A G R O K É M I A É S T A L AJTAN 54 (2005) 1–2
203–216
Talajvédelmi Stratégia az Európai Unióban és Magyarországon
Az életminőség javítása vonzó célkitűzés. Mindenki szeretne jól, nyugodtan és kellemes környezetben élni. S ha értelmét látja hajlandó is tenni ezért. Minden társadalom deklarált törekvése, hogy tagjainak megfelelő életkörülményeket biztosítson. Más kérdés, hogy ezt hol, mikor, milyen mértékig és milyen feltételek között képes megvalósítani, miképp tudja a célhoz vezető út feladatait világosan, egyértelmű, vonzó és reális koncepciókban, programokban megfogalmazni, s azok megvalósítására mennyire képes a társadalmat mozgósítani. Az emberi élet minőségének kritériumait illetően a különböző társadalmak tagjainak véleménye emberi karakterüktől, a természeti és gazdasági viszonyoktól, szociális körülményeiktől, lehetőségeiktől, történelmi hagyományaitól, befolyásoltságuktól, egyéni és csoportérdekeiktől függően nagymértékben különbözik, s időben is jelentősen változik. Három feltételt illetően azonban szinte teljes az egyetértés. Ezek a következők: – megfelelő mennyiségű és minőségű, egészséges élelmiszer; – tiszta víz; – kellemes környezet. Mindhárom szoros és sokoldalú összefüggésben van a talajjal, valamint annak ésszerű és fenntartható használatával (VÁRALLYAY, 2002a). Talajkészleteink – mint legfontosabb feltételesen megújuló, megújítható természeti erőforrás – racionális hasznosítása, védelme, állagának megóvása, minőségének megőrzése vagy fokozása és sokoldalú funkcióképességének biztosítása kulcs-elemét képezi a fenntartható fejlődésnek a döntések minden szintjén (Föld → kontinens → régió → ország → körzet → település → gazdaság → tábla). Mivel pedig ez össz-társadalmi érdek, annak megvalósítása érdekében átgondolt és tudományosan megalapozott stratégiára és összehangolt intézkedésekre van szükség. Ez az EU Talajvédelmi Stratégiájának alaptétele, s ezt fogalmaztuk meg 1997. évi Föld-napi üzenetünkben (VÁRALLYAY, 2003a). Az emberiség jövőjét, életfeltételeit és életminőségét alapvetően a természeti erőforrásokkal történő tudatos, a fenntartható fejlődés gyakran ütköző, ellentétes és konfliktusteremtő érdekeit összehangoló alapelvét szem előtt tartó, ésszerű gazdálkodás sikere vagy kudarca határozza meg. Ezt a gondolatmenetet kíséreltük meg vázlatosan bemutatni az 1. ábrán (VÁRALLYAY, 2002a). Ezt fejezi ki az EU környezetvédelmi koncepciójának és akcióprogramjának alapját képező DPSIR-koncepció is, amelyet a 2. ábrán mutatunk be (JONES & MONTANARELLA, 2003; MONTANARELLA, 2003). A társadalom egyre több, nagyobb és sokoldalúbb igényt fogalmaz meg, egyre erősebben, követelőbben, erőszakosabban, ugyanakkor egyre megosztottabban. Ez az igény Elhangzott a MAE Talajtani Társaságának 2004. évi Vándorgyűlésén (Kecskemét, 2004. augusztus 24–26.)
SZEMLE
204
atmoszf.
hidroszféra
talaj
biota
Természeti erőforrások
Védelem
természeti
Hasznosítás
erőforrások
Szocio-ökonómiai vonatkozások
Döntéshozó mechanizmus
tények folyamatok
szabályozási lehetőségek
szükségletek
termelés
ERŐFORRÁSOK
környezett
szállítás TÁRSADALOM
1. ábra Természeti erőforrások – társadalom összefüggések
egy adott, remélhetően egyre inkább, egyre pontosabban, részletesebben és sokoldalúbban ismert állapottal találkozik, néha ütközik. Az egyre erősebb és ugyancsak sokoldalúbb emberi tevékenység erre az állapotra hat, előnyösen vagy hátrányosan, tudatosan vagy (eddig még) fel nem ismerten, vagy nem elismerten. Ez a hatás a környezet állapotában változásokat okoz, a környezet elemei különbözőképpen (mértékben, gyorsasággal, tartóssággal stb.) reagálnak arra, ami azután ismét társadalmi igényeket fogalmaz meg; s a körforgás megy tovább, önmagába visszatérő gyűrűként vagy felfelé, ill. lefelé haladó spirálként. Ennek irányítása, szabályozása, befolyásolása egy korszerű környezetvédelmi stratégia alapvető célja, koncepcionális alapja (MONTANARELLA, 2003). Driving
Responses
Forces
Pressures
Impact State 2. ábra A DPSIR koncepció
D = mozgató erő; P = nyomás (társadalmi igény); S = állapot; I = hatás; R = reagálás
Talajvédelmi Stratégia az EU-ban és Magyarországon
205
A tala j j e lentős ége, soko lda lú f unk ció i A Föld felszínét és mélyét az ember ősidőktől fogva megváltoztatja. A föld felszínére épít, azon él, közlekedik, állatot tart, többé vagy kevésbé mesterséges környezetet alakít ki. A talajon növényt termeszt; a kőzetek pórusaiból vizet vagy szénhidrogéneket, a föld mélyéből ásványkincseket termel ki; helyükre esetleg hulladékokat helyez el. Az okozott változások néha már olyan mértékűek, hogy nemcsak e tevékenységeket korlátozzák, akadályozzák, hanem az ember(iség) létét, életét veszélyeztetik. A talaj termékenységét hasznosítva állítják elő élelmiszereink túlnyomó részét, ipari nyersanyagaink, sőt energiaforrásaink jelentős hányadát, használva ehhez pazarlóan vagy takarékosan, ésszerűen vagy ésszerűtlenül, kímélve vagy kizsarolva vízkészleteinket, alakítva s gyakran nagymértékben befolyásolva a tájat, természetes környezetünket (VÁRALLYAY, 2002a). A biomassza-termelés alapját képező talajtermékenység térben és időben egyaránt nagymértékben változó tulajdonság, amelyet számos tényező korlátoz(hat). A 3. ábrán a
3. ábra A talaj termékenységét gátló főbb tényezők a Földön (az összes terület %-ában). A) Szárazság. B) Tápanyaghiány. C) Sekély termőréteg. D) Túl bő nedvesség. E) Állandó fagy. F) Hasznosítható
SZEMLE
206
FAO felmérései alapján a talaj termékenységét gátló legfontosabb tényezőket mutatjuk be a különböző szubkontinenseken. A társadalom egyre inkább veszi igénybe, a fenntartható fejlődés egyre inkább épít a talaj sokoldalú funkcióira, amelyek közül legfontosabbak a következők: a) Feltételesen megújuló természeti erőforrás. b) A többi természeti erőforrás (sugárzó napenergia, légkör, felszíni és felszín alatti vízkészletek, biológiai erőforrások) hatásának integrátora, transzformátora, reaktora. Ily módon biztosít életteret a talajbani élettevékenységnek, termőhelyet a természetes növényzetnek és termesztett kultúráknak. c) A primer biomassza-termelés alapvető közege, a bioszféra primer tápanyagforrása. d) Hő, víz és növényi tápanyagok természetes raktározója. e) A talajt (és terresztris ökoszisztémákat) érő, természetes vagy emberi tevékenység hatására bekövetkező stresszhatások puffer közege. f) A természet hatalmas szűrő- és detoxikáló rendszere. g) A bioszféra jelentős gén-rezervoárja, a biodiverzitás nélkülözhetetlen eleme. h) Földtörténeti és történelmi örökségek hordozója. E funkciók fontossága, jelentősége, „súlya” térben és időben egyaránt változott és változik ma is. Hogy hol és mikor melyik funkciót hasznosítja az ember az adott gazdasági helyzettől, szocio-ökonómiai körülményektől és politikai döntésektől, az ezek által megfogalmazott céloktól, „elvárásoktól” függ. Hosszú időn keresztül csak a biomasszatermeléssel kapcsolatos a), b) és c) funkciók voltak fontosak, míg az utóbbi években különösen felértékelődtek a környezet minőségével kapcsolatos d), e), f) és g) funkciók (VÁRALLYAY, 2001, 2002a). A tala jvé delm i st rat ég ia s zük ség e ss ég e Az élet minőségét meghatározó három környezeti elem (a levegő, a víz és a talaj) minőségének romlása, veszélyeztetettsége – indokolatlanul – nem azonos mértékben van az általános társadalmi megítélés, aggódás, tenni akarás és cselekvőkészség homlokterében. Ennek fő oka a közvetlen érzékelhetőség, az emberi veszélyérzet időbeni különbözősége és térbeli „lehatároltsága”. Következménye pedig a jogi szabályozottság, valamint az anyagi feltételek (társadalmi áldozatvállalás, állami támogatás) különbözősége, az ez irányú döntésekben egyértelműen megfigyelhető „prioritás” sorrendje. Joggal merül fel a kérdés, hogy vajon miért szorul ki, felejtődik el vagy kerül utolsó helyre a talaj a természeti erőforrások jelentőségének/fontosságának társadalmi megítélésében? Ezt a kérdést vélhetően az alábbi tényekkel válaszolhatjuk meg. Mert a talaj: – multifunkcionalitásának sokoldalú társadalmi fontossága nem kellően ismert; – bonyolult három(négy)fázisú, négydimenziós komplex rendszer, amely – térben, horizontálisan (foltos) és vertikálisan (rétegezett) heterogén, – változik időben; – komponensei (ásványi alapanyag, szerves anyag, levegő, víz, élővilág) egymással bonyolult kölcsönhatásban vannak; – változásainak ökológiai, sőt társadalmi hatásai nem érzékelhetők (mindig) azonnal, hanem csak egy rejtett „lappangási idő” után, esetleg az okozó tényezőtől távol („off site”); – emiatt ezek nehezen felismerhetőek, előrejelezhetők;
Talajvédelmi Stratégia az EU-ban és Magyarországon Kulturális, társadalmi és gazdasági hatások
TÉRBENI DIMENZIÓK
GATT (WTO)gazdasági és társadalmi elméletek, tulajdonjogok, energiaárak
Piaci viszonyok, szállítási rendszerek , társadalombiztonság , oktatási rendszerek Földtulajdon-viszonyok, jövedelem egészség-biztonság
Világ
Ország/Térség
Gazdaság
207 Ökológiai, technikai hatások Globális klímaváltozás , biodiverzitás változás
Makroklíma, makrodomborzat, vízkészletek,biodiverzitás, talaj viszonyok,technikai infrastruktúra
Mikroklíma, Mikrodomborzat, vízKészletek, talajminőség , biodiverzitás
IDŐBENI DIMENZIÓK
W.E.H. Blum 2000
4. ábra Talajvédelmi stratégia térbeli és időbeni dimenziói
– megelőzésük/kivédésük nehéz, bekövetkezés utáni korrekciójuk pedig többnyire költséges komplex beavatkozásokat igényel. A hátrányos helyzet felszámolása, de legalábbis átütő erejű mérséklése érdekében van szükség egy – világosan és konkrétan megfogalmazott; – a különböző döntéshozói szintek mechanizmusába szorosan beépülő; – indokolt fontosságának megfelelően prioritásként kezelt és támogatott; – tudományosan sokoldalúan megalapozott; – a társadalom számára meggyőző indokok alapján általánosan elfogadható és mozgósító erejű talajvédelmi stratégiára a döntéshozás minden szintjén és minden fázisában, mint ezt a 4. ábrán bemutatjuk (JONES & MONTANARELLA, 2003). A Talajvédelmi Stratégia kidolgozásánál mindenek előtt az alábbi kérdésekre kell választ adni, természetesen minden döntési szinten: – Miért fontos a talaj? Kinek? mikor? mennyire? miért? – A talajvédelmi stratégia a talaj minden funkciójára, vagy csak néhány (az adott helyen, esetben, körülmények között) kiemelt „prioritásfunkcióra” összpontosítson? – Minek alapján (hol? mikor? mennyire?) jelöljük ki és határozzuk meg ezeket a prioritásokat. Ta lajdeg radá ciós fo lyama tok Európá ban és Magya rorszá gon A talajdegradáció globális problémájának kezelésére a UNEP (United Nations Environmental Program) világméretű programot kezdeményezett az emberi tevékenység okozta talajdegradációs folyamatok felmérésére. A GLASOD (GLobal Assessment of SOil Degradation) program keretében egy 1:5 000 000 méretarányú térkép készült és
208
SZEMLE
Talajvédelmi Stratégia az EU-ban és Magyarországon
209
egy ezt kiegészítő adatbázis került összeállításra, az alábbi tényezőkre vonatkozóan (VAN LYNDEN, 1995; OLDEMAN et al., 1991): 1. Talajdegradáció típusa (5 fő- és 12 alkategóra). 2. A talajdegradáció mértéke („súlyossága” és térbeli kiterjedése, 4, ill. 5 kategória). 3. A talajdegradációt okozó tényező (5 kategória). 4. A jelenlegi degradáció súlya, sebessége, veszélye. A térkép területi adatainak összefoglalását mutatjuk be az 1. táblázatban. Az EU tematikus talajvédelmi stratégiájának (EU Thematic Strategy for Soil Protection) alapdokumentuma meglehetősen általános fogalmazású preambulummal nyit. Majd 8 alapvető feladatot fogalmaz meg az európai talajdegradációs folyamatok megelőzése/kivédése/mérséklése édekében. Ezeket mutatjuk be az 5. ábrán (JONES & MONTANARELLA, 2003; MONTANARELLA, 2003). Európában összefoglaló felmérések készültek: – European Soil Resources (Szerk.: G. W. J. VAN LYNDEN), Council of Europe Press, Nature and Environment No 71. 1995. 99 p. – Land Degradation. (Szerk.: R. J. A. JONES – L. MONTANARELLA.), EC JRC, Ispra, 2003. 328 p., részletes leírásokkal, magyarázatokkal és elemzésekkel. Térképek készültek: – a víz-okozta erózióról, valamint az évi eróziós kockázat mértékéről; – a szélerózióról; – a talajok fizikai degradációjáról, valamint a talajok tömörödés-érzékenységéről; – a kémiai degradációról, továbbá a talajdegradáció fő okairól: – az ésszerűtlen szántóföldi növénytermesztésről és túllegeltetésről; – az erdőirtásokról; valamint – a talajra káros hatást gyakorló ipari–bányászati tevékenységről. E térképeknek jelen kiadványban történő bemutatása a technikai korlátok (méret, fekete–fehér technika) miatt nem lett volna ésszerű.
Víz vagy szél okozta erózió Szervesanyagkészlet csökkenése
Tömörödés, szerkezetleromlás
Biodiverzitás csökkenése
Árvíz, belvíz és talajcsúszás
Talajszennyeződés (pontszerű és diffúz)
Szikesedés Talaj-fedés
5. ábra Talajdegradációs folyamatok Európában
210
SZEMLE
Sajnos a talajdegradációs folyamatok túlnyomó része Magyarországon is előfordul. Ismert ugyanis, hogy Magyarország általában és viszonylag kedvező agroökológiai adottságait (LÁNG et al., 1983) elsősorban az alábbi tényezők rontják, veszélyeztetik, korlátozzák: 1) Talajdegradációs folyamatok (MICHÉLI et al., 2003; STEFANOVITS et al., 2000; VÁRALLYAY, 1998, 2000): – víz és szél okozta erózió – savanyodás – sófelhalmozódás, szikesedés – talajszerkezet leromlása, tömörödés – biológiai degradáció: kedvezőtlen mikrobiológiai folyamatok, szervesanyagkészlet csökkenése. 2) Szélsőséges vízháztartási helyzetek (VÁRALLYAY, 2001): – árvíz, belvíz, túlnedvesedés – aszály 3) Az elemek (növényi tápanyagok és potenciálisan káros szennyező anyagok) biogeokémiai körforgalmának kedvezőtlen irányú megváltozása (VÁRALLYAY & NÉMETH, 1999). Megelégedéssel állapíthatjuk meg ugyanakkor, hogy a magyar talajtani tudomány és a hazai talajfelvételezési–talajvizsgálati–szaktanácsadási gyakorlat több évtizedes eredményes, jól szervezett, összehangolt és harmonizált tevékenységének eredményeképpen Magyarország nemzetközi összehasonlításban is kiváló, részletes és pontos talajtani adatbázissal rendelkezik, ami a többi természeti tényezőre (meteorológiai, geológiai, geomorfológiai, vízrajzi, hidrológiai, hidrogeológiai, ökológiai tényezőkre) vonatkozóan is érvényes. Így részletes térkép- és adatanyaggal rendelkezünk talajainkról, a talaj termékenységét gátló tényezőkről, a különböző talajdegradációs folyamatokról, a talaj vízgazdálkodási tulajdonságairól, vízháztartásáról, anyagforgalmáról. Sőt a talajok különböző természeti vagy emberi tevékenység okozta stressz-hatásokkal szembeni környezeti érzékenységéről is (VÁRALLYAY, 2003b). A gazdag anyagból – példaképpen – négy tematikus térkép egyszerűsített vázlatát mutatjuk be: – a talaj termékenységét gátló tényezők (6. ábra) (SZABOLCS & VÁRALLYAY, 1978); – Magyarország talajainak vízháztartási típusai (7. ábra) (VÁRALLYAY, 2001); – Magyarország talajainak érzékenysége savanyodásra (8. ábra) (VÁRALLYAY, 2003b); – Magyarország talajainak érzékenysége szerkezetleromlásra és tömörödésre (9. ábra) (VÁRALLYAY, 2003b). A Ta lajv éde lm i St ratég ia mega lapo zá sa a z EU- ban és Magya rorszá gon Az EU Talajvédelmi Stratégiája az 5. ábrán bemutatott nyolc – talajkészleteket fenyegető – veszélyre összpontosítja figyelmét, azok megelőzését, kivédését, megszüntetését, vagy bizonyos tűrési határig történő mérséklését prioritásként kezelve. Mindegyik kidolgozására nemzetközi szakértői csoport alakult. Ezek a társadalmi elvárások és tudományos igények széles körű felmérése, kritikai elemzése alapján meghatározzák az
Talajvédelmi Stratégia az EU-ban és Magyarországon
211
6. ábra A talajok termékenységét gátló tényezők Magyarországon. 1. Szélsőségesen könnyű mechanikai összetétel. 2. Savanyú kémhatás. 3. Szikesedés. 4. Szikesedés a talaj mélyebb rétegeiben. 5. Szélsőségesen nehéz mechanikai összetétel. 6. Láposodás. 7. Erózió. 8. Felszín közeli tömör kőzet
7. ábra Magyarországi talajok vízháztartás típusai. 1. Erős felszíni lefolyás típusa. 2. Erős, lefelé irányuló vízmozgás típusa. 3. Mérsékelt lefelé irányuló vízmozgás típusa. 4. Egyensúlyi vízmérleg típusa. 5. „Áteresztő” típus. 6. Felfelé irányuló vízmozgás típusa. 7. Szélsőséges vízháztartás típusa. 8. Sekély fedőréteg miatt szélsőséges vízháztartás típusa. 9. Felszíni vízfolyások hatása alatt álló vízháztartás típusa. 10. Rendszeres felszíni vízborítás típusa. 11. Erdőterületek
212
SZEMLE
8. ábra Magyarországi talajok érzékenysége savanyodásra. 1. Erősen savanyú talajok (13%). Savanyodásra: 2. erősen (14%); 3. közepesen (5%); 4. mérsékelten (23%); 5. kevéssé (4%); 6. nem (41%) érzékeny talajok
9. ábra Magyarország talajainak érzékenysége tömörödésre és szerkezetleromlásra. 1. Tömörödésre és szerkezetleromlásra nem érzékeny homoktalajok (az ország összterületének 10,5%-án). 2. Tömörödésre és szerkezetleromlásra gyengén érzékeny talajok (23%). 3. Tömörödésre és szerkezetleromlásra mérsékelten érzékeny talajok (17,8%). 4. Tömörödésre érzékeny, szerkezet nélküli homoktalajok (11%). 5. Szerkezetleromlásra és tömörödésre érzékeny, nehéz mechanikai összetételű talajok (12,9%). 6. Sófelhalmozódás és/vagy szikesedés következtében mind szerkezetleromlásra, mind tömörödésre érzékeny talajok. 7. Szerves talajok (5,7%). 8. Sekély termőrétegű talajok (9,5%)
Talajvédelmi Stratégia az EU-ban és Magyarországon
213
adott részterület fő feladatait, kijelölik fő prioritásait, ajánlásokat dolgoznak ki a problémák megoldására, annak metodológiájára, lehetséges módszereire; s javaslatot tesznek a munka szervezeti/intézményi kereteire és feltételeire vonatkozóan is. A tematikus szakértői csoportok munkáját egy kutatási és egy monitoring szakértői csoport tevékenysége egészíti ki (Soil Survey and …, 2002; VÁRALLYAY, 2002b). A Talajvédelmi Stratégia egymásra épülő feladatlépcsői: – a talajt fenyegető veszélyek, stresszek (természeti okok, emberi beavatkozások) jelenlegi helyzetének részletes és sokoldalú értékelése (környezeti állapotfelmérés); – az adott helyzetet létrehozó okok, folyamatok és azok mechanizmusának tisztázása (folyamatelemzés); – a folyamatok szabályozási lehetőségeinek feltárása, azok várható hatásának előrejelzése (hatáselemzés, prognózis); – a kedvezőtlen hatások és káros következmények lehetőség szerinti megelőzése (prevenció); – a bekövetkezett károk megszüntetése, csökkentése (kárelhárítás). A PHARE-MERA nemzetközi program keretében kidolgozott talajdegradációfelmérés és szabályozás folyamatvázlatát mutatjuk be a 10. ábrán (JONES & MONTANARELLA, 2003; VÁRALLYAY, 1998). Magyarország EU-konform Talajvédelmi Stratégiája ezzel összhangban (de azt évekkel megelőzve) került kidolgozásra, sokoldalú tudományos megalapozottsággal. A Stratégia három fő célkitűzést fogalmazott meg (ÁNGYÁN & MENYHÉRT, 1997; Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program, 1999):
1. Országos adatbázis létrehozása
INTEGRÁLT TALAJDEGRADÁCIÓS GIS
- A meglevõ adatok összegyûjtése és a talajdegradációs folyamatok szempontjából releváns adatok rendszerbe foglalása
5. Eredmények
2. Talajdegradáció regionalizáció - A degradációs régiók lehatárolása - Reprezentatív mintaterületek kiválasztása
a) b) c)
3. Referencia adatok gyûjtése
d)
Potenciális Degradáció
Referencia Adatok
- 1:500.000 térkép a potenciális és aktuális degradációs régiókról - Ûrfelvétel-térképek (1:100.000) a mintaterületekrõl a degradációs típusok szerinti osztályozással
Osztályozott Degradáció Aktuális Degradáció
- A mintaterületek részletes adatbázisának létrehozása 4. Ûrfelvételek feldolgozása - Az ûrfelvételek elõfeldolgozása - Az ûrfelvételek spektrális analízise - Az ûrfelvételek degradációs típusok szerinti osztályozása
10. ábra Talajdegradációs folyamatok felmérése és szabályozása
214
SZEMLE
1. A talajdegradációs folyamatok megelőzése, kivédése vagy mérséklése. 2. A szélsőséges vízháztartási helyzetek és azok káros gazdasági, ökológiai, környezeti és szociális következményeinek mérséklése. 3. Az elemek biogeokémiai körforgalmának szabályozása (az optimális növényi tápanyagellátás; ill. a kedvezőtlen talajszennyeződés, valamint a potenciálisan káros anyagok környezetterhelésének és táplálékláncba kerülésének megakadályozása érdekében). Hazánkban – természeti viszonyainkból adódóan – az Európainál hangsúlyosabban fogalmazódik meg a (2) feladat. Hisz korlátozott vízkészleteink (légköri csapadék, felszíni és felszín alatti vízkészletek) és szeszélyes, szélsőségekre hajlamos időjárási viszonyaink miatt Magyarországon megkülönböztetett szerepe van a vízkészletekkel történő racionális és takarékos gazdálkodásnak, a mezőgazdasági vízfelhasználás hatékonyság növelésének. Magyarországon, sajnos, egyre gyakrabban fordulnak elő szélsőséges vízháztartási helyzetek: árvíz, belvíz, túlnedvesedés –, illetve aszály. Gyakran ugyanabban az évben, ugyanazon a területen. Okai a légköri csapadék nagy és szeszélyes tér- és időbeni variabilitása; a gyors hóolvadás, különösen még fagyott talajfelszín esetén; a változatos makro-, mezo- és mikrodomborzat; a gyakran mozaikosan tarka talajtakaró; egyes talajok kedvezőtlen vízgazdálkodási tulajdonságai; a növényzettel nem borított felszín; s a nem megfelelő talajhasználat, agrotechnika. Következményei pedig a párolgási, lefolyási és szivárgási vízveszteség; a talaj- (benne szerves anyag- és tápanyag-) veszteség; növényveszteség (pusztulás,, károsodás), termésveszteség (mennyiség, minőség); energiaveszteség; tájrombolás. A vízháztartási szélsőségekre való hajlam miatt megkülönböztetett jelentőségű az a tény, hogy a talaj Magyarország legnagyobb (potenciális) víztározója. Hisz felső 1 méteres rétegének pórusterébe mintegy 400 mm-nyi víz (az éves csapadék kétharmada) egy alkalommal beleférne, annak mintegy kétharmada ott tározódhatna, több mint fele a növények számára felvehető formában. Hogy mégis gyakoriak a szélsőséges vízháztartási helyzetek, s gyakran van vagy lenne szükség a növények zavartalan vízellátását nem biztosító, hiányzó víz pótlására, illetve a káros vízfelesleg elvezetésére annak az az oka, hogy ez a potenciális nedvesség tározótér kihasználatlanul marad, mert feltöltődését egy felszíni vagy felszín közeli tömődött, rossz vízáteresztő képességű réteg megakadályozza („ledugaszolt üveg effektus”), vagy a beszivárgott vizet a talaj nem képes visszatartani, hanem azt a mélyebb rétegekbe vagy a talajvízbe ereszti („lyukas üveg effektus”) (VÁRALLYAY, 2005). Emiatt Magyarországon, elsősorban a Magyar Alföldön a talaj vízháztartás szabályozásának alaptétele nem lehet más, mint a talaj felszínére jutó víz talajba szivárgásának és a talajban történő hasznos tározásának elősegítése. Magyarország szélesebb értelemben vett Talajvédelmi Stratégiájának legfontosabb célkitűzései a következők (VÁRALLYAY, 2003a; VÁRALLYAY & NÉMETH, 1999): 1. A termőhelyi adottságok és a termeszteni kívánt növények termőhelyi igényeinek eddiginél sokkal jobb összehangolása. 2. A természeti viszonyoknak és a tájnak megfelelő méretű és alakú mezőgazdasági táblák rendszerének kialakítása megfelelő infrastruktúrával. 3. A talajdegradációs folyamatok megelőzése, mérséklése. 4. A termesztési folyamat során keletkező szerves anyagok minél teljesebb visszacsatolása a természetes anyagforgalom körfolyamatába (recycling).
Talajvédelmi Stratégia az EU-ban és Magyarországon
215
5. A talaj felszínére jutó víz talajba szivárgásának és talajban történő hasznos tározásának elősegítése. 6. A növény igényeihez, tápanyagfelvételi dinamikájához és a termőhelyi viszonyokhoz igazodó ésszerű növénytáplálási rendszer. 7. A talajszennyez(őd)és megelőzése, bizonyos tűrési korlátok között tartása. Ehhez szükséges: – A módszerek technológiai részleteinek termőhely-specifikus pontosítása. – Megfelelő jogszabályok és gazdasági szabályozók rendszerének kialakítása, ami ösztönöz a kidolgozott alapelvek megvalósítására. – Megfelelő össz-társadalmi tudat és morál, ami a multifunkcionális talaj ésszerű használatát és védelmét a fenntartható fejlődés szükséges elemének ismeri el, s hajlandó is tenni ennek érdekében. Magyarország Talajvédelmi Stratégiája EU-konform. Koncepciója azzal azonos, korszerű. Gazdag, széles körű és sokoldalú adatbázisra épül, monitoring rendszer (TIM) egészíti ki. Kidolgozását és megvalósítását jól képzett szakembergárda és racionálisan kiépített intézményhálózat segíti, ha erre a megalapozottan indokolható anyagi források rendelkezésre állnak. I ro dalo m ÁNGYÁN J. & MENYHÉRT Z. (szerk.) 1997. Alkalmazkodó növénytermesztés, ésszerű környezetgazdálkodás. Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó. Budapest. JONES, R. J. A. & MONTANARELLA, L. (Eds.) 2003. Land Degradation. EC JRC. Ispra. LÁNG I., CSETE L., & HARNOS ZS., 1983. A magyar mezőgazdaság agroökológiai potenciálja az ezredfordulón. Mezőgazd. Kiadó. Budapest. LYNDEN, G. W. J. VAN, 1995. European Soil Resources. Nature and Environment No. 71. Council of Europe Press. MICHÉLI, E. et al., 2003. Land degradation in Hungary. In: Land Degradation (The JMRC Enlargement Action, Workshop 10–B). (Eds.: JONES, R. J. A. & MONTANARELLA, L.) 198– 206. EC Joint Research Centre. Ispra. MONTANARELLA, L., 2003. The EU Thematic Strategy on Soil Protection. In: Land Degradation. (Eds.: JONES, R. J. A. & MONTANARELLA, L.) 15–29. EC JRC. Ispra. Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program I, 1999. Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium. Budapest. OLDEMAN, L. R., HAKKELING, R. T. A. & SOMBROEK, W. G., 1991. World Map of the Status of Human-Induced Soil Degradation. ISRIC–UNEP. Wageningen–Nairobi. Soil Survey and Soil Monitoring in Europe, 2002. ESB Research Report No. 9. ESB. Ispra. STEFANOVITS P., FILEP GY. & FÜLEKY GY., 1999. Talajtan. Mezőgazda Kiadó. Budapest. SZABOLCS I. & VÁRALLYAY GY., 1978. A talajok termékenységét gátló tényezők Magyarországon. Agrokémia és Talajtan. 27. 181–202. VÁRALLYAY, G., 1998. Soil degradation processes and their control in Hungary. In: Soil Pollution. (Ed.: FILEP, GY.) 1–19. Agric. Univ. Debrecen. VÁRALLYAY, GY., 2000. Soil degradation processes in Hungary: Assessment, risk analysis, forecast and prevention. In: Proc. Conf. „Soils in Central European Countries, New Independent States, Central Asian Countries and in Mongolia. Present situation and future prospects”. 86–99. C. L. Mayer Foundation–ESB, Prague. VÁRALLYAY GY., 2001. A talaj vízgazdálkodása és a környezet. Magyar Tudomány. 46. (7) 799– 815.
216
SZEMLE
VÁRALLYAY GY., 2002a. A talaj multifunkcionalitásának szerepe a jövő fenntartható mezőgazdaságában. In: „A növénytermelés szerepe a jövő multifunkcionális mezőgazdaságában. Ötven éves az Acta Agronomica Hungarica. Jubileumi tudományos ülés, 2002. XI. 19. Martonvásár. 13–25. VÁRALLYAY, GY., 2002b. Soil survey and soil monitoring in Hungary. European Soil Bureau. Research Report No. 9. 139–149. ESB. Ispra. VÁRALLYAY GY., 2003a. Az ésszerű és fenntartható földhasználat tudományos alapja. Geodézia és Kartográfia. 55. (5) 3–11. VÁRALLYAY GY., 2003b. A talaj környezeti érzékenységének értékelése. Tájökológiai Lapok. 1. (1) 45–62. VÁRALLYAY GY., 2005. Magyarország talajainak vízraktározó képessége. Agrokémia és Talajtan. 54. 5–24. VÁRALLYAY GY. & NÉMETH T., 1999. A környezetkímélő növénytermesztés agrokémiai–talajtani alapjai. In: „Növénytermesztés és környezetvédelem”. 69–75. MTA Agrártud. Oszt. Budapest. Érkezett: 2005. március 3. VÁRALLYAY GYÖRGY MTA Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézet, Budapest
Postai cím: VÁRALLYAY GYÖRGY, MTA Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézet, 1022 Budapest, Herman Ottó út 15. E-mail:
[email protected]