TARTALOMJEGYZÉK Tartalomjegyzék ......................................................................................................... 2 I. Az első európai nyugdíjtörvények............................................................................ 3 II. A nyugdíjrendszerek változásai .............................................................................. 4 III. Öregségi nyugdíjrendszerek Nyugat-Európában................................................... 5 1. Ausztria ............................................................................................................... 5 2. Belgium ............................................................................................................... 6 3. Németország....................................................................................................... 6 IV. Öregségi nyugdíjrendszerek Észak-Európában .................................................... 8 1. Svédország ......................................................................................................... 8 2. Finnország .......................................................................................................... 9 V. Öregségi nyugdíjrendszerek Kelet-Közép-Európában ..........................................11 1. Lengyelország....................................................................................................11 2. Szlovákia............................................................................................................12 3. Csehország........................................................................................................13 VI. A vizsgált európai öregségi nyugdíjrendszerek ....................................................15 VII. A magyar nyugdíjrendszer ..................................................................................22 1. A magyar nyugdíjrendszer alapjai ......................................................................22 2. Hazai nyugdíj-demográfia ..................................................................................25 3. Nyugdíjrendszerünk fenntarthatósága ...............................................................27 Felhasznált irodalom .................................................................................................30
Az EU-tagállamok nyugdíjrendszerei rendkívül diffúz képet mutatnak. Különbségek vannak a nyugdíjrendszer szinte minden elemében: az állami és magánrendszer jellegében, a finanszírozási megoldásokban, a nyugdíjformulában, magában az indexálásban is. A Méltányosság Politikaelemző Központ korábban foglalkozott 1 a nyugdíjkérdéssel és az ezzel kapcsolatos politikai vitákkal. Ezúttal az Európai Unió három fő régiójából (Nyugat-, Észak-, és Kelet-Közép-Európa) vett példák útján kívánunk fogódzót nyújtani az elkövetkezendő időszak (várhatóan erősödő) vitáihoz, felvázolva a hazai nyugdíjas korosztály demográfiai alapadatait.
I. AZ ELSŐ EURÓPAI NYUGDÍJTÖRVÉNYEK 2 Az állami nyugdíjrendszerek az EU mai tagországaiban 1889 és 1937 között jöttek létre. Az első nyugdíjtörvények általában az ipari és kereskedelmi dolgozókra, elsősorban a munkásokra vonatkoztak, ők jelentették a meghatározó kört. Az első nyugdíjtörvények közül talán két, koncepcionálisan eltérő példát érdemes kiemelni, hiszen ezek később (éppen az eltérő nyugdíj-paradigma okán) alapvető befolyást gyakoroltak a későbbi európai (meg kell jegyezzük, nem csak európai) nyugdíjtörvényekre, nyugdíjrendszerekre. Az állami nyugdíjrendszerek ősének tekintett – egyébként Bismarck nevével összeforrott – első német nyugdíjtörvény (1889) biztosítási elven alapuló modellt vezetett be, „megőrizve ezzel a magánnyugdíjrendszerek klasszikus, biztosításelvű jellegét, módosítva természetesen az általános kötelező biztosítás jellegéből adódó sajátosságokkal.” 3 A Bismarck-féle rendszer a védettséget azáltal teremtette meg, hogy kötelezővé (és államilag szabályozottá) tette a nyugdíjbiztosítást, célként tűzve ki az aktív korban elért munkajövedelemmel arányos, a munkajövedelmet részben pótló ellátást az öregkorra. A német nyugdíjtörvényt két év múlva követő dán (első) nyugdíjtörvény követte, amely alapvetően eltérő alapokon kívánta megoldani a nyugdíjkérdést: „alkotói egy valamennyi lakosra kiterjedő, adóforrásokból finanszírozott öregségi nyugdíjat
1
Paár, 2010 Gerencsér, 2000 felhasználásával 3 Gerencsér, 2000 2
vezettek be” 4 . Ez a modell az „öregek” ellátását teljes körben szándékozott megoldani. A döntés hátterében az a megfontolás állt, hogy a döntéshozók szerin a szerényebb jövedelműeknek (kisparasztok, munkások) nem volt elegendő forrása a járulékfizetéshez. Emellett nem tartották elfogadhatónak a természetbeni jövedelmek járulékoltatását. Fontos megjegyezni, hogy ez a modell szolgált mintául az angol és a skandináv nyugdíjrendszerekhez (de Európán kívüli hatása is volt). „Ezek az országok mindmáig megtartották az alapnyugdíjat, ami a rendszer lényegi eleme volt, de a konkrét konstrukció jelentősen változott. Egyrészt az alaprendszer jövedelemfüggő elemmel egészült ki, másrészt több országban részben vagy egészben a járulékfizetés váltotta fel az adókból történő finanszírozást.” 5
II. A NYUGDÍJRENDSZEREK VÁLTOZÁSAI Az első nyugdíjtörvényeket követően az állami nyugdíjrendszerek állandó mozgásban, változásban voltak. Ennek alapján három alapvető irányt lehet felvázolni: A nyugdíjrendszerbe bevont kör szélesítése: a törvényen kívül rekedt foglalkoztatotti csoportokat (jellemzően az alkalmazottakat, a mezőgazdasági dolgozókat, valamint az egyéni vállalkozókat) vonták be a biztosítottak körébe; A törvényi szabályozás kiterjesztése mindhárom nyugdíjágra (öregségi, rokkantsági, hozzátartozói) azokban az országokban, ahol nem egyszerre történt a szabályozás; Az ellátások egységesítése, amelynek keretében a különböző foglalkoztatotti csoportok ellátásait azonos módon kívánták meghatározni. A következőkben Európa három régiójára (észak, nyugat és közép-kelet) koncentrálva bemutatjuk az adott régió legfontosabb és legjellemzőbb nyugdíjrendszereit.
4 5
Gerencsér, 2000 Gerencsér, 2000
III. ÖREGSÉGI NYUGDÍJRENDSZEREK NYUGAT-EURÓPÁBAN 6
1. Ausztria Az osztrák nyugdíjbiztosítási rendszer társadalombiztosítási alapokra épül. A bérből és fizetésből élő alkalmazottaknak folyósított nyugdíjat már az 1909-ben, illetve 1939-ben kiadott jogszabályok lehetővé tették. A munkavállalókra vonatkozó jelenlegi rendszer szabályozása 1955-re nyúlik vissza, míg ugyanez az önálló vállalkozók esetében 1979-re tekint vissza. Az osztrák nyugdíjbiztosításra vonatkozó szabályozást az Általános Szociális Biztosítási Törvény (Allgemeines Sozialversicherungsgesetz, ASVG - 1955. szeptember 9.) és annak kiegészítései tartalmazzák. Az osztrák általános nyugdíjbiztosítási rendszerben az aktív népesség mintegy 95%-a biztosított. A biztosítás kiterjed minden fizetett munkavállalóra, gyakornokra, az önálló vállalkozó által foglalkoztatott családtagokra, az egyéni vállalkozóra, valamint az önkéntesen biztosított személyekre. A nyugdíjrendszer kötelező pillére kiterjed a magánszektor munkavállalóira, és a különleges elemei révén lefedi az önálló vállalkozókat, a bányászokat, a gazdákat és a köztisztviselőket is. Az önkéntes második pillérben megközelítően 300.000 fő élvez nyugdíjjogosultságot, bár nem sorolják ide az egyéni, illetve munkáltatói közvetlen megtakarításokkal rendelkező személyeket. Az osztrák nyugdíjrendszer harmadik pillérét a 2000. évi adóreformmal bevezetett adókedvezmények serkentették. Az így biztosított ellátások adómentesek. Ausztriában a nők 60, a férfiak 65 éves korukban mehetnek nyugdíjba. A nyugdíj a nyugdíjba lépés előtti 180 hónapban (15 év) befizetett hozzájárulásokon alapul. Az osztrák állampolgárok többsége korábban megy nyugdíjba, mint a korhatár: a nők általában 55, a férfiak 60 évesen. 2003 januárjától új szabályozás lépett életbe, mely lehetővé teszi, hogy az állampolgárok még korábban abbahagyhassák a munkát: a 180 hónapos időszakot 216 hónaposra hosszabbították meg. Az új szabályozás teljes egészében csak 2020-ban lép érvénybe, addig a beszámított hónapok száma fokozatosan növekszik. A nyugdíj összege minden biztosított év után 2%-al nő, ami azt jelenti, hogy a 35 éves munkaviszony végén a hozzájárulást befizető munkavállaló a teljes nyugdíj 70%-ra jogosult.
6
Forrás: ONYF, http://www.hbmk.hu/EU25/
A nyugdíjbiztosítási rendszer pénzügyi alapját elsősorban a járulékok biztosítják. A járulék mértéke a járulékalapot képező kereset 22,8%-a. Ebből a munkavállaló 10,25%-ot, míg a munkáltató 12,55%-ot fizet. A köztisztviselők a fizetésük 12,55%-át fordítják nyugdíjjárulékra. Megemlítendő, hogy a nyugdíjba vonult köztisztviselők továbbra is nyugdíjuk 2,3%-át fizetik járulék formájában. Az állami költségvetés kiegészítésképp a kötelező nyugdíjrendszer kiadásainak 22,8%-át biztosítja. A járulékfizetés felső keresethatára havi 3.930 euró.
2. Belgium A belga nyugdíjbiztosítási rendszer társadalombiztosítási alapokra épül. Az öregségi nyugdíjat már az 1900-ban, a rokkantsági nyugdíjat az 1944-ben kiadott jogszabályok lehetővé tették. A munkavállalókra vonatkozó jelenlegi öregségi nyugdíjrendszer szabályozása 1967-re. A belga általános nyugdíjbiztosítási rendszer kötelező pillére kiterjed a magánszektor munkavállalóira, és a különleges elemek révén lefedi az önálló vállalkozókat, a gazdákat és a köztisztviselőket is. Az önkéntes második pillér szerepe mintegy 35%-os, ezen belül az önálló vállalkozók részvétele alig több, mint 8%. A belga nyugdíjrendszer harmadik pillérét adókedvezmények serkentik. A lakosság közel 44%-a vesz részt járulékfizetéssel a nyugdíjmegtakarítások, vagy életbiztosítások formájában működő rendszerben. A nyugdíjbiztosítási rendszer pénzügyi alapját elsősorban a járulékok biztosítják. A járulék mértéke a járulékalapot képező kereset 37,94%-a. Ebből a munkavállaló 13,07%, míg a munkáltató 24,87% járulékot fizet. A nyugdíjasok továbbra is nyugdíjuk 0-2%-át fizetik szolidaritási járulék formájában. Belgiumban az öregségi nyugdíjkorhatár férfiaknál és nőknél egyaránt 65 év. A teljes nyugdíjhoz megfelelő hosszúságú karrier időszak szükséges, ami nőknél 43 év, férfiaknál 45 év (ez az időszak nőknél 2006-2009 között 44 év volt, majd 2009 után 45 év). 3. Németország A német nyugdíjbiztosítási rendszer társadalombiztosítási alapokra épül. A Bismarcki nyugdíjtörvény kötelező és államilag szabályozott nyugdíjbiztosítást eredményezett. Az általános törvényes nyugdíjbiztosítás lényegében valamennyi munkavállalót, önálló tevékenységet folytatót, és más egyéb csoportot érint. A német
nyugdíjtörvényt a Szociális Törvénykönyv (Sozialgesetzbuch) VI. kötete (1989. december 18.) tartalmazza, mely kiegészül a 2002. július 23-án elfogadott jogszabályokkal. A német nyugdíjbiztosítási rendszer ellátásai kiterjednek a munkavállalókra, közszolgálatban dolgozókra, gazdákra, bányászokra, bizonyos önálló vállalkozókra, 3 év alatti gyermeket nevelő személyekre, szociális ellátásban részesülőkre (pl. munkanélküli ellátások), polgári szolgálatosokra, önkéntesekre. Az első pillér a törvényes nyugdíjbiztosítási rendszert tartalmazza a munkások és alkalmazottak, köztisztviselők, mezőgazdasági dolgozók, továbbá egyéb szakmai rétegek számára. A második pillért a vállalati öregségi biztosítás és a közszolgálati kiegészítő biztosítás képezi. A harmadik pillérbe a magángondoskodás különféle formái tartoznak, melynek növekvő szerepét jelentős adókedvezményekkel biztosítják az új nyugdíjreform keretében. A nyugdíjbiztosítási rendszerben alapvetően a felosztó-kirovó elv érvényesül, pénzügyi alapját elsősorban a járulékok biztosítják. A járulék mértéke 19,9%, melyből a munkavállaló és a munkáltató egyaránt 9,95%-ot fizet. Az állami költségvetésből egészül ki az ellátások járulékokból nem fedezett költsége. A járulékalapot képező kereset felső határa évi 63.000 euró, a keleti tartományokban 54.600 euró. Németországban az öregségi nyugdíjkorhatár férfiaknál és nőknél egységesen 65 év, az ellátási jogosultsághoz min. 60 hónap biztosítási idő szükséges. Korai nyugdíj igénylése lehetséges 63 éves korban 35 év biztosítási idővel, vagy munkanélküliség esetén 60 éves korban 15 év biztosítási idővel és 58,5 éves kor betöltése után, ha 1 évig valaki munkanélküli volt, vagy ha 60 éves kora előtt 2 évig részmunkaidőben foglalkoztatott volt és az utolsó 10 évben legalább 8 év kötelező biztosítással rendelkezett. Nőknek 60 éves korban 15 év biztosítási idővel, ha 40 éves koruk óta több, mint 10 éves kötelező biztosítással rendelkeznek, valamint a súlyosan rokkant személyeknek 35 éves biztosítási idővel 60 éves kortól. Résznyugdíj fizethető a 65 év alatti nyugdíjasoknak a munkaviszony részleges megszűnése esetén, vagy, ha keresetük kevesebb, mint havi 400 euró. A résznyugdíj összege a keresettől függően a teljes összegű nyugellátás 66%, 50%, vagy 33 %-a. Az általános várakozási időbe a (kötelezően és önkéntesen fizetett) járulékfizetési idők mellett a gyermeknevelés ideje, betegállomány, munkanélküliség, meghatározott gyakorlati szakismereteket nyújtó tanulmányok, egyéb kiegészítő idők (pl. háborús szolgálat) is beszámítanak. A német nemzeti szabályok alapján megállapításra kerülő nyugellátás összegét a biztosításban töltött idő, az ezen időszak alatt szerzett jövedelem, az életkor, ill. az ellátás típusa határozza meg. Az öregségi nyugdíj a személyes pontszám (az országos éves átlagkeresethez viszonyított éves keresettel és az ún. belépési tényezővel - nyugdíjkulccsal - számítva), a nyugdíjtípus-faktor (1,0) és az aktuális
nyugdíjérték révén kerül meghatározásra. A 65 évnél korábban igénybe vett nyugdíjak esetén a csökkentés mértéke havi 0,3%. 65 éven felül a kiegészítés havi 0,5 %. Maximum, ill. minimum nyugdíj nincs.
IV. ÖREGSÉGI NYUGDÍJRENDSZEREK ÉSZAK-EURÓPÁBAN 7
1. Svédország A korábbi svéd nyugdíjbiztosítási rendszer mind általános nyugdíjbiztosítási, mind társadalombiztosítási elemeket tartalmazott, az új rendszer pedig pedig egységes társadalombiztosítási és kötelező magánbiztosítási elemeket tartalmaz. Az új rendszer 1999-ben jött létre, és az 1954 után születettekre vonatkozik. Az 1937 előtt születettek esetében a régi rendszer kerül alkalmazásra, míg az 1938-1953 között születettek esetében átmenet van a két rendszer között. A svéd rendszerben gyakorlatilag teljes körű a biztosítás, mely kiterjed mindenkire, aki Svédországban él. Svédország vonatkozásában egységes nyugdíjtörvényről nem beszélhetünk. Az öregkori ellátások tekintetében a jogi szabályozás alapját a Nemzeti Biztosítási Törvény (1962) és annak kiegészítései, a Kereseten alapuló Öregségi Nyugdíjtörvény (1998), a Garantált Nyugdíjakról szóló Törvény (1998), valamint a Nyugdíjkiegészítésekre vonatkozó 1969-es törvény képezi. A hozzátartozói ellátásokat az 1962. évi törvény mellett a 2000. évi Hátramaradotti Nyugdíjakról szóló törvény szabályozza. A korábbi és az új nyugdíjbiztosítási rendszer pénzügyi alapját a járulékok, adók és az állami költségvetés biztosítják. A járulékfizetés felső jövedelemhatára a kormány által évente meghatározott bázis 8,07-szerese. Az önálló vállalkozó jövedelemének 10,21%-át fizeti. A munkáltató a bérköltség 10,21%-át fizeti. Az állami költségvetés biztosítja az új rendszerben a garantált nyugdíj, a korábbi rendszerben az általános nyugdíj és a résznyugdíj fedezetét. Az öregségi nyugdíj esetén a nyugdíjkorhatár rugalmas, 61 és 67 éves kor közé esik. A korhatár betöltése után a nyugdíj korlátlan elhalasztására van lehetőség. A minimum nyugdíjat 2003. január 1-től garantált nyugdíj helyettesíti. A teljes összegű
7
Forrás: ONYF, http://www.hbmk.hu/EU25/
garantált nyugdíj 65. életévtől igényelhető 40 év svédországi helyben lakás esetén, mely arányosan 1/40-ed részekkel csökken kevesebb idejű helyben lakás esetén. Az igényléshez minimum 3 éves helyben lakás szükséges. A garantált nyugdíj minden nyugdíjfajtára egységesen vonatkozik. A jövedelemalapú nyugdíj esetén a kiindulási alap az egyén virtuális számláján összegyűlt összeg, mely évente korrigálásra kerül egy kezelési költség-faktorral valamint egy több-tényezős átszámítási rendszerrel, mely figyelembe veszi a várható élettartamot, valamint a meghatározott országos reálbér-növekedési értéket. A régi társadalombiztosítási rendszer szerint öregségi nyugdíj igényelhető 61-64 éves korban havonta 0,5%-kal csökkentett összegű korai nyugdíj formájában, illetve 65. életév után havi 0,7%-al növelt összegben.
2. Finnország A finn nyugdíjbiztosítás duális rendszer, melyben az ellátásokat az ottéléshez kötött nemzeti nyugdíj és a munkaviszonyhoz, ill. jövedelemszerző tevékenységhez kötött foglalkoztatási nyugdíjrendszer biztosítja. A nyugdíjrendszerek integráltak, abban az esetben, ha a foglalkoztatási nyugdíj túllép egy bizonyos határt nemzeti nyugdíjat nem fizetnek. Az első nyugdíjtörvény 1937-ből származik. Az általános öregségi nyugdíj jelenlegi szabályozása 1956-ra, a jövedelemarányos nyugdíj biztosítása 1961-re tekint vissza, a hozzátartozói nyugellátásokat pedig az 1969-ben kiadott jogszabályok tették lehetővé. 2000-ben a nyugdíjak rendszere korszerűsödött. A finnországi nemzeti nyugdíjra a 16-65 év közötti, Finnországban legalább 3 év lakóidőszakkal rendelkező állampolgárok, valamint az ottlakás 5 éves minimumfeltételeinek megfelelő külföldiek jogosultak. A foglalkoztatási nyugdíj minden 23-65 év közötti munkavállalónak, önálló vállalkozónak és farmernek jár. Az idénymunkásoknak, részmunkaidőben foglalkoztatottaknak, tengerészeknek, köztisztviselőknek, gazdáknak és az önálló vállalkozóknak különleges rendszerek biztosítanak ellátást. A nyugdíjbiztosítási rendszer pénzügyi alapját a járulékok, az adók és az állami költségvetés biztosítják. A nemzeti nyugdíjra a munkavállaló nem fizet járulékot, a magán munkáltatók a kifizetett bérek 0,901-3,101 %-át, az önkormányzatok és egyházak a foglalkoztatottak bérének 1,951 %-át, az állam a köztisztviselők bérének 1,948 %-át fizeti. A foglalkoztatási nyugdíjra a munkavállaló keresetének 4,3 %-át fizeti, az önálló vállalkozók és farmerek hozzájárulása 20,8 %. A munkáltató a
magánszektorban átlagosan 16,7%-ot fizet, az önkormányzat 23,9%-ot, az állam 20.1%-ot, az egyházak 27%-ot fizetnek. Finnországban a nemzeti nyugdíj szabályai szerint az öregségi nyugdíjkorhatár férfiaknál és nőknél egységesen 65 év. A foglakoztatási nyugdíj esetén az igénylő döntése szerint 63 és 68 éves kor között mozog a nyugdíjkorhatár. Korai öregségi nyugdíj 62 éves kortól igényelhető. A teljes nemzeti nyugdíj feltétele 40 éves ottlakás 16-65 év között. A nemzeti öregségi nyugdíj összege függ a finnországi ottlakás időtartamától, a családi állapottól, és egyéb nyugdíjellátásoktól. A nemzeti ellátás teljes összege 445,12 és 524,85 euró között lehet. Foglalkoztatási, vagy egyéb finn vagy külföldi nyugdíj az összeget 50%al csökkentheti. Gyermektámogatás jár a 16 éven aluli gyermek után, melynek összege havi 19 euró. A családi állapottól és a családtagok számától függő háztartási támogatás is igényelhető. A gondozási támogatás a szükséges ellátástól függően három kategóriában havi 53,47, 133,11 vagy 281,46 euró lehet. A foglalkoztatási nyugdíjat a biztosítási idő és a keresett jövedelem határozza meg. A cél 40 éves munkaviszony után a nyugdíj alapját képező jövedelem 60%-ának elérése. A nyugdíj megállapításakor az átlagkereset 1,5%-a jut minden munkában töltött évre, mely 4,5%-ra emelkedik a 63. életévet követően. A foglalkoztatási nyugdíj esetén nyugdíjminimum nincs. A nemzeti nyugdíj garantál egy minimum nyugdíjat azok részére, akik 40 éve Finnországban élnek és kisnyugdíjasok vagy más nyugdíjjal nem rendelkeznek. Maximális nyugdíjösszeg sincs a finn nyugdíjrendszerben. Korai öregségi nyugdíj igényelhető 62 éves kortól, amely a teljes öregségi nyugdíj havi 0,4%-kal csökkentett összege nemzeti nyugdíj esetén, foglalkoztatási nyugdíj esetén pedig 0,6% a csökkentés mértéke.
V. ÖREGSÉGI NYUGDÍJRENDSZEREK KELET-KÖZÉP-EURÓPÁBAN 8
1. Lengyelország
A lengyel nyugdíjbiztosítási rendszer társadalombiztosítási alapokra épül, de tartalmaz kötelező kiegészítő nyugdíjelemeket is. A nyugdíjat már az 1927-ben, illetve 1933-ban kiadott jogszabályok lehetővé tették. A jelenlegi nyugdíjrendszer szabályozása 1998-1999-re tekint vissza. A vegyes, társadalombiztosítási és kötelező magánnyugdíjat is tartalmazó új rendszer 1999. áprilisban lépett hatályba. A 30 éven aluliak már az új rendszerben biztosítottak, míg a 30-50 éves korosztály választhat a régi és az új rendszer között. Az 1949. január 1. előtt született biztosítottak a régi rendszer hatálya alatt maradtak. A lengyel nyugdíjbiztosítási rendszer ellátásai kiterjednek a munkavállalókra, szövetkezetek tagjaira, önfoglalkoztatókra, otthondolgozókra, az ún. segítő családtagokra, a művészekre, és mindazokra, akik önkéntes alapon biztosítottá váltak. A nyugdíjbiztosítási rendszer pénzügyi alapját elsősorban a járulékok biztosítják. A munkavállaló a bruttó fizetés 9,76%-át az öregségi nyugdíjra (2,46% az első pillérre társadalombiztosítási nyugdíj, 7,3% a második pillérre - magánnyugdíj) és 6,5%-át a rokkantsági és hozzátartozói nyugellátásokra fizeti. A munkáltató a bruttó bérköltség 9,76%-át az öregségi nyugdíjra (teljes egészében az első pillérre) és 6,5%-át a rokkantsági és hozzátartozói nyugellátásokra fizeti. Az állami költségvetés biztosítja a minimumnyugdíj fedezetét. A nyugdíjkorhatár férfiak esetében 65 év, nők esetében 60 év. Az öregségi nyugdíj igénylésének feltétele az 1949. január 1. előtt születetteknél: férfiaknál 25, nőknél 20 év biztosítási időszak. Férfiaknak 20, nőknek 15 év biztosítási idő után is nyújtható öregségi nyugdíj, ez esetben azonban nincs garantált minimumnyugdíj. Az 1948. december 31. után születettek esetében nincs előírt minimális biztosítási idő, de ahhoz, hogy garantálható legyen számukra a minimumnyugdíj, a férfiaknak legalább 25, a nőknek legalább 20 év biztosítási idővel kell rendelkezniük. Korai nyugdíjba
8
Forrás: ONYF, http://www.hbmk.hu/EU25/
mehet az, aki 1949. január 1. előtt született, a következő feltételek teljesülése esetén: nők 55 éves vagy a fölötti életkor és legalább 30 év biztosítási idő megléte; azon személyek, akiknél teljes rokkantságot állapítottak meg és a szükséges szolgálati idővel rendelkeznek, 5 évvel az irányadó nyugdíjkorhatár előtt mehetnek nyugdíjba. Azon személyek, akik egyes törvényileg meghatározott munkakörökben vagy egészségtelen munkakörülmények között dolgoznak (pl. vasutasok, üvegmunkások, újságírók, bányászok, pilóták, veszélyes anyagokkal dolgozók, fúvós hangszeren játszó zenészek), foglalkozásuktól függően 5-10-15 évvel korábban mehetnek korkedvezményes nyugdíjba. Az 1948. december 31. után születettek számára nincs ilyen lehetőség. A nyugdíj összegét a figyelembe vehető kereset és a biztosítási időszak határozza meg az 1949. január 1. előtt születetteknél, az 1948. december 31. után születetteknél pedig a biztosítási időszak alatt befizetett nyugdíjjárulékok, az igénylő életkora és a várható élettartama. A minimumnyugdíj havi 597,46 zloty, a nyugdíj maximum összege a figyelembe vehető kereset 100%-a.
2. Szlovákia A szlovák nyugdíjbiztosítási rendszer társadalombiztosítási alapokra épül. A nyugdíjat már az 1906-ban kiadott jogszabályok lehetővé tették. A jelenlegi nyugdíjrendszer szabályozása a 2003 utáni időszakban keletkezett. A szlovák nyugdíjbiztosítási rendszer ellátásai kiterjednek a munkavállalókra, önfoglalkoztatókra és a szövetkezetek tagjaira, valamint a munkanélküliekre. Az önfoglalkoztatóknál a biztosítás önkéntes alapon működik abban az esetben, ha az előző évi jövedelmük a minimálbér 12-szerese alatt volt. A katonák és a rendőrség társadalombiztosítását külön jogszabályok szabályozzák. A nyugdíjbiztosítási rendszer pénzügyi alapját elsősorban a járulékok biztosítják. A munkavállaló keresetének 7%-át fizeti be járulékként. Az önálló vállalkozó és az önkéntes biztosított jövedelmének 24%-át fizeti be járulékként. A munkáltató a bérköltség 20,8%-át fizeti be járulékként.
Az öregségi nyugdíjhoz legalább 15 év biztosítási idő szükséges. Az öregségi nyugdíjkorhatár 62 év, melyet 2023 április 1.-jére ér el minden korcsoport. 9 Korai nyugdíjra akkor van lehetőség, ha az igénylő a minimum biztosítási időt és az ellátás összege meghaladja az aktuális létminimum összegének 1,2-szeresét, 2007 július 1.töl 2008 június 30.-ig ez az összeg 6 157 korona, 2008 július 1.- től 6 469 korona). Lehetőség van rá, hogy a nyugdíjkorhatár elérése után a jogosult tovább dolgozzon, és ezzel további szolgálati időt szerezve növelje nyugdíjának összegét (halasztott nyugdíj), de a minimális szolgálati idő megléte ebben az esetben is követelmény. A korai nyugdíj esetén a nyugdíj mértékét 0,5 %-kal kell csökkenteni a nyugdíjkorhatárból hiányzó minden megkezdett 30 napos időszakért. Halasztott nyugdíj esetén a nyugdíj mértékét minden 30. halasztott nap után 0,5 %-kal kell növelni. A nyugdíj mértékét az évi keresetnek a hivatalos évi átlagkeresethez való aránya, a biztosítási idő hossza és az aktuális nyugdíjérték szorzata határozza meg. A 2008 év aktuális nyugdíjértéke 249,14 korona. Nincs meghatározott minimum és maximum öregségi nyugdíjösszeg. Résznyugdíjra nincs lehetőség.
3. Csehország A cseh nyugdíjbiztosítási rendszer társadalombiztosítási alapokra épül. A nyugdíjat már az 1906-ban kiadott jogszabályok lehetővé tették. A jelenlegi nyugdíjrendszer szabályozása 1995-re tekint vissza. A nyugdíjbiztosítási rendszer ellátásai kiterjednek a munkavállalókra, önálló vállalkozókra, gazdákra, művészekre, munkanélküliekre, tanulókra és katonákra. Önkéntes biztosítást köthetnek bizonyos személyek, például a munkanélküliek vagy a külföldön dolgozók. A nyugdíjbiztosítási rendszer pénzügyi alapját elsősorban a járulékok biztosítják. A munkavállaló keresetének 6,5%-át, a munkáltató a bérköltség 21,5%-át fizeti be járulékként. Az önfoglalkoztató bejelentett jövedelmének 28%-át fizeti be járulékként. Az állami költségvetés biztosítja az ellátások további fedezetét. Jelenleg a korhatár férfiaknál 61 év 8 hónap, nőknél a gyermekek számától függően 56-60 év. Az elérni kívánt korhatár a férfiaknál és a gyermektelen nőknél 60 év, nőknél a gyermekek száma szerint 56-59 év. További feltétel a teljes nyugdíj
9
Konkrét adatok: http://www.socpoist.sk/starobny-dochodok/1286s#dochodkovy-vek
megszerzéséhez a legalább 25 év biztosítási időszak. Öregségi résznyugdíjra lehet jogosult az, aki a 65. életévét betöltötte, és minimum 15 év biztosítási idővel rendelkezik. A halasztott nyugdíj esetében a nyugdíjkorhatár betöltése utáni minden olyan 90 napos időszakra, amellyel a nyugdíjigény benyújtása el van halasztva, 1,5%-kal nő a nyugdíj megállapításához figyelembe vett alapjövedelem. Az öregségi nyugdíjkorhatár előtt 3 évvel igénybe vehető , ha legalább 25 év biztosítási idővel rendelkezik. A korai nyugdíj esetében minden, a nyugdíjkorhatár előtti 90 napos időszakra 0,9%-kal csökken a nyugdíj összege. A nyugdíjkorhatár elérésétől a nyugdíj teljes összegét megkapja a jogosult. Az öregségi nyugdíj (miként valamennyi nyugdíj Csehországban) két összetevő alapján kerül megállapításra: egyrészt az 1.570 korona havi alapösszeg (2 vagy több nyugdíj folyósítása esetén ez az alapösszeg csak egyszer kerül kifizetésre), másrészt a jövedelemarányos rész a kereset, illetve a biztosítási időszak tartama szerint. A minimumnyugdíj 770 korona/hó.
VI. A VIZSGÁLT EURÓPAI ÖREGSÉGI NYUGDÍJRENDSZEREK Nyugat-Európa
Ország
A nyugdíjrendszer jellege (az ellátásra jogosultak köre)
A nyugdíjrendszer finanszírozási forrásai
Nyugdíjkorhatárok
Ellátások, igénybevételi feltételek
Társadalombiztosítási alapokra épül;
A nyugdíjbiztosítási rendszer pénzügyi alapját elsősorban a járulékok biztosítják. A járulék mértéke a járulékalapot képező kereset 22,8%-a. Ebből a munkavállaló 10,25%-ot, míg a munkáltató 12,55%-ot fizet;
A nők 60, a férfiak 65 éves korukban mehetnek nyugdíjba;
A nyugdíj a nyugdíjba lépés előtti 180 hónapban (15 év) befizetett hozzájárulásokon alapul;
A nyugdíjbiztosítási rendszer pénzügyi alapját elsősorban a járulékok
Az öregségi nyugdíjkorhatár férfiaknál és nőknél egyaránt 65 év;
A teljes nyugdíjhoz megfelelő hosszúságú karrier időszak szükséges, ami nőknél 43 év, férfiaknál 45 év (ez az időszak nőknél 2006-2009 között 44 év
Az aktív népesség mintegy 95%-a biztosított;
Ausztria
A biztosítás kiterjed minden fizetett munkavállalóra, gyakornokra, az önálló vállalkozó által foglalkoztatott családtagokra, az egyéni vállalkozóra, valamint az önkéntesen biztosított személyekre; Három-pilléres szerkezet; Társadalombiztosítási alapokra épül;
Belgium
A belga általános nyugdíjbiztosítási rendszer kötelező pillére kiterjed a
magánszektor munkavállalóira, és a különleges elemek révén lefedi az önálló vállalkozókat, a gazdákat és a köztisztviselőket is. Az önkéntes második pillér szerepe mintegy 35%-os, ezen belül az önálló vállalkozók részvétele alig több, mint 8%. A belga nyugdíjrendszer harmadik pillérét adókedvezmények serkentik;
Társadalombiztosítási alapokra épül; Az általános törvényes nyugdíjbiztosítás lényegében valamennyi munkavállalót, önálló tevékenységet folytatót, és más egyéb csoportot érint;
A járulék mértéke a járulékalapot képező kereset 37,94%-a. Ebből a munkavállaló 13,07%, míg a munkáltató 24,87% járulékot fizet; A nyugdíjasok továbbra is nyugdíjuk 0-2%-át fizetik szolidaritási járulék formájában; A nyugdíjbiztosítási rendszerben alapvetően a felosztó-kirovó elv érvényesül, pénzügyi alapját elsősorban a járulékok biztosítják;
Németország A német nyugdíjbiztosítási rendszer ellátásai kiterjednek a munkavállalókra, közszolgálatban dolgozókra, gazdákra, bányászokra, bizonyos önálló vállalkozókra, 3 év alatti gyermeket nevelő személyekre, szociális ellátásban
volt, majd 2009 után 45 év);
biztosítják;
A járulék mértéke 19,9%, melyből a munkavállaló és a munkáltató egyaránt 9,95%-ot fizet;
Az öregségi nyugdíjkorhatár férfiaknál és nőknél egységesen 65 év;
Korai nyugdíj igénylése lehetséges 63 éves korban 35 év biztosítási idővel, vagy munkanélküliség esetén 60 éves korban 15 év biztosítási idővel és 58,5 éves kor betöltése után, ha 1 évig valaki munkanélküli volt, vagy ha 60 éves kora előtt 2 évig részmunkaidőben foglalkoztatott volt és az utolsó 10 évben legalább 8 év kötelező biztosítással rendelkezett. Nőknek 60 éves korban 15 év biztosítási idővel, ha 40 éves koruk óta több, mint 10 éves kötelező biztosítással rendelkeznek,
részesülőkre (pl. munkanélküli ellátások), polgári szolgálatosokra, önkéntesekre.
valamint a súlyosan rokkant személyeknek 35 éves biztosítási idővel 60 éves kortól. Résznyugdíj fizethető a 65 év alatti nyugdíjasoknak a munkaviszony részleges megszűnése esetén, vagy, ha keresetük kevesebb, mint havi 400 euró.
Észak-Európa
Ország
Svédország
A nyugdíjrendszer jellege (az ellátásra jogosultak köre)
A nyugdíjrendszer finanszírozási forrásai
Nyugdíjkorhatárok
Ellátások, igénybevételi feltételek
A svéd rendszerben gyakorlatilag teljes körű a biztosítás, mely kiterjed mindenkire, aki Svédországban él. Svédország vonatkozásában egységes nyugdíjtörvényről nem beszélhetünk;
A korábbi és az új nyugdíjbiztosítási rendszer pénzügyi alapját a járulékok, adók és az állami költségvetés biztosítják;
Az öregségi nyugdíj esetén a nyugdíjkorhatár rugalmas, 61 és 67 éves kor közé esik;
A minimum nyugdíjat 2003. január 1-től garantált nyugdíj helyettesíti;
Az új rendszer 1999-ben jött létre;
A járulékfizetés felső jövedelemhatára a kormány által évente meghatározott bázis 8,07szerese; Az önálló vállalkozó jövedelemének 10,21%-át fizeti;
A korhatár betöltése után a nyugdíj korlátlan elhalasztására van lehetőség;
A teljes összegű garantált nyugdíj 65. életévtől igényelhető 40 év svédországi helyben lakás esetén, mely arányosan 1/40-ed részekkel csökken kevesebb idejű helyben lakás esetén; Az igényléshez minimum 3 éves helyben lakás szükséges. A garantált nyugdíj minden nyugdíjfajtára egységesen vonatkozik; A jövedelemalapú nyugdíj esetén a kiindulási alap az egyén virtuális számláján összegyűlt összeg, mely évente korrigálásra kerül egy kezelési költség-faktorral valamint egy több-
Duális rendszer, melyben az ellátásokat az ottéléshez kötött nemzeti nyugdíj és a munkaviszonyhoz, ill. jövedelemszerző tevékenységhez kötött foglalkoztatási nyugdíjrendszer biztosítja; Finnország
A nyugdíjbiztosítási rendszer pénzügyi alapját a járulékok, az adók és az állami költségvetés biztosítják; A nemzeti nyugdíjra a munkavállaló nem fizet járulékot, a magán munkáltatók a kifizetett bérek 0,901-3,101 %-át, az önkormányzatok és egyházak a foglalkoztatottak bérének 1,951 %-át, az állam a köztisztviselők bérének 1,948 %-át fizeti; A foglalkoztatási nyugdíjra a munkavállaló keresetének 4,3 %át fizeti, az önálló vállalkozók és farmerek hozzájárulása 20,8 %.
A foglakoztatási nyugdíj esetén az igénylő döntése szerint 63 és 68 éves kor között mozog a nyugdíjkorhatár; Korai öregségi nyugdíj 62 éves kortól igényelhető.
tényezős átszámítási rendszerrel, mely figyelembe veszi a várható élettartamot, valamint a meghatározott országos reálbér-növekedési értéket A teljes nemzeti nyugdíj feltétele 40 éves ottlakás 16-65 év között; A nemzeti öregségi nyugdíj összege függ a finnországi ottlakás időtartamától, a családi állapottól, és egyéb nyugdíjellátásoktól; A nemzeti ellátás teljes összege 445,12 és 524,85 euró között lehet.
Kelet-Közép-Európa
Ország
A nyugdíjrendszer jellege (az ellátásra jogosultak köre)
Nyugdíjkorhatárok
Ellátások, igénybevételi feltételek
Közép-Európa A nyugdíjbiztosítási rendszer pénzügyi alapját elsősorban a járulékok biztosítják;
A nyugdíjkorhatár férfiak esetében 65 év, nők esetében 60 év;
A munkavállaló a bruttó fizetés 9,76%-át az öregségi nyugdíjra (2,46% az első pillérre társadalombiztosítási nyugdíj, 7,3% a második pillérre - magánnyugdíj)
Az öregségi nyugdíj igénylésének feltétele az 1949. január 1. előtt születetteknél: férfiaknál 25, nőknél 20 év biztosítási időszak;
Férfiaknak 20, nőknek 15 év biztosítási idő után is nyújtható öregségi nyugdíj, ez esetben azonban nincs garantált minimumnyugdíj;
A szlovák nyugdíjbiztosítási rendszer társadalombiztosítási alapokra épül;
A munkáltató a bruttó bérköltség 9,76%-át az öregségi nyugdíjra fizeti; A nyugdíjbiztosítási rendszer pénzügyi alapját elsősorban a járulékok biztosítják;
Az öregségi nyugdíjkorhatár 62 év, melyet 2023 április 1.-jére ér el minden korcsoport
A
A munkavállaló keresetének 7%-át
A lengyel nyugdíjbiztosítási rendszer társadalombiztosítási alapokra épül, de tartalmaz kötelező kiegészítő nyugdíjelemeket is; Lengyelország
Szlovákia
A vegyes, társadalombiztosítási és kötelező magánnyugdíjat is tartalmazó új rendszer 1999. áprilisban lépett hatályba;
szlovák
nyugdíjbiztosítási
A nyugdíjrendszer finanszírozási forrásai
Az öregségi nyugdíjhoz legalább 15 év biztosítási idő szükséges
rendszer ellátásai kiterjednek a munkavállalókra, önfoglalkoztatókra és a szövetkezetek tagjaira, valamint a munkanélküliekre; Az önfoglalkoztatóknál a biztosítás önkéntes alapon működik abban az esetben, ha az előző évi jövedelmük a minimálbér 12szerese alatt volt; A cseh nyugdíjbiztosítási rendszer társadalombiztosítási alapokra épül;
Csehország
A nyugdíjbiztosítási rendszer ellátásai kiterjednek a munkavállalókra, önálló vállalkozókra, gazdákra, művészekre, munkanélküliekre, tanulókra és katonákra. Önkéntes biztosítást köthetnek bizonyos személyek, például a munkanélküliek vagy a külföldön dolgozók.
fizeti be járulékként; Az önálló vállalkozó és az önkéntes biztosított jövedelmének 24%-át fizeti be járulékként. A munkáltató a bérköltség 20,8%-át fizeti be járulékként;
A nyugdíjbiztosítási rendszer pénzügyi alapját elsősorban a járulékok biztosítják; A munkavállaló keresetének 6,5%át, a munkáltató a bérköltség 21,5%-át fizeti be járulékként; Az önfoglalkoztató bejelentett jövedelmének 28%-át fizeti be járulékként. Az állami költségvetés biztosítja az ellátások további fedezetét;
Jelenleg a korhatár férfiaknál 61 év 8 hónap, nőknél a gyermekek számától függően 56-60 év; Az elérni kívánt korhatár a férfiaknál és a gyermektelen nőknél 60 év, nőknél a gyermekek száma szerint 5659 év
Feltétel a teljes nyugdíj megszerzéséhez a legalább 25 év biztosítási időszak; Öregségi résznyugdíjra lehet jogosult az, aki a 65. életévét betöltötte, és minimum 15 év biztosítási idővel rendelkezik.
VII. A MAGYAR NYUGDÍJRENDSZER
1. A magyar nyugdíjrendszer alapjai
Magyarországon az időskori ellátórendszerek legfőbb intézménye a kötelező nyugdíjbiztosítási rendszer, amely a foglalkoztatottak, önfoglalkoztatók teljes körére, a munkanélküli ellátásban és egyes szociális ellátásban részesülőkre terjed ki. A nyugdíjrendszer meghatározó szerepet tölt be a szociális ellátórendszerben, mivel az ebből a rendszerből finanszírozott ellátások nagymértékben determinálják a szociális ellátórendszer egyéb elemeinek karakterét is. A nyugdíjrendszer nem csupán az időskori, de a munkaképesség-csökkenésből adódó kockázatokat is kezeli, és biztosítja a biztosított halála esetén a hátramaradottak megélhetését. Ezáltal az időskorú jövedelmének biztosítása mellett nagymértékben kihat az aktív korúak megélhetési viszonyaira, jelentős mértékben hozzájárul az aktív háztartások jövedelembiztonságának fenntartásához. A magyar nyugdíjpolitika alapvető célja tehát, hogy tartós megélhetési biztonságot nyújtson és biztosítsa a nyugellátások értékállóságát. A nyugdíjrendszer alapvető problémája a ’90-es évtized előtt az volt, hogy viszonylag könnyen teljesíthető jogosultsági kritériumok mellett lehetett nyugdíjhoz jutni, amellyel szemben nem állt megfelelő fedezet. E kötelezettségvállalással messze nem álltak arányban a rendszer finanszírozására rendelkezésre álló források. Nyilvánvalóvá vált tehát, hogy adott feltételek mellett a rendszer nem fenntartható. A kilencvenes évektől kezdik tehát megszigorítani a hozzájutás feltételeit. Az 1997. évi nyugdíjreform keretében az addig egységes felosztó-kirovó finanszírozású kötelező nyugdíjbiztosítási rendszer részlegesen privatizálásra került. Így a kötelező nyugdíjrendszer kételemű, ún. vegyes rendszerré alakult: háromnegyedét teszi ki a felosztó-kirovó társadalombiztosítási rendszer, negyedét pedig az egyéni számlás kötelező tőkefedezeti rendszer. A kötelező nyugdíjrendszert tehát két pillér alkotja, melynek a következők a jellemzői: Első pillér: a felosztó- kirovó elven működő társadalombiztosítási rendszer, melynek jellemzői:
folyó kiadásait folyó bevételeiből fedezi, folyó kiadásaihoz igazítja folyó bevételeit vagy bevételeihez kiadásait, személyek közötti újraelosztást végez, itt a nyugdíj összege a havi átlagkeresettől és a járulékszerzési időtartamtól függ, a társadalombiztosítási rendszer majd az életkereset elérése esetén vesz figyelembe korrekt nyugdíjalapot.
Második pillér: a tőkefedezeti finanszírozású magánnyugdíj rendszer: alapvetően felosztó-kirovó elven működik, ám a bevételek egy részéből tartalékot képez, itt a várható díj összegét a befizetett járulékok összege, a biztosított által választott pénztár költségei és a realizált hozamok együttesen határozzák meg a várható nyugdíj összegét, a második pillér konstrukciója a rendszeren belül nem tudja kezelni a rokkanttá váltakat, nekik kötelező a visszatérés a felosztó-kirovó rendszerbe. a magánnyugdíj-pénztárban elért megtakarítás a tag halála esetén örökölhető, de özvegyi vagy árvasági ellátást nem nyújt, ezért a halál bekövetkezésének időpontja nagy szerepet játszik abban, hogy a hátramaradottak anyagi támasza milyen lesz, a társadalombiztosítási rendszer fenntarthatóságát javíthatja a tőkefedezeti rendszer bevezetése, az ellátások egy részének tőkefedezeti alapra való helyezése., az alacsonyabb befizetésnek alacsonyabb járadék a következménye (pl. atipikus foglalkoztatási formák). Összességében a hazai nyugdíjrendszer számára kihívás jelentő tényezők: a foglalkoztatás alakulása (a foglalkoztatási szint növelése), a demográfiai kihívás (növekvő idős, inaktív szám, a termelékenység, halandóság várható alakulása), végül, de nem utolsó sorban az államháztartási, költségvetési deficitek. A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvényt módosító, 2010. január 1-jétől hatályos 2009. évi XL. törvény rendelkezései jelentősen
érintették a nyugdíjba vonulás feltételeit. Fokozatosan 62-ről 65 évre emelkedik a társadalombiztosítási öregségi nyugdíjra jogosító öregségi nyugdíjkorhatár. A nyugdíjkorhatár az 1952. január 1-je előtt születettek esetében marad a betöltött 62. életév. A változás az 1951. december 31-ét követő időpontban születetteket érinti. Esetükben az öregségi nyugdíjkorhatár az alábbiak szerint módosul: aki 1952-ben született, annak a 62. életév betöltését követő 183. nap, aki 1953-ban született, annak a betöltött 63. életév, aki 1954-ben született, annak a 63. életév betöltését követő 183. nap, aki 1955-ben született, annak a betöltött 64. életév, aki 1956-ban született, annak a 64. életév betöltését követő 183. nap, aki 1957-ben vagy azt követően született, annak a betöltött 65. életév. A változások nyomán öregségi teljes nyugdíjra az lesz jogosult, aki a születési évének megfelelő öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte, és legalább húsz év, öregségi résznyugdíjra pedig az, aki az öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte, és legalább tizenöt év szolgálati idővel rendelkezik.
2. Hazai nyugdíj-demográfia Az ECOSTAT szerint – amely KSH adataira hivatkozik - a 2009. év elején 3 millió 31 ezren – az előző évinél 23 ezerrel kevesebben – részesültek nyugdíjban, nyugdíjszerű ellátásban. Az ellátottak 57%-a, összesen 1 millió 731 ezer fő öregségi nyugdíjas volt. A korbetöltött öregségi nyugdíjasok száma 1,4 millió, a korhatár alattiaké 308 ezer fő volt. A második legnagyobb csoportot a rokkantsági nyugdíjasok alkotják, a korbetöltött és a korhatár alattiak száma együtt 779 ezer fő, 16 ezerrel kevesebb, mint egy évvel korábban. A nyugdíjrendszer szigorítása miatt – a társadalom idősödése ellenére – a nyugdíjasok száma enyhén csökkenő tendenciát mutat. Az ellátottak zöme (2,52 millió fő) természetesen saját jogú nyugdíjas. E csoport kétharmad része 65-75 év közötti, 18 százalékuk viszont 60 évesnél fiatalabb (ők nagyobbrészt rokkantsági nyugdíjasok). A magas szám hátterére a 2009-es Demográfiai Portré világít rá: nyugdíjasok száma a rendszerváltozást követő 20 esztendőben több mint félmillióval nőtt. Míg 1990-ben 2 millió 520 ezren részesültek valamilyen nyugdíjban, addig 2009 elejére az ellátottak száma 3 millió 31 ezerre emelkedett. A nyugdíjasok száma a rendszerváltozás utáni dinamikus növekedés következtében 1999-ben érte el a csúcspontját, amikor 3 184 ezren kaptak ellátást. Ezután lassú csökkenés, majd stagnálás figyelhető meg.
1. ábra Nyugdíjban és nyugdíjszerű ellátásban részesülők száma (1990-2008) (Forrás: ONYF; Demográfiai Portré, 2009)
Problémának számít, hogy a 20 évvel ezelőtti állapothoz képest ma a nyugdíjasoknak nagyobb részét teszik ki a korhatár alattiak.
2. ábra A korhatár alatti nyugdíjasok aránya teljes nyugdíjas-populáció körében (Forrás: Demográfiai Portré, 2009
Az egy nyugellátottra (vagyis saját jogú vagy hozzátartozói nyugdíjasra) jutó ellátmány átlagösszege 2009-ben nagyjából 86 ezer forint volt, idén pedig 89 ezer forint körül várható az ECOOSTAT szerint.
3. ábra A saját jogú nyugdíjasok az ellátás összege alapján, 2009 (Forrás: ECOSTAT, 2010)
3. Nyugdíjrendszerünk fenntarthatósága A Bajnai-kormány által eddig meghozott (részben már említett) intézkedések – így a nyugdíjkorhatár emelése, az induló nyugdíjak számításának változtatása, a 13. havi nyugdíj eltörlése, az indexálás módosítása, az előrehozott nyugdíjazás szigorítása – komoly lépések voltak a nyugdíjrendszer egyensúlyba hozatala felé. Összességében tehát „jó irányba tett jó lépésekkel állunk szemben”, azonban ez nem változtat azon – egyébként a szakmai körökben már régóta hangoztatott tényen –, hogy a hazai nyugdíjrendszer strukturális átalakítására van szükség – már ha fenn kívánjuk azt tartani. Az ECOSTAT megállapítása 10 szerint: „A szigorítások a nyugdíjszimulációk szerint egyensúlyhoz egészen közeli állapotot is létrehozhatnak, noha ezekkel a becslésekkel kapcsolatban azért néhány probléma is felmerül. Így például az, hogy az előrejelzési horizonton kiegyensúlyozott növekedést, javuló munkapiaci kondíciókat feltételeznek, ráadásul mindezt úgy, hogy a nyugdíjjárulékok szintje végig a rekord magasságú 33,5 százalékos szinten marad. Ezen kívül csak azok az emberek kerülnek beszámításra, akiknek sikerül nyugdíjjogosultságot szerezniük. Eddig megszokhattuk, hogy az időskorúak jelentős részét többé-kevésbé lefedi a
10
ECOSTAT, 2010 7. p
nyugdíjrendszer, hiszen az enyhébb nyugdíjazási feltételek és a részint a múlt rendszerben felhalmozott szolgálati idők ezt biztosították. A rendszerváltást követően azonban tömegessé vált a munkanélküliség, illetve az inaktivitás, a nyugdíjazás szabályai pedig egyre szigorodnak. Igaz, a legújabb becslések az ellátatlanok számát nem becsülik túl magasnak, viszont gyakorlatilag azokat is ide sorolhatjuk, akiknek az ellátása várhatóan nem biztosít majd emberhez méltó életkörülményeket. Nyilván valamilyen szinten velük is törődni kell majd, ami nem elhanyagolható látens költségeket okozhat.” Vagyis a nyugdíjrendszer kérdése önmagában – még a strukturális változtatások megléte esetén – nem oldható meg, a leendő reformnak mindenképp alkalmaznia kell foglalkoztatáspolitikai és egyéb szociálpolitikai (ha tetszik szocializációs) eszközöket is, ugyanis az időskorú népesség jellemző nyugdíjba vonulási életkora alacsonyabb, mint az éppen aktuális nyugdíjkorhatár. A Demográfiai Portré szerint 11 ennek a munkaerő-piaci helyzettel, az egészségi állapottal és a lakosság hozzáállásával összefüggő okai is vannak. Mindezek az intézkedések azt a célt hivatottak szolgálni, hogy nyugdíjrendszerünk 2030 után is finanszírozható maradjon.
11
Demográfiai Portré, 2009 89. p
4. ábra A Nyugdíjbiztosítási Alap várható egyenlege a GDP százalékában (Forrás: Pénzügyminisztérium; ECOSTAT, 2010)
FELHASZNÁLT IRODALOM Tanulmányok Augusztinovics Mária (2000): Körkép nyugdíjrendszerről. (Augusztinovics, 2000) 12
reform
után.
Tanulmányok
a
Gerencsér László (2000): Nyugdíjak az Európai Unióban. In Augusztinovics, 2000 (Gerencsér, 2000) Jankó Balázs – Rózsa Gergely – Széll Krisztián – Tóth Hajnalka (2010): A nyugdíjak alakulása és a nyugdíjasok változó életkörülményei az ezredfordulótól napjainkig. ECOSTAST Gazdaság- és Társadalomkutató Intézet. (ECOSTAT, 2010) 13 Paár Ádám (2010): Akarjuk-e a svéd modellt? Méltányosság Politikaelemző Központ. (Paár, 2010) 14 Semjén András (1999): A svéd jóléti rendszer átalakulása. In Közgazdasági Szemle XLIVI. évfolyam 1999 április 326-345. pp 15 Szepesi Lídia (2006): A nyugdíjrendszerek Magyarországon, Nagy-Britanniában és Ausztriában. Budapesti Gazdasági Főiskola Külkereskedelmi Főiskolai Kar. 16 KSH Népességtudományi Kutató Intézet (2009): Demográfiai portré 2009 – Jelentés a magyar népesség helyzetéről. Budapest. (Demográfiai Portré, 2009) 17 Online források www.onyf.hu http://www.hbmk.hu/EU25/default.html
12
http://www.kszemle.hu/kiadvany/Augusztinovics_-_Korkep_reform_utan/index.html (A kutatás ideje: 2010. március 25.) 13 http://www.ecostat.hu/download/muhely/ECOSTAT_muhely_100318.pdf (A kutatás ideje: 2010. március 25.) 14 http://www.meltanyossag.hu/files/meltany/imce/doc/kp-svedmodell-090216.pdf 15 http://epa.oszk.hu/00000/00017/00048/pdf/semjen.pdf (A kutatás ideje: 2010. március 25.) 16 http://elib.kkf.hu/edip/D_13117.pdf (A kutatás ideje: 2010. március 25.) 17 http://www.demografia.hu/letoltes/kiadvanyok/portre/honlap_teljes.pdf (A kutatás ideje: 2010. március 25.)
