XI. Erdélyi Tudományos Diákköri Konferencia

XI. Erdélyi Tudományos Diákköri Konferencia

Súlyosan és halmozottan sérült gyerekek fejlesztésének elmélete és gyakorlata a családban, szakember és szülők együttműködése révén

Vezető tanárok: Dr. Kis Szidónia

Szerző:

Péter Lunczer Ildikó MA.

Erdély-Potovszky Mónika

Babeş-Bolyai Tudományegyetem,

Babeş-Bolyai Tudományegyetem,

Pszichológia és Neveléstudományok Kar

Pszichológia és Neveléstudományok Kar,

Gyógypedagógia tanszék

Gyógypedagógia szak, III. év

Kolozsvár 2008. május 23-24.

Tartalomjegyzék Bevezetés ....................................................................................................................................3 I. Elméleti rész............................................................................................................................5 1.

A fogalmak tisztázása.....................................................................................................5 A súlyosan –halmozottan sérültek......................................................................................5

2. A sérült gyermek családi helyzete ......................................................................................5 A sérült gyerek hatása a családra........................................................................................5 3. Tanácsadás és irányítás.......................................................................................................6 3.1. Gyógypedagógiai tanácsadás.......................................................................................6 3.2. Szülők és szakemberek együttműködése.....................................................................7 II. Fejlesztés, fejlesztés menetének bemutatása..........................................................................8 4. Fejlesztési célok..................................................................................................................9 5. Mérés, fejlesztés .................................................................................................................9 5.1. Fejlesztésben alkalmazott mérőeszközök és módszerek .............................................9 5.2. Fejlesztési terv bemutatása: egyéni fejlesztési terv ...................................................11 5.3. A fejlesztésben használt módszerek rövid bemutatása..............................................20 Bazális stimuláció..................................................................................................20 Bobath módszer .....................................................................................................20 Ayres terápia..........................................................................................................21 Hidroterápiás rehabilitációs gimnasztika (HRG) ..................................................21 Gyógymasszázs ......................................................................................................22 6. A fejlesztés menetének leírása..........................................................................................22 7. A fejlesztés során felmerülő nehézségek..........................................................................25 Bibliográfia...............................................................................................................................27 Melléklet...................................................................................................................................29

2

Bevezetés „Én is halandó ember vagyok, mint a többi; és a föld első ivadékának utóda. Anyám méhében öltöttem testet. Tíz hónap alatt álltam össze a vérében a férfi magvából, az egyesülés gyönyörétől kísérve. Mikor megszülettem, én is a közös levegőt szívtam, és a földre estem, mint mindenki; első hangom a sírás volt, mint a többieké. Pólyában és gondok közt neveltek. Mert egyetlen király sem kezdi másképp az életét. Mindenki számára egy az út az életbe, mint ahogy a távozás is ugyanaz.” Bölcs 7, 1-6 Nehéz számomra megmagyarázni, hogy miért ezt a témát választottam, azonban mégis határozottan megvagyok győződve, hogy jól választottam és örömmel dolgoztam ezzel a témával. Talán mint kihívás állt előttem ez téma, mert tudtam és éreztem, hogy ezen a területen szeretnék a későbbiekben is dolgozni. Kihívás volt, mert így egy kis bepillantást kaphattam abba, amit a jövőben szeretnék csinálni, kihívás volt azért mert nem rendelkeztem gyakorlati tudással. Kihívás, mert felelőséget vállaltam olyan személyekért, akik talán még arra se képesek hogy kommunikáljanak. De ugyanakkor olyan személyekért, akik ugyanolyan értékesek mint bárki más, ugyanúgy kezdődött az életük, mint bárki másnak „Tíz hónap alatt álltam össze a vérében a férfi magvából, az egyesülés gyönyörétől kísérve”. Ugyanúgy kezdték a földi éltek, mint minden kisbaba „Mikor megszülettem, én is a közös levegőt szívtam, és a földre estem, mint mindenki; első hangom a sírás volt, mint a többieké. Pólyában és gondok közt neveltek.”. Nem tagadható, hogy a súlyosan-halmozottan sérült gyerek nevelése több nehézséget, fájdalmat és gondot jelent, de akkor is, ők is gyermekek, akiknek segítségre van szükségük, ahhoz, hogy a legelemibb dolgokat is elvégezzék, de akiktől sokszor többet tanulhatunk, mint bárki mástól. Mert, ahogy a sérült emberek bánnak velünk minden percben, mi is legalább néha úgy kellene bánjunk egymással, mert nem csak mi tanítjuk őket, hanem ők is tanítanak minket.

3

Nagyon fontosnak tartom a család szerepét a sérült emberek életében és főként a súlyosanhalmozottan sérült gyerekek esetében, a sérült gyermek nagyon nagy „teher” lehet egy család számára, épp ezért gondoltam, úgy, hogy a családok támogatása is benne lesz a dolgozatomba és a fejlesztés részét képezi a gyógypedagógiai tanácsadás. Mivel, ahogy már említettem a súlyosan-halmozottan sérült gyerek nevelése több odafigyelést igényel, és nehéz munkával jár, a szülőknek szükségük van támaszrendszerre, amit azonban sajnos ritkán kapnak meg. De mindenképpen mély elismerést érdemelnek azok a szülők, akik vállalják, hogy gyermeküket súlyos sérülése ellenére is otthon nevelik és mindent megtesznek a gyermekük fejlődése érdekében. Nehéz átfogó képet kapni a nehéz helyzetben élő családok és sérült gyermekük helyzetéről de talán mégis sikerült egy kis ízelítőt meglátni és megtapasztalni abból, hogy mit jelent súlyosan-halmozottan sérült gyereket nevelni, fejleszteni a családi keretek között. Ez alapján próbálom megírni ezt a dolgozatot és bízom abban, hogy mindazt amit ez az idő alatt tanultam, feltudom használni a későbbiekben is.

4

I. Elméleti rész 1. A fogalmak tisztázása A súlyosan –halmozottan sérültek A „súlyosan akadályozott, súlyosan fogyatékos” kifejezést igen nehéz kevés szóval megfogalmazni. A súlyos fogyatékosság meghatározásának számos formája létezik, megközelíthető orvosi, pszichológiai, perszonális, szociális, szociológiai, jogi, etikai, pedagógiai valamint gyógypedagógiai szempontok szerint (Márkus E., 2004.). De csak a pedagógiai és gyógypedagógiait emelném ki: Pedagógiai/gyógypedagógiai megközelítés: a „súlyos-halmozottan fogyatékosság”-ról mint képezhetetlenségről, oktathatatlanságról, nevelhetetlenségről beszéltek, s a pedagógiai kilátástalanság puszta „felügyelő- illetve ápoló-gondozó pedagógiai” megközelítéshez vezettek. Az elmúlt évtizedekben a speciális pedagógiai koncepcióknak és a bazális fejlesztésnek köszönhetően a legsúlyosabb fogyatékosoknak is van már speciális pedagógiájuk melyek, segítik őket a fejlődésben. A diagnosztizált sérülés, károsodás, fogyatékosság olyan akadályozó tényezővé válik, ami gátolja a különböző funkciók zökkenőmenetes kialakulását vagy fejlődését, és már a születés után pár hónappal behozhatatlan lemaradásokat okoz az ép fejlődésmenettől való eltérés, pedig az életkor előrehaladásával egyre nő. A „halmozott” jelző arra utal, hogy egy időben két vagy több, egymással nem közvetlen oki kapcsolatban álló különböző fogyatékosság is megfigyelhető, vagyis egyszerre több „fő vagy vezető tünet” is megfigyelhető (Pl. mozgássérült és értelmi akadályozott, vagy süket és vak). Mindezt a központi idegrendszer komplex sérülése is okozhatja, vagyis több agyi reprezentációs terület egyidejűleg károsodik és így nem következményesen kialakult fogyatékosságot okoz. A súlyos vagy halmozottan akadályozottság kialakulásában szerepet játszik a környezet támogató, avagy akadályozó volta. A tárgyi és társadalmi környezet befolyásolhatják azon fogyatékosok arányát, akiknek komoly akadályokkal, korlátokkal, hátrányokkal kell megküzdeniük a mindennapi élet, a tanulás és a képzés, a munkavállalás és a társadalmi beilleszkedés területén.(Márkus E.,1999)

2. A sérült gyermek családi helyzete A sérült gyerek hatása a családra

5

Minden gyermek születése megváltoztatja a család működését, a sérült gyermek születése még fokozottabban megbonthatja a családi rendszert és felborítja a már kialakított belső egyensúlyt. A helyzet valamennyi családtag számára megterhelő, ez különböző mértékben és ideig tapasztalható. (Borbély S., Jászberényi M., Kedl M., 2000). A sérült gyerek születése nagy problémákat okoz a családokban, gyakran váláshoz is vezet de ezt a szülök közötti viszony, ragaszkodás határozza meg. Amikor a szülők szembesülnek a fogyatékosság tényével nagy veszteségérzés, csalódás és tanácstalanság veszi körül őket, és egy gyászfolyamat zajlik le bennük, a tagadástól, a haragon, alkun és depresszión át eljuthatnak az elfogadásig, de ez az út hosszú és nagyon nehéz (Berszán L.,2007). Ha a gyerek sérült leginkább érintett terület a családon belül is az anya – gyerek kapcsolat, vagyis sérül az anya-gyermek kapcsolat is, mivel az anyát megzavarja a sérülés ténye és ez kihat az ösztönvezérelt, biztonságot és szeretet adó viselkedésére is. Az anya – gyerek között nemcsak információcsere történik, hanem kölcsönös egymásráhatás, ahol az egyik fél emocionális állapota átterjed a másikra is. Az anya és gyereke önkéntelenül és tudattalanul is közlik egymással érzelmi állapotukat és ezáltal is kölcsönösen befolyásolják egymás viselkedését. Az anya és a sérült gyerek közti kapcsolatra az lesz jellemző, hogy hiányzik belőle a természetes anyai ösztönök szabályozó szerepe, ennek és a nehezített kommunikációnak következtében az anya nem érti a gyermek metakommunikációs közléseit. (Tunyogi E., 1995)

3. Tanácsadás és irányítás „ A szülőknek nem „lelki mérnökökre” van szükségük, hanem olyan tanácsadókra, akik minden összegyűjtött megfontolásukat arra használják, hogy maguk is minél többet megértsenek a fogyatékosság értelméből. A szülők számára gyakran semmi sem olyan fontos, mint hogy egy kicsit jobban lássák a rájuk bízott és őket terhelő sérült élet értelmét.” (Görres, S. 1974 In. Berszán L.) 3.1. Gyógypedagógiai tanácsadás A tanácsadás a múlt század elején kezdődött el a pályaválasztási tanácsadással, amit a pedagógusok végeztek, később már professzionálissá vált. (Gibson, Mitchell,1998 In. Gordosné Sz. A., 2004). Mára már külön szakembereket képeznek ki erre a szakmára.

6

Irányításnak ill. konzultációnak is nevezik és alapvető feladatai, hogy alapvetően egészségorientált, döntéseket és választásokat segít elő, segít a továbbgondolkodásba és eszközöket is biztosít hozzá. A tanácsadást többszöri találkozás és beszélgetések összessége alkotja, egyfajta tanulási folyamat, amelyben a konzultáns támogatja a klienst ebben a folyamatban. A kliensek sok esetben csak tanácsért, útbaigazításért, információért fordulnak a szakemberhez, de a tanácsadás több ennél: „kísérés, vezetés olyan esetekben amikor a kliens nem tud egyedül dönteni” (Fonyó I. 2004). A gyógypedagógusok és más segítő szakmában dolgozó személyek gyakran kerülnek olyan helyzetekbe, ahol mint tanácsadók kell dolgozzanak. Ezért a gyógypedagógusnak épp úgy, mint a hasonló szakmában dolgozóknak kell

rendelkezzenek,

valamilyen

szintű

tanácsadási

illetve

pszichológiai

tudással.

Elengedhetetlenül fontosak a fejlődés- és gyermeklélektani ismeretek, mivel ezeket megkell beszélni a szülőkkel, hogy ők is értsék gyerekük fejlődését, akkor is ha ez nagyon lassú. A gyógypedagógiai tanácsadás főként a gyermek fejlesztésére irányul, így elsődleges feladata az, hogy segítse a gyerek jó irányú személyiségfejlődését és képességeinek kibontakozását. (Borbély S., Jászberényi M., Kedl M., 2000) 3.2. Szülők és szakemberek együttműködése A

gyermek

fogyatékossága

következtében

a

szülők

kapcsolatba

kerülnek

szakemberekkel, és együtt kell működniük, ami gyakran nagyon kényes és nehéz feladat, úgy a szülő, mit a szakember számára. A közös munka fontosságának felismerésére sok időre volt szükség, és sok év kellett elteljen, amíg úgy a szakember, mint a szülő belátta, hogy együtt sokkal hatékonyabban tudnak dolgozni. A közelmúltban felismerték azt is, hogy mennyire fontos a családi harmónia, a megfelelő anya-gyerek kapcsolat és, hogy ezt a tanácsadás segítheti a leginkább. A szülő mint partner vesz részt a fejlesztésben, hisz ő ismeri a legjobban saját gyermekét és a korai fejlődés alapterét is maga a családi élet alkotja. A szakember dolga, hogy segítsen a szülőknek megtalálni azokat a mozzanatokat, amelyekben a gyerek fejleszthető. A szakembernek segíteni kell ugyanakkor a napirend kialakításában, a célzott fejlesztések beiktatásában és egy állandó „támaszrendszerként” kell a szülők mellett állnia, de ugyanakkor semmit nem csinál meg helyettük. Gyakori probléma, hogy a szülőnek még nem sikerült feldolgoznia sérültség tényét, belső konfliktusai vannak és így nem képes együtt dolgozni a szakemberrel, azonban ebben is segítséget nyújthat egy jó szakember a tanácsadáson keresztül.

7

II. Fejlesztés, fejlesztés menetének bemutatása Dolgozatom kutatási része nagyon átfogó de ugyanakkor nagyon részletes, mivel ebben a részben mutatom be azt, hogy miről is szól a fejlesztésem. Tehát fejlesztést végeztem olyan súlyosan-halmozottan sérült gyerekekkel akik családi keretek között nevelkednek. Fejlesztésem, nem abból állt, hogy én személyesen dolgoztam a gyermekekkel, hanem az anyák voltak igazából a fejlesztők és én csak összeállítottam és megtanítottam nekik a fejlesztési tevékenységeket. A fejlesztésben három súlyosan-halmozottan sérült gyermek és ezek szülei vesznek részt. A gyermekek 2 és 8 év közöttiek. Mindhárom halmozottan sérült, kettő közülük a biológiai szülőkkel él, míg a harmadik nevelőszülőnél van. A szülők otthon nevelik, fejlesztik a gyermekeket és nagy odaadással teszik mindezt. Két gyermekkel más szakember is foglalkozik, míg a harmadikkal csak az anya. Gyermekek rövid bemutatása: S. az anya második gyereke, az anya második házasságából született egészen 4 éves koráig egészséges és aktív gyerekként vett részt a család életében, vagyis normális pszichomotoros fejlődésű kisfiú volt, 2006 decemberében egy nagy trauma következtében teljesen leépült és jelenlegi fejlettségi szintje 1 hónapos babának felel meg. Most 5 és fél éves, szüleivel és egy testvérével él egy kertes házban. A családban nagyon szerették és most is nagy szeretettel, illetve odafigyeléssel fordulnak feléje. Második esetem egy kislány, A., aki szintén második gyermekként született, aszfixia következtében fejlődése jelentősen elmarad az átlagtól. Most 8 éves, szüleivel és testvérével él, heti rendszerességgel jár gyógytornára, de minden más tevékenységet otthon végeznek el. Harmadik gyermek szintén kislány, őt nevelőszülők nevelik és fejlődése a kora szülöttség illetve az ingerszegény környezet következtében jelentősen elmarad az átlagtól. Sz.-t nevelőszülő neveli lassan két éve. A gyermekek felmérésének eszköze a Andreas Fröhlich és Ursula Haupt által összeállított „fejlődésdiagnosztika”, ami segítséget ad, a gyermek pillanatnyi lehetőségeinek pontosabb felméréséhez. Ennek alapján és segítségével állítottam össze egy fejlesztési tervet, melyet a szülőknek bemutattam, és ők alkalmazzák a mindennapokban. Ez a fejlesztés kiterjed a nagymozgásokra, a finommotorikára, az érzékelés-észlelésre illetve a kommunikációra. A gyermekek fejlesztése mellett a gyermekek szüleivel folytatott tanácsadás is a dolgozatom kutatási részét képezi. A szülőkkel, vagyis az anyákkal folytatott tanácsadás egyrészt a gyermekek fejlesztéséről másrészt a mindennapi problémák megoldási lehetőségeiről, a

8

nehézségekben való támogatásról, illetve számukra hasznos információkról való közvetítésről szól.

4. Fejlesztési célok Mivel súlyosan-halmozottan sérült gyerekek fejlesztése a cél, először fontos tudatosítani, hogy ezen célpopuláció fejlesztése igen komlex eljárást igényel és eredményeket nagyon hosszú és folyamatos munkával lehet elérni. Fontos a fokozatosság és a kis lépések elve, mert hanem nem vesszük észre az apró változásokat, fejlődéseket amelyeket elértünk. Épp ezért a fő fejlesztési cél mellett nagyon fontos több kis célt kitűzése, ahhoz, hogy fejlődést észleljünk. A fő fejlesztési cél az, hogy a súlyosan-halmozottan sérült gyermek képessé váljon arra, hogy ellássa a saját minimális szükségleteit és amennyiben tudja segítse a szülei munkáját. Tehát minél inkább önálló életvitelre való nevelés, ami a saját fejletségi szintjéhez mérten lehetséges és megfelelő. Pfeffer így fogalmaz: „ A nevelés feladatait a gyermek súlyos értelmi akadályozottsága esetén az a törekvés jelöli ki, hogy képessé váljon a kommunikációra, s a dologi világ, valamint önmaga megélésére és átalakítására.” (Pfeffer, W. 1995) A

fejlesztés fő területei a nagymozgás, a manipuláció, az észlelés, érzékelés és a

kommunikáció, tehát a cél ezen területek fejlesztése, ami főként szomatikus, vesztibuláris és vibratorikus módon történhet. A gyermek fejlesztésén túl a foglalkozás szülőt célozza, mert a mintaadás által az a cél, hogy a fejlesztési alkalmakon tanultakat a hétköznapokba, nap mint nap alkalmazni tudja. Ezáltal segíthetjük a sérült anya-gyermek kapcsolat helyreállítását is. Ezen kívül még cél a szülők támogatása és megfelelő információkhoz való juttatása. Tehát a gyerek fejlesztése mellett elengedhetetlen a terápia során a szülők támogatása, a tanácsadás, a család mentálhigiénéje is. Mivel a kettő egységes fejlesztése hozhat csak megfelelő és optimális eredményeket.

5. Mérés, fejlesztés 5.1. Fejlesztésben alkalmazott mérőeszközök és módszerek Az

egyének

fejlettségi

szintjének

felmérése

komplex

feladat.

A

súlyos

fogyatékosságot csak az adott személy fejlődésén belül lehet meghatározni, vagyis az egyén életének időbeli megjelenéseként irható le.

9

A felmérésem eszköze a „fejlődésdiagnosztika”, amit Andreas Fröhlich és Ursula Haupt állított össze, ez a felmérési eljárás segítséget ad, a gyermek pillanatnyi lehetőségeinek pontosabb felméréséhez, a következő fejlődési lépés megismeréséhez, hogy aztán ebből kiindulva lehessen összeállítani a fejlesztési tervet. A fejlődésdiagnosztika nem ad statisztikai adatokat, mivel a súlyosan-halmozottan sérült gyermekeknél lehetetlen olyan statisztikai adatokat nyerni, melyek kielégítik a pedagógiai igényeket illetve a számszerű adat alapján nagyon nehéz lenne az egyéne fejlesztést elkészíteni. Fröhlich úgy fogalmaz, hogy ez az eszköz arra szolgál, hogy a fejlődés teljes szélességét átfogóan rögzítsük és ennek alapján végezzük a fejlesztést. (Fröhlich, A., Haupt, U.,1996). A fejlődésdiagnosztika összehasonlítja az ép fejlődést a súlyosan sérült gyermek fejlődésével és kizárólag a megfigyelést illetve értékelést végző személynek nyújt segítséget. Ezen kívül alkalmazom még a résztvevő megfigyelést, mint módszert illetve az interjút, ami által az anyától megtudhattam bizonyos információkat. A természetes megfigyelés esetén nincs előre meghatározott kategória, a megfigyelés minőségi szempontok alapján követi a megfigyelt viselkedést. A megfigyelés módszeréhez kapcsolódik a naplóvezetés, a résztvevő megfigyelés és interjú, amelyek a megfigyelt személyekkel való többszöri találkozáson alapulnak. A megfigyelés olyan információkat és tapasztalatokat adhat, amelyek alapján megbízható előrejelzést

kaphatunk bizonyos

személyek adott helyzetben tanúsítandó magatartására, viselkedésére nézve. Az én megfigyeléseim különösen az anyára és a gyermekre fókuszálódtak, az anyára azért, hogy tudjam nyomon követni a gyermekhez való viszonyulását és a saját megküzdési mechanizmusainak lépéseit. Az anya is megfigyelő volt mert, az észrevételeiről beszámolt nekem, vagyis a megfigyelés képezi az egyik információ szerzési csatornát a gyermek fejlődéséről, az alkalmazott felmérés mellett. Az interjú két vagy több ember személyes találkozásán történő beszélgetését jelenti. A nyílt interjú a szabályai a legegyszerűbbek, hiszen az ilyen beszélgetés keretében elhangzó minden információ felhasználható a forrás nevének és pozíciójának megjelölésével együtt. A kérdező nyitott kérdéseket tesz fel és hagyja kibontakozni a válaszokat, mert nem azt tartja a legfontosabbnak, hogy kövesse és megértse az interjúalany érzéseit és gondolatait. Én az anyával a második találkozásunkkor alkalmaztam az interjú

módszerét, a nyílt

kérdésekre kapott válaszokból, nagyon sok hasznos információt megtudtam, ilyen pl. a gyermek anamnesztikus adatai, betegségének lefolyása, a család állapota, a környezet hozzáállása. Az anyák nagyon szívesen meséltek és csak néha a kellett megszólalnom mikor

10

egy-egy célzott kérdést feltettem. Tehát nagyon hasznos információs csatornaként volt jelen az interjú a kutatásban. Az anyák rendelkezésemre bocsátották azokat az orvosi jelentéseket, amelyek náluk voltak. Ez segített abban, hogy pontos orvosi diagnózist kapjak a gyerekekről. Az ebből kapott információkat bizalmasan kezelem, csak a konkrét diagnózist használom fel belőle. 5.2. Fejlesztési terv bemutatása: egyéni fejlesztési terv A fejlesztés otthon, a családban történik, amennyiben lehet napi rendszerességgel. A fejlesztés egyéni módon, az anyának megtanított formák, eljárások, mozgások által történik. Nagyon fontos, hogy a fejlesztés során mindig figyelembe kell venni a kis lépések és az állandó ismétlés elvét. Fontos, hogy felkeltsük a gyerek érdeklődését és motiváljuk folytonosan. A fejlesztési tervnek vannak állandó részei és vannak amelyeket csak heti egy két alkalommal kell elvégezzenek. Miven nagyon sok feladat van ezért az anyáknak hónapról hónapra elmondtam mi a következő hónapi feladatuk és természetesen megmaradtak az állandó tevékenységek amelyeket már az első hónaptól kezdve kértem. A fejlesztés fő területei: -

nagymozgások fejlesztése

-

manipuláció fejlesztése

-

észlelés, érzékelés fejlesztése

-

kommunikáció fejlesztése

A. Nagymozgások fejlesztése Célja: - a mozgató és érző funkciók fejlesztése - sokoldalú információ szerzés lehetőségének megteremtése - saját testének megismerése, testséma fejlesztése - egyensúlyérzékelés kialakítása és fejlesztése - a dologi világ, valamint önmaga megélésére és átalakítására - testséma fejlesztése - alapmozgások kialakítása, - helytelen vagy sztereotip mozgások korrigálása

11

Testkép megismerése 1. A lazítás, ellazulás elősegítése o Simító masszázs alkalmazása (a végtagizmok lazítására hosszanti simítások, a mellkas és hát izmainak lefutásának megfelelően alkalmazott simító masszázs)- állandó tevékenység o Manuális vibráció (összekulcsolt kezek ráhelyezése az adott pontra és a felkar megfeszítése által létrejött remegés által helyi és általános lazítás) o Ritmusos hintáztatás, globális mozgások Eszköz: óriás labda ƒ

Nagy labdán hason és háton fektetve végzett ritmusos és megfelelő ütemű mozgatás (vesztibuláris ingerlés): a nagy labdára ráfektetjük a gyereket először hassal és így megpróbáljuk mozgatni a labdán előre-hátra és oldalra is úgy, hogy közben tartjuk a gyereket, ugyanezt megpróbálhatjuk háton is, de nagyon figyelünk a gyerek minden jelzésére és ennek megfelelően folytatjuk vagy abbahagyjuk a tevékenységet

ƒ

A gyerek ölben történő hintáztatása: a gyermek az anyja ölében ül és az anya mondókával összekötve hintáztatja, „lovagoltatja” a gyereket pl. „ Hinta, palinta, cukros palacsinta. Hinta , palinta, régi Duna, kiskatóna, Ugorj a Dunába , zsuppsz!” „Gyí lovam Barassóba, mit hozzak én Palikának Csengőt, bongót a nyakába, arany vesszőt a …” „ Zsipp-zsupp, kender zsupp, Ha megázik kidobjuk, zsupp!” - állandó tevékenység

ƒ

Egyszerű hintán az anya ölében ülve: egy biztonságosan felszerelt egyszerű hintán történő előre-hátra való hintáztatás, becsavaródás és kicsavarodás

o Gurulás a test hosszanti tengelye körül: a gyerek a sima földön fekszik és az anya segítségével gurul a földön, ez történhet úgy is, hogy becsavarjuk a gyereket egy pokrócba, vagy nagy törölközőbe és kigurítjuk belőle

12

2. Disszociáció: Eszközök: hengerek, párnák, támasztékok o az extenziós testtartás megtörése flexiós helyzet provokálásával (hengerek, párnák a térdek behajlításához) és ennek fordítottja o fektetés ƒ

fej és térd alátámasztása (hengerek, párnák, hinta ágy)

ƒ

hasra fektetés, a karok laza magastartásban, a fej oldalra fordítva és a lábak egyenletesen hátrafele ( ha szükséges a has kitámasztása kispárnával ill. az alsó végtagok szétválasztása hengerrel az addukció csökkentésére) - állandó tevékenység

o ültetés: térd és csípő flexiós tartásának segítségével (hengerek, támasztékok) - állandó tevékenység 3. Manuális technikák: o Helyi stimuláció: a kezek flexiós tartásának megszüntetése masszírozással, először az alsó kar simogatása, majd az ujjak kinyitása és masszírozása állandó tevékenység 4. Speciális szomatikus ingerlés Eszközök: hajszárító, szőrme kesztyű, masszázskesztyű, szúrós-, sima-, bársonyos-, érdes- felületű anyagok mint pl. smirgli papír, bársony anyag, füss anyag, lábsurló egy darabkája, krém, kézi-elemes masszírozó gép. o Célzott ingerlés: ƒ

Fújás hajszárítóval (végtagokon haladunk felfele a test középpontjához)

ƒ

Lekefélés •

Szőrmekesztyűvel (lábától kezdve a hasáig és a kezétől a mellkasáig dörzsöljük)

•

Masszázskesztyűvel

•

Más felületű anyagokkal simítsuk (szúrós, sima, bársonyos, érdes stb.)

ƒ

A test bekenése és végigsimogatása krémmel

o Vibratorikus ingerlés: elemes vibrátor (masszírozó gép) segítségével az egész test felületén

13

Testkép, testfogalom fejlesztése 1. Testrészek célzott stimulálása (különböző anyagokkal) Eszköz: különböző felületű anyagok (szúrós-, sima-, bársonyos-, érdesfelületű anyagok, mint pl. smirgli papír, bársony anyag, füss anyag, lábsurló egy darabkája), játék kockák és labdák, pokróc vagy pléd, olyan plüss állat amibe elem jár és így vidrál. o A testrészeken labdák gurítása, a testrészek megnevezése ƒ

Különböző felületű anyagokkal a testrészek dörzsölése, simogatása

ƒ

Vibrációs

játék

segítségével

való

ingerlés

(testérzet

felerősítésére) ƒ

A gyerek testét végigcsipegetjük és erőteljesen masszírozzuk

o Takaróba való becsavarás és kigurítás 2. Szimultán, ritmusos mozgásgyakorlatok a flexió és extenzió korrigálására és a két testfél mozgásának összerendezése (A két testfél integrálása az előfeltétele a jól koordinált nagy és finommozgások létrejöttének. Ez visszahat az agyféltekék közötti kapcsolat mennyiségi és minőségi javulására, azaz a két félteke integrált együttműködésére) - állandó tevékenység o Szimultán mozgatás csak a felső végtagokra (könyökbehajtása, kinyújtása) o Szimultán mozgatás csak az alsó végtagokra (térdek és bokák flexiója és extenziója) o Különböző mozgások csak a felső végtagokon o Különböző mozgások csak az alsó végtagokon o Felső és alsó azonos oldali végtag mozgásának összekapcsolása o Ellentétes oldali felső végtag és alsó végtag extenziós és flexiós mozgásának összekapcsolása 3. Testrészek azonosítása: mozgatás mondókákkal összekötve - állandó tevékenység „ Itt a kezem, itt a szám, itt pedig az orrocskám Jobbra, balra két karom, ha akarom forgatom. Két lábamon megállok, ha akarok ugrálok. ” „ Sürű erdő, kopasz mező: illogtató, pillogtató, tátogtató. Itt bemegyen, itt megáll, itt a kulacs itt igyál.”

14

„ Add a kezed Dettike, Bújjunk be a kisingbe. Add a lábad, nyújtsd ide, A nadrágba bújjunk be!” Fürdetés közben is mondhatunk mondókákat és ez által is fejlesztjük a testrészek megismerését: „ Gyere baba, megfürdetlek, szép tisztára moslak, Langyos vízbe ültetlek, jól beszappanozlak. Megmosom a fejedet, a lábadat, a kezedet, A hátadat, a hasadat, s máris tiszta vagy.” „ Csukd be a szemed, csukd be a szád, Most mosom az arcocskád. Csukd be a szemed, csukd be a szád, Most mosom a hajacskád.” (lehet a testrészek megnevezését cserélni)

Az egyensúlyérzet kialakítása és fejlesztése Eszköz: felfüggesztett háló, pléd, takaró, Bobath-labda 1. A gyermeket egy felfüggesztett hálós kosárba fektessük és hintáztassuk, forgassuk 2. Takaróban fektessük a gyereket és hintáztassuk erőteljesen a előre-hátra, és jobbrabalra 3. Bobath-labdán hason, háton fekve, ülve a tér minden irányába kibillentsük a gyereket

Téri tájékozódás fejlesztése Passzív mozgatás Eszköz: pléd, takaró o Takaróba ültetni a gyereket és a tér minden irányába meghordozni, majd fel – le mozgatni o A testrészek oldalra való mozgatás

B. Finommotorika fejlesztése Célok: - a kéz nyitásának és zárásának elősegítése

15

- taktilis és haptikus érzékelés fejlesztése - a hő, fájdalom megtapasztalása - manipuláció fejlesztése

Taktilis - haptikus érzékelés fejlesztés Elemi ingerlés: Eszköz: szúrós-, sima-, bársonyos-, érdes- felületű anyagok mint pl. smirgli papír, bársony anyag, füss anyag, lábsurló egy darabkája, márvány kocka, hajszárító, ecset, kefe, „kukac”, tapintó táblák o Kézhát simogatása a csukló irányába és a kar hajlítása és nyújtása a kéz kinyitása céljából, ha már sikerült, akkor masszírozzuk az ujjakat, majd egyenként hajlítgatjuk, ha szükséges a kézhátra ráteszünk valami nyomatékot ami megakadályozza a tenyér ismételt összezárását állandó tevékenység o Az ujjak mozgatása összekötve mondókával: - állandó tevékenység „ Ez elment vadászni, ez meglőtte, Ez hazavitte, ez megsütötte S a kicsike mind megette.” „ Hüvelykujjam almafa Mutatóujjam megrázta, Középső ujjam felszedte, Gyűrűs ujjam hazavitte, A kis ujjam mind megette, Megfájdult a hasa tőle.” o A

tenyérbe

különböző

felületű

anyagokat

teszünk,

előre

jól

megkülönböztethető anyagokat, később már hasonló tapintásúakat is. Az eltérő anyagokat váltakozva tegyük a gyerek kezébe (20-30 másodpercig) o A tenyérbe különböző hőmérsékletű tárgyakat teszünk (hideg és meleg) o Más ingerek biztosítása: hajszárítóval, ecsettel, kefékkel, golyókkal, stb.

16

o Cső alakú kötszer alkalmazása, a „kukac” célja, hogy az ökölbe beszorított

hüvelykujj

luxációját

megakadályozzuk

-

állandó

tevékenység o Tapintó tábla használata: különböző intenzív tapintású anyagok (finom-puha és érdes-szúrós). Előre két nagyon különböző felszínű táblát teszünk a gyerek elé amit akár segítséggel megkell érintsen, majd kicserélhessük a táblákat.

Megtartás, rámutatás és szem – kéz koordináció fejlesztése (rámutatáshoz, manipulációhoz szükséges mozdulatok megtanítása és fejlesztése) 1. A kezek összetételének gyakorlása Eszköz: különböző mérető csörgők o Olyan testkontaktust igénylő játék, amely arra készteti a gyereket, hogy megölelje az anyát - állandó tevékenység o A csuklójára rákötni kiscsörgőket és mivel ezeket csak akkor látja ha a szeme elé viszi ezért ez motiválhatja őt - állandó tevékenység 2. A gyerek kezébe „beszorítunk” egy tárgyat (zörgő, rágoka stb.) és ezt segítsük a hüvelykujj megtámasztásával 3. Kapaszkodás gyakoroltatása: o A felülésnél a gyerek fogja meg a fejlesztő kezét és kis segítséggel ő maga húzza fel magát ülésbe - állandó tevékenység 4. Kéz ügyességének fejlesztése Eszközök: vedrecske, színes pufulec, anyagból készült kockák, csörgők, rágokák o Vedrecskékbe különböző dolgok beletevése és kiszedése (apró pufulec) o Különböző tapintású anyagból készült, és csörgőkkel ellátott játékokkal történő manipulálás, vagyis a gyerek lábközé rakott játékokkal való manipuláció o Rámutatás ƒ

A kar mozgatásának fejlesztése: a szimultán mozgatás után passzív mozgatás által tanítjuk a gyermeknek a bizonyos tárgyakra való mutatást, majd fokozatosan csökkentjük a segítséget.

17

C. Akusztikus észlelés fejlesztése Célja: - hangforrás keresése - különböző hangok felismerésesé és azonosítása - hang utánzására való képesség kialakítása

Akusztikus ingerlés Eszközök: egyszerű hangszóró és CD lejátszó, konzervdoboz, játék dob, játék zongora, csengőcskék, pamut kockák 1. Szívverés: két hangszórót a gyerek két oldalán helyezünk el és monoton dobolást játszunk le neki 20 másodpercig, utána egy más ritmusú dobolást 2. Oldalirányú hallás: a gyerektől jobbra és balra is teszünk egy-egy konzervdobozt és egy-egy karton dobozkát, a gyerek mögül üssük 20 mp.-ig a jobb oldali tárgyat majd 20 mp.-ig a baloldalit ugyanabba a tempóba. 3. Különböző hangingerek biztosítása: nagyzenekari muzsika (3 perc), ritmikus ütések (30 másodpercig) , emberi hang és csend (1 perc) 4. Hangszerek használata: a gyereknek különböző hangingereket adunk különböző dobok, játék zongora, csörgők segítségével és figyeljük a reakcióját, így próbáljuk megtalálni a számára preferált hangot. 5. Végtagokra felszerelt csengőcskék: a négy végtagra felkötünk egy-egy kicsi csengőcskét és a gyerek, ha megmozdul hallani fogja a csengőket, ez fejleszti a testképét és az auditív észlelést is, illetve lehetősége nyílik arra, hogy megtapasztalja, hogy ő is képes hangot képezni - állandó tevékenység 6. Közvetlen ingerek biztosítása: a gyerek közvetlen környezetébe olyan tárgyakat helyezzünk el, amikhez ha hozzáér hangokat adnak ki, ezek lehetnek: csörgők, pamut kockák stb. - állandó tevékenység

D. A kommunikáció fejlesztése Célja: - a gyermek beszéd iránti érdeklődésének felkeltése - képessé váljon a kommunikációra - tudjon kapcsolatot teremteni a körülötte lévőkkel

18

- tudjon információt szolgáltatni saját magáról

Kommunikációs kapcsolat, helyzet kialakítása 1. Kommunikáció testi kontaktuson keresztül - állandó tevékenység o A gyermeket egy bizonyos távolságból néven szólítjuk, és ahogy közeledünk feléje beszélünk hozzá de mindig azonos formába. Közeledünk a gyerekhez, határozottan megérintjük és ez után megfogjuk mindkét kezét.(a hüvelykujjunk a gyerek tenyerébe legyen). A gyerekkel fontos hogy közvetlenül szembe kerüljünk (30 cm) o Aktív kapcsolatfelvétel, megérintjük a gyereket. o Az elvállás, a búcsú a kapcsolatfelvételhez képest fordított sorrendben történik. 2. A kommunikáció bevezetése minden tevékenységbe: - állandó tevékenység o Minden egyes közeledés és távozás alkalmakor üdvözöljük és búcsúzzunk el a gyerektől (üdvözlési és elköszönési rituálék) o Szituatív megnevezések: evés, víz, játék, kaka stb.

Képi kommunikáció bevezetése Eszköz: 12 különböző tárgykép, amik a mindennapokba fontosak (pohár, kanál, baba, autó, ház, labda, ló, ceruza, fésű, tányér, fürdő, villa) 1. A képek megismerése: először mindegyiket megmutogatjuk a gyereknek, azért, hogy ismerkedjen velük 2. A képek megtanítása: egyszerre csak egyet mutatunk neki, megnevezzük többször és ezt megismételjük többször, ha már sikerült megtanulni a képet, következhet a második kép. Ha ezt is sikerült megtanulni lehet differenciálni a képeket. 3. Kívánt képre való rámutatás: a megtanult képeket felrakjuk egy táblára és a gyermek az általunk mondott képre rákell mutasson A fejlesztésben alkalmazott módszerek: bazális stimuláció, Ayres- terápia, Bobathmódszer, gyógymasszázs és a hidroterápia egyes elemei. A fejlesztés eszköze az imént említett módszerek eszköztárának egyes részei, illetve az általam készített, beszerzett játékok.

19

5.3. A fejlesztésben használt módszerek rövid bemutatása Bazális stimuláció Andreas Fröhlich és munkatársai dolgozták ki a mozgásukban legsúlyosabban akadályozottak, valamint a halmozottan sérült gyermekek fejlesztésére irányuló iskolai kísérlet keretében. Később a súlyosan-halmozottan sérült gyermekek fő terápiás eljárásává vált, ahol az érzékszervek strukturált ingerlésével váltanak ki válaszreakciókat. A bazális stimuláció integrálja a neuropszichológiai és pedagógiai elméleteket.(Sziszák K.,2003). Ez segítheti a gyermeket abban, hogy, megtanulja az ingereket feldolgozni, lehetőséget adva ezzel a környezet felfedezésére, megismerésére és felfogására. Biztosítja az alapvető ingereket és fejleszti a kommunikációt is. Alapvető elemi ingereket nyújt, hiszen ez az elemi tanulás alapfoka. A fejlődésmenetükben jelentősen akadályozott gyermekek három területen a leginkább megközelíthetőek: •

szomatikus

•

vesztibuláris

•

vibratórikus észlelés

Ez a három terület kapcsolódik a legszorosabban egymáshoz és fontos szociális és emocionális jellegük is van. Ezek segítségével fejlődik az akusztikus, az orális, a taktilis, orientálódás, valamint a vizuális érzékelés. A fejlesztés minden területe beleágyazódik az átfogó szociális kommunikációba. (Fröhlich, D.A.,1996). A kommunikáció kezdetben a bőrés testkontaktus során valósul meg, később már verbálisan is lehetségessé válhat. A szakember vagy akár a szülő csupán a kommunikáció feltételeit próbálja megteremti. Bobath módszer A Bobath házaspár –Karel Bobath neurológus és Bertha Bobath gyógytornász- által kidolgozott és az egész világon elterjedt ún. Bobath-módszer a korai agykárosodás okozta mozgás-rendellenességek esetében alkalmazott mozgásterápiai eljárás.(Csávás, 1976. Földes, 1978., 1988. In: Benczúr M.2000) Az eredeti Bobath-módszert a gyakorlat és az elmélet fejlődésének köszönhetően módosították, a továbbfejlesztett változatot a nemzetközileg használt rövidítéssel NDT-nek nevezzük (ún. Neurodevelopmental Treatment, vagyis fejlődésneurológiai kezelés). Kidolgozói és fejlesztői a Neuro-developmental Treatment Association (NDTA) és keretében működő terapeuták.(Bierman 1993, Balogh 1995, In.Benczúr M.2000)

20

A módszer alapelve az, hogy fejleszti a normális tartási és mozgásfolyamatokat illetve egyidejűleg szabályozza az abnormális izomtónust. Mivel az agykárosodás tünetei közé tartózik a kórós reflexek jelenléte, amely megakadályozza a gyereket a mozgástanulásban, ezért a kezelés alapját az képezi, hogy befolyásolja az abnormális izomtónust, a hipotóniát és stabilizálni próbálja a spasztikus izomtónust. Ayres terápia Ezt a komplex terápiát Jean Ayres gyermekpszichológus dolgozta ki 1972-ben, a szenzomotoros fejlesztés elvére alapozva. A szerző neuropszichológiai indíttatású lévén Head, Denny-Brown, Schilder, Lauretta Bender és más holisztikus szemléletű kutatók eredményeire épített, de munkája a tanulási zavarokkal kapcsolatos elméletalkotás tágabb kereteibe is rendkívül időszerűen illeszkedett. (Szvatkó A., 1999) A terápia speciálisan tervezett feladatokból áll. A terápia tervezett és kontrollált szenzoros ingereket nyújt abból a célból, hogy kiváltsa az ingerekkel kapcsolatos adaptív válaszokat és ily módon emelje az agyi mechanizmusok szervezettségi szintjét. A szenzoros integráció az idegrendszer különböző, hierarchikusan szervezett szintjein és a két agyfélteke között valósul meg. Az izom tónusának normalizálására, a vesztibuláris-posztuláris alkalmazkodás javítása érdekében az agytörzsi mechanizmusokra hatva elsősorban proprioceptív, taktilis és vesztibuláris ingerlést alkalmaz. A terápia olyan tevékenységmotiváló hatású, amely az egyensúlyozó képesség fejlesztésével, a tevékenységre serkentéssel, a motoros válasz saját testélmények keresztüli aktivizálásával nyújt kompenzáló és fejlesztő hatást. (Benczúr M.,2000) A terápia igazodik a gyermek érettségi szintjéhez a fejlődése során kialakult hiányos idegrendszeri integrációhoz. A terápiában nem tanítják a gyerekeket, hanem élményeket nyújtanak, mivel a károsodás miatt ezt a gyerek nem tudja megtenni. A gyermek saját cselekvésein keresztül tanulja meg önmagát észlelni. Hidroterápiás rehabilitációs gimnasztika (HRG) Hidroterápiás rehabilitációs gimnasztika langyos vízben alkalmazható egyéni, vagy csoportos mozgásfejlesztési módszer. Preventív, habilitációs és rehabilitációs, regressziós szemléletű módszer, amely a meglevő mozgásfunkciókat segíti, illetve pótolja a hiányos szernzoros-motoros-proprioceptív, kinesztetikus ingereket. A fejlesztő eljárás során a korai szenzomotoros korszak át nem élt, be nem épített, ugyanakkor a további magasabb szintű

21

integrációs működéséhez nélkülözhetetlen ingereket a megkésett fejlődésű gyermekek megkapják, s alkalmazkodási válaszként fontos alapkészségeket lehet pontosabban differenciálni, ami a normális egyedfejlődés, pszichomotoros és szociális részének elengedhetetlen tartozéka. Gyógymasszázs A masszázs mechanikai inger amelyet a test felületén meghatározott fogásokkal, kezelési céllal alkalmaznak és amelynek fizikális gyógyhatása van. A masszázs ingerei közvetlenül, mechanikai úton és közvetetten az idegrendszer útján hat a szervezetre, így képes befolyásolni a belső szervek funkcionális működését és szöveteket. (Koltainé B.É., 2007). A masszázs fontos szerepet tölt be a prevencióba, a gyógyításban és a rehabilitációban is. A terápiás masszázs lényege, hogy olyan műveletből tevődik össze, amit a bőr felületén végeznek, tehát módszeres, adagolt kézi fogások sorozatából álló kezelés. Jótékony hatását az izomrendszerre, artériás rendszerre valamint a vénás és nyirokkeringésre fejti ki. A gyógypedagógiában gyakran alkalmazzák súlyosan-halmozottan sérült embereknél, főként a svéd masszázst. A svéd masszázsfogások simítás, dörzsölés, gyúrás, vibráció, ütögetés, kirázás nagymértékben segíthetik a sérült gyerek minden területen való fejlesztését.

6. A fejlesztés menetének leírása A vizsgálat három szakaszból tevődik össze: I. szakasz: gyermekek felmérése, szülők kikérdezése II. szakasz: fejlesztés, a fejlesztési program gyakorlatba ültetése III. szakasz: a gyermekek ismételt felmérése A dolgozatom megírásához az alanyokat már novemberben elkezdtem keresni, de csak decemberben sikerült találni olyan családokat, ahol halmozottan sérült gyermek él és akik nyitottak is arra, hogy foglalkozzam gyermekükkel illetve velük. Azonban azt tapasztaltam, hogy az apák teljesen kivonják magukat mindenből és így csak az anyákkal tudtam dolgozni. Tehát decemberben került sor a kiválasztott gyermekek felmérésére a már fentebb említett eljárással, a harmadik gyermeket valamivel később sikerült felmérni, de nem nagy eltéréssel és a fejlesztés ugyanakkor kezdődött meg. A felmérés eredményei alapján és a szakirodalomban olvasottak nyomán összeállítottam egy komplex fejlesztési tervet, amit lebontottam hónapos tevékenységekre. Ezeket a

22

tevékenységeket az anyáknak elmagyaráztam, bemutattam és

írásban is átadattam a

találkozások során. A családokkal összesen nyolc találkozás volt, amiből az első alkalomra decemberben került sor ami arról szólt, hogy elmondtam mi célból kerestem fel őket és felkértem, hogy vegyenek részt az államvizsgadolgozatom megírásához szükséges fejlesztésben. A második két alkalom egy héten belül történt, a többire viszont havonta került sor. A találkozások elején mindig az anyával beszélgettem, ahol elmondhatta észrevételeit, megfigyeléseit illetve az aktuális problémákról is beszélgettünk. Második alkalom: Ekkor került sor egy mély interjúra illetve spontán beszélgetésre az anyával, amiből megtudhattam a gyermek anamnesztikus adatokat és megfigyelhettem az anya hozzáállását, meglátását a fogyatékosság tényéhez. Továbbá megismerkedtem a gyermekekkel, és az anya segítségével illetve saját megfigyeléseim alapján kitöltöttem a fejlődési lapjuk (Súlyosan fogyatékosok fejlődésdiagnosztikája) egy részét. Ekkor került sor arra is, hogy megkérdeztem az anyákat, hogy vállalnák-e azt, hogy ők maguk végezzék a fejlesztést, vagyis azokat a gyakorlatokat amiket én „előírok”. Számomra is meglepő nyitottsággal fogadták ezt a kérdést és igenlő válaszokat adtak. Harmadik alkalom: Ez az alkalom arra szolgált, hogy befejezzem a fejlődési lap kitöltését, megismerjem jobban a gyermeket és az anyát, az ők viszonyukat és magát a családot, mint egységet. Ez utóbbi nagyon nehéz volt mert az apák nem tartózkodtak otthon, így csak az anya elmondása alapján kaphattam betekintést a családi rendszerbe. Negyedik alkalom (január): Ez még mindig januárban volt mikkor is, már sikerült elkészíteni egy fejlesztési tervet és már ezzel menni a családhoz. Ezen az alkalmon bemutattam az anyának az általam készített fejlesztési tervet, elmondtam, hogy én hogy képzeltem el, mit miért látok fontosnak. Ekkor lehetősége volt az anyának is elmondani az ő véleményét, meglátásait. Ez után elmondtam, hogy mi lenne a feladatuk az elkövetkező hónapban, mely tevékenységeket kellene végezzék és bemutattam az általam vitt eszközöket ezt követte a konkrét foglalkozás a gyermekkel, amikor is bemutattam azokat a tevékenységeket, amelyeket majd kellene végezzenek. Elmondtam azt is, hogy melyek azok a tevékenységek melyeket naponta kellene csináljanak és melyek amelyeket ritkábban. A három gyermek közül A. volt az egyetlen, aki nehezen barátkozott meg velem, azonban egy hosszabb játék után vele is sikerült közvetlen kapcsolatba kerülni és elvégezni a

23

gyakorlatokat. S. semmiféle reakciót nem mutatott jelenlétemben, Sz. viszont nagyon hamar szembemosolygott velem és élvezte amit vele csinálok. Az anyák is nyitottak voltak, A. anyukája könnyen és hamar megértette a teendőit, a másik két anyuka nehezebben tudta ezt megtenni. Ötödik találkozó (február): Előzetes informálás után kerestem fel a családokat, hogy találjam otthon őket. Ezen a találkozáson alkalmuk volt az anyáknak beszámolniuk az elmúlt hónap eseményeiről, az eddig végzett tevékenységek eredményeiről, meglátásaikról illetve észrevételeikről. Én is megnéztem a gyermekeket és foglalkoztam velük, ezt azért is tettem, hogy megnézzem hogyan reagál a gyermek bizonyos tevékenységekre, amiből arra is tudtam következtetni, hogy valójában elvégezték-e az előírt gyakorlatokat. A. anyukája elmondta, hogy kislánya roppantul élvezi a masszírozást és a szimultán mozgatásokat. Illetve a csuklóra és bokára felszerelt csengők is pozitívan hatnak a gyermekre, mert figyel rájuk. A kommunikációra vonatkozóan elmondta, hogy próbálja alkalmazni az általam előírtakat de még nem tapasztalt semmi különösebb változást. Azonban félt a hajszárítótól és a szúrós felületű anyagokat elutasította. S. anyukája arról számolt be, hogy a masszírozás nagyon jól hat a gyermekre. Ezen kívül sokat gyakorolták a fejkontrol kialakítását és használják a „kukacokat”. Nem számolt be negatív jelzésekről a gyerek részéről, azonban önmagáról igen. Tele volt félelemmel, kérdésekkel és kétségbeeséssel, igazából most ébredt rá arra, hogy gyermeke soha nem lehet már egészséges. Több órán keresztül beszélgettem vele erről és próbáltam támaszként lenni akkor ott mellette, közösen próbáltuk megnézni azt, hogy miben és kitől kérhetne segítséget és a beszélgetés végére sikerült egy kicsit megnyugodnia. Sz. nevelőanyja arról számolt be, hogy a kislány nagyon élvezte az egyensúlyozó gyakorlatokat és hajszárítóval történő fújást. A látogatás végén elmondtam a következő hónapi feladatokat, amit szükségesnek láttam, illetve a szükséges eszközöket is bemutattam. Hatodik alkalom (március): Hasonló módon zajlott mint az elmúlt hónapi alkalom. Meglátogattam a családokat, megnéztem hogyan haladnak a fejlesztéssel. Meghallgattam az észrevételeiket és megpróbáltuk megbeszélni az aktuális problémáikat, illetve megpróbáltunk közösen megoldásokat keresni. Azt tapasztaltam, hogy csak egy anyuka az, aki teljesen végig csinálja azt, amit javasoltam de a másik anyukák is elvégeznek bizonyos tevékenységeket, leginkább azokat, amelyeknek látják a gyakorlati hasznát is.

24

A fejlesztésről az anyukák csak pozitívan beszéltek, mindhárom anyuka beszámolt az óriás labdán történő foglalkozások sikerességéről. Egyedül S. anyuka számolt be arról, hogy S. nem szerette ha hasra fektette a labdán. S. anyukája beszámolt még arról, hogy többször látja, hogy gyermeke nem szorítja ökölbe a kezét, csak ha megijed vagy ideges. Az alkalom végén elmondtam, hogy melyek lennének a következő hónapi tevékenységek, vittem a szükséges eszközöket is. Hetedik alkalom (április): Erre az alkalomra már úgy mentem, hogy a maradék fejlesztési gyakorlatokat is betettem a fejlesztésbe és ezeket illetve az eszközöket is bemutattam. A fejlesztésből erre az alkalomra maradt, vagyis a következő hónapi tevékenységekre: az akusztikus ingerlés nagyobb része, kivéve a csörgőcskék, illetve a hangot adó társzak használata, a test hosszanti tengelye körüli gurulás, a vibratorikus ingerlés, illetve azok a tevékenységek amelyek a fejlesztés állandó elemeit képezik. Azt tapasztaltam, hogy az anyák már teljes bizalommal fordulnak felém és ezzel a bizalommal osztják meg a problémáikat illetve észrevételeiket. Ugyanakkor azt is tapasztaltam, hogy örülnek annak, hogy ők maguk fejleszthetik a gyermeküket, annak, hogy segítek és annak a leginkább, hogy mindhárom anyuka azt vette észre hogy fejlődött a gyermeke. S. anyukája arról számolt be, hogy a gyermek mostanra már megfelelő ingerek biztosításával és figyelmének felkeltésével képes megtartani a fejét, anélkül, hogy elejtené és képes pár másodpercig ülni is. A. anyukája beszámolt arról, hogy kislánya mennyire megtudja különbőztetni a különböző felületű anyagokat és mennyire megtudja különböztetni a mély illetve élesebb csörgőcskék hangját. Sz. anyukája beszámolt a fürdetési élményekről, hogy a kislány mennyire élvezte a vízben történő foglalkozást, és a hajszárítóval való lefújást.

7. A fejlesztés során felmerülő nehézségek

A fejlesztés alatt számos nehézséggel és akadállyal kerültem szembe, amelyekből párat szeretnék megemlíteni: ™ Még a fejlesztés kezdetén, mikor kerestem a fejlesztésben résztvevő gyermekeket és beszélgettem is a szülőkkel, egyik gyermek meghalt, mivel nagyon súlyosan-halmozottan sérült volt. A másik alanyom szülei pedig elváltak és az anya magával vitte a gyermeket.

25

™ A felmérésnél tapasztaltam, hogy az anyák nem mertek őszinték lenni és próbálták bagaterizálni a problémát. ™ A fejlesztés során, amikor az anyáknak elmondtam és bemutattam, hogy mit kellene csináljanak, csak azokat a tevékenységeket akarták csinálni amik számukra szimpatikus volt. ™ A fejlesztéshez szükséges eszközök beszerzésének nehézsége. ™ Az „ellenőrzések” alatt észrevettem, hogy bizonyos tevékenységeket egyáltalán nem végeztek el az anyák, kivételt képez egyik anyuka aki nagy lelkiismeretességgel végezte a gyakorlatokat, és folyamatosan beszámolt az észrevételeiről. ™ Én a család számára nyújtott gyógypedagógiai tanácsadást szerettem volna megvalósítani, azonban csak az anyával sikerült mindig beszélgetni, a család többi tagja nem vett részt ebben. ™ A fejlesztés során minden gyermek minimum egyszer megnáthásodott és ezért volt kiesés a fejlesztés alatt.

26

Bibliográfia 1. Benczúr M. (1998). “Gondolatok a Bobath-módszer pedagógiai hasznosságáról és adaptációs lehetőségeiről”, Speciális pedagógia, 4.évfolyam. 3. szám 2. Benczúr M. (2000).

Sérülésspecifikus mozgásnevelés, Mozgáskorlátozottak

mozgásterápiája, adaptált testnevelése és mindennapos tevékenységekre nevelése, ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolai Kar, Budapest 3. Berszán L. (2007). A Fogyatékos személyek társadalmi integrációja, Egyetemi kézikönyv, Kolozsvári Egyetemi Kiadó, Kolozsvár 4. Fonyó I. (2004). A Konzultáció (Counseling) és a gyógypedagógia In. Gordosné Sz. A. (Szerk.). Gyógyító pedagógia, Nevelés És Terápia, Medicina Könyvkiadó Rt., Budapest, p.105-114 5. Fröhlich, A. (1991). Basale Stimulation, verlag selbstbestimtes leben, Düsseldorf. 6. Fröhlich, A. D. (1996). Bazális stimuláció a gyakorlatban. In: Márkus E. (Szerk.), Halmozottan sérült, súlyosan mozgáskorlátozott gyerekek nevelése, fejlesztése. Szemelvénygyűjtemény, BGGYFK., Budapest, p. 227-319 7. Fröhlich, A., Haupt, U. (1996). Fejlődésdiagnosztika. In: Márkus E. (Szerk.), Halmozottan sérült, súlyosan mozgáskorlátozott gyerekek nevelése, fejlesztése. Szemelvénygyűjtemény, BGGYFK., Budapest, p. 141-160. 8. Kálmán Zs. (2004). Bánatkő, Sérült Gyermek A Családban. Negyedik, Bővített, Átdolgozott Kiadás, Bliss Alapítvány, Budapest. 9. Kanalicsné B. Cs. (gyógypedagógus – igazgató)(é.n.). Fejlesztések, terápiák: bazális terápia,

szenzoros

integrációs

terápia,

gyógymasszázs,

hidroterápia,

http://www.napsugarkozpont.hu/kfk4.html 10. Koltainé Balázs É. (2007). A Masszázs gyakorlata. Semmelweis Egyetem Egészségügyi Főiskolai Kar, Budapest 11. Márkus E. (1999) Értelmileg akadályozott és súlyosan-halmozottan sérült emberek rehabilitációja, BGGYFK, Budapest 12. Márkus E. (2004). Különleges élethelyzetű, súlyosan-halmozottan sérült emberek pedagógiai kísérése In. Gordosné Sz. A. (Szerk.). Gyógyító pedagógia, Nevelés És Terápia, Medicina Könyvkiadó Rt., Budapest, p. 271-295

27

13. Nagyné dr. R. I. (szerk.), (2001). Egyéni fejlesztési tervek gyűjteménye, Fejlesztõ felkészítésben használható fejlesztési tervek, ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Fõiskolai Kar, SZASZOK 2000, Budapest 14. Pfeffer, W. (1995). A súlyosan értelmileg akadályozottak fejlesztésének alapvetése. BGGYTF, Budapest 15. Rosta K. (szerk.) (2005). Add a kezed!. A mentális fejlődés segítése sajátos nevelési igényű gyerekeknél, Logopédia Kiadó, Budapest 16. Sófalvi S. (2001). A szenzomotoros integrációs terápiáról. Beszédjavító Intézet, Székesfehérvár 17. Szelényi M. (szerk.)(2006). Apró lépések. Korai fejlesztő program lassabban fejlődő gyermekek és szüleik számára, Korai Fejlesztő Központot Támogató Alapítvány, Budapest 18. Sziszák K. (szerk.)(2003). Habilitációs, rehabilitációs munka, Békés Megye Fogyatékosok Ápoló-gondozó Otthonában, Békéscsaba 19. Szvatkó, A. (1999), Bevezetés a szenzoros integrációs terápia szemléletébe, In: Szvatkó A., Varga I. (szerk.) (1999), Szenzoros integrációs terápiák. Tanfolyami segédanyag, kézirat, Budapest, p. 50-56. 20. Tunyogi E. (1995). Gyógyító játék a családban. Tárogató Kiadó, Budapest

28

Melléklet

29

Súlyosan fogyatékosok fejlődésdiagnosztikája Fejlődési lap A vizsgálat időpontja: 1

Név:

2

3

4

5

...

Szül.idő: Életkor a vizsgálat időpontjában: Orvosi diagnózis: VIZSGÁLATI HELYZET: megszokott környezet (+) szokatlan környezet (+) láthatóan zavarja (+) nem zavarja (+) Felmérést végző személy: Kísérlet vczctő/idegen (+) gondozó/ismert (+) Egészségi állapot: + = semmi feltűnő - = megfázás, rohamok)

30

Az anya (gondozó) és a gyermek közötti kapcsolat - meg lehet nyugtatni a gyermeket, ha sír vagy nyöszörög?

0

(pl. simogatással, ölbevétellcl) - megnyugszik a gyermek, ha kedvesen beszélnek hozzá?

1

- rá néz Önre a gyermek, ha fölé hajol? (természetesen csak

1

akkor, ha lát) - ha a gyermek nem lát, észreveszi önt, ha gyengéden

1

megérinti és beszél hozzá? - ha a gyermek nyugodtan fekszik és ön szól hozzá,

2

meg változik-e az arckifejezése, vagy a mozgása? (a mozgás lehet folyamatos tapsolás, hintázás vagy fogcsikorgatás) - mosolyog a gyermek, ha az arca az önével szemben van?

3

- néz Ön után a gyermek, ha közvetlenül előtte ide-oda

3

mozog? - ha a gyermek nem lát, mosolyog, ha ön megérinti vagy

3

beszél hozzá? (I.szint) -mosolyog és nevet a gyermek, ha foglalkoznak vele?

4

("te-tc"-játék, csiklandozás stb.) -jelzi valahogyan a közös játékra és kapcsolatra való igé-

4

nyét? -meg tudja különböztetni a gyermek az ön dicséretét és

5

dorgálását? -odafordul a gyermek (tekintetével vagy fejével) a beszél-

5

gető emberek felé, akkor is, ha tőle kb. 2 m-re vannak? -"megsértődik" a gyermek, ha valami kellemeset élt át, és az véget ért? (Il. szint)

31

5

-jó ismerősöknél, barátoknál máshogyan viselkedik

6

a gyermek? -próbál másokkal kapcsolatot felvenni tekintettel

6/7

vagy hangokkal (gőgicsélés)? -jelzi a gyermek, hogy szeretné, ha felvennék

6/7

(karok és kéz felnyújtása, "hívás", feltekintés, stb.)? - felismer újból bizonyos személyeket? (nem a mamát

7

vagy a papát) - idönként „éíá”-t játszik (hízeleg), megsimogat valakit

7/8

vagy odasimul valakihez? (III.szint) - örömet okoz neki a "kukucs"-játék? (kendővel, vagy úgy,

8

hogy ön elé teszi a kezét) - látható, hogy a gyermek fél az idegenektől, vagy nem

8

kedveli ha idegenek megérintik? - meg akar tartani egy játékot, ha Ön játékosan próbálja

8/9

elvenni tőle - rámosolyog valakire, aki éppen vele foglalkozik?

8/9

- nézi a gyermek a saját saját tükörképét, "beszél" időnként

8/9

hozzá? - észreveszi a gyermek, hogy egy elétartott álarc nem valódi arc? - próbál a gyermek valamit utánozni? (éneklés, taps) - figyel és fülel a gyermek, ha ön nyugodtan dolgozik? - félrenéz a gyermek, ha ön olyasmit végez vele, amihez

8/9 8/9 8/9 9

nincs kedve? - érti a gyermek, hogy "nem-nem", és abbahagyja rövid

10

időre a „tiltott” tevékenységet? - megismétel valamit néha, ha ön megdicséri? - tudja sírás nélkül is jelezni a gyermek, ha valamit szeretne? - néz kérdően önre, ha valami újszerű dolog történik? Vagy megérti önt? (IV. szint)

32

10/ 11 12 12

A gyermek reakciója a beszédre -megnyugszik a gyermek, ha gyengéden a karjára veszi és

0

beszél hozzá? -figyel a gyermek, ha öli közvetlenül hozzá beszél? (pl.

0

tekintet megváltozása, mozgás megszakítása) -ad hangokat a gyermek, miután ön hosszasan és intenzíven

0

beszélt hozzá? (ahogyan pl. egy csecsemőhöz szoktak beszélni) (I.szint) - észreveszi a különböző hangokból, hogy ki ismerős és ki idegen? - meg tudja különböztetni a barátságos és a szigorú beszédet? (Il .szint) - tudja a gyermek, hogy mi fog történni, ha ön egy azonos

6

helyzetben egy adott bejelentést tesz? (pl. az előke felkötésekor "úgy, akkor most eszünk") -reagál a gyermek, ha ön egy általa jól ismert személy

7

nevét mondja? (pl. ott jön a PAPA) -ha megkérdezzük tőle, hogy "hol van a..." meg tudja mutatni tekintettel vagy valamilyen jelzéssel, hogy tudja? (III. szint)

33

7/8

- ha szótagpárokat mondunk a gyermeknek

9

(pl.ada, gak-gak) próbálja utánozni? - felismer újra már isméit szavakat (talán egy kedvenc játéka nevét)? - tud a gyermek "pá-pá"-t inteni, vagy tapsolni, ha mondjuk

9/10

neki (nem mutatjuk!)? 10/11

- érti a gyermek, hogy "nem-nem"? - tudja a nevét és hallgat rá? (nem kell odajönnie vagy hasonlót tennie) - megért egyszerű mondatokat, "add ide", "ott van a", és annak megfelelően cselekszik? (IV.szint)

A gyermek reakciója külső ingerekre Szomatikus ingerek (érzékelés a test egész felszínén) - ellazul a gyermek, ha Önnel együtt ül a fürdőkádban? - látható, hogy a gyermek különbséget tesz egy puha szőrme és egy durvább kefe között? - próbálja az egyik kezét vagy lábát elhúzni, ha az adott testrészt kellemetlen (durva, hideg) anyaggal érintjük meg? - próbál a gyermek egy kellemetlen ingert eltolni, vagy elutasítani? - meg akar fogni, magához szorít egy kellemes tapintású anyagot (szőrmét)?

34

12 12

Hallás - reagál a gyermek valamilyen módon az egészen mély, dörmögő hangokra (vibrációra)? ( a reakció lehet: egy folyamatos mozgás befejezése, hirtelen mozdulat, mosolygás vagy hasonlók) - figyel a gyermek monoton, ritmikus hangokra (pl. metronom, szívverés, vagy egyenletes kopogás)? (A „figyelés" mély lélegzet, a mozgás leállítása, egy új mozdulat elindítása, vagy az arckifejezés megváltozása formájában láthatjuk)

0

- megilyed néha hangos zajok esetén?

0

- megnyugszik, ha ön kedvesen beszél hozzá? - próbálja a fejét vagy a tekintetét arrafelé fordítani, ahol, pl. egyenletesen kopogunk az asztalon? - próbálja a fejét vagy a tekintetét az ön irányába fordítani, amikor ön kedvesen beszél hozzá? - figyel a gyermek a különböző zajokra, melyek a közelében

2

hangzanak fel? (I.szint) - keresi a tekintetével a hangforrást akkor is, ha a zaj kicsit

3

távolabbról érkezik (kb. 1-2 m)? -ha a gyermek nem lát, próbálja a fejét a hangforrás

4

irányába fordítani? -próbálja a fejét is a hangforrás irányába fordítani? -megfigyelhető, hogy a gyermek arrafelé fordul (fej, tekintet, törzs) ahonnan valaki nagyobb távolságból (2 m) beszél hozzá? (II. szint)

35

4 5

-nagy biztonsággal fordul a gyermek a számára érdekes

6

zajok és hangok irányába? (ha a gyermek nem tud megfelelően mozogni, elegendő, ha a tekintete jelzi a megfelelő irányt) -próbál a gyermek a háta mögül és oldalról jövő zajok,

6

hangok felé fordulni? -megfigyelte, hogy a gyermek bizonyos hangokat próbál utánozni (pl. motorzúgás, állathangok vagy egyéb)? -figyel (Id. előbb) a gyermek a felnőttek beszélgetésére, mely ugyanabban a szobában zajlik, de nem közvetlenül hozzá szólnak? (III. szint) Látás -lehet szemmozgásokat látni a gyermeknél, amikor ön egy A4-cs,

0

8 mm széles függőleges csíkokkal díszített lapot lassan ide-oda mozgat az arca előtt? - a szemeknek kissé követniük kell a lapot. -követ a gyermek egy egyszerű sakk-mintás lapot a tekintetével? -ha egy sötét szobában villogó zseblámpát tartunk elé, tudja azt rövid időre fixálni (vagyis mindkét, de legalább az egyik szeme a lámpára tekint, ha előtte más irányba nézett)? -tekintettel követ egy villogó lámpát a sötét szobában, ha az 1,5-2 m távolságban mozog előtte? -ránéz a zseblámpára, ha azt villogás nélkül, nyugodtan az arca elé tartjuk? -tud fixálni egy erősen megvilágított tárgyra (pl. baba, cumisüveg), mely semleges, sötét háttér előtt van, egy sötétített szobában?

36

0

- természetes megvilágítású szobában ránéz egy tárgyra, ha

1

egyszínű háttér (semleges színű nagyméretű karton) elölt mozgatjuk (távolság 30-40 cm) - követ a szemével egy tárgyat jobbra és balra (45* ig), fel és le?

2 2

- ránéz a közvetlenül előtte lévő arcra? (I. szint) - néz bizonyos tárgyak után (kép, lámpa, vagy hasonlók)?

3

vagy a szobában tartózkodó személyek után (távolság 2-3 m) - kisebb tárgyakat is követ tekintetével, melyeket a

4

látóterébe hoztunk? (pl. gombok) - hosszasan körülnéz a szobában és felváltva fixál különböző

4

tárgyakat vagy személyeket? (II. szint) - felismer kb. 3 m távolságtól tárgyakat, személyeket, és

5

jelzi, hogy oda szeretne menni? - a gyermek hosszan tekint ön után, ha ide-oda járkál a szobában, vagy kimegy az ajtón? - megnéz egy játékot, miután az leesett? - jelzi valamilyen módon, hogy szeretne valamit megkapni, ami távolabb található? (IIl.szint)

37

6 7/8 8

Kézfunkció (manipuláció) -a gyermek keze általában ökölben van?

0

-hüvelykujja az öklén belül van?

0

-ha egy csörgőt a kezébe adunk, akaratlanul megtartja azt?

0

-kinyújtja az ujjait időnként, különösen, ha karját mozgatja?

1

-érzékeli a gyermek a különbséget, ha tenyerét különböző anyagokkal érintjük meg (szőrme - kefe)? -van időnként olyan benyomása, hogy a gyermek megpróbálja a kezét elhúzni valamitől, ami zavarja? -gyakrabban hagyja a kezét a gyermek egy kellemes anyagon? -alkalmanként szájához viszi a kezét? -hosszabb ideig megtart egy kezébe adott játékot? (I.szint) -a gyermek keze általában félig vagy egészen nyitott? -meg tud valamit tartani, amit puhán a kezébe adunk, vagy a tenyeréhez tartunk?

3 3 3

-időnként megnézegeti a saját kezét/kezeit? -a kezébe adott játékkal együtt mozgatja a kezét?

3 3

-tapogatja néha a saját testéi vagy ruháját? -újra és újra beledug valamit a szájába?

4

-játszik a gyermek a saját kezével/kezeivel?

4

-megpróbál elérni valamit a kezével, amit elétárunk?

4

(II.szint)

38

- egyik kezével egy számára érdekes tárgy után nyúl, vagy

5

legalábbis megpróbálja? - a gyermek szinte mindent a szájába vesz, amit meg tud szerezni?

5 6

- a tárgyakat körbetapogatja, játszogat velük? - kisebb tárgyakat is meg akar fogni, amiket éppen látott,

6

vagy tapintott? - próbál a keze után nézni, ha úgy tartjuk, hogy

6

tulajdonképpen nem láthatja? - megfog valamit a gyermek, és az arca elé emeli, hogy megnézhesse?

6 6

- meg tudja tartani a cumisüvegét? - egy érdekes tárgyat egyik kezéből a másikba tesz? - a gyermek kézben tart pl. egy kekszet, és rágcsálja,

7 7

szopogatja? - egy ujját megpróbálja minden előforduló lyukba bedugni? - a kezében lévő játékot körbe-körbe forgatja? (III.szint)

39

7 7/8

- teljesen tudatosan elenged valamit (nemcsak leejti,

8

ha elfáradt)? - mindent megtapogat, ami elérhető távolságban van tőle? - a játékokat (más tárgyakat) az asztalhoz (vagy más

8 8

felülethez) ütögeti? - kisméretű tárgyakat a hüvelyk- és a mutatóujja

9

közé tud fogni (csípőfogás)? - belenyúlkál a gyermek az ételbe? - egy ujjal rábök, rámutat apró dolgokra, amit lát

9 9/10

(pl egy képeskönyvben)? - odanyújt valamit Önnek, de még nem tudja teljesen

10

elengedni, így szinte ki kell venni a kezéből? 10

- két kézzel meg tud tartani egy bögrét?

10

- ki tud venni valamit egy dobozból? - be tud tenni valamit egy kisebb dobozba? - szinte mindent a hüvelyk- és mutatóujjával fog meg (csípőfogás)? - egy kockát rátesz egy másikra, vagy legalább megpróbálja?

11 11/1 2 12

- öltözködéskor karját bedugja a kabát ujjába?

12

-megfogja a gyermek a zsebkendőt és az orrához viszi

12

(orrot fújni nem kell tudni) - lehet mosdókesztyűvel vagy egy kedvenc takaróval is (IV. szint)

40

Nagymozgások Fekvés, ülés, mászás, állás, járás - a gyermek szinte mindig a hasán fekszik, arca oldalra

0

fordítva, lába felhúzva? - a gyermek szinte mindig a hátán fekszik, arccal a

0

mennyezet felé tekint? - ha felülteti (székre vagy ölbe) és megtámasztja, a gyermek

0

feje általában előre vagy oldalra "lóg"? - hasonfekvésben fejét időnként átfordítja egyik oldalról a

1

másikra? - hasonfekvésben időnként megemeli a fejét?

2

- rövid meg tudja tartani a fejét, ha megtámasztva ül?

2

( I.szint) - hasonfekvésben a gyermek az alkarjára támaszkodik

3

(felkönyököl) - ülésben kb. 30 mp-ig meg tudja tartani a fejét? - a gyermek az oldaláról a hátára fordul? - hasonfekvésben hosszabb ideig megtartja a fejét?

3 3 4 4/5

- hasonfekvésben karjait kissé előrenyújtja, lábait megengedi? (úszás) - ha a gyermekét hasrafekteti, sikerül neki néha a hátára fordulni?

4 5

- ülésben fejét megtartja, akkor is, ha óvatosan ide-oda 5

hintáztatjuk? - kezére (vagy alkarjára!) támaszkodik hasonfekvésben? (II. szint)

41

- az ön kezébe kapaszkodva a gyermek ülésbe húzódzkodik? - a gyermek egyik kezére támaszkodik hasonfekvésben, ha a másikkal játszani szeretne? - kezd a gyermek hátrafelé helyet változtatni, amikor a hasán

6 6 6

fekszik? -egy mozdulattal a hasáról a hátára fordul?

7

-megemeli a fejét a gyermek hátonfekvésben?

7

-meg tud ülni a földön rövid ideig, segítség nélkül

7

(megtámaszkodás nélkül)? (III. szint) - meg tud fordulni a hasáról a hátára, majd vissza a hasára?

8

- megpróbál az ön kezébe, vagy bútorokba kapaszkodva állásba

8

húzódzkodni? - földön ülve egyik kezével oldalra letámaszkodik? - kúszik a gyermek (egyenesen előre vagy maga körül körbe)?

8 8/9

- gyakran felhúzza magát kapaszkodással állásba?

9

- a földön átmászik kisebb akadályokon is? (pl. magas küszöböli,

10

összegurított szőnyegen stb.) - négykézláb megáll a gyermek, és előre-hátra hintázik?

10/11

- négykézláb mászik a gyermek, nem pedig a hasán csúszik?

11

- megtesz néhány lépést a gyermek, ha kézenfogva vezetik?

12

(IV. szint)

42