkor elkezdhetjük a nyers dióféléket is az étkezések között lassan és fokozatosan kínálni. Ha valamilyen oknál fogva a darált mandulát a szervezet nem annyira tolerálja, próbáljuk ki a darált pekán- és kesudiót vagy mogyorót, ezeket azonban magunknak kell megdarálni. A magokat sem szabad addig enni, amíg hasmenés áll fenn. A napraforgó-, tök- és szezámmagot legjobb, ha úgy 12 óráig vízbe áztatjuk, vagy egy kicsit kicsíráztatjuk. Ebben a formában sokkal könnyebb őket megemészteni, és táplálóbbak is. A beáztatott vagy csíráztatott magvakkal szórjuk meg a salátáinkat vagy a főételeinket. A tésztakeverékünkhöz adhatjuk, vagy lisztet darálhatunk ezekből. A sütéshez használhatunk még tahinit (szezámmagkrém) vagy tökmagvajat, de csak akkor, ha ezek mindenféle adalékanyagoktól mentesek.

A babfélék és a hüvelyesek Szárított fehérbab (navy), limabab (szárított vagy friss), zöldbab, lencse és kifejtőborsó. Az említetteken kívül másfajta babféléket a GAPS-betegek ne egyenek, mert azokban túl sok a keményítő. A szárított babot, lencsét és borsót fontos, hogy főzés előtt legalább 12 órát áztassuk, szűrjük le, majd folyó víz alatt mossuk jól át, hogy megtisztuljon bizonyos káros anyagoktól, mint például a lektin és bizonyos keményítők. A boltokban kapható babliszteket ne használjuk, mert a babot általában nem áztatják be, mielőtt lisztté darálnák. Ha valaki allergiás a diófélékre, akkor azok helyett főtt és áttört fehér babbal is süthetünk. Ne együnk babot, lencsét, borsót, ameddig a hasmenés teljesen el nem múlik.

A méz Használni lehet az összes természetes, natúr mézet. A hidegen sajtolt méz a legjobb, mert sok mézkészítő felmelegíti a mézet, hogy a lépből kiválás folyamatát felgyorsítsa, de ezzel a méz néhány összetevőjét tönkreteszi. Próbáljunk meg minél tisztább mézet beszerezni. A méz édesebb az étkezési cukornál, és két egyszerű szénhidrátot, fruktózt és glükózt tartalmaz, ezeket a GAPS-beteg emésztőrendszere képes feldolgozni. A mézet édesítőként használjuk. A diéta kezdeti szakaszában csak kevés édes dolgot együnk, beleértve a mézet is, mert ezek a bélrendszerben elősegíthetik a candida albicans elszaporodását. Az emberiség mézzel édesítette az ételeit a 17. századig, ekkor jelent meg ugyanis a cukor. A 17. század végére az olcsó és könnyen beszerezhető cukor már teljesen kiszorította a mézet az emberek étrendjéből, és ekkor vette kezdetét a cukorral összefüggésbe hozható egészségügyi problémák megjelenése is. A méz kifejezetten egészséges, és a szervezetünk könnyen befogadja. Évezredekig élelemként és gyógyszerként fogyasztották. A görög mitológia a mézet az „istenek eledelének„ nevezi. Több tucat könyv foglalkozik a natúr méz egészségre kedvező hatásával. Fertőzésgátló hatása van (antiszeptikus), és gazdag vitaminokban, ásványi anyagokban, aminosavakban és sok más bioaktív anyagokban. Attól függően különbözik az íze és a táp- és bioaktívanyagtartalma, hogy melyik növény virágából

nyerjük. Eredetileg emésztési zavarok, tüdő- és torokgyulladás, ízületi gyulladás, vérszegénység, álmatlanság, fejfájás, elmezavar és a rákos megbetegedések kezelésekor használták. A nyílt sebek, ekcémás foltok, bőrkiütések, bőr, szájnyálkahártya-fekélyek és eróziók gyógyítására is alkalmas.

Italok A GAPS-gyermek és -felnőtt vizet, frissen facsart gyümölcslevet és hús- vagy hallevest ihat. A felnőttek ihatnak tej nélkül gyenge teát vagy kávét. Valódi, friss teát és kávét használjunk, sose az instant változatot. Egy szelet citrom csak javít a teán. Gyógyteát lehet inni, ha az csak tisztán friss gyógynövényekből készült, de a boltokban kapható filteres gyógyteák erre nem alkalmasak. Könnyen emészthető a frissen készült gyömbértea. A tejet helyettesíthetjük otthon készített mandula- és kókusztejjel. Az elkészítési módjuk a recepteknél található. A vízivás nagyon egészséges szokás. Ösztönözzük a gyerekeket, hogy elsajátítsák ezt. Egy felnőttnek átlagosan 1,5–2 liter vizet kell naponta innia. Nem tanácsos csapvizet inni, hacsak nem szűrt vízről van szó. A klórozott csapvíz felborítja a bélflóra egyensúlyát. A legjobb, ha palackos ásványvizet vagy szűrt vizet iszunk. A GAPSember a napját egy pohár, hideg vagy meleg – ahogy jobban esik – ásványvízzel vagy szűrt vízzel kezdje. Jót tesz, ha egy szelet citromot teszünk a vízbe. Ezt fogyasszuk az étkezések között is. Evés közben nem tanácsos sok vizet inni, mert az megzavarja az emésztést. Sokkal hasznosabb, ha az ételhez házi meleg húslevest iszunk, ez segíti a gyomor emésztőnedveinek munkáját. Nagyon ajánlatos a frissen facsart gyümölcs- és zöldséglevek fogyasztása. Ezek gyorsítják a szervezet méregtelenítő folyamatait, és segítik a máj működését. Ezeknek a leveknek az elkészítéséhez szükségünk lesz otthon egy jó minőségű gyümölcscentrifugára. A jobb gépekhez gyakran receptkönyvet is adnak, de magunk is kísérletezhetünk különböző variációkkal (lásd még a könyv receptjei között). Több szó esik még a gyümölcslevekről a GAPS-emberek méregtelenítése című fejezetben. A frissen facsart leveken kívül több szempontból sem ajánlom a boltokban kapható gyümölcslevek fogyasztását. A bolti gyümölcsleveket pasztörizálják, ami tönkreteszi a lé tápanyagait, és így az egész egy feldolgozott cukorforrássá válik. Néhány bolti gyümölcslé címkéje félrevezethet bennünket, mert azon nem tüntetik fel, ha tartósítószert, édesítőket és más adalékokat is tartalmaz az ital. A legtöbb kereskedelmi forgalomban lévő gyümölcslében előfordulhatnak gombák, illetve penészgombák, ezekre a GAPS-emberek legtöbbször érzékenyek. Mondanom sem kell, hogy szörpöket és üdítőket nem lehet inni a diéta alatt. A GAP-szindrómás embereknek legjobb, ha nem isznak alkoholos italokat, mert azok csak további méreganyagokkal terhelik a májukat. Nagyon-nagyon ritkán megengedhető egy kis száraz bor, gin, skót whisky, Bourbon vagy vodka. A sört – magas keményítőtartalma miatt – teljesen száműznünk kell az étrendből.

A zsírok és az olajok A húsokban (bárány, sertés, marha, baromfi stb.) lévő természetes zsírok mind

fogyaszthatók. Ezekkel a zsírokkal a legjobb főznünk, mert a hevítés hatására kémiai konformációjuk nem változik meg. Az összes főzőolaj vagy növényi olaj tele van káros transzzsírsavval, ezeket ne használjuk. Főzhetünk a következő zsiradékokkal: vaj, ghee, sertés/marha/bárány/liba/kacsa/csirkezsír. Ha kacsát sütünk, fogjuk fel a kisült zsírját, szűrjük át, így a főzéshez egy nagy üveg kitűnő zsírt nyerünk. Egy libából akár egy fél évre elegendő zsír sülhet ki. A sütésnél is használhatjuk ezeket a zsírokat, ha nem vagyunk biztosak a vajban és a ghee-ben. Ha találunk nem hidrogénezett kókuszolajat, használhatjuk sütéshez, főzéshez is. Sajnos a legtöbb nyugati országban csak hidrogénezett kókuszolajat lehet kapni, az a legbiztosabb, ha ezeket nem használjuk. A boltokban kapható összes olajat legjobb, ha elkerüljük, kivéve a hideg préseléssel nyert szűz olívaolajat. Ezekkel se főzzünk, mert a hevítés hatására a bennük lévő tápanyagok tönkremennek, és a telítetlen zsírsavak transzzsírrá alakulnak. Viszont az elkészített ételeinket, salátáinkat és a zöldségeket bőségesen ízesíthetjük ezekkel. A többi hideg préseléssel nyert olaj (lenolaj, esti kankalinolaj, avokádóolaj stb.) fogyasztása is igen hasznos, viszont ezeket sem szabad melegíteni. Ne együnk mesterségesen előállított zsírokat, mint például a margarin, és a vajat helyettesítő többi termék. El kell kerülnünk az összes olyan étel fogyasztását, amelyek ezekkel készülnek. A zsírokról, olajokról részletesen a Zsírok: a jó és a rossz című fejezetben lehet olvasni.

Egy tipikus menü Kezdjük a napot egy pohár szénsavmentes ásványvízzel vagy szűrt vízzel. Egy szelet citromot tehetünk bele. Ihatjuk ezt melegen vagy hidegen, ahogy tetszik. Ha van gyümölcscentrifugánk, akkor a beteg kezdheti a napját egy pohár frissen facsart gyümölcs- vagy zöldséglével. A legjobb a napot a következő koktéllal kezdeni: 40% alma, 50% répa és 10% cékla, persze mind nyers legyen. Bármilyen levet keverhetünk magunknak, de általában próbáljuk a felét legalább a gyógyhatású alapanyagokból készíteni: répa, kevés cékla (a gyümölcslének ne haladja meg az 5%-át), zeller, káposzta, saláta, zöld levelűek (spenót, petrezselyem, kapor, bazsalikom, friss csalánlevél, céklalevél, répalevél), fehér és vörös káposzta, és a másik fele pedig lehet a jó ízű hozzávalókból, amelyek a gyógyító növényeket ízletesebbé teszik: ananász, alma, narancs, grapefruit, szőlő, mangó stb. Ezeket az italokat tisztán vagy vízzel hígítva ihatja a beteg. Aktív és nyugalmi szakaszok váltakoznak a szervezetünkben a nap 24 órájában, táplálkozási és tisztulási (méregtelenítő) szakaszok. Hajnali 4-től úgy reggel 10-ig szervezetünk tisztulási vagy méregtelenítő üzemmódban van. A friss gyümölcs, víz és a frissen facsart levek segítik ezt a folyamatot. A méregtelenítést megzavarja, ha ebben az időszakban sokat eszünk, ha terheljük az emésztőrendszert. Ez az oka annak, ha kora reggel először még nem vagyunk éhesek. Inkább reggelizzünk úgy 10 óra körül, amikor a szervezetünk már befejezte a méregtelenítést, és felkészült a táplálék befogadására, emésztésére. Ekkor kezdjük általában éhesnek érezni magunkat. A gyerekek korábban készek lehetnek a reggelire, mint a felnőttek.

Reggeli variációk • Tetszés szerint elkészített tojás kolbászkákkal vagy zöldségekkel, egy részük lehet párolt, másik részük friss saláta (paradicsom, uborka, hagyma, zeller és friss zöldsaláták stb.) és/vagy avokádó és/vagy húsfélék. A tojássárgáját inkább nyersen, a fehérjét főtten kínáljuk. A saláta és a tojás önteteként használjunk bőségesen hideg préseléssel nyert olívaolajat. A salátába keverjünk egy evőkanál előre beáztatott vagy csíráztatott napraforgó és/vagy szezám- és/vagy tökmagot. A teljes zsírtartalmú kolbászkák csak tisztán darált húst, sót és borsot tartalmazhatnak. Figyeljünk arra, hogy a kolbászba ne hogy kész bolti fűszerkeverék vagy MSG (monosodium glutamát) kerüljön. Azt javaslom, hogy keressünk egy olyan közeli hentest, aki kérésünkre készít nekünk ilyen tisztán húsból készült kolbászt. Annak, akinek megy a hasa, főzzük jól meg a zöldségeket, és ekkor még ne adjunk magvakat neki. • Avokádó hússal, hallal vagy kagylóval, nyers vagy főtt zöldség, citrom és hideg préseléssel nyert olívaolaj. Az étel mellé italként adjunk egy bögre meleg húslét. • Őrölt dióból készült palacsinta. Ezt a palacsintát egy kis vajjal és mézzel lehet édesíteni vagy sós változatát enni. A palacsintához finom lekvárt készíthetünk, ha friss vagy fagyasztott bogyós gyümölcsöket mézzel összetörünk. Gyenge citromos tea, gyömbér- vagy mentatea. • Muffinok, gyümölcstorta vagy gyümölcskenyér – bármi házilag sütött dolog.

Az ebéd • Házi készítésű zöldségleves vagy pörkölt házi húslével elkészítve. • Avokádó hússal, hallal, kagylóval és nyers vagy főtt zöldségek. Az öntet olívaolaj legyen kevés frissen facsart citromlével. Italként egy bögre meleg házi húslevest adjunk. • Bármilyen hús/halétel zöldségekkel.

A vacsora Az ebédnél és a reggelinél említett ételek egyike. A főétkezések között rágcsálnivalóként gyümölcsöt, dióféléket és bármilyen házilag sütött dolgot lehet enni.

Néhány gondolat a vegetarianizmusról Találkoztam néhány családdal, ahol a szülők a vegetarianizmus mellett döntöttek, és azt akarták, hogy a gyerekeik is vegetáriánusok legyenek. A kezelés ilyenkor volt a legnehezebb, mert ha az étrendjükből kivesszük a gabonaféléket, a cukrot és a keményítős zöldségeket, nem sok minden marad, amit ehetnek. Ezeknek a szülőknek ismerniük kell a következő statisztikai adatokat: 1. A vegetáriánus gyerekeknél gyakrabban fordulnak elő egészségügyi problémák, főleg pszichomotoros károsodások, mint azoknál a gyerekeknél, akik esznek húst. 2. A vegetáriánusok hajlamosak az izomsorvadásra és a csontritkulásra. Általában gyengébb izomzattal rendelkeznek.

3. A népszámlálási adatok szerint a vegetáriánusok korábban halnak meg, mint azok, akik esznek húst. Orvosi gyakorlatomban még nem találkoztam egészséges vegetáriánussal. Az evolúció során mi, emberek mindenevőkké fejlődtünk, megettük mindazt, ami a környezetünkben található volt: növény, tojás, hús. Élettani folyamatainkhoz ezek az ételek az optimálisak. Megfelelő mennyiségű fehérjét kell ennünk minden nap, ha egészségesek és energikusak akarunk lenni. A GAPS-embereknek, mivel az emésztőrendszerük nincs megfelelő állapotban a növényekben lévő nehezen emészthető fehérjék befogadására, elsősorban a húsból, halból és a tojásból származó minőségi fehérjékre van szükségük. A GAPS-gyerek gyógyulási esélyeit tesszük tönkre azzal, ha ráerőszakoljuk a vegetarianizmust. Minden joguk megvan a vegetáriánusoknak ahhoz, hogy az elhatározásuk szerint éljenek és döntsenek a saját étkezési szokásaikról. Az én határozott véleményem viszont az, hogy ezt az elhatározást semmiképpen se erőltesse a GAPSgyerekére! A GAPS étkezési protokoll segítségével gyógyuljon meg először a gyerek! Hadd nőjön fel és legyen elég érett arra, hogy maga döntse el, vegetáriánus vagy mindenevő szeretnee lenni. Elvégre gyermekeinknek joguk van saját döntést hozniuk! Ajánlott ételek Alma Ananász, friss Articsóka, francia Asiago sajt Aszalt szilva, szárított, adalékanyagok nélkül vagy saját levében Avokádó, avokádóolaj Babok, száraz fehérbab (navy), zöldbab és limabab Banán (érett, barna foltok vannak már a héján) Barack Bárány, friss vagy fagyasztott Baromfi, friss vagy fagyasztott Bogyós gyümölcsök, mindenféle Bor, száraz: vörös vagy fehér Borsó Brazil dió Brick sajt Brie sajt Brokkoli Camembert sajt Cayenne-i bors Cellulóz az ételkiegészítőkben Cheddar sajt Cherimoya (custard apple vagy sharifa) Citrom Citromsav Colby sajt Cukkini Cseresznye

Csirke, friss vagy fagyasztott Csöves mogyoró (vérmogyoró) Datolya, friss vagy szárított, adalékanyagoktól mentes (ne legyen szirupba áztatva) Dió Diófajták, az összes frissen tört, nem pirított, nem sózott vagy bevont Dióliszt vagy darált dió (általában hántolt darált mandula) Ecet (alma vagy fehér), ellenőrizze, hogy nem allergiás-e erre Edámi sajt Fácán, friss vagy fagyasztott Fahéj Fejes saláta Fekete retek Fekete, fehér és piros bors, őrölt és szemes Fodros kel Fokhagyma Földimogyoró, friss vagy a héjában pirított Földimogyoróvaj, adalékmentes Fürj, friss vagy fagyasztott Fűszerek, tiszta, nem kevert, adalékmentes Fűszernövények, friss vagy szárított, adalékoktól mentes Galamb, friss vagy fagyasztott Gesztenye Ghee, házi készítésű Gin, alkalmanként Gomba Gorgonzola sajt Gouda sajt Grapefruit Gyógytea Gyömbér, friss Hagyma Hal, friss, fagyasztott, konzerv, saját levében vagy olajban Havarti sajt Húsok, friss vagy fagyasztott Joghurt, házi készítésű Kacsa, friss vagy fagyasztott Kagyló, friss vagy fagyasztott Kapor, friss vagy szárított Káposzta Kapribogyó Karfiol Kávé, gyenge és valódi kávéból készített, nem instant Kéksajt Kelbimbó Kesudió, csak friss

Kínai kel (bok choy) Kiwi Kókusz, friss vagy szárított (reszelék), adalékanyagoktól mentes Kókuszolaj Kókusztej Konzervhal, csak olajban vagy vízben Koriander, friss vagy szárított Körte Kumquat Lencse Levek, frissen facsart, a megengedett gyümölcsökből és zöldségekből Leveles kel Liba, friss vagy fagyasztott Limabab (száraz vagy friss) Limburgi sajt Lime Mandarin (satsumas) Mandarin (tangerines) Mandula, mandulavaj és olaj Mangó Marhahús, friss vagy fagyasztott Mazsola Méz, természetes Mogyoró Monterey (Jack) sajt Münster sajt Mustármag, tiszta por vagy gourmet féle, a tiltott hozzávalók kizárásával Narancs Nektarin Olívabogyó, cukor és tiltott hozzávalók nélkül tartósítva Olívaolaj, hideg préselésből nyert Padlizsán Papaja Paprika (zöld, sárga, piros, narancssárga) Paradicsom Paradicsomlé, són kívül más adalékoktól mentes Paradicsompüré, són kívül más adalékoktól mentes Parmezán sajt Pekándió Petrezselyem Port du Salut sajt Pulyka, friss vagy fagyasztott Rebarbara Répa Romano sajt Roquefort sajt Sárgabarack, friss és szárított Sárgadinnye Savanyú uborka, cukor és más tiltott hozzávalók nélkül Sertéshús, friss vagy

fagyasztott Skót whisky, alkalmanként Spárga Spenót Stilton sajt Sütőtök Svájci sajt Szerecsendió Szőlő Tea, gyenge, friss, nem instant Tojás, friss Tök (téli, nyári) Túró, száraz, nem a krémesített cottage cheese Uborka Ugly fruit Vadhús, friss vagy fagyasztott Vaj Vajrépa, kerekrépa (turnip) Vízitorma Vodka, alkalmanként Zeller Zellergumó Zöldbab Elkerülendő ételek Acesulfame (édesítőszer) Acidophilus alapú tej Agar-agar (geri vörösmoszatokból nyert sűrítő- és zselésítő élelmiszer-adalékanyag) Agave szirup Alga Almalé Aloe vera Amaránt Árpa Aszpartám Babliszt és csíra Balzsamecet Batáta (édeskrumpli) Bojtorjángyökér Brandy Bulgur Búza Búzacsíra Búzadara Canellini bab Cellulózgumi Chevre sajt

Cikória, katáng Cottage cheese Cukor vagy szacharóz, mindenféle Csicseriborsó Csokoládé Csüdfű (Astragalus) Dextróz (szőlőcukor) Diók, sózva, pirítva és ízesítve Étolaj Fava bab Feta sajt Főttbab-konzerv Fruktoligoszaharidok (FOS) Fruktóz Gabonák Gabonaliszt Gabonapehely, az összes reggeli gabonapehely Garbanzóbab Gesztenyeliszt Gjetost sajt Gruyere sajt Gyapotmag Gyümölcs, konzerv vagy tartósított Hal, tartósított, füstölt, sózott, panírozott és halkonzervszószban lévő Hínár Hot dog Hús, feldolgozott, tartósított, füstölt, sózott Húsleveskocka vagy granulátum Író Jégkrém, bolti Jeruzsálemi articsóka, csicsóka Joghurt, bolti Kakaópor Karob Karragén Kávé, instant és kávépótlék Keményítő Keserű dinnye Ketchup, bolti Kolbászok, bolti Konzervzöldség és -gyümölcs Köles Krémsajt Krumpli Kukorica Kukoricaszirup Kukoricakeményítő Kuszkusz Laktóz

Lekvár Likőrök Margarin és a vajpótlók Méhpollen Melasz Mortadella Mozzarella sajt Mungóbab Neufchatel sajt NutraSweet (aszpartám) Nyílgyökér Okra, bámia, gombó Paszternák Pektin Pohánka (hajdina) Postum Prim-ost sajt Pulykafasírt Quinoa Rágógumi Ricotta sajt Rizs Rozs Sajtkrém Savó, por vagy folyékony Sherry Sonka Sör Sütőélesztő Sütőpor és az összes térfogatnövelő szer Szágó Szacharin Szemesbab Szénsavas üdítők Szódabikarbóna Szója Tápióka Tartármártás Tea, instant Tej – az összes állat teje, szója-, rizs, konzervkókusztej Tejpor Tejföl, bolti Tejszín Tészták, mindenféle Tönkölybúza Tritikálé (búza és rozs keresztezéséből származó hibrid) Üdítőitalok

Vajbab Yam gyökér Zab Zöldségek, konzerv vagy tartósított Zselék

3. RECEPTEK 1. Krémek, szószok Ketchup Guacamole Majonéz Salsa Padlizsánkrém Májpástétom alap 2. Saláták Céklasaláta Tonhalsaláta Káposztás, almás saláta Paradicsomos, uborkás saláta Orosz saláta Répasaláta 3. Levesek A húslé elkészítési módja: Bárány-, sertés-, marha- és vadhúslé Tyúkhúsleves Halleves Levesalap Csalánleves Orosz borscs Halászlé Húsgombócleves A csodálatos laskatökleves Kocsonya 4. Zsírok a főzéshez Ghee Liba- és kacsazsír Sertés-, bárány- és marhazsír Kókuszolaj 5. Főételek Egy húsos olasz casserole Töltött paprika Húsgombóc Hússzeletek Halszeletek A svéd Gravlax – a friss lazac legjobb elkészítési módja Sült bab vagy francia cassoulet Casserole pulykacombbal Májas hurka Agyagtálban sült máj Egy gyors májas recept 6. Zöldségek Savanyú káposzta A szépen elkészített káposzta Gyors zöldséges rizotto Karfiolos „krumpli„ Sült zöldségek

7. Süssünk otthon! Kenyér, sütemény, muffin alapreceptje Pizza 8. Desszertek Sült alma Krémkaramell Almás morzsa (apple crumble) Almás pite Sütőtök torta Pinocchio torta Földimogyoróvajas pite Orosz sodó (custard) Születésnapi torta Jégkrém Friss kókusz Kókuszos édesség 9. Tojásmentes receptek Tojásmentes kenyér, sütemény, muffin Tojásmentes banános muffin Tojásmentes húsvéti tojás Tojásmentes rágcsálnivaló, keksz Tojásmentes gyümölcsös desszert Tojásmentes almás pite Tojásmentes süti 10. Italok Diófélékből és magvakból készített tej Kókusztej Gyömbértea Frissen facsart és préselt levek Gyümölcs smoothie-k 11. Joghurt és crème fraiche Még több receptet lehet találni Elaine Gottschall, Breaking the Vicious Cycle című könyvében, illetve az alábbi internetes oldalakon: www.scdiet.org www.breakingtheviciouscycle.com www.pecanbread.com ww.uclbs.org 1. KRÉMEK, SZÓSZOK A legtöbb friss saláta finom olívaolajjal és friss citromlével. Ha a házi joghurtot a szervezet jól tolerálja, akkor azt is lehet salátaöntetként használni. Ketchup 2 bögre paradicsomlé 1–3 evőkanál fehér ecet méz, ízlés szerint babérlevél (ízlés szerint, ki is hagyható) só, bors ízesíteni A méz kivételével az összes alapanyagot keverjük össze és főzzük lassú tűzön kevergetve, hogy besűrűsödjön. Amikor már majdnem elérte a kívánt sűrűséget, ízesítsük mézzel, és fejezzük be a főzést. Zárjuk le rögtön steril üvegekben, vagy kis edényekben fagyasszuk le.

(Köszönet a receptért Elaine Gottschallnak) Guacamole 2 érett avokádó 1 narancs leve 1 gerezd tört fokhagyma egy kis víz Az összes hozzávalót robotgéppel keverjük össze. Ha túl erős a guacamole, csökkentsük a fokhagyma mennyiségét. Zöldségeket mártogathatunk a krémbe, vagy házi készítésű kenyérre kenhetjük. Majonéz 1 egész tojás 1 bögre Olívaolaj vagy ennél egy kicsit több 1 evőkanál fehér ecet vagy friss citromlé 1/4 teáskanál száraz mustárpor só, bors ízesíteni egy kicsi méz ízesíteni A tojást, a citromlevet (vagy ecetet), a mustárt, a sót, a borsot és a mézet robotgéppel keverjük össze. Majd lassan ebbe keverjük bele az olívaolajat. Legalább egy percig kell tartania ennek a folyamatnak, ne kapkodjuk el az olaj hozzáadását. A majonéz sűrűsödésével fog a keverőgépünk hangja is mélyülni. További ötletek: Használhatjuk a pecsenyelé, húslé (gravy) sűrítéséhez: 2 evőkanál majonézt adjunk 1 bögre húsléhez. Gyakori kevergetés mellett lassú tűzön úgy 1–2 percig főzzük. Használhatjuk tartármártás elkészítéséhez is: a szószba keverjünk 1/2 bögre apróra vágott kapros savanyú uborkát (édesítetlent) és 1/4 bögre apróra vágott hagymát. Hamis hollandi mártást is készíthetünk belőle, ha hozzáadunk reszelt cheddar sajtot (ha ezt tolerálja a szervezetünk). Öntsük ezt a zöldségek – mint például főtt karfiol vagy brokkoli – tetejére. Fedő alatt süssük sütőben. Salátaöntet: a szószt keverjük össze házi joghurttal (1:1 arányban). (Köszönet a receptért Elaine Gottschallnak) Salsa 4 közepes paradicsom egy fél paprika (zöld, piros, narancssárga vagy sárga) 1 közepes hagyma (vörös vagy lila) 1–3 gerezd fokhagyma kapor vagy petrezselyem olívaolaj só, bors ízesíteni Az összes hozzávalót törjük darabosra egy robotgépben. Hús és zöldség mellé lehet kínálni. Húsféléket is főzhetünk ebben a szószban. A salsaszószt kezdjük el főzni, majd darált húst (lehet marha, sertés, bárány vagy csirke) és 3–4 evőkanál vajat (vagy liba/kacsazsírt) adjunk hozzá. Fedő alatt pároljuk 30 percig.

Padlizsánkrém 2 padlizsán, só 3 közepes paradicsom 3–4 gerezd fokhagyma 1/3 bögre olívaolaj friss kapor vagy petrezselyem A padlizsánt vágjuk 1 cm vastag szeletekre, dörzsöljük jól be sóval és kacsazsírral. Rakjuk ezeket tepsibe, majd 150 °C fokon süssük 30–40 percig, amíg megpuhulnak. Majd hűtsük le. Robotgéppel keverjük össze a sült padlizsánt, paradicsomot, fokhagymát, fűszernövényeket és az olívaolajat. Hús és hal mellé lehet kínálni, illetve zöldségekkel mártogatva. Májpástétom alap 100 g máj 1 nagy fej hagyma finomra vágva 3 gerezd fokhagyma finomra vágva A májat, hagymát és fokhagymát süssük ghee-n (vajon, libavagy kacsazsíron), amíg a máj jól át nem sül. Majd rakjuk egy robotgépbe, adjunk hozzá majonézt, és keverjük össze. Az alábbi hozzávalók egyikével variálhatjuk a keveréket: • 1 nyers paradicsom • 4-5 főtt aszalt szilva (nem édesített, kimagozott) • nyers fokhagyma • fűszernövények (kapor, petrezselyem, bazsalikom) • nyers hagyma • hámozott, magozott darált alma 2. SALÁTÁK Akkor ehetünk csak salátákat, ha már megszűnt a hasmenés. A saláta tápértékét növeli, ha megszórjuk a tetejét darabosra vágott dióval vagy magvakkal. A magvakat (napraforgó, sütőtök és szezám) áztassuk be egy éjszakára vízbe. Így még táplálóbbak és könnyebben emészthetőbbek lesznek. Céklasaláta 8 kisméretű cékla 1/3 bögre héjazott dió 2 gerezd fokhagyma 8 aszalt szilva mag nélkül majonéz 1/3 teáskanál só A céklát mossuk meg, vágjuk le az alját és a tetejét. Addig pároljuk, amíg egy késsel könnyen át nem tudjuk szúrni. Használhatunk előre főzött céklát is (vízben, és nem ecetben főttet). Nagylyukú reszelőn reszeljük le a céklát. A diót, fokhagymát és az aszalt szilvát robotgéppel aprítsuk össze. Keverjük ezt a reszelt céklához. Keverjük hozzá a sót és a majonézt. Húsokkal és zöldségekkel fogyasszuk.

Tonhalsaláta 200 g konzerv tonhal a saját levében vagy vízben 1 nagy fej hagyma 2 nagyméretű répa 2 főtt tojás majonéz Csepegtessük le a tonhalat, és egy villával törjük össze. Vágjuk finomra a hagymát. Főzzük meg a répát. Hámozzuk meg és vágjuk fel a főtt tojást. Egy lapos edény alját rakjuk ki tonhallal (használjuk el a tonhaladag felét), töltsük fel az aprított hagymával. Fedjük ezt egy majonézréteggel. Egy répát reszeljünk ennek a tetejére, és kenjünk erre újra majonézt. A következő réteg a fölvágott főtt tojás legyen, ezt is kenjük meg majonézzel. Ismételjük meg a rétegeket: tonhal, hagyma, répa, tojás. Díszítsük a tetejét kaporral vagy petrezselyemmel. Ne felejtsük el a különböző rétegeket majonézzel megkenni. Káposztás, almás saláta 100 g fehér káposzta 1 nagy alma 1/2 bögre házi joghurt vagy crème fraiche 1 teáskanál méz egy csipet só 2 evőkanál mazsola Reszeljük le a káposztát. A meghámozott, magvazott almát reszeljük le. Vajon egy picit süssük meg a mazsolát, hogy puhább legyen. A joghurtot keverjük össze a mézzel és a sóval. Ezután az összes hozzávalót keverjük össze. Paradicsomos, uborkás saláta 2 paradicsom 1/3 vagy egy hosszú kígyóuborka 1 zellerszál, zöldhagyma kapor vagy petrezselyem, só Vágjuk az uborkát 1/2 cm-es szeletekre. A paradicsomot falatnyi, a zellert pedig ennél is apróbb méretűre vágjuk. Hintsük meg sóval. Aprítsuk fel a zöldhagymát, kaprot, petrezselymet. Az egészet keverjük össze, és öntsünk rá hideg sajtolással nyert olívaolajat. Orosz saláta 1/2 kígyóuborka 1 nagy főtt (párolt) répa 100 g főtt hús vagy kolbász (a maradék is jó erre) 1 hagyma 2 főtt tojás

2 evőkanál savanyú káposzta (ízlés szerint, de ki is hagyható) friss kapor és/vagy petrezselyem 1/3 teáskanál só majonéz joghurt vagy crème fraiche Az uborkát és a répát vágjuk apró kockákra. A húst és/vagy a kolbászt is vágjuk apró kockákra. Aprítsuk fel végül a hagymát is. Kockázzuk fel a hámozott főtt tojásokat is. Vágjuk össze a kaprot és a petrezselymet. Egy külön tálban egyenlő arányban keverjük össze a joghurtot és a majonézt, sózzuk meg. Minden hozzávalót keverjünk össze. Répasaláta 1 nagy répa 1 evőkanál mazsola 1 evőkanál darabosra vágott dió joghurt Süssük vajon egy kicsit a mazsolát, hogy puhább legyen. Reszeljük apróra a répát. A répát, mazsolát, diót és a joghurtot keverjük össze. 3. LEVESEK Határozottan azt tanácsolom, hogy a levesek alapjaként házi készítésű húslét használjunk. A húslé elősegíti az emésztést, és a népi orvoslás évszázadok óta ezt használja az emésztőrendszer gyógyítására. A házi húslé rendkívül tápláló, tele van könnyen felszívódó ásványi anyagokkal, vitaminokkal, aminosavakkal és különböző más tápanyagokkal. A bolti leveskockákat vagy húsleveskockát sose használjuk, számos feldolgozási folyamaton keresztül nyert készítmények ezek, melyek rengeteg káros anyagot tartalmaznak. Az elkészült, húslét le lehet fagyasztani, de legalább egy hétig a hűtőben is jól eláll. Használhatjuk ezt a húslevet levesek, szószok vagy pörköltek készítésénél, vagy az étkezések között melegen italként kínálhatjuk a GAPSbetegeknek. Ha figyelünk arra, hogy a hűtőnkben mindig legyen ilyen húslé, meglátjuk, milyen egyszerű és gyors a tápláló ételek elkészítése a GAPS-gyerekek, -felnőttek és az egész család részére. Egy jó húsléhez húsra és csontokra van szükség. Az összes húsféléből (marha, bárány, sertés, vad, baromfi és hal) tökéletesen el lehet készíteni, mindegyik más ízű és tápanyagtartalmú lesz. Figyeljünk arra, hogy a húsféléket változatosan együk, így sokféle tápanyaghoz jutunk. A csontok és ízületek különösen fontos szerepet játszanak, mert olyan tápanyagokkal gazdagítják a levest, amelyek magában a húsban izoláltan nincsenek jelen. Egy gazdag húslé egyáltalán nem kerül sokba, hiszen az állatnak azokra a részeire van szükségünk, amelyeket szinte ingyen odaadnak a hentesek. Használhatunk friss vagy fagyasztott húst és csontot, főzés előtt ezeket nem kell kiolvasztani. A húson és a csontokon kívül semmi másra nem lesz szükségünk, csak egy nagy vízzel teli fazékra és egy kicsi sóra, borsra. Így készül a húslé:

Bárány, sertés, marha és vad A húst, ízületeket, csontokat rakjuk egy nagy fazékba, dobjunk bele 5-10 szem egész borsot, és ízesítsük sóval, majd engedjük fel vízzel. Főzzük fel forráspontig. Fedjük le, és a legkisebb lángon főzzük legalább 3 órán át. Minél tovább főzzük a húst és a csontot, annál jobban kifőnek a lébe belőle a tápláló anyagok. Vegyük ki a csontokat és a húsokat, a kis csontdarabkák és a szemes bors miatt szűrjük át egy másik fazékba. Tyúkhúsleves Egy fél csirkét rakjunk fazékba, engedjük fel vízzel, sózzuk meg, és főzzük fel forráspontig. Pároljuk 1,5–2 órán át. Vegyük ki a csirkét, szűrjük át a levét. Majd rakjuk a hűtőbe. Az így elkészített főtt csirke jóízű, vacsorára zöldségekkel lehet kínálni, és hozzá egy bögre meleg csirkelevet inni. Hallé Egy jó halléhez nem a hal húsa kell, hanem szálkák, uszonyok, a bőr és a feje. Egy egész halat vegyünk, a kifilézett húsát rakjuk félre, ezt magában elkészíthetjük máskor, a hal többi részéből készítsünk hallevet. Az egész tisztogatást megcsinálja nekünk a halasunk. A fejet, szálkát, uszonyt, bőrt rakjuk egy nagy fazékba, dobjunk hozzá 8–10 szem borsot, és engedjük fel az egészet vízzel. Forráspontig főzzük, majd alacsony lángon pároljuk 1–1,5 órán át. A végén ízesítsük sóval. A haldarabokat vegyük ki, és szűrjük át a levet. A maradék főtt halhúst is szedjük le a gerincről, ez a leveskészítésnél jól jön majd. Alaprecept a levesekhez A leveshez először melegítsünk fel egy adag házi húslét, majd rakjunk bele összevágott vagy szeletelt zöldséget. Pároljuk 20–25 percet. Bármilyen éppen kapható zöldséget használhatunk: hagyma, káposzta, répa, brokkoli, karfiol, sütőtökök, cukkini, tök, póréhagyma stb. Ha krémlevest akarunk csinálni, akkor a zöldségeket bármilyen méretűre vághatjuk. Ha viszont nem krémlevest készítünk, akkor figyeljünk arra, hogy a zöldségeket szép kis darabkákra vágjuk vagy kockázzuk. Ha a húslevünk bárány-, sertés- vagy marhahúsból készült, még jobb ízű lesz a levesünk, ha egy marék francia vagy olasz szárított gombát is hozzáadunk. Mielőtt a levesbe rakjuk, kézzel szét lehet morzsolni a szárított gombát. A végén adjunk hozzá 1–2 evőkanál aprított fokhagymát, főzzük fel, majd vegyük le a tűzről. Ehetjük így ebben a formában, vagy krémlevest turmixolhatunk belőle. A következőkkel tálalhatjuk a levest: • Apróra vágott petrezselyem, koriander vagy kapor • Darabokra vágott főtt tojás • Egy kanál házi készítésű joghurt vagy crème fraiche (zsírosabb tejföl) • Apróra vágott főtt hús • Apróra vágott lilahagyma • Apróra vágott zöldhagyma

• Egy kanál főtt, darált máj Ezt az alapreceptet lehet saját ötleteinkkel továbbfejleszteni. Én most csak néhány ötletet adok. Csalánleves 1 és 1/2 l házi húslé egy nagy csokor csalán 2 evőkanál francia vagy olasz szárított gomba 1 közepes hagyma 1 közepes répa 2 cukkini vagy 1/4 tök vagy sütőtök 4 főtt tojás A tápanyagokban rendkívül gazdag csípős csalán fiatal hajtásai tavasszal bújnak elő. Ezek tele vannak vassal, magnéziummal, rézzel, cinkkel, C-vitaminnal, karotinoidokkal és más fontos anyagokkal. A leves elkészítéséhez egy nagy csokor csalánt kell szednünk. Ne felejtsünk kesztyűt és hosszú ujjú inget viselni! Mossuk meg a csalánt, és a maradék vizet rázzuk le róla. Ollóval vágjuk apró darabokra a leveleket és a fiatalabb szárakat, a keményebbeket kidobhatjuk. Vágjuk apró kockákra a tököt, sütőtököt vagy cukkinit, vékony szeletekre a répát, és aprítsuk fel a hagymát. Főzzük fel a házi húslevünket. Adjuk ehhez a zöldségeket, és a kezünkkel előzőleg szétmorzsolt szárított gombát. Fedő alatt pároljuk 15–20 percig. Majd adjuk ehhez az előkészített csalánt, kavarjuk meg, és azonnal vegyük le a tűzről a levest. 1–2 evőkanál apróra vágott főtt tojással tálalhatjuk, és egy kanál házi joghurtot is tehetünk bele, ha a szervezetünk ezt jól tolerálja. Orosz borscs 1 és 1/2 l házi húslé 1 közepes hagyma finomra aprítva 1 közepes répa apróra szeletelve 1/4 közepes fehér káposzta apróra szeletelve 2 közepes cékla vagy 4 kisebb cékla nyersen vagy főve 3 gerezd fokhagyma 1 apróra vágott paradicsom Ha főtt céklát használunk (vízben és ne ecetben főtt legyen): Főzzük fel a húslét, adjuk hozzá a hagymát, répát és a káposztát. Fedő alatt pároljuk 20 percig. Eközben vágjuk fel a főtt céklát hosszú vékony csíkokra. Adjuk ezeket is a leveshez, és 5 percig pároljuk még. Majd vegyük le a tűzről. Törjük meg a 3 gerezd fokhagymát, és az aprított paradicsommal együtt adjuk a leveshez. Egy nagy kanál crème fraiche-sel vagy házi joghurttal tálaljuk (ha ezt tolerálja a szervezetünk), és adjunk még hozzá finomra vágott petrezselymet és/ vagy vastag szeletekre vágott főtt tojást. Ha nyers céklát használunk: Mossuk, tisztítsuk meg a céklákat. Kézzel vagy géppel vágjuk hosszú, vékony csíkokra. Főzzük fel a húslevet, és adjuk hozzá a céklát. Pároljuk 10–15 percig, majd

adjuk ehhez a többi zöldséget (hagyma, répa és káposzta). Pároljuk még 20 percig, amíg meg nem fő a káposzta. Majd vegyük le a tűzről. Törjük meg a 3 gerezd fokhagymát, és az aprított paradicsommal együtt adjuk a leveshez. Egy nagy kanál crème fraiche-sel vagy házi joghurttal tálaljuk (ha ezt tolerálja a szervezetünk), és adjunk még hozzá finomra vágott petrezselymet és/vagy vastag szeletekre vágott főtt tojást. Halászlé 1 l házi hallé 1 nagy fej hagyma finomra aprítva 1 répa apróra vágva 1 cukkini vagy egy hasonló méretű tök, sütőtök kis kockákra vágva Főzzük fel a hallét, adjuk hozzá a hagymát, répát, sütőtököt, tököt vagy a cukkinit. Fedő alatt pároljuk 10-15 percet, majd vegyük le a tűzről. Ehhez adjuk azt a főtt halhúst, amit a hallé készítésénél szedtünk le a halcsontról. Egy kanál házi joghurttal (ha ezt tolerálja a szervezetünk) és/vagy szeletelt vagy apróra vágott főtt tojással tálaljuk. Ha nem maradt már a hallében megfőtt halhúsból, akkor ehelyett bármilyen halhúst használhatunk, csak bőr és szálka nélküli legyen. Vágjuk a halhúst apró kockákra, és akkor adjuk a fővésben lévő halléhez, amikor a zöldségeket. Húsgombócleves 400 g darált hús (sertés és marha keveréke a legjobb) 1 nagy fej hagyma apróra vágva 1 nagy répa vékonyra szeletelve 1 bögre téli tök (winter squash) vagy cukkini kis kockákra vágva 1 bögre finomra vágott káposzta (elhagyható) 2 evőkanál finomra vágott fokhagyma Egy fazékban 2 liter vizet főzzünk fel. Adjunk hozzá sót és cayenne borsot. Formázzunk a kezünkkel 2 cm átmérőjű gombócokat a húsból, és egymás után dobjuk a forrásban lévő vízbe. Lefedve, lassú tűzön pároljuk 30 percig. Majd adjuk hozzá a fokhagyma kivételével az összes zöldséget, fedő alatt még 20 percig pároljuk. Adjuk hozzá a fokhagymát is, vegyük le a tűzről, és hagyjuk úgy 5–10 percig állni, majd adjunk hozzá 2–3 evőkanál savanyú káposztát. Egy evőkanál házi joghurttal és frissen vágott kaporral tálaljuk. A csodálatos téli sütőtökleves 1 és 1/2 l házi húslé (ehhez a leveshez a legjobb a pulyka vagy a csirke húslé) 1 póréhagyma, megmosva, szeletelve egy brokkolinak 3–4 közepes rózsája 1 közepes répa, felvágva 1/2 közepes méretű sütőtök vagy bármilyen narancssárga húsú télitök, sütőtök 3 gerezd fokhagyma

A sütőtököt hámozzuk meg, kaparjuk ki a magokat, és daraboljuk fel. Mossuk meg és daraboljuk fel a zöldségeket is. Rakjuk ezeket a levesfazékba, öntsük hozzá a húslevet, és főzzük fel. Miután felfőtt a legkisebb lángon, fedő alatt pároljuk kb. 30 percig. Majd turmixoljuk össze. Ha a család már abban a szakaszban van, hogy ehet házi kecskejoghurtot, akkor tegyünk a levesbe fél bögrét belőle. Melegen tálaljuk. Ez a leves különösen jó hatással van a hasfájós, hasmenéses gyerekre. Kocsonya sertéscsülök (2-4 darab) 1 nagy répa, fokhagyma só, fekete egész bors A csülköket rakjuk egy nagy fazékba, töltsük fel vízzel, adjunk hozzá sót, és egy teáskanálnyi fekete egész borsot. Miután felfőtt, alacsony lángon, fedő alatt pároljuk még 3 órát. Eközben pároljuk meg a nagy répát, ha kihűlt, szeleteljük fel. Dekoratív formájúra is vághatjuk, ha van megfelelő eszközünk ehhez. Ha elkészült a húslé, vegyük ki a csülköket belőle, és szűrjük át a levet egy másik fazékba. Hagyjuk, hogy a csülkök teljesen kihűljenek. A csülkökről az összes húst fejtsük le (beleértve a bőrt és a puhább részeket is), csak a csupasz csont maradjon meg. A lefejtett húsokat vágjuk fel kicsi darabkákra. Egy nagyobb mély tál aljába helyezzük a húsokat, a répát és a fokhagymát. A fokhagyma mennyiségét ízlés szerint lehet csökkenteni vagy növelni, ahogy a család jobban szereti. Majd öntsük erre rá a húslevet úgy, hogy a tál 3/4-ig érjen. Rakjuk a hűtőbe, hogy a lé megkocsonyásodjon. Különböző kocsonyaformákat használhatunk és kisebb különálló tálakban is felszolgálhatjuk. Nagyon jólesik ez az étel főleg meleg nyári napokon. Tele van olyan tápanyagokkal, mint a zselatin, glükózamin, glikoprotein, foszfolipid stb. A népi gyógyászat is ezt használta az emésztési problémák enyhítésére. 4. ZSIRADÉKOKA FŐZÉSHEZ Főzni (sütni, rántani) csak telített zsírokkal szabad, mert ezeknek a zsiradékoknak hevítés hatására nem módosul a kémiai szerkezetük. Ezek a zsiradékok a következők: sertészsír, liba- és kacsazsír, marhazsír, bárányzsír, kókuszolaj, vaj és ghee. A legtöbbjüket boltban is lehet kapni. Otthon is elkészíthetjük őket, aminek az az előnye, hogy pontosan tudjuk, miből készült, és mi van a zsírban. Erről további információkat találhatunk a könyv Zsírok: a jó és a rossz zsírok című fejezetében. Ghee A ghee tisztított vaj. Hagyományosan a világ különböző pontjain főznek, sütnek ezzel. Vajjal nagyon jó főzni, bár egy kicsi savó a vajban gyakran megég. Ezenkívül a savóban van laktóz és egy kevés tejfehérje, amit a GAPS-betegek a diétájuk kezdeti szakaszában nem ehetnek. Viszont a ghee-ben nincs savó, így tejfehérje és laktóz sincs,

csak tejzsír van, ez viszont nem tud megégni. Melegítsük elő a sütőnket 60–120 °C fokosra. Egy fém edénybe vagy tepsibe helyezzünk egy nagydarab bio-, ha lehet, nem sós vajat. Melegítsük ezt a sütőben 45– 60 percig. Vegyük ki a sütőből, és óvatosan öntsük le az aranyszínű zsírt (ghee) a tetejéről egy edénybe. Vigyázzunk arra, hogy a tepsi alján lévő fehér folyadék ne keveredjen bele. A fehér részt ki lehet dobni. A ghee-t egy befőttesüvegben a hűtőben tároljuk. Liba- és kacsazsír A libát vagy a kacsát a szokásos módon süssük meg. Vegyük ki a szárnyast, és szűrjük át a zsírt egy gézhálón vagy nagyon apró lyukú fémszűrőn. A zsírt befőttesüvegben a hűtőben tároljuk. A húsok és a zöldségek elkészítéséhez használjuk. Különösen finomak lesznek a zöldségek, ha ezekben a zsírokban sütjük meg őket. Sertés-, bárány- vagy a marhazsír A kacsa- és libazsírhoz hasonlóan nyerhetjük ezeket a zsiradékokat is. Az összes pici zsírdarabka megteszi, kiváltképp az állat belsőségei (zsigerei) közelében lévő zsírdarabkák, amelyekhez szinte ingyen hozzájuthatunk a hentesnél. Meg fogunk lepődni, hogy egy kis darabkából mennyi zsír kifő. Jobban tesszük, ha bioállatból nyerjük a zsírt, hiszen zsírban raktározódnak a különböző méreganyagok. Évente egyszer vagy kétszer egy kis darab biozsírt venni nem túl nagy befektetés, főleg, hogy ez hónapokig eláll. Süssük alacsony hőmérsékleten (120–130 °C) a zsírt 2–3 óráig, attól függően, hogy mekkora darabról van szó. Szűrjük át a zsírt egy gézhálón vagy nagyon apró lyukú fémszűrőn. A zsírt befőttesüvegben a hűtőben tároljuk. A kókuszolaj nagyszerű a főzéshez. Sok benne a telített zsír, aminek a hevítés hatására nem változik meg a kémiai szerkezete. Figyeljünk arra, hogy csak nagyon jó minőségű natúr kókuszolajat vegyünk, nyugaton sok olyan termék van forgalomban, amelyeket, hogy tovább elálljanak, hidrogéneznek. 5. FŐÉTELEK Egy húsos olasz casserole Nemcsak egy nagyszerű húslét kaphatunk, hanem az egész családnak elegendő egytálételt is, ha ezt az elkészítési módot választjuk. A felsoroltak közül bármelyiket választhatjuk alapanyagként: báránycomb vagy borda, sertéshús, marhahús, fácán, 2–4 galamb, 2 fürj, őzhús, egy egész csirke vagy pulykacombok. Egy nagyméretű főzőedény (casserole) kell ennek az ételnek az elkészítéséhez, aminek van te teje is. A húsdarabokat vagy az egész szárnyast rakjuk az edénybe, 2/3 részig engedjük fel vízzel a tálat, ízesítsük sóval, egész borssal, szárított fűszernövényekkel, például babérlevéllel vagy egy csokor rozmaringgal. Sütőben, fedő alatt, lassú tűzön (125/140 °C) süssük úgy 5–6 órát. Mielőtt a vacsoránk teljesen elkészülne, 40–50 perccel korábban rakjunk a tálba különböző zöldségeket: brokkoli-, vagy karfiolrózsákat,

egész tisztított lila- vagy fehérhagymát, kelbimbót és nagyobb darabokra vágott répát. Ha elkészült az étel, a húst és a zöldségeket már tálalhatjuk is a családunknak. A húslét pedig átszűrve egy mártásos edényben kínáljuk emellé. Az a húslé, ami vacsorakor nem fogyott el, nagyszerűen eláll a hűtőben, és levesekhez vagy egy bögre meleg tápláló italként fogyaszthatjuk. Töltött paprika 6 nagyobb darab paprika (zöld, piros, sárga, narancssárga kombinációja lehet) 1/2 kg darált hús (a legjobb a disznó és a marha felefele arányban) 2 közepes méretű répa 1 nagy fej hagyma só és bors Reszeljük le a répát, és aprítsuk fel a hagymát. Ezeket dolgozzuk jól össze a sózott, borsozott darált hússal. Vágjuk le a paprika tetejét, vegyük ki a magokat. Töltsük meg a paprikákat a hús és zöldség keverékével. A megtöltött paprikákat rakjuk egy fazékba. Egy olyan megfelelő méretű fazekat kell keresnünk, amibe egymás mellé állítva elfér az összes paprika, és egymást kitámasztják. Öntsünk 3–4 pohár vizet a fazékba, fedjük le. Főzzük fel, majd lassú tűzön pároljuk egy órát. Legjobb, ha egy levesestányérban tálalunk fejenként egy paprikát egy kanál lével a fazék aljáról. Rakjunk a tetejére egy evőkanál házi készítésű joghurtot (ha jól tolerálja ezt a szervezetünk), amibe egy gerezd fokhagymát törünk. Végül szórjuk meg aprított petrezselyemmel. Húsgombóckák 500 g darálthús (sertés és marha keveréke a legjobb) 1 nagy fej hagyma 1/2 paprika (piros) 1 cukkini 2 evőkanál frissen aprított fokhagyma 1 evőkanál paradicsompüré só, bors, 2–3 babérlevél A szószhoz töltsük meg a fazekat 3–4 cm magasan vízzel. Keverjük a vízbe a paradicsompürét, sót, borsot. Főzzük fel. A darált húsból 4 cm átmérőjű húsgombócokat formázzunk. Egyenként rakjuk ezeket bele a forrásban lévő lébe. Figyeljünk arra, hogy megfelelő méretű fazekat használjunk, amiben egymás mellett elfér az összes húsgombóc. Fedjük be a fazekat, és lassú tűzön pároljuk 30 percig. Eközben készítsük elő a zöldségeket. A hagymát és a piros színű paprikát aprítsuk finomra. A cukkinit pedig kockázzuk kisebb darabokra. Aprítsuk fel a fokhagymát. 30 perc elteltével a főtt húsgombócokhoz adhatjuk hozzá a felvágott hagymát, paprikát és a cukkinit. Óvatosan kavarjuk meg, vigyázva, hogy a húsgombócaink ne sérüljenek. Fedjük be, és főzzük még az ételt 25 percig. Majd adjuk hozzá a babérleveleket és a fokhagymát. Fedjük le, és vegyük le a tűzről. Hagyjuk állni 10 percig, majd tálalhatjuk. Szórjuk meg frissen aprított korianderrel, és főtt zöldségekkel

tálalhatjuk. Húsfasírt 500 g darált sertéshús 500 g darált marha- vagy bárányhús 1 nagy fej hagyma apróra vágva só, bors Az összes hozzávalót keverjük jól össze, ebből formázzunk ovális alakú fasírtokat. Egy serpenyőben melegítsünk fel disznózsírt (liba- vagy kacsazsírt), és rövid ideig süssük elő a fasírtok mindkét oldalát. Majd helyezzük ezeket a fasírtokat egy kizsírozott tepsibe, adjunk hozzá 1/2 bögre vizet, és süssük a sütőben még 150–170 °C fokon 40 percig. Főtt zöldségekkel vagy salátával tálalhatjuk. Halfasírt 2–3 elég nagy édesvízi vagy tengeri hal, különböző halak keveréke is megteszi 1 tojás 3-5 evőkanál vaj (ghee, liba- vagy kacsazsír, disznózsír vagy kókuszolaj) 1–2 bögre kókuszreszelék só, bors Vágjuk le az összes húst a halról, távolítsuk el a bőrét és a nagyobb szálkákat. Ezekből a szálkákból, a fejből és a bőrből rendkívül tápláló hallevet lehet majd készíteni (ennek receptjét lásd a leveseknél). Vehetünk azonban halfilét is, bőr és nagyobb szálkák nélkül. A halhúst, tojást, vajat, sót és borsot dolgozzuk össze a robotgépben. Ha van húsdarálónk, akkor az is jó erre a célra. A darált halból 2 cm vastag ovális alakú lapos darabkákat formázzunk, forgassuk meg a kókuszreszelékben, és enyhén süssük meg mindkét oldalát. A sütéshez kókuszolajat (vagy vajat, ghee-t, disznózsírt, marhazsírt, liba- vagy kacsazsírt) használjunk. Rakjuk át a fasírtokat az előbb említett zsiradékok egyikével kizsírozott tepsibe. Öntsünk alájuk fél bögre vizet, és helyezzük az előmelegített sütőbe. 150 °C fokon süssük 20– 30 percig. Svéd gravlax – a legjobb mód ahhoz, hogy friss lazacot együnk lazacfilé bőr és szálkák nélkül 1 l szobahőmérsékletű víz 1 és 1/2 evőkanál só 1 evőkanál méz friss kapor és darabosra őrölt fekete bors Csak nagyon friss halat használjunk! Vágjuk fel a halat 0,5 cm vastag szeletekre, és helyezzük azokat egy tálba (bármilyen tepsi megfelel erre a célra). Szórjuk meg apróra vágott kaporral és fekete borssal. Keverjük el a vízben a sót és a mézet. Ezzel a páclével öntsük le a halat, lepje el teljesen, majd szobahőmérsékleten hagyjuk állni 1–1 1/2 órát. Öntsük le a halról a vizet, és máris fogyaszthatjuk a halat egy kis salátával és majonézzel.

Különösen finom ez az étel, ha vad (nem tenyésztett) lazacból készül. Mivel nem főzzük meg a halat, a fontos zsírsavak és más tápanyagok mind benne maradnak. Rakjuk hűtőbe, és két napon belül együk meg. Sült bab vagy francia cassoulet 500 g fehérbab (navy) 1 kacsa 1 evőkanál almaecet 1 teáskanál tengeri só 2 evőkanál paradicsompüré cayenne bors és fekete bors 5–6 babérlevél, egy csokor rozmaring, egy teáskanál kakukkfű 12–24 órára áztassuk be a babot, szűrjük le, mossuk át alaposan hideg vízzel, majd újra szűrjük le róla a vizet. Az összes húsos részt vágjuk le a kacsa combjáról, szárnyáról, melléről, és szükségünk lesz a zsírjára is. Kis darabokra vágjuk fel a húst, és aprítsuk fel a zsírt is. A kacsacsontokból és a belsőségekből később húslét készíthetünk. Egy nagy edénybe öntsünk 2 liter vizet, az almaecetet, a tengeri sót, a paradicsompürét, egy csipetnyi cayenne és egy csipet fekete borsot, dobjuk hozzá a babérleveleket, a rozmaringot és a kakukkfüvet. Ebbe keverjük bele a babot és a kacsadarabokat (a húst és a zsírt is). Fedjük le az edényt, és helyezzük a sütőbe. 120 °C fokon 4–5 órán át süssük. Ellenőrizzük néha, és ha a bab kezd kiszáradni, öntsünk alá még egy kis vizet. Melegen tálaljuk. Ha marad még egy kis sült babunk, az a hűtőben hosszú ideig még jól eláll, és köretként más ételekhez tálalható. Pulykacombos casserole 2 pulykacomb 1 l víz 1 púpos evőkanál paradicsompüré 1 teáskanál só 6–10 egész fekete bors egy csipet cayenne bors friss vagy szárított fűszernövények: oregáno, rozmaring, babérlevél különböző, éppen beszerezhető zöldségek, az alábbiakból válasszunk: répa, téli sütőtök, sütőtök, cukkini, tök, hámozott kicsi vagy közepes hagyma, karfiol, brokkoli, paprika, padlizsán és kelbimbó Öntsük a vizet egy nagy ovális sütőedénybe (casserole), ebbe rakjuk bele a sót, paradicsompürét, az egész borsot, a cayenne borsot és a fűszernövényeket. Ebbe helyezzük el a pulykacombokat. Kenjük be libazsírral (használhatunk még erre kacsazsírt, ghee-t, disznózsírt vagy marhazsírt) azokat a húsfelületeket, amelyeket nem fed el a víz. Ne fedjük le a sütőedényt, fedő nélkül süssük 150 °C fokon 2–2 és1/2 órán át. A teljes sütési idő előtt úgy 50 perccel rakjuk a tálba a nagy darabokra vágott

zöldségeket. Jól keverjük össze a szósszal, és hagyjuk megsülni ezeket is. Ha egy hegyes késsel könnyen át tudjuk szúrni a zöldségeket, akkor biztos jól megsültek, és kivehetjük a sütőből az ételt. Frissen aprított petrezselyemmel és fokhagymával tálaljuk a húst és a zöldségeket. Májkrém 100 g máj (borjú vagy bárány) 1 tojás 2 evőkanál vaj (vagy ghee, liba/kacsazsír) 1 közepes méretű hagyma só petrezselyem A májat fél órára áztassuk be citromlébe vagy házi készítésű joghurtba, így elveszíti a kesernyés ízét. Beáztathatjuk a házi joghurt készítése közben megmaradt folyadékba is. Mossuk meg a májat, papírtörlővel törüljük szárazra, majd egy robotgép segítségével daráljuk pürévé. Nyomjuk át egy szűrőn, hogy a keményebb darabok fennakadjanak. Adjuk hozzá a sót, a tojássárgáját, a vajat és finomra aprított petrezselymet és hagymát. Verjük keményre a tojásfehérjét és forgassuk bele a pürénkbe. Rakjuk a masszát egy megfelelő méretű tálba, fedjük le sütőpapírral és pároljuk meg egy párolóban vagy egy nagy fazékban. A fazék aljára öntsünk vizet, ebbe állítsuk bele a tálat. Figyeljünk arra, hogy ne legyen túl sok víz a tál alatt, különben belemegy a víz a májas masszánkba. Fedjük le a fazekat, és pároljuk egy órát tűzhelyen. Főtt zöldségekkel vagy zöldséges rizottóval tálalhatjuk. Máj agyagtálban 100 g máj (borjú vagy bárány) 100 g bárányszív 1 nagy méretű hagyma 10 magos aszalt szilva 1 nagy bögre natúr joghurt vagy tejföl (használhatjuk a házi készítésű joghurtunkat is ehhez, vagy helyette fél bögre vajat vagy ghee-t) egy csipet bármilyen fűszer, só, bors A májat fél órára áztassuk be citromlébe vagy házi készítésű joghurtba, így elveszíti a kesernyés ízét. Beáztathatjuk a házi joghurt készítése közben megmaradt folyadékba is. Mossuk meg, töröljük szárazra, majd ollóval vágjuk kis darabkákra. A bárányszívet is daraboljuk jól fel az ollóval. Egy megfelelő méretű agyagedénybe rakjuk bele a feldarabolt májat és bárányszívet, apróra vágott hagymát és az aszalt szilvát. Keverjük jól el a joghurtban a sót, borsot és a fűszert. Öntsük ezt bele az agyagtálba, és keverjük jól össze a májjal. Fedjük le a tálat egy fedővel vagy fóliával. 160 °C fokon süssük az ételt úgy egy órán át. A máj egy gyors elkészítési módja 100 g máj

1 nagy fej hagyma 6-7 gerezd fokhagyma 1/2 bögre vaj/ghee (vagy liba/kacsazsír, ha el akarjuk kerülni a vajat) friss petrezselyem vagy kapor A májat fél órára áztassuk be citromlébe vagy házi készítésű joghurtba, így elveszíti a kesernyés ízét. Beáztathatjuk a házi joghurt készítése közben megmaradt folyadékba is. Mossuk meg, töröljük szárazra majd ollóval vágjuk kis darabkákra. Egy serpenyőben olvasszuk fel a vajat vagy a ghee-t, rakjuk ebbe a finomra vágott hagymát és fokhagymát. Pirítsuk ezeket, amíg nem kezdenek aranyszínűek lenni. Majd rakjuk bele a májat, sózzuk, borsozzuk és süssük még úgy 4–5 percet. Szórjuk meg apróra vágott petrezselyemmel vagy kaporral, és csöpögtessünk rá olívaolajat. Azonnal tálaljuk. 6. ZÖLDSÉGEK Főtt zöldségeket rendszeresen együnk, mert táplálóak, könnyen emészthetőek és jó hatással vannak a bélfalra. Párolhatjuk, piríthatjuk, főzhetjük, süthetjük, grillezhetjük vagy levest készíthetünk a zöldségből. Én a vízben való főzés helyett inkább a párolást javaslom, mert így nem pazaroljuk el a vízbe belefőtt tápanyagokat. A következő zöldségek nagyon alkalmasak a párolásra: brokkoli, karfiol, kelbimbó, friss zöldbabfélék, répa, spárga, francia articsóka és cékla. Ha nincs hasmenésünk, akkor nyers zöldségeket is minden nap ennünk kellene, rengeteg aktív enzim van bennük, amelyek elősegítik a többi étel megemésztését. Répa, uborka, paradicsom, zöldsaláták, káposzta, hagyma, fokhagyma, fejes saláta, spenót, zellerzöldje, karfiol. Mindezeket ehetjük saláta formájában vagy kis virágjaikra törve, vagy hosszúkásra vágva mártogathatjuk különböző krémekbe (majonéz, guacamole, májpástétom, padlizsánkrém stb.). Savanyú káposzta A savanyú káposzta, ami fermentált/erjesztett fehér vagy vörös káposzta, kedvelt eledel Németországban, Oroszországban és Kelet-Európában. Csodálatos gyógyító hatással van az emésztőrendszerre, hiszen rengeteg emésztőenzim, probiotikum, vitamin és ásványi anyag van benne. A többi étel emésztését is megkönnyíti azzal, hogy serkenteni képes a gyomorsav képződését. Azoknak az embereknek, akiknek nincs elég gyomorsavuk, javasolni szoktam, hogy étkezés előtt 10–15 perccel egyenek néhány kanál savanyú káposztát (vagy a levét). A gyerekek ételébe pedig rakjunk 1–3 evőkanál savanyúkáposzta-levet. Egy közepes fej fehér káposztát szeleteljünk fel vékony csíkokra, és adjunk hozzá 2 lereszelt répát. Csinálhatjuk vörös káposztából is vagy fehér és vörös keverékéből is. Sóval ízesítsük. Nyomkodjuk át az egészet, amíg a leve ki nem jön. Majd rakjuk egy megfelelő méretű üveg- vagy rozsdamentes fémtálba, nyomkodjuk alaposan meg, hogy a levegő a káposzta közül kijöjjön, és hogy a káposztát jól ellepje a saját leve. Fedjük le a káposzta tetejét egy olyan fedővel, aminek az átmérője 1 cm-rel kisebb, mint a tál szája. Ezen a kis résen keresztül tudnak az erjedési gázok távozni. A fedő tetejére rakjunk valami nehéz tárgyat, hogy a káposztát ez állandóan a saját levébe

nyomja. Az egészet fedjük le egy konyharuhával, hogy ne érje fény. Ha a lakásban érleljük a káposztát, az úgy 5–7 nap alatt elkészül, ha hűvösebb helyen, például a garázsban, akkor 2 hét alatt erjed meg. Bármilyen étellel nagyon finom a savanyú káposzta, és a leveseinkbe vagy a pörköltjeinkbe is rakhatjuk. A főtt káposzta elkészítésének egyik könnyű módja 1/2 fej káposzta vékonyra szeletelve 1 nagy répa vékonyra szeletelve 1/2 hagyma finomra aprítva 1 paradicsom finomra vágva 1 evőkanál finomra aprított fokhagyma só és bors az ízesítéshez A fazekunk aljára öntsünk egy kis házi készítésű húslevet, és amikor ez felfőtt, tegyük bele a káposztát, répát, hagymát, sót és borsot. Fedjük le, és alacsony hőmérsékleten főzzük 30 percig. Majd adjuk ehhez a felvágott paradicsomot és a fokhagymát, keverjük jól össze, főzzük még 3 percig, majd vegyük le a tűzről. Végül keverjünk bele 1/2 bögre házi joghurtot vagy tejfölt. Köretként tálalhatjuk. Gyors zöldséges rizottó 2 cukkini vagy a negyede egy közepes töknek 1 nagy fej hagyma, 10 gerezd fokhagyma 1 paprika (piros, sárga vagy zöld vagy különböző színű paprikák kombinációja) 1 evőkanál paradicsompüré, 50 g vaj, só és bors Egy serpenyőben olvasszunk fel 50 g vajat. Keverjük ebbe a cukkinit vagy a tököt, hagymát, fokhagymát, a felszeletelt paprikát, paradicsompürét, ízesítsük sóval és borssal. Fedjük le, és lassú tűzön főzzük 10 percet. Vagy ha inkább úgy tetszik, meg is piríthatjuk lassú tűzön. Alaposan keverjük át, és bőven öntsünk rá hideg sajtolásból nyert szűz olívaolajat és frissen aprított kaprot vagy petrezselymet. Nagyszerű köret húshoz és halhoz. Karfiolpüré 1 nagy fej karfiol virágaira szedve 1/4 bögre vaj vagy 1/4 bögre házi joghurt só, bors az ízesítéshez petrezselyem és paprika a díszítéshez Főzzük puhára a karfiolt. Szűrjük le. A robotgéppel törjük pürévé. Adjuk hozzá a vajat vagy a joghurtot, a sót és a borsot, és keverjük ezekkel jól össze. Melegítsük újra, és lehet tálalni. Petrezselyemmel és paprikával díszíthetjük. A karfiolpürét belerakhatjuk egy sütőedénybe, szórjuk meg reszelt cheddar sajttal, és addig süssük a sütőben, amíg a sajt meg nem olvad a tetején. (Köszönet a receptért Elaine Gottschallnak) Sült zöldségek

A felsorolt zöldségeket bármely kombinációban süthetjük együtt: Hagyma, fehér-, vörös-, lila- vagy mogyoróhagyma Paprika, piros, sárga, narancssárga vagy zöld Kelbimbó Cukkini vagy tök Sütőtök Nagyfejű gomba Vajrépa Padlizsán Hámozzuk meg a hagymát, és vágjuk félbe, vagy negyedeljük fel. A mogyoróhagymát nem kell meghámozni, süthetjük a héjában is. Negyedeljük fel a paprikákat, a magokat vegyük ki. A kelbimbó külső leveleit szedjük le. Tisztítsuk meg és vágjuk nagy darabokra a cukkinit, tököt, sütőtököt. A sütőtök és a tök magjait távolítsuk el. A cukkinit és a tököt jól dörzsöljük be sóval. Hámozzuk meg a sütőtököt, kaparjuk ki a magokat, és szeleteljük fel. Hámozzuk meg a vajrépát, és vágjuk fel szeletekre, mintha sült krumplit készítenénk. Daraboljuk fel a padlizsánt, és dörzsöljük be sóval. A zöldségeket dörzsöljük be alaposan liba- vagy kacsazsírral, rakjuk tepsibe, majd 150 °C fokon süssük ezeket 20–40 percig, amíg egy éles kést könnyen beléjük nem tudunk szúrni. Hús és hal köreteként tálaljuk. 7. SÜSSÜNKOTTHON! Alaprecept kenyér, torta, muffin sütéséhez 2 és 1/2 bögre őrölt mandula 1/4 bögre olvasztott vaj (vagy kókuszolaj, liba-, kacsazsír vagy házi készítésű joghurt vagy crème fraiche) 3 tojás Őrölt mandulát a legtöbb bioboltban lehet kapni. Mandula helyett használhatunk diót, pekándiót és mogyorót, ezeket liszt állagúra darálhatjuk mi magunk az elektromos gépünkkel. Alaposan keverjük össze a hozzávalókat. Lehet, hogy több vagy kevesebb mandulára lesz szükségünk, hogy egy pépszerű állagot kapjunk. Kenjük ki a tepsinket vajjal vagy ghee-vel, béleljük ki kivajazott sütőpapírral, és öntsük bele a tésztát. 150 °C fokon süssük úgy egy órát. Néha szúrjuk meg egy száraz, tiszta élű késsel, ha száraz marad az éle, megsült a kenyér. Változatosabbá tehetjük a kenyerünket a következő dolgokkal: só, bors, szárított fűszernövények, paradicsompüré, reszelt cheddar sajt (ha a szervezetünk tolerálja), diófélék, magvak, aszalt gyümölcsök, friss vagy fagyasztott bogyósgyümölcsök, almadarabkák, reszelt répa, sütőtökdarabkák (a héj és a magok nélkül). Ha édesíteni szeretnénk az alaptésztát, adjunk 1/2 bögre mézet hozzá és/vagy 1/2 bögre aszalt gyümölcsöt (datolya, sárgabarack, mazsola, füge) és/vagy 2 érett banánt. Ha túl

kemény az aszalt gyümölcsünk, áztassuk vízbe pár órára, hogy megpuhuljon. Improvizáljunk, próbáljunk kitalálni egy saját változatot. Ebből a tésztakeverékből süthetünk kenyeret vagy sütit, vagy kis papírformába rakva muffint, vagy lehet pizzaalapot is sütni belőle. Még a kezdőknek sem okozhat nehézséget ennek az alapnak az elkészítése. Pizza Készítsük el a tésztáját az előző recept alapján. Egy kizsírozott sütőpapírral bélelt tepsibe terítsük el a tésztát úgy, hogy kb. 2 cm vastag legyen a réteg. 150 °C fokon süssük úgy 30 percig. Száraz élű késsel ellenőrizzük, hogy elkészült-e már. Hagyjuk kihűlni. Kenjük meg paradicsompürével, és hintsük meg sóval. A paradicsompürére tetszés szerint rakhatunk különböző feltéteket: szelet paprikákat (piros/sárga/zöld), gombát, főtt hús- vagy kolbászdarabokat, paradicsomszeletet, aprított zöldsalátát, anchovie-t, halat, rákot és ananászt stb. Szórjuk meg a tetejét darált kemény sajttal (cheddar és/vagy parmezán), ha a szervezetünk tolerálja már a sajtot. Ha sajtot még nem ehetünk, használhatunk helyette inkább házi készítésű majonézt. 8. DESSZERTEK Sült alma Nagy főzőalmák magházát éles késsel vájjuk ki. Töltsük meg ezeket egyenként egy teáskanál mézzel, egy teáskanál vajjal, őrölt vagy kis darabokra aprított sárgabarack magbéllel (vagy dióval vagy akármilyen diófélével vagy kókuszreszelékkel). Tetszés szerint rakhatunk az almákba kis darabokra vágott szárított sárgabarackot is. 160–180 °C fokon süssük az almákat 20–25 percig. Krémkaramell Egy személyre: 1 tojás 3 evőkanál víz 1 teáskanál méz őrölt fahéj Az alapanyagokat annyival szorozzuk, ahány adagot szeretnénk készíteni. Az összes alapanyagot keverjük jól össze. Öntsük lapos kerámiaedényekbe (vagy bármilyen kicsi terrakottaedénybe): személyenként egy kis edényre lesz szükségünk. Szórjuk meg az adagokat őrölt fahéjjal. Előmelegített sütőben süssük 150 °C fokon 30– 40 percet. Sült reszelt alma 4 főzőalma 2 tojás répapép 1/2 kg répából kinyomva vagy 1/4 kg nagyon apróra vágott répa 10 aszalt sárgabarack 1/2 bögre méz

1/2 bögre vaj (nem sózott) Vágjuk fel az almákat apró darabokra, és terítsük szét a tepsi alján. Aprítsuk fel az aszalt sárgabarackot. A tojásokat, a vajat, a répapépet, az aszalt sárgabarackot és a mézet keverjük össze. Öntsük ezt a keveréket az alma tetejére, és egy kicsit rázzuk össze az almával. 150 °C fokon süssük kb. 40 percig. Almás pite 4 nagy főzőalma egy marék mazsola 1/2 bögre méz 1 bögre friss vagy fagyasztott fekete ribizli 2-3 bögre apróra vágott friss sütőtök (hámozva, magtalanítva) 2 bögre kimagozott aszalt datolya 1 bögre mogyoró 1/2 bögre őrölt mandula Két bögre vízben áztassuk a datolyát 2–3 órán át, majd vegyük ki a vízből, és rakjuk félre. Öntsük a sütőedényünkbe azt a vizet, amiben a datolya ázott. Ebbe rakjuk a magházától megtisztított, szeletelt almát, mazsolát és a fekete ribizlit. Rázzuk egyenletesre a keveréket, és szórjuk meg a darált mandulával. Majd a tetején egyenletesen osszuk el a mézet. Robotgéppel dolgozzuk össze a datolyát, a sütőtököt és a mogyorót. Ezt a keveréket egyenletesen terítsük el a piténk tetején. Egy kanállal vagy egy késsel nyomkodjuk és egyengessük el a tészta tetejét, hogy pitekinézete legyen, majd 150–170 °C fokon süssük egy órát. Sütőtökös sütemény 6 tojás 2 bögre darált sütőtök, édes narancssárga húsú 1/2 bögre méz 1/2 bögre vaj (vagy ghee, kókuszzsír, liba/kacsazsír) 3 bögre darált mandula 3 közepes méretű alma Kenjük ki zsírral a sütőedényünket, és az alján terítsük szét a magházától megtisztított, szeletelt almát. Ha az ápoltunk emésztőrendszere érzékeny, akkor hámozzuk is meg az almát. Különben nem kell meghámoznunk. Robotgéppel dolgozzuk össze a többi hozzávalót, és ezt a keveréket terítsük szét az almán. Egyengessük el a tetejét, és 150 °C fokon süssük 40–50 percet. Pinocchio sütemény 2 bögre héjatlan mogyoró

1 bögre méz (250 ml) 4 tojás 50 g nem sós vaj, lehetőleg biovaj 4 mandarin a díszítéshez Melegítsük elő a sütőt 175–200 °C fokra. Pirítsuk meg a mogyorót a sütőben, és dörzsöljük le a héját. Egy bögrényi mogyorót rakjunk el a krémhez, és a többit őröljük darabosabb liszt állagúra. A sütőpapírból vágjunk ki 4 kör alakú formát (mind a négy férjen bele a tepsinkbe). Vajazzuk ki a formákat. Válasszuk szét a tojásfehérjét a sárgájától. A tojásfehérjét fél adag mézzel verjük fel keményre. Óvatosan keverjük ebbe az őrölt mogyorót. Osszuk el ezt a keveréket a 4 kör alakú sütőpapíron, és süssük 5–10 percig. Majd hűtsük le ezeket, és szedjük le a sütőpapírt. A krém: Pár óráig hagyjuk szobahőmérsékleten a vajat megpuhulni. A maradék mézet a 4 tojássárgával verjük fel addig, amíg megnő a keverék térfogata, és színe halványfehéressé válik. Fokozatosan keverjük ebbe kis darabonként a vajat. A maradék mogyorót vágjuk darabosra, 5–10 szemet tegyünk el a dekorációhoz. A habcsókkarikákat kenjük meg a krémmel, minden krémréteget szórjunk meg a darabosra vágott mogyoróval. Az egész tetejét kenjük vékonyan meg a krémmel. Hámozzuk meg a mandarint, és szedjük cikkekre. A sütemény tetejét dekoráljuk a mandarinnal és 10–15 mogyorószemmel. Majd a hűtőben hűtsük le. Földimogyoróvajas pite 6 tojás 2 evőkanál vaj 2 bögre répapép, ami visszamarad a répalékészítésekor (használhatunk ehelyett sütőtököt is, megtisztítva, nagyon apróra vágva) 1/2 bögre méz 1 bögre őrölt mandula 2 nagy főzőalma egy marék mazsola Hámozzuk meg az almát, vágjuk kis darabkákra és rakjuk egy kizsírozott sütőedénybe. Szórjuk meg az alma tetejét a mazsolával. A többi hozzávalót egy robotgép segítségével jól dolgozzuk össze. Öntsük ezt a keveréket az alma tetejére. Egyengessük el rajta, 150 °C fokon süssük 40–50 percig. Orosz sodó vagy krém Egy személyre: 2 tojássárgája 1/2–1 teáskanál méz szorozzuk annyival az alapanyagokat, ahány személyre szeretnénk készíteni Az orosz krém a tejszínhabot helyettesítheti a gyümölcsök tetején, de magában is lehet

enni, csak szórjuk meg finomra aprított dió- vagy gyümölcsdarabkákkal. Sütemények készítésénél is használhatjuk tejszín (hab) helyett. Válasszuk el a tojássárgáját a fehérjétől, adjuk hozzá a mézet és verjük fel addig, amíg a keverék kemény és majdnem fehéres színű nem lesz. Így egy tápanyagokban igen gazdag, finom desszert a végeredmény. Megbízható helyről szerezzük be a tojást. A szabad állattartásból származó biotojás a legjobb. Almaszósz 5–6 nagy főzőalma 1/2 bögre vaj 1–2 bögre víz, 1–2 bögre méz Hámozzuk meg az almákat, szedjük ki a magházukat, daraboljuk fel és főzzük vízben, amíg puhák nem lesznek. Vegyük le a tűzről a fazekat, és adjuk az almához a vajat. Hűtsük le, turmixszoljuk pürévé, és édesítsük a mézzel. A körteszósz ugyanígy készül azzal a különbséggel, hogy nem biztos, hogy kell bele méz, mert a körte magától is elég édes gyümölcs. Ez a szósz jól eláll a hűtőben. Ehetjük joghurttal, aprított diókkal, orosz krémmel vagy csak egyszerűen magában. Születésnapi torta/sütemény 5–6 főzőalmából csináljunk almaszószt, és hűtsük le. Jó édesre csináljuk, mert a sütemény tésztája nem lesz édesítve. Csinálhatunk körteszószt is az almaszósz helyett. Válasszuk szét 6 tojás sárgáját a fehérjétől két nagy tálba. Addig verjük a sárgáját, amíg sűrű és világosabb színű nem lesz. A fehérjét addig verjük, amíg kemény nem lesz, és jól össze nem áll. Keverjük össze a két habot, és adjunk hozzá 2 bögre őrölt mandulát. Keverjük alaposan össze. Süssük zsírozott sütőpapíron tortaformájúvá 150 °C fokon 40–60 percig. Száraz késsel ellenőrizzük a közepét, hogy mikor sült meg (ha kész a torta, a kés szárazan jön ki a tésztából). A sütési idő a sütőktől függően eltérő lehet. Ha elkészült, várjuk meg, amíg teljesen kihűl. És most jön a legjobb része a tortakészítésnek. Egy hosszú késsel vágjuk le a torta tetejét, de figyeljünk arra, hogy ez a réteg ne legyen 1 cm-nél vastagabb. Rakjuk félre, mert ez lesz majd a tortánk teteje. Egy evőkanállal óvatosan kanalazzuk ki a torta közepét, ezeket a közepes nagyságú darabokat rakjuk egy külön tálba. Így a tortánk külső fala marad csak meg, úgy néz ki, mint egy tortaforma, ami megtöltésre vár. Töltsük meg különböző rétegekkel: almaszósz (vagy körteszósz), fagyasztott málna, aprított diók, a kikanalazott tortadarabkák. Itt aztán lehet improvizálni, rakhatunk bele bármilyen bogyósgyümölcsöt, magozott cseresznyét, puha gyümölcsdarabkákat, aprított diókat vagy magvakat (szezám, mák vagy napraforgó). Ha a torta hasát megtöltöttük, fedjük le a korábban levágott tortatetővel. Kenjük rá a maradék almaszószt és díszítsük egy kicsit. A díszítésnél használhatunk friss gyümölcsöt, bogyósgyümölcsöket, dióféléket és kókuszreszeléket. Miután feldíszítettük, rakjuk be a

hűtőbe. A legjobb, ha a születésnapi zsúr előtt már egy nappal elkészítjük a tortát, mert úgy lesz elég ideje összeállni. Ezt az alapreceptet tovább lehet fejleszteni, ha a tésztájába még több aprított magvat, diót, reszelt répát vagy sütőtököt teszünk. A töltelék bármilyen gyümölcs vagy bogyósgyümölcs kombinációja lehet, és a díszítés tényleg csak rajtunk múlik. A gyerekek nagyon szeretnek részt venni a díszítésben. A család érzékenységétől függ, hogy az említett díszítőelemek közül melyikeket használják majd. Legyen ez gyümölcs, bogyósgyümölcs, dióféle, magvak, friss mentalevél, kókuszreszelék. Jégkrém Először is néhány nagyon érett banánt (barna foltok legyenek a héján) hámozzunk meg, és rakjuk a mélyhűtőbe. Amikor jégkrémet szeretnénk csinálni, vegyük ki a banánokat a fagyasztóból, hagyjuk úgy 30 percig szobahőmérsékleten kicsit kiolvadni. Majd turmixszoljuk ezeket össze. Adjunk hozzá egy kis vizet, hogy megfelelően krémes állagúak legyenek. Ha variálni akarjuk az ízeket, keverjünk bele még néhány friss vagy fagyasztott bogyósgyümölcsöt, gyümölcsdarabkákat, friss vagy szárított kókuszt vagy akár finomra aprított diókat. A friss kókusz Amikor kókuszdiót veszünk, figyeljünk arra, hogy a héján ne legyen repedés vagy bármilyen sérülés. Emeljük a fülünkhöz, és rázzuk jól meg. Ha egészséges a kókuszdió, hallható, hogy a leve lötyög. Ha sérült a kókuszdió, és a leve már elszivárgott belőle, akkor nem lehet megenni, megavasodott. A kókuszdióval otthon kezdődik ám az igazi móka! Szükségünk lesz egy csavarhúzóra és egy kalapácsra. A kókuszdió tetején van három kerek pötty. Fúrjunk át kettőt a csavarhúzónkkal, így 2 lyukat kapunk. Öntsük ki a levet az egyik lyukon úgy, hogy közben a másik lyukon kapjon levegőt. Ez a lé igen tápláló, főzhetünk vele, vagy csak igyuk meg így nyersen. Friss, édes ízűnek kell lennie. Ha a lé avas ízű, a kókuszdió ehetetlen, ne is bajlódjunk a feltörésével. Miután kicsöpögtettük a levet, egy kalapáccsal törjük darabkákra a héjat, és a húst válasszuk el a héjától. Öblítsük le a húst, hogy ne maradhasson rajta egy kis héjdarabka se. Sokféleképpen ehetjük: • Vágjuk a kókusz húsát kis darabokra, és máris ehetjük. Nagyon kellemes, édeskés íze van. • Daráljuk össze robotgépben, és készítsünk belőle kókuszos édességet (következő recept). • A húsát nyomjuk át gyümölcsprésen, majd ha ezt a sűrű kókuszkrémet, vízzel hígítjuk, finom kókusztejet kapunk. Ez a krém vagy tej jó a főzéshez, öntete lehet gyümölcs- vagy zöldségsalátáknak, a krém helyettesítheti a sütemények mellé kínált sodót. • Az összedarált kókuszhúst használhatjuk a sütéshez, a házi fagylalt és különféle desszertek, levesek, pörköltek, saláták és szószok elkészítéséhez.

Azok a gyerekek és felnőttek, akik hasmenéstől szenvednek, vegyék figyelembe, hogy az igen rostos kókusz ronthat az állapotukon. Azt javaslom, hogy eleinte nyomják át a gyümölcsprésen a kókuszt, mert azon a rostok fennakadnak. Ezután már bátran fogyaszthatjuk a rostok nélkül is igen tápláló, friss kókusztejet vagy -krémet. Kókuszos édesség 1 közepes méretű kókuszdió 1 bögre aszalt gyümölcs (Lehet ez sárgabarack, füge, datolya, mazsola vagy ezeknek a keveréke. Vigyázzunk, hogy ne legyenek ezek édesítettel vagy keményítővel bevonva.) 1 bögre szezámmag vagy őrölt mandula Az aszalt gyümölcsöket áztassuk 6–8 órát, majd szűrjük le őket. A kókuszdión fúrjunk két lyukat, és öntsük ki a levet belőle. Ezt a levet finom szűrőn szűrjük át, és tegyük félre. Törjük fel a kókuszdiót, a húsát alaposan mossuk meg, hogy nem maradjon rajta egy kis héj se. Vágjuk olyan kis darabokra a húst, hogy ezeket le lehessen darálni vagy préselni. A kókusz húsát az aszalt gyümölcsökkel együtt daráljuk le. Robotgéppel vagy kézzel alaposan keverjük össze. Ha a keverék túl száraz lenne, adhatunk hozzá a félrerakott kókuszléből. Kézzel formázzunk kis gombócokat a masszából, és ezeket görgessük meg a szezámmagban vagy az őrölt mandulában. Rakjuk be a hűtőbe egy nagy tálon. 9. TOJÁSMENTES RECEPTEK A sütésnél a tojás az, ami összetartja a hozzávalókat. Azonban azok a gyerekek, akiknek valódi tojásallergiájuk van, nem ehetnek tojást. A tojás összetartó tulajdonságát a következő alapanyagok helyettesíthetik a sütésnél. • Zselatin, kis vízben jól feloldva. • Sütőtök, sütve és összetörve. • Különböző sütőtök-, télitökfajták sütve és összetörve. • Banán összetörve. • Alma sütve és összetörve, vagy almaszósz formájában. • Körte sütve és összetörve, vagy körteszósz formájában. • Cukkini (vagy tök) sütve, összetörve és szárazra szűrve. Tojásmentes kenyér/sütemény/muffinkeverék 2 bögre darált dióféle (mandula, kesudió, dió, mogyoró stb.) 3 evőkanál vaj (vagy kókuszolaj, ghee, liba/kacsazsír) 2 bögre főtt, áttört sütőtök (sütőtök vagy bármilyen kevés víztartalmú sütőtök, almaszósz, körteszósz)

A sütőtököt vágjuk ketté, és kaparjuk ki a magokat. A kettévágott felülettel lefelé fordítva rakjuk tepsibe, és addig süssük, amíg jól meg nem puhul (könnyen bele lehessen szúrni egy kést). Hagyjuk kihűlni, kanalazzuk ki a belsejét, és egy villával törjük meg. Tetszés szerint variálhatjuk még a receptet mézzel, aszalt gyümölccsel, apróra vágott diófélékkel, kókuszreszelékkel, különféle bogyós és nem bogyós gyümölcsökkel. Keverjük alaposan össze az alapanyagokat. Egy jól kivajazott sütőedényben süssük 150–175 °C fokon 45–60 percig. Néha ellenőrizzük egy száraz késsel, hogy elkészült-e már (a kés élének száraznak kell maradnia, ha megszúrjuk a tésztát). Pizzaalapot süthetünk az előbbi keverékből, ha hozzáadunk 2 evőkanál (tisztán csak paradicsomból készült) paradicsompürét, egy kis sót és borsot. Kenjük a tésztát sütőpapírra, és egy kanállal egyengessük el. Próbáljuk variálni ezt a receptet azokkal az alapanyagokkal, amelyeket szabad ennünk és be tudunk szerezni. Alább olvasható néhány tojásmentes recept. Tojásmentes banános muffin 2 bögre kesudió vagy bármilyen dióféle 2 érett banán 4 teáskanál méz 4 teáskanál zselatinpor vagy -kristály 4–8 evőkanál kókuszolaj vagy vaj A diót daráljuk liszt állagúra (használhatunk darált mandulát is). Törjük össze a banánt. Egy fél bögre meleg vízben oldjuk fel a zselatint. A hozzávalókat keverjük jól össze. A keverékkel töltsük meg a papír muffinformákat, és 150–170 °C fokon süssük 15–20 percet. Variálhatjuk a keveréket bogyósgyümölcsökkel, kis gyümölcsdarabkákkal, apróra vágott diófélékkel vagy magokkal (napraforgó-, szezám- vagy tökmag). Tojásmentes húsvéti tojás 2 bögre pekándió egy marék kókuszreszelék 4 evőkanál vaj vagy ghee 2 evőkanál méz Az alapanyagokat keverőgéppel dolgozzuk jól össze finom masszává. Ebből formázzunk kézzel kicsi tojásokat. Rakjuk a mélyhűtőbe. A masszából formázhatunk bármilyen gyerekkekszfélét. Egy jól kivajazott felületen nyújtsuk ki a masszát 1 cm vastagságúra. Ezt rakjuk maximum két órára a mélyhűtőbe, majd vágjunk belőle különböző formákat (négyzeteket, állatokat, traktort stb.). A formázásnál segíthetnek a gyerekek is.

Tojásmentes rágcsálnivaló/keksz 2 evőkanál vaj (kókuszolaj vagy kacsa/libazsír) 2 bögre darált dióféle (mandula, mogyoró, dió stb.) 2–3 evőkanál víz (vagy mandula/kókusztej) Tetszés szerint variálhatjuk ezt a keveréket fűszerekkel, fahéjjal, paprikával, cayenne borssal, feketeborssal, sóval, reszelt cheddar sajttal (ha ezt tolerálja a szervezetünk) vagy földimogyoróvajjal. Keverjük alaposan össze a hozzávalókat. Nyújtsuk vékonyra egy deszkán, szórjuk meg egy kis darált diófélével. Vágjuk tetszőleges alakúra. Szórjuk meg a tetejét kevés sókristállyal, mákszemmel, köménymaggal vagy koriandermaggal. Jól kivajazott sütőpapíron süssük 150 °C fokon 10–15 percig. Tojásmentes gyümölcstorta Géppel keverjünk össze vagy vágjunk apróra bármilyen éppen kapható bogyósgyümölcsöt és gyümölcsöt. Rakjuk a tepsink aljára ezt a gyümölcskeveréket. Finom együtt a szilva és az alma, a körte és a málna, a cseresznye és az ananász, az alma és a fekete ribizli. A gyümölcsökre öntsünk úgy 3 bögre darált mandulát. A mandularéteget szórjuk meg másfél bögre kókuszreszelékkel. A kókuszreszeléket szórjuk meg 1–2 bögre pekándióval (vagy használhatunk bármilyen apróra vágott diófélét). Szeleteljünk a tetejére 200 g vajat (vagy kókuszzsírt, ghee-t a vaj helyett). 160–175 °C fokon süssük kb. 40 percig. Tojásmentes almáspite A sütőtálunkat töltsük meg félig hámozott és feldarabolt főzőalmával és kimagozott szilvával. Szilva helyett használhatunk fekete ribizlit, málnát, szedret, körtét, bodzabogyót stb. Öntsünk a gyümölcsre fél bögre mézet, óvatosan keverjük össze. Két marék aszalt datolyát áztassunk egy fél bögre vízben, hogy megpuhuljon. A leszűrt datolyából készül majd a pite fedőlapja. A víz, amiben a datolya ázott, jó édes, öntsük a gyümölcsökre. A pite fedőlapjához keverjük géppel össze a datolyát 1 bögre darált mandulával és 2 evőkanál vajjal. Gyúrjunk kézzel egy labdaformát a keverékből, egy elég nagy sütőpapíron vagy folpackon nyújtsuk ki akkora lapos palacsintává, hogy majd befedje a sütőtálunkat. Emeljük fel a sütőpapírt, és óvatosan fordítsuk a gyümölcsrétegre a rajta lévő tésztát. Figyeljünk arra, hogy az egész gyümölcsréteget betakarja a tésztánk, vágjuk le a felesleges széleket, és ezzel töltsük ki a lyukakat. 130–150 °C fokon süssük úgy 40–50 percet. Tojásmentes süti (keksz)

2 bögre őrölt dióféle (dióliszt) 1 bögre megfőzött és összetört sütőtök 1 nagy körtéből készült körteszósz 1 evőkanál vaj vagy bármilyen fogyasztható zsiradék Alaposan keverjük össze a hozzávalókat, és süssünk a masszából sütőpapíron apró kekszeket 150–160 °C fokon úgy 20 percen át. 10. INNIVALÓK Diófélékből, magvakból készült tej Tejet készíthetünk mandulából, napraforgómagból, szezámmagból, fenyőmagból stb. A mandula a legjobb a tejkészítéshez. Ha sűrűbb tejet szeretnénk, adjunk hozzá egy teáskanál lenmagot. Áztassuk a diófélét/magot vízben 12–24 órát, majd szűrjük le. Robotgéppel keverjük össze ezeket vízzel: 1 bögre dióhoz vagy maghoz 2–3 bögre vizet adjunk. A jobb turmixgépek megfelelő masszává törik a diót vagy a magvakat, ezt a masszát keverjük össze a vízzel. Keverjük jól el, majd egy hálón vagy egy nagyon apró lyukú szűrőn szűrjük át, és máris megkapjuk a tejet. Édesebb tejet kapunk, ha a masszánkba egy kis beáztatott datolyát vagy mazsolát is keverünk. Adjunk még vizet a tejhez, ha azt túl töménynek találjuk. Igazán finom és tápláló italt készíthetünk, ha ehhez a tejhez frissen facsart almalevet vagy répalevet adunk. Kókusztej 1 bögre natúr (nem édesített) kókuszreszeléket főzzünk fel 1 bögre vízzel. Hűtsük le és aprítsuk jól össze elektromos keverőnkkel. Hálón vagy apró lyukú szűrőn szűrjük át. Gyömbértea 1 evőkanál frissen darált gyömbérgyökér víz Rakjuk a darált gyömbérgyökeret egy teáskannába, és öntsük rá a felforralt vizet. Fedjük be, és hagyjuk állni 5–10 percet, majd szűrjük le. Finom melegital, és segíti az emésztést is. Frissen facsart gyümölcslevek Kizárólag csak biogyümölcsökből és zöldségekből készítsük ezeket a leveket. Mossuk meg a gyümölcsöt/zöldséget, és vágjuk ki a sérült részeket. Ne hámozzuk meg, és az apró magvakat se vegyük ki belőlük. A napot jó ananász, répa és egy kis cékla keverékének a levével kezdeni. A legtöbb gyógyító italnak nem valami jó az íze: ezek a zöldekből és zöldségekből készült levek. Szerintem az a legjobb, ha a különböző gyümölcsöket és zöldségeket összekeverjük, mert akkor az italunk finom, élvezhető ízű lesz. Bármiből készíthetünk ivólevet, de azért próbáljunk az alábbiak közül válogatni: • A fele legyen erősen gyógyító hatású alapanyag: répa, kevés cékla (5%-nál ne legyen több ebből a levünkben), zellerzöld, fehér- és vöröskáposzta, fejes saláta, zöldfélék (spenót, petrezselyem, kapor, bazsalikom, friss csalánlevél, céklalevél és répalevél). • Az italunk másik fele készülhet jobb ízű alapanyagokból, hogy a gyógyító lé iható

legyen: ananász, alma, narancs, grapefruit, szőlő, mangó stb. A betegünk ihatja ezeket a leveket tisztán vagy vízzel hígítva. Ha a GAPS-gyerekünk napközben nem akar egyszerűen tiszta vizet inni, ízesítsük meg a vizét egy kis finom, frissen facsart lével. Kezdjük a napot eleinte egy pohár lével. A kisgyerekek csak nagyon kicsi mennyiséggel kezdjék, mondjuk egy teáskanálnyival naponta. Fokozatosan növeljük a napi adagot, mígnem gyermekünk eljut a napi két pohár frissen facsart gyümölcs/zöldségléig. Legjobb, ha éhgyomorra isszuk ezeket a leveket, a reggel és a kora délután a legmegfelelőbb időpont. Készíthetünk ezekből a levekből jégkrémet. Öntsük a jégkrémformába a levet, és fagyasszuk le. Csinálhatunk jégkockát is belőlük, hogy a meleg napokon ezzel hűtsük az italainkat. Rakjuk tele a poharunkat ezekkel a jégkockákkal, és öntsünk erre ásványvizet (szénsavasat vagy menteset). A répa préselésekor fennmaradó répapépet használhatjuk sütéskor, összekeverhetjük a darált diófélével, vagy használhatjuk a dióféle helyett. A többi gyümölcs/zöldséghúst is felhasználhatjuk így, attól függ, hogy melyiknek szeretjük az ízét. Gyümölcsturmixok (smoothie-k) Rengeteg ízváltozat lehet. Ha van saját készítésű joghurtunk kecsketejből, akkor ezt is hozzáadhatjuk. Csak néhány ötlet. • Turmixszoljunk össze banánt egy fél érett avokádóval, egy fél bögre házi kecsketejből készült joghurttal és egy kicsi mézzel. • Turmixszoljunk össze egy fél avokádót frissen facsart alma- vagy répalével, vagy frissen facsart ananászlével. • Turmixszoljunk össze banánt frissen facsart répalével (almalé, ananászlé, narancslé stb.) és fél bögre joghurttal. 11. A JOGHURT ÉS A CRÈME FRAICHE (ZSÍROSABB TEJFÖL) A kezdeti szakaszban a legtöbb GAPS-beteg jobban tolerálja a kecsketejből készült joghurtot, mint a tehéntejből készítettet. Ezért a joghurtot kezdetben kecsketejből csináljuk. Nagyon javaslom, hogy csak biotejet vásároljunk. A boltokban kapható legtöbb tej homogenizálásnak nevezett folyamaton megy keresztül, ezzel akadályozzák meg, hogy a tej ne csapódjon ki már a dobozban. Ezzel az eljárással aprózzák fel a zsírgolyócskákat, és változtatják meg a tej szerkezetét olyanra, ami káros az emberi szervezetre. Próbáljunk olyan tejet venni, ami a pasztörizáláson kívül más feldolgozási folyamaton nem esett át. A kecsketejből készült joghurt sokkal folyékonyabb a tehéntejből készültnél. Italként fogyaszthatjuk, vagy szűrjük át egy hálón, hogy sűrűbb legyen. A tejből baktériumok közreműködésével keletkezik joghurt. Van, ahol bioboltban lehet kapni joghurtindítót. Vagy használhatjuk a kereskedelmi forgalomban lévő élőflórás joghurtot is kiindulási alapnak. Az első elkészített joghurt után sokaknak sikerül a folyamatosságot biztosítani azzal, hogy a saját joghurtját használja alapként a következő adag elkészítéséhez. Ha a joghurt felmelegítése közben keletkező

folyadékot felfogjuk egy tiszta, száraz üvegben, és a hűtőbe rakjuk, akkor ezt is használhatjuk a következő adag joghurt elkészítésénél. Ha egyszer csak a saját joghurtunk vagy a megmaradt folyadék már nem alkalmas a kezdéshez, akkor a kereskedelmi forgalomban lévő joghurtindítót vagy előflórás joghurtot kell használnunk újra. A joghurt elkészítési módja 1. Egy rozsdamentes fém lábasban melegítsünk fel közel a forráspontig 1 liter tejet (kecske vagy tehéntejet), néha keverjük meg. Majdnem a forráspontig kell melegítenünk a tejet, hogy az abban esetleg előforduló baktériumok elpusztuljanak, amelyek megakadályozhatják az erjedést. Viszont ne forraljuk fel a tejet, mert akkor megváltozik az íze. Vegyük le a lábast a tűzről. Fedjük be és állítsuk hideg vízbe, hogy úgy 38–45 °C fokosra kihűljön. A jó hőmérsékletet megfelelő hőmérő nélkül is megállapíthatjuk. Vegyünk ki a lábosból egy teáskanálnyi tejet (egy tiszta, száraz kanalat használjunk), és csöpögtessük a csuklónk belső felére. Ha éppen még egy picit melegnek érezzük, akkor megfelelő a hőmérséklete. 2. Ha por formájú bolti joghurtindítót használunk, akkor először fel kell oldanunk a port egy kis tejben, mielőtt a lábosba tennénk. Ha saját joghurttal vagy bolti élőflórás joghurttal dolgozunk, akkor ebből adjunk a tejhez 1/3 bögrényit. Jól keverjük össze, fedjük le, és helyezzük egy lehetőleg 38–45 °C fokú meleg helyre. A célnak megfelelő egy tiszta termosz, egy joghurtkészítő, egy elektromos lap, rakhatjuk a bojlerunk tetejére, ha az elég meleg. A joghurtot legalább 24 óráig vagy tovább erjesszük. 3. Ha az erjedés befejeződött, öntsük a joghurtot egy tiszta, száraz üvegbe, fedjük be, és rakjuk a hűtőbe. 4. A joghurt lecsöpögtetéséhez béleljünk ki egy nagy szűrőt gézzel. Helyezzük a szűrőt egy nagy tálra, és öntsük a joghurtot a szűrőbe. Fedjük le az egészet egy konyharuhával, és hagyjuk pár órát csöpögni. A lecsöpögött folyadékot felfoghatjuk egy tiszta üvegbe, rakjuk a hűtőbe, később felhasználhatjuk joghurtindítónak. Ez a folyadék jó arra is, hogy a benne áztatott májnak elvegye a kesernyés ízét, mielőtt megfőzzük. Attól függően, hogy mennyi ideig hagyjuk a joghurtot csöpögni, készíthetünk puha túrót vagy sűrűbb joghurtot. Mindkettőt használhatjuk sütésnél vagy salátákba, levesekbe rakhatjuk, vagy mézzel és gyümölccsel desszertként kínálhatjuk. Crème fraiche elkészítési módja Crème fraiche-t és tejfölt készíthetünk, ha a tej helyett tejszínt használunk. 1 liter tejszínhez egy zacskó bolti indítót vagy 1 bögre élőflórás joghurtot adjunk. 1. Folytonos kevergetés mellett majdnem forraljuk fel a tejszínt, de ne hagyjuk felforrni. 2. Hideg vízbe állítva hűtsük le. A lábos állandóan legyen lefedve. 3. Ellenőrizzük a hőmérsékletét, 38–45 °C fok körül megfelelő. 4. Adjuk ehhez az indítót, és erjesszük minimum 24 órán át. Az elkészült tejföl vagy crème fraiche nagyon finom salátákhoz, levesekhez vagy

pörköltekhez. A sütéshez is használhatjuk, vagy egy kis mézzel és bogyósgyümölcsökkel desszertként is tálalható. Ha egy kis mézzel, fagyasztott gyümölcsökkel összeturmixoljuk, jégkrémként azonnal fogyaszthatjuk.

4. ITT AZ EVÉS IDEJE! JAJ, NE! „A nagyok semmit sem értenek meg maguktól, a gyerekek pedig belefáradnak, hogy örökkönörökké magyarázgassanak nekik.„ Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg, 1943 Nehéz nem válogatós GAPS-gyermekkel találkozni. Ugyanez elmondható sok GAPSfelnőttről is. Ez a probléma különösen az autizmus esetén hangsúlyos. A legtöbb autizmussal érintett gyermeknek és felnőttnek étkezési zavara van, sok esetben igen súlyos. Néhányuk nagyon válogatós, és csak nagyon kevés ételt hajlandó megenni. Sokan nem tudnak megfelelően rágni, és csak tartogatják szájukban az ételt, és megpróbálják egyben lenyelni. Néhányan csak cumisüvegből isznak, és nem fogadnak el semmit más formában. Az evés sok autizmussal érintett gyermek szülőjének maga a rémálom. Sok elmélet létezik arról, hogy miért vannak a GAPSbetegeknek ilyen nehézségeik. Az első a megváltozott szenzoros érzékelésen alapszik. A szánkban az ízlelőbimbók átveszik az ételekből jövő információt, melyet továbbítanak az agynak. A GAPSidegrendszer azonban súlyosan mérgezett, és nem tudja megfelelő módon feldolgozni a bejövő információkat. Így az ételek teljesen más ízt nyújtanak ezeknek az embereknek, mint amit kellene. Ehhez hozzáadhatjuk az ételek textúrájának és hőmérsékletének megváltozott érzését, és máris megértőbbekké válhatunk aziránt például, hogy egy autisztikus gyermek miért utasít el sok ételt. Az íz, a textúra és az ételek egyéb érzete igen kellemetlen, bántó lehet számukra. A második az édes és keményítőt tartalmazó ételek iránti vágy, mely tipikus minden abnormális testflórával rendelkező embernél, különösen a Candida albicans túlszaporodása esetében. Függetlenül attól, hogy mennyire válogatós a GAPSgyermek vagy -felnőtt, a legtöbben elfogadják a cukros italokat, kekszeket, sütiket, édességeket, cukrozott reggeli gabonapelyheket, csokoládét, chipseket, tésztákat és a fehér kenyeret. Sőt, tulajdonképpen ezekre az ételekre korlátozzák magukat, mellyel az abnormális testflóra és az egész test mérgezettségének ördögi körét tartják fenn. A harmadik a szájüreg maga. Az emberi szájüreg otthont ad egy hatalmas mikrobapopulációnak, mely normális esetben megvédi a szájüreget a kórokozóktól, azaz a patogén baktériumoktól, vírusoktól, gombáktól, és egészséges állapotot tart fenn a szájüreg nyálkahártyáján és egyéb alkotóiban. A GAPS-gyermekek és -felnőttek szájüregében gyakran abnormális a baktériumflóra, és sokszor a Candida és egyéb patogén fajok túlszaporodása jellemző. Ezeknek a patogén fajoknak az anyagcsereterméke toxikus, melyeket a száj nyálkahártyája raktároz, és ezzel megváltozik többek között az ízlelőbimbók működése és a nyáltermelés. Azon felül, hogy hozzájárul az ízek torz érzékeléséhez, ez a folyamat krónikus gyulladást okoz a nyálkahártyában, melyet az immunrendszer igyekszik megcélozni. A mikrobiális aktivitás és a gyulladás eredményeképpen a GAPSbetegeknek rossz a lehellete, piros az ajka és a szája, különböző elváltozások és fekélyek jelennek meg az arcukon, és lepedékessé válik a nyelvük. Sok ételnek, például a nyers gyümölcsnek és zöldségnek, a gyógynövényeknek, a nyers dióféléknek és magvaknak, a hidegen sajtolt olajoknak

és néhány egyéb ételnek erős detoxikáló hatóanyaga van, melyek magukhoz kötik a szájban lévő méreganyagokat, hogy eltávolítsák azokat. Ezek nagyon messze vannak a kellemes érzettől, sőt, a szúró, viszkető és égő érzések mellett egészen az igen kellemet len ízekig terjedhetnek. Valójában ezek azok az ételek, melyeket a GAPSbetegek általában elutasítanak. Ismerünk néhány járulékos tényezőt. Például a test valamennyi kiválasztása tulajdonképpen méregtelenítés. A nyál egyike ezeknek. A GAPS-betegeknek mérgekkel terhelt a szervezete, és ezeknek a toxinoknak egy részét a nyállal választják ki. Ez hozzájárul a szájüreg mérgezettségéhez, megváltoztatva az ételek íz- és egyéb érzetét. Az autizmus bizonyos eseteiben és néhány egyéb GAPS-zavarnál egy másik szereplő is megjelenik: a mérgekkel terhelt agy nem képes a szájizmokat, a nyelvet és egyéb, a rágásban és nyelésben részt vevő struktúrákat megfelelően működtetni. Ezek azok a betegek, akik nem tudnak megfelelően rágni és nyelni. Az ételeknek nagyon puhának kell lenniük, de még így is gyakran öklendeznek vagy hánynak. Az ilyen rendellenesség ugyan ritka, de sok GAPSbeteg gyermeknél és -felnőttnél enyhébb formában jelen van. Tehát mit tehetünk az étkezési zavarok megszüntetéséért? A megfelelő táplálkozási protokoll, melynek célja a testflóra normalizálása és a beteg méregtelenítése, végül elvezet ahhoz, hogy az ételek íze és érzete normalizálódjon. A felnőtteket könnyebb arról meggyőzni, hogy meg kell változtatni az étkezési szokásaikat, habár a kitartás nehéz lehet. De hogyan is alkalmazhatjuk ezeket egy olyan gyereknél, aki alig eszik meg valamit? Valóban sok szülőnek ez a legnagyobb kihívás a gyerek állapotának javításánál. Általánosságban nem hiszem, hogy lenne reménytelen helyzet. Ahol akarat van, ott megoldás is! Van egy módszer, egy nagyon hatékony mód arra, hogy gyermekünk étrendjébe új ételeket vezessünk be. Kitartást kíván a szülőktől, de rendezi a nehéz étkezések miatti családi feszültségeket is. Ez az ABA (Applied Behaviour Analysis – Alkalmazott Viselkedésanalízis), avagy viselkedésmodifikáció. A módszer a józan ész alapelvén nyugszik, és már évszázadok óta használják a szülők. Biztos vagyok benne, hogy emlékszik, mikor szülei ezt mondták Önnek: „Először meg kell csinálnod a házi feladatodat, utána mehetsz játszani!„, vagy „Ha szombaton az állatkertbe akarsz menni, akkor…„ Tehát alapvetően: ha akarsz valamit, tenni kell érte! Mikor először alkalmazzuk ezt a metódust a gyermek életében, ő nem fogja szeretni, tehát erős ellenállásra számíthatunk addig, amíg meg nem tanulja a szabályokat. Ha nem adja fel az első nehéz napokban, gyermeke gyorsan megérti, hogy ahhoz, hogy megkapja azt, amit akar, tennie kell valamit. Ha már zajlik otthonában az ABAprogram, akkor az étkezés egy külön feladat lehet terapeutáinak. Ez esetben csak főznie kell és bevinni a terápiás szobába. Tehát hogyan is alkalmazzuk ezt a módszert gyermekünknél? Kezdjük a spektrum súlyosabb részénél, egy nem beszélő autista gyermeknél. 1. ÚJ ÉTELEKBEVEZETÉSE NEHEZEN VAGY EGYÁLTALÁN NEM BESZÉLŐ GYERMEKEK ÉTRENDJÉBE Kezdetben használja a kedvelt ételeket, hogy ezekkel jutalmazza meg a jótékony ételek fogyasztását. Mutassa meg gyermekének kedvenc ételét (egy csokidarabkát, egy kis

ropogtatnivalót, kekszet stb.). Rakja gyermeke szeme elé úgy, hogy ne tudja elérni. Kínálja meg a bevezetendő étel egy kis darabjával. Hagyja a dührohamokat, kiabálást, sírást és minden egyéb ellenállást figyelmen kívül. Ne adja oda azt, amit akar addig, amíg egy falatot nem eszik a jótékony ételből, vagy legalább ténylegesen nem kóstolta meg; adja a kedvelt ételt jutalomként hatalmas ujjongás, dicséret, ölelés, puszik és csikizés mellett (bármi, amit a gyermek a legjobban szeret), és hagyja elmenni. Néhány perc múlva ismételje meg az egész procedúrát. Csak egy kis falatkával próbálkozzon egyszerre, jutalmazza meg, és hagyja megint menni. Néhány perc múlva megint ismételje meg. Csak kis jutalomfalatot adjon: a chipsek közül csak egyet, egy kis csokidarabot vagy mást. Ha visszajön többért, egyen megint a jótékony ételből, mielőtt megjutalmazná egy másik ropogtatnivalóval, csokidarabbal stb. Ezek a jutalomfalatok tényleg csak jutalmazásra szolgáljanak, tehát csak abban az esetben adja, ha a jó ételekből eszik, és nem szabad máskor kapnia belőlük, másképp a gyermeke ki fogja várni azt az alkalmat, amikor minden megerőltetés nélkül megkaphatja. Az egész folyamatot – lehetőség szerint – boldogan és pozitívan csinálja. Miután gyermeke már egy falatot megeszik egy bizonyos ételből minden probléma nélkül, akkor már két falatot kelljen megennie ugyanazért a jutalomért. Lehetséges, hogy néhány napot, akár egy hetet vagy még hosszabb időt is eltölthet az egy-falatállomáson, ui. eltérő a gyermekek együttműködési készsége. Ha már legyőzte a két falatnyi akadályt is, három falatot kérjen ugyanazért a jutalomért. Lassanként emelje a falatok számát, amíg a gyermeke az egész ételt meg nem eszi. A jutalomfalatok, melyeket példának használtam (csokoládé, ropogtatnivaló) nem megengedettek a GAPS táplálkozási programjában. Azonban a kezdetekben, mikor az ABA-koncepciót szeretné megismertetni gyermekével, használjon bármit, ami működik. Ahogy elfogadja gyermeke a játékszabályokat, alkalmazzon az étrendben megengedett jutalmakat. Ha autizmussal érintett gyermekét motiválni lehet bármely olyan desszerttel, amelyet az étrend megenged, akkor hurrá, el is felejtheti a csokoládét és a chipseket. A kedvenc ételek mellett bármit bevethet, amit gyermeke szeret, és amiért megenné az új ételt. Például ha a gyermek szeret egy bizonyos mesét megnézni, akkor játssza le neki, hagyja nézni 5 percig, majd állítsa meg. Kínálja a bevezetendő étel egy falatjával. Addig ne kapcsolja vissza a mesét, amíg ezt a falatot meg nem eszi. Ne adja be a derekát dührohamoknak, kiabálásnak, sírásnak stb. Ha megeszi a falatot, bőkezűen jutalmazza meg óriási dicséretekkel, öleléssel, puszikkal, és kapcsolja vissza a mesét. Néhány perc elteltével ismételje meg az egészet. Ha gyermeke nem kifejezetten érdeklődik a televízióban lejátszható mesék iránt, használjon bármi olyat, ami őt motiválhatja – játékok, könyvek stb. Kényszerekre és önstimuláló viselkedésekre általában nem javasolt bátorítani az autista gyerekeket. Azonban ha ez az egyetlen, ami motiválhatja az adott jó étel elfogyasztására, akkor alkalmazhatja jutalomként. Fontos, hogy egyszerre csak egy étellel dolgozzunk. Ne próbáljon meg egyszerre több ételt bevezetni. Döntse el, melyik étel bevezetése a legfontosabb a gyermek táplálkozási szokásainak figyelembevételével, és ezen dolgozzon. Ésszerű olyan ételekkel kezdeni, amelyeket valószínűleg könnyebben elfogad. Ahogy egy-két ételt már sikerült bevezetni, és gyermeke ételpalettája kezd bővülni, látni fogja, hogy az egymást követő ételek bevezetése egyre könnyebbé válik. Alig telik el egy kis idő, és gyermeke már tápláló és változatos ételeket fog enni.

Fontos, hogy ne csüggedjen a kezdeti ellenállás miatt, és tartson ki. Szülők százai, akik már követték az ABAprogramot, keresztülmentek a dührohamok kezdeti szakaszain ahhoz, hogy gyermekük megtegyen valamit egészen az egyszerű „gyere ide„ kéréstől a bonyolultabbakig. Senki sem tud olyan gyermeket tanítani, aki semmilyen kérést nem hajt végre. De ahogy megnyeri az első csatát, megnyerte a gyermeke együttműködését is, és olyan gyermeke van, akit már lehet tanítani! 2. ÚJ ÉTELEK BEVEZETÉSE NYELVI NEHÉZSÉGEK NÉLKÜLI GYERMEKEKNÉL Azoknál a GAPS-beteg gyermekeknél, akiknél nyelvi nehézségek nincsenek, a folyamat hasonló, de könnyebb. A gyermeknek először meg kell ennie a jó ételt ahhoz, hogy megkapja azt, amit akar: a kedvelt ételt, játékot stb. Ezeknél a gyermekeknél nem használnék az étrendben nem megengedett ételeket, mint a csokoládét vagy a chipseket jutalomként. Felhasználhat otthon készített desszerteket, melyeket az étrend megenged. Biztos vagyok abban, hogy a legtöbb szülő ismeri az örökzöld anyai szavakat: Először edd meg az ételt, utána kaphatsz süteményt! Ezen kívül használjon megfelelőbb jutalmakat az ételek helyett, mint a játékok, a mozilátogatás stb. Ahogyan az autista gyermekek esetében, úgy más GAPS-gyermekeknél is fontos, hogy kisebb, elérhető célokat tűzzünk ki, mint pl. egy falat vagy egy kis darabka étel. Ha hirtelen egy nagy tál utált ételt szeretne megetetni, kudarcot fog vallani. Ha már elfogad egy kis adagot a jutalomért cserébe, fokozatosan haladjon az egyre nagyobb porciók felé. Legyen türelmes és következetes! Ne adja fel, ha gyermeke sírással, panaszkodással vagy dührohamokkal tiltakozik! Ha nem eszi meg az ételt, akkor ne kapjon süteményt (vagy bármi más jutalmat)! Ez ilyen egyszerű. Tartania kell magát! Ha már megkérte gyermekét, hogy egyen meg egy falat ételt, akkor már nem léphet vissza és nem bocsátkozhat alkudozásba vagy engedhet a manipulációnak. Ha megengedi, hogy az ételekkel kapcsolatban veszítsen, úgy sok más területen is veszíteni fog! Ha gyermeke visszautasítja a falat jó ételt, és úgy látszik, hogy nem is érdekli a jutalom, az azt jelenti, hogy rossz jutalmat választott! Olyan jutalmat ajánljon, ami elég erősen motiválja őt ahhoz, hogy bármit megtegyen azért, hogy azt megkaphassa. Bármilyen motiváló is maga a jutalom, soha ne feledkezzen meg az örömteli dicséretről öleléssel! A gyermekének éreznie kell, hogy valami igazán nagy dolgot tett azzal, hogy egy falat jó ételt megevett! A legtöbb esetben, amint a gyermek jobban belekóstol abba az ételbe, amit korábban meg sem érintett, már valójában kezdi is megszeretni. Ahogy testflórája kezd helyreállni, sok étel iránti sóvárgása is megszűnik, és normális ízlelés alakul ki, így gyermeke elkezdi élvezni az új ételeket. De a folyamat beindításához az Ön segítsége szükséges. Egyedül nem képes megtörni a sóvárgás, a mérgezés és az abnormális ízlelés ördögi körét. Ahogy gyermekének kialakul egy kiegyensúlyozott étrendje, már megengedheti, hogy néhány olyan ételt ne egyen meg, amelyeket kifejezetten nem kedvel. Mindannyiunknak megvannak a kedvenc és utált ételei. De figyeljen arra, hogy ez ésszerű arányok között maradjon. Nagyon fontos, hogy az egész folyamatot pozitív légkör vegye körül. Beszéljen gyermekéhez, magyarázza el neki, hogy miért szeretné, ha megenné azt az ételt,

milyen jót tesz majd az neki. Próbáljon minden étkezésnél erről beszélni a gyermek szintjének megfelelő nyelvezettel és gondolatokkal, ami viccessé és játékká teszi az evést, és megnevetteti őt. Mikor megteszi, amit kért tőle, ne szabjon határt dicséretének és öröme kifejezésének! Éreztesse gyermekével, mennyire boldoggá tette Önt azzal, hogy megette az adott ételt! Az Ön boldogsága és a jutalom egyszerre olyan élménnyé teszi ezt a számára, amit legközelebb már jókedvvel várni fog. Összefoglalva azt mondhatjuk, hogy a hozzám forduló szülők 60–70%-a szerint az étrend bevezetése egyenesen lehetetlen! „Az én gyerekem nem fogja megenni!„ Azonban ha alkalmazzuk az ABA alapelveit, amelyet fönt vázoltam, a legtöbb szülő hamar elfelejti, hogy milyen válogatós is volt valaha gyermekük. Együtt leülni egy családi ebédhez már normális és örömteli élmény lesz, ahogy annak lennie is kell.

GAP-SZINDRÓMÁVAL ÉRINTETT GYERMEKEK ÉS FELNŐTTEK ÉTRENDKIEGÉSZÍTÉSE Mind nagyon szeretjük gyermekeinket, legyenek azok még kisebbek vagy már akár felnőttek, és mindent megtennénk értük, sokszor tekintet nélkül az előttünk álló nehézségekre vagy költségekre. Ez kiszolgáltat minket, hiszen bármit megpróbálunk abban a reményben, hogy segíthet gyermekünkön. Nem egy családdal találkoztam, amely 10, 15 vagy akár 20-nál is több étrend-kiegészítőt ad gyermekének anélkül, hogy pontosan ismerné azok hatásait. Az ét rendkiegészítők drágák, és a piacon már több száz gyártó van jelen, a termékeik közül azonban soknak megkérdőjelezhető a minősége, és az egész iparág szabályozottsága aggályos. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a megfelelő étrend a legfontosabb, ezért ez a GAPS-betegek gyógyulásának és tápanyagszükségletének kielégítése irányában az első lépcsőfok. Nincs olyan pirula, mely akár csak megközelítené az étrend hatékonyságát. Különösen, ha emésztőrendszeri megbetegedésekről beszélünk – hiszen a GAPszindróma alapvetően emésztési zavar –, nagyon óvatosnak kell lennünk a tekintetben, hogy mit viszünk be a beteg bélrendszerébe. Vajon miért is kell ez az elővigyázatosság? Sok étrend-kiegészítő irritálja a már amúgy is gyulladt és sérült bélfalat, és akadályozhatja a gyógyulási folyamatot. Nem tanácsos úgy sok energiát fektetni az étrend kidolgozásába, ha a munkát néhány pirula aláássa. Ugyanakkor néhány étrend-kiegészítő nem csupán jótékony, hanem alapvető fontosságú is. Az étrendkiegészítőkre vonatkozó protokollt a beteg egyéni állapotához kell igazítani, melyre ideális esetben tapasztalt kezelő tesz javaslatot. Jelen fejezetben a legszükségesebbeket mutatjuk be. Betegeim többsége nagyon szépen gyógyul az étrend és az alábbi étrend-kiegészítők segítségével bármi egyéb nélkül. GAPS-betegek alapvető étrend-kiegészítői: 1. 2. 3. 4. 5.

Terápiás hatékonyságú probiotikum. Esszenciális zsírsavak. A-vitamin. Emésztőenzimek. Vitamin- és ásványianyag-kiegészítések.

Az alábbiakban lássuk az egyes elemeket részletesen.

1. PROBIOTIKUMOK A probiotikumok erjesztett ételekből nyert jótékony baktériumokat tartalmazó táplálékkiegészítők, melyeket azért fogyasztunk, hogy megváltoztassuk vagy kiegészítsük a sérült bélflórát. Az antibiotikumokkal ellentétben, melyek nevükben is hordozzák az „élet ellen„ jelzőt, a probiotikumok az „életért„ fejtik ki hatásukat. A probiotikumok erjesztett ételek formájában történő fogyasztása a kereszténységet megelőző időkre nyúlik vissza. Évezredeken keresztül az emberek erjesztettek tejterméket, gyümölcsöket, zöldségeket, babféléket, halat, húsokat és gabonát is. Az ételek erjesztése azokat ízletesebbé és egyben könnyebben emészthetővé teszi, továbbá önmagában egy természetes tartósítást is jelent. Még ma is sok kultúrában fogyasztanak rendszeresen erjesztett ételeket: savanyú káposzta (Oroszország, Németország és Kelet-Európa), olívabogyó, szalámi vagy erjesztett hús (a mediterrán országokban), kefír (Oroszország), mazun (Örményország), kumisz (Oroszország és Ázsia), lassi (India), gioddu (Szardínia), joghurt és sajt (az egész világon elterjedt), erjesztett hal (Korea, Svédország, Japán, Oroszország), erjesztett gabona (Afrika) és erjesztett szójabab (Ázsia). A probiotikumokkal kapcsolatos tudományos kutatásokat a XX. század elején kezdte meg az orosz származású kutató, Ilia Metchnikoff. A Pasteur Intézet munkatársaként felfigyelt arra, hogy Bulgáriában, ahol rendszeresen fogyasztanak erjesztett tejterméket, jó egészségnek és különösen hosszú életnek örvendenek a lakosok. Izolálta a baktériumot, elnevezte „bolgár bacilusnak„ és különféle tudományos kísérleteknek vetette alá. Ma ezt a törzset úgy ismerjük mint Lactobacillus bulgaricus, és a joghurtkészítésnél használják fel. A felfedezést követően Európában étrendkiegészítőként kezdték ezt fogyasztani. Azonban az antibiotikumok felfedezésével a probiotikumok feledésbe merültek. Metchnikoff halálát követően (1916) világszerte folytatták tudományos munkáját. Oroszországban, a skandináv országokban és Japánban évtizedek óta használják a probiotikumokat gyógyításra. A nyugati kultúrákban nagyobb részben csak állati takarmányokban használták, és ezáltal állatokra gyakorolt kedvező élettani hatásukról gyűlt össze jelentős tudományos adat. Az utóbbi évtizedekben a humán orvoslás területén is népszerűvé váltak a probiotikumok, és egyre több tudományos publikáció lát napvilágot ezzel kapcsolatban. A probiotikumokkal sikeresen kezelt betegségcsoportok száma gyorsan nő. Természetesen a probiotikumokat legelterjedtebben a gasztrointesztinális zavarok körében használják: • az emésztőcsatorna vírusos megbetegedése; • csecsemőkori nekrotizáló enterokolitisz; • nem meghatározott eredetű csecsemőkori hasmenés; • pszeudomembrános kolitisz (álhártyás bélgyulladás); • utazók hasmenése; • Clostridium Difficile enterokolitisz; • Helicobakter fertőzés; • enterpatogén E. coli fertőzés; • irritábilis bélszindróma;

• laktózintolerancia; • vastagbélrák megelőzése tudományos kutatások alapján. Sok esetben a probiotikumos kiegészítés nemcsak javított a tüneteken, hanem a gyógyulást is jelentette. Az emésztőrendszeri megbetegedéseken túl sok egyéb betegség kezelésében is segítettek a probiotikumok: • allergiák, ideértve az ételallergiákat; • autizmus; • krónikus vírusfertőzés; • húgyúti fertőzések; • hepatitisz, májcirrhosis (zsugorodás), primer biliaris cirrhosis; • tuberkulózis; • meningitisz; • rosszindulatú daganatos megbetegedések; • ízületi gyulladások; • cukorbetegség; • különböző fokú égési sérülések; • perioperatív és intenzív ellátást igénylő masszív vérveszteséggel járó sebészeti esetek; • nozokómiális fertőzések; • autoimmun megbetegedések. A fenti kórcsoportok gyógyításában a probiotikumok tudományos publikációk szerint is hatékonynak bizonyultak. Azonban gyakran találkozunk orvosokkal, akik a praxisukban egyéb betegségekre is alkalmaznak probiotikumokat, és így a lista bizonyára még hosszabb lenne. De melyek is azok a baktériumtörzsek, amelyeket probiotikumnak nevezhetünk? 1 . Lactobacillusok (laktobacilus). Ez egy hatalmas baktériumcsalád, mely tejsavat termel – innen ered az elnevezése. A legismertebbek: L. acidophilus, L. bulgaricus, L. rhamnosus, L. plantarum, L. salivarius, L. reuteri, L. johnsonii, L. casei és L. Delbrueskii. A laktobacilusok nélkülözhetetlen lakói az emberi bélrendszernek, a száj, garat, orr és felső légutak nyálkahártyájának, a hüvelyflórának és a genitális területeknek. Nagyszámban megtalálhatók az anyatejben is. A laktobacilusok a születést követő első néhány nap során benépesítik az újszülött testét, és egy nagyon összetett szimbiózist alakítanak ki a gazdaszervezettel, és annak egész életére kihatással vannak. A tejsavtermelés által savas környezetet biztosítanak (pH 5.5–5.6) a nyálkahártyákon, melyek megakadályozzák a patogén kórokozók elszaporodását. A tejsav mellett rengeteg más hatóanyagot állítanak elő, többek között hidrogénperoxidot, mely antiszeptikus, antibakteriális, antivirális és antifungális tulajdonsággal bír, és megakadályozza, hogy a patogén baktériumok megtelepedjenek az emésztőcsatornában. A laktobacilusok fenntartják a szervezet immunológiai készenléti állapotát, serkentik a neutrophilek, a

makrofágok és az immunglobulinok szintézisét, továbbá stimulálják az alfa és béta interferonok, az interleukin-1 (IL-1) és a tumornekrózis-faktor aktivitását. Részt vesznek a sejtmegújulási folyamatok szervezésében a bélrendszerben, a bélfal egészségének és épségének fenntartásában. Ezek a legnagyobb számú lakói a gyomornak és a bélrendszernek, és a legfontosabb résztvevői a tápcsatorna ezen részei védelmének. A laktobacilusok voltak az első kutatott baktériumtörzsek és az először használt étrendkiegészítők. Még ma is a legnépszerűbb probiotikumok a kereskedelmi forgalomban. 2 . Bifidobacterium. A legismertebb törzsei: B. bifidum, B. breve, B. longum és B. infantis, bár hozzávetőlegesen 30 különböző törzset azonosítottak eddig. Ez egy hatalmas probiotikumcsalád, mely főként a bélben, különösen az alsóbb szakaszokban, a hüvelyflórában és a genitális területeken él. Az egészséges csecsemők bélflórájának 90– 98%-a bifidobaktériumokból áll. A felnőtteknél hétszer több bifidobaktérium van jelen mint laktobacilus, és számtalan hasznos funkciót látnak el. Azon felül, hogy különböző antibiotikumszerű anyagot termelnek, védik a bélrendszert a betolakodó patogén kórokozóktól, védik a nyálkahártyát a sérülésektől, készenlétben tartják az immunrendszert, önmaguk is tápanyagokat nyújtanak a gazdaszervezet számára. A bifidobaktériumok ugyanis aktívan szintetizálnak aminosavakat, proteineket, organikus savakat, Kaminosavakat, proteineket, organikus savakat, K vitamint (riboflavin), B3-vitamint (niacin), folsavat, B6-vitamint (pyridoxine), B12-vitamint (cobalamin), továbbá segítik a kalcium, a vas és a D-vitamin felszívódását. A bifidobaktériumok a probiotikumok közül a második legkeresettebbek a kereskedelmi forgalomban. 3. Saccharomyces boulardii. Ez egy gombafaj, melyet H. Boulard francia kutató azonosított 1920-ban. A kutatásai azon a felismerésen alapultak, hogy Kínában a hasmenést a licsi gyümölcsből előállított kivonattal gyógyították. Azonosította a benne található gombát, és elnevezte Saccharomyces boulardiinak. A hasmenések különböző fajtáinál azóta beigazolódott jótékony hatása, mind a gyermekek, mind a felnőttek esetében. Mostanában egy patogén gombatörzs, a Candida albicans antagonistájaként (ellenlábasaként) vált az érdeklődés tárgyává. 4. Escherichia coli. Az E. coli a baktériumok egy nagy családja. A család patogén törzsei ismert súlyos betegségek kiváltására alkalmasak. Azonban az E. coli apatogén törzsei normális és nagyszámú lakói az emberi tápcsatornának. Ezek csak bizonyos bélszakaszokban élnek: a vastagbélben és a vékonybél alsóbb szakaszaiban, és jelenlétük egyéb területeken káros. Bélflóra-diszbiózisra utal, ha ezek megtalálhatók a gyomorban vagy a patkóbélben. Az E. coli baktériumcsalád apatogén törzsei különféle jótékony hatást fejtenek ki a szervezetünkben: megemésztik a laktózt, K- és Bvitaminokat, aminosavakat állítanak elő, antibiotikumszerű anyagokat (colicin) termelnek, és meghatározó szerepük van a lokális és a szisztematikus immunrendszer stimulálásában. Aktívak különböző patogén kórokozókkal szemben, mint az E. coli patogén törzsei. Valójában az E. coli apatogén törzseinek jelenléte biztosítja a védelmet az E. coli patogén törzseivel szemben. Alfred Nissle, német orvos ezt fedezte fel 1917ben, mikor azt kutatta, hogy a katonák egy része miért nem esik áldozatul a tífusznak, mikor bajtársaik többsége megbetegedett. Az egészséges katonák székletében az E. coli egyik törzsét találta meg, melyet Nissle-törzsnek neveztek el. Zselatinban tenyésztette

ezeket a baktériumokat. Azt követően, hogy saját magán is kipróbálta, a ma is forgalomban lévő Mutaflor néven kezdte gyártani. Az E. coli baktériumcsalád más törzseit azóta is kutatják, és használják probiotikus étrendkiegészítőkben világszerte. 5 . Enterococcus Faecium vagy Streptococcus faecalis. Ahogy a nevük is jelzi, ezeket a baktériumokat, hasonlóan minden probiotikumtörzshöz, az emberi székletből izolálták. A béltraktusban élnek, és hidrogénperoxid előállításával gyakorolnak kontrollt a patogén fajok egyedei felett, melynek során a kémhatást pH 5.5 értékre csökkentik. Lebontják a fehérjéket, és fermentálják a szénhidrátokat. Számos klinikai tanulmány igazolja a hasmenéses megbetegedésekkel szembeni hatékonyságukat. Ezek a törzsek is gyakran fordulnak elő a kereskedelmi forgalomban. 6 . Bacillus subtilis vagy talajbaktérium. A második világháború idején fedezte fel egy német mikrobiológus, és kutatásai alapján védték a német katonákat a tífusz és a vérhas ellen, e baktériumtörzs segítségével. A háború után a Bacillus subtilist kiterjedten kutatták Németországban, Oroszországban, Olaszországban, Finnországban, több kelet-európai országban, Kínában és Vietnámban. Számos alfaját azonosították: B. licheniformis, B. cereus, B. brevis, B. mesentericus, B. pumilis stb., melyek közül többről bebizonyosodott, hogy jótékony hatással van az emberi és állati szervezetre. Az állatgyógyászatban egy sor terméket állítottak elő ezzel a baktériumtörzzsel. A humánorvoslás területén főként orosz, német, olasz, keleteurópai, japán, vietnámi és kínai orvosok használták az utóbbi évtizedekben. A B. subtilis spóraképző mikroba, mely ellenáll a gyomorsavnak, a legtöbb antibiotikumnak, hő- és egyéb hatásoknak. Jelentős immunstimuláló képességének köszönhetően különösen az allergiás és autoimmun megbetegedéseknél hatékony. Emésztőenzimek egész sorát, antivirális, gombaellenes és antibakteriális hatóanyagokat és egyéb aktív anyagokat állít elő. A talajbaktériumok nem élnek meg a bélrendszerünkben, hanem ezek az átmenő, ún. tranziens mikroflóra tagjai. Régen természetes vizeket ittunk forrásokból és patakokból. Az evolúció során az ember bélrendszerének kialakult a szükséglete a tranziens baktériumok iránt. Az egyik ilyen szükséglet a béltraktus tisztántartása. A B. subtilis a bélrendszer tisztántartásánál a leghatékonyabb, a lerakódott salaktól tisztítja meg a nyálkahártyát, mert különösen hatékony a rothadó termékek lebontásában és a rothasztó baktériumok féken tartásában. A bélrendszer régen rothadó anyagaitól való megtisztításával a talajbaktériumok előkészítik a területet az új, egészséges bélflóra megtelepítésére. Saját tapasztalatom, hogy a talajbaktériumokat is tartalmazó probiotikumok a leghatékonyabbak a kereskedelmi forgalomban kapható termékek közül. A piac gazdagon kínál probiotikumokat a por állagú kiszereléstől a folyékonyakon és a tablettásokon át a kapszulázottakig. Sajnos sok termék nem megfelelő terápiás célra, mert nem tartalmaz hatékony baktériumtörzseket. A minőségbiztosítás is egy másik probléma. A Which magazin riportja bemutatta, hogy sok termék nem tartalmazza azokat a törzseket, melyek a címkén szerepelnek, vagy a baktériumtörzsek erőssége nem felel meg a feltüntetettnek. De akkor hogyan is válasszuk ki a megfelelő terméket? Indokolt egy képzett szakember segítségét kérni, akinek van tapasztalata probiotikumok használatával. Ha azonban Ön segítség nélkül választana terméket, az alábbiakra figyeljen.

1. Egy jó probiotikum minél több baktériumtörzset tartalmaz. Az emberi bélrendszer több száz eddig azonosított baktériumtörzsnek ad otthont. Érdemes ehhez az arányhoz minél közelebb kerülni. Különböző törzseknek különböző erősségük és gyengéjük van, ha ezeket elegyítjük, akkor nagyobb esélyünk van a legjobb hatás elérésére. 2. Több baktériumtörzs jelenléte jótékonyabb hatással bír, mint az izolált baktériumtörzseké. Például sok készítmény csak laktobacilust tartalmaz. A három legnagyobb törzs (laktobacilusok, bifidobaktériumok és talajbaktériumok) egyedei együtt hatékonyabbak. 3. Egy jó probiotikumkészítmény magas csíraszámú legyen, legalább 8 milliárd sejt/gramm, ellenkező esetben a várt hatás elmaradhat. 4. Az előállító ellenőrizzen minden készítményt erősség és baktérium-összetevő szerint, és publikálja a tesztelés eredményeit. Ha megtalálta a megfelelő probiotikumot, használja helyesen. Egy terápiás erősségű probiotikum mindig okoz méregtelenítési reakciót. Mit is jelent ez? Ahogy a probiotikum eléri a bélrendszerünket, felveszi a harcot a patogén egyedekkel szemben, azaz a patogén baktériumokkal, vírusokkal és gombákkal. Ahogy ezek a patogén mikrobák elhalnak, toxinok szabadulnak fel. Ezek a toxinok azok, melyek a beteget korábban autistává, skizofrénné, hiperaktívvá tették, vagy más tüneteket okoztak. Tehát bármilyen tünetektől szenved is a beteg, pontosan azok fognak ideiglenesen súlyosbodni. A beteg az átlagosnál fáradtabbnak fogja magát érezni, ill. bőrkiütés is jelentkezhet. Ezek nem maradandó tünetek, és általában néhány naptól néhány hétig húzódhatnak el, a beteg állapotától függően. Ahhoz, hogy minél enyhébbek legyenek ezek, csak fokozatosan emeljük az adagolást. Kezdje egészen kis mennyiséggel, és figyelje a méregtelenítési reakciókat. Amennyiben ilyen kellemetlenség nem jelentkezik, emelje a dózist. Ha erre már reakcióval válaszol a beteg szervezete, hagyja ezt az adagot, amíg a méregtelenítési reakciók elmúlnak. Ezt követően ismét emelje a mennyiséget, és megint tartsa azon egy rövid ideig. Addig emelje így, amíg eléri a terápiás szintet, ennek az elérése hetekig, ill. hónapokig is eltarthat. A folyamat egyedi, és attól függ, hogy mennyi patogén mikroba él a beteg bélrendszerében. A terápiás dózis szintén egyéni, és kezelőorvosa segíthet a meghatározásában. Az alábbiak szolgálhatnak iránymutatásul: Felnőttek esetében az ajánlott napi mennyiség 15-20 milliárd baktériumsejt naponta. Csecsemőknek 12 hónapos korig: 1–2 milliárd baktériumsejt naponta. Kisgyermekeknek 1–2 éves korban: 2–4 milliárd baktériumsejt naponta. Gyermekeknek 2–4 éves korban: 4–8 milliárd baktériumsejt naponta. Gyermekeknek 4–10 éves korban: 8–12 milliárd baktériumsejt naponta. Nagyobb gyermekek részére 12–16 éves korban: 12–15 milliárd baktériumsejt naponta. Általánosságban javasolt a terápiás dózis elérése után ezt a mennyiséget 6 hónapon keresztül szedni. Legalább ennyi idő szükséges ugyanis a patogén flóra eliminációjához és az új, egészséges flóra megtelepedéséhez. Az étrend betartása ebben az időszakban különösen lényeges. Hiszen amennyiben cukorral és feldolgozott

szénhidráttal táplálkozik, úgy etetni fogja a patogén fajokat, és a pro biotikumoknak nincs esélye segíteni. A terápiás időszak elteltével a dózist a szinten tartási adagra kell csökkenteni, melyet a beteg több éven keresztül tartson. Fontos, hogy épp annyira fokozatosan csökkentsük a dózist, amilyen fokozatosan emeltük korábban. Ebben az időszakban is kövesse a tüneteket figyelmesen. A szinten tartási dózis egyénre szabott. Általában ez a terápiás mennyiség fele szokott lenni, néhány esetben azonban megegyezik azzal. Sok beteg teszi fel a következő kérdést: Miért is van szükségünk a szinten tartási adagra? Másképp: Miért javasolt a probiotikumok hosszú időn át történő szedése? A válasz: a természet úgy alakított bennünket, hogy ezeket a baktériumokat minden nap, minden egyes falattal és korttyal bevigyük szervezetünkbe. Megváltoztattuk környezetünket, vizeinket és élelmiszereinket olyan mértékben, hogy már nem jutunk hozzá ezekhez a létfontosságú baktériumokhoz. Azok számára, akiknek jó és egészséges bélflórájuk van, nem jelent ez akkora gondot, azonban a GAPszindrómával érintett betegek számára ez óriási probléma. A GAPS-betegeknek különösen fontos, hogy minden nap fogyasszanak probiotikus baktériumokat, hiszen nekik nem kolonizálódtak ezek a bélrendszerükben. Bélfaluk a jótékony baktériumok helyett patogén törzseknek ad otthont, melyeket meglehetősen nehéz kiirtani, mert a bélrendszer apró fülkéit (=crypta) foglalják el. Ahhoz, hogy ezekbe a fülkékbe a jótékony baktériumok bejussanak, harcot kell vívniuk. Sőt, az egyetlen olyan időszak, mikor jó baktériumokkal tudjuk benépesíteni bélrendszerünket, az a születés utáni rövid időszak, hiszen steril bélrendszerrel születünk. Sajnálatosan a probiotikus készítmények nem maradnak, és nem kolonizálják a bélfalat. Megteszik munkájukat a bélüregben, majd elhagyják szervezetünket. Még nem sikerült megtalálnunk a módját, hogy a patogén baktériumok helyét felváltsuk jótékony egyedekkel. Tehát a GAPszindrómás betegeknek szükséges a probiotikumok folyamatos bevitele, melynek egyik módja az erjesztett ételek fogyasztása, házi készítésű joghurt, kefir, savanyú káposzta és egyéb otthon készített erjesztett ételek formájában. Kérdést vet fel, hogy a probiotikumok túlélik-e a gyomor savas közegét. A GAPSbetegeknek általában alacsony a gyomorsavszintjük, ezért számukra ez nem jelent gondot. De ha mégis biztosra akarunk menni, akkor szedjük ezeket étkezés közben vagy azt követően, mikor a sav az ételdarabkákhoz kötődik. Néhány gyártó bevonattal látja el termékét, hogy a gyomorsavtól megvédje. Nem tartom követendőnek ezt a megoldást két okból sem: egyrészről a gyomornak, hasonlóan az emésztőcsatorna egyéb részeihez, szüksége van a probiotikus baktériumokra. Az alacsony savtartalmú gyomor falában mindenféle patogén baktérium tenyészik, melyek ellen probiotikumokra van szükség. Másrészről: az emésztési problémákkal küzdő betegek nem tudják a bevonatot lebontani, minek következtében ezek a kapszulák anélkül hagyják el a beteg szervezetét, hogy kifejtették volna jótékony hatásukat. Talán nem minden probiotikus baktériumfaj éli túl a gyomorsav gátját, de lényeges hangsúlyozni, hogy még az elhalt egyedek is jótékony hatással vannak szervezetünkre. Sejtfalaik olyan anyagokat tartalmaznak, melyek immunválaszra késztetnek, továbbá képesek a méreganyagokat abszorbálni, és ezáltal kiüríteni szervezetünkből. Sok élelmiszergyártó, kihasználva ezt a tulajdonságot, már elhalt

baktériumokat ad különböző termékeihez. Összefoglalva, a probiotikus étrend-kiegészítés abszolút elengedhetetlen a GAPSbetegek gyógyításához. Még azokban az esetekben is, ahol a betegnek nincs súlyos emésztési problémája, tapasztalatom szerint a diéta és a probiotikumok lényeges javulást hoznak.

2. ZSÍROK: A JÓ ÉS A ROSSZ ZSÍROK Az emberi agynak hozzávetőlegesen 60%-a zsír (szárazanyag tartalom). Minden egyes sejt membránja és a sejten belül valamennyi sejtalkotó zsírból áll. Több hormon, neurotranszmitter (= ingerületátvivő-anyag) és más aktív anyagok a szervezetünkben zsírból állnak. A zsírok ezért nélkülözhetetlenek az étrendben. A kérdés: milyen zsírok? A zsírok tekintetében nagyon sok az ellentmondó és a téves információ. Modern társadalmunkban a zsírokat az ördögtől valónak tekintjük, és az élelmiszeripar nem késlekedett erre reagálni csökkentett zsírtartalmú vagy zsírmentes termékei özönével. A telített állati zsírokat, melyeket a húsokban, vajban, tojásban találunk meg, mindenféle betegségek okozóinak tekintik, és az ipar megint elárasztotta a piacot azok szintetikus helyettesítőivel, vajszerű anyagokkal és egyéb termékekkel. Az emberek azt hallották, hogy a növényi olajok jobbak, ezért a tradicionálisan főzésre használt zsírok, mint disznózsír, marhazsír, libazsír és egyéb állati eredetű zsírok helyett ezeket kezdték el használni. Azt azonban nem tudják, hogy hogyan is készülnek ezek a feldolgozott olajok és zsírok, és mit is tartalmaznak.

Hidrogénezés és a transzzsírok A margarinok, vajhelyettesítők, kenhető növényi olajok, növényi zsiradékok és más mesterségesen létrehozott zsírok – az eltarthatóság és a megfelelő kenhetőség érdekében – hidrogénezettek. A hidrogénezett olajokat megtaláljuk a legtöbb feldolgozott élelmiszerben: csokoládékban, fagylaltokban, süteményekben, kenyerekben és egyéb péksüteményekben, félkész ételekben, ropogtatnivalókban és egyéb nassokban. A hidrogénezés nem más, mint hidrogénmolekulák hozzá adása az olajhoz magas nyomás alatt és nagyon magas hőmérsékleten (120–210 °C) nikkel, alumínium és más nehézfémek környezetében. Ezen fémek maradványai a hidrogénezés során hátramaradnak a termékekben. A nikkel és az alumínium nehézfémek, melyek hozzájárulnak az általános méregterheltségünkhöz, és ezek ürítése testünknek igen megterhelő. A nehézfémek, különösen az alumínium, egy sor degeneratív állapot előidézője, ide sorolható többek között az Alzheimer-kór és a szellemi leépülés (=elbutulás=dementia). Azonban nem is az előzőek jelentik a hidrogénezés legnagyobb veszélyét. A hidrogénezés megváltoztatja az olajok kémiai struktúráját, nagyon kártékony anyagokat állítva ezzel elő. Az ilyen módosított zsírok teljes körű vizsgálata még nem is történt meg, és ezért még nem is tudjuk, milyen kártékonyak is valójában. A transzzsírok csoportját azonban kiterjedten kutatták. Ezek telítetlen zsírsavak, melyek természetes állapotukban nagyon hasznosak számunkra, azonban kémiai struktúrájuk a feldolgozás során módosult. A transzzsírsavak kémiai struktúrája ugyan hasonlít a természetes zsírsavakéhoz, azonban mégsem ugyanaz. Hasonlóságának köszönhetően a testünkben elfoglalják a természetes zsírsavak helyét anélkül, hogy munkájukat el tudnák végezni, és így a sejtek működését gátolják. A test valamennyi szerve és sejtje érintett ebben a problémában. Például a transzzsírok immunszupresszáns képességükkel romboló hatást fejtenek ki az immunrendszer különböző funkcióira. Többek között a cukorbetegséggel, a csontritkulással,

daganatos megbetegedésekkel, neurológiai és pszichiátriai zavarokkal hozzák összefüggésbe. Gátolják a fogantatást és veszélyeztetik a várandósságot is, akadályozzák a hormonok természetes képződését, az inzulin glükózválaszát, az enzimek és más aktív anyagok feladatát, és destruktív hatásuk van a vesékre és a májra. A szoptatós anyák tejében megjelenik a transzzsírsav röviddel azután, hogy az anya egy „egészséges vajpótlót„ fogyaszt. A csecsemők agyában igen nagy százalékban fordulnak elő telítetlen zsírsavak; a transzzsírsavak ezeket felváltják, és megzavarják az agy fejlődését. Becslések szerint nyugati életmódunkban a transzzsírsavak fogyasztásának mennyisége eléri a napi 9–12 grammot, ez kétszer annyi, mint az egyéb nem természetes ételek mennyisége. Tekintettel szervezetünk legalapvetőbb funkcióinak megzavarására, a transzzsírsavak szerepe a modern degeneratív betegségek kialakulásában még súlyosan alábecsült. A főzőolajoknak meghatározó hányada transzzsírsav, mert az olaj kinyerése a magvakból magas nyomás és hőmérséklet mellett, ill. egyéb kemikáliákat felhasználva történik. Természetesen bármit is főzünk ezekkel a főzőolajokkal, ropogtatnivalókat, mindenféle rántott ételt stb., tartalmazni fognak transz zsírsavakat. Tehát a GAPSbetegek tartózkodjanak a hidrogénezett és transzzsírsavakat tartalmazó olajok és más zsiradékok fogyasztásától. Kémiai összetételét tekintve valamennyi zsír egy glicerin- és több zsírsavmolekulából áll. Mivel a glicerin minden zsírmolekulában ugyanaz, ezért a különböző zsírsavak eltérő struktúrája felelős a szervezetben ellátott különböző feladatokért: a hormonok, neurotranszmitterek, sejtmembránok, idegszövetek építőkövei, és a legideálisabb energiaforrásai. Sok zsírsavat testünk maga is elő tud állítani, de van a zsírsavaknak egy csoportja, melyet nem képes, ezeket ezért esszenciális zsírsavaknak nevezzük.

Esszenciális zsírsavak Az „esszenciális„ annyit jelent, hogy nélkülözhetetlen az élethez. Az esszenciális zsírok olyan zsírsavakat tartalmaznak, melyek előállítására nem képes a szervezetünk, ezért azokat ételekből kell bevinnünk. Ezek az omega-3 és az omega-6 zsírsavak. Testünk minden sejtjének működéséhez, felépüléséhez ezek esszenciálisak. Ezek az olajok egy sor alapvető testfunkció részét képezik. Testünk, különösen agyunk, bizonyos mértékben ezekből áll. Több száz klinikai tanulmányt végeztek az omega-3 és az omega-6 olajokkal, melyekről kiderült, hogy szinte valamennyi egészségügyi probléma kezelésében hatékonynak bizonyultak, mint az autizmus, hiperaktivitással vagy anélkül járó figyelemzavar, diszlexia, diszpraxia, cukorbetegség, depresszió, kényszerbetegség, skizofrénia, fertőző betegségek, rák stb. A feldolgozott élelmiszerek miatt nem jutunk elegendő esszenciális zsírsavhoz. Ezen túlmenően a GAPS-betegek – a nem megfelelő emésztésük miatt – kétségtelenül hiányt szenvednek az esszenciális zsírsavakban, ezért azok kiegészítésére/pótlásra szorulnak. Vizsgáljuk meg a kérdéskört alaposabban! Két esszenciális zsírsav van, melyből a szervezet minden mást elő tud állítani: omega-3:Alfa-linolénsav (ALA) omega-6:Linolénsav (LA) Mindkettő magvakból és diófélékből származik.

Az omega-3 zsírsav leggazdagabb forrása a lenmagolaj, kendermagolaj és néhány egzotikus olaj, mint a kukui(candlenut dió) és chiamagolaj. Kisebb mennyiségben jelen van a dióban, szójababban, tökmagban, repceolajban, rizskorpa-olajban, a sötétzöld levelű zöldségekben, tojássárgájában, az (különösen a vad-) állati zsírokban, állati eredetű tejben, és természetesen az emberi anyatejben. Az omega-6 zsírsav leggazdagabb forrása a ligetszépe olaj, a sáfrányos szekliceolaj, napraforgómag-olaj, dióolaj, kendermagolaj és valamennyi mag és dióféle olaja. Alacsony mennyiségben megtalálható a tojássárgájában, tejben, és az emberi anyatejben is. Ebből a két esszenciális zsírsavból (omega-3 és omega-6) a test valamennyi zsírsavat képes előállítani a sejtfunkciók ellátása érdekében (5. ábra).

5. á bra : Az omega -3 és omega -6 á ta la kulá sa a szervezetben

Omega-3 zsírsavak Az Alfa-linolénsavból két nagyon fontos omega-3 zsírsav formálható: AzEPA (eikozapentaénsav) és aDHA (dokozahexaénsav). Az EPA és a DHA nélkülözhetetlen az agy és a szemek normális fejlődéséhez. Az idegsejtekben, a szinapszisokban, a vizuális receptorokban, a mellékvesében és a petefészekben, ill. herékben nagy mennyiségben vannak jelen. Azonban ahhoz, hogy a szervezet ezt előállítsa, nagy mennyiségű C-vitaminra, B3- és B6-vitaminra, magnéziumra, cink re és bizonyos

enzimekre van szüksége. A GAPSbetegeknél azonban rutinszerűen hiány van ezekből a tápanyagokból, ezért nem nehéz megjósolni, hogy szervezetük nem lesz képes átalakítani pl. a lenmagolajból bevitt omega-3 zsírsavat EPA- és DHA-ra, melyre pedig nagy szüksége lenne az idegrendszernek. Néhány kutató úgy véli, hogy pontosan az omega-3 konvertálásának képtelensége az agy építőköveinek számító EPA- és DHA-ra jelenti a probléma lényegét a GAPS-betegeknél. Tehát az ALA kiegészítése pl. lenmagolajból nem elégséges a betegek számára, szükségük van ugyanis a már kész EPA- és DHA-ra. Ennek leg jobb forrása a hidegvízi hal: lazac, szardínia, makréla, pisztráng és angolna. Ezeknek a fajoknak az olaja is kapható táplálékkiegészítő formájában. A tengeri és az édesvízi algák és fitoplanktonok szintén nagyon gazdagok ezekben a tápanyagokban, a hidegvízi halak is így elégítik ki omega-3 szükségletüket. Az algás étrendkiegészítés jó módja lehetne a zsírsavak kiegészítésének, azonban az alga kellemetlen íze problémát jelent, különösen a gyermekek számára. Kisebb mennyiségű EPA és DHA megtalálható a fókazsírban, a bálnazsírban, csukában, pontyban, heringben és a tőkehalban. A tőkehalmájolaj szintén kiváló forrása az EPA- és DHAnak, és tradicionális módja az étrend-kiegészítésnek, továbbá lényeges az A- és D-vitamin tartalma is. A vizek szennyezettsége és az egyes termékek minőségével kapcsolatos aggályok ellenére újra és újra igazolódik a tőkehal májolaj jótékony hatása a GAPS-betegekre. De mi is a helyzet egyszerűen a halfogyasztással? Egészséges számukra a halfogyasztás heti néhány alkalommal, sőt, a legjobb módja az EPA és a DHA bevitelének. Azonban a GAPS-betegeknek ez nem elegendő egyrészt az emésztési problémáik miatt, másrészt mert a bélrendszerükből folyamatosan áramló toxinok redukálják az esszenciális zsírsavkészletüket, csökkentve így az agyba jutó mennyiséget. A GAPS-betegeknek ezért nagyon lényeges az EPA és a DHA pótlása tőkehalmájból- vagy egyéb halolajokból. A legtöbb halolaj, így a tőkehalmájolaj is, hozzávetőlegesen ugyanannyi EPA-t és DHA-t tartalmaz. Azonban – a kutatások szerint – a GAPS-betegeknek sokkal több EPA-ra van szükségük, mint DHA-ra. A szervezet az EPA-ból DHA-t alakíthat. Dr. Basant Puri angol pszichiáter írt egy gyógyszerekre nem reagáló, depresszióban szenvedő betegről, aki teljes mértékben felépült az EPA-ban gazdag halolaj fogyasztásától (6. ábra).

6. á bra : Tá pa nya ghiá ny és toxinok a ka dá lyozzá k a z Omega zsírsa va k á ta la kulá sá t má s fontos zsírsa va kra (EPA, DHA, AA és egyéb)

A legmegdöbbentőbb változás azonban a beteg agyáról készült MRI-felvételeken látszott. Az EPA bevezetése előtt a kép tipikusan egy depresszióban szenvedő ember agyát mutatta, azaz csökkent volt a szürkeállomány vastagsága. Kilenchónapnyi EPA-szedést követően a szürkeállomány vastagsága elérte a normális szintet. David Horrobin hasonló esetről számol be egy skizofrén beteggel kapcsolatban, akinél a drámai klinikai változás mellett szintén az agyszövetek újraalakulásának lehettünk

szemtanúi az MRI-képeken. A piacon már jelen vannak olyan készítmények, amelyeknek az EPA-szintje magasabb, mint a DHA-szintje, és jó tapasztalatokról számolnak be a betegek. A DHA fontos az agy felépítésében, míg az EPA az agyi funkciók ellátásához szükséges. Mindkettő kiegészítésére szüksége van a GAPSbetegeknek.

Omega-6 zsírsavak Az LA (linolénsav) az iniciális zsírsava a GLA-nak (gammalinolénsav), a DGLA-nak (dihomogamma-linolénsav), valamint az AA-nak (arachidonsav). Ezek a zsírsavak esszenciálisak az immunrendszer, a hormonális metabolizmus, a gyulladások, a véralvadás és egyéb testi funkciók működéséhez. Nagyon sok mag és dióféle tartalmazza ezeket. Ahhoz azonban – ahogyan az omega-3 zsírsavaknál is láttuk – hogy szervezetünk az LA-t átalakítsa GLA- és DGLA-zsírsavakká, szüksége van magnéziumra, cinkre, B3-, B6- és C-vitaminra, és ez az átalakítás nehézkes a GAPSbetegeknél. Következésképpen nem csak az LA, hanem a GLA is kiegészítendő. A GLA megtalálható a ligetszépe olajban (9%), a borágó olajban (24%), a feketeribizli-olajban (18%) és a kendermagolajban (2%). Az omega-6 zsírsavat hatékonyan tudjuk pótolni sok diófélének (dió, mogyoró, pekándió, fenyőmag, brazildió stb.) és magvaknak a fogyasztásával (napraforgómag, szezámmag, tökmag). Az omega-6 koncentrált forrása a kereskedelmi forgalomban is népszerű kendermagolaj, ligetszépe olaj, hidegen sajtolt napraforgóolaj, borágó olaj és a sáfrányos szeklice olaja. A GAP-szindróma szempontjából egy bizonyos zsírsav külön figyelmet érdemel: azarachidonsav (AA) ,mely minden agyi zsírsav 12%-át teszi ki, mellyel ez a legnagyobb arányú zsírsav az agyban. Kutatások igazolják, hogy az autizmussal, skizofréniával, bipoláris zavarral és depresszióval érintetteknek nagyon alacsony az AA-szintjük, mert az AA és más zsírsavak a sejtmembránból kiszivárognak. Az AA ilyen hiánya gyakorlatilag megzavarja a sejtet működésében, legyen szó akár idegsejtről, immunsejtről vagy bármely más sejtről. Miért is veszítik el az AA-t, ill. más zsírsavakat a GAPS-betegek a sejtmembránból? Az ok még nem tisztázott. Azonban sok kutatás hivatkozik egy bizonyos Phospholipase A2 (PLA2) nevű enzimre, melynek az a funkciója, hogy AA-t engedjen ki a sejtmembránból. A GAPSbetegeknél ez az enzim túlműködik, minek következtében a kiszivárgó AA az idegsejteket vitális zsírsavaktól hiányos állapotba hozza. Sok egyéb tényező is kiválthatja a PLA2 túlműködését. Baktériumokból, vírusokból, gombákból vagy parazitákból származó biotoxinok általában a legvalószínűbb tényezők. Krónikus gyulladás is aktiválja a PLA2 működését, és tudjuk, hogy a GAPS-betegeknél krónikus gyulladás van a bélrendszerben. A PLA2 túlműködését nehézfémek, rovarirtók és egyéb kemikáliák is okozhatják. A finomított szénhidrátok és a cukrok fogyasztása miatti magas inzulinszint szintén jelentősen stimulálja a PLA2 aktivitását. A gabonák, keményítők és cukrok kizárása sok esszenciális zsírsavat segít megőrizni az agyban. Az aszpartám, a heparin, a kígyó-, a méhmérgek, az agysérülés és az oxigénhiány is kiválthatják a PLA2 túlműködését. A fenti enzim miatt a GAPSbetegek folyamatosan veszítik el az AA-t és más esszenciális zsírsavakat az agyból és más szövetekből. Tehát ezek kiegészítése elengedhetetlen. Már beszéltünk az LA, ALA, EPA, DHA és GLA zsírsavak forrásairól. De honnan is tudjuk az AA-t biztosítani? Itt a meglepetés: az AA a húsokból, tojásból és a tejtermékekből kerül be a

szervezetünkbe. Sehol máshol ez nem található meg. A GAPS étrend gazdag ezekben a tápanyagokban, és bőségesen kínálja ezt az esszenciális zsírsavat is a betegeknek. Ugyanakkor kizárja azokat az ételeket, melyek az AA és más esszenciális zsírsavak csökkenését váltják ki a sejtmembránból: ezek a finomított szénhidrátok és a cukrok. Mind az omega-3, mind pedig az omega-6 zsírsavakra szükségünk van. Azonban a napraforgómag-olaj széleskörű fogyasztása miatt, amely omega-6 zsírsavban gazdag, általában nagyobb mennyiségben jutunk ehhez, mint az omega-3 zsírsavhoz, ami gyulladásos megbetegedések kialakulásának kockázatát növeli. Általános klinikai tapasztalat, hogy több omega-3 zsírsavra van szükségük a betegeknek. Az ideális arány még vita tárgya, de hozzávetőlegesen 2:1 az omega-3 javára elfogadott arány. A GAPS-betegek esetében nemcsak az ALA és LA összetevői, hanem azok származékai sem hagyhatók el (EPA, DHA és GLA), ezért sem elegendő a magvak és diófélék olajának kiegészítése, hanem fontos gondoskodni a halolaj fogyasztásáról is. Sok megbízható termék van a piacon, ahol a lenmagolaj általában az omega-3 ALA, és a ligetszépe olaj pedig az omega-6, LA és GLA forrása. Válasszon olyan terméket, amelyben az omega-3 zsírsavak kétszeres mennyiségben vannak jelen az omega-6 mellett. Amíg ez az aránypár fennáll, nem tudja ezeket „túladagolni„. Sőt, minél magasabb a dózis, annál jelentősebb a javulás, a klinikai tapasztalat szerint. Keresse a magas minőségű, finomítatlan, illatadalékoktól mentes, és egyéb módosításoktól megkímélt olajokat. A hőkezelés, a fényhatás és az oxigén gyorsan rombolja a magvak és diófélék olajszármazékait, ezért ezeket sötét üvegben és hűtőben kell tárolni. Soha ne használja ezeket főzésre, hideg és meleg ételekkel keverve azonban kínálhatja GAPS-betegének. A magvak és diófélék olaján túl mindenképp egészítse ki étrendjét EPA-val és DHA-val magas minőségű tőkehalmájolaj vagy halolaj formájában. Ezek az olajok sem stabilak, ezért óvni kell a fénytől és oxigéntől.

A zsiradékok kiegészítésének összefoglalása: A GAPS-gyermekek és -felnőttek étrendjét szükséges kiegészíteni az alábbi esszenciális zsírsavakkal: 1. Jó minőségű mag-és diófélék olajkeveréke2:1 arányban az omega-3 és az omega-6 zsírsavakkal, mely biztosítja az iniciális omega-3 és omega-6 zsírsavak bevitelét. Gondoskodjon jó minőségű, sötét üvegben és hűtő szekrényben tárolt olajokról. A gyermek életkorától függően kis mennyiséggel vezesse be (néhány csepp hideg vagy meleg ételhez keverve), és lassanként emelje a mennyiséget 1-3 evőkanál/nap szintre. 18 hónapos korig 1-2 teáskanál elegendő. A GAPS-felnőttek kezdhetnek 1 teáskanállal, és fokozatosan emelhetik 4-5 evőkanál/nap szintre. Javaslom, hogy mértékletesen építse fel a dózist, hogy elkerülje a kellemetlen reakciókat, melyeket súlyos zsírsavhiányos állapotú betegek esetében felléphetnek. 2. Tőkehalmájolaj, amely biztosítja az EPA, a DHA, az A- és a D-vitamin megfelelő pótlását. A gyermek életkorától függően adjon 1-2 teáskanállal naponta. 18 hónapos

korig fél teáskanállal naponta. Törekedjünk a megfontolt fokozásra, egészen kis adaggal kezdve. Azt gondolom, hogy a tőkehal májolaj kihagyhatatlan a GAPSbetegek étrendjéből. Különösen gyerekek esetében igaz ez, mert az Avitamin pótlását így tudjuk a legmegfelelőbben biztosítani. Az A-vitaminról további információk a következő fejezetben olvashatók. Felnőttek fogyasszanak két teáskanállal minden nap, vagy ennek megfelelő mennyiségű kapszulát. 3. A DHA-val szemben nagyobb arányú EPA zsírsavat tartalmazó halolaj, hiszen a több EPA hatékonyabban segíti a GAPS-betegeket. Nincs toxikusnak tekinthető határérték a mennyiség tekintetében. Kis mennyiségű olajat adjon a gyermek nem túl meleg ételéhez, és lassanként emelje az adagot 1–3 teáskanál mennyiségre (24 hónapos korig csak 1 teáskanál). Felnőttek kezdjenek kis mennyiséggel, és később naponta fogyasszanak 3–4 teáskanállal naponta, vagy ennek megfelelő kapszulát. Az olajokat étkezés közben vagy azután fogyassza, soha ne éhgyomorra. Amennyiben éhgyomorra vesszük be, úgy az epehólyag epét ürít az üres patkóbélbe, amely görcsöt, böfögést vagy hányingert okozhat. Két olyan olajfajtáról kérdeznek leggyakrabban a betegek, amelyek mind az omega-3, mind az omega-6 zsírsavakat bőségesen tartalmazzák. Ezek a kendermagolaj és a lenmagolaj. A kendermagolajegy nemrég népszerűvé vált termék. 1:3 arányban tartalmaz omega-3 és omega-6 zsírsavakat. Az omega-6 zsírsav túlzott aránya miatt ez önmagában nem megfelelő a GAPS-gyermekeknek és felnőtteknek. A lenmagolajbanpedig túl sok omega-3 ALA zsírsav van jelen, négyszer több, mint omega-6, és szintén nem tanácsos csak ezt kizárólagosan fogyasztani. A z olívaolaj évszázadok óta használt és bevált jótékony hatású olaj, mely főként a mediterrán térségben kedvelt. Egészségügyi hatásai közé sorolják a szívbetegségek alacsonyabb kockázatát, gyógyító és gyulladáscsökkentő, epeműködést stimuláló, májenzim-aktiváló és antioxidáns hatását, hasnyálmirigyenzimeket stimuláló és tumorellenes hatását, továbbá antibakteriális és antivirális hatóanyagait, és szerepét a membránképzésben, sejtképződésben és sejtdifferenciálódásban. A szűz olívaolaj kedvez az idegsejtek érésének és funkciójának. Sokkal többre van ugyanis szükségünk, mint csupán az omega-3 és omega-6 esszenciális iniciális zsírsavakra. Ez az olaj tartalmaz LA-t (omega-6) 3,5% és 20% között és ALA-t (omega-3) 0,1% és 0,6% között. Kiváló forrása továbbá az olajsavnak (omega-9) is, mely az immunrendszer Th1 rendszerét erősítő egyszeresen telítetlen zsírsav. De a leglényegesebb elemei az olívaolajnak az elemi alkotóiban rejlik: a béta-karotin, az Evitamin, a klorofil, a szkvalén, a fitoszterolok, a triterpének, a polifenolok és sok száz más alkotóelem. Az olívaolaj jótékony hatása ezeknek az elemi komponenseknek is köszönhető. Azonban a hő, az illatanyagok, a finomítás, a csomósodásgátlók és egyéb más feldolgozási adalékok tönkreteszik és eltávolítják ezeket a vitális hatóanyagokat. Tehát nagyon fontos, hogy kizárólag nem finomított, extra szűz, hidegen sajtolt olívaolajat vásároljunk. A „szűz„ azt jelelni, hogy az olaj egész, sértetlen olívabogyóból származik, finomítás nélkül. Ha az üvegen nincs feltüntetve, hogy „szűz„, akkor biztos lehet abban, hogy az finomított. Nincs egy nemzetközileg elfogadott eljárás,

ezért manufaktúráknak egymástól eltérő lehet az eljárása a „hidegen sajtolt„ címke mögött. Az íz azonban elárulja, hogy csak szűz olívaolaj vagy hidegen sajtolt szűz olíva olaj van-e az üvegben, ezért javaslom, hogy hidegen sajtolt szűz olívaolajat vásároljon, és ezt fogyassza bőségesen az elkészült tálalt ételekhez vagy salátákhoz. Nem tanácsos főzni vele, mert a hő roncsolja az elemi komponenseket, és a telítetlen zsírsavakat káros transzzsírsavakká alakítja. Legjobb telített zsírokkal főzni, mint pl. ghee (tisztított vaj), vaj, kókuszolaj, liba- vagy kacsazsír, disznózsír, mert ezek nem változtatják meg kémiai struktúrájukat hőkezelés alatt, és kis mennyiségben jótékonyak az egészségünkre. A z állati zsíradékok az utóbbi évtizedekben sok negatív kritikát kaptak. Számos betegség állítólagos okaiként híresültek el annak ellenére, hogy integráns részei anatómiánknak és fiziológiánknak. Nem hívjuk ezeket esszenciálisnak, de mégsem élhetünk nélkülük. A húson található zsír nem csupán telített zsírsavat, hanem nagyon fontos rövid szénláncú zsírsavakat, egyszeresen, ill. többszörösen telített esszenciális zsírsavakat tartalmaz. A disznózsír például 10% LA (omega-6) és 34% egyszeresen telített zsírsavat tartalmaz, melyek nagyarányú építőkövei bőrünknek, és artériáinknak rugalmasságot és puhaságot biztosítanak. A Japán északi részén élő őslakosok étrendjében nagy szerephez jut a sertésfogyasztás, mégis megkíméli őket a szívbetegség, érelmeszesedés és más olyan egészségügyi probléma, melyekért az állati zsiradékokat szokták okolni. A mongol őslakosok főként bárányhúson és zsíron élnek, mégis híresek arról, hogy a nyugati világ betegségei elkerülik őket. Elfelejtjük, hogy az állati zsírszövet összetételében nem csupán zsír van, struktúrájában még sok más is jelen van, amire szervezetünknek szüksége van. Még nagyon hiányosak az ismereteink, de azt tudjuk, hogy megbetegít bennünket, ha megpróbáljuk elválasztani a zsírt a hústól. A természet a zsírt a húshoz helyezte el, és nem véletlenül, és a húst így is kellene fogyasztanunk, együtt a zsírral, kollagénnel és porc alkotóival; a mi szervezetünk is úgy lett felépítve, hogy ezeket együtt fogadja. Számos klinikai tapasztalat szerint a hússal együtt kell ennünk a zsiradékot ahhoz, hogy azt megfelelően meg tudjuk emészteni és fel tudjuk használni, és mikor a két összetevőt elválasztjuk, különböző egészségügyi problémák merülnek fel. Az állati zsiradék főként telített zsírsavakat tartalmaz, amely nem változtatja meg kémiai struktúráját melegítés során, és ezért a legjobb választás főzéshez. A telített zsírsavak kiváló forrása a kókuszolaj. A kókuszt és az abból készített termékeket (kókuszolaj és vaj, kókusztej, kókuszkrém stb.) az utóbbi évtizedekben negligálták. Hamis kutatásokra támaszkodva és a kereskedelmi érdekek mentén a kókuszt és más trópusi zsírsavakat a vér koleszterinszintjének emelkedésével hozták összefüggésbe, az érelmeszesedés okozóinak tartották, és ezért váltak népszerűtlenné. A bennszülöttek pedig ezeket a trópusi zsiradékokat évezredeken át használták, ennek ellenére köztudottan alacsony a körükben az érelmeszesedés és szívbetegség. A kókuszban található zsiradék kb. 50%-a laurinsav. Kutatások bizonyítják, hogy testünkben a laurinsav igen potens antivirális, antibakteriális és antifungális anyaggá, monolaurinná alakul. Olyan patogén mikrobák ellen hatékony a monolaurin mint a Candida albicans, Helicobacter pylori, a HIV-vírus, a kanyaróvírus, a herpeszvírus, a cytomegalovírus, az Epstein-Barr-vírus, az influenza- és más vírusok. A laurinsav egyike az emberi anyatej természetes összetevőinek, mely megvédi a csecsemőt a fertőzésektől.

A kókuszban található más zsírsavak, mint a kaprilsav és mirisztinsav szintén antivirális, antibakteriális és antifungális hatóanyagukról ismertek. Például a kaprilsavat már évtizedek óta használják kapszulák és tabletták formájában antifungális és anticandida szerként. Javasolt tehát a GAPS-betegek számára a kókuszolaj rendszeres fogyasztása. A kókusz biztosítja azokat az antifungális, antibakteriális és antivirális anyagokat a sok egyéb tápanyag mellett, melyekre ezeknek a betegeknek szüksége van. A kérdés: milyen formában? A trópusokon élők a kókuszt természetes formájában fogyasztják. A dió és a lé gazdag telített zsírsavakban, rostokban, vitaminokban, különösen E-vitaminban, ásványi anyagokban, tokotrienolokban, karotinban és sok más mikrotápanyagban. A friss szűz kókuszolaj igazán ízletes, tartalmazza a fentebb felsorolt tápanyagok jó részét, és a trópusi országokban a főzéshez használt kedvelt zsiradék, mely tekintettel arra, hogy telített zsírsavakat tartalmaz, főzés során nem változtatja meg kémiai struktúráját. Sajnálatos módon a nyugati világban árusított kókuszolaj nem azonos a trópusi szűz olajjal. Ezeket ugyanis az állagstabilitás és eltarthatóság kedvéért hidrogénezik. A hidrogénezés során transzzsírsavak keletkeznek, melyekről tudjuk, hogy érelmeszesedéshez, ill. szív problémákhoz vezethetnek. A hidrogénezési eljáráshoz alumíniumra és nikkelre van szükség, melyeknek nyomai hátramaradnak a hidrogénezett kókuszolajban. Ugyanakkor a hidrogénezés számos vitamint tönkretesz, ideértve az E-vitamint, karotint, tokotrienolokat és más hasznos tápanyagokat. De ha ez még nem is lenne elég, a nyugati világban kapható kókuszolajok többségét finomítják is, melyhez hőre és hígító kemikáliákra van szükség. Nem meglepő, hogy kutatások igazolják, hogy ezek a termékek valóban növelik a vér koleszterinszintjét. Ahogyan máshol is, itt is ésszerű a természetet követni, és a kókuszt is természetes formájában fogyasztani. A legtöbb szuper- és hipermarketben lehet kapni friss kókuszdiót. Kérem, tekintse meg a receptekről szóló fejezetet, ott talál különböző elkészítési módokat.

Összefoglalva Fontos, hogy természeteszsírokat fogyasszunktermészetes állapotukban, ne feldolgozottan. A készételek feldolgozott, nem természetes, káros zsírok tömegét tartalmazzák, és valójában ezeket kellene okolnunk sok egészségügyi problémánkért: ropogtatnivalók, sült burgonya, margarinok, egyéb vajhelyettesítők, pékáruk, kekszek, sütemények, édességek, csokoládék, egyéb rágcsálnivalók, és valamennyi előre elkészített étel, továbbá főzőolajaink, a kereskedelmi forgalomban kapható salátaöntetek, majonézek, szószok, ételízesítők stb. Fogyasszon úgy zsírokat, ahogyan azt a természet kínálta, és nem fog hibázni! Például a vaj sokkal egészségesebb, mint az úgynevezett „egészséges„ szintetikus helyettesítői. Szeretném hangsúlyozni, hogy a GAPSgyermekeknek és -felnőtteknek igen sok természetes zsiradékra van szükségük. Fogyasszák bátran a húson lévő zsírt, a baromfi bőrét, öntsön bátran hidegen sajtolt szűz olívaolajat a tálalt ételekre, továbbá figyeljen a tőkehalmájolaj és halolaj napi bevitelére is. Egészítse ki étrendjét jó minőségű mag- és dióféle olajokkal, 2:1 arányban az omega-3 és az omega-6 zsírsavakkal (ALA, LA, GLA). Az olívaolaj mellett ezeket az olajokat is használhatja salátákra vagy tálalt ételekre. Ellentétben a közvéleménnyel, a

zsír az emberi szervezet által preferált energiaforrás, és emlékezzünk arra, hogy az agy és az idegrendszer egyéb alkotói főként zsírból állnak. A fentieken túlmenően egyéb előnyei is vannak a GAPS-betegeknél a természetes, nem feldolgozott zsírok fogyasztásának. Minél gazdagabb az étrendje természetes zsírokban, annál kevésbé fogja kívánni az édes, feldolgozott szénhidrátokat, ezáltal megkönnyíti ezeknek a káros anyagoknak a kivonását az étkezésből. A feldolgozott ételek elkerülésével máris mentesekké válhatunk egy sor hidrogénezett zsírtól és transzzsírsavtól. A természetes zsiradékok bő fogyasztása további jótékony hatással is jár, nevezetesen, hogy stimulálja az epeképződést. A máj természetes módon az epe kiválasztásával tisztítja meg magát a felhalmozott mérgektől. A GAPS-gyermekek és -felnőttek tele vannak felhalmozott méreganyagokkal. A méregtelenítés jelentős része a máj segítségével megy végbe. Ha segítünk a májnak, hogy rendszeresen méregtelenítse magát, akkor az egész szervezet gyorsabban tisztulhat. Egy zsírfóbiás világban élünk, melyet üzleti érdekek és az általuk támogatott kutatások tartanak fenn. A zsír szerepe a testünk felépítésében és funkciójában óriási. Ezért valamennyi egészségügyi probléma visszavezethető a nem megfelelő zsírfogyasztásra: túl sok a nem természetes zsír, és hiányállapot van a természetes zsírokból. Válassza a természetes zsírokat, és adjon GAPS-betegének bőségesen. Ön is látni fogja az eredményeket.

3. AZ A-VITAMIN Az A-vitamin egy zsírban oldódó (zsíroldékony) vitamin, a zsírszövetekben raktározódik a szervezetünkben. Sok biokémiai formában van jelen. Az A-vitamin neve retinol. Általában az állati szervekben fordul elő, pl. máj, vese, illetőleg tejtermékekben, tojásban és olajos halfélékben (hering, szardínia és tonhal). Azonban a leggazdagabb forrása a tengeri halak mája, pl. a tőkehalé, az óriási laposhalé és a cápáé, továbbá néhány emlősállaté, pl. a jegesmedvéé. A legkönnyebben elérhető májolaj a tőkehalmájolaj. A tőkehalmájolajat már régóta használjuk. (Magyarországon csukamájolaj – a ford.) Szüleink is emlékezhetnek arra, mikor az ő szüleik minden nap egy kanállal adtak nekik immunrendszerük építése érdekében. A tőkehalmájolaj omega-3 zsírsavat és Dvitamint tartalmaz, de talán a legfontosabb összetevője a preformált, természetes állapotában található A-vitamin. Sajnálatos módon emésztési nehézségeik miatt a GAPS-gyermekek és -felnőttek nem tudják hasznosítani az A-vitamin egyéb formáit, amelyek általában az étrendkiegészítőkben megtalálhatók, mint a retinyl palmitát, retinyl acetát és egyebek. A tőkehalmájolajban található A-vitamin a legjobb választás a betegek számára. Miért is van szüksége a GAPS-betegeknek az Avitamin kiegészítésére? Az A-vitamin hiánya súlyos probléma a fejlődő országokban. Hozzávetőlegesen 350 000 óvodás gyermek vakul meg évente az A-vitamin hiánya következtében, és sokan nem is élik túl ezt a hiányállapotot (WHO 1996). A nyugati világban ez a megbetegedés viszonylag ritka a széles körű tejtermék, tojás és a vitaminnal dúsított ételek fogyasztása miatt. Testünk továbbá képes az A-vitamint raktározni, főként a májunk, legalább 3 hónapra elegendő mennyiségben. Ezen felül az A-vitamint szervezetünk is elő tudja állítani a növényi tápanyagok nagy csoportjából, a karotinoidokból. Hozzávetőlegesen 600 karotinoid létezik a természetben (zöld leveles és élénk színű zöldségekben és gyümölcsökben), melyek közül kb. 50-ből lehet előállítani Avitamint. Az előbbiek miatt a fejlett országokban általában nem szükséges az A-vitamin kiegészítés. Ezen vitamin-anyagcsere az egészséges emésztésű emberekre igaz. A GAPS-betegek esetében, ahol az emésztés akadályozott, a kép egészen más. A karotenoidok abszorpciós rátája nem éri el az 5%-ot, így mint vitaminforrás szinte elhanyagolhatók. Továbbá ahhoz, hogy a szervezet a karotinoidokból A-vitamint állítson elő, szüksége van magnéziumra, cinkre, sok aminosavra és más alapvető tápanyagokra, amelyekből az emésztési problémákkal küzdőknek rendszerint hiányuk van. A tejtermékekből, májból, tojásból és egyéb ételekből származó retinol abszorbciójához (az A-vitamin preformája) epére és hasnyálmirigyenzimekre van szükség. Sok GAPS-betegnek halvány, fehéres színű széklete van, mely arra utal, hogy az epeműködés és zsíremésztés nem megfelelő. Klinikai tapasztalat szerint azok a betegek, akiknél zsíremésztési elégtelenség áll fenn, mindig az A-vitamin hiányától is szenvednek. Az emésztési zavarok és az A-vitamin hiánya a tyúk vagy a tojás relációban vannak egymással, ahol nem eldöntött, hogy melyik a tyúk, és melyik a tojás. Ahogy már felismertük, a rossz emésztés az A-vitamin hiányát vonja maga után, de fordítva, az

A-vitamin hiánya is okozhat emésztési rendellenességeket. Sőt, valójában a bélprobléma az A-vitamin hiányának egyik tünete, mert az emésztőcsatorna szervezetünk egyik legaktívabb sejtképző és sejtdifferenciáló szerve. Ezek a folyamatok A-vitamin pótlása nélkül elégtelenül működnek. Az áteresztő bél és a felszívódási zavar az A-vitamin hiányának tipikus következményei A WHO szerint (1996) a nyugati világban a szoptató nők és az újszülöttek a legveszélyeztetettebb csoportok az Avitaminhiány szempontjából. A szoptatós anyáknak sokkal nagyobb mennyiségben van erre a vitaminra szüksége, mint másoknak, és a modern civilizáció egyéb tényezői miatt sok nőnek alacsonyabb lehet az A-vitamin készlete. Lehetséges tehát, hogy az újszülöttek nem jutnak elegendő Avitaminhoz életük első hónapjaiban, ami előrevetíti későbbi emésztési problémáikat. Mint mindig, a baba egészsége az anya egészségénél kezdődik. Azonban nem csupán az emésztőrendszer az A-vitamin hiányának károsultja, mert ez a vitamin az egész szervezetre hatással van. Esszenciális az immunválasz, az agyfejlődés, a látás, a sejtdifferenciálódás, az embriogenesis, a reprodukció, a növekedés és még sok más funkció szempontjából. Az A-vitamin egyik kulcsfontosságú feladata az immunrendszer működésében keresendő. Sőt, az A-vitamin korai elnevezése fertőzés elleni (antiinfektív) vitamin volt. Az A-vitaminhiány-állapotban mind a specifikus, mind pedig a nem specifikus immunitás sérült: a baktériumokra, parazitákra és vírusokra adott humorális válasz, a sejtközötti immunitás, a nyálkahártya immunitása, a természetes killer (ölő)sejt aktivitás és a fagocitózis (bekebelezés). Az Avitamin pótlása a normális B és T sejtek proliferációját és jobb antigénválasz-működést eredményez. Az A-vitamin akut hiánya farkasvaksággal és xerophthalmiával viszonylag ritka a fejlett világban. De az Avitamin elégtelensége klinikai akut hiányállapot nélkül viszont gyakori jelenség. Több mint 200 millió gyermek szenved világszerte A-vitamin elégtelenségben (WHO 1996). Ezeknek a gyermekeknek nincs probléma a látásával, mely tipikus tünete a hiánynak, azonban nagyon könnyen kapnak fertőzéseket, mert immunrendszerük nem megfelelően működik. A fertőzések, különösen a magas lázzal járók sok A-vitamint emésztenek fel. A klinikai tapasztalat szerint lázas állapotban szükséges ennek a pótlása. A GAPS-betegek általában több lázzal járó fül- és mellkasi megbetegedések elszenvedői életük első éveiben, ami felemészti A-vitaminraktárukat (ha volt egyáltalán), és előrevetíti a további megbetegedéseket. Nyilvánvaló, hogy az A-vitamin hiányát a legjobban teszteléssel lehet felmérni. Azonban a klinikai kép analízise alapján elmondhatom, hogy valamennyi GAPSgyermek és a legtöbb GAPS-felnőtttermészetesA-vitamin kiegészítésére szorul, melynek legjobb forrása a tőkehalmájolaj. Mint mindig, a természet a legjobb orvos. A klinikai tapasztalat és néhány kutatás rámutat, hogy a szintetikus A-vitamin készítmények (retinyl palmitát, retinyl acetát, etretinate, accutane és egyebek) nem használnak ezeknek a betegeknek. Tehát tőkehalmájolaj kell! A kérdés, milyen mennyiségben. Egy tipikus tőkehalmájolaj 800 mikrogramm Avitamint tartalmaz 10 ml-ben. Egy teáskanál (5 ml) tehát 400 mikrogrammot rejt.

Az A-vitamin javasolt napi mennyisége (UK, USA, Európa – WHO): • 0–12 hónapos korig: 150–350 mikrogramm naponta (egyharmadtól egy egész teáskanál tőkehalmájolaj); • 1–3 éves korban: 200–400 mikrogramm naponta (féltől egy egész teáskanálig); • 4–6 éves korban: 200–500 mikrogramm naponta (féltől több mint egy egész teáskanálig); • 7–10 éves korban: 250–700 mikrogramm naponta (kétharmad teáskanáltól egy egész desszerteskanálig); • 11–15 éves korban: 250–1000 mikrogramm naponta (kétharmad teáskanáltól kb. két és fél teáskanálig); • felnőtteknek: 300–1000 mikrogramm naponta; • szoptatós anyáknak: 1300 mikrogrammig naponta (több mint 3 teáskanál naponta). Ne feledjük, hogy ezek a javaslatok egészséges embereknek szólnak. Az Avitaminhiányos gyermekeknek adhatunk egyszerre 60 000 mikrogrammot is. Sok szülő aggódik az A-vitamin túladagolása miatt. Való igaz, hogy a túl sok Avitamin toxikus lehet. De ahhoz, hogy ezt a szintet elérjük, a javasolt mennyiség több mint tízszeresét kellene fogyasztanunk heteken, de inkább éveken keresztül. Felnőttek esetében ez 20 teáskanál tőkehalmájolaj naponta heteken, éveken át. Gyermekeknél 10 teáskanál naponta. El sem tudok képzelni olyat, aki erre képes lenne hosszú időn át. Az akut mérgezés a felnőtteknél a javasolt mennyiség százszorosa, gyermekeknél a húszszorosa, mely 20 teáskanál tőkehalmájolajnak felel meg egy 3 éves gyermek esetében. A GAPS-betegeknek az ajánlott mennyiségeknél több javasolt. A tudományosság alapján a betegeket tesztelni kellene A-vitaminra, és az eredmény függvényében kellene beállítani a napi adagot úgy, hogy figyelemmel vagyunk arra, hogy a GAPSbetegeknél a felszívódási arány sokkal alacsonyabb, mint az egészséges embereknél. A kezdő dózis lehet egészen magas. A későbbiekben a beteget rendszeresen tesztelni kellene, és az eredményhez igazítani az adagot. A való életben azonban a betegek többsége több okból sem tudja ennek alávetni magát. Általában javaslom, hogy kövessék a WHO napi ajánlását az életkoruknak meg felelően. A tőkehalmájolajnak ez a mennyisége hosszú időn át szedve gyengéden kiigazítja az A-vitamin hiányt. Az étrend, melyről fentebb volt szó, szintén jelentős mennyiségű A-vitaminhoz juttatja a beteget. Az egész táplálkozási program hosszabb idő elteltével helyrehozza az emésztést és az A- és más vitaminoknak, ill. tápanyagoknak a felszívódását.

4. AZ EMÉSZTŐENZIMEK 1. Hypochlorhydria Az abnormális bélflórával rendelkező betegeknek szinte kivétel nélkül alacsony a gyomorsavtermelésük. A Candida, a Clostridium és egyéb patogén fajok toxinjai hatékonyan képesek fékezni a gyomorsav kiválasztását. Mit is jelent ez, miért fontos ez? A gyomorban kezdődik meg a fehérjék emésztése. A hydrochloridsav (sósav), melyet a gyomorfal választ ki, aktiválja apepszint, azaz a proteinemésztő enzimet, mely megkezdi a komplex proteinek lebontását peptidekre és aminosavakra. Ahhoz, hogy ez megfelelően történjen, a gyomor pH értékének 3 alatt kell lennie. A hypochlorhydria esetén nincs elegendő savtermelés, tehát a gyomor pH-értéke nem elég alacsony (savas) a pepszin megfelelő működéséhez. A GAP-szindróma, különösen az autizmus és a skizofrénia kérdéskörében legkiterjedtebben tanulmányozott proteinek a glutén és a kazein. Ezeknél a betegeknél az emésztőrendszer ezeket opiátszerű vegyületekké konvertálja: kazeomorfinra és gliadomorfinra, melyekről tudjuk, hogy eljutnak az idegrendszerbe, és ott blokkolják a normális agyi fejlődést és funkciókat. A kazein és a glutén emésztése, ahogyan az egyéb proteinek emésztése is, a gyomorban kezdődik. Annál a gyermeknél vagy felnőttnél, akinek alacsony a gyomorsavtermelése, az emésztés már a kezdetektől tévútra tér, ami megteremti a kazeomorfin és a gliadomorfin létrejöttének feltételeit. Dr. W. Shaw Biological Treatments for Autism and PDD (Az autizmus és a pervazív fejlődési zavar biológiai kezelése) c. könyvének újabb kiadásában érdekes példát mutat be, melyben egy gyermek súlyos megvonási tüneteket mutatott a kazein és a glutén elvonása következtében; a tünetek agresszióval és az ételek és italok visszautasításával jártak. Valóban, a drogfüggőknél az opiátok elvonása különösen drámai lehet. Ennél a gyermeknél az elvonási tüneteket ideiglenesen hatékonyan kezelte az Alka-Seltzer Gold (szódabikarbóna) rendszeres adagolása. Miért lehet egy egyszerű bikarbonátos Alka-Seltzer Goldnak ilyen hatása? Talán a válasz az, hogy a kevéske gyomorsav neutralizálásával az Alka-Seltzer Gold beavatkozott az elfogyasztott fehérjék emésztésébe, egyéb opiátszerű peptideket termelve, így a gyermek elvonási tüneteit ideiglenesen csökkentette. Tehát alacsony gyomorsavtermeléssel a fehérjék emésztése nem megfelelően indul. A rosszul emésztett fehérje eljut a vékonybélbe. A bélfal és a hasnyálmirigy-enzimek, melyek a proteinek emésztésének következő lépcsőjét jelentik, egy meghatározott proteinstruktúrára vannak felkészülve. Olyan ez, mint a futószalag: ha az első ember rossz munkát végez, akkor hiába teljesít megfelelően a többi munkás, a végtermék silány lesz. Azonban ami a szervezetben végbemegy, még ennél is rosszabb. A probléma az, hogy az egész test, azaz a „soron következők„ sem tudnak megfelelően működni, mert azokat az „első ember„ szabályozza. Az első ember jelen esetben a gyomorsav. A gyomorsav a hasnyálmirigy és a máj legfontosabb regulátora, melyek így nincsenek felkészülve az ételek fogadására. Normális esetben a gyomorból a patkóbélbe (duodenum) érkező ételek pHértéke 2 alatt kell hogy legyen ahhoz, hogy stimulálja a két nagyon fontos következő résztvevőt. Ezek a duodenumnyálkahártyahormonok, a szekretin és a kolecisztokinin, melyeket a véráram szállít a hasnyálmirigy, a máj, a gyomor és egyéb szervek felé. A szekretin parancsot ad a

gyomornak, hogy állítsa le a sav termelését, epeképzésre stimulálja a májat, és jelzést ad a bélfalnak az étel érkezéséről, amely ezért nyálkát képez saját védelmére. A legfontosabb feladata azonban az, hogy a hasnyálmirigyet bikarbonát-vegyület termelésére stimulálja, hogy a gyomorból érkező étel savasságát ellensúlyozza, mert fiziológiásan a patkóbél és a vékonybél többi része sokkal lúgosabb pH-értékű. Ez a lúgos közeg elengedhetetlen feltétele a hasnyálmirigyenzimek hatékony működésének a fehérjék, a zsírok és a szénhidrátok megemésztésében. A bikarbonát kiválasztásának stimulációjával a szekretin előkészíti az ételeket a hasnyálmirigyenzimek hatékony működéséhez. Az emésztőenzimek termelődésének feltétele, hogy a hasnyálmirigy megkapja a második hormontól (kolecisztokinin) az utasítást. Ha a bélfal nem választja ki a kolecisztokinint a gyormorból érkező ételek alacsony kémhatása miatt, akkor a hasnyálmirigy tétlenül ül, és nem állítja elő az enzimeket. Továbbá a kolecisztokinin utasítást ad a gyomornak, hogy állítsa le aktivitását, amely az epehólyagot epeürítésre készteti a patkóbélbe, ezzel készen áll a zsírok megemésztésére, és kitárja a kaput a hasnyálmirigyenzimek előtt, hogy azok továbbemészthessék az ételeket (7. ábra).

7. á bra : A gyomorsa v sza bá lyozza a z emésztést

Ez a két hormon olyan jelentős az emésztésben, hogy ezek nélkül az emésztés egész egyszerűen nem megy végbe. Sajnos alacsony savtermelés esetén pontosan ez történik. A gyomorból érkező étel nem elég savas ahhoz, hogy a szekretin és a kolecisztokinin produkcióját kiváltsa. Ennek következtében a hasnyálmirigy nem termeli enzimjeit, és epe sem termelődik a zsírok lebontásához. A rossz emésztést rossz tápanyagfelszívódás követi. Csak részlegesen megemésztett proteinek, mint a kazeomorfin, a gliadomorfin és egyebek jönnek létre és szívódnak fel a megsérült, áteresztő bélfalon keresztül, és opiátként hatnak az idegrendszerre. Egyéb nem megemésztett ételek allergiát és

autoimmunválaszt váltanak ki, mely tovább rombolja az egyébként is rosszul működő immunrendszert. Sok esszenciális vitamin, aminosav és ásványi anyag nem szívódik fel, mely alultápláltsághoz vezet. A rosszul megemésztett szénhidrátokat az abnormális flóra mikrobái fogyasztják el, melyek azokat alkohollá, acetaldehiddé és egy sor egyéb toxikus anyaggá alakítják. A zsírok nem emésztődnek meg megfelelően, melyek miatt a beteg a zsírban oldódó vitaminokban: A, D, E, K, továbbá esszenciális zsírsavakban hiányt szenved. Ennek következtében halvány, vízen úszó széklet vagy hasmenés jelentkezik. A nem megemésztett étel egész egyszerűen rothad a bélrendszerben, és azáltal mérgezi az egész szervezetet. A szekretin az autizmus irodalmában különösen nagy figyelmet kapott, miután jelentős javulások következtek be a szekretin injektálása következtében. Hamarosan a szekretin homeopátiás formája is elérhetővé vált. A kolecisztokinin már az USA-ban mint étrend-kiegészítő kapható, és a szülők a szekretinhez hasonló javulásokról számolnak be. Sajnos azonban az autista gyermekek nagy része kevéssé vagy egyáltalán nem reagál ezekre a kezelésekre, hiszen a szekretin csak egy szereplője egy nagyon összetett folyamatnak. A gyomorsav termelésének helyreállítása sokkal lényegesebb ahhoz, hogy már egészen a kezdetektől megfelelően működjön az emésztés. Azon túlmenően, hogy szó szerint aláássa az emésztés egészét, a gyomorsavtermelés elégtelenségének további súlyos következményei is vannak. A gyomorsav az első gátja a minden falat étellel és minden korty itallal érkező mikrobáknak. Amennyiben a gyomor nem elég savas, a mikrobáknak jó esélyük van arra, hogy a bélrendszerbe jussanak, kolonizálódjanak, és problémákat okozzanak. Még magában a gyomorban is elkezdenek szaporodni! Normális esetben a gyomor a legkevésbé benépesült terület savas kémhatásának köszönhetően. Azonban a hypochlorhydriás beteg gyomorfalán különböző patogén és opportunista baktériumok és gombák telepednek meg: Helicobacter plyori, Campylobacter pylori, Enterobacteria, Candida, Salmonella, E. coli, Streptococcusok stb. Kiterjedt kutatásokat különösen a gyomorráknál végeztek, ahol kimutatták, hogy a betegek nagy részénél alacsony a gyomorsavtermelés. Az alacsony gyomorsavtermelés mellett létrejövő mikrobapopulációk nagy szerepet játszanak a rák, a fekélyek és a gyomorhurut kialakulásában. Természetesen a mikrobák nagy része szereti a szénhidrátokat, különösen a feldolgozottakat. A szénhidrátok emésztése a szájüregben kezdődik a nyál segítségével. Mikor normális esetben az étel a gyomorba ér, ott az emésztés ezen szakasza véget is ér. Tehát a szénhidrátoknak várniuk kell az emésztésre, míg a patkóbélbe nem érnek. Azonban ha a gyomor nem elég savas, a túlnépesedett mikrobák megkezdik a szénhidrátok erjesztését, ami különböző gáz- és toxinképződéssel jár, és ez elvezet oda, hogy a GAPSbetegek képtelenek visszautasítani az ilyen ételeket. Tehát mit is kell tennünk? Úgy vélem, hogy a GAPS-betegeknek szüksége van gyomorsav-kiegészítésre. A legjobb fiziológiás alakja ennek a Betaine HCl pepszinnel kiegészítve. Egy kapszula általában Betaine HCl 200-300 mg és 100 mg pepszint tartalmaz. Ezt minden étkezés előtt be kell venni. A kapszula általában felnőttekre van mérve. Azonban azt

tapasztalom, hogy már 8 éves gyerekek probléma nélkül fel tudják ezt a mennyiséget venni. Ahhoz, hogy meghatározzuk a megfelelő mennyiséget, adjon gyermekének az első falatokkal egy csipetnyit (ehhez a kapszulát szét kell szedni), két-három nap elteltével adjon két csipetnyit és így tovább. 18–24 hónapos gyermekeknek egy csipetnyi általában elég. 2–3 éves gyermekeknek 2–3 csipetnyi. 4–6 éveseknek fél kapszula. 6 évesnél idősebb gyermekeknek fél-egész kapszula. 10 évesnél idősebb gyermekeknek és felnőtteknek általában 2 kapszula szükséges minden étkezés elején. Sok szülő számol be a gyermek székletének rendeződéséről már néhány nap elteltével. Soha ne adjon probiotikumot a Betain HCl-lel együtt, hiszen a sav megöli a baktériumokat. A probiotikumokat reggel elsőként adja, majd az étkezések között, mikor a legalacsonyabb a gyomorsav szintje. A gyomorsav kiegészítésén kívül természetes módon is stimulálhatjuk a gyomorsavtermelést. A káposztalé a legerősebb stimulánsok közé tartozik. Néhány kanál káposztalé vagy egy kis káposztasaláta az étkezés előtt segít az emésztésben. A savanyú káposzta és annak a leve még erősebb. A savanyúkáposzta vagy néhány evőkanál leve ugyanis már felkészíti a gyomrot az emésztésre. Egy csésze otthon készített hús alaplé minden étkezéshez szintén emeli a gyomor savtartalmát. Gyermekeknél a legkényelmesebb módja a házi húsalaplé egy kevés savanyúkáposztalével vagy káposztalével elkeverve.

2. Hasnyálmirigyenzimek Ezek azok az enzimek, melyekre általában mint „emésztőenzimekre„ gondolunk. Általában a proteáz, a peptidáz, a lipáz, amiláz, laktáz és celluláz keverékei ezek, melyek feladata az ételek lebontása a vékonybélben. Az egészséges bélrendszerben ezeket az enzimeket a hasnyálmirigy állítja elő. Ha helyreállítjuk a normális gyomorsavtermelést, akkor ez a szakasz is megfelelően működik, hiszen a gyomorsav stimulálja a hasnyálmirigy aktivitását, enzimeinek termelését. Éppen ezért sokkal fontosabbnak tartom a gyomorsavtermelés helyreállítását a hasnyálmirigyenzimek kiegészítésénél. Vita alakult ki az autizmus kezelésénél néhány peptidáz és proteáz kiegészítéséről a diétát helyettesítendő (természetesen a GFCF). A feltételezés az volt, hogy tekintettel arra, hogy ezek a glutént és a kazeint bontják, nem lenne szükséges a diétával vesződni. Nem meglepő, hogy ez a betegek többségénél nem működött, hiszen az enzimek sohasem tudják a diétát helyettesíteni. Az étrend ellenben, melyet e könyvben mutatunk be, a bél gyógyítására és a normális bélflóra kialakítására lett kifejlesztve. Egyetlen enzim sem képes erre! Általános klinikai tapasztalatom, hogy jelentős a javulás a gyomorsav kiegészítésének következtében. Azonban alig látom eredményét a hasnyálmirigyenzim kiegészítésének. Amennyiben a beteg úgy érzi, hogy ez segít, akkor természetesen használhatja ezeket is, de figyeljünk arra, hogy a vivőanyagok ne gátolják a bélrendszer gyógyulását. Tapasztalatom, hogy a betegek többségének állapota nagyon szépen javul csupán a gyomorsav kiegészítésével, hiszen ez a saját hasnyál mirigyenzimek termelését szabályozza a szekretin és a cholesystokinin segítségével, az epetermelés stimulálásával, és több más fontos szereplő aktivizálásával, melyek sokkal természetesebbé teszik a beavatkozást.

Az emésztőenzimeket nem kell állandóan kiegészíteni. Ahogy a bél kezd gyógyulni, úgy lehet fokozatosan a gyomorsav kiegészítését és/vagy a hasnyálmirigy enzim kiegészítését megvonni, és már csak a nehéz ételek vagy az étrenden kívül eső ételek megemésztéséhez javasolt alkalmazni.

5. A VITAMINOK ÉS AZ ÁSVÁNYI ANYAGOK PÓTLÁSA „A vitamin olyan anyag, amely akkor okoz betegséget, ha nem esszük meg„ Szent-Györgyi Albert (1893–1986) A GAPS-betegeknek sokrétű a tápanyaghiánya, amit természetesen meg kell szüntetni. A kérdés tehát az, hogy ez hogyan is lehetséges. Tesztelni kell-e a beteget, hogy pl. milyen mértékű a magnéziumhiánya, és az eredmények tükrében milyen módon pótoljuk azt. Avagy szedjünk egyszerűen táplálékkiegészítőket „specifikusan összeállítva„ egy adott kórképre, pl. autizmus, figyelemzavar, skizofrénia az „egyméret-mindenkire„ alapelve szerint? Talán megadózisú kiegészítőket szedjünk valamennyi tápanyagból, és bízzuk rá szervezetünkre a szortírozást? Sok kezelőorvos tesztelteti a tápanyaghiány mértékét. Minden tápanyagra van optimális teszt, melyről azt gondoljuk, hogy a legakkurátusabb értéket mutatja. Ugyanakkor léteznek kevésbé optimális tesztek, melyek félrevezetők lehetnek. A optimális tesztek használata minden egyes tápanyagnál nem praktikus és nagyon is költséges lehet. Így általában egy vagy két tesztet végeznek el valamennyi tápanyagra vonatkozóan egyszerre, amely így viszont nem ad hiteles képet. Tehát egy étrendkiegésztési protokollt ez alapján elkészíteni aggályos. Mindezeken túl a kereskedelmi forgalomban kapható sok táplálékkiegészítőnek nagyon alacsony a felszívódási rátája, néhánynak 9% körül mozog, tehát amit szervezetünk fel is használ, jóval alatta van a dobozon feltüntetett értéknek. Természetes, hogy a forgalmazók nem tünetik fel az abszorbációs rátát a termékeiken, még ha tudják is azt. Így az étrend-kiegészítők megválasztása nem könnyű. Az étrend-kiegészítők felszívódása a termék minőségén túl további akadályokba ütközik, függ ui. a beteg emésztési képességétől is. Ugyanabból az étrend-kiegészítőből két ember teljesen eltérő mennyiségű tápanyagot tud hasznosítani. A GAPS-betegek emésztése nincs jó állapotban, és ezért nem képesek ezeket a tápanyagokat megfelelően felvenni. Az egész kérdést tovább bonyolítja, hogy sok tápanyag verseng az abszorbációs helyekért a bélrendszerben. Pl. ha túl sok kálciumot viszünk be, úgy más tápanyagok, pl. magnézium, cink, réz, vas, néhány aminosav és egyebek még nehezebben szívódnak fel, és tovább fokozzák a hiányállapotot. A táplálékkiegészítők kérdése nagyon problematikus területe a táplálkozástudománynak. Az igazság az, hogy senki sem tudja, hogy mennyi és milyen fajta vitaminokat és ásványi anyagokat javasoljon, hiszen még nincs megfelelő kutatási anyag és tudás ezzel kapcsolatban. Minden dietetikusnak, kezelőnek, ill. orvosnak megvannak a saját maga által preferált és alkalmazott táplálékkiegészítői, melyeket a legtöbb betegüknek javasolnak. Ahogyan a hagyományos pszichiátriánál látjuk, ahol a gyógyszereket leginkább próbálgatás alapján használják, ez a szokás a vitaminok és az ásványi anyagok tekintetében is.

A vitaminok és az ásványi anyagok szedése nagyon népszerűvé vált, nemcsak azért, mert sokan fogyasztunk „egészség- és szépségvitaminokat„, hanem azért is, mert sok ételt a feldolgozás során elveszett tápanyagok kompenzálása miatt kiegészítenek vitaminokkal és ásványi anyagokkal, nem is beszélve arról, hogy a legtöbb alapanyag intenzív földművelésből származik, ahol a tápanyagszegénység már eleve általános. Sajnos a legtöbb hozzáadott tápanyag szintetikus. Szervezetünk a természetes formájú tápanyagokra van felkészülve, és nem ismeri fel a szintetikus formákat, és ezért nem is tudja, mit is kell vele tennie. Egyre erősebb a gyanú, hogy különböző megbetegedések, mint pl. a vesekő, összefüggésbe hozhatók a C-vitamin szintetikus formájával, amely szinte valamennyi C-vitamin készítményben jelen van. Meglehetősen népszerű az a vélemény, hogy a modern világ kihívásai mellett nem is élhetünk táplálékkiegészítők nélkül, mert az étrendünk nem biztosítja a szükségleteinknek megfelelő tápanyagellátást. Valóban, ha gabonapelyhet, pirítóst eszünk reggelire, szendvicset ebédre és vacsorára, akkor tényleg szükségünk van a kiegészítésre. Az étrend, melyet e könyv leír, bőségesen tartalmazza a szükséges tápanyagokat, melyeket a szervezetünk felismer és fel is használ. A préselés útján nyert levek vitaminok, ásványi anyagok és egyéb tápanyagok koncentrált forrásai. Egy jó minőségű probiotikum képes akár 50%-kal is megemelni a tápanyagok felszívódási rátáját, továbbá a probiotikus baktériumok a B-, K-vitaminok, a biotin és más tápanyagok fő forrásai, sőt, a terápiás dózisú erős probiotikumok szedésével ezek a tápanyaghiányok szűnnek meg elsőként. Az étrend és a probiotikumok megkezdik a bélcsatorna gyógyítását, és így a beteg az ételekből is fel tudja venni a tápanyagokat. A GAP-szindrómával kapcsolatosan egy másik aspektussal is foglalkozni kell, nevezetesen, hogy a betegek bélrendszere gyulladt és sérült. Sok szintetikus táplálékkiegészítő, állományjavító és hordozóanyag a tablettákban és kapszulákban irritálja a GAPS-betegek bélfalát, és akadályozza a gyógyulási folyamatot. Sok beteget láttam, akik nagy erőfeszítéseket tettek az étrend bevezetésével, de az étrendkiegészítők jelentős részének megvonásáig várniuk kellett a látványos eredményekre. A fentiek miatt nem tanácsolom a program kezdetekor a vitaminés ásványianyagkiegészítéseket. Inkább kizárólagosan az étrend bevezetését javaslom a kezdetekkor a bél gyógyítása érdekében, és amint az már kezd megfelelően emészteni, sok tápanyaghiány megszűnik mindenféle táplálékkiegészítő nélkül. Megszűnik egy olyan természetes folyamatban, amelyben a testünk maga fogja a szükséges összetevőket felvenni az ételekből. Természetesen minden beteg más, és néhányuknak célzott kiegészítésre van szüksége. Ez azonban egy képzett kezelőorvos feladata. Az alábbiakban összefoglaltam néhány irányadó szempontot: • Válasszon olyan étrend-kiegészítőt, melynek összetevői nem irritálják a bélfalat. A folyékony kiszerelés jobb a por, tabletta vagy kapszula formánál. Az étrenden kívüli összetevőktől legyen mentes a választott étrend-kiegészítő. • Válasszon magas felszívódási rátájú étrendkiegészítőt, pl. fulvósavval kiegészített vitamin- vagy ásványianyag-kiegészítőt. A fulvósavat (nem összetévesztendő a folsavval) a talajbaktériumok állítják elő. Ez természetes módon biztosítja a tápanyagok magas felszívódási értékét. Kiváló kelációs ereje van, azaz a nehézfémeket

üríti a szervezetből. A probiotikumokban található talajbaktériumok biztosítják ezeket a savakat. • A lehető legkevesebb étrend-kiegészítőt szedjen.

A GAP-SZINDRÓMÁVAL ÉRINTETT BETEGEK MÉREGTELENÍTÉSE Soha ne menjen olyan orvoshoz, akinek rendelőjében elszáradtak a növények. Erma Bombeck Szennyezett világban élünk. Minden nap kipufogógázokat és ipari melléktermékeket lélegzünk be. Ételeinkben rovarirtók, gyomirtók és más mezőgazdasági kemikáliák vannak jelen. Rutinszerűen antibiotikumokkal, szteroidokkal és más gyógyszerekkel etetett állatok tejét isszuk és húsát esszük. Számtalan kemikáliákkal elkészített finomított ételt fogyasztunk. Bizonyítottan rákkeltő és toxikus alapanyagokat tartalmazó kozmetikai szereket használunk. Modern energiaigényes otthonaink és irodáink toxikus helyekké váltak. A modern építési anyagok, szigetelések, falfestékek, háztartási tisztítószerek és tűzvédelmi eszközök mind toxikus gázokat bocsátanak ki, melyeket minden egyes nap belélegzünk. Kémiai analízis alapján kiderült, hogy a közkedvelt szőnyegek és szőnyegragasztók a modern otthonokban jelentős mértékű mérgező anyagot bocsátanak ki magukból, többek között formaldehidet, toluolt, xilolt, benzolt, metakrilsavat, tetraklór-etilént, metil-naftalint, ftalátokat és sztirolt. Ezekről köztudott, hogy mérgező hatással vannak ránk, mégis folyamatosan belélegezzük ezeket. A kórházakban, bevásárlóközpontokban még nagyobb mennyiségben vannak jelen ezek a kemikáliák a levegőben, ezért is van az, hogy sokan fáradtnak és kimerültnek érzik magukat egy bevásárlás vagy kórházi látogatás után. Ha ez nem lenne elég, rendszeresen fogyasztunk receptköteles gyógyszereket, iszunk alkoholos italokat, és dohányzunk. De akkor hogyan is éljük mindezeket túl? Hogyan éljük az életünket, megyünk dolgozni, vállalunk gyermekeket anélkül, hogy összeesnénk a kipufogógázoktól, mikor reggel útnak indulunk? Túléljük, a testünk egy nagyon fontos rendszerének köszönhetően. A rendszer, mellyel egészen az utóbbi időkig nem nagyon foglalkoztunk – a MÉREGTELENÍTŐ RENDSZERÜNK. Ez, mint a test tisztítógépezete üzemel. Folyamatosan tisztít bennünket a normális anyagcsere következtében keletkező és a kívülről érkező toxinoktól egyaránt. Központja a máj, de a test minden sejtje részt vállal a feladatban. A rendszer finomsága és komplexitása még a legnagyobb tudású biokémikusokat is lenyűgözi, és még sok mindent nem tudunk arról, hogy hogyan működik ennyi re hatékonyan. Amit azonban tudunk, hogy ez egy olyan rendszer, melynek szüksége van cinkre, magnéziumra, szelénre, molibdénre és egyéb ásványi anyagokra és nyomelemekre, továbbá több száz enzimre, sok aminosavra és esszenciális zsírsavakra – valamennyi olyan alkotóelemre, melyekben hiányt szenvednek a GAPS-betegek. A deficit következtében a méregtelenítési rendszer nem tud az optimális szinten működni. Ezzel egyidőben a rendszer túl van terhelve, hiszen a GAPS-állapot a szervezet toxicitását vonja maga után. Képzelje el azt a munkást, akit éheztetnek és szomjaztatnak, és egyidejűleg egyre több munkát kap. Milyen sokáig fogja bírni? A legtöbb munkáját félrerakja későbbre, reménykedve abban, hogy majd egyszer újra nem lesz így leterhelve. Pontosan ezt csinálja a méregtelenítő rendszer a GAPSbetegekben:

raktározza a méreganyagokat különböző szövetekben, hogy majd később foglalkozzon velük. Ezért van az, hogy mikor a betegek nehézfémterheltségét, a bennük lévő petrokemikáliák szintjét vagy egyéb toxinok mértékét vizsgálják, mindig pozitív teszteredményt látnak. Sajnálatos módon sok kemikália a zsírszövetekben raktározódik. Az emberi agy és az idegrendszer egyéb részeiben nagymértékben találhatók zsírok, ezért ezeket a toxinok raktárjaiként használja a szervezet. A méreganyagokkal telített agy nem tud megfelelően fejlődni, ill. működni. Világosan látjuk ezt a GAPS-betegeknél. Tehát mit is tegyünk? Hogyan szabadítsuk fel a GAPSbetegek szervezetét a toxikus terheltség alól, hogy az megfelelően tudjon fejlődni és működni? A legfontosabb és legegyértelműbb megoldás, hogy megszüntessük a méreganyagok legfőbb forrását: azaz meg kell tisztítani és gyógyítani a bélrendszert. Azonban csupán a méreganyagok elvonása nem elegendő. Mit teszünk azokkal a méreganyagokkal, melyeket a szervezet hosszú évek alatt halmozott fel? Mit teszünk azokkal a nehézfémekkel, melyeket a GAPS-gyermekek és felnőttek tesztjei mutatnak? Az utóbbi években egy új típusú kezelési lehetőség jelent meg – a nehézfémek kelációja ún. kelát gyógyszerekkel, főként DMSA-val (dimerkapto-borostyánkősav) és alfaliposavval. Ezeket az anyagokat kezdetben a hadsereg használta akkut nehézfémés egyéb mérgezés kezelésére. A keláció az autizmussal élő gyermekek szülei körében mostanában népszerű beszédtéma. Főként az Egyesült Államokban praktizáló sok kezelőorvos használja ezeket a szereket, és számol be javulásokról. Szülőktől is lehet hallani a keláció kedvező hatásairól. De sok olyan kérdés van, melyek sokakat, köztük engem is nyugtalanítanak. A kelációs gyógyszerek gyógyszerek. Ahogy minden gyógyszer, ezek is mellékhatásokkal és komplikációkkal járhatnak. Ezek nem enyhe, ártalmatlan szerek. Aggályosnak találom a használatukat közvetlen orvosi felügyelet, főként rendszeres vérvizsgálat nélkül. Tekintsünk át néhány közismert problémaforrást. 1. A DMSA és más kelátorok okozhatnak dózisfüggő csontvelő-szupressziót, mely neutropenia és thrombocytopenia formájában jelentkezhetnek, és hatással lehetnek a véralvadásra és az immunrendszer infekciókra és más toxinokra adandó válaszára. A kelációt végző betegek vérét rendszeresen monitorozni szükséges. A tünetek néhány felnőttnél és gyermeknél a keláció felfüggesztését indokolhatják. 2. A kelációs szerek patologikus gombás és baktériumfertőzést válthatnak ki a bélrendszerben, feltehetően az immunszuppresszió eredményeként. A kelációt végző orvosok ezért is javasolják, hogy a kezelés előtt a béldiszbiózist (=diszbakteriózis) rendezni szükséges. Bárki, aki ebben jártas, tudja, mennyire bonyolult is ez. A GAPSbetegeknél jelen van a béldiszbiózis, mint legalapvetőbb és elsődleges megbetegedés, és minden tapasztalatunk ellenére nem tudjuk azt megjósolni, hogy teljesen megszüntethető-e. 3. A nehézfémek mellett a kelációs szerek kötést létesítenek egyéb esszenciális ásványi anyaggal is, és azokat is kivezetik a szervezetből. Például kelálják a cinket, ezért azt nagy dózisban kell kiegészíteni a keláció előtt és alatt. Azok az orvosok, akiknek nagy

tapasztalata van a cinkpótlás területén, tudják, hogy annak nagyon komplex felszívódási mechanizmusa van, melyhez normális gyomorsavtermelés szükséges. A GAPS-betegek gyomra ellenben nem elég savas, mely meggátolja a cink megfelelő felvételét. Mindezeken felül tudjuk, hogy a GAPSbetegek egyébként is súlyos mértékben hiányt szenvednek ebből az esszenciális ásványi anyagból. A cink mellett a kelációs szerek más, egyébként is hiányzó esszenciális ásványi anyagokat is kelálnak, ilyen pl. még a magnézium, molibdén stb. A kelációs protokoll ezért tartalamaz jelentős mértékű tápanyagkiegészítést. 4. A kelációt végző betegek vérében nagy mennyiségű transzamináz nevű enzimet mutattak ki, mely májkárosodásra utal, pontosabban a hepatocyták (májsejtek) károsodására. 5. A keláció kontraindikált a vesebetegek esetében, mert a keláció károsíthatja a veséket. A vese és májfunkciók rendszeres monitorozása is szükséges a keláció alatt. 6. A keláció alatt az autista gyermeket nevelő szülők sok mellékhatásról számolnak be, pl. a kórkép jellemző tüneteinek erősödése, étvágytalanság, fáradtság, ingerlékenység, hányinger, alvászavarok, hasmenés, puffadás, maculo-papulosus bőrkiütések. Néhány esetben súlyos komplikációkat jelentettek orvosok, mint a Stevens-Johnson szindróma (súlyos mérgezési reakció magas lázzal, hasmenéssel, polyarthritis, erozív bőrgyulladás, myalgia, pneumonitis – melyeket általában szteroidtartalmú gyógyszerekkel kezelnek), hemolízis (vörösvérsejtkárosodás), ahogy fönt is olvasható, súlyos neutropenia (a neutrofilek kórosan alacsony száma a vérben, melyek az immunválaszban játszanak szerepet) és thrombocytopenia (thrombocyták alacsony száma, mely vérsejtek a véralvadásért felelősek). 7. Sok autizmussal érintett gyermek állapota javul a keláció alatt, azonban a kezelés után nyomban visszaesés tapasztalható. Magyarázat lehet a jelenségre az, hogy ezek a gyerekek újból kumulálják a nehézfémeket, hiszen a saját méregtelenítési rendszerük nem képes ezeket a fémeket üríteni. Nincsenek még a keláció hatékonyságára vonatkozóan megbízható adatok, csupán tapasztalati beszámolók. Folyamatban van néhány tanulmány a keláció során elért eredmények felmérésére, azonban a ráta még ismeretlen. Amennyiben a GAPS-betegek állapota javul is a keláció következtében, még nem tudjuk, mennyire jelentős ahhoz a javulás, hogy ilyen mértékű kockázatnak és mellékhatásoknak tegyük ki a szervezetet, nem is beszélve a kezelés költségeiről. De akkor mit is tehetünk a betegünk testében leselkedő nehézfémekkel és egyéb toxinokkal? Nem feledkezhetünk meg egyszerűen róluk. Van azonban egy jól bevált méregtelenítési módszer, amely során nem csupán a nehézfémeket, de minden egyéb mérget is kivezetünk a szervezetből mellékhatások vagy káros komplikációk nélkül. Ez a módszer nagyon ízletes is. Különösen a gyermekek imádják! Ez aPRÉSELÉS! Több ezer ember a világ szinte minden tájáról a legsúlyosabb betegségektől is megszabadította magát a préselt levek által, és több tucat könyvet adtak már ki a témában, tele a hatékonyságot igazoló leírásokkal és több száz fantasztikus recepttel. A természetes medicina világának nagy nevei is határozottan ajánlják a préselést, és aktívan használták betegeik kezelésénél – pl. Dr. Gerson és Dr. Norman Walker. Több száz tudományos kutatás látott napvilágot a nyers gyümölcsök és zöldségek egészségügyi hatásairól. A préselt levek nagy mennyiségben és koncentrált formában

tartalmazzák a gyümölcsök és zöldségek jótékony erejét. Pl. ahhoz, hogy egy pohár répalevet nyerjünk, majdnem fél kiló répára van szükségünk. Senki sem tud egyszerre megenni közel fél kiló répát, de préseléssel kinyerhetjük belőle a tápanyagokat. Továbbá a préselés eltávolítja a rostokat, melyek meggátolják a különböző tápanyagok felszívódását, és súlyosbítják a GAPS-betegek egyébként is érzékeny bélrendszerének állapotát. Az emésztőrendszernek gyakorlatilag nem kell semmit dolgoznia a préselt levek emésztésével, ezek 20–25 perc alatt felszívódnak, és szervezetünket koncentráltan nagy mennyiségű tápanyaggal látják el a legkönnyebben megemészthető és legkellemesebb formában. Sok GAPS-beteg gyermek és felnőtt nem hajlandó megenni a gyümölcsöket és zöldségeket a textúrájuk miatt. A préselt levek fogyasztása hatékonyan megoldja ezt a problémát is. Néhány GAPS- beteg gyermek nem is iszik elengendő folyadékot sem. Ezek a levek ízletességük miatt erre is jó megoldást adnak. Legalább két pohár frissen préselt lé ellátja betegét több esszenciális vitaminnal, magnéziummal, szelénnel, cinkkel és más ásványi anyagokkal, aminosavakkal, és több egyéb olyan tápanyaggal, melyből a GAPS-betegek hiányt szenvednek. Reggel az ananász, répa és egy kis cékla kombinációja felkészíti az emésztőrendszert a későbbi ételekre, stimulálja a gyomorsavtermelést és a hasnyálmirigyenzim-termelést. Az alma, répa, zeller és cékla keverékének csodás májtisztító hatása van. A zöldleveles zöldségek préseléséből nyert levek (spenót, saláta, petrezselyem, kapor, répa és céklalevél) egy kevés paradicsommal és citrommal kitűnő magnézium- és vasforrás, továbbá a nehézfémek hatékony kelátora. A káposzta, az alma és a zellerlevél stimulálja az emésztőenzim-termelést, és jó vesetisztító. Az egészséges és ízletes variáciációk számtalan lehetőségét kínálja a préselés, bármilyen zöldség és gyümölcs is legyen otthon. Ahhoz, hogy ízletes levet kapjunk, különösen a gyermekek számára, próbáljon a préseléshez 50%-ban kevésbé finom, de terápiás szempontból annál hatékonyabb hozzávalókat is préselni: répa, egy kis cékla (nem több mint 5%-a az összes préselt lének), zeller, káposzta, saláta, zöldek – spentót, petrezselyem, kapor, bazsalikom, friss csalánlevél, céklalevél, répazöldje, fehér és lilakáposzta, és 50% ízletes hozzávaló, mely elrejti az előzőek ízét: ananász, alma, narancs, grépfrút, szőlő, mangó stb. (továbbiakért l. receptekről szóló fejezetet). Mi lesz a rostokkal? A préselt levek fogyasztása nem jelenti azt, hogy a beteg ezen kívül nem eszik zöldségeket és gyümölcsöket. Amennyiben nincs hasmenés, a GAPSbeteg továbbra is fogyasszon gyümölcsöket és zöldségeket a szokásos módon. Tekintsen úgy a levekre, mint üvegbe zárt tápanyagok koncentrált forrására. Ezeket éhgyomorra igya, 20–25 perccel az étkezés előtt vagy 2–2 1/2 órával azután. Nem vásárolhatnánk meg a leveket egyszerűen a boltból? A válasz: egy határozott NEM! A boltban kapható levek feldolgozottak és pasztörizáltak, ami minden enzimet, a legtöbb vitamint és fitotápanyagot tönkretesz. Ezek az emésztőcsatornánkban élő patogén baktériumok és gombák finomított szénhidrátforrásai. A frissen préselt levekben a természetes cukrokat kiegyenlítik az enzimek, ásványi anyagok és egyéb tápanyagok, melyek azokat energiává alakítják át. Amikor magunknak préselünk, akkor pontosan tudjuk, mit rakunk bele, tudjuk, hogy az alapanyagok frissek, és mentesek a szennyeződésektől és oxidációtól, továbbá örömünket lelhetjük abban, hogy ezeket összekeverjük, és különféle ízletes kombinációkat találhatunk ki. Számos könyv jelent meg a préselésről, csodás receptekkel valamennyi egészségi problémára és alkalomra. Ahhoz, hogy a préselt levet hatékony „orvossággá„ változtassa, adjon

hozzá bodzabogyót.

Bodzabogyó A bodzabokor a hidegebb és a melegebb éghajlaton egyaránt megél. Tavasszal fehéres apró virágokat növeszt, melyekből késő nyárra kicsi lédús fekete bogyókat terem. Évszázadok óta jegyzik gyógyító hatását. Virágát, bogyóit, levelét és kérgét hagyományosan megfázás, tüdőgyulladás, influenza, torokfájás, szénanátha, horzsolások, szemgyulladás és más betegségek ellen használták. Angliában a bogyóból bort készítenek, Skandináviában szíverősítő italt állítanak elő a virágából. A fekete bodzabogyónak erős immunstimuláló hatása van, és az egyik legerősebb antivirális szer, amit ismerünk. Nem kell ahhoz képzett fitoterapeutának lenni, hogy kihasználjuk a bodzabogyó jótékony hatásait. Sokaknak a kertjét is díszíti ez a növény. A nyár végén szedje össze a bogyókat egy kis vödörbe. Csak a fekete, érett, lédús bogyókat szedje le. Otthon válassza le a bogyókat az ágakról egy villa segítségével. Rakja a bogyókat kis műanyag zacskókba vagy kisebb tárolókba, és fagyassza le. Nyár végétől, ősz elejétől az esti lefekvéskor rutinszerűen vegyen ki a mélyhűtőből 1–2 evőkanálnyi bogyót, és hagyja felengedni éjszaka szobahőmérsékleten. Reggel préselje le ezeket is az ananásszal, répával, ill. azokkal a zöldségekkel és gyümölcsökkel, melyeket aznap tervezett elkészíteni. Ha minden nap, ill. minden másnap fogyasztják ezt hideg időben, családját elkerülik a betegségek. Egy kis mennyiség, 1–2 evőkanál bogyó már elegendő egy négytagú családnak. Ha csak egy személynek présel, akkor 1 evőkanál elég. A préselés mellett a bodzabogyókat süteményekbe is teheti. Tavasszal összegyűjtheti a virágokat, és azokat is le lehet fagyasztani. Télen nagyon kellemes aromás teát lehet főzni belőle, vagy csak kezünkkel összemorzsolhatjuk és salátánkhoz adhatjuk. A virágjának is erős immunstimuláló hatása van. Fogyassza teaként megfázás, influenza vagy láz esetén. Ugyanez a tea iható sérülések, horzsolások, napégés, fagyási sérülések és szemfájás esetén. Hagyományosan szénanáthára is alkalmazzák. Már hallom is: „Én egy elfoglalt ember vagyok, nincs időm bogyókat és virágokat gyűjtögetni!„ De még a legelfoglaltabbaknak is van hétvégéje. Nem csodás dolog kint lenni a természetben a családjával, ahol bodzát is tud gyűjteni? Mikor hazaérve beesik a TV elé, elválaszthatja villával a bogyókat az ágaktól, és kis műanyagzacskókba rakhatja, miközben a kedvenc műsorát nézi. Mikor véget ér a műsor, berakhatja a zacskókat a fagyasztóba. Nem is olyan nagy munka ahhoz, hogy egész télre immunstimuláns gyógyírt nyerjen. Sőt, egy fillérbe se kerül!

Az általános méregterheltség A kezelés egyik fontos eleme, hogy amennyire csak lehetséges, csökkentsük a betegáltalános méregterheltségét. Mi is az általános méregterheltség? Minden olyan toxikus anyag, melyet megeszünk, belélegzünk, megérintünk vagy bőrünkre kenünk, tovább terheli méregtelenítési rendszerünket. A GAPS-betegek esetében saját bélrendszerük a mérgezés legjelentősebb forrása, mely túlterheli a méregtelenítési

rendszerüket. Nem tanácsos ezért azt tovább terhelni, vagyis toxikus és rákkeltő anyagokkal tovább mérgezni. Milyen anyagokról is beszélünk? A beteg otthona lehetőség szerint legyen mentes mindenféle kemikáliától, minimálisra szorítva az alkalmazott házi tisztítószereket, festékeket, szőnyegeknél használt rovarirtókat és egyéb toxikus anyagokat. Valamennyi megvásárolható házi tisztítószer toxikus. A fürdőszobai tisztítószerek, padlótisztítók és ápolók stb. mind mind a levegőben, ill. az adott felületen maradnak, és hozzáadódnak a beteg méregterheltségéhez. A házi tisztítószereket lecserélhetjük megbízhatóbb bio tisztítószerekre, melyeket egyre több környezettudatos gyártó állít elő. Azonban próbáljon minél kevesebbet használni ezekből is. A ház körüli teendők nagy része elvégezhető vízzel és egy kis ecettel vagy citromlével, szódabikarbónával és olívaolajjal. Fapadlóját erős teával is megtisztíthatja. Bútorait fényezheti egy csésze olívaolaj és fél csésze ecet keverékével. A vörösborfoltokat kezelheti fehérborral. Nem tanácsos lakásfelújítást végezni, új szőnyeget vagy bútort venni, amíg a beteg méregteleníteni próbál. A falfestékek, a legtöbb építkezési alapanyag, új szőnyegek, új bútorok toxikus gázokat bocsátanak ki magukból, melyeket tüdőnkön, bőrünkön és nyálkahártyánkon keresztül veszünk fel. Az új szőnyegek, például egy erősen karciogén anyagot, formaldhidet bocsátanak ki éveken át. Az új bútorok tele vannak tűzgátló anyagokkal, melyek nagyban emelik testünkben az antimonyum (toxikus nehézfém) szintjét. A frissen festett falak erősen toxikus gázokat bocsátanak ki legalább hat hónapon keresztül. Nemrégiben egy autizmussal élő gyermek édesanyja hívott fel, akinek gyermeke súlyos autizmus mellett epilepsziás is volt. A GAPSprotokoll bevezetése után a rohamok teljesen megszűntek, és a gyermek jól volt. Azonban később sajnos a szülők kifestették a lakást. Aznap, mikor a festők megkezdték a munkát, a gyermeknek egy nagy rohama támadt. Az epilepszia az esetek többségében, különösen a gyermekeknél, mérgezés eredménye. Nyilvánvaló, hogy a gyermek méregtelenítési rendszere nem volt felkészülve egy ilyen mértékű toxikus kemikália leküzdésére, melyet mi is belélegezhetünk a festékekből. Nagyon jelentős toxinforrások a kozmetikai szerek, piperecikkek, parfümök és egyéb szépségápolási termékek. A szépségápolás piaca nem megfelelően szabályozott. Több mint ezer különböző rákkeltő és toxikus kemikáliát használnak széles körűen samponokban, szappanokban, fogkrémekben, kozmetikai szerekben, parfümökben, krémekben stb. Korábbi nézet szerint a bőr egy védővonal, mely nem engedi, hogy méreganyagok kerüljenek a testünkbe. Mára bebizonyosodott azonban, hogy ez teljesen téves elképzelés volt. Az ember bőre nagyon hatékonyan abszorbálja a környezetében lévő anyagokat, néhány esetben hatékonyabban, mint maga az emésztőrendszer. Az emésztőrendszer felől érkező méreganyagoknak át kell jutni a májon, mely a legtöbbjüket lebontja és ártalmatlanítja. Ezért is van az, hogy a gyógyszeripar egyre több terméket állít elő bőrre illeszthető tapasz formájában, mert a bőr jobban fel tudja szívni az anyagokat, mint az emésztőrendszer, és a máj szűrőjét elkerülve azonnal a véráramba jut. A testápolók széles körű használata meghatározó a rákos megbetegedések elterjedésében. A gyerekek, a nők és a férfiak tudatlanul kiteszik magukat egy hatalmas mennyiségű rákkeltő anyagnak, melyet bőrükre kennek. Jó példa erre az mellrák. Az eltávolított daganat sok esetben tele van alumíniummal – egy toxikus fémmel. Honnan is származik az alumínium? Valószínűleg nem túl messziről – az izzadásgátlókból, melyet a nők hónaljánál abszorbál a bőrük. A közelmúltban

végzett kutatás szerint, ha vemhes állatok nehézfém-mérgezésnek vannak kitéve, úgy annak nagy része a magzatban kumulálódik. Ezért különösen fontos, hogy a várandós, ill. szoptatós anya körültekintően válassza meg testápoló és kozmetikai termékeit, melyeket bőrére, arcára vagy hajára ken. Jelen könyvben nem elemezhetjük részletesen, milyen toxinokat használ fel a kozmetikai ipar, de tekintsük át a leggyakrabban alkalmazottakat. • Talc, talcum (hintőpor): petefészekrákot okozhat. Ne használja, különösen csecsemőknél! • Sodium Lauryl (Laureth) Sulfate (SLS) (lauril szulfát) – súlyosan mérgező mosószer, a legtöbb samponban, szappanban és fogkrémben jelen van. • Fluorid – súlyos toxin az egész szervezetre. Különösen fogkrémekben és egyéb fogápoló termékekben terjedt el. Sok helyen az ivóvízhez adagolják, ill. csecsemőknek cseppekben adják. Ha nem ismeri tulajdonságait, javaslom, nézzen utána, és kerülje el messziről. • Titanium-dioxid – rákkeltő. • Triethanolamine (TEA) és Deithanolamine (DEA) rákkeltő nitrozamvegyületek. • A lanolin (önmagában nem veszélyes természetes anyag), amit gyakran szennyez DDT és egyéb rákkeltő rovarirtó. • Dioxinok – súlyosan rákkeltő, belélegezhető, és a bőr felszívja. • Sacharin – rákkeltő. • Formaldehid – mérgező és rákkeltő vegyület. • Propilén glycol – rákkeltő. • Ólom, alumínium és más nehézfémek, melyek sok szépségápolási termékben jelen vannak, különösen izzadásgátlókban és sminkekben. A GAP-betegek, amennyire lehetséges, kerüljék el a szépségápolási termékeket. A bőrnek nincs szüksége szappanos mosásra, tusfürdőkre vagy habfürdőkre. Nem csupán hozzájárul az általános méregterheltséghez, de még lemos bizonyos olajokat is a bőrünkről, melyek megvédenének bennünket a kórokozóktól és a kiszáradástól. Vízzel és szivaccsal való tisztálkodás elegendő. Egy gyermeknek nincs szüksége természetes fogkrémen kívül egyéb piperecikkre. Sok cég gyárt már a fentebb felsorolt méreganyagoktól mentes termékeket. A mérgek távozását segítendő minden este kádban fürdesse gyermekét. Szappan helyett adjon a vízhez egy csésze almaecetet, ez normalizálja a bőr pH-értékét, és segíti a normális bőrflóra létrejöttét, továbbá segíti a méregtelenítést. Másnap adjon a vízhez egy csésze keserűsót, mely szintén a méregtelenítést segíti. Sokszor szellőztessen, és minél többet legyen gyermeke a friss levegőn. Az uszodák nagyon toxikus helyek. Azt hisszük, hogy uszodába járni nagyon egészséges. Mi sem áll távolabb az igazságtól. Attól a kevés uszodától eltekintve, ahol ózont használnak sterilizálásra, a víz tele van klór alapú kemikáliákkal. A klór méreg, mely a szervezet minden rendszerét érinti, különösen az immunrendszert és a májat. Könnyen felszívódik a bőrön át. Ezen felül egy vastag klórgázréteg is úszik a medence felett, melyet belélegzünk úszás közben. A belélegzett klór a tüdőn át a véráramba kerül. A GAPS-betegek egyébként is méregterheltek, az uszodába járás tovább növelné

a mérgezettség mértékét. A GAPS-betegeknek javasolt inkább természetes vizekben úszni, így tavakban, folyókban és a tengerben a kemikáliás uszodák helyett. A természetes vizek tele vannak élettel, biológiai energiával, mely növényekből és más előlényekből, ásványokból, enzimekből és más jótékony anyagokból árad. A természetes vizekben való fürdőzés terápiás hatását különböző betegségekre évszázadok óta tisztelik. Természetesen ügyeljen, hogy a víz lehetőleg távol legyen ipari szennyező forrásoktól. Folyékony és por állagú mosószerek mind hátramaradnak a ruhaszövetben, takarókban, huzatokban és törölközőkben, ez is hozzájárul a méregterheltséghez. Próbáljon biztonságosabb bio tisztítószereket beszerezni. A szobanövények jó segítséget nyújtanak abban, hogy lakásunk levegője méregmentes legyen. Felhasználják a toxikus anyagokat, és oxigénné és egyéb jótékony anyagokká alakítják. Rendezze be otthonát muskátlikkal, borostyánnal, cserepes virágokkal, aloe verával, fikuszokkal és más szobanövényekkel. Minél több, annál jobb, különösen a hálószobában. Ápolja őket gondosan, ne hagyja, hogy bepenészedjenek, mert a GAPS-betegek érzékenyen reagálhatnak arra. A méregtelenítés és a környezeti méregterhelés csökkentése a GAPS-betegség gyógyításának fontos eleme. A bélflóra helyreállítása, a megfelelő tápláló étkezés, a tiszta víz, a préselés és a méreganyagok elkerülése mind természetes segítség, és hatékonyan működik mellékhatások nélkül! Az egészséges szervezet tiszta belülről! Kellemes tisztulást!

HARMADIK RÉSZ: EGYÉB KÉRDÉSEK 1. FÜLFERTŐZÉSEK ÉS A SAVÓS KÖZÉPFÜLGYULLADÁS A fülfertőzések és a savós középfülgyulladás vagy „ragacsos fül„ (angolszász nyelvterületen „glue ear„: savógyülem a dobüregben; ez nyálkássá válhat vagy nem ritkán elgennyed – a ford.) általában a leggyakoribb oka a GAPS-gyermekek ismétlődő antibiotikumos kezelésnek, melyek tipikusan az első életéveikben jelentkeznek. Ha csak önmagában a fülfertőzéseket és a ragacsos fület vizsgáljuk, már egy másik betegség járványszerű elterjedését is észrevehetjük. Az orvosi vizitekre 1/3 részben fülfertőzések miatt kerül sor. A nyugati világban a gyermekek 2/3-ának évente megfertőződik a füle, és 1/3-uknak több mint négy alkalommal is évente. Miért ilyen járványszerű ez a megbetegedés? Miért kell ennyi gyermeknek tubust ültetni végső megoldásként a fülébe több antibiotikum-kúra után akkut fülgyulladások miatt? Ahhoz, hogy megértsük az okokat, vegyük szemügyre a fül szerkezetét. A hallójárati fertőzések a középfülben keletkeznek, mely egy kis elzárt terület – nagysága kb. 1 cm3. Fő funkciója, hogy továbbítsa a hangot a dobhártyától a belső fül felé, melyet nagyon hatékonyan lát el három apró összefüggő csonttal. A középfülben levegő van, és a külső fültől a dobhártya választja el. Azonban a külvilággal az Eustach-féle kürt kapcsolja össze. Ez a csatorna a legfontosabb terepe a hallójárati fertőzéseknek és a ragacsos fülnek, ezért az alábbiakban ezzel részletesebben foglalkozunk. A fülkürt a középfül belső falától az orrgaratig (nasopharynxig: az orr és torok hátsó része) terjed. A fülkürt élettani szerepe, hogy a dobüreg szellőzését biztosítsa, illetve a külső légnyomás növekedése esetén a nyomáskiegyenlítődésről gondoskodjék. A fülkürt nyílása a garatban nyirokszövettel van védve, melyet tonsilla tubariának neveznek (8. ábra). Ezek a tonsillák immunológiai szempontból reakcióképes nyirokszövetek, részei az immunrendszernek. Meggátolják, hogy a kórokozók az orrés szájüregen keresztül a fülkürtbe és a középfülbe jussanak. Van egy olyan tipikus eset, melynek során érezhetjük a fülkürti mandulákat. Ismerős, mikor a repülőgépen bedugul a fülünk. Ehhez hasonlót érezhetünk, amikor a mandulák begyulladnak és megduzzadnak az orrban vagy a torokban lévő fertőzés következtében, vagy egész egyszerűen a repülőgép légkondicionálója miatt. A megduzzadt, megnagyobbodott mandulák elzárják a bejáratot a fülkürt felé. Ennek következtében a középfülben lévő légnyomás nem tud kiegyenlítődni a változó atmoszférikus nyomással, mialatt a repülő fel- vagy leszáll. Ennek következményeként tompa lesz a hallásunk, és fájdalmat érzünk az érintett oldali fülben. A nyelés, ásítás, rágás és az orr és a száj befogása – miközben óvatosan levegőt nyomunk ki tüdőnkből – nyújtja a fül kürt bejáratát, és beengedi a levegőt a középfülbe. Jelentősebb manduladuzzanat esetén ezek a kísérletek nem működnek.

8. á bra : A középfül és a ga ra t összefüggő struktúrá ja

A fülkürt a legesendőbb célpontja a kórokozóknak, melyek így a középfülbe is eljutnak. Azonban ez nem olyan egyszerű. A fülkürt nyálkahártyája többmagsoros csillószőrös hengerhámmal borított, sok nyáktermelő és nyiroksejtet tartalmaz. A ciliális epithelium egy sejtréteg apró szőrszálacskákkal, csillókkal fedve, amelyek a garat felé csapkodnak, hatékony akadályt állítva bármi oda nem való anyag, étel vagy levegő útjába, meggátolva ezen anyagok középfülbe terjedését az orr- és szájüregen keresztül. A fülkürt falát bélelő nyákképző sejtek folyamatosan tisztítják a kürtöket. A szekretált nyák a csillószőrök mozgásának következtében az orrüreg irányába

vándorol. Ahhoz, hogy bármi infekció a középfület elérje, ezzel a szembe jövő nyákáramlással kell megküzdenie. Azonban ha mégis bejut a kórokozó a fülkürtbe, és eljut a nyiroksejtekkel/nyiroktüszőkkel bélelt falrétegbe, megindul egy immunaktivált védekezési reakció a betolakodó leküzdésére. De természetesen ahhoz, hogy a fertőzés a fülkürtbe juthasson, át kell küzdenie magát az első akadályon – a fülkürti mandulán, mely immunsejtekből felépült, anatómiai képlet, amely speciálisan arra a feladatra jött létre, hogy megakadályozzon bármilyen betolakodót. Ezek a védővonalak együttese igen összetett és egymásra épülő rendszert képez a középfül védelme érdekében. Egészséges gyermekeknél ez nagyon jól működik. Miért nem működik ez mégsem tökéletesen oly sok gyermeknél? Hogyan jut a fertőzés túl mindezeken az akadályokon? Miért járványszerű az elterjedése a fülfertőzéseknek és a ragacsos fülnek? Egy nagyon fontos kérdéshez érkeztünk. Az újszülött szája, orra, torka, fülkürtje és középfüle steril. Röviddel születés után a száj, az orr, a torok benépesül különböző mikrobákkal, mely a környezetből érkezik: az édesanyától, édesapától és azoktól, akik kapcsolatba kerülnek a csecsemővel. Ahogyan a béltraktusban, itt is több ok miatt, melyeket föntebb elemeztünk, sok gyermek abnormális flórát alakít ki ezen a területen is. Ez két dologhoz vezethet. Először is, a fülkürt hámsejtjei túl sok nyákot képeznek, hogy megvédje és megtisztítsa önmagát. Másodszor, a mandulák krónikusan megnagyobbodnak, elzárva a bejáratot a kürtök felé, ezáltal megakadályozva a nyák ürülését. Nagyon rövid idő alatt a középfül tele lesz nyákkal, ezt nevezi az angol orvosi irodalom ragacsos fülnek. A nyák nem enged megfelelő átjárást a hangoknak a középfülön keresztül, akadályozva a gyermek hallását és fejlődését. Sok ragacsos fülű gyermek nem lesz autista, de az általános tanulási képessége csök ken. Megkésett beszédfejlődés nagyon gyakori ezeknél a gyerekeknél. A középfülben feltorlódott nyák kiváló táptalajt jelent a kórokozóknak, melyek az orr hátsó részéből a fülkürtön keresztül érkeznek. Ha ez történik, a gyermek tipikus tüneteit mutatja a fülfertőzésnek – fájdalom, láz, amelyre gyakran antibiotikumot írnak fel. Az antibiotikum megtisztítja a kórokozóktól, de nem számolja fel a feltorlódott nyákot, a ragacsos fület. Sőt, hosszútávon még árt is, mert tovább módosítja a baktériumflórát az orrban és a torokban. Tehát amíg a középfülben nyák van, és az táptalajt biztosít a baktériumoknak, valószínűleg a fülfertőzés hamarosan visszatér. Többszöri fertőzés után sok gyermeknek tubust ültetnek a fülébe, csatornát biztosítva a nyáknak a középfülből kifelé. Ez az operáció tüneti kezelés, de általában megoldja a ragacsos fül problémáját, és gátat szab a fülfertőzések sorozatának. Tehát a középfül hámsejtsora és a fülkürt továbbra is fokozott nyáktermeléssel védekezik, és a természetes csatornája a nyákelvezetésnek továbbra is blokkolt, de a nyák már egy mesterséges instrumentumon, a tubuson keresztül távozni tud. Ahogy fent is említettük, a tubus tüneti kezelés, mankó, ha úgy tetszik, mely nem oldja meg a valódi problémát. A valódi probléma az abnormális flóra, mely a gyermek orrában és torkában alakult ki. Tapasztalat bizonyítja, hogy amint a flórát normalizáljuk, a ragacsos fül és a fülfertőzések megszűnnek. Két dolgot kell megtennünk, hogy ezt elérjük. Elsősorban: az étrend ne táplálja az abnormális baktériumokat. Ahogy a korábbi fejezetekben kifejtettük, ezek az ételek a cukrok, a tejtermékek és a finomított szénhidrátok. Hihetetlen, milyen gyorsan megoldódik a ragacsos fül problémája,

ahogy ezeket az ételeket elhagyjuk az étrendünkből. Másodsorban: fontos terápiás dózisú probiotikumot adnia gyermekének. A pro biotikumban lévő jótékony baktérium segít megtisztítani a bélrendszert a patogén flórától, és újrakolonizálni egy normális, egészséges flórát a szájban, az orrban és a torokban is, mely megvédi a gyermeket a további kórokozóktól. Azon kívül, hogy a probiotikumot az ételhez adagoljuk, rutinszerűen tanácsolom a hozzám forduló szülőknek, hogy nyissanak ki egy kapszulát, és elalvás előtt helyezzék a port a nyelvére a fogmosás után, amikor már nem fog mást inni vagy enni a gyermek. Ezúton a probiotikus baktériumoknak esélye van arra, hogy az éjszaka a száj, az orr és a torok flóráját alakítsák. Mivel a torok hátsó és a száj hátsó része ugyanoda nyílik, a probiotikus baktériumoknak jó esélyük van arra, hogy elérjék az orr hátsó részét, ahol a mandulák vannak, és megküzdjenek a patogén egyedekkel. Továbbá az immunstimuláló hatás, melyet a probiotikumok provokálnak, szintén segít a fertőzéseket legyőzni. Ennek eredményeként a fertőzés megszűnik, és a mandulák mérete normalizálódik; már nem fogja a fülkürtöt blokkolni, és ezáltal a nyák is kiürül a középfülből. Ez megszünteti a ragacsos fül tünetét és a fülgyulladások láncolatát. Egy másik gyakori ok a fülfertőzések mögött az ételallergiák lehetnek, különösen a tejallergia. A korábbiakban elemeztük, hogy milyen szerepet játszik a bélflóra az ételallergiák kialakulásában. Az étrenddel és a probiotikumokkal javíthatjuk a bélflóra és az immunrendszer állapotát. Klinikai tapasztalat szerint a bél gyógyulásával sok ételallergia megszűnik. Mindeközben ésszerű kerülni azokat az ételeket, melyekre a gyermek allergiás, különösen a tehéntejet. Azonban a gyermek étrendjének megváltoztatása és a normál baktériumflóra kialakítása a torokban hosszabb időt vesz igénybe. Tehát mit is tegyünk, ha azonnali segítségre van szükségünk fülfertőzés esetén? Sajnos leggyakrabban ilyen esetekben antibiotikumot írnak fel, mely rutinszerű válasz az orvostudománynak az egész nyugati világban. Részletesen elemeztük, milyen hatása van a test flórájára az antibiotikumnak (legyen az a bélrendszer, bőr vagy bármely nyálkahártya, ideértve az orrot, torkot vagy akár a füleket). Habár az antibiotikum-kúra legyőzi az épp aktuális fertőzést, de egyben meg is ágyaz a következőnek. Azon túl, hogy a jótékony flórát pusztítja, az antibiotikumokat kisgyermekeknek szirup formájában adják, mely koncentráltan tartalmaz cukrot és keményítőt, mely táplálja a patogén fajokat a torokban, és melyek közül sok rezisztens a szirupban lévő antibiotikumra. Ennek eredményeképpen ezek a patogének szaporodnak az antibiotikum-kúra alatt is. Sok gyermeket láttam, akik ahogy az antibiotikum-kúra véget ért, ismét megbetegszenek egy újabb fülfertőzéssel. Sajnos ezeket a gyermekeket permanens antibiotikumos kezelésre állítják hónapokra, mely nagyon mélyen károsítja a test flóráját és a gyermek immunrendszerét. Összehasonlító tanulmányokat végeztek olyan gyermekekkel, akik kaptak, és olyanokkal, akik nem kaptak amtibiotikumot. A tanulmányok ugyanarra az eredményre vezettek – nincs különbség a fülfertőzés kimenetele tekintetében az antibiotikumos kezeléssel elért és mindennemű kezelés nélküli gyógyulás között. Tehát ha antibiotikum nélkül gyógyul gyermeke, úgyanúgy fel fog épülni, mintha

kapott volna antibiotikumot. Természetesen nem szükséges a gyermeket segítség nélkül szenvedni hagyni. Az emberek évszázadokon keresztül kezelték a fülfertőzéseket népi gyógymóddal. Az alábbiakban olvashatunk néhány tanácsot. 1. Próbálja meg addig a lakásban tartani gyermekét, amíg fel nem gyógyul. Tartsa gyermekét melegben állandóan. Rakjon gyapjúsapkát gyermeke fejére, melegítő ruhát és meleg sapkát napközben és éjszaka is. 2. Adjon gyermekének bőségesen meleg folyadékot. Forró vizet egy szelet citrommal és egy kanál mézzel. Ültesse ölébe gyermekét, és teáskanállal itassa. Ügyeljen, hogy ne égesse meg magát, de olyan forrón igya meg, ahogyan csak lehet. Rakjon por kiszerelésű probiotikumot nyelvére ivás után. Ha nem sikerül a port lenyelnie, keverje el egy teáskanálba meleg vízzel, és itassa meg közvetlenül ivás után. Ne feledje, hogy a probiotikumok élő baktériumokat tartalmaznak, ezért azt meleg vagy hideg vízzel keverje el, ne forróval, mert az megöli azokat. Citromos, mézes víz helyett készíthet gyógynövényteákat is: kamilla, körömvirág, majoranna, eukaliptusz, kakukkfű – ezeknek mind gyulladáscsökkentő és antiszeptikus hatása van. Ügyeljen arra, hogy csak tisztán a gyógynövényeket használja minden adalékanyag nélkül. Rakjon a teáskannába egy teáskanálnyi gyógynövényt, forrázza le, fedje le, és hagyja állni így 5 percig. Szűrje le, és adjon hozzá mézet, majd kanalanként itassa gyermekével. A tea után rakjon egy kanálnyi probiotikumot a nyelvére. 3. 1-2 kanál olívaolajat keverjen össze egy gerezd préselt fokhagymával. Hagyja állni 30 percig, szűrje át, és óránként csepegtesse ezt az olajat a gyermeke fülébe, különösen elalvás előtt. Tartsa ezt szobahőmérsékleten, és csak enyhén melegítse meg, mielőtt belecsepegtetné gyermeke fülébe. Felmelegítéshez azt a csészét, melyben ez az olaj van, tegye egy fazék meleg vízbe (ne forróba, mert az a hatékonyságát csökkentheti). Ne tegye mikrohullámú sütőbe, mert akkor minden enzim és egyéb aktív anyagok lebomlanak. Minden nap készítsen friss keveréket. Minél frissebb, annál hatékonyabb. Vannak a kereskedelmi forgalomban is kapható természetes fülcseppek, melyek olívaolajat, fokhagymaolajat, levendulaolajat és más gyógynövényeket tartalmaznak. 4. A régi vöröshagymás gyógyír. Vegyen egy nagy fej hagymát, vágja fel apróra, és csomagolja pamutkendőbe. Tegye be a mikrohullámú sütőbe, és forrósítsa fel annyira, hogy még meg tudja fogni. Rakja gyermeke fülére, és biztonságosan rögzítse egy sapkával (legjobb egy puha kötött gyapjúsapka). Rakhat egy folpackfóliát a hagymás batyu és a sapka közé, hogy a hagymás lé ne áztassa a sapkát. Hagyja gyermeke fülén, amíg le nem hűl. Ismét melegítse fel a mikorhullámú sütőben, és ismételje meg a borogatást. Ez nagyon nyugató hatással bír, és lefekvéskor a legjobb. Kicsit ugyan körülményes, és egy kicsit hagymaszagú lesz gyermeke, de csodálatos hatással van. Ezután hagyja éjszakára a sapkát gyermekén és az érintett fülén altassa, hogy az melegebb maradjon. Ha gyermekének a láza még 38 °C alatt van, azt még nem kell csillapítania. A láz a test válasza a fertőzés leküzdésére. Azonban 38 °C felett már árthat, és csillapítani szükséges. Sajnos valamennyi gyermeknek szánt gyulladáscsökkentő készítmény szirup, tartalmaz cukrot és keményítőt, melyeket kerülni kell. A szülőknek azt tanácsolom, hogy gyermeküknek Aspirint adjanak (ha nem allergiás arra), amely nagyon hatásosan csökkenti a fájdalmat és a gyulladást. Szerezzen be vízoldékony

Aspirint 75 mg-os tabletta formájában, meleg vízben oldja fel, és kevés mézzel itassa meg gyermekével. Feloldhatja gyógynövényteában is. Az Aspirint soha ne adja éhgyomorra, mert irritálhatja a gyomrot. Etesse meg először gyermekét az Aspirin előtt. Az Aspirin egy nagyon biztonságos gyógyszer, már évtizedek óta adták a gyermekeknek, amikor is egy nagyon ritka és borzasztó esetet írtak le, az ún. Reye szindrómát. Ezt a szindrómát kiválthatja egy egész sor gyógyszer, rovarirtó és egyéb kemikáliák is. Az összefüggés a Reye szindrómával ahhoz vezetett, hogy az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban már nem adják rutinszerűen gyermekeknek, habár még a gyermekkori reumatikus panaszokra alkalmazzák. Következésképpen az Aspirint felváltotta a Paracetamol, mint fájdalomcsillapító és gyulladáscsökkentő hatóanyag. De a Paracetamol sokkal veszélyesebb gyógyszer, mint az Aspirin valaha lehetne. A Paracetamol kifejezetten keserű, ezért azt nagyon koncentrált cukoralapú anyaggal kell feloldani. Tudjuk, hogy a GAP-szindrómás gyermekeknek kerülni kell a cukrot. Az Aspirinnek nagyon enyhe íze van, és könnyen adható a gyerekeknek. Ez az egyik legbiztonságosabb és leghosszabb ideje használt gyulladáscsökkentő gyógyszer. Azon felül, hogy csökkenti a gyulladásokat és a fájdalmat, javítja a vérkeringést is. Ennek eredményeképpen igen sok esetben az Aspirin önmagában hatékonyan megszünteti a fülfertőzést, valószínűleg azzal, hogy a nyák ürülése a középfülből lehetővé válik. Vigyázat: ha gyermekének ritka genetikai betegsége van, vagy máj-, vagy vesebetegsége, mindig konzultáljon orvosával minden gyógyszer beszedése előtt, ideértve az Aspirint is. Minden fenti ajánlást minél előbb alkalmazza. Ha 2-3 napon belül a fájdalom és a láz nem csillapodik, akkor lehet, hogy antibiotikumhoz kell nyúlni. Azonban az esetek túlnyomó többségében a természetes kezelések hatékonyan működnek, és orvosi segítség nélkül is meggyógyulnak a gyermekek. Mindeközben tanácsos a hosszútávú beavatkozást (étrend és probiotikumok) is megkezdeni további fülfertőzések elkerülése érdekében.

2. AZ IMMUNERŐSÍTÉS 10 LEGHATÉKONYABB MÓDJA 1. Hidegen sajtolt olajok: olívaolaj, halolaj, diófélék és magvak olaja. 2. Friss tojás, különösen a nyers tojássárgája. 3. Vöröshagyma és fokhagyma. 4. Frissen préselt zöldség- és gyümölcslevek. 5. Zöld leveles növények rendszeres fogyasztása: petrezselyem, kapor, koriander, zöldhagyma és fokhagyma stb. 6. Probiotikus étrend-kiegészítés és fermentált ételek. 7. Kontaktus állatokkal: lovak, kutyák stb. Kisállat tartása sokat javíthat a gyermek immunrendszerén. 8. Fizikai aktivitás a friss levegőn. 9. Szennyezetlen természetes vizekben fürdőzés: tavak, folyók, tengerek. 10. Napsütés és ésszerű napozás.

3. AZ IMMUNRENDSZERT LEGINKÁBB ROMBOLÓ 10 TÉNYEZŐ 1. Cukor és minden, amiben előfordul: édességek, üditőitalok, cukrászsütemények, fagylaltok stb. 2. Finomított szénhidrátok: sütemények, kekszek, chipszek, snack-ek, gabonapelyhek, fehér kenyér, tészták. 3. Kémiailag módosított mesterséges zsírok: margarinok, vajhelyettesítők, főző olajok és növényi olajok és az ezekkel készült feldolgozott élelmiszerek. 4. Hiány a jó minőségű húsokból, halból, tojásból, tejtermékből, magvakból és diófélékből származó fehérjékből. 5. Mesterséges kemikáliák: tisztító- és mosószerek, személyi higiéniás termékek, falfestékek, tűzálló anyagok, petrokemikáliák, rovarirtók stb. 6. Sugárzás: elektronikus képernyők (TV, számítógép, play station, stb.) mobiltelefonok, magasfeszültségű villamosvezetékek, atomerőművek, nukleáris hulladékok. 7. Gyógyszerek: antibiotikumok, szteroidok, antidepresszánsok, fájdalomcsillapítók, tumorellenes gyógyszerek, antivirális gyógyszerek stb. 8. Friss levegő és fizikai aktivitás hiánya. 9. Napfény hiánya. 10. Baktériumok hiánya, túlsterilizált környezetben élés szoros összefüggésben van a gyenge immunrendszerrel. Az immunrendszernek folyamatos stimulációra van szüksége a környezetben található baktériumoktól.

4. SZÉKREKEDÉS Sok GAPS-beteg gyermek és felnőtt, akikkel klinikámon találkozom, székrekedéssel küzd. Sokszor az állapotuk olyan súlyos, hogy nem tudnak székletet üríteni 5–7–10 vagy akár több napon át sem. Íme, egy szokásos történet: egy J. nevű kisfiúnak kb. egy hete nincs széklete, és azután egy hatalmas mennyiséget ürít, sírva a fájdalomtól. Az édesanyja a szüléshez hasonlítja a székelést. A széklet már kemény és nagy, melyet vizes, híg széklet követ. A végbele kireped és vérzik, és ahogy az elkezd gyógyulni, 7 nappal az előző után érkezik a következő széklet, ismét felsértve a sebet. A kisfiú természetesen fél ettől, és olyan sokáig tartja vissza, amilyen sokáig csak tudja. Ez az eset szomorú, de nem annyira, mint a következő, mely szintén gyakran fordul elő. B. nevű kislánynak igazán jó étvágya van, és egész nap csak enne. De nem ürít székletet kb. 10 vagy annál is több napon át. Ezután egy kis puha székletet ürít, mely vékony, és csíkszerűen ürül. Ez a széklettípus a túlcsordulásos széklet (over-spill), mely kipréselődött a hatalmas tömegű, több hónapon át felhalmozódó székletlerakódáson keresztül, amely folyamatosan mérgezi a gyermeket. Sőt elmondható, hogy az ő tanulási képessége sokkal nagyobb mértékben érintett, mint J. nevű kisfiúnak, aki mégha csak hetente egyszer is, de képes béltartalmát üríteni. A székrekedés mindig az elégtelen bélflóra jele mind a felnőttek, mind a gyermekek esetében. A jótékony baktériumok, melyek normális esetben a bélben élnek, kritikus szerepet játszanak a széklet formálásában és ürítésében. A legnagyobb számban jelen lévő jótékony baktériumtörzsek az egészséges bélben a Bifidobaktériumok és az E. coli apatogén törzsei. Ezek a mikrobák egy egész sor enzimet állítanak elő, és más aktív anyagokat, melyeknek szerepe nélkülözhetetlen a megfelelő székletformálásban. Nyákképzésre stimulálják a bél falát, mely bevonja a székletet, hogy az ürítés a lehető leghamarabb megtörténjen. Egy egészséges embernek naponta 1-2 széklete van. A GAPS-gyermekeknek és -felnőtteknek nincs megfelelő bélflórája, és ezért gyakran szenvednek székrekedéstől vagy hasmenéstől. Jótékony baktériumokkal benépesíteni a bélrendszert a legfontosabb lépés a székrekedés ellen. A székrekedés sok esetben megszűnik az étrend megváltoztatásával és a terápiás dózisú probiotikumok szájon át történő szedésével. Azonban makacsabb esetekben más eszközöket is be kell vetni. Az alábbiakban ezért a beöntésekről fogunk beszélni. A nyugati világ emberei a beöntéseket visszataszítónak találják. Noha ez egy biztonságos és nagyon hatékony procedúra, amely valószínűleg egyidős az emberiséggel. A kétezer éves holt-tengeri tekercsekben található Fegyelmezések Kézikönyve részletesen leírja, hogyan kell a beöntést végezni, és milyen jótékony hatással van az egészségre. Egy másik, III. századi kézirat került elő a Vatikán archívumából, az esszénus Béke Evangélium, melyben az egész eljárást leírja, és határozottan ajánlja, mint „szent keresztség a víz angyala által„. A híres arab orvos, Ibn Sina (Avicenna) a Canon Medicinae c. időtlen írásában a XI. században rendszeres beöntést javasol a test és lélek megtisztítására. A rendszeres beöntés integráns része sok természetes kezelésnek olyan súlyos állapotok esetén is, mint a rák, pszichiátriai problémák, autoimmun megbetegedések stb. A beöntési szett gyakori kelléke a fürdőszobáknak sok keleti

országban, melyet orvosi segítség vagy előírás nélkül használnak gyermekeken és felnőtteken egyaránt. Milyen jótékony hatásai vannak a beöntésnek? • A székrekedés leghatékonyabb és leggyorsabb enyhítése. • A leghatékonyabb módja, hogy megtisztítsuk a vastagbelet a lerakódott bélsártól, ezáltal nagymértékben csökkentsük a rothadásból eredő toxinok áramlását a szervezetbe. • A probiotikus baktériumok közvetlenül a vastagbélbe való juttatásának leghatékonyabb módja. • Teljesen biztonságos, ha megfelelően végzik.

A beöntési procedúra Sok egészségügyi termékeket forgalmazó boltban vagy gyártótól vásárolhat beöntési szettet. Forraljon fel 2 liter szűrt vagy palackozott vizet, és hűtse le kb. 40 °C-ra. Készítse elő a beöntést, azaz állítsa össze a beöntési szettet, és lógassa fel kb. egy méterrel azon hely fölé, ahol betege feküdni fog. Töltse meg tiszta vízzel a beöntési tartályt, nyissa meg, és hagyja átcsorogni a vizet. Zárja el, és töltse meg a meleg forralt vízzel. Hagyjon egy kis mennyiséget átcsorogni, hogy kimossa az esetlegesen megmaradt szennyeződéseket. Zárja el. Oldjon fel probiotikumot a megmaradt forralt meleg vízben, hogy azokat közvetlenül a vastagbélbe jutassa. Használjon terápiás erősségű probiotikumokat, főként Bifidobaktériumokkal és legalább 4–5 milliárd életképes baktériumsejttel. Természetesen tabletta formájú probiotikumot nem tud használni annak töltő-, kötő- és egyéb adalékanyagai miatt. A por alakú probiotikumok maltodextrint vagy frukto-oligoszacharidokat (FOS) tartalmazhatnak, mely a beöntésnél alkalmazható, de nem ideális, mert túlságos gázképződést okozhatnak egy vagy két napig. Tiszta, minden adalékanyag nélküli probiotikumot a legjobb alkalmazni. Ha nem talál megfelelő probiotikumot, akkor használjon tiszta forralt vizet vagy tiszta gyenge kamillateát (a teában se legyen a gyógynövényen kívül egyéb adalékanyag). Néhány evőkanál otthon készített joghurt a beöntési folyadékba adagolva megnyugtató a gyulladt, irritált bélnek. A gyermekeknek felnőtt segítsen, aki vagy végezze a beöntést, vagy terelje el a gyerek figyelmét. Tegye a procedúrát olyan kényelmessé, amilyenné csak tudja. Készítsen elő kényelmes, puha helyet, ahova lefeküdhet a beöntési tartály alá, nem messze a wc-től vagy a bilitől. Adja neki kedvenc játékait, könyveit, vagy kapcsolja be kedvenc műsorát. Fektesse gyermekét jobb oldalára, hajlított térdekkel közel a mellkasához. Kenje be a cső végét és a végbél környékét aloe vera géllel. Érdemes megmelegíteni egy kicsit a cső végét egy kis meleg vízbe helyezve. Helyezze be a csövet 1–2 cm mélyen a végbélbe, és nyissa meg a csapot. Mivel több, mint 1 méter magasba emelte a tartályt a gyermek fölé, a gravitáció segítségével a víz befolyik a végbélbe. Kezdetben 100 ml elég, később használhat kicsit több vizet is (egészen 1 literig). Minél több vizet tud kényelmesen beönteni, annál hatékonyabb a tisztulás. Zárja el a csapot, és vegye ki a

csövet. Hagyja, hogy gyermeke jobb oldalán feküdjön addig, amíg kényelmes neki. Minél tovább tartja bent a vizet, annál jobban tisztul belülről. Gyermeke jelez majd, ha wc-re vagy bilire kell mennie. Hagyja, hogy legalább 10–15 percig üljön a wc-n, hogy teljes mértékben ürítsen. Szórakoztassa játékokkal, könyvvel, filmmel vagy bármivel, ami kellemesebbé teszi az egész folyamatot. Különösen nagyon fontos, hogy az első beöntés kellemes élmény legyen, mert akkor gyermeke a következő alkalommal is elfogadja, nyugtalanság nélkül. Ha kényelmetlennek érzi az első beöntést maga csinálni, kérjen meg egy nővért vagy egy képzett kolonhidroterápiás szakembert, hogy elvégezze. Soha ne adjon gyermekének sós beöntést vagy bármi mást tiszta forralt víz, probiotikus víz, házi készítésű joghurtos víz vagy gyenge kamillateán kívül. Felnőttek esetében az egész eljárás sokkal egyszerűbb lehet. A beöntendő víz mennyisége legyen 1–2 liter. A beöntés után tisztítsa meg a szettet folyó víz segítségével. Ezt követően sterilizálja 20–30 ml 3–6%-os hydrogén peroxiddal, és akassza fel száradni úgy, hogy nyitva legyen a csap. Hydrogén peroxidot beszerezhet bármely gyógyszertárból recept nélkül. Ha mégsem sikerül, bármilyen sterilizáló folyadék megfelelő, melyet cumisüvegek sterilizálásra használnak. A végbélnyílásba helyezendő csövecskét külön sterilizálja. Tartós székrekedéssel küzdő betegek minden nap végezzenek lefekvés előtt beöntést, mely után vegyenek meleg fürdőt 1/2–1 csésze keserűsóval, algával, almaecettel vagy tengeri sóval. Fürdés után kenje be a hasi területet Udo olajjal, kendermag-, hidegen préselt napraforgómag-, ricinusvagy hidegen sajtolt szűz olívaolajjal. Ezek az olajok könnyedén felszívódnak bőrön keresztül, és segítenek hosszú távon megszüntetni a székrekedést. Az egész procedúrát ismételjük meg minden lefekvéskor, amíg a széklet magától rendeződik. Természetesen az étrend, melyet fentebb elemeztünk, nagyon fontos ahhoz, hogy helyreállítsuk a normális bélflórát, és normalizáljuk a beteg valamennyi emésztési funkcióját, ideértve az eliminációt is. Különösen gyermekeknél nem javaslom laxatívok használatát akár gyógyszerek, akár gyógynövények formájában legyen is az. Ezek egészséges emésztőrendszerre lettek kifejlesztve. Nem megfelelő bélflórával bíró betegeknek ezek nem alkalmasak. Az étrend és az étrendkiegészítés kombinációja, melyről fentebb esett szó, a legtöbb esetben megszünteti a székrekedést. Azokban az esetekben amelyekben mégsem sikerül, ott a beöntés hatékonyan elvégzi a munkát. Összefoglalva hangsúlyozom, hogy akár gyermek, akár felnőtt GAPS-betegről legyen is szó, soha ne hagyjuk székrekedéssel szenvedni. A székrekedés rendkívül ártalmas az egész szervezetre nézve. Melegágya számos emésztési zavarnak, ideértve a vastagbélrákot is. Nagy mennyiségű toxint áramoltat, amely folyamatosan mérgezi a szervezetünket. Az étrend és a probiotikumok, mint hosszú távú kezelés, és a beöntés mint azonnali segítség, véget vetnek betege székrekedésének.

5. GENETIKA A GAPS-állapottal kapcsolatban a genetika szó gyakran említésre kerül. Időről időre olvashatunk cikkeket különböző folyóiratokban, ahol bizonyos génrészeket hoznak összefüggésbe az autizmussal, a skizofréniával, a hiperaktivitással járó vagy nemjáró figyelemzavarral, diszlexiával, diszgráfiával vagy a depresszióval. Amiről mindig biztosítanak bennünket, az az, hogy a kutatók dolgoznak azon, hogy végre a genetikai okokat feltérképezzék. Nem mintha ez segítene a betegeken vagy családjaikon, de belénk kódolják, hogy gyermekeink arra születtek, hogy sérültek legyenek, és mi nem tudunk semmit tenni! Modern világunkban népszerű fogalom a genetika. Majd minden egészségügyi problémát a genetika számlájára lehet írni. Szennyezzük az ivóvízünket, a terményeinket és a levegőt ipari és nukleáris hulladékkal, és mikor megbetegszünk, a genetikára fogjuk. Kimerítjük földjeinket, ásványianyag- és egyéb tápanyagtartalmuktól megfosztjuk, és helyette rovarirtókkal és organofoszfáttal, gyomirtókkal és sok egyéb kemikáliával terheljük, és ezeken a földeken termelünk, majd megbetegszünk, és a genetikát okoljuk. Védőoltásokkal és antibiotikummal romboljuk gyermekeink immunrendszerét, és a genetikát okoljuk. Rendszeresen fogyasztunk feldolgozott élelmiszereket gyakorlatilag tápanyagok nélkül és tele kemikáliákkal, melyek súlyosan ártalmasak egészségünkre, és mikor megbetegszünk, a genetikát okoljuk. Rendszeresen mérgezzük magunkat alkohollal, dohánnyal és gyógyszerekkel, és mikor megbetegszünk, a genetikát okoljuk. Ha a degeneratív betegségek epidemiológiáját nézzük, melyeket a genetika számlájára írhatunk, akkor arra a következtetésre kell jussunk, hogy mindannyiunknak nagyon gyenge genetikai adottsága van! Sőt, nem is tudom, hogy is élte túl az emberiség az elmúlt évezredeket ilyen gyenge genetikával! A tudományos állítások szerint a genetikát okolhatjuk minden nehézségért. Járványszerű a daganatos megbetegedések, a szívbetegségek, a cukorbetegség, a pszichológiai, pszichiátriai és tanulási zavarok, az autoimmun megbetegedések, az elhízás stb. elterjedése. A lista nagyon hosszú. Ezek olyan állapotok, melyekkel az orvosok 100 évvel ezelőtt nem nagyon találkozhattak. Megváltozott-e a genetikai hátterünk annyira, hogy a fentieket okozza? Nos, az elmúlt évtizedekben, a nyugati világban a legtöbb pénzt genetikai kutatásokra és molekuláris biológiára költötték. Sok olyan laboratórium, mely alapvető kutatásokat végzett, genetikai kutatóműhellyé alakult át. Milliárdok folytak e területre valamennyi nyugati országban. Tehát ha minden második kutató a genetika területén dolgozik, akkor ők ehhez értenek, és erre gondolnak, mikor a betegségek okait keresik. Ahogy a régi angol közmondás is tartja: „ha csak kalapácsod van, akkor minden szögnek tűnik.„ Elhízás? Ne aggódj az étkezési szokások miatt. Csak várj, megtaláljuk az okolható gént! Rák? Ne kínozza magát életmódváltással, azonosítjuk a gént, ami okozta! Tanulási zavarok? Oh, természetesen genetikus eredetű! A Helicobacter pylori azonosítása előtt az orvosi körökben a genetikát emlegették mint a fekélyek, hurutok és gyomorrák okozóit. Amikor a H. pylori-t felfedezték, és bebizonyosodott, hogy felelős a gyomorfekélyekért, hurutokért és gyomorrákért, senki sem beszélt már genetikáról ezekkel kapcsolatban, mert a tényleges okot megtalálták. Ez a példa mutatja, hogy mennyire egyszerű a genetikára hivatkozni,

hogy pótoljuk hiányos tudásunkat. A genetika egy nagyon kényelmes bűnbak. Ez valami, amivel születünk, aktuálisan nem tehetünk ellene semmit. Tehát nem gyönyörű nem aggódni az ételeken, környezeti hatásokon vagy életmódon? Nem kényelmes minden felelősséget egészségügyi állapotunkkal kapcsolatban a genetikára hárítani? Szerencsére az élet nem ilyen egyszerű! Természetesen vannak tisztán meghatározott genetikai eredetű betegségek, ilyen a phenylketonuria, haemophilia és sok egyéb, ahol bizonyos génrendellenességeket azonosítottak. Azonban ezek a betegségek viszonylag ritkák, előfordulási arányuk stabil, és nem ezek jelentik a modern világ aggasztó problémáit. A valódi aggályok a fentebb említett járványszerű megbetegedések: rák, szívbetegség, autoimmun megbetegedések, pszichiátriai zavarok, tanulási nehézségek, cukorbetegség, elhízás és egyéb modern civilizációs betegségek, ahol a szenvedők száma rohamosan növekszik. A genetikai kutatásokra fordított hatalmas költségek ellenére nincs tiszta felderített genetikus oka a fenti megbetegedéseknek. Számos különböző génnek szerepe lehet a betegség kialakulásában, és minél több kutatást végeznek, annál tisztábban látszik, mennyire bonyolult is ez a kérdés. A GAPS-állapot nem kivétel. Számos kutatási publikáció jelent meg a tárgyban, ahol a kutatók bizonyos génekre gyanakodnak, de nincs konkluzív bizonyíték arra nézve, hogy egy bizonyos gén vagy gének bizonyos kombinációja tehető felelőssé. Ahogyan egyéb modern járványok esetén is, létezik egy olyan nézet, hogy sokkal inkább genetikai hajlamról, mint genetikai okról beszélhetünk. Ez a hajlam állhat több tíz, de akár több száz génkombinációból is, és hogy pontosan hány és milyen kombinációkból, az még nem ismert. De azt tudjuk, hogy a hajlamhoz környezeti hatások kellenek ahhoz, hogy betegséggé váljon, azaz olyan események, amelyek fogantatás után történnek. Az étrend az egyik meghatározó eleme a környezeti hatásoknak. Vegyük szemügyre az egypetéjű ikreken végzett kutatásokat. Az egypetéjű ikrek ugyanazzal a genetikai állománnyal rendelkeznek, következésképpen azonos betegségekre kellene hajlammal rendelkezniük. Azonban sok tanulmány mutatja, hogy mikor az egypetéjű ikreket kiskorban elválasztják egymástól, és eltérő környezetben, eltérő étrenden élnek eltérő életmóddal, egyáltalán nem hasonló egészségügyi problémáik alakulnak ki. Még a skizofrénia is – mely az általánosan elfogadott nézet szerint genetikus, és 50– 60% az előfordulási aránya az egypetéjű ikrek körében – csak az egyiküknél alakul ki. Az etnikai migrációkat követő kutatások is mutatják, hogy a legtöbb esetben a környezeti hatások, különösen az étrend, sokkal meghatározóbb, mint a genetika. Például a kínaiak, akik Kínában élnek, általánosságban alacsonyabbak, mint a nyugati népek. Azonban a kínaiak, akik a nyugati világban születtek és élnek, általában olyan magasak, mint a nyugatiak. A nyugati étrend szemmel láthatólag sokkal hatásosabb, dominánsabb, mint a genetika. Még sok egyéb érdekes kutatás támasztja alá, hogy a várandósság alatti anyai étkezés és a csecsemő étrendje óriási hatással van a csecsemő genetikai hátterére. Látszólag sok olyan gén van a csecsemőben, melyek soha nem aktivizálódnak. Ahhoz, hogy egy gén aktívvá váljon, bizonyos körülményekre van szükség. A várandósság alatti anyai étkezéstől és a csecsemő étrendjétől függően különböző gének jutnak kifejezésre. Ez a

folyamat nem torpan meg a csecsemőkorban. Az étrendünknek egész életünkön keresztül alapvető szerepe van a génkifejeződésben, más szóval, amit eszünk, az meghatározza a genetikánkat. Tehát melyik a tyúk, és melyik a tojás – a genetika vagy a környezeti hatások? A környezeti hatások – étrendünk, életmódunk, szennyezés, stressz, fertőzések stb. – alapvető hatással vannak gyermekünk egészségére a fogantatástól kezdődően. Ugyanezen környezeti hatások alakítják gyermekünk genetikai hátterének nagy részét is. A genetika egy nagyon komplex terület, és a molekuláris biológiába invesztált óriási költségek ellenére nagyon messze vagyunk attól, hogy teljesen megértsük a genetika szerepét egészségünkre. Amit a tudomány eddig megismert, azt még nem tudjuk a gyakorlatban hasznosítani, más szóval, közvetlenül nem tudunk mit kezdeni a genetikánkkal. De sokat tehetünk a környezeti hatásokkal! Azzal, hogy azt megváltoztatjuk (étrend, életmód stb.), biztosíthatjuk, hogy bármilyen hajlammal is bírjon gyermekünk, abból ne alakuljon ki betegség, és ezzel egyidőben megváltoztathatjuk a génkifejeződést megfelelő étrenddel, mely közvetetten javítja genetikánkat. Egy másik aspektusa a GAPS-állapotnak, ahol a genetika felmerül, a betegségek előfordulása a családtagoknál. Majd minden autisztikus gyermeket nevelő családban például, jelen vannak autoimmun betegségek és emésztési zavarok. Rutinszerűen következtetnek, hogy ha az anya vagy a nagymama asztmás, izületi gyulladásoktól szenved, lupuszos, vagy egyéb autoimmun betegségben szenved, a gyermek immunrendszeri zavara genetikai eredetű. Itt két tényezőt általában figyelmen kívül hagynak. Az első a bélflóra. A bélflóra egyedülálló összetételével főként az anyáról a gyermekére száll. Tekintsünk meg egy nagyon gyakori képet. Ha az autisztikus gyermek anyai nagyanyjának nem megfelelő bélflórája volt, mely az ő esetében arthritiszben nyilvánult meg, továbbadta azt lányának. Gyakori az ő generációjában, hogy nem táplálta anyatejjel gyermekét, mert abban az időben az nem volt népszerű. Ez tovább rontott a lánya bélflórájának állapotán, akinél aszthma és ekcéma és/vagy emésztési rendellenességek jelentkeztek. Az ő generációjában a legtöbb lány már fogamzásgátló tablettákat szedett tizenéves korától sok éven át, a gyermekvállalás előtt. A hormon tovább módosította bélflóráját. Majd megszületik gyermeke, akinek átadja súlyosan sérült bélflóráját. Ez a gyermek autisztikussá válik. A korábbi fejezetekben elemeztük, hogy a nem megfelelő bélflóra hogyan okozhat autoimmun megbetegedéseket. Akár köze van a genetikának az immunzavar nemzedékről nemzedékre vándorlásához, akár nem, a tudománynak ezt még bizonyítania kell. De ahelyett, hogy a genetikát boncolgatjuk, ne veszítsük szem elől a bizonyítottan fontos tényezőt, melyet generációk adnak át egymásnak: a bélflórát. Egy másik családi tényező, melytől sokszor eltekintenek, a tanult viselkedés. Mi is az a tanult viselkedés? Mindazon tényezők együttese, melyet a gyermekek szüleiktől tanulnak. Lányok az édesanyjuktól: hogy mit együnk, hogyan főzzünk, milyen ételekből válasszunk, továbbá személyes értékek és prioritások. Ezek a tanult viselkedések család és család között igen eltérőek lehetnek. Ez generációkon át áramlik mindenféle genetikai hatás nélkül. De ez csaknem annyira fontos, mint a genetika, sőt, talán még fontosabb, mert ez megváltoztatja a bélflórát, a pH-értéket, a test anyagcseréjét és biokémiáját. Továbbá ha a nagymama, a lánygyermek és a lányunoka ugyanazt a családi viselkedési formát követik, akkor ugyanazokra az egészségügyi problémákra hajlamosítják magukat. Például képzeljen el egy családot, ahol a családi

hagyományos étkezéseknek mindig is részei a gazdagon cukrozott desszertek sok kenyérrel, süteménnyel és keksszel. Ez az étrend megváltoztatja a bélflórát, és segíti a patogén mikrobák szaporodását, melynek mindig van egy, az immunrenszert egyensúlyából kibillentő hatása. Emellett a család büszke házára, tiszta otthonára, sok házi tisztítószerrel, légfrissítővel, szagtalanítóval, sok személyi higiéniás termékkel és parfümmel – mind erősen allergén és toxikus termék –, mely újabb csapás az amúgy is gyenge immunrendszerre. Még a genetika közelébe sem jutottunk, és máris látjuk, hogy a család milyen nagy mértékben tudja károsítani az immunrendszert, egyszerűen tanult viselkedések alapján. Következésképpen: lehetséges, hogy létezik néhány nem specifikusan meghatározott genetikai hajlam az autizmus, a skizofrénia és más GAPS-betegségek mögött, mely egyéb autoimmun hajlammal és emésztési zavarokkal és a vér-agy gát gyengeségével valószínűleg átfedést mutat. Feltehető, hogy ez a hajlam széles körben elterjedt, és a modern környezeti hatások sokkal gyakrabban alakítják betegséggé, mint 100 évvel ezelőtt, amikor a környezet még más volt. Egy évszázaddal ezelőtt ugyanezzel a hajlammal nem alakultak ki ilyen betegségek, mert a környezeti hatások nem engedték meg – az étrend sokkal természetesebb volt, kisebb mértékű volt a szennyezés, kevésbé stresszes volt az életük, nem voltak védőoltások, antibiotikumok, fogamzásgátlók és egyéb gyógyszerek, nem volt nukleáris szennyezés és egyéb ártalmas tényezők. Száz évvel ezelőtt az orvosok nagy része például soha nem találkozott autizmussal. Ma járványszerű az autizmus előfordulása. A genetika nem így működik. Ez a gyakoriság környezeti hatások miatt kellett hogy kialakuljon: modern étrend, életmód, vakcinák, gyógyszerek és szennyezés. Ahelyett, hogy figyelmünket a genetikára összpontosítjuk, amit befolyásolni jelen pillanatban nem áll módunkban, pozitívan kell tekintenünk az általunk megváltoztatható dolgokra, hiszen sok mindent igenis tehetünk és elérhetünk környezetünk megváltoztatásával, hogy segítsük gyermekeinket. Azok, akik már megtették ezt, tudják, hogy működik.

6. NÉHÁNY SZÓ A TANÍTÁSRÓL Valószínűleg többet tanultam első öt életévemben, mint hátralévő életem egészében. Lev Tolsztoj A GAPS-beteg gyermekek tanítása kimeríthetetlen témakör. Jelen könyv keretei nem tudják ezt részletesen lefedni. Azonban fontos egy kérdés tisztázása. Sok olyan szülőt láttam klinikámon, aki rengeteg energiát ölt a gyermek egészségügyi problémáink kezelésébe, de nem tett sokat a taníttatásának megszervezéséért. Ezek a gyermekek általában nem fejlődnek annyira, mint azok, akiknél mindkét problémakört kezelik. Mit is tesznek a gyermekek születésük első pillanatától kezdve? Tanulnak! Ébrenlétük minden egyes pillanatában tanulnak környezetüktől, az őket körülvevő emberektől. Hogyan kell kommunikálni, hogyan kell meg felelően viselkedni, hogyan kell megfelelően játszani a játékokkal, hogyan kell más gyermekekkel játszani, és később, ahogy iskolában mennek, hogyan tanulhatnak tudományokat, szakmát stb. Ez az egyik legfontosabb képesség, mellyel mi, emberek rendelkezünk: a tanulás képessége a túlélés és a beilleszkedés érdekében. Egy normálisan fejlődő gyermek születése pillanatától kezdve tanul. Figyelt-e már meg csecsemőket vagy kisgyermekeket? Olyanok, mint a kicsi szivacsok, figyelnek mindenre, néznek mindenkit maguk körül, magukba szívnak minden információmorzsát környezetükből, és tanulnak, tanulnak, tanulnak. Idegsejtjeik életfontosságú kapcsolatokat és neuronhálózatokat hoznak létre, melyek szolgálni fogják őket egész életükben. A GAPS-beteg gyermekek lemaradnak a tanulási lehetőségek nagy részéről. Mérgezettségük miatt agyuk nem tudja megfelelően feldolgozni az információkat, ezek a gyerekek ezért nem „szivacsok„ azokban a nagyon meghatározó években. Normális fülük, szemük, ízlelő és szaglóbimbóik és tapintóreceptoraik vannak. De az érzékszervekből származó információkat az agyba kell juttatni feldolgozásra. Egy mérgekkel teli agy nem tudja ezeket az információkat feldolgozni, ezért a GAPSgyerekek valószínűleg nem hallanak, látnak, ízlelnek, szagolnak, tapintanak vagy éreznek úgy, ahogy egy normálisan fejlődő gyermek. Magasan funkcionáló autisták, akik előadásokat tartanak nehézségeikről, arról számolnak be, hogy bizonyos frekvenciákat nem hallanak, bizonyos hangok fájdalmat okoznak nekik, szavak egyes részeit nem hallják meg, vagy torzulva hallják. Azt mondják, a fény bizonyos tartományát sem látják, az írott szó egyes részeit sem, elvesznek vagy diszorientálódnak tört fényben, például a fa árnyékánál vagy remegő lámpa fényénél, ill. hogy bizonyos fénytartomány fájdalmat okoz nekik. Néhány anyag vagy emberi kéz érintését tűszúrásként érzékelik. Sok autista mondja, hogy több ételnek nem érzi az ízét, és az ételek textúrája szintén kellemetlen, durva érzést kelthet. Minden szenzoros input, melyet a szemek, a fülek, a bőr, az orr vagy a száj küld, egy nagy zavarrá lesz az agyban, mely diszorientáló, néha kellemes, néha kellemetlen, néha félelmetes. Ezért van az, hogy ezek a gyerekek különböző bizarr viselkedési formákat mutatnak, melyek teljesen érthetővé válnak annak ismeretében, hogy a szenzoros információk milyen zavaros képet alkotnak agyukban. Idegsejtjeik nem alakítanak ki normális kapcsolatokat, hálózatot, hanem abnormális idegsejtkapcsolatokat, hálózatrendszert hoznak létre. Néhány neuronhálózat önstimuláló vagy önagresszív viselkedési formát alakít ki.

A GAPS-állapot súlyosságától függően a szenzoros integráció zavara egészen az autizmusnál tapasztalható beszéd kialakulásának hiányától az enyhe szemantikai vagy pragmatikai nyelvi zavarig terjedhet, melyet gyakran látunk a hiperaktivitással járó vagy nem járó figyelemzavar vagy diszlexia esetén. Sok diszlexiás gyerek nem mutat szenzoros integrációzavart egészen az írás és olvasás tanulásáig. Azonban visszatekintve, a szülők beszámolnak egyéb szenzoros zavarokról, pl. szokatlan félelem bizonyos hangoktól vagy tárgyaktól, furcsa íz-választás, válogatósság, indokolatlan dührohamok és szokatlan játéksémák. A hiperaktivitással járó vagy nem járó figyelemzavaros gyermekeknél, a viselkedési problémáikon kívül szinte kivétel nélkül pragmatikai nyelvi zavarok is jelentkeznek, melyek nem feltétlenül tűnnek fel a szülőknek, de tesztekkel igazolhatók. Ezek a nyelvi fejlődés finom oldalai, társalgási, kérdésfeltevés/válaszadás, üdvözlés, tájékoztatás, megnevezés, vitázás, érvelés stb. területeket érintő készségek. A nyelvi hiányosságok később szociális és tanulási zavarokhoz vezetnek. Olyan súlyos GAPS-állapotok, mint az autizmus esetében, minél tovább áll fenn az állapot, annál többről maradnak le ezek a gyerekek, és annál jobban leszakadnak a normálisan fejlődő társaiktól. A normálisan fejlődő gyermekek soha nem szűnnek meg tanulni, tehát ahhoz, hogy egy autista gyermeknek esélye legyen ezt a lemaradást behozni, neki kétszer olyan gyorsan kell tanulnia. Minél hamarabb elkezdődik ez az intenzív tanulás, annál nagyobb esélye van a lemaradás behozására; egyszerűen azért, mert annál kevesebbről maradt addig le. Minél idősebb a gyermek, annál többről maradt le, és annál többet kell behoznia. Amellett, hogy a normális dolgokat megtanítjuk, a tanításnak le kell építenie az addig felvett abnormális viselkedési formákat, és ismét igaz, hogy minél idősebb a gyermek, annál nehezebb az abnormális agyi hálózatokat lebontani és normálisakat építeni. Tehát az újonnan diagnosztizált gyermekek esetén a szülőknek sietni kell megfelelő fejlesztési programot szervezni gyermeküknek amilyen hamar csak lehet. A kérdés: milyen fejlesztési programot? Kezdjük az autizmussal, hiszen a GAP-szindróma legsúlyosabb esetei ezek.

Autizmussal élő gyermek segítése Nem kísérlem meg felvázolni az autizmussal érintett gyermekek számára kifejlesztett összes módszert. Számtalan létezik, és sok információ található ezekről. Sok módszer egy mesterséges környezetet kreál a gyermek igényeinek megfelelően. Más módszerek megpróbálják megváltoztatni a gyermeket úgy, hogy be tudjon illeszkedni a normális világba, és minél normálisabb életet élhessen. Végül is a szülők elszántságán és lehetőségein múlik, milyen módszert választanak. Azonban bármilyen metódusra is essen a választás, abban minden szakember egyetért, hogy az autizmussal érintett gyermekeknekegyénifejlesztés, azaz egy terapeuta – egy gyermek típusú tanítási struktúra kell. Ennek a tanításnak intenzívnek és nagyonstrukturáltnak kell lennie. Akármilyen tanítási program nem megfelelő.Speciálisan képzett szakember vezesse. Minden készséget le kell bontani olyan apró egységekre, melyet az autista gyermek meg tud tanulni, és lépésről lépésre megtanítani azzal, hogy a gyermek az azt megelőző készségeket megfelelően elsajátította és alkalmazza. Egy normálisan fejlődő gyermek ébrenlétének minden pillanatában tanul,ezért alehetséges legmagasabb óraszámban kell agyermeket

tanítani, minden egyes nap. Nem szabad elfelejtenünk, hogy ez egy versenyfutás az idővel, ha azt szeretnénk, hogy a gyermekünk felzárkózzon a normálisan fejlődő gyermekekhez. Azok a gyermekek ugyanis nem állnak ölbe tett kézzel, hanem rohamosan fejlődnek, tehát a célvonal is folyamatosan mozog. Nincs egy perc vesztegetni való idő sem. Én személyesen ismerek egy olyan módszert, amely képes erre. Ez a módszer az alkalmazott viselkedésanalízis (Applied Behaviour Analysis – (ABA). A viselkedés analizálásából levont következtetések és alapelvek alapján nagyon hatékony tanítási programot alakítottak ki egy norvég pszichológus, Ivar Lovaas és kollégái, autizmussal élő gyermekek számára a Los Angeles Egyetemen (UCLA). Dr. Lovaas az 1960-as években kezdte meg korszakalkotó munkáját, és a program azóta is fejlődik. Ez a jelen pillanatban egyetlen olyan program, mely publikált tudományos alapokon nyugszik. A hatékonyságát leíró első tanulmányt Lovaas és kollégái tették közzé. Ez lenyűgöző, 47%-os eredményről tanúskodik, mely szerint a programban részt vevő autista gyerekek közül ekkora arányban értek el normális intellektuális és tanulási funkciót normál IQ értékekkel és normál iskolába való sikeres beilleszkedéssel. 42%-a a résztvevőknek enyhén értelmi fogyatékos is volt, és logopédiai iskolába került, és csak 10% volt súlyosan értelmi fogyatékos és autistáknak kialakított iskolába került. A kontrollcsoportban csak 2% érte el a normális tanulási és intellektuális képességeket; 45% enyhén értelmi fogyatékos, megkésett beszédfejlődéssel, és 53% volt súlyosan fogyatékos, és autisták és értelmi fogyatékosok számára létrejött speciális iskolába került. Az első csoportban részt vevő gyermekek 40 óra/hét egyéni ABA-tanításban, míg a kontrollcsoportban 10 óra/hét egyéni ABA-tanításban részesültek. A gyermekek ezt négy éves kor alatt kezdték el, és legalább két évig tartott a tanítás. A tanulmány eredményét a Journal of Consulting and Clinical Psychology c. folyóiratban publikálták 1987-ben. Azóta ezt a tanulmányt többször is megismételték több más egyetemen, főként az Egyesült Államokban, hasonló eredményekkel. Valamennyi tanulmány öt év alatti gyermekre fókuszált. Ennek alapján sok éven keresztül az volt az általános vélemény, hogy az ABA csak kisgyermekeknél alkalmazható. Azonban Dr. Svein Eikeseth és kollégái 2002-ben publikálták tanulmányuk eredményét, mely bizonyította, hogy idősebb autista gyermekek, 4–7 év között is óriási fejlődést képesek elérni intenzív ABA-tanítással. Ezzel párhuzamosan sok cikk jelent meg (Journal of Applied Behaviour Analysis), mely azt bizonyítja, hogy nem csak gyermekeknél, hanem serdülőkorú és felnőtt autistáknál is működik az ABA-program, de ezekről még nem közöltek tanulmányokat. Tehát még ha az ABA-programot kezdetben kiskorú gyermekekre fejlesztették is ki, nagyon hatékony minden autizmussal élő korosztály számára – gyermekek és felnőttek tanítására egyaránt. Azonban az mindig igaz, hogy minél korábban kezdjük a programot, annál jobb eredményekre számíthatunk. Ahogy egy ABA-programot folytató autista kisfiú szülője megjegyezte: „Elképesztő, mennyire erős ez a tanítási módszer! Ezzel a programmal egy vízilovat is meg lehet tanítani beszélni és rendesen viselkedni!„ Azt, hogy valóban meg lehet-e tanítani ezekre egy vízilovat vagy sem, nem tudom, de megfelelő táplálkozással az ABA-program a legtöbbet tudja kihozni az autista gyermekekből.

Példa : Carolyn Lewis Az autizmus világába lépve: egy anya története c. könyvéből (Entering the World of Autism: a Mother’ s Story), melynek egészét elolvashatja a Stephan Edelson és Bernard Rimland által 2003-ban szerkesztett az Autizmus kezelése. A remény és siker történetei szülők tollából (Treating Autism. Parent Stories of Hope and Success). Táplálkozási intervenció mellett Brian ABA-programot is folytatott. „Brian ABA programja 2001. augusztus 1-jén kezdődött. Soha nem felejtem el azt a hétvégét, mert szinte az egész három napos tréning alatt sírt, és dührohamai voltak. A harmadik nap végére teljesen kimerültem. Az egyetlen dolog, ami tartotta bennem a lelket, a remény, hogy ez a program kihúzza a fiamat az autizmus világából. Az első feladata az volt, hogy csendben üljön kb. 5 másodpercig. Mivel ezt nem akarta, sírással és dührohamokkal állt ellen. Valójában ez nagy kérés volt tőle, de ez volt a tanulási helyzet megteremtésének kulcsa.„ „Most Brian már vidáman vár minden egyes fejlesztést, és kézenfogva vezeti be a terapeutát a terápiás szobába.„ „50%-a a terápiának játék, és sok jutalmat kap a sikerek és a terapeutákkal való interakciók után. Sokan kritizálják az ABA-t azzal, hogy azt állítják, hogy [frk]megöli a lelke[frz]. Én már az elején azt gondoltam, és még mindig ebben hiszek, hogy ABA nélkül nem is ismerhettük volna meg Brian lelkét. Brian napirendje tele van, és sokkal inkább az otthonunkhoz vagyok kötve, mint az ABA előtt. A hét minden napján 6 óra terápia van itthon. Minden nap 2–3 órás terápiás blokkok vannak. Van idő a délutáni alvásra, étkezésre és játékidőre a terápiák szünetében. Nem mindig tökéletesen szervezett, és mikor lemondják a terapeuták, új kalandokat csinálok Briannek és Rachelnek (Rachel Brian testvére).„ „Brian most (2003 márciusában) szinte úgy viselkedik, mint egy tipikus 3 éves. Szemkontaktusa és mimikája normális. Más gyermekekkel és a játékaival normálisan játszik. Néhány szociális furcsaságán kell még dolgozni, de hiszem, hogy az óvoda és a tipikus gyerekekkel való játék majd megoldja ezeket is.„ „Olyan nagyot fejlődött ilyen rövid idő alatt, hogy sokan, akik látjuk őt, és dolgozunk vele, nem álljuk meg, hogy ne jegyezzük meg, hogy milyen sok területen fejlődött. Brian egy szerető, gyengéd, játékos kisfiú, aki inkább másokkal szeret játszani TV-nézés helyett. Brian sok játékformát elsajátított, ideértve a mintha-játékot, és sokat viccelődik. Mondatokban beszél, és megfelelő szavakkal fejezi ki kívánságait. Felhívja a figyelmünket dolgokra, és kommentál. Sok programot elsajátított az ABÁ-ban. Szereti az állatokat, és sok állathangot tud utánozni. Nagyon szereti a vonatokat, autókat és repülőket. Szeret a kisállatboltba menni, és szeret a szomszéd terrierrel játszani. Brian már nem idegen a házunkban, és olyan sokféleképpen adja vissza szeretetünket. Brian egy igazi csoda azok számára, akik tudják, honnan jött.„

Egyéb GAPS-beteg gyermekek segítése Az alkalmazott viselkedésanalízis sarokköve a hiperaktív gyermekek segítésének is. A szülőknek és a tanároknak egyaránt meg kell tanulniuk ezt az értékes technikát, hogy következetes és strukturált segítséget nyújthassanak a hiperaktivitással járó vagy nem járó figyelemzavaros gyermekeknek. Részletes információkért olvassa Sandra Rief könyvét: A (hiperaktivitással járó) figyelemzavar tesztjei; Hogyan érjük el és tanítsuk a figyelemzavaros gyermekeket (The ADD/ADHD Checklist and How to Reach and Teach ADD/ADHD Children). Szülő- és szakember- tréninggel, logopédiával, szociális készségek javításával és több más aspektussal foglalkozik, a hiperaktív gyerekek segítése érdekében.

A szenzoros integráció zavara miatt a GAPSgyermekek szociális készségei gyengék. Tehát a barátkozás és a kapcsolatok fenntartása gondot okoz. Ha ezeket a problémákat nem kezeljük, akkor az évek során a gyerek önbizalma sérül. Ha valaki éveken át visszautasítottnak érzi magát, kialakulhat visszahúzódó vagy gyűlölködő és antiszociális magatartás. Beszédterápia és logopédia részben segít. Azonban párhuzamosan a szülő is nagyon sokat tehet, hogy megfelelő szociális készsége alakuljon ki gyermekének. Nagyon ajánlom Myrna B. Shure könyvét A gondolkodó gyermek nevelése címmel (Raising a Thinking Child). A GAPS-gyermekek sok professzionális segítséget kapnak (az írónő az Egyesült Királyságról beszél – a ford.): logopédiai és beszédterápia, gyógypedagógiai terápia, pszichoterápia, speciális tanítás stb. Azonban a gyermek életében a legfontosabb emberek a szüleik. Ezért a szülőknek kell a legfőbb terapeutáknak lenniük. Az alkalmazott viselkedésanalízis a legjobban hasznosítható és legésszerűbb módja a GAPS-gyermek nevelésének. Azt gondolom, hogy minden GAPS-gyermek szüleinek érdemes megtanulni ezt a nagyon értékes módszert. Az édesanyát és az édesapát képessé teszi az arra, hogy pozitív, konstruktív és hatékony módon tudják a gyermek viselkedését befolyásolni, mely normalizálja a családi életet. Nem képeztek bennünket a szülővé váláshoz. Legtöbbünknek fogalma sincs, hogyan kell gyermeket nevelni, mikor szemünk fénye becsöppen világunkba. Szerencsések azok, akiket egészséges, boldog és együttműködő gyermek kel áldja meg a sors. Sajnos a GAPSgyermekek esetén a szülők épp ellenkező természetű gyermekeket nevelnek. Ahhoz, hogy ezeket a gyerekeket meg felelően neveljük, nem elég szülői ösztöneinkre támaszkodni. Speciálisan képzettnek kell lennünk. Az alkalmazott viselkedésanalízis a józan ész szabályaira épül: ahogyan a szülő reagál a gyermek viselkedésére, úgy alakítja a gyermek későbbi viselkedését. Nem képzett szülők akaratukon kívül megerősítik a gyermek rossz viselkedését. Ugyanakkor a szülők – akaratukon kívül – figyelmen kívül hagyják a jó viselkedést, amely így nem bátorítja a gyermeket a jó ismétlésére. Következésképpen a gyerek egy sor kellemetlen és irritáló szokást alakít ki, mely aztán negatív figyelmet vált ki a szülőkből. A szülő-gyermek kapcsolat engedetlenségbe, dorgálásba és büntetésekbe fajul. Mindkét oldal sérül, és a családi élet küzdelemmé válik. A viselkedésanalízis, avagy viselkedésmodifikációban való jártasság hatékony szülővé tesz. A szülők hatékonysága boldoggá teszi a gyermeket és az egész családot. Összefoglalva: a GAPS-gyermekeknek nagyon célzott tanításban kell részesülniük képzett emberek által, ideértve a képzett szülőket is. Azokban az esetekben, ahol így tanítják a gyermeket, a végeredmény sokkal, de sokkal jobb, mint azoknál, ahol a véletlenre van bízva a gyermek tanítása

ANGOL NYELVŰ REFERENCIÁK GYŰJTEMÉNYE Introduction 1. The International Autism Research Centre, www.gnd.org . 2. Centre for Disease Control (CDC), April, 2000. “Prevalence of Autism in Brick Township, New Jersey, 1998: Community Report” available on the CDC web-site, http://www.cdc. gov/nceh/progragrams/cddh/dd/report.htm. 3. Testimony on April 25, 2001 before the US House of Representatives Committee on Governmental Reform by James J. Bradstreeet, M.D., director of research for the International Autism Research Centre. 4. 22nd Annual Report to Congress on the Implementation of the Individuals with Disabilities Education Act, Table AA11, “Number and Change in Number of Children Ages, pp.6–21, Served Under IDEA, Part B.” 5. Absolon CM at al. Psychological disturbance in atopic eczema: the extent of the problem in schoolaged children. Br J Dermatology, Vol 137(2), 1997, pp.24105. 6. Edelson SM and Rimland B. Treating autism. Parent stories of hope and suc cess. 2003. Published by Autism Research Institute. 7. Rimland B. New hope for safe and effective treatments for autism. Autism Research Review International 8:3, 1994. 8. Schauss A. Nutrition and behaviour. J App Nutr, Vol 35, 1983, p. 30–5. 9. Shaw W. Biological Treatments for Autism and PDD. 2002. ISBN 0-9661238-0-6 10. Warren RP et al. Immunogenetic studies in autism and related disorders. Molecular and Chemical Neuropahtology, 1996, 28, pp. 77–81. 11. World Health Organisation. The World Health Report 2001 – Mental Health: New Understanding, New Hope. See www.who.int/whr/2001/ All Diseases Begin in the Gut(Part1:Chapter1) 1. Baranovski A, Kondrashina E. Colonic dysbacteriosis and dysbiosis. Saint Petersburg Press, 2002. 2. Baruk H. 1978. Psychoses of digestive origins. In: Hemmings and Hemmings (eds), Biological Basis of Schizophrenia. Lancaster MTP Press. Coleman M, Gillberg C, 1985. The Biology of Autistic Syndromes. Praeger. NY. 3. Cade R et al. Autism and schizophrenia: intestinal disorders. Nutritional Neuroscience, March 2000. 4. Crook W. The yeast connection. 1986.Vintage Books. 5. Dohan FC. Is celiac disease a clue to pathogenesis 5. Dohan FC. Is celiac disease a clue to pathogenesis 529. 6. Horvath K, Papadimitriou JC, Rabsztyn A et al. Gastrointestinal abnormalities in children with autism. Journal of Paediatrics, 1999; 135: 559–563. 7. Kawashima H et al. Detection and sequencing of measles virus from peripheral mononuclear cells from patients with inflammatory bowel disease. Dig Dis Sci, 2000 Apr; 45(4): 723–9. 8. Maki M, Collin P. Coeliac disease. Lancet, 1997; 349:1755–9. IF:13.251. 9. McCandless J. Children with starving brains. A medical treatment guide for autism spectrum disorder. 2003. Bramble books.

10. McGinnis WR. Mercury and autistic gut disease. Environmental Health Perspectives, 109(7): A303– 304(2001). 11. Melmed FD, Scheneider CK, Fabes RA et al. Metabolic markers and gastroin testinal symptoms in children with autism and related disorders. J Paediatr Gastroenterol Nutr, 2000; 31 (Suppl 2): S31. 12. Reichelt KI et al. Probable aetiology and possible treatment of childhood autism. Brain Dysfunct, 4:308–319, 1991. 13. Seeley, Stephens, Tate. Anatomy and Physiology. 1992. Second edition. Mosby Year Book. 14. The International Autism Research Centre, www.gnd.org . 15. Torrente F et al. Enteropathy with T-cell infiltration and epithelial IgG deposi tion in autism. Molecular Psychiatry, 2002; 7:375–382. 16. Vorobiev AA, Nesvizski UV. Human microflora and immunity. Review. (Russian). Sovremennie Problemi Allergologii, Klinicheskoi Immunologii I Immunofarmacologii, M, 1997, pp137–141. 17. Vorobiev AA, Pak SG et al. Dysbacteriosis in children. A textbook for doctors and medical children. A textbook for doctors and medical 87317-049-5. 18. Wakefield AJ, Anthony A et al. Enterocolitis in children with developmental dis orders. AIA Journal, Autumn 2001. 19. Wakefield AJ, Murch SH, Anthony A et al. Ileallymphoid-nodular hyperplasia, non-specific colitis and pervasive developmental disorder in children. Lancet, 1998; 351:637–41. 20. Wakefield AJ and Montgomery SM. Autism, viral infection and measles, mumps, rubella vaccination. Israeli Medical Association Journal, 1999;1:183– 187. 21. Walker-Smith JA. Autism, inflammatory bowel disease and MMR vaccine. Lancet, 1998, 351: 1356–57. The Roots of a Tree (Part 1: Chapter 2) Immune System(Part 1: Chapter 3) 1. Alan Jones V, Shorthouse M, Workman E, Hunter JO. Food intolerance and the irritable bowel. Lancet, 1982, 633-634. 2. Anthony H, Birtwistle S, Eaton K, Maberly J. Environmental Medicine in Clinical Practice. BSAENM Publications 1997. 3. Balsari A, Ceccarelli A, Dubini F, Fesce E, Poli G. The faecal microbial popula tion in the irritable bowel syndrome. Microbiologica,1992, 5, 185-194. 4. Baranovski A, Kondrashina E. Colonic dysbacteriosis and dysbiosis. Saint Petersburg Press. 2002. 5. Comi AM at al. Familial clustering of autoimmune disorders and evaluation of medical risk factors in autism. Jour Child Neurol, 1996, Jun; 14(6): 338–94. 6. Cummings JH, Macfarlane GT (1997). Role of intestinal bacteria in nutrient metabolism. (Review) (104 refs). Journal of Parenteral Enteral Nutrition 1997, 21(6): 357–65. 7. Cummings JH, Macfarlane GT (1997). Colonic Microflora: Nutrition and Health.

Nutrition. 1997; vol.13, No.5, 476–478. 8. Cummings JH (1984). Colonic absorption: the importance of short chain fatty acids in man. (Review)(95refs). Scandinavian Journal of Gastroenterology – Supplement. 93: 89–99, 84. 9. Cunningham-Rundles S, Ahrn’e S, Bengmark S, Johann-Liang R, Marshall F, Metakis L, Califano C, Dunn AM, Grassey C, Hinds G, Cervia J, (2000). Probiotics and immune response. American Journal of Gastroenterology, 95 (1 Suppl): S22–5, 2000 Jan. 10. D’Eufemia P, Celli M, Finocchiaro R et al. 1996. Abnormal intestinal permeabil ity in children with autism. Acta Pediatr 1996: 85: 1076–79. 11. Finegold SM, Sutter VL, Mathisen GE (1983). Normal indigenous intestinal flora in “Human intestinal flora in health and disease” (Hentges DJ, ed), pp3-31. Academic press, London, UK. 12. Fuller R. Probiotics in man and animals. J Appl Bacteriol, 1989; 66: 365–78. 13. Furlano RI, Anthony A, Day R et al. Colonic CD8 and gamma delta T-cell infil tration with e27 14. Ferrari P et al. Immune status in infantile autism: correlation between the immune status, autistic symptoms and levels of serotonin. Encephale, 14: 339–344, 1988. 15. Guarino A, Canani RB, Spagnuolo MI, Albano F, DiBenedetto L (1997). Oral bac terial therapy reduces the duration of symptoms and of visceral excretions in children with mild diarrhoea. Journal of Paediatric Gastroenterology and Nutrition, 25(5): 516–9, 1997 Nov. 16. Gupta S at al. Dysregulated immune system in children with autism. Beneficial effects of intravenous immune globulin in autistic characteristics. Autism Develop Dis, 26: 439–452, 1996. 17. Gupta S. Immunological treatments for autism. J Autism Dev Disord, 2000 Oct; 30(5): 475–9. 18. Krasnogolovez VN. Colonic dysbacteriosis. – M: Medicina, 1989. 19. McCandless J. Children with starving brains. A medical treatment guide for autism spectrum disorder. 2003. Bramble books. 20. McLaren Howard J. Intestinal dysbiosis. Complementary Therapies. Med 1993; 1:153. 21. Petrovskaja VG, Marko OP. Human microflora in norm and pathology. M: Medicina, 1976. 22. Pimentel M. at al. Study links intestinal bacteria to Irritable Bowel Syndrome. The American Journal of Gastroenterology, December, 2000. 23. Plioplys AV at al. Lymphocyte function in autism and Rett syndrome. Neuropsychobiology 7: 12–16, 1994. 24. Reichelt KL et al (1994). Increased levels of antibodies to food proteins in Downs syndrome. Acta Paediat Japon. 36: 489–492. 25. Roberfroid MB, Bornet F, Bouley C, Cummings JH (1995). Colonic microflora: nutrition and health. Summary and conclusions of an International Life Sciences Institute (ILSI) [Europe] workshop held in Barcelona, Spain. [Review] [33 refs]. Nutrition Reviews. 53 (5): 127–30, 1995 May.

26. Singh V. Neuro-immunopathogenesis in autism. 2001. New Foundations of Biology. Berczi I Gorczynski RM (eds) Elsevier Science B.V. pp 447-458. 27. Singh V at al. Changes in soluble interleukin-2, interleukin-2 rector, T8 antigen, and interleukin-I in the serum of autistic children. Clin Immunol Immunopath, 61: 448–455, 1991. 28. Singh V et al. Immunodiagnosis and immunotherapy in autistic children. Ann NY Acad Sci, 540: 602– 604, 1988. 29. Singh V at al. Antibodies to myelin basic protein in children with autistic behaviour. Brain Behav Immunity, 7: 97–103, 1993. 30. Singh V et al. Serological association of measles virus and human herpesvirus 6 with brain autoantibodies in autism. Clinical Immunology and Immuno pathology. 1998: 89; 105–108. 31. Shaw W. Biological Treatments for Autism and PDD. 2002. ISBN 0-9661238-0-6 32. Stubbs EG at al. Depresed lymphocyte responsiveness in autistic children. J Autism Child Schizophr, 7: 49–55, 1977. 33. Sullivan NM, Mills DC, Riemann HP, Arnon SS. Inhibitions of growth of Clostridium botulinum by intestinal microflora isolated from healthy infants. Microbial Ecology in Health and Disease, 1988; 1:179–92. 34. Swedsinski A at al. Mucosal flora in inflammatory bowel disease. 2001. PMID: 11781279 PubMed. 35. Tabolin VA, Belmer SV, Gasilina TV, Muhina UG, Korneva TI. Rational therapy of intestinal dysbacteriosis in children. – M.: Medicina, 1998. 36. The International Autism Research Centre. www.gnd.org 37. Vorobiev AA, Nesvizski UV. (1997). Human microflora and immunity. Review (Russian), Sovremennie Problemi Allergologii, Klinicheskoi Immunologii Immunofarmacologii. – M., 1997. c.137–141. 38. Vorobiev AA, Pak SG et al (1998). Dysbacteriosis in children. A textbook for doc tors and medical in children. A textbook for doc tors and medical 87317-049-5. 39. Warren R et al. Immune abnormalities in patients with autism. J Autism Develop Dis, 16, 189–197, 1986. 40. Warren PP at al. Reduced natural killer cell activity in autism. J Am Acad Child Phychol, 26: 333–335, 1987. 41. Warren R. et al. Immunoglobulin A deficiency in a subset of autistic subjects. J Autism Develop Dis, 27:187–192, 1997. 42. Waizman A et al. Abnormal immune response to brain tissue antigen in the syndrome of autism. Am J Psychiatry, 139:1462–1465, 1982. 43. Wilson K, Moore L, Patel M, Permoad P. Suppression of potential pathogens by a defined colonic microflora. Microbial Ecology in Health and Disease. 1988; 1:237–43. 44. Yasui H, Shida K, Matsuzaki T, Yokokuta T. (1999). Immunomodulatory function of lactic acid bacteria. (Review)(28 refs), Antonie van Leenwenhoek. 76(1–4):38309, 1999 Jul–Nov. 45. Yonk LJ et al. D4+ per T cell depression in autism. Immunol Lett 35: 341–346, 1990. What Can Damage Gut Flora? (Part 1: Chapter 4) The Opportunistic Flora (Part 1: Chapter 5) Gut – Brain Connection (Part 1: Chapter 6) The Families (Part 1: Chapter 7) 1. Anthony H, Birtwistle S, Eaton K, Maberly J. Environmental Medicine in Clinical

Practice. BSAENM Publications, 1997. 2. Baranovski A, Kondrashina E. Colonic dysbacteriosis and dysbiosis. Saint Petersburg Press. 2002. 3. Bjarnason I et al. Intestinal permeability, an overview. (Review). Gastroenterology, 1995; 108:1566–81. 4. Bolte ER, (1998). Autism and Clostridium tetani. Medical Hypothesis, 51(2): 133– 144. 5. Campbell LL, Postgate SR. Classification of the spore-forming sulphate-reduc ing bacteria. Bacteriological Reviews, 1965, 29, 359–363. 6. Capel ID et al. The effect of prolonged oral contraceptive steroid use on erythrocyte glutathione peroxidase activity. J Steroid Biochem 1981; 14: 729–732. 7. Coleman M, Gillberg C. 1985. The Biology of Autistic Syndromes. Praeger. NY. 8. Crook W. The yeast connection. 1986. Vintage Books. 9. De Boissieu D et al. Small-bowel bacterial overgrowth in children with chronic diarrhoea, abdominal pain or both. J Paediatr 1996; 128: 203– 7. 10. D’Eufemia P, Celli M, Finocchiaro R et al. 1996. Abnormal intestinal permeabil ity in children with autism. Acta Pediatr 1996: 85: 1076–79. 11. Dunne C, Murphy L, Flynn S, O’Mahony L, O’Halloran S, Feeney M, Morissey D, Thornton G, Fitzerald G, Daly C, Kiely B, Quigley EM, O’Sullivan GC, Shanahan F, Collins JK. 1999. Probiotics: from myth to reality. Demonstration of functionality in animal models of disease and in human clinical trials. (Review)(79 refs). Antonie van Leenwenhoek. 76 (104): 279–92, 1999 Jul– Nov. 12. Eaton KK. Sugars in food intolerance and abnormal gut fermentation. J Nutr Med 1992; 3: 295–301. 13. Edelson SB, Cantor DS. Autism: xenobiotic influences. Toxicol Ind Health, 1998; 14 (4): 553– 563. 14. Falliers C. Oral contraceptives and allergy. Lancet 1974; part 2: 515. 15. Gardner MLG (1994). Absorption of intact proteins and peptides. In: Physiology of the Gastrointestinal Tract, 3rd edn. Chapter 53, pp 1795–1820. NY: Raven Press. 16. Gibson GR, Roberfroid MB (1999). Colonic Microbiota, Nutrition and Health. Kluwer Academic Publishers, Dodrecht. 17. Gobbi G et al (1992) Coeliac disease, epilepsy and cerebral calcifications. Lancet 340: 439–443. 18. Grant E. The contraceptive pill: its relation to allergy and illness. Nutrition and Health 1983; 2: 33–40. 19. Howard J. The “autobrewery” syndrome. J Nutr Med 1991; 2: 97–8. 20. Jackson PG et al. Intestinal permeability in patients with eczema and food allergy. Lancet 1981; I: 1285–6. 21. Karlsson H et al. Retroviral RNA identified in the cerebrospinal fluids and brains of individuals with schizophrenia. Proc Natl Acad Sci. Vol 98(8), 2001, pp. 4634–9. 22. Kilshaw PJ and Cant AJ (1984). The passage of maternal dietary protein into human breast milk. Int Arch Allergy Appl Immunol 75: 8–15. 23. Kinney HC et al (1982). Degeneration of the central nervous system associated with coeliac disease. J Neurol Sci 5: 9–22. 24. Krasnogolovez VN. Colonic dysbacteriosis. – M.: Medicina, 1989. 25. Lewis SJ, Freedman AR (1998). Review article: the use of biotherapeutic agents in

the prevention and treatment of gastrointestinal disease. (Review) (144 refs). Alimentary Pharmacology and Therapeutics. 12(9): 807–22, 1998 Sep. 26. Lindstrum LH et al (1984) CSF and plasma betacasomorphin-like opioid pep-tides in post-partum psychosis. Amer J Psychiat 141: 1059–1066. 27. Mackie RM. Intestinal permeability and atopic disease. Lancet 1981; I: 155. 28. Maki M, Collin P. Coeliac disease. Lancet 1997; 349: 1755–9. IF: 13.251. 29. McCandless J. Children with starving brains. A medical treatment guide for autism spectrum disorder. 2003. Bramble books. 30. McGinnis WR. Mercury and autistic gut disease. Environmental Health per spectives 109(7): A303– 304(2001). 31. Melmed FD, Scheneider CK, Fabes RA et al. Metabolic markers and gastroin testinal symptoms in children with autism and related disorders. J Pediatr Gastroenterol Nutr 2000; 31 (Suppl 2): S31. 32. Ostfeld E, Rubinstein E, Gazit E and Smetana Z (1977). Effect of systemic anti biotics on the microbial flora of the external ear canal in hospitalised children. Paediatrics 60: 364–66. 33. Panksepp J. 1979. A neurochemical theory of autism. Trends in Neuroscience, 2: 174–177. 34. Petrovskaja VG, Marko OP. Human microflora in norm and pathology. – M.: Medicina, 1976. 35. Reichelt KL, Knivsberg AM et al. 1996. Diet and autism: a 4 year follow up. Probable reasons and observations relevant to a dietary and genetic aetiology. Conference proceedings from “Therapeutic intervention in autism„, Unitversity of Durham. 281–307. 36. Reichelt KL et al (1994). Increased levels of antibodies to food proteins in Down syndrome. Acta Paediat Japon. 36: 489–492. 37. Reichelt KL et al. (1994) Nature and consequences of hyperpeptiduria of bovine casomorphin found in autistic syndrome. Develop Brain Dysfunct, 7: 71– 85. 38. Rimland B. New hope for safe and effective treatments for autism. Autism Research Review International 8:3, 1994. 39. Roberfroid MB, Bornet F, Bouley C, Cummings JH (1995). Colonic microflora: nutrition and health. Summary and conclusions of the International Life Sciences Institute (ILSI) [Europe] workshop held in Barcelona, Spain. [Review][33 refs]. Nutrition Reviews. 53 (5): 127–30, 1995 May. 40. Rogers S. 1990. Tired or toxic? A blueprint for health. Prestige Publishers. 41. Rolfe RD. The role of probiotic cultures in the control of gastrointestinal health. J Nutr, 2000 Feb; 130(2S) Suppl: 396S–402S Journal Code: JEV. 42. Samonis G et al. (1994). Prospective evaluation of the impact of broad-spec trum antibiotics on the yeast flora of the human gut. European Journal of Clinical Microbiology and Infections Diseases, 13: 665–7. 43. Seeley, Stephens, Tate. Anatomy and Physiology. 1992. Second edition. Mosby Year Book. 44. Shattock P et al. 1990. Role of neuropeptides in autism and their relationship with classical neurotransmitters. Brain Dysfunction, 3(5), 328–45. 45. Shattock P, Savery D. 1996. Urinary profiles of people with autism: possible implication and relevance to other research. Conference proceedings from “Therapeutic intervention in autism”, University of Durham. 309–25. 46. Shaw W. Biological Treatments for Autism and PDD. 2002. ISBN 0-9661238-0-6

47. Stuart CA et al. (1984). Passage of cow’s milk protein in breast milk. Clin Allergy, 14: 533–535. 48. Summers AO et al. Mercury released from dental silver fillings provokes an increase in mercury – and antibiotic-resistant bacteria in oral and intestinal floras of primates. Antimicrobial Agents and Chemotherapy, 1993: 37(4): 825–34. 49. Survey shows link between antibiotics and developmental delays in children. Townsend Letter for Doctors and Patients. October 1995. 50. Tabolin VA, Belmer SV, Gasilina TV, Muhina UG, Korneva TI. Rational therapy of intestinal dysbacteriosis in children. – M.:Medicina, 1998. 51. The International Autism Research Centre. www.gnd.org 52. Toskes PP. Bacterial overgrowth of the gastrointestinal tract. Adv Int Med, 1993; 38: 387– 407. 27. 53. Troncone R et al. (1987). Passage of gliadin into human breast milk. Acta Paed Scand, 76: 453–456. 54. Voronin AA, Taranenko LA, Sidorenko SV 1999.Treatment of intestinal dysbacte riosis in children with diabetes mellitus (Russian). Antibiotiki I Khimoterapiia. 1999, 44(3): 22–4. 55. Vorobiev AA, Nesvizski UV (1997). Human microflora and immunity. Review. (Russian). Sovremennie Problemi Allergologii, Klinicheskoi Immunologii Immunofarmacologii. – M., 1997.c.137–141. 56. Vorobiev AA, Pak SG et al. (1998). Dysbacteriosis in children. A textbook for doc tors and medical in children. A textbook for doc tors and medical 87317-049-5. 57. Waring (2001). Sulphate, sulphation and gut permeability: are cytokines involved? In: The Biology of Autism – Unravelled. Conference proceedings 11th May 2001, Institute of Electrical Engineers, London. 58. Wakefield AJ, Anthony A et al. Enterocolitis in children with developmental dis orders. AIA Journal, Autumn 2001. Vaccinations. Does MMR Cause Autism? (Part 1. Chapter 8) 1. Anthony H, Birtwistle S, Eaton K, Maberly J. Environmental Medicine in Clinical Practice. BSAENM Publications 1997. 2. Bernard S et al. Autism: a novel form of mercury poisoning. Med Hypothesis, 2001 Apr; 56(4): 462– 71. 3. Clarkson T. Methylmercury toxicity to the mature and developing nervous system: possible mechanisms. In: Sakar B, ed. Biological Aspects of metals and metal-related diseases. New York: 1983: 183–197. 4. Classen JB. The diabetes epidemic and the hepatitis B vaccines. N Z Med J 1996 Sep 27; 109(1030): 366. 5. Classen JB, Classen DC. Public should be told that vaccines may have longterm adverse effects. BMJ 1999 Jan 16; 318(7177): 193. 6. Coulter H, Fisher BL (1991). A shot in the dark. Avery Publisher Group, New York. 7. Dankova E et al. Immunologic findings in children with abnormal reactions after

vaccination. Chesk Pediatr 1993 Jan; 48(1): 912. 8. Kawashima H et al. Detection and sequencing of measles virus from peripheral mono nuclear cells from patients with inflammatory bowel disease. Dig Dis Sci, 2000 Apr; 45(4): 723–9. 9. McCandless J. Children with starving brains. A medical treatment guide for autism spectrum disorder. 2003. Bramble books. 10. McGinnis WR. Mercury and autistic gut disease. Environmental Health Perspectives, 109(7): A303– 304 (2001). 11. Rimland B. New hope for safe and effective treatments for autism. Autism Research Review International 8:3, 1994. 12. Rogers S. 1990. Tired or toxic? A blueprint for health. Prestige Publishers. 13. Shaw W. Biological Treatments for Autism and PDD. 2002. ISBN 0-9661238-0-6 14. Singh V et al. Serological association of measles virus and human herpesvirus 6 with brain autoantibodies in autism. Clin Immunol Immunopathol, 1998 Oct; 89(1): 105–108. 15. The International Autism Research Centre. www.gnd.org 16. Wakefield AJ and Montgomery SM. Autism, viral infection and measles, mumps, rubella vaccination. Israeli Medical Association Journal 1999;1:183– 187. 17. Walker-Smith JA. Autism, inflammatory bowel disease and MMR vaccine. Lancet 1998; 351: 1356–57. 18. Yazbak FE. Autism – is there a vaccine connection? See www.autism.net/ Yazbak1.htm Schizophrenia (Part 1: Chapter 9) 1. Ashkenazi et al. Immunologic reaction of psychotic patients to fractions of gluten. Am J Psychiatry, 1979; 136: 1306–1309. 2. Baruk H. 1978. Psychoses of digestive origins. In: Hemmings and Hemmings (eds), Biological Basis of Schizophrenia. Lancaster MTP Press. 3. Bender L. Childhood schizophrenia. Psychiatric Quarterly, Vol 27, 1953, pp.3-81. 4. Cade R et al. Autism and schizophrenia: intestinal disorders. Nutritional Neuroscience. March 2000. 5. Cade et al. The effect of dialysis and diet on schizophrenia. In: Psychiatry: A World Perspective, Vol 3. Elsevier Science Publishers, pp. 494–500, 1990. 6. Calabrese, Joseph R et al. Fish oils and bipolar disorder. Archives of General Psychiatry, Vol. 56, May 1999, pp. 413–14 7. Conquer, Jilie A et al. Fatty acid analysis of blood plasma of patients with Alzheimer’s disease, other types of dementia, and cognitive impairment. Lipids, Vol. 35, December 2000, pp. 1305–12. 8. Crow T (1994). Aetiology of schizophrenia. Current Opin Psychiat, 7: 39–42. 9. Dohan CF. Cereals and schizophrenia: data and hypothesis. Acta Psychiat Scand, 1966; 42: 125– 152. 10. Dohan CF et al. Relapsed schizophrenics: more rapid improvement on a milk and cereal free diet. Brit J Psychiat, 1969; 115: 595–596. 11. Dohan et al. Is schizophrenia rare if grain is rare? Biology and Psychiatry, 1984: 19(3): 385– 399. 12. Dohan FC. Is celiac disease a clue to pathogenesis of schizophrenia? Mental

Hygiene, 1969; 53: 525– 529. 13. Dohan FC and Grasberger JC (1973). Relapsed schizophrenics: earlier discharge from the hospital after cereal-free, milk-free diet. Amer J Psychiat, 130: 685–686. 14. Feinberg I (1982–83). Schizophrenia: caused by a fault in programmed synaptic elimination during adolescence? J Psychiat Res, 17: 319–334. 15. Goldman-Rakic PS et al (1983). The neurobiology of cognitive development. In Handbook of Child Psychology: Biology and Infancy development. P Mussen: edit. NY, Wiley. PP 281–344. 16. Hibbein, Joseph R. Fish consumption and major depression. Lancet, Vol. 351, April 18, 1998, p1213. 17. Hoffer A. Megavitamin B3 therapy for schizophrenia. Canad Psychiatric Ass J, Vol 16, 1971, pp.499–504. 18. Horrobin D. The madness of Adam and Eve. Bantam Press. ISBN 0 593 04649 8, 2001. 19. Horrobin DF, Glen AM, Vaddadi K. 1994. The membrane hypothesis of schizophrenia. Schiz Res 18, 195–207. 20. Joy, CB et al. Polyunsaturated fatty acid (fish or evening primrose oil) for schizophrenia. The Cochrane Library, Issue 4, 2000. 21. Kinney HC et al. Degeneration of the central nervous system associated with coeliac disease. J Neurol Sci 5: 9-22, 1982. 22. Laughame, J.D.E. et al. Fatty acids and 22. Laughame, J.D.E. et al. Fatty acids and S65. 23. Mycroft et al. JIF-like sequences in milk and wheat proteins. NEJM 1982; 307: 895. 24. Reichelt K et al. The effect of gluten-free diet on urinary peptide excretion and clinical state in schizophrenia. Journal of Orthomolecular Medicine, 5: 1223–39, 1990. 25. Reichelt K et al. Biologically active peptidecontaining fractions in schizophre nia and childhood autism. Adv Biochem Psychopharmacol 28: 627–47, 1981. 26. Richardson AJ et al. Red cell and plasma fatty acid changes accompanying symptom remission in a patient with schizophrenia treated with eicosapen taenoic acid. European Neuropsychopharmacology, Vol. 10, 2000, pp. 189–93. 27. Schoenthaler SJ et al. The effect of randomised vitamin-mineral supplementa tion on violent and non-violent antisocial behaviour among incarcerated juveniles. J Nut Env Med, Vol 7, 1997, pp.343–352. 28. Singh Kay. Wheat gluten as a pathogenic factor in schizophrenia. Science 1975: 191: 401–402. 29. Sioudrou et al. Opioid peptides derived from food proteins. The exorphins. J Biol Chem. 1979; 254:2446–2449. 30. Tanskanen, Antti, et al. Fish consumption, depression, and suicidality in a general population. Archives of General Psychiatry, Vol. 58, May 2001, pp. 512–13. 31. Torrey EF et al. Endemic psychosis in western Ireland. Am J Psychiatry 141: 966– 970, 1984. 32. Ward PE et al. Niacin skin flush in schizophrenia: a preliminary report. Schizophr Res, Vol 29, 1998, pp. 269–74. 33. Wittenborn JR. Niacin in the long term treatment of schizophrenia. Arch Gen Psychiatry, Vol 28, 1973, pp.308–15. The Diet– aDiscussion(Part2, A:Chapter1) The Appropriate Diet for GAP Syndrome(Part2, A:Chapter2)

1. Anthony H, Birtwistle S, Eaton K, Maberly J. Environmental Medicine in Clinical Practice. BSAENM Publications 1997. 2. Boris M, Mandel F. Food and additives are common causes of the atten tion deficit hyperactive disorder in children. Annals of Allergy 72: 462–68, 1994. 3. Carter CM et al (1993). Effects of a few food diet in attention deficit disorder. Arch Dis Child 69: 564– 568. 4. Ebringer a et al. The use of a low starch diet in the treatment of patients suffer ing from ankylosing spondyllitis. Clin Rheumatol 1996; 15, suppl 1: 62– 6. 5. Egger J et al (1985). Controlled oligoantigenic treatment of the hyperkinetic syndrome. The Lancet. March 9th: 540–544. 6. Egger J et al. (1992). Controlled trial of hyposensitisation with food-induced hyperkinetic syndrome. The Lancet 339: 1150–1153. 7. Garrow JS, James WPT, Ralph A. Human nutrition and dietetics. 2000. 10th edition. Churchill Livingstone. 8. Geary A. The food and mood handbook. 2001. Thorsons. 9. Gottschall E. Breaking the vicious cycle. Intestinal health through diet. 1996. The Kirkton Press. 10. Hole K et al (1988). Attention deficit disorders: a study of peptide-containing urinary complexes. J Develop Behav Paediatrics. 9: 205–212. 11. Hurst AF, Knott FA. Intestinal carbohydrate dyspepsia. Quart J Med 1930 31; 24: 171–80. 12. Kaplan SJ et al (1989). Dietary replacement in preschool-aged hyperactive boys. Paediatrics 83: 7–17. 13. Kilshaw PJ and Cant AJ (1984). The passage of maternal dietary protein into human breast milk. Int Arch Allergy and Appl Immunol 75: 8–15. 14. Mirkkunen M (1982). Reactive hypoglycaemia tendency among habitually vio lent offenders. Neuropsychopharmacol 8: 35–40. 15. Rowe KS, Rose KJ. Synthetic food colouring and behaviour: A dose response effect in a doubleblind, placebo-controlled, repeated-measures study. Journal of Paediatrics 12: 691– 698, 1994. 16. Rowe KS. Synthetic food colouring and hyperactivity: A double-blind crossover study. Aust Paediatr J, 24: 143–47, 1988. 17. Smith MW, Phillips AD. Abnormal expression of dipeptidyl peptidase IV activ ity in enterocyte brush-border membranes of children suffering from coeliac disease. Exp Physiol 1990 Jul; 75(4); 613– 6. 18. The International Autism Research Centre. www.gnd.org 19. Ward NI. Assessment of clinical factors in relation to child hyperactivity. J Nutr Environ Med, Vol 7, 1997, p.333–342. 20. Ward NI. Hyperactivity and a previous history of antibiotic usage. Nutrition Practitioner, Vol 3(3), 2001, p.12. 21. Schoenthaler SJ et al. The effect of randomised vitamin-mineral supplementa tion on violent and non-violent antisocial behaviour among incarcerated juve niles. J Nut

Env Med, Vol 7, 1997, pp.343–352. Probiotics (Part 2, B: Chapter 1) 1. Black FT, Andersen PL, Orskov J, Orskov F, Gaarslev K, Laulund S. Prophylactic efficacy of lactobacilli on traveller’s diarrhoea. In: Steffen R. ed. Travel medicine. Conference on international travel medicine 1, Zurich, Switzerland, Berlin: Springer, 1989: 333–5. 2. Bowden TA, Mansberger AR, Lykins LE. Pseudomembranous colitis; mecha nism for restoring floral homeostasis. Am Surg 1981; 47: 178–83. 3. Borriello SP. The application of bacterial antagonism in the prevention and treatment of Clostridium difficile infection of the gut. In: Hardie JM, Borriello SP, Anaerobes Today 1988, London; John Wiley Sons: 195–202. 4. Brigidi P at al. Effects of probiotic administration upon the composition and enzymatic activity of human faecal microbiota in patients with irritable bowel syndrome or functional diarrhoea. Research in Microbiol, 2001 Oct; 152(8): 735–41 Journal Code: R6F. 5. Cunningham-Rundles S, Ahrn’e S, Bengmark S, Johann-Liang R, Marshall F, Metakis L, Califano C, Dunn AM, Grassey C, Hinds G, Cervia J, (2000). Probiotics and immune response. American Journal of Gastroenterology, 95(1 Suppl): S22–5, 2000 Jan. 6. Drisko JA at al. Probiotics in health maintenance and disease prevention. Alternative Medicine Review, 2003, vol 8, number 2. 7. Dunne C, Murphy L, Flynn S, O’Mahony L, O’Halloran S, Feeney M, Morissey D, Thornton G, Fitzerald G, Daly C, Kiely B, Quigley EM, O’Sullivan GC, Shanahan F, Collins JK 1999. Probiotics: from myth to reality. Demonstration of functionality in animal models of disease and in human clinical trials. (Review)(79 refs), Antonie van Leenwenhoek. 76(104): 279–92, 1999 Jul–Nov. 8. Eiseman B, Silem W, Boscomb WS, Kanov AJ. Faecal enema as an adjunct in the treatment of pseudomembranous enterocolitis. Surgery 1958; 44: 854–8. 9. Fuller R. Probiotics in man and animals. J Appl bacteriol, 1989; 66: 365–78. 10. Gibson GR, Roberfroid MB (1999). Colonic Microbiota, Nutrition and Health. Kluwer Academic Publishers, Dodrecht. 11. Goldin BR (1998). Health benefits of probiotics. British Journal of Nutrition, 80(4): S203–7, 1998 Oct.. 12. Guandalini S, Pensabene L, Zilri MA, Dias JA, Casali LG, Hoekstra H, Kolacek S, Massar K, Micetic-Turk D, Papadopoulou A, de Sousa JS, Sandhu B, Szajewska H, Weizman Z, (2000). Lactobacillus GG administered in oral re-hydration solution to children with acute diarrhoea: a multicenter European trial. J Pediatr Gastroenterol Nutr, 30(1): 54-60, 2000 Jan.. 13. Guarino A, Canani RB, Spagnuolo MI, Albano F, DiBenedetto L (1997). Oral bac

terial therapy reduces the duration of symptoms and of visceral excretions in children with mild diarrhoea. Journal of Paediatric Gastroenterology and Nutrition. 25(5): 516–9, 1997 Nov. 14. Hirayama K, Rafter J (1999). The role of lactic acid bacteria in colon cancer pre vention: mechanistic considerations. Antonie Van Leeuwenhoek, 76(1–4): 391–4, 1999 Jul–Nov. 15. Hoyos AB (1999). Reduced incidence of necrotizing enterocolitis associated with enteral administration of Lactobacillus acidophilus and Bifidobacterium infantis to neonates in intensive care unit. Int J Infect Dis 1999 Summer; 3(4): 197– 202. 16. Hotta M, Sato Y, Iwata S et al. Clinical effects of Bifidobacterium preparations on paediatric intractable diarrhoea. Keio J Med, 1987; 36: 298– 314. 17. Kirjavainen PV, Apostolov E, Salminen SS, Isolauri E. 1999. New aspects of pro biotics – a novel approach in the management of food allergy. (Review) (59refs). Allergy. 54(9): 909–15, 1999 Sep. 18. Krasnogolovez VN. Colonic dysbacteriosis. – M.: Medicina, 1989. 19. Lewis SJ, Freedman AR (1998). Review article: the use of biotherapeutic agents in the prevention and treatment of gastrointestinal disease. (Review) (144 refs). Alimentary Pharmacology and Therapeutics. 12(9): 807–22, 1998 Sep. 20. Lykova EA, Bondarenko VM, Sidorenko SV, Grishina ME, Murashova AD, Minaev VI, Rytikov FM, Korsunski AA (1999). Combined antibacterial and probiotic therapy of Helico bacter – associated disease in children (Russian). Journal Microbiologii, Epidemiologii I Immunobiologii. 1999 Mar-Apr; (2): 76–81. 21. Macfarlane GT, Cummings JH (1999). Probiotics and prebiotics: can regulating the activities of intestinal bacteria benefit health? (Review) (48 refs). BMJ. 1999 April; 318: 999–1003. 22. Metchnikov E. The Prolongation of Life. GP Putman’s Sons, New York, NY 1907. 23. Niedzielin D at al. A controlled, double-blind, randomised study on the effi cacy of Lactobacillus plantarum 299V in patients with irritable bowel syn drome. Eur J Gastoenterol Hepatol, 2001 Oct; 13(10): 1143–7 Journal Code: B9X. 24. Nobaek S at al. Alteration of intestinal microflora is associated with reduction in abdominal bloating and pain in patients with irritable bowel syndrome. Am J Gastroenterol, 2000 May; 95(5): 1231–8 Journal Code: 3HE. 25. O’Sullivan MA, O’Morain CA. Bacterial supplementation in the irritable bowel syndrome. A randomised double-blind placebo-controlled crossover study. Dig Liver Dis, 2000 May; 32(4): 294–301 Journal Code: DQK. 26. Petrovskaja VG, Marko OP. Human microflora in norm and pathology. – M.: Medicina, 1976. 27. Rao CV, Sanders ME, Indranie C, Simi B, Reddy BS (1999). Prevention of colonic preneoplastic lesions by the probiotic Lactobacillus acidophilus NCFMTM in F344 rats. International Journal of Oncology. 14(5): 939–44, 1999 May. 28. Reddy BS, (1998). Prevention of colon cancer by pre- and probiotics: evidence from laboratory studies. British Journal of Nutrition, 80(4): S219– 23 1998 Oct.. 29. Reddy BS (1999). Possible mechanisms by which pro- and prebiotics influence colon carcinogenesis and tumour growth. Journal of Nutrition, 129(7 Suppl): 1478S– 82S, 1999 Jul.. 30. Roberfroid MB, Bornet F, Bouley C, Cummings JH (1995). Colonic microflora: nutrition and health. Summary and conclusions of an International Life Sciences Institute (ILSI) [Europe] workshop held in Barcelona, Spain. [Review][33 refs].

Nutrition Reviews. 53(5): 127–30, 1995 May. 31. Rolfe RD. The role of probiotic cultures in the control of gastrointestinal health. J Nutr, 2000 Feb; 130(2S) Suppl: 396S–402S Journal Code: JEV. 32. Schwan A, Sjolin S, Trottestam U, Aronson B. Clostridium difficile enterocolitis cured by rectal infusion of normal faeces. Scand J Infect Dis 1984; 16: 211–215. 33. Shaw W. Biological Treatments for Autism and PDD. 2002. ISBN 0-9661238-0-6 34. Sullivan NM, Mills DC, Riemann HP, Arnon SS. Inhibitions of growth of Clostridium botulinum by intestinal microflora isolated from healthy infants. Microbial Ecology in Health and Disease, 1988; 1: 179–92. 35. Swedsinski A at al. Mucosal flora in inflammatory bowel disease. 2001. PMID: 11781279 PubMed. 36. Tabolin VA, Belmer SV, Gasilina TV, Muhina UG, Korneva TI. Rational therapy of intestinal dysbacteriosis in children. – M.: Medicina, 1998. 37. Tanaka R, Watamaba K, Takayama H et al. Effect of administration of Bifidobacterium preparation on antibiotic associated infantile protracted diarrhoea. Proceedings of V1 Riken symposium on the Intestinal flora. 1985; 43–64. 38. Voronin AA, Taranenko LA, Sidorenko SV. 1999. Treatment of intestinal dys bacteriosis in children with diabetes mellitus (Russian). Antibiotiki I Khimoterapiia, 1999, 44(3): 22–4. 39. Vorobiev AA, Nesvizski UV. (1997). Human microflora and immunity. Review. (Russian). Sovremennie Problemi Allergologii, Klinicheskoi Immunologii Immunofarmacologii. – M., 1997. c.137–141. 40. Vorobiev AA, Pak SG et al. (1998). Dysbacteriosis in children. A textbook for doc tors and medical in children. A textbook for doc tors and medical 87317-049-5. 41. Venturi A, Gionchetti P, Rizzello F, Johansson R, Zucconi E, Brigidi P, Matteuzzi D, Campieri M (1999). Impact on the composition of the faecal flora by a new probiotic preparation: preliminary data on maintenance treatment of patients with ulcerative colitis. Aliment Pharmacol Ther, 13(8): 1103–8, 1999 Aug. 42. Vaughan EE, Millet B (1999). Probiotics in the new millennium (Revew/76 refs). Nahrung. 1999 Jun;43(3): 148–53. 43. Wilson K, Moore L, Patel M, Permoad P. Suppression of potential pathogens by a defined colonic microflora. Microbial Ecology in Health and Disease. 1988; 1: 237–43. 44. Yasui H, Shida K, Matsuzaki T, Yokokuta T (1999). Immunomodulatory function of lactic acid bacteria. (Review)(28 refs) Antonie van Leenwenhoek. 76(1–4): 38309,1999 Jul–Nov. Fats: the Good and the Bad (Part 2, B: Chapter 2) Vitamin A (Part 2, B: Chapter 3) 1. Calabrese, Joseph R et al. Fish oils and bipolar disorder. Archives of General Psychiatry, Vol. 56, May 1999, pp. 413–14. 2. Conquer, Jilie A et al. Fatty acid analysis of blood plasma of patients with Alzheimer’s disease, other types of dementia and cognitive impairment. Lipids, Vol.35, December 2000, pp. 1305–12. 3. Denton M, Lacey R. Intensive farming and food processing: implications for polyunsaturated fats. J Nutr Med 1991; 2: 179–189. 4. Garrow JS, James WPT, Ralph A. Human nutrition

and dietetics. 2000. 10th edition. Churchill Livingstone. 5. Hibbein, Joseph R. Fish consumption and major depression. The Lancet, Vol. 351, April 18, 1998, p1213. 6. Horrobin D. The madness of Adam and Eve. Bantam Press. ISBN 0 593 04649 8, 2001. 7. Joy, CB et al. Polyunsaturated fatty acid (fish or evening primrose oil) for schizophrenia. The Cochrane Library, Issue 4, 2000. 8. Kabara JJ. Antimicrobial agents derived from fatty acids. Journal of the American Oil Chemists Society 1984; 61: 397–403. 9. Laughame JDE et al. Fatty acids and schizophrenia. Lipids, Vol. 31, 1996, pp. S163–S65. 10. Puri B, Boyd H. 2004. The natural way to beat depression. Hodder Stoughton. 11. Richardson A.J., et al. Red cell and plasma fatty acid changes accompanying symptom remission in a patient with schizophrenia treated with eicosapen taenoic acid. European Neuropsychopharmacology, Vol. 10, 2000, pp. 189–93. 12. Richardson AJ. Fatty acids in dyslexia, dyspraxia, ADHD and the autistic spec trum. The Nutrition Practitioner, Vol 3(3), 2001, pp. 18–24. 13. Severus W, Emanuel et al. Omega-3 fatty acids: the missing link? Archives of General Psychiatry, Vol 56, April 1999, pp. 380–81. 14. Sporn MB, Roberts AB, Goodman DS. The retinoids: biology, chemistry and medicine, 2nd edn. Raven Press, New York. 1994. 15. Tanskanen, Antti et al. Fish consumption, depression, and suicidality in a general population. Archives of General Psychiatry, Vol. 58, May 2001, pp. 512–13. 16. Udo Erasmus. Fats that heal, fats that kill. 1993. Alive books, Canada. 17. World Health Organisation 1996. Indicators for assessing vitamin A deficiency and their application in monitoring and evaluating intervention programs. Micronutrient series 96–10. WHO, Geneva. Digestive Enzymes (Part 2, B: Chapter 4) 1. Augustyns K et al. The unique properties of dipeptidyl-peptidase IV (DPP IV / CD26) and the therapeutic potential of DPP IV inhibitors. Curr Med Chem, 1999 Apr; 6 (4): 311–2 2. Elgun S et al. Dipeptidyl peptidase IV and adenosine deaminase activity. Decrease in depression. Psychoneuroendocrinology 1999 Nov; 24 (8): 823– 32. 3. Erdmann R. The amino revolution. 1987. Century. 4. Garrow JS, James WPT, Ralph A. Human nutrition and dietetics. 2000. 10th edition. Churchill Livingstone. 5. Howell E. Food enzymes for health and longevity. 1986. Omangod Press. 6. Horvath K et al. Improved social and language skills in patients with autistic spectrum disorders after secretin administration. JAAMP 9: 9–15, 1998. 7. Sandler AD et al. Lack of benefit of a single dose of synthetic human secretin in the treatment of autism and pervasive developmental disorder. N Engl J Med 1999 Dec 9;

341 (24): 1801–6. 8. Santillo H. Food enzymes. The missing link to radiant health. 1993. Hohm Press. 9. Seeley, Stephens, Tate. Anatomy and Physiology. 1992. Second edition. Mosby Year Book. 10. The International Autism Research Centre. www.gnd.org 11. Wolf M et al. Enzyme Therapy. 1972. Regent House, Los Angeles, CA. Detoxification for People with GAPS (Part 2, C) 1. Anthony H, Birtwistle S, Eaton K, Maberly J. Environmental Medicine in Clinical Practice. BSAENM Publications 1997. 2. Bernard S et al. Autism: a novel form of mercury poisoning. Med Hypothesis, 2001 Apr; 56 (4): 462-71. 3. Coleman M et al. A review of epidemiological studies of the health effects of living near or working with electricity generation and transmission equipment. Int J Epidemiol 1988; 17: 1-13. 4. Edelson SB, Cantor DS. Autism: xenobiotic influences. Toxicol Health 1998; 14 (4): 553–563. 5. Epstein SS. Unreasonable risk. How to avoid cancer from cosmetics and per sonal care products. 2001. Published by Environmental Toxicology, Chicago Illinois. 6. Epstein SS. The politics of cancer, revisited. East Ridge Press, Fremont Centre, NY, 1998. 7. Gerson C Walker M. The Gerson Therapy. 2001.Twin Streams, Kensington Publishing Corporation. 8. Kaplan S, Morris J. Kids at risk: chemicals in the environment come under scrutiny as the number of childhood learning problems soars. US NewsWorld Report, June 19, 2000, p 51. 9. Kuhnert P et al. Comparison of mercury levels in maternal blood, foetal cord blood and placental tissues. Am J Obstet Gynaecol 1981; 139: 209–212. 10. McCandless J. Children with starving brains. A medical treatment guide for autism spectrum disorder. 2003. Bramble books. 11. McGinnis WR. Mercury and autistic gut disease. Environmental Health per spectives 109(7): A303– 304 (2001). 12. Meyerowitz S. Juice fasting detoxification. The fastest way to restore your health. 2002. Sproutman Publications. 13. Nielsen GD et al. Effects of industrial detergents on the barrier function of human skin. Int. J Occup Med. 6(2): 143–147, 2000. 14. Nylander M. Mercury in the pituitary glands of dentists. Lancet 1986; 1: 442. 15. Rogers S. 1990. Tired or toxic? A blueprint for health. Prestige Publishers. 16. Shaw W. Biological Treatments for Autism and PDD. 2002. ISBN 0-9661238-0-6. 17. Steinman D, Epstein SS. The safe shopper’s bible. Macmillan, New York, 1995. 18. Stortebecker P. Mercury poisoning from dental amalgam through a direct nose brain transport. Lancet 1989; 339: 1207. 19. Wayland J, Laws E. Handbook of pesticide toxicology. San Diego: Academic Press, 1990. Ear Infections and Glue Ear (Part 3: Chapter 1)

1. Effective Health Care 1992, No 4. The treatment of persistent glue ear in children. Leeds. Univ of Leeds 1992. 2. Crook W. The yeast connection. 1986. Vintage Books. 3. Hagerman R, Falkenstein A. An association between recurrent otitis media in infancy and later hyperactivity. Clinical Paediatrics, Vol. 26, pp.253– 257, 1987. 4. Kontstantareas M, Homatidis S. Ear infections in autistic and normal children. Journal of Autism and Developmental Disease, Vol. 17, p.585, 1987. 5. Nsouli TM et al. Role of food allergy in serious otitis media. Ann Allergy 1994: 73: 215–9. 6. Ostfeld E, Rubinstein E, Gazit E and Smetana Z, (1977). Effect of systemic anti biotics on the microbial flora of the external ear canal in hospitalised children. Paediatrics 60: 364–66. 7. Scadding GK et al. Glue ear guidelines. Lancet, 1993; 341: 57. 8. Seeley, Stephens, Tate. Anatomy and Physiology. 1992. Second edition. Mosby Year Book. 9. Shaw W. 2002. Biological treatments for autism and PDD. Self-published. A Few Words about Education (Part 3: Chapter 6) 1. Barkley RA. Taking charge of ADHD – the complete, authoritative guide for parents. New York: Guilford Press, 1995. 2. Brooks R. The self-esteem teacher. Circle Pines, MN: American GuidanceService, 1991. 3. Donaldson M. Children’s minds. Fontana, 1978. 4. Garber S, Garber M and Spizman R. Good behaviour – over 1,200sensible solu-tions to your child’s problems from birth to age 12. New York: St. Martin’sPaperbacks, 1987. 5. Lovaas IO. Behavioural treatment and normal educational and intellectualfunctioning in young autistic children. J Consulting and Clinical Psychology, 1987, vol.55, 1, 3–9. 6. Lovaas IO Smith T. A comprehensive behavioural theory of autistic children:paradigm for research and treatment. 1989. J Behav Ther Exp Psych. Vol 20, 1,pp 17–29. 7. Lovaas IO. The development of a treatment-research project for developmen-tally disabled and autistic children. Journal of Applied Behaviour Analysis. 1993Winter (4) 26, 617–630. 8. Lovaas OI. Teaching developmentally disabled children: The ME book. Austin:ProEd. 1981. 9. McCarney S Bauer A. The parent’s guide: solutions to today’s most commonbehaviour problems in the home. Columbia, MO: Hawthorne EducationalServices, 1989. 1o. Maurice C. Let me hear your voice. New York: Knopf. 1993. 11. Maurice C, Green H Luce SC. Behavioural intervention for young childrenwith autism. Austin: Pro-ed. 1996. 12. McEachin JJ, Smith T Lovaas OI. Long-term outcome for children with autism who received early intensive behavioural treatment. Am J MentalRetardation. 1993, 97, 359–372.

13. Rief S Heimburge J. How to reach and teach all students in the inclusiveclassroom. West Nyack, NY: The Center for Applied Research in Education,1996. 14. Rief S. The ADD/ADHD checklist. An easy reference for parents and teachers.1997. Prentice Hall Publishing. 15. Rhode G et al. The tough kid book (practical classroom managementstrategies). Longmont, CO: Sopris West, 1995. 16. Shure MB. Raising a thinking child. An Owl Book. Henry Holt and Company,Inc, 1995. 17. Stern J Ben-Ami U. Many ways to learn – young people’s guide to learningdisabilities. New York: Magination Press, 1996. 18. Turecki S. The difficult child. New York: Bantam Books, 1989.

TÁRGYMUTATÓ A acesulfame (édesítőszer) 127 acetaldehid 58-60, 206 acidophilus alapú tej 127 agar-agar 127 agave 127 ajánlott ételek 123-126 akrilamid 100 alfa-linolénsav 187, 189-193 alga 127 alkalmazott viselkedésanalízis 171, 247-250 alkohol 58-60 allergiák 50, 67-69 alma 123 almalé 127 aloe vera 127 alumínium 185, 196, 220-221 amaránt 127 aminoglükozidok 43 aminosavak 51, 59, 62, 93 amoxicillin 42 amphotericin 43 ampicillin 42 ananász 123 antibiotikumok 41-47, 50, 66-68 antifungális antibiotikumok (antimikotinumok) 43 antitestek 36 anyatej 19, 36, 43, 45, 59, 61, 67-68, 76, 107-108, 114, 179, 187, 196, 242 arachidonsav 188, 190 árpa 127 asiago sajt 123 aspirin 44, 229 ásványi anyagok 209-212 aszalt szilva 123 aszpartám 102, 127 asztma 15-17, 23, 38, 67-70 autisztikus enterocolitis 22 autizmus 11-24, 35-49, 71-75, 245-251 autoimmun 31, 38, 41, 46, 60-62 A-vitamin 59, 112, 176, 199-202 avokádó 123 B B1-vitamin 33, 75, 85, 112, B2-vitamin 33, 85, 112 B3-vitamin (niacin) 33, 75, 79, 112 B6-vitamin 33, 60, 75, 85, 112 B12-vitamin 33, 75,112

bab 117-118, 123, 125,-127 babliszt és csíra 127 bacteroidesek 25, 49, 51-55 balzsamecet 127 banán 123 bárány 123 baromfi, friss vagy fagyasztott 123 batáta (édeskrumpli) 95, 127 bélbolyh 27-31 bélhámsejtek (enterocyták) 27-31, 62, 68, 90-93 belsőségek, állati szervek 112-113 beöntés 236-238 bifidobactériumok 25-34, 41-48, 179 bipoláris zavar (mániás depresszió) 15-18, 75 bogyós gyümölcsök 123 bojtorjángyökér 127 bor 123 borsó 124 brandy 127 brazil dió 123 Brick sajt 123 brie sajt 123 brokkoli 123 bulgur 127 búza 100-101, 127 búzacsíra 127 búzadara 127 B-vitaminok csoportja 33, 59 C Cade R. 22, 61-62, 83 Camembert sajt 123 Candida 27, 42, 44-45, 49-51, 55, 58-59, 61, 66, 67, 83-84, 88-90, 169-170, 180 canellini bab 127 cayenne-i bors 123 cékla 115, 123, 136, 141 cellulóz 123 cellulózgumi 127 cheddar sajt 123 cherimoya (custard apple vagy sharifa) 123 chevre sajt 127 cholin 51 cikória, katáng 127 cink 33, 76, 94, 103, 117, 189-190, 214-215, 217 citrom 123 citromsav 123 clostridiumok 25, 42, 45, 50-55, 84, 178, 203 Colby sajt 123 colitis 22, 50,54 colitis ulcerosa 22, 50, 54, 105 cöliákia 22, 76, 100, 105-106 Crohn-betegség 22, 50, 54, 105-106 cukkini 115, 123, 140

cukkini, spárgatök cukor (szukróz) 92, 102 C-vitamin 75, 85 cyanocobalamin, lásd B-vitamin csemegeuborka, savanyú uborka 126 cseresznye 123 csicseriborsó 127 csirke 123 csokoládé 127 ugly fruit „csúnya gyümölcs„ – citrus hibrid 126 csüdfű (astragalus) 127 D datolya 123 deithanolamine (DEA) 221 depresszió 16-17, 31, 51-55, 75-76 dextróz (szőlőcukor) 127 DHA (dokozahexaénsav) 189-193 dinnye 126, 128 dió 117, 123 diófélék 11, 117, 123 diófélékből készült liszt 123 diszbiózis 30, 38, 43-45, 49-50, 54, 67-69, 73, 180, 215 diszlexia 15-17, 23, 53, 55, 58, 69, 75, 77,86, 102, 239, 246 diszpraxia 15-17, 23, 58, 69, 75, 77,86, 104, 187 Dohan, F.C. 22, 61, 76, 79, 83 dokozahexaénsav, lásd DHA dopamin 86 doxycycline 42 E E. Coli 32-34, 41-48, 180 ecet 123 edámi sajt 123 Egészségügyi Világszervezet (blHO) 199-202 eikozapentaénsav, lásd EPA ekcéma 15-18, 35-40, 67-70 élesztő 129 elvonás, antipszichotikus gyógyszerek 78-79 emésztés 16-17, 19-23 emésztőenzimek 30, 176, 181, 203-208 endoszkópos vizsgálat 21-22 enterococcusok 25, 43 enzim 30-32, 203-208 EPA (eikozapentaénsav) 187-193 epilepszia 61, 219 epithelium 26-28, 35 erythromycin 43 esszenciális zsírsavak 187-193 ételallergiák 50, 83-84, 227 étkezési zavarok 169-171 étolaj 127 E-vitamin 85 F

faba bab 127 fagylalt 160, 233 fahéj 124 falósejtek 97 fehér burgonya, krumpli 95, 128 fehérje 61-62, 93-94 fehérrépa 126 Feingold étrend 86 feldolgozott sajt (sajtkrém) 129 fémek, lásd nehézfémek fenil-alanin 86 feta sajt 127 figyelemzavar 15-17, 23, 58, 245-251 fekete retek (téli retek) 124 fluorid 220 fogamzásgátló 44, 46, 66-68, 242-243 fokhagyma 115, 124, 228, 232 folsav 46, 85, 112 formaldehid 221 FOS (frukto-oligo-szacharidok) 127 főtt bab 127 francia articsóka 115, 123 fruktóz 127 fülfertőzések (ragacsos fül, savós középfülgyulladás) 223-230 fűszerek 124 G gabonák 111, 128 gabonapelyhek 19, 84, 95, 97, 99, 128, 169, 210, 233 galluszsav (=gubacssav) 86 gamma-linolénsav, lásd GLA garbanzóbab 95, 128 genetika 11, 57, 239 gentamycin 43 gesztenye 124 gesztenyeliszt 128 ghee (tisztított vaj) 108, 119 gin 119, 124 Gjetost sajt 128 GLA (gamma-linolénsav) 190 glicerin 186 glutén 31, 61-63, 83-84 gluteomorfin (gliadomorfin) 28, 31, 61-63, 83-84 glükóz 58 gomba 124 Gorgonzola sajt 124 Gouda sajt 124 grépfrút 120, 124, 165 Gruyere sajt 128 GY gyapotmag 128 gyógynövények 118, 170, 228-229 gyógynövénytea, gyógytea 124, 229 gyomor 59, 61-62, 204-208

gyomorsav 59, 61-62, 204-208 gyömbérgyökér, friss 119, 124 gyulladás 21-22, 223-230 gyümölcs 116, 123, 128 H hajdina (pohánka) 129 hal 124, 125 halolaj 187-193 Havarti sajt 124 hemolízis 216 herpeszvírus 54 higany 69, 87 hínár 128 hintőpor (talc vagy talcum) 220 hintőpor (talc vagy talcum) 220 97, 109, 187, 239 97, 109, 187, 239 251 hiperglikémia 98 hipoglikémia 98 histadelia 51 hisztamin 51, 86 Hoffer, Abram 22, 76 hot dog 128 húsleveskocka vagy granulátum 128 húsok 112-114, 124, 128 I IBS (úritábilis bélszindróma) 23, 42, 50 idegméreg, neurotoxin 53, 58, 63 IgA (immunglobulin A) 36-38 IgE (immunglobulin E) 38 ikertanulmányok 241 immunglobulinok 35 immunrendszer 35-40, 59, 72-73, 231, 233 interferon 26, 37-38 interleukin 38, 179 író (tejtermék) 128 italok 118-119, 130 J jeruzsálemi articsóka, csicsóka 128 jód 33, 103 joghurt 124, 128 K kagyló 112, 124 kakaópor 128 Kanamycin 43 kanyaróvírus 22, 37, 54 kapor 124 káposzta 124 kapribogyó 124

karfiol 124 karob 127 karragén 128 kávé 89, 100, 124, 128 kazein 31, 61-63, 76, 83-85, 94, 104, 107-109, 203, 208 kazeomorfin 28, 31, 61-63, 83-84, 107-108, 203, 206 kéksajt 124 keláció 87, 211, 214-216 kelbimbó 124 keményítő 92-93, 99-100, 128 kényszerbetegség 17, 75, 187 kerülendő ételek 127-130 keserű dinnye 128 kesudió 117, 124 ketchup 128, 134 kínai kel (bok choy) 124 kiwi 124 kókusz 125 kókuszolaj (kókuszzsír) 125 kókusztej 119, 125, 129 kolbász 128 kolecisztokinin 204-206 koleszterin 31-32, 114-115, 195-196 kolinolitikumok 44 konzerv hal 124,125 konzerv zöldségek és gyümölcsök 128 koriander 125 köles 128 környezeti hatások 219-222, 240-243 körte 125 krémsajt 128 kukorica 128 kukoricakeményítő 128 kukoricaszirup 128 kumquat 125 kuszkusz 128 L LA (linolénsav) 187-188, 190-193 laktobacilusok 25-34, 42, 66, 179 laktóz 32, 43, 52, 92, 107-109, 128 lanolin 221 lekvár 128 lencse 125 lenmag 164, 187, 189, 192 levek, préselt levek 119, 125, 165, 216-217 leveles kel 125 ligetszépe olaj 187-193 likőr 128 limabab 123 limburgi sajt 125 lime (zöldcitrom) 125 linolénsav, lásd LA liszt 127

M magnézium 33-34, 76, 209-210, 215 magvak 117 magzat 65 máj 59, 112-113, 119, 150-151 mandarin (satsuma) 125 mandarin (tangerines) 125 mandula 117, 123 mangán 33-34, 76 mangó 125 mániás depresszió, lásd bipoláris zavar margarinok és vajhelyettesítők 128, 185, 233 marhahús 125 mazsola 125 méhpollen 128 melasz 129 méregtelenítés 81-82, 213-222 mikrobolyhok 30 MMR-oltás 22, 71-74 mogyoró 123, 124, 125, mogyoróvaj 124 Monterey (Jack) sajt 125 mozzarella sajt 129 mungóbab 129 Münster sajt 125 muramil dipeptid (MDP) 35-36 mustár 125 myelin 60 N narancs 125 nehézfémek 185-186, 192, 211-214 nektarin 125 Neufchatel sajt 129 neurotranszmitter 51, 54, 59-61, 86, 185 neutrofil 216 niacin, lásd B3-vitamin niacinamid, lásd B3-vitamin Nutra-Sweet, lásd aszpartám nyílgyökér 129 nyirokcsomó 21-22 nyiroksejt 21, 35, 225 nystatin 43, 50 O okra, bámia, gombó 129 olívabogyó 125 olívaolaj 120-121, 125, 194, 219 ólom 87, 221 omega-3 zsírsavak 34, 187-190 omega-6 zsírsavak 34, 187-194 őszibarack 123 P padlizsán 125 pantoténsav 32-34, 112

papaja 125 paprika 116, 125 paradicsom 125 paradicsomlé 125 paradicsompüré 125 parenterális táplálás (=intravénás táplálás) 45 parmezán sajt 125 paszternák 129 pekándió 125 pektin 129 pellagra 79-80 pepszin 61, 93, 203, 207 peptid 28, 31, 62-63, 77, 84, 93, 203-204, 207, 208 petrezselyem 126 Pfeiffer, Carl 22, 51, 76, 79 phospholipase A lásd PLA piridoxin, lásd B-vitamin PLA (Phospholipase A) 192 Port du Salut sajt 125 Postum 129 Prim-ost sajt 129 propilén glycol 222 prostaglandin 35-39 pszichiátriai zavarok 16-17, 76, 79, 240 pulyka 126, 129 Q quinoa 129 R ragacsos fül, savós középfülgyulladás, lásd fülfertőzések rágógumi 129 rebarbara 126 receptek 131-168 répa 126 riboflavin, lásd B-vitamin ricotta sajt 129 rizs 129 romano sajt 126 Roquefort sajt 126 rost 30-31 rozs 129 S saláta, mindenféle 124, 131 savó 129 sárgabarack 123 sertés 126 Shaw, William 54, 63, 103, 203 sherry 129 skizofrénia 16-17, 19, 22-23, 51, 55, 59, 62, 70, 75-80, 110, 187, 190, 203, 239, 241, 243 skizofréniára ható gyógyszerek 75-80 skót whiskey, scotch 126

só 131-168 sodium lauryl sulphate (SLS) 220 sonka 113, 129 sósav 203 sör 129 spárga 126 spenót 127 Stilton sajt 126 stressz 46, 66, 241, 243 sütőélesztő 129 sütőpor 129 sütőtök 126 svájci sajt 126 SZ szacharin 129 szalicilát 83, 85-86 szágó 129 székrekedés 19, 235-238 szekretin 203-208 szemesbab 129 szénsavas üdítőitalok 101, 129 szerecsendió 126 szódabikarbóna 129, 203, 219 szója 102-103, 129 szőlő 120, 126 szteroidok 44, 66, 88, 213, 216, 233 szukróz, lásd cukor T tanítás, fejlesztés 245-252 tápióka 129 tartármártás 129 tea 124, 126, 129 tej, rizs 129 tej, szója 103, 129 tej, tehén, kecske 107-111, 129 tejföl 129 tejpor 129 tejszín 129 tejtermékek 68, 84, 92, 107-111, 192, 226 tetracycline 42 tészták 130 Th1 immunitás 38 Th2 immunitás 38 thiamin, lásd B-vitamin thimerosal 71 titanium-dioxid 221 tojás 114-115, 126 tök (nyári és téli) 126 tönköly(búza) 130 triethanolamine (TEA) 221 triptofán 86

tritikálé (búza és rozs keresztezéséből származó hibrid) 130 túró 126 U uborka 126 úszás 221 V vadhús (friss vagy fagyasztott) 112, 126 vajbab 130 vas 33-34, 113 vastagbél 21-22, 36, 42, 105-106, 236 védőoltás, vakcina 71-74 vegetáriánusok 122 vérszegénység 33, 69 víz 118 vízitorma 126 vodka 126 W Wakefield, Andrew 20-22, 54, 71 Y yam gyökér 130 Z zab 130 zeller 126 zellergumó 126 zöldbab 126 zöldség 115-116, 125, 128, 130 ZS zselé 130 zsírok 94, 119-120, 185-198 zsírsavak 185-198

TARTALOMJEGYZÉK NYÍLT LEVÉL AZ AUTIZMUSSAL ÉRINTETT GYEREKEK SZÜLEIHEZ BEVEZETŐ ELSŐ RÉSZ: MI TÖRTÉNIK? 1. AZ ÖSSZES BETEGSÉG A BELEKBŐL ERED 2. A GYÖKEREK 3. AZ IMMUNRENDSZER 4. MI KÁROSÍTHATJA A BÉLFLÓRÁT? 5. AZ OPPORTUNISTA FLÓRA 6. AZ EMÉSZTÉS ÉS AZ AGY KAPCSOLATA 7. A CSALÁD 8. A VÉDŐOLTÁSOK. OKOZHAT-E AZ MMROLTÁS AUTIZMUST? 9. SKIZOFRÉNIA MÁSODIK RÉSZ: A KEZELÉS AZ ÉTREND 1. AZ ÉTREND KÖRÜL KIALAKULT VITÁK 2. A GAP-SZINDRÓMÁSOK MEGFELELŐ ÉTRENDJE 3. RECEPTEK 4. ITT AZ EVÉS IDEJE! JAJ, NE! GAP-SZINDRÓMÁVAL ÉRINTETT GYERMEKEK ÉS FELNŐTTEK ÉTRENDKIEGÉSZÍTÉSE 1. PROBIOTIKUMOK 2. ZSÍROK: A JÓ ÉS A ROSSZ ZSÍROK 3. AZ A-VITAMIN 4. AZ EMÉSZTŐENZIMEK 5. A VITAMINOK ÉS AZ ÁSVÁNYI ANYAGOK PÓTLÁSA A GAP-SZINDRÓMÁVAL ÉRINTETT BETEGEK MÉREGTELENÍTÉSE HARMADIK RÉSZ: EGYÉB KÉRDÉSEK 1. FÜLFERTŐZÉSEK ÉS A SAVÓS KÖZÉPFÜLGYULLADÁS 2. AZ IMMUNERŐSÍTÉS 10 LEGHATÉKONYABB MÓDJA 3. AZ IMMUNRENDSZERT LEGINKÁBB ROMBOLÓ 10 TÉNYEZŐ 4. SZÉKREKEDÉS 5. GENETIKA 6. NÉHÁNY SZÓ A TANÍTÁSRÓL ANGOL NYELVŰ REFERENCIÁK GYŰJTEMÉNYE TÁRGYMUTATÓ {1}(Az angol gap szó jelentése hézag, nyílás, rés.) {2}Elaine Gottsc hall 2005-ben hunyt el (a ford.)

Juhász Éva A rendelés azonosítója: 4503. Köszönjük vásárlását!