TÁJÉKOZTATÓ ORSZÁGTANULMÁNY. Amszterdam HOLLANDIA. Egészségügyi Stratégiai Kutatóintézet október

TÁJÉKOZTATÓ ORSZÁGTANULMÁNY

Amszterdam

HOLLANDIA

Egészségügyi Stratégiai Kutatóintézet

2010. október

Tájékoztató országtanulmány

HOLLANDIA 2010

Tartalom

Gazdasági-politikai környezet .................................................................................................................. 2 Demográfia .............................................................................................................................................. 2 Az egészségügyi rendszer általános jellemzői ......................................................................................... 3 Finanszírozás........................................................................................................................................... 3 Egészségügyi ellátórendszer ................................................................................................................... 5 Egészségügyi reformok............................................................................................................................ 7 Irodalomjegyzék....................................................................................................................................... 9

Készítette: ESKI Egészségügyi Rendszertudományi Iroda 2010. október

Tájékoztató országtanulmány - Hollandia

Gazdasági-politikai környezet Alapvető gazdasági indikátorok 1 : A GDP növekedési rátája az előző évhez képest: 2009: -3,9%, 2010: 1,3 (előrejelzés) Inflációs ráta (HICP), 2009: 1,0 Munkanélküliségi ráta, százalék, 2009: 3,4 Államháztartási egyenleg a GDP százalékában, 2009: -5,3 Államadósság a GDP százalékában, 2009: 60,9 Hollandia jóléti állam, gazdasága az 1990-es években 3-4%-kal növekedett és csak az utóbbi években lassult le. 2009-ben az egy főre jutó GDP 39.967 $ volt PPP-ben kifejezve 2 , míg az infláció mértéke 2009-ben 1%. A munkanélküliség 2009-ban 3,4% volt. Hollandia 1999-ben csatlakozott az euró monetáris rendszerhez. A Holland Királyság államfője a királynő, a végrehajtó hatalom a kétkamarás parlament kezében van. Az Első Kamara vagy Szenátus 75 tagból áll és 6 évenként választja meg a 12 megyei tanács. A 150 tagú Második Kamarát 4 évre jelölik ki közvetlen választással. Mivel általában egyetlen politikai párt sincs többségben, több párt koalíciója szükséges a kormányalakításra. A 2010 júniusi választásokon a liberális Néppárt a Szabadságért és a Demokráciáért (VVD) érte el a legjobb eredményt, második helyen a Munkáspárt (PvdA) végzett. A választások nagy nyertese a Szabadságpárt (PVV) volt, amely megduplázta parlamenti helyeit. Az új kormány a Néppárt a Szabadságért és a Demokráciáért, valamint a Kereszténydemokrata Tömörülés (CDA) koalíciójából jött létre.

Demográfia Hollandia lakossága 2009-ben 16,6 millió volt. A világ egyik legsűrűbben lakott országa, négyzetméterenként 487 lakossal. Egy 2003-ban végzett országos felmérés szerint a holland lakosság nagy része jó égészségi állapotról számol be. Hollandia egészségügye 2005-ben, 2008-ban és 2009ben a Health Consumer Powerhouse által végzett Európai Egészségügyi Fogyasztói Index (EHCI) első helyén végzett. Ez részben az ország gazdasági fejlettségnek, részben a fejlett egészségügyi rendszernek tudható be. A születéskor várható élettartam a legmagasabbak között van a világon, férfiaknál 2008-ban 78,57 év volt, mely valamivel magasabb az EU-15 átlagnál. A születéskor várható átlagos élettartam nőknél 2008-ban 82,59 év volt, utóbb ez az EU átlag alá esett (82,43). A halálozási arány igen alacsony, 2008-ban 8,22 volt 1000 lakosra. A legfőbb halálok a keringési rendszer betegségei és a daganatok. Tapasztalhatók egészségben fennálló különbségek a szociális-gazdasági és a város-vidék megosztottság alapján. A nagyobb városokban az egészséggel kapcsolatos problémák erőteljesebben jelentkeznek (kábítószer-függőség, alkoholizmus, szexuálisan terjedő betegségek, erőszak, pszichiátriai problémák, társadalmi izoláció és hajléktalanság), s ezek inkább az alacsonyabb szociális-gazdasági csoportoknál gyakoriak. 1

http://epp.eurostat.ec.europa.eu/portal/page/portal/structural_indicators/indicators/economical_context

2

OECD Health Data 2010 - Version: June 2010

-2-


Az egészségügyi rendszer általános jellemzői Az egészségügyi rendszer fő irányító szerve az Egészségügyi, Népjóléti és Sport Minisztérium (Ministry of Health, Welfare and Sport). Az egészségügyi ellátásért a minisztérium és az önkormányzatok felelősek. Az Egészségügyi Felügyelőség (Health Care Inspectorate) az ellátás minőségét és elérhetőségét ellenőrzi. Az Egészségbiztosítási Testület (Health Care Insurance Board) szabályozza a holland egészségbiztosítási rendszer tevékenységét és menedzseli az egészségbiztosítási pénztárat és a kivételes orvosi költségek pénztárát. A Szociális és Munkaügyi Minisztérium az Egészségügyi Minisztériummal közösen alakítja ki a munkaügyi és társadalombiztosítási irányelveket. A holland egészségügyi rendszer bonyolult és állandóan változó rendszer. Kiváló az alapellátási struktúrája és a betegelégedettség a legmagasabbak között van Európában. Az egészségügyi rendszer 2006. január 1-től kötelező egészségbiztosításon és irányított versenyen alapul. Az új egészségbiztosítási törvény alapelve a hatékonyság növelése volt az egészségbiztosítók és az egészségügyi ellátók közötti verseny elősegítésével. A lakosságnak kötelező az egészségbiztosítás kötése, a biztosítók pedig kötelesek minden jelentkezőt elfogadni, azonos feltételek mellett.

Finanszírozás 1980 óta az egészségügyi kiadások megháromszorozódtak – 2008-ban az összes egészségügyi kiadás a GDP 9,1%-a volt. Ebből az állami finanszírozás 63%, mely aránylag alacsony értéket képvisel európai viszonylatban.

A kötelező egészségbiztosítás rendszere Hollandiában 2006. január 1-től az új egészségbiztosítási törvény értelmében Hollandia minden adófizető állampolgára köteles biztosítót választani. Büntetésben részesítik azokat, akik elmulasztják a biztosítás kötését. Két csoport számára nem kötelező az egészségbiztosítás: az aktív katonai szolgálatot teljesítő és a biztosítást lelkiismereti okokból elutasító személyek számára. A biztosított személyek szabadon választhatnak a biztosítók közül. Az egészségbiztosítási rendszert magán biztosítótársaságok működtetik, akik profit alapon, az egész országra kiterjedően tevékenykedhetnek és csak a 850.000 tagnál kevesebb esetben korlátozhatják tevékenységüket egy területre. A biztosítótársaságoknak be kell tartaniuk az egészségbiztosítási törvényben leírt feltételeket. A biztosítótársaságok kötelesek egy adott terület minden lakosát elfogadni. Kockázatkiegyenlítési rendszerben vesznek részt, így az idős és beteg ügyfelek befogadásával is tudnak versenyképes díjakat szabni. A biztosítók a nyújtott ellátás minősége és a díjak alapján versenyeznek az ügyfelekért. Az egészségbiztosítási piac terén az új rendszer dinamikus helyzetet és heves küzdelmet teremtett a biztosítók között a díjak tekintetében. A piaci elvek értelmében a biztosítók várhatóan lejjebb viszik a biztosítási díjakat, ösztönzést nyújtanak a fogyasztóknak az egészséges életmódra, és nyomást gyakorolnak a kórházakra a jobb és olcsóbb ellátás nyújtására. A verseny fúziók keletkezéséhez is vezet, amely megerősítheti az új csoportosulások piaci erejét. Jelenleg 32 magánbiztosító működik, a piac 88%-át négy nagyvállalat uralja. Minden 18 éven felüli biztosított személy névleges járulékot fizet (2010-ben 1262 euró). A járulék összege biztosítónként változhat, de minden biztosítónak ugyanazt a járulékot kell meghatároznia

-3-


egyazon biztosítási típusra. A névleges járulék szerepe az, hogy ösztönözze a biztosítók közötti versengést és a biztosított személyek költségtudatosságát. Az egészségbiztosítási törvény rendelkezik a jövedelemtől függő járulékok kérdésében is. A munkaadó minden munkavállaló után kötelező járulékot fizet, mely az Egészségbiztosítási Alapba kerül (2010-ben 7,05%). Az összes jövedelemfüggő biztosítási járulék az összes nemzeti biztosítási járulék terhének 50%-át teszi ki. A 18 éven aluli gyermekek névleges biztosítási díjainak fedezésére a kormány fizet járulékot az Egészségbiztosítási Alapba. Az alacsony jövedelműek támogatásban részesülnek az államtól speciális adózáson keresztül. A biztosítóknak alapcsomagot kell nyújtani minden jelentkező számára, kortól és egészségi állapottól függetlenül. Az alapcsomagot az állam határozza meg és valamennyi biztosított számára azonos. Az alapcsomagot rendszeresen tesztelik és módosítják a hatásosság, a költséghatékonyság és a kollektív finanszírozás szükségének kritériumai szerint. A krónikus ellátást vagy a költséges kezeléseket fedező kivételes orvosi költségek (AWBZ törvény) elemei 2006-ban az új standard csomagba kerültek át. Az egészségügyi ellátók versenyeznek egymással az árak és a minőség alapján. A biztosítók kötelesek szerződést kötni minden kérelmező kórházzal. A kötelező egészségbiztosítás pénzügyi csatornái 3

Munkáltató

Jövedelemarányos járulék 7,05% (50%)

Állam Engedmények

Biztosított

Egészségbiztosítási Alap rizikókompenzációja

Állam részesedése (5%)

Kockázat-kiegyenlítés Nominális biztosítási díj, átlagosan 1262 euro/fő/év (45%)

Egészségbiztosító

Költségtérítés

(32 magánbiztosító)

Co-payment (mandatory deductible: 165 euró)

3

Járulékokra vonatkozó adatok forrása: MISSOC 2010

-4-

Szolgáltató


Egészségügyi ellátórendszer A holland egészségügyi ellátás decentralizált és önkormányzati/tartományi szolgáltatásokon keresztül történik. Az ellenőrző és monitorozási feladatot az Egészségügyi Felügyelőség látja el regionális és országos szinten. Az egészségügyi ellátásban prioritást élvez a megelőzés erősítése. Nagy hangsúlyt helyeznek a társadalmi-gazdasági különbségek enyhítésére és az idősek morbiditásának csökkentésére.

Alapellátás Az alapellátást többnyire háziorvosok nyújtják, akik kapuőr funkciót töltenek be és a rendszer meghatározó szereplői. Minden betegnek be kell jelentkeznie egy háziorvosnál. A háziorvosok kezelik a gyakoribb betegségeket, gondozzák a krónikus betegeket és pszichoszociális problémák megoldásában is részt vállalnak. Bonyolultabb szakellátásban csak azok a betegek részesülnek, akik speciális szakértelmet és orvostechnikai eszközöket igényelnek. Az orvos-beteg találkozások 6%-ában történik csak szakorvosi beutalás. A legtöbbször a sebészetre utalják be a betegeket. Beutalás igen ritka az olyan elterjedt betegségekre, mint hipertónia, alsó hátfájás és felső légúti megbetegedés. A kapuőrzés hatását jól illusztrálja az alacsony beutalási arány, mivel a panaszok nagy részét a háziorvos látja el. Az összes járóbeteg vizit kétharmadát az alapellátás képezi. A háziorvosok tekintélyes időt töltenek el a betegekkel, és a kommunikációs jártasságok szerves részét képezik az orvostudományi oktatásnak. Ez is magyarázza az igen alacsony vényfelírási arányt Hollandiában, ahol az esetek 66%-ában írnak csak fel receptet, míg más európai országban ez 75–95%. Egy háziorvosra átlagosan 2300 beteg jut. A háziorvosok független és többnyire egyéni praxisokban működnek, bár a csoportpraxisok száma egyre emelkedik. Vidéken néhány GP saját gyógyszertárat is működtet. A háziorvosi térítési rendszer korábban a fejkvóta és a fee-for-service kombinációja volt. Az új térítési rendszerben tisztán elkülönül a praxisköltség és a háziorvos jövedelme. A praxisköltség a strukturális költségekre vonatkozik, a háziorvos jövedelme fix jövedelemből (fejkvóta és országosan megszabott jövedelem arányok) és változó jövedelemből (fee-for-service, feladattal kapcsolatos térítés, teljesítmény alapú bónusz) áll. Az új rendszerben a biztosítók közvetlenül támogathatják a háziorvosok hatékonyabb működését. Pl. bónusz fizetésével jutalmazhatják a hatékonyabb tevékenységet a helyénvaló beutalás, receptfelírás és diagnosztikai tesztek vonatkozásában.

Kórházi ellátás A járó-és fekvőbeteg-ellátást szakorvosok nyújtják a kórházak ambuláns és fekvőbeteg osztályain. A sürgősségi eseteket leszámítva a betegek nem mehetnek közvetlenül járóbeteg rendelésre beutalás nélkül. A kórházak többsége non-profit magánjellegű. 2009-ben összesen 141 kórház működött Hollandiában, ebből 8 oktató kórház, a többi általános vagy speciális ellátást nyújtó kórház. Egyesüléseken vagy bővítéseken keresztül a kórházak megnövelték kapacitásukat annak ellenére, hogy minden régióban kötelező volt csökkenteni az ágyszámot. 1980 óta az aktív ágyszám harmadával csökkent (2008-ban 425,3 ágy jutott 100.000 lakosra). Változás történt a kórházi menedzsmentben, ahol a középvezetők nagyobb hatáskört kaptak. A legtöbb nagyméretű és egyetemi kórházban bevezettek bizonyos decentralizációt, és a szakorvosok is részt vesznek a menedzsmentben. A legfontosabb szociális szolgáltatásokat az ápolóotthonok és az idősek otthona képezi. Hollandiában van Európa legmagasabb színvonalú lakóhelyi ellátása az idősek számára.

-5-


A kórházi ellátás terén az 1990-es évek második felében problémák merültek fel a várólisták miatt. 1997-ben a kormány 7 millió eurónak megfelelő összeggel próbálta segíteni az igen hosszú várakozási idő csökkentését. 1998-ban létrehozták a várólista bizottságot, mely 12 lépésben kívánta megoldani a problémát. 2000-ben kb. 150.000 beteg várt kezelésre általános kórházakban, ebből több mint 92.000 több mint egy hónapja várakozott. 2001-re a várakozó betegek száma 185.000-re nőtt. Egy jelentés a várólisták társadalmi költségét 3,2 milliárd euróra becsülte, mely a jövedelem- és termelékenység kiesésből, a munkaképtelenségből és a bürokráciából adódó veszteségekből eredt. A kormány válasza újabb pénzügyi alapok nyújtása volt 2003-ban, ez azonban hatalmas költségvetési terhekhez vezetett. 2004-re a várólisták már elfogadható méretet öltöttek. A kórház az egészségügyi szolgáltatás-vásárlásban a piaci működés középpontjában áll. Mindezidáig az egyetlen terület, ahol nem korlátozott a verseny. A háziorvosok esetében fix árak vannak a regisztrált betegek és vizitek száma alapján, így a biztosítók nem nagyon tudnak befolyást gyakorolni ezen a területen. 2005-ben a kórházak szabadságot kaptak, hogy szolgáltatásaik 10%-ában alkuba léphessenek a biztosítókkal a DBC szerint. A kórházi ellátásban folytatott verseny ebben a szegmensben történhet csak (plusz a független klinikáktól való vásárlás útján). Ezt a 10%-ot “Bszegmensnek” hívják, a maradék 90%-ot, az “A-szegmenst” a „funkció irányú költségvetésen” keresztül finanszírozzák a biztosítók és a kórházak közötti ártárgyalásokon megegyezett árakon. 2000 óta a kórházak finanszírozása teljesítmény alapúvá vált, és ez jelentette a DRG típusú fizetési rendszerre való átállás első lépését, melyet 2005-ben vezettek be (DBC – diagnózis kezelés kombinációk). Erre a változásra azért volt szükség, mert költségvetési okokból a kórházakat gazdaságos működésre akarták ösztönözni a várólisták felszámolása érdekében. A járóbeteg szakellátást nyújtó szakorvosok finanszírozása korábban fee-for-service szerint történt, 2005-től a kórházi finanszírozáshoz hasonlóan a DBC rendszer alapján folyik.

Egészségügyi dolgozók Az orvosok száma kb. 10%-kal alacsonyabb az EU átlagához képest – 2007-ben 100.000 lakosra számítva 370 volt. A fogorvosok száma 30%-kal alacsonyabb az EU átlagához képest, míg az ápolók száma jóval az EU átlag felett van – 100.000 lakosra 1051 ápoló jut, míg ez az arány az EU-ban 762. A háziorvosok nyilvántartását és elismerését a Holland Királyi Orvosszövetség (Royal Dutch Medical Association) végzi. A betegpénztárakkal szerződő háziorvosoknak kötelező regisztráltatni magukat. A háziorvosok független, többnyire egyéni praxisokban dolgoznak A szakorvosok független vállalkozók, akik szerződéses viszonyban állnak a kórházzal (kivéve azokat az orvosokat, akik egyetemi kórházakban, pszichiátriai klinikákon vagy rehabilitációs központokban dolgoznak).

Gyógyszerügy A gyógyszertermékek szabályozásáért a Gyógyszerértékelési Testület (Medicines Evaluation Board) felelős. Az 1958-as gyógyszertörvény értelmében egy gyógyszer csak akkor kerülhet a holland piacra, ha azt a Testület pozitívan értékelte minőség, biztonság és hatásosság tekintetében. A gyógyszerek szigorú szabályozását Egészségügyi Felügyelőség ellenőrzi. Hollandiában létezik nemzeti és Európai Uniós törzskönyvezési eljárás. Törzskönyvezés után a kormány eldönti, hogy térítésben részesüljön-e a gyógyszer annak alapján, hogy összehasonlítja ár és terápiás hatás tekintetében más készítményekkel.

-6-


Az utóbbi években a gyógyszerkiadások emelkedtek részben a felírás növekedése miatt, részben pedig az új és költséges gyógyszerek bevezetése miatt. A térítés mértéke a hasonló hatású gyógyszerek átlagos árán alapul (referencia ár rendszer). Ha egy gyógyszer ára magasabb az adott gyógyszercsoport átlagánál, a fogyasztónak kell kifizetni a különbözetet. Az 1980-as években a vényköteles gyógyszerrendelés visszafogása céljából bevezették az átalánydíjas a co-payment fizetést a kötelezően biztosított betegek számára. Az önrészfizetés a receptszám jelentős csökkenését eredményezte, ugyanakkor a receptenkénti tételszám növekedett. Ennek következtében maximálták a receptenként felírható gyógyszerek számát. A gyógyszerészeket érdekeltté tették a generikus termékek kiadásában azzal, hogy a védjegyes és a helyettesíthető termék árkülönbözetének egy részét megtarthatták.

Egészségügyi reformok A holland egészségügyi rendszert folyamatos viták jellemzik szerkezetét és reformját illetően. A legtöbb reformot érintő döntések a versenyképesség növelésére irányultak, és rávilágítottak azokra a nehézségekre, amelyek a hatásos piaci verseny bevezetésével járnak a szolidaritás és a pénzügyi elérhetőség fenntartása közben. Az egészségbiztosítás kérdése a viták legfőbb forrása. A biztosítást érintő reformintézkedések legújabb fejleménye 2005. október 4-éhez köthető, amikor a holland Felsőház hozzájárult az új Egészségbiztosítási Törvény bevezetéséhez. A holland egészségügyi rendszert döntés értelmében 2006. január 1-től az ország minden adófizető állampolgára köteles biztosítót választani. Az új egészségbiztosítási rendszer felváltotta a lakosság fedezetét korábban biztosító egymást kiegészítő biztosítási formákat. A biztosítótársaságoknak a működési területükhöz tartozó minden lakos feliratkozását el kell fogadniuk. Az új egészségbiztosítási törvény beiktatása óta egy jelentősebb módosítás történt, a „no-claim bonus” eltörlése. Ez a juttatási forma azt jelentette, hogy ha a biztosított évi 255 eurónál kevesebbet használt fel egészségügyre, a fix biztosítási díjának egy részét visszatérítették. Két évvel később azonban megszüntették, mivel a no-claim bonus hatástalannak bizonyult és adminisztrációs bonyodalmakkal járt. Helyette 2008. januártól bevezették a kötelező önrészt (mandatory deductible). Bevezetésének fő célja a fogyasztók és a betegek egyéni felelősségének erősítése volt, valamint a hatékonyság növelése a szükségtelen egészségügyi fogyasztás visszafogása révén. A mandatory deductible minden 18. életévét betöltött biztosított személyre érvényes. A díjat 2009-ben évi 155 euróban szabták meg, kivéve a krónikus betegeket, akik 108 eurót fizetnek maximum, mielőtt a biztosítás érvénybe lép. Az önrészt a biztosítótársaságok gyűjtik be. A biztosítottak választhatnak magasabb önrészt (500 euróig) alacsonyabb biztosítási díjért cserébe. A kötelező önrész nem tartalmazza a háziorvosi, anyasági és fogászati ellátás költségeit – ezeket az új egészségbiztosítási rendszer teljes mértékben fedezi. A biztosítók elengedhetik az önrészt, ha a beteg egy adott listán levő ellátót vesz igénybe, ha egy adott listán levő gyógyszereket, gyógyászati segédeszközöket használ, vagy ha krónikus betegség-megelőző programokban vesz részt. A magas gyógyszerfogyasztású betegek és a krónikus ellátó intézményekben élő betegeket 47 euróval kompenzálják. Az önrész bevezetésének fő oka a no-claim bonus kudarca volt. Adminisztrációs bonyolultága mellett nem bizonyult hatékony eszköznek az egészségügyi fogyasztás csökkentésére, mivel időeltolódás állt fenn a fogyasztás és annak pénzügyi következményei között. A 255 eurós no-claim bonus egy évvel később került visszafizetésre, miután levonták az előző év orvosi ellátásának költségeit. Igazságtalannak is tekintették, mert a gyakori kezelést igénylő betegek nem látták hasznát az intézkedésnek. A kötelező önrész bevezetése feltehetően megoldotta a hatékonyság és az igazságosság hiányának problémáját. Az egészségügyi ellátás igénybevétele és a pénzügyi

-7-


következmények közötti közvetlen kapcsolat miatt a mandatory deductible hatékonyabbnak bizonyul, mint a no-claim bonus. Igazságosabb is, mivel a krónikus betegek díját 47 euróval alacsonyabbra szabták a standard 155 eurós díjnál. Az önrész gondolatát az Egészségügyi Minisztérium dolgozta ki és a „reform megreformálásának” példáját illusztrálja. Az egészségügyi ellátás szolgáltatói oldalán nem történtek radikális változások 1990 és 2009 között, a kisebb változások a multidiszciplináris járóbeteg klinikák és a független ellátóközpontok létrejöttével jellemezhetők. A multidiszciplináris járóbeteg klinikák nappali diagnosztikai szolgáltatásokat vagy szakorvosi konzultációkat nyújtanak több szakterület orvosainak bevonásával. A független ellátó központok olyan intézmények, amelyek egy bizonyos ellátásra specializálódnak a kórházaktól függetlenül. A központok olyan nem akut ellátást nyújtanak, amelyhez a betegeknek nem szükséges a kórházba befeküdni. A független központokban történő ellátás 20%-kal olcsóbb, mint a kórházakban, bár nem tudni ez a nagyobb hatékonyságnak vagy eltérő betegpopulációnak tudható-e be. A nagyobb léptékű 2006-os egészségbiztosítási reformot követően kisebb igazításokat terveznek az irányított verseny megvalósításának befejezésére. Ezek a reformok többnyire a biztosítók számára szolgálnak eszközökkel az egészségügyi ellátás költségeinek befolyásolására. Ezek közt a következőket találhatók: ` 2010-ben bevezetik a funkcionális fizetéseket az alapellátásban olyan speciális betegségek esetén, mint diabetes, krónikus obstruktív tüdőbetegség, szívelégtelenség és kardiovaszkuláris kockázat menedzsment. Ezek a fizetések az ellátás teljes epizódjára vonatkoznak egy betegre nézve és felváltják a konzultáció szerinti fizetési rendszert. ` 2011-ben tervezik bevezetni a javított DBC térítési rendszert a kórházi ellátásban. Ebben a diagnózisokat és a kapcsolódó kezeléseket lefordítják „ellátási termékekre”, melyek az ICD-10 osztályozási rendszeren alapulnak majd és lehetővé teszik a holland kórházak teljesítményének nemzetközi összehasonlítását. ` 2009-ben az egészségügyi miniszter bejelentette, hogy előkészít egy törvénytervezetet az egészségügyi ágazatban az üzleti szemlélet nem kívánatos hatásainak megakadályozására és bevezet egy újfajta vállalkozást, a szociális vállalkozást, ahol a részvényesek korlátozott hatalommal bírnának. ` 2010-től kezdődően az összes, kivételes orvosi költségek (AWBZ) törvénye alá tartozó krónikus ellátási típusokra önrész fizetést terveznek 18 éves kor feletti személyek számára. Hollandiában 2008 decemberében fogadták el a népegészségügyi törvényt (Wet publieke gezondheid), amely meghatározza többek között azokat a népegészségügyi feladatokat, amelyekről az önkormányzatoknak gondoskodniuk kell. A miniszter négyévente dönt a népegészségügy prioritásairól, az önkormányzatok szintén négyévente készítik el a feladataikat tartalmazó egészségpolitikai dokumentumot. A törvény szabályozza a fertőző betegségek ellenőrzését, bővíti a fertőző betegségek bejelentési kötelezettségeit. Rendelkezik a kormányzati döntések egészségre gyakorolt hatásainak monitorozásáról, a jelentős egészségügyi hatással járó döntések előtti önkormányzati konzultációs kötelezettségekről.

-8-


Irodalomjegyzék ` Health Systems in Transition, Netherlands 2010 http://www.euro.who.int/en/home/projects/observatory/publications/health-system-profiles-hits/fulllist-of-hits/netherlands-hit-2010 ` Health insurance system http://english.minvws.nl/en/themes/health-insurance-system/default.asp ` Ministry of Health, Welfare and Sport http://english.minvws.nl/en/ ` Early experiences with the Dutch health care reform http://www.euroframe.org/fileadmin/user_upload/euroframe/efn/autumn2007/Annex2_CPB.pdf ` Health for All Database. European Region. WHO Regional Office for Europe. ` OECD Health Data 2010

-9-

TÁJÉKOZTATÓ ORSZÁGTANULMÁNY. Amszterdam HOLLANDIA. Egészségügyi Stratégiai Kutatóintézet október

Recommend Documents