Előszó A „Tarab Füzetek" Tarab Rinpocse tanításait tartalmazzák. Tarab Tulku Rinpocse tibeti Láma, Tarab XI. újjászületése. Rinpocse megkapta a Lharampa Geshe / Ph.D. fokozatot a Drepung Kolostoregyetemen Tibetben, Lhászában. A koppenhágai Királyi Könyvtár és Egyetem tibeti részlegének vezetője volt. Stanislav Gróffal a hatvanas években elindította a Transzperszonális Pszichológiai Szövetséget. Kifejlesztette az „Egység a kettősségben tibeti pszichológia, pszichoterápia és önfejlesztés" rendszert és ebben négy éves képzést hozott létre Brüsszelben, Münchenben és Stockholmban valamint Tarab Intézeteket alapított Koppenhágában, Párizsban, Brüsszelben, Münchenben, Stockholmban, Helsinkiben, Bécsben, Budapesten, Amsterdamban és Tarab Ling Intézetet Indiában. Ezt a Dzogcsen tanítást Rinpocse 1999 decemberében adta a budapesti Tan Kapuja Buddhista Főiskolán. Köszönet Deák Jánosnak a szerkesztésért. A kiadvány a magyarországi Tarab Intézet belső használatára készült, amelynek képviselőinél, Vaszi Sándornál és Jakab Katalinnál lehet a tanítások iránt érdeklődni a 06-26-330-805-ös számú telefonon.
DZOGCSEN
„A legmagasabb nézet nézet nélküli, A legmagasabb meditáció meditáció nélküli, A legmagasabb cselekvés cselekvés nélküli."
A Dzogcsen direkt módszer mélyebb természetünkkel, a kezdet és vég nélküli Rigpával, az azonnali tudatossággal való kapcsolat megteremtéséhez, aminek nincs kezdete és vége. A Rigpa - mivel az ébrenléti állapot tudatosságának, az álom állapot tudatosságának, a mély-alvás és a halál-folyamat „tudatosságának" is a leglényegibb állapota, minden tapasztalásunk alapja és nagyon lényeges mindig használni. „Látva" magát ezt a valódi természetet, fel tudjuk oldani az önmagunkról alkotott bizonytalan külső beazonosításunkat, és helyette létezésünk gazdag és tápláló természetére tudunk figyelni.
3
DZOGCSEN XI. TARAB TULKU RINPOCSE KURZUSA BUDAPEST, 1999 DECEMBER
Gyakorlattal kezdjük: Lélegezzünk az orrlyukon, és összpontosítsunk a légzésünkre.
Lazítsuk el a homlokot és az állat, és érezzük a homlokot és az állat.
Lazítsuk el a torkot és a mellkast, és érezzük a mellkast.
Lazítsuk el a gyomrot és a hasat és érezzük a gyomrot és a hasat.
Képzeljük el a szív-csakra területén az energiafényt, belül, a mellkasunk közepében. Ez energiánk tiszta fény-lényege. Igyekezzünk gondolkodás nélkül érezni. Igyekezzünk a mellkas közepében lévő szívósakra tiszta fény-energiájával azonosulni. Képzeljük el itt a tiszta fényt, energiánk lényegeként. Tegyük ezt újra és újra.
Figyeljünk a légzésünkre, lélegezzünk finoman és érezzük a testet. Nyissuk ki a szemünké. Ezen a hétvégén a Dzogcsenről fogok beszélni. Először beszélek a Dzogcsen hátteréről, a második részben magyarázatokat adok a Dzogcsen megértésének különböző módszereiről, és a harmadikban néhány gyakorlatot fogunk végezni.
A Dzogcsen hagyomány a legrégebbi tibeti hagyomány. A buddhizmus Tibetben a nyolcadik században kezdődött. Akkoriban két indiai mester élt ott, a tudós Santaraksita és Padmaszambhava. A Dzogcsen tanítások Padmaszambhavától származnak. Tibetben a buddhizmus előtt más vallásunk volt: „bönnek" hívták, és egy kissé a sámánizmushoz hasonlított. Amikor Santaraksita Tibetbe jött, a szútra-hagyományt kezdte tanítani, ami nem ment könnyen, mert a szútra-hagyomány valójában nem illett össze a tibeti sámánisztikus bön vallással. A király hívta meg Padmaszambhavát a tantrikus buddhizmus bevezetésére. A tantrizmus miszticizmusa sokkal közelebb volt a bön sámánisztikus szellemiségéhez. Ma is vannak bön kolostorok Indiában is, de a nyolcadik századi és a mai bön nem pontosan ugyanaz. Manapság könnyen gyakorolják a szútra és a tantra hagyományt együtt a bönben is, mivel kolostoraik vannak, ahol a szútra hagyományt tanulmányozzák. A nyolcadik században nem így volt, mert a szútra hagyomány idegen volt még akkor a tibetiek számára. A bön később fejlődött és sokat változott. A nyolcadik században Padmaszambhava Tibetbe jött, tanítani kezdett és bemutatta a Dzogcsent. Fő tanítványai, Vairócsana és Vimalamitra, folytatták a Dzogcsen tanítását, sok tanítás származik tőlük. A kilencedik században a buddhizmus Tibetben pusztulásnak indult. Hivatalosan, intézményi szinten körülbelül száz éven keresztül nem volt buddhizmus Tibetben. Ez a rombolás a buddhizmus és a bön közötti ellentétekre vezethető vissza. Ennek eredményeként a nyolcadik században a gyakorlásra és tanulmányok végzésére alapított összes buddhista intézmény, a kilencedik században szinte teljesen eltűnt. De Padmaszambhava tanításaiban, köztük a Dzogcsenben nem volt szakadás, átadása folyamatos volt. Egyszerű emberek családi környezetben gyakorolták, intézmények nélkül. Senki sem ellenőrizhette, vagy akadályozhatta meg hivatalosan gyakorlását. Azt mondhatjuk, hogy a szútra hagyomány megszakadt, mert az sokkal inkább az intézményektől függött, de a tantra tanítások nem. Tibetben négy különböző buddhista iskola van, a Dzogcsen a Nyingma iskolához tartozik. A Nyingma jelentése: ősi, mintegy a tantra régi hagyománya, ezzel az új hagyományra is utalva. A tantra felosztása régi és új hagyományra az Indiában készült szövegek fordításának idejére utal. Az első fordításokat a nyolcadik században készítették. 5
Azután a kilencedik században megszakadt ez a tevékenység. Később a nyugat-tibeti király tibetieket küldött Indiába, a buddhizmus és a szanszkrit nyelv tanulmányozására. A tizedik századtól fordítani kezdték a szövegeket, beleértve a tantrát is. A tizedik század utáni fordításokat új tantráknak hívják, míg a Padmaszambhava idejében fordítottak a régiek, vagyis a Ny ingmák. Nemcsak a fordítások, hanem a tanítások és a gyakorlatok is jelen voltak abban az időben, mint a Nyingma tanítás része. A Dzogcsen a tantra hagyományhoz tartozik, de nem feltétlenül szükségesek hozzá mindazok a tantrikus gyakorlatok, amelyeket általánosságban a tantra alatt értünk Az általános tantrikus ösvényen sokféle mandala-gyakorlatot végeznek az energiákkal. Ezért tartják a tantrát sokan miszticizmusnak. A Dzogcsenben nem szükségesek olyan energia-gyakorlatok, mint a tantrikus mandala meditációkban. Négy tibeti iskola van: a Nyingma, a Szakja, a Kagyü, a Gelug. Közülük a Kagyü fejlesztette ki a Mahámudrá hagyományt. A Mahámudrában van szútra és tantra megközelítés. A Nyingmában a Dzogcsennel kapcsolatban nincs meg ez a felosztás, a Nyingma nem sokat beszél a szútráról. Ezért van egyfajta Dzogcsen megközelítés, amely mellőzi a szokásos tantrikus gyakorlatokat. A Dzogcsent tekinthetjük úgy, mint a legmagasabb tanítást, mely az általános tantrikus tanítások fölött áll. Ha hagyományos módon használunk Dzogcsen szövegeket, bizonyos fajta beavatásra van szükségünk. A Dzogcsen tanítás előtt nekünk Padmaszambhava beavatásra volt szükségünk a tanítások meghallgatásához, mivel a szövegek és a gyakorlatok egy sajátos hagyományhoz tartoztak. Mivel én a Dzogcsen tanításban nem használom ezt a sajátos szöveget, nem adok beavatást. Bár a Dzogcsen a Nyingma hagyomány része, más iskolák szintén tanítják. A Gelugpa viszonylag új iskola, a tizennegyedik századtól fejlődött ki, és szintén tanítja a Dzogcsent. Ezen iskola egyik tanítója az ötödik Dalai Láma volt, akinek szoros kapcsolata volt a Nyingma tanításokkal. A Nyingma iskola hagyományvonalának fenntartója volt, bár hivatalosan a Gelugpa iskolához tartozott. Vannak más tibeti lámák, akik ebben a században is tanítottak Dzogcsent. Egyik közülük a jelen Dalai Láma régense és tanítója lett. A Dalai Láma tőle kapta meg a Dzogcsen tanításokat. A régens a nagybátyám volt, Táktrá Rinpocse. A XIV. Dalai Láma is tanított Dzogcsent, és más Gelug, Kagyü, Szakja tanítók szintén.
A Kagyü iskolában nagyon sok átadási vonal van. A Dzogcsen tanítások elterjedtek a különböző iskolákban. Ez volt a Dzogcsen hagyomány háttere, és most a magyarázata következik. Három lépésben tárom fel a témát: Először az előkészítő gyakorlat részeként kapcsolatba lépünk, mint az előbb, önmagunk lényegiségével. A tiszta fény a szív-központunkban van, és vele azonosulunk. Kifejtem ezen elmélet hátterét. Látjuk magunkat, van testünk, van tudatunk, és van energiánk, ez a három dimenzió. A test anyagi létezésünk legdurvább szintje. Aztán jön a tudat, amely a testnél sokkal finomabb, és az energia még sokkal finomabb, mint a tudat. Amikor ez a három együtt van, önmagunk vagyunk. A három közül az energia a leglényegesebb. Ez az elv érvényes a világegyetem mindenfajta létezésére. Vegyük az állatokat: van fizikai testük és tudatuk. Nehéz összeegyeztetni a nyugati és a buddhista tudat fogalmat, mivel a buddhizmusban a tudat nemcsak a tudatos működésre utal. A gondolatokon kívül érzéseink és különböző tudatállapotaink is vannak. Az állatoknak is van, és van energia-lényegiségük is. A növények és fák esetén a buddhista hagyomány nem beszél a tudatukról. A régi időkben viták folytak a buddhisták és nembuddhisták között. A bráhminok beszéltek a növények tudatáról. Azt mondták, van alaptudatuk, de nincs gondolkodó tudatuk. A buddhisták nemet mondtak, mert az állatoknak és még a rovaroknak is van bizonyos tudati reakciójuk, amiről a növényeknél nem beszélhetünk. A válaszban a bráhminok egy másik fajta reakciót mutattak fel annak bizonyítására, hogy a növények is éreznek valamit. Bárhogy nézzük, az kitűnik, hogy a növényeknek, fáknak, állatoknak, embereknek, mindenféle élő szervezetnek van fizikai formája, és még valami egyéb a fizikai formában. Ez az energia-mező. Azok, akik járatosak a tibeti buddhizmusban, ismerik az értékes emberi testről szóló tanítást. Nekünk embereknek emberi tudatunk van, és sokféle módon használhatjuk. Használhatjuk spirituálisán, mert van bizonyos képességünk, ami az állatokból és a rovarokból hiányzik. Alkalmasak vagyunk a meditáció gyakorlására, spirituális ösvényre léphetünk, mert van képességünk rá. Még ha nem is beszélünk spirituális útról, az emberi tudatot felhasználjuk mentális fejlődésünkhöz, mentális egészségünk javítására. Irányíthatjuk a tudatot úgy, hogy egyre kevesebb mentális nehézségünk legyen. Ez a természetes pszichológia és pszichoterápia önmagában is hatásos, de fontos a spirituális útra lépés előtt is. Az emberi tudat 7
minőségei nélkül nem jutnánk sehova, nem lenne módunk bármit tudati szinten megváltoztatni, nem lennénk alkalmasak magunkban a spirituális irányt megtalálni. Az állatokkal összehasonlítva, bár nekik is van tudatuk, mégsem tudnak spirituális gyakorlatokat végezni, vagy mentális egészséget teremteni, mint ahogy mi, emberek tehetjük. A bogarak és a növények sem képesek erre. Az emberi lénynek rendelkezésére áll a fejlődés lehetősége, ami a választást lehetővé teszi: önmagunkat a fizikai szinttel, a tudati szinttel, vagy a lényegi energia szinttel azonosítjuk. Az állatok ezt nem tehetik, ők olyannak születnek, amilyenek, semmilyen változás nem lehetséges. Ok nem emelkedhetnek tudatosan a fizikaitudatienergia szinteken felfelé. Mi emberek igen, mert kapcsolatba lépve lényegi energia-szintünkkel, a testi és a tudati szintek fölé jutunk. A Dzogcsen gyakorlatokkal ebben az irányban dolgozunk — igyekszünk lényegünkkel kapcsolatba lépni — nem a testi-, vagy tudatiszintekkel. Általánosságban mondhatjuk, hogy az embereknek, állatoknak, növényeknek, fáknak és mindennek van egy külsőbb anyagi szintje. A tibeti buddhizmus tanítása beszél a forma szintről, szanszkritul rupa. Ha mélyebbre megyünk, megtaláljuk az energiát. A nyugati tudományban is ez történik, mélyebb vizsgálódással a tudósok megtalálják az atomi részecskéket, és végül az energiát. Az energia az egész világegyetem alapvető lényege. Ha emberekként igyekszünk mélyebb lényegünk felé haladni, egyre kevesebb nehézségünk lesz. A nehézségek a fizikai szinttel vannak kapcsolatban és a külső szinthez tartoznak. Ha tudati nehézségeink vannak, azok a mindennapi tudatunkkal vannak kapcsolatban. Ám amikor az energia szintjére jutsz, ott a test és a tudat nehézségei nem léteznek, a test és a tudat fölé kerülsz. Egyidejűleg gyógyító folyamatok indulnak el, és a nehézségek elcsitulnak. Egyszerű gyakorlatokkal elérhetjük ezt. A folyamatban a testet és a tudatot nem tüntetjük el, de a tudatunk erejével, energiáinkkal kapcsolatba lépve, a gyógyító folyamatok során a nehézségek oldódnak. Elég sok tibeti spirituális gyakorlat működik így, azok is, amelyeket a tudat ürességtermészetével hoznak kapcsolatba. A Mahámudrá hagyományban igyekeznek a tudat természetét megtapasztalni, igyekeznek egyre közelebb kerülni a tudat természetéhez, ami önmagunk lényege is. A Dzogcsen hagyományban Rigpa természetről beszélünk, és egyre közelebb próbálunk kerülni hozzá. Az utak különbözőek, a cél ugyanaz: önmagunk lényegének megvalósítása, egyre közelebb kerülve hozzá. A spirituális módszerek változatosak, de a végső cél az egység-természet, önmagunk egység-lényegének elérése. Mondhatjuk sokféleképpen: elérjük
üresség-természetünket, Dharmakája természetünket, a tudat természetét, a Mahámudrá természetet, vagy a Rigpa természetet - a lényeg az egységtermészet. Akár théraváda, mahájána vagy tibeti vadzsrajána buddhizmusról beszélünk, az ösvények és módszerek azt szolgálják, hogy a kettősségben létezés egyre csökkenjen, és fölé juthassunk, az egység, a nem-kettős természet szintjét elérjük. A Dzogcsenben szintén különböző utak vannak a kettős létzés meghaladásához, de a módszerek különböznek minden más ösvénytől, a hínajánától, mahájánától és a tantrajánától is. A Dzogcsen más módszereket használ, mint az előbb említett hagyományok. Itt is van módszer, de más módon működik. így mondják: „módszer nélküli a legmagasabb módszer, meditáció nélküli a legmagasabb meditáció". A buddhizmusban azt mondjuk, hogy szükség van egy elérendő célra, és módszerre a cél az eléréséhez, tehát valamit tenned kell. Ám itt a cél nem jelenti azt, hogy valahova el kellene jutnod, mintha úton mennél egyik országból a másikba. Önmagadat kell megváltoztatnod. Tehát ez a cél és az ember szoros kapcsolatban van. Önmagad átalakítása a cél. Mi vagyunk az alap. Kiindulásul tehát a három tényező: alap, módszer és cél. Erre a háromra vonatkozó elv a többi hagyományban az, hogy az alap nem azonos a céllal, és a cél nem azonos a módszerrel. A hínajánában, mahájánában és tantrajánában az alap, a módszer és a cél különböző, sok módszer és magyarázat van róluk. A Dzogcsen valahogy nagyon egyszerű. Nincs sok magyarázat a hármas elvről. Ennek oka az, hogy a három tényező egy. Amit változtatsz: az alap, a módszer és a cél ugyanaz. Nincs különbség köztük. A Dzogcsenben az alap önmagunk, a Rigpa, a módszer is a Rigpa, nem más, és az elérendő cél szintén a Rigpa. Ez volt az előkészítő magyarázat a Dzogcsenhez. A meditáció megközelítéséhez beszélnünk kell az alanyról. Mit jelent buddhistának lenni? A nagy eszme a kettős létezés fölötti szint elérése, más szavakkal a Nirvána elérése és a szamszára fölé kerülés, ez utóbbi a kettős létezést jelenti. A buddhizmus kifejt egy három állításból álló szemléletet. Ezek a tételek messzi időkre nyúlnak vissza, a Buddha halála utáni időkig, amikor tanítványai találkozót tartottak. Ezeket az állításokat néha három pecsétnek vagy három elvnek nevezik, és több mint kétezer évvel ezelőtt jelentek meg Indiában. Néha a fordítások mudráknak nevezik. A szó ugyanaz mint a Mahámudrában, de 9
ez a három állítás sokkal korábbi mint a tizenegyedik században megjelenő Mahámudrá. Pecsétek helyett jobb a jelek fordítás. Ha a jeleket megvalósítod és felmutatod, buddhista vagy. Ahhoz, hogy buddhista légy, szükséged van ezekre a jelekre vagy megvalósításokra. Az első: Minden jelenség amit látsz, hallasz, szagolsz, ízlelsz és a testeddel észlelsz, pillanatnyi létezés természetű. A második: Minden jelenség önmagában való létezés nélküli. A harmadik: A Nirvána a béke. Ez azt jelenti, hogy a kettős létezés nem béke. Ha óhajtod a békét, a legnagyobb békét, a Nirvánát kell elérned. Az emberi lények és minden érző lény a békére, az egységre vágyik. Ez nem csak spirituális indíttatás. Egyszerűen valamilyen egység, béke elérésére vágyunk, ahol a létezés nem elkülönült lét. A buddhizmus a legnagyobb békét keresi. Ám nem csupán a buddhizmus teszi ezt. Ha más vallásokat nézünk, ott hasonlóan magasrendű elvekre törekednek. A maguk módján az egységről beszélnek, önmagunk vagy a világegyetem legmélyebb lényegének eléréséről — ami az egység-állapot. Mind a három tételnek széleskörű magyarázata van, amelyeket most nem tárunk fel részletesen. Felmutattuk tehát az alapvető buddhista elveket. Az első kettő közülük a kettős létezésre vonatkozik, amelynek ok és okozat természete van. Az ok és okozat törvénye működik minden tapasztalásunkban. Bármit teszel bizonyos hatása van, és ez a szabály mindenre érvényes. Ez a törvény az első három elvben benne van. Megkérdezhetjük: Mi a szabály akkor? A karma ok-okozati törvénye hoz mindent létre: pozitívat és negatívat egyaránt. Csapdában vagyunk, a karma, az ok-okozat törvényének csapdájában: néha jól érezzük magunkat, néha rosszul, néhány dolog megjelenik, más eltűnik, néhány dolog meghal, mások megszületnek. Mindig ez történik. Amikor nem így vannak a dolgok, akkor teljes béke van, ez a Nirvána. Ha buddhisták vagyunk, megpróbáljuk a létezés kettős természetét feloldani. Természetesen ezt nem lehet egyszerre megcsinálni. Az ember különböző utakat választ, módszereket használ a kettősség oldásához. A harmadik állítás a nem-kettős természet, a Nirvána eléréséről szól. A gyakorlás a csökkentés útja. A gyakorláshoz vezetésre van szükség, valakire, aki saját tapasztalata alapján beszél róla. Ha be akarod járni az utad, megfelelő felvilágosításra van szükséged. Ezért jelent meg a Három Drágaság a buddhizmusban. A Három Drágaság vagy Ékkő megvalósítása
szintén a buddhista gyakorló jellemzője. A Három Ékkő: a Buddha, a Dharma és a Szangha. 1. Eredetileg, a régi időkben, a Buddha a tanítót vagy vezetőt jelentette. Hova vezetett? Ő vezetett a szamszára, a kettős létezés fölé, az egységhez, a Nirvánához, ami a végső cél. 2. A vezető megmondta hogyan gyakorolj, ez a Dharma. 3. A Szangha a Buddha követőit jelenti, akik az általa megadott módon gyakoroltak. A tibeti hagyományban különböző fogadalmak vannak, mint például a szerzetesi fogadalmak, és szertartások, amelyekben ezt mondja a gyakorló: Buddha a tanító, a vezető: Denpá Csom-den-de. Denpá tanítást, felmutatást, vezetést jelöl. Néha így mondják: a kétlábúak (emberek) vezetője. A legmagasabb létezés a Dharma, a Nirvána. A Szangha a legjobb vagy legmagasabb csoport, akikhez az útmutatásért, tanításért fordulsz a gyakorlattal kapcsolatban. Ezért vesznek a tibeti hagyományban menedéket a Három Drágaságtól — a Buddhától, a Dharmától és a Szanghától. A Három Drágaság a buddhizmusban nem kötődik a megszokott imákhoz, sokkal inkább megvalósításokat jelent. Természetesen attól Megkérdezhetjük: Mi a szabály akkor? A karma ok-okozati törvénye hoz mindent létre: pozitívat és negatívat egyaránt. Csapdában vagyunk, a karma, az ok-okozat törvényének csapdájában: néha jól érezzük magunkat, néha rosszul, néhány dolog megjelenik, más eltűnik, néhány dolog meghal, mások megszületnek. Mindig ez történik. Amikor nem így vannak a dolgok, akkor teljes béke van, ez a Nirvána. Ha buddhisták vagyunk, megpróbáljuk a létezés kettős természetét feloldani. Természetesen ezt nem lehet egyszerre megcsinálni. Az ember különböző utakat választ, módszereket használ a kettősség oldásához. A harmadik állítás a nem-kettős természet, a Nirvána eléréséről szól. A gyakorlás a csökkentés útja. A gyakorláshoz vezetésre van szükség, valakire, aki saját tapasztalata alapján beszél róla. Ha be akarod járni az utad, megfelelő felvilágosításra van szükséged. Ezért jelent meg a Három Drágaság a buddhizmusban. A Három Drágaság vagy Ékkő megvalósítása szintén a buddhista gyakorló jellemzője. A Három Ékkő: a Buddha, a Dharma és a Szangha.
11
1. Eredetileg, a régi időkben, a Buddha a tanítót vagy vezetőt jelentette. Hova vezetett? Ő vezetett a szamszára, a kettős létezés fölé, az egységhez, a Nirvánához, ami a végső cél. 2. A vezető megmondta hogyan gyakorolj, ez a Dharma. 3. A Szangha a Buddha követőit jelenti, akik az általa megadott módon gyakoroltak. A tibeti hagyományban különböző fogadalmak vannak, mint például a szerzetesi fogadalmak, és szertartások, amelyekben ezt mondja a gyakorló: Buddha a tanító, a vezető: Denpá Csom-den-de. Denpá tanítást, felmutatást, vezetést jelöl. Néha így mondják: a kétlábúak (emberek) vezetője. A legmagasabb létezés a Dharma, a Nirvána. A Szangha a legjobb vagy legmagasabb csoport, akikhez az útmutatásért, tanításért fordulsz a gyakorlattal kapcsolatban. Ezért vesznek a tibeti hagyományban menedéket a Három Drágaságtól — a Buddhától, a Dharmától és a Szanghától. A Három Drágaság a buddhizmusban nem kötődik a megszokott imákhoz, sokkal inkább megvalósításokat jelent. Természetesen attól függ, mit értesz ima alatt. Néha imádkozol valaminek az eléréséért, amihez nem kell semmit megvalósítanod, csak hitre van szükséged. Eredetileg a Három Drágaság, vagy Ékkő megvalósítás, nem csupán hinni kell bennük, a gyakorlónak nem csak elméletben kell ismernie a Buddhaság fogalmát, hanem kapcsolatot kell létesítenie a Buddhával, a megvilágosulttal, aki kapcsolatban van a Nirvánával, ami a cél. Az út élő hagyomány, nem csak eszme. Az emberek gyakorolják és megvalósítják az ösvényt. Ami ennél is több, hogy kapcsolatba kerül olyan lényekkel, akik tapasztalattal rendelkeznek az ösvényről. Tehát a Három Drágaság vagy Ékkő nemcsak egyszerű ima vagy hit, sokkal több annál. Buddhista vagy, ha megvalósítod a három pecsétet, és a Három Drágaságot. Ha megnézed a buddhista irodalmat, láthatod, hogy a három pecsét messzire nyúlik vissza, még a buddhizmus-előtti időkre. A Három Drágaság később jelenik meg, annak jeleként, hogy megvalósítása szerint buddhista-e a gyakorló. Sok vallásban van hasonló jel, a kereszténységben például, ha megkereszteltek, keresztény vagy, ha nem, nem mondhatod ezt. De a Három Drágasággal kapcsolatban az eszme nem ugyanaz, mivel nem kívülről keresztelés, hanem belső megvalósítás. Tibetben a régi időkben nem mentek Lámákhoz menedéket venni, hogy buddhisták
legyenek. Buddhisták voltak, ha megvalósításra tettek szert. Ez alapvető különbség a keresztelkedéshez képest. Másfelől a menedékvételt rendszeresen, sok esetben naponta elvégzik a gyakorlók, de naponta nem keresztelkednek meg. A buddhizmus nyugati gyakorlatában az emberek néha úgy vesznek menedéket, mintha keresztelkednének, de tudnunk kell hogy a menedékvétel mögött más eszme áll. Ha a tibeti tantrikus szertartás menedékvételében, először a Lámában, a Guruban vesznek menedéket. Ez később fejlődött ki, az indiai buddhizmusban nem hangsúlyozott. Utána következik a Buddha, Dharma, Szangha, tehát négy menedék van. Erre a hagyományra jellemző a Jidám, az Istenség gyakorlat. A Jidámot nehéz helyesen lefordítani. Különböző energiákkal vagyunk kapcsolatban, amikor a különböző Jidámokban veszünk menedéket. A tantrikus hagyományban ezen kívül vannak a Dákák, Dákinik és a Védelmezők. Bennük szintén menedéket veszünk. Ez utóbbi menedék szintén gyakran félreérthető. A tibeti Csö-tyong Dharmavédelmezőt jelent, és nem önmagunk védelmezését. A Dharmavédelmezök a Dharma vezetői,, biztosítják, hogy jól működjön és tiszta maradjon. A buddhista gyakorlatok megfelelő irányának megvédéséről van szó, nem abban az értelemben használjuk őket, hogy magunknak magas védelmet biztosítsunk. Amikor a tibeti buddhizmus Nyugaton megjelent, az emberek meg akarták ismerni Mahákálát. 0 nem Jidám, Istenség, hanem Védelmező. A tibeti buddhizmusban sok védelmező van, közülük sok a bönhöz kapcsolódik, ahol sok természetes szellemlény van. A védelmező eszméje a természeti szellemekre vezethető vissza. Sok védelmező Indiából származik, mint Mahákála, valamint Vaisramana, a jólét védelmezője. Vannak tibeti eredetűek, mint Dordzse Legpa, a Nyingma hagyományban. Eredetileg bön védelmező volt, később buddhista lett. Ezek a védelmezők nem Jidámok, hanem a Dharma őrzői. A hagyományban meditáció kapcsolódik a menedékvételhez. A különböző iskolákban — a Nyingma, Szakja, Kagyü, Gelug hagyományokban — vizualizációban láthatjuk a menedékfát, amelyen sok Istenség és Buddha látható. Az utolsó sorban mindig a védelmezők foglalnak helyet. Közöttük találjuk Mahákálát, Kálit, Vaisramanát. Itt kevés a tibeti eredetű védelmező. Ennek oka, hogy az Indiából jötteket a különböző istenségek megnyilvánulásainak tartják. Például Mahákála Avalókétesvarával van kapcsolatban, Káli Tárával. Ez csak akkor fontos, ha ismerkedtek a tibeti 13
buddhizmussal, és valóban mélyen akarjátok ismerni. Bizonyos célra, irányra van szükségünk, ez a menedékvétel lényege. Beszéltünk önmagunk és a világegyetem lényegéről. A következő módon fogjuk megközelíteni. A világegyetemben minden létezőnek — embernek, állatnak, és magának a világegyetemnek — három szintje van. Először tapasztalható a külső fizikai szint, amelyben mi formában létezünk. Ezen felül egy finomabb középső szint van, és aztán a legmélyebb harmadik. Ahogy most itt létezünk, többnyire azt gondoljuk, hogy a külső a leglényegesebb. A Dzogcsen hagyományban bevezetnek a legmélyebb lényeg szintjére, rögtön az elején. A tapasztalás folytonos —tapasztalunk éjjel, és nappal, a születésünktől a halálunkig. A Dzogcsenben azt mondják, hogy ez a tapasztalás nem más mint a tudat, semmi sem létezik azon kívül szilárdan, függetlenül. Minden tapasztalat a tudattal van kapcsolatban. Minden kívül tapasztalhatónál sokkal fontosabb szerepe van. A tudat hozza létre a tapasztalást. Itt a nem-kettős, üresség természetű lényegi tudatra kell gondolnunk. Most a tudat nem-kettős természetéről fogunk beszélni, a tudat tiszta egység-természetéről, amit a Dzogcsen hagyományban Rigpának hívnak. A régi Tibet gyakorlóihoz közel állt ez a szemlélet. A mai modern időkben, amikor emberek intellektusa, racionalitása fejlett, egy kissé nehéz közel kerülni hozzá. Amikor azt mondjuk, hogy minden tapasztalat csak a tudat, ellentmondást vélünk felfedezni azon mélyen gyökerező nézetünkkel, mely szerint a tapasztalás kintről jön, nem a tudatból. Bármit tapasztalunk, azt hisszük, az ott kint van. A magasan fejlett racionális kultúrákban ez az utóbbi nézet nagyon erős. A régi kultúrákban, sokkal természetesebb életmód mellett, ez nem volt ilyen erős. Természetesen náluk is kifejlődött bizonyos mértékig, ha találkoztak egy másik emberrel, tudták, hogyan lépjenek vele kapcsolatba. Mégis ez különbözik a mi helyzetünktől, ahol mindig mindenben hangsúlyos racionális kettősség van. A nyelvet vegyük most fontolóra. A neveket a tudat adja, és nélkülük a fogalmi tudat nem működik. Ha mondunk valamit, mindig megnevezéseket használunk. Ha ránézel a névre, láthatod, hogy a mi alkotásunk, önmagában nem létezik. Megnevezéseket adunk a háznak, fának, személynek, virágnak — mindennek. Ezek szavak. A szó nem nő ki a földből, együtt a virággal. Az emberi fogalmi tudat nélkül a nevek és szavak nem léteznének. Mivel használjuk őket, léteznek a tudatunkban, és csakis ott. Ezzel nem tagadjuk őket, azt mondjuk, hogy csak a tudat
alkotásaként léteznek. Láthatjuk, hogy a szavakkal alkotott valóság önmagában nem létezik, csak a tudatunkban. A valóság-tapasztalásunknak sok szintje van. A tapasztalás folyamán sok címkét használunk, amelyek csak a tudatunkban léteznek. Sokféle tudati alkotás van: címkézünk az emberi faj minőségeivel kapcsolatban, megtesszük a kultúrákkal kapcsolatban, csoportosan és egyénileg is vannak tudati mértékeink, és a nekik megfelelő különböző minőségeket jelölő címkéink. Más-más jelölésekkel élünk személyes valóságtapasztalatunk alapján, amit más emberek nem tapasztalnak. Egy csoport értékítéletei a másik csoportban nem léteznek. A kulturális valóság-érték nem ugyanaz egy másik kultúrában, valamint az emberi lény valóságtapasztalása nem azonos az állatéval sem. Az állatoknak saját minőségeik vannak, ami az ő valóságukhoz kapcsolódik, és ezt az emberek nem tapasztalják. Tehát a valóság-tapasztalásunk a tudatunkkal van kapcsolatban, ami nem azt jelenti, hogy csupán képzelődünk, és a dolgoknak semmi közük a valósághoz, a valóság valami más. Nem ezt mondja a tanítás. A Dzogcsen szempontjából a valóság tapasztalása csak a tudatban van — az emberi tapasztalási mód csak az embereké, az állati tapasztalás az állatoké. Ez a testi felépítés különbségének is eredménye. Az összes embernek hasonló testszerkezete van, és az állatoké ettől különbözik. Nekünk, embereknek bizonyos fajta testtapasztalásunk van, de ez nem jelenti azt, hogy amit az emberek tapasztalnak, az igaz, nem létezik semmi más. Az állatok teljesen más világot tapasztalnak. Ezen felül a buddhizmusban még beszélünk olyan lényekről is, akik teljesen más, az emberekétől és az állatokétól is különböző, testtel rendelkeznek, és teljesen más valóságot tapasztalnak. A mi formavilágunk az emberi test szerkezetével van kapcsolatban, és nem mondhatjuk, hogy amit látunk az a teljes igazság. Az ember mellett lépdelő állat teljesen másképp látja az előtte lévő dolgokat, mert a szeme különböző. Nem mondhatjuk, hogy ezen tapasztalások egyike sem igazi, mert nem olyan, mint a miénk. Gondoljunk a tudósokra, akik mikroszkópokat és más gépeket használnak, és azok által valami teljesen mást látnak, mint amit a normális szem felfog. Ha mikroszkóp-szerű szemünk lenne, ugyanazt látnánk, mint a tudós a géppel. Tehát a Dzogcsen hasonló elvet mond ki a tudatra: bármit tapasztalsz, az a tapasztalás pillanatában felmerülő tudati felépítésedtől függ, a lényege pedig mindig a tudat lényegével van kapcsolatban, ami a tapasztalás nem-kettős természetére utal. 15
A következő lépésben a saját tudatodon belülre kell kerülnöd. A tudat nem szilárd, nem fizikai, mindenféle tapasztalása van, és ez álomszerű folyamat, nagyon hasonló az alvás-álom tapasztalásához. Az álomtudat maga szabad attól, amit tapasztal. Semmi sincs kívül, minden belülről jön. Az álomban más embereket, házakat, helyeket tapasztalunk, amelyek nem szilárd valóságok. A Dzogcsen azt mondja, hogy a mindennapi tapasztalás is ilyen — minden a tudatból jön, ugyanakkor a tudat szabad, nincs kötve vagy korlátozva semmi benne megjelenő által. így a tudat üresség-természetéből következik, hogy lényege nem-kettős. Amikor inkább a kettős létezési módban vagyunk, mindig nagyon sok különböző dolog történik. A dualista létezéstől eltávolodva, ez a cselekményesség lecsillapodik. A tudat alaptermészete üresség-természet, mivel valójában nincsenek a tudattól elválasztott dolgok. Azután a Dzogcsen tanítás kifejti, hogy ez az üresség-természet nem egyenlő a semmivel. Egység-természet és tisztaság-minőség — tiszta fény — a Rigpa természet, a lényegünk, tudatunk és a világegyetem legfinomabb és legmagasabb természete is. Bármiről kezdünk beszélni — Nirvána, istenvilág, istenek —, mind-mind a valóság alaptermészetére utalnak, az egységre, a tiszta fényre. Ezt próbáljuk meg tapasztalni. 1. Nángvá-szemszu-thágcse, három tibeti szó, felidézi a Dzogcsen lényegét. Nángvá a tapasztalást jelenti, szem a tudat, thágcse a köznyelvben is használt szó. A Nyingmában és Dzogcsenben sok mindennapi szót használnak. Más buddhista tanításokban ez a szótípus ritkán használatos. Már tudjuk, hogy a tanítás szerint bármit tapasztalunk, a tudatból jön. Ez a thágcse nyomatékosan állítja a tapasztalásról, hogy az a tudat, és semmi egyéb. 2. Szem-tongpá-thágcse. Itt a szem a tudat, tongpá ürességet jelent, és a thágcse ugyanazt, mint az előbb. Az első szó azt mondja, hogy minden tapasztalat a tudat. A második azt mondja: a tudat szabad mindentől, amit tapasztal. Ha eléred a tudat alaptermészetét, teljesen szabad vagy a tudat megnyilvánulásaitól. Azok semmilyen módon nem léteznek a tiszta tudatban. Ezt kell megvalósítani. Thágcse azt jelenti amit az előbb: ezt a folyamatot tapasztald meg, csak ezt és semmi mást. 3. Tongpá-nyime-szungdzsugdu-thágcse. Tongpá az üresség természetet jelenti. Nyime-szungdzsug — az egység. A thágcse ismét ugyanaz, az üresség természetet kell megvalósítanunk, semmi mást, ez az egység, és a kettős létezés fölött van. A tibeti szungdzsug szó egyik jelentése egység, de a buddha-állapot leírására is használják. A
szungdzsug állapot az egység, legmagasabb spirituális állapot. Tehát az üresség-természet nem a semmi, hanem az egység és tisztaság állapota. Néha az emberek azt gondolják, amikor magas spirituális állapotban vannak, nem éreznek semmit. Ez nem igaz, hanem valódi magas életteli tisztaság van, és a magad teljességében létezel, valódi élő egységérzésed van. A szungdzsug ilyesmit jelent. A Dzogcsenben ezt a tiszta Rigpa természetet akarod elérni. Nem magadon kívül tapasztalod, csak magadban. Először a mindennapi tudatodba kerülsz be, és onnan eléred a Rigpát. Más buddhista hagyományok erre más módon igyekeznek. Ott út van, spirituális út, és különböző gyakorlatokat végzel a mindennapi tudat átalakításához. A Dzogcsenben a normális tudatodat éled meg, nem akarod megváltoztatni, ellazulsz benne. A mindennapi tudatoddal vagy együtt, és igyekszel fölé jutni. Itt különböző fokok vannak a Rigpa elérésében. Az összes közülük a normális emberi gondolkodó tudatoddal van kapcsolatban. Nem akarsz semmit megváltoztatni, de nem fordítasz energiát a fogalmi tevékenységre. Engeded lenyugodni. Úgy tűnik ellenőrzöd, valójában nem teszel semmit - a tudatod mindig önmagában olvad fel. Erre mondják az indiaiak: "az őrült elefánt elküldése", amely a harci szokásokra vezethető vissza. Az elefántokat valamiképpen megőrjítették, és azok ellenségre vetették magukat, hogy elpusztítsák őket. A tudatunk az őrült elefánthoz hasonló, mivel ugyanúgy ellenőrizhetetlen. Nem adunk energiát a gondolatoknak, hanem tartjuk és beléjük helyezkedünk, elpihenünk bennük. Ha ezt teszed, a tudatosság tisztul, megismered mi történik. Hagyjuk a tudatot működni. Ez az első Dzogcsen gyakorlat. A gyakorlat alatt, amíg a tudattal dolgozva ellazulsz, nem adsz energiát ehhez a tevékenységhez - a gondolatok fölötti állapotot tapasztalhatod. Ez a tapasztalás egy másik fajta tudat-természetbe ad bepillantást, ami szintén tudat, de nem-kettős minőségű, hatalmas idő-tér természetű, szabad, nem korlátozott: a tudat alaptermészete. Ez még nem a Rigpa. De innen mélyebbre menve, közeledsz az egység természethez. Nyugtasd le a felszínes szintet és nyugodjál bele, megpillanthatod mi van fölötte és tapasztalásod lesz róla. Van a Dzogcsen megközelítésének egy fontos elve: "nem változtatni". Ne tégy semmi újat - hagyd a dolgokat úgy ahogy vannak. Ezt sokféleképpen lehet csinálni. Vegyük például a gyereket, aki olyasmit csinál ami nekünk nem tetszik. Hagyod, hogy megcsinálja, nem állítod meg, de a szíved mélyen mégsem tetszik a dolog. Azt mondod engeded, 17
de másképp érzel. Ez tudat szinten történik. Ha valóban elengeded, akkor egy is vagy vele, belenyugszol, bármi is az. A Dzogcsenben ez az utóbbi érvényes, teljesen elnyugodott vagy, bármi legyen. Ha ez a helyzet, az átalakulás által megpillantod a Rigpa-természet virradását. Ha nincs teljes egység, nem Dzogcsen módon dolgozol. Ezt a "nem változtató" elvet tibetiül ná-csö-pá-nak mondják. Van amikor változtatsz, mert azt gondolod valami nagyon jó történik. Van valami és valami újat csinálsz, mert jobbat akarsz. Ez a változtatás érzés nem a Dzogcsen természete - a "hagyni, hogy legyen" elve van ehhez a módszerhez közel. Most gyakorlatot fogunk végezni a tudatunk Rigpa természetének megközelítésére, három lépésben: 1. Mindennapi tudatunkban sok dolog történik. 2. Mindezek fölött van a tudat üresség természete, amely szabad az összes benne lejátszódó dologtól. 3. Ha innen még mélyebbre mész, megtalálod a tudat egységtermészetét. A gyakorlatunk az első szinten kezdődik, ahol tudatunk működik. Ellazulunk és igyekszünk a mélyére menni. Tudatosságunkat kell megőriznünk. Ha elfelejtesz figyelni, tudatában lenni hogyan működik a tudat, akkor magától megy, és semmilyen tapasztalásod nem lesz a működéséről. Ez általában a helyzet: a tudat valahol kint vándorol, vég nélkül gondolkozik. Tudatosságod kell legyen arról, mi történik, tudatában kell lenned a tudatmozgásnak. Ha ezzel a mozgással együtt maradsz, megtapasztalod mi van fölötte és alatta. Légzéssel kezdjük, aztán vezetem a meditációt: Lélegezz finoman az orron és érezd a légzést. Lazítsd el a homlokot és érezd az energiát belül a szemöldökök között. Lazítsd el a torkot és érezd belül a torok energiáját. Lazítsd el a mellkast és érezd a szívósakra területének energiáját. Lazítsd el a gyomrot, hasat, a köldök környékét és érezd belül a köldök terület energiáját.
Most jön a fő gyakorlat, ahogy az előbb mutattam. Lazulj bele bármi jön fel a tudatodban: mindennapi vagy spirituális, egyszerű vagy csodálatos. Légy a gondolatokkal és igyekezz fölé menni. Most igyekezz a szív csakra területére figyelni, belül a testedben, ahol a lényegiség található. Energia és a világegyetem lényegisége. Igyekezz az energiát tapasztalni - menj a tested és a tudatod fölé -, igyekezz azonosulni azzal az energiával. Most figyelj ismét a légzésedre.
Kérdés: Rinpocse beszélt arról a hármasságról, melyben a test és tudat után az energia a legmélyebb szint. Hogy lehet ezt párhuzamba hozni a test, beszéd és tudat hármasságával, amelyben én úgy tudtam, a beszéd az energia-szint, amely kapcsolatot hoz létre a tudat és a test között. Felelet: A test, tudat és energia sorozat a jelen helyzetünkre utal, ahogy most vagyunk. Van testünk első szinten, és nem csak az élő szervezetnek, hanem magának a világegyetemnek is van fizikai oldala, ami a külső szint. Ha mélyebbre mész, finomabb szintre jutsz, és a legmélyebb szinten megtalálod az energiát, ami mindennel kapcsolatban van. A másik három: a tudat, beszéd és test, egy más helyzetet mutat. A három kajára utalnak, mint a Dharmakája, Számbhogakája és Nirmánakája - a Buddha szintjén a legmagasabb minőségeket jelölik. Hagyományosan az indiai Buddha Sákjamuni Nirmánakája, akivel mi emberek .egyenesen kapcsolatba tudunk lépni. A Dharmakájával nem tudunk egyenesen kapcsolatba lépni. Azt mondják, hogy csak a Buddháknak van direkt kapcsolatuk a Dharmakájával, senki másnak. Közönséges emberekként a Nirmánakájával vagyunk kapcsolatban, és általa a Dharmakájával. Nirmánakája nélkül nincs módunk a Dharmakájával kapcsolatba lépni. Közönséges emberekként a Számbhogakájával sem tudunk kapcsolatba lépni. A Szambhogakájával a nagy Bodhiszattvák, Máhábodhiszattvák teremtenek közvetlen kapcsolatot. Közönséges emberekként a Számbhogakájával is a Nirmánakáján keresztül kerülünk kapcsolatba. A Dharmakája a Számbhogakája és Nirmánakája fölött van. A Dharmakája nem ugorhat át, kerülhet kapcsolatba a Nirmánakájával, csupán a Számbhogakáján való meditáció révén. Ha így nézzük, a Nirmánakája az egyetlen lehetőség az átlag emberi lény számára, hogy 19
kapcsolatba kerüljön a Számbhogakájával és Dharmakájával, ugyanakkor a Nirmánakája a Dharmakájából érkezik ide a Számbhogakáján keresztül. Ez hasonló a világegyetem kezdeti fejlődéséhez, ahogy a Nyingma hagyományban leírják. Egység természet van, nincs anyag, üresség szint. A tantrizmusban ez közvetlenül látható, amikor valamit alkotsz - például mandalát -, először van az üresség szint. Az üresség szintről nem lehet egyből a forma természetbe jutni - a tanítás szerint, a hang a következő. Hang-vibráció és fény jelenik meg, ami létrehozza a formát, amiben most vagyunk. Tehát három szakasz van: az egység nagyon kezdeti szakasza, majd hang-vibráció jön átmeneti szintként, amiből az anyagi valóság megjelenik. Ez a folyamat hasonló a Buddha három testéhez: a Dharmakája üresség természet, Nirmánakája fizikai szint, és köztük az energia-forma Számbhogakája természetű. A másik analógiát a buddhizmus a halál folyamatában írja le: felmerül a tiszta-fény állapot, amely az üresség természethez hasonló nincs anyag, nincsenek gondolatok, - olyan mint a Dharmakája. A halál után következik a bardó-állapot, amely az energia-test állapota. A bardó állapotban a lényeknek energia testük van, nem fizikai testük. A bardó állapot a Számbhogakájával van kapcsolatban. A bardó után fizikai testet veszünk fel, ami a Nirmánakájával van kapcsolatban. Tehát a Test, Beszéd és Tudat ezzel a hárommal van kapcsolatban: a test a Nirmánakájával, a beszéd a Számbhogakájával és a tudat a Dharmakájával. A tantrikus mandala meditációkban vizualizációk vannak. Mielőtt mandalát vagy istenséget vizualizálnánk, az üresség-természet állapotába jutunk. A szertartásban szanszkrit és tibeti szavak vannak erre. Óm szobhává suddo szárvá dhármá szobhává suddo hám -Tongpá nyi du gyur. Az előbbiek szanszkrit, az utóbbiak tibeti szavai az ürességtermészetbejutásnak, ami olyan mint a Dharmakája. A test, beszéd, tudat összefüggésben a tudatra utal. Ebben az összefüggésben a tudat nem a gondolkozó funkciót, hanem a tudat energiáját jelenti. Ez után jönnek a magszótagok. A lótusz alkotásakor ez a Pám hang -szokásosan betűvel írják le -, de a hang változik át lótusszá. A másik példa Tára, ahol a magszótag a Tám, és az változik Tárává, azaz formává. Tára vizualizált formája a Támból jön, nem közvetlenül a lényegi energiából. Tehát három szakasz van itt: először a tudatenergia, ami üresség természetű, aztán a beszéd-energia a szótag és a hang, és aztán a test fizikai vizualizációja. A tantrikus meditációkban erre a hármasságra gyakran a következő
hasonlatok vannak: három kaja, test-beszéd-tudat, halál-bardóujjászületés. Ezek nem a jelen állapotunkra vonatkoznak. Amikor mandalát építesz áthaladsz az összes átváltozáson. Végül megfordul a folyamat, ez a felolvasztás. A fizikai forma felolvad a hang-vibrációba, és a hang-rezgés az ürességtermészetbe olvad. Ha ezt a három kajával végezzük: a Nirmánakája a Számbhogakájába olvad, és a Számbhogakája a Dharmakájába. Ez a hármasság - test-beszéd-tudat - gyakran kapcsolatban van a három szótaggal: Óm a test, Ah a beszéd-hang, és Hung a tudatenergia, és a test három energia pontjára utalnak: Óm a homlok, Áh a torok és Hung a szív-csakra területe. A tantrikus gyakorlatokban ha az öt Buddháról beszélünk, a fehér Buddha mindig az alkotással van kapcsolatban, például a mandala létrehozásával. Amikor a folyamat iránya a felolvadás, akkor a kék Buddha kerül előtérbe. A kettő között van a vörös szenvedély Buddhája, Amitábha a torokközpontban. A kék Buddha a szív és a fehér Buddha a fej központokhoz kapcsolódnak. A fehér Buddha neve Vajrocsána, a vörös Amitábha és a kék Aksobja. A Dzogcsen hagyományban a meditáció és a gyakorlat a Rigpatermészet elérését szolgálja. A Rigpát több módon meg lehet magyarázni. Ahogy az előbb mondtam, három különböző módon beszélünk a Rigpáról. 1. A Rigpa lényege kezdetektől tiszta. 2. A Rigpa természete nem mesterkélt, nem gyártott, spontán megjelenő. 3. A Rigpa minősége mindent áthat, mindenütt jelen van, és kezdetek nélküli. 1. A Rigpa természet megjelenése nem köthető bizonyos időhöz. Ha a világegyetem fejlődését nézzük, mindig itt volt, kezdetek nélkül és tisztán. Tibetiül így mondják: ngovo-káták. A tibeti szavak fordításával nehézségek vannak, mivel sok jelentésük van: ezt például néha lényegiségnek fordítják, néha természetnek. A ngovo szó mindenképpen valami olyant jelent, ami nem elkülönült, áthatja az egészet. Néha a tanítás félreérthető, mert a kifejezés fordítása nem teljes, a hordozott jelentés különböző, különösen a régi fordításokban. Aztán jön káták, ahol a ká kezdettelent és a ták tisztát jelent. Ez azt jelenti, hogy a Rigpa természet nem bizonyos időben jelenik meg, és mindig tiszta volt és az is marad. A buddhizmusban a cél a Nirvána elérése. A Dzogcsen hagyományban ez a Rigpa - itt a cél, módszer és a kiindulási pont nem különböznek, - mind Rigpa. Az előbb említett ngovo-káták, a célról beszél, a tiszta természetről, ami kezdettelen, és mindig itt volt. Valójában 21
a Rigpa természet mi magunk vagyunk, megtapasztalva a Rigpa természetünket, ami nem kettős, magunkat egységként éljük át. A Rigpa nem egyéni tulajdon, hanem a világegyetem természete. Ha az embereket nézzük, van fizikai testünk, ami meglehetősen elkülönült. Mélyebbre szinten van a tudat, ami már nem annyira széttagolt, mint a test. A tudathoz tartozó minőségi értékrend, egységesebb, emberi. Ha még mélyebbre mész, az energia szintre, ott még inkább érvényesül az egység-természet. Mindezek fölött van a Rigpa, vagy üresség-természet, ami elkülönültségtől mentes egység, és semmiképp sem egyedi. Tongpá-nyime-szungdzsugdu-thákcse - a harmadik a tegnap említett három mód közül. Az a három tétel, amiről ma beszélek, és a tegnap említett hármas meghatározás, egymással összefüggésben van. így ennek a "Rigpa természete kezdetektől tiszta" tétel felel meg 2. A mai hármas meghatározásból a második, a ráng-sin-döndrub tibeti nyelven. A ráng-sin fordítása természet, és a Rigpa természete spontán megjelenő, semmi nem hozza létre. Ha az ok és az okozatról beszélünk, minden fajta oknak, bizonyos fajta hatása van. A növény termesztéséhez sok okra, tényezőre van szükséged: magra, amiből növény lesz, és hozzá járulékos, másodlagos tényezőkre, mint a föld, víz, napfény, és az eredmény a növény. A ráng-sin döndrub ebben az értelemben úgy beszél a Rigpa természetről, hogy annak nincs hasonló oka, azaz, hogy a Rigpát nem hozza létre semmi. Szem-tongpá-thágcse felel meg a tegnap említett háromból ezen második feltételnek. Ahogy mondtuk, rendszerint sok dolog megy végig a tudatunkon. Ha a rétegekben mélyebbre megyünk, elérjük a tudat alaptermészetét. Ez nem a Mahámudrá vagy a vele azonos Rigpa, ahhoz mélyebbre kell menni. Ez az alaptermészet egyszerűen egy kissé a gondolatok fölött van, és mindannyian megtapasztalhatjuk. Ebből az alaptermészetből jön föl az összes gondolat, érzés és minden tudati tevékenység. A föntebb említett tibeti állítás erről az alaptermészetről beszél, üresség természet, semmi benne megtapasztalható nem azonos a természetével. Hasonlíthatjuk, mint tegnap, az álomhoz. Álmunkban a tudatunk sok dolgot tapasztal - virágot, házat, eget, földet -, de a ház és a virág a tudatunkban történik. Ha ezt a réteget meghaladod, a tudat szabadságába jutsz, ahol nincs tevékenység és a tudat nyugodt. A tudat rétegeiben, a legmagasabb szint nyugodt, közel van az üresség természethez. Az általában tapasztalt mindennapi valóság ott megszűnik.
A szem-tongpá-thágcse tételében, a tongpá jelentése üres. A szem az alap-tudat, ami mindig itt van, és nem gyártott. A mély álomban és "tudattalan" állapotban - ahogy Nyugaton mondják - is jelen van. Amikor meghalunk, és ebből az életből a másik életbe megyünk, ez a tudat megmarad. Nyugaton a gondolkozó tudatot mondják tudatosnak. A buddhizmusban sok kifejezés van a tudat másmás működésére. 3. A harmadik tibeti állítás: a thükdzhi-künkjáb. A Rigpa mindent áthat. Mi az életünkben jelenségeket tapasztalunk. Általában azt gondoljuk, hogy az létezik. A Rigpa áthatja a jelenségeket, minden létezőt. Ez azt jelenti, hogy a valóság-tapasztalásunk tudatunk alaptermészetéből jön, ami a Rigpa. Ez a tudat nagyon mély szintje, fölötte sok szint sorakozik, és a felszínen helyezkedik el a mindennapi tapasztalásunk, forma, gondolat, érzés, minden. Nángvá-szemszu-thágcse volt a tegnap kifejtett harmadik tétel, a most említettel van kapcsolatban. Azt állítja, hogy minden tapasztalat, nem más mint a tudatunk. A valóság a tapasztalatunk, tapasztalatunk a tudat, így a valóság nem más, mint a tudatunk. Thükdzhi-künkjáb. A Rigpa mindent áthat, ami azt jelenti, hogy minden létező a tudat természete. Ez a két állítás így kapcsolódik egymáshoz. Vehetjük a tenger és a hullámok példa-hasonlatát. Rendszerint a hullámokat tapasztaljuk, de a tenger a tudatunk. Láthatjuk, hogy a tenger és a hullámai egyek. A hullámoknak szintén víz-természetük van, így ha a tudat hullámait tapasztaljuk, nincs különbség a tenger és az általunk tapasztalt hullámok között. A Rigpa magyarázat egyszerűnek látszik, de nagyon bonyolult. Érintőlegesen vizsgáljuk a különböző megjelenéseit. Mi önmagunk lényege? A testünk nem a lényeg. A tudatunk finomabb, de az sem a lényeg. A lényeg sokkal mélyebben van. A lényeg nem kettős, sokkal inkább egység. Összehasonlítva a felszínen megjelenő dolgokkal, azok sokfélék, különböző minőségűek. Ha a tér-űrről beszélünk, egyik tér-űr olyan mint a másik. Közel van az egység természethez. Az érzelmeink és gondolataink a föld felszínén megjelenő dolgokhoz hasonlóak - sokfélék. De ha mélyebbre mész, mélyebbre magadban, más fajta természetet találsz, ami a térűrhöz hasonló, amiben a különböző dolgok megjelennek: felhő, eső és fizikai dolgok. A megjelenésekkel különböző tapasztalás jár együtt. Amikor a tenger nyugodt, nincsenek hullámok, csendes. A tudatunk is nyugodt mint a tér-űr, vagy mint a tenger, de különböző dolgok jelennek meg a tudatunkban, mint a tengerben a hullámok. A normális tapasztaló 23
tudatunkban dolgok jelennek meg, a hullámok. Amikor ezek fölé megyünk, megtaláljuk a tudat nem-kettős természetét, ez a lényegünk. Miután elérjük ezt a természetet, még mélyebbre megyünk és elérjük a Mahámudrát, amit itt a Dzogcsenben Rigpa természetnek hívunk. Összegezve: a ngovo-káták megfelelője a tongpá-nyimeszungdzsugdu-thágcse, a rángsin-döndrub megfelelője a szem-tongpáthágcse, és a thükdzhi-künkjáb megfelelője a nángvá-szemszu-thágcse. A Rigpa megközelítéséhez gyakorlatot végzünk. A gyakorlat alpelve: ha az összes különböző tudati történés fölé megyünk, elérjük a térhez és a tengerhez hasonló lényegiségünket. Ha a felhők fölé megyünk, megtaláljuk az üres teret. Erre törekszünk. Emberi tudatunknak bizonyos kapcsolata van a valósággal. A gondolatainknak bizonyos ritmusa van, amely a nyelv szabályai szerint működik. A nyelvben sok összefüggés van, nem egyféleképpen nyilvánul meg egy vonal mentén - a gondolatok hasonlóak. Először van egy ige, aztán egy főnév, aztán más módosítók. A beszéd részeit összekapcsolva, felépítve, gondolat-szálat hozunk létre. Amikor a kapcsolódást megállítjuk, a nyugodt tudat megjelenhet. Ez gyakorlatunk alapja. A Dzogcsen hagyományban megértjük hogyan működik a tudatunk, és bármit csinál, mindennapi vagy különleges dolgot, használjuk a PHE szótagot, megakadályozva a további kötődést, ez a hang megállítja a felépítményeket. Amikor megtörténik ez a folyamat, megtapasztalod az üres teret. Ebben az üres tér tapasztalásban megtalálod a Rigpát. A következő gyakorlatban nem mondjuk ki hangosan a PHE-t, csak magunkban. De általában hatásosabb hangosan kimondani, mert valami történik a tudatban, hirtelen a gondolatok eltűnnek. Az eltűnés pillanata olyan mintha a felhők vagy az eső fölé mennénk, ahol megtalálható az üres tér. Az egyszerű módszer hasonló a sokkhoz - de nem romboló vagy ijesztő. A tudat megy, váratlanul kimondod a PHE-t, a sokk módszerével dolgozol, és a tudat megáll. A tudat mindig valamivel elfoglalt, és szüksége van erre az erőteljes hatásra az abbahagyáshoz. Amikor abbahagyja, nem tudja azonnal folytatni, és megjelenik az üres térszerű tapasztalás. A PHE-t mondjuk. így végezzük a gyakorlatot. A Dzogcsen hagyományban, minden hasonló esetben, amikor a tudat dolgozik, akár mindennapi, akár valami csodálatos dologgal, a PHE-t használjuk az eltüntetéséhez. Ez a Dzogcsen nagyon különleges része. Máshol, még a többi tibeti spirituális hagyományban is, ha valami nagyon csodálatos spirituális kifejlet van, igyekszel abban megmaradni. Itt a Dzogcsenben, még a Rigpa fogalmát is el kell tüntetni a PHE-vel.
Van két különleges Dzogcsen kifejezés: hedevá és szángtele. Ősi tibeti szavak, máshol nem használatosak. A hedevá egyfajta meglepetést jelent, mint amikor a PHE-t kimondod, a tudat tárgy nélkül marad, önmaga lesz. Sok időre van szükséged ehhez a folyamathoz, de ha többet gyakorlód, többet tartózkodsz benne, mélyebbre tudsz jutni. Aztán eléred a szángtelet, ahonnan megtapasztalhatod a Rigpát. Vezetem a meditációt: Figyeljük a légzésünket. Lazítsuk el az arcunkat, fejünket, érezzük a két szemöldökünk között az energiát. Nem kívül, hanem belül a fejben. Lazítsuk el a torkunkat, érezzük az energiát belül a torkunkban. Lazítsuk el a mellkasunkat és érezzük a szívósakra területének energiáját. Lazítsuk el a köldök területét, a hasat, és érezzük a köldök területének energiáját. Most a tudatod egyik részével, figyeld meg a tudatod hogyan dolgozik. Az nem fontos mit hoz fel, egyszerűen ismerd fel. Kezdd a PHE-t belül a tudatodban használni, nem hangosan. A tudatfolyam megáll. Itt lesz egy rövid hedevá-szerüség, meglepetés tapasztalása. Aztán igyekezz mélyebbre menni. Aztán jön újra a tudat, folytatja, amit abbahagyott. Ismét mondod PHE-t, belül a tudatod a hedevába megy, és mélyebbre menve igyekezz a Rigpa természetet megtapasztalni. Ezt csináljuk pár percig.
Figyelj a légzésre, normálisan lélegezz és érezd a tested.
Ha egyedül végzed ezt a meditációt, hangosan mondhatod a PHE-t. A hangnak olyan energiája és rezgése van, mely megszakítja a gondolatvonatot. Kérdés: Gyógyító vagyok, és az a kérdésem, hogy a Dzogcsent lehet-e más emberek gyógyítására használni, például a rák szétoszlatására. Válasz: Az emberi valóság lehetővé teszi, hogy mélyebbre és mélyebbre menj a lényegiséged felé, ahonnan a gyógyulás jön. A hagyományunkban 25
használják a "Szív szutra" nevű szentiratot a gyógyítók Tibetben. Ennek oka az, amiről a szutra beszél. A jelenségek és a világegyetem legmélyebb természetéről mint ürességről beszél. Amikor ezt a szöveget használod, nem csak olvasva, hanem meditálva is rajta, eléred az üresség tapasztalását. Amikor ezt eléred, az összes akadály és nehézség megváltozik - ami gyógyulást jelent. Eléred a legmélyebb természeted, eléred a gyógyulást. Még a külső nem spirituális eszközként használva is eléred a gyógyulást, ha fizikai fájdalmad van - lemész a test-sejt szintre, és azon a módon éred el a gyógyulást. Találkoztam egy doktorral Svédországban, aki ha szükséges öngyógyítást javasol a betegnek. Természetesen, elküldi az embereket a kórházba műtétre, ha szükséges, de néha az emberek más módon is meggyógyulnak. Azt mondja a betegnek, menjen bele tíz centi mélyre a testébe, és érezze át teljesen a fájdalmat. Azt hiszem ez hasonló módszer: menj még mélyebbre. Valószínű nem érik el a Rigpa-természetet, de meggyógyulnak. Hasonlóan, amikor érzelmi nehézségeink vannak, egy sereg gondolat jön hozzá. A gondolatok a felszínen vannak, és az érzés mélyebben, és akár kellemes vagy kellemetlen érzés, ha belemész az érzésbe átalakulás jön, a gyógyulási folyamat elkezdődik. Akár fizikai, pszichológiai vagy meditációs oldalról nézed, ha mélyebbre mész, egyfajta átalakulás történik, és az gyógyulással jár együtt. A tibeti hagyományban sok meditáció van a gyógyulásra, istenségek vizualizációját használják, amelyek a magas energiákkal vannak kapcsolatban. Ha az embernek bizalma van bennük, működnek. Az az alap elv, hogy vizualizálja az istenséget, használja az energiát, és a betegségre irányítsa, hogy azt meggyógyítsa. Alapjában igyekezned kell a mélyebb lényegiségedhez eljutni, ha magadat vagy más embert meg akarsz gyógyítani. Ez az energia mélyen behatol a test sejtjeibe, ahol a probléma rejtőzik. Tisztító és gyógyító gyakorlat a Vadzsraszattva meditáció. Vadzsraszattva energiája mélyen beléd jön, és minden negativitást kimos. Ezen energia által, a test és a tudat eléri mélyebb természetét, és a negativitás kitisztul. Ha ezt a meditációt másért végzed, ezt az energiát kell eljuttatnod egy mélyebb szintre, akár fizikailag vagy tudatilag, oda ahol a nehézség van. Tibetben istenségeink vannak, segítségükkel el tudod magadban érni azt a szintet, mely alkalmas a gyógyításra. Ez a magas energia, hasonló az istenség energiájához, és ez a mélyebb lényegiségünk. Ettől a lényegiségtől jön a gyógyulás. Az istenség nem-kettős jelenség, nem-
kettős természete van. Amikor valóban kapcsolatba lépünk az istenséggel, nincs mindennapi kettős tapasztalásunk, hanem más, nem-kettős természetű. A tibeti hagyományban önmagunkat istenségeknek képzeljük el, ami szintén a Rigpa természetünkkel való kapcsolatba lépést jelenti. Az istenségnek Rigpa természete, egység természete van. Ez által felhozod ezt az energiád, meggyógyítod magad és a másik embert is. Ha erősen kettős szinten létezel, nem tudsz senkit meggyógyítani. A gyógyulás mindig ebből a mélyebb természetből jön, amivel kapcsolatba lépsz. Ha magadban kapcsolatba lépsz vele, hasonló hatásod lehet más emberekre is. Kérdés: Akik menedéket vettek, hogyan és milyen gyakorlatot végezzenek? Válasz: A tibeti hagyományban sok gyakorlat van erre. Leegyszerűsítve a Három Drágaság a megvilágosodáshoz vezető menedék, aminek megfelelően gyakorolsz. A Buddha, a tanító, aki elérte a megvilágosodás állapotát. A Buddha egy állapotot jelöl, megvilágosultat jelent. Ha menedéket veszel a Buddhában, kell ismerned miben vettél menedéket. Nyitott és tiszta megvilágosult minőség. Sok időbe telik megtalálni, hogy mi az. Aztán jön a Dharma, már beszéltünk róla. Mit jelent? Igyekszel a lényeget megtapasztalni, ami a világegyetem lényege is. A kettős létezés helyett igyekszel mélyebbre menni. A Szangha a gyakorlók. Buddha azt mondta, hogy a Nirvánához vezető útra módszert ad, ez a Dharma. Ezeket a módszereket emberek használják. A Szangha a spirituális gyakorlók köre. Te szintén a spirituális gyakorlók köréhez tartozol. Ők segítenek neked. Kérdés: Amikor a test központjairól volt szó, a köldök területéig mentünk le. Amennyire én ismerem, ez alatt van a test fizikai központja. Mit gondol a Rinpocse erről, fontos? Válasz: A csakrákat sok különböző módon oszthatjuk fel, lehet 7,6,5,4,3,2,1 csakrás rendszer. Attól függ milyen gyakorlatot végzel. Itt a négy csakrás rendszert használtuk: a fej-, torok-, szív-, és köldök-csakrák területeit. Kérdés: Azért, hogy az ember a Dzogcsen hagyományhoz és gyakorláshoz csatlakozhasson, milyen feltételeknek kell teljesedniük. Szükséges az átadás, "lung" például? Válasz: Hagyományos beavatás kell a szövegek és azok magyarázatának használatához. Ez lehetséges. Kérdés: Ez olyan volt mint a beavatás? Van más alkalom, a Dzogcsen beavatáshoz? Válasz: Nem, én most nem adtam beavatást. Előbb említettem, hogy akkor van beavatásra szükséged, ha hagyományos szövegeket használsz, például a Do Drubcsent. Ott különböző meditációs szakaszok vannak a 27
gyakorlatokkal. Most én nem tanítottam ilyen sajátos szövegből. Ha ilyen szöveged van, lépésről-lépésre haladsz, követve a szöveg útmutatásait. Lehet, de hosszú folyamat. Azok a gyakorlatok, amelyeket most tanítottam, azért vannak, hogy ezután rendszeresen használd őket. Kérdés: Rinpocse beszélt az energia-fények színeiről. Más színek, mint például a bíbor, a kékhez vagy a feketéhez tartoznak? Válasz: Nem említettem meg minden színt. A három szótaggal széles körben buddhista meditációt végeznek: a fehér ÓM, vörös ÁH és kék HUM a három csakrában, ennek megfelelően a fejben, torokban és szívben. Ezeken kívül sok másképp használt szín van, de ezeket talán más kurzuson fogom megtanítani. Most foglaljuk össze a Dzogcsen előadások lényegét. Gyakorlatunk és magyarázatunk van hozzá. Az alap eszme az, hogy ha nagyon felszínes szinten létezünk, sok nehézkes hozzáállásunk és akadályunk lesz. Ha mélyebbre kezdünk menni magunkban, a bajos helyzeteink és hozzáállásaink csökkennek. Ezért, ha a kemény és nehéz belső minőségünkkel lépünk kapcsolatba, tapasztalásunk szintén kemény lesz. Másfelől, ha a finomabb belső minőséggel lépünk kapcsolatba, a tapasztalatunk szintén finomabb lesz. Bárhogy nevezzük ezt a folyamatot, a Rigpába lépésnek vagy nem, nem fontos. Ám feltétlenül el kell érni ezt a szintet. Emlékeztek még az első gyakorlatra, a szív-központban felidéztük a kristálytiszta fényt. Igyekeztünk ezzel a fénnyel azonosulni. Ez a gyakorlat nagyban segít. Ha rendszeresen használjátok, a lényeghez juttok közelebb. Ha nehéz helyzetbe kerültök, sok felbukkanó érzelemmel, emlékezzetek a gyakorlatra, menjetek be a szív-központ lényegiségébe. Ez alkalmas helyzetetek átalakítására. Ez minden, amiről most beszélni akartam.