Dr. Simon Gábor (MSZP) A ház beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Nagy a látogatottsága, szeretik az emberek, kiváló az akusztikája. Az áfacsökkenés következtében plusz forrás keletkezett, ebbôl, tehát nem új pénzbôl szeretnénk még tökéletesebbé tenni az akusztikát, mert erre megvan a lehetôség. Dr. Szinay Attila (Fidesz) A kampányidôszakban átadott intézményrôl kiderült: használhatatlan arra, hogy a zene otthona legyen. A rossz akusztikai adottságok miatt újabb beruházással lehet csak a közönséget igényesen kiszolgálni. És még az eredeti beruházással se számolt el a városvezetés. Molnár Péter (KDNP) 100 millió forintot akarnak rákölteni, hogy az akusztikája jobb legyen, holott már több százmilliót ráköltött a város. Ezt nem tartjuk szerencsésnek. A tervezôk felelôsségét szeretnénk firtatni az ügyben, hiszen ezek szerint nem készült kellô átgondoltsággal az épület. Szabó Tamás (SZDSZ) A közbeszerzési eljárás megindítását támogatjuk. A közgyűlésen ugyanakkor magyarázatot kérünk és várunk mind a tervezôtôl, mind a kivitelezôtôl, hogy miért szükséges egy 800 milliós hangversenyterem átadása után újabb 100 milliós beruházással javítani a hangzáson.
Észak: A Művészetek Háza címzett támogatásból épült a Béke moziból. Az elôterjesztés szerint maradt 80 millió, amit most a hangversenyterem akusztikai berendezésének fejlesztésére szánták. Ennyire rossz a terem akusztikája?
Dr. Simon Gábor (MSZP): Nem errôl van szó. A beruházás jó volt, helyes volt. Megoldotta a szimfonikusok problémáját, akik már évek óta társbérletben működtek. Most inkább az a kérdés, hogy visszadjuk-e a megmaradt összeget az államnak. Mi inkább az egyébként remek akusztikát tennénk belôle még jobbá... Dr. Szinay Attila (Fidesz): Úgy látjuk, hogy már az elôzô beruházással sem számolt el a városvezetés. Felelôsségük, hogy nem arra használták a pénzt, amire kellett volna, s így újabb beruházásokra van szükség, hogy használható legyen a hangversenyterem. Miért nem lehetett már az elején tökéletes minôségűvé tervezni?
n A Művészetek Háza hibáiról hosszú lajstromot lehetne írni, a tervezô másképp látja. Miskolc (ÉM — HM) — Több panasz érkezett az épület szűkössége miatt szerkesztôségünkbe. Csak néhány közülük: a pénztár csak kívülrôl közelíthetô meg, a ruhatárnál hosszan kell sorakozni az elôadás után, a galériabeli képek nem élvezhetôk a kicsi térben. A mozgássérültek is többször kifejezték elégedetlenségüket. Bodonyi Csaba a panaszok kapcsán megjegyezte: az észrevételeket az elmúlt napok politikusi nyilatkozatai nyilván felerôsítették. Az épület nem léggömb, amit fel lehetne fújni. Az elôcsarnok valóban szűk, amit az oldalcsarnok pótol, a ruhatárhasználat pedig nehézkes. Ám nem lehetett tovább terjeszkedni: a mögötte lévô parkolót eladta a város, a mellette lévô épületet nem engedte lebontani, fölfelé két mozit terveztetett bele utólag. Ki van használva a tér, amennyire lehet, és a ház működik. Jónak ítélte — A mozgássérültek sokszor sajnos szubjektív észrevételeit megválaszoltam, az épület az elôírások szerint készült, az igények és kérések teljesültek, még a hallássérültek számára szükséges indukciós hurok kiépítése is napirenden van. (Az elektroakusztikus berendezés beszerelésénél javasolni fogja, tegyék a közbeszerzés tárgyává a hurok beépítését is.) S hogy miért vállalta a tervezést, ha megismerte az épület korlátait? — Mert a rekonstrukciós szándékot jónak ítéltem, az artmozit leszámítva egyet is értettem vele — válaszolta. — Hagyta volna a város az épületet olyan lerobbant állapotban, amilyen volt? — kérdez a tervezô vissza. Bodonyi Csaba elkeseredett a támadások miatt. Megjegyezte, ezek (és 40 év) után nem kíván Miskolcon több önkormányzati házat tervezni. — Érdekes módon a helyi befektetôi építészetben a politikusi vagy sajtóaktivitás nem tapasztalható, s így a közvélemény is passzív. Épülhet akármi — tartotta fontosnak megjegyezni.
n Az épület tervezôjétôl megtudtuk, a hiányzó berendezést betervezték a Művészetek Házába. Miskolc (ÉM — HM) — Keserűen olvastam a lapban, hogy a politikusok hogyan csinálnak politikai fegyvert maguknak anélkül, hogy szakmailag tájékozódnának — mondta Bodonyi Csaba, a Művészetek Háza tervezôje a közgyűlési ülésen elhangzottak után. — Ha tájékozódni akartak volna, csak Sir Lászlót kellett volna felhívni, a ház igazgatóját, a szimfonikusok vezetôjét, és ô elmondja, hogy így is sokkal jobb a hangzás a házban, mint a színházban volt. Opciós tétel A politikusok a közgyűlés számára megfogalmazott elôterjesztésbôl tájékozódhattak, s az pedig a következôt tartalmazza: A felkért akusztikus szakértô véleménye szerint a próbahangversenyek akusztikai mérései alapján megállapítható, hogy a teremben — annak viszonylagos kis térfogata miatt —, nem biztosíthatók a koncertekhez szükséges optimális teremakusztikai paraméterek, különös tekintettel az utózengési idôre , olvastunk fel egy részletet a tervezônek az anyagból. — Ezt is az akusztika nemzetközileg elismert tervezôje írta az eredeti tervezôi álláspontját megismételve. Mert az tény, hogy a készüléket, amit most be akar az önkormányzat szereltetni, Kotschy András akusztikus eredetileg is betervezte az épületbe — hangsúlyozta Bodonyi Csaba. — Az elsô tervekben és közbeszerzésben mint opciós tétel szerepelt, az önkormányzat attól tette függôvé, beszerelik-e, hogy lesz-e rá pénz. Nem lett. De hogy műszakilag szükség van rá, az akkor is tudott volt. Nem hiba történt, nem egy elrontott dolgot kell kijavítani, csak nem valósult meg, amit beterveztünk. Nem lenne igazuk A készülékhez szükséges csöveket, vezetékeket beszerelték az épületbe, csak a berendezés hiányzik. Most az áfakülönbözet-visszatérítéssel a pénz is meglett rá. — Ha nem jutott volna az önkormányzat pénzhez, akkor igazuk lenne a politikusoknak abban, hogy a hangversenyteremnek épült terem csak hangversenyre nem alkalmas? — firtattuk. — Nem lenne igazuk — válaszolt Bodonyi Csaba. — Bár a tér multifunkcionális, leginkább koncertteremnek alkalmas. Kovács László karnagy nyilatkozta az ÉszakMagyarországban: ha a színházban 100 pontot adnának a teremakusztikai hangzásra, akkor itt 150-et , ekkora a különbség. És mindez az említett elektroakusztikai rendszer nélkül.
A tökéletes zenei hangzáshoz azonban kell a készülék. De kell azért is, mert a nézôtér sokfunkciós, olykor prózai és más rendezvényeknek ad helyet. Az eredetileg is betervezett elektroakusztikai rendszer ezen segíthet — fogalmazott Bodonyi Csaba. Az ügy elôzményei Vitát váltott ki az a napirendi pont, amely a Művészetek Házába beszerelendô új akusztikai berendezés ügyét tárgyalja. Az elôterjesztés lényege, hogy 80 millió forint maradt az épület átépítésére kapott címzett támogatásból, ezt elektroakusztikai rendszer beépítésére szeretné a város költeni. Szabó Tamás (SZDSZ) azt kérte az elôterjesztés alapján, hogy vizsgálja ki a városvezetés a tervezôk és a kivitelezôk felelôsségét. Szerinte ugyanis skandalum, hogy miért kell egy egyébként 800 millió forintba került épületre még közel 100 milliót elkölteni. Juga György (Fidesz) egyetértett Szabó Tamás felvetésével. Szerinte szedett-vedett, kapkodó, átgondolatlan, ahogy a városvezetés intézte a Művészetek Háza ügyét. Sürgôsségi elôterjesztésként döntöttek annak idején az ügyben, majd többször is voltak konfliktusok a tervezés idôszakában: például akkor, amikor (nem sokkal a határidô lejárta elôtt) kiderült, a Kossuth mozit is be kell tervezni az épületbe. Mint mondta, így nem lehet várost tervezni.
Miskolc (ÉM) — A Művészetek Háza ügyében írott cikkekhez kapcsolódóan agorázóink egyike, Mészáros János Tibor megismétli egy jóval korábbi kérdését: Most akkor ennyi pénzért betölti-e igazi funkcióját a Művészetek Háza? Vagy megint egy olyan beruházás, ami csak viszi a pénzt ezzel terhelve a város költségvetését. Nem lett volna érdemes egy teljesen új Művészetek Házát építeni, egy olyan helyen ahol megfelelô tér áll rendelkezésre? Az a véleményem, az se lett volna drágább, mint a mostani, beleszámítva a bontási és átalakítási költségeket. Miskolcnak végre már olyan beruházásokra is szüksége lenne, ami hozza is a pénzt, nem csak viszi.
Egy kedves, szakmabeli miskolci kolleganőmtől kaptam az alábbi sorokat: Kedves Bandi! A miskolci tv-ben halottam, hogy baj van a Művészetek Háza akusztikájával, és utólag valamilyen akusztikajavító elektronikus berendezést kell beszerelni. Te vagy ebben a legilletékesebb, légy szíves mondd el, mi az igazság. Ezen kívűl, megkaptam az Észak Magyarország 2007.01.29.-i számának egy oldalát, a frakcióvezetők fentiekkel kapcsolatos rövid nyilatkozatairól
Mint a Művészetek Háza akusztikus tervezője, kötelességemnek érzem, hogy a lehető legszélesebb körű nyílvánossággal, mindenek előtt a művészetet szerető lakóssággal ismertessem a valós tényeket, tekintettel arra, hogy a politikai csatározások, mint sok esetben, most is eléggé kiforgatták a valóságot! A tiszta, műszaki oldalról szemlélt valóság a következő: Már a tervezés során megállapítottuk, hogy a terem kis mérete folytán lehetetlen a természetes koncerttermi akusztikai körülményeket biztosítani, mindenek előtt azért, mert a volt moziban lényegesen kevesebb, mint 10 m3/fő teremtérfogat biztosítható (ebbe a zenészek létszámát is illik beleszámítani a közönség létszáma mellett). A tervezés során végeztünk számítógépes teremakusztikai modellezést is, és ennek eredményei is azt igazolták, hogy a jó koncertteremhez nagyobb utózengés szükséges. Ne felejtsük el, hogy a Művészetek Háza többcélú felhasználásra készült, tehát koncertek mellett számos egyéb, példáúl prózai előadásokra is. Ezt figyelembe véve, főleg beszédcélú felhasználás esetén, a koncertteremben megkívánt nagyobb utózengés már zavarja a jó beszédérthetőséget. Összegezve megállapítható, hogy a volt moziterem átépítése után, a természetes akusztikai adottságok teljes mértékben megfefelő körülményeket biztosítanak a különböző rendezvényekhez, csak koncertekhez nincsenek meg az optimális feltételek. Az utózengés mesterséges növelésére van egy nagyon jó rendszer, aminek az az elve, hogy a teremben több kijelölt helyre bevannak építve "cella" egységek, melyek egy mikrofonból és igen jóminőségű, de kisméretű hangszóróból állnak. A rendszer úgy működik, hogy a mikrofonok felveszik a hangeseményt, aztán a központi vezérlő egységben megtörténik a késleltetés, és ez a késleltetett hang jut vissza a hangsugárzókhoz, de mindig csak ahhoz, amelyiknél a felvevő mikrofonja van. Ezáltal azt a természetes hatást lehet elérni, mintha a hangreflexió egy távolabbi falról jött volna vissza, mintha "megnőtt" volna a teremméret. Ez az egyetlen olyan mesterséges, aktív utózengést növelő rendszer, aminél nem érzni elektrónikus, "zengető" hatást. Ilyen rendszert terveztünk be, ami már a kiviteli tervekben is szerepelt, de sajnos csak opciós tételként, mert nem volt rá pénz. A rendszert előzetesen, a tervezés során megismertettük a szimfónikus zenekarral, Sír László igazgató úrral és egy elektronikához értő munkatársával, demo bemutatással. Tetszett nekik! Összegezve, szeretném leszögezni, hohy a fentiekben ismertetett tervezési koncepciók, megoldások mind szerepelnek a Művészetek Háza kiviteli tervdokumentációjában. A tervezők utólagos rágalmazása, szidása helyett, igen hasznos lett volna a tervek részletes megismerése és a felmerült problémákkal kapcsolatban a tervezők megkérdezése. Nekünk, tervezőknek nagy elégtétel lenne, ha az illetékes politikai vezetők, akik a várost telekürtölték a Művészetek Háza tervezéséről, akusztikájáról szóló, a valóságnak egyáltalán nem megfelelő hírekkel, vennék a fáradtságot, és legalább felhívnák Bodonyi Csaba Széchenyi díjas építész tervező urat és megkövetnék azt az embert, aki él-hal Miskolcért és szakmai tudásának legjavát adva varázsolt a régi mozi épületből egy csodálatos házat.
Amikor az ünnepélyes megnyitás előtt, 2006. augusztus végén, a nemzetközi karmester kurzus záróhangversenyén lehetőségünk volt mérni telt teremben, és előtte egy pár szót szólhattam a közönséghez, röviden elmondtam a fentiekben leírtakat, tehát azt, hogy nagyon hasznos lenne beépíteni az utózengést növelő rendszert, ha lesz rá anyagi lehetőség. Nagy örömömre szolgálna, ha fentiekről minél szélesebb körben értesülne Miskolc város nagyérdemű lakóssága. Szívélyes üdvözlettel, Kotschy András fizikus-akusztikus Békésy-díjas
Tisztelt Agora, tisztelt építész és akusztikus urak! Önök bizonyára sokkal jártasabbak a teremakusztika aktuális kérdéseiben és a világban elterjedt megoldásokban, mint jómagam, ugyanis a barikád másik oldalán, a természethű hangrepordukció művelői között tevékenykedem már jópár éve, ezért talán megközelítésem is szokatlan lesz az Önök számára. Első körben nem tudom elképzelni, hogy az akusztikus zene spektrumát, dinamikáját mikrofonnal érzékelve -- netán digitalizálva, majd manipulálva, újra analóggá alakítva, erősítve -- hangszórókon visszaadva az eredeti akusztikai történésre szuperponálva valamiféle egészséges hangzás születhet. A mikrofonok, hangdobozok, és a közötte lévő elektronikák közül még a legjobbak is nagyon-nagyon korlátolt eszközök, melyek csak súlyos kompromisszumokkal képesek visszaadni az akusztikus zene eredeti hangzását, spektrumát, dinamikatartományát, harmónikusait, fázishelyeségét. Nem tudom elképzelni, hogy a közvetlen akusztikai élmény, és a mesterségesen keltett hangok együttes megszólalása koherens, minden frekvencián, minden harmónikusában, fázisában és hangerejében helyesen szólalhat meg. A rákevert hang természetesen magába foglalja a teljes elektronika és elektroakusztikai átalakítók torzítását is. Tartok tőle, hogy egy ilyen rendszer ugyan bizonyos hangerőnél és frekvenciákon helyrehozhatja a terem túl rövid utózengését, de számos más, egyébként nem létező problémát kreálhat. Lehet, hogy célszerűbb lenne talán megalkudni a terem természetes akusztikájával, vagy nem elektronikus manipuláló eszközöket alkalmazni. Ezzel kapcsolatban várom véleményüket! A karmester urak véleményét nagyon fontosnak tartom, de közismert tény, hogy a zenészek egészen másképp érzékelik az előadást, sokkal kevésbé az akusztikai élményre koncentrálnak, inkább magára az előadás részleteire, triviálisan fogalmazva: a kottát ismerve a "belső zene" sokkal nagyobb hatással van a zenészekre, mint maga az akusztikai környezet. Ez számos szubjektív kísérlet eredményeként megjelent már a szakirodalomban is. E tekintetben tehát a zenértő, jó fülű közönség ítéletét tekinteném mérvadónak, mint az általam valóban sokra tartott karmesterekét. Üdvözlettel: Jurecz László Miklós
