Dr. Máté Zsolt: A műemlékvédelem elmélete és műszaki háttere a Gödöllői Királyi Kastély helyreállításában 1982-2007 Pontosan huszonöt éve – a maitól alapvetően eltérő körülmények között – 1982-ben kaptam ez első megbízást a Gödöllői, akkor úgymond „volt Grassalkovich kastély” részleges felújítására. Az eltelt huszonöt év – amely szakmai pályámnak több mint felét tette ki – sokszor átgondoltatta velem, hogy vajon érdemes-e egy életpályát egyetlen emléknek szentelni. A válasz, melyben bensőmben soha el nem bizonytalanodtam, benne van a kastélyban. A kastély ez alatt az idő alatt lerobbant szovjet garnizonból és lepusztult szociális otthonokból álmából ébredt magyar Verszália lett, - ahogy egy romantikus hangvételű írásomban a királyi kastélyt aposztrofáltam. Bár kényelmesen hátradőlni még nem lehet, mert az állandó karbantartási kötelezettség és az érdeklődés folyamatos fenntartásának igénye mellett a helyreállítatlan részek is komoly gonddal nehezednek a magyar műemlékvédelem és a kulturális kormányzat vállára, de a megtett út már több mint kezdeti lépésként értékelhető. A helyreállított, négyezer négyzetmétert meghaladó épületrész a kastély legnagyobb művészi igényességű, és történelme folytán külföldön és belföldön legnagyobb vonzerővel bíró magja. A kastélyt, mint nemzeti értéket a szakma és a magyar és nemzetközi közvélekedés a legrosszabb időkben is számon tartotta. Így a 10 évvel ezelőtti megnyitó óriási érdeklődést váltott ki. Abban az évben a Hungaroring ausztriai hirdetésében a verseny helyét úgy jelölték meg, hogy az Ferenc József egykori kastélyának közelében lesz. Nem a tíz évvel ezelőtti volt az első helyreállítási időszak a kastély életében. A Grassalkovichok idejében, folyamatos bővítés, átépítés és természetesen karbantartás volt a jellemző. Ez az építkezési láz csak a második herceg idejében csendesedett. Ekkorra esik viszont a kert koncepcionális átépítése francia barokk kertből angol tájképi kertté. Nemcsak egyszerű növénykiültetési program volt ez. A kertrégészeti kutatások azt mutatták ki, hogy olyan mértékű földmunka és tereprendezés zajlott, amely a francia kert járószintjeit, burkolatait ma már felderíthetetlenné teszi. A Grassalkovichok után a kastély az 1849-iki hadi eseményekben szenvedett sérülést. Konkrétan arról értesülünk, hogy a Királydombon álló pavilonban történt pusztítás, de nyilvánvaló, hogy kisebb rongálások a kastélyt is érhették. A Grassalkovich-örökös rokonoktól a Sina bárói család szerezte meg a kastélyt, és Sina György 1856-57-ben végeztetett felújítást, helyreállítást, és újra fényesen berendeztette a kastélyt. A következő tíz évet azonban használat nélkül, elhagyottan vészelte át az épület. Így, amikor a koronauradalmak pénzéből a magyar állam a Kiegyezéskor a királyi család részére megvásárolta, újabb alapos felújításra szorult. Ezt a munkát azonban nemcsak az elhanyagoltság, az előző évi hadikórházi használat, hanem természetesen az udvar jelenlétével fellépő új funkcionális igények is indokolták. Az 1867-es év elejétől szeptemberig folyó gyors helyreállítást és átépítést a szakirodalom előszeretettel tulajdonította Ybl Miklósnak. A téves megállapítás forrása Ybl Ervinnél keresendő. Ybl Ervin 1956-ban kiadott Ybl Miklós c. könyvében1 írja: „1867-ben Ybl Miklós kis, de igen fontos megbízást kap. Neki kell a Grassalkovich Antal által 1744-től 1750-ig épült gödöllői barokk kastélyt, Mayerhofer András (?) alkotását a királyi család számára karbahozni.73 Ybl még 1867 folyamán foganatosította az átalakításokat. Nagyjából megmaradt a kastély homlokfala, oromzatára a kétfejű sasos 1
Ybl E. 1956. 47. p.
1
császári címer került (ezt később elfalazták), a zsindely-manzardkupolák helyébe nyolcszögletű, palafedésű bordás kupolák épültek, az udvar felőli homlokzat középrésze az ablakokkal, a főpárkánnyal, az órás attikával szintén átalakult. Belsejében változatlan maradt a nagyterem, a lépcsőház, a Mária Terézia 1751-i látogatására készült, márványos királynői hálószoba; a többi lakosztályt azonban az akkori idők gyarló ízlésével bútorozták. Az átalakítás, berendezés 5 hónap alatt, bámulatos gyorsasággal készült. A királyi család 1867 szeptemberében már kiköltözhetett Gödöllőre. Ybl munkája itt nem volt lényeges, a két új kupola vonalai mégis eltérnek a hazai provinciálisabb barokktól.” Azóta a kutatás több pontban módosította Ybl Ervin megállapításait. Az átalakítások tervei a bécsi Staatsarchivban fennmaradtak, ezeken Ferdinand Kirschner szerzősége szerepel.2 Egyáltalán nincs arra vonatkozó adat, hogy Ybl Miklós a kastély átépítésében részt vett volna. A kupolák átépítését két bécsi építész tervezte 1885-ben3, a makacsul Ybl munkaként emlegetett pálmaház sem Ybl munkája.4 Ybl Ervin az idézetben közölt 73. számú lábjegyzetében hivatkozásul a Magyar Mérnök Egyesület Közlönye II. köt. január-február I. fej. 18-24. o. helyet adja meg. Sajnos azonban, mint a könyv tüzetes tanulmányozásából kiderül, szerzői vagy szerkesztői tévedés folytán a 73-tól 81-ig tartó lábjegyzetek a szövegbe rossz helyre kerültek. Az Ybl Ervin által a 73-as lábjegyzetben megjelölt szakirodalmi helyen a Budapesti Bazilika kupolájának összeomlásáról szóló ismertetés van. A leírásában hivatkozott átépítések egy részére – pl. a kupolákéra – jóval az általa megjelölt időszak után került sor. Ybl Ervin tévedésének az lehet az alapja, hogy a kupolák terve történetesen megvan a Magyar Építészeti Múzeumban. Helyileg utoljára a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal tervtárában őrizték gödöllői lajstromozatlan tervek címen. Ezt ő is láthatta. Ezek egyikén valóban van Ybl szignó, ez azonban Ybl Miklós aláírásától eltérő, feltehetően az akkori kastélykapitánynak, lovag Ybl Lajosnak a terveket jóváhagyó kézjegye. A királyi időszakban még több átépítés is zajlott. A korszakot lezáró világháború és a tanácsköztársasági igénybevétel után Horthy Miklós kormányzó részére hozták rendbe a kastélyt. A kormányzó utoljára negyvennégy nyarán járt itt. Az épülő bunkert, amely október közepén készülhetett el, már soha nem vette igénybe. Először a visszavonuló német csapatok fosztották ki a kastélyt, majd a Vörös Hadsereg katonái.5 Az elmondások szerint a lakosság is megtette a magáét. A második világháborút követő katonai használat, fogolytábor, magyar katonai, majd a szovjetekkel megosztott igénybevétel, 1957-től a magyar részen szociális otthoni funkció végletesen leromlott állapotot idéztek elő. Az 1982-ben adott első megbízás, amelyet a kastélyban lévő nagyobbik szociális otthont működtető Fővárosi Tanács adott ki, a funkciójukat végképp ellátni alkalmatlan ablakok cseréjét és a homlokzat felújítását célozta meg. Az egyszerű karbantartói szemléletben fogant megbízás alapja az volt, hogy üvegesek nem vállalták a kastély hiányzó ablaküvegeinek pótlását, mert a tönkrement, elkorhadt ablakszárnyakba üveg 2
A bécsi Staatsarchiv (Wien Minoritenplatz 1.) őrzi az udvartartás (Oberhofmeisteramt) Gödöllőre vonatkozó iratés rajzanyagát. A térképek és tervanyagok jórészt rendezetlenek. Az anyagok kutatását Dávid Ferenccel közösen végeztem. Leírása: Dávid F. 1988. II. 33. p. után: Jegyzék 1-9. p.; fényképmásolatok: Máté Zs. 1989. 44-126 pp. 3 Woreschaur és Schieftabler udvari építészek – Dávid F. 1989. 22. p. 4 A pálmaházat Pribék Béla tervezte. – Varga K. 1997. 43. p. 5 A kastélyhoz tartozó plébánia pénztárának pecsétjét magam találtam meg 1986-ban, amikor a szovjetektől visszakapott istálló épületét bejártam. A szemétben széttaposott számadáskönyvek között hevert a gumi bélyegző.
2
már nem volt behelyezhető. – Az első szemrevételezések és műemléki vizsgálatok rámutattak arra, hogy végzetes hiba volna a meglévő rossz ablakoknak, azonos kialakítású új szerkezetekkel való cseréje. Az elmúlt évszázad során ugyanis az ablakok gyakran igénytelen megújításával megváltoztatták az ablakosztásokat, nem beszélve a vasalatokról vagy az ablakszárnyak profiljáról, amelyek sok esetben gyors és igénytelen barkácsolásról tanúskodtak. A kőkeretek átvizsgálása arra is fényt derített, hogy az ablakcseréknél, sőt már a 19. században a külső szárnyak felhelyezésénél is durván megvésték és átalakították az eredetileg nemes arányú kőkereteket. Ezek az egyszerű ránézéssel is megállapítható tények érlelték meg azt a meggyőződést, hogy gondos műemléki felmérés, teljes körű műemléki és műszaki kutatás nélkül a kastélyhoz hozzá sem szabad nyúlni. – Lassú és sok taktikázást igénylő folyamat révén látta be a megrendelő, hogy a felújításhoz elengedhetetlen kutatás és igényes műemléki helyreállítás költségei nem kerülhetők el, de egy szociális otthon funkcióra sem terhelhetők rá, – s az építészeti adottságok miatt valójában a kastély pedig soha nem lehet korszerű öregek háza. Időközben a megbízást átvette az Országos Műemléki Felügyelőség, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal elődje, s a Grassalkovich kastély 1985-ben egyike lett a „Kiemelt műemléki értékű kastélyok és várak állagmegóvási program”-jába tartozó öt kastélynak. Ebben a programban, amely egyébként négy kastély 6 sorsát azóta is jelentősen meghatározó indítást eredményezett, fogalmaztam meg az állagmegóvásnak azt a szemléletét, hogy az állagmegóvás a végső műemléki helyreállításból levezetve az állagmegóvó beavatkozás helyén „lehetőleg véglegesnek tekinthető állapotot hozzon létre, vagy a végleges állapot logikus első ütemét tartalmazza.” 7 Az elméleti alapoknak ilyen rögzítése jelenthetett a későbbiekben hivatkozási lehetőséget arra, hogy minden ideiglenes megtámasztás vagy védelem helyett komplex műemléki helyreállításban gondolkodjunk, természetesen annak teljes művészettörténeti, műemléki és műszaki kutatási, s a velük járó költségi hátterét is beleértve. A Minisztertanács 2010/1990. (HT.5.) MT határozatában döntött a kastély helyreállításáról és kulturális és idegenforgalmi hasznosításáról. Több évig tartott, míg eldőlt a kastély kiürítése, és maga a kiürítés is csak fokozatosan következhetett be. A szovjetek 1990-ben hagyták el a kastélyt. A teljes kiürítés csak 1994-ben fejeződött be. – Közben folyt az állagmegóvási tervezés, és 1986-ban megkezdődött a kivitelezési folyamat is. Természetesen jelen keretek között nem lehetséges a teljes helyreállítás részletekbe menő tárgyalása. Annakidején az aktuális részletekről már több publikációban beszámoltam.8 Az első átadás óta eltelt tíz esztendő és nem mellesleg a folyamat megindulása óta eltelt negyedszázad azonban lehetőséget kínál arra, hogy a maga nemében páratlan műemlék helyreállításának koncepcióját és tanulságait áttekintsük. A műemlékvédelem elméleti alapvetésével, a Velencei Kartával elvben mindig egyetértettem, de a gyakorlatba való átültetésnél sokszor támadtak aggályaim. A gödöllői helyreállítással kapcsolatban több írásban és előadásban foglalkoztam a helyreállítás hitelességével, az alkalmazott korszerű konzerválási eljárásokkal, a műemlékvédelmi koncepcióval, a funkcionális kompatibilitással, máig adós maradtam azonban azzal, hogy részleteiben végigkövessem, hogy a műemlékvédelem elmélete a 6
Az óbudai Zichy Kastély, a fehérvárcsurgói Károlyi kastély, a gödöllői Grassalkovich kastély, a majki Kamalduli remeteség. Az ötödik, az edelényi L’Huillier-Coburg kastély sorsában a program nem hozott döntő változást. 7 Állagmegóvás p. 4. 8 A közlések felsorolását lásd az irodalomjegyzékben!
3
helyreállításban hol és milyen vonatkozásban juthatott érvényre. Alapvető problémám ezzel kapcsolatban az volt, hogy az elmélet érvényesítésére oly kényes hazai gyakorlat sem teljesen következetes. Pontosabban eltérő gyakorlat mutatható ki a különböző korok emlékeivel való foglalkozásban. Hogy egy egészen egyszerű példával éljek, míg a szakma többsége elfogadja, hogy a középkori, vagy különösképpen a még régebbi emlékeknél a megmaradt vakolat lehatárolva, tanúként megőrzendő, s a pótlásnak, kiegészítésnek ettől eltérő módon kell megjelennie, ez a kérdés egy historizáló vagy barokk műemléknél fel sem merül. De hasonlóképpen utalhatok az épületek színezésére, az enteriőrök egyszerű, nem dekoratív kifestésére, a falak kárpittal való burkolására, a padlóburkolatokra is. Ide sorolhatom még az általam nagyon fontosnak ítélt, de műemlékileg a gödöllői helyreállítás előtt nálunk teljesen periférikusan kezelt ablakok kérdését is. – Nem eget rengető kérdések ezek, mert jórészt az épületeknek rendszeresen megújításra kerülő anyagait, szerkezeteit érintik. De a műemlék látható felületeinek jórészét ezek teszik ki, és a Karta szigorúságát alkalmazva ellentmondásra hívják fel a figyelmet. Néhány dolog a kastéllyal kapcsolatban már a munka kezdetén olyan alapelvként került leszögezésre, amelyeknek követését azután a teljes, az első pillanattól kezdve is több évtizedesnek ítélt helyreállítás során fontosnak tartottunk. Ezek közül az egyik a kastély építéstörténetének az a tanulsága, hogy a több évszázados, szinte állandó bővítés, átépítés alatt mindenkori szándék volt az épület egységes megjelenésének megőrzése. Ezt az építtetők sokszor olymódon is érvényesítették, hogy az egyik szárnyon végzett átalakítás homlokzati következményeit átvetítették másik szárnyakra is, ahol egyébként azokra semmi funkcionális, logikai igény nem lett volna. Így kapott palotahomlokzatot a kastélykápolna és a vele szemben lévő, eredetileg szénapadlásként és istállóként épült szárny, vagy így helyezték át a színházi rizalit ablakait, hogy azok a narancsház pavilonjának átalakításakor kialakított homlokzattal harmonizáljanak. De erre a törekvésre utalnak a vakablakok és a részlegesen, alsó vagy felső részükben vaknyílásként kialakított ablakok, amelyek az egyes szárnyak eltérő szintjeit leplezik a homlokzatokon. A másik nagyon fontos felismerés az volt, hogy bár a kastély művészeti kvalitásai kiválóak és művészettörténeti jelentősége is kiemelkedő, ezzel egyenrangúan kell számításba venni a kastélyhoz kötődő történelmet, s a helyreállításban szem előtt kell tartani a történelmi helyszínek és hangulat megőrzését és restaurálását, mert a fő vonzerőt éppen a kastélyhoz kapcsolódó történelem és a hozzá kötődő személyek testesítik meg. A máig követett és érvényesített az értékvédelmi koncepció alapjai a következők voltak: A helyreállítás Megőriz minden hozzátételt, amivel a kastély 250 év alatt gazdagodott, tehát nem purifikál. Pótol minden olyan elpusztult részletet, amely hitelesen megismerhető és a műemlékvédelem elfogadott szabályai szerint pótolható. Lehetőleg nem a töredékességet, a pusztulás jelenlegi fázisát rögzíti, hanem helyreállít, restaurál. Minden fázisban – esztétikai, művészeti, műszaki és funkcionális szempontból egyaránt az egész kastélyra kiterjedő koncepciót követ. Nem tagolja szét az együttes egységét építési periódusokhoz igazodva – mert a kastélytörténet elemzése azt mutatja, hogy az építtetők minden 4
beavatkozáskor az együttes egységét tekintették legfontosabb rendező elvnek. A szükséges átalakításoknál, hozzátételeknél a történelmi levegő és a töretlen illúzió megőrzését követi, - óvakodik a látványos modern anyagoktól és megoldásoktól, - a meglevő részletek felhasználását, a tárgyi, anyagi megóvást követi. A legértékesebb épületrészekre vonatkozó funkcionális döntéseknél az eredetihez legközelebb álló használatot és berendezést célozza meg. Minden funkciórészlet eldöntésénél az egész együttes koncepciójába illesztésből indul ki, hogy ne lehessen oly módon kihasználni az együttest, hogy végül rosszul hasznosítható részletek maradjanak fenn. A szükséges, korszerű infrastruktúra a lehetőségekhez képest rejtve kerüljön beépítésre, hogy ne bontsa meg a korhű látvány harmóniáját. Arra, hogy az eddig elkészült részeket elméleti jellegű utólagos felülvizsgálatnak vessem alá, régen készültem, de Szekér György egyik előadása adott egy utolsó lökést. Szekér egy általa ismertetett helyreállítás során az egyes beavatkozási formákra a következő finom, számomra is követhető skálát állította fel. 1. 2. 3. 4. 5.
In szitu konzerválás anasztilózis hiteles rekonstrukció logikus hipotézis hipotetikus részek
Ezek közül a Karta csak a konzerválást és anasztilózist fogadja el. Logikájában azonban benne van a hiteles rekonstrukció. A hipotéziseket egyébként kizárja. Ugyanakkor minden, a konzerváláson vagy restauráláson túlmenő kiegészítésre megkülönböztető kötelezettséget ír elő. Ami pedig új hozzátétel, azt építészeti alkotásnak tekinti, amelynek korunk építészeti jegyeit kell magán viselnie. – A magyar műemléki gyakorlat azonban a hiteles rekonstrukcióval szemben sem megengedő. Nos ha szigorúan vennénk a Kartát, a barokk vakolat-architektúra hiteles kiegészítése is csak megkülönböztethető módon lenne megengedhető. A magyar gyakorlat szerint, mint rekonstrukció akár elítélhető tevékenységként is felfogható lenne. De természetesen ez nem így van, ez puszta szőrszálhasogatás lenne. Egyébként is ellentmondana a Karta harmonikus illeszkedési törvényének. Ez a harmonikus illeszkedési követelmény azonban a Karta más pontjaival ütköző kompromisszumokat is kívánhat meg, s mindenkor mérlegelést, személyes megítélést is igényel, s véleményem szerint, mégha nem is szívesen beszélünk róla, a cél érdekében ebből esetenként bizonyos hipotézisek sem zárhatók ki teljesen. Ha a gödöllői helyreállítást vesszük górcső alá, alapul vehetjük a Szekér-féle skálát, de az adott esetre adaptálva a 4.-5. fokozatban indokolt inkább logikus hozzátételt illetve szükséges hozzátételt, és kevésbé hipotézist hangsúlyoznunk. Bár, mint látni fogjuk, ez utóbbi sem teljesen elkerülhető. 1. In szitu konzervált épületrészek Nagy általánosságban ez az egész kastélyra igaz. A legszükségesebb szerkezetcseréken és az igénytelen, funkcionális célú étépítéseken túlmenően nem történtek visszabontások, átépítések. Az épületszerkezetek konszolidálásra kerültek. A 5
műmárvány- és stukkódíszeket a helyszínen restaurálták, a dekoratív és figurális falfestéseket úgyszintén. Néhány ajtó megtartható márványos festése esetében részben restaurálásra, részben kiegészítésre került sor. Megőriztük és konzerváltuk a lépcsők anyagát. Restaurátori módszerekkel újítottuk meg a míves kialakítású vagy ornamentális díszítésű ajtókat, fa falburkolatokat és a néhány, még fellelhető barokk ablakot. – Sajnos ezeknek az ablakoknak a felirattal való megjelölése elmaradt. 2. Anasztilózisz Anasztilóziszra nem került sor, mert nem voltak olyan leomlott, vagy helyükről eltávolított épületszerkezetek, amelyeknek a visszahelyezése számításba jött volna. 3. Hiteles rekonstrukció Ha szó szerint vennénk a rekonstrukció a fogalmát, akkor a feladatoknak nem aránybeli, de számszerű többségét ide sorolhatnánk. Valójában ezekre sokkal inkább illik a felújítás szó. A dekoratív vagy figurális enteriőr festést tartalmazók kivételével szinte teljes mértékben cserére kerültek a külső belső vakolatok – természetesen didaktikus jelölés nélkül. Cserére kerültek a padlóburkolatok. Ahol hiányok mutatkoztak, a meglévőkkel azonos módon kiegészítést nyertek a részben hiányzó fa és kőlábazatok. – De részben rekonstrukciónak tekinthetjük a fedélszékek felújítását, mert voltak olyan épületszárnyak, amelyeken a részleges megtartásra sem volt esély, s a teljes bontás után új anyagból, - a régi méretekkel és idomokkal – építettük újjá a fedélszéket. A márványistálló fedélszékénél, a különböző székállásokból kibontott egészséges faanyagokból egy állás visszaállítására nyílt lehetőség. Ezesetben mind az anyagok, mind a szerkezet és forma eredeti, de az elemek nem eredeti helyükön vannak beépítve. Természetesen a tetőfedések, azok fém részei stb., mind-mind az eredeti, tönkrement részleteket pontosan követő, új anyagú rekonstrukciók. A kémények a barokk kéménytestekre épített új kéményfejet kaptak. A kialakítás formáját a kastély archív fényképei és festett ábrázolásai alapján terveztem. Hiteles rekonstrukciónak tekinthető a színházterem és színpad visszaállítása. A falfestések restaurálási módszerekkel kerültek megóvásra. Sok vonatkozásban hiteles rekonstrukciók az új ablakok. Az ábrázolások mellett kiinduló adatként tudtuk használni a megmaradt néhány 18. századi ablakot. A vakablakok elfalazott vagy zsaluval takart mezőiben fennmaradtak olyan ablak festések, amelyekről a szárnyak jellege, színe, osztása és ólmozott üvegosztása is hitelesen megállapítható volt. Ezeket az adatokat pontosan követtük. Viszont nem lehetett elzárkózni a hármas ütközés és hőszigetelő üvegezés követelménye elől. Szerencsére a dupla üvegezés fénytörése a szárnykeret megvastagítását elnyeli. Így a profilok és a látvány hitelessége megmaradt. A megkettőzött ablakok utólagos külső szárnyainak eltávolítását követhette a durván megvésett kőkeretek kiegészítése. A kiegészítésre minden adat megvolt. Ugyanakkor a vakolatokhoz hasonlóan itt sem láttuk értelmét annak, hogy megkülönböztető felülettel jelöljük a kiegészítéseket. Mind régészeti adatokkal, mind fennmaradt, másodlagos helyen beépített eredeti balusztrád szakasszal igazolt, hiteles rekonstrukció a díszudvart záró kő mellvéd. Ez a 6
balusztrád azonban a kastély többi kő elemétől eltérően nem puhamészkőből, hanem keménymészkőből készült, felülete pedig nem festett, hanem natúr. Így didaktikusan elkülönül az eredeti részektől. – Mivel az eredeti veszélyessé vált, egyszerű kőcserével, de hasonlóan anyag- és felületváltással készült újra a főkupolát koronázó baluszter. Egyik legösszetettebb feladat a színház karzatának rekonstrukciója volt. Ez is tudományos kutatáson alapuló hiteles rekonstrukció. Hiszen a karzat szintjeinek helye, az íves kiképzésű mellvédek vonala, a könyöklőgerenda profilja falkutatással megalapozott. A karzatoszlopok helyére vonatkozóan a fellelt 1867-es felmérések9 adtak eligazítást. Az oszlopok architektúrája és színezése a falfestésen megvolt, ugyanis a szélső oszlopok nem valóságos szerkezetek voltak, csak az illuzionisztikus, festett architektúra részét képezték. A karzat mellvéd betétjeire azonban már nem volt adat. Az adott kor ipari feltételeinek ismeretéből következik, hogy csak vázas és betéttáblás megoldásúak lehettek. A formai részleteket a kastélyban lévő Mária Terézia szoba azonos méretű és jellegű lábazati falborításáról kölcsönöztük. Így ez a részlet már a következő kategóriába vezet bennünket. 4. Logikus hipotézis illetve hozzátétel Ebbe a kategóriába sorolom mindazokat a részleteket, amelyek a kastélyban másutt fellelhető minta alapján újonnan készültek. A pótolt vagy új, történelmi stílusú ajtókat, ajtókereteket, lábazat kiegészítéseket. Különleges helyet foglal el ebben a sorban a színház kerti bejáratának kőkerete. Ennek a nyílásnak a mérete, sőt a kőkeret lenyomata is megállapítható volt. A pontos tagozatokhoz és profilokhoz azonban csak a csatlakozó épületszárny hasonló kialakítású díszes bejáratának analógiáját használhattuk. Ilyenformán ez már a logikus hipotézisek közé sorolható. Viszont mivel az anyaga a kastély többi kőkeretétől eltérően nem puhamészkő, hanem keménymészkő, felülete pedig nem festett, hanem natúr, didaktikusan elkülönül az eredeti részektől. Ugyancsak ebbe a kategóriába tartozik a színházterem proszcénium falának díszítőfestése. A színpadnyílás nem volt pontosan ismert, csak vázlatos felmérés volt róla. A festett architektúra befordulásával számolva, erre a körülbelüli falméretre egy pillérállás rajza illett rá. Ennek alapján pontosítottuk a méretet. A díszítőfestés, bár a megóvott freskókkal összhangban van, mind technikájában, mind felületében a freskóktól jól elválik. A barokk színpad díszletelrendezését és a színpadgépezet rendszerét a rendelkezésre álló hely egyértelműnek mutatta, ebben a vonatkozásban Staud Géza színháztörténész eligazítására hagyatkoztunk. A részletek a Cesky Krumlov-i színház analógiáját követik. A kastély színezése műszeres feltárással megállapított eredeti színezés alapján készült. De ez csak a fő szárnyra igaz. A többi épületrész ennek logikus és harmonikus kiterjesztése, amely ugyanakkor igyekszik a többperiódusú épület és festés többi szárnyon feltárt színeit is követni. Teljesen hitelesen azonban ez nem volt megoldható, mert mire az összes szárny megépült, az épületet többször átfestették, és már a középrész – feltétlenül megőrzendőnek ítélt – barokk koloritját is jellegtelen monokróm átfestés takarta el. 5. Hipotézis, illetve hozzátétel 9
Lásd a 2. számú lábjegyzetet
7
Ilyen hozzátétel a bejárati kapualjból nyíló, alsó szintre vezető lépcsők formai megfogalmazása. A lépcsők léte és helye falkutatással igazolt. A kastélyban fellelt balusztrádokat mintaként véve készültek viszont a részlettervek. A didaktikus elkülönülést ugyanazok az anyag- és felületbeli eltérések biztosítják, mint az udvari mellvéd esetében. Hipotézis, hogy a színpadnyílás felett a hercegi címer díszelgett. Mintául a templom diadalívén lévő címert vettük. Hozzátétel a liftajtónak a kastélyban járatos kőkeret mintául vételével való keretezése. A megkülönböztető szándék sajnos a keret befestésével eltűnt. Egyértelműen építészeti alkotás a színházterem mennyezete. A mennyezet helyét és a holker magasságát a falkutatás tisztázta. Arra vonatkozóan, hogy ez a mennyezet festett vagy stukkózott volt, semmilyen adat nem volt megállapítható. Mindenesetre azok az elméleti kísérletek, amelyek a fali festett architektúra mennyezeti folytatásának elvi rekonstrukcióját célozták, nem vezettek logikus eredményre. Be kell azonban vallanunk, hogy a barokk enteriőrképzés összes fortélyával azért nem rendelkezünk, így az illuzionisztikus mennyezeti architektúra egykori volta elméletileg nem zárható ki. Mindenesetre a fehér mennyezet mellett döntöttünk. A mennyezet tagolását a légkondicionálási rendszer szükséges nyílásai és a korábbi állagmegóvás során készült vasbeton födém áttörési lehetőségei szabták meg. A mennyezeti tükör keretelését és a szellőző nyílások kereteit a kastély királynői termeiből vett stukkó minták alapján rajzoltuk meg. Ebben a nagy térben a kisebb termekből átvett minták nem dominálnak, szinte csak jelzés értékűek. Némileg oldják a mennyezet csupaszságát és a technológiai nyílásoknak az enteriőrbe illesztését segítik elő, de semmiképpen nem keltik az eredetiség megtévesztő benyomását. Egészen különleges többletérték a lovarda-pódium alatt feltárt térnek színésztársalgóként való megmentése. Ennek a teremnek az architektúrája eredeti, de a sima keleti fala új, mert hiszen egykor ez a tér a korábban mélyebb padlószintű lovardával egy volt. Tehát, bár részletei eredetiek, a tér mint tér új. Padlóvonalát némileg le kellett süllyesztenünk. Emiatt az oszlopok lábazata magasabb lett. Ezt a magasítást jelölhettük volna, sajnos azonban elmaradt. Anyagában és részleteiben eredeti, de kisebb mértékben kiegészített a főbejárati szélfogó. Ez a díszes, üvegezett ajtószerkezet a díszlépcsőnek a Ferenc József lakosztályhoz vezető lépcsősoráról került áthelyezésre. Előző helyén, mint 19. századi rátét zavarta a barokk díszlépcsőt. Ugyanakkor színvonalas és értékes darab, amely jelen felhasználásában is hitelesen idézi a királyi korszakot. Végül is a műemlékvédelem elméleti alapjainak érvényre juttatása – természetesen saját, szubjektív véleményem szerint – a feladat összetettségéhez és méretéhez képest arányosan biztosítható volt. Ahol a megszokott keretek feszegetése fedezhető fel, két szempont szolgálhat a szerző mentségéül. A magyar műemlékvédelem 1960-as, 70-es aranykorának szigorú, gyakran az elmélet illusztrációjának is tekinthető gyakorlatával szemben ma egyre erősebben érvényesül a közérthetőség, a látvány esztétikai és harmonikus egysége iránti igény. Ezeket a gondolatokat a Karta is tartalmazza. Ugyanakkor a széles körben elterjedt modern anyagok, szerkezeti megoldások az építészetben olyan elterjedté váltak, hogy történelmi környezetben való alkalmazásuk már korántsem váltja ki azt a komponálási és esztétikai izgalmat, amely az aranykor 8
sajátja volt. – A másik szempont pedig az, már az alapelvekben megfogalmazott gondolat volt, amely a kastély történelmével összefüggő helyszínek minél töretlenebb illúziót őrző megmentését és bemutatását célozta. Bevallom, a fenti, elméleti kategorizálás legtöbb esetben utólagos. A tervezési folyamatban minden sokkal összetettebben és komplexebben merült fel. Sok műhelyvita, hatósági egyeztetés, tervtanács során egyértelműsödtek és véglegesítődtek a követhető megoldások. Az elmélet szküllái és karübdiszei között is minden estben meg kellett találnunk azokat a technológiai, anyagi megoldásokat, amelyek a 250 éves épület konzerválásához, minél több eredeti anyagának megtartásához szükségesek voltak. – Utólag azt is be kell látnunk, hogy sok esetben éppen az akkor nehezen tolerált pénzhiány miatt évekig elhúzódó megvalósulás játszott a kezünkre, mert időközben beértek és eljutottak hozzánk azok a technológiák, amelyek egy-egy probléma megoldását egyáltalán lehetővé tették. A második világháború után a durva átépítések, az igénytelen és oda nem illő funkciók eredményeképpen, valamint a karbantartás teljes hiánya miatt a kastély állaga minden vonatkozásban leromlott. A méltatlan szerep mellett ebben az is közrejátszott, hogy az eredetileg beépített anyagok, szerkezetek is elérték természetes élettartamuk kritikus határát. A puhamészkő a klíma savasodása miatt, a faanyagok gombafertőzés, a fémek a légköri korrózió következtében, a tetőfedés természetes palái pedig az olajtartalmuk elvesztése folytán pusztultak és váltak alkalmatlanná. A talajnedvesség a vakolatokat, a fagy a használaton kívüli épületrészeket pusztította látványosan. A vakolatok pótlásánál kettős alapfeltételt tűztünk ki. Az első és legfontosabb a légzőképesség, ezért nagyon kicsiny arányú cementfelhasználást írtunk elő. A tartós, repedésmentesség céljából pedig olyan különleges osztályozású folyami fövenyt alkalmaztunk, amelyből a finom szemcsék teljesen hiányoztak, s a durvaszemcséknek a 0,3-3,0mm közötti széles tartománya a vakolat stabil térhálósodását segítette elő. A vakolóanyag keverésére és bedolgozására egyedi (a műemlékvédelemben már kipróbált) recepturát adtunk. Pár év múlva az építőiparban is bevezetett új minőségbiztosítási rendszer sajnos az előrekevert zsákos vakolattal kiszorította az egyedi keverést. A receptura azóta húsz év próbáját kiállta, de mivel minőségi tanúsítvánnyal nem rendelkezett, a kivitelező már nem vállalt rá garanciát. Sok gondot okozott a falnedvesség. Az utólagos falszigetelés. Kezdetben légzőképes vakolatokat használtunk. Nem kis averzióval az éppen hozzáférhető, százszázalékosan cement alapú, légpórusos Baurex N szárító vakolatot, később az AEC Putz 3000 jelű mészhabarcs adalékot. Utólag meg kellett állapítani, hogy a cementes megoldás is tökéletesen működik. Utóbb azonban, amikor a múzeumi funkció konkretizálódott, és a műtárgyvédelmi szempont semmilyen kockázatot nem engedett meg, a radikális, de teljesen biztonságos falátvágásos utólagos falszigetelés mellett döntöttünk. Ennek a technológiának a hirtelen nyugativá vált Kelet-Berlinben addigra már sokszázezer négyzetméteres referenciája volt. A megoldás problémamentes, és kifogástalanul működik. – Sok műemlékes kolléga azonban túlzottnak ítéli ezt a beavatkozást. Nagyságrendben az egyik legnagyobb és a kastélyon szinte mindenütt jelenlévő feladat a kőkonzerválás és kiegészítés volt. Már említettük, hogy a külső ablakok elhelyezése a kastély történetében egy olyan másodlagos és igénytelen átalakítás volt, amely a többszáz kőkeretnek úgyszólván mindegyikét durva véséssel illette. Amikor az első 9
kiegészítésekre a nyolcvanas évek végén sor került, építőipari import még szóba sem jöhetett. A hazai tapasztalatok és épületfizikai ismeretek alapján traszcementes kiegészítéssel próbálkoztunk. Az azóta eltelt több mint húsz év igazolta, hogy a puhamészkő és a megfelelően beállított traszcementes keverék jól együttdolgozik, és nem válik el, illetve a traszcement nem kezdi ki a követ. A már említett minőségbiztosítási rendszer megjelenése azonban a traszcementes eljárást is elsodorta, és a német gyártmányú Terzith került alkalmazásra. Laboratóriumban beállított szemeloszlással, szilárdságtani próbákkal véglegesítettük az azóta is használt és bevált pontos anyagösszetételt. Sajnos a sok alvállalkozónak nem mindegyike követte a tervekben előírt megoldást. A kastély főbejáratához vezető kőfonatos mellvédek kiegészítése például más, a vállalkozó által „titkos”-nak minősített recept alapján készült minden tervezői tiltakozás ellenére. A kiegészítések pusztulása már a következő évben észlelhető volt. Mára több helyen látványosan tönkrement. Volt, olyan is, aki kifejezetten rosszhiszeműen járt el. Az udvari teraszmellvédek és a teraszra nyíló ablakok kiegészítéseinek gyors pusztulását megvizsgálva megállapítható volt, hogy egyszerű cementhabarcsos eljárás történt, amit szilikon festékkel Terzith színűnek álcázott a kőrestaurátor. Az ablakoknál ezt javítottuk, a balusztrád állapota azóta is aggasztó. A kőfelületek egyébként az eredeti barokk megoldáshoz igazodva festettek lettek. Így a kiegészítő anyagok esetleges színeltérései eltűntek. Az ellenőrzött módon készült kőjavításoknál romlás, repedés, elválás nem tapasztalható. A homlokzatok festése Caparol szilikát festéssel készült. Bár ez a festék nem adja azt a vibráló, transzparens, élő hatást, mint a hajdani mészfestés, - beváltnak tekinthető, és az adott klimatikus feltételeket sokkal jobban állja, mint a mész. A pillérek, falazatok konszolidálása komoly körültekintést igényelt. Előfordult, hogy ideiglenes kifalazás vagy acél dúcolat védelmében le kellett bontani egyes tartó pilléreket, mert állaguk kritikus volt. Ilyen esetben először megbízható alapozás készült, majd a visszafalazások után az ideiglenes falszerkezeteket természetesen elbontották. Fényképfelvételek őrzik a bizarr állapotot, amikor a fapillérek hiányoznak vagy például a lovarda üveg verandájának öntöttvas oszlopai a levegőben lógnak. Az utólagos alapozásra, alap-megerősítésre, sőt utólagos alápincézésre sikeresen alkalmazható volt a jet grooting eljárás. A módszer lényege, hogy a talajba többszáz légköri nyomással bepréselt cementlé a talajszemcséket megkötve utólagosan szilárd alapot képez a meglévő falak vagy pillérek alatt. A falszerkezet konszolidálásának különleges esetét kívánta meg a színházterem freskódíszes, elvált köpenyfalának a tartófalhoz „varrása”. A freskó sérült helyein készített furatokba helyezett és műgyantával beragasztott rozsdamentes acélpálcák biztosítják ma a két szerkezet együttdolgozását. Természetesen a furatokat a restaurátori munka nyomtalanul eltűntette. Ugyancsak műgyanta alapú, ipari ragasztó segítségével sikerült a Királylépcső megmentése. Az erősen repedt fehérmárvány lépcső köré légkondicionált sátrat kellett emelni. Ennek védelmében különleges, nagynyomású technológiával a repedésekbe préselt műgyanta, a teherpróba szerint megbízhatóan ragasztotta meg és tette újra együttdolgozóvá a korábban kritikus állapotban lévő lépcsőszerkezet fokait. A kastély kétszázötven éves faszerkezeteit úgyszólván mindenütt megtámadták a farontó gombák. A szabadon lévő faszerkezetek, így például a fedélszékek esetében viszonylag rutinszerű, bontás, bárdolás, csonkolás, vegyszeres kezelés, visszaépítés, 10
rekonstrukció volt a megoldás. Nehezebb feladatot jelentettek a mélyen fertőzött falszerkezetek, amelyeknél a vegyszeres kezelés a falfestéseket károsította volna. - A festetlen oldalon raszteresen befúrt és elektromosan hevített hőpatronokkal sikerült a gombákat kiirtani. A falakban hosszan húzódó, rejtett fagerendák teljes kibontása sokszor a falazat állékonyságát veszélyeztette. Úgynevezett kényszer-égetéses eljárással, a gerenda egyik végének begyújtásával, a másik, kiszabadított végen ventillátoros megszívással és füstelvezetéssel több méter hosszú, teljesen falban fekvő fa „koszorú” gerendák kiégetését sikerült megoldani. Az égetés, mint hőkezelés, a környező falszövet gombátlanítását is ellátta. Az égetés nyomán előállt üregeket utólag bepréselt híg könnyűbetonnal töltötték ki. – A boltozatok barokk módra készült, padlóba rejtett, fa-vas kombinációjú vonószerkezeteinek elpusztult fagerendáit ellenmenetes acél vonórudakkal pótoltuk. A díszterem és díszlépcsőház gyönyörűen stukkózott födéme kivételesen nehéz feladat elé állította a tervezőket és kivitelezőket. A feltárás a fa födémgerendák egészen tragikus, közvetlenül életveszélyes állapotára derített fényt. Ugyanakkor feltétel nélküli műemléki követelmény volt a nagyérékű stukkók in szitu megmentése. Egyetlen megoldásként az ú. n. Fillippovich módszer adódott. A módszer lényege az volt, hogy a stukkók formáját pontosan felvevő, majd lassan szilárduló alsó, ideiglenes alápárnázás készült, amely biztonságosan megtámasztotta a födémet. Ezt követően a padlástér felől úgy volt eltávolítható a korhadt fafödém, hogy a stukkó és a hordozó vakolatréteg közben a helyén maradt. A megőrzött vakolatfelület felső felületére különleges ragasztóréteg került, amelyből fém horgok álltak ki. Majd a ragasztó rétegre új vasbeton födém készült, s a beragasztott horgok ehhez szilárdan felkötötték a vakolatot. Ezután az alsó megtámasztás elbontható volt, és a stukkódíszek restaurálása megkezdődhetett. A végig nagy odafigyelést és műgondot igénylő eljárást a stukkódíszek többsége sérülésmentesen vészelte át. A különleges értékek megmentése sokszor különleges eljárással oldható csak meg. A műemlékvédelemben ez megszokott. Nem is szabad, hogy a minden területet elárasztó piaci szemlélet ezt felülírja. Ennek az egyszerű, de fontos megállapításnak kapcsán mutattam be néhány érdekesebb eljárást, amely a hiteles helyreállításhoz feltétlenül szükséges volt. A helyreállítás eredményessége azonban nem ezen múlott, hanem sokkal inkább a helyreállításban résztvevők tisztességes, körültekintő, hozzáértő és sokszor áldozatos munkáján. Itt meg kell említenem első helyen a feltáró, kutató Dávid Ferenc művészettörténészt, a keze alá dolgozó falkutató és restaurátor Rády Ferencet és Pintér Attilát, építész munkatársaimat Kralovánszky Rékát, Szabó Zoltánt, Máthé Ildikót és sok más munkatársamat. Dobozi Miklós építészt, aki létesítményfelelősként az utolsó tizenöt évben az egész munka „moderátora” volt, Varga Kálmán miniszteri biztost, régészeket, restaurátorokat, kivitelezőket, akiket köszönet és elismerés illet, de itt felsorolásukra most nincs hely. Végezetül hadd engedjek meg magamnak annyi szubjektivitást, hogy a Gödöllői Királyi Kastély helyreállításának 25 éve folyó munkáját, amelyben kezdettől fogva vezető építész tervezőként vehettem részt, ne csak műemlékhelyreállításnak, hanem – bár még sok munka hátravan, – már most is sikeres kulturális projektnek is tekintsem. A folyamat legfőbb tanulságait az alábbiakban tudnám összegezni: I. A helyreállítás kezdettől fogva egy átfogó gondolatrendszerben állagmegóvási programba illeszkedett.
11
megfogalmazott
II. Az állagmegóvási programra alapozva kormányhatározat született, amely a programhoz forrást is rendelt. III. A megkezdett állagmegóvási program és helyreállítás is művészettörténeti és tudományos alapokon indult, és lefektette az értékvédelmi koncepció máig követett és érvényesített alapjait. IV. A sokszor változó menedzsment sohasem puszta helyreállításnak,hanem teljes rehabilitációnak, - egy hajdani kulturális szerep komplex újjáélesztésének tekintette a feladatot. V. A különleges jelentőségű emlék helyreállítása, mint területfejlesztési húzó projekt a városnak és a térségnek is lendületet adott. Csak remélni lehet, hogy a további helyreállítás forrásai is hamarosan megteremtődnek, s a műemlékvédelemtől idegen hasznosítási vagy financiális szempontok a lefektetett és eddig követett alapelveket nem fogják felülírni.
12
FELHASZNÁLT IRODALOM - Állagmegóvás – Kiemelt Műemléki értékű kastélyok állagmegóvási programja. OMF-VÁTI (szerk. Máté Zsolt), Budapest, 1985. 1-114. pp. - Dávid F. 1988. - Dávid Ferenc: Gödöllő, volt Grassalkovich kastély 1987-88-as idény. I. 1-37. pp.; II. 133. pp.; Bécsi tervjegyzék 1-11 pp.; Adattár 1-39. pp. In.: Rády Ferenc 1988. Gödöllő v. Grassalkovich kastély színházhoz kapcsolódó részének kutatása 1987-1988. Kutatási dokumentáció. – kézirat a Gödöllői Királyi Kastély archivumában, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal tervtárában és a VÁTI Kht. tervtárában elhelyezve - Dávid F. 1989. – Dávid Ferenc: A gödöllői kastély középső rizalitja. Kutatási beszámoló. 1-27. pp. Budapest, In: Rády Ferenc 1989. Falkutatás Gödöllő, v. Grassalkovich kastély, 4. szárny, külső kutatás. – kézirat a Gödöllői Királyi Kastély archivumában, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal tervtárában és a VÁTI Kht. tervtárában elhelyezve - Máté Zs. 1989. – dr. Máté Zsolt, Kralovánszky Réka 1989. Gödöllő v. Grassalkovich kastély állagmegóvási program (VÁTI) – Fotódokumentáció 1. kötet. Budapest - kézirat a Gödöllői Királyi Kastély archivumában, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal tervtárában és a VÁTI Kht. tervtárában elhelyezve - Varga K. 1997. – Varga Kálmán 1997. Grassalkovich-kastély Gödöllő. Gödöllő - Ybl E. 1956. - Ybl Ervin 1956. Ybl Miklós. Budapest
A SZERZŐNEK A HELYREÁLLÍTÁSRA VONATKOZÓ EGYÉB KÖZLÉSEI - A gödöllői Grassalkovich kastély barokk színházának rekonstrukciója 1990. (társszerző: Kralovánszky Réka). Műemlékvédelem 1990/1. 29-35. pp. - Az egykori Grassalkovich-kastély, a későbbi királyi nyaraló Gödöllőn. Műemlékvédelem 1994/1. 1-11 pp. - A hitelesség kérdése a Gödöllői kastély helyreállításában. In: Tusnád 1995, Sepsiszentgyörgy 1996. 94103. pp. - A Gödöllői Királyi Kastély sorsa és a helyreállítás műszaki vonatkozásai. In: Tusnád 1996. Sepsiszentgyörgy 1997. 134-139. pp. - A gödöllői királyi kastély ablakai (The problem of autheticity in the case of restoration of the castle from Gödöllő). In: Történeti ablakok, ajtók és kapuk kutatása és megóvása, Tanulmánykötet – Porta Speciosa egyesület, Gyorsjelentés Kiadó, Budapest 2000 - Töretlen illúzió és funkcionális kompatibilitás a Gödöllői Királyi Kastélyban. In: Tusnád 2003, Kolozsvár 2003. 74-81. pp. - Az álmából ébredt magyar Verszália – A Gödöllői Királyi Kastély. Élet és Tudomány 2003 január 3. 1419. pp. - Visszavarázsolt álom – A gödöllői barokk színház helyreállítása. Interieur 2003. október-november 8893. pp. - A Gödöllői Királyi Kastély Barokk Színházának helyreállítása. Műszaki Tervezés, XLIII évfolyam 2003/5. 2-8. pp. - A gödöllői barokk színház helyreállítása. In: Építési Évkönyv 2003, Bp. 2004. 119-124. pp. - A Gödöllői Királyi Kastély Barokk Hercegi Színháza. Színpad 2005/3. 13-18. pp.
13
