Tartalom Bevezetés ......................................................................................................................................... 2 Életút interjú .................................................................................................................................... 3 Interjú elemzése............................................................................................................................... 9 Az interjúalany gyermekkora .................................................................................................... 9 A családi viszonyok ................................................................................................................... 9 Az interjúalany iskolaútja ........................................................................................................ 10 A területi és társadalmi mobilitása .......................................................................................... 10 Generációk viszonya a családban ............................................................................................ 10 A külföldön töltött évei ............................................................................................................ 10 A munkavállalás és a házasságkötés ....................................................................................... 10 Családi munkamegosztás az interjúalany családjában ........................................................... 11 Az interjúalany életvitele a válás után .................................................................................... 11 A munka jelentősége az interjúalany életében ....................................................................... 11 Az erőforrások szerkezete az interjúalany családjában ......................................................... 11 A vallás szerepe az interjúalany életében ............................................................................... 12 Az interjúalany szokásrendszere és tradíciói .......................................................................... 12 Az interjúalany életének legfontosabb állomásai ................................................................... 12 Ifjúságsegítőként a következő dolgokban tudok segíteni az interjúalanynak ...................... 13 Melléklet ....................................................................................Hiba! A könyvjelző nem létezik.
1
Bevezetés Az interjú alanyom választásakor olyan személyt kerestem, akinek az életéről való mesélés segítséget nyújthat az további helyzetek és problémák megoldására. Az interjúalanyom eddigi évei eseménydúsan teltek, bőven volt miről mesélnie, közel 3 órán át tartott az interjú, és azóta is folyamatosan tartjuk a kapcsolatot az esetleges megbújó részletek pontos feltárása miatt. Édesanyjával és testvéreivel nem tartja a kapcsolatot, édesapja meghalt, egyetlen családtagja a hat éves fia, mivel férjétől is elvált hét év házasság után. Mivel fiatalon szülte gyermekét, életkorban még fiatalnak tekinthető, de a továbbiakban ki fog derülni, hogy az alany komoly dolgokon ment már keresztül és immáron már nem csupán önmagáért felelős…
2
Életút interjú Gyermekkor Kik a tagjai a családodnak? Hogy nézett ki a családotok, amikor gyermek voltál? Apukám és anyukám együtt éltek, és van két testvérem, egy nővérem, aki négy évvel idősebb nálam, és egy húgom, aki hét évvel fiatalabb. Hol éltetek a családoddal? Budapesten éltünk, és szinte évente költöztünk egyik lakásból a másikba. Milyen emlékeid vannak a gyermekkorodról? Anyukám már ekkor is ivott titokban és apukám halála óta alkoholista. A nővérem tizennégy éves koromban megszökött otthonról és innentől négy évig semmit nem tudtunk róla. Tizenkét éves koromban volt egy lovasbalesetem, ami után kómába estem, nehezen épültem fel, és a tanulásban is lemaradtam. Anyukám ezért döntött úgy, hogy Izraelbe küld középiskolába. Apukám nem támogatta a dolgot, ennek ellenére mégis a gimnáziumi éveket kint töltöttem. Amikor itthon voltam, sokat voltam a nagyszüleimnél, mert a szüleim nem értek rá velünk foglalkozni, és arról is tudtunk a testvéreimmel, hogy mindketten külön utakon járnak (van szeretőjük). Milyen volt a kapcsolatod testvéreiddel, szüleiddel? Apukámmal nem volt jó kapcsolatom, folyamatosan dolgozott, keveset volt otthon. Nem sokat foglalkoztak velünk a szüleink, vagy dolgoztak, vagy járták a saját útjukat. Mint már mondtam, sok időt töltöttem a nagyszüleimnél. A testvéreimmel is furcsa volt a kapcsolatom, és a mai napig az. Milyen iskolákban tanultál itt Magyarországon? Egy zsidó alapítványi általános iskolában tanultam általános iskola alsó tagozatában, felső tagozatban az Áldás utcai budapesti általános iskolába jártam. Elsős gimnazistaként a Novus Gimnáziumban tanultam, és ezután kerültem ki Izraelbe, amit egy pályázat tett lehetővé. Magyarországról négy másik lánnyal kerültünk ki, egy kollégiumban laktunk.
3
Gimnázium, Izraeli időszak Milyen élethelyzet vezetett arra a döntésre, hogy a gimnáziumi tanulmányaidat Izraelben töltsd? Mint már mondtam, ez nem az én döntésem volt, anyukám akarta, hogy megpályázzam ezt a lehetőséget a baleset miatti visszaesésem miatt. Apukám nagyon tiltakozott, ennek ellenére mégis elutaztam. Nyaranta voltam itthon. Milyen volt az élet külföldön? Milyen szokások mentén élted ott az életed. Négy másik magyar lánnyal együtt kerültünk ki, és ketten voltunk, aki érettségiig Izraelben maradtunk. Kollégiumban éltünk, ahol rajtunk kívül voltak amerikaiak, oroszok, etiópok, izraeliek is, és a hétvégéket egy kijelölt izraeli családnál töltöttük, nekik ez jócselekedetnek számított, hogy fogadtak bennünket. Én az ott töltött három tanév alatt hat családnál voltam, sosem sikerült beilleszkednem. A kommunikációval eleinte voltak gondjaink, mivel angolul is alig tudtam, a hébert szép lassan sikerült megtanulnunk. Voltak különórák, ahol nyelvet tanultunk, de azt is angol nyelven oktatták. Milyen nehézségekkel kellett megbirkóznod? A hétvégéimet nem tudtam szeretetteljes környezetben tölteni, ez nagyon megrázó volt. Illetve az, hogy tizenöt évesen kikerültem a családomból egy teljesen idegen környezetbe, barátok és nyelvtudás nélkül, nagyon nehéz volt. Ekkor szoktam rá a dohányzásra például. Nem sikerült beilleszkednem a kijelölt családokba, és barátaim se nagyon voltak, ráadásul a tanárok is mindig pikkeltek rám. Nyaranta szívesen voltam itthon, és nem szívesen mentem vissza szeptemberben, de így visszaemlékezve nem bánom azt a három évet, úgy gondolom, hogy erőssé tett engem, és sok mindent el tudok viselni az életemben. A háború idején rengeteg megrázó dolog vált a mindennapjaink részévé, egyik alkalommal a barátnőmet kísértem ki a buszára, amit szerencséjére lekésett, mert miután a busz elindult, nemsokára fel is robbant. Egyszer pedig a szomszédunkban lévő épület robbant fel, itthon a híradóból látták anyukámék, és a telefonba csak annyit mondtam, „te küldtél ide”. Ebből is látszik, hogy a kapcsolatunk nem volt valami fényes. Milyen szabályok vonatkoztak rátok, mint külföldiekre? A hétvégéinket, mivel ekkor nincs kollégium a sabat miatt, egy kijelölt családnál kellett töltenünk, és a vallást teljesen ránk kényszerítették. Az első családnál egyszer voltam csak, mivel nem tudtam kommunikálni velük, ezért nem fogadtak el. A második családomnál az édesapa tudott magyarul, ott könnyebb volt a helyzetem, háromnegyed éven keresztül töltöttem náluk a hétvégéket, de végül elküldtek. Ezután az egyik tanáromnál voltam, de neki 4
teherré váltam. Az utolsó családom nem volt vallásos, így itt nem volt ebből probléma. Ők egy magyar család, és náluk szívesen voltam, sokat segítettem nekik, így úgy éreztem, tudom viszonozni a segítségüket. A háború miatt az utolsó évben állandó jelleggel kellett magunknál hordani egy elsősegély dobozt, amiben injekció is volt. Amikor riadó volt, akkor az iskola pincéjébe, az óvó helyre kellett vonulni. Az utcán mindennapos volt a fegyveres katonák látványa. Az ottani kultúra mely elemei voltak rád hatással? Érezted-e akkor a változásokat magadban, vagy utólag láttad a különbségeket a két kultúrában? Akkor is egyértelműen érezhetőek voltak a magyar és az izraeli kultúra közti különbségek. Mai életemben nincs olyan elem, amire azt mondanám, hogy ez ott vált részemmé, inkább a személyiségem erőssége és kitartása van jelen, amit egész kinti lét és egyedüllét alapozott meg bennem. Talán abban érzem az egyik hatást, hogy nagyon fiatalon férjhez mentem és gyereket is vállaltam, kint ez teljesen normális volt ebben az életkorban, míg Magyarországon azért a családalapítás jócskán kitolódott. A vallás milyen mértékben határozza meg életvezetésedet? Gyakorlod-e a vallásod? A külföldi diákokra, mint rám is, ránk erőltették a vallást és a vallásgyakorlást, ami nekem ellenszenves volt, így nem is gyakorlom azt ma. Főbb ünnepeket tartok, de más egyéb szokásokat a vallásból nem. Hazaérkezés utáni évek Mennyire volt nehéz hazaérkezésed után beilleszkedni társadalomba? Miután hazajöttem, nagyon nehéz volt elkezdeni az itthoni életet, bár nyaranta az iskola mellett is Magyarországon tartózkodtam, de nem voltak itthon barátaim, mivel Pestről Szombathelyre költöztek szüleim, így teljesen új környezet fogadott, és a pesti barátokkal is megszakadt a kapcsolat. Tudtam, hogy szeptembertől nem fogok újra elutazni, így elkezdtem a családi cégben dolgozni, teljesen alulról. A céghez tartozott egy kamion terminál, egy benzinkút, egy étterem és kávézó. Rövid időre leszoktam a dohányzásról. Milyen volt ekkor a kapcsolatod a családoddal? Édesapámmal egyre jobb kapcsolat kezdett kialakulni hazaérkezésem után, és ekkor történt a tragédia, amit azóta is a saját hibámnak tartok. Hátsófali szívinfarktusa volt, én voltam vele tizennyolc évesen a kórházban. Rosszul lett, és én elfutottam orvosért, aki nem jött időben, és közben az apám meghalt. Ha határozottabb lettem volna, és nem hagyom magamat elhessegetni, akkor talán még ma is élne. Apám halálát a temetésen fogtam fel 5
igazából, ahol rosszul lettem. Bevittek a pszichiátriára és nyugtatókat kaptam, és azóta pánikbetegségem van, változó rendszerességgel vannak rohamaim is, amikor nem kapok levegőt. Mi volt az életed központi eleme, célja? Az élet apám halála után úgy hozta, hogy én lettem a cégvezető helyettes, anyám pedig a cégvezető, aki szépen lassan elherdálta az egészet, és állapota is fokozatosan romlott. El is kellett adni a céget, de ez később történt. Interneten ismerkedtem, mivel nem voltak itthon barátaim, így találkoztam a leendő férjemmel egy közös internetes ismerősön keresztül. A cégben végzett munka mellett a következő végzettségeket szereztem meg: pénzügy-számvitel végzettség, angol alapfokú nyelvvizsga, számítógép kezelői vizsga, vendéglátó-üzletvezető végzettség, jogosítvány (B, C kategória) és flair - koktélkeverő tanúsítvány. Milyen kapcsolatod volt a szüleiddel, testvéreiddel miután haza jöttél? Édesapám már nem volt. A nővéremmel nem tartottuk a kapcsolatot. Tizenkilenc éves voltam, amikor anyukám is elhagyott minket, ekkor teljesen a nyakamba szakadt a cég vezetése. A húgomat magamhoz vettem, ő még csak tizenhárom éves volt, és ekkor már a leendő férjem volt a barátom. Nem sokkal ezután megkérte a kezemet és a baba is úton volt. Most milyen kapcsolatod a családoddal? A húgom, akit magamhoz vettem, etettem iskoláztattam ruháztattam, jogosítványt adtam a kezébe megszökött tőlem mikor betöltötte a tizennyolcadik életévét, mivel anyám felvette vele a kapcsolatot és teljesen elbolondította tőlem. Az örökségét felvette, és pár hónap alatt fel is élték. Nővéremmel azóta sincs kapcsolat, és amennyire lehet, anyámmal is kerülöm a kommunikálást. Néha felbukkan, de egyébként nem tudok róla sok mindent. Úgyhogy elmondhatjuk, hogy nincsen kapcsolatom a családommal. Hogy néz ki jelenleg a családod, kik a tagjai? A családom jelenleg a fiam és én. Ketten vagyunk, és vannak barátaim, akik velem vannak. Házas évek Hány évig tartott a házasságod? A házasságom hét évig tartott, és előtte mindössze fél éve ismertük egymást a volt férjemmel, úgyhogy elmondható, hogy elég hirtelen történt a házasságkötés. A gyermek is hamar megfogant ezután, egy éven belül.
6
Milyen érzésekkel emlékszel vissza ezekre az évekre? Ekkori életem nem nagyon állt másból, mint a cégvezetés, gyermeknevelés és a házimunka végzése. A gyermeket már pár hónapos korától kezdve vittem magammal a munkahelyre, ahol az egyik sarokban volt kialakítva a pelenkázó asztal. Monoton volt ez az életvitel, minden nap ugyanolyan, de a gyermek pici korára mindig jó visszagondolni. Sajnos a férjem sok segítséget nem nyújtott, talán azt tudom elmondani, hogy a főzés részét vállalta be az életünknek. Egyébként nem dolgozott, tehát a családot én tartottam el, valamint a húgom ekkor velünk lakott, mivel anyám alkoholizmusa miatt a gyámságomba vettem őt. Tehát anyagiakban olyan volt az életünk, mintha két gyermekem is lenne. Visszanézve változtatnál-e az elmúlt éveken? Ha igen, akkor min? Mai szemmel nem mennék újra feleségül a volt férjemhez, de úgy gondolom, ezen nincs értelme gondolkodni. A gyermeket egy percig sem bántam meg soha, ő most az életemben a napfény. Házasság felbomlása utáni évek Milyen a kapcsolatod a volt férjeddel? A volt férjemmel nagyon nehezen kommunikálunk, általában elbeszélünk egymás mellett. Ő most Pesten él, a gyereket kéthetente hétvégén viszi el, de gyakran felborul ez is a munkája miatt, vagy pedig mert nem érdekli őt. Sokszor van olyan érzésem, hogy nem érdekli igazán a gyerek fejlődése. Véleményed szerint hogy éli meg gyermeked az életetekben fellépő új helyzetet? Nagyon okosan viselkedik, mikor kérdezik őt az apukájáról, és megérti az új helyzetet. Elmagyarázza másoknak, hogy az apukája nem lakik velünk. Nehéz neki is ez a helyzet most, de talán kezdi megszokni. Érettségben az életkorához képest kissé le van maradva, és ebben az új helyzet nem segített, sőt, inkább rontott, de most egyre rohamosabban fejlődik, amiből úgy gondolom, hogy a körülményeket is megszokta. Milyen nehézségek vannak az életedben most, hogy egyedül neveled a gyermekedet? Nehéz mindent megcsinálni, dolgozni és gyereket is nevelni, házimunkát végezni, de mindig is erős voltam, és sok mindent képes vagyok elvégezni. Szerencsére vannak barátaim, akik itt-ott besegítenek, például, amikor dolgozom, elmennek a gyerekért az óvodába, vagy vigyáznak rá, amikor más dolgom van. Néha az anyósomhoz is tudok fordulni segítségért, bár ezt nem szívesen teszem, mert onnan csak az áskálódást kapom. Ezen kívül a volt férjem rendszeresen elmarad a gyerektartással, és ez is mindig konfliktust okoz az amúgy is nehézkes 7
beszélgetéseink során. A háztartást egyedül tartom fent, igyekszem kerülni a felesleges kiadásokat. Meg vagy-e elégedve az életviteleddel, életkörülményeiddel, munkáddal? A munkámat már nagyon nehezen viselem, de ez idén befejeződik, mivel januártól új helyen fogok dolgozni. Sokszor gondolok rá, hogy mennyivel könnyebb lenne, ha lenne mellettem valaki, akivel szeretjük egymást, és aki segítene, és remélem, hogy egyszer majd ennek is eljön az ideje. Most ez van, ami éppen van, nem tudok rajta erőszakkal változtatni, bár el tudnám képzelni máshogyan. Van-e valami az életedben, amin változtatnál, amit máshogy csinálnál a jövőben? Amin változtatni akartam, azt megváltoztattam, éppen ezért fogok januártól másik munkahelyen dolgozni, ezen kívül, amin még változtatni szeretnék, és ez a párkapcsolat, az nem egyedül rajtam múlik. Úgy gondolom, amit magamért meg tudtam tenni, azt megtettem.
8
Interjú elemzése Az interjúalany gyermekkora Az interjúalany gyermekkora tele volt változásokkal és egyáltalán nem mondható kiegyensúlyozottnak. A gyakori költözések, a szülők hosszú munkaideje, vagy pedig a családon kívüli kapcsolatok preferálása nem az a környezet, amiben egy gyermek optimálisan tud felnövekedni. Hiányzott a családi légkör és a szeretet a mindennapjaikból. Nem volt klasszikus értelemben vett otthonuk, mivel amire egyik lakást megszokták volna, már mentek is egy másikba, és a szülő szerepeket inkább a nagyszülők látták el, így a családi mintát sem tudták átvenni testvéreivel. A tizenkét éves korában elszenvedett baleset következményeként a tanulmányi eredményei elmaradtak az osztálytársaitól, és még egy fontos – a további életét meghatározó – vonzata volt, miszerint szülei egy izraeli iskolába íratták be a középiskolás éveire. Ez a döntés persze sok pozitív „mellékhatással” is járt, hiszen az interjúalany nagyfokú önállóságot, több idegen nyelvet tanult, megismerkedett egy idegen kultúrával és még sorolhatnám. Egyéb iránt a el kellett válnia huzamosabb időre a családjától, ami azt a minimális szeretetet és biztonságérzetet is megvonta tőle. Kapcsolata a nővérével még a gyermekévek alatt megszakadt, mivel a testvér ekkor tűnt el. Csak később derült ki, hogy önszántából hagyta el a családot, így a testvéri viszony már gyermekkorban megromlott, és még az együtt töltött idő alatt sem volt jónak mondható a kapcsolatuk. A családi viszonyok A családban inkább széthúzás, és külön irányok felé haladás figyelhető meg, mint az összetartás. A gyermekkori emlékekből is ez olvasható ki, és a jelenlegi helyzet bizonyítja ezt, mivel a családtagok egyáltalán nem tartják egymással a kapcsolatot. Az anya már az interjúalany gyermekkorában is rendszeresen fogyasztott alkoholt, és ez mára alkoholizmussá vált. Az édesapa elhunyt. A testvérek pedig egyáltalán nem beszélnek egymással. A család szerepe lenne többek között a biztonságérzet nyújtása, a modellnyújtás, általános értékek és normák közvetítése, én-tudat és én-identitás formálása. Ezek a funkciók nem, vagy hiányosan jelentek meg az interjúalany életében, hiszen a normákat, erkölcsi értékeket a szülők a folyamatos jelenlétükkel adják át, a mindennapos szituációkban adott viselkedésükkel veszik át az utódok a mintákat. Van olyan elem is, mint például a családi modell, ami torz formában jelent meg azzal, hogy a szülők felrúgták a házastársi szabályokat. Az én-tudat és az identitás tudat 9
egészséges kialakulásához, valamit a társadalomba történő beilleszkedéshez is a családban szerzi meg az egyén a kellő alapokat, elképzelhető az is, hogy az alany házasságának zátonyra futása is visszavezethető lenne egészen a családi alapokhoz, és az említett funkciók zavarához.
Az interjúalany iskolaútja Az általános iskolát két budapesti iskolában végezte el. A középiskola első évét még szintén Budapesten végezte, majd a további három évben tanult Izraelben. Izraelben érettségizett 2003-ban. Ezután további tanulmányokat folytatott, de ezeket már mind munka mellett. Elvégezte a pénzügy-számvitel, vendéglátó-üzletvezető szakot, valamint angol alapfokú nyelvvizsgát, számítógép kezelői vizsgát, jogosítványt (B, C kategória) és flair koktélkeverő tanúsítványt szerzett. Ezeket a végzettségeket tudatosan és célirányosan végezte el, hiszen már ekkor a családi cégben dolgozott, és a további munkához szüksége volt rájuk. A területi és társadalmi mobilitása A gyermekkorát nagyrészt Budapesten töltötte, de a városon belül sokat mozogtak, költöztek, majd ezután Izraelben élt három évig. Miután hazaérkezett, Szombathelyen telepedett le, mert ott volt a családi cég székhelye. Azóta is ebben a városban él gyermekével. Generációk viszonya a családban A generációk egymás között, és egymással sem tartják a kapcsolatot már évek óra. Az interjúalany gyermekkorában még volt kapcsolat, hiszen a két generáció együtt élt, illetve a nagyszülők sokszor vigyáztak rájuk, azóta viszont megszakadt teljesen. A külföldön töltött évei Tizenöt és tizennyolc éves korában a szeptembertől-júniusig terjedő időszakot töltötte külföldön. Ezekben az években megtanult héberül és angolul, megtanult önállóan élni, felelősséget tanult önmaga és a cselekedetei iránt. Izraelben ekkor már háború volt, így sok olyan élethelyzetben volt része, ami mások számára ismeretlen, ilyen például a fegyveres katonák mindennapos látványa, az erőszakkal való szembesülés, a folyamatos félelem, és még számos dolog. A nyarait itthon töltötte, és nem szívesen utazott vissza a tanévekre. Utólagos elmondása szerint nem bánja, hogy szülei így döntöttek annak idején. Megerősödött és sokat tanult a három év alatt. A munkavállalás és a házasságkötés Tizennyolc éves korában állt munkába, és választása nem volt e téren, mivel az érettségi után rögtön beállt a családi cégbe dolgozni, majd édesapja halála után cégvezető helyettes és idővel cégvezető lett. Azóta a céget eladták, mivel édesapja halála után édesanyja lett a cégvezető, aki az alkohol problémák miatt nem törődött a céggel, és elherdálta a családi vagyont. Jelenleg a cég egy kávézót működtet, de a helyiséget bérlik, most ott dolgozik 10
pultosként. A következő évtől munkahelyet vált, mivel a jelenlegi munka időbeosztása mellett nem tud elég időt fordítani a gyermekére és önmagára. Házasságkötése az akkori barátjával történt, 2004-ben. Párját fél évvel az esküvő előtt ismerte meg. Elmondása szerint az Izraelben töltött évek alatt az vált számára normálissá, hogy a lányok korán házasodnak és már egészen fiatalon szülnek gyermeket. Mivel párjával nagy szerelemben voltak ebben az időben, teljesen kézenfekvő volt számukra a házasság és a gyerekvállalás, a kettőjük között fennálló problémák csak a későbbiekben jöttek elő, és hét év házasság után erősödtek fel annyira, hogy nem láttak más megoldást, mint a külön folytatott élet. A házasságuk alatt végig dolgozott a cégben, ami elkezdett hanyatlásnak indulni, és megpróbálta megmenteni a céget attól, hogy csődbe menjen vagy attól, hogy el kelljen adni, ez sajnos nem sikerült. Boldognak mondható az első öt együtt töltött évük. A gyermeket, aki azóta betöltötte hatodik életévét, az interjúalany neveli. Családi munkamegosztás az interjúalany családjában A házas évek alatt még tartotta a kapcsolatot egy ideig az édesanyjával, ő besegített néha a gyereknevelésbe, valamint a férjének édesanyja is, aki azóta is szokott vigyázni hétvégenként a kisfiúra. A férje nem dolgozott ezekben az években, ő főzött, de a többi házimunkából nem vette ki a részét, és a családot is az interjúalany tartotta el, ráadásul, miután a húgát is magához vette a család létszáma megnövekedett egy fővel. Az interjúalany életvitele a válás után A házasság felbomlása óta egyedül neveli gyermekét. Kevés időt tud vele tölteni hosszú munkaideje miatt (napi 11 óra), és a szórakozásra, kikapcsolódásra is megnövekedett az igénye. A szabad hétvégéin, vagy amikor barátai vigyáznak a gyermekre, akkor van lehetősége a kikapcsolódásra. Azokban az idősávokban, amikor máshogy nem tudja megoldani, a gyermek ott van vele a munkahelyén, miután eljött az óvodából. Az anyósától, aki szintén szombathelyi, nem szívesen kér segítséget, mivel ő az interjúalanyt okolja a házasságuk felbomlásáért. A munka jelentősége az interjúalany életében A munka számára nem önmegvalósítás, hanem pusztán önfenntartás kategóriába tartozik. Nem szeretne élete végéig ebben a munkakörben dolgozni. Jó képességei vannak a cégvezetéshez és ezt szívesen csinálta, szeretne egyszer újra ekképp dolgozni. Az erőforrások szerkezete az interjúalany családjában Az emberi erőforrások kimerülnek a közvetlen barátokban, akik nem tartoznak a családjához. A volt férje Pesten él, és nem lehet rá számítani, a gyermektartást sosem fizeti ki 11
időben, és elmaradásai is vannak, valamint sokszor nem tart igényt a gyermekére a kéthetente előforduló hétvégéken, erről nem mindig értesíti időben őket. Az anyós segítségét pedig csak végszükség esetén veszi igénybe. Az anyagi erőforrásokat ő maga állítja elő saját maga és a fia számára, ami az említett módon érkező gyerektartással egészül ki. Az interjúalany odafigyel a kiadásaira. A szükségleteinek kielégítésére elegendőnek mondható az anyagi háttér, azonban arra nem jut, hogy félre is tudjon tenni pénzt saját maga vagy a gyermeke részére. A vallás szerepe az interjúalany életében A vallás sosem volt életének központi vezérfonala. Az izraeli évek alatt rákényszerítették a zsidó vallás gyakorlását, és ez örökre rányomta pecsétjét a valláshoz való hozzáállására, mivel nem belső szükségletének kielégítésére közeledett a zsidó vallás lényegéhez és gyakorlataihoz, hanem kötelezővé tették számára, és ezzel ellenállást váltottak ki belőle. Azóta a nagyobb ünnepeket ugyan megtartja, de lényegében nem ezek a szokások vezetik őt életében, például mivel szükséges, dolgozik szombatonként. Az interjúalany szokásrendszere és tradíciói A nagyobb zsidó ünnepeket tartja, de nem fektet nagy hangsúlyt ezekre. Kimondott tradíciói nincsenek a jelenlegi életében. Az interjúalany életének legfontosabb állomásai 1984 születés 1991 iskolakezdés 1996 lovasbaleset 1998 nővérének eltűnése 1999 külföldi tanulmányok kezdete 2003 érettségi 2003 végleges hazaköltözés, itthoni élet kezdete 2003 édesapa halála 2003 cégvezető 2004 házasságkötés édesanyjával a kapcsolat megszakítása 2005 gyermek születése 2008 húga „szökése” 2010 családi cég eladása 2010 édesanyával kapcsolat megszakítása 12
2011 házasságkötés felbomlása Ifjúságsegítőként a következő dolgokban tudok segíteni az interjúalanynak Az interjúalany a Nemzeti Ifjúsági Stratégia célcsoport meghatározása szerint még az ifjúsági korosztályhoz tartozik. Hét év házasság, a gyermek nevelés és a munkahelyen betöltött státuszok tudatában azonban az alany már rég nem mondható ifjúnak, sokkal inkább fiatal felnőttnek. Mivel gyermekkorában nem kapott optimális család mintát, és az anyaszerep elemeit nem tudta átvenni édesanyjától, így ezen a téren olyan problémákkal kell megküzdenie, amiről nem is tud. Mint ifjúságsegítő, egy-két praktikus tanácsot, ötletet tudtam neki adni abban, hogy gyermekével hogyan tud foglalkozni, vagy olyankor hogy tudja őt lekötni, amikor éppen a munkahelyén nem ér rá vele foglalkozni. Valamint azzal, hogy meghallgattam eddigi életének történetét, ő is sok dolgot újra átélt és átgondolt, mely az események feldolgozását teszi könnyebbé számára.
13
