Vállalkozásfejlesztés, mint a kis- és középvállalkozások hálózatosodásának ösztönzése

Szegedi Tudományegyetem Közgazdaságtani Doktori Iskola Gazdaság- és Vállalkozásfejlesztési Program

Vállalkozásfejlesztés, mint a kis- és középvállalkozások hálózatosodásának ösztönzése

Doktori értekezés

Készítette: Imreh Szabolcs

TémavezetĘ: Prof. Dr. Lengyel Imre programvezetĘ IntézetvezetĘ egyetemi tanár

Köszönetnyilvánítás

Kutatási tevékenységemet Prof. Dr. Lengyel Imre témavezetĘm kiemelkedĘ jelentĘségĦ segítségével végeztem, ezúton is szeretnék köszönetet mondani tanácsaiért és biztatásáért.

Szeged, 2005. október 10.

Imreh Szabolcs Ph.D. hallgató

2

Tartalomjegyzék Köszönetnyilvánítás ..........................................................................................................2 Tartalomjegyzék................................................................................................................3 Bevezetés...........................................................................................................................5 1. A kis- és középvállalkozások jelentĘsége .....................................................................8 1.1. Kis- és középvállalkozások a gazdaságban..........................................................10 1.1.1. A vállalkozás mint gazdasági tevékenység ...................................................10 1.1.2. A kis- és középvállalkozások fogalmáról......................................................14 1.2. A kis- és középvállalkozások szerepe a versenyképes gazdasági szerkezet kialakításában ..............................................................................................................17 1.2.1. A nagyvállalatokhoz kapcsolódó kis- és középvállalkozások.......................18 1.2.2. Növekedésorientált innovatív kis- és középvállalkozások és a verseny .......20 1.2.3. Az egyedi vásárlói igények kielégítése .........................................................22 1.3. Szociális megfontolások.......................................................................................23 1.3.1. A kis- és középvállalkozások foglalkoztatásban betöltött szerepe................24 1.3.2. LehetĘség speciális csoportoknak .................................................................29 1.3.3. Küzdelem a nyomor ellen .............................................................................31 1.4. A vállalkozás mítosza...........................................................................................33 1.5. A kis- és középvállalkozások támogatásának szükségessége ..............................35 1.5.1. Miért „éri meg” támogatni a kis- és középvállalkozásokat egy társadalomnak?........................................................................................................36 1.5.2. A hátrányok csökkentése...............................................................................38 1.5.3. Speciális célkitĦzések elérése........................................................................40 1.5.4. Szociális aspektusok......................................................................................41 1.6. A kis- és középvállalkozások fejlesztésével kapcsolatos közösségi megfontolások .....................................................................................................................................41 1.6.1. Az Európai Unió és a kis- és középvállalkozások támogatása......................44 1.6.2. Bolognai Charta és az Isztambuli Deklaráció ...............................................47 2. EgyüttmĦködések az üzlet világában ..........................................................................52 2.1. Hálózati alaptípusok a hálózat felépítése alapján.................................................57 2.1.1. Vertikális hálózatok.......................................................................................58 2.1.2. Horizontális hálózatok...................................................................................62 2.1.3. Dinamikus hálózatok.....................................................................................67 2.1.4. Hibrid hálózatok............................................................................................68 2.2. Hálózati alaptípusok a motivációk alapján...........................................................70 2.2.1. A korlátok kitágítása .....................................................................................72 2.2.2. KöltségelĘnyök szerzése ...............................................................................75 2.2.3. „Jobb hozzáférés” a piacokhoz .....................................................................77 2.2.4. Az „elfogadottság” növelése .........................................................................78 2.2.5. Valamilyen új tudás, ismeret megszerzése....................................................78 2.3. A hálózatosodás természetes akadályai................................................................80 3. Vállalkozások együttmĦködésének támogatása mint a vállalkozásfejlesztés egy eszköze ............................................................................................................................84 3.1. A vállalkozásfejlesztés mint beavatkozás a piaci folyamatokba..........................84 3.1.1. Az üzletfejlesztési szolgáltatások tipizálásai.................................................89 3.1.2. A mikroszintĦ üzletfejlesztési szolgáltatások alaptípusai .............................92 3.1.3. Általános megállapítások a mikroszintĦ szolgáltatásokkal kapcsolatban .....98

3

3.2. A kis- és középvállalkozások hálózatosodása ösztönzésének helye és szerepe a vállalkozásfejlesztésben ............................................................................................101 3.2.1. Az ösztönzési beavatkozások pozicionálása ...............................................102 3.2.2. Kapcsolódási pontok ...................................................................................107 3.2.3. A hálózatosodás ösztönzésénél felmerülĘ kérdések....................................109 4. Szeged és vonzáskörzete vállalkozásainak fejlesztési szempontú vizsgálata ...........112 4.1. A kutatás módszertanáról ...................................................................................114 4.2. A kutatás hipotézisei és az eredmények elsĘdleges értékelése ..........................117 4.2.1. Az alapanyagot beszállító üzleti partnerek elhelyezkedése és a megrendelĘk elhelyezkedése.......................................................................................................117 4.2.2. Beszállítói tevékenység ...............................................................................123 4.2.3. Marketing-együttmĦködés ..........................................................................127 4.2.4. Termékfejlesztés..........................................................................................128 4.2.5. Eszközök és berendezések szervizelése ......................................................130 4.2.6. Hálózatszervezési akciókban való részvétel ...............................................131 4.2.7. Vállalkozásfejlesztési szolgáltatások igénybevétele ...................................135 4.2.8. Szolgáltatások iránti igény ..........................................................................137 4.2.9. EgyüttmĦködés innováció kidolgozásában .................................................139 4.2.10. A hálózatosodás, klaszteresedés megszervezésének fontossága...............140 4.2.11. Az egyetem, mint potenciális szolgáltató..................................................141 4.3. Az adatfelvételbĘl levonható legfontosabb következtetések .............................143 4.3.1. Közvetlen következmények ........................................................................144 4.3.2. A mintában szereplĘ vállalkozások klaszterei ............................................145 4.3.3. Az egyes klaszterekbe tartozó vállalkozások alapvetĘ jellemzĘi................147 4.3.4. A vállalkozásfejlesztés szolgáltatások megítélése ......................................149 4.3.5. Az együttmĦködések természete és fontossága ..........................................152 4.3.6. Beavatkozási lehetĘségek meghatározása...................................................155 5. Az érdemi együttmĦködési lehetĘségek két alaptípusa Szeged vonzáskörzetében ..157 5.1. Innovatív kis- és középvállalkozások hálózatai .................................................158 5.1.1. Az együttmĦködések sajátosságai...............................................................158 5.1.2. Az egyetem köré szervezĘdĘ hálózatok ......................................................163 5.2. Az „olasz iparági körzetek típusú” együttmĦködések........................................171 5.3. Támogatási lehetĘségek Szeged vonzáskörzetében ...........................................174 5.3.1. A támogatási beavatkozások alapelvei........................................................174 5.3.2. A Szegedi Tudományegyetem köré szervezĘdĘ innovatív kis- és középvállalkozások kooperációinak támogatása...................................................177 5.3.3. A kis- és középvállalkozások együttmĦködéseinek támogatása az olasz iparági körzetek tapasztalatai alapján....................................................................184 5.4. Megjegyzések a javaslatokhoz ...........................................................................190 6. Összefoglalás.............................................................................................................192 Felhasznált irodalom .....................................................................................................201 Mellékletek................................................................... Hiba! A könyvjelzĘ nem létezik. 1. számú melléklet.................................................... Hiba! A könyvjelzĘ nem létezik. 2. számú melléklet.................................................... Hiba! A könyvjelzĘ nem létezik.

4

Bevezetés Disszertációm témaválasztását két tényezĘ határozta meg. Egyrészt doktorandusz hallgatóként Prof. Dr. Lengyel Imre témavezetĘmnek tartottam szemináriumokat „Regionális és lokális gazdaságfejlesztés” tantárgyból. Ebben a témában jelentĘs szerepet kapnak a vállalkozások közötti együttmĦködések, a hálózatosodás, a gazdasági aktivitások térbeli koncentrálódásának különféle formái. Már ekkor felkeltette érdeklĘdésemet

a

kooperációk

sokszínĦsége,

a

különféle

együttmĦködések

egyediségének és hasonlóságának érdekes megjelenési formái, mind az elméleti áttekintésekben, mind a napi gazdálkodási gyakorlatban. Másrészt az a megtiszteltetés ért, hogy részt vehettem a vállalkozásfejlesztési szakirány egyik fĘtárgyának, a „Vállalkozásfejlesztés” kurzus tematikájának kidolgozásában. Mentorommal, Kállay Lászlóval az elmúlt négy év során közösen oktattuk ezt a tárgyat a Szegedi Tudományegyetem Gazdaságtudományi Karán. Az oktatási tapasztalatok birtokában sikerült egy kiforrott tananyagot kidolgoznunk, melynek egyik eredménye a 2004. tavaszán megjelent közös könyvünk. A vállalkozásfejlesztés, mint egy tudatos közösségi beavatkozás a spontán piaci folyamatokba szintén érdekes témának bizonyult. Közismert tény, hogy napjainkban leginkább a kis- és középvállalkozások képesek munkahelyeket teremteni, és az is egyértelmĦ, hogy ez a szektor számos problémával küzd, amelyek egy részét megfelelĘ beavatkozásokkal mérsékelni vagy megoldani lehet.

Az elmúlt években végzett kutatásaim meggyĘztek arról, hogy a kis- és középvállalkozások problémái az esetek nagy többségében egy objektív és egy szubjektív problémacsoportra vezethetĘk vissza. Az objektív okokat fĘként a méretgazdaságossági problémák és a magas relatív tranzakciós költségek jelentik. Ezt a kedvezĘtlen helyzetet nehezítik a szubjektív okok, kezdve az innovativitás hiányától a menedzseri képességek nélkülözésén át egészen a segítség visszautasításáig. A vállalkozásfejlesztési beavatkozások vizsgálata és elemzése során megfigyeltem, hogy ezekre a problémákra bizonyos esetekben jó választ adnak a kis- és középvállalkozások

közötti

együttmĦködések.

Napjaink

vállalkozásfejlesztési

gyakorlatában a finanszírozási környezet javítása mellett egyre nagyobb szerepet kap a hálózatosodás tudatos támogatása. Mivel a vállalati hálózatok már eredetileg is az

5

érdeklĘdésem középpontjában álltak, azonnal adódott a következtetés, hogy disszertációm témájául az ilyen típusú együttmĦködések támogatását válasszam.

Már elöljáróban meg kell jegyeznem, hogy – mivel számos gyakorlati programban és elméleti kutatásban részt vettem az elmúlt öt évben – tisztában vagyok azzal, hogy az általam megfogalmazottak csak egy kis szeletét képezik a vállalkozásfejlesztési beavatkozások bonyolult világának…

A doktori értekezés legfontosabb célja a vállalkozásfejlesztési beavatkozások és a regionális vállalati hálózatok nemzetközi és hazai szakirodalma alapján a kis- és középvállalkozások

hálózatosodásának

vizsgálata,

továbbá

ezen

hálózatosodás

ösztönzésének, mint a vállalkozásfejlesztési beavatkozások egy speciális formájának átfogó elemzése. Ennek a célnak az elérése érdekében az értekezés két részbĘl áll, az elsĘ részben az elméleti kérdéseket tekintjük át, míg a második részben Szeged és vonzáskörzetének vállalkozásfejlesztési gyakorlatát elemezzük, illetve javaslatokat fogalmazunk meg a lehetséges beavatkozásokra vonatkozóan.

A dolgozat elsĘ részében – az elméleti megfontolás és a nemzetközi tapasztalatok szintetizálásán keresztül – olyan kérdésekre keressük a választ, mint x

valójában miért fontosak a gazdaságokban a kis- és középvállalkozások, és mely esetekben és milyen módon kell és szabad támogatnunk ezeket a cégeket,

x

milyen okok és motivációk vezetnek a vállalkozások közötti hálózatok kialakulásához,

x

milyen formákban jöhet léte az együttmĦködés a cégek között és az egyes formációknak mik a legjellemzĘbb tulajdonságaik,

x

melyek a legfontosabb vállalkozásfejlesztési szolgáltatások, ezek közé hogyan illeszkedik a hálózatosodás támogatása, és milyen egyéb beavatkozások kapcsolódhatnak a hálózatszervezési akciókhoz,

x

milyen eszközökkel és módszerekkel lehet érdemben ösztönözni a tartós és érdemi hatásokat biztosító hálózatok kialakulását és megerĘsödését.

A dolgozat második részében az elméleti hátterét képezĘ összefüggések és megállapítások

egy

empirikus

felmérés

keretein

6

belül

megfogalmazott

következtetések mentén kerülnek alkalmazásra. Egy átfogó felmérés részeként többek között a Szegeden és vonzáskörzetében tevékenykedĘ vállalkozások hálózatosodásának lehetĘségeit, és ezen cégek vállalkozásfejlesztési szolgáltatások iránti igénybevételi hajlandóságát is vizsgáltuk. A felmérés során kapott válaszokat különféle eszközökkel elemeztük és levontuk az adott gazdasági koncentrációval kapcsolatos legfontosabb következtetéseket. A helyzetfelmérés során kirajzolódott elĘttünk a lehetséges beavatkozások logikai kerete. Ezért a gyakorlati alkalmazási lehetĘségek vizsgálatának során olyan kérdésekre kerestünk választ, mint x

milyen típusú együttmĦködéseket lehetne (és érdemes) ösztönözni az adott területi egység keretein belül,

x

milyen nemzetközi jó gyakorlatok, és milyen módon adaptálhatók esetlegesen – a térség jelenlegi fejlettségi szintjét figyelembe véve – a fejlesztési gyakorlatban,

x

milyen szerepet kaphat a Szegedi Tudományegyetem, mint szellemi tudásközpont a formálódó hálózatokban,

x

milyen módon lehetne hatékonyabb vállalkozásfejlesztési beavatkozásokat megvalósítani a hálózatszervezés területén, és végezetül

x

a támogatási lehetĘségeken belül milyen konkrét lépéseket lehetne tenni a térség vállalkozásfejlesztésének erĘsítéséért és a potenciális hálózatok létrejöttének elĘsegítéséért.

A dolgozat gyakorlati célja tehát – a releváns nemzetközi szakirodalom szintetizálásán és adaptálhatósági lehetĘségeinek értékelĘ elemzésén felül – egy „javaslat-csomag” kidolgozása, amely keretein belül véleményünk szerint tényleges lehetĘség nyílna a Szegeden és vonzáskörzetében meglévĘ hálózatosodási lehetĘségek mélyebb kiaknázására.

7

1. A kis- és középvállalkozások jelentĘsége A kis- és középvállalkozások szerepe rendkívül felértékelĘdött az elmúlt néhány évtizedben. Kevés olyan a témában írt tanulmány, elemzés lát napvilágot, ahol ne emelnék ki a szerzĘk a szektor fontosságát. Az egyes elméletek rendkívül különbözĘ módon ítélik meg a kis- és középvállalkozások szerepét a gazdaság egészén belül, sokkal összetettebb hatások figyelhetĘk meg annál, hogy egyszerĦen kijelenthessük, hogy „a szektor szerepe felértékelĘdött”. Ebben a fejezetben röviden arra keressük a választ, hogy miért fordítanak a döntéshozók egyre komolyabb figyelmet ezekre a vállalkozásokra. A fokozott figyelem tényét két vetületben tárgyaljuk: x

megvizsgáljuk, hogy miért fontosak a kis- és középvállalkozások,

x

röviden értékeljük, hogy miért kell támogatni ezeket a vállalkozásokat.

A fejezetben elĘször a kis- és középvállalkozásokra ható folyamatokat tárgyaljuk, majd az üzleti tudományok „vállalkozás-felfogását” tekintjük át, elemezve ezzel a késĘbb tárgyalásra kerülĘ beavatkozások célcsoportjának legfontosabb sajátosságait. Gyakori közhely a kis- és középvállalkozások fontosságának hangsúlyozása, sĘt a gazdaságpolitikában is világszerte egyre magasabbra értékelik a szféra szerepét a foglalkoztatásban, a lakossági szükségletek magas színvonalú kielégítésében és a mĦszaki haladás elĘsegítésében. Az elméleti áttekintés ezen részében hasznosnak találjuk az általánosságban igaz megállapítások finomítását.

MindenekelĘtt ki kell térnünk a kis- és középvállalkozások felértékelĘdésének gazdasági háttérfolyamatainak rövid tárgyalására. Mióta az emberiség érdemi gazdálkodási tevékenységet folytat, mindig voltak „kis- és középvállalkozásnak tekinthetĘ” gazdasági szervezĘdések. Érdemben azonban az utóbbi egy-két évtizedben kerültek

a

gazdaságfejlesztés

érdeklĘdésének

középpontjába.

Gyakorlatilag

a

felgyorsult globális folyamatok értékelték fel ezt a szektort, azaz maga a verseny helyezte elĘtérbe a kis- és középvállalkozásokat. Alapjaiban véve három – a gazdasági folyamatokkal szorosan összefüggĘ – tényezĘ különíthetĘ el (Buzás – Kállay – Lengyel 2003):

8

x

A tevékenységek egy jelentĘs hányada jóval olcsóbban (hatékonyabban, kisebb tranzakciós költséggel, rugalmasabb szervezésben stb.) végezhetĘ kisebb méretĦ szervezeti keretek között.

x

A fogyasztói igények növekvĘ szegmentáltsága következtében megnĘtt az igény a speciális termékek és szolgáltatások iránt, melyet szintén a kis- és középvállalkozások tudnak kielégíteni.1

x

A harmadik meghatározó tényezĘ pedig az a társadalompolitikai tényezĘ, hogy a nagyvállalatokból kikerülĘ munkaerĘ csak a kis- és középvállalati szektorban tud elhelyezkedni.

A

szektor

fontosságával

kapcsolatos

rendkívül

heterogén

magyarázatokat

megpróbáljuk szintetizálni, azt a néhány csoportot alkotjuk meg, melybe véleményünk szerint a legjobban besorolhatók a kis- és középvállalkozások fontosságát alátámasztó megállapítások. Mérlegelésünk alapján mindösszesen három érdemben és logikailag nagymértékben különbözĘ szempont alapján csoportosíthatók a szektor fontosságát hangsúlyozó kijelentések: x

a kis- és középvállalkozások szerepe a versenyképes gazdasági szerkezet kialakításában,

x

szociális megfontolások, illetve

x

filozófiai (életminĘségi és önmegvalósítási kérdések).

Nem állítjuk, hogy a fenti tipizálás tartalmazza az összes fontos tényezĘt a kisvállalkozásokkal kapcsolatban, illetve az sem várható el a fenti osztályzástól, hogy teljesen átfedésmentes és jól definiált legyen, lesznek olyan fogalmak, melyek két kategória határán mozognak. Ez a felosztás azonban alkalmas arra, hogy a kis- és középvállalkozások elĘnyeivel kapcsolatos szemléletbeli különbségeket éreztesse. Továbbá arra sem teszünk kísérletet az értekezésben, hogy a különbözĘ kritériumok fontosságát rangsoroljuk és értékeljük, ezt egy gazdaság fejlettségétĘl kezdve az adott társadalomban megfogalmazott általános értékrendig számos tényezĘ befolyásolja. A három kategóriát azonban világosan el kell különíteni egymástól a megfogalmazott alapértékek mentén: míg a versenyképes gazdaságban játszott szerepük egy piaci, közgazdasági racionalitáson alapuló érvelés, addig a másik két magyarázat inkább a 1

Természetesen ezek az igények csak a fejlettebb, nagyobb jövedelmekkel bíró országokban jelentkeznek tömegesen.

9

társadalompolitikai (puhább) tényezĘket helyezi elĘtérbe. Másrészt az is igaz, hogy gyakran a szociálpolitikai érvelések mögött is racionális és költséghatékonysági megfontolások fedezhetĘk fel, lásd „segély versus vállalkozástámogatás” típusú megfontolásokat.

A fontossággal kapcsolatos megállapítások már valamilyen mértékben determinálják a beavatkozás szükségessége mellett érvelĘ gondolatokat is. Ezen a területen is törekszünk az érvek szintetizálására, már most ki kell emelnünk azonban, hogy a beavatkozások általában valamilyen hátrány mérséklésére irányulnak a nagyvállalati szférával szemben.

Természetesen számos meghatározó dokumentum jelent meg a különféle mértékadó nemzetközi szervezetek részérĘl. Jelen tanulmányban ezek közül csak az általunk legfontosabbnak tartott néhány megnyilatkozást vizsgáljuk, melyekben a legjobban érezhetĘ a kis- és középvállalkozásoknak tulajdonított fontosság.

1.1. Kis- és középvállalkozások a gazdaságban A fejezet elején röviden áttekintjük általában a vállalkozások meghatározó jelentĘségĦ definícióit. A dolgozat nem vállalatgazdaságtani témában íródott, azonban a legfontosabb mĦködési sajátosságok megértéséhez szükségesnek tartjuk ezt a rövid elméleti áttekintést. Sajnálatos módon a hazai vállalkozásfejlesztési gyakorlatban a vállalkozó gyakran egy hátrányos helyzetĦ (támogatásra szoruló) elesett személyként jelenik meg. Bízunk benne, hogy az alábbi rövid áttekintés segít ezt a tévhitet eloszlatni. A második részfejezetben értékeljük és elemezzük a dolgozatban tárgyalt

beavatkozások

célcsoportjának

–

a

kis-

és

középvállalkozások

meghatározásának és definiálásának legfontosabb jellemzĘit.

1.1.1. A vállalkozás mint gazdasági tevékenység A gazdaság keretein belül történĘ értékteremtés egy rendkívül összetett folyamat, amelyben meghatározó szerepet játszik a vállalkozó, aki az erĘforrások megfelelĘ kombinálásával teremt új értéket. A hagyományos vállalkozó-felfogásból kiindulva 10

komoly változáson ment át a vállalkozó és a vállalkozás fogalma. Számos definíció született az elmúlt idĘszakban a nemzetközi szakirodalomban, szinte mindegyikben felfedezhetĘ

azonban

néhány

közös

vonás,

melyet

a

vállalkozásfejlesztési

beavatkozások kidolgozása esetén is figyelembe kell venni. AlapvetĘ meghatározásnak tekinthetĘ a motivációkra is kitérĘ definíció: a vállalkozás valami új és érdekes dolog létrehozásának a folyamata, amelyben a vállalkozó biztosítja a szükséges idĘt és erĘfeszítést, vállalva a várható pénzügyi, pszichikai és társadalmi kockázatot és megkapja a folyamat révén keletkezĘ anyagi és személyes megelégedettséget nyújtó elismerést (Hisrich – Peters 1991). A kiindulási alapunkat jelentĘ definícióra tekintve látható, hogy a vállalkozó valami újat (értéket) teremt, és kockázatot vállal a tevékenységével a jövĘbeni profit reményében. Szintén a lehetĘségek kihasználására koncentrál az alábbi iskolateremtĘ jelentĘségĦ fogalmi elhatárolás: a vállalkozás a lehetĘség

létrehozásának

vagy

megragadásának

folyamata,

annak

végigvitele

függetlenül a jelenleg ellenĘrzött erĘforrásoktól. A vállalkozás magába foglalja az érték meghatározását, létrehozását és elosztását. A vállalkozás emberi kreatív cselekedet (Timmons 1999). Úgy véljük a fenti kiemelkedĘ jelentĘségĦ definíciók világosan meghatározzák, hogy pontosan mit is jelent alapjaiban véve a vállalkozási tevékenység. Ezekben a meghatározásokban megjelenĘ alapértékeket tekinthetjük a vállalkozási tevékenység alapvetĘ építĘelemeinek. Napjaink szakirodalmában fellelhetĘ számos fogalmi meghatározásban néhány közös pont általában mindig megjelenik (Szerb 2000): x

a piaci lehetĘségek megragadása – függetlenül a kontrollált erĘforrásoktól,

x

a produktív inputok, erĘforrások másfajta kombinálása, melyeknek a vállalkozó nem feltétlenül tulajdonosa,

x

kreatív, innovatív tevékenységek, és végül

x

kockázatviselés, bizonytalanság vállalása – nem pusztán anyagi területen.

Jól érzékelhetĘ tendencia, hogy a vállalkozás folyamatát és a vállalkozó fogalmát egyre tágabban kezdik értelmezni, szakítva a „klasszikus” felfogással. A fogalmak kiterjesztése azonban nem jelenti az eddigi alapkategóriák elvetését, inkább a „megĘrizve-fejlĘdés” alapelve érvényesül. Egy „szervezetközpontúbb” és bĘvebb fogalom a GEM kutatások keretein belül alkalmazott meghatározás: „vállalkozásnak tekinthetĘ minden olyan új üzleti egység létrehozási kísérlete, amelyet magánszemélyek, csoportok vagy egy már létezĘ üzleti vállalkozás kíván

11

megvalósítani. Vállalkozásnak számít tehát a magánfoglalkoztatás, egy új vállalkozói szervezet alapítása, vagy egy létezĘ vállalkozás bĘvítése” (Ács et al., 3. o.).2 A fogalom bĘvülĘ értelmezését támasztja alá az értékteremtés és a stakeholderek elĘtérbe kerülését igazoló, cselekvésközpontú definíció: „a vállalkozás egy gondolkodási és cselekvési mód, amely lehetĘség-orientált, megközelítésében holisztikus, és az irányítás (vezetés) által egyensúlyba hozott” (Timmons – Spinelli 2003, 47. o.). Ezen felül a vállalkozás eredménye az értékteremtés, -megújítás és annak realizálása, nemcsak a tulajdonosok, hanem a résztvevĘk és stakeholderek számára is. A folyamat szívében a lehetĘség felismerése és/vagy létrehozása áll, amelyet a lehetĘség megragadására irányuló akarat és kezdeményezés követ (Timmons et al. 1987). Ez megköveteli a kockázatvállalási hajlandóságot (pénzügyi és személyes kockázat), de formalizált (kiszámított) módon, annak érdekében, hogy folyamatosan változtassa a siker esélyét, és kiegyensúlyozza a kockázatot a potenciális jutalommal. A vállalkozók tipikus esetben újszerĦ stratégiákat alkotnak, hogy „hadra fogják” szĦkös erĘforrásaikat.

Mára a vállalkozás fogalma túlhaladt a kezdeti „start-up koncepción” és a vállalatok és szervezetek minden típusát és stratégiáját bevonták a fogalomba. Így a vállalkozás feltĦnhet – avagy pontosan nem tud feltĦnni – új, vagy meglevĘ cégekben, kis- és nagyvállalkozásokban, gyorsan vagy lassan növekedĘkben, magán, non-profit, vagy a közszféra szervezeteiben, bármely földrajzi helyen, az országok fejlettségének bármely szakaszában tekintet nélkül a politikai berendezkedésre (Timmons – Spinelli 2003). Napjaink szakirodalmának talán legátfogóbb fogalmi meghatározását dolgozta ki a Wennekers – Thurik szerzĘpáros. A szerzĘk egy új, – de szintetizáló jellegĦ – definíciót javasolnak a vállalkozás fogalmának megragadására: „a vállalkozás az egyének arra való képességének és hajlandóságának megnyilvánulása, hogy egyénileg vagy csapatban, létezĘ szervezeteken belül vagy kívül új gazdasági lehetĘségeket vegyenek észre és hozzanak létre (új termékeket, új termelési módokat, új szervezeti formákat és új termék-piac kombinációkat) valamint új ötletekkel jelenjenek meg a piacon szembeszállva a bizonytalansággal és más akadályokkal, döntéseket hozva a helyrĘl, a formáról és az erĘforrások és intézmények használatáról” (Wennekers – Thurik 1999, 46-47 o.). A fogalommeghatározásra

2

Ez gyakorlatilag a Reynolds által 1999-ben kidolgozott definíció. Lásd például Reynolds 2001.

12

tekintve érzékelhetĘ, hogy a szerzĘk a lehetĘ legszemléletesebben összefoglalták a vállalkozói lét összes meghatározó aspektusát, külön kiemelve a képességek és a hajlandóság kérdésköreit, amelyek meghatározó területei napjaink vállalkozásokkal kapcsolatos kutatásainak.

A számos definíció közötti eligazodást segíti elĘ az alábbi két meghatározás, mely a fentiek érdemi elemeit szinte maradéktalanul tartalmazza, és világosan meghatározza a legfontosabb pontokat. Ezek szerint a vállalkozás az a folyamat, amely keretein belül (Vecsenyi 2003): x

a felismert üzleti lehetĘség kihasználása céljából,

x

létrehoznak, vagy átalakítanak és mĦködtetnek egy gazdasági szervezetet,

x

értéket teremtenek (a vevĘknek, a tulajdonosoknak és az alkalmazottaknak) és

x

ezt a társadalom számára elfogadható módon teszik.

Ennek a szemléletnek megfelelĘen a vállalkozó pedig az a személy, aki felismer, vagy megismer egy üzleti lehetĘséget, és felépít, vagy megvásárol egy szervezetet (gazdasági vállalkozást), az üzleti lehetĘség kihasználására, vállalva az ezzel együtt járó kockázatot a várható szakmai, piaci, pénzügyi, társadalmi siker reményében (Vecsenyi 2003).

Végezetül világosan elhatárolnánk egymástól a vállalkozás és a vállalat fogalmát, mivel még a gyakorlati szakemberek is gyakran keverik ezeket a fogalmakat. A fogalmak pontos elhatárolását látja szükségesnek Román Zoltán is (Román 2003). A fogalmakat el lehet különíteni: „a vállalat egy jogilag önálló szervezet, míg a vállalkozás egy cselekvés, amely a vállalat létrehozására és fenntartására irányul” (Szerb 2004, 547. o.).

A fentiekben felvázolt vállalkozói jegyek alapján már egyértelmĦnek kellene lennie, hogy napjaink vállalkozói nem egy segélyezésre szoruló csoportot alkotnak, hanem önálló indivídumok, akik rendelkeznek a kalkulált kockázatviselés képességével. Ennek megfelelĘen – még ha különféle támogatási szolgáltatásokkal meg is lehet könnyíteni boldogulásukat – semmiképp nem szabad Ęket „hátrányos helyzetĦnek” tekinteni. Számos nemzetközi példa rámutatott, hogy az atyáskodó, paternalista programok általában kevésbé hatékonyak, mint azon beavatkozások, amikor a vállalkozókat egyenrangú partnerként kezelik. A felrajzolt „vállalkozói profil” értelmében már

13

világos, hogy ezek az emberek gyakran miért nem képesek tolerálni az ilyen jellegĦ „támogatási akciókat”…

1.1.2. A kis- és középvállalkozások fogalmáról Minden fejlesztési beavatkozás esetén az egyik legnehezebb kérdés a célcsoport meghatározása. Világosan látható a nemzetközi tendenciák ismeretében, hogy ezzel a problémával a vállalkozásfejlesztés is gyakran szembesül (CDASED 2001). Nagymértékben megkönnyítené a támogatások pozicionálását, ha jól sikerülne elkülöníteni a lehetséges kedvezményezetteket. Azaz a döntéshozó kezdetektĘl fogva egy kettĘs, és nehezen feloldható problémával szembesül: egyrészt generális szabályokat kellene megfogalmazni a támogatható vállalkozásokra, másrészt pedig a hatékonyabb beavatkozások érdekében egy sokkal finomabb felosztást lenne célszerĦ meghatározni. Az európai gyakorlatban (és így hazánkban is) az általános szabályozások kerültek elĘtérbe, ezért röviden áttekintjük a kis- és középvállalkozások fogalma meghatározásának legfontosabb lépéseit. A részletes tárgyalás elĘtt azonban két értelmezĘ megjegyzést teszünk.

A vállalkozásfejlesztésben is rendkívül relatív fogalom, hogy „egy vállalkozás kicsi”. Számos tényezĘ befolyásolja ezt a tényt, kezdve a tevékenységi körtĘl egészen az alkalmazható vállalkozásfejlesztési eszközökig. Pontosan ezért nem biztos, hogy a legszerencsésebb dolog az általános szabályok megalkotása. A fogalom sokszínĦségét jól igazolja, hogy például a banki gyakorlatban egész más ismérvek alapján határozzák meg a kisvállalkozás fogalmát, mint a támogatáspolitikában (Kállay – Imreh 2004). ValószínĦsíthetĘen pontosan a fentiek következtében a nemzetközi gyakorlat sem egységes. Az Egyesült Államokban például támogatási szempontból ágazat szerinti differenciálást alkalmaznak, amely lehetĘvé teszi a beavatkozások sokkal finomabb pozicionálását. Gyakran még az uniós tagállamok is – annak ellenére, hogy az általános szabályokat elfogadják – konkrét esetekben eltérnek az alapvetĘ definícióktól. Világosan látható, rendkívül tevékenységfüggĘ, hogy mely vállalkozás számít kicsinek az adott ágazatban.

14

Az Európai Unióban viszont világosan ki kellett jelölni azon vállalkozások körét, melyek különféle támogatásokban részesíthetĘk. Számos tényezĘ mentén lehet definiálni a vállalati méret fogalmát, végül három tényezĘ határozza meg a tipizálást: a foglalkoztatotti létszám, az árbevétel és a mérlegfĘösszeg. A definíció fejlĘdésének részletes tárgyalásától eltekintünk, mindig a fenti korlátok mentén történt meg a támogatható vállalkozások kijelölése, gyakorlatilag az árbevételre és mérlegfĘösszegre vonatkozó korlátok nĘttek. A jelenlegi uniós szabályozás alapján az alábbi kategóriák különíthetĘk el: Kis- és középvállalkozásnak minĘsül az a vállalkozás, amelynek x

összes foglalkoztatotti létszáma 250 fĘnél kevesebb és

x

éves nettó árbevétele legfeljebb 50 millió Euró, vagy mérlegfĘösszege legfeljebb 43 millió Euró, továbbá

x

megfelel a függetlenségi feltételeknek.

Kisvállalkozásnak minĘsül az a vállalkozás, amelynek x

összes foglalkoztatotti létszáma 50 fĘnél kevesebb és

x

éves nettó árbevétele legfeljebb 10 millió Euró, vagy mérlegfĘösszege legfeljebb 10 millió Euró, továbbá

x

megfelel a függetlenségi feltételeknek.

Mikrovállalkozás az olyan kisvállalkozás, amelynek összes foglalkoztatotti létszáma 10 fĘnél kevesebb (2 millió Euró árbevétel).

Függetlenségi kritérium: egy vállalkozás akkor minĘsül kis- és középvállalkozásnak, ha abban az állam, az önkormányzat, vagy a kis- és középvállalkozási kategória szerinti vállalkozáson kívül esĘ vállalkozások (nagyvállalkozások) tulajdoni részesedése – tĘke vagy szavazati jog alapján – külön-külön és együttesen sem haladja meg a 25%-ot. Jól érezhetĘ a szabályalkotó szándéka, hogy az egyéb szervezetek által létrehozott kisebb cégeket kizárja támogathatók körébĘl.

A hazai gyakorlat az uniós elképzelésekkel összhangban fejlĘdött, teljesen hasonló logika

alapján

kerültek

definiálásra

a

15

támogatható

vállalkozások.

A vállalkozásfejlesztési politikában kiemelkedĘ jelentĘségĦ az 1999. évi XCV. Törvény, amely pontosan meghatározza a kis- és középvállalkozás fogalmát: (1) Kis- és középvállalkozásnak minĘsül az a vállalkozás, amelynek összes foglalkoztatotti létszáma 250 fĘnél kevesebb és éves nettó árbevétele legfeljebb 4.000 millió Ft, vagy mérlegfĘösszege legfeljebb 2.700 millió Ft, továbbá megfelel a függetlenségi feltételeknek (2) Kisvállalkozásnak minĘsül az a vállalkozás, amelynek összes foglalkoztatotti létszáma 50 fĘnél kevesebb és éves nettó árbevétele legfeljebb 700 millió Ft, vagy mérlegfĘösszege legfeljebb 500 millió Ft, továbbá megfelel a függetlenségi feltételeknek. (3) Mikrovállalkozás az olyan kisvállalkozás, amelynek összes foglalkoztatotti létszáma 10 fĘnél kevesebb. A függetlenségi kritérium: 4) Egy vállalkozás akkor minĘsül kis- és középvállalkozásnak, ha abban az állam, az önkormányzat, vagy az (1) bekezdés szerinti vállalkozáson kívül esĘ vállalkozások tulajdoni részesedése – tĘke vagy szavazati jog alapján – külön-külön és együttesen sem haladja meg a 25%-ot.

Természetesen a társadalmi gazdasági folyamatok következtében jelenleg már Magyarországon is az Európai Unió által meghatározott korlátok a mérvadóak. A nemzetközi tendenciák értelmezéséhez kívánkozik egy megjegyzés. Eddig minden egyes változás csak a pénzben meghatározott korlátokat érintette, mégpedig növekvĘ irányban, míg a létszámkorlátok változatlanok maradtak. Nem vagyok teljes mértékben meggyĘzĘdve arról, hogy ez az elmozdulás a legrászorultabb vállalkozások támogatásának irányába hat. Különösen érdekes gazdaságpolitikai (és morális) kérdéseket vet fel, hogy az „EU 15-ök” vállalkozásai minden összehasonlítás alapján általában kevesebb foglalkoztatottal, jóval magasabb árbevételt érnek el átlagosan, mint a csatlakozott országok cégei. Azaz valószínĦsíthetĘ, hogy számos vállalkozás a létszámkorlát alapján már kiszorul a támogatottak körébĘl Magyarországon,

pedig

komoly

szüksége

szolgáltatásokra.

16

lenne

a

vállalkozásfejlesztési

1.2. A kis- és középvállalkozások szerepe a versenyképes gazdasági szerkezet kialakításában A fejezetben röviden tovább elemezzük a kis- és középvállalati szektor fontossága mellett felsorakoztatott érveket. A kis- és középvállalkozások ilyen tekintetben rendkívül kétarcúak: a foglalkoztatás „lágy” kérdései mellett, ezek a cégek a fejlĘdés motorjai, a nagyvállalatok hatékonyságát biztosító partnerek, sĘt bizonyos esetekben a folyamatos fejlĘdés letéteményesei az innováció és a verseny örökös fenntartásán keresztül. SĘt, ezek a cégek képesek a tehetĘsebb rétegeket rávenni a jövedelmeik elköltésére az egyedi testreszabott szolgáltatások biztosításán keresztül. Már a tárgyalás elején világosan el kell határolni ezt a két kérdéskört egymástól, különösen azért, mert a vállalkozásfejlesztéssel

foglalkozó

szakirodalom

jelentĘs

hányada

csak

a

foglalkoztatási-szociálpolitikai kérdésekre fordít fokozott figyelmet. Ez rendkívül komoly hiba, mivel az adott térségben mĦködĘ kis- és középvállalkozások rendkívül fontos szereppel bírnak a versenyképes gazdasági szerkezet kialakításában is, sĘt meg merjük kockáztatni, hogy egy „egészséges kisvállalati réteg” nélkül meglehetĘsen nehezen képzelhetĘ el egy jól mĦködĘ gazdaság. Még egyszer szeretnénk tehát hangsúlyozni, hogy a kis- és középvállalkozások támogatása napjainkra már fĘként versenyképességi kérdés. A részfejezetben most ezeket a tényezĘket vizsgáljuk röviden.

A kis- és középvállalkozások természetesen egy rendkívül heterogén csoportot alkotnak. A térségi bázis szemlélet alapján négy különbözĘ „traded-jellegĦ” típust érdemes elkülöníteni, melyek versenyelĘnyeinek fokozására eltérĘ eszközöket és módszereket lehet használni (Lengyel 2003): x

A

multinacionális,

vagy

helyi

nagyvállalatokhoz

kötĘdĘ

kis-

és

középvállalkozások, amelyek fĘleg beszállítók. FejlĘdésük gyakran az integrátor nagyvállalattól függ. x

Az innovatív, tudásalapú kis- és középvállalkozások, amelyek önállóan, vagy regionális hálózatokba, klaszterekbe szervezĘdve részt tudnak venni a globális versenyben is.

x

A helyi, regionális piacon mĦködĘ kis- és középvállalkozások, amelyek a beáramló jövedelmeket „szívják fel”.

17

x

A helyi lakosság igényeit kielégítĘ kis- és középvállalkozások, amelyek a helyi lakosság elvárásainak megfelelĘ minĘségĦ szolgáltatásokat tudnak nyújtani.

A különféle mĦködési sajátosságokkal bíró vállalkozások eltérĘ módon járulhatnak hozzá

egy

adott

térség

versenyképességének

növeléséhez.

Gazdaság-

és

vállalkozásfejlesztési beavatkozások alkalmazása esetén célszerĦnek tĦnik az utolsó két csoport összevonása, mivel mindkettĘjüknek hasonló eszközökkel lehet érdemi segítséget nyújtani. Röviden tekintsük át, hogy az egyes típusok milyen elĘnyökkel bírnak egy gazdaság jobb mĦködésében. Ennek értelmében kísérletet teszünk a kis- és középvállalkozások létének pozitívumait hangsúlyozó érvek csoportokba rendezésére. Három kategória mentén foglalhatók össze rendezetten a szektor fontossága mellett felsorakoztatott tényezĘk: x

a nagyvállalatokhoz kapcsolódó kis- és középvállalkozások,

x

növekedésorientált és innovatív kis- és középvállalkozások (önállók), és

x

az egyedi vásárlói igények kielégítése specializálódott vállalkozások.

Ezen tipizálás esetén is megfogalmazható még számos egyéb ok, amelyeket nem tárgyalunk részletesen. Úgy véljük azonban, hogy ez a három – logikailag különbözĘ – magyarázat támasztja leginkább alá, hogy miért kerültek a kis- és középvállalkozások ennyire elĘtérbe az elmúlt néhány évtizedben.

1.2.1. A nagyvállalatokhoz kapcsolódó kis- és középvállalkozások A kis- és középvállalkozások felértékelĘdésében rendkívül nagy szerepet játszott a nagyvállalatok által követett üzleti gyakorlat, mely az utóbbi két évtizedben az egyik legradikálisabb változást hozta a cégek gazdálkodásában. A nagyvállalatok széles körben alkalmazzák a tevékenység-kiszervezést3 (angol kifejezéssel: outsourcing), amelynek lényege, hogy a korábban vállalaton belül elvégzett feladatokat beszállítókra, alvállalkozókra bízzák. Ez a kihelyezett tevékenység lehet valamilyen pénzügyi, marketing-, logisztikai vagy más jellegĦ szolgáltatás, de sok vállalat alkalmazza a

3

Az „outsourcing” kifejezést szokták erĘforrás-kihelyezésnek, vagy tevékenység-kihelyezésnek is fordítani.

18

termelés-kihelyezést is, amikor a kifejlesztett technológia alapján más vállalatot bíz meg a termékek gyártásával. Ez a megoldás számos iparágban járult hozzá a hatékonyság jelentĘs javulásához, miközben a kisvállalkozások számának növekedésével járt. Fontos kiemelnünk az egymásrautaltság tényét. Itt a megfelelĘ terméket/szolgáltatást elĘállító kis- és középvállalkozások létfontosságúak a nagyvállalat számára, mivel a cég versenyképessége többek között pontosan a beszállító kisebb szereplĘkön múlik. A tevékenység-kiszervezés alkalmazásának legfontosabb motivációja a szakosodás révén elérhetĘ hatékonyságjavulás. Azaz világosan kell látnunk, hogy nem csak a kisés középvállalkozásoknak van szüksége az integrátor nagyvállalatra, hanem a nagyvállalatoknak is szükségük van a megfelelĘ színvonalon tevékenykedĘ kisebb cégek seregére. SĘt, még határozottabban megfogalmazva: az esetek jelentĘs hányadában a nagyvállalatok mĦködéséhez szinte elengedhetetlenül szükséges egy versenyképes kis- és középvállalkozói szektor.

Azzal messzemenĘen egyetértve, hogy a beszállítói lét számos kis- és középvállalkozás számára egy járható út a rentábilis mĦködésben, azért érdemes megvizsgálnunk, hogy valójában mekkora hányadát érinti ez a lehetĘség a hazai vállalkozói szektornak. MeggyĘzĘdésünk, hogy gyakran, mint „egyetlen járható utat” említik a különféle szakmai dokumentumok, és különösebb mérlegelés nélkül általában orientálják a kis- és középvállalkozásokat a beszállítóvá válásra. Gyakran például szinte azonosítják a beszállítói kört a kis- és középvállalati szektorral, különösen jellemzĘ ez a feldolgozóiparban. Ez a szemléletmód természetesen nem felel meg a valóságnak. Román Zoltán már 1995-ben rámutatott erre a tévedésre, de még napjainkban is gyakoriak az ilyen félreértések. Számos indok jelzi, hogy tévedés a kis- és középvállalkozásokat a beszállítókkal azonosítani (Román 1995): x

a beszállításokon belül meglehetĘsen magas a nagyvállalati kör részaránya,

x

igen sok kis- és középvállalat termelésében a végtermék és a beszállítás hasonló súlyt képvisel, és végül

x

nagyszámú cég egyszerĦen nem beszállítóként lép a piacra.

ValószínĦsíthetĘen a beszállítóvá válás a kis- és középvállalkozások nagyobb hányadának nem alternatíva, mivel számukra egyszerĦen „nem megfelelĘ a beszállítói lét”. Ezt számos tényezĘ magyarázhatja, kezdve egészen a technológiai-minĘségi

19

hiányosságoktól a beszállítóvá válás költségein át egészen a szubjektív döntésekig (félelem a függĘségtĘl, rugalmasság elvesztése stb.).

Rendkívül érdekes becslést ad KĘhegyi Kálmán egyik cikkében a beszállító cégek részarányára (KĘhegyi 1999). Elfogadható peremfeltételek mellett logikailag levezeti, hogy az összes kis- és középvállalkozást tekintve a beszállítói lét csak vállalkozások igen kis hányada (1 százalék körül) részére jelenthet tényleges alternatívát.4 „Vagyis a beszállítói kapcsolatok a hazai vállalkozások közti értékesítési kapcsolatok töredékét alkotják és alkothatják még a kisvállalkozások felsĘ, tíz fĘnél többet foglalkoztató csoportjában is” (KĘhegyi 1999, 1084. o.). Ennek fényében már jobban érthetĘ, miért nem jelentenek a különféle beszállítói célprogramok érdemi segítséget a hazai kis- és középvállalkozások jelentĘs részének.

Összegezve a beszállító vállalkozásokkal kapcsolatban tapasztalható kettĘsséget: feltétlenül szükség van az ilyen cégekre a versenyképes gazdaság mĦködéséhez, megfelelĘen pozicionált programokkal fejlĘdésük is támogatható, csak a hazai kis- és középvállalkozói kör nagyon kis hányada tartozik ebbe a csoportba. Másrészt a nagyvállalatokhoz kapcsolódó kis- és középvállalkozásokat kár lenne csak a beszállítással azonosítani. Számos más módon is kapcsolódhatnak egymáshoz a cégek, kezdve a nagyvállalatoknak nyújtott üzleti szolgáltatásoktól egészen az ezen vállalatok termékeihez kapcsolódó garanciális szolgáltatásokig. VélelmezhetĘ, hogy ez a kisebb cégekbĘl álló kör már számottevĘen nagyobb a beszállítóknál. Ezért inkább általánosságban a nagy és kisebb vállalatok közötti együttmĦködések létrejöttét lenne érdemes ösztönözni.

1.2.2. Növekedésorientált innovatív kis- és középvállalkozások és a verseny A kis- és középvállalkozásokon belül folyamatosan növekvĘ részarányt képviselnek a fejlĘdĘképes, nagy hozzáadott értéket elĘállító, a piaci kihívásoknak egyre jobban megfelelĘ innovatív cégek. Hangsúlyozzuk, ezen vállalkozások esetében szó sincs a 4

Természetesen mind a becslésnél alkalmazott feltételek jogossága, mind az elmúlt néhány évben bekövetkezett változások ezt az arányt módosíthatják, biztosak vagyunk benne azonban, hogy a nagyságrend érzékeltetésére alkalmas ez a kalkuláció még napjainkban is.

20

hagyományos kézmĦiparról, illetve a gyakran hangsúlyozott különféle hátrányokról. Ezek a cégek két területen tesznek rendkívül sokat az egészséges gazdasági fejlĘdés érdekében.

Egyrészt ezek a cégek egyre nagyobb hányadát hozzák létre az új ötleteknek, eljárásoknak.

Jó

közelítéssel

ezeket

nevezzük

innovatív

kis-

és

középvállalkozásoknak,5 ennek a vállalkozáscsoportnak az önálló kategóriaként kezelése egyre gyakoribb a vállalkozásfejlesztéssel kapcsolatos szakirodalomban is. Természetesen

minden

gazdaságban

kitüntetett

szerepe

van

az

innovatív

folyamatoknak, ezért nem véletlen, hogy egyre fokozottabb figyelem fordul az innovatív kis- és középvállalkozások felé. Fontosságuk folyamatosan növekszik, mivel innovációs tevékenységük jelentĘsen befolyásolja a gazdaság egész teljesítményének színvonalát. SĘt, azon régiók esetén, ahol nincsenek érdemi multinacionális vállalatok, kizárólag ezek a cégek lehetnek a jövĘ gazdaságának letéteményesei.

Az innovációs folyamatok felgyorsulását nagymértékben befolyásolja, hogy milyen mértékben jönnek létre új, innovatív cégek. Ezzel kapcsolatosan OECD és EU szinten is sok dokumentum született. A 2004. júniusi isztambuli OECD konferencia számos elĘadása és az ezzel kapcsolatban összeállított tanulmány is errĘl tanúskodik.6 A fejlĘdés mértékét jól jelzi, hogy a kis- és középvállalkozások 30-60%-a tartozik az innovatív kategóriába a feldolgozóiparban, néhány országban hasonlóan innovatív ez a szektor, mint a nagyvállalatok (Belgium, Portugália, Írország, Olaszország, Svájc). Ezt a tendenciát igazolja, hogy a K+F ráfordításokban ez a szektor növekvĘ arányban részesedik, bár még jelentĘsen elmarad a nagyvállalati szektor mögött (MVKA – GKI 2004). Ezen a területen valóban lehet és kell valamilyen típusú segítséget nyújtani a kisés középvállalkozásoknak, mivel gyakran a korlátozott lehetĘségek állnak a fejlĘdésük útjában. Nem véletlen, hogy a vállalkozásfejlesztés egyik kiemelt célcsoportja ez a szegmens, különösen például a részükre kidolgozott speciális finanszírozási konstrukciók területén (Imreh 2005).

5

Az innovatív kis- és középvállalkozások és általában az innováció fogalmát rendkívül részletesen tárgyalják a témában egyik legjelentĘsebb hazai kutatásban (MVKA – GKI 2004) 6 A konferencia legfontosabb megállapításait késĘbb részletesen elemezzük.

21

Másrészt elsĘsorban az Amerikai Egyesült Államokban – de egyre nagyobb mértékben Európában is – a gazdasági verseny fenntartásában és erĘsítésében látják a kisvállalkozások egyik legfontosabb szerepét (Kállay – Imreh 2004). A piacgazdaság egyik alappillére a verseny, amely fontos motiváló tényezĘ, a hatékonyság növelésére ösztönöz, és nehezíti a monopóliumok kialakulását, versenyre készteti a kedvezĘ helyzetben levĘ, „elkényelmesedĘ” (alacsony versenyintenzitású) cégeket is. Az új piaci szereplĘk megjelenése leggyakrabban kis- és középvállalkozások formájában történik, a kis cégek magukban rejtik a gyors növekedés lehetĘségét, és természetesen folyamatos piaci jelenlétük is a verseny erĘsítését eredményezi. A piacok általános telítettsége következtében minden egyes új belépĘ egy adott üzletágban a már bennlévĘ szereplĘket is a hatékonyabb mĦködésre kényszeríti. Mivel az új belépĘk vagy csökkentik a többiek részesedését és bennmaradnak a piacon, vagy a már bennlévĘk mĦködnek elég hatékonyan ahhoz, hogy az új belépĘ ne tudjon náluk jobb megoldásokat kidolgozni. A folyamat mindenképp a folyamatos fejlĘdés és a verseny irányába hat. Nem véletlen, hogy

a

döntéshozók

a

versenyszabályozás

mellett

pontosan

a

kis-

és

középvállalkozásokban látják a verseny fennmaradásának zálogát.

1.2.3. Az egyedi vásárlói igények kielégítése Szintén a kis- és középvállalkozások társadalmi fontosságát támasztja alá, hogy olyan piaci igényekre is jól reagálnak, melyekre a nagyobb cégek nem fordítanak figyelmet. Ugyanis ezek a kisebb cégek az egyedi, ritkán jelentkezĘ, speciális és egyéb „unikális” jelzĘkkel illethetĘ fogyasztói elvárásoknak is meg tudnak felelni. SĘt, valószínĦsíthetĘen ez a terület, amely a kis- és középvállalkozások „igazi játékterének” számít. Alapjaiban véve két, egymást erĘsítĘ tendencia vezetett véleményünk szerint a „közvetlenül a végsĘ fogyasztókhoz kapcsolódó” kis- és középvállalkozások fokozódó szerepéhez. Egyrészt a fejlettebb országokban a végsĘ fogyasztók által szabadon elkölthetĘ jövedelmek komoly mértékben megnĘttek. A (potenciális) vevĘk a feltétlenül szükséges (alapvetĘ) cikkek mellett egyre komolyabb összegeket fordíthatnak az egyedi speciális igényeik kielégítésére. Másrészt a mikroszinten is tapasztalható specializálódás és hatékonysági szemlélet elĘtérbe kerülése következtében az „önellátó-jellegĦ” tevékenységek jelentĘsége is folyamatosan csökken. Ez a két

22

makrogazdasági folyamat az elmúlt évtizedben számos területen jelentkezett, melyek közül a legjelentĘsebbek: x

a helyi lakosság részére nyújtott speciális szolgáltatások,

x

a turizmus területén nyújtott szolgáltatások,

x

speciális egyedi igényeket kielégítĘ „kis-szériás” termékek elĘállítása,

x

a hagyományosan háztartásokon belül végzett feladatok üzleti alapokra történĘ helyezése (fĘzés, mosás, takarítás).

A fentiek értelmében a kis- és középvállalkozások a gazdaság számos területén játszanak jelentĘs szerepet, érdemben hozzájárulva a társadalom egészének fokozódó komfortérzetéhez. SĘt – pontosan a rugalmasságuk és gyors reagálási képességük miatt – az egyre gyakrabban emlegetett kifinomult kereslet elvárásainak is meg tudnak felelni. Többek között pontosan ez a kifinomult kereslet ösztönzi ezeket a cégeket a további fejlĘdésre és az újabb eljárások kidolgozására. Ezért egy összetett oda-vissza hatás tapasztalható, egyrészt ezek a cégek olyan piaci réseket is betöltenek speciális termékeikkel és szolgáltatásaikkal, melyeket a nagyvállalati szektor „üresen hagyna”, másrészt ezek az egyedi elvárások a fejlĘdés egyik mozgatórugói is.

1.3. Szociális megfontolások Ha a kis- és középvállalkozások fontossága mellett érvelnek a szakirodalomban, akkor az egyik leggyakrabban hangoztatott értéke ezeknek a vállalkozásoknak a munkahelyteremtés. Ennél azonban a szociális megfontolásokat sokkal tágabban értelmezzük, továbbá a munkahelyteremtésnek is vannak különféle változatai, melyek egy részletesebb tárgyalást tesznek szükségessé. A részfejezetben az alábbi kérdéseket tekintjük át röviden, kiemelve az egyes területek különös specialitásait is: x

általánosságban a kis- és középvállalkozások foglalkoztatásban betöltött szerepe,

x

lehetĘségek speciális csoportoknak, illetve

x

a nyomor elleni küzdelem.7

7

Hazánkban szerencsére ez a terület nem különösebben jelentĘs, a fejlĘdĘ országok vállalkozásfejlesztésével kapcsolatos szakirodalomban viszont gyakran az egyik legfontosabb tényezĘként jelentkezik. Magyarországon is vannak sajnos olyan emberek, akiknek gyakorlatilag a mikrovállalkozási forma jelenti az egyetlen lehetĘséget a további elszegényedés elkerülésére.

23

A felosztásban jól érezhetĘ, hogy ebben a részosztályozásban sem sikerült diszjunkt kategóriákat felállítani, egyértelmĦ például, hogy a speciális csoportoknak megteremtett lehetĘségek is egy speciális részét jelentik a foglalkoztatásban betöltött szerepnek. Ezzel együtt más-más kérdések válnak hangsúlyossá a különféle esetekben, ezért elkülönítve tárgyaljuk az egyes részeket.

1.3.1. A kis- és középvállalkozások foglalkoztatásban betöltött szerepe Rendkívül gyakran hangoztatott nézet, hogy a kis- és középvállalkozások tudnak igazából érdemi hatást gyakorolni a foglalkoztatásra. Ezt a kérdéskört egyrészt logikai úton is tárgyaljuk, másrészt konkrét adatokkal is alátámasztjuk, hogy valóban ez a szektor a legjelentĘsebb tényezĘ a vállalati foglalkoztatáson belül. Az adatok közlésénél az Európai Unió statisztikáit vesszük alapul, a világon máshol is hasonló nagyságrendek tapasztalhatók, sĘt a fejletlenebb társadalmakban még magasabb a foglakoztatásban betöltött szerepük az önfoglalkoztató (önellátó) gazdaságok miatt, ezt a kérdést azonban késĘbb tárgyaljuk röviden.

Rövid logikai levezetéssel is bizonyítható: több tényezĘ magyarázatul szolgálhat arra, hogy az új munkahelyek nagy részét a kisvállalkozások hozzák létre. Egyrészt az elmúlt néhány

évtized

tendenciái

világosan

megmutatták,

hogy

a

nagyvállalatok

meglehetĘsen mobilak, fĘleg a kis hozzáadott értéket termelĘ ágazatokban egy bizonyos reálbér-szint felett egyszerĦen távoznak az adott régióból. Az ilyen cégek által teremtett munkahelyek semmiképp sem tekinthetĘk tartós új munkahelynek. Rendkívül érdekes jelenség, hogy foglalkoztatási szempontból a kisvállalkozások bizonyos helyzetekben ellentétesen viselkednek, mint a nagyok. A nagyvállalati szektorok létszámleépítéssel járó átalakulásakor a megélhetési alternatívát jelentĘ kis cégek jelentĘs munkaerĘt képesek felszívni (Kállay – Imreh 2004). Másrészt a kisvállalkozások tĘkeintenzitása jóval alacsonyabb, mint a nagyvállalatoké, azaz egységnyi befektetett tĘkére a kisvállalkozásokban sokkal több alkalmazott jut, illetve hasonló megtermelt érték esetén is nagyobb mennyiségĦ munkaerĘt foglalkoztatnak. Nem túlzás azt állítani, hogy az elĘzĘekben említett „kiegyenlítĘ szerepük” valóban mĦködik: munkaalkalmat teremtenek, általában kisebb beruházás árán, és éppen akkor,

24

amikor arra a legnagyobb szükség van (Futó 1998). Harmadrészt, az egyre erĘsödĘ verseny következtében a nagyvállalatok hatékonysága folyamatosan javul. Ez a folyamat ugyanakkor a nagy cégek által foglalkoztatottak számának csökkenésével jár. Emellett a tevékenység-kihelyezés folyamata is csökkenti a közvetlenül nagyvállalatok által foglalkoztatottak számát. Az új munkahelyek többsége többek között ezért is a kisés középvállalati szektorokban jön létre. Negyedrészt, ha egy adott földrajzi területen vizsgáljuk a foglalkoztatást, akkor ebbĘl a szempontból a kis- és középvállalkozások – gyakran hátrányként felrótt – rendkívüli immobilitása ebben az esetben további elĘny. (EgyértelmĦ tény, hogy egy lokális keresletet kielégítĘ kereskedés nem fogja egyik napról a másikra áthelyezni a tevékenységét egy másik régióba.)

Összességében a fenti elemzés következtetéseként bátran megfogalmazható az a tény, hogy – az esetek nagy többségében – valójában ez a szektor tud igazából új munkahelyet teremteni, és ezért különös fontossággal bír a munkanélküliség elleni küzdelemben (Román 1998). Még egyszer szeretnénk hangsúlyozni, hogy a fenti levezetés végkövetkeztetése nem több, mint ez az állítás: logikailag is belátható, hogy az újonnan létrejövĘ és tartósan fennmaradó munkahelyek jelentĘs része a kis- és középvállalkozói szektornak köszönhetĘ.

A rövid logikai érvelés után tekintsük át a legfontosabb foglalkoztatási tendenciákat az Európai Unióban. A kis- és középvállalkozások a vállalati foglalkoztatottság jelentĘs hányadát biztosítják, számos csoportnak gyakorlatilag az egyetlen lehetĘséget jelentik a megélhetésre, illetve a gazdaság egészén belül betöltött szerepük sem elhanyagolható. A tagországokban eltérĘ mértékben biztosítanak munkahelyeket, a hivatalos adatoknak tekinthetĘ „Observatory” jelentések szerint az EU-198-re nézve a mikrovállalkozások 39, a kisvállalkozások 17, a középvállalkozások 13 százalékát adják a foglalkoztatásnak (DG ENTR 2004). Azaz a majdnem 19,5 millió vállalkozáson belül a kis- és középvállalkozások a vállalati foglalkoztatottság több, mint 69 százalékát adják, míg a nagyvállalati szektor csupán körülbelül 30 százalékot (1.1. táblázat).

8

A 15 tagország és Izland, Liechtenstein, Norvégia, Svájc

25

1.1. táblázat: A vállalati méret és a foglalkoztatásban betöltött szerep (2003, %) Megnevezés Vállalkozások számának aránya Foglalkoztatásban betöltött arány Forrás: DG ENTR (2004)

Mikrovállalat

Kisvállalat

Középvállalat

Nagyvállalat

92

7

1

0,2

39

17

13

31

Ha áttekintjük a konkrét adatokat, akkor tényleg nem túlzó a megállapítás, hogy a vállalati foglalkoztatottság körülbelül kétharmadát – azaz kétszer annyit, mint a nagyvállalati szektor – valóban a kis- és középvállalati szektor adja, azaz meghatározó jelentĘsséggel bír a munkahelyteremtésben.

Az Európai Unióban tapasztalható eloszlások mellett érdemes nagy vonalakban áttekintenünk a Magyarországon tapasztalható tendenciákat is. Meg kell jegyeznünk, hogy különösen a 90-es évek elsĘ felében volt „rendkívül felkapott téma” az ilyen vállalkozások foglalkoztatottságban betöltött szerepének, és egyáltalán a kis- és középvállalkozások társadalmi hatásainak vizsgálata. Számos rendkívül igényes tanulmány született, mely nem csak a munkanélküliség mérséklésére gyakorolt hatásokat taglalta, hanem a szektor egyéb társadalmi fontosságát is elemezte. A különbözĘ empirikus felmérések már az elĘzĘ évtized elején-közepén rámutattak, hogy a hazai kis- és középvállalati szektor rendkívül heterogén, és gyakran szó sincs a klasszikus értelemben vett „lehetĘség-orientált, versenyképes, és növekedési potenciállal bíró” kis- és középvállalkozások seregérĘl hazánkban. Számos egyéb tényezĘ legalább ilyen fontos az ilyen vállalkozások mĦködési természetének és ezen a keresztül a foglalkoztatottságban betöltött tényleges szerepének megértéséhez. Elég itt a kényszervállalkozásokra gondolnunk, mivel sokak számára a kisvállalkozóvá válás lett a megélhetés egyetlen útja (Czakó et al. 1995), illetve az önfoglalkoztatás rendkívül magas arányára (KĘhegyi 1998). Ezért érdemes kissé részletesebben megvizsgálnunk a hazai kis- és középvállalkozói szektor összetételét. A hazai arányok is hasonlóak az uniós átlaghoz, a vállalati méretkategóriánként foglalkoztatott munkavállalók megoszlásán belül feltĦnĘ az alkalmazott nélküli vállalkozások magas hányada (1.2. táblázat).

26

1.2. táblázat: Az összes foglalkoztatott megoszlása vállalati méretkategóriánként (%) 2000 14,4 0-1 fĘ 22,3 2-9 fĘ 16,9 10-49 fĘ 16,8 50-249 fĘ 29,6 250 fĘ felett Forrás: Kállay et al. (2005, 132. o.)

2001 18,4 22,9 16,1 15,5 27,0

2002 23,3 19,6 16,5 15,2 25,5

2003 22,2 19,8 16,9 15,3 25,8

Az adatokból megállapítható, hogy a legkisebb gazdasági egységeknél – ahol általában a vállalkozó önmaga a munkavégzĘ – dolgozott a vállalatoknál foglalkoztatottak 22-23 százaléka az elmúlt néhány évben, amely nagyságrendileg körülbelül 650-700 ezer munkavállalót jelent Magyarországon. Emiatt érthetĘ, hogy miért kell kitüntetett figyelmet szentelni a vállalkozóvá válás támogatásának és általában a legkisebb cégek támogatásának a munkanélküliség elleni lépésekben. A romló tendenciákat jól mutatja, hogy 2002–höz képest durván 200.000 fĘvel csökkent a foglalkoztatás 2003ban és ez a csökkenés jobbára a közepes és nagy cégek esetén következett be (Kállay et al.

2005).

Ennek

ismeretében

különösen

fontos

a

kisebb

cégek

nagyobb

„megbecsülése”. Az alkalmazott nélküli vállalkozásokat és az önfoglalkoztatókat jó közelítéssel megfeleltethetjük egymásnak, mert a dolgozat érdemi mondanivalója tekintetében nem szükséges a két csoport elkülönítése, bár az önfoglalkoztatót gyakran bĘvebb kategóriaként értelmezzük.9 Az önfoglalkoztatottság összes foglalkoztatottságban betöltött szerepében is nagyjából megfelelnek a hazai arányok az uniós országok átlagának. Magyarországon a foglalkoztatottság 20-22 százalékát adta az ilyen formában megvalósuló tevékenység, míg az uniós átlag kisebb volt. Természetesen ez meglehetĘsen

szélsĘséges

értékekbĘl

tevĘdik

össze,

a

társadalmi-kulturális

hagyományokból adódóan a mediterrán országokban ez az arány meghaladja a 30 százalékot (OECD 2002). Általában megállapítható, hogy az önfoglalkoztatás hatékony támogatása további lehetĘségeket jelent a foglalkoztatottság fokozására.

Az adatok még meggyĘzĘbbek, ha figyelembe vesszük a mikrovállalkozások további foglalkoztatásban betöltött szerepét is, tekintve, hogy ezek a cégek is jobbára alkalmazott nélküli vállalkozásból nĘtték ki magukat. (Ezért – elméletileg – a jelenben önfoglalkozóvá válók a jövĘbeni potenciális foglalkoztatók is.) Elfogadható vélemény,

9

A pontos fogalmi elhatárolásokat kimerítĘen tárgyalja Vajda (1999), illetve Scharle (2000).

27

hogy a mikrovállalkozások betöltenek munkanélküliség-enyhítĘ funkciókat, és az állam is fokozatosan elismeri ezt a szerepüket (Vajda 1999), azaz a vállalkozóvá válás elĘsegítése egyértelmĦen a munkanélküliség elleni küzdelem eszközének tekinthetĘ. A nemzetközi szakirodalom is meglehetĘsen megosztott a tényleges hatások felbecsülésében. Egyik oldalról számos országra kiterjedĘ empirikus vizsgálatok messzemenĘen igazolják azt a tényt, hogy az önfoglalkoztatás növekedésével a munkanélküliség csökkenthetĘ (Blanchflower 2000). Másik oldalról viszont más tapasztalatok szerint az önfoglalkoztatást támogató programok a munkanélküliek egy igen kis hányadának jelentenek valós alternatívát (OECD 2003). Tovább árnyalja a képet, hogy az ilyen típusú cégeknél a növekedés elenyészĘ, ezért további foglalkoztatatás-bĘvülést nem lehet elvárni.10

Ha a helyi specialitásokat is figyelembe vesszük, akkor megfigyelhetĘ, hogy a Délalföldi Régióban a kis- és középvállalkozások szerepe még jobban felértékelĘdik a foglalkoztatásban a többi régióhoz képest (1.3. táblázat). A térségben hagyományai vannak a kézmĦiparnak, illetve az egy, vagy néhány személyes szolgáltató vállalkozásoknak is magas a részaránya, valószínĦleg ez eredményezi a régiók közötti kézzelfogható különbséget.

1.3. táblázat: A foglalkoztatottak megoszlása vállalkozási típusonként 2000-ben (%) Mikrovállalkozások Közép Magyarország 20 Közép-Dunántúl 15 Nyugat-Dunántúl 16 Dél-Dunántúl 19 Észak-Magyarország 18 Észak-Alföld 18 Dél-Alföld 20 Összesen 19 Forrás: Kállay – KĘhegyi (2001, 20. o.)

Kisvállalkozások

Középvállalkozások

14 16 17 20 19 20 23 17

16 20 26 27 26 29 30 22

Nagyvállalatok 50 50 41 34 37 33 28 43

Összesen

100 100 100 100 100 100 100 100

Világosan látható, hogy a Dél-alföldi Régióban még nagyobb jelentĘsége van a foglalkoztatottságban a kis- és középvállalkozásoknak, a nagyvállalati szektor részaránya számottevĘen kisebb, mint bármelyik más régióban. Ez a magasabb arány a

10

Sajnálatos módon a hazai empirikus tapasztalatok is azt mutatják, hogy ezektĘl a kisméretĦ cégektĘl nem várható különösebb létszámbĘvítés.

28

nagyvállalkozások

szerény

jelenlétének

köszönhetĘ,

nem

pedig

a

kis-

és

középvállalkozói szektor átlagon felüli munkaerĘ-felszívó képességének. Ezért – az egyik meghatározó jelentĘségĦ foglalkoztatást bĘvítĘ lehetséges alternatívaként – különösen fontos áttekintenünk, hogy milyen lépésekkel lehet még eredményesebben támogatni az ilyen kis cégeket. Még határozottabban fogalmazva: ha a foglalkoztatási kérdéseket tekintjük prioritásnak, akkor valószínĦleg a legkisebb vállalkozások létrejöttének ösztönzése, és a már mĦködĘ cégek helyzetének általános könnyítése a vállalkozásfejlesztési beavatkozások legfontosabb területe.

1.3.2. LehetĘség speciális csoportoknak Rendkívül érdekes (és meglehetĘsen kényes) kérdés, hogy a kis- és középvállalkozások milyen szerepet tölthetnek be azon csoportok esetében, melyek valamilyen szempontból hátrányos helyzetben vannak a társadalom egészén belül. A teljesség igénye nélkül kiemeljük a leggyakrabban említett két csoportot, de számos specialitás tárgyalásától eltekintünk. Az egyik legjelentĘsebb csoport az etnikai kisebbségek. Ezek a csoportok általában hátrányos helyzetben vannak a munkapiacon, beismert, vagy be nem ismert diszkrimináció éri Ęket elhelyezkedési próbálkozásaik során. Ezzel párhuzamosan a döntéshozók törekszenek a (viszonylag) hátrányos helyzetĦ etnikai kisebbségek felzárkóztatására. Az erre irányuló programokban egyre nagyobb szerepet kap az önálló jövedelemtermelĘ-képesség megteremtése, aminek egyik (néha egyetlen) lehetséges eszköze az önálló vállalkozás indítása és sikeres mĦködtetése. Feltétlenül ki kell emelnünk a potenciális ún. tovagyĦrĦzĘ hatásokat, mert ezek a vállalkozások növekedésük esetén fĘként az adott etnikumból foglalkoztatnak munkavállalókat. Talán a hosszabb távon bekövetkezĘ hatások lehetnek igazán fontosak, ugyanis ezek a példák sikeres és követendĘ mintaként szolgálhatnak további embereknek, akik ezért elhihetik, hogy van esélyük kitörni a jelenlegi helyzetükbĘl. A világ jelentĘs hányadában az országok kulturális hagyományai a nĘknek kevésbé aktív társadalmi és gazdasági szerepet szánnak. Ezekben az országokban különösen nagy jelentĘsége lehet a nĘi vállalkozók elĘtérbe kerülésének. Ki kell azonban emelnünk, hogy a nĘi vállalkozók támogatása nem kizárólag a fejletlen világ sajátossága, jelenleg az Európai Unióban komoly lépéseket tesznek a nemek közötti különbségek mérséklésére ezen a területen is. ElegendĘ például a Bizottság szerepére 29

gondolnunk a NĘk Vállalkozását ElĘmozdító Európai Hálózat (WES) létrehozásában. A szervezet a nĘk vállalkozásának támogatásáért felelĘs kormányzati képviselĘkbĘl áll. A Bizottság rendszeresen részt vesz WES értekezleteken, illetve Ę maga rendez találkozókat, ahol új kezdeményezésekrĘl és jó gyakorlatokról szóló információk cserélnek gazdát, úgy mint gazdasági támogatás, hálózatok kialakítása, tanácsadás, nemi alapú statisztikák, kutatás (EC 2003/a).

Általánosságban azért elfogadható, hogy az ilyen típusú programoknak a fejlĘdĘ országokban van kitüntetett fontossága, mert az emancipációt célzó programok fontos eleme a gazdasági önállóságot növelĘ vállalkozási tevékenység élénkítése. A nemi különbségek mérséklése mellett itt is ki kell emelnünk a jó példák közép- és hosszú távú hatásait. Másrészt vannak bizonyos területek – különösen azokban a gazdaságokban, ahol a vállalkozói kultúra fejlettsége jelenti a szĦk keresztmetszetet –, melyek esetén a nĘi szereplĘk fokozott megjelenése a piacon felgyorsíthatja a fejlĘdést, az általuk képviselt (eltérĘ) gazdasági szemlélet következtében. Sajnálatos módon jelenleg inkább a mindennapos megélhetés biztosítása, és nem a fejlĘdés és növekedés az ilyen típusú vállalkozások elsĘdleges célja.

A USAID mikrofinanszírozást támogató tevékenysége a Fülöp-szigeteken A különbözĘ fejlesztési ügynökségek a Fülöp-szigeteken is kiemelkedĘ fontosságot tulajdonítanak a legrászorultabb rétegek sajátos igényeinek megfelelĘ szolgáltatások kidolgozására. Ezeknek az elképzeléseknek a szellemében hoztak létre egy mikrohitelezési programot, amelyet a MezĘgazdaság és Vidékfejlesztési Centrum (Center for Agriculture and Rural Developmnent Inc., CARD) szervezeti keretein belül bonyolítanak. A kezdeményezés keretein belül a Fülöp-szigeteken élĘ nĘknek nyújtanak pénzügyi szolgáltatásokat. A program egyre sikeresebb jelenleg az ügyfelek száma meghaladja a 42.000-et, amely már valódi segítségnyújtást jelent az elért célcsoport volumenében is. Gyakorlatilag az ügyfelek 100%-a létminimum alatti jövedelemmel rendelkezik, és kb. a kliensek fele kis családi farmokon tevékenykedik. Sikerült kialakítani a speciális igényeknek megfelelĘ mikrofinanszírozási csomagot, amely a szolgáltatások széles skáláját öleli fel a mĦködĘtĘke hitelektĘl egészen a háztartási likviditási gondokat áthidaló hitelekig. A lehetĘségek széles skálája mellett ki kell emelnünk, hogy az átlagos hitelnagyság mindössze 94 amerikai dollár, és a program továbbra is dinamikusan fejlĘdik, sĘt még újabb lehetĘségeket keresnek kiszélesítésére. Forrás: USAID 2002

Mindkét speciális csoport esetén megfigyelhetĘ, hogy az esetek egy jelentĘs hányadában a vállalkozás indítása gyakorlatilag az egyetlen lehetĘség egy jobb, minĘségibb életvitel elérésére. Ezekben az esetekben a kis- és középvállalkozás 30

pontosan a csoport speciális tulajdonságai miatt értékelĘdik fel, mint egy megélhetési forma.

1.3.3. Küzdelem a nyomor ellen Ez a kérdéskör a fejlett világban legfeljebb a segélyezésre szoruló szereplĘket érinti közvetlenül, néhány gondolatot azonban itt is szeretnénk kiemelni a kis- és középvállalkozások fontosságával kapcsolatosan. Többek között azért is véljük fontosnak a téma rövid tárgyalását, mert a vállalkozásfejlesztési beavatkozások esetén is rendkívül hasznosak a fejlĘdĘ országokban szerzett tapasztalatok.11 A fenti megjegyzések után tekintsük át röviden, hogy a kis- és középvállalkozások mely aspektusok mentén kapcsolódnak a szegénység elleni küzdelemhez a fejlĘdĘ országokban. Az elĘzmények ismeretében érdemes kiemelnünk azokat a fejlett és a fejletlen (fejlĘdĘ) világ közötti lényeges különbségeket, amelyek meghatározzák a vállalkozásfejlesztési politika közötti eltéréseket (Kállay – Imreh 2004): x

Sokkal rosszabb életkörülmények: a két világ közötti jövedelemkülönbségek megdöbbentĘen nagyok, elég csak a legabszurdabb példára gondolnunk (éhhalál, középkori betegségek).

x

SzámottevĘen kisebb jövedelmek és nagyobb jövedelmi különbségek: a nyomor érzékelhetĘségét még fokozzák a jövedelmek közötti differenciák, a lakosság nagy része éhezik, ezzel szemben egy szĦk népréteg hihetetlenül gazdag.

x

Lényegesen alacsonyabb iskolázottság: a kitörést tovább nehezíti, hogy még az alapfokú oktatás szintjén is komoly hiányosságok vannak, még mindig

11

A tapasztalatok azt is megmutatták, hogy a segélyezésre épülĘ támogatások az esetek jelentĘs részében még tüneti kezelésekre sem elegendĘek. A donorokat is egyre komolyabban érdekelte adományaik hatékonysága, ezért folyamatosan keresni kellett a fejlĘdési lehetĘségeket. Innen már csak egyetlen lépés volt a kis- és középvállalkozások fejlesztésének gondolata. Ezt a lehetĘséget pedig az országok gazdasági berendezkedése tálcán kínálta, mivel ezekben a közösségekben még kitüntetettebb szerepet játszanak a mikrovállalkozások, mint a megélhetés gyakorlatilag egyetlen alternatívája. A fenti okokból következĘen sokkal korábban kezdĘdött meg a vállalkozásfejlesztési beavatkozások tudatos alkalmazása, mint a fejlett világban. Elég csak az 1970-es évek(!) mikrohitel-programjaira, vagy a különféle általános üzletfejlesztési eszközökre gondolnunk. A kezdeti beavatkozások a vállalkozások fejlesztésében is segélyezés-elvĦek voltak, és ezek sikertelensége hamar bebizonyosodott. Az eredményesség vagy eredménytelenség megállapítása sokkal egyszerĦbb a fejlĘdĘ országokban, mivel itt elég világosan megfigyelhetĘk a különbözĘ beavatkozások közvetlen következményei. A fejlĘdĘ országokban a donorok nyomására, és az önszelekciós mechanizmusok következtében fokozatosan megszĦntek a rossz hatékonyságú, osztogató jellegĦ vállalkozásfejlesztési programok.

31

jelentĘs az analfabétizmus, illetve a lakosság nagy hányada még az alapvetĘ képességekkel és készségekkel sem rendelkezik az új ismeretek elsajátításához.

Az ismertetett különbségek következtében a vállalkozásfejlesztés szempontjai, céljai és az alkalmazott módszerei is eltérĘek (Kállay – Imreh 2004): x

A kis- és középvállalkozások foglalkoztatottságban betöltött jelentĘsége még nagyobb.

Mivel

a

gazdasági

elmaradottság

általában

jelentĘs

munkanélküliséggel párosul, ezért a vállalkozások szerepe még jobban felértékelĘdik a munkanélküliség elleni küzdelemben. A beavatkozásokon belül ezért általában kiemelten kezelt terület az önfoglalkoztatás elĘsegítése, illetve a már mĦködĘ vállalkozások növekedésének támogatása további munkahelyek létrehozása érdekében. x

Nyomor

elleni

fokozott

küzdelem.

A

lakosság

rendkívül

alacsony

életszínvonalából következĘen a vállalkozások támogatásának van egy szociálpolitikai mikrovállalkozás

vonatkozása nem

más,

is.

Az mint

esetek a

jelentĘs

túlélés

hányadában

(egyetlen)

a

eszköze.

A beavatkozásoknak tehát kitüntetett figyelmet kell fordítania a leghátrányosabb helyzetben

lévĘ

rétegek

vállalkozókészségének

fejlesztésére,

illetve

a

vállalkozásuk mĦködtetése során felmerülĘ problémák megoldásában történĘ segítségnyújtásra. x

„Még kisebb vállalkozások”: a fejlĘdĘ országokban a mikrovállalkozások súlya még nagyobb a gazdaságban. A vállalkozásfejlesztési tevékenységeknek következésképp nagyobb hányada foglalkozik ezzel a célcsoporttal. Napjainkra már a szóhasználatban is egyre gyakrabban említenek kis- és középvállalkozási politika helyett mikrovállalkozási, illetve önfoglalkoztatást elĘsegítĘ politikát. Természetesen az egyszemélyes vállalkozások támogatása némileg eltérĘ eszközöket igényel, mint a nagyobb cégeké.

x

EltérĘ vállalkozásfejlesztési módszerek: az alacsony iskolázottság és ennek a különbözĘ következményei számos problémát vetnek fel. A tapasztalatok szerint ilyen körülmények között kimondottan nehéz a vállalkozások igényeinek a meghatározása. Szintén komoly probléma a tudás átadása, mivel általában komoly társadalmi-kulturális szakadék van a szolgáltatást nyújtó és a szolgáltatást igénybe vevĘ között (CDASED 2001).

32

A kis- és középvállalkozások valóban komoly szerepet játszanak a nyomor elleni küzdelemben. Még egyszer ki kell emelnünk, hogy ezen cégek alapításának és mĦködtetésének legfĘbb motivációja a túléléshez szükséges minimális feltételek biztosítása az egyes családok számára. Ennek megfelelĘen rendkívül kicsiny és egyszerĦ voltukra különös figyelmet kell fordítani, és ennek fényében a támogatásuk kérdése is rendkívül érdekes problémákat vet fel.12

1.4. A vállalkozás mítosza A kis- és középvállalkozások lehetĘséget biztosítanak az önállósodni kívánó embereknek. Számos motiváló tényezĘ tartozik ebbe a csoportba, úgy mint a függetlenség iránti vágy, az önmegvalósítás igénye, illetve egy kedvezĘ lehetĘség megragadása (Szerb 2000, Vecsenyi 2003). A világ egészében megfigyelhetĘ a társadalom függetlenség utáni vágyának erĘsödése. Kiforrott szakirodalma van a vállalkozóvá válás motivációinak és folyamatának, ennek a kérdésnek a részletes vizsgálata túlmutat a dolgozat keretein. Néhány fontos tényezĘre azért feltétlenül felhívnánk a figyelmet, amely igazolja, hogy Európában különösen nagy figyelmet kell fordítani a vállalkozóvá válás támogatására, illetve az ehhez szervezeti kereteket biztosító kis- és középvállalkozásokra, mert a másik két gazdasági integrációhoz képest ezen a területen (is) kezdünk lemaradni. 13

Felmérések szerint az Egyesült Államokhoz viszonyítva elég alacsony a vállalkozó kedv az Európai Unió tagországaiban, ezt a különbséget próbálják minden lehetséges eszközzel mérsékelni. A vállalkozáshoz való viszony mérését valósítják meg pl. az Eurobarometer felmérései, ahol különféle tesztekkel is próbálják áttekinteni a válaszadók preferenciáit. Bár a válaszok bizonyos esetekben kissé ellentmondásosak, jól

12

MeglehetĘsen átértékelĘdnek ebben az esetben például a versenyképességi, hatékonysági kérdések. Egyáltalán nem biztos, hogy ezeknek a cégeknek – és ennek megfelelĘen a támogatójuknak – az a célja, hogy minél hatékonyabb módon állítsanak elĘ javakat és szolgáltatásokat. Hasonló problémákat vet fel az általánosan elfogadott növekedési hipotézis is. Sajnálatos módon az esetek egy jelentĘs hányadában ezeket a cégeket hasonló módon kezelik, mint a fejlett világ növekedésorientált kis- és középvállalkozásait. MeggyĘzĘdésünk, hogy ilyen szemlélet mellett gyakran többet lehet ártani ezeknek az embereknek, mint azt a támogatók egyáltalán gondolni mernék. 13 Amerikai gazdasági koncentráció, illetve az ázsiai államok különféle együttmĦködései

33

rávilágítanak a minden területen tapasztalható lemaradásra. A legjellemzĘbb különbségeket foglalja össze a 1.4. táblázat.

1.4. táblázat: A vállalkozáshoz való viszonyt jellemzĘ válaszok aránya EU átlaga

Egyesült Államok

Az önfoglalkoztatást preferálók aránya

50

67

Sosem gondolt vállalat indítására

59

41

Most gondolkozik rajta

11

20

Lemondott róla

9

4

Most tesz lépéseket

2

10

3 éven belül indított vagy átvett vállalkozást

5

5

Már nem vállalkozó

7

6

Forrás: Román (2003, 121. o.)

Szintén hasonló megállapításokat közöl a “Globális VállalkozásfigyelĘ” (Global Entrepreneurship Monitor, GEM) is. A 2001-ben már 29 országra kiterjedĘ vizsgálatban a vállalkozói aktivitást a Teljes Vállalkozói Mutatóval mérik, amely a születĘben lévĘ, és 42 hónapnál fiatalabb vállalkozások számát viszonyítja a 18-64 év közötti lakosság létszámához. Ebben a felmérésben is világosan megfigyelhetĘ az Amerikai Egyesült Államok elĘnye az uniós átlaghoz képest, illetve a mediterrán országok átlagon felüli aktivitása (Ács – Szerb – Ulbert – Varga 2002).

A kis- és középvállalkozások tehát kitörési pontot jelentenek azoknak a személyeknek, akik ezt a létformát választják sorsuk további alakításában. Rendkívül szerteágazó lehetĘségek vannak az emberek elĘtt, hogy milyen formában teszik ezt meg. Gondolhatunk itt a kis hozzáadott értéket termelĘ mikrovállalkozásokra éppúgy, mint a különféle kutatóhelyekrĘl kilépĘ „kutatókból teremtĘdĘ” vállalkozókra. FĘleg az utóbbi kategória fog a következĘ évtizedben egyre fontosabb szerepet kapni a fejlett országok gazdaságában. Egyre természetesebbé válik, hogy az egyetemi kutatók, diákok és kutatók 2-3 fĘs kis cégeket alapítanak ötleteik kidolgozására és „termékké

34

formálására”.14 A „szellemi készterméket” aztán – nem egyszer a céggel együtt – a nagyobb cégek felvásárolják, melyek biztosítják a gyártást és értékesítést (Veres 2002).

1.5. A kis- és középvállalkozások támogatásának szükségessége Az elĘzĘ fejezetekben részletesen tárgyaltuk, hogy milyen okokból váltak fontossá a kis- és középvállalkozásokkal kapcsolatos kérdések az utóbbi néhány évtizedben. Ezen fejezet keretein belül pedig röviden tárgyaljuk, hogy a fontosságukra való tekintettel milyen okok vezetnek ahhoz a felismeréshez, hogy valamilyen szinten be kell avatkozni a piacba, és ezeket a vállalkozásokat támogatni kell. Már az elemzés során el kell különítenünk két – egymástól logikájában különbözĘ – és más kérdéseket elemzĘ érvrendszert, mely a beavatkozások szükségessége mellett érvel.15 Az egyik lehetĘség általánosságban a vállalkozások támogatásának kérdése. Ekkor az elemzésben arra koncentrálunk, hogy milyen (társadalmi) haszna van és lehet a vállalkozásfejlesztésnek, és ezt hogyan lehet hatékonyan megvalósítani. EgyszerĦbben megfogalmazva: makroszinten megéri-e támogatni a vállalkozásokat. ÉrtelemszerĦen ennek a területnek a vizsgálata inkább logikai levezetésekre és értékrendek meghatározására korlátozódik. A másik lehetĘség azoknak a területeknek a tételes számbavétele, ahol érdemben „megragadható” a kis- és középvállalkozások társadalmi hasznossága és ezen keresztül a támogatásukban rejlĘ lehetĘségek. Számos ok említhetĘ a beavatkozások mellett, ezek közül emeljük ki a legmeghatározóbb jelentĘségĦeket: x

versenyhátrányok csökkentése,

x

speciális célkitĦzések elérése,

x

szociális aspektusok.

A három ok között azonban nagyságrendi és logikai különbségek tapasztalhatók. Míg a különféle területeken megmutatkozó hátrányaik mérséklése egy általános kategória,

14

Nagyon találó az alábbi megfogalmazás, mely alkalmas ennek az egyre szélesedĘ folyamatnak a jellemzésére: „A Szilícium-völgy modellje egyre szélesebb körben és több változatban ismétlĘdhetett, ismétlĘdhet meg” (Veres 2002). 15 Külön szeretnék ezen kérdés tárgyalásánál is köszönetet mondani Kállay Lászlónak és Bajmócy Zoltánnak, akik beszélgetéseink és közös munkáink során hathatós segítséget nyújtottak számomra a legfontosabb felismerések megfogalmazásában.

35

addig a további kettĘ inkább a döntéshozók preferenciái megjelenítésének egy-egy lehetĘsége a gazdaságpolitikában. A részfejezetben röviden elemezzük a beavatkozások mellett szóló általános érveket, majd részleteiben tárgyalunk három olyan területet, ahol világosan érzékelhetĘ a támogatások szükségessége és talán jobban megragadhatók a beavatkozásokban rejlĘ lehetĘségek.

1.5.1. Miért „éri meg” támogatni a kis- és középvállalkozásokat egy társadalomnak? Rendkívül röviden: mert a támogatásukkal elérhetĘ

társadalmi hasznok

magasabbak, mint a támogatásuk társadalmi költsége.16 Természetesen a valóság ettĘl sokkal összetettebb, meggyĘzĘdésünk szerint gyakorlatilag meddĘ kísérlet a támogatásuk költségeit és eredményeit egzakt módon mérni és értékelni. (Többek között az egyik legkomolyabb érv az elĘzĘ kijelentés mellett az a tény, hogy egy beavatkozás megtétele után már érdemben nehéz arról beszélgetni, hogy mi történt volna a beavatkozás nélkül…). Ezért a továbbiakban logikai úton kísérlünk meg érvelni a beavatkozások mellett.

Általánosságban a vállalkozásfejlesztés logikája röviden és viszonylag könnyedén megfogalmazható. „A vállalkozásfejlesztĘ észlel valami „kedvezĘtlen állapotot”, ennek a társadalmilag nem kívánatos állapotnak a mérséklésére kidolgoz egy beavatkozást, amelyrĘl feltételezi, hogy az ennek eredményeként létrejövĘ helyzet kedvezĘbb lesz, mintha csak a piaci tendenciák érvényesültek volna.” Úgy véljük, hogy ezen logika mentén jól érzékeltethetĘk a legkülönfélébb beavatkozások alapvetĘ mozgatórugói. Azonban még ez az egyszerĦsített gondolatmenet is számos problémát vet fel, melynek egy része (jobbára utólag) kezelhetĘ, egy része pedig – véleményünk szerint – nem: x

a döntéshozó értelemszerĦen nem teljesen informált,

x

általában a várakozásai, és a korlátozott ismeretei határozzák meg a döntéseit,

x

gyakran nehéz meghatározni, mi is a társadalmilag kívánatos állapot,

x

a tényleges (különösen a tovagyĦrĦzĘ) hatások nehezen összegezhetĘk.

16

Kissé szkeptikusabban: a támogatásuk szükséges feltétele kellene, hogy legyen a fenti kritérium maradéktalan teljesülése.

36

A probléma összetettségét jól illusztrálja egy növekvĘ vállalkozások támogatására irányuló beavatkozás vizsgálata (Oldsman – Hallberg 2002). Világosan definiálható, hogy a támogatás következtében megvalósuló pozitív irányú növekedésváltozás a „tiszta” hatás, azonban még ebben az egyszerĦ esetben is ott a probléma, hogy milyen növekedési ütemet produkált volna az adott vállalkozás piaci törvényszerĦségek mellett. Kissé összetettebb, de hasonló problémával küzdenek az inkubációs folyamatok hatásainak értékelésével is (Bajmócy 2004).

Ezért jobbára a vállalkozásfejlesztésen belüli szakirodalomban is inkább a beavatkozásokkal kapcsolatos hatékonysági kutatásokra fókuszálnak, azaz a vizsgálatok arra próbálnak magyarázatot keresni, hogy mit tekinthetünk „jó beavatkozásnak”, egyáltalán milyen feltételeknek kell megfelelnie a programoknak. Az igazán „jó” (és vélelmezhetĘen társadalmilag valóban hasznos) beavatkozásokkal kapcsolatosan egy elvi kritérium biztosan megfogalmazható: „a fĘ szabály az, hogy a társadalmi hasznosságnak meg kell jelennie a vállalkozás teljesítményében”.17 Természetesen a számbavételi problémák megnehezítik a hatások feltérképezését. Ezért összességében ez inkább egy elvi állásfoglalás.

KezelhetĘbbé teszi a kérdést, ha megpróbálunk piaci szemlélet alapján közelíteni a kérdéshez. Ennek a logikának az elsajátításához komoly segítséget nyújt a vállalkozásfejlesztési beavatkozások piacfejlesztĘ és piachelyettesítĘ paradigmája (SDC 2000, Kállay – Imreh 2004, Kállay 2002, Bajmócy 2004) közötti különbségek érdemi részének pontos megértése, mivel az eltérĘ szemlélet alkalmas lehet a „megéri-e” kérdés megközelítésére. LeegyszerĦsítve a logikát, a piacfejlesztĘ modell esetén optimális esetben a szolgáltatást igénybe vevĘk hajlandóak fizetni a programért, ezért egy bizonyos idĘ eltelte után már önfenntartóvá válik a rendszer mĦködése (nem igényel pótlólagos, közösségi forrásokat). Más értelmezésben – mivel a vállalkozók tényleg racionálisak – ez pontosan azt jelenti, hogy a szolgáltatásokért fizetett összeggel legalább megegyezĘ, de inkább nagyobb hasznosságot nyernek ennek igénybevételével. Következésképp az ilyen programok biztos hasznosak társadalmilag. ÉrtelemszerĦen ez egy „utólag kiderülĘ” hasznosság, azonban akkor elĘzetesen is érdemes a piacfejlesztĘ beavatkozások irányába elmozdulni, mivel ennek a szemléletnek a következtében azok

17

Kállay Lászlóval történt egyik beszélgetésünk fĘ megállapítása.

37

a programok, melyekért nem hajlandók fizetni a célcsoport tagjai (ezek a társadalmilag nem hasznosak) véges idĘn belül szelektálódnak. Összegezve: szigorúan a költséghatékonysági szempontokat mérlegelve nem állíthatunk többet, mint hogy a piacfejlesztĘ szemléletĦ és belátható idĘhorizonton belül önfenntartóvá váló vállalkozásfejlesztési programokat megéri támogatni.18

Meg kell jegyeznünk, hogy a tisztán hatékonysági és különösen a finanszírozási hatékonysággal kapcsolatos vizsgálatok rendkívül leszĦkítik a támogatandó programok körét.19 Számos szituáció képzelhetĘ el, amikor a szigorúan értelmezett hatékonysági elvárások nem teljesülnek, a közvetett és a tovagyĦrĦzĘ hatások alapján azonban mégis ki lehet jelenteni, hogy létjogosultsága van az adott beavatkozásoknak. Például hosszú évszázadokon keresztül az általános közoktatásnak még a felvetése is reménytelen volt, mivel általános megítélése szerint a közoktatásra szánt források kidobott pénznek számítottak. Napjaink vállalkozásfejlesztésében valószínĦleg hasonló kérdéskört jelent a vállalkozókészség növelése általánosságban. Ezért elképzelhetĘk olyan beavatkozások is, melyek a társadalomnak – különösen a tovagyĦrĦzĘ hatásokon keresztül – hasznosnak bizonyulnak, azonban a közvetlen hatékonysági kritériumoknak nem felelnek meg. Fel kell hívnunk a figyelmet egy érdemi és létezĘ veszélyre: pontosan ez az indoklás a legnagyobb lehetĘség „alibi” és teljesen felesleges programok fenntartásának igazolására, mivel a nem felbecsülhetĘ hatások miatt semmiféle hatékonysági értékelés nem valósítható meg. Ezért rendkívül vigyázni kell „a látszólag hatékonytalan,

de

mégis

feltétlenül

szükséges”

programok

megítélésével.

MeggyĘzĘdésünk, hogy a jelenlegi gyakorlatban jelentĘs hányaduknak szinte semmilyen tényleges haszna nincs a társadalom egészére nézve.

1.5.2. A hátrányok csökkentése A kisvállalkozások támogatásának szükségessége gyakorlatilag egyetlen okra vezethetĘ vissza: a nagyobb cégekkel szembeni versenyhátrányra. Logikus következtetés, hogy – az elĘzĘ fejezetben ismertetett – számos pozitívumuk miatt ezen cégek léte és 18

Természetesen itt is a várakozások és a tényleges eredmények közötti különbségek jelentik a további problémát, elĘre nem lehet tudni, hogy melyek fognak önfenntartóvá válni. Szintén Kállay László: „az, hogy az eredményt elĘre nem lehet ismerni, az minden gazdasági döntésre vonatkozik…” 19 Ezeknek a mélyebb társadalmi összefüggéseknek a felismerésében pedig Prof. Dr. Lengyel Imre témavezetĘm javaslatai segítettek különösen sokat.

38

fennmaradása társadalmilag hasznos, ezért ezt a hátrányt kompenzálni kell. Határozottabb megfogalmazást alkalmazva: a nagyobb vállalkozások erĘfölénye szinte minden területen megmutatkozik, ezért a döntéshozók nem hagyhatják magára a kisvállalkozásokat. Ez az erĘfölény egyszerĦ következménye annak, hogy a kisebb cégek méretükbĘl adódóan számos esetben más eljárásokat kénytelenek alkalmazni. Jelen értekezésnek nem célja a hátrányok pontos feltérképezése, azonban a legfontosabb területeket röviden ismertetjük.

Az egyik legkomolyabb probléma a kis- és középvállalkozások finanszírozási forrásokhoz történĘ hozzáférése. Pontosan a méretükbĘl következĘen gyakran nem jutnak megfelelĘ pénzeszközökhöz, ezt a problémát hivatottak orvosolni a különféle mikrohitel-programok (Kállay 2000, Ledgerwood 1999, MicroStart 1997). Szintén hasonló

jelentĘségĦ

probléma

a

méretgazdaságossági

okokból

bekövetkezĘ

költséghátrány, ezen a területen is a nagyobb cégek vannak kedvezĘbb pozícióban. NövekvĘ kihívást jelent a kis- és középvállalkozások számára a döntéshozatalhoz megszerzendĘ információk összegyĦjtése. A kisebb cégek sokkal gyakrabban hoznak rosszabb döntéseket, mivel nincsenek meg az optimális döntéshozatal feltételei. Nem tudnak a piaci lehetĘségekrĘl, nincsenek meg a megfelelĘ kapcsolataik, gyakran a döntéseket meghozó személyek sem elég felkészültek.20 Végül meg kell említenünk az érdekérvényesítĘ képességét ezeknek a cégeknek, értelemszerĦen itt is jobbára elfogadó magatartást kell megvalósítaniuk, kezdve az ártárgyalásoktól egészen a környezet külsĘ hatásainak maradéktalan elfogadásáig, amely gyakorlatilag ezen cégek kiszolgáltatottságához vezet.21 A hátrányok már külön-külön is veszélyeztethetik egy vállalkozás fennmaradását, ezeknek a problémáknak azonban szinte mindegyike megjelenik valamilyen mértékben minden egyes kis- és középvállalkozásnál. Ezért teljesen jogos elvárás, hogy ezeket bizonyos esetekben orvosolni kell a piaci folyamatokban történĘ beavatkozásokon keresztül. (A késĘbb tárgyalásra kerülĘ vállalkozásfejlesztési beavatkozások többsége pontosan ezen hátrányok mérséklésére irányul.)

20

Nem véletlen, hogy a vállalkozásokat támogató beavatkozásokon belül egyre jobban felértékelĘdnek a cégek információhoz jutását elĘsegítĘ programok. A legkomolyabb problémát az jelenti, hogy a cégek alulinformáltsága olyan magas fokú, hogy gyakran a támogatásukra irányuló programokról sem tudnak. 21 Gyakran emlegetett vélemény, hogy valójában a kis- és középvállalkozások rugalmassága nem más, mint az általuk befolyásolhatatlan külsĘ környezet változásaira adott követĘ reakció, mely az esetek nagy többségében a kedvezĘtlen hatások minimalizálása érdekében ilyen gyors.

39

1.5.3. Speciális célkitĦzések elérése Mivel a kis- és középvállalkozások támogatása egy tudatos külsĘ beavatkozás a piaci folyamatokba, ezért a támogatási döntések meghozatalának egyik oka lehet az is, hogy valamely csoportot az átlagnál kedvezĘbb feltételekhez kívánnak juttatni.22 Felmerülhet a kérdés, hogy miért kell valamely csoportját a vállalkozásoknak más elbírálásban részesíteni és ebben az esetben ez morális-erkölcsi problémákat is felvethet. Az esetek meggyĘzĘ többségében pontosan olyan csoportokat támogatnak, melyek a többieknél kedvezĘtlenebb helyzetben vannak, azaz a beavatkozással csak hasonló lehetĘségekhez kívánják juttatni Ęket, mint amelyekkel a többiek már „alanyi” jogon rendelkeznek.23 Számos különféle ismérv mentén kijelölhetĘk preferált csoportok, a leggyakoribb támogatási formákat ismertetjük röviden: x

Az egyik lehetĘség „hazai” vállalkozások valamilyen szintĦ preferálása a „külföldi” cégekkel szemben. Az ilyen jellegĦ, hazai gazdaságot védĘ beavatkozások súlya jelentĘsen csökkent az utóbbi idĘben, azonban még mindig jelentĘs eszköz a gazdaságpolitikán belül.

x

A másik gyakran alkalmazott megoldás, amikor kijelölésre kerülnek ún. „preferált” vagy „húzóágazatok”, melyeken belül a vállalkozások összességét vagy csak bizonyos részét valamilyen területen kedvezĘbb helyzetbe hozzák, mint a többi – más ágazatokban tevékenykedĘ – gazdasági szervezetet. Ez is hatékony eszköze lehet egy egészséges gazdasági szerkezet kialakításának a vállalkozásfejlesztésen keresztül, ebben az esetben azonban a tévedések következményei gyakorlatilag felbecsülhetlenek.

x

Ebbe a kategóriába sorolhatók be a valamilyen okból hátrányos helyzetben lévĘ célcsoportok segítésére irányuló támogatások is, kezdve az etnikumoktól egészen a nĘi vállalkozókig.24 Logikailag ugyanezen kategóriába tartoznak a területi különbségek alapján meghatározott támogatások is.

22

Ez a részfejezet értelemszerĦen szervesen kapcsolódik az „1.3.2. LehetĘség speciális csoportoknak” címĦ részfejezethez. 23 Meg kell jegyeznünk, hogy a „jó szándék ellenére” is a vállalkozásfejlesztés egyik komoly kérdése, hogy a valamilyen területen megnyilvánuló negatív diszkriminációt szabad-e és érdemes-e valamilyen pozitív megkülönböztetéssel megkísérelni megszĦntetni. A preferált célcsoportok támogatása mindenképp a nem preferáltak hátrányos megkülönböztetése logikailag és a napi gyakorlatban egyaránt. 24 A kérdést már tárgyaltuk a „1.1.2. LehetĘség speciális csoportoknak” címĦ alfejezeten belül.

40

1.5.4. Szociális aspektusok Az egyik legfontosabb ok, amely szintén a kis- és középvállalkozások, de különösen a mikrovállalkozások(!) támogatása mellett szól, az a munkanélküliség és a szegénység elleni küzdelemben betöltött szerepük. FĘként a fejlĘdĘ országokban gyakran elĘfordul, hogy az adott területen az adott csoportnak egy mikrovállalkozás indítása és mĦködtetése az egyetlen lehetĘség arra, hogy jövedelmet termeljen, és kikerüljön a nyomorból. Pontosan ezért indultak az ázsiai, latin-amerikai, és afrikai országokban mĦködĘ, többnyire külföldiek által finanszírozott és irányított programok. Ha részleteiben vizsgáljuk a vállalkozástámogatás mellett szóló érveket, akkor világossá válik, hogy mind a támogató, mind pedig a támogatott számára kedvezĘbb választás a vállalkozásösztönzés, mint a segélyezés.

Gazdaságossági megfontolások: kisvállalkozást támogatni olcsóbb, mint segélyt adni a vállalkozástámogatás a szociálpolitika hatékony formája (Kállay – Imreh 2004). Azaz a társadalom számára már középtávon is „olcsóbb” lehet ez a beavatkozási forma. Természetesen ez csak akkor igaz, ha a szociális célokat többletjövedelem termelésével érik el, nem pedig valamilyen vállalkozástámogatásnak „álcázott” segélyezési, redisztribúciós folyamaton keresztül.

Morális megfontolások: a támogatott személy hasznosabb állampolgárnak érzi magát. Minden segélyezési jellegĦ beavatkozásnak az egyik legnagyobb problémája, hogy a segélyezett

ezt

milyen

formában

tudja

megélni,

általában

jelentkezik

a

megbélyegzettség, a másodrendĦ állampolgár érzése. Ezzel szemben egy önálló vállalkozás mĦködtetése újra a társadalom megbecsült tagjává teszi az egyént, s így segít az önértékelési problémák leküzdésében, illetve az elvesztett önbizalom visszaszerzésében.

1.6. A kis- és középvállalkozások fejlesztésével kapcsolatos közösségi megfontolások Egy gyakorlatorientált dolgozatban ki kell térnünk a napi gyakorlatban megfigyelhetĘ beavatkozások kérdésére is. A hazai vállalkozásfejlesztéssel kapcsolatban az Európai 41

Unió és az OECD ajánlásai bírnak a legnagyobb jelentĘsséggel, illetve ezen dokumentumok – ellentétben a politikai jellegĦ kinyilatkoztatások jelentĘs hányadával – szakmailag is jól megalapozottak. Ezért úgy véljük, hogy néhány ajánlásnak érdemi szakmai mondanivalója is leszĦrhetĘ a támogatási beavatkozásokkal kapcsolatban.

Számos mértékadó dokumentumban hangsúlyozták már a kis- és középvállalkozások jelentĘségét és támogatásuk szükségességét. A kis- és középvállalkozások fontosságát például minden európai uniós állásfoglalás újra és újra hangsúlyozza. Néhány példa a legjelentĘsebbek közül: „Gondolj elĘször a kisvállalatokra (Think small first)”, majd a megismételt „Gondolj a kisvállalatokra a bĘvülĘ Európában” jelszó. Talán a legmeghatározóbb jelentĘségĦ a 2000-ben Feirá-ban (a jelölt országok által 2002-ben Mariborban) elfogadott Európai Kisvállalati Charta sokszor ismételt elsĘ mondata: „Az

európai

gazdaság

gerincét

a

kisvállalatok

képezik”.

A

kis-

és

középvállalkozások fontosságát igazoló dokumentumok közül az alapvetĘ uniós szemléletmódot ismertetĘ kiadványokon felül legjelentĘsebbnek az OECD miniszteri konferenciáin megfogalmazottakat találjuk, ezért ebben a bevezetĘ jellegĦ fejezetben ezen két anyag rövid áttekintését is megadjuk. Az Európai Unió kis- és középvállalkozásokkal kapcsolatos kiadványain felül egyrészt megvizsgáljuk a 2000ben elfogadott ún. „Bolognai Charta” legfontosabb üzeneteit, másrészt röviden tárgyaljuk az „Isztambuli Deklarációban” megfogalmazott alapértékeket. Az egyes kérdések konkrét tárgyalása elĘtt kitérünk a kis- és középvállalkozások rendkívüli heterogenitásával kapcsolatos kérdésekre is. Ezt azért tartjuk fontosnak, mert a vállalkozások támogatásában megfogalmazott irányelvek, ajánlások jobbára általános, és minden vállalkozást érintĘ iránymutatásokból állnak. Ezért minden ilyen „generális” kijelentést természetesen annak a figyelembevételével kell értelmeznünk, hogy eltérĘ fejlettségi szintĦ és típusú vállalkozásoknál más-más szempontok értékelĘdnek fel. Az eltérĘ sajátosságokat jól világítja meg a Strukturális Alapok felhasználásával kapcsolatos elemzéseken belül megalkotott tipizálás. Az 1994. és 1999. közötti periódusban a Strukturális Alapok már hét területen támogatták a kis- és középvállalkozásokat (Ernst&Young 1999): x

Pénzügyi segítségnyújtás: támogatások a növekedéshez és a termelési kapacitás bĘvítéséhez.

42

x

Finanszírozási források: új típusú finanszírozási megoldások a kis- és középvállalkozások számára.

x

Üzleti tanácsadás: különféle tanácsadási tevékenységek támogatása.

x

Innováció és technológia: A kis- és középvállalkozások innovációs és abszorpciós képességének fokozása.

x

Infrastruktúra: a kis- és középvállalkozások támogatásához szükséges infrastrukturális beruházások támogatása (pl. üzleti és innovációs centrumok).

x

Tréning: a vállalkozói készségek fejlesztésének támogatása.

x

Egyéb támogatások: hálózatosodás, speciális vállalkozói csoportok stb.

Az uniós gyakorlatban már kialakultak azok a megoldások, amelyekkel a leghatékonyabban támogathatók a fejlĘdésük különbözĘ szakaszaiban lévĘ kis- és középvállalkozások (1.1. ábra). Az életpálya szerint megkülönböztetnek kezdĘ (induló), növekvĘ (fejlĘdĘ) és fejlett (érett) vállalkozásokat. A támogatások általános típusai: pénzügyi (finanszírozási) támogatás, üzleti tanácsadás, emberi erĘforrások fejlesztése, innováció és technológia, valamint a mĦszaki infrastruktúra (Lengyel 2002). Az Európai Unió 1994-99 közötti regionális politikája végrehajtásának, a Strukturális Alapok felhasználásának hatását a kis- és középvállalkozások fejlĘdésére az ábra szerinti bontásban elemezték (Ernst&Young 1999).

A nemzetközi tapasztalatok szerint a növekvĘ kis- és középvállalkozások nemcsak igénylik, hanem képesek is hatékonyan hasznosítani a támogatásokat, ezzel szemben a kezdĘ kis- és középvállalkozások többségének bizonytalan a helyzete, jelentĘs részük hamar megszĦnik, nem a piaci terjeszkedés, hanem a túlélés a fĘ céljuk, így támogatásuk célja a túlélés segítése és fejlĘdésük elindítása, míg a fejlett kis- és középvállalkozások már speciális szolgáltatásokra tartanak igényt (Lengyel 2002). Ezért az egyes támogatási gyakorlatokkal kapcsolatos ajánlások adaptálásánál is figyelme kellene venni, hogy az adott vállalkozás milyen speciális problémákkal küzd és milyen egyedi szolgáltatásokra lenne szüksége. Sajnos ez a napi gyakorlatban nem történik meg minden esetben. SĘt, általánosságban is kijelenthetĘ, hogy az adott nemzeti vállalkozásfejlesztési politikának ki kellene egészítenie az Unió által megfogalmazott alapcélokat a nemzeti sajátosságoknak megfelelĘen. Erre azonban nem fordítanak megfelelĘ figyelmet a jelenlegi hazai gyakorlatban.

43

1.1. ábra: A kis- és középvállalkozások eltérĘ szükségletei

Forrás: Ernst&Young (1999)

1.6.1. Az Európai Unió és a kis- és középvállalkozások támogatása Az Európai Unió vállalkozásfejlesztésében meghatározó a Kisvállalkozások Európai Chartája (European Charter for Small Enterprises), amelyet 2000 júniusában fogadtak el, mivel elfogadásával jelentek meg jól artikuláltan a kis- és középvállalkozások fejlesztésében legjelentĘsebb kérdések. A dokumentum egy 10 pontból álló ajánláscsomag, amelyben a tagállamok vállalkozásfejlesztési gyakorlatának orientálására tesznek kísérletet, különös tekintettel az alkalmazott eszközrendszerre. A javaslatok az alábbiak (European Council 2000): x

A vállalkozói ismeretek minél korábban megkezdett oktatása.

x

Olcsóbb és gyorsabb vállalkozásalapítási eljárások bevezetése.

x

Hatékonyabb szabályalkotás és felhasználóbarát közigazgatás.

x

A kisvállalkozások igényeihez igazított, élethosszig tartó ismeretelsajátítási lehetĘségek.

x

On-line csatlakozási lehetĘségek megteremtése a közösségi szféra és a vállalkozások között.

44

x

Információs és üzleti tevékenységeket támogató rendszerek kiépítése a kisvállalkozások érdekében.

x

Adó- és finanszírozási rendszerek „legjobb gyakorlata” terjesztésének támogatása.

x

A kisvállalatok technológiai kapacitásainak erĘsítése a transzferek és a hálózatosodás fejlesztése, bĘvítése útján.

x

Sikeres

e-business

modellek

kimunkálása

és

támogatási

rendszerek

mĦködtetése. x

A kisvállalkozói érdekek hatékonyabb európai uniós és nemzeti szintĦ képviselete.

A Charta azért meghatározó fontosságú, mert kijelöli azokat a beavatkozási területeket, ahol a legtöbbet lehet tenni a vállalkozásokért (Dezsériné 2001). A Charta vállalkozásfejlesztésre gyakorolt hatását erĘsíti, hogy minden évben nemzeti és uniós szintĦ megvalósítási jelentéseket (Implementation Report) készítenek, amelyben ismertetetik, hogy az adott évben milyen erĘfeszítéseket tettek az egyes ajánlások megvalósítása érdekében.

A csatlakozni kívánó országok – és így Magyarország is – szervesen kapcsolódnak a Charta ajánlásaihoz, mivel 2002-ben a Maribori Konferencián aláírták a Maribori Deklarációt, amelyben kijelentik, hogy elfogadják a dokumentumot, és hogy mindenben együttmĦködnek az Európai Unióval (CC BEST Conference 2002). Ennek megfelelĘen már ezen országok is készítenek nemzeti megvalósítási jelentéseket, és az Európai Unió összegzi ezeket (EC 2003/c).

Sajnálatos módon a hazai gyakorlatban az ajánlások megvalósítása csak lassan halad, számottevĘ lemaradásaink vannak a többi tagország egy jelentĘs részéhez képest. (Ezt jelzi az a tény is, hogy a magyar megvalósítási jelentések éveken keresztül csak az Unió akkori hivatalos nyelvein voltak hozzáférhetĘk a Közösség hivatalos honlapján, ezt már több elméleti szakember is kifogásolta különbözĘ fórumokon, pl. Román Zoltán.)

KiemelkedĘ jelentĘségĦ anyagot jelentetett meg a Bizottság 2003 elején, amellyel a vállalkozások érdekében tett erĘfeszítések fokozását kívánják elĘsegíteni. A Chartával ellentétben, amely egy „felülrĘl lefelé irányuló kezdeményezés” volt, a „Zöld Könyv:

45

Vállalkozások Európában” egy „alulról felfelé” haladó szemléletmódot képvisel. A Charta és a Zöld Könyv közötti leglényegesebb különbségeket Erkki Liikanen gondolatai fejezik ki a legjobban: “A Charta egy szilárd alapot biztosít, amire a Zöld Könyv építhet”… “A Charta a jelenlegi akciókról szól, a Zöld Könyv a jövĘbeli akciókra való elĘkészületekrĘl.”25 A Zöld Könyvvel kapcsolatban egy széleskörĦ vita alakult ki, amelynek pontosan az a célja, hogy az összes érdekeltnek lehetĘséget teremtsen véleményének ismertetésére. Különösen fontos, hogy a Zöld Könyv egyértelmĦen megfogalmazza, hogy milyen szinteken lehet többet tenni a vállalkozások ösztönzéséért (Román 2003): x

Feladatok az egyének szintjén ahhoz, hogy több vállalkozó legyen (csökkenteni kell a piacra lépés különbözĘ korlátait, a kockázatvállalást honorálja nagyobb eredmény, az oktatás és képzés növelje a vállalkozói kapacitásokat és tudást, speciális célcsoportok vállalkozásainak elĘsegítése stb.).

x

Feladatok a vállalatok szintjén növekedésük elĘsegítésére (jobb szabályozási környezet és adóztatás, finanszírozás, innováció, a vállalkozások nemzetközivé tétele stb.).

x

Feladatok

a

társadalom

vállalkozók

szintjén:

nagyobb

társadalmi

megbecsülése, elfogadása annak a ténynek, hogy a vállalkozások természetes velejárója az esetleges kudarc elĘfordulása stb.. A Zöld Könyv elĘrelépés a Chartához képest, mivel egy szélesebb körĦ vitát eredményez a vállalkozásfejlesztési beavatkozásokkal kapcsolatban. A jövĘre vonatkozó negyedik fejezetben 10 orientáló jellegĦ kérdést is megfogalmaznak, amelyekbĘl kiemelünk néhányat (EC 2003/b): x

Hogyan javíthatók a finanszírozási lehetĘségek?

x

Milyen tényezĘk hátráltatják leginkább a növekedést?

x

Milyen képzést és támogatást kell nyújtani az egyes célcsoportoknak a legjobb teljesítmény eléréséhez?

x

Milyen módon tehetĘ vonzóbbá a spin-off cégek alapítása?

x

Hogyan támogathatja az oktatás a vállalkozói gondolkodásmód kialakulását?

25

Erkki Liikanen, a Bizottság a vállalkozásokért és információs társadalomért felelĘs tagja, miniszteri konferencia, Thessaloniki, 2003. február 14.

46

Fontosnak tartjuk rámutatni a Zöld könyv szellemiségére, amely jól jelzi a vállalkozáspolitika új orientációját is. A közvetlen vállalkozásfejlesztési beavatkozások mellett egyre nagyobb szerepet kap a vállalkozói szemlélet terjesztése, a vállalkozóvá válás szükséges feltételeinek megteremtése már a közép- és alapfokú(!) oktatás szintjén. RemélhetĘleg néhány éven belül ezek az alapgondolatok a hazai gyakorlatban is fokozatosan egyre nagyobb teret nyernek.

1.6.2. Bolognai Charta és az Isztambuli Deklaráció Az OECD-tagállamok miniszterei és képviselĘi 2000. június 15-én fogadták el a Bolognai Chartát, amelyet meghatározó jelentĘségĦnek tartunk a fejlett világ vállalkozásfejlesztési gyakorlatában (OECD 2000). A Charta megalapozottságát támasztja alá, hogy ajánlásait az OECD Miniszterek Bolognai Konferenciáján készített, szakmailag kiemelkedĘ minĘségĦ összefoglaló tanulmányok alapján fogalmazták meg (OECD 2001). A Chartában (és a Konferencia tanulmányaiban is) az általános alapelvek mellett négy területet kezeltek kitĦntetett figyelemmel. A négy területet tételes ismertetésénél fontosabbnak véljük a dokumentum eszmei mondanivalóját. A fejezetben ezért a konkrét prioritások mellett az általános elvekre koncentrálunk, véleményünk szerint ezek a gondolatok jelentenek igazán komoly elĘrelépést a vállalkozásfejlesztési beavatkozások jövĘjének alakulásában.

A kis- és középvállalati szektorral kapcsolatban a dokumentum elsĘ elvi állásfoglalása döntĘ jelentĘségĦ, mely szerint a tagállamok miniszterei kijelentik, hogy a szektor egyre fontosabb a gazdasági növekedésben, a munkahelyteremtésben, a regionális és lokális fejlĘdésben, a társadalmi kohézióban, illetve a nĘi és a fiatal vállalkozók tevékenységében. Megállapítják továbbá, hogy a szektor fontos szerepet játszik a gazdaság egész szerkezetének alakulásában is. Ezek az elvek a szektor valódi jelentĘségének felismerését igazolják, az általános szakmai megállapításokban szinte minden esetben kizárólag a foglalkoztatásban betöltött szerepüket hangsúlyozzák. Világosan látható, hogy a kis- és középvállalkozások ettĘl sokkal többet jelentenek a világgazdaság egészének. Azért véljük különösen jelentĘs elĘrelépésnek a Charta elfogadását, mert ezen dokumentum keretein belül jelentették ki elĘször radikálisan

47

megfogalmazva, hogy a kis- és középvállalkozások nem csak a foglalkoztatásban betöltött szerepük miatt kell, hogy fontos területét jelentsék a gazdaságpolitikának.

Talán a legfontosabb elv a partnerség és együttmĦködés elve, amely minden egyes konkrét

beavatkozási

területnél

jól

érzékelhetĘen

megjelenik.

Általában

a

vállalkozásfejlesztési szolgáltatásoknál hangsúlyozzák az együttmĦködések fontosságát mind a nemzeti, mind a nemzetközi szervezetek között. Az innováció ösztönzésénél a különbözĘ szektorok kooperációja a fontos, kiemelve az állami és a privát szféra közös kezdeményezéseit, a vállalkozások hálózatai és a klaszterek pedig külön részfejezetet képeznek a tanulmányon belül. Szorosan kapcsolódik ehhez az egymástól tanulásban rejlĘ lehetĘségek kiemelése. Minden területen fokozni kívánják a benchmarking tevékenységet, illetve a „Legjobb Gyakorlatok” átvételét, mivel ez az egyik legeredményesebb módszer a beavatkozások hatékonyságának növelésére. Szintén az általános állásfoglalások közé sorolható az a megállapítás, miszerint a kis- és középvállalkozásoknak nagyon sokat lehet segíteni az üzleti környezet javításával, különösen az átláthatóbb, stabilabb és kedvezĘbb adórendszerrel, az adminisztratív terhek csökkentésével, illetve a gyorsabb és olcsóbb vállalkozásalapítási eljárások bevezetésével. (Ezt a gondolatot azért is tartjuk különösen szerencsésnek, mert így a szektor egészén segítenek, nem pedig valamely kitüntetett célcsoportot preferálnak.) Végül a vállalkozásfejlesztési politikához szorosan kapcsolódó oktatási és humán politikát kell megemlítenünk, kezdve a vállalkozásorientált közoktatástól egészen a vállalkozói kultúra terjesztéséig.

A Konferencián négy konkrét területtel kapcsolatban fogalmaztak meg konkrét ajánlásokat: x

Az elsĘ terület a kis- és középvállalkozások versenyképességének fokozása az innováción keresztül. Konkrét stratégiák kerülnek ismertetésre az anyagban, illetve ajánlások a kutatási-fejlesztési tevékenység fokozása érdekében. Elismerik azt a tényt is, hogy jelenleg az öt fĘnél többet foglalkoztató kis- és középvállalkozásoknak is körülbelül 40-45 százaléka „nem-innovatívnak” tekinthetĘ (OECD 2001, 83. o.).

x

A második terület a vállalkozások közötti együttmĦködések fokozása. ErĘssége az anyagnak, hogy jól elkülönítésre kerülnek a hálózatok és a klaszterek, megfogalmazva mind a két kooperációs forma legfontosabb 48

sajátosságait, illetve bemutatva a fennálló legjobb gyakorlatokat és a leglényegesebb tapasztalatokat. x

A harmadik terület az elektronikus kereskedelemben rejlĘ lehetĘségeket tárgyalja. Itt szeretnénk felhívni a figyelmet a tranzakciós költségek csökkentésére irányuló erĘfeszítésekre. Nem véletlen, hogy az anyag egy egész fejezetben vizsgálja ezt a kereskedelmi formát.

x

Végül a negyedik fejezetben az átmeneti és a fejlĘdĘ gazdaságok vállalkozásfejlesztésével kapcsolatban fogalmaznak meg konkrét ajánlásokat, ezért megállapítható, hogy a Bolognai Charta gyakorlatilag az egész világ számára iránymutatást ad a beavatkozások jövĘjét illetĘen.

A Bolognai Charta a szektor fontosságának alátámasztása mellett megmutatta azokat a legfontosabb területeket is, ahol érdemben segítséget lehet nyújtani a kis- és középvállalkozások részére. A dokumentum eszmeiségét örökli, és ezért szerves folytatása is a második konferencián 2004. június 3-5-e között elfogadott ún. Isztambuli Deklaráció. A dokumentumban gyakorlatilag a Bolognai Chartában megfogalmazott

alapértékek

köszönnek

vissza,

alapjaiban

véve

öt

alapvetĘ

gondolatcsoport köré szervezĘdnek az elképzelések (OECD 2004): x

annak a ténynek világos felismerése, hogy a vállalkozókészség a gazdasági növekedés motorja,

x

a nĘi vállalkozók jelentĘségének felismerése és a támogatásuk további fokozása,

x

továbbra is figyelmet kell fordítani a kis- és középvállalkozások nemzetközi piacra történĘ kilépésének elĘsegítésére,

x

külön figyelmet szentelnek az innovatív kis- és középvállalkozások speciális finanszírozási igényeinek, és

x

továbbra is rendkívüli fontossága van a világgazdaságban a különbözĘ vállalkozások közötti együttmĦködéseknek (hálózatok, klaszterek stb.).

A fejezetben áttekintettük a kis- és középvállalkozások fontosságával és jelentĘségével kapcsolatos megfontolásokat, illetve kitértünk a támogatásuk szükségességére. A nemzetközi dokumentumok is alátámasztják, hogy számos különféle beavatkozással lehet elĘsegíteni a szektor minél eredményesebb mĦködését. Röviden kitértünk a kis- és középvállalkozások

felértékelĘdésének

gazdasági

49

háttérfolyamatainak

rövid

tárgyalására. Mióta az emberiség érdemi gazdálkodási tevékenységet folytat mindig voltak „kis- és középvállalkozásnak tekinthetĘ” gazdasági szervezĘdések. Azonban érdemben az utóbbi egy-két évtizedben kerültek a gazdaságfejlesztés érdeklĘdésének középpontjába. Gyakorlatilag a felgyorsult globális folyamatok értékelték fel ezt a szektort, azaz maga verseny helyezte elĘtérbe a kis- és középvállalkozásokat.

A

szektor

fontosságával

kapcsolatos

rendkívül

heterogén

magyarázatokat

szintetizáltuk, azt a néhány (magyarázat) csoportot alkottuk meg, melyekbe véleményünk szerint a legjobban besorolhatók a kis- és középvállalkozások fontosságát alátámasztó megállapítások. Mérlegelésünk alapján mindösszesen három érdemben, és logikailag nagymértékben különbözĘ szempont alapján csoportosíthatók a szektor fontosságát hangsúlyozó kijelentések. Rámutattunk, hogy a kis és középvállalkozások egyrészt azért fontosak, mert többek között ezek a vállalkozások a fejlĘdés motorjai, a nagyvállalatok hatékonyságát biztosító partnerek, sĘt bizonyos esetekben a folyamatos fejlĘdés letéteményesei az innováció és a verseny örökös fenntartásán keresztül. Továbbá ezek a cégek képesek a tehetĘsebb rétegeket rávenni a jövedelmeik elköltésére az egyedi testreszabott szolgáltatások biztosításán keresztül. Általános tapasztalat, hogy az adott térségben mĦködĘ kis- és középvállalkozások rendkívül fontos szereppel bírnak a versenyképes gazdasági szerkezet kialakításában is, sĘt meg merjük kockáztatni, hogy egy „egészséges kisvállalati réteg” nélkül meglehetĘsen nehezen képzelhetĘ el egy jól mĦködĘ gazdaság. Még egyszer szeretnénk tehát hangsúlyozni, hogy a kis- és középvállalkozások támogatása napjainkra már fĘként versenyképességi kérdés. Kitértünk

a

tárgyalásban

a

kis-

és

középvállalkozások

jelentĘségére

a

foglalkoztatásban. Ha a fontosságuk mellett érvelnek a szakirodalomban, akkor az egyik

leggyakrabban

hangoztatott

értéke

ezeknek

a

vállalkozásoknak

a

munkahelyteremtés. Rávilágítottunk, hogy ennél a leegyszerĦsített megközelítésnél a szociális

megfontolásokat

sokkal

tágabban

kell

értelmeznünk,

továbbá

a

munkahelyteremtésnek is vannak különféle változatai, melyek egy részletesebb tárgyalást tesznek szükségessé. Kiemeltük továbbá az elemzésben, hogy a kis- és középvállalkozások azért is fontosak a társadalomban, mert egy lehetĘséget biztosítanak az önállósodni kívánó embereknek. Számos motiváló tényezĘ tartozik ebbe a csoportba, úgy mint a függetlenség iránti vágy, az önmegvalósítás igénye, illetve egy kedvezĘ lehetĘség megragadása. A világ egészében megfigyelhetĘ a társadalom egészének függetlenség utáni vágyának erĘsödése. Néhány fontos tényezĘre felhívtuk a 50

figyelmet, amely igazolja, hogy Európában különösen nagy figyelmet kell(ene) fordítani a vállalkozásfejlesztésen belül a vállalkozóvá válás támogatására, mert a másik két gazdasági integrációhoz képest ezen a területen (is) kezdünk lemaradni.

A kis- és középvállalkozások jelentĘségét vizsgáló részhez szervesen kapcsolódik az a kérdéskör, mely a szektor támogatásának szükségességét tárgyalja. Kísérletet tettünk egy elméleti levezetés megalkotására, mely általános érvényĦ kritériumokat fogalmaz meg a vállalkozásfejlesztési beavatkozások hatékonyságával és létjogosultságával kapcsolatban. Ha rendkívül röviden akarnánk megválaszolni ezt a kérdést, akkor azért érdemes ezeknek a vállalkozásoknak egy hányadát támogatni, mert a támogatásukkal elérhetĘ társadalmi hasznok magasabbak, mint a támogatásuk társadalmi költsége. Természetesen a valóság ettĘl sokkal összetettebb. Számos probléma tárgyalása után arra a következtetésre jutottunk, hogy szigorúan a költséghatékonysági szempontokat mérlegelve nem állíthatunk többet, mint hogy a piacfejlesztĘ szemléletĦ és belátható

idĘhorizonton

belül

önfenntartóvá

váló

vállalkozásfejlesztési

programokat megéri támogatni. Az állítást gyengítendĘ azonban meg kell jegyeznünk, hogy a tisztán hatékonysági – és különösen a finanszírozási hatékonysággal kapcsolatos – vizsgálatok rendkívül leszĦkítik a támogatandó programok körét. Számos szituáció képzelhetĘ el, amikor a szigorúan értelmezett hatékonysági elvárások nem teljesülnek, azonban a közvetett és a tovagyĦrĦzĘ hatások alapján mégis ki lehet jelenteni, hogy van létjogosultsága az adott beavatkozásoknak.

51

2. EgyüttmĦködések az üzlet világában Napjaink gazdaságában egyre gyakrabban jelennek meg különféle hálózatok, klaszterek, kooperációk. Az eltérĘ együttmĦködések „rengetegében” mind nehezebb eligazodnia a gyakorlati, illetve az elméleti szakembereknek. A vállalati hálózatot legegyszerĦbb megközelítésben cégek közti kapcsolatok rendszereként definiálhatjuk (Kocsis 2000). EttĘl a vállalati gyakorlatban kialakult megoldások sokkal összetettebbek, számos különféle együttmĦködési forma alakult ki az elmúlt néhány évtizedben. Markánsan jelzi a fogalom összetettségét, hogy Gummersson már a vállalati kapcsolatok rendszerét is kiterjesztette, és négy koncentrikus körben ábrázolja. Összesen harminc(!) különféle kapcsolatot definiál, amelybĘl csak három tekinthetĘ „klasszikus” piaci kapcsolatnak (Veres 1998). Már az együttmĦködéseken belül is csak egy bizonyos fejlettségi fok felett beszélhetünk hálózati együttmĦködésekrĘl. A vállalatok közti kooperáció a legkülönfélébb területeken jelenik meg, lehetĘséget biztosítva az együttmĦködések tipizálására. A vállalkozások közötti együttmĦködési formákat egyrészt a kölcsönös bizalom és függés erĘssége mentén, másrészt pedig a versenyképességre gyakorolt hatás alapján osztályozzuk (2.1. ábra).

2.1. ábra: A vállalati együttmĦködések szintjei

Forrás: Malecki (1997, 181. o.) alapján saját szerkesztés

52

Ezek függvényében különféle együttmĦködési típusok különíthetĘek el, melyek közül csak bizonyos fejlettségi szint felett beszélhetünk hálózatokról. A két tényezĘ mentén számos „integráltsági szinten” kooperálhatnak az együttmĦködĘ vállalkozások (Imreh – Lengyel 2002): x

A vállalatok közötti „szakmai szövetség” jellegĦ együttmĦködés a legenyhébb kategória, ekkor a leglazábbak a kapcsolatok, alkalomszerĦek és eseti jellegĦek a közös tevékenységek. Következésképp a versenyképességre gyakorolt hatás is meglehetĘsen alacsony.

x

A vállalatok közötti „innovációs szövetség” már valamivel mélyebb együttmĦködést

jelent,

hasonló

tulajdonságokkal,

innovatív

közös

tevékenységek céljából. x

A „tanuló együttmĦködések” már a tudás közös megszerzésére irányulnak, a résztvevĘk együttesen próbálnak új ismereteket szerezni, és ezzel növelni versenyképességüket.

x

Az kooperáció fejlettségének következĘ szintje a „közös marketing-hálózat”, amikor a tagok közösen lépnek fel ismertségük növelése céljából, együtt finanszíroznak bizonyos piaci akciókat.

x

Az „eladó-vevĘ hálózatok” (beszállítói hálózatok) esetén a cégek tevékenysége egymásra épül, kihasználva ezzel mind a méretgazdaságosságból, mind pedig a rugalmasságból realizálható elĘnyöket.

x

A „közös termelési hálózatok” tagjai együttes termelést is végeznek, ez a kooperáció fejlettségének legmagasabb szintje.

A heterogén formákon belül két együttmĦködési típus a leggyakoribb, ezeket általában hálózatoknak és klasztereknek nevezik. A két kooperáció elkülönítésére tett kísérlet szükséges az érdemi tárgyaláshoz, mert napjaink szakirodalmában meglehetĘsen nagy zavar uralkodik a két fogalom használatában. Gyakran neveznek hálózatokat klasztereknek, illetve sĦrĦn támogatnak hálózati kezdeményezéseket klaszter-fejlesztési célokat tĦzve ki (Imreh – Lengyel 2002). Ennek ellenére kezd kialakulni a meghatározó szakirodalomban egy olyan általános vélemény, amely a kétféle szervezĘdést elkülöníti egymástól (EC 2002, Lengyel 2001, Rosenfeld 2002). A számos – gyakran teljesen eltérĘ – tipizálás közül a Stuart Rosenfeld által kidolgozott felosztásokat tekintjük át részleteiben, mivel szemléletesen sikerült elhatárolnia az egyes fogalmakat egymástól.

53

Ezek az elkülönítések is változásokon mentek át az elmúlt néhány évben, ezen keresztül is érzékelhetĘ, hogy a különféle együttmĦködések elkülönítése – pontosan az üzleti életben kialakult megoldások sokszínĦsége következtében – meglehetĘsen nehéz és összetett feladat.

A hálózatok és klaszterek megkülönböztetését öt szempont alapján is megtehetjük (Rosenfeld 2001/a, Imreh – Lengyel 2002): x

A hálózatok lehetĘvé teszik az együttmĦködĘ vállalatok számára, hogy alacsony költséggel férjenek hozzá meglevĘ speciális szolgáltatásokhoz. Ezzel szemben a klaszterek a régióba vonzzák az igényelt speciális szolgáltatásokat, mivel a kritikus tömeget meghaladó vállalkozás igényli Ęket.

x

A hálózatok mindig zártak, pontosan megadható tagsággal rendelkeznek, akik egymással szerzĘdéses kapcsolatban állnak. A klasztereknél nem definiálható a tagság, pontosan nem tudjuk, hogy mely szervezetek tartoznak oda, egymással nagyobb részük nincs is szerzĘdéses üzleti kapcsolatban. Továbbá a klaszternél megjelennek a „potyautasok” is, akik a szinergikus hatások és agglomerációs elĘnyök révén szintén részesülnek a klaszterbĘl származó elĘnyökbĘl anélkül, hogy tennének értük.

x

A hálózatok megkönnyítik egy cég számára, hogy elfoglalja a helyét egy termelési rendszerben, és viszonylag stabil, tartós pozíciója legyen. A klaszterek viszont keresletet támasztanak több cég számára, akik hasonló kapacitásokkal rendelkeznek, így állandóan változnak a pozíciók.

x

A hálózatban elsĘdleges a kooperáció, nem szokott megjelenni a rivalizálás (mivel integrátor cégek is vannak). A klaszterben viszont a kooperáció mellett a rivalizálás is állandóan jelen van.

x

A vállalati hálózatokat csak vállalatok alkotják, míg a klaszterben a vállalatokon kívül általában egyéb intézmények (egyetemek, kutatóintézetek) és szakmai

szervezetek

(kamarák,

vállalkozásfejlesztési

ügynökségek,

technológiatranszfer-szervezetek stb.) is megjelennek. A tipizálás tovább finomítható, amely szintén jelzi, hogy egymástól nagyon nehezen elhatárolható

együttmĦködési

formák

jönnek

létre

az

üzleti

gyakorlatban.

ElkülöníthetĘk az ún. „kemény” és „puha” hálózatok egymástól (Rosenfeld 2001/b). Szintén számos különbség fedezhetĘ fel az egyes együttmĦködési alaptípusok között 54

(2.1. táblázat). A táblázatból kitĦnik, hogy kissé más tényezĘk mentén történik meg az elkülönítés. Az elĘzĘ tipizálással összevetve megfigyelhetĘ, hogy a puha hálózatok a klaszterek és az „eredeti hálózatok” között helyezkednek el, bizonyos „inkább klaszterekre jellemzĘ” tulajdonságokat mutatva.

2.1. táblázat: A puha, a kemény hálózatok és a klaszterek eltérĘ jellemzĘi Szempontok

Kemény hálózatok

Puha hálózatok

Klaszterek

„Tagság”

Meghatározott (zárt)

Nyílt partnerségen alapul

Nem értelmezhetĘ

tagság „Kapcsolat”

Kollaboratív

Kooperatív

Kooperatív és kompetitív

EgyüttmĦködé

SzerzĘdéses

„Többség által

Társadalmi értékek és

s alapja

kapcsolatok

meghatározott”

reciprocitás

Értéktöbblet

A vállalkozások a

Aggregált kereslet

Externális hatásokban

magkompetenciákra

realizálható értéktöbblet

fókuszálnak FĘ eredmény

Az

Profit és értékesítés

Források megosztása,

Jobb hozzáférés a vevĘkhöz, a

növelése

alacsonyabb költségek,

szolgáltatásokhoz és a

benchmarking

munkapiachoz

„Tagság”

Lokalitás/szomszédság

Kollektív vízió

Nem meghatározott

Funkciók és

externáliákban források megosztása rejlĘ elĘnyök alapja Kohézió

Közös üzleti célok

Forrás: Rosenfeld (2001/b, 115. o.)

Rendkívül érdekes, hogy Rosenfeld késĘbbi munkáiban már inkább a – jóval találóbb – association (ebben az értelemben: szövetség, „társulat”) fogalmat használja (Rosenfeld 2005) a puha hálózatok helyett, amely jobban kifejezi az egymásrautaltságot és a közös célok fontosságát. ÉrzékelhetĘ, hogy az újabb felosztásban a klaszterek jellemzĘi még kevésbé definiáltak, ezzel is utalva a szervezetek közötti együttmĦködések sokszínĦségére és szerteágazó voltára.

A valós gazdasági életben természetesen elĘfordulhatnak olyan kooperációk, amelyek minden jellemzĘbĘl felmutatnak bizonyos jegyeket. SĘt lényeges azt is kiemelnünk, hogy a vállalatok közti hálózati együttmĦködések bizonyos esetekben pontosan a klaszteresedés elĘzményeinek tekinthetĘk. A megfigyelések szerint gyakran egy

55

mĦködĘ hálózat bázisán épülnek ki nagyon sikeres klaszterek. A szakirodalmi felosztás szerint is külön csoportot képeznek a hálózatra-épülĘ klaszterek (Imreh – Lengyel 2002).26

A rövid fogalmi elhatárolás után kitérünk a hálózati kapcsolatok részletesebb vizsgálatára, meg kell jegyeznünk azonban, hogy a késĘbbiekben megfogalmazott megállapítások jelentĘs hányada szinte minden együttmĦködési formára érvényes bizonyos mértékben. Vizsgálatunkban azért a hálózati-típusú együttmĦködésekre fókuszálunk, mert Szeged és vonzáskörzete gazdasági fejlettségének jelenlegi szintje leginkább az ilyen együttmĦködésekre teremt lehetĘséget. A hálózatokat több módon lehet osztályozni, a szakirodalomban fellelhetĘ különféle osztályozásoknak mind a száma, mind a rendezĘelve gyakorlatilag áttekinthetetlen. A szakirodalmi elemzés elsĘ részében két különféle tipizálást szintetizálunk röviden: x

osztályozzuk a hálózatokat az együttmĦködés „szerkezeti felépítése” (formája) alapján,

x

értékeljük az együttmĦködéseket a résztvevĘk motivációi alapján.

A tipizálásoknál a legjellemzĘbb együttmĦködési formák rövid ismertetésére törekszünk, amely elegendĘ ahhoz, hogy a késĘbbi vizsgálatok elméleti kereteit kijelölje. A vizsgálatban nem törekszünk, és nem törekedhetünk az összes lehetséges együttmĦködési forma részletes tárgyalására, mivel nem ez a dolgozat célja. Az elméleti áttekintésben csak elhelyezzük egy fogalmi keretben azt a két speciális együttmĦködési formát, melyet a késĘbbiekben részletesen tárgyalunk, mert meggyĘzĘdésünk, hogy Csongrád megyében és Szeged szĦkebb vonzáskörzetében ez a két kooperációs forma lesz a leggyakoribb az elkövetkezendĘ néhány évben. Ezért mind az elméleti, mind a gyakorlati vállalkozás- és gazdaságfejlesztési kutatásoknak érdemes nagyobb figyelmet szentelni ezeknek.

26

Reményeink szerint pontosan ebbe a körbe fognak tartozni a Szegedi Tudományegyetem köré szervezĘdĘ innovatív kis- és középvállalkozások hálózatai, amelyek a késĘbbiekben kialakuló klaszterek elĘfutárai lehetnek.

56

2.1. Hálózati alaptípusok a hálózat felépítése alapján A hálózati együttmĦködések mozgatórugója a kooperáció következtében realizálható elĘnyök megszerzése. Ezeknek a lehetĘségeknek a kiaknázására különbözĘ szervezeti formációk alakultak ki. A hálózati együttmĦködéseknek rendkívül sok különbözĘ formája figyelhetĘ meg, négy eltérĘ hálózati forma azonban az esetek nagy hányadában elkülöníthetĘ. Ezért a részfejezetben a kis- és középvállalkozások mĦködésében legjelentĘsebb vertikális, horizontális, illetve dinamikus és hibrid hálózatok általános tulajdonságait ismertetjük röviden.

Az egyes típusok ismertetése elĘtt egy elvi különbségre mutatunk rá. A vertikális és horizontális hálózatok nem csak felépítésükben, hanem mĦködési sajátosságaikban is lényegesen különböznek egymástól. A vertikális hálózatok a közös célok elérésére létrejött együttmĦködések, gyakorlatilag az értéklánc mentén szervezĘdnek a kooperációk. Ezért az együttmĦködĘ tagok között csak a kooperatív magatartási forma fedezhetĘ fel, azaz verseny (kompetitív viselkedési forma) nincs.27 Ezzel szemben a horizontális hálózatok esetén a hálózat tagjai is versengenek bizonyos esetekben egymással, más esetekben pedig együttmĦködnek a közös célok elérésében. Ezért ezekre a hálózatokra inkább az ún. „együttmĦködve versengés” a jellemzĘ, tehát gyakran elĘfordulhat, hogy a tagok érdekei messze nem esnek egybe. Ez a különbségtétel alapjaiban meghatározza a két eltérĘ hálózati forma viselkedési sajátosságait. Így mind a létrejöttüket elĘsegítĘ vállalkozásfejlesztési beavatkozások során, mind pedig a már létezĘ hálózat menedzselésénél fokozott figyelmet kell fordítani erre a tényre, ezért eltérĘ módszereket és eszközöket szükséges alkalmazni. Nem lehet eléggé hangsúlyozni ennek a különbségnek a jelentĘségét: a fenti gondolatmenet szintén egy olyan megállapításhoz vezetett, amely elĘrevetíti, hogy az

együttmĦködéseket

általánosságban

ösztönzĘ

beavatkozások

–

nagy

valószínĦséggel – már elvi okokból sem lehetnek igazán sikeresek.

27

Pontosabban: létezik kompetitív szituáció, a verseny csak arra irányulhat azonban, hogy ki legyen benne a hálózatban, azaz a hálózatba kerülésért folyik a verseny, a „bennlévĘ” tagok már nem versenyeznek egymással.

57

2.1.1. Vertikális hálózatok

Vertikális hálózatot egy vagy néhány nagyvállalat, illetve bármilyen integrátorfunkciókat ellátni képes szervezet és a köré szervezĘdött kis- és középvállalkozások hálózata alkot (2.2. ábra). A legfontosabb feladat, hogy az egymástól független kis- és középvállalkozások mĦködését összehangolja, mely az esetek jelentĘs hányadában valamilyen piaci koordináció során valósul meg. A kapcsolatok általában formalizáltak, minden szereplĘ tisztában van az általa elvégzendĘ feladatokkal, gyakran a kölcsönös elvárások írásban is rögzítésre kerülnek. A vertikális hálózatok esetén leginkább az integrátor tevékenységén múlik az együttmĦködés sikere. A kooperáció mĦködĘképessége érdekében a központi szervezet felelĘssége egy „finom egyensúly” kialakítása, melyben a saját érdekei is érvényesülnek, és a köré szervezĘdĘ kis- és középvállalkozások is megtalálják számításaikat. Általános megállapítás, hogy ennél az együttmĦködési formánál (is) csak akkor képzelhetĘ el tartós kooperáció, ha minden egyes partner megfelelĘ szintĦ elĘnyöket realizál. Pontosan ezért a vertikális hálózatok általában kiforrott kapcsolatokon alapulnak, gyakran több évre szóló hálózati keretmegállapodásokat kötnek a partnerek egymással.

2.2. ábra: A vertikális hálózatok felépítése

Integrátor

Forrás: Sprenger (2001, 24.o.)

58

A legjellemzĘbb megjelenési formája az ún. beszállítói hálózat, amelyben a termékáramlásra helyezĘdik a fĘ hangsúly, bizonyos esetekben azonban egyéb folyamatok

is

megfigyelhetĘk.

Az

ilyen

jellegĦ

hálózatban

lévĘ

kis-

és

középvállalkozások a tagságból eredĘ következĘ elĘnyöket realizálhatják (UNIDO 2000, 2001): x

A hálózatosodás lehetĘségeket biztosít a nemzetközi piacra történĘ kilépésre.

x

A kis- és középvállalkozások kezdettĘl fogva rendelkeznek olyan partnerekkel, akik ösztönzik a fejlĘdésüket.

x

Benchmarking-jellegĦ tanulási folyamat is jelentkezhet.

x

Multiplikatív hatások is kialakulhatnak.

x

A már beszállító vállalkozások sikeressége további kis- és középvállalkozásokat is motivál a fejlĘdésre, a beszállítóvá válásra.

x

A pénzügyi közvetítĘk szívesebben finanszíroznak nagy vállalkozásokkal kapcsolatban álló kis- és középvállalkozásokat.

A vertikális hálózatokon belül a beszállítói kapcsolatoknak több elkülöníthetĘ típusa alakult ki (2.3. ábra). A „hagyományos” beszállítói léttĘl mind a további szabványosítás, standardizálás, mind pedig az egyedi megrendelĘi igényekre fokozott figyelmet fordító beszállítások irányába elmozdultak a kis- és középvállalkozások (Christensen 2000).

2.3. ábra: A beszállítói hálózatok típusai

A koordináció szükségességének fo ka

M

A

“Stratégiai” beszállító “Hagyományos” beszállító “Standardizált” bes zállító

Feladatok összete ttsége az együttm Ħködésb en

Forrás: Christensen (2000, 81.o.) Megjegyzés: A: alacsony, M: magas

59

M

A „standardizált” beszállítások esetén a beszállítók teljes mértékben szabványosított termékeket kínálnak, az egyedi igényeket nem veszik figyelembe, az egyes üzleti kapcsolatok megszakadásának nincsenek különösebben jelentĘs következményei a beszállító KKV-kre nézve. A „hagyományos” beszállításokon belül már szorosabb az együttmĦködés a partnerek között, mind a kapcsolatok, mind a feladatok összetettebbek. Külön részcsoportot képeznek a „kapacitásvadász” beszállítók, amelyek rugalmasan változó kínálatukkal a potenciális vásárlók szabad kapacitásait kívánják megcélozni. A kilépés költségei általában ebben az esetben is alacsonyak. A „stratégiai” beszállítói kapcsolatok esetén erĘs egymásrautaltság jellemzi az együttmĦködĘket, gyakran a beszállítónak egyetlen komoly vevĘje van, amely gyakran technológiát is átad, illetve közös fejlesztéseket folytatnak. A szoros kapcsolatok következtében a kilépés költségei általában számottevĘek.

A vállalkozásfejlesztési beavatkozásokban a követendĘ beszállítói minta és a finanszírozási elĘny bír kiemelkedĘ jelentĘsséggel. A jól mĦködĘ beszállítói hálózatok további kis- és középvállalkozásokat is fejlĘdésre ösztönözhetnek, mivel a beszállítói lét eléréséhez is komoly minĘsítési eljárásokon kell általában átesni. Következésképpen a régióban jelenlévĘ vállalkozások egyre nagyobb hányada válik taggá, és így egyre fejlettebb technológiát alkalmaznak, miközben esélyt kapnak a további

növekedésre,

a

nemzetközi

piacra

történĘ kilépésre. A

fejlĘdéssel

párhuzamosan a vállalatok jövedelemtermelĘ képessége is növekszik. Az empirikus vizsgálatok is alátámasztották, hogy a pénzügyi szektor szívesebben finanszíroz már beszállítóvá vált kis- és középvállalkozásokat, mert ezek a vállalatok már fel tudnak mutatni mérhetĘ érdemi teljesítményt, illetve középtávon egy jelentĘs méretĦ és állandó jellegĦ kereslettel szembesülnek az integrátor vállalat részérĘl. Ezért számottevĘen kevésbé vannak kitéve az általános piaci kockázatoknak, így a hitelek visszafizetése is biztosítottabbnak látszik. Összességében megállapítható, hogy a vertikális hálózatokban a helyi kis- és középvállalkozások részére a fejlĘdés lehetĘsége mind termelési, mind pedig pénzügyi oldalról biztosított. A beszállító cégek természetesen több esetben kiszolgáltatott helyzetben vannak, a fejlĘdésük nagyon függ az integrátor vállalattól.

60

A vertikális vállalati hálózatok megvalósulhatnak számos különbözĘ formában. Ezért tovább csoportosíthatók az alapján, hogy milyen magas fokú a tényleges termelési, és a technológiai együttmĦködés a szereplĘk között (2.4. ábra).

Magas

Fejlesztés i megállapodás

Partnerkapcsolat

Alacs ony

Technológiai együttmĦködés

2.4. ábra: A vertikális hálózatok típusai

Hagyományos piaci kapcsolat

JIT alapú kapcsolat

Alacsony

Magas

Operatív együttmĦködé s

Forrás: Baldoni (2001)

A fenti két ismérv alapján az együttmĦködésnek összesen négy csoportja figyelhetĘ meg, attól függĘen, hogy a két tényezĘ közül melyik milyen mértékĦ (Baldoni 2001): x

A „hagyományos” piaci alapú együttmĦködés, amikor mind a két kategóriában alacsony az integráció szintje.

x

A következĘ kategória a JIT (just-in-time) jellegĦ megközelítés, amikor az operatív együttmĦködés szintje magas, a technológiai viszont még alacsony. Ebben az esetben az idĘbeli és minĘségi kontroll nagyon erĘs, a résztvevĘk között szorosabbak a kapcsolatok.

x

A „fejlesztési megállapodás” a következĘ kategória, amikor a beszállító a végsĘ termék kialakításában is részt vesz, azaz a technológiai együttmĦködés foka magas, ezzel szemben a tényleges termelési integráció alacsony.

x

Az utolsó csoportot a „partnerségi” együttmĦködések alkotják, amikor mind a két területen magas az együttmĦködés szintje. A vállalatok ekkor minden területen szorosan együttmĦködnek, pl. közös víziót készítenek a piac fejlĘdésérĘl, és a piaci stratégiájukról.

61

ÉrtelemszerĦen felmerül a kérdés, hogy a vertikális hálózatok szervezése mennyiben lehet a vállalkozásfejlesztési beavatkozások színtere. A nemzetközi tapasztalatok alapján kijelenthetĘ, hogy van létjogosultsága az ilyen jellegĦ támogatásoknak, az eddigi hazai és nemzetközi programok azonban két tényezĘre világosan rámutattak, amelyek meghatározzák a fejlesztések eredményességét: x

A megfelelĘ integrátor kiválasztása kulcskérdés. Csak olyan integrátorok alkalmasak a kis- és középvállalkozások szervezésére, amelyek világosan felismerik, hogy közös érdekek mentén kell szervezĘdnie az együttmĦködésnek, és nem élnek vissza a helyzetükbĘl és méretükbĘl adódó elĘnyökkel, nem kívánnak kedvezĘtlen megállapodásokat ráerĘltetni a kisebb partnerekre.

x

Szintén fontos kérdés, hogy a beszállítóvá válni kívánó cégek mennyire képesek megfelelni az integrátor által támasztott elvárásoknak. A hazai kisés középvállalkozások jelentĘs hányada még nem érte el a fejlettségnek azt a fokát, hogy alkalmas legyen ilyen szerep betöltésére.

A fenti két megjegyzés értelmében már egyértelmĦ, hogy az „általában szervezett” beszállítói integrátor programok jelentĘs hányada eredendĘen magában hordozza a sikertelenség ígéretét, mivel a potenciális szereplĘk egyszerĦen nem felelnek meg a szükséges

elvárásoknak.

Ezért

csak

nagyon

jól

körülhatárolt

és

megfelelĘ

paraméterekkel bíró szervezeteknek érdemes ilyen programokat kidolgozni.

2.1.2. Horizontális hálózatok

A vállalati hálózati együttmĦködések másik megjelenési formája a horizontális hálózat (2.5. ábra). Ebben az esetben nincs integrátor-vállalat, hanem a kis- és középvállalkozások mĦködnek együtt valamilyen jól meghatározott közös cél érdekében. A horizontális hálózatok legfontosabb jellemzĘi az alábbiak (UNIDO 2000, 2001): x

Nagyjából azonos erejĦ kis- és középvállalkozások mĦködnek együtt.

x

A kooperáció céljai változatosak lehetnek, klasszikus megjelenési formái az együttmĦködés a marketing, a termékfejlesztés, vagy a beszerzések területén.

x

Általánosságban is megállapítható, hogy a méretgazdaságosságból eredĘ hátrányok leküzdése a hálózatok kiemelt célja. 62

x

NövekvĘ innovációs és tanulási kapacitás jellemzĘ (együttesen jobban képesek megszerezni, szĦrni és alkalmazni az információkat).

2.5. ábra: A horizontális hálózatok felépítése

Koordinátor

Forrás: Sprenger (2001, 24.o.)

A koordináló szervezet kiemelkedĘen fontos a horizontális hálózati együttmĦködések esetében. A koordinátor mellérendelt viszonyban helyezkedik el a vállalkozások mellett, feladata a tevékenységek összehangolása és a hálózat összetartása a divergens folyamatok ellenére. A rendkívül különbözĘ és szerteágazó vállalati érdekek következtében nehezen képzelhetĘ el a felek tartós együttmĦködése ilyen koordináló szervezet nélkül.

A vállalkozásfejlesztési beavatkozások esetén ezen hálózati formánál is figyelembe kell venni néhány szempontot még a konkrét támogatási programok kidolgozása elĘtt: x

Kulcskérdés a megfelelĘ koordináló intézmény kiválasztása. A kis- és középvállalkozások eltérĘ igényeit csak egy hiteles, a szereplĘk által szakmailag és erkölcsileg elfogadott intézmény képes kezelni.

x

Szintén érdekes kérdés, hogy a belépni kívánó kis- és középvállalkozások mennyire hajlandók feladni szuverenitásukat, és mennyire képesek elfogadni azt a tényt, hogy az együttmĦködésbĘl származó elĘnyök realizálása érdekében bizonyos területeken le kell mondaniuk érdekeik érvényesítésérĘl. 63

Egy meglehetĘsen egyedi és rendkívül jól mĦködĘ példáját nyújtják a horizontális hálózatoknak az olasz iparági körzetek (Italian industrial districts). Ezek egyféle mintaként

szolgálhatnak

a

hazai

kis-

és

középvállalkozások

(horizontális)

együttmĦködésének támogatásához, amit három (egymással szoros kapcsolatban lévĘ) tényezĘ is indokol. Egyrészt a helyi gazdaság Magyarországhoz hasonlóan jelentĘsen a kis- és középvállalati szektorra támaszkodik, ezért kiemelkedĘen fontosságúnak tartják ezen szektor fejlĘdésének ösztönzését. Másrészt a kézmĦipari hagyományokra épülnek az iparági körzetek domináns tevékenységei. Harmadrészt az erĘs informális kapcsolati hálózatok erĘs hasonlóságot mutatnak ezekben a jellemzĘkben Magyarországhoz. Az olasz tapasztalatokat, a megfelelĘ módosítások, finomítások után, hasznosítani lehetne a magyar vállalkozásfejlesztésben, ezen belül különösen az elĘnyök realizálására irányuló együttmĦködések ösztönzésében.

Az olasz iparági körzetek a gazdaság térbeli sĦrĦsödésének egy meglehetĘsen speciális megjelenési formái. A földrajzi koncentráció mellett kiemelkedĘ jelentĘséggel bírnak a társadalmi-kulturális kapcsolatok is, illetve a közös történelmi háttér, amely még külön érdekességét adja ezen speciális lokális együttmĦködéseknek. AlapvetĘ jelentĘségĦ – és szinte minden szakirodalomban valamilyen formában megjelenĘ – definíciót alkotott Becattini, amely szerint: az iparági körzetek egy kulturális-földrajzi egységet alkotnak, melyek az emberek közösségében és a cégek együttélésében egyaránt megtestesülnek, egy természetileg és történelmileg körülhatárolt környezetben (Paniccia 2000). Iparági körzetek régóta léteznek, már Alfréd Marshall is írt róluk 1890ben, emiatt a speciális jellemzĘkkel bíró olasz iparági körzeteket szokás „new industrial district”-eknek is nevezni, amelyek az 1970-es évek végétĘl kerültek az érdeklĘdés középpontjába.

Az olasz iparági körzetek fogalma a modern regionális gazdaságtan szerint (Amstrong – Taylor 2000): x

Egy fĘként kis és közepes vállalkozásokból álló körzet, térbeli koncentrációval és ágazati specializációval.

x

Egy néha explicit, de gyakran implicit módon megjelenĘ, nagyjából homogén résztvevĘkbĘl álló kulturális és társadalmi hátterĦ kapcsolati hálózat, közös és széles körben elfogadott magatartási normákkal. 64

x

ElĘre és vissza (hátra) irányuló vertikális, illetve horizontális kapcsolatok, illetve munkamegosztáson alapuló együttmĦködések összessége, amely a javak, szolgáltatások és információk piaci és nem piaci cseréjén alapul.

x

A lokális közösségi és profitorientált intézményeknek a körzet gazdasági szereplĘit fejlesztĘ hálózata.

Jól kifejezi a lényegi tartalmat az iparági körzetek fogalmának hármas dimenziója: x

Egyrészt egy munkamegosztást jelent a vállalkozások között, amelyek magas szintĦ termelékenységet és rugalmasságot mutatnak. A körzetekben magas a specializálódás foka, így meglehetĘsen hatékonyak a vállalkozások.

x

Másrészt kiemelkedĘen fontos, hogy az olasz iparági körzetek egyúttal egy megkülönböztetett miliĘt is jelentenek, beleértve a helyi bankokat, a kereskedelmi és vállalkozásfejlesztési ügynökségeket, az együttmĦködést a K+F tevékenységekben.

x

A körzetek harmadik lényeges közös vonása, hogy mivel egyrészt horizontális kötelékeken alapuló hálózatokra épülnek, az önálló cégeket naprakész információkkal

látják

el

a

technológiai

újításokról,

illetve

a

piaci

átrendezĘdésekrĘl, másrészt az elĘre és hátra irányuló (vertikális) kapcsolatok következtében az iparági körzet egységes egészként jelenik meg a nyersanyagok beszerzésénél és az elkészült termékek értékesítésénél. Összességében megállapítható, hogy az olasz iparági körzet igazából egy versenyelĘny halmazt jelent az itt mĦködĘ cégek számára (Berger – Locke 2000).

Más szerzĘk is a fentiekhez hasonló tulajdonságokat emelnek ki (Hozic 1998). ElsĘsorban a hálózatok létezése fontos a kis- és középvállalkozások között, amelyekben a munkamegosztás alapelvei a specializáció és a beszállítói lét, amely mind méretben, mind pedig mĦködési területben egy nagyobb egységnek tünteti fel a résztvevĘket. A második fontos jellemvonás a versengés és az együttmĦködés kombinációja a vállalkozások között. Az információk és szolgáltatások folyamatos megosztása képes mérsékelni az esetleges versenyhátrányokat a nagyobb cégekkel szemben bizonyos területeken (minĘség, design, innovációs tevékenység). Végezetül pedig az olasz iparági körzetek általában a vállalkozói dinamizmusnak rendkívüli magas

65

fokát fejlesztik ki, ösztönözve egyúttal egy rendkívül rugalmas, jól képzett és együttmĦködésre hajlamos munkaerĘbázis kialakulását is.

Az empirikus vizsgálatok során általában kiemelésre kerül a hagyományos kézmĦiparon alapuló tevékenységek fontossága (bútor, textil, csempe stb.), amely nagyon jól ötvözĘdik a specializálódásra való hajlammal és innovációs képességgel (GuerrieriIammarino-Pietrobelli 1998). Különösen fontos versenyelĘnyök lehetnek a térbeli sĦrĦsödésbĘl következĘ, az ipar és a helyi finanszírozó intézmények közötti személyes ismeretségen és bizalmon alapuló direkt kapcsolatok, amelyek értelemszerĦen jelentĘs költségcsökkentĘ hatással bírnak. Nagyon lényeges még az erĘs társadalmi kohézió és a közös történelmi háttér, amelyek szorosan kapcsolódnak a vidéki gyökerekhez, természetesen megengedve az átjárást a tradicionális és modern iparágak között. Ezt egészítik ki a meglehetĘsen erĘs „családi jellegĦ kötelékek”, amelyeknek jelentĘs súlya van mind az információ áramlásában, mind pedig az együttmĦködések koordinálásában. Az informális hálózatok gyakran valódi rokonsági (családi) kapcsolatokon alapulnak, a készségek és a szaktudás átadásának az egyik legjobb módja a generációk közötti áramoltatás. Külön elĘny még a magas társadalmi mobilitás, ami a foglalkoztatottság változatos megjelenési formáiban is tükrözĘdik. A bérbĘl és fizetésbĘl élĘ munkavállalótól egészen az egyéni vállalkozóig rugalmasan mozognak az emberek, beleértve ebbe az önfoglalkoztatást és a távmunkát is.

A fentieken túl többen hangsúlyozzák még a területen mĦködĘ lokális kormányzati intézményrendszer és az egyéb vállalkozásfejlesztési szervezetek tevékenységének különös fontosságát (Albu 1997). A rendszer kifinomultságát természetesen jelentĘs mértékben növeli az ezen földrajzi területre annyira jellemzĘ társadalmi szolidaritás – mind szociális, mind pedig civil szinten –, párbeszéd a szereplĘk között, és a nagyfokú reciprocitás (Amin 1999). A témakör szakirodalmából ki kell még emelnünk Staber és Morrison áttekintĘ jellegĦ tanulmányát (Staber-Morrison 1999). Az áttekintett tanulmányok nem speciálisan az olasz iparági körzetekkel, hanem általában az „Industrial district”-ekkel foglalkoztak. A szakirodalom alapján az olasz iparági körzetek meghatározó jelentĘségĦ tulajdonságai – melyek véleményünk szerint éppen az ilyen képzĘdmények hihetetlen hatékonyságát is megalapozzák – az alábbiak: x

rugalmas specializáció, amelyben a versenyképesség gyökerezik,

66

x

kis- és középvállalkozások együttmĦködései, amelyek a kereskedelemtĘl a tudástranszferig terjednek,

x

földrajzi közelség, amely megalapozza a személyes kapcsolatok lehetĘségét és kiteljesedését.

(Mint

tudjuk,

az

informális

csatornáknál

a

személyes

kontaktusoknak kiemelkedĘ jelentĘségük van.), és végül x

a társadalmi beágyazottság, amelybe bele kell értenünk a „face-to-face” információáramlástól és üzleti egyeztetéstĘl a rokonsági kapcsolatokig a társadalmi kommunikáció minden formáját.

A vertikális és horizontális hálózati alaptípus mellett két speciális esetet is ismertetünk röviden, amelyek készek jobban alkalmazkodni napjaink dinamikusan változó gazdasági környezetéhez.

2.1.3. Dinamikus hálózatok

A szakirodalomban a hálózatok esetén általában még két elhatárolható típust szoktak megemlíteni, egyrészt a dinamikus, idĘben változó összetételĦ hálózatokat (amelyeket gyakran nevez a hazai szakirodalom „virtuális” vállalatoknak), másrészt az ún. „hibrid” formát, melyben kisebb és nagyobb vállalatok egyaránt megfigyelhetĘk.

A dinamikus, idĘben változó együttmĦködési formának pontosan a flexibilitás az egyik legnagyobb erĘssége. A hálózat szervezĘdésének is a rugalmasság a mozgatórugója (2.6. ábra). Ha a vállalkozások együttesét a külsĘ környezetbĘl egy kihívás éri, akkor az adott pillanatban erre legalkalmasabb néhány résztvevĘ képez erre egy alkalmi hálózatot, amely a legjobban meg tud felelni ennek a kihívásnak. A rendszer dinamizmusa abból ered, hogy a következĘ környezi kihívásra már a hálózatok más tagjai fognak alkalmi jelleggel kooperálni. A rugalmasság és a rövid ideig tartó együttmĦködés

következtében

ezeknél

az

együttmĦködéseknél

az

informális

kapcsolatok a jelentĘsebbek, az esetek komoly hányadában nincsenek is formalizált megállapodások. Pontosan az idĘbeni dinamizmus jelenti a legnagyobb problémát az ilyen jellegĦ hálózatok ösztönzésénél. ValószínĦsíthetĘen az ilyen jellegĦ hálózatok támogatását nem

67

lehet közvetlen módon megvalósítani, inkább a már mĦködĘ horizontális hálózatok „dinamizálását” lehet elĘsegíteni különbözĘ eszközökkel.

2.6. ábra: A dinamikus hálózatok felépítése

Forrás: Sprenger (2001, 24.o.)

2.1.4. Hibrid hálózatok

A bevezetésben említett sokszínĦséget támasztja alá, hogy az ún. hibrid (vegyes) formák egyre gyakrabban megjelennek a szakirodalomban is. A hálózatoknak pontosan az a lényege, hogy több „integrátor-jellegĦ” vállalat (vertikális együttmĦködéseket alkotva), és több egymás mellé rendelt (horizontális hálózatot alkotó) kisvállalat szerves kooperációjából épül fel (2.7. ábra). Az ilyen párhuzamos jellegĦ hálózatosodást az UNIDO is kiemelten támogatja, javasolva a kis- és középvállalkozásoknak – ha lehetĘségük nyílik rá –, hogy legyenek mind horizontális, mind pedig vertikális hálózatoknak is a tagjai (UNIDO 2001). Ebben az esetben természetesen még összetettebb kérdéssé válik a versengve együttmĦködés, a hálózat koordinátorának a feladata az esetleges véleménykülönbségek kezelése és a kompromisszumos megoldások kialakításának támogatása. VélelmezhetĘ, hogy minél összetettebb egy hálózat, annál többször kell lemondania az egyes szereplĘknek a saját érdekeik

68

maradéktalan érvényesítésérĘl. Másik oldalról viszont a hálózati tagságban rejlĘ elĘnyök is növekednek, amelyek „túlkompenzálhatják” az elĘbb említett negatív hatást.28 Az ösztönzési beavatkozások itt az együttmĦködések kiszélesítésére irányulhatnak. Mind a vertikális, mind a horizontális formák esetén érdemes a partnerek figyelmét felhívni a további együttmĦködések kiépítésében rejlĘ további lehetĘségekre.

2.7. ábra: A „hibrid” hálózatok felépítése

Forrás: Sprenger (2001, 24.o.)

A nemzetközi tapasztalatok alapján összességében megállapítható, hogy a jól mĦködĘ horizontális és hibrid vállalati hálózatok a méretgazdaságosságból származó hátrányokat képesek ellensúlyozni. A hálózat mind vevĘi, mind eladói oldalon egységes egészként tud fellépni a kereskedelmi partnerekkel szemben, kompenzálva az esetleges versenyhátrányokat. Az elsĘ esetre jó példa a beszerzési hálózatok létrejötte, a másodikra pedig a közösen finanszírozott, új piacok megszerzésére irányuló marketingkampány.

28

Ebben az esetben is feltételezzük, hogy a belépĘ vállalkozások racionális döntéseket hoznak, azaz a hálózati tagságból várhatóan realizált hasznosság minden egyes cég esetén meghaladja a tagságért hozandó áldozatokat”.

69

2.2. Hálózati alaptípusok a motivációk alapján Számos magyarázó okot lehet találni arra, hogy az egyes vállalkozások miért keresik a kooperációs lehetĘségeket más társaikkal. Általános megállapítás, hogy a vállalkozások együttmĦködésnek fĘ célja olyan elĘnyök elérése, amelyeket egyéni erĘfeszítéseikkel nem tudnak kiharcolni (Brito 2001), még szemléletesebben fogalmazva, valamilyen kollektív hatékonyság elérése (Schmitz 1995). Ehhez a gondolatkörhöz tartozik az a felismerés is, hogy a hálózati együttmĦködés során a vállalkozások olyan erĘforrásokat is használhatnak céljaik elérése érdekében, amelyeket nem egyénileg birtokolnak (Szerb 2003). Hasonló definiálása a vállalati hálózatnak, hogy valójában ez a kapcsolatok egy olyan összessége, melyben a vállalkozó részt vesz, és amely számára fontos erĘforrásokat biztosít (Drakopoulou Dodd – Patra 2002). A kapcsolatok három alapvetĘ logika mentén szervezĘdhetnek, attól függĘen, hogy mely dimenzió a meghatározó a hálózatok kialakulásában és mĦködésében (Ford 2003): x

tevékenységközpontúság: ekkor a tevékenység dominálja a mĦködést,

x

erĘforrás-központúság: az erĘforrásigény határozza meg a hálózat mĦködését

x

vállalatközpontúság: a meghatározó (integrátor) vállalat céljai határozzák meg a mĦködési sajátosságokat.

Ennek megfelelĘen a hálózati kapcsolatok sajátosságait is számos – egymással párhuzamosan fejlĘdĘ – tényezĘ határozza meg, amely szorosan összefügg a motivációkkal. A hálózatok három „kötelék” mentén fejlĘdhetnek (Häkansson – Snehota 1995): x

tevékenységi kapcsolatok: meghatározó jelentĘségĦ, hogy a hálózati tagok mely tevékenységeik mentén kapcsolódnak a többiekhez,

x

erĘforrás-kötelékek:

a

közösen

használt

erĘforrások

dominálják

a

kapcsolatokat, x

szerepkötelékek: a hálózatban tevékenykedĘ vállalkozások alkalmazottai is megismerik egymást, kialakulnak a hálózati mĦködésben betöltött szerepek, viselkedési minták.29

29

Gyakran ezek a személyi kérdések döntĘ jelentĘségĦek egy hálózat sikeres mĦködésében.

70

Azaz a motivációknak rendkívüli jelentĘsége van a hálózatok létrejöttében és formájuk, mĦködési sajátosságuk kialakulásában. A szerteágazó szakirodalmi háttérbĘl megpróbáltuk kiemelni azokat a tényezĘket, amelyeket leggyakrabban említenek, mint például az együttmĦködésben rejlĘ elĘnyöket a partnerek számára. Az általunk használt tipizálás ebben az esetben a legtöbbet említett különbözĘ motivációk alapján készült, mivel

feltételeztük,

hogy

ezen

okok

jelentkeznek

leggyakrabban,

mint

az

együttmĦködés magyarázói. A felosztás meglehetĘsen hasonló a DG Enterprise által megfogalmazott tipizáláshoz (DG ENTR 2004), azzal a módosítással, hogy a tranzakciós és a transzformációs költségek csökkentésében rejlĘ elĘnyöket – mint motivációkat – egy csoportban kezeljük. A szakirodalomban fellelhetĘ számos felosztás alapján az alábbi öt, alapjaiban különbözĘ motiváció különíthetĘ el, amelyek együttmĦködésre ösztönözhetik a kis- és középvállalkozásokat (DG ENTR 2004, Johannisson 1997, Lechner – Dowling 2003, ADAPT 2001): x

forrásokhoz hozzáférés, az erĘforrás-korlátok tágítása,

x

költségelĘnyök szerzése,

x

jobb hozzáférés a piachoz,

x

„elfogadottság” növelése, elismertség iránti vágy, illetve

x

valamilyen új tudás, ismeret megszerzése.

Ezen felül természetesen még rendkívül sok egyéb oka is lehet a vállalkozások együttmĦködésének, úgy véljük azonban, hogy ezek az együttmĦködési okok szinte minden kooperációnál megjelennek valamilyen súllyal. A kategóriákat a vizsgálat során a lehetĘ legtágabban értelmeztük, az elméleti áttekintésben azonban csak a legfontosabb jellemzĘkre koncentrálunk. Egyre gyakoribb okként említhetĘ például a „hálózatosodás mint a növekedés forrása”, azaz a vállalkozások a fejlĘdésük érdekében mĦködnek együtt (Lechner – Dowling 2003). Véleményünk szerint ez alapjaiban véve nem egy speciális ok a hálózatosodásra, hanem minden profitorientált tevékenység egyik alapvetĘ mozgatórugója. Pontosan a fejlĘdés iránti vágy következményeként kívánnak a vállalkozások élni a fenti lehetĘségekkel, hiszen az erĘforrás-korlátok tágításától egészen az új ismeretek megszerzéséig minden tevékenység a cég fejlĘdését, de legalább fennmaradását szolgálja.

71

Rendkívül érdekes a motivációk fontosságának a változása, régebben inkább az ún. „kemény” tényezĘk (azaz a fenti tipizálásból az elsĘ három) kapott nagyobb hangsúlyt a hálózatosodás magyarázó okai között. Ezzel szemben az elmúlt néhány évben az olyan „puha” – nehezen, vagy egyáltalán nem számszerĦsíthetĘ – elĘnyök, mint a „valahová tartozás érzése és a tudás ilyen módon történĘ terjedése” egyre jobban felértékelĘdnek. Természetesen nagymértékben függ az adott kis- és középvállalkozástól, illetve a hálózat tulajdonságaitól, hogy melyik motivációnak milyen jelentĘség tulajdonítható.

2.2.1. A korlátok kitágítása Számos tanulmány rámutat, hogy a kis- és középvállalkozások szinte minden esetben különbözĘ korlátokba ütköznek fejlĘdésük során. A hálózatosodás kialakulása gyakran az erĘforráskorlátok lebontására irányul, a szakirodalomban is külön típusként kerülnek elkülönítésre az „erĘforrás-kötelékeken” alapuló hálózatok (Ford 2003). Ezeket a korlátokat a legkülönfélébb módon értelmezzük, ezért gyakran nehezen határozható meg, hogy pontosan milyen akadályozó tényezĘ a vizsgálat tárgya. Jelen értekezésben a vizsgálatot három alapvetĘ, a sikeres vállalkozások mĦködtetésében elengedhetetlen „erĘforrás-típus” áttekintésére korlátozzuk. A felosztásban végül az elméleti közgazdaságban is használt erĘforrástípusokhoz nyúltunk vissza, mivel ezeket tartjuk az egész vállalkozási tevékenység alapjainak: x

A kis- és középvállalkozások hálózatosodásának egyik mozgatórugója lehet a különféle „infrastrukturális jellegĦ” korlátok lebontása.30

x

Az egyik legkomolyabb probléma a kisebb cégek életében a finanszírozási problémák áthidalása, és különösen a forrásokhoz történĘ hozzájutás.

x

Végül az ún. humán-tényezĘk is számos esetben jelenthetnek korlátokat a vállalkozás mĦködésében.31

(a) TĘke A hazai szakirodalomban is gyakran említett tényezĘ, illetve a meghatározó jelentĘségĦ dokumentumokban is megfogalmazódik, hogy az együttmĦködések egyik legfontosabb 30

A tipizálásban szándékosan kerültük a „tĘke” kifejezést, mivel – a pontatlan használat következtében – gyakran félreértésre ad okot. Az elemzésben világosan el akartuk különíteni a finanszírozási (pénzügyi) kérdésektĘl. 31 A humán tényezĘket itt kissé másképp értelmezzük, mint az elméleti közgazdaságban teszik, ide soroljuk a szaktudástól egészen a vállalkozói készségig az összes (emberi) tényezĘt.

72

célja a rendelkezésre álló erĘforrások megosztásán keresztül az ilyen jellegĦ korlátok lebontása (DG ENTR 2004, ADAPT 2001). Az alapvetĘ probléma gyakran az, hogy a kis- és középvállalkozások nem képesek megszerezni a szükséges kapacitásokat, illetve ha mégis sikerül hozzájutniuk, akkor jobbára nem képesek kihasználni ezeket. (Általános gazdaságtani megállapítás, hogy a vállalatok mindenképpen a kapacitásaik minél jobb kihasználására törekednek, rendkívül komoly versenyhátrányt jelentenek a kihasználatlan tĘkejószágok.) Erre a két problémára egyaránt jó megoldást kínál a kapacitások közös használata, mivel mindkét esetben képes orvosolni a cégek ilyen jellegĦ hátrányait. A közös kapacitáshasználat rendszeresen megvalósuló formái (hasonló nagyságú és erejĦ vállalkozások közösen használnak valamilyen gépet vagy berendezést) mellett rendkívül érdekes megoldások is kialakultak a piaci folyamatok következményeként. Egy érdekes formáció például a Furnitrio által kidolgozott megoldás, ahol egy nagyobb (integrátor) vállalat biztosítja a legkisebb cégek mĦködéshez szükséges tárgyi eszközöket.

Finnországban a 90-es évek közepén alakult ki egy furcsa együttmĦködési forma a bútoriparban, amelyet gyakran „Hotel of small firms” elnevezéssel illetnek. Három bútoripari cég felvásárolta számos csĘdbement vállalkozás gépeit, majd meghatározott feltételek mellett használhatják a – jobbára a megszĦnt vállalkozások alkalmazottai által alapított – kis cégek ezeket az eszközöket. Ez egy piaci alapokon nyújtott szolgáltatás, amely

pontosan

a

berendezésekkel

történĘ

rossz

ellátottságán

segít

a

mikrovállalkozásoknak. Ezt követĘen az integrátor is vásárolja fel az elkészült termékeket.32 Mára az együttmĦködés bevétele 1,4 millió amerikai dollár, és az értékesítés 25-30 százaléka export. Forrás: Varamäki – Pihkala (1997).

(b) Források Az egyik legkikristályosodottabb megállapítás a kis- és középvállalkozásokkal kapcsolatban, hogy a mĦködésük során a legnagyobb probléma a finanszírozási forrásokhoz

történĘ

hozzáférésük

(Kállay

2002).

Ezek

a

cégek

általában

alultĘkésítettek, és gyakran nincs módjuk külsĘ források bevonására (Kállay – Imreh 32

Meg kell jegyeznünk, hogy az együttmĦködés már jóval túlmutat az egyszerĦ kapacitáshasználaton, mivel ezt követĘen az integrátor értékesíti a termékeket. Ezért áttételesen segíti a kis cégek piacra jutását is.

73

2004). Az alábbiakban röviden áttekintjük, hogy milyen módon segíthetik a különféle kooperációkban történĘ részvételük a jobb finanszírozási feltételek elérését. A kis- és középvállalkozások finanszírozása túlmutat az értekezés keretein, ebben az esetben kizárólag a hálózati együttmĦködéseken belül létrejövĘ alternatívákra koncentrálunk.33 Az egyes lehetĘségek osztályozásánál rendezĘelvként a (potenciális) finanszírozó személyét követjük: x

Az egyik leggyakoribb és a szakirodalomban egyre nagyobb hangsúlyt kapó tényezĘ az informális interperszonális hálózatokban történĘ szerepvállalás következtében megvalósuló finanszírozás. ÉrezhetĘ, hogy a „kapcsolati tĘke” segítségével gyakran jutnak forrásokhoz a kis- és középvállalkozások, ebben az esetben általában a finanszírozók családtagok barátok, más kisvállalkozók.

x

Világosan látható, hogy az „intézményesült” külsĘ finanszírozók, azaz a pénzintézetek, illetve különbözĘ fejlesztési ügynökségek is szívesebben hitelezik a hálózatokban tevékenykedĘ cégek mĦködését.

x

Egy speciális és gyorsan terjedĘ finanszírozási forma az ún. vállalatközi fejlesztĘ-tĘke

A kapcsolati tĘke finanszírozásban betöltött szerepe rendkívül felértékelĘdött az elmúlt néhány évben, az ilyen hálózatok egyik elĘnyeként ezt a lehetĘséget említik (Premaratne 2001). Különösen fontos lehet az ilyen jellegĦ hálózatokban történĘ részvétel a vállalkozás korai szakaszában, amikor a finanszírozás gyakran egyetlen alternatívája az ún. 3F (Founder, Family, Friends). A vállalkozások indításánál végképp elengedhetetlen az ilyen kapcsolatok megléte.

Az „intézményesült” külsĘ finanszírozók szintén szívesebben finanszírozzák a különbözĘ

együttmĦködések

szereplĘit.

Mind

az

egymással

együttmĦködĘ

kisvállalkozások, mind pedig a nagyvállalatoknak beszállító kis- és középvállalkozások kisebb kockázatot jelentenek a finanszírozók részére, mint az egyedül tevékenykedĘ cégek (Hancé – Cieply 1996). A közismert iparági körzetekben ez az egyébként is meglévĘ finanszírozási hajlandóság még egy bizalmi faktorral is kiegészül.

33

A vizsgálat tárgyát azok a gyakorlatok képezik, melyek esetében a cégek jobb finanszírozási feltételekkel szembesülése, illetve egyáltalán forráshoz jutása hálózati létüknek köszönhetĘ.

74

A vállalatközi fejlesztĘ-tĘke esetén éppen az együttmĦködés megléte a finanszírozási forráshoz jutás közvetlen oka. Egyrészt az esetek nagyobb részében a potenciális finanszírozó

már

régebbi

kapcsolatot

ápol

a

finanszírozottal,

piaci

céljaik

valószínĦsíthetĘen egybeesnek. Másrészt, a gyakran finanszírozási akadályt jelentĘ információhiány ebben az esetben nem áll fenn, mivel a szereplĘk már „ismerik egymást”, ezért a kölcsönös bizalmatlanságot sem kell leküzdeni, tisztában vannak egymás eddigi tevékenységével.

(c) Humán tényezĘk Szintén gyakran hangoztatott magyarázat, hogy a kis- és középvállalkozások eredményesebb és hatékonyabb mĦködésének egyik legnagyobb korlátja a vállalkozó önmaga. Gyakran nem megfelelĘ döntéseket hoz, nincsenek elégséges információi a piaci kihívásokkal kapcsolatban, illetve a szükséges tapasztalatok hiányoznak. Az együttmĦködések keretein belül, különösen az informális hálózatok segítéségével ez a hátrány mérsékelhetĘ. A hálózati keretek között meglévĘ kapcsolati tĘke számos esetben elĘnyére válhat a kisvállalkozásoknak. Segítséget nyújthat az üzleti lehetĘségek felismerésében (Hills – Lumpkin – Singh 1997, Singh et al. 1999), s gyakran a hiányzó készségek és képességek pótlásában is jelentĘs lehet (Johannisson 1997). Különösen fontos a vállalkozás életének korai idĘszakában (Johannisson – Ramirez-Pasillas 2001), illetve egyre kiforrottabb szakirodalma van a társadalmi hálózatok fontosságának a vállalkozás indításához szükséges készségek megszerzésében (Hansen 2000).

2.2.2. KöltségelĘnyök szerzése Minden piaci körülmények között tevékenykedĘ vállalkozás ki van téve a versenynek. Ezért nehezen képzelhetĘ el olyan szituáció, amelyben nem lenne része a vállalati stratégiának a költségek csökkentése. Ez a megállapítás különösen igaz a kis- és középvállalati szektorra, mivel méretgazdaságossági okokból hátrányban van a nagyvállalati szektorral szemben, következésképp fokozottabb figyelmet kell fordítania a

költségek

minimalizálására.

A

megfelelĘ

formában

megvalósuló

hálózati

együttmĦködések különösen alkalmasak a költségek csökkentésére (DG ENTR 2004). A költségek csökkentésén belül feltétlenül érdemes elkülönítenünk a tranzakciós és a transzformációs költségek mérséklését, bár kétségtelen, hogy a kooperációk mindkét

75

költségfajta csökkentésére („megmentésére”) alkalmasak (Mundim – Rossi – Stocchetti 2000).

(a) tranzakciós költségek A kis- és középvállalkozások életében meghatározó jelentĘségĦek a tranzakciós költségek (Kállay – Imreh 2004). Az együttmĦködések során az ilyen jellegĦ költségek csökkenthetĘk, a hálózati együttmĦködések elméleti megalapozásánál többek között ezért is kap fontos szerepet a tranzakciós költségek gazdaságtana (Varamäki 1996). Tranzakciós költségeken értünk minden olyan költséget, amely az adott üzlet létrehozása érdekében merül fel, illetve a konkrét tranzakció költségeit is. Tehát például a piac/termék/partner megkeresésnek a költségei, az ún. ex ante költségek éppúgy felmerülnek, mint az adott ügyletet terhelĘ ráfordítások. EgyértelmĦ, hogy egy megfelelĘ hálózat az ilyen költségek mérséklésére alkalmas, a legegyszerĦbb példa a hosszú távú partneri kapcsolatok kiépítése.34 A kooperációk segítségével az ilyen jellegĦ keresési költségek jelentĘsen csökkenthetĘk (DG ENTR 2004).

(b) transzformációs költségek A

transzformációs

költségek

csökkentése

szintén

létfontosságú

a

kis-

és

középvállalkozások számára. Itt is egy „kitörési pont” a hálózati együttmĦködés, mivel lehetĘséget teremt a rugalmas specializációra, mindenki a megfelelĘ magkompetenciáival járulhat hozzá a kooperáció tevékenységéhez (Salmi et al. 2001). Ez a rugalmas specializáció általában csökkenti a résztvevĘk költségeit, mivel mindenki azt a cselekményt folytatja hálózaton belül, melyben a „legerĘsebb”. Legalább ilyen fontos azonban megjegyezni azt a tényt, hogy a megfelelĘ specializáció hozzásegítheti a kooperáló partnereket jobb minĘségĦ termékek, illetve szolgáltatások elĘállításához is. Ilyen értelemben nem csak költségelĘnyök szerzésére alkalmas, hanem a minĘségen keresztül is egy érdemi versenytényezĘ rejlik a hálózatosodásban.

34

Nem véletlen, hogy a modern üzleti menedzsmentben egyre gyakoribb például az ilyen kooperációk kiépítése a szállítókkal, míg néhány évvel ezelĘtt a szállítók versenyeztetése, és a folyamatos nyomásgyakorlás volt inkább az alkalmazott eszköztár legjelentĘsebb eleme.

76

2.2.3. „Jobb hozzáférés” a piacokhoz Úgy véljük, talán ez a motivációs faktor a legösszetettebb, ezt a tényezĘt a legnehezebb egzakt módon definiálni. Ezért a konkrét lehatárolás helyett kísérletet teszünk a legfontosabb tartalmi elemekkel történĘ körülírására a fogalomnak. Ennek az értelmében minden olyan elĘny, amely megkönnyíti a piacra jutást és/vagy a piacon maradást, ebbe a kategóriába sorolható, kezdve a marketing-együttmĦködésektĘl, egészen az együtt teremthetĘ nagyobb hozzáadott értékig. A legfontosabb realizálható elĘnyök véleményünk szerint a következĘk:

Beszállítóként szembesül olyan kereslettel is a vállalkozás, amellyel különben nem találkozna, ebben az esetben gyakran az integrátor cégen keresztül valósul meg a külpiacokra lépés koordinációja (Gereffi 1999). A keresleti és a kínálati oldalon egyaránt jelentĘsebb piaci erĘt tudnak kifejteni az együttmĦködĘ cégek, azaz az együttmĦködés

következtében

olyan

feltételek

mellett

tudják

beszerzéseiket

bonyolítani, illetve olyan piacokra is eljutnak, amelyeket egyedül képtelenek lennének elérni. EgyszerĦbben fogalmazva, az együttmĦködés során a cégek piaci lehetĘségei bĘvülnek (Elfring – Hulsing 2003). SzámottevĘen jobb és hasznosabb piaci információkhoz juthat. Ez a tényezĘ szorosan kapcsolódik a fentiekhez, szemléletesen a „lehetĘségek bĘvülése” és a „megszerezett ismeretek” között helyezkedik el. Általános tapasztalat, hogy az információs korlátok lebontására alkalmasak a különféle együttmĦködések (DG ENTR 2004 ADAPT 2001). A kooperációk során nagyobb hozzáadott érték teremthetĘ, amely hozzájárul a jobb piaci eredmények eléréséhez a magasabb minĘségĦ termékek értékesítése révén (Pietrobelli – Rabelotti 2004). A hozzáadott érték kooperációkon keresztül történĘ növelése megvalósulhat a termékfejlesztéstĘl kezdve egészen a különbözĘ szektorok közötti együttmĦködések keretein belül létrejövĘ fejlesztésekig (Humphrey – Schmitz 2002).

A jobb piaci lehetĘségek megszerzése tehát az egyik legfontosabb mozgatórugója a vállalkozások közötti együttmĦködésnek. Az ilyen közvetlenül realizálható elĘnyök mellett azonban számos más, ún. puha tényezĘkön alapuló – motivációs típus is megfigyelhetĘ. Ezekben az esetekben közvetettebb módon profitálnak a cégek az együttmĦködésekbĘl. A továbbiakban ezek közül tekintjük át a két legjelentĘsebbet.

77

2.2.4. Az „elfogadottság” növelése Egyre jelentĘsebb motivációs tényezĘ a vállalkozások számára, hogy a hálózatokban történĘ részvétel hozzájárulhat a cégrĘl kialakuló kép formálásához. SĘt, egyre gyakoribb vélemény, hogy a „minĘségi” kooperációkhoz való tartozás szinte egy márkajelzés, amely a potenciális partnerek és különösen a vevĘk irányába jelent pozitív üzenetet. Különösen az induló vállalkozások esetén értékelĘdnek fel az ilyen típusú ún. „reputációs hálózatok”. Meg kell jegyeznünk, hogy az ilyen hálózatok gyakran átfedik egymást a késĘbbiekben tárgyalásra kerülĘ KIT-hálózatokkal (Knowledge, Innovation, Technology). A tapasztalatok alapján nagymértékben elĘsegítik a kezdeti nehézségek leküzdését az induló vállalkozások számára. Szemléletesen fogalmazva, ha nincs valami kiemelkedĘ rangú partnere az adott cégnek, gyakran nehezen éli túl a kezdeti idĘszakot (Lechner – Dowling 2003). További jelentĘsége a minĘség garantálása az ilyen partner(ek) által, amely újabb kapcsolatok kialakításában is nagy segítséget nyújt a résztvevĘknek. Az ilyen kooperációk jelzik a többieknek, hogy az adott cég egy megbízható partner lehet. Az empirikus felmérések is igazolják, hogy a kooperációk elĘsegítik a vállalkozásokat mind a minĘségi, mind a mennyiségi lehetĘségek elérésében, sĘt az ilyen kapcsolatok hiánya egyenesen az akadályok fokozódásához vezet (Lechner – Dowling 2003). Szintén hasonló megfontolásokkal kerül tárgyalásra a „legitimitást biztosító” hálózatok kérdése, melyek különösen az induló innovatív kisés középvállalkozások számára jelentenek segítséget elismertségük és elfogadottságuk megszerzéséhez. Gyakran az ilyen cégek esetén valamilyen felsĘoktatási intézménnyel vagy kutatóintézettel történĘ együttmĦködés biztosítja a további kapcsolatok kiépítéséhez szükséges legitimitást (Elfring – Hulsink 2003). Végiggondolva napjaink gyorsan változó gazdaságának természetét, illetve a potenciális partnerek gyakorlatilag végtelen számát, az ilyen típusú hálózatoknak az a legnagyobb jelentĘsége, hogy segítenek leküzdeni a – teljesen természetes – bizalmatlanságból adódó korlátokat.

2.2.5. Valamilyen új tudás, ismeret megszerzése Kevés olyan területe van a vállalkozások közötti együttmĦködések vizsgálatának, amely akkora hangsúlyt kapott volna a szakirodalomban, mint a hálózatosodás útján

78

megszerezhetĘ új ismeretek. Számos különbözĘ elnevezést alkalmaznak a hazai és nemzetközi szakirodalomban, kezdve a tanuló hálózatoktól egészen az egyre népszerĦbb

KIT

mozaikszóval

jelölt

kooperációkig

(Knowledge,

Innovation,

Technology). A KIT-hálózatokban mindig valamilyen új tudás, készség, képesség megszerzése vagy létrehozása a partnerség létrejöttének alapvetĘ oka (Lechner – Dowling 2003). ÉrtelemszerĦen az ilyen jellegĦ együttmĦködések leginkább az innovatív vállalkozások között alakulnak ki, tágabban értelmezve azonban minden új ismeret megszerzésére irányuló együttmĦködés ide sorolható. Az

együttmĦködések

keretein

belül

megvalósuló

tanulási-információáramlási

folyamatokat három, egymással szorosan összefüggĘ tényezĘ befolyásolja (Vilmányi 2003, Mäkinen 2002, Rickne 2001): x

a kooperációkban résztvevĘ szervezetek tulajdonságai, kezdve az általuk birtokolt erĘforrásoktól, egészen a rendelkezésükre álló szervezeti tudásig,

x

az együttmĦködések jellemzĘi (tartalmuk, innovatív jellegük, a kapcsolatok szorossága, az együttmĦködés „kora”),

x

az együttmĦködések során egymásra gyakorolt hatások az interdependenciák, a realizálható elĘnyök.

Az együttmĦködések sokszínĦsége következtében természetesen meglehetĘsen nehéz egyedi jellemzĘket ismertetni, a sikeres tanuló hálózatok esetén azonban az esetek nagy többségében megfigyelhetĘk bizonyos sajátosságok. Az elsĘ sikertényezĘ a szereplĘk elkötelezettsége és az, hogy a partnerek világosan artikulálják céljaikat és elvárásaikat már az együttmĦködés elején (ADAPT 2001). Ebben a hálózati együttmĦködési formában is a piaci szemléletnek kell érvényesülnie. A második sikertényezĘ a szereplĘk meggyĘzése az együttmĦködés hasznosságáról. Gyakran nem könnyĦ elfogadniuk, hogy a rendelkezésükre álló tudást meg kell osztaniuk a kooperáció többi tagjával. Általában a potyautasoktól való félelem és a kölcsönös bizalmatlanság jelenti a legjelentĘsebb gátat az együttmĦködések kialakulásában. Szintén fontos tényezĘ a közös vízió kijelölése a tanuló hálózatokban. Pontosan definiálni kell, hogy az együttmĦködés mire irányul, és ezt a célt el kell fogadnia az összes szereplĘnek. Ennek hiányában nem valósulhat meg a közös ismeretszerzés és az egymástól történĘ tanulás. Végül ki kell emelni, hogy az esetek jelentĘs részében az ilyen hálózatokban nem csak profitorientált vállalkozások szerepelnek. Gyakran különbözĘ felsĘoktatási intézmények, kutatóintézetek is jelentĘs szerepet kapnak az 79

együttmĦködésekben. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az ilyen kooperációknak nyitottaknak kell lenniük a további partnerek bevonására, sĘt kimondottan ösztönözni kell a további szereplĘk bevonását a hálózatba (ADAPT 2001).

Megvizsgálva a különféle motiváció-típusokat, kijelenthetĘ, hogy alapjaiban véve szinte minden

együttmĦködés

valamilyen

–

közvetlen

vagy

áttételes

–

módon

költséghatékonyabb megoldások elérésére irányul. A kooperációk eredendĘ mozgatórugója a versenyképesség növelése a különbözĘ típusú költségek csökkentése útján, esetleg a bevétel maximalizálásán keresztül. Ez a megállapítás a késĘbbiekben tárgyalásra kerülĘ gazdaságfejlesztési beavatkozások mélyebb értelmezésében döntĘ jelentĘségĦ. A vállalkozások együttmĦködési hajlandóságának fokozásánál világosan rá kell mutatni, hogy melyek azok a közvetlen, és melyek azok a csak késĘbbiekben jelentkezĘ költségelĘnyök, melyeket a kooperációk során realizálhatnak. Ennek ismeretében már csak a potenciális szereplĘk piaci döntésein múlik az együttmĦködés léte, azaz ha sikerült megvilágítani az elĘnyöket, és ez elegendĘ a cégeknek, akkor érdemi és hosszabb távon fennmaradó kooperációk jönnek létre. EllenkezĘ esetben viszont valószínĦsíthetĘen csak a fejlesztésre szánt források elherdálása történik meg. Éppen ezért fontos, hogy a különbözĘ hálózatszervezési akciók kidolgozásakor pontosan tisztában legyünk a szereplĘk elvárásaival és az általuk realizálható elĘnyökkel.

2.3. A hálózatosodás természetes akadályai A fentiekben ismertettük, hogy számos motiváló tényezĘ vezethet a vállalatok közötti különbözĘ együttmĦködések létrejöttéhez, és az is igaz, hogy a szervezetek az esetek jelentĘs hányadában ténylegesen képesek elĘnyöket realizálni a kooperációk keretein belül.

A fejezet végén azonban rá kell világítanunk arra a tényre, hogy az együttmĦködés nem egy csodaszer, és a vállalkozók egy jelentĘs hányada egyszerĦen nem alkalmas hasznos és mĦködĘképes formációk kialakítására. Az utóbbi néhány évben a vállalkozók három alaptípusát különíti el a szakirodalom (Szerb 2003):

80

x

Az elsĘ típus a „klasszikus vállalkozó” (Classical entrepreneur), aki minden feladatot önállóan lát el, Ę a szó szoros értelmében vett (egyéni) vállalkozó.

x

A második típus a különösen a 90-es évek üzleti menedzsmentjében divatos „vállalaton belüli vállalkozó” (Intrapreneur), aki a nagyobb szervezetek eredményessége érdekében visz vállalkozói szemléletet a cég mĦködésébe.

x

A harmadik típus a „hálózati vállalkozó” (Interpreneur), aki a hálózati elĘnyök kihasználásával képes a saját képességeit kiegészíteni.

A három különbözĘ típus természetesen optimális esetben eltérĘ célokkal, tulajdonságokkal, képességekkel rendelkezik. A vállalkozásfejlesztési beavatkozásokkal kapcsolatos legfontosabb tulajdonságok különösen a képességek és a célkitĦzések területén lényeges eltéréseket mutatnak (2.2. táblázat). Különösen a személyes tulajdonságok és a specializált szaktudás „tesz alkalmassá” bizonyos vállalkozókat az eredményes hálózati együttmĦködésre.

2.2. táblázat: A legjelentĘsebb különbségek az egyes vállalkozótípusok között Klasszikus vállalkozó

Vállalaton belüli

Hálózati vállalkozó

vállalkozó Alapcél

Kockázat és felelĘsség

Önálló

A vállalati profit

Profitmaximalizálás és

profitmaximalizálás

maximalizálása

hálózati célok

Önálló kockázat és

A kockázat a

A kockázat és

felelĘsség

vállalkozásé, a

felelĘsség megosztott

felelĘsség korlátozott Személyes

Önállóan képes

Csapatjátékos kis

Hálózati játékos

tulajdonságok

dolgozni

csoportban a nagy

kooperálva a hálózat

cégen belül

többi tagjával

Minden szükséges

Rendelkezik a

Specializált tudással

képességgel és

szükséges tudással és

rendelkezik, nagyon

készséggel rendelkeznie

képes harcolni a

fontosak a társadalmi és

kell

szervezeten belüli

kooperációs készségek a

erĘforrásokért

hatékony

Szaktudás

együttmĦködés érdekében Forrás Szerb (2003, 91. o.) alapján saját szerkesztés

81

A táblázatot áttekintve levonható a következtetés, hogy a vállalkozók egy része egyszerĦen nem alkalmas a hálózati együttmĦködésekben történĘ részvételre, a személyes tulajdonságai és az eltérĘ céljai miatt. Ez számunkra közvetlenül több üzenetet is jelent a hálózatosodást ösztönzĘ beavatkozásokkal kapcsolatban: x

a potenciális hálózati tagoknak a lehetĘségekhez mérten rendelkezniük kell a fenti személyes tulajdonságokkal,

x

a szereplĘknek el kell fogadniuk azt, hogy meg kell találni az összhangot az egyéni és hálózati célok között, sĘt elĘfordulhat, hogy a hálózati célokat az egyéni érdekek elé kell helyezni,

x

a kooperatív magatartási minták és az együttes kockázatviselés szükségszerĦ tényének elfogadtatása alapkövetelmény, és végezetül

x

a fentrĘl szervezĘdĘ, erĘltetett együttmĦködések több okból is sikertelenségre vannak kárhoztatva már az indulásuktól kezdve.

A fejezetben áttekintettük a hálózatokkal kapcsolatos legfontosabb ismereteket. A hálózatok pozicionálásra kerültek az együttmĦködések rendszerében, szintetizáltuk a legfontosabb jellemzĘket. Elkülönítettük a különbözĘ vállalati hálózati formákat, és részletesen elemeztük mĦködési sajátosságaikat.

Számos magyarázó okot lehet találni, hogy az egyes vállalkozások miért keresik a kooperációs lehetĘségeket más társaikkal. Általános megállapítás, hogy a vállalkozások együttmĦködésnek fĘ célja olyan elĘnyök elérése, melyeket egyéni erĘfeszítéseikkel nem tudnak kiharcolni, vagy még szemléletesebben fogalmazva valamilyen kollektív hatékonyság elérése. Ehhez a gondolatkörhöz tartozik az a felismerés is, hogy a hálózati együttmĦködés során a vállalkozások olyan erĘforrásokat is használhatnak céljaik elérése érdekében, melyeket nem egyénileg birtokolnak. Szintén elegáns és meglehetĘsen tágas megfogalmazása vállalati hálózatoknak, hogy valójában ez a kapcsolatok egy olyan összessége, melyben a vállalkozó részt vesz, és amely számára fontos erĘforrásokat biztosít. A szerteágazó szakirodalmi háttérbĘl kiemeltük és elhatároltuk azokat a tényezĘket, amelyeket leggyakrabban említenek, mint az együttmĦködésben rejlĘ elĘnyöket a partnerek számára: a forrásokhoz történĘ hozzájutás, az erĘforrás korlátok tágítása; költségelĘnyök szerzése; jobb hozzáférés a piachoz; az „elfogadottság” növelése; illetve valamilyen új tudás, ismeret megszerzése.

82

Megvizsgálva a különféle motiváció típusokat kijelenthetĘ, hogy alapjaiban véve szinte minden

együttmĦködés

valamilyen

–

közvetlen

vagy

áttételes

–

módon

végeredményben költséghatékonyabb megoldások elérésére irányul. Azaz a kooperációk eredendĘ mozgatórugója versenyképesség növelése a különbözĘ típusú költségek csökkentése útján, esetleg a bevétel maximalizálásán keresztül. Ez a megállapítás a késĘbbiekben tárgyalásra kerülĘ gazdaságfejlesztési beavatkozások mélyebb

értelmezésében

döntĘ

jelentĘségĦ.

A

vállalkozások

együttmĦködési

hajlandóságának fokozásánál világosan rá kell mutatni, hogy melyek azok a közvetlen, és melyek azok a csak késĘbbiekben jelentkezĘ költségelĘnyök, melyeket a kooperációk során realizálhatnak. Ennek ismeretében már csak a potenciális szereplĘk piaci döntésein múlik az együttmĦködés léte, azaz ha sikerült megvilágítani az elĘnyöket, és ez elegendĘ a cégeknek, akkor érdemi és hosszabb távon fennmaradó kooperációk jönnek létre, ellenkezĘ esetben viszont valószínĦsíthetĘen csak a fejlesztésre szánt források elherdálása történik meg. Pontosan ezért fontos, hogy a különbözĘ hálózatszervezési akciók kidolgozásakor pontosan tisztában legyünk a szereplĘk elvárásaival és az általuk realizálható elĘnyökkel.

83

3. Vállalkozások együttmĦködésének támogatása mint a vállalkozásfejlesztés egy eszköze A fejezetben áttekintjük a legfontosabb vállalkozásfejlesztési beavatkozásokat. Számos különféle tipizálás létezik a szakirodalomban és a napi gyakorlatban egyaránt, ezek közül ismertetjük a legjelentĘsebbeket. Az elméleti áttekintés célja az, hogy egyrészt megismerkedjünk a lehetséges beavatkozási formákkal, illetve ezek legfontosabb tulajdonságaival, másrészt pedig el kívánjuk helyezni a beavatkozások rendszerében a kis- és középvállalkozások közötti együttmĦködések ösztönzését mint egy speciális eszközt. A hálózatosodás ösztönzése tekinthetĘ egy önálló beavatkozási formának, a nemzetközi tapasztalatok már rámutattak azonban, hogy a leghatékonyabb beavatkozásokat általában további kísérĘ szolgáltatásokkal (tanácsadás, oktatás, információszolgáltatás stb.) lehet megvalósítani. A fejezet harmadik, érdemi részében az együttmĦködések ösztönzésének speciális kérdéseivel foglalkozunk. Ismételten szeretnénk jelezni, hogy a konkrét

beavatkozások

meghatározásánál

mindig

az

egyedi

jellemzĘknek

legmegfelelĘbb támogatási konstrukciót érdemes kidolgozni.

3.1. A vállalkozásfejlesztés mint beavatkozás a piaci folyamatokba A vállalkozásfejlesztés célja minden esetben a spontán piaci folyamatok valamilyen mértékĦ korrekciója. A részfejezetben röviden meghatározzuk a vállalkozásfejlesztési beavatkozások

lényegét,

illetve

részletesen

tárgyaljuk

az

egyes

támogatási

lehetĘségeket. Az elméleti áttekintés „mögöttes célja” az együttmĦködések ösztönzésének, pozicionálásának elĘkészítése, illetve a kapcsolódási pontok feltérképezése más szolgáltatásokhoz.

A szakirodalomban nagyon határozottan elkülönítik egymástól a vállalkozásfejlesztésen belül a pénzügyi és a nem pénzügyi szolgáltatásokat. A fejezetben bemutatott eszközök a nem pénzügyi eszközök körébe sorolhatók, gyĦjtĘfogalomként általában az üzletfejlesztési szolgáltatás (Business Development Services, BDS) kifejezést

84

használjuk. A két szolgáltatáscsoport elkülönítése a kockázatvállalásban megfigyelhetĘ különbségek alapján történik. A pénzügyi szolgáltatások (Financial Services, FS) esetén a szolgáltatást nyújtó pénzügyi instrumentumokat ad át, ezért a kockázatvállalása abban testesül meg, hogy kedvezĘtlen esetben nem kapja vissza az átadott pénzeszközöket. Az üzletfejlesztési szolgáltatások esetén ezzel szemben a szolgáltatást nyújtó kockázata csak arra terjed ki, hogy nem kapja meg elvégzett munkája ellenértékét (Kállay – Imreh 2004).

Az üzletfejlesztési szolgáltatásokon belül fontos elkülönítenünk a beavatkozási szinteket, azaz meg kell határoznunk azt a területet, amelyre a beavatkozás irányul. A vállalkozásfejlesztési szakirodalomban általában három szinten szokták elemezni a beavatkozásokat (CDASED 2001): x

MakroszintĦ beavatkozásoknál az általános üzleti környezet javítását célozzák a beavatkozások, és ezzel indirekt módon próbálják kedvezĘbb helyzetbe hozni a vállalkozói társadalom egészét.

x

MezoszintĦ beavatkozásoknál a szolgáltatást nyújtó szervezeteket célozzák a fejlesztések, és ezzel a módszerrel próbálnak a késĘbbiekben magasabb színvonalú támogatási programokat biztosítani a kis- és középvállalkozásoknak.

x

MikroszintĦ beavatkozásoknál a vállalkozásfejlesztési szervezetek közvetlenül a vállalkozásoknak nyújtanak valamilyen szolgáltatást.

MakroszintĦ beavatkozások esetén örök megállapítás, hogy az üzleti környezet meghatározó fontosságú a vállalkozások életében. Ismételten szeretnénk hangsúlyozni, hogy az egyik legnagyobb segítség a különbözĘ szabályzók egyszerĦbbé és áttekinthetĘbbé tétele, mivel ezzel költségmegtakarításokat és az adminisztratív terhek általános csökkenését lehet elérni, a cégeknek több idejük és energiájuk marad a lényegi és érdemi tevékenységük végzésére. (Továbbá a makrokörnyezet egyszerĦsödése a kisvállalati szektor egészének nyújt hathatós segítséget, nem csak egy kitüntetett csoportnak.) Hasonlóan jelentĘs kérdés a makroszintĦ beavatkozásokon kapcsán az általános oktatási rendszerek vállalkozás-orientációja, illetve az általános vállalkozói kultúra fejlesztése egy adott területen belül. Ezek a kérdések azonban már távolabb állnak a szoros értelemben vett fejlesztési beavatkozásoktól, ezért ezekre nem térünk ki.

85

A mezoszintĦ beavatkozások esetén az egyik legjelentĘsebb kérdés, hogy milyen módon lehet eredményesen és hatékonyan támogatni a szolgáltatást nyújtó szervezeteket annak érdekében, hogy megfelelĘ minĘségĦ – mikroszintĦ – szolgáltatást nyújtsanak a célcsoport számára. Mivel ez a kérdés túlmutat a közvetlenül értelmezett vállalkozásfejlesztési beavatkozásokon, ezért a kérdést mélységében nem tárgyaljuk. A mikroszintĦ beavatkozások esetén számos lehetĘség mutatkozik a vállalkozások közvetlen támogatására. A továbbiakban ezen eszközöket vizsgáljuk röviden.

A konkrét kérdések részletes tárgyalása elĘtt kísérletet teszünk egy modell kidolgozására, amely megkönnyíti a vállalkozásfejlesztési beavatkozások fontosságának megértését. Továbbá a modell segít rávilágítani az ilyen akciók hozzájárulására a gazdasági fejlĘdéshez.

3.1. ábra: A GEM koncepcionális modellje

Általános nemzeti keretfeltételek - Nyitottság - Kormányzat szerepe - Pénzpiacok hatékonysága - Technológia, K+ F - Fizikai infrastruktúra - Menedzsment képességek - MunkaerĘpiac flexibilitása - Szervezeti, institucionális háttér, jogrendszer

LétezĘ nagyvállalatok Új egységek, cégek Mikro-, kis- és közepes vállalkozások - Gazdasági növekedés - Munkahely teremtés - Innováció

Szociális, kulturális, politikai tényzĘk Vállalkozói keretfeltételek - Pénzügyi feltételek - Kormányzati politika - Kormányzati programok - Oktatás és tréning - K+F transzfer - Kereskedelmi, jogi infrastruktúra - BelsĘ piaci nyitittság - Fizikai infrastruktúra - Kulturális, szociális normák

Vállalkozói lehetĘségek Új vállalkozások Vállalkozói kapacitás - Képességek - Motiváció

Forrás: Csanaky et al. (2005, 19. o.)

A beavatkozások tipizálása és a lehetĘségek meghatározása során jelentĘs mértékben támaszkodunk a GEM koncepcionális modelljére (Csanaky et al. 2005). A modell a gazdasági növekedést tekinti függĘ változónak, és ezt két – a lassan változó környezeti tényezĘkkel szoros kapcsolatban lévĘ – tényezĘre vezeti vissza. A növekedés egyik

86

tényezĘje a már létezĘ és megállapodott nagyvállalatok és a hozzájuk kapcsolódó kisebb cégek, míg a másik lehetĘség az új és növekvĘ vállalkozások által generált növekedés. A modellben a növekedést két feltétel-halmaz határozza meg: az általános nemzeti keretfeltételek, illetve a vállalkozói keretfeltételek (3.1. ábra).

A modellt áttekintve a vállalkozásfejlesztési beavatkozások, és különösen a hálózatösztönzĘ

lépések

mindkét

növekedési

tényezĘhöz

számos

módon

kapcsolódhatnak. A dolgozatban fĘként a már meglévĘ és mĦködĘ kis- és középvállalkozások támogatási lehetĘségeire koncentrálunk. Ezért az (eredeti) GEM koncepcionális modell alapján kidolgozható egy „adaptált modell”, amely a releváns részekben pozícionálja a lehetséges beavatkozási formákat. Ez az eljárás biztosítja, hogy bizonyos tényezĘk „javításával” – az eredeti modell mĦködési sajátosságainak következtében – hozzá lehet járulni a gazdasági növekedés fokozásához, mivel a beavatkozások alapjaiban véve a keretfeltételek kedvezĘbbé tételére, illetve a kedvezĘ lehetĘségekhez

történĘ

könnyebb

hozzáférés

biztosítására

irányulnak.

A konkrét beavatkozási lehetĘségek összefoglalhatók egy modellben (3.2. ábra). A különféle támogatások pozicionálása esetén minden tényezĘnél arra törekedtünk, hogy az eredeti modell releváns részéhez szervesen kapcsolódó, pozitív irányú elmozdulást eredményezĘ lehetĘségeket ismertessünk.

3.2. ábra: A vállalkozásfejlesztési és hálózatösztönzĘ beavatkozások szerepe a GEM modellben

Általános nemzeti keretfeltételek Szociális, kulturális, politikai tényzĘk

- Nyitottság - Kormányzat szerepe - Pénzpiacok hatékonysága - Technológia, K+ F - Fizikai infrastruktúra - Menedzsment képességek - MunkaerĘpiac flexibilitása - Szervezeti, institucionális háttér, jogrendszer

M akro

LétezĘ nagyvállalatok

Új egységek, cégek

(2) (1)

Mikro-, kis- és közepes vállalkozások

Mezo

Mikro

VÁLLALKOZÁSFEJLESZTÉSI BEAVATKOZÁSOK

Forrás: saját szerkesztés

87

(3)

- Gazdasági növekedés - Munkahely teremtés - Innováció

Az ábrában elhelyeztük a különféle beavatkozási lehetĘségeket, a vizsgálatban a következĘ területekre fókuszálunk: x

Általában javíthatók a vállalkozások mĦködési feltételei, melyek egyaránt hozzájárulnak a már létezĘ, illetve a létrejövĘ cégek fejlĘdéséhez és versenyképességének növekedéséhez. Ez a terület a késĘbbiekben tárgyalt makroszintĦ beavatkozások.

x

KiemelkedĘ fontosságúak a vállalkozásoknak nyújtott megfelelĘ színvonalú szolgáltatások.

Ezért

központi

programokkal

kellene

elĘsegíteni

a

vállalkozásfejlesztési szervezetek által biztosított szolgáltatások minĘségének javulását, ezeket tekintjük mezoszintĦ beavatkozásoknak. Ebben az esetben a modellben a kormányzat által biztosított lehetĘségek jobb kihasználása járul hozzá a fejlĘdéshez. x

Számos területen nyújtható mikroszintĦ beavatkozásokon keresztül konkrét segítség a kis- és középvállalkozásoknak, amely elĘsegíti hatékonyabb mĦködésüket, hozzájárulva ezzel a nagyvállalati szektor eredményesebb mĦködéséhez is.

x

Érdemi eredményeket hozhat a különbözĘ kooperációk elĘsegítése, mivel az ilyen együttmĦködések – optimális esetben – az összes résztvevĘnek nyújtanak elĘnyöket. A beavatkozások egyaránt irányulhatnak olyan a kis- és középvállalkozások közötti hálózatok kiépülésének elĘsegítésére, amelyek a lehetĘségek jobb kihasználását hívatottak elĘsegíteni (1), a nagyvállalatok és kis- és középvállalkozások együttmĦködéseire (2), illetve a kis- és középvállalkozások növekedését és innovációját szolgáló hálózatokra (3).

A modell mĦködési sajátosságaiból következĘen úgy véljük, hogy megfelelĘen pozícionált,

és

jól

definiált

célcsoporttal

rendelkezĘ

vállalkozásfejlesztési

beavatkozásokkal érdemben hozzá lehet járulni egy gazdaság fejlĘdéséhez. Ehhez azonban világosan meg kell határozni, hogy milyen esetekben mely lépések lehetnek célravezetĘk, mert különben csak a támogatásokra szánt közösségi források pazarlása valósul meg.

A fentiek értelmében a következĘ alapvetĘ kérdésekre kell mindenekelĘtt keresnünk a válaszokat:

88

x

Milyen típusú vállalkozásfejlesztési szolgáltatásokat lehet kidolgozni a célcsoport helyzetének javítása érdekében?

x

Milyen módon lehet ösztönözni az együttmĦködések létrejöttét a vállalkozások között?

x

Hol helyezkednek el a különféle hálózatösztönzĘ lépések a vállalkozásfejlesztés rendszerében, és milyen módon kapcsolódhatnak az egyéb beavatkozásokhoz?

3.1.1. Az üzletfejlesztési szolgáltatások tipizálásai Mivel a fejezet célja a kis- és középvállalkozásoknak biztosított üzletfejlesztési szolgáltatások áttekintése, a mikroszintĦ beavatkozások körébe tartozó eszközöket mutatjuk be. S mivel a fejezetnek a gyakorlatban alkalmazott módszerek részletes vizsgálata a célja, a tárgyalásban fokozott figyelmet szentelünk a meghatározó fejlesztĘ szervezetek

ajánlásainak.

Úgy

véljük,

hogy

a

konkrét

alkalmazások

során

kristályosodnak ki azok a tapasztalatok, amelyek meghatározzák a jövĘbeni vállalkozásfejlesztési beavatkozások irányát. Megemlítjük, hogy – bár a fejezetben a Donorok Bizottságának tipizálását használjuk –, a vállalkozástámogatási beavatkozások számos eltérĘ tipizálása ismert. A továbbiakban ezekbĘl a kategorizálásokból tekintünk át néhányat.

A Donorok Bizottsága a kis- és középvállalkozások részére nyújtott szolgáltatások következĘ alapkategóriáit határozza meg (CDASED 2001): x

oktatás és képzés,

x

tanácsadás,

x

kereskedelemfejlesztés,

x

információszolgáltatás és

x

üzleti kapcsolatok fejlesztése.

Az Európai Unió ettĘl eltérĘ kategorizálást alkalmaz. A legelterjedtebb fogalom az üzlet-támogatási szolgáltatás (Business Support Services). Az Európai Unió által javasolt kategóriák (EC 2001): x

Alapinformációk szolgáltatása: az induláshoz szükséges alapinformációk, First-Stop-Shops, hivatalos dokumentáció, kezdeti helyzetfelmérés stb.

89

x

Professzionális

információszolgáltatás:

piaci

információk,

vállalati

és

pénzügyi információk, technikai információk (szabványok, elĘírások, copyright stb.) x

Tanácsadás és közvetlen támogatás: üzleti tervezés, funkcionális tanácsadás (marketing, termékfejlesztés, számvitel stb.).

x

Kis- és középvállalkozás-specifikus tréningek: kisvállalatok menedzselése, induló vállalkozások, növekedés és fejlĘdés menedzselése, tréningek speciális célcsoportoknak (nĘi vállalkozók, etnikumok).

x

Finanszírozás: tĘkefinanszírozás, kölcsönök, garanciák és egyéb pénzügyi eszközök.

x

MegfelelĘ helyiségek és környezet biztosítása: inkubáció, üzleti egységek, technológiai parkok stb.

x

Kis- és középvállalkozás-specifikus akciók: konferenciák és szemináriumok, üzleti kiállítások, bemutatók, kereskedelmi ügynökségek, klaszterek és hálózatok kialakulásának elĘsegítése stb.

Szintén meghatározó jelentĘségĦ az OECD és a UNIDO által használt tipizálás, amely három elkülönülĘ tevékenységcsoportra bontja a legfontosabb beavatkozásokat, külön kategóriába sorolva az üzleti inkubációt (OECD - UNIDO 1999): x

Pénzügyi programok a kis- és középvállalkozások részére: a lehetĘ legszélesebb értelemben használva a fogalmat, a fenntartható mikrohitelezéstĘl a garanciákon keresztül a bankok kisvállalati hiteleinek elĘsegítéséig

x

Tanácsadási szolgáltatások: információszolgáltatás, általános üzleti tanácsadás és szaktanácsadás, vállalkozói és menedzsment-tréningek, speciális (egyedi) tanácsadási szolgáltatások.

x

Üzleti inkubáció: valamilyen területen kedvezĘbb körülmények biztosítása a vállalkozások számára.

Az Ernst&Young tanácsadó cég tipizálása is a Business Support Services kifejezést használja, kissé tágabban értelmezik azonban a fogalmat, mint az eddig ismertetett kategorizálásokban. A következĘ területekre irányulhatnak a támogatási szolgáltatások (Ernst&Young 1999):

90

x

Pénzügyi segítségnyújtás: a vállalkozás alapításához szükséges tĘkétĘl a kockázati tĘkéig.

x

Üzleti tanácsadás: az üzleti tervezéstĘl az expanziós stratégiákig.

x

Humán

erĘforrások

fejlesztése:

a

vállalkozókészség

fejlesztésétĘl

a

termékfejlesztéstĘl

a

professzionális menedzsment-tanácsadásig. x

Az

innováció

és

technológia

támogatása:

a

technológiamenedzsmentig. x

A

fizikai

infrastruktúra

javítása:

különféle

kedvezĘ

körülmények

(inkubátorház, ipari park stb.).

A Donorok Bizottságának tipizálásával összevetve az egyéb kategorizálásokat, két megállapítást tehetünk: x

A legfontosabb különbség az, hogy a bemutatott tipológiák magukban foglalják a pénzügyi szolgáltatásokat, ezeket is a támogatási eszközök közé sorolják.

x

A

tipológiák

általában

mikroszintĦ

üzletfejlesztési

szolgáltatásokat

tartalmaznak, különbözĘ kategorizálások szerint.

Az áttekintett tipizálások alapján megállapítható, hogy több fontos szervezet hasonlóan értelmezi az üzletfejlesztési szolgáltatásokat. A késĘbbiekben a Donorok Bizottságának tipológiáját használva mutatjuk be a nem pénzügyi vállalkozásfejlesztési beavatkozások leglényegesebb elemeit.

Számos esetben önálló beavatkozásként kezelik még az innovatív kis- és középvállalkozások támogatását, illetve az elektronikus kereskedelem fejlesztésének elĘsegítését (OECD 2001). Ezeket a kérdéseket nem tárgyaljuk részletesen, mivel speciális részterületei a vállalkozásfejlesztési beavatkozásoknak, továbbá az innovatív kis- és középvállalkozások együttmĦködéseinek támogatását önálló kérdésként vizsgáljuk. A vállalkozásfejlesztési szolgáltatásokkal általában az a legnagyobb probléma, hogy a megcélzott célcsoport nagyon heterogén. Számos tanulmány (Ernst&Young 1999, Lengyel 2002, Török 1997) tipizálta már a kis- és középvállalkozásokat különféle szempontok alapján. Minden esetben megállapították, hogy lényeges különbség van az

91

egyes csoportok, kategóriák között. Természetesen a különbözĘ csoportoknak különbözĘ igényei vannak, az egyes típusok eltérĘ beavatkozásokat igényelnek (Lengyel 2000). Ezért kerülnek egyre inkább elĘtérbe – minden vállalkozásfejlesztési tevékenység esetén – a testreszabott, felhasználói igényeknek megfelelĘ szolgáltatások. Ebben a fejezetben azonban csak a legfontosabb beavatkozások általános áttekintése a célunk.

Mivel az üzletfejlesztési szolgáltatásokat nagyvállalatok is igénybe veszik, hasznos lehet a két szolgáltatás-mix közötti leglényegesebb különbségek ismerete, hiszen érdemi eltérések vannak a két csoport szükségletei között (Oldsman 2001): x

A kis- és középvállalkozásoknak általában standard szolgáltatásokat nyújtanak, ezzel szemben a nagyvállalatok egyéni elbírálásban részesülnek.

x

A kis- és középvállalkozások esetén rövid ideig tartó, kis projektek figyelhetĘk meg, a nagyvállalatoknál több évesek, nagyobb költségvetésĦek a projektek.

x

A kis- és középvállalkozások gyakran csoportos, míg a nagyvállalkozások inkább egyéni felhasználók.

3.1.2. A mikroszintĦ üzletfejlesztési szolgáltatások alaptípusai MikroszintĦ üzletfejlesztési szolgáltatásokról akkor beszélhetünk, amikor a támogatás közvetlenül a végsĘ felhasználót, a kis- és középvállalkozást célozza meg, azaz ebben az esetben a szolgáltatást nyújtó és a vállalkozás között áll fenn közvetlen kapcsolat. A mikroszinten alkalmazott vállalkozásfejlesztési szolgáltatásokat a vállalkozásfejlesztĘ szervezetek, ügynökségek nyújtják a vállalkozásoknak, a donorok közvetlenül csak ritkán. A gyakorlatban ezeket az eszközöket általában különbözĘ kombinációkban használják a hatékonyabb beavatkozások kidolgozása érdekében. A fejezet keretein belül a Donorok Bizottsága által meghatározott legjellemzĘbb formákat ismertetjük röviden, és ezen belül is azon beavatkozási formákra fordítunk fokozott figyelmet, amelyek érdemben kapcsolódhatnak a különféle együttmĦködések ösztönzéséhez.

(a) Oktatás és képzés Az oktatás és képzés a vállalkozásfejlesztési tevékenység egyik legáltalánosabb formája, amely – többnyire interaktív módon lefolytatott – tanítási jellegĦ

92

tevékenységeket jelent. A képzési programok jellemzĘen csoportos formában valósulnak meg, ritkák az ún. négyszemközti képzések. Ez a szolgáltatás a vállalkozások képességeit és készségeit fejleszti az olyan napi mĦködési területeken, mint a marketing, a könyvelés, termelési technikák és termékfejlesztés, valamint általában felkészít a problémák kezelésére. Széles körben elfogadott vélemény, hogy a képzések egy jelentĘs része túl általános, és a szolgáltatást nyújtók által meghatározott, valójában nem a vállalkozások tényleges szükségleteinek megfelelĘ ismeretek kerülnek átadásra. Az esetek egy részében a képzési programokat nem megfelelĘ képzettségĦ emberek tartják felülrĘl lefelé irányuló, az igényekre kevésbé figyelĘ tanítási stílusban, ráadásul nincsenek tisztában azzal, hogy a sikeres képzési projektek lebonyolításához hozzátartozik a tanítványok elkötelezettségének növelése és a beavatkozások eredményeinek további követése. Mindazonáltal az eredményes képzési programoknak lényeges hatása van a vállalkozások termelékenységére és az általuk termelt hozzáadott értékre (CDASED 2001). Számos jól ismert oktatási szolgáltatás jelent meg az utóbbi években, amelyeknek megfelelĘ adaptációit széles körben használják napjainkban. Ezek a vállalkozások szükségletei alapján a következĘ módon csoportosíthatók (CDASED 2001): x

Vállalkozásfejlesztési programok (EDP-k): eredetileg Indiában vezették be Ęket, az induló (start-up) vállalkozásokra irányultak, ezeket sok más országban átvették.

x

Vállalkozások

alapításán

keresztül

megvalósuló

kompetenciaalapú

gazdaságok programja: a GTZ35 fejlesztette ki, erĘsen hatottak rá az elĘbb említett fejlesztési programok, jelentĘs helyi adaptáció jellemzi. x

„Javítsd az üzleted!” (Improve Your Business): az ILO által kidolgozott program, a már létezĘ vállalkozások mĦködésének javítása a célja.

x

Növekedési programok: a magas növekedési potenciállal rendelkezĘ kis- és középvállalkozásokat célozza meg, a további fejlĘdéshez szükséges ismeretek átadása az alapcélkitĦzése ezeknek a programoknak.

(b) A külsĘ tanácsadás (extension) különbözĘ formái Az oktatási és a szakértĘi szolgáltatások között a leglényegesebb különbség, hogy a szakértés általában egyénre szabott, és “osztálytermen kívül” történik, rendszerint az

35

Gesellschaft für Technische Zusammenarbeit, a Donorok Bizottságának tagja

93

ügyfél munkahelyén. A tevékenységen belül több típus különíthetĘ el: A szakirodalom általában a külsĘ tanácsadás (extension) gyĦjtĘfogalmat használja, amelyen belül három különbözĘ tanácsadási tevékenységet különítünk el (SEED 1998): x

SzakértĘi segítség (advising) típusú egyszeri, informatív tanácsadás. Ennél a típusnál a “tanács” (advice) egy válasz az ügyfél által felvetett kérdésre. A válaszban a tanácsadó véleménye jelenik meg, aki személyes tapasztalatával és tudásával szolgálja az ügyfél problémáinak megoldását. A javasolt megoldás a tanácsadó ítélete a megoldás módjáról vagy az ahhoz vezetĘ utakról.

x

Szaktanácsadás (consultancy) típusú folyamatos, segítĘ tanácsadó jelenlét. A szaktanácsadó (consultant) az a személy, aki üzletszerĦen folytatja a hivatásszerĦ segítségnyújtást a szolgáltatását igénybe vevĘ ügyfeleknek.

x

Tanácsadás (counselling) típusú tanácsadás. Ebben az eljárásban a tanácsadó készségeit és tudását felhasználva segíti az ügyfelet, hogy szükségleteit tisztázza, és az elvégzendĘ feladatokat meghatározza. Az ügyfél abban kap segítséget, hogy segíteni tudjon magán.

A külsĘ tanácsadás hagyományos eszköze a vállalkozások támogatásának, és gyakran kapcsolódik befektetést megelĘzĘ tevékenységekhez, illetve a vállalkozásoknak nyújtott hitelekhez. A változó gyakorlat ellenére azonban az utóbbi évek során a bizonyos problematikus kérdések több figyelmet kaptak: x

Az esetek egy jelentĘs részében komoly problémák merülnek fel a tanácsadók képzettségével és tapasztalataival kapcsolatban.

x

Gyakran szociális és kulturális különbségek vannak a tanácsadó és a vállalkozó között. Ezek a szakadékok sĦrĦn vezetnek még az eredményesnek ígérkezĘ programok sikertelenségéhez is, mivel már a kommunikáció során is komoly problémák merülhetnek fel.

x

A szolgáltatásokat gyakran standardizált módon nyújtják, és ezért nem mindig felelnek meg teljesen a felhasználó helyzetének és igényének.

x

A gyakran külföldi, a terepen rövid idĘt töltĘ tanácsadók talán nincsenek tudatában az egyedi vállalkozások speciális helyzetének, és nem ismerik eléggé a helyi sajátosságokat.

94

x

A tanácsadási tevékenység gyakran nélkülözi a teljes körĦ elfogadottságot a vállalkozók részérĘl. (Ez a probléma különösen a díjmentes vagy erĘsen támogatott programok esetén figyelhetĘ meg.)

x

Mivel a vállalkozó nem lát közvetlen és azonnali hatást, nehéz mindenki számára

elfogadható

ellenszolgáltatást

meghatározni

a

tanácsadási

szolgáltatásokért, árazási problémák jelenhetnek meg.

(c) Kereskedelemfejlesztési szolgáltatások Az elmúlt néhány évben önálló szolgáltatássá nĘtte ki magát a vállalkozások támogatása kereskedelemfejlesztés útján. Ebben az esetben kereskedelmi ügynökségeket hoznak létre, amelyeknek az a fĘ feladatuk, hogy a kis- és középvállalkozások helyzetét megkönnyítsék, mind a beszerzéseknél, mind pedig a vállalkozások által elĘállított termékek értékesítésénél. A mĦködés logikája mögött az a feltételezés húzódik meg, hogy ilyen módon eredményesen lehet csökkenteni a kis- és középvállalkozások méretgazdaságossági hátrányait a beszerzési és az értékesítési oldalon egyaránt. Az ilyen beavatkozásoknak különösen a kis- és középvállalkozások nemzetközi piacra történĘ kilépésének támogatásánál van kiemelkedĘ jelentĘsége. A vállalkozások az esetek nagy többségében önállóan gyakorlatilag képtelenek a külpiaci tevékenységekre, éppen a méretgazdaságossági hátrányaik miatt, mivel a tranzakciós költségek az ilyen típusú ügyleteknél különösen magasak. Természetesen a “kis- és középvállalkozások nemzetköziesedésének elĘsegítése” ettĘl lényegesen összetettebb kérdés, és a célok elérése érdekében számos más beavatkozással kombinálják a kereskedelemfejlesztést.36

A tapasztalatok azt mutatják, hogy a kereskedelmi ügynökségek egy része hamar önálló piaci szereplĘvé vált, és gyakran már nem feltétlenül a támogatandó vállalkozások érdekében tevékenykedett. Másrészt még mindig ezek az önállósodni és fejlĘdni képes szervezetek tudnak a legtöbbet segíteni a kisvállalkozásoknak. Ennek az eszköznek az esetében a piaci mechanizmusok önmaguktól kialakulnak, és ezzel a fenntarthatósági problémák is megoldódnak. A legnagyobb kihívás ebben az esetben a támogatandó ügyfélkör érdekeinek szem elĘtt tartása, a kezdeti költségek fedezése, és a pénzügyileg önállóvá válás elĘsegítése.

36

Tágan értelmezve szinte az egész fejezetben bemutatott összes beavatkozást értékelhetjük úgy is, mint a kis- és középvállalkozások nemzetköziesítésére tett kísérletet.

95

(d) Információszolgáltatás Az információszolgáltatási támogatásokat a lehetĘ legtágabban értelmezzük, ez a gyĦjtĘfogalom tartalmazza a kereskedelmi vásárokon és kiállításokon való részvétel támogatását, az információs irodákat, a nyomtatott információ terjesztését, a vállalkozások tanulmányi célú látogatásait különbözĘ helyszínekre. Ebbe a kategóriába sorolhatók a különbözĘ támogatásokról, pénzügyi segítségnyújtásokról és pályázati lehetĘségekrĘl összeállított adatbázisok, illetve a különbözĘ jogszabályok megismerését elĘsegítĘ információforrások is (adószabályok, társadalombiztosítás stb.).

A gyorsan változó világban kiemelkedĘ fontossága van az információkhoz történĘ hozzáférésnek. A kis- és középvállalkozások ezen a területen is hátrányban vannak, sĘt krónikus információhiányuk gyakran fennmaradásukat is veszélyezteti, mivel sem a kedvezĘ üzleti lehetĘségekrĘl, sem a támogatási forrásokról nincs tudomásuk. A vállalkozásfejlesztési szervezetek széles körben vállalták a kis- és középvállalkozások információs környezetének javítását azért, hogy azok gyorsabban és hatékonyabban tudjanak reagálni a piaci változásokra.

A tevékenységek sokszínĦsége következtében nehéz a tapasztalatok összegzése. Napjainkig kevesen használják a „fizetési hajlandóság” kritériumot, sajnos még mindig az ingyenes (külsĘ forrásokból támogatott) programok vannak túlsúlyban. Ez azért is érthetetlen, mert a nemzetközi tapasztalatok szerint azok a kezdeményezések, amelyek feltételezték, hogy a kis- és középvállalkozások fogják felkeresni a passzív információszolgáltató vállalkozásfejlesztési szervezeteket, az esetek nagy többségében sikerteleneknek bizonyultak. Általános elvárás, hogy a szolgáltatott információknak a szükségleteken kell alapulniuk, és az információkból származó elĘnyöket a vállalkozók számára is láthatóvá kell tenni.

(e) Üzleti kapcsolatok fejlesztése Az utóbbi évtizedben felismerték, hogy a vállalkozások közötti kapcsolatok elĘsegítésével különösen sokat lehet tenni a kis- és középvállalkozások helyzetének javításáért. SĘt az utóbbi néhány évben már önálló vállalkozásfejlesztési területként is megjelennek a különféle együttmĦködések ösztönzései. Ennek a módszernek elĘnye még, hogy a fenntarthatósági problémák sem jelentkeznek olyan erĘsen, mint más eszközök esetén, mivel a kezdeti segítségnyújtás után egy eredményes rendszer 96

önfenntartó módon tud mĦködni, nincs szükség további források bevonására. A vállalkozások közötti üzleti kapcsolatok javítását célzó beavatkozások a kapcsolatok három fĘ típusára irányulnak: az alvállalkozásokra és beszállításokra, a franchising-re és az üzleti hálózatokra, klaszterekre.

Napjainkban a fejlett országokban az egyik meghatározó tendencia az alvállalkozási és tevékenység-kihelyezési (outsourcing) megállapodások terjedése. Ezek részben egy nagy, a munkát kisebb szállítóknak kiadó vevĘt, részben egy összetett kapcsolati kört jelentenek, amelyben a kisebb cégek adnak ki különbözĘ munkafolyamatokat más kisés középvállalkozásoknak. Néhány esetben az alvállalkozási tevékenység egyben tanulási lehetĘség is az alvállalkozó számára, míg máskor ez csak egy idĘszakos, átmeneti kapcsolat. A vállalkozásfejlesztési szervezetek számos kísérletet tettek az alvállalkozói kapcsolatok ösztönzésére, de az eredmények nagyon vegyesek. Sikerült igen népszerĦ és eredményes programokat is indítani, más programok pedig bizonyítottan túlszabályozottak és népszerĦtlenek a kis- és középvállalkozások körében. A nehézségek ellenére megállapítható, hogy az alvállalkozói kapcsolatok erĘsítése egyre több figyelmet kap a donoroktól, különösen a UNIDO-tól.

A franchising esetében, amely napjainkban szintén népszerĦvé vált a fejlett országokban, egy vállalkozás eladja egy másiknak a jogot egy áru termelésére vagy értékesítésére, illetve szolgáltatás nyújtására a franchise-értékesítĘ által meghatározott szabványokkal és eljárásokkal. A franchising a vállalkozásalapítás egy egyszerĦ módja, és ösztönzi a kis- és középvállalkozások tanulását és fejlĘdését. A probléma inkább az, hogy a franchising volumene viszonylag állandó, valójában nehéz ösztönzéssel növelni az átadandó jogok számát, mivel ez az átadó döntéseitĘl függĘ piaci kategória. A franchising jelentĘsége nĘ a fejlĘdĘ országokban, bár még mindig nem állapítható meg

egyértelmĦen,

hogy

pontosan

milyen

vállalkozásfejlesztési

beavatkozás

ösztönözheti a további terjedését.

Az üzleti klaszterek és együttmĦködĘ termelési hálózatok a komplex termelési megállapodások felé mutatnak, amiben a különbözĘ méretĦ cégek széles köre, és más szereplĘk

(üzleti

társulások,

kutatási

és

fejlesztési

hálózatok

és

speciális

szolgáltatásnyújtók) vesznek részt. Ezek a megállapodások az együttmĦködés egy magasabb fokát jelentik, mint az alvállalkozás; a partnerek sokkal több szállal kötĘdnek 97

egymáshoz ebben az esetben. Az együttmĦködésekben részt vevĘ kis- és középvállalkozások két területen realizálhatnak azonnali elĘnyöket. Partnereik segítségével egyrészt túljuthatnak a kis méretükbĘl adódó korlátokon, másrészt pedig ebben az esetben is megfigyelhetĘ egy tanulási folyamat, amikor a kis- és középvállalkozások az együttmĦködésben szereplĘ többi vállalkozás segítségével jutnak hasznosítható képességekhez, készségekhez. Vállalkozásfejlesztési beavatkozásoknál a legfontosabb kérdés az, hogy még nem látható tisztán, milyen módon tudják hatékonyan támogatni a donorok a komplex üzleti klaszterek fejlesztését. Igen sikeres példák figyelhetĘk meg sok országban, amikor spontán módon fejlĘdtek ki kiváló együttmĦködések, másrészt számos esetben a tudatos klaszterfejlesztés csĘdöt mondott.37

A három különbözĘ kapcsolattípus közös jellemzĘje, hogy az együttmĦködés minden esetben a kis méretbĘl adódó valamilyen területen tapasztalható hátrányos helyzetet hívatott ellensúlyozni. A fejlesztési beavatkozások mindig arra irányulnak, hogy a kapcsolatok kialakulását és tartós fennmaradását elĘsegítsék. A tapasztalatok azonban azt is megmutatták, hogy az erĘltetett, nem a vállalkozók önálló döntésén alapuló, valódi elkötelezettséget nélkülözĘ kooperációk hosszabb távon nem maradnak fenn. ValószínĦsíthetĘ, hogy az ilyen beavatkozások ténylegesen többet ártanak a cégeknek, mint amennyit használnak.

3.1.3. Általános megállapítások a mikroszintĦ szolgáltatásokkal kapcsolatban A mikroszintĦ szolgáltatások tételes áttekintése után megállapítható, hogy bármely szolgáltatástípust is vizsgáljuk, alapjaiban véve minden egyes beavatkozás hasonló kérdésekre keresi a választ, illetve minden esetben gyakorlatilag azonosak a problémák is. Ezekben az esetekben is a méretgazdaságossági hátrányokból eredĘ problémákat próbálják megoldani a különféle beavatkozásokkal. Az oktatási és a tanácsadási szolgáltatások esetén pontosan a specializált ismeretek hiányát ellensúlyozzák a szolgáltatásokkal, az információhiány egyértelmĦen méretgazdaságossági okokra vezethetĘ vissza, a különbözĘ együttmĦködések pedig éppen a „kicsiséggel járó

37

A kérdést a továbbiakban részletesebben is tárgyaljuk.

98

hátrányokat” hívatottak orvosolni. Ebben a tekintetben a pénzügyi és nem pénzügyi szolgáltatások között semmi érdemi különbség nincs.

Az összes mikroszintĦ szolgáltatással kapcsolatban gyakorlatilag ugyanazok a módszertani kérdések merülnek fel, amelyek alapvetĘ fontosságúak szinte minden vállalkozásfejlesztési szolgáltatás esetén. Számos tanulsággal szolgálnak az egyes beavatkozási típusok, az alábbiakban ezeket összegezzük röviden.

Az egyik legalapvetĘbb kérdésként jelentkezik, hogy milyen terjedelemben kell hozzájárulniuk a felhasználóknak a szolgáltatások költségeihez. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a “felhasználó fizet” elv részben már érvényesül a programok legnagyobb részében. Ez a megoldás az önszelekció elvének érvényesülését is elĘsegíti. A kihívást itt az ellenszolgáltatás mértékének meghatározása jelenti (CDASED 1997). Komoly módszertani viták alapját képezi ennek a meghatározása, mivel logikus érvek szólnak mindkét felfogás mellett. Az egyik legfontosabb kérdés – amelyben eltérĘek a vélemények –, hogy a képzési költségek mekkora részét kell a felhasználóknak fedezniük. Összegezve: a „felhasználó is fizet elv” fontossága széles körben ismert, és elfogadott, azonban nincs konszenzus a kivetendĘ összeg mértékét illetĘen.

Az általános gyakorlat szerint az esetek egy részében a kis- és középvállalkozások a legritkább esetben fizetik ki a szolgáltatás teljes költségét. Ez a logika azon a feltételezésen alapul, hogy a teljes költségek megfizettetése éppen a legrászorultabb rétegeket zárná ki a szolgáltatások igénybevételébĘl. Másrészt a szembenálló érv pedig az – amely felé a legjobb gyakorlat koncepciója az utóbbi években kétségtelenül elmozdult –, hogy az ilyen jellegĦ beavatkozások érdemben nem különböznek a vállalkozások által vásárolt többi szolgáltatástól, ezért a felhasználók fizessék ki a programok teljes költségét. A programok egy jelentĘs hányadában a szolgáltatást nyújtók a költségek egyre nagyobb részét hárítják át a végsĘ felhasználókra. A szolgáltatások megfizettetése elĘsegíti a programok szelekcióját, a komolytalan és értelmetlen programok gyorsan eltĦnnek, mivel a vállalkozók egyszerĦen nem hajlandóak ezekért fizetni. Ez éppen a kereslet által vezérelt megközelítés egyik alapelve, mely szerint az önszelekciónak a fizetési hajlandóságon kell alapulnia. Összességében megállapítható, hogy gyakran a programok teljes költségének

99

megfizetése az egyetlen lehetséges alternatíva, ezzel is közeledve a piaci jellegĦ szolgáltatásnyújtás irányába.

Ehhez szorosan kapcsolódik a programok fenntarthatóságának kérdése is. Az esetek többségében a donorok (nagyon helyesen) nem hajlandók finanszírozni az önfenntartásra alkalmatlan programokat. Itt is jelentkezik továbbá az elért célcsoport nagyságának a problematikája, a támogatott programok esetén, még a sikeres és hasznos beavatkozásokkal is csak egy kis hányada érhetĘ el a vállalkozásoknak, így a szektor egészére gyakorolt hatás gyakran szinte elenyészĘ. A problémát súlyosbítja, hogy így még a sikeres programok is azonnal megszĦnhetnek, ha a finanszírozó úgy dönt, hogy nem folyósítja tovább a forrásokat.

Szintén az összes beavatkozásnál jelentkezik a szelekció kérdése, komoly nehézséget okoz a különbözĘ programok értékelése, illetve összehasonlítása. Számos speciális megoldást alakítottak ki a napi gyakorlatban. Általában sikeresnek bizonyult például az ún. szolgáltatási utalványok kibocsátása, amellyel javítani lehet a vállalkozások fogékonyságát a különféle fejlesztési akciók iránt. Szabadon dönthetnek arról, hogy az utalványaikat melyik programban használják fel. Ez az eljárás a szelekciós elvnek is megfelel, illetve anyagi okokból senki sem szorulna ki a programokból. A próbálkozások ellenére is világos, hogy a programok egy jelentĘs részének az objektív értékelése nem megoldott, a korrekt mutatószámok (indikátorok) definiálása jelenleg még gyermekcipĘben jár.

A potenciális felhasználók eltérĘ szükségletei jelentik a másik alapvetĘ kérdést. A szakirodalom gyakorlatilag abban teljesen egységes, hogy a különbözĘ kis- és középvállalkozásoknak eltérĘ támogatási szükségletei vannak (EC 2001), illetve az is egyértelmĦ, hogy a más fejlĘdési fázisban lévĘ vállalkozások eltérĘ abszorpciós képességgel rendelkeznek (Lengyel 2000). Az heterogén szükségletek miatt kiemelkedĘ fontosságú a programok sikerességében az igények pontos definiálása (OECD-UNIDO 1999). A módszertani kihívást ebben az esetben a kis- és középvállalkozások megfelelĘ szegmentálása, és a támogatási szükségletek pontos feltérképezése jelenti.

Szintén problematikus kérdés, hogy hogyan érhetĘk el a szegények és a hátrányos helyzetben lévĘk. A legkomolyabb gondot az jelenti, hogy a legjobb gyakorlat 100

alapelveit még nem igazán alkalmazták ezekre a csoportokra. A leghátrányosabb helyzetĦ csoportoknál már komoly probléma a szükségleteik azonosítása is, illetve a célcsoport elérése is nagy kihívások elé állítja a vállalkozásfejlesztĘ szervezeteket. A jelenlegi megközelítés szerint a leghasznosabb megoldás a specifikus programok indítása azon szegények számára, akik viszonylag egyszerĦ vállalkozásaikat üzemeltetik, és ezeknek a szolgáltatásoknak a napi problémák könnyebb leküzdésében kell segítséget nyújtaniuk.

Hasonló jellegĦ kérdés a célcsoport alulinformáltsága a különféle lehetĘségekkel kapcsolatban. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a kisvállalkozások olyan mértékĦ információhiányban szenvednek, hogy még a támogatásukra irányuló programokat sem ismerik. A leghatékonyabb promóciós csatornák kiépítése egyre égetĘbb kérdés, az információelosztásban kiemelkedĘ szerepe van a vállalkozásokkal napi kapcsolatban lévĘ szakembereknek, és nem szabad figyelmen kívül hagyni az informális csatornákat sem.

Végül meg kell említenünk egy alapvetĘ kérdést, amelyben végképp nincs elfogadott vélemény a napi gyakorlatban. Ez nevezetesen a beavatkozások konkrét mértéke. Az egyértelmĦ, hogy az üzletfejlesztési szolgáltatásokra szüksége van a szektornak, illetve az is világos, hogy a túlzott beavatkozásoknak általában a káros következményei a hangsúlyosabbak. Ez a probléma hatványozottan jelentkezik az együttmĦködések ösztönzésében. Ezen a területen – a kis- és középvállalkozások jelentĘs érdekei ellenére is – a legnehezebb kérdések közé tartozik a beavatkozások terjedelme. Nehezen meghatározható

az

a

szint,

ameddig

a

vállalkozásfejlesztési

szervezetek

beavatkozhatnak, hogy elĘsegítsék az üzleti kapcsolatok különbözĘ formáit.

3.2.

A

kis-

és

középvállalkozások

hálózatosodása

ösztönzésének helye és szerepe a vállalkozásfejlesztésben Az elĘzĘ fejezetben áttekintettük a legjellemzĘbb beavatkozási formákat, ismertettük a legfontosabb jellemzĘiket. A rövid elméleti áttekintés után – amely a vizsgálat logikai kereteinek kijelölését szolgálta – ebben a részfejezetben már az együttmĦködések ösztönzésének vizsgálatára koncentrálunk, mint egy speciális vállalkozásfejlesztési 101

beavatkozásra. Az általános elméleti megfontolásokon belül három területre fordítunk fokozott figyelmet: x

Egyrészt meghatározzuk, hogy az elĘzĘ fejezetben ismertetett logikai rendszerben hol helyezkedhetnek el a különbözĘ kooperációkat támogató beavatkozások.

x

Másrészt áttekintjük, hogy az ilyen jellegĦ beavatkozások hogyan és milyen módon kapcsolódhatnak az egyéb vállalkozásoknak nyújtott üzletfejlesztési szolgáltatásokhoz.

x

Harmadrészt az elméleti áttekintés során felmerült kérdések közül részletesen tárgyaljuk azokat, amelyek érdemben befolyásolhatják a vállalkozások együttmĦködését ösztönzĘ beavatkozások eredményességét és hatékonyságát.

3.2.1. Az ösztönzési beavatkozások pozicionálása

Az együttmĦködések elĘsegítésére irányuló támogatások egy meglehetĘsen speciális megjelenési formáját jelentik a vállalkozásfejlesztési szolgáltatásoknak. Az elĘzĘ részfejezetben ismertetett osztályozás alapján a kooperáció elĘsegítésére irányuló beavatkozások elsĘsorban mikroszintĦ üzletfejlesztési szolgáltatásnak tekinthetĘk, feltéve, hogy ezek közvetlenül a kis- és középvállalkozásokra irányulnak. A napi gyakorlatban

megvalósuló

megoldások

természetesen

sokkal

összetettebbek.

A továbbiakban röviden áttekintjük, hogy általánosságban milyen módon és milyen szinten lehet ösztönözni az együttmĦködéseket. A dolgozatnak nem célja az összes lehetséges ösztönzési módszer tételes ismertetése, csak az elméleti megfontolások elemzésére szorítkozunk a tárgyalásban. Az elĘzĘ fejezetben meghatározott beavatkozási szintek alapján vizsgáljuk meg az egyes támogatási típusokat.

(a) MakroszintĦ beavatkozások A

vállalkozásfejlesztés

szinte

közhelyszerĦ

megállapítása,

hogy

a

kis-

és

középvállalkozások érdekében a legtöbbet az üzleti környezet javításán keresztül lehet tenni. A számos közismert makroszintĦ beavatkozáson belül csak azt a néhány területet emelnénk ki röviden, amelyek esetén a kooperációk is kézzelfogható elĘnyöket realizálnak. Az egyik legfontosabb terület az együttmĦködéseket támogató adminisztratív környezet. Természetesen nem a versenykorlátozó, társadalmi 102

veszteséget okozó megállapodások mellett érvelnénk, azt feltétlenül meg kell említenünk azonban, hogy a különféle együttmĦködéseknek jelenleg még nem biztosított a szabályozási háttere.

Kulcsfontosságú annak a ténynek a felismerése, hogy a hálózatosodás egy bizalmi kapcsolaton kell, hogy alapuljon. Pontosan ezért azon területeken alakulnak ki a legsikeresebb együttmĦködések, ahol a vállalkozói kultúrának fontos részét képezi a kooperációra

való

hajlandóság.

Az

ilyen

értékek

mentén

szervezĘdĘ

együttmĦködésekkel foglalkozik a társadalmi hálózatok modellje. A társadalmi hálózat modellje szerint a megfigyelések alapján nagyobb erĘ hat a cégek közötti interakciókban, mint ahogy azt az elméleti gazdasági modellek alapján feltételeznénk. Ennek az az oka, hogy a személyek közti kapcsolatok „kitágíthatják” a vállalkozás határait, így a vállalkozások közötti kapcsolatok valóban akár erĘsebbé is válhatnak, mint a cégen belüliek (Patik 2004). Ezek a személyes kapcsolatok elsĘsorban a bizalom függvényei. A bizalmon alapuló viselkedésnek három jellegzetessége van (GordonMcCann 2000, Patik 2004): x

a társadalmi hálón belül a vállalkozások az opportunizmustól való félelem nélkül vállalnak fel közös feladatokat, együttmĦködéseket,

x

a vállalkozók várható megtorlás nélkül átrendezhetik kapcsolataikat és

x

a szereplĘk hajlandóak egy csoportként fellépni a közös, kölcsönösen elĘnyös célok elérése érdekében.

Curran az informális kapcsolatokra helyezi a hangsúlyt, aki a hálózatot egyfajta kulturális jelenségként fogja föl, ahol a szándékok, normák, elvárások számítanak (Szerb 1999). Fontosak a szociális kapcsolatok, a közeli barátok, a vásárlók, a hitelezĘk, valamint a többi olyan érintett, akikkel személyes és informális kapcsolatokat ápolnak a szereplĘk.

A fenti megállapítások függvényében az egyik legjelentĘsebb makroszintĦ beavatkozás lehetne a kooperációra való hajlam fejlesztése különféle eszközökkel. Ismételten hangsúlyoznánk, hogy az ilyen jellegĦ támogatások érhetik el a legjelentĘsebb hatásokat hosszabb távon, bár az is igaz, hogy ez egy társadalmi-kulturális kérdés, és valószínĦsíthetĘen csak kis mértékben befolyásolható a különféle beavatkozásokkal.

103

(b) MezoszintĦ beavatkozások Rendkívül összetett kérdés, hogy milyen módon lehet a hálózatosodást elĘsegíteni mezoszintĦ beavatkozások segítségével, és sajnos nem is kap ez a terület megfelelĘ figyelmet a napi gyakorlatban. Ezt azért tartjuk különösen nagy problémának, mert meggyĘzĘdésünk, hogy hosszabb távon a hálózatosodás is pontosan ezen a szinten lenne hatékonyan és fenntartható módon támogatható. Elméleti megfontolások mentén a beavatkozások közötti elvi különbségek a legjobban a piachelyettesítĘ és a piacfejlesztĘ vállalkozásfejlesztési modellek segítségével érzékeltethetĘk.

A piachelyettesítĘ modell esetén a donoroktól származó források a kormányzati ügynökségekhez, fejlesztési programokhoz, valamint az azokat végrehajtó nem kormányzati szervezetekhez jutnak. Ezek a szervezetek, programok arra használják a forrásokat, hogy folyamatosan támogatott programokat hajtsanak végre (Kállay 2002). Közvetítésükkel a vállalkozások olcsó szolgáltatásokhoz jutnak a hálózatépítés érdekében is. Az ilyen típusú programok gyakorlati megvalósítása – az esetek nagy többségében – szinte leredukálódik az együttmĦködésben részt vevĘ vállalkozásoknak valamilyen formában nyújtott vissza nem térítendĘ támogatásra. Így sajnálatos módon a vállalkozásfejlesztési ügynökségeknek leginkább közvetítĘ szerep jut. A probléma teljesen megegyezik a többi hasonló beavatkozás esetében tapasztalhatókkal, nem térképezĘdnek fel a valós igényei a támogatott cégeknek, a rendszer általában pazarló, és folyamatos donorfüggĘségtĘl szenved. Ezzel szemben a piacfejlesztĘ modell számos elĘnyt rejt(het). Ebben az esetben a donorok nem a támogatandó vállalkozásokra, hanem az Ęket támogató szervezetekre fordítanának fokozott figyelmet. Azaz a kooperáció ösztönzése „áttételesen” történne, elsĘ közelítésben a vállalkozásfejlesztési szervezetek szereznék meg a szükséges kompetenciákat ahhoz, hogy hatékonyan tudják támogatni a kis- és középvállalkozások együttmĦködéseit. Ráadásul ebben a módszerben benne van az a lehetĘség, hogy már középtávon is önfenntartóvá válhat a rendszer, hiszen a megfelelĘ felkészültségĦ szervezetek már valódi és értékes szolgáltatásokat tudnának biztosítani a felhasználóknak, akik ezért így hajlandóak lennének fizetni is akár. Szerencsés esetben ilyen beavatkozások mellett szinte maradéktalanul megvalósítható egy piacfejlesztĘ beavatkozás, amely megfelel az önfenntartással kapcsolatos kritériumoknak is. Az önfenntartás kérdése ebben az esetben is kulcskérdés, mivel – az inkubátorprogramokhoz hasonlóan – ebben az esetben reális veszély, hogy a támogatás megszĦnésével a nyújtott szolgáltatások is 104

csökkenhetnek (Bajmócy 2004). Ez a tendencia magában rejti annak kockázatát, hogy bár létrejönnek többé-kevésbé mĦködĘ együttmĦködések, a források elapadásával a hálózat is menedzselhetetlenné válik, majd véges idĘn belül megszĦnik az együttmĦködés.38

(c) MikroszintĦ beavatkozások A leggyakrabban megvalósuló ösztönzési terület, a hálózatépítési beavatkozások legnagyobb hányada közvetlenül a célcsoportnak nyújt különbözĘ szolgáltatásokat. Az ilyen szinten megvalósuló támogatásokat részletesen tárgyaljuk a továbbiakban. A mikroszintĦ beavatkozások egyik legnagyobb elĘnye, hogy közvetlenül elérhetĘ a célcsoport, a beavatkozás idĘhorizontja relatíve rövid, ezért látványos eredmények érhetĘk el.39 MeggyĘzĘdésünk azonban, hogy a felülrĘl szervezett, nem valós igényeken és érdekeken alapuló együttmĦködések ösztönzése nem feltétlenül a leghatékonyabb eszköz a vállalkozásfejlesztés egészén belül.

A rendkívül heterogén tapasztalatokon belül egy általános megállapítás az esetek jelentĘs hányadában érvényes: a hálózatok létrejöttében és mĦködésében kulcsszereplĘ az ún. hálózati bróker, aki a beavatkozások tényleges felelĘse. A központi hálózatszervezési (mikroszintĦ) tevékenységek esetén a szakirodalom (Huggins 2000, OECD 2001) az alábbi lényeges pontokat említi a nemzetközi tapasztalatok alapján, amelyeket a hazai gazdaságfejlesztés esetén is tanácsos figyelembe venni (Imreh – Lengyel 2002): x

Az összes sikeres program megfelelĘen mutatta be az együttmĦködési koncepciókat, és eredményesen ösztönözte az új típusú viselkedési minták felvételét.

A

vállalatok

vezetĘivel

sikerült

megértetni

a

kooperációk

szükségességet, illetve a késĘbbiekben várható gazdasági eredményességét. x

Általában megállapítható, hogy az alulról szervezĘdĘ hálózatok számottevĘen sikeresebbek, ezért a hálózatfejlesztésnek a spontán fejlĘdés támogatására, és a potenciális együttmĦködések feltérképezésére kell szorítkoznia. (Az erĘltetett, alkalmatlan vállalkozásokat is bevonó fejlesztés már rövid távon is sikertelen.)

38

Sajnos a hálózatosodást elĘsegítĘ programok jelentĘs hányada ezt az „életciklust” futja be, még ha a formális együttmĦködés fenn is marad, akkor is kiürül, érdemi tartalma megszĦnik. 39 Minden vállalkozásfejlesztési tevékenység a gazdaságpolitika része is, ezért teljesen egyértelmĦ, hogy a mindenkori hatalom legjobban az egy választási perióduson belül „kézzelfogható eredményeket produkáló” beavatkozásokat preferálja leginkább.

105

x

A legsikeresebb brókerek függetlenek, nem bér jellegĦ juttatásokban részesülnek,

hanem

a

mérhetĘ

eredmények

függvényében

megjelenĘ

sikerdíjakkal honorálják a teljesítményüket (OECD 2001). A brókerek különösen fontos feladata a hálózatok fejlĘdésének felgyorsítása, a kapcsolati háló erĘsítésénél képesek kiemelkedĘ eredményeket elérni (3.3. ábra).

3.3. ábra: Hálózatok kialakulásának lépései

Forrás: Imreh – Lengyel (2002, 167. o.)

x

Bár

gyakran

megfigyelhetĘk

sikeres

hálózatok,

amelyek

az

állami

segítségnyújtás és bróker részvétele nélkül fejlĘdtek, a kezdeti nehézségeken ezekkel a támogatásokkal könnyebben átjuthatnak a vállalkozások. x

Általában szükséges az állami szerepvállalás a finanszírozás területén is, a hálózatszervezés költségeit kezdetben a kormányzatnak kell vállalnia, mert a kis- és középvállalkozások lehetĘségei igen behatároltak ezen a területen, továbbá nem is ismerik fel minden esetben a hálózatosodás szükségességét, ezért nem is hajlandók a költségeket vállalni. (Hazánkra ez a megállapítás fokozottan érvényes, ezért a lehetséges megoldás a kezdeti idĘkben egy fokozottabb, majd a hálózatok megerĘsödésével folyamatosan csökkenĘ állami szerepvállalás.)

x

Mivel sajnálatos módon általában alacsony az együttmĦködési hajlam a vállalkozók körében, ezért kiemelkedĘ fontosságú a képzés és a teljes körĦ információszolgáltatás. A sikeres programoknál gyakran hangsúlyozzák a meggyĘzés eszközrendszerének fontosságát is.

106

A nemzetközi tapasztalatok arra is rámutattak, hogy a mikroszintĦ hálózatosodást elĘsegítĘ

vállalkozásfejlesztési

programok

szinte

kizárólag

kapcsolódó

szolgáltatásokkal lehetnek sikeresek, ezért röviden kitérünk a lehetséges kapcsolódási pontokra.

3.2.2. Kapcsolódási pontok

A

hálózatfejlesztési

beavatkozásokat

lehet

önálló

beavatkozásként

kezelni,

véleményünk szerint azonban számos ponton kapcsolódhatnak egymáshoz az egyéb vállalkozásfejlesztési mikroszintĦ támogatással. Ebben a részfejezetben az általános kapcsolódási lehetĘségeket tekintjük át röviden. A sikeres és tartós együttmĦködések kialakulásához három kulcstényezĘ szükséges, amelyek együttes megléte elengedhetetlen feltétele a kooperációknak: x

bizalom,

x

információ,

x

tudás.

A három közül a bizalom kialakulása és egymás érdekeinek kölcsönös elfogadása a legkomplexebb kérdés. A kooperációra való hajlam értelemszerĦen fĘként makroszintĦ beavatkozásokkal segíthetĘ elĘ, mikroszinten is lehet azonban lépéseket tenni a szorosabb együttmĦködések érdekében. A legelsĘ lépés a feltételek célirányos megteremtése, fontos felfigyelni arra a tényre, hogy általában már a lehetĘségei sincsenek meg annak, hogy a potenciális partnerek egymásra találjanak. Nem véletlen ezért az a felismerés, hogy mivel a vállalkozások közötti együttmĦködések alapjaiban véve interperszonális kapcsolatok, ezért az egyik legfontosabb feladat a prominens egyének közötti párbeszéd, az együttmĦködési készség kialakítása (Grosz 2003). Ehhez a vállalkozásfejlesztési beavatkozások során kell megteremteni a megfelelĘ intézményi kereteket, ezért tudatosan és a megfelelĘ nyilvánosság bevonásával kell rendezvényeket szervezni az érdekeltek számára. Egy lehetséges alternatíva a különféle ágazatokban tevékenykedĘ cégek klub-rendszerĦ találkozói. A fokozottabb bizalom kialakítása érdekében ezek a szervezĘdések ajánlói rendszer alapján mĦködhetnek, azaz csak olyan szereplĘk vonhatók be, akiket már valamelyik tag ajánlott. Ilyen módon talán a 107

kölcsönös bizalmatlanság is csökkenthetĘ. Mivel a lokális hálózatok kialakítása helyi gazdaságfejlesztési feladat, ezért a helyi gazdaságfejlesztésben kialakult módszerek ebben az esetben is használhatók. Mivel az elmúlt évtized világosan bebizonyította, hogy ezek a bizalmi hálózatok sem a vállalkozások között, sem pedig az egyéb potenciális szereplĘk között nem alakultak ki spontán, ezért a helyi gazdaságfejlesztés szereplĘinek tudatos lépéseket kell tennie ennek érdekében. Hazánkban négy csoport juthat meghatározó szerephez a hálózatban (Lengyel 2003): x

helyi önkormányzatok: fĘleg a város vezetése és gazdasági intézményei,

x

gazdasági önkormányzatok: nálunk elsĘsorban a gazdasági kamarák, vállalkozói szövetségek, szakmai testületek,

x

tudás-transzfer intézmények: felsĘoktatás, szakképzés, átképzĘ intézmények stb. és

x

fejlesztési

ügynökségek:

részben

kormányzati,

részben

üzleti

jellegĦ

ügynökségek.

Minden esetben ki kell alakítani azokat a fórumokat, ahol az egyes szervezetek hiteles személyiségei és a megfelelĘ vállalkozások találkozhatnak egymással. Így a létrejövĘ vállalkozások közötti együttmĦködések is integráns részét képezhetik az adott térség gazdaságát meghatározó dinamikus regionális hálózatoknak.40

Közismert tény, hogy a kis- és középvállalkozásoknak az egyik legkomolyabb nehézséget

az

információhiány

okozza.

Döntéseiket

általában

korlátozott

információbázison hozzák meg, ezért az esetek egy jelentĘs hányadában még kvázioptimális megoldásokat sem tudnak választani. Ez a probléma az együttmĦködések esetén még fokozottabban jelentkezik. Gyakorlatilag teljesen mindegy, hogy egy adott vállalkozás beszállító kíván lenni, vagy valamilyen horizontális együttmĦködéshez kíván csatlakozni, gyakran még a potenciális partnerekkel sincs tisztában, illetve a kooperáció feltételei is rejtve maradnak elĘtte. Így a megfelelĘ minĘségĦ és mennyiségĦ információk biztosítása egy különösen hatékony eszköz lehet a vállalkozásfejlesztési szakemberek számára. Az információszolgáltatásnál, mint vállalkozásfejlesztési beavatkozásoknál megfogalmazott állítások a kooperációösztönzĘ eszközöknél is általában igazak, fokozott figyelmet kell fordítani azonban az információkkal

40

A dinamikus regionális hálózatokkal kapcsolatban ld. Lengyel Imre (2003) iskolateremtĘ munkáját.

108

kapcsolatos elvárásokra. Ezen a területen különösen fontos, hogy a létrehozott adatbázisok a piaci szereplĘk valós igényein alapuljanak. Számos kezdeményezés született hazánkban is az elmúlt néhány évben, ezek jelentĘs hányada azonban meglehetĘsen távol esett a kis- és középvállalkozások valós igényeitĘl. Napjaink információs óceánjában az alábbi kritériumokat kell szem elĘtt tartani: x

Az információknak valós piaci szükségleteken kell alapulnia, azaz a felhasználók hasznosítani tudják azokat a napi üzletmenet során.

x

A kis- és középvállalkozások igényeinek és lehetĘségeinek megfelelĘ információkat kell szolgáltatni, számukra is „emészthetĘ” módon. Az alapvetĘ (minimális)

ismeretekkel

nem

használható

rendszerek

kiépítésébĘl

a

vállalkozások jelentĘs hányada nem tud profitálni. x

Az együttmĦködési lehetĘségekre hívjuk fel minél több csatornán a felhasználók figyelmét, mert gyakran még a lehetĘségeket sem ismerik.

x

A tematikus (iparági, szektoriális) üzleti partnerközvetítĘ adatbázisok általában hasznosabbak a felhasználók számára, mivel így már csak a számukra releváns, szĦrt információkat kell kiértékelniük.

3.2.3. A hálózatosodás ösztönzésénél felmerülĘ kérdések

Az alábbiakban röviden áttekintjük, hogy az együttmĦködések ösztönzésénél, mint egy speciális vállalkozásfejlesztési beavatkozásnál milyen kérdéseket kell részleteiben elemezni

a

döntéshozóknak.

Számos

döntést

kell

alaposan

megfontolni

a

vállalkozásfejlesztési beavatkozásoknál elmondottakhoz hasonlóan, ezek közül csak a gyakorlati alkalmazásban is jelentĘsséggel bírókat tárgyaljuk röviden.

Az egyik legfontosabb probléma a hálózatosodást elĘsegítĘ támogatások terjedelme, azaz, hogy a kooperáció milyen fejlettségi szintjéig szabad támogatni az egyes szereplĘket. A nemzetközi tapasztalatok alapján látható, hogy bármilyen együttmĦködéssel kapcsolatban az egyik leglényegesebb kérdés, hogy meddig és milyen módon érdemes beavatkozni. A sikeres példák meghatározó részénél a közösségi szektornak elegendĘ volt csak a „kezdĘlökést” megadnia, majd az érdekeltek felismerték, hogy kölcsönös elĘnyöket tudnak realizálni a kooperációk során. Ha az együttmĦködések fejlĘdésében 109

egy határpontot akarunk meghatározni, akkor a támogatásoknak leginkább az együttmĦködések létrehozására és a hálózat menedzselésére kell szorítkoznia. Azaz különös figyelmet kell fordítani a meggyĘzésre és információszolgáltatásra, illetve az együttmĦködések kezdetén felmerülĘ nehézségek szakszerĦ kezelésére (pl. a kooperációt menedzselĘ bróker biztosítása). A további támogatások nyújtását érdemes mérlegelni.

A másik legnehezebb kérdés, hogy a felmerülĘ költségeket milyen arányban viseljék a szereplĘk, és milyen mértékben fordítsunk közösségi forrásokat erre a célra. Természetesen – pontosan az együttmĦködések sokszínĦsége következtében – nem lehet (és nem is szabad!) általánosságban konkrét arányokat meghatározni. Az általános vállalkozásfejlesztési megfontolásokhoz hasonlóan itt is le kell szögezni, hogy valószínĦsíthetĘen sem a teljesen piaci alapokon nyugvó programok, sem pedig az ingyenes szolgáltatások nem jelentenek jó megoldást. A piaci alapon mĦködĘ beavatkozások, azaz amikor a szereplĘk az összes hálózatalapítási és mĦködtetési költséget teljes mértékben vállalják, többek között azért sem vezethetnek eredményre, mert a (potenciális) partnerek jelentĘs hányada egyszerĦen nem hajlandó a szükséges forrásokat erre fordítani, mivel elĘre nem láthatják az együttmĦködések során realizálható elĘnyöket. A teljesen ingyenes programokkal kapcsolatos kételyek teljes mértékben egybeesnek a 3.1.4. fejezetben megfogalmazott általános megállapításokkal, ezért ebben az eseten is a „felhasználó is fizet elv” lehet a célravezetĘ.

A fejezetben részletesen megvizsgáltuk a vállalkozásfejlesztési beavatkozások alapvetĘ tulajdonságait

és

vállalkozásfejlesztés

meghatároztuk

a

rendszerében.

hálózatosodás

Rámutattunk,

ösztönzésének

hogy

az

helyét

a

együttmĦködések

elĘsegítésére irányuló támogatások egy meglehetĘsen speciális megjelenési formáját jelentik a vállalkozásfejlesztési szolgáltatásoknak. A kidolgozott osztályozás alapján a kooperáció

elĘsegítésére

irányuló

beavatkozások

elsĘsorban

mikroszintĦ

üzletfejlesztési szolgáltatásnak tekinthetĘk, feltéve, hogy ezek közvetlenül a kis- és középvállalkozásokra irányulnak. A napi gyakorlatban azonban azok a legsikeresebb megoldások, amikor a mikroszintĦ beavatkozásokhoz szervesen illeszkedĘ mezo- és makroszintĦ szolgáltatások is támogatják a hálózatok léttrejötét. A mikroszintĦ beavatkozások egyik legnagyobb elĘnye, hogy közvetlenül elérhetĘ a célcsoport, a beavatkozás idĘhorizontja relatíve rövid, ezért látványos eredmények érhetĘk el. 110

A rendkívül heterogén tapasztalatokon belül egy általános megállapítás az esetek jelentĘs hányadában érvényes: a hálózatok létrejöttében és mĦködésében kulcsszereplĘ az ún. hálózati bróker, aki a beavatkozások tényleges felelĘse. A brókerek különösen fontos feladata a hálózatok fejlĘdésének felgyorsítása, a kapcsolati háló erĘsítésénél képesek kiemelkedĘ eredményeket elérni. Mivel általában meglehetĘsen alacsony az együttmĦködési hajlam a vállalkozók körében, ezért kiemelkedĘ fontosságú a képzés és a teljes körĦ információszolgáltatás. A sikeres programoknál gyakran hangsúlyozzák a meggyĘzés eszközrendszerének fontosságát. Még ezzel a megjegyzéssel együtt is ki kell jelenteni: a tapasztalatok világosan rámutattak, hogy csak és kizárólag a kölcsönös érdekek mentén – fĘként alulról – szervezĘdĘ hálózatok lehetnek tartósan sikeresek.

111

4. Szeged és vonzáskörzete vállalkozásainak fejlesztési szempontú vizsgálata Szeged Magyarország egyik elmaradott régiójának (Dél-alföldi Régió) a központja. Ennek a régiónak vásárlóerĘ-paritáson mért GDP-je az EU átlag 38-40%-a körül mozog és nem mutat felzárkózást, sĘt az országos átlaghoz képest erĘteljes leszakadás figyelhetĘ meg az utóbbi években. A régió az EU regionális politikájának 1. célkitĦzése alá tartozik. Ezen belül Csongrád megye (NUTS 3 szintĦ régió) GDP-je kissé magasabb, de még erĘteljesebb leszakadást mutat. A Szegedi kistérség (NUTS 4 szintĦ) jövedelmi adatai kiemelkednek a regionális átlagból, ugyanakkor az EU átlagtól még mindig igen jelentĘs elmaradást mutatnak. A Szegedi kistérségben a feldolgozóipari tevékenység alacsony szintĦ, ami megmutatkozik az alacsony exportképességben is: az egész Dél-alföldi Régió az ország exportjának mindössze 4%-át adja.

Ugyanakkor Csongrád megye a Szegedi Tudományegyetemnek köszönhetĘen igen jól teljesít a K+F területén. A Közép-magyarországi régiót (ahol Budapest is található) leszámítva minden lényeges mutató alapján kiemelkedik az országban: kutatókfejlesztĘk száma 10.000 foglalkoztatottra (137), tudományos fokozattal rendelkezĘk száma 10.000 foglalkoztatottra (58), K+F ráfordítások a GDP %-ában (1,7%), K+F beruházások az összes beruházás százalékában (2,0%) (Lengyel – Lukovics 2005). Ezért egy rendkívül érdekes kettĘsséget mutat a gazdaság szerkezete: egyrészt megyei szintre vetítve kirajzolódik egy még relatíve is leszakadó, versenyképtelen szerkezetĦ térség, másrészt ennek a központjában helyezkedik el az ország egyik legnagyobb

szellemi

meggyĘzĘdésünk,

koncentrációja,

hogy

a

Szegeden

a

Szegedi és

Tudományegyetem.

vonzáskörzetében

Ezért

megvalósítható

vállalkozásfejlesztési beavatkozások kidolgozása esetén is figyelembe kell venni ezeket a tényezĘket. Ez a hálózatok létrejöttét és mĦködését támogató programok esetén két érdemi megállapításhoz vezet. x

El kell fogadni, és fel kell ismerni, hogy a térség komoly problémákkal küzd, illetve meglehetĘsen kedvezĘtlen tendenciák kezdĘdtek, amelyeket nem lehet figyelmen kívül hagyni. Ezért a beavatkozások kidolgozása esetén is fĘleg a „nehézségekkel küzdĘ” régiók és gazdasági koncentrációk tapasztalatait kell figyelembe venni, és az ezeken a területeken bevált módszereket adaptálni.

112

x

Az egyetemnek meg kell találni a helyét a térség gazdaságában. Nem lehet és nem is szabad figyelmen kívül hagyni egy ilyen tudáskoncentrációt, amely érdemben hozzájárulhat a szĦkebb és bĘvebb környezete fejlĘdéséhez egyaránt.

A primer kutatásban gyakorlatilag egy „pillanatképet” kívántunk készíteni Szeged és vonzáskörzetének

vállalkozásairól,

többek

között

annak

érdekében,

hogy

a

tulajdonságok elemezése alapján feltérképezhetĘek a jövĘbeni fejlĘdési-fejlesztési lehetĘségek. A dolgozatban bemutatásra kerülĘ konkrét kutatási eredmények egy nagyobb kutatás részeként adódtak, a vállalkozásfejlesztési és hálózatösztönzési kérdésekkel kapcsolatos releváns információk kerültek kidolgozásra.41 A kutatás alapvetĘen két kérdésre kereste a választ: x

Felmérni azoknak a vállalkozásoknak a jellegzetességeit, amelyek potenciális szereplĘi

lehetnek

Csongrád

megyében,

és

különösen

Szeged

és

vonzáskörzetében szervezĘdĘ különbözĘ együttmĦködéseknek. x

Felmérni, hogy a Szegedi Tudományegyetem milyen szerepet játszhat a helyi gazdaság

fejlesztésében,

a

tudásalapú

gazdaságfejlesztési

elképzelések

megvalósításában.

A primer adatfelvételnél még számos egyéb tényezĘre is rákérdeztünk, információk nyerhetĘk ki a vállalkozásfejlesztési szolgáltatások igénybevételétĘl egészen a különféle együttmĦködési típusokig. ÉrtelemszerĦen ezen dolgozatban csak a beavatkozásokkal és a kooperációkkal kapcsolatos érdemi információk kerültek feldolgozásra. Az

elméleti

áttekintésben

részletesen

megvizsgáltuk,

hogy

milyen

típusú

együttmĦködések tapasztalhatók a kis- és középvállalkozások között, illetve milyen módon ösztönözhetĘ a különféle hálózatok létrejötte. Jelen fejezetben kísérletet teszünk annak meghatározására, hogy milyen típusú együttmĦködések jöhetnek létre az adott gazdasági szerkezet mellett. Külön kitérünk a jelenlegi kapcsolatok részletes vizsgálatára, illetve arra, hogy a vállalkozásfejlesztés intézményrendszere mennyire alkalmas a hálózatok létrejöttének elĘsegítésére. Természetesen külön vizsgáljuk a Szegedi Tudományegyetem lehetséges szerepét a formálódó lokális hálózatokban, mivel egy ilyen szellemi tudásközpont számos területen kapcsolódhat a térség gazdaságához, 41

„A Szegedi Tudományegyetem lehetĘségei a tudásalapú helyi gazdaságfejlesztésben” címĦ kutatás során készült empirikus felmérés alapján. Ezúton is szeretnék köszönetet mondani egyrészt Prof. Dr. Lengyel Imre kutatásvezetĘnek, aki bevont a kutatómunkába, másrészt Bajmócy Zoltán és Deák Szabolcs kollegáimnak, akik az egyéb szükséges információkat rendelkezésemre bocsátották.

113

és meggyĘzĘdésünk, hogy – az együttmĦködések megfelelĘ menedzselése mellett – komoly gazdaságfejlesztési tényezĘvé válhat az egyetem a következĘ néhány évben.

4.1. A kutatás módszertanáról A kutatás keretében 2004. július és október között közel 700 vállalkozásnak küldtünk ki kérdĘívet. A megkérdezett vállalkozások kiválasztásánál több szempontot is figyelembe vettünk a kutatás alapcéljai függvényében. A kérdĘívezést az esetek egy részében kiegészítette egy személyes interjú is, mely keretein belül összességében harminc céggel részletesebben is elbeszélgettünk az eddigi tapasztalataikról és különösen az általuk érzékelt jövĘbeni lehetĘségekrĘl. A személyes interjúk elsĘsorban a „fehér foltok” feltérképezésére szolgáltak, különös figyelmet fordítottunk az együttmĦködési hajlandóságra és a vállalkozásfejlesztési szolgáltatások iránti igényekre. A személyes (informális) beszélgetések során megfogalmazott kijelentések tovább árnyalták az egyébként is meglehetĘsen kedvezĘtlen képet.

Mivel az együttmĦködések vizsgálatán belül is elsĘsorban az olyan ún. „traded klaszterekre” érdemes koncentrálni, amelyek a régión kívüli kereskedelmi forgalomban is részt vehetnek, ezért a minta elsĘ csoportját a Csongrád-megyei feldolgozóipari cégek jelentették. Közülük is a legalább 10 fĘt foglalkoztató vállalkozások, mivel a KSH adatszolgáltatása csak rájuk terjedt ki. Tényleges és lényegi fejlesztési programot a lokális keresletre alapozó mikrovállalkozások támogatására nincsen különösebb értelme létrehozni, egy klaszter azonban több mint feldolgozóipari vállalkozások egy csoportja. Szükség van olyan szolgáltató cégekre is, amelyek elĘsegítik a versenyelĘnyök kialakítását, realizálódását. Ezért a megkeresett cégek körét bĘvítettük a fontosabb helyi gazdasági szolgáltatást nyújtó cégekkel is (Deák 2005). A kutatás másik céljának érdekében a megkeresésbe bevontuk mindazokat a cégeket, amelyek az egyetemmel valamilyen kutatási együttmĦködésben már részt vettek. Ezt a listát kiegészítettük azokkal a vállalkozásokkal, amelyek tevékenységi körében szerepel a kutatás, fejlesztés ágazat (TEÁOR 2 számjegy mélység).42

42

Fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy bár az egyetem egyik fĘ tevékenysége új ismeretek elĘállítása, azonban együttmĦködĘ partnerei legtöbbször nem fĘtevékenységként kutatás-fejlesztéssel foglalkozó cégek. Ezen vállalkozások legtöbbje „mindössze” felhasználja fĘ tevékenységének sikere érdekében a fejlesztés eredményeit.

114

Az adatfelvétel céljának kettĘssége miatt a végsĘ mintába került 170 vállalkozás meglehetĘsen heterogén képet mutat és alapvetĘen két nagy csoportra osztható: feldolgozóipari és nem feldolgozóipari cégekre. Elemeztük a szegedi kistérség vállalkozásai által adott válaszokat is, mivel az egyetem és a vállalkozások közötti kapcsolatok jellemzĘen kis távolságban mĦködnek hatékonyan, így az egyetem potenciális partnerei a kistérségben található vállalkozások. Ezen túl megvizsgáltuk a mikro-, kis-, közepes- és nagyvállalatokra jellemzĘ válaszokat is. Az egyes csoportokról, a minta reprezentativitásáról a következĘket tartjuk fontosnak elmondani (Deák 2005): x

A felmérés során nem volt célunk a Csongrád-megyei vállalkozások egészét reprezentáló minta kialakítása. A felmérés céljaiból következĘen csak a vállalkozások egy jól körülhatárolható (egészen pontosan kettĘ, jelentĘs átfedésekkel jellemezhetĘ) csoportjáról kívántunk információkat gyĦjteni. Így a teljes minta ilyen jellegĦ reprezentativitásának hiánya nem a felmérés hiányossága, hanem tudatos döntés eredménye.

x

Egy térségben nem minden vállalkozás tevékenysége kapcsolódik valamely klaszterhez, különösen egy traded tevékenységgel jellemezhetĘ klaszterhez. A mintául szolgáló amerikai felmérések sem a vizsgált térség összes vállalkozását tekintették alapsokaságnak; mindössze a feldolgozóipar néhány ágazatát. A klaszteresedés folyamatában résztvevĘ vagy potenciálisan szóba jöhetĘ vállalkozások köre azonban nem ismert Csongrád-megyében, mert ilyen jellegĦ vizsgálat a múltban még nem történt. EbbĘl kifolyólag nem is állt módunkban a felmérés elsĘ céljához kapcsolódó alapsokaság összeállítása. Így reprezentativitásról ebbĘl a szempontból nem is beszélhetünk, mivel az alapsokaság maga is ismeretlen. Ezt orvosolandó a (legalább 10 fĘt foglalkoztató) feldolgozóipari vállalkozások felmérését tĦztük ki célul a potenciális klaszteresedés felmérésre érdekében.

x

Teljes minta (170 vállalkozás): a kutatás kettĘs célkitĦzésének eredményeként a teljes mintába került vállalkozások mind méret mind tevékenységi kör szempontjából heterogén képet mutatnak. Az átlagos foglalkoztatotti létszám 118 fĘ, a mintába került vállalkozások 15%-a mikro-, 55%-a kis-, 20%-a közepes- és 10%-a nagyvállalat. Ez jelentĘsen eltér a Csongrád-megyei

115

vállalkozások méret szerinti összetételétĘl, ahol a mikrovállalkozások jelentĘs dominanciája figyelhetĘ meg.

A fentiek alapján kijelenthetjük, hogy a teljes minta nem reprezentatív a Csongrádmegyében mĦködĘ vállalkozások egészét illetĘen (mint említettük ez nem is volt célunk). Ezekben a vállalkozásokban dolgozik a Csongrád-megyében foglalkoztatottak 20 %-a, így a teljes mintát alkotó vállalkozások válaszaiból levont következtetések – ha nem is tekinthetĘk statisztikai értelemben reprezentatívnak – mindenképpen jelzésértékĦek. Jelen dolgozatban ezzel a (teljes) mintával dolgoztunk, illetve ebbĘl válogattunk le egy 43 elemĦ „innovatív kis- és középvállalkozás” mintát. A részmintába azok a vállalkozások kerületek, amelyek foglalkoztatotti létszáma 250 fĘ alatt van, továbbá az alábbiak közül legalább az egyik teljesül a vállalatra: x

van saját K+F részlege,

x

az elmúlt évben adtak K+F megbízást valamely külsĘ cég részére,

x

valamely külföldi partnerrel tartósan együttmĦködnek termék- vagy technológiafejlesztésben.

Természetesen az „innovatív kis- és középvállalkozás” efféle definiálása önkényesnek is tekinthetĘ, biztosan állítható azonban, hogy az ilyen paraméterekkel bíró cégek az „átlagos vállalatokhoz” képest nagyobb figyelmet fordítanak a tudásintenzív tevékenységekre. Ezért az általános tendenciák érzékeltetésére és a különbségek levonására alkalmas ez a részminta. Továbbá az innovatív kis- és középvállalkozásokra fordított fokozott figyelem szükségességére világítanak rá az alábbi tények. A beavatkozási lehetĘségek tárgyalásánál ki kell még térnünk Magyarország speciális helyzetére, mivel igen komoly problémát jelent a lehetĘség motiválta vállalkozások alacsony rátája, és a létezĘ kis- és középvállalkozások alacsony innovációs aktivitása (Ács 2005). Ezért jelentĘs figyelmet kell(ene) fordítani az innovatív cégek támogatására, lehetĘségeik növelésére és a kis- és középvállalkozások innovációs aktivitásának fokozására, mint ahogy erre Ács Zoltán rá is mutatott. Ezért – többek között – érdemes az „innovatívnak tekinthetĘ” cégekre külön specializált beavatkozási formákat kidolgozni, akár önállóak, akár valamilyen hálózati formában tevékenykednek (nagyvállalatokhoz, vagy kutatóintézetekhez, egyetemekhez kapcsolódva).43 Ez a

43

FĘleg azért, mert ezek a vállalkozások nagymértékben képesek hozzájárulni a gazdasági növekedéshez.

116

szegmens kiemelt területe lehet a hálózatok létrejöttét ösztönzĘ programoknak. A térség speciális gazdasági jellemzĘibĘl adódóan úgy véljük, hogy Szeged és vonzáskörzetében különösen fontos lehet ennek a lehetĘségnek a felismerése.

4.2. A kutatás hipotézisei és az eredmények elsĘdleges értékelése A fejezetben a kérdĘívek elsĘdleges kiértékelése során egy általános helyzetfelmérést kívánunk adni a megkérdezett vállalkozásokról. Különösen a meglévĘ és potenciális együttmĦködési

lehetĘségeket

vizsgáltuk,

illetve

azt,

hogy

a

különféle

vállalkozásfejlesztési szolgáltatások mennyiben képesek ezeket a kooperációkat támogatni. Rendkívül markáns képet sikerült kapni a lokális vállalkozástámogatási intézmények mĦködésérĘl is, melyet a személyes interjúk tovább erĘsítettek. A részfejezetben csak a közvetlenül megfogalmazható konkrét következtetésekre tértünk ki nagy vonalakban, melyek a mintában szereplĘ vállalkozások késĘbbi tipizálásához vezettek. A kapott válaszok alapján kísérletet tettünk három klaszter lehatárolására, amelyekben szereplĘ vállalkozások már egy homogénebb csoportot alkotnak. Az egyes klaszterekkel kapcsolatosan megfogalmazható a hálózatosodást ösztönzĘ vállalkozásfejlesztési beavatkozásokkal kapcsolatos részletesebb gondolatok a 4.3. fejezetben kerülnek tárgyalásra. A következĘkben a hipotéziseket és az adatok értékelése alapján azok igazolódását, illetve esetenként cáfolatát kívánjuk bemutatni.

4.2.1. Az alapanyagot beszállító üzleti partnerek elhelyezkedése és a megrendelĘk elhelyezkedése Minden térség gazdaságában meghatározó jelentĘségĦek a térségen kívüli kapcsolatai. A vizsgálatban részletesen elemeztük, hogy a mintában szereplĘ vállalkozások milyen módon kapcsolódnak a gazdaság egészéhez, illetve hol helyezkednek el üzleti partnereik. A kapcsolatok esetén az alábbi hipotézissel éltünk:

117

H.1. Mind az értékesítés, mind a beszerzés területén elhatárolható a vállalkozások egy része, amely aktívabb „külpiaci” tevékenységet folytat, és egy adott területi aggregációs szinten kívül történĘ értékesítés általában „importfüggĘséggel” is párosul.

A válaszokban a költségek megoszlása alapján kellett megjelölni az alapanyagot szállító üzleti

partnerek

elhelyezkedését,

illetve

a

bevételek

megoszlása

alapján

a

megrendelĘkét. Abban az esetben, ha két térségi szint azonos arányban részesült a beszerzésekbĘl vagy az értékesítésbĘl, akkor a tágabb térségi szintet vettük figyelembe. Ezért az eredmények némiképp felülbecsülik a megyén kívüli értékesítési teljesítményt és az import (megyén kívüli beszerzések) volumenét is (4.1. táblázat).

A táblázatból látható, hogy a vállalkozások beszerzéseik legnagyobb részét az ország régión kívüli részeibĘl teszik. Ezt követi Csongrád megye, külföld, majd a legkisebb arányban a régió megyén kívüli része. A vállalkozások mintegy 70 százalékának a fĘ beszerzési térsége a megyén kívül található. Ezért vélelmezhetĘ, hogy jelentĘs részük nem tudja a szükséges termékeket, szolgáltatásokat beszerezni a szĦkebb környezetében tevékenykedĘ cégektĘl.

4.1. táblázat: A vállalkozások fĘleg honnan bonyolítják beszerzéseiket

Érvényes

helybĘl régióból országból külföldrĘl Összes Érvénytelen nincs adat Összes

Vállalkozások Százalék Érvényes Kumulatív száma Százalék Százalék 46 27,1 31,3 31,3 8 4,7 5,4 36,7 63 37,1 42,9 79,6 30 17,6 20,4 100,0 147 86,5 100,0 23 13,5 170 100,0

Az értékesítés a beszerzésekhez igen hasonlatos képet mutat. A vállalatok legnagyobb részének legfĘbb piaca az ország régión kívüli része, majd az elĘbbinél kicsit szorosabban követi a megye, külföld és a régió megyén kívüli része (4.2. táblázat). A vállalkozások csupán 30%-ára mondható, hogy egyértelmĦen a megyei kereslettĘl függ (az eredmény a fentiek figyelembe vételével valószínĦleg enyhe alulbecslés).

118

4.2. táblázat: A vállalkozások fĘleg mely térségbe értékesítenek

Érvényes

Érvénytelen Összes

Vállalkozások Százalék Érvényes száma Százalék 49 28,8 29,3 19 11,2 11,4 66 38,8 39,5 33 19,4 19,8 167 98,2 100,0 3 1,8 170 100,0

helybe régióba országba külföldre Összes nincs adat

Kumulatív Százalék 29,3 40,7 80,2 100,0

VélelmezhetĘen érdemes megvizsgálni, hogy a kapott arányok egymástól is függenek-e, azaz ugyanazon cégek beszerzései és értékesítései koncentrálódnak egy adott területi szintre.

A

beszerzések

és

értékesítések

közötti

összefüggéseket

bemutató

kereszttáblából jól látható, hogy a régiós szintet leszámítva az értékesítés legfĘbb helye nagy valószínĦséggel egyben a beszerzés legfĘbb helye is (4.3. táblázat).

Az elsĘdlegesen kinyerhetĘ adatokat két mutató kiszámításával is alátámasztjuk. Ha adatainkat nominális skálán mért adatoknak tekintjük (azaz a különbözĘ térségi szintek egymásra épülését nem vesszük figyelembe), akkor a Cramer-féle asszociációs együtthatóra 0,35 értéket kapunk. A mutató lehetséges értékei 0 és 1 között mozognak (0 esetén nincs kapcsolat 1 esetén függvényszerĦ a kapcsolat). Ha úgy tekintjük, hogy külföldi értékesítés felé haladva a termék egyre versenyképesebb, akkor ismérveink felfoghatóak ordinális skálán mértnek. Ez esetben a Spearman-féle rangkorrelációs együttható értéke 0,38 (a mutató értéke -1 és +1 között mozog).

119

4.3 táblázat: Kereszttábla: fĘleg honnan vásárolnak és fĘleg hová értékesítenek

Vállalkozások száma fĘleg honnan helybĘl vásárlók százalékában (%) fĘleg hová értékesíĘk százalékában (%) Vállalkozások száma fĘleg honnan régióból vásárlók százalékában (%) fĘleg hová értékesíĘk FĘleg százalékában (%) honnan Vállalkozások vásárolnak száma fĘleg honnan országból vásárlók százalékában (%) fĘleg hová értékesíĘk százalékában (%) Vállalkozások száma fĘleg honnan külföldrĘl vásárlók százalékában (%) fĘleg hová értékesíĘk százalékában (%) Vállalkozások Összes száma fĘleg honnan vásárlók százalékában (%) fĘleg hová értékesíĘk százalékában (%)

helybe 23

FĘleg hová értékesítenek Összes régióba országba külföldre 5 9 8 45

51,1

11,1

20,0

17,8

100,0

57,5

27,8

15,8

25,8

30,8

3

4

1

8

37,5

50,0

12,5

100,0

16,7

7,0

3,2

5,5

15

8

35

5

63

23,8

12,7

55,6

7,9

100,0

37,5

44,4

61,4

16,1

43,2

2

2

9

17

30

6,7

6,7

30,0

56,7

100,0

5,0

11,1

15,8

54,8

20,5

40

18

57

31

146

27,4

12,3

39,0

21,2

100,0

100,0

100,0

100,0

100,0

100,0

Kiinduló hipotézisünk igazolódott, mivel mindkét esetben azt találtuk, hogy a beszerzés és értékesítés legfĘbb térségi szintje nem független egymástól, azaz a vállalkozások traded jellege mellé egy erĘteljes „térségi importfüggĘség” társul, azaz gyanítható, hogy nem teljesül az a gazdaságfejlesztési elvárás, hogy ezek a cégek a helyi beszállítók anyagaiból/felkésztermékeibĘl/termékeibĘl állítanak elĘ „exportképes” késztermékeket. Kiszámíthatjuk még az asszociáció lambda-mutatóját. Ezek szerint az egyik ismérv szerint hovatartozás ismerete 24,4%-kal csökkenti a másik ismérv szerint hovatartozás ismeretét. Ez laza kapcsolatra, ámbár a kapcsolat meglétére utal.

120

Igen szemléletes képet kapunk, ha a vizsgálat során csak arra koncentrálunk, hogy térségen kívüli vagy belüli a beszerzés, illetve az értékesítés. Láthatjuk, hogy a fĘleg térségen kívülre értékesítĘ vállalatok 79,2%-a a beszerzéseit is térségen kívülrĘl intézi (4.4. táblázat). Ez még szemléletesebben rámutat arra, hogy meglehetĘsen szoros kapcsolat van a mintában szereplĘ kis- és középvállalkozások körében a „beszerzési nyitottság” és az „értékesítési nyitottság” között. LeegyszerĦsítve: az adott területi koncentráción „kívüli vagy belüli” aktivitás jellemzĘ a cégekre, nem pedig az, hogy vásárolnak-e vagy értékesítenek-e. 4.4. táblázat: Kereszttábla: Értékesítés hová (0 vagy 1 változók) - Beszerzés honnan (0 vagy 1 változók)

Vállalkozások száma Értékesítés hová helybe (0 vagy 1 változók) % Beszerzés honnan (0 vagy 1 Értékesítés hová változók) % (0 vagy 1 változók) Vállalkozások száma Értékesítés hová térségen kívülre (0 vagy 1 változók) % Beszerzés honnan (0 vagy 1 változók) % Vállalkozások Összes száma Értékesítés hová (0 vagy 1 változók) % Beszerzés honnan (0 vagy 1 változók) %

Beszerzés honnan (0 vagy 1 változók) helybĘl térségen kívülrĘl 23 17

Összes

40

57,5

42,5

100,0

51,1

16,8

27,4

22

84

106

20,8

79,2

100,0

48,9

83,2

72,6

45

101

146

30,8

69,2

100,0

100,0

100,0

100,0

A vállalkozások jellemzĘi tovább elemezhetĘk, ha a módszertani bevezetĘben innovatív kis- és középvállalkozásoknak tekinthetĘ gazdasági egységek tulajdonságait önállóan vizsgáljuk. Megvizsgáltuk, hogy az innovativitás milyen hatással van a beszerzési és értékesítési tevékenységre. Látható, hogy míg a teljes vállalati kör körülbelül 30%-a kötĘdött

121

dominánsan a helyi piachoz mind beszerzéseit, mind értékesítési tevékenységét tekintve, addig az innovatív kis- és középvállalkozásoknak csupán 10%-ára mondható el ugyanez. Azaz az innovativitás együtt jár az erĘsebb traded jelleggel, itt is jelentkezik azonban az elĘzĘekben tárgyalt hatás, mivel ugyanakkor a beszerzések esetén is gyakoribb az import. A leggyakoribb kapcsolat itt is az ország régión kívüli részével mutatható ki. A külföldi kapcsolatok a várakozásoknak megfelelĘen intenzívebbek (4.5. és 4.6. táblázatok).

4.5. táblázat: Innovatív kis- és középvállalkozások fĘleg honnan bonyolítják beszerzéseiket

Érvényes

Érvénytelen Összes

helybĘl régióból országból külföldrĘl Összes nincs adat

Vállalkozások száma 5 2 19 13 39 4 43

Százalék 11,6 4,7 44,2 30,2 90,7 9,3 100,0

Érvényes Százalék 12,8 5,1 48,7 33,3 100,0

Kumulatív Százalék 12,8 17,9 66,7 100,0

4.6. táblázat: Innovatív kis- és középvállalkozások fĘleg hová értékesítenek

Érvényes

helybe régióba országba külföldre Összes

Vállalkozások száma 5 4 24 10 43

Százalék 11,6 9,3 55,8 23,3 100,0

Érvényes Százalék 11,6 9,3 55,8 23,3 100,0

Kumulatív Százalék 11,6 20,9 76,7 100,0

A fentiekhez hasonlóan ebben az esetben is vizsgálható, hogy a két gazdasági tevékenység mennyire függ egymástól (4.7. táblázat). A két ismérv közötti kapcsolatot vizsgáló kereszttáblából kiderül, hogy az ország régión kívüli részébe történĘ értékesítéshez az ugyanonnan történĘ beszerzés járulása a legjellemzĘbb kapcsolat. Ugyanakkor a Cramer-féle mutató értéke 0,385, a Lambda mutatóé 0, 184 a korábbiaknál kisebb.

122

4.7. táblázat: Kereszttábla: innovatív kis- és középvállalkozások: FĘleg honnan - FĘleg hová FĘleg hová helybe

FĘleg honnan

helybĘl

vállalkozások száma

régióból

vállalkozások száma

országba

FĘleg honnan százalékosan (%)

fĘleg honnan százalékosan (%)

vállalkozások száma országból fĘleg honnan százalékosan (%)

vállalkozások száma külföldrĘl fĘleg honnan százalékosan (%)

Összes

régióba

vállalkozások száma fĘleg honnan százalékosan (%)

Összes külföldre 3

2

5

60,0

40,0

100,0

2

2

100,0

100,0

4

2

12

1

19

21,1

10,5

63,2

5,3

100,0

1

2

4

6

13

7,7

15,4

30,8

46,2

100,0

5

4

21

9

39

12,8

10,3

53,8

23,1

100,0

4.2.2. Beszállítói tevékenység A következĘ vizsgálati terület a környéken tevékenykedĘ vállalkozások beszállítói létének elemzése. Feltételeztük, hogy – a számos beszállítóvá válást elĘsegítĘ program ellenére – a cégek elenyészĘ hányada beszállító.

H.2. A mintában szereplĘ vállalkozásokon belül a beszállítók aránya nem haladja meg a 20 százalékot, továbbá a beszállító cégek nem jelentik érdemi részét a térségben tevékenykedĘ traded-vállalkozásoknak.

A hipotézis elsĘ része nem igazolódott, mivel a várakozásokat jóval meghaladta az önmagukat beszállítónak tartó cégek magas aránya, szinte minden területi szinten

123

találhatók integrátor cégek, amelyeknek beszállítói ezek a vállalkozások (4.8. táblázat).44

4.8. táblázat: Vállalatok beszállítói tevékenysége alapadatok N = 153 Vállalkozások száma %

Nem végez

Helyben

81 52,9

Régióban

43 28,1

Országban

24 15,7

44 28,8

Külföldön 14 9,1

A kérdésre több válasz megjelölése is lehetséges volt és összesen 153 értékelhetĘ válasz született.. A vállalkozások 47,1%-a (72 vállalkozás) nyilatkozott úgy, hogy végez beszállítói tevékenységet. Ennek megfelelĘen a vállalkozások: x

28,1%-a áll kapcsolatban helyi (megyei),

x

15,7%-a megyén kívüli, de régión belüli,

x

28,8%-a régión kívüli, de hazai, míg

x

9,1%-a külföldi integrátor vállalattal.

A 72 beszállító tevékenységet végzĘ vállalkozás közül 37 olyan van, amely egy lehetséges választ jelölt meg, 22 olyan, amely kettĘt, 12-en hármat, és 1 vállalat mind a négy lehetséges térséget megadta (4.1. ábra).

4.1. ábra: Hány térségbe szállít be egy-egy vállalat

17%

1%

egy térség két térség 51%

három térség négy térség

31%

Az elĘzĘ eredményeknél jobban szemlélteti a térség határain kívüli vállalati akciókat, ha megvizsgáljuk, hogy melyik az a legtágabb kör, ahová beszállító tevékenységet végez a vállalkozás. Az egyes kategóriákat áttekintve azt láthatjuk, hogy a beszállítói 44

A személyes interjúk sejtetik, hogy a kapott válaszok valószínĦsíthetĘen kissé túlbecsülik a beszállítók arányát, az igen választ adók egy része nem tekinthetĘ szigorú értelemben beszállítónak.

124

tevékenységet végzĘ vállalkozások 82%-a országhatáron belül marad, a megyehatárt átlépĘ vállalkozások pedig jellemzĘen régión kívüli cégekkel vannak kapcsolatban (4.2. ábra). Határozottabban megfogalmazva: azon cégek jelentĘs hányada, melyek átlépik a megyehatárt, valószínĦleg a régión kívülre szállítanak.

4.2. ábra: Beszállítói tevékenység legtágabb célterülete

18%

22% megye régió 10%

ország külföld

50%

VélelmezhetĘ, hogy az innovatív kis- és középvállalkozások a beszállításban is valamivel aktívabbak, ennek azonban nem kell törvényszerĦen teljesülnie. Ha megvizsgáljuk az innovativitás befolyását a beszállítói tevékenységre, akkor azt találjuk, hogy az innovatív kis- és középvállalkozások 60%-a végez beszállítói tevékenységet, szemben a teljes minta kb. 50%-os arányával. Ez az eltérés nem túlságosan jelentĘs, ezzel együtt úgy tĦnik, hogy az innovativitás egyik jelentĘs forrása lehet(ne) az integrátor vállalat.

Vizsgálható, hogy a beszállítói lét és az értékesítési piacok milyen érdemi kapcsolatban vannak. A beszállítói tevékenység és a legfĘbb értékesítési piac közötti összefüggést mutatja, hogy az integrátor cég meghatározó jelentĘséggel bír a cégek értékesítési tevékenységére. Ez a megállapítás gyakorlatilag szinte evidens. Sokkal érdekesebb, hogy a beszállítói tevékenységet nem végzĘ vállalkozások célpiacai szinte ugyanazt a képet mutatják, mint a teljes mintáé, sĘt a külföldi értékesítés nagyobb arányban van jelen (4.9. táblázat).

125

4.9. táblázat: Kereszttábla: Integrátor elhelyezkedés – Értékesítés fĘleg hová Értékesítés fĘleg hová

helybe Helyben Régióban Országban Külföldön Nem beszállító

Integrátor

régióba 17

8

országba 13

4 8 0 26

6 3 0 8

12 27 6 24

Összes

külföldre 5

43

2 5 7 21

24 43 13 79

A kapott eredményeket érdemes további vizsgálatoknak alávetni, azaz megvizsgálni, hogy a beszállítói lét milyen „finomabb kapcsolatban” van az értékesítés piacával (4.10. táblázat).

4.10. táblázat: Kereszttábla: Beszállítói tevékenység (0 vagy 1 változók) - Értékesítés hová (0 vagy 1 változók) Értékesítés hová (0 vagy 1

Összes

változók) helybe

nem végez Beszállítói tevékenység (0 vagy 1 változók) végez

Összes

Vállalkozások száma beszállítói tevékenység (0 vagy 1 változók) % Vállalkozások száma beszállítói tevékenység (0 vagy 1 változók) % Vállalkozások száma beszállítói tevékenység (0 vagy 1 változók) %

26

térségen kívülre 53

79

32,9

67,1

100,0

20

52

72

27,8

72,2

100,0

46

105

151

30,5

69,5

100,0

A kereszttábla igen szemléletesen mutatja, hogy a vállalkozás traded jellege és a beszállítás ténye között gyakorlatilag semmilyen kapcsolat nincs, azaz az empirikus adatok alapján valószínĦsíthetĘ, hogy a vertikális hálózatokba betagozódó traded vállalatok nem képviselnek túl jelentĘs súlyt a térség gazdaságában. Természetesen ez egy jelenbeni állapot, melyet egy minta támaszt alá, sejteni engedi azonban, hogy az adott térség gazdaságára komoly hatást nem gyakorolhatnak a csak beszállításokra 126

koncentráló programok. (Mint ahogyan az elmúlt évtizedben sem gyakoroltak érdemi gazdaságfejlesztési hatást.)

4.2.3. Marketing-együttmĦködés A nemzetközi tapasztalatok alapján a vállalkozások egyre nagyobb hányada próbál különféle együttmĦködéseket kialakítani a realizálható elĘnyök érdekében. Ezek közül az egyik leggyakoribb a marketing-kooperáció, ezért a kérdés ezt a helyi (megyei) cégekkel meglévĘ alapvetĘ együttmĦködési típust volt hivatott felmérni. Azzal a feltételezéssel éltünk, hogy a vállalkozások kihasználják az ilyen kooperációkban rejlĘ elĘnyöket.

H.3.

A

vállalkozások

jelentĘs

hányada

részt

vesz

valamilyen

marketing

együttmĦködésben.

A kutatás során a marketing együttmĦködések meglétét és a kapcsolat erĘsségét kívántuk vizsgálni. A válaszadóknak 1-tĘl 7-ig kellett értékelni a közös marketing tevékenység gyakoriságát a hazai, illetve a külföldi piacokon. (1 = sohasem, 7 = rendszeresen).

A hipotézis ebben az esetben sem igazolódott. Az eredmények alapján meglepĘ módon mindkét esetben igen alacsony együttmĦködési hajlandóság rajzolódik ki.45 A vállalkozások 90%-a (143 vállalkozás) nyilatkozott úgy, hogy a hazai piacon nincsenek rendszeres marketing-együttmĦködései, s 91 %-uk mondta ugyanezt a külföldi piacokra vonatkozóan (4.11. táblázat).

4.11. táblázat: Marketing-együttmĦködési alapadatok DB

Hazai piacon Külpiacon

ÁTL

SZOR

MÓD

GYAK GYAK GYAK GYAK GYAK GYAK GYAK 1

2

3

4

5

6

7

162

1,93

1,70

1

113

10

15

7

2

9

6

152

1,64

1,55

1

124

5

5

4

3

7

4

45

Az alacsony együttmĦködési hajlandóság valószínĦleg részben betudható a mintában szereplĘ cégek alacsony általános marketing aktivitásának is.

127

A nemzetközi tapasztalatok ismeretében érdekes lenne megvizsgálni, hogy a közös marketingtevékenység hogyan függ össze a beszállítói tevékenységgel, azaz, hogy a marketing-együttmĦködés vertikális hálózat keretében történik-e. Ez a kooperációs forma meglehetĘsen sĦrĦn jelentkezik a vállalati gyakorlatban, ám a megfigyelhetĘ rendszeres marketing-együttmĦködés olyan ritka, hogy lehetetlen érdemi következtetést levonni. Az azonban látszik, hogy a két halmaznak (rendszeres marketing-együttmĦködĘk és beszállítók) gyakorlatilag nincs közös metszete, amelyre szintén

nehéz

lehet

egyértelmĦ

magyarázatot

adni,

sĘt

egy

határozottabb

megfogalmazásban ez a viselkedési minta nemcsak az általános tendenciáknak mond ellent, hanem a racionális vállalati gazdálkodásnak is.

A közös marketing-tevékenység iránti „hajlandóság” a minta szerint minden méretkategória esetén igen ritka. MeglepĘ módon arányában a nagyvállalati kör esetén a „legjelentĘsebb”. További érdekes tapasztalat, hogy a marketing-együttmĦködés még az innovativitás tényével sincs összefüggésben, pedig ezen a területen még hasznosabb lehetne az egységes fellépés.

A fenti – számunkra meglepĘ – eredmények ismeretében valószínĦsíthetĘ, hogy a vállalatok egyszerĦen nem ismerik fel a realizálható elĘnyöket, ezért a hatásos vállalkozásfejlesztési beavatkozások elsĘ lépése lehet(ne) a figyelem felkeltése a kooperációk iránt. ValószínĦsíthetĘen az általános érdektelenség a különféle együttmĦködések iránt szervesen összefügg az eddigi hálózatszervezési akciókkal is.

4.2.4. Termékfejlesztés Másik jellemzĘ területe az együttmĦködéseknek a közös termékfejlesztés, ezért ezt a kooperációs formát is vizsgáltuk. Feltételeztük, hogy a vállalkozások meghatározó része „természetszerĦleg” részt vesz valamilyen ilyen típusú együttmĦködésben, mivel a közös fejlesztésekben gyakran azonnal érzékelhetĘ elĘnyök realizálhatók az esetek egy részében.

128

H.4. A vállalkozások jelentĘs hányada részt vesz valamilyen termékfejlesztésre irányuló együttmĦködésben.

Az elĘzĘ vizsgálathoz hasonló logika alapján a kérdés arra irányult, hogy a vállalkozások

végeznek-e

termékfejlesztést

közösen

a

kiegészítĘ

termékek

(szolgáltatások) elĘállítóival, illetve a kooperációk intenzitását is fel kívántuk térképezni (1 = sohasem, 7 = rendszeresen). A várakozások ebben az esetben sem teljesültek. A válaszok átlaga mind a négy térségi szint esetén 2 alatt marad, és a leggyakoribb érték mindenütt az 1-es, azaz a vállalkozások meghatározó része egyáltalán nem vesz részt ilyen jellegĦ közös fejlesztésekben, illetve a meglévĘ együttmĦködések intenzitása is meglehetĘsen kicsi, valószínĦleg ezen kooperációk egy része is eseti jellegĦ. Rendszeres együttmĦködés (4-7 értékek) leginkább a helyi cégekkel rajzolódnak ki, de itt is csak a vállalkozások 13%-át érinti (4.12. táblázat). Ez a tény jelzi, hogy a helyi közös fejlesztésekre legalább a cégek egy bizonyos hányadának van „hajlandósága”, arányuk azonban meglehetĘsen alacsony.

4.12. táblázat: Termékfejlesztési együttmĦködés kiegészítĘ termékek gyártóival alapadatok DB

ÁTL

SZOR

MÓD

GYAK1

GYAK2

GYAK3

GYAK4

GYAK5

GYAK6

GYAK7

Helyi cégekkel

132 1,86

1,74

1

95

14

2

6

5

2

8

Régiós cégekkel

126 1,51

1,23

1

102

7

5

5

4

2

1

Hazai cégekkel

131 2,05

1,67

1

83

10

14

10

5

5

4

Külföldi cégekkel

124 1,90

1,71

1

89

8

5

8

5

4

5

Még érdekesebb – és szinte érthetetlen – az a tény, hogy a kiegészítĘ termékek elĘállítóival közösen végzett fejlesztés annyira ritka, hogy a további érdemi vizsgálatok nem végezhetĘk.46 Ezen a területen a várakozások jóval magasabbak voltak, ez egy „természetes területe” kellene, hogy legyen a kooperációknak. MeglepĘ módon egy másik várakozásunk sem teljesült. VélelmezhetĘ, hogy az innovatív kis- és középvállalkozások körében szinte szükséges része a vállalati mĦködésnek a közös 46

ValószínĦleg további kutatásokat igényelne az okok feltárása.

129

termékfejlesztés. Ezekre a vállalkozásokra nézve némiképp magasabb átlagértékeket kaptunk, ám a módusz itt is mindenütt az 1-es volt. ValószínĦsíthetĘen ebben az esetben is a kulturális-társadalmi korlátok, és az együttmĦködésekben gyökerezĘ elĘnyök fel nem ismerése állhat az alacsony kooperációs hajlandóság hátterében.

4.2.5. Eszközök és berendezések szervizelése Egy térség versenyképességében meghatározó jelentĘségĦ, hogy a gazdasági tevékenységeket támogató szolgáltatások mennyire érhetĘk el helyben a térség cégei számára. A kutatás során azt is felmértük, hogy a helyi vállalkozások alapvetĘ eszközeinek szervizelése, javítása helyben (a megyében) megoldható-e (1 = sohasem, 7 = minden esetben). Azzal a hipotézissel éltünk, hogy a vállalkozások szükségletei kielégítésre kerülnek ezen a területen.

H.5. A vállalkozások jelentĘs hányada elégedett a helyben nyújtott szolgáltatásokkal.

Ebben a kérdésben teljesültek várakozásaink. A számos kedvezĘtlen tapasztalat után egy jobban mĦködĘ terület a térség gazdaságában: az eszközök, berendezések szervizelése úgy tĦnik, gond nélkül megoldható helyben, amely egy viszonylag kiforrott piaci szerkezetre és letisztult kapcsolatokra utal. A vállalkozások 68%-a nem talált különösebb problémát ezen a téren (4-7-es érték). A leggyakoribb érték a 7-es, 5,13-as átlag és 1,83-as szórás mellett (4.13. táblázat). 4.13. táblázat: Eszközök, berendezések szervizelése alapadatok DB

ÁTL

SZOR

MÓD

GYAK1

GYAK2

GYAK3

GYAK4

GYAK5

GYAK6

GYAK7

Javítás, szervizelés 165 5,13 helyben megoldható

1,83

7

8

12

14

19

28

32

52

A vállalati méret nem volt különösebb befolyással a válaszadásra. Minden méretkategória esetén a vállalatok körülbelül kétharmada megoldhatónak véli a helyi szervizelést, míg egyharmada csak bajosan. Az innovatív kis- és középvállalkozások esetén a kérdésre hasonló válaszokat kaptunk. Bár a válaszértékek átlaga némiképp alacsonyabb volt (4,5), valószínĦsíthetĘen a cégek egy részénél jelentkezĘ egyedi

130

speciális igények következtében. Ezzel a megjegyzéssel együtt is örvendetes, hogy a leggyakoribb érték ennél a körnél is a 7-es.

4.2.6. Hálózatszervezési akciókban való részvétel A „felülrĘl szervezett” hálózatépítési beavatkozások hatékonyságát és eredményességét kívántuk mérni a mintába bevont vállalkozások körében. A várakozások meglehetĘsen mérsékeltek voltak a napi gyakorlat ismeretében, és sajnos teljesültek.

H.6. A vállalkozások nagy többsége nem vesz részt hálózatszervezési akciókban, de vannak az ilyen beavatkozások iránt fogékony cégek.

A kérdés arra irányult, hogy a vállalkozások részt vettek-e valamilyen hálózatszervezési akcióban 2000 óta, és ha igen, akkor megyei, régiós, vagy országos szervezésĦben, azaz nem vizsgáltuk, hogy a résztvevĘk elégedettek-e a szolgáltatásokkal, illetve sikeresek-e a programok. (Ha nem vesznek igénybe ilyen szolgáltatásokat, az bizonyos mértékben azért jelzi a szolgáltatásnak tulajdonított fontosságot.)

A vállalkozások 87%-a nem vett részt hálózatszervezési akcióban, a résztvevĘ 13% pedig körülbelül egyenletesen oszlik meg a megyei, régiós, vagy országos szervezésĦ programok között (4.14. táblázat). Úgy véljük a hálózatszervezési akciók minĘsítésére ettĘl kevés primer adat alkalmasabb. 4.14. táblázat: Hálózatszervezési akcióban való részvéte alapadatok N=162 Hálózatszervezésben történĘ részvétel (db) Hálózatszervezésben történĘ részvétel (%)

Nem vett részt

Megyei

Régiós

Országos

141

6

7

8

87,0

3,7

4,3

4,9

A résztvevĘk száma igen alacsony, így más ismérvekkel meglévĘ komolyabb kapcsolatot nem célszerĦ vizsgálni. Ugyanakkor a kérdés relevanciája miatt – a jövĘbeni fejlesztések egyik fĘ iránya lehet – számos kereszttáblát elkészítettünk, így valamelyest megrajzolhatjuk azon vállalkozások karakterisztikáját, amelyek keresnek (valamilyen okból kifolyólag) ilyen jellegĦ szolgáltatást. Az alábbiakban a táblázatokat

131

folyamatosan közöljük és a részfejezet végén emeljük ki a hálózatszervezési akciókban szereplĘ cégek legfontosabb jellemzĘit.

4.15. táblázat: Kereszttábla: hálózatszervezés (0 vagy 1 változók) – vállalati méret mikrovállalkozás

nem vett részt Hálózatszervezés (0 vagy 1 változók): részt vett

Összes

Vállalkozások száma hálózatszervezés (0 vagy 1 változók) % vállalati méret % Vállalkozások száma hálózatszervezés (0 vagy 1 változók) % vállalati méret % Vállalkozások száma hálózatszervezés (0 vagy 1 változók) % vállalati méret %

Foglalkoztatottak kisvállalkozás középvállalkoz nagyvállalat ás 31 75 21 12

Összes

139

22,3

54,0

15,1

8,6

100,0

91,2

89,3

75,0

92,3

87,4

3

9

7

1

20

15,0

45,0

35,0

5,0

100,0

8,8

10,7

25,0

7,7

12,6

34

84

28

13

159

21,4

52,8

17,6

8,2

100,0

100,0

100,0

100,0

100,0

100,0

4.16. táblázat: Kereszttábla: hálózatszervezés (0 vagy 1 változók) - legfontosabb középtávú stratégiai elképzelés Legfontosabb középtávú stratégiai elképzelés jelenlegi helyi Magyar- Szomszédos EU több Európán piacok (megyei) országi országoktagkívüli megtartá piacokon piacokon ban való államában terjeszkedé sa való terjeszvaló terjeszkedé való terjeszs kedés terjeszs kedés kedés Vállalkozások 20 16 43 7 14 3 száma hálózatszervezés 19,4 15,5 41,7 6,8 13,6 2,9 (0 vagy 1 nem vett változók) % részt Legfontosabb 100,0 80,0 86,0 70,0 93,3 100,0 középtávú Hálózatstratégiai szervezés (0 elképzelés % vagy 1 Vállalkozások 4 7 3 1 változók): száma hálózatszervezés 26,7 20,0 6,7 46,7 (0 vagy 1 részt vett változók) % Legfontosabb 20,0 14,0 30,0 6,7 középtávú stratégiai elképzelés % Vállalkozások 20 20 50 10 15 3 száma hálózatszervezés 16,9 16,9 42,4 8,5 12,7 2,5 (0 vagy 1 változók) % Összes Legfontosabb 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 középtávú stratégiai elképzelés %

132

Összes

103 100,0

87,3

15 100,0

12,7

118 100,0

100,0

4.17. táblázat: Kereszttábla: hálózatszervezés (0 vagy 1 változók) - értékesítés hová (0 vagy 1 változók)

nem vett részt Hálózat-szervezés (0 vagy 1 változók): részt vett

Összes

Értékesítés hová (0 vagy 1 változók) helybe térségen kívülre Vállalkozások száma 42 96 hálózatszervezés (0 30,4 69,6 vagy 1 változók) % Értékesítés hová (0 87,5 86,5 vagy 1 változók) % Vállalkozások száma 6 15 hálózatszervezés (0 28,6 71,4 vagy 1 változók) % Értékesítés hová (0 12,5 13,5 vagy 1 változók) % Vállalkozások száma 48 111 hálózatszervezés (0 30,2 69,8 vagy 1 változók) % Értékesítés hová (0 100,0 100,0 vagy 1 változók) %

Összes 138 100,0 86,8 21 100,0 13,2 159 100,0 100,0

4.18. táblázat: Kereszttábla: hálózatszervezés (0 vagy 1 változók) - beszállítói tevékenység (0 vagy 1 változók)

nem vett részt Hálózat-szervezés (0 vagy 1 változók): részt vett

Összes

beszállítói tevékenység (0 vagy 1 változók) nem végez végez Vállalkozások száma 69 60 Hálózatszervezés 53,5 46,5 (0 vagy 1 változók) % beszállítói 88,5 87,0 tevékenység (0 vagy 1 változók) % Vállalkozások száma 9 9 Hálózatszervezés 50,0 50,0 (0 vagy 1 változók) % beszállítói 11,5 13,0 tevékenység (0 vagy 1 változók) % Vállalkozások száma 78 69 Hálózatszervezés 53,1 46,9 (0 vagy 1 változók) % beszállítói 100,0 100,0 tevékenység (0 vagy 1 változók) %

Összes 129 100,0 87,8

18 100,0 12,2

147 100,0 100,0

4.19. táblázat: Kereszttábla: hálózatszervezés (0 vagy 1 változók) - a legerĘsebb versenytárs megyén kívüli-e

nem vett részt Hálózat-szervezés (0 vagy 1 változók): részt vett

Összes

A legerĘsebb versenytárs megyén kívüli-e megyén belüli megyén kívüli Vállalkozások száma 46 46 Hálózatszervezés 50,0 50,0 (0 vagy 1 változók) % A legerĘsebb 86,8 85,2 versenytárs megyén kívüli-e % Vállalkozások száma 7 8 Hálózatszervezés 46,7 53,3 (0 vagy 1 változók) % A legerĘsebb 13,2 14,8 versenytárs megyén kívüli-e % Vállalkozások száma 53 54 Hálózatszervezés 49,5 50,5 (0 vagy 1 változók) % A legerĘsebb 100,0 100,0 versenytárs megyén kívüli-e %

133

Összes 92 100,0 86,0

15 100,0 14,0

107 100,0 100,0

A kereszttáblák alapján kirajzolódik egy kép, hogy mely vállalkozások a „legfogékonyabbak”

a

hálózatosodást

ösztönzĘ

beavatkozásokra.

A hálózatszervezési akcióban résztvevĘk elsĘsorban a kis- és a középvállalkozások közül kerülnek ki (4.15. táblázat). Legfontosabb stratégiai céljuk jellemzĘen a hazai piacon való terjeszkedés (kb. 50%-ban), és semmiképpen sem csupán a jelenlegi piacok megtartása (4.16. táblázat). Nagy valószínĦséggel a térségen kívül van a legfĘbb értékesítési piacuk (4.17. táblázat). A legfontosabb versenytárs elhelyezkedése nincs befolyással a hálózati szolgáltatás igénybevételére. MeglepĘ módon ugyancsak nincs jelentĘsége annak, hogy végeznek-e beszállítói tevékenységet. Ennek alapján is valószínĦsíthetĘ, hogy a különbözĘ beszállítói akcióprogramok nem lesznek különösebben sikeresek az adott térségben.

Végezetül még egy érdekes összefüggésre mutatnánk rá. A hálózatszervezési szolgáltatást igénybevevĘ cégek 50%-nál nagyobb valószínĦséggel nyertek állami pályázati támogatást az elmúlt években (4.20. táblázat).

4.20. táblázat: Kereszttábla: hálózatszervezés (0 vagy 1 változók) nyertek-e pályázati pénzt (0 vagy 1 változók)

nem vett részt

Hálózat-szervezés (0 vagy 1 változók):

részt vett

Összes

Vállalkozások száma Hálózatszervezés (0 vagy 1 változók) % Nertek-e pályázati pénzt (0 vagy 1 változók) % Vállalkozások száma Hálózatszervezés (0 vagy 1 változók) % Nertek-e pályázati pénzt (0 vagy 1 változók) % Vállalkozások száma Hálózatszervezés (0 vagy 1 változók) % Nertek-e pályázati pénzt (0 vagy 1 változók) %

Nyertek-e pályázati pénzt (0 vagy 1 változók) nem nyertek nyertek 105 33 76,1 23,9

Összes

138 100,0

89,0

80,5

86,8

13 61,9

8 38,1

21 100,0

11,0

19,5

13,2

118 74,2

41 25,8

159 100,0

100,0

100,0

100,0

ValószínĦsíthetĘen az állam által nyújtott különbözĘ segítségek iránti fogékonyság állhat az összefüggés hátterében. Ugyanezt kedvezĘtlenebb színben megfogalmazva:

134

van a cégeknek egy jól körülhatárolható része, amely kedveli a „puha” támogatási pénzt, akár hálózatszervezési, akár pedig pályázati úton szerezhetĘ meg.

4.2.7. Vállalkozásfejlesztési szolgáltatások igénybevétele A következĘ vizsgálati terület a vállalkozásfejlesztés rendszerének mĦködése a térségben. Közvetlen visszajelzések érdekében mindenekelĘtt arra kérdeztünk rá, hogy a vállalkozás igénybe vett-e valamely vállalkozásfejlesztési szolgáltatást 2000 óta a helyi vállalkozásfejlesztési szervezetektĘl.

H.7. A nyújtott szolgáltatások nem megfelelĘ színvonala következtében a vállalkozások nagy többsége nem vesz részt vállalkozásfejlesztési akciókban.

Összesen 86 vállalkozás (a vállalkozások 51%-a) került kapcsolatba valamely vállalkozásfejlesztési szervezettel (4.21. táblázat). Tevékenységének hatókörét tekintve kiemelkedik a Csongrád Megyei Kereskedelmi és Iparkamara, amelytĘl a minta vállalkozásainak mintegy 36%-a vett igénybe valamilyen vállalkozásfejlesztési szolgáltatást. Ebben a viszonylag kedvezĘ kamarai eredményben szerepet játszhatnak a „hagyományok” is, a nyújtott szogáltatások minĘsége mellett. A legkisebb arányt a Progress VállalkozásfejlesztĘ Alapítvány érte el. Az egyébként is meglehetĘsen kedvezĘtlen eredményt tovább árnyalja az a tény, amelyre a személyes interjúkon derült fény. Abban az esetben, ha az elmúlt 5 évben a cég egyetlen alkalmazottja részt vett valamilyen tanfolyamon, illetve valamilyen információszolgáltatási rendezvényen, akkor a válaszadók az igen választ jelölték meg. ÉrtelemszerĦen ez – érzésünk szerint – a szolgáltatások tényleges igénybevételének elég magas felülbecsléséhez vezet.

4.21. táblázat: Vállalkozásfejlesztési szolgáltatás igénybevétele alapadatok N=168 Igénybe vevĘk száma Igénybe vevĘk aránya (%)

Progress

ITDH

CSMKIK

DARFT

Egyéb

15

29

61

20

10

8,9

17,2

36,3

11,9

5,9

A méretkategória szerinti vizsgálat némileg meglepĘ eredményeket mutat (4.22. táblázat).

Arányait

tekintve

a

középvállalati

135

kör

vett

igénybe

legtöbbször

vállalkozásfejlesztési

szolgáltatást

(70%-uk),

Ęket

pedig

érdekes

módon

a

nagyvállalatok követték (62,5%). A szolgáltatásokra talán leginkább rászoruló mikro- és kisvállalati kör kb. 40%-a vett igénybe valamilyen vállalkozásfejlesztési szolgáltatást. Azaz ebben az esetben is teljesül az a nemzetközileg is megfigyelhetĘ tendencia, hogy pontosan

a

legrászorultabb

rétegek

részesülnek

legkisebb

mértékben

a

szolgáltatásokból. Ez a probléma Szeged vonzáskörzetében is kezelést igényel a továbbiakban.

4.22. táblázat: Kereszttábla: vállalkozásfejlesztési szolgáltatás igénybevétel (0 vagy 1 változók) – vállalati méret Foglalkoztatottak mikrokisvállalközépvállalkozás kozás vállalkozás Vállalkozások 19 50 9 száma vf szolg 22,6 59,5 10,7 nem vett igénybevétel igénybe (0 vagy 1 változók) % vállalati 59,4 57,5 30,0 vf szolg méret % igénybevétel (0 vagy 1 Vállalkozások 13 37 21 változók) száma vf szolg 16,0 45,7 25,9 igénybevétel igénybe vett (0 vagy 1 változók) % vállalati 40,6 42,5 70,0 méret % Vállalkozások 32 87 30 száma vf szolg 19,4 52,7 18,2 igénybevétel Összes (0 vagy 1 változók) % Vállalati 100,0 100,0 100,0 méret %

Összes nagyvállalat 6

84

7,1

100,0

37,5

50,9

10

81

12,3

100,0

62,5

49,1

16

165

9,7

100,0

100,0

100,0

Az innovatív kis- és középvállalkozások esetén az igénybevételi arány gyakorlatilag megegyezik a teljes mintán kapott értékkel, azaz a vállalkozások körülbelül fele részesült

valamilyen

vállalkozásfejlesztési

szolgáltatásban

(4.23.

táblázat).

A legnagyobb elérési arányt esetükben is a Kereskedelmi és Iparkamara produkálta (40%), míg a legkisebbet itt is a Progress (12%). A nemzetközi tapasztalatok alapján joggal feltételezhetjük, hogy az innovatív kis- és középvállalati kör igényelne vállalkozásfejlesztési szolgáltatásokat, sĘt még fizetni is hajlandóak

lennének

érte,

így

valószínĦsíthetĘ,

hogy

a

jelenlegi

vállalkozásfejlesztési intézményrendszer nem képes megfelelni elvárásaiknak (nem képesek valós, stratégiai szolgáltatások biztosítására).

136

4.23. táblázat: Innovatív kis- és középvállalkozás - vállalkozásfejlesztési szolgáltatás igénybevétel (0 vagy 1 változók)

Érvényes

Vállalkozások Százalék Érvényes Kumulatív száma Százalék Százalék 22 51,2 51,2 51,2 nem vett igénybe 21 48,8 48,8 100,0 igénybe vett 43 100,0 100,0 Összes

4.2.8. Szolgáltatások iránti igény A különféle vállalkozásfejlesztési beavatkozások alacsony igénybevétele mellett érdekes kérdés, hogy mik lennének a célcsoport elvárásai ezen szolgáltatásokkal kapcsolatosan. Ezért arra kerestük a választ, hogy a minta vállalkozásainak milyen jellegĦ

szolgáltatásokra

Feltételeztük,

hogy

volna

szükségük

általánosságban

a

versenyképességük

kiábrándultak

a

erĘsítéséhez.

vállalkozások

az

ilyen

beavatkozásokból.

H.8. A nyújtott szolgáltatások nem megfelelĘ színvonala következtében a vállalkozások nagy többségét már nem is érdeklik a különbözĘ szolgáltatások.

Ebben az esetben teljesültek a meglehetĘsen kedvezĘtlen várakozásaink, a potenciális „szolgáltatás-igénybevevĘk” (a célcsoport) alacsony fontosságot tulajdonítanak a támogatási lehetĘségeknek. Egyedül a pályázati információk gyĦjtése, értékelése az a szolgáltatás, amelyet több vállalat tartott fontosnak (60%), mint lényegtelennek. Az összes többi szolgáltatástípus esetén az 1-es volt a leggyakoribb érték (4.24. táblázat).

Ennek

ismeretében

teljesül

az

feltételezés

is,

mely

szerint

a

vállalkozásfejlesztési beavatkozásokkal kapcsolatban nem csak a kínálati, hanem a keresleti oldalon is komoly hiányosságok tapasztalhatók, a cégek jelentĘs hányadának csak a kézzelfogható, azonnali elĘnyöket jelentĘ szolgáltatások keltik fel az érdeklĘdését.

137

4.24. táblázat: Szolgáltatási igény alapadatok

Piaci info.-k gyĦjtése, értékelése Technológiai info.-k gyĦjtése, értékelése Pályázati info.-k gyĦjtése, értékelése K+F végzése Labor. szolgáltatások végzése

DB

ÁTL

SZOR

M O D

GYAK 1

156

3,94

2,19

1

40

12

10

17

30

26

21

79

77

150

3,41

2,02

1

43

18

14

23

21

23

8

98

52

161

4,61

2,08

6

23

13

9

20

25

36

35

65

96

151

3,01

1,97

1

55

17

19

21

19

10

10

112

39

153

2,59

2,09

1

78

21

8

13

12

6

15

120

33

GYAK GYAK GYAK GYAK GYAK GYAK 2 3 4 5 6 7

Nem szükséges

Szükséges

Nem lebecsülendĘ ugyanakkor azon vállalkozások köre, amelyek szükségesnek ítélték az egyes szolgáltatásokat (az adott szolgáltatás potenciális célcsoportja). A piaci információk gyĦjtését a vállalkozások 49%-a, a technológiai információk gyĦjtését, értékelését 35%-a, a kutatást-fejlesztést 26%-a, a laboratóriumi szolgáltatásokat 22%-a ítélte lényegesnek versenyképessége erĘsítésében. Az általános kedvezĘtlen kép mellett nem lebecsülendĘ ugyanakkor azon vállalkozások köre, amelyek szükségesnek ítélték az egyes szolgáltatásokat (az adott szolgáltatás potenciális célcsoportja). A piaci információk gyĦjtését a vállalkozások 49%-a, a technológiai információk gyĦjtését, értékelését 35%-a, a kutatás-fejlesztés 26%-a, a laboratóriumi

szolgáltatásokat

22%-a

ítélte

lényegesnek

a

versenyképessége

erĘsítésében.

A várakozásaink szerint az innovatív kis- és középvállalkozások fokozottabb és kissé más szerkezetĦ elvárásokat támasztanak, azonban az innovativitás ténye nem változtatott igazából a szolgáltatási igény megítélésén. Egy esettĘl eltekintve az innovatív kis- és középvállalkozások mintáján is ugyanazok az eredmények adódtak, mint a teljes mintán. Az egyetlen lényegi különbség abban állt, hogy az innovatív kisés középvállalkozások – értelemszerĦen – nagyobb jelentĘséget tulajdonítottak a kutatás-fejlesztési szolgáltatásnak (a teljes mintán kapott 26% helyett 35% tartja fontosnak).

138

4.2.9. EgyüttmĦködés innováció kidolgozásában Gyakori jelenség napjaink gazdaságában, hogy a vállalkozások együttmĦködnek valamilyen speciális cél elérésében, ez különösen jellemzĘ például a különbözĘ fejlesztési elképzelések esetén. Ezért a vállalatoktól azt kérdeztük meg, hogy együttmĦködik-e

rendszeresen

valamely

más

szervezettel

egy-egy

innováció

kidolgozásában (1 = sohasem, 7 = rendszeresen). Feltételeztük, hogy a vállalkozások komoly figyelmet tulajdonítanak az ilyen kooperációknak.

H.9. A vállalkozások nagy többsége részt vesz valamilyen innováció kidolgozására létrejött együttmĦködésben.

Érdekes módon a várakozásaink ez esetben is csak kis mértékben teljesültek, azaz nem túl gyakoriak az ilyen jellegĦ kooperációk (4.25. táblázat). ValószínĦsíthetĘen az alacsony általános együttmĦködési hajlandóság ezen a területen is érzékelteti hatását. Egyedül a megrendelĘvel történĘ együttmĦködés adott 20% körüli adatot, amely valószínĦsíthetĘen a piaci elvárások közvetlen következménye, a többi esetben még ennél is lényegesen kisebb értékeket kaptunk. A kapott eredmények nem teszik lehetĘvé a kérdés további vizsgálatát. A pozitív válaszok igen alacsony száma miatt nem tudjuk vizsgálni, hogy mitĘl függ az együttmĦködési készség.

4.25. táblázat: EgyüttmĦködés innováció kidolgozásában alapadatok vállalatcsoporton belüli vállalattal Érvényes Érvénytelen Rendszeresen érték Rendszeresen arány (%) Ritkán érték Ritkán arány (%)

versenymegtárssal rendelĘvel

tanács- beszállítóadó val céggel

felsĘegyéb oktatási non-profit kutatóintézménnyel intézettel

133 37 22

138 32 7

136 34 26

136 34 10

137 33 16

135 35 14

136 34 7

16,5

5,1

19,1

7,4

11,7

10,4

5,1

111 83,5

131 94,9

110 80,9

126 92,6

121 88,3

121 89,6

129 94,9

139

4.2.10. A hálózatosodás, klaszteresedés megszervezésének fontossága A sikertelennek tekinthetĘ hálózatszervezési akciók ismeretében különösen érdekes a „fogadó oldal” elvárásainak feltérképezése, azaz annak a kérdésnek az elemzése, hogy a vállalatok felismerik-e egyáltalán az együttmĦködés támogatásának jelentĘsségét.

H.10. A nyújtott szolgáltatások nem megfelelĘ színvonala következtében a vállalkozások nagy többsége nem tulajdonít különösebb fontosságot a hálózatszervezési akcióknak.

Vizsgáltuk, hogy a vállalatok mennyire ítélik fontosnak versenyelĘnyeik megerĘsítésében

a

hálózatosodás

és

klaszteresedés

helyi

megszervezését

(1 = lényegtelen, 7 = elengedhetetlen). VélelmezhetĘ, hogy a cégek jelentĘs része vagy nem ismeri fel a kooperációk megszervezésének jelentĘségét, vagy pedig egyszerĦen kiábrándultak már az ilyen típusú akciókból is (amely a vállalkozásfejlesztési beavatkozások jelentĘs hányadára igaz). Sajnálatos módon a 3,26-os átlag és 1,9-es szórás mellett az 1-es volt s leggyakoribb érték, tehát a megkérdezett cégek legnagyobb része lényegtelennek tartja az ilyen programokat. A vállalkozások 27,5%-a adott 4-esnél nagyobb értéket, azaz értékelte a hálózatosodás és klaszteresedés megszervezését fontosnak versenyelĘnyei megerĘsítése szempontjából (4.26. táblázat). A kedvezĘtlen eredmények mellett egy reményteljes folyamat is tapasztalható, mivel az innovativitás ténye úgy tĦnik jelentĘs befolyással van a hálózatosodás és klaszteresedés fontosságának megítélésére. Itt 4-es módusz mellett a válaszok átlaga 3,81 volt. Az innovatív kis- és középvállalkozások 35%-a tartotta kifejezetten fontosnak. Ezen eredmények ismeretében kijelenthetĘ, hogy az innovatív kis- és középvállalkozások nagyobb

jelentĘséget

tulajdonítanak

az

együttmĦködéseket

elĘsegítĘ

beavatkozásoknak, azért fogadóképes célcsoportjai lehetnek az ilyen típusú támogatásoknak.

140

4.26. táblázat: Hálózatosodás, klaszteresedés helyi megszervezése alapadatok

Érvényes

Hiányzó Összes

1 2 3 4 5 6 7 Összes 9

Gyakori- Százalék Érvényes Kumulált ság százalék százalék 37 21,8 26,8 26,8 20 11,8 14,5 41,3 19 11,2 13,8 55,1 24 14,1 17,4 72,5 19 11,2 13,8 86,2 8 4,7 5,8 92,0 11 6,5 8,0 100,0 138 81,2 100,0 32 18,8 170 100,0

4.2.11. Az egyetem, mint potenciális szolgáltató Szegednek és vonzáskörzetének ismeretében rendkívül érdekes kérdés, hogy a Szegedi Tudományegyetem milyen kapcsolatot ápol a gazdasági szereplĘkkel, egyáltalán milyen szerepet tölt be a térség gazdaságában. Azzal a feltételezéssel éltünk, hogy az ilyen jellegĦ egyetemi kapcsolatok nem meghatározók a cégek mĦködésében.

H.11. A vállalkozások nagy többsége nem tulajdonít különösebb fontosságot a Szegedi Tudományegyetem által nyújtható szolgáltatásoknak.

Két területre fordítottunk különös figyelmet, amelyek megvilágíthatják az Egyetem jelenlegi szerepét és jövĘbeni lehetĘségeit. Egyrészt a kérdések arra irányultak, hogy a vállalkozás milyen szolgáltatás iránt érdeklĘdne, amelyet az Egyetem is tudna nyújtani (1 = nincs rá szüksége, 7 = nagyon szükséges), másrészt pedig arra, hogy milyen formában szerezne ezekrĘl a szolgáltatásokról információkat (1 = lényegtelen, 7 = elengedhetetlen). Hipotézisünk ebben a kérdésben maradéktalanul igazolódott. A primer adatok alapján megállapíthatjuk, hogy jelenleg a Szegedi Tudományegyetem sajnos nem képezi integráns részét a térség gazdaságának. Összességében a vállalkozások viszonylag alacsony szintĦ érdeklĘdést mutatnak az egyetemi szolgáltatások iránt. Minden potenciális szolgáltatás megítélése során az 1-es volt a leggyakoribb érték (nincs rá szükség!). Némiképp kiemelkedett a pályázati tanácsadás, illetve a szakmai továbbképzések (43%) iránti igény. Ezeket 47%, illetve 43% tartotta szükségesnek.

141

Persze ehhez a kedvezĘtlen válaszhoz az is hozzájárulhat, hogy a válaszadók egy jelentĘs része nincs tisztában a nyújtható szolgáltatásokkal (információhiány!), illetve az is a probléma oka lehet, hogy nincs különösebb múltja az „egyetem-profitorientált típusú” együttmĦködéseknek (4.27. táblázat). Világosan érezhetĘ, hogy a jogi tanácsadás egyértelmĦen piaci kategória, kirívó az ilyen jellegĦ szolgáltatások iránti igény megítélése, ezt csupán a megkérdezett vállalkozások 11%-a tartotta fontosnak. A következĘ kategóriát a mĦszaki tanácsadás, az üzleti inkubáció, a kis- és középvállalkozás specifikus tréningek és a laboratóriumi szolgáltatások jelentették 20% körüli értékkel. A többi szolgáltatás esetén a válaszadók 30%-a ítélte fontosnak az egyetemi szerepvállalást.

4.27. táblázat: Egyetemi szolgáltatások iránt igény alapadatok DB ÁTL SZÓR MÓD

nem GYAK GYAK GYAK GYAK GYAK GYAK GYAK szükszük1 2 3 4 5 6 7 séges séges

Jogi tanácsadás, konzultáció

143

2,22

1,62

1

73

24

16

14

8

4

4

127

16

MĦszaki tanácsadás, konzultáció

147

2,87

1,9

1

54

22

18

18

20

7

8

112

35

Üzleti tanácsadás, konzultáció

147

3,25

2,01

1

44

20

20

19

16

18

10

103

44

152

3,16

2,04

1

52

19

17

17

22

14

11

105

47

148

3,11

1,93

1

48

17

22

22

19

11

9

109

39

Pályázati tanácsadás

157

4,08

2,12

1

31

14

16

22

26

21

27

83

74

Üzleti inkubáció

146

2,73

1,95

1

64

18

14

19

13

10

8

115

31

Informatikai szolgáltatás

151

3,33

2,11

1

50

14

15

26

16

14

16

105

46

KKV specifikus tréningek

143

2,86

1,96

1

58

16

15

23

14

7

10

112

31

Szakmai továbbképzések

153

3,77

2,09

1

37

14

15

23

30

13

21

89

64

Laboratóriumi 152 szolgáltatások

2,54

2,05

1

81

18

6

16

10

10

11

121

31

Befektetési, finanszírozási, hitelügyintézési tanácsadás Üzleti tervezés és stratégiai tanácsadás

Szintén érdekes eredményeket hozott a vállalkozások tájékozódási módszereinek feltérképezése. Úgy tĦnik a vállalkozások jelentĘs része az Internetet is használja információgyĦjtésre, illetve a közvetlen kapcsolatok továbbra is nagy jelentĘséggel 142

bírnak. Nem véletlen, hogy legfontosabb információforrásnak a vállalatok az Internetet, illetve a direkt kapcsolatfelvételt ítélték. A vállalatok viszonylag nagy része tulajdonított fontosságot a többi információforrásnak. Egyedül a közvetítĘ ügynökségek igénybevétele volt az, amelyet egységesen szükségtelennek ítéltek meg (4.28. táblázat). A kapott válaszok alapján viszonylag könnyedén ki lehetne dolgozni azt

az

„információszolgáltatási

mix”-et,

amellyel

a

legnagyobb

mértékben

tájékoztathatók a vállalkozások az igénybevehetĘ szolgáltatásokról.

4.28. táblázat: Egyetemi szolgáltatásokról történĘ információszerzés alapadatok DB ÁTL SZÓR MÓD Direkt kapcsolatfelvétel Reklámozás helyi újságokban, TV-ben, rádióban

GYAK GYAK GYAK GYAK GYAK GYAK GYAK lényeg- elenged1 2 3 4 5 6 7 telen hetetlen

156

4,38

2,05

6

26

9

13

25

23

35

25

73

83

153

3,23

1,78

1

34

27

27

26

21

10

8

114

57

Internet

156

4,91

1,87

7

14

7

10

28

24

35

38

59

87

Kiállítások

153

3,81

1,96

1

30

16

20

23

26

27

11

89

76

4,01

1,98

5

25

19

19

22

28

26

18

85

76

2,01

1,31

1

74

37

16

16

5

2

1

143

23

Szakmai szervezetek összejövetelein 157 KözvetítĘ ügynökségek, rendezvényszervezĘk igénybe vétele 151

4.3. Az adatfelvételbĘl levonható legfontosabb következtetések Az elĘzĘ részfejezetben áttekintettük, hogy milyen közvetlen következtetések vonhatók le Szegednek és vonzáskörzetének gazdaságáról az együttmĦködésekkel és a vállalkozásfejlesztési

szolgáltatásokkal

kapcsolatban.

Az

alábbiakban

röviden

összefoglaljuk, hogy melyek azok a megállapítások, amelyek kijelölik a késĘbbiekben ismertetendĘ hálózatszervezési beavatkozások logikai kereteit. Ennek során már csak a legmeghatározóbb tényezĘkre koncentrálunk az elemzésben, amelyek egy átfogó kép kialakítására alkalmasak a térségben tevékenykedĘ cégek mĦködési sajátosságaival kapcsolatban.

143

4.3.1. Közvetlen következmények

Az elsĘ ilyen megállapítás, hogy a térségben valószínĦsíthetĘen nem (vagy csak részben) mĦködik a klasszikus exportbázis-elmélet, mivel a térségen kívülre értékesítĘ cégek esetén egy jelentĘs importfüggĘség is tapasztalható. Ezért valószínĦsíthetĘen a „traded jellegĦ” cégek közvetlen támogatása nem generál pótlólagos keresletet, illetve a jövĘben bekövetkezĘ multiplikatív hatások is mérsékeltek lennének. Szintén levonható következtetés, hogy a térségbĘl hiányoznak az integrátor vállalatok, amelyek a növekedés motorját jelenthetnék. Ezért a térségi beszállítói programoknak sincs különösebb létjogosultságuk.

Sajnos a térségben tapasztalható együttmĦködések szigetszerĦek, szervezetlenek, és a vállalkozások kis hányadát érintik. Ennek ellenére tapasztalhatók mĦködĘ együttmĦködések, melyek piaci feltételek mellett alakultak ki. Körvonalazódik a cégek azon része, mely szándékozik és képes is az ilyen kooperációkban részt venni. VélelmezhetĘ, hogy a cégek jelentĘs hányada hajlamos az együttmĦködésre, csak olyan esetekben azonban, amikor világosan látható, hogy milyen elĘnyöket tudnak realizálni (lásd a különbözĘ területeken mĦködĘ, önmaguktól létrejövĘ kooperációkat, illetve a pályázati források megszerzésére irányuló próbálkozásokat).

Egy kettĘs viszony jellemzi az egyetemi kapcsolatokat, egyrészt itt is elég ritkák az érdemi együttmĦködések, másrészt a vállalkozások egy jelentĘs hányadának „hajlama lenne” a felsĘoktatási intézményekkel történĘ kooperációkra. Ezen a területen sem világos azonban, hogy a cégek mit várnának az egyetemtĘl, és a felsĘoktatási intézmény milyen szolgáltatásokat képes nyújtani.

Hasonlóan meglepĘ tényezĘ a vállalkozásfejlesztési szolgáltatások alacsony igénybevétele. Úgy tĦnik, hogy a cégek egy jelentĘs hányada elégedetlen a szervezetek mĦködésével, sĘt már nem is vár különösebb segítséget tĘlük, nem kívánja kihasználni a felkínált lehetĘségeket. Ez két oknak tudható be véleményünk szerint: egyrészt az elmúlt néhány évben sikerült „lejáratni” a vállalkozásfejlesztési támogatásokat, másrészt az intézményrendszer egy jelentĘs része alkalmatlan arra, hogy érdemi szolgáltatásokat nyújtson a cégeknek.

144

Az eredmények alapján az is érezhetĘ, hogy az innovatív kis- és középvállalkozások fogékonyabbak mind a vállalkozásfejlesztési szolgáltatásokra, mind pedig az együttmĦködésben rejlĘ elĘnyök kiaknázására. Ezért feltételezhetĘ, hogy az innovatív cégek

alkalmas

területei

lennének

a

hálózatszervezĘ

vállalkozásfejlesztési

beavatkozásoknak.

4.3.2. A mintában szereplĘ vállalkozások klaszterei

A primer adatok kiértékelése során érzékelhetĘ, hogy a mintában szereplĘ vállalkozások egy meglehetĘsen heterogén sokaságot képeznek, és jelentĘs mértékben különböznek egymástól, többek között például a szolgáltatások igénybevétele területén is. Felmerül a kérdés,

hogy

a

minta

felosztható-e

homogénebb

részcsoportokra

ezen

tulajdonságok mentén?

H.12. A vizsgált vállalati kör az innovativitása, valamint a vállalkozásfejlesztési szolgáltatások iránti érdeklĘdése mentén jól elkülöníthetĘ csoportokra bontható, amelyek eltérĘ karakterisztikával és jelentĘsen különbözĘ szolgáltatási igényekkel bírnak.

Feltételeztük, hogy a vállalkozások egy köre szinte semmilyen fogékonyságot nem mutat a vállalkozásfejlesztési szolgáltatások iránt, míg egy másik részük hajlandó és képes ezen szolgáltatások igénybevételére. Itt különbséget kell tennünk azonban az alapján, hogy mennyire innovatív a vállalkozás, hiszen ekkor vélhetĘen eltérĘ szolgáltatási igényekkel fog fellépni. Hipotézisünk igazolása segítene megerĘsíteni azt az elméleti feltevést, mely szerint vállalkozásfejlesztési szempontból a kis- és középvállalkozás szektor nem kezelhetĘ egységesen. Az egyes csoportok alapvetĘ jellemzĘinek és szolgáltatási igényeinek megadásával pedig a lehetséges beavatkozási irányokkal, illetve a várható hatásokkal kapcsolatban tudnánk a térségben tevékenykedĘ kis- és középvállalkozásokkal kapcsolatos ismereteinket bĘvíteni.

Az empirikus vizsgálat további része a lehetséges klaszterek azonosítását jelentette, majd a kialakított klasztereken belül kíséreltük meg a vállalkozások alapvetĘ 145

karakterisztikáját, illetve a jellemzĘ szolgáltatási igényeket megadni. A 170-es mintából elsĘként kivettük a 14 nagyvállalatot, majd azokat a vállalkozásokat, amelyek nem válaszoltak valamely, a klaszterelemzés alapjául szolgáló kérdésre. Így egy 146 elemĦ kis- és középvállalkozásokból álló mintával dolgoztunk tovább.

A klaszterek kialakításánál két származtatott változót vettünk figyelembe: a vállalkozás innovativitását, illetve, hogy vett-e valaha igénybe vállalkozásfejlesztési szolgáltatást valamely erre hivatott megyei szervezettĘl.47 Az elsĘdleges kiértékeléshez hasonlóan innovatívnak tekintettünk egy vállalkozást, amennyiben az alábbiak közül legalább az egyik teljesül: x

van saját K+F részlege,

x

az elmúlt évben adtak K+F megbízást valamely külsĘ cég részére,

x

valamely külföldi partnerrel tartósan együttmĦködnek termék- vagy technológiafejlesztésben.

4.29. táblázat: klaszterek az innovativitás és a vállalkozásfejlesztési programokban való részvétel alapján

Igen Innovatív-e a vállalkozás?

Vett-e korábban igénybe vállalkozásfejlesztési szolgáltatást?

Nem

Igen Nem

N % N %

Klaszter 1 ÉrdeklĘdĘk 0 0% 38 100%

Klaszter 2 Innovatívak 48 100% 0 0%

Klaszter 3 Bezárkózók 0 0% 60 100%

N % N %

38 100% 0 0%

30 62,50% 18 37,50%

0 0% 60 100%

Az elsĘ klaszterbe kerültek azok a vállalkozások, amelyek nem innovatívak, de már vettek igénybe vállalkozásfejlesztési szolgáltatást (4.29. táblázat). ėket neveztük „érdeklĘdĘknek”. Az ide tartozó 38 kis- és középvállalkozás a minta cégeinek 26%-át jelenti. A második klaszterbe kerültek az „innovatív vállalkozások”, a minta 33%-a (48 vállalkozás). A harmadik klaszterbe azon cégek tartoznak, amelyek nem innovatívak, és nem vettek igénybe korábban vállalkozásfejlesztési szolgáltatást. Ezeket 47

Ezek: a Csongrád Megyei Kereskedelmi és Iparkamara, a Progress Vállalkozásfejlesztési Alapítvány, a DARFT Regionális Fejlesztési Ügynökség, az ITDH, illetve más a válaszadó által megjelölt vállalkozásfejlesztési szolgáltatásokat biztosító szervezet.

146

„bezárkózóknak” neveztük (60 vállalkozás, a minta 41%-a). Természetesen a vállalkozások klaszterek közti megoszlása csak a minta jellemzĘire, és nem a valós gazdasági szerkezetben elfoglalt arányukra utal.

A három klaszter bizonyos alapvetĘ jellemzĘket figyelembe véve igen hasonló képet mutat, így a további szempontok szerint történĘ összehasonlítás érdemi következtetések levonását teszi lehetĘvé. A klasztereket alkotó vállalkozások kor, foglalkoztatotti létszám, külföldi tulajdoni arány és a tevékenység fĘ profilja szerinti megoszlása is igen hasonló (4.30. táblázat). A megfigyelhetĘ kisebb eltérésektĘl nem várjuk, hogy lényegileg befolyásolnák eredményeinket.

4.30. táblázat: A klaszterek néhány alapvetĘ jellemzĘje

A vállalkozás kora

Foglalkoztatottak

Külföldi tulajdon aránya

Tevékenység fĘ profilja

0-3 év 4-6 év 6 év felett Összesen (% / N) Mikrovállalkozás Kisvállalkozás Középvállalkozás Összesen (% / N) 0-50% 50-90% 90-100% Összesen (% / N) Kereskedelembe kerülĘ végtermék Félkész termék Szolgáltatások Egyéb Összesen (% / N)

ÉrdeklĘdĘk Innovatívak Bezárkózók % % % 14,3 13,6 9,8 14,3 9,1 27,5 71,4 77,3 62,7 100 / 35 100 / 44 100 / 51 23,7 12,5 28,3 63,2 56,3 60,0 13,2 31,3 11,7 100 / 38 100 / 48 100 / 60 100,0 91,3 96,6 0,0 0,0 1,7 0,0 8,7 1,7 100 / 38 100 / 46 100 / 58 34,3 8,6 40,0 17,1 100 / 35

47,9 10,4 31,3 10,4 100 / 48

31,7 6,7 48,3 13,3 100 / 60

4.3.3. Az egyes klaszterekbe tartozó vállalkozások alapvetĘ jellemzĘi

Az egyes klaszterekhez tartozó vállalkozások további jellemzĘinek vizsgálatakor már lényegi eltérések mutathatók ki. Igen lényeges szempont a gazdaság-, illetve vállalkozásfejlesztési beavatkozások kapcsán, hogy a célcsoport milyen mértékben van jelen régión kívüli piacokon, és hogy stratégiai céljai között mennyire hangsúlyos a terjeszkedés, esetelegesen a külpiacra lépés. A kizárólag helyi piacokon versengĘ

147

vállalatok szelektív támogatása számos nem kívánt hatással járhat: az egyik megerĘsödése közvetlenül más helyi vállalat bukását eredményezheti, továbbá a régión kívüli értékesítés multiplikátor hatásokat generálhat, amennyiben a megnövekedett regionális jövedelem túlnyomó része nem importjavak fogyasztására fordítódik (Lengyel – Rechnitzer 2003). Igen jól kirajzolódik, hogy míg a bezárkózók esetén a legfĘbb stratégiai cél a vállalkozások felénél a jelenlegi piacok megtartása, vagy a helyi piacokon történĘ növekedés, addig az innovatívak és az érdeklĘdĘk esetén a cégek zöme aktívabban részt kíván venni a régióközi kereskedelemben. Az innovatív vállalkozások több mintegy harmada pedig a külpiacokon történĘ terjeszkedést tartja elsĘdleges céljának (4.31. táblázat). Az értékesítések és a beszerzések legfĘbb térségét vizsgálva igen látványos trendek rajzolódnak ki. Egyrészt a bezárkózóktól az innovatívak felé haladva mind nagyobb a régión kívüli, illetve a külpiacokon történĘ értékesítés. Másrészt mindhárom klaszterre jellemzĘ, hogy az egyes térségtípusokban történĘ értékesítések körülbelül ugyanakkora arányú beszerzéssel is párosulnak. EbbĘl arra lehet következtetni, hogy az élénk régióközi és nemzetközi tevékenységet folytató cégek nem mindig találnak helyben megfelelĘ beszállítókat, illetve arra, hogy a jövedelem bevonásnak köszönhetĘ multiplikátor hatás feltehetĘleg gyenge.

4.31. táblázat: Az egyes klaszterekbe tartozó vállalatok alapvetĘ jellemzĘi

Legfontosabb középtávú stratégiai elképzelés

Értékesítés fĘ iránya

Beszerzések legfĘbb térsége

Marketing költségek aránya a vállalati költségekben

ÉrdeklĘdĘk %

Innovatívak %

Bezárkózók %

24,0

14,8

50,0

Jelenlegi piacok megtartása, vagy megyén belüli terjeszkedés Magyarországi piacokon való terjeszkedés Külpiacokon történĘ terjeszkedés Régión belülre Ország más területeire Külföldre

60,0

48,1

35,2

16,0 42,1 42,1 15,8

37,1 19,1 53,2 27,7

14,8 62,1 31,0 6,9

Régión belülrĘl Ország más térségeibĘl KülföldrĘl

37,5 46,9 15,6

22,5 45,0 32,5

52,9 41,2 5,9

0-1% 1-5% 5% felett

45,9 43,2 10,8

34,1 52,3 13,6

73,3 23,3 3,3

148

A klaszterek közötti különbségek élésen kirajzolódnak a marketing-költségek arányában is. Ez természetesen összefügghet azzal, hogy a cég jelen van-e külpiacokon, illetve, hogy mekkora területen értékesíti termékeit vagy szolgáltatásait. Míg a bezárkózók klasztere élesen elkülönül ebben a tekintetben, addig az innovatívak és az érdeklĘdĘk között nincsen érdemi különbség.

4.3.4. A vállalkozásfejlesztés szolgáltatások megítélése

A vállalkozásfejlesztési szolgáltatások megítélése magyarázatot adhat arra, hogy az innovatívnak nem tekintett vállalkozásokat miért az „érdeklĘdĘk”, illetve a „bezárkózók”

nevekkel

láttuk

el.

Míg

az

érdeklĘdĘk

szinte

minden

vállalkozásfejlesztési szolgáltatás kapcsán igen nagy aktivitást mutatnak, addig a bezárkózók ennek szinte ellentétjei. Az innovatív klaszter cégei pedig szelektíven állnak hozzá a különbözĘ szolgáltatás-típusokhoz.

H.13. A vizsgált vállalati körön belül a három klaszter tagjai eltérĘ fontosságot tulajdonítanak a vállalkozásfejlesztési szolgáltatásoknak.

A részletesebb elemzés érdekében a vizsgált vállalkozásfejlesztési szolgáltatásokat elkülönítettünk aszerint, hogy azok általánosnak, vagy tipikusan egyetemekhez kötĘdĘ szolgáltatásoknak

tekinthetĘk-e.

A

cégeknek

értékelniük

kellett,

hogy

versenyelĘnyeiben mekkora jelentĘséget tulajdonítanak az adott szolgáltatásnak.48 Az általános vállalkozásfejlesztési szolgáltatások fontosságának49 megítélése kapcsán igen jól elkülönülnek az egyes klaszterekre jellemzĘ tulajdonságok (4.32. táblázat). Szinte minden szolgáltatás esetén az érdeklĘdĘk mutatják a legnagyobb fogékonyságot. Ám e mögött, úgy tĦnik, nem mindig áll az, hogy ténylegesen is szükségük van arra a szolgáltatásra. Jól mutatja ezt a regionális kockázati tĘketársaság fontosságának megítélése. Az érdeklĘdĘk nagyobb arányban ítélték fontosnak ezt a szolgáltatást, mint 48

Az értékelés 1-7 skálán történt, ahol az 1-es jelölte a lényegtelent és a 7-es az elengedhetetlent. Úgy tekintettük, hogy a vállalkozás fontosnak ítéli a szolgáltatást, ha a skálán 5-7 értéket jelölt meg. Ennek megfelelĘen nem tekintette fontosnak, ha 1-4 értéket adott. A 4. és 5. táblázat azon vállalkozások klaszteren belüli arányát mutatja, amelyek fontosnak ítélték az adott szolgáltatást. 49

149

az innovatív vállalkozások. A kockázati tĘke tipikusan a gyorsan növekvĘ, innovatív, gyakran technológiai alapú vállalkozások finanszírozási formája. Határozottabban fogalmazva: szinte biztos, hogy az érdeklĘdĘk egy jelentĘs hányadának semmi szüksége sem lenne egy ilyen társaságra, ennek ellenére fontosnak tartják. Az érdeklĘdést véleményünk szerint gyakran a remélt költségelĘnyök és támogatások, nem pedig a valós értékhozzáadás táplálja. A bezárkózó vállalatok szinte minden szolgáltatástípusnak alacsony jelentĘséget tulajdonítottak. Egyedül a pályázatírási tanácsadás volt az, amelyet a klaszter vállalkozásainak több, mint 30%-a ítélt fontosnak. Ez esetben közvetlen – és gyakran nem visszatérítendĘ – forrásszerzésrĘl van szó, így a magasabb érdeklĘdés nem meglepĘ. Az innovatív vállalkozások esetén valószínĦsíthetĘ, fontosabb szerepet kapott az egyes szolgáltatások

értékhozzáadó

képességének

vizsgálata,

illetve

ezek

a

cégek

valószínĦsíthetĘen nagyobb „saját tudással” is rendelkeznek az egyes kérdésekkel kapcsolatban. A klaszter cégei általában kisebb arányban tartották fontosnak az egyes szolgáltatásokat, mint az érdeklĘdĘk. Egyedüli kivételt a pályázatírási tanácsadás, amely – tevékenységükbĘl adódóan – különös fontossággal bír az innovatív cégek számára. Talán kijelenthetĘ, hogy ezen szolgáltatás fontosságát visszatükrözi a valós gazdasági élet is, hisz a felsorolt szolgáltatások közül talán ennek piac a leginkább kifejlĘdött Magyarországon.

4.32. táblázat: Vállalkozásfejlesztési szolgáltatások fontosságának megítélése ÉrdeklĘdĘk % 37,5

Innovatívak % 30,2

Bezárkózók % 10,9

MĦszaki tanácsadás, konzultáció Üzleti (számviteli, adó, marketing) 48,4 28,6 18,2 tanácsadás és konzultáció Befektetési, finanszírozási, hitelügyintézési 44,1 32,6 21,4 tanácsadás 38,2 24,4 20,0 Üzleti tervezés és stratégiai tanácsadás 50,0 56,8 34,5 Pályázatírási tanácsadás Gyakorlat-orientált vezetĘi tréningek 48,5 34,1 28,8 helyben Hálózatosodás, klaszteresedés helyi 46,7 30,2 14,3 megszervezése Regionális kockázati tĘketársaság 52,9 40,0 14,3 megalapítása Szegeden * A táblázat az egyes klasztereken belül az adott szolgáltatást fontosnak tartók arányát mutatja

150

VélelmezhetĘ, hogy az egyetem által nyújtható – magasabb szellemi tudást közvetítĘ – szolgáltatások iránt más mértékben érdeklĘdnek az eltérĘ klaszterek tagjai, ezen a területen fokozottabb érdeklĘdés várható el az innovatív cégektĘl.

H.14. A vizsgált vállalati körön belül az egyetem által nyújtható szolgáltatások iránt az innovatív cégek érdeklĘdnek nagyobb mértékben.

Ez a hipotézis részben igazolódott be, az egyetemhez kötĘdĘ szolgáltatások vizsgálata tovább árnyalja a képet (4.33. táblázat). Rendkívül eltérĘ a különféle szolgáltatások megítélése, itt a szolgáltatások fontosságának megítélésében már nem az érdeklĘdĘk klasztere dominál. Az üzleti inkubációt, a laboratóriumi szolgáltatásokat és a KKVspecifikus tréningeket az innovatív vállalkozások ítélték legnagyobb arányban fontosnak. Ki kell emelni, hogy az innovatívak klaszterén belül igen alacsony érdeklĘdés mutatkozott az informatikai szolgáltatások iránt, amely talán szintén annak tudható be, hogy ezen a területen már birtokában vannak a szükséges képességeknek. Mind a tudományos parki, mind az inkubációs szolgáltatások iránt szerény kereslet mutatkozott, ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy kevés olyan vállalkozás volt, amely mindkét szolgáltatást fontosnak ítélte volna. Így az innovatívak klaszterén belül összességének a cégek 46%-a értékelte valamely inkubációs jellegĦ szolgáltatást. Ugyanakkor összességében az egyetemhez kötĘdĘ szolgáltatások iránt általában véve (és különösen meglepĘ módon az innovatív vállalkozások esetén is) igen alacsony az érdeklĘdés.

4.33. táblázat: Egyetemhez kötĘdĘ szolgáltatások megítélése ÉrdeklĘdĘk Innovatívak Bezárkózók % % % 27,3 31,7 11,3 KKV specifikus tréningek 58,8 39,5 28,1 Szakmai továbbképzések szervezése 44,5 20,9 28,6 Informatikai szolgáltatás 46,9 32,6 25,5 Tudományos park létrehozása Szegeden 22,6 26,8 12,7 Üzleti inkubáció segítése 21,9 22,7 17,5 Laboratóriumi szolgáltatások * A táblázat az egyes klasztereken belül az adott szolgáltatást fontosnak tartók arányát mutatja

Elgondolkodtató, hogy az általános és az egyetemhez kötĘdĘ szolgáltatásokat is figyelembe véve szinte nincs olyan szolgáltatás-típus, amelyet egy adott klaszter vállalkozásainak több mint fele fontosnak ítélne. Ez következménye lehet egyrészt a 151

– hazai gyakorlatban általában ingyenes – vállalkozásfejlesztési szolgáltatások értékhozzáadó képességérĘl alkotott képnek, másrészt utalhat arra, hogy még az egyes klasztereken belül is igen heterogén vállalkozások lehetnek. ElĘrevetíti továbbá azt, hogy az esetleges beavatkozások a teljes vállalkozói kör viszonylag kis részét érheti el érdemben.

4.3.5. Az együttmĦködések természete és fontossága

Az együttmĦködések vizsgálata két részre tagolódik. Egyrészt kísérletet tettünk a vállalkozások formális és informális kapcsolatainak feltérképezésére, másrészt arra kerestük a választ, hogy egy újítás bevezetése kapcsán együttmĦködik-e a vállalat valamely partnerével, és mekkora gyakorisággal.

A primer adatok elsĘdleges elemzése is sejtetni engedte, hogy az innovatív cégek „hajlamosabbak” a különféle kooperációkra, és az átlagosnál többre értékelik a hálózatosodásban rejlĘ elĘnyöket.

H.15. A vizsgált vállalati körön belül az innovatív cégek nagyobb mértékben érdeklĘdnek a hálózatosodásban rejlĘ elĘnyök iránt.

Ebben az esetben egyértelmĦen teljesültek a várakozások, számos jel mutat arra, hogy ezek a cégek alkalmasabbak lehetnek a hálózatösztönzési beavatkozások fogadására. Ezt a tényt igazolja többek között, hogy az innovatívnak tekintett vállalkozások 40%-a nyilatkozott úgy, hogy valamely vállalatcsoportnak tagja (4.34. táblázat). Úgy tĦnik tehát, hogy a vállalatcsoporthoz tartozás fontos forrása az innovációnak, annál is inkább,

mert

ezen

cégek

60%-a

nem

stratégiaformáló

pozícióban

van

a

vállalatcsoporton belül. Ezt megerĘsíti, hogy a másik két klaszter esetén igen kevés vállalkozás tartozik vállalatcsoportba.

152

4.34. táblázat: Formális és informális együttmĦködések

Vállalatcsoport tagja Beszállítói tevékenységet végez Gyakori közös marketing tevékenység más helyi cégekkel hazai piacokon Gyakori közös marketing tevékenység más helyi cégekkel külpiacokon Részt vett 2000 óta valamilyen hálózatszervezési akcióban VezetĘ munkatársak többsége az SZTE-n szerezte elsĘ diplomáját Rendszeres szakmai kapcsolat egyetemi oktatókkal, kutatókkal Rendszeresen fogadnak szakmai gyakorlatra SZTE-s hallgatókat A vállalat valamely tisztségviselĘje tag valamilyen helyi választott bizottságban

ÉrdeklĘdĘk % 15,6 35,3

Innovatívak % 40,0 48,9

Bezárkózók % 11,5 53,7

16,2

10,6

3,5

11,4

9,3

1,9

10,5

20,8

8,3

18,4

36,2

12,5

32,4

39,6

15,8

28,9

25,0

13,3

15,8

25,5

12,3

A vállalkozások meglepĘen magas százaléka nyilatkozott úgy, hogy végez beszállítói tevékenységet, ám ez itt nem feltétlenül jelenti valamely beszerelhetĘ alkatrész, vagy részegység beszállítását, inkább a rendszeres vevĘ-szállító viszonyok meglétére utal. A bezárkózó vállalatok több mint fele rendelkezik saját elmondása szerint ilyen kapcsolatokkal, így feltételezhetĘ, hogy a stabil vevĘ-szállító kapcsolatok egy jelentĘs része

egyértelmĦen

a

bezárkózás

irányába,

és

az

innovativitás

ellen

hat.

A várakozásoknak megfelelĘen a marketing-együttmĦködések igen szórványosak valamennyi klaszter esetén.

A vizsgálatban különös figyelmet fordítottunk az egyetemi kapcsolatokra, mivel a térség gazdasági szerkezete alapján valószínĦsíthetĘek lennének az ilyen jellegĦ kapcsolatok. Már az elsĘdleges elemzése során érzékelhetĘ volt, hogy ezen várakozások nem teljesülnek. FeltételezhetĘ azonban, hogy az innovatív cégek esetén ez a tendencia másként alakul.

H.16. Az egyetemmel a kapcsolatok általában gyengék, a vizsgált vállalati körön belül az innovatív cégek azonban nagyobb mértékben érdeklĘdnek az egyetemi kapcsolatok iránt.

153

A várakozásaink csak részben teljesültek, az adatok alapján az innovatív cégek sem kapcsolódnak túl szorosan a tudásközponthoz. Az egyetemhez kötĘdĘ formális és informális kapcsolatok az eredmények szerint nem túl intenzívek. Az innovatív vállalkozások ilyen irányú kapcsolatai némiképp intenzívebbek, míg a bezárkózók klasztere esetén esetlegesnek tĦnnek. A minta innovatívnak tekintett vállalkozásai közül mintegy 40% áll rendszeres szakmai kapcsolatban valamely egyetem oktatójával, kutatójával, amely az esetek mintegy 20%-ában térségen kívüli kapcsolatot jelöl. A formális kapcsolatok jelen esetben csak szerény mértékben ellensúlyozhatók személyes kapcsolatokkal. Erre utal például az a tény, hogy a vezetĘ munkatársak igen kis százalékban szerezték elsĘ diplomájukat Szegeden, amely a helyi informális kapcsolati háló egy igen fontos elemének hiányáról tesz tanúbizonyságot. Az esetek egy részében – valószínĦleg a bezárkózók és részben az érdeklĘdĘk esetén – a kapott értékek arra is utalhatnak, hogy nincsen felsĘfokú végzettséggel rendelkezĘ vezetĘ munkatárs a cégnél. Szintén a kooperációs lehetĘségek hiányára utal, hogy a helyi gazdasági életben szereppel bíró testületek50 választott bizottságaiban a cégek igen kis százaléka képviselteti magát. Míg az innovatívak klasztere esetén ez a vállalkozások negyedét jelenti, addig a másik két klaszterben 10%-hoz közeli értékeket kaptunk.

Az együttmĦködések egy fontos területe lehet, ha a kooperáció valamilyen újítás kidolgozására irányul. Különösen az innovatív cégektĘl várható el fokozott aktivitás ezen a területen, mivel tevékenységük szervesen kapcsolódik valamilyen új tudás teremtéséhez. Részletesen vizsgáltuk, hogy a klaszterek tagjai kikkel mĦködnek együtt ezen a területen.

H.17. Az innovatív cégek aktívan együttmĦködnek a különbözĘ szervezetekkel az újítások kidolgozásában.

Talán ezen a területen ért bennünket az egyik legnagyobb meglepetés, ugyanis a hipotézis gyakorlatilag nem igazolódott. Bár bizonyos kooperációk megfigyelhetĘk, alapjaiban véve az újítások kidolgozása kapcsán a rendszeres együttmĦködések egyszerĦen hiányoznak (4.35. táblázat).

50

A kérdĘívben az alábbi szervezetek szerepeltek: Csongrád Megyei Kereskedelmi és Iparkamara, illetve a GYOSZ, a KIOSZ és a VOSZ Csongrád megyei szervezetei.

154

4.35.. táblázat: Rendszeres együttmĦködés valamely szervezettel egy-egy újítás kidolgozásában ÉrdeklĘdĘk % 9,7 17,2 12,9 17,2 6,7 0

Versenytárs MegrendelĘ Tanácsadó cég Beszállító FelsĘoktatási intézmény Egyéb kutatóintézet

Innovatívak % 0,0 20,5 4,4 0,0 13,6 9,1

Bezárkózók % 6,3 16,7 2,2 13,0 4,3 2,2

A táblázat alapján kijelenthetĘ, hogy a mintában szereplĘ vállalkozások (és még az innovatív cégek sem!) nem hajlandók rendszeresen kooperálni valamilyen újítás létrehozása érdekében. Egyedül a megrendelĘvel való kapcsolat mutat figyelembe vehetĘ értékeket, ám itt is a legmagasabb érték csupán a cégek 20%-át jelöli (az innovatív klaszter vállalkozásai közt). A felsĘoktatási intézményekkel történĘ együttmĦködések ritkák, amely megerĘsíti azon korábbi eredményeket, amelyek szerint Magyarországon az egyetem és a vállalati szféra együttmĦködéseiben a nagyvállalati kapcsolatok dominálnak (Inzelt 2004).

4.3.6. Beavatkozási lehetĘségek meghatározása

A részletesebb vizsgálat rámutatott, hogy az általános kedvezĘtlen kép ellenére azért vannak olyan cégek a térségben, akik fogadóképesek lennének az érdemi és valós értéket nyújtó vállalkozásfejlesztési és hálózatösztönzĘ beavatkozásokra. ElkülöníthetĘ két csoport, amelyben valószínĦsíthetĘen szerepelnek olyan cégek, melyek az általános érdektelenségbĘl

kiemelkedve

kívánják

kihasználni

a

támogatásokban

rejlĘ

lehetĘségeket. Az eredmények kiértékelése során tett megállapítások tükrében tisztán kirajzolódik elĘttünk két együttmĦködési lehetĘség a térség gazdaságában.

Az egyik lehetĘséget az innovatív kis- és középvállalkozások együttmĦködésének ösztönzése

jelenti,

amely

kooperáció

valamilyen

integrátor

szervezet

köré

szervezĘdhetne. Ebben az esetben a térség gazdasági adottságai következtében egyetlen érdemi helyi integrátor képzelhetĘ el, ez pedig pontosan a Szegedi Tudományegyetem. Mind a szellemi tudásbázis, mind pedig az intézmény elismertsége bĘségesen elegendĘ

155

egy ilyen szerep felvállalására, s az is érezhetĘ, hogy különösen az innovatív cégek szívesen mĦködnének szorosabban együtt ezzel a felsĘoktatási intézménnyel.

Nem szabad elfelejtkezni az „érdeklĘdĘkben” rejlĘ lehetĘségekrĘl sem. Ez a csoport nyitott a különbözĘ beavatkozásokra, sĘt gyakran olyan elĘnyök realizálásában is reménykednek, amelyeket ezek a programok nem képesek számukra biztosítani. Ezzel együtt kiválaszthatóak lennének olyan cégek, amelyek érdemi szereplĘi lehetnének a formálódó kooperációknak. Ezért a másik lehetséges hálózatösztönzési beavatkozási forma

a

„klasszikus”

kis-

és

középvállalkozások

közötti

horizontális

együttmĦködések elĘsegítése., amely hálózati forma jobbára a költségelĘnyök megszerzésére koncentrál, illetve a piacokhoz történĘ jobb hozzáférést hivatott elĘsegíteni. A térség gazdaságában vannak hagyományai a kooperációknak, jól körvonalazódnak területek, amelyeknél már történtek ilyen irányú próbálkozások. Ezen a területen az együttmĦködési hajlandóság fokozása, a vállalkozók meggyĘzése és a hálózat mĦködtetése jelenti a legnagyobb kihívást. A továbbiakban ennek a két együttmĦködési típusnak a részletesebb tárgyalásával foglalkozunk.

156

5. Az érdemi együttmĦködési lehetĘségek alaptípusa Szeged vonzáskörzetében

két

A térségben megfigyelhetĘ gazdasági sajátosságok és a felmérésbĘl leszĦrhetĘ tapasztalatok alapján megmutatkoznak a lehetséges fejlĘdési és fejlesztési irányok a lokális gazdaságban. A beavatkozásokon belül az egyik lehetĘség a különféle (térségi) hálózatok létrejöttének támogatása. A helyi adottságokhoz igazodóan értelemszerĦen csak bizonyos kooperációk támogatásának lehet érdemi hatása. A fejezetben azt a két együttmĦködési alaptípust ismertetjük, amelyek ösztönzése véleményünk szerint érdemi eredményeket

biztosítana

Szegednek

és

térségének

gazdaság-

és

vállalkozásfejlesztésében. Az egyik lehetĘség az egyetem köré szervezĘdĘ innovatív kis- és középvállalkozások hálózata, míg a másik a helyi kis- és középvállalkozások együttmĦködése.

Ha

a

második

fejezetben

ismertetett

tipizálások

alapján

pozicionálnánk, akkor a fogalmi keretben a két hálózati formát a következĘképpen helyezhetnénk el: x

Az egyetem köré szervezĘdĘ hálózat egy „soft-hálózat”, amelyben a fĘ motivációs tényezĘ az új ismeretek megszerzése, ami valószínĦsíthetĘen legitimációs funkciókkal is párosulhat, miközben a szereplĘk esetleg költségelĘnyöket is realizálhatnak.

x

A helyi kis- és középvállalkozások együttmĦködése egy klasszikus horizontális hálózat (mely középtávon megfelelĘ integrátorok „feltĦnése esetén”,

ezekhez

kapcsolódva,

hibrid

hálózattá

válhat),

fĘ

célja

a

méretgazdaságossági hátrányok leküzdésén keresztül költségelĘnyök realizálása, és az erĘforráskorlátok kitágítása, amely gyakran párosulhat bizonyos szintĦ tapasztalatcserével

is.

Az

ilyen

együttmĦködések

ösztönzésében

jól

hasznosíthatók az olasz „Real Service Centre”-ek tapasztalatai.

A továbbiakban ezen két forma tárgyalásával folytatjuk, kizárólag csak az alapfogalmak tisztázásával és a szegedi vállalkozásfejlesztési beavatkozásokkal kapcsolatos tényezĘk ismertetésével foglalkozunk részleteiben.

157

5.1. Innovatív kis- és középvállalkozások hálózatai Az elmúlt évtizedben rendkívül felértékelĘdött az innovatív kis- és középvállalkozások jelentĘsége a gazdaság egészén belül. Mivel az üzleti környezet egyre dinamikusabbá válik, és a verseny erĘsödik, a vállalkozások egy jelentĘs hányadánál kulcskérdéssé vált, hogy a versenyképességük növelése, illetve megtartása érdekében folyamatos innovációs tevékenységet folytassanak. Az innovatív vállalkozások egy rendkívül heterogén csoportot alkotnak, számos tipizálás látott már napvilágot a szakirodalomban. Pontosan ezért szükséges lehatárolni, hogy ennek a halmaznak mely részét vizsgáljuk részleteiben. Egy lehetséges besorolás, az innovatív rendszer jellegére is utalva, megkülönbözteti az innovatív miliĘt, az ipari zónákat, a klasztereket és a regionális innovációs hálózatokat (Inzelt – Szerb 2003). Jelen dolgozatban csak az olyan regionális hálózatokat vizsgáljuk, amelyeket valamilyen integrátor-funkciót betöltĘ szervezet köré csoportosuló innovatív kis- és középvállalkozások alkotnak, az egyéb együttmĦködéseket nem tárgyaljuk.

5.1.1. Az együttmĦködések sajátosságai

Az elmúlt évtizedben világossá vált, hogy azoknak a hálózatoknak, amelyek egyénekkel és szervezetekkel építettek ki kapcsolatot funkcionális területeken (kutatás, termelés, logisztika vagy marketing) növekszik a befolyásuk azokhoz képest, melyek egy tradicionálisabb vertikális láncban kapcsolódnak partnereikhez (OECD 2003). Egy ehhez szorosan kapcsolódó másik tendencia a szereplĘk széles spektrumát felvonultató (szállítók,

fogyasztók,

tudományos

szervezetek,

üzlet-orientált

szolgáltatók,

közintézmények) hálózatok gyors fejlĘdése. Azaz általában az innovatív hálózatok nem csak profitorientált vállalkozások között alakulnak ki, hanem a partnerek számos különbözĘ területrĘl szervezĘdnek. A kis- és középvállalkozások, illetve a nagyvállalkozások és a kutató intézetek közötti kooperációk egyre fontosabbá válnak, mivel ezek a munkamegosztás hatékony módját jelentik az innovációs rendszeren belül – mindenki javára és megelégedésére. ÉrtelemszerĦen ebben az esetben is a specializációban rejlĘ elĘnyök minél magasabb fokon történĘ kihasználása az együttmĦködés fĘ motivációja, amely egy jelentĘs tudásáramlással párosulhat.

158

A hálózati viszonyok meglehetĘsen változatosak, kezdve az informális, flexibilis és bizalmon alapuló kapcsolatoktól, egészen a formalizált és tartós megállapodásokig. Minden formális hálózat mögött azonban (kutatói kooperációk, vegyesvállalatok) sokféle informális hálózat létezik (OECD 2003). Ezért már a tárgyalás elején fontos leszögeznünk, hogy megfelelĘen mĦködĘ formális hálózatok csak a legritkább esetben jöhetnek létre informális kapcsolatok és a szükséges bizalom hiányában.

Felmerül a kérdés, hogy milyen egyéb okok vezetnek oda, hogy az innovatív tevékenységeket megvalósító kis- és középvállalkozások különösen keresik az együttmĦködéseket. Jelen dolgozat szemléletmódjához – alapértelmezésben – az a megközelítés áll a legközelebb, amely szerint az innovatív hálózati együttmĦködések egy lehetĘséget jelentenek a partnerek számára, hogy kölcsönösen használják egymás erĘforrásait az értékteremtĘ K+F folyamatokban (Sternberg 2000). Ha az integrátor köré szervezĘdĘ innovatív hálózatokat vizsgáljuk, akkor a kapcsolatok kissé aszimmetrikus jellegĦek, eltérĘ módon és különbözĘ információk áramlanak. Ezért kissé részletesebben tárgyaljuk, hogy milyen is lehet a tudásáramlás formája, egyáltalán milyen formában valósulhat ez meg. A hálózatokon belüli tanulás öt különféle tanulási típusra tagozódhat (Doz 1996): x

„környezeti tanulás”,

x

„feladat-tanulás”,

x

„készség-tanulás”,

x

„eljárás-tanulás (folyamat)”,

x

„partnerség-tanulás”.

Egy kevésbé finom felosztás szerint érdemben az információáramlás három dimenzióra bontható (Sorama – Katajamäki – Varamäki 2004): x

termék,

x

eljárás,

x

tudás.

Abban is egyet lehet érteni Soramaval és szerzĘtársaival, hogy a két tipizálás gyakorlatilag átfedi egymást, mivel a feladat- és készség-típusú tanulást lefedi a termék, illetve környezet- és partnerség-típusút a tudás. Az integrátorral rendelkezĘ

159

hálózatokban értelemszerĦen az integrátor felĘl erĘsebb az információáramlás, mely segítségével a kis- és középvállalkozások bĘvebb tudásbázisra tehetnek szert. Az is vélelmezhetĘ, hogy általában a termék és eljárás típusú tanulás a jelentĘsebb. A késĘbbiekben – az egyetem köré szervezĘdĘ hálózatok tárgyalásánál – visszatérünk arra a kérdésre, hogy az integrátor mit tanulhat a köré szervezĘdĘ vállalkozásoktól. A tudás megszerzése és a szervezeti tanulás egy rendkívül összetett folyamat, ezért részleteiben nem tárgyaljuk. Meg kell említeni azonban, hogy az általunk vizsgált hálózatok esetén egy érdekes és meglehetĘsen egyedi megoldás került elĘtérbe, amelyre talán a legtalálóbb elnevezés az „interakciókon keresztül történĘ tanulás” (Propis 2002).51 Mivel a szervezetek a folyamatos együttmĦködés során szerzik a tapasztalatokat, minden egyes interakció egy újabb lehetĘség új ismeretek megszerzésére. Pontosan a személyes kapcsolatok és a folyamatos kapcsolattartás következtében értékelĘdik fel a térbeli közelség, ezért is fontos, hogy az ilyen hálózatok térben is koncentrálódjanak. ValószínĦsíthetĘen ebben az esetben is az informális, személyes kapcsolatokon múlik az együttmĦködés sikere.

Természetesen elgondolkodtató, hogy a több területen is realizálható elĘnyök mellett akkor miért ilyen alacsony a ténylegesen mĦködĘ kooperációk száma. ValószínĦsíthetĘ, hogy számos tényezĘ gátolja az együttmĦködések létrejöttét. Annak ellenére, hogy a kooperációkból adódó jótékony hatások az összes cégnél növekszenek, tekintet nélkül ezek méretére és tevékenységére, az empirikus kutatások rámutattak, hogy egy innovatív hálózatban való részvételi hajlam, valamint a külsĘ kapcsolatok diverzitása és sĦrĦsége a cég méretével egyenes arányban csökken (OECD 2003). Következésképpen a nagyvállalatok egy jelentĘs hányada a lehetĘségekhez mérten inkább „házon belül” próbálja lebonyolítani az ilyen tevékenységeit.

Mindez felveti, hogy sok kis- és középvállalkozás külsĘ és belsĘ akadályokkal találja szembe

magát,

amikor

megragadná

a

hálózatosodásban

rejlĘ lehetĘségeket.

Az innovatív kis- és középvállalkozások elĘtt álló korlátok gyakran már a hálózatalapítás és a partneri kapcsolatok kiépítése során megjelennek, azaz a potenciális hálózatok egy része természetes okokból már létre sem jöhet. Összehasonlítva a nagy cégekkel a kis- és középvállalkozásoknak korlátozottabb pénzügyi és humán forrásaik 51

Ez az elképzelés gyakorlatilag a rendkívül divatos „learning by doing” szervezeti formákra történĘ adaptációja.

160

vannak, kevésbé képesek hozzájutni az információkhoz, és rövidebb életĦek is. Ezen felül általában kockázatkerülĘbbek és vonakodnak külsĘ segítséget igénybe venni, kivéve nagyon speciális, rövid távú szükségleteik esetén. Azonban a kis- és középvállalkozások viselkedésérĘl konzekvenciák levonásánál az általánosításokat tanácsos elkerülni, amíg ezen formációk ennyire változatos képet mutatnak.

ElegendĘ bizonyíték áll rendelkezésre, hogy sok innovatívnak tekinthetĘ kis- és középvállalkozásnak is korlátozott az innovációs kapacitása. Ezek az ún. „alacsony teherbírás csapdájába” esnek (OECD 2003): x

Amíg egy cég meg nem tanul valamit, addig nem tudja, hogy pontosan mit is kellene tanulnia. A szervezeti meg nem felelés, a kulcsinformációk elérhetetlensége,

és/vagy

a

szükséges

menedzseri

jártasságok

hiánya

lehetetlenné teszik a szükségletek megbízható megállapítását és csökkentik a technológiai és szervezeti innováció érzékelhetĘ értékét, a hálózatosodásban rejlĘ lehetĘségek felismerését is beleértve. x

Továbbá sok cégnek nincs meg a kompetenciája, hogy kézben tartsa az innovációt, különösen, ha ez a tevékenység a hálózat fejlesztését és a külsĘ kapcsolatok ápolását is tartalmazza.

Azok a kis- és középvállalkozások, amelyek innovációt végeznek meglehetĘsen változatos képet mutatnak saját kompetencia-szintjüket tekintve. Széles értelemben az innováció négy különbözĘ szintje különböztethetĘ meg (OECD 2003): x

elsĘ szint, amikor a szilárd cég idĘrĘl idĘre újít, de stabil piaci pozícióval rendelkezik az adott feltételek mellett,

x

második szint, amikor az innovatív cég képes irányítani a folyamatos innovációs folyamatot egy stabil kompetitív és technológiai környezetben,

x

harmadik szint, amikor a tanuló cég ezen felül még képes a változó környezethez alkalmazkodni,

x

negyedik szint, amikor az „önmegújító” cég képes használni saját technológiai képességeit, hogy különféle piacokon újrapozícionálja magát és/vagy új szellemi termékeket, illetve eljárásokat hozzon létre.

161

Az elsĘ szinten lévĘ cégek valószínĦleg fĘleg eseti célokért mĦködnek együtt, vagy azért, hogy egyszerĦen pótolják a szervezeten belüli új ismeretekkel kapcsolatos beruházásokat (inkább valamilyen külsĘ forrásból szerzik meg a szükséges tudást, amely gyakran a cégek jelentĘs hányadának rendelkezésére áll, csak Ęk nem birtokolják). Ezeknél a cégeknél az innovatív hálózatokban való részvétel gyakran elĘfeltétele, hogy a második, illetve a további szintekre eljussanak, de mind belsĘ, mind külsĘ akadályokba ütköznek. Azok a kis- és középvállalkozások, melyek az innováció magasabb szintjére jutottak, erĘsebb ösztönzéssel rendelkeznek más cégekkel és tudományos intézetekkel való külsĘ kapcsolatok fejlesztése terén, de gyakran tapasztalnak nehézséget a hálózati stratégia kidolgozása és végrehajtása során. Ezért fĘleg ezek a – magasabb szinteken lévĘ – cégek igénylik a külsĘ beavatkozásokat a hálózatosodás elĘsegítése érdekében. Ezen akadályok és piaci torzulások fennállása és természete elég indokot szolgáltat olyan közösségi beavatkozásokra, melyek az arra alkalmas(!) kis- és középvállalkozások részvételét segítik elĘ az innovációs hálózatokban. Az ilyen programok egy átfogó megközelítést igényelnek, amelyek egyaránt figyelembe veszik a technológiai vállalkozókészség támogatását, a kis- és középvállalkozások innovációs kapacitásának építését, és mindenekelĘtt az olyan innovációs hálózatokban való közremĦködésük támogatását, amely szoros kapcsolatban van céljaikkal.

Az integrátor köré csoportosuló innovatív hálózatok esetén két különbözĘ szervezet vállalhatja fel ezt a feladatot. Egyrészt egy tudásintenzív nagyvállalat, amely számos területen kapcsolódhat a kisebb cégekhez, másrészt pedig egy megfelelĘ mérettel bíró felsĘoktatási intézmény, vagy kutatóintézet. Meg kell jegyeznünk, hogy jelenleg inkább a profitorientált jellegĦ együttmĦködések a gyakoribbak, ezen cégek képesek integrátorszerepet felvállalni.52 Mivel Szeged és vonzáskörzete gazdasági szerkezetébĘl adódóan (nincsenek érdemi integrátor vállalatok) az egyetem köré szervezĘdĘ kooperációknak van létjogosultsága, ezért a nagyvállalati esetet csak röviden, a motivációs szempontok alapján tárgyaljuk. Az egyetem köré szervezĘdĘ esettel pedig érdemben a következĘ részfejezetben foglalkozunk.

52

Inkább az ilyen hálózatokhoz kapcsolódnak – mellérendelt szereplĘként – a különféle kutatóhelyek, gyakran eseti megbízások végzésén keresztül.

162

Tekintsük át, hogy milyen okok vezetnek ahhoz, hogy egy tudásintenzív nagyvállalat hajlandó különféle együttmĦködések kialakítására a kisebb cégekkel. Azon túl, hogy különféle piacokat is kiszolgálnak, az innovatív kis- és középvállalkozások a nagy cégek kiegészítĘi annyiban, hogy az innovációs rendszer más szereplĘivel kölcsönösen hatnak egymásra. Ezek a cégek gyakran az integrátorral meglévĘ szoros kapcsolatoktól függenek, amelyek biztosítják a pénzügyi, technikai forrásokhoz és marketingcsatornákhoz

való

hozzájutást.

Másik

oldalról

az

innovatív

kis-

és

középvállalkozásokkal kialakított partneri kapcsolat, vagy a spin-out cégekkel meglévĘ informálisan „privilegizált” viszony különféle lehetĘséget nyújt a nagy cégeknek is (OECD 2003). Ez egy járható útja annak, hogy alacsony kockázattal kutassanak más lehetĘségek iránt, és további (nagyobb) hozzáadott értéket nyújtsanak termékeikben anélkül, hogy alaptevékenységüktĘl eltérnének.

Szegeden és vonzáskörzetében azonban sajnos nincs meg az integrátor-funkciókat ellátó nagyvállalatok serege, a térségen kívüli kapcsolatok pedig nem számottevĘek. Továbbá a „távolabbi integrátorok” jelentĘs hátránya, hogy nincs meg a – kölcsönös – tanuláshoz szükséges szoros kapcsolat, így nem valósulhat meg az interakciókon keresztül történĘ ismeretátadás. Ezért véleményünk szerint szükségképpen az egyetemnek kell felvállalnia ezt a szerepet.

5.1.2. Az egyetem köré szervezĘdĘ hálózatok A barcelonai Európai Tanács 2002. márciusában célul tĦzte ki a kutatás-fejlesztési befektetések értékének a GDP megközelítĘleg 3 százalékig történĘ emelését 2010-re a 2000-es 1.9 százalékos szintrĘl. 2002. szeptemberében a Bizottság kiadott egy közleményt „Több kutatás Európában: A GDP 3%-a felé” címmel, mellyel viták sorozatát kezdeményezte a célkitĦzés elérésének eszközeirĘl és módszereirĘl (DG ENTR 2003). Ebben a folyamatban kitüntetett szerepet szánnak az európai gazdaságok gerincét alkotó kis- és középvállalkozásoknak, amit a kutatási és technológiai fejlesztési (RTD) támogatási tevékenységekbe való aktív bevonásuk is mutat. Az ilyen tevékenységeket az Unióban az ún. „Többéves Keretprogramokon” (FP) keresztül valósítják meg, amelyek összehozzák egymással a különbözĘ országok vállalatait, egyetemeit és kutatási központjait, kapcsolatokat teremtve ezáltal a különbözĘ üzleti és

163

kutatási közösségek között. Ezek a keretprogramok tökéletes eszközként szolgálnak a kis- és középvállalkozások számára a rájuk váró kihívások meghatározására, mint amilyen pl. a mostanában kiélesedett versenyhelyzet, ami egyrészt a globalizációból, másrészt a nagyobb cégek által támasztott növekvĘ keresletbĘl ered, amelyeknél a kisés középvállalkozások gyakran alvállalkozóként dolgoznak. Ezen kihívásokkal való szembenézés

és

a

versenyképesség

megĘrzése

érdekében

a

kis-

és

középvállalkozásoknak folyamatosan törekedniük kell a megújulásra.

A felsĘoktatási szféra és a kis- és középvállalkozások együttmĦködései esetén érdemes kiemelni az ún. kis- és középvállalkozásokat is felölelĘ horizontális kutatási tevékenységeket, amelyek együttmĦködésen alapuló kutatási projektekben öltenek testet. Az ilyen típusú projektek már régóta sikeresek. ErĘsségük, hogy lehetĘvé teszik a mindennél jobban megújulni vágyó, de az ahhoz szükséges kutatási kapacitásokkal nem rendelkezĘ kis- és középvállalkozások számára, hogy mégis részesedjenek a kutatási tevékenység kínálta elĘnyökbĘl (DG ENTR 2004/a). A Kooperatív Kutatás (CRAFT) tervének keretében két különbözĘ tagállamból származó, speciális problémákkal vagy szükségletekkel rendelkezĘ, minimum három kis- és középvállalkozás az igényelt kutatás jelentĘs részét rábízhatja két vagy több, kutatási-fejlesztési tevékenységet végzĘ harmadik felekre (RTD performer), megĘrizve a kutatási eredmények kizárólagos tulajdonjogát. A projektek relatíve rövid távúak, egy-két évig tartanak, és valószínĦleg felölelnek minden érdemleges témát, amelyek iránt a kis- és középvállalkozások nagy tömegei érdeklĘdést mutatnak. További elĘrelépést jelentene, ha kutatási-, innovációs és konzorcium-menedzsmenttel kapcsolatos tevékenységekre komolyabb erĘforrásokat fordítanának (EC 2003).

Talán ez a terület az, ahol a legsikeresebbek az egyetemek és a vállalkozások közötti kooperációk. Természetesen ez a célkitĦzések meglehetĘs „testreszabottságából” is következik. Az elĘrelépési lehetĘség ezen a területen inkább az együttmĦködések kiterjesztése és a hosszabb távon történĘ fennmaradása. Az itt kialakult formális és informális hálózatok további területeken valósíthatnának meg kölcsönösen gyümölcsözĘ együttmĦködéseket. Az egyetem köré szervezĘdĘ hálózat azonban egy speciális együttmĦködési forma, amely számos egyedi sajátossággal bír. Ezek a specialitások egyaránt adódnak az 164

egyes szereplĘk eltérĘ jellemzĘibĘl, az évtizedek alatt kialakult „hagyományokból”, és a különbözĘ motivációkból. Pontosan ezért nehéz feladat az ilyen együttmĦködések ösztönzése, a különféle kooperációk eltérĘ beavatkozásokat igényelnek. Van azonban néhány terület, ahol általában megfelelĘ eredmények érhetĘk el, és vannak olyan gazdaságfejlesztési lépések, melyek általában eredményre vezetnek. Ezért áttekintjük az együttmĦködések korlátait, majd pedig bemutatunk néhány alapelvet, melyeket érdemes figyelembe venni az ilyen jellegĦ kooperációk ösztönzésénél.

Az elsĘ tényezĘcsoport, amely megnehezíti a sikeres együttmĦködések kialakítását, a két szektor közötti szemléletbeli különbségbĘl adódik (5.1. táblázat). Mind az egyes személyek, mind pedig a kutatási és profitorientált szervezetek döntéshozói között lényeges különbségek vannak az alapvetĘ motivációktól kezdve egészen a személyes értékrendig.

5.1. táblázat: A profitorientált és az egyetemi szféra közötti legjelentĘsebb különbségek Egyetemi szereplĘk

Gazdasági szereplĘk

Szervezeti alapcél

Tudományos elismertség

Gazdasági elismertség

Kutatás célja

Tudományos eredmények

Gazdasági eredmények

Kutatás outputja

„Új tudományos” output

„Piacra vihetĘ” output

Tudományos elĘremenetel

„Szakmai és anyagi” sikerek

„Az anyagiak mindenekfelett”

„Nem a földön járnak”

Személyes cél Vélemény a „másikról”

Forrás: Gál (2005, 284. o.) alapján saját szerkesztés

Ha áttekintjük a táblázatban összegzett tényezĘket, akkor érzékelhetĘ, hogy „igen komoly

erĘfeszítések

szükségesek”

mindkét

fél

részérĘl,

hogy

érdemi

együttmĦködéseket alakítsanak ki. Másik oldalról ezeknek – az egyáltalán nem kĘbevésett – különbségeknek a mérséklése többek között pontosan a kooperációra való hajlam fokozását is jelentheti.

A két szféra közötti értékrendbeli különbségek mellett a kisebb cégek a szervezeti méretükbĘl adódóan egyéb okokból is hátrányban vannak. Számos tényezĘ gátolhatja az innovatív kis- és középvállalkozások és az egyetemek közötti együttmĦködéseket, ezek közül néhányat a hálózatosodás ösztönzésénél is érdemes figyelembe venni (Gál 2005):

165

x

Felmérések rámutattak, hogy míg a nagyvállalatok általában nagyobb fizikai távolságban is képesek együttmĦködéseket kialakítani, addig a kis- és középvállalkozások esetén inkább a helyben történĘ együttmĦködések dominálnak.

x

Az egyetemek és a különbözĘ kutatóintézetek általában nemzeti és nemzetközi szinten kooperálnak, következésképp a tudás többnyire nem helyben hasznosul.

x

Érvényesül egy érdekes paradoxon: éppen azok a kis- és középvállalkozások, amelyek jobban rá lennének szorulva külsĘ segítségre, ápolnak gyengébb kapcsolatokat a különféle kutatóhelyekkel.

ValószínĦsíthetĘen ez a paradoxon a megelĘzĘ két megállapítás közvetlen következménye. Ezért már most érzékelhetĘ a lehetséges beavatkozások egy területe: érdekeltté kellene tenni az egyetemeket is a helyi vállalkozásokkal történĘ együttmĦködésre, megvilágítva számukra is az ebben rejlĘ rövid és hosszú távú elĘnyöket.

Mint már említettük, számos tényezĘ miatt különböznek egymástól az ilyen típusú regionális innovációs hálózatok, kezdve az egyedi tevékenységüktĘl egészen a szervezeti formákban megjelenĘ specialitásokig. Következésképpen nem lehet „általános recepteket sem felírni” az együttmĦködések ösztönzésére. Van azonban néhány

általános

alapelv,

melyek

az

esetek

nagy

többségében

sikeres

együttmĦködésekhez vezettek. Négy olyan tényezĘ emelhetĘ ki, amely közvetlen szerepet játszik az eredményekben, és szinte minden esetben megjelenik magyarázó tényezĘként:53 x

szektorok közötti határok „lebontása”,

x

tudatos kapcsolatépítés,

x

koncentráció és

x

regionális szerepvállalás.

53

A lehetséges ötletek kidolgozásánál nagymértékben támaszkodtunk a Turku városában (Finnország) megfogalmazott tapasztalatokra. Azon felül, hogy az itt kidolgozott módszerek a nemzetközi gyakorlat adaptálására támaszkodnak (ezért általában is igazak), számos hasonlóság figyelhetĘ meg a két város között, kezdve a hasonló felsĘoktatási struktúrától egészen a hasonló kulcs-iparágakig. Továbbá az alkalmazott eszközök itt már „bizonyítottak”, ezért elfogadhatók „legjobb gyakorlatként”.

166

Az elsĘ – fĘleg a regionális szerepvállalással szorosan összefüggĘ – tényezĘ a szektorok közötti átjárhatóság. A napjaink szakirodalmában gyakran emlegetett Triple Helix modell egyik – fejlesztésben is releváns – megállapítása az egyetemi kapcsolatokra is hatást gyakorló következtetéseket fogalmaz meg. A modell az egyetemi-kutató, a profitorientált és a kormányzati szektor hármas kapcsolatrendszerén keresztül alkot komplex innovációs elméletet. A három szektor szerepe folyamatosan változik a tudásalapú gazdaságban, sĘt fontos a három szektor egymásba történĘ átmenete, a tevékenységek közötti átfedés és a szervezeti korlátok eltörlése (Lengyel 2005). A modell egyik legfontosabb megállapítása továbbá a szektorok közötti folyamatos kommunikáció, amely egyaránt biztosítja mindhárom szektor fejlĘdését. A modell megállapításaival kapcsolatban két visszautalást tennénk az eddigiekhez. Egyrészt a szervezeti korlátok lebontása szorosan kapcsolódik a szervezetekben dolgozó emberek értékrendje közötti különbségek mérsékléséhez, azaz a modell kereteiben gondolkozva ezen a területen is meg kell kísérelni valamilyen beavatkozást. Másrészt a folyamatos kommunikáció pontosan az elméleti áttekintésben tárgyalt „interakciókon keresztüli tanulás” alaptényezĘje. Ezért a „vállalat-vállalat” közötti interakciók kiterjeszthetĘk szektor-szektor közötti interakciókká, amelyek szintén a gördülékenyen mĦködĘ széles hálózatok irányába hathatnak.

A potenciális szereplĘk tudatos kapcsolatépítése az egyik legfontosabb sikerfaktorként jelenik meg az elemzésekben, azaz ezen a területen is szükség van az együttmĦködésekre való hajlandóságra és az „alulról (is) jövĘ” kezdeményezésekre. Ki kell emelnünk, hogy a partnerek mindegyike felismerte a közös érdekeket, és egy rendkívül dinamikusan fejlĘdĘ kapcsolati háló alakult ki a különbözĘ stakeholderek között. Gyakorlatilag három érdemi szereplĘ-csoport különíthetĘ el az együttmĦködés keretein belül. x

Az egyetemek: világosan felismerték, hogy az egyetemeken fellelhetĘ szellemi kapacitás rendkívül jól hasznosítható az együttmĦködések keretein belül. A kooperáció következtében egyre nagyobb jelentĘséget kapnak a részben vagy egészben a profitorientált szféra által finanszírozott kutatások.

x

A profitorientált szféra: ElsĘdleges hasznosítójává vált az eredményeknek. A kutatási igényeit helyben kielégíti az egyetemi szféra, és a finanszírozási kondíciók is kedvezĘek, az esetek nagy hányadában közösen finanszírozzák a

167

projekteket a különféle kutatási egységekkel, és közösségi támogatásokat is kapnak. x

A települési és regionális döntéshozók (közösségi szektor): Mind Turku városa, mind pedig a regionális önkormányzat felismerte a kialakuló gazdasági koncentrációban rejlĘ lehetĘséget, és lehetĘségeihez mérten támogatja a szereplĘket. Ez két területen mutatkozik meg a legkézzelfoghatóbb formában, egyrészt segítséget nyújtanak az egyes projektek finanszírozásában, másrészt – és ezt a tényezĘt legalább olyan fontosnak tartjuk, mint az elĘzĘt – bevonják az egyetemeket és a tudományos parkot a döntéshozatalba, különösen a gazdaságfejlesztési döntések esetén.

Az együttmĦködések széles körének egyik megjelenési formája az Egyetem által 1999ben indított „Ipari Kapcsolatok” Projekt. Ennek részeként létrehoztak egy Ipari Kapcsolatok Irodát, amelynek fĘ feladata a kutatások menedzselése, a lokális gazdaság támogatása és vállalkozásfejlesztési szolgáltatások nyújtása a régió cégei részére (Pukka 2000). A projekt finanszírozásában az egyetem mellett részt vettek a regionális ügynökségek is.

Azzal együtt, hogy a kezdeményezések egy jelentĘs része alulról szervezĘdĘ együttmĦködés, komoly figyelmet szentelnek a tudatos kapcsolatépítésre és projektgenerálásra. A tudatos partnerség-építésnek hat szakasza különíthetĘ el (Toivonen 2004): x

Szükségletek meghatározása: szükségletek, igények pontos definiálása, a kapacitás- és/vagy kompetenciahiány feltérképezése, a partnerek elvárásainak meghatározása.

x

Partnerek meghatározása: értékelési kritériumok és prioritások, a lehetséges partnerek képességeinek vizsgálata, a potenciális jelöltek kiválasztása.

x

Partnerek szelektálása: tárgyalások, gyĘztes-gyĘztes (win-win) stratégia, az üzleti érdekek meghatározása, döntés a folytatásról vagy befejezésrĘl.

x

Megvalósítási terv: célok kijelölése, források, feladatok leosztása

x

Megállapodási szakasz: formális és informális tárgyalások, döntés a folytatásról vagy befejezésrĘl.

x

Megvalósítás: tréning és csapatmunka, folytonos kommunikáció

168

Négy különbözĘ mélysége különböztethetĘ meg az együttmĦködéseknek, általában ezek logikai és idĘrendi sorrendben követik egymást. Minél szorosabb kooperációt sikerül megvalósítani, annál jobban hasznosulnak a rendelkezésre álló erĘforrások: x

hálózatosodás (információcsere),

x

koordináció (információcsere, akciók összehangolása),

x

kooperáció (információcsere, akciók összehangolása, források megosztása),

x

partnerségi együttmĦködés (információcsere, akciók összehangolása, források megosztása, partner kapacitásainak fokozása).

A tudatos együttmĦködésnek és a közös jövĘképkeresésnek egyik megjelenési formája volt 2004. szeptemberében a Turku-i Fejlesztési Fórum, amikor minden érdekelt ismertette elképzeléseit, és közösen megfogalmazták a következĘ néhány évben követendĘ prioritásokat.

Egy további jelentĘs tényezĘ, amelyet gyakran kiemelnek, mint a siker egyik lehetséges magyarázó okát az erĘforrások megfelelĘ koncentrálása. Az egyik legfontosabb tényezĘ a kulcs-tevékenységek minél korábbi kijelölése, fontos az a két-három tevékenység, amelyet a támogatások középpontjába állítanak, és a továbbiakban ezek fejlesztésére koncentrálnak (Brannback – Heinonen 2002). Ezeknek szükségük van egy jól definiált jövĘképre, illetve egy világos fejlĘdési pályára. Ilyen körülmények között a vállalkozások is sokkal nagyobb aktivitást fognak felmutatni, illetve a befektetĘk is szívesebben ruháznak be az adott területen. A tapasztalatok alapján a sikeres együttmĦködések kiépítésében fontos szerepe van a brókereknek, aki segítik a finanszírozók, a vállalkozások és a kutatók „egymásra találását”. Még egyszer szeretnénk hangsúlyozni, hogy a koncentráció nem csak a meglévĘ források jobb hasznosulását segíti elĘ, hanem a pótlólagos befektetések is nagyobb ütemben érkeznek az adott földrajzi térségbe. Ezek a folyamatok természetesen erĘsítik egymást, egy bizonyos koncentrációs szint felett gazdaságilag már teljesen irracionális lenne más területeken beruházásokat eszközölni. (Ha valaki Finnországban gyógyszerkutatásokat kíván végezni, nagy valószínĦséggel önként is Turkut választja.). Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy egy egyetem köré szervezĘdĘ lokális innovációs hálózat esetén nem általában a hálózatosodást támogatjuk, hanem abban a néhány (potenciális)

169

sikerágazatban létrejövĘ kooperációkat, amely egy adott térség gazdasági berendezkedésébĘl egyértelmĦen adódnak. A szĦkös erĘforrásokért folyó küzdelem számos ellentétet fog eredményezni, ezek kezelése külön feladatot jelent az érdekelteknek.

A negyedik sikerfaktor az érdemi regionális szerepvállalás és az érdekek megfelelĘ artikulálása, amikre a konkrét beavatkozásokkal kapcsolatos fejezetben is kitérünk. A kölcsönös egymásrautaltság egyik érdekes bizonyítéka, hogy az egyetemek illetve a profitorientált szektor prominens képviselĘi meghatározó szereplĘk a regionális döntéshozatalban.

Gazdasági

jelentĘségüknek

megfelelĘen

figyelembe

veszik

érdekeiket a közösségi források elosztásánál. A gazdaságfejlesztési stratégia kialakításában a tudományos és az üzleti szektor egyaránt részt vesz, számos formális és informális szállal kapcsolódnak a helyi döntéshozókhoz. Ezen a területen a kooperációk legszélesebb köre valósul meg, kezdve a fejlesztéssel kapcsolatos háttértanulmányok készítésétĘl, egészen az egyes döntéshozatali szervekben megjelenĘ érdekképviseletig. A Régió mellett természetesen Turku városa a legjelentĘsebb partner, ezért a városatyák is figyelembe veszik minden döntésüknél az egyetem és a kapcsolódó cégek érdekeit.

Végezetül rendkívül fontosnak tartunk megemlíteni egy tovagyĦrĦzĘ hatást, amely keretein belül a cégek hatnak az egyetem mĦködésére. Az egyetemek fokozódó szerepe az innovatív hálózatokban további folyamatokat is elindíthat. A folyamatos kommunikáció és a cégek igényeinek megismerése az egyetemi kutatási profilt is befolyásolhatja. Középtávon elképzelhetĘ, hogy a bizonyos területeken jelentkezĘ fokozottabb igények következtében a kutatások is ide koncentrálódnak. ÉrtelemszerĦen nem állítjuk azt, hogy kizárólag a profitorientált szféra igényeihez kell alkalmazkodnia a kutatói szférának, de egy ilyen irányú lépés – napjaink felsĘoktatása finanszírozási gyakorlatának ismeretében – valószínĦleg egy finanszírozhatóbb rendszer irányába történĘ elmozdulást eredményez. Ennek a logikának a következménye az is, hogy talán a kutatások nagyobb hányada orientálódik a „piacosítható” kategória irányába. Végezetül ki kell emelni, hogy az eredményes együttmĦködések esetén az egyes hálózatok kaphatnának egy „lokális designe-t”, amely a külvilág általi elfogadottságukat is növelhetné, mind a kutatói, mind a profitorientált szférában.

170

5.2. Az „olasz iparági körzetek típusú” együttmĦködések Az elméleti áttekintésben megvizsgáltuk az olasz iparági körzetek legfontosabb sajátosságait. Mivel Szeged és vonzáskörzete – sajnos – jelenleg inkább a nehézségekkel küszködĘ, leszakadó területek jellemzĘit mutatja, ezért leginkább az ezeken a területeken felgyülemlett tapasztalatok adaptálását érdemes mérlegelni. Az elmúlt tíz évben számos olasz iparági körzet jellegĦ formáció jött létre (általában külsĘ támogatással), így már vannak levonható következtetések. A fejlĘdĘ országokban zajló lokális gazdaságfejlesztési beavatkozások során számos tényezĘ kristályosodott ki, amelyek szükségesek az eredményes együttmĦködésekhez. Tapasztalható néhány egyedi jellemzĘ, amelyek az esetek jelentĘs hányadában megfigyelhetĘk az olasz iparági körzet típusú együttmĦködések esetén (UNIDO 2001): x

Egyrészt szükséges a kis- és középvállalkozások földrajzi koncentrációja, amely általában iparági/üzletági specializációval párosul.

x

Másrészt fontos a vállalatok közötti versenyen alapuló innováció, amely kiegészül az egymástól történĘ tanulással.

x

Egyedi specialitás a bizalom kialakulását elĘsegítĘ társadalmi-kulturális identitás.

x

Végül a tényleges eredmények eléréséhez elengedhetetlen az aktív önsegítĘ szervezetek és támogató regionális és helyi kormányzat jelenléte.

Az olasz iparági körzetek fogalmához szorosan kötĘdik a „real business service” fogalma, mely szerint a vállalkozóknak valódi és magas minĘségĦ szolgáltatásokat kell nyújtani, amelyekért hajlandók piaci árakat is fizetni. Véleményünk szerint csak az ilyen alapokon nyugvó vállalkozásfejlesztési rendszer lehet hosszú távon fenntartható. A „real service centre”-ek (továbbiakban RSC) kiemelkedĘ szerepet játszanak az olasz iparági körzetek dinamikus fejlĘdésében. A RSC-k a szolgáltatások széles skáláját nyújtják, értelemszerĦen – az általuk pontosan feltérképezett – vállalati igényeknek megfelelĘen.

Az RSC-k általában a helyi termelĘi szervezetek, a helyi önkormányzat, különbözĘ vállalkozásfejlesztési ügynökségek és ezek konzorciumai tulajdonában vannak. Az elemzések, értékelések alapján az RSC-k négy egymásra épülĘ tulajdonságot mutatnak (UNIDO 2001).

171

Az elsĘ és talán legfontosabb tényezĘ az ún. „hatékony mozgástér”, amely nagymértékben elĘ tudja segíteni a beavatkozások eredményességét és hatékonyságát. Egy olyan kezdeményezés, amely különbözĘ szereplĘk (vállalkozók, politikusok, civil szervezetek, mĦszaki szakértĘk stb.) együttmĦködésének fellendítését tĦzi ki célul, akkor lehet sikeres, ha olyan mozgásteret definiál saját maga számára, amely egyensúlyba hozza a hosszú távú fejlesztési célokat a körzet termelĘinek profitvárakozásaival. ElsĘsorban lehetĘséget kell teremtenie arra, hogy a körzetben meginduljon a párbeszéd, és hogy a szereplĘk megtalálják a közös hangot. Ennek érdekében már a kezdetektĘl meg kell határoznia az intervenció területeit, ki kell zárnia annak a lehetĘségét, hogy a kezdeményezésekbĘl egyes vállalkozások profitáljanak a többiek kirekesztésével, fel kell állítania a szolgáltatások közötti prioritási sorrendet, és meg kell terveznie a köz- és a magánszféra közötti párbeszédet.

A következĘ sikertényezĘ a vevĘorientáltság. Csak az a centrum tud érdemi és hasznosítható

szolgáltatásokat

nyújtani,

amely

felismeri,

hogy

a

kis-

és

középvállalkozások alapjaiban véve a vevĘi, ezért teljes mértékben tisztában kell lenni a cégek szükségleteivel és elvárásaival. A mozgástér meghatározásának célja, hogy a centrum a különbözĘ helyi szereplĘk igényeit egyfajta keretben fogalmazza meg. Az esettanulmányokból levonható tanulság az, hogy az igények széles köre miatt a szolgáltató centrumnak tudatosan ki kell alakítania saját vevĘorientált szolgáltatás-csomagját. Ehhez jól kell ismernie a vállalkozók termékeinek piacát csakúgy, mint a termékek elĘállításának menetét. Figyelembe kell vennie, hogy bár egyetlen körzet földrajzi közelségben mĦködĘ vállalkozásainak nyújt szolgáltatást, ezek a vállalkozások rendkívül különbözĘek lehetnek, és így igényeik is nagyon eltérhetnek. Ugyanakkor az átadott tudás csak akkor válik megfoghatóvá, ha a szereplĘk hajlandóak együttmĦködni. Így a szolgáltató centrumnak nem szabad sem egyoldalúan kínálatalapúnak, sem kereslet által irányítottnak lennie, hanem a kettĘ között kell(ene) megtalálnia pozícióját. A centrumoknak tehát fel kell ismerni a körzet kis- és középvállalkozásainak látens igényeit, a kezdetekkor meghatározott mozgástérben el kell helyezni azokat, és konszenzusra kell jutni a körzet szereplĘivel a közös kezdeményezés lehetĘségét illetĘen.

172

A harmadik sikerfaktor az ún. beágyazott (embedded) autonómia, amely egyaránt jelenti a centrum elfogadottságát és a centrum széleskörĦ tájékozottságát a vállalkozói igényekkel kapcsolatban. Az iparági körzetek esetében a RSC-k beágyazott autonómiája szükséges ahhoz, hogy befolyásolni tudják a helyi kis- és középvállalkozások belsĘ szerkezetét. A szolgáltató centrum autonómiáját (abban az értelemben, hogy vezetĘi meghatározzák a körzet kihívásait és javaslatokat tesznek azok kezelésére) szisztematikusan kiegyensúlyozza a helyi gazdaságba való beágyazottsága. (Saját sikereit csak programjainak sikere révén érheti el).

Szintén fontos tényezĘ a centrum érdekérvényesítĘ képessége és növekvĘ irányítási potenciálja. A szolgáltató centrum beágyazott autonómiája hozzájárul az üzleti szolgáltatások

hatékony

kínálatához

és

ezáltal

a

körzet

termelĘinek

versenyképességéhez. Középtávon hozzájárulhat ahhoz is, hogy a körzet, mint egység megerĘsödjön, és így a helyi gazdaság irányítási potenciálja is megnövekedjen. A szolgáltató centrumok menedzsmentje úgy tud konszenzusra jutni a helyi vállalkozókkal, hogy azok is képviselve vannak a menedzsmentben, és gyakran ez az egyetlen fórum, ahol találkozni tudnak, egyeztetni tudják igényeiket, A centrum – autonómiája révén – ugyanakkor egyfajta független bíró szerepét is játszhatja a kezdeményezésekkel kapcsolatban, és kiegyensúlyozó erĘ is lehet a fejlesztésekbĘl jobban és kevésbé profitáló vállalkozások között.54

Végezetül egy megjegyzés a felsĘoktatási intézmények lehetséges szerepérĘl. Természetesen ennél az együttmĦködési formánál is hasznosulhat (és hasznosulnia is kell) az adott térségben meglévĘ humán potenciálnak. Az elĘzĘ esettĘl eltérĘen – amikor az egyetem meghatározó szereplĘ a hálózatban – jelenleg az adott intézmény „lazábban” kapcsolódik az együttmĦködéshez. A feladatai leginkább a kis- és középvállalkozások

mĦködésének

megkönnyítésére

irányulhatnak

(az

üzleti

gyakorlatok oktatásától egészen a speciális képzési igények kielégítéséig). Akkor tud a felsĘoktatási intézmény a legtöbbet tenni a hálózatok sikeréhez, ha mĦködésében szervesen kapcsolódik az RSC-k tevékenységéhez, az általa kínált szolgáltatásokkal szinte „kiegészítve” a vállalkozásfejlesztési szervezetek által kínált lehetĘségeket. 54

Ez a szerep meglehetĘsen hasonlít a klasztertanácsok, brókerek és egyéb integratív jelleget mutató szervezetek feladataihoz.

173

5.3. Támogatási lehetĘségek Szeged vonzáskörzetében A két különféle együttmĦködési típus támogatási lehetĘségeinek tárgyalása elĘtt röviden ismertetjük a kooperációk támogatásával kapcsolatos általános tapasztalatokat, amelyek lehetĘséget biztosítanak hatékony lépések kidolgozására. Bemutatjuk továbbá az Európai Unió elmaradott régióira kidolgozott hét lépéses klaszterfejlesztési politikák lényegét (Rosenfeld 2002, Lengyel 2003), majd kísérletet teszünk ezek adaptációjára a két együttmĦködési forma támogatásának kidolgozásához. Meg kell jegyeznünk, hogy bár konkrétan klaszterek létrehozásának elĘsegítésére irányulnak ezen alapelvek, alkalmasak a beavatkozások logikai keretének kijelölésére is, a megfelelĘ helyi specialitások figyelembevételével.

5.3.1. A támogatási beavatkozások alapelvei A szervezett hálózati együttmĦködések között úttörĘ jellegĦ és kiemelkedĘ jelentĘségĦ volt a dán vállalati hálózatok kialakulása. Az ötéves, államilag finanszírozott program 1989-ben indult a Dán Ipari és Kereskedelmi Minisztérium vezetésével, három lényeges szempont mentén. (Az állami finanszírozást azért kell feltétlenül kiemelni, mert még hazánkban sem tisztázott, hogy ki finanszírozza a hálózatok szervezésének költségeit.) Egyrészt kiemelkedĘ fontosságot tulajdonítottak a minél szélesebb körben történĘ népszerĦsítésnek, másrészt az oktatási és képzési programoknak, harmadrészt pedig a nyilvánosan pályázható támogatásoknak (Rosenfeld 1996). A dániai tapasztalatok áttekintése azért hasznos, mert az elemzések kiemelkedĘ eredményességrĘl számoltak be. A szakirodalom többek között az alábbi jelentĘsebb tapasztalatokat emeli ki a dán példa nyomán (Humphrey–Schmitz 1995): x

A hálózatokkal kapcsolatos új ismeretek egy része kérdésként merült fel, azaz minden

egyes

résztvevĘnek

(a

vállalkozásoknak,

a

fejlesztĘ

szervezeteknek/brókereknek a kormányzati oldalnak) az eredményesség érdekében együttmĦködve kellett új ismereteket elsajátítania. x

Az egyik fĘ problémát jelentette, hogy az együttmĦködés (a bizalom) nem volt része a vállalkozói kultúrának az ország iparában. Feltétlenül meg kell állapítani,

174

hogy a hazai hálózatszervezésnek is ez az egyik legnagyobb problémája, amelyet sajnos egyelĘre nem tudunk kezelni. x

Kezdetben jelentĘs nehézségei voltak a különösebb tapasztalatokkal nem rendelkezĘ brókereknek (függetlenségi aggodalmak, bizalmatlanság), amelyeket mindezek ellenére sikeres tudtak kezelni.

x

Megállapítást nyert, hogy a sikeresség fĘként a meggyĘzésnek köszönhetĘ, sikerült felismertetni a vállalkozókkal az együttmĦködésben rejlĘ elĘnyöket.

Az elméleti bevezetésben az „Az ösztönzési beavatkozások pozicionálása” címĦ fejezetben részletesen áttekintettük a mikroszintĦ hálózatszervezési beavatkozások általános alapelveit, rávilágítva a legfontosabb szabályszerĦségekre. Ezeknek az általános tanácsoknak figyelembevételével kíséreljük meg az uniós tapasztalatok adaptálását.

Az Európai Unióban Rosenfeld által kidolgozott kidolgozott „tanács-csomag” és az USA kormányának klaszter „kézikönyve” a fejlesztési javaslatokat hét különbözĘ lépésre bontotta. A programcsomag egy „menüként” funkcionál az egyes csomagokon belül, a klaszterek fejlettségétĘl, tevékenységének jellegétĘl függĘen más-más akciók válhatnak fontossá (Lengyel 2003). Ezért véljük úgy, hogy megfelelĘ módosításokkal az egyes lépéscsoportok alkalmasak lehetnek a fentiekben ismertetett két együttmĦködési típus eredményes ösztönzésére is. A késĘbbiekben mindkét kooperációs forma esetében az egyes lépések tételes áttekintése mellett kerül kidolgozásra az együttmĦködések támogatásának folyamata. A klaszteralapú regionális gazdaságfejlesztés az alábbi lépésekbĘl állhat (Lengyel 2003): x

a regionális gazdaságok megértése és összehasonlítása (pl. a klaszterek azonosítása és bevitele a köztudatba, kapcsolatok feltérképezése),

x

az

elkötelezettség

megerĘsítése

(megfelelĘ

szervezetek

megerĘsítése, illtetve a hálózatosodás támogatása stb.), x

szolgáltatások megszervezése és nyújtása,

x

specializált tudású munkaerĘ-bázis létrehozása,

x

a vállalkozókészség és az innovációk ösztönzése,

x

a régió marketingje és védjegye,

x

az erĘforrások és befektetések allokálása.

175

felállítása

és

A két hálózat létrejöttének és megerĘsödésének támogatása eltérĘ akciókat igényel az egyes lépések során. Mások a hálózatok alapvetĘ sajátosságai, illetve eltérĘek a szereplĘk

feladatai

és

motivációi.

Pontosan

ezeknek

a

specialitásoknak

a

figyelembevételén és a megfelelĘ – sajátosságokhoz igazodó – programok kidolgozásán múlik véleményünk szerint egy hálózatszervezési akció sikeressége vagy sikertelensége. Az egyes lépések részletes kidolgozása elĘtt összefoglalnánk, hogy a két különféle hálózati szervezĘdés (egyetem köré szervezĘdĘ innovatív kis- és középvállalkozások és olasz iparági körzet típusú hálózatok) támogatásánál az egyes lépések esetén melyek azok a specifikumok, amelyek alapjaiban véve kijelölik a lehetséges beavatkozások kereteit (5.2. táblázat).

5.2. táblázat: Az eltérĘ hálózatok létrejöttének ösztönzésének specialitásai Lépések

Egyetem köré szervezĘdĘ

Olasz iparági körzet típusú

innovatív hálózatok

lokális hálózatok

Regionális „specifikumok”

Egyetemi húzóágazatok

Hagyományos kis- és

feltérképezése

(biotech., lézer, IT)

középvállalkozások (textil, kender stb.)

Elkötelezettség

Szolgáltatások megszervezése

Egyetemi dominanciájú

RSC-típusú szervezet

klasztertanács

létrehozása

Egyetemen belüli és

RSC-típusú szervezetek az

egyetemhez kapcsolódó

egyedi igényekre dolgoznak ki

központok és ügynökségek

csomagokat, a fejlesztési intézmények „hibrid” hálózata

„Üzleti ismeretekkel bíró

Érdemi tanfolyamok a napi

tudósok, kutatók seregét”

mĦködés megkönnyítéséhez,

eredményezĘ képzés

tapasztalatcsere

Vállalkozókészség és

Inkubáció és speciális

„Traded-orientációjú”

innovációk

finanszírozási formák

vállalkozásösztönzés

Régió marketingje

„Az Egyetem önmaga”

„Szegedi specifikumok” régión

Specializált munkaerĘbázis

kívüli piacokra Allokáció

Koncentráció alapelve,

ErĘforrások koncentrálása a

„vélelmezett” húzóágazatok

méretgazdaságossági

támogatása

hátrányokat csökkentĘ beavatkozásokra

Forrás: saját szerkesztés

176

Áttekintve a táblázatban kijelölt lehetĘségeket, érzékelhetĘ, hogy számottevĘen eltérĘ beavatkozások szükségesek. A továbbiakban részletesen tárgyaljuk mindkét esetben az egyes akciókat. A részletes vizsgálat elĘtt megjegyezzük, hogy a két különbözĘ hálózati forma párhuzamosan fejleszthetĘ, nincsenek egymást akadályozó tényezĘk, illetve kiszorítási hatások. Ezért a két kijelölt terület külön pozitívuma, hogy nem kell „sorba rendezni” a fejlesztési elképzeléseket, azaz mindkét esetben rövidebb idĘtávon is érzékelhetĘk a változások.

5.3.2. A Szegedi Tudományegyetem köré szervezĘdĘ innovatív kisés középvállalkozások kooperációinak támogatása Az empirikus adatok ismeretében, mint már megállapításra került, az egyik hálózatszervezési „kitörési pont” a Szegedi Tudományegyetem köré szervezĘdĘ innovatív kis- és középvállalkozások együttmĦködésének ösztönzése. Azaz ebben az esetben az egyetem vállalná fel az integrátori funkciókat, kialakítva az ehhez szükséges szervezeti egységeket, szoros együttmĦködésben az érdekelt vállalkozásokkal. A hálózatösztönzés lépései a fentiekben ismertetett hétlépcsĘs modell adaptálásával kerülnek kidolgozásra. Ezek a fejlesztési lépések értelemszerĦen nem az egyetlen lehetséges beavatkozási programot jelentik, inkább csak egy „lehetĘség-lista” ismertetése történik meg, amelybĘl mind az elméleti, mind pedig a gyakorlati szakemberek kiemelhetnek néhány akciót.

(a) a regionális gazdaságok megértése és összehasonlítása Az együttmĦködések ösztönzésének legelsĘ – mondhatnánk „nulladik” – lépése a gazdaság pontos megismerése és a potenciális húzóágazatok feltérképezése. Enélkül érdemi

hálózatszervezési

akciók

megvalósítása

gyakorlatilag

lehetetlen.

A felmérésekbĘl és a szakértĘi interjúkból világosan levonható az a következtetés, hogy az egyetem nem integrálódott megfelelĘen a térség gazdaságába, és ez egy rendkívül komoly gátja a további fejlĘdésnek. A város és vonzáskörzete gazdasági szerkezetének ismeretében ez egy nagyon komoly hiányosság, hiszen – megfelelĘ peremfeltételek mellett

– éppen

megfogalmazva:

az az

egyetem

lehetne

egyetemtĘl

a

fejlĘdés

eltekintve

motorja.

szinte

Határozottabban

semmilyen

érdemi

gazdaságfejlesztési lehetĘség nincs a döntéshozók elĘtt. A térség szerkezetét

177

összevetve az egyéb területekkel, itt nincsenek különösebb „nagy hozzáadott értéket termelĘ innovatív” húzóágazatok, gyakorlatilag lassan már érdemi ipari tevékenységrĘl sem beszélhetünk. Másik oldalról pontosan ez a hiányosság adhatja a terület specialitását. A fentiek ismeretében ez az egyetemi „túlsúly” jelentheti a térség specialitását, és ez nem kis elĘnyt jelenthet a jövĘben, mivel a Szegedi Tudományegyetem valóban az egyik meghatározó szereplĘje a hazai felsĘoktatásnak, rendkívül jóhírĦ és nagymúltú intézmény. Ha összehasonlítjuk a térség gazdaságát más gazdaságokkal, akkor egyértelmĦ erĘsség ez az egyetemi háttér, amelyet súlyos hiba lenne nem kihasználni.

(b) az elkötelezettség megerĘsítése Rendkívül érdekes kérdés az elkötelezettség növelése. A felmérések és a szakértĘi interjúk is rávilágítottak egy meglehetĘsen furcsa kettĘsségre. Egyrészt sajnálatos módon az ilyen típusú együttmĦködések még meglehetĘsen gyerekcipĘben járnak a térségben. Másrészt meglehetĘsen „bizalomkeltĘ” az a tény, amely szerint a potenciális szereplĘknek „hajlama van az együttmĦködésre az egyetemmel, sĘt nem is igazán értik, hogy miért nem mĦködnek sokkal szorosabban együtt már évek óta”.55 Az elĘnyök megvilágításában, és a potenciális szereplĘk szervezésében kiemelkedĘ fontossága lesz egy ún. „klasztertanácsnak” (Lengyel 2003). Adott esetben meggyĘzĘdésünk, hogy ennek létrehozását az egyetemnek kell felvállalnia, minden ilyen szervezet mĦködésének egyik legfontosabb feltétele azonban a széles körĦ társadalmi elfogadottság, ezért az érintett cégek képviselĘit és a megfelelĘ fejlesztési ügynökségeket is be kell vonni a szervezetbe. Egy megfelelĘ összetételĦ klasztertanács érdemi érdekérvényesítĘ képességgel bír, következésképp a gazdaságfejlesztési elképzelésekre is hatást tud gyakorolni. Egy komoly és ténylegesen mĦködĘ szervezet a fejlesztési források allokálásánál is nagy segítséget jelenthet a térség gazdaságában.

Nagyon fontos megállapítás, és a klasztertanács felelĘssége lesz annak artikulálása a gazdasági szereplĘk számára, hogy a „hálózatosodás jóval több, mint egy üzleti hálózat mĦködése, mivel ez egy társadalmi jelenség” (Lengyel 2003, 412. o.). A kezdeti feladatok közé tartozik az „együttmĦködés-marketingje”, amely már gyökereiben

55

Az egyik interjúalany érdekes kijelentése.

178

befolyásolhatja a késĘbbi eredményességet. A szereplĘknek fel kell ismernie, hogy hosszabb távú elĘnyök érdekében is érdemes a különbözĘ kooperációkban részt venni, és erre akár még anyagi forrásokat is áldozni. Az egyetemi kutatás interjúiban érdekes módon meg is fogalmazódott a vállalkozások részérĘl egy ilyen igény, több interjúalany jelezte, hogy azért örül ennek a kutatásnak, mert „legalább elkezdĘdött valami, és végre megkérdezi Ęket valaki, hogy milyen területen képzelnének el hatékony együttmĦködéseket”.

(c) szolgáltatások megszervezése és nyújtása Az alapvetĘ mozgatórugó ebben az esetben olyan közös szolgáltatások megszervezése, amelyek méretgazdaságossági okokból közösen sokkal olcsóbbak, mintha külön-külön szerveznék meg a vállalkozások (Lengyel 2003). Itt visszautalnánk arra a megállapításra, hogy az együttmĦködések egyik alapvetĘ motivációs tényezĘje végeredményben a költségek csökkentése, és ez az elv jól kiterjeszthetĘ a szolgáltatások igénybevételére is. Természetesen ebbe a feladatkörbe számos tényezĘ beletartozik, kezdve a szakértĘi központ létrehozásától, egészen a különféle fejlesztési ügynökségek közötti team-ek kialakításáig. Az általános megjegyzések mellett néhány konkrét szolgáltatás, melyre az innovatív kis- és középvállalkozások valószínĦsíthetĘn igényt tartanának:

Tényleges segítségnyújtás a különbözĘ technológiákhoz történĘ hozzáférésben, mivel általános probléma, hogy az egyetemeken képzĘdött eredmények gyakran nem helyben hasznosulnak, vagy egyáltalán nem jutnak el a magánszektor vállalataihoz (Buzás 2003). Ezen a területen vannak reményteljes kezdeményezések, ezek azonban sajnos

szigetszerĦek,

esetlegesek.

Sokkal

pontosabban

kellene

lehatárolni

a

beavatkozási területeket, kezdve a vállalkozások igényeinek felmérésétĘl, a közös adatbázisok létrehozásán át egészen az egyetemi szellemi tulajdon szabályozott védelméig.

Szintén komoly lehetĘségek rejlenek egy mentori hálózat kiépítésében, amely a kezdĘ innovatív cégeket segíti át a nehézségeken. Itt természetesen azonnali problémaként jelentkezik a megfelelĘ szakértĘi hálózat hiánya. Sajnos a felmérések rámutattak, hogy a jelenlegi vállalkozásfejlesztési intézményrendszer alkalmatlan az ilyen feladatok ellátására. Fel kell ismerni, hogy az ilyen együttmĦködések nem mĦködhetnek 179

elszigetelten a térség gazdaságfejlesztésétĘl. Ezért fontos tényezĘ egy megyei (esetleg városi)

közösségi

részleg

létrehozása,

amely

szorosan

együttmĦködik

a

klasztertanáccsal, illetve ellátja az önkormányzatra háruló feladatokat. Ekkor is kulcskérdés a megfelelĘ szakmai kompetenciák biztosítása, mellyel kapcsolatban szintén kételyeink vannak.

(d) specializált tudású munkaerĘbázis létrehozása Örökös kérdés a gazdaságfejlesztési beavatkozások esetén az ehhez kapcsolódó szakképzés megszervezése. Ez a probléma különösen felértékelĘdik a hálózatok és klaszterek szervezésénél. Az olyan általános megfontolások mellett, mint a klaszter által létrehozott szakképzĘ központ, és a szerves együttmĦködés a klaszter és a különféle képzési intézmények között, kitérünk egy speciális kérdésre, amely szorosan kapcsolódik a „vállalkozókészség ösztönzése” programcsomaghoz. A tudásalapú, innovatív kis- és középvállalkozások számára különösen a felsĘfokú végzettségĦ, magas szaktudású munkavállalók (és potenciális vállalkozók) léte a kulcskérdés, ezért a felsĘoktatás képzési kínálatának alakulása a meghatározó. Az egyetem feladata lesz a megfelelĘ motiváció kialakítása (kedvcsinálás a vállalkozóvá váláshoz) és a vállalkozási ismeretek oktatása. Ez a szerep különösen felértékelĘdik a természettudományi és mĦszaki képzésben résztvevĘ hallgatók esetén, akik a késĘbbiekben pontosan a hálózatosodó innovatív kis- és középvállalkozások alapítói lehetnek. Ezen a területen is megkezdĘdtek már a karok közötti egyeztetések, hiszen pontosan ez lenne az egyetemi integráció egyik elĘnye. Sajnos jelenleg még a vállalkozói ismeretek átfogó oktatása csak a tervezés szakaszában van, s ez nagymértékben gátolja az egyetemen megtermelĘdött humán tĘke gazdasági sikerekké történĘ konvertálását. Ebben az esetben is meg kell fogalmaznunk továbbá azt a tényt, hogy Szeged gazdasága már középtávon is további veszteségeket fog szenvedni a megfelelĘ mĦszaki képzés elindításának hiányában. Pontosan az integráns együttmĦködés, amely a hálózatosodás következtében létrejön, adna válaszokat ezekre a kérdésekre, azaz itt egy oda-vissza hatás alakulhatna ki már középtávon is. Egyrészt az egyetem – mint integrátori szerepeket is felvállaló intézmény – megfelelĘ munkaerĘbázissal tudná segíteni a versenyképes együttmĦködések kialakulását. Másrészt a napi rendszeres kapcsolatok és a fejlĘdési irányok ismerete következtében tisztában lenne a vállalkozások igényeivel is,

180

ezért a képzési kínálat többéves követési mechanizmusa talán csökkenthetĘ lenne.56 Amely szintén nagymértékben javíthatná a térség versenyképességét, többek között a munkaerĘ elvándorlásának csökkentésén keresztül.

(e) a vállalkozókészség és az innovációk ösztönzése Napjaink egyik kulcskérdése a vállalkozóvá válás ösztönzése, amely szintén tekinthetĘ egy vállalkozásfejlesztési beavatkozásnak. A vállalkozókészségek fejlesztésének és a vállalkozóvá,

illetve

önfoglalkoztatóvá

válás

elĘsegítésének

fontosságát

jól

alátámasztja, hogy ez a két terület már kitüntetett szereppel bír a különbözĘ szintĦ regionális gazdaságfejlesztési stratégiákban is (Nolan 2001). Számos különbözĘ eszközzel lehet ösztönözni a vállalkozóvá válást (Imreh 2003). Úgy véljük az általános vállalkozásösztönzési akciókon felül két területen kellene az innovatív kis- és középvállalkozás igényeihez illeszkedĘ támogatásokat kidolgozni.

Az egyik terület a jól mĦködĘ Szegedi Egyetemi Inkubátor/inkubátorok megalapítása és mĦködési szisztémájuk kidolgozása. Az egyetemi inkubátorok mĦködési sajátosságaival ezen dolgozat keretein belül nem foglalkozunk részleteiben, a legfontosabb elĘnyökre azonban, amelyek a szegedi kutató társadalom dinamizálásában nagy szerepet játszhatnak, röviden kitérünk. Az alapvetĘ problémák, amelyek gátolják a kutatók vállalkozóvá válását egyrészt a biztos állás elvesztése, amely egy egzisztenciális kockázatot is jelent, másrészt az „elvesztegetett idĘ”, hiszen a fejlesztés eredményei nem viszik elĘre akadémiai karrierjében, abból általában nem származnak publikálható eredmények (Buzás 2004). Ennek a kezelésében jelentĘs segítséget adhatnak az olyan szervezetek, mint az egyetemi inkubátorok, hiszen ezek segítségével három-négy évig az akadémiai és a vállalkozói lét elĘnyeit is élvezheti a kutató. Ezzel tulajdonképpen lehetĘvé tesszük a döntés elhalasztását egy olyan idĘpontra, amikorra már kiderül, hogy gazdaságilag hasznosítható volt-e az ötlet (Bajmócy 2005). Az inkubátor tehát igen sikeres eszköz lehet a spin-off cégek létrehozásának ösztönzésére, hiszen az ezzel járó igen komoly döntést megkönnyítheti, késĘbbre tolhatja, és egyszerre biztosítja az egyetemi és a vállalkozói lét elĘnyeit. Továbbá sikeres lehet a végzett hallgatók szempontjából is, inspiráló környezetet és magas szintĦ feltételeket biztosítva számukra (Bajmócy 2005). Természetesen ebben az esetben is 56

A munkaadók igényeire, sĘt a gazdaság általános szerkezetének változására az oktatási rendszer csak „többéves csúszással” reagál.

181

érvényesülnie kell a koncentráció alapelvének, mely szerint csak néhány területet lehet érdemben támogatni. Ez Szeged esetében valószínĦleg a biotechnológia és esetleg az információtechnológia, következésképpen ezen a két területen hozható létre potenciális egyetemi inkubátor a közeljövĘben.

A másik terület az innovatív kis- és középvállalkozások szükségleteinek megfelelĘ finanszírozási formák kidolgozása, különösen a start-up cégek igényeinek figyelembevételével. Az innovatív kis- és középvállalkozások finanszírozásában komoly változások tapasztalhatók az utóbbi évtizedben. A nemzetközi tendenciák alapján folyamatos hangsúlyeltolódás figyelhetĘ meg a kormányzati és közösségi beavatkozásokon belül (Imreh 2005): x

A közvetlen állami támogatásokkal szemben egyre nagyobb szerepet kapnak az indirekt támogatási eszközök.

x

Az indirekt eszközökön belül is a legjelentĘsebb a tĘkefinanszírozás támogatása különbözĘ eszközökkel. Általános elméleti megfigyelések szerint is az innováció

finanszírozására

legalkalmasabb

módnak

a

tĘkefinanszírozás

tekinthetĘ (Makra – Kosztopulosz 2004). x

A tĘkefinanszírozás ösztönzésén belül a „közvetítĘk” szerepe egyre jobban felértékelĘdik.

Érdemes lenne mérlegelni egy innovatív kis- és középvállalkozásokat támogató alap létrehozását, amely a vállalkozások finanszírozásán felül akár a hálózatszervezés költségeinek megtérítéséhez is segítséget nyújthatna. Egy ilyen kezdeményezés szinte kizárólag valamilyen „PPP-együttmĦködés” keretein belül valósulhat meg, amelyben egyaránt részt vállal a helyi önkormányzat, az egyetem és a privát szektor. ValószínĦsíthetĘen a legjobb eredményeket az ún. puha kölcsönök nyújtásával lehetne elérni. A puha kölcsön kifejezés egy meglehetĘsen összetett fogalom. Nem is kíséreljük meg a pontos definícióalkotást a dolgozatban, hanem körülírjuk a fogalmat, illetve a legjellemzĘbb megjelenési formáiból ismertetünk néhányat. A tanulmányban minden olyan kölcsön jellegĦ tranzakciót puha kölcsönnek tekintünk, amelynek a keretein belül az innovatív kis- és középvállalkozás az általános piaci feltételeknél kedvezĘbb kondíciók mellett jut hitelhez. A leggyakoribb megjelenési formái az alábbiak (Imreh 2005):

182

x

A vállalkozás kedvezĘbb kamatozású hitelt tud felvenni, mint a piacon kialakult feltétételek.

x

Csak formai különbséget jelent, de a tipizálásban elkülönítjük azt az esetet, amikor valamilyen közösségi forrásból kamattámogatásban részesítik az adott vállalkozást.

x

Az innovatív vállalkozások specialitásából adódóan gyakran komoly segítséget jelenthet egy hosszabb türelmi idĘ, ekkor lehetĘsége van a vállalkozásnak, hogy a törlesztés elĘtt kissé megerĘsödjön.

x

Hasonló eredményre vezethet a hosszabb futamidĘ is.

x

A nemzetközi gyakorlatban kiemelt kérdésként kezelik a puha kölcsönökhöz társított különféle garanciarendszereket, ekkor a vállalkozások a – gyakran megoldhatatlan – fedezeti problémák kezelésében kapnak segítséget.

A puha kölcsönökkel történĘ támogatások egyik legnagyobb elĘnye a rugalmasság és az egyedi igények figyelembevételének lehetĘsége. Mind a biotechnológiai, mind az információtechnológiai cégek részére kidolgozhatóak lennének egyedi hitelek, ahol egy szakértĘi csapat dolgozná ki a vállalkozások igényeihez igazodva a speciális konstrukciókat. Mivel a potenciális hitelfelvevĘk száma „kezelhetĘ nagyságrendĦ”, ezért valóban van lehetĘség az egyes speciális igények értékelésére. Ebben az esetben nincs szükség standardizált feltételekre, s ez jelen esetben hatékonyabb hitelezésre biztosít lehetĘséget.

(f) a régió marketingje és védjegye A helyi specialitások és erĘsségek artikulálása szintén sikerfaktor. Ennél az együttmĦködési formánál ez egyértelmĦen adódik, a hálózat védjegye a Szegedi Tudományegyetem önmaga. Kevés ettĘl jobb jelzés képzelhetĘ el a külsĘ szereplĘk számára, hogy az ebben az együttmĦködésben szereplĘ kis- és középvállalkozások megfelelĘ minĘségi ismérvekkel bírnak. A legitimációs hálózatoknál már részletesen ismertettük az ebben rejlĘ elĘnyöket, még egyszer ki kell emelnünk azonban, hogy az egyetem az egész hálózat elfogadottságát is képes növelni mind a régión belül, mind pedig a régión kívül. A régión belüli elfogadottság különlegesen fontos például a fejlesztési forrásokért történĘ küzdelemben, amikor a döntéshozókkal is éreztethetĘ, hogy egy komoly szellemi és anyagi bázis van a hálózat mögött. Természetesen ez a

183

külsĘ befektetĘk számára is egy garanciát jelentene, amely további források bevonását tenné lehetĘvé. Ehhez azonban az szükséges, hogy valóban életképes és hosszabb távon is fennmaradó együttmĦködések épüljenek ki.

(g) az erĘforrások és befektetések allokálása A fejlesztésre szánt források alaptermészetüknél fogva mindig szĦkösek, és ez a tendencia a jövĘben sem fog változni. Pontosan ezért rendkívül fontos kijelölni a támogatandó területeket. Az egyetem köré szervezĘdĘ innovatív hálózatok elméleti áttekintésénél már részletesen kitértünk a koncentráció alapelvére. A szegedi feltételek esetén is ki kell jelölni azokat a területeket, amelyekre hálózatösztönzési közösségi források fordíthatók. Bizonyosak vagyunk benne, hogy számos más terület is igényelné a támogatásokat, de ennek ellenére is javasolnánk, hogy elsĘdleges prioritásként a biotechnológiát, míg másodlagos prioritásként az információtechnológiát érdemes megpróbálni támogatni.57 Azért is szerencsés ez a kettĘs prioritás, mert ez a két hálózat képes egyazon egyetem körül „szimbiózisban” mĦködni, számos ponton kapcsolódhatnak egymáshoz, sĘt szinergikus hatások is felléphetnek. Úgy véljük, ennek elfogadtatása meglehetĘsen „neuralgikus pont” lesz a szervezĘdĘ hálózatok életében, mivel egyrészt az egyetem meghatározó szereplĘivel is nehéz lesz elfogadtatni ezt a (pozitív) diszkriminációt, másrészt a támogatásokról döntĘ szervezetek vezetĘivel is nehéz lesz megértetni, hogy a fejlesztéseknek bizonyos prioritások mentén kell megvalósulniuk.

5.3.3. A kis- és középvállalkozások együttmĦködéseinek támogatása az olasz iparági körzetek tapasztalatai alapján A másik támogatandó/támogatható terület a helyi kis- és középvállalkozások hálózatosodásának ösztönzése lehet. Ezek általában rendkívül kicsiny cégek, az esetek nagy többségében alig néhány alkalmazottal, gyakran a mikrovállalkozási kategóriába tartoznak. Ezen cégek együttmĦködésének ösztönzése, és a kooperációk következtében realizálható elĘnyök elsĘsorban a napi fennmaradásuk megkönnyítésére és versenyképességük esetleges növelésére irányulhatna. Ezért ebben az esetben az elsĘdleges prioritásnak a költségcsökkentést kell tekinteni, mely esetlegesen a napi

57

Ezen felül még a kísérleti fizikában elért lézeres kísérletek bírnak komoly gazdasági potenciállal.

184

mĦködést segítĘ praktikus üzletviteli szaktudás átadásával párosulhat. Azaz a kooperáció szekunder haszna a direkt költségelĘnyök realizálása mellett a partnerek közötti tapasztalatcsere, és egymás kölcsönös segítése. Ezért az ilyen típusú vállalkozások együttmĦködésének támogatása más beavatkozási formákat igényel.

(a) a regionális gazdaságok megértése és összehasonlítása Az ilyen típusú hálózatok ösztönzésénél is a legelsĘ lépés az „ösztönözhetĘ” vállalkozások kataszterének elkészítése. Ez egy kettĘs szempontrendszer alapján kell, hogy történjen. Egyrészt fel kell térképezni, hogy egy adott térségben mely kézmĦipari kisvállalkozások képviselnek – az átlagosnál – nagyobb súlyt a gazdaság egészén belül, mely tevékenységeknek vannak megfelelĘ hagyományai, melyek adhatják a terület specialitásait.58 Ezek az ágazatok jelenthetik majd a késĘbbiekben a beavatkozások bázisát. Ebben az irányban néhány éve már történtek is próbálkozások („kenderklaszter”, „textil klaszter”, „paprika-klaszter” stb.), azonban sajnálatos módon ezen kezdeményezések elhaltak, és nem eredményeztek érdemi gazdaságfejlesztési hatást. Másrészt ezekbĘl az ágazatokból kell kiválasztani az együttmĦködésre hajlamos és alkalmas cégek seregét a hálózatok ösztönzésénél vázolt elvárások mentén. Tudomásul kell venni, hogy a vállalkozások egy része vagy nem kíván együttmĦködni, vagy alkalmatlan a kooperációkra különféle okokból. Ezért csak egy koncentrált beavatkozási terület pontos lehatárolása után lehet érdemi lépéseket tenni.

(b) az elkötelezettség megerĘsítése Ebben az esetben is a kooperáció iránti elkötelezettség fokozása és a létrejövĘ együttmĦködések

érdekérvényesítĘ

képességének

növelése

a

kulcskérdés.

Az elméleti áttekintésben rámutattunk, hogy az „együttmĦködési hajlandóság növelésében” a legjelentĘsebb tényezĘt a már rövid távon is realizálható hasznok jelentik. Ez az ilyen típusú kisvállalkozásoknál különösen fontos. Ezért a hálózatot szervezĘ brókernek, vagy egyéb gesztor-intézménynek az egyik legfontosabb feladata az együttmĦködésben rejlĘ ilyen irányú lehetĘségek artikulálása a potenciális partnerek irányában. Szorosan kapcsolódik a témához az érdekérvényesítés kérdése. Ki kell jelölni a megfelelĘ szervezetet, amely az ilyen feladatokat megfelelĘ hatékonysággal képes ellátni. ValószínĦsíthetĘen a legeredményesebb és leghatékonyabb(!) megoldást 58

Ismételten visszautalnék a Szegedi Tudományegyetem Gazdaságtudományi Karán jelenleg folyó kutatásokra, ahol többek között ezek a tevékenységi területek kerülnek feltérképezésre.

185

az jelentené, ha a hálózatot szervezĘ intézmény lenne felelĘs a megfelelĘ érdekérvényesítésért is.

A

felmérések

alapján

kijelenthetĘ,

hogy

a

jelenlegi

vállalkozásfejlesztési

intézményrendszer gyakorlatilag teljesen alkalmatlan az ilyen horderejĦ feladatok ellátására. Véleményünk szerint mind eddigi tevékenysége, mind a cégek általi ismertsége következtében kizárólag a Csongrád Megyei Kereskedelmi és Iparkamara láthatná el ezt a feladatot.59 Továbbá a kapcsolatrendszere és a külsĘ szereplĘk (állam, önkormányzatok, egyéb döntéshozók, fejlesztési ügynökségek stb.) részérĘl történĘ elfogadottsága is megkönnyítené a feladatok elvégzését. Természetesen ehhez létre kellene hozni egy erre specializálódó szervezeti egységet, amely a késĘbbiekben további szolgáltatások nyújtását is felvállalhatná.

(c) szolgáltatások megszervezése és nyújtása Rendkívül érdekes kérdés a cégeknek nyújtható szolgáltatások problematikája, fĘleg mivel ezek a vállalkozások minél hamarabb kézzelfogható hasznát kívánják látni az együttmĦködéseknek. MeggyĘzĘdésünk, hogy a vállalkozásfejlesztési, és különösen a hálózati

keretek

között

nyújtott

szolgáltatások

esetén

is

érvényesülnek

a

specializációban rejlĘ elĘnyök. Ezért az olasz iparági körzetek tárgyalásánál megismert RSC-k tapasztalatai – természetesen megfelelĘ módosításokkal – adaptálhatók lennének ebben az esetben. Minden egyes létrejövĘ hálózathoz hozzá lehetne rendelni egy szolgáltatásokat nyújtó központot, amely tisztában van az adott tevékenységhez kapcsolódó speciális sajátosságokkal és egyedi igényekkel. Ez a központ a hálózat menedzselésétĘl kezdve a speciális igények kielégítéséig minden feladatot el tudna látni. Mivel tisztában van a sajátosságokkal (például a szakértĘk az adott szakma prominens képviselĘibĘl kerülnek ki), a mĦködés relatív hatékonysága is garantálható. Egy ilyen egység a költségcsökkentĘ szolgáltatásoktól kezdve, az újabb piacok megszerzésén keresztül, a speciális finanszírozási konstrukciók kidolgozásáig számos területen képes lenne megfelelĘ színvonalú programok kidolgozására. A félreértések elkerülése érdekében szeretnénk kihangsúlyozni, hogy szó sincs újabb – teljesen felesleges – intézmények létrehozásáról. ValószínĦsíthetĘen a leghatékonyabb

59

Tisztában vagyunk azzal, hogy a Kamarában jelenleg inkább a nagy- és középvállalatok a dominánsak, még ennek ellenére is azonban ezt a szervezetet tartjuk a legalkalmasabbnak az ilyen típusú feladatok ellátására.

186

megoldás a Kamarán belüli specializált részlegek kiépítése lehetne, ahol kezdetben csak néhány szakértĘ tevékenykedne. A késĘbbiekben a hálózat növekedésével és az igények fokozódásával majd a szervezet mérete is arányosan változik. Ez a megoldás nem jelenti az egyéb vállalkozásfejlesztési szervezetek kizárását a szolgáltatások nyújtásából, csak egy dupla kapcsolódási rendszer épülhetne ki, amely keretein belül a többi szereplĘ is a specializált egységgel szoros együttmĦködésben nyújtana szolgáltatásokat a hálózati tagoknak (5.2. ábra).

5.2. ábra: A vállalkozásfejlesztési intézmények „hibrid” hálózata

Kapcsoló dó vállalkozásfejlesztési szervezet

KAMARA Kapcsolódó vállalk ozásfejlesztési s zervezet Specializált részleg

Specializált részleg

Kapcsolódó vállalk ozásfejlesztési s zervezet

Kapcsoló dó vállalkozásfejlesztési szerveze t

Kapcsolódó Kapcsoló dó vállalkoz ásvállalkozásfejlesztési fejl esztési szervezet szervezet

Forrás: saját szerkesztés

Egy ilyen konfiguráció kiépítése több okból is eredményesebb mĦködéshez vezetne. Egyrészt a központi szervezet – mivel tisztában van a vállalkozások szükségleteivel – képes lenne ezeket jól közvetíteni a többi szervezet irányában. Másrészt az olyan feladatok megoldásához is könnyen kapna segítséget, amelyekkel önállóan nem képes megbirkózni. Harmadrészt egy ilyen felépítés valószínĦsíthetĘen a felesleges (alibi) szolgáltatások számának csökkenéshez is vethetne. Szemléletesen megfogalmazva: „a Kamara köré szervezĘdve létrejöhetne a vállalkozásfejlesztési intézmények hibrid hálózata, amely szervesen kapcsolódik az egyes kisvállalati hálózatokhoz”.

(d) specializált tudású munkaerĘbázis létrehozása Ebben az esetben különösen fokozottan érvényesülnek a tanfolyamok, képzések és egyéb

információszerzési

lehetĘségekkel

kapcsolatos

méretgazdaságossági

megállapítások. Míg ezen kis cégek önállóan szinte képtelenek lennének a különbözĘ „szervezeti kompetenciákat növelĘ” akciók megvalósítására, addig a kooperáció szinte 187

garancia az ilyen irányú lehetĘségek kiszélesedésére. Az együttmĦködésben részt vevĘ vállalkozások már elérik azt a „kritikus tömeget”, amelynél az ilyen rendezvényeknek az egy szervezetre esĘ költsége elviselhetĘ az egyes cégek számára, illetve egyáltalán rentábilis ennek megszervezése. Továbbá az ilyen tanfolyamok hatékonysága is javulhatna, mert ennek szervezését is a specializálódott szervezetek vállalhatnák fel, ezért valóban tudnák orientálni a képzési szolgáltatásokat nyújtó többi intézményt, hogy milyen típusú tudásra van szüksége a hálózat tagjainak. Szintén a kölcsönös tudásbázis bĘvüléséhez vezet a partnerek közötti tapasztalatcsere. Ebben az esetben is kulcskérdés, hogy ennek egy szervezett keretet sikerüljön adni, valószínĦleg a szervezett és moderált „üzletember-találkozók” lennének ennek a megfelelĘ helyszínei. Meg kell jegyeznünk azonban, hogy az ilyen jellegĦ tudásáramlást nagymértékben csökkentheti a kölcsönös bizalmatlanság, amely általában jellemzĘ a hazai vállalkozói szektor jelentĘs hányadára. Ennek leküzdése szintén komoly kihívások elé állítja a koordináló szervezetet.

(e) a vállalkozókészség és az innovációk ösztönzése Az ilyen típusú együttmĦködések motorja is a megfelelĘ vállalkozókészség és a kalkulált kockázatvállalás képessége. Míg az egyetem köré szervezĘdĘ innovatív kisés középvállalkozások hálózatánál ezt számos módon lehet és kell ösztönözni, addig ezen a területen jóval nehezebb kijelölni a megfelelĘ beavatkozási területeket. Egy érdekes kettĘsséget kell figyelembe venni. Azon kis- és középvállalkozások támogatása, amelyek „traded-jellegĦek” tudja fokozni egy térség gazdasági teljesítményét, és a beáramló jövedelmet, mivel piacaik a térségen kívül vannak. Az ilyen cégek növekvĘ száma és fokozódó gazdasági aktivitása ezért egyértelmĦen kedvezĘ folyamatokat tud generálni a térség gazdaságában. Azok a cégek azonban, amelyek jobbára a lokális piacokra termelnek egy egészséges gazdasági szerkezet esetén pontosan lefedik a termékeik iránt felmerülĘ igényszintet. Ebben az esetben minden egyes „új belépĘ” csak a kiszorítási hatásokat erĘsíti. „Ad abszurdum” az ilyen cégek növekedésének ösztönzése és a vállalkozói hajlandóság fokozása már középtávon is eddig jól mĦködĘ vállalkozások jövedelemtermelĘ képességének csökkenéséhez, rosszabb esetben tönkretételéhez vezethet. Ezért a vállalkozásfejlesztési akcióknál, legyen szó bármilyen jellegĦ támogatásról, mindenekelĘtt pontosan ki kell jelölni a beavatkozási területeket a fentiek maradéktalan figyelembevételével. Különösen „veszélyes terület” az inkubációs

188

szolgáltatások nyújtása, ahol fokozott figyelmet kell fordítani arra, hogy milyen típusú cégek részesülnek a támogatásokból.

(f) a régió marketingje és védjegye Ezen a területen az „olasz minta” átvétele egyértelmĦen adódik. Ki kell alakítani annak a néhány hálózatnak a lehetĘség szerint Szegedhez is szervesen kapcsolódó egyéni arculatát, amelyek életképes termékeket képesek a külsĘ piacokra vinni. Ezt követĘen a lehetĘségekhez mérten minél komolyabban támogatni kell a külpiacon történĘ amely

megjelenésüket,

a

klaszter-alapú

exporthálózatok

mintájára

történhet.

MeggyĘzĘdésünk, hogy a megfelelĘ gazdaságfejlesztési szervezetek és a város összefogásával ki lehetne alakítani azokat a fórumokat, ahol ezen hálózatok tagjai bemutatkozhatnának a „külvilágnak”. Természetesen ebben az esetben is felmerül a finanszírozás problémája. ValószínĦsíthetĘen a hatékony megoldást az jelentené, hogy a kezdeti idĘszakban közösségi támogatásokból valósulnának meg az ilyen programok, majd a késĘbbiekben a kis- és középvállalkozások – látva a pénzben is mérhetĘ eredményeket – hajlandók lennének saját forrásokat is áldozni ilyen célokra. Ezen a területen is tudnák a hálózati partnerek egymást támogatni, kihasználva az egyéni informális és formális kapcsolatrendszerük összegzésében rejlĘ szinergikus hatásokat.

(g) az erĘforrások és befektetések allokálása Ez az a terület, ahol a tevékenységükbĘl adódóan viszonylag keveset lehet tenni az ilyen jellegĦ cégek érdekében. Két lehetséges beavatkozási terület azért kijelölhetĘ. Egyrészt – pontosan a méretbeni sajátosságokból következĘ hátrányok csökkentése érdekében – mérlegelhetĘ az egyes hálózatokhoz kapcsolódó „beszerzési társulások” közösségi támogatása. Ha minden egyes hálózathoz szervesen kapcsolódna egy ilyen intézmény, akkor valószínĦsíthetĘen kedvezĘbb feltételeket harcolhatnának ki a beszerzési oldalon, amely a költségcsökkenésen keresztül versenyképességük fokozásához vezetne. A késĘbbiekben ez a rendszer is önfinanszírozóvá válhatna. Másrészt közismert tény, hogy ezeknek a cégeknek egy része is képes lenne bekapcsolódni

az

innovációs

folyamatokba,

ezt

azonban

anyagi

és

egyéb

megfontolásokból nem teszi. A kutatási igényeik feltérképezése, majd esetleg több cég együttes befektetése valamilyen új tudás kifejlesztése vagy megszerzése érdekében valószínĦleg segítséget nyújtana a nagyobb hozzáadott értékĦ termelés irányába történĘ

189

elmozdulásban. ValószínĦsíthetĘen ezt a feladatot is az egyes hálózatokhoz rendre kapcsolódó specializált vállalkozásfejlesztési részlegeknek kell felvállalniuk.

5.4. Megjegyzések a javaslatokhoz Ebben a fejezetben áttekintettük, hogy – véleményünk szerint – milyen irányban lehetne a gazdaság- és vállalkozásfejlesztési beavatkozásoknak elmozdulnia Szeged és vonzáskörzetében. Nem állítjuk és nem is állíthatjuk, hogy ez az egyetlen üdvözítĘ út. Azt azonban biztosan állíthatjuk, hogy valamit tenni kell. Bizonyosak vagyunk abban is, hogy a következĘ mondatok számos, a területhez kapcsolódó városi döntéshozó, és vállalkozásfejlesztésben foglalkoztatott munkavállaló körében nem lesznek

népszerĦek.

Az

elmúlt

10

év

gyakorlatilag

„elrepült”

Szeged

vállalkozásfejlesztése felett úgy, hogy érdemben nem történt semmi. Nincsenek a helyi gazdaságot támogató és védĘ speciális programok, egyáltalán, a vállalkozói szektor nem részesül különösebb megbecsülésben. Mind a kérdĘívek, mind a személyes interjúk rendkívüli kiábrándultságról, illetve jövĘkép-nélküliségrĘl tanúskodnak. A felméresek alapján állíthatjuk: x

A környék vállalkozásfejlesztése gyakorlatilag elenyészĘ, a cégek jelentĘs hányada egyáltalán már hallani sem akar ezekrĘl a szervezetekrĘl.

x

A profitorientált szektor, az egyetem és a város megvalósította a „tökéletes egymás mellett élést”, nincsenek különösebb kapcsolatok, senki nem kíváncsi a másik véleményére. Kevés ettĘl szerencsétlenebb viselkedési forma képzelhetĘ el.60

x

MeggyĘzĘdésünk, hogy a vállalati szektor oldaláról is komoly hiányosságok tapasztalhatók, nem keresik sem egymással, sem az egyetemmel a kapcsolatot. Az pedig világosan érezhetĘ, hogy a gazdasági tendenciák ismeretében „egyedül egyre nehezebb lesz”.

Természetesen – mint minden kritikai megjegyzéssel – a fentiekkel is lehet és kell érdemben vitatkozni, sĘt még azt is elfogadjuk, hogy némely megjegyzés túlzó és túl 60

Ennek egyik legékesebb bizonyítéka, hogy nem sikerült olyan céget találni, amellyel egyeztették volna a helyi gazdaságfejlesztési elképzeléseket. Az a tény is elég meggyĘzĘ, hogy a cégek egy része igennel válaszolt arra, hogy van-e kapcsolata az egyetemmel, aztán az interjúkon kiderült, hogy: „Ja a Szegedi Egyetemmel, na azzal nincs…”

190

borús képet fest a jelenlegi mĦködési sajátosságokról. Azonban egy régi arab közmondást mindenképp a figyelmébe ajánlanánk minden egyes érintettnek: „Csukott szájba nem repülnek legyek”. Minden egyes a témában érintett szereplĘ értelmezze ez a megjegyzést „csukott szája íze szerint”.

191

6. Összefoglalás Az értekezésben arra az alapvetĘ kérdésre kerestük a választ, hogy milyen módon ösztönözhetĘ megfelelĘ hatékonysággal a különféle együttmĦködések és különösen a hálózatok létrejötte, illetve hogy az ilyen akciókkal tényleg támogathatók-e az általános vélekedés szerint támogatásra szoruló kis- és középvállalkozások. Természetesen ennek a kérdésnek a megválaszolására tett kísérlethez részletesen meg kellett ismerkedni az együttmĦködések világával éppúgy, mint a vállalkozásfejlesztési beavatkozások – gyakran szinte áttekinthetetlennek tĦnĘ – rendszerével. Úgy véljük, a dolgozat egyik lehetséges erĘssége, hogy a hazai és a nemzetközi meghatározó szakirodalom szintetizálásával „rendet próbál tenni” a számos még „nem rendezett kérdésben”, kezdve a vállalkozásfejlesztés lehetĘségeitĘl, egészen a rendkívül heterogén hálózati motivációk csoportosítására és tipizálására tett kísérletekig. A kutatás során alapvetĘen két területre koncentráltunk: x

Milyen módon lehet ösztönözni a különbözĘ hálózati együttmĦködéseket a kisés középvállalkozások között?

x

A nemzetközi szakirodalmi tapasztalatok alapján milyen lehetĘségek vannak Szeged és vonzáskörzetében az ilyen típusú hálózatok létrejöttére, és hogyan támogathatók ezek?

Az értekezés logikailag két részre bontható, az elsĘ három fejezetben a téma mélyebb tárgyalásához szükséges elméleti kereteket határoztuk meg, a második két fejezetben egy empirikus felmérés eredményei alapján dolgoztunk ki fejlesztési javaslatokat a Szegeden és vonzáskörzetében mĦködĘ vállalkozások hálózatosodásának ösztönzésére. A továbbiakban tételesen összefoglaljuk az értekezés legfontosabb megállapításait, illetve röviden ismertetjük a kidolgozott javaslatokat.

A) A kis- és középvállalkozások jelentĘsége, és támogatásuk szükségessége

1. Az értekezésben röviden kitértünk a kis- és középvállalkozások felértékelĘdésének gazdasági háttérfolyamatainak rövid tárgyalására. Érdemben az utóbbi egy-két évtizedben kerültek a gazdaságfejlesztés érdeklĘdésének középpontjába. Gyakorlatilag a felgyorsult globális folyamatok értékelték fel ezt a szektort, azaz maga verseny helyezte 192

elĘtérbe a kis- és középvállalkozásokat. Rávilágítottunk, hogy alapjaiban véve három – a gazdasági folyamatokkal szorosan összefüggĘ – tényezĘ vezetett a szektor „felértékelĘdéséhez.

2. A szektor fontosságával kapcsolatos rendkívül heterogén magyarázatokat szintetizáltuk, megalkottuk azt a néhány (magyarázat) csoportot, amelyekbe véleményünk szerint besorolhatók a kis- és középvállalkozások fontosságát alátámasztó megállapítások.

3. Rámutattunk, hogy a kis- és középvállalkozások egyrészt azért fontosak, mert többek között ezek a vállalkozások a fejlĘdés motorjai, a nagyvállalatok hatékonyságát biztosító partnerek, sĘt bizonyos esetekben a folyamatos fejlĘdés letéteményesei az innováció és a verseny örökös fenntartásán keresztül. Fontos szereppel bírnak a versenyképes gazdasági szerkezet kialakításában is, sĘt meg merjük kockáztatni, hogy egy „egészséges kisvállalati réteg” nélkül meglehetĘsen nehezen képzelhetĘ el egy jól mĦködĘ gazdaság. Még egyszer szeretnénk tehát hangsúlyozni, hogy a kis- és középvállalkozások támogatása napjainkra már fĘként versenyképességi kérdés.

4. A kis- és középvállalkozások jelentĘségét vizsgáló részhez szervesen kapcsolódik az a kérdéskör, amely a szektor támogatásának szükségességét tárgyalja. A dolgozatban kísérletet tettünk egy elméleti levezetés megalkotására, mely általános érvényĦ kritériumokat fogalmaz meg a vállalkozásfejlesztési beavatkozások hatékonyságával és létjogosultságával kapcsolatban. Ha rendkívül röviden akarnánk megválaszolni ezt a kérdést, akkor azért érdemes ezeknek a vállalkozásoknak egy jelentĘs hányadát támogatni, mert a támogatásukkal elérhetĘ társadalmi hasznok magasabbak, mint a támogatásuk társadalmi költsége. Természetesen a valóság ettĘl sokkal összetettebb. Az értekezésben számos probléma tárgyalása után arra a végkövetkeztetésre jutottunk, hogy szigorúan a költséghatékonysági szempontokat mérlegelve nem állíthatunk többet, mint hogy a piacfejlesztĘ szemléletĦ, és belátható idĘhorizonton belül önfenntartóvá váló vállalkozásfejlesztési programokat éri meg támogatni.

193

B) A vállalkozások közötti hálózati együttmĦködések

1. A kooperációk sokaságából sikerült kiválasztani a vállalkozásfejlesztés célterületének tekinthetĘ hálózatokat és klasztereket. Számos különféle tényezĘ mentén elemezve elkülönítésre kerültek a klaszterek, kemény és puha hálózatok. Részletesen megvizsgáltuk az eltérĘ mĦködési sajátosságú hálózatokat, és rávilágítottunk, hogy az elĘzĘekben ismertetett különbségtétel alapjaiban meghatározza a két eltérĘ hálózati forma

viselkedési

sajátosságait.

Így

mind

a

létrejöttüket

elĘsegítĘ

vállalkozásfejlesztési beavatkozások során, mind pedig a már létezĘ hálózat menedzselésénél fokozott figyelmet kell fordítani erre a tényre, ezért eltérĘ módszereket és eszközöket szükséges alkalmazni. Nem lehet eléggé hangsúlyozni ennek a különbségnek a jelentĘségét: a fenti gondolatmenet szintén egy olyan megállapításhoz vezetett, amely elĘrevetíti, hogy az együttmĦködéseket általánosságban ösztönzĘ beavatkozások – nagy valószínĦséggel – már elvi okokból sem lehetnek igazán sikeresek.

2. Részletesen megvizsgáltuk a hálózatosodáshoz vezetĘ tényezĘket. Számos magyarázó okot lehet találni, hogy az egyes vállalkozások miért keresik a kooperációs lehetĘségeket más társaikkal. A vállalkozások együttmĦködésnek fĘ célja olyan elĘnyök elérése, amelyeket egyéni erĘfeszítéseikkel nem tudnak kiharcolni, vagy még szemléletesebben

fogalmazva

Az

szintetizálásra

értekezésben

valamilyen került

kollektív

öt

meghatározó

hatékonyság tényezĘ,

elérése. amelyekre

visszavezethetĘ a hálózatok létrejötte.

3. Megvizsgálva a különféle motiváció típusokat bebizonyítottuk, hogy alapjaiban véve szinte minden együttmĦködés valamilyen – közvetlen vagy áttételes – módon végeredményben költséghatékonyabb megoldások elérésére irányul. A kooperációk eredendĘ mozgatórugója versenyképesség növelése a különbözĘ típusú költségek csökkentése útján, esetleg a bevétel maximalizálásán keresztül.

4. A fenti megállapítás a gazdaságfejlesztési beavatkozások mélyebb értelmezésében döntĘ jelentĘségĦ. Rámutattunk, hogy a vállalkozások együttmĦködési hajlandóságának fokozásánál világosan ismertetni kell, hogy melyek azok a közvetlen, és melyek azok a 194

csak késĘbbiekben jelentkezĘ költségelĘnyök, amelyeket a kooperációk során realizálhatnak. Ennek ismeretében már csak a potenciális szereplĘk piaci döntésein múlik az együttmĦködés léte, azaz ha sikerült megvilágítani az elĘnyöket, és ez elegendĘ a cégeknek, akkor érdemi és hosszabb távon fennmaradó kooperációk jönnek létre, ellenkezĘ esetben viszont valószínĦsíthetĘen csak a fejlesztésre szánt források elherdálása történik meg. Fontos, hogy a különbözĘ hálózatszervezési akciók kidolgozásakor pontosan tisztában legyünk a szereplĘk elvárásaival és az általuk realizálható elĘnyökkel.

C) Vállalkozások együttmĦködésének támogatása, mint a vállalkozásfejlesztés egy eszköze

1.

A

hálózatösztönzést

pozicionáltuk

a

vállalkozásfejlesztés

rendszerében.

Az együttmĦködések elĘsegítésére irányuló támogatások egy meglehetĘsen speciális megjelenési formáját jelentik a vállalkozásfejlesztési szolgáltatásoknak. A kidolgozott osztályozás alapján a kooperáció elĘsegítésére irányuló beavatkozások elsĘsorban mikroszintĦ üzletfejlesztési szolgáltatásnak tekinthetĘk, feltéve, hogy ezek közvetlenül a kis- és középvállalkozásokra irányulnak.

2. Rámutattunk, hogy az együttmĦködések ösztönözhetĘk különbözĘ eszközökkel. Mivel általában meglehetĘsen alacsony az együttmĦködési hajlam a vállalkozók körében, ezért kiemelkedĘ fontosságú a képzés és a teljes körĦ információszolgáltatás. A sikeres programoknál gyakran hangsúlyozzák a meggyĘzés eszközrendszerének fontosságát. Még ezzel a megjegyzéssel együtt is ki kell jelenteni: a tapasztalatok világosan rámutattak, hogy csak és kizárólag a kölcsönös érdekek mentén – fĘként alulról – szervezĘdĘ hálózatok lehetnek tartósan sikeresek.

3. Vállalkozásfejlesztési beavatkozásként vizsgálva a kérdést az egyik legfontosabb probléma a hálózatosodást elĘsegítĘ támogatások terjedelme, azaz, hogy a kooperáció milyen fejlettségi szintjéig szabad támogatni az egyes szereplĘket. Az együttmĦködések fejlĘdésében egy határpontot jelöltünk ki: a támogatásoknak leginkább az együttmĦködések létrehozására és a hálózat menedzselésére kell szorítkoznia.

Különös

figyelmet

kell

fordítani

195

a

meggyĘzésre

és

információszolgáltatásra, illetve az együttmĦködések kezdetén felmerülĘ nehézségek szakszerĦ kezelésére (pl. a kooperációt menedzselĘ bróker biztosítása).

4. Szintén összetett módszertani kérdés, hogy a felmerülĘ költségeket milyen arányban viseljék a szereplĘk, és milyen mértékben fordítsunk közösségi forrásokat erre a célra. Természetesen – pontosan az együttmĦködések sokszínĦsége következtében – nem lehet (és nem is szabad!) általánosságban konkrét arányokat meghatározni. Levezettük, hogy valószínĦsíthetĘen sem a teljesen piaci alapokon nyugvó programok, sem pedig az ingyenes szolgáltatások nem jelentenek jó megoldást. VélelmezhetĘen ebben az eseten is a „felhasználó is fizet elv” lehet a célravezetĘ.

D) Szeged és vonzáskörzete vállalkozásainak vállalkozásfejlesztési szempontú vizsgálata

Az önálló kutatómunka egyik meghatározó része az adott térség vállalkozásfejlesztési szolgáltatásainak és hálózati együttmĦködéseinek empirikus vizsgálat keretében történĘ áttekintése. Az empirikus felmérés kettĘs célt szolgált, egyrészt egy „pillanatfelvételt készített” a gazdaság releváns részének jelenlegi helyzetérĘl, másrészt kijelölte a késĘbb meghatározásra kerülĘ támogatási beavatkozások kereteit. Kísérletet tettünk annak meghatározására, hogy milyen típusú együttmĦködések jöhetnek létre az adott gazdasági szerkezet mellett. Külön kitértünk a jelenlegi kapcsolatok részletes vizsgálatára, illetve arra, hogy a vállalkozásfejlesztés intézményrendszere mennyire alkalmas a hálózatok létrejöttének elĘsegítésére. Vizsgáltuk természetesen a Szegedi Tudományegyetem lehetséges szerepét a formálódó lokális hálózatokban. A primer adatok elsĘdleges elemzése során is számos eredmény fogalmazódott meg.

1. Az elsĘ ilyen megállapítás, hogy a térségben valószínĦsíthetĘen nem (vagy csak részben) mĦködik a klasszikus exportbázis elmélet, mivel a térségen kívülre értékesítĘ cégek esetén egy jelentĘs importfüggĘség is tapasztalható. Ezért valószínĦsíthetĘen a „traded-jellegĦ” cégek közvetlen támogatása nem generál pótlólagos keresletet, illetve a jövĘben bekövetkezĘ multiplikatív hatások is mérsékeltek lennének.

196

2. Szintén levonható következtetés, hogy a térségbĘl hiányoznak az integrátor vállalatok, amelyek a növekedés motorját jelenthetnék. Ezért véleményünk szerint a térségi beszállítói programoknak nincs különösebb létjogosultsága. Ezt a hatást tovább erĘsíti, hogy a cégek egy jelentĘs hányada alkalmatlan is a beszállítói feladatok ellátására.

3. Sajnos a kutatás bebizonyította, hogy a térségben tapasztalható együttmĦködések szigetszerĦek, szervezetlenek, és a vállalkozások kis hányadát érintik. Másik oldalról alulról építkezĘ és mĦködĘ együttmĦködések tapasztalhatók, amelyek piaci feltételek mellett alakultak ki. Körvonalazódik a cégek azon része, mely szándékozik, és képes is az ilyen kooperációkban részt venni. VélelmezhetĘ, hogy a cégek jelentĘs hányada hajlamos az együttmĦködésre, csak olyan esetekben azonban, amikor világosan látható, hogy milyen elĘnyöket tudnak realizálni (lásd a különbözĘ területeken mĦködĘ önmaguktól létrejövĘ kooperációk, illetve a pályázati források megszerzésére irányuló próbálkozások).

4. Egy kettĘs viszony jellemzi az egyetemi kapcsolatokat, egyrészt itt is elég ritkák az érdemi együttmĦködések, másrészt a vállalkozások egy jelentĘs hányadának „hajlama lenne” a felsĘoktatási intézményekkel történĘ kooperációkra. Azonban ezen a területen sem világos, hogy a cégek mit várnának az egyetemtĘl, és a felsĘoktatási intézmény milyen szolgáltatásokat képes nyújtani.

5. Szintén meglepĘ tényezĘ a vállalkozásfejlesztési szolgáltatások alacsony igénybevétele. Úgy tĦnik, hogy a cégek egy jelentĘs hányada elégedetlen a szervezetek mĦködésével, sĘt már nem is vár különösebb segítséget tĘlük, nem kívánja kihasználni a felkínált lehetĘségeket. Ez két oknak tudható be véleményünk szerint: az elmúlt néhány évben sikerült „lejáratni” a vállalkozásfejlesztés támogatásokat, illetve az intézményrendszer egy jelentĘs része alkalmatlan arra, hogy érdemi szolgáltatásokat nyújtson a cégeknek.

6. Világosan érezhetĘ, hogy az innovatív kis- és középvállalkozások fogékonyabbak mind a vállalkozásfejlesztési szolgáltatásokra, mind pedig az együttmĦködésben rejlĘ elĘnyök kiaknázására. Ezért feltételezhetĘ, hogy az innovatív cégek alkalmas területei lennének a hálózatszervezĘ vállalkozásfejlesztési beavatkozásoknak. 197

7. Az adatok elsĘdleges elemzése is sejtetni engedte, hogy a válaszadók tovább csoportosíthatók. A várakozások teljesültek, feltérképezésre került a mintában szereplĘ – meglehetĘsen heterogén – vállalkozások három klasztere, amelyek hasonló jellemzĘket mutatnak a vállalkozásfejlesztési szolgáltatásokkal és a hálózatösztönzĘ beavatkozásokkal kapcsolatban. Az eltérĘ csoportok különbözĘ támogatási lehetĘségek kidolgozását tették lehetĘvé, kijelölve ezzel a hatékony fejlesztési programok logikai kereteit.

E) Az érdemi együttmĦködési lehetĘségek két alaptípusa Szeged vonzáskörzetében

1. A kutatás végsĘ fázisában a konkrét fejlesztési javaslatok dolgoztunk ki az empirikus

kutatásban

„vállalkozási-típus”

meghatározott

valószínĦsíthetĘen

csoportokra. fogadóképes

Véleményünk lesz

a

szerint

két

hálózatösztönzési

beavatkozásokra. A helyi adottságokhoz igazodóan értelemszerĦen csak bizonyos kooperációk támogatásának lehet érdemi hatása. Azt a két együttmĦködési alaptípust ismertettük röviden, melyek ösztönzése véleményünk szerint érdemi eredményeket biztosítana Szeged és térségének gazdaság- és vállalkozásfejlesztésében.

2. Az empirikus kutatás alapján rámutattunk, hogy az egyik lehetĘség az innovatív kisés középvállalkozások együttmĦködésének ösztönzése, amely kooperáció a Szegedi Tudományegyetem körüli „puha” hálózatban teljesedhetne ki, és az intézmény vállalhatná fel a koordinációs feladatokat is. Mind a szellemi tudásbázis, mind pedig az egyetem elismertsége bĘségesen elegendĘ egy ilyen szerep felvállalására, illetve az is érezhetĘ, hogy különösen az innovatív cégek építenek ki szívesen ilyen kapcsolatokat.

3. A másik lehetĘség a klasszikus kis- és középvállalkozások közötti horizontális együttmĦködés, amely jobbára a költségelĘnyök megszerzésére koncentrál, illetve a piacokhoz történĘ jobb hozzáférést hivatott elĘsegíteni. A térség gazdaságában vannak hagyományai a kooperációknak, jól körvonalazódnak területek, amelyeknél már történtek ilyen irányú próbálkozások. Ebben az esetben az együttmĦködési hajlandóság fokozása, a vállalkozók meggyĘzése és a hálózat mĦködtetése jelenti a legnagyobb kihívást. Kitértünk arra, hogy az ilyen együttmĦködések ösztönzésében jól hasznosíthatók az olasz „real service centre”-ek tapasztalatai. 198

4. Az Európai Unióban Rosenfeld által kidolgozott klaszteresedési „tanács-csomag” és az USA kormányának klaszter „kézikönyve” a hálózatosodást ösztönzĘ fejlesztési javaslatokat hét különbözĘ lépésre bontotta. A programcsomag, mint egy „menü” funkcionál

az

egyes

csomagokon

belül

az

együttmĦködések

fejlettségétĘl,

tevékenységének jellegétĘl más-más akciók válhatnak fontossá. A tapasztalatok következtében állítjuk, hogy megfelelĘ módosításokkal az egyes lépéscsoportok alkalmasak lehetnek a fentiekben ismertetett két együttmĦködési típus eredményes ösztönzésére is. Ennek értelmében részleteiben kidolgozásra került két beavatkozás csomag, amelyek véleményünk szerint alkalmasak az eltérĘ sajátosságokkal bíró hálózatok létrejöttének és megerĘsödésének támogatására.

F) JövĘbeli kutatási irányok

A hálózatok és a vállalkozásfejlesztés folyamatos fejlĘdése és átalakulása a jövĘben is számos kutatási lehetĘséget tartogat. MeggyĘzĘdésünk – mint ahogy az elĘzĘ évtizedben is történt – számos új és még újabb módszer, eszköz fog megjelenni a vállalkozásfejlesztés oldaláról, illetve az üzlet világa is egyre összetettebb és érdekesebb kooperációs formákat fog megalkotni. Ezért az egyik lehetĘség a további kutatásokra nem más, mint kísérletet tenni a napi gyakorlatban kialakuló új módszerek és eszközök elméleti igényességgel történĘ tanulmányozására, az ismeretek szintetizálására, a törvényszerĦségek felismerésére, illetve a következtetések megfogalmazására. Továbbá feltételezhetĘen a hatások feltérképezésének módszertana is finomodni fog, ezért valószínĦsíthetĘen jobban vizsgálhatók majd egy-egy beavatkozás közvetlen és közvetett következményei.

A jövĘbeni kutatások másik részterületét (az optimista várakozások szerint) a hazánkban

szervezĘdĘ

hálózatok

empirikus

elemzése

jelenti.

A

mindenkori

döntéshozókat általában érdekli, hogy milyen módon lehetne támogatni a különféle kooperációk létrejöttét, és gyakran konkrét programok is kidolgozásra kerülnek. Napjainkban sincs ez másként, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium egyrészt komoly anyagi segítségnyújtással ösztönzi a beszállítóvá válást egy speciális célprogram keretein belül, illetve a Gazdasági Versenyképesség Operatív Program egyik pályázati kiírása pontosan a kis- és középvállalkozások közötti kooperációk 199

létrejöttét kívánja támogatni. Reményeink szerint a közeljövĘben lehetĘség nyílik ezen programoknak a vállalkozói szférára gyakorolt érdemi hatásának értékelĘ elemzésére. A fentiek értelmében további kutatási kihívások jelennek meg az együttmĦködések ösztönzésének mint egy speciális vállalkozásfejlesztési formának tanulmányozásában.

200

Felhasznált irodalom Ács Z. 2005: A GEM kutatás legfontosabb eredményei 2004-ben. In. Szerb L. (szerk.): Vállalkozásindítás, vállalkozói hajlandóság, és a vállalkozási környezeti tényezĘk alakulása Magyarországon a 2000-es évek elsĘ felében, Pécsi Tudományegyetem Pécs, 2005. Ács Z. – Szerb L. – Ulbert J. – Varga A. 2002: GEM 2001 Magyarország. Vállalkozások nemzetközi összehasonlításban. ADAPT 2001: Learning Networks. Small firms co-operating to compete. ADAPT, Brussels. Albu, M. 1997: Technological Learning and Innovation in Industrial Clusters in the South.

www.sussex.ac.uk/spru/publications/imprint/sewps/sewp07/sewp07.pdf

(Letöltve 2002. március 10.) Amin,

A.

1998:

The

Emilian

Model:

Institutional

Challenges.

www.deit.economia.unife.it/quaderni/1998/18.pdf (Letöltve 2002. március 14.) Amstrong, H. – Taylor J. 2000: Regional economics and policy. Blackwell Publishers, Oxford. Bajmócy Z. 2004: Az üzleti inkubáció szerepe a vállalkozásfejlesztésben. Közgazdasági Szemle. 51, 12, 1132-1150. o. Bajmócy Z. 2005/a: Innovatív kis- és középvállalkozások a Szegedi kistérségben. Kézirat, SZTE GTK, Szeged. Bajmócy Z. 2005/b: University Business Incubation in Less Favoured Regions: The Case of Szeged. 2nd Prime PhD Summer School: Policies for Knowledge Based Economies in the Enlarged EU. www.prime-noe.org. Baldoni, G. L. 2001: Business organizations networks in the digital economy. www.deedsist.org/Downloaddocs/SME%20networks%201st%20Them%20Wksp.doc. (Letöltve 2002. április 29.) Berger,

S.

–

Locke,

R.

2000:

Il

Caso

Italiano

and

Globalisation.

globalization.mit.edu/globalization%2000-008.pdf (Letöltve 2002. március 10.) Blanchflower, D. G. 2000: Self-employment in OECD Értékries. National Bureau of Economic Research, Cambridge.

201

Brannback, M. – Heinonen, J. 2002: Entrepreneurial Sponzorship in Biotechnology: Turku Science Park. Small Business Institute, Turku. Brito, C.M. 2001: Towards an institutional theory of the dinamics of industrial networks. Journal of Business & Industrial Marketing, 3, pp. 150-166. Buzás N. 2003: Organizational Elements of Knowledge Transfer in Hungary: Towards a Functional System of Innovation. In: Lengyel I. (ed.): Knowledge Transfer, Small and Medium-Sized Enterprises, and Regional Development in Hungary. JATEPress, Szeged, pp.32-46. Buzás N. 2004: A vállalkozói szellem szerepe a spin-off cégek alapításában. In Czagány L. – Garai L. (szerk.): A szociális identitás, az információ és a piac. SZTE Gazdaságtudományi Kar Közleményei, JATEPress, Szeged. 257-266. o. CC BEST Conference 2002: Maribor Declaration. Maribor. CDASED 1997: Business Development Services for SMEs: Preliminary Guideline for Donor-Funded Interventions. IMF, Washington. CDASED 2001: Business Development Services for SMEs: Preliminary Guideline for Donor-Funded Interventions. IMF, Washington. Christensen, P. R. 2000: Challenges and Pathways for Small Sub-Contractors in an Era of Global Supply Chain Restructuring. In Vatne, E. – Taylor, M. (ed): The Networked Firm in a Global World. Ashgate, Burlington, pp. 67-92. Csanaky A. – Józsa Gy. – Szerb L. – Varga A. – Zoltán Cs. 2005: A GEM koncepcionális modellje, az alkalmazott legfontosabb változók, a mintaválasztás és az adatgyĦjtés. In. Szerb L. (szerk.): Vállalkozásindítás, vállalkozói hajlandóság, és a vállalkozási környezeti tényezĘk alakulása Magyarországon a 2000-es évek elsĘ felében, Pécsi Tudományegyetem Pécs, 2005. Czakó Á. – Kuczi T. – Lengyel Gy. – Vajda Á. 1995: A kisvállalkozások néhány jellemzõje a kilencvenes évek elején. Közgazdasági Szemle 4., 399-419. o. Deák Sz 2005: A potenciális klasztereknek kérdĘívek segítségével történĘ felmérése (az USA

2001.

évi

regionális

innovációs

klaszter

felmérés

kérdĘíveinek

adaptálásával) – elsĘdleges kiértékelés. Kézirat SZTE GTK, Szeged. Dezsériné

Major

M.

2001:

A

kis-és

középvállalkozás-fejlesztési

politika

hangsúlyeltolódásai az EU-ban és Magyarországon. Európai Tükör, 6. 54-75. o. DG ENTR 2003: Strengthening the university-industry interface. Journal of the IRE Network. DG ENTR, Brussels.

202

DG ENTR 2004/a: Co-operative Research. Supporting the participation of Small and Medium-sized Enterprises in the Sixth Framework Programme. DG ENTR, Brussels. DG ENTR 2004/b: Observatory of European SMEs 2003: ENSR Enterprise Survey. Doz 1996: The evolution of cooperation in strategic alliances: Initial conditions or learning processes? Strategic Management Journal 17 pp. 55-83. Drakopoulou Dodd, S. – Patra, E. 2002: National differencesin entrepreneurial networking. Entrepreneurship and Regional Development, 14, pp. 117-134. EC 2001: Creating top-class business services. SEC (2001) 1937 Commission of the European Communities, Brussels. EC 2003/a: Creating an entrepreneurial Europe. The activities of the European Union for small and medium-sized enterprises. SEC (2003) 58. Commission staff working paper. Commission of the European Communities, Brussels. EC 2003/b: Green Paper Entrepreneurship in Europe COM (2003) 27 final. Commission staff working paper. Commission of the European Communities, Brussels. EC 2003/c: Report on the implementation of the European Charter for Small Enterprises. COM (2003) 21 final/2. Commission of the European Communities, Brussels. Elfring, T. – Hulsink W. 2003: Networks in Entrepreneurship: The Case of High Technology Firms. Small business Economics 21, pp. 409-422. Ernst&Young 1999: Thematic Evaluation of Sturctural Fund Impacts on SMEs. Synthesis Report, Commission of the European Communities, Brussels. European Council 2000: The European Charter for Small Enterprises. Annexes III. to the Presidency Conclusions. European Council, Santa Maria da Feira. European Forum 2001: Top-class business support services. European Forum, Cardiff. Ford, D. 2003: Business Marketing. KJK-KERSZÖV, Budapest. Futó P. 1998: Az Európai Unió kis- és középvállalkozási szektorának helyzete és a közösségi KKV-politika. Európai Tükör, 6. 18-39. o. Gál Z. 2005: Az egyetemek szerepe a regionális innovációs hálózatokban. In Buzás N. (szerk.): Tudásmenedzsment és tudásalapú gazdaság. JATEPress, Szeged, 271294. o. Gereffi, G. 1999: International trade and industrial upgrading in the apparel commodity chain. Journal of International Economics, 48. Pp. 37-70. 203

Gordon, I. R. – McCann, P. 2000: Industrial Clusters: Complexes, Agglomeration and/or Social Networks? Urban Studies, Vol. 37. No. 3, pp. 513-532. Grosz A. 2003: Cluster Initiatives in Hungary – the Case Study of Pannon Automative Cluster (PANAC). European Spatial Research and policy, 1. pp. 47-70. Guerrieri, P. – Iammarino, S. – Pietrobelli, C. 1998: Agglomeration economies, cluster effects

and

industrial

districts:

a

survey

of

the

literature.

www.sachlav.mscc.huji.ac.il/learn/huji/tech/upload/.artsli/clustersurvey.htm (Letöltve 2002. március 13.) Hancé, B. – Cieply, S. 1996: Bridging the Finance Gap for Small Firms. Social Science Research Center, Berlin. Hansen E. L. 2000: Resource Acquisition as a Startup Process: Initial Stocks of Social capital and Organizational foundings. In Reynolds, P. – Bygrave, W. – Birley, S. – Butler, J. – Davidsson, P. – Gartner, W. – McDougall, P. (Eds.): Frontiers of Entrepreneurship Research Wellesley, MA: Babson College. Häkansson H. – Snehota I. 1995: Developing Relationships in Business Networks. Routledge, London. Hills G. E. – Lumpkin G. T. – Singh R. P. 1997: Oppurtunity Recognition: Perceptions and Behaviors of Entrepreneurs. In Reynolds, P. – Bygrave, W. – Birley, S. – Butler, J. – Davidsson, P. – Gartner, W. – McDougall, P. (Eds.): Frontiers of Entrepreneurship Research Wellesley, MA: Babson College. Hisrich, R. D. – Peters, M. P. 1991: Vállalkozás: Új vállalkozások indítása, fejlesztése és mĦködtetése. Akadémiai Kiadó, Budapest. Hozic, A. 1998: Italy: A difficult economy. www.faculty.darden.virginia.edu/eakerm/f1245.pdf (Letöltve 2002. március 13.) Huggins, R. 2000: The success and failure of policy-implanted inter-firm network inititatives: motivations, processes and structure. Enterpreneurship & regional development, 12. 111-135. o. Huggins, R. 2001: Inter-firm policies and firm performance: evaluating the impact of inititatives in the United Kingdom. Research Policy, 30. 443-458. o. Humphrey, J. – Schmitz H. 2002: Developing Értékry Firms in the World Economy: Governance and Upgrading in Global Value chains. INEF Report, University of Duisburg, Duisburg. Humphrey, J. – Schmitz, H. 1995: Principles for promoting clusters and networks of SMEs. UNIDO, Vienna. 204

Imreh Sz. - Lengyel I. 2002: A kis- és középvállalkozások regionális hálózatainak fĘbb jellemzĘi. In Buzás N - Lengyel I. (szerk.): Az ipari parkok fejlĘdési lehetĘségei. SZTE GTK, JATEPressz, Szeged, 154-174. o. Imreh Sz. 2003: A vállalkozóvá válás intézményi támogatása Csongrád Megyében. In Garai L. – Czagány L. (szerk.): A szociális identitás, az információ és a piac. JATEPress, Szeged, 342-355. o. Imreh Sz. 2005: A közösségi szektor szerepvállalási lehetĘségei az innovatív kis- és középvállalkozások finanszírozásában. In Buzás N. (szerk.): Tudásmenedzsment és tudásalapú gazdaság. JATEPress, Szeged, 87-102. o. Inzelt A. – Szerb L. 2003: Az innovációs aktivitás vizsgálata ökonometrikus módszerekkel. Közgazdasági Szemle 50. 1002-1021. o. Inzelt A. 2004: Az egyetemek és a vállalkozások kapcsolata az átmenet idején. Közgazdasági Szemle, 51, 9, 870-890. o. Johannisson, B. – Ramirez-Pasillas M. 2001: Networking for Entrepreneurship: Building a Topography Model Of Human, Social and Cultural Capital. In Reynolds, P. – Bygrave, W. – Birley, S. – Butler, J. – Davidsson, P. – Gartner, W. – McDougall, P. (Eds.): Frontiers of Entrepreneurship Research Wellesley, MA: Babson College. Johannisson, B. 1996: The Dynamics of Entrepreneurial Networks. In Reynolds, P. – Bygrave, W. – Birley, S. – Butler, J. – Davidsson, P. – Gartner, W. – McDougall, P. (Eds.): Frontiers of Entrepreneurship Research Wellesley, MA: Babson College. Kállay L. 2000: Mikrohitelezés piac alapon. Közgazdasági Szemle 1. 41-63. o. Kállay L. – Imreh Sz. 2004: A kis- és középvállalkozás-fejlesztés gazdaságtana. Aula, Budapest. Kállay L. – KĘhegyi K. 2001: A Dél-alföldi Régió kis- és középvállalatainak helyzetelemzése. Kézirat. Kisvállakozás-fejlesztési Intézet, Budapest. Kállay L. – KĘhegyi K. – Kissné Kovács E. – Maszlag L. 2005: Kis- és középvállalkozások helyzete, éves jelentés 2003-2004. GKM, Budapest. Kocsis É. 2000: Új szervezeti formák a modern kapitalizmusban. In Bara Z. – Szabó K. (szerk.):

Gazdasági

rendszerek,

országok,

intézmények:

bevezetés

az

összehasonlító gazdaságtanba. Aula, Budapest, 467-515. o. KĘhegyi K. 1998: A kisvállalkozói szektor tagolódása. Közgazdasági Szemle, 3. 261– 276. o. 205

KĘhegyi K. 1999: A kisvállalkozások értékesítési piacai. Közgazdasági Szemle, 12. 1076–1091. o. Lechner, C.– Dowling M. 2003: Firm networks: external relationships as sources for the growth and competitiveness of entrepreneurial firms. Entrepreneurship and Regional Development, 15, pp. 1-26. Ledgerwood, J.1999: Microfinance Handbook. World Bank, Washington. Lengyel B. 2005: Triple Helix kapcsolatok a tudásmenedzsment szemszögébĘl. In Buzás N. (szerk.): Tudásmenedzsment és tudásalapú gazdaság. JATEPress, Szeged, 295-313. o. Lengyel

I.

2000:

A

kis-

és

középvállalkozások

szerepe

a

regionális

gazdaságfejlesztésben. In. Lengyel I. (szerk): A Dél-alföldi régió kis- és középvállalkozás-fejlesztési operatív programja. SZTE Regionális és Alkalmazott Gazdaságtani Tanszék, Szeged (letölthetĘ: www.del-alfold.hu/). Lengyel I. 2001: Iparági és regionális klaszterek: tipizálásuk, térbeliségük és fejlesztésük fĘbb kérdései. Vezetéstudomány, 10. 19-43. o. Lengyel I. 2002: A regionális gazdaság- és vállalkozásfejlesztés alapvetĘ szempontjai. In Buzás N - Lengyel I. (szerk.): Az ipari parkok fejlĘdési lehetĘségei. SZTE GTK, JATEPressz, Szeged, 24-54. o. Lengyel

I.

2003:

Verseny

és

területi

fejlĘdés:

térségek

versenyképessége

Magyarországon. JATEPressz, Szeged. Lengyel I. – Lukovics M. 2005: A Dél-Alföldi régió és Csongrád megye helyzete és versenyképessége. Helyzetelemzés, értékelés. A Szegedi Tudományegyetem lehetĘségei a tudásalapú helyi gazdaságfejlesztésben. SZTE GTK Kézirat. Lengyel I. – Rechnitzer J. 2004: Regionális Gazdaságtan. Dialóg Campus, Budapest – Pécs. Macqueen, D. 2004: Association of small and medium forest entreprise: An initial review of issues for local livehoods and sustainability. International Institute for Environment and Development, Edinburgh. Makra Zs. – Kosztopulosz A. 2004: Az üzleti angyalok szerepe a növekedni képes kisvállalkozások

finanszírozásában

és

fejlesztésében

Magyarországon.

Közgazdasági Szemle, 7-8. 717-739. o. Mäkinen, H. 2002: The Genesis and Development of a New Innovation Network in Finland. Turku School of Economics and Business Administration, Turku.

206

MicroStart 1997: A guide for planning, starting and managing a micro finance programme. UNDP, New York. Mundim, A. P. F. – Rossi, A. – Stocchetti A. 2000: SMEs in Global Market: Challenges, Oppurtinities and Threats. Brasilian Electronic Journal of Economics. MVKA – GKI 2004: Az EU tagországok innováció- és kkv-politikájának kapcsolódása. Magyar Vállalatgazdasági Kutatásokért Alapítvány – GKI Gazdaságkutató Rt., Budapest. Nolan, A. 2001: Local Economic Development, Labour Markets and Entrepreneurship: Observations from Recent OECD/LEED Work. Inter-American Development Bank, Washington. OECD - UNIDO 1999: Entrepreneurship and enterprise development in transition economies. OECD, Paris. OECD 1997: Globalization an d Small and Medium Enterrprises (SMEs). OECD, Paris. OECD 2000: The Bologna Charter on SME Policies. OECD, Paris. OECD 2001: Enchancing SME Competitiveness. The OECD Bologna Ministerial Conference. OECD, Paris. OECD 2001: Enchancing SME Competitiveness. The OECD Bologna Ministerial Conference. OECD, Paris. OECD 2002: OECD in Figures. OECD Observer 2002/Supplement 1. OECD, Paris. OECD 2003: Entrepreneurship and Local Economic Development. OECD, Paris. OECD 2004: The Istanbul Ministerial Declaration on Fostering the Growth of Innovative and Internationally Competitive SMEs. OECD, Paris. Oldsman, E. 2001: Performance measurement, evaluation and trade-offs in BDS Program Design. BDS Training Seminar, Nexus Associates, Belmont. Oldsman, E. – Hallberg K. 2002: Framework for Evaluating the Impact of Small Enterprise Initiatives. Swiss Agency for Development and Cooperation, Bern. Paniccia,

I.

2000:

Italian

industrial

districts:

Evolution

and

Performance.

www.scipol.unipd.it/ricerca/ConvegnoFanno/paniccia.pdf (Letöltve 2002. március 13.) Patik R. 2004: A társadalom és a kultúra hatása a hálózatosodásra. In Garai L. – Czagány L. (szerk.): A szociális identitás, az információ és a piac. JATEPress, Szeged. 168-165. o.

207

Pietrobelli, C: - Rabelotti, R. 2004: Competitiveness and Upgrading in Clusters and Value Chains. The Case of Latin America. DTI/UNIDO Competitiveness Conference, Pretoria. Premaratne, S. P. 2001: The Impact of Entrepreneurial External Resource Networks os Small Business Growth. USASBE/SBIDA Annual National Conference: An Entrepreneurial Odyssey Orlando, Florida. Propis, L. 2002: Types of Innovation and Interfirm Co-operation. Entrepreneurship & Regional Development, 14 pp. 337-353. Pukka, J. 2000: External Impact of the University of Turku. University of Turku. Reynolds, P. 2001: GEM 2001 Executive Report. London Business School, London Rickne, A 2001: Networking and Firm Performance. . In Reynolds, P. – Bygrave, W. – Birley, S. – Butler, J. – Davidsson, P. – Gartner, W. – McDougall, P. (Eds.): Frontiers of Entrepreneurship Research Wellesley, MA: Babson College. Román Z. l995: Beszállítások a feldolgozóiparban. Közgazdasági Szemle, 12. sz. Román Z. 1998: A kis- és középvállalatok és az EU csatlakozás. Európai Tükör, 3. 2330. o. Román Z. 2003: Vállalkozás Európában. BĘvülĘ Európa, 2. 114-130. o. Rosenfeld, S. A. 1996: Does cooperation enhance competitiveness? Assessing the impacts of inter-firm collaboration. Research Policy 25. 247-263. o. Rosenfeld, S. A. 2001/a: Backing into Clusters: Retrofitting Public Policies. John F. Kennedy School Symposium ’Integration Pressure: Lessons from Around the World’, Harvard University, 29th-30th March. http://www.rtsinc.org/publications/ Harvard4%20doc%20copy.pdf (letöltve 2002. április 15.) Rosenfeld, S. A. 2001/b. Networks and clusters : The Yin and Yang of Rural Development. Proceedings, Federal Reserve Bank of Kansas City, issue Sept., pp. 103-120. Rosenfeld, S. A. 2002: Creating Smart Systems. A guide to cluster strategies in less favoured regions. EU DG for Regional Policy and Cohesion, Brussels. Rosenfeld, S. A. 2005: Industry Clusters: Business Choice, Policy Outcome,or Branding Strategy? Regional Technology Strategies. http://www.cecc.com.au/programs/resource_manager/acértéks/cric_cluster/Keyno te.pdf (letöltve 2005. szeptember 25.).

208

Salmi, P. – Blomqvist, K. – Ahola, J. –Kyläheiko, K. 2001: Industrial districts and regional development: Towards a knowledge-based view. Lappeenranta University of Technology. SCD 2000: Developing Markets for Business Development Services: Designing and Implementing more Effective Interventions. Swiss Agency for Development and Cooperation, Bern. Scharle Á. 2000: Önfoglalkoztatás, munkanélküliség és családi kisvállalkozások Magyarországon. Közgazdasági Szemle, 3. 250-274. o. Schmitz, H: 1995: Collective efficiency: Growth path for small-scale industry. Journal of Development Studies, 31. pp. 529-566. SEED 1998: Tréninganyag üzleti tanácsadóknak. SEED Kisvállalkozás-fejlesztési Alapítvány, Budapest. Singh, R. P. – Hills, G. E. – Hybels, R. C. – Lumpkin, G. T. 1999: Oppurtunity Recognition Through Social Network Characteristics of Entrepreneurs. Sorama, K. – Katajamäki, A. – Varamäki, E. 2004: Cooperation Betveen SMEs: Social Capital and Learning Perspective. Nordic Conference on Small Business Research. Sprenger, R. U. (2001): Inter-firm Networks and Regional Networks. ADAPT, Bonn. Staber, U.-Morrison, C. 1999: The Empirical Foundations of Industrial District Theory. www.utoronto.ca/isrn/documents/staber.pdf (Letöltve 2002. március 13.) Stenberg 2000: Innovatioa Networks and Regional Development – Evidence from European Regional Survey (ERIS). European Planning Studies, Volume 8, Number 4. Szerb L. 1999: A hálózat szervezet: egy lehetséges válasz a környezeti kihívásokra. Marketing&Management. 3-4. 79-88. o. Szerb L. 2000: Kisvállalati gazdaságtan és vállalkozástan. JPTE, Pécs. Szerb L. 2004: A vállalkozás és a vállalkozói aktivitás mérése. Statisztikai Szemle, 6-7. 545-566 o. Timmons, J. A. – Muzyka, D. F. – Stevenson H. H. – Bygrave W. D. 1987: Opportunity Recognition: The Core of Enterpreneurship. In Reynolds, P. – Bygrave, W. – Birley, S. – Butler, J. – Davidsson, P. – Gartner, W. – McDougall, P. (Eds.): Frontiers of Entrepreneurship Research Wellesley, MA: Babson College. Timmons, J. A. 1999: New Venture Creation (5th edition). Irwin Publishers, Chicago.

209

Timmons J. A. – Spinelli, S. 2003: New Venture Creation (6th International Edition) McGraw-Hill/Irwin Publishers, New York. Toivonen, K. (2004): Access to Success Through Regional, National and International Partnerships. Turku Development Forum 2004. Török Á. 1997: Az EU-hoz való közeledés várható hatásai a magyar kis- és középvállalatokra – a vállalkozások munkamegosztási szerepe. CIPE, Budapest. UNIDO 2000: Promoting enterprise through networked regional development. UNIDO, Vienna. UNIDO 2001/a: Development of clusters and network of SMEs. UNIDO, Vienna. UNIDO 2001/b: The Italian Experience of Industrial Districts. UNIDO, Vienna. USAID 2002: Microenterprise Development Policy Paper. USAID, Washington. Vajda Á. 1999: Munkahelyteremtés a mikrovállalkozásokban. Közgazdasági Szemle. 6, 530-547. o. Varamäki, E. – Pihkala, T. 1997: A hotel of small firms - An oddity of SMEnetworking. Journal of Best Papers Proceedings of ICSB Conference, 21-24 June, San Francisco, USA. Varamäki, E. 1996: The development process of interfirm cooperation of SME's. In Reynolds, P. – Bygrave, W. – Birley, S. – Butler, J. – Davidsson, P. – Gartner, W. – McDougall, P. (Eds.): Frontiers of Entrepreneurship Research Wellesley, MA: Babson College. Vecsenyi J. 2003: Vállalkozás: Az ötlettĘl az újrakezdésig. Aula, Budapest. Veres J. 2002: Új gazdaság – Internet gazdaság. Európa 2002, 1. Melléklet. Veres Z. 1998: Szolgáltatásmarketing. MĦszaki Könyvkiadó, Budapest. Vilmányi M. 2004: Szervezeti tanulás, hálózati kompetencia, bizalom. In A szociális identitás, az információ és a piac. JATEPress, Szeged, .186-200. o. Wennekers, S. – Thurik, R. 1999: Linking Entrepreneurship and Economic Growth. Small Business Economics 13. pp. 27–55.

210