SZOCIÁLPOLITIKA ÉS ÉRDEKVÉDELEM „Mobbing” – munkahelyi fúrás A mobbing nevű jelenségtől nemcsak az érintett, hanem a munkáltató is szenved: a konfliktus nyugtalanságot kelt, forrásokat köt le, rossz munkahelyi légkörről és helytelen kommunikációról tanúskodik. Az áldozatok (az európai dolgozók 5-10%-a) testi-lelki betegségi tüneteket produkálnak. Sokan nem képesek ismét munkába állni. Az érintettek nagyobb része nő. Tárgyszavak: lelki terror; fúrás; bántalmazások; munkahelyi konfliktusok; mobbing.
Bevezetés A vállalatok a jelenlegi gazdasági helyzetben megpróbálnak takarékoskodni a költségekkel, ahol csak lehet. Ennek legegyszerűbb módja a létszámcsökkentés. Szinte minden dolgozónak aggódnia kell a munkahelyéért, hátha ő lesz a következő, akinek mennie kell. Az ott maradó dolgozókról feltételezik, hogy elég rugalmasak és terhelhetőek ahhoz, hogy elbocsátott kollégáik munkáját átvegyék. A túlterhelés miatti stressz nem érdekel senkit, sem a kollégákat, sem a feletteseket.
A „mobbing” okai Amikor a dolgozó saját munkahelye veszélybe kerül, az egzisztenciális veszélyt és lelki megterhelést jelent számára. Azonnal tennie kell valamit, meg kell védenie a munkahelyét, bármilyen – akár tisztességtelen – eszközzel, és a lehetséges vetélytársakat ki kell szorítani. Az erősebb győz, tekintet nélkül a veszteségekre. Ha sikerül neki egy dolgozót kifúrni a vállalattól, egy vetélytárssal kevesebb marad, aki veszélyeztetné a helyét. A munkáltatót többnyire nem érdekli, hogy ki a „tettes”, aki elkezdte a fúrást, és ki az „áldozat”. A munkáltató számára a konfliktus zavaró tényező, amely nyugtalanságot kelt és forrásokat köt le. Másrészt a vezetőknek gyakran kapóra jön a dolgozók közötti „mobbing”: eggyel kevesebb kényes személyügyi döntést kell meghozniuk, ha a dolgozó maga mond fel, akár azért, mert belátja, hogy értelmetlen kitennie magát egy lelkileg megterhelő helyzetnek, amelybe belebetegszik, akár azért, mert nem viseli el tovább a helyzetet. A vállalatnál hosszan elhúzódó
mobbingkonfliktusok általában a vezetés gyengeségéről, a rossz munkahelyi légkörről és a helytelen kommunikációról tanúskodnak. Pszichológiailag helyesebb a világos személyügyi döntés. Ha el kell bocsátani a dolgozót, célszerű a felmondást munkaügyi pszichológuson keresztül bonyolítani. Teljesen helytelen addig várni, amíg a dolgozó felőrlődik az elhúzódó konfliktusok miatt, és elhagyja a vállalatot. Ha ez megtörténik, hatalmas vállalati és nemzetgazdasági károk keletkeznek: a dolgozók részéről sok energia és alkotóerő vész el, a munkáltatónak az imázsa szenved csorbát: nincs valódi nyertes.
Meghatározás: Mi a mobbing és mi nem az? A mobbing manapság nagyon elterjedt, felkapott szó. A mobbing szó eredete az angol „to mob”, és azt jelenti, hogy az emberek valakire rátámadnak, vagy rávetik magukat. A német Duden szótár szerint a mobben szó jelentése: „egy munkatárs állandó szekírozása azzal a céllal, hogy munkahelyéről elűzzék”. De nem minden kritika, barátságtalan viselkedés, vagy konfliktus jelent mobbingot. A mobbing fő ismérvei: a meghatározott 45 mobbingcselekményből egy vagy több, rendszeresen, hetente legalább egyszer, legalább hat hónapon keresztül megtörténik, és az érintett ellen irányul. Egy másik definíció szerint: „a mobbing egy konfliktus kiéleződése a munkahelyen, amelynél az erőviszonyok eltolódnak az egyik fél kárára. Ez a fél rendszeres ellenséges támadásoknak van kitéve, amelyek hosszabb időn keresztül tartanak, gyakran előfordulnak és jelentős személyi és vállalati károkhoz vezetnek.” Az áldozat a konfliktusban az a személy, aki a lelki kényszer következtében elveszíti a pszichikai képességét, hogy megbirkózzon a nehéz élethelyzetekkel, az, akit elbocsátanak vagy kiütnek a munkaerőpiacról. Tehát az áldozat szakmai egzisztenciájának megsemmisítéséről van szó.
Ahogy kezdődik A konfliktusok és véleményeltérések minden emberi kapcsolatban teljesen normálisak és a kommunikáció részét képezik. Normális az is, hogy minden konfliktust fel lehet oldani. Vagy meg lehet győzni a másik felet, vagy az ember tiszteletben tartja a másik véleményét. Akkor válik kritikussá a helyzet, ha a konfliktus kollégák között alakul ki, és az egyik fél nem hajlandó félretenni a nézeteltérést. Ekkor kezdődhet a mobbing, mint kiszorító vagy megsemmisítő harc: a nézeteltérés okot szolgáltat az elkövetőnek ahhoz, hogy megkezdje zaklatásait, hogy igazolja további akcióit, és szövetségeseket nyerjen meg magának. Az érintett töprengeni kezd, hogy miért került ilyen helyzetbe, amelyben leplezett, de kegyetlen küzdelmet vívnak ellene.
A mobbing megbetegít Következnek a koncentrációzavarok, kétkedés, bizonytalanság és csökkenő önbecsülés. Az állandó támadások alvási zavarokhoz, lidérces álmokhoz vezetnek és a hosszan elhúzódó stressz következményeként állandó fáradtság, kedvetlenség, depressziós lehangoltság és szorongásos állapot léphet fel. Későbbi stádiumban a lelki terror teljes hatását kifejti: az érintettek üldözési mániában és súlyos depresszióban szenvednek, kétségbeesésük öngyilkossági gondolatokhoz, és ijesztően sok esetben öngyilkossághoz vezet. Különösen erősen szenvednek azok a dolgozók, akiknek korábban nagyon sokat jelentett a munkájuk, azonosultak vele, nem értik meg, miért űzik el őket munkahelyükről, amihez ők ragaszkodnak. Sok vizsgálat kimutatta, hogy a fúrás áldozatainak 75%-a posttraumás kimerültségi zavarokat mutat, 65%-a még 5 évvel a mobbing vége után is. A jelenség lehetséges magyarázata az, hogy ha különösen megterhelő eseményeknek vagyunk kitéve, pl. ha önhibánkon kívül rosszindulatú támadások érnek, amelyek ellen nem tudunk védekezni, az erősen megrendíti az igazságos világba vetett hitünket. Ez mély lelki válsághoz vezet. Megtanuljuk, hogy többé nem érezhetjük magunkat biztonságban, hogy védtelenül támadásoknak vagyunk kiszolgáltatva, hogy már semmire sem hagyatkozhatunk. Háború dúl, de csak az ellenfeleink vannak felfegyverezve. A fúrás áldozatának testi panaszai a fejfájástól a gyomorfájdalmakon, gyomorfekélyen, émelygésen, hányáson, étvágytalanságon, reszketésen, hátfájáson, szív- és keringési zavarokon, szédülésen, verejtékezésen, alvási zavarokon át egészen a szenvedélybetegségig terjedhetnek. Gondolatai állandóan a munkahelyén elszenvedett szekírozások és megalázások körül keringenek, és környezetében mindenkinek újra és újra elmeséli az őt ért sérelmeket és igazságtalanságokat. Ez előbb-utóbb kiváltja barátai rosszallását, és még érzelmi támogatásukat is elveszítheti. Sokkal értelmesebb és hasznosabb lenne, ha idejében felkeresne egy pszichológust vagy pszichoterapeutát, aki hatékony segítséget tud nyújtani.
Mobbing – az alábecsült jelenség A mobbing az egyik legnehezebb munkahelyi pszichikai megterhelés, amelynek rosszabb testi-lelki következményei vannak, mint az összes többi munkahelyi megterhelésnek együttvéve. A mobbing áldozatai eredetileg pszichikailag egészséges, jó teljesítményt nyújtó, erősen motivált személyek, akiknél a folytonos furkálódás folyamán fejlődnek ki a lelki panaszok és testi betegségek. Egy részüknél évekig tartó pszichiátriai tünetek alakulnak ki, és sokan nem tudnak többé munkába állni.
Egy új kísérlet Mielőtt a volt áldozat ismét teljesen egészségesnek és erősnek érzi magát, elképzelhetetlen a munka újbóli felvétele. Leginkább az erősen sérült önbecsülése akadályozza abban, hogy pozitív hatást váltson ki egy lehetséges munkáltató előtti bemutatkozás során. Nincs értelme, hogy túl korán kezdjen állást keresni, egy esetleges elutasító válasz az önbecsülését még erősebben károsítja, és a volt mobbingáldozat helyzete még kilátástalanabbnak tűnik.
Ki a leginkább megcélzott mobbingáldozat? Összességében több nő, mint férfi esik áldozatul, mivel az erőfölénnyel való visszaélés könnyebb a nőkkel szemben, és lényegesen több a vezető tisztséget viselő férfi, mint nő. A fúrás leggyakrabban a hierarchia azonos fokán álló személyek között fordul elő, ezt követi a vezető és az alárendelt dolgozó közötti fúrás gyakorisága. Vizsgálatok szerint Európában a munkavállalók 5-10%-a van kitéve mobbingnak. Mindenki áldozattá válhat, nem csak a kívülállók és kisebbségekhez tartozók: pl. férfias foglalkozást betöltő nők, külföldiek, más vallásúak, fogyatékosok – hanem ellenkezőleg, éppen az átlagon felüli, jól képzett, intelligens, szakmailag elkötelezett személyek a leggyakoribb érintettek. Ők ugyanis veszélyt jelentenek a kevésbé elkötelezett, vagy kevésbé képzett kollégáiknak vagy felettesüknek. A saját pozíciót minden eszközzel védeni kell az új kollégától, aki azt veszélyeztetni látszik, mindaddig, amíg el nem hagyja a színhelyet. Érthetetlen hogy ez a visszataszító és romboló magatartás Ausztriában semmiféle jogi következménnyel nem jár a tettesre nézve. Néha a munkatárs gyötrése egész csoportos sporttá fajul, az áldozat nem egyetlen harcossal áll szemben, hanem egy egész ellenséges csoporttal. Még erősebben traumatizálódik, mivel egy csoport viselkedése sokkal kíméletlenebb, brutálisabb, destruktívabb, felelőtlenebb, agresszívabb, mint egyetlen személyé lenne.
A mobbingcselekmények típusai I. Támadás a megnyilatkozás lehetősége ellen, pl. állandó félbeszakítás, rákiabálás vagy hangos gúnyolódás, állandó kritizálás, a kontaktus megtagadása stb. II. Támadás a társadalmi kapcsolatok ellen, pl. nem beszélnek az érintettel, a kollégáktól távol eső helyiségbe helyezik át, levegőnek nézik az illetőt stb.
III. Támadás a társadalmi megbecsülés ellen, pl. pletykák terjesztése, gúnyolódás, utánozás, önérzetet sértő feladatok, hamis vagy bántó értékelés, szexuális ajánlatok stb. IV. Támadások a szakmai és életminőség ellen, pl. feladatok hiánya, értelmetlen feladatok, képzettséget meghaladó feladatok a lejáratás céljából, túl sok feladat stb.
A posttraumás kimerültségi zavarok tünetei – Az érintettek túlérzékenyek, alvási problémáik, rémálmaik, koncentrációs zavaraik vannak. – Nagyon feszültek és könnyen ingerelhetőek. – Váratlan hatások esetén helytelen reakciókra hajlamosak . – Testi tünetekkel reagálnak, ha a traumatikus eseményekre emlékeztetik őket (fejfájás, gyomorgörcs, émelygés, szívdobogás,...). – Pánikba esnek, ha az átélt eseményekre emlékeztetik, és arra a gondolatra, hogy ismét ki lesznek téve ennek a helyzetnek.. (Kaposi Mária) Venus, M.: Mobbing. = Sichere Arbeit, 2003. 1. sz. p. 9–15. Schwickerath, J.: Mobbing in the workplace. Current concepts of theory, diagnosis and behavioral therapy. = Psychotherapy, 43. k. 3. sz. 2001. p. 199–213.
