TÉZIS FÜZET
Fábry Nicola Bianca
KARIKAÉKSZEREK A KÁRPÁT-MEDENCEI LA TÈNE KORI NŐI SÍROKBAN. MAGYARORSZÁG TERÜLETE LA PARURE ANULARE NELLE TOMBE LATENIANE NEL BACINO DEI CARPAZI. L’AREA UNGHERESE
Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Történelemtudományok Doktori Iskola - Régészet Doktori Program Alma Mater Studiorum – Università di Bologna Dottorato di ricerca in Archeologia. Ciclo XXII Settore scientifico-disciplinare di afferenza: L-ANT/01
Témavezetők: Prof. Szabó Miklós (Eötvös Loránd Tudományegyetem) Prof. Vitali Daniele (Universitè de Burgogne - Dijon)
Bologna, 2011 december 13 Vizsgabizottság tagjai: Prof. Szabó Miklós (ELTE) Prof. Vitali Daniele (UB, Dijon) Prof. De Marinis Raffaele Carlo (Università degli Studi di Milano) Dr. Tankó Károly (MTA-ELTE)
BEVEZETÉS
A bronzkor kezdete óta, a női viseletet főként a párban karon vagy lábon viselt karikaékszerek jellemzik. A karikaékszerek viselete a La Tène időszakban, gazdag formai és díszítési változatosságot mutat, többek közt a nyersanyagok sokféleségének köszönhetően. A drágafémből készült karperecek, amelyek a korai vaskor végi és késő vaskor eleji fejedelmi sírjait jellemezték, szerényebb formában a kora La Téne időszak után is dokumentáltak. A La Tène időszakban, a karikaékszerek morfológiai jellemzői és a viseletek variánsai melynek részét kepzik, lehetővé teszik a bizonyos emberi csoportok mozgásánsk a követését, a kapcsolatok felismerését a különböző területek között és a következő stádiumban hozzájárulnak az újonnan alakult központok felismeréséhez. A kora Là Tène kezdetét és legfőképpen a történeti kelta vándorlás időszakát, erős akkultúrációs folyamatok jellemzik, melynek következtében eltolódtak a kulturális fejlődés súlypontjai és a La Tène kultúrának új központjai alakultak ki, melyek megnyilvánulnak az újonnan alakult társadalmi elit, női karikaékszer viseletének együtteseiben is. A karikaékszerek típusainak jelentős skálája és a formák variációi, valamint az egyes típusok és maguknak a karikadíszek típusainak kombinációi a női viseletben nem csupán a relatív kronológia szempontjából értékes mutatók. A La Tene-korban a régészeti anyagi kultúrán a belül a fibulák után a karikaékszer jelenti a kronológia szempontjából a második érzékeny tárgycsoportot, ugyanakkor a karikadísz mint a női viselet tartozéka, az anyagi kultúra értelmében úgynevezett karika-viselet, igen jelentős szociokulturális és kultúretnikai mutató. A kutatás során, a karikaékszerek sorainak, csoportjainak és típusainak fejlődési változása, amelyeket a relatívkronológiai séma alapján meg lehet figyelni, össze lettek vetve az egyes síregyütteseken belül a karikák (fajta és típus) kombinációival, valamint a sírban való elhelyezkedésükkel, a karikák viseletének alapvető módjainak jellemezése céljából.
A KUTATÁS CÉLJA ÉS METÓDUSA
A vizsgált anyagot olyan zárt síregyüttesek alkotják, amelyek fegyver nélküli mellékletűek. Az erősen bolygatott, vagy bizonytalan eredetű együttesek általában nem kerültek bele a vizsgált anyagba, ha mégis, akkor igen aprólékosan átértékelve. Az 53 lelőhelyről szarmazó, 187 kiválasztott sír (90 rekonstruált csontvázas sír az ékszerek eredeti elhelyezkedésével és 97 hamvasztásos síregyüttes), Magyarország 348 kelta temetkezésre utaló lelőhelye közül lett kiválasztva. A használható síregyütteseknek a relatívan alacsony száma, - a karikaékszer nélküli sírok, - a közöletlen temetők, sírok, erősen bolygatott kontextusok, - hiányos dokumentáció és a szórványos leletanyagból következik. Ami a hamvasztásos rítusú sírokat illeti, nyilvánvaló az adatok nagy részének a hiányossága, ezért az ékszerviselet kombinációinak értékelése, elsősorban a gyerek és a női csontvázas zárt síregyüttesekre van alapozva, melyekben a karikaékszer a funkcionális helyzetében figyelhető meg, ez utóbbi esetben lehetőség nyílt a különböző kombinációk megfigyelésére és ezeknek rendszerezésére. Magyarország területén, a legkorábbi feldolgozott karikaékszereket tartalmazó síregyüttesek, a migrációt jellemző La Tène B1 időszakba tartoznak, a legfiatalabbak pedig a La Tène C korszakra datálhatóak. A Sopron-Krautacker és a Pilismarót Basaharc, Kr.e. V századi, közöletlen síregyütteseinek tanulmányozásának lehetősége hiányában, a karikaékszerek viseletének erre a korai időszakára vonatkozó periódusa, fedetlen maradt.
A kutatás célja: - A karikaékszerek standardizált besorolása és leírása (a tipológiai sorozatok meghatározása a megfigyelt jellemzők alapján) - A típusok definiálása és a tipológiai sorok meghatározása - A formai fejlődési folyamat, az időbeni változás és a térbeli elterjedés definiálása - A karikaékszerek relatív kronológiába való besorolása a “Gebhard horizontok” alapján (fig. 1) - Az ékszerviselet modelljeinek idő és térbeli azonosítása
2
- A kiválasztott síregyüttesek katalógusának létrehozása (nekropolisz, sír, leletanyag leírása, grafikai dokumentáció) (II Kötet)
Fig. 1. A La Tène kor kronológiai fázisainak szintézise a „Gebhard horizontokkal”, csillaggal jelölve Szabó M. helyesbítései.
A kutatás eredményeként, a karikadíszek standardizált besorolása, leírása, a típusok definiálása és tipológiai sorok meghatározása mellet, az időbeni fejlődési folyamat is körvonalazhatóvá vált. A karikaékszerek csoportjainak és típusainak fejlődési változásai, össze lettek vetve az egyes síregyütteseken belül a karikák típusainak kombinációival, valamint ezeknek a sírban való elhelyezkedésükkel, hogy a karikák viseletének alapvető módjait jellemezni lehessen. A 187 feldolgozott sírból származó 451 darab karikaékszer kódja, táblázatokba lett csoportosítva, a típus, variáns, sír, funkció, horizont, méretek és a szakirodalomra vonatkozó adatokkal. A csoportok típusainak időbeli szekvenciája áttekintése érdekében, horizontokra osztott táblázatban lettek feltüntetve a karikaékszerek. A csontvázas sírok esetében, a karikaviseletek rekonstruáláva lettek, így lehetőség nyílt a viseleti modellek felismerésére és azoknak a rendszerezésére.
3
A karikaékszerek, 6 szintes szeriációba osztva lettek rendszerezve: 1. OSZTÁLY → A = Karikaékszerek osztálya melybe a torquis, felkart díszítő karika, karperec, gyűrű és bokaperec tartozik. 2. ALOSZTÁLY → A karikaékszerek nyersanyaga alapján 6 alosztály lett meghatározva. Kód:
AA = ezüst karikaékszer AB = bronz karikaékszer AF = vas karikaékszer AO = arany karikaékszer AS = szapropelit/ linyit karikaékszer AV = üveg karikaékszer Az alosztályokon belül, a bronz karikaékszerek a tanulmányozott anyag 74,70% -
át teszik ki (337 darab); a vas karikaékszerek a 18,20% - át (82 darab); A szapropelit/ linyit karikaékszerek a 3,80% - át (17 darab); az ezüst karikaékszerek az 1,60% - át (7 darab); az üveg karikaékszerek az 1,30% - át (6 darab); és végül az arany karikaékszerek a 0,40% - át (2 darab). 3. SOROZAT → Az alosztályok 13 sorozatba tagolodnak a morfológiai jellemzők alapján. Az X és az Y kivételével, a kódok a Francia nyelvű terminológia rövidítésének felelnek meg. Kód:
B = (Bandeau) Szalag formájú C
= (Côtelé) Bordázott
CH = (Cabochon) Foglalatos F
= (Fil) Drót
FT = (Fil torsadé) Sodrony N
= (Nodosité) Csomókkal díszített
OC = (Oves creux) Hólyagos T
= (Tige) Rúdból készült
TB = (Tubulaire) Cső szerű
4
TO = (Tôle) Lemezes TS = (Tige segmentée) Barázdált rúdból készült X = Plasztikus díszítésű Y = Pszeudo filigrán/ pszeudo granuláció/ pastillage díszítésű 4. CSOPORT → A sorozatoknak a csoportokba való további tagolódása, arab számokkal van kifejezve. 5. TÍPUS → A hólyagos karikaékszerek csoportjának a kivételével, ahol a típus a hólyagok számának megfelelő arab számmal van feltüntetve, a csoportokon belüli típusok kódjai nagybetűkkel vannak jelezve. 6. VARIÁNS → A típuson belüli variánsok kisbetűvel vannak feltüntetve. Példa egy karikaékszer kódjának összetételére: AB-TB2-Aa → Cső szerű, bordázott (40 bordánál kevesebb), díszítetlen csapos zárral rendelkező bronz karikaékszer AB
→ ALOSZTÁLY: Bronz karikaékszer
AB - TB
→ SOROZAT: Cső szerű bronz karikaékszer
AB-TB2
→ CSOPORT: Cső szerű, bordázott, bronz karikaékszer
AB-TB2-A → TÍPUS: Cső szerű, bordázott (40 bordánál kevesebb), bronz karikaékszer AB-TB2-Aa → VARIÁNS: Cső szerű, bordázott (40 bordánál kevesebb), díszítetlen csapos zárral rendelkező bronz karikaékszer
A vizsgált anyagban a bronz karikaékszerek alosztálya bizonyul tipológiailag a legváltozatosabbnak: 13 sorozatban, 46 csoportban és 84 típusban jelennek meg (fig. 2). A kis számban elterjedt, gyakran egyedi, precízen készített példányok mellett, nagy számban előfordulnak kevésbé jó minőségű vagy egyszerűbb módon elkészített darabok is, melyeket J. Bujna népi ékszereknek definiál, miután egy szélesebb réteg számára is
5
megszerezhetők voltak. Több formájuk hosszabb időszakon át kedvelt volt, mint például a sima AB-TB2 vagy a bütykös díszítésű AB-TB3, cső szerű, bordázott, bronz lábperecek, melyek a LT B2 fázisban (4-es, 5-ös horizont) igen széles körben terjedtek el a Kárpátmedence területén. Ez a típus ÉK Svájc területéről már a LT B1 fázisban ismert, ahol azonban mindkét lábon kettesével viselték. Ennek a karikaékszernek a megjelenése a helyi karikaviseletben (párban, mindkét lábon egyesével), nem csupán a társadalmi változásokat tükrözi, de a helyi Duna-menti és pannóniai kelták produkciójának növekedését is. Ez a produkció nem csak a nagy szamban elterjedt AB-TB bokaperecekben tükröződik, hanem a ritkábban előforduló, néha egyedi darabokban is, mint például a 6-os horizontban dokumentált pszeudo filigran díszítésű karikaékszerekben AB-Y, vagy az 5-ös horizontra jellemző, plasztikus díszítésű AB-X és a szalag formájú AB-B2 csoportba tartozó karperecekben. Ez utóbbi két csoport előfordulása legfőképpen a Dunantúlon és DNY Szlovákia területén mutatható ki. A 4-es horizonttól, a helyi karikaviseletbe fokozatosan beépülő hólyagos díszítésű bronz, először kar majd lábperecként használt AB-OC sorozat megjelenésével párhuzamban (fig. 3), a bronz karikaészerek mellett egyre gyakrabban jelentek meg a vasból készült darabok, amelyek megmunkálásában a kelta mesterek igen magas fokot értek el. A vasból készült ékszerek elsősorban karperec és a felkart díszítő karikaként szerepelnek a női viseletben, ritkábban előfordulnak torquisként, míg a bokaperec és a gyűrű csak epizódikus. Ezek a tárgyak anyagukból adódóan a konzerváció és a restaurálás szempontjából sokkal igényesebbek, aminek következtében a részletes morfológiai vizsgálatra nem minden esetben nyílik lehetőség. A vas karikaékszerek alosztálya tipológiailag 8 sorozatba lett csoportosítva (AF-B, AF-C, AF-CH, AF-N, AF-T, AF-TB, AF-TS, AF-X), melyből a rúdból készült AF-T sorozatba tartozó karikák száma bizonyult a legmagasabbnak. A LT B2 időszak folyamán és a LT C1 időszak kezdetén (4, 5, 6-os horizontok) meg lehet figyelni a kapcsolatok intenzívebbé válását Morvaország és Csehország között, mely szorosan kapcsolódik a szapropelit/ linyit AS ékszerek importjához, mely ebben az időszakban fordul elő a legnagyobb mennyiségben. A szapropelit/ linyit karikák, Magyarország területén kizárólag a karperec és a felkart díszítő karika funkciójában dokumentáltak (Szlovákia területén a gyűrű is előfordul), mindegyik karika sima felületű és zárt, egyedül a metszetükben mutatnak különbséget.
6
A LT C1 szakaszában a cseh és morva területtel szemben, a Kárpát-medencében folytatódik a 4-es horizontban megkezdődött hólyagos díszű karikák viselete. A 6-os horizontban a hólyagos karikák fejlődése a három/ négy hólyaggal díszített bokaperecekkel éri el a csúcspontját, ezek a női karikaviseletnek a regionális/ etnikai hovatartozás kifejezőivé válnak. Ebben a fázisban az ékszerek közt az üvegből készültek lesznek az értékes darabok és az elit női viseletben változások figyelhetők meg, nem az ékszerek mennyiségén, hanem a darabok egyediségén lesz a hangsúly. Az üveg karikaékszerekkel AV a kelta ékszerviselet a forma és a díszítőmód tekintetében is a csúcsához közeledett, amelyet a késő La Tène oppidumok környezetében ért el. A feldolgozott anyagban mindössze hat sírban dokumentált az üveg karikaékszer, melynek 3 típusa a Gebhard és Haevernick tipológia szerint lett rendszerezve (Gebhard 1 = Haevernick 14; Gebhard 11a = Haevernick 6b; Gebhard 33 = Haevernick 5b). A LT C1 szakaszában a karika viselet fejlődésének vizsgálatát megnehezíti, hogy a temetkezések nagy része hamvasztásos rítusú, amely következtében egyrészt elvész az az információ, hogy egy adott karikát a test mely részén visletek, másrészt nagyobb mértékben rongálódtak a viselet darabjai. A La Tène kor kései időszakából az egész középeurópai térséghez hasonlóan a mi területünkön is csupán néhány magányos sírt ismerünk.
7
Serie
B
C CH
F
FT N
OC
T
Gruppo 1** 2 3 4 1 2 3 1 2 1 2 3 4 1* 2 1 2 3 1 2 3 4 5 1 2 3 4 5 6 7 1
Funzione
Ω
TO
TS
X
Y
13
3 4 5 1 1 2 3 4 5 X1 X2 Y1 Y2 Y3 Y4 Y5 47
Tipo
?
A, B A, B A, B, C A, B A A A, B, B*, B** A A*, B A, B A*
A, B, C A, B, C 12, 10 9, 8, 7 6, [5] 4, 3 A, B A A, B, C, D A, B, C A, B A, B A A, B, C, D, E A, B
2 3 2 1 1 2 1 2 2 1 1 1 3 3 2 3 2 2 2 1 4 3 2 2 1 5 2
A, B
2
A A, B
1 2 1 1 2 1 1 1 1 1 2 3 2 1 1 1
A, B A A
A A, B A, B, C A, B
7
4
n. tipi 2 2 1
A, B
2 TB
34
7
12
86
Variante
n. presenze 1 3 1 2 5 9 4 1 1 9 1 7 2 1 2 1 13 7 5 16 7 22 2 1 7 4 4 4 1 8 3
Aa, Ab
Aa, Ab, Ac
Ba, Bb, Bc Aa, Ab, Ac, Ba, Bb 12a, 10a, 10b 9a, 8a, 8b, 7a 6a 4a, 4b, 3a, 3b
Aa, Ab, Ac Ba, Bb Aa, Ab, Ac Aa, Ba, Bb Aa, Ab, Ac, Ca, Cb Aa Aa, Ab, Ac, Ad, Ae, Ba, Bb, Bc
Aa, Ab Aa, Ab, Ac
41 11 3 1 2 3 1 1 1 1 1 3 5 4 1 1 1 237
Fig. 2. Összesítése a bronz (AB), ezüst (AA) és az arany (AO) karikaékszerek sorozatainak. AB: 13 sorozat; 46 csoport; 84 típus; 230 jelenlét. AA: 2 sorozat; 3csoport; 3 típus; 5 jelenlét. AO: 2 sorozat; 2 csoport; 2 típus; 2 jelenlét. Ω torquis; felkart díszítő karika; karperec; gyűrű; bokaperec.
8
Fig. 3. A hólyagos díszítésű bronz karikaékszerek AB-OC sorozat, csoportjainak és típusainak időbeli szekvenciája.
9
A KUTATÁSSAL KAPCSOLATOS PUBLIKÁCIÓK: FÁBRY N. B. 2006 = Rango e identità etnica delle donne, in VITALI D., Alla ricerca dei Celti d’Oriente, in «Archeo» 252. 2006. [2008648]
FÁBRY N. B. 2008 = L’armilla da Bric San Vito nel quadro degli anelli a ovoli in Italia, in GAMBARI F. M. (dir.), Taurini sul confine. Il Bric San Vito di Pecetto nell’età del Ferro. Torino, 2008, 127-132. [2008743]
FÁBRY N. B. 2011 = Il costume degli anelli da caviglia ad ovoli cavi in età lateniana, in MARZATICO F. – GEBHARD R. – GLEIRSCHER P. (dir.), Le vie delle grandi civiltà. Relazioni e scambi fra il Mediterraneo e il centro Europa dalla preistoria alla romanità (kiállítási katalógus). Trento 2011. 296-297. [2014506]
10
