Új internetes forrás a múzeumok és iskolák együttmőködése érdekében1 (a Mindenki múzeuma projekt pedagógiai anyagairól) Vásárhelyi Tamás Magyar Természettudományi Múzeum
Bevezetés A Mindenki múzeuma magyar cím, amely a Natural Europe nevő, angol munkanyelvő projekt hazai megnevezésére szolgál2. A projektben Európa 7 országából 14 partner vesz részt, 6 természettudományi múzeumon kívül egyetemek, kutatóintézetek és informatikai cégek (www.natural_europe.eu, ill. www.nhmus.hu/hu/NatEu ). A projekt általános célja az, hogy a múzeumokban a látogatók elıl rejtett tárgyakat, képeket, dokumentumokat és tudást nyilvánossá és közhasznúvá tegyünk. Ehhez az informatika és az internet nyújtotta lehetıségeket használjuk. Mindez végsı soron a szélesen értelmezett környezeti nevelés szemléleti és gyakorlati fejlesztését, támogatását szolgálja. Az emberi környezet három területen is értelmezhetı, természeti, ember alkotta és társadalmi összetevıi vannak3, így – mint majd késıbb látni fogjuk – nemcsak a természetismereti vagy természettudományos tantárgyak, hanem a történelem, magyar nyelv, vizuális nevelés területén is használható oktatási anyagok készülnek. A projektben a kiemelten kezelt pedagógusok (szélesebben a közoktatás) mellett minden látogatóra gondolunk, ezért egyéni, vagy családos látogatók számára is készítünk tanösvényszerő anyagokat. Természetesen utóbbiak könnyedebbek, az egyszeri és egyszerő múzeumlátogatás élvezetesebbé, tartalmasabbá tételét teszik lehetıvé. Magyarországot ebben a nemzetközi munkában a Magyar Természettudományi Múzeum (MTM) képviseli. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a módszer csak nálunk volna alkalmazható, aminthogy máris több hazai múzeum – és nemcsak természettudományi múzeum – érdeklıdik iránta, vagy be is kapcsolódott a munkába. A projektnek többféle eredménye szabadon hozzáférhetı lesz a neten, vagy már az. Összesen
1
Megjelent 2012-ben: Foghtőy K., Pirka V. és Kempf K. (szerk): Új múzeumpedagógiai törekvések. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest
2
A környezeti nevelés, a múzeumi tanulás és az informatikai lehetıségek összekapcsolását célozta meg az Európai Unió CIP-ICT PSP-2009-3 programja által támogatott Natural Europe projekt. 3
Errıl bıvebben szól a Nemzeti Környezeti Nevelési Stratégia (Vásárhelyi – Victor 2003, illetve ennek 20092010-ben megújított változata: http://mkne.hu/projektek.php?projekt=9, letöltve 2011. november 26.)
5300 múzeumi tárgyat digitalizálunk (ebbıl az MTM 2000-et), és ezek majd az Europeana nevő közös európai digitális kulturális könyvtáron keresztül lesznek elérhetıek bárki számára (www.europeana.eu). A tárgyak képén és számos hozzájuk tartozó adatok rögzítésén kívül rövid leírások is készülnek. Ezen túl több száz tárgynak érdekesebb, részletesebb bemutatása is megjelenik, 3 dimenziós kép, video, animáció, vagy rövid prezentáció formájában. Mindezeket bárki használhatja, és pedagógusok is beépíthetik ıket a saját oktatási tevékenységükbe. Pedagógiai szempontból viszont talán legfontosabbak azok az oktatási tanösvények (educational pathways), amelyeket egy-egy múzeum külön-külön készít, vagy több múzeum közösen, nemzetközi kooperációban. Ezeknek az anyagoknak az iskolai oktatás számára való hasznosság az elsı számú szempontjuk, és a tanulásról való korszerő pedagógiai kutatási ismereteink szerint készülnek (pl. Molnár 2010, Nagy 2010, Vásárhelyi és Kárpáti 2011). Ebben az írásban ezeknek a tanösvényeknek az elméleti hátterét és használatát mutatjuk be, majd egy példával illusztráljuk a módszert.
Tanuljunk úgy, mintha kutatnánk A Mindenki múzeuma projekt pedagógiai elvei szerint olyan tanösvényeket készítünk, amelyek a tudományos kutatás logikai vázát is követik4. Így a tanulók nemcsak a tantárgyi ismereteiket bıvíthetik, hanem eközben számos készségük is fejlesztıdik. Persze nem kell közben kutatóvá válniuk, ık észre sem veszik ezt, ha egy jól elıkészített múzeumi óra résztvevıi és élvezıi. Mégis megtapasztalják, hogy hogyan mőködik a tudomány, hogyan dolgoznak a tudományos kutatók. A logikus, a világot megismerni és megérteni akaró gondolkodásmód alkalmazása a mindennapi életben is hasznos készség. A tudósok sokféle módon jutottak el nagy (és kicsi) felismerésekig az elmúlt évezredekben. Ahogy a kutatásmódszertan tudománya elkülönült és fejlıdött, egyre tudatosabbá váltak bizonyos lépések. Nem mindig, de nagyon gyakran azzal indul egy új kutatás, hogy valaki valamire kíváncsi lesz. A kíváncsiság, a szokatlan, érdekes, rejtélyes jelenségek illetve összefüggések felismerése az emberi elme kreativitásának egyik magas szintő megnyilvánulása. Nem várható, hogy iskolai tanítványaink agyában spontán buzogjanak a kérdések, de magunk elısegíthetjük ezt, rávezetéssel, figyelmük, tevékenységük irányításával, beszélgetéssel.
4
Az itt ismertetett módszer a magyar nyelven kutatásalapú tanulás néven bemutatott módszerrel rokon (Nagy 2010).
Sokan nyilvánítanak véleményt különbözı kérdésekrıl, sıt, állításokat hangoztatnak a világpolitikával, a focival, a közoktatással, a kortárs zenével, vagy bármely más kérdéssel kapcsolatban. Ezek az állítások gyakran nem igazolt tényeken alapulnak, hanem csak feltételezések, azaz hipotézisek, akkor is, ha meggyızıdés formájában, vagy akár sziklaszilárd igazságként hangoznak el. Ehhez hasonlóan, sok kutatás folytatódik oly módon, hogy a kutató is hipotézis állít fel. De itt nem elég a puszta szó. Ahhoz, hogy a feltételezése igazolást nyerjen, tényeket, bizonyítékokat kell keresnie és felsorakoztatnia. Igen gyakori eset, hogy a hipotézist nem támasztják alá a kísérletekkel vagy megfigyelésekkel nyert adatok és tények, így azok megdılnek. Ilyenkor a kutató vagy más módszerekkel keres újabb tényeket, amelyek igazolják, hogy elképzelése mégis igaz, vagy a korábban felmerült kérdés megoldására új hipotézist fogalmaz meg. Ekkor a bizonyítékok keresése már ennek az új feltételezésnek az igazolása érdekében folyik tovább. Ha a kutatók elég bizonyítékot találtak ahhoz, hogy egy kérdésre megalapozott választ fogalmazhatnak meg (azaz úgy tekintik, hogy felfedezésük vagy kutatásuk új eredményhez érkezett el), közzéteszik az eredményt, és ezzel kiteszik annak, hogy más kutatók is elvégezzék ugyanazokat a kísérleteket vagy megfigyeléseket, végiggondolják, újra értelmezzék a tényeket, és az új vizsgálatok megerısítsék, vagy megcáfolják a közzé tett eredményt. Ha ilyen „ellenırzések” sem cáfolják meg az eredeti kutatási eredményt, akkor azt igaznak (igazoltnak, avagy cáfolhatatlannak) fogadja el a tudományos közvélemény, mindaddig amíg esetleg újabb kutatók, újabb, és jobb hipotézis felállításával és igazolásával az elızı eredményt meg nem haladják, illetve meg nem cáfolják. Nincs tehát a tudományban megfellebezhetetlen, megtámadhatatlan tézis, éppen ez viszi elıre a kutatókat, ez vezet néha újabb és újabb kérdések megfogalmazásához, és azok igazolása így visz minket közelebb a világ mennél alaposabb megismeréséhez. Ha tanítványaink elég érettek ahhoz, hogy ilyen tapasztalathoz jutassuk ıket, akkor érdemes megpróbálkozni a Mindenki múzeuma tanösvényeivel, melyek a fent nagyon röviden, nagyon általánosan leírt folyamatot utánozzák le. Azt mondhatjuk, nem lehet elég korán kezdeni a fenti, logikus gondolkodásmódra nevelést, de nyilván egyszerőbb kérdésekkel kell kezdeni. Oktatási anyagaink részben a tananyagba illı témákban készülnek, melyek a Nat, kerettantervek, vagy egyes helyi tantervek szerint a tananyagba illeszthetık. Más témájú tanösvényeink nem kézenfekvıen illenek a tananyagba, de véleményünk szerint sok pedagógus és sok diák érdeklıdésére számot tarthatnak ezek a témák is. A jól tervezett és levezetett múzeumlátogatás a ma általánosan elfogadott elvek szerint három
fázisból áll: az elıkészületekbıl, a látogatásból és a látottak, az átéltek értelmezésébıl, rögzítésébıl (Tettamanti 2011). Tanösvényeinkben ezt a hármas tagolást vesszük alapul. Javaslatokat adunk arra, hogyan lehet a tanulók kíváncsiságát felkelteni, hogyan kell kérdéseket generálni. Megfogalmazunk mi is kérdéseket a múzeumban, nem ismerve a gyerekeket, de jól ismerve a bemutatni kívánt kiállítást vagy jelenséget. És megfogalmazhat a tananyag elsajátítását jobban lehetıvé tévı kérdéseket a pedagógus is elızetesen. De ha a tanulókban más kérdések ébrednek, amelyeket ugyanezzel a tanösvénnyel elıreláthatóan meg lehet válaszolni, azokat se vessük el. Ugyanilyen módon megfogalmazunk néhány hipotézist is, azzal, hogy ha más feltevések születnek, akkor hagyjuk, hogy a tanulók próbálkozzanak azoknak az igazolásával. A tanösvényben leírtak szerint a tanulók már úgy indulnak a múzeumba, hogy kíváncsiságukat felkeltette az elızetes gyakorlat, és hipotéziseik vannak, melyekre bizonyítékot keresnek a kiállításokban vagy a múzeumi rendezvényen. Ilyenkor élhetünk a kiscsoportos munka, a kooperatív tanulás lehetıségeivel, és többféle feladatot adhatunk a gyerekeknek. A gyerekekkel célszerő minél elıbb (akár egyenesen) abba a kiállításba vagy kiállításrészletbe menni, ahol a múzeumi foglalkozás lebonyolítható. Javasoljuk, hogy ennek a konkrét feladatnak (adatok, jelenségek, ismeretek felkutatását és rögzítését célzó munkának) a végeztével szabadabb, lazább múzeumi nézelıdést is iktassanak a programba, hogy a múzeumlátogatás élménye több legyen, mint egy kihelyezett tanóráé. Az elıkészítést és a látogatást a látottak értelmezése, magyarázata követi. Erre már megint az iskolában keríthetünk sort, hogy a nehezen megszervezett és elért múzeumi idıt inkább a múzeumi élmény elmélyítésére fordíthassuk. A látogatás utáni teendıket megint két fázisba oszthatjuk, mint azt az elıkészületekkel is tettük. Elıször beszéljük át, hogy mit láttak, mit tapasztaltak a gyerekek, és lehetıleg ık maguk értelmezzék, magyarázzák az új ismereteket, adatokat. Ez felel meg a tudományos kutatásban annak a lépésnek, amikor a kutató a bizonyítékokat összeveti a hipotézisével. A második fázis az eredmények (a felfedezések) közzététele. Ez történhet élıbeszéd formájában, akár úgy is, hogy a csoportok beszámolnak a többieknek. Szélesebb körhöz juthatnak el a felfedezések vagy legalábbis felismerések, ha a tanulók eleve olyan közzétételi formát választanak (vagy kapnak feladatul) ami kitehetı az iskola folyosójára, illetve manapság talán már az internetes közösségi oldalakban is kell gondolkodni (youtube, facebook stb.). De azzal is megbízhatjuk ıket, hogy beszéljenek az eredményrıl másoknak, barátaiknak, ismerıseiknek, családtagjaiknak (a bemutatandó tanösvényben ilyen közzétételt is javaslunk). Ennek nemcsak a kommunikációs készségek
fejlesztése a célja, hanem mennél többször mondják el, annál jobban megjegyzik maguk is a felismerést, és mennél többféle véleményt, reflexiót kapnak válaszul, annál jobban megerısödhet a felismerés hitele – vagy éppen ellenkezıleg: annál inkább kiderül, ha mégsem voltak helyesek a következtetések.
Egy tanösvény rövid bemutatása: Állatok a lakásban és a ház körül Ennek a gyakorlatnak az a célja, hogy tudatosítsa, milyen gazdag állatvilág lakik velünk a lakásban és a házunk körül. Ráadásul máshogy ítéljük meg ugyanazokat a fajokat, ha otthon, illetve a természetben tevékenyek. Célközönség: a 8-12 éves korosztály számára képzeltük el megfelelınek5. A 3 alkalomra tervezett foglalkozás a családot (az otthont), az iskolát és a Magyar Természettudományi Múzeumot is érinti. Ha a pedagógus más hazai múzeumban megtalálja azokat a fajokat, amelyek az otthonunkban elıfordulnak, könnyőszerrel átalakíthatja a tanösvényt, és annak a múzeumnak a meglátogatását veheti tervbe. Eszközigény: nagyítólencsék, papír, toll, háztartásban elıforduló anyagok, tárgyak, amelyeket a rovarok (és ha kertvárosban, falun laknak a tanulók, az egerek is) megdézsmálnak, károsítanak. Kapcsolódás a tananyaghoz: A jelenleg érvényben lévı Nat szerint az Ember és Természet mőveltségi területbe tartozik a téma. Az „Általános fejlesztési követelményeken” belül többet is érint, pl. hogy a tanuló legyen képes a természet jelenségeit (tárgyakat, élılényeket) és folyamatait észrevenni, azokat elemi szinten megfigyelni. Tanári irányítással tudjon egyszerő megfigyeléseket és vizsgálatokat végezni. Szerezzen jártasságot a jelenségek, folyamatok egyegy körének megadott szempontú csoportosításában. Tudatosuljon benne, hogy a természetrıl szerzett ismereteinket megfigyelés, vizsgálódás, kísérletezés, mérés útján szerezzük meg. A „Részletes követelményeken” belül is megtaláljuk a tanösvény helyét: a Kártevık testfelépítése, élete, illetve a Néhány ház körül élı állat testfelépítése, élete (a Nat az itt említett fajok közül a házi egeret említi). Tanulási célokként minden pedagógus megfogalmazhatja a maga számára fontosakat, mi a hasznos és káros fogalmának megértését, a kommunikációs készségek fejlesztését, a
5
Az MTM honlapján bıvebben, képekkel együtt letölthetı, Állatok a lakásban c. tanösvényt Zalatnai Éva és Elekes Éva múzeumpedagógusok, Varga Ildikó tanár, és szerzı készítették. Itt a logikai vázát mutatjuk be.
megfigyelést és a következtetések levonását tartjuk kézenfekvı célnak. Javasoljuk, hogy az osztály látogatása elıtt a pedagógus látogassa meg a múzeumot, tájékozódjon, hol van a pénztár, ruhatár, mosdó, hol van a Sokszínő élet c. kiállítás és benne a lakás élıvilágát, a mindennapi életünkben megjelenı biodiverzitást feldolgozó kiállításrészlet. Ez azért elınyös, mert magát az osztálylátogatást idıben és tartalmában is jobban meg lehet így tervezni, és a pedagógus magabiztosabban fog a múzeumban a gyerekekkel foglalkozni. A téma múzeumlátogatással egybekapcsolt feldolgozására, a tanuláskutatás eredményei alapján javasoljuk a következı szakaszokat.
A látogatás elıtt – 1. tanítási szakasz: Kérdéseket generáló tevékenységek – Ébresszünk kíváncsiságot! Az egész munka kezdıdjék úgy, hogy a gyerekek otthon, szüleikkel is beszélgetve írják össze, milyen fajok fordulnak elı a lakásban6, mit csinálnak azok ott. Ezekbıl a saját listákból készítsenek az osztályban közös jegyzéket a múzeumlátogatás elıtt. De ne csak a neveket győjtsék, hanem beszéljenek arról is, milyen jelei vannak az állatok tevékenységének7 (az állatok gyakran zavaró jelenlétén kívül hangok, látható rágási nyomok, ürülék, szag, a mi allergiás reakciónk stb.). Képesek csoportosítani, rendszerezni az állatok életének nyomait? Például így: lyukak, járatok eszközökben (szúette fa), járatok anyagokban (kenyérbogár rágta keksz, zsizsik rágta bab vagy borsó), pókhálószerő fonalak (aszalványmoly a pirospaprikában, ruhamoly gyapjúsálban), levedlett lárvabır (múzeumbogár, vagy szőcsbogár szırös lárvabıre a szırmén), élı és halott állatok élelmiszerben, ruházatban, stb.). Legjobb, ha be is hoznak „életnyomokat” az iskolába megmutatni. Néhány ötlet fontos, feldolgozandó kérdésekre: Miért jönnek be a lakásba az állatok? Élnek-e máshol ezek az állatok? Ha igen, hol? Ismeritek rokonaikat? Van-e köztük olyan, aminek örültök, ha találkoztok vele otthon? Hát kiránduláskor? Hol van ezeknek a fajoknak a helye az
6
Van néhány igazán közönséges, lakásokban és a ház körül gyakrabban elıforduló állat, amelyekkel a gyermekek és szüleik találkozhattak, vagy amelyekrıl az emberek beszélnek, általában tudnak. Ilyenek például: az ezüstös ısrovar, konyhai csótány, német csótány, aszalványmoly, valamelyik zsizsik, lisztbogár, ruhamoly, „házi légy”, csillárlégy, hangyák, pókok, házipor-atka, nyest, denevér, házi egér, fejtető, cérnagiliszta, ágyi poloska. Ebben a tanösvényben nem foglalkozunk a lakásba alkalmilag betévedı állatokkal (szúnyog, fátyolka, bencepoloska, harlekinkatica), sem a lakásban tartott házikedvencekkel, kutyával, macskával, akváriumi halakkal, papagájokkal, aranyhörcsöggel és másokkal. 7
Az MTM-ben 2011-ben megnyílt Természetrajzi mőhelyben errıl a témáról, az állatok különféle nyomairól otthon és a természetben, gazdag tárgyi anyagot mutat be a múzeum.
élıvilágban (akár a fejlıdéstörténeti rendszerben nézzük, akár a folyamatokban, a táplálkozási piramisokban)? Az a kérdés, hogy „Ezekrıl az állatokról csak rosszat lehet mondani?” megjelenhet itt, az elején, majd a látogatás után is, összekapcsolva a témát a környezeti nevelési mondanivalóval.
A látogatás elıtt – 2. tanítási szakasz: Aktív kutatás – Javasoljunk feltevéseket (hipotéziseket)! Néhány hipotézis vagy elılegezett magyarázat (amire majd a látogatás után visszatérhetnek): Mi teremtünk kedvezı élıhelyet az állatok számára a lakásban, szinte csalogatjuk ıket befelé azzal, hogy búvóhelyet és nagy mennyiségben rendelkezésre álló táplálékot biztosítunk számukra. A lakásban elıforduló állatok nem csak károsak lehetnek (ha ez a kérdés így felmerült már a gyerekekben). A lakásban terhes fajok a lakáson kívül egészen más szerepet játszanak a természetben. (Ha otthonról jó változatos neveket hoztak magukkal arra a néhány fajra, ami elı szokott fordulni a lakásokban, akkor egy olyan állítást is megfogalmazhatunk, hogy hibásan használunk bizonyos szavakat többféle állat jelölésére. Például a féreg névvel nemcsak a tudományosan féreg-nek nevezett állatokat (győrősférgek, laposférgek, fonalférgek stb.) illetik, hanem sok rovarlárvát is (a férges almában és dióban helyes névvel nevezve hernyók vannak). Sıt, Székelyföldön legalábbis, a házi egeret is említik „fireg”-ként. De ilyen szavunk a kukac (a kukacos almában, dióban is ugyanazok a hernyók vannak), vagy a bogár is (a lisztbogár bogár, de a svábbogár az csótány és a suszterbogár az poloska).
A látogatás - 3. tanítási szakasz Kreativitás – Győjtsünk adatokat, bizonyítékokat megfigyelés útján Az osztály meglátogatja a Magyar Természettudományi Múzeumban a Sokszínő élet c. kiállítást. Javasoljuk, hogy a kiállításon viszonylag gyorsan sétáljanak végig a Városi természet c. részig. A következı feladatokat itt javasoljuk majd elvégezni. A tanulók tevékenysége: megfigyelés, jegyzetek és rajzok készítése. Feladat ötletek: keressenek otthonról ismerıs állatokat8 a konyhában és a ruhásszekrényben, próbálják 8
A kiállításban sok fajt találunk preparátum, kép vagy makett formájában. A löszpusztagyep felıl érkezve a konyha bal oldalán látható állatok: ezüstös ısrovar, konyhai csótány, német csótány, babzsizsik, aszalványmoly, fogasnyakú gabonabogár, szőcsbogár, gyapjúbogár, ruhamoly, nyest, rıt koraidenevér, házi egér. A konyha jobb oldalán: szemetes zugpoloska, légyölı pókszázlábú, fejtető, szırtüszıatka, rühatka, ruhatető, lapostető,
megbecsülni, hányszoros nagyításúak a makettek, figyeljék meg, hogy melyik állat milyen táplálék mellett van, rajzolják le az állatokat. Érdemes itt megbeszélni a látottakat, például a következı kérdéseket feltéve: Mit gondoltok: milyen állatok ezek, milyen nagyobb rendszertani csoportba tartoznak? Melyik mivel táplálkozik? Mennyire gyakoriak a lakásokban (ki találkozott már velük)? Mit csináltok, ha a lakásban (ruhában, ételben, a hajatokban) találjátok ıket? Megfigyeltétek valaha, hogy mit csinálnak, hogyan mozognak ezek az állatok? A kártevınek nevezhetık ellen hogyan védekeznek a szüleitek? A feladat elvégzése után a gyerekek széledjenek szét a kiállításban, és fedezzék fel maguknak a többi látnivalót. Erre szánjunk legalább 15 percet. A pedagógus erre az idıre is adhat újabb kisebb feladatot vagy támpontot, de ne hajszoljuk ıket teljesítményre, engedjük, hogy a pazar kiállítás hasson az érzékeikre, a szívükre is. Érdemes megnézni más kiállításokat is, ha már a múzeumba eljutottunk, de egyszerre ne akarjunk mindent, az túl sok mindenkinek, gyereknek is, felnıttnek is. A látogatás után – 4. tanítási szakasz A látottak különbözı szempontok szerinti megbeszélése – Mit láttunk,, hogyan értelmezzük? A múzeumlátogatás végén kiadjuk a feladatot és a következı órán beszéljük át. Keressék meg könyvekben (Schmidt 1987, Újhelyi 2005, Veress 1996, Vásárhelyi 1999, 2007, az Uránia Állatvilág sorozat kötetei stb.), vagy a neten (lásd a tanulmány végén), az otthon vagy a kiállításban megismert állatokat, és olvassanak az életmódjukról, készítsenek jegyzeteket. Már újra az iskolában: osszuk 3 csoportra a gyerekeket, és ık háromféle módon fogják a látottakat és tanultakat összefoglalni. A gyerekek egy csoportja a velünk együtt élı állatokat aszerint csoportosítja, hogy a lakás melyik helyiségében fordulnak elı. Vajon miért ott? A másik csoport végigbeszéli a tanulók 1 napját: milyen állatokkal szoktam találkozni reggelinél, délelıtt, délután, este, éjszaka? Miért? A gyerekek harmadik csoportja a kártevıket és nem kártevı, de velünk együtt élı állatokat aszerint csoportosítja, hogy mit fogyasztanak: állati eredető, (pl. bır, szalonna, gyapjú, szırme), növényi eredető táplálék (liszt, kenyér, kekszek, müzli-félék, gabonapelyhek, főszerek), illetve mi magunk (a paraziták vért, illetve a belünkben élık béltartalmat, a poratkák kihullott hajat, lehullott bırkorpát is fogyasztanak).
cérnagiliszta, orsógiliszta, ágyi poloska, házipor-atka. Tehát nemcsak a lakásban velünk élı állatok, hanem néhány bennünk, illetve rajtunk élı parazita is bemutatásra kerül itt.
A három csoport röviden számoljon be az eredményrıl a többieknek. Az osztály együtt megbeszéli, hogyan csalogatjuk szinte a lakásba az állatokat azzal, hogy kiváló körülményeket biztosítunk nekik. Érdekes lehet annak végiggondolása, hogy milyen lehet egy a szemétbe kidobott, aszalványmollyal fertızött müzlisdobozban élı állatok további élete, ha a dobozt úgy ahogy van a szemétbe dobják (ezzel „kivezettük” a beszélgetést a szabadba). Ötleteket győjthetünk arra, mit lehet a velünk élı állatoktól eltanulni, milyen megfigyeléseket lehet végezni rajtuk. Megbeszélhetjük, hogy „kinek van több joga” valahol élni, aki elıbb volt itt, vagy aki beköltözött? Némelyik faj már ott élt, azelıtt, hogy házak épültek volna, a kész lakásba viszont velünk együtt, vagy utánunk költöztek ık be, és jönnek azóta is, amikor csak lehetıségük nyílik rá. Beszélhetünk arról is, hogyan lehet megelızni az állatok beköltözését, hogyan lehet eltávolítani vagy kiirtani ıket.
A látogatás után – 5. tanítási szakasz Bemutatás – Ismertesd a felfedezéseket, magyarázatokat másokkal Már a kiscsoportok beszámolója is az eredmények másokkal való ismertetése, de tovább is mehetünk. Az iskolából több osztály is elvégezheti a látogatást, és összehasonlíthatják az eredményeiket pl. egy-egy poszter készítése után, azokat egymás mellé a folyosóra kirakva. A tanulók meséljék el, beszéljék meg otthon (szüleikkel, nagyszüleikkel), hogy mit tudtak meg arról, mi minden élhet még a lakásban, mit tesz a velünk élı állatvilág és miért. Egyben számoljanak be a múzeumlátogatásról is.
A virtuális tanösvény nincs kıbe vésve! A fentiekben leírt tanösvény a nemzetközi szakértık által kidolgozott, korszerő elvek szerint készült, de egyáltalán nem biztos, hogy a lehetı legjobb. Elsı olvasásra esetleg bonyolult, részletes, sıt elaprózott lehet. Sok pedagógusnak olvasás közben más ötletei merülhettek fel, vagy egyes javaslatokat feleslegesnek tart. Nyugodtan változtasson, ha az új ötletek ugyanoda, azaz ugyanahhoz a tanulási tartalomhoz, ugyanannak a képességnek a fejlesztéséhez elvezetnek. Másvalaki a témát tarthatja erıltetettnek, vagy az nagyon nem illik bele oktatási gyakorlatába, a helyi tantervbe. Használja az itt bemutatott logikát, a
vezérfonalat, de alakítsa át nyugodtan a maga számára fontos téma9 feldolgozásához szükséges módon. Már most megjegyezzük, hogy többféle tanösvény található a múzeum honlapján, és a jövıben sokféle lesz látható itt és a Natural Europe honlapon magyar nyelven is. Szándékosan helyeztünk el pl. történelmi tárgyú tanösvényt is a Természettudományi Múzeum honlapján, hogy bemutassuk, bármely tantárgy és bármely tananyag feldolgozására alkalmas a módszer. Amelynek egyik nagy elınye a rugalmasság, az, hogy mindenki a maga oktatási gyakorlatához illesztheti, formálhatja. Ennek elısegítésére adunk képeket, nevezünk meg internetes és nyomtatott forrásokat a tanösvényekben. A zárszó már nemcsak a Mindenki múzeuma projektrıl szól. Várjuk a pedagógusokat, csatlakozzanak ehhez és a hasonló múzeumi munkákhoz. Megéri nekik, hiszen ha valakivel közös munkába kezdünk, akkor ı maga mellé állítja, használja a múzeum elérhetı tárgyi és szellemi kapacitását. Nekünk, múzeumiaknak is hasznos ez. Egy adott iskola helyi tantervébe illı tanösvényrıl joggal feltételezhetı, hogy sok más iskola számára is hasznosulhat, mert például ugyanazt a tankönyvet használják. Így az a munka, amit mi fektetünk bele, ezáltal a múzeumban felhalmozott tárgyi anyag és tudás többszörösen hasznosulhat. És ez a múzeumok egyik legfontosabb célja.
Felhasznált irodalom Molnár Éva (2010): A tanulás értelmezése a 21. században. Iskolakultúra, 20. 11. sz. 3-16. Nagy Lászlóné (2010): A kutatásalapú tanulás/tanítás (’inquiry-based learning/teaching’, IBL) és a természettudományok tanítása. Iskolakultúra, 20. 12. sz. 31-51. Schmidt Egon (1987): Nemszeretem állatok. Natura Kiadó, Budapest. Tettamanti Zs. (2011): A múzeumlátogatás. In: Vásárhelyi T. Kárpáti A. (szerk.): Múzeumi tanulás. MTM-Typotex, Budapest. 227-241. Újhelyi Péter (2005, szerk.): Élıvilág enciklopédia: A Kárpát-medence állatai, Kossuth Kiadó, Budapest. Uránia Állatvilág – Rovarok, Emlısök. Gondolat Könyvkiadó, 1970 Vásárhelyi Tamás (1999): Állatok a városi ember környezetében. In: Vásárhelyi T. (szerk.): A 9
Ilyen téma lehet például „a vízpartok élıvilága”, amihez egy másfajta felkészítést kell kidolgozni, de aminek a feldolgozásához ugyanúgy rengeteg illusztrációt, példányt, további ismeretet találhatni a Sokszínő élet címő kiállításban, vagy más múzeumokban, Esztergomban, Kaposvárott, Gyöngyösön, Zircen, Szegeden és másutt.
városban. Körlánc Könyvek 10. Körlánc, Budapest. 55-68. Vásárhelyi Tamás (2007): Múzeumi győjtemények és kiállítások állati kártevıi és az ellenük való védekezés. Állományvédelmi füzetek IV, Oktatási és Kulturális Minisztérium, Budapest. (http://www.ethno.hu/a-program/kiadvanyok/, letöltve 2011. november 26.) Vásárhelyi T. és Kárpáti A. (2011, szerk.): Múzeumi tanulás. MTM-Typotex, Budapest. Vásárhelyi T. és Victor A. (2003, szerk,): Nemzeti Környezeti Nevelési Stratégia. Magyar Környezeti Nevelés Egyesület, Budapest. Veress István (1996, fıszerk.): Magyarország állatvilága. Pannon enciklopédia, Dunakanyar 2000, Budapest. További információkat, anyagokat győjthet a következı honlapokról: www.mttm.hu www.natural-europe.eu/ www.ezermester.hu www.anyagvedelem.hu www.livingwithbugs.com/damage_tb.html www.securitypest.com/other_insects.htm insects.tamu.edu www.haziallat.hu (nem tudományos igényő) www.tankonyvtar.hu/nincs-cim-tanari-100217-99 (ez ugyan a hullámos papagájról szól, de sok pedagógiai ötlettel ) http://irtojo.hu/modszertan.htm www.oek.hu stb.
