ZSKF TKK KÖNYVEK Zsigmond Király Főiskola Társadalomtudományi Kutatóközpont. Sorozatszerkesztő Kabai Imre

1

________________________________________________________________________________

ZSKF TKK KÖNYVEK Zsigmond Király Főiskola Társadalomtudományi Kutatóközpont ________________________________________________________________________________

Sorozatszerkesztő Kabai Imre

Készült a ROP 3.3.1. pályázat keretein belül

A könyv megjelenését támogatta a Zsigmond Király Főiskola

2

MI LESZ VELÜNK A DIPLOMA UTÁN? A ZSKF HALLGATÓI ÁLTAL VÉGZETT VIZSGÁLAT ÖT FELSŐOKTATÁSI INTÉZMÉNY FRISS DIPLOMÁSAI KÖRÉBEN

DIÁKKÖTET Szerkesztették Kabai Imre, Wölcz Judit, Winkler Mónika, Béki Orsolya és Tóth Gábor

Zsigmond Király Főiskola 2007

3

Szerzők Abu-Sarah Salwa Badó Dóra Béki Orsolya Blau Klára Damokos Áron Gyúni Zsuzsanna Homó Barbara Horváth Eszter Kajos Edina Kalmár Dóra Kovács Dóra Lénárt Zsófia Lévai Anna Mihály Dániel Nagy Gilda Nhancale Zsuzsanna Szikszai Csilla Tóth Gábor Winkler Mónika Wölcz Judit Zaránd István Lektorálta Laki Ildikó Projektvezető Sulyok Tamás Kutatásvezető Kabai Imre

© Kabai Imre, Wölcz Judit, Winkler Mónika, Béki Orsolya, Tóth Gábor, 2007 © Szerzők, 2007 © Zsigmond Király Főiskola, 2007 HU ISSN 1789 – 4859 Kiadja a Zsigmond Király Főiskola A kiadásért felel Dr. Bayer József , a Főiskola rektora A borítóterv Ujváry Jenő munkája

4

TARTALOM KABAI IMRE: ELŐSZÓ

6

1. WÖLCZ JUDIT – ABU-SARAH SALWA: BEVEZETŐ

8

2. WÖLCZ JUDIT: A KUTATÁS MÓDSZERTANA

16

3. BÉKI ORSOLYA – HOMÓ BARBARA: A MAGYAR FIATALOK HELYZETE, PROBLÉMÁI A TÁRSADALOMBAN

23

4. NHANCALE ZSUZSANNA – BLAU KLÁRA – BADÓ DÓRA: A VIZSGÁLT INTÉZMÉNYEKBEN VÉGZETTEK NÉHÁNY SZOCIOLÓGIAI JELLEMZŐJE

5. KOVÁCS DÓRA: A VÉGZETT HALLGATÓK ÉLETÚTJÁNAK ALAKULÁSA

29 49

6. LÉNÁRT ZSÓFIA – WINKLER MÓNIKA – HORVÁTH ESZTER: AZ ÁLLÁSKERESÉS NEHÉZSÉGEI A DIPLOMÁSOK KÖRÉBEN

78

7. WINKLER MÓNIKA – NAGY GILDA – KALMÁR DÓRA: A KOMPETENCIÁKRÓL

99

8. TÓTH GÁBOR – DAMOKOS ÁRON – ZARÁND ISTVÁN: ÉLETKÖRÜLMÉNYEK, ASPIRÁCIÓK

120

9. GYÚNI ZSUZSANNA – LÉVAI ANNA: A FELSŐOKTATÁS MEGÍTÉLÉSE

141

10. MIHÁLY DÁNIEL – KAJOS EDINA – WINKLER MÓNIKA: A KARRIERCENTRUM, KAPCSOLAT AZ INTÉZMÉNNYEL

156

11. WÖLCZ JUDIT – TÓTH GÁBOR: A SZÁMOKON TÚL

169

12. WINKLER MÓNIKA – SZIKSZAI CSILLA: A TOVÁBBLÉPÉS LEHETŐSÉGEI

187

13. ÖSSZESÍTETT IRODALOMJEGYZÉK

191

14. MELLÉKLETEK:

196

14.1. A VÉGZETT HALLGATÓK ADATAI 14.2. A VIZSGÁLAT KÉRDŐÍVE 14.3. KÉRDEZŐBIZTOSI UTASÍTÁS 14.4. ELLENŐRZŐ ÉS ELŐSZERVEZŐ KÉRDŐÍV 14.5. A MINTA SÚLYOZÁSA 14.6. A VIZSGÁLATBAN KÖZREMŰKÖDŐ HALLGATÓK NÉVSORA 14.7. AZ INTÉZMÉNYEK 14.8. A KUTATÁS FIELD-JE

5

ELŐSZÓ „Mi lesz velünk?‖ – tesszük fel olykor kétségbeesve a kérdést, ha éppen valami nagyon nehéz döntés előtt állunk, vagy gyülekeznek a felhők fölöttünk. Elfog bennünket a bizonytalanság, ránk telepszik a bénító félelem. Vagy ellenkezőleg: reménykedve pillantunk körül, vajon mi következik most – és alig várjuk, hogy megtudjuk! Vannak olyan kivételes pillanatai az életnek, amikor egyszerre törnek ránk ezek az ellentétes érzelmek. Ilyennek gondolom azt a pillanatot – amely persze csak egyetlen mozzanata egy nagyon hosszú folyamatnak – , amikor kezébe veszi az ember az első diplomáját: „lám, értelmiségi lettem‖! Ilyennek gondolom, mert én így éltem meg. Nem hiszem, hogy valaha is elfelejtem. Milyen furcsa érzés volt oktatóként „belülrőlkívülről‖ egyszerre látni mások örömét! Aztán, évek multával halványulni kezdett ez a „pillanat‖ – és nem én változtam meg, hanem a világ körülöttem. Már nem azt jelenti a diploma, mint annak idején; megnőttek a kétségek, csendesedett a boldog kíváncsiság. Mind erősebbek ugyanis azok kétségbeesett hangok, amelyek arról szólnak, hogy „tönkrement a magyar felsőoktatás‖, hogy az egyetemisták és a fiatal értelmiségiek „amorf és kialakulatlan réteggé‖ váltak… Bevallom, nem osztom ezeket a véleményeket – és nem fogadom el a beletörődést sem. Ez a kötet – megszületésének hosszú és nehéz folyamatával együtt – csak megerősít abban, hogy lehet és érdemes is tenni ellene. A tények persze, mint tudjuk „makacs dolgok‖. Mindannyian szembesülünk nap mint nap azokkal az adatokkal, véleményekkel, amelyek arról szólnak, hogy „a hihetetlen létszámnövekedéssel párhuzamosan hogyan csökken a felsőoktatás színvonala‖, miként „veszíti el munkaerőpiaci értékét egyik értelmiségi szakma a másik után‖, hogyan „fogynak az elhelyezkedési esélyeik‖, és miként „duzzad a munkanélküli diplomások tömege‖. Hogy mi győzött meg, no, nem az ellenkezőjéről, csak arról, hogy „van remény‖? Annak a sok fiatalnak a lelkesedése, akikkel összehozott a jósorsom ennek a több mint egy évig tartó „sziszifuszi‖ munkának a kapcsán. Nem gondoltam volna, több évtizedes tapasztalattal a hátam mögött, hogy ez a kutatás ekkora erőpróba lesz! De megcsináltuk! Íme a kötet, amely ékes bizonyítéka annak, hogy nem fogyott el a lelkesedés a mai hallgatókból sem. Jó volt látni, hogyan küzdik át magukat a nehézségeken, a lehetetlennek tűnő feladatokon is. Jó volt megtapasztalni, hogyan kóstolgatják a kutatás „ízét‖, hogyan szívják magukba az új élményeket, tapasztalatokat. Jó volt velük együtt „bepillantani saját jövőjükbe‖, amikor „elődeikkel‖, a volt hallgatókkal találkoztak – és látni azokat a változásokat, amelyeket a közös erőfeszítések idéztek elő bennük. Mindig voltak, akik kidőltek, és mindig voltak, akik a helyükre álltak. Ez a könyv, a Diákkötet, csak „halvány lenyomata‖ annak a küzdelemnek, amelyet a megszületéséért vállaltak alkotói: a „külső szemlélő‖ – az olvasó – hogyan is venné észre, egy-egy adat, megállapítás mögött hány ezer és tízezer „munkaóra‖ rejlik. A modell tehát egyszerű és nem is újkeletű: adj értelmes feladatokat a tanítványaidnak, magyarázd el annak értelmét, a szabályokat, dolgoztasd őket, majd kérd számon keményen a teljesítményt! És lépj tovább: válassz olyanokat – a legtehetségesebbek közül – , akik maguk köré gyűjtik hallgatótársaikat, értelmes feladatot adnak nekik, elmagyarázzák annak értelmét… – egyszóval indíts be egy „láncreakciót‖. Saját tapasztalataim azt mutatják, hogy az eredmény nem marad el. A társadalomkutatás kifejezetten alkalmas terepe az ilyesfajta kísérleteknek. Akik műveljük, pontosan tudjuk, mennyi „vászonmunka‖ van benne – de óriási szakmai és tudományos kihívások, lehetőségek is. Élő példája a modell működőképességének a Zsigmond Király Főiskolán létrejött Társadalomtudományi Kutatóközpont (a ZSKF TKK), és ez a könyv. A Diákkötet – reményeink szerint – első darabja egy induló sorozatnak (a „ZSKF TKK Könyvek‖-nek). Bízunk abban ugyanis, hogy lesz folytatás: új sikeres pályázatok és eredményes kutatások, melyekből ehhez hasonló kötetek születnek majd. 6

És itt emelem ki modellünk másik fontos hozadékát, ami a kutatásunk céljából ered. Arra vállalkoztunk, hogy megvizsgáljuk: hogyan boldogulnak végzett hallgatóink, mit is ér a diplomájuk valójában. Ha belenézünk ebbe a „tükörbe‖, szembesülhetünk azzal: mit csinálunk jól és mit nem; min kell változtatnunk – és a hogyanokra is kapunk ötleteket. Úgy gondoljuk, a legfontosabb lépést ezzel megtettük, és a továbblépés innen már nem is olyan nehéz! Kidolgoztuk egy olyan átfogó rendszer koncepcióját, amelynek lényege: egy kutatás-sorozat (munkáltatók, volt és jelenlegi hallgatók, valamint az oktatási rendszer „aktorai‖ körében), amely révén kialakítható a felsőoktatás három főszereplőjének az „érdemi párbeszéde‖. Ennek közös nyelve pedig a kompetencia. Az új „diskurzushoz‖ a működési kereteket egy speciális számítógépes kommunikációs felület adja. Konstrukciónk a „Kompetencia-alapú Digitális Tudásbázis‖ – KDT – elnevezést kapta. Ha – a modell működése révén – mindhárom fél világos képet kap a másik elvárásairól, lehetőségeiről, megvalósulhat egy olyasfajta kölcsönhatás közöttük, amely elősegítheti a felsőoktatás két alapelvének egyidejű megvalósulását. E szerint a felsőoktatásnak gazdasági értelemben hatékonyan kell működnie, másrészt a „diploma-kibocsátásnak‖ nemzetgazdasági szinten illeszkednie kell a munkaerőpiac igényeihez (mennyiségi és minőségi értelemben egyaránt). Ha ezek teljesülnek, a felsőoktatás egyszerre eredményez egyéni és társadalmi hasznot; a személyes befektetések és a társadalmi jólét egymást erősítő folyamatokká válnak. Egy másik – érzelmi – hozadéka is van ennek munkának. Öt felsőoktatási intézmény közel kétezer végzett hallgatójának a sorsát ismertük meg a kutatás során. Nem mutathatjuk be mindegyikőjüket, nincs is rá felhatalmazásunk, de – a társadalomkutatás sajátos eszközeivel – összeállítottunk róluk egy olyan képet, amelyben mégis mindannyian benne vannak. Ott vannak ezekben az írásokban mindazok a fontos mozzanatai az életüknek, amelyek révén már majdnem elmondhatjuk: „ismerjük őket, értjük helyzetüket, látjuk sorsukat‖. De legalábbis eleget ahhoz, hogy értőn közeledjünk hozzájuk. Úgy gondolom, látván erőfeszítéseinket: hogyan keressük a kapcsolatok szálait volt tanítványainkkal, megerősítheti hallgatóinkban is azt az érzést, hogy mégis csak jó helyen vannak, és hogy jó ide tartozni! Itt ragadom meg az alkalmat, hogy köszönetet mondjak mindazoknak a hallgatóknak és oktatóknak, akik közreműködtek vállalkozásunk sikerében! Hosszú lenne a névsor – sajnos, ettől el kell tekintenem. Szeretném viszont kiemelni annak a segítő légkörnek, támogató jóindulatnak a hatását, amelyben mindvégig részünk volt a Főiskolán, és amely nélkül ez a mű meg sem születhetett volna.

Budapest, 2007. november

KABAI IMRE

7

1. FEJEZET: BEVEZETŐ WÖLCZ JUDIT – ABU-SARAH SALWA Valójában mi magunk sem tudtuk, milyen nagy fába vágtuk a fejszénket, amikor 2006. szeptemberében nekifogtunk a végzett hallgatók kutatásának! Csak az az óriási lehetőség lebegett a szemünk előtt, hogy megkereshetjük végzett hallgatóinkat, kifaggathatjuk őket sorsuk alakulásáról, arról, hogyan boldogulnak a munka világában, milyen buktatókkal kellett megküzdeniük, milyen esélyeik vannak a sikerre, és mit gondolnak a volt alma materükről, így utólag. Ennek segítségével egy olyan „tükröt” tarthatunk – a kutatás eredményei révén – magunk elé, ami reális képet nyújt rólunk – nekünk! Íme, elkészült! Tekintsünk hát bele… Az előzményekhez tartozik, hogy 2005-ben a Zsigmond Király Főiskola az MTA Politikai Tudományok Intézetével együttműködve, létrehozott egy konzorciumot, és így nyújtotta be pályázatát a Magyar Terület- és Regionális Fejlesztési Hivatal Regionális Fejlesztési Operatív Program Irányító Hatóságának (2005/ROP 3.3). A pályázat címe a következő volt: „Szakmai gyakorlatszervezés, gyakorlatorientált képzések megvalósítása és szolgáltatóközpont kialakítása‖. A projekt ma is tart, a ZSKF koordinálja, vezetője Sulyok Tamás. A pályázat – a karrierközpont kiépítéséhez kapcsolódóan – két kutatást foglal magába: (1) Munkaerő mérleg, foglalkoztatási térkép-kutatás (ezt a feladatott az MTA PTI munkatársai végezték el); (2) Karrierút követésikutatás. Könyvünkben ez utóbbi empirikus adatfelvétel eredményeit mutatjuk be. A kutatás résztvevőiről és az elvégzett feladatokról egy kicsit bővebben is szólunk. A pályázó a Zsigmond Király Főiskola volt, feladatai a következők: a projektmenedzsment ellátása, a karrierút követéshez kapcsolódó kutatás vezetőjén keresztül a kérdőíves adatfelvétel irányítása, koordinálása, a hallgatók munkájának ellenőrzése. Kutatásvezetőnk Dr. Kabai Imre a ZSKF tanára. Partnerünk a munka során a Magyar Tudományos Akadémia Politikai Tudományok Intézete. Feladata a foglalkoztatási térkép-kutatás szereplőinek koordinálása, munkájuk szervezése és ellenőrzése, a kutatás lebonyolítása, szakmai iránymutatás, valamint a két kutatás lezárultával egy összefoglaló tanulmány elkészítése. Kutatási szakértők: Dr. Bódi Ferenc tudományos főmunkatárs, Dr. Laki László tudományos főmunkatárs, Dr. Bőhm Antal az MTA PTI tudományos tanácsadója. A kutatás egyes részfeladatainak elvégzésében a ZSKF közel 200 hallgatója vett részt, de bizonyos kiegészítő feladatok erejéig más intézmények hallgatóit is bevontuk (a hallgatók névsorát lásd a 6. sz. mellékletünkben). Az MTA PTI szakértői az egyes ágazati modelleken belüli konkrét kutatási feladatok meghatározásában, a szükséges adatok biztosításában és az eredmények kiértékelésében segítették a kutatócsoport munkáját. Az éppen csak lezárult kutatás témája – a hallgatók foglalkoztatási preferenciáit feltáró adatfelvételek és elemzések mellett – a diplomás pályakezdő munkaerő iránti kereslet, és a piac igényeinek vizsgálata Budapesten és Pest megye területén. A kutatási téma választását indokolta, hogy az aktuális munkaerőpiaci trendek ismerete szükséges egy gyakorlatorientált, a valós munkaerőpiaci helyzettel tisztában lévő, annak kihívásaira választ adni képes karrierközpont létrehozásához. Egy ilyen központ hatékony működtetése viszont, csak megfelelő empirikus tapasztalatok tükrében biztosítható. A kutatási terv elkészítése során meghatározásra kerültek: a vizsgált időszak (1990-2006), a témaválasztás relevanciája és indokoltsága, a kutatás módszertana és megvalósításának részletes ütemterve, végül, de nem utolsó sorban a kutatás célkitűzései. A kutatás célkitűzése kettős volt. A magasabbrendű cél a kutatásban résztvevő hallgatók 8

olyan gyakorlati tapasztalathoz juttatása, amely segíti későbbi elhelyezkedésüket és a társadalom számára is hasznos munkavégzésüket a régióban. A gyakorlati, szakmai célkitűzés, a kutatás témájából adódik, ez pedig a közvetlen folyamatos kapcsolat biztosítása az érintett piaci szereplők, a munkaadók, a főiskola vezetése és a hallgatók között. Egyéni igények kiszolgálására alkalmas struktúra létrehozásának segítségével javítani a gyakorlati tapasztalatok elérhetőségét, hatékonyabbá tenni az elhelyezkedési folyamatot. Ennek kialakításához azonban szükség van a kutatás során nyert adatokra. Az adatbázis kialakításának fő célja a hallgatói oldal és a piaci szereplők információs ellátottságának javítása volt. Olyan komplex adattartalom segítségével igyekezett ezt elérni, amely biztosítja, hogy a szakmai gyakorlati munkakör keretében végzendő feladatok összevethetők legyenek a hallgatók egyéni ismereteivel, képességeivel (feladatspecifikáció – hallgatói portfolió). A foglalkoztatókról, munkaadókról szelektált, rendszerezett céginformációs dokumentáció, és a hallgatók számára releváns egyéb információs anyagok – például on-line interjúk – elhelyezése is a megvalósítandó feladatok közé tartozott. Ezekből következik, hogy a kutatás egyik feladata a Zsigmond Király Főiskolán kialakítandó Karrier Centrum tevékenységének elősegítése volt. Egy olyan modell megvalósításán dolgozunk, amely ideális együttműködést feltételez a három „főszereplő‖ – a hallgató, a munkahely és a felsőoktatási intézmény – között. Egy ilyen centrum elsődleges célja a hallgatók és a potenciális munkahelyek összekapcsolása, ennek eredményeképpen minél többen helyezkedjenek el a számukra megfelelő munkahelyen. Az „összehangolás‖ közös nyelve a kompetencia. Vagyis egy Karrier Centrum egyrészt felméri a hallgatók kompetenciáit és összeveti a munkáltatók által elvártakkal, másrészt kiegészíti a szükséges mértékben, annak érdekében, hogy diplomásaink minél inkább megfeleljenek a kihívásoknak. Ehhez szükséges a hallgatói és a munkáltatói kapcsolatok, kölcsönös elérések szervezése (szakmai gyakorlatok, adatbázisok, állásbörzék stb.). Ugyanakkor – ideális esetben – a tapasztalatok birtokában a Karrier Centrum javaslatokat tesz a képzés átalakítására, mindezeket a kompetenciák nyelvére lefordítva. Nem csak a jelenlegi, hanem a végzett – és esetleg bajba jutott – hallgatóira is kiterjeszti szolgáltatásait. A Karrier Centrum olyan képzéseket is szervez, amelyek a munkaerő-piacon hasznosítható készségeket (cv-írás, megfelelő magatartás a felvételi beszélgetésen, információ-források felderítése, egyéb az elhelyezkedést, a munkahelyre való beilleszkedést segítő készségek fejlesztése) segít elsajátítani. A kutatásunk ebbe a modellbe illeszkedett bele (lásd az 1.1. ábrát).

9

1.1. ábra: A ZSKF-en megvalósuló projekt elvi vázlata

-Munkaadókkal való kapcsolat kiépítése -Szakmai gyakorlat szervezése - Kutatások, adatbázis

Oktatási intézmény

Munkahely

Karrier Központ - Pályázati figyelés - Külföldi lehetőségek - Végzettek találkozása - Speciális képzések - Beleszólás a képzésbe - Kutatások, adatbázis

- Munkaadók elvárásainak felderítése - Karrierkövetés - Kutatások, adatbázis

Hallgató

Az átfogó adatbázis elkészítésének fő inputját a regionális szintű kutatási projekt képezte. A diplomás pályakezdő munkaerő iránti kereslet meghatározása és a piaci igények felmérése érdekében a kutatási projekt egyrészt munkaerőpiaci vizsgálat keretében összeállította az 1990 és 2005 közötti időszakra Pest-megye településsoros és Budapest kerületenkénti, diplomás munkaerő mérlegét és diplomás foglalkoztatottsági térképét. Másrészt végigkövette – 2000 fős mintán – 2001 és 2006 között budapesti, illetve pest-megyei egyetemeken, és főiskolákon végzett hallgatók karrierútját, kérdőíves adatgyűjtés segítségével. Mindezen információk és ezek gondos elemzése szükséges a karrier központ által működtetett adatbázis kialakításához. Ezek által meghatározható a hallgatók számára a gyakorlatban leginkább hasznosítható készségek köre, melyek megjelenítése szükséges az adatbázisban. A kutatás lezárultával végleges tanulmány készült, melyben a kutatók megfogalmazták a megfigyelt trendeket és az ezekből levonható következtetéseket. A záró tanulmányok, illetve a kutatási témákból született dolgozatok és szakdolgozatok folyamatosan megjelennek a ZSKF illetve az MTA PTI honlapján, ahol bárki számára hozzáférhetővé válnak. A projekt különösen fontos része volt a kiválasztott felsőoktatási intézmények végzett hallgatóinak vizsgálata. Nem csak azért, mert az új törvény kötelezi erre a felsőoktatási intézményeket, hanem mert a Zsigmond Király Főiskolának is alapvető érdeke (mint minden felsőoktatási intézményé), hogy releváns képet kapjon a végzett hallgatói helyzetéről, sorsáról. A tavalyi évtől az új Felsőoktatási Törvény az intézményből kikerülők utókövetését kötelezően

10

elvégzendő feladatként írja elő a felsőoktatási intézmények számára.1 A felsőoktatási intézmények – önkéntes adatszolgáltatás alapján – látják el a pályakövetés feladatait, amelynek keretében figyelemmel kísérik azoknak a munkaerőpiaci helyzetét, akik náluk szereztek bizonyítványt, oklevelet. A felvehető létszámkeret meghatározásánál ezt is figyelembe veszik és a képzési támogatás – a pályakövetési rendszer értékelése alapján – legfeljebb tíz százalékkal csökkenthető, illetve növelhető. Az intézmények maguk választhatják ki, hogy milyen minőségbiztosítási rendszert használnak, de ennek eredményeit még nem lehet értékelni. Azaz nincs egy olyan megbízható értékelő mechanizmus, amely alapján egyrészről számon lehetne kérni az intézményeken, hogy mi az, amit elértek, másrészről hiányoznak azok a szempontrendszerek is, amely alapján össze lehetne hasonlítani az egyes egyetemeket vagy főiskolákat. 2 A fentebb vázolt feladatok megoldását elősegítő vizsgálatok viszonylag újkeletű kutatási területnek számítanak Magyarországon. Ennek ellenére több olyan jelentős és kevésbé átfogó kutatás is megemlíthető, amely a különböző felsőoktatási intézmények értékelését kísérelte meg a kikerült hallgatók karrierútjának lekövetése által. Az egyik ilyen vizsgálat volt az Universitas Press Képzési és Információs Ügynökség és a Jeltárs Jelenkor Társadalomkutató Műhely 2000/2001-es kutatása, amely a nappali tagozatos hallgatók véleménye alapján igyekezett összeállítani az intézmények presztízsrangsorát. Egy másik, az Oktatási Minisztérium által támogatott országos FIDÉV (Fiatal Diplomások Munkaerőpiaci Életpálya Vizsgálata) kutatás volt, mely 1998-1999-ben végzett hallgatókat kérdezett meg munkaerőpiaci helyzetükről és az ezzel kapcsolatos elvárásaikról. Az országos vizsgálatok mellet számos helyi egyetemi főiskolai kutatás is született. Például a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem 2001-2002-es felmérése a végzett hallgatók munkaerőpiaci státuszáról, valamint a végzettség hasznosságának megítéléséről a frissdiplomások körében. Az ilyen és ehhez hasonló intézményi kutatások legfőbb hátulütője, hogy nem egységes elvi és módszertani alapok mentén valósulnak meg és így csak kari- és intézményi szinten értelmezhetők, ezáltal lehetetlené teszik a különböző eredmények összehasonlítását A fejlett országok egyetemi rangsorolását tekintve két irányzatot különíthetünk el a vizsgálatok indítatása szempontjából. Az első esetben a privát szféra kezdeményezi az intézmények rangsorolását (ez jellemzi például a németországi gyakorlatot), illetve más országokban az egyetemi, kutatói szféra készíti a rangsorokat (ilyen teszem azt az Egyesült Királyságban készülő is). Akár az egyik, akár a másik irányzatot tekintjük, számos módszertani és rangsorolási szempont szerint értékelik a különböző intézményeket. Éppen ezek miatt a sajátosságok miatt az egyes országok eredményeit csaknem lehetetlen összehasonlítani. Természetesen léteznek már országok közötti rangsorok is. Ilyen például a Financial Times összeállítása, amely 1800 MBA képzést nyújtó iskolát rangsorol két fő szempont szerint. Ezek a következők: a végzet hallgatók munkaerőpiaci státusza, jövedelme, valamint a nemzetköziség és a nők megjelenése az oktatás területén. Az ilyen és ehhez hasonló összehasonlítások segítséget nyújthatnak egy átfogó nemzetközi vizsgálat számára. 3 A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem friss diplomásainak elhelyezkedési esélyeit, a végzettek utókövetését immáron nyolcadik alkalommal végzik el. Így egyre több tapasztalat áll rendelkezésükre, melyek lehetőséget biztosítanak az eltérő, de azonos témájú 1

2

3

A felsőoktatási törvény a diplomás pályakövető rendszer bevezetését 2006. szeptemberétől rendeli el a felsőoktatási intézmények számára [Ftv. 156.§ (2) bekezdés] A felsőoktatás reformja. Kihívások és elmaradt reformok. Forrás: http://www.oki.hu/printerFriendly.php?tipus=cikk&kod=oek2005-Melleklet4 Letöltés ideje: 2007.10.20. Fehérvéri Anikó – Szemerszki Marianna: Diplomások pályakövetése az Unióban In.: Kutatási előtanulmányok a felsőoktatásról FKI Budapest, 2005.

11

kutatások eredményeivel történő összehasonlításra. A vizsgálatot 2007-ben először oly módon is elvégezték, hogy a két évvel ezelőtt már felmért évfolyamot újra megkérdezték. Így olyan adatok állnak rendelkezésükre, amelyek egy négy éve végzett évfolyam teljesítményét képesek összehasonlítani a két éve végzettekével.4 Ez az utókövetéses vizsgálat része az egyetem minőségbiztosítási rendszerének, melynek keretében rendszeresen felméréseket végeznek az elsős, a végzett hallgatók és a diplomásokat alkalmazó cégek között. Ennek nem titkolt célja, hogy képet kapjanak a végzett hallgatók, mint a felsőoktatás egyik legfontosabb szereplőinek véleményéről, munkaerőpiaci helyzetéről. A vizsgálat erényei közé tartozik a folyamatosság, és – ebből adódóan – az eltelt évek alatt összegyűjtött adatok összevethetősége, a szakok közötti összehasonlíthatóság. Hátránya ellenben az, hogy viszonylag szűk mintával dolgozik, vizsgálódásai nem terjednek az egyetem falain túlra, így megállapításaikat is csak intézményi szinten lehet értelmezni. A felsőoktatás és a munkaerőpiac szereplőit összekapcsoló „közös pont‖ a kompetenciák nyelve kell, hogy legyen, amely mindenki számára egyértelműen definiálhatóvá teszi az elvárások és képességek bonyolult összefüggését. Lehetővé téve az összehasonlíthatóságot akár nemzetközi viszonylatban is. A kompetenciák közös nyelvként történő felhasználása a szereplők közötti egyértelmű kommunikációban az az elgondolás, amely egyedivé teszi és kiemeli vizsgálatunkat a hasonló hazai kutatások sorából. Gondolatmenetünk helyes irányát jelezte, hogy egy általunk a projektünk indulásakor nem ismert nemzetközi kutatás is ezen az úton haladt.

A TARGETED SOCIO-ECONOMIC RESEARCH (TSER) KUTATÁS BEMUTATÁSA5 Ez a vizsgálat, mely 1998 ősze és 2000 tavasza között zajlott, céljaként azt a nemes feladatot tűzte ki, hogy rávilágítson a felsőfokú tanulmányok és a munkaerőpiaci versenyképesség közötti kapcsolatokra. E cél érdekében 3000 diplomást kérdeztek meg országonként. A vizsgált területeket úgy választották ki, hogy 9 európai (Ausztria, Finnország, Franciaország, Németország, Olaszország, Hollandia, Spanyolország, Svédország, Egyesült Királyság), egy EFTA (Norvégia), egy közép-kelet európai átmeneti (Cseh Köztársaság), valamint egy Európán kívüli gazdaságilag fejlett országot (Japán) vontak be. A megkérdezettek 1994-1995-ben végzett hallgatók voltak, tehát 4-5 éve diplomáztak. Ez azért volt fontos szempont, hogy a kutatási eredmények a valós helyzetet tükrözzék. Összességében véve körülbelül 40000 hallgató válaszolt az önkitöltős kérdőívekre, amelyeket a kérdőív mellé csatolt útmutató segítségével tölthettek ki. A kérdések a következő témaköröket érintették: szociális háttér, tanulmányok, a felsőoktatásból a munkába való elhelyezkedés útja, a pályakezdés, a tanulmányok és a munkavégzés közötti kapcsolat, saját munkáról alkotott vélemény és a kibocsátó iskoláról kialakult utólagos kép. Ez a vizsgálat a világ eddigi legnagyobb kutatása e témakörben. Egyedülálló lehetőséget teremtett arra, hogy megvizsgálják a felsőoktatás és a munka világa közötti összefüggéseket, bepillantást nyerjenek a különböző országok felsőoktatási rendszerébe, ezáltal feltárva a munkaerőpiacok közötti hasonlóságokat és eltéréseket. Ez a folyamat segítette a szakirányok egyes elemeinek megértését, és új munkalehetőségeket térképezett fel a különböző szakon végzett hallgatóknak. Vizsgálták az egyes felsőoktatási intézmények képzéseit, keresték ezek erősségeit, gyengeségeit, és adaptálhatóságukat a munkaerőpiacon történő elhelyezkedés 4

5

Fortuna Zoltán – Szemerszki Marianna – Veres Gábor: A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem friss diplomásainak elhelyezkedési esélyei Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Diákközpontja, Budapest, 2006. Final Report (TSER); Forrás: http://improving-ser.sti.jrc.it/default/page.gx?_app.page=entity.html&_app.action=entity&_entity.object=TSER---0000000000000A74&_entity.name=Report.doc Letöltés ideje: 2007.10.20.

12

szempontjából. Természetesen az is fontos szerepet játszik a későbbi munkahelyi előmenetelben, hogy milyen szociális háttérrel rendelkeznek a végzettek. Továbbá, hogy a felsőoktatásba kerülésük előtt milyen iskolákat végeztek és milyen eredménnyel. Ezeket a kérdéseket sem hagyhatták figyelmen kívül, mivel mindezek hatással vannak a képességekre, kompetenciákra. A TSER kérdőívben érintett kérdéskörök konkrétan a következők voltak: Szociális háttér, korai tanulmányok; Felvételi és tanulási lehetőségek és tartalékok (ha nem veszik fel az első helyen megjelölt intézménybe); Tanulmányi teljesítmény; Munkakeresés és a közben eltelt idő; Munka a diplomázását követő három évben; Helyi és nemzetközi mobilitás; Befogadóképesség a munkahelyen elvárt új ismeretekre vonatkozóan és saját ismeretek felhasználása; Munkahelyi motiváció és munkájukkal való elégedettség; Jövőbeli szakmai tanulmányok; Karrierlehetőségek. A minta összeállítása, a kérdőívek feldolgozása a következőképpen történt: A helyi viszonylatoktól függően a címlisták összeállításának folyamata országonként eltérő volt. Néhány országban a nevek valamint a címek elérhetőek voltak egy központi adatbázisban, míg más esetekben csak a diploma megszerzésének éve alapján lehetett a végzett hallgatókra rátalálni a felsőoktatási intézmények nyilvántartásaiban. Az adatok feldolgozását országonként végezték a helyi kutatást lebonyolító résztvevők. Mint már korábban említettük, a kérdőívek önkitöltős formában kerültek az érintettekhez. Felhívták a kérdezettek figyelmét arra, hogy – a feldolgozás megkönnyítése érdekében – az adatok számítógépbe történő bevitelére scanner-t használnak. A kutatás nem csak a végzett hallgatókra fókuszált, azon túlmenően még a munkáltatókat is célba vette, hogy a velük elkészített interjúkkal tegyék teljessé az összegyűjtött információkat. Ez a mozzanat azért volt nagyon fontos része a vizsgálatnak, mert csak így kaphattak reális képet a diploma és az elhelyezkedés közötti kapcsolatról a munkáltatók szemszögéből. Az információk ilyetén egyesítése során élesen kirajzolódtak az egyes országok oktatását jellemző helyi különbségek. A nemzeti munkaerőpiacokon tapasztalható eltérő viszonyok így mind a munkáltatók elvárásai, mind pedig a diplomás munkavállalók tapasztalatainak tükrében értelmezhetők. A saját és a fenti kutatás eredményeinek összevetése egyedülálló lehetőséget teremthet arra, hogy megvizsgáljuk, milyen mértékben hasonlóak illetve különbözőek a felsőoktatás és a munka világa között fennálló viszonyok az egyes nyugat-európai országokban. Egy-egy közép-kelet európai, illetve Európán kívüli ország bevonásával mindez még gazdagabbá tehető. A fentiekben ismertetett, és a mi kutatásunk gondolatmenetében tettenérhető hasonlóság fontos lehet a továbblépési lehetőségek feltárása szempontjából, mivel eredményeink továbbgondolását nemzetközi dimenziókban teszi lehetővé.

13

A KUTATÁSUNKBA BEVONT INTÉZMÉNYEK BEMUTATÁSA Végül, de nem utolsósorban, néhány szóval és statisztikai adattal szeretnénk bemutatni azokat a felsőoktatási intézményeket, amelyek együttműködésükkel segítették kutatásunk sikeres megvalósítását6. Az adatbázisok rendelkezésünkre bocsátásával lehetővé tették számunkra, hogy volt diákjaikat kérdőíveinkkel felkeressük. Ezúton is szeretnénk kifejezni köszönetünket és hálánkat a segítségükért!

APOR VILMOS KATOLIKUS FŐISKOLA Az intézmény névadója Apor Vilmos vértanú püspök, aki életét áldozta fel a gyerekek, nők és családok védelmében, amikor a szovjet katonákat nem engedte be a győri püspökvár pincéjében menedéket keresőkhöz. Jelmondata: ―Hitre, Tudásra, Hivatásra nevelünk‖, mely méltán tükrözi az iskola küldetését. Nagyon fontosnak tartják, hogy diákjaikat nevelőszülői képzésben részesítsék, melyet a Magyar Máltai Szeretetszolgálattal együttműködve valósítanak meg. Minden oktatási tevékenységükön érezhető a családok iránti felelősség átadásának szándéka a diákok felé. Szociálpedagógus-képzésükkel – a váci egyházmegyei hagyományokhoz híven – kiemelt szerepet kívánnak betölteni a szociális szakember-utánpótlást biztosító képzési és tudományos szakterületen. Nemzetiségi pedagógusképzésük is meghatározó jelentősséggel bír az iskola oktatási rendszerében. Német nemzetiségi óvodapedagógus- és tanítóképzésüket osztrák támogatással, kiterjedt német kapcsolatrendszerrel működtetik. A diákoknak lehetőségük van a lovári, valamint a beás nyelv elsajátítására is a képzés keretein belül. Az Apor Vilmos Katolikus Főiskola az egyetlen az országban, amely minden pedagógusjelölt számára előírja a romológiai ismeretek elsajátítását. Kiemelten foglalkoznak cigány származású hallgatóikkal, segítik őket abban, hogy képzett szakemberekké váljanak.

BUDAPESTI MŰSZAKI FŐISKOLA (BMF) A Budapesti Műszaki Főiskola, az ország legnagyobb műszaki főiskolája. Az intézmény öt külön karral rendelkezik: a Bánki Donát Gépészmérnöki, a Kandó Kálmán Villamosmérnöki, a Keleti Károly Gazdasági, a Neumann János Informatikai és a Rejtő Sándor Könnyűipari Mérnöki Kar. Az öt karon összesen több mint 12 ezer hallgató folytatja nappali és levelező tagozatos tanulmányait. Az iskola törekszik arra, hogy hallgatói mind elméleti, mind gyakorlati szempontból maradandó ismereteket sajátítsanak el. Az intézménnyel szerződésben álló cégek kiváló gyakorlati lehetőségeket nyújtanak az iskola tanulói számára. A BMF számos remek nemzetközi kapcsolattal is rendelkezik, mely révén mind szakmai gyakorlatra, mind pedig részképzésre évente több mint száz hallgató utazhat európai és tengerentúli felsőfokú intézményekbe. Tanulóinak arra is lehetőséget nyújt, hogy bekapcsolódjanak a főiskola kutató-fejlesztő tevékenységébe, tudományos diákköri mozgalmába, valamint a diákok igénybe vehetnek az intézmény által biztosított sportolási lehetőségeket is.

EÖTVÖS LORÁND TUDOMÁNYEGYETEM – ÁLLAM- ÉS JOGTUDOMÁNYI KAR Az Eötvös Loránd Tudományegyetem méltán büszkélkedhet azzal a címmel, hogy Magyarország legrégebbi folyamatosan működő és legnagyobb egyeteme. Az Állam- és Jogtudományi kar nem csak jogászokat, hanem politológusokat és társadalombiztosítási szakembereket is képez. Bekerülni erre az egyetemre csak a legjobb tanulmányi eredménnyel büszkélkedő tanulóknak van esélye, mivel minden évben tízszeres a túljelentkezés az intézménybe. A diákok 6

Lásd a 7. sz. mellékletünket is, amelyben a 2006/2007. tanév legfontosabb összefoglaló adatai találhatók az érintett intézményekről.

14

kiváló szakemberektől sajátíthatják el a választott hivatásukhoz szükséges magas szintű ismereteket.

WESLEY JÁNOS LELKÉSZKÉPZŐ FŐISKOLA A főiskolát a Magyar Evangéliumi Testvérközösség alapította 1987-ben, melyet a Magyar Köztársaság Kormánya 1991-ben vett fel az egyházi felsőoktatási intézmények sorába. Nevét John Wesley anglikán teológusról kapta, aki a metodista megújulási mozgalom, majd egyház megszervezője volt. Az iskola céltudatosan keresett magának helyet a Józsefváros szociálisan és mentálisan leghátrányosabb helyzetű negyedében, hogy ezzel is felhívja a különféle szakokon tanulók figyelmét a leendő hivatásuk fontosságára. A Wesley János Lelkészképző Főiskolán létesített szakok kivétel nélkül a segítségre szoruló embert, mint kivételes értéket látják maguk előtt. Amikor lelkészeket, vallástanárokat, teológusokat, lelkigondozókat képeznek, olyan szakmai és emberi felkészítést tartanak fontosnak, amely a hallgatókat képessé teszi a társadalmi lelkipásztorkodásra.

ZSIGMOND KIRÁLY FŐISKOLA Az iskola névadója a középkor Európa-szerte elismer nagyszerű uralkodója I. (Luxemburgi) Zsigmond király. A főiskola 2000-ben nyitotta meg kapuit a tanulni vágyók előtt. Bár az intézmény nem rendelkezik jelentősebb múlttal, mégis méltán állítható róla, hogy Magyarország egyik leggyorsabban fejlődő főiskolája. Immár 10 alapszak (BA szak) közül lehet választani. Ezek a következők: andragógia, emberi erőforrások, gazdálkodási és menedzsment, kommunikáció és médiatudomány, nemzetközi gazdálkodás, nemzetközi tanulmányok, pénzügy és számvitel, politológia, szabadbölcsész, szociológia. Ez év szeptemberétől az intézmény megindította az első vallástudományi mesterszakot Magyarországon, ahol neves és magas szinten képzett oktatók tanítják a hallgatókat. Az iskolának számos nemzetközi kapcsolattal rendelkezik, amely egyaránt lehetővé teszi az oktatóknak és hallgatóknak is, hogy külföldön folytassanak tanulmányokat, szerezzenek tapasztalatokat. Külföldről is rendszeresen érkeznek tanárok érdekes szemináriumok vezetésére. A főiskola folyamatos fejlődését, dinamizmusát mutatja, hogy létrehozta a Karrier Centrumát, amely sokrétűen segíti nem csak a jelenlegi, hanem a végzett hallgatóit is.

15

2. FEJEZET: A KUTATÁS MÓDSZERTANA WÖLCZ JUDIT 2.1. BEVEZETÉS Fejezetünkben kutatásunk előzményeit és az alkalmazott módszertani eszközöket szeretnénk részletesebben bemutatni. Tesszük ezt abban a reményben, hogy sikerül érzékeltetnünk, milyen akadályokat támasztott elénk, és hányféle problémát vetett fel több mint egy éve tartó vizsgálatunk. A kérdezőbiztosok és instruktorok „rekrutálásától‖ a mintaépítés folyamatán keresztül az adatrögzítésig áttekintjük az egyes részfeladatokat, melyek megoldása sokszor igényelt rendkívüli erőfeszítéseket és nem kevés találékonyságot. A vizsgálatok megkezdése előtt a ZSKF-en előadások sorozatán keresztül mutattuk be a projektet a hallgatók számára. Ezt követően a kutatói stáb összeállításával közel egy időben megalakult 2006 szeptemberében a Zsigmond Király Főiskola Társadalomtudományi Kutatóközpontja (a ZSKF TKK), melynek filozófiája az alábbiakban összegezhető: egy hatékonyan működő, magas színvonalon szolgáltató felsőoktatási intézmény fontos ismérve a tudományos kutatómunka támogatása, az oktatók és a hallgatók számára egyaránt nyitott kutatóműhelyek működtetése. A Társadalomtudományi Kutatóközpont széles körben biztosítja az oktatók és az itt tanuló fiatalok részére a tudományos kutatómunkát, legyenek társadalomtudományi, bölcsészettudományi, vagy akár gazdasági érdeklődésűek. Lehetőséget biztosít minden oktatónknak és hallgatónknak arra, hogy bekapcsolódjanak a tudományos közéletbe, elősegíti publikációs tevékenységüket, de fontos szempont a kutatási eredmények oktatásban való felhasználása, bemutatása is.

2.2. MÓDSZERTANI ÁTTEKINTÉS A 2006 nyarán lezajlott „Sziget-kutatás‖ – mely a ZSKF TKK első szárnypróbálgatása volt – tapasztalatait felhasználva, és a vizsgálatban résztvevő hallgatók segítségét igénybe véve 2006 szeptemberében megkezdődhetett az instruktorok és a kérdezőbiztosok kiválasztása, felkészítése. Nagy körültekintést igénylő feladatról volt szó, mivel minden kutatás csak annyit ér, amennyire hiteles az adatgyűjtése. Ennek biztosítéka pedig a jól kiválasztott és gondosan felkészített, elkötelezett kérdezőkből álló hálózat. Kizárólag a ZSKF nappali tagozatos hallgatói közül toborzott, 12 főből álló instruktori és 120 fős kérdezői stáb képzését egy kutatószeminárium elindítása segítette. Mindezek mellett is csak jelentős fluktuáció után alakult ki a végleges csapat. Érdekes tapasztalatként megjegyezhető, hogy nem feltétlenül a Sziget-kutatás során kipróbált kérdezők vagy instruktorok nyújtották a legmeggyőzőbb teljesítményt. Ez is bizonyítja, hogy minden kutatás más és más sajátosságokkal rendelkezik, eltérő kihívásokkal és feladatokkal állítja szembe a közreműködőket. A korábbi fejezetben bemutatott pályázatunk révén a 2001 és 2006 között végzett hallgatók karrierútját akartuk végigkövetni, akik valamelyik budapesti, illetve Pest megyei egyetemen, főiskolán végeztek, és ma is a Központi Régióban élnek. A kutatási minta intézmények, karok, nemek és tagozatok szerinti reprezentativitását a végzettek címlistái révén kívántuk biztosítani. A vizsgálatba legalább 2000 volt diákot kívántunk bevonni, de – a mintaépítés sajátosságai miatt – ez igen komoly akadályokba ütközött. Eredeti terveink szerint három intézményből kellett volna összeállnia mintánknak, végül öt főiskolával, egyetemmel léptünk kapcsolatba.

16

Az alappopuláció definiálása az OKM által közzétett adatbázis alapján történt a 2001-2005ig terjedő időszak esetében, a 2006-os év adatait a vizsgált intézmények segítségével állítottuk össze. Mint azt a Mellékletben közölt táblák is mutatják (lásd az 1. sz. mellékletet), minden intézmény esetében szakokra (a BMF-nél karok szerinti csoportosításban is), tagozatokra és nemekre bontott adatok álltak a rendelkezésünkre. A mintánk súlyozásánál e három paramétert vettük figyelembe. Ezt megelőzően azonban el kellett különítenünk a Központi Régióra vonatkozó populációkat. Ezek meghatározása egyes esetekben korántsem bizonyult egyszerű feladatnak. Két különböző módszert alkalmaztunk. A BMF a WJLF és a ZSKF beazonosítható számítógépes adatforrásait vettük igénybe (ahol minden végzett hallgató esetében szerepelt a nem, a szak és a tagozat ismérve is a lakóhely mellett), ezzel szemben az AVKF és az ELTE ÁJK esetében kénytelenek voltunk becslésekre hagyatkozni. Itt ugyanis a névsorok és a szak, tagozat adatok nem szerepeltek együtt a lakóhely adatokkal. Végül is a következő alappopulációkat sikerült elkülönítenünk (lásd a 2.1. ábrát). 2.1. ábra: A vizsgálatba bevont intézmények 2001 és 2006 között végzett hallgatóinak száma összesen és a Központi Régióban (a vizsgálat alappopulációja)

A minta elérés folyamata kétféleképpen zajlott. Három intézmény (AVKF, ZSKF, WJLF) esetében teljes körű elérésre törekedtünk, a másik két esetben (BMF, ELTE ÁJK) véletlen mintát vettünk a rendelkezésünkre bocsátott adatbázisokból. A saját mintánkat a ZSKF részletes számítógépes nyilvántartásából kiindulva szerettük volna felépíteni – melyet eredetileg 450-500 főre terveztük. Az ETR-es nyilvántartásból mind a 2201 itt végzett hallgatóra megkaptuk a nemre, szakra, tagozatra, a végzés dátumára, valamint arra vonatkozóan az információkat, hogy kaptak-e az abszolutórium évében diplomát. Emellett rendelkeztünk az állandó és ideiglenes címeikkel, vonalas és mobil telefonszámaikkal, továbbá e-mail címükkel is. Az adataink szerint ebből 1622 fő lakik jelenleg a Központi Régióban. Miután az adatfelvételeket csak rájuk vonatkozóan vállaltuk pályázatunkban, ennyi főre korlátozódott a rendelkezésünkre álló címlista. 17

Nehéz, hosszú és buktatókkal teletűzdelt út vezetett a címlisták összeállításától a kapcsolatfelvételig az alanyokkal. Valójában joggal tekinthetünk önálló kutatásként arra a sokszor sziszifuszi kitartással végzett munkára, amelynek eredményeként megszülettek a kitöltött kérdőívek. Nem az alanyok lekérdezése jelentette a nehézséget, sokkal inkább az a – szinte már regénybe illő – küzdelem, ahogy odáig eljutottunk, hogy egyáltalán feltehessük az első kérdéseket. A ZSKF-en, vagyis anyaintézményünkön belül a legnagyobb problémát az jelentette, hogy a viszonylag rövid múltra visszatekintő alma mater nem rendelkezett – a nagyobb tradíciójú főiskoláknál, egyetemeknél már kialakult – végzett diákokat összefogó hagyományokkal. Ezt a hiányosságot orvosolandó, sokak örömére 2006 szeptemberében megalakult a ZSKF Öregdiák Klubja, azaz a ZSÖK. Ez a klub független, politikától mentes szervezet, amely azonban a Főiskolával szorosan együttműködik, annak célkitűzéseit magáénak érzi. Alapvető céljai között az első helyen szerepel a hallgatók – már végzettek és még a főiskolán tanulók – segítése. Ennek jegyében a ZSÖK segítségét igénybe véve igyekeztünk elérni a már kikerült hallgatókat. Minden e-mail elérhetőséggel rendelkező volt hallgatónknak egy, a főiskola rektora által aláírt meghívólevelet küldtünk, melyben értesítettük a ZSÖK megalakulásáról, és egyben együttműködésüket kértük a kutatáshoz. Ideális esetben az elegendő számú válaszból – véletlenszerűen – kiválaszthatók lettek volna kellő számban azok a végzett hallgatók, akik beillenek a mintavételi elvek szem előtt tartásával meghatározott kvótába. Eleve annyi kérdezést kezdeményeztünk volna, amennyire a reprezentativitáshoz szükség van (pl. 44 olyan személyt választottunk volna ki az e-mailen történő jelentkezésekből, amelyekre igaz, hogy férfiak, HR-esek és levelező tagozaton végeztek). A telefonszámok birtokában a kijelölt személyekkel az instruktorok egyeztették volna a kérdezés időpontját, helyét, majd kiadták volna a kérdezőik közül annak, aki az adott címhez a legközelebb lakik. Mindezekhez legalább 1000-1200 érdemi visszajelzést reméltünk. Csakhogy az 1477 sikeresen elküldött e-mail-re, mindössze 63 válasz érkezett. Volt egy „B forgatókönyv‖ is, amennyiben nem tudunk minden cellába kellő számú alanyt kiválasztani. Ezekben az esetekben telefonon kerestünk volna meg olyan végzett hallgatókat, akik nem válaszoltak ugyan, de a nyilvántartott adatok alapján beillenek az adott cellába (azaz „előszervezéssel‖ rásegítettünk volna a szervezésre). Az e-mailes válaszok elenyésző számának ismeretében (amely lehetetlenné tette mindkét előző változatunkat) viszont egy újabb megoldást kellett választanunk. Minden esetben előszervezéssel kezdtünk, és a kapcsolatfelvétel után került az instruktorok kezébe az „előszervezett cím‖. Még ebben a „C forgatókönyvben‖ is fenntartottuk azt a lehetőséget, hogy folyamatosan figyelemmel kísérjük a leszervezett volt hallgatók adatait (nem, szak és tagozat szerint), és úgy irányítsuk az előszervezést, hogy a kívánt kvótás minta előálljon. Az előszervezések során kiderült, hogy így sem lesz könnyű legalább 450-500 főt bevonni a vizsgálatunkba. Előfordult, hogy 6-7 éves telefonszámok álltak csak a rendelkezésünkre, sok már rég elavult. A másik problémát a visszautasítások viszonylag magas aránya jelentette. Gyakorlatilag minden olyan volt hallgatónk bekerült a vizsgálatba, akit sikerrel elértünk és együttműködött velünk. Itt jegyezzük meg, hogy sok más olyan eszközt is kipróbáltunk, mint a személyes kapcsolatok, vagy a „hólabda-módszer‖ („És kit tudsz még az ismeretségi körödből, aki…‖ kezdetű kérdésekkel), valamint „vadásztunk‖ az IWIW-en is. Végülis mindent összevetve az elérési arány 29,4% lett a saját intézményen belüli hallgatók között, ami a körülményeket tekintve nem is olyan rossz eredmény (az 1622 „potenciális célszemélyből‖ végül 477 került a számítógépes adatbázisunkba). Csakhogy idáig úgy jutottunk el, 18

hogy az összes telefonszámon mindenkit megpróbáltunk elérni. Összehasonlításként, a BME által végzett hasonló vizsgálatok során a legmagasabb válaszadási arány is 30% körüli volt, bár ebben az esetben önkitöltős kérdőíveket használtak. Az együttműködő iskolák által rendelkezésünkre bocsátott címlisták – csak úgy, mint a saját címlistáink – alapos szűrés és rendszerezés után kerülhettek felhasználásra. A papíralapú és elektronikus listák egységesítése, az elérhetőség és a régió szerinti leválogatása után kezdődhetett meg az előszervezés. Ez a folyamat a következőképpen zajlott: Az első lépésben e-mailen és telefonon kerestük meg az érintetteket. A kapcsolatfelvétel, az adatok előzetes egyeztetése, a felkérés és a feltételek tisztázása után összeállt egy előszervezett címlista. Az előbbiekben vázolt módszerek az összes általunk vizsgált intézmény esetében – változó eredményességgel ugyan – de adaptálhatónak bizonyultak. A problémák elsősorban a vizsgálat azon sajátosságaiból adódtak, hogy a mintát volt hallgatók képezték, akik egyrészt nehezen elérhetőek, másrészt kevéssé érdekeltek a válaszadásban. Nehezítette a szervezési feladatott az is, hogy a kérdezők nappali tagozatos hallgatók, akik még nem rendelkeztek kellő rutinnal ezen a területen. A telefonos megkeresések lebonyolításához olyan hallgatókat választottunk ki, akik jó kommunikációs készséggel, megfelelő empátiával és finom rábeszélő képességgel rendelkeztek. A fenti adottságokat kihasználva igyekeztünk felkészíteni őket erre a nagy körültekintést igénylő feladatra. Ennek ellenére sem mindig sikerült az alanyokat kellőképpen motiválttá tenniük a válaszadásra. Sok értékes időt, anyagi és emberi erőforrást emésztettek fel a sikertelen megkeresések. A személytelen önkitöltős kérdőívekkel szemben mindig nehezebb valakit arra rábeszélni, hogy akár hatvan-hetven percet is feláldozzon az idejéből egy idegennel történő személyes beszélgetésre (az interjúk számítógépes feldolgozása során egyébként kiderült, hogy a kérdőíveket átlagosan 72 perc alatt töltötték ki kérdezőbiztosaink). A kérdőív megszerkesztésénél Bőhm Antal, Laki László és Bódi Ferenc működött közre, az MTA PTI részéről, külső szakértőként pedig Angelusz Róbert (a kérdőívet lásd a 2. sz. mellékletben). Bár támaszkodhattunk a hasonló jellegű kutatások tapasztalataira is, de mégis elsősorban saját hibáinkból tanulva, a próbakérdezések során alakítottuk ki a kérdőívünk végleges formáját. Legtöbb tanulsággal a BME-n folytatott hasonló jellegű vizsgálatok gondos áttanulmányozása szolgált. Az alapul vett vizsgálat a 2004-ben az alapképzésben nappali tagozaton diplomát szerzett magyar állampolgárságú hallgatók felmérésére irányult, és a 2002-ben diplomát szerzett, a két évvel ezelőtt már felmért évfolyam ismételt megkeresésével bővült. A felmérés a miénktől eltérő módon, önkitöltős kérdőíves technikával történt. A 2004-ben végzett évfolyam kérdőíve a korábbi évekhez hasonlóan, változatlanul három témakörből állt. Első alkalommal tettek fel a továbbképzésre és a lakhatásra költött összeggel kapcsolatos kérdéseket is. A kérdések megfogalmazásakor a korábbiakhoz hasonlóan most is konkrét időpontra kérdeztek rá (2005. december 31.). A válaszok a 2004-ben végzett frissdiplomás mérnökök, matematikusok, mérnök-fizikusok és műszaki menedzserek legalább egy-másfél éves munkaerőpiaci tapasztalatait tükrözték. A 2002-ben végzett évfolyamnak feltett kérdések, a diplomaszerzést követően szerzett új képzettségek, valamint a munkakör és a jövedelem témák köré csoportosultak. A kérdőíveket a BME Diákközpont a Hallgatói Információs és Pénzügyi Rendszer (Neptun rendszer) segítségével – az adatvédelmi szabályok betartása mellett – juttatta el a célcsoporthoz. A kérdőívek kiküldése előtt telefonos adategyeztetés folyt, ami a Neptun rendszer meglehetősen esetleges frissítése miatt nem volt túl sikeres. Ezt az eljárást az előszervezések során – mint ahogy 19

már utaltunk rá – mi is alkalmaztuk, bár nem mindig egyforma sikerrel. A kérdőív kitöltésére internetes felületen készült, és a díjmentes válaszborítékban vagy faxon történő visszaküldésre is volt lehetőség. A többféle visszaküldési forma ellenére sem emelkedett a válaszadási hajlandóság a korábbi években tapasztalt szintek fölé. Számunkra ezek az eszközök nem voltak alkalmasak, mivel a kérdőív szerkezete, részletessége megkívánta a kérdezőbiztosok bevonását. Az adatok összehasonlítása és kiértékelése során – hozzánk hasonlóan – segítségül hívták az Oktatási Minisztérium Közgazdasági Főosztályának Statisztikai Osztálya által évente kiadott felsőoktatási statisztikai tájékoztatót, valamint felhasználták az Állami Foglalkoztatási Szolgálat és a Központi Statisztikai Hivatal által közzétett adatokat is.7 A legfontosabb különbség a két kutatás között mégis a kérdőívek eltérő szerkezetében mutatkozik. Mi sokkal részletesebben vizsgáltuk az életút eseményeit, a kibocsátó családot és a felsőoktatási intézményekkel szemben felmerülő elvárásokat. Ezen kívül teljesen újszerű megközelítésként vizsgálódásunk tárgyává tettük a kompetenciák szerepét a munka világában. Folytak próbakérdezések a Partiumi Keresztény Egyetemen (Nagyvárad) is Szilágyi Györgyi és Bernáth Krisztina szociológusok segítségével. Sokszor teljes fejezeteket írtunk át a racionalitás és gyakorlati alkalmazhatóság érdekében. Így – elmondhatjuk – igazi csapatmunka során alakult ki a kérdőív, melyet a kutatás során alkalmaztunk.

A KÉRDŐÍV MAKROSTRUKTÚRÁJA: Interjúazonosító és kvóta adatok (intézmény, szak, végzés éve, a képzés tagozata, kapott-e diplomát, neme); Kibocsátó család adatai (a szülők végzettsége, foglalkozása 14 éves korában és jelenleg); Testvérek, nagyszülők (foglalkozásuk, iskolai végzettségük); Életút-elemek 14 éves korától (iskolai, munkahelyi, családi és egyéb életesemények, tervek, „fordulópontok‖); Jelenlegi foglalkozása, munkahelye (inaktivitás, munkanélküliség, foglalkozás, munkahely, munkaszerződés, megfelelés végzettségének, munkahely választás kritériumai, megfelelés, a munkanélküliek munkahelykeresése); A munkához szükséges kompetenciák (17 kompetencia szükséges volta, meglétének foka, az „ideális‖ munkatevékenység kompetenciái, jellemzői); A kompetenciák forrásai (munkavégzés, felsőoktatás, középiskola, korábbi iskolák, család, saját, speciális tényezők); Első munkahely keresése (meddig, hogyan keresett, munkahelyszerzés- megtartás tényezői, vélemények munkahelyről, álláskeresésről); Munkahely-változtatás (gyakorisága, okai); Felsőoktatási intézmények (a választás tényezői, elégedettség, a diploma értéke, oktatott tárgyak megítélése, személyes kapcsolatok, tervek); Középfokú tanulmányai (hol végzett, középfokú intézménye megítélése, különórák); Jelenlegi életkörülményei (a lakás, háztartás jellemzői, problémák, összjövedelem, tartós fogyasztási cikkek, elégedettség életével, élettervei, nyelvtudás, Internet-használat, az érvényesülés tényezői – a „szkepszis-indikátor‖); Karrierközpont, kapcsolat volt felsőoktatási intézményével (elvárások a Karrierközponttal szemben, kapcsolatok a volt anyaintézménnyel, támogatások lehetőségei).

7

Fortuna Zoltán – Szemerszki Marianna – Veres Gábor: A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem friss diplomásainak elhelyezkedési esélyei Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Diákközpontja Budapest, 2006.

20

A kérdezők és instruktorok munkáját támogatandó, gondosan megszerkesztett kérdezőbiztosi utasítást (lásd a 3. sz. mellékletet) készítettünk, amely ismertette a kutatás legfontosabb céljait, az adatfelvétel szabályait (különös tekintettel az etikai követelményekre: az önkéntességre és a titkos adatkezelésre), ugyanakkor igyekezett motiválni is az adatgyűjtést végző hallgatókat. Részletes leírást kaptak a kérdezés általános és konkrét szabályairól, a követendő magatartási formákról az interjúszituációkban. További, a kutatást elősegítő dokumentumokat (úgymint speciális megbízólevelet, ellenőrző és előszervező kérdőíveket, kapcsolat-felvételi dokumentumokat – lásd a 4. sz. mellékletet) is szerkesztettünk, melyek együttesen biztosították egy korrekt, minden mozzanatában reprodukálható adatfelvétel feltételeit. Az adatfelvételek során szerzett tapasztalatainkat, részletesen is leírjuk egy külön fejezetrészben a könyvünk végén (kérdezőbiztosaink írásban elkészített visszajelzései, a felkészítő beszélgetések, a mélyinterjús kutatószeminárium tapasztalatai bőséges forrásokkal szolgáltak a közös munkánk „emberi hozadékainak‖ feltárásához). Itt most az elkészült kérdőíves adatok súlyozására szeretnénk egy kicsit részletesebben kitérni. A Mellékletben található táblázatunk (lásd az 5. sz. mellékletet) tartalmazza az egyes intézmények alapadatait nem, szak, és tagozat szerint. Célkitűzéseink szerint a Központi Régióban élő végzett hallgatókra reprezentatív mintát kívántunk összeállítani, vagyis egy kvótás mintavételi technikát készítettünk elő. A fentebb részletezett okoknál fogva ez nem sikerült, így arra kényszerültünk, hogy a különböző – lényegében a véletlen elérésen alapuló – mintáinkat korrekciós súlyozással „billentsük helyre‖. Első lépésben intézményenként készítettük el a súlymátrixokat. A háromdimenziós táblázatok minden cellájában meghatároztuk azokat a súly-értékeket, amelyekkel beszorozva a mintára vonatkozó táblázatok egyes celláiba eső egyedek értékeit, pontosan a Központi Régióra vonatkozó alapadatokat kapjuk. A második lépésben az egyes intézményeket „súlyoztuk össze‖, miután a minta-elemszámok és a tényleges létszám arányok igen jelentős eltéréseket mutattak (lásd a következő 2.1. táblázatot). 2.1. táblázat: Az egyes intézmények végzett hallgatóinak száma, a minta elemszáma és a súlyozás8

ZSKF

Központi Régió 1622

WJLF

265

488

189

51,92

0,275

AVKF

1142

1964

183

223,7

1,223

ELTE ÁJK

2243

4154

531

439,4

0,828

BMF

4569

8879

548

895,1

1,633

Összesen

9841

17686

1928

1928

1,000

Intézmények

2201

Minta elemszám 477

Súlyozott elemszám 317,8

0,666

Összesen

Súly

A teljes kérdőíves adatfelvétel során, 2027 kitöltött kérdőívet készítettek el kérdezőbiztosaink. A szűrések után (mivel készültek adatfelvételek a Szent István Egyetemen is, de az intézmény visszalépése miatt az adatfelvételt menet közben meg kellett szüntetnünk, illetve a 8

Az adatok forrásai 2001 és 2005 között: Csécsiné Máriás Emőke – Besenyei Roland (szer.): Statisztikai Tájékoztató. Felsőoktatás. A következő kiadványok: 2001/2002; 2002/2003; 2003/2004; 2004/2005. Budapest, OKM honlap. Forrás: http://www.okm.gov.hu/letolt/felsoo/stat_felsoo_2004_2005.pdf és a további adatforrások évente. Letöltés ideje: 2007.09.25. A 2006. évre vonatkozó adatok az öt érintett intézmény statisztikai adatszolgáltatásaiból származnak.

21

SZIE-n készült kérdőíveket kiiktatnunk az adatbázisunkból; emellett más okokból is szűrtünk ki kérdőíveket) összesen 1928 adatrekord szerepel az SPSS adatbázisunkban. Ebből – a fenti táblázat adatainak megfelelően – a ZSKF-en 477 kérdőív készült, a WJLF-en 189, az AVKF-en 183, az ELTE ÁJK-n 531, míg a BMF-en 548. A további fejezeteinkben ezeket a kérdőíveket elemezzük súlyozott változatukban – lehetőleg minden fontosabb adatot intézményenkénti bontásban is közlünk. Vizsgálati eszközeink: az SPSS kontingencia-tábla statisztikái (ha a magyarázó és magyarázandó változók egyaránt nominális mérési szintűek; alap- és részmegoszlások, Khí-négyzet próba, adjusztált sztenderdizált reziduálisok), valamint a variancia-analízis (amennyiben a magyarázandó változók arány skálán mérhetők; F-próbát és Éta-négyzetet számítunk az átlag és a szórás mellett).

22

3. FEJEZET: A MAGYAR FIATALOK HELYZETE, PROBLÉMÁI A TÁRSADALOMBAN BÉKI ORSOLYA – HOMÓ BARBARA A Zsigmond Király Főiskola Társadalomtudományi Kutatóközpontjának vizsgálata – mint arról az előző fejezetekben már részletesebben is írtunk – öt felsőoktatási intézmény végzett hallgatóit célozta meg. Az alanyok 2001 és 2006 között szerezték meg diplomájukat. Többségük az ifjúság részének tekinthető, ezért ebben a fejezetben megkíséreljük felvázolni a magyar fiatalokat az elmúlt bő másfél évtizedben érintő legfontosabb problémákat, annak érdekében, hogy a kötetünkben szereplő további adatok „mélyebb értelmet nyerjenek‖. Az ifjúságot nem tekinthetjük egységes társadalmi csoportnak. Különböző nemű, korú, státuszú, családi állapotú egyének tartozhatnak ide, és életkörülményeik is merőben eltérőek. Jelen tanulmányban a 15 és 29 év közötti egyéneket tekintjük fiatalnak, elfogadva az Ifjúság 2000 című kutatás meghatározását, mivel ezen felmérés eredményeire fogunk hivatkozni a leggyakrabban. Ha a mai magyar fiatalok helyzetét szeretnénk felvázolni, mindenek előtt azt kell megvizsgálnunk, hogy a másfél évtizedes magyarországi újkapitalizmus milyen lehetőségeket biztosít számukra. A rendszerváltást követően nemcsak az ifjúságnak, hanem az egész társadalomnak olyan problémákkal kellett szembesülnie, amelyek a nem túl magas életszínvonalat, ámde kiszámíthatóságot biztosító államszocializmusban ismeretlenek voltak. A kilencvenes évek elején a piacgazdaság kialakulásával megváltoztak a gazdasági és munkaerőpiaci elvárások, ezekre a különböző társadalmi rétegek eltérően reagáltak az állami válságmenedzselés hiánya miatt9. Magyarországon a rendszerváltást követően közel másfélmillió munkahely szűnt meg, és az ország bizonyos területein nem is teremtődtek újak, így a társadalom és ezen belül is az ifjúság egyik legégetőbb problémájává a munkanélküliség vált. Mivel jóval kevesebb munkahely van jelenleg Magyarországon, mint amennyire szükség lenne, ezek megszerzéséért a rendszerváltás óta komoly verseny folyik és bizonyos társadalmi rétegek, nehezen tudnak megfelelni a kihívásoknak. Az elhelyezkedés tekintetében az egyik legnagyobb problémát az jelenti, hogy a piacgazdaság olyan készségeket, kompetenciákat várt el, illetve vár el a munkavállalóktól (kommunikációs és problémamegoldó készség, hajlandóság a vállalatvezetéssel való együttműködésre, azonosulás a vállalati törekvéssel, folyamatos képzésre való hajlandóság), amelyek az államszocializmus idején nem voltak megszokottak és ezeknek sokan ma sem tudnak megfelelni.10. A Kádár-rendszer ugyanis a teljes foglalkoztatásra törekedett, ami azt jelentette, hogy mindenki el tudott (el kellett) helyezkedni, függetlenül az illető hozzáállásától, iskolai végzettségétől. Valószínűleg ebből adódhat, hogy a munkanélküliség – a pályakezdők mellett – a nyugdíj előtt álló ötvenes korosztályt sújtja leginkább, az idősebbek ugyanis nehezebben alkalmazkodnak az új, számukra eddig ismeretlen kihívásokhoz. A fiatalok többsége pedig, nem rendelkezik elegendő tapasztalattal, így az ő lemaradásuk ebből eredeztethető. A magyar oktatás – és ezen belül a felsőoktatás – nem elég gyakorlatorientált, jórészt csak elméleti képzésben részesíti a tanulókat, akik így nem felelnek meg a munkaerőpiac új kihívásainak. Véleményünk szerint a jövőben a magyar felsőoktatási intézményeknek arra kellene törekedni, hogy a munkaerőpiaci elvárásokhoz jobban alkalmazkodó gyakorlati rendszert építsenek ki, ezzel javítva hallgatóik piacképességét.

9

10

Laki László: Az ifjúság a magyar társadalomban. In: Kovách Imre (szerk.): Társadalmi merszetek. Napvilág Kiadó, Budapest, 2006. 177-206. Makó Csaba – Simonyi Ágnes: A tudásfelhasználás rugalmasságának felértékelődése. In: Makó Csaba- Simonyi Ágnes (szerk.): A munka és a párbeszéd új paradigmái. Budapest, OFA, 2003. 13-33.

23

A rendszerváltás után a regionális különbségek is tovább növekedtek, mivel a kilencvenes évek elején megszűnt munkahelyek helyett csak ott teremtődtek újak, ahol külföldi beruházások zajlottak le11. A külföldi tőke pedig, jó részt az úgynevezett „kapuvárosokba‖ (pl.: Budapest, Győr, Székesfehérvár) és környékére koncentrálódott, így bizonyos területek fejlődése folyamatos és az életszínvonal nem csökkent drasztikusan a rendszerváltást követően, más területek pedig, leszakadtak. Ez a különbség a munkanélküliek számában is erőteljesen megmutatkozik. Ebből a szempontból Budapest került a legkedvezőbb helyzetbe, itt ugyanis a munkanélkülivé vált fiatalok aránya 24% miközben az országos átlag ennél 10%-kal magasabb12. A fővárosban annyi munkahely teremtődött külföldi tőke segítségével, hogy nemcsak a helyi lakosságot, hanem jórészt az általunk vizsgált Központi Régióban élőket is foglalkoztatják. A budapesti munkanélküliségi ráta tehát lényegesen alacsonyabb az országos átlagnál, minden foglalkoztatási szegmensben, tekintet nélkül az életkorra és a képzettségi szintre, ellentétben az elmaradott régiók (Borsod-Abaúj-Zemplén megye, Dél-Baranya) településeivel, különösképpen a falvakkal. Az itt élőknek jóval kisebb az esélye a munkahelyszerzésre ( Az észak- magyarországi településeken élő fiatalok 41% vallotta magát munkanélkülinek 2000-ben), ráadásul az elmaradott régiók falvaiban élőkre jellemzőbb az alacsony iskolázottság is. A társadalmi egyenlőtlenségek elmélyültek, sokan tartósan munkanélkülivé váltak, tömegeket érintett az elszegényedés. A deprivált rétegeknél megfigyelhetővé vált a marginalizálódás folyamata, amelynek következtében a munkaerőpiacról tartósan kiszorult, alacsony iskolázottságú és munkakultúrájú rétegek a társadalom peremére kerültek.13 Mivel a politika nem fordított kellő figyelmet a problémára, a marginalizálódás kiterjedt az ifjúságra, „nemzedéki dinamikát kapott‖.14 Ma már szinte bármelyik magyar településen megtalálhatjuk ezt a réteget függetlenül attól, hogy egy fejlettebb vagy egy elmaradottabb régióban helyezkedik el, de az utóbbiakra halmozottan jellemző ez a tendencia (pl.: Ózd). A rendszerváltást követően, amint már említettük, megváltoztak a munkaerőpiaci elvárások, de oktatási rendszerünk a mai napig nincs megfelelően felkészülve az új igények kielégítésére. Átmeneti megoldásként kialakult a családon belüli „parkoltatás”, mint az új helyzethez való alkalmazkodás stratégiája, amely a következőképpen jött létre: Az államszocializmus idején a fiatalok többsége a szakmunkásképző, illetve a középiskola befejezése után mindjárt munkába állt és 20 éves kora körül családot alapított. A kilencvenes években a munkaerőpiaci feszültségeket tovább erősítette, hogy akkoriban fejezte be tanulmányait a hetvenes években született „nagy létszámú‖ generáció, amely tagjai az előző trendekhez alkalmazkodva középfokú tanulmányaik befejezése után (kb. 17-19 évesen) munkát szerettek volna vállalni, de a megváltozott körülmények sokak számára ezt nem tették lehetővé. Így továbbra is szüleik tartották, tartják el őket, holott ők maguk is küzdöttek, küzdenek a létbizonytalansággal. 15 Mivel az állam nem volt felkészülve erre a problémára, átmenetileg a fiatalok ahhoz a megoldáshoz folyamodtak és folyamodnak ma is, hogy kitolják az iskolába járás időszakát, így később kerülnek ki a munkaerőpiacra (1995 és 2004 között a felsőoktatási intézmények hallgatóinak száma kétszeresére növekedett). Ennek költségét pedig, az amúgy is rossz anyagi helyzetben lévő szülőknek kell állnia. Az Ifjúság 2000 kutatás adatai is azt bizonyítják, hogy a fiatalok jelentős részénél kitolódik az első munkavállalás ideje (a 20-24 év közötti megkérdezetteknek mindössze 45%-a lépett be 19 éves koráig a munkaerőpiacra és valószínűsíthető, hogy ez a szám csökkenő tendenciát mutat). Ebből kifolyólag az oktatási rendszer is megváltozott. 11 12 13 14

15

Laki, 2006. Gazsó Ferenc – Laki László: Fiatalok az újkapitalizmusban. Napvilág Kiadó, Budapest, 2004 Laki, 2006. Darvas Ágnes – Tausz Katalin: Szegénység és kirekesztettség gyermekkorban. In: A szegénység és a társadalmi kirekesztődés folyamata. Tanulmányok. Budapest, KSH, 2004 ; Ladányi János – Szelényi Iván: A kirekesztettség változó formái. Napvilág Kiadó, Budapest, 2003 ;Kertesi Gábor – Kézdi Gábor: A cigány népesség Magyarországon. Socio-Typo, Budapest, 1998 ; Laki László: A munkaerőpiacról tartósan kiszorult falusi munkanélküliek helyzete. Struktúra- Munkaügyi Kiadó, Budapest, 1997 ; Laki, 2006. Laki, 2006.

24

A szocializmusban népszerű szakmunkásképző intézmények háttérbe szorultak, egyre többen szereznek érettségi bizonyítványt, majd különböző tanfolyamokon, képzéseken vesznek részt. Ennek köszönhető a felsőoktatás tömegessé válása is. Ez részben kedvező fejlemény, hiszen a fiatalság képzettebbé, iskolázottabbá válik, de hosszú távon a diplomák elértéktelenedéséhez vezet. Ebből adódóan a munkaerőpiac diplomás túlképzésről és szakmunkáshiányról küld jelzéseket. Ez a jelenség azonban nem magyar sajátosság, az Unió többi tagállamának munkaerőpiacai is hasonló problémákkal küzdenek. Az Ifjúság 2000 felmérései azonban azt bizonyítják, hogy minél magasabb a fiatalok iskolai végzettsége, annál kevésbé valószínű, hogy többször válik munkanélkülivé. Ha egy diplomás fiatal karriert szeretne építeni, szinte minden energiáját az ezzel kapcsolatos tevékenységekbe kell fektetnie (például: továbbképzések, tudományos minősítés vagy újabb diploma, nyelvvizsga megszerzése, a munkaadó cég iránti alázat és odaadás… stb.). Ráadásul sok esetben ezek jelentős anyagi ráfordítást is igényelnek, így a többségük kénytelen kitolni a családalapítás és a gyermekvállalás időpontját. Különféle okokból kifolyólag, egyre többen vállalják a munka melletti tanulás különböző módozatait, mint például a levelező vagy a távoktatási képzéseket (itt érdemes megemlíteni, hogy a Zsigmond Király Főiskola eddig végzett diákjainak 82,6 %-a levelező tagozatos volt, döntő többségük munka mellett szerzett diplomát). A tanulási idő tehát néhány év alatt jelentősen megnövekedett. Ahhoz, hogy az oktatás minősége, színvonala megmaradjon, szükség lett volna az új állapothoz alkalmazkodó iskolarendszerre. A magyar politikai elit azonban nem tett mást, mint a nyugati kapitalista államok iskolarendszerét konvertálta hazánkba. Ez a típusú oktatás, azonban stabil, jól működő gazdaságokra épít, a középosztálybeli családok számára, akik elő tudják teremteni a szükséges költségeket, a magyar társadalomban azonban nem találjuk meg ezt a bázist. Ebből adódóan, a magyar iskolarendszert esélyegyenlőtlenség jellemzi. A társadalmi és kulturális különbségeket legtöbbször nem csökkenti, sokkal inkább felerősíti, miközben a szűkösen rendelkezésre álló forrásokat nagyon egyenlőtlenül osztja szét.16 Ebből kifolyólag sajnos sok olyan fiatalt találunk hazánkban (16-18%), aki a rossz családi háttér és az anyagi források hiányában, az alapoktatás befejezésével elhagyja az iskolarendszert, és tökéletesen esélytelenül lép be a (legális) munkaerőpiacra.17 Többségük a városok lepusztult negyedeiben (gettókban), vagy falvakban él. Sokan közülük funkcionális, vagy teljes analfabétaként hagyják el az iskolarendszert, és 17-18 éves korukban az egész életüket végig kísérő hátránnyal, kezdik meg felnőttkori életüket. Sajnos ma Magyarországon nem fordítanak rájuk kellő figyelmet, pedig ezek a hiányosságok felnőttképzéssel részben pótolhatók lennének. Ezekre a fiatalokra (ellentétben a magasabb iskolai végzettséggel rendelkező társaikkal) nem jellemző a gyermekvállalás kitolódása, így nem meglepő, hogy 1997ben Magyarországon a csecsemők 31%-a élt szegény családban.18 A társadalmi polarizáció tehát az oktatási rendszerben is megjelenik. A statisztikai adatok szerint a főiskolákra, egyetemekre való bejutás nagymértékben függ fiatalok lakhelyétől (A községben élő fiataloknak 29%-a még szakmunkásképzőt sem végzett 2000ben. Ugyanez az arány a fővárosban mindössze 10%)19. A másik fontos tényező e tekintetben a szülők iskolai végzettsége (lásd a 3.1. táblázatot).

16

17 18 19

„Magyarországon 2,7-szer nagyobb valószínűsége annak, hogy egy magasabb társadalmi-gazdasági hátterű 15 éves diák továbbtanul egy egyetemen vagy főiskolán, mint az alacsonyabb státusú társa‖ – ez derült ki az OECD (Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet) legutóbbi nemzetközi vizsgálatából. A kutatók azt is megállapították, hogy a több mint ötven OECD ország közül ez a mutató hazánkban a legmagasabb. (Davidson, Michael: Education at a Glance 2007. Idézi: Varga Dóra: „Könnyű továbbtanulás – már akinek‖. Népszabadság 2007 szept. 19. 4. oldal.). Ezeket az összefüggéseket messzemenően megerősítik saját kutatási adataink is – lásd a későbbiekben! Laki, 2006. Laki, 2006. Szabó Andrea – Bauer Béla – Laki László: Ifjúság 2000, Tanulmányok I. Nemzeti Ifjúságkutató Intézet, Budapest, 2002.

25

3.1. táblázat: Az egyetemi és főiskolai hallgatók megoszlása 2000-ben az apa iskolázottsága szerint (százalékok) Az apa iskolai végzettsége Egyetemi hallgatók: Főiskolai hallgatók: Egyetem 31 13 Főiskola 13 13 Középiskola 29 31 Szakmunkásképző 22 32 Általános iskola, vagy annál kevesebb 3 6 (Forrás: Gazsó Ferenc – Laki László: Fiatalok az újkapitalizmusban. Napvilág Kiadó, Budapest, 2004. 145.) A 3.1. táblázat tanúsága szerint az egyetemi hallgatók 44%-ánál megfigyelhető, hogy az apa diplomával rendelkezik. Ez az arány sokszorosa a szülök korosztályára jellemző országos átlagnak. Ezzel szemben az általános iskolai, vagy annál alacsonyabb végzettséggel rendelkező családfők száma aránytalanul kevés (az egyetemistáknál 3%, míg a főiskolásoknál 6%). Az alacsonyabb iskolai végzettséggel, ebből adódóan valószínűleg rosszabb anyagi körülményekkel rendelkező szülők gyermekei, tehát jóval kevesebb eséllyel léphetnek be a különböző felsőoktatási intézmények kapuin. Esetükben a lemaradás, már az általános iskolában is megfigyelhető, mivel a felmérések azt mutatják, hogy a jó tanuló diákok szülei általában magasan kvalifikáltak. Ezeket a diákokat az alapoktatás befejezése után leggyakrabban gimnáziumokba íratják, ami azért lényeges, mert az itt végzők köztudottan magasabb arányban nyernek felvételt a különböző felsőoktatási intézményekbe. Az ördögi kör tehát folytatódni látszik: akik rosszabb körülmények közé születnek, ritkán tudnak abból kitörni. A szülőktől való elválás sem zajlik problémamentesen. Az iskolarendszerben eltöltött idő növekedése miatt a fiatalok többsége egyre később tud elköltözni a szülői háztól. Munkába állás után az alacsony bérezés miatt az önálló lakás megszerzése sem egyszerű. Magyarországon a lakosság inkább saját tulajdonban lévő otthon megszerzésére törekszik, nem szívesen élnek huzamosabb ideig bérlakásban, így azokból viszonylag keveset találunk és azt is drágán. A fiatalok is arra törekszenek, hogy saját ingatlant vásárolhassanak, ezt pedig csak hitelből képesek megoldani. Béreik viszont igen alacsonyak a törlesztő részletekhez képest, ráadásul munkájuk elvesztésétől is tartaniuk kell (ha egyáltalán rendelkeznek munkahellyel), így sokuk nem számít hitelképesnek. Az Ifjúság 2000 című kutatásban kiderült az is, hogy a megkérdezett fiataloknak csupán az egyötöde rendelkezik lakáscélú megtakarítással. Ez nem csoda tekintve, hogy csaknem minden második megkérdezett, anyagi helyzetét úgy jellemezte, hogy pénze nem tart ki a hónap végéig. A szülők pedig, hiába szeretnének, nem tudnak anyagi segítséget nyújtani gyermekeiknek, mivel sok esetben ők is forráshiánnyal küszködnek, vagy el adósodtak, legtöbbjük nem rendelkezik semmilyen megtakarítással. Valószínűleg az eddig felsorolt problémákból eredeztethető, hogy Magyarországon a különböző deviáns viselkedési formák jóval nagyobb arányban fordulnak elő a fiatalok körében, mint korábban. A népegészségügyi kutatások azt bizonyítják, hogy a rendszerváltás óta megnövekedett a fiatalok körében a depressziós betegek száma (1988-ban 24,3%; 1995-ben 30,5%). Ez azért válik egyre aggasztóbbá, mert ebben az állapotban az emberek fogékonyabbak a különböző megbetegedésekre és kevésbé képesek változtatni szociális helyzetükön.20 A Stratégiai Audit felmérése szerint Magyarországon még mindig népbetegségnek számít az alkoholizmus, sőt, ez az egyik fő halálok.21 Ez egyéb súlyos problémákat is eredményezhet úgy, mint a családon belüli 20 21

Laki, 2006. Dessewffy Tibor – Pulai András: Startégiai Audit 2005. DEMOS Magyarország Alapítvány, Budapest, 2005. Forrás: http://www.demos.hu/index.php?name=OE-DocManager&file=download&id=12&keret=N&showheader Letöltés ideje: 2007.10.04.

26

erőszak, munkahelyi balesetek. Gyakran ez is szerepet játszik a családfő munkanélkülivé válásában és a család elszegényedésében. Az elmúlt 15 évben dinamikusan emelkedett hazánkban az egy főre jutó alkohol mennyisége. Az Ifjúság 2000 című kutatás során a megkérdezetteknek több mint a fele (51%) vallotta, hogy szokott alkoholt fogyasztani. A férfiak esetében ez az arány magasabb. Folyamatosan növekszik a drogfogyasztók száma is, bár hozzá kell tennünk, hogy az EU többi államához képest hazánkban a számuk még oly jelentős.22 Feltételezhető, hogy az említett „társadalmi anomáliák‖ is közrejátszanak – sok más tényező mellett – abban, hogy a fiatalok többsége vagy egyáltalán nem, vagy csak 1-2 gyermeket mer vállalni. Ezt bizonyítja az Ifjúság 2000 című kutatás, amely során kiderült, a fiataloknak elenyésző része (5%) gondolkodik 3 vagy annál több gyermek vállalásában. Nagy részük a jövőbeni körülményeitől teszi függővé elképzelései megvalósítását. Mindenesetre Magyarországon 1991 és 1999 között a gyermekszületések száma 26%-kal csökkent, pedig ekkor nőtt fel a már említett „nagy létszámú‖ generáció. A Stratégiai Audit 2005 című tanulmány szerint ha ez a tendencia folytatódik, 2020-ig közel félmillióval csökkenhet a munkaképes korú lakosság száma, mely hosszú távon a nyugdíjrendszer összeomlásához és számos más súlyos társadalmi problémához vezethet. Az Ifjúság 2000 című kutatás azt is megvizsgálta, mennyire vannak tisztában a fiatalok saját helyzetükkel, mit tartanak ők saját maguk és korosztályuk legnagyobb problémáinak (lásd a 3.2. táblázatot). 3.2. táblázat: ”Mit tart az ifjúság két legégetőbb problémájának?” A két válasz összesítése alapján (százalékok) Tényezők A munkanélküliséget A pénztelenséget, alacsony kereseteket A lakáshelyzet megoldatlanságát A szegénységet, létbizonytalanságot A kábítószerek elterjedését A növekvő társadalmi egyenlőtlenséget A kilátástalan jövőt A tanulási lehetőségek beszűkülését (anyagi okok miatt)

Százalékok 47 34 32 14 13 9 8 7 (Forrás: Gazsó-Laki, 2004. 112.)

A táblázat adatainak tanúsága szerint a fiatalok probléma-érzékelése sok vonatkozásában egybecseng a magyar társadalom tényleges helyzetével. A megkérdezetteknek közel fele (47%) a munkanélküliséget tartja az ifjúság életkörülményeit leginkább befolyásoló tényezőnek. A második legégetőbb problémának a pénztelenség és az alacsony keresetek bizonyultak (34%). Harmadik helyen említették a lakáshelyzet megoldatlanságát (34%), negyedikként pedig, a szegénységet és a létbizonytalanságot (13%). Ezen tényezők, egymással összefüggnek és az ország gazdasági dekonjunktúrája mellett a fiatalok kedvezőtlen munkaerőpiaci helyzetére vezethetők vissza. Az Ifjúság 2000 című kutatásban megkérdezettek 13%-a aggodalommal tekint a kábítószerek terjedésére, így ez fontosabbnak bizonyult a növekvő társadalmi egyenlőtlenségeknél, pedig a Stratégiai Audit 2005 írói szerint más Uniós országokhoz hasonlítva inkább az utóbbi jelenthet a magyar társadalom számára komoly problémát. A fiatalok 8%-a egyenesen kilátástalannak tartja jövőjét és nem lát kiutat jelenlegi helyzetéből. A tanulási lehetőségek anyagi okok miatti 22

Dessewffy-Pulai, 2007.

27

beszűkülését említették utolsó problémaként (7%) 2000-ben a fiatalok, ami valószínűleg azzal magyarázható, hogy utóbbi másfél évtizedben új szakmák és szakképzési intézmények jelentek meg az oktatási piacon és a főiskolák, egyetemek évről évre több hallgatót vehettek fel. Ha azonban 2007-ben végeznénk egy hasonló vizsgálatot, könnyen lehet, hogy ez a probléma több fiatal számára lenne említésre méltó, mivel az idei évben bevezetésre került felsőoktatási intézményekben kötelezően fizetendő tandíj sokakat megrémített. Végezetül szeretnénk bemutatni, hogy mit tartanak a fiatalok az érvényesülés feltételeinek a mai magyar társadalomban és a magánéletben egyaránt (lásd a 3.3. táblázatot). 3.3. táblázat Az érvényesülés társadalmi és személyes feltételeinek rangsora a fiatalok körében (százalékok) Mi szükséges ahhoz, hogy az ember érvényesülhessen a mai magyar társadalomban? Pénz, anyagiak Iskolázottság, tudás, felkészültség Személyes összeköttetés jó kapcsolatok Személyes tulajdonságok, képességek (rátermettség, ambíció, akaraterő) Stabil (jó) munkahely Jó szakma

Százalékok 46,8 17,8 14,5 3,8 2,6 2,3 (Forrás: Gazsó-Laki, 2004. 117.)

A fenti adatok szerint a pénz jelenti magasan a legnagyobb előnyt az érvényesüléshez (46,8%). Ez a vélemény részben az alacsony bérezés és a magyar társadalomra jellemző pesszimista hozzáállás eredménye lehet. Szintén negatív képet mutat, hogy a személyes kapcsolatok szerepét jelentősebbnek ítélik meg (14,5), mint a személyes tulajdonságokat, képességeket (3,8). Az iskolázottság is fontos feltétele az érvényesülésnek (17,8), tehát a fiatalok továbbra is ebben látják érvényesülésük egyik fő zálogát. A munka presztízsének csökkenésére enged következtetni az a tény, hogy a társadalmi érvényesülés feltételei közt igen jelentéktelen szerepet tulajdonítottak a stabil (jó) munkahelynek (2,6), illetve a jó szakmának (2,3). Vajon kialakulnak-e a közeljövőben azok a mechanizmusok, amelyek „a magyar újkapitalizmus működési viszonyainak megfelelően‖ képesek lesznek biztosítani a fiatalok sikeres társadalmi beilleszkedését? Kutatásunk éppen az egyik legjellegzetesebb fiatal csoportról, a frissen diplomázottakról szól. Lássuk, hogyan jelennek meg a fent említett problémák a vizsgálatunkba bevont fiatalok körében!

28

4. FEJEZET: A VIZSGÁLT INTÉZMÉNYEKBEN VÉGZETTEK NÉHÁNY SZOCIOLÓGIAI JELLEMZŐJE NHANCALE ZSUZSANNA – BLAU KLÁRA – BADÓ DÓRA 4.1. BEVEZETÉS Ahhoz, hogy megismerjük és leírjuk a kutatásunkban vizsgált végzett hallgatók helyzetét, illetve értékelni tudjuk véleményüket, a mért eredményeket, érdemes áttekintenünk néhány fontosabb szociológiai jellemzőjüket. A korábbi fejezetben részletesen tárgyaltuk a magyar társadalom – benne különös tekintettel a fiatalok – helyzetét, az előttünk álló feladatokat. A vizsgált társadalmi tényezők közül kiemelkedő a felsőoktatás, amely a rendszerváltás óta jelentős változásokon ment keresztül. Ezek a folyamatok nem csak a munkaerőpiacra és az oktatásra, de a fiatalok pályaválasztására is nagy hatással voltak. „A rendszerváltás utáni hirtelen felsőoktatási expanzió a korosztály több mint 40%-ának felsőoktatási részvételét eredményezte, az ilyen mértékű bővülés pedig, elkerülhetetlenül a diploma értékének romlásához vezetett.‖23 Mindez változatlan maradt egészen 2004-ig, mikor a magyar felsőoktatás jogi struktúrája átvette a bolognai folyamat követelményrendszerét. Az elkészült kormányrendelet (381/2004) a többciklusú felsőoktatási szerkezetről rendelkezik. A korábban bevezetett átváltható kreditrendszerhez új többszintű képzési rendszer társult. Ez az előző rendszerhez képest nagyobb mobilitást enged a felsőoktatásban részt vető hallgatóknak nem csak a magyar, hanem az európai képzési rendszeren belül is. Az oktatási reform nem csupán a szaktárca hatókörében, hanem a Nemzeti Fejlesztési Terv prioritásai közt valósult meg (HEFOP). Az oktatásra költött összeg az elmúlt időszakban dinamikusan nőtt Magyarországon (az 1997es mélypontról 2003-ban a GDP 6,5%-ára növekedett, amely másfélszerese a korábbinak – ezzel felzárkóztunk az európai középmezőnybe). A kétségtelen fejlődés ellenére oktatási rendszerünk számtalan gonddal küzd. Ami elsősorban aggasztó: a gyermekek iskolai teljesítménye sok tekintetben jelentősen elmarad a nemzetközi átlagtól (a PISA-vizsgálatok tanúsága szerint például a 15 éves magyar diákok általános szövegértési képességei, de a matematikai képességeik is elmaradnak a nemzetközi átlagtól24). De súlyos problémákat vetítenek előre az oktatási rendszerünk strukturális torzulásai is: míg a szakképzésben túl kevés, a felsőoktatásban túl sok a hallgató. Egyes elemzések szerint a magyar emberi erőforrás gazdálkodás legfőbb problémáját nem az alacsonyszintű foglalkoztatás, hanem a munkaerő „foglalkoztathatósága‖ jelenti25. Ide sorolható az iskolai képzési rendszerből képesítés nélkül kiesők magas aránya, az „élethosszig tartó tanulás‖ csekély elterjedése, a természettudományos és műszaki diplomások „alultermelése‖, miközben „túltermelés‖ folyik például a jogász, bölcsész végzettségűekből, a tudósképzésben résztvevők alacsony aránya stb. – vagyis az emberi erőforrásaink kedvezőtlen fejlettségi szintje. Az alábbi ábrán látható (lásd a 4.1 ábrát), hogy a magyar oktatási rendszer jelentős strukturális átalakulásokon ment át a rendszerváltás óta és változik mind a mai napig. Csaknem teljessé vált a középfokú oktatás (mára a 16 évesek több mint 90%-ára terjed ki), ezen belül viszonylag kevesen választják a szakképző iskolákat és mind többen az érettségit adó intézményeket. 23

Forrás: http://www.oki.hu/printerFriendly.php?tipus=cikk&kod=oek2005-Melleklet4 Letöltés ideje: 2007.10.04. 24 Dessewffy Tibor –Pulai András (szerk.): Honnan hová? Stratégiai Audit 2005. DEMOS Magyarország 95. Forrás: http://www.demos.hu/index.php?name=OE-DocManager&file=download&id=12&keret=N&showheader Letöltés ideje: 2007. 10.04. 25 Lásd például Kádár Béla: Fejlődési őszikék. Népszabadság 2007. november 27. Hétvége 3.

29

Az 1990-es és a 2004-es adatokat összevetve: a szakiskolai tanulók aránya 43-ról 21%-ra csökkent, míg a szakközépiskolásoké 33-ról 44%-ra, a gimnazistáké 24-ről 35%-ra emelkedett. A felsőoktatási intézményekben tanulók száma radikálisan megnőtt, ahogy az oklevelet szerzők száma is. Arányukat tekintve az 1990-ben érettségizettek 20%-a, míg 2004-ben már 45%-a tanult tovább valamely felsőoktatási intézményben. 4.1. ábra: A közoktatás szerkezete (ezer főben) 80 70 60 50 40 30 20 10 0 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 Felsőoktatási oklevelet szerzett Szakmai vizsgát tett szakiskolában, vagy szakközépiskolában Gimnáziumban érettségizett Szakközépiskolában érettségizett (Forrás: Dessewffy-Pulai, 2005. 95.)

Nemzetközi összehasonlításban is magas a munkaerőpiacra bekerülő pályakezdő diplomások aránya – ennek következtében jelentősen megnőtt a diplomás munkanélküliség (a hivatalos adatok szerint különösen a nők körében 2002-ben megközelítette a 9%-ot26. Azóta is jelentős emelkedésekről tudósítanak az adatok: komoly riadalmat okozott 2004-ben, hogy a pályakezdő munkanélkülieken belül a diplomások aránya meghaladta a 15%-ot (miközben két évvel korábban még csak 6%-ot tett ki)27. Az okokat elemezve a szerzők elsősorban az erősen fragmentált felsőoktatást, másodsorban a képzés és a munkaerőpiac közötti aránytalanságokat említik. A kötetünk későbbi fejezeteiben részletesebben is foglalkozunk ezekkel a kérdésekkel. Az alábbiakban bemutatjuk, hogy a vizsgált felsőoktatási intézményekben végzett hallgatóiknak hogyan alakultak a legfontosabb szociológiai jellemzőik: mennyi a nők és férfiak aránya, milyen arányban végeztek a különböző szakokon és tagozatokon stb. Fontosnak tartottuk azt is bemutatni, hogy a végzett hallgatók hányadik generációs értelmiségiek, hiszen nagyban befolyásolja a pályaválasztásukat és a főiskola elvégzését követő gazdasági aktivitásukat is a családi háttér. 26 27

Dessewffy-Pulai, 2005. 98. Gerencsér Vivien: Diploma után munkanélküliség. Forrás: http://www.cvcentrum.hu/career.php?menu=2&lastmenu=69&text_id=788&career_style Letöltés ideje: 2007. 08. 08.

30

4.2. INTÉZMÉNYEK, SZAKOK ÉS TAGOZATOK Kutatásunk során több felsőoktatási intézményt kerestünk meg, mint arról már szót ejtettünk az előző fejezetekben is. Célkitűzéseinknek megfelelően fontosnak tartottuk, hogy a vizsgálatba bevont felsőoktatási intézmények jellege eltérő legyen szintek (egyetem, főiskola), tulajdonosi forma (állami, egyházi, alapítványi), nagysága és a képzés jellege szerint. Így, ha nem is reprezentatív, de átfogó, a főbb jellegzetességeket tükröző képet remélünk az intézményekben végzett hallgatók sorsáról, beilleszkedésükről a munka világába. Öt felsőoktatási intézmény végzett hallgatóihoz jutottak el kérdezőbiztosaink28. Ezek a Budapesti Műszaki Főiskola (BMF), a Wesley János Lelkészképző Főiskola (WJLF), az Eötvös Lóránt Tudomány Egyetem Állam- és Jogtudományi Kara (ELTE ÁJK), az Apor Vilmos Katolikus Főiskola (AVKF) és a Zsigmond Király Főiskola (ZSKF) voltak. A következő ábra (lásd a 4.2 ábrát) az öt intézményen belül a nappali, levelezős illetve az estin és szakképzésen végzett hallgatók arányát mutatja be szakonkénti bontásban. Az összes megkérdezett végzett hallgató 60,2%-a nappali, 32,4%-a levelező és 7,2%-a szakképzésen vagy esti tagozaton kapta meg diplomáját. Ez az arány azonban nem mutatja meg a szakok közötti különbségeket. Jelentős eltéréseket figyelhetünk meg mind az intézmények és szakok között, mely függ a szak illetve a képzés jellegétől is. A Wesley János Lelkészképző Főiskolán egy szak hallgatói vettek részt a vizsgálatban, a szociális munkások. Az összes megkérdezett hallgató közül 61,5% kapta diplomáját nappali tagozaton, 38,5% pedig levelezőn. Esti tagozatot nem indított az intézmény. Az ELTÉ-n három szak hallgatói vettek részt a vizsgálatban. Fontos megemlítenünk, hogy mindhárom szak más jellegű képzést nyújt. A társadalombiztosítás szak csak levelező képzésben indult, ezzel szemben a politológia szakosok mind nappali tagozatosak voltak. A jogász képzés mindhárom képzési formában indult, mind nappalin, levelezőn illetve estin. A nappali tagozaton végzett hallgatók voltak döntő többségben, a szakon végzett hallgatók közel háromnegyede; levelező és esti tagozaton hasonló arányban végeztek (12,0 és 13,5%). Az Apor Vilmos Katolikus Főiskola illetve a Zsigmond Király Főiskola közös vonása, hogy egyetlen szakot sem lehetett elvégezni esti tagozaton esetleg szakképzésként. Az AVKF-en három szakot vizsgáltunk külön. Ezek az óvópedagógus, szociálpedagógus és a tanítóképzések. A többi szakokról kérdezett hallgatókat összesítve az egyéb szakokon belül vizsgáltuk. A szociálpedagógus és óvópedagógus képzéseken a hallgatók hasonló arányban végeztek nappali és levelező tagozatokon. Túlsúlyban voltak a levelezősök, akik 60% fölötti értéket képviseltek. A tanítóképző szakon ellenben a nappali tagozatosok voltak többségben 56,8%-kal. Az egyéb szakokon belül szintén a nappali tagozaton kaptak többen diplomát, a megkérdezettek háromnegyede. A Zsigmond Király Főiskolán négy szak végzett hallgatóit kerestük fel. A négy szak a nemzetközi kapcsolatok, művelődésszervező, kommunikáció-művelődésszerező illetve a humán erőforrás képzések voltak. Ezek közül kiemelkedik a művelődésszervező szak, amelyet a megkérdezettek valamennyien levelező tagozaton végeztek el. A másik három képzésen a hallgatók döntő többsége szintén levelezős volt.

28

Az intézményenkénti részletesebb adatok az 1. sz. mellékletben találhatók. Mint azt a korábbiakban jeleztük, vizsgálatainkat – a kutatási pályázatunk előírásainak megfelelően – a Központi Régióban élő végzett hallgatókra szűkítettük.

31

4.2. ábra: Milyen tagozaton végzett – szakonkénti bontásban29 (százalékok)

Összesen

60,2

32,4

7,3

Apor Vilmos Katolikus Főiskola AVKF egyéb szak

75,0

AVKF tanító

25,0

56,8

AVKF szociálpedagógus

43,2

35,5

AVKF óvodapedagógus

64,5

31,6

68,4

Budapesti Műszaki Főiskola BMF RS könnyűipari mérnök

89,5

BMF NJ műszaki informatika

10,5

80,0

BMF KE egyéb szak

20,0 100,0

BMF KE műszaki menedzser

0,0

80,7

BMF KA egyéb szak

21,3

4,4

14,9

6,7

13,4

78,7

BMF KA villamosmérnök

79,8

BMF BD egyéb szak

57,9

BMF BD gépészmérnök

16,5

25,6

78,3

21,7

ELTE Állam- és Jogtudományi Kar ELTE ÁJK társadalombiztosítás 0,0

100,0

ELTE ÁJK politológus

100,0

ELTE ÁJK jogász

0,0

74,6

12,0

13,5

Wesley János Lelkészképző Főiskola WJLF szociális munkás

61,5

38,5

Zsigmond Király Főiskola ZSKF nemzetközi kapcsolatok

37,1

62,9

ZSKF művelődésszervező 0,0 ZSKF komm-művszervező

100,0 14,3

ZSKF humán erőforrás

85,7

20,9 0%

nappali

79,1 20%

40%

levelező

60%

80%

100%

egyéb (esti, szakképzés)

ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)

A Budapesti Műszaki Főiskola képzései voltak a legszerteágazóbbak. A főiskolán belül több kart is vizsgáltunk. A Rejtő Sándor Könnyűipari Mérnöki Karon könnyűipari mérnöki diplomával 29

Az ábrán alkalmazott rövidítések, összevonások: (1) a BMF esetében: RS: Rejtő Sándor Könnyűipari Mérnöki Kar; NJ: Neumann János Informatikai Kar; KE: Keleti Károly Gazdasági Kar; ezen belül az „egyéb szak‖: közgazdász gazdasági informatikai szakon, főiskolai mérnök menedzser szakon, menedzser szakképesítés; KA: Kandó Kálmán Villamosmérnöki Kar; ezen belül az „egyéb szak‖: mérnöktanár, műszaki szakoktató, számítógép-hálózati szakember, főiskolai szakmérnök távközlés-hálózati szakon illetve távközlés-hálózati szakon; BD: Bánki Donát Gépészmérnöki Kar; ezen belül az „egyéb szak‖: biztonságtechnikai mérnök, biztonságszervező szakember, termékfejlesztő szakmérnök, minőségügyi szakember, műszaki mérnöktanár. (2) AVKF „egyéb szak‖: hitoktató, hittanár, kántor, nemzetiségi óvodapedagógus, nemzetiségi tanító, drámapedagógus, vezető óvodapedagógus. Kiegészítő megjegyzések: BMF esetében NJ műszaki informatika: „levelező‖ = „esti‖; KE műszaki menedzser: „egyéb‖ = „távoktatás‖; KA egyéb szak: „egyéb‖ = „szakirányú‖; KA villamosmérnök: „egyéb‖ = „távoktatás‖; BD egyéb szak: „egyéb‖ = „szakirányú‖. Lásd bővebben: az. 1. sz. mellékletben.

32

rendelkezőket kérdeztünk, akiknek majdnem 90%-a nappali tagozaton végzett. A Neumann János Informatikai Karon a műszaki informatikusok 80%-os aránya volt nappalis. A Keleti Károly Gazdasági Kar műszaki menedzser illetve más egyéb szakokat is indított. A műszaki menedzser képzést végzők többségben voltak, így őket külön is vizsgálhatjuk: 80,7%-uk nappali, 4,4%-uk levelező, míg 14,9%-uk esti tagozaton szerezett diplomát. Az egyéb szakokról vizsgált hallgatók mind nappali tagozatosak voltak. A Kandó Kálmán Villamosmérnöki Karon szintén többféle diplomát lehetett szerezni. Erről a karról a villamosmérnöki képzést végzett hallgatókat emelnénk ki, akiknek közel 80%-a nappali, 6,7%-uk levelező és 13,4%-uk esti tagozatot végzett, mely arány nagyon hasonló a műszaki menedzser képzést végzettek arányához. A Bánki Donát Gépészmérnöki Karon a gépészmérnökök 78,3%-a nappali, 21,7%-uk levelező tagozatot végzett. A többi szakon végzett hallgatókat az egyéb szakosokhoz soroltuk, ahol is a többi iskolához és szakhoz képest is kiemelkedően magas az estin végzett hallgatók aránya, a megkérdezettek több mint negyede. Az intézmények jellegéből és profiljából következethetünk számos dologra, például a hallgatók nemére is. Míg a BMF-en műszaki jellegéből fakadóan nagy valószínűséggel számíthattunk arra, hogy a hallgatók többsége férfi, addig az AVKF-en nőtöbbletet feltételezhettünk. 4.3. ábra: Milyen tagozaton végzett – intézményenként (százalékok)

Összesen

60,3

AVKF

32,4

44,4

55,6

BMF

75,5

ELTE ÁJK

10%

10,5

38,5

17,3 0%

10,6

21,2

61,5

ZSKF

0,0 13,9

68,3

WJLF

7,3

0,0

82,7 20%

30%

nappali

40%

50%

levelező

60%

0,0 70%

80%

90%

100%

egyéb (esti, szakképzés)

ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)

A fenti ábrán (lásd a 4.3. ábrát) a vizsgált felsőoktatási intézmények hallgatóinak tagozatonkénti megoszlását látjuk – a korábbi ábrán közölt részletes adatok egyfajta összesítését30.

30

Az ilyen jellegű kereszttábla-elemzések esetében kiszámítjuk a Khí-négyzet próba értékeit. Ezek alapján állapítjuk meg, hogy az intézményenkénti eltérések szignifikánsak-e (95%-os megbízhatósági szint esetén beszélünk „szignifikáns eltérésről‖; azaz ha a függetlenségi próba elfogadási valószínűsége, a P értéke 0,05 –nál kisebb). Kiegészítésképpen az egyes cellák adjusztált sztenderdizált rezudiálisait (ASR) is számításba vesszük. Itt is a 95%os megbízhatósági szint (azaz az ASR +1,93 -nál nagyobb illetve -1,93 -nál kisebb értékei) mellett beszélünk „szignifikáns felül- illetve alulreprezentáltságról‖. Lásd erről: Babbie, Earl: A társadalomtudományi kutatás gyakorlata. Balassi Kiadó, Budapest, 2003.

33

Jelentős (szignifikáns) eltérések figyelhetőek meg, ha az iskolákat egymáshoz illetve az összesített átlaghoz hasonlítjuk. Kiugró eredményeket (szignifikáns felül- illetve alulreprezentált értékeket) láthatunk főleg a Budapesti Műszaki Főiskola és a Zsigmond Király Főiskola adataiban. A BMF-en végezetek legtöbben nappali tagozaton az összes vizsgált intézmény közül, a hallgatók több mint háromnegyede (75,5%); a ZSKF-en ugyanezen vizsgált csoport aránya csak 17,3%, vagyis nem éri el a megkérdezett hallgatók létszámának egynegyedét sem. A ZSKF-en végeztek legtöbben levelező tagozaton. A felsőoktatási intézmények között az ilyen adatsorok nem túl jellemzőek. Ez egyfajta „specifikuma‖ a főiskolának, hiszen az országos arányok ettől jelentősen eltérnek (a 2006-os felsőoktatási adatok szerint az összes hallgató 35,5%-a tanult levelező tagozaton, a nappalisok aránya 54,6%). Viszonylag kiegyensúlyozott képet mutat az ELTE ÁJK, ahol is a hallgatók közel 70%-a nappali tagozaton szerezte diplomáját. Esti tagozaton és szakképzésen a hallgatók 10,5%-a végzett, mely arány közel megegyezik a BMF-ével. Az AVKF másként mutat eltéréseket, mint az ELTE, hiszen a nappali és levelező tagozatokon végzettek aránya a felező értéket közelíti meg, enyhe túlsúlyban a levelezősökkel. Az iskola esti tagozaton nem is osztott diplomát. A Wesley-n sem indult esti képzés, de a két tagozaton végzettek közül a nappali tagozatosok vannak többségben (61,5%). A fenti eredményeket alátámasztja a 2006-os Felsőoktatási Statisztikai Tájékoztató is, hiszen az 1996-os adatokhoz képest a nappali tagozatosok száma megkétszereződött (15.963 főről és 32.732 főre; azaz 205%-ra emelkedett), míg a levelező tagozatosok aránya több mint háromszorosára nőtt (6.846 versus 22.610; azaz 330%). Látható, hogy a hallgatók száma folyamatosan növekszik, viszont a nappali és a levelező tagozaton résztvevők száma nem lineárisan változott. Megállapítható, hogy a levelező tagozat egyre nagyobb népszerűségnek örvend. Ennek több oka lehet. Egyrészt növekszik azon munkahelyek száma, amelyek betöltéséhez diploma szükséges, másrészt ahhoz, hogy az idősebb korosztály jelenlegi munkakörét megtarthassa szintén diploma, illetve továbbképzés ajánlott. Bár a munkahelyek nem feltétlenül várják el a szakmához illeszkedő diplomát, de a korszerű, adekvát tudást igen. Így a levelező tagozatosok közül többen abba a szerencsés helyzetbe kerülnek, hogy a frissen elsajátított tudást munkájuk során rögtön a gyakorlatban tudják alkalmazni. Sokan a középiskola elvégzése után munkát vállalnak (frissen érettségizettek 40%-a nem azonnal tanul tovább), és csak a biztos munkahely megszerzése után kezdenek felsőfokú tanulmányokba.31

31

Györgyi Zoltán: Friss-diplomás fiatalok a munkaerőpiacon. Forrás: http://www.ph.hu/ph/mf/24.05/08.html, Letöltés ideje: 2007.04.28.

34

4.3. NEMEK SZERINTI MEGOSZLÁSOK Visszatérve a korábbi megállapításunkhoz, miszerint a nők aránya az általunk vizsgált felsőoktatási intézményekben nagyobb; a mi vizsgálatunk során azt tapasztalhattuk, hogy az összesített arányokat tekintve a nők csak 1%-kal haladják meg a férfiak arányát. Ezeket az adatokat nagyban befolyásolják a BMF értékei (lásd a 4.4. ábrát). Az országos adatok szerint, a 2006-ban főiskolai diplomát nem nappali tagozaton szerzettek 71,6%-a tartozott a „szebbik/gyengébbik nemhez‖32. A mi kutatásunkban a Műszaki Főiskola átlagtól eltérő értékei (a szakok „maszkulin‖ jellege miatt) az általános tendenciával ellenkező arányokat regisztráltunk. Ahogy Európában, úgy Magyarországon is jellemző ugyanis az a tendencia, hogy egyre több nő tanul a felsőoktatásban. Ezt mutatják a 2006-os Felsőoktatási Statisztikai Tájékoztató adatai is, amelyekből kiderül, hogy a nők aránya a felsőoktatásban 2000 óta 55% felett van, ezen belül a levelező tagozaton 67%33. 4.4. ábra: A megkérdezettek neme – intézményenként (százalékok)

Összesen

49,3

AVKF

50,7

10,3

89,7

BMF

77,5

ELTE ÁJK

22,5

36,0

64,0

WJLF

21,2

78,8

ZSKF

20,4

79,6

0%

10%

20%

30%

40%

50%

férfi

60%

70%

80%

90%

100%

nő

ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)

Ezeket az arányokat követik a vizsgálatunkba bevont intézmények is – a BMF kivételével. Jól szemlélteti ábránk, hogy az „átlag‖ sokszor félrevezető lehet, hiszen az AVKF esetében kilencszeres a nők aránya, de a Wesley és a ZSKF esetében is négyszeres a szorzó. Az ELTE ÁJK nemek szerinti arányai közelítenek a leginkább a harmonikus fele-fele arányhoz (az intézményenkénti eltérések – természetesen – szignifikánsak).

32

Forrás: Csécsiné Máriás Emőke – Besenyei Roland (szerk.): Felsőoktatási statisztikai Tájékoztató 2005/2006. OKM, Budapest, 2006. 231. Forrás: http://www.okm.gov.hu/letolt/felsoo/stat_felsoo_2005_2006.pdf Letöltés ideje: 2007.10.15. 33 Csécsiné–Besenyei, 2006. 231.

35

4.4. ÉLETKOR, CSALÁDI ÁLLAPOT A következő ábrán (lásd a 4.5. ábrát) a diplomát szerzett hallgatók, kormegoszlása látható. Összességében elmondható, hogy a hallgatók többsége (71,5%-uk) 21 és 29 év közötti, vagyis vélhetően érettségit követően a nappali tagozaton folytatta tanulmányait, és a vizsgált intézményben első oklevelét szerezte meg (a teljes mintánk átlagéletkora 29,8 évnek adódott, az egyes intézmények átlagértékei szignifikáns eltéréseket mutatnak34). 4.5. ábra: Életkor – intézményenként (százalékok)

Összes

71,5

AVKF

19,1

62,8

26,9

BMF

10,3

84,1

ELTE ÁJK

10,8

73,1

WJLF

16,6

33,3

ZSKF

31,4

10%

20%

38,4 30%

21-29 éves

40%

50%

30-39 éves

5,0

10,3

35,3

45,9 0%

9,4

60%

15,7 70%

80%

90%

100%

40 éves és idősebb

ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)

A végzésükkor 30 és 39 éves kor között lévő hallgatók aránya kevesebb, ám még mindig jelentős értékeket mutat, főleg a ZSKF és WJLF hallgatói között (e két intézmény bizonyult – átlagéletkorukat tekintve – a legidősebbnek: míg a „Zsigmondosok‖ átlagéletkora 33,4 év, addig a Wesley-seké 37 év). A 40 évesnél idősebb korban lévő hallgatók száma kiemelkedő értéket a WJLF-en mutat, itt arányuk mintegy 35,5%, mely az átlagérték közel négyszerese, de a hozzá legközelebb álló ZSKF adatsorainak is közel kétszerese. Ugyanakkor ez az intézmény mutatja a legnagyobb kiegyensúlyozottságot a hallgatók kormegoszlásában: a három korosztály közel azonos arányban vett részt a képzésben, míg ezek az 34

Abban az esetben, ha a magyarázó (független) változónk alacsony, míg a magyarázandó (függő) változónk magas mérési szintű (mint esetünkben is), a variacia-analizist (ANOVA vagy szóráselemzés), illetve az F-próbát alkalmaztuk. Ennek lényege: a függő változó szóródását két részre bonthatjuk: a csoportosított kategóriák közötti és az azon belüli szórásra. Az előbbi a független változó által „magyarázott‖, míg az utóbbi a „nem magyarázott‖ szórása a függő változónak. E két elem hányadosát nevezzük F-statisztikának (bizonyos küszöbérték meghaladása esetén beszélhetünk „szignifikáns hatásról‖, itt és a későbbiekben a 95%-os megbízhatósági szintet fogadjuk el). Ha az F értéke nagy, úgy is mondhatjuk, hogy a csoportokon belüli szórások kicsik, míg a csoportok közöttiek nagyok – vagyis a csoportok „viszonylag jól el vannak különítve‖ egymástól a független változó által. Lásd bővebben: Székelyi Mária – Barna Ildikó: Túlélőkészlet az SPSS-hez. TYPOTEX Kiadó,

Budapest, 2002. 166-174.

36

értékek BMF-en nagyon eltolódnak a legfiatalabbak javára (itt az átlagéletkor 28,0 év). A 21-29-es korosztály itt 84,1%-ban képviselteti magát, míg a másik két korcsoport aránya 10,8% és 5%. Az ELTE ÁJK-n is hasonló arányok figyelhetőek meg, de itt a 21-29 évesek aránya kisebb a BMF-hez képest, csak 73,1%. A 30-39-éves korosztály 16,6%-ban, míg a középkorúak 10,3%-kal képviseltetik magukat (az ELTE-sek átlagéletkora 29,2 év). Az AVKF-en 62,8%-ban van jelen a legfiatalabb korosztály, egytizedük tartozik a legidősebbek csoportjába (átlagéletkoruk 31,5 év). Ha összehasonlítjuk eredményeinket az országos adatokkal, akkor megállapíthatjuk, hogy a legfrissebb OKM statisztikák szerint a 2006-ban végzett nappali tagozatos főiskolai hallgatókon belül a 30 évesnél fiatalabbak aránya 93,6%-ot tesz ki35. Szoros összefüggésben az életkorral vizsgálható a megkérdezettek családi állapota. A következő ábráról (lásd a 4.6. ábrát) kitűnik, hogy a házasság intézménye kevéssé népszerű megkérdezettjeink körében: miközben 29,6%-uk él házasságban, a tartós párkapcsolat egy lazább formáját – az együttélést – választotta 39,2%-uk. További közel egyharmaduk (már vagy még) egyedül él: 29,5%-uk. Részletesebb adataink szerint 2,6%-uk elvált, 7,1%-uk különél állandó partnerétől, további 3,6%-uk újraházasodott. 4.6. ábra: Családi állapot – intézményenként (százalékok)

Összes

71,5

AVKF

19,1

62,8

BMF

26,9

84,1

ELTE ÁJK

10,8

73,1

WJLF

16,6

33,3

ZSKF

31,4

45,9

0%

10%

20%

30%

38,4

40%

50%

21-29 éves

60%

70%

80%

90%

100%

30-39 éves

ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)

Az intézményenkénti különbségek markáns (szignifikáns) eltérésekre utalnak. A két vallási intézményben – az AVKF-en és a WJLF-en – végzettek körében viszonylag kevés az egyedül élő, ugyanakkor itt a házasság intézményét választók aránya meghaladja a tartós párkapcsolatokét. Relatíve a legmagasabb az ELTE és a BMF végzettjei körében az egyedülállók aránya, miközben mindkét esetben vonzóbbnak tűnik a tartós párkapcsolat a házasságnál. A ZSKF-en közel ugyanannyian élnek házasságban, mint ahányan partneri kapcsolatban, itt az egyedül élők aránya 23,0%.

35

Csécsiné–Besenyei, 2006, 231.

37

4.5. LAKÓHELY Miután az volt a célkitűzésünk, hogy (ideiglenes vagy állandó lakóhelye szerint) a Központi Régióban élő végzett hallgatókat keressük fel, nem meglepő, hogy több mint háromnegyedük (77,4%-uk) Budapesten él. Kisebb részük lakik valamely Pest megyei városban (kevesebb, mint 7%-uk), míg a fennmaradó 15,7%-uk községekben él. 4.7. ábra: Lakóhely (a Központi Régión belül) – intézményenként (százalékok)

Összesen

15,7

AVKF

6,9

24,6

BMF

9,8

16,9

ELTE ÁJK

12,3

WJLF

13,5

ZSKF

11,3 0%

77,4

65,6

8,7

74,4

3,9

83,8

5,8

80,8

4,1

10%

84,6 20%

30%

40%

község

50% város

60%

70%

80%

90%

100%

Budapest

ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)

Tanulságos a régión kívül elhelyezkedett végzett hallgatók aránya intézményenként. A ZSKFen diplomát szerzett körében a legkisebb ez az arány: mindössze 26,3%-uk élt a vizsgálat időpontjában a Központi Régión kívül, miközben a másik négy intézmény esetében ez az arány megközelíti az ötven százalékot (AVKF: 41,9%; WJLF: 44,7%; ELTE ÁJK: 46,0%; végül BMF: 48,5% - rájuk nem terjedt ki adatfelvételünk). A vizsgálatba bevont volt hallgatók körében is jellegzetes (szignifikáns) különbségekre figyelhetünk fel (lásd a 4.7. ábrát): a Vácott végzett Aporos hallgatók körében a legalacsonyabb a fővárosban élők aránya (65,6% - miközben 24,6%-uk községekben lakik), míg az ellenkező póluson a ZSKF-esek találhatók: köreikben ez az arány 84,6%.

4.6. CSALÁDI HÁTTÉR A végzett hallgatók körülményeinek megítéléséhez és a főiskolai tanulmányok megértéséhez meg kell vizsgálnunk a családi hátteret, mint kikerülhetetlen tényezőt. Nagy befolyással bír a továbbtanulásra például a szülők iskolai végzettsége. A következőkben bemutatjuk, hogy a végzett hallgatókat vérszerinti vagy nevelő szülők nevelték, hogy családban hogyan alakultak az iskolai végzettségek, első vagy második generációs értelmiségi a család, illetve, hogy milyennek ítélték életkörülményeiket 14 éves korukban. Ezek mellett megvizsgáljuk még a jelenlegi életkörülményeiket, hiszen nagyban befolyásolja a tagozatot, az iskola elvégzésének idejét illetve 38

nehézségét, hogy a hallgató család, munka mellett esetleg fiatal egyedülállóként szerezte diplomáját. 4.8. ábra: Kik neveltél 14 éves koráig – intézményenként (százalékok)

Összesen 0,5

92,5

6,9

AVKF

0,0

BMF

0,8

94,2

5,0

ELTE ÁJK

0,2

94,1

5,7

WJLF

ZSKF

89,7

1,9

0,3 0%

10%

20%

30% NT/NV

10,3

86,5

11,5

88,7

11,0

40%

50%

60%

csak vér szerinti szülők

70%

80%

90%

100%

más

ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)

Fontos tényezőnek tartottuk megvizsgálni, hogy a végzett hallgatókat 14 éves korukig kik nevelték, mivel ez az időszak fontos egész életük, pályaválasztásuk szempontjából. Két kategóriába soroltuk a hallgatókat. Megkülönböztettük azokat, akiket csak vér szerinti szülők neveltek azoktól, akiknél „más‖ volt a válasz. Ez utóbbi kategórián belül sokféle esettel találkoztunk a nevelőszülőktől a vérszerinti szülő élettársán át a nagyszülőkig (ábránkon eltekintettünk ezek részletezésétől). Azt hogy intézményenként milyen eredményeket kaptunk, a 4.8. ábra mutatja. Megfigyelhetjük, hogy a végzettek döntő többségét (92,5%-ukat) vérszerinti szülei nevelték. A legkedvezőtlenebb arány a WJLF-nél figyelhető meg, ahol is a vizsgált mutató 86,5%. Kiemelkedőek még a BMF arányai: itt a vérszerinti szülőkkel élt a megkérdezettek 94,2%-a. Megállapíthatjuk ugyanakkor, hogy nincsenek az intézmények között olyan jelentős eltérések, melyekből messzemenő következtetéseket vonhatnánk le. A 4.9. ábrán azt vizsgáltuk, hogy a megkérdezettek életkörülményei milyenek voltak 14 éves korukban. Az összesített adatok szerint többségük (59,8%-uk) átlagosnak ítélte meg, 27,5%-uk ennél valamivel jobbnak minősítette. A „szélsőséges‖ válaszok hasonló arányúak voltak: a volt hallgatók 5,2%-a vallotta életkörülményeit sokkal jobbnak az átlagosnál és 4%-uk rosszabbnak. Az átlagosnak ítélt életkörülményi jellemzők minden vizsgált csoportban közel azonos arányokat mutatnak, bár az ELTE ÁJK „kilóg a sorból‖ 51,4%-os értékével (szignifikánsan alulreprezentált), de a többi intézménynél 59 és 62% közötti értékek voltak a jellemzőek.

39

4.9. ábra: Milyenek voltak életkörülményei 14 éves korában – intézményenként (százalékok)

Összesen 2,5 4,0

AVKF

59,8

4,0 3,1

60,7

BMF 2,1 4,1

3,8

0%

59,6

NT/NV

30%

sokkal rosszabb

5,5

15,4

59,9 20%

4,6

36,4

11,5

10%

7,1

24,8

51,4

ZSKF 1,9 4,4

5,2

23,2

63,7

ELTE ÁJK 2,7 3,2

WJLF

27,5

27,9

40%

50%

rosszabb

60% átlagos

70% jobb

80%

5,8

5,3 90%

100%

sokkal jobb

ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)

Rosszabbnak ítélték az életkörülményeiket mintegy 11,5%-ban a WJLF végzett hallgatói, míg ugyanez az érték, a többi vizsgált hallgatónál csak 3 illetve 4%-között mozog. A legváltozatosabb adatsorokat az AVKF „produkálta‖, hiszen itt a megkérdezettek 60,7%-a vallotta ugyan magát átlagos helyzetűnek 14 éves korában, de a sokkal jobb körülmények között élők száma itt a legmagasabb, mintegy 7,1%. De figyelemreméltó, hogy az itt végzett hallgatók körében a legmagasabb a válaszmegtagadás is. Összességében az ELTÉ-sek adatai alakulnak a legkedvezőbben: köreikben a legalább négyes osztályzatok („jobb‖ helyzet az átlagosnál) aránya messze a legmagasabb: összesen 41,9%, az átlag 32,7%-hoz képest; ugyanez az arány a Wesley esetében a legalacsonyabb: mindössze 21,2%. A következő ábrán (lásd a 4.10. ábrát) azt vizsgáljuk, hogy a hallgatók hány százaléka első, illetve legalább második generációs értelmiségi. Az esélyegyenlőtlenségek – melyekről a korábbiakban már szóltunk a legutóbbi OECD vizsgálat kapcsán – ezen felsőoktatási intézményeknél is jól tetten érhetőek: az összes megkérdezett közel fele (48,9%-uk) diplomás szülők gyermeke (21,2% esetében legalább második generációs értelmiségi „kibocsátó‖ családról van szó, azaz nagyszüleik valamelyike is rendelkezik diplomával), miközben a felnőtt magyar lakosság alig több mint egytizede rendelkezik felsőfokú végzettséggel.

40

4.10. ábra: Hányadik generációs értelmiségiek – intézményenként (százalékok)

Összesen

51,1

48,9

AVKF

63,2

BMF

36,8

54,4

ELTE ÁJK

45,6

31,3

68,7

WJLF

70,8

ZSKF

29,2

57,0 0%

10%

20%

30%

első generációs

43,0 40%

50%

60%

70%

80%

90%

100%

legalább második generációs ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)

Az eltérések a kiválasztott intézmények között ez esetben is szignifikánsak. Érdemes elsőként az ELTE ÁJK értékeit vizsgálni, hiszen ez az egyetlen egyetemi rangú intézmény, és a mai magyar társadalomban az egyik legmagasabb presztízsű hivatás (jogász, ügyvéd) betöltéséhez nyújt diplomát. Így kevéssé meglepő, hogy a hallgatók 68,7%-a, legalább második generációs értelmiségi (ezen belül 29,4% nagyszülei is rendelkeztek diplomával). Csak a hallgatóik kevesebb, mint egyharmada, 31,1%-a tartozik az elő generációs értelmiségiek közé. A WJLF esetében a fenti értékek fordított aránya figyelhető meg. Az első generációs értelmiségiek 70,8%-ban, míg a legalább második generációs értelmiségiek 29,2%-ban képviseltetik magukat (a második generációs családi háttér itt a legalacsonyabb arányú: alig 14,0%). A Műszaki Főiskola és a Zsigmond Király Főiskola közel azonos értékeket mutat, mindkét esetben eltolódással, az első generációs értelmiségiek javára. A ZSKF esetében a különbség 14% a két vizsgált csoport között, míg a BMF esetében 8,8%. Az AVKF-en az első generációs értelmiségiek 63,3%-ban, a másik vizsgált csoport pedig, 36,8%-ban képviselteti magát. Az előző ábrán a generációs értelmiségieket vizsgáltuk; a következőkben részletesebben is elemezzük a szülők iskolai végzettségét. Adataink révén (lásd a 4.11. ábrát), plasztikusan kirajzolódnak a kutatásunkba bevont felsőoktatási intézmények „rekrutációs bázisainak‖ különbségei.

41

4.11. ábra: Magasabb iskolázottságú szülő végzettsége – intézményenként (százalékok)

AVKF

0,4

BMF

3,6

14,8

1,6

ELTE ÁJK

0,7

WJLF

1,9

ZSKF

8,3

2,0

7,5

15,1

1,6

0%

2,2

18,9

3,8

10%

20%

13,8

30% NT/NV

40%

50%

8 általánosig

60%

70%

80%

90%

100%

szakmunkásképző

ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)

Összességében alig haladja meg a 14%-ot az érettségivel nem rendelkező (alacsonyabb iskolázottságú) szülők aránya, miközben közel 40%-uk rendelkezik középfokú végzettséggel (17,6%-uk szakközépiskolát, további 20,3%-uk gimnáziumot végzett). A diplomások között 4,8% rendelkezik a legmagasabb fokozattal (tudományos minősítése van), több mint egyötödük (22,3%uk) egyetemet végzett, míg a főiskolai diplomások aránya 20,8%. Miként már korábban megállapítottuk, a gyermekkori család társadalmi státuszának vizsgálatakor, a vizsgált intézmények közül az ELTE-ÁJK (szignifikánsan) kiemelkedő értékeket mutat a szülők iskolai végzettsége tekintetében. A volt hallgatók szüleinek mintegy 10,5%-a rendelkezik tudományos minősítéssel, 32,7%-a egyetemi diplomával, 24,3%-a főiskolai oklevéllel. Az érettséginél alacsonyabb iskolai végzettségű szülők aránya a többi vizsgált intézményhez képest értékeiben messze alulreprezentált: mindössze 9,5%. A BMF, az AVKF és a ZSKF értékei hasonló arányokat mutatnak, mindössze néhány százalékos eltéréssel. Mindhárom intézmény esetében a felsőfokú végzettséggel rendelkező szülők aránya meghaladja a 60%-ot (mint arra a korábbiakban utaltunk), ugyanakkor ezen belül a BMF volt hallgatóinál alacsony – alig 1,8%-nyi – a legmagasabb fokozattal rendelkező szülők aránya, miközben az egyetemet végzetteké itt a legmagasabb (22,0%). Érdemes külön kiemelni, hogy a BMF-en végzett hallgatók szülei viszonylag magas számban szakközépiskolai végzettséggel bírnak (21,2%), miközben a 8 általánosig jutott, alacsony iskolázottságú szülők aránya itt nem éri el a 10%-ot. Utolsóként a WJLF-re térünk ki. Fontos megállapításokra juthatunk, ha az ábrát alaposabban megvizsgáljuk. Ennél az intézménynél a legalacsonyabb a felsőfokú végzettségű szülők aránya, nem éri el a 30%-ot. Gimnáziumi végzettséggel is csak 13,2%-uk rendelkezik. Kiemelkedően magas viszont a 8 általánost végzett, illetve szakmunkás szülők aránya: 15,1 illetve 18,9%. Joggal 42

feltételezhetjük tehát azt, hogy az intézmény volt hallgatóinak egy jelentős hányadát nagyban befolyásolta továbbtanulási ambícióikban, hogy szüleiknél jóval magasabb iskolai végzettséget szerezhetnek. Ez kevésbé érvényes azon 15,1% esetében, akik szülei legalább egyike egyetemi diplomás (ezen belül 3,8% a tudományos minősítésig is eljutott). 4.12. ábra: A magasabban iskolázott testvér végzettsége – intézményenként (százalékok; csak ahol van testvér)

Összesen

12,3

AVKF

17,9

11,5

BMF

19,9

9,5

ELTE ÁJK

22,6 21,8

19,4

9,6

WJLF

21,6

11,3

24,9

23,9

ZSKF

14,8

14,4 0%

10%

19,7

23,5 20%

30%

szakmunkásképzőig

40%

23,0 50%

szakközépiskola

60%

70%

80%

90%

100%

gimnázium, technikum

ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1598)

A megkérdezettek testvéreinek iskolázottságát egy összevontabb, öt iskolai fokozatot tartalmazó skálán elemezzük (lásd a 4.12. ábrát), és csak abban az esetben, ha van legalább egy testvére (a megkérdezettek 17,1%-a egyedül nőtt fel – ők kimaradtak ebből a vizsgálatból - , további 59,7%-uknak egy testvére van, míg 23,2%-uknak legalább kettő; több testvér esetében a magasabban iskolázottat vettük figyelembe). Az összesített értékekből megállapítható, hogy a vizsgált családokban a testvérek közel fele (47,2%-uk) szintén eljutott a diplomáig. Ezen belül 23,4%-uk egyetemi végzettségű (elenyésző hányaduknak van tudományos fokozata is). A diplomás testvérek aránya szignifikáns eltéréseket mutat intézményenként, és ez esetben is az ELTE-sek adatai a legkedvezőbbek (54,2%-uk testvére is felsőfokú végzettségű), míg az ellenkező póluson a ZSKF és a WJLF található (az arányok 40% körül ingadoznak). Ez esetben talán még plasztikusabban kirajzolódik a Wesley volt hallgatóinak egyfajta „ambivalenciája‖: miközben ebben az intézményben képviseltetik magukat a legnagyobb arányban a társadalom alsóbb rétegei (8 általánost végzett szülők, testvérek), ugyanakkor a felsőbb társadalmi rétegekből is jelentős arányban származnak az itt diplomát szerzettek. De vessünk egy pillantást a végzett hallgatóink jelenlegi iskolázottságára is! Egyes esetekben első diplomájuk megszerzése óta már eltelt közel egy fél évtized: közülük hányan léptek előbbre, tanultak tovább?

43

4.13. ábra: A megkérdezettek jelenlegi legmagasabb iskolai végzettsége – intézményenként (százalékok)

Összesen

66,8

31,7

AVKF

87,0

BMF

ELTE ÁJK

1,5

13,0

84,2

3,6

15,5

90,7

WJLF

23,1

89,6

0%

10%

20%

30%

40% főiskola

0,3

5,7

76,9

ZSKF

0,0

0,0

10,1 0,3

50% egyetem

60%

70%

80%

90%

100%

PhD

ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)

Mint adatainkból kiderül (lásd a 4.13. ábrát) összességében közel harmaduk (31,7%-uk) rendelkezik egyetemi diplomával, további 1,5%-uk idő közben tudományos minősítést is szerzett. Az intézményenkénti adatokból kiolvasható, hogy az ELTE volt hallgatói közül 5,7% már eljutott a tudományos minősítésig is (kisebb arányban, de találunk a ZSKF-esek és a BMF-en végzettek között is fokozattal rendelkezőt). Jelentős előrelépések tanúi lehetünk a Wesley végzettjei körében: 23,1%-uk időközben megszerezte az egyetemi diplomát, de a másik három főiskola végzett hallgatói közül is 10-16%-uknak sikerült magasabb végzettséget szereznie.

4.7. GAZDASÁGI AKTIVITÁS A rendszerváltás óta került előtérbe a diplomás munkanélküliség36, mely azzal hozható összefüggésbe, hogy a rendszerváltást kövező expanzió a felsőoktatásban túlképzést eredményezett. A munkanélküliség megítélésénél a legaktuálisabb kérdés a friss diplomások munkaerőpiacra való bejutásának lehetősége. A felsőoktatásban való részvétel kitolja a munkába állás kezdetét, így a friss diplomások 24-26 évesen kerülnek ki a munkaerőpiacra. Egyes kutatók szerint az adatok arra utalnak, hogy a pályakezdő diplomások elhelyezkedési esélyei általában javulnak, kimutatható ugyanakkor, hogy a főiskolai diplomát szerző fiatalok esélyei romlanak.37

36

Az ILO (Nemzetközi Munkaügyi Szervezet) munkanélküliség definíciója: Az a munkaerő felmérésében megkérdezett 15-74 éves személy, aki az adott héten nem dolgozott, és nincs olyan munkája, amelytől átmenetileg távol volt; aktívan keres munkát; rendelkezésre áll, azaz munkába tudna állni, illetve már talált is munkát, ahol 30 napon belül dolgozni kezd. 37 Kertesi Gábor - Köllő János: Felsőoktatási expanzió, „diplomás munkanélküliség‖ és a diplomák piaci értéke; Közgazdasági Szemle, LIII. évf., 2006. március; 205. oldal.

44

4.14. ábra: Mit csinál most – intézményenként (százalékok – 70%-tól ábrázolva)

Összesen

85,7

AVKF

4,5

82,0

10,4

BMF

2,7

89,2

ELTE ÁJK

2,1

2,2

81,5

4,9

1,1

3,6

WJLF

92,6

4,8

1,6

ZSKF

84,9

4,2

1,5

75%

80% dolgozik

85%

90%

inaktív

munkanélküli-passzív

95%

100%

ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)

Az adott intézmény illetve a szak sikerességét talán azzal tudjuk a legpontosabban mérni, ha megvizsgáljuk, hogy a végzettek milyen arányban vesznek részt aktívan a munka világában, természetesen eltekintve az egyéni képességektől, talpraesettségtől (holott ezek jelenősen befolyásolják a munka világában való részvételt). A fenti ábra (lásd a 4.14. ábrát) tehát intézményenként mutatja be a végzett hallgatók gazdasági aktivitását. A hallgatókat nem oszthatjuk egyszerűen kétfelé aszerint, hogy munkanélküliek, avagy dolgoznak. A munkanélkülieken belül fontos, hogy elkülönítsük a munkavállalásra törekvő, vágyó – vagyis „aktív munkanélkülit‖ – a továbbtanulóktól, és azoktól is, akik nem keresnek állást – vagyis „passzív munkanélküliektől‖. Ugyanis az elhelyezkedési esélyeket jelentősen módosítja, hogy milyen intenzitással keres az illető állást.38 A negyedik csoportot az inaktívak alkotják. Mindegyik vizsgált intézményben az aktív keresők aránya 80% fölött van. A legrosszabb eredményeket az ELTE ÁJK mutat, ahol is a dolgozók aránya 81,5%, tehát itt a legmagasabb a gazdaságilag nem aktívak aránya. Azonban érdemes megjegyezni, hogy a munkanélküliek közül 10,0% az aktív munkanélküli kategóriába került, tehát mindenképpen változtatni szeretne jelen helyzetén. Azt is fontos azonban megjegyeznünk, hogy a passzív munkanélküliek aránya is itt a legmagasabb (3,6%). Kiemelkedő a WJLF is, ahol a legkedvezőbb viszonyokat mértünk: a dolgozók aránya 92,6%, ugyanakkor a munkanélkülieké nem éri el a 3%-ot sem. A következő legkedvezőbb adatokat a BMF végzett hallgatói körében regisztráltunk az aktívak aránya szempontjából (89,2%), a munkanélkülieké – különösen az aktív munkát keresőké – viszont itt igen magas (8,6%). Az AVKF

38

Kertesi-Köllő, 2006, 206. Vizsgálatunk során egy árnyalattal eltértünk az „aktív, munkát kereső‖ definíciótól: nem csak azokat soroltuk ide, akik az elmúlt időszakban munkát kerestek, hanem azokat is, akik személyes elképzeléseik között kiemelték a „munkahely szerzését‖.

45

esetében az inaktívak aránya kimagasló39 (10,4%), míg a ZSKF esetében az aktív munkanélküliek viszonylag nagy aránya tűnik ki (9,4%).. A következő ábrán (lásd a 4.15. ábrát) a passzív munkanélküliek megoszlását láthatjuk, aszerint, hogy ki mit csinál, miből él. Ez az ábra az összes megkérdezett 2,1%-át foglalja magába (mindössze 35 főt). Ők azok a végzettek, akik nem keresnek munkát, nem kívánnak változtatni jelenlegi helyzetükön. 4.15. ábra: Ha nincs munkája, miből él – passzív munkanélkülieken belül (százalékok) 8,8 1,7

27,1 14,1

munkanélküliséghez kapcsolódó ellátást kap egyéb segélyeket kap alkalmi üzletekből stb. vagyonából, lakáskiadásból stb. egyéb válasz ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=35)

Öt kategóriába sorolták magukat a megkérdezettek. Adataink szerint közel felüket (48,3%) házastársa, szülei, stb. tartja el. Anyagi forrásaik tehát elegendőnek bizonyulnak a megélhetéshez, illetve az életkörülményük olyan szintű, hogy nincsen szükség a munkába állására. További 14,1%uk alkalmi üzletekből, lakáskiadásból, vagyonából él, mely források bizonyos része nem bejelentett, viszont olyan anyagi körülményeket biztosít, melyekkel elégedettek. Az érintettek kevesebb, mint egytizede (8,8%-uk) munkanélküliséghez kapcsolódó segélyt kap, míg 1,7%-uk egyéb segélyekből él (27,1% más formában biztosítja megélhetését). Érdemes „utánajárni‖ más kérdésekre adott válaszok alapján e csoport tényleges tevékenységének. Egyrészt kiderült, hogy a passzív munkanélküli megkérdezettjeink mindössze 9,7%-a bejelentett munkanélküli, eközben 68,6%-uk valamilyen kereső tevékenységet folytat (a „szürke‖ vagy a „fekete‖ gazdaságban), az „egyéb‖ választ adók körében például ez az arány meghaladja a 90%-ot. Az összes megkérdezett hallgató 7,8%-a sorolható az aktív munkanélküli kategóriába; ők változtatni szeretnének jelenlegi helyzetükön. Mivel náluk a munkanélküliség remélhetőleg csak ideiglenes állapot, ezért itt a megélhetési források arányai teljesen más módon alakultak; ezeket láthatjuk az alábbi ábrán (lásd a 4.16. ábrát). 39

Szignifikánsan alulreprezentált a kategória. Ide soroltuk a mindazokat, akik GYES-en, GYED-en, GYET-en vannak, illetve a diploma megszerzése után nappali tagozaton folytatják tanulmányaikat.

46

4.16. ábra: Ha nincs munkája, miből él – aktív munkanélküliek (százalékok)

11,1 13,4 2,9 4,9 67,8

eltartja a házastársa, szülei stb. munkanélküliséghez kapcsolódó ellátást kap egyéb segélyeket kap alkalmi üzletekből stb. vagyonából, lakáskiadásból stb. egyéb válasz ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=149)

Jóval nagyobb részüket, 67,8%-ukat házastársuk, szüleik tartják el, 13,4%-uk alkalmi üzletekből, vagyonukból (esetleg lakáskiadásból stb.) élnek. A passzívakkal ellentétben ők nincsenek megelégedve anyagi biztonságukkal, így a rendszeres jövedelem megszerzése érdekében állást keresnek. Az aktív munkanélküliek 6,8%-a kap valamiféle intézményes támogatást, ezen belül 4,9%-uk munkanélküliséghez kapcsolódó ellátásba részesül, míg 2,9%-uk egyéb segélyekbe. Itt is alaposabban „utána jártunk‖ néhány további szempontnak. Többek között kiderült, hogy a munkát kereső (aktív) diplomás munkanélküliek mindössze 18,8%-a jelentkezett be valamely Munkaügyi Központban, ugyanakkor 7,4%-uknak jelenleg is van valamilyen – bejelentetlen – rendszeres munkája… Az össze megkérdezett végzett hallgató 4,5%-a tartozik az „inaktív‖ kategóriába. A következő ábrán (lásd a 4.17. ábrát) jól megfigyelhető, hogy az inaktívak legnagyobb része, 59,2%-a valamilyen gyermekneveléshez kapcsolódó juttatást, GYES-t, GYED-et, GYET-et kap. Esetükben feltételezhető, hogy legnagyobb hányaduk a gyermeknevelés után újra aktív keresővé válik és visszatér az előző munkahelyére.

47

4.17. ábra: Ha nincs munkája, mit csinál – inaktívak (százalékok) 1,7 4,4 21,6

22,8

3,7 2,5

43,4

nyugdíjas (öregségi, rokkantsági, özvegyi nyugdíj) eltartja a házastársa, szülei stb. gyermekneveléshez kapcsolódó juttatásokat kap (pl. GYED) egyéb segélyeket kap alkalmi üzletekből stb. vagyonomból, lakáskiadásból stb. tanuló nappali tagozaton egyéb válasz ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=76)

Viszonylag nagy arányban – pontosan 39,5%- uk – jelenleg is nappali tagozaton folytja tanulmányait. Ők azok, akik a diploma megszerzése után nem kerestek munkát, hanem – kitolva a pályakezdést – újabb felsőfokú vagy kiegészítő továbbképzésbe fogtak. Elenyésző hányaduk (1,3%uk) nyugdíjas, feltehetően korengedményes vagy rokkantsági nyugellátást kapnak. Más kérdésekre adott válaszaik szerint sikerült kideríteni, hogy az inaktívak közel fele (43,4%-uk) valamilyen pénzkereső tevékenységet folytat (különösen a GYES-en, GYED-en lévőknél gyakori: kétharmaduknak van valamilyen munkája).

48

5. FEJEZET: A VÉGZETT HALLGATÓK ÉLETÚTJÁNAK ALAKULÁSA KOVÁCS DÓRA „…a korábbi nemzedékek számára kiszámíthatóbb volt a jövő. Életpályájuk során nehezebben vagy egyáltalán nem lehetett helyesbíteni azokat az alapvető döntéseket, amelyek az emberek pályaválasztását vagy párválasztását szabták meg. Szüleik és nagyszüleik sorsának alakulásából tudták a fiatalok, hogy ezek a döntések meghatározzák egy lány és egy fiú életútját, és hogy jövőjük nagymértékben éppen ezektől függ. A kiszámíthatóság erősebb kötöttséget jelentett, de biztonságot adott. Korlátozta az egyén szabadságát, hiszen akadályozta a helyesbítéseket és változásokat, de az állandóság ígéretét hordozta, és irányt adott a fiatalok előrelátásának.”40

5.1. BEVEZETÉS A következőkben a vizsgálatba bevont végzett hallgatók – többnyire húszas-harmincas éveikben járó fiatalok – életének eddigi alakulását, terveiket, aspirációikat vesszük alaposabban górcső alá. Kérdőívünkben részletesen kitértünk azokra az életeseményekre, amelyek sorsuk három legfontosabb aspektusát ölelik fel: a család, a tanulás és a munka világát. Sorra vettük a szülői családtól való elszakadás folyamatait (az öngondoskodás, az önálló lakásba költözés, a párkapcsolat, a házasság majd a gyermekvállalás tényeit, a saját család felbomlásáig, újraépítéséig); azokat a döntéseket, lépéseket, amelyek elindították, alakították a munka világában a helyüket, helykeresésüket; részletesen kitértünk a tanulás világába való bekapcsolódásukra, kilépéseiket és visszatéréseiket is nyomon követtük. Elemeztük azokat a „fordulópontokat‖ is, amelyek – hol negatív, hol pozitív irányban – döntő mértékben befolyásolhatták életük alakulását: sikereiket, kudarcaikat, az ártó és segítő külső beavatkozásokat. Vizsgálatunk alapvető célkitűzése az volt, hogy felderítsük: hogyan boldogulnak a munka világában a kiválasztott öt intézmény végzett hallgatói. Úgy gondoltuk, és ebben erősítettek meg előzetes vizsgálataink, kiegészítő mélyinterjúin is (lásd a kötetünk 11. fejezetét), hogy arra a kérdésre: „hova jutottak‖ nem csupán a felsőoktatási intézmények és a munka világa adja meg a választ, hanem ki kell terjesztenünk vizsgálatainkat arra a kérdésre is „honnan jöttek‖, illetve „hogyan jutottak idáig‖. Különösen fontosnak érezzük ezeket a kérdéseket azoknak a társadalomtudományi vizsgálatoknak a tükrében, amelyek a posztmodern világ kialakulásának, azon belül is a fiatalok életét meghatározó „posztadoleszcens‖ jelenségeknek a jelentőségére hívják fel a figyelmet. Számtalanszor botlottunk ugyanis megkérdezettjeink életútját elemezve azokba a problémákba, amelyekre Somlai Péter fenti idézete is utal: az „előrelátás‖ hiányára, a bizonytalanságra, az életutak olyan „vargabetűire‖, amelyek szorosan kapcsolódnak a magyar társadalom legutóbbi időkben tapasztalható változásaihoz.

40

Somlai Péter: A posztadoleszcensek kora. In: Somlai Péter – Bognár Virág – Tóth Olga – Kabai Imre: Új Ifjúság. Napvilág Kiadó, Budapest, 2007. 39.

49

Természetesen ez korántsem „magyar jelenség‖: a világszerte jól kimutatható hatást gyakorolnak ezek a radikális társadalmi átalakulások a fejlettebb társadalmakban is az élet minden területére. Nevezik ezt az emberiség „információs‖ vagy „posztindusztriális korszakba való belépéseként‖ is. Számtalan – olykor egymásnak is ellent mondó – elgondolás született a legutóbbi időkben. Egyesek „nagy változási hullámnak‖ nevezik41, amely legalább olyan történelmi hatású lesz, mint az ipari forradalom volt annak idején. Egy újabb megközelítésben egyesek a negatívumokra is figyelmeztetnek, és „nagy szétbomlásról‖ beszélnek42, amely az 1960-as évektől az 1990-es évek végéig a korábbi (ipari, vagy „fordi‖) társadalmi rend szétbomlását eredményezi a technika kihívásai, a globalizáció hatására – hogy a végén „egy új rend‖ szerveződjön. A társadalmi viszonyok „átláthatatlanságát‖ emeli ki Ulrick Beck43. Szerinte a felbomló rendi alapú életformák helyén egy kockázatokkal teli társadalom alakul ki, amelynek legfőbb jellegzetessége, hogy az egyéni életutak „diverzifikálódnak és individualizálódnak‖ (eltérő életutak, szinte kiszámíthatatlan életpályák jelennek meg). Anthony Giddens is hasonlóan látja44, de a véleménye annyiban eltér Beckétől, hogy szerinte a „szétbomlás‖ mellett a modern intézményrendszerekben újfajta összetartó erők is megjelennek (pl. a család is változik, újjáalakul). Az egyének tudatában vannak a környezetük felbomlásának, de nem „visszahúzódnak‖, hanem „merészen beilleszkednek‖, igyekeznek megtalálni a helyüket45. Az elméletek a „posztmodern társadalmak‖ strukturális változásainak négy fő tendenciáját emelik ki 46: -

-

a tömegfogyasztás egyre intenzívebbé válik a magas termelékenység hatására a nyugati társadalmakban; egyre inkább előtérbe kerül a tercier szektor a gazdaságban, kiépül a „szolgáltatói társadalom‖ és a „szabadidőipar‖; a termelékenység ugrásszerűen megnövekedett, ezért kevesebb munkaerőt igényel a gazdaság, a foglalkoztatottság pedig ennek megfelelően alakul át (széles körben uralkodóvá válik az úgy nevezett „flexibilis alulfoglalkoztatottság‖ modellje); a felsőoktatásban való részvétel általánossá válik, megindul a „felsőoktatási expanzió‖.

Ezek a változások összekapcsolódnak a fiatalok életének radikális átalakulásaival, amelyeket a „posztadoleszcencia‖ fogalmával írhatjuk le47. Posztadoleszcensek alatt azokat a fiatalokat értjük, akik már nem kamaszok, de még nem felnőttek, és ez az életszakasz egyre inkább meghosszabbodik náluk. A ’68-as nemzedéket kezdték el először posztadolensnek nevezni. Jellegzetessége ennek az életformának, hogy számtalan „felnőtt kompetenciát‖ (pl. a szabad döntés, beleszólás joga, önálló egzisztenciális alapok a fogyasztáshoz) időben előbbre hoznak, mint a szüleik, ugyanakkor a „felnőtté válás‖ olyan döntéseit, mint saját család alapítása, végleges kilépés az oktatás rendszeréből, vagy a szülői családtól való leválás, minél későbbre tolnak ki. Egyes életesemények nem csak később következnek be, hanem fel is cserélődnek (a „lineáris életpálya‖ felborul és ún. „választásos életutak‖ jelennek meg: előbb vállalnak pl. munkát, mint befejeznék tanulmányaikat).

41 42 43 44 45

46

47

Lásd pl. Toffler, Alwin: The Third Wawe. William Morrow, New York, 1980. Fukuyama, Francis: A Nagy Szétbomlás. Európa Kiadó, Budapest, 2002. Beck, Ulrich: A kockázat-társadalom. Századvég Kiadó, Budapest, 2003. Giddens, Anthony: A harmadik út. Agóra Kiadó, Budapest, 1999. Nevezik ezt az új jelenséget „individualizálódó-reflexív‖ folyamatnak is. Lásd: Kabai Imre: Társadalmi rétegződés és életesemények. Új Mandátum Kiadó, Budapest, 2006. 12. Kitűnő összefoglalását adja ennek: Zinnecker, Jürgen: Gyermekkor, ifjúság és szociokulturális változások a német szövetségi köztársaságban. In: Gábor Kálmán – Jancsák Csaba (szerk.): Ifjúságszociológia. Belvedere Kiadó, Budapest, 2006. 95-116. Vagy Lásd még: Kabai Imre: Társadalmi rétegződés és életesemények. Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest, 2006. A fogalmat először Keniston használta (lásd: Keniston, Kenneth: Youth: As a stage of life. American Scholar, 1970/39. 631-654.).

50

Az első dimenzió, amit érdemes kiemelnünk, az a munka és a tanulás világának időbeli kapcsolódása. Míg korábban az volt a jellemző, hogy ha a fiatalok elsajátítottak egy szakmát, akkor kiléptek a munkaerőpiacra, és – ha minden jól alakult – életük végéig az azon a pályán maradtak. Viszonylag kevesen szereztek diplomát, a felsőoktatás nem volt annyira széles körben elérhető.48 Manapság viszont egyre többen végeznek felsőoktatási intézményben, így eleve meghosszabbodott a tanulás időszaka, kitolódott 27-30 éves korig. Ráadásul a globalizáció diktálta rendkívül gyors technikai és technológiai fejlődés következtében folyamatosan képeznie kell önmagát az embernek, mert ha lemarad, kiszorul a munkaerőpiacról. Tehát a tanulás nem fejeződik be az első szakma megszerzésével, hanem folytatódik szakmai továbbképzésekkel, vagy akár a következő „papír‖ megszerzésével. A friss diplomásoknak emellett azzal is szembe kell nézniük, hogy a korábban divatos vagy hiányszakmának tűnő szakon szerzett papírral sem találnak betöltetlen állást, hiszen négy-öt év alatt a munkaerőpiac rengeteget változott. A második dimenzió a családtól való leválás. A fiatalok a meghosszabbodott tanulási idő miatt később válnak keresővé. Ha azonban elvégezték a főiskolát vagy egyetemet, akkor sem biztos, hogy rögtön állást találnak, vagy ha mégis, nem biztos, hogy a kezdő fizetés elegendő ahhoz, hogy abból önálló háztartást tartsanak fent. Nyugat-Európában olyan tendencia is kimutatható, hogy a diplomás fiatalok még évekig a szülőkkel laknak, mert kényelmesebb és anyagilag kedvezőbb is, hogy az édesanyjuk ellátja őket, mos-főz rájuk, és a fenntartási költségekben sem kell olyan mértékben beszállniuk, mintha külön lakásban laknának (a „Mama-hotelok‖). Az Egyesült Államokban pedig a diplomás fiatalok, akik addig az ország más részein tanultak, visszaköltöznek a szüleikhez tanulmányaik befejezése után. Így nem csak kitolódik a szülői háztól való elválás, hanem sok esetben vissza-visszatérnek a mai fiatalok szüleik háztartásához. A harmadik dimenzió a nemi szerepekhez kapcsolódik. A ’60-as években tömegesen elterjedtek az orális fogamzásgátlók. Ezek megjelenésével a gyermekvállalás szabályozhatóvá vált, és a szexualitáshoz való viszony is liberalizálódott. Az első szexuális tapasztalatok szerzésének időpontja korábbra tolódott, míg a gyermeknemzés későbbre csúszott. Ezzel a folyamattal párhuzamosan megváltozott a házasság jelentőssége és az élettársi kapcsolat megítélése is. A házasságok száma Magyarországon a ’70-es évek óta csökken, a válásoké nő, jelenleg minden második házasságkötésre egy válás jut évente. Emellett az élettársi kapcsolatok száma növekszik, hiszen a házasságon kívül született gyereket ma már nem érinti semmilyen hátrányos megkülönböztetés, és a családjogban hasonló kedvezmények illetik meg az élettársi kapcsolatban élőket, mint az élettársi kötelékben lévőket49. A ’90-es évek pedig egy új jelenséget is magával hozott; a „szingliséget‖. A szingli egyedülálló karrierista fiatalt jelent, akinek nem elsődleges célja a családalapítás, hanem a szakmai siker és az anyagi biztonság a legfontosabb.

5.2. AZ ÉLETCIKLUSOK TIPOLÓGIÁJA Áttérve válaszadóink életútjának empirikus vizsgálatára, először egy átfogó képet kívánunk adni arról: hol helyezkednek el most megkérdezettjeink az életciklusok különböző fokozatain: önálló lakásban (háztartásban), párkapcsolatban élnek-e, illetve van-e már gyermekük (miután döntő többségük – 86%-uk – dolgozik, így erre a dimenzióra nem terjed ki tipológiánk). Összefoglaló ábránkon ezt mutatjuk be intézményenként50 (lásd az 5.1. ábrát). 48 49

50

Magyarországon 1980-ban a foglalkoztatottak még csak 8,1 %-a volt diplomás (Somlai et al., 2007. 25.). A házasságon kívül született gyermekek aránya 2005-ben Magyarországon meghaladta a 35%-ot, miközben1989ben ez az arány még csak 12% körüli volt. A nem házas együttélések aránya a párkapcsolatokon belül szintén jelentősen változott: 5%-ról 15% fölé emelkedett. Forrás: Harcsa István – Papp Gábor – Vukovich György: Magyarország a társadalmi jelzőszámok tükrében. In: Kolosi Tamás – Tóth István György – Vukovich György (szerk.): Társadalmi Riport 2006. TÁRKI, Budapest, 2006. 435-466. Az adatok forrása: 452-453. Az ilyen jellegű kereszttábla-elemzések esetében kiszámítjuk a Khí-négyzet próba értékeit. Ezek alapján állapítjuk meg, hogy az intézményenkénti eltérések szignifikánsak-e (95%-os megbízhatósági szint esetén beszélünk

51

5.1. ábra: Egyes életciklusok (önálló lakás, partner, gyermekek) – intézményenként (százalékok)

ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)

Az összesített adatokból kiolvasható, hogy hat „alaptípusba‖ soroltuk válaszadóinkat. A legelső életciklus-csoportba azok tartoznak, akik még nem rendelkeznek saját lakással (többnyire szüleiknél élnek), nincs partnerük és gyermekük sem (átlagéletkoruk 25,4 év – tehát a fiatalabb korosztályhoz tartoznak, hiszen a teljes minta átlaga 29,8 év). Összességében megkérdezettjeink 15,0%-a sorolható ide. Feltűnően magas arányban képviseltetik magukat itt a férfiak (26,3%), felülreprezentáltak még a főiskolát végzettek és a falusiak is. Intézményenként szintén jelentős – szignifikáns – eltérések tapasztalhatóak: e csoport különösen magas arányban figyelhető meg a BMF-esek körében (23,9%), az ellenkező pólust a WJLF-esek képezik (itt a vizsgált arány mindössze 5,3%). A második életciklusban lévőknek azokat tekintettük, akik már partnerrel élnek, de nem a saját lakásukban, és gyermektelenek. Az összes megkérdezett 16,8%-a tartozik ebbe a csoportba, átlagéletkoruk 25,9 év. Megállapítható még a kisvárosiak felülreprezentáltsága e kategóriában. Az előző kategóriához hasonlóan itt is a BMF-esek körében regisztráltunk átlag fölötti arányokat (21,9%), míg az ellenkező pólust a WJLF képezi (7,9%). Az egyedülálló, gyermektelen saját lakásukban élők a harmadik életciklus-csoportunk (kevesebb, mint egytizedük – 8,7% - sorolható ide; átlagéletkoruk 28,5 év). A „szingli‖ fogalmát a „szignifikáns különbségről‖; azaz ha a függetlenségi próba elfogadási valószínűsége, a P értéke 0,05 –nál kisebb). Kiegészítésképpen az egyes cellák adjusztált sztenderdizált rezudiálisait (ASR) is számításba vesszük. Itt is a 95%os megbízhatósági szint (azaz az ASR +1,93 -nál nagyobb illetve -1,93 -nál kisebb értékei) mellett beszélünk „szignifikáns felül- illetve alulreprezentáltságról‖. Lásd erről: Babbie, Earl: A társadalomtudományi kutatás gyakorlata. Balassi Kiadó, Budapest, 2003.

52

karrierista, jól kereső, egyedülálló nő helyzetével azonosították. Ez a sztereotípia esetünkben téves, mert a nők nincsenek felülreprezentálva ebben a csoportban, sokkal inkább a tudományos fokozattal rendelkezők51 és a fővárosiak. (Lehet, hogy az ódivatú „agglegény‖ és „vénkisasszony‖ kifejezés illene rájuk?) Jellegzetesen az ELTE ÁJK diplomásai körében magas ennek a csoportnak az aránya (13,2%), míg az AVKF-en és a WJLF-en csak elvétve találunk ilyen típust (alig 5%-ot). A negyedik kategóriát a partnerükkel, gyerek nélkül saját lakásban élők alkotják. Átlagosan 28,0 évesek (25,8%-ukat soroltuk ide). Kiemelkedően magas az aránya a csoportban a nőknek, a budapestieknek a vidékiekkel szemben és az egyetemen diplomát szerzőknek. Ez esetben is az ELTE ÁJK volt hallgatóinál a legmagasabb az arány (32,0%), míg a két egyházi intézmény alkotja az ellenkező végletet (16-17% közötti értékekkel). Az ötödik és a hatodik kategóriába a gyermeküket partnerükkel vagy egyedül nevelő szülők tartoznak. Döntő többségük saját háztartásában él. Ez a két csoport a legidősebb, az életkoruk átlaga 37,4 év illetve 39,1 év. A gyermeket partnerükkel együtt nevelők „tábora‖ a legnépesebb, a megkérdezettek 27,9%-a tarozik ide. Ebben a kategóriában kiugróan magas a nők és a falun élők aránya, és szintén felülreprezentáltak a főiskolát végzettek illetve az első generációs értelmiségiek. A fenti intézmények szerinti tendenciák itt megfordulnak: a két egyházi intézmény messze felülreprezentált ebben a kategóriában, míg itt is az ELTÉ-sek helyezkednek el az ellenkező póluson (17,1%-kal). A legidősebb csoport, a hatodik a gyermeküket egyedül nevelő szülőké. Ők vannak a legkevesebben, mindössze a válaszolók 3,9%-át alkotják. Ebben az esetben a WJLF-en diplomát szerzők aránya kiugróan magas (12,7%). Ugyanakkor a nők is alaposan felül vannak ebben a csoportban reprezentálva (itt arányuk 86,7%), ami – bizonyos értelemben – természetesnek tekinthető (ha figyelembe vesszük, hogy válás esetén általában a „gyengébbik nemnél‖ helyezik el a gyermekeket, és így kevés a gyermeküket egyedül nevelő apák száma). Az összesített adatok azt mutatják, hogy a legnagyobb arányban az BMF-en diplomát szerzettek gyermektelenek, (77,6%), ezt szorosan követi az ELTE volt hallgatóinak 76,6%-os aránya. Saját lakás tekintetében a műszaki főiskolán végzettek vannak a legkedvezőtlenebb helyzetben, több mint 50%-uk nem saját lakásban él. A többi intézmény adatai messze elmaradnak ettől, 25 % körül mozog a saját lakás nélküliek száma. A családi viszonyok szempontjából néhány további jellegzetességet emelünk ki. Összességében 39,3% él élettársi viszonyban (állandó partnerével – ebből 5,1%-uk újraépített kapcsolatban); mindössze 29,4%-uk házasságban (3,5% ezen belül újraházasodott), és közel egytizedük (9,7%-uk) elvált, vagy partnerétől külön él. Az intézmények közötti eltérések itt is a fenti jellegzetességeket követik: miközben az ELTE ÁJK végzett hallgatóinak 41,3% -a élettársi viszonyban él és 24,0% házasságban, az AVKF volt hallgatóinál ez a két arány a következőképpen alakul: 39,3% versus 47,3%.

5.3. AZ ÉLETUTAK ALAKULÁSA A következőkben a végzett hallgatók életútját elemezzük aszerint, hogy az egyes életesemények megtörténtek-e velük, és ha igen, mikor. A kérdőívben megkérdeztük a bekövetkezés időpontja mellett azt is, hogy ha nem történt meg az adott esemény, akkor mikorra tervezik. Először a bekövetkezett eseményeket mutatjuk be összefoglalóan (lásd az 5.2. ábrát ), majd különböző szempontok (nem, korcsoport, tagozat) szerint kibontva is elemezzük adatainkat.

51

A tudományos fokozattal rendelkezők aránya a csoportban 17,2%, míg az összes vizsgált körében csak 8,6%.

53

5.2. ábra: A végzett hallgatók életútjának alakulása: Megtörtént-e az adott életesemény (százalékok) – ha igen, mikor (évek)

ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)

Az adatokat a fenti ábra az egyes életesemények bekövetkezésének időpontja szerinti sorrendben tartalmazza. Mi – ettől eltérően – egy speciális „tematikus‖ csoportosítás mentén elemzünk: a különböző „létszférákhoz‖ – a munka a család és az iskola világa – tartozó életeseményeket vesszük sorra. A munka világába már nagyon sokan beléptek: teljes állása volt eddigi élete során a végzett hallgatók 88,7% -ának (ez a legnagyobb arány). Általában már 22 éves koruk előtt bekövetkezett ez az esemény (természetesen ezek átlagértékek – igen nagy szóródásokkal, tehát nem ritka a későbbi és a korábbi időpont sem). A következő oszlopban láthatjuk, hogy 80% keresett már élete során annyit, amiből el tudta tartani magát, és ez átlagosan 22 éves koruk előtt következett be. Ebből nyilvánvalóan következik, hogy aki talált magának teljes állást, az nagyobb részben el is tudta belőle tartani magát. A munka világához kapcsolódik még az állás első elvesztésére és az első munkanélkülivé válása Összesen 16,3% volt már munkanélküli, de csak 12,5 % vesztette el az állását. Ez a különbség abból adódhat, hogy a felsőoktatásból kikerülve nem találtak rögtön munkahelyet a végzett hallgatók (azaz még nem volt állásuk, amit elveszíthettek volna). Mindkét esemény általában 25 éves kor után történt meg. A következőkben a családi létszférához tartozó életeseményeket vesszük sorra. A posztadoleszcencia egyik fontos tényezője, indikátora a családi otthonból való elköltözés időpontja. Ez nagymértékben attól is függ, hogy a munkaerőpiacra kikerülők tudnak-e elég pénzt keresni, illetve megtakarítani ahhoz, hogy önálló otthont teremtsenek maguknak. A mi válaszadóink 54

átlagosan 21,9 éves korukban hagyták el a szülői otthont. Az állandó partnerrel való együttélés ennél valamivel későbbre tolódott, átlagosan 22,3 éves korra. Az adatok alapján valószínűsíthetjük, hogy megkérdezettjeink először nem egy állandó partnerrel költöztek össze, hanem kis ideig (átlagosan fél évig) egyedül éltek. A megkérdezettek közel egyharmada házasságban él, vagy élt. A családalapítás mellett átlagosan 24,5 éves korukban döntöttek. Két évvel azután, hogy összeköltöztek, és a gyermekáldást másfél évvel megelőzve. A válaszadók 25,9 %-a vállalt már gyermeket, 11,1 %-uknak pedig már legalább kettő van. A házasodást közel egy harmad arányban válás követte, (ez 9,6%-uknál fordult elő eddig) körülbelül négy évvel a házasságkötés után. Új kapcsolat a válás után 31 éves kor körül alakult ki, legalább is az összes megkérdezett 6,1 %-ánál, az elváltak egyötödénél. Az események időpontjából láthatjuk, hogy a második gyermek vállalása inkább az első házasságban élőkre jellemző. A tanulás „életvilágának‖ néhány eseményét emeljük ki a továbbiakban. A végzett hallgatók 85 %-a eldöntötte – átlagosan 16 éves kora körül – , hogy milyen pályát választ. Ez tűnik (a magyar oktatási rendszert nézve) a racionális időpontnak, tehát a legtöbbjüknek ez az esemény a középiskola 10. illetve 11. évfolyamára esik. Ekkor kellett ugyanis döntést hozniuk arról, hogy akarnak-e és hol szeretnének továbbtanulni a későbbiekben (a felvételi előkészítő fakultációkat általában a 11. osztálytól választhatják ki a tanulók). Viszont rendkívül tanulságos, hogy 64,2%-uk úgy gondolja, hogy még nem fejezte be a tanulmányit, tehát jelenleg is valamilyen szinten tanul, vagy szándékában áll továbbképezni magát. Azok, akik a tanulmányaikat úgy gondolják, hogy már befejezték, ez átlagosan 26,7 éves korukban történt meg. Tehát elég későn, ha azt az átlagosnak tekinthető „lineáris életpályát‖ követjük nyomon, hogy a középiskolát rögtön (18-19 évesen) követi a felsőoktatás, az egyetem 5 éves, a főiskolák pedig 6 és 8 szemeszter között változnak. Feltétlenül érdemes korcsoportonként is megnézni, hogy milyen lényeges különbségek vannak a 40. életévüket már betöltöttek, a „harmincasok‖ és a 30 év alattiak között, van-e változás a különböző „generációknál‖, esetleg kitolódtak, felcserélődtek-e egyes események. Az alábbi adatsoron (lásd az 5.3. ábrát) nyomon követhetjük az egyes életesemények bekövetkezésének arányai külön a húszas, a harmincas és a negyvenes éveikben járók vagy idősebbek esetében. Mint arra korábban utaltunk, tanulmányait az összes végzett hallgató egyharmada tekinti befejezettnek. Ami nem kis meglepetés: nincsenek nagy különbségek korcsoportonként. Kiemeljük, hogy a harmincasok azok, akik legnagyobb arányban szeretnék folytatni a tanulmányaikat. Teljes állást összességében a megkérdezettek 88,7%-a vállalt már, a legkisebb mértékben a legfiatalabb csoport (84,9%), az életkorral együtt a teljes munkaidőben foglalkoztatottak aránya is emelkedik: a középső korcsoportnál 94,7%, míg a legidősebbeknél 97,6% ez az érték. A legtöbb életeseménynél hasonló tendenciák figyelhetőek meg: a bekövetkezési arányok az életkorral együtt növekednek. A 40. életévüket betöltöttek 92,0%-a megházasodott, kisebb arányban (88,5%) vállaltak legalább egy gyermeket, további gyermeke pedig a korcsoport 46,0%-ának született. Ez a két utóbbi arány valószínűleg már nem módosul, hiszen a nők esetében negyven év felett a gyermekvállalás ma még igen ritka. A válások száma ennél a korosztálynál meglehetősen magas, több mint harmaduknál következett be. A fiatalabb korosztályoknál rendre alacsonyabb százalékértékeket regisztráltunk. A húszasok alig 12,8%-a kötött eddigi élete során házasságot, mindössze 6,5%uknak van legalább egy gyermeke és egy százalék alatt vállalkoztak másodikra. A harmincas éveikben járók 76,8%-a „cserélt már gyűrűt‖, közel felük (49,7%-uk) vállalkozott az első gyermekre, és 22,8%-uk többgyermekes szülő. Ezeknél a korcsoportoknál még a jövő titka: hogy alakul életük e tekintetben.

55

5.3. ábra: Az egyes életesemények bekövetkezésének aránya – korcsoportonként (százalékok) 11,1 további gyermek munkanél-külivé válni elveszí-teni állását újraházasodni 0,9

46,0

22,8

0,8

16,3 19,8 26,3 12,1 12,5 18,3 19,6 9,0 6,1 28,7 9,8 9,6

külön-élni, elválni 2,7

37,6

15,0 25,9

apa/anya lenni

88,5

49,7

6,5

51,8 saját lakásba költözni 35,4 32,7 meghá-zasodni

95,2

76,8

92,0

59,3

12,8

69,4 elköltöz-ni otthonról

94,8

86,8

58,8 65,9 partner-rel együtt élni

95,2

83,7

54,4

80,0

91,5 90,0

gondos-kodik magáról 74,4

88,7 teljes állást vállalni 84,9

97,6 94,7

35,8 34,0 29,9 38,2

befejezni tanulmá-nyait

84,6 87,3 79,2 86,0

szakmá-ját eldönteni 0,0 Összesen

20,0

40,0

40 éves és idősebb

60,0 30-39 éves

80,0

100,0

120,0

21-29 éves

ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)

A munka világában tapasztalható arányok viszont bizonyos esetekben nem követik az „általános tendenciákat‖. Megfigyelhető ugyanis, hogy a harmincasok körében a legmagasabb az állásukat elvesztők aránya (19,6%), de különösen a munkanélkülivé válás esetében kiugró e korosztály adata (26,3%, miközben az idősebb korosztálynál ez az arány „csak‖ 19,8%). Talán azzal magyarázható ez az „anomália‖, hogy a harmincas éveikben járóknak a munkavilágába való belépése a rendszerváltás utáni évekre tehető, amikor az állások százezrei szűntek meg. A következőkben azt vizsgáljuk meg, hogyan alakulnak az egyes életesemények bekövetkezésének átlagos időpontjai korcsoportonként (lásd az 5.4. ábrát). 56

5.4. ábra: Az egyes életesemények bekövetkezésének időpontja – korcsoportonként (évek)

ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)

57

A szakmájukról átlagosan 16,5 évesen döntöttek, mint arra korábban utaltunk, és ebben nincs szignifikáns különbség az egyes korcsoportok adatai között52. A többi életesemény tekintetében viszont szignifikáns eltérések tapasztalhatóak. A tanulmányok befejezésénél már jelentős különbségekről szólnak az adatok az egyes korcsoportok között. Legkorábban a legfiatalabbak fejezték be először a tanulást (23,9 évesen), őket a harmincasok követik kerek 30 évvel, a negyven éves korosztálynál ez az esemény kitolódik 38,3 éves korukra. Megállapítható tehát, hogy közülük sokan a munka mellett is folyamatosan tanulnak. Ami megint csak meglepő: teljes állást a legidősebbek vállaltak a legfiatalabb korban (18,9 évesen), ezután következnek a harmincasok (20,1 évvel), majd a húszas éveikben járók (23,9 évvel). E mögött nagy valószínűséggel az húzódik meg, hogy a legidősebb diplomás korosztály életútja a középiskola elvégzése után a munka világában folytatódott, és csak jó néhány évvel ezután kerültek be a felsőoktatásba (többnyire munka mellett levelező szakokon). A harmincasok körében már érzékelhetően csökken ez a fajta életút, míg a legfiatalabbaknál – már csak koruknál fogva is – még kisebb a valószínűsége. A családdal kapcsolatos eredmények tekintetében váratlanul alakul a bekövetkezés sorrendje néhány esetben. A legfiatalabb korosztály költözik el legkorábban, 21,6 évesen otthonról, ők élnek először saját lakásban 23,5 éves koruktól, és ők vállalnak leghamarabb gyermeket, 24,7 évesen. Ezekben az esetekben a 40 évnél idősebbek csoportja követi őket időben kevés különbséggel, majd pedig a 30 és 39 év közöttiek. Partnerrel együttélés és a házasság tekintetében viszont a 40 év felettiek „állnak az élen‖, ők már 21,8 évesen összeköltöztek partnerükkel, és 23,3 évesen házasok voltak. A többi életesemény adatai között jelentős eltéréseket fedezhetünk fel korcsoportok szerint. Ezek a legtöbb esetben nyilvánvalóak, hiszen például a második gyermekvállalást későbbre időzítő húszasok nem szerepelhetnek benne, így azt látjuk, hogy ők a második gyermeküket átlagosan 23,9 évesen szülték, míg a 40 év fölöttiek átlagosan csak 29 éves koruk után vállalkoztak további gyermekekre. Ellenben a harmincas korosztálynál már észrevehető, hogy az egyes események időben kitolódtak. A 40 év felettiek 88,5%-ának van gyermeke (ez az esemény az érintettek 25,6 éves korában történt meg). Ezzel szemben a 30 és 39 év közöttieknek csak kevesebb, mint a fele apa vagy anya, és 26,7 évesen született az első gyermek. Tehát átlagosan legalább egy évvel korábban vállalt gyermeket a legidősebb korosztály. Ugyanez a tendencia a házasságkötésnél is megfigyelhető. Ezután azt vizsgáljuk meg, hogy van-e szignifikáns különbség a férfiak és a nők között az egyes életesemények bekövetkeztének időpontját illetően. Kiemeljük, hogy a férfiak átlagéletkora két teljes évvel alacsonyabb (28,8 év, míg a nőké 30,8 év).

52

Abban az esetben, ha a magyarázó (független) változónk alacsony, míg a magyarázandó (függő) változónk magas mérési szintű (mint esetünkben is), a variacia-analizist (ANOVA vagy szóráselemzés), illetve az F-próbát alkalmaztuk. Ennek lényege: a függő változó szóródását két részre bonthatjuk: a csoportosított kategóriák közötti és az azon belüli szórásra. Az előbbi a független változó által „magyarázott‖, míg az utóbbi a „nem magyarázott‖ szórása a függő változónak. E két elem hányadosát nevezzük F-statisztikának (bizonyos küszöbérték meghaladása esetén beszélhetünk „szignifikáns hatásról‖, itt és a későbbiekben a 95%-os megbízhatósági szintet fogadjuk el). Ha az F értéke nagy, úgy is mondhatjuk, hogy a csoportokon belüli szórások kicsik, míg a csoportok közöttiek nagyok – vagyis a csoportok „viszonylag jól el vannak különítve‖ egymástól a független változó által. Lásd bővebben: Székelyi Mária – Barna Ildikó: Túlélőkészlet az SPSS-hez. TIPOTEX Kiadó, Budapest, 2002, 166-174.

58

5.5. ábra: A férfiak és a nők életútjának eltérései a bekövetkezés ideje szerint (pozitív érték: a nőknél előbb következik be, években)

ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)

A fenti adatsorból (lásd az 5.5. ábrát) láthatjuk, hogy a nők valamennyivel előbb döntenek jövendő szakmájukról, a férfiak viszont hamarabb fejezik be a tanulmányaikat, ezért is lehet az, hogy ők minimális különbséggel ugyan, de korábban tudják eltartani magukat. Ez a különbség azonban nem szignifikáns. Még egy esetben – az újra házasodás bekövetkezésének időpontjában – tapasztalhatjuk azt, hogy nincs jelentősebb különbség a két nem adatai között. Minden más életeseményt érdemes alaposabban is megvizsgálni. Az alapvető hipotézisünk az volt, hogy a férfiak „később érnek‖, nehezebben szakadnak el a családjuktól, ezért később alapítanak új családot, hiszen az ő „biológiai órájuk nem ketyeg olyan gyorsan‖ a gyerekvállalás tekintetében sem. Az adatok szinte teljes mértékben igazolják feltételezésünket. A nők korábban költöznek el otthonról, és élnek együtt állandó partnerrel. Két évvel hamarabb kötnek házasságot, és több mint 2,5 évvel korábban születik meg az első gyermekük. Az esetleges válás is előbb bekövetkezik náluk 2,2 évvel, de a második gyermek születésének időzítésében is megelőzik a férfiakat 2,4 évvel. Azt is megvizsgáltuk, hogy az egyes események milyen százalékarányokban következtek be nemenként (lásd az 5.1. táblázatot). A nők 40,0%-a megházasodott, míg a férfiaknak csak kevesebb, mint 26 %-a. A gyermekvállalás tekintetében is alacsonyabb náluk a vizsgált érték (33,1% versus 18,5% ; ez egyébként a legnagyobb különbség a táblázatban). További gyermeket is nagyobb arányban vállaltak a nők (14,6% versus 7,5%). A munka világában hasonló viszonyokról árulkodnak az adataink: a nők nagyobb arányban vesztették már el az állásukat (2,3% a különbség), és magasabb számban voltak munkanélküliek is (itt 3,9% az eltérés).

59

5.1. táblázat: Az egyes életesemények bekövetkezésének aránya - nemenként (százalékok) Életesemények szakmáját eldönteni

Férfi 85,0

Nő 84,2

befejezni tanulmányait

39,4

32,3

teljes állást vállalni

88,9

88,4

gondoskodik magáról

80,5

79,5

partnerrel együtt élni

58,8

72,7

elköltözni a szülői háztól

63,2

75,4

megházasodni

25,8

39,4

saját lakásba költözni

45,6

57,9

apa/anya lenni

18,5

33,1

különélni, elválni

5,2

13,9

újra együtt élni, újraházasodni

4,1

8,2

elveszíteni állását

11,3

13,6

munkanélkülivé válni

14,3

18,2

további gyermek

7,5

14,6

ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)

A fentiek alapján azt állapíthatjuk meg, hogy bár vannak különbségek a két nem között az életesemények bekövetkezésének időpontját tekintve, de ezek nem túl jelentősek. Az pedig, hogy a férfiak a posztadoleszcencia szempontjából fontos döntéseket csak később hozzák meg, még nem jelenti feltétlenül azt, hogy az erősebb nem tovább „kamasz‖, hanem inkább csak azt, hogy a magyar társadalomban még mindig élnek azok az elvárások, hogy a férfi a családfenntartó, és az egzisztencia megteremtés a családalapításhoz időt vesz igénybe. Ezért vannak ők két évvel „lemaradva‖. Felmerült bennünk a kérdés, hogy változik-e a bekövetkezés arány, ha a terveket is megnézzük, nem csak a megtörtént eseményeket elemezzük. Az eredmények rendre azt mutatták, hogy a férfiak és a nők körében az életesemények nagy valószínűséggel azonos arányban fognak bekövetkezni – legalábbis a válaszolók tervei szerint. A két év korkülönbség vajon megmarad-e? A következő ábránk adatai (lásd az 5.6. ábrát) választ adnak a kérdésünkre.

60

5.6. ábra: Az egyes életesemények bekövetkezésének időpontja nemek szerint (évek)

ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)

Az élettervek szerint szignifikáns különbségek csak az ötödik életeseménytől (együttélés partnerrel) mutathatóak ki. A férfiak 2,2 évvel később döntenek („majd‖) a partnerrel való együttélés mellett, mint a nők, valamivel 29 éves koruk előtt. Egy évvel később költöznek el a szülői háztól, 27,9 évesen, és másfél évvel később kötnek majd házasságot a gyengébbik nemhez tartozók. A gyermekvállalásnál csökken a különbség 1,2 évre, az újraházasodás szintén későbbi döntés az erősebb nem életében (1,4 évvel tolódik ki), de a második gyermekre is egy évvel később következik be. Az eredmények tükrében azt mondhatjuk, hogy bár a különbség a két nem között életterveik tekintetében valamelyest csökkent, de így is megmaradt átlagosan 1,4 év. A következőkben azt vizsgáljuk, hogy a nappali, a levelezős és az estis hallgatók között milyen különbségek vannak. Fontos ilyen szempontból is megvizsgálni a különbségeket, hiszen a levelező illetve az esti tagozatos hallgatók valószínűleg munka mellett folytatták tanulmányaikat, de sok más szempontból is egészen más volt az életvitelük.

61

5.7. ábra: Az egyes életesemények bekövetkezésének arányai tagozatonként (százalékok)

ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)

Az 5.7. ábra révén azt mutatjuk be, hogy az egyes életesemények milyen arányban következtek be az egyes tagozatokon. Itt is kiemeljük, hogy az átlagéletkor a nappali tagozatosoknál 26,1 év, a levelezőseknél 35,5 év, az estin végzettek körében pedig kereken 35 év. Azt rögtön láthatjuk, hogy a nappalin végzettek – már csak fiatalabb életkoruknál fogva is – a „legtapasztalatlanabbak‖. Az összes életesemény közül náluk csak a szakma választása és a tanulmányok befejezése történt meg nagyobb arányban az átlagnál. A további adatsorok rendre azt mutatják, hogy a nem nappali képzésben résztvevők sokkal nagyobb arányban estek már át az élet nagy fordulópontjain. Különbségek csak abban vannak, hogy a levelező vagy az esti tagozaton végzettek körében magasabb-e az arány. A legnagyobb eltérések a házasság, a saját lakásba költözés és a gyermekvállalás tekintetében vannak. A levelezősök 61,2%-a, az estisek 58,4%-a, míg a nappalisoknak csak 14,2%-a kötött már házasságot. A gyermekvállalás hasonló tendenciákat mutat: sorrendben 54,8 , 44,7 illetve 8,1% a három arány. Ezek a kiemelkedően nagy aránykülönbségek elsősorban az életkor eltérései alapján magyarázhatóak. Nézzük meg a tagozatonkénti eltéréseket a bekövetkezések időpontja szerinti is a következő ábra (lásd az 5.8. ábrát) segítségével.

62

5.8. ábra: Az egyes életesemények bekövetkezésének időpontjai tagozatonként (évek)

ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)

Nem szignifikánsak a tagozatonkénti eltérések az „elköltözni a szülői háztól‖, az „újra együtt élni‖, az „elveszíteni állását‖ és a „további gyermek‖ életesemények esetében. Lássuk azokat a tényezőket, amelyeknél érdemes megtenni az összehasonlítást! A nappalisok sokkal hamarabb, már 24,2 évesen befejezik a tanulmányaikat, ez azzal magyarázható, hogy a másik két tagozattípus a legtöbbször a munkaerőpiaci tapasztalatok után dönt a diploma, esetleg a második diploma megszerzése mellett. A nappalisok ezzel szemben csak a felsőoktatásból kikerülve vállalnak teljes állást, azaz 3 évvel később, mint a levelezősök, és 2 évvel később, mint az esti tagozatosok. Az „önállóan gondoskodni saját magáról‖ esemény a nappali és az esti tagozat esetében nem sokkal követi a teljes állás elvállalását időben, míg a levelezőseknél erre több mint egy évvel később kerül sor. A nappalisok már a diploma megszerzése előtt is éltek állandó partnerrel, átlagosan 22,3 évesen, míg a levelezőn végzettek időpontban ennél kicsit korábban: 22,1 évesen, az esti tagozatosok pedig 1 évvel később: 23,2 évesen. Érdekes megnéznünk, hogy a negyedik életeseménytől a levelezősök és nappalisok adatai nagyon közelítenek egymáshoz, miközben az esti tagozatosak egy évvel később költöznek el otthonról, házasodnak meg és teremtenek önálló otthont. A válás időzítésében tér el leginkább a három tagozat adatsora: a nappalisok esetében a különélés/válás egy évvel a házasság után következik be, átlagosan 25,7 évesen, a levelezősöknél 5 évvel a házasság után, 29,4 évesen, az esti tagozaton végzettek körében pedig szintén 5 évvel az esküvőt követően, 31,1 évesen.

63

Az munkanélkülivé válás bekövetkezése szintén szignifikánsan eltér egymástól: a nappalisok és az esti tagozatosak valamivel 23 éves koruk előtt szembesültek ezzel, a levelezősök viszont csak jóval később, 26,3 évesen. Intézményenként is megvizsgáltuk az életeseményeket (lásd az 5.2. táblázatot). Kiemeljük itt is, hogy az átlagéletkorok igen jelentős eltéréseket mutatnak: a ZSKF esetében 33,4 év, az AVKF esetében 31,5 év, az ELTE-ÁJK esetében 29,2 év, a WJLF esetében 37,0 év míg a BMF-en végezettek átlagban a legfiatalabbak, 28,0 évesek. 5.2. táblázat: Az életesemények bekövetkezési arányai iskolák szerint (százalékok) AVKF

BMF

ELTE ÁJK

WJLF

ZSKF

Összesen

szakmáját eldönteni

90,2

85,6

87,7

82,5

73,8

84,6

befejezni tanulmányait

30,5

41,3

28,2

20,4

37,0

35,8

teljes állást vállalni

95,5

89,5

82,5

92,2

89,5

88,7

gondoskodik magáról

77,9

83,2

71,9

80,0

83,5

80,0

partnerrel együtt élni

77,7

59,4

63

83,3

76,9

65,9

elköltözni a szülői háztól

77,0

60,9

75,9

83,2

77,0

69,4

megházasodni

55,5

23,7

27,8

57,5

44,5

32,7

saját lakásba költözni

62,3

41,5

55,6

66,9

65,8

51,8

apa/anya lenni

51,4

16,3

20,0

58,0

38,0

25,9

különélni, elválni

11,2

4,5

9,1

28,7

20,3

9,6

újra együtt élni, újraházasodni

5,8

3,3

5,6

18,0

13,2

6,1

elveszíteni állását

12,2

10,6

8,9

26,7

20,6

12,5

munkanélkülivé válni

21,2

13,5

10,2

29,7

26,8

16,3

további gyermek

22,9

6,1

10,3

26,8

15,5

11,1

Életesemények

ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)

Nehéz lenne markáns „intézményenkénti életutakat‖ megrajzolni – az eltérések nem annyira egyértelműek – , de néhány jellegzetességet szeretnénk kiemelni. Összességében tekintve az adatokat, láthatjuk, hogy a BMF-en végzettekkel történtek meg az események legkisebb százalékban, míg a Wesley-n diplomázottakkal a legnagyobb arányban. Ez az átlagéletkor alapján feltételezhető volt, hiszen a két iskola válaszolói között kilenc év a különbség. Érdekes azonban látnunk, hogy a műszaki főiskolásoknál bizonyos esetekben a bekövetkezési ráta kiugróan alacsony. Az előbbire példa, hogy ők döntöttek az AVKF-esek után a második legnagyobb arányban a jövendő szakmájukat, és tőlük fejezték be legtöbben a tanulmányaikat (41,3%-ban), az utóbbira példa a saját lakásba költözés: ebben az esetben a műszakisok 10 %-kal vannak „lemaradva‖ az 51,8 %-os átlagtól. Az 5.3. táblázat a bekövetkezések időpontját mutatja intézmények szerinti bontásban. Ebből is csak néhány érdekesebb adatot emelünk ki.

64

5.3. táblázat: Az életesemények bekövetkezésének időpontjai – intézményenként (évek) AVKF

BMF

szakmáját eldönteni

15,7

16,4

ELTE ÁJK 16,5

befejezni tanulmányait

26,1

25,6

teljes állást vállalni

20,5

gondoskodik magáról

Életesemények

WJLF

ZSKF

Összesen

16,1

17,0

16,4

27,7

36,3

28,6

26,7

21,9

22,4

19,5

19,7

21,4

20,9

22,1

22,6

20,2

20,7

21,8

partnerrel együtt élni

21,7

22,7

22,5

21,5

22,0

22,3

elköltözni a szülői háztól

21,9

22,8

20,8

20,9

21,8

21,9

megházasodni

23,3

25,7

24,5

22,6

24,0

24,5

saját lakásba költözni

24,2

25,2

24,3

24,0

24,7

24,7

apa/anya lenni

24,3

27,7

26,1

23,7

25,7

25,9

különélni, elválni

27,4

29,0

30,5

29,4

28,1

28,8

újra együtt élni, újraházasodni

33,1

30,3

30,1

32,0

31,4

31,1

elveszíteni állását

24,1

24,5

26,0

29,8

27,0

25,7

munkanélkülivé válni

23,7

23,2

25,9

30,8

26,6

25,0

további gyermek

27,4

30,1

30,2

27,2

29,1

29,0

ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)

Arra a következtetésre jutottunk – az adatok hasonlósága alapján –, hogy az AVKF és a WJLF volt hallgatóinak az értékrendje meglehetősen hasonló. A családalapítással kapcsolatos események időpontja ezen két intézmény esetében került a legközelebb egymáshoz; általában kevesebb mint egy évvel történnek meg hamarabb az események a WJLF-en végzettek körében. Azonban ebből a tendenciából erősen kiemelkedik a válás. A válás legfiatalabban az AVKF-eseknél történik meg, átlagosan 27,4 évesen, míg legkésőbb az ELTÉ-n diplomát szerzetteknél (30,5 évesen). E kettő érték között helyezkedik el a másik három intézmény. Tanulságos még a gyermekvállalás adatsora: a legkorábban a WJLF-eseknél történt meg ez az életesemény (23,7 év az átlag), miközben a BMFesek késleltették ezt a legnagyobb mértékben (náluk négy évvel később, átlagosan 27,7 éves korukban történt ez meg).

5.4. SIKER – SIKERTELENSÉG, ELÉGEDETTSÉG ÉS AZ ÉLETUTAK ÖSSZEFÜGGÉSEI A következőkben arra a keressük a választ, hogy van-e különbség a magukat sikeresnek illetve sikertelennek tartó hallgatók között az életesemények bekövetkezésének arányában és időpontjában. Hogy ezt megvizsgálhassuk, elkészítettünk egy „elégedettségi‖, vagy más néven „sikerességi‖ mutatót. A kutatás kérdőívében egy speciális kérdéssor arra vonatkozott, hogy a végzett hallgatók mennyire elégedettek bizonyos dolgokkal. Hét szempontot értékeltek egy ötfokozatú skálán: partnerkapcsolataikat, baráti kapcsolataikat, munkavállalási lehetőségeiket, tanulási, önképzési esélyeiket, jelenlegi életszínvonalukat, személyes életterveik megvalósításának esélyeit, jövőbeli kilátásaikat. A kapott pontszámok összegzett átlagát számítottuk ki minden válaszadónk esetében, így ez az aggregált átlagérték alkotja a válaszadó „sikerességi mutatóját‖ (eredményeinket lásd az 5.4. táblázatban).

65

Az új változó mentén öt csoportot (az „ötödöket‖) különítettük el, majd a felső ötödöt a „sikeresnek‖ („az átlagnál jóval elégedettebbnek‖) illetve az alsó ötödöt „sikertelennek‖ (vagy „az átlagnál jóval elégedetlenebbnek‖) neveztük53. Megjegyezzük, hogy a felső ötödbe szignifikánsan nagyobb valószínűséggel kerülnek a fővárosiak, a tudományos minősítéssel rendelkezők, a második generációs értelmiségiek, azok, akiknek nincs még gyermeke (ez alól kivételt képeznek azok a harmincas éveikben járók, akik saját háztartást vezetnek, és még nincs gyermekük). Az alsó ötödbe kerülést valószínűsítő faktorok: falusi élet, főiskolai diploma, ha nő a megkérdezett, illetve a Wesley volt hallgatói között is – relatíve – nagyobb arányban találkozhatunk velük. 5.4. táblázat: Mennyire elégedett élete alakulásával? (átlagértékek az ötfokozatú skálán) Mennyire elégedett… partnerkapcsolataival baráti kapcsolataival munkavállalási lehetőségeivel tanulási, önképzési lehetőségeivel jelenlegi életszínvonalával személyes élettervei megvalósításának esélyeivel jövőbeli kilátásaival Összesített átlag

Átlag 4,06 4,36 3,33 3,69 3,44 3,55 3,54 3,71

ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)

A két elkülönített csoport esetében vizsgáltuk meg az életút-beli különbségeket. Elsősorban arra voltunk kíváncsiak, hogy egyáltalán felfedezhető-e valamilyen lényeges (szignifikáns) eltérés az egyes életesemények bekövetkezési gyakorisága illetve „időzítése‖ tekintetében. A következő ábránk révén nyomonkövethető az egyes események előfordulási gyakoriságának eltérése (százalékban) a „sikeres‖ és a „sikertelen‖ csoportok esetében (lásd az 5.9. ábrát54).

53

54

Az alsó és a felső ötöd meghatározása: az alsó ötödbe azok kerültek, akik összesített átlagértéke (a „siker mutatójuk‖) a 20. percentilis (3,2857 érték) alá esett; a felső ötödbe azok, akik átlagértéke a 80. percentilist (4,1429 értéket) meghaladta. A bemutatott százalékértékek kiszámítása: minden életesemény csoportonkénti előfordulási gyakoriságát kivontuk egymásból (a „sikertelenekéből‖ a „sikeresekét‖ – így a negatív értékek azt mutatják, hogy a „sikeresek‖ körében hány százalékkal nagyobb arányban fordult elő az adott életesemény a vizsgálat időpontjáig).

66

5.9. ábra: Az egyes életesemények bekövetkezésének arányeltérései aszerint, hogy mennyire „sikeres” (pozitív értékek: a „sikerteleneknél” nagyobb arányban fordul elő; százalékokban) 20,0

17,1

15,0 10,0 10,0 4,0

5,0

1,8

0,9

0,2

0,0 -0,8

-2,0

-5,7

-6,4

saját lakásba költözni

-5,3

megházasodni

-5,0 -10,0

újra együtt élni, újraházasodni

további gyermek

különélni, elválni

befejezni tanulmányait

apa/anya lenni

elveszíteni állását

munkanélkülivé válni

elköltözni a szülői háztól

gondoskodik magáról

teljes állást vállalni

partnerrel együtt élni

-11,1

-11,7

-15,0

ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=676)

Az ábrán időrendben követik egymást az egyes életesemények (a teljes minta „bekövetkezési‖ átlagértékei alapján – a pozitív értékek azt jelentik, hogy a „sikerteleneknél‖ az adott esemény nagyobb gyakorisággal fordult elő a kérdezés időpontjáig, mint a „sikereseknél‖). Megfigyelhető, hogy az utak az életesemények első felében válnak igazán ketté: a mai elégedettség az öngondoskodás, az önálló egzisztencia, a partnerkapcsolat, majd házasság, a saját lakás megszerzésének nagyobb arányával hozható összefüggésbe. Ellenkező tendenciák figyelhetőek meg – azaz az elégedetlenséget valószínűsíti – a munkahely elvesztésének, a munkanélkülivé válásnak a gyakoribb előfordulása. Nem igazán hozható összefüggésbe viszont az elégedettséggel a különélés, a válás gyakorisága (létezik a „jó válás‖…), de a második gyerek, vagy az újabb házasság sem. Mindezek azt erősítik meg, hogy a családi élet „vargabetűi‖ (kudarcai?) nem feltétlenül járnak együtt a közérzet romlásával – annál inkább a munka világában elszenvedett kudarcok. Meglepő módon az iskola befejezésének gyakorisága sem mutat szignifikáns eltéréseket. A következő ábrán az egyes életesemények bekövetkezésének „időzítését‖ vizsgáljuk meg a két elkülönített csoport esetében (lásd az 5.10. ábrát).

67

5.10. ábra: Az egyes életesemények bekövetkezésének időbeli eltérései aszerint, hogy mennyire „sikeres” (pozitív értékek: a „sikerteleneknél” hamarabb történik meg; években) 3,0 2,0

1,8 1,3

1,0

0,9

0,9 0,2

0,0

-0,2

0,4

0,1

0,0 -0,6

-1,0

-0,8

-0,8

-2,0

-2,1

-3,0

-3,0

újra együtt élni, újraházasodni

további gyermek

különélni, elválni

befejezni tanulmányait

apa/anya lenni

elveszíteni állását

munkanélkülivé válni

saját lakásba költözni

megházasodni

partnerrel együtt élni

elköltözni a szülői háztól

gondoskodik magáról

teljes állást vállalni

szakmáját eldönteni

-4,0

ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=676)

Itt is – hasonló módon az előző ábránkhoz – a bekövetkezések „általános‖ idősorrendjében tekinthetjük át a különbségeket (a pozitív értékek azt jelzik, hogy ezek az események a „sikerteleneknél‖ hamarabb következnek be). A „sikeresek‖ esetében megfigyelhető a pályaválasztás későbbi időzítése (közel egy évvel), ugyanakkor nem csak nagyobb gyakorisággal élnek párkapcsolatban (partnerrel, házastárssal) kevésbé sikeres sorstársaikhoz képest, hanem ezek az életesemények érzékelhetően hamarabb is következnek be náluk. Ha viszont előfordul a munkájuk elvesztése (kisebb arányban, mint a másik csoportnál – lásd fentebb), az idősebb korukban éri el őket. További sajátosságuk, hogy hamarabb fejezik be tanulmányaikat (az arányeltérések nem voltak szignifikánsak), viszont fiatalabb korukban vállalkoznak gyermekekre (megfigyelhető ez az elsőszülött és a további gyermekek időzítésénél is). Ha különélésre, válásra kerül a sor, az valamivel idősebb korukban érinti őket, viszont sokkal (három évvel) hamarabb építenek újabb kapcsolatot. Úgy tűnik (főleg az utóbbi adatsor alapján), hogy „tetten érhetőek‖ olyan életút-beli különbségek, amelyek valamiféle „magyarázatot‖ adhatnak a, sikerekre-kudarcokra, a jelenlegi elégedettségre. Vannak nyilvánvaló összefüggések is – a „siker‖ összekapcsolódik a munkanélküliség kisebb gyakoriságával, a párkapcsolat nagyobb valószínűségével – , de igen tanulságosak az időzítésbeli különbségek. Szemmel láthatóan nem mindegy például, hogy ki mikor válik munkanélkülivé (a későbbi szembesülés a munka elvesztésével talán kisebb megrázkódtatást 68

okoz), a korábbi kapcsolatépítésnek (partneri, házastársi viszonyban), a relatíve „előre hozott‖ gyermekvállalásnak, de még a „késleltetett‖ szakmaválasztásnak is lehetnek „jótékony hatásai‖.

5.5. AZ ÉLETUTAK ÖSSZEHASONLÍTÓ ELEMZÉSE (IFJÚSÁG 2004) Az adatainkat más felmérésekkel is összehasonlíthatjuk. Az Ifjúság 2004 kutatás, bár koncepciója más, de alkalmas néhány sajátosság megállapítására, hiszen itt is életesemények bekövetkezésére és a bekövetkezések időpontjaira kérdeztek rá. A teljes ifjúságra vonatkozó adatokból az ún. „főállású hallgatókat‖ elemezték55, külön a nappali tagozatos egyetemisták és főiskolások körében. Úgy egészítettük ki adatainkat az összehasonlíthatóság kedvéért, csak a nappali tagozaton végzetteket válogattuk le, különválasztottuk az egyetemi végzettséggel rendelkezőket a főiskolai diplomásoktól – és egy ábrára kerültek az egyes események bekövetkezésének arányai, időpontjai, valamint a tervezett bekövetkezés időpontjai is. Az 5.11. ábra mutatja a nappali tagozatos főiskolás kérdezettek adatait (a részmintánk elemszáma 676 fő). 5.11. ábra: Egyes életesemények bekövetkezésének aránya (százalékok), időpontja és tervezett időpontja (évek) Főiskolások - nappali tagozaton végeztek

ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=676)

Sajnos a feltett kérdések nem egyeznek meg teljes mértékben (vizsgálati koncepciónkból és a két populáció életkori eltéréseiből eredően), de így is vizsgálni tudunk néhány életeseményt. Összehasonlítható adataink a pályaválasztással, az állandó partnerrel való együttéléssel, a saját lakással, a teljes állás betöltésével, a tanulmányok befejezésével, és a gyermekvállalással kapcsolatban állnak a rendelkezésünkre. A szakmaválasztás az Ifjúság 2004 kérdezettjeinek esetében magasabb arányban, és hamarabb megtörtént, vagy fog bekövetkezni a terveket is figyelembe véve. A tanulmányok befejezésével kapcsolatos adatok is hasonló jellegzetességet 55

Kabai Imre: A magyar egyetemisták és főiskolások életútja, élettervei 2004-ben. In: Somlai Péter et al. 2007. 111154.

69

mutatnak, bár a különbség sokkal nagyobb. A bekövetkezés aránya a 2004-es kérdezés alkalmával 20% volt, míg a mi kutatásunk 0,9%-os arányt mutatott. A teljes állás tekintetében a fenti tendencia megváltozik. A volt hallgatóink 40,1%-a vállalt már teljes állást, a korábbi kérdezés alkalmával csak 26,1%-os volt azok aránya, akiknél ez már megtörtént. Állandó partnerrel a mi vizsgálatunk esetében válaszadóinknak több mint fele élt együtt. Az összehasonlító adatsorban ez az arány 36,2% volt, viszont a bekövetkezés és a tervezett időpont is korábbra tolódott 2 évvel. A saját lakásba költözés közel kétszer nagyobb arányba történt meg a mi válaszadóink körében, és hamarabb négy évvel. A nappali tagozaton egyetemi diplomát szerzettek (lásd az 5.12. ábrát) esetében a részmintánk mindössze 298 főre csökkent, miután csak az ELTE ÁJK-n végzettek közül is a politológusokat és a jogászokat vehettük figyelembe. 5.12. ábra: Egyes életesemények bekövetkezésének aránya (százalékok), időpontja és tervezett időpontja (évek) Egyetemisták – nappali tagozaton végeztek

ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=298)

Jelentős eltérések vannak a bekövetkezési arányok tekintetében – itt is általában az Ifjúság 2004 kutatásban résztvevők javára, és az események is hamarabb következtek be ott a legtöbb esetben. Azonban a különbségek esetenként sokkal nagyobbak. A szakma eldöntése az országos reprezentatív adatfelvétel esetében 95,7%-ban történt meg, míg a végzett hallgatóinknál 86,9%-ban. Ez az eltérés a két csoport között a tanulmányok befejezésével kapcsolatban 17,4%. Korábban történik meg a pályaválasztás majdnem egy évvel a diplomásoknál, viszont ha még nem döntöttek róla, akkor a tervek szerint két és fél évvel később következik be, mint az Ifjúság 2004 kutatásban résztvevőknél. Nagyobb arányban léptek be a munkaerőpiacra a „főállású egyetemisták‖ közel 10%-kal, mint a végzett hallgatóink, viszont egy évvel később tették meg ez a „lépést‖. A tervekben ez a „késés‖ közel 6 évre növekszik. 70

Állandó partnerrel az általunk kérdezettek 51,7%-a élt már együtt, míg a másik kutatásnál ez az arány csak 38%. Viszont mind a megvalósulás, mind a tervezés tekintetében korábban döntöttek az első adatfelvétel válaszadói (az előbbi esetben 3 évvel, utóbbi esetben 2,5 évvel). Saját lakással a „főállású egyetemisták‖ 32,6%-ban rendelkezetek 2004-ben, a mi vizsgálatunknál azonban egyharmadára csökken ez az arány (11,2%). A bekövetkezés időpontjában is a alacsonyabb értékeket mértek a korábbi vizsgálatban: 20,7 évesen valósult meg, illetve 26,3 éves korukra tervezik; míg végzett hallgatóinknál ezek az életesemények bekövetkezésüket tekintve 25,2 illetve a tervek szerint 29,4 évre tolódnak ki. A gyermekvállalás tekintetébe a legnagyobbak a különbségek a két vizsgálati eredmény között, hasonlóan a főiskolások körében tapasztaltakhoz. A bekövetkezési arányok 27%-nál magasabb eltérést mutatnak, ebben az esetben is a 2004-ben kérdezetteknél regisztrálták a nagyobb értéket. Az időpontokban azonban meglepő adatokkal találkozhatunk: hamarabb vállaltak gyermeket a mi válaszadóink, viszont ha még nem született gyermekük, akkor nagyon sokára, 41 éves korukra szeretnék időzíteni ezt az életeseményt, míg az Ifjúság 2004 kutatás alanyai nem akarnak ilyen sokat várni a gyermekük születésre, ha még nem következett be, 28,2 éves korukra tervezik. Éppen csak felvillantottunk néhány olyan jellegzetes különbséget, amelyek elsősorban abból eredeztethetőek, hogy az Ifjúság 2004 kutatás során a jelenlegi nappali tagozatos („főállású‖) hallgatókat kérdezték meg, míg a mi mintánkból azokat vetettük össze velük, akik 2001 és 2006 között végeztek nappali tagozaton a kiválasztott öt intézmény valamelyikében.

5.6. ÉLETTERVEK Összehasonlító elemzéseink után a következőkben visszatérünk a kutatásunk teljes mintájára, és azt vizsgáljuk meg, hogy az öt intézmény végzett hallgatóinak hogyan alakulnak a jövőjükre vonatkozó személyes elképzeléseik. A következő ábra (lásd az 5.13. ábrát) az összes általunk megkérdezett személyes elképzeléseit mutatja be – legalább is azokban a kérdésekben, amelyek szerepeltek a kérdőívünkben56. A válaszolók abban voltak a legbiztosabbak, hogy elutaznak külföldre a következő 5 évben, ez az arány 68,4% volt. A külföldi munkavállaláshoz már közel sem állnak ennyire pozitívan a kérdezettek: 48%-uk egyáltalán nem vállalkozna rá, 40,9%-uk talán, és csupán 7,7% mondja azt, hogy biztosan megpróbálkozik vele. A volt hallgatók legmagasabb arányban a külföldi tanulás lehetőségét utasították el (72,3%-kal), és csak 24,3 % lát lehetőséget arra, hogy megismerkedjen a külföldi oktatási rendszerek valamelyikével. Továbbtanulni azonban 32,3% „biztosan‖ fog, további 41,5%-uk pedig lehetségesnek tartja.

56

A kérdés a következőképpen hangzott: „Vannak-e olyan személyes elképzelései, amelyeket a következő öt évben szeretne megvalósítani?‖ Az ábrán látható 12 kérdés szerepelt, a válaszadóink a „biztosan‖, a „talán‖ és a „nem‖ kategóriák közül választhattak minden esetben.

71

5.13. ábra: Személyes elképzelések a következő öt évre (százalékok)

külföldi utazás 2,2

68,4

szakmai sikerek 2,6

22,0

60,6

családalapítás/változtatás 3,3

7,4

32,9

39,0

29,3

3,9 28,3

lakás építése, vásárlása, cseréje 3,1

33,2

31,6

munka(hely) szerzés/változtatás 3,2

32,9

34,0

29,9

31,4

30,9

(további) gyerek vállalása

5,1

32,5

továbbtanulás, újabb szakmaszerzés 2,6

32,3

lakásfelújítás, bővítés, modernizálás 2,9

31,3

autóvásárlás 2,3

41,5

30,0

vállalkozás indítása, saját vállalkozás 3,1 12,8

0%

10%

NT/NV

23,6

29,9

35,9

33,2

34,5

33,3

külföldi munkavállalás 3,5 7,7 külföldi tanulás 3,43,1

32,1

50,8

40,9

48,0

21,2 20%

72,3 30%

biztosan

40% talán

50%

60%

70%

80%

90% 100%

nem

ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)

Optimizmusukra vall, hogy kétharmaduk „biztosra veszi‖: sikereket fog elérni a munka világában, egyharmada viszont még csak az állásszerezést, vagy módosítást fontolgatja. A volt hallgatók 12,8%-a önálló vállalkozás indítását tervezi, és további 33,3%-a fontolgatja ezt a lehetőséget. A családdal kapcsolatban két személyes elképzelést minősítettek a hallgatók. Az egyik a családalapításra illetve változtatásra vonatkozott. Biztosan változtatni fog a családi állapotán 39,0%, ugyanakkor 29,3 % a „bizonytalankodók‖ aránya, és 28,3 %-a a megkérdezetteknek „nem remél‖ változást. A másik megállapítás, amit értékelniük kellett az alapján, hogy az életterveik között szerepel-e, a gyermekvállalásra vonatkozott. A megkérdezettek 63,9%-a „fontolgatja‖ gyermek vállalását az elkövetkezendő 5 évben (közülük 32,5% „biztosra veszi‖, hogy gyermeke születik), és a válaszolók kevesebb, mint harmada, aki teljesen „kizárja‖ ennek lehetőségét. Három elképzelést nem vizsgáltunk még: ezek az autóvásárlást, a lakás vásárlását (cseréjét, építését), és a lakás modernizációját (felújítását, esetleg bővítését) érintik. Ezeknek az életminőséget javító tényezőknek az esetében nagyjából egy harmad arányban oszlanak meg a válaszok: mindhárom kérdésben hasonló arányú a „biztos‖, a „talán‖ és a „nem‖ válaszok aránya.

72

A következő ábráink intézményenkénti bontásban mutatnak be néhányat a fentiek közül: az első révén a külföldi munkavállalással kapcsolatos elképzeléseket elemezhetjük, majd a továbbtanulást, a külföldön tanulást, a szakmai sikereket, és végül a gyermekvállalást elemezhetjük. A következő ábra (lásd az 5.14. ábrát) adataiból az derül ki, hogy a külföldi munkavállaláshoz való kedv sehol sem túl nagy. 5.14. ábra: Személyes elképzelések a következő öt évre: munkavállalás külföldön – intézményenként (százalékok)

Összesen

3,5 7,7

AVKF 1,83,1

BMF 3,0

ELTE ÁJK

0%

60,7

9,5

46,4

5,0 5,7

4,1

48,0

34,4

WJLF 1,93,8

ZSKF

40,9

41,1

40,5

48,7

30,8

9,1

10%

63,5

31,9

20%

30% NT/NV

54,9

40%

50%

biztosan

talán

60%

70%

80%

90%

100%

nem

ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)

Relatíve a ZSKF és a BMF esetében a legmagasabb ez az arány, de itt sem éri el a 10%-ot. A bizonytalankodók jóval többen vannak minden intézménynél, bár itt is a BMF-en végzettek az elsők a 46,4 %-os aránnyal. A WJLF-en és az AVKF-en diplomát szerzők azok, akik közül a legtöbben egyáltalán nem próbálkoznának külföldi munkavállalással, arányuk 63,5 % és 60,7 %. Ennek feltételezhetően az az oka, hogy ők az idősebb korosztályhoz tartoznak, és sokuknak van már családjuk, emiatt pedig nehezebb lenne külföldön egzisztenciát teremteniük. Egyébként az életkor szerinti eltérések rendkívül jelentősek: miközben a 21-29 évesek 9,7%-a biztosra veszi a külföldi munkavállalást, a 40. életévüket betöltöttek körében mindössze 1,8% ez az arány. Magasabb az átlagnál a vállalkozószellem a gyermekteleneknél (közülük is azoké, akik még partner nélkül élnek szüleiknél: 15,6%-uk gondolja „biztosnak‖), a vidéki kisvárosokban élőknél és a második- illetve többedik generációs diplomásoknál. Konkrétan a ZSKF nemzetközi kapcsolatok szakán végzett hallgatók körében tapasztaltuk a legnagyobb vállalkozókedvet: itt 17,1% akar az elkövetkezendő öt éven belül külföldön munkát vállalni.

73

A következő ábráról (lásd az 5.15. ábrát) az olvasható le, hogy meglepően magas azoknak az aránya, akik szeretnének további tanulmányokat folytatni, újabb szakmát szerezni. 5.15. ábra: Személyes elképzelések a következő öt évre: továbbtanulás – intézményenként (százalékok)

Összesen 2,6

32,3

AVKF 0,9

43,3

BMF 2,1

ELTE ÁJK

3,6

30,6

25,1

35,6

38,5

30,2

38,5

41,5

10%

17,9

45,9

3,8

0%

23,6

37,9

26,8

WJLF 1,9

ZSKF

41,5

20%

21,2

39,9

30% NT/NV

40%

50%

biztosan

talán

60%

14,8

70%

80%

90%

100%

nem

ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)

Közülük is kiemelkednek a ZSKF-en és az AVKF-en végzettek. Körükben 14,8 és 17,9% azoknak az aránya, akik egyáltalán nem szeretnének továbbtanulni, és a biztosan továbbtanulók száma meghaladja a 40%-ot. Az ellenpólust a BMF-en és az ELTÉ-n végzett diákok képviselik. Az utóbbiak 30,2%-a egyáltalán nem akar továbbtanulni, míg a műszaki főiskolát végzetteknél a legkisebb azoknak a száma, akik biztosan újra belépnek az oktatási rendszerbe. Szakok szerint a legmagasabb arányt a politológusoknál regisztráltunk (59,1%), de átlag fölötti a ZSKF humánerőforrás menedzsereinél is. A legkisebb értékeket az ELTE ÁJK társadalombiztosítási szakon diplomát szerzetteknél és a BMF könnyűipari mérnökeinél találtunk (alig éri el itt a 15%-ot). Átlag fölött ambiciózusak viszont a nők, az első generációs értelmiségiek és azok, akik egyedül élnek gyermek nélkül saját háztartásukban (a „szinglik‖?). Eltérő a jelenlegi végzettségük szintje szerint is az arányok: míg a PhD fokozattal rendelkezők 41,4%-a biztosra veszi, hogy továbbtanul a következő öt évben, addig a főiskolai diplomával rendelkezőknél csupán 29,7% ez az érték (az egyetemi diplomával rendelkezők a két „szélsőérték‖ között helyezkednek el 37,4%-kal). Az 5.16. ábrán azt vizsgálhatjuk, hogy milyen mértékben vállalkoznának a megkérdezettek arra, hogy külföld legyen a további tanulás helyszíne.

74

5.16. ábra: Személyes elképzelések a következő öt évre: tanulás külföldön – intézményenként (százalékok)

Összesen 3,4 3,1

AVKF 0,4 0,9

21,2

19,2

BMF 3,52,5

ELTE ÁJK

72,3

79,5

21,5

5,0 5,0

72,6

25,3

64,0

WJLF 1,91,9 7,7

ZSKF 3,13,1

0%

88,5

18,5

10%

75,2

20%

30% NT/NV

40%

50%

biztosan

talán

60%

70%

80%

90%

100%

nem

ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)

Érdekes, hogy bár az ELTE ÁJK diplomásai között a legmagasabb a továbbtanulást elutasítók aránya, ennek ellenére ők azok, akik leginkább vállalnák a határon túli oktatási rendszer kipróbálását: 31 % lát rá lehetőséget az elkövetkezendő öt éven belül (ezen belül is a politológusok aktivitása a legmagasabb: közülük 11,1% veszi biztosra). A főiskolák végzett hallgatói már sokkal kevésbé aktivizálhatóak ebben a kérdésben. A teljes elutasítás arány nagyon magas, ezek közül is kiemelkedik a WJLF-es megkérdezettek 88,5 %-a. Talán nem annyira meglepő, hiszen – mint azt korábban láthattuk – a külföldi munkavállalás az ő terveik között szerepelt a legkisebb arányban. Jellegzetesen felülreprezentáltak egyébként a „biztos‖ kategóriában a tudományos fokozattal rendelkezők (17,9%-kal), de átlag fölötti a vizsgált érték a legfiatalabbaknál, a fővárosban élőknél, azoknál, akiknek még nincs gyereke (elsősorban a szüleinél magányosan élőkre igaz ez), illetve átlag fölött aktívak a második és többedik generációs értelmiségiek is. A következő ábra (lásd az 5.17. ábrát) adatainak igen optimista üzenete van: végzett hallgatóink közül sokan bíznak abban, hogy „biztosan‖ lesz részük szakmai sikerekben.

75

5.17. ábra: Személyes elképzelések a következő öt évre: szakmai sikerek – intézményenként (százalékok)

Összesen 2,6

60,6

AVKF 1,3

46,7

66,3

ELTE ÁJK 3,4

62,2

WJLF 1,9

0%

20%

2,6

31,7

2,7

44,2

54,7

10%

8,9

29,2

46,2

4,1

3,9

43,1

BMF 2,0

ZSKF

32,9

30% NT/NV

7,7

36,2

40% biztosan

50% talán

60%

70%

80%

5,0

90%

100%

nem

ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)

A rendkívül magas 60,6%-os összesített átlagérték a pozitív póluson és a 3,9%-os a másikon hűen kifejezi, hogy a friss diplomások – számtalan nehézségeik ellenére is (erről szólnak könyvünk más fejezetei) – alapvetően nagy bizalommal tekintenek az elkövetkező öt év elé. Azért itt is vannak jelentősebb különbségek. Természetesnek vehetjük, hogy a legfiatalabbak, a BMF és az ELTE-ÁJK volt hallgatói vágynak a leginkább a szakmai sikerekre, akarnak bizonyítani, hiszen ők léptek be legkésőbb a munkaerőpiacra. A bizonytalankodókat is belevéve, 97 % feletti azok aránya, akik a nagy reményekkel tekintenek a következő öt év elé. A WJLF és AVKF volt hallgatói relatíve a legpesszimistábbak a karrierjük felíveltetését illetően (bár megjegyezzük, hogy egyik esetben sem haladja meg a 10%-ot azok aránya, akik „eleve kizárják‖ ezt a lehetőséget). A WJLF esetében ez megmagyarázható azzal, hogy ők középkorúak, nagyrészt családosak, és náluk már nem a munka, hanem a magánélet van előtérben. Azonban ha csak a korral hoznánk összefüggésbe a fenti eredményeinket, ebből az következne, hogy a ZSKF diplomásai között is magas lenne a pesszimisták aránya – de ez nem így van. Ezek alapján azt feltételezhetjük, hogy a mentalitás és az egyéni értékrend is nagy szerepet játszik a válaszokban. Adataink egyébként azt mutatják, hogy elsősorban a férfiak, a legfiatalabbak, a fővárosiak és a PhD fokozattal rendelkezők optimisták. Szakok szerint az ELTE politológusainál kimagasló értéket regisztráltunk (77,8%-uk „biztos‖ szakmai sikerében), őket követik a BMF könnyűipari mérnökei (71,0%-kal). Az ellenkező póluson az AVKF szociálpedagógusai és hitoktatói találhatók (40% körüli értékekkel). Életciklus szerint a szüleinél magányosan élő fiatalok körében a legnagyobb a szakmai sikerek reménye (közelíti a 70%-ot). A tanulás és a munka világa után végül a családdal kapcsolatos elképzeléseket szeretném részletesebben ismertetni, azon belül is a legfontosabbat, a gyermekvállalási „szándékokat‖ elemezhetjük a következő ábrán (lásd az 5.18. ábrát). 76

5.18. ábra: Személyes elképzelések a következő öt évre: (további) gyermek vállalása – intézményenként (százalékok)

Összesen

5,1

32,5

AVKF 2,2

BMF

5,4

ELTE ÁJK

6,6

WJLF 1,9

ZSKF

48,0

43,8

28,1

32,6

17,3

26,7

32,3

33,4

25,0

55,8

33,3

10%

20%

25,9

35,3

27,7

5,0

0%

31,4

22,6

30% NT/NV

40%

39,0

50%

biztosan

talán

60%

70%

80%

90%

100%

nem

ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)

Összességében a végzett hallgatóink egyharmada gondolja úgy, hogy az elkövetkező öt évben „vállalkozik‖ az első vagy a következő gyermekre, további egyharmaduk még „hezitál‖, míg kategórikusan 30,9%-uk zárja ki ennek lehetőségét (további 5,1%-uk nem tudott vagy nem akart válaszolni kérdésünkre). Azok körében tapasztaltuk a legerősebb elhatározást, akik már önálló háztartásban élnek partnerükkel és még nincs gyerekük (50,3%-uk akar „ezen a helyzeten változtatni‖ a közeljövőben). Érzékelhetően magasabb a nők körében a gyermek utáni „vágy‖ (36,3%). Érdekes módon a harmincas éveikben járók között éppen akkora a „biztos‖ választ megjelölők aránya, mint a huszonéveseknél (37% körüli értékek), miközben a 40. életévüket betöltöttek legtöbbje már „lezártnak‖ tekintik ebből a szempontból életét (2,2%-uk biztosan vállalkozik gyermekre, míg 9,0%-uk „elképzelhetőnek‖ tartja a következő években). A fentiekkel összefüggésben értelmezhetőek a fenti – intézményenkénti – arányeltérések. A WJLF-en végzettek több mint fele semmiképpen sem vállalna gyermeket, és ezt nagyobbrészt magyarázza koruk (ami átlagosan 37 év). Viszont a legnagyobb mértékben nem a „legfiatalabb‖ végzettek, a BMF-esek szeretnének gyermeket, hanem a 31,5 átlagéletkorú AVKF-esek. Az ELTEÁJK-n diplomázottak között pedig a legkisebb azok aránya, akik biztosan gyermeket fognak vállalni, annak ellenére, hogy az ott végzettek átlagéletkora a második legalacsonyabb.

77

6. FEJEZET: AZ ÁLLÁSKERESÉS NEHÉZSÉGEI A DIPLOMÁSOK KÖRÉBEN LÉNÁRT ZSÓFIA – WINKLER MÓNIKA – HORVÁTH ESZTER 6.1. BEVEZETÉS A pályakezdőknek egyre inkább fel kell készülniük arra, hogy a munkaerőpiacon – esetleg jól csengő, neves intézményekben szerzett diplomájuk ellenére is – akadályokba ütköznek elhelyezkedésük során. Ennek fő oka lehet az egyre nagyobb számban kibocsátott, így óhatatlanul is elértéktelenedő diploma. A végzett hallgatóknak számításba kell venniük azt is, hogy akár hosszú hónapokig sem találnak a végzettségüknek megfelelő állást57, illetve ha találnak, előfordul, hogy jelentős kompromisszumokat kell kötniük. Húsz évvel ezelőtt még szinte garantált volt a diplomás pályakezdők számára a kielégítő jövedelemmel társuló, biztosnak mondható munkahely megtalálása. Mára ez a helyzet gyökeresen megváltozott. A befektetett humánerő-tőke nem térül meg automatikusan a munkaerőpiac befogadóképességének korlátaiból következően. Megdöbbentően nagy azon fiatalok aránya, akik munkanélkülinek mondják magukat: számuk meghaladja az 50 ezret 58. A hivatalosan nyilvántartott munkanélküliek körében az iskolázottabbak aránya még alacsony, de egyes vizsgálatok alapján valószínűsíthető, hogy a diplomás munkanélküliek száma a valóságban háromszor-négyszer is nagyobb lehet, mint amit a hivatalos felmérések mutatnak. A felsőfokú végzettségűek ugyanis az átlagnál ritkábban jelentkeznek a foglalkoztatási szolgálatoknál. A helyzet kialakulásáért több tényező is felelős. Egyrészt a felsőoktatási intézmények ontják magukból a diplomásokat (a jelenség az utóbbi tíz évben vált igazán jellemzővé)59. Másrészt a felsőoktatás előtt álló fiatalok sokszor nincsenek tisztában a munkaerő-piaci lehetőségekkel, vagyis azzal, hogy az érdeklődési körön túl milyen szempontokat vegyenek figyelembe a választásnál. Ez például a különféle divatszakmák (pl. a menedzserek, marketingesek) utóbbi időkre igen jelentős „túltermelésében‖ mutatkozik meg60. A munkapiac igényei gyorsan, mondhatni hektikusan változnak. Aki ott eredményes akar lenni, annak leginkább rugalmasnak kell lennie, a vágyakat, terveket, stratégiákat kell a lehetőségekhez igazítania. A divatszakmák többségében – amelyek általában kelendőek költségtérítéses képzés keretében is – nem mindig a piaci elvárásoknak, hanem a továbbtanulni szándékozó diákok, illetve a (gyermekeik vágyait kielégíteni akaró, a témában laikusnak számító) szülők igényeinek igyekszik megfelelni az oktatási kínálat. Tengernyi szak indításánál az intézmények a bemenetnél jelentkező keresletre (ezáltal elsősorban a bevételre) koncentrálnak, és nem törődnek a kimeneti oldalon jelentkező foglalkoztatói igényekkel, tehát a diploma piaci értékét figyelmen kívül hagyják. De a normatív alapú finanszírozási rendszer is arra ösztönzi a felsőoktatási intézményeket, hogy minél nagyobb létszámot biztosítsanak maguknak az állami keretből, és ezeket a helyeket maradéktalanul be is töltsék. Nem számít tehát, hogy milyen tudásszintű hallgatók jelentkeznek, hiszen immáron nincs előre meghatározott felvételi pontszám-minimum, hanem az adott évi ―felhozatal‖ alapján, az utolsó bekerülő után húzzák meg a ponthatárt, feltöltve így a keretszámokat.

57

Tóth Sándor: Pályakezdők munkaerőpiaci helyzete. 2005. Forrás: http://www.consultationmagazin.hu/index.php?menu=cikk&id=461 Letöltés ideje: 2007. 08. 03. 58 Tóth, 2005. 59 Tóth, 2005. 60 Tóth Sándor: Felsőoktatási feketelista. 2006. Forrás: http://www.cons.hu/index.php?menu=cikk&id=475 Letöltés ideje: 2007.10.16.

78

Érzékelhető változások indultak meg a rendszerváltás után a „humán piac‖ terén, a fent említett tényezők következtében, s e folyamat máig is tart. Míg 1989 előtt túlzottan is a műszaki oktatásra fektették a hangsúlyt, elhanyagolva a humán jellegű képzést61, addig az ezredforduló környékén csökkent az iparban, a banki és biztosítási szférában foglalkoztatottak aránya, növekedett viszont a közigazgatásban és az oktatásban foglalkoztatottaké62. Napjainkban viszont a mérnökök és az informatikusok, továbbá a logisztikai szakemberek iránt nőtt meg a munkaerőpiac kereslet 63. Mindent egybevéve megállapítható, hogy a felsőoktatási rendszer már jó ideje nem a gazdaság igényeihez illeszkedve képzi hallgatóit64. Kis túlzással ma már mindenkit felvesznek a főiskolák, illetve egyetemek és diplomát adnak a kezükbe, de a továbbiakban az intézmények nem foglalkoznak a hallgatóik sorsával. Azaz az egyénre bízzák, hogy a kapott papírral miként boldogul, vagyis talál-e a végzés után munkahelyet. Emiatt egyes intézmények esetén a kikerülő hallgatók tudásszintje és tudástartalma, ez által a diploma értéke nem éri el a felvevő piac, illetve a foglalkoztató cégek által elvárt szintet. Azzal, hogy az elmúlt években megnőtt a munkáltatók diplomás munkaerő iránti kereslete, egyenes arányban elszaporodtak a felsőoktatási intézmények és szakok. Hatalmas különbségek alakultak ki a különböző főiskolákon és az egyetemeken megszerezhető diplomák között. Egy friss tanulmány65 megállapítása szerint, éppen emiatt nem csökken (és várhatóan a közeljövőben sem csökken majd) a kereslet az igazán magas színvonalú felsőoktatási intézmények nagy piaci értéket képviselő diplomái iránt. Egyes nagyvállalatok gondosan válogatott lista segítségével szűrnek pályázóik között, elsősorban diplomájuk megszerzésének helye alapján. A munkáltatók jelentős része nem tesz számottevő különbséget az egyetemi és főiskolai diplomák között. Sokkal inkább a munkakör jellege illetve az ismeretek gyakorlatban való alkalmazhatósága határozza azt meg, hogy melyik diploma felel meg jobban. Ugyanakkor minőségi különbséget tesznek az intézmények között. Vannak bizonyos készségek, kompetenciák és tulajdonságok, amelyek nagyon fontosak egy állás betöltésekor. A munkaadók elvárása szerint egy pályakezdő személyiségjegyei között a jó kommunikációs készség, a megfelelő csapatmunkára való alkalmasság a legfontosabb. Ugyancsak elengedhetetlen az idegennyelv-tudás, számítógépes ismeretek megléte, és nem utolsó sorban a precíz munkavégzés képessége. Emellett fontosnak tartják még a jó szervezőkészséget, valamint a szakmai gyakorlatot66. Nem csupán nálunk, világszerte hasonló gondokkal küszködnek a fiatal pályakezdő diplomások, de vannak jellegzetes különbségek. Az Egyesült Államokban pl., sokkal körültekintőbbek és tudatosabbak a felsőoktatás előtt álló fiatalok, amikor szakma és intézmény kiválasztásáról döntenek67, Szlovákiában pedig még jelenleg is hatalmas az igény a diplomás munkaerőre68. Az egyébként is nehéz helyzetben lévő fiatal diplomások esélyein a nyugdíjkorhatár emelkedése sem javít, hiszen ez által csökken a megüresedő állások száma. További elhelyezkedési nehézségeket okoz, hogy nem ritkán az alapvető tudásanyag hiányzik a hazai álláskeresőknél. Annak ellenére, hogy a nyelvtudás ma már az állások igen nagy hányadához elengedhetetlen, sajnos

61

Néda Árpád: Miért Bologna? És Hogyan? 2004. Forrás: http://www.korunk.org/oldal.php?ev=2004&honap=11&cikk=774 Letöltés ideje: 2007.10.12. 62 Forrás: Galasi Péter: Fiatal diplomások életpálya-vizsgálata. In: Kolosi Tamás - Tóth István György - Vukovich György (szerk.): Társadalmi Riport 2002. TÁRKI, Budapest, 2002. 245-255. 63 Doór Zoltán: Mérlegen a szakmák. Pályacsúcs Magazin, 2007. Forrás: http://www.jobpilot.hu/content/journal/kozeppont/2005/logisztika1.html Letöltés ideje: 2007.10.16. 64 Tóth, 2006. 65 Csak az értékes diploma a nyerő. Forrás: Gazdaság- és Vállalkozáselemző Intézet (GVI); Forrás: http://www.fn.hu/cikk/00110000/117819/csak_ertekes_diploma.php Letöltés ideje: 2007.10.12. 66 Forrás: Diplomás pályakezdők helyzete és kilátásai az üzleti szféra munkaerőpiacán – 2007 http://www.gvi.hu/Hungarian/diplomas.html Letöltés ideje: 2007.10.25. 67 Tóth, 2005. 68 Berda Éva et al: Diplomával a munkaerőpiacon. Felsőoktatási Kutatóintézet, Budapest, 2006. Forrás: http://www.hier.iif.hu/hu/konf/Felsooktatasi_GYZ.pdf Letöltés ideje: 2007.10.16.

79

nem büszkélkedhetnek túl sokan kiemelkedő nyelvi ismeretekkel. A tíz évvel ezelőtti helyzethez képest ma valamivel jobb eredményekről lehet beszámolni e téren. A valamilyen szintű idegennyelv-ismerettel rendelkezők aránya a 15–29 évesek körében 42%-ról 65%-ra, a nyelvvizsgával rendelkezőké 14%-ról 28,4%-ra emelkedett69. A fiatalok hiányos vagy épp nem lévő nyelvtudása valószínűleg sok esetben iskolai, tanítástechnikai problémákra utal. Biztos nyelvtudás nélkül azonban bizonyos, hogy a szükséges kiemelkedő szakmai tudás megléte sem segít a munkahely elnyeréséhez. "Mivel, például a logisztikai cégek állandó kapcsolatban állnak a különböző külföldi partnervállalatokkal, a kiváló nyelvtudás az elsődleges elvárás a munkavállalók felé a szakma minden területén. Egy vagy két idegen nyelv ismerete nélkül – a megfelelő szakmai tudás, illetve a szakirányú végzettség ellenére is – problémás az elhelyezkedés"70. A KSH egyik legutóbbi tanulmánya szerint71 a munkatapasztalattal rendelkező fiatalok közel fele (46,6%) nyilatkozott úgy, hogy semmiféle idegennyelv-tudással nem rendelkezik. Ez az arány a foglalkoztatott fiatalok esetében is csak mintegy 3%-kal alacsonyabb, a munkanélküli fiatalok pedig közel kétharmada (61,6%) számolt be a nyelvismeret hiányáról. A nyelvtudással rendelkező foglalkoztatott fiataloknak közel felét (48,3%-át), a munkanélkülieknek pedig kevesebb, mint harmadát (31,7%) segítette nyelvtudása jelenlegi , illetve utolsó állása megszerzésében. Kétségtelen, hogy napjainkban a tudás egyre jobban felértékelődik, és ezen belül az idegennyelv-tudás fontossága megnőtt. Hiszen siker csak akkor remélhető, ha a szolgáltatások, a közigazgatás, a kereskedelem vagy bármely más terület olyan szinten működik, hogy nem állítja a külföldről hozzánk érkezőket kommunikációs nehézségek elé. A kisvállalatok, a kistelepülések önkormányzatai ilyen jellegű nehézségei közismertek, de nem ezek a problémák számukra most a legfontosabbak. A látványosan fejlődő „nyelvipar‖ sokat segít ugyan a hiányosságok felszámolásában, de megnyugtató megoldást csak az idegennyelv-ismeret szintjének általános növekedése hozhat. Ezek után tekintsük át egy konkrét felmérés kapcsán72, hogy a valóságban milyen munkaterületen alkalmazzák a cégek a nyelvtudással rendelkező munkatársakat. A felmérésben részt vevők a következő munkakörökben dolgoznak (csökkenő sorrendben): titkárnő (34%), idegen nyelvi levelező (26%), fordító/tolmács (17%), idegenvezető / hostess (3%), nem a nyelv a fő szakterülete (28%; ide tartoznak többek között az adminisztratív, a műszaki, a marketing területek vezetői és munkatársaik). Az informatikai ismeretekkel kapcsolatosan pár évvel ezelőtt még hasonló eredményekről lehetett beszámolni, mint a nyelvtudás vonatkozásában. Ám a „megállíthatatlanul fejlődő‖ technikának köszönhetően – egy friss felmérés eredményei szerint – ma már minden harmadik háztartás rendelkezik számítógéppel73, így a számítógépes ismeretekkel bírók száma igencsak megnőtt. Sajnos az európai viszonylatokhoz képest még mindig nem zárkóztunk fel számítógép és nyelvismeret terén. Egy speciális csoport, a „sajátos nevelési igényűek‖ nehézségei közismertek, igen sokakat érintő súlyos problémáról van szó. Oktatásuk nem megoldott, elhelyezkedési esélyeik többek között ezért is rosszak. Kiemelt jelentősége volna annak, hogy számukra olyan speciális taneszközegyüttest dolgozzanak ki, amelyek alkalmasak lehetnek az iskolai és otthoni tanulás összehangolására, egyéni tanulmányok folytatására, távtanulási és e-learning programokhoz 69

Doór, 2007. Doór, 2007. 71 Váradi Rita (szerk.): A fiatalok munkaerő-piaci helyzete. KSH Budapest, 2007. Forrás: http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xftp/idoszaki/fiatalok/fiatalok06.pdf Letöltés ideje: 2007.08.03. 72 Fóris Ágota – Kozma László: Az idegen nyelvtudás a Dél-Dunántúlon egy felmérés tükrében. Tudás Menedzsment, 2007. Forrás: http://www.feek.pte.hu/tudasmenedzsment/index.php?ulink=680 Letöltés ideje: 2007.10.12. 73 Kelenhegyi Péter: A hét elemzése: Számítógép a háztartásokban. Forrás: http://www.google.hu/search?hl=hu&q=sz%C3%A1m%C3%ADt%C3%B3g%C3%A9pek+a+h%C3%A1ztart%C3%A 1sokban&meta=lr%3Dlang_hu Letöltés ideje: 2007.10.16. 70

80

kapcsolódásra. A fogyatékkal élők, legyen az bármilyen típusú vagy súlyosságú fogyaték is, nem nélkülözhetik a piacképes szaktudást. Erőfeszítéseket kell tenni annak érdekében, hogy javuljon a fogyatékos emberek munkahelyekhez való hozzáférése, hiszen e nélkül nem lehet eredményesen fellépni a társadalmi kirekesztettségük ellen. Ezek a munkahelyek alkalmassá váljanak arra, hogy a munkakultúrára való szocializációhoz lehetőséget biztosítsanak azok számára is, akiket különleges bánásmód illet meg a munkavállalási jogaik érvényre jutásában74. (Akadnak jó példák is: a Salva Vita Alapítvány két speciális programot is működtet a fogyatékkal élő emberek munkaerő-piaci esélyeinek növelése érdekében75.) Általánosnak tekinthető problémája a felsőoktatásnak, hogy nem csak a tudásanyag, de a gyakorlati tapasztalok terén is mutatkoznak hiányosságok. A felsőoktatási intézmények nem nyújtanak kellő mennyiségű és minőségű gyakorlati lehetőséget, ami azonban egyre gyakoribb elvárás a munkáltatók körében a pályázókkal szemben. Ma már szinte lehetetlen kedvező álláshoz jutni szakmai gyakorlat hiányában76. Remek gyakorlati lehetőségekről informálódhatnak a hallgatók a karrier központokon keresztül, amelyeket egyre több felsőoktatási intézmény, köztük a ZSKF is működtet. A karrier centrum azért is hasznos pályakezdők számára, mert még diplomázás előtt információt közvetít a munkaerőpiacról, illetve segít az eligazodásban 77. Az állásbörzék nem tudnak kielégíteni minden igényt, ezzel szemben a karrier centrum folyamatosan működik. Segíti a pályakezdők elhelyezkedését, nem mellékesen a cégek munkaerő-utánpótlását is kielégítve. A legelső ilyen irodát a Közgazdaságtudományi Egyetem hozta létre 1995-ben, ezután nyílt meg a Budapesti Műszaki Egyetemen is, majd később a Janus Pannonius Tudományegyetemen Pécsett. A felsőoktatási intézmények olyan karrier központokat alakítanak ki, amelyek az egyetemek, illetve főiskolák szerves egységeként működnek. Folyamatosan működő információs csatornát jelentenek a felsőoktatási intézmények és a munkaerőpiac között. Az irodák túlnyomó többsége a felsőoktatási intézmények legfelsőbb vezetése közvetlen irányítása alatt, az intézmény szerves egészébe integrálva végzi tevékenységét. Az esetek több mint felében az első számú vezetőknek vannak alárendelve, máskor a karrier irodák felett a hallgatói szervezetek is gyakorolnak valamilyen felügyeletet. A külföldi karrier centrumok tapasztalataiból még van mit átvennie a hazai gyakorlatnak. Ilyen a karrier-tanácsadás állami támogatása, hallgatói szakmai szervezetek beintegrálása, (ahol a feladatok zömét szakemberek végzik, akik többnyire az intézmény öregdiákjai), a központi irodának alárendelve működjön szakonkénti iroda is (jogi, orvosi, üzleti), álláskereséssel kapcsolatos információk nyújtása. Az oktatási intézményekbe való felvételi interjú megszervezése, elhelyezkedéssel kapcsolatos ismeretek, készségek oktatása, a hallgatók teljes állású munkakörben való elhelyezkedésének segítése, a régebben végzettek elhelyezkedésének támogatása, számítógépre alapozott adatbank létesítése és használata, ajánlólevél-és referencianyújtás, önéletrajzi minták rendelkezésre bocsátása, segítség a középiskolát végzetteknek, hogy megtalálják a megfelelő továbbtanulási lehetőségeket, részmunkaidős és nyári programok szervezése, munkaerőpiaci információk gyűjtése stb. A karrier centrumok létrejötte szorosan kapcsolódik a felsőoktatás „új korszakát‖ megnyitó bolognai folyamathoz. A Bolognai Nyilatkozat „közös európai problémákra keresi a közös európai választ‖. Legfontosabb célkitűzései közé tartozik a könnyen áttekinthető és összehasonlítható oklevelek rendszerének bevezetése, továbbá a két ciklusú felsőfokú képzési rendszer, illetve – a 74

75

76 77

Forrás: Köpatakiné et al (szerk.): Akadálypályán. Sajátos nevelési igényű tanulók a középfokú iskolákban. Sulinova, Budapest, 2007. Forrás: Salva Vita alapítvány honlapjáról. Forrás: http://www.tamogatasiszemle.hu/nonprofitszervezetek/szervezet.php?Salva_Vita_Alapitvany_43 Letöltés ideje: 2007.10.16. Tóth, 2005. Lásd kötetünk 10. fejezetét.

81

mobilitást segítő – kreditrendszer bevezetése. Számtalan erőfeszítést tesz a hallgatói és oktatói mozgásszabadság elősegítése, az összehasonlítható kritériumok és módszerek kifejlesztése érdekében is. Mindezek eredményeképpen az európai munkaerő-piacon való jobb elhelyezkedési lehetőségeken túl javulhat a képzés minősége, s az eddiginél sokkal szerteágazóbb képzési lehetőségek nyílhatnak a hallgatók előtt. Magyarország is elkötelezte magát, hogy részt vesz az Európai Felsőoktatási Térség kialakításának feladataiban, és annak részeként a többciklusú képzési rendszer bevezetésében. Az eltelt időszakban a bolognai folyamat megvalósítása terén a magyar felsőoktatás – az említett nehézségek ellenére – számos eredményt ért el. A további átalakulás jogszabályi hátterét az új felsőoktatási törvény adja78.

6.2. DIPLOMÁS ÁLLÁSKERESÉS: NEHÉZSÉGEK ÉS LEHETŐSÉGEK A következőkben – a kutatásunk során szerzett tapasztalatainkat bemutatva – a végzett hallgatók munkaerőpiaci pozícióival, elhelyezkedési nehézségeivel foglalkozunk. Ehhez kapcsolódóan azt tekintjük át, hogy milyen okai lehetnek a – munkaerőpiacon keresettnek számító – diplomások elhelyezkedési nehézségeinek, de szólunk a megoldást kínáló lehetőségekről is. Egyes vizsgálatok szerint79 a megüresedett állások, posztok csak mintegy 20-25%-a kerül hivatalosan meghirdetésre, vagyis a maradék 75-80% ismerősök, az úgynevezett „rejtett piac‖ útján talál gazdát. A szisztematikus kapcsolatépítés (networking) nagyon energia- és időigényes, ám eredményes, sok haszonnal járó folyamat az álláskereső karrierjére nézve. Az adott szakmán, szakterületen belül mozgó illetékes, befolyásos személyek, vagy környezetük közelébe kerülve jóval könnyebb az álláskereső helyzete, mivel informálódhat a zárt munkaerő-piacon történő üresedésről, elvárásokról. Több lehetőség is fennáll a kapcsolatok kiépítésére; levélben, telefonon, szakmai rendezvényeken, stb. Néhány évvel korábban a felsőfokú végzettségűeknek kevésbé volt szükségük az interperszonális kapcsolatok kihasználására, azaz az alacsonyabb végzettségűekkel összehasonlítva ők kisebb arányban vették igénybe a barátok, ismerősök, rokonok segítségét, és nagyobb arányuk jutott álláshoz tanintézetük, hirdetés, a magán- vagy állami munkaközvetítő, esetleg az Internet segítségével. Néhány évvel később az említett különbség megszűnt80. A meghirdetett munkahelyek alacsony száma miatt meglehetősen nehéz az álláshirdetések figyelése útján munkahelyhez jutni a több száz vetélytárs mellett, akik valószínűleg egytől-egyig hasonló képességekkel, ambíciókkal rendelkeznek. Így célszerűbb egyszerre több posztra is jelentkezni, olyanra is, amely nem teljesen felel meg a pályázó képességeinek, mivel sok cég magasabb elvárásokat fogalmaz meg a felvételizővel szemben, mint amilyet a munkakör valójában megkíván. Egyre nagyobb érdeklődést mutatnak a pályakezdők a fejvadász cégek szolgáltatásai iránt, amely valószínűleg kényelmes és kevés anyagi ráfordítást igénylő volta miatt népszerű. A már fentebb említett karrier központok szintén egyre nagyobb figyelmet kapnak. Az állásbörzéken való részvétel ugyancsak célravezető megoldás lehet az álláskeresésben, mert koncentrált és összehasonlítható ismereteket nyújt. Kiemelten fontos a pályakezdők esetében a tudatosság, az

78

Forrás: A bolognai folyamat hivatalos definíciói. Forrás: http://www.bologna-bergen Letöltés ideje: 2007.10.16. 79 Forrás: Szegedi Erzsébet: Álláskeresés felsőfokon, Figyelő, 2001. http://www.fn.hu/index.php?id=7&cid=10066 Letöltés ideje: 2007.10.12. 80 Forrás: Váradi Rita (szerk.): A fiatalok munkaerő-piaci helyzete. KSH Budapest, 2007 http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xftp/idoszaki/fiatalok/fiatalok06.pdf Letöltés ideje: 2007.10.12.

82

álláskeresés megtervezése, a saját preferenciák tisztázása, a felkészülés a kiválasztási folyamatra (a tudatos hozzáállás döntő lehet, mert más álláskeresőkkel szemben versenyelőnyt jelent)81. Az álláskeresés folyamatában a kommunikációs, az együttműködő és a problémamegoldó kompetenciák szerepe közismert, melyek elsajátítása, fejlesztése nem könnyű feladat, de az eredményesség szempontjából perdöntő lehet.82 Többféle hibát is elkövethetünk például az állásinterjúk során. A magyar álláskeresők nagy többsége két csoportba sorolható az állásinterjúhoz való viszonya alapján83: az egyik, aki visszahúzódó, szorongó, a másik, aki képességeit tekintve nagy túlzásokba esik az állás megszerzésének érdekében, bár sok munkáltató nagyra értékeli az efféle „önmenedzselést‖. A felvételizők ezen csoportja a ma divatos vagy esetleg az állás szempontjából kimagaslóan releváns tulajdonságait igyekszik kiemelni. Állításaik és „sugalmazásaik‖ nem feltétlenül fedik a valóságot, és a gyakorlott interjúztatók rövid idő alatt kiszűrik a valótlanságokat. Ilyen és hasonló hibákba többnyire a fiatal munkavállalók és a hosszabb ideje állást keresők esnek. Megfigyelhető, hogy az álláskeresők nagy része hosszabb-rövidebb idő elteltével lemond elképzeléseiről a szakmáját illetően, hiszen manapság az anyagi függés, vagyis, hogy minél hamarabb állást találjon, erősebb a tanult szakma iránti elkötelezettséggel szemben84. Egy felmérés szerint a férfiakkal ellentétben a nők jelentős arányban hajlandók a végzettségüknek nem megfelelő munkakörben is elhelyezkedni Ebben jelentős szerepet játszik a magasabb fizetés, a kedvezőbb munkafeltételek lehetősége85. Abban, hogy egyre kevesebb azon diplomások száma, akik szakterületüknek megfelelő munkakörben dolgoznak, valószínűleg az is közrejátszik, hogy jelentősen meghosszabbodott az álláskeresés ideje. Egy másik felmérés állítása szerint, a frissen végzetteknek áltagosan 2004-től 2022 hónapnyi keresgélésre kell számítaniuk. Az összehasonlítás kedvéért ez a várakozási idő 1993ban 3-5 hónap, 1998-ban 5-7 hónap volt, míg 2002-től már 15-20 hónappal számolhattak a felsőoktatásból kikerülők. A friss diplomás munkavállalókra jellemző ez idő alatt a flexibilis vagy alkalmi munkák elvállalása86. Egyes egyetemek, főiskolák – a mienkhez hasonló – kutatásokkal követik nyomon a végzett hallgatóikat annak érdekében, a munkaerőpiaci beválásuk tapasztalatait megosszák a hallgatókkal és az oktatási folyamatokba is beépítsék. Íme néhány adat a vizsgálatok eredményei közül. A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem már négy éve készít rendszeresen ilyen vizsgálatot, amelyből kiderül, hogy folyamatosan csökken a tanult szakmájukban dolgozók aránya. A Nyíregyházi Főiskolán a végzettek 73%-a három hónapon belül, míg 35%-uk már tanulmányai alatt talált a szakmájában munkát. Számottevő azok aránya is, akik továbbtanulnak: 40 % folytatja tanulmányait, vagy a választott szakágán előbbre lépve, vagy más diplomát is igyekszik megszerezni. Általános tapasztalat, hogy nagyon sok diplomás képtelen elhelyezkedni szakmáján belül, igen sokukat éppen azzal utasítják el, hogy „túlképzettek‖. Ez az esetek döntő többségében nem fedi a valóságot, vagyis nem a visszautasítás valódi okát jelöli. 87

81

Forrás: Tóth, 2005. Lásd erről bővebben: Vass Vilmos: A kompetencia fogalmának értelmezése http://www.oki.hu/oldal.php?tipus=cikk&kod=hidak-kompetencia Letöltés ideje: 2007.10.14. 83 Forrás: Figyelőnet: http://www.hrportal.hu/index.phtml?page=article&id=30215 Letöltés ideje: 2007.10.16. 84 Forrás: Tóth Sándor: Pályakezdők munkaerő piaci helyzete, 2005 http://www.consultationmagazin.hu/index.php?menu=cikk&id=461 Letöltés ideje: 2007.08.03. 85 Forrás: Serman Lajosné szerk. „A celldömölki kistérségben végzett alapozó kutatás értékelése‖ 2006 szeptember: http://www.kttcell-paktum.hu/letoltes/alapozo_osszegzes.doc Letöltés ideje: 2007.10.12. 86 Forrás: Gerencsér Vivien: Diploma után munkanélküliség: http://www.cvcentrum.hu/career.php?menu=2&lastmenu=69&text_id=788&career_style= Letöltés ideje: 2007.10.12. 87 Forrás: A nagybetűs élet fényei és árnyai: mi vár a friss diplomásokra a munkaerőpiacon: http://humanpolitika.hu:81/html/modules.php?name=News&file=article&sid=230 Letöltés ideje: 2007.10.12. 82

83

Az álláskeresés nehézségeit és lehetőségeit tekintve az alábbiakban az általunk megkérdezett végzett hallgatók válaszaiból válogatunk, a legérdekesebb eredményeket ismertetjük.

6.3. VIZSGÁLATI EREDMÉNYEINKBŐL: VOLT-E MÁR VALAHA MUNKANÉLKÜLI? Az öt vizsgált felsőoktatási intézmény volt hallgatóiról más sokat megtudhattunk a korábbi fejezetek révén, így szociológiai jellemzőik ismertetésére itt nem térünk ki. Az első ábránk (lásd a 6.1. ábrát) adatai révén azt mutatjuk be, hogy a megkérdezettjeink milyen arányban voltak már munkanélküliek, illetve akiknél ez előfordul, regisztráltként vagy nem regisztráltként voltak-e ebben a helyzetben88. 6.1. ábra: Volt-e már valaha munkanélküli – intézményenként (százalékok)

ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)

Összességében megállapíthatjuk, hogy válaszadóink több mint harmada (35,7%-uk) volt már munkanélküli. Tanulságos, hogy ezen belül többségüknél (18,1%-uknál) előfordult már, hogy nem

88

Az ilyen jellegű kereszttábla-elemzések esetében kiszámítjuk a Khí-négyzet próba értékeit. Ezek alapján állapítjuk meg, hogy az intézményenkénti eltérések szignifikánsak-e (95%-os megbízhatósági szint esetén beszélünk „szignifikáns eltérésről‖; azaz ha a függetlenségi próba elfogadási valószínűsége, a P értéke 0,05 –nál kisebb). Kiegészítésképpen az egyes cellák adjusztált sztenderdizált rezudiálisait (ASR) is számításba vesszük. Itt is a 95%os megbízhatósági szint (azaz az ASR +1,93 -nál nagyobb illetve -1,93 -nál kisebb értékei) mellett beszélünk „szignifikáns felül- illetve alulreprezentáltságról‖.

84

regisztráltatták magukat a Munkaügyi Központban (közülük 5,8% már mindkét helyzetet „kipróbálta‖). Az intézmények szerinti eltérések igen jelentősek (szignifikánsak). Adataink szerint az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán (ELTE ÁJK) végzett hallgatóknak kellett ez idáig a legkisebb mértékben szembenéznie a munkanélküliséggel (az érték 28,2% esetükben), ellentétben a Zsigmond Király Főiskola (ZSKF), a Wesley János Lelkészképző Főiskola (WJLF) és az Apor Vilmos Katolikus Főiskola (AVKF) végzett hallgatóival, ahol lényegesen rosszabb eredményekről lehet számot adni (43-45%-os értékeket regisztráltunk). A Budapesti Műszaki Főiskolán (BMF) végzettek már valamivel nagyobb aránya (66,4%) válaszolt nemmel kérdésünkre azzal kapcsolatban, hogy volt-e már valaha munkanélküli. A BMF-en végzettek azon része, akik úgy válaszoltak, hogy már voltak munkanélküliek (33,6%-uk), viszonylag kiegyenlített arányban voltak regisztrált (13,2%) és regisztrálatlan munkanélküliek (13,8%). Ezzel szemben a WJLF-en végzettek esetében ellenkező tendenciákat tapasztaltunk: 31,4%-uk csak regisztrált munkanélküli volt, míg 5,9%-uk csak regisztrálatlan, további 5,9%-ukkal mindkét eset előfordult már. Az ELTE ÁJK-n végzett hallgatók vizsgálatával kapcsolatban megállapítható, hogy a valaha volt munkanélküli megkérdezettek fele-fele arányban regisztráltatták illetve nem regisztráltatták magukat (13% versus 12%) az állami munkaközvetítőnél. Az AVKF és a ZSKF esetében is elég magas arányban igyekeztek álláshoz jutni a munkanélküliek regisztráció segítségével (AVKF: 31,8%, ZSKF: 24,2%.).

6.4. A MUNKAHELY KIVÁLASZTÁSÁNAK TÉNYEZŐI – ILLETVE EZEKNEK MENNYIRE FELEL MEG

Az alábbi elemzéshez az ötfokú skálát használtuk; arra a kérdésre kerestük a választ, hogy megkérdezettjeink egy munkahely választásánál mely tényezőket preferálnak (lásd a 6.2. ábrát). A skála első három helyén álló tényezők, amelyek a leginkább befolyással vannak a pályakezdőkre a munkahely-választásnál, a következők: jó, egészségre nem ártalmas munkakörülmények (átlag 4,63 pont), bejelentett állás (átlag 4,63 pont), és az, hogy „jól bánjanak az alkalmazottakkal‖ (átlag 4,62 pont). Ezek mellett fontosnak ítélték még a munkahely biztonságát (átlag 4,5 pont) és a magas fizetés lehetőségét (átlag 4,47 pont). A szakmai előrejutás lehetőségét átlag 4,38 értékelte lényeges szempontnak a munkahellyel kapcsolatban. A kreativitás (átlag 4,28 pont) és az önállóság (átlag 4,28 pont) már – relatíve – kevésbé mondható fontosnak a válaszadók véleménye alapján. Az viszont különösen meglepő eredménynek számít, hogy a kedvező előrejutási lehetőségek (átlag 4,11 pont) és a szakmában való elhelyezkedés (átlag 4,10 pont) csupán a skálánk végére került, a cég presztízse (átlag 3,85 pont) és a lakóhelyhez való közelség (átlag 3,8 pont) előtt.

85

6.2. ábra: Az alábbiak mennyire döntőek munkahely választásakor? (átlagértékek és szórások az ötfokozatú skálán)

ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928

Érdemes megemlíteni azt is, hogy a kedvező előrejutási lehetőségeket minden intézmény megkérdezettjei átlag 4,0 pont felettire értékelték, csupán az AVKF volt hallgatóinak eredménye 3,86 értékpont, viszont a lakóhelyhez való közelség az ő esetükben mutatkozott legfontosabbnak, (átlag 4,3 pont) a többi megkérdezetthez (átlag 3,6 és 4,0 pont közötti eredmények) képest. Figyelemre méltó az is, hogy a szakmában való elhelyezkedés esetében regisztráltuk a legnagyobb szóródást. Intézmények szerinti elemzéseink során kiderült, hogy a ZSKF-en végzett válaszadók számára – a felsorolt tényezők közül – a legkevésbé lényeges (átlag 3,84 pont) egy állás betöltésének szempontjából, míg a többi intézmény megkérdezettjei esetében 4,0 érték feletti értékeket mértünk. 86

Az előző eredmények kiegészítéseképpen, arra a kérdésre kerestük a választ, hogy a fontosnak vélt tényezők válaszadóink megítélése szerint mennyiben teljesülnek a valóságban, azaz mennyire felel meg jelenlegi (vagy legutóbbi) munkahelyük ezeknek a kritériumoknak (lásd a 6.3. ábrát). 6.3. ábra: Az alábbiak mennyire teljesülnek a munkahelyén? (átlagértékek és szórások az ötfokozatú skálán)

ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)

Az általunk megkérdezettekről összességében elmondható, hogy a bejelentett állásra és az – előzőekben legfontosabbnak ítélt – jó munkakörülményekre vonatkozó elvárásaik nagyobbrészt teljesülnek (itt az átlagértékek: 4,74 illetve 4,29 pont). A munkahely biztonsága (átlag 4,20 pont) és az alkalmazottakkal szembeni jó bánásmód szintén elég jó értékeléseket kapott (átlag 4,03 pont). A magas fizetés lehetősége is lényeges tényezőnek mutatkozott adataink szerint, ám a valóságban egész más kilátásai vannak megkérdezettjeinknek e téren (az átlag itt csak 3,32 pont). A lakóhelyhez való közelség, amelyet a válaszadók igen csekély jelentőséget tulajdonítottak, nem túl magas, 3,83 pontos átlagértéket kapott. A kedvező előrejutási lehetőségekkel kapcsolatos várakozások teljesülnek talán a legcsekélyebb mértékben: miközben a fontosságát illetően 4,38-as átlagértéket regisztráltunk, a teljesülés tekintetében a legalacsonyabb – 3,25 pontos – átlagérték mögött számtalan csalódott fiatal sejthető.

87

6.5. A JÖVEDELEM ALAKULÁSA Az alábbi ábra (lásd a 6.4. ábrát) a megkérdezett öt intézmény végzett hallgatóinak átlagos havi bruttó keresetét mutatja, intézményenkénti és azon belül szakonkénti lebontásban 89. 6.4. ábra: A havi bruttó átlagkeresetek alakulása - szakonkénti bontás (forintban).

ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)

89

A kérdőívben így hangzott az erre vonatkozó kérdésünk: „Most a főmunkahelyi kereseteiről kérdezem. Kérem, számolja össze a főmunkahelyi fix keresetét, mozgó bérét, a bérkiegészítéseket és a különböző pótlékokat, amit a legutóbbi (legutolsó) hónapban kapott. Az esetleges túlóra után járó összeget is vegye ide. Mennyi volt ezek bruttó összege?‖ (Lásd a 2. sz. mellékletben a kutatás kérdőívét: IV.9. kérdés.)

88

Az öt intézmény megkérdezettjei átlagosan bruttó 208.514 Ft-ot keresnek havonta90. A részletesebb adatokból kiderül, hogy a BMF végzett hallgatói91 keresnek a legtöbbet (átlag 230.728 Ft), ezen belül is a műszaki informatika szakon végzettek találhatók a jövedelmi „csúcson‖ (251.598 Ft-os átlagjövedelemmel), szorosan a nyomukban az ugyanitt végzett biztonságtechnikai, termékfejlesztő szakmérnökök hasonló kereseti viszonyokkal. Az AVKF-en diplomázott hallgatók rendelkeznek a legalacsonyabb jövedelemmel, amely alig több mint a fele – 131.669 Ft – az ellenkező póluson elhelyezkedőkének. Az AVKF megkérdezettjei közül is az óvodapedagógusoknak van a legkisebb jövedelme a vizsgált szakmacsoportok közül (átlag 127.345 Ft). Főiskolánkon, a ZSKF-en végzettek átlagos fizetése a második helyen áll, ez 226.536 Ft. Ezen belül is a humán erőforrás szakon végzettek keresnek átlagosan a legtöbbet (átlag 241.947 Ft), míg legkevesebbet a művelődésszervező szakosok (átlag 200.911 Ft).

6.6. A MUNKAHELYEK NÉHÁNY JELLEMZŐJE A következő adatsor segítségével az egyik legfontosabb kérdésre kerestük a választ: a végzett hallgatóink dolgoznak-e jelenleg, illetve volt-e már valaha is munkájuk92 (lásd a 6.5. ábrát). 6.5. ábra: Jelenleg van-e munkahelye – intézményenként (százalékok)

ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928) 90

Megjegyezzük, hogy a KSH legfrissebb jelentése szerint a 2007. január-júniusi időszakban a teljes munkaidőben foglalkoztatottak bruttó havi átlagjövedelme 181.500 Ft volt. Forrás: http://hvg.hu/gazdasag/20070817_realkereset_ksh_janar_junius.aspx Letöltés ideje: 2007.11.06. 91 Az ábrán alkalmazott rövidítések, összevonások: (1) a BMF esetében: RS: Rejtő Sándor Könnyűipari Mérnöki Kar; NJ: Neumann János Informatikai Kar; KE: Keleti Károly Gazdasági Kar; ezen belül az „egyéb szak‖: közgazdász gazdasági informatikai szakon, főiskolai mérnök menedzser szakon, menedzser szakképesítés; KA: Kandó Kálmán Villamosmérnöki Kar; ezen belül az „egyéb szak‖: mérnöktanár, műszaki szakoktató, számítógép-hálózati szakember, főiskolai szakmérnök távközlés-hálózati szakon illetve számítógép-hálózati szakon; BD: Bánki Donát Gépészmérnöki Kar; ezen belül az „egyéb szak‖: biztonságtechnikai mérnök, biztonságszervező szakember, termékfejlesztő szakmérnök, minőségügyi szakember, műszaki mérnöktanár. 92

Korábban, a 4. fejezetben már behatóbban megvizsgáltuk a válaszadóink gazdasági aktivitását.

89

A válaszadók igen magas arányban dolgoznak jelenleg (összesített adataink szerint 86,5%uk). A WJLF végzettjei foglalkoztatottak jelenleg a legnagyobb arányban (92,3%) a vizsgált öt felsőoktatási intézmény közül, míg az ELTE ÁJK volt hallgatói esetében tapasztaltuk a legalacsonyabb értéket (82,0%-ot). A foglalkoztatási szempontjából a második helyen a BMF (89,5%-os aránnyal) áll, míg a ZSKF esetében „átlagos‖ helyzetről beszélhetünk. Az összes válaszadó közül majd’ minden tizediknek jelenleg nincs, de már volt állása (9,0%); ez leginkább az AVKF (15,6%) volt hallogatóira jellemző. Viszonylag alacsony azoknak a száma, akinek még soha nem volt munkahelye (4,5%), viszont az ELTE ÁJK diplomásainak közel egytizede (9,8%-uk) tartozik e kategóriába. Az ellenkező pólust az AVKF képezi, akik rendkívül kedvező (alig 1,8%-os) aránnyal büszkélkedhetnek. A következő táblázatban (lásd a 6.1. táblázatot) arra keressük a választ, hogy a megkérdezettjeink milyen szférákban helyezkedtek el, és mi ott a beosztásuk. 6.1. táblázat: Milyen szférában dolgozik és mi a beosztása – intézményenként (százalékok) AVKF

BMF

ELTE ÁJK

WJLF

ZSKF

Összesen

soha nem volt munkahelye

1,8

3

9,8

1,9

2,5

4,3

magánszférában beosztott egyéb

8,1

8,4

5,4

3,8

12,3

8,2

magánszférában beosztott értelmiségi

10,3

44,5

27,9

11,3

26,7

32,9

magánszférában vezető beosztású

1,8

16,3

3,2

1,9

13,5

10,8

magánszférában munkaadó

1,3

2,7

1,8

0

2,8

2,3

magánszférában egyéni vállalkozó

2,7

4

0,9

1,9

3,1

3

családi vállalkozásban résztvevő

1,8

1,7

2

1,9

2,5

1,9

állami szférában közalkalmazott egyéb

9,9

1,1

2,3

1,9

2,2

2,6

állami szférában közalkalmazott értelmiségi

38,1

6,8

9,8

22,6

3,5

11

állami szférában közalkalmazott vezető

3,1

0,2

2,5

15,1

2,8

1,9

állami szférában köztisztviselő egyéb

0,9

0,1

2,3

0

2,5

1,1

állami szférában köztisztviselő értelmiségi

2,7

1,4

14,1

9,4

6

5,4

állami szférában köztisztviselő vezető

2,2

0,7

4,1

3,8

1,9

1,9

állami szférában egyéb alkalmazott

0,9

0,9

1,4

0

1,6

1,1

állami szférában értelmiségi

4,5

3,2

6,6

1,9

2,8

4

0

1,7

1,1

1,9

1,3

1,3

0,9

0,1

0,7

1,9

0,6

0,5

nonprofit szférában értelmiségi

4

0,1

1,1

11,3

1,3

1,3

nonprofit szférában vezető

0

0,2

0,5

3,8

0,6

0,4

egyéb szférában alkalmazott

0

0,6

1,1

1,9

3,8

1,2

egyéb szférában értelmiségi

3,6

1,8

1,1

1,9

3,5

2,1

egyéb szférában vezető

1,3

0,6

0,5

0

2,2

0,9

Összesen

100

állami szférában vezető nonprofit szférában egyéb alkalmazott

100 100 100 100 100 ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)

A fenti táblázat összefoglaló jelleggel tartalmazza a megkérdezettek jelenlegi, illetve a legutolsó beosztását, szférák szerinti bontásban. Miután a későbbiekben még foglalkozunk ezekkel 90

a munkahelyi, foglalkozási jellemzőkkel, itt csak néhány érdekesebb, jellegzetesebb összefüggésre hívjuk fel a figyelmet. Az öt intézmény végzett hallgatóit a legnagyobb valószínűséggel a magánszféra foglalkoztatja, ahol beosztott értelmiségiként találnak maguknak a legtöbben munkát (32,9%-os arányuk kimagaslik). Viszonylag gyakori a for-profit szervezetekben vezető állást talált diplomás is (10,8%), illetve az értelmiségi beosztásnál szerényebb állást vállalók (8,2%). Számottevő még a köztisztviselőként dolgozó, közülük a legtöbben végzettségüknek megfelelő értelmiségi állást töltenek be (5,4%). Jól kitapinthatóak az intézményenkénti eltérések: miközben az AVKF volt hallgatói körében kimagasló a közalkalmazott értelmiségi foglalkozású (38,1%), addig a BMF-esek jelentős része (44,5%-uk) a magánszférában végez diplomás munkát, további 11,3%-uk vezetői beosztást is elért már. Viszonylag jelentős a vezető közalkalmazottak aránya a WJLF volt hallgatói körében (15,1%), de itt a legmagasabb a nonprofit szférában alkalmazott értelmiségi is (11,3%). Az ELTE ÁJK volt hallgatói viszonylag nagy arányban töltenek be közalkalmazotti illetve köztisztviselői állásokat, mégis legtöbbjük a magánszférában talál munkát. Még markánsabban kirajzolódik a ZSKF esetében ez a tendencia: döntő többségük valamely forprofit cégnél dolgozik, magas arányban vezetői pozíciót foglalnak el (13,5%), de van közöttük munkaadó is (2,8%-os arányuk a legmagasabb, ehhez hasonló értéket csak a BMF-esek körében regisztráltunk). A fentiekhez kapcsolódóan, most azt vizsgáljuk meg, hogy mely szférában dolgoznak megkérdezettjeink (lásd a 6.6. ábrát). 6.6. ábra: Mely szférában dolgozik jelenleg – intézményenként (százalékok)

ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)

91

A válaszadók legnagyobb része (összesen 58,9%-uk) magánszférában, családi vállalkozásban foglalkoztatott. Az intézményenkénti adatokból kiderül, hogy ez leginkább a BMF-en végzettekre jellemző (77,5%), legkevésbé pedig a WJLF volt hallgatóira (19,6%). A ZSKF diplomásai is viszonylag nagy számban vállalnak, vállaltak munkát magánszférában (60,7%). Megkérdezettjeink közel egyharmadát (30,5%-ukat) alkalmazza az állami szféra. Az AVKFen és a WJLF-en végzettek körében a legmagasabb ez az arány (megközelíti illetve meghaladja a 60%-ot), míg a BMF helyezkedik el az ellenkező póluson (itt csak 16,2% a vizsgált érték). A válaszadók igen kis arányban dolgoznak non-profit szférában (2,1%), legtöbben a WJLF végzettjei (17,6%) találnak itt munkahelyet, míg a BMF-eseknél ilyen gyakorlatilag alig fordul elő (0,4%). A továbbiakban arra keressük a választ, hogy állásukon belül milyen pozíciókban, beosztásokban sikerült elhelyezkedniük (lásd a 6.7. ábrát) 6.7. ábra: Mi a jelenlegi beosztása - intézményenként (százalékok)

ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)

Az összesített adatok szerint a megkérdezettek legnagyobb hányada beosztott értelmiségiként dolgozik (56,9%), míg a vezető beosztású (17,2%) és a beosztott egyéb kategória (14,5%) már jóval kisebb arányban fordul elő. Az önfoglalkoztatók (4,8%) és a munkaadók (2,3%) aránya pedig elenyésző. Az AVKF hallgatói foglalkoztatottak legnagyobb arányban beosztott értelmiségiként (63,4%), míg az ellenkező póluson a ZSKF volt hallgatói helyezkednek el a vizsgált szempontból (43,8%). A beosztott egyéb csoportban szintén az AVKF (20,5%) volt hallgatói dolgoznak a legtöbben, míg a WJLF válaszadói a legkevesebben (7,7%). A vezetői beosztásban dolgozók aránya a WJLF megkérdezett hallgatói között a legmagasabb (25% - a ZSKF-nél hasonló arányokat regisztráltunk), a legkisebb viszont az AVKF végzettjeinél található (8,5%). Az ábrából az is kiderül, hogy a WJLF végzettjei egyáltalán nem dolgoznak munkaadóként, legnagyobb arányban pedig a ZSKF volt tanulói képviseltetik magukat (2,8% - mint azt korábban is jeleztük, a BMF-esek értéke hasonlóan 92

magas). Az önfoglalkoztatók száma a BMF-en végzettek körében a legnagyobb (5,7%), de a ZSKFesek is gyakran választják ezt a formáját a jövedelemszerzésnek. A következő adatsor révén arra kerestük a választ, hogy az általunk megkérdezett végzett hallgatók, milyen munkaszerződéssel rendelkeznek (lásd a 6.8. ábrát). 6.8. ábra: Milyen jellegű a munkaszerződése a jelenlegi (utolsó) munkahelyén intézményenként (százalékok)

ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)

Mind az öt intézmény esetében a legtöbb végzett hallgatónak teljes állása van határozatlan idejű munkaszerződéssel (82,1%), további 7,7%-uké határozott idejű, míg a többi kategóriában elenyésző arányokat tapasztaltunk (részmunkaidős 0,7% , alkalmi munkából él 2,0% . míg egyéb választ adott 3,1%-uk). A teljes állású, határozatlan idejű munkaszerződéssel rendelkezők között a legnagyobb értékkel a WJLF (90,4%), a legkisebbel pedig az ELTE ÁJK (73,6%) volt hallgatói körében találkozhatunk. A legtöbb olyan hallgató, aki ugyan teljes állásban dolgozik, de határozott munkaszerződéssel, az AVKF-en végzett (19,2%), ezzel szemben ez az arány mintegy 3,8%-ra tehető, ha azokat a hallgatókat vesszük figyelembe, akik a WJLF- en diplomáztak. Igen kevés azon végzett diákok száma is, akik alkalmi munkából élnek meg (alig 2,0%), ezen belül viszont elég jelentősek az intézményenkénti szórások: miközben az ELTE ÁJK diplomásainak 3,2%-a jelölte meg ezt a formát, addig az AVKF-eseknél arányuk mindössze 0,9%. Nem árt figyelembe venni azt sem, hogy az ELTE ÁJK-n végzett diákok igen nagy hányada rendelkezik egyéb munkaszerződéssel (3,6%); a határozatlan idejű, teljes állású ezen intézmény diplomásai körében fordul elő relatíve a legkisebb arányban (73,6%). A következő táblázat adatai révén azt követhetjük nyomon, hogy a végzett hallgatók a gazdaság milyen ágazatában dolgoznak (lásd a 6.2. táblázatot) 93

6. 2. táblázat: Milyen ágazatban dolgoznak jelenleg – intézményenként (százalékok) AVKF

BMF

soha nem volt munkahelye

1,8

3,2

ELTE ÁJK 9,8

NT/NV

0,9

0,6

0

Ágazat

WJLF

ZSKF

Összesen

2

2,8

4,5

1,1

3,9

3,4

1,3

0,4

0,2

0

0,6

0,4

mezőgazdaság, halászat bányászat, energiaipar, vízellátás javítás, szerelés, karbantartás

0

5,5

0

0

1,3

2,7

0,4

3,7

0

0

0,6

1,9

építőipar

0,9

5,1

0,9

0

0,9

2,8

feldolgozóipar

0,9

3,7

0,7

0

1,3

2,2

kereskedelem, vendéglátás

8,5

7,8

2,7

3,9

15

7,8

0

1,2

0,5

0

0,9

0,8

közlekedés, távközlés, posta

1,3

7,2

1,6

2

7,2

5,1

számítástechnika, informatika pénzügy, számviteli tevékenység ingatlanügy, bérbeadás

1,3

21,4

1,6

0

4,1

11,1

2,2

2,5

7,1

0

13,8

5,3

0

0,2

0

0

1,6

0,4

közigazgatás, védelem

1,3

2,5

17,3

7,8

6,9

6,6

oktatás, tudomány

41,1

5,1

5,5

2

5,6

9,4

egészségügy, szociális ellátás

19,2

1

6,2

60,8

5,3

6,6

egyéb közösségi szolgáltatás

7,1

2,8

6,6

5,9

3,4

4,4

személyi szolgáltatás

1,8

3,8

11,6

7,8

4,1

5,5

egyéb szolgáltatás

4,5

8,7

14,6

2

12,8

10

egyéb válasz

6,7

13,6

12,1

2

8,4

11,3

Összesen

100

100 100 100 100 100 ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)

szállítás, raktározás

Összességében megkérdezettjeink a számítástechnika, informatika területein dolgoznak (11,1%) a legnagyobb arányban. Ezt követi az oktatás, a tudomány (9,4%-kal), de viszonylag gyakran helyezkednek el a kereskedelem, a közigazgatás, az egészségügy, szociális ellátás területén is (ez esetekben 6-7% körüli értékeket regisztráltunk). Az intézményenkénti eltérések igen egyértelműen kapcsolódnak az egyes képzések jellegéhez. Kiemelkedik a WJLF, amelynek volt hallgatói – szociális munkásként – döntő többségükben (60,8%) az egészségügy és a szociális ellátás területén találtak munkahelyet maguknak. Néhányan a közigazgatásban, mások a személyi és egyéb szolgáltatások területén dolgoznak. Az AVKF volt hallgatóinak is igen egyértelműek az orientációi a munka világában: náluk az oktatás fordul elő a legnagyobb arányban (41,1%), de sokan közülük szintén az egészségügy, szociális ellátás terén kamatoztatják diplomájukat. Viszonylag magas köreikben a vendéglátás illetve az egyéb közösségi szolgáltatások területén dolgozók aránya is. Jól nyomon követhető az ELTE ÁJK diplomásainak az útja is: a közigazgatásban fordulnak elő a legnagyobb arányban (17,3%), de a szolgáltatások, a pénzügyi, számviteli tevékenységek is gyakoriak köreikben. A BMF esetében kiemelkedik a számítástechnika, informatika (21,4%), de a kereskedelemben és egyéb szolgáltatásokban is nagy arányban el tudtak helyezkedni. Az ipari tevékenységek (bányászat, építőipar), a távközlés, közlekedés – érthetően – náluk fordul elő a leggyakrabban. Ha a ZSKF volt hallgatóinak a 94

jellegzetességeit próbáljuk a vizsgált szempontból megragadni, két gazdasági ágazatot emelhetünk ki: a pénzügyi, számviteli tevékenységet (13,8%), és az egyéb szolgáltatások területeit (12,8%). Viszonylag nagy gyakorisággal megtalálhatók a közigazgatás, a közlekedés és az oktatás ágazataiban is.

6.6. MENNYIRE FELEL MEG MUNKÁJA VÉGZETTSÉGÉNEK? A következő ábra (lásd a 6.9. ábrát) adatai révén talán az egyik legfontosabb kérdésünkre keressük a választ: azt vizsgálhatjuk, hogy a válaszadóink szerint mennyire felel meg munkájuk a végzettségüknek. 6.9. ábra: Mennyire felel meg a munkája a végzettségének – intézményenként (százalékok)

ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)

Összességében elmondható, hogy alig több mint egyharmaduk érzi magát „tökéletesen a helyén‖ végzettségét tekintve a munka világában: 38,9%-uk adta a legmagasabb értéket („tökéletesen megfelel‖) az ötfokozatú skálánkon. Kedvező fejlemény, hogy az ellenkező póluson („egyáltalán nem felel meg‖) csupán ennek a harmadát (12,5%-ot) regisztráltunk. A legelégedettebbnek a WJLF végzettjei mondhatók (53,8% arányuk a legmagasabb kategóriában), de ehhez hasonló értékek figyelhetők meg az AVKF esetében is (51,1%). Nem sokkal rosszabb az ELTE ÁJK-n sem az eredmény (49,5%; ha azt is beleszámítjuk, hogy itt a legalacsonyabb a teljesen elégedetlenek aránya). A legkevésbé a ZSKF hallgatói mondhatók elégedettnek (22,3%). Ez magyarázható azzal is, hogy főiskolánk csak néhány éves múlttal rendelkezik. További magyarázatot adhat a levelező tagozatosok kimagasló (több mint 80%-os) 95

aránya: közöttük nem egy a jelenlegi állása megőrzését tűzte ki célul, melynek egyik lehetséges eszköze a diploma (sokszor az sem számít, milyen végzettséget ad93). A következőkben azt vizsgáljuk meg, hogy az általunk megkérdezett végzett hallgatók, hogyan kerestek állást, milyen lehetőségeket vettek leginkább igénybe ahhoz, hogy eredményesen munkába álljanak (lásd a 6.10. ábrát). 6.10. ábra: Hogyan keresett munkát? (százalékok – többválaszos kérdés)

ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)

Látványosan magas (54,9%) azok aránya, akik személyes ismerősei, barátai, rokonai révén igyekeztek rátalálni munkahelyükre. Sokan különféle médiumok (újság, Internet) segítségével próbáltak elhelyezkedni (35,6%). Viszonylag sokan számoltak be arról is, hogy személyesen keresték fel a munkáltatókat (20,4%). A többi álláskeresési módszer kevésbé volt népszerű, illetve sikeres a válaszadók körében. Igen csekély azoknak a száma, akik álláshirdetést adtak fel (3,6%), de alatta marad a 10 százaléknak azok aránya is, akik az álláskeresésben oktatási intézményüktől kaptak segítséget. Reményeink szerint a karrier centrumok kiépülését követően ez az arány megsokszorozódik. Tanulságosak a vizsgált szempontból az intézmények szerinti eltérések is. A következőkben ezeket elemezzük egy kicsit alaposabban.

93

Erről bővebben is szólunk a kötetünk 11. fejezetében, a mélyinterjúk kapcsán.

96

6.11. ábra: Hogyan keresett munkát? – intézményenként (százalékok)94

7,7 2,9 10,7 9,0

a felsőoktatási intézménye segítségét veszi igénybe 2,4 1,7

54,9 58,3 51,0 52,5

rokonai, barátai, ismerősei révén keres

65,3 65,2 7,9 3,8 9,9

„fejvadász” céghez fordul

4,9 0,8 10,3 20,4 27,7 19,2 22,0

személyesen keresi fel a munkáltatókat

30,8 14,5 3,6 6,5 3,4 4,8 1,5 1,0

álláshirdetést ad fel

0,0 Összesen

AVKF

BMF

10,0

20,0

ELTE ÁJK

30,0 WJLF

40,0

50,0

60,0

70,0

ZSKF

ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)

A fenti ábra adatai (lásd a 6.11. ábrát) alapján kitűnik, hogy a WJLF-en végzettek vették igénybe leginkább a családi és baráti kapcsolataikat (65,3%), de hasonlóan magas az arány a ZSKF diplomázott hallgatóinál is (65,2%). A legkevesebben tanulmányaikat a BMF-en befejezők éltek ezzel a lehetőséggel (51,0%), de náluk is ez a leggyakoribb állásszerzési lehetőség. Összességében megállapítható, hogy minden álláskereső számára jelentős értékeket képvisel az ismeretség, a kapcsolat, hiszen általa könnyebb munkát találni. Ebben közrejátszik, hogy a munkaadók is szívesebben alkalmaznak olyan szakembereket, akikről már rendelkeznek előzetes információval. Az ábrából kiemelkedik még a „személyesen keresi fel a munkáltatókat‖ alternatíva: ez esetben is a Wesley János Lelkészképzőn végzettek tűnnek ki (30,8%), a legkevésbé pedig a BMF volt diákjai (9,2%) alkalmazták ezt az álláskeresési technikát. Ez a lehetőség azért is vonzó, mert ha személyesen felkeresnek egy munkaszervezetet, akkor az adott intézmény általában feljegyzi, adatbázisában eltárolja adataikat (még akkor is, ha az aktuális állásajánlatukat már betöltötték), és

94

Azokat az alternatívákat ábrázoltuk, ahol a legnagyobbak voltak az eltérések – Khí-négyzet próba alapján.

97

legközelebb, amikor megüresedik egy álláshely, elsősorban azokat hívják meghallgatásra, akiknek előzetesen tárolták a jelentkezésüket. Igen tanulságos az intézményi segítség igénybevételének gyakorisága. Ha nem is magas, de relatíve a legnagyobb arányban (10,7%) a BMF volt hallgatói számoltak be arról, hogy főiskolájuk segítette elhelyezkedésüket. Ebből a szempontból a ZSKF, a WJLF és az AVKF kiépülő karrierközpontjainak lesz a legtöbb teendője (az arányok a 3%-ot sem érik el). A fejvadász cégek szolgáltatásait elsősorban a ZSKF és a BMF volt hallgatói ismerik, miközben az AVKF diplomásai között az álláshirdetést feladók aránya magas. Mindezek arra hívják fel a figyelmet, hogy intézményenként nagyon eltérő gyakorlat alakult ki, amely összefügghet a képzés jellegével, az elhelyezkedés nehézségeivel – de mindenképpen jó támpontokat adnak az álláskeresést segítő intézmények munkatársai számára. Végül – a fenti témánkhoz kapcsolódóan – azt tárgyaljuk, hogy válaszadóink mennyi ideig kerestek munkát diplomájuk megszerzése után. 6.12. ábra: Mennyi ideig keresett munkát - intézményenként (százalékok)

ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)

A fenti ábrán (lásd a 6.12. ábrát) megfigyelhető, hogy intézményeként viszonylag csekélyek az eltérések. Összességében közel háromnegyedük (71,4%-uk) azonnal munkahelyet talált (a fenti módozatok valamelyike eredményes volt), illetve megtartotta állását (ha levelező hallgatóként munka mellett tanult). Az AVKF volt diákjai esetében különösen jónak mondható ez az arány (85,7%), míg az ELTE ÁJK volt hallgatóinak okozott talán a legnagyobb problémát a munkába állás (itt csupán 67,9% a vizsgált arány). Pozitívumként mondható el, hogy válaszadóink közül összességében, akik hosszabb ideig kerestek munkát, azoknál sem telt el túl sok idő (átlagosan kb. négy és fél hónap; ez a megkérdezettjeink 23,0%-ára vonatkozik). Legnagyobb arányban (29,1%) a BMF végzett hallgatói kerestek hosszabb ideig munkát, melynek okait érdemes lenne külön is megvizsgálni 98

7. FEJEZET: A KOMPETENCIÁKRÓL WINKLER MÓNIKA – NAGY GILDA – KALMÁR DÓRA „A felsőoktatás aktoraira, de a vezetőkre is általában a konzervatív szemlélet, a régi sémákhoz, értékrendhez való ragaszkodás, jellemző... A felsőoktatási integráció végrehajtásának hiányosságai, a veszteséges egyetemek, főiskolák viszonylag nagy száma, a stratégiai gondolkodás hiánya és a rövidlátó intézményi döntések magas gyakorisága azt jelzi, hogy a jelenlegi vezetési struktúra változatlansága egyben a bolognai elvek hazai megvalósulásának kudarcát is előrevetíti. Ekkor viszont nemcsak a magyar felsőoktatás versenyképessége van veszélyben, hanem az EU felsőoktatás pozícióját is gyengítjük. A magyar felsőoktatás a perifériára szorul. Hasonló a helyzet az ország gazdasági versenyképességével is: a mobil munkaerő megteremtése a Bologna-folyamat végső célja, ennek elmulasztása stratégiai hátrányt jelent az országnak.”95

7.1. BEVEZETÉS Több kutató véleménye is egybecseng abban a tekintetben, hogy a magyar felsőoktatásból hiányzik egyfajta „dinamikusabb megközelítés‖ – így elsősorban a kompetencia-alapú gondolkodásmód.96 Ennek eredményeképpen túl sok a versenyképtelen diplomás a munkaerőpiacon, miután a munkaadók elsősorban az alkalmazható készségek, képességek meglétét kérik számon az „akadémikus alkalmassággal‖ szemben. Az Oktatási Minisztérium 2001-ben ebben a témakörben egy kutatási projektet indított, amelynek legfontosabb eredményeit a következőkben foglaljuk össze97: Az oktatási intézmények nem végeznek adatgyűjtéseket a piac számára fontos kompetenciák felderítésére, ennek következtében hiányzik az érdemi kommunikáció a gazdaság és az oktatás között. A csekély rendelkezésre álló információt az egyetemek, főiskolák képtelenek lefordítani az „oktatás nyelvére‖ (nem alakul át tematikává, oktatási tervé); nincsenek a felsőoktatásban olyan tananyagok, amelyek az álláskereséssel, az önéletrajz-írással, vagy a munkavállalói jogokkal foglalkoznának. További problémákat vet fel, hogy a felsőoktatási intézmény hallgatói nagyon eltérő mértékben sajátítják el az oktatás által megszerezhető készségeket, és ezzel együtt különböző módon dolgozzák fel a tanulmányaik során kapott információkat. Szinte lehetetlen egységes tanítási „sablont‖ alkotni akár 30 hallgató esetében is adott tantárgyra vonatkozólag, de általában ennél jóval nagyobb a hallgatói létszám a tanórákon (előfordulhat 100 tanuló együttes részvétele is az ilyen alkalmakon). Minden diák személyisége és viszonya a környezetéhez eltérő, ezáltal a tananyagot is máshogyan dolgozzák fel, így arra kell törekedni, hogy a tanulók a leghatékonyabban sajátítsák el az évek során kapott elméleti és gyakorlati tapasztalatokat. Ezért van szükség a különböző főiskolákon és egyetemeken a tudás kompetencia-alapú megközelítésére, amely szintén arra keresi a választ, hogy mely tényezők okoznak jelentős különbségeket az egymáshoz hasonló képességű, tudású emberek teljesítményében, és miként lehet ezeket a „faktorokat‖ megbízhatóan 95

Barakonyi Károly: Javaslat a hazai felsőoktatási intézményvezetési modellre II. rész. Vezetéstudomány 2003/9. Lásd például: Jancsics Dávid: A kompetencia alapú megközelítés hiánya a magyar felsőoktatásban. Forrás: http://kistaska.tatk.elte.hu/index.php?cikk=146 Letöltés ideje: 2007.05.29. 97 A kutatás eredményeit „Az európai gyakorlathoz illeszkedő munkaerő-piaci készségigény-felmérés a magyar oktatás-képzés fejlesztése szolgálatában‖ címmel egy tanulmányban összegezték a Szent István Egyetem Gazdaság és Társadalomtudományi Karán működő Vezetéstudományi Tanszékének munkatársai. Forrás: http://www.oki.hu/cikk.php?kod=2002-02-te--Europai.html Letöltés ideje: 2007.10.02. 96

99

elkülöníteni. A kompetenciák alkalmazásának végső célja minden esetben a szervezet teljesítményének növelése, amit csak felkészült és motivált munkavállalókkal lehet elérni.‖98 A kompetenciák fogalmából kiindulva, ha tisztában vagyunk egy adott személy készségeivel és képességeivel, nagyjából előre tudhatjuk, milyen szituációhoz hogyan fog viszonyulni, és következtethetünk ez alapján az adott egyén teljesítményére is. Egy feladat elvégzése előtt még azt is behatárolhatjuk, hogy az alany kompetenciáihoz mérten, mennyire fog megfelelni, hogyan végzi el a rá váró munkafolyamatot. „A kiváló teljesítményszint a sztenderd eltérés az átlagostól fölfelé, a hatékony teljesítés, pedig a végzés minimálisan elfogadható szintjét jelenti.‖99 A kompetencia koncepció kidolgozása McCelland nevéhez fűződik, de Boyatzis tette ismertté a fogalmat. Egyik kutatása során, amikor azt vizsgálta, mi a különbség a sikertelen és a sikeres vezetők között, azt a felfedezést tette, hogy nem lehet egyetlen faktort differenciálni erre vonatkozólag, hanem különböző tényezők egész sora (személyes tulajdonságok, motívumok, tapasztalatok, magatartásbeli jellemzők) határozzák meg a különbségeket.100 Számos definíció létezik a kompetenciák pontos meghatározására, miszerint „a kompetenciák alapvető készségek és képességek, amelyek a magas szintű munkavégzéshez szükségesek101‖, ugyanakkor „kompetenciának tekinthető bármely olyan egyéni jellemző, amely mérhető vagy megbízhatóan értékelhető, és amelyről kimutatható, hogy szignifikánsan megkülönbözteti a hatékonyan teljesítő munkavállalókat a nem hatékony egyénektől 102‖ és azzal is egyet kell értenünk, hogy „a kompetenciák a munkateljesítményre ható viselkedési dimenziók 103‖. Összességében elmondható, hogy „kompetenciaként definiálható minden munkával kapcsolatban álló személyes tulajdonság, tudás, készség és érték, amelyet egy személy mozgósít annak érdekében, hogy jól végezze munkáját104‖. A kompetenciák típusainak széles tárházát ismerjük, leggyakrabban a tudatosság szintje szerint különböztetik meg őket. Emellett lehetnek általánosak vagy specifikusak, egyéniek vagy munkakörhöz kapcsolódóak, illetve kezdeti (küszöb-) vagy megkülönböztető jellegű (kulcs-) kompetenciák.105 Léteznek ún. kognitív, illetve szociális kompetenciák. E két kategória közül, a szociális kompetenciával106foglalkozunk a továbbiakban, amely nem más, mint a lazán egymáshoz kapcsolódó viselkedésbeli, kognitív és performancia jellegű dimenziók összessége. Ezen készségek két részből tevődnek össze. Az egyik az öröklött elemek, amelyek a szociális rutinokat (arcfelismerés, hangbeazonosítás) és a hajlamokat (párképzés, birtoklás, kötődés, gondozás) tartalmazzák. A másik, a tanult elemek, amelyek az egyének helyzetét (önértékelés, nyitottság, attitűdök), a család szerepét (életmódbeli modellnyújtás, kötődés), az iskolában nyújtottakat (fizikai környezet, szociális struktúra, pedagógus, kortársak az iskolában), illetve a környezet hatásait (kulturális hatások, kívánatos és elfogadott viselkedésmódok) foglalják magukban.

98

99

100 101 102

103

104 105 106

Bíró Krisztina – Csányi Zsuzsanna – Vincze Szilvia: A hallgatók elhelyezkedéséhez kötődő kompetenciák vizsgálata (Regionális Operatív Program, a BDF megbízásából), „Elbert et al. 2000‖, 2007. február. Forrás: http://www.ifjusagsegito.hu/belvedere/ifjusagi_korszakv.pdf Letöltés ideje: 2007.10.10. Jákó Melinda: A kompetencia fogalmának értelmezési lehetőségei; http://www.kompetencia.hu Letöltés ideje: 2007.11.01. Forrás: Bíró – Csányi – Vincze, 2007. „A kompetencia koncepció bemutatása‖ Forrás: Amstrong, Mark: A Handbook of Personnel Management Practice. Kogan Page Limited, London, 1999. Forrás: Spencer, Lyle. M. – Spencer, Signe M.: Competence at work: Models for superior performance, Wiley, New York, 1993. Forrás: Woodruffe, Charles: „What is meant by competency?‖ Leadership and Organization Developement Journal, 14:1, 1993. 29-35. Forrás: Amstrong, 1999. Forrás: Bíró - Csányi – Vincze, 2007. „A kompetenciák típusai‖ Szabó Győzőné: Szociális kompetenciák és érzelmi nevelés: Jász-Nagykun Szolnok Megyei Pedagógiai Intézet. Forrás: http://www.heves-ped.sulinet.hu/Szocialis_kompetenciak_Eger.ppt Letöltés ideje: 2007.10.15.

100

Egy másik megközelítés szerint107a szociális kompetencia (social skills) társas viselkedés, az emberek, és a közösségek közötti viszonyokat, kapcsolatokat, illetve a viselkedésben megnyilvánuló kölcsönhatásokat jelenti. Ezt az aktuális szociális helyzet, az értékrend és a szociális képességek határozzák meg. A kompetenciák fejlődésének feltétele a szociális komponenskészletek gyarapodása és alakítása az elvárásokhoz. A fejlődés egyik motorja a nevelés, amelynek feladata ezen a téren kettős. Egyrészt, a szociális illetékesség komponenskészleteinek gyarapítása, másrészt a pozitív egyéni értékrend és a képességrendszer kiépülésének, a kreativitás növekedésének, fejlődésének és szerveződésének segítése. Ennek működését az egyéni szociális értékrend és a képességrendszer szabályozza. Az illetékesség fontos részeként valósul meg a világtudat, az éntudat (myself) és a szociális viselkedés. A spontán és szándékos szocializációtól, és a neveléstől függ az egyéni tudat és a szociális kompetencia-fejlettsége. A szociális kompetencia, a társas kapcsolatok irányításában játszik nagy szerepet, ezek közül néhányat bemutatunk: Emberi konfliktusok kezelése: az életben előforduló különböző szituációk kezelési technikája, ami emberenként változó metódusú lehet. A viták a munkatársak között lehetnek ösztönző jellegűek, működhetnek egy adott probléma megoldásának érdekében. Minden ember gondolkodási módja más, emiatt egy adott problémát másképpen közelítenek meg. A vita során mód van arra, hogy a nézeteltérések feloldódjanak, és csökkenjen a feszültség. A konfliktuskezelés módjai az asszertivitás, a határozottság, a mérsékelt hangnem-használata. Olykor azonban egy jól időzített kedves mosoly is eloszlathatja a konfliktusokat. Konfliktustűrés: ez a készség abban mutatkozik meg, hogy az ember a stressz-hatásokra mennyire nyugodt, illetve heves vehemenciával reagál. Ez nagyban függ a szülőktől kapott magatartásmintáktól. Ez a kompetencia is elengedhetetlen a sikeres munkavégzéshez. Együttműködés egy csapattal: ez a kompetencia elsősorban az együtt végzett tevékenységekben tölt be hatékony szerepet. Abban mérhető, hogy a munkavállaló mennyiben képes kollégáival összefogni egy adott cél érdekében. Ennél a készségnél fontos tényező az innovatív képesség, az újító szellem, hiszen a fantáziadús ötletek megvitatása után tud a team egy kidolgozott stratégiát alkalmazni. Ki kell emelni, hogy ebben az esetben a vállalati rendszer egy ún. ‖rácsszerkezet‖ alapján működik, vagyis a kommunikáció nem felülről lefelé irányul, ebben a szituációban az összes fél egyenrangú partner. Megfelelő csapatszellem kialakítása: A munkatársak között bizonyos célok érdekében egyfajta „pszichológiai szerződés‖ jön létre, annak a célnak alárendelve, hogy egy adott feladatot közösen, alkotóan és együtt gondolkodóan oldjanak meg. A cél a sikeresség, az anyagi jutalom és az emberi kapcsolatok mélyítése. Munkaszervezés: Azon feltétlenül szükséges kompetenciák egyike, amellyel minden munkavállalónak rendelkeznie kell. Lényegében az adott gyakorlati és szakmai feladatok térben és időben való logikus rendszerben történő elhelyezését, tervezését és ennek kivitelezését jelenti a munkahelyen belül. Mások szakmai vezetése: Ezen készség a szakmai irányítás és a csapat munka kialakítása során döntő fontosságú. Alkalmazásánál fontos tényező, hogy a vezető mennyiben tudja motiválni a munkatársait, illetve hogyan viselkedik embertársaival, beosztottjaival szemben. Ennek szerves része a mások utasítására, irányítására való képesség is.

107

Radnóti Katalin: A szociális kompetencia fejlesztési lehetőségei a mai magyar iskolában a tanórákon. In: Kerber Zoltán (szerk.): Hidak a tantárgyak között. Országos Közoktatási Intézet, Budapest, 2006. 105-120. Forrás: http://members.iif.hu/rad8012/pedagogia/Oktatasi-modszerek.doc Letöltés ideje: 2007.10.15.

101

A szociális kompetenciarendszerben a cél egy „kiegyensúlyozott‖ kapcsolat munkavállaló és munkaadó között. Ehhez az előbb említett képességeken kívül szükséges a kommunikációs készség is. Ez magába foglalja a munkatársakkal való kapcsolattartást, kapcsolatteremtést, a felső vezetéssel való hatékony verbális-nonverbális érintkezést, és a – csoportos feladatvégzés során – felmerülő kérdésekre az adekvát válaszok megkeresését. Ezen kívül meg kell említenünk „az érdekek érvényesítését‖ is, ami nem rámenősséget jelent, hanem világos, de nem kérkedő, hanem érvelő tárgyalási stílust és ez eszköze lehet a ranglétrán való feljebbjutásnak. A szociális tanulás szerepe az emberi viselkedésben jut kifejezésre. Ezzel összefüggésben a család az egyén személyiségének formálásában meghatározó. Elengedhetetlen a pozitív önazonosuláshoz a szociális elfogadás a környezet részéről. Ha az egyén önértékelési gondokkal küzd, akkor az kihat nem csak a szociális kapcsolataira, hanem a munkavégzésére is. A tanuló a szociális környezetében sajátítja el a társas kapcsolatok kiépítéséhez, fenntartásához szükséges ismereteket és készségeket, amelyek lehetővé teszik, hogy a későbbiekben a társadalom cselekvő tagja legyen. A szocializáció, tanítási - tanulási folyamat, a képességek és készségek fejlesztése minden tanuló érdeke az iskolában, a társadalomnak, pedig természetes elvárása. A tanulás azonosításának, mérésének és elismerésének gyakorlati megvalósítása feltételezi, hogy pontos definícióval rendelkezzünk arra vonatkozólag, melyek azok a tanulással megszerezhető készségek és képességek, amelyek kívánatosak és elérhetőek az egyének tanulási tevékenységének eredményeként. Így a kompetencia fogalmát – a fentiekkel összhangban – úgy határozzuk meg, mint egy személy olyan alapvető jellemzőit, tulajdonságait, amelyek részei a személyiségnek, meglétük vagy hiányuk alapján következtetni lehet az adott személy viselkedésére bizonyos szituációkban. A következőkben a kutatási eredményeink közül azokat ismertetjük – a fentiekhez kapcsolódóan –, amelyek a végzett hallgatók kompetenciáira vonatkoznak. Elsősorban arra voltunk kíváncsiak, hogy mennyben járultak hozzá ezek a készségek a munka világába való sikeres beilleszkedéshez, illetve ezek a készségek mely forrásokból eredeztethetők.

7.2. MENNYIRE SZÜKSÉGESEK A KOMPETENCIÁK A MUNKÁHOZ? Az első ábránk (lásd a 7.1. ábrát) adatai révén azt elemeztük, hogy melyek azok a vizsgált kompetenciák, amelyek elengedhetetlenek az általunk megkérdezett végzett hallgatók szerint a sikeres munkavégzéshez. Adataink alapján megállapítható, hogy az ötfokozatú skálán mért 17 kompetencia közül a legmagasabb értéket a „probléma-megoldási készség és leleményesség‖ (átlag 4,48 pont) kapta a megkérdezettektől.

102

7.1. ábra: Mennyire szükségesek az egyes kompetenciák a munkához? (átlagértékek és szórások az ötfokozatú skálán)

ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)

Alig valamivel kisebb értékkel a második legfontosabb kompetencia az „együttműködés egy csapattal‖, (átlag 4,33 pont), a harmadik helyen a „nagy munkabírás, kitartás‖ áll (átlag 4,30 pont). Meg kell még említeni, ugyan a középmezőnyben szereplő, de nagyon fontos kompetenciát is, amely a „konfliktustűrés‖ (átlag 4,24 pont). A táblázatból egyértelműen kitűnik, hogy a vizsgálatba bevont friss diplomásoknak alig van szükség a „kézügyességre‖ a munkavégzés során. Ez átlagosan épp, hogy eléri a 2,5 pontot (egész pontosan: 2,49). Láthatóan sokkal fontosabb a „mások irányítása, utasítása‖ a kézügyességhez képest, 3,11 ponttal előzi meg az előbb említett 103

kompetenciát, ezzel majdnem, hogy teljesen egyező pontot kapott a „mások szakmai vezetése‖ is (átlag 3,13 pont). Egyforma fontossággal bír a megkérdezett volt hallgatók körében a „munkaszervezés‖ és az „íráskészség, fogalmazási készség‖, (a táblázatról látható, hogy átlag 4,00 pontot kaptak). Megemlítendő, a mai világban szinte elengedhetetlen kompetencia a nyelvtudás. Nem kis meglepetésre csak a középmezőnyben szerepel (3,15 pontos átlaggal). Ezzel szemben a „számítógép-ismeretet, informatikai tudást‖ szükségesebbnek érezték az alanyok a munka világában való sikeres érvényesüléshez. Az intézményenkénti eltérések – amint azt az F-próba108adatai alapján megállapíthatjuk – mind a 17 kompetencia esetében szignifikánsak, azaz a próba elfogadási valószínűsége alatta marad a 0,05-ös értéknek. A továbbiakban azokat a kompetenciákat vesszük alaposabban szemügyre, amelyek esetében az Éta-négyzet (a magyarázott szórás aránya) a legnagyobb volt (lásd a 7.2. ábrát). Miközben a korábbi adatok szerint a „kézügyesség‖ játszik a legkisebb szerepet a vizsgált diplomásoknál, a fenti adatok arról tanúskodnak, hogy ez az eredmény nem minden intézmény esetében állja meg a helyét: az AVKF-en végzettek esetében relatíve kiemelkedő a szerepe ennek a készségnek, miközben az ELTE ÁJK végzett hallgatói számára ez a legkevésbé szükséges. Az eltérő eredményeket magyarázhatja, hogy a két intézmény merőben más szakmákra készít fel, ezáltal a munkavégzéshez is különböző kompetenciákra van szükség. A többi főiskolán a kézügyességhez való viszony átlagosnak mondható, nagyjából egyformán (nem) tartják szükségesnek ezt a készséget. A korábbi ábráról leolvasott „nyelvtudás‖ megítélése a munka világában igen alacsonynak mutatkozott. A legkevésbé fontosnak a WJLF ex-hallgatói tartották ezt a kompetenciát (2,15 pont), kis eltéréssel, hasonlóan vélekedtek az AVKF végzettjei is, (2,42 pont), a legszükségesebbnek a BMF diplomásai tartották. Azonban ez a szám is csak alig 3,37 pont az ötös skálán. A többi kompetencia minden intézményben nagyjából egyformán fontos. Kiemelkedő eredményekkel bírnak a következőkben felsorolt kompetenciák (minden intézményben az átlag 4 pontnál nagyobb): „Emberi konfliktusok kezelése‖, „beszédkészség‖, és „íráskészség, fogalmazási készség‖. Ezeket intézményi szinten vizsgálva kitűnik, hogy az „emberi konfliktusok kezelése‖ a WJLF megkérdezettjei szerint a legfontosabb a munka világában (átlag 4,70 pont), ugyanez a BMF végzettjei szerint a legkevésbé szükséges, de azért szerintük is elengedhetetlen készség (átlag 4,04 pont).

108

Azokat az alternatívákat ábrázoltuk, ahol a legnagyobbak voltak az eltérések – az Éta-négyzet alapján. (Az F-próba során számított Éta-négyzet úgy interpretálható, hogy „mekkora hányadát magyarázza a független változó a függő változó szórásának‖.) A variacia-analizis (vagy szóráselemzés) lényege: ha a függő változónk magas mérési szintű, míg a független változó alacsony (mint esetünkben is), a függő változó szóródását két részre bonthatjuk: a csoportosított kategóriák közötti és az azon belüli szórásra. Az előbbi a független változó által „magyarázott‖, míg az utóbbi a „nem magyarázott‖ szórása a függő változónak. E két elem hányadosát nevezzük F-statisztikának (bizonyos küszöbérték meghaladása esetén beszélhetünk „szignifikáns hatásról‖). Ha az F értéke nagy, úgy is mondhatjuk, hogy a csoportokon belüli szórások kicsik, míg a csoportok közöttiek nagyok – vagyis a csoportok „viszonylag jól el vannak különítve‖ egymástól a független változó által. Lásd bővebben: Székelyi Mária – Barna Ildikó: Túlélőkészlet az SPSS-hez. TYPOTEX Kiadó, Budapest, 2002. 166-174. vagy Kolosi Tamás – Rudas Tamás: Empirikus problémamegoldás a szociológiában. OMIKK – TÁRKI, Budapest, 1988. 52-59.

104

7.2. ábra: Mennyire szükségesek az egyes kompetenciák a munkához – intézményenként (átlagértékek az ötfokozatú skálán)

ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)

A „beszédkészség‖ az előbb felsorolt kompetenciák közül az egyetlen, ahol, csak a BMF-en tanultak értéke maradt az átlag 4 pont alatt (3,89). Más intézmények esetében viszont nélkülözhetetlen ez a kompetencia, például a WJLF és az AVKF végzettjeinél kimagasló értékeket figyelhetünk meg (átlag 4,62 és 4,67 pont). Szemmel láthatóan számukra ez az egyik legnélkülözhetetlenebb készség, ami azzal magyarázható, hogy pl. a szociális munka, vagy a kántortanító tevékenységének talán legfontosabb eleme a kommunikáció, az emberekkel való kapcsolatteremtés. Az „íráskészség, fogalmazási készség‖ tekintetében elmondható, hogy az ELTE megkérdezettjei értékelték a legfontosabbnak (átlag 4,43 pont). Ez talán érthető is, hiszen a 105

jogászok és a politológusok szakmájukból kifolyólag rengeteget használják ezeket a képességeiket. Ugyanez a BMF-en végzettek szerint a munkavégzéshez nem olyan szükséges (átlag 3,68 pont), amely szintén könnyen magyarázható, mivel ők elsősorban mérnöki tevékenységet végeznek. Meglepődve tapasztaltuk hogy a „számítógép–ismeretet, informatikai tudást‖ a ZSKF-en és a BMF-en diplomázott hallgatók preferálták leginkább (az eredmény mindkét esetben átlag 4, 26 pont). Ugyanakkor, az AVKF volt diákjai számára a legkevésbé fontos ez a képesség.

7.3. MENNYIRE RENDELKEZIK A KOMPETENCIÁKKAL? A következőkben azt vizsgáltuk, hogy az általunk megkérdezett végzett hallgatók – saját meglátásuk szerint – milyen mértékben rendelkeznek a felsorolt kompetenciákkal. 7.3 ábra: Mennyiben rendelkezik az egyes kompetenciákkal? (átlagértékek és szórások az ötfokozatú skálán)

ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)

106

Az előző két ábrához kapcsolódóan itt (lásd a 7.3. ábrát) az követhető nyomon, hogy a felsorolt 17 kompetenciával milyen mértékben rendelkeznek a volt hallgatók. A legmagasabb értéket a „nagy munkabírás, kitartás‖ kapta (átlag 4,10 pont), a volt hallgatók úgy gondolják, hogy ez az a kompetencia, amivel a leginkább rendelkeznek. A második kompetencia a munkában való alkalmazás tekintetében, a „beszédkészség‖ (átlag 4,08 pont), ami igencsak meglepő az előző táblázattal való összehasonlításban, mivel ott a középmezőnybe került. Alig lemaradva az előzőtől, az „együttműködést egy csapattal‖, a harmadik helyre sorolták (4,07 pont), ami azt jelenti, hogy sokan hisznek a csapatmunkában. Kiemelkedő jelentősége van még (átlag 4 pont felett értékelték) a „probléma-megoldó képességnek, leleményességnek‖ is. Ez egyértelmű eredménynek mondható, ha arra gondolunk, hogy a munkavégzés során fellépő problémákat azonnal orvosolni kell, mivel csak így lehetünk eredményesek. Egyértelműen kitűnik az ábráról, hogy a „kézügyesség‖ készséggel inkább rendelkeznek (átlag 3,17 pont) a volt hallgatók, mint amennyire ezt a munkájuk megkívánja (lásd: 7.1 ábra). Ez az eredmény sem meglepő, hiszen az általunk megkérdezett végzett hallgatók nem ilyen jellegű állásokat töltenek be, ahogyan anyaintézményeik sem ezekre a területekre szakosodtak. Érdekes módon a „nyelvtudás‖ a második leggyengébb kompetencia (átlag 3,25 pont), mégis előkelőbb helyen szerepel, mint a 7.1 ábrán. A „konfliktustűrés‖ rosszabb értéket kapott (átlag 3,70 pont), ebben az esetben több a kompetenciájuk, mint amennyire szükségük van a munkavégzésük során. A 7.4 ábrán ugyanezen kompetenciákat intézményenkénti bontásban láthatjuk. Azokat a kompetenciákat vesszük alaposabban szemügyre itt is, amelyek esetében az intézmények közötti eltérések a legnagyobbak voltak. Adataink alapján elmondható, hogy „kézügyesség‖-gel a BMF ex-hallgatói rendelkeznek a leginkább (átlag 3,62 pont), hasonló mértékben az AVKF megkérdezettjei (átlag 3,56 pont), míg az ELTE végzettjei a legkevésbé (átlag 2,59 pont). Az eredményekből kiolvasható, hogy ennél a kompetenciánál a legnagyobb a különbség intézményenként. Eltérések figyelhetőek meg a „számítógép-ismeret, informatikai tudás‖ tekintetében is, a BMF-en végzettek értékelték úgy, hogy kiemelkedően magas tudásuk van e téren (átlag 4,23 pont), de ehhez hasonló eredmények tapasztalhatók a ZSKF esetében is (átlag 4, 07 pont). A „nyelvismerettel‖ kapcsolatban elmondható, hogy az ELTE végzett hallgatói érzik legbiztosabbnak ezt a tudásukat (átlag 3,50 pont), míg a WJLF hallgatói ezzel szemben a leginkább bizonytalanok (átlag 2,62 pont). A „szaktudás alkalmazása a gyakorlatban‖ kompetenciát hasonló eredményekkel értékelték a megkérdezettek, a WJLF végzettjei érzik úgy, hogy a leginkább rendelkeznek vele (átlag 4,01 pont), legkevésbé pedig az AVKF-en diplomázottak érezték magukénak ezt a készséget. Ez az eredmény azért is elgondolkodtató, mert a két felsőoktatási intézményben hasonló végzettséget szerezhetnek az ott tanulók, ez is azt bizonyítja, mennyire eltérő két hasonló főiskola oktatása. A „munkaszervezés‖ tekintetében a legkiemelkedőbb a ZSKF (átlag 3,91 pont), a legalacsonyabb pedig az ELTE (átlag 3,56 pont) eredménye.

107

7.4. ábra: Mennyiben rendelkezik az egyes kompetenciákkal - intézményenként (átlagértékek az ötfokozatú skálán)

ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)

108

7.4. A KOMPETENCIÁK FORRÁSAI Az alábbi ábrán (lásd a 7.5. ábrát) azt vizsgáltuk, hogy a felsorolt kompetenciák elsajátításához mennyiben járult hozzá a végzett hallgatók szerint anyaintézményük. 7.5 ábra: Kompetenciák forrása: a felsőoktatás (átlagértékek és szórások az ötfokozatú skálán)

ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)

Az első helyre sorolták a végzett hallgatók az „elméleti szaktudást, felkészültséget‖ (átlag 3,99 pont), ami azt jelenti, hogy a képző intézmények leginkább ezt a kompetenciát fejlesztik az oktatás során. Ezután következik a „beszédkészség‖ (átlag 3,70 pont), majd az „íráskészség, fogalmazási készség‖ (átlag 3,67 pont).

109

A legkevésbé a „kézügyességet‖ (átlag 2,03 pont) sajátították el tanulmányaik alatt. Ugyanez érvényes kisebb százalékban a „mások irányítása, utasítása‖ (átlag 2,18 pont) és a „mások szakmai vezetése‖ (átlag 2,44 pont) készségre is. A következő ábra (lásd a 7.6 ábrát) intézményenkénti bontásban szemlélteti, hogy az általunk megkérdezett végzett hallgatók mennyiben sajátították el a felsorolt kompetenciákat. 7.6 ábra: Kompetenciák forrása: a felsőoktatás – intézményenként (átlagértékek az ötfokozatú skálán)

ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)

A legmagasabb átlagérték az „íráskészség, fogalmazási készség‖ kompetenciánál figyelhető meg: a WJLF volt hallgatói vélik úgy, hogy anyaintézményük jól megtanította ezt a készséget (átlag 4,04 pont), ezzel a legkevésbé a BMF végzettjei értenek egyet (átlag 3,30 pont). Figyelemre méltó különbségek mutatkoznak az „együttműködés egy csapattal‖ tekintetében is: szintén a WJLF eredményei emelkednek ki (átlag 3,95 pont), s a legkevésbé jeleskednek ebben az ELTE-n diplomát szerzettek (átlag 3,09 pont). Ahogy már a többi adatsornál is, itt is utolsó helyen szerepel a 110

„kézügyesség‖: egyetértettek a végzett hallgatók abban a tekintetben, hogy ezt a készséget sajátították el a legkevésbé tanulmányaik során, bár az AVKF eredményei itt is magasabbak (átlag 2,89 pont). Az alábbi ábra egyfajta összefoglaló elemzésre ad lehetőséget a fent vizsgált kérdésekkel kapcsolatban (lásd a 7.7. ábrát). Azt vizsgálhatjuk adataink révén egyszerre, hogy a megkérdezettjeink a vizsgált kompetenciákkal mennyiben rendelkeznek, mennyire lenne szükségük, illetve mennyit kaptak a felsőoktatásban. 7.7 ábra: Az adott kompetenciákkal mennyire rendelkezik – mennyire szükségesek a munkában - mennyit kapott a felsőoktatásban? (átlagértékek az ötfokozatú skálán)

ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)

A fentiekből kiolvasható, hogy a 17 kompetencia közül munkájukhoz leginkább a „konfliktustűrést‖ és a „probléma-megoldó készséget‖ találták a legszükségesebbnek, (átlag 4,24 illetve 4,48 pont). E területeken azonban kevesebb tudással rendelkeznek, mint kellene (átlag 3,70 illetve 4,06 pont), és a felsőoktatás is kevés alapot adott ehhez (átlag 3,30 illetve 3,41 pont). Ezen kívül még a „szaktudás alkalmazását a gyakorlatban‖ és az „együttműködést egy csapattal‖ emelték ki az általunk megkérdezettek. Mindkét kompetenciánál kevésnek ítélték meg anyaintézménytől 111

kapott felkészítést, és az is kiderült, hogy nem rendelkeznek kellő ismeretekkel. Érdemes kiemelni a „nyelvtudást‖, ugyanis a megkérdezettek szerint több a nyelvismeretük, mint amennyire ez a munka világában szükséges lenne. Holott a gyakorlati tapasztalatok éppen az ellenkezőjét bizonyítják: a munkáltatók általában arra panaszkodnak, hogy a pályakezdők nem rendelkeznek megfelelő nyelvtudással. Hasonló eredmények figyelhetők meg az „innovatív készségnél, újító szellemnél‖ is. Összességében elmondható a 7.7 ábra alapján, hogy a végzett hallgatók szerint komoly hiányosságok tapasztalhatók a felsőoktatásban a munka világára való felkészítés és ezzel összefüggően a szakmai gyakorlat tekintetében. A megoldás kulcsa lehet a Karrier Centrum, ezért létrehozásának egyik fő célja a hiányosságok feltárása, pótlása, szakmai gyakorlatok szervezésével, a munkáltatókkal való kapcsolat kiépítésével, a munkaerőpiaci elvárások hatékonyabb felderítésével és mindenekelőtt olyan oktatás biztosításával, amely lehetővé teszi, hogy amit az elméleti órákon egy tanuló elsajátít, azt később, a gyakorlatban is hasznosítani tudja. Az eddigiekben csak a felsőoktatás szerepével, jelentőségével foglalkoztunk a kompetenciák fejlesztése kapcsán. Kérdőívünkben igyekeztünk „feltérképezni‖ mindazokat a „kompetenciaforrásokat‖, amelyek szerepet játszhattak a végzett hallgatóink eddigi életében. Így az felsőoktatási intézmények mellett rákérdeztünk a korábbi iskoláira, a család szerepére, a munka világára abból a szempontból, hogy mennyire járultak hozzá ezen képességeik kialakításához, fejlődéséhez. A következő táblázat (lásd a 7.1. táblázatot) azokat az összetett számítási eredményeinket tartalmazza, amelyek az egyes kompetencia-források jelentőségének összehasonlítását teszik lehetővé. Arra voltunk kíváncsiak, hogy – ha minden vizsgált kompetenciát összegzünk - , kimutatható-e valamiféle különbség az egyes tényezők között. 7.1. táblázat: Az egyes kompetencia-források „jelentősége” – intézményenként (átlagértékek az ötfokozatú skálán) Intézmény

AVKF BMF ELTE ÁJK WJLF ZSKF Összesen

munka világa (összegző)

felsőoktatás (összegző)

középiskol a (összegző)

korábbi iskola (összegző)

család (összegző)

Saját maga (összegző)

3,87 3,76

3,55 3,17

3,14 2,9

2,86 2,41

3,39 2,96

3,63 3,41

3,41 3,10

3,64 3,83 3,84 3,76

2,93 3,28 3,23 3,17

2,94 2,88 2,96 2,95

2,53 2,62 2,63 2,57

3,05 3,14 3,17 3,10

3,37 3,55 3,56 3,47

3,08 3,22 3,23 3,17

Átlag (*)

ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)

A következőképpen jártunk el: minden megkérdezettre kiszámítottuk annak átlagát, hogy az egyes tényezők (a felsőoktatás, a család stb.) esetében milyen szerepet tulajdonítottak a 17 kompetencia kialakításában (az ötfokozatú skálán osztályoztak, mint azt a felsőoktatás esetében be is mutattuk a korábbiakban). Így a hat tényező (a munka világa, a felsőoktatás, a középiskola, a korábbi iskolák, a család illetve „saját maga‖) mindegyikére megkaptunk egy összegző átlagértéket az ötfokozatú skálán. A fenti táblázat ezeket az átlagértékeket tartalmazza intézményenkénti bontásban. 112

Azért, hogy az összehasonlításokat még szemléletesebbé tegyük, átalakítottuk az ötfokozatú skálán számított átlagértékeket egy 100 pontos skálára. Bennünket elsősorban az intézmények közötti eltérések érdekelnek, úgy alkottuk tehát meg ezt az új skálát, hogy minden intézmény esetében kiszámítottuk a hat tényező átlagát – és ezt vettük intézményenként 100 pontnak. Kiküszöböltük ezzel azt, hogy például az AVKF volt hallgatói szinte minden kompetenciaforrásnak nagyobb jelentőséget tulajdonítottak, mint az ELTE ÁJK diplomásai (a két összesített átlagérték: 3,41 illetve 3,08). Immáron vizsgálhatóvá vált, hogy intézményenként mennyire tér el az egyes kompetencia-források jelentősége. Az alábbi ábrán (lásd a 7.8. ábrát) bemutatjuk eredményeinket mind a hat kompetenciaforrásra intézményenkénti bontásban. 7.8 ábra: Ha a kompetencia-források átlagát 100 pontnak vesszük intézményenként, mekkora az egyes források súlya – intézményenként (pontok egy speciális 100-as skálán)

ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)

A következő fontosabb megállapításokat tehetjük adataink alapján: Kiugróan magas (118,7 pont) a munka világának jelentősége a vizsgált öt intézmény átlagában (az „Összesen‖ értékek alapján); a második legfontosabb kompetencia-forrásnak „önmagukat‖ tarják megkérdezettjeink (109,6 pont); ezt követi a felsőoktatás és a család (100,1 illetve 97,7 pont); a legkisebb jelentőséget az általános iskolának tulajdonítanak (81,0 pont); a középiskola szintén átlag alatti (93,0 pont).

113

Az intézményenkénti eltérések igen jelentősek (szignifikánsak) mind a hat komponens esetében. Anélkül, hogy az adatok részletes elemzésébe bocsátkoznánk, néhány érdekesebb összefüggésre hívjuk fel a figyelmet. Feltűnő például az AVKF volt hallgatóinak preferencia-sorrendje: relatíve felértékelik a családot (99,5 pont – szemben az átlagos 97,7 ponttal), a korábbi iskolákat és a felsőoktatást. Háttérbe szorul náluk a munka világa és önmaguk szerepe a készségek kialakításában. Némileg másképpen alakulnak a preferencia-sorrendek a BMF-eseknél: kitüntetett szerepe van náluk a munka világának (121,2 pont), háttérbe szorul viszont a család, és a korábbi iskolák szerepe kompetenciáik alakulásában. De feltűnő az ELTE diplomásai esetében a felsőoktatás relatív leértékelése a vizsgált szempontból (mindössze 113,4 pont), ugyanitt a család jelentősége meghaladja az átlagot. A Wesley-sek a középiskola hatását tartják relatíve csekélynek, ugyanakkor a felsőoktatás szerepe náluk átlag feletti.

7.5. A KOMPETENCIÁK FORRÁSAI ÉS A SIKERE BEILLESZKEDÉS A kompetencia-források vizsgálata során még egy érdekes kísérletre vállalkoztunk. A következő ábra segítségével (lásd a 7.9. ábrát) azt mutatjuk be, hogy a válaszadóink mit gondolnak arról: milyen forrásokból származnak kompetenciáik (készségeik, jártasságaik) – annak függvényében, hogy mennyire illeszkedik sikeresen a felsőfokú végzettségük a munka világában elfoglalt helyükhöz. Valójában arra vagyunk kíváncsiak, hogy mennyiben befolyásolják a munka világába való sikeres beilleszkedést a készségek kialakulásának (a kompetenciák megszerzésének) forrásai. Elkülönítettük a megkérdezettjeink között azokat, akik jelenlegi munkájukat megfelelőnek ítélték végzettségükhöz képest, illetve azokat, akik kevéssé. Mint azt a korábbiak már elemeztük (lásd a 6. fejezet 6.6. ábráját), egy ötfokozatú skálán értékelték helyzetüket megkérdezettjeink. A következőkben ezt az öt kategóriát elemezzük a kompetencia-források szempontjából, a fenti speciális 100-as skála egy variánsát alkalmazva (itt a kompetencia-forrásonkénti átlagokat vettük 100 pontnak). Az első kategória azokat foglalja magába, akik a végzettségüknek leginkább megfelelő munkát kaptak (5- ös kategória: ‖tökéletesen megfelel‖). A tényleges munkavégzéshez szükséges kompetenciák forrásaként átlag alatti mértékben jelölték meg a felsőoktatást (a -0,92 –es érték a második legalacsonyabb), ugyanakkor esetükben a munka világa kiemelkedik (messze a legmagasabb értéket regisztráltuk itt: +1,57 pontot). Megfigyelhetjük azt is, hogy minden más kompetencia-forrás – relatíve – háttérbe szorul (átlag alatti jelentőséggel bír) náluk a munka világán kívül. Ebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy akik a „végzettségüknek tökéletesen megfelelő‖ munkát kaptak, azokat a felsőoktatás, de a képzés alsóbb foka sem készít fel kellőképpen hivatása betöltésére. Az átlagosnál csekélyebbek a saját források (nem igazán „selfmade-men‖ –ek…), de a családi háttér sem nyújt elegendő muníciót a munkájuk ellátásához. (Külön vizsgálat tárgya lehetne: vajon a szülők foglalkozásának a hasonlósága/eltérése a megkérdezett foglalkozásához képest mekkora – ennek függvényében változik-e a helyzet?) Értelmezhetjük eredményünket a következőképpen is: Újabb bizonyítékát kaptuk annak a kijelentésnek, hogy ma a felsőoktatás – vizsgált szegmense legalábbis – nem készít fel kellőképpen a „legoptimálisabb kimenetelre‖ (a diplomájának megfelelő munkára). A „sikeres hallgatóinknak‖ elsősorban a munka világában kell felvértezniük magukat a megfelelő kompetenciákkal, ahhoz a tevékenységhez, amiről a „papírjuk szól‖ (ez egybecseng válaszadóink azon panaszával, hogy „kevéssé vagyunk felkészítve a tudásunk gyakorlati alkalmazására‖). Érdekes módon a felsőoktatás azokat készíti fel – relatíve – leginkább a munka világára, akik egy, a diplomájukhoz, képzettségükhöz csupán „közeli‖ állást kapnak (4-es kategória: „nagyobb részben megfelel‖ – itt a vizsgált pontérték: +2,08). 114

7.9. ábra: A kompetenciák forrásainak relatív eltérései aszerint, hogy mennyire illeszkedik végzettsége jelenlegi (utolsó) munkájához (kompetenciaforrásonként az átlagértékek 100 pont)

ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1842)

Ennél a csoportnál a legmagasabbak a közép- és felsőfokú tanulmányok „hozadékai‖, miközben alaposan háttérbe szorul a munka világában szerzett kompetenciák jelentősége (-1,29 pont). Vizsgáljuk meg az „ellenkező pólust‖ is: hogyan, milyen forrásokból merítenek azok a friss diplomások a munkavégzés során, akik egyáltalán nem megfelelő munkatevékenységet folytatnak diplomájukhoz képest (1-es kategória: „egyáltalán nem felel meg‖)! Munkájukhoz a felsőfokú tanulmányaik előtti iskolákban (különös, de elsősorban az általános iskolában) elsajátítottak nyújtanak megfelelő segítséget (+0,370 pont), ugyanakkor viszonylag sokat a munkavégzés folyamán „lesnek el‖ abból, amire szükségük van (+0,33). Az egy fokozattal feljebb elhelyezkedők (2-es kategória: „nagyobb részben nem felel meg‖) sok szempontból más jellegzetességeket mutatnak: bár náluk is jelentős a korai iskolai élményeik jelentősége (+3,05 pont), de itt a családi szocializáció nyújtja – relatíve – a legjelentősebb segítséget (+3,28 pont). Náluk a munkavégzés során megszerezhető készségek messze elmaradnak az átlagtól (-2,46 pont). És végül nézzük azokat, akik a „közbülső‖ helyzetet foglalják el a vizsgált szempontból (3as kategória: „meg is felel, meg nem is‖). Ez az élethelyzet is sajátos, karakterisztikus jegyekhez 115

kötődik: itt relatíve a legmagasabb a saját erőforrások jelentősége (+1,18), vagyis ők azok, akik – nyilván ambivalens helyzetüknél fogva – a legnagyobb mértékben „magukra vannak utalva‖: nekik saját maguknak kell „kitalálni‖, hogyan is tegyék a dolgukat.. De a családi szocializáció is átlag fölött „besegít‖ (+1,09 pont) ebbe az „önépítő‖ folyamatba. Mindezek alapján azt mondhatjuk: a felsőoktatás „azt adja – de nem pont úgy‖ – amire és ahogyan arra a munka világában szüksége lenne egy friss diplomásnak. Azokat látja el – relatíve – a legjelentősebb munícióval, akik „jó helyen vannak – de nem pont a helyükön‖ (a 4-es csoportról van szó). Úgy is fogalmazhatunk: egy kicsit „alálő‖ a célnak! Csak további alaposabb vizsgálatok, részletesebb adatelemzések után tudnánk arra válaszolni: hogyan és miben hibázik. De a kompetenciák részletesebb elemzései (különösen a diszkrepanciák tekintetében) több támpontot is adhatnak e problémakör precíz körüljárásához.

7.6. VÉLEMÉNYEK A PÁLYAKEZDŐ DIPLOMÁSOK HELYZETÉRŐL Végezetül néhány, a felsőoktatás, a fiatal pályakezdők problémáival kapcsolatos kérdést vizsgálunk meg109. Arra kértük válaszadóinkat, hogy egyes kijelentéseket értékeljenek aszerint, hogy mennyire értenek vele egyet (az 5-ös azt jelentette, hogy tökéletesen egyetértenek, míg az 1-es azt, hogy egyáltalán nem). Eredményeinket az alábbi ábrán szemléltetjük intézményenkénti bontásban (lásd a 7.10. ábrát). Azzal a kijelentéssel értettek egyet a leginkább megkérdezettjeink, hogy a „fiatal diplomások ismeretei korszerűbbek, adekvátabbak‖ – itt az átlag 3,44 pontnak adódott az ötfokozatú skálán (ez azt jelenti, hogy valamivel többen voltak válaszadóink között azok, akik egyetértenek, mint akik nem – szó sincs tehát „általános elfogadásról). A hűség és a lojalitás a többség véleménye szerint érték a munkáltató szemében (az átlag 3,63 pont), hasonló módon többségi vélemény szerint a munkahelyek segítik a beilleszkedést (3,30 pont). Az elfogadók enyhe túlsúlya figyelhető meg abban a kérdésben is, hogy a diplomások könnyebben elhelyezkednek a képzetlenekkel szemben (3,19 pont); valamint abban is, hogy a fiatalokkal jobban járnak a munkahelyek, mint az idősebbekkel (3,15 pont). Ezekben a kérdésekben, az intézmények szerinti értékeket megvizsgálva, megállapíthatjuk, hogy a WJLF volt hallgatói az átlagosnál szkeptikusabbak. A BMF-esek kiugróan magas arányban értenek viszont egyet azzal a kérdéssel, hogy a diplomások jobban el tudnak helyezkedni, mint a képzetlenek. Hasonló módon kedvező a véleményük a beilleszkedést segítő munkáltatókkal kapcsolatban. A volt ELTE-sek a lojalitás fontosságát emelik ki a munka világában, míg a ZSKF-esek a fiatal diplomások korszerűbb tudását hangsúlyozzák. Csupán néhány érdekesebb kérdést emelünk ki a fentiekből. Így például tanulságos, hogy „a megszerezhető jövedelmek arányosak a tudással‖ kijelentéssel a megkérdezettek többsége nem ért egyet (2,40 az átlagpontszám). Itt a legkevésbé az AVKF diplomázottai elégedetlenek, miközben a BMF-esek pontértéke átlag fölötti. Hasonló a helyzet ‖a pályakezdők jövedelme reális‖ kijelentés esetében is. A legalacsonyabb pontértéket az a kijelentés kapta, mely szerint „a pályakezdők munkát találása megoldott‖ (mindössze 1,84 az átlagpont, amely azt jelenti, hogy a megkérdezettek elsöprő többsége nem ért egyet ezzel a kijelentéssel). Összességében egy olyan kép alakul ki a megkérdezettjeink válaszai alapján, hogy a mai friss diplomások sorsa rendkívül kedvezőtlenül alakul: elhelyezkedésük nem megoldott, jövedelmük irreális – mivel a azok nem arányosak sem a tudással, sem a befektetett erőfeszítésekkel. Az is kiderül válaszaikból, hogy kevéssé értékelik a munkáltatók a ‖merész váltásokat‖. Ugyanakkor azt elismerik, hogy diplomásként könnyebben lehet álláshoz jutni, mint a képzetlenek, kellő segítséget kapott többségük a munkahelyi beilleszkedéséhez, ahol méltányolják a hűséget és a lojalitást. 109

Lásd a 2. sz. mellékletben a Kérdőív VII.8. kérdéssorát.

116

7.10. ábra: Mennyire ért egyet a kijelentésekkel? – intézményenként (átlagértékek az ötfokozatú skálán)

ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)

Egyetlen kérdés maradt, amelyben viszont erőteljesen megoszlanak a vélemények: mennyire készíti fel a hallgatóit a felsőoktatás a munka világára: ebben a tekintetben kioltják egymást a pozitív és negatív vélemények, az átlagérték éppen 3,00 pont az ötfokozatú skálán. Éppen ezért ennek egy kicsit alaposabban utánanéztünk. Utolsó ábránk arra a kijelentésre adott válaszok átlagértékeit tartalmazza, hogy „A felsőfokú tanulmányok jól készítettek fel a munkára‖ (lásd a 7.11. ábrát) 117

7.11 ábra: Mennyire ért egyet: „A felsőfokú tanulmányok jól készítenek fel a munkára állítással?” – szakonkénti bontásban (átlagértékek az ötfokozatú skálán)

ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)

118

Adatainkból az derül ki, hogy a legelégedettebbek volt alma materükkel az AVKF „egyéb szakos‖ (hitoktatók, hittanárok, kántorok, óvodapedagógusok), itt ugyanis az átlagérték (3,75 pont az ötfokozatú skálán) a kedvező vélemények meggyőző többségére utal. Őket követi a WJLF (átlag 3,40 pont; itt mindannyian szociális munkások), majd nem sokkal tőlük lemaradva az Aporos óvodapedagógusok következnek (3,38 ponttal). Ezzel szemben a legkevésbé elégedettek az ELTE végzett politológusai (átlag 2,67 pont), a BMF műszaki menedzserei és könnyűipari mérnökei (mindkettőnél átlag 2,75 pont). De hasonló az elégedetlenség a műszaki informatikusoknál (átlag 2,80 pont) és a ZSKF kommunikáció-művelődésszervező szakosainál is (átlag 2,78 pont). Ahhoz, hogy a konkrét hiányosságra fény derüljön e kérdés tekintetében, nem elég egy kérdőíves vizsgálat, olyan kvalitatív módszerek alkalmazására lenne szükség, mint pl. a mélyinterjú.

119

8. FEJEZET: ÉLETKÖRÜLMÉNYEK, ASPIRÁCIÓK TÓTH GÁBOR – DAMOKOS ÁRON – ZARÁND ISTVÁN 8.1. BEVEZETÉS Az alábbi fejezetben azt kívánjuk bemutatni, hogy a végzett hallgatóink hogyan élnek és miként vélekednek saját életükről. Megpróbálunk arra a kérdésre is választ találni, hogy miként befolyásolják életkörülményeik a jövőről alkotott képüket, jövőbeli kilátásaikat, aspirációikat. Fejezetünk bevezető részében különböző adatforrásokra110 támaszkodva mutatjuk be az elmúlt 15 év egyfajta mérlegét: hogyan alakultak Magyarországon az életviszonyok és az azokhoz kapcsolódó lakossági vélemények, a közérzetünk. Hazánkban az egy főre jutó (vásárlóerő paritáson számított111) GDP időbeli alakulása alapján kimutatható, hogy az EU átlagához mérten sikerült relatív mértékben felzárkóznunk, de legalábbis „megtettük a kezdőlépéseket‖ ennek érdekében. Míg 1991-ben az EU átlagának 46,9%-a volt Magyarország GDP-je, addig 2002-ben már 53,3%-ra csökkentettük lemaradásunkat. Hazánk GDPje az EU átlaghoz mérten 1993 óta abszolút mértékben is növekedett. Megemlíthető, hogy a 2004. előtt csatlakozott 15 EU-országban, 16.000-ről 26.000 dollárra (62,5%-kal) növekedett a GDP, miközben a frissen csatlakozott 10 EU országban ugyanezen idő alatt 8.000–ről 14.000–re (itt tehát 75%-os a növekedés). A visegrádi négyek112 között Magyarország megőrizte a második helyét Csehország mögött, valamelyest még csökkentette is hátrányát. Regionális szinten tehát egyfajta relatív fejlődést hozott ez az elmúlt 15 év, de nem állíthatjuk, hogy az EU korábban csatlakozott országainak átlagát jelentős mértékben megközelítettük volna. A lakosság vásárlóerejére vonatkozó (szubjektív elemeket is tartalmazó) mutatójának113 időbeli alakulását megvizsgálva, a tartós fogyasztási cikkekkel való ellátottság összességében lassú és folyamatos növekedést mutat. A televízióval való ellátottság alakulásában semmi meglepő nincs (az egy háztartásban megjelenő több tv mindenképpen az erősödő individualizálódás jele), hasonló módon a mobiltelefonok birtoklásának 1998-tól tömegessé válása sem. E téren nem maradunk el az EU átlagtól.114 Elgondolkodtató viszont a számítógépek elterjedésének rendkívül lassú üteme. Számítógéphozzáférés tekintetében ugyanis több mint 15%-kal vagyunk lemaradva az EU átlagtól. Még egyértelműbben tettenérhetőek súlyos problémáink a hazai Internet-hozzáférés tekintetében: a magyar lakosságra vonatkozó átlagérték (a világhálóba bekapcsolódók aránya) nagyjából csak a felét teszi ki az EU átlagának. A közintézményekben (könyvtárakban, iskolákban stb.) elvileg 110

Különösen sokat merítettünk a TÁRKI Háztartás Monitor kutatásaiból, valamint Dessewffy Tibor és Pulai András dolgozatából (Startégiai Audit 2005. DEMOS Magyarország Alapítvány, Budapest, 2005. Forrás: http://www.demos.hu/index.php?name=OE-DocManager&file=download&id=12&keret=N&showheader Letöltés ideje: 2007. 10.04.) 111 Dessewffy-Pulai, 2005. 35. Hivatkozott forrás: A KSH STADAT rendszere http://portalksh.hu/pls/ksh/docs/hun/ingyenes/h6/h62503.html 112 Magyarország, Lengyelország, Csehország, Szlovákia. 113 Dessewffy-Pulai, 2005. 38. Hivatkozott forrás MNB statisztikák http://www.mnb.hu/engline.aspx?page=mnbhu_statisztikak 114 Ágoston László (szerk.): Az életminőség fogalmán túl. DEMOS Magyarország Alapítvány, Budapest, 2007. 50. Forrás: http://www.demos.hu/index.php?name=OE-DocManager&file=download&id=154&keret=N&showheader Letöltés ideje: 2007.10.16.

120

mindenki számára hozzáférhetőek ezek a technológiai javak hazánkban is és ezzel a lehetőséggel többeknek115 segítik a tájékozódást a világban (talán elsősorban a diákok tanulmányait sikerül elősegíteni). Ugyanakkor a tartós fogyasztási cikkekhez való hozzájutásban komoly eltolódások figyelhetőek meg a viszonylag olcsó információs technológiai cikkek javára, és ez egyértelműen jelzi: a lakosság vásárlóereje és kereslete nem követi az információs társadalom technológiai kihívásait. A gépkocsiállomány 1989 és 2003 között egymillióval gyarapodott, amely számadat figyelemreméltó. A napi hírekből tudni lehet, hogy ez nagymértékben összefügg a külföldről behozott, tisztes korú használt kocsikkal és a sok esetben végiggondolatlan, megalapozatlan hitelezési gyakorlattal. Az elégedettséget és a jövővel kapcsolatos várakozásokat szemléltető szubjektív adatok116 alapján kijelenthetjük, hogy a rendszerváltáshoz sokan nagy reményeket fűztek, ezek a várakozások azonban többnyire nem teljesültek. A jövedelmek szempontjából az elégedetlenség általánosnak mondható, de a jövőbeli kilátásaival és életszínvonalával is csak minden negyedik ember elégedett ma Magyarországon. A legutóbbi években észlelhető volt bizonyos lassú javulás ezekben a mutatókban, amely összefügghet a minimálbérek növekedésével is (1999. februárjában ennek összege még 22.500 Ft volt, míg 2007. februárjában már 65.500 Ft117). Lakásával és lakókörnyezetével az emberek több, mint 60%-a elégedett, és a lakókörnyezet szempontjából még valamelyest javulás is érzékelhető, de ez a mutató alig emelkedett 2002 óta. A városokban a lakókörnyezet javulásának jele, hogy egyre több sétálóutcát építenek ki és a zöldöveztek aránya is növekszik. Ugyanakkor a „lakótelepi jelleg‖ sok helyen megmaradni látszik, emiatt még mindig sokak számára „személytelen‖ és „rideg‖ a lakókörnyezete. Bizonyos mérvű javulás az emberek egészségi állapotára vonatkozó mutatóból is kiolvasható, ami az életviszonyok javulásához közvetlenül is köthető. A legfontosabb „mikrokörnyezetével‖, a családon belüli kapcsolataival az emberek 85%-a elégedett Magyarországon, de ez az arány 2001-ben még valamivel magasabb (87%) volt, és feltételezhetően azóta is csökkent. Ugyanakkor a munkájával 2002 óta megközelítőleg az emberek 60%-a elégedett. A család anyagi helyzetének megítélése nem mondható kifejezetten kedvezőtlennek: az emberek 9%-a érzi úgy, hogy gond nélkül ki tud jönni a jövedelméből, miközben 34%-uk „éppen csak kit tud jönni keresetéből‖. Összességében a magyar felnőtt lakosság 12%-a vallotta azt, hogy nehezen tud csak megélni a jövedelméből.118 Egy másik megközelítésben: tíz megkérdezett magyar közül hárman nem vallják magukat boldognak,119 a „boldogsági mutató‖ értéke 6,34 körül mozog egy korábbi vizsgálat szerint a tízfokú skálán.120 Más adatok életkilátásaink bizonyos mértékű javulását tükrözik: érzékelhetően nőtt a várható élettartam mind a férfiaknál, mind pedig a nőknél (míg 1990-ben 65,13 év volt ez az

115

116

117

118

119 120

Azoknak, akik legalább a „tagsági díjat‖ ki tudják fizetni, ha még az otthoni rendszeres Internet használatot nem engedhetik meg maguknak. Szívós Péter – Tóth István György (szerk.): Feketén fehéren. TÁRKI Monitor jelentések, TÁRKI, Budapest, 2006. Forrás:. http://www.tarki.hu/hu/research/hm/monitor2005_bemutato.pdf Letöltés ideje: 2007.10.21. Minimálbér 1999-2007. Forrás: http://209.85.129.104/custom?q=cache:VPunzAY4s5AJ:www.apeh.hu/minimalber+apeh+minimalber&hl=hu&ct=c lnk&cd=1&gl=hu&inlang=pl&client=pub-0411022568461983 Letöltés ideje: 2007.11.04. Bauer Béla – Szabó Andrea (szerk.): Ifjúság 2004. Gyorsjelentés. Mobilitás, Budapest, 2005. 45. Forrás: http://www.szmm.gov.hu/download.php?ctag=download&docID=486 Letöltés ideje: 2007.10.21. Dessewffy-Pulai, 2005. 47. Füstös László – P. Táll Éva – Szabados Tímea (szerk.): Társadalmi ábratár 2002. MTA PTI és MTA SZKI, Budapest 2002. 40. („European Social Survey 2002.‖)

121

érték a férfiaknál, a nőknél pedig 73,71 év, addig 2004-ben már 68,59 illetve 76,91 évet regisztráltak a statisztikusok).121 Összegzésképpen azt mondhatjuk, hogy Magyarország regionális szinten egy jól kimutatható gazdasági fejlődésen ment át az elmúlt 15 évben. De hiába nőtt a nemzeti össztermék és a GDP, javultak egyes mutatók, az emberek úgy érzik, hogy a helyzetük romlott az elmúlt években és még romlani is fog. Mindezek következtében elégedettségük és „boldogságérzetük‖ talán elmarad a tényleges helyzetükhöz képest (lásd az 8.1. ábrát). Kevesen érzik még a lehetőségek fokozatos bővülését, sokkal inkább a létbizonytalanság nyomja rá bélyegét közérzetükre a piacgazdaság bevezetése és EU-csatlakozásunk kapcsán. 8.1. ábra: Egyes országok lakosságának elégedettsége és az egy főre jutó GDP alakulása

(Forrás: Desswffy-Pullai, 2005.11.)

Természetesen sok vonatkozásában nem tudjuk összehasonlítani saját vizsgálati eredményeinket a fentiekkel. Egy meglehetősen speciális csoport – öt kiválasztott felsőoktatási intézmény végzett hallgatói – vizsgálatára vállalkoztunk; kérdéseink sem illeszkednek pontosan a

121

Harcsa István – Papp Gábor – Vukovich György: Magyarország a társadalmi jelzőszámok tükrében. In: Kolosi Tamás – Tóth István György – Vukovich György (szerk.): Társadalmi Riport 2006. TÁRKI, Budapest, 2006. 435465. (Adataink forrása: 462. oldal.)

122

fentebb idézett adatokhoz. Mégis hasznos lehet a felvázolt összkép a válaszadóinktól gyűjtött információk értelmezéséhez. Ki hogyan él, és azt hogyan éli meg – sok szempontból vizsgálható. A szubjektív „jólét-érzet‖ nem mindig kapcsolódik össze az „objektívnek‖ tekinthető tényekkel: hasonló anyagi körülmények között élő egyének, családok gyakran eltérően értékelik helyzetüket. De a fentebb idézett adatok is ékesen bizonyítják: jelentős diszkrepanciák alakulhatnak ki egy-egy ország lakosságának értékítéletei és tényleges gazdasági-anyagi helyzetük között. Amikor arra kérjük válaszadóinkat, hogy értékeljék saját helyzetüket, óhatatlanul is viszonyítanak közvetlen környezetükhöz, saját múltjukhoz, és sok minden más (habitusuk, hangulatuk, a baráti, szomszédi kapcsolataik, vagy a munkahelyi légkör) lehet hatással értékítéleteikre. Mindezek meghatározzák a jövőbeli kilátásaikat, aspirációikat is. Az alábbiakban a kérdőív talán legizgalmasabb, ugyanakkor legkényesebb kérdéseit vesszük sorra: a végzett hallgatók életkörülményeinek néhány jellegzetes indikátorát elemezzük (jövedelem, tartós fogyasztási cikkek, „vásárlóerő‖), megítélésüket a közelmúltról, a jövőről, hova helyezik magukat a képzeletbeli „osztálylétrán‖, végül arra is kitérünk, hogy a jobb élet, a boldogulás reményében milyen erőfeszítésekre hajlandóak megkérdezettjeink. Csak néhány vonatkozását emeljük ki jelenlegi helyzetük objektíve mérhető és szubjektíve megélt jellegzetességeinek, de talán így is kellőképpen érzékeltethetjük: hogyan élnek, gondolkodnak a felsőoktatásból a közelmúltban kilépett diplomások. Szorosan kapcsolódik témánkhoz egy érdekes kérdéssor, amely segítségével feltérképezhetjük, válaszadóink szerint mi kell ahhoz, hogy boldoguljanak a mai világban. Ezzel kezdjük elemzésünket.

8.2. MI KELL A BOLDOGULÁSHOZ? Arra kértük válaszadóinkat, osztályozzák le az általunk felsorolt 19 tényezőt abból a szempontból, mennyire van szükség ezekre a dolgokra ahhoz, hogy az ember érvényesülhessen a mai magyar társadalomban. Egy ötfokozatú skálát alkalmaztunk, ahol az 5-ös azt jelentette, hogy „ez elengedhetetlenül szükséges‖, míg az 1-es azt, hogy „ez egyáltalán nem szükséges, a közbülső értékekkel pedig árnyalhatták véleményüket. Összesített eredményeinket a következő ábrán szemléltetjük (lásd a 8.2. ábrát). Bár az eltérések az egyes tényezők átlagértékei között nem túl nagyok, így is kirajzolódik egy sajátos preferencia-sorrend. Talán nem meglepő: az összeköttetések, a jó kapcsolat került az első helyre (4,75-ös pontértékkel). Ezt szorosan követ egy kifejezetten pozitív érték-együttes, a személyes akaraterő, rátermettség, ambíció (4,57 pont). Úgy gondoljuk, ez híven kifejezi azt a meglehetősen ambivalens viszonyrendszert, amely a mai magyar közérzetet jellemzi. Alaposan háttérbe szorult ugyanakkor a diploma, mint a boldogulás lehetséges eszköze (csak a 16. helyet foglalja el 3,61-es ponttal), miközben a nyelvtudás, vagy a számítógép-ismeret (amelyek csupán a kellő iskolázottság „kiegészítő elemeinek‖ számítanak a munka világában) sokkal előkelőbb helyet foglalnak el (4,39 illetve 4,17-es pontértékekkel). Szkeptikus hozzáállásuk abból is kiolvasható, hogy a becsület, az erkölcs szintén alaposan háttérbe szorult (3,06 pont), melyet majd’ egy fél „osztályzattal‖ megelőz a könyöklés, pofátlanság (3,51 pont). A pozitívumok között említhető viszont, hogy a mai társadalmi-gazdasági viszonyok között különös jelentőséggel bíró vállalkozó szellem magas prioritással (az átlagérték itt 4,28 pont) igen előkelő helyet foglal el a rangsorban. Hasonló módon kedvező jelenségként értékelhető, hogy a tisztességtelenség sokak szerint (ezt mutatja 2,83-as pontérték – bár elég jelentős szóródással) megítélésük szerint nem célravezető út az érvényesüléshez. 123

8.2. ábra: Mi kell ahhoz, hogy boldoguljon a mai Magyarországon? (átlagértékek és szórások az ötfokozatú skálán)

ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)

Tanulságos lehet megvizsgálni, hogy vannak-e jelentősebb eltérések a vizsgálatba bevont öt intézmény diplomásainak a véleménye között. Elemzéseink során azt tapasztaltuk, hogy a kérdések közül tíz esetben szignifikáns különbségek mutathatóak ki. A következő ábránkon (lásd a 8.3. ábrát) 124

azokat az alternatívákat mutatjuk be, amelyek esetében a legnagyobbak az intézményenkénti átlageltérések (más esetekben a teljes minta átlagai vehetők figyelembe az egyes felsőoktatási intézmények vizsgálatakor).122 8.3. ábra: Mi kell ahhoz, hogy boldoguljon a mai Magyarországon - intézményenként (átlagértékek az ötfokozatú skálán)

ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928) 122

A variancia-analízis Éta-négyzet értékei alapján döntöttük ezt el. Az F-próba során számított Éta-négyzet úgy interpretálható, hogy „mekkora hányadát magyarázza a független változó a függő változó szórásának‖. Abban az esetben, ha a magyarázó (független) változónk alacsony, míg a magyarázandó (függő) változónk magas mérési szintű (mint esetünkben is), a variacia-analizist (ANOVA vagy szóráselemzés), illetve az F-próbát alkalmaztuk. Ennek lényege: a függő változó szóródását két részre bonthatjuk: a csoportosított kategóriák közötti és az azon belüli szórásra. Az előbbi a független változó által „magyarázott‖, míg az utóbbi a „nem magyarázott‖ szórása a függő változónak. E két elem hányadosát nevezzük F-statisztikának (bizonyos küszöbérték meghaladása esetén beszélhetünk „szignifikáns hatásról‖, itt és a későbbiekben a 95%-os megbízhatósági szintet fogadjuk el). Ha az F értéke nagy, úgy is mondhatjuk, hogy a csoportokon belüli szórások kicsik, míg a csoportok közöttiek nagyok – vagyis a csoportok „viszonylag jól el vannak különítve‖ egymástól a független változó által. Lásd bővebben: Székelyi Mária – Barna Ildikó: Túlélőkészlet az SPSS-hez. TYPOTEX Kiadó, Budapest, 2002. 166-174.

125

A legnagyobb eltérést az egészség megítélése tekintetében találtuk az intézmények között. Miközben az AVKF és a ZSKF volt hallgatói ennek – átlag fölött – igen nagy jelentőséget tulajdonítanak az érvényesülés tekintetében, a BMF és az ELTE ÁJK diplomásai körében ennek – relatíve – kisebb a súlya (megjegyezzük, hogy az eltérés 2-3 tizednyi, minden átlagérték jóval 4 fölött helyezkedik el). A csekély különbségek mögött talán az húzódhat meg, hogy az AVKF és a ZSKF esetében igen magas a levelező tagozatos, tehát idősebb válaszadó. A számítógépes ismeretek megítélésének eltéréseire a munkavégzés során tapasztalható szakma-specifikus különbségek adhatnak magyarázatot (a Zsigmondosok gyakrabban használhatnak munkahelyükön informatikai eszközöket). Kiemelésre érdemes a véleményeltérések a diploma jelentőségének megítélésében. Itt a WJLF és ZSKF volt hallgatóinak értékei haladják meg a leginkább az átlagot, ugyanakkor a BMF-es válaszadók a legszkeptikusabbak felsőfokú végzettségük jelentőségének megítélésében (szakokra bontva a ZSKF művelődésszervező szakon végzettjei esetében a legmagasabb a vizsgált érték, míg a BMF biztonságtechnikai mérnökeinél a legalacsonyabb; az eltérés 0,64 pont).

8.3. JÖVEDELMI VISZONYOK Egy, az előzőeknél objektívebb tényezőt elemzünk a továbbiakban: milyen jövedelmi viszonyok között élnek válaszadóink.123 A következő ábránk (lásd a 8.4. ábrát) az egy főre jutó havi nettó átlagjövedelem („amiből gazdálkodtak‖) különbségeit mutatja intézményenként. 8.4. ábra: Egy főre jutó havi nettó átlagjövedelem – intézményenként (forint/hó; érdemben válaszolók)

ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1191) 123

A kérdés így hangzott: „Mindent egybevetve mennyi volt az Önök múlt havi (adózás utáni) összjövedelme, amivel gazdálkodtak?‖ Ennél a kérdésnél a válaszmegtagadás igen gyakori: esetünkben is mindössze a kérdőívek kétharmadában – 1191 fő – szerepelnek értékelhető adatok. Megjegyezzük, hogy más kutatásokban nem ritka a 40% fölötti adathiány sem – legalábbis diplomás kérdezettek esetében. Az egy főre jutó átlagjövedelem kiszámítása: a háztartás összes (múlt) havi jövedelmét osztottuk a háztartás létszámával. (Lásd a 2. sz. mellékletben a kutatásunk kérdőívét!)

126

Összességében a százezer forintot meghaladó átlagértéket regisztráltunk – igen jelentős eltérésekkel. Miközben a műszaki főiskolán végzettek közel 130 ezer forintból gazdálkodnak havonta, az AVKF esetében ennek a kétharmada – 85 ezer forint – jut. Hasonló kedvezőtlen viszonyokkal találkozhatunk a WJLF volt hallgatói körében is. Ha egy kicsit részletesebben – szakonként – is megvizsgáljuk adatainkat (lásd a 8.2. táblázatot), kiderül, hogy a BMF könnyűipari mérnöki diplomájával rendelkezők élnek a legkedvezőbb körülmények között, de az őket követő műszaki informatikusok (150 ezer forintot meghaladó értékkel) is ugyanehhez az intézményhez kötődnek. Csak a ZSKF kommunikációművelődésszervező szakán végzettek közelítik meg őket más intézményből (140 ezer forintos összeggel). Az ellenkező póluson is találkozunk – nem kis meglepetésre – BMF-esekkel: a gépészmérnök diplomával rendelkezők 77 ezer forintos egy főre eső jövedelemmel az utolsó-előtti helyet foglalják el. A legkedvezőtlenebb viszonyok általában az AVKF szakjain tapasztalhatóak, nem igazán találhatunk „kivételt‖ köreikben. 8.2. táblázat: Egy főre jutó havi nettó átlagjövedelem – szakonként124 (forint/hó; érdemben válaszolók) Intézmény, szak BMF RS könnyűipari mérnök BMF NJ műszaki informatika ZSKF kommunikáció-művelődésszervező ZSKF nemzetközi kapcsolatok BMF KE egyéb szak BMF KA villamosmérnök ELTE ÁJK politológus ZSKF humán erőforrás ELTE ÁJK jogász ZSKF művelődésszervező BMF BD egyéb szak BMF KE műszaki menedzser ELTE ÁJK társadalombiztosítás BMF KA egyéb szak WJLF szociális munkás AVKF tanító AVKF szociálpedagógus AVKF óvodapedagógus BMF BD gépészmérnök AVKF egyéb szak

Jövedelem/fő 163.393 151.225 140.356 134.470 131.975 131.176 125.516 124.643 124.506 123.648 116.812 115.734 97.515 95.553 91.247 90.765 88.946 81.875 77.208 50.204 ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1191)

124

A táblázatban alkalmazott rövidítések, összevonások: (1) a BMF esetében: RS: Rejtő Sándor Könnyűipari Mérnöki Kar; NJ: Neumann János Informatikai Kar; KE: Keleti Károly Gazdasági Kar; ezen belül az „egyéb szak‖: közgazdász gazdasági informatikai szakon, főiskolai mérnök menedzser szakon, menedzser szakképesítés; KA: Kandó Kálmán Villamosmérnöki Kar; ezen belül az „egyéb szak‖: mérnöktanár, műszaki szakoktató, számítógép-hálózati szakember, főiskolai szakmérnök távközlés-hálózati szakon illetve számítógép-hálózati szakon; BD: Bánki Donát Gépészmérnöki Kar; ezen belül az „egyéb szak‖: biztonságtechnikai mérnök, biztonságszervező szakember, termékfejlesztő szakmérnök, minőségügyi szakember, műszaki mérnöktanár. (2) AVKF „egyéb szak‖: hitoktató, hittanár, kántor, nemzetiségi óvodapedagógus, nemzetiségi tanító, drámapedagógus, vezető óvodapedagógus.

127

A jövedelmi viszonyok alakulását – természetesen – sok más tényező is befolyásolja. Érdekességképpen néhányat megvizsgáltunk. A legnagyobb szóródást a kor, a saját háztartás és a saját gyermek jelenléte okozza: miközben a 30-39 éves gyermektelen, saját háztartásukban élő megkérdezettek átlagértéke 148 ezer forint volt, addig a hasonló korú gyermekes családokban ez az érték csupán 83 ezer forint. Rendkívül kedvező a 21-29 éves, saját háztartásában gyermek nélkül élő fiatalok helyzete is (147 ezer forint), miközben a szüleikkel élő kortársaiknál 101 ezer forintot regisztráltunk. Átlagosnak tekinthető a 40 éves és idősebb megkérdezettek jövedelmi helyzete: 108 ezer forint (döntő többségüknek van gyermeke és saját háztartásban élnek). A gyermeküket egyedül nevelők sorsa viszont igen kedvezőtlenül alakul: alig 91 ezer forint itt az egy főre jutó havi jövedelem. Mindezeken túl a férfiaknál egy árnyalattal kedvezőbb helyzetet mértünk, mint a nőknél (a különbség 10 ezer forintra tehető), de szignifikáns eltérések tapasztalhatóak lakóhely szerint is (a fővárosban élőknél 124 ezer forint, a kisvárosokban 111 ezer forint, míg a községekben élőknél 99 ezer forint az átlagérték). Érdekes módon a generációk közötti hatások is kimutathatóak: az első generációs értelmiségiek egy főre jutó átlagbevétele 112 ezer forint, miközben a legalább második generációs kortársaiké ennél szignifikánsan magasabb: 128 ezer forint.

8.4. FOGYASZTÁSI JAVAK, A „VÁSÁRLÓERŐ” A jövedelmi adatok módszertani problémái közismertek (fentebb említettük a válaszmegtagadások magas arányát, de a „hibás, torzító becslések‖ miatt is igen megbízhatatlanok ezek az információk), így más eszközökkel is megpróbáltuk megállapítani a válaszadóink tényleges anyagi-egzisztenciális viszonyait. Néhány tartós fogyasztási cikk, ingó és ingatlan vagyontárgy meglétére is rákérdeztünk. Az alábbi ábránk (lásd a 8.5. ábrát) az eredményeket mutatja be. Szinte minden megkérdezettünk rendelkezik mobil telefonnal, de az automata mosógép és a számítógép is majd’ minden háztartásban megtalálható (90% fölötti arányokban). Rendkívül kedvező az Internet ellátottság („penetráció‖) is a végzett hallgatóink körében: ötből négyen otthon is kapcsolatba léphetnek a világhálóval. A személyautó ellátottság szempontjából is kedvező a kép: több mint a háztartások kétharmada rendelkezik valamilye járművel (persze, óriási különbségek vannak autó és autó között: a legértékesebb meghaladja a 9 millió forintot, míg van pár tízezer forintot érő „roncsautó‖ is közöttük125). Harmaduk rendelkezik nagyobb értékű „egyéb‖ ingatlannal (saját lakásán kívül), viszonylag ritka a mosogatógép és luxusnak számít a plazmatévé is.

125

Összességében egynegyedüknek van kevesebb, mint egymillió forintot érő autója, míg 2 millió forint fölötti egyötödüknek. A BMF-esek körében a leggyakoribb az értékes autó (különösen a könnyűipari mérnökök tűnnek ki e tekintetben: 44%-uknak legalább 2 millió forint értékű személyautója van). Az ellenkező póluson az ELTE ÁJK végzettjei helyezkednek el: 46%-uknak még egyáltalán nincs autója. Általában a vidéken élők rendelkeznek nagyobb arányban gépkocsival (80%; a kisvárosok lakóinál aránytalanul magas – 31% - az értékesebb autó gyakorisága), ahol gyerek van (79%); viszont a saját háztartásban élő gyermektelen huszonévesek 44%-a „nem költ még autóra‖.

128

8.5. ábra: Egyes fogyasztási javakkal való rendelkezés (százalékok)

ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)

Egyes esetekben – ahol különösen jelentősek az intézmények szerinti eltérések126 – érdemes a különbségeket is figyelemmel kísérni (lásd a 8.6. ábrát).

126

Azokat az alternatívákat ábrázoltuk, ahol a legnagyobbak voltak az eltérések – ezt a Khí-négyzet próba értékei alapján döntöttük el.

129

8.6. ábra: Egyes fogyasztási javakkal való rendelkezés - intézményenként (százalékok)

ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)

Csak néhány érdekesebb adatot emelünk ki a fentiekből. Szemmel látható, hogy a BMF-esek körében a legelterjedtebbek a számítástechnikai eszközök (úgy is fogalmazhatunk, hogy ők illeszkedtek be a legjobban az „információs társadalomba‖: 96,3%-uknak van otthon PC-je, ezen belül 86,2%-uk rácsatlakozott az információs hálózatra is), míg az Internettel rendelkezők aránya az AVKF-en – relatíve – a legalacsonyabb (69,3%). Mint azt korábban kiemeltük, feltűnő az ELTE ÁJK végzett hallgatói körében az autó „hiánya‖: 58,6%-uk rendelkezik személygépkocsival – és egyetlen más vizsgált szempontból sem kerülnek az átlag fölé, holott ezt nem igazán indokolják jövedelmi körülményeik (lásd fentebb). A házimozi, az értékesebb sporteszközök tekintetében újra csak azt tapasztalhatjuk, hogy a műszaki főiskola volt hallgatói körében a legelterjedtebbek – amely utal szabadidejük eltöltésének jellegére, egyfajta „minőségére‖ is. Mint azt az előzőekben jeleztük, az anyagi életkörülmények vizsgálatakor különös hangsúlyt fektettünk a tartósabb fogyasztási javak vizsgálatára, amelynek elsődleges célja az volt, hogy minél pontosabban megmérjük válaszadóink „tényleges‖ helyzetét. Éppen ezért konstruáltunk egy 130

speciális (az alkalmazott társadalomtudományokban jól ismert) „vásárlóerő‖-indikátort127. A következő ábránk ennek segítségével mutatja be az intézmények közötti eltéréseket (lásd a 8.7. ábrát). 8.7. ábra: „Vásárlóerő” – intézményenként (százalékok)

ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)

A vásárlóerő szempontjából – relatíve – a legkedvezőbb körülményeket a BMF esetében regisztráltunk (az eltérések szignifikánsak,128 a műszaki főiskolások a felső harmadban felülreprezentáltak, arányuk itt 36,1%, míg az alsó harmadban alulreprezentáltak 31,6%-os aránnyal). Az AVKF-hez kötődők az „átlagos‖ csoportban (a középső harmadban) felülreprezentáltak (43,5%), míg az ELTE ÁJK volt hallgatói az alsó harmadban (39,5% elsősorban a társadalombiztosítás szakon végzettek „miatt‖: az alsó harmadban arányuk 54,0%). Összességében a WJLF volt hallgatóinak objektív anyagi helyzete a legkedvezőtlenebb: miközben szignifikánsan felülreprezentáltak az alsó harmadban (40,4%), az ellenkezője figyelhető meg a legkedvezőbb tercilisben (26,9%). Szakonként a BMF műszaki menedzser végzettségű diplomásai körében mértük a legkedvezőbb adatokat (40,7%-uk került a felső harmadba). 127

128

A „vásárlóerő‖ mutatót (vagy „fogyasztási státust‖) a vizsgált fogyasztási javakkal való rendelkezés alapján számítottuk ki. Inverz súlyozást alkalmaztunk, ami annyit jelent, hogy a nagyobb gyakorisággal előforduló eszközöket kisebb súllyal vettük figyelembe (pl. a CD lejátszóval rendelkezők aránya 86,0% - itt a súly: 1,000 – 0,860 = 0,140), míg a ritkábban előfordulókat nagyobbakkal (pl. a mosogatógépnél 28,1%, így a súly: 1,000 – 0,281 = 0,719). Ezeket a súlyokat minden válaszadónál összeadtuk és ezen értékek alapján különítettük el a harmadokat (terciliseket). Az ilyen jellegű kereszttábla-elemzések esetében kiszámítjuk a Khí-négyzet próba értékeit. Ezek alapján állapítjuk meg, hogy az intézményenkénti eltérések szignifikánsak-e (95%-os megbízhatósági szint esetén beszélünk „szignifikáns eltérésről‖; azaz ha a függetlenségi próba elfogadási valószínűsége, a P értéke 0,05 –nál kisebb). Kiegészítésképpen az egyes cellák adjusztált sztenderdizált rezudiálisait (ASR) is számításba vesszük. Itt is a 95%os megbízhatósági szint (azaz az ASR +1,93 -nál nagyobb illetve -1,93 -nál kisebb értékei) mellett beszélünk „szignifikáns felül- illetve alulreprezentáltságról‖.

131

Meglepő a nemek szerinti szignifikáns eltérés: a férfiak helyzete érzékelhetően kedvezőbb a vizsgált szempontból a nőkhöz képest (a felső harmadban az arányok a következőképpen alakultak: 37,1% versus 29,0%). Életkor és családi státus szerint a 30-as éveikben járó gyermekes saját családban élők e mérleg „nyertesei‖: 40,6% az arányuk a felső tercilisben. Végül az is erőteljes hatást gyakorol a megkérdezettek jelenlegi anyagi életkörülményeire, hogy hányadik generációs értelmiségiek: az első generációsak helyzete a kedvezőtlenebb (szignifikánsan felülreprezentáltak az alsó harmadban a 38,5%-os aránnyal, miközben a legalább második generációs értelmiségiek aránya ugyanitt csak 29,1%).

8.5. HOGYAN ÉLNEK ÉS HOVA SOROLJÁK MAGUKAT? A fentiekben az anyagi életkörülmények objektíve megragadható tényezőivel foglalkoztunk. A jövedelem és a fogyasztási javak alapján kibontakozó képet most kiegészítjük a válaszadóink szubjektív értékítéleteivel. Egy olyan kérdéssort alkalmaztunk, amely több társadalomkutatásban is szerepel: összességében hogy érzi, anyagilag hogyan élnek (a válaszalternatívákat lásd a 8.8. ábrán).129 8.8. ábra: Hogy élnek (szubjektív megítélés) – intézményenként (százalékok)

ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)

Döntő többségük (54,4%-uk) „beosztással jól kijön‖ bevételeiből, míg közel egyötödük (19,0%) – legalább is anyagi viszonyaikat tekintve – arról számolt be, hogy „gondok nélkül él‖. Az ellenkező póluson – „nélkülözések között‖ él kevesebb, mint egy százalékuk (0,4%), míg 3,5%-a válaszadóinknak „hónapról hónapra anyagi gondjaik vannak‖. Végül 19,0% azzal a kijelentéssel 129

Lásd például: Bauer Béla – Szabó Andrea (szerk.): Ifjúság 2004. Gyorsjelentés. Mobilitás Ifjúságkutató Iroda, Budapest, 2005. Forrás: http://www.ifjusagsegito.hu/belvedere/ifjusag2004_gyorsjelentes.pdf Letöltés ideje: 2007.10.05.

132

azonosult, hogy „éppen hogy kijönnek jövedelmükből‖ (megjegyezzük, hogy mindössze 3,6%-os volt a válaszmegtagadók aránya). Ha összevetjük adatainkat egy, a közelmúltban készült országos adatfelvétellel, (lásd az Ifjúság 2004. gyorsjelentését, amely 8000 fiatal adatait összegzi) akkor megállapíthatjuk, hogy valamelyest kedvezőbb a kép válaszadóink esetében: a 15-29 éves fiatalok 9%-a számolt be arról, hogy gondok nélkül él, miközben 10%-uk anyagi gondokra hivatkozik, 2%uk pedig nélkülözni is kénytelen.130 Az intézményenkénti eltérések igen markánsan kirajzolódnak: a WJLF és az AVKF végzett hallgatói számolnak be a legnagyobb arányban ilyen jellegű gondokról, míg a BMF és az ELTE ÁJK diplomásainak helyzete – relatíve a legkedvezőbb. Kitűnik ez abból is, hogy a „hónapról hónapra élők‖ aránya a Wesley szociális munkásai körében erőteljesen felülreprezentált (11,5%), de az AVKF-esek esetében is szignifikánsan magas (6,3% - a szociál-pedagógusoknál 9,3%), miközben az ELTE végzettjei között mindössze 1,4% jelölte meg ezt az alternatívát. A legkedvezőbb válaszlehetőség („gondok nélkül élünk‖) legnagyobb előfordulási gyakorisággal a BMF esetében figyelhető meg: 22,4% (a könnyűipari mérnökök körében 32,8%). Itt a két egyházi főiskola végzettjei vannak szignifikánsan alulreprezentálva. Az ELTE diplomásai között legnagyobb arányban a „beosztással jól kijövünk‖ választ adták, ezen belül is a társadalombiztosítási szak esetében 75,5%. Néhány további szempont vizsgálata alapján a következő jellegzetes eredményeket kaptuk: gondok nélkül élők körében az átlagot meghaladó mértékben találunk férfiakat (23,0%), városokban élőket (20-22%), gyermekteleneket (21,3%), tudományos fokozattal rendelkezőket (36,7%) és olyan huszonéveseket, akik saját háztartást vezetnek és nincs még gyermekük (23,2%). Az anyagi életkörülményeik megítélésén túl egy átfogóbb „önbesorolásra‖ is megkértük válaszadóinkat: becsüljék meg „osztályhelyzetüket‖ egy adott ranglétra alapján (az alternatívákat lásd a 8.9. ábrán). Mindössze 2,8%-uk nem tudta magát besorolni a kategóriák egyikébe sem, míg a legnagyobb hányaduk (63,2%-uk) a „középosztályba‖ valónak gondolta magát. Elenyésző az „alsó osztály‖ megjelölési aránya (0,2%), valamivel magasabb a „munkásosztályé‖ (1,3%). A ranglétra következő fokán az „alsóközép osztály‖ helyezkedik el, amelyet közel ötödük (19,5%-uk) választott. A középosztály fölött elhelyezkedő kategóriák esetében is viszonylag alacsony arányokat regisztráltunk: 12,9%-uk a „felsőközép osztályba‖ tartozik saját megítélése szerint, míg a „felső osztályt‖ alig 0,2%-uk jelölte meg. Intézményenként az ELTE és a WJLF végzettjei különülnek el a legmarkánsabban az „átlagtól‖: miközben az ELTE ÁJK válaszadóinak 16,2%-a sorolta magát a felsőközép osztályba, addig ez az arány a Wesley esetében mindössze 5,8%. Megfordul a helyzet az alsóközép osztály esetében: itt a WJLF-esek vannak felülreprezentálva 36,5%-os arányukkal, itt az Eltések 15,5%-kal képviseltetik magukat. A másik három intézmény esetében nem tapasztalhatunk lényegesebb eltéréseket. Érdemes néhány – a szakok szerint megjelenő – sajátosságra is felhívni a figyelmet: a felsőközép osztályban kimagasló a ZSKF nemzetközi kapcsolatok szakos volt hallgatóinak az aránya (34,1%), de átlag feletti az ELTE jogászaié is (18,7%). Az alsóközép osztályban a BMF gépészmérnökei fordulnak elő nagy százalékban (36,5%) a Wesley-s szociális munkások mellett (39,1%). Végül a középosztályt választók között kiugróan magas az ELTE társadalombiztosítás és a BMF könnyűipari mérnöki szakokon végzettek aránya (megközelíti a 80%-ot).

130

Bauer-Szabó, 2005. 45.

133

8.9. ábra: Szubjektív osztályhelyzete – intézményenként (százalékok)

ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)

A tudományos fokozat megszerzése nagyban közrejátszik az „előresorolásban‖: a PhD-vel rendelkezők 24,1%-a sorolta magát a felsőközép osztályba, miközben a főiskolai diplomásoknál ez az arány alig több mint fele (11,3%). Az alsóközép osztálynál pontosan az ellenkezője tapasztalható (10,3% versus 24,1%). Az egyetemi diplomával rendelkezők mindkét esetben a közbülső pozíciókat foglalják el (15% körüli értékekkel). Az életkor, családi életciklus is szerepet játszik az önbesorolásban: az alsóközép osztályban a 40 évesnél idősebb, gyermekes megkérdezettjeink aránya kétszer akkora, mint a huszonéves, önálló háztartásban élő gyermektelen válaszadóinké (36,8% versus 16,7%). Az első generációs értelmiségiek szintén szignifikáns mértékben „alulsorolták‖ magukat többgenerációs társaikhoz képest (a felsőközép osztályban a két arány: 9,8% versus 16,5%).

8.6. MÉRLEGEN A MÚLT ÉS A JÖVŐ A következőkben annak elemzésére vállalkozunk, végzett hallgatóink hogyan élték meg a legutóbbi tíz évet. Arra kértük őket, hogy – „mindent számításba véve‖ – ítéljék meg az ország gazdasági helyzete, az emberek életszínvonala valamint saját helyzetük, kilátásaik szempontjából javult vagy romlott a helyzet, esetleg nem változott. Egyszerű háromfokozatú skálát alkalmaztunk, amelyet a könnyebb interpretálhatóság érdekében „átkonvertáltunk‖ egy plusz-mínusz 100-as skálára.131 A következő ábránkon mutatjuk be eredményeinket (lásd a 8.10. ábrát).

131

A skála értékei: - 100 = „romlott‖; 0 = „nem változott‖; + 100 = „javult‖.

134

8.10. ábra: Az elmúlt 10 év mérlege – intézményenként (értékek a +/- 100 fokú skálán)

ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)

Az „általános‖ kérdéseknél egyértelműen negatívak a mérlegek: mind az ország gazdasági helyzetének, mind pedig az emberek életszínvonalának alakulása szempontjából válaszadóink többsége romlást érzékel (ezt fejezi ki a –35,9 –es és a –30,2 –es átlagérték). Az intézményenkénti eltérések szignifikánsak: kiugróan kedvezőtlen a volt Aporosok megítélése (–63,4 és –58,0 pontok; megjegyezzük, hogy a hitoktatók, kántorok, nemzetiségi óvodapedagógusok átlagértéke -100 körüli), de a másik egyházi intézmény, a Wesley esetében is hasonló tendenciákat mutatnak az adatok (–46,0 és –51,3 pont a két érték a +/–100-as skálán). Az ellenkező pólust az ELTE ÁJK diplomásai képezik mindkét kérdésben. Bár itt is negatív a mérleg (–18,6 és –14,8 pontos átlagértékeket regisztráltunk), de lényegesen kedvezőbb összbenyomás alakult ki bennük az elmúlt tíz évről, mint kortársaiknak (a politológusok különösen kedvező értékeléseket adtak, de szakmák szerint a legkedvezőbb megítélést mindkét esetben a ZSKF nemzetközi kapcsolatok szakosainál tapasztaltuk: +3 illetve +1 pont itt a két átlagérték). Szemmel láthatóan kedvezőbb az összkép szűkebb pátriájuk, saját sorsuk alakulását illetően: mind a „személyes helyzete‖, mind pedig „személyes kilátásai‖ kérdésében pozitív a „mérleg‖: az első esetben +26,3, a másodikban, pedig kereken +20,0 pont az összesített átlagérték. Az intézményenkénti szóródások itt is szignifikánsak, és nagyon hasonló eltérések tapasztalhatók, mint amilyeneket az előzőekben jeleztünk: az AVKF és a WJLF diplomásai – relatíve – a legszkeptikusabbak (az Aporosok értékei rendre a negatív tartományban találhatók: –7,4 és –18,8). 135

Feltűnő viszont a BMF volt hallgatóinak kedvező mérlege: +35,4 és +32,9 a két átlagérték (hasonló tendenciák figyelhetők meg az ELTE diplomásainál, valamivel kisebb „amplitúdókkal‖). A szakonkénti bontásban ismét az AVKF-en végzett „egyéb‖ szakosok (kántortanítók, hitoktatók stb.) képezik a „negatív csúcsot‖ –40 körüli átlagértékekkel, míg a BMF műszaki informatikusai és könnyűipari mérnökei +50 körüli pontértékekkel tűnnek ki az ellenkező póluson. Erős, szignifikáns különbségeket találtunk nemenként: feltűnően szkeptikusak a nők (rendre 20-30 ponttal is kisebb átlagértékeket regisztráltunk a férfiakhoz képest); a gyermekesek, a 40 év fölöttiek, az első generációs értelmiségi diplomásaink is. A legkedvezőbb véleményeket a jövőjüket illetően, a húszas éveikben járó, saját háztartásban élő gyermektelen fiataloknál tapasztaltunk: kilátásaik, lehetőségeik szerintük sokat javultak az elmúlt időszakban (átlagérték: +46,8 pont). Hasonló technika – egy plusz/mínusz 100 fokozatú skála132 – segítségével követhetjük nyomon válaszadóink jövővel kapcsolatos elképzeléseit (lásd a 8.11. ábrát). 8.11. ábra: A következő években hogy alakul – intézményenként (értékek a +/- 100 fokú skálán)

ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)

Az intézményenkénti eltérések itt még markánsabban kirajzolódnak – különösen a saját személyes helyzetüket illetően133. Külön vizsgálat tárgyát képezhetné az Apor Vilmos Főiskola volt

132

A skála értékei: - 100 = romlani fog; 0 = nem változik; + 100 = javulni fog.

136

hallgatóinak a saját és tágabb környezetük jövőjét illetően megfigyelhető kiugró borúlátása. Más intézmények diplomásainak sincsenek különösebb illúziói az emberek életszínvonalának kérdésében (a teljes minta átlaga –7,9 pont a +/–100 –as skálán), de a –43,8 –es érték feltűnő. Még erősebb – relatíve – a szkepszisük saját helyzetük jövőbeli alakulását illetően: minden más esetben pozitív a mérleg, náluk –14,3 pont. Az ELTE ÁJK és a BMF diplomásai jelentik itt is az ellenkező pólust: mindkét átlagérték meghaladja a +50 pontot, vagyis döntő többségük személyes helyzete érzékelhető javulásában bízik. A tágabb környezet – az emberek életszínvonala, az ország gazdasága – jövőjének kérdésében általában „várakozó álláspont‖ (nulla körüli átlagértékek) figyelhető meg (nagyjából a kérdezettek harmada választja az egyes alternatívákat). Szakok szerint itt is az AVKF „egyéb szakos‖ (kántortanítók, hitoktatók stb.) volt hallgatói a legborúlátóbbak (még saját sorsukat illetően is –67 pontos átlagértéket mértünk). A BMF könnyűipari mérnökeinek optimizmusa található az ellenkező póluson: a +75 pontos átlagérték rendkívül kedvező személyes kilátásokról árulkodik. Ha ebben a kérdéskörben más „magyarázó változót‖ is megvizsgálunk, feltűnik a nemek szerinti különbség: a férfiak derűlátása kimagaslik (+51,3 –es átlag; a nőknél csak +28,2); még nagyobb a PhD-vel rendelkezőké (+65,8 pont; itt a főiskolásoké +35,3 pont, míg az egyetemi diplomásoké a kettő között helyezkedik el: +47,6 pont). Feltűnő a harmincas éveikben járók relatív pesszimizmusa: ha már van gyerekük, akkor a „mérleg‖ valahol a „nem változik‖ alternatíva körül állapodik meg (+6,6 pont; megjegyezzük, hogy jelenlegi életszínvonaluk igen kedvező, mint arra a korábbiakban utaltunk), miközben a huszonéves sorstársaik saját – gyermektelen – háztartásban élve igen bizakodóak: itt az átlagérték +51,1 pont.

8.7. MIT TENNE A JOBB ÉLET REMÉNYÉBEN? Áttekintettük – ha csak néhány jellegzetes indikátor erejéig is – az öt felsőoktatási intézmény diplomásainak életkörülményeit, némi bepillantást nyertünk gondolkodásmódjukba, jövővel kapcsolatos elképzeléseikbe, várakozásaikba. Óhatatlanul is felvetődik a kérdés: vajon milyen erőfeszítésekre képesek a jobb elhelyezkedés, a kedvezőbb életkörülmények reményében? A következőkben azokat a kérdéseket tekintjük át, amelyek a külföldi munkavállalásra, az országon belüli mobilitásra, illetve a továbbképzésben való részvételre vonatkoznak. Elsőként azt elemezzük egy ábra (lásd a 8.12. ábrát) segítségével, hogy a szakmai felkészültségük terén vajon vállalkoznának-e az előrelépésre. Úgy gondoljuk, a mai társadalmi-gazdasági viszonyok között elengedhetetlenek az ilyesfajta erőfeszítések, a munka világa olyan mértékben változik, fejlődik, hogy még ezek a friss diplomások sem igazán engedhetnék meg maguknak azt a „luxust‖, hogy hátat fordítsanak az oktatásnak. A szakmai fejlődés nem csupán egy jobb állás megszerzéséhez, de a jelenlegi megtartásához is elengedhetetlen a legtöbb helyen. Az adataink alapján kibontakozó összkép nem túl kedvező, hiszen a felsőoktatásból néhány éve kilépett diplomások igen jelentős hányadának – 26,8%-uknak – nem szerepel a tervei között (még a jobb elhelyezkedés, a jobb élet reményében sem) valamely szakmai képzésben való részvétel. Ez az arány a ZSKF volt hallgatói körében a legalacsonyabb (22,1%), azon belül is a legambiciózusabbak a művelődésszervező szakosok (83,6% tanulna tovább). A Wesley diplomásai alkotják az ellenkező végletet 30,8%-os aránnyal (megjegyezzük, hogy szakok szerinti bontásban viszont a BMF könnyűipari mérnök diplomás hallgatóinál tapasztaltuk a legjelentősebb passzivitást: 44,8%-uk nem tervezi a szakképzésben való részvételt).

133

Ez esetben az Éta-négyzet értéke: 9,0% , amely messze a legnagyobb a vizsgált tényezők között. De más ok változó (nem, kor, lakóhely, életciklus stb.) sem mutatott ekkora magyarázó erőt.

137

A korábbi pesszimisztikus képet némileg árnyalja, hogy a nők esetében nagyobb a potenciális aktivitás, mint a férfiaknál (73,1% versus 68,1%). Az életkor előrehaladtával, a negyven évesnél idősebbek esetében már csökkennek a továbbtanulás esélyei (61,6% szándékozik közülük valamilyen szakképzésben részt venni). A gyermek megjelenése is általában csökkentő tényező (30% fölé emelkedik a passzívak aránya). Ugyanakkor a harmincas éveikben járó, saját egzisztenciával rendelkező gyermektelen párkapcsolatban élőknél a legmagasabb, közelít a vizsgált arány a 80%-hoz. Végül megjegyezzük, hogy az első generációs értelmiségiek körében szignifikánsan magasabb a tanulásvágy többgenerációs társaikhoz képest (73,3% versus 67,8%). 8.12. ábra: A jobb elhelyezkedés, vagy a jobb élet reményében Ön részt vesz valamilyen képzésben – intézményenként (százalékok)

ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)

A helyváltoztatás, az országon belüli térbeli mobilitás kérdése már nem olyan nyilvánvaló, mint a szakmai fejlődésé volt. Lényegesen kevesebben is vállalkoznának erre: a megkérdezettjeink kevesebb, mint egyharmada (27,0%-uk) költözne el a jobb élet reményében (lásd a 8.13. ábrát). Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a vizsgálat a Központi Régióban zajlott, a válaszadóink döntő többsége a fővárosban él. A budapestiek esetében valóban alacsonyabb (26,1%-os) az aktivitás, de nem magasabb a falvakban élőké sem (26,4%), miközben a vidéki városok lakóinak 37,9%-a vállalkozna a jobb élet reményében a költözésre. Ezzel van összhangban az AVKF végzettjeinek viszonylag magas – 30,5%-os – költözési ambíciója. A legnagyobb költözési kedv is itt tapasztalható szakok szerint: a kántortanítók, hitoktatók több mint fele jelezte, hogy szívesen „mozdulna‖, de a BMF könnyűipari mérnökeinél is hasonló arányokat regisztráltunk (45,2%). A ZSKF nemzetközi kapcsolatok szakosainál tapasztaltuk a legalacsonyabb arányt: mindössze 14,3%ot.

138

8.13. ábra: A jobb elhelyezkedés, vagy a jobb élet reményében Ön elköltözne-e az országon belül – intézményenként (százalékok)

ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)

A férfiak nagyobb mobilitási hajlandósága itt is kimutatható: köreikben 31,1% vállalkozna a helyváltoztatásra, míg a nőknél ez az arány csak 22,9%-os. További tényező a saját lakás: akik más fedele alatt élnek, 34,7%-os arányban változtatnának lakóhelyet. A gyermek „visszatartó ereje‖ szintén kimutatható: ahol már megszületett, ott a költözni hajlandóak aránya 20 százalék alá csökken. Az életkor szintén közrejátszik: 86,1%-a nem vállalkozna költözésre azon megkérdezettjeink közül, akik már betöltötték 40. életévüket. Végül a külföldi munkavállalás lehetőségeit vizsgáljuk meg. Arra voltunk kíváncsiak ez esetben, hogy egy jobb állás, az életviszonyok javítása érdekében hajlandóak lennének-e megkérdezettjeink egy idegen országban munkát vállalni. Az eredményeket a következő ábrán kísérhetjük nyomon (lásd a 8.14. ábrát).

139

8.14. ábra: A jobb elhelyezkedés, vagy a jobb élet reményében Ön vállalna-e külföldön munkát – intézményenként (százalékok)

ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)

Igen magas azok aránya válaszadóink körében, akik hajlandóak lennének külföldön munkát vállalni: 51%-uk vállalkozna erre. Intézményenként igen jelentős ingadozásokat tapasztalhatunk: miközben a BMF-eseknél 60,3% ez az arány (különösen a Keleti Károly Gazdasági Karon végzettek ambiciózusak), addig a WJLF diplomásainál csupán 38,5%. Ennél is alacsonyabb egyébként az ELTE ÁJK társadalombiztosítás szakosok adata: mindössze 21,2%. Az előzőekhez hasonlóan, e tekintetben is aktívabbak a férfiak, (57,6% versus 46,2%) a második (és többedik) generációs értelmiségiek, (56,0% versus 48,0%) a fiatalabbak, (a húszas éveikben járóknál 59,0%, a harmincasoknál 43,7%, míg a negyveneseknél csupán 27,4% a vizsgált arány) és a gyermektelenek (58,0% versus 35,5%). Összességében a más fedele alatt élő fiatal gyermektelen diplomások a „legmozgékonyabbak‖: 62,6%-uk hajlandó a külföldi munkavállalásra – jobb állás, kedvezőbb anyagi kondíciók érdekében.

140

9. FEJEZET: A FELSŐOKTATÁS MEGÍTÉLÉSE GYÚNI ZSUZSANNA - LÉVAI ANNA 9.1. BEVEZETÉS Napjaink közfelfogása szerint ahhoz, hogy az ember megállja helyét a világban, három dolog kell: pénz, kapcsolatok, és még több pénzt biztosító, jó munkahely. Sokan ennek a „hármas egységnek‖ a megvalósulását a diploma megszerzésében látják. Hiszen a munkaerőpiac folyamatos mozgásának köszönhetően egyre nehezebb olyan állást találni, melyhez nem szükséges diploma (a nemrég középiskolai végzettséggel is betölthető munkakörökhöz ma már komolyabb kritériumokat szabnak a reménybeli munkavállalókkal szemben). Tehát mindenkinek mérlegelnie kell, hogy ahhoz az élethez, amire vágyik, szükséges-e a diploma vagy sem. Ha pedig valaki úgy dönt, hogy tovább akar tanulni, nem mindegy, milyen intézményt választ. Fontos, hogy a leendő hallgatók megfelelő tájékoztatást kapjanak az intézmény által kínált lehetőségekről és a diplomájuk majdani értékéről. A felsőoktatás expanziója, az a tény, hogy minden korábbinál többen jutnak el a felsőfokú végzettségig, gyökeres változásokat indított el. Többek között hazánkban is elindult a „bolognai folyamat‖, mely alapjaiban alakítja át egész felsőoktatásunkat. A folyamat állomásai közül talán a leglényegesebb változást az osztatlan képzés (legtöbb szakon történő) eltörlése jelentette. Ez a gyakorlat ugyanakkor lehetővé teszi, hogy a továbbtanulni vágyók hamarabb szerezzenek diplomát. A szakértők többsége az oktatás minőségének romlásától tart. Az utóbbi időszakban más, a felsőoktatást alapjaiban érintő változások is történtek. Itt kell megemlíteni a mindenkire kiterjedő tandíj-kötelezettség gondolatát („fejlesztési részhozzájárulásként‖, azaz FER néven vált ismertté), amely erősen megosztotta a közvéleményt. Ennek értelmében az állami finanszírozású hallgatóknak is hozzá kell járulniuk a tanulmányaik költségeihez. Ez a döntés – többek között – azt hivatott elősegíteni, hogy az intézmények jutalmazhassák azokat, akik az elvárásoknak megfelelően teljesítenek, és fizetésre kötelezzék azokat, akik nem tesznek kellő mértékű erőfeszítéseket. Ezek csupán a leginkább szembetűnő változások a rengeteg újítás közül, amelyek az elmúlt időszakban érintették a magyar felsőoktatást. A reformintézkedéseket figyelembe véve nem meglepő, hogy a diákok nagy részének komoly nehézségeket jelent, hogy eligazodjanak az új oktatási rendszer útvesztőiben. Az is megfigyelhető, hogy az emberek többsége vegyes érzelmekkel viseltetik a felsőoktatás, különösen annak megváltozott körülményei iránt, számtalan heves vita tárgya a felsőoktatás és általában a diplomások sorsa. Sokakban felmerül például, hogy egyáltalán szükség van-e manapság a diplomára a munkaerőpiacon való érvényesüléshez, vagy csupán egy „avítt státuszszimbólum‖. A kérdéskörrel foglalkozó szakemberek sem értenek egyet abban, hogy a diplomásokból túltermelése van-e hazánkban, és ennek következménye-e az alacsonyabb képesítést igénylő munkakörökben tapasztalható munkaerőhiány. Felvetődik tehát a kérdés: kell-e egyáltalán továbbtanulni, és ha igen: mit, és hol? Sokan megpróbálnak a képességeiknek, a lehetőségeiknek és az általuk kialakított jövőképnek leginkább megfelelő intézményt és szakot választani, de hogy jól döntöttek-e, majd csak a diploma kézhezvétele után derül ki. A kutatásunk során – többek között – a megváltozott felsőoktatás megítélésére is kíváncsiak voltunk végzett hallgatóink körében. Különösen az érdekelt bennünket, hogyan ítélik meg volt alma 141

materüket az ott diplomát szerzettek – néhány év távolából. Nem újkeletű az az igény, hogy a felsőoktatási intézmények szembesüljenek a jelenlegi és volt hallgatók, illetve a munkaerőpiac reakcióival. Számtalan olyan kísérlet ismert, amelyek rangsorok formájában gyűjtik össze az érintettek értékítéleteit a diploma, a felsőoktatási intézmények vagy éppen az egyes szakok népszerűségének tekintetében. Hazánkban az utóbbi években több formában is napvilágot láttak a főiskolákat és egyetemeket rangsoroló kiadványok. Az első ilyen felsőoktatási rangsort a Heti Válasz c. lap jelentette meg 2005 októberében. A kiadvány a jogi, az idegenforgalmi illetve a szálloda- és vendéglátóipari karokat vette górcső alá, a szakokra jelentkezők számarányának tükrében állította fel népszerűségi listáját. Azóta már több ilyen jellegű kísérlet fellelhető, melyek közül talán a legismertebbek az OFIK rangsorai. Az egyik legvitatottabb álláspont134 szerint a diplomás-túltermelés mindenekelőtt a felsőfokú végzettségűek növekvő munkanélküliségében jelenik meg. Egyes kutatók érvelése szerint közismert, hogy a képzetlenebbek gyakrabban és hosszabb ideig vannak munka nélkül, mint a tanultabbak. Ez most – a felsőoktatás dinamikus fejlődésével párhuzamban – megváltozhat. Bár a munkanélküliség ma is az alacsony képzettségűeket érinti leginkább, a magasabb képzettségűek – ezen belül a diplomások – előnye azonban folyamatosan csökken. A legtöbb európai országban mind a közép-, mind a felsőfokú végzettségű szakemberek aránya növekszik a munkanélküliek között. Ez volt a helyzet az 1990-es években például Belgiumban, Dániában, Franciaországban, Portugáliában, Spanyolországban és Svédországban. Valószínű, hogy a növekedés ütemének világméretű gyorsulásával egyidőben diplomások tömegei nem tudnak majd szakmájukban elhelyezkedni sem Európában, sem Amerikában. Hazánkban a diplomás munkanélküliek aránya a regisztrált, nyilvántartott munkanélküliek között meglehetősen kicsi, alig három százalék. Valóságos arányuk azonban ennél lényegesen nagyobb lehet. A diplomások közül többen nem kérik a munkaügyi hivatalok segítségét, oda inkább a középfokú végzettségűek fordulnak. A diplomás munkanélküliek száma az utóbbi egy évtizedben jelentősen megnövekedett. Ezt jelzi többek közt a fiatal diplomások munkahelyre találása idejének meghosszabbodása. Hazánkban egy friss diplomás az 1990-es évek közepén még 3-5 hónap alatt talált magának állást. Napjainkban ez az idő tíz hónapra nőtt, miközben 15-20 pályázatot is benyújt az állást kereső. Széleskörű tapasztalat, hogy minél képzettebb a pályázó, annál hosszabb idő alatt talál magának munkahelyet. Nemcsak az elhelyezkedési, de a tanulmányi idő meghosszabbodása mögött is gyakran a diplomás-munkanélküliség húzódik meg. Említésre méltó jelenség még a szakmai leértékelődés, mint a diplomás-túltermelés jellegzetes megnyilvánulása napjainkban. Egyre több jól képzett szakember kénytelen képzettségét nem vagy csak részben igénylő munkát végezni. Példának okáért az USA-ban a megkérdezett fiatalok több mint húsz százaléka érzi magát hasonló helyzetben. Ugyanakkor egyáltalán nem mindegy, hogy milyen felsőfokú végzettséggel rendelkezik valaki. Ez a különbség mind inkább érzékelhető hazánkban is, amely megmutatkozik az egyes intézményekbe, illetve szakokra jelentkezők eltérő arányában is. Az Országos Felsőoktatási Információs Központ 2007-ben kiadott jelentése szerint az idén a felvételei eljárásba jelentkezők száma alapján a következő szakok örvendhettek a legnagyobb népszerűségnek135: A korábbi évek adatai alapján talán nem meglepő, hogy a legnépszerűbb szakok 134

Falusné Szikra Katalin: Diplomás-túltermelés van. ÉS: vita a felsőoktatásról 6. XLVI. évfolyam, 8. szám, 2002. február 15. 135 „A nemzetközi tanulmányok az egyik legnépszerűbb társadalomtudományi szak‖ OFIK, Budapest, 2007. szeptember, Forrás: http://www.felvi.hu/index.ofi?mfa_id=445&hir_id=8270 Letöltés ideje: 2007.11.02. A honlapjukon szereplő legfrissebb jelentések alapjául a nappali tagozatos alapképzések szolgáltak, kiegészítve nappali tagozatos osztatlan (pl. jogász, orvos) képzésekkel is. A 2007-es felvételi rangsor összeállításakor csak a nappali tagozatra jelentkezők első helyként megjelölt szakjait vették számításba.

142

között is a gazdálkodással, kommunikációval és az informatikával kapcsolatosak kerülnek az elsők közé. A turizmus-vendéglátás idén „fejhosszal‖ megelőzte a némiképp elméletibb hangsúlyú gazdálkodást és menedzsmentet. Nem sokkal maradnak el tőlük a klasszikus gazdálkodási szakok: a kereskedelem és marketing, illetve a pénzügy és számvitel. Harmadik helyen áll a jelentkezők választásai alapján a mérnök informatikus szak. Az első húszban több mérnöki szak is szerepel, ami az alkalmazott reáltudományok iránt növekvő érdeklődést jelzi. Az orvosi és az ápolás és a betegellátás más területeivel kapcsolatos szakok is húsz legkeresettebb között vannak, mutatva az egészségügyi terület iránt továbbra is fennálló érdeklődést. A társadalomtudományi képzések közül évek óta legnépszerűbb a kommunikáció és médiatudományi alapszak, a nemzetközi gazdálkodás és a szintén sokakat vonzó nemzetközi tanulmányok. Bölcsészettudományi területről a jog és a pszichológia a legnépszerűbb, de bekerült az első húsz közé két régi-új szak, a szabadbölcsészet és az andragógia is.136 Egy másik, általánosabb motivációs hatásról is beszélnünk kell. Ez pedig a bizonytalanság a konkrét jövőképpel kapcsolatban, valamint a továbbtanulásra fordított „időkiesés‖ kérdése. Az utóbbi évtizedekben a kutatók felfigyeltek a „posztadoleszcencia‖ jelenségére. Általános jelenség a fejlettebb nyugati társadalmakban, de immáron hazánkban és a környező országokban is, hogy meghosszabbodik az utódok „reprodukciós ideje‖, azaz az „ifjúsági életszakasz‖ kitolódik a fiatalok életének harmadik évtizedére is. Ahogy a szociológusok ezt megfogalmazzák: „Megfigyelhető, hogy amint bizonyos képzési idők általánossá válnak más társadalmi csoportok fiataljai számára is (’normává és standard idővé lesznek’), sajátos ’distinkciókényszer’ alakul ki, amely arra ösztönzi a családokat, hogy gyermekeiknek pótlólagos vagy extra időt biztosítsanak a kulturális tőke megszerzéséhez – annak reményében, hogy minél előnyösebb pozíciót szerezzenek meg a felnőtt társadalomban‖137 Tehát lényegében megjelenik egy új, a felnőtt kor és a gyermekkor közé beékelődött speciális életszakasz, elsősorban a „tanulási kényszer hatására. Mindez azt eredményezi, hogy a „felnőtt élet‖ kezdete (saját család alapítása, beintegrálódás a munka világába stb.) időben jelentősen kitolódik, illetve bizonyos „felnőtt kompetenciákat‖ (döntési, beleszólási, választási jogokat – saját életük alakulásában) hamarabb megkapnak a fiatalok. Ezért is érzik úgy sokan, hogy még ráérnek a döntéssel, például abban a kérdésben, hogy pontosan milyen szakmát is válasszanak, hiszen túl sok a bizonytalanság a jövőjükkel kapcsolatban. Nem szeretnék még elkötelezni magukat, és ez igaz a továbbtanulás tekintetében is. Az sem elhanyagolható szempont, hogy az elhúzódó diplomaszerzéssel kitolhatják a sokak számára vonzó diákkort. Némelyeknek komoly nehézséget okoz a középiskola utolsó éveiben eldönteni, mivel is szeretne foglalkozni a későbbiekben. Nem könnyű felelősségteljes döntés hozni, olyat, ami az egész további életünket meghatározhatja. De persze a munka világa egyáltalán nem mindenkinek ijesztő, és nem mindenki találja úgy, hogy diplomára van szüksége a boldoguláshoz. Ez lehet az oka annak, hogy nem mindenki tanul tovább mindjárt a középiskolát követő első években, sokan inkább azt választják, hogy állást vállalnak és későbbre halasztják a döntést. Lehetőset kapnak arra, hogy kipróbálhassák magukat, és egy kicsit belekóstoljanak az életnek abba az oldalába is, amibe esetleg eddig még nem volt lehetőségük. Ez meghatározó élmény lehet azok számára, akik bizonytalanok a jövőjükkel kapcsolatban, mert így megnőhetnek a választási lehetőségeik. Néhányan ekkor döntenek a továbbtanulás mellett: vagy azért, mert kritériuma az előrejutásnak, vagy mert eredeti elképzeléseikhez képest felértékelődik a diploma. Ebben a helyzetben népszerű választás az úgynevezett OKJ-s képzési forma, ami egy-két év alatt elvégezhető, és szakképesítést ad a hallgatók kezébe. Ezalatt az idő alatt sokan rájönnek arra, hogy mégiscsak a részeseivé kívánnak válni a felsőoktatásnak. Az új jelentkezők nagy része ekkor már tudja, merre is érdemes tovább menni, mert a képzés ideje alatt megtalálta azt a szakterületet, 136

137

A 2007-es felvételi statisztika csúcsai. Forrás: http://www.unipresszo.hu/start.php?mi=kiemelt&id=44&cikk_id=2604&a=ok Letöltés ideje: 2007.10.24. Kabai Imre: Társadalmi rétegződés és életesemények. Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest, 2006. 111.

143

ami igazán érdekli. A döntésnél azt is fontos mérlegelni, hogy milyen intézmény felel meg leginkább a leendő hallgató elképzeléseinek, illetve biztosít piacképes diplomát. Erről megoszlanak a vélemények. Vannak, aki inkább a régi, nagyhírű alma mátereket választják, ahova nehéz ugyan bekerülni, de az intézmény nevével fémjelzett diploma garanciát nyújthat sokak szemében a jó munkahely megtalálására. A fiatal intézmények általában dinamikusan fejlődnek, alkalmazkodó képességük rugalmasabbá teszi őket, így könnyebben reagálhatnak a gyorsan változó munkaerőpiaci kihívásokra. A választást az egyén környezete is befolyásolja: a család, a barátok véleményei is hozzájárul a döntéshez. Komoly szerepe van a felsőoktatási intézményről szóló információknak is, melyeket vagy magától az intézménytől, vagy külső, független forrásból szerezhetnek meg a leendő hallgatók. Gyakran ilyen információk alapján hozzák meg döntésüket, ezért is fontos az intézmény hírneve, illetve az általa kínált lehetőségek. A diploma azonban nem csak a megfelelő, biztos munkahely megtalálásához, illetve egy színvonalas életvitelhez fontos, hanem a társadalomban beöltött helyet is jelentősen befolyásolja, s vannak, akiket az értelmiség réteghez való tartozás, az „értelmiségi lét‖ motivál a leginkább. A család, a szűkebb és tágabb társadalmi környezet meghatározó jelentőségű az értékrend-választás szempontjából minden fiatal számára. Ezért az eddig felsorolt tényezőkhöz kapcsolódik még egy fontos szempont, miszerint a közvetlen környezetünknek is komoly hatásai lehetnek döntéseinkre. Nem elhanyagolhatóak a szülők által kiváltott szándékos vagy indirekt hatások a tanuláshoz való hozzáállásunkkal kapcsolatban sem. Több kutatási adat is azt bizonyítja, hogy „a szülők körében, mint a világon mindenütt, nálunk is az iskolázottsági és a foglalkozási helyzet átörökítése a legerősebb tendencia.‖138 Ezért is olyan erős befolyásoló tényező a szülők iskolai végzettsége, a munka világában betöltött szerepe. További összefüggésekre hívják fel a figyelmet a kutatók: a szülők iskolai végzettsége nagyban meghatározza a gyermekei előmenetelét, ugyanis „a magasabb iskolázottságú szülők gyermekének jobb a tanulási teljesítménye, illetve továbbtanulási esélye 139‖. Ez kihatással van az egész iskolarendszerre is, hiszen – ahogy a kutatók is kiemelik – „az iskolai oktatás hatékonyságának fontos tényezője, hogy hány szülő végezte el az általános iskolát, érettségizett stb.‖140 az iskola vonzáskörzetében. A következőkben a saját kutatási eredményeinket ismertetjük: azokat a kérdéseket vesszük sorra, amelyek a fenti problémákhoz kapcsolódnak. Adataink révén bemutatjuk, hogy a válaszadóink – az öt kiválasztott felsőoktatási intézmény végzett hallgatói – milyen motívumok alapján választották ki a felsőoktatási intézményüket, hogy látják így utólag: elvárásaiknak, reményeiknek mennyiben felelt meg volt alma materük. Megvizsgáljuk azt is, milyen ambíciók ébredtek bennük az elmúlt évek alatt a szakmai továbbfejlődésre, arra, hogy visszakerüljenek az oktatás világába.

9.2. MIÉRT AKART FELSŐOKTATÁSI INTÉZMÉNYBEN TANULNI, DIPLOMÁT SZEREZNI? Szinte lehetetlen számba venni azokat a motívumokat, amelyek diákokat a felsőoktatás felé orientálják. Jelen kutatásunk során a leggyakoribb okok elemzésére vállalkoztunk csupán: kit mi motivál leginkább, ha a felsőfokú továbbtanulásról van szó. Az alábbi ábrán (lásd a 9.1. ábrát) jól látható, hogy sokak számára a legfőbb motiváció maga az oklevél, (a megkérdezettek 4,46 pontot adtak az ötfokozatú skálán), és az sem elhanyagolható tényező, hogy a szakmai érdeklődésüknek megfelelő szakmát választották (a második legmagasabb átlagérték, 4.13 pont). 138 139 140

Liskó Ilona: Társadalmi esélyek és iskola. Új Pedagógiai Szemle 2000/01. 59-63. Liskó, 2000. 60. Liskó, 2000. uo.

144

9.1. ábra: Miért akart felsőoktatási intézményben tanulni? (átlagok és szórások az ötfokozatú skálán)

ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)

Sokak számára az értelmiségi lét egyet jelent a karrierrel, mondhatni, annak számukra „nélkülözhetetlen feltétele‖ (3,98 pont). Érdekes megfigyelni, hogy kisebb arányban ugyan, de vannak, akik a diplomában látják annak a lehetőségét is, hogy elkerüljék a fenyegető munkanélküliséget (3,11 pont – ami azt jelenti, hogy egy árnyalattal nagyobb azok aránya, akiket ez a tényező is motivált azokkal szemben, akiket nem). Kisebbségben vannak azok, akiket a „meghosszabbított diákélet‖ vonzott a főiskolára, vagy egyetemre (2,90 pont). Megfigyelhetjük, hogy meglehetősen eltérően ítélték meg ezt a motívumot, ugyanis a szórás itt a legnagyobb (1,55 pont). Figyelemre méltó, hogy az önálló élet, a szülőktől való függetlenedés mennyire nem befolyásolta a vizsgált személyeket a továbbtanulásban (1,83 pont, ez a legkisebb érték). Ez is egyfajta „posztadoleszcens‖ jelenség: még nem kilépni a szülői házból, kitolni az önállósodás időpontját. A következő ábrán (lásd a 9.2. ábrát) a fentiek közül azokat a tényezőket emeltük ki, amelyek megítélésében a legnagyobb volt az eltérés az intézmények volt diákjai között141. 141

Ezt az Éta-négyzet alapján döntöttük el. (Az F-próba során számított Éta-négyzet úgy interpretálható, hogy „mekkora hányadát magyarázza a független változó a függő változó szórásának‖.) Abban az esetben, ha a magyarázó (független) változónk alacsony, míg a magyarázandó (függő) változónk magas mérési szintű (mint

145

9.2. ábra: Miért akart felsőoktatási intézményben tanulni – intézményenként (átlagértékek az ötfokozatú skálán)

ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)

A szülői elvárások esetében a legjelentősebb az intézmények átlagai közötti eltérés (itt a legnagyobb az Éta-négyzet). Az ELTE ÁJK végzett hallgatóinak körében figyelhető meg leginkább az a tendencia, hogy a családi háttér igen jelentősen befolyásolta az életútjukat (itt az átlagérték 3,07 pont), miközben az AVKF és a ZSKF esetében tapasztalhattuk ennek a tényezőnek a legcsekélyebb hatását (ez esetekben az átlagértékek alig haladják meg a 2-es értéket). A már végzett ELTÉ-sek számára a korai munkába állás is – relatíve – nagy befolyással bírt (2,4 pont) ami arra utal, hogy ők szerettek volna leghosszabb ideig résztvevői lenni az iskolarendszernek. Ezzel szemben a volt ZSKF-es hallgatók ebben a tekintetben alacsonyabb tendenciát mutatnak (ennek oka lehet a levelező tagozaton végzett hallgatók magas aránya). A WJLF végzett diákjainak többsége kimondottan a szociális munkás szakma iránti elhivatottságból választotta ezt az intézményt (4,5 pont), ez a tényező a többi válaszadó esetében esetünkben is), a variacia-analizist (ANOVA vagy szóráselemzés), illetve az F-próbát alkalmaztuk. Ennek lényege: a függő változó szóródását két részre bonthatjuk: a csoportosított kategóriák közötti és az azon belüli szórásra. Az előbbi a független változó által „magyarázott‖, míg az utóbbi a „nem magyarázott‖ szórása a függő változónak. E két elem hányadosát nevezzük Fstatisztikának (bizonyos küszöbérték meghaladása esetén beszélhetünk „szignifikáns hatásról‖, itt és a későbbiekben a 95%-os megbízhatósági szintet fogadjuk el). Ha az F értéke nagy, úgy is mondhatjuk, hogy a csoportokon belüli szórások kicsik, míg a csoportok közöttiek nagyok – vagyis a csoportok „viszonylag jól el vannak különítve‖ egymástól a független változó által. Lásd

bővebben: Székelyi Mária – Barna Ildikó: Túlélőkészlet az SPSS-hez. TYPOTEX Kiadó, Budapest, 2002. 166-174.

146

alacsonyabb értékeket mutatott. A megkérdezettjeink körében intézményektől függetlenül egyaránt fontos szempont volt a felsőfokú szakképesítés megszerzése, míg a családi kötelékből való korai kiszakadás nem volt alapvető indoka a továbbtanulásnak.

9.3. MI BEFOLYÁSOLTA A FELSŐOKTATÁSI INTÉZMÉNY MEGVÁLASZTÁSÁBAN? Napjainkban egyre több intézmény kínálja felsőfokú végzettséget biztosító képzéseit. Így egyre több és több intézmény nyitja meg kapuit és a hallgatókért folytatott verseny egyre kiélezettebb. Az élesedő versenyhelyzetben be kell bizonyítaniuk leendő hallgatóiknak, hogy érdemes őket választani, mert piacképes diplomát adnak, és megfelelnek mindazoknak az elvárásoknak, melyeket hallgatóik támasztanak velük szemben. Ehhez azonban fel kell mérniük, egyáltalán mi az, ami vonzóvá tesz egy egyetemet vagy főiskolát, mit és hogyan kell fejleszteniük ahhoz, hogy a hallgatók megszerzéséért folytatott versenyben eredményes legyen az intézményük. Az átalakult felsőoktatási rendszerben a versenyhelyzet azt is eredményezheti, hogy több szak, kar, esetleg egész intézmény is kénytelen lesz bezárni kapuit, ha nem képes megfelelni a megváltozott körülményeknek. Így azonban – egyes vélemények szerint – létrejöhet egy színvonalában egységesebb, piacképesebb felsőoktatás. A rendszerváltás óta szinte évről évre változik a felsőoktatási intézmények száma és a régi nagy egyetemek struktúrája. Egyre több egyházi, alapítványi, vagy magánintézmény jelenik meg az oktatási piacon142. Az idei felvételik során is tapasztalható a nagyobb múlttal rendelkező felsőoktatási intézmények töretlen sikere a felvételi eljárásban résztvevők körében. Ilyen például az ELTE, valamint Pécs, Szeged, Debrecen és Miskolc városok tudományegyetemei. 143 Kutatásunk során több szempontból is megvizsgáltuk, mely tényezők tesznek vonzóvá egy felsőoktatási intézményt, valamint a hallgatok elégedettségét a tényezők megvalósulásával kapcsolatban. A végzett hallgatóink véleménye különösen fontos lehet, hiszen ők egyszerre látják immáron „kívülről és belülről‖ is vont intézményüket, szembesíthették a munka világában azt, amit kaptak a felsőoktatástól. A következő ábránk (lásd a 9.3. ábrát) azt mutatja be, hogy a felsőoktatási intézmény választásánál melyek voltak azok a konkrét tényezők megkérdezettjeink szerint, amelyek vonzóvá tesznek egy intézményt. A vizsgálatunk arra is kiterjedt, hogy azok a szempontok, amelyeket különösen fontosnak ítéltek, mennyire valósultak meg a választott intézményben. A két kérdéssor eredményét egymás mellett ábrázoljuk az összehasonlítás és a mélyebb elemzés érdekében.

142

143

A 2006/2007. tanévben 71 felsőoktatási intézmény kapcsolódott be a hallgatókért folyó versenybe. Ezen belül 31 állami, 26 egyházi és 14 alapítványi fenntartású. Összesen 416 ezer hallgatója volt ezeknek az intézményeknek – amely a rendszerváltás óta először kevesebb mint a megelőző évben. Ez is mutatja a verseny élesedését. Besenyei Roland et al (szerk.): Oktatás-statisztikai Évkönyv 2006/2007. OKM Budapest, 2007. 10. Forrás: http://www.okm.gov.hu/letolt/statisztika/okt_evkonyv_2006_2007_070824.pdf Letöltés ideje: 2007.10.12. Lásd még a könyvünk 7. sz. mellékletét. „A legnépszerűbb egyetemek és szakok‖ FigyelőNet Forrás: http://www.fn.hu/karrier/0707/legnepszerubb_egyetemek_szakok_167920.php Letöltés ideje: 2007.10.12.

147

9.3. ábra: Mik azok a tényezők, amelyek befolyásolják, hogy egy felsőoktatási intézmény mennyire vonzó – és ezeknek mennyire felelt meg intézménye? (átlagértékek az ötfokozatú skálán)

ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)

148

A megkérdezettek véleményét tükröző adatok alapján a következőket emelhetjük ki: Az oktatás színvonala mindenki számára elsődleges szempont, hiszen ez jelentősen befolyásolja a későbbi elhelyezkedést (fontosságát 4,64 pontra, teljesülését 3,75 pontra értékelték a hallgatók, ami a kedvező vélemények dominanciáját jelzi). Meglepően magas a megfelelő információhoz jutás fontossága – és itt az adatok arra is felhívják a figyelmet, hogy ezen a területen sok hiányosságot tapasztaltak intézményükben a volt hallgatók (fontossága 4,44 pont, miközben a teljesülése csak 3,35 pont). A harmadik helyre az intézmény jó híre került – jelezve, hogy a munka világában is egyre nagyobb a jelentősége annak, hogy hol szerezték a diplomát (4,19 pont, itt a teljesülése is magas: 3,91 pont). A következő tényező arra hívja fel a figyelmet, hogy a kedvező tanrendi időbeosztás talán fontosabb, mint gondolnánk: a magas pontérték (4,18) mindenképpen erre utal – és itt is erőteljesek a kritikák (a teljesülésére csak 3,50 pontot adtak). Magas szinten teljesült viszont a hallgatók közötti jó viszony, amely fontosságát tekintve is előkelő helyen szerepel (fontosság: 4,18; teljesült: 4,07 pont). A jó tanár-diák viszony jelentősége alig valamivel kisebb (4,08 pont), itt viszont nagyobbak a diszkrepanciák (teljesült: 3,73 pont). Nem elhanyagolható a képzés költsége, a megfelelő jegyzetellátás, de a közlekedés átlagértéke is a 4 pontos szinten vagy afölött van. Ezek azok a tényezők tehát, amelyeket a válaszadóink döntő többsége kiemelten fontosnak tart. Az ezt követő tényezők közül csak néhányat – a legtanulságosabbakat – emelünk ki. A jó intézményi ügyintézés fontosságát tekintve ugyan csak a „középmezőnyben‖ található (3,82 pont), itt viszont az elégedettségi mutató nagyon alacsony (2,85); de az elhelyezkedést segítő intézmények hiánya még egyértelműbben kimutatható (itt a teljesülés pontértéke mindössze 2,55). Mintegy visszaigazolása annak az elképzelésnek, hogy érdemes ezeket a karrier központokat életre hívni, hiszen megvan rájuk az igény. Tanulságosak azok a tényezők is, ahol a teljesülés pontértéke meghaladja a fontosságét. Ilyen például az intézmények arculata (a design), amely ha nem is felesleges, de kevéssé játszik fontos szerepet egy-egy intézmény megítélésénél válaszadóink szerint. Hasonlóakat figyelhetünk meg az étkezési lehetőségek és a kollégiumi ellátás tekintetében is, de nem tulajdonítanak túl nagy jelentőséget a volt hallgatóink a TDK mozgalomnak, vagy a diák önkormányzatoknak sem. Rendkívül hasznos lehet a felsorolt elemek részletesebb vizsgálata a kutatásba bevont oktatási intézmények számára: ezek alapján eldönthetik, hogy mely tényezőkre érdemes odafigyelni, ha sikerrel akarnak részt venni a hallgatókért folytatott küzdelemben. De az adatok arról is árulkodnak, hogy melyek azok a problémáik, amelyeken különösen érdemes javítani, mert nem felelnek meg az elvárásoknak, holott fontosak lehetnek. A következő ábrán (lásd a 9.4. ábrát) azokat a tényezőket emeljük ki, ahol nagyobb eltéréseket tapasztaltunk az intézmények átlagértékei között (a többi tényező esetében a fenti átlagértékektől kevéssé eltérő adatokat regisztráltunk minden intézményben).

149

9.4. ábra: Mik azok a tényezők, amelyek befolyásolják, hogy egy felsőoktatási intézmény mennyire vonzó – intézményenként (átlagértékek az ötfokozatú skálán)

ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)

A legnagyobb átlageltérések a családi kötelezettségek és a tanulás összehangolásának fontossága tekintetében tapasztalható: miközben a két egyházi intézmény volt hallgatóinál ez a legfontosabb tényezők között szerepel (jóval a 4 egész fölötti átlagokkal), addig például a BMFeseknél ez jóval hátrébb helyezkedik el a preferencia-sorrendben. Itt nyilván az intézmények hallgatóinak eltérő családi háttere a magyarázat. A kollégiumi elhelyezés az AVKF-eseknél átlag feletti fontosságú, miközben a ZSKF vagy a BMF volt hallgatóinál nem játszott különösebb szerepet. Kiemeljük még az intézmény jó hírének megítélését: miközben a WJLF volt hallgatóinál ez kisebb jelentőséggel bírt, az ELTE esetében kimagasló pontértéket (4,55) regisztráltunk. A kedvező tanrendi időbeosztás kiemelt jelentősége a ZSKF volt hallgatóinál (4,54 pont), vagy a jó közlekedési lehetőségek relatív fontossága az AVKF-eseknél (4,46 pont) mind arra hívják fel a figyelmet, hogy bizonyos esetekben nagyon specifikus különbségek határozzák meg az egyes felsőoktatási intézmények megítélését. Csak ezek konkrét elemzése után lehet eldönteni: melyek azok a tényezők, amelyekre – az „általánosan fontosnak‖ ítélteken túl – érdemes különös figyelmet szentelni. 150

Az alábbi ábra segítségével – az előzőhöz hasonló módon – azt kísérhetjük figyelemmel, hogy az elégedettségi mutatók mely kérdésekben jeleztek komolyabb (erősen szignifikáns) eltéréseket intézményenként (lásd a 9.5. ábrát). 9.5. ábra: Mennyire felelt meg intézménye az egyes tényezőknek – intézményenként (átlagértékek az ötfokozatú skálán)

ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)

Talán nem meglepő, hogy egy olyan nagymúltú intézménynél, mint az ELTE-ÁJK, a volt hallgatói kedvezően ítélték meg az egyetemük hírnevét (4,27 pont). Kutatásunk eredményei szerint az AVKF is átlag fölötti jó hírnévnek örvend a volt hallgatói körében (4,05 pont). A náluknál jóval fiatalabb ZSKF csupán 3,3 pontot kapott, ami annak is betudható, hogy a válaszadóink véleménye azt az időszakot tükrözi, amikor megszületett a főiskola. Mindezek a kezdeti nehézségek (az „ismeretlenség‖) jócskán közrejátszottak a szerény eredményben. Az ELTE diplomásai vélik leginkább úgy, hogy magas szintű képzésben részesültek (4,18 pont), és ők a legelégedettebbek a tanulmányi követelmények, a felvételi pontszámok tekintetében is. Kedvezőtlenül alakul viszont köreikben a tanár-diák viszony megítélése, vagy az étkezési lehetőségek, a pénzbeli juttatások kérdésköre. 151

Látható, hogy bizonyos tényezők mentén kialakulnak azok a jellegzetes „profilok‖, amelyek segíthetnek az egyes intézmények számára eldönteni: mire fordítsák erőforrásaikat, miben kell illetve érdemes előrelépni, hogy jobban elnyerjék hallgatóik elismerését.

9.4. A VIZSGÁLT FELSŐOKTATÁSI INTÉZMÉNYEKBEN SZEREZHETŐ DIPLOMÁK ÉRTÉKE

Ha egy felsőoktatási intézmény színvonaláról beszélünk, akkor megítélésénél minden bizonnyal fontos szempont a leendő hallgatók számára a „kimenetel‖ kérdése, vagyis az, hogy mennyire találja majd nívósnak és értékesnek az itt megszerezhető oklevelet a külvilág és különösen a munkaerőpiac. 9.6. ábra: Mit ér az intézményében szerzett diploma – intézményenként (átlagértékek az ötfokozatú skálán)

ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)

A fenti ábrán (lásd a 9.6. ábrát) azt mutatjuk be, hogyan ítélik meg az intézményekben szerezhető diplomát azok, akik már rendelkeznek bizonyos tapasztalatokkal, hiszen szembesülhettek a munka világában az álláskeresés, majd a beilleszkedés során is olyan visszajelzésekkel, amelyek alapján megfogalmazhatták véleményüket. 152

Viszonylagos optimizmusra utal, hogy még a legszerényebb eredmény esetében is egy árnyalattal azok a vélemények vannak többségben, amelyek értékesebbnek ítélik az átlagnál diplomájukat, mint általában más magyar diplomát, illetve az azonos végzettséget adó egyetem vagy főiskola oklevelet illetően144. Többnyire igaz ez az európai összehasonlítás esetében is, bár itt már alacsonyabbak az átlagértékek. Az intézményenkénti eltérések markánsan megmutatkoznak, és a legkisebb értékeket a ZSKF esetében regisztráltunk – összefüggésben a korábban említett „kezdeti stádiumot‖ tükröző viszonyokkal. Némi meglepetést okozott viszont, hogy az ELTE ÁJK végzett hallgatóinak hogyan alakul a véleménye: miközben más magyar diplomákhoz képest jelentős az előnyük (saját megítélésük szerint), már a hasonló végzettséget adó diplomák között relatíve kisebb a leszakadása más intézmények diplomásainak (itt a BMF-esek közelítik meg őket leginkább). De az EU hasonló diplomájával való összehasonlítás esetében érzékelhetően optimistábbak a műszaki főiskolán végzettek, valamelyest az AVKF-esek is. Megjegyezzük, hogy a 3,26-os átlagérték még azt jelzi, hogy a volt ELTÉ-sek körében is egy árnyalattal többen vannak azok, akik értékesebbnek gondolják diplomájukat az európai átlagnál. A szakok szerinti rangsorok is igen tanulságosak. Más magyar diplomához képest az ELTE jogi oklevelével rendelkezők és a BMF villamosmérnökei tartják relatíve a legértékesebbnek az intézményükben megszerzett felsőfokú végzettséget (4,00 körüli átlagértékeket mértünk esetükben). Valamelyest átrendeződik a rangsor a hasonló végzettséget adó magyar diplomák összehasonlításakor (itt az értékek is jóval a 4 egészes átlag fölé emelkednek): a jogászok mellett megjelennek a politológusok, felzárkóznak az AVKF egyéb szakosai (kántor, hitoktató stb.), miközben a BMF-esek hátrébb csúsznak. Végül az EU-s összehasonlításban a „felső régiókban‖ nem szerepelnek ELTÉ-sek, ugyanakkor az AVKF óvodapedagógusai és egyéb szakosai, továbbá a BMF villamosmérnökei igen kedvező pozíciókba kerültek a vizsgált szempontból (3,6 fölötti átlagértékekkel).

9.5. A TOVÁBBTANULÁSI SZÁNDÉKOK ALAKULÁSA A fentiekkel szoros összefüggésben azt is megvizsgáltuk, hogy végzett hallgatóinknak milyen továbbtanulási szándékaik vannak. Nyilvánvalóan ebben a kérdésben összekapcsolódnak az esetleges elégedetlenségek a jelenlegi végzettséggel, valamint a továbblépés vágya, a karrierambíciók. Következő ábránkon azt követhetjük nyomon intézményenkénti bontásban, tervezik-e megkérdezettjeink, hogy valamely formában folytatják tanulmányaikat (lásd a 9.6. ábrát). Összességében elmondhatjuk, hogy a megkérdezettek közel háromnegyede szeretné folytatni tanulmányait (72,6%). Leginkább az Apor Vilmos Főiskola végzettjei, legkevésbé az ELTE és a BMF volt hallgatói érzik szükségét további tanulmányok folytatásának. Kiemeljük, hogy kérdésünk csak az intézményes keretek között folytatható tanulásra vonatkozik, hiszen amíg a műszaki területen dolgozók a technológiák megújulása folytán szinte állandó „továbbképzési kényszerben‖ végzik a munkájukat, addig a pedagógiai vagy szociális területen dolgozóknak sokkal inkább szervezett oktatás keretein belül, tehát „kívülről‖ kell további tudásra szert tenniük.

144

A 3,00-es átlag ugyanis úgy értelmezhető, hogy „ugyanolyan értékű‖. Az ötfokozatú skála értékeinek definíciója a kérdőívben: 5 = „sokkal értékesebb‖; 1 = „sokkal értéktelenebb‖. (Lásd a 2. sz. mellékletünkben a kutatás kérdőívét!)

153

9.7. ábra: Tervezi-e, hogy a jövőben másutt folytat tanulmányokat - intézményenként (százalékok)

ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)

Az alábbi táblázat segítségével (lásd a 9.1. táblázatot) azt kívánjuk bemutatni, hogy a vizsgált hallgatók, akik látnak arra esélyt, hogy ismét belevágjanak valamilyen intézményesített képzési formába, milyen kereteken belül tanulnának szívesen. 9.1. táblázat: Milyen formában tervezi, hogy a jövőben folytatja tanulmányait – (százalékok) Képzési formák nyelvtanulás szakirányú továbbképzés egyetemi kiegészítő képzés egyéb, felsőfokú képzés keretében egyéb, nem felsőfokú képzés keretében MA, mesterképzés újabb alapképzés (BA) főiskolán újabb alapképzés (BA) egyetemen PhD, doktori iskola egyéb

Százalék 55,8 35,9 28,8 19,7 16,1 15,4 11,6 10,4 9,5 2,2 ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)

Szemmel láthatóan a nyelvi készségeik fejlesztésére helyezik a friss diplomások a legnagyobb hangsúlyt: összesen 55,8%-uk jelölte meg ezt az alternatívát.

154

A második legnépszerűbb továbbtanulási forma a szakirányú továbbképzésen való részvétel (35,9%-os aránnyal), míg az egyetemi kiegészítő képzés 28,8%-uknak szerepel a terveiben. Viszonylag magas – közel tíz százalékos – a tudományos minősítésre vágyók aránya, de összességében közel 20%-uk szeretne valamilyen újabb alapképzésen BA fokozatot szerezni (ezen belül 10,4%-uk egyetemi, míg 11,6%-uk főiskolai kereteken belül). További 15,4%-uk a master diploma megszerzését tűzte ki célul. Adataink alaposabb elemzése után kiderült, hogy egyes képzési formák esetében jelentős eltérések vannak intézményenként (lásd a 9.8. ábrát)145. 9.8. ábra: Milyen tanulmányokat szeretne folytatni a jövőben - intézményenként (százalékok)

ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)

Ha az intézmények felkeresik volt hallgatóikat, esetleg szeretnék „visszacsábítani‖ őket a falaik közé, akkor ezt meglehetősen differenciált módon tehetik. Miközben az ELTE ÁJK diplomásait átlag fölötti mértékben vonzza a doktori iskola (16,1%-uk szeretne PhD fokozatot), a ZSKF és az AVKF elsősorban egyetemi kiegészítő képzés meghirdetésével érhet el sikert. De érdemes lehet figyelemmel kísérni a BMF diplomásainak átlag fölötti vonzalmát bizonyos speciális képzések iránt A korábbi táblázat és a fenti ábra adatai fontos támpontokat adhatnak az intézmények számára a kapcsolatépítéshez volt hallgatóikkal. 145

A vizsgálatokat a Khí-négyzet próba segítségével végeztük el, az ábrán azok az alternatívák szerepelnek, ahol a próba a legjelentősebb szignifikáns eltéréseket mutatták intézményenként.

155

10. FEJEZET: A KARRIERCENTRUM, KAPCSOLAT AZ INTÉZMÉNNYEL MIHÁLY DÁNIEL – KAJOS EDINA – WINKLER MÓNIKA 10.1. BEVEZETÉS A rendszerváltást követő rendkívüli társadalmi-gazdasági változások szinte kikényszeríttették Magyarországon a felsőoktatás és a munkaerőpiac kapcsolatának újragondolását az összehangoltabb, hatékonyabb együttműködés érdekében. A kötetünk korábbi fejezeteiben már szóltunk a magyar felsőoktatás versenyképességének, a diplomások elhelyezkedésének problémáiról, azokról a veszélyekről, amelyek azt a rémképet vetítik előre, hogy „Európa perifériájára szorul‖ nem csak oktatási rendszerünk, hanem ezzel együtt az egész ország. Megvizsgáltuk azt is, hogyan alakult a kutatásunkba bevont öt intézmény végzett hallgatóinak sorsa, mennyiben „érzik a bőrükön‖ ezeket a kihívásokat, veszélyeket. Ebben a fejezetben arra vállalkozunk, hogy felvázoljuk: a kutatási eredményeink hogyan „hasznosulhatnak‖ annak érdekében, hogy ne csak megállítsuk, hanem meg is fordítsuk ezeket a negatív folyamatokat. Konkrétan: milyen módon integrálhatók be tapasztalataink abba a rendszerbe, amelynek lényege: olyan új modellek, intézményrendszerek kialakítása a magyar felsőoktatásban, amelyek révén megvalósul(hat) a képzés együttműködő kapcsolata a munka világával. Ma már nem cseng olyan „idegenül‖ a magyar egyetemeken, főiskolákon sem az a kifejezés, hogy karriercentrum. Még néhány évvel ezelőtt is csak külföldi egyetemek honlapjait böngészve találkozhattunk ilyesfajta „diák-szolgáltató‖ intézményekkel. Ha most rákattintunk a Zsigmond Király Főiskola honlapjára, biztos azonnal a szemünkbe ötlik a ZSKF Karrier Centrumának legújabb híre, közleménye, felhívása valamilyen új lehetőségre146… Hosszú út vezetett idáig, tekintsük át egy rövid összefoglaló erejéig147! Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban már évtizedekkel ezelőtt olyan, a munkaerőpiac és a felsőoktatás folyamatos kapcsolatát szolgáló intézményesült eszközrendszert alakítottak ki, amely három fő elemet tartalmaz: az időszakos illetve alkalmi állásbörzék rendszerét, a főiskolai és egyetemi karrier irodákat, valamint a pályakezdők követési rendszerét. Ezek együttesen alkalmasak arra, hogy bizonyos alapvető elvek mentén biztosítsák a felsőoktatás három „főszereplőjének (a „kibocsátó‖ oktatási intézménynek, a „befogadó‖ munkaerőpiacnak, és a leginkább érintettnek, a hallgatónak) a kapcsolatrendszerét. Az említett alapelvek a következők: A felsőoktatási intézmények szerte a világon gazdasági értelemben hatékonyan kell működnie; illetve a „diploma-kibocsátásnak‖ nemzetgazdasági szinten illeszkednie kell a munkaerőpiac igényeihez. E két elv számtalan nehezen megoldható kérdést vet fel. Ha úgy fogjuk fel, hogy a felsőoktatás egyfajta beruházás az emberi tőkébe, akkor a „beruházás és megtérülés‖ arányait kell elemeznünk. Ez az elv alkalmazható egyszerre az egyén illetve az egész nemzetgazdaság szintjén148. A felsőoktatás egyéni és társadalmi haszonnal is járhat, az egyéni befektetések és a társadalmi jólét egymást erősítő folyamatok (az egyének bizonyos „jövőbeli jövedelmet‖ nyernek a 146

147

148

A mai napon például a következő közlemény olvasható a honlapunkon: „Piacképes tudás, kulcskompetenciák a ZSKF-en.‖ ZSKF KAC. Forrás: http://www.zskf.hu/cikk.zskf?id=793 Letöltés ideje: 2007.11.14. Lásd erről bővebben: Majo Zoltán: A munkaerő piac és a felsőoktatás kapcsolata. In: Farkas Beáta - Lengyel Imre (szerk.): Versenyképesség- Regionális versenyképesség. JATEPress, Szeged, 2000. 169-186. Forrás: http://www.eco.u-szeged.hu/tudkozlemeny/pdf/2000/Majo.pdf Letöltés ideje:2007.10.02. Lásd erről bővebben: Schultz, Theodore, W.: Beruházás az emberi tőkébe. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1983.

156

felsőoktatásban való részvételükkel: jobb kereset esélye, értelmesebb munka lehetősége; miközben a gazdaságban a képzettségbe való beruházás növeli az összes keresetet, így emelkedik a jólét). Mivel nem létezik „ingyenes oktatás‖, így mindkét szinten felmerül, hogy „megéri-e befektetni‖? Felmerülhet a kérdés, hogy egy ország az erőforrásaiból mennyit fordítson pl. a szegénység enyhítésére és mennyit a felsőoktatásra – mi hoz többet? Ugyanez igaz lehet egy család életében is: megéri-e a pénz- és időbefektetést gyermekük taníttatása? A döntés soha nem egyszerű – elkél minden segítség… Nem sokkal egyszerűbb a másik alapelv biztosítása sem: hogyan lehet összehangolni a „diplomás-keresletet‖ a végzett hallgatók igényeivel, vágyaival? Ráadásul nem csak egyszerűen mennyiségi, hanem egyfajta „minőségi‖ egyensúlyt is ki kell alakítani a felsőoktatás és a munkaerőpiac között: egyes értelmiségi területeken „túltermelés‖ van, míg esetleg másutt több diplomás is elkelne… Ma Magyarországon ezen a téren egyes kutatók „totális aszimmetriáról‖ beszélnek 149, melynek eredményeképpen a „kínálati oldalon‖ a különböző szakok „egyensúlytalansága‖ figyelhető meg. Az elemzések szerint például az 1990-hez képest a gazdasági és kereskedelmi képzésben – a munkaerőpiaci igény kezdeti növekedésének eredményeképpen – mára kilencszeresére nőtt a hallgatók száma, így a szakma erősen túltelítetté vált. De hasonló helyzet alakult ki egyes társadalomtudományi szakokon, miközben fogy a szakma munkaerőpiaci értéke és csökkennek az elhelyezkedés esélyei. Ugyanakkor a műszaki és informatikai végzettség esetén csupán háromszoros a növekedés, holott a munkaerőpiaci súlya kimagasló ezeknek a szakmáknak. Azt is figyelembe kell azonban venni, hogy ez a képzési típus sokkal költségesebb más szakképzésnél, de a tanulmányi követelmények is átlag felettiek. Nagyok tehát az egyéni és intézményi beruházási költségei… Sajátos folyamatok indultak be a gazdaságban, amelyek eredményeképpen felértékelődtek bizonyos főiskolai végzettségek az egyetemiekkel szemben, hiszen a lexikális tudás helyett a vállalatok a gyakorlati tudást választják. Még ma is „igen alaposnak és mélynek‖ ítélik meg a külföldi beruházók a magyar felsőoktatást, és szívesen alkalmazzák a diplomásainkat, de azt is hozzáteszik, hogy gyenge a nyelvtudásuk, általában a kommunikációs képességük („nem tudják magukat eladni‖), és meglehetősen hiányos a problémamegoldó képességük. Ugyanígy kiemelik a csoportmunkára való csekély képességüket, de a vezetői, önismereti kompetenciáik sem megfelelőek. Hosszasan folytathatnánk ezeknek a visszajelzéseknek a sorát. Az mindenesetre egyértelművé vált az utóbbi másfél évtizedben, hogy a diploma önmagában nem elég a boldoguláshoz: egyáltalán nem mindegy, hol, milyen szakmában szerezte a fiatal pályakezdő, és az is nagyon lényeges, hogy milyen készségeket, képességeket takar valójában a „papír‖. Mindezekre a dilemmákra kínál egyfajta megoldást, segítséget a karriercentrumok intézménye. Nem véletlen, hogy az új felsőoktatásról szóló törvény150 kötelezően előírja a ilyen szolgáltatások kialakítását, és a diplomás pályakövetést minden felsőoktatási intézményben. Ugyanakkor a karrierközpontok jól definiált működéséről, az egységes pályakövető rendszerről még nem beszélhetünk, csupán a főbb körvonalai rajzolódtak ki Magyarországon 151. De mi is a

149

Lásd például: Felsőoktatás kontra munkaerőpiac – Totális asszimetria‖ (sic!) HRportal. 2007. Forrás: http://www.hrportal.hu/index.phtml?page=article&id=50078 Letöltés ideje: 2007.10.21. 150 A felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. Tv. 34. § (6) bekezdése alapján a felsőoktatási intézmények ellátják a pályakövetés feladatait, amelynek keretében, figyelemmel kísérik azoknak a munkaerőpiaci helyzetét, akik náluk szerezték meg bizonyítványukat, oklevelüket. A törvény 53. § (6) bekezdése alapján határozzák meg a felsőoktatásba belépő új hallgatók létszámkeretét, míg a 130.§ (1) bekezdése alapján az OKM végzi a volt hallgatók pályakövetési rendszerének igazgatását. 151 Lásd például: Kerekes Gábor: Diplomás Pályakövetési Rendszer (DPR). Educatio Kht. OFIK, Budapest, 2007. április. Forrás: http://www.okm.gov.hu/letolt/ffk/kerekesg_kozpdpr_20070416.ppt Letöltés ideje: 2007.11.10.

157

dolga egy karrier centrumnak, hogy kapcsolódik ehhez a diplomás pályakövető rendszer (a „DPR‖), illetve az intézményi „alumni rendszer‖ (az „AR‖)? Az első magyar karrier iroda 1995-ben alakult a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen. Az azóta eltelt időben gombamódra szaporodtak a hasonló jellegű kezdeményezések, amelyek már szolgálnak némi tapasztalattal, de érdemesebb a külföldi példákon keresztül bemutatni: milyen is egy jól működő szisztéma. Németországban például az állam hozta létre a Deutsche Studentenwerken (DSW) intézményrendszerét, amely állami támogatással végzi a karrier tanácsadását. Munkamódszerük, hogy hallgatói szakmai szervezeteket integrálnak, ahol a feladatok zömét szakemberek intézik, akik az intézmény „öregdiákjai‖. Az amerikai irodák ennél sokkal változatosabb módon működnek. Sok név alatt találhatunk ott karrierirodákat (p. Career Services, Career Development Ofice stb.) Az irodák ott a felsőoktatási intézmények felső vezetésének közvetlen irányításával végzik tevékenységüket, de a hallgatói szervezetek is gyakorolnak felettük bizonyos felügyeletet. Az egyetemek kitüntetett szerepet tulajdonítanak karrier centrumaiknak, gondosan ügyelnek arra, hogy magas szinten biztosítsák számukra a megfelelő infrastrukturális feltételeket. Nehéz lenne bemutatni a maga teljességében, hogy milyen tevékenységeket végeznek ezek az intézmények, de az amerikai egyetemekre vonatkozó felmérések eredményei alapján a következő főbb funkciókat különíthetjük el: (1) képzési, felkészítési funkciók (a munka világával kapcsolatos ismeretek, az elhelyezkedést segítő készségek fejlesztése); (2) nyilvántartási, adatbanki funkciók (végzett hallgatók, a programokban részt vevő aktív hallgatók, potenciális foglalkoztatók adatai); (3) kapcsolattartási, kapcsolatépítési funkciók (hallgatók elhelyezkedését segítő akciók, szakmai gyakorlatok szervezése, potenciális alkalmazókkal való kapcsolatépítés); (4) konkrét segítségnyújtás (pl. önéletrajz adatbázis, nyári gyakorlat, részmunkaidős foglalkoztatás szervezése stb.). Kiemelt jelentőséget tulajdonítanak a „beállott‖, jól működő karriercentrumok azoknak az adatgyűjtéseknek, kutatásoknak is, amelyek elősegítik a rendszerszerű működésüket (vizsgálatok a volt hallgatók, a munkáltatók körében, adatgyűjtés a mostani hallgatókra vonatkozóan stb.). Ebből a korántsem teljes felsorolásból is kitűnik, hogy szinte minden tekintetben hatékony segítséget nyújt egy karrierközpont a felsőoktatási intézmény hallgatói számára.152 Miután a pályázati projektünk egyik központi célja a főiskolánk karrier központjának kialakítása, a megfelelő kutatási eredmények révén szeretnénk ehhez hozzájárulni. A következőkben tehát a vizsgálatunkba bevont öt intézmény végzett hallgatóinak válaszait elemezzük ebből a szempontból. Elsősorban arra koncentrálunk, hogy milyen elképzeléseik vannak a volt anyaintézményük által működtetett karriercentrumok feladatait, funkcióit illetően. A továbbiakban kitérünk azokra a pragmatikus kérdésekre is, hogy milyen kapcsolatokat ápolnak a volt alma materükkel – és ennek keretein belül milyen konkrét segítséget tudnának adni volt egyetemüknek, főiskolájuknak.

152

Részletesebb elemzését adja a hazai karrierirodáknak pl. Turzó Barbara Éva – Farkasné Kurucz Zsuzsanna – Lóránd Balázs: Hallgatói és vállalati elvárások a változó munkaerőpiacon. Forrás: ; http://www.feek.pte.hu/tudasmenedzsment/index.php?ulink=708 Letöltés ideje: 2007.10.24.

158

10.2. A KARRIERCENTRUMOK FELADATAI Az alábbi ábra (lásd a 10.1. ábrát) adatai alapján arra a kérdésre kerestük a választ, hogy az általunk megkérdezettek szerint, milyen tevékenységeket kellene egy Karrier Centrumnak végeznie. Nem csak az intézmények, hanem maguk a volt hallgatók is legszükségesebb tevékenységi körének tartják a munkaadókkal való kapcsolat kiépítését és az elvárásaik felderítését (átlag mindkét esetben 4,67 pont az ötfokozatú skálán). Emellett legalább annyira igényt tartanak (átlag 4,53 pont) egy információs adatbázis kiépítésére is. Kiemelésre érdemes még a szakmai gyakorlatok fontossága: a negyedik legnagyobb értéket kapta (4,50-es átlaggal), amely szervesen illeszkedik jövőbeli elképzeléseinkhez. A kutatásunk szempontjából igen pozitív visszajelzés, hogy a végzett hallgatók is fontosnak tartják az ilyen jellegű adatfelvételeket, mint a mienk. A grafikon legalján szereplő adat némileg elgondolkodtató: a találkozási lehetőségek szervezése relatíve igen csekély érdeklődést váltott ki válaszadóinkból (az átlagérték mindössze 3,41 pont), holott a „kibocsátó‖ intézmények szempontjából ennek nagy jelentőséget tulajdonítunk. Arra hívja fel a figyelmet, hogy, minden intézmény saját rétegét érintő jól szervezett programokkal lássa el volt és leendő diákjait, így ennek eredményeként olyan érdeklődéssel fogadják majd ezeket a programokat, mint amikor hétvégi szórakozásukat fontolgatják. 10.1. ábra: Milyen tevékenységet kéne végeznie a karriercentrumnak? (átlagértékek az ötfokozatú skálán)

ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)

159

Az alábbi ábra (lásd a 10.2. ábrát) azokat a válaszalternatívákat tartalmazza a fentiek közül, amelyek esetében az intézményenkénti átlageltérések a legnagyobbnak bizonyultak 153. Igen megoszlott a vélemény abban a kérdésben, hogy a Karrier Centrum milyen mértékben szólhat (szóljon) bele az intézményben folyó oktatásba. Miközben a BMF volt hallgatói – relatíve – ezt igen fontosnak tartják (esetükben az átlagérték 3,75 pont), a volt AVKF-esek kisebb jelentőséget tulajdonítanak ennek (itt az átlagérték 3,30 pont). Ezek, igen tanulságosak az eredmények, hiszen a kutatások, a hallgatók és munkáltatók visszajelzései során szerzett tapasztalatok beépítése a képzésbe talán az egyik legnagyobb hozadéka ennek az új (pályakövetési) rendszernek. Ugyanakkor a képzés jellegétől erőteljesen függhet e „visszacsatolások‖ hatékonysága. 10.2. ábra: Milyen tevékenységet kéne végeznie a karriercentrumnak – intézményenként (átlagértékek az ötfokozatú skálán)

ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928) 153

Az F-próba Éta-négyzetei alapján választottuk ki a fenti kérdéseket. A próba során számított Éta-négyzet úgy interpretálható, hogy „mekkora hányadát magyarázza a független változó a függő változó szórásának‖. Az alkalmazott szórás-elemzés (ANOVA) lényege: ha a függő változónk magas mérési szintű, míg a független változó alacsony (mint ebben az esetben is), a függő változó szóródását két részre bonthatjuk: a csoportosított kategóriák közötti és az azon belüli szórásra. E kettő arányából számíthatók az F-próba statisztikái. Lásd bővebben: Székelyi Mária – Barna Ildikó: Túlélőkészlet az SPSS-hez. TYPOTEX Kiadó, Budapest, 2002. 166-174.

160

A második hasonlóan megosztó kérdés a „pályázatok figyelése, pályázatírás segítése‖, mely leginkább az AVKF-en végzettek számára fontos, (átlag 4,60 pont) a volt hallgatóknak ez egészen konkrét igénye lehet, hiszen lelkészként szűkebb körökből kell kiválogatniuk munkalehetőségeiket, szemben egy kevésbé specifikus diplomával, amellyel esetenként könnyebb az elhelyezkedés. A „kutatás a munkaadók körében‖ kérdés esetében kiemelkedő eredmény regisztráltunk a BMF-nél (átlag 4,47 pont), míg az AVKF esetében a legkisebb a „lelkesedés‖ ez iránt (átlag 4,24 pont). Érdemes megemlíteni, hogy ebben az esetben a ZSKF hallgatói is igénylik ezt a kutatást, hiszen számukra kiemelkedően fontos (a specializációk miatt) megismerni lehetőségeiket. A külföldi munkalehetőségek felderítését minden intézményben nagyjából hasonló érdeklődés fogadta, sajnálatos jelzést adva arról, hogy még mindig csábítóbb munkalehetőségeket kínálnak föl ott, mint itthon. Kivételt képez az AVKF, ahol – szakmájuk jellegénél fogva – viszonylag csekély a külföldi munkavállalás.

10.3. KAPCSOLAT AZ ALMA MATERREL Az alábbi ábrán154 (lásd a 10.3. ábrát) azt követhetjük nyomon, hogy a felsőoktatási intézmények volt hallgatói hogyan ítélik meg az anyaintézményükhöz fűződő személyes, illetve egyéb kapcsolataikat. Adatainkból kitűnik, hogy válaszadóinknak összességében „meglehetősen laza‖ a kapcsolata volt intézményével. Alig egytizedük tesz említést szorosabb kötődésről (9,9%uk), további harmaduk (37,3%-uk) meglehetősen laza kapcsolatot tart volt alma materével, míg legnagyobb részük (51,4%-uk) semmilyen kapcsolatot nem említ (további 1,4%-uk nem válaszolt kérdésünkre). 10.3. ábra: Van-e kapcsolatuk intézményükkel – intézményenként (százalékok)

ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928) 154

Az ilyen jellegű kereszttábla-elemzések esetében kiszámítjuk a Khí-négyzet próba értékeit. Ezek alapján állapítjuk meg, hogy az intézményenkénti eltérések szignifikánsak-e (95%-os megbízhatósági szint esetén beszélünk „szignifikáns eltérésről‖; azaz ha a függetlenségi próba elfogadási valószínűsége, a P értéke 0,05 –nál kisebb). Kiegészítésképpen az egyes cellák adjusztált sztenderdizált rezudiálisait (ASR) is számításba vesszük. Itt is a 95%os megbízhatósági szint (azaz az ASR +1,93 -nál nagyobb illetve -1,93 -nál kisebb értékei) mellett beszélünk „szignifikáns felül- illetve alulreprezentáltságról‖.

161

A Wesley János Lelkészképző Főiskola ebben a tekintetben kiemelkedik a sorból, (45,1%), ők rendelkeznek a legszorosabb kötődéssel anyaintézményükhöz, (közel 16%-uk számolt be meghatározó kapcsolatról és további 45%-uk kötődik lazábban). Ez azzal is magyarázható, hogy a képzés jellege folytán, az intézmény hallgatói vélhetően mélyebb empatikus készségekkel rendelkeznek, közelebb érzik magukhoz embertársaikat – így volt intézményüket is. Említést érdemel az ELTE ÁJK, ahol igen magas az intézményhez szorosan kapcsolódó volt hallgatók aránya (15,0%) Bizonyos értelemben az ellenkező póluson a BMF található: itt a legmagasabb azon volt hallgatók aránya (54,3%), akik semmilyen kapcsolatot nem tartanak a főiskolájukkal (a WJLF-en ez az arány 39,2%). Összességében tehát a végzett hallgatóknak több mint a fele nem tartja kapcsolatát anyaintézményével, amely arra hívja fel a figyelmet, hogy a most szerveződő „alumni-mozgalmak‖ és karrier központok számára sok még a megoldandó feladat. A fentiekhez szervesen kötődik a következő ábránk (lásd a 10.4. ábrát), amelyből leolvasható, hogy ezt a kapcsolatot milyen mértékben szeretnék szorosabbra fűzni az intézmények volt hallgatói. Átlagban a megkérdezettek közel egyötöde (17,5%-uk) határozottan fogékony anyaintézményével való szorosabb kapcsolattartásra („feltétlenül‖ számíthatnak rájuk). Azok, akik nem voltak ilyen biztosak céljaikat illetően, nagyobb százalékban fordulnak elő (37,8%). Ők az intézmény kezdeményezésére aktivizálhatók csupán. A válaszadóknak elég magas százaléka (41,9%) határozottan elutasító. 10.4. ábra: Szeretnék-e szorosabbra fűzni a kapcsolatot – intézményenként (százalékok)

ZSKF

3,4

21,3

WJLF 1,9

ELTE ÁJK

4,5

26,4

15,9

AVKF 0,9

17,9

0% NT/NV

41,5

37

41,6

35,1

46,7

44,6

17,5 10%

32,6

30,2

16,8

BMF 2,3

összesen 2,8

42,6

36,6

37,8 20%

30%

Igen, feltétlenül

41,9

40%

50%

60%

70%

80%

csak, ha a volt anyaintézményem kezdeményezi

90%

100%

nem

ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)

Megint kedvező eredményt mutat a WJLF (itt a „feltételek nélküli‖ kapcsolatépítők aránya 26,4%), de szorosan követi a ZSKF (21,3%). Az AVKF (17,9%) és az ELTE-ÁJK (16,8%) mutatói a középmezőnybe esnek. A legalacsonyabb értéket a BMF hallgatóinál tapasztaltuk (15,9%-ot), de ezt az eredményt érthetőbbé teszi az a tény, hogy itt a többi intézményhez képest magas a nappali 162

tagozatos hallgatók aránya, köreikben talán nem olyan nagy a jelentősége a kapcsolattartásnak, illetve valószínűleg nincsenek tisztában a kapcsolatból eredő lehetőségekkel, előnyökkel. Valamelyest javítja ezt a kedvezőtlen képet, hogy a BMF-en igen magas azoknak az aránya (35,1%), akik némi hajlandóságot mutatnak a későbbi együttműködésre.

10.4. „MIBEN SEGÍTHETÜNK?” A következő ábrák révén azt mutatjuk be, hogy megkérdezettjeink milyen konkrét segítségnyújtási formák révén képesek illetve hajlandóak segíteni volt alma materüket. Egyfajta „potenciális kínálati térkép‖ tárul a vizsgálatba bevont intézmények – különösen karrier központjaik – elé: honnan, milyen segítséget remélhetnek. Az első kérdésünk arra vonatkozott, hogy a végzett hallgatók milyen mértékben tudnák segíteni az intézményük jelenlegi hallgatóinak szakmai gyakorlatát saját munkahelyükön (lásd a 10.5. ábrát). Összességében válaszadóink fele (49.9%-uk) mutatkozott készségesnek e tekintetben, és mindössze 5,5%-uk zárkózott el mereven egy ilyen együttműködés elől. További 17,1%-uk potenciális együttműködőnkké válhat, míg 27,5%-uk véleményét nem sikerült megismernünk. A táblázat tanúsága szerint a WJLF ex-hallgatói tudnák támogatni a legnagyobb mértékben a fiatalabb hallgatótársaikat (átlag 61,5%), és ugyanitt a legkisebb értéket mutatja azok száma, az összes vizsgált intézmény közül, akik „talán‖ gondolták úgy, hogy tudnának segíteni anyaintézményüknek ebben a kérdésben (átlag 11,5%). Végül azon eredmény sem elhanyagolható, hogy ugyanezen intézmény hallgatói válaszoltak a legkevesebb nemmel (átlag 1, 9%) a fenti kérdésre, ami rendkívüli segítséget jelenthet majd az intézmény számára a későbbiekben. 10.5. ábra: A segítség formái: munkahelyén szakmai gyakorlati hely biztosítása – intézményenként (százalékok)

ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)

163

A következő ábránk (lásd a 10.6. ábrát) a végzett hallgatók hajlandóságát mutatja arra nézve, hogy milyen mértékben vállalnák fel azt, hogy személyes tanácsokkal segítsék fiatalabb kollégáikat. A személyes tanácsokkal kapcsolatos kérdést egészen jól fogadták, válaszadóink (44,8%) támogatná anyaintézményét személyes tapasztalatának átadásával. További egyötödük (21,2%-uk) potenciális segítség lehet és csak 6,5% nem akart részt venni benne. Itt is tapasztalható a passzív (27,5%) több mint negyedes arány, akik nem tudtak vagy nem akartak választ adni kérdésünkre. Ebben a gesztusban élen jár a Wesley János Lelkészképző Főiskola (55,8%) mint általában máshol is, illetve a „talán‖ segítségünkre lenne (13,5%) és az egyértelműen nemleges válaszok aránya itt közel a legalacsonyabb (3,8%), ami ismét a főiskola emberbaráti szellemiségéről és végtelen lelkesültségéről tesz tanúbizonyságot. 10.6. ábra: A segítség formái: személyes tanácsokkal a jelenlegi hallgatóknak – intézményenként (százalékok)

ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)

A továbbiakban arra voltunk kíváncsiak (lásd 10.7. ábra), hogy a volt hallgatók részt vennének-e lobbizásban anyaintézményük részére. Itt már jóval kevesebb (15,8%) azoknak aránya, akikre biztosan lehet számítani, viszont a potenciális részvétel egy nagyon erős arány (30%), kisebb azoknak azok aránya (25,5%), akik határozottan elutasították a felkérést. Az előzőekhez képest nem meglepő az az eredmény, hogy legszívesebben a WJLF végzett hallgatói lobbyznának anyaintézményükért (19,6%), és az sem okoz a fentiekhez képest nagy differenciát, hogy ebben az intézményben végzettek utasítanák el ezt a lehetőséget legkevésbé 164

(19,6%). Hasonló mérvű „potenciál‖ mutatkozik a BMF-esek esetében, de még a legszerényebb eredmények is komoly lehetőségeket rejtenek. 10.7. ábra: A segítség formái: lobbizás az anyaintézményért – intézményenként (százalékok)

ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)

Azt is megkérdeztük, (lásd 10.8. ábra) hogy a vizsgált felsőoktatási intézmények végzett hallgatói mennyire tájékoztatnák a jelenlegi hallgatókat információkkal az esetleges lehetőségekről. Szerencsére ez nem egy „nagy kérés‖, nem meglepő tehát a pozitív a visszacsatolás, sokan érezhették, hogy diákkorukban nekik is szükségük lett volna rá (47,8%). További 20,3%-uknak még némi meggyőzésre vagy szüksége, míg alig 4,2%-uk zárkózik el határozottan. Adataink szerint a Budapesti Műszaki Főiskola végzett hallgatói kiemelkedő arányban segítenének ebben a feladatban (51,1%), hasonlóan az ELTE ÁJK diplomázottaihoz (50,1%). Az intézmények számára talán az egyik legfontosabb kérdést feszegettük: a volt hallgatók munkahelyének szakképzési alapja mennyiben „hozzáférhető‖ megítélésük szerint (lásd 10.9. ábrát). Itt válaszadók kisebb része (22,9%-uk) bizonyult segítőkésznek, ugyanakkor 26,7%-os arányban vannak azok, akik potenciálisan részt vállalnának anyaintézményük ilyesfajta támogatásában. Azok, akik támogatnák volt alma materüket, leginkább a Budapesti Műszaki Főiskola végzett hallgatói (28,7%), de hasonlóan magas arányt regisztráltunk a WJLF-esek körében is (27,5%).

165

10.8. ábra: A segítség formái: információkkal a lehetőségekről – intézményenként (százalékok)

ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)

10.9. ábra: A segítség formái: a munkahelye szakképzési alapjával – intézményenként (százalékok)

ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)

166

A végzett hallgatók közel egytizede (11,1%-uk) hajlandó lenne pénzzel is támogatni anyaintézményét (lásd a 10.10. ábrát). Ugyanakkor több mint kétszer ekkora azok aránya (26,7%), akik nem zárkóznak el a segítségnyújtás ilyen formája elől sem. Itt a legmagasabb az eddig vizsgált tényezők közül azok aránya, akik egyértelműen elzárkóznának volt intézményük ilyen jellegű kérése elől (33,9%). Talán érthetőek ezek az arányok, ha belegondolunk, hogy milyen jövedelmi körülmények között élnek megkérdezettjeink (lásd a 8. fejezetet, ahol ezekkel a kérdésekkel részletesebben is foglalkoztunk). Pozitív példaként ebben a tekintetben is élen jár a WJLF (13,5%), ami relatíve szerény jövedelmi viszonyaikat tekintve kissé meglepő, de hivatásuknál fogva különleges empatikus képességük érthető. 10.10. ábra: A segítség formái: pénzadományokkal – intézményenként (százalékok)

ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)

Általános jelenségnek tekinthető Magyarországon, hogy az emberek „érzékenyen reagálnak‖ – és meglehetősen elutasítóak – , ha segítséget kérnek tőlük, különösen, ha pénzadományról van szó. Míg egy nyugat-európai vagy amerikai egyetem számára szinte kimeríthetetlen forrás öreg diákjainak adakozókedve, segítőkészsége, nálunk – még az „ígéretek‖ szintjén is – viszonylag „vékonyan csordogáló‖ forrásokról beszélhetünk. Nem kell különösebben keresni az okokat, elég rápillantanunk egyik korábbi ábránkra (lásd a korábbi fejezetben a 8.1. ábrát). Egy osztrák, vagy egy amerikai fiatal jövedelmi viszonyai nem is hasonlíthatóak a mi diplomásainkéhoz. Ha még azt is figyelembe vesszük, hogy ehhez nálunk mostanság egy általános rossz közérzet párosul, akkor különösen felértékelődnek ezek a fentebb idézett adatok – amelyek azért nem csekély potenciális lehetőségekről, erős pozitív hajlandóságról árulkodnak sok volt hallgatónk részéről. Nem véletlen, hogy a legtöbb felsőfokú intézmény élénk kapcsolatra törekszik öregdiákjaival, hiszen adatainkból is kiderült, hogy – minden „ellenkező híresztelés‖ ellenére – nem 167

csak érzelmi, hanem pragmatikus megfontolásokból is rendkívül jelentős hozadékai lehetnek ezeknek a szorosabb kontaktusoknak. Azt – más információk, mélyinterjús tapasztalatok és személyes ismeretségekből szerzett benyomásaink alapján is – elmondhatjuk, hogy az ilyen jellegű kérdéseket, nem is beszélve a megkeresésekről, a konkrét kérésekről, nagyon finoman, tapintatosan kell „tálalni‖. Hozzátesszük, nem ez az első bizonyítéka annak, hogy Magyarországon az ilyen jellegű „civil társadalomnak‖ alig látni nyomát, nem igazán alakult ki a kultúrája még a fiatalabb generációkban sem.

168

11. FEJEZET: A SZÁMOKON TÚL WÖLCZ JUDIT – TÓTH GÁBOR „Üdvözlégy, testvér, - Jól tudom, nem ismersz, De, látod, a neved én sem tudom.Itt, hol találkoztunk, a nagy úton, Lüktetve ver az élet ütere, És mennydörög a durva kocsi lárma. Loholva fut mindenki messze tájra, Egy álom-ábránd, fájdalom után. Mindenki öklel, esztelen tusázik. De én rád nézek -egy szemvillanásigÉs a dörgő téren búcsút kiáltok Az idegennek, én, az idegen: -Üdvözlégy, drága testvér- úgy legyen.”155

11.1. BEVEZETÉS A mottónkul választott versidézettel is szeretnénk érzékeltetni, milyen komoly feladatot és felelősséget jelentett számunkra az idegen emberekkel történő kapcsolatteremtés, amely által bepillantást nyerhettünk a sokszor megrázó emberi sorsokat rejtő mikro-univerzumokba. A kvantitatív empirikus kutatások egyik sajátossága, hogy többnyire a kérdőívek által összegyűjtött, számszerűsített adatok alapján von le következtetéseket. Az adatok sokszínűen és híven tükrözhetik a vizsgálatok tárgyát, de nem szabad elfelejteni, hogy ezen számok mögött eltérő életutakkal rendelkező hús-vér emberek rejtőznek. Az egyedi sorsok mélyebb feltárása, a „finomabb‖ kvalitatív technikák alkalmazása révén teljesebb képet kaphatunk a számadatok által feltárt összefüggésekről. Ez indított minket arra, hogy megvizsgáljuk és elemezzük a kutatásunk során összegyűlt emberi tapasztalatokat. Reményeink szerint fontos tanulságokkal gyarapíthatjuk ezáltal kutatási eredményeinket.

11.2. A MÉLYINTERJÚK A kérdőívek felvétele és feldolgozása során sok fontos és érdekes tapasztalatot szereztünk, melyek nyomán további kérdések merültek fel. Ezen kérdések megválaszolására további, immáron úgynevezett célzott interjúk felvételét találtuk a legalkalmasabb módszernek. Mielőtt rátérnénk az interjúk során tapasztaltak ismertetésére, fontosnak tartjuk tisztázni, hogy mit is takar valójában az a kifejezés, hogy „célzott interjú‖. Mondhatni, mindenki ismeri az újságokban olvasható, vagy az egyéb médiákban felbukkanó interjúkat, melyek egy adott téma feltárására, esetleg egy ismert személyiség ezzel kapcsolatos mondanivalójára szorítkoznak és ezáltal „készterméknek‖ tekinthetők. A szociológiai interjúk, mint kutatási módszerek ezzel szemben az interjúalany személyes tapasztalataira és véleményére, mint vizsgálandó információra tekintenek. Tehát ebben az esetben az interjú a munkafolyamat része és eszköze, nem annak végeredménye. Egy ilyen beszélgetés során olyan információknak is a birtokába juthatunk, amelyek a kérdőíves vizsgálatok során a felszín alatt maradnak. Először is vegyük sorra melyek voltak azok a kérdések, amelyeket a legérdekesebbnek találtunk. A kérdőívek adatainak értékelése során azt tapasztaltuk, hogy a munka világában nem egyformán sikeresek a végzett hallgatók. Ez önmagában még nem túlságosan meglepő dolog, úgy is 155

Testvéri üdvözlet az emberekhez Ada Negri (részlet) Kosztolányi Dezső fordítása

169

mondhatnánk, „ezzel még nem fedeztük fel a spanyolviaszt‖. Igen ám, de az már sokkal érdekesebb probléma, hogy mi okozza ezeket a különbségeket, és vajon tetten érhető-e valamilyen összefüggés a különböző okok között. Ezeket a szempontokat szem előtt tartva fogtunk hozzá az interjúk felvételéhez. Az interjúalanyok kiválasztása során (akiket a ZSKF volt hallgatói közül szemeltünk ki) a következő hipotézist állítottuk föl a kérőívek adatai alapján. „Sikeresnek‖ tekintettük azokat a hallgatókat, akik a munka világában a „helyükön vannak‖ és a jövőbeni kilátásaikat pozitívan ítélik meg. A kérdőívben ezekre a kérdésekre adott válaszuk értéke 5-ös, de legalább 4-es156. „Sikertelennek‖ azokat vettük, akik az előbbi kérdésekre negatív válaszokat adtak: 1-est vagy legfeljebb 2-est. Átlagosnak tekintettük azokat, akik 3-as értéket adtak a fenti kérdésekre, tehát az ötös skálán a középső értéket képviselik. Az interjúvázlatunk kialakításánál az ELTE által végzett hasonlójellegű vizsgálat tapasztalatai nyomán indultunk el157, de a végére jelentősen továbbgondoltuk az emberi tényezők szerepét a siker- sikertelenség dimenziójában. Vizsgálatunk tárgyává tettük a kibocsátó család, a korábbi iskolák, a személyes kapcsolatok, az egyéni képességek és a szerencse szerepét, jelentőségét – a munka világában elért sikerek tükrében. Ily módón igyekeztünk rálelni a számadatok mögött meghúzódó emberi sorsokra.

11.2.1. CSALÁDI BEFOLYÁS A következőkben a szülői háttér hatását vesszük alaposabban szemügyre: vajon hogyan határozta meg gyermekük továbbtanulási esélyeit, annak irányát a kibocsátó család helyzete, hozzáállása, az anyagi lehetőségeik, elképzeléseik. Különösen az érdekelt bennünket, hogyan sikerült a – sokszor jelentős – nehézségeken úrrá lenni és révbe jutva diplomát szerezni. Néhány tipikusnak tekinthető sorsot mutatunk be, amelyek azt példázzák, hogy a külső körülmények és az egyéni erőfeszítések együttesen milyen különös életutakat, döntési helyzeteket produkálnak. Több interjúrészlet is alátámasztja, hogy a szülői háttér sokmindent erőteljesen befolyásol a megkérdezettek továbbtanulási igényeinek kialakításában, bár az egyéni ambíciók sokszor nagyobb jelentősséggel bírnak. Egy 40-es éveiben járó hölgy például a következőt mesélte: „Képzeld el, engem nem akartak engedni a szüleim tanulni az érettségi után. Komolyan! Tehát valóban nagy pofonokat kaptam, amikor kitaláltam mindenfélét arról, hogy mi leszek, úgyhogy elég sokáig kellett várnom, még végre eljutottam odáig, hogy márpedig tanulni fogok.‖ (titkárnő, HR-menedzser végzettséggel) Abban a döntésben, hogy egy szülő nemet mond gyermeke továbbtanulási szándékainak támogatására, éppen úgy benne lehet az anyagi bizonytalanság, mint az a félelem, hogy a tanuló, tehát a szülei iskolázottságán túllépő utód nemcsak a társadalmi osztályát, de egyben a családját is maga mögött hagyhatja. Volt a megkérdezettek között olyan is, akit támogattak ugyan a szülei, de az anyagi háttér erősen korlátozó tényezőnek bizonyult. Viszont találtak megoldást: a lányuk maga dolgozott meg azért, hogy főiskolára járhasson.

156 157

Lásd a kutatásunk kérdőívét a 2. sz. mellékletben! Lásd erről bővebben: A „Versenyképes diplomával a munkaerőpiacon‖ című kutatás összefoglalója. ELTE TÁTK, 2005. Forrás: http://www.szochalo.hu/fileadmin/szochalo/Uj_Szochalo/tudomany/rop_osszefoglalo_tanulmany.pdf Letöltés ideje: 2007.10.14.

170

Korábban, diploma nélkül nehezen talált munkát, sok szakmában kellett próbára tennie képességeit (többek között szülésznő is volt), mire diplomát szerezhetett, de a tapasztalatok talán előnyére váltak, mert ezáltal megmérettetett a munkavilágában. Van, akit viszont ez a tényező nem befolyásolt, mert teljesen függetlenül élt szüleitől, és csak az erkölcsi támogatást kapta otthonról: „…egyébként meg biztattak, hogy fejezzem be, mert végül is én vagyok az első diplomás a családban és ők nagyon büszkék rám.‖ (40-es éveiben járó nő, személyi asszisztens ügyvédi irodában, HR-menedzser végzettséggel, diplomája nyelvvizsga hiányában még nincs meg). Az a benyomás alakult ki bennünk az interjúkat olvasva, hogy sok esetben a család csupán motivációs szempontból meghatározó, és a legritkább esetben határozzák meg a továbbtanulás irányát (legfeljebb a leendő diák – gyermekük – képességeit, tehetségét veszik alapul tanácsuk megfogalmazásához). Erre példa a következő interjúrészlet is: „Nem mondták, hogy konkrétan a HR-t szakot válasszam. Abban, hogy tanuljak-e vagy sem, nem volt választásom, a diploma az kell! A szüleimnek nincsen, de ők belátják, hogy a mai világban erre szükség van, így ezzel motiváltak. De hozzá kell tenni, hogy nem erőltették, a továbbtanulást – az öcsém autószerelő lett – , szóval nem az erőszak volt a döntő, én is éreztem, hogy ez szükséges. Ők vállalkozók, apukám minidig azt mondta, kell egy igazi értelmiségi a családba, tudod már csak a forma kedvéért is.‖ (20-as éveiben járó nő, HR-asszisztens egy nagy cégnél, HR-menedzser végzettséggel). Egy másik – igen sajátos – életút a következőképpen alakult: az interjúalanyunk elmondta, hogy már középiskolai tanulmányainak megkezdése előtt kikristályosodott benne, hogy ő közgazdasági területen lesz képes leginkább érvényesülni: „…a pénz, a számok mindig is iszonyatosan közel álltak hozzám”. Családja segítette hozzá, hogy megtalálja a megfelelő iskolát képességei kamatoztatásához: „…drága jó anyám vette a fáradságot és elolvasta a pályaválasztási tanácsadót, és rátalált arra a középiskolára, arra az egyetlenegyre, ami akkor volt az országban, ahol a számítástechnikát oktatták, és azt mondta, hogy próbáljam meg”. Az érettségi megszerzése után – elsősorban önállósodási szándékkal – elkezdett egy főiskolát, de már az elején sejtette, hogy nem fogja elvégezni: „Ez csak olyan kiruccanás volt!‖ – ahogy fogalmazott. Ezután visszatért családjához, mert nem volt önálló keresete. Majd egy újabb fordulat az életében: munkát talált és férjhez ment, így végleg elköltözhetett otthonról ‖(40-es éveiben járó nő, rendőrségen adatrögzítő, adatelemző, HR-menedzser végzettséggel). Sajátos hatással lehet az életút alakulására a testvérek sorsa, az azokból leszűrhető tanulságok. Ezt példázza a következő interjúalanyunk esete: ő azért nem ment el a diplomája megszerzése után jogot tanulni, mert a testvérének jogi végzettsége van és ez számára világossá tette, hogy neki arra nincs szüksége az érvényesüléshez. A családi háttér őt ily módon segítette a döntésében. A megkérdezettek közül volt olyan, aki már felsőfokú tanulmányai megkezdése előtt párkapcsolatban élt, esetleg gyermekét nevelte. Az önálló fenntartott családért vállalat felelősség sok esetben megnehezítette a kérdezettek továbbtanulási ambícióinak kiteljesedését. Persze ez alól is voltak kivételek, de általában a komplikációk szembeötlőbbnek bizonyultak. „…eddig vagy tanultam, vagy dolgoztam, vagy a kettőt együtt csináltam. Ezért a gyereknevelésre nem tudtam elég időt fordítani.‖ (40-es éveiben járó nő, rendőrségen adatrögzítő, adatelemző, HR-menedzser végzettséggel). Előfordul, hogy a házastárs mentalitása, hozzáállása a nehézségek forrása. Az ellenérzések mögött sokszor a puszta féltékenység áll: „Hátráltatott. Nem szerette, hogy tanulok. …csak azért tudtam megoldani, mert közel lakom, és közel az óvoda, és azért mert vannak barátaim, vannak nagyszülők, és van egy nagyfiam, ők segítettek. 171

A férjem úgy látja, hogy ez idő-, és pénzkidobás, diákhitelre tanultam, tehát anyagi csődöt idézek elő, másik az, hogy minden időt, amit itt töltök, azt túl kell szervezni.‖ (40 éves nő, autós cégnél értékesítési asszisztens, HR-menedzser végzettséggel). Az időbeosztási nehézségek, amiket a családi kötelezettségek okoznak, sokszor megoldhatatlan problémát jelentenek. Csak a házastársak, rokonok vagy barátok segítségével képesek megoldani azt a bonyolult feladatott, hogy a helytálljanak mind az iskolában, mind a munkahelyen és még a családban is: „Jó tudni, hogy valakire számíthatok. Egyedül ezt nem tudtam volna végig csinálni.‖ (40-es éveiben járó nő, államigazgatásban dolgozik, HR-menedzser szakon végzett). Jóval nehezebb helyzetben vannak viszont, akik társ nélkül élnek, mert a gyereknevelésbe is több energiát kell fektetniük, míg gyermekük önellátóvá nem lesz: „…nehéz sors ez így, mert két nagy gyerekkel egyedül tanulni is azért nem könnyű, de így is van lehetőség az előrelépésre.‖ (46 éves titkárnő, HR-menedzser végzettséggel). Előfordul, hogy a munkahelyük lehetetleníti el a magánéletünket: „Azt a típusú munkamorált, amit a cégem elvár, semmilyen formában nem lehet összehangolni, egy normális magánélettel. Úgy érzem, örökké dolgozom.” (20-as éveiben járó nő, Hr-asszisztens, HR-menedzser végzettséggel). Emellett a „munkahelyek kontra család‖ problémakör kapcsán beszélnünk kell arról is, ha valaki gyermekvállalást tervez: „…most lesz nyáron az esküvőnk, és utána babát szeretnénk. Ez egy olyan munkakör, amit otthon is lehet végezni. Most is van egy olyan kolléganőm, aki gyesen van a kétéves kislányával, otthonról négy órában dolgozik, és csak heti egy napot van bent. Úgyhogy az is megoldható, hogy esetleg már a terhesség alatt otthonról dolgozzak.” (20-as évei végén járó nő, személyi asszisztens ügyvédi irodában, HR-menedzser végzettséggel, diplomája nyelvvizsga hiánya miatt még nincs meg). A legtöbb munkahelyen nincs lehetőség a távmunkára, mert állandó személyes kontaktusban kell lenni a vezetőséggel, munkatársakkal, ügyfelekkel. Volt, aki azért választott egy adott munkakört, mert a gyerek mellett nem akart állandóan este és hétvégén dolgozni, és ezért több munkalehetőséget is kénytelen volt elszalasztani: „…nekem az a legfontosabb cél, hogy a hivatásom mellett normális családanya is lehessek.‖ (40 éves nő, autós cégnél értékesítési asszisztens, HR-menedzser végzettséggel). A fentiek alapján a siker-sikertelenség szempontjából kijelenthetjük, hogy a kiegyensúlyozott családi élet sokszor kárpótolja az elmaradt karriert: „…egy boldog család lehet hogy nagyobb siker, mint az, hogy én most vezető pozíciót töltsek be.‖ (40-es éveiben járó nő, rendőrségen adatrögzítő, adatelemző, HR-menedzser végzettséggel). A családi háttér hatásait elemezve a siker elérésében a legmeghatározóbb tényezőknek az anyagi és erkölcsi támogatás, valamint a tájékoztatás bizonyultak. A legtöbb szülő, amíg gyermeke nem tud megfelelően tájékozódni – mai bonyolult „információs társadalmunkban‖ – , igyekszik iránymutatással szolgálni a legmegfelelőbb munkakör felkutatásában. Később ez a viszony fokozatosan megváltozik – a „posztadoleszcens‖ jelenségekről szóló irodalmak tanulsága szerint –, a felnőttek előbb-utóbb megadják gyermekeiknek (e kérdésekben is) a „közös döntés jogát‖158: „Talán az egyik leggyakrabban emlegetett sajátossága a posztmodern univerzumnak a ’korai biografizálódás’.

158

Lásd erről bővebben pl. Fuchs-Heinritz, Werner: Jugendliche Statuspassage order individualiste Jugendbiographie? Sozial Welt 34. 1983. 99-130. Vagy Kabai Imre: A magyar egyetemisták és főiskolások életútja, élettervei 2004ben. In: Somlai Péter et al. : Új ifjúság. Napvilág Kiadó, Budapest, 2007. 111-154. 9.

172

A szülők és a pedagógusok immáron elsősorban arra törekszenek – szerepük megváltozásának következményeképpen –, hogy ’időben váljon belsővé az önellenőrzés’. Norbert Elias már az 1930as évek végén így jellemezte a civilizációs folyamaton belül a magatartásirányítás ezen új fajtáját: ’az idegen kényszertől a belső kényszerig’”.159 Fuchs megfogalmazásában az önállósodás egyik legfontosabb mozzanata: „a gyerekeket és a fiatalokat korán be kell vonni a saját életpályájuk alakításába, és meg kell adni nekik az életrajz szempontjából döntő kérdésekben a közös döntés jogát‖.160 Mindezekből az következik, hogy igencsak megnő az igény az „életpálya-választási‖ tanácsadás iránt – már egész a fiatal korban. Ugyanakkor a ma fiataljai hamar megtanulják „az identitás- és az életpályaviták retorikáját‖161 is, így nem csak „a mindennapi életvitel témájában‖ vitaképesek. Az interjúk arra is rávilágítottak, hogy a szülők döntő többsége tudja: a munka világában való érvényesüléshez a diploma nagy segítséget nyújt. Mindezek mellett is, ha a felnőttek „a holnap tükrében tekintenek a világra‖, jelentős részük inkább a gyors munkavállalást szorgalmazza, miközben az azt követő továbblépés lehetőségeit sem veteti el teljesen: „…még nem volt a kezemben az érettségi, mikor már dolgoztam.” (35 éves titkárnő, HR-menedzser végzettséggel). Gyermekeik önállósodási igényeit szem előtt tartva, a szülők többsége megpróbálja abba az irányba terelni gyermeke figyelmét – ezzel mozdítva elő továbbtanulását –, amely meggyőződésük szerint a leginkább elősegíti a boldogulásukat. A szülők elsősorban élettapasztalataikat osztják meg gyerekeikkel (mindezek szerencsésebb esetekben anyagi támogatással is párosulnak): „…engem mindig támogattak. Tehát ezzel soha nem volt problémám. Mi a szüleimmel általában együtt szoktuk hozni a döntéseket. Hiszen nekik mégis nagyobb tapasztalatuk van, mégis csak jobban tudják.‖ (24 éves nő, budapesti cégnél HR-asszisztens, HR-menedzser végzettséggel).

11.2.2. A KORÁBBI ISKOLÁK Az általános iskolai tanulmányaiknak, emlékeiknek általában nem tulajdonítottak túl nagy jelentőséget a megkérdezettjeink a továbbtanulás szempontjából, a középiskolának viszont igen. A legtöbb esetben csak egyfajta „támpontként‖ szolgált az érdeklődési kör kialakításában, vagy irányt mutatott abban, hogy humán- vagy reálterületen fejlesszék-e tovább képességeiket. Ezzel szemben volt olyan interjúalanyunk is, akinek szinte „determinálta‖ a sorsát a középiskola: „Hát az általános iskoláról nincs mit, mondjak. Ami döntő volt, hogy én a gimnáziumot német nemzetiségi iskolában végeztem, és emiatt egyértelműen predesztinálva voltam erre a munkára. A rendszerváltás után nagyon sok német tőke áramlott az országba. A német partnerekkel kötendő társasági szerződéseket, vagy azoknak a tárgyalásoknak a levezetését, tolmácsolását, ahol ezeket előkészítették, de még az ügyvédek számára a fordításokat is meg tudtam csinálni – ez volt az, amiért én végül is befutottam ennél a cégnél.‖(37 éves nő, német nyelvterületen tolmács, üzletkötő, jelenleg beszerzéssel foglalkozik, művelődésszervező végzettséggel). A szakközépiskolában érettségizőknek is nagy segítséget nyújtott, hogy milyen irányvonalak mentén tanuljanak tovább: „…én az egészségügyben végeztem, szakközépiskolában és mindenféleképpen humán területen szerettem volna tovább tanulni, és olyan szakmában elhelyezkedni, ahol emberekkel foglalkozhatok.‖ (40 éves nő, autós cégnél értékesítési asszisztens, HR-menedzser végzettséggel).

159

160 161

Kabai Imre: Társadalmi rétegződés és életesemények. Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest, 2006. 114. Az idézett mű: Elias, Norbert: A civilizáció folyamata. Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 1987. Fuchs-Heinritz, 1983. Ziehe, Thomas - Stubenrauch, Herbert: Pladoyer für ungewöhcliches Lernen. Rowohlt, Reinbeck, 1982

173

Arról is beszámoltak a kérdezettek, hogy jobb önismeretre is szert tettek a középiskolás éveik során, ami a sikeres érvényesüléshez nagymértékben hozzájárult: „…kifejezetten valami humán beállítottságú szakot kerestem, hogy kémiát, biológiát, matekot ne kelljen tanulni, de matekot, mint kiderült, mégis csak kellet. A HR menedzserszak szimpatikus volt, mert az emberekkel való foglakozás közel áll hozzám, én amúgy is ilyen humán beállítottságú vagyok, hát ezért választottam ezt.‖ (20-as éveiben járó nő, Hr-asszisztens egy nagy cégnél, HR-menedzser végzettséggel). A kérdezettek egyöntetűen úgy gondolják, hogy csak az érettségivel az őket foglalkoztató munkában nem tudtak volna érvényesülni (bár azt is „fontos alapnak‖ tartják): „Anno csak érettségit szereztem a gimnáziumban, menet közben letettem egy vendéglátóipari szakközépiskolai különbözeti vizsgát egy kétéves szakképzési iskolában, majd egy életbiztosítónál dolgoztam, ahol biztosítási tanfolyamokat tettem le.‖ (40 éves nő, autós cégnél értékesítési asszisztens, HR-menedzser végzettséggel). Volt, aki egy sor OKJ-s képzésen vett részt, mire a felsőfokú tanulmányok megkezdésére elszánta magát: „…gazdasági vonalon volt már néhány felsőfokú iskolám, ezek ilyen OKJ-s tanfolyamok voltak, aztán úgy döntöttem, hogy már elég sokat tudok, úgyhogy váltok egyet. Akkor megtetszett a humán erőforrás, mert mint ’housekeeper’ foglalkoztam elég sokat ezzel a témakörrel. Bár akkor még nem így hívtuk, de hát természetesen ez is kiválasztás volt, hiszen a szobalányokat fel kellett venni.‖(40-es éveinek végén járó nő, housekeeper, jelenleg műszaki irodavezető, HRmenedzser végzettséggel). A legtöbben a munkavégzés során képezték magukat tovább: „A munkahelyen az ember azt tapasztalja, hogy ’learning by doing’, tehát ahogy csinálom, úgy tanulom is.‖(40-es éveiben járó hölgy, vezető pénzügyi tanácsadó, HR-manager végzettséggel). Egyikük az évek során több munkahelyen megfordult, és az így szerzett tapasztalatok állítása szerint segítették a fejlődését (habár munkaeredményei nem feltétlenül voltak mindig megfelelőek). Számára a fejlődés egyenlő a sikerrel. Turisztikai pályán kezdte karrierjét, majd rendezvényekkel foglalkozott és a pénzügy világában is megfordult, mindig is szeretett szervezni: „…mert nem bírok egy helyben ülni.” (35 éves titkárnő, HR-menedzser végzettséggel). Egy másik válaszadónk viszont egy adott munkakör betöltése során szerzett a későbbiekben jól konvertálható készségeket: „…gyakorlatilag ez a feladatom arra volt jó, hogy megtanultam rendesen adminisztrálni, meg a monotonitást kibírni, meg hát egyáltalán kezelni az irodai technikát, pl. a faxot. Megismertetett a menedzsment által elvégzendő feladatokkal, amire azért szüksége van az embernek az én végzetségemmel.” (24 éves nő, budapesti cégnél HR-asszisztens, HR-menedzser végzettséggel). A nyelvtanulás is döntő szerephez jut értékrendjükben, a mostani viszonyok között pedig egyre inkább nélkülözhetetlennek tartják, lévén elengedhetetlen a diploma megszerzéséhez is. Az idősebb korosztályok számára külön jogszabály teszi lehetővé, hogy nyelvvizsga nélkül is megkaphassák a diplomájukat, hiszen bizonyos életkor fölött az ember már nehezen tanul nyelveket (és ez érthető toleranciára késztette a jogalkotókat). Az egyik kérdezett még a gyerekeitől is tanul: „…hát nyelvismeretre mindenképp szükség van, és ha azt vesszük, én minden nap folyamatosan tanulok, mert például tegnap is a nagyfiamat kérdeztem ki.” (40 éves nő, autós cégnél értékesítési asszisztens, HR-menedzser végzettséggel). Maguknál a cégeknél is föllelhető a belső képzés igénye, a munkaerő problémák házon belüli megoldására. A munkáltató viszont biztosíthat továbbtanulási lehetőséget alkalmazottai számára a cégen belüli előbbre jutás eszközeként is: „…engem is egy kisebb pozícióba vettek fel, telefonos internetes álláshirdetésekkel foglalkoztam. A mi cégünknél a hiányzó munkaerőt úgy pótolják, hogy alulról építkeznek. Tehát a koordinátorok is, a divízióvezetők is nem erre a pozícióra felvett külső emberek, hanem alulról képezték ki őket, a belső állományból merítik az embereket.” (20-as éveiben járó nő, HR-asszisztens egy nagy cégnél, HR-menedzser végzettséggel).

174

Sok cég viszont nem biztosítja a továbbtanulási lehetőséget dolgozói számára, mivel olcsóbb és egyszerűbb megoldásnak tekintik a már megfelelően képzett munkaerő toborzását: „Ez a magyar munkaerőpiacnak az egyik hátránya. És nem csak ebben a szakmában van így, hogy legyél fiatal, és dinamikus, legyen végzettséged, legyen szakmai tapasztalatod. Ez a három így együtt működik, sok vesződséggel jár a betanítás, és hát a cégek jól felfogott érdeke, hogy ebbe nem fektet pénzt, időt, erre képzett munkaerőt.” (20-as éveiben járó nő, HR-asszisztens, HR-menedzser végzettséggel). A következő életút jól szemlélteti, hogyan kombinálódnak sok esetben ezek a lehetőségek: „Én az általános iskolát követően közgazdasági szakközépbe mentem, ahol számítástechnikai programozó végzettséget szereztem”. Majd jelentkezett a szegedi József Attila Tudományegyetem programozó matematikus szakára, ahova nem vették föl, helyette Pécsett nyert felvételt matekkémia szakos tanárképzésre, amit fél év után otthagyott és elment inkább dolgozni: „Utána elkezdtem dolgozni az egyik megyei rendőrkapitányságon, mint közalkalmazott, adatrögzítő.‖ Aztán elvégzett egy-két rövidebb tanfolyamot, végül a SZÁMALK-nak a számítógép-programozói szakát, ami szakmai felsőfokú végzettséget adott. Ezt követően alapfokú angol nyelvvizsgát tett, majd a Rendőrtiszti Főiskola 10 hónapos átképzőjét végezte el. És mindezek után jelentkezett a Zsigmond Király Főiskolára humánerőforrás menedzser szakra, mivel a munkahelye kötelezte egy diploma megszerzésére: „…és azóta is a rendőrségen dolgozom ugyanabban a munkakörben.” (40-es éveiben járó nő, rendőrségen adatrögzítő, adatelemző, HR-menedzser végzettséggel). Lényegében a felsőfokú iskolákat megelőző tanulmányok kapcsán elmondhatjuk, hogy a középiskolai képzés elsősorban az irányvonalát szabta meg a továbbtanulásnak, és csak az érdeklődési kör kialakulására volt jelentős hatással. A legtöbb esetben a munkahelyük jellege szabta meg, hogy konkrétan milyen irányba képezzék magukat tovább. Interjúalanyaink közül kevesen voltak, akik középiskola után azonnal egy felsőoktatási intézménybe kerültek. Volt közöttük olyan, akit a munkaköri feladatai inspiráltak arra, hogy tovább képezze magát a távlati céljainak megfelelő szakon: „Akkor még a MATÁV-nál és az AXELERO-nál dolgoztam, és ott is irodavezető, és a főnök mellett titkárnő voltam, de nem nagyon volt még munkaügyi osztály, meg HR-es munkakör. Akkor az új belépők mindig nálam kezdtek, és ezáltal szép lassan beletanultam. Az én feladatom volt körbevinni az új munkatársat, a felvételi lapokat kitölteni, beszedni az önéletrajzokat, meg hasonló dolgok.” (46 éves titkárnő, HR-menedzser végzettséggel). Tehát a fentiek ismeretében azt is kijelenthetjük, hogy a munkahely támasztotta elvárások és kihívások sokszor hatnak motiváló tényezőként a felsőfokú tanulmányok megkezdéséhez.

11.1.3. A KAPCSOLATI TŐKE A személyes kapcsolatok tekintetében két jelentős emberi tényezővel kell kalkulálnunk: a családi kapcsolatokkal és az egyéb ismerősökkel (barátok, munkatársak stb.). Mindkét komponens meghatározó abban a kérdésben, hogy mennyire érzik magukat sikeresnek a megkérdezettek a munkájukban és az életükben, mert nem csak a munkájuk hat ki életvitelükre, hanem civil „szférájuk‖ is a munkavállalás lehetőségeire: „Munka, család és a civil munka. Mind a három nagyon fontos. Persze a család az első a sorban. Ez az alapja, hogy jól érezzem magam, az a fontos, hogy férjjel, gyerekkel működjön a dolog. Ehhez mindenképpen kell egy jó munka, és persze a közösségi munka.” (37 éves nő, német nyelvterületen tolmács, üzletkötő, jelenleg beszerzéssel foglalkozik, művelődésszervező végzettséggel). Tanulmányunknak ebben a szegmensében elsősorban a családon kívüli ismeretségeket helyeztük a fókuszpontba. Már a főiskolás évek során hasznos ismeretségekre tettek szert a megkérdezettek, és ezeket a munkakeresésnél is hasznosítani tudták: „…adott egy pluszt abban, hogy megismertem egy mikrokörnyezetet.” (40-es éveiben járó nő, államigazgatásban dolgozik, HR-menedzser szakon 175

végzett). Például egy adott cégnél dolgozott a volt évfolyamtársa a kérdezettnek, és felhívta a figyelmét arra, hogy kifejezetten pályakezdőket keresnek. Előfordul, hogy a jogszabályok biztosította védelem ellenére a GYES után nem tud visszamenni valaki a régi munkahelyére. Ilyenkor jelentős szerep jut az ismeretségi körnek az elhelyezkedésben, mivel szerény becslések szerint is az állások hetven százaléka a személyes kapcsolatrendszereken keresztül talál gazdára: „…akkor egy ismerős mondta, hogy mi lenne, ha ide jönnék?” (35 éves titkárnő, HR-menedzser végzettséggel). Magyarország más régióiból Budapestre érkező, kellő ambíciókkal megáldott emberek is problémákba ütközhetnek, mivel a lakó- és munkahelyváltás felszámolja a korábbi kapcsolatrendszereket, mintegy légüres térbe helyezve a munkavállalót. Ezt szemlélteti a következő rövid interjúrészlet: „Kapcsolati tőkémet nem jól használtam ki. Nem is nagyon volt, vidékről jöttem fel anno.” (40 éves nő, autós cégnél értékesítési asszisztens, HR-menedzser végzettséggel). Többségük – kitartó ember lévén – az új kapcsolatok kiépítése által lassan képessé vált a sikeres beilleszkedésre a munka világában. Szükséges megemlíteni a protekció – mint a munkahely egyik kiválasztási szempontja – hatásait, amivel már néhányan a felsőoktatás során is találkoztak: „A szakmai gyakorlat ugye úgy volt, hogy mindenki saját magának szerzi, anyuci-apuci intézi el, hogy ki hova tud bekerülni.” (24 éves nő, budapesti cégnél HR-asszisztens, HR-menedzser végzettséggel). Mivel a legtöbb álláshoz szükség van szakmai gyakorlatra, amit a felsőoktatási intézmények nem mindig képesek biztosítani – a karrierirodák létrehozása megoldást jelenthet erre a problémára – , ezért a pályakezdők többsége kénytelen a protekció különböző formáihoz folyamodni. Nagymértékű a túlképzés a felsőoktatásban, így nehéz a végzettségnek megfelelő állás megszerzése, tehát a személyes kapcsolatok szükségszerűen megjelennek az álláskeresési stratégiákban. Némely munkahely „magánklubokhoz‖ hasonlóan veszi föl az alkalmazottait, személyes ismeretségek, ajánlások, esetleg referenciák alapján. Ez a megoldás általában a „bizalmi‖ beosztásokra jellemző: ”…ahol én dolgozom, ott nem nagyon hirdetnek, ott csak ismeretségen, ismerősön keresztül lehet bejutni.” (40es éveiben járó nő, államigazgatásban dolgozik, HR-menedzser szakon végzett). Az imént említettek mellett van példa arra is, hogy a nehézségek egyszerűen abból fakadnak, hogy nem készítette fel a felsőoktatási intézmény hallgatóit egy motivációs levél, önéletrajz stb. megírására, így még az állásinterjúkig sincs esélyük eljutni. Az állásinterjúkon viszont nem csak az ismeretségek számítanak, hanem a személyiség is, amivel prezentálhatóak a kvalitások, hiszen a munkáltató szempontjából nem lehet mellékes a potenciális munkatárs emberi oldala sem: „…egy negatív attitűdű ember nem lenne ide való, olyan, aki csapatban nem tud dolgozni.” (20-as éveiben járó nő, HR-asszisztens, HR-menedzser végzettséggel). Összességében azt mondhatjuk, hogy jellemzően csak abban az esetben számít a protekció, ha több ember jelentkezik egy adott pozícióra. Ott viszont, ahol elsősorban a szakmai rátermettséget és végzettséget veszik figyelembe, csak „kiegészítő elemként‖ kerül számításba az emberi tényező (ki vagy kik azok, akiken keresztül igazolni tudja a munkára való rátermettségét): „Azt nézik, hogy legyen diplomád, meg hogy milyen szakon végeztél, de hogy honnan jöttél… én nem tapasztaltam azt, hogy ez ennyire kiemelkedő jelentőségű lenne.” (24 éves nő, budapesti cégnél HR-asszisztens, HR-menedzser végzettséggel). Ugyan a protekcióból nem feltétlenül következik, hogy az arra érdemtelen kerül előnyösebb helyzetbe, de a verseny kizárása hosszabb távon könnyen megbosszulhatja magát (ezzel a munkáltatók is tisztában vannak162). A munkát kereső szempontjából természetesen hasznos, ha etikailag is elfogadható módon – például a leendő munkakörre irányuló ismereteivel, referenciákkal – igyekszik felhívni magára a figyelmet.

162

Lásd: Emberi erőforrás-gazdálkodás és vezetés. Forrás: http://www.gmconsulting.hu/inf/cikkek/030/egesz%20konyv/5fejezet/5-fejezet01.htm; 5.1.2/ 5. Interjúalanyok kiválasztása. Letöltés ideje: 2007.10.12.

176

A pályakezdők többsége a kapcsolatok építése érdekében is keresi az információkat azon álláslehetőségekről, ahol később elhelyezkedhet, de ez nem mindig elegendő, hiszen a verseny a piac sajátja, ezért bizonyos szempontból „farkastörvények‖ uralják: „…kihalásos alapon működik még mindig; vagy ’ölök a pozícióért’ alapon.” (40-es éveiben járó hölgy, vezető pénzügyi tanácsadó, HR-manager végzettséggel). A munkakapcsolatok tekintetében arra derült fény, hogy a feladatok ellátásával nincsen különösebb probléma, de a munkahelyi kommunikáció sok esetben gyenge lábakon áll. A rossz kommunikáció többek között azzal jár, hogy nem mindig a megfelelő módon rendelik hozzá az egyes alkalmazottakat a munkafeladatokhoz. A beosztottak a munkatársaikkal való kapcsolataikért felelősek – amelyek nem feltétlenül személyes jellegűek – , szakmailag viszont működőképesnek kell lenniük. A megfelelő horizontális és vertikális együttműködés kialakítása elsősorban a középés felsővezetők feladata: „A személyes főnökömmel nagyon jó a kapcsolatom és úgy általánosságban véve jó a kapcsolatom a munkatársaimmal is. Van egy-két ember, aki egy kicsit negatív személyiség, velük nem jövök ki olyan jól. Ők sem bírnak elviselni engem.” (40-es éveiben járó nő, személyi asszisztens ügyvédi irodában, HR-menedzser végzettséggel, diplomája nyelvvizsga hiánya miatt még nincs meg). Az ehhez hasonló konfliktusokat csak a személyes megfigyelésekkel és konzultációkkal lehet feltérképezni, a főnöknek egyben munkatársként is jelen kell lennie. Így deríthet fényt a személyes ellentétekre és – a munkateljesítmény romlásának elkerülése érdekében – a csoportok körültekintő átszervezését is megoldhatja. Egyszerre kell ismernie az egyéneket önmagukban és a csoport működését is. Alanyaink véleménye szerint a sikeres munkahelyi beilleszkedés egyik fontos tényezője az adott szervezet hierarchikus és kommunikációs felépítésének alapos ismerete: „…szükség van a szervezeti kultúrára, a tudatos szervezeti kommunikációra.” (29 éves férfi, HR-menedzser ételszállító cégnél, HR-menedzser végzettséggel). Amit a civil szféráról elmondhatunk, jellemzően az, hogy a kapcsolatok jelentős hányada itt születik. Az említett tartományba esnek a kulturális tevékenységek, amelyek igen széles kört ölelnek fel163. Az egyén személyiségétől függ, hogy mennyire képes ezeket a kapcsolatokat munkájába integrálni. A civil szervezetek non-profit orientáltságuk miatt jó önismereti lehetőséget biztosítanak az érdeklődök számára: „Az egyházi kapcsolatokon keresztül – ahova járunk, a református egyházba – mindenféle igények is felmerültek arra, hogy ugyan már, valamilyen kulturális élet legyen a faluban. És erre valamilyen kezdeményezés is elindult, és az egyik civil szervezetnek én vagyok a vezetője, az, aki ezeket, a dolgokat viszi és csinálja.” (37 éves nő, német tolmács, üzletkötő, művelődésszervező végzettséggel). Vezetők és beosztottak az ilyen szervezeteknél is vannak, és a közösségen belül így kialakult személyes kapcsolatok meghatározó jellegűek lehetnek a sikeresség szempontjából. Könnyebben tudjuk eldönteni azt, hogy vajon sikeresek vagy sikertelenek vagyunk-e, ha több egyén életéhez, illetve csoport működéséhez tudjuk viszonyítani önmagunkat. Így tárulhat csak fel, hogy mihez van igazán tehetségünk, milyen célok felé érdemes orientálódnunk: ”…és nem szabad olyan helyre társulni, ahol te vagy a menő. Oda kell, ahol van mit tanulni. Mindig!” (37 éves nő, német tolmács, üzletkötő, művelődésszervező végzettséggel).

11.2.4. EGYÉNI KÉPESSÉGEK, TEHETSÉG Interjúalanyaink a felsőfokú tanulmányaik elvégzése után – immáron diplomával a zsebükben – próbálták meg ambícióikat a munka világában kiteljesíteni, kamatoztatni. A legtöbb esetben ezek a tervek a jövőre vonatkoznak, de van, aki általánosította, illetve szorosan a jelenhez kötötte céljait.

163

Beletartozik a színháztól kezdve a valláson át a politikáig szinte minden közös cselekvés. Jelen esetben a családi és a munkatevékenységeken kívüli csoportos tevékenységeket értjük alatta.

177

A többségük a „life long learning‖ szellemében nem tekintette befejezettnek a képzését, és nem kívánták abbahagyni a tanulást az iskola elvégzése után sem. Ez persze nem jelenti azt, hogy elégedetlenek lennének az eddigi eredményeikkel és tanulási szempontból sem tartják elpazarolt időnek az iskolában töltött éveiket: „…tanulni mindig kell…Összességében elégedett vagyok az ott tanultakkal, szerintem segített is abban, hogy szélesedett a szemléletem, jobban átlátok dolgokat.” (40-es éveiben járó nő, személyi asszisztens ügyvédi irodában, HR-menedzser végzettséggel). A legtöbben az aktuális munkahelyük elvárásaihoz szorosan kötik önmaguk fejlesztésének mértékét, amire egyfajta kiindulópontként tekintenek hosszabb távú céljaik elérésében. Egyelőre az adott helyen szeretnének kiteljesedni (amennyire lehet): „…indult egy zárt időintervallumú munka – kéthárom év – azt mindenképpen szeretném úgy megcsinálni, ahogy magamtól elvárom, a legmagasabb szinten”. (35 éves titkárnő, HR-menedzser végzettséggel). A fiatalabb korosztály – vitalitása miatt – jelen helyzetéből a legtöbbet próbálja meg kihozni, mert úgy véli, hogy a mostani sikerek nyomán további erőfeszítésekre lesz képes. Az adott munkakört, amiben éppen dolgoznak, sokszor csak egy kiindulási pontnak tekintik. Ilyenkor még nem képesek minden munkakört ellátni, becsúszhatnak hibák, de ilyenkor az a fontos számukra, hogy tanuljanak belőle, és ezen keresztül sajátítsák el a hibák kiküszöbölésének módjait: „…nagy részben ugródeszka is; de úgy érzem nagyon sok munkahelyhez 3-5 éves tapasztalatra lesz szükségem, hogy továbbjuthassak erről a szintről …ezzel számolni kell, hogyha az ember még pályakezdő és tapasztalatlan, hogy nem lehet ugrálni, én úgy gondolom. Ha az ember meg akar felelni és a megfelelő végzettsége, képességei megvannak hozzá, márpedig miért ne lenne, akkor - azt gondolom - képes megtanulni a továbblépéshez szükséges dolgokat.‖ (20-as éveiben járó nő, HR-asszisztens egy nagy cégnél, HRmenedzser végzettséggel). Tehát szeretnének még továbbfejlődni, ennek a mozgatórugói – logikus módon – a jobb fizetés, vagy a szakmai előrelépés lehetősége. De nem csak ezek a motivációk játszanak szerepet. Sok esetben családjuk, közvetlen környezetük elvárásainak tesznek eleget azzal, hogy képességeiket maradéktalanul kibontakoztatják. Az idegen nyelv tanulása terén megmutatkozó tehetség kamatoztatását komolyan motiválja egy esetleges külföldi munkavállalás lehetősége: „…vagy nemzetközi szinten képezem tovább magam, tehát én el tudom képzelni, hogy előbb-utóbb nem ebben az országban folytatom az életem.” (40 éves nő, autós cégnél értékesítési asszisztens, HR-menedzser végzettséggel). Az interjúalanyok között vannak, akik azért sikeresek a munkahelyükön, mert az a képességeiknek megfelelő továbblépési lehetőségeket biztosít számunkra, és még a magánéletükkel is összhangba tudják hozni hivatásukat: „…ez egy olyan munkakör, amit otthon is lehet végezni” (40-es éveiben járó nő, személyi asszisztens ügyvédi irodában, HR-menedzser végzettséggel). Ambícióikkal így teljes mértékig összeegyeztethetőek a munkahelyi lehetőségeik, akár a gyermekvállalás is. Gyakran előfordul az ellenkezője is, amikor nem az elképzeléseinek megfelelő munkakörben kénytelen dolgozni a megkérdezett. Így csak a képességei, készségei egy részét tudja alkalmazni, és a végzettségéből sem sokat profitál munkája során. Ilyenkor természetes, hogy sikertelennek érzi magát. A munkáltatók gyakran szembesülnek azzal, hogy a munkavállaló nem képes felmérni saját kvalitásait, vagy nem rendelkezik kellő önállósággal és kreativitással, amikor egy munkára jelentkezik: „…néhány motivációs levélről meg tudom mondani, honnan töltötték le. Abszolút sablont használnak, nem gondolkodnak az emberek.” (29 éves férfi, HR-menedzser ételszállító cégnél, HR-menedzser végzettséggel). A munkahelyek ebből az ambíciók hiányára, a nem megfelelő munkamorálra következtetnek, tehát a kreativitás fontos szerepet játszik a sikeres álláspályázatok elkészítésekor. Az interjúalanyok szerint a munkavégzés során is szükség van a megfelelő hozzáállásra, komolyságra: „…ahova kerül az ember, onnan nem szabad késni, nem szabad linknek lenni, az abszolút megbízhatóságra kell törekedni minden körülmények között.” (46 éves titkárnő, HRmenedzser végzettséggel). A közvetlen vezetőkhöz is nagy türelemmel és toleranciával kell fordulni. Ezek a képességek viszont idősebb korban már kissé megkophatnak, de kellő odafigyeléssel fenntarthatók: „…ha közel vagy a tűzhöz, és a főnökeidnek rossz kedvük van, az 178

rögtön rajtad csapódik le. Most, ahogy öregszem, az lett az egyik legnagyobb gondom, hogy már én is türelmetlen vagyok.” (46 éves titkárnő, HR-menedzser végzettséggel). Az ambíciók egy jelentős részének – interjúalanyaink állítása szerint – elsősorban a megfelelő munkamorál kialakítására kell irányulnia annak érdekében, hogy sikeresnek érezhessük magunkat a munka világában. A 2004-es Európai Uniós csatlakozással a magyar munkavállalók számára a hazai mellett nemzetközi munkaerőpiac is nyitottabbá vált, és ezzel a lehetőséggel sokan próbálnak élni. Egyfelől – ahogy azt már korábban is említettük – a külföldi munkavállalásban látnak lehetőségeket, másrészről hazai magánvállalkozások elindításával is növelhetik a jövőbeni esélyeiket. Ennek legfőbb oka, hogy alkalmazottként kiszolgáltatottnak érzik magukat az elhelyezkedés és karrierépítés terén: „Nekem az a célom, hogy mindenféleképpen függetlenként tevékenykedhessek, ezért akarok egy EU pályázatíró tanfolyamot elvégezni, mert egy saját céget szeretnék létrehozni. Nagyon nehéz elhelyezkedni, még több diplomával sem könnyű!” (20-as éveiben járó nő, HRasszisztens, HR-menedzser végzettséggel). A munkavállalók jelentős része viszont még így sem akar kockázatot vállalni. Nem tűz ki hosszabb távú célokat, mert megeshet, hogy hirtelen váltásra kényszerül a munkaerőpiac változásai következtében. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy nem hisznek a változtatás lehetőségben, csak azt az álláspontot képviselik, hogy „a második sorban jobb állni, mint az elsőben‖, mert ott nagyobb a biztonság: „…holnap valami mást találok… és már félek, hogy még az előző sem jött be. Egyébkén én hiszem, hogy valahol az embernek – még akkor is, ha az első percben úgy érzi, hogy most rossz – lehet a végén mégiscsak jobb.” (35 éves titkárnő, HR-menedzser végzettséggel). A biztonságra mindenkinek szüksége van, és ez jelentős mértékben befolyásolja az ambíciók mértékét. Fiatalabb korban a közvetlen család adja meg ezt a biztonságérzetet, majd a kor előrehaladtával egyre inkább mindenkinek saját magának kell ezt megteremteni. Akiben van kellő ambíció, akár egy merész váltással is megteremtheti önmaga számára a biztonságos jövőt. Egy jelenleg tolmácsként és üzletvezetőként dolgozó nő vágya: „…valahol egy kisvárosban kulturális menedzserként elhelyezkedni. Igen, úgy gondolom, itt még ki kell húzni egy 10-15 évet, és utána életpályaként ezt tudnám elképzelni.” (37 éves nő, német nyelvterületen tolmács, üzletkötő, jelenleg beszerzéssel foglalkozik, művelődésszervező végzettséggel). Az idősebbek, már kevésbé éreznek késztetést magukban egy totális váltáshoz, így egyszerűbb megoldásokat keresnek a jövőjük biztosítására: „…nyugdíjba akarok menni. Most ez a legfontosabb célom.”(40-es éveiben járó nő, rendőrségen adatrögzítő, adatelemző, HR-menedzser végzettséggel). Összegzésül azt mondhatjuk el, hogy eddigi tapasztalataink szerint ambícióinknak három dimenzióban kell érvényesülnie. Nagy hangsúlyt kell fektetnünk saját magunk permanens képzésére, a „jó pap holtig tanul‖ elv alapján. Ez sok sikerélmény forrása lehet, és a munkáltatók számára is vonzó attitűdöt mutat majd. A megfelelő munkamorál a külvilághoz – jelen esetben a munkáltatóhoz – való viszonyunk helyes meghatározásához segít hozzá minket. Végezetül pedig – saját igényességünkből fakadóan, belső békénk megőrzésének érdekében – a biztonságra kell törekednünk, ha sikeresek kívánunk lenni.

11.2.5. SZERENCSE A munka világában is előfordul, hogy a minket érő hatásokat a szerencsével, illetőleg a szerencsétlenséggel magyarázzuk. A köznapi életben a szerencsét egy rajtunk kívülálló tényezőnek tekintjük. A babonák jelentős hányada is ennek a megfoghatatlan jelenségnek a koordinálására alapozódik. A népi hiedelemvilágból eredően a szerencse képes volt társulni a munka fogalmához is az évszázadok során. Az előző állítást egy magyar történelmi esemény is alátámasztja, ami a 19. századra datálható. Akkoriban a bányászok voltak – az agrármunkások mellett – az ország fő gazdasági mozgatórugói. Országos egyesületük 1894. évi selmeci választmányi ülésén – Péch Antal javaslata alapján – született meg az, azóta közismertté vált "jó szerencsét" köszöntés. 179

A következőkben azt a kérdést szeretnénk körbejárni, hogy mit jelent a „szerencse‖ az interjúalanyok számára. A pályakezdőkkel készült interjúkból az alábbiakban vázolt jelentéstartomány rajzolódott ki. A szerencse, mint befolyásoló tényező elsősorban a náluk kap nagy hangsúlyt, hiszen frissen szerzett diplomájukkal – tapasztalatok nélkül – próbálnak meg valamilyen munkakörben elhelyezkedni: „…jó időben találtam meg a megfelelő álláshirdetést, ahol kifejezetten pályakezdőket kerestek.” (20-as éveiben járó nő, HR-asszisztens egy nagy cégnél, HRmenedzser végzettséggel). A kapcsolati tőke is befolyásolja a szerencsét, lévén ezen múlik, hogy a megfelelő időben jut-e el hozzánk a számunkra szükséges információ. Természetesen abból a szempontból sem elhanyagolható a szerencse szerepe, hogy a végzettségünknek megfelelően tudunk-e munkába állni, és így mennyivel érezzük életünket koherensebbnek (ebből következően sikeresebbnek): „…egy főiskoláról való ismerősöm dolgozott már annál a cégnél, és felhívta a figyelmemet, hogy mindenféleképpen vegyem fel a telefonomat, hogyha keresnek állásinterjúval kapcsolatban. Abszolút a végzettségemben dolgozom, mert én HR-asszisztens vagyok most, úgyhogy sikeresebbnek érzem magam.” (20-as éveiben járó nő, HR-asszisztens egy nagy cégnél, HRmenedzser végzettséggel). A saját attitűdök jelentősen meghatározzák, hogy milyen hatást gyakorlunk a környezetünkre, tehát a munkaadónkra is. A szerencse is tekinthető egyfajta hozzáállásnak a világhoz: „Én mindig úgy gondolom, hogy olyan feladatok jönnek velem szembe, amik valamilyen módon elvégezhetőek, és mindig úgy érzem, hogy állok elébe.‖ (37 éves nő, német nyelvterületen tolmács, üzletkötő, jelenleg beszerzéssel foglalkozik, művelődésszervező végzettséggel). Ez egy olyan faktor, amit mindenki képes befolyásolni, persze kell hozzá egy körültekintő időbeosztás, ahogy arra korábban is utaltunk. Az oktatásban is jelentős mértékben a szerencsénken múlik, hogy milyen tanárok képeznek minket: „Volt olyan tanár, aki nagyon szimpatikus volt, örömmel mentünk be az órájára, és élveztük is, de volt olyan is, aki nem. …az megint más tészta, hogy szerencsétlen tanárnak olyan tantárgyat kellett tanítania, ami egyáltalán nem érdekelt senkit.‖ (40-es éveiben járó nő, rendőrségen adatrögzítő, adatelemző, HR-menedzser végzettséggel). A szimpátia fogalma kerül itt előtérbe, ami mind a diákot, mind a tanárt befolyásolja 164, hogy mennyire segítőkészek egymással. Az interjúalanyok között volt, akinek a tájékoztatással volt problémája, és ezért kénytelen volt a tanulmányi osztályhoz fordulni. De nem volt minden rendben az ott dolgozók hozzáállásával, kompetenciájával sem: „…azt a nemtörődömséget, azt a lekezelést nehezen viseltük. De hát mi levelezősök nem voltunk a toppon péntek délután vagy szombat délelőtt. Így a hatodik napon, el tudom képzelni, hogy ők sem voltak kipihentek, de akkor másként kéne megoldani.‖ (40-es éveiben járó nő, rendőrségen adatrögzítő, adatelemző, HR-menedzser végzettséggel). Tehát a segítőkészséget hiányolták, illetve, hogy nem volt a levelezős képzést végzőknek külön tanulmányi osztálya. A saját hozzáállásunkon túl a környezetünket is befolyásolja a szerencse, ami így sikerérzetünk egyik összetevőjévé válik. A munkatársainkat legtöbbször nem mi válogatjuk össze, és ez mindenképp meghatározó a munkamorálunk szempontjából. Tehát ilyenkor is számításba vehetjük a szerencsét, mint egy inspiráló erőt, vagy épp ellenkezőleg, mint akadályozó tényezőt: „Abból a szempontból szerencsés vagyok, hogy egész fiatal csapattal dolgozom együtt. Ott mindenki diplomás, és mindenki örül annak, hogyha az a másiknak meglett, én is menet közben szereztem meg.” (20-as éveiben járó nő, HR-asszisztens, HR-menedzser végzettséggel). Az idézett gondolatok alapján a szerencsét a megkérdezettek úgy értelmezik, mint egy térben és időben megjelenő kedvező életeseményt, mint „pillanatnyi helyzetelőnyt‖. Az elmondottakból arra lehet következtetni, hogy a szerencse nem csak a külső tényezőktől függ, hanem feltűnő mértékben befolyásolja önnön hozzáállásunk is. Szoros kapcsolatban áll az idővel, mert sok esetben a megfelelő pillanatot jelöli a cselekvésre. A minket érő sikerek és 164

Jó esetben csak az első benyomás hatása érvényesül, amin még sokan képesek is felülkerekedni.

180

kellemetlenségek nagyban függenek tőlünk, de azért nem függetlenek a minket körülvevő környezettől sem, mert minden valaminek a relációjában nyer csak tényleges értelemet. Igaz is meg nem is tehát a „Mindenki a saját szerencséjének a kovácsa!‖ jelmondat.

11.3. AZ EMBERI TÉNYEZŐK Rengeteg érdekes és tanulságos tapasztalattal jár egy ilyen széleskörű kutatás, mint a miénk. Sok egyéb mellett az bizton állítható, hogy voltak olyan hallgatók, akik életében fontos változásokat hozott. Mindezen túlmenően az adatfelvétel során megkeresett végzett hallgatókat is gondolkodásra késztette a felsőoktatás és a munka világának kapcsolatáról, de az alma materükhöz fűződő viszonyukról is. A következőkben tekintsük át ezeket a – „számokon túlmutató‖ – tapasztalatokat.

11.3.1. A KUTATÁSBAN RÉSZTVEVŐ HALLGATÓK TAPASZTALATAI Hallgatóink számára több szempontból is fontos tanulságokkal járt a kutatásban való közreműködés, amely gyakran a diákléttől eltérő – számukra szokatlan – élethelyzetekbe sodorta őket. Ezeket a helyzeteket legérzékletesebben a kérdezőink állat írt „élménybeszámolók‖ tükrözik. Nézzük meg tehát, hogyan fogalmazták meg ők maguk saját szavaikkal tapasztalataikat; vizsgáljuk meg részletesebben, melyek voltak a legfontosabb tanulságai az általuk végzett munkának! A kutatás elsősorban lehetőséget adott arra, hogy szembesüljenek a munka világával, megtapasztalják a felnőtt lét nehézségeit, az elvégzett munka minősége, és a munkatársak iránti felelősség fontosságát. Felmérhették későbbi, a diploma utáni lehetőségeiket is a végzett hallgatók elbeszéléseinek tükrében, ízelítőt kaptak ezáltal a „nagybetűs életből‖. Megszerzett tapasztalataik viszonyítási alapként szolgáltak számukra meglévő képességeik megítéléséhez. Íme néhány tapasztalat, benyomás a saját „előadásukban‖: „…az emberek nagyon sok hasznos dolgot, tanácsot osztanak meg velem, amit érdemes megfogadnom. A kérdőív válaszaiból is sokat lehet tanulni. Nekem például rengeteg újdonságot mondtak eddig, ami sokszor meg is döbbentett, és rávilágított arra, hogy nagyon naiv vagyok, és a ’való életben’, a munkában sokkal keményebb dolgok vannak, mint ahogy én azt képzeltem.” „Megfigyeltem magamon, hogy az interjúim után teljesen a másik ember megismerésének a hatása alatt maradtam, és könnyedén tudok jellemzéseket írni a találkozókról. A jellemzéseket nagyon szeretem írni, mert közben az alany összbenyomását vegyíteni lehet az életével, az adott környezettel, és különböző következtetéseket tudok levonni belőle.” „Ha a kérdezőnek jó empatikus kézsége van, megnyílnak a kérdezett személyek. Az interakció folyamán mikroklíma szerint életképeket lehet felfedezni. Hasonlóságot vagy különbséget az életkörülmények között. Ez a kérdezőre is visszahat, mivel elgondolkodik, hogyan fog majd boldogulni a diploma után.” „Később már az is motivált, amikor észrevettem magamon a változásokat, illetve az instruktorom folyamatosan felhívta a figyelmemet arra, hogy jól végzem a munkámat. Kevés ember van, aki tudja növelni azt a minimális önbizalmat, amivel rendelkezem, de ő, ezen kevesek közé tartozik. Rájöttem, hogy egy reális önbizalom mennyiségére nagyon is szükség van az életben, és én ezt a munkám során képes vagyok megszerezni, ha jól dolgozom.” Másodsorban olyan gyakorlati készségeket, kompetenciákat sajátíthattak el, melyek komoly előnyökhöz juttatják őket akár a mindennapi életben, akár a munkavállalás során. A kutatás végeztével maguk a hallgatók mutatták be az érdeklődőknek – a leginkább érintetteknek: hallgatótársaiknak – az eredményeket. A feldolgozás során szorosan együttműködtek az MTA 181

Politikatudományi Intézetének munkatársaival, így rendkívül gazdag tapasztalatokra tehettek szert nem csak a kutatás végrehajtásában, hanem az adatok feldolgozásában, prezentációjában is. „A kortársaimat tekintve az eddigiekben is személyiségem sokkal komolyabb, emberközpontú volt, és ezt a munka által még jobban fejleszteni tudtam és tudom is. Ezeknek, a képességeknek a birtokában tudom segíteni csapattársaimat, akik szívesen fordulnak hozzám.” „Az önbizalmamnak is egy nagy lökést adnak az ilyen helyzetek! Örülök, hogy az emberek megérzik, hogy pozitívan állok hozzájuk, és tényleg érdekel az életük, szívesen hallgatom őket, beszélgetek velük. Nem gondoltam volna, hogy tényleg ennyit tud adni ez a lehetőség. Emellett az újabb és újabb munkakörök kihívást jelentenek számomra, még mozgalmasabb az életem, rengeteget tudok tanulni emberismeretből, ’emberkezelésből’, és az alkalmazkodóképességemet is fejleszti.” „A csapat kiegészíti egymást és tudnak alkalmazkodni a váratlan helyzetekhez … Ebben a csapatban érdemes dolgozni, hisz nemcsak ’munkaviszonyban állnak’ a csapattagok egymással, hanem vannak, akik baráti kapcsolatot alakítottak ki egymással, és a munkaidőn kívül is találkoznak. Remélem, a csoportunk a közeljövőben ilyen aktivitással, érdeklődéssel fog dolgozni, és más feladatok megoldására is képes lesz. Személy szerint örülők, hogy a tagja lehettek, és várom a további kihívásokat, mert ezek erősítik az ember jellemét.” „Ez idő alatt olyan képességek és tanulságok birtokába jutottam, illetve olyan készségeket fedeztek fel bennem mások, amikről én úgy gondoltam, hogy nincsenek meg bennem … Fontos, hogy a munka által közvetlen kapcsolatba kerülhetek az emberekkel, és találkozhatok más-más embertípussal is, ami egyrészt kihívás számomra, hogy hogyan tudok különböző emberek által előállított helyzetekre, viselkedésükre reagálni. Segíteni fogja az életemben a konfliktushelyzetek elkerülését, vagy az adott lehetőség közül legegyszerűbb megoldás kiválasztását is.” Azon hallgatóink számára, akikben már eleve „ott rejtőzött‖ a szociológiai kutatások iránti fogékonyság, komoly lehetőséget teremtett vizsgálatunk arra, hogy kibontakoztassák képességeiket, és elmélyítsék ismereteiket. ”Már régóta szerettem volna egy kutatási projektben dolgozni. Előtte volt már tapasztalatom, mivel 2005 novemberében a főiskolával részt vettem Sellyén egy falukutató táborban. Ebben az egy hétben nekem teljesen átértékelődött az eddig önmagamban felállított értékrendem, hisz olyan képet kaptam az ottani uralkodó viszonyokról, hogy tudom értékelni mindazt a kicsit is, ami másnak semmiség, de sok ember számára nagy segítség. A kérdőíves kutatásban az emberek megismerése, nyitottsága, őszintesége, a kapcsolata önmagával és a társadalommal érdekel.” „Főiskolai tanulmányaim előtt egy reklám-marketingügyintézői OKJ-s tanfolyamot végeztem el, ami csupán felületes tudást adott, bár mélyebben is érdekelt volna. Sajnos, a gyakorlati része kimaradt az oktatásból, így soha nem gondoltam volna, hogy hasznát veszem az ott megszerzett ismereteimnek. Megismertem a kutatások fajtáit és alapvető módszereit, de kipróbálásukra nem kerül sor egészen idáig.” Voltak olyanok is – és persze ők voltak többen – , akiknek, úgymond „evés közben jött meg az étvágyuk‖, és a kutatás során vált mondhatni „szenvedélyükké‖ ez a munka. Tapasztalataik azért is különösen értékesek, mert egy számukra ismeretlen területről szereztek olyan – a későbbiekben felhasználható – információkat, amelyek újra rendezhetik a társadalomtudományok területén megszerzett elméleti tudásukat. 182

„Eleinte azért csatlakoztam a csapathoz, mert olyan pénzkereseti lehetőséget kerestem, ahol az időbeosztást magam szabhatom ... Ezzel egyidőben viszont megjelent egy másik lehetőség, bekerülni a végén a valódi kutatócsoportba. Először ennek a lehetőségnek nem tulajdonítottam különösebb jelentőséget, de aztán kezdett izgalmas lenni, és úgy gondoltam, szívesen elmerülnék ebben egy kicsit jobban is ... Szívesen belenéznék például egy kérdőív elemzésébe, feldolgozásába, mert szerintem, ha tisztában van az ember a következő fázissal, az befolyásolhatja a konkrét eljárást is. Például gyakran találkozom olyan válaszokkal, melyeket képtelenség kódolni – megoldás természetesen van az ilyen helyzetekre is, de ezzel lehet, hogy az elemző munkáját nehezítem. Éppenséggel ki is próbálnám ezt az ’elemzősdit’ mondjuk a saját kérdőíveimen. Én alapvetően olyan lehetőséget keresek, amely biztosítja mind a szakmai fejlődést, mind a független munkavégzést, a felelősség pedig nem jelenthet gondot.” „Először amikor elkezdtem érdeklődni a munka iránt, nem igazán volt fogalmam, hogy miről is van szó, kizárólag az anyagiak befolyásoltak. Viszont amikor teljesebb képet kaptam a munkáról, láttam, hogy mindenki lelkesen mesél róla, és élvezi, amit csinál … Nem gondoltam volna, hogy tényleg ennyit tud adni ez a lehetőség. Emellett az újabb és újabb munkakörök kihívást jelentenek számomra, még mozgalmasabb az életem, rengeteget tudok tanulni.” A rendelkezésünkre álló számtalan érdekes, és tartalmas beszámolóból csak a teljesség igénye nélkül szemezgettünk ugyan, de talán ennyiből is érzékelhető, milyen lelkes és összetartó csapat épült ki a kutatóközpontunkon belül. Ezt a lelkesedést akartuk fenntartani, és „továbbszítani‖ egy olyan kutatószeminárium létrehozásával, ahol az elméleti ismereteket jelentős gyakorlati tapasztalatokkal is kiegészíthették hallgatóink. A – nem titkolt – szándékunk az volt, hogy ne csak a kvantitatív módszerek terén szerezzenek gyakorlati jártasságot, hanem a kvalitatív technikák rejtelmeibe is bepillantást nyerjenek.

11.3.2. A KUTATÓSZEMINÁRIUM Kutatószemináriumunk két fontos célt tűzött maga elé. Először is az arra fogékony hallgatókkal meg akartuk ismertetni a mélyinterjú-készítés különböző fogásait, technikáit, fel akartuk készíteni őket arra, hogy önállóan is képesek legyenek egy – akár több órás – interjú felvételére és leírására. Másodszor a másik emberre való odafigyelés és – az őszinte megnyilatkozást elősegítő – empatikus kommunikáció művészetére is szándékunkban állt „megtanítani‖ őket. Emellett a folyamatos csoportmunkák, együttlétek alkalmával személyiségüket is építgethették, csiszolgathatták, hogy ennek következtében váljanak egymásra és másokra nyitott igazi csapattaggá. Az egész kurzus alatt gyakorlati ismeretek átadására törekedtünk, igyekeztünk minél több lehetőséget biztosítani a szituációs játékokon keresztüli gyakorlásra. Így kívántuk biztosítani, hogy „éles helyzetekben‖ magabiztosan tudják alkalmazni az elsajátított fogásokat. Hogy mennyiben sikerült céljainkat megvalósítani, arról valljanak maguk az érintett hallgatók: „A mélyinterjús gyakorlatok során megtanultunk célzott, átgondolt kérdéseket feltenni, tudtuk vezetni a kérdezés fonalát, és ha elkalandozna a figyelem, illetve más témára térnénk át, ezt sikerült visszaterelni az eredeti mederbe. A személyiségem érettebb lett és másképp kezelem az élethelyzeteket. Különösen jó volt, hogy az oktatónk kimondta, hogy mit gondol a másik személyiségéről, illetve próbálta ezt kibontakoztatni, és a ’vad hajtásokat’ finoman lenyesni. Így az ember elgondolkodott, ’belenézett saját magába’, és próbált változtatni önmagán. Ez a tanfolyam személyiségfejlesztésként is felfogható.” „Önismereti szempontból is segítséget nyújtott, az itt tanultakkal az embereket is könnyebben ’szóra bírom’, a nem verbális jelzéseikre is odafigyelek, amik nagyon sokat elárulnak. 183

Olyan apróbb trükköket ismertem meg, amiket elméleti órákon nem tanultunk, pedig szükséges lett volna. Gyakorlatiasabb tudást szereztem, amit a mindennapi életben tudok hasznosítani. Tehát ez a mindennapjainkat egyszerűsíti meg. Szerintem ezt valamilyen formában fontos lenne beépíteni a tanrendbe.” „Élveztem ezt az együtt töltött néhány órát! Jó társaság alakult ki, érdemi beszélgetést folytathattunk számomra fontos dolgokról (emberi kapcsolatok, jövőkép, konfliktuskezelés). Nagyon élveztem a szerepjátékokat, szerintem ezekből lehetett volna több is, hasznosak voltak. Nagyon tetszett, hogy ez a foglalkozás teljesen interaktív volt, rólunk szólt. Persze, ezt nem is lehetett volna másképp, de a főiskolán ettől teljesen elszoktunk. Vicces, hogy a csoporttársaimat – leszámítva a közvetlen baráti körömet – feleannyira sem ismertem meg két év alatt, mint a mélyinterjúzáson résztvevőket néhány hónap alatt.” „Hát… magunk közt szólva, a mélyinterjús különórák tették értelmessé a ZSKF-en tanultakat. Mert lehet, hogy néhány év után már kezd kialakulni valamiféle szintézis a sok-sok tantárgyból – összefüggések tagadhatatlanul vannak –, de céltudatosan alkalmazni a szerzett ismereteket, azt hiszem, nemigen volt módunk ezelőtt … Maga a különóra is egy olyan sokrétű kiképzéssé cseperedet, ahova nem csak az interjús módszertan végett járunk el, sokkal inkább egyfajta csapattréning lett. A módszertant egyébként is átvettük néhány óra alatt, és a temérdek általánosságot hallva szerintem mindenki rájött, hogy ezt csak akkor értheti meg, ha csinálja.” „Furcsa belegondolni, hogy úgy szedtem fel a mélyinterjú készítéshez szükséges ismereteket, hogy közben nem volt az az érzésem, hogy itt ’betanítás’ folyik. Úgy lehetne legjobban leírni, hogy összeültek nők és férfiak, elbeszélgettek, szituációs gyakorlatokat csináltak, és közben megérezték, hogy mi is ennek az egésznek a lényege, értelme. Nem lehet konkrét szabályokat kikötni, erre vagy ráérez valaki vagy nem … Ez volt az egész tanfolyam alapja, amit egy jó elképzelésnek tartok, mert ebből sokat lehetett tanulni. A szituációs gyakorlatoknak volt előnye és hátránya is. Hátránya, hogy így esetleg kevésbé nyílik meg az alany, ha nem csak a kérdező figyeli árgus szemekkel a válaszait, és a kérdezőt is zavarhatja a ’közönség’. Előnye, hogy közben rájövünk sok bakira, amit az éles interjú során nagy valószínűséggel nem követünk el újra. Tehát – mindent összevetve – hasznosak voltak a szituációs gyakorlatok.” Az első foglalkozásokon legfontosabb feladatunk az volt, hogy tisztázzuk, mi a különbség a kvalitatív eszközként használatos, és a „hétköznapi életben‖ – újságokban, TV-ben, rádióban – fellelhető interjúk között. A szétválasztás pontos megértéséhez segítségül hívtunk egy ragyogó tanulmányt, amelynek megállapításaira a szeminárium során többször is hivatkoztunk. Így ír erről Solt Otília: „…határoljuk el a szociológiai (vagy általában ’anyaggyűjtés’ szempontjából készített) interjút a publicisztikai interjútól. A rádió, a televízió vagy újság interjú késztermék, a szociológiai interjú maga a munkafolyamat; a publicisztikai interjú kifejezheti az interjúkészítő véleményét, állásfoglalását az interjú tárgyáról, a szociológia interjúban az interjuernek háttérben kell maradnia, csak katalizátora lehet az interjúalany önkifejezésének”165. A későbbiekben végigvettük azokat a magatartási, és öltözködési szabályokat, amelyeket mindenképpen be kell tartania egy körültekintő interjuernek. Többször megvitattuk, és szituációs játékok sorozatán keresztül alaposan begyakoroltuk a torzításoktól mentes interjúkészítés módszereit. A szerepjátékok során szerzett tapasztalataikkal felvértezve hallgatóink a kurzus végén 165

Solt Otília: Interjúzni muszáj In: Solt Otília: Méltóságot mindenkinek. Összegyűjtött írások I. Beszélő, Budapest, 1998. p: 29–48. Forrás: http://www.szochalo.hu/szochalo-tudomany/hircentrum/article/100408/744/page/4/ Letöltés ideje: 2007.10.20.

184

„élesben‖ is próbára tették képességeiket. Ennek eredményeiből mutattunk be néhányat a fejezetünk elején. Ezek az interjúrészletek talán mindennél kézzelfoghatóbban érzékeltetik: meddig is jutottunk. Kurzusunk tapasztalatait összegezve bizton állíthatjuk, hogy hallgatóink számára fontos gyakorlati ismereteket nyújtottunk, és az elért eredmények tükrében érdemes elgondolkozni a továbblépés lehetőségein.

11.4. A MEGKÉRDEZETT ALANYOK VÉLEMÉNYE Az adatrögzítői munka végzése során, a kérdőíveket „bogarászva‖ sokszor találkoztunk olyan – a sztenderd kérdéseken túli – válaszadói véleményekkel, amelyek rendkívül érdekesnek és értékesnek bizonyultak a vizsgált témakörökhöz kapcsolódóan – vagy azon is túlmutattak. Ezek a „spontán‖ válaszok egybecsengtek abban a tekintetben, hogy megkérdezettjeink szívesen válaszoltak a kérdésekre. Többen lelkesen jegyezték meg, hogy szívesen fölvennék az alma materükkel a kapcsolatot, tájékozódnának az intézmény által biztosított lehetőségekről. Ennek érdekében még elérhetőségeiket is megadták. Hasznosnak és jól körülhatároltnak érzékelték a felvetett kérdéseket. Azt is tapasztalhattuk olykor, hogy érdeklődésünk hatására „pozitív fordulatot vett‖ véleményük a volt iskolájukról. Voltak, akik kifejezetten örültek azoknak a kérdéseknek, amelyek a főiskolai, egyetemi éveikre vonatkoztak. Sokan szívesen emlékeztek vissza azokra az időkre. Jólesett a feléjük irányuló érdeklődés volt intézményük részéről, és kiemelték, hogy szívesen fűznék szorosabbra a kapcsolatot, amennyiben volt iskolájuk kezdeményezné ezt. Fenti megállapításainkat néhány olyan – ide illő – idézettel szeretnénk illusztrálni, amelyeket kérdezőbiztosaink jegyeztek fel, amikor interjús tapasztalataikat összegezték: „A kérdőív főbb részei közül legtöbben az iskolát érintő kérdésekre tértek ki szívesen. Örültek, hogy ennyire érdeklődik az iskola a véleményük iránt, és nagyon remélték, hogy ez által sikerül megváltoztatni azokat a dolgokat, amik még nem teljesen tökéletesek az iskolában.” „…az alanyoknak is jóleső érzés a mindennapok sokaságában egy kis visszaemlékezés a főiskolai létre, hogy mi volt a kedvelt tantárgya…” „…tényleg segítő szándékkal állnak a főiskolánk rendelkezésére. Hiszen ők dolgozó emberek, akiket semmiféle érdek nem fűz ahhoz, hogy egy órát a kevés szabadidejükből ezzel töltsenek. Csupán az, hogy átérzik a jelenlegi főiskolások helyzetét, lehetőségeit, és felmérik azt, hogy nekik nagy szerepük lehet abban, hogy egy ilyen kérdőíves kutatás keretein belül név nélkül szabadon elmondhassák a véleményüket és tapasztalataikat … A kérdezettek többsége örömmel és szívesen áll a kutatatás rendelkezésére. Céljuk az, hogy tudásuknak legmegfelelőbben válaszoljanak és nem ’mindegy alapon’ mondanak válaszokat.” „A válaszadók többnyire pozitívan nyilatkoztak az anyaintézményről, a tanáraikról is. Többségüknek azért tetszett a kutatásunk annyira, mert remélik, hoz annyi eredményt, hogy akik valóban a szakjuknak megfelelően szeretnének elhelyezkedni, azokat segítik ezáltal. Lelkesen és örömmel töltötték ki az emberek a kérdőívet.” A fentiek tükrében úgy gondoljuk, nem szabad figyelmen kívül hagyni egyetlen felsőoktatási intézménynek sem a lehetőséget arra, hogy végzett diákjaival olyan konstruktív együttműködést alakítson ki, amely mindkét fél részére – de a jelenlegi hallgatók számára is – tartogat előnyöket. Gondolunk itt a gyakorlati helyek biztosítására, vagy a munka világában szerzett 185

tapasztalatok átadására az „utódaik‖ – főiskolánk mostani hallgatói – részére. Végül, de nem utolsó sorban a munkaerőpiacon már beilleszkedett hallgatók jelentős lobbi-tevékenységet fejthetnek ki volt intézményük érdekében, akár munkáltatójuk szakképzési alapjával is segíthetnek. Természetesen a vázolt lehetőségeknek előfeltétele egy olyan harmonikus, interaktív kapcsolat az intézmények és volt diákjaik között, amelyre – mint vizsgálatunk is rávilágít – a hallgatók részéről a fogadókészség jelen van.

186

12. FEJEZET: A TOVÁBBLÉPÉS LEHETŐSÉGEI SZIKSZAI CSILLA – WINKLER MÓNIKA Diákkötetünkben arra vállalkozunk, hogy közzé tegyük a „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007‖ című kutatásunk legfontosabb eredményeit. Tanulmányaink átfogó képet adnak öt felsőoktatási intézmény 2001 és 2006 között végzett hallgatóinak helyzetéről, bemutatják problémáikat, volt intézményeiket, rávilágítanak azok erényeire és hibáira is. Adataink révén egy olyan kép bontakozik ki az olvasó előtt, amely segíthet a friss diplomások helyzetének megértésében. Bízunk abban, hogy ennek eredményeképpen hatékonyabbá válik az oktatásunk, azaz hallgatóink sikeresebben illeszkednek majd be a munka világába. Kötetünkben azt is bemutatjuk, hogyan jutottunk el az eredményeinkig: milyen módszereket alkalmaztunk, hogyan elemeztük adatainkat. Fontosnak tarjuk, hogy megosszuk az olvasóval azokat a tapasztalatainkat, élményeket is, amelyeket a kutatás során szereztünk; bemutatjuk azokat a „számokon túli‖ tényezőket, melyek sokszor fontos kiegészítéseit adják a száraz statisztikai „tényeknek‖. A kutatásunk „bázisintézménye‖ a ZSKF TKK. De mit is takar ez a néhány betű? A Zsigmond Király Főiskola 2006 szeptemberében alapította a Társadalomtudományi Kutatóközpontját (ezt a bizonyos ZSKF TKK-t) annak érdekében, hogy lehetősége nyíljon az empirikus kutatómunkákra az intézmény oktatóinak és hallgatóinak egyaránt a főiskola falain belül. Céljai között szerepel, hogy lehetővé tegye mindenki számára az intenzív bekapcsolódást a tudományos közéletbe, elősegítse publikációs tevékenységüket, de fontos szempont a tehetséggondozás, a kutatási eredményeknek az oktatásban való hasznosítása, „visszacsatolása‖ is. A kutatóközpont egyik első munkája – a célkitűzések messzemenő figyelembevételével – a „Végzett Hallgatók vizsgálata 2006-2007‖ című projekt. Ennek előzménye, hogy 2005-ben a Zsigmond Király Főiskola az MTA Politikai Tudományok Intézetével együttműködve, létrehozott egy konzorciumot, és így nyújtotta be ROP pályázatát. A nyertes projekt két kutatást foglal magába: munkaerő mérleg, foglalkoztatási térkép-kutatás a Központi Régióban (ezt a feladatott az MTA PTI munkatársai végezték el), illetve a karrierút követési-kutatás. Ez utóbbit készítette el a mi „csapatunk‖. Pontosabban a ZSKF TKK keretein belül 12 különálló kérdezői csapatot hoztunk létre – összesen közel 200 hallgató bevonásával. Mindegyik csapatnak az élén egy-egy diák-instruktor állt, aki szervezte, irányította és ellenőrizte diáktársait. Egyébként mindannyian a ZSKF nappali tagozatos diákjai voltak. Hogy a munkát minél hatékonyabban végezzük, egy kutatószemináriumot szerveztünk, ezzel párhuzamosan más kvalitatív és kvantitatív képzések is indultak a résztvevők szakmai felkészítése érdekében. A nagy fluktuáció ellenére (nem csak a kérdezők, de még az instruktorok között is jelentős volt a lemorzsolódás), sikerrel megvalósítottuk a nagyszabású kérdőíves adatfelvételt, a csapat legtehetségesebb tagjai jelenleg is a kutatóközpont stábját képezik. A kutatásunkban szereplő oktatási intézmények a következők voltak: a Zsigmond Király Főiskola, a Budapesti Műszaki Főiskola, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola, a Wesley János Lelkészképző Főiskola és az Eötvös Lóránt Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara. Összesen több mint 2000 kérdőíves interjút készítettünk a kiválasztott öt intézmény Központi Régióban élő végzett hallgatóival. Végül – az előzetes szűrések után – mintegy 1928 kérdőív információi kerültek a számítógépes adatbázisunkba.

187

Mintánk a vizsgálati alappopulációra nézve reprezentatív (négyszempontú súlyozással korrigáltuk: intézményekre, szakokra, tagozatra és nemre). Könyvükben ezeket az adatokat elemeztük az SPSS programcsomag felhasználásával. A kutatás lehetőséget adott arra, hogy szembesüljünk mi magunk is a munka világával. Megtapasztalhattuk az elvégzett munka minősége és a munkatársak iránti felelősség fontosságát. Felmérhettük későbbi lehetőségeinket is a végzett hallgatók elbeszélései alapján illetve ízelítőt kaptunk a „nagybetűs életből‖. Számtalan munkatapasztalatra tehettünk szert, de az együttműködés nagyban fejlesztette önismeretünket is: viszonyítási alapként szolgál meglévő képességeink megítéléséhez. Kutatásunk során találkozhattunk olyan problémákkal, mint a munkanélküliség, a munkába állás nehézségei, az otthonteremtés viszontagságai, a gyermekvállalás dilemmái, a munkaerőpiac változásai, a felsőoktatás problémái stb. Ezekkel a kérdésekkel könyvünk különböző fejezeteiben behatóbban is foglalkoztunk.

Melyek végül is a végzett hallgatóink körében készített adatfelvétel legfontosabb tanulságai? Úgy gondoljuk, beláthatatlan károkat okozott az a gyakorlat, hogy eleddig a felsőoktatási intézmények nem végeztek adatgyűjtéseket a munkaerőpiac számára fontos kérdésekben. Talán elsősorban ennek tudható be az a sok versenyképtelen diplomás a munka világában. Mindezek eredményeképpen hiányzik az érdemi kommunikáció a gazdaság és a felsőoktatás között; de az is gondot okoz, hogy a csekély rendelkezésre álló információt az egyetemek, főiskolák képtelenek „lefordítani az oktatás nyelvére‖. Ennek következtében nem alakultak ki azok az oktatási elemek, amelyek kellő gyakorlati tapasztalattal vérteznék fel a hallgatóikat, nem fordítanak elég figyelmet az elméleti tudás alkalmazásának kérdésére, és nincsenek a felsőoktatásban olyan tananyagok sem, amelyek hatékonyan elősegítenék a végzett hallgatók belépését a munka világába. A felsőoktatás „aktorainak‖ előbb-utóbb szembe kell nézniük azzal, hogy a kiélezett versenyben könnyen veszélybe kerülhetnek a intézményeik és – a felsőoktatás válsága veszélyezteti az ország gazdasági versenyképességét is. Ez a felismerés motiválta azokat a nemzetközi és hazai kísérleteket, amelyek e problémák megoldására hivatottak. A probléma gyökere pedig abban keresendő, hogy a magyar felsőoktatásból hiányzik egyfajta „dinamizmus‖, így elsősorban a kompetencia-alapú gondolkodásmód. Olyan kísérletek, kutatások felé fordul éppen ezért az érintettek figyelme, amelyek képesek a kompetencia-alapú „közös nyelvet‖ kialakítani a felsőoktatás három főszereplője – a hallgató, az oktatási intézmény és a munkaerőpiac – között. Kutatásunk alapkoncepciója is éppen ehhez kapcsolódott: a végzett hallgatók ismerik a munka világát és vannak tapasztalataik a felsőoktatásból is. A kompetenciák révén a lehető legpontosabb információkat adhatják arról, hogy lehet a legnagyobb eséllyel összehangolni – a hallgató érdekében – a „kibocsátót‖ (a felsőoktatási intézményeket) a „befogadóval (a munkáltatókkal). Ez a kérdéskör központi szerepet töltött be a vizsgálataink minden fázisában. Több hasonló jellegű vizsgálat zajlott az elmúlt években, melyek közül kiemelkedik a TSER (Targeted Socio-Economic Research, magyarul: Célzott Szocioökonómiai Kutatás), amely szintén a felsőoktatási képzés és a munkaerő-piaci versenyképesség közötti kapcsolatot vizsgálta. A TSER egy, a világon egyedülálló kutatás, mellyel a korábbi fejezeteinkben mi is foglalkoztunk (lásd a bevezető fejezetünket). Itt azt emeljük ki, hogy ennek a vizsgálatnak a középpontjában is a kompetenciák kutatása áll.

188

A magyar kezdeményezések közül a DPR-t (Diplomás Pályakövető Rendszer) kell megemlítenünk. Ez évtől kezdve kötelezővé válik az egyetemek és főiskolák számára, hogy nyomon kövessék a végzett hallgatók pályafutását, melynek egyfajta egységesített rendszerét kínálja a DPR. A kezdeményezés szükségessége tehát nem kérdőjelezhető meg, a hatékonyságával kapcsolatban viszont megfogalmazhatóak bizonyos kétségek (nincsenek kidolgozva az intézményi adatgyűjtés megfelelő egységes szempontjai, nem rendelkeznek országos adatbázissal a végzett hallgatók elhelyezkedéséről stb.). Az egységes diplomás pályakövető rendszer tehát még nem jött létre ma Magyarországon. De ha létrejön, félő, hogy éppen a kompetencia-alapú koncepció marad ki belőle, hiszen a jelenlegi elképzelésekben nem szerepel. Mindezekhez kapcsolódóan alakítottuk ki saját elképzeléseinket, formáljuk terveinket egy „általános felsőoktatási modell‖ megteremtése érdekében. Mi ennek a lényege? Mint a kérdőíves adatfelvételeinkből és a kiegészítő mélyinterjúkból is kiderült, a munkaadók legfőbb problémája, hogy a végzett hallgatók tanulmányaik során nem részesülnek elegendő gyakorlati képzésben. Ennek következtében a cégek, vállalatok „fejezik be a pályakezdők képzését‖, amely részben természetes, de a hiátusok olyan nagyok, hogy azok pótlása már veszteségeket okoz a munkáltatóknak. Nem véletlen, hogy szívesebben alkalmaznak néhány év szakmai tapasztalattal rendelkezőket, mint hogy a „betanítással‖ időt és pénzt veszítsenek. Úgy gondolják, hogy a munka megkezdésének időszakában az a friss diplomás, akinek nincsenek tapasztalatai a munka világában, „terhére van a cégnek‖. A fentiek ismeretében célul tűztük ki, hogy mind a diplomás munkavállalók, mind a munkaadók, mind pedig a felsőoktatási intézmények érdekeit „közelebb hozzuk egymáshoz‖, kialakítsuk a kommunikációjuk „közös nyelvét‖. A projekt célja egy olyan, a felsőoktatási intézményen belül működő központ (Kompetencia-alapú Digitális Tudásbázis – KDT) létrehozása, mely a hallgatók elhelyezkedését segíti a tanulmányaik elvégzése után oly módon, hogy magát a képzést alakítja a munkaerő-piaci elvárások szerint. Jelenleg az oktatás a különböző intézményekben azt a célt szolgálja, hogy a hallgató egy bizonyos feladatot végezzen el, valamint a gyakorlati képzés a tanulmányok vége felé kezd hangsúlyossá válni. Ezt a tudást sajnos csak részben tudják alkalmazni a végzett hallgatók a munkába állás során. A KDT kapná azt a feladatot, hogy a különböző forprofit és nonprofit cégek által támasztott követelményeket a felsőoktatási képzéssel összehangolja, ezáltal a hallgatók valóban olyan ismereteket, tapasztalatokat szerezzenek, melyek felhasználhatók és szükségesek a sikeres munkavégzéshez. A projekt első szakaszában a kutatás és modellépítés dominálna: a munkaerő-piaci elvárások felmérése, az iskola jelenlegi kompetencia fejlesztési programjának elemzése és összevetése a hallgatók kompetenciájával és a munkaerő-piaci kompetenciák elvárásaival, valamint a fejlesztési programok módszertanának kifejlesztése lenne. A második szakaszban a kompetencia-fejlesztő programok életbe léptetése, mérése és vizsgálata történne, összehasonlításban azon hallgatókkal, akik nem vesznek részt ebben a programban. A közvetítő médium ez esetben az adott felsőoktatási intézmény lenne. A munkaadók érdekeiket úgy tudnák legkönnyebben érvényesíteni, ha az egyetemen/főiskolán folyó képzést támogatnák és alakítanák oly irányban, hogy ők és a hallgatók is profitáljanak belőle. Ennek koordinálását egy „központi szerv‖ végezné. Ez alá alcsoportok tartoznának, melyek az egyes szakokra specializálódnának (adott szakon történő képzés fejlesztése lenne a feladatuk). 189

Főbb tevékenységi körei: a kutatás és a lehetőségek felmérése; a megszerzett információk feldolgozása és javaslattétel a változtatásra; az újítások megszervezése. A fő feladatok mellett a központi szerv oly módon segítené a hallgatók előrejutását, hogy különböző kompetenciáit és készségeit fejlesztené (például az egyén karrierútja megvalósításának tervezése és segítése, gyakorlatának vezetése, a rendszerben való eligazítás, valamint az egyéni kompetenciák felmérése, fejlesztése). Továbbá – főképp az alsóbb éves hallgatók számára – a szervezet lehetőséget biztosítana arra, hogy felsőbb éves hallgatók, tutorok segítsék előrehaladásukat, boldogulásukat a felsőoktatási intézményben (például jegyzetek, kidolgozott tételek továbbadása stb.). Ezek mellett szükséges lehet még, hogy a hallgatók megismerjék azokat a munkaköröket, melyeket a végzettségükkel betölthetnek, így a későbbiekben inkább tudnak arra koncentrálni, ami számukra (és a leendő munkaadó számára) szükséges a pozíció betöltéséhez. Ennek révén lehetőség nyílna arra, hogy a pályakezdők tanulmányaik végeztével könnyebben találjanak maguknak munkát, valamint a vállalatokra is kisebb teher háruljon olyan szempontból, hogy ne legyen szükség a végzett hallgatók „betanítására‖, hanem azonnal munkába állhassanak.

A tervezett projekt szorosan kapcsolódik a végzett hallgatók most lezáruló vizsgálatához. Ugyanis a kutatási eredményeink fontos hozadéka, hogy fokozatosan felvesszük a kapcsolatot a végzett hallgatóink potenciális munkáltatóival. Olyan gyakorlati helyeket szervezünk, ahonnan az ott dolgozó hallgatóinkról pontos visszajelzéseket kapunk: mely kompetenciákra van szükségük az ottani tevékenységükhöz, melyek azok, amelyek fejlesztésére különös hangsúlyt kell fektetni a tanulmányaik során. Mindezeket a tapasztalatokat szintén beépítjük képzési rendszerünkbe: személyre szabottan tudunk foglalkozni hallgatóinkkal. De a munkáltatókkal való közvetlen kapcsolatokat is erősítjük: bevonjuk őket képzésünkbe, találkozási lehetőségeket szervezünk hallgatóink és leendő alkalmazóik között. A felsőoktatás-kutatás terén szerzett eddigi tapasztalataink nagyban valószínűsítik a tervezett projekt sikerét. Külön szeretnénk kiemelni az egyik legnagyobb erényét kísérletünknek. A nagyszabású kutatás minden fázisát hallgatók végezték: a kérdőívek kidolgozását, kipróbálását, a végzett hallgatók elérhetőségének felderítését, az interjúk telefonos előszervezését, a kérdőíves lekérdezést, a kérdezőbiztosok rekrutációját, kiképzésüket, munkájuk ellenőrzését (külön „diákinstruktorok‖ szerveztek maguk köré kérdezői csapatokat, vezették munkájukat). A hallgatók aktívan bekapcsolódtak az adatok számítógépes rögzítésébe, statisztikai elemzéseket végeztek, az eredményeket feldolgozták – melynek egyik legfontosabb eredménye éppen ez a kötet.

190

13. ÖSSZESÍTETT IRODALOMJEGYZÉK A „VERSENYKÉPES DIPLOMÁVAL A MUNKAERŐPIACON‖ CÍMŰ KUTATÁS ÖSSZEFOGLALÓJA. ELTE TÁTK, 2005. FORRÁS: HTTP://WWW.SZOCHALO.HU/FILEADMIN/SZOCHALO/UJ_SZOCHALO/TUDOMANY/ROP_OSSZEFOGLA LO_TANULMANY.PDF LETÖLTÉS IDEJE: 2007.10.14. A 2007-ES FELVÉTELI STATISZTIKA CSÚCSAI. FORRÁS: HTTP://WWW.UNIPRESSZO.HU/START.PHP?MI=KIEMELT&ID=44&CIKK_ID=2604&A=OK LETÖLTÉS IDEJE: 2007.10.24. A BOLOGNAI FOLYAMAT. FORRÁS: HTTP://WWW.BOLOGNA-BERGEN LETÖLTÉS IDEJE: 2007.10.16. A FELSŐOKTATÁS REFORMJA. KIHÍVÁSOK ÉS ELMARADT REFORMOK. OKI, 2007. FORRÁS: HTTP://WWW.OKI.HU/PRINTERFRIENDLY.PHP?TIPUS=CIKK&KOD=OEK2005-MELLEKLET4 LETÖLTÉS IDEJE: 2007.10.04. A KSH STADAT RENDSZERE. FORRÁS: HTTP://PORTALKSH.HU/PLS/KSH/DOCS/HUN/INGYENES/H6/H62503.HTML LETÖLTÉS IDEJE: 2007.10.08. A LEGNÉPSZERŰBB EGYETEMEK ÉS SZAKOK. FIGYELŐNET FORRÁS: HTTP://WWW.FN.HU/KARRIER/0707/LEGNEPSZERUBB_EGYETEMEK_SZAKOK_167920.PHP LETÖLTÉS IDEJE: 2007.10.12. A NAGYBETŰS ÉLET FÉNYEI ÉS ÁRNYAI: MI VÁR A FRISS DIPLOMÁSOKRA A MUNKAERŐPIACON. FORRÁS: HTTP://HUMANPOLITIKA.HU:81/HTML/MODULES.PHP?NAME=NEWS&FILE=ARTICLE&SID=230 LETÖLTÉS IDEJE: 2007.10.12. A NEMZETKÖZI TANULMÁNYOK AZ EGYIK LEGNÉPSZERŰBB TÁRSADALOMTUDOMÁNYI SZAK. OFIK, BUDAPEST, 2007. SZEPTEMBER, FORRÁS: HTTP://WWW.FELVI.HU/INDEX.OFI?MFA_ID=445&HIR_ID=8270 LETÖLTÉS IDEJE: 2007.11.02. ÁGOSTON LÁSZLÓ (SZERK.): AZ ÉLETMINŐSÉG FOGALMÁN TÚL. DEMOS MAGYARORSZÁG ALAPÍTVÁNY, BUDAPEST, 2007. 50. FORRÁS: HTTP://WWW.DEMOS.HU/INDEX.PHP?NAME=OEDOCMANAGER&FILE=DOWNLOAD&ID=154&KERET=N&SHOWHEADER LETÖLTÉS IDEJE: 2007.10.16. AMSTRONG, MARK: A HANDBOOK OF PERSONNEL MANAGEMENT PRACTICE. KOGAN PAGE LIMITED, LONDON, 1999. AZ EURÓPAI GYAKORLATHOZ ILLESZKEDŐ MUNKAERŐ-PIACI KÉSZSÉGIGÉNY-FELMÉRÉS A MAGYAR OKTATÁS-KÉPZÉS FEJLESZTÉSE SZOLGÁLATÁBAN. SZENT ISTVÁN EGYETEM GAZDASÁG ÉS TÁRSADALOMTUDOMÁNYI KAR VEZETÉSTUDOMÁNYI TANSZÉKÉNEK MUNKATÁRSAI. FORRÁS: HTTP://WWW.OKI.HU/CIKK.PHP?KOD=2002-02-TE--EUROPAI.HTML LETÖLTÉS IDEJE: 2007.10.02. BABBIE, EARL: A TÁRSADALOMTUDOMÁNYI KUTATÁS GYAKORLATA. BALASSI KIADÓ, BUDAPEST, 2003. BARAKONYI KÁROLY: JAVASLAT A HAZAI FELSŐOKTATÁSI INTÉZMÉNYVEZETÉSI MODELLRE II. RÉSZ. VEZETÉSTUDOMÁNY 2003/9. BAUER BÉLA - SZABÓ ANDREA (SZERK.): IFJÚSÁG 2004. GYORSJELENTÉS. MOBILITÁS IFJÚSÁGKUTATÓ IRODA, BUDAPEST, 2005. FORRÁS: HTTP://WWW.IFJUSAGSEGITO.HU/BELVEDERE/IFJUSAG2004_GYORSJELENTES.PDF LETÖLTÉS IDEJE: 2007. 10. 05. BECK, ULRICH: A KOCKÁZAT-TÁRSADALOM. SZÁZADVÉG KIADÓ, BUDAPEST, 2003. BERDA ÉVA ET AL.: DIPLOMÁVAL A MUNKAERŐPIACON. FELSŐOKTATÁSI KUTATÓINTÉZET, BUDAPEST, 2006. FORRÁS: HTTP://WWW.HIER.IIF.HU/HU/KONF/FELSOOKTATASI_GYZ.PDF LETÖLTÉS IDEJE: 2007.10.16. BESENYEI ROLAND ET AL. (SZERK.): OKTATÁS-STATISZTIKAI ÉVKÖNYV 2006/2007. OKM BUDAPEST, 2007. 10. FORRÁS: 191

HTTP://WWW.OKM.GOV.HU/LETOLT/STATISZTIKA/OKT_EVKONYV_2006_2007_070824.PDF LETÖLTÉS IDEJE: 2007.10.12. BÍRÓ KRISZTINA - CSÁNYI ZSUZSANNA - VINCZE SZILVIA: A HALLGATÓK ELHELYEZKEDÉSÉHEZ KÖTŐDŐ KOMPETENCIÁK VIZSGÁLATA (REGIONÁLIS OPERATÍV PROGRAM, A BDF MEGBÍZÁSÁBÓL), „ELBERT ET AL. 2000‖, 2007. FEBRUÁR. FORRÁS: HTTP://WWW.IFJUSAGSEGITO.HU/BELVEDERE/IFJUSAGI_KORSZAKV.PDF LETÖLTÉS IDEJE:

2007.10.10. CSAK AZ ÉRTÉKES DIPLOMA A NYERŐ. FORRÁS: GAZDASÁG- ÉS VÁLLALKOZÁSELEMZŐ INTÉZET (GVI) FORRÁS: HTTP://WWW.FN.HU/CIKK/00110000/117819/CSAK_ERTEKES_DIPLOMA.PHP LETÖLTÉS IDEJE: 2007.10.12. CSÉCSINÉ MÁRIÁS EMŐKE – BESENYEI ROLAND (SZER.): STATISZTIKAI TÁJÉKOZTATÓ. FELSŐOKTATÁS. A KÖVETKEZŐ KIADVÁNYOK: 2001/2002; 2002/2003; 2003/2004; 2004/2005. BUDAPEST, OKM HONLAP FORRÁS: HTTP://WWW.OKM.GOV.HU/LETOLT/FELSOO/STAT_FELSOO_2004_2005.PDF ÉS A TOVÁBBI ADATFORRÁSOK ÉVENTE. LETÖLTÉS IDEJE: 2007.09.25. CSÉCSINÉ MÁRIÁS EMŐKE – BESENYEI ROLAND (SZERK.): FELSŐOKTATÁSI STATISZTIKAI TÁJÉKOZTATÓ 2005/2006. OKM, BUDAPEST, 2006. 231. FORRÁS: HTTP://WWW.OKM.GOV.HU/LETOLT/FELSOO/STAT_FELSOO_2005_2006.PDF LETÖLTÉS IDEJE: 2007.10.15. DARVAS ÁGNES – TAUSZ KATALIN: SZEGÉNYSÉG ÉS KIREKESZTETTSÉG GYERMEKKORBAN. IN: A SZEGÉNYSÉG ÉS A TÁRSADALMI KIREKESZTŐDÉS FOLYAMATA. TANULMÁNYOK. BUDAPEST, KSH, 2004. DAVIDSON, MICHAEL: EDUCATION AT A GLANCE 2007. FORRÁS: HTTP://WWW.OECD.ORG/DATAOECD/4/55/39313286.PDF LETÖLTÉS IDEJE: 2007.11.10. DESSEWFFY TIBOR – PULAI ANDRÁS (SZERK.): HONNAN HOVÁ? STRATÉGIAI AUDIT 2005. DEMOS MAGYARORSZÁG. FORRÁS: HTTP://WWW.DEMOS.HU/INDEX.PHP?NAME=OEDOCMANAGER&FILE=DOWNLOAD&ID=12&KERET=N&SHOWHEADER LETÖLTÉS IDEJE: 2007. 10.04. DIPLOMÁS PÁLYAKEZDŐK HELYZETE ÉS KILÁTÁSAI AZ ÜZLETI SZFÉRA MUNKAERŐPIACÁN – 2007. HTTP://WWW.GVI.HU/HUNGARIAN/DIPLOMAS.HTML LETÖLTÉS IDEJE: 2007.10.25. DOÓR ZOLTÁN: MÉRLEGEN A SZAKMÁK. PÁLYACSÚCS MAGAZIN, 2007. FORRÁS: HTTP://WWW.JOBPILOT.HU/CONTENT/JOURNAL/KOZEPPONT/2005/LOGISZTIKA1.HTML LETÖLTÉS IDEJE: 2007.10.16. ELIAS, NORBERT: A CIVILIZÁCIÓ FOLYAMATA. GONDOLAT KÖNYVKIADÓ, BUDAPEST, 1987. EMBERI ERŐFORRÁS-GAZDÁLKODÁS ÉS VEZETÉS. FORRÁS: HTTP://WWW.GMCONSULTING.HU/INF/CIKKEK/030/EGESZ%20KONYV/5FEJEZET/5-FEJEZET01.HTM; 5.1.2/ 5. INTERJÚALANYOK KIVÁLASZTÁSA. LETÖLTÉS IDEJE: 2007.10.12. FALUSNÉ SZIKRA KATALIN: DIPLOMÁS-TÚLTERMELÉS VAN. ÉS: VITA A FELSŐOKTATÁSRÓL 6. XLVI/8. 2002. FEBRUÁR 15. FARKAS BEÁTA – LENGYEL IMRE (SZERK.): VERSENYKÉPESSÉG- REGIONÁLIS VERSENYKÉPESSÉG. JATEPRESS, SZEGED, 2000. FEHÉRVÉRI ANIKÓ – SZEMERSZKI MARIANNA: DIPLOMÁSOK PÁLYAKÖVETÉSE AZ UNIÓBAN. IN.: KUTATÁSI ELŐTANULMÁNYOK A FELSŐOKTATÁSRÓL. FKI BUDAPEST, 2005. FELSŐOKTATÁS KONTRA MUNKAERŐPIAC – TOTÁLIS ASSZIMETRIA‖ (SIC!) HRPORTAL. 2007. FORRÁS: HTTP://WWW.HRPORTAL.HU/INDEX.PHTML?PAGE=ARTICLE&ID=50078 LETÖLTÉS IDEJE: 2007.10.21. FIGYELŐNET. FORRÁS: HTTP://WWW.HRPORTAL.HU/INDEX.PHTML?PAGE=ARTICLE&ID=30215 LETÖLTÉS IDEJE: 2007.10.16. FINAL REPORT (TSER: TARGETED SOCIO-ECONOMIC RESEARCH, AZAZ CÉLZOTT SZOCIOÖKONÓMIAI KUTATÁS); FORRÁS: HTTP://IMPROVINGSER.STI.JRC.IT/DEFAULT/PAGE.GX?_APP.PAGE=ENTITY.HTML&_APP.ACTION=ENTITY&_ENTITY.OB JECT=TSER----0000000000000A74&_ENTITY.NAME=REPORT.DOC LETÖLTÉS IDEJE: 2007.10.20. 192

FÓRIS ÁGOTA – KOZMA LÁSZLÓ: AZ IDEGEN NYELVTUDÁS A DÉL-DUNÁNTÚLON EGY FELMÉRÉS TÜKRÉBEN. TUDÁS MENEDZSMENT, 2007. FORRÁS: HTTP://WWW.FEEK.PTE.HU/TUDASMENEDZSMENT/INDEX.PHP?ULINK=680 LETÖLTÉS IDEJE: 2007.10.12. FORTUNA ZOLTÁN – SZEMERSZKI MARIANNA – VERES GÁBOR: A BUDAPESTI MŰSZAKI ÉS GAZDASÁGTUDOMÁNYI EGYETEM FRISS DIPLOMÁSAINAK ELHELYEZKEDÉSI ESÉLYEI BUDAPESTI MŰSZAKI ÉS GAZDASÁGTUDOMÁNYI EGYETEM DIÁKKÖZPONTJA, BUDAPEST, 2006. FUCHS-HEINRITZ, WERNER: JUGENDLICHE STATUSPASSAGE ORDER INDIVIDUALISTE JUGENDBIOGRAPHIE? SOZIAL WELT 34. 1983. 99-130. FUKUYAMA, FRANCIS: A NAGY SZÉTBOMLÁS. EURÓPA KIADÓ, BUDAPEST, 2002. FÜSTÖS LÁSZLÓ – P. TÁLL ÉVA – SZABADOS TÍMEA (SZERK.): TÁRSADALMI ÁBRATÁR 2002. MTA PTI ÉS MTA SZKI BUDAPEST, 2002. („EUROPEAN SOCIAL SURVEY 2002.‖) GÁBOR KÁLMÁN – JANCSÁK CSABA (SZERK.): IFJÚSÁGSZOCIOLÓGIA. BELVEDERE KIADÓ, BUDAPEST, 2006. GALASI PÉTER: FIATAL DIPLOMÁSOK ÉLETPÁLYA-VIZSGÁLATA. IN: KOLOSI TAMÁS – TÓTH ISTVÁN GYÖRGY – VUKOVICH GYÖRGY (SZERK.): TÁRSADALMI RIPORT 2002. TÁRKI, BUDAPEST, 2002. 245-255. GAZSÓ FERENC – LAKI LÁSZLÓ: FIATALOK AZ ÚJKAPITALIZMUSBAN. NAPVILÁG KIADÓ, BUDAPEST, 2004 GERENCSÉR VIVIEN: DIPLOMA UTÁN MUNKANÉLKÜLISÉG. FORRÁS: HTTP://WWW.CVCENTRUM.HU/CAREER.PHP?MENU=2&LASTMENU=69&TEXT_ID=788&CAREER_S TYLE LETÖLTÉS IDEJE: 2007. 08. 08. GIDDENS, ANTHONY: A HARMADIK ÚT. AGÓRA KIADÓ, BUDAPEST, 1999. GYÖRGYI ZOLTÁN: FRISS-DIPLOMÁS FIATALOK A MUNKAERŐPIACON. FORRÁS: HTTP://WWW.PH.HU/PH/MF/24.05/08.HTML, LETÖLTÉS IDEJE: 2007.04.28. HARCSA ISTVÁN – PAPP GÁBOR – VUKOVICH GYÖRGY: MAGYARORSZÁG A TÁRSADALMI JELZŐSZÁMOK TÜKRÉBEN. IN: KOLOSI TAMÁS – TÓTH ISTVÁN GYÖRGY – VUKOVICH GYÖRGY (SZERK.): TÁRSADALMI RIPORT 2006. TÁRKI, BUDAPEST, 2006. 435-466. JÁKÓ MELINDA: A KOMPETENCIA FOGALMÁNAK ÉRTELMEZÉSI LEHETŐSÉGEI. FORRÁS: HTTP://WWW.KOMPETENCIA.HU LETÖLTÉS IDEJE: 2007.11.01. JANCSICS DÁVID: A KOMPETENCIA ALAPÚ MEGKÖZELÍTÉS HIÁNYA A MAGYAR FELSŐOKTATÁSBAN. FORRÁS: HTTP://KISTASKA.TATK.ELTE.HU/INDEX.PHP?CIKK=146 LETÖLTÉS IDEJE: 2007.05.29. KABAI IMRE: A MAGYAR EGYETEMISTÁK ÉS FŐISKOLÁSOK ÉLETÚTJA, ÉLETTERVEI 2004-BEN. IN: SOMLAI ET AL. 2007. 111-154. KABAI IMRE: TÁRSADALMI RÉTEGZŐDÉS ÉS ÉLETESEMÉNYEK. ÚJ MANDÁTUM KÖNYVKIADÓ, BUDAPEST, 2006. KÁDÁR BÉLA: FEJLŐDÉSI ŐSZIKÉK. NÉPSZABADSÁG 2007. NOVEMBER 27. HÉTVÉGE 3. KELENHEGYI PÉTER: A HÉT ELEMZÉSE: SZÁMÍTÓGÉP A HÁZTARTÁSOKBAN. FORRÁS: HTTP://WWW.GOOGLE.HU/SEARCH?HL=HU&Q=SZ%C3%A1M%C3%ADT%C3%B3G%C3%A9PE K+A+H%C3%A1ZTART%C3%A1SOKBAN&META=LR%3DLANG_HU LETÖLTÉS IDEJE: 2007.10.16. KENISTON, KENNETH: YOUTH: AS A STAGE OF LIFE. AMERICAN SCHOLAR, 1970/39. 631-654. KEREKES GÁBOR: DIPLOMÁS PÁLYAKÖVETÉSI RENDSZER (DPR). EDUCATIO KHT. OFIK, BUDAPEST, 2007. ÁPRILIS. FORRÁS: HTTP://WWW.OKM.GOV.HU/LETOLT/FFK/KEREKESG_KOZPDPR_20070416.PPT LETÖLTÉS IDEJE: 2007.11.10. KERTESI GÁBOR – KÉZDI GÁBOR: A CIGÁNY NÉPESSÉG MAGYARORSZÁGON. SOCIO-TYPO, BUDAPEST, 1998. KOLOSI TAMÁS – RUDAS TAMÁS: EMPIRIKUS PROBLÉMAMEGOLDÁS A SZOCIOLÓGIÁBAN. OMIKK – TÁRKI, BUDAPEST, 1988. KOLOSI TAMÁS – TÓTH ISTVÁN GYÖRGY – VUKOVICH GYÖRGY (SZERK.): TÁRSADALMI RIPORT 2002. TÁRKI, BUDAPEST, 2002. 193

KOLOSI TAMÁS – TÓTH ISTVÁN GYÖRGY – VUKOVICH GYÖRGY (SZERK.): TÁRSADALMI RIPORT 2006. TÁRKI, BUDAPEST, 2006. KÖPATAKINÉ ET AL (SZERK.): AKADÁLYPÁLYÁN. SAJÁTOS NEVELÉSI IGÉNYŰ TANULÓK A KÖZÉPFOKÚ ISKOLÁKBAN. SULINOVA, BUDAPEST, 2007. KSH MUNKAÜGYI JELENTÉS. 2007. JÚLIUS. FORRÁS: HTTP://HVG.HU/GAZDASAG/20070817_REALKERESET_KSH_JANAR_JUNIUS.ASPX LETÖLTÉS IDEJE: 2007.11.06. LADÁNYI JÁNOS – SZELÉNYI IVÁN: A KIREKESZTETTSÉG VÁLTOZÓ FORMÁI. NAPVILÁG KIADÓ, BUDAPEST, 2003 LAKI LÁSZLÓ: A MUNKAERŐPIACRÓL TARTÓSAN KISZORULT FALUSI MUNKANÉLKÜLIEK HELYZETE. STRUKTÚRA- MUNKAÜGYI KIADÓ, BUDAPEST, 1997. LAKI LÁSZLÓ: AZ IFJÚSÁG A MAGYAR TÁRSADALOMBAN. IN: KOVÁCH IMRE (SZERK.): TÁRSADALMI MERSZETEK. NAPVILÁG KIADÓ, BUDAPEST, 2006. 177-206. LISKÓ ILONA: TÁRSADALMI ESÉLYEK ÉS ISKOLA. ÚJ PEDAGÓGIAI SZEMLE 2000/01. 59-63. MAJO ZOLTÁN: A MUNKAERŐ PIAC ÉS A FELSŐOKTATÁS KAPCSOLATA. IN: FARKAS BEÁTA – LENGYEL IMRE (SZERK.): VERSENYKÉPESSÉG – REGIONÁLIS VERSENYKÉPESSÉG. JATEPRESS, SZEGED, 2000. 169-186. FORRÁS: HTTP://WWW.ECO.USZEGED.HU/TUDKOZLEMENY/PDF/2000/MAJO.PDF LETÖLTÉS IDEJE:2007.10.02. MAKÓ CSABA – SIMONYI ÁGNES: A TUDÁSFELHASZNÁLÁS RUGALMASSÁGÁNAK FELÉRTÉKELŐDÉSE. IN: MAKÓ CSABA – SIMONYI ÁGNES (SZERK.): A MUNKA ÉS A PÁRBESZÉD ÚJ PARADIGMÁI. BUDAPEST, OFA, 2003. 13-33. MINIMÁLBÉR 1999-2007. FORRÁS: HTTP://209.85.129.104/CUSTOM?Q=CACHE:VPUNZAY4S5AJ:WWW.APEH.HU/MINIMALBER+APEH +MINIMALBER&HL=HU&CT=CLNK&CD=1&GL=HU&INLANG=PL&CLIENT=PUB0411022568461983 LETÖLTÉS IDEJE: 2007.11.04. MNB STATISZTIKÁK. FORRÁS: HTTP://WWW.MNB.HU/ENGLINE.ASPX?PAGE=MNBHU_STATISZTIKAK LETÖLTÉS IDEJE: 2007.11.12. NÉDA ÁRPÁD: MIÉRT BOLOGNA? ÉS HOGYAN? 2004. FORRÁS: HTTP://WWW.KORUNK.ORG/OLDAL.PHP?EV=2004&HONAP=11&CIKK=774 LETÖLTÉS IDEJE: 2007.10.12. PIACKÉPES TUDÁS, KULCSKOMPETENCIÁK A ZSKF-EN. ZSKF KAC. FORRÁS: HTTP://WWW.ZSKF.HU/CIKK.ZSKF? ID=793 LETÖLTÉS IDEJE: 2007.11.14. RADNÓTI KATALIN: A SZOCIÁLIS KOMPETENCIA FEJLESZTÉSI LEHETŐSÉGEI A MAI MAGYAR ISKOLÁBAN A TANÓRÁKON. IN: KERBER ZOLTÁN (SZERK.): HIDAK A TANTÁRGYAK KÖZÖTT. ORSZÁGOS KÖZOKTATÁSI INTÉZET, BUDAPEST, 2006. 105-120. FORRÁS: HTTP://MEMBERS.IIF.HU/RAD8012/PEDAGOGIA/OKTATASI-MODSZEREK.DOC LETÖLTÉS IDEJE: 2007.10.15. SALVA VITA ALAPÍTVÁNY HONLAPJA. FORRÁS: HTTP://WWW.TAMOGATASISZEMLE.HU/NONPROFITSZERVEZETEK/SZERVEZET.PHP?SALVA_VITA_A LAPITVANY_43 LETÖLTÉS IDEJE: 2007.10.16. SCHULTZ, THEODORE, W.: BERUHÁZÁS AZ EMBERI TŐKÉBE. KÖZGAZDASÁGI ÉS JOGI KÖNYVKIADÓ, BUDAPEST, 1983. SERMAN LAJOSNÉ (SZERK.): A CELLDÖMÖLKI KISTÉRSÉGBEN VÉGZETT ALAPOZÓ KUTATÁS ÉRTÉKELÉSE. 2006 SZEPTEMBER, FORRÁS: HTTP://WWW.KTTCELLPAKTUM.HU/LETOLTES/ALAPOZO_OSSZEGZES.DOC LETÖLTÉS IDEJE: 2007.10.12. SOLT OTÍLIA: INTERJÚZNI MUSZÁJ. IN: SOLT OTÍLIA: MÉLTÓSÁGOT MINDENKINEK. ÖSSZEGYŰJTÖTT ÍRÁSOK I. BESZÉLŐ, BUDAPEST, 1998. P: 29–48. FORRÁS: HTTP://WWW.SZOCHALO.HU/SZOCHALOTUDOMANY/HIRCENTRUM/ARTICLE/100408/744/PAGE/4/ LETÖLTÉS IDEJE: 2007.10.11. SOMLAI PÉTER – BOGNÁR VIRÁG – TÓTH OLGA – KABAI IMRE: ÚJ IFJÚSÁG. NAPVILÁG KIADÓ, BUDAPEST, 2007. SOMLAI PÉTER: A POSZTADOLESZCENSEK KORA. IN: SOMLAI ET AL.: ÚJ IFJÚSÁG. NAPVILÁG KIADÓ, BUDAPEST, 2007. 9-44. 194

SPENCER, LYLE. M. – SPENCER, SIGNE M.: COMPETENCE AT WORK: MODELS FOR SUPERIOR PERFORMANCE, WILEY, NEW YORK, 1993. SZABÓ ANDREA – BAUER BÉLA – LAKI LÁSZLÓ: IFJÚSÁG 2000. TANULMÁNYOK I. NEMZETI IFJÚSÁGKUTATÓ INTÉZET, BUDAPEST, 2002. SZABÓ GYŐZŐNÉ: SZOCIÁLIS KOMPETENCIÁK ÉS ÉRZELMI NEVELÉS. JÁSZ-NAGYKUN SZOLNOK MEGYEI PEDAGÓGIAI INTÉZET, HTTP://WWW.HEVESPED.SULINET.HU/SZOCIALIS_KOMPETENCIAK_EGER.PPT LETÖLTÉS IDEJE: 2007.10.15. SZEGEDI ERZSÉBET: ÁLLÁSKERESÉS FELSŐFOKON, FIGYELŐ, 2001. HTTP://WWW.FN.HU/INDEX.PHP?ID=7&CID=10066 LETÖLTÉS IDEJE: 2007.10.12. SZÉKELYI MÁRIA – BARNA ILDIKÓ: TÚLÉLŐKÉSZLET AZ SPSS-HEZ. TIPOTEX KIADÓ, BUDAPEST, 2002. SZÍVÓS PÉTER – TÓTH ISTVÁN GYÖRGY (SZERK.): FEKETÉN FEHÉREN. TÁRKI MONITOR JELENTÉSEK, TÁRKI, BUDAPEST, 2006. FORRÁS:. HTTP://WWW.TARKI.HU/HU/RESEARCH/HM/MONITOR2005_BEMUTATO.PDF LETÖLTÉS IDEJE: TOFFLER, ALWIN: THE THIRD WAWE. WILLIAM MORROW, NEW YORK, 1980. TÓTH SÁNDOR: FELSŐOKTATÁSI FEKETELISTA. 2006. FORRÁS: HTTP://WWW.CONS.HU/INDEX.PHP?MENU=CIKK&ID=475 LETÖLTÉS IDEJE: 2007.10.16. TÓTH SÁNDOR: PÁLYAKEZDŐK MUNKAERŐ PIACI HELYZETE, 2005. FORRÁS: HTTP://WWW.CONSULTATIONMAGAZIN.HU/INDEX.PHP?MENU=CIKK&ID=461 LETÖLTÉS IDEJE: 2007.08.03. TURZÓ BARBARA ÉVA – FARKASNÉ KURUCZ ZSUZSANNA – LÓRÁND BALÁZS: HALLGATÓI ÉS VÁLLALATI ELVÁRÁSOK A VÁLTOZÓ MUNKAERŐPIACON. FORRÁS: HTTP://WWW.FEEK.PTE.HU/TUDASMENEDZSMENT/INDEX.PHP?ULINK=708 LETÖLTÉS IDEJE: 2007.10.24. VÁRADI RITA (SZERK.): A FIATALOK MUNKAERŐ-PIACI HELYZETE. KSH BUDAPEST, 2007. FORRÁS: HTTP://PORTAL.KSH.HU/PLS/KSH/DOCS/HUN/XFTP/IDOSZAKI/FIATALOK/FIATALOK06.PDF LETÖLTÉS IDEJE: 2007.10.12. VARGA DÓRA: „KÖNNYŰ TOVÁBBTANULÁS – MÁR AKINEK‖. NÉPSZABADSÁG 2007 SZEPT. 19. 4. VASS VILMOS: A KOMPETENCIA FOGALMÁNAK ÉRTELMEZÉSE. FORRÁS: HTTP://WWW.OKI.HU/OLDAL.PHP?TIPUS=CIKK&KOD=HIDAK-KOMPETENCIA LETÖLTÉS IDEJE: 2007.10.14. WOODRUFFE, CHARLES: „WHAT IS MEANT BY COMPETENCY?‖ LEADERSHIP AND ORGANIZATION DEVELOPEMENT JOURNAL, 14:1, 1993. 29-35. ZIEHE, THOMAS – STUBENRAUCH, HERBERT: PLADOYER FÜR UNGEWÖHCLICHES LERNEN. ROWOHLT, REINBECK, 1982. ZINNECKER, JÜRGEN: GYERMEKKOR, IFJÚSÁG ÉS SZOCIOKULTURÁLIS VÁLTOZÁSOK A NÉMET SZÖVETSÉGI KÖZTÁRSASÁGBAN. IN: GÁBOR KÁLMÁN – JANCSÁK CSABA (SZERK.): IFJÚSÁGSZOCIOLÓGIA. BELVEDERE KIADÓ, SZEGED, 2006. 95-116.

195

14. MELLÉKLETEK 14.1.MELLÉKLET 1. sz. melléklet: A vizsgálatba bevont intézmények 2001 és 2006 között végzett hallgatóinak adatai166

Össz Nap pali

ebből nő

Össz Esti

ebből nő

Össz Level ező

ebből nő

Össz Távok tatás

ebből nő

Össz Szakir ányú oklevél

ebből nő

MIN D ÖSS ZES EN

ebből nő

0 0 0 0

17 108 0 0

1 4 0 0

0 0 17 0

0 0 8 0

0 0 0 160

0 0 0 23

279 581 160 160

12 10 56 23

0 0 0 0

0 0 0 125

0 0 0 5

0 0 0 17

0 0 0 8

22 68 251 501

0 14 59 96

22 0 68 14 251 59 1521 174

0 0 0

23 78 0

2 78 0

0 0 0

0 0 0

0 0 44

0 0 2

143 78 44

5 78 2

0

0

0

0

0

38

0

38

0

0 0

0 404

0 13

0 342

0 19

37 0

1 0

37 2944

1 82

0 0

0 505

0 93

0 342

0 19

16 119

2 3

16 2 3284 168

Intézmény, kar, szak

Budapesti Műszaki Főiskola (BMF) Bánki Donát Gépészmérnöki Főiskolai Kar biztonságtechnikai mérnök 262 11 0 gépészmérnök 473 6 0 mérnöktanár (műszaki) 143 48 0 biztonságszervező szakember 0 0 0 főiskolai szakmérnök, termékfejlesztő szakon 0 0 0 műszaki környezeti szakember 0 0 0 minőségügyi szakember 0 0 0 Összesen 878 65 0 Kandó Kálmán Villamosmérnöki Főiskolai Kar. mérnöktanár (műszaki) 120 3 0 műszaki szakoktató 0 0 0 számítógép-hálózati szakember 0 0 0 főiskolai szakmérnök, számítógép-hálózati szakon 0 0 0 szakmérnök távközlés-hálózati szakon 0 0 0 villamosmérnök 2091 50 107 főiskolai szakmérnök, számítógép-hálózati szakon 0 0 0 Összesen 2211 53 107

166

Az adatok forrásai 2001 és 2005 között: Csécsiné Máriás Emőke – Besenyei Roland (szer.): Statisztikai Tájékoztató. Felsőoktatás. A következő kiadványok: 2001/2002; 2002/2003; 2003/2004; 2004/2005. Budapest, OKM honlap (Forrás: http://www.okm.gov.hu/letolt/felsoo/stat_felsoo_2004_2005.pdf és a további adatforrások évente. Letöltés ideje: 2007.09.25.) A 2006. évre vonatkozó adatok az öt érintett intézmény statisztikai adatszolgáltatásaiból származnak.

196

(A táblázat folytatása) Keleti Károly Gazdasági Főiskolai Kar közgazdász gazdasági informatikai szakon 129 60 0 0 főiskolai szakmérnök, menedzser szakon 0 0 0 0 műszaki menedzser 1180 409 0 0 menedzser szakképesítésű 0 0 0 0 Összesen 1309 469 0 0 Neumann János Informatikai Főiskolai Kar mérnök-informatikus 889 57 117 13 Rejtő Sándor Könnyűipari Mérnöki Főiskolai Kar. könnyűipari mérnök 1282 973 0 0 BMF Összesen 6569 1617 224 13

0

0

0

0

0

0

129

60

0 39 0 39

0 22 0 22

0 128 0 128

0 23 0 23

47 69 28 116

8 33 8 41

47 8 1416 487 28 8 1592 555

0

0

0

0

0

0

1006

194 863

138 258

0 487

0 50

0 736

70

0 1476 1111 140 8879 2078

Eötvös Lóránt Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara (ELTE ÁJK) jogász 2459 1548 jogász-politikaelméleti bölcsész 1 0 politológus 284 141 társadalombiztosítási szervező 0 0 ELTE ÁJK Összesen 2744 1689

471 0 0 0 471

271 0 0 0 271

362 0 0 577 939

205 0 0 449 654

0 0 0 0 0

0 0 0 0 0

0 0 0 0 0

0 0 0 0 0

3292 1 284 577 4154

2024 0 141 449 2614

ÁLLAMI INTÉZMÉNYEK ÖSSZ (*)

9325

7202

73736

49461

6810

4482

44737

27747

274781

171895

140173

83003

197

(A táblázat folytatása)

Apor Vilmos Katolikus Főiskola (AVKF) hitoktató hittanár hittanár-szociálpedagógus hittanár-tanító kántor óvodapedagógus-hitoktató kántor-tanító óvodapedagógus szociálpedagógus-hitoktató szociálpedagógus tanító nemzetiségi (német) óvodapedagógus nemzetiségi (német) tanító drámapedagógus színi nevelés specializáció tánc- és drámapedagógus vezető óvodapedagógus közhasznú menedzser AVKF Összesen

59 21 12 19 3 2 3 165 3 172 372

52 18 10 18 1 2 2 163 1 154 342

0 43 0 0 0 0 0 0 0 0 0

0 33 0 0 0 0 0 0 0 0 0

0 0 0 0 0 0 0 346 0 370 280

0 0 0 0 0 0 0 343 0 328 262

0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0

0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0

0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0

0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0

59 64 12 19 3 2 3 511 3 542 652

52 51 10 18 1 2 2 506 1 482 604

1 0

0 0

57 33

45 33

3 0

0 0

0 0

0 0

0 0

0 0

61 33

45 33

0 0 0 0 832

0 0 0 0 763

0 0 0 0 133

0 0 0 0 111

0 0 25 0 1024

0 0 25 0 958

0 0 0 0 0

0 0 0 0 0

430 77 112 11 619

418 430 418 77 77 77 112 137 137 6 11 6 607 2608 2439

Wesley János Lelkészképző Főiskola (WJLF) általános szociális munkás vallástanár lelkész hittanár teológus WJLF Összesen

346 0 0 0 0 346

278 0 0 0 0 278

0 0 0 0 0 0

0 0 0 0 0 0

134 3 1 2 2 142

110 2 1 2 1 116

0 0 0 0 0 0

0 0 0 0 0 0

0 0 0 0 0 0

0 0 0 0 0 0

EGYHÁZI INTÉZMÉNYEK ÖSSZESEN (*)

9200

6387

768

660

4432

3135

62

47

1880

1373

16342 11602

480 3 1 2 2 488

388 2 1 2 1 394

(A táblázat folytatása)

Zsigmond Király Főiskola (ZSKF) humán erőforrás menedzser kommunikáció szakos bölcsész-művelődésszervező nemzetközi kapcsolatok szakreferens művelődésszervező ZSKF Összesen

257

190

0

0

859

701

0

0

0

0

1116 891

27

18

0

0

172

153

0

0

0

0

199

135 0 419

97 0 305

0 0 0

0 0 0

243 205 508 361 1782 1420

0 0 0

0 0 0

0 0 0

0 0 0

378 302 508 361 2201 1725

ALAPÍTVÁNYI INTÉZMÉNYEK ÖSSZESEN (*)

7452

4332

181

117

5329

4155

3961

1165

345

183

17268

9952

FELSŐOKTATÁSI INTÉZMÉNYEK MINDÖSSZESEN (*)

156825

93722

10274

7979

83497

56751

10833

5694

46962

29303

308391

193449

(*) Az összesített adatok csak 2001-2005. közötti időszakra vonatkoznak.

198

171

14.2 MELLÉKLET

Társadalomtudományi Kutatóközpont Budapest, III. Kelta u. 2. | 1300 Budapest, Pf. 47. | Telefon: +36 1 454 76 00 | Fax: +36 1 454 7623 | E-mail: [email protected] | www.zskf.hu

A kérdőív sorszáma:

KÉRDŐÍV Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007. A VÁLASZADÁS ÖNKÉNTES!

Kérdező neve: _____________________________________ Sorszáma: KVÓTA ADATOK A Intézmény, kar, szak azonosítója: B Végzés dátumának azonosítója: C Képzés tagozata: D Kapott-e diplomát: E Neme: Kérdezés időpontja:

200___ _______________ hónap _______ nap

Kérdezés időtartama (perc) Kérdezés helyszíne (település): _________________________ KSH kód: A kérdőívet átvette és ellenőrizte (aláírás): ________________________ Kódja: A kérdőívet rögzítette (aláírás): __________________________________ Kódja:

2

Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.

Zsigmond Király Főiskola Társadalomtudományi Kutatóközpont

Jó napot kívánok, …………………… vagyok, a Zsigmond Király Főiskola hallgatója. A Főiskola megbízásából a Központi Régió különböző felsőoktatási intézményeiben végzett hallgatók körében készítünk kérdőíves kutatást. Ehhez kérem az Ön segítségét. Ha megengedi, felteszek Önnek néhány kérdést és kérem, hogy válaszaival segítse munkánkat. A válaszadás természetesen önkéntes. A begyűjtött adatokat titkosan kezeljük, csak összesített eredményeket hozunk nyilvánosságra.

KÉRDEZŐ! A KÉRDŐÍV CÍMLAPJÁN SZEREPLŐ KVÓTA ADATOK ELLENŐRZÉSÉVEL KEZDD! MINDEN TOVÁBBI KÉRDÉSNÉL JELÖLD A VÁLASZHIÁNY OKÁT A KÖVETKEZŐKÉPPEN: KARIKÁZD BE: VAGY [-1] = „NT”: NEM TUDOTT, VAGY [-2] = „NV”: NEM AKART VÁLASZOLNI. VAGY AHOL AZÉRT HIÁNYZIK A VÁLASZ, MERT NEM KELLETT A KÉRDÉST FELTENNI (RÁ NEM VONATKOZIK), A KÉRDÉS, ALKÉRDÉS SORSZÁMA ELÉ ÍRJ EGY „X” JELET! I.0. Mikor született Ön: 19 _____ [ -1 -2 ] I. KIBOCSÁTÓ CSALÁD, GYERMEKKOR I.1. Kik nevelték 14 éves koráig: [ -1 -2 ] 1 – csak vér szerinti szülők 2 – más → a/ Oka: 1 – VÁLÁS: → b/ Mikor: ___________ [ -1 -2 ] 2 – MÁS: _________________________________ → d/ Mikor: ________ [ -1 -2 ] I.2. Hol élt 14 éves korában (település) ___________________________ (KSH kód: ____________) [ -1 -2 ] I.3. Összességében milyenek voltak életkörülményeik 14 évesen az átlaghoz képest? Osztályozzon! 1 – sokkal rosszabb 2 – rosszabb 3 – átlagos 4 –jobb 5 – sokkal jobb [ -1 -2 ] I.4. Meg tudná mondani, hogy 14 éves korában mi volt a szülei foglalkozása: (A) Apa/nevelőapa: _____________________________________________________

[ -1 -2 ]

(B) Anya/nevelőanya: ___________________________________________________

[ -1 -2 ]

I.5. Adataik jelenleg: Kérem, válaszoljon a következő kérdésekre! [ -1 -2 ] 1. Vér szerinti szülő? 2. Születési éve (19…) 3. Jelenlegi lakóhelye (település)

4. Iskolai végzettsége 4.a. Általán. iskolát befejezte 4.b. Szakmun.képzőt végzett 4.c. Középiskolai érettségi van 4.d. Főiskolai diploma van Hol – (ÍRD BE!) 4.e. Egyetemi diploma van Hol – (ÍRD BE!) 4.f. Tudományos minősítés 5. Foglalkozása (ÍRD BE!): 6. Foglalkozása – kódolva

(A) Apa/nevelőapa

(B) Anya/nevelőanya

1 - nem 2 - igen

1 - nem 2 - igen

19 ______ Él-e: 1 – nem 2 - igen

19 ______ Él-e: 1 – nem 2 - igen

__________________________

___________________________

1 - nem 2 - igen 1 - nem 2 - igen

1 - nem 2 - igen 1 - nem 2 - igen

1 - nincs 2 - van → Jellege: 1-szakköz. 2 – gimn. 3 - egyéb 1 – nincs 2 - van → Hol: 1: ________________________ 2: 1 – nincs 2 - van → Hol: 1: ________________________ 2: 1 - nincs 2 - van → Év: _______

1 - nincs 2 - van → Jellege: 1-szakköz. 2 – gimn. 3 - egyéb 1 – nincs 2 - van → Hol: 1: ________________________ 2: 1 – nincs 2 - van → Hol: 1: ________________________ 2: 1 - nincs 2 - van → Év: _______

___________________________ KÓD**: ________

___________________________ KÓD**: ________

* HA MÁR NEM DOLGOZIK: AZ UTOLSÓT, HA TÖBB VAN: A „FŐFOGLALKOZÁSÁT‖ ÍRD BE! ** Foglalkozás KÓD: Lásd az alábbi táblázatban!

3

Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007. Zsigmond Király Főiskola Társadalomtudományi Kutatóközpont FOGLALKOZÁS, BEOSZTÁS KÓDOK: ÖNÁLLÓK, VÁLLALKOZÓK ALKALMAZOTTAK (tulajdonos, vagy résztulajdonos) (nem a saját vállalkozásában dolgozik) 01 — közepes és nagyvállalkozó VEZETŐK: 02 — diplomás szabadfoglalkozású 05 — felső vezető (főosztályvezető és felette) (pl. ügyvéd, fogorvos) 06 — középszintű vezető 03 — egyéni vállalkozó, bt-jében, kkt-jában 07 — alsó vezető, csoportvezető, művezető dolgozó, kisiparos, kiskereskedő BEOSZTOTTAK: 04 — gazdálkodó, mezőgazdasági 08 — beosztott értelmiségi kisvállalkozó 09 — egyéb szellemi, szolgáltató, kereskedő 10 — szakmunkás HA NEM BESOROLHATÓ, ÍRJ 13 11 — betanított- vagy segédmunkás AT! 12 — mezőgazdasági fizikai dolgozó, idénymunkás

II. TESTVÉREK, NAGYSZÜLŐK II.1. Vannak-e Önnek testvérei? 1 – nincs testvére → TOVÁBB A _II.3._ KÉRDÉSRE! 2 – van testvére → a) Hány testvére van: _______ [ -1 -2 ] II.2. Adatai(k) jelenleg: Kérem, válaszoljon a következő kérdésekre! [ -1 -2 ]

1. testvér

2. testvér

3. testvér

1 – nem; 2 - igen 1 – férfi; 2 - nő

1 – nem; 2 - igen 1 – férfi; 2 - nő

1 – nem; 2 - igen 1 – férfi; 2 - nő

______________

______________

______________

_______________

_______________

_______________

1 - nem 2 - igen 1 - nem 2 - igen

1 - nem 2 - igen 1 - nem 2 - igen

1 - nem 2 - igen 1 - nem 2 - igen

1-nincs 2-van → Jell.: 1-szak. 2–gim. 3-egy. 1-nincs 2-van → Hol:

1-nincs 2-van → Jell.: 1-szak. 2–gim. 3-egy. 1-nincs 2-van → Hol:

1-nincs 2-van → Jell.: 1-szak. 2–gim. 3-egy. 1-nincs 2-van → Hol:

1:________________ 2:

1:________________ 2:

1:________________ 2:

5.e. Egyetemi diploma van: (ÍRD BE, HOL!)

1-nincs 2-van → Hol:

1-nincs 2-van → Hol:

1-nincs 2-van → Hol:

1:________________ 2:

1:________________ 2:

1:________________ 2:

5.f. Tudományos minősítés:

1 – nincs; 2 - van

1 – nincs; 2 - van

1 – nincs; 2 - van

_______________

_______________

_______________

KÓD**: ______

KÓD**: ______

KÓD**: ______

1. Vér szerinti testvér-e 2. Neme 3. Születési éve (ÍRD BE) 4. Jelenlegi lakóhelye: (ÍRD!) 5. Iskolai végzettsége 5.a. Általános isk. befejezte 5.b.Szakmunkásképzőt végzett 5.c. Középiskolai érettségi van: 5.d. Főiskolai diploma van: (ÍRD BE, HOL!)

6. Foglalkozása* (ÍRD BE!): 7. Foglalkozása kódolva:

* HA MOST NEM DOLGOZIK: AZ UTOLSÓT, HA TÖBB VAN: A „FŐFOGLALKOZÁSÁT‖ ÍRD BE! ** Foglalkozás KÓD: lásd fentebb a táblázatban! (Az I.5. kérdés táblázata)

II.3. Mi a nagyszülei legmagasabb iskolai végzettsége? [ -1 -2 ] Szakiskola, Elemi/legfeljebb nyolc szakmunkáskép általános, 4 polgári ző, mesterlevél 1. Apai nagyanya 2. Apai nagyapa 3. Anyai nagyanya 4. Anyai nagyapa

1 1 1 1

2 2 2 2

Szakközépiskola, gimnázium, technikum (érettségi) 3 3 3 3

Felsőfok

N T

N V

5 5 5 5

-1 -1 -1 -1

-2 -2 -2 -2

Ha nem tudja besorolni: Melyik: _____ Milyen jellegű végzettsége: __________________________________

4

[ -1 -2 ]

Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.

Zsigmond Király Főiskola Társadalomtudományi Kutatóközpont

III. ÉLETÚT 14 ÉVES KORÁTÓL MÁIG III.A. ISKOLAI ÉS EGYÉB TANULMÁNYOK Most arra kérjük, mondja el, hogy milyen ISKOLÁKBA járt Ön az általános iskola befejezését követően egészen napjainkig. Kérem, soroljon fel minden olyan szakaszt, ami legalább 4 hónapig tartott! Időben haladjuk az általános iskola befejezésétől napjainkig, minden szakasz kezdő és záró évszámát feljegyezve. Ha egyszerre több iskolában, vagy akár tanfolyamon tanult, azt is említse meg. Tehát milyen iskolába vagy tanfolyamra járt, miután befejezte az általános iskolát? [ -1 -2 ] (A) AZ OKTATÁSI INTÉZMÉNY NEVE (RÖVIDÍTVE), FELSŐFOK ESETÉN: A KART ÉS A SZAKOT IS ÍRD BE! (A) Intézmény (kar, szak), tanfolyam (ÍRD BE)

(B) Jel leg

(C) Mettől (év, hó)

(D) Meddig (év, hó)

(E) Tagozat

(F) Költségtérítés

1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. KÓDOK a fenti táblázathoz: (B) Jelleg

(E) Tagozat

(F) Költségtérítés

(G) Befejezte-e?

(H) Ingázás

1 – szakképző intézmény, szakmunkásképző, szakiskola 2 – szakközépiskola 3 – gimnázium 4 – főiskola (BA) 5 - egyetem 6 - PhD 7 - érettségit követő, felsőfokra nem akkreditált szakképzés; technikum 8 - akkreditált felsőfokú szakképzés; felsőfokú technikum 9 – egyéb, iskolarendszeren belüli képzés 10 – egyéb iskolarendszeren kívüli képzés 11 - nyelviskola 12 – tréning, készségfejlesztő tanfolyam 13 - egyéb válasz 1 - nappali 4 - távoktatás 2 - levelező 5 - egyéb 3 - esti 1 – államilag finanszírozott 2 - költségtérítéses 3 - egyéb 1 – sikerrel befejezte 2 – jelenleg is folytatja 3 – sikertelenül abbahagyta 4 – más intézményben folytatta 5 – egyéb 1 – nem ingázott (helyben lakott) 4 – albérletben lakott 2 – ingázott, bejáró volt 5 - egyéb 3 – kollégista volt

5

(G) Befejezte-e?

(H) Ingázás

Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.

Zsigmond Király Főiskola Társadalomtudományi Kutatóközpont

III.B. A MUNKA VILÁGA A következőkben szeretnénk számba venni minden olyan MUNKATEVÉKENYSÉGÉT, amely legalább 2 hónapig tartott és jövedelmet biztosított Önnek 14 éves korától – legyen az tanulás mellett, teljes állásban, határozott, vagy határozatlan idejű munkaszerződéssel; félállásban, bármilyen más munkaszerződéssel, vagy anélkül. (A) KÉRDEZŐ! ÍRD BE A MUNKAHELY MEGNEVEZÉSÉT, TELEPHELYÉT! (A) Megnevezés (ÍRD BE)

(B) Szféra

(C) Ágazat

(D) Beosztás, munkakör (ÍRD BE)

(E) Munkaszerződés

(F) Mettől

(G) Meddig

(H) KÓD

1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. KÉRDEZŐ! HA VALAMELY VÁLASZ NEM KÓDOLHATÓ BE EGYÉRTELMŰEN, JEGYEZD FEL AZ ALÁBBIAKBAN, MEGJELÖLVE A SORT ÉS OSZLOPOT! FELJEGYZÉSEK: ______________________________________________________

___________________________________________________________________________________ KÓDOK a fenti táblázathoz: (B) Szféra

(C) Ágazat megnevezése

(D) Beosztás, munkakör (E) Munkaszerződés jellege (H) KÓD: Munkahely megszűnés módja

1 – magánszférában beosztott 6 – állami szférában köztisztviselő 2 – magánszférában munkaadó 7 – állami szférában egyéb 3 – magánszférában egyéni vállalkozó 8 – non-profit szférában 4 – családi vállalkozásban 9 – egyéb válasz 5 – állami szférában közalkalmazott 1 – mezőgazdaság, halászat 10 – pénzügyi, számviteli tevékenység 2 – bányászat, energiaipar, vízellátás 11 – ingatlanügyek bérbeadása 3 – javítás, szerelés, karbantartás 12 – közigazgatás védelem 4 – építőipar 13 – oktatás, tudomány 5 – feldolgozóipar 14 – egészségügy, szociális ellátás 6 – kereskedelem, vendéglátás 15 – egyéb közösségi szolgáltatás 7 – szállítás, raktározás 16 – személyi szolgáltatás 8 – közlekedés, távközlés, posta 17 – egyéb szolgáltatás 9 – számítástechnika, informatika 18 – egyéb válasz ÍRD BE AZ ELÉRT LEGMAGASABB MUNKAKÖRÉT, BEOSZTÁSÁT! 1 – teljes állás határozatlan idejű munkaszerződéssel 2 – teljes állás határozott idejű munkaszerződéssel 3 – részmunkaidős tevékenység 1 – megszűnt közös megegyezéssel 2 – megszűnt az Ön kezdeményezésére 3 – megszűnt a munkáltató felmondásával

4 – alkalmi munka 5 – egyéb válasz 4 – megszűnt más módon 5 – jelenleg is tart, nem szűnt meg

III.C. Hány éves volt, amikor először befejezte nappali tagozatos tanulmányait és munkát vállalt: _____ év III.D. Iskolai végzettsége ekkor: 1 - 8 általános 2 – szakmunkásképző 3 – szakközépiskola 4 –gimnázium 5 – technikum 6 – főiskola 7 – egyetem 8 – PhD 9 – egyéb: ____________________

6

Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.

Zsigmond Király Főiskola Társadalomtudományi Kutatóközpont

III.C. EGYÉB ÉLETÚT ELEMEK III.C.1. Mikor történtek meg az alábbi ÉLETESEMÉNYEK Önnel, illetve ha még nem történtek meg, mikor fognak? Megtörtént Megtörténik … éves koromban 1 – először eldönteni, milyen foglalkozása, szakmája lesz 2 – befejezni tanulmányait 3 – először teljes állást vállalni 4 – először elég pénzt keresni ahhoz, hogy gondoskodhasson magáról 5 – először állandó partnerrel együtt élni 6 – először elköltözni a szülői háztól, szülőktől függetlenül élni 7 – először megházasodni 8 – először önálló, saját lakásba költözni 9 – először apa/anya lenni (első gyermek) 10 – először különélni, elválni 11 – újra állandó partnerrel együtt élni, újraházasodni 12 – először elveszíteni állását 13 – először munkanélkülivé válni 14 – további gyermek(ek)

Soha

NT

NV

99 99 99

-1 -1 -1

-2 -2 -2

99

-1

-2

99

-1

-2

99

-1

-2

99 99 99 99 99 99 99 99

-1 -1 -1 -1 -1 -1 -1 -1

-2 -2 -2 -2 -2 -2 -2 -2

III.D. „FORDULÓPONTOK” AZ ÉLETÉBEN Milyen FONTOSABB FORDULÓPONTOKAT tudna megjelölni az eddigi életében? Olyan dolgokra gondolunk, amelyek pozitív fordulópontok, sikerek (a körülmények kedvező alakulása: pl. előléptetés, tudományos teljesítmény, kedvező döntés, nyeremény, egyéb szerencse, valaki hathatós segítsége stb.) vagy negatív fordulópontok, kudarcok (a körülmények kedvezőtlen alakulása: pl. elhibázott döntés, veszteség, baleset, balszerencse, valaki ártó beavatkozása életébe stb.) voltak életében, esetleg komolyabb kihatással voltak további sorsára is. Először a pozitív fordulatokat nevezze meg, majd folytassa a negatív fordulatokkal. Azt is mondja meg, hogy hány éves korában történt ez Önnel. (KÉRDEZŐ! A III.C.1. ESEMÉNYEI IS LEHETNEK!) III.D.1. POZITÍV FORDULATOK, SIKEREK Megnevezés

Volt-e ilyen?

Életkor 6

2

7

3

8

4

9

5

10

Megnevezés

[ -1 -2 ]

Megnevezés

1

III.D.2. NEGATÍV FORDULATOK, KUDARCOK

1 – igen – 2 – nem

Volt-e ilyen?

Életkor

1 – igen – 2 – nem

Megnevezés

1

6

2

7

3

8

4

9

5

10

7

Életkor

[ -1 -2 ] Életkor

Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.

Zsigmond Király Főiskola Társadalomtudományi Kutatóközpont

IV. JELENLEGI FOGLALKOZÁSA, MUNKAHELYE IV.1. A 14. életéve betöltése óta volt-e már Ön… 1. Regisztrált munkanélküli 2. Regisztrálatlan munkanélküli 3. GYES-en, GYED-en, GYET-en 4. Más formában inaktív* (pl. htb.)

igen 1 1 1 1

nem 2 2 2 2

NT -1 -1 -1 -1

NV -2 -2 -2 -2

→ Ha igen - hányszor

Össz. hónap**

* A nappali tagozatos tanulmányok ideje nem számít ide! ** Összes idő hónapokban (pl. 2 és fél év = 30 hónap)

IV.2. Ön dolgozik-e jelenleg? [ -1 -2 ] 1 – igen 2 – nem, de már volt munkahelye → A LEGUTÓBBI MUNKAHELYÉRE KÉRDEZZ! 3 – soha nem volt munkahelye → TOVÁBB A _IV.12._ KÉRDÉSRE! IV.3. Mi (volt) az Ön (legutóbbi) foglalkozása, beosztása? Arra a munkahelyére vonatkozóan fogom kérdezni, amelyiket Ön a legfontosabbnak tart. Mi (volt) az Ön (utolsó) főfoglalkozása, beosztása a főmunkahelyén? (KÉRDEZŐ! MINÉL PONTOSABBAN ÍRD BE, AMIT MOND, MAJD KÓDOLD IS!) ÍRD BE: [ -1 -2 ] _______________________________________________________ KÓDJA*: ___________ IV.3.A. Van-e valamilyen más munkája, munkahely is? 1 – nincs 2 – van éspedig: ____________________

* KÓDJA! A KÉRDEZETT SEGÍTSÉGÉVEL SOROLD BE A KÖVETKEZŐ KATEGÓRIÁK EGYIKÉBE: ÖNÁLLÓK, VÁLLALKOZÓK (tulajdonos, vagy résztulajdonos) 01 — közepes és nagyvállalkozó 02 — diplomás szabadfoglalkozású (pl. ügyvéd, fogorvos) 03 — egyéni vállalkozó, bt-jében, kkt-jában dolgozó, kisiparos, kiskereskedő 04 — gazdálkodó, mezőgazdasági kisvállalkozó

HA NEM BESOROLHATÓ, ÍRJ 13 AT!

ALKALMAZOTTAK (nem a saját vállalkozásában dolgozik) VEZETŐK: 05 — felső vezető (főosztályvezető és felette) 06 — középszintű vezető 07 — alsó vezető, csoportvezető, művezető BEOSZTOTTAK: 08 — beosztott értelmiségi 09 — egyéb szellemi, szolgáltató, kereskedő 10 — szakmunkás 11 — betanított- vagy segédmunkás 12 — mezőgazdasági fizikai dolgozó, idénymunkás

CSAK ÖNÁLLÓTÓL, VEZETŐTŐL! (előző kérdés 01- 07-es kód): IV.4. Hány alkalmazottja / beosztottja van Önnek? ____________ alkalmazott / beosztott 0 – nincs alkalmazottja [ -1 -2 ] ÖNÁLLÓK, VÁLLALKOZÓK ESETÉBEN → TOVÁBB A _IV.9._ KÉRDÉSRE! IV.5. Ennél a cégnél, ahol Ön alkalmazott, kb. hány ember dolgozik? _____________ fő [ -1 -2 ] IV.6. Az Ön cége… [ -1 -2 ] 1 – teljes mértékben magántulajdonban van, 2 – állami, önkormányzati tulajdonban van, Ön közalkalmazott 3 – állami, önkormányzati tulajdonban van, Ön nem közalkalmazott 4 – részben magán, részben állami tulajdonban van 5 – külföldi tulajdonban van 6 – szövetkezeti tulajdonban van 7 – családi vállalkozás 8 – egyéb: _________________________________________________ [ -1 -2 ]

8

Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.

Zsigmond Király Főiskola Társadalomtudományi Kutatóközpont

IV.7. Van –e valamilyen tulajdonosi részesedése ebben a cégben, vállalatban? [ -1 -2 ] 1 – nincs 2 – van → Ha van: a). Mekkora részesedése van? [ -1 -2 ] 1 – kicsi , maximum 1-2 % (dolgozói részvény, MRP stb.) 2 – ennél nagyobb, 3-49 %, vagy 3 – Ön illetve családja a főtulajdonos ebben a vállalkozásban (50-100%)? IV.8. Milyen munkaszerződése van Önnek? [ -1 -2 ] 1 – határozatlan idejű, vagy 2 – határozott idejű? → a) Hány hónapra kötötték a munkaszerződést: _________ hónap [ -1 -2 ] 3 – nincs munkaszerződése 4 – egyéb válasz: ______________________________________________________________ [ -1 -2 ] MINDENKITŐL, AKINEK VAN VAGY MÁR VOLT MUNKAHELYE! IV.9. Most a főmunkahelyi kereseteiről kérdezem. Kérem, számolja össze a főmunkahelyi fix keresetét, mozgó bérét, a bérkiegészítéseket és a különböző pótlékokat, amit a legutóbbi (legutolsó) hónapban kapott. Az esetleges túlóra után járó összegeket is vegye ide. Mennyi volt ezek bruttó összege? ____________________ Ft/hó [ -1 -2 ] IV.10. A jelenlegi munkáját is beleértve, az eddigiekben szakmájának, szakterületének, képzettségének megfelelő munkakörben dolgozott-e? [ -1 -2 ] 1 – az első munkába állásakor igen, most nem 2 – igen, mindig (AKKOR IS, HA EZ AZ ELSŐ) 3 – volt amikor igen, volt, amikor nem 4 – nem, soha IV.11. Mennyiben felel(t) meg ez a mostani (legutolsó) foglalkozása, beosztása legmagasabb iskolai végzettségének, képzettségének: [ -1 -2 ] 1 – egyáltalán nem felel(t) meg 2 – nagyobb részben nem felel(t) meg 3 – meg is felel(t), meg nem is 4 – nagyobb részben megfelel(t) 5 – tökéletesen megfelel(t) IV.12. A munkahely választásnál mennyire fontos, hogy (A) az alábbiak teljesüljenek, illetve (B) mennyire teljesülnek (teljesültek) ezek a feltételek jelenlegi (legutóbbi) munkája esetében. Osztályozzon 1-től 5-ig, ahol (A) esetben az 1-es azt jelenti, hogy ez egyáltalán nem fontos, míg az 5-ös azt, hogy ez döntő mértékben fontos; (B) esetben az 1-es azt jelenti, hogy egyáltalán nem teljesül, míg az 5-ös, hogy teljes mértékben. A közbülső értékekkel árnyalhatja véleményét. [ -1 -2 ] HA MÉG SOSE VOLT ÁLLÁSA: CSAK (A) –T KÉRDEZD! (A) Mennyire fontos? (B) Mennyire teljesül? 1. Bejelentett állás legyen. 2. A cég presztízse. 3. Kedvező előrejutási lehetőségek. 4. Kreativitás. 5. Lakóhelyhez való közelség. 6. Munkahely biztonsága. 7. Előnyös munkaidő beosztása (pl. kötetlen). 8. Jó (egészségre nem ártalmas) munkakörülmények. 9. Önállóság. 10. Szakmai előrejutás lehetősége. 11. Jól bánjanak az alkalmazottakkal. 12. Jó pénz, magas fizetés. 13. Szakmámban tudjak elhelyezkedni. 14. Egyéb: ________________________________________

9

Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.

Zsigmond Király Főiskola Társadalomtudományi Kutatóközpont

CSAK AKKOR, HA JELENLEG NINCS MUNKÁJA

HA VAN → TOVÁBB AZ _V.A._ KÉRDÉSRE!

IV.13. Miből él Ön jelenleg? (TÖBB VÁLASZ IS LEHET!) [ -1 -2 ] 1 2 3 4 5 6 7 8

– – – – – – – –

nyugdíjas (öregségi, rokkantsági, özvegyi nyugdíj) eltartja a házastársa, szülei stb. gyermekneveléshez kapcsolódó juttatásokat kap (pl. GYED, GYES, GYET, gyermeknev. támogatás) munkanélküliséghez kapcsolódó ellátást kap egyéb segélyeket kap alkalmi üzletekből stb. vagyonomból, lakáskiadásból stb. tanuló nappali tagozaton egyéb válasz, éspedig: ____________________________________________________

IV.14. Keres-e Ön jelenleg munkát? [ -1 -2 ] 1 – igen 2 – nem → HA NEM TOVÁBB A _IV.17._ KÉRDÉSRE! IV.15. Mióta keres munkát? ______________ év

__________ hónap óta [ -1 -2 ]

IV.16. Hogyan keres(ett) munkát? (TÖBB VÁLASZ IS LEHET!) [ -1 -2 ] 1 – felkeresi az állami munkaközvetítőt (Munkaügyi Hivatal) 2 – más munkaközvetítőt keres fel 3 – álláshirdetést figyel → Hol: a) Internet:_____________________________________________ [ -1 -2 ] b) Újság:________________________________________________ [ -1 -2 ] 4 – álláshirdetést ad fel → Hol: a) Internet:_____________________________________________ [ -1 -2 ] b) Újság:________________________________________________ [ -1 -2 ] 5 – rokonai, barátai, ismerősei révén keres 6 – „fejvadász‖ céghez fordul 7 – személyesen keresi fel a munkáltatókat 8 – START KÁRTYA 9 – a felsőoktatási intézménye segítségét veszi igénybe → Hogyan: ________________________ [ -1 -2 ] 10 – egyéb módon: _________________________________________________________________ [ -1 -2 ] HA NINCS MUNKÁJA, DE KERES, AKKOR → TOVÁBB A _IV.19._ KÉRDÉSRE! IV.17. Szeretne-e munkát vállalni, elhelyezkedni?

1 – igen 2 – nem [ -1 -2 ]

IV.18. Miért nem keres munkát? (TÖBB VÁLASZ IS LEHET!) [ -1 -2 ] 1 2 3 4 5 6 7 8 9

– – – – – – – – –

semmilyen állás nincs a környéken nincs a képzettségének megfelelő állás nincs megfelelő képzettsége túl idős, túl fiatal ahhoz, hogy állást találjon családi okból egészségügyi okból már talált munkahelyet és megállapodott, hogy hamarosan (30 napon belül) belép jobban jár, ha munkanélküli egyéb okból: __________________________________________________ [ -1 -2 ]

IV.19. Mennyi az a legkisebb nettó havi fizetés, amennyi alatt nem vállalna munkát? ________________ Ft/hó VAGY: 8 – bármennyit fizetnének, elvállalná [ -1 -2 ] IV.20. Munkába tudna-e most ( 2 héten belül) állni, ha adódna egy állás? 1 – igen 2 – nem [ -1 -2 ] IV.21. Végzett-e az elmúlt héten valamilyen munkát fizetségért (akármilyen rövid ideig is)? 1 – nem 2 – igen → a) Mit? _________________________________________________________ [ -1 -2 ] IV.22. Jelenleg nyilvántartják-e Önt a Munkaügyi Kirendeltségen? [ -1 -2 ] 1 — igen → Ha igen, a) START KÁRTYÁVAL-e? 1 – igen 2 – nem [ -1 -2 ] 2 —nem

10

Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.

Zsigmond Király Főiskola Társadalomtudományi Kutatóközpont

V. A MUNKÁHOZ SZÜKSÉGES KÉSZSÉGEK, KOMPETENCIÁK V.A. A következő készségek, kompetenciák mennyiben szükségesek ahhoz, hogy Ön sikerrel ellássa jelenlegi (legutolsó) munkáját, hogy sikeres legyen a munkahelyén? Osztályozzon 1-től 5-ig, ahol az 5-ös azt jelenti, hogy egy a készség, kompetencia elengedhetetlenül szükséges mindezekhez, a 4-es azt, hogy fontos, a 3-as, hogy fontos is meg nem is, a 2-es, hogy egy kicsit fontos, míg az 1-es, hogy egyáltalán nem fontos. [ -1 -2 ] V.B. Majd abból a szempontból is osztályozza le az egyes kompetenciákat, hogy – megítélése szerint – Ön mennyiben rendelkezik ezekkel a szükségeshez képest. Itt is 1-től 5-ig osztályozhat, de itt az 5-ös azt jelenti, hogy sokkal nagyobb mértékben rendelkezik ezzel a készséggel, mint ami a mostani munkájához szükséges, a 4-es, hogy nagyobb mértékben, a 3-as, hogy éppen a szükséges mértékben, a 2-es, hogy kisebb mértékben, míg az 1-es, hogy sokkal kisebb mértékben annál, mint ami a mostani munkájához szükséges (tehát a 3-as osztályzat tekinthető az „ideálisnak”). [ -1 -2 ] V.C. Végül, gondolja végig, hogy az a munka, amit Ön a legszívesebben végezne, az egyes kompetenciákat milyen mértékben venné igénybe! Osztályozzon 1-től 5-ig, ahol az 5-ös azt jelenti, hogy egy a készség, kompetencia elengedhetetlenül szükséges ahhoz a munkához, amit Ön a legszívesebben végezne, a 4-es azt, hogy fontos, a 3-as, hogy fontos is meg nem is, a 2-es, hogy egy kicsit fontos, míg az 1-es, hogy egyáltalán nem fontos. [ -1 -2 ] KÉRDEZŐ! HA MÉG SOHASEM DOLGOZOTT, CSAK AZ V.C. –T KÉRDEZD! V.A. V.B. V.C. Mennyire Menynyiben Amilyen munkát Készségek, kompetenciák szükséges rendelkezik vele végezni szeretne* munkájához 01. Elméleti szaktudás, felkészültség 02. Szaktudás alkalmazása a gyakorlatban 03. Innovatív készség, újító szellem 04. Probléma-megoldási készség, leleményesség 05. Nagy munkabírás, kitartás 06. Beszédkészség 07. Íráskészség, fogalmazási készség 08. Kézügyesség 09. Nyelvtudás 10. Számítógép-ismeret, informatikai tudás 11. Emberi konfliktusok kezelése 12. Konfliktustűrés 13. Együttműködés egy csapattal 14. Megfelelő csapatszellem kialakítása 15. Munkaszervezés 16. Mások szakmai vezetése 17. Mások irányítása, utasítás 18. Egyéb 1: ____________________________ 19. Egyéb 2: ____________________________ 20. Egyéb 3: ____________________________ V.1. Kíváncsiak vagyunk arra, hogy mi az a munka, munkakör, amelyet Ön a legszívesebben végezne! Próbálja megnevezni, körülírni, esetleg más konkrétumait elmondani: Megegyezik a jelenleg végzettel? 1 – igen 2 – nem, hanem: [ -1 -2 ] (A) Megnevezése:____________________________________________________________________________ (B) Jellemzői:_______________________________________________________________________________ __________________________________________________________________________________________

11

Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.

Zsigmond Király Főiskola Társadalomtudományi Kutatóközpont

VI. A MUNKÁHOZ SZÜKSÉGES KÉSZSÉGEK, KOMPETENCIÁK KIALAKULÁSA VI.A. Most a fenti készségek, kompetenciák kialakulásának körülményeit, forrásait szeretnénk az Ön segítségével felderíteni. Először abból a szempontból tekintsük át ezeket, hogy mennyiben járultak hozzá a kialakulásukhoz a munka világában szerzett tapasztalatai. Minden, eddig a munka világában szerzett tapasztalatát vegye figyelembe, és osztályozza 1-től 5-ig, ahol az 5-ös azt jelenti, hogy az adott kompetencia döntő mértékben a munka világában alakult ki Önben; a 4-es azt, hogy nagyobb részt itt; a 3-as, hogy részben itt, a 2-es azt, hogy csekély mértékben járultak hozzá az itt szerzett tapasztalatai; végül az 1-es azt, hogy egyáltalán nem játszott ebben szerepet a munka világa. [ -1 -2 ] KÉRDEZŐ! KOMPETENCIÁNKÉNT KÉRDEZZ! VI.B. Tekintsük át ugyanígy a felsőoktatás szerepét az egyes készségek, kompetenciák kialakulása szempontjából: osztályozzon az előzőekhez hasonlóan itt is 1-től 5-ig. [ -1 -2 ] VI.C. Most a középiskolai tapasztalatait mérlegelje ugyanígy: osztályozzon 1-től 5-ig. [ -1 -2 ] VI.D. Időben visszább haladva, most mérlegelje általános iskolai, óvodai tapasztalatait is 1-től 5-ig osztályozva szerepüket. [ -1 -2 ] VI.E. Tekintsük át a család, szülei szerepét: osztályozzon itt is 1-től 5-ig. [ -1 -2 ] VI.F. Hogyan látja: az egyes kompetenciái, készségei kialakításában mekkora volt az Ön szerepe, amikor úgymond „külső segítség nélkül”, saját erőforrásait felhasználva maga alakított készségein: osztályozza ezt is 1-től 5-ig. [ 1 -2 ] VI.G. Végül, ha valami, vagy valaki más játszott az adott készség, kompetencia kialakításában jelentősebb szerepet, az utolsó oszlopban azt is jelezze. Itt csak azokat a kompetenciákat emelje ki, amelyekben az eddigiektől eltérő tényező meghatározó jelentőségű hatása fontos az Ön számára: oda 5-ös kerül, és kérem, hogy nevezze is meg ezt a tényezőt, személyt; az összes többi sorba 1-es kerül. [ -1 -2 ]

Készségek, kompetenciák

VI.A. A munka világában

VI.B. A felsőoktatásban

VI.C. Középiskolában

VI.D. Korábban iskolában

VI.E. A családban

VI.F. Saját maga fejlesztette

VI.G. Más tényezők*

01. Elméleti szaktudás, felkészültség 02. Szaktudás alkalmazása a gyakorlatban 03. Innovatív készség, újító szellem 04. Probléma-megoldási készség, leleményesség 05. Nagy munkabírás, kitartás 06. Beszédkészség 07. Íráskészség, fogalmazási készség 08. Kézügyesség 09. Nyelvtudás 10. Számítógép-ismeret, informatikai tudás 11. Emberi konfliktusok kezelése 12. Konfliktustűrés 13. Együttműködés egy csapattal 14. Megfelelő csapatszellem kialakítása 15. Munkaszervezés 16. Mások szakmai vezetése 17. Mások irányítása, a parancsolás 18. Egyéb 1: ___________________________ 19. Egyéb 2: ___________________________ 20. Egyéb 3: ___________________________ HA A KÉRDEZETTNEK MÉG SOHA NEM VOLT MUNKAHELYE→ TOVÁBB A _IX.1._ KÉRDÉSRE!

12

Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.

Zsigmond Király Főiskola Társadalomtudományi Kutatóközpont

* A VI.G. OSZLOPBAN AHOL 5-ÖS SZEREPEL, MEGNEVEZÉSE: [ -1 -2 ] SOR Megnevezés SOR Megnevezés

VII. ELSŐ MUNKAHELY KERESÉSE VII.1. Mennyi ideig keresett munkát első munkahelye megtalálásáig? [ -1 -2 ] 1 – gyakorlatilag azonnal megtaláltam 2 – hosszabb ideig kerestem: → a) __________ hónapig [ -1 -2 ] (HÓNAPOKBAN, PL. 2 ÉV = 24 HÓNAP.) VII.2. Hogyan keresett munkát? (TÖBB VÁLASZ IS LEHET!) [ -1 -2 ] 1 – felkereste az állami munkaközvetítőt (Munkaügyi Hivatal) 2 – más munkaközvetítőt keresett fel 3 – álláshirdetést figyelt → Hol: a) Internet:_____________________________________________ [ -1 -2 ] b) Újság:________________________________________________ [ -1 -2 ] 4 – álláshirdetést adott fel → Hol: a) Internet:___________________________________________ [ -1 -2 ] b) Újság:________________________________________________ [ -1 -2 ] 5 – rokonai, barátai, ismerősei révén keresett 6 – „fejvadász‖ céghez fordult 7 – személyesen kereste fel a munkáltatókat 8 – a felsőoktatási intézménye segítségét vette igénybe → a) Hogyan: _____________________ [ -1 -2 ] 9 – egyéb módon: __________________________________________________________________ [ -1 -2 ] VII.3. Végül is melyek vezettek célra? Rangsorolja az első hármat! (SORSZÁMOKAT ÍRD BE!) 1. Legcélravezetőbb: _________ 2. __________ 3. __________ [ -1 -2 ] VII.4. A munkahely, állás keresésében és megtartásában különböző szempontok, tényezők játszanak szerepet. Kérem, ítélje meg, hogy a felsoroltak mennyire fontosak, lényegesek abban, hogy (A) az óhajtott állást elnyerje, illetve abban, hogy (B) sikeresen megtartsa? Osztályozzon 1-től 5-ig, ahol az 1- es azt jelenti, hogy egyáltalán nem fontos, az 5-ös azt, hogy döntő szempont; a közbülső értékekkel árnyalhatja véleményét. [ -1 -2 ] (A) Az állás megszerzésében 1. A személyes ismeretségek, kapcsolatok 2. A diploma minősítése 3. A diploma megszerzésének helye 4. A tényleges nyelvtudás 5. A kommunikációs készség 6. Informatikai ismeretek 7. A vonzó külső, jó megjelenés 8. Az önmenedzselés képessége 9. Az őszinteség 10. Bizonyos fokú szemtelenség, rámenősség 11. A jó önéletrajz 12. Egyéb: _______________________________________

13

(B) Az állás megtartásában

Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.

Zsigmond Király Főiskola Társadalomtudományi Kutatóközpont

VII.5. Első munkahelye megszerzésében a fentiek közül melyik volt a legfontosabb és miért? [ -1 -2 ] KÓDJA: ______ Miért: VII.6. Első munkahelye megtartásában, a beilleszkedésben a fentiek közül melyik volt a legfontosabb és miért? [ -1 -2 ] KÓDJA: ______ Miért: VII.7. Az első munkahelyen végzett tevékenységhez szükséges tudás, kompetencia, ismeret egy részét az ember magától tudja, más részét az iskolai tanulmányok során sajátította el, megint másik részét ott, helyben kellett megtanulnia. Hogyan alakultak a fenti arányok az Ön esetében első munkahelyén? [ -1 -2 ] ÍRD BE! A munkámhoz szükséges ismeretek ÖSSZESEN

100

%-át „eleve” tudtam %-át a felsőfokú tanulmányaim során, %-át a munkavégzés során sajátítottam el. %

VII.8. Mennyire ért egyet az alábbi kijelentésekkel? Osztályozzon 1-től 5-ig, ahol az 1 azt jelenti, hogy egyáltalán nem ért egyet a kijelentéssel, az 5 pedig, hogy teljes mértékben egyetért vele. Az közbeeső értékekkel árnyalhatja a véleményét. [ -1 -2 ] 1. A felsőfokú tanulmányok jól készítenek fel a munkára. 2. A megszerezhető jövedelmek arányosak a tudással. 3. A megszerezhető jövedelmek arányosak az erőfeszítésekkel 4. A pályakezdők munkát találása megoldott. 5. A pályakezdők jövedelmei reálisak. 6. A munkahelyek segítik a beilleszkedést. 7. A munkáltatók értékelik a hűséget, lojalitást. 8. A munkáltatók értékelik a merész váltást. 9. A diplomások könnyebben találnak állást, mint a képzetlenek. 10. A fiatal diplomások ismeretei korszerűbbek, adekvátabbak. 11. A munkahely nyer azzal, ha fiatalt és nem idősebbet alkalmaz.

1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1

2 2 2 2 2 2 2 2 2 2 2

3 3 3 3 3 3 3 3 3 3 3

4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4

5 5 5 5 5 5 5 5 5 5 5

NT -1 -1 -1 -1 -1 -1 -1 -1 -1 -1 -1

NV -2 -2 -2 -2 -2 -2 -2 -2 -2 -2 -2

VIII. A MUNKAHELYVÁLTOZTATÁS VIII.1. Hányszor változtatott munkahelyet az első munkába állása óta? .___________alkalommal [ -1 -2 ] HA EGYSZER SEM (0): → TOVÁBB A _IX.1_ KÉRDÉSRE! VIII.2. Milyen indokok játszottak szerepet a munkahely-változtatásban? [ -1 -2 ] igen 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1

1. a szerződés lejárta 2. a pénz, a magasabb jövedelem lehetősége 3. a munkahelyi légkör 4. kényelmi szempontok 5. megváltozott körülmények 6. szakmai kihívások 7. érdeklődés megváltozása 8. magasabb beosztás 9. végzettségének jobban megfelelő lehetőség 10. családi, magánéletbeli okok 11. egyéb: _______________________________________________

14

1

nem 2 2 2 2 2 2 2 2 2 2

NT -1 -1 -1 -1 -1 -1 -1 -1 -1 -1

NV -2 -2 -2 -2 -2 -2 -2 -2 -2 -2

2

-1

-2

Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.

Zsigmond Király Főiskola Társadalomtudományi Kutatóközpont

IX. FELSŐOKTATÁSI INTÉZMÉNY IX.1. Miért akart felsőoktatási intézményben tanulni, diplomát szerezni? Osztályozza 1-től 5-ig, ahol az 1 = egyáltalán nem fontos, 2 = inkább nem fontos, 3 = közepesen fontos, 4 = fontos, 5 = döntő szempont. [ -1 -2 ] NT

NV

1. Mindenképpen diplomát akartam szerezni.

1

2

3

4

5

-1

-2

2. A munkanélküliséget el akartam kerülni.

1

2

3

4

5

-1

-2

3. Vonzott a diákélet, a diákkor meghosszabbítása.

1

2

3

4

5

-1

-2

4. Ez a szakma érdekelt.

1

2

3

4

5

-1

-2

5. Nem szerettem volna túl hamar munkába állni.

1

2

3

4

5

-1

-2

6. A szüleim ezt várták tőlem.

1

2

3

4

5

-1

-2

7. A szüleim diplomásak, ez nyilvánvaló volt.

1

2

3

4

5

-1

-2

8. Nem akartam otthon maradni.

1

2

3

4

5

-1

-2

9. A karrierem így építhető.

1

2

3

4

5

-1

-2

10. Egyéb: _____________________________________

1

2

3

4

5

-1

-2

IX.2. Mi befolyásolta azt, hogy konkrétan ezt az intézményt választotta a tanulmányai folytatására? (HA TÖBB FELSŐOKTATÁSI INTÉZMÉNYBE IS JÁRT, AZ „ANYAINTÉZMÉNYÉRE‖ KÉRDEZZ!) Osztályozzon 1-től 5ig, ahol az 1 = nem volt jelentősége, 2 = csekély jelentősége volt, 3= közepesen fontos volt, 4 = jelentős szempont volt a választásban, 5 = döntő szem-pont volt a választásban. [ -1 -2 ] NT

NV

1. A szüleim tanácsolták.

1

2

3

4

5

-1

-2

2. A tanáraim tanácsolták.

1

2

3

4

5

-1

-2

3. Ismerőseim, barátaim tanácsolták.

1

2

3

4

5

-1

-2

4. Közel volt a lakóhelyemhez.

1

2

3

4

5

-1

-2

5. Mindenképpen el akartam menni otthonról.

1

2

3

4

5

-1

-2

6. Máshová nem vettek fel.

1

2

3

4

5

-1

-2

7. Ide könnyű volt bekerülni.

1

2

3

4

5

-1

-2

8. Ide volt elég a pontom.

1

2

3

4

5

-1

-2

9. Tetszett a szakma.

1

2

3

4

5

-1

-2

10. Tetszett az iskola presztízse, hírneve.

1

2

3

4

5

-1

-2

11. Kaptam kollégiumot.

1

2

3

4

5

-1

-2

12. Nehézségek nélkül el lehet végezni.

1

2

3

4

5

-1

-2

13. Jó szakmát ad.

1

2

3

4

5

-1

-2

14. Személyes kapcsolat az itteni tanárokkal.

1

2

3

4

5

-1

-2

15.Rokon, barát, ismerős itt tanul vagy dolgozik.

1

2

3

4

5

-1

-2

16. Jó a diákélet. 17. Az itt szerzett diploma értékes a munkaerőpiacon. 18. Egyéb: ________________________________

15

1

2

3

4

5

-1

-2

1

2

3

4

5

-1

-2

1

2

3

4

5

-1

-2

Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.

Zsigmond Király Főiskola Társadalomtudományi Kutatóközpont

IX.A. Mik azok a tényezők, amelyek befolyásolják, hogy egy felsőoktatási intézmény mennyire vonzó az Ön számára? Osztályozza 1-től 5-ig, ahol 1-es azt jelenti, hogy ez egyáltalán nem fontos, nincs jelentősége; az 5 –ös, hogy nagyon fontos, döntő jelentőségű; a közbülső értékekkel árnyalhatja véleményét. [ -1 -2 ] IX.B. Most ugyanezen szempontok alapján osztályozza le az „anyaintézményét” (AVKF / SZIE / ZSKF), ahol az 5-ös azt jelenti, hogy az adott szempontból tökéletesen megfelelt az Ön elvárásainak, míg az 1-es azt, hogy egyáltalán nem; a közbülső értékekkel árnyalhatja véleményét. [ -1 -2 ] IX.A. Mennyire fontos?

IX.B. Mennyire felelt meg?

1. az intézmény jó híre 2. a felvételi pontszámok magas volta 3 az intézmény arculata (a design) 4. erős diákönkormányzat 5. megfelelő diák kutatási lehetőségek 6 jó intézményi ügyintézés 7. színvonalas TDK mozgalom 8 jó étkezési lehetőségek 9. kollégiumi elhelyezés 10. jó jegyzetellátás 11. jó könyvtári szolgáltatások 12. magas számítógép-ellátottság 13. megfelelő információkhoz jutás 14. kedvező tanrendi időbeosztás 15. az oktatás magas színvonala 16. a jó tanár-diák viszony 17. a jó hallgatók közötti viszony 18. a diáktársak felkészültsége 19. személyre szabott az oktatás 20. megfelelő művelődési, szórakozási lehetőségek 21. megfelelő sportolási lehetőségek 22. a magas tanulmányi követelmények, elvárások 23. kedvező pénzbeli juttatások 24. kereső tevékenység összehangolása a tanulással 25. családi kötelezettség összehangolása a tanulással 26. a jó utazási, közlekedési lehetőségek 27. a képzés költségei 28. az elhelyezkedést segítő intézmény megléte, jó működése 29. végzett diákokkal való törődés 30. egyéb tényező:__________________________________ IX.1. Megítélése szerint az a diploma, amelyet az anyaintézményében szerzett, mennyire értékes a munkaerőpiacon (A) más magyar diplomákhoz képest; (B) hasonló végzettséget adó magyar felsőoktatási intézmények diplomáihoz képest; (C) az EU hasonló jellegű diplomáihoz képest. Osztályozzon 1-től 5-ig, ahol az 5-ös azt jelenti, hogy sokkal értékesebb, az 1-es, hogy sokkal értéktelenebb; a közbülső értékekkel árnyalhatja véleményét. [ -1 -2 ] NT NV (A) más magyar diplomákhoz képest (B) hasonló végzettséget adó magyar felsőoktatási intézmények diplomájához képest (C) az EU hasonló jellegű diplomáihoz képest

16

1

2

3

4

5

-1

-2

1

2

3

4

5

-1

-2

1

2

3

4

5

-1

-2

Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.

Zsigmond Király Főiskola Társadalomtudományi Kutatóközpont

IX.2. Az anyaintézményben szerzett ismeretek felhasználhatósága szempontjából, kérem, nevezze meg, hogy melyek azok a tárgyak, amelyekből sokkal többet kellett volna tanítani: [-1 -2 ] ___________________________________________________________________________________ IX.3. Melyek azok, amelyekből sokkal kevesebbet: [ -1 -2 ] ___________________________________________________________________________________ IX.4. Melyek azok, amelyek teljesen fölöslegesek voltak: [ -1 -2 ] ___________________________________________________________________________________ IX.5. És melyek azok, amelyek teljesen hiányoztak, holott nagy szükség lett volna rájuk: [ -1 -2 ] ___________________________________________________________________________________ IX.6. Volt-e olyan eseményhez kötődő szakmai élménye, amire szívesen emlékszik: [ -1 -2 ] 1 – nem 2 – igen éspedig:____________________________________________________________ IX.7. Megmondaná, milyen minősítésű volt a diplomája az anyaintézményében? ________ [ -1 -2] (Válaszok: 2 – elégséges 3 – közepes 4 – jó 5 – jeles 6 – kitűnő (kitüntetéses) 7 – egyéb válasz)

IX.8. Hogyan tudja az anyaintézményben szerzett személyes kapcsolatait kamatoztatni: [ -1 -2 ] 1 – egyáltalán nem játszanak szerepet ezek a kapcsolatot az életemben 2 – jelentéktelen szerepet játszanak 3 – közepes szerepük van 4 – nagy szerepet játszanak 5 – meghatározó jelentőségük van → a) Milyen tekintetben: _________________________ [ -1 -2 ] IX.9. Tervezi-e, hogy a jövőben másutt folytat tanulmányokat? [ -1 -2 ] 1 – nem 2 – igen, éspedig: [ -1 -2 ] igen 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1

1. Egyetemi kiegészítő képzés 2. Újabb alapképzés (BA) főiskolán 3. Újabb alapképzés (BA) egyetemen 4. Szakirányú továbbképzés 5. MA, mesterképzés 6. PhD, doktori iskola 7. Egyéb, felsőfokú képzés keretében 8. Egyéb, nem felsőfokú képzés keretében 9. nyelvtanulás 10. egyéb:__________________________

nem 2 2 2 2 2 2 2 2 2 2

NT -1 -1 -1 -1 -1 -1 -1 -1 -1 -1

NV -2 -2 -2 -2 -2 -2 -2 -2 -2 -2

X. KÖZÉPFOKÚ TANULMÁNYAI X.1. Mely középiskolából került a felsőoktatásba: _____________________Jellege*: ____ [ -1 -2 ] *Jellege KÓDJA: Gimnázium: 10 – általános tagozat, nincs specializáció 11 – humán 12 – nyelvi tagozat 13 – matematika 14 – számítás-technika 15 – kémia, biológia, fizika 16 – testnevelés 17 – ének-zene 18 – egyéb. Szakközépiskola, technikum jellege: 21 – ipari, építőipari, vízgazdálkodási 22 – mezőgazdaság 23 – szállítás, hírközlés, posta 24 – kereskedelem 25 – vendéglátóipar 26 – közgazdasági 27 – egészségügyi 28 – óvónői 29 – egyéb

X.2. Összességében milyen tanuló volt ebben a középiskolában az átlaghoz képest? Osztályozzon! 1 – sokkal rosszabb 2 – rosszabb 3 – átlagos 4 –jobb 5 – sokkal jobb [ -1 -2 ]

17

Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.

Zsigmond Király Főiskola Társadalomtudományi Kutatóközpont

X.3. Mennyire ért egyet az alábbi kijelentésekkel a fenti középiskola tekintetében? Osztályozzon 1-től 5-ig, ahol az 5-ös azt jelenti, hogy teljes mértékben egyetért a kijelentéssel, míg az 1-es, hogy egyáltalán nem; a közbülső értékekkel árnyalhatja véleményét. [ -1 -2 ] 1. Erős középiskolába jártam. 2. Az iskola jó alapot nyújtott a továbbtanuláshoz. 3. Pályaorientációs szempontból jó volt. 4. Jól tanította meg a felvételi tárgyakat. 5. Jól tanított nyelvet. 6. Jól tanított informatikát. 7. Jól tanított szakmát. 8. Az iskola nevelési feladatát is jól ellátta.

1 1 1 1 1 1 1 1

2 2 2 2 2 2 2 2

3 3 3 3 3 3 3 3

4 4 4 4 4 4 4 4

5 5 5 5 5 5 5 5

NT -1 -1 -1 -1 -1 -1 -1 -1

NV -2 -2 -2 -2 -2 -2 -2 -2

X.4. Járt-e különórára, magántanárhoz (nem korrepetálásra!) általános- és középiskolai tanulmányai során? [ -1 -2 ]

1. matematika 2. számítástechnika 3. természettudományok 4. humán tárgyak 6. idegen nyelv 7. ének-zene, zeneiskola 8. felvételi előkészítő 9. sport 10. egyéb: _____________________

(A) általános iskolában járt nem NT NV 1 2 -1 -2 1 2 -1 -2 1 2 -1 -2 1 2 -1 -2 1 2 -1 -2 1 2 -1 -2 1 2 -1 -2 1 2 -1 -2 1 2 -1 -2

(B) középiskolában járt nem NT 1 2 -1 1 2 -1 1 2 -1 1 2 -1 1 2 -1 1 2 -1 1 2 -1 1 2 -1 1 2 -1

NV -2 -2 -2 -2 -2 -2 -2 -2 -2

XI. JELENLEGI ÉLETKÖRÜLMÉNYEI XI.1. Állandó lakóhelye szerint hol él Ön? [ -1 -2 ] XI.1/a Település: _____________________________ 1 – saját lakásban [ -1 -2 ] 2 – saját házban (KSH kód: __________) 3 – szüleinél lakik 4 – házastársánál, élettársánál lakik 5 – házastársa, élettársa szüleinél lakik 6 – rokonoknál lakik 7 – ismerősöknél lakik 8 – teljes lakást bérel magánszemélytől 9 – lakást bérel önkormányzattól 10 – albérletben többekkel együtt 11 – intézményben él (pl. gyermekvédelmi, egészségügyi stb.) 12 – egyéb: ___________________________________________________ XI.2. És hol lakik Ön jelenleg? IDEIGLENES LAKHELY: A FENTIEK SZERINTI KÓDJA: ______ [ -1 -2 ] XI.2/a Település: _____________________________ [ -1 -2 ] (KSH kód: __________)

18

Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.

Zsigmond Király Főiskola Társadalomtudományi Kutatóközpont

XI.3. Hány m2 az a lakás, ahol Ön lakik? Azt tekintse most lakásának, amelyben az a háztartás működik, amelyiknek Ön tagja: ______________m2 [ -1 -2 ] XI.4. Hány szobás az a lakás, ahol Ön lakik? (Ennél a kérdésnél is azt tekintse lakásának, amelyben az a háztartás működik, amelyiknek Ön tagja.) Félszobának a 12 m2-esnél kisebb szobát tekintjük. A): __________ szoba és B): ________ félszoba [ -1 -2 ] XI.5. Összesen hányan élnek a lakásban? _______ fő a) Ebből közös háztartásban? _______ fő [ -1 -2 ] XI.6. Kikkel él jelenleg közös háztartásban? [ -1 -2 ] (A) A HÁZTARTÁS TAGJAI A/1. Viszony 1. Kérdezett 2.

A/2. Szül. X

A/3. Nem X

(B) PARTNER

[ -1 -2 ]

Van- e állandó partnere? 1 – nincs → TOVÁBB ! 2 – van: házastársa 3 – van: élettársa* 4 – van: barátja/barátnője**

A/4. Mit. X

1. Születési éve

3.

2. Állandó lakhely: 3. Iskolai végzettség 3.a. Általános iskolát befejezte? 3.b.Szakmunkásképző t végzett? 3.c. Középiskolai érettségi van? 3.d. Főiskolai diploma (ÍRD BE, HOL SZEREZTE MEG!)

4. 5. 6. 7. 8. KÓDOK A FENTI TÁBLÁZATHOZ: A/1. Viszonya a Kérdezetthez képest: 1 – szülő 2 – testvér 3 – saját gyermek 4 – egyéb rokon 5 – házastárs, partner 6 – egyéb személy: ___________________________________ A/2. Születési éve: ÍRD BE! A/3. Neme: 1 – férfi 2 – nő A/4. Mit csinál: 1 – aktív kereső 2 – munkanélküli 3 – tanuló, kiskorú 4 – egyéb inaktív (pl. GYES, htb. nyugdíjas)

19__________ _______________________ 1-nem 2-igen 1-nem 2-igen 1-nincs 2-van → Jellege: 1-szakköz. 2–gim. 3-egyéb 1 - nincs 2 - van → Hol: 1:_____________________ 2: ____________________________________________________

3.e. Egyetemi diploma (ÍRD BE, HOL SZEREZTE MEG!)

1 - nincs 2 - van → Hol: 1:_____________________ 2: ____________________________________________________

3.f.Tudományos minősítés van? 6. Foglalkozása* (ÍRD BE!): 7. Foglalkozása kódolva:

* Elkötelezett, tartós kapcsolatban: legalább egy évi együttélés ** „Könnyedebb” kapcsolatban: kevesebb mint egy évi együttélés

1 – nincs; 2 – van → Mikor szerezte: _________ _______________________

KÓD***: _______ *** Foglalkozás, beosztás KÓDJA – LÁSD A 8. OLDALON!

XI.9. Mit tart sajátmaga illetve a családja három legfőbb problémájának (FONTOSSÁGI SORREND!) [ -1 -2 ] 1. – _______________________________________________________________________________________ 2. – _______________________________________________________________________________________ 3. – _______________________________________________________________________________________ XI.8. Az Önök háztartására vonatkozóan szeretném megkérdezni, hogy mindent egybevetve, mennyi volt az Önök MÚLT HAVI (adózás utáni) összjövedelme, AMIVEL GAZDÁLKODTAK? Ebbe beleértjük az Ön és a háztartás összes többi tagjának jövedelmét is. Ha az elmúlt hónapban valamilyen okból a szokásosnál jóval nagyobb összeghez jutottak, pl. öröklés, azt ne vegye figyelembe! ____________________ Ft [ -1 -2 ] (ESETLEG CSAK NAGYSÁGRENDBEN BECSÜLI: _________________________)

19

Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.

Zsigmond Király Főiskola Társadalomtudományi Kutatóközpont

XI.11.A. Összességében hogy érzi, Önök anyagilag … [ -1 -2 ] 1 – gondok nélkül élnek,

2 – beosztással jól kijönnek,

4 – hónapról-hónapra anyagi gondjaik vannak

3 – éppen hogy kijönnek a jövedelmükből,

5 – nélkülözések között élnek

XI.10. Most tartós fogyasztási cikkeket fogok felsorolni. Arra kérem, mondja meg, ezek közül melyik található meg az Önök háztartásában. [ -1 -2 ] 1. mobil telefon 2. személyi számítógép 3. CD-lejátszó (asztali vagy hordozható; ami a számítógépben van, az nem számít) 4. DVD-lejátszó (Ami a számítógépben van, az nem számít.) 5. házi mozi rendszer (szett) 6. Internet csatlakozás 7. automata mosógép 8. mosogatógép 9. értékes műtárgy (100.000 Ft felett) 10. értékes sporteszköz (sí, szörf, vitorlás, kerékpár 100.000 Ft felett) 11. másik ingatlan (lakóingatlan, telek, nyaraló) 12. plazma tévé 13. személyautó

van 1 1

nincs 2 2

NT -1 -1

NV -2 -2

1

2

-1

-2

1 1 1 1 1 1

2 2 2 2 2 2

-1 -1 -1 -1 -1 -1

-2 -2 -2 -2 -2 -2

1

2

-1

-2

1 1

2 2

-1 -1

-2 -2

1

2

-1

-2

Autójuknak mennyi az értéke*: kb. _________ e Ft [ -1 -2 ]

* Ezer forintban, ha több van: az értékesebb.

XI.11. Gondolt-e arra, hogy a jobb elhelyezkedés, vagy a jobb élet reményében Ön … [ -1 -2 ] igen 1 1 1

1. részt vesz valamilyen képzésben 2. elköltözik máshova az országon belül 3. külföldön vállal munkát

nem 2 2 2

NT -1 -1 -1

NV -2 -2 -2

XI.12. Kérem, mondja meg, hogy ezek közül Ön melyik csoportba sorolná saját magát? [ -1 -2 ] 1 – alsó osztály

2 – munkásosztály

3 – alsóközép osztály

4 – középosztály

5 – felső középosztály

6 – felső osztály

XI.13. Mindent számításba véve, véleménye szerint az elmúlt 10 évben hogyan alakult az ország gazdasági helyzete? Javult, nem változott, vagy romlott? És…[ -1 -2 ] javult

nem változott

romlott

NT

NV

1. az ország gazdasági helyzete?

1

2

3

-1

-2

2. az emberek életszínvonala?

1

2

3

-1

-2

3. az Ön személyes helyzete?

1

2

3

-1

-2

4. az Ön kilátásai, lehetőségei?

1

2

3

-1

-2

20

Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.

Zsigmond Király Főiskola Társadalomtudományi Kutatóközpont

XI.14. Ha a jövőre gondol, mit tart valószínűnek, a következő években hogyan alakul az ország gazdasági helyzete? Javul, nem változik, vagy romlik? És… [ -1 -2 ] XI.15. Vannak-e olyan személyes elképzelései, amelyeket a következő öt évben szeretne megvalósítani? [ -1 -2 ] 1. autóvásárlás 2. családalapítás/változtatás 3. munka(hely) szerzés/változtatás 4. (további) gyerek vállalása 5. külföldi munkavállalás 6. külföldi tanulás 7. lakás építése, vásárlása, cseréje 8. lakásfelújítás, bővítés, modernizálás 9. szakmai sikerek 10. továbbtanulás, újabb szakmaszerzés 11. külföldi utazás 12. vállalkozás indítása, saját vállalkozás

biztosan 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1

talán 2 2 2 2 2 2 2 2 2 2 2

nem 3 3 3 3 3 3 3 3 3 3 3

NT -1 -1 -1 -1 -1 -1 -1 -1 -1 -1 -1

NV -2 -2 -2 -2 -2 -2 -2 -2 -2 -2 -2

1

2

3

-1

-2

XI.16. Mennyire elégedett a következő dolgokkal? Osztályozzon 1-től 5-ig, ahol az 5-ös azt jelenti, hogy teljesen, az 1-es pedig, hogy egyáltalán nem. A közbülső értékekkel árnyalhatja véleményét. [ -1 -2 ] 1. partnerkapcsolataival 2. baráti kapcsolataival 3. munkavállalási lehetőségeivel 4. tanulási, önképzési lehetőségeivel 5. jelenlegi életszínvonalával 6. személyes élettervei megvalósításának esélyeivel 7. jövőbeli kilátásaival

egyáltalán nem 1 1 1 1 1

2 2 2 2 2

3 3 3 3 3

4 4 4 4 4

teljesen 5 5 5 5 5

1

2

3

4

5

-1

-2

1

2

3

4

5

-1

-2

NT NV -1 -2 -1 -2 -1 -2 -1 -2 -1 -2

XI.17. Milyen nyelven beszél, illetve milyen nyelvvizsgái vannak? Beszél-e esetleg anyanyelvi szinten valamilyen nyelvet? [ -1 -2 ] beszéli, nyelvvizsga nélkül

alapfokú nyelvvizsga

középfokú nyelvvizsga

felsőfokú nyelvvizsga

Anyanyelvi szinten

nem beszéli

NT

NV

1 1 1 1 1 1 1

2 2 2 2 2 2 2

3 3 3 3 3 3 3

4 4 4 4 4 4 4

5 5 5 5 5 5 5

6 6 6 6 6 6 6

-1 -1 -1 -1 -1 -1 -1

-2 -2 -2 -2 -2 -2 -2

1. angol 2. francia 3. német 4. olasz: 5. orosz 6. egyéb:____________ 7. egyéb:____________

XI.18. Milyen gyakran használja Ön az Internetet? 1 – naponta többször 4 – hetente

2 – naponta 5 – ritkábban

3 – hetente többször 6 – egyáltalán nem használja

21

Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.

Zsigmond Király Főiskola Társadalomtudományi Kutatóközpont

XI.19. A véleménye szerint mennyire szükségesek az alábbiak ahhoz, hogy az ember érvényesülhessen a mai magyar társadalomban? Osztályozzon 1-től 5-ig, ahol az 5-ös azt jelenti, hogy ez elengedhetetlenül szükséges, míg az 1-es azt, hogy egyáltalán nem szükséges. A közbülső értékekkel árnyalhatja véleményét. NT NV 1. becsület, erkölcs 1 2 3 4 5 -1 -2 2. biztos (jó) munkahely 1 2 3 4 5 -1 -2 3. diploma 1 2 3 4 5 -1 -2 4. egészség 1 2 3 4 5 -1 -2 5. jómódú szülők 1 2 3 4 5 -1 -2 6. jó modor 1 2 3 4 5 -1 -2 8. kemény munka 1 2 3 4 5 -1 -2 9. könyöklés, pofátlanság 1 2 3 4 5 -1 -2 10. nyelvtudás 1 2 3 4 5 -1 -2 11. összeköttetés, jó kapcsolatok 1 2 3 4 5 -1 -2 12. pénz, anyagiak 1 2 3 4 5 -1 -2 13. jó szakma 1 2 3 4 5 -1 -2 14. számítógépes ismeret 1 2 3 4 5 -1 -2 15. akaraterő, ambíció, rátermettség 1 2 3 4 5 -1 -2 16. szerencse 1 2 3 4 5 -1 -2 17. tisztességtelen út 1 2 3 4 5 -1 -2 18. tudás, felkészültség 1 2 3 4 5 -1 -2 19. ügyeskedés, leleményesség 1 2 3 4 5 -1 -2 20. vállalkozó szellem 1 2 3 4 5 -1 -2 XII. KARRIER KÖZPONT, KAPCSOLAT A VOLT FELSŐOKTATÁSI INTÉZMÉNYÉVEL XII.1. A felsőoktatási törvény előírja, hogy minden felsőoktatási intézmény hozzon létre egy ún. Karrier Központot, amely figyelemmel kíséri és segíti a hallgatói sorsát. Véleménye szerint milyen tevékenységet kellene folytatnia ennek az Ön anyaintézményében? Osztályozzon 1-től 5-ig, ahol az 5-ös azt jelenti, hogy ez elengedhetetlenül szükséges lenne, míg az 1-es azt, hogy egyáltalán nem szükséges. A közbülső értékekkel árnyalhatja véleményét. [ -1 -2 ] NT NV 1. A munkaadókkal való kapcsolat kiépítése 1 2 3 4 5 -1 -2 2. A munkaadók elvárásainak felderítése 1 2 3 4 5 -1 -2 3. Beleszólás az intézményben folyó oktatásba 1 2 3 4 5 -1 -2 4. Kapcsolattartás a volt hallgatókkal 1 2 3 4 5 -1 -2 5. Pályázatok figyelése, pályázatírás segítése 1 2 3 4 5 -1 -2 6. Szakmai gyakorlatok szervezése 1 2 3 4 5 -1 -2 7. Kutatások a volt diákok körében 1 2 3 4 5 -1 -2 8. Kutatások a munkáltatók körében 1 2 3 4 5 -1 -2 9. Kutatások a hallgatók körében 1 2 3 4 5 -1 -2 10. Külföldi munkalehetőségek felderítése 1 2 3 4 5 -1 -2 11. Külföldi tanulási lehetőségek felderítése 1 2 3 4 5 -1 -2 12. Külföldi gyakornoki lehetőségek (tanulás és 1 2 3 4 5 -1 -2 munka együtt) felderítése 13. A végzettek számára találkozási lehetőségek 1 2 3 4 5 -1 -2 szervezése 14. Kiadványok szerkesztése, eljuttatása a 1 2 3 4 5 -1 -2 hallgatókhoz, végzettekhez 15. Információs bázis kiépítése, közvetítése 1 2 3 4 5 -1 -2 16. Egyéb: _____________________________ 1 2 3 4 5 -1 -2

22

Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.

Zsigmond Király Főiskola Társadalomtudományi Kutatóközpont

XII.2. Végül szeretnénk megkérdezni, van-e valamilyen kapcsolata a volt anyaintézményével? [ -1 -2 ] 1 – szoros kapcsolatom van 2 – meglehetősen laza a kapcsolatom 3 – semmilyen kapcsolatom nincs XII.3. Szeretné-e szorosabbra fonni ezt a kapcsolatot? [ -1 -2 ] 1 – igen, feltétlenül 2 – csak, ha a volt anyaintézményem kezdeményezné 3 – nem XII.4. Milyen formában tudja elképzelni a kapcsolattartást? [ -1 -2 ] ÍRD BE: XII.5. Elképzelhetőnek tartja-e, hogy a volt hallgatóik, vagy munkahelyük valamilyen formában támogatnák a felsőoktatási intézményüket? 1 – nem 2 – igen → a) Ha igen, milyen formában tudja ezt elképzelni? [ -1 -2 ] igen talán 1. Munkahelyén szakmai gyakorlati hely biztosítása 1 2 2. Személyes tanácsokkal a jelenlegi hallgatóknak 1 2 3. Lobbyzás az anyaintézményért 1 2 4. Információkkal a lehetőségekről 1 2 5. A munkahelye szakképzési alapjával 1 2 6. Pénzadományokkal 1 2 7. Egyéb: ______________________________________

1

2

nem 3 3 3 3 3 3

NT -1 -1 -1 -1 -1 -1

NV -2 -2 -2 -2 -2 -2

3

-1

-2

KÖSZÖNÖM AZ EGYÜTTMŰKÖDÉSÉT! A KÉRDEZŐ TÖLTI KI AZ INTERJÚ BEFEJEZÉSE UTÁN: XIII.1. A kérdező saját tapasztalatai, összbenyomása az interjú során, javaslatai: 1- nincs 2 – van:

KÉRDEZŐ! A KÉRDŐÍV CSAK AKKOR KOMPLETT, HA MINDEN KÉRDÉSNÉL, ALKÉRDÉSNÉL EGYÉRTELMŰEN JELÖLTED A VÁLASZT, VAGY A VÁLASZHIÁNY OKÁT A [-1] [-2] VALAMELYIKE BEKARIKÁZÁSÁVAL, VAGY AZ „X‖ JEL BEÍRÁSÁVAL, VÉGÜL ALÁÍRTAD!

Kijelentem, hogy ezt az interjút a személyes interjúkészítés szabályai szerint készítettem olyan – számomra ismeretlen – személlyel, akit a mintavételi előírásoknak megfelelően választottam ki. Az adatok hitelességéért felelősséget vállalok. Budapest, 200______________________ ____________________________________________ a kérdező aláírása

23

14.3. MELLÉKLET

Társadalomtudományi Kutatóközpont Budapest, III. Kelta u. 2. | 1300 Budapest, Pf. 47. | Telefon: +36 1 454 76 00 | Fax: +36 1 454 7623 | E-mail: [email protected] | www.zskf.hu

KÉRDEZŐBIZTOSI UTASÍTÁS A DIPLOMÁS PÁLYAKEZDŐ MUNKAERŐ IRÁNTI KERESLET, PIACI IGÉNYÉNEK FELMÉRÉSE A KÖZPONTI RÉGIÓBAN. A ZSKF és az MTA PTI közös kutatás-sorozata ROP 3.3.1. (2006. szeptember – 2007. május)

A vizsgálat-sorozat alapvető célja a diplomás pályakezdő munkaerő iránti kereslet és a munkaerő-piaci igényének komplex elemzése a központi régióban. A kutatás modell-értékű, amely elősegíti a felsőoktatási intézményekben kialakítandó Karrier Központok működését. A végzett hallgatók karrier-útjának és a valós munkaerőpiaci elvárásoknak, trendeknek az ismeretében ugyanis ezek az újkeletű intézmények képesekké válnak arra, hogy gyakorlatorientáltan működjenek, választ adjanak az újabb és újabb munkaerőpiaci kihívásokra, de hatékonyan és célirányosan befolyásolhatják az intézmények oktatási folyamatait is. Projektünk fontos célkitűzése egyfajta „napi kapcsolat” biztosítása a felsőoktatási intézmények, a hallgatók, az oktatók és a helyi munkaerőpiaci szereplők között. Az egyéni igényeket is kiszolgálni képes Karrier Központok hatékonyan elősegíthetik a végzett hallgatók elhelyezkedését, hozzájárulhatnak a munkavállaláshoz szükséges gyakorlati tapasztalatok megszerzéséhez – már a felsőoktatási intézményekben is. A kutatás-sorozat első lépéseként a következő célt kívánjuk megvalósítani: A végzett hallgatók karrier-útjának követése. A kutatásba bevont intézmények 2001 és 2006 között végzett hallgatói köréből vett 2000 fős reprezentatív mintán kérdőíves adatfelvételt hajtunk végre. Célunk az, hogy felderítsük a felsőfokú végzettség megszerzését követő néhány évben a végzettek által bejárt életutat, a bekövetkezett változásokat. Arra vagyunk kíváncsiak, hogy sikeresen tudtak-e munkába állni, a megszerzett szakmai kompetenciák milyen mértékben járultak hozzá a sikerhez? Külön vizsgáljuk a pályakezdőket, az életpálya elején munkát keresőket és pályát módosítókat, valamint az esetleges sikertelenségek okait, elkerülésük, „túlélésük” módját is.

24

A kérdezés általános szabályai: Kérdezőbiztosként az a feladatod, hogy a kérdőív és a kérdezett között "közvetíts": légy az a személy, aki "ráveszi" a megkérdezettet, hogy a segítségeddel "töltse ki" a kérdőívet. Ennek érdekében a kiválasztott személy magatartásától függően alakítsd a saját magatartásodat az interjú során. Általában légy kedves, "szelíden erőszakos", azaz határozott, győzd meg arról, hogy számunkra - de az ő számára is - fontos és hasznos, ha Veled együttműködik a kérdőív kitöltésében. Emellett - sok szempontból - érdekesnek is ígérkezik ez a "beszélgetés", hiszen sokakat érintő, érdeklő kérdésekről lesz szó - elsősorban az „anyaintézménye‖ érdekében. Tisztázd vele, hogy a válaszadás önkéntes, a begyűjtött adatokat titkosan kezeljük, csak összesítve hozzuk nyilvánosságra. Neki semmilyen kára, hátránya nem származhat a válaszai miatt. Arra is hívd fel a figyelmét, hogy az interjú során kizárólag az ő véleményére vagyunk kíváncsiak éppen ezért Te nem mondhatod el a saját véleményedet egészen az interjú végéig. Az interjú során úgy viselkedj, hogy semmilyen módon ne következtethessen a megkérdezett a Te véleményedre! Kérd meg, hogy - mindkettőtök idejét kímélendő - a kérdésekre koncentráljon, röviden válaszoljon. Közöld vele, hogy egy "bő félórát" vennél igénybe idejéből - ha ő is együttműködik Veled annak érdekében, hogy az interjú minél rövidebb legyen. Egyes kérdések esetében oda fordíthatod felé a kérdőívet, hogy ezzel is gyorsítsd a válaszadást: "közösen töltsétek ki" azokat a kérdőív-részeket, ahol ezt a Kérdezőbiztosi utasítás kifejezetten nem tiltja. Vedd figyelembe, hogy bizonyos kérdéseink igen intim részleteit érinthetik a megkérdezett életének. Légy nagyon tapintatos, hiszen szívességet kérsz egy idegentől! A válaszokat egyértelműen rögzítsd a kérdőívben (ne add ki a kezedből, ne a megkérdezett töltse ki). Kék vagy fekete golyóstollat használj és a javításokat jól olvashatóan jelöld. Pontosan jegyezd le a válaszadó szavait, mert az ő megfogalmazásai a fontosak, nem a Te "értelmezésed"! Törekedj arra, hogy a nyitott kérdésekre is "lényegre törően rövid" válaszok szülessenek! Ha kevés a hely a válasz rögzítésére, bátran felhasználhatod a kérdőív bármely részét az információk rögzítésére, csak egyértelműen jelöld, hogy mely megjegyzésed mely kérdéshez tartozik. Az interjúalany kiválasztása úgy történik, hogy a felsőoktatási intézmények végzett hallgatói egy levelet kapnak intézményüktől, amelyben felkérjük őket a vizsgálatban való részvételre. A pozitív válaszok esetén az instruktorok felveszik velük a kapcsolatot: megbeszélik, hol és mikor várják a kérdezőbiztosainkat. Ezt követően kerül sor az interjúra: a kérdezőbiztos az instruktorától kapja meg a címeket és a kérdőíveket.

25

A kutatásban végig az instruktor ellenőrzi, irányítja a kérdezőbiztosok munkáját, így a Tiedet is. Alapvető feladata, hogy segítse a munkádat, de bizonyos értelemben a „főnököd‖ is: átnézi a kitöltött kérdőíveidet, javaslataival segíti a hibátlan munkát; címeket ad, szervezi a munkádat; a megkérdezetteket „Ellenőrző kérdőívvel‖ keresi meg, amely révén a tevékenységedet ellenőrzi; jogában áll a kérdezőbiztosok között átcsoportosítani a kérdőíveket, súlyosabb esetekben kizárhatja a kérdezőt a kutatásból; késedelmes leadás, vagy hiányos kitöltés esetén – a kutatásvezetővel folytatott konzultáció után – levonással büntethet. A legsúlyosabb vétek, amit egy kérdezőbiztos elkövethet: az önkéntesség illetve a titkosság szabályainak megszegése! Éppen ezért, ha a kérdezett megtagadja a válaszadást, azt tiszteletben kell tartanod! Az interjú során elhangzottakról az instruktorodon kívül senkivel nem beszélhetsz! Ugyanez igaz a kitöltött kérdőívre is: senkinek nem mutathatod meg, csak az instruktorodnak adhatod oda! Az ilyen jellegű hiba az egész kutatást veszélyezteti! A „fals” interjú azt jelenti, hogy nem a megkérdezés során tölti ki valaki a kérdőívet, hanem „maga találja ki a válaszokat‖ – azaz hamis adatokat ír be. Az ellenőrzések során minden ilyen csalás kiderül, ez a vétek azonnali kizárással jár. A késedelmes leadás, a hiányos kitöltés esetében az instruktorod határozza meg a szankciókat – veled és a kutatásvezetővel folytatott megbeszélés után. A kérdőív lekérdezése: A kérdőív címlapján szereplő kvóta adatok ellenőrzésével kezdd! A megkérdezett címével együtt megkapod ezeket is (A: intézmény, kar és szak azonosítója; B: a végzés dátumának azonosítója; C: a képzés tagozatának azonosítója; D: kapott-e diplomát; E: a megkérdezett neme). Minden további kérdésnél jelöld a válaszhiány okát a következőképpen: karikázd be: vagy [-1] = „NT‖: nem tudott, vagy [-2] = „NV‖: nem akart válaszolni. vagy ahol azért hiányzik a válasz, mert nem kellett a kérdést feltenni (rá nem vonatkozik), a kérdés, alkérdés sorszáma elé írj egy „X‖ jelet!

26

Az instruktorod részletesen elmagyarázza a kérdőív helyes kitöltésének módját, itt csak néhány jellegzetességre hívjuk fel a figyelmedet: I.0. kérdésnél: a megkérdezett születési dátumának két utolsó számjegyét írd be. I.1. kérdésnél: egyik számot karikázd; vagy csak vér szerinti szülők nevelték 14 éves koráig (karikázod az „1‖-est), vagy más a válasz (karikázod a „2‖-est) – ez utóbbi esetben rá kell kérdezned ennek okára, ahol vagy „válás‖ a felelet (2. alkérdésnél karikázod az „1‖-est – itt megkérdezed, hogy „mikor következett be‖ – és beírod az évszámot), vagy „más‖ (karikázod a „2‖-est; – ez utóbbinál rá kell kérdezned az okra, és be kell írnod (pl. valamely szülő meghalt); majd a bekövetkezés dátumára, az évszámot beírod. Bármely esetben „nem tudom‖ a válasz – a [-1] –et karikázod; ha nem akar válaszolni valamely kérdésre, akkor a [-2] –t jelöld. I.3. kérdésnél: osztályoznia kell 1-től 5-ig a gyermekkori életkörülményeit – egy számot karikázol be (vagy a [-1 -2] valamelyikét). I.4. kérdésnél: beírod a kérdésre adott válaszait. I.5. kérdésnél: soronként vagy karikázol (pl. 1. sornál apánál és anyánál is vagy „1‖-est, vagy „2‖est), vagy beírsz (pl. 2. sornál a születési éve két utolsó számjegye) és karikázol is (ugyanitt: él-e jelenleg: vagy „1‖-et, vagy „2‖-t karikázol mindkét szülőnél). Hasonló módon minden sorban mindkét szülőre kérdezel. A 6. sorban a foglalkozásukat le kell kódolnod a következő oldalon található kódutasítás szerint a foglalkozást (pl. ha esztergályos – az „szakmunkás‖-nak számít, tehát a „10‖-est írod a megfelelő helyre). Ha már nem él valamelyik szülő, vagy már nem dolgozik, az utolsó foglalkozására kérdezz! Ha több is van vagy volt párhuzamosan, a kérdezettnek kell eldöntenie, hogy melyik a fontosabb (a „főfoglalkozása‖) és csak azt írd be! A testvéreknél hasonló táblázatot kell kitöltened (egy-egy testvért külön oszlopban jelöld, ha 3-nál több testvére van, a kérdőív hátlapján ezt is jelölheted: megcsillagozod a kérdőívben a kérdést és felírod a negyedik testvér adatait a hátlapon, jelölöd, hogy a 4. oldal II.2. kérdéséhez írsz kiegészítést. Ugyanezt kell tenned minden hasonló esetben is, csak pontosan jelöld, hogy mely kérdéshez szerepel a kiegészítés a kérdőív hátlapján. Felhasználhatod a borító alatti üres lapot is ugyanebből a célból.

27

III.A. kérdésnél: a fenti táblázatba kell rögzíteni az általános iskola befejezése utáni összes tanulmányait, amelyek legalább 4 hónapig tartottak (függetlenül attól, hogy sikerrel befejezte-e őket). Az első sorba az időrendben először következőt írd be. Először az (A) oszlopban az oktató intézmény nevének beírásával kezdd (ha felsőoktatási intézmény: az intézmény megnevezésén túl a kart és a szakot is be kell írni); a (B) oszlopban az oktatás „jellegének‖ kódját kell beírni az alatta levő táblázatból (pl. gimnázium esetében a „3‖-ast); a (C) oszlopban a kezdés évét és hónapját, pl. 1998.09. stb.); a (D) oszlopba hasonló módon a befejezés dátumát; az (E) oszlopba a tagozat kódját (pl. nappali esetén az „1‖-est); az (F) oszlopba azt, hogy költségtérítéses volt-e (pl. államilag finanszírozott esetében az „1‖-est); a (G) oszlopba azt, hogy sikerrel befejezte-e (pl. sikeres befejezés esetében az „1‖-est); végül a (H) oszlopba azt, hogy ingázott-e (pl. ha albérletben lakott, akkor a „4‖-est). A III.B. kérdésnél teljesen hasonló a kitöltési logika. A kérdőív további részeiben a kitöltés módját pontosan rögzítjük – de mindenképpen nézzétek át az instruktoroddal a pontos és egyértelmű kitöltés miatt a teljes kérdőívet, mielőtt lekérdezed!

A kérdőív csak akkor komplett, ha minden kérdésnél, alkérdésnél egyértelműen jelölted a választ, vagy a válaszhiány okát a [-1] [-2] valamelyike bekarikázásával, vagy az „X‖ jel beírásával, végül aláírtad!

JÓ MUNKÁT!

Budapest, 2006. szeptember

Dr. Kabai Imre kutatásvezető

28

14.4.A .MELLÉKLET

Társadalomtudományi Kutatóközpont Budapest, III. Kelta u. 2. | 1300 Budapest, Pf. 47. | Telefon: +36 1 454 76 00 | Fax: +36 1 454 7623 | E-mail: [email protected] | www.zskf.hu

Az ellenőrzött kérdőív sorszáma:

ELLENŐRZŐ KÉRDŐÍV Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007. 1. Ellenőrzés dátuma: 200___ ________________ hó ___________ nap 2. Instruktor neve: __________________________________ Sorszáma: ________ 3. Kérdőívet kérdező neve: _________________________________ Sorszáma: ______________ Jó napot kívánok,…. vagyok, a Zsigmond Király Főiskola hallgatója. A Főiskola megbízásából a Központi Régió felsőoktatási intézményeiben végzett hallgatók körében készítünk kérdőíves kutatást. Ezúton szeretnénk megköszönni a munkánk segítését! Kérjük, hogy válaszoljon még néhány kérdésünkre, amelyeket az Önnel lefolytatott beszélgetés kérdezőbiztosának az ellenőrzése céljából teszek fel. 4. Pontosításul: mettől meddig volt Ön a …. Intézmény hallgatója? ________________________________________________________________________________ 5. Milyen szakon és tagozaton szerzett diplomát? _________________________________________________________________________________ 6. Munkatársunkkal folytatott beszélgetése, tehát az interjú során tudott-e meg új információkat az intézményről? 1 – nem 2 – igen → Éspedig: _________________________________________________________________________________ 7. Kérem, osztályozza munkatársunk munkáját 1-5-ig az alábbiak szerint: a, a munkatársunk külső megjelenése: _____ b, udvariassága: _____ c, pontossága: _____ d, a róla kialakult összbenyomás: _____ 8. Azt szeretnénk megtudni, hogy a, igazolta-e magát munkatársunk? 1 - igen 2 – nem b, felkészült volt-e? 1 - igen 2 - nem

Köszönjük, hogy válaszolt a kérdéseinkre! Instruktor javaslata:

Instruktor aláírása: _____________________________

29

14.4.B. MELLÉKLET

Társadalomtudományi Kutatóközpont Budapest, III. Kelta u. 2. | 1300 Budapest, Pf. 47. | Telefon: +36 1 454 76 00 | Fax: +36 1 454 7623 | E-mail: [email protected] | www.zskf.hu

ELŐSZERVEZŐ KÉRDŐÍV Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.

ELŐZETESEN KITÖLTENDŐ: Megkérdezett neve: _______________________ Telefonszáma: ______________ E-mail címei: _______________________________________________________________

INTERJÚ: 1. Hajlandó-e részt venni a kutatásban: 1 – igen 2 – nem: →Miért: ____________________ 2. Ha igen: Címe, ahol fogadni tudja a kérdezőt: ____________________________________________________________________

3. Mikor tudja fogadni a kérdezőt (IDŐPONT): KVÓTA ADATOK A Intézmény, kar, szak azonosítója: B Végzés dátumának azonosítója: C Képzés tagozata: D Kapott-e diplomát: E Neme: UTÓLAG KITÖLTENDŐ: Kérdezés időpontja:

200_________________ hónap _______ nap

Kérdező neve:

Kódja:

30

14.5. MELLÉKLET A kutatásba bevont intézmények adatainak súlyozása (alappopuláció, regionális populáció, kérdőíves minta, súlyozott minta) (A) Alappopuláció, regionális populáció, kérdőíves minta intézményenként 1. Apor Vilmos Katolikus Főiskola (AVKF) 1.1. Teljes populáció (OKM 2001-2005 és intézményi 2006) Levelező/esti

Nappali

Összesen

Össz

férfi

nő

Össz

férfi

nő

Össz

férfi

nő

óvodapedagógus

168

13

155

406

38

388

574

51

543

szociálpedagógus

187

22

165

370

22

338

557

44

503

tanító

372

30

342

313

18

295

685

48

637

egyéb össz

105

14

91

43

10

33

148

24

124

AVKF Összesen

832

79

753

1132

88

1054

1964

167

1807

nő

Össz

férfi

nő

Össz

férfi

nő

1.2. Regionális populáció (összevont, 58,1%-ra számítva) Levelező/esti

Nappali Össz

férfi

Összesen

óvodapedagógus

93

9

84

201

21

180

294

30

264

szociálpedagógus

140

21

120

249

17

232

389

38

352

tanító

215

22

193

162

11

152

378

32

345

egyéb össz

60

10

50

22

6

16

81

16

66

AVKF Összesen

508

61

447

634

55

580

1142

116

1026

1.3. Kérdőívek (minta; a regionális alappopuláció 16,0%-a) Levelező/esti

Nappali

Összesen

Össz

férfi

nő

Össz

férfi

nő

Össz

férfi

nő

óvodapedagógus

20

1

19

22

2

20

42

3

39

szociálpedagógus

30

6

24

38

4

34

68

10

58

tanító

30

5

25

30

2

28

60

7

53

egyéb össz

5

2

3

8

1

7

13

3

10

AVKF Összesen

85

14

71

98

9

89

183

23

160

31

2. Budapesti Műszaki Főiskola (BMF) 2.1. Teljes populáció (OKM 2001-2005 és intézményi 2006) Levelező (és esti)*

Nappali

Egyéb (Szakirányú)*

Összese n

Össz

férfi

nő

Össz

férfi

nő

Össz

férfi

nő

gépészmérnök

473

467

6

108

104

4

0

0

0

581

biztonságtechnikai mérnök

262

251

11

17

16

1

0

0

0

279

mérnöktanár (műszaki)

143

95

48

17

9

8

0

0

0

160

biztonságszervező szakember

0

0

0

0

0

0

160

137

23

160

főiskolai szakmérnök, termékfejlesztő szakon

0

0

0

0

0

0

22

22

0

22

műszaki környezeti szakember

0

0

0

0

0

0

68

54

14

68 251

Bánki Donát Gépészmérnöki Főiskolai Kar

minőségügyi szakember

0

0

0

0

0

0

251

192

59

405

346

59

34

25

9

501

405

96

940

878

813

65

142

129

13

501

405

96

1521

villamosmérnök

2091

2041

50

853

821

32

0

0

0

2944

mérnöktanár (műszaki)

Egyéb összesen Össz Bánki Donát GFK Kandó Kálmán Villamosmérnöki Főiskolai Kar

120

117

3

23

21

2

0

0

0

143

műszaki szakoktató

0

0

0

78

0

78

0

0

0

78

számítógép-hálózati szakember

0

0

0

0

0

0

44

42

2

44

főiskolai szakmérnök, számítógép-hálózati szakon

0

0

0

0

0

0

38

38

0

38

szakmérnök távközlés-hálózati szakon

0

0

0

0

0

0

37

36

1

37

főiskolai szakmérnök, számítógép-hálózati szakon

0

0

0

0

0

0

16

14

2

16

120

117

3

101

21

80

135

130

5

356

2211

2158

53

954

842

112

119

116

3

3284

műszaki menedzser

1180

771

409

167

122

45

69

36

33

1416

közgazdász gazdasági informatikai szakon

129

69

60

0

0

0

0

0

0

129

0

0

0

0

0

0

47

39

8

47

Egyéb összesen Össz Kandó Kálmán VFK Keleti Károly Gazdasági Főiskolai Kar

főiskolai szakmérnök, menedzser szakon menedzser szakképesítésű

0

0

0

0

0

0

28

20

8

28

129

69

60

0

0

0

75

59

16

204

1309

840

469

167

122

45

116

75

41

1592

mérnök-informatikus Rejtő Sándor Könnyűipari Mérnöki Főiskolai Kar.

889

832

57

117

104

13

0

0

0

1006

könnyűipari mérnök

1282

309

973

194

56

138

0

0

0

1476

BMF Összesen

6569

4952

1617

1574

1253

321

736

596

140

8879

Egyéb összesen Össz Keleti Károly GFK Neumann János Informatikai Főiskolai Kar.

* Kiegészítő megjegyzések: BMF esetében NJ műszaki informatika: „levelező‖ = „esti‖; KE műszaki menedzser: „egyéb‖ = „távoktatás‖; KA egyéb szak: „egyéb‖ = „szakirányú‖; KA villamosmérnök: „egyéb‖ = „távoktatás‖; BD egyéb szak: „egyéb‖ = „szakirányú‖. (Lásd a 4. fejezetben a 4.2. ábrát is.)

32

2. Budapesti Műszaki Főiskola (folytatás) 2.2. Régiós populáció (51,5%, számítógépes nyilvántartásból, összevont) Levelező (és esti)*

Nappali

Egyéb (Szakirányú)*

Összese n

Össz

férfi

nő

Össz

férfi

nő

Össz

férfi

nő

Össz

BMF BDGFK gépészmérnök

184

144

40

50

39

11

0

0

0

234

BMF BDGFK egyéb szak

394

318

76

110

85

25

174

173

1

678

BMF BDGFK összesen

578

462

116

160

124

36

174

173

1

912

BMF KKVFK villamosmérnök

1030

848

182

88

67

21

174

129

45

1292

BMF KKVFK egyéb szak

52

46

6

187

144

43

0

0

0

239

BMF KKVFK összesen

1082

894

188

275

211

64

174

129

45

1531

BMF KEKGFK műszaki menedzser

746

550

196

43

34

9

139

104

35

928

BMF KEKGFK egyéb szak

105

68

37

0

0

0

0

0

0

105

BMF KEKGFK összesen

851

618

233

43

34

9

139

104

35

1033

BMF NJIFK műszaki informatika

367

280

87

90

69

21

0

0

0

457

BMF RSKMFK könnyűipari mérnök

569

394

175

67

52

15

0

0

0

636

BMF Összesen

3447

2648

799

635

490

145

487

406

81

4569

2.3. Kérdőívek (minta; a regionális alappopuláció 12,0%-a) Levelező (és esti)*

Nappali

Egyéb (Szakirányú)*

Összese n

Össz

férfi

nő

Össz

férfi

nő

Össz

férfi

nő

Össz

BMF BDGFK gépészmérnök

23

22

1

9

8

1

0

0

0

32

BMF BDGFK egyéb szak

29

26

3

21

17

4

6

5

1

56

BMF BDGFK összesen

52

48

4

30

25

5

6

5

1

88

BMF KKVFK villamosmérnök

105

100

5

38

34

4

31

30

1

174

BMF KKVFK egyéb szak

13

10

3

23

9

14

0

0

0

36

BMF KKVFK összesen

118

110

8

61

43

18

31

30

1

210

BMF KEKGFK műszaki menedzser

72

48

24

4

3

1

21

19

2

97

BMF KEKGFK egyéb szak

21

12

9

0

0

0

0

0

0

21

BMF KEKGFK összesen

93

60

33

4

3

1

21

19

2

118

BMF NJIFK műszaki informatika

73

68

5

16

14

2

0

0

0

89

BMF RSKMFK könnyűipari mérnök

37

8

29

6

2

4

0

0

0

43

BMF Összesen

373

294

79

117

87

30

58

54

4

548

33

3. ELTE Állam- és Jogtudományi Kar (ELTE ÁJK) 3.1. Teljes populáció (OKM 2001-2005 és intézményi 2006) Levelező

Nappali

Esti

Összesen

Össz

férfi

nő

Össz

férfi

nő

Össz

férfi

nő

jogász

2459

911

1548

362

157

205

471

200

271

3292

politológus

284

143

141

0

0

0

0

0

0

284

0

0

0

577

128

449

0

0

0

577

2744

1055

1689

939

285

654

471

200

271

4154

társadalombiztosítási szervező ELTE ÁJK Összesen

3.2. Régiós populáció (54,0%-ra számítva) Levelező

Nappali

Esti

Összesen

Össz

férfi

nő

Össz

férfi

nő

Össz

férfi

nő

jogász

1303

507

796

208,5

22

186,5

236

93

143

1747,5

politológus

229

90

139

0

0

0

0

0

0

229

0

0

0

267

97

170

0

0

0

267

1532

597

935

475,5

119

356,5

236

93

143

2243

társadalombiztosítási szervező ELTE ÁJK Összesen

3.3. Kérdőívek (minta; a regionális alappopuláció 23,7%-a) Levelező

Nappali

Esti

Összesen

Össz

férfi

nő

Össz

férfi

nő

Össz

férfi

nő

jogász

307

120

187

56

21

35

43

16

27

406

politológus

70

28

42

0

0

0

0

0

0

70

társadalombiztosítási szervező

0

0

0

55

6

49

0

0

0

55

377

148

229

111

27

84

43

16

27

531

ELTE ÁJK Összesen

4. Wesley János Lelkészképző Főiskola (WJLF) 4.1. Teljes populáció (OKM 2001-2005 és intézményi 2006) Levelező

Nappali

ÖSSZESEN

Össz

férfi

nő

Össz

férfi

nő

Össz

férfi

nő

346

68

278

134

24

110

480

92

388

vallástanár

0

0

0

3

1

2

3

1

2

lelkész

0

0

0

1

0

1

1

0

1

hittanár

0

0

0

2

0

2

2

0

2

teológus

0

0

0

2

1

1

2

1

1

346

68

278

142

26

116

488

94

394

általános szociális munkás

WJLF Összesen

4.2. Régiós populáció (55,3%, számítógépes nyilvántartásból) Levelező

Nappali általános szociális munkás (WJLF Összesen)

ÖSSZESEN

Össz

férfi

nő

Össz

férfi

nő

Össz

férfi

nő

163

35

128

102

20

82

265

55

210

4.3. Kérdőívek (minta; a regionális alappopuláció 71,3%-a) Levelező

Nappali általános szociális munkás (WJLF Összesen)

ÖSSZESEN

Össz

férfi

nő

Össz

férfi

nő

Össz

férfi

nő

95

21

74

94

19

75

189

40

149

34

5. Zsigmond Király Főiskola (ZSKF) 5.1. Teljes populáció (OKM 2001-2005 és intézményi 2006) Levelező

Nappali humán erőforrás menedzser

ÖSSZESEN

Össz

férfi

nő

Össz

férfi

nő

Össz

férfi

nő

257

67

190

859

158

701

1116

225

891

kommunikáció szakos bölcsész-művelődésszervező

27

9

18

172

19

153

199

28

171

nemzetközi kapcsolatok szakreferens

135

38

97

243

38

205

378

76

302

0

0

0

508

147

361

508

147

361

419

114

305

1782

362

1420

2201

476

1725

művelődésszervező ZSKF Összesen

5.2. Régiós populáció (73,7%, számítógépes nyilvántartásból) Levelező

Nappali

ÖSSZESEN

Össz

férfi

nő

Össz

férfi

nő

Össz

férfi

nő

humán erőforrás menedzser

196

50

146

733

149

584

929

199

730

kommunikáció szakos bölcsész-művelődésszervező

20

5

15

122

24

98

142

29

113

nemzetközi kapcsolatok szakreferens

66

26

40

114

16

98

180

42

138

művelődésszervező ZSKF Összesen

0

0

0

371

60

311

371

60

311

282

81

201

1340

249

1091

1622

330

1292

5.3. Kérdőívek (minta; a regionális alappopuláció 29,4%-a) Levelező

Nappali

ÖSSZESEN

össz

férfi

nő

össz

férfi

nő

össz

férfi

nő

humán erőforrás menedzser

60

19

41

160

42

118

220

61

159

kommunikáció szakos bölcsész-művelődésszervező

10

2

8

44

10

34

54

12

42

nemzetközi kapcsolatok szakreferens

38

20

18

43

9

34

81

29

52

művelődésszervező

0

0

0

122

17

105

122

17

105

108

41

67

369

78

291

477

119

358

ZSKF Összesen

(B) Az intézményeken belüli súlyozás eredményei 1. Apor Vilmos Katolikus Főiskola (AVKF) 1.1. Kérdőívek (súlyozott elemszám) Szakok óvodapedagógus szociálpedagógus tanító egyéb összesen Összesen

Összesen 15 22 34 10 81

Nappali férfi 1 3 3 2 10

nő 13 19 31 8 72

Levelező/esti Összesen férfi 32 3 41 3 26 2 3 0 101 8

nő 29 37 24 3 93

ÖSSZESEN Összesen férfi 47 5 63 7 60 5 12 2 183 18

nő 42 56 55 11 164

Nappali férfi 9 21 22 10 61

nő 84 120 193 50 447

Levelező/esti Összesen férfi 201 21 249 17 162 11 22 6 634 55

nő 180 232 152 16 580

ÖSSZESEN Összesen férfi 294 30 389 38 378 32 81 16 1142 116

nő 264 352 345 66 1026

1.2. Regionális populáció Szakok óvodapedagógus szociálpedagógus tanító egyéb összesen Összesen

Összesen 93 140 215 60 508

35

A súlyozás eredménye (százalékok) 1.3. Szakok szerinti arányok: Kérdőív (súlyozott) óvodapedagógus 25,7 szociálpedagógus 34,5 tanító 33,0 egyéb összesen 6,6 Összesen 99,9

Regionális populáció 25,7 34,1 33,1 7,1 100,0

1.4. Nemek szerinti arányok: Kérdőív (súlyozott) férfi 10,0 nő 89,8 Összesen 99,9

Regionális populáció 10,2 89,9 100,0

1.5. Tagozatok szerinti arányok: Kérdőív (súlyozott) nappali 44,5 levelező/esti 55,4 Összesen 99,9

Regionális populáció 44,5 55,6 100,0

2. Budapesti Műszaki Főiskola (BMF) 2.1. Kérdőívek (súlyozott) Levelező (és esti)*

Nappali

Szakok BD gépészmérnök BD egyéb szak KA villamosmérnö k KA egyéb szak KE műszaki menedzser

Összesen

férfi

nő

22

17

5

47

38

9

124

102

22

6

6

1

Összesen

Egyéb (Szakirányú)*

férfi

nő

6

5

1

13

10

3

11

8

3

22

17

5

Összesen

férfi

nő

Összese n

0

0

0

28

22

6

21

21

0

81

69

12

21

15

5

155

125

30

0

0

0

29

23

6

Összesen

férfi

nő

89

66

24

5

4

1

17

12

4

111

83

29

KE egyéb szak NJ műszaki informatika RS könnyűipari mérnök

13

8

4

0

0

0

0

0

0

13

8

4

44

34

10

11

8

3

0

0

0

55

42

13

68

47

21

8

6

2

0

0

0

76

53

23

Összesen

413

318

96

76

59

17

58

49

10

548

425

123

2.2. Regionális populáció Levelező (és esti)*

Nappali

Szakok BD gépészmérnök BD egyéb szak KA villamosmérnö k KA egyéb szak KE műszaki menedzser

Összesen

férfi

nő

184

144

394

318

1030

848

182

52

46

6

Egyéb (Szakirányú)*

Összesen

férfi

nő

40

50

39

11

76

110

85

25

88

67

21

187

144

43

Összesen

férfi

nő

Összese n

0

0

0

234

183

51

174

173

1

678

576

102

174

129

45

1292

1044

248

0

0

0

239

190

49

Összesen

férfi

nő

746

550

196

43

34

9

139

104

35

928

688

240

KE egyéb szak NJ műszaki informatika RS könnyűipari mérnök

105

68

37

0

0

0

0

0

0

105

68

37

367

280

87

90

69

21

0

0

0

457

349

108

569

394

175

67

52

15

0

0

0

636

446

190

Összesen

3447

2648

799

635

490

145

487

406

81

4569

3544

1025

* Kiegészítő megjegyzések: BMF esetében NJ műszaki informatika: „levelező‖ = „esti‖; KE műszaki menedzser: „egyéb‖ = „távoktatás‖; KA egyéb szak: „egyéb‖ = „szakirányú‖; KA villamosmérnök: „egyéb‖ = „távoktatás‖; BD egyéb szak: „egyéb‖ = „szakirányú‖. (Lásd a 4. fejezetben a 4.2. ábrát is.)

36

A súlyozás eredménye (százalékok) 2.3. Szakok szerinti arányok: Kérdőív (súlyozott) BD gépészmérnök 5,1 BD egyéb szak 14,8 KA villamosmérnök 28,3 KA egyéb szak 5,2 KE műszaki menedzser 20,3 KE egyéb szak 2,3 NJ műszaki informatika 10,0 RS könnyűipari mérnök 13,9 Összesen 100,0

Regionális populáció 5,1 14,8 28,3 5,2 20,3 2,3 10,0 13,9 100,0

2.4. Nemek szerinti arányok: Kérdőív (súlyozott) férfi 77,6 nő 22,4 Összesen 100,0

Regionális populáció 77,6 22,4 100,0

2.5. Tagozatok szerinti arányok: Kérdőív (súlyozott) nappali 75,4 levelező/esti 13,9 szakirányú 10,7 Összesen 100,0

Regionális populáció 75,4 13,9 10,7 100,0

3. ELTE Állam- és Jogtudományi Kar (ELTE ÁJK) 3.1. Kérdőívek (súlyozott) Levelező

Nappali

Esti tagozat Összese n férfi

ÖSSZESEN

Összesen

férfi

nő

Összese n

jogász

308

120

188

49

politológus

54

21

33

0

0

0

0

0

0

54

21

társadalombiztosítás

0

0

0

63

23

40

0

0

0

63

23

40

363

141

221

113

28

84

56

22

34

531

192

340

Szakok

Összesen

férfi

nő

nő

Összesen

férfi

nő

5

44

56

22

34

414

147

266 33

3.2. Regionális populáció Levelező

Nappali

Esti tagozat Összese n férfi

ÖSSZESEN

Összesen

férfi

nő

Összese n

férfi

nő

nő

Összesen

férfi

nő

jogász

1303

507

796

209

22

187

236

93

143

1747

622

1125

politológus társadalombiztosítás i szervező

229

90

139

0

0

0

0

0

0

229

90

139

0

0

0

267

97

170

0

0

0

267

97

170

Összesen

1532

597

935

476

119

357

236

93

143

2243

809

1434

Szakok

A súlyozás eredménye (százalékok) 3.3. Szakok szerinti arányok: Kérdőív (súlyozott) jogász 77,9 politológus 10,2 társadalombiztosítá s 11,9 Összesen 100,0

Regionális populáció 77,9 10,2 11,9 100,0

37

3.4. Nemek szerinti arányok: Kérdőív (súlyozott) férfi 36,1 nő 64,0 Összesen 100,0

Regionális populáció 36,1 64,0 100,0

3.5. Tagozatok szerinti arányok: Kérdőív (súlyozott) nappali 68,3 levelező 21,2 esti 10,5 Összesen 100,0

Regionális populáció 68,3 21,2 10,5 100,0

4. Wesley János Lelkészképző Főiskola (WJLF) 4.1. Kérdőívek (súlyozott) Levelező

Nappali Szakok általános szociális munkás

Összese n

férfi

116

25

nő

Összese n

férfi

91

73

14

Összesen nő

Összese n

férfi

nő

59

189

39

150

férfi

nő

Összese n

férfi

nő

20

82

265

55

210

4.2. Regionális populáció Levelező

Nappali Szakok általános szociális munkás

Összese n

férfi

nő

Összese n

163

35

128

102

A súlyozás eredménye (százalékok) 4.3. Nemek szerinti arányok: Kérdőív (súlyozott) férfi 20,8 nő 79,2 Összesen 100,0

Regionális populáció 20,8 79,2 100,0

4.4. Tagozatok szerinti arányok: Kérdőív Regionális (súlyozott) populáció nappali 61,4 61,4 levelező 38,6 38,6 Összesen 100,0 100,0

38

Összesen

5. Zsigmond Király Főiskola (ZSKF) 5.1. Kérdőívek (súlyozott)

nő 43 4 12 0 59

Levelező Összese n férfi 216 44 36 7 34 5 109 18 394 73

Levelező Összese n férfi 733 149

Nappali Összese n 58 6 19 0 83

Szakok humán erőforrás kommunikáció-művelődésszervező nemzetközi kapcsolatok művelődésszervező Összesen

férfi 15 1 8 0 24

ÖSSZESEN nő 172 29 29 92 321

Összesen 273 42 53 109 477

férfi 59 9 12 18 97

nő 215 33 41 92 380

5.2. Regionális populáció Nappali Szakok humán erőforrás menedzser kommunikáció szakos bölcsészművelődésszervező nemzetközi kapcsolatok szakreferens művelődésszervező Összesen

Összese n 196

férfi 50

nő 146

20 66 0 282

5 26 0 81

15 40 0 201

122 114 371 1340

24 16 60 249

ÖSSZESEN nő 584

Összesen 929

férfi 199

nő 730

98 98 311 1091

142 180 371 1622

29 42 60 330

113 138 311 1292

A súlyozás eredménye (százalékok) 5.3. Szakok szerinti arányok:

humán erőforrás kommunikációművelődésszervező nemzetközi kapcsolatok művelődésszervező Összesen

Kérdőív (súlyozott) 57,3

Regionális populáció 57,3

8,8 11,1 22,9 100,1

8,8 11,1 22,9 100,0

Kérdőív (súlyozott) 20,4 79,7 100,1

Regionális populáció 20,3 79,7 100,0

Kérdőív (súlyozott) 17,4 82,7 100,1

Regionális populáció 17,4 82,6 100,0

5.4. Nemek szerinti arányok:

férfi nő Összesen 5.5. Tagozatok szerinti arányok:

nappali levelező Összesen

(C) Az intézmények közötti súlyozás eredménye Teljes populáció Regionális populáció

AVKF BMF ELTE ÁJK WJLF ZSKF Összesen

Fő Százalék 1964 11,1 8879 50,2 4154 23,5 488 2,8 2201 12,4 17686 100,0

Fő 1142 4569 2243 265 1622 9841

Százalék 11,6 46,4 22,8 2,7 16,5 100,0

39

Minta elemszáma Fő 183 548 531 189 477 1928

Százalék 9,5 28,4 27,5 9,8 24,7 100,0

Súlyozott minta elemszáma Fő Százalék 224 11,6 895 46,4 440 22,8 52 2,7 318 16,5 1928 100,0

14.6. MELLÉKLET:

A vizsgálatban közreműködő hallgatók névsora NÉV

INTÉZMÉNY

ÁBRAHÁM DÓRA ABU-SARAH SALWA ADORJÁN EMESE ARADI CHARLOTTE ARANY-TÓTH KRISZTINA ÁRMÓS FRUZSINA BABOS ZSUZSA BADÓ DÓRA BAKONYI CORNÉLIA BAKOS HELGA BALÁZS CSABA BALOGH JUDIT BÁNDI DIÁNA BÁNYAI BORBÁLA BÁRÁNY ZSANETT BARTA TÍMEA BEKE MARCELLA BÉKI ORSOLYA BEZZEGZ ANDRÁS BIRJUKOVA VIKTÓRIA BIRKÁS ESZTER BLAU KLÁRA BOCSI ÁGNES BODÓ BEATRIX BOKOR EMESE BORBÉLY ISTVÁN GÁBOR BOROS ANIKÓ BORZA NIKOLETT BRÁJER VERA BÚZÁS DÁNIEL CSABAI KRISZTINA CSÁSZÁR BARBARA CSÉFFÁN GYÖRGY CSEH MAGDOLNA CSEH VIKTÓRIA CSEREY ORSOLYA CSIBA GERGELY

ZSKF ZSKF ZSKF ZSKF ZSKF ZSKF ZSKF ZSKF ZSKF ZSKF PKE ZSKF ZSKF ZSKF ZSKF ZSKF ZSKF ZSKF ZSKF ZSKF ZSKF ZSKF ZSKF WJLF ZSKF ZSKF ZSKF ZSKF ZSKF ZSKF ZSKF WJLF ZSKF ZSKF ZSKF WJLF ZSKF 40

CSIZMADIA RÉKA CSOBAKHÁZI (CIUBOTARIU) ANDRÁS CZERJÁK MIHÁLY DAMOKOS ÁRON DANI ÁGNES DEÁK ZSUZSANNA DELI KATALIN DOBAI ZSOLT DOBÓ KITTI DONCA DORINA DÓSA ENIKŐ - EMESE DREMÁK SZILVIA EGYED RÉKA EIBEL ANDREA ENYINGI TIBOR ERDEI GABRIELLA ERDEI ISTVÁN GÁBOR FARKAS DÁVID FARKAS ROXANNE FATÉR DÓRA FAZEKAS GERGŐ FEHÉR FRUZSINA FENYVESI TÜNDE FERENCZ VILMOS FŰRÉSZ KRISZTIÁN FÜRST ANDRÁS GAÁL ZSUZSANNA GARLATI CSILLA GESZTELYI-NAGY ÁDÁM GROSMANN KÁROLY GROSZ RÓBERT GÜNTHER BRIGITTA GYULA JUDIT GYÚNI ZSUZSANNA HAJDÓ VALÉRIA HAJDÚ CSILLA HALÁSZ BEÁTA HANZEL ENIKŐ HAUSER ANTAL HAUTH DÁVID HEFLER TÍMEA HEGEDŰS NÓRA HOFFMAN TAMÁS

ZSKF PKE WJLF ZSKF ZSKF PKE WJLF PKE ZSKF PKE PKE ZSKF WJLF ZSKF WJLF PKE WJLF ZSKF ZSKF WJLF ZSKF ZSKF ZSKF PKE ZSKF ZSKF ZSKF ZSKF ZSKF PKE ZSKF ZSKF WJLF ZSKF ZSKF ZSKF ZSKF ELTE ZSKF ZSKF WJLF WJLF ZSKF 41

HOHMANN ESZTER HOMÓ BARBARA HORVÁTH ESZTER HORVÁTH SÁNDOR FRIGYES HUDÁK ANIKÓ IGLÓDI GERGELY ILLYÉS PÉTER IVÁCSON KATALIN JAKAB ATTILA JOÓ RENÁTA - JÚLIA JUHÁSZ GABRIELLA KAKAS ANGELIKA KALMÁR DÓRA KALMÁR ILDIKÓ KALOCSAI KAROLA KAMMERER SZILVIA KAPITÁNY DÁVID KERTI RÓBERT KICSINY RITA VIRÁG KIS HAJNAL KIS TAMÁS KISS ANDREA KISS CSONGOR KNOLL SZILVIA KOCSI SAROLTA KOLONICS NOÉMI KOVÁCS DÁVID KOVÁCS DÓRA KOVÁCS EMESE KOVÁCS KRISZTINA KOVÁCS PAULA KOVÁCS RENÁTA KOVÁCS VERONIKA KŐRÖZSI RÓBERT LABAN VIKTÓRIA LÁSZLÓ ÁDÁM LÁTOS BALÁZS LÉNÁRT ZSÓFI LÉVAI ANNA LOVAS BOGÁTA ÁGNES LŐRINCZI SZILVIA MAGYAR CSABA MAJER TÍMEA

ZSKF ZSKF ZSKF WJLF ZSKF ZSKF ZSKF PKE ZSKF PKE ZSKF WJLF ZSKF ZSKF ZSKF ZSKF ZSKF ZSKF WJLF PKE WJLF ZSKF WJLF ZSKF ZSKF ZSKF ZSKF ZSKF ZSKF ZSKF ZSKF PKE ZSKF PKE ZSKF ZSKF ZSKF ZSKF ZSKF WJLF PKE ZSKF ZSKF 42

MAJNEK ÉVA MAKÓ ANNA MARTON KRISZTINA MENYHÁRT ÁKOS MÉSZÁROS ILDIKÓ MIHÁLY DÁNIEL MIKE MELINDA MIKLÓS VIKTÓRIA MIKÓ HAJNALKA MOCHNÁCS ANDREA MOLNÁR BEÁTA MOLNÁR DÓRA MOLNÁR EMESE MOLNÁR GERGELY MOLNÁR JULIANNA MOLNÁR LÍVIA EDIT MUCSI ZSÓFIA NÁDHÁZI LAJOS NAGY FERENC NAGY GILDA NAGY KATA NAGY SZILVIA NAGY ZSÓFIA NÉMETH BORBÁLA NÉMETH KINGA NHANCALE ZSUZSANNA NYÁRI BÁLINT NYÁRI MELINDA OLÁH GÁBOR OROSZI ZITA OSZTER ÉVA PÁLINKÁS KATALIN PAPP BALÁZS PELLECZKY ZOLTÁN RABÁR GERGELY RABEI SIDONIA - BEATRICE RADICS ROLAND RAKAMAZI ADRIENN RÁKOSI ILDIKÓ RÁZGA BERNADETT SALLAI KATALIN SÁNDOR KRISZTA SÁNTA GEORGINA

ZSKF ZSKF ZSKF ZSKF WJLF ZSKF ZSKF ZSKF ZSKF ZSKF ZSKF ZSKF ZSKF WJLF PKE ZSKF ZSKF ZSKF ZSKF ZSKF ZSKF ZSKF ZSKF WJLF ZSKF ZSKF WJLF WJLF PKE PKE ZSKF ZSKF WJLF ZSKF ZSKF PKE ZSKF ZSKF ZSKF WJLF ZSKF WJLF ZSKF 43

SÁROS BÁLINT SÁROSY RITA SCHWANG LÁSZLÓ SIMON NORBERT SINKÓ TÍMEA ANNAMÁRIA SÓGORKA VIVIEN SURÁNYI KRISZTINA SZABADKAI (SZÉKELY) PÁL SZABÓ BERNADETT SZABÓ ÉVA SZABÓ KATALIN SZABÓ MÁRIA SZABÓ MELÁNIA SZABÓ NIKOLETTA SZABÓ RICHÁRD SZABÓ ZOLTÁN SZAKÁCSNÉ SIMORJAI ÁGNES SZALOKI ANETT SZALÓKI IVETT SZAUER ANITA SZEIFERT NOÉMI SZÉKELY PÁL SZÉKELY VERA SZÉLES IZABELLA SZÉNÁSI DÓRA SZENCZI DALMA SZEPESI NORBERT SZÉPLAKI LILLA SZIKSZAI CSILLA SZÜCS ANDERA TÍMEA TAKÁCS BERNADETT TAR GÁBOR TARI JUDIT TAUBINA ANASZTÁZIA TÉRI ILDIKÓ TIRKNÉ TÓTH ZITA TÓTH ALEXANDRA TÓTH ANDREA TÓTH CSILLA TÓTH GÁBOR TÓTH ILDIKÓ TÓTH RICHARD TÓTH SZILVIA

ZSKF ZSKF ZSKF ZSKF ZSKF ZSKF ZSKF ZSKF ZSKF ZSKF WJLF ZSKF PKE ZSKF ZSKF PKE ZSKF ZSKF ZSKF ZSKF ZSKF ZSKF ZSKF ZSKF ZSKF ZSKF ZSKF ZSKF ZSKF ZSKF WJLF ZSKF ZSKF ZSKF WJLF ZSKF ZSKF ZSKF ZSKF ELTE ZSKF WJLF ZSKF 44

TŐKÉS ESZTER TRENCSÉNYI SZILVIA URKOM TÍMEA VÁCZ TIBOR VARANYECKI NÓRA VARGA ADRIENN VARGA DIÁNA VARGA SZANDRA VÁRKONYI ADRIENN VASAS ZSÓFIA VASS ZSOLT VENDREY LÁSZLÓ VERESS ÉVA VIDA MARIETTA VÍG ESZTER VÍGH ÉVA VINKLÁR ÉVA VIRÁG ILDIKÓ WÁGNER NIKOLETT WINKLER MÓNIKA WÖLCZ JUDIT ZARÁND ISTVÁN ZIMRE ZSUZSA

PKE ZSKF ZSKF ZSKF ZSKF ZSKF ZSKF ZSKF ZSKF ZSKF WJLF ZSKF ZSKF ZSKF ZSKF ZSKF WJLF ZSKF WJLF ZSKF ZSKF ZSKF WJLF

(*) INTÉZMÉNYEK RÖVIDÍTÉSE: ELTE = EÖTVÖS LÓRÁNT TUDOMÁNYEGYETEM; PKE = PARTIUMI KERESZTÉNY EGYETEM (NAGYVÁRAD/ORADEA); WJLF = WESLEY JÁNOS LELKÉSZKÉPZŐ FŐISKOLA; ZSKF = ZSIGMOND KIRÁLY FŐISKOLA

45

14.7. MELLÉKLET: A vizsgálatba bevont intézmények néhány alapadata a 2006/2007. tanévben (A) A felsőoktatási hallgatók a képzési szintek és tagozatok szerint167 Felsőfokú szakképzés

Főiskolai szintű képzés

Egyetemi szintű képzés

10842

163323

ebből: új belépő

5221

ebből: államilag támogatott

Alapképzés

Mesterképzés

Oszta tlan képzés

Szakirányú továb bképzés

PhD, DLA képzés

Össze sen

113438

91365

110

7583

21903

7784

416348

1954

3026

72840

0

6389

0

2528

91958

9520

73276

73948

55522

0

3440

20

3051

218777

ebből: utolsó éves

4920

62573

32281

83

0

0

9783

2230

111870

ebből: külföldi

133

3382

6042

2762

0

1698

511

582

15110

ebből: nő

7255

103434

62143

45664

10

4411

14703

3782

241402

Ebből: Nappali tagozat összesen

8471

70087

89828

59058

0

5643

531

5056

238674

ebből: új belépő

4104

800

954

47523

0

5474

0

1647

60502

ebből: államilag támogatott

8005

53679

72414

47170

0

3356

0

3051

187675

ebből: utolsó éves

3962

27884

24603

53

0

0

343

1551

58396

ebből: külföldi

119

1483

5807

1791

0

1676

275

467

11618

ebből: nő

5554

41809

47295

26840

0

3181

272

2497

127448

ebből: lakhatási támogatásra jogosult

3969

25410

33537

20312

0

1644

141

940

85953

ebből: kollégista

1028

14545

19147

13484

0

923

96

361

49584

Ebből: Esti tagozat összesen

113

4219

2107

1218

0

119

2372

78

10226

ebből: új belépő

72

154

185

694

0

0

0

33

1138

ebből: államilag támogatott

39

1730

4

595

0

0

0

0

2368

ebből: utolsó éves

39

1696

760

0

0

0

907

10

3412

ebből: külföldi

0

89

20

38

0

1

48

5

201

ebből: nő

89

3007

1519

740

0

81

1896

26

7358

Megnevezés

Hallgató összesen

167

Forrás: Besenyei Roland et al (szerk.): Oktatás-statisztikai Évkönyv 2006/2007. OKM Budapest, 2007. 134. http://www.okm.gov.hu/letolt/statisztika/okt_evkonyv_2006_2007_070824.pdf Letöltés ideje: 2007. 10. 12.

46

(A táblázat folytatása) Felsőfokú szakképzés

Főiskolai szintű képzés

Egyetemi szintű képzés

Ebből: Levelező tagozat összesen

2253

68005

ebből: új belépő

1040

ebből: államilag támogatott

Alapképzés

Mesterképzés

Oszta tlan képzés

Szakirányú tovább képzés

PhD, DLA képzés

Összesen

21324

28454

110

1821

16846

2650

141463

1000

1805

22151

0

915

0

848

27759

1476

17853

1530

7756

0

84

20

0

28719

ebből: utolsó éves

919

26958

6870

30

0

0

7404

669

42850

ebből: külföldi

14

1385

215

847

0

21

187

110

2779

1609

46248

13165

16717

10

1149

11033

1259

91190

Ebből: Távoktatás tagozat összesen

5

21012

179

2635

0

0

2154

0

25985

ebből: új belépő

5

0

82

2472

0

0

0

0

2559

ebből: államilag támogatott

0

14

0

1

0

0

0

0

15

ebből: utolsó éves

0

6035

48

0

0

0

1129

0

7212

ebből: külföldi

0

425

0

86

0

0

1

0

512

Megnevezés

ebből: nő

47

(B) Felsőoktatási intézményenkénti főbb hallgatói és oktatói létszámok az összes tagozaton168

0

Szakirányú továbbképzés 167

PhD, DLA képzés 0

0

686

2900

80167

110

6432

Egyetemi szintű képzés

Alapképzés

Mesterképzés

1848

26

547

0

632

0

Egyházi intézmények összesen

31

8654

Akapítványi intézmények

Felsőfokú szakképzés

Felsőfokú szakképzés

Főiskolai szintű képzés

Egyetemi szintű képzés

Alapképzés

Mesterképzés

Osztatlan képzés

Budapesti Műszaki Főiskola

257

6219

0

5842

0

Eötvös Loránd Tudományegyetem Állami intézmények összesen

116

5251

15730

5570

9294

131926

104609

Egyházi intézmények

Felsőfokú szakképzés

Főiskolai szintű képzés

Apor Vilmos Katolikus Főiskola

31

Wesley János Lelkészképző Főiskola

Állami intézmények

Zsigmond Király Főiskola Alapítványi intézmények összesen

Mindöszszesen

168

Összesen

Oktatók

12485

450

1631

31884

1764

19853

7367

359758

18426

Osztatlan képzés

Szakirányú továbbképzés

PhD, DLA képzés

Összesen

Oktatók

0

0

255

0

2707

148

297

0

7

0

0

936

118

8829

4081

0

1151

1292

365

24403

2112

Főiskolai szintű képzés

Egyetemi szintű képzés

Alapképzés

Mesterképzés

Osztatlan képzés

Szakirányú továbbképzés

PhD, DLA képzés

Összesen

Oktatók

0

2693

0

1160

0

0

0

0

3853

167

1517

22743

0

7117

0

0

758

52

32187

1538

Felsőfokú szakképzés

Főiskolai szintű képzés

Egyete-mi szintű képzés

Alapkép -zés

Mesterképzés

Osztatlan képzés

Szakirányú továbbképzés

PhD, DLA képzés

Összesen

Oktatók

10842

163323

113438

91365

110

7583

21903

7784

416348

22076

Forrás: Besenyei Roland et al (szerk.): Oktatás-statisztikai Évkönyv 2006/2007. OKM Budapest, 2007. 135-137. http://www.okm.gov.hu/letolt/statisztika/okt_evkonyv_2006_2007_070824.pdf Letöltés ideje: 2007. 10. 12.

48

14.8. MELLÉKLET: A kutatás field-je Winkler Mónika és Wölcz Judit A FIELD VEZETŐI („SUPERVISOR”-OK)

01. Béki Orsolya (11 fő)

02. Csiba Gergely (12 fő)

03. Damokos Áron (11 fő)

04. Juhász Gabriella (10 fő)

05. Kovács Dóra (14 fő)

06. Magyar Csaba (11 fő)

07. Molnár Beáta (8 fő)

08. Taubina Anasztázia (15 fő)

09. Varga Diána (15 fő)

10. Vendrey László (14 fő)

11. Winkler Mónika (27 fő) ELŐSZERVEZŐK (12 fő)

14. Lénárt Zsófia (11 fő)

12. Zaránd István (13 fő)

13. Szikszai Csilla (7 fő)

Bárány Zsanett FIELD SZERVEZÉS, NYILVÁNTARTÁS (2 fő) Vendrey László KÉRDŐÍVEK „KOMPLETTÍROZÁSA”, A KÉRDEZÉS ELLENŐRZÉSE (3 fő)

Menyhárt Ákos SZÁMÍTÓGÉPES RÖGZÍTÉS, ADATFELDOLGOZÁS (8 fő)

A kutatásban összesen 161 kérdezőbiztos, 12 előszervező, 14 instruktor, 13 egyéb segítő (rögzítők, adminisztratív segítők stb.) hallgató vett részt, mindannyian a ZSKF nappali tagozatos hallgatói. Rajtuk kívül – legalább egy kérdőíves interjú erejéig – további hallgatók működtek közre a 2006. augusztusától 2007. decemberéig tartó kutatásokban (a ZSKF részéről további 65 hallgató, a WJLF részéről 78 hallgató, míg a PKE részéről 22 hallgató).