XI. Erdélyi Tudományos Diákköri Konferencia
FAUNISZTIKAI FELMÉRÉSEK AZ ÉSZAK-ERDÉLYI AUTÓPÁLYA NYOMVONALÁN
Bóné Gábor Máté, IV. éves diák Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Természettudományi és Művészeti Kar Környezettudományi Tanszék
Dr. Urák István, egyetemi docens, Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Természettudományi és Művészeti Kar Környezettudományi Tanszék
Kolozsvár 2008. május 23–24.
Faunisztikai felmérések az észak-erdélyi autópálya nyomvonalán Bóné Gábor Máté
Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem, Természettudományi és Művészeti Kar, Környezettudományi Tanszék, 400112 Kolozsvár (Cluj-Napoca), Mátyás király u. (Matei Corvin) 4 sz., email:
[email protected]
Bevezetés Az észak erdélyi autópálya építése 2004. júniusában kezdődött. A tervezett nyomvonal Brassó és a magyar határ mellett lévő Bors között húzódik. Erdélyt 415 km-en átszelve Brassó, Fogaras, Segesvár, Marosvásárhely, Torda, Kolozsvár, Zilah és Nagyvárad városokat érinti. A nyomvonal Brassó mellől indul, kb. 600 méteres tengerszint feletti magasságról, áthalad az Erdélyi-medencén átlag 300-400 méteren, majd az Erdélyi Szigethegységet északról megkerülve kiér a Körösök síkságára kb. 130 m magasságra. A munkálatok kivitelezése az amerikai Bechtel cégre, valamint a közreműködő török illetőségű Enka Insaat ve Sanayi cégekre hárul. A két cég 20 éves eredményes együttműködésének tulajdonítható, hogy ez lesz a negyedik közösen épített autópálya. Az észak-erdélyi autópálya jelenleg Európa legnagyobb infrastrukturális beruházása. Egy fontos szakaszt fog képezni úgy a nemzeti, mint a nemzetközi autópálya hálózatban, megkönnyítve Románia beilleszkedését az európai és közép-keleti kereskedelembe és áruforgalomba. Mind az építkezés ideje alatt, mind pedig a 2013-as befejezés után az autópálya jelentős gazdasági nyereséget jelent az országnak. Az autópályát nyolc szakaszra osztották fel, amiből kettő építése szimultán megkezdődött. Az egyik a 2B szakasz Aranyosgyéres és Gyalu (Kolozsvártól nyugatra) között, a másik pedig a 3C, Berettyószéplak és Bors között. Az autópályák, gyorsforgalmú utak környezetre gyakorolt hatásának felméréséhez részletes és minden természettudományi területet átfogó hatásvizsgálat szükséges. A fizikai és kémiai paraméterek mérése mellett szükséges egy átfogó képet kapnunk az élővilág helyzetéről, mert így hosszú távon hatásosabban lehet a környezetet és annak változásait minősíteni. A módszer alapját a biológiai indikáció képezi. Az élő szervezetek és populációk jelzik a környezetükben végbemenő változásokat a populációk összetételének, az
2
egyedszámok nagyságának változásával, esetenként tájidegen fajok megjelenésével és őshonos fajok eltűnésével. Úgy a természetes, mint a mesterséges szennyezések kimutatására számos növény- és állatfaj alkalmas. Azokat a szervezeteket, populációkat vagy társulásokat használják biológiai indikátoroknak, amelyek előfordulása, vitalitása vagy válaszreakciói módosulnak valamely környezeti tényező változására. Számos szervezet, mint egy nyitott rendszer válaszol a környezet változásaira. Ezekre a változásokra, mint ingerekre adott válaszreakciókból következtetéseket vonhatunk le a szennyezés mértékéről. A különböző fajok más és más érzékenységgel válaszolnak a szennyezésre. Megkülönböztetünk nagyon érzékeny, érzékeny vagy nem érzékeny (rezisztens) fajokat. Az élő szervezeteknek több kritériumnak kell eleget tenniük ahhoz, hogy bioindikátorként lehessen használni őket. Gyakoriak kell legyenek, valamint megfelelően érzékenyen és specifikusan kell reagálniuk a környezet változására. Az indikátorok válaszreakciói a genetikai felépítéstől, fejlődési stádiumtól, környezeti tényezőktől és a szennyezés koncentrációjától függ. Annak ellenére, hogy a fizikai és kémiai mérések pontos mennyiségi és minőségi adatokkal szolgálnak a szennyezést illetően, a kiterjedését és az élővilágra kifejtett hatását nem jelzik. Célunk, hogy az indikátorok által nyújtott információkat felhasználva egy olyan adatbázist hozzunk létre, amely a kutatás későbbi fázisában a közlekedés okozta környezetszennyezés mértékének a becslésére és a veszély nagyságának megállapítására alkalmas legyen. Ennek érdekében fel kell mérnünk a terület állatvilágának pillanatnyi helyzetét, különös tekintettel azokra a fajokra, amelyek később a biológiai indikátorok lesznek. (Kovács M., 1992) Anyag és módszerek Minden állattani felmérés átfogó faunisztikai adatok gyűjtésével kezdődik, melynek eredményeként elkészül egy fajlista. Ezt követi a célcsoportok kiválasztása és a minőségi adatok
kiegészítése
mennyiségi
adatokkal,
a
megfelelő
mintavételezési
módszer
kidolgozásával és alkalmazásával. A célcsoportokat azért kellett kiválasztanunk, mert minden állatcsoport lefedéséhez nagyon sok szakemberre lett volna szükség, ami nem kivitelezhető. A kiválasztott célcsoportok különböző kritériumoknak kell eleget tegyenek. Elsősorban reprezentatívak kell legyenek, valamint a táplálkozási piramis felső részét foglalják el, mert akkor az alsóbb szintek felépítésére is következtetni lehet. Fontos szempont ezeken kívül a könnyű terepi vagy laboratóriumi azonosíthatóság.
3
A leggyakrabban kiválasztott célcsoportok gerincesek közül a madarak, gerinctelenek közül pedig a futóbogarak, lepkék és pókok. Ezek a csoportok, de különösen egyes madárfajok úgynevezett esernyő fajnak (umbrella species) is tekinthetők, azaz speciális és általában összetett élőhely igényükkel sok más faj igényeit megjelenítik (Frank 2000). Példaként megemlíthetjük a ragadozó madarakat, amelyek a felsorolt tényezőkön kívül nagy territórium igénnyel is rendelkeznek. Jelenlétük jelzi a jó minőségű élőhelyet, ahol sok más faj is előfordul. Mivel a táplálkozási piramisokban általában csúcsragadozókként jelennek meg, tartós és stabil előfordulásuk egy élőhelyen feltételezi az alsóbb szintek stabilitását és kiegyensúlyozott voltát. A felméréseket elsősorban terepen végeztük, feljegyezve a megfigyelt fajokat. A nehezebben azonosítható fajok meghatározásához határozókönyveket használtunk (pl. Svensson 2002, Móczár 1975), vagy fényképeket készítettünk róluk és kikértük a szakemberek véleményét. A gerinctelen ízeltlábú-fauna tanulmányozására talajcsapdákat helyeztünk ki, melyeket etilén-glikol-oldattal töltöttük fel, kevés detergens hozzáadásával, a felületi feszültség csökkentése érdekében. Az így összegyűlt biológiai anyagot 70o-os etilalkohol-oldatban tároltuk, laboratóriumban szétválogattuk, és sztereómikroszkóp segítségével határoztuk meg a fajokat változatos határozókulcsok alkalmazásával (Móczár 1975, Heimer & Nentwig 1991, Nentwig et al. 2006, Bährmann 2000). Eredmények A felmérések eddig öt településen zajlottak, átfogva a Nagyvárad és Torda közti szakaszt. Az öt helység Bihar, Magyarzsombor, Egerespatak, Csürülye és Torda. A gyűjtőpontok kijelőlésénél arra törekedtünk, hogy minél változatosabb élőhelyeket fedjenek le. A Bihar melletti mintaterületen összesen 38 faj jenlétét sikerült kimutatni, amelyből 1 puhatestű, 16 ízeltlábú, 3 hal, 1 kétéltű, 16 madár és 2 emlős. A patakban nagyszámú fialló csiga (Viviparus sp.) figyelhető meg. Az ebbe a nembe tartozó fajok tipikusan édesvíziek. Amint nevük is utal rá, elevenszülők. Egy szívpitvar, egy vese, egy kopoltyú jellemzi az idetartozó fajokat. Gyöngyház rétegük nincs, házuk nyílását szaruszerű operculum segítségével képesek bezárni. A vízszennyezettséget viszonylag jól tűrik. Főleg a dús növényzetű állóvizeket kedvelik. Az ízeltlábúak közül a lepkék és a pókok közül sikerült a legtöbb fajt azonosítani. Mindkét csoport nagyon jó célcsoport állattani felmérések esetében, a nappali lepkék főleg azért mert könnyen felismerhetők terepen is, valamint jelenlétük utal a tápnövények jelenlétére is, ezek az adatok pedig felhasználhatók az élőhelyek minősítésére. A pókok, mint nagyon 4
változatos táplálkozási stratégiával rendelkező ragadozó ízeltlábúak szintén nagyon fontos információkat nyújtanak természetes és mesterséges ökoszisztémákról, vagy a zavarás mértékéről. Mindkét csoportban azok a fajok vannak túlsúlyban, amelyek tűrik a mérsékelt emberi beavatkozást, kaszálókkal tarkított parcellás mezőgazdasági területek képezik egyik legfontosabb előfordulási helyüket, ami meg is egyezik a terepen tapasztaltakkal. Néhány faj ilyen körülmények között nagyon el tud szaporodni, ilyenkor gradációk alakulnak ki. Ilyen gradációnak lehettünk a szemtanúi május 24-én, mikor rengeteg galagonyalepkét (Aporia crataegi) figyelhettünk meg és szemtanúi lehettünk a lárvák által végzett pusztításnak is. A gradációtól eltekintve, a szárazföldi ízeltlábúak közül a mezei futrinka (Carabuss granulatus) abszolút dominanciáját figyelhettük meg minden talajcsapdás mintában, csapdánként több mint 20-25 egyeddel. A vízi ízeltlábú fauna domináns csoportjai a tegzesek és a szitakötők. Nagyon sok sávos szitakötőt (Calopteryx splendens) figyelhettünk meg minden alkalommal a patak fölött és környékén. Viszont mindkét csoport fajokban szegény, amiből arra lehet következtetni, hogy a patak vizének oxigénellátottsága nem a legjobb, aminek akár szennyezés is lehet az oka. Erre már a fialló csigák nagy számából is lehetett következtetni. A halak közül is olyan fajok élnek meg, melyek nem túl érzékenyek az alacsony oxigénkoncentrációra és a szennyezettséget is jól tűrik, mint például a ponty (Cyprinus carpio) és a vörösszárnyú koncér (Rutilus rutilus). A madarak közül védett fajokat is sikerült megfigyelni. Ilyen a két ragadozó madárfaj, az egerészölyv (Buteo buteo) és a vörös vércse (Falco tinnunculus). Mindkét faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN - International Union for Conservation of Nature and Natural Resources) által kiadott Vörös Könyvben. Szintén említésre méltó a nagy kócsag (Egretta alba), a magyar természetvédelem jelképe, mint fokozottan védett madár, a magyar ötforintos pénzérme előlapján is megjelenik. A két kisemlőst is sikerült azonosítanunk, a törpeegeret (Micromys minutus) és a mezei cickányt (Crocidura leucodon), mindkettő vörös listás faj (IUCN). A Bihar melletti területről elmondhatjuk, hogy faunája gazdag, ritka és védett fajok is előfordulnak, ami az élőhelyek változatosságával magyarázható (kaszálókkal és vizes területekkel tarkított parcellás mezőgazdasági területek).
5
1. táblázat: A bihari gyűjtőpontról összeállított fajlista
Taxon Mollusca (Puhatestűek) Gasteropoda (Csigák vagy haslábúak) Viviparus sp. (fialló csiga) Arthropoda (Ízeltlábúak) Araneae (Pókok) Ozyptila praticola Pardosa alacris Zora spinimana Lepidoptera (Lepkék vagy pikkelyesszárnyúak) Aporia crataegi (galagonyalepke) Cynthia carduii (bogáncslepke) Coenonympha glycerion (közönséges szénalepke) Colias erate (kénes lepke) Euproctis chrysorrhoea (aranyfarú szövőlepke) Inachis io (nappali pávaszem) Polyommatus icarus (közönséges boglárkalepke) Diptera (Kétszárnyúak) Lucilia cesar (fémzöld döglégy) Mecoptera (Csőrös rovarok) Panorpa communis (skorpiólégy) Heteroptera (Poloskák) Nepa cinerea (közönséges víziskorpió) Gerris sp. (molnárka) Coleoptera (Bogarak vagy fedelesszárnyúak) Carabus granulatus (mezei futrinka) Odonata (Szitakötők) Calopteryx splendens (sávos szitakötő) Pisces (Halak) Osteichtes (Vértes és csontos halak) Cyprinus carpio (ponty) Ictalurus nebulosus (törpeharcsa) Rutilus rutilus (vörösszárnyú koncér) Amphybia (Kétéltűek) Anura (Békák) Rana dalmatina (erdei béka) Aves (Madarak) Ciconiiformes (Gólyaalakúak) Ciconia ciconia (fehér gólya) Egretta alba (nagy kócsag) Accipitriformes (Vágómadár-alakúak) Buteo buteo (egerészölyv) 6
Dátum III. 29. V. 24. VII. 1. x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x
x
x x x
x x x x x x
x
x x x x x x
x x
x x x x x x
x x x x x x x
x x
x x
x x x x x x x
Falconiformes (Sólyomalakúak) Falco tinnunculus (vörös vércse) Phasanidae (Fácánfélék) Perdix perdix (fogoly) Phasianus colchicus (fácán) Charadriiformes (Lilealakúak) Vanellus vanellus (bíbic) Cuculidae (Kakukkfélék) Cuculus canorus (kakukk) Alaudidae (Pacsirtafélék) Alauda arvensis (mezei pacsirta) Hirundinidae (Fecskefélék) Hirundo rustica (füsti fecske) Laniidae (Gébicsfélék) Lanius collurio (tövisszúró gébics) Sylviidae (Poszátafélék) Acrocephalus arundinaceus (nádirigó) Sturnidae (Seregélyfélék) Sturnus vulgaris (seregély) Passeridae (Verébfélék) Passer domesticus (házi veréb) Fringillidae (Pintyfélék) Carduelis chloris (zöldike) Emberizidae (Sármányfélék) Milliaria calandra (sordély) Mammalia (Emlősök) Insectivora (Rovarevők) Crocidura leucodon (mezei cickány) Rodentia (Rágcsálók) Micromys minutus (törpeegér)
x x
x x
x x x
x x x
x x x
x
x
x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x
x x x x x x x x
x x
x x x
x x
A Magyarzsonbor (Zimbor) mellett kiválasztott gyűjtőponton előforduló élőlények közül, a fauna helyi vizsgálatával, valamint mintavételezéssel (egyeléssel és talajcsapdázással) és a minták laboratóriumi vizsgálatával, a tanulmányozott 647 egyedből 46 taxont sikerült kimutatni, amiből 25 esetben a fajok pontos azonosítása is megtörtént (mellékelt táblázat). A Barber-csapdákkal gyűjtött biológiai anyag alapján, mivel a talajcsapdázás nem csak minőségi, hanem mennyiségi mintavételezési módszer is, lehetővé vált a faunát alkotó egyes taxonok
(rendszertani
csoportok)
populációs
méretének
a
becslésére
egy
relatív
tömegviszonyokat kifejező cönológiai karakterisztika, a relatív abundancia kiszámításával.
7
A relatív abundancia azt fejezi ki, hogy valamely taxon egyedszáma hány százalékát teszi ki a vizsgált életközösségben található taxonok összegyedszámának. A következő képlet segítségével számítható ki: Ar = (n / N) x 100 ahol: Ar = relatív abundancia; n = vizsgált taxon egyedszáma; N = összegyedszám; 100 = százalékos arányítási tényező. Az relatív abundancia kiszámításával megtudhatjuk, hogy az egyes fajok milyen mértékben járulnak hozzá a közösség felépítéséhez: D1 < 1,1% - szubrecedens fajok; D2 = 1,1 – 2% - recedens fajok; D3 = 2,1 – 5% - szubdomináns fajok; D4 = 5,1 – 10% - domináns fajok; D5 > 10% - eudomináns fajok. Az így kapott eredmények alapján, az ízeltlábúfauna közösségeinek legnagyobb részét ászkarákok (Isopoda) alkotják (26,7%, 165 egyed). Az ászkarákok hát-hasi irányban lapított, ovális testalkatú állatok. A tor első szelvénye a fejjel összenőtt. Csápjaik eltérő fejlettségűek. Hét szelvényből álló toruk végtagjai azonos alkotásúak. Potrohuk utolsó szelvényei rendszerint potrohpajzzsá forrtak össze. Végtagjaik módosultak (párzás, légzés), az utolsó pár úgynevezett farokláb. Általában párás élőhelyekhez ragaszkodnak, avarban, kövek alatt találhatók, főleg éjjel aktívak. Főként elhalt növényi anyagokkal táplálkoznak (lebontók). A következő, nagy egyedszámmal jelenlévő ízeltlábú csoportot a hártyásszárnyúak (Hymenoptera) képviselik (23,14%, 143 egyed). Közülük is elsősorban a hangyákat (Formicidae) kell megemlíteni, mivel ők teszik ki a minták hártyásszárnyú anyagának 98,6%át. Ez elsősorban a talajcsapdázás, mint gyűjtési és mintavételezési módszer lényeges tulajdonságával magyarázható: a talajfelszínén aktívan mozgó (epigéikus) ízeltlábúak gyűjtésére kifejlesztett módszer. Ezért, mint ilyenek, a hangyák nagy egyedszámmal esnek bele, főleg ha a bolyok vagy vándorutak közelében lettek telepítve, míg a többi, repülő életmódot folytató ízeltlábú csak véletlenszerűen eshet bele a csapdákba, ahogy ez a mi esetünkben is történt (0,14%). Két hangyafajt sikerült azonosítani a mintákból: a fekete lóhangyát (Camponotus vagus) és az erdei vöröshangyát (Formica rufa). A fekete lóhangya egész test fekete. Fészkét általában korhadó fában építi. Az általunk gyűjtött egyedek is egy több éve kivágott és az útszélén hagyott farönkön és annak közelében voltak gyűjtve. Ragadozó életmódot folytatnak, de dögöt illetve mézharmatot is fogyasztanak. 8
Az erdei vöröshangya lombhullató és tűlevelű erdőkben egyaránt megtalálható. Terjedelmes, kúpalakú fészkét apró ágakból, fenyőtűkből, többnyire egy fatönk fölé építi. A fészkekből szerteágazó vadászutak akár a legmagasabb fák tetejéig is felhatolnak. Kedvelik a mézharmatot, de kimondott ragadozók. Az erdőgazdálkodás leghasznosabb rovaraiként tartják számon. A harmadik legnagyobb csoportot a pókok (Araneae) képviselik (21,52%, 133 egyed), viszont fajszám alapján első helyen állnak. Mint generalista ragadozók, nagyon fontos szerepet töltenek be az életközösségekben (biocönózisokban), sok más ízeltlábú populációinak a nagyságát szabályozva a predáció által. A csodáspók (Pisaura mirabilis) sárgásbarna potrohán középen világos, oldalt sötét sáv húzódik végig. Igazán "csodásnak" a hím mondható, potroha vörös-fekete pontozottsága miatt. Növényzeten mindenfelé gyakran előforduló faj. A viráglakó karolópók (Misumena vatia) nősténye fehér vagy citromsárga, a potroh két oldalán barna sávval. A nősténynél jóval kisebb hím fejtora sötétbarna, a középsávja világosabb, potroha sárgás, két fekete oldalcsíkkal, első két pár lába sötét. Mint neve is mutatja, virágokban találhatunk rájuk. Az előbb felsorolt rendszertani csoportokon kívül, egyedszámuknál fogva jelentős szerepet töltenek be a talajszinti ízeltlábú-közösségek alkotásában a soklábúak (Myriapoda) (12,14%, 75 egyed) és a bogarak (Coleoptera) (11,97%, 74 egyed). A soklábúak jellegzetesen hosszúkás testű, változó, gyakran igen sok törzsszelvénnyel és lábbal rendelkező szárazföldi állatok. A test fejre és közel homonom szelvényezettségű törzsre osztható. Mindig csak egy pár tapogatójuk van, ami a rákok első csápjának felel meg. A soklábóak altörzsébe (Subphylum Myriapoda) tartozó százlábúak családjából (Classis Chilopoda) azonosított faj a barna százlábú (Lithobius forficatus), melyből 16 példány esett bele a talajcsapdákba. A fajra jellemző, hogy 90%-os relatív nedvességtartalmú talajban érzi legjobban magát. A páratartalmat lábízeikkel, csápjukkal, valamint egész testfelületükön érzékelik. Szintén a soklábúak altörzsébe tartoznak az ikerszelvényesek (Diplopoda), melyek közül a karimás ikerszelvényest (Polydesmus complanatus) sikerült faji szintig meghatározni a talajcsapdákba esett 47 példány alapján. Ez a faj szintén nedvességkedvelő, főleg az avarban fordul elő, néha tömegesen. A bogarak közül legnagyobb egyedszámmal előforduló faj a dögbogarak (Silphidae) családjának képviselője, a karimás dögbogár (Silpha carinata), melyből 15 példány esett bele a csapdákba. Ez a nagy egyedszám elsősorban azzal magyarázható, hogy a hosszú időre kihelyezett talajcsapdákban enyhén erjedésnek induló biológiai anyag szaga vonzó hatással 9
van ezekre a rovarokra. Talán ugyanez a magyarázata annak, hogy a közönséges temetőbogár (Necrophorus vespillo) két példánya is belekerült a csapdákba. A talajcsapdás anyagból azonosítottunk egy kétéltű (Amphibia) fajt is, egy pettyas gőtét (Triturus vulgaris). Mint minden kétéltű faj, a pettyes gőte is védett. A farkos kétéltűek egyik legelterjedtebb romániai képviselője. Karcsú, alig 10 cm hosszú, finoman tagolt testű gőtefaj. Fején három hosszanti barázda található. A hímek egyik legjellemzőbb ismertetőjegye a szemek között vagy mögöttük kezdődő fogazott vagy hullámos szélű, gyöngyházfényben csillogó háttaraj, amely megszakítás nélkül megy át az ugyancsak fogazott vagy hullámos farokszegélybe, és többé-kevésbé hosszú hegybe fut. Főleg a sík területeken gyakori, de a domb- és hegyvidékeken is elterjedt. 1000 m magasság fölé csak ritkán hatol fel. A nyílt vízfelületeket szereti. A terepen való kutatásaink során 6 madárfajt (Aves) figyeltünk meg, melyből 4 énekes madár (Passeriformes): mezei pacsirta (Alauda arvensis), citromsármány (Emberiza citrinella), erdei pinty (Fringilla coelebs) és csilpcsalp füzike (Phylloscopus collybita). A mezei pacsirta (Alauda arvensis) agrobiotópokban gyakori faj. A vizes és erdővel borított területek kivételével mindenütt gyakori madár. Kétszer, háromszor is költ egy évben. A hím jellegzetes énekét a territórium felett magasra emelkedve, a levegőben hallatja. Rovarokkal, pókokkal táplálkozik. A kakukk (Cuculus canorus) a kakukkfélék (Cuculidae) családjába tartozik. Fészekparazita, tojásait elsősorban vörösbegy és nádirigó, tövisszúró gébics, ritkábban még kb. 30 énekesmadárfaj fészkébe rakja. Egy fészekbe általában egy tojást tojik. Hernyókkal és egyéb rovarokkal táplálkozik. Egy ragadozó madárfajt is azonosítottunk, az egerészölyvet (Buteo buteo), amely védett faj, szerepel a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN - International Union for Conservation of Nature and Natural Resources) által kiadott Vörös Könyvben. Elmondhatjuk, hogy az vizsgált területek közül a Nagyzsombor mellett kiválasztott élőhely faunája gazdag, ritka és védett fajok is előfordulnak.
10
1. ábra: Fontosabb ízeltlábú-csoportok megoszlása a relatív abundancia alapján 2. táblázat: A magyarzsombori gyűjtőpontról összeállított fajlista TAXONOK
Egyedszám
Mollusca (Puhatestűek) Gastropoda (Csigák) Arionidae (Csupaszcsigák) Annelidae (Gyűrűsférgek) Lumbricus rubellus (Vöröslő giliszta) Arthropoda (Ízeltlábúak) Arachnida (Pókszabásúak) Araneae (Pókok) Pisaura mirabilis (Csodáspók) Misumena vatia (Virágkarolópók) Pacgygnatha degeeri Acari (Atkák) Opiliones (Kaszáspókok) Crustacea (Rákok) Isopoda (Ászkarákok) Mriapoda (Soklábúak) Chilopoda (Százlábúak) Lithobius forficatus (Barna százlábú) Diplopoda (Ikerszelvényesek) Glomeris sp. (Gömbsoklábú) Polydesmus complanatus (Karimás ikerszelvényes) Insecta (Rovarok) Hymenoptera (Hártyászsárnyúak) Formicidae (Hangyák) Camponotus vagus (Fekete lóhangya) Formica rufa (Erdei vöröshangya) Diptera (Kétszárnyúak) Chironomidae (Szúnyogok) Mecoptera (Csőrös rovarok) Panorpa communis (Közönséges skorpiólégy) 11
8 2 5 2 126 1 1 5 7 3 165 16 11 1 47 2 81 17 43 2 1 1
Coleoptera (Bogarak) Carabidae (Futóbogarak) Abax parallelepipedus (Félbordás szélesfutó) Carabus violaceus (Kékfutrinka) Cerambicidae (Cincérek) Dorcadion aethiops (Fekete gyalogcincér) Elateridae (Pattanóbogarak) Curculionidae (Ormányosbogarak) Coccinellidae (Katicabogarak) Staphilinidae (Holyvák) Ocypus biharicus Scarabeidae (Lemezescsápúak) Melolontha melolontha (Májusi cserebogár) Silphidae (Dögbogarak) Necrophorus vespillo (Közönséges temetőbogár) Silpha carinata (Karimás dögbogár) Lepidoptera (Pikkelyesszárnyúak) Polyommatus icarus (Közönséges boglárka) Heteroptera (Poloskák) Ensifera (Tojócsövesek) Acrididae (Sáskák) Vertebrata (Gerincesek) Amphibia (Kétéltűek) Triturus vulgaris (Pettyes gőte) Aves (Madarak) Alauda arvensis (Mezei pacsirta) Buteo buteo (Egerészölyv) Cuculus canorus (Kakukk) Emberiza citrinella (Citromsármány) Fringilla coelebs (Erdei pinty) Phylloscopus collybita (Csilpcsalp füzike)
11 8 6 6 1 1 3 1 16 3 1 2 15 1 1 3 9 1 3 2 1 1 2 2
Egerespatak és Csürülye környékén összesen 61 állatfajt azonosítottunk faji szintig, ebből 30 gerinces és 31 gerinctelen. Annak ellenére, hogy a természetben a gerincesek az állatvilág nagyon kis százalékát teszik ki, az általunk azonosított fajoknak szinte fele tartozik ebbe a rendszertani csoportba. Ez azzal magyarázható, hogy nagyobb méretük és a kisebb fajszámuk miatt, többségük terepen is meghatározható, azonosításukhoz nincsen szükség az egyed befogására és laboratóriumi vizsgálatára. A vizsgált helyeken két ragadozó madárfajt azonosítottunk, az egerészölyvet (Buteo buteo) és a vörös vércsét (Falco tinnunculus). Mindkét faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN - International Union for Conservation of Nature and Natural Resources) által kiadott Vörös Könyvben. Másik két érdekes madárfaj a búbos banka (Upupa epops) és a gyurgyalag (Merops apiaster), melyek kitűnnek szépségükkel, formájukkal és színezetükkel. Európa „trópusi 12
madaraiként” vagy „repülő ékszerekként” is szokták emlegetni őket. Szintén szerepelnek a vörös listán, mint széles elterjedésű, de szigetszerűen előforduló ritka fajok. Ezen madárfajok jelenléte arra utal, hogy a vizsgált területeken megtalálhatók a természetes és természet közeli foltok mozaikja, ötvözve kisebb-nagyobb mezőgazdasági területekkel, melyek fészkelési helyet és vadászterületet biztosítanak ezen fajok számára. A két kisemlős, amit sikerült azonosítani, a mezei pocok (Microtus arvalis) és a mezei cickány (Crocidura leucodon) mezőgazdásai területeken is előforduló fajok, jelenlétük ara utal, hogy természetközeli gazdálkodás folyik, nincsen túlzott vegyszerhasználat az illető területeken. A kétéltűek és hüllők szintén az élőhelyek minőségét jelzik, akárcsak a fenékjáró küllő (Gobio gobio), az egyetlen halfaj, amit sikerült Egerespatak mellet azonosítani. Viszont a víz tisztaságára és gazdag oxigénellátottságára utalnak a meder alján nagy számban előforduló rovarlárvák is (tegzes-, kérész-, álkérész- és szitaötőlárvák). A gerinctelenek közül a legtöbb azonosított faj pók volt. Hálószövő és aktív vadász életmódot folytató fajok egyaránt vannak képviselve, ami az élőhelyek, mikrohabitátok változatosságára utal. A legtöbb rovar esetében sajnos nem tudtuk faji szintig eljutni a határozásban, ezért a táblázatban a nagyobb csoportok megnevezései jelennek meg (cincérek, levélbogarak, ormányosbogarak, stb.). A nappali lepkék meghatározása viszont már könnyebben megvalósítható, ezért ennél a csoportnál 6 fajnak is megjelenik a neve. Egyesek közülük tömegesen jelennek meg olyan helyeken, ahol megtalálják a szaporodásukhoz szükséges feltételeket, jelezve így az élőhelyek minőségét. A vizsgált területek faunája gazdag, ritka és védett fajok is előfordulnak. 3. táblázat: Az Egerespatak és Csürülye gyűjtőpontról összeállított fajlista
Taxonok Aves (Madarak) Accipitriformes (Vágómadár-alakúak) Buteo buteo (egerészölyv) Falconiformes (Sólyomalakúak) Falco tinnunculus (vörös vércse) Phasanidae (Fácánfélék) Coturnix coturnix (fürj) Cuculidae (Kakukkfélék) Cuculus canorus (kakukk) Upupidae (Banka-félék) Upupa epops (búbos banka) Meropidae (Gyurgyalagfélék) 13
Egerespatak x x x x x x x x x x x x
Csürülye x
x x
Merops apiaster (gyurgyalag) Picidae (Harkályfélék) Picus canus (hamvas küllö) Alaudidae (Pacsirtafélék) Alauda arvensis (mezei pacsirta) Motacillidae (Billegetőfélék) Motacilla alba (barázdabillegető) Turdidae (Rigófélék) Phoenicurus ochruros (házi rozsdafarkú) Saxicola torquata (cigánycsuk) Hirundinidae (Fecskefélék) Hirundo rustica (füsti fecske) Paridae (Cinegék) Parus major (széncinege) Laniidae (Gébicsfélék) Lanius excubitor (nagy őrgébics) Lanius collurio (tövisszúró gébics) Sylviidae (Poszátafélék) Acrocephalus arundinaceus (nádirigó) Corvidae (Varjúfélék) Pica pica (szarka) Corvus friugilegus (vetési varjú) Corvus corone cornix (dolmányos varjú) Corvus corax (holló) Sturnidae (Seregélyfélék) Sturnus vulgaris (seregély) Oriolidae (Sárgarigófélék) Oriolus oriolus (sárgarigó) Passeridae (Verébfélék) Passer domesticus (házi veréb) Fringillidae (Pintyfélék) Fringilla coelebs (erdei pinty) Carduelis carduelis (tengelic) Mammalia (Emlősök) Insectivora (Rovarevők) Crocidura leucodon (mezei cickány) Rodentia (Rágcsálók) Microtus arvalis (mezei pocok) Amphybia (Kétéltűek) Anura (Békák) Rana esculenta (kecskebéka) Bombina variegata (sárgahasú unka) Reptilia (Hüllők) Lacertilia (Gyíkok) 14
x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x
x x
x x x
x
Lacerta agilis (fürgegyík) Arthropoda (Ízeltlábúak) Araneae (Pókok) Aculepeira ceropegia Araniella cucurbitina (zöld keresztespók) Argiope bruennichi (darázpók) Erione dentipalpis Mangora acalypha (réti keresztespók) Misumena vatia Pardosa amentata Pardosa prativaga Pisaura mirabilis (csodáspók) Theridion sisyphium Theridion varians Xysticus ulmi Diptera (Legyek vagy kétszárnyúak) Lucilia cesar (fémzöld döglégy) Panorpa communis (skorpiólégy) Coleoptera (Bogarak vagy fedelesszárnyúak) Adalia bipunctata (kétpettyes katicabogár) Cantharis rustica (suszterbogár) Cerambicidae (Cincérek) Chrysomelidae (Levélbogarak) Curculionidae (Ormányosbogarak) Leptinotarsa decemlineata (burgonyabogár) Staphylinidae (Holyvák) Subcoccinella vigintiquatuorpunctata Hymenoptera (Hártyásszárnyúak) Neuroptera (Recésszárnyúak) Chrysopa perla (Aranyszemű fátyolka) Odonata (Szitakötők) Calopteryx splendens (sávos szitakötő) Libelulla depressa (közönséges acsa) Lepidoptera (Lepkék pikkelyesszárnyúak) Glaucopsyche alexis Mellicta athalia (közönséges tarkalepke) Pieris rapae (répalepke) Plebejus argus (ezüstös plebejusboglárka) Ochlodes venatus (erdei busalepke) Vanessa atalanta (Atalanta lepke) Crustacea (Rákok) Gammarus balcanicus 15
x x x x x x x x x x x x x x x x x x
x x x x x x x x x x x
x x x x x x x x x x x x x x x
x
x x x x x x x x x
x
x
x
Heteroptera (Poloskák) Nepa cinerea (közönséges víziskorpió) Pisces (Halak) Gobio gobio (fenékjáró küllő) Annelida (Gyűrüsférgek) Haemopis sanguisuga (lónadály)
x x x x x x
x x x
Torda környékén két gyűjtőpontot jelöltünk ki, hogy minél változatosabb élőhelyeket tudjunk megvizsgálni. Az egyik egy út menti mezőgazdasági terület (Torda 1), a másik az Aranyos-partján egy töltésen belüli rész, a folyó árterületén (Torda 2). Amint az várható is volt, a mezőgazdasági területen sokkal kisebb volt a fajgazdagság (15 taxon, 76 egyed), mint a folyó árterületén (42 taxon, 1946 egyed). Mindkét gyűjtőhelyen a hangyák (Hymenoptera: Formicidae) voltak a legnagyobb egyedszám által képviselve. Az Aranyos árterületén 1256 egyedet gyűjtöttek a csapdák, ami azzal magyarázható, hogy valamelyik csapda valószínűen a hangyák vándorútjába volt telepítve. A legnagyobb fajszámmal viszont a pókok voltak képviselve, de egyedszámuk sem elhanyagolható. 247 egyed esett bele a talajcsapdákba az Aranyos-partján (Torda 2) és 19 egyed a mezőgazdasági területen valamit azt az úttesttől elválasztó keskeny gyepsávban. A fajok többsége pusztai farkaspók (Pardosa agrestis) volt, ami egyik leggyakoribb agrobiont farkaspókfaj (Fam. Lycosidae) Európában. Az vizsgált helyeken két ragadozó madárfajt azonosítottunk, az egerészölyvet (Buteo buteo) és a kabasólymot (Falco subbuteo). Mindkét faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN - International Union for Conservation of Nature and Natural Resources) által kiadott Vörös Könyvben. Másik érdekes madárfaj a partifecske (Riparia riparia). Szintén szerepel a vörös listán, mint széles elterjedésű, de szigetszerűen előforduló ritka faj. Éppen az épülő autópálya nyomvonalán, az Aranyos-partján találtunk egy nagy méretű telepet. Ezen madárfajok jelenléte arra utal, hogy a vizsgált területeken megtalálhatók a természetes és természet közeli foltok mozaikja, ötvözve kisebb-nagyobb mezőgazdasági területekkel, melyek fészkelési helyet és vadászterületet biztosítanak számukra. A két kisemlős, amit sikerült azonosítani, a mezei pocok (Microtus arvalis) és a mezei cickány (Crocidura leucodon) mezőgazdásai területeken is előforduló fajok, jelenlétük ara utal, hogy természetközeli gazdálkodás folyik, nincsen túlzott vegyszerhasználat az illető területeken. Végezetül elmondhatjuk, hogy az vizsgált területek közül az Aranyos-árterületének (Torda 2) a faunája gazdag, ritka és védett fajok is előfordulnak, míg a mezőgazdasági terület (Torda 1) sokkal fajszegényebb, ritka és védett fajokat nem sikerült azonosítani. Ahhoz, hogy 16
még pontosabb képet tudjunk alkotni, több éves kutatómunkára lenne szükség és főleg több terepmegfigyelésre, terepmunkára. 4. táblázat: A két tordai gyűjtőpontról összeállított fajlista
Egyedszám
TAXONOK
Torda 1
Mollusca (Puhatestűek) Arionidae (Csupaszcsigák) Annelidae (Gyűrűsférgek) Lumbricus terrestris (Földigiliszta) Arthropoda (Ízeltlábúak) Arachnida (Pókszabásúak) Araneae (Pókok) Pisaura mirabilis (Csodáspók) Tetragnatha sp. (Állaspók) Acari (Atkák) Crustacea (Rákok) Isopoda (Ászkarákok) Miriapoda (Soklábúak) Chilopoda (Százlábúak) Diplopoda (Ikerszelvényesek) Insecta (Rovarok) Hymenoptera (Hártyászsárnyúak) Formicidae (Hangyák) Diptera (Kétszárnyúak) Chironomidae (Szúnyogok) Odonata (Szitakötők) Coleoptera (Bogarak) Elateridae (Pattanóbogarak) Curculionidae (Ormányosbogarak) Coccinellidae (Katicabogarak) Chrysomelidae (Levélbogarak) Carabidae (Futóbogarak) Scarabeidae (Ganajtúrók) Staphilinidae (Holyvák) Anisoplia tempestiva (Gabonaszipoly) Cantharis rustica (Suszterbogár) Melolontha melolontha (Májusi cserebogár) Silpha carinata (Karimás dögbogár) Trichoptera (Tegzesek) Lepidoptera (Pikkelyesszárnyúak) Gonepteryx rhamni (Citromlepke) Heteroptera (Poloskák) Gerris sp. (Molnárpoloska) Pyrrhocoris apterus (Verőköltő bodobács) Cicada (Kabócák) Ensifera (Tojócsövesek) Tettigoniidea (Szöcskék) 17
Torda 2
1 2 9 8
247 2 1 4 101 7 38
17
2 1256 89 1 1
8
2 2 1 1
8 13 1 1 8 4 33 1 1 1
5 2 2 3 6 2 3 1
Megjegyzés
Gryllodea (Tücskök) Gryllotalpa gryllotalpa (Lótücsök) Gryllus campestris (Mezei tücsök) Vertebrata (Gerincesek) Pisces (Halak) Amphibia (Kétéltűek) Rana sp. Aves (Madarak) Sturnus vulgaris (Seregély) Buteo buteo (Egerészölyv) Delichon urbica (Molnárfecske) Hirundo rustica (Füstifecske) Riparia riparia (Partifecske) Cuculus canorus (Kakukk) Corvus frugilegus (Vetési varjú) Falco subbuteo (Kabasólyom) Pica pica (Szarka) Mammalia (Emlősök) Crocidura leucodon (Mezei cickány) Microtus arvalis (Mezei pocok)
1
2 12 8 5 13 1 2 7 50 2
védett védett védett védett, telep
4 2 2 3
védett
1 2
Következtetések Az észak-erdélyi autópálya nyomvonala nagyon változatos élőhelyeken halad át, néhány természetvédelmi területet is érintve (pl. Tordai-hasadék és Turi-hasadék Természetvédelmi Rezervátumok között, átszelve egy Natura 2000-es területet). Ezek a változatos élőhelyek, amint kutatásaink is bizonyítják, gazdag faunával rendelkeznek, sokszor védett fajok is előfordulnak, melyeknek a populációi sérülhetnek az autópálya építése és üzembe helyezése következtében. Éppen ezért fontos lenne folytatni a faunisztikai felméréseket az épülő autópálya nyomvonalán, és a kutatások során szerzett adatokat felhasználni védelmi intézkedések kidolgozásához, együttműködve az építést végző vállalattal a természet- és környezetvédelem érdekében. A vizsgálatunk eredményei alapul szolgálhatnak majd a későbbi kutatásokhoz, valamint az autópálya megépítése előtti, és működésbe helyezése utáni állapotok összehasonlításához. Ahhoz, hogy még pontosabb képet tudjunk alkotni, több éves kutatómunkára lenne szükség és főleg több terepmegfigyelésre. Irodalomjegyzék Bährmann R. 2000. Gerinctelen állatok határozója. Mezőgazda Kiadó, Budapest. Frank T. 2000. Természet-Erdő-Gazdálkodás. Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, Pro Sylva Hungaria Egyesület Eger. 18
Heimer S., Nentwig W. 1991. Spinnen Mitteleuropas. Paul Parey Verlag, Berlin und Hamburg. IUCN 2006. 2006 IUCN Red List of Threatened Species. Internet: http://www.iucnredlist.org Kovács M. 1992. Biological indicators in environmental protection. Akadémiai Kiadó, Budapest. Móczár L. 1969. Állathatározó I–II. Tankönyvkiadó, Budapest. Móczár L. 1975. Kis állathatározó. Tankönyvkiadó, Budapest. Nentwig
W.,
Hänggi
A.,
Kropf
C.,
Blick
T.
2006.
Spinnen
Mitteleuropas
(Bestimmungsschlüssel). Internet: http://www.araneae.unibe.ch Svensson L., Peter J. 2002. Madárhatározó. Park Kiadó, Budapest. Internet: http://www.autostradatransilvania.ro/page/2/Despre-Autostrada-Transilvania.html
19
