Vélemény az ügynöktörvénnyel kapcsolatos újragondolási kezdeményezésről, MSZP vezetőkhöz címzetten 1. Az alábbiak egyszemélyi ötletelések, eszmefuttatások, gondolatok, melyek egy határozottabb, dinamikusabb, újszerűbb baloldali és szociáldemokrata nemzetbiztonsági szakmapolitikai elkötelezettségből fakadnak! Remélem, hogy egy Bennünket megillető tájékoztatás eloszlatja a felesleges aggodalmakat, ha el tudja oszlatni!? 2. Amikor először meghallottam illetve olvastam a témáról, akkor a következők merültek fel bennem, mint, aki elkötelezettje, szakmapolitikailag bizonyos fokig értője a magyar nemzetbiztonság évtizedes, nemzetközi szakmai értékeinek: 2.1. a Frakció az ötletgazda, a Pártelnökség vagy egy-két régi vagy éppen újdonsült személy? Mindhárom esetben baj van, mert a kb. 40.000 párttagság is véleményt kívánna mondani (demokratikusan, alapszabály szerint, szervezetten és képviseleti alapon is) esetleg ilyen döntések előtt, ilyen médiaközlések előtt, mivel utólag már késő! Remélem, hogy már nem működnek (vagy mégis?) az „1956 után születettek” körében a pártállami diktatórikus pártirányítási módszerek, azaz „valahol, valakik eldöntik” a párt dolgait, de (az irányított és korlátozott) pártdemokrácia nélkül! 2.2. kinek illetve kiknek az érdeke, hogy ez a téma ismét felszínre kerüljön? 2.3. kinek és mi a haszna abból, hogy ez a téma ismét előjöjjön? 2.4. vajon hány százalékát és milyen rétegét érdekli ez a téma még a társadalomnak, a választóknak? 2.5. miből származik nagyobb előnye az MSZP-nek, abból, ha nem bolygatja tovább a témát vagy abból a kétes kimenetelből, amit nem biztos, hogy minden ponton kézben lehet tartani? 2.6. ki fog felelni azért, ha nem jól sül majd el a dolog és ki fog felelni a nemzetbiztonságot érő további erkölcsi, anyagi, biztonsági károkért? 2.7. vajon ki az a naív(ka), aki azt hiszi, hogy egy történelmi folyamatot ezzel az aktussal végleg be tud fejezni, le tud zárni, azaz, hogy nem lehet majd ezzel a témával többet zsarolni illetve revolverezni? Hiszen számtalan ügyet lehet, majd még ezek után is előkapni, kreálni és a társadalmat bolondítani, ha ezt akarja majd például az ellenzék vagy mások! 2.8. felmerült, hogy esetleg a koalíciós partnerünknek van igénye az ügyre csak mi, mint MSZP fejezzük ki és cserébe valamilyen politikai üzletkötés történik!? Elképesztő lenne, ha a nemzetbiztonságot tovább süllyesztenénk a koalíciós partner kedvéért! 2.9. kell ez a téma az MSZP-nek ? Nem gondolom, hogy bárkinek egyedüli, kizárólagos joga, képessége, felhatalmazása lett volna egy alaposabb tájékozódás nélkül ezen témának a hatásmechanizmusát, hatását felmérni és belátni mielőtt a médiába bejelenti. Nincs ilyen jó képességű személy, de testület sem az MSZP-ben, mert MI legfeljebb 40.000-en, együtt (sőt az álmodott szimpatizánsokkal, támogatókkal) vagyunk csak ilyenek, ha valóban meg akarunk újulni és 2006-ban nyerni. Egy-egy jó képességű vezéregyéniség nem lesz elég erre! 2.10. a pártdemokrácia jogán, legalább a párttagság mintavételét jelentő Választmányt megkérdezték volna! Az Alapszabályunk szerint a Tagozatok jelentik a pártdemokrácia kiszélesítését, a szakmai és szimpatizánsi körök bevonását, a pártbefolyás kiszélesítését, a nagyobb, szélesebb nyitást a társdalomra. Amennyiben ez igaz, akkor miért is nem dolgoztuk fel előzetesen az érintett tagozatokban egy ilyen téma szakmapolitikai vonatkozásait? Amennyiben a TAGOZATOK csak retorikailag lesznek fontosak és nem érdemben, úgy elveszítjük azokat, de legalábbis komolytalanná válnak, sőt a támogató tábort is elriasztjuk, nemhogy kötnénk! 2.11. a jó politikusok együttműködnek a szakmapolitikával minden területen, a világ minden pontján! 2.12. egyéb feltételezések is felmerültek még! 3. A nemzetbiztonság, magyarul a titkosszolgálati tevékenység minden értelmes ország és a titkosszolgálatokat magas szinten kezelni tudó kormány számára azért jelentős és 1
4.
5.
6.
7.
felismert érték szinte évszázadok óta, mert az egyes országok és nemzetközi szerveződések közötti érdekviszonyok (változásainak) dzsungelében a nyílt diplomáciai kapcsolatok mellett, sőt ezek előtt a legfontosabb eszközt jelentik a társadalmigazdasági-politikai fejlődés területein, különös tekintettel a megváltozott szerkezetű és súlyozású nemzetközi biztonsági kihívásokra. A rendszerváltás óta eltelt 15 évben szinte mindegyik kormány „rúgott” egyet a nemzetbiztonsági szolgálatainkon, bár különböző mértékben, tehát 15 évi nemzeti deficit, „adósság”(elismertségi, szakmai, hasznosítási, pénzügyi-gazdasági, értékelési, hozzáértési, stb) halmozódott fel ezen szervezetekkel szemben annak ellenére, hogy nemzetközileg elismertek. A legkisebbet a FIDESZ „rúgott beléjük” 1998-2002 között, mert több szempontból felemelte, rangjára emelte a szolgálatokat, személyi, dologi és fejlesztési oldalról jelentősen megtámogatta őket és még használni is tudta, jóllehet talán „nem mindig jó célokra”. Tehát az MSZP időszakok, bár különböző mértékben, de nem voltak sikertörténetek, most sem az! Miért akarjuk elvadítani tőlünk őket most már teljesen? Kössük magunkhoz jobban a szolgálatokat, hátha még nem késő, szívesen megmondom, hogyan! Kinek kell ma még ez az ügynöktörténet? A kb. több száz fős ismeretségi körömből többeket megkérdeztem, idősebbeket, fiatalokat és mintegy 5%-ra taksálom azokat, akiket ez a téma ma még valamennyire is érdekel. Meggyőződésem, hogy a magyar társadalomnak, a választóknak az 5%-ánál sem érdekel többet, hát akkor meg minek?! Ezzel a témával akarjuk elvonni a társadalom figyelmét valamitől? Nagyon remélem, hogy nem így van, mert ez kalandorpolitika lenne és végtelenül inkorrekt a titkosszolgálatainkkal szemben! Mit akarunk kihozni ebből? Mi van, ha nem lehet mindent kézben tartani és bármi rosszul sül el, erre a kockázatra nem kapott felhatalmazást senkitől egyik MSZP szervezeti egység sem, de a kormány sem, kár lenne ezzel lejáratni az MSZP-t, mert az a miénk is, nemcsak a Tiétek! Amennyiben elfantáziálgatunk, úgy esetleg arra is gondolhatnánk, hogy a jobboldalon, az egyházakban vagy egyéb nem baloldali személyek között sok nyilvánosságra hozható ügynököt találhatnánk esetleg és ezzel mi kerülünk ki ebből győztesen, ami ugye beláthatóan irreális? Ez a kétes kimenetelű eljárás kell most nekünk, biztosan NEM! Talán naívan valakik azt gondolják, hogyha most nyilvánosságra hozunk „mindenkit” vagy csak valakiket, akkor mi is „megtisztulunk? Ez vicc! Könnyen belátható, hogy ez komolytalan, hiszen egyrészt mindenkit nem lehet nyilvánosságra hozni úgysem, mert egyrészt nincs már a nyilvántartásokban, másrészt mert az „életveszélyes” ügyekben érintett személyeket úgysem fogjuk nyilvánosságra hozni! Harmadrészt ügyeket koholni mindig, mindent lehet majd ezután is! Ezt a kérdést, témát nem lehet ”mindörökre” lezárni! Nem is érdemes és emiatt nagy hiba volt ezt felújítani! A III/1=(polgári)hírszerzés, a III/2=(polgári)kémelhárítás, a III/4 katonai elhárítás tagjai jelentős, fontos, bizonyos esetekben életveszélyes, nemzeti és/vagy nemzetközi szempontból értékes tevékenységet folytattak élethivatásként. Sok olyan szakember van, aki a polgári életben, családjával törődve él és dolgozik. Ilyen emberek adatainak nyilvánosságra hozatala kinek jó, abszolút idealista álom, ha ebből bármi jót is feltételeznénk az MSZP-nek, talán még akkor sem jó nekünk sem, ha ellenzékiekről is szó van. Ugye nem vélelmezhető, hogy az ilyen MSZP vonatkozású személyeket nem hozzuk nyilvánosságra csak az ellenzékieket, hiszen ennyire nem hülye az ellenzék, országos botrányt csapnának, amiből nem kerülhet ki az sem MSZP jól, szeplőtelenül! Aki ezen személyek adatait nyilvánosságra hozza az elárulja ezeket az embereket és magyar emberek biztonságát, az adófizetők pénzén (is) finanszírozott nemzetbiztonsági szolgálatokat! Ezt akarjuk? A szolgálatokban Boross Péter miniszter jól-rosszul, de végrehajtotta a rendszerváltást, azaz leváltotta a szerintük „nemkívánatos kommunistákat, pártkatonákat, vezetőket”, mit erőlködünk még 2005-ben is? A III/3-asok ügyében lefutott minden, itt is hagynunk kellene elhalni a témát, mert úgyis az idő megoldja, de itt erőlködhetnek, akik még akarnak, babérokat nem fognak szerezni már ezzel sem, legfeljebb a pártunk növekvő népszerűségét csökkentik majd! Kár lenne a 2
megújuló MSZP és az új Miniszterelnök növekvő népszerűségét agyoncsapni egy kóbor ötlettel! Becslésem szerint a téma ismételt felnyitásával kb. 50.000-100.000 szavazót is veszthetünk 2006-ban, csak számoljatok! 8. Ott a legnagyobb probléma, hogy nem lehet úgy megoldani, véglegesíteni az ügynökkérdést, hogy az élő, létező, működő magyar titkosszolgálati tevékenységnek további károkat ne okozzunk, azaz az adófizetők mintegy 30-40 milliárd forintos éves befektetésének(a szolgálatok éves működési-fejlesztési kiadásai), a magyar társadalom biztonságának ne okozzunk jelentős kárt! A dolgok úgy függnek össze, hogy 8.1. ügynök nélkül nem volt, nincs és nem lesz soha rendvédelmi tevékenység a világon 8.2. a jelenlegi ügynökhálózatok fenntartása, szervezése megnehezül, megdrágul, különösen a külföldre is kiterjedőknél 8.3. a szolgálatok szakemberei, ügynökei megrettennek, hogy a történelem mikor ismétli majd ezt a helyzetet, azaz Ők mikor kerülhetnek ugyanilyen helyzetbe: 5-10-20 év múlva és akkor mi lesz a családjukkal, stb. A politika hozzá nem értése, a politika beavatkozásával károkozása évtizedekre kihathat! A politikusok nagy része nem ért a nemzetbiztonsághoz, ami nem baj, ha célszerűen kiválogatott szakértők véleményét is figyelembe veszik, egyébként dilettantizmus lehet a döntésekből(lásd a legújabbat: a magyar rádiófelderítés megszüntetése)!!! 8.4. kontraszelektálódni fognak a szolgálatok, mert az okosabbak, a jobb képességűek elmennek, mert a politika kiszámíthatatlan húzásaitól nem teszik függővé jövőjüket, életüket és igazuk lesz! Egyébként is az 1998-2002 közötti jövedelmeik reálértékét sem tartottuk fenn, eléggé apolitikusan, tehát vannak jövedelemcsökkenést megélt munkatársaik is jelentő számban és milyen döntés alapján (nyilvánvaló, hogy elpártolnak tőlünk azért az évi „rongyos” kb. 2-5 milliárd forint megtakarításért!)? Mindenesetre nem felelős politikai döntés miatt, hanem igen felelőtlen, hozzá nem értő döntés miatt! 8.5. egy hírszerző vagy elhárító tiszt képzése 4-5 év, jelentős beruházás a foglalkoztatónak és a foglalkoztatottnak is. A pénzbeli, dologi képzési költség milliós nagyságrendű, de a keletkezett nemzeti érték százmilliós is lehet személyenként. Ennek az értékképződésnek a körülményeibe avatkozik bele az, aki a szolgálatok tevékenységét nemkívánatosan befolyásolja. Vegyétek elő ezen szempontból is a széleskörűbb felelősségérzeteteket! 8.6. egyéb indokok, okok 9. A rendszerváltozás 1989-1990-ben lezajlott és ennek egyik része volt a jobboldali többségű parlament által elfogadott, úgynevezett ügynöktörvény (1994.évi XXIII. törvény), amely alapvetően a III/3-as belbiztonsági csoportfőnökséggel kapcsolatban állók tevékenységét ítélte meg olyannak, mely a közéletiséget bizonyos területeken kizárja. Ezzel ezt a témát befejezettnek kell tekinteni és ma már az ország egységes biztonságában mind nagyobb szerepet játszó nemzetbiztonsági tevékenységének, ezen belül a titkosszolgálatok tevékenységének jövőjén kell dolgozni. 10. Fontos, hogy a többi, III. – as csoportfőnökségeknek, a polgári hírszerzésnek és elhárításnak, a katonai elhárításnak a tagjai nem a lakosság ellen dolgoztak, hanem egy akkor is létező fogalmat és valóságot jelentő Magyarországért, Magyar Nemzetért, amely ugyan minden kétséget kizáróan nemzetközi befolyás alatt állt(szovjet), mint Magyarország a történelmének szinte minden más időszakában, így ma is(keresd Tőlünk kevésbé és sokkal nyugatabbra is!)! Kétségtelen, hogy befolyás és befolyás között van különbség, de ezt is a történelmi folyamatok, a mindenkori érdekviszonyok „színezik, álcázzák” majd. 11. A múlt ismételt visszapörgetése az alábbi indokok alapján jogtalan, igazságtalan, célszerűtlen és gazdaságtalan: 11.1. A hiányos ügynöki adatok miatt, a többirányú és értelmű manipulálhatóságot is feltételezve, nem dokumentálható minden érintettnek egyformán a múltbeli tevékenysége egzakt módon, így nem lehet azonos feltételek mellett elbírálni az egyes ügyeket, ami az esélyegyenlőtlenség illetve jogegyenlőtlenség miatt nem 3
lenne igazságos és jogszerű sem. Biztosan lesznek többen is, akik irataik, adataik eltűnése miatt továbbra is az (köz)élet szereplői maradnak majd, remélhetőleg az ország hasznára! 11.2. Nincs jogunk kitenni a felfedni kívánt ügynököket, családtagjaikat, baráti köreiket, létés életbiztonságukat semmilyen kockázatnak, hiszen a közelmúlt kormányai is garantálták államtitkosságukat. Visszamenőleges döntést hozni az országra, folyamatokra, feloldani ügyek, a személyeknek beígért, államtitkossági védelmét a „(párt)politikai inkorrektség” legsötétebb példája lesz! 11.3. Az esetleges, úgynevezett önkéntes közéleti távozások is közvetve ugyan, de már egyértelműen azonosíthatóvá tették az egyes személyeket. 11.4. Végig kell gondolni azt is, hogyha valamely szereplő „kemény” nemzetközi ügyeken dolgozott a felfedendő ügynökök közül és a közvetlen vagy közvetett felfedéssel bármilyen módon is azonosíthatóvá válik az „ellenfél” által, úgy annak és esetleg családjának élete, helyzete, körülményei igen kockázatossá válhatnak, amit a jelenlegi parlamenti képviselőknek felvállalni felelőtlen kalandorság lenne. 12. Boross Péter úr, mint a jobb oldal egyik titkosszolgálati minisztere fogalmazta meg több interjúban azt, hogy az a legnagyobb nemzetbiztonsági kockázat, miszerint volt hírszerzők és elhárítók névsorát nyilvánosságra hozni csak a (párt)politika kedvéért és érdekéért, különös tekintettel az ez irányú szakmapolitikai vonatkozású nemzetközi együttműködésekre és megítélésekre is. 13. Feltételezhetően a NATO tagságunk alapján sem értékelnék pozitíven, hogyha a rendszerváltás 15 évének távlatában, a minden országban államtitkot képező, széleskörübb titkosszolgálati adatokat nyilvánosságra hoznánk, különösen annak „nyugati relációira” is. Egyébként sajátos lenne megvizsgálni, hogy az Európai Unió tagországai vagy a NATO országok, hogy kezelnék jogharmonizációs szempontból a magyar ügynöktörvény módosítások különböző változatait, rájuk vonatkozó visszahatási szempontból. 14. A közvélemény meghatározó része, melyet különböző „pártatlan” közvélemény kutatókkal lehetne megkérdeztetni, nem a múlttal való foglalkozást várja a kormányoktól már, hanem ezen országban az életminőségnek minél magasabb fokra emelését, minél rövidebb időn belül. Egy forrásból elhangzott az elmúlt években, hogy a közvélemény kutatásban résztvevőknek kb. 80%-át már nem foglalkoztatja az ügynöki múlt, mint téma. Meggyőződésem, hogy egy jól megfogalmazott kérdéssel, egy esetleges népszavazás is úgy döntene, hogy zárjuk le a 15 éve lebegtetett rendszerváltást minden szempontból. 15. Én, mint a kb 8 millió magyar egyik választópolgára azt akarom, hogy ne a múlttal időzzenek azok, akiket megválasztottunk, hanem a jelennel és a nemzetbiztonságilag is biztosabb jövővel oly módon, hogy a több tízmilliárdos állami támogatással és ennél talán egy nagyságrenddel nagyobb nemzeti értéket képező személyi és tárgyi vagyonnal működő titkosszolgálatainkat a lehető leghatékonyabban működtessék a mindennapjaink, a szeretteim biztonsága érdekében. Különös tekintettel a (több)diplomás, többnyelvű és igen jelentős költséggel, hosszú évek során kiképzett, nemzetközileg is elismert, nagy tapasztalattal rendelkező magyar hírszerzőkre és elhárítókra. 16. A fentiek alapján semminemű törvénymódosítást nem kívánok, mivel az ezzel való foglalkozás elbizonytalaníthatja a titkosszolgálatok jelenlegi munkatársait is és így tevékenységük hatékonyságát, ezen keresztül a biztonságvédelmünk eredményességét, hiszen joggal feltételezheti bárki, hogy ily módon, hasonló nyilvánosságra hozatali vita bármikor előkerülhet még a jövőben. Az elbizonytalanításból fakadó nemzetbiztonsági kockázat óriási, értékben milliárdokra is tehető, ha külföldi ügynökeink személyének és kapcsolatainak elbizonytalanodását is beszámítjuk, azaz a jelenlegi folyamatok nemzetbiztonságunkat egyértelműen meggyengítik, ami igen nagy felelősség az ebben résztvevő képviselőktől. 17. A legnagyobb nemzetbiztonsági kockázat a fenti ügy miatt az energiák felesleges lekötése, az ország széthúzása, a nemzetközi együttműködések elbizonytalanítása.
4
18. A mindenkori nemzetközi és hazai jogszabályok, megállapodások szerinti titkosszolgálati, hírszerzői és elhárítói tevékenységet értékeljük és becsüljük igen nagyra, mert olyan nemzeti értéket képviselő emberek végzik, akik sok esetben az életük, testi épségük és személyes szabadságuk kockáztatásával igen fontos, összetett és speciális nemzeti érdekeket szolgálnak. Ne hagyjuk, hogy pártpolitikai érdekek áldozataivá, célpontjaivá váljanak sem a titkosszolgálataink, sem azok egyes volt, jelenlegi vagy jövőbeni munkatársai, miközben országunk megváltozott szerkezetű és súlyozású veszélyforrásai elsősorban a titkosszolgálatok illetékességét igénylik a jelenben és a jövőben is. 19. A történelmi tapasztalatok bebizonyították, hogy azon országokban, ahol nem olyan nyugodt és biztonsági szempontból veszélyeztetettebb körülmények között élnek, mint Magyarországon, nagyobb az emberek összefogása, szinte öntevékeny az embereknek a védelmet biztosító szervezetekben való részvétele, együttműködési készsége és így ezen tevékenységekről dicsőség, jogos büszkeség jellemzi a nemzet véleményét, egységességét, még történelmileg is. Valószínűleg többen is azonosítani tudunk olyan ország(oka)t, amelyekben a fegyveres és rendvédelmi jellegű szervezetekben szinte minden „hadrafogható” állampolgáruk valamilyen mértékben érintett, a világ bármely pontján is él. Ezen összetartozás alapján valószínűleg a legeredményesebbek a nemzetük védelmében, szinte évezredek óta. A nemzetközi és belföldi helyzetünk alapján reálisan és joggal remélhetjük, hogy nem az országunk biztonsági helyzetének feltételezve példálódzott (jelentős) romlása determinálja majd az össze(nem)fogásunk jellegét és mértékét, hanem az a józan törekvés, hogy a komplex társadalmi fejlődés érdekében minél előbbre és „magasabbra” jussunk, valamennyiünk gyorsabb és magasabb szintű személyes boldogulásáért. 20. Álmodjunk merészet és legyünk a 10 millió hírszerző és elhárító országa annak érdekében, hogy a magyarok éljenek a legjobban, a legboldogabban és a legnagyobb biztonságban (együtt más országokkal, térségekkel), mivel a Nemzet Biztonságának védelmét és a komplex nemzetteljesítményt ily módon is képesek maximalizálni. 21. Fogjunk össze (mintha összetartoznánk) és egyként csináljunk jót, ne egyenként rosszat! Várhalmi Miklós www.nemzetbiztonsag.lap.hu www.nemzetbiztonsag.com
5
