Dr. Kozma István* AMBIVALENS INFORMATIKA. POLÉMIA, IRODALMI ILLUSZTRÁCIÓKKAL
Vezetés, informatika, kommunikáció, szervezés; egymásba fonódó interdiszciplinák. Kísérik az emberiség történetét. A történelem szembesít az emberi fejlődéssel, az emberi gyarlósággal. Előre haladunk, helyben topogunk, netán végső végzetünkbe hanyatlunk? Ment-e az informatika által a világ elébb? A vezetőt munkájában segíti a számítógép, de gyakran elvész a rázúduló információ tömegében. Az internet kinyitja a világot, s egyszersmind szobamagányba zár. Gyerekeink intelligensebbek, de magányosabbak, mint mi voltunk. Védjük a világot, felrobbantjuk a világot. Hol a biztonság mostanában? A nyelv, a próza, a költészet gyakran segítséget nyújt a jelzett interdiszciplináris területek összekapcsolásában, magyarázásában. Az Informatika tanszék felmérésének meglepő tanulsága: nem egy hallgató azért szereti az informatikát, mert az többet jelent számára a gazdasági rendszerek racionális, segítő kiszolgálójánál. Érdeklődési körük „filozófiai és irodalmi indíttatású”. Az élet, mindennapjaink tele vannak különböző ambivalenciákkal. „Jaj, mily sekély a mélység és mily mély a sekélység és mily tömör a hígság és mily komor a vígság. Tudjuk mi rég, mily könnyű, mit mondanak nehéznek, és mily nehéz a könnyű, mit a medvék lenéznek.” Kosztolányi Dezső Esti Kornél éneke című versének ellentétpárjai: sekélység –mélység, tömörség – hígság, komorság – vígság, könnyű – nehéz. Napjaink aktuális ellentétjei: jóság – rosszaság, szeretet – gyűlölet, háború – béke stb. Vagy nézzünk ambivalenciákat szűkebb szakterületünkről, felidézve a rész és egész összefüggéseit, a rendszer és alrendszer kapcsolatát, a pozitív és negatív visszacsatolás ellentmondásosságát, az önszabályozás és kézi vezérlés problémakörét. Jelzett témákról hosszasan lehetne eszmét cserélni, és aktualitásukat bizonyítani, például az egészségügyi részrendszerek átszervezése kapcsán, vagy a gazdasági rendszerek önszabályozó mechaniz*
BGF Pénzügyi és Számviteli Főiskolai Kar, Informatika Tanszék, főiskolai docens.
20
KOZMA ISTVÁN: AMBIVALENS INFORMATIKA... musának pozitív lehetőségeit összevetve az életidegen, szubjektív előnyöket hajszoló külső beavatkozásokat ránk kényszerítő kézi vezérléssel. Az informatika szakos hallgatók között örvendetes érdeklődés nyilvánult meg az ambivalenciák vizsgálatára vonatkozólag szűkebb szakterületükön. Közülük is kiemelkedőnek érzem Németh Norbert munkáját, aki magas szintű esszében jellemzi a fenti problémát. A következőkben idézek tanulmányából: „Az informatika, a számítógép (de épp így a televízió, a videó stb.) megjelenése óta önjelölt próféták kántálják zavaros igéiket a könyvek fertelmes apokalipszisáról, a társadalom nevű szörnyeteg pusztulásáról s a civilizáció nevű álom rettentő kataklizmájáról, ebben a horrorban a fejlődés motorja az informatika, rendeltetése a társadalom túlhajszolása, míg hájas testének súlya alatt megrogynak az istentől rendelt tartóoszlopok. Pedig az informatika a mennynek tetsző gondolkodás, hisz rendbe szedi a káoszt, megtanítja a szervezett életet és emberfeletti tudást birtokol... Örökkévaló magányba zárt új generáció jelent meg, mely nyomtatott áramkörök, meghajtók, monitorok alkotta tornyában ül a számítógép előtt és tudja a világot, de tudását használni képtelen... A buddhista tanok szerint az értelmes lény, a bölcsesség bivalyhátra pattant és elszelelt. És mi meg »Roppant hálóban hánykódunk«, de nem vár ránk feloldozás. Meg kell tanulnunk szükség nélkül is szelektálni, mint a vásározók szemetében guberáló, aki fogaival méregeti az Örök Körforgást, de az éhséget nem csillapít, meleget nem ad, alkoholtartalma csekély, magyarán számára használhatatlan, menten el is hajítja és kutat tovább, mit sem törődve azzal, vajon a betűvetők vitték-e elébb e világot. Álljon itt egy kifakadás, Vörösmarty Mihály Az emberek című költeményének befejező strófája: Az ember fáj a földnek; oly sok Harc – s békeév után A testvérgyűlölési átok Virágzik homlokán; S midőn azt hinnők, hogy tanúl, Nagyobb bűnt forral álnokúl. Az emberfaj sárkányfog-vetemény: Nincsen remény! nincsen remény!” Bölcs és keserű gondolatok. A vezetés, informatika, kommunikáció, szervezés (VIKSZ-jegyzék) számos interdiszciplináris kapcsolódás, mely témákból szemezgessünk néhány speciális ambivalenciát, melyek két dimenziós ábrázolásmóddal váltak ismertté. Stratégiai tervezés: globális és helyi szempontok mérlegelése alapján alapvető stratégia típusokat különíthetünk el, például internacionális, multinacionális, globális, transznacionális megoldások. A BCG-mátrix a növekedés és részesedés szempontjait állítja szembe és különíti el ismert alaptípusait (döglött kutya, fejős tehén, stb.). A vezetéstudomány: két dimenziós szemléletének megtestesítője a Blake–Mouton vezetői rács modell, a feladatra, illetve emberre figyelő vezető ambivalenciáját érzékelteti. Más kutatások a vezető stratégiai és taktikai kvalitásait teszi mérlegre (áldozat, végrehajtó, álmodozó, stb. típusokat felvonultatva). A tekintély és presztizs szembeállítása ugyancsak a vezetői karakter bonyolult jellemzésére alkalmas. Az informatika: több területen is megragadja az ambivalens kutatás illetve ábrázolás lehetőségét. Az informatikai stratégiák kidolgozása a jelenlegi állapot és jövőbeni lehetőségek szembeállításával értékel. A hardver vizsgálatoknál a központi egység és perifériák optimális kapcsolatrendszerét vizsgálhatjuk. Neumann János játékelmélete a „zéró” kimenetelű játszmák esetében úgyszintén két ellenérdekeltségű partner viszonyát és viselkedését kutatja.
21
KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI FÜZETEK, 11. A projekt menedzsment témakörében a projektek vizsgálatát a cél és módszer kapcsolatában vizsgáljuk: levegő, föld, tűz és víz alaptípusokra visszavezetve azt. A kommunikáció: a kooperáló és versengő tárgyaló partnerek célirányos viselkedésére ad tanácsot a tárgyalás technika ambivalenciájának vizsgálata kapcsán. Fenti vizsgálati szempontot két új dimenzió értelmezésével gazdagíthatjuk, amennyiben feltesszük a kérdést, Vörösmarty Mihály gondolatait : „Ment-e a könyvek által a világ elébb” átalakítva; ment-e az informatika által a világ elébb? Egyik dimenziónk, melyet az X tengelyen érzékeltetünk, az élet emberi oldalainak vizsgálatára irányul, az emberi közérzet, komfort érzet minőségét kutatja. A másik dimenzió az informatika tudományának mindenkori állapotát, ennek fejlődését kívánja érzékeltetni. Az időbeni elhatárolódás hozzávetőleges, nem törekszik a találmányok kronológiájának pontos érzékeltetésére, inkább problémafelvető és válaszkereső. Ment-e elébb, boldogabb lett-e az emberiség az informatika megjelenésével, illetve kiterjedésével?
„Ment-e elébb” modell Az őskor az alacsony szintű emberi életvitel terrénuma, amikor még az ősember hordákban vadászott, barlangrajzokban örökítette meg vadászatának lehetséges kimenetelét, megjelölve a legveszélyesebb hadiösvényeket. Ehhez a mezőhöz kötjük az emberiség fejlődésének magasabb rendű állomásait is, például a piramisok építését, melyek már igényes írásos, tudományos téziseken alapultak. Történelmi bakugrásainkat folytatva megemlíthetjük a tatárjárást, ahol a „hordák” diadalát a hírek gyors áramlásának tudhatjuk be. Azaz, az információ kellő időben jelentkezett a megfelelő döntési helyen. Mindezek a történések az informatikai fejlődés embrionális, latens állapotában zajlottak. A találmányok mezőben az emberi tudás folyamatos bővülését kívánjuk érzékeltetni, ámde ezek a találmányok még nem tekinthetők a mai értelemben használt informatikai ismeretek bővülésének. Időtartamát illetően a XIX. század végéig terjedő időszakról van szó. Az emberiség komfort érzete az időszak elején a megszerzett tudás birtokában egyre javult. Mindazonáltal az időszak vége felé jellegzetes közérzet jelző Kosztolányi Dezső néhány sora az Ének Virág Benedekről című versből:
22
KOZMA ISTVÁN: AMBIVALENS INFORMATIKA... Jaj, hogy szerettem volna élni régen, vén századok bús mélyein, korábban, mikor a lélek nyílt, a jóság, s nem ma, a buta „modern technika” korában. De ide kívánkozik József Attila Levegőt! című versének kifakadása is: Számon tarthatják, mit telefonoztam s mikor, miért, kinek. Aktába írják, miről álmodoztam, s azt is ki érti meg. És nem sejthetem, mikor lesz elég ok, előkotorni azt a kartotékot, mely jogom sérti meg. A fénykorszak az informatikai találmányok robbanásának időszaka. Sajnos ez a robbanás nemcsak idézőjelben, hanem a szó valós értelmében jelentkező detonáció volt. Itt az ideje az emberiség sorsán való elgondolkozásnak, ezt tesszük folyton, ezt teszik a gondolkodó elmék, a főiskolai hallgatóság is. Joseph Heller Záróra című művében robotok vezérelte világkatasztrófa víziójával zárta könyvét. Jékely Zoltán Előhang siralmas krónikához című versében már korábban ekként kiáltott: Hogy esdekeljek, agytalan gigászok: a Föld ártatlan, könyörüljetek! Vagy szánjátok bár az állatvilágot – A „Homo Faber” nem érdemli meg! Az Élet és Irodalom egyik októberi számában Megyesi Gusztáv a következőket írja: „...a CIA Tudományos és Technológiai Igazgatósága elindította az Akusztikus Katinka nevű projektet (eredetileg »Acoustic Kitty«; a Kitty szó jelentheti a Kati nevet, és azt is, hogy cica), a projekt lényege az volt, hogy egy macskába sebészeti úton rádióadót és ahhoz való tápegységet építettek, mikrofonokat helyeztek el rajta, a farkába beültették az antennát, azzal a céllal, hogy »mobil lehallgató platformot« állítsanak elő. A tesztek során úgy találták, hogy a macska, amikor éhes, egerészni akar, ezzel a problémával a CIA-közeli tudósok hónapokig küzdöttek, de kiküszöbölték. Sikerült a macskagép-szörnyeteget végső tökélyig polírozniuk, aztán beültek vele egy elektronikával teleépített minibuszba, elvitték egy parkhoz, ott mutattak neki két alakot, lelkére kötötték, hogy azokat figyelje, ne a madarakat, és a többi macskát, de még csak ne is a kutyákat; kitették a buszból, és egy elhaladó taxi azonnal laposra gázolta. Ezzel az Akusztikus Katinka nevű projekt véget is ért. A világ pedig oda jutott, ahová.” A kifinomult mindenttudás és a durva brutalitás egymás mellett létezése nehezen elviselhető. Csoda-e, ha az emberiség komfort érzete planétánkon nem mondható teljesnek. A kérdőjeles mező a hogyan tovább problémakörét próbálná meg körüljárni. Németh Norbert Vörösmarty-idézete „Nincsen remény! nincsen remény!” talán a legpesszimistább vízió. Értékeljünk a gondok között reálisan, és természetes módon a bajok forrását semmiképpen nem a tudományban, az informatika elterjedésében keressük kizárólagosan. A jövő értékeléséhez érdekes adalékul szolgál a Magyar Hírlap tanulmánya Kozma Zsolt kutatásai nyomán. A terror és az internet vizsgálata kapcsán a 2001. szeptember 11-e óta bekövetkező eseményeket a következő módon jellemzi: • A terrorista események óta az USA működőképességének megőrzésében kulcsszerepe van az internetnek, persze ehhez az kell, hogy a háztartások 65%-ában legalább egy internetre csatlakozó számítógép legyen. Ez az USA-ban fennálló lehetőség.
23
KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI FÜZETEK, 11. • Szeptember 11-én egekig szökött a híroldalak látogatottsága, a második csapásként érkező lépfene pánik az e-mail forgalmat szöktette égbe. • Az elektronikus üzenet csúcs szeptember végén 280 millió naponta, az előző egy évben ez 150 millió naponta. • A hagyományos postai forgalom csökken, az írásbeli kapcsolattartás az e-mail-en keresztül történik. (Gyorsabb, és nem lépfene poros.) • A direkt marketing eszközök eltolódnak a papír küldeménytől az e-mail felé. • A kereskedelmi forgalom néhány napig zuhant, majd ez visszájára fordult. A támadás óta az amerikaiak lényegesen többet ülnek számítógépeiknél, s nő az on line vásárlások száma és összege. • Az elektronikus kereskedelem 32%-kal nőtt, és ez nem jelenti a hagyományos ilyen arányú visszaesését. Talán az ambivalens informatika segít az emberiségnek, hogy kikerüljön a maga-ásott verméből. Befejezésül nyújtsanak vigaszt Madách Imre Az ember tragédiája című színművének gondolatai: Ha percnyi léted súlyától legörnyedsz, Emel majd a végetlen érzete. S ha ennek elragadna büszkesége, Fog korlátozni az arasznyi lét. És biztosítva áll nagyság, erény.
24
